sosemvolt_nyarunk_ragyogasa.indd 167
2023. 10. 24. 11:07:37
SZÉCHEY RITA
Sosemvolt nyarunk ragyogása
HARMAT Budapest, 2023
sosemvolt_nyarunk_ragyogasa.indd 3
2023. 10. 18. 18:27:15
Copyright © 2023 Harmat Kiadó Copyright © 2023 Széchey Rita Minden jog fenntartva. All rights reserved. Kérjük, hogy a szerző jogait tiszteletben tartva a könyvet ne másolja, és a mű felhasználásához kérje a kiadó engedélyét. ISBN 978-963-288-805-7
sosemvolt_nyarunk_ragyogasa.indd 4
2023. 10. 18. 18:27:15
Pest, 1838 Most, midőn több mint húsz esztendőt fordult velünk a Föld, és már nem sajdítja szívemet oly mélységes kétségbeesés, mint akkor, amikor ezen események megtörténtek velünk, kötelességemnek látom papírra vetni azon különös nyárnak történéseit. Leírok mindent, hűen, ahogy esett, elejétől a végéig, pontosan. Nem titkolom el a szépséget, s nem szépítem meg a gonoszt. Tartozom ezzel önmagamnak, s mindazoknak, akik ez időben szívemet birtokolták, legelébb Neked, Kicsi Madaram, sosemvolt nyarunk tündöklő fénye. Hogy e sorokat éppen a mai naptól kezdődőn érz ettem szükségesnek lejegyezni, egészen nyilvánvaló ok indított engem. Nem sok idővel azelőtt, hogy most kezembe tollam s tintám vevém, rohanó, szen�nyes áradat támadott ránk, s emiatt nekem rémisztő közelségből szembe kellett néznem a halállal, ifjúkori kalandozásaim után, érett lélekkel valójában először. S minthogy ezen tapasztalás általában nagy s komoly 5
sosemvolt_nyarunk_ragyogasa.indd 5
2023. 10. 18. 18:27:15
tettekre indítja a halandót, bajosan futamodhatnék el magam is a számvetés elől. Az áradat március idusának előestéjén érte el There siaváros-béli szép lakásomat, s tett engem sok más ezerekkel hasonlóképpen jó időkre földönfutóvá, s mi még borzalmasabb: atyai jó barátomat, akkori szobaadó gazdámat is az ég lakójává. A víz minden szegletben igen magasan állott, s példának említhetem: még a Kemnitzer-háznál is csaknem az első emeletig felért. Olyanformán magasodott, hogy még az is, ki lovon próbálkozott a kimeneküléssel, jövő-menő csolnakok s temérdek nép között, keservesen küzdve haladhatott csupán. Mindez ekkor a jajkiáltásokkal s az áradatban éltükért vívókkal borzasztó képét mutatta a múlandóságnak s enyészetnek. E napok képei máig élénken szemeim elé tolakodnak, ahogy most is, amint e sorokat papírra vetem, azon órák ijesztése újra élesen lelkembe jő. A bajok már az árvíz érkezése előtt jóval hozzánk siettek, kiváltképpen Bártfayhoz, ki nekem tanítóm s lakótársam volt akkoron. Miképpen az érzékeny baromnak, kinek belsejéből támadó ösztöne előre megmutatja a természet történéseit, napokkal korábban jelzette már teste az ítélet idejének közeledtét. Történt az pedig olyanképpen, hogy négy nappal azelőtt, hogy az ár megérkezett, szélütés tüneteit fedeztem föl rajta. S bár azzal végül nem dicsekedhetem, hogy életét megmenthettem, de mentségemre légyen, hogy 6
sosemvolt_nyarunk_ragyogasa.indd 6
2023. 10. 18. 18:27:15
gyors beavatkozással, rajta eret vágván, akkori baján mégis könnyítettem. A toluló vér fejéből hirtelen lebocsáttatott, így tünetei enyhültek, kínzó főfájása megszűnt, s karját, mely addig bénultan csüngött, valamelyest meg is emelheté. A napokat, míg állapota lassan javult, békében töltötte, majd egy este szelíden álomba szenderült. Akkor nem tudhattuk még, hogy ebből az álomból e létezésben nem kelhetik föl többé. Ahogy azt sem láthatánk, hogy ily távozása valójában égi könyörületként adatott: hasonló házakban temérdek lelkek lelték akkor keservesen halálukat egyetlen éjszakán, sokkalta borzalmasabb elmúlással.
Írok hát most, s emlékezem, mert másképpen nem lehet… De ha lelki késztetésem nem rendelné is ez írással való bajlódást, elém hozná mégis azt a szükség: naplóm, mely azon ifjúi évekből, melyekről most szólni szeretnék, mindaddig a napig híven megőriztetett, ama szörnyűséges éjjelen az áradat martaléka lett. Mállott, szennyes lapjai közül egyeseket meglelék ugyan, de a tinta rajtok megfutott, azokon írás már semmiképp nem volt olvasható. Ezen könyvben abból egynémely lapokat mégis berögzítek, jó emlékezetül. Álljon itt tehát nem az, mi naplómban megírva volt, de mindaz, mi kincsként s tanulságként azon években a mai napig is megőriztetve szívembe beíródott. Ennek belsejében pedig maradandó a véset, olyan az, mint 7
sosemvolt_nyarunk_ragyogasa.indd 7
2023. 10. 18. 18:27:15
a nemrégen csudálatos épségben feltaláltatott Rosette- gránitkő textusa. Annak betűit évezredek sem koptathatták el, s hasonlóképpen munkálnak a szív dolgai is: miket oda bevésett az élet, onnan ki nem vétetnek.
Utazásom az 1812-es esztendőnek történeteivel kezdődött, mikor a napóleoni nyugalom beálltával az Európa földjein kalandozásra újra lehetőség nyílott. Atyám engem doctori végvizsgáim beteltével további tanulmányok folytatására, elmémet csiszolni, jellememet pallérozni kívánván eresztett el, nem sejtve, mekkora vészekbe sodorja ezzel életemet, s legelébb szívemet… Ha legalább tollhegynyi gondolatom vagy sejtésem lehetett volna mindazon keservekről, amik úti célomnál reám vártak, indulásomat tán nem siettetem oly várakozással, mint ahogyan akkor tettem. De nem! Mégsem igaz, amiket említek itten! Ha szólott volna velem bármily angyali jövevény, tudtomra hozván, ki vár ott énreám, nem tűrtem volna semmiképp, hogy lankadt szélhajó szállítson által a csatornán, dehogy! Madárrá változva, ki gyors szárnyakon veszi útját, repültem volna Feléd, kedvesem.
De szóljak mostan végre utazásomról. Hogy stúdiumaimat nem választott tárgyam művészetének legkiválóbb helyén kezdtem meg, következ8
sosemvolt_nyarunk_ragyogasa.indd 8
2023. 10. 18. 18:27:15
ménye volt atyám bizonyos, nehézséggel követhető politikusi nézeteinek. Atyám ugyanis, ki az ellentmondást nem örömest tűrte, s nézetei helyességéről igen erősen volt meggyőződve, azon időkben szívében titkon Napóleon felé törekedett. Ki ellenségem ellensége, nékem barátom – hajtogatta, s magát egyébről meg nem győzhette. A bécsi orvosi iskoláknak oly magas hírneve előttem így hiába ismertetett el, atyám odautazásomat vitáinkban minduntalan, s aztán végérvényesen is ellenzette. Ekkoriban tehát ilyen útirányt nem remélhetvén, más helyekre aspiráltam. Megjegyzem itt, hogy később, midőn híre futamodott, hogy a győri csata mezején a Napóleon elleni nemesi felkelésben testvéröccse is halálát lelte, Napóleon valóságos nevét előtte többé ki nem ejthetőnk. Ettől fogván a többekhez hasonlatosan ő is csupán korzikai szörnyként emlegette a valamikor tisztelt császárt. De ezen változás idejére utam már elrendeztetett, s azt már meg nem fordíthattam. S bár ezen időkben studium medicinae hallgatására a bécsi iskolán kívül másik kiváló hely a párizsi universitas, a majd’ hatszáz éves Sorbonne lehetett volna, atyám jövedelme ezt nem tette lehetővé számomra. Ily módon tehát ettől is elzárattam, s ő végezetül londoni lehetőség felől tudakozott szorgalmasan. Bár ekkor Shakespeare mester nyelvét csak mint gügyögő kisded beszédét birtokoltam, de oly szerencsés 9
sosemvolt_nyarunk_ragyogasa.indd 9
2023. 10. 18. 18:27:15
voltam nyelvi hajlamom erőssége miatt, hogy kétségem nem volt afelől, hogy e tudományokat idegen nyelven is hamar fölveszem. Megfelelő angol intézetet végezetül atyám barátai találtak számomra – egyetemi orvoskar Londonban ekkor még nem lévén –, a St. Bartholomew’s Hospital Medical College tanítószékén. Ide bátorsággal jelentkeztem, megjelölvén tanulmányi célomnak a gyógyító orvoslást, sebészetet, s emellett a gyógynövénytani ismereteket, hogy később mindhárom gyógyításban egyaránt szorgalmatoskodhassam, s ne csupán mint egyszerű apothekárius tevékenykedhessem. Amiképp azt később elmesélem, engem itt végezetül bizonyos okok miatt nagy szívélyességgel fogadtak. Talán nem szerénytelenség lejegyeznem itt azt sem, hogy később ez intézet valóban hálával gondolhatott vissza arra, hogy valaha feléjük vettem utamat. A John Albertny tanterméből indulva ugyanis, az én pesti egyetemi tapasztalataimat figyelembe véve, magas szintű medicusi oktatás terveztetett. Hosszas mérlegelések és gondos megfontolások után felállt végül a Lead Lectures in Anatomy and Dissecty* a St. Bartholomew’s Hospitalban, s hogy ebben nekem is részem lehetett, örömmel – s tán nem róható fel nekem hibaként –, büszkeséggel tölt el ma is.
Mivel atyám akaratát engedelmességgel követve indultam utamra, Angolhonba érkezésem, és az első 10
sosemvolt_nyarunk_ragyogasa.indd 10
2023. 10. 18. 18:27:15
hónapokban való idő múlatásom szerencsés esetben diadalmas lehetett volna, fiúi tiszteletem szép bizonysága. Ilyen babérokkal azonban nem dicsekedhetem, s ennek egyik oka megismerkedésem bizonyos Egressy Teofillal*, ki neve istenfélő jelentésének ellentmondva, sokkal inkább Diabofilnek – gonosszal cimborálónak – mutatá magát. Eleinte derék úri férfiúnak látszott, és sajnálatosan későn világlott csak előmbe, hogy valójában romlott lélek, s igen hitvány jellem. Hogy hatására hozzá hasonlókkal sok időkig környezve valék, s így könnyen keveredtem azon hitványságokba, miket most leírni is igen vonakodom szégyenemben – igaz, színtiszta igaz. Hogy egyenes lelkű atyám és tiszta szívű, szelíd anyám nem készítettek fel elégségesen azon megrontásokra, melyeket utamon elkerülnöm jó és kívánatos lett volna – szintén színigaz. Hogy az engem környékező sok szerencsétlenség mértéke és különössége még nálam tapasztaltabb férfiút is zavarba vont volna – ez is minden bizonnyal igaz. De az is bizonyos, hogy engem szívem és jó lelkiismeretem – ha azokra gondosan figyelmezek – távol tarthattak volna a szégyenletes tettektől, s most csupán nemes cselekvéseimre emlékezhetném… Nem mentem hát magam, fölmentést megad nekem majd ama napon az Igaz Bíró, s lelkem könnyülésére immáron nyilván tudom: nem saját érdemeimért. 11
sosemvolt_nyarunk_ragyogasa.indd 11
2023. 10. 18. 18:27:15
Emellett pedig elmondhatom, hogy alázatos jóvátételül, azoknak, akiket megkárosítottam, mindent bőséggel visszafizettem. Amikor ezt nem tehettem valamely okból, kerestem helyettök másokat, kik jótevésem élvezői lehettek.
Készen állok hát a számvetésre egészen, ahogy most a múltról emlékezem. Álljon tehát itt minden előzmény s esemény híven, úgy, ahogyan megtörtént velünk azon a szürke, általad mégis ragyogón fényes nyárban, az Úr 1816. esztendejében.
12
sosemvolt_nyarunk_ragyogasa.indd 12
2023. 10. 18. 18:27:15
Hajóutam, mint fennebb már említém, igen kellemesen telt. Hogy nem a gyorsan átkelhető csatornát választottam utam irányául, magyarázza nagybátyám néhány hónap előtt nekem tett nagylelkű ajánlata. Atyám testvérbátyja ekkoron gőzhajó vásárlását tervezte, az amerikai North River Steamboat gőzös Hudson folyóbeli sikerein fellelkesedvén. Nekem ez újonnan vízre bocsátott hajó egyik első utasaként kellett volna utamról hiteles tudósításokat küldenem az akkor még csak kávéházi szóbeszédekben létező Első Hajózási Társaságnak. Magam, ki ekkorra a könyveim között való hosszas időzések folytán sápadt és gyenge voltam, örömmel mondtam igent e kalandokat ígérő felkérésre. Bátyám tervei azonban nem valósulhattak meg, ellenlábasai sikerrel győzték meg a befektetőket, hogy egy rázkódó, pöfögő, forró fazék tetején való utazgatás semmiképpen nem lehet vonzó foglalatosság az úri közönség számára. A magyar gőzhajózás iniciatívája így sajnálatosan nem nagybátyám nevét fényesíti, 13
sosemvolt_nyarunk_ragyogasa.indd 13
2023. 10. 18. 18:27:16
hanem egy barátjáét, ki nála jobb időben állott elő hasonló elgondolásokkal. Megjegyzem, hogy a néhány év után végül vízre bocsátott Carolinán magam is utaztam egy ízben, igaz, e hajó nem a tenger hullámait szelte, csupán sétahajózást biztosított az érdeklődőknek a Dunán. Bár a gőzösön való utazás gyorsabb és egyszerűbb volt minden addig ismert megoldásnál, próbautam után sokakkal együtt én is arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy széltől duzzadó vitorlák suhogását ezerszeresen inkább vágyom hallani, mint a gőzmotorok pöfékelését. Minthogy bátyám a hosszabb utazásra tett ajánlatát csalódása ellenére sem vonta vissza, így én a néhány órás utat Angolhon felé mégis európai körút részeként, kalandosan tehettem meg. Kiindulási helyem a Napóleon által is igen kedvelt ezeréves kikötő, Fiume volt. A kikötőbe érkezésemkor annak látványa elkábított, színes kavalkádja könnyű kalandok reményével zsongatta lelkemet. Ezen napokban ottani szállásom kényelmetlensége sem szegte kedvem, ifjonti lelkesedésem és újdonat szabadságom feletti víg örömem oly nagy lévén. A híres római kapu fölött kaptam egy kicsiny szobát, de oly hitványat, melynek egyetlen ablaka is törött volt, s egy lármás, szűk és bűzös utcára nézett. De én ezeket a kényelmetlenségeket nem is vettem eszembe akkor, hanem felettébb örültem, hogy szabad vagyok, önálló, s hozzá még ily nagy múltú helyen lakhatom. Annyira, 14
sosemvolt_nyarunk_ragyogasa.indd 14
2023. 10. 18. 18:27:16
hogy beköltözésemkor ablakomból kihajolván lelkesülten megtapogattam az évezredes köveket, későbben pedig egy ízben a boltívre ki is másztam, hogy fülemet hozzájuk hajthassam. Meséljetek nekem, suttogtam reájuk hajolva, a kelták dombjairól, hova ránéztek, meséljetek az azon épült római városokról, a tengeri csatákról, Augustustól Napóleonig… S akkor, ahogy így elmerültem éppen a múlton való merengésben, tréfával viszonozták lelkesült vonzalmamat a kobold lakta kövek: lábam megcsúszott, s csak a legutolsó pillanatban tudtam az ablak keretében megkapaszkodni valahogyan. Így, mint fonálon lógó pók, fogódzkodtam a boltívbe az utca fölött lógván, míg az irgalmas járókelők létrát nem kerítettek alám. Kapaszkodó kezem ezalatt annyira megsérült, hogy napokig sajgott. Bár korántsem annyira, mint lelkem, mivel büszkeségemen a kaland során még csuklómnál is nagyobb csorba esett. De a történet mégis jó véget ért: a leány, kinek kacagása oly igen sértette lelkem először – ki alám a létrát szerzette –, a további napokban kísérőm lett, s igen megkedvelt, annyira, hogy utóbb csókjaival engesztelt. A világgal való ismerkedésem első napjai igen gyorsan elszálltak tehát, s tárcám is gyorsan megsoványodott, immár jövőmre kellett gondolnom, s a kellemes múlatásoknak végét vetnem. Hajóra szálltam a Sophiától való könnyes búcsú után, s megindultam férfivá érlelő tanulmányaim felé. 15
sosemvolt_nyarunk_ragyogasa.indd 15
2023. 10. 18. 18:27:16
Magam a testi viszontagságokat alkatom s akaratom folytán mindig is igen könnyen viseltem, s ez sokban segítette életemet ez út során is. Míg tehát mások hos�szú napokat múlattak el azzal, hogy a tenger közelségét szívökbe fogadják, s így háborgó szerveik is megbékéltessenek, én már első nap délutánján eldöntöttem szívemben, hogy a hajóval való utazást szívesen fogadom. Napjaimat nem engedtem tehát sem rossz kipárolgások, sem felzaklató hullámzások miatt kellemetlenné válni, így elég időm maradt még orvosi könyveim tanulmányozására, és az elmélkedés gyönyörére is. Példának okáért egy gondolatkör minduntalan eszembe jött, egy tapasztalat, amelyet már a betegekkel való foglalatosságaim első idején felismertem. Ez pedig a következő: Bizonyos vagyok abban, hogy a betegségek – az elkerülhetetlen ragályokat és szerencsétlenségeket kivéve – a fejben és a szívben gyógyulnak meg legelébb. A test csupán követi azt, mit neki a szív és az ész parancsol, és kiválasztja az életet, avagy a halált. Ennek miatta állhat elő oly keserves helyzet, midőn a test nem fogadja el azt, mit a szív már eltökélt, ezért a nyugóra előtt hosszas és szörnyű a szenvedés. De megfordítva is való mindez – s e helyzet szerencsés immár –, ha a szív az életet kívánja, képes legyőzni a leglehetetlenebb csapásokat is, ilyenkor a beteg csodálatos módon felépül, ha nem is remélte már senki a gyógyulást, s elkerüli a halált. 16
sosemvolt_nyarunk_ragyogasa.indd 16
2023. 10. 18. 18:27:16
Eljövendő okulásaim legjobb rendje felől is igen sokat gondolkodtam utamon. Már tanulmányim legelején elhatározást érleltem meg magamban: a vérnek látását nem kedvelem, utálom voltaképpen, így az általános nagy sebészet tudománya nem kedélyemnek való. Úgy véltem akkor még, hogy az sokszor nem más, mint a hentes munkája, melyet valamely menthetetlen szerencsétlenen élve végez, s a siker benne igen ritka. Hamar kigondoltam tehát, hogy más irányokban fejlesztem tudásomat. Legelsősorban a botanikus tudományt kedvelém, a gyógyító növények ismeretét. Ezzel az észlelettel igen kicsiny gyermeki évemben közelségbe juthattam, jelentős tudásom is volt hát e tárgyban. Jóságos, mindentudó öreganyám növényi főzettel gyógyítgatott engem mindenkor, s egyszer a köhögéses hideglelésből is ő mentett ki valami tinktúrával, akkor, mikoron anyám már sírhelyekről tárgyalt miattam. (Ej, a papírom igen kevés, s kiváltképp szeretném jól használni, ezért írásom sűrű, betűvetésem apró, soraimat ilyenképp magam is alig olvashatom. Bár ez nem is baj talán, e könyvet nem külső világnak, hanem magamnak, s Kicsiny Madaram, Neked szánom.) A gyógyító növények tudománya mellett töprengéseim másik tárgya az alkohol volt. Üdvös hatásairól is igen sokszor tudakozódék, s úgy hittem, annak működési metódusát bizonnyal felismertem. Nem csupán azon hatásra gondolok, mit minden ifjú ismer, ahogyan elsimítni képes a bánatot, és örvendezővé tenni 17
sosemvolt_nyarunk_ragyogasa.indd 17
2023. 10. 18. 18:27:16