Carolyn Custis James: Az egyház fele by Harmat kiadó

az-egyhaz_fele.indd 2

2022. 12. 06. 12:52:03

Harmat Budapest, 2022

az-egyhaz_fele.indd 3

2022. 12. 06. 12:52:03

Half the Church Copyright © 2011 by Carolyn Custis James Published by arrangement with The Zondervan Corporation L.L.C., a subsidiary of HarperCollins Christian Publishing, Inc. Hungarian edition © Harmat Kiadó, 2022 All rights reserved. Minden jog fenntartva. Fordította: Tihanyi Katalin, Csiszár István ISBN 978-963-288-721-0 A bibliaidézetek forrása a Magyar Bibliatársulat által kiadott revideált új fordítású Biblia (2014). E kiadvány a kiadó írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, nem sokszorosítható, nem tárolható visszakereshető rendszerben, nem tehető közzé sem elektronikus, sem más formában.

az-egyhaz_fele.indd 4

2022. 12. 06. 12:52:03

TARTALOM

az-egyhaz_fele.indd 5

Köszönetnyilvánítás

A törtek feltalálása

BEVEZETÉS: Túllátni önmagunkon

1. A globalitás felé

2. Visszanyert identitás

3. Isten képmásaként egy megtört világban

4. Vezetővé válni

5. Ézer – kötelékek nélkül

6. Íme, a menyasszony!

121

7. Az áldott szövetség

139

8. A nagy vita

157

ÖSSZEGZÉS: Az alvó óriás ébredése

179

Jegyzetek

201

2022. 12. 06. 12:52:03

Szeretettel unokanővéremnek, Karen Custis Wilsonnak, aki többet jelent nekem egy édestestvérnél és a Synergy nőtagjainak – az ézer-harcosok növekvő számú közösségének, akik talentumaikkal áldást hoznak az egyház és a világ számára.

az-egyhaz_fele.indd 6

2022. 12. 06. 12:52:03

BE V E Z ET ÉS

TÚLLÁTNI ÖNMAGUNKON Többünk van, mint amiről tudunk. Ha egyszer képesek volnánk ezt meglátni, életünk hátralévő részében aligha érnénk be kevesebbel.1

Mikor válaszokat keresünk, néha többet kapunk, mint amire számítottunk. Az én válaszkeresésem valójában a főiskolai éveim után kezdődött, amikor váratlanul hosszas egyedüllétben találtam magam, ami éveken át tartott. Ez volt az első fejezet a történetemben, az első a számos későbbi közül, melynek egészen más olvasata lett, mint amire számítottam, és ahol akaratlanul is vitába kerültem Istennel. Kénytelen voltam kérdéseket feltenni saját női mivoltomról. Azóta egyfolytában kérdéseket teszek föl. Nem vagyok egyedül. Más nőknek is kemény kérdéseik vannak. Nap mint nap szembesülünk azzal a valósággal, hogy egy bukott világban élünk. Mégis azon tűnődünk, vajon miért hallgat Isten, valahányszor ez a megtörtség behatol az életünkbe. Mindennap új kérdések zúdulnak ránk, miközben sebesen száguld előre a huszonegyedik század, olyan sebességgel, hogy alig győzünk lépést tartani a változásokkal. A huszadik század második felében számtalan ajtó nyílt meg a nők előtt (némelyik jókora erőfeszíté13

az-egyhaz_fele.indd 13

2022. 12. 06. 12:52:03

egyh áz f ele

sek árán), amelyek a korábbi generációk előtt zárva voltak. Gail Collins, a New York Times véleményrovat-szerkesztője könyvében, a When Everything Changed: The Amazing Journey of American Women from 1960 to the Present [Amikor minden megváltozott: Az amerikai nők bámulatos útja az 1960-as évektől napjainkig] című könyvében2 elképesztő utazáson vezeti végig olvasóit a ’60-as évektől napjainkig. Szemügyre veszi azokat a forradalmi változásokat, amelyeket ma Amerikában a nők élveznek, és amelyek a fiatal nőknek már magától értetődőnek tűnnek. Mi, nyugati nők sok szempontból izgalmas időket élünk. Mégis, mint valami makacs és szűnni nem akaró köhécselés, jó öreg problémáink az új érába is elkísérnek minket, kétséget támasztva afelől, hogy bizonyos dolgok megváltoznak-e valaha. A nők identitását, célját, hivatását illető kérdések, bizonytalanságok továbbra is velünk maradtak. Továbbra is össze vagyunk zavarodva Isten titokzatos útjai láttán, és meghökkenünk, ha hallgat, amikor a leginkább szükségünk lenne rá. És persze a nemek közötti szakadatlan harcok is mintha ellenállnának minden erőfeszítésünknek, hogy megoldjuk őket. Talán kissé ironikus, hogy a huszonegyedik században egy réges-régi könyvben keresünk válaszokat – egy könyvben, amely az ókori Keleten íródott, olyan társadalmi közegben, amely történelmileg, kulturálisan és millió más módon idegen a mi posztmodern nyugati világunktól. De keresztényként tartozunk magunknak és lányainknak azzal, hogy kiderítsük, vajon a Biblia nőknek szóló ősi üzenete érvényes-e ma is, a huszonegyedik században, vagy mint sokan sugallják, túlhaladtunk rajta. Vajon Isten elgondolása az ő leányairól felvértez-e minket arra, hogy merészen nekivágjunk a jövőnek, vagy csak a múltba való visszalépésre hív? Vajon csődöt mond-e, amikor dolgaink rosszra fordulnak, vagy pedig 14

az-egyhaz_fele.indd 14

2022. 12. 06. 12:52:03

Bev ezetés

kellően robusztus ahhoz, hogy sértetlen maradjon, bármi történjék is? Isten nagyszabású látomása vajon elég tágas-e, hogy magában foglalja minden egyes nő történetét a legelsőtől kezdve az utolsó fejezetig? Ezek a kérdések ösztönözték a munkámat. Megannyi nő és lány kérdéseit meghallgatva tágultak saját keresésem paraméterei. Bár szenvedélyesen szeretném megtalálni a magam válaszait, nem érhetem be olyan válaszokkal, amelyek összerogynak más nők történetei alatt. Az is egyhamar világossá vált előttem, hogy ez a párbeszéd vészesen tökéletlen és töredékes marad, és könnyen téves következtetésekre vezet, ha kimaradnak belőle a világ más kultúráiban élő nővéreink. A párbeszéd Isten elgondolásáról nem szűkíthető le sem az amerikai, sem a nyugati, sem a középosztálybeli közegre. Hiszen globális kérdésről van szó. Ennek tudatában vágtam bele a munkába. Ha ez az utazás mégoly fájdalmas volt is számos ponton, a felfedezés szemnyitogató pillanatait semmiért sem cserélném el. És rengeteg volt belőlük. A kérdések kanyargós ösvényei végső soron egy gazdag, tágas, nyílt térbe vezettek, ahol Isten olyan globális víziót tár a nők elé, amely szabaddá tesz minket a követésére, bárhová vezessen is. Az izgatott borzongást, amely minden újabb felfedezésnél elfogott, mindannyiszor megfékezte a gyász és a fájdalom súlya, és ez mind a mai napig nem enyhült. Bánt, mennyi lehetőséget és áldást elvesztegettem, mert sokáig nem ismertem Isten tervét a leányairól – nem tudatosult bennem, milyen sokat vár tőlem Isten. Gyászolom, amit az egyház veszít, mert sok nő elhiszi, hogy soványka spirituális diétán is eltengődhet. Fájlalom, milyen sok nőnek és lánynak túlságosan korlátozottak az elképzelései önmagáról és a céljairól. Gyászolom, amit a fivéreink veszítenek, mikor 15

az-egyhaz_fele.indd 15

2022. 12. 06. 12:52:03

egyh áz f ele

egyedül veszik vállukra a terheket ahelyett, hogy megosztanák velünk, és nélkülünk munkálkodnak Isten országának építésén, miközben Isten arra szánt minket, hogy egymás munkatársai legyünk. Amíg az egyház fele visszatartja az erejét – akár saját választásából, akár mert nincs (más) választása –, azzal mindenki veszít, és küldetésünk csorbát szenved. Tragikus módon elherdáljuk annak lehetőségét, hogy a világnak felmutassuk az evangéliumot, amely mind a férfiak, mind a nők számára a kiteljesedést jelenti, és olyan „áldott szövetségben” egyesít minket, amely csak Jézus jelenlétével magyarázható. A bennem lévő fájdalom égetni kezdte a csontjaimat: miért nem kürtöljük világgá ezt az üzenetet? Tudtam, hogy tennem kell valamit. Három könyv – When Life and Beliefs Collide [Amikor az élet és a hitek összecsapnak], Lost Women of the Bible [A Biblia elveszett nőalakjai] és The Gospel of Ruth [Ruth evangéliuma] – lett a krónikája ennek a különös útnak és az utam során tett felfedezéseimnek. Minden újabb könyv mélyebbre vitt a Szentírás tanulmányozásában, és jobban feltárta Istennek a nőkről alkotott vízióját. A könyv, amelyet az olvasó a kezében tart, a negyedik a sorban. Ez azonban különbözik a többitől, ami némi magyarázatot igényel. Kezdetben az volt a célom, hogy egy kötetbe gyűjtsem az első három könyv írása közben megérlelődő, de az egyes könyvek fejezeteiben elszórtan megjelenő gondolatokat. Ezt a negyedik könyvet összegzésnek szántam, amelyben leírom, meddig jutottam Isten rólunk szóló víziójának megértésében. Csak később vettem észre, hogy menet közben ez a könyv is elkezdte a saját életét élni, és továbblendített az úton. Ahogy említettem, néha többet kapunk, mint amire számítunk. 16

az-egyhaz_fele.indd 16

2022. 12. 06. 12:52:03

Bev ezetés

2009 szeptemberében a férjem felhívta a figyelmemet egy recenzióra, amely a New York Times hasábjain jelent meg a Pulitzer-díjas szerzőpáros (és házaspár) Nicholas Kristof és Sheryl WuDunn frissen megjelent könyvéről. Gyors keresés az Amazonon, néhány kattintás, és pár nap múlva már ott zokogtam a Half the Sky (Az ég fele) című könyv fölött. Ez vízválasztó élmény volt számomra. A Half the Sky zavarba ejtő látlelet a világ sötét és nagyrészt elfeledett régióiról, ahol a nyomorúság, a nők és lányok kihasználása minden mértéket felülmúl. Szexrabszolgaság, a nők elleni genocídium, a nemi szervek megcsonkítása, becsületgyilkosságok – csupán néhány példa a nők és lányok milliói ellen elkövetett atrocitások közül, amelyeket a könyv napvilágra hoz. Kristof és WuDunn elszántan térképezi fel azt az eposzi méretű küzdőteret, ahová a civilizált világnak ki kell lépnie – mert megannyi lélek vergődik fogságban külső segítség híján esélytelenül a szabadulásra. Bár nem volt teljesen ismeretlen előttem ez a világméretű tragédia, a könyv olvasása mégis sokkolt, ahogy megdöbbentett az a makacs remény is, amely végighúzódott a benne szereplő nők hihetetlen történetén, akiket eltiportak, ám mégis bátran felálltak, hogy küzdjenek másokért. Nehezen találom a szavakat, hogy leírjam, milyen érzés vett erőt rajtam a könyv végére érve, ahol a szerzők, miközben elismerik, hogy keresztény szervezetek is felsorakoztak ebben a küzdelemben, aktív részvételre szólítják az egyház egészét. Szinte belém hasított ez a mondat: „Az istenhívő amerikaiaknak mindent meg kellene tenniük azért, hogy éppolyan elszántan mentsék az afrikai nők életét, ahogy a meg nem született magzatok életéért állnak ki.”3 Az egyházhoz intézett nyílt felhívásban az bántott leginkább, 17

az-egyhaz_fele.indd 17

2022. 12. 06. 12:52:04

egyh áz f ele

hogy nem mi, keresztények vagyunk azok, akik a leghangosabban kongatjuk a vészharangot, és állunk a frontvonalban ennek a humanitárius válságnak a leküzdése érdekében. Ezzel a kérdéssel viaskodva eszembe jutott, hogy Jézus követőit egykor úgy ismerték, mint az együttérzés, a kölcsönös szeretet és az igazságosság közösségeit. A negyedik században Julianus római császár csodálkozva írta a keresztényekről: „nemcsak a saját szegényeiket segítik, hanem a mieinket is”.4 Az első évszázadokban a keresztények aktívan felléptek a gyermekgyilkosságok ellen. Ürülékhalmokat kutattak át, hogy megtalálják és megmentsék a lánycsecsemőket, akiket a szüleik kidobtak és a sorsukra hagytak. Eszembe jutottak azok a történetek is, amelyeket anyám mesélt kislány koromban. Mintegy száz évvel ezelőtt (pontosan 1903-ban) jelent meg a Things as They Are: Mission Work in Southern India [A dolgok állása: Missziós munka Dél-Indiában] című levélgyűjtemény. Szerzője Amy Wilson-Carmichael ír misszionáriusnő, aki szolgálata támogatóinak számolt be a levelekben az indiai nők és lányok ellen elkövetett atrocitásokról, amelyeket missziós útjai során a falvakat járva tapasztalt. Amy Carmichael 1895-ben fiatalon érkezett Írországból Ban galore-ba, Dél-Indiába, hogy megkezdje missziós küldetését, amelyet egészen ötvenöt évvel később bekövetkezett haláláig folytatott. Gyerekkoromban anyám olyan gyakran mesélt erről az ír misszionáriusnőről, hogy már-már családtagnak számított. Emlékszem anyám kék színű könyvgyűjteményére (rajtuk Amy Carmichael nevével) és történeteire Amy hősies erőfeszítéseiről, hogy megmentse az indiai lányokat, akiket családjuk hindu templomok számára ajánlott fel. Amyt hatvanas évei elején tragikus baleset érte, amelyből sohasem épült fel teljesen. Bár Amy Carmichael már a balesete előtt is termékeny író volt, 18

az-egyhaz_fele.indd 18

2022. 12. 06. 12:52:04

Bev ezetés

fájdalmai közepette betegágyban fekve újabb köteteket írt, ezzel megannyi hívő számára nyújtott lelki erőt és vigaszt a szenvedés idején. A Half the Sky-t olvasva ismét rá gondoltam – ám ezúttal másképp. Azzal, hogy kislányokat mentett meg attól, hogy a templomnak áldozzák őket, elszántan hadat üzent az „istenekkel való házasságnak”, ami valójában a lánygyermekek templomi prostitúcióra való eladását jelentette. Nem tudósítóként írt, hanem mint elszánt ézer-harcos5 „a csatatér bűzlő poklából”.6 A könyv igaz krónikája volt mindannak, ami ott zajlott – mint írta: „Haditudósítás egy csatatérről, ahol a harc nem gyermekded játék, hanem kíméletlen realitás.”7 Amy kemény kritikát kapott keresztény támogatóitól a „hátországból” kendőzetlen, őszinte és nyílt (bár mai szemmel szókimondónak aligha nevezhető) leveleiért, amelyekben a lányokat érő atrocitásokról, becsületgyilkosságokról és megbecstelenített özvegyekről adott hírt. Támogatói még azt is fontolóra vették, hogy hazahívják a missziós terepről. Amyt feldúlta és megdöbbentette a kérés, hogy cenzúrázza a beszámolóit, és koncentráljon inkább a sikerekre ahelyett, hogy mindenkit felzaklatna a durva valósággal, amelyről támogatói nem akartak hallani. Amy nem engedett a nyomásnak, és azért imádkozott, hogy szavai, amelyeket „a harc hevében írt”, másokat is „lángra lobbantsanak”. „Annyira tartunk attól, hogy felkavarjunk másokat, annyira félünk a nyers igazságtól, hogy finomkodva írunk, nem pedig őszintén. Óvatoskodásunk elsiklik a lelkek fölött. Nem sarkallja őket cselekvésre, pedig keresztényekhez szólunk, akiknek elviselhetetlen késztetést kellene érezniük arra, hogy Isten dicsőségének gondolatát másokkal is megosszák.”8 Életrajzírója és barátja, Frank Houghton Amyvel együtt kon19

az-egyhaz_fele.indd 19

2022. 12. 06. 12:52:04

egyh áz f ele

gatta meg a vészharangot, amikor ezt írta: „Az India-szerte élő keresztényeknek és világszerte minden jóakaratú férfinak és nőnek… úgy kell törődniük ezekkel a kicsinyekkel, mintha a saját lelkük égne abban a tűzben, amelyből ki kell menteniük őket.”9 Ez a könyv nem hasonlít az általam írt többi könyvhöz, de akárcsak az előző kötetek, ez is nagyban rólunk, nőkről szól. A munka, amit korábban elvégeztem, bibliai alapozást kívánt adni a nők helyzetének jobb megértéséhez. Ez a könyv korábbi írásaim elkerülhetetlen folyománya, mert a tudástól a cselekvés felé mozdít minket. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyszerűen csak megismerjük az igazságot, majd kényelmesen hátradőljünk. Az igazság nemcsak azon változtat, ahogyan magunkat látjuk, hanem azon is, ahogyan élünk és cselekszünk. A korábbi három kötet hívta életre ezt a negyediket, amely ugyanakkor jelentősen különbözik tőlük, és ez nagyban a fent említett Half the Sky című könyvnek és Amy Carmichael hatásának tulajdonítható. Először is, jelen könyvem a nők újabb csoportjainak hangját vonja be a diskurzusba, azokét a nőkét, akik az emberi társadalom peremén élnek, ahol a szenvedés és az elnyomás a kínzó valóság, amelyből nincs könnyű menekvés. Miközben az ő helyzetükről gondolkodunk, legalább annyira szükségünk van rájuk, mint nekik ránk, mert ha a kérdések, amelyeket fölteszünk, és a válaszok, amelyeket találunk, nem adják meg nekik is ugyanazt a reményt és vágyat Isten országa iránt, mint amit a magunk számára keresünk, akkor a következtetéseink nem megbízhatóak. Másodszor, ebben a könyvben a globális nézőponton van a hangsúly, ezért a történetek és a szemléltető példák nagyrészt más kultúrákból származnak. Mindeddig hibát követtünk el, 20

az-egyhaz_fele.indd 20

2022. 12. 06. 12:52:04

Bev ezetés

amikor a világ többi részétől elszigetelten vontunk le következtetéseket, és tettünk kijelentéseket a Biblia alapján. Egyetlen könyv nem orvosolhatja ezt a problémát, sok teendő vár még ránk e téren. De azt megtehetem, hogy könyvemben fölvetem ezeket a kérdéseket, és igyekszem saját munkámban globális perspektívát alkalmazni. Mivel a könyvben számos szemléltető példa a nőkkel szemben elkövetett abúzusról szól, fontos tisztázni, hogy egyáltalán nem áll szándékomban démonizálni bizonyos kultúrákat, sem fölmenteni másokat. Minden kultúrának vannak pozitívumai és negatívumai, és minden kultúra (beleértve a sajátunkat is) érintett a nőkkel szembeni atrocitásokban. Amerikában is sok nő és fiatal lány válik az emberkereskedelem áldozatává. Az újságok rendszeresen közölnek történeteket nők és gyermekek ellen elkövetett bántalmazásról és erőszakról, amelyek gyakran rejtve maradnak a tekintetek elől. Florida egyik külvárosában egy női klinika öltözőjében láttam egy posztert, amely a családon belüli erőszakra hívta fel a figyelmet, az alján található letéphető cédulákon egy ingyenesen hívható segélyvonal telefonszámával, amit a segítségre szoruló nő a cipőjébe rejthetett. Dermesztő volt látni, hogy a legtöbb cédulát már letépték az előttem ott járt páciensek. Harmadszor, Istennek a nőkről alkotott elgondolása egyben felhívás arra, hogy az evangélium örömhírét a maga teljességében lássuk. Amy Carmichael szolgálatában ez az evangélium testesült meg. Miközben életét az evangélium hirdetésére tette fel, erőfeszítéseit kiterjesztette a fizikai mentésre is, így csecsemők és kisgyermekek százait vette védelmébe, sőt bátor erőfeszítései arra is kiterjedtek, hogy felhívja a kormányzat figyelmét a nők és lányok ellen elkövetett atrocitásokra – így Amy az isteni igazságosság eszköze lehetett a kiszolgáltatottak érdekében. Ez a fordulat nem az 21

az-egyhaz_fele.indd 21

2022. 12. 06. 12:52:04

egyh áz f ele

evangéliumi útról való letérés volt, hanem inkább közeledés annak teljességéhez. Kritikusaival szemben, akik szerint az evangélium hirdetése nem foglalja magában az irgalmasság és a társadalmi igazságosság cselekedeteit, Amy nyomatékosan leszögezte: „Isten nem csupán szájat adott nekünk.”10 Leginkább mégis attól akadt el a lélegzetem, hogy ami Amy támogatói szemében, sőt, időnként Amy saját szemében is elhajlásnak tűnt az evangélium hirdetésének eredeti küldetésétől, valójában zseniális felforgató taktikának bizonyult az Ellenséggel szemben. Hosszú éveken át fáradhatatlanul próbálta áttörni a hindu kasztrendszer zárt kapuit az evangéliummal, mígnem Isten egy hétéves kislányon keresztül nyitott meg előtte egy oldalajtót. Az a kis missziós központ, amely maroknyi hívet mondhatott volna magáénak, végül keresztények százait indította útnak, akik mind a mai napig gyerekeket mentenek, és terjesztik az evangéliumot Indiában. Saját válaszkeresésem egyik előre nem látott következménye volt az a felismerés, hogy Isten nem egyszerűen megerősít minket abban, hogy fontosak vagyunk, hanem felébreszti bennünk a vágyat, hogy tegyük meg, ami rajtunk áll. Amy Carmichael példája és a Half the Sky égető kihívása az egyik legnagyobb problémára hívja fel a figyelmünket, amivel ma szembetaláljuk magunkat. A kereszténység már sokszor megmutatta az együttérző, irgalmas szeretet erejét ebben a világban. Bárhol jelenik meg – legyen az árvíz, földrengés vagy hurrikán sújtotta terület, ahol hirtelen ezrek kerülnek a katasztrófa fogságába –, a keresztények és az egyházak feltűnnek a frontvonalban vigaszt és segítséget nyújtva a világ bármely pontján. Otthon, ha egy gyermek elvész, önkéntesek százai indulnak a keresésére, és fésülik át a környéket, 22

az-egyhaz_fele.indd 22

2022. 12. 06. 12:52:04

Bev ezetés

hogy a nyomára bukkanjanak. Ám mintha éppen a krónikus és rendszerszintű tragédiákkal nem foglalkoznánk, amelyek egy-egy anonim életet ragadnak el, pedig az áldozatok száma meghaladja a természeti csapások okozta összes veszteség mértékét. És éppen ez az, ami Kristof és WuDunn szerint a huszonegyedik század „elsőrendű erkölcsi kihívása”. 11 Korántsem vagyok tisztában mindazzal, ami Amy Carmichael fellépése és a Half the Sky megjelenése közötti években történt, és azt sem értem, miért éppen most kezdünk egyre növekvő számban törődni azzal, hogy mi történik a nőkkel világszerte. Csak azt tudom, hogy miközben válaszokat kerestem, Isten elgondolása rólunk összekapcsolódott ezzel a világméretű krízissel, én pedig képtelen vagyok nem észrevenni ezt a kapcsolatot. Ez a krízis megszámlálhatatlanul sok nő és lány életét teszi tönkre, ami természetesen minden keresztényre tartozik, férfiakra és nőkre egyaránt, de nőként közelebb állunk szenvedő nőtársainkhoz, ami arra kötelez minket, hogy felszólaljunk az érdekükben. Jézus követőiként stratégiai felelősségünk van abban, hogy felhívjuk az egyház figyelmét a nők globálisan tapasztalható válságos helyzetére, egyúttal hatalmas lehetőségünk van arra, hogy változást érjünk el a világban. J. C. Ryle brit anglikán püspök máig érvényes kihívást intézett hallgatóságához a tizenkilencedik században: „Krisztus szolgáló lelkülete legyen példa minden keresztény számára... Hozzá hasonlóan cselekedjünk jót saját korunkban és nemzedékünkben, hogy jobb világot hagyjunk magunk után, mint amit itt találtunk… Ébredjünk rá saját egyéni felelősségünkre!”12 Könyvemmel ehhez a cselekvésre szólító felhíváshoz csatlakozom. Cselekvésünk számos különböző formát ölthet, amelyek az evangéliumból, valamint Istennek a nők számára adott elhívásából 23

az-egyhaz_fele.indd 23

2022. 12. 06. 12:52:04

egyh áz f ele

fakadnak. Cseppet sem elhanyagolható tény, hogy nők teszik ki az egyház felét. Sok országban a nők aránya még ennél is magasabb a hívők között: Kínában 80 százalék, Japánban 90 százalék. Indiában Amy Carmichael szolgálati ideje alatt nemegyszer előfordult, hogy gyarapodó gyülekezete szinte 100 százalékban nőkből állt. Bár mindannyian fontosnak tartjuk, hogy több férfit érjünk el, a nagyarányú női jelenlét arra emlékeztet minket, hogy amikor Isten utat nyit az evangélium előtt, gyakran a nőkön keresztül teszi ezt. Talán meg kellene kérdeznünk, mit tehet Isten általunk. Ha belegondolunk, a puszta számokat tekintve hatalmas potenciállal rendelkezünk Isten országának építésére. Amikor válaszokat keresünk, néha többet kapunk, mint amire számítottunk. Remélem, könyvem olvasói is így lesznek ezzel. És még inkább remélem, hogy ha megértjük Isten világrengető vízióját, akkor életünk hátralévő részében nem fogjuk beérni kevesebbel.

az-egyhaz_fele.indd 24

2022. 12. 06. 12:52:04

1. F E J E Z ET

A GLOBALITÁS FELÉ

„Nem kell többé lányokkal vesződnünk!”1 Döbbenten olvastam a szavakat. A Half the Sky című könyv, amelyet a kezemben tartottam, felkavaró jelentés a nők és lányok helyzetéről a mi huszonegyedik századi világunkban. Azt a napjainkban zajló elképesztő mértékű és kimondhatatlan szenvedésekkel járó humanitárius katasztrófát mutatja be, amit a világ leányainak elnyomása és leértékelése jelent. Még csak a bevezetésnél tartottam, de máris mélyen megrázott, amit olvastam. A felkavaró szavakat egy kínai férfi mondta, aki az ultrahangtechnológia elterjedése felett örvendezett. Örömét az a „nagyszerű” perspektíva okozta, hogy az ultrahang bevezetése lehetővé tette a nemi alapon szelektív abortuszt. Bár Kínában is sokan vannak, akik elutasítják ezt a gondolkodásmódot, és a lányokat éppolyan értékesnek tartják, mint a fiúkat, a férfi fenti kijelentése olyan attitűdöt tükröz, amely a világ számos kultúrájában jelen van, ahol a fiúgyermeket előnyben részesítik, és egy lány születése csalódást okoz (legjobb esetben). Kína „egykepolitikája” idején a fent idézett férfi szerint a technológia tökéletes megoldással 25

az-egyhaz_fele.indd 25

2022. 12. 06. 12:52:04

egyh áz f ele

szolgált. A hasonlóan gondolkodó kínai párok elkerülhették, hogy lánygyermekre pazarolják a kormányzat által engedélyezett egyetlen lehetőségüket a gyermekvállalásra. A lánygyermekek szelektív abortálása, ez az epikus méretű genocídium csupán a csúcsa annak a jéghegynek, amelyet Kristof és WuDunn a huszonegyedik század „elsőrendű morális kihívásának” nevez, és amely nem más, mint „a nemek egyenjogúságáért folytatott küzdelem a fejlődő világban”. 2 Ez a küzdelem új értelmet nyer, amikor a női genocídiumról, fiatal lányok szexrabszolgaságra kényszerítéséről, becsületgyilkosságokról, menyasszonyok megégetéséről, a női genitáliák megcsonkításáról, csoportosan elkövetett nemi erőszakról és az AIDS-nek való kitettségre kényszerítésről szóló brutális beszámolókat olvassuk. A lista hosszan folytatható. Az egyenjogúság ebben az összefüggésben olyan alapvető lehetőségeket és szabadságjogokat jelent, amelyeket mi a nyugati világban természetesnek tekintünk, mint az oktatás, az alapvető egészségügyi ellátás, a bántalmazás és zaklatás elleni törvényes védelem, vagy az a jog, hogy saját döntéseket hozzunk és produktív életet éljünk. „Egy pillanat – gondolhatná az olvasó –, azt hittem, ez a könyv Istennek a nőkről alkotott globális víziójáról fog szólni. A nők szenvedései a világban nem egy másik könyv témája lenne? ” Volt idő, amikor én is ezt gondoltam volna, de a 2001-es New York-i terrortámadás (9/11) mindezt gyökeresen megváltoztatta. Azon a napon, amikor az amerikai nemzet biztonsága szilánkokra tört, közösen éltük át a sebezhetőségnek azt az ijesztő érzését, amely a világ más régióiban mindennapos tapasztalat. Ma színkódokkal ellátott fenyegetettségi szintek, fokozott repülőtéri biztonsági intézkedések és terrorista tevékenységre utaló eseti riasztások tartják fönn bennünk ezt a félelmet. Megrázó pillanat volt, amikor 26

az-egyhaz_fele.indd 26

2022. 12. 06. 12:52:04

g l o b a l i tá s f e l é

kénytelenek voltunk bevallani, hogy nem vagyunk legyőzhetetlenek. A mi világunk is összetört. A szenvedés és a veszteség akár egy szép napsütéses napon is betörhet minden figyelmeztetés nélkül, és egy pillanat alatt felforgathatja életünk színterét. Jim Wallis találó megfogalmazása szerint: „Szeptember 11-én Amerika belépett a világba.”3 Tagságunk már régóta esedékes volt. Bármilyen fájdalmas is ez a folyamat számunkra, előnyünkre válik, hogy kitágult perspektívánk végre a világ többi részét is magában foglalja. Különösen fontos ennek pozitív hozadéka abban a párbeszédben, amelyet épphogy elkezdtünk Istennek a nőkről alkotott víziójáról.

AZ ELSZIGETELŐDÉS VÉGE 9/11 utóhatásaként kényelmes otthonunkban olyan jelenetekkel és helyzetekkel szembesültünk, amelyek tökéletesen idegenek voltak számunkra. Anélkül, hogy bármilyen erőfeszítést tettünk volna érte, a világ hirtelen kitárult a szemünk előtt. Ott voltak például azok a jelenetek, ahol afgán nőket láttunk égszínkék burkákba zárva, vagy ahogy a Time magazin újságírója nevezte, „élve testzsákokba varrva”.4 A mi privilegizált nyugati nézőpontunkból szemlélve úgy lebegtek át ezek a nők televíziónk képernyőjén, mint idegenek egy távoli bolygóról. Sokkoltak minket a beszámolók, amelyek arról szóltak, hogy tálib harcosok afgán nőket korbácsoltak meg kivillanó bokájuk miatt, jóllehet a vétkes „magamutogatást” egy hirtelen támadt szélvihar okozta. Ez messze nem hasonlított arra, mint amikor kényelmes fotelünkben ülve a National Geographic cikkeit böngésszük távoli országok egzotikus kultúráiról. A saját hazánkban történt tragédia egy csapásra kiélesítette az érzékszerveinket. Most finomra 27

az-egyhaz_fele.indd 27

2022. 12. 06. 12:52:04

egyh áz f ele

hangolt szenzorokkal, a saját szemünkkel láttuk, hogy ugyanaz a tragédia, amely megváltoztatta az életünket, milyen nagy hatással van a nők életére a világ más részein, és történetüket összeköti a miénkkel. Mintha hirtelen egy gát szakadt volna át, többet akartam tudni Délnyugat-Ázsiáról és a Közel-Keletről, és beözönlött az információ. Életemben először ilyen címek szerepeltek az olvasmánylistámon: Nine Parts of Desire [A vágy kilenc része], Reading Lolita in Tehran [Lolitát olvasni Teheránban], Kite Runner [Sárkánykergető], Three Cups of Tea [Három csésze tea] és legutóbb a Half the Sky. Ezután szemnyitogató beszélgetések következtek az enyémtől teljesen eltérő kultúrákból származó személyekkel. Nem tudtam (máig sem tudok) betelni velük. Valahol az olvasás és a tanulás folyamatának egy pontján határvonalhoz érkeztem. Többé nem tudtam azt mondani, hogy saját fehér, középosztálybeli, külvárosi amerikai világom lenne az egyetlen, ami számít. Többé nem tudtam szemet hunyni ezek előtt az ismeretlen (és gyakran zavaró) tények előtt, és már nem próbáltam meggyőzni magamat arról, hogy az általam ismert élet lenne a norma. Többé nem tudtam saját nyugati elszigeteltségemben folytatni a keresést, hogy feltárjam a Biblia nőknek szóló üzenetét. Elértem arra a pontra, ahonnan már nem volt visszaút, és ez a változások áradatát indította el bennem, amelyek közül kettő különösen is érintette e könyv célkitűzéseit.

CSŐLÁTÁS Az első változás számomra egyszerre volt váratlan és drámai, és a saját munkámra irányult. Most először fedeztem föl azt a mellbevágó párhuzamot, amely a bibliai nők és a napjainkban a Közel28

az-egyhaz_fele.indd 28

2022. 12. 06. 12:52:04

g l o b a l i tá s f e l é

Keleten élő nők között fennáll, ami alapvetően megváltoztatta azt, ahogyan a bibliai történeteket olvasom. Az, hogy bepillanthattam a közel-keleti és más patriarchális társadalmak mindenapjaiba, életet lehelt a Biblia szereplőibe (nőkbe és férfiakba), akik kora gyerekkoromtól fogva csupán kétdimenziós papírmasé figurák voltak számomra. A jelenkori patriarchális társadalmakról szerzett ismereteim nyomán a nőkről szóló történetek leugrottak a Biblia lapjairól, mégpedig olyan elementáris erővel és relevanciával, hogy a feje tetejére állították a világomat. Visszatekintve mindez nagyon is érthető – végtére is az amerikai kultúra olyan távol áll a Biblia ősi kultúrájától, amennyire egyáltalán lehetséges. Az üzenet erejét veszíti, sőt néha teljesen elmegy mellettünk, ha kizárólag a mi nyugati nézőpontunkból olvassuk anélkül, hogy ismernénk és értenénk az ősi bibliai kultúrát. A hiányzó perspektíva nélkül könnyen elkövethetjük azt a hibát, hogy a bibliai nők történeteit a férfiak fontosabb történeteinek puszta mellékszálaiként olvassuk. Ha azonban globális perspektívából nézzük, a nők történetei sokkal többről szólnak annál, mint hogy pusztán női bibliakörök inspiráló lelki táplálékául vagy léleksimító áhítatoskönyvek témájául szolgáljanak. Az ókori patriarchális kultúra ismeretében azok a pillanatok (márpedig a Bibliában nem kevés van belőlük), amikor egy nő előlép és a bibliai elbeszélés központi szereplőjévé válik, igazi „ellenkulturális” események, hiszen a patriarchális gondolkodásban a figyelem a férfiakra és a férfiak teljesítményére irányul. A Biblia nem követi ezt az egynemű nézőpontot, sőt ismételten nőket von be a cselekménybe, a hit tántoríthatatlan hősnőit, elszánt országépítőket, Krisztus királyi vérvonalának bátor átmentőit. Ezek az ősi szövegek – telve drámaisággal, az Istennel való (Jóbhoz hasonló) viaskodással és halálmegvető bátorságról szóló 29

az-egyhaz_fele.indd 29

2022. 12. 06. 12:52:04

egyh áz f ele

beszámolókkal – egyszerre olyan tapintható elevenséggel kapcsolják össze a régmúlt idők nőalakjait a huszonegyedik századi nőkkel, hogy az igencsak magasra teszi a mércét számunkra, amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi a feladatunk a mai világban. Szemben a hagyományos interpretációkkal, a nőket középpontba állító bibliai elbeszéléseknek megvan a maguk önértelmezése az ószövetségi próféták veretes és szenvedélyes prédikációi és az újszövetségi apostolok gazdag teológiai tartalmú írásai mellett. A bibliai nőalakok bölcs tanítók. Az a sokrétű és mély teológia, amit fölkínálnak, az egész egyház épülésére szolgál – segít megérteni, ki Isten, mit jelent őt követni és az ő országát építeni ebben az összetört világban. Végtelenül fájlaltam (és máig fájlalom), hogy mi, a nyugati társadalom tagjai mennyire nem vagyunk tudatában saját kulturális vakságunknak – annak a csőlátásnak, amelyben mindannyian szenvedünk –, sem annak a hatalmas magabiztosságnak, ahogyan a saját, korlátozott nézőpontunkból magyarázzuk a Biblia üzenetét nemcsak saját magunk, de a világ többi része számára is. Csodálkozom, hogy azt képzeltük, megérthetjük Isten nőknek szóló üzenetét anélkül, hogy megismertük volna azt az ősi kulturális kontextust, amely ezt az üzenetet közvetíti. Mégis mit gondoltunk?! És mi lett ennek az ára? Legfeljebb idáig juthatunk, ha több ezer mérföldre a Biblia világától a görög és héber mondattant boncolgatjuk vagy régészeti tanulmányokon, rendszeres teológiákon, kommentárokon és történelemkönyveken rágjuk át magunkat (bármennyire is fontos mindez). Amíg nem vonjuk be az érintett kultúrák lakóit – nyitottan arra, hogy tanítsanak minket –, addig nem lesz megfelelő perspektívánk ahhoz, hogy a Biblia nőkre vonatkozó tanítását 30

az-egyhaz_fele.indd 30

2022. 12. 06. 12:52:04

g l o b a l i tá s f e l é

feltárjuk (illetve inkább újrafelfedezzük). A fejlődő világ patriarchális kultúráiban a nők hasonló szemlélettel nevelkednek, mint az ókori patriarchális kultúrákban, ezért segíthetnek nekünk, ha hajlandók vagyunk meghallgatni őket. Jó hír, hogy a globalizáció, a technológia és a nagyarányú migráció közelebb hozza hozzánk a világ többi részét – közvetlenül az ajtónk elé! A köztünk élő külföldiek nélkülözhetetlen erőforrást jelentenek, amit eddig elhanyagoltunk, ám saját magunkat szegényítjük el, ha csupán arra gondolunk, hogy az ő életük mennyivel válik jobbá attól, hogy velünk élnek. Csakhogy ez kétirányú utca. És a saját érdekünkben csakúgy, mint az ő érdekükben fontos, hogy meghallgassuk őket, és tanuljunk tőlük, mert nagyon sok tanítanivalójuk van számunkra.

EGY NŐ SEM MARAD KI A 9/11 utóhatása okozta másik nagy változás észrevétlenül lopódzott be hozzám. Amikor 9/11 széttörte és eltávolította a torlaszt, amely generációkon át elválasztotta a Nyugatot a világ más részeitől, az nemcsak arra világított rá, hogy mindaddig mennyire elszigetelten értelmeztük Isten szavát, de arra is, hogy fejtegetéseink a Biblia nőknek szóló üzenetéről szintén töredékesek. Csak idővel tudatosult bennem, hogy milyen nagymértékű ez az elszigeteltség. Kétszeresen is kiszorulva a nőknek szóló bibliai üzenetről folytatott párbeszédből (kezdetben szingliségem miatt, később gyermektelenségem okán), magam is fájó szükségét éreztem, hogy táguljon a kör. Mivel rajtam kívül álló okok miatt találtam magam a körön kívül, és mivel olyan sok nőt ismertem, akik különböző okokból szintén kívül rekedtek, elhatároztam, hogy kiderítem, vajon Isten nőknek szóló üzenete univerzális-e. 31

az-egyhaz_fele.indd 31

2022. 12. 06. 12:52:04

egyh áz f ele

Magában foglalja-e minden egyes nő életének teljes spektrumát, demográfiai vagy egyéb körülményeitől függetlenül? Vajon kimaradhatunk Istennek a leányai elé tűzött tervéből és céljaiból? Elveszíthetjük vagy meghiúsíthatjuk őket, netán csalatkozhatunk bennük? Vajon Isten céljai csak azoknak a nőknek szólnak, akiknek az élete már fiatal felnőttként a boldogító igentől a szülőszoba felé tart? Vagy az ő céljai kellően dinamikusak ahhoz, hogy egyetlen nő vagy lány se maradjon ki belőlük? Ha vizsgálódásunkba ezeket a tágabb paramétereket is bevonjuk, az egész diskurzus megváltozik és mélyebb szintre lép. Kérdéseim utat nyitottak számomra, hogy feltárjam Isten üzenetét a nők számára. De mindaddig, amíg a Half the Sky el nem vitt a női lét elfeledett peremvidékeire, sejtelmem sem volt róla, hogy ez az elköteleződés milyen messzire fog vezetni, és arról sem, hogy még a fenti kérdések is túlságosan szűkösek. Mi van a megmételyezett lelkekkel – azokkal, akik brutális és embertelen bánásmódot szenvednek, mígnem alig marad belőlük több üres héjnál? Vajon az evangélium pusztán a megváltás lehetőségét kínálja föl számukra, vagy részesei lehetnek annak a felemelő történetnek, amelyet Isten sző a világban? Vajon Istennek a leányai számára kijelölt céljai elpusztíthatatlanok, vagy összeomlanak a világ gonoszságának súlya alatt? A nők sorsa a világban olyan fordulóponttá vált számomra, amely megtört nők és lányok millióival szembesített, akikről megfeledkezünk, miközben azt kutatjuk, mit mond Isten nekünk, és meddig terjed a megszólítottak köre. A történetek, amelyek brutalitásról, elnyomásról, kizsákmányolásról és megfosztottságról szólnak, próbára teszik az evangélium erejét, hogy képes-e újra értelmet és célt adni a szenvedő nők életének. A Half the Sky kirobbantotta gondolkodásom falait, amikor a megrögzött gonosz32

az-egyhaz_fele.indd 32

2022. 12. 06. 12:52:04

g l o b a l i tá s f e l é

ság jeleneteivel sokkolt, amelyekkel szemben addig védve voltam. Kristof és WuDunn arcokat, történeteket és statisztikákat tett az „univerzálisról” alkotott fogalmaim mellé, amikor megismertettek azoknak a nőknek a történetével, akik atrocitásokat és igazságtalanságokat szenvednek a világ számos pontján. Ha őket is bevonjuk ebbe a diskurzusba, minden megváltozik. A mi kultúránkban az egyház a női populációnak csupán egy kis szegmensére koncentrál – arra a szűk, tehetős, védett és magasan iskolázott demográfiai rétegre, amely a társadalom középső sávjában helyezkedik el. Az általunk élvezett jólét alakítja mind a kérdéseinket, mind a válaszokat, amelyeket találunk. És mindeközben sem nekünk, a kérdéseket feltevő nőknek, sem a válaszokat megfogalmazó egyházi vezetőknek fogalmunk sincs arról, hogy ez történik. Ilyen kérdéseket teszünk fel: „Használjam a főiskolai diplomámat, vagy tegyem inkább félre?” vagy „Háziasszony és anya legyek, vagy vállaljak munkát?” Azonban a világ más részein élő nők számára ezek a kérdések elképzelhetetlen luxust jelentenek! Számukra az oktatás mentőöv, amely a jobb élet reményét jelenti egy nőnek és a gyermekeinek, sőt a tágabb közösségnek is előnyére válik. A munkavállalás nem opció ott, ahol mindennapos a nyomor, és éhes szájakat kell etetni. A női hivatásról folytatott belterjes diskurzusainkat és az ebből fakadó nézeteltéréseinket hallgatva a világ más részein élő nők csak a fejüket csóválnák. A jólét elszigeteltségében fennáll a veszélye annak, hogy hasonlóan irreleváns és használhatatlan üzenetet közvetítünk, mint amit Marie Antoinette javasolt az éhező tömegeknek: „Nincs kenyerük? Egyenek kalácsot!” Ha az efféle üzenet ráadásul „bibliai” szentesítést kap, még elérhetetlenebbé és megfoghatatlanabbá válik azok számára, akik nélkülöznek. 33

az-egyhaz_fele.indd 33

2022. 12. 06. 12:52:04