Révész Szilvia: Lépj ki a csónakból!

lepj_ki_a_csonakbol.indd 6

2023. 12. 05. 9:19:47

Révész Szilvia

i k j p Lé ! l ó b k a n ó s ac Beszélgetések Szenczy Sándorról

Harmat – Baptista Szeretetszolgálat Budapest, 2023

lepj_ki_a_csonakbol.indd 3

2023. 12. 05. 9:19:46

© Révész Szilvia 2023 © Harmat Kiadó 2023 Minden jog fenntartva.

ISBN 978-963-288-809-5 E kiadvány a kiadó írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, nem sokszorosítható, nem tárolható visszakereshető rendszerben, nem tehető közzé sem elektronikus, sem más formában.

lepj_ki_a_csonakbol.indd 4

2023. 12. 05. 9:19:46

Tartalom 9 13 17 39 51 61 73 87 95 111 121 141 151 157 167

lepj_ki_a_csonakbol.indd 5

Előszó Lépj ki a csónakból!

A kegyelem mozgásba lendül Az elindulás A lelkipásztor Szeretet. Szolgálat.

A vízen járni Közel a segítség Az ember Nyitott kapu Több mint iskola „Szeretlek, nem baj?”

Alicia és Tünde Az utolsó fejezet Az alkalmas idő

2023. 12. 05. 9:19:46

lepj_ki_a_csonakbol.indd 8

2023. 12. 05. 9:19:49

Előszó Megörökíteni a történetet, amit Isten ír egy ember életével – számomra a legszebb és legizgalmasabb feladat. Most mégis nehéz, hiszen a barátomról van szó. Arról az emberről, akinek többek között az írást is köszönhetem. Mert bár mindig is szerettem írni, de Szenczy Sanyi volt az, akinek elhittem, hogy mindaz, amit megfogalmazok, mások előtt is vállalható. S az íráson túl is mennyi mindent köszönhetek még neki! Harminc év barátság.

Közel húsz év közös munka. Rengeteg csodálatos és sok-sok nehéz, lehetetlen helyzet. Kihívások és csodák sora. Nem mindennapi áldás az életemben, ahogy sok más emberében sem. Úgy tizenöt éve, egyik éjszaka egyedül vezettem hazafelé, és a rádióban egy régi beszélgetést hallgattam Szent-Györgyi Albert munkatársaival. Ahogy a szegedi egyetem laboratóriumában dolgozók a munkáról, a hangulatról, a professzor személyiségéről és a körülötte kialakult közegről meséltek, hirtelen minden olyan ismerősen hangzott. Akkor tudatosodott bennem, hogy az, aminek most a része vagyok, az egyszer majd történelem 9

lepj_ki_a_csonakbol.indd 9

2023. 12. 05. 9:19:49

lesz. Furcsa felismerés volt, de sokszor erőt adott később a nehéz helyzetekben.

Sajnos túl hamar eljött ez a pillanat is, amikor visszaemlékezünk. Bárcsak most is itt lenne velünk Sanyi, és ebben a formában ez a könyv sosem születne meg! De mivel másképp történt, most néhány közeli baráttal és munkatárssal együtt idézzük fel az elmúlt harminc évet. Abban a reményben, hogy a beszélgetésekből kibontakozó portrénk nemcsak az emberről szól, aki találkozott Istennel és radikálisan követte őt, de arról az Istenről is, aki ma is rendkívüli dolgokat szeretne tenni ebben a világban.

10

lepj_ki_a_csonakbol.indd 10

2023. 12. 05. 9:19:49

11

lepj_ki_a_csonakbol.indd 11

2023. 12. 05. 9:19:50

12

lepj_ki_a_csonakbol.indd 12

2023. 12. 05. 9:19:51

Lépj ki a csónakból! „Megjött a csónakos” – hallottam egyszer a nagytáborban.

Mert akkoriban a baptista fiatalok a háta mögött csak így emlegették Szenczy Sándort. A neve összeforrt az üzenettel, amit újra és újra megosztott. „Lépj ki a csónakból!” – prédikálta századszor is töretlen szenvedéllyel és hittel, és az üzenet századszor is működött, mert nem csak beszélt róla, Sanyi naponta megélte a vízen járást. „Kiléptél a csónakból, még egyszer… amikor Jézus azt mondta, »Jöjj!« – mint megannyiszor a megtérésed óta. Mint megannyiszor háborúban és katasztrófában, dzsungelben és a Fehér Házban, árvaházban, idősek otthonában és iskolában. Csak most egy másik vízen, amelyen még nem jártál, és most végre meg is érkeztél” – mondta Szilágyi Béla 2022. június 6-án, Sándor búcsúztatóján. – Valld be, te sem gondoltad volna, mivé lesz a negyedszázaddal ezelőtti álom – folytatta. – Hova jut a zöldségtárolóból, az első ötezer forintos adománytól s a Jimmy Carter

13

lepj_ki_a_csonakbol.indd 13

2023. 12. 05. 9:19:51

látogatására kölcsönkapott kamion mellől, attól az első öleléstől ott a holland fiatalok magyarországi misszióútján.

Huszonnyolc év. A mondás szerint gombócból is sok. Önző módon mégis azt kell mondanom: belőled kevés. Huszonnyolc évet töltöttünk együtt hóban, fagyban, a sivatag homokjában és diktatúrák, háborúk borzalmaiban. Ha annak idején nincs az a bizonyos első ölelés, talán egy neves ügyvédi iroda munkatársa lennék, ám anélkül, hogy tanult szakmámat lebecsülném, bátran mondhatom: így és most, választott hivatásomban gazdagabb vagyok. Gazdagabb, mert megmutattad nekem a valódi utat. Reménységet Jézusban, szabadulást a megkötözöttségekből, megbocsátást a keserűségben, utat a rászorulók megsegítésében, a gyengék istápolásában. Megmutattad, hogyan adjunk ételt és jó szót az éhezőknek, meleg takarót és hitet a didergőknek, egy pohár vizet és bátorítást a szomjazóknak, mosolyt a csüggedőknek, ölelést a gyászolóknak. A bástyám voltál, Szenczy Sándor. Nem az egykori főnököm, munkahelyi elődöm, hanem a bástyám, a váram. Erős vár, akár az Istenünk! Mondják, és joggal, a Baptista Szeretetszolgálat elnöki székében téged pótolni lehetetlen.

Akik így hiszik, igazuk van. Ám én nem is szeretnélek pótolni téged. Én veled együtt építem tovább a közös látást. A tiédet, az enyémet, Istenünkét. Nagy és nehéz örökséget hagytál rám és a szeretetszolgálatos családunkra. Akár el is gyengíthetne ez a nemes, ám óriási teher. Mégsem ezt érzem… Huszonnyolc éve szegődtem melléd és mindaz, amit tőled kaptam, mindig is itt lesz velem. Megtanítottad, hogy mennyivel jobb adni, mint kapni.

Tartalommal töltötted meg a »szeretetszolga« szót, és melegséggel a szívemet… Köszönöm, hogy voltál, vagy és leszel nekem, hiszem, hogy az örökségeddel továbbra is együtt tudunk szolgálni, Isten dicsőségére! Mert minden kegyelem.”

14

lepj_ki_a_csonakbol.indd 14

2023. 12. 05. 9:19:51

15

lepj_ki_a_csonakbol.indd 15

2023. 12. 05. 9:19:51

16

lepj_ki_a_csonakbol.indd 16

2023. 12. 05. 9:19:52

A kegyelem mozgásba lendül Sztankay Ádám: Úgy mondta egyszer: ha gyerekkorában megrázza az otthoni könyvespolcot, ponyvák hullottak volna a nyakába, nem a Szentírás.

Szenczy Sándor: Valóban. Nem otthonról hoztam a hitemet.

Szüleim a százhalombattai olajfinomítóban dolgoztak három műszakban. Panelgyerek voltam, nyakamban a lakáskulccsal. Iskolában közepes, osztályfőnököm érettségit sem jósolt. Büszkén mutattam neki az értesítést, hogy mégis felvettek a váci középiskolába. Persze „sportállás” volt csak: ifjúsági sakkbajnokként kerülhettem be.

Ott aztán kedvenc lett?

Nem éppen. Kollégista voltam, buliztam, ittam, drogoztam.

Nem találtam a helyem. Elsőben tudtam meg szüleimtől – jó egy évvel a válásuk után –, hogy már nem tartoznak egymáshoz.

Hamarosan szét is költöztek. Öcsém és nővérem anyámat válasz17

lepj_ki_a_csonakbol.indd 17

2023. 12. 05. 9:19:52

totta, én ezért apámat. De maradtam a kollégiumban, érettségi után pedig az utcára kerültem: nem fogadtam el a szülői tanácsokat. Bár apám elintézte, hogy munkásgyerekként felvegyenek a dunaújvárosi műszaki főiskolára, inkább a Fekete Lyukba jártam, elmerültem az akkori undergroundban. Súlyos időszak volt.

A katonaság hozott csak változást.

Kerülném a szenzációt, de állítólag őrszolgálatban, a Néphadsereg titkos parancsnoki telefonvonalán talált önre az Úr.

Rosszul végrehajtott parancs miatt büntetésből az elszigetelt pilisi lokátorállomásra helyeztek. Ott annyi feszültség volt a levegőben, hogy gumiruhában mászkáltam, agyon ne üssön az áram.

Azzal szórakoztam, hogy a titkos parancsnoki vonalon hívogattam őrtársakat. Személyesen sosem találkoztam a fiúval, aki Jézusról kezdett beszélni. Először bosszantott: a vallás akkor még maximum a templom körül feketében bóklászó öregasszonyokat idézte bennem. Nem értettem, hogyan beszélhet személyes ismerőseként Istenről egy korombeli srác. Provokáltam, jöttem Darwinnal, az evolúcióval. Ám idővel rádöbbentem: pontosan nem is tudom, mit tagadok. Leszerelés után kezdtem a Bibliát olvasni. Szembe kellett néznem a kérdéssel: ha igaz, ami abban írva van, akkor aszerint kell élnem. Ha viszont nem, túl kell lépni az egészen, mert irodalomként értelmezhetetlen. Hinni kezdtem az első lehetőségben. Pedig amikor először szólítottam az Urat, nem feleltek fanfárok, nem mutatta magát angyalok serege.

Magányos megtérés. Ritka történet.

Nem sokkal leszerelésem után Kápolnásnyékre mentem, ott ígértek munkát. Becsengettem a helyi református lelkészhez, Szénási Jonatán Sándorhoz. Akkor vált véglegessé, hogy a hit útját kell járnom.

(Részlet Sztankay Ádám: Magányos megtérés című riportjából) 18

lepj_ki_a_csonakbol.indd 18

2023. 12. 05. 9:19:52

* * * 1987 tavaszán, áldozócsütörtök reggel nyolckor becsöngetett hozzánk egy szakadt melósruhás gyerek, és mondja nekem, hogy azért jött, mert ő teológiára akar jelentkezni, mert arra gondolt, hogy lelkész lesz – eleveníti fel az első találkozását Szenczy Sándorral Szénási Sándor református lelkész.

Szénási Sándor: Ránéztem, és azt mondtam neki, hogy ha komolyan gondoltad, gyere vissza öt után, mert addig én nem érek rá – és visszacsuktam az ajtót. Meglepetésemre délután vis�szajött, és elkezdtünk beszélgetni.

Elmondta, hogy Szentendrén volt katona. Korábban Vácra járt szakközépbe, és a tavaszi szünetben is ott maradt, hogy készüljön az érettségire. Amikor a vizsga után boldogan hazament, hogy megmutatja az érettségit a szüleinek, nem tudott bemenni a lakásba. A neszelésre idegenek nyitottak ajtót, hogy „maga meg mit keres itt” – akkor derült ki, hogy a szülei az év első felében ripszropsz elváltak, és gyorsan el is adták a lakást. Azt se tudták megmondani a lakók, hogy hol vannak a szülei. Így került az utcára.

A honvédségtől leszerelve aztán kiváltott valami vattacukorkészítő kisiparosi igazolványt, azzal jött Velencére. Viszont akkoriban rátalált az öccsére is, aki szintén hajléktalanná vált a szülei válásával. Az öccse akkor már drogozott. Úgy álltak be együtt egy építőipari céghez, hogy ő a segédmunkás, a testvére pedig hivatalosan az éjjeliőr, és így lett címük ott lakni, ahol az építkezés vagy a felújítás zajlott. De igazából neki nappal is a fél szeme az öccsén volt, meg éjjel sem tudott nyugodtan aludni, hogy az öccse sehova ne keveregjen el. Volt benne felelősség a testvére iránt. Amikor megkeresett, itt laktak Istvánnal a velencei könyvtár épületében.

Megkérdeztem tőle, hogy miért jött ide. Elmondta, hogy azért, 19

lepj_ki_a_csonakbol.indd 19

2023. 12. 05. 9:19:52

mert ő akar egy református lelkészt, akitől tanulni tud. A könyvtárosnőt megkérdezte, hogy ki van a környéken. Az felsorolta egyiket, másikat, harmadikat, és dicsérte, hogy milyen méltóságteljes, milyen ez, milyen az… Sanyi visszakérdezett, hogy nincs-e más, és erre említette a könyvtáros, hogy van még Kápolnásnyéken a Szénási Sándor, de azzal nem kell foglalkozni, mert az olyan extravagáns – na, akkor tudta, hogy neki ide kell jönnie. Így csengetett be azon az első áldozócsütörtökön.

Aztán gyakran meglátogatott. Az volt a jellemző, hogy délután, amikor a napi munka véget ért, akkor átjött, aztán sötétedés előtt rohant vissza, hogy az öccsére tudjon figyelni. Augusztus végén aztán, amikor elkészültek a könyvtár felújításával, és a cég ment tovább, ő azt kérdezte, hogy itt maradhatna-e nálunk, ha lehet, ő nem menne el a céggel.

Akkor lett nekünk feldobva a medicinlabda a levegőbe, hogy „na, elkapjátok-e”? Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, és a feleségemmel, no meg az Úristennel sakkoztunk egy kicsit, mert három gyermeket neveltünk, és éppen vártuk a negyediket. De végül úgy gondoltuk, kihez forduljon, ha mi elküldjük? Befogadtuk.

A következő évben itt volt a konfirmációja a Kápolnásnyéki Református Gyülekezetben, a konfirmációi képe meg is van a családi albumban. Jelentkezett a református teológiára, de elsőre nem vették föl, mivelhogy túl friss a konfirmációi papírja. Mert ugye jobb, ha valaki tizenhárom évesen konfirmált úgy, hogy fogalma sem volt a dolgokról, csak beíratták a szülei, mint hogyha valaki huszonkét-huszonhárom évesen meggyőződésből áll oda…

Sanyi nagyon maga alatt volt, hogy nem vették fel. Elment a Tündérhegyre, a református szeretetotthonba, ott dolgozott egy jó ideig. Már akkor vonzódott a diakóniai munka iránt. Láttam, hogy nem lesz belőle egy nagy igemagyarázó, már olyan érte20

lepj_ki_a_csonakbol.indd 20

2023. 12. 05. 9:19:52

lemben, ahogy én ugye az eredeti szöveget szépen kifejtegetem, viszont azt is láttam, hogy öt mondat után jobban képben van valakivel kapcsolatban, mint én egy órányi beszélgetés után. Próbáltam akkor már abba az irányba terelgetni, hogy mi jól kiegészítenénk egymást, ha én mint igehirdető magam mellett tudnám diakóniai szolgálatvezetőként. De másként alakult.

A harmadik évet már a baptista teológián folytatta.

Igen. Én akkor annyit mondtam neki, mivel állandó kínban volt a héberrel, képtelen volt megtanulni bármit is, hiába erőlködtem vele, mondtam neki, hogy hát azt tudjuk, ha egy református teológus rájön, hogy nem tudja befejezni a református teológiát, akkor átmegy a baptistára. Ezen fölfújta magát, elvágtázott, és egy évig alig láttuk.

De érdekes, hogy amikor 1994-ben a záróvizsgája volt, előtte eljött hozzám, hogy feltétlenül menjek át Martonvásárra erre az alkalomra. Úgyhogy ott voltam én is, és lehet, hogy miattam is, de csupa olyan kérdést tettek föl neki, hogy mit gondol a kereszténység és a zsidóság kapcsolatáról.

Később is szombat esténként nemegyszer csörgött a telefon: „Te, itt ebben a versben nekem valami nem egészen kerek. Mondd meg nekem, hogy van a héberben.” És akkor szépen elmagyarázgattam neki egy negyedóra, félóra alatt. Gondolom, jegyzetelgetett, és megköszönte.

Szénási Sándorné Hajgató Erzsébet: Összesen három évet lakott nálunk. Amikor idejött, akkor kezdtük az építkezést, amiben sokat segített. Én neki köszönhetem a jogosítványomat is.

Mert Sándor, a férjem nem engedett vezetni, mondván, majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek, elmehetsz. De Sanyi az mondta, hogy azonnal elmész jogosítványt szerezni. Ráhel még picike volt, 21

lepj_ki_a_csonakbol.indd 21

2023. 12. 05. 9:19:52

alig egyéves. Sanyi elvállalta, hogy menjek csak nyugodtan, majd ő addig vigyáz rá.

Olyan volt, mintha a fiunk lett volna, pedig csak kilenc évvel volt fiatalabb nálam. Mindig szeretetteljes gyerek volt. Lehetett szeretni őt is, meg ő is szeretettel viszonyult hozzánk, mert különben azért nem lett volna egyszerű életünk. Így is voltak néha nehézségek. Ő lakott a nagyszobában, mi meg a másikban a gyerekekkel, de alkalmazkodni kellett, és főleg az volt nehéz, amikor Istvánt is hozta. Megmondom őszintén, hogy olyankor féltem is.

Meg aztán jött az alternatív zenéivel. Volt, hogy elegem lett, és megmondtam neki: menj el innen, Sanyi, hát itt van nekem három gyerek, pont elég nekem ez a ricsaj, nem kell még ez is.

Erre ő: „Majd akkor megyek én el, ha akarok.” Hát egyszer azt is megtette. Egy ifjúsági alkalom volt a templomban, közben ő egyszer csak fogta magát, és összecsomagolt. Na, mondom, Sándor, lehet, hogy itt van a vége, lehet, hogy soha nem látjuk többet.

Hát imádkoztunk, hogy azért ne kallódjon el, és ha lehet, akkor jöjjön inkább vissza. És megjelent, este nyolckor visszajött, és itt ragadt évekre. Közben talán kétszer is járt Izraelben. Ha jól emlékszem, először 1987 őszén, mert Ráhelnek hozott onnan egy rugdalózót. Mielőtt másodszor elment Izraelbe, akkor már a húgommal, Katival a házasságról beszélgettek. Miután elment, Kati jött felháborodva, hogy: „Én nem fogok hozzámenni. Nem is baptista, és nem is komoly.” „Kati, most szereted, vagy nem szereted? – kérdeztem. – Ha nem szereted, akkor ne menj hozzá.

Ha baptista, ha református, ha akármilyen, ne menj hozzá.” Egy darabig még ment ez a dilemma: igen vagy nem. Aztán 1990. szeptember 9-én itt volt a házasságkötésük – erre azért is emlékszem, mert a születésnapomon történt. Akkor már az édesapjával is megbékéltek, ők is itt voltak.

22

lepj_ki_a_csonakbol.indd 22

2023. 12. 05. 9:19:52

Később is megmaradt ez a közeli kapcsolat?

Bármi volt, szólhattunk és segített. És sokszor nem is kellett, hogy szóljunk, magától jött, ha szükség volt rá. Egyszer volt egy műtétem, és mivel tudta, hogy Sándor elutazott, ő vitt be a kórházba. Sőt onnantól kezdve mindennap bejött és meglátogatott.

A kórházból aztán odavittek magukhoz, mert nem volt itthon senki, aki ápoljon. Akkor mentek először egy nagykövetségi fogadásra, az albán követségre. Kati nem is akart ott hagyni, alig tudtuk rávenni, hogy ő is elkísérje Sanyit.

De később is, ha bármi szükség volt, akkor jött, segített. * * * A feleségével, Szenczy Katival is erről az időszakról beszélgettünk.

Mi az első emléked Sanyiról? Személyesen találkoztatok, vagy először hírből hallottál róla?

Szenczy Kati: Először csak hallottam róla. Az apukám volt a nővéreméknél Kápolnásnyéken, és ő mesélte, hogy Erzsiék befogadtak egy szegény fiút. Nagyon aranyos, de nincs semmije.

Nincs munkája, nincs lakása, tulajdonképpen semmije sincs.

Aztán a nővéremék révén találkoztam először Sanyival. Erzsiék­ kel elmentünk Ausztriába valami bevásárlóútra, ahol Sanyi is ott volt, akkor még a menyasszonyával.

Volt egy menyasszonya?

Igen, akit szintén Katalinnak hívtak. Így meg sem fordulhatott a fejemben, hogy Sanyival bármiféle kapcsolatom legyen, hiszen ott volt mellette a lány. Amúgy sem tetszett, tényleg nem.

Tehát úgy ültünk hátul a Skodában, hogy Katalin középen, én 23

lepj_ki_a_csonakbol.indd 23

2023. 12. 05. 9:19:52