Makoto Fujimura: Művészet + hit by Harmat kiadó

A Z ALKOTÁ S TEOLÓGIÁ JA

Makoto Fujimura világszerte ismert japán származású amerikai festőművész és gondolkodó. A kreativitás és az alkotás spirituális vonatkozásait feltáró könyvében több évtizedes művészi pályafutásának meglátásait és tapasztalatait összegzi. A műteremben végzett munka számára éppannyira teológiai, mint esztétikai tevékenység. Miközben porrá őrölt nemes ásványokat visz föl a kézműves papírból készült vászonra, hogy létrehozza festményei fénytörő felületeit, az alkotás nyugodt tere a várakozás, az ima és a dicséret helyévé válik.

Makoto Fujimura az a ritka művész, akinek az életét ugyanaz a megtisztító és felvillanyozó erő hatja át, mint a munkáját. Könyvében ezt a két területet – az életet és a művészetet – hozza közelebb egymáshoz, ami üdítő üzenetként hat atomizált korunkban. — Christian Wiman Makoto Fujimura művészete és írásai valódi inspirációt jelentenek számomra. Ebben a ragyogó könyvében a művészet és a hit kérdéseit boncolgatja a kettő közötti összhang megteremtésének szándékával. — Martin Scorsese

4500 Ft

M A KO T O FUJIMUR A

A Bibliától T. S. Eliotig, és Mark Rothkótól a japán kintsugi technikáig bemutatja, hogy az alkotómunka – alkossunk bármit – Istenhez visz közelebb, és segít abban, hogy megértsük, milyen mélyen átjárja Isten lénye és kegyelme az életünket. Ez a különleges és szép könyv annak az alkotónak a nézőpontjába nyújt betekintést, aki a spirituális kérdésekhez mindig a művészet prizmáján keresztül közelít.

M A KO T O F U J I M U R A H A R M AT

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 2

2023. 09. 07. 18:21:26

Makoto Fujimura

Művészet és hit Az alkotás teológiája

Harmat Budapest, 2023

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 3

2023. 09. 07. 18:21:26

© 2020 by Makoto Fujimura Originally published by Yale University Press under the title Art and Faith Borítóillusztráció: Walking on Water – Azurite II. Makoto Fujimura festménye (2016), ásványi pigmentek vásznon, 213 × 335 cm; magángyűjtemény Hungarian edition © Harmat Kiadó, 2023 All rights reserved. Minden jog fenntartva. Fordította: Molnár Illés ISBN 978-963-288-778-4 A bibliai idézetek forrása a Magyar Bibliatársulat által kiadott revideált új fordítású Biblia (2014). E kiadvány a kiadó írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, nem sokszorosítható, nem tárolható visszakereshető rendszerben, nem tehető közzé sem elektronikus, sem más formában.

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 4

2023. 09. 07. 18:21:26

Tartalom

Előszó 7 1. Az alkotás szent művészete............................................ 15 2. Az alkotóerő isteni természete....................................... 31 3. Szépség, kegyelem és az új teremtés...............................43 4. Kintsugi: az „új újdonság”.............................................57 5. Törődés és szeretet: az alkotás munkája.........................77 6. A szív szemével látni a jövőt.......................................... 91 7. Képzelőerő és hit......................................................... 103 8. Bepillantás az új teremtésbe Krisztus könnyein át....... 117 9. Krisztus könnyei a kultúra folyójában......................... 135 10. A lázári kultúra......................................................... 149 Jegyzetek 167 Név- és tárgymutató 175

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 5

2023. 09. 07. 18:21:26

Előszó

Makoto Fujimura azon ritka művészek egyike, akiknek ahhoz is van tehetségük, hogy megfogalmazzák, mit miért csinálnak, és hogyan hat a tágabb világnézetük a művészetükre. Fujimura esetében ez a meghatározó világnézet kifejezetten és mindent áthatóan keresztény, ami még különlegesebbé teszi őt. Ahogy ebből az életteli könyvből megtudhatjuk, a nyugati művészek körében sokáig divatos volt mellőzni a hit bármilyen formáját, legfőképpen a Jézust Úrnak valló hitet. Nem tudom, ez a makacs előítélet a fiatal képzőművészek ellenreakciójaként alakult-e ki a korábbi korok festészetének erőteljes keresztény hagyományaival szemben, vagy inkább azért, mert sokan a kereszténységnek csupán sekélyes és banális változatával találkoztak. Mako hite azonban minden, csak nem sekélyes és banális. Akárcsak a csodálatosan finom és komplex anyagok, amelyek festményeinek különleges hatását adják, hitbeli meggyőződését is szép és nehéz idők edzették és csiszolták. Ezek együttese adja a festmények textúrájának ragyogó sugárzását és rétegzettségét. Miután Mako rendre megtisztel azzal, hogy hivatkozik a munkáimra, most én is örömmel vallom meg, hogy nemcsak munkássága csodálójának, de évek óta a barátjának is mondhatom magam. Két eredeti Fujimura-festményemet a legféltettebb kincseim közt tartom 7

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 7

2023. 09. 07. 18:21:26

ELŐSZÓ

számon. Ezért örömmel vállaltam az írást, és mivel a könyv remekül helytáll magáért – nincs szüksége ajánlóra –, inkább csak osztozom a kötet megjelenésének ünneplésében. Amint az olvasók hamarosan látni fogják, a könyv maga is műalkotás. Ahogy a festményein, Mako itt is nagy műgonddal vitte fel egymásra a jelentésrétegeket, és az egyes részleteket türelmes hozzáértéssel dolgozta ki. A végeredményként előttünk álló nagyszerű kollázs alkotóelemei között éppúgy találunk bibliai exegézist, mint képzőművészekkel és költőkkel folytatott párbeszédet, a modern világ traumáira adott reflexiót, a japán művészetben gyökerező hagyományokat, és elmélkedéseket a Szentföldről. Megtett útja egyszerre tanúskodik alázatról és reményről, panaszról és elragadtatásról, amelyek sosem esnek messzire egymástól. Egy könyvben mindez szükségszerűen lineárisan, egymás után következik. De olvasás közben hamar felismerjük, hogy minden egyes gondolat átszínezi és új fénytörésben láttatja a többit, és az egész kollázson keresztül látunk rá a könyv nagyívű témáira: minden kreativitás eredete és értelme magából Istenből, az Alkotóból fakad; az új teremtés, amely Jézus feltámadásával vette kezdetét; az a mód, ahogyan az ősi japán technikák alkalmazásával Mako lélegzetelállító vizuális kifejezést ad Jézusba vetett mély hitének, aki fájdalommal és szenvedéssel kikövezett úton vezeti népét a megígért új világ felé. Az eredményként elénk táruló kép – maga is többrétegű – János evangéliuma 11–12. fejezetének jelenetét ábrázolja, amelyben a Lázár sírjánál könnyező Jézus mély értelmű párbeszédet folytat Mártával és Máriával, mielőtt Mária Jézusra önti a kincset érő drága kenetet. Ezek együtteséből áll össze „az alkotás teológiája”, amely Mako előző, Culture Care [A kultúra ápolása] című könyvének szerves folytatása. A kultúráról való gondoskodás a Mako által ajánlott radikális alternatíva azzal az ártalmas és pusztító „kultúrharccal” szemben, amelybe az elmúlt évtizedekben olyan sok keresztény is belebonyolódott. Korábbi művét folytatva Mako most új utakra indul. Olyan 8

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 8

2023. 09. 07. 18:21:26

ELŐSZÓ

irányt vesz, amely formájában és tartalmában is Jézus feltámadásának igazságára mutat – arra az eseményre, amely mérhetetlenül több, mint „csoda”: a régóta várt új teremtés kezdete, amelyben Jézus minden követője részesülhet. Saját munkámmal is erre az igazságra igyekszem rámutatni – arra, amit Mako az alkotásban megvalósít (mondja ezt az irigy tudós, aki a művészetet nagyságrendekkel fontosabbnak látja saját szakterületénél). Ha hisszük, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból, és ezzel (miként az Újszövetség állítja) kezdetét vette az új teremtés, vagyis Isten országa „amint a mennyben, úgy a földön is”, akkor jelenlegi hivatásunk immár ennek az új teremtésnek a részét képezi, felvillantva annak darabkáit a sötét és fájdalommal küszködő világban. Olyanok vagyunk, mint a kémek, akiket Mózes Kánaán földjére küldött, és akik az ígéret földjéről friss gyümölcsöt vittek a népnek, amely még mindig a sivatagban vándorolt. A Makóhoz hasonló művészek pontosan ezt teszik: olykor veszélyes felderítőutakra indulnak a jövőbe, amelyet Isten eltervezett, majd visszatérve megmutatják a kételkedő világnak és a többnyire gyanakvó egyháznak, milyen is az a jövő. A gyanakvás egyik oka éppen az a mód, ahogyan ez a bemutatás történik. A nyugati egyház jó részét annyira megrémítették a racionalista támadások a hittel szemben, hogy racionális ellenérvek felsorakoztatásába kezdett a hit védelmében. De az előrevezető út – állítja Fujimura – elsősorban nem intellektuális, noha a könyv minden lapja bizonyítja, hogy ez a művész bátran felveheti a versenyt a filozófusokkal és a teológusokkal. „Isten, a művész előbb szólít meg minket, mint Isten, a tanító” – hangzik a könyv számos aforizmáinak egyike. Iain McGilchrist, a skót gondolkodó híres könyve, a The Master and His Emissary [A mester és követe] jut eszembe, melyben a szerző kifejti, hogyan hatja át a nyugati gondolkodást egyre inkább a bal agyféltekére jellemző racionalizmus, holott az agy akkor működik optimálisan, ha a jobb agyfélteke („a mester”) mutatja az utat, míg a bal agyfélteke („a követ”) a részletek kidolgozásáért felelős. Más szóval az emberi teljességhez vezető út, amelyet az evangélium kínál, nem a tények és 9

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 9

2023. 09. 07. 18:21:26

ELŐSZÓ

érvek aprólékos gyűjtögetésén át vezet (még ha ennek is megvan a maga helye), hanem inkább azon a képzeletbeli ugráson keresztül, amely bepillantást nyújt abba a teljesebb világba, amely az evangéliumban feltárul. Mako tehát kihívást intéz az egyoldalú racionalizmussal szemben, akár a szkepticizmus, akár a keresztény gondolkodás és apologetika egyes változataiban jelenik meg. Ugyanakkor nem osztja azt a romantikus feltételezést, hogy a művészeknek közvetlen hozzáférésük van Isten gondolataihoz, sem azt, hogy az emberi képzeletnek mindig igaza van. „A képzelőerő – írja a könyv elején – szárnyakat ad az alkotáshoz, de csak Jézus könnyein keresztül, és az isteni lakoma meghívottjaként vehetünk részt az új teremtésben.” A csapongó képzeletet és a véletlenszerű „jöhet bármi” típusú művészetet vagy teológiát éppúgy kritikával illeti, mint az általa „vezetékszerelő teológiának” nevezett elméleteket, amelyek csupán a törött csövek megjavítását célozzák, ahelyett, hogy megkérdeznék, mi célt is szolgálnak a csövek egyáltalán. Megváltottak vagyunk – szögezi le (ne legyenek kétségeink, a szerző erőteljesen ragaszkodik a megváltás tanához), de nem azért, hogy elmeneküljünk a világ elől, és elvonuljunk a „mennybe”, hanem azért, hogy a jelenkorban éppúgy, mint az eljövendőben „művészinasokká” legyünk, az Egyetlen Igaz Művész, Isten tanítványaivá. Kerülnünk kell a pragmatizmust – a művészvilágban éppúgy, mint a tágabb kulturális közegben és az egyházban –, amely csupán az emberi értelemben vett „sikerre” törekszik. A szépség az, ami számít. A szépség és a kegyelem „a két ösvény, amely az alkotás szent munkáján át az Új Teremtésbe vezet”. Mako – nagy örömömre – a saját gondolatmenetébe illesztette azt a témát, amit magam is gyakran fejtegetek. Régóta foglalkoztat a „Szépség és Igazság” kérdése: az Isten világát átható tündöklő szépség ünneplése és a világ helyreállításának szenvedélyes vágya. Írásaimban és előadásaimban amellett érvelek, hogy a Jézusról szóló üzenetünk – hogy Isten Fia azért jött, hogy megszabadítson a csúf káosztól, valamint a bűn és a halál igazságtalanságától – csak akkor éri el a célját, ha az 10

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 10

2023. 09. 07. 18:21:26

ELŐSZÓ

egyház ezt a két dolgot, a szépséget és az igazságot egyaránt a szívén viseli. Mako ezt a gondolatmenetet folytatva saját írásaiban az „igazság” helyett a „kegyelmet” nevezi a szépség melletti másik sarokkőnek. Ellentétben azokkal, akik szerint az igazság és a kegyelem ellentétes fogalmak, ő tudja, hogy Isten vágya a világ helyreállítására („Igazság”) valójában az isteni kegyelem alapvető eleme. És itt, ezen a ponton ismerteti meg velünk a kintsugi ősi japán hagyományát, azt a művészeti formát, amelyben a törött porcelántárgyakat – jellemzően a teaszertartás kellékeit – összeragasztják, majd a ragasztás vonalát arannyal festik meg, így az edény szebb és értékesebb lesz, mint eredeti állapotában. (Ahogyan Mako az aranyról ír, abban egyszerre érezzük a gondos mesterembernek az anyaghoz fűződő meghitt viszonyát és a Szentírás figyelmes olvasóját: „Az arany az Édenben is a föld mélyén rejlett. Munka vár ránk, amit el kell végeznünk.”) Ezt az erőteljes képet aztán tágabb értelemben is használja: az emberi élet és az egész világ sorsának metaforájaként. A törött csészéktől a megtört életekig és társadalmakig – a javítás az alkotás része, az alkotás pedig Isten helyreállító munkáját tükrözi és testesíti meg. Mako maga is jól ismeri a fájdalmat és a szenvedést: testközelből élte át 2001. szeptember 11-ét (egy metrókocsiban utazott, amelynek vissza kellett tolatnia, amikor a katasztrófa bekövetkezett, majd családjával együtt ki kellett költözniük a Ground Zero közelében lévő lakásukból). Megemlékezik nagyapja traumájáról is, akit 1945-ben Hiroshimába küldtek az atombomba által okozott pusztítás felmérésére. Mako írásaiban ugyanazt fedezhetjük fel, amit a képein is megfigyelhetünk: amikor ez a művész arról beszél, hogy a szépség a hamvakból támad föl, tudja, miről beszél. Mako munkáiban és gondolkodásában is hangsúlyos helyen szerepelnek Jézus könnyei, amelyeket Lázár sírja mellett hullatott. Szigorúan véve, mondja, ezek a könnyek „feleslegesek”. Emberi értelemben Jézus csak az időt vesztegette a sírással, hiszen tudta, hogy fel fogja támasztani barátját a halálból. Mako művészi perspektívájából nézve azonban az új élet Jézus könnyein keresztül született meg, ahogy Mária Magdolna is a 11

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 11

2023. 09. 07. 18:21:26

ELŐSZÓ

könnyein át látta meg a feltámadt Jézust. Ebből a gondolatból bomlik majd ki a gyász visszatérő témája: Jézus gyásza, a Lélek gyásza Jézus követőiben, ahogy látjuk a megtört világot, és azon munkálkodunk, hogy az új teremtés jelei telve szépséggel és kegyelemmel megmutatkozzanak benne, de a felsorolásból Mako bizonyosan nem hagyná ki Isten gyászát sem. Mako hivatkozásai között elsősorban alkotóművészeket találunk: a költők közül Emily Dickinsont és T. S. Eliotot (akinek Négy kvartett című költeményét hozzám hasonlóan éveken át magánál hordta, és ebből merített erőt a szeptember 11. utáni sötét napokban), a festők közül Vincent van Goghot és Mark Rothkót, közben pedig mindvégig J. S. Bach zenéjét véljük hallani. Párbeszédbe elegyedik az ír Micheal O’Siadhaillal, az ír költővel, akinek az Öt kvintett című műve új dimenzióba emeli Eliot művét, és aki Makóhoz hasonlóan a fájdalom mélyére ásva jut el az új teremtés öröméig. „Az új teremtés – írja Mako – betölti a hézagokat összetört, sebzett életünkben, és – ha csak egy pillanatra is – aranyló fény sugárzik át rajta, ami a teremtett világ gazdagságára emlékeztet minket, és arra, hogy Isten továbbra is folytatja teremtő munkáját – rajtunk keresztül.” Az egész könyvön végighúzódik a gondolat, hogy az új teremtés, amely Jézus feltámadásával vette kezdetét, aranyló fénnyel átszüremlik a művészetben, az eucharisztiában és az egyház küldetésében. Ez a küldetés, mondja Mako, épp ellentétes irányú a zarándokokéval, akik „fölmentek” Jeruzsálembe: nekünk „lefelé” kell mennünk, oda, ahol a világban még mindig a sötétség uralkodik, hogy Krisztus könnyeit elvigyük a világba. Ezt nevezi Mako „Lázár-kultúrának”: elvinni az új teremtést oda, ahol a világban fájdalom van. A János 11–12-ben leírt jelenet erőteljes képben csúcsosodik ki: a nárdusolaj, amelyet Mária Jézus lábára öntött, „minden földi javak közül az egyetlen, amit Jézus magával vitt a keresztre”. Böjti időszak közepén írom ezeket a sorokat. Mako gondolatai bölcs, gazdag böjti elmélkedések: mindig húsvét felé tekintenek, és mindig 12

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 12

2023. 09. 07. 18:21:26

ELŐSZÓ

készen arra, hogy hajnalig várjanak a sötétben, amíg az első sugarakkal megérkezik a szépség és a kegyelem. „Nem születik új mű, ha nem várjuk meg, míg megszárad a festék” – írja. És így van ez a Lélekben élt élettel is. Ha hisszük, hogy amit a jelenben Jézus feltámadásának erejével teszünk, az Isten dicsőséges és gazdag jövőjének részét képezi, az egyben felhívást jelent arra, hogy gyakoroljuk a türelem erényét. Ez a figyelemre méltó könyv ezt az erényt állítja elénk mintaként. Víziót és elhívást ad: Isten új teremtésének vízióját Krisztus könnyein keresztül, valamint az elhívást, hogy „alkotók” legyünk, akik magától a Mestertől tanulnak, bármely területen végzik is hivatásukat. „Amikor alkotunk – írja Fujimura –, Isten teremtésének gazdagságát hívjuk a szükséget szenvedő világba.” Ez az igazi Teológia. És arra is magyarázatot ad, hogy az alkotásnak miért van központi szerepe az evangélium bemutatásában még akkor is, ha a világ nem áll készen annak üzenetére. A könyv tágas kilátást nyújt Isten szépségére és kegyelmére, és egyben meghív, hogy csatlakozzunk az ünnepi lakomához. N. T. Wright

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 13

2023. 09. 07. 18:21:26

1 Az alkotás szent művészete

Amikor azt kérdezik tőlem, mikor gondoltam magamra először művészként, általában azt felelem, hogy művész vagyok, mióta az eszemet tudom. Édesanyám máig őrzi egy képemet, amit háromévesen festettem. Sok-sok évvel később, már hivatásos művészként döbbentem csak rá, hogy gyerekként is azokat a színeket és ecsetkezelési technikákat használtam, amelyek ma is festményeim ismertetőjegyei. A művész útja a fogantatással kezdődik, vagy talán annál is korábban. A Zsoltárok 139,13–14 arra emlékeztet: „Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.” Az örökkévalóság felől nézve talán Isten, a Teremtő Művész képére és hasonlatosságára lettem művész. Identitásom a teremtésben gyökerezik, és a Teremtő szerető tekintetében, aki látja bennünk a „nagyobb szeretetet”, még mielőtt mi magunk tudatára ébrednénk: a kreatív impulzust, amely a jövőt alakítja. Legkorábbi emlékem egy látvány: másfél éves vagyok, épp alvásból ébredtem, és az ablakon kinézve látom, ahogy a bátyám elindul az óvodába. Akkoriban Svédországban laktunk (Bostonban születtem, de mielőtt Japánba költöztünk volna, egy ideig Svédországban éltünk). 15

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 15

2023. 09. 07. 18:21:26

A Z A LKOTÁ S SZENT MŰVÉSZE TE

Emlékszem a függöny színére és a svéd zászlóra, ahogy a szikrázó reggeli napfényben lobogott. Azt mondják, hogy a képek, amelyeket később Japánban festettem, ezeket a színeket idézték. Amikor gyerekként festettem, mintha elektromos áram ment volna át rajtam. Ezt az energiát még a papír felületén is éreztem. Azt hittem, ezzel mindenki így van, de a középiskolában (amit már New Jersey-ben végeztem) nyilvánvalóvá vált, hogy a fiúk, akik legszívesebben fociztak, nem osztoztak ebben az élményben. Nem csodálkoztak rá a környező világ szépségére, és nem figyeltek fel a fűszálak hajlására az őszi napfényben, amikor a labdát rúgták. Nem akartam kilógni a sorból, ezért ezeket a gondolatokat megtartottam magamnak. De a kreatív rácsodálkozásnak ezek a pillanatai szentek voltak számomra, még ha nem is értettem őket igazán. Főiskolás koromban döntöttem el, hogy figyelnem kell a vizuális élményeimre. Ám még ekkor sem tudtam, honnan jönnek ezek az energiatöltetek. Tudtam, hogy mindez ajándék, nem belőlem ered. Úgy éreztem, William Blake valami nagyon hasonlót fejezett ki illusztrált kézirataiban. Elkezdtem hát Blake-et tanulmányozni, miközben képzőművészetet és etológiát tanultam. Ebből a két tárgyból, valamint kreatív írásból diplomáztam. A kereszténységgel csak később ismerkedtem meg. Mindez úgy kezdődött, ahogy a víz csöpög a csapból: cseppről cseppre a művészeten és az irodalmon keresztül, fontos emberi kapcsolatok révén, valamint az alkotás által azon kaptam magam, hogy tiszteletet és megbecsülést érzek a világban megjelenő szépség és költészet forrása iránt. Időbe telt, míg összekötöttem a tapasztalataimat a kereszténység üzenetével. Visszatekintve és ismerve a Biblia központi üzenetét elképesztő, hogy ilyen sokáig tartott, mire eljutottam erre a felismerésre. Részben ezért is írtam meg ezt a könyvet. Ma már értem azt, amit gyerekként még nem értettem: amikor alkotás közben éreztem azt a feltöltődést, a Szentlélek jelenlétét tapasztaltam meg. 16

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 16

2023. 09. 07. 18:21:26

A Z A LKOTÁ S SZENT MŰVÉSZE TE

A MŰVÉSZI MUNK A LITURGIÁ JA

Ma már úgy gondolom, hogy a műtermi alkotás legalább annyira teológiai munka, mint esztétikai. A műteremben Istent, a Teremtőt tapasztalom meg. Az alkotómunkába mélyedve az életnek ezt a dimenzióját mint az emberi tapasztalat és a világban való létünk legmélyebben megragadható formáját értettem meg. Ezt nevezem az alkotás teológiájának, és remélem, hogy ebben a könyvben ahhoz hasonlóan sikerül bemutatnom az alkotóelemek együttesét, ahogyan az égitestek együtteséből kirajzolódik egy csillagkép. Mindezt egy életen át tartó csillagnézés, az ég végtelenjében szépséget és szentséget fürkésző tapasztalat, és az abból fakadó alkotómunka mondatja velem. Felváltva dolgozom két műtermemben, a New Jersey állambeli Princetonban és a kaliforniai Pasadenában. A kézzel készített papírra értékes, porított ásványi anyagokból álló rétegeket viszek föl, így jönnek létre azok a prizmaszerű, fénytörő felületek, amelyek képeim sajátjai. A szünetekben, amíg várom, hogy az anyag megszáradjon a papíron, írok. A művészi alkotás számomra a figyelem, az ima és a dicsőítés lelkigyakorlata. A képzelet szárnyakat ad az alkotáshoz, de az új teremtésben csak Jézus könnyein keresztül vehetünk részt, az isteni lakoma vendégeként. Diákkorom óta szokásommá vált, hogy az alkotás folyamatát és a közben támadt gondolataimat jegyzetekben rögzítem. A festékanyag és a ragasztó előkészítésének hosszadalmas folyamata közben, amit a kézműves festék használata során el kellett sajátítanom, azon kaptam magam, hogy egyfajta liturgiaként végzem ezt a műveletet. Elképzelem, hogy a vízalapú festék Krisztus könnyeit tartalmazza. Még a sanzenbon nikawa (állatbőrből készített ragasztóanyag, amelyet hagyományosan „háromezer rúdból” készítettek mozsárban) apróra tördelése is a reggel megszentelésének része lesz. A ragasztórudak törésének hangjából és tapintásából meg tudom állapítani a levegő páratartalmát. Az, hogy mennyi és milyen hőmérsékletű vizet kell hozzáadnom, attól 17

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 17

2023. 09. 07. 18:21:26

A Z A LKOTÁ S SZENT MŰVÉSZE TE

függ, hogy milyen típusú képen dolgozom éppen, és milyen hatást szeretnék elérni. Az alkotással töltött évek során felhalmozódott szomatikus tudás révén „értem meg” a saját munkámat, és ezen a folyamaton keresztül kezdem mélyen átérezni Istennek irántam – és mások iránt – való szeretetét és együttérzését. A képeimnek tehát önálló életük van, én pedig a Teremtő hangját hallom saját alkotásaimon keresztül. Munkám imádságra indít. Amikor a művészi alkotásnak ezt a szent dimenzióját próbálom elmondani másoknak, azt tapasztalom, hogy a nem keresztény hallgatóság könnyebben megérti mondandóm lényegét. A hívők számos előfeltevést táplálnak arról, hogy mi is a kereszténység, és ezek a feltételezések többnyire az igazság analitikus felfogásából erednek, ami a hitet bizonyos tantételek összességeként határozza meg, mintha a megértés és a magyarázat felülírná a tapasztalatot és az intuíciót. Ám ez az alapállás nem annyira a bibliai, teremtő megközelítésből ered, mint inkább a haszonelvű pragmatizmusból és az azt övező mechanikus-posztindusztriális gondolkodásmódból.1 Képzeljük el, hogy egy repülő madárnak próbáljuk elmagyarázni az aerodinamika törvényeit. A magyarázat feltehetően magát a repülést is ellehetetlenítené, de semmikképpen sem segítené. A művészek pontosan ezért nyithatnak új ajtókat a teológiai tisztánlátás előtt a világ számára, amelynek csupán halvány elképzelése van arról, amit a keresztények az evangélium örömhírének neveznek. Pusztán azzal, hogy kitárjuk a művészet szárnyait, és felszállunk, azt bizonyítjuk, hogy a gravitáció (avagy Isten) létezik. Mikor alkotunk, új valóság felé szárnyalunk. A művészek – akár teisták, akár ateisták – jól tudják ezt, hiszen az alkotás a valósággal folytatott belső küzdelem. Mikor létrehozunk valamit, Isten világának bőségét hívjuk saját, szűkös valóságunkba. Ami maradandó, megkívánja, hogy kockázatot vállaljunk érte, sőt, hogy naponta meghaljunk önmagunknak. Krisztus Betániában (János 11) és Jeruzsálemben (Lukács 13) hullatott könnyei a mi könnyeinkkel elegyednek, miközben alkotunk: bukott világban 18

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 18

2023. 09. 07. 18:21:26

A Z A LKOTÁ S SZENT MŰVÉSZE TE

élünk. Nehéz racionális magyarázatot találni ezekre az ösztönös egybeesésekre, és hajlamosak vagyunk arra, hogy elkerüljük tapasztalataink emocionális, „érző” oldalát. De művészként megtanuljuk, hogy bízzunk az intuíciónkban, és az érzelmeinken keresztül gondolkodjunk, vagy olykor bizalmatlanok legyünk velük szemben, hogy eljussunk a mélyebben húzódó valóságig. Mi, művészek, vesszük a bátorságot, hogy ne „értsük” és ne boncolgassuk az alkotásunkat, ahogy a madárnak sem kell ismernie a repülés aerodinamikai törvényszerűségeit. Bizonyos értelemben tehát minden művész a bőségbe vetett hitből és a remény tapasztalatából dolgozik, annak ellenére, hogy egónk hajlamos mindent kicsavarni, ami jó, és bálványokat faragni. Ha visszatérünk teremtettségünk gyökereihez, és meghaladjuk az értelem és a megfigyelés képességének korlátait, talán el fogjuk hinni, hogy a világ alapvetően gazdag, mi pedig hozzáférhetünk a javaihoz anélkül, hogy el kellene magyaráznunk, hogyan. Szabadon vitorlázhatunk, a légáramlatokra bízva magunkat anélkül, hogy tudnánk, honnan fúj a szél. A képzeletet, akárcsak a művészetet gyanakodva figyelik azok a keresztények, akik a művészvilágot a hagyományos értékek elleni támadásnak tekintik. Ez a gyanakvás általában abból a félelemből fakad, hogy a művészet eltávolít az „igazságtól”, és a kifejezés szabadságának anarchiájához vezet. Bár az egyház régóta hirdeti az „igazságot”, kultúránk semmivel sem került közelebb az igazsághoz és a szépséghez, mint akár száz évvel ezelőtt. Az elmúlt két évtizedben kidolgoztam egy koncepciót, amelyet a kultúrharc mentalitásával szemben „kultúraápolásnak” nevezek. Ebben a könyvben azt az utat szeretném bemutatni, amely a bővelkedés és a megújulás bibliai modelljén keresztül a kultúraápolás felé vezet. A fiatalok mai „nem generációja” (akik a kérdőíveknek arra a kérdésére, hogy tartoznak-e valamilyen vallási felekezethez, csoporthoz, vagy követnek-e bármely hitvallást, a „nem” választ jelölik meg) az egyházi gyakorlat régi „borostömlőjét” elavultnak tekinti, ezért az Istenről való tapasztalataikat főként a kultúrából és a természetből szerzik 19

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 19

2023. 09. 07. 18:21:26

A Z A LKOTÁ S SZENT MŰVÉSZE TE

– két olyan területről, amelyet az evangéliumi kereszténység abban az igyekezetében, hogy „evangelizálja” a világot, elhanyagolt. Isten természetesen ebben a kultúrában is megtalálható, csak épp korlátolt, torzító lencséken át. Az a probléma kultúránkkal, hogy a folyója szennyezett. Ha Istent a kultúrán keresztül próbáljuk megtalálni, könnyen bálványokba botlunk vagy eltévedünk ahelyett, hogy közelebb kerülnénk a képzelőerő és kreativitás valódi forrásához. A természet utat nyithat a képzelethez, de lényegénél fogva nem képes meghaladni a természeti világ korlátait. A technológia és a közösségi média lehetőséget ad a kreativitásra és az életadó történetek elmondására, ugyanakkor a használata veszélyessé is válhat. A „nem generáció” tehát az Instagramon és az iPhone-alkalmazásokon keresztül teszi a dolgát, miközben az egyház nem ismeri fel az alkotásnak ebben a formájában rejlő erőt, legfeljebb addig jut el, hogy azt mondja: „Használjuk ezeket az eszközöket arra, hogy megismertessük a fiatalokkal az evangéliumot, és tanítvánnyá tegyük őket.” De ami engem illet, a szívem szerint inkább azok mellett teszem le a voksomat, akik a „használat” haszonelvű gondolata helyett az „alkotást” választják. Persze van, amit a legjobban egy három pontba szedett igehirdetésben lehet átadni. De sokat veszítenénk, ha az örömhírt csupán lineáris, tételesen kifejtett információként hallanánk, hiszen az evangélium valójában dal. N. T. Wrighttól, a teológustól hallottam, hogy az énekek és a költemények az evangélium üzenetének lényegéhez tartoznak. Példaként az Újszövetségből a Filippi 2,6–11-et említette, ami egyértelműen költői formában íródott. „Nem az történt, hogy először kidolgozták a teológiai tartalmat, majd versbe szedték – mondta Wright –, hanem némelyek, elsősorban éppen Pál, kezdettől fogva rövid költeményekben adták át a mondandójukat.”2 Mi lenne, ha a Bibliát sokkal inkább műalkotásnak tekintenénk, mintsem kipipálásra váró parancsolatok sorának, amelyeket teljesítve Istennél máris a jó oldalra kerülünk? És mi lenne, ha énekkel felelnénk az örökkévalóság hangjára, amely összetört életünkön keresztül visszhangzik? 20

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 20

2023. 09. 07. 18:21:26

A Z A LKOTÁ S SZENT MŰVÉSZE TE

Embernek lenni annyi, mint kreatívnak lenni: „Isten és ember közös vonása nyilvánvalóan az alkotás vágya és képessége” – írja Dorothy Sayers.3 Úgy tűnik, az alkotás feltétele, hogy legyen egy kezdeti állapot: egy fehér lap vagy vászon, egy üres színpad. És úgy tűnik, hogy az alkotás késztetése már „kezdetben” is ott volt bennünk. Ez a késztetés kell ahhoz, hogy víziónk földi anyagokban öltsön testet. Az úton, amelynek során „megismerjük” Istent, nem csupán gondolatokra és információra van szükségünk, hanem magára az alkotásra is – arra, hogy gondolatainkat valódi tárgyakká, fizikai mozdulatokká formáljuk. Mózes első könyvének első fejezete nemcsak azt állítja, hogy Isten létezik, és ő teremtette a világegyetemet, de azt is, hogy volt egy „kezdet”. Ez meglepő lehet azok számára, akik azt feltételezik, hogy az idő örökkévaló – nem volt kezdete és nem lesz vége. Talán azért vélik így, mert Isten örökkévaló, és nincs szüksége időre. Úgy tűnik, hogy az idő fogalmát Isten az emberiség kedvéért alkotta meg. Az ő nézőpontjából az időnek nincs akkora jelentősége, mint amit számunkra jelent. Az idő önként vállalt korlát a teremtésben, amit Jézus magára vett. A teremtéstörténet tehát nemcsak a világ teremtéséről szól, hanem az inkarnációról, Isten szeretetéről a teremtett világ iránt. Úgy vélem – és ebben sok hebraista tudós megerősít –, hogy Isten teremtő szavai valójában énekek voltak, és a teremtés inkább a szeretet költői megnyilvánulása volt, mintsem a lét mechanizmusának ipari hatékonysággal kifejlesztett aktusa, ahogy sok nyugati írásmagyarázó feltételezi. A Bibliában az alkotó tevékenység számos példájával találkozhatunk. Meggyőződésem, hogy csak akkor ismerhetjük meg Isten lényének mélységét, valamint az életünket és a teremtett világot átható kegyelmét, ha mi magunk is alkotunk valamit. Mivel a Biblia Istene alapvetően és mindenekelőtt teremtő Isten, nem ismerhetjük meg őt pusztán a róla való beszéd vagy a létéről folytatott vita révén (még akkor sem, ha „megnyerjük” a vitát). Istent nem információátadás révén, nem a tanteremben, de még csak nem is a templomban ülve ismerhetjük meg. 21

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 21

2023. 09. 07. 18:21:26

A Z A LKOTÁ S SZENT MŰVÉSZE TE

Nem mintha ellenezném ezeket a pragmatikus tevékenységeket, de úgy vélem, hogy Isten előbb a szívünket mozdítja meg, hogy tapasztaljuk őt, majd mindannyiunkat művészekké tesz. Az alkotás aktusa elvezethet minket a Teremtő személyes ismeretére, bár tisztában vagyok azzal, hogy a „szemek megnyílásának” tapasztalata nem jelent garanciát erre a személyes megismerésre. Minden ismeret, amit Istenről szerezhetünk, abból fakad, hogy ő meg akarja ismertetni magát velünk. Isten szava, önmagáról adott kinyilatkoztatása az elsődleges módja annak, hogy hozzáférjünk Isten kreativitásához. Isten igéje élő és ható. Isten, a művész előbb szólít meg minket, mint Isten, a tanító. A Bibliában számos példát találunk a kinyilatkoztatásnak erre a módjára. Mózes második könyvében az alkotómunkát leíró hosszabb szakaszok közül az egyik a szövetség ládájának készítőiről, Becalélról és Oholíábról szól, akiket az Úr betöltött „isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára” (2Mózes 35,31). A teremtő Isten Lelke az, aki betölt minket, hogy alkossunk (és ahogy néhány verssel később olvasható: „azzal a képességgel is felruházta, hogy tanítson”). Becalél és Oholíáb az első bibliai példa arra az emberre, akit betöltött a Szentlélek. Isten és a 2Mózes írói számára ezek a mesteremberek olyan fontosak voltak, hogy még a nevüket is feljegyezték. Valószínűleg Egyiptomban tanulták a mesterségüket, feltehetően rabszolgaként. Isten tehát a „pogány” képzést felhasználva készítette fel őket magasabb célt szolgáló hivatásukra.4 Ugyanazzal az Egyiptomban elsajátított mesterségbeli tudással hozták létre Áron elhibázott útmutatása nyomán az aranyborjút is (2Mózes 32). A szent sátor elkészítéséhez Isten részletes útmutatásait kellett követniük, hogy megszentelt képzelőerővel végezzék a munkát. Mindezt magam is tapasztaltam, amikor egy hagyományőrző program keretében Tokióban a Nihonga ősi művészetét tanulmányoztam, amit azóta kortárs kifejezésmódba ágyazva alkalmazok. Az ihlet és a képzés együtt jár azzal, amit a teológusok „megelőző kegyelemnek” neveznek (ami nem emberi tevékenység következtében, hanem Isten 22

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 22

2023. 09. 07. 18:21:26

A Z A LKOTÁ S SZENT MŰVÉSZE TE

kezdeményezéseként adatik), és amely folyamatosan működik, ebben az értelemben tehát Isten minden kultúra Istene. Talán tudatában vagyunk ennek az ihletettségnek, talán nem, de ha mégis, akkor sem biztos, hogy értjük, honnan ered ez a tapasztalat. De a Biblia egyértelművé teszi, hogy Isten mindenkit elhív arra, hogy alkotásával hozzájáruljon az új teremtéshez. „A műalkotás valami újat hoz a világba, és megváltoztatja a világot, hogy helye legyen benne.”5 Ha Becalél és Oholíáb nem telnek meg a Lélekkel, hogy az Egyiptomban tanult mesterségüket hasznosítva alkotásba kezdjenek, Isten választott népének nem lett volna sem istentiszteleti helye, sem olyan vizuális identitása, amely kijelöli a nép különleges helyét a világban. Azáltal, hogy Becalél és Oholíáb engedelmesen követték a szent sátor elkészítését részletesen leíró isteni útmutatást, a vándorló zsidók számára lehetővé vált az istentisztelet gyakorlása. Fontos megjegyezni, hogy az Isten törvényeinek „otthont adó” szent sátor elkészítésének aprólékos leírását a tízparancsolattal egy időben adta Isten, ami jelzi, mekkora értéket tulajdonít a tervezésnek és az alkotásnak. A Biblia úgy ábrázolja Istent, mint aki önmagában teljes, mindenható és mindentudó. Ha Isten önmagában teljes, akkor nincs szüksége semmire. Istennek nincs szüksége ránk. Isten sosem volt magányos. A teremtéstörténet világossá teszi, hogy a Szentháromság Isten már a teremtés előtt is közösségben létezett. Isten ugyanakkor önmagában létező, ami azt jelenti, hogy saját létén kívül semmi másra nincs szüksége a teljességhez. A „kezdet” jelentésű héber szó (résit) a gyümölcstermést/termékenységet is magában foglalta. Talán Isten azért teremtett, hogy saját kézjegyével lássa el a történetünket – azt a történetet, amelyet Frank Kermode irodalomkritikus „a vég érzete” elnevezéssel illet.6 Isten terve az Édenben már a bűnbeesés előtt is azt volt, hogy „létre dalolja” a világot, és arra hívja a teremtményeket, hogy vele énekeljenek. Saját teremtésünk narratívája is benne foglaltatik a teremtésben. 23

fujimura_muveszet_hit_beliv.indd 23

2023. 09. 07. 18:21:26

A Z ALKOTÁ S TEOLÓGIÁ JA

4500 Ft

M A KO T O FUJIMUR A

M A KO T O F U J I M U R A H A R M AT