elethinta-fullcover-85ful-new.indd 1
2016.05.18. 12:23:46
lethinta_beliv_KESZ.indd 2
2016.05.18. 9:48:44
lethinta_beliv_KESZ.indd 3
SZIKSZAI SZABOLCS
Élethinta UTAZÁS A VILÁGTÓL ÖNMAGUNKIG ÉS ÖNMAGUNKTÓL ISTENIG
Válogatás az
Újragondoló
blog írásaiból
HARMAT Budapest, 2016
2016.05.18. 9:48:45
lethinta_beliv_KESZ.indd 4
© Szikszai Szabolcs © Harmat Kiadó, 2016 Minden jog fenntartva. ISBN 978-963-288-325-0
2016.05.18. 9:48:45
lethinta_beliv_KESZ.indd 5
Tartalom Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Tettetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Festék a vásznon. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Dekódolható életem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Vissza Édenbe. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 A szerelem nevében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Lehetnék is akár. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Lázadás egy hal gyomrában. . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Recept egy tökéletes bukáshoz. . . . . . . . . . . . . . 35 Ébren látott álmok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 Jézus és az önmegvalósítás . . . . . . . . . . . . . . . . 41 Az önző (g)én. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 Hittel egy lépést. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 Isten tudja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 Majom a ketrecben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 Kútba esett álmok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 Füles és a szalmaszál. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 Te csak várj!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 Hozzávalók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 Pillangó ha lehetnék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71
2016.05.18. 9:48:46
lethinta_beliv_KESZ.indd 6
Bátor menekülés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 A megrepedt nádszál esete . . . . . . . . . . . . . . . . . 77 Éntelenítés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 Modern idők. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 Bűntelenítési eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 Kihasználható . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 Csapdában. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 Ki mondja meg?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99 Életszerűtlen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 Viszonzatlan csókok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107 A völgyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111 Jelenlét. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115 Robotok és emberek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 Történetem. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123 Mindegy, csak menjen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 A nagy mutatvány. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 Élethinta. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135 Koppanni az alján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139 Bukni tudni. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143 Mi a baj a világgal? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147 A mélységből. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 Szemtől szemben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155
2016.05.18. 9:48:46
lethinta_beliv_KESZ.indd 7
2016.05.18. 9:48:47
lethinta_beliv_KESZ.indd 8
2016.05.18. 9:48:48
lethinta_beliv_KESZ.indd 9
Előszó 2010 szilveszterén indítottam el az Újragondoló blo got. 2006-ban kezdtem az első blogomat, aztán 2008ban a másodikat, de azokkal ellentétben − a közösségi média hathatós segítségével − az Újragondolót mások is olvasták, nem csak én. Amikor tervezgetni kezdtem, hogy szeretnék a kereszténységről írni, úgy, ahogyan mások nem, az ismerőseim hitetlenkedve fogadták ötletemet, mondván, hogy úgysem érdekel senkit egy ilyen blog. Ahogy teltek az évek, kiderült, hogy nagyon is sok embert érdekel a kereszténység, ha az egy konkrét személy valós történetébe van ágyazva. Az Újragondoló bejegyzéseit emberek tízezrei olvasták el, osztották meg − világnézeti és felekezeti háttértől függetlenül. Nehezen találtam meg magamat az írásban, és a saját hangomat. 2011-ben egy nagy újrarendeződés indult el az életemben, amelynek eredményeként 2013 tavaszán eljutottam oda, hogy kezdtem foglalkozni a saját gyerekkorommal. Addig csak fehér folt volt a számomra. Ahogy olvasni kezdtem szakkönyveket, rádöbbentem, hogy a tízéves korom előtti időkből egyáltalán nem voltak emlékeim, és azt követően is igen kevés. Egy nagy fájdalomgóc volt bennem csupán, ha a gyerekkoromra gondoltam. A nagy fehér folt a traumatikus múltra utalt. Nagyon lassan, egyre el-
9
2016.05.18. 9:48:49
lethinta_beliv_KESZ.indd 10
viselhetetlenebb belső fájdalommal, apránként kezdtem megnyitni lelkemet önmagam számára. Az ebből a korszakból származó írások 2013 nyara és 2014 nyara között születtek. De én később születtem. Az életemben azonban a külső körülményeket tekintve félelmetes ütemű változás zajlott, és a sok történés, az események sodrása megakasztotta azt a folyamatot, ami 2013-ban elkezdődött. 2015-re már elviselhetetlenné és állandóvá vált az a belső szorongás, ami jelezte, hogy valami bennem van, amiről nem tudok. Az írásaimban sokat beszélek az újjászületésről. Valahol mélyen mindig éreztem, hogy bár ugyanúgy beszélek róla, mint azok, akiktől tanultam az újjászületésről, nekem erről nincs saját élményem. Aztán egyszer egy délelőtt egy teljesen egyszerű imában, miközben patakokban folytak a könnyeim, elkezdtem beszélni azzal az Istennel, akit már évek óta kerestem, akit talán egész életemben kerestem, de nem találtam. Az Istennel, aki feltétel nélkül szeret. Az imádság bűnvallással kezdődött, majd a megbocsátás, az elfogadás és a szeretet olyan átélésével folytatódott, amit azelőtt soha nem éltem át. Három hónapon át az összes könnyet, amelyet nem hullattam el az azt megelőző tizenöt évben, egyszerre sírtam ki magamból. Órákon át tartó imádságokban, „se eleje, se vége” beszélgetésekben Istennel, vagy csak csendes sírdogálással. Lakásban, fekve, ülve, körbe-körbe járva vagy utcán éjszaka, amikor senki sem látja. Az Isten, aki feltétel nélküli szeretettel elfogadott, és akire mindig vágytam, akit egyre kétségbeesettebben és egyre sóvárgóbban
SZIKSZAI SZABOLCS · ÉLETHINTA
2016.05.18. 9:48:50
lethinta_beliv_KESZ.indd 11
kerestem, a már elviselhetetlenné váló elveszettségben és szorongásban egyszer csak rám talált. Azok a sorok, amelyeket ebben a rövid válogatás kötetben olvasol, olyan folyamatokat írnak le, amelyek az írás idején még nem zajlódtak le, mert még „kapaszkodtam”, és féltem, és még nem fájt annyira, hogy bármi jobb legyen, mint ami addig volt... De az a sírás, amiről az utolsó bejegyzésben írtam, és az az intimitás, amely után egész életem folyamán sóvárogtam, mára megérkezett. Az újjászületésem rádöbbentett arra, milyen helytelenül gondolkodunk az újjászületésről. Mert nem egy erkölcsi teljesítmény eredménye, és nem az én akaratom következménye, így tehát nem is számonkérhető, hanem épp az ellenkezője: az újjászületés az, amikor már nem akarok „jó lenni”, amikor belátom, hogy nem vagyok képes rá, amikor elengedem a saját akaratomat, és amikor Isten elkezdi bennem emberi szavakkal leírhatatlan módon átírni és feltárni, újraírni az egész történetemet. Isten tesz valamit bennem, és ez akkor történik, miután beláttam, hogy nem tudok semmit sem tenni, hogy elérjem, amiről nem is tudom, hol van. A szorongásom elmúlt. Egyre több emberrel kezdtem beszélni magamról és mindarról, amit gyerekként átéltem. Az újjászületésem felszínre hozta a gyerekkori emlékeimet is. És a sírás másik oka ekkor a gyász volt. Gyász az elveszített gyermekkor felett. Mert az
10
11
2016.05.18. 9:48:51
lethinta_beliv_KESZ.indd 12
Újragondoló sorait a még mindig a kiutat és a szabadulást kereső, bántalmazott kisfiú írta. Aki végig egyedül volt azzal a traumával, amit átélt, és akit én is magára hagytam, mert féltem. Mindazt, amit Isten megértetett velem az elmúlt évek alatt, most a bensőm részévé tette, végigvezetett rajta. A halál árnyékának völgyén, a mélységen, a régi dolgokon, hogy már ne emlegessem őket, és ne is féljek tőlük, mert ő újat cselekszik. Erőszakos családban éltem gyerekként. Fizikai bántalmazásoknak voltam szemtanúja, és én magam is fizikai és érzelmi bántalmazás, elhanyagolás és elhagyás áldozata voltam. Az akkori érzésekkel és emlékekkel azonban – mivel nem tudtam kezelni őket – elveszítettem később a kapcsolatot. De az igazi Szikszai Szabolcs az a bántalmazott gyermek volt. A kisfiú megpróbált hírt adni magáról az írásaimban és az igehirdetéseimben is, de én nem tudtam, mi történt vele. Ahhoz, hogy elveszíthessen magam, hogy életem lehessen, előbb magamhoz kellett ölelnem a bennem élő, bántalmazott kisfiút az összes traumájával, amit átélt, és minden fájdalmával, amit gyerekkora óta érzett. Döbbenetes a felismerés: az újjászületés az igazi önmagam megtalálása is. Az Isten, aki feltétel nélkül szerette és elfogadta ezt a bántalmazott kisfiút, felülírta a bántalmazóim követeléseit, amelyek miatt megtagadtam a múltamat minden szenvedésével és fájdalmával, és megpróbáltam olyan lenni, amilyen talán „megfelelő”. De nem ment. És közben a testem emlékezett mindarra, ami velem történt.
SZIKSZAI SZABOLCS · ÉLETHINTA
2016.05.18. 9:48:51
lethinta_beliv_KESZ.indd 13
Isten megszabadít a hamis „valamivé válás” kényszeréből. Meggyógyítja a bennem élő megsebzett gyereket, bekötözi a sebeket, és helyreállít.
12
13
2016.05.18. 9:48:51
lethinta_beliv_KESZ.indd 14
SZIKSZAI SZABOLCS · ÉLETHINTA
2016.05.18. 9:48:52
lethinta_beliv_KESZ.indd 15
Tettetés Volt egyszer egy tökéletes harmónia, egység és békesség, ami összetört. Ezt vallásosok és vallásfüggetlenek egyaránt felfedezték már. Visszakövetkeztethető abból a vágyunkból is, ahogyan megpróbáljuk rekonstruálni azt, ami elveszett. Aminek talán mi személyesen soha sem voltunk a birtokában, de valahogy érzékeljük, hogy hiányzik az életünkből. A maradéktalan megértés, amikor nem kell millió szóban újra és újra megfogalmazni azt, amit talán még így sem sikerül megértetni a másikkal. A harmónia utáni vágy, a befogadottság és az elfogadás érzése. „Bár minden egész eltörött, létezik Igaz és Örök!” Mindannyian érezzük ezt a kettősséget önmagunkban: kell, hogy legyen egy helyzet, egy összefüggés, egy körülményegyüttes, amelyben minden egésszé lesz − életünk mozaik darabkái a többiek törekvéseivel együtt. Érezzük, hogy minden egész eltörött, de nem tudjuk, hol találjuk, mi igaz és örök. Többféle megoldással próbálkozunk. Én is egy ilyen kísérletezgető ember vagyok. Próbálom az utakat, amelyek elvezetnek a teljességre, de valahogy mindennek a mélyén ugyanazt a hiányt érzem: ami itt adott, ott hiányzik. A próbálkozás, a teljesre törekvés az életünk.
14
15
2016.05.18. 9:48:52
lethinta_beliv_KESZ.indd 16
Ami megbénít engem: ha úgy teszel, mintha. Mintha meglenne, ami nincsen. Mintha nem lenne, ami van. Mintha az lennél, aki nem vagy. Mintha nem lennél az, aki vagy. „Uram, nincs emberem” – mondod, és azon kapod magad, hogy eltelt az életed abban a hitben, hogy mindig is a teljességben voltál. Nincs más, csak a változhatatlan jelen. Sehonnan sem jövök, és sehová sem tartok, pusztán létezem, és arra törekszem, hogy elviselhetővé tegyem a lét elviselhetetlen könnyűségét. Mert a lét változás nélkül nemlét. Elásott talentumok, harmincnyolc éve önsajnálatban vádaskodó emberek és idősebb fiúk, akik sértetten lenézik azokat, akik megpróbálják a lehetetlent, hogy elérhessék, ami elérhető. Elviselhetetlenül könnyű, amit tennünk kell, talán pontosan ezért nem tesszük. A tettetett örökkévalóság a legnagyobb akadálya, hogy a mulandó az örökkévalóságba érkezzen. „Vissza mehetnék-é anyám méhébe?” − Na ne röhögtessetek. Valójában semmi nincs, s még ez a semmi is fogy, egyre fogy. Tettetett tökéletesség és harmónia és békesség. Struccpolitika, ami meggátol abban, hogy a tökéletlenség, a harmónia hiánya és a békétlenség kellős közepén a semmiből valami váljék. Újjászületés. Akarom.
SZIKSZAI SZABOLCS · ÉLETHINTA
2016.05.18. 9:48:53
lethinta_beliv_KESZ.indd 17
Festék a vásznon Vászon vagyok, amelyre saját magamat festem. Nem értek a festészethez, nem is szeretem. Még nem értem meg rá, hogy megértsem, ami talán benne sincs a képben. Túlságosan leköt saját meg nem értett életem festménye. Ráadásul befejezetlen. Látatlanban festek. Tétova vonásokat teszek ide és oda. Random színek kavalkádja a kép, ami eléd tárul. Nem látom, mit festek a vászonra. Mások önarcképét szemlélem, és miközben egy-egy hajlat, ecsetvonás megtetszik, megpróbálom átültetni saját képemre. Nem tudom, sikerül-e. Talán miközben megvalósul az utánzat, egyedivé is válik. Legalábbis egyedien idétlen lesz. Fürkésző tekintettel járunk-kelünk ebben a múzeumban, ahol egymás festményeit mustrálgatjuk. Nyilvánvalóan mindig jobban tetszik a másiké, mint a sajátom, mert a sajátomról csak elképzeléssel rendelkezem annak fényében, hogy mások festménye mit ábrázol. Isten festményét is látom, Jézust. Magával ragad. Lelkesen kezdek kapkodni az ecsettel a lelkemen, de mások képén jól látom, nem egészen jézusi a sajátom. Néha elegem van ebből. Odavágom az ecsetet a földre, és legszívesebben széttépném a vásznat, mert érzem, amit ráfestettem, bóvli, utánzat. Dühít, hogy nem láthatom. Dühít, hogy a szemlélő reakcióira kell hagyatkoznom. Olykor felháborodom, ha nem tetszik neki a látvány, bár lelkem mélyén egyetértek vele. Máskor
16
17
2016.05.18. 9:48:54
lethinta_beliv_KESZ.indd 18
rácsodálkozom, hogy mi ragad meg valakit a mázolmányban, amit magamra festettem. Örök talány. Évekig áll a munka. Nincs ihlet. Nincs múzsa. Tétlenség. A legrosszabb, ami elképzelhető, mert folyamatosan dolgoznék az alkotáson, hogy végre elkészüljön. Aztán rádöbbenek, hogy a tétlenség is a folyamat része. Megnyugodni. Elengedni fixa ideáimat, és egy pillanatra befelé tekinteni, és figyelni. Mindig érteni szerettem volna az életem, de rá kellett jönnöm, ez tévedés. Az életet érezni kell. Belül. Látni, amit nem érthetsz meg: ez az érzelem. Nem haladok. Sírok. Könnyeim lemossák a festéket a vászonról. Ismét a nullán. El keseredem. Istenem, fess te valamit, mert én már kifogytam az ötletekből.
SZIKSZAI SZABOLCS · ÉLETHINTA
2016.05.18. 9:48:54
lethinta_beliv_KESZ.indd 19
Dekódolható életem Néha már saját magamat is unom. Unom a sok hazug okot. Unom, hogy igazságtalanul kötöm össze az okozatot az általam vélt okozóval. Unom, hogy mindent megteszek, hogy eltereljem saját figyelmemet a problémák valós okáról. Unom hallgatni az embereket magam körül. Mindenki valaki mást hibáztat. Én azért vagyok ilyen, mert ebben az országban élek. Én azért nem vagyok elégedett, mert ebben az egyházban nem kapom meg lelkileg azt, amire nekem szükségem van. Én azért vagyok boldogtalan, mert nem a megfelelő férfihoz mentem feleségül. Nem a megfelelő nőt vettem el. Boldogtalan vagyok, mert nem akartam gyereket. Én nem tudtam, hogy ilyen nehéz gyereket nevelni. Csapdában érzem magam. Áldozata vagyok mások akaratának. Áldozat vagyok a többiek miatt. Mindennek, ami az életemben rossz, valaki más az oka. Ha pedig nem tudok megnevezni egy konkrét személyt, akkor találok egy intézményt, egy hitet, egy politikai, vallási vagy szexuális meggyőződést. Találok keserűségem okának a történelemben okot: vesszen Trianon, ’56, 3/3 ügynöközés, kikommunistakinem. Apám meg anyám az oka annak, ahol tartok. A lelkészem. Az egyházam. Az állam. A zsidók. A világbank.
18
19
2016.05.18. 9:48:54
lethinta_beliv_KESZ.indd 20
Chuck Norris. Az éppen aktuális miniszterelnök. Az erkölcstelen fertő. Munkám miatt kiskamaszokkal is foglalkozom, meglett felnőttekkel egyaránt. És döbbenten látom, hogy ez a soha véget nem érő felelősségre vonás független az életkortól. Vannak felnőtt kamaszok, és vannak kamasz felnőttek. Uralkodom-e az életemen? „Mit tehetnék én, hiszen az anyám egy prostituált” – mondja Steinbeck Káinja, miközben Ábel túllép a nyomasztó örökségen, és rájön, hogy élete a saját döntéseinek az eredménye. Megteszek mindent, amit elvárnak tőlem, és közben azon nyafogok egész életemben, hogy nincs szabadságom. A szabadság egy döntés. Hogy elhiszem: az egyetlen esélyem a szabadságra, ha el fogadom, hogy szabad vagyok. Magunkkal hozzuk a múltunkat, de a saját döntésünk, hogy aszerint élünk-e, amit belekódoltak a fejünkbe. Egy bukott magyar társadalomban, egy bukott egyházban és kereszténységben megtanult mintákkal csak bukott életet lehet élni. Sosem leszek szabad attól, amit magammal hozok, ha elfogadom, hogy a rabja vagyok. Minden nyekergés, önsajnálat véleménynyilvánítás arról, hogy igen, rabja vagyok mindennek. Árnyaljam? Képzeljünk el egy élete végéig keresztényeket gyilkoló Sault. Élete végéig szegényeket kizsákmányoló Zákeust. Egész életében mások feleségére vadászó Dávidot. Egész életében kényes egyiptomit játszó Mózest. (Egy dadogó szerencsétlent, aki szeretne vezető lenni, csak túl kevésnek érzi magát hozzá.) SZIKSZAI SZABOLCS · ÉLETHINTA
2016.05.18. 9:48:55
lethinta_beliv_KESZ.indd 21
A tékozló fiút, aki soha nem tér haza, mert a disznók között éhen hal. Az önsajnálatban éhen haló Illést. Jónást, aki egész életében menekül Isten elől, és soha nem megy el Ninivébe. Jóbot, aki megtagadja Istent, és meghal. Esztert, aki kiélvezi a királynői szerep előnyeit, és elfelejti, hogy honnan jött. Tamást, aki soha nem hiszi el, hogy Jézus feltámadt. Az emmausi tanítványokat, akiknek soha nem ér véget az útjuk, és nem döbbennek rá, hogy Jézus él. Jézust, aki a sírban marad, és soha nem támad fel. Így is lehet, de mi értelme?
20
21
2016.05.18. 9:48:56
elethinta-fullcover-85ful-new.indd 1
2016.05.18. 12:23:46