Marilyn Chandler McEntyre: Utunk végéhez közeledve

CMYK b1; b4

Az életből való lassú távozást átélve számos nehéz kérdéssel és érzéssel kell megküzdenünk. A szerző érzékenyen és empátiával válogatta az élet végével és a halálközelséggel kapcsolatos témák széles körét: harag, félelem, a kontroll elvesztése, kétségek, a magánszféra csökkenése, családi feszültségek, szomorúság, hála, remény, unalom, új felismerések, fizikai fájdalom, lezáratlan ügyek rendezése. A bibliai és irodalmi idézetekkel átszőtt meditatív esszék rövid imádsággal zárulnak. McEntyre könyve a hozzátartozóknak, ápolóknak, lelkigondozóknak is segít a távozásra készülő beteg együttérző és támogató kísérésében.

Marilyn Chandler McEntyre irodalmár, számos könyv szerzője, az orvosi humántudományok professzora a Kaliforniai Egyetemen. Önkéntes hospice-ápolóként évek óta végzi a haldoklók kísérésének szolgálatát.

3500 Ft

M A R I LY N M C E N T Y R E

Amikor utunk végéhez érünk, hogyan búcsúzunk a családtagjainktól, a barátainktól, az életünktől? A könyv ötvenkét rövid elmélkedést tartalmaz, amelyek felölelik az élettől való búcsúzás fizikai, érzelmi és lelki dimenzióit, segítenek a kavargó gondolatok és érzések mederbe terelésében, és utat nyitnak „egy másfajta remény” előtt.

UTUNK VÉGÉHEZ KÖZELEDVE…

M A R I LY N C H A N D L E R M C E N T Y R E

UTUNK VÉGÉHEZ KÖZELEDVE… Reményt és vigasztalást nyújtó gondolatok az élet utolsó fejezetéhez

H A R M AT

Utunk_vegehez_kozeledve_borito.indd 1

2023. 10. 16. 10:28:01

utunk_vegehez_kozeledve.indd 2

2023. 09. 27. 18:38:39

Marilyn Chandler McEntyre

UTUNK VÉGÉHEZ KÖZELEDVE… Reményt és vigasztalást nyújtó gondolatok az élet utolsó fejezetéhez

Harmat Budapest, 2023

utunk_vegehez_kozeledve.indd 3

2023. 09. 27. 18:38:39

© 2015 Marilyn McEntyre All rights reserved Published 2015 by Wm. B. Eerdmans Publishing Co. 2140 Oak Industrial Drive N.E., Grand Rapids, Michigan 49505 Hungarian edition © Harmat Kiadó, 2023 All rights reserved. Minden jog fenntartva.

Fordította: Csiszár István ISBN 978-963-288-764-7 A bibliai idézetek forrása a Magyar Bibliatársulat által kiadott revideált új fordítású Biblia (2014).

E kiadvány a kiadó írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, nem sokszorosítható, nem tárolható visszakereshető rendszerben, nem tehető közzé sem elektronikus, sem más formában.

utunk_vegehez_kozeledve.indd 4

2023. 09. 27. 18:38:39

Áhítattal és hálával ajánlom ezt a könyvet azok emlékének, akiknek a halála megtanított, hogy ne félelemmel, hanem bizalommal és reménységgel közeledjek távozásunk nagy misztériumához.

Kiváltság volt számomra, hogy elkísérhettem őket útjuk végéig.

͠

Johnnak és gyermekeinknek és családjuknak, akik bőséges okot adnak arra, hogy hálás szívvel, és még sokáig elidőzzek ebben az életben.

͠

„Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.”

Róma 14,8

utunk_vegehez_kozeledve.indd 5

2023. 09. 27. 18:38:39

Tartalom

Szemben a haldoklással

10

Amitől rettegtünk

13

A rossz hír megosztása

16

Amit óvnunk kell

19

Tagadás a végsőkig

22

Az irányítás elvesztése

25

Harcos vagyok?

28

Magánszféra

30

Kórházi találkozások

33

Fájdalom

36

Haszontalan segítség

39

Harag

42

Ködös napok

45

Unalom

47

Hányinger

49

A jó napok

52

7

utunk_vegehez_kozeledve.indd 7

2023. 09. 27. 18:38:39

Emlékezés

55

Új identitás

58

Kétségek között

61

Megbánások

64

Elvarratlan szálak

67

Megbocsátás

69

Áldások

72

Felkészülés

75

Nézeteltérések a családban

78

Baráti szívességek

80

Kényelmetlen vigasztalás

82

Étel

85

Holmik

88

Késlekedés

90

Még több fájdalom

93

Mások félelme

96

Ideje a sírásnak

99

Paradox élethelyzet

101

Váratlan nevetés

103

Emlékek

106

A rossz napok

109

Előretekintés

112

Mire várok még?

115

Amíg itt vagyok

117

Alkalom

120

Kételkedés

123

8

utunk_vegehez_kozeledve.indd 8

2023. 09. 27. 18:38:39

Mások fájdalma

126

Ez a test

129

Növekedésem az út végén

132

Láthatatlan látogatók

135

Figyelem

138

Látás

140

Szertartás

143

Hagyaték

146

Búcsúzás

149

Betelve az élettel

152

Krisztus teste

155

I mádságok az utolsó napokra

15 8

9

utunk_vegehez_kozeledve.indd 9

2023. 09. 27. 18:38:39

SZEMBEN A HALDOKLÁSSAL

Sokan úgy képzeljük, hogy az irgalmas halál gyors: nincs elhúzódó szenvedés, nincs idő a félelemre, nincs fájdalom a közelgő veszteség miatt, és nem nehezedik ránk mások gyászának terhe. Egy szempillantás, és vége. Valójában azonban nem tudhatjuk, hogy a hirtelen távozás kívánatosabb-e, mint a lassú haldoklás. Bárhogy is vélekedünk, általában nem mi választjuk meg saját halálunk módját és idejét.

Napjainkban az emberek tovább élnek, és sokan lassabban halnak meg. Az orvostudomány és az orvosi technológia képes arra, hogy mesterségesen életben tartson minket, ez azonban számos kényelmetlen etikai kérdést vet fel.

Olyan dolgokról dönthetünk, amelyekben a szüleinknek nem volt választási lehetőségük. Dönthetünk a kezeléssel és az ápolással kapcsolatos kérdésekben, eldönthetjük, hogy ápolásunkat szakemberekre bízzuk, vagy biztosítva a haldoklás intimitását utolsó napjainkat inkább otthon töltjük, szeretteink körében.

Ez a könyv azok számára íródott, akik ezzel az utóbbi, elhúzódó haldoklással néznek szembe. Akik tudják, hogy állapotukra nincs gyógymód. Talán továbbra is csodás gyó10

utunk_vegehez_kozeledve.indd 10

2023. 09. 27. 18:38:40

gyulásért imádkoznak, ugyanakkor tudják, hogy a gyógyulás sokkal több, mint pusztán a testi gyógyulás, és nem mindig jelenti az élet meghosszabbítását. Tudják, hogy a betegség és a halál új lelki szükségleteket teremt, és másfajta reményre késztet.

Az életből való lassú távozást átélve tapasztaljuk, hogy a haldoklás sokféle nehézséggel, bizonytalansággal, alkalmazkodással és meglepetéssel jár. Egyszerre számos dologgal – fizikai, érzelmi és spirituális problémákkal – kell megbirkóznunk. Ezekben a rövid elmélkedésekben és imádságokban igyekeztem néven nevezni néhányat közülük: csüggedés, szégyenkezés, unalom, kíváncsiság, a magánszféra intimitásának elvesztése, új beszélgetések lehetősége, családi konfliktusok, méltatlan helyzetek, kisebb veszteségek az út során, új felismerések, jó szándékú, de félresikerült segítő próbálkozások mások részéről, kábultság, lelki kalandok, szomorúság, hála. A haldoklók ágya mellett töltött órák tapasztalatai, valamint a saját mulandóságommal kapcsolatos tűnődéseim alapján az itt következő fejezeteket egyes szám első személyben írtam meg. Remélem, hogy írásaim így nagyobb közvetlenséggel szólítják meg az olvasót, és nem úgy hangzanak majd, mintha az egészség és a betegség között húzódó szakadék túloldaláról adott tanácsok lennének, hanem együtt gondolkodhatunk közös sorsunkról. „Együtt halunk a haldoklókkal” – írja T. S. Eliot, és azt hiszem, ez valóban így van. Remélem, hogy a könyv lapjai a szolidaritás lelkületét tükrözik, amely minden egyes haldoklás során felébreszti és megnyitja a szívet.

Olvassa az itt következő fejezeteket azzal a figyelemmel, hogy megtalálja bennük azt, ami éppen az ön helyzetére 11

utunk_vegehez_kozeledve.indd 11

2023. 09. 27. 18:38:40

illik. Az egyes elmélkedéseket talán más és más helyzetekben találja majd hasznosnak. Az olvasmányok végén, valamint az utolsó részben összegyűjtött imádságok segítségünkre lehetnek, amikor már ahhoz sincs erőnk, hogy saját szavakat találjunk. Abban a reményben íródtak, hogy az olvasó segítségére legyenek, valahányszor késztetést érez az imádkozásra, ugyanakkor saját imádságaim is önért, aki éppen most halad át azon az útszakaszon, amelyen mindannyiunknak végig kell mennünk.

Szeretném, ha tudná, hogy miközben a búcsúzás és az elválás órájához közeledve felkészül a nagy útra, angyalok serege, valamint élők és holtak szerető közössége veszi önt körül.

12

utunk_vegehez_kozeledve.indd 12

2023. 09. 27. 18:38:40

Amitől rettegtünk

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!

ZSOLTÁROK 90,12

„Sajnálom. Az orvosok ennél többet már nem tehetnek.”

Amikor ezt meghallom, megdöbbenés vagy félelem, búskomorság, zsibbadt bénultság vagy rezignáltság vesz rajtam erőt. Bármi legyen is az érzés, ami a hatalmába kerít, tudom, hogy az élet többé már nem lesz ugyanolyan. Tudom, hogy utazásom utolsó szakaszához érkeztem, és bár a családom és a barátaim elkísérnek ezen az úton, ameddig csak tehetik, olyan átmenethez közelítek, amelyen egyedül kell végigmennem. Rajtam a sor, hogy megtegyem azt, amit előbb vagy utóbb, de mindannyiunknak meg kell tennünk – elhagyni azokat, akiket szerettem, elhagyni azt a helyet, amelyet otthonomnak neveztem itt a földön, lemondani azokról az ambíciókról, amelyek célt adtak az életemnek, és elfogadni azt, hogy már csak a lezárás és a felkészülés munkája vár rám.

A haldoklás kemény munka, és azt hiszem, mindannyiunk számára más és más, ahogy a szülést is másképp éli át 13

utunk_vegehez_kozeledve.indd 13

2023. 09. 27. 18:38:40

minden nő, aki új életet hoz a világra. „Láttam születést, halált – mondja a napkeleti bölcs T. S. Eliot versében –, de azt hittem, különböznek egymástól.” Kiderül, hogy nem is annyira különböznek egymástól. Az a folyamat, amelyben valószínűleg fokozatos és tudatosan átélt haldoklás vár rám, kétségtelenül megerőltető, kiszámíthatatlan, meglepő és ijesztő lesz, és minden spirituális erőforrásomat igénybe fogja venni, amelyek valószínűleg sokkal nagyobbak, mint gondolnám.

Imaéletem fókuszának élesebbé kell válnia. Noha eddig is igyekeztem Isten jelenlétének tudatában élni, mostantól újfajta sürgetést érezve, fokozott buzgalommal, ugyanakkor némi ambivalenciával és szorongással – néha talán haraggal – fogok Istenhez közeledni. Bármilyen állapotban legyek is, amikor megjelenek előtte, bíznom kell abban, hogy Isten készségesen fogad, és a rám váró küzdelmes út minden egyes napjára megadja azt, amire éppen szükségem lesz.

A beszélgetések, amelyek rám várnak, alkalmat adnak arra, hogy az őszinteség új szintjére lépjek, ami új intimitást és felszabadultságot hozhat a szeretteimmel való kapcsolatomba. Azok a versek és naplók, amelyeket olvastam, és amelyeket szerzőik a haláluk előtti utolsó hetekben vagy hónapokban írtak, gyakran az Istennel való találkozás, a mély békesség vagy a teljes megbocsátás pillanatairól tanúskodnak.

Ezek a pillanatok ajándékként érkeznek, olyan nesztelenül és egyszerűen, mint amilyen puhán hullik alá a falevél. Néha álmunkban érkeznek.

Tudom, hogy a Lélek közel van hozzánk, és abban a pillanatban, amikor megnyitjuk előtte a szívünket, találkozik velünk. Tudom, hogy bármennyi időm van is hátra, az 14

utunk_vegehez_kozeledve.indd 14

2023. 09. 27. 18:38:40

éppen elég lesz. Aminek feltétlenül meg kell történnie, az megtörténik. Bibliai bölcsesség csendül ki a Lear király híres soraiból: „Embereknek / Kell tűrni a jövést, mint elmenést: / A fő dolog, hogy elszántak legyünk.” Jövetelünk és elmenésünk „az idők teljességében” történik.

Mivel azok közé tartozom, akiknek idő adatik a felkészülésre, ezt az ajándékot egyfajta meghívásnak tekintem a reflexió új szintjének elérésére, maradék energiáim összpontosítására és új célom megértésére, aminek nem sok köze van a produktivitáshoz, a teljesítményhez vagy a társadalmi szerepekhez. Ez az én időm, Isten idejében elrejtve. Hadd legyen minden napom hálaáldozat.

Nyisd meg a szívemet, Uram, Lelked vezetése előtt, míg életem utolsó szakaszát járom itt a földön.

Csendesítsd el félelmeimet, és tetszésed szerint készíts fel erre az útra. Minden lélegzetem befogadás és elengedés. Életemet a te kezedből kaptam. Segíts, hogy az általad rendelt időben hálával és bizalommal engedjem el. Ámen.

15

utunk_vegehez_kozeledve.indd 15

2023. 09. 27. 18:38:40

A rossz hír megosztása

Én már meghalok. De Isten veletek lesz…

1MÓZES 48,21

Mióta meghallottam a rossz hírt, egész éjszaka ébren fekszem, és próbálom felfogni a hallottakat. Sírás fojtogatja a torkomat. Bár sejtettem, hogy így lesz, de amikor meghallottam a szavakat – „semmi többet”, „túlságosan előrehaladott”, „szervi elégtelenség”, „hónapok kérdése” –, hullámokban tört rám a sokk. Remegni kezdtem, és minden erőm elhagyott.

Tudom, mit tanít a hit – hogy Krisztus elment, hogy helyet készítsen nekünk, hogy a halál nem a végállomás, hanem átmenet egy új életbe, a szentekkel és a mennyei lényekkel való közösségbe. Ehhez képest ez a rövid földi utazás valóban olyan, mint az elszáradó fű vagy a her­ vadó virág. Hiszem, hogy amikor hazatérünk, új, tágabb látószögből fogunk visszatekinteni erre az életre, és akkor értjük meg, hogyan és miért történt mindaz, ami megtörtént. Elképzelem, ahogy meglátom a nagy egészet, és azt mondom majd: „Ó, szóval erről volt szó!”

Mégis nehéz a távozás. És az is nehéz, hogy be kell je16

utunk_vegehez_kozeledve.indd 16

2023. 09. 27. 18:38:40

lentenem a távozásomat. Össze kell szednem magam, hogy beszéljek azokkal, akiket mélyen lesújt majd a hír. Türelemért, világosságért és kedvességért kell imádkoznom, amire bizonyára szükségem lesz. Tudom, hogy néhányan tiltakoznak majd, és azt akarják, hogy más orvosok véleményét is kikérjem, és keressek további kezelési lehetőségeket. Tudom, hogy lesznek, akik átadják magukat a kétségbeesésüknek, ami engem is visszavethet a sajátomba, még akkor is, ha közben vigasztalni próbálom őket. Tudom, hogy némelyikük jámbor kliséket mond majd, amelyeket már most is irritálónak találok, pedig nagyobb szükségem van az imádságra, mint valaha. Tudom, hogy néhányan inkább távol maradnak, mert a betegség kényelmetlen számukra, és nem tudják, mit mondjanak. De tudom, hogy mikor terjedni kezd a hír, ők is, és még sokan mások szeretettel, imával, gyakorlati segítséggel, bátorítással, kedvességgel és finom ételekkel vesznek majd körül, ahogy telnek a napok. Tudom, hogy amit ezekben a napokban kapok, az alkalmat ad a hála gyakorlására.

Ahogy telefonon és e-mailen keresztül terjed a hír, az a dolgom, hogy elfogadjam a tökéletes békességet, és figyelmemet Krisztusra összpontosítsam, és amikor az emberek szomorúságával találkozom, nagylelkűen arra gondoljak, hogy mit jelenthet számukra a haldoklásom. Míg én erre a végső átmenetre készülök, nekik a veszteségre kell felkészülniük. Mindkettő nehéz. Magam sem tudom megítélni, melyikünk a „szerencsés”. Tisztában vagyok azzal, hogy az élet értékét nem az időtartama adja. Időnk Isten kezében van, még akkor is, ha ezt az igazságot gyakran elfedik az olyan kifejezések, mint az „idő előtti halál”. Hogy mit jelent a „kellő időben”, azt csak Isten határozhatja meg.

17

utunk_vegehez_kozeledve.indd 17

2023. 09. 27. 18:38:40

Akár éljünk, akár haljunk, ahogy Pál mondja, Istenéi vagyunk – akár megyünk, akár maradunk. Adja Isten, hogy békességgel menjek el, ők pedig békességben maradjanak.

Vigasztalás Istene, félreteszem saját aggodalmaim súlyát, és felemelem hozzád azokat, akiknek halálom fájdalmas veszteséget jelent majd. Hadd legyen ez annak az ideje, amikor hitük, akárcsak az én hitem, elmélyül, és kitágul tapasztalatunk az emberi szeretetről. Ámen.

18

utunk_vegehez_kozeledve.indd 18

2023. 09. 27. 18:38:40

Amit óvnunk kell

Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.

ZSOLTÁROK 91,14

„Te, Uram, pajzs vagy körülöttem.” Pajzsra van most szükségem. Védelemre azoktól a dolgoktól, amelyek kimerítik fogyatkozó energiámat. Hamar elfáradok mostanában. Néha egyszerűen rosszkedvűnek érzem magam, és könnyen kiborulok. Egy hétköznapi beszélgetés közben, hogy hova helyezzem át a számítógépemet, váratlanul sírni kezdek. Időre van szükségem, hogy magamba nézzek, és visszataláljak Isten gyógyító jelenlétébe, vagy egyszerűen csak elcsendesedjek, rendezzem a gondolataimat, szembenézzek a félelmeimmel, vagy szabadjára engedjem az emlékeimet és a képzeletemet.

Az elmém és a szívem roskadásig megtelt.

Védelemre van szükségem a jó szándékú látogatásoktól, amelyek inkább kimerítőek, mint felüdítőek. Helyzetemből adódóan most látom, hogy a betegekkel való kapcsolathoz olyan készségekre és érzékenységre van szükség, ami nem mindenkiben van meg – Isten áldja a csetlésüket-botlásukat!

19

utunk_vegehez_kozeledve.indd 19

2023. 09. 27. 18:38:40

Egy kedves asszony az olvasócsoportomból szemmel láthatóan kényelmetlenül érzi magát, amit úgy próbál leplezni, hogy egyfolytában beszél. Egy másik látogató nem nagyon tudja, mit mondjon, és hosszú, kínos percekig hallgat, miközben kifelé bámul az ablakon. Semmi szükségem arra, hogy mindenkivel időt kelljen töltenem, aki virággal, étellel vagy a társaságát felkínálva meglátogat, bármilyen kedves is.

Semmi szükségem arra, hogy erőltetett társalgást folytassak, vagy akár csak meghallgassak valakit, amikor halálosan fáradt vagyok, és elegem van a világból.

Védelemre van szükségem attól, hogy mások gyászának súlyát hordozzam. Néhányan egyszerűen nem veszik észre, mennyire meggyötör a fájdalmuk – sőt, bármilyen irracionális, még bűntudatom is van amiatt, hogy ennek én vagyok az oka. A legutolsó dolog, amit a családomnak és a barátaimnak kívánok, az az elsöprő bánat. Persze mondhatok néhány egyszerű vigasztaló szót, együtt olvashatjuk a zsoltárokat és Jézus búcsúbeszédeit János evangéliumából, beszélhetek saját vigaszom forrásáról. De nem vehetem a vállamra az ő terhüket is. Nekem a halálra kell készülnöm, nekik pedig a veszteségre. A két feladat nem ugyanaz. Nem végezhetem el helyettük az övékét, ahogy ők sem az enyémet.

Védelemre van szükségem azokkal a démonokkal szemben, amelyek éjszakánként gyötörnek – a halálfélelemtől, a fájdalomtól és a zavart tudatállapottól, az elhagyatottságtól való félelmemtől, a haldoklás méltatlan és kiszolgáltatott állapotától és az ismeretlentől való félelemtől, amit néha még a hitem sem képes teljesen eloszlatni. Irgalmas Isten, oltalmazz engem!

Amikor lelki békémet a félelem viharai fenyegetik, en20

utunk_vegehez_kozeledve.indd 20

2023. 09. 27. 18:38:40

nek a régi éneknek a soraiba kapaszkodom: „Száz vihar ha támad, / menedék vár nálad, / biztos oltalom…” Szeretem ezt az éneket. A zsoltáríróra emlékeztet, aki a megpróbáltatások közepette újra énekelni kezd: „...te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok”. A szomorúság és a bánat elkerülhetetlen, mindennap velem vannak. De ha engedem, talán Isten felé fordíthatnak, aki a Seol mélyén is kész találkozni velünk. Uram, te vagy az erőm és az énekem. Segíts, hogy az elkövetkező napokban új dalt énekelhessek neked: legyen kedves előtted még a panaszkodásom is, és ahogy kiöntöm a szívemet, változtasd a félelmeimet bizalommá.

Egyedül nálad lakhatok biztonságban, ó, Uram.

Légy menedékem és erőm minden megpróbáltatásban, minden veszélyben és minden kihívásban, ami az elkövetkező napokban vár rám. Add, hogy a nap végén békességben térjek nyugovóra, és gondoskodásodban bízva tudjak elaludni. Ámen.

21

utunk_vegehez_kozeledve.indd 21

2023. 09. 27. 18:38:40

CMYK b1; b4

Az életből való lassú távozást átélve számos nehéz kérdéssel és érzéssel kell megküzdenünk. A szerző érzékenyen és empátiával válogatta az élet végével és a halálközelséggel kapcsolatos témák széles körét: harag, félelem, a kontroll elvesztése, kétségek, a magánszféra csökkenése, családi feszültségek, szomorúság, hála, remény, unalom, új felismerések, fizikai fájdalom, lezáratlan ügyek rendezése. A bibliai és irodalmi idézetekkel átszőtt meditatív esszék rövid imádsággal zárulnak. McEntyre könyve a hozzátartozóknak, ápolóknak, lelkigondozóknak is segít a távozásra készülő beteg együttérző és támogató kísérésében.

Marilyn Chandler McEntyre irodalmár, számos könyv szerzője, az orvosi humántudományok professzora a Kaliforniai Egyetemen. Önkéntes hospice-ápolóként évek óta végzi a haldoklók kísérésének szolgálatát.

3500 Ft

M A R I LY N M C E N T Y R E

Amikor utunk végéhez érünk, hogyan búcsúzunk a családtagjainktól, a barátainktól, az életünktől? A könyv ötvenkét rövid elmélkedést tartalmaz, amelyek felölelik az élettől való búcsúzás fizikai, érzelmi és lelki dimenzióit, segítenek a kavargó gondolatok és érzések mederbe terelésében, és utat nyitnak „egy másfajta remény” előtt.

UTUNK VÉGÉHEZ KÖZELEDVE…

M A R I LY N C H A N D L E R M C E N T Y R E

UTUNK VÉGÉHEZ KÖZELEDVE… Reményt és vigasztalást nyújtó gondolatok az élet utolsó fejezetéhez

H A R M AT

Utunk_vegehez_kozeledve_borito.indd 1

2023. 10. 16. 10:28:01