R. C. Lucas: Pál levele a kolossébeliekhez és Filemonhoz

A BIBLIA MA sorozat eddig megjelent kötetei: Raymond Brown: Mózes ötödik könyve – Nem csak kenyérrel él az ember Michael Wilcock: Bírák könyve – Bővölködő kegyelem David Atkinson: Jób könyve – Szenvedés és kegyelem Barry Webb: Ézsaiás könyve – Sasszárnyakon Derek Kidner: Jeremiás könyve – Szél és vihar ellen Ronald S. Wallace: Dániel könyve – A népek Ura John Stott: A hegyi beszéd – Egy más világ John Stott: Az apostolok cselekedetei – A Lélek, az egyház és a világ John Stott: Pál levele a rómaiakhoz – Isten örömhíre a világnak David Prior: Pál első levele a korinthusiakhoz – Életünk a gyülekezet közösségében John Stott: Pál levele a galatákhoz – Nincs más út John Stott: Az Efezusi levél – Isten új társadalma R. C. Lucas: Pál levele a kolossébeliekhez és Filemonhoz – Szabadság és teljesség John Stott: A Timóteushoz írt első levél és a Tituszhoz írt levél – A gyülekezet élete * Tanítás és kötelesség John Stott: A Timóteushoz írt második levél – Őrizd a kincset!

David Jackman: János levelei – Aki a szeretetben marad, az Istenben marad

Kolossé_Filemon_kész.indd 2

R. C. Lucas

Pál levele a kolossébeliekhez és Filemonhoz Szabadság és teljesség

HARMAT – KIA Budapest, 2023

Kolossé_Filemon_kész.indd 3

2023.11.15. 11:17:51

A mű eredeti címe: The Message of Colossians & Philemon, pubished by Intervarsity Press www.ivpbooks.com © R. C. Lucas, 1980 Hungarian edition © HARMAT Kiadói Alapítvány, 1993, 2018 All rights reserved. Minden jog fenntartva.

Első kiadás 1993, második kiadás 2023 Fordította: Lengyel András A fordítást az eredetivel egybevetette: Juhász Ágnes ISBN 978-963-288-750-0 HU ISSN 1217-1522 A bibliai idézeteket az 1975. évi új fordítású Biblia javított kiadásából vettük át (Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1991).

Kolossé_Filemon_kész.indd 4

2023.11.15. 11:17:51

Tartalomjegyzék A magyar kiadó előszava . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 A szerző előszava . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Pál levele a kolossébeliekhez 1,1–2 Miért is írta? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 1,3–8 Igaz keresztények és az igaz evangélium . . . . . . . . . . . . . 16 1,9–14 Az ismeret és az erő teljessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 1,15–20 Mindenek felett való Úr és tökéletes Megváltó . . . . . . . . 33 1,21–23 Szilárdan és egyenesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 1,24–29 Apostoli szolgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 2,1–5 Apostoli törődés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 2,6–7 Az előrehaladás útja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 2,8–15 Nincs visszatérés a rabszolgaságba . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 2,16–17 Árnyék és valóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98 2,18–19 A hit megrablói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105 2,20–23 Miért terhelitek magatokat? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111 3,1–8 A keresztény ember és Krisztus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117 3,9–17 A keresztény ember és a helyi gyülekezet . . . . . . . . . . . 131 3,18–21 A keresztény ember és a család . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142 3,22–4,1 A keresztény ember munkában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150 4,2–6 A keresztény ember és a kívülállók . . . . . . . . . . . . . . . . 157 4,7–18 Befejező üdvözletek és utasítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162 Pál levele Filemonhoz A rabszolgaságból a szabadságba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165 Bibliográfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173

Kolossé_Filemon_kész.indd 5

2023.11.15. 11:17:51

A sorozat előszava A Biblia ma sorozat olyan ó- és újszövetségi igemagyarázatokból áll, amelyek megírását hármas elgondolás vezérelte: a bibliai szöveg pontos értelmezése, a mai élettel való összefüggéseinek felmutatása, és az olvasmányosság.

Ezek a könyvek tehát nem „kommentárok” a szó szigorú értelmében, hiszen a kommentár inkább a szöveg megvilágítására, semmint alkalmazására törekszik, ezért inkább tartozik a kézikönyvek csoportjába, nem pedig a feldolgozások közé. Ugyanakkor nem tartalmaznak olyanfajta „igehirdetéseket” sem, amelyek a Szentírás komolyan vételének rovására próbálnak modernek és olvasmányosak lenni.

A sorozat szerzőinek közös meggyőződése, hogy Isten ma is szól korábban kijelentett szava által, és semmi sem fontosabb a keresztény emberek élete, egészsége és növekedése szempontjából, mint az, hogy hallják, mit mond nekik a Lélek Isten ősi, mégis mindig modern igéje által.

J. A. Motyer J. R. W. Stott a sorozatszerkesztők

Kolossé_Filemon_kész.indd 6

2023.11.15. 11:17:51

A szerző előszava Mindenekelőtt egy kérdés. Szükséges-e, hogy újabb és újabb könyvekben feltárjuk és magyarázzuk az újszövetségi leveleket? Én is feltettem magamnak e kérdést, mielőtt hozzáláttam e könyv megírásához, de ma már nem teszem fel.

Manapság különös figyelmet kell szentelnünk Pál leveleinek, két okból is. Egyrészt hálásak lehetünk azért, hogy a lelki élet napjainkban újra felélénkült, és nemcsak a fiatalok között. Figyelnünk kell tehát Pál leveleire, hiszen legtöbbjüket azért írta, hogy a fiatal gyülekezetek problémáira megoldást kínáljon, és segítse növekedésüket. Úgy gondolom, ez az oka annak, hogy leveleinek jelentősége egyre növekedni fog. Le kell tehát szoknunk arról, hogy egyes verseket, részleteket kiemeljünk, és arra használjuk őket, hogy már elfogadott álláspontokat támasszunk alá velük. Hagynunk kell, hogy maguktól beszéljenek – úgy, mint kezdetben –, és ma is közvetíthessék sürgős üzenetüket, amely nemcsak az akkori olvasókhoz szól, hanem a hozzájuk oly sok mindenben hasonló mai keresztényekhez is. Ilyen értelemben óriási szükség lenne a Biblia felszabadítására, hogy elmondhassa az üzenetét ma is! Csak ekkor reménykedhetünk abban, hogy mi is átélhetünk valami hasonlót vagy nagyobbat, mint amilyen a XVI. századi reformáció vagy a XVIII. századi angliai ébredés volt.

Másrészt azzal az ijesztő jelenséggel találjuk szemben magunkat, hogy a mai világban az újonnan megtért hívők nem ismerik a Szent­írást, és mintha nem is tulajdonítanának neki nagy jelentőséget. Az „Írástudatlanság” az egyházat fenyegető mindenkori legnagyobb veszély. Ha ez a könyv bármely keresztény olvasóban felébreszti a vágyat, hogy még nagyobb odaadással kutassa a Szentírást, mert meg akar győződni arról, hogy ezek a dolgok „tényleg úgy vannak-e”, ennek nagyon fogok örülni.

Kolossé_Filemon_kész.indd 7

2023.11.15. 11:17:51

8

A SZERZŐ ELŐSZAVA

Mentegetőznöm is kell. Amikor e könyv megírására készültem, egyik kollégám figyelmeztetett, nehogy emészthetetlen művet hozzak létre.

Gondolom, hogy barátom azok ellen a teológiai tanulmánykötetek ellen tiltakozott, amelyeket nem élvezett vagy nem értett. Akkor könnyelműen megígértem, hogy érdekesen és olvasmányosan fogok írni. Most azonban szégyenlem magam! De ha elfogadjuk, hogy a kommentátor legfőbb feladata, hogy megvilágítsa, mit jelentett a kortársaknak az, amit az apostol írt, akkor elmondhatom, hogy ennek érdekében mindent elkövettem, még azon az áron is, hogy el­tekin­tettem olyan részletektől, amelyekkel egy igehirdető szemléltetni és alá­támasztani szokta mondanivalóját. Hogy sikerült-e célomat elérni, az attól függ, rá tudtam-e döbbenteni olvasómat arra, hogy amit Pál mond, az ma is mennyire találó.

Kolossé_Filemon_kész.indd 8

R. C. L.

2023.11.15. 11:17:51

Kolossé 1,1–2 Miért is írta?

Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, 2a Krisztusban megszentelt hívő testvéreknek, akik Kolosséban élnek: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól.

A szokásos köszöntés Pál egyik legerőteljesebb, ugyanakkor legkedvesebb levelét vezeti be, amelyet a börtönből írt Ázsia tartomány egyik fiatal gyülekezetének. A kolosséi keresztény közösség az apostol efezusi működésének (kb. Kr. u. 52–55) idején jött létre, különleges térítő és igehirdető tevékenységének eredményeképpen. Olyan hatásosak voltak a Tirannosz csarnokában naponta tartott evangelizáló beszélgetések, amikor a hosszú déli pihenő idején Pál bátor beszéde megragadta az emberek figyelmét, hogy Lukács joggal jegyezhette meg: „...Ázsia minden lakója, a zsidók és a pogányok egyaránt hallották az Úr igéjét.”

(ApCsel 19,8–10) Minthogy Pál nevezetes volt arról, hogy másokat is bevont szolgálatába, az újonnan megtértek hamarosan társai lettek, és együtt hirdették az evangéliumot szerte a világon.

Valószínűleg ennek az időszaknak az elején történt, hogy egy férfi, a Lükosz-völgyi Kolosséba való Epafrász Krisztus hitére tért. Mint szorgalmas ember (4,13 – ez a tulajdonsága kétségkívül tetszett Pálnak: 1Kor 15,10) hamarosan Krisztus megbízható szolgájává lett, és Pál kedves szolgatársai között említi (1,7). Őt érte a megtiszteltetés, hogy hirdesse az evangéliumot népének.

Epafrász munkájának eredményeként új gyülekezetek alakultak Laodiceában és Hierapoliszban csakúgy, mint Kolosséban. Epafrász sikeresen dolgozott és imádkozott a gyülekezetekért: néhány évvel később (kb. Kr. u. 62) a Rómában házi őrizetben lévő Pálnál1 tett látoga-

Kolossé_Filemon_kész.indd 9

2023.11.15. 11:17:51

10

MIÉRT IS ÍRTA?

tása alkalmával az igaz keresztény élet biztos jelét, a szeretetet említi mint ezeknek a hívő közösségeknek a jellemzőjét (1,8).

Voltak azonban más, nyugtalanító jelenségek, amelyekről Epafrász beszámolt, és tanácsot kért a nagy apostoltól. Pált mélyen érintették ezek a beszámolók, és arra késztették, hogy levelet írjon Kolosséba. Ezért fontos, hogy mi, akik ma levelét tanulmányozzuk, amennyire csak lehet, megértsük, mik is voltak ezek a jelenségek.

A „kolosséi eretnekség” mibenlétéről száz éve vitatkoznak, amióta Lightfoot megírta nagy jelentőségű kommentárját a Kolosséi levélről (1875). Ennek ellenére ma sem tudjuk pontosan, mi volt az a „hamis tanítás”, amely a kolosséi keresztények és szomszédaik békéjét és stabilitását fenyegette.2 Nemrégiben a cambridge-i dr. M. D. Hooker egy rendkívül érdekes dolgozatában vitába szállt a legáltalánosabban elfogadott véleménnyel, miszerint a kolosséi keresztények hitét hamis tanítók támadták meg. Sokkal óvatosabb álláspontra helyezkedve amellett érvel, hogy a kolosséi közösségben nem voltak efféle eretnekek. Rámutat, hogy – szemben a galaták esetével – semmi sem bizonyítja, hogy a kolosséi gyülekezet ilyen aggasztóan eltévelyedett volna. A Krisztussal kapcsolatos tévtanok létezésére szintén nincs bizonyíték. Dr. Hooker véleménye szerint sokkal valószínűbb, hogy az újonnan megtértekre nagy külső nyomás nehezedett, hogy alkalmazkodjanak „pogány és zsidó szomszédaik hitéhez és szertartásaihoz”. Ha tehát Pál hangsúlyozza, hogy milyen egyedülálló és mindenek fölött való Krisztus szerepe a teremtésben és a megváltásban, akkor ez elsősorban emlékeztető: az üdvösség beteljesedését sehol máshol, csakis Krisztusban keressék.

Sok szempontból meggyőző ez a vélemény. Természetesen a Kolosséi levélben nyoma sincs a Galatákhoz írott levélben tapasztalható indulatnak, akiknél Pál az apostoli hitet alapjaiban látja meginogni. A Kolosséi levelet jogosan nevezik „baráti” levélnek. Pál olyan embereket buzdít további hűségre, akik nagyobbrészt hűségesek az igaz tanításhoz. Én azonban mégis úgy gondolom, hogy a veszélyes tanítások valóságos fenyegetést jelentettek Kolosséban. Nagyon is bizonyosnak látszik, hogy a tapasztalatlan keresztények tetszetős, de megtévesztő tanítások félrevezető hatásának voltak kitéve (2,4): egy új „filozófia” volt terjedőben, amely inkább a vallási tradicionalizmusból táplálkozott, mint Krisztusból (2,8).

A hiba valószínűleg az volt, hogy a levél tanulmányozói mindig túl-

Kolossé_Filemon_kész.indd 10

2023.11.15. 11:17:51

KOLOSSÉ 1,1–2

11

ságosan pogány fogalmakban gondolkoztak a „kolosséi eretnekségről”.

A tévhitnek, babonának és pogány mitológiának az a furcsa keveréke, ami egyes magyarázók szerint a kolosséi keresztényeket fenyegette, a legfrissebben megtértet sem téveszthette meg, még kevésbé egy olyan gyülekezetet, amelyet a lelkiismeretes Epafrász alapozott meg a keresztény igazságban. Bízvást hihetjük, hogy ezek a korai hívők képesek voltak első hallásra felismerni a hiábavaló vallásos fecsegéseket, különösen mivel éppen ebből szabadultak meg nemrég.

Vajon nem azért tévednek a kommentárok, mert íróik ritkán pásztorolnak gyülekezeteket? A Krisztusban meggyökerezett és megalapozott „hívő testvérekre” nem a keresztény egyházon kívül terjedő hamis tanítások jelentik a fő veszélyt. A Jehova tanúi például – akik Krisztust nem tartják többnek, mint a legmagasabb rendű teremtett lénynek – híveiket inkább a hitükben meggyengült templomjárók és az elégedetlen pogányok, mintsem az igaz keresztények közül toborozzák. Nem, a lelkesedéstől fűtött fiatal hívőkre a veszély az egyházon belüli tévtanok irányából leselkedik. Olyan tanításokról van szó, amelyek nagyobbrészt, sőt elsősorban keresztény tanok, de jelentős mértékben a korszellem hatása alá kerültek.

Szerintem ez a helyzet állt fenn a Lükosz-völgyben. Nem arról van szó, hogy ezek a keresztények annyira ingatagok és állhatatlanok voltak, hogy ilyen hamar megkísértették őket a zsidó és pogány tanítók: az új hit tisztaságát inkább az az egész szinkretista vallási környezet fenyegette, amelyben éltek.

Ennek bizonyára mindig így kell lennie. Krisztus egyháza sohasem lehet mentes kora intellektuális és szellemi nyomásától, divatjaitól.

Csak amíg ezt régebbre tekintve könnyen észrevesszük, annál nehezebb felismernünk saját korunkban.

Ez a fenyegetés mindig akkor vált valóságos veszéllyé, viszály okává, amikor a keresztény közösségen belül olyan vezetők ragadták magukhoz az irányítást, akik buzgón és meggyőzően olyan szellemiséget hirdettek, amelyre nagyobb hatással volt a korszellem (és így a keresztények véleménye szerint ellenséges, gonosz erők), mint Krisztus tanítása (2,8). Az akkoriban uralkodó gondolkodásmód olyan lehetett, hogy a hitnek ez az új és életerős értelmezése rokonszenves volt az embereknek, és ezért meghallgatásra talált.

Példaképpen említhetjük a gnoszticizmust3, amely kezdetleges for-

Kolossé_Filemon_kész.indd 11

2023.11.15. 11:17:51

12

MIÉRT IS ÍRTA?

mában – mint sok kommentátor bizonyítja – már jelen volt Kolosséban (a teljesen kifejlődött rendszer csak a II–III. században fenyegette az egyházat). Dr. Norman Perrin helyesen állapítja meg: „Korai állapotában a gnoszticizmus nem annyira mozgalom, mint inkább egyfajta hangulat volt.”4 Ez a nagy befolyással bíró hangulat az egyes keresztény tanítókat éppen hogy nem mélyebb, érett hithez segítette, ahogyan ezt gondolták, hanem ellenkezőleg, eltávolította őket Krisztustól. Természetesen ők ezt nem így látták. Pál azonban Istentől kapott bölcsességével felismerte a veszélyt. Megírta tehát híressé vált levelét szeretetteljes figyelmeztetéseivel, tiszta tanításával, pontos helyzetértékeléseivel, mindenekelőtt arra buzdítva a kolossébelieket, hogy maradjanak hűek az igazsághoz, amelynek eredetileg elkötelezték ma­g ukat.

Mind a nagy vonzerőt gyakorló tévtanokra, mind a korabeli sajátságos és oly könnyedén megkérdőjelezetlenül hagyott gondolkodásformákra a Kolosséi levélben kell keresnünk a bizonyítékot. Hogy mik is voltak valójában ezek a tévtanítások, arra csak következtetni tudunk annak alapján, ahogyan Pál vitába száll velük. Ennek során nyilvánvaló nehézségekkel találjuk majd szemben magunkat. A „sorok között való olvasás” nem egyszerű, és nyilván vannak buktatói. Helytelen volna a dogmatizmus hibájába esnünk, mégis próbálkoznunk kell. Aki figyelmesen akarja tanulmányozni a Kolosséi levelet, annak össze kell állítania az akkoriban annyira dicsért új „szellemiség” legfontosabb jellemzőit. Bevezetésképpen, a teljesség igénye nélkül lássunk néhányat a levélen végigfutó, könnyebben felismerhető szálak közül.

Először is az új tanítók5 a lelki élet addig nem tapasztalt „teljességét” kínálták. Az „élet teljessége” (2,10) mindenképpen egyik jelszavuk lehetett. A „teljességnek” ez a hangsúlyozása a levél egyik alapvető témája, és olyan nyilvánvaló fontossággal bír, ha fel akarjuk mérni az új „lelki irányvonal” jelentőségét, hogy hosszabban kell idéznünk az utolérhetetlen Stephen Neill püspököt.

Egy dolog egészen világos. A hamis tanítók azt állították, hogy teljessé és befejezetté teszik az egyszerű és alapfokú hitet, amel�lyel Pál és barátai ismertették meg a kolossébelieket. A hamis tanítók mindig is ezt teszik. „Amit tudtok, az egészen helyes: jó alap a hithez. Ha mi pótoljuk hiányosságaitokat, igazi keresztények lesztek.” Láttuk, hogyan történt mindez a galaták között. Mai, tragikusan megosztott állapotunkban pontosan ugyanez történhet

Kolossé_Filemon_kész.indd 12

2023.11.15. 11:17:51

KOLOSSÉ 1,1–2

13

meg a fiatalabb gyülekezetekben, bár lévén finomabb modorúak, mint az apostol, mi inkább „más keresztény felekezetekről” beszélünk, mint hamis tanítókról. Sok helyen, ahol protestáns missziók működtek, a később megjelenő római katolikus térítők nekiláttak „befejezni” a fiatal protestáns hívők még tökéletlen kereszténységét. Ahol történelmi egyházak dolgoztak, a köztük megjelenő pünkösdi keresztények biztosították a megtérteket: ha nem beszélnek nyelveken, nem lehetnek biztosak abban, hogy vették a Szentlelket. Az anglikánok arról voltak ismertek, hogy azokat is részesítették a püspöki kormányzat áldásaiban, akik nagyon jól megvoltak nélküle. Mindez persze nagyon szomorú, ugyanakkor segít megértenünk, hogy nem is vagyunk olyan messze az Újszövetségtől és annak problémáitól.6 Másodszor, a látogatók a hitélet új „szabadságáról” beszéltek, amelyet követőik majd élvezhetnek. Valamiféle „szabadulást” is ígérhettek, hiszen Pál ismételten emlékezteti a kolossébelieket a szabadulásra, amely már megadatott nekik Krisztusban (például 1,13; 2,15). Az apostol fogalmazása akkor a legmegdöbbentőbb, amikor azzal vádolja a „szabadság” hirdetőit, hogy a híveket éppen egy új „rabszolgaság” számára akarják megnyerni (2,8.18.20).

Harmadszor, a látogatók azt állíthatták, hogy pontosan ismerik a gonosz erőit, és különleges védelmet tudnak nyújtani híveik számára.

Figyelemre méltó, ahogy Pál rámutat: Krisztus az egyetlen, aki hatalommal bír ezen erők felett (például 2,10.15), és hogy mindazok, akik Krisztusban vannak, részesülnek a győzelemben. A Kolosséi levél nem hagy teret olyan kiváltságoknak, amelyek csak egy keresztény elit számára vannak fönntartva.

Negyedszer, a látogatók mély benyomást keltettek aszkézisükkel: úgy tűnik, ajánlották, sőt előírták a böjtöt (szemben Pállal, aki – az erre vonatkozó utalások szerint – legtöbbször nem önszántából böjtölt).

Ugyanakkor, mint azóta is minden „perfekcionista” elmélet, ez a tanítás kevés eredményt ért el a testi vágy elleni harcban, s a vallási hiúság tekintetében sem volt túl sikeres (2,18.23; vö. 3,5–8).

A látogatók azt is ígérték, hogy Isten mélyebb ismeretére, hatalmának nagyobb megtapasztalására vezetnek el. Pál igen hatásosan uta­sítja vissza ezeket az állításokat (2,8–15), és tesz különbséget aközött, ami már a miénk Krisztusban, és amire még törekednünk kell (1,9–14).

Kolossé_Filemon_kész.indd 13

2023.11.15. 11:17:51

14

MIÉRT IS ÍRTA?

Ezen túlmenően a látogatók hajlamosak voltak lenézni és kritizálni a „közönséges” hívőket. De a látványos lelki magaslat elérésére vonatkozó ígéreteik – Pál szerint – csupán visszalépést jelentettek az árnyékok világába (2,16–17). Mint más leveleiben is (például 2Kor), az apostol amiatt aggódik, nehogy az igaz hívők reménye és bizonyossága áldozatul essék a „felsőbbrendű” apostoloknak vagy az Isten titkaiba való mélyebb beavatást kínáló keresztényeknek.

Végül, a látogatók sajnálatosan megosztották a gyülekezetet. Az össze­­­tartozás meggyengülésével kellett fizetni, amiért hallgattak rájuk.

Nem túlzás azt állítani, hogy az egész Kolosséi levél könyörgés a keresztény egységért (például 2,1–5; 3,9–17).

Az olvasó belefáradhat ezekbe a témákba, amire a könyv végére ér. Ha úgy tűnik is, hogy állandó ismétlésekbe bocsátkozom, csak azt mondhatom, hogy a levél szövege diktálta így. Sokszor kaptam rajta magam, amint azt mondom: „Elég már, Pál”, mikor az apostol vissza-visszatér a jól ismert gondolatokhoz, és nem hagyja, hogy mondani­valója elkerülje az olvasó figyelmét. Azért tesz így, mert olyan fontosnak tartja, hogy kifejtse: Krisztus mindenre elegendő, hogy minden alkalmat megragad arra, hogy ezt összefüggéseiben bemutassa. Nem volna bölcs dolog, ha türelmetlenkednénk e szilárd apostoli következetesség miatt.

Ez a hét ismertetőjegy segíthet az olvasónak meglátni, hogy miről is van szó ebben a rendkívül tömören fogalmazott levélben. Ezek hívják fel a figyelmet arra, hogy a levél szokatlan erővel szól napjaink egyházához. Ha tehát, ahogyan a hagyományos bibliai kereszténység hiszi, ez a Kolossé szentjeihez szóló ősi levél Isten szava a mai gyülekezeteknek, akkor nem kell csodálkoznunk azon, hogy nem pusztán múzeumi tárgy, amely régmúlt eseményekről és egy másik világról tanúskodik, hanem nagyon is a mai ember számára szóló üzenet.

Számomra ez a levél az evangéliumi* kereszténység iránti megújult hűséghez vezető utat jelentette. Életem során sokféle irányba távolítottak el az evangéliumi alapoktól nagy hitbeli áhítattal és buzgósággal áthatott keresztények. Ezzel szemben e levél tanulmányozása és tanítása az elmúlt négy év során mérhetetlenül elmélyítette az újszövetségi hit iránti elkötelezettségemet. Újra és újra megdöbbent, hogy Pál tanítása és figyelmeztetései akár most, a mi számunkra szóló útmutatásként is * Az angol evangelical szónak nincsen általánosan elfogadott magyar fordítása. Mi evangéliumi-nak fordítottuk. (A magyar szerk.)

Kolossé_Filemon_kész.indd 14

2023.11.15. 11:17:51

KOLOSSÉ 1,1–2

15

íródhattak volna, főleg ott, ahol a keresztények ugyanazzal az őszinteséggel – nagy tanácstalanságukra és rémületükre – más-más álláspontra jutottak. Mivel minden keresztény ember számára a Krisztus iránti hűség a legfontosabb, remélem, hogy a Kolosséi levél jelen magyarázata által minden jóakaratú hívő előtt világos lesz, hogy a Biblia ma is ugyanúgy szól hozzánk.

Jegyzetek: 1. Sok vitát váltott ki, hogy hol raboskodott Pál, mikor a Kolosséi levelet írta, mégis a hagyományos vélemény látszik a legvalószínűbbnek, ti. hogy Rómában.

2. M. D. Hooker, „Were there false teachers in Colossae?” in Christ and Spirit in the New Testament. Studies in honour of C. F. D. Moule, szerk. B. Lindars and S. S. Smalley (CUP, 1973), 315. old. kk.

3. A gnoszticizmus korai keresztény eretnekség. Követői azt állították magukról, hogy egyéni megvilágosodás által olyan mélyebb, sőt titokzatos igazságok birtokába jutottak, amelyekhez a közönséges hívő nem férhet hozzá, hacsak a már megvilágosodottak be nem avatják azokba.

4. Norman Perrin, The New Testament, an Introduction (Harcourt, Brace, Jovanovich, Inc., 1974), 124. old.

5. Általában az „új tanítók” (néha „látogatók”) kifejezést használom a félrevezetőbb „hamis tanítók” helyett. Az új tanítók valamelyik helyi vagy távolabbi gyülekezetnek a tagjai lehettek. Mindenesetre biztos, hogy tanításuk új keletű volt és csak akkortájt jelent meg a színen.

6. Stephen Neill, Paul to the Colossians (World Christian Books, Lutterworth, 1963), 11. old. (A továbbiakban „Neill”.)

Kolossé_Filemon_kész.indd 15

2023.11.15. 11:17:51

Kolossé 1,3–8 Igaz keresztények és az igaz evangélium Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, amikor értetek imádkozunk, 4mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek. 5Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból. 6Mert ez hozzátok is eljutott, és ahogyan az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik, ugyanúgy közöttetek is, attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok, és igazán megismertétek az Isten kegyelmét. 7Így tanultátok ezt Epafrásztól, szeretett szolgatársunktól, aki a Krisztus hű szolgája értetek. 8Ő hozta nekünk a jó hírt a Lélektől kapott szeretetetekről.

A korabeli szokásoknak megfelelően Pál levele elején hálát ad a kolosséi keresztényekről kapott jó hírekért. Nem üres frázis ez a bevezetés, hiszen a hálaadó lelkület különösképp jellemző volt Pálra, és ezt más hívőktől is elvárta (a későbbiekben még hangsúlyozni fogja ezt a keresztény erényt a levélben). Egy szó, mint száz, az apostol jó híreket kapott a kolossébeliekről közös barátjuktól, Epafrásztól, és hála töltötte el Isten iránt az ottaniak élénk lelki életéért.

Amennyire szívből jövő ez a hálaadás, annyira átgondolt is. Nincs benne semmi sablonosság; Pál kedvelt módszere, hogy írásaiban a hétköznapi formákat konkrét céljainak szolgálatába állítja. Lenyűgöző, hogy minden szónak és kifejezésnek súlya van. Úgy tűnik, Pál legfőbb célja a levéllel az volt, hogy megerősítse: a hűséges kolosséi hívek az igaz keresztény hit alapján állnak, és az evangéliumi üzenet, amelyet Epafrásztól hallottak, nem tartalmaz hiányosságot.

Kolossé_Filemon_kész.indd 16

2023.11.15. 11:17:51

KOLOSSÉ 1,3–8

17

Természetesen az új tanítás mindkét szempontból nyugtalanságot keltett. Hatására az újonnan megtért keresztényekben gyötrő kétségek merültek fel: vajon Epafrász a teljes igazságot, tehát a teljes és hiánytalan evangéliumot tanította-e nekik? Ha nem, elkerülhetetlenül felvetődik a kérdés, vajon hiánytalanul és teljesen tapasztalták-e meg az új életet a Szentlélekben.

Csak ennek a háttérnek az ismeretében kel életre a Kolosséi levél hálaadása. Az apostoli bátorítás szép példájával állunk szemben. Pál elmagyarázza, hogy – a hírek alapján – miért nincs oka kételkedni abban, hogy a kolossébeliek igaz keresztények, és hogy amit Epafrásztól hallottak, az valóban a hiteles apostoli üzenet volt.

1. Pál megerősíti a kolossébelieket abban, hogy igaz keresztények (3–5. vers) Hit, remény és szeretet – gyakran előforduló hármas Pál írásaiban (például 1Kor 13,13; 1Thessz 1,3). Az apostoli „gyorsírás” egy példájának is nevezhetjük. Mikor Pál – ahogy itt is – összekapcsolja a keresztény lelkiség e három elemét, ezt azért teszi, hogy egyszerű, ugyanakkor teljes képet nyújtson az igaz keresztény emberről. Ez a három tulajdonság fémjelzi és bizonyítja Isten működését az emberi lélekben. Ennél több nem is várható el annak megítélésekor, hogy egy hívő Isten igaz gyermeke-e vagy sem.

Pál ennek a három tulajdonságnak egyikét sem tartja természetesnek vagy akár kifejleszthetőnek. No persze egyesek alkatuk szerint „hitre születtek”, mások különösen szeretetteljes természetükkel tűnnek ki, és vannak, akik reménykedő, optimista gondolkodásukról ismertek. De Pál egyáltalán nem ezekben a fogalmakban gondolkodik. Saját szavaival élve ő nem a „természetes”, hanem a lelki embert mutatja be.

Először is az ilyen ember Krisztusba vetett hitéről ismerszik meg.

Ez a hit biztos következménye (és nem annyira oka) Isten munkálkodásának az ember életében. Pálnak itt nem az a fő mondanivalója, hogy Krisztusba vetett hitünk Isten Lelkének megtapasztalásához vezet, noha ez más összefüggésben igaz lehet (például Jn 6,37). Célja az, hogy megmutassa, mi a Lélek munkálkodásának vitathatatlan bizonyítéka. Állítása szerint a kegyelem valódi működését a hit jelenlétéről lehet fölismerni. Pontosabban szólva, a valóban lelki ember arra vezettetik,

Kolossé_Filemon_kész.indd 17

2023.11.15. 11:17:51

18 IGAZ KERESZTÉNYEK ÉS AZ IGAZ EVANGÉLIUM

hogy Krisztusba vesse hitét. Ezért tehát ha valaki azt mondja: „hiszek Istenben”, az még nem elegendő bizonyíték arra, hogy az illető keresztény, hacsak „Isten” alatt nem Urunk Jézus Krisztus Atyját érti (például 1,3). Akik Krisztus Jézusba vetik hitüket, nem fogadnak el más Istent.

A Krisztusba vetett hit tehát az igaz lelki élet egyik jele. Ám Pál örömére ilyen a szeretet is. Úgy jellemzi ezt a szeretetet, mint amely valamennyi szent – azaz keresztény társaik – iránt él az újonnan megtért kolosséi keresztényekben. Ez olyan valami, amit a világ nem ismerhet.

Természetesen a legtöbb ember ismeri a családi szeretet örömeit, és némelyeket egyenesen önfeláldozó szeretetükről ismerünk. De ha nincsenek Krisztusban, nem részesülhetnek a keresztény testvéri szeretetben, ami a Lélek megkülönböztető ajándéka Isten minden gyermekének. Ez fogja össze egyedülálló közösségbe a különböző nemzeti és kulturális háttérrel rendelkező embereket (3,11).

A kolossébeliek megkapták a Lélektől a hitet és a szeretetet, vagyis Isten ereje és kegyelme által kapcsolatba kerültek nemcsak a mennybe ment Krisztussal, hanem minden követőjével is a földön. De ez a csodálatosan helyreállított kapcsolatrendszer itt és most csak azért lehet az övék, mert készen van számukra a mennyekben a reménység (1,5), tehát valami olyan, amit a jövő rejt, és most még nem elérhető.

Fontos, hogy a mai keresztények szem előtt tartsák: a valódi lelki életet épp annyira jellemzi a „remény”, mint a „hit” és a „szeretet”. Korunk keresztény tanítói kevés hangsúlyt fektetnek erre, ami abból is látható, mennyivel több igehirdetés, tanulmány, könyv foglalkozik a „hit”-tel és a „szeretet”-tel a keresztény „remény”-hez képest. Pál szó­tárában a „remény” a legtávolabbi jövővel kapcsolatos: nem más, mint azoknak a határtalan áldásoknak a bizonyossága és várása, amelyek az eljövendő életben várnak a hívőkre (vö. Róm 8,24–25-tel, ahol az üdvösség jelenbeli megtapasztalása nyújtja az eljövendő életben bekövetkező teljesebb megváltás előérzetét).

Pál szokatlan módon nem engedi, hogy reményünket a hit és a szeretet következményének tekintsük. Ellenkezőleg: az Istennel és az Isten népével való közösségben a keresztény ember jelenleg inkább csak ízelítőt kap a létező valóságból, amelyet még a jövő tartogat, és amely „készen van” számunkra a mennyben. Ezért ne gondoljuk, hogy ma szinte hiánytalanul élvezhetjük Krisztus győzelmének gyümölcseit, és a

Kolossé_Filemon_kész.indd 18

2023.11.15. 11:17:51

KOLOSSÉ 1,3–8

19

menny ennek dicsőséges beteljesülése lesz, a végső ecsetvonás. Inkább lássuk meg, hogy mindannak a jónak, amit Krisztus nyert el számunkra, a legnagyobb része a jövőben van elrejtve, és jelen tapasztalatunk nem több, mint nagyszerű ízelítő a jövőből.

Ha ezt megértjük, olyan távlatokat nyerünk, amelyek igen szokatlanok ma, amikor a jelen világ fontossága minden mást elhomályosít.

Mivel Pál ebben a levélben különösen hangsúlyozza a reményt (például 1,27), nyilván arra akarja figyelmeztetni kolosséi barátait, hogy hitüket és szeretetüket a reménnyel kell kiegyensúlyozniuk. Feltehető ezért, hogy Pál a hamis próféták veszélyét valóságosnak ítélte. A „megtapasztalás” és a „várakozás” közötti egyensúly teljes megértése által a kolossébeliek jobban fel tudják becsülni az őket körülvevő új felbuzdulásokat. Ha az új tanítás valóban a megtapasztalás teljességét kínálta ezen a világon, holott az csak az eljövendőnek sajátja, akkor szükséges volt megvédeni a kolossébelieket a csalódástól. A látogatók valószínűleg gúnyolták a „türelmes várakozást”, amit a kolossébeliek tanultak, és a keresztény tapasztalás teljességének „azonnali elérésé”-t hirdették.

De Pál – az Újszövetség más szerzőihez hasonlóan – úgy tartja, hogy mivel az evangéliumi értékeket az Úr jobbján ülő Krisztusban lehet megtalálni, és csak az ő eljövetelekor fognak láthatóan megnyilvánulni (3,4), a keresztény ember élete hit általi élet. A hit pedig meghatározásánál fogva azt jelenti, hogy annak tárgya még nincs birtokunkban (Zsid 11,1).

Hasonlóan, a keresztény ember megtanulja, hogy ne önmagában keresse az isteni szeretet bizonyítékát. Az a szeretet, amely az isteni beavatkozás valódi bizonyítéka, a testvéreket tartja szem előtt. Nem an�nyira Isten misztikus megtapasztalása, akit nem látunk, mint inkább a szeretet kézzelfogható megnyilvánulása testvéreink iránt, akiket látunk.

A valódi keresztény tapasztalásnak ebben az első leírásában Pál Krisztust, a keresztény testvéri közösséget és a mennyet jelöli meg mint a hit, a remény és a szeretet tárgyát, tehát arra inti kolosséi barátait, hogy ne a keresztény teljesség keresésének szubjektív élményére összpontosítsanak. Ha lelki életük középpontja a föltámadott Krisztus, keresztény felebarátaik és a mennyország, akkor bizonyosak lehetnek abban, hogy a Pál által hirdetett evangélium értelmében vett valódi lelkiség birtokában vannak.

Kolossé_Filemon_kész.indd 19

2023.11.15. 11:17:52