Harry Voß Vadóc és a rejtélyes árnyék
Vadoc3.indd 1
2023. 11. 10. 13:51
Szentírás Szövetség – Harmat Budapest, 2023
Vadoc3.indd 3
2023. 11. 10. 13:51
A mű eredeti címe: Der Schlunz und der geheimnisvolle Schatten Copyright © 2007 by Bibellesebund Verlag Marienheide und SCM Verlag in der SCM Verlagsgruppe GmbH, Holzgerlingen Hungarian edition – Magyar kiadás: © Szentírás Szövetség, Harmat Kiadó, 2023 All rights reserved. Minden jog fenntartva. Illusztráció: © Daniel Fernández Adasme Fordította: Ötvös Dániel Felelős szerkesztő: Sinkáné Zombory Katalin ISBN: 978-963-288-790-6 E kiadvány sem részben, sem egészben nem másolható, nem sokszorosítható, nem tárolható visszakereshető rendszerben, nem tehető közzé sem elektronikus, sem más formában a kiadó írásos engedélye nélkül.
Vadoc3.indd 4
2023. 11. 10. 13:51
1
Az indulás előtti napon tetőfokára hágott az izgalom, mint minden évben, amikor Schmidtsteinerék nyaralni készültek. Lucas és Nelli előre tudta, hogy ez lesz, csak Vadóc csodálkozott, aki még nem ismerte ezt az utazás előtti őrületet. Ilyenkor a szülők kibírhatatlanok voltak. Apa már gyömöszölte volna a bőröndöket a csomagtartóba, miközben anyának folyamatosan újabb ötlete támadt, hogy mi mindent kell még feltétlenül becsomagolni. Szerencsére a gyerekek tudták, hogy amint útra kelnek, megnyugszanak a kedélyek. Ezért amíg a felnőttek pakoltak, ők inkább visszavonultak a hátsó udvarba, és bújócskáztak. Ott már nem lehetett hallani a ház előtt zajló civakodást. – Ute, ennyi bőven elég arra a három hétre – kapta el apa megjegyzését Lucas, amikor épp beosont a házba, hogy vécére menjen. – Szerinted sok – mormolta anya –, szerintem meg kevés! Fejenként csak két dzseki... bele se merek gondolni! – És mit akarsz azzal a hajszárítóval? – Lucas ismét apa hangját hallotta, aki most vette észre a nyitott utazótáskát. – Jens, kérlek – mondta anya zaklatottan –, ne vitatkozz velem állandóan. Tudod jól, hogy milyen szörnyen nézek ki vizes hajjal. Szükségem van a hajszárítóra! Már 5
Vadoc3.indd 5
2023. 11. 10. 13:51
így is sokkal kevesebb dolgot tettem be, mint amennyit akartam! – és felháborodva kiviharzott a kocsihoz. – Nem szépségversenyre megyünk – folytatta apa, mikor anya visszatért a házba –, hanem nyaralni! Anya a kezébe temette az arcát, majd olyan kézmozdulatot tett, mintha meg akarna fojtani valakit. – Ezek a férfiak! – sziszegte. Aznap este Lucas és Vadóc nem tudott elaludni az izgalomtól. Ültek az ágyukban, a falnak dőltek, és csak a lábukat takarták be. – Alig várom, hogy megtudjam, mit kapok a születésnapomra – szólalt meg Lucas. Lucasnak jövő szerdán lesz a tizenegyedik születésnapja, pont, amikor nyaralnak. – Én is alig várom – válaszolta Vadóc széles mosollyal. – Nagyon kíváncsi vagyok. – Gondolod, hogy a szüleidet is megtaláljuk? – kérdezte Lucas. Vadóc összehúzta a szemöldökét. Már nem mosolygott. – Nem tudom. Úgy tűnt, hogy gondolatban már megint egy távoli világba került. Talán a családja jutott eszébe, talán egy rossz emlék, ami még azelőtt történt vele, hogy Schmidtsteinerékhez került. Vadóc soha nem beszélt arról, hogy mire gondol, amikor így elnémul. Ahogy most sem. Csak felsóhajtott, majd megismételte: – Nem tudom. Áprilisban találtak rá Vadócra az erdőben, a városon kívül. Elhanyagolt volt, és nem emlékezett semmire. Valami rejtélyes baleset következtében elfelejtette mindazt, 6
Vadoc3.indd 6
2023. 11. 10. 13:51
ami addig történt vele. Vadóc azóta Lucas családjánál lakott. Már július közepe volt. Vadóc rendszeresen járt a gyerekpszichológushoz, aki különböző játékok és képek segítségével próbálta visszahozni Vadóc emlékezőképességét: hogy mi az igazi neve, kik a szülei, és hol lakik. De egyelőre nem járt sikerrel. Egy család sem jelentkezett, amely Vadócot mint a saját gyerekét kereste volna, holott már a rendőrség is kutatta a nyomokat, és Németország-szerte minden újság közölt cikket Vadócról és Schmidtsteinerékről is. A pszichológus azt javasolta nekik, hogy a nyári szünetben minél többet utazzanak az országban. Azt remélte, hogy Vadóc talán visszaemlékszik majd a múltjára, ha eljut olyan helyekre, ahol korábban már járt. Pontosan ezt tervezték Schmidtsteinerék a következő hetekre. Apa három hét szabadságot vett ki, ugyanakkor leszögezte, hogy nem pusztán utazgatni kíván, míg le nem telik a szabadsága. Legalább három-négy napra van szüksége ahhoz, hogy kipihenje a nyaralást, mielőtt újra munkába áll. Lucas sehogy sem értette, miért kell valakinek kipihennie a nyaralást. Igaz, nem ez volt az egyetlen, amit Lucas nem értett a felnőttekkel kapcsolatban. Azt sem értette például, hogy apa miért csak legfeljebb két helyre akart elmenni. Úgy volt, hogy egész Németországot bejárják! Lucas már beleélte magát, hogy mindennap más futballstadiont néznek meg: Schalke, Dortmund, Bréma, Mönchengladbach, Hamburg és persze München. De apának ez már sok lett volna a jóból. – Milyen pihenés az, hogy három héten keresztül szüntelenül autót vezetek? – tiltakozott apa. – Amikor a hol7
Vadoc3.indd 7
2023. 11. 10. 13:51
land tengerpartra megyünk, egy egész hétbe telik, míg lélekben is odaérek. Hogy bírnám ki, hogy mindennap valahol máshol ébredek? Lucas szerint apa néha furcsa. Miért kell neki egy hét, hogy lélekben odaérjen? Mindennap valahol máshol lenni – pont ez az egészben a nagyszerű. Mindegy, így is jó lesz. Abban maradtak, hogy két városba utaznak el: először Kölnbe, onnan pedig Münchenbe. Helmutnak a gyülekezetből volt egy lakása Kölnben, jelenleg üresen, és ki tudta adni nekik egy-két hétre. Münchenben pedig Dorisnak, anya barátnőjének volt egy nyaralója a város szélén. A nyaralás második felét ott fogják tölteni. Vadóc felkelt az ágyából, és az ablakhoz lépett. Némán bámult bele az éjszakába, mintha a csillagokból akarná megtudni, merre van az igazi családja. Majd tekintete hirtelen megváltozott, és visszatért a jelenbe: – Lucas, oda nézz! – Mi történt? – Lucas azonnal kiugrott az ágyból, és barátja mellé rohant az ablakhoz. – Odalent, a kocsinknál! Látsz mellette valakit? Eltartott egy darabig, míg Lucas bármit is ki tudott venni a sötétben. Lent az utcán, a ház előtt parkolt a kocsijuk, telezsúfolva táskákkal, bőröndökkel, esőkabátokkal és cipőkkel. Holnap, reggeli után ugyanis azonnal indulnak. Lucas először nem látott semmi szokatlant. De aztán mégiscsak észrevette: egy árnyék lépett ki a kocsi mögül, majd megkerülte, és közben megtapogatta az ablakokat és az ajtózárakat. – Ki az? – suttogta Lucas. – Én sem tudom – válaszolta Vadóc ugyanilyen halkan –, túl sötét van, nem ismerem fel az arcát. 8
Vadoc3.indd 8
2023. 11. 10. 13:51
– Férfi vagy nő? – Szerintem férfi, de nem vagyok benne biztos. – Igen, én is azt hiszem, hogy férfi. Szerinted fel akarja törni a kocsinkat? Vadóc nem válaszolt. – Gyerünk, ébresszük fel anyát és apát – javasolta Lucas, és már indult is a szobaajtó felé. – Várj egy kicsit! Nézd, már el is ment. Valóban. Az árnyék eltávolodott, de előtte még minden irányban körülnézett. – Gyere, nézzük meg, mit csinált – mondta Vadóc halkan, és egy ugrással az ajtónál termett. – De hát pizsamában vagyunk! – Na és akkor mi van? Senki sem lát meg! Egy perccel később már a kocsinál álltak a bejárat előtt. A furcsa alakot sehol sem látták. Lucas és Vadóc ellenőrizte az ajtózárakat, az ablakokat, a csomagtartót. Még a kocsi alá is benéztek. De semmi szokatlan nem tűnt fel nekik. – Holnap, világosban is megnézzük – döntötte el Vadóc. Aztán a fiúk visszalopakodtak a szobába, és lefeküdtek aludni.
9
Vadoc3.indd 9
2023. 11. 10. 13:51
2
– Apa, tegnap este egy férfi mászkált a kocsinknál! – jelentette be Lucas másnap, amikor a reggelinél találkoztak. – Micsoda? Apa hitetlenkedve vonta fel a szemöldökét. Vadóc és Lucas elmesélte, mit láttak az éj leple alatt. Apa kiment velük, hogy megnézzék a kocsit, de nem láttak semmi furcsát. – Lehet, hogy valaki csak érdekesnek találta, hogy a telepakolt kocsi az út szélén áll, pedig rendszerint beállok a garázsba – tűnődött apa. – Nem – felelte Vadóc –, látszott abból, ahogyan az autó körül lopakodott, hogy valami rosszban sántikál. – Talán egy betörő – ijedezett Nelli, aki időközben odaért –, vagy rabló! – Nem, biztos, hogy nem – nyugtatta apa, és Nellivel a bejárati ajtó felé indult. – Az a nő az Audiban! – tört ki hirtelen Lucasból. Eszébe jutott, hogy az elmúlt hetekben Vadóccal többször is láttak egy furcsa, ezüstszínű Audi kabriót az út szélén. Egy titokzatos, napszemüveges, fejkendős nő ült benne. Valahányszor feltűnt az Audi, Vadóc megbabonázva indult arrafelé, mint egy alvajáró, a következő pillanatban pedig az autó csikorgó kerekekkel elhajtott. Vadóc eddig 10
Vadoc3.indd 10
2023. 11. 10. 13:51
nem tudta vagy nem akarta megmondani, honnan volt neki ismerős az a jármű. – Melyik nő és milyen Audiban? – kérdezte apa, és Lucas felé fordult. Hirtelen érdekelni kezdte a téma. Lucas elpirult. Csak most kapcsolt, hogy megígérte Vadócnak, nem beszél erről senkinek. A fiú mintha félt volna attól az Auditól. De hiába kérte többször is Lucas, hogy mondja el a pszichológusnak vagy a rendőrségnek, de legalább anyának és apának, Vadóc mindig visszautasította. Úgy tűnt, attól tart, hogy veszélybe keveredik. – Semmi, semmi – vágott közbe Vadóc, és apához fordult –, Lucas néha olyanokat tud mondani! Egyszer meglátott egy nőt egy Audiban, és meg volt róla győződve, hogy az az Audi egyáltalán nem passzol ahhoz a nőhöz. Azóta, ha valami olyan történik, amire nem tud magyarázatot, csak annyit mond: „Ez olyan, mint az a nő az Audiban”, ugye, Lucas? – Kicsúszott a számon – mormolta Lucas halkan, miközben a földre nézett. Apa felnevetett, majd bement a házba. Vadóc odalépett Lucashoz, és halkan a fülébe súgta: – Lucas, megígérted! – Véletlen volt. Ne haragudj. Amikor végre mindenki bent ült a kocsiban, és apa elfordította a slusszkulcsot, Lucas néhány másodpercre vis�szatartotta a lélegzetét. Ha valaki az éjjel bombát szerelt a kocsira, az most, indításkor robban, tehát talán elérkezett életük utolsó másodperce. De nem történt semmi. Lucas fellélegzett, hogy végre lezártnak tekintheti az éjjel történteket. Indulás után anya előre figyelmeztette a hátsó ülésen ülő gyerekeket: 11
Vadoc3.indd 11
2023. 11. 10. 13:51
– Ne csináljatok nekem semmi butaságot az úton! Meg kellett ígérnem Rosenbaum asszonynak, hogy semmi bajotok nem lesz, Vadóc! Vadóc olyan szélesen mosolygott, mint akinek már ezer terve van arra, hogy milyen csínytevéseket fognak elkövetni. – Rosenbaum asszony közölte, hogy amíg hivatalosan nem vagyunk a nevelőszüleid, addig nem is jöhetnél velünk – folytatta anya. – Ő a gyámhivatal vezetője. Egyelőre egyedül ő felelős érted, Vadóc. Először azt mondta, csak akkor jöhetsz, ha ő is velünk jön! – Erről ezek szerint szerencsére le tudtad beszélni – vágott közbe Vadóc még szélesebb mosollyal. – Ide hallgass – fejezte be az előadást anya –, tudod jól, bármi történik, a gyermekotthonba kell menned, és ezt egyikünk sem szeretné. – Anya Lucasra nézett: – Lucas, ugye vigyázol a barátodra, nehogy bajba keveredjen? – Igen, persze – mondta Lucas, de nem igazán volt ínyére a dolog. Esze ágában sem volt Vadóc őrző-védő szolgálatának alkalmazottját játszani. És különben is, ha Vadóc valami őrültséget a fejébe vett, Lucasnak esélye sem volt megakadályozni. Eddig legalábbis így történt. Délutánra Kölnbe értek. Már az autópályáról látni lehetett a hatalmas dómot, amely kimagaslott a házak erdejéből. – Nézzétek! – szólt anya lelkesen. – Oda is bemegyünk! – Az csak egy templom – nyafogott Nelli a szemét forgatva. – Az nem csak egy templom – jelentette ki anya erélyes hangon –, az a világ egyik legnagyobb katedrálisa. 12
Vadoc3.indd 12
2023. 11. 10. 13:51
– Tehát templom – húzta a száját Nelli. Lucas is azt remélte, hogy a vakáció nem kizárólag templomok látogatásáról szól majd. Sokkal jobban érdekelte az 1. FC Köln futballstadionja. Másnap hétfő volt. Schmidtsteinerék bejárták a belvárost, és megnézték mindazt, amit anya és apa fontosnak tartott: a csokoládémúzeumot, a főpályaudvart, és persze a dóm sem maradhatott ki. De Vadócnak itt sem tűnt ismerősnek semmi. Nelli meglepődött a sok galamb láttán a katedrális előtti téren. El szeretett volna egyet kapni, de a galambok szétszéledtek és a levegőbe emelkedtek, mielőtt Nelli elérhette volna őket. Fagylalttal a kezében szaladgált egyik madártól a másikig. – Nelli, vigyázz a fagyidra! – kiáltott anya. De Nelli nem vigyázott. Meg is történt a baj: az egyik galamb éppen a fejük fölött pottyantott egy nagyot, pont Nelli fagyijára. A csokifagyi szerteszét fröccsent, Nelli sikított, anya pedig minden kéznél lévő eszközzel próbálta eltüntetni a foltokat a pólójáról – hiába. Kedden az állatkertbe ment a család, a gyerekpszichológus szerint ugyanis az állatok is felidézhetik a régi emlékeket. Nelli egész délelőtt izgatottan ugrándozott a lakásban. Annyira örült, hogy látni fogja a majmokat és a többi állatot, hogy úgy ugrált az ágyon és a kanapén, mint egy kismajom. És ugyanígy ugrált később az állatkertben is. Minden ketrec előtt utánozta az állatok hangját és mozgását, és tényleg azt hitte, hogy az állatok magukra ismernek. – Gyertek utánam – hívogatta a vízilovakat, mintha óvodás gyerekekkel lenne dolga. – Gyertek Nellihez, gyertek! – Azzal egy vékony fűszálat tartott a kerítés 13
Vadoc3.indd 13
2023. 11. 10. 13:51
fölé, mintha az lenne minden idők legfinomabb vízilócsemegéje. Az egyik csúcspont a dzsungelház volt. Itt lehetett megnézni az emberszabású majmokat: a gorillákat és orangutánokat. Előkelően hintáztak ágról ágra, vagy lustán üldögéltek az alacsonyabb fák ágain, és a bundájukat vakargatták. Nelli velük is össze szeretett volna barátkozni. Rikoltozott, szétvetett lábakkal ugrált ide-oda a ketrecek előtt, és vadul vakarózott a hóna alatt. – Nelli, vigyázz, mert mindjárt jön egy őr, és bezár téged is a ketrecbe – szólalt meg vidáman Vadóc. Ekkor egy női hangot hallottak a közvetlen közelükből: – Nyomd már meg a gombot, Rüdiger! Nyomjad már végre! A hang feszült volt, és szigorú benyomást keltett. Lucas és Vadóc hátrafordult, hogy megnézzék, ki kiabál olyan izgatottan a dzsungelház kellős közepén. Mindkettőjüknek tátva maradt a szája a döbbenettől. Néhány méterrel előttük állt egy nő, élénkzöld fejkendőben, amelyen giccses, gyümölcsöket ábrázoló képek díszelegtek. Sötét napszemüveget viselt, és háttal állt a majomketrecnek. Rá sem pillantott Lucasra és Vadócra. – Rüdiger! – sziszegte újra. A fiúk leguggoltak egy őserdőszerű növénycsoport mögé. – Vadóc, te is arra gondolsz, amire én? – suttogta Lucas. – Ez az a nő az Audiból? – Igen! A nő közvetlenül maga elé állította a két gyerekét, láthatóan egy családi fotó kedvéért. A tizenéves lánynak sötét haja volt, amit hátul feltűzött. A fiú nagyjából annyi 14
Vadoc3.indd 14
2023. 11. 10. 13:51
idős lehetett, mint Lucas és Vadóc, talán egy kicsit idősebb. Kezét mélyen a nadrágzsebébe dugta, fejét behúzta a vállai közé, és mogorván nézett a kamerába. Mindkét gyerek olyan arcot vágott, mintha épp börtönbe akarnák vinni őket. A fejkendős nő mindkét gyerek vállára rátette a kezét. Békés anyai gesztusnak tűnt, de Lucas sejtette, hogy a nő azért csinálja, hogy bármikor megragadhassa a gyerekeit, ha el akarnának szökni a fotózás elől. – Rüdiger, kész vagy már végre? – Igen, de hagyjál már! – Egy férfi bosszús hangját hallották, körülbelül három méterre a kis csoporttól. Egy régi fényképezőgépet nyomogatott és csavargatott, amely egy bőrszíjon lógott a nyakában. A férfin piros-zöld kockás szövetkabát volt és egy nagy kalap, amely a közepén fel volt hajtva. Térdig érő szövetnadrágjában és a túrabakancsában úgy festett, mintha igazi szafarira készülne az igazi őserdőben. – Előbb be kell kapcsolnom a vakut – magyarázta anélkül, hogy felnézett volna a nőre. A fejkendős hölgy barátságosan próbált mosolyogni, de úgy sikerült, mintha egy támadni készülő oroszlán villantaná ki a fogait. Mögöttük egy idősebb gorilla egyenesen a rácshoz lépett, és úgy pózolt, mintha rajta szeretne lenni a családi képen. – Ó, remek, Rosalinde – örvendezett a kalapos férfi –, ebből nagyon jó kép lesz, ne mozduljatok! Az arca elé tartotta a fényképezőgépet, és ügyetlenül keresgélte, hol kell belenézni. A gorilla ezalatt kinyújtotta hosszú karját a rácson keresztül, és megragadta az egyik gyümölcsöt a mosolygós hölgy fejkendőjén. Két ujjával felcsippentette a kendőt, majd berántotta a ketrecbe. Ebben a pillanatban villant fel Rüdiger kamerája. 16
Vadoc3.indd 16
2023. 11. 10. 13:51