BÉKEFI BÁLINT
A mesterséges intelligencia
és a keresztény hit
Hol a helye az új technológiáknak a bibliai világnézetben? HARMAT
BÉKEFI BÁLINT
A mesterséges intelligencia
és a keresztény hit
Hol a helye az új technológiáknak a bibliai világnézetben?
Harmat Budapest, 2024
© Békefi Bálint, 2024
© Harmat Kiadó, 2024
ISBN 978-963-288-844-6
Ez a kiadvány a kiadó írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, nem sokszorosítható, nem tárolható visszakereshető rendszerben, nem tehető közzé sem elektronikus, sem más formában.
A bibliai idézeteket a Magyar Bibliatársulat revideált új fordítású Bibliájából vettük (RÚF, 2014).
Tartalom
Előszó • 7
I. Az MI története és működése • 11
1. Az ókortól a felvilágosodásig • 12
2. A 19. századtól napjainkig • 22
3. Az MI (közel)jövője • 39
II. Az MI teológiai kihívásai • 43
4. Intelligencia és istenképűség • 44
5. Tudat és élet • 56
6. Szövegjelentés és szerzői szándék • 72
III. Az MI etikai kihívásai • 81
7. Az emberi méltóságot érintő kihívások • 82
8. Az emberi jólétet érintő kihívások • 92
9. Egy keresztény MI-etika körvonalai • 103
Utószó: Az MI és az evangélium • 127
Irodalomjegyzék • 131
Előszó
Amikor először kipróbáltam a ChatGPT nevű, mesterséges intelligenciára alapuló csevegőprogramot 2022 végén, sokakhoz hasonlóan engem is letaglózott. Első benyomásaim három meggyőződéshez vezettek. Egyrészt, a mesterséges intelligenciának (a továbbiakban röviden MI) ez a kifinomult és széles körben hozzáférhető formája gyökeresen meg fogja változtatni a világunkat. Másrészt, az emberi beszéd és gondolkodás ennyire meggyőző számítógépes leutánzása komoly kérdéseket vet fel az embernek a világban elfoglalt helyével kapcsolatban. Harmadrészt, keresztényként feladatunk ezekre a változásokra és kérdésekre megfontoltan, meggyőzően és a bibliai világnézet szilárd reménységével átitatva válaszolni. Ez a kis könyv erre tesz kísérletet. Az elő- és utószót leszámítva a könyv három részből épül fel, amelyek mindegyike három-három fejezetet tartalmaz. Az első rész az MI történetével és működésével vet számot az ókori legendáktól a gépi tanulás legújabb vívmányaiig. A második rész három
olyan teológiai-világnézeti kihívást vizsgál, amit az MI fejlődése felvethet – és számomra fel is vetett. A harmadik rész az etikai kihívásokkal foglalkozik: azzal, hogy hogyan változtathatja meg az MI az életünket, és keresztényként hogyan viszonyuljunk ehhez.
A könyvvel tehát az az elsődleges célom, hogy megértsek és megválaszoljak bizonyos kérdéseket. Ez a cél határozta meg azt is, hogy milyen részletességgel mutatom be a különböző MI-technológiák működési elveit és konkrét változataikat. Aki igazán el szeretne mélyedni az informatikai megoldásokban, a piaci-gazdasági trendekben vagy a jövőkutatásban, annak érdemes további könyvekhez fordulnia, amelyek közül magyar nyelven is bőséggel válogathat.
A könyv elkészültéért többeknek köszönettel tartozom. Elsősorban dr. Szalai Andrásnak és az általa igazgatott Apológia Kutatóközpontnak, ahol 2023 júliusában és augusztusában Erasmus+ szakmai gyakorlatomat töltöttem. Ennek keretében kezdtem el ezt a munkát, amit András teljes mellszélességgel támogatott. Köszönettel tartozom azoknak is, akik a könyv egy korábbi kéziratához fűzött értő megjegyzéseikkel számos hibától és pontatlanságtól megkímélték a végleges változatot és annak olvasóit: dr. Bernáth Lászlónak, Hargitai Bálintnak, Kocsisné dr. Szilágyi Gyöngyinek és édesanyámnak. Köszönet illeti továbbá a könyv szerkesztőjét,
Mészáros Johannát, aki figyelmes javaslataival sokat tett azért, hogy a szöveg könnyebben olvasható és érthető legyen. Végül pedig köszönöm feleségemnek, Annának lelkes és kitartó támogatását a könyv írása alatt.
I. Az MI története és
működése
Az MI története két részre osztható. Az első szakasz az ókortól nagyjából a 18. század végéig tart. Ekkor az emberek sokat gondolkodtak az élő és az élettelen közötti határvonalról, illetve a gondolkodás, a tudat és a mechanikus folyamatok viszonyáról, de az MI nem igazán jelent meg mérnöki problémaként, amelynek megvalósítása komoly lehetőség volna. A második szakasz a 19. századtól napjainkig tart, amely során megszülettek az MI létrehozását lehetővé tévő elméleti felismerések és műszaki megoldások. Úgy gondolom, az MI megértéséhez mindkét szakaszt érdemes megvizsgálni: az utóbbit, hogy értsük, mi is zajlik a mai MI-kben, az előbbit pedig azért, hogy rálássunk, milyen szempontok szerint lehet gondolkodni az MIről a mérnöki megközelítés mellett. A következőkben ennek megfelelően fogjuk áttekinteni az MI történetét és működését: először az ókortól a felvilágosodásig, majd a 19. századtól napjainkig – végül pedig az MI közeljövőjének feltérképezésére teszünk kísérletet.
1. Az ókortól a felvilágosodásig
Legendák, gépek és gondolkodás: ó- és középkor Az intelligens lények mesterséges létrehozatala már az ókorban megragadta az ember képzeletét. A különböző ó- és középkori történetek általában természetfeletti beavatkozáshoz kötik az anyag életre keltét.
A görög mitológiában több példát találunk mesterséges, fémből készített élőlényekre, amelyek némelyike emberhez hasonló. Ezek leginkább Héphaisz tosznak, a kovácsolás sánta istenségének művei. Homérosz Íliász ában például Héphaisztosz aranyból készült szolgálóiról olvashatunk, akik képesek gondolkodni és beszélni:
„és bicegett kifelé: szolgálók gyámolitották; drága aranyból vannak ezek, de akárcsak az élők. Van szívükben erő és ész, és szólani tudnak, és őket munkára az égilakók tanitották.”1
Szintén Héphaisztosznak műveként ismeri a mitológia Talószt, a Kréta szigetét őrző bronzóriást. Róla több forrás beszámol, és számos ábrázoláson látható.
Apollodórosz így ír róla:
„Erről a Talószról némelyek úgy tudják, hogy a bronzkori nemzedékből származik, mások sze -
1. Homérosz 1994, 18. ének 417–420. sor.
rint Héphaisztosz ajándékozta volna Minósznak. Bronzember volt, de bikának is szokták mondani. Egyetlen ér futott a nyakától le egészen a bokájáig, s a végét bronzszög tömítette
el. … Médeia cselhez folyamodott, és sikerült
megölnie: vannak, akik úgy tudják, hogy csodaszereivel őrületet bocsátott rá, mások szerint megígérte Talósznak, hogy halhatatlanná teszi, de kirántotta belőle a szöget, Talósz pedig elvérzett és meghalt.”2
Bár homályos, hogy Talósznak tulajdonítottak-e érzelmeket és gondolkodást, 3 ebben a történetben az őrület és a halhatatlanság vágya azt sugallja, hogy eléggé emberszerűnek tartották.
Mindeközben a legnagyobb hatású ógörög filozófusok amellett érveltek, hogy az emberi lélek nem lehet teljesen anyagi jelenség. Platón és Arisztotelész számos kérdésben ellentétes álláspontot képviselt, de abban egyetértettek, hogy az elvont fogalmak világos felfogása és az azokkal való gondolkodás olyan emberi képesség, amely valószínűleg nem teljesen anyagi alapú. 4 Az ennél alacsonyabb rendű gondolkozást, észlelést és érzelemvilágot viszont az
2. Apollodórosz 1977, 1. könyv 9. fejezet 26. bekezdés.
3. Mayor 2018, 11.
4. Platón, Phaidón, 78b–84b; Arisztotelész, A lélekről, 3. könyv 4. fejezet.
anyagi világ részének tartották, akárcsak az ezekkel bíró állatokat.
A természetfeletti módon életre keltett anyagról szóló legendák a középkorban is folytatódtak. Az egyik legfontosabb példa a zsidó hagyományban szereplő Gólem. A megformálatlan agyagot vagy sarat jelentő szó Ádám teremtésére hivatott emlékeztetni, ugyanis a Gólem-legendák – amelyek a Kr. u. 3–19. századig fellelhetők – pontosan az emberteremtés utánzásáról szólnak. Az először a Talmudban, majd a Kabbalában, végül pedig a modern világirodalomban megtalálható történetek rabbikat mutatnak be, akik az istennév kimondása vagy misztikus rituálék révén életre keltenek egy agyaghalmot. Az így létrejött emberszerű Gólem tud mozogni, feladatokat teljesíteni és akár még harcolni is – beszélni viszont nem. 5
Az élettelen és az élő közötti határ mesterséges átlépésének gondolata a középkori kereszténységben is jelen volt. Több legenda tulajdonított nagy keresztény teológusoknak – elsőként II. Szilveszter pápának, később Albertus Magnusnak és Roger Baconnek – olyan különleges tudást, amely révén beszélő bronzfejeket készítettek. Ehhez leginkább asztrológiai ismeretekre volt szükségük, amelynek megítélése ingadozott a (tiltott) mágia és a (komoly) 5. Deutsch 2015.
tudomány között. A végeredmény mindenképp különleges: a legendák szerint a bronzfejek képesek voltak helyesen megválaszolni a jövőre vonatkozó eldöntendő kérdéseket.6
17. századi ábrázolás Baconről, munkatársairól és a bronzfejről
A mesterséges emberek megvalósításával kapcsolatban a természetfeletti történetek mellett a mérnöki törekvések is az ókorig nyúlnak vissza. A megvalósult találmányok általában (mai szemmel) egyszerű feladatokat ellátó, vagy csupán szórakoztatásra szolgáló ember alakú gépek voltak, amelyekre mind az ókori Hellászban és Egyiptomban, mind a középkori muszlim (és késő középkori keresztény)
6. Truitt 2015, 69–95.
II. Az MI teológiai kihívásai
Az MI fejlődése olyan módon kérdőjelezi meg az élő és az élettelen, az érző-gondolkodó lény és a puszta tárgy közötti határvonalakat, ami teológiai kérdéseket is felvethet. A következőkben három, így felmerülő teológiai kihívást fogunk megvizsgálni: az intelligencia és az istenképűség viszonyát, a tudat és az élet jelentőségét, illetve a szövegjelentés és a szerzői szándék kapcsolatát. A témák tárgyalása kétkét részből épül fel: (1) valamely jelenség, gondolat teológiai jelentősége, majd (2) annak vizsgálata, hogy az MI valóban más megvilágításba helyezi-e ezt a jelenséget vagy gondolatot, és ha igen, akkor az mekkora teológiai problémát jelent.
4. Intelligencia és istenképűség
Miben áll az istenképűség?
A Szentírás világos bizonyságot tesz arról, hogy
Isten az embereket a saját képére és hasonlatosságára teremtette:
1Mózes 1,26–27: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”42
1Mózes 5,1–2: „Ez Ádám nemzetségének könyve. Amikor Isten megteremtette az embert, Istenhez hasonlóvá alkotta. Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket teremtésük napján.”
Később pedig azt is látjuk, hogy ennek a ténynek erkölcsi jelentősége van:
1Mózes 9,6: „Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert.”
42. A bibliai idézetek forrása a Magyar Bibliatársulat 2014-ben revideált új fordítása (RÚF).
Jakab 3,5a.9–10a: „Ugyanígy a nyelv is milyen
kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. (…) Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok.”
A teológusokat hamar elkezdte foglalkoztatni, hogy miben áll az ember istenképűsége: milyen értelemben vagyunk képmásai Istennek, mely tulajdonságunk emel minket ezáltal kitüntetett helyre a Föld többi lakója fölött? A Biblia erről nem szól egyértelműen, így a felvetődő válaszok részben következtetésen alapulnak – ha valamiről valljuk, hogy csak az emberre jellemző, akkor lehet, hogy amiatt vagyunk Isten képmásai –, részben pedig az emberek és az állatok közötti különbségek tapasztalati vizsgálatán. Négy fő nézetet érdemes említeni, amelyek nem feltétlenül zárják ki egymást. 43
1. Képesség. Az a gondolat, hogy az embert valamely képessége teszi istenképűvé, hamar megjelent a teológiában, mert az ember ilyen értelmű kivételessége az akkori korszellemben – a görög filozófiában – is népszerű volt. A leggyakrabban megfogalmazott képesség a racionalitás vagy in-
43. A következő felosztás a sajátom, de általánosan elismert megkülönböztetéseket tükröz. Áttekintésekhez ld. Blocher 1998, 77–94; Herzfeld 2022, §1.2.
telligencia volt: úgy látták ugyanis, hogy az ember olyan módon képes mérlegelni, dönteni (akár a pillanatnyi vágyai ellen), elvontan gondolkozni és nyelveken kommunikálni, ami az állatvilágból alapvetően hiányzik. Isten pedig mindentudó és végtelenül bölcs, tehát az emberi intelligencia – természetesen korlátozott mértékben – Istent tükrözi.
2. Alkotórész. A másik fő tulajdonság, amire nézve az embert a keresztények kezdettől fogva kivételesnek tartották, az az, hogy az ember rendelkezik egy nem anyagi, a halált túlélni képes alkotórésszel, amelyet léleknek vagy szellemnek szokás nevezni. Jézus Istenről magáról is azt mondta, hogy Ő lélek vagy szellem (János 4,24) – ez lehet tehát a hasonlatosság alapja.
3. Küldetés. A modern teológia az ember természetéről inkább a bibliai történetvezetésre fordította a figyelmét, és azt találta, hogy az ember istenképűsége ahhoz a küldetéshez kapcsolódhat, amelyet Isten az embereknek adott: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!” (1Mózes 1,28). Az ember tehát abban az értelemben Isten képmása, hogy uralkodik a földön, mintegy helytartóként vagy alkirályként
képviselve a mindenható és minden felett uralkodó Istent.
4. Kapcsolat. Legújabban a teológusok igyekeznek az emberekről minél inkább közösségben, nem pedig elszigetelt egyénekként gondolkodni. Magáról Istenről is valljuk, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek örök szeretetközösségben létezik (vö. János 17,24); a megváltásban pedig mind Istennel, mind egymással ehhez hasonló kapcsolatra léphetünk (János 17,21; 1János 1,3). Ebből egyesek arra következtetnek, hogy az istenképűség abban áll, hogy az Istennel és az egymással való kapcsolatokra vagyunk teremtve olyan módon, ami az élővilág többi részére nem igaz.
Az itt felsorolt lehetőségek között felfedezhetünk kapcsolatokat. Egyesek a halhatatlan lelket és a racionális képességet kötik össze: szerintük bár az állatoknak is van lelkük, csak az emberi lélek intelligens, és pont az intellektus az, ami nem anyagi természetű, tehát túlélheti a halált. 44 Valószínű az is, hogy jól uralkodni csak bizonyos mértékű intelligenciával lehet, a mély kapcsolatokhoz pedig általában szükség van valamennyi nyelvi készségre. Mindez a következőképpen kapcsolódik az MI-hez. Ha képesek vagyunk emberi szintű intelligenciával
44. Pl. Aquinói Tamás, Summa Theologiæ, I. rész 75. kérdés 6. cikkely.
felruházni egy gépet, és az emberi szintű intelligencia elegendő az istenképűséghez, akkor ezzel Isten képmását hordozó lényeket hozunk létre – mégpedig egészen másfajtákat, mint amilyeneket Isten ruházott fel a maga képével és hasonlatosságával. Szinte hihetetlen, hogy erre hatalmunk volna egyrészt puszta emberekként, másrészt puszta gépek segítségével. Ha mégis sikerülne valóban intelligens MI-t létrehoznunk, az talán már érvet szolgáltatna amellett, hogy az intelligencia és az azzal járó képességek mégsem elegendők az istenképűséghez. A következőkben ezért azt a kérdést fogjuk megvizsgálni, hogy létezhet-e az emberhez hasonlóan intelligens MI. (A téma erkölcsi vetületéhez lásd a 9. fejezetet.)
Intelligens-e az MI?
Kétségtelen, hogy az MI felülmúlja az embert számos olyan területen, amely intelligenciát igényel. Ilyen például a számolás, a sakk, vagy a daganatok felismerése röntgenképeken. Másrészről olyan feladatok is vannak, amelyekben az MI egyelőre nem ér fel az emberhez. Ilyen a kreativitás (művészet) és az elvont gondolkodás (matematikai bizonyítás). 45
A számításelmélet 20. század eleji robbanása óta heves vita dúl arról, hogy vannak-e az emberi gondolkodásnak olyan vonásai, amelyeket bizonyíthatóan 45. Anantrasirichai–Bull 2022; Pantsar 2024.
III. Az MI etikai
kihívásai
Amint azt korábban láttuk, vitán felül áll, hogy az
MI-nek vannak hasznos felhasználási módjai, például a fordítás vagy az orvosi diagnosztika terén. Viszont az új gépi tanuláson alapuló technológiákkal számtalan olyan dolog megtehető, amire eddig nem volt lehetőség – és sok esetben kétséges, hogy ez hosszú távon az emberiség javára válik-e. Az aggodalmakat két fejezetben tekintjük át: először azokat, amelyek az emberi méltóságot, azután azokat, amelyek az emberi jólélet féltik. A kilencedik fejezet végül az MI-etika keresztény megközelítését körvonalazza.
7.
Az emberi méltóságot érintő kihívások
Az MI mint személy
Az MI által jelentett etikai kihívások közül a legprovokatívabbak azok, amelyek a köré a feltevés köré épülnek, hogy az MI személlyé válhat. Ebből kétféle probléma fakad: az egyik az MI-erkölcs kérdéseit érinti, a másik pedig az elmefeltöltés lehetőségét. MI-erkölcs. Korábban erkölcsi szereplőnek neveztük azokat a lényeket, amelyek képesek erkölcsileg felelős döntéseket hozni, illetve amelyek felé másoknak erkölcsi kötelességei vannak. Az MI-kről több helyzetben felmerül, hogy erkölcsi szereplők lehetnek:
• A robotjogok támogatói szerint az MI-k rendelkez(het)nek olyan tulajdonságokkal, amelyek miatt bizonyos jogok járnak nekik, így nekünk pedig kötelességeink vannak feléjük. Megoszlanak a vélemények arról, hogy mik ezek a tulajdonságok: gondolkodás, szándékok és vágyak, szenvedésre való képesség, esetleg szabad akarat. A robotjogokra gyakorlati példa is akad: egy Sophia nevű robotnak 2017-ben Szaúd-Arábia ugyanis állampolgárságot adott. Érdemes azért megjegyezni,
hogy ez inkább tűnik a technológiára való nyitottságot igazoló PR-fogásnak, mintsem világnézeti fordulópontnak.77
Sophia
• A robotfelelősség kérdései az úgynevezett autonóm rendszereknél merülnek fel: az ilyen rendszerek ugyanis súlyos döntéseket hoznak úgy, hogy azokért nem tehetők egyértelműen felelőssé a használók vagy a tervezők. Ilyen autonóm rendszerek az önvezető autók és bizonyos fegyverek. Itt a kulcsfontosságú tulajdonságok a független cselekvésre való képesség és a következmények mérlegelése alapján történő döntéshozatal, az
77. Nagy 2020.
pedig továbbra is vitatott, hogy az (ön)tudatosságnak mekkora szerepet kellene tulajdonítani.78
Azok alapján, amiket az MI intelligenciájáról és tudatosságáról eddig beláttunk, ezek a felvetések nem meggyőzők. Ha ugyanis az MI-nek nem lehet tudata, viselkedésének jellemzése a pusztán fizikai folyamatokon túl pedig értelmezés kérdése, akkor egyik állítólagos tulajdonság sem teljesül vele kapcsolatban a szavak eredeti értelmében: nem gondolkodik intelligensen, nincsenek szándékai és vágyai, nem képes a szenvedésre, nem képes szabad vagy független cselekvésre, és nem mérlegeli a tetteinek következményeit azok súlyának belátásával. Ezek közül egyes tulajdonságok meggyőzőbbnek tűnhetnek, mint mások – de ezek is csak a fogalmak átvitt értelmezése miatt. A szabad vagy független cselekvés például jellemezhet egy MI-t olyan értelemben, hogy megjósolhatatlan, mit fog tenni – de abban a sokkal fontosabb értelemben, hogy cselekvését egy, a döntés súlyát átérző akarat határozza meg, nem. Elmefeltöltés. Ehhez kapcsolódik az elmefeltöltés vagy tudatfeltöltés lehetősége, amely feltételezi, hogy egy MI rendelkezhet hozzánk hasonló tapasztalatokkal és tudatos élménnyel. Először az 1930-as évek tudományos-fantasztikus novelláiban merült fel 78. Héder 2020, 145–156; Bernáth 2022.
az a lehetőség, hogy az emberi halandóság megkerülhető lehet az agy működésének gépi alapú szimulációjával, azóta pedig könyvek és filmek sokaságát ihlette a gondolat.79 A 2000-es évek elejétől egyes transzhumanisták már teljes komolysággal kezdték kutatni az elme vagy a tudat digitális továbbélésének feltételeit, ideértve mind a biológiai agy „szkennelését”, mind a szimuláció működtetését. 80
Jó okaink vannak kételkedni abban, hogy az elmefeltöltés révén elért halhatatlanság lehetséges. Egyrészt a 4. és 5. fejezet érvelése alapján valószínűtlen, hogy számítógépes alapon létrehozható önálló gondolkodás és tudatosság. Enélkül viszont az emberi idegrendszert leképező szimulációk pusztán az ember működését utánoznák le, „belső” perspektívája elveszne. Másrészt súlyos problémák merülnek fel a személyes azonosság terén. Ha a testem elpusztul, de idegsejtjeim mintázata tovább él egy számítógépes programban, az továbbra is én vagyok? 81 Ha elfogadjuk, hogy belőlem egyszerre csak egy létezhet (ez nagyon valószínű, hiszen ezért vagyunk egyének, személyek, nem csak kategóriák), akkor aligha, hiszen semmi akadálya ezt a programot egyszerre több példányban működtetni, akár még a testi ha -
79. Langford–Stableford 2022.
80. Sandberg–Bostrom 2008.
81. Schneider 2020, 73–79.
lálom előtt is. Így tehát az elmefeltöltés, még ha lehetséges volna is, sokkal inkább klónozást, mintsem az egyén továbbélését jelentené.
Emberi feladatok átvétele
A technológia fejlődésével az emberek gyakran helyettesíthetővé válnak különböző foglalkozások, feladatkörök terén. Ez időnként megkönnyebbülést jelent, ha ezután értékesebb vagy kellemesebb tevékenységekhez fordulhatnak, máskor viszont aggodalomra ad okot, ha a gépek valakinek az állását veszélyeztetik. Itt egy harmadik lehetőséggel foglalkozunk: azzal, hogy az MI fejlődése úgy károsítja meg az embert, hogy szükségtelenné tesz, és ezzel leépít értékes emberi képességeket és tevékenységeket.
A legújabb MI-k megdöbbentő teljesítményt nyújtanak hang-, kép- és videóanyagok értelmezésében, illetve nyelvi készségekben: fordításban, írásban és felolvasásban. Az előbbiek miatt egyre jobban képesek eligazodni saját fizikai környezetükben, ezzel lehetővé téve egyre jobb navigációs berendezések, rövidesen pedig az emberi sofőröknél megbízhatóbb önvezető autók megépítését. Az utóbbiak pedig mind az írás-olvasás feladatát, mind az idegen nyelvek ismeretének terhét levehetik az ember válláról. Amennyiben ezek értékes képességek, rosszul járhatnak azok, akiknek nincs rájuk
Noha évezredek óta gondolkoznak rajta, és évtizedek óta fejlesztik, a mesterséges intelligencia (MI) csak az elmúlt néhány évben lépett át a tudományosfantasztikus világból a hétköznapi életbe és a köztudatba. Az MI fejlődése jó néhány teológiai és etikai kérdéshez vezet, ennek a könyvnek pedig az a célja, hogy ezekre keresztény válaszokat fogalmazzon meg.
A kötet bemutatja a mesterséges intelligencia történetét az ókortól napjainkig, ismerteti a működési elveit, valamint választ keres az MI által felvetett főbb teológiai kihívásokra: megvizsgálja, miben áll az istenképűség, intelligens-e az MI, illetve körüljárja a tudatosság kérdését is. A kapcsolódó etikai témák áttekintésénél – amelyek az emberi méltóság és az emberi jólét fogalmát értelmezik – a főbb bibliai alapelveket vizsgálva külön kitér arra a kérdésre is, hogy miként alkalmazható az új technológia a keresztény szolgálatban. A könyv végül röviden bemutatja, hogyan adhat választ az evangélium az MI által létrehozott kihívásokra.
BÉKEFI BÁLINT a teológia és a mérnökinformatika alapszak után a brit University of Chesteren szerzett teológia MA diplomát, majd Bécsben a CEU filozófiai mesterképzését végezte el. Jelenleg filozófiából doktorál és apologetikát oktat. Feleségével, Annával Budapesten élnek.