Kép és szöveg: Festina Lente István
© Lente István, 2024
Első kiadás 2006. Bővített, átdolgozott kiadás 2024.
ISBN 978-963-288-877-4
Minden jog fenntartva. All rights reserved.
Kérjük, hogy a szerző jogait tiszteletben tartva a könyvet ne másolja, ne sokszorosítsa, ne tegye közzé sem elektronikus, sem más formában, és a mű felhasználásához kérje a kiadó engedélyét.
7 Emlékeztető
9 Dióhéjban
15 Szpiricsuől szong
17 Jeles köpenyekrül
20 Haszid történet
23 Limerickben
24 Hittanóravázlat
26 Lambarenei kórházi áhítat
30 Pál apostol (egészen kis) testamentuma
32 Tanítások
34 Meister Eckhart: 1. prédikáció
39 Szent Malaszt – Drága hevűlet
41 Nem sirató ez, Károly!
42 Misszió 1.
43 Misszió 2.
45 Beszámoló a tróászi köpenyfesztiválról
48 Asztali beszélgetés
53 Nesszmég
54 Deep impression
59 Hat-nyol-cad-ra-a-a
60 Reggeli beszélgetés
64 Szövegkritika – így meg úgy
69 Írd le, miről beszélgettünk az előző hittanórán!
70 Emergency exit
75 Ómagyar szórványemlék
77 Confusio
81 A barátom; Egyszer 84 Megtalálták Lenin elveszettnek hitt köpenyét
87 Emlékezetdoktor
95 151. Psalmus
97 Közbevetőleg 99 Mondogatóka
100 …édesapám
103 Kármin a burámon
107 Jiddise máme
110 Útiöltözet…
113 Lelki esőköpeny
119 Asszem valahogy így volt
123 Egyszer Kohn, Grün és Weisz… 124 Insulting 126 Nyepök; Köpeny 131 Der Firhang 134 Bible Study; Bájblsztádi 142 Obligát
146 Ballada tűnt idők ruháiról
150 Epitáfium
Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket.
Pál második levele Timóteushoz
4. fejezet 13. vers
Kritikusan 1.
Későbbi betoldás, nem Páltól származik, több kéziratban nem található. A köpenyt jelentő görög szó (failónész, fainólész) római jövevényszó (paenula). Az idézett szakasz valószínűleg a hitelesség látszatának keltése céljából szerepel egyes későbbi kéziratokban.
Kritikusan 2.
A szófaji arányok elemzésével kimutatható, hogy ez a levél egyetlen hitelesen Páltól származó részlete. Valójában a köpeny miatt üzen Tróászba. Ehhez az üzenethez toldottak hozzá egy Pálnak tulajdonított, de valójában nem tőle származó levelet.
Lelkesen
– Isdhen nem akarja, hogy gyermekei szükséget szenvedjenek!!! Isdhen nem akarja, hogy gyermekei megfázzanak!!! Törődik velünk!!! Úgy van?!
– Úgyvanúgyvan!!!
– Hallelúja! Fázik valaki közöttetek?! – (???)
– Övé legyen a dicsőség!!! Ámenámen.
Szigorúan
Testvér! Hát te hol hagytad a lelki esőköpenyedet?! Van-e, mi megvédjen a tévtanítások iszonyú záporában, hogy össze ne sározd hófehér ruhádat?!
Ahogyan Pál különbséget tett a pergamenek és az egyéb könyvek között, úgy kell nekünk is tudnunk, hogy bár a lelki könyvek hasznosak lehetnek, mégsem egyenértékűek a „pergamennel”.
Beszélgetőleg
Hozzám az szólt, hogy „amikor jössz”. Én… mi… sokszor olyan türelmetlenek vagyunk, de Pál tényleg nem, pedig biztosan nagyon fázott, és még olvasnia sem volt mit, és… és… olyan jó volna, ha most tényleg, igazán, valóban elgondolkoznánk ezen, és… és… megbeszélnénk, hogy kinek mit mondott még, de tényleg…
Elvontan
A köpenyen belül-létel misztériumából való kivettetés – miként paradicsomból – állapotában osztozva Pállal élhetjük át a humanitás státusát, vándorlétünk torokszorító bizonytalanságát. (Lásd Tremendum.)
Malasztteljesen
Oh, boldog, boldog önfeledés, mellyet a szeretet és írgalmasság bensö lángja ollyannyira hevit, hogy megfeledkezvén a külső hidegről, erőnek erejével kell önemlékezetibe ídéznie azt, amiröl a lélek nyúgalma hallgat.
Tanulmányozólag
1. Vizsgáljátok meg a körülményeket!
a. Hol van ekkor Pál? Hol van Tróász? Használjatok térképet!
b. Milyenek lehettek a körülmények? Hőmérséklet, páratartalom?
c. Mit tudunk meg Pál ruhatáráról?
2. Mit tudunk meg Pálról a fenti igéből? Mi játszott nagyobb szerepet a történtekben?
A korábbi jó idő, a jelenlegi rossz körülmények vagy Pál szórakozottsága?
– És az alkalmazás??? … Alkalmazás nélkül nincs bibliatanulmányozás!!!
mik felső ruháknak
is neveztetnek a’ prédikátor
Miskolczi Gáspár által
A. D. MDCXCI
Miskolczi Csulyak Gáspár protestáns prédikátor (1627–1696) „Egy jeles vadkert” című, 1702-ben megjelent állattani munkájába befűzött prédikációja.
A köpenyeknek fajtái pedig háromfélék.
1. Elsőben is azok, mellyek a’ mi szégyenletes csúfságunkat, mezítelenségünket hívatottak takarni. Melyről Mózes tisztán szóla: És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőrruhákat, és felöltözteté őket. Megértetvén, hogy a bűnesetnek utána az ember az ő maga tekéntetében, mezítelenségében útálatossá válék és tenmagának s nemkülönben másoknak meztén látását semmiképpen el nem szenvedheti. E köpeny felette szép példázatot ád elénkbe a mi Urunknak természetiről, aki miképenhogy az emberek hitványságát nem szemlélheti, azonképen az együgyűt és szegényt reménségében meg nem szégyeníti és gondoskodásával bétakarja.
2. Másod sorban mik hivatallal s bárminémű tisztségekkel járnak, aminthogy a papoknak s lévitáknak köntöse mindenféle díszekkel vólt ékes, verhenyes és kékes karmasinból való. Eféle köntös lött vólna Keresztelő
János tevének szőriből való felső ruhája, melly régente penitenciatartást jelentő köntös vólt. Ennekokáért igen szépen hozzáillett Keresztelő János akkori hivatalához, aki is penitenciának Prédikátora vólt. Filep Melánchton erről úgy vélekedett, hogy Keresztelő János köntöse rész szerint Teve szőriből és rész szerint lenből szőtt lehetett. Ezért is pedig igen szépen alkalmaztatott vólt ez az elegyesleg szőtt matériából készíttetett köntös a Keresztelő János hivatalához, amennyiben őnékie a ceremoniás törvényeknek eltöröltetését és a Pogányoknak és Sidóknak azon egy Úr Krisztushoz való megtéréseket kellett prédikálnia.
3. Mik hidegtül, esőtől és más viszontagságoktúl hívatottak védelmezni minket. Mivelhogy az időknek szűntelen járása-forgása sok nagy nyavalyának okozója, ollyiglan, hogy meggyengűlvén kis szellőnek is ellent nem állhatunk és minden kórságok reánk támadván el-meg veszünk s majdhogynem hólttá válunk, emez köntösöknek igen nagy becsülete s haszna vétetik. Aminthogyis Pál apostol írja, hogy Timotheus az ő köpönyegét hozná utána a hideg és egyéb alkalmatlan idő ellen, mellyekben Rómában fogva tartatván oly bőven része vólt. Ezen óltalmazást pedig méltó és dícséretes megbecsülnünk és az Úr Isten legalkalmatosabb ajándékinak tekintenünk színtúgyiglan Istennek érte hálákat mondanunk.
Móse ben Elijáhu ifjúkorából. Martin Buber gyűjtése.
Ifjúkorában Móse ben Elijáhu rabbi, a későbbi wyzlacówi (volecsnyei) ráv, évekig magányosan vándorolt Isten lelkének, a száműzött Sekhinának a világban való bolyongását követve és átélve. Fejét annyira megtöltötték a szent szövegek és a Talmud bölcseinek magyarázatai, hogy egyáltalán nem törődött magával, és útja során mindenhol ottfelejtett valamit. Kesztyűjét, kalapját és kalucsniját sorra elhagyta, majd végül a köpenyét is. Egy téli napon Kzneców (Kosznyec) városába ért, ahol Jichák ben Jiszróél rabbi látta vendégül. A rabbi azonnal észrevette Mósén, hogy szentségének hatalma még be van zárva, s nincs rajta egy ép rész, ami ne sérült volna meg. Kifaggatta Mósét, hogy hol
hagyhatta a köpenyét, és rávette, hogy küldjön érte azonnal. Arra is rábírta, hogy időzzön nála addig, míg megérkezik a köpeny. Amikor a küldönc visszaérkezett, Móse felvette a köpenyét, és úgy ment el a téli hidegben az imaházba, hogy előimádkozzék. Azokat, akik hallották akkor imádkozni, teljesen magával ragadta szentségének felszabadító hatalma. A döbbent csendben fülükben szeráfok éneke zengett.
Móse rabbi később így szólt Jichákhoz: – Most értettem meg, hogy nemcsak úgy lehet szolgálni az Örökkévalót, hogy elhagyom közben a köpenyemet, hanem úgy is, ha vigyázok rá, és felveszem.
Azután bármerre ment, mindig vigyázott a köpenyére.
Tróászban történt egy galiba: Kárposznak kellett a lajbija.
Fogasán mit látott? Idegen kabátot.
S beadta gyorsan a zaciba.
Ugyanott lakott egy ószeres, örült a köpenynek módfelett.
Hozomány? Bizomány? Neki az mindegy ám!
Egy ilyen kabát is jól jöhet.
Rómába érkezve rájött Pál: otthagyta köpenyét Kárposznál.
Rajta hát, barátom, hozd el a kabátom!
Abban majd kevésbé fázom tán.
17. óra, január 23.
Történet: Pál elhozatja a köpenyét Timóteussal
Igehely: 2Tim 4,13
Korcsoport: 1. oszt.
Óra célja:
∙ oktatási: megismerni Pál apostol életének eseményeit
∙ képzési: az időjárásnak megfelelő öltözködés fontosságára való odafigyelés
∙ nevelési: fogadjanak szót szüleiknek, akik a kellő ruházat kiválasztásával
gondoskodnak róluk
Motiváció: Beszélgetés: Fáztatok-e már valamikor nagyon? Mikor, hogyan történt? Meséljétek el!
Átvezetés: Egyszer Pál apostol is nagyon fázott, amikor börtönbe vetették Rómában.
Történet csomópontjai:
∙ Pál első római fogsága, fogva tartásának körülményei, szabadulása
∙ Pál második római fogsága, fogva tartásának körülményei
∙ Timóteus segítsége
(Előzmények: Ismétlés: Ki volt Timóteus? Mit tudunk róla?)
Feldolgozás:
∙ kifestő
∙ verstanulás:
Pál apostol köpönyegét
Tróászban felejté, üzenetét Timóteus ezenképpen vevé.
Fogadj hát szót szüleidnek, nehogy te is így járj: ha az eső gyakran esik, köpönyegbe’ sétálj!
Jutalmazás: zizi.
El sem hinnénk, hogy ez a kis könyv negyvenöt, zseniális illusztrációkkal megtámogatott, sziporkázó stílusparódiát tartalmaz. Eckhardt mester, Luther, Lin-csi, Esterházy Péter és a többiek mesélnek egy köpenyről, melynek őse talán Pál apostol elhagyott ruhadarabja. A szövegek hol az elődök előtt tisztelgő szellemességgel, hol élcelődve, derűsen, hol szarkazmussal szólalnak meg. A képek briliáns sokszínűséggel tanúskodnak a szerző ötletgazdagságáról. A köpeny motívuma önálló életre kel, ahogy gyakran az Istenről alkotott elképzelések is, hogy mindent beterítsenek. A Kis köpeny könyv gondoskodik róla, hogy lehulljon a lepel avagy a köpeny az efféle mesterkedésekről, hiszen köpenyzsebünkben ott lehet a Szentírás, de Istent nem vághatjuk zsebre.
Lente István a nevetés virtuóz kézikönyvével ajándékozza meg olvasóit. Önmagunk kinevetését ajánlja szükséges napi lelkigyakorlatként, szeretetteljes nagyvonalúsággal. Nevetni jó. Megtisztít, felszabadít, gyermekké tesz. Közösségi nevetésgyakorlatokra is alkalmas. Ha jól olvassuk, kő kövön nem marad.
