A három bölcs

A napkeleti bölcsek történetéből három «bölcs magatartásformát» tanulhatunk.

Január 6-án a demokratikus Svájcban több millió király található, és egész jól megférnek egymás mellett. Ezen a napon sütik ugyanis a hagyományos háromkirályok-kalácsot, amit hét egymással összekapcsolt, kelttésztából készített kalácskából állítanak össze. Az egyik ilyen kalácskába elrejtenek egy kis királyfigurát, és aki ezt megtalálja, ő lesz a családban egész nap a király.

E hagyománynak szép keresztény háttere van, a királyok Királyát idézi és a bölcseket, akik Őt, a zsidók Királyát felkeresték. Persze, nem lehet tudni, hányan is voltak, lehetett egy egész karavánnyi bölcs, a három név, Gáspár, Menyhért és Boldizsár, szintén kitalált nevek. A magukkal hozott három ajándék (arany, tömjén és mirha) alapján maradt meg a három személy hagyománya. A babilóniai nagytérségből érkeztek, bibliai tudásukat biztosan a zsidóktól szerezték, akik Babilonban éltek, valamint

Dániel próféta írásaiból, aki korának minden bölcse fölött állt.

A három bölcsre emlékezve szeretnék három «bölcs magatartásformáról» beszélni: 1. a bölcs látásmódról, 2. a bölcs gondolkodásmódról és 3. a bölcs cselekvési módról.

A bölcs látásmód

Minden a helyes látásmódtól függ.

A bölcsek helyes látásmóddal rendelkeztek, a jövő profétikus látásával. Észlelték a zsidók Királyának csillagát, és eljöttek hódolni előtte. Vállalták a fáradságos utat, és követték a csillagot. Fontos lecke ez a mi számunkra. A mi látásunkat gyakran elhomályosítja mindennapi munkánk és az e világhoz való kötődésünk.

Martin Luther mondta egyszer: «A legfőbb lecke a teológiában Krisztus felismerésének képessége.»

Vizsgáljuk meg tehát mi is a látásmódunkat. Magunk előtt látjuk-e

Krisztust, felismerjük-e Őt a mindennap ránk áradó kegyelemben? Várjuk-e reménykedve visszajövetelét? Három olyan ellenség van, amelyek a Jézusra irányuló látásmódot akadályozzák: 1. énközpontúság, 2. szűklátókörűség, 3. hagyományos látásmód. Az énközpontúság: Az énközpontú ember elveszíti helyes látásmódját, mivel csak saját maga körül forog. Csak a saját vélemény, a saját hozzáállás, a saját érdekek fontosak. Önmaga megvalósításával foglalkozik, mivel a Jézusra irányuló látásmódot elveszítette. Nem akar semmilyen terhet magára vállalni, minden fáradságos úttól megkíméli magát, nem úgy, mint a bölcsek. Önmaga csillagává válik, azt követi, már nem az Úr a célja életének.

Van olyan énközpontú ember is, aki számára a saját személyisége mindennél fontosabb. Nem véletlenül kerül bele Heródes a bölcsek történetébe. Kegyességet mutat, miközben gyilkolni is kész saját személye és érdekei védelmében.

Sokan elveszítették a bibliai próféciák látásmódját is. A bölcseket biztosan befolyásolták a próféciák, hittek bennük, és keresték a csillagot. Nekünk is így kell figyelnünk a prófécia szavára, míg felragyog a hajnalcsillag szívünkben (2Pt 1,19). James Showers, a «Friends of Israel» misszió vezetője mondta:

«A diszpenzacionalizmus (bibliai üdvkorszakok) és a cionizmus a keresztény felsőfokú képzés sok területén megbotránkoztató fogalommá váltak. Az eszkatológia (a végidőkről szóló tanítás) tanulmányozása lecsökkent a korábban diszpenzacionalista irányultságú főiskolákon, és a vezetők következő nemzedéke a keresztény művekben csekély vagy egyáltalán semmilyen értéket nem lát a jövő próféciáinak tanulmányozásában, vagy ami még rosszabb, olyasminek tekinti, amit inkább kerülni kellene» («Izráel az én örökségem», 2016. május/június, 5. old.).

A szűklátókörűség szorosan összefügg az énközpontúsággal. A szűklátókörű ember nem képes kitekinteni a mindennapok mókuskerekéből, nem tud feltekinteni Jézusra, nem látja a gyülekezet közösségében rejlő erőt, nem tud örülni a hittestvérekkel való együttlétnek. Legtöbbször magába zárkózik, megmarad egy kis közösség vagy éppen a család keretei között. Nem úgy a bölcsek, akik elhagyták otthonukat, családjukat, királyságukat, királyukat. Vállalták a megerőltető utat, elmentek egy má- sik országba, hogy annak a Királyának hódoljanak!

A bölcsek helyes látásmóddal rendelkeztek, a jövő profetikus látásával.

A szűklátókörűségre példaként említhető az az aggódó keresztény, aki megkérdezett egy teológust: «Professzor úr, ha majd egyszer az örökkévalóságban leszek, találkozni fogok-e szeretteimmel?» A professzor így válaszolt: «Igen, valószínűleg, de mindenki mással is.» Azt akarta ezzel mondani, hogy az örökkévalóságban nincs magánszféra, ahova a szeretteinkkel visszahúzódhatunk. Azok, akiket esetleg elutasítottunk, veszekedtünk velük, ott ugyanolyan közel lesz hozzánk, mint a vélt szeretteink. Jobb, ha ezt már most figyelembe vesszük. Mindnyájan tagjai vagyunk Krisztus testének.

A hagyományos látásmód: Ennek voltak foglyai a farizeusok és írástudók. Semmilyen más véleményt nem fogadtak el, csak a saját nézeteik és hagyományaik számítottak, minden mást elvetettek. Külsőleg kegyességet mutattak, de mindenkit elítéltek, és vizsgálat nélkül halálra szántak, aki nem osztotta a véleményüket. Ebből láthatjuk, milyen veszélyes lehet, ha a hagyomány erősebbé válik Isten szavánál.

Gyakran ejt foglyul bennünket a hagyományos gondolkodás és háttér. A hagyomány önmagában jó, azonban veszélyessé válhat, ha ellentmond a kinyilatkoztatott igazságnak. – A Biblia kinyilatkoztat alapvető tantételeket, melyek kötelező érvényű alapigazságok, így a Szentírás tévedhetetlensége, isteni inspiráció, Jézus Isten Fia, feltámadása, a vére általi megváltás, a szűztől való fogantatás, Izráel sorsa, a kegyelem általi üdvözülés, nem a cselekedetek által… Vannak azonban részletkérdések, melyeket Isten nyitva hagy, vagy amelyek nem jelentősek az üdvösség szempontjából.

A liberális szabadosságra határozott nemet kell mondanunk, amint a hamis toleranciára is. Távol kell tartanunk magunkat a rendetlen életviteltől, a szentségtelen, bűnös életmódtól, de nem a Jézusban hívő testvérünktől, akinek esetleg a Biblia részletkérdéseiben eltér a véleménye a mienktől. Ilyen lehet a keresztelkedés, az elragadtatás, a kiválasztottság, a Szentírás felosztásának kérdése, vagy a bibliai próféciák összefüggésének, a Jelenések értelmezésének kérdése…

Valóban léteznek tévtanítások, de legyünk éberek, mert nem minden tévtanítás, amit annak gondolunk. Ha valaki esetleg másként lát valamit, mint én vagy a gyülekezetem, nem kell mindjárt tévtanítónak neveznem. Az a tévtanítás, ami Isten üdvösségre vonatkozó kijelentéseit megkérdőjelezi, hozzátesz vagy elvesz belőlük. Itt van szükségünk bölcsességre, hogy megállíthassuk az ilyen tanítást, és terjesztőjét el-

Éjféli Kiáltás 2023 január