Gary Chapman: Mérgező munkahelyek - Hogyan óvjuk meg testi-lelki épségünket a negatív környezetben

Gary Chapman

Paul WhiteHarold Myra

GARY CHAPMAN

PAUL WHITE • HAROLD MYRA

Mérgező munkahelyek

HOGYAN ÓVJUK MEG TESTI-LELKI ÉPSÉGÜNKET A NEGATÍV KÖRNYEZETBEN

HARMAT Budapest, 2023

This book was first published in the United States by Northfield Publishing, 820 N. LaSalle Blvd., Chicago, IL 60610 with the title Rising Above a Toxic Workplace, copyright © 2014 by Gary Chapman, Paul White and Harold Myra.

Translated by permission.

Hungarian edition © Harmat Kiadó, 2016 All rights reserved. Minden jog fenntartva.

Első kiadás 2016, utánnyomás 2018 Második kiadás 2023

Fordította: Tóth Zsuzsanna

ISBN 978-963-288-765-4

Könyvünk mindazoknak szól, akik problémás munkahelyen dolgoznak. Kívánjuk, hogy találjanak megkönnyebbülést, és legyen bátorságuk azt tenni, ami a legjobb számukra.

BEVEZETÉS

TANÁCSADÓKÉNT

ÉVTIZEDEK ÓTA segítek pároknak, akik a házasságukban konfliktusokkal, sérelmekkel, haraggal, negatív kommunikációs szokásokkal és a megbecsülés hiányával küzdenek. Manapság sokan a munkahelyükön is ugyanezzel a fájdalmas valósággal szembesülnek. Néhány évvel ezelőtt jelent meg dr. Paul White-tal közösen írt könyvünk, A munkahelyi elismerés 5 nyelve, * amelyben bemutatjuk, miként javítható a munkahelyi kapcsolatok érzelmi klímája, ha a munkatársak ismerik és gyakorolják az elismerés kifejezésének különféle módjait. Paul még a könyv megírása előtt kísérleti projekteket végzett, és azóta is számos szervezettel működött együtt, így mélyebb betekintést nyertünk az oly sok szervezetre jellemző diszfunkcionális működésmódba.

* Gar y D. Chapman, Paul E. White: A munkahelyi elismerés 5 nyelve (Budapest: Harmat, 2015).

Sokan szenvednek a mérgező munkahelyi légkörtől. Talán az olvasó is közéjük tartozik, vagy ha nem, valószínűleg van olyan ismerőse vagy családtagja, aki mérgező környezetben dolgozik. Miután dr. White-tal és az üzleti világban több évtizedes tapasztalattal rendelkező Harold Myrával megkezdtük a közös munkát, mindhárman megdöbbenéssel fogadtuk azt a sok fájdalmas történetet, melyeket a legkülönfélébb területen dolgozó emberektől hallottunk az évek során. Valószínű, hogy ha egy baráti beszélgetés közben merül fel a téma, sokan személyes élményeik alapján számolnak be arról, hogy mit jelent mérgező vállalati kultúrában dolgozni. Az egyik legszomorúbb beszámolót egy barátomtól hallottam, aki tizennyolc éven keresztül tanított matematikát egy iskolában. Nagyszerű eredményeket ért el: felkarolta a roszszul teljesítő gyerekeket, akik aztán az átlagosnál jobb tanulók lettek. Tanítás után ingyenes korrepetálást tartott. A kollégái nagyra becsülték. Minden jól ment egészen addig, amíg új igazgató nem került az iskola élére, aki mindenben a hibát kereste. Kifogásolta, hogy a tanár íróasztala rendetlen, öszszevissza hevernek rajta a papírok, és huszonnégy órát adott neki, hogy rendbe tegye az asztalát és az irodáját. Azt állította, hogy a szülőktől panaszok érkeztek a tanítási módszereivel kapcsolatban, de amikor a barátom megkérdezte, hogy kik és mire panaszkodtak, az igazgató csak hallgatott. Nap nap után zaklatta a tanárt – váratlanul bement az órájára, körülnézett, majd sarkon fordult, és kiment. Egy alkalommal közölte vele, hogy nincs jövője az iskolában.

A barátom el volt keseredve, amiért az igazgató megpróbálta ellehetetleníteni a diákok között végzett munkáját.

„Mindig arra törekedtem, hogy segítsek ezeknek a gyerekeknek abban, hogy sikeresek legyenek. Nekik szenteltem az életemet, de az új igazgató mindent elkövet, hogy ellehetet-

lenítse a munkámat.” Az érzelmi zaklatás három éven át tartott, egészen addig, amíg az igazgatót át nem helyezték egy másik intézménybe, és tanár barátom végre újra a munkájára koncentrálhatott. Kollégái biztatták: „Jó, hogy kitartottál.

A gyerekeknek nagy szükségük van rád.” Elgondolkodtam azon, vajon mi történt volna, ha az igazgatót nem helyezik át.

A legtöbben életünk nagy részét a munkahelyünkön töltjük, ám sokak számára ez állandó stresszel jár. Könyvünkkel szeretnénk segítséget nyújtani mindazoknak, akik mérgező szervezetek csapdájába estek, vagy mérgező főnökök irányítása alatt dolgoznak. Bemutatunk olyan megküzdési módokat és túlélési stratégiákat, amelyeknek a saját helyzetükben hasznát vehetik. A való életből vett példákkal szemléltetjük, hogy mások miként küzdöttek meg a problémával, vagy hogyan találták meg a módját annak, hogy felmondjanak és továbblépjenek.

Ugyanakkor tudjuk, hogy sok egészséges munkahely is van, amelyeket jó vezetők irányítanak – sőt sokukkal együtt is működünk. Egy teljes fejezetet szentelünk ezeknek a szervezeteknek, valamint szót ejtünk azokról a kiváló főnökökről is, akikről az interjúk során hallhattunk.

Az egészséges munkahely előfeltétele, hogy a munkatársak kölcsönösen tiszteljék és becsüljék egymást. Hatékonyan működő munkahelyek akkor jönnek létre, ha a vezetők és a beosztottak megtanulják, hogyan fejezzék ki a megbecsülésüket egymás iránt, és hogyan vitassák meg a problémákat barátságos keretek között. Mindannyian vágyunk munkatársaink elismerésére. A legtöbben készséggel beismerjük, hogy nem vagyunk tökéletesek, mindig van miben fejlődnünk, és hajlandók vagyunk megfogadni a javaslatokat, amelyek hatékonyabbá teszik a munkánkat.

Ha az olvasó mérgező munkahelyen dolgozik, vagy egy ismerőse van ilyen helyzetben, reméljük, könyvünk segít a választási lehetőségek áttekintésében, és abban, hogy felszabaduljanak a nyomás alól, amit egy elnyomó szervezet vagy főnök jelent. Úgy véljük, hogy az üzleti életben a vezetőknek nem csupán a nyereségességet kell szem előtt tartaniuk, hanem azt is, hogy ha segítik a dolgozókat abban, hogy legjobb képességeiket latba vetve végezzék a munkájukat, az nagyobb érzelmi elégedettséghez vezet, és a cég nyereségességét is előmozdítja.

Ha nap mint nap mérgező környezetben kell dolgoznunk, az nyomasztóan hat az egész életünkre. Reméljük, hogy a könyvünkben bemutatott javaslatok és történetek segítenek az olvasóknak – vagy valakinek, aki fontos számukra – abban, hogy a munkahelyi kihívások és nehézségek közepette is megtalálják a számításukat.

— Gary Chapman

„Az élet tíz százalékban az, ami történik velünk, kilencven százalékban pedig az, ahogyan reagálunk rá.”

John Maxwell

„Minden munkahelyi konfliktus olyan, mintha a felek zászlójelekkel üzennék egymásnak:

Hallgass meg! De sokszor csak annyi

történik, hogy az ellenfelek újratöltik verbális

lőfegyvereiket.”

Gary Chapman

„Ha a vezetés és a dolgozók között nincs

kapcsolat, az bizalmatlansághoz, cinizmushoz és apátiához vezet.”

Paul White

Mérgező munkahelyek a színen

HONNAN ERED ÉS MIÉRT TERJED A MÉRGEZŐ MUNKAHELYI LÉGKÖR

HAÖNÖK MÉRGEZŐ főnök mellett dolgoznak, vagy úgy érzik, hogy valósággal megmérgezi az életüket a munkahelyük, nincsenek egyedül, és e könyv reményeink szerint segít majd abban, hogy megtalálják a kiutat ebből az állapotból.

Másrészt, ha eddig viszonylag pozitív munkahelyi élményekben volt részük, akkor talán meglepve hallgatják barátaikat, ismerőseiket vagy rokonaikat, amikor mérgező munkahelyi légkörről vagy elviselhetetlen főnökökről beszélnek.

Sokan kiábrándító, sőt szörnyű tapasztalatokról számolnak be.

A legtöbben hallottunk már a „pokoli főnökről”, de sosem gondoltuk volna, hogy milyen sokan vannak a közvetlen környezetünkben, akik frusztráló, megalázó és az egészségüket veszélyeztető körülmények között kénytelenek dolgozni.

De nem kellene meglepődnünk. A Gallup felmérése szerint az amerikai munkavállalók körülbelül hetven százaléka mechanikusan, lelkesedés nélkül vagy egyenesen utálattal végzi a munkáját. Mi ennek az oka?

Digitális és globalizált világunkban egymást érik a válsághelyzetek, amelyek hatással vannak a piacokra, a technológiára, a stabilitásra – és az emberekre, ahogy a hírekből folyamatosan értesülünk róla. A megrázkódtatások negatív hatással van a munkamorálra, és ez a kiskereskedelemtől kezdve az informatikai ágazatig, az iskoláktól és az önkormányzatoktól kezdve a kórházakig és a bankokig mindenütt érezhető. A dolgozóknak gazdasági bizonytalansággal és gyakori leépítésekkel kell szembenézniük, miközben elvárják tőlük, hogy a kevesebből többet hozzanak ki. A munkavállalók – vagyis mi magunk – úgy érezzük, túlhajtjuk magunkat, nem keresünk eleget, nem vagyunk megbecsülve, és hiányzik a biztonság az életünkből. Nem csoda, ha terjed a cinizmus, és mindenki másra mutogat.

Egy kiábrándult és csalódott mérnök mesélte, hogy a viszálykodás és a folyamatos kritizálás, valamint a támogató légkör hiánya valósággal megmérgezte a munkahelyét, ahol pedig korábban szeretett dolgozni. Beszámolója szerint már akkora a feszültség odabent, hogy utál munkába járni, sőt lassan már élni is.

A mérgező munkahely hatása nem marad a munkahely falai között – a méreg beszüremkedik a dolgozók és családjaik életébe is. Ezzel szemben a pozitív szervezetek energiát adnak az alkalmazottaiknak, és inspirálják őket. Ha elbocsátásra kényszerülnek, megpróbálják enyhíteni a hatásokat, vezetőik pedig tudják, hogy egy szervezet akkor gyarapodik, ha a munkavállalók is gyarapodnak.

Különös módon a mérgező és az egészséges munkahelyi

Mérgező munkahelyek a színen

kultúrák sokszor hasonló küldetésnyilatkozattal rendelkeznek. Mindkettő a becsületességre, az egyén tiszteletére és a kiválóság iránti elkötelezettségre helyezi a hangsúlyt. A különbség csupán annyi, hogy a pozitív szervezeteknél ezek az értékek a cég gyakorlatában is megmutatkoznak, míg a mérgező szervezeteknél a személyes célok és egyéb prioritások háttérbe szorítják az elviekben vallott nemes értékeket. Drámai különbség lehet két azonos elveket valló, hasonló szervezet között.

Ezt tapasztalta Bill, a kisgyermekes apa is három különböző cégnél, amelyek mindegyike ugyanabban az ágazatban működött. Az első céghez még zöldfülűként került, és hálás volt a főnökének, aki türelmesen mentorálta őt. A béren kívüli juttatások előnyösek voltak, a kollégák között baráti volt a viszony. Néhány hónappal később azonban a cég bejelentette, hogy áthelyezi a székhelyét egy másik államba. Családi kötelezettségei miatt Bill nem tudott elköltözni, de a cég kilenc hónapon keresztül biztosította számára, hogy repülővel utazzon az új központba, ahol az újonnan felvett dolgozók képzésében vett részt. Amikor Bill végül úgy döntött, hogy állást változtat, kiváló ajánlást kapott a cégétől, amelynek hasznát vette az álláskeresés során.

Amikor a második cég felvette, Bill még nem sejtette, hogy hamarosan háromszoros szorításba kerül: mérgező vállalati kultúrában kell dolgoznia két mérgező főnök irányítása alatt. Így beszél erről:

Ég és föld az előző céghez képest! Az alkalmazottak szinte belepusztultak a cég nyereségességéért folytatott küzdelembe. Egy nap üzenetet kaptunk, hogy a hónapban rekordmagasságú profitot termeltünk, majd váratlanul egy

másik üzenet érkezett, amelyben közölték, hogy a további-

akban nem költhetünk irodaszerekre és utazásra. Már kora hajnalban a gépem előtt ültem, hogy Európával kommunikáljak, majd a munkanap végén éjszakára is bent kellett maradnom, hogy az ázsiai partnereinkkel tárgyaljak. A túlórákat nem fizették ki, és a munkamániás főnököm kifogásolta, hogy ebédszünetet tartok.

Minden a céges előírásokról és a sikerről szólt. A közösségi helyiségben volt egy hatalmas tévé, amelyen kizárólag céges propaganda ment. A pihenőszobában nem voltak képek, csak a céges házirend lógott a falon olyan előírásokkal, hogy egy asztalon csak három tollat vagy ceruzát lehet tartani, és a munkaállomásokon két fotónál többet nem tehetünk ki.

Talán túlzásnak hangzik, pedig így volt. Két kiváló munkatársamat elbocsátották, egy másik családos kollégám pedig egyik nap felállt, és szinte sokkos állapotban távozott. Nem is jött vissza többet. Azon gondolkodtam, hogy vajon kit rúgnak ki legközelebb. Amikor beléptem, nyolcan voltunk a csapatban – ebből addigra már csak a menedzser és én maradtunk.

Egy fontos ügyfél tartozott hozzám, de mivel kisegítő személyzet nem volt, a munkám megháromszorozódott. A főnökeim viszont kifogásolták, hogy nem jelentkezem több munkáért. Gondolom, azért vetették ezt a szememre, mert rajtam kívül nem volt más, akire rá tudták volna bízni a feladatot, de soha egyetlen szóval sem biztattak. Arra viszont figyelmeztettek, hogy listát vezetnek a hibáimról.

„Az előző cégemnél is volt ilyesmi, a »megbecsülés délutánja« nevet viselte, de egy idő után eltörölték, mert túl sok volt a munka!”

Két szörnyű év telt el így. Meghíztam, aggódtam az egészségem és a házasságom miatt, de úgy éreztem, csapdában vagyok, hiszen nem mondhattam fel, mert el kellett tartanom a családomat. De eljött a nap, amikor beláttam, hogy éppen a túlélés érdekében kell felmondanom. Felhívtam a bátyámat és a lelkészünket, hogy megerősítsenek a döntésemben, és benyújtottam a felmondásomat.

Csodálatos módon még aznap kaptam egy levelet egy volt kollégámtól, amelyben egy munkalehetőségről értesített. Nemsokára már az új helyen dolgoztam, hasonló területen, és ismét hatalmas különbséget tapasztaltam. A nyomorúságos, mérgező környezetből barátságos, kellemes közegbe kerültem. Munka közben beszélgetünk, sőt nevetünk is. Megünnepeljük a személyes eseményeket, és kiállunk egymásért. A főnököm mindent megtesz, hogy gyakorlati segítséget nyújtson, mosolyogva jön be hozzánk, megkérdezi, hogy haladunk, és tud-e segíteni valamiben. Délután ötkor hazamegy, és tőlünk sem várja el, hogy heti hetven-nyolcvan órát dolgozzunk.

Az új cégem vállalati naptárjában szerepel a „megbecsülés hete”, amikor a cég kifejezi, hogy nagyra becsüli a dolgozóit. Az előző cégemnél is volt ilyesmi, a „megbecsülés délutánja” nevet viselte, de egy idő után eltörölték, mert túl sok volt a munka!

Nem sokkal azután, hogy beléptem az új munkahelyemre, az interneten rákerestem, és láttam, hogy a cégnél a munkavállalói elégedettség mutatói magasak. Utánanéztem az előző munkahelyemnek is, ahol nemrégiben mondtam fel, és nem lepett meg, hogy nagyon rossz értékelést kapott.

Bárcsak hamarabb utánanéztem volna!

BRUTÁLIS FŐNÖKÖK. MÉRGEZŐ KOLLÉGÁK. LÉLEKÖLŐ VÁLLALATI KULTÚRÁK.

„A legtöbben életünk nagy részét a munkahelyünkön töltjük, ám sokak számára ez állandó stresszel jár. Könyvünkkel szeretnénk segítséget nyújtani mindazoknak, akik mérgező szervezetek csapdájában érzik magukat, vagy mérgező főnök irányítása alatt dolgoznak” – szól a szerzők ajánlása.

Hogyan óvhatjuk meg testi-lelki épségünket, ha a munkahelyünkön konfliktusokkal, rosszindulattal, cinizmussal, elérhetetlen elvárásokkal találkozunk – akár beosztottként, akár vezetőként? Milyen megküzdési módok és túlélési stratégiák lehetnek segítségünkre, és honnan tudhatjuk, hogy mikor jobb felmondani és másik állás után nézni? A szerzők saját tanácsadói praxisukból vett, esetenként hajmeresztő történeteken keresztül mutatják be:

• hogyan válik mérgezővé egy munkahely, és miként kerülhetjük el, hogy sérüljünk az egészségtelen környezetben,

• hogyan érhetünk el változást, és mikor nem érdemes tovább próbálkoznunk,

• milyen szempontokat és tanulságokat érdemes megszívlelniük a vezetőknek a pozitív és motiváló munkahelyi légkör kialakítása érdekében.