Robinnak, Nicholasnak és Lindának M. H.-tól
Lindának J. D.-tQl
Original edition published in English under the title Papa Panov9s Special Day by Lion Hudson IP Ltd London, part of the SPCK Group, London, England
This edition copyright © Lion Hudson IP Ltd 2023
Illustration copyright © Julie Downing
Text copyright © Mig Holder
Hungarian edition © Harmat Kiadó, 2024
All rights reserved. Minden jog fenntartva.
Illusztrálta: Julie Downing Fordította: Nagy Erzsébet
ISBN 978-963-288-237-6
Kiadja a Harmat Kiadó 1113 Budapest, Karolina út 62. Telefon: 1-466-9896
E-mail: harmat@harmat.hu www.harmat.hu
FelelQs kiadó: Herjeczki Kornél
FelelQs szerkesztQ: Naszádi Kriszta Mqszaki vezetQ: Bernhardt Péter Tördelte: Lente István
Készítette: Central Dabasi Nyomda Zrt. FelelQs vezetQ: Balizs Attila vezérigazgató
RUBEN SAILLENS MESÉJE
LEV TOLSZTOJ ÁTDOLGOZÁSÁBAN
Panov apó karácsonya
MesélQ: Mig Holder
Illusztráció: Julie Downing Harmat
Réges-régen élt egyszer egy idQs suszter messze-messze, egy kis orosz falucskában. Panovnak hívták, de senki nem szólította Panovnak, Panov úrnak, sQt még Panov suszternak sem. Bárhová ment a kis falucskában, mindenki anynyira szerette, hogy csak Panov apónak szólították.
Panov apó nem volt gazdag, egyetlen kis szobácskája volt, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a kis szobában lakott, és ez volt egyben a mqhelye is. De azért szegény sem volt. Minden szerszáma megvolt a suszter mesterséghez, volt egy vastqzhelye, aminél melegedett és ételt fQzhetett, volt egy nagy, fonott kosárszéke, ahol idQnként elszunyókált, egy erQs ágya színes takaróval és egy kis olajlámpája, hogy esténként legyen mivel világítania.
Mindig olyan sokan akartak új cipQt csináltatni vagy a régit foltoztatni, sarkaltatni, talpaltatni, hogy Panov apónak mindig volt elég pénze kenyérre, teára és káposztára, amibQl levest fQzzön.
Így Panov apó szinte mindig vidám és boldog volt. A szeme csak úgy ragyogott kis kerek szemüvege mögött. Egész nap dudorászott vagy fütyörészett, a járókelQket pedig hangos jókívánságokkal köszöntötte.
De ezen a napon másként volt. Panov apó szomorúan állt kis szobája ablakánál, és a feleségére gondolt, aki már régen meghalt, meg a gyermekeire, akik felnQttek és elköltöztek.
Karácsonyeste volt, és mindenhol együtt volt a család. Panov apó végignézett a falu házain. Minden ablakból gyertyák és lámpák vidám fénye szqrQdött ki, és már álltak a karácsonyfák. Hallotta a nevetést és a gyermekek boldog zsibongását játék közben. Érezte a sülQ hús illatát, amely az ablak és az ajtó melletti repedéseken szivárgott be.
3 Bizony, bizony 3 gondolta, de nem volt senki, aki visszavarázsolhatta volna szemének ragyogását, kis kerek szemüvege mögött.
Panov apó nagyot sóhajtott. Azután komótosan meggyújtotta az olajlámpát, odament a polchoz, és levett egy régi, barna könyvet
Leseperte az ottmaradt bQrdarabkákat a padról, feltett egy bögre teát a tqzhelyre, leült a fonott kosárszékbe, és elkezdett olvasni. Panov apó nem járt iskolába, és nem tudott valami jól olvasni, ezért ujjával követte a szöveget, és hangosan olvasott.
A karácsonyi történetet olvasta, hogy Jézus nem meleg házban, hanem egy istállóban született, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.
3 Bizony, bizony 3 mondta Panov apó, bajuszát pödörgetve.
3 Ha idejöttek volna, elalhattak volna az ágyamon, a kisbabát betakartam volna meleg takarómmal. Örülnék, ha lenne itt velem valaki, és egy kisgyermek, akivel eljátszhatnék.
Panov apó felállt, és megpiszkálta a tüzet. Kint ködösre fordult az idQ, így feljebb csavarta a lámpát, töltött magának egy csésze teát, és folytatta az olvasást.
Arról olvasott, hogy gazdag bölcsek keltek át a sivatagon, hogy ajándékot vigyenek Jézusnak, aranyat és illatos fqszereket.
3 Bizony, bizony 3 sóhajtott fel Panov apó 3, ha Jézus idejönne, nem tudnék neki mit adni. Azután elmosolyodott, és a szeme felragyogott kis kerek szemüvege mögött. Felállt az asztal mellQl, és odament a polchoz. Volt ott egy zsineggel átkötött, poros doboz. Felnyitotta a dobozt, és kivett belQle egy pár apró cipQcskét. Kezébe fogta a kis cipQket, és mozdulatlanul állt. Ez volt a legjobb pár cipQ, amit valaha készített.
Óvatosan visszatette Qket a dobozba, azután újra leült a kosárszékbe.
3 Ezzel ajándékoznám meg 3 dünnyögte. Sóhajtott egyet, és tovább olvasott.
Ki tudja, talán a szoba melege tette, vagy amúgy is késQre járt, de Panov apó csontos ujjai nemsokára lecsúsztak a lapról, szemüvege is lecsúszott az orráról, és csöndesen elaludt.
