Hungarian Architecture 2013/2

A diákkedvezmény igényléséhez a beszkennelt diákigazolványt kérjük átküldeni a szerkesztőség e-mail címére: epitomuveszet@gmail.com Külföldi előfizetés 10 lapszámra: Európai országokba: 87 EUR, Tengerentúlra: 128 USD Előfizethető a szerkesztőségben vagy átutalással a Magyar Építőművészek Szövetsége számlájára: K&H Bank 10201006-50197952 Számlaigényét kérjük a szerkesztőség e-mail címén jelezze: epitomuveszet@gmail.com Előfizetéssel kapcsolatos személyes ügyintézés a szerkesztőségben csütörtökönként, 9-12 óráig, Schäffer Zsuzsánál.

SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: 318 2444 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szívből reméljük, hogy 2013-ban a megújult, havilappá lett folyóiratnak is előfizetőjeként számíthatunk Önre!

Volume 13 / No. 70

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g ya r é p í t ő m ű v é s z e t h u n g a r i a n a r c h i t e c t u r e

2013 | 2

A régi-új Magyar Építőművészet 2013-tól nagy változás elé néz. Az új folyóirat támogatási rendszer segítségével lapunk hosszabb távon, biztosabb finanszírozással tud megjelenni. A következő három évben ennek megfelelően évi 10 számot szerkesztünk, az elméleti melléklet tartalmát beépítve a folyóirat páros számaiba. A lap ára 950 Ft lesz, előfizetőinknek azonban – az évi 10 lapra - változatlanul a korábbi 8.700 Ft- os éves előfizetéssel kínáljuk. Tehát minden előfizetés igen kedvezményes. Egyetemisták számára továbbra is él az érvényes diákigazolvány átküldött másolatra nyújtható diák-tarifa, számukra az előfizetés 6600 Ft/év.

CONFERENCE (03. 10. 2012) EXHIBITION (03-23. 10. 2012) AND eLEMÉR ZALOTAY'S VISIT AT FUGA BUDAPEST CENTER OF ARCHITECTURE (18. 10. 2012) • Gábor Czeiner • Marcel Ferencz • János Gerle • Péter Haba • Péter Mújdricza • Júlia Őry • Lóránt Perényi • Sándor Sólymos • György Szegő • Samu Szemerey • Gábor U. Nagy

UTÓI R AT

P O ST SC R IPTU M

950 Ft

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

2013 | 2

Czeiner G. • Ferencz M. • Gerle J. • Haba P. • Mújdricza P. • Őry J. • Perényi L. • Sólymos S. • Szegő Gy. • Szemerey S. • U. Nagy. G.

ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS

zalotay 80

KONFERENCIA (2012. 10. 03) kIÁLLÍTÁS (2012. 10. 03-23) ÉS ZA LOTAY E LE MÉ R LÁTO GATÁSA A FUGA BUDAPESTI ÉPÍTÉSZETI KÖZPONTBAN (2012. 10. 18) • s ZE RZŐK : C zeiner Gábor • Ferencz Mar cel • Gerle János • Haba Pé t er • M ú j dr icza P é t er • Őry Júlia • P er ényi Lórá nt • Sólymos Sándor • Szeg ő Györ g y • Szem er e y S am u • U. N agy Gábor

UTÓI R AT

P O ST SC R IPTU M XIII. évfolyam 70. szám

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET H u n g arian A rchit e ct u r e A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

2013/2-es számUNK szerzői

MÉ 2013/2. szám ISSN 1785 – 282X lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. ÉLETRAJZ

BIOGRAPHY

1932 Szentes 1951 érettségi a Budapest I. kerület Petőfi Sándor Általános Gimnáziumban 1952-57 BME Építészmérnöki Kar, általános építészmérnöki szak 1956 műegyetemi hallgatóként aktívan részt vesz a forradalomban,

1956. november 17. – 1957. január 28. között fogva tartják 1957 építész diploma a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Lakóépülettervezési Tanszéken, diplomatervének tárgya: Lakóház a József nádor utcában 1957-58 23-as számú Állami Építőipari Vállalat (kivitelezés) 1958-59 Házkezelési Igazgatóság, Budapest II. kerület 1959-61 MÉLYÉPTERV, Budapest – függetlenített állás, szabadalmi szerkezetén

és városkoncepcióján dolgozik 1961 szabadalmi bejelentés az Országos Találmányi Hivatalnál: Függesztett

épület, Böröcz Imre statikussal; a közzététel napja: 1964. március 23.

1961 A szalagház című írása a Kortárs 1961/6 számában jelenik meg 1961-63 Általános Géptervező Iroda, Budapest 1962 az Interbuild Corb Plus című cikkében ismerteti a szalagházat,

Le Corbusier Unité d’Habitation-jának továbbfejlesztéseként tárgyalva 1963-64 Kereskedelmi Tervező Intézet 1965 szalagház-vita az Új Írás hasábjain (1965/6 – 1966/1) 1965 Ma vagy holnap – forgatókönyvíró, riporter, rendező: Kovács András

a hivatalos bemutató előtt a filmet levetítik az Egyetemi Színpadon és a Szentháromságtéri kollégiumban, a film óriási siker a főként egyetemisták ból álló közönség körében – a filmet azonban a bemutató napján betiltják 1965-72 VASITERV, Szombathely – építész és statikus, Tervei: zalaegerszegi vasútállomás

átépítése, tapolcai kórház, bécsi UNESCO Székház nemzetközi tervpályázat, Szombathely, a műemléki városközpont rekonstrukciója (tervezők: Heckenast János, Fekete József, Zalotay Elemér) 1966 Dugványtároló, Bajt 1966 Bőrdíszmű-telephely, Sárvár 1967 Fővárosi Tervezési Névjegyzékbe való átsorolás: „A” kategória:

„az egész ország területén bármely épület tervezésére jogosult” 1968 Gyűrűház, Szombathely (saját lakóháza – megkezdett építkezés, amit

a telek tulajdonosváltásakor lebontottak 1968 Csillagvizsgáló (Szputnyikmegfigyelő-állomás), Szombathely; II. ütem: 1973 1970 a Vas Megyei KISZÖV főmérnöke 1971 átvétel a Vas Megyei Tervezői Névjegyzékbe 1971 Körmend, Medosz-Technikus-Egyetértés Sport Klub épülete (öltöző, szolgálati lakás) 1972-73 Tapolca, I. számú Lakásépítő Szövetkezet, Véndeki úti lakótelep 1973 16 elutasított útlevélkérelem után Európára szóló 30 napos útlevelet kap, Svájcban telepszik le 1978 elkezdi építeni saját otthonát a Bern közeli Ziegelriedben 1992 eddig különböző svájci építészirodák alkalmazottjaként dolgozik, majd

tagja lesz a Svájci Építészszövetségnek 1992 Bern kanton a ziegelriedi házat műemlékké nyilvánítja 1996 a Nehéz emberek ma. Forgatókönyvíró, riporter, rendező: Kovács András 2002 kiállítás a soproni Alkalmazott Művészeti Intézetben a Szputnyik megfigyelő állomásról – szervező: Jenei László, Perényi Lóránt 2004 véget ér az otthona körüli jogi processzus, amely a háza elhagyásával fenyegette 2005 Zalotay kiállítása az N&n galériában, Budapesten. Kurátor: Perényi Lóránt

a kiállítást megnyitotta: U. Nagy Gábor 2012 életművével pályáznak a Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjába

kurátor: Perényi Lóránt 2012 Betonretró kiállítás, Budapest, Design Terminál – szervező: Kortárs Építészeti

Központ, a kiállításon szerepelt a Szputnyik megfigyelőállomás 2012 Zalotay 80 – kiállítás és konferencia a Fugában, kurátorok: Nagy Bálint, Őry Júlia, Perényi Lóránt, megnyitotta: Perényi Lóránt 2012 Molnár Farkas díj, MÉSZ emlékérem

1932 Szentes, Hungary 1951 graduate at Petőfi Sándor Secondary School, Budapest 1952-57 certificate at Building and Transport University of Budapest as an architect 1956 participation at the Hungarian revolution as an undergraduate student,

kept in prison between 17 November, 1956 and 28 January, 1957 1957 graduation as architect at the Department of Residential Buildings of the

Budapest University of Technology and Economics 1957-58 working at National Building Company No 23.

1958-59 working at Budapest 2nd district Housing Service Office 1959-61 working at MÉLYÉPTERV, Budapest on patent structure and city concept

as a free-lancer 1961 patentee for Hanging Building (with Imre Böröcz)

patent date: 23 Marc 1964 1961 publication of Ribbon House at Kortárs 1961/6 1961-63 working at General Machine Design, Budapest 1962 publication about Ribbon House at Interbuild titled Corb Plus as a

development of Le Corbusier’s Unité d’Habitation 1963-64 working at Trade Design Institute 1965 Public debate about Ribbon House in Új Írás (1965/6 – 1966/1) 1965 Today or Tomorrow (film). Screenplay, director: András Kovács.

The film has been showed a day before the premiere at University Theatre,

Budapest and has been a great success.

On the day of the premiere it has been censored.

1965-72 working at VASITERV, Szombathely as an architect, designs for reconst ruction of Zalaegerszeg Railway Station, Tapolca Hospital, UNESCO

Headquarters in Vienna (international competition), reconstruction of Szombathely City Center (with János Heckenast and József Fekete) 1966 Cutting Store, Bajt 1966 Leather Goods Park, Sárvár 1967 Entering to the Budapest Index of Architects in category A (rights for

design on the whole area of Hungary) 1968 Ring House, Szombathely

(his own dwelling-house; later demolished) 1968 Observatory, Szombathely; 2nd phase: 1973 1970 first engineer at KISZÖV 1971 Entering to the Architect Index of Vas County 1971 Körmend, design for Sport Club 1972-73 Tapolca, 1st Apartment Building Co-op, Véndeki Street building estate 1973 passport for 30 days to Europe (after 16 negative application),

moves to Switzerland 1978 he builds his own dwelling house at Ziegelried (near Bern) 1992 employment for several architecture offices, member of Association of Swiss Architects 1992 his house in Ziegelried has been pronounced as monument 1996 Difficult People Today (film by András Kovács) 2002 exhibition at Applied Arts Institute, Sopron about Szombathely

Observatory (Organized by László Jenei, Lóránt Perényi) 2004 end of official procedure on his own house 2005 Zalotay exhibition at N&n Gallery, Budapest (curator: Lóránt Perényi,

opening speech: Gábor U. Nagy) 2012 application to the Hungarian Exhibition of Architecture Biennale in Venice

(curator: Lóránt Perényi) 2012 Concrete-Retro exhibition Budapest, Design Terminal organized by Center

of Contemporary Architecture) 2012 Zalotay 80 – exhibition and conference at FUGA, Budapest

(curators: Bálint Nagy, Júlia Őry, Lóránt Perényi) 2012 Molnár Farkas Award, MÉSZ Memory Award

SZERKESZTŐSÉG 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2.Tel: 318 2444 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés intézés: Schäffer Zsuzsa, szerkesztőség, csütörtök 9-12 óráig, tel: 318 2444 FELELŐS KIADÓ: Sáros László György DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: Szegő György DLA Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit, Botzheim Bálint Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Ferencz Marcel DLA Sáros László György DLA Szegő György DLA Vadász Bence Varga Tamás DLA Vukoszávlyev Zorán PhD Winkler Barnabás DLA

UTÓI R AT

P O ST SC R IPTU M XIII. évfolyam 70. szám

régi-új Magyar Építőművészet | Utóirat Alapítva 2001 SZERKESZTŐk: Szegő György DLA alapító főszerkesztő Götz Eszter Pálinkás Edit e számunk vendégSZERKESZTŐi: Nagy Bálint Őry Júlia Perényi Lóránt Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Nyomdai előkészítés: Kludovácz András Nyomtatás: deMax Művek Lapterv: Kludovácz András HIRDETÉSFELVÉTEL: Indigoline Kft. Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: 06 20 484 9044 FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

WEBOLDALUNK: www.meonline.hu

Czeiner Gábor építész 1964-ben szerzett diplomát a BME Építészkarán. 1987-ig a szombathelyi VASITERV tervezőjeként dolgozott, majd több magán tervezőiroda munkatársa volt. Tervei alapján közel 160 épület valósult meg, elsősorban a Dunántúlon. 26 éve Szentgotthárd főépítésze.

Ferencz Marcel dr. Habil, DLA építész. Felsőfokú tanulmányait a BME Építészkarán végezte.

1997-ben diploma-díjat kapott. 1993-94 között Nashvillben (USA) gyakornokoskodott. 1999-2004 között a BME Rajzi és Formaismereti Tanszékén volt tanársegéd. A rajzolásról írta meg DLA értekezését. Mesterlevelét és DLA fokozatát 2007-ben a BME-n kapta meg. 1993-tól a NAPUR Építésziroda tagja. Épületeivel számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepelt. 2007-10 között a Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékének vezetője.

Az általa tervezett Hun fürdő – széleskörű publikációs sikerén túl – 2002-ben Velencében a 8. Nemzetközi Építészeti Kiállítás önálló tablóján szerepelt. Ez az épület 2009-ben Pro Architectura díjat nyert. A 2006-ban tervezett Barakonyi-villát a Phaidon Atlas of 21st Century World Arcitecture nemzetközi építészeti lexikon közölte. 2011ben a 12. Velencei Építészeti Biennálé Borderline Architecture kiállításának társtervezője – a tárlat I. díjat nyert. Jelenleg a Debreceni Egyetem Műszaki Kara Építészmérnöki Tanszékén főiskolai docens.

Gerle János† DLA, Ybl díjas építészmérnök (1971, BME) 1974-76 MÉSZ mesteriskola. A SZÖVTERV, VÁTTI, KÖZÉPSZOLG tervezője volt, ill. a Fővárosi Levéltárban az Ybl-hagyatékot rendezte.

1983 óta elsősorban szakirodalommal foglalkozott, 1990-11 között az Országépítő felelős szerkesztője volt. Könyvei: A századforduló magyar építészete 1990, Századforduló 1992, A pénz palotái 1994, Makovecz Imre műhelye 1996, A szecesszió Budapesten 1999, Makovecz 2002, ill. társszerzőként: Budapest Építészeti kalauz 1997, The Architecture of Historic Hungary 1998 MIT Press, (magy.: 1998), Budapest Építészeti részletek – Details 1999.

2002-től a Holnap Kiadó Az építészet mesterei című sorozat köteteit gondozta. Az UNESCO századfordulós építészettel foglalkozó kutatásában Magyarországot képviselte (1986-1993). Építészeti kiállításai: Építészeti tendenciák: Budapest Galéria 1982, Lélek és Forma – magyar művészet 18961918: MNG 1986, Ybl Miklós életmű: BTM 1992, Magyarországi organikus építészet: nemzetközi vándorkiállítás 1987-től, Folytatni a teremtést: Iparművészeti Múzeum 2009. Az Új Atlantisz felé (a 7. Velencei Építészeti Biennálé) kiállítás kurátora, 2000. 2005-től kezdett építészettörténetet és tervezést tanítani a Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolája docenseként.

Mújdricza Péter építész, műtörténész. Mestere Erdély Miklós volt. Az InDIGO-csoport tagja.

Tervei szerint épült az Első Magyar Látványtár Kiállítóháza. 2005-ben Mikropolisz – Térszövegek címmel könyvet jelentetett meg munkáiból. Számos kulturális és szakfolyóiratban publikál.

Őry Júlia művészettörténész. 2004-2010 között az ELTE-BTK Művészettörténeti Intézetének hallgatója, 2010-ben itt szerzett diplomát. Szakdolgozatának címe: Templomépítészet Magyarországon 1989 után, különös tekintettel Nagy Tamás építészetére. A Mindenség modellje című kiállítás (MODEM) katalógusának egyik szerzője (2009). 2010-től a FUGA Budapesti Építészeti Központ munkatársa, kurátora.

2012-ben a Zalotay 80 című kiállítás társkurátora.

Perényi Lóránt építész 2005-ben Sopronban szerzett építész tervező művész diplomát, ezt követően Budapesten, Zürichben, Genfben majd ismét Budapesten dolgozott építészirodák munkatársaként. 2005-ben és 2012-ben részt vett a Zalotay Elemér életművét bemutató kiállítások szervezésében és építésében az N&n Galériában és a FUGA Budapesti Építészeti Központban.

Sólymos Sándor dr. Habil, építész, filozófus, tanszékvezető egyetemi tanár. 1978-87 között a TTI tervezője. 1984 óta a agyar Képzőművészeti Főiskola (majd Egyetem) tanára, 1999-től a Művészetelméleti Tanszék vezetője. 2004-ben Ybl-díjat kapott, 2006-tól a MOME előadója. Számos cikk, tanulmány szerzője, meghívott előadó az 1999. évi pekingi és a 2002. évi berlini UIA kongresszuson, valamint a 2001-es Buenos Aires-i Építészeti Biennálén. A Magyar Nagylexikon építészeti tárgyú szócikkeinek szerzője.

Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983).

1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 19982003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas.

1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót Építész, 1997, Diaszpóra és Művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001).

1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő.

Az Utóirat melléklet alapító-szerkesztője. 2010-ben a folyóirat szerkesztősége Kós Károly díjat kapott.

Szemerey Samu építész. Tervezői tevékenysége mellett aktív közéleti szereplő, számos workshop, kutatási program résztvevője és vezetője. Rendszeres meghívott konzulens és előadó. Érdeklődési területe a kortárs kultúra és az építészeti környezet kapcsolata, az építészet kulturális és társadalmi kezdeményező szerepe és lehetőségei. Doktori kutatási témája: A kezdeményező építészet. Jelenleg a Kortárs Építészeti Központ munkatársa.

U. Nagy Gábor építész. 1981-ben szerzett diplomát a BME Építészkarán, 1984-86 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskola VIII. ciklusát. 1981-86 között ÁÉTI-nél dolgozott Varga Levente műteremvezető mellett, 1982-84 között a BME Középülettervezési Tanszék külsős korrektora volt. 1986-91 között a Műterem I/1 Gmk nevű, Tomay Tamás alapította irodában dolgozott, 1992-től önálló építészként tevékenykedik. 2002-től a MIE – később MOME – Építész Tanszékének külsős oktatója, jelenleg a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének intézetigazgatója. 2001-ben Ybl-díjat, 2004-ben Molnár Farkas díjat kapott.

A MÉ Utóirat 2013-as évfolyama elé Az Utóirat 2013-tól nem mellékletként – de a korábbi évfolyamszámozás és elméleti tartalmi karakter továbbvitelével – minden második MÉ-számban jelentkezik.

Tovább folytatjuk azt a hagyományt, hogy egy-egy szakterület jelentős képviselői vendégszerkesztőként dolgozzanak velünk. Új az a törekvésünk, hogy az Utóirat nemzetközi akkreditációt nyerjen az elkövetkező 3 év során. Ezzel szolgálva a MÉSZ azon stratégiáját, hogy a magyar építészet és kontextusa megjelenjen a nemzetközi tudományos térben. Ezért tartjuk fontosnak és egyben szimbolikusnak most az eddigi tizenkét Utóirat évfolyam 70 számának szerkesztése során, valamint a kapcsolódó konferenciákhoz és aktuális tematikákhoz segítséget nyújtó vendégszerkesztők és külföldi szerzők ünnepi megidézését.

Vendégszerkesztőink, konferenciáink szervezői voltak : - Lővei Pál, Vince Mátyás, Fejérdy Tamás, Tétényi Éva (Világörökség) - Cságoly Ferenc, Finta József (Válság vagy átalakulás, MTA osztályülés) - Vasáros Zsolt (Régészet és építészet ) - Jordán Tamás, Vidor Ferenc (Színház és városépítészet) - Balázs Mihály, Nagy Tamás, Fejérdy Péter, Vukoszávlyev Zorán (Szakrális tér, szakrális építészet) - Ongjerth Richárd (Átmeneti- és Rozsdazóna) - Építészet, irodalom, nyelv (Karádi Éva, Orbán György, Tillmann J. A.) - Z. Halmágyi Judit, Botzheim Bálint (Digitális formák, digitális látványok) - Bán András, Gerle János (Építészet és társművészetek) - Kapy Jenő (Építészet/természettudomány/érzékenység, építészet és társadalomtudomány) - Gerle János, Kapy Jenő, Meggyesi Tamás (Szellemi az építészetben) - Bechtold Ágnes, Szikra Renáta (Táj, kert, fenntartható környezet) - Erhardt Gábor, Zelnik József (Bor és építészet) - Kapy Jenő (Tartalomkísérletek, experimentális gondolkodás) - Bolberitz Henrik, Fonyódi Mariann, Kerékgyártó Béla (Társadalom/építészet/párbeszéd) - Radványi György (Újornamentika és építészet) - Csernyus Lőrinc, Gerle János, Sáros László, Turi Attila, Kapy Jenő, Bálint Imre, Lázár Antal, Nagy Béla (Makovecz Imre emlékszám) - Rozsnyai József (Reform és újraértelmezés/egyházi építészet) - Szamódy Zsolt, Bán András, Timár Páter (Fotó és építészet I., Fotó és építészet II.) Külföldi szerzőink voltak: Adriana Priatková, Ákos Moravánszky, Andera Longhi, Anthony Tischhauser, Barry Bergdoll, Bela Balogh, Benjamin Subtil, Berud Meuer, Boris Groys, Caspar Schwabe, Chantal Beret, Christian Welbacher, Christoph Grunenberg, Craig W. Hartman, Daniel Libeskind, Daniel Tyradellis, David Leatherbarrow, David Malin Roodman, Dianne H. Pilgrim, Eeva-Liisa Pelkonen, Esteban Fernández-Cobián, Eva Lovra, Florian Rötzer, Frei Otto, Gary Gardner, Gerald Kertesz, Gerhard Schulze, Greg Lynn, Gunnar Boyle Olesen, Gustav Schörghofer Sj, Hannes Böhringer, Hans-Georg Gadamer, Hermann Broda, Hillel Schocken, Ignasi de Solá-Morales, Jacob Taubes, Jan Pieper, Jeffrey Cook, John Pawson, Jordi Farrando, Joseph Rykvert, Jörg H. Gleiter, Judith Hopfengärner, Kari Jormakka, Kari Jormakka, Kas Oosterhuis, Katalin Moscu, Katharina V. Posch, Kenneth Frampton, Lambert Rosenbuch, Leo Hendriks, Marc Morris, Marian Bisanz-Prakken, Mario Kramer, Marko Pogačnik, Mary Patricia May Sekler, Matilda McQuaid, Michael Braungart, Michael Keith, Michael Kvetny, Michael Polge, Molly O’Meara, Mounir Bouchenaki, Nicholas Lenssen, Nicole Huber, O. B. Tusquets, Olaf Weber, Ole Bouman, Onaka Tokiko, Paolo Soleri, Paul Morel, Paul Virilio, Peter Noever, Peter Eisenman, Peter Hahn, Peter Prins, Pierre Székely, Ralf Ster, Rem Koolhas, Richard Guy Wilson, Roberto Freyna, Roger Scruton, Ronny Hardliz, Rudolf Schiker, Simcha Yom Tov, Tashjian Dickran, Terence Riley, Theodor Hetzer, Tjalling Visser, Trond Borgen, Uros Lobnik, Vilém Flusser, Walter Krause, Yana Bollmann.

Egyúttal megköszönjük és várjuk minden szerzőnk és szakértőnk eddigi és további együttműködését, támogatását. a Szerkesztők

Tartalom - content 2013|2

Szcéna – Scene 2 Zalotay 80 – Őry Júlia 3 Építészet, épületek nélkül – Perényi Lóránt Architecture without Buildings – Lóránt Perényi 11 Zalotay szalagházáról Londonban – Haba Péter About Zalotay’s Ribbon House in London – Péter Haba utóirat – post scriptum

33 Zalotay 80 – Közeli és távoli párhuzamok – Sólymos Sándor Zalotay 80 – Close and Far Paralels – Sándor Sólymos 39 Levél Zalotay Elemérhez – Czeiner Gábor A Letter to Elemér Zalotay – Gábor Czeiner 43 A szükség mint építészet program – Szemerey Samu Necessity as a Program of Architecture – Samu Szemerey

12 Előzmények – Gerle János Antecedents – János Gerle 15 Modern építészet és asztrológia – Szegő György Modern Architecture and Astrology – György Szegő 19 Ház-simogató – Gerle János Stroking a House – János Gerle 23 Talált tárgy föld és ég között – U. Nagy Gábor Object Found between Earth and Sky – Gábor U. Nagy

a borítón, Zalotay Elemér: Megastruktúra

29 Zalotay-legendárium avagy a szabadlelkű építés végtelen szorongása – Mújdricza Péter Zalotay Legends or the Endles Distress of Buildig with Free Spirit – Péter Mújdricza

Reprodukció: Hajdú József

Passzázs – Passage 45 Velencei Biennálé itthon – Szegő György Venice Biennale in Hungary – György Szegő 46 Breuer Marcell Doktori Iskola '06-'11 – Ferencz Marcel Marcel Breuer Doctoral School of Architecture '06-'11 – Marcel Ferencz 48 Hírek, kiállítások, pályázatok

szcéna • scene

Zalotay 80

Z a lo tay E l e m é r a FUGA k i á l l í tá s á n , 2 0 1 2

zalotay 80

F o t ó : M u r á n y i Sá n d o r

Szöveg / text: őry júlia

„Ezért javaslom, hogy vizsgálják meg az anyagomat, győződjenek meg arról, hogy nem a levegőbe beszélek, ha a levegőbe akarok is építeni.” (Z. E.) A FUGA és az N&n galéria közös kiállítása az október 30-án 80. életévét betöltő Zalotay Elemér tiszteletére született születésnapi köszöntő.

Zalotay első budapesti kiállítása 2005-ben az N&n galériában volt látható. Az ott kiállított anyag egészül itt ki: a kiállítás előkészítése során sok, eddig általunk nem ismert dokumentum, rajz, írás került elő családi hagyatékból, levéltárból, a mester dolgozószobájából. Az anyagot az N&n galéria gyűjti és gondozza a jövőben is.

A kiállítás nem életmű-kiállítás, hanem csak második, alaposabb nekifutás a hatalmas életmű „közszemlére tételére”, felkiáltójel: itt az ideje, hogy Zalotay Elemér építészete végleg bekerüljön a hazai köztudatba!

Beszéljünk róla, kérdezzünk tőle, próbáljuk meg megérteni, gondoljuk tovább, vitatkozzunk vele!

A mester a mai napig minden napját tervezéssel tölti, tájékozott, nemzetközi szinten kommunikál a szakmával. A külföldi szaksajtó régóta számon tartja, Amerikától Japánig. Zalotay megállás nélkül rajzol, számol, ír – a kiállítás legfrissebb munkáiból is mutat be néhányat.

Zalotay építészetének célja: olcsó, a tömegek számára elérhető, „do it yourself” módon megépíthető, természeti környezetbe helyezett lakásokat építeni, ahol jó élni. Ez az alapgondolata a szalagháznak éppúgy, mint ziegelriedi otthonának és égbetörő megastruktúráinak. Öt témakör köré csoportosítottuk a kiállítást • Magyarországi évek – tervek és megépült háza • Zalotay-ház, Ziegelried, Svájc • Szalagház

2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 2

• Megastruktúrák • Gyerekkori rajzok, egyetemi évek.

A kiállítás létrehozásában nyújtott segítségét köszönjük: Czeiner Gábor, Somoskövy Noémi, Zalotay Péter, Vas Megyei Levéltár Kurátor: Nagy Bálint, Őry Júlia, Perényi Lóránt Restaurátor: Szalai Veroni

Z a l o t a y ’s v e r y f i r s t e x h i b i t i o n i n B u d a p e s t w a s h o s t e d b y N & n G a l l e r y in 2005. The material exhibited then is completed here: during the preparation of the exhibition a large number of documents, drawings a n d w r i t i n g s c a m e u p f r o m t h e f a m i l y l e g a c y, a r c h i v e s a n d t h e m a s t e r ’s s t u d y u n k n o w n t o u s s o f a r. T h i s m a t e r i a l i s n o w b e i n g c o l l e c t e d a n d will be cared for by the N&n galler y also in the future. This exhibition is not that of an oeuvre: it is only the second „presentation” of the vast oeuvre after a more serious effor t, just like an exclamation mark: i t i s h i g h t i m e t o e v e n t u a l l y i n c l u d e E l e m é r Z a l o t a y ’s a rc h i t e c t u re i n t h e p u b l i c a w a re n e s s i n H u n g a r y.

T h e m a s t e r s p e n d s h i s d a y s d e s i g n i n g e v e n n o w. H e i s w e l l - i n f o r m e d and keeps communicating with his fellow professionals internationa l l y. H e h a s b e e n b e e n re c o rd e d b y t h e i n t e r n a t i o n a l s p e c i a l i s t p re s s , from America to Japan. Zalotay draws, calculates and writes nonstop – this exhibition also includes some of his most recent works. The obj e c t i v e o f Z a l o t a y ’s a r c h i t e c t u r e : t o b u i l d c h e a p „ d o - i t - y o u r s e l f ” s t y l e flats easy to access for the masses in natural environments where it is nice to live. This is the basic idea of the ribbon house, just like that of h i s h o m e i n Z i e g e l r i e d a n d t h e m e g a s t r u c t u re s re a c h i n g f o r t h e s k y.

szcéna • scene

építészet, épületek nélkül Architecture without Buildings Szöveg / text: Perényi lóránt

Elemér, 2012

F o t ó : Pe r é n y i Ló r á n t

Közel tíz éve ismerem Elemér bácsit és gyakorlatilag a köztünk fűződött barátság ürügyén van tisztem megszólalni, tehát én is sokat serénykedtem a kiállításán.

Többször elhangzott a humor szó, ezért egy történettel indítanék: Egyiptom, Elemér bácsi szinte feketére barnulva téblábol az egyik piramis árnyékában. A hatalmas hőség ellen betekerte magát valami ruhával, illetve volt rajta valami lenge ing. Szakasztott úgy nézett ki, mint valami helybéli, kétség sem fért hozzá. Ahogy ott téblábol a turista-rengetegben, egyszer csak megcsapja a fülét, hogy magyarul beszélgetnek.

Kapva kap az alkalmon: odaoson az idegenvezetőhöz, és nyilvánvaló, hogy valami tréfát fog elsütni. Angolul kezd vele társalogni. Itt van egy arab kolléga, egy egyiptomi bennszülött és próbál velünk beszélgetni!

Kialakul körülötte egy kis csoportosulás, és úgy kezdi magát beállítani, mintha varázsló lenne. Nahát, ez borzasztó érdekes! De hát miben áll az ő varázsereje? Valamit produkálni kell! Hát mondja, hogy nem igazán szeret ezzel kérkedni, de hát gyakorlatilag néhány perces meditáció után bármilyen nyelvet a világon megért és tud rajta folyékonyan beszélni.

Mindenki nevetni kezdett rajta. Hát persze, persze, de hát akkor lássuk, hogy is van ez! Honnan is jöttek? Magyarországról. Az hol van? Na, akkor egy kis földrajzi villámoktatás az öregnek. Ő befordul a piramis felé, mormol valamit. Majd elkezd folyékonyan beszélni az anyanyelvén, magyarul. Hát mindenkinek leesik az arca, de a pimaszság még ebben az – hogy önmagát elszórakoztatja, az hagyján –, hogy veszi a bátorságot, és néhány mondat után elköszön, otthagyja őket.

A humor az ő esetében nem bármi elől való menekülés vagy pajzs, hanem a munkái része, és ez a terem is hűen tükrözi ezt. Ez egy olyan belső szabadságból fakad, ami engem lenyűgözött. Akkor is, amikor először találkoztam vele. Fiatal építészként zarándokoltam el hozzá.

Röviden annyi a történet, hogy én is a szputnyikmegfigyelő-állomásba, ebbe elképesztő emblematikus épületébe szerettem bele. Nyilván kíváncsi voltam, hogy ki követte el. Így vetődtem el Svájcba úgy tíz éve. Azóta úgy rendeződött az élet, hogy sokszor megfordultam nála, és sokszor beszéltünk telefonon. Barátsággá alakult ez a kapcsolat. A kapcsolódási, találkozási pontok nagyon fontosak: én Elemér bácsin keresztül isme-

rem U. Nagy Gábort, Nagy Bálintot, akik most, a Fuga rendezvényén itt vannak. Az ő révén gazdagodott annyival az életem, hogy azt nehéz szavakba önteni. Érzelmileg erősen érintett U. Nagy Gábor előadásának az utolsó képe a Corbu-idézettel. Ugyanis amikor felkérés érkezett Nagy Bálint részéről, hogy az én szavaimmal nyílhat meg ez a kiállítás, elkezdtem gondolkodni, hogy mit érdemes, mit lehet itt mondani. A kapu-motívum nagyon gyorsan jött nekem, akárcsak U. Nagy Gábornak: én is hoztam egy „kaput”, de nem Le Corbusier-től. Filmes és színházi élményekből szedegetve jött fel nekem ez a kapu. Szoktak olyat elkövetni a rendezők, hogy csinálnak egy szobát vagy egy épületet vagy akármit, aminek nincsenek falai, csak egy kapu. Mondjuk nekem az egyik kedvencem Kim Ki-duk Tavasz, nyár, ősz, tél és tavasz című filmje. Remélem, sokan látták. Van ott egy tó és a közepén egy házikó, teljesen mesebeli. Egy kapuval nyitja a dolgokat: a kamera a kapun keresztül jut el a házhoz.

Elképesztő, hogy ez kapu mit teremt, vagy Lars von Triernél ugyanígy.

Filmek, színház, efféle kis mazsolák. Letesz az ember egy ajtót, nincsen fal, és ott berendezve, sokszor direkt vagy indirekt módon, kialakul a tér.

Pontosan tudjuk a határokat. Vizuálisan semmi nem állja az útját annak, hogy belássunk oda. Látjuk azt az eleven világot, ami iszonyú erősen ott van. Ott vannak a határai, a kontúrok. Elemér bácsi mondja, hogy nincsenek épületei. Tényleg kevés van, kvázi nincsenek épületek, de az életmű hihetetlen erejű.

Azzal nyitnám meg a kiállítást, hogy az erő legyen veletek!

I would start out with a story: in Egypt, where uncle Elemér with b l a c k s u n t a n i s h a n g i n g a r o u n d i n t h e s h a d o w o f a p y r a m i d . To p r o t e c t against the burning heat he had put on some piece of clothes and also a sor t of frothy shir t. He exactly looked like the natives of the site, there is no doubt. As he is just hanging around there in the sea of tourists it strikes him that some people are talking in Hungarian. He takes advantage of the situation: he pussyfoots to the guide, and most probably is planning to crack a joke. He star ts conversing with him in English. Here is an Arab colleague, a native Egyptian who is tr ying to talk to us! Soon he is surrounded by a small group and he star ts to present himself a s if he wa s a magic ian. Well, how strikingly interesting! What are his magical powers about? He must produce something now! Well, he says he is not really keen on boa sting of this, but he can practically grasp and then fluently speak any language in the world after a few minutes’ meditation. Everyone burst out laughing at him.

Of course, of course, why not, but let us see then how it works. Where a r e y o u f r o m ? H u n g a r y. W h e r e i s t h a t ? N o w w e g i v e t h i s o l d g u y a f l a s h of a geography lesson. Then he turns in the direc tion of the pyramid, and starts to murmur something. All of a sudden he speaks his mother t o n g u e , H u n g a r i a n f l u e n t l y. O f c o u r s e e v e r y o n e’s j a w d r o p s , b u t w h a t i s b ra s h n e s s i n t h i s – m e a n i n g h e a mu s e s h i m s e l f, w h i c h i s s t i l l o ka y –, that he takes the courage and after some sentences says goodbye and leaves them. Humour in his case is neither a way of escape from s o m e t h i n g n o r a s h i e l d, b u t p a r t o f h i s j o b, a n d t h e p re s e n t e x h i b i t i o n ro o m a l s o re f l e c t s t h i s f a i t h f u l l y. A l l t h i s c o m e s f ro m a k i n d o f i n n e r freedom which holds great fascination for me.

2013 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

3

Zalotay 80

Bő r d í s z m ű - t e l e p he ly, Sá r vá r , 1 9 6 6

4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 2

F o t ó : Z s i t va T i b o r

szcéna • scene

Bő r d í s z m ű - t e l e p he ly, Sá r vá r , 1 9 6 6

2013 | 2

F o t ó : Z s i t va T i b o r

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

5

Zalotay 80

Sz p u t n y i k m e g f i g y e lő - á l lo m á s , Sz o m b at he ly, 1 9 6 8 , 1 9 7 3

6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 2

F o t ó : Z s i t va T i b o r

szcéna • scene

Sz p u t n y i k m e g f i g y e lő - á l lo m á s , Sz o m b at he ly, 1 9 6 8 , 1 9 7 3

2013 | 2

F o t ó : Z s i t va T i b o r

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

7

Zalotay 80

D u g vá n y tá r o ló, B a j t, 1 9 6 6

8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 2

F o t ó : Z s i t va T i b o r

szcéna • scene

D u g vá n y tá r o ló, B a j t, 1 9 6 6

2013 | 2

F o t ó : Z s i t va T i b o r

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

9

Zalotay 80

Z a lo tay 8 0 . FUGA , 2 0 1 2 . 1 0 . 3 – 2 3 . E n t e r i ő r , 2 0 1 2 F o t ó : H a j d ú J ó z s e f

Z a lo tay. N & n g a l é r i a , 2 0 0 5 . 1 1 . 9 – 2 8 . K u r át o r : Pe r é n y i Ló r á n t. Me g n y i t o t ta : U. N a g y Gá b o r . F o t ó : Pe r é n y i Ló r á n t

10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 2

szcéna • scene

Zalotay szalagházáról Londonban about Zalotay’s Ribbon House in London london METropoLiTAn UnivErsiTy, 2012. novEMbEr 15-17.

Szöveg / text: Haba Péter

Az Egyesült Királyságban székelő rangos nemzetközi szakmai szervezet, az Architectural Humanities Research Association (AHRA) tavaly novemberben nagyszabású konferenciát szervezett Architecture and the Paradox of Dissidence (Az építészet és a másként gondolkodás paradoxona) címmel.

Az esemény arra koncentrált, hogy a napjaink építészetét meghatározó politikai és beruházói tendenciákkal szemben kialakult kritikai álláspontok és gyakorlati módszerek milyen összefüggésben állnak a 20. század hasonló jelenségeivel, így főként az egykori keleti blokk országaiban megfigyelhető szakmai ellenállással és „másként gondolkodással”.

A több mint 60 előadást felvonultató, neves kutatók szereplésével zajló konferencián Simon Mariann egyetemi docens, a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének oktatója és Haba Péter doktorandusz közös kutatásán alapuló előadása is elhangzott, mely Zalotay Elemér építész 1958-tól kidolgozott szalagház-koncepcióját mutatta be. Az előadás a szerkezeti-technológiai szempontból is innovatív szellemű terv szellemi gyökerei és építészettörténeti összefüggéseit és az 1960as években zajló ún. szalagház-vitában megnyilvánuló szakmai és társadalmi jelenségeket elemezte és rámutatott a koncepció utóéletének sajátosságaira, illetve a tervező alakját övező – ma egyre élénkebben élő – „legenda” eredőire. Az előadás kapcsán egy, a témát építészet- és tár-

sadalomtörténeti kontextusban vizsgáló nagyobb – jelenleg nemzetközi és hazai publikáció előtt álló – tanulmány is elkészült A Difficult Person for Socialism – Legend for Today. Elemér Zalotay and his strip building for 70.000. (A szocializmus nehéz embere – napjaink legendája: Zalotay Elemér szalagháza) címmel. Részletes információk a konferenciáról: http://dissidence.org.uk/synopsis/

The Architectural Humanities Research Association (AHR A) organized a large-scale conference titled Architec ture and the Paradox of D issidence.

This ivent focusses ont he correlations of the critical approaches and practical methods created against the political and investment tendencies defining contemporar y architecture and similar phenomena of the 2 0 t h c e n t u r y, e s p e c i a l l y w i t h r e g a r d t o t h e p r o f e s s i o n a l r e s i s t a n c e t y p i cal of the countries of the former Eastern Block and „different way of t h i n k i n g ”. B a s e d o n t h e i r j o i n t r e s e a r c h , M a r i a n n S i m o n , a s s o c i a t e p r o f e s s o r w i t h B M E ( B u d a p e s t Te c h n i c a l U n i v e r s i t y, l e c t u r e r o f t h e D e p a r t ment of Architectural Histor y and Historic Monuments and Péter Haba doctoral candidate presented the ribbon-house concept that architect Elemér Zalotay elaborated from 1958 on at the conference.

Építészet és a másként gondolkodás paradoxonja 9. Nemzetközi AHRA Konferencia, 2012. november 15–17.

Architec ture and the Paradox of Dissidence 9th International AHRA Conference, 15–17 November 2012

A konferencia célja reflektálni a másként gondolkodás értelmezési lehetőségére az építészet jelenlegi gyakorlatában. Bár ezt elsősorban a keleti blokkban a hidegháború végén érvényesülő építészeti gyakorlatokkal szoktuk társítani, az utóbbi években a kortárs építészeti és egyéb esztétikai gyakorlatok is kifejlesztettek új módszereket és technikákat, amelyekkel megfogalmazhatják távolságtartásukat és kritikájukat a regnáló politikai és pénzügyi rendszerekkel szemben. A cselekvés lehetőségének hiányában a hidegháború korszakának másként gondolkodói álláspontjukat a fantázia tartományába sorolható papírarchitektúra-rajzok formájában fogalmazták meg, miközben a kortárs építészet gyakorlatának formái inkább az aktivizmus és a közvetlen cselekvés irányába tartottak a nagyvilágban. A kritikai gyakorlat új formái, a politikai és térbeli kiválás sokféle lehet, s éles kontrasztját alkotják a kortárs építészeti gyakorlatnak, amelyben a szakmai merészséget – úgy tűnik – a felületek szerkezeti virtuozitásaként képezték le.

A másként gondolkodók a korábbi szocialista országokban sajátos kódokat használtak, amikor megkérdőjelezték az állampárt ideológiai doktrínáját.

Azok az építészek, akik egyébként valamely állami vezetésű építészközösségben alkalmazottként dolgoztak, vagy építészeti iskolák kollektívájához tartoztak, összejárhattak, írásműveket hozhattak létre, magánelőadásokat tarthattak, szamizdat installációkat szervezhettek, megfogalmazhattak allegóriákat és legendákat az építészet nyelvén – mindezek a tevékenységek kétségbe vonják a szovjet típusú építészet ’fojtogató’, szabványosított nyelvének létjogosultságát. A ‘papírépítészek’ közül sokan megkérdőjelezték a művészet, építészet és politika kapcsolatát, sőt, ami ennél is fontosabb, az “alkotó gyakorlatok” különféle formáinak ideológiai és etikai funkcióját.

Forrás: AHRA

This conference aims to reflect on the relevance of the concept o f d i s s i d e n c e f o r a rc h i t e c t u ra l p ra c t i c e t o d a y. A l t h o u g h d i s s i d e n c e has been primarily associated with architectural practices in the E a s t e r n B l o c a t t h e e n d o f t h e Co l d Wa r p e r i o d, co n t e m p o ra r y a rc h i tectural and other aesthetic practices have in recent years developed a host of new methodologies and techniques for articulating their distance from and critique of dominant political and financial s t r u c t u re s. D e vo i d o f t h e a g e n c y o f a c t i o n , Co l d Wa r d i s s i d e n t s ar ticulated their positions in drawings of fantasy-like paper architecture, while contemporary forms of architectural practice seem to gravitate towards ac tivism and direc t- ac tion in the world. New forms of critical practice, and political and spatial dissent are manifold, appearing in stark contra st to contemporar y architec tural practice in which professional courage seems to have been translated into structural “vir tuosity” of surfaces.

Dissidents in the former communist countries used a specific set of c o d e s t o q u e s t i o n t h e i d e o l o g i c a l d o c t r i n e o f t h e s t a t e p a r t y. A r c h i tects who were otherwise employed in state run architectural collectives, or as staff in architecture schools met to produce writings, private lectures, secret installations and architectural ar ticulations o f a l l e g o r i e s a n d l e g e n d s – a c t i v i t i e s t h a t c h a l l e n g e d t h e ’s t i f l i n g ’ standardized language of Soviet architecture. Many of these ‘paper architects’ questioned the relationship between ar t, architecture a n d p o l i t i c s, b u t a l s o, a n d s i g n i f i ca n t l y s o, t h e i d e o l o g i ca l, a n d t h u s a l s o e t h i c a l f u n c t i o n o f v a r i o u s f o r m s o f ‘c r e a t i v e p r a c t i c e s ’.

Source: AHRA

2013 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

11

utóirat • post scriptum

Zalotay 80

előzmények Antecedents Szöveg / text: gerle jános†

Sz a l a g ház , he ly s z í n r a j z

A Magyar Építőművészet „Tendenciák” számában (1984/1.) Moravánszky Ákos összefoglaló cikke említi egyetlen utalással Zalotay Elemér szombathelyi szputnyikmegfigyelő állomását és képpel idézi fel a sárvári cipőgyári irodaházat is. Különös számomra, hogy amíg a folyóirat e két, formailag figyelmet keltő épületet számon tartja, addig teljesen kiesett belőle a Zalotay egész életét és életművét is jelentő szalagház-koncepció ugyanúgy, mint az ugyancsak több évtizedes szövetszerkezetes építési rendszer.

Mindkét gondolat egy indíttatásból fakadt, a tömeges lakásszükséglet megoldására keres minőségileg új technológiai és építészeti megoldást.

Mindkét rendszer megelőzte a házgyári technológia magyarországi elterjesztését, mindkettővel kapcsolatban adósak vagyunk a válasszal: lehetett volna-e megfelelő kísérletek, szellemi és anyagi támogatás mellett gazdaságosabb, egészségesebb és hazai választ találni a lakáskérdés megoldására. Mindkét építési rendszerrel ma is történnek magánerőből a tömeges alkalmazás lehetőségét előkészítő kísérletek.

A szalagház műszaki ismertetésére a szerzőnek kellene egyszer módot nyújtani, ezt az utókor feledékenységéhez járuló hamis mítoszok is indokolják. (Major Máté és Osskó Judit dokumentumkötete – Új építészet, új társadalom. Corvina, Bp. 1981 – a Kiadó bevezető megjegyzése.)

Külön szeretném kiemelni Zalotay építészetének egy jellegzetességét.

Zalotay, akiben rendkívüli tisztánlátás, céltudatosság, keménység van, amikor koncepciójának elméletét fogalmazza, vagy makrostruktúráját, belső összefüggéseit megtervezi, a részletformákat mégis nagy belső ösztönösséggel, expresszivitással hozza létre.

Ugyanez a kettősség jellemzi példaképét, Le Corbusier-t (aki-

12

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

2013 | 2

nek alighanem legérzékenyebb hazai követője), amikor az Unité de l’Habitation tetőfelépítményeit, vagy a ronchampi kápolnát tervezi.

Zalotay esetében erősebbnek érzem e példához viszonyítva a kikerülhetetlen belső kényszert, hogy a formákat minden kötöttségtől, előképtől mentesen, csak a feladat átéléséből teremtse meg. Minthogy ez az erő ösztönös, úgy érzem, erősen feszíti olyankor is, amikor a legnagyobb tudatossággal kívánja makrostruktúráit létrehozni.

Szabadon formált alaprajzai a magyar építészetben szinte egyedülállók, nem egy megfelelően megválasztott szerkezet logikáján belüli „felpuhításról” vagy képlékeny struktúrák követelte képlékeny formálásmódról van szó. Nagyon találó Szegő György megközelítése: Zalotay kővel, földdel, fával valami mély belső harmóniában dolgozik.

A szalagház-lakástípus első szociális megfogalmazása, az „amőbaház” még teljesen egyesítette a nagyszerkezet műszaki igényeinek és a részletformálás ösztönös erejének kettősségét. A tornyokról a „szalagokra” való – nem végleges – áttérés formai dilemmáját Zalotay az ösztönösség diktálta formák háttérbe szorításával próbálta áthidalni a hatvanas évek elején, a legdöntőbb kérdés amúgyis a tartószerkezet technikai megoldása volt.

A szalagház koncepciótól független kisebb munkákon a szerkezeti rend és az eredeti szerkezeti ötletek a leleményes anyaghasználattal párosuló formagazdagsággal szerencsésen ötvöződnek. Zalotay minden munkáját csak saját fő koncepciója szemszögéből volt hajlandó értékelni, ezért kiváló gyakorlati tehetségének sajnos kevés példáját adta.

Svájcban a szalagház-elv újabb rendszerét dolgozta ki, olyan kis súlyú fal- és födémszerkezetet, amely kézi erővel beépíthető, mentesít a

utóirat • post scriptum

Sz a l a g ház , a l a p r a j z

szállítási és emelési költségek alól, valamint szükségtelenné teszi többemeletes épületek esetében is az eddig használt tartószerkezeteket.

Ilyen módszerrel építette meg saját házát, és ennek az építési módnak az elterjesztéséért indította meg legújabb akcióját, sorompóba lépve a svájci hagyományokkal.

In: Magyar Építőművészet 1984/6

I would like to especially focus on a unique feature of Zalotay’s architecture. Possessing an extraordinary clarity, sense of purpose and toughness when phrasing the theory of his concept or projects its macrostructure, the inner correlations, Zalotay still creates the details of forms with a high degree of inner intuitiveness and expressivity.

The same type of duality features his exemplary forerunner, Le Cor-

busier (being most probably his most sensitive follower in Hungary) when designing the roofing of the Unité de l’Habitation or the chapel in Ronchamp. In comparison in Zalotay’s case I have the feeling that the inevitable inner constraint is ever stronger to create forms free from any kind of limitations and prototype only as experiencing the task itself. As this power is instinctive, I feel it also strongly strains him even when he intends to create his macrostructures as consciously as possible. His horizontal plans with free formation are almost unparallelled in Hungarian architecture as they are not the „softened” versions within the logic of a freely chosen structure or a soft form required by soft structures. The approach György Szegő has chosen is a highly appropriate one: Zalotay works with stone, earth and wood in a kind of deeply felt inner harmony.

2013 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

13

Zalotay 80

Z a lo tay - ház , Z i e g e l r i e d.

14

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

2013 | 2

F o t ó : Lu g o s i Lu g o Lá s z ló

utóirat • post scriptum

Modern építészet és asztrológia Modern Architecture and Astrology Ösztönösség és tudatosság Zalotay Elemér építészetében • Instictivity and Consciousness in Zalotay’s Architecture Szöveg / text: Szegő györgy

Nemrégiben módom volt azt a referenciaépületet megismerni, amelyet Zalotay Elemér a svájci Ziegelriedben saját lakóházaként megépített.

Zalotaynak is, az épületnek is – mivel a szalagház építési rendszerét alkotó szerkezet elvén épült – mítosza van. A ház megismerésén kívül ennek a mítosznak bizonyos elemei is gondolkodásra késztettek. Ennek a gondolatsornak azt a címet is adhatnám: „A modernista építész – a szaturnikus embertípus”. Hangsúlyozom, hogy nem konkrétan Zalotayra gondolok, nem horoszkóp készítése a célom, de az asztrológia ismeretanyagából kiindulva pszichológiai következtetésre nyílik lehetőség, amely a modernista építész egy karaktertípusát vázolja. A vázlat (Dr. Pressing Lajos pszichiáter elméletének továbbgondolása) olyan általánosítás, amelynek Zalotay – éppen említett épülete és a heroikus harc révén, amellyel azt létrehozta, és amellyel azt a svájci társadalmi környezettel szemben védi – magasan felette áll.

Zalotay a lovagokhoz hasonlítható, amikor házát építi és védi. De nem Artúr király köréből való, hanem inkább a későbbi, idealista utód: Don Quijote fajtájából. Ő magányos harcos, egymaga építette fel a házát sokévi aszketikus élet termékeként, maga teremtette szűkös anyagi forrásból. Magánya annyira teljes, hogy egy személyben ő a víg fegy-

verhordozó is, az önként vállalt fizikai és adminisztratív gyötrelmeket csak saját humora segít elviselni. Ez a humor szinte mindig ironikus, a legélesebb akkor, ha a nyelvét önmagán köszörüli, a leglíraibb, ha építészeti koncepciójának jövőjéről sző terveket. Zalotaynak az építészet az imádott Dulcinea, háza a hozzá írt költemény. Lovagi küzdelmeire pillantva írom le az alábbi, nem túl vidám hipotézist.

Zalotay építészete olyan fajtájú és fajsúlyú, hogy már küzdelme mitikus jegyei nélkül is az építészet kozmikus jelentésére tereli a figyelmet.

Az építészet mint foglalkozás az ősi asztrológusok szerint a Szaturnusz uralma alá tartozik, mint a többi szakma, melyek szorosan kötődnek az anyaghoz, a földhöz: a sírásó, a földműves, a fazekas, a téglavető, a kútfúró és a szobrász. Kétségtelen, hogy közülük az építészé a leginkább szocializált tevékenység. Ahhoz, hogy építésszé legyünk, a szaturnuszi karakter szükséges, de nem elégséges feltétel. Zalotay a szaturnuszi jellemvonásokból éppen azokkal rendelkezik, amelyek – konkrét és átvitt értelemben – az anyaggal szembeni küzdelemhez és a felette aratott győzelem kivívásához kellenek. Milyen jellemzői vannak általában a szaturnuszi uralomnak? Az asztrológusok és az alkimisták a Szaturnuszt a négy őselem egyikével, a földdel rokonítják: a hidegség, szárazság

Z a lo tay - ház , Z i e g e l r i e d.

2013 | 2

F o t ó : N a g y Bá l i n t, 2 0 1 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

15

Zalotay 80 tulajdonságaival ruházzák fel. A hőmérséklet csökkenése sűrűsödést, összehúzódást jelent, eredménye a megmerevedés, a kristályosodás. Az ember ezeket a folyamatokat leste el a természettől, hogy építőanyagai előállításához felhasználja. A modernista építészet számára ennek a technológiai folyamatnak az elméleti analógiája is döntő: a funkciók anyagba merevedett lenyomatát jelentik és jelképezik, materialista és szakrális értelemben.

A modern építészetnek nemcsak az építész személyét illetően kulcs�szava a struktúra, de a tárgya vonatkozásában is. Elsősorban azokra az új makroszerkezetekre gondolok, amelyek megszületése a modernista építészet talán legnagyobb vívmánya. Az élet állandó változása közepette a struktúra a tartósság, az állandóság biztosítéka, amelyek az asztrológiai hagyományok szerint az alaposság, szorgalom, szívósság, lelkiismeretesség, rendszeresség és rendszeretet révén valósulhatnak meg. A modern építészet kvalitásos alkotói minden bizonnyal ilyen jellemvonásokkal bírnak. Ez eredményezhette, hogy a modern építészet egyre inkább szaturnikussá váló pályáján eddig soha nem látott szerkezetekkel rukkolhattak elő.

A lelki struktúra azonban, mivel elrendez és megszilárdít, egyszersmind el is zárja a cselekvés más útjait: determinál. A lelkileg strukturált személy jövőjét múltja határozza meg. A karma a múltbéli cselekvések bilincsekké váló, a cselekvőre végzetszerűen visszaható következményeit jelenti. A sors végzet szinonimája a következő fontos szaturnikus személyiségjegyhez, a szenvedéshez vezet. Oka elsősorban abból ered, hogy a megszilárdult lelki struktúra összeütközésbe kerül a külső környezet állandó változásaival. Ilyen módon a szaturnikus ember magában hordja a kudarcot, a sorsszerű megpróbáltatást. Merész analógiával feltételezem: a szaturnikus modernista építészet alkotói strukturáltságának és az ebből adódó következményeknek a hatására nem volt képes egyetlen korszak vagy társadalmi berendezkedés emberének sem álta-

lános megelégedésére szolgálni. A szenvedés másik indoka a struktúra korlát jellege. A struktúra szűkíti, végül el is zárhatja saját lehetőségeit.

Az önmagába zártság analógiáját maga a Szaturnusz kínálja sűrűsége, főként gyűrűje révén. A fentiekből szinte kézenfekvő a szaturnikus lélek újabb jellemzője: az izoláció. Önmagunk gyűrűjébe zárva elszigetelődünk a világtól.

Az utolsó, az előbbiekből nagyrészt következő szaturnikus kulcsfogalom: a halál. A Szaturnusz által felállított legnagyobb korlát éppen az időbe-vetettség. A lelki és a materiális struktúrák végül is létrejöttük pillanatában magukban hordják saját elmúlásuk kényszerét. Ez az építésre mint emberi kreativitásra általában is vonatkoztatható. Az építészet korszakai közül legsúlyosabban éppen a modernista építészetre illik az anyaghalál értelmezés, mivel ennek ideológiája meglehetősen vulgáris materializmusra épül, amely a szellemiséget kizárólag a pusztuló anyagba vetítette. Így szükségszerű a modernista építészetnek az a végkifejlete, amely az embert is holt tárgyként kezeli.

Kétségtelen, hogy Zalotay pályája és műve: a szerkezet sok ponton kapcsolható a szaturnikus jegyekhez. Magyarországi küzdelmei a szalagházzal, társadalmi kudarca, majd meghurcoltatása, de kitartása és a próbatétel újabb vállalása Svájcban nagyon is kézenfekvő kapcsolódási pontok. Ha a szaturnuszi jegyeket magyarázatként hagyjuk működni, értelmezhetők a személyes és a művel kapcsolatos konfliktusok, a szenvedés motívuma, a korlátok, az izoláció. Még a halál direkt motívuma is fellelhető – szerencsére csak életveszélyes gleccsersíelések és autocross– mutatványok formájában. Van azonban az elkészült referenciaháznak egy igen fontos eleme, melyet bizonyára egy más bolygó hatásából tudnánk levezetni, bár ez is: struktúra. A tartószerkezetet egy kettős üvegfüggöny öleli körül. A belső többé-kevésbé hagyományos nyílászáróként funkcionál. A külső azonban csak másodlagos funkcionális elem: szélfogó. Elsődlegesen sokkal bonyolultabb lelki szerepe van: Zalotay-

Z a lo tay - ház , Z i e g e l r i e d.

16

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

2013 | 2

F o t ó : Lu g o s i Lu g o Lá s z ló

utóirat • post scriptum nak szüksége van rá. Kézműves jellegű iparművészeti szövevény ez a struktúra, acélkötelekből, rézdomborításokból, kerámia- és faelemekből fonja be a második, külső üvegfalat. Minden négyzetcentiméteréből sugárzik az alkotóerő. Engem nagyon megnyugtatott. Ez Zalotay ébredése saját megmerevedett lelki struktúrájából. Ennek alapján tudok hinni abban, hogy saját házát olyan léptékű épületek követhetik, melyek méltók az eredeti szerkezethez. Álljon itt befejezésül egy szimbolikus, de igaz történet: Zalotay egyszer, egy szép nyárestén végre ott állhatott Ronchamp-ban, a templomkert bejáratánál. Véletlenül került oda, mégis nagy pillanat ígérkezett, nemcsak mert minden oda zarándokló építésznek az, de mert Zalotay Le Corbusier törekvéseinek egyik legbelsőbb lelki rokona. A templomkert újonnan épült, elektromosan gördülő, távirányított vaskapuja éppen az orra előtt teátrálisan becsukódott. Groteszk pillanat volt, már csak azért is, mert a modernista építészet eme szentélye előtt egy akármelyik magyar falusi ház kerítésén is felfedezhető „kvázi-kovácsoltvas” kertkaput hajtott az elektromos motor. Sok laposvas voluta meg spirálba sodort pálcaszelvény. Igen takaros darab. Tudat alatt Zalotay mélyen felháborodhatott, mert azonnal átugrott rajta. Ekkor azonban a semmiből előlépve vagy inkább sántikálva egy Quasimodo küllemű mankós ember állta az útját. Először csak a mankójával suhintott egyet-kettőt Zalotay orra előtt néhány milliméterre, majd a francia nyelvű tiszteletteljes kérés után, mely immár csak a templom külső megtekintésére szorítkozott, szélesen nemet intett, többször élesen a sípjába fújt, és kijelentette, hogy indul a puskájáért. Zalotay, anélkül, hogy a nevezetes kápolnára akár csak egy röpke pillantást vethetett volna, sietve távozott. Lenn a faluban még szeretett volna a plébánostól engedélyt kérni. De az ajtót nyitó apácáktól megtudta, hogy a mankós őr maga a plébános volt. Így járt Zalotay Corbuvel Ronchampban.

In: Magyar Építőművészet 1984/6

Zalotay’s architecture represents a special type and quality: he is able to draw attention to the cosmic meaning of architecture even without the mythical features of his struggle. According to ancient astrologers, architecture as a profession is governed by Saturn just like all those in close association with the material, the earth: grave-diggers, farmers, potters, brickmaker, well-drillers and sculptors. The work of architects is undoubtedly the most socialized one of all of them. To be an architect one needs to have a Saturnial character but this condition is not satisfactory. Zalotay possesses those Saturnial characteristics that are necessary for the struggle with the material and the victory over them – both in the actual and abstract sense. What are the characteristics of Saturn’s reign in general?

Astrologists and alchemists associate Saturn with earth, which is one of the four arch materials: this planet is endowed the features of coldness and dryness. The drop in temperature involves densification and contraction with the result of becoming rigid and crystallized. People learnt about these processes from nature and made use of them when producing building materials. For the Modernist architecture also the theoretical analogy of this technological process is significant: they mean and represent the rigid impressions of functions in the material both in the materialistic and sacred sense. Modern architecture has ’structure’ as its keyword not only in relation to the identity of the architect but also in reference with its object. I mean primarily the new macro-structures the birth of which is probably the greatest achievement of modernist architecture. Among the perpetual changes of life structure stands as a guarantee for endurance and permanence that can be realized by profoundness, diligence, toughness, conscientiousness, regularity and the love of order in line with astrological traditions. The high-quality creators of modernist architecture most probably possess such characteristics. This is what may have resulted in the fact that modernist architecture with its orbit becoming more and more Saturnial could come up with structures unprecedented so far.

Z a lo tay - ház , Z i e g e l r i e d.

2013 | 2

F o t ó : Lu g o s i Lu g o Lá s z ló

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

17

Zalotay 80

Sz a l a g ház , r é s z l e t, 1 9 6 0 - a s é ve k e l e j e

18

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

2013 | 2

Re p r o d u k c i ó : h a j d ú j ó z s e f

utóirat • post scriptum

Ház-simogató Stroking a House Szöveg / text: gerle jános†

Az egyik francia tévétársaság 2002-ben filmet forgatott néhány európai ország általuk kiválasztott épületeiről. Svájcot Zalotay Elemér háza képviselte volna, azonban a svájciak ezen annyira megütköztek, hogy egyrészt sikeresen lebeszélték a forgatócsoportot a forgatásról, másrészt ennek következtében kiújult az évek óta alvó háború Zalotay és ellenfelei között, akik szeretnék eltüntetni a házat a föld színéről.

Ez a második támadás is eredményesen folyik, előbb tavaly év végéig kapott haladékot az építész (aki egyébként a Svájci Építészszövetség tagja) az általa tervezett és épített, ám adósságai fejében a hitelező bankok által értékesített ház elhagyására, a legutóbbi döntés ezt a határidőt tíz hónappal meghosszabbította. Ezt az intézkedést szociális indokok mellett (Zalotay egy önálló életvitelre képtelen embert fogadott be a házába és ad neki otthont hosszú évek óta) az is magyarázza, hogy házát a kanton védett építészeti értéknek minősítette, mióta róla rangos nemzetközi folyóiratok, az alternatív építészettel foglalkozó könyvek közöltek ismertetéseket.

A franciák választását és ugyanakkor a svájci közvélemény, valamint a szomszédok tiltakozását talán a képek megmagyarázzák, de nem árt

ehhez további gondolatokat fűzni, Zalotay neve sem igen ismerős a fiatalabb építésznemzedékek előtt. Az immár közel ötven éve a megaszerkezetekkel foglalkozó építész a hetvenes évek elején hagyta el Magyarországot, miután hiába próbálkozott városléptékű házterveinek elfogadtatásával és megvalósításával. Szellemes szerkezeti újításait, amelyek a nemzetközi gyakorlatnál magasabb, könnyebb, gyorsabban építhető, olcsóbb épületvázakat tettek volna lehetővé, csupán apró, kísérleti építményeken próbálhatta ki, anélkül, hogy tovább tudott volna lépni. Gondolkodását erősen befolyásolta Le Corbusier építészete – nem véletlenül hivatkozott erre címében (Corb plus) a Zalotay életművet a nyolcvanas évek elején ismertető The Architectural Review cikke – mind épületvárosainak tájba illesztésére, mind részletformáira vonatkozóan.

Szombathelyi szputnyikmegfigyelő állomása (1968), amely csak részben készült el, kicsiny méretei ellenére a Corbu késői munkásságára jellemző expresszionista vasbeton építészet legszebb hazai példája. Törekvése a lakásínség megaszerkezetekkel történő megoldására közvetlen rokona volt a nyugat-európai építészeti utópisták és részben a japán metabolisták terveinek. Zalotay híressé vált szalagháza a Duna vonalát

Z a lo tay - ház , Z i e g e l r i e d.

2013 | 2

F o t ó : N a g y Bá l i n t, 2 0 1 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

19

Zalotay 80 kísérte volna négy kilométer hosszúságban, lábakra állítva az erdős táj ban, hogy a lineáris infrastruktúra felett lakók csak a természetet lássák az ablakukból kitekintve. Svájcban készített újabb és újabb terveit sem kísérte a megvalósításhoz elegendő érdeklődés. Egyesült Államokba történt meghívását, hogy egy hatalmas együttes terveit készítse el, a megalázó feltételek miatt visszautasította.

Azonos szerkesztési elveket, újításait felhasználva egyedül saját házát építette fel egy kis faluban, Bern közelében. Építési technológiájával bizonyítani tudta, hogy elképzelései a „make it yourself” lakóházról, valamint a mega szerkezetbe beépíthető lakásról, azaz a „make it yourself felhőkarcolóról” nem utópiák. A könnyű, lécekből összeállított és ös�szefeszített tartószerkezetek egyetlen ember munkájával összerakható házat eredményeztek annak egyedi módon formált sajátosságaival, a ferde üvegfalakkal, a tetőterasszal, a terep adottságainak megfelelően alakított beépítéssel és a természettel való intim kapcsolattal együtt.

Zalotay számára a kétfajta léptékben való gondolkodás természetes egységet képez: a több száz méteres acélváz kompozíciója és a csomópontok formai kialakítása egyformán hangsúlyos a tervein. Elkészülte után azonnal nekilátott saját házának a természetes környezettel történő, számára oly fontos egybeolvasztására. Alkotó energiáit megosztotta a konstrukcióinak továbbfejlesztett, új környezeti szituációkba illesztett megoldásai és a házát gazdagító részletek megformálása között. (Közben építészeti irodákban dolgozott, hiszen meg is kellett élnie, de anélkül, hogy tehetségére igényt tartottak volna.) Folyamatosan készültek tehát a hatalmas méretű rajzok, kiadványok, felhívások, amelyeket folyóiratoknak, építési vállalkozóknak, potenciális befektetőknek küldött – és küld – szét, és házának egyszerű, racionális szerkezeteit egyre jobban elborították a talált tárgyakból: kavicsokból, építési hulladékokból, kötelekből, drótokból szobrászi igényességgel alakított részletek. Ezek

jelentős része konkrét funkciót tölt be a lakásban, de az ornamentika és a használati tárgy között semmiféle határ nem létezik a számára, míg a tetőterasz csigalépcsője fokozatosan használaton kívül került, raktári állványként belepték a növények, amelyekkel együtt élő szoborrá alakult át, a házon kívül egy olyan szobor jött létre, amely alkalmas rá, hogy fölmászva rajta a tetőre lehessen jutni.

Fokozatosan oldódott a különbség a kint és bent között, Zalotay a ház környezetét is gondosan, de elsősorban a természet saját eszközeivel formálta át, és a létrejött eredményt házából az üvegfalakon át úgy lehet látni, mintha a szemlélő egy egységes külső-belső térben volna.

Ezt a hatást fokozza a rejtett világítás rendszere, amely este valóban eltünteti az üvegfalat, a házon belüli egyre több növény pedig megteremti a reális átmenetet. Az esetlegességet érzékeltető, ám gonddal megoldott enteriőr részletek úgy töltik be a ház belső tereit, hogy a szerkezet és részletforma közötti különbség is megszűnik, ahogy egyetlen ornamentált szerkezetté, szoborként megformált térré alakul a ház.

Aki ismeri a svájci pedantériát, a polgári ízlés szabályaihoz, a társadalmi elvárásokhoz történő igazodás normáit, nem csodálkozhat a civilizált viselkedés normáit felrúgó tiltakozáson, ami időnként megnyilvánult a szabadság eme elviselhetetlen mértékű burjánzása láttán. Nyilván éppen ugyanez keltette fel a francia érdeklődést, a minden újszerűségük mellett is mélyen a svájci talajban gyökerező minimalisták munkái már túlságosan ismertek, a Zalotay-ház merőben másfajta világot tár fel, olyat, amilyen talán a legjobban hiányzik a mindennapjainkból.

Melyik művész ne irigyelne egy alkotást, amely egy élet munkájával készül folyamatosan, amelyet az alkotó saját maga számára, minden kényszertől, befolyástól mentesen hoz létre? Mi más volna az ősképe minden lakberendezési törekvésnek, mint hogy az ember a maga legsajátabb képére formálja a környezetét? Mi volna időszerűbb építészeti

Z a lo tay - ház , Z i e g e l r i e d.

20

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

2013 | 2

F o t ó : N a g y Bá l i n t, 2 0 1 2

utóirat • post scriptum gondolat, mint a külső és belső tér tökéletes harmóniája, amelyben a mesterséges elemek, a szerkezet feloldódik egy természetet utánzó folyamatban létrejövő formavilágban?

A bemutatott ház a spontán alkotó folyamat révén válik példa értékűvé, amely ezúttal egy tudatos, képzett és nemzetközi rangú építész fantáziavilágából bontakozott ki.

In: Új Magyar Építőművészet 2003/2

In 2002 a French broadcasting company shot a film about buildings of certain European countries selected by themselves. Switzerland would have been represented by the house designed by Elemér Zalotay, but the Swiss were so much astonished at this choice that they managed to talk the team out of shooting, which in turn reignited the conflict between Zalotay and his enemies intending to wipe out the house completely which had been left off for years. This second attack is still going on with success: the architect (who is otherwise a member of the Chamber of Swiss Architects) was given a deadline till the end of last year to leave the house he designed and built himself, but which had been marketed by the crediting banks due to his debts, but the most recent decision prolonged this deadline by ten months. Besides social reasons this measure is also explained by the fact that the house has been rated by the state of Switzerland as an architectural value to be protected after prestigious international periodicals and specialist books on alternative architecture had published reviews about it.

Although he has been specialized in megastructures for almost 50 years now, Zalotay’s name is not really familiar for the younger generations of architects. He left Hungary in the 1970s after having tried in vain to have his house designs of urban scale approved and realized here.

Z a lo tay - ház , Z i e g e l r i e d.

2013 | 2

F o t ó : N a g y Bá l i n t, 2 0 1 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

21

Zalotay 80

Sz p u t n y i k m e g f i g y e lő - á l lo m á s , Sz o m b at he ly, 1 9 6 8 , 1 9 7 3 .

22

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

2013 | 2

F o t ó : z s i t va t i b o r

utóirat • post scriptum

Talált tárgy föld és ég között Object Found between Earth and Sky Szöveg / text: U. NAGY GÁBOR

Előadásom címe egy 2000-ben az Őrségben és a Felvidéken megrendezett kétnapos Mesteriskolás látogatáskor keletkezett, amit megelőzött találkozásom ezzel az épülettel körülbelül 1990-ben. Lőrinczi Zsuzsa kért meg, hogy a készülő vidéki építészeti kalauzhoz fotózzam le neki a szombathelyi szputnyikmegfigyelő állomást, és én elmentem megkeresni az épületet. Korábban már egyszer láttam és csináltam róla egy fotósorozatot. Ez a találkozás annyira megindított, hogy a Vasiterv tervtárában utánakerestem a terveknek. Előkerültek azok az építészeti dokumentációk, melyek itt a falon is szerepelnek, illetve statikai tervek, olyan őrületes vasalási tervek erről az épületről, amiből aztán rendeztem ott Felsőszolnokon egy kiállítást, a Mesteriskola – nem emlékszem pontosan, hányadik – ciklusának. Ennek a kiállításnak volt a címe: Talált tárgy föld és ég között. Ez a cím nyilván érvényes a történeten túl a mai napig, hogy a „föld és ég között” azóta is foglalkoztat. A 2005-ös N&n galéria-beli kiállításon – amit én nyithattam meg – tulajdonképpen ott is valahol ezzel a dologgal volt nagyon szenvedélyes, érzelmi kapcsolatom, ami Zalotay lelki személyiségbeli és építészetének spirituális része. Ennek az épületnek egy viszonylag tárgyilagos bemutatását szeretném most elkövetni.

Az első dokumentum 1967. május 10-én keletkezett. A levél szerzője a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, címzettje a Vas Megyei Tanácsi Tervező Iroda. A levél arról szól, hogy megrendelünk a Vas Megyei Tervező Irodától egy darab szputnyikmegfigyelő állomást. Leírva, hogy kérjük – ez május 10-én keletkezett –, hogy a kiviteli terveket legyenek szívesek augusztus nem tudom meddig leszállítani. Szerintem hihetetlen szép ez a történet, teljesen valóságos ügymeneti eljárás ezekkel a levelekkel.

Tulajdonképpen ez az, amiről szó van.

Keletkezett egy megrendelés május 10-én. Az előzménye ennek az, hogy 1957-ben Magyarország csatlakozott az Interkozmosznak ahhoz a programjához, amit úgy hívtak, hogy Interprogram. Ez a szovjetek és az amerikaiak által felbocsátott műholdaknak a földi megfigyelését je-

lentette. Ez a szocialista tömbben több száz, illetve ezer fölötti megfigyelő helyet jelentett. A szombathelyi szputnyikmegfigyelő sorszáma az 1112-es számú szputnyikmegfigyelő-állomás, amit az Interprogram keretében építtettek. Tehát megtörtént a megrendelés. Nagyon érdekes, hogy maga a megrendelő a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, a megrendelés aláírója pedig az a Szentléleki Tihamér régész, akinek se a szputnyikokhoz, se a csillagászathoz, se a többi egyébhez semmi köze nem volt. Valahogyan a Magyar Tudományos Akadémia erre vonatkozó szakhivatalán keresztül a szombathelyi múzeum igazgatósághoz került az ügy, és ő volt az, aki elindította ezt a folyamatot.

A következő levél több mint két héttel későbbi, ebben a Vasiterv válaszolt a Vas Megyei Múzeum Igazgatóságának, hogy köszönettel vették a megrendelést, elfogadják. A határidőt részben tudják tartani. Bizonyos kiszolgáló épületrészek elkészültének határidejét viszont egy későbbi időpontban, valamikor a következő év elejére jelölik meg.

A következő dokumentum egy jegyzőkönyv, amit a Vas Megyei Beruházási Irodánál vettek föl, ahol már jelen van Zalotay Elemér mint a Vas Megyei Tanács tervezői által megbízott tervező, és mindazok, akik ennek bonyolításában részt vesznek. A dátum július 27-e, tehát már egészen közel vagyunk az első levélben megcélzott határidőhöz, e bizonyos augusztusihoz. A jegyzőkönyv tulajdonképpen arról szól, hogy a tervező bemutatta az előterveket, és ezt beruházók és a jelenlévők nyugtázták.

Ha az ember építészként belegondol, hogy röpke három, három és fél hónap leforgása alatt egy ilyen épület kiviteliterv-engedélyéről szó sem volt! Tehát a kiviteli terv elkészülése átfut ezen a többszereplős hivatali kapcsolatrendszeren. Mennyire abszurdak azok a mondatok, amelyek ezekben a jegyzőkönyvekben, levelekben szerepelnek, ahhoz képest, hogy miről van bennük szó! Senki nem foglalkozik ennek a milyenségével, a minőségével. A lényeg az, hogy kell produkálni egy darab szputnyikmegfigyelő-állomást Szombathelyen, egy adott telken.

A következő jegyzőkönyv a Vas Megyei Tanács Tervező Irodában zaj-

D o k u m e n t u m o k a Va s Me g y e i Lev é ltá r b ó l , 1 9 6 7

2013 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

23

Zalotay 80

Sz p u t n y i k m e g f i g y e lő - á l lo m á s , Sz o m b at he ly, 1 9 6 8 , 1 9 7 3 .

24

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

2013 | 2

F o t ó : U. N a g y Gá b o r

utóirat • post scriptum lik, tulajdonképpen egy tervismertetés. 1967. augusztus 1-i, és pedig egy kísérőlevél, amiben, ha nem is a komplett tervdokumentációt, de tulajdonképpen az előterveket, magyarul azokat a terveket ismertetik, amiket már a kivitelező is megkap. A Vasiterv leszállítja megbízójának hat példányban. Ez augusztus havi, nincs rajta pontos napi dátum, így nem teljesen beazonosítható. Viszont beazonosítható egy újabb jegyzőkönyv, amiben már a kivitelező reagál a tervekre és közli, hogy x folyóméter közműfejlesztést és nem tudom hány négyzetméter felvonulási terület kialakítását kell majd figyelembe venni az építés során. Ennek 1967. augusztus 12-e a dátuma. Az aláíró lapon, ami a kiviteli terv dokumentációjának kísérőlapja, az építész tervező és a költségvetés aláírója Zalotay Elemér.

Egy következő nagyon fontos szereplő ebben a dologban Dr. Pakner László. Dr. Pakner László – Czeiner Gábortól tudom – a Vasiterv statikus tervezője volt, aki a korábbi, ha jól emlékszem, még a Horthy-hadseregben betöltött tiszti rangja miatt is deklasszált elemként volt része ennek a tervezői kollektívának. Nagyon érdekes ennek az izgalmas partnernek a kiválasztása Zalotay részéről. Pakner zseniális statikus. Ha látnák ennek az épületnek a statikai terveit, amiket nyilvánvalóan még ún. gyalogos módszerrel számoltak és rajzoltak végig! Közel sem voltak azok a lehetőségek, azok a segítő apparátusok, amik ma rendelkezésre állnak. Gyönyörű dolgokról van szó, de erről majd a későbbiekben.

Tehát ez a tervdokumentáció kísérőlevele, ez az építészeti műleírása a kiviteli terv dokumentációnak, ami gyakorlatilag két mondatban arról szól, hogy az épület építészeti kialakítása egy az egyben azonos, és megfelel ennek a nyers vasbeton szerkezetnek a kialakítására. A statikai műleírás egy kicsit bővebb, két oldalban gyakorlatilag szépen végigmegy az épület elemein. Megemlíti ezt a bizonyos csövet, amiben leírja, hogy a cső hogy kapcsolódik a többi elemhez. Beszél az alapozásról is, arról, hogy alapgödör került kiemelésre. Ebbe az egy alapgödörbe egymástól elválasztva épül az a csonkagúla alakú műszerpodeszt, aminek a tetejére bekerült a kamera. A mostani obszervatórium munkatársa mesélte, hogy a körülbelül mosógép nagyságú kamerát egy év múlva elvitték, mert akkor már a műholdak egymást figyelték. Az egész építmény nagyjából egy év alatt aktualitását vesztette.

Pakner részletesen leírja, mi hogyan működik: van a műszerpodeszt, ettől teljesen elválasztva két nagy főtartó, amik szintén szekrénytartók, ezek hordoznak két nagy konzolt és a kon-

zolokon lóg ez meg az. Többek között az egyik konzolon lóg ez az óriási cső. Leírja, hogy ezt hogyan kell zsaluzni és milyen konzisztenciájú a beton. Ez le van írva ezen a két oldalon.

A képekről leolvasható az épület expresszivitása, belső dinamikája.

Látjuk, hogy középen van a csonka gúla, ez az összes többitől teljesen független szerkezet. A függetlenség Zalotaynál mindig 3 cm rést jelent.

Tehát korrekten 3 cm-re van eltartva a két konzol elem az azok által hordott gyűrűtől, de ugyanezek az eltartások több helyen is megjelennek.

Tehát van a két konzol elem és hátul megjelenik a cső.

A hátsó épület szintén Zalotay közreműködésével terveződött, de akkor épült meg, mikor Zalotay már nem volt Szombathelyen. Sőt elképzelhető, hogy már Magyarországon sem. Nem tudom a pontos dátumát, valaki 1973-ra datálja ennek az elkészültét, valaki 1972-re. Tehát nagy valószínűséggel Zalotay vagy Tapolcán, vagy már Svájcban volt.

A képeken jól látni, hogy maga a műszerpodeszt tulajdonképpen egy csonka gúla. Jobbra-balra van két, különbözőképpen megformált rész – ennek nyilván oka is van, bár ha az ember szobrászatról vagy efféle plasztikai dologról beszél, akkor az ok nem feltétlenül racionális, de mindenesetre dinamikus és valamiféle egyensúlykeresést jelent. Az egész épület, az egész történet tulajdonképpen feszültségről és egyensúlyról szól, de valahol szerintem az egész Zalotay személyiség és életmű is.

Tehát ezek az elemek. A tető a két konzol elembe besüllyedő, gyönyörűen kialakított sínen tud szétcsúszni, nyilvánvalóan valahol ott van a műszer maga. A cső változó keresztmetszetű, tulajdonképpen egy gerendaként működik. Az egyik fele a földre támaszkodik. A másik fele pedig a nyugati konzolon, illetve szekrénylábon logó konzolon vagy támaszkodó konzolon lóg, függesztve van. Elképesztően gyönyörű spirál vasakkal van belekötve a cső vasalása a konzol elemébe, nagyon szép mozdulat tartja.

A konzolláb, amin a cső függ, szépen aláfordul ennek a csőnek. Nem akarom elemezni a dolgot, rengeteg olvasata lehet. Tehát beleolvasható ebbe a dologba az is, hogy itt valami egészen izgalmas organikus és a fene tudja még milyen… mintha óriások lennének az elemek között.

Hihetetlenül atektonikus az egész, ugyanakkor gyönyörűen, racionálisan épült fel. Van egy racionális mese, hogy miért kell ennek az egésznek így lennie, azért, hogy az a bizonyos kütyü, ami bekerült a fenti podesztbe, semmiféle rezgést ne kapjon. De eközben az egész köré valami egészen más mese szövődik, és az elég szép számú szereplő csapat, akiennek az egésznek létrehozásán, hihetetlen rövid idő alatt fáradozik,

D o k u m e n t u m o k a Va s Me g y e i Lev é ltá r b ó l , 1 9 6 7

2013 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

25

Zalotay 80

Sz p u t n y i k m e g f i g y e lő - á l lo m á s , Sz o m b at he ly, 1 9 6 8 , 1 9 7 3 .

26

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

2013 | 2

F o t ó : U. N a g y Gá b o r

utóirat • post scriptum semmit nem foglalkozik ennek a mese részével, hanem csak és kizárólag egyetlenegy dologgal: kérünk egy darab szputnyikmegfigyelő állomást.

Megjelenik egy újabb elem, egy konzol lépcső, ami tulajdonképpen a két nagy konzolláb közötti, változó keresztmetszetű gerendáról lóg le.

Nem akárhogyan, úgy, hogy 3 cm-re el van tartva a cső végétől. Ezen a csövön lehet fölvinni a bizonyos kamerát, illetve tud fölmenni az a valaki, akinek ott bármiféle dolga lehet a kamerával. Nyilvánvalóan semmi ésszerű magyarázata nincs a dolognak, de megjelenik ez a gyönyörű konzol, ami ráadásul túl is szalad, mert ki kell, hogy fejezze magát, és nemhogy a konzol, de még a konzolnak a lépcsőpihenő és a lépcső elemek is részei. A fölérkező lépcsőpihenő déli nézetén látjuk, hogy a konzolos lépcsőn lehet elérni azt a kis bebújó nyílást, ahonnan be tudunk jutni a műszerpodesztre, a tető alá. A nyugati konzolláb tesz egy gyönyörű gesztust magára a csőre. Ez a másik másképp viselkedik, másképp is hajlik. A lépcső a változó keresztmetszetű gerendáról lenyúló konzol része. Maguk a lépcsőfokok is mint kis önálló konzolok működnek.

Az alulnézeten ugyanúgy megjelenik ez a 3 cm-es eltartás, megtörik a műszerpodeszt csonka gúlája. Viszonylag vékony falú szerkezetekről van szó. Nem véletlen, hogy ez az épület lett a főszereplője a 2011-es látszóbeton konferenciának, ami elég érdekes, mert közel 45 év telt el azóta, és lehet, hogy azóta se tudunk olyan sok mindent felhozni látszóbeton témában. Ez mindenesetre emblematikus épület. Nem látunk bele a testek belsejébe, de viszonylag vékony szerkezeti falú, nem tömör szekrény elemek. Azoknak a bizonyos plasztikai motívumoknak a lábakon, amit Czeiner Gábor említ, ezek szerint rendkívül személyes a története. Zalotay szerette volna beépíteni ide azokat a képeket, és így ös�szeforrasztani a szalagház történetét ezzel a más indíttatású történettel.

Amikor megépült maga a csillagvizsgáló, tehát a kupolás épület, volt egy olyan előtere, ami ha most készül, akkor is teljesen naprakész. Ez egy üvegdoboz. Bementünk a lécburkolatos ajtón, egy előtérbe, onnan vis�szatértünk egy kis üvegdobozba, ahonnan indult a vasbeton lépcső. Ez az üvegdoboz 20 cm-re lebegett a földtől. Önmagában is úgy körülbelül egy 1.8-2 m-es konzolszerkezet. Maga az üveg benne természetesen keret nélküli üvegszerkezet, fa lamellákkal. Ezt sajnos valamiféle hihetetlen brutális felújítás következtében elsöpörték úgy, ahogy van, és valami egész ostoba bejáratot kerítettek az épületnek.

Még néhány mondat ezzel kapcsolatban: hoztam egy idézet a Le Corbusier Modulor című könyvéből: „A matematika tudománya az a mester-

mű, amit az ember azért talált ki, hogy megértse a világ mindenségét.

Megtaláljuk benne az abszolútot és a végtelent, a megfoghatót és a megfoghatatlant. Falak emelkednek, amelyek előtt többször eredménytelenül elmehetünk, esetenként találunk egy kaput, kinyitjuk, belépünk, és egy ismeretlen helyen találjuk magunkat, ott, ahol az istenek laknak, ott, ahol a nagy rendszerek kulcsai vannak. Ezek a csodák kapui. Ha egy ilyen kaput elérünk, már nem az ember cselekszik, a mindenség az, melyet az ember ezen vagy azon, de megérint, és szeme előtt bomlanak ki fényesen határtalan lehetőségek csoda-szőnyegei.”

Corbusier költő is volt, ezt tudjuk. Gyönyörű a mondat. Nekem valami ilyesmit jelent ez a szputnyikmegfigyelő. Megmagyarázhatatlan és talán nem is teljesen megfejthető, de igazából folyamatosan átélhető és folyamatosan élvezhető erőforrás, valahol a föld és az ég között.

Végeredményben valamiféle emlékmű: nem egy személy emlékműve, hanem egy olyan belső energiáé és indíttatásé, amivel Zalotay egész élete során a mai napig rendelkezik, és a mai napig sugározza és rajzolja bele ezekbe a gyönyörű munkákba.

Meeting the local observatory for earth satellites in Szombathely moved me so deeply that I looked up its designs in the archives of Vasiterv. I came upon the architectural documentations of this building that are also displayed here on the walls, including those of statics and the craziest fittings, which I used for an exhibition in Felsőszolnok later on for a module of the Master School with the title An Object Found Between the Earth and the Sky. This „between the earth and the sky” has kept me interested ever since. The exhibition in N&n Gallery in 2005 – which I had the honour to open myself – had a very passionate emotional appeal to me then, which is a sort of spiritual part of Zalotay’s soul, character and architecture. I intend to make a relatively objective presentation of this building.

The very first document was dated on May 10th, 1967. This letter was written by the Management of the Museums in Vas County, and it was addressed to the Office of Designs’ of the Council in Vas County. It is about a commission to design 1 item of an observatory of earth satellites. It documents that the designs of execution are requested to be submitted by a certain deadline in August. It is an unbelievably nice story, a complete and realistic procedure of handling things.

D o k u m e n t u m o k a Va s Me g y e i Lev é ltá r b ó l , 1 9 6 7

2013 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

27

Zalotay 80

Z a lo tay E l e m é r : Me g a s t r u k t ú r a , 1 9 9 6

28

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

2013 | 2

Re p r o d u k c i ó : h a j d ú j ó z s e f

utóirat • post scriptum

Zalotay-legendárium Zalotay Legends avagy a szabadlelkű építés végtelen szorongása • The Endless Distress of Building with Free Spirit Szöveg / text: Mújdricza Péter

„Miért félnék a rúgó lábak közt csukafejeseim során, mikor csak a támaszkodó lábnak fájnak a rúgások? - Repülés közben nem érzi az ember!”

(Hidegkuti Nándor) A fáma szerint egy hatvanas évekbeli budapesti tervpályázaton Zalotay műleírása azzal kezdődött volna, hogy a Gellért-hegy megmarad... „Ja, az a pasas – hallhatjuk még ma is pesti kávéházakban –, aki felhőnek támasztotta a létrát a szalagházzal... több millió embert akart bezsúfolni egyetlen épületbe!” A másik véglet: „Zalotay tehetségesebb volt, mint Makovecz, csak nem hagyták érvényesülni!” Mert Zalotaynak Magyarországon ma is legendája van. És nem tudom, volt-e már Budapesten a harmadik évezred globális (város)architektúrájára provokatívabban reagáló, végleteiben elgondolkodtatóbb kiállítás, mint Zalotay Elemér építészé. Az anyagot 2005. november 9. és 28. között tekinthettük meg a Hajós utcában, az N&n galériában, ebben a feszített arányú, nagyon egyszerű eszközökkel kezelt, dongaboltozatos, földalatti kiállítótérben. A tér hossztengelyében, térdmagasságban megépített, hosszú asztalon, üveg alá helyezve, és az összes falfelületen tanulmányozhatta Zalotay munkáit a látogató. Szabadkézzel, grafitceruzával, színes ceruzával, golyóstollal és tussal rajzolt vázlatok, vonalzókkal szerkesztett tervrajzok, zöld színű, milliméteres kockás papírokon, jegyzetfüzetlapokon, skicc-, szerkesztő- és bőrpauszokon stb., megannyi lenyűgöző meditációs objektum. Gyönyörűen kivitelezett modell – egy magasház megastruktúrájáról. Továbbá fehér-fekete és színes épület-

fotók, és a világ összes számottevő építészeti folyóiratában, valamint a mindenkori lokális és világsajtóban közölt dokumentumok Zalotay megépült és megépítetlen műveiről. A pincetér lejárattal szemközti szakaszán zömmel a megvalósult kisebb házak, az átellenes oldalon a megvalósítatlan nagy projektek szerepeltek. A kiállítótér végfalai előtt egy-egy videón Kovács András filmrendező Zalotayról, illetve Zalotayval készített filmjei (Ma vagy holnap, A nehéz emberek ma) peregtek. A pincegaléria súlypontjában, kvázi a leérkezés vonzásában lévő szemközti falon bemutató szövegek, és szinte befogadhatatlan mennyiségű cikk, levelezés, riport – túlnyomórészt az annyit vitatott szalagház kálváriájának dokumentumai. A szalagház-ügy nagyban hozzájárult az építész hazai ellehetetlenüléséhez, majd 1973-as svájci emigrációjához.

Zalotay nem épített sokat, mert nem építhetett, de Magyarországon fellelhető összes művét mielőbb műemléki védettség alá illene helyezni.

A szombathelyi szputnyikfigyelő állomást 1968-ból, a sárvári bőrdíszműtelephelyet és a bajti mezőgazdasági épületet 1966-ból. Letapogatható e korai munkákon Le Corbusier expresszív, szobrászi formavilága, ám a szputnyikfigyelő tömegalakítása láttán Dalí erőteljes szürreális gesztusaira is gondolok. Pontosabban A polgárháború előérzete című képén arra a nagy, lendületesen „gamósodó”, szálkásan antropomorf, felnagyítottan torz végtagra, mely annyira uralja a festményt. Részleteiben is nyomon követhetőek a Böröcz Imre statikussal közösen átgondolt szalagháznak, ennek a Dunával párhuzamosan, negyven emelet magasan és másfél kilométer hosszan a Pilisben elképzelt megaépületnek a tervei.

Z a lo tay E l e m é r : A m a r g i t s z i g e t i pa r k e l l e n p ó lu s a , 1 9 9 5

2013 | 2

Re p r o d u k c i ó : h a j d ú j ó z s e f

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

29

Zalotay 80 Mire is törekedett Zalotay? A szó legszorosabb értelmében komolyan vette a huszadik századi korai modern építészetnek azt a mélységesen humánus, ős-szociális indíttatását, hogy a lehető legkevesebb anyagból, a legolcsóbban, egészséges, napos, világos, kedvezően tájolt, lenyűgöző panorámájú lakást biztosítsunk a földkerekség minden emberének, a kor legmagasabb technikai színvonalán. Le Corbusier „függőleges zöldvárosát”, valamint annak lakógép-szerű eltárgyiasulását, a nevezetes marseille-i lakótömböt végletekig továbbgondolva, elképzeléseit 1962ben az Interbuild hasábjain Corb plus című tanulmányában is publikálta. Ráadásul a kora-kádári kurzus „szocialistának” nevezett társadalmi, politikai és gazdasági „alapelveivel”, fennen lobogtatott szólamaival is hátborzongatóan demokratikus összhangban. Mert Zalotay Le Corbusier-re és az ős-szocialista Charles Fourier-re támaszkodó eszmefuttatása annyira kristálytiszta, világos és egyszerű volt, hogy arra bizony – hatalmi hüledezés ide, össznépi csodálkozás oda – nemigen lehetett mit lépni.

Még akkor sem, ha valakinek eszébe ötlött volna a fantasztikumokra oly érzékeny Jules Verne elementáris viszolygása az „elgépiesedést” jelképező több kilométeres szalagház-kolosszusok városutópiáiról, miképp azt Az amerikai újságíró egy napja 2889-ben című könyvében is olvashatjuk.

Amennyiben valaki nem emlékezett volna gyerekkori Verne-élményeire, elképzelhetett egy komolyabb orkánt (a Magas-Tátra erdeit napjainkban tarolta ehhez hasonló a Kárpátok karéjában), amely egy, a Dunával paralel elgondolt paraméterekkel rendelkező szalagház esetén cirka ötszázezer m2 összefüggő szélvitorlát jelentene! Mi történik ott, ahol egy ekkora felületbe belekap egy többszáz kilométeres sebességgel vágtató hurrikán? Vagy a hatvanas-hetvenes évek hidegháborús viszonyait mérlegelve volt/lett volna feltehető a kérdés: egyetlen megacélpont, netán sok szerényebb méretű alacsonyabb nyújtana-e nagyobb túlélési esélyt egy interkontinentális rakétatámadás ellen? A városok formáját minden korban alapvetően meghatározták a védhetőség szempontjai, még ha ez a hidrogénbomba bevethetősége óta eleve illuzórikus. Ám ez az illúzió a leonardói álom, a repülés valóra váltásával vette kezdetét. Az ember repülésével, mely Várkonyi Nándor kételyeivel élve legalább annyira problematikus, mint amikor a hal közeget váltana, hogy meghódítsa a szárazföldet. A biológiában „megszaladásnak” hívják azt az önveszélyes

Z a lo tay E l e m é r : Me g a s t r u k t ú r a , 1 9 9 5

Me g a s t r u k t ú r a , m a k e t t ( k é s z í t e t t e Z a lo tay E l e m é r ) F o t ó : z s i t va t i b o r

30

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

jelenséget, amelyet mára az emberiség a technika minden határon túl történő burjánzásával, már-már vallásos mámorával él át, és amely mámor jószerével az emberiség kipusztulásával fenyeget. Megostromolni az eget, az égieket, tornyok és repülő bábelek segítségével. És a késő újkor józansága, kiábrándulása a technika valláspótlékként használt kábítószeréből, szintén elérkezett. Paul Virilio fejtette ki, minden új technikai találmány egyben új baleset, új Gólem „feltalálása” is. Ismételten globális dilemmához jutottunk: miképpen is viszonyuljunk a technikához, miközben ránk borul a Gólem?

Ugyanakkor a bolygó építészetében a második világháborút követő tendenciák mintha mégis Zalotay Elemér terveit igazolnák – elméletben és a mindennapi gyakorlatban. Gondoljunk akár – Meggyesi Tamás A 20. század urbanisztikájának útvesztői című, frissen megjelent könyve segítségével – Le Corbusier „vertikális városán” túl Paul Maymont árboc- és függesztett kábelháló szerkezetű sátorvárosára, az „Új Saint-Michelre”, a magyar származású Yona Friedman, vagy a szintén magyar David Georges Emerich felhőváros-struktúráira, melyeket 1999-2000 fordulóján a Műcsarnokban rendezett FRAC Centre kiállítás „Szerkezetek & Hálózatok” hívószavas stációjában csodálhattunk meg. Képzeljük magunk elé Walter Jonas gigantikus tölcsérház-triászát, a japán metabolistákat, Kurokawa hatalmas, csavart tornyokból építkező struktúráit, Arata Isozaki metabolikus városát, Kenzo Tange megastruktúráit, amelyek az úthálózatok felett felnagyított A-betűkként sorolódnának. Ez utóbbi gondolat a magyar Sámsondi Kiss Béla terveire (is) rímelne a lineáris városról, de igazán Doxiadis kontinensnyi méreteket behálózó Ökumenopoliszában teljesedne ki. Vagy tekintsünk Sir Norman Foster londoni, Jean Nouvel barcelonai, függőlegesen a városba, mint meta-hamutartóba (Hirosima és Nagaszaki után szabadon) elnyomott óriási szivarjaira. Vessünk egy röpke pillantást a viharosan „amerikanizálódó” ázsiai kis- és nagytigrisek vertikális városfejlesztő praxisára. Ahol a toronystruktúrák elhelyezésekor a feng-shui négyezer éves település-gyógyító gyakorlatát nagyvárosi akupunktúraként alkalmazzák, Szingapúrban és számos belföldi kínai metropoliszban egyaránt. És érdemes tanulmányoznunk az indiai – euroat lanti sztárkollégáinál kevésbé zajos – Charles Correát, akinek Mumbaiban (Bombay) megépített toronyháza Le Corbusier minden elméleti és valós „verti-

2013 | 2

utóirat • post scriptum kális koncepcióját” meghaladja. Nem a méretek, de a minőség, a téri struktúra és variabili-tás átgondoltsága tekintetében. Amíg Corbu Unité d’habitation-jában mindössze néhány lakásváltozattal dolgozott, Correa mumbai-i magasháza az ősi ázsiai írásjegyek kvázi családi, „rokoni struktúráira” támaszkodva, minimum féltucatnyi többszintes lakásvariációból építkezett, a széljárás, a természetes szellőzés, a vízelvezetés és hasznosítás, valamint a napjárás ősi törvényeinek engedelmeskedve. Ezek az ökológiai formaalakító impulzusok az épületek tömegében, homlokzati játékában is – kvázi több ezeréves modernitással – megjelennek.

Itt emlékezzünk meg a New York-i World Trade Center ikertornyainak lerombolásáról – némiképp Paul Virilio intelmeire is utalva a (repülési és építési) technika gólemszerűségéről – és az azt követő építészeti tervpályázatról. Talán a menedzsment elégtelensége miatt nem szerepeltek a meghívottak közt olyan építész és gondolkodó világnagyságok, mint az imént citált indiai Charles Correa vagy a svájci-magyar Elemér Zalotay?

Csak halkan jegyzem meg, bár őszinte elismerésem a kiváló Daniel Libeskind díjnyertes pályamunkája előtt, mérlegelés tárgya lehetne, hogy Zalotay Elemér N&n galériában is bemutatott, amúgy szintén a Manhattan szívébe képzelt, függőleges parkja a harmadik évezred globális ökológiai és városfejlesztési dilemmáira érzékenyebben és előremutatóbban reagálna-e? Mert Zalotay megastruktúráinál, a Böröcz Imre statikusmérnökkel közösen elképzelt szalagház szerkezete és a többi toronyprojekt esetében is túlnyomórészt húzott elemekből épülne a tartórendszer, a fa természetes modellje nyomán. A fa levelei sohasem sérülnek, mert engednek a vihar erejének, és ha a fatörzs ki nem csavarodik, a fa „teljes szerkezete” túléli. Jóllehet igaz, hogy a döntően húzott elemekkel operáló magasházak biztonságosabbak a nyomott szerkezetűeknél – a dilemma ismét ugyanaz, mint a szalagház esetében –, vajon egy Manhattan felett elhúzó, több száz kilométerrel pörgő hurrikán, amely évszázados fák törzsét is kitekerné, mennyire kímélné a Zalotay-Böröcz-féle megastruktúrákat? Talán az egész történet megint arról szól: Ember, szállj le a fáról? „Imádkozzunk a Kunstwollenért!” (Németh Lajos) „...avagy, aki légvárakat épít, ne sajnálja a téglát.”

Hogy miért jutott eszembe Zalotay Elemér budapesti kiállításán járva a Fülep-tanítvány Németh Lajos fohásza a Kunstwollenért (hozzávetőleges magyar fordításban a „művészet-akaratért”), ahhoz kicsit távolabbról kell kezdenem. Nem sokkal a New York-i toronypáros összeomlása előtt, 2001 derekán látott napvilágot Magyarországon Miklóssy Endre Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél című esszékötete. A könyv címe Arany János Toldijából való, s a hazai és egyetemes kultúra olyan építőiről, nagy tanítóiról szól, akiket megölt, világgá vagy magányba száműzött a sztálinista diktatúra, akik körül nem alakultak ki, mert nem alakulhattak ki iskolák, akik – Kőszegi Lajos író-filozófust idézve – „... némává váltak az újsüket nemzedék számára”. E nagy tanítók, mesterek egyike Fülep Lajos is, aki – többek között – a Lechner utáni korok építőművészetének haláláról írt: „Azelőtt évtizedeken át keményen kellett dolgoznia a művésznek, mielőtt elkezdték magyarázni. Ma az első próbálkozások nemcsak a nyilvánosság elé kerülnek, de velük együtt a magyarázatuk is (...) Semmi sem érik meg, rohan ki minden a piacra: kép, szobor, elmélet stb.” Miklóssy ezredfordulós következtetése Fülep gondolataira támaszkodik: „Bebizonyítható, hogy a termékek piacán akkor a legnagyobb a bruttó haszon, hogyha a legnagyobb az eladott mennyiség, és ennek az a feltétele, hogy az eladási ár csökkenjen le a lehető legalacsonyabbra, ami nem egyéb, mint az előállítási költség. (...)

Belép ezért az alkotás folyamatába az előállításra szánható idő megrövidítése. Sok-sok műalkotásra van szükség – előnyös tehát az olyan izmus, amely ezt technikailag lehetővé teszi, például mert nem tűri a pepecselést. (...) Az igazi tehetség azonban ritka, és nem is biztos, hogy eladó.”

In: Liget 2006/6

Relying upon Le Corbusier and the arche-socialist Charles Fourier, Zalotay’s argument was so crystallized, clear and simple that it could not be reacted to anyway. Not even if it had occurred to someone that Jules Verne who had been so much sensitive to fantasies showed a kind of elementary revulsion of the utopias of cities with giant ribbon houses several kilometres long that represent ’mechanical alienation’. Lacking childhood memories of Verne, one could imagine a more threatening windstorm, which would create an unbroken surface of a windsail of appr. 500,000 square metres in case of a ribbon house with parameters parallel with the River Danube! What happens where a hurricane strikes such a vast surface when racing at a speed of several hundred kilometres per hour? Or, by calculating the conditions prevailing during the time of the cold war – that is the 1960s and 70s –, this question could also be asked: would a single mega-target point or one lot lower with more modest dimensions offer more effective protection for survival against a land-to-land rocket attack? Throughout the ages the form of towns and cities has been basically defined by the aspects of defensibility even if it is illusory by its nature since the deployability of H-bombs. However, this illusion was born back in the fulfilment of Leonardo’s dream of flying. The human flight which is at least as problematic as it would be for fish to change their medium to conquer the land. In biology the term ’runback’ is used for the selfthreatening phenomenon that we experience with the proliferation of technology going beyond every limit with an almost religious ecstasy and which is threatening with the extinction of mankind right now. To launch an attack against the skies, the celestials with towers and flying Babels. And the sobriety of the late modern age and its disillusionment with the drug of technology used as a substitute for religion has also come. As Paul Virilio argued: every new technical invention is also a new accident, meaning the „invention” of a new Golem each time.

2013 | 2

Z a lo tay E l e m é r : Me g a s t r u k t ú r a Re p r o d u k c i ó : h a j d ú j ó z s e f

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

31

Zalotay 80

N o t r e D a m e d u H a u t z a r á n d o k k á p o l n a , R o n c h a m p, Le C o r b u s i e r , 1 9 5 4

32

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

2013 | 2

utóirat • post scriptum

Zalotay 80 – Közeli és távoli párhuzamok Zalotay 80 – Close and Far Paralels Építészet-fenomenológiai vizsgálódások • Enquiries on Architectural Phenomenology Szöveg / text: Sólymos Sándor

Zalotay Elemér munkásságáról 2005. november 9-28. között kiállítást kásigény” kielégítésére hivatkozva a szovjet házgyárak mellett döntött. láthattunk a Hajós utcában, az N&n galériában. Erre a kiállításra jelen- Zalotay mindenfelé falakba ütközött és tevékenysége ellehetetlenült.

1965–1971 között a VASITERV-ben dolgozott Szombathelyen. Néhány tős rajz és fotóanyagot gyűjtöttek a kiállítás kurátorai már 2005-ben.

Idén, amikor Zalotay Elemér 80. születésnapját ünnepeljük, a FUGA-ban háza megépült (1966 Dugványtároló, Bajt; 1966 Bőrdíszmű telephely, Zalotay életművének bemutatására, munkássága értékelésére a 2005- Sárvár, 1968 Szputnyikmegfigyelő állomás, Szombathely). A műholdös anyag bővített változatából rendeztek kiállítást. Az idős mester tisz- megfigyelő állomás, mint építészeti feladat – nem függetlenül a kortól teletére rendezett szimpóziumon az ünnepi alkalomra felkért előadók és a régiótól – sajátos minőség volt. A szovjet kémműholdakat – melyek tiszta éjszakákon szabad szemmel is láthatóak voltak – a tudományos értékelték, illetve méltatták az életművet.

Az előadással a célom nem is annyira Zalotay munkásságának, vagy haladás bizonyítékaiként ünnepeltette a rezsim. Ennek oktatási és ismeretterjesztési (tulajdonképpen propaganda) célterveinek ismertetése volt, mint inkább az életjaira építettek obszervatóriumokat Kelet-Európa műnek és Zalotay törekvéseinek a kor építészetszerte. Egy ilyen feladatot kapott Zalotay, de fügében való elhelyezése, a helyének kijelölése a metabolisták getlenül az építmény valódi céljától, corbusiánus kulturális értéktérben, a kortárs építészeti anaSzalagház terv Sajátház, Svájc és expresszionista építészeti kvalitásokból tartott lógiák elemzése révén. bemutatót az építménnyel, s ezzel ismét magára Röviden, csak címszavakban érdemes az életharagította az ideológusokat. Ismét megfagyott művet is áttekinteni.

Z.E. körülötte a levegő.

Zalotay Elemér 1932. október 30-án született modern expresszionisták mozgalom 1973-ban Svájcba disszidált, 1973–92 között Szentesen. 1957-ben diplomázott a Budapesti svájci építészirodák alkalmazottjaként dolgoMűszaki Egyetemen. 1962-ben az Interbuild fozott. 1978 óta építi saját otthonát a Bern közeli lyóiratban a Corb plus című cikkében ismertette Ziegelriedben. 2004-ben véget ért az otthona az általa kidolgozott szalagház-koncepciót. A körüli évek óta húzódó jogi processzus, amely terv, Le Corbusier „egyesített lakóegységek” ötMűholdfigyelő a háza elhagyásával fenyegette. Zalotay műköletének hatására – de túllépve a francia mintán – a kor divatos „megastrukturáinak” elvét követte és hatalmas kollektív désével és konceptuális tevékenységével több helyen is megismerkedlakóházat (80.000 lakos számára) javasolt az óbudai Duna-partra. Zalotay hetünk, ezeket a jegyzetekben soroljuk fel.1 igyekezett bizonyítani a terv gazdasági és szerkezeti realitása mellett Zalotay Elemér itthon megépült munkáit és az emigrációban készült annak közösségteremtő erejét is. A koncepciót szakmai és laikus közön- terveit ismerve sajátos hárompólusú erőtér látszik körvonalazódni. Ezek ség előtt is többször vitatták, film is készül róla (Kovács András Nehéz vonzásában kerülhet helyére Zalotay építészete. emberek című sorozatának részeként). A „rendszer” végül a „tömeges laA modernizmus és az expresszionizmus fundamentumán épült fel a

Sz p u t n y i k m e g f i g y e lő - á l lo m á s , Sz o m b at he ly, 1 9 6 8 , 1 9 7 3

2013 | 2

F o t ó : Z s i t va T i b o r

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

33

Zalotay 80 metabolizmus; a folyamatot az alábbi fázisok jellemzik: - A modern avantgárd mozgalom és a nemzetközi modernizmus, a CIAM - Az expresszionista építészet jeles figurái és ezek hatása – Le Corbusier - A késő-modern „megastruktúrák”, a metabolisták – Kenzo Tange A címben jelzett párhuzamok, valójában inkább koncentrikus körök.

A közeli és távoli hatások „párhuzamos körei”.

Az építész műve kettős minőség. Egyfelől színtiszta immanencia.

Személyes műveltsége, gyakorlottsága képességei és ambíciói, öltenek – így vagy úgy – alakot benne. Másfelől tiszta determináció. A korszellem – bármennyire is vitatott ez a fogalom – nyilvánul meg a művekben, ölt alakot az építész, mint médium által. Ha tetszik; mindez Alois Riegl – Heinrich Wölfflin – Erwin Panofsky heurisztikus „Kunstwollen” (művészet-akarás) fogalmának érvényességét bizonyítja. A művet létrehozó erő csak egyik részében személyes akarat. Másik részét a kor, a térség, a civilizáció és a kultúra egyszeri együttállásának kényszerítő ereje adja.

A mű nem tükörképe a világnak, hanem azonos vele A 20. század korai évtizedeiben, épp az avantgárd erőteljes megmutatkozása idejének ismert mondása volt: „Az alkotó az idő, az építész csak kézműves.” Két markáns értelmezés is társult e vélekedéshez. Az egyik szerint a modernizációs kényszer, a „közjó megfontolt akarása” és ennek érdekében követett stratégiák és ideológiák a művészt az időszerű tartalom és szükségképen megjelenő forma felé terelik. A másik értelmében a „mű” – épp úgy, mint minden létező – a természet törvényei szerint „veszi fel/kapja meg” végső alakját. Kifejeződik benne a „Kunstwollen” – a művészet-akarása – egy mélyebb logika, egy időbeli törvényszerűség.

Miért jelenthetett új értelmezést a művek megértésében e kétféle megközelítés? Egy rövid áttekintés segít ezt megérteni.

A historizmus viszonyítási rendszerét a múlt nagyszerű korszakainak újraértelmezésével konstruálta. De a neo-stílusok eltakarták a „szeme elől” a horizontot. A századforduló új művészetfelfogása viharosan szakadt el ettől az értékvilágtól (a római történelemből vett szimbolikus Sezession kifejezés épp elszakadást jelent). A dekoratív külső és a tárgyalakítás kézműves tisztessége jóhiszemű, de már korszerűtlen volt – nem számolt az indusztriális technika és a tömeggyártás szükségszerű feltételeivel. Az avantgárd mozgalom a jövő elérendő céljainak igézetében sem a történeti stílust, sem az esztétizáló megjelenést nem tekintette már korszerű útnak. Így érthető az a „modernizációs düh”, amivel a 10-es évek végén az avantgárd mozgalom fellépett. Mert; „a jövőnek nem lehetnek sem stilisztikai, sem ornamentális minőségei”.

A jövő elvont szerkezet; csak a célok és eszközök hierarchiájának megértése révén közelíthető meg. A jövőnek nincsenek attribútumai (sem regionális, sem kronologikus viszonyok nem értelmezhetők benne), a jövő absztrakt. A modern mozgalom radikálisan elfordult a historikus akadémizmustól épp úgy, mint az ornamentáló, esztétizáló Art Nouveautól. Az értékeit és a szükséges tennivalóit a jövőből, az elérni kívánt célokból deriválta, ergo absztrakt lett.

Az expresszionizmus művészetileg/építészetileg soha nem volt deklarált irányzat, soha nem intézményesült, csak személyes „életmű akarások” ismérveiben volt azonosítható. Az expresszionista építészet kerüli a megszokottat, a kánonit, az akadémikus megformálást. Személyes képességek és meggyőződés következménye. Az expresszionista építészeti forma a modernizációs késztetés indulata, teremtő erő, Kunstwollen, a „forma-akarás” kifejeződésének következménye. Az expresszionista indulat kvázi természeti erő, miként a természeti erők, hosszú távon

K o r m á n y z ó s á g i pa lo ta , Ch a n d i g a r h , Le C o r b u s i e r , 1 9 5 4

34

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

2013 | 2

utóirat • post scriptum látványos formákat hoznak létre, melyek másmilyenek nem is lehettek volna, az expresszionista indulat is, mint valami természeti erő tör fel és formát eredményez. Ez maga a worringeri Einfühlung és a riegeli Kunstwollen megnyilatkozása az emberi alkotásokban. Az alkotó ember ennek értelmében, képes beleérezni (Einfühlung) a valóság rendjébe, médiuma a természet organikus forma-akarásának (Kunstwollen), ami nem változatokat alkot, hanem maga a törvény kifejeződése.

A modern mozgalom igazi „Gesamtkunstwerk” volt. Minden műfajban kiegyensúlyozott teljesítményt és látványt hozott – ami új értékvilágot sejtetett. Az expresszionisták kiszélesítették a formaértelmezést, kiléptek az absztrakt geometriai derékszögű koordinátarendszerből és soha azelőtt nem látott plasztikus formakultúrát hoztak, ami megváltoztatta a jelentéstant is. Az expresszionisták távoli helyekről kapcsoltak össze párhuzamokat.

Zalotay Elemér itthon megépült munkáit ismerve, és az emigrációban készült terveit nézve egyértelmű a kép: Zalotay építészete a hazai expresszionizmus csekély számú képviselőinek munkái közé tartozik. Érdemes azt is tudni, hogy az expresszionizmus és az organikus építészet nem ugyanaz. Az expresszionista építészet európai horizonton jelent meg az 1910-es évek végén. Az organikusok pedig az 1960-as évektől azonosíthatók, egy nemzetközi trend követőiből, illetve azok szimpatizánsaiból verbuválódtak. Egy történet: „Zalotay egyszer, egy szép nyárestén végre ott állhatott Ronchamp-ban, a templomkert bejáratánál. Véletlenül került oda, mégis nagy pillanat ígérkezett, nemcsak mert minden oda zarándokló építésznek az, de mert Zalotay Le Corbusier törekvéseinek egyik legbelsőbb lelki rokona. A templomkert újonnan épült, elektromosan gördülő, távirányított vaskapuja ép-

pen az orra előtt teátrálisan becsukódott. Groteszk pillanat volt, már csak azért is, mert tudat alatt Zalotay mélyen felháborodhatott. Ekkor azonban a semmiből előlépve vagy inkább sántikálva egy Quasimodo küllemű mankós ember állta az útját. Először csak a mankójával suhintott egyet-kettőt Zalotay orra előtt néhány milliméterre, majd a francia nyelvű tiszteletteljes kérés után, mely immár csak a templom külső megtekintésére szorítkozott, szélesen nemet intett, többször élesen a sípjába fújt, és kijelentette, hogy indul a puskájáért. Zalotay, anélkül, hogy a nevezetes kápolnára akár csak egy röpke pillantást vethetett volna, sietve távozott. Lenn a faluban még szeretett volna a plébánostól engedélyt kérni. De az ajtót nyitó apácáktól megtudta, hogy a mankós őr maga a plébános volt. Így járt Zalotay Corbu-vel Ronchamp-ban…”

Egyszer 2003-ban, az egyetem folyosóján – ahol tanítok – megszólított Nagy Edit szobrászhallgató: „Tanár úr! Nem jön el velünk Ronchamp-ba? Pintér Balázsnak születésnapjára azt találtuk ki, hogy elvisszük Ronchamp-ba, mert mióta hallotta és látta az előadásokon a kápolnát, állandóan erről beszél. Megnézzük a valóságban. Nemes Péternek van autója, vele megyünk és van még egy hely.” (Ők hárman, mind egy évfolyamra jártak és azóta már szobrászok). Azonnal igent mondtam – de volt egy kikötésem. Eszembe jutott Vámossy Ferenc tanár úr, amikor a Műegyetemen 1973 körül előadáson bemutatta nekünk a Ronchamp-i zarándokkápolnát. Kollégák! Mondta; „Ronchamp-ba nem lehet csak úgy beesni. Ott kell lenni, amikor kel a nap és akkor szabad eljönni, amikor már lenyugodott. Csöndben végig kell nézni, amint a fény végigjárja az épületet.” Hát ez volt a kikötésem: Úgy menjünk, hogy hajnalban már ott legyünk és estig ott kell lenni.

Következő héten már hasítottunk is Franciaország felé, ahogy kell,

C a r lo S c a r pa , G i a r d i n o d e l l e S c u lt u r e , V e l e n c e , 1 9 5 2

2013 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

35

Zalotay 80 kukoricásban aludtunk hálózsákban, ahogy kell, ott voltunk hajnalban, ahogy kell, néztük a fényt, a fákat, a templomot, ahogy kell – és tán még azt is láttuk, ami ott sem volt, ahogy kell… Ez a történet jutott eszembe, amikor anyaggyűjtés közben Szegő György írására bukkantam.2 Kicsit restelltem magam, hogy Zalotaynak akkor nem sikerült.

Zalotay betonjaiban is látjuk, ami tán ott sincsen, ahogy kell… Minden kép déjà vu – különben nem értenénk meg.

A Corbusier legenda kollektív emlék. „Corbu-paradigmáról” szoktunk beszélni. Milyen volt valójában? Szorongó, túlkompenzáló? Hangoskodó, magabiztos? Ez ma már nem is fontos. A művei, ahány, ahány helyen, annyiféle: Poissy, Párizs, Marseille, Ronchamp, Chandigarh, Moszkva.

Mi is az a corbusiánus építészet? Le Corbusier életműve mintaszerűvé lett a 20. századi modernizmus keretei között. Egyfelől a házak – „beton brutálnak” is szokták hívni. (Poissy: Villa Savoye, 1931; Párizs: Svájci diákok pavilonja, 1932; Marseille: Unité d‘Habitation, 1952; Ronchamp: zarándokkápolna, 1954; Chandigarh: Nemzetgyűlés és Igazságügyi Palota együttese, 1956; Moszkva: Centroszojuz székház 1933) Másfelől az írások – melyek a modern mozgalom küldetéses hevületét és az állami intézményesülés programjának tervszerű átmenetét jellemzik. A Vers une architecture (1923) a L’Art décoratif d’aujurd’hui (1925), a vitairatok; a La Ville radieuse (1934), a Sur les quatre routes (1941), az Urbanisme de CIAM, Charte d’Athènes (1943). A modernizációs szellem világszerte corbusiánus építészek generációit teremtette meg. Személyes tanítványok, mint Kenzo Tange, a hatása alá kerülők, kik már egész más generáció és világ képviselői lettek, mint Richard Meier, aki a posztmodern egyik világsztárja lett és minden róla szóló lexikon-szócikk első jelzője a „cobusianer”.

A „corbusiánus építész” jelzős szerkezet olyan, melyet senki nem vehet sértésnek, vagy bélyegnek. Corbusiánus építésznek lenni rang.

Carlo Scarpa (1906-1978), az olasz modernizmus nagy legendája.

Már elismert és sikeres funkcionalista építész volt 1952-ben, amikor más építészekkel közösen megbízást kapott a velencei Arsenale – egykori hajóépítő csarnokai és raktárai – épületeinek a Velencei Biennále

céljaira való átalakítására. Akkor radikálisan új gondolat volt a barokk hajógyárat kiállítás céljaira átépíteni. Ez igazi konceptuális feladat volt.

Egy kiállítási épület akkor jó, ha nem tolakodó, ha szinte nem is látszik, ha a kurátori koncepció él és az épület háttérben marad. A központi pavilon több csarnok összeépítése révén alakult ki. Scarpa a csarnokok közt kis patiókat – közlekedő kertecskéket – alakított ki. Az egyikben hatalmas vasbeton térplasztika, kis tó és kutak voltak.

Az 1952-ben kialakított szoborkert, a Giardino delle Sculture az idők folyamán elég rossz állapotba került. Ma a Velencei Biennálé kiállításainak helyet adó hajóépítő csarnokok közti egyik kis udvar dísze.

Japánban a második világháborúban 4,2 millió lakás pusztult el. A városok néhány év alatt magánerőből újjáépültek, még mielőtt az urbanisztikai hivatalok a problémát megfogalmazhatták volna. Ezzel is összefügghet az a „reflex”, ami hatékony és célra orientált nyugati modernizációs minták egyéni követéseként megelőzött, minden állami intézményes modernizációs intézkedést. Japánban az állam és az intézményrendszer tekintélyelvű és konzervatív volt. A nyugati egyetemeken tanult és versenykapitalizmusban szocializálódott új generáció viszont új viselkedési és építészeti mintákat honosított meg.

Kenzo Tange (1913-1988) 1931-től Európában tanult, Le Corbusier tanítványa is volt. A japán építészet hagyományos szimbolikus metafizikusságát nyugati építészeti metaforákkal és terminológiákkal „át”-manipulálta. 1955-60 körül Corbu a Ronchamp-i kápolnával, Utzon a Sydney-i operaházzal az expresszionizmus újabb fejezetét nyitották meg. Ez a tény legjobbkor jött a japán építészeknek. Kenzo Tange 1964-es tokiói sportcsarnokaival felzárkózott ehhez a trendhez. Egy csapásra nemzetközi építész-szárrá lépett elő. 1960-ban Tokióban nemzetközi építészeti világkongresszust (World Design Conference) tartottak. Ez már a modern japán építészet nemzetközi elismerése. 1964-ben Tokióban olimpia 1970-ben pedig Osakában világkiállítás (EXPO’70) kápráztatja el a világ építészeti ínyencközönségét.

Tange tevékenységétől nem függetlenül építészeti irány-

T o k yo P l a n , Ke n z o Ta n g e , 1 9 6 0

36

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

2013 | 2

utóirat • post scriptum zatként jelentkezik a metabolizmus. Ez a nyugati funkcionalizmus sajátos keleti átirata. Képviselői: Kisho Noriaki Kurokawa, Kiyonori Kikutake, Masato Otaka, Fumihiko Maki 1960-ban új városépítési elveket publikáltak. A hatékonyan szervezett modern társadalom metaforái lettek a hatékonyan szervezett techno megastruktúrák. A techno megastruktúrák a nyugatot is lázba hozták.

A Nehéz emberek Kovács András filmjének címe, melynek egyik epizódja lett volna Zalotay Elemér koncepciója „a szalagház”, ami viszont fajsúlyosabb volt annál, mintsem egy rész lenne az egészben. Önálló filmmé bővült Ma vagy holnap címmel, amit a bemutató napján betiltottak.

A rendszer meghátrált az építész és a filmrendező műve előtt. Szalagház nem épült az óbudai folyóparton, de Zalotay életműve a Duna mindkét partján végig kígyózik, hogy új generációk mérhessék hozzá magukat.

or Tomorrow, which happened to be prohibited on the day of its debut.

The political system backed down because of the work of the architect and the film director. No ribbon house has ever been built in waterfront Óbuda, but it winds along both banks of the River Danube so that new generations could have a point of reference for themselves.

Jegyzetek: 1 http://hu.wikipedia.org/wiki/Zalotay_Elem%C3%A9r_(%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9sz) http://magyarnarancs.hu/tudomany/egy_orult_magyar_-_zalotay_elemer_epitesz-65267 http://www.muvesz-vilag.hu/kepzomuveszet/esemenyek/369 2 Szegő György; Magyar Építőművészet 1984/6.

Elemér Zalotay was born on 30th of October, 1932 in Szentes. He graduated from the Budapest Technical University in 1957. In 1962 he presented his concept of the ribbon house in the periodical titled Interbuild in the article Corb plus. Inspired by Le Courbisier’s idea of the „integrated dwelling units”, this design went beyond the French prototype: it followed the principle of the „megastructures” quite fashionable then, and projected a vast collective dwelling house for some 80,000 tenants to be constructed in Óbuda on the bank of the River Danube. Zalotay tried to prove both the economic and structural reality of the design as well as its powers to create a community. The concept itself had been the focus of debates on more than one occasion both to professional and unprofessional audience. It has also been the subject of a film. (As a part of the series titled Tough People by András Kovács.) The „regime” finally opted for the Soviet prefab houses referring to the need to satisfy the „massive demand for flats”. Zalotay came up against walls in every direction, and his activities became impossible… Tough People is the title of a part of a film by András Kovács: Zalotay’s concept of the szalagház was meant to be an episode in it, but it turned out to be carrying more weight than that. Thus it was made into an independent film titled Today

f o lya m at o s e m l é k m ű r a j z s o r o z at, S u p e r s t u d i o, 1 9 6 9

P lu g - I n C i t y, A r c h i g r a m , 1 9 6 5

P lu g - I n C i t y, A r c h i g r a m , 1 9 6 5

2013 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

37

Zalotay 80

Z a lo tay E l e m é r : Me g a s t r u k t ú r a , 1 9 9 5

38

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

2013 | 2

Re p r o d u k c i ó : h a j d ú j ó z s e f

utóirat • post scriptum

Levél Zalotay Elemérhez A Letter to Elemér Zalotay Szöveg / text: czeiner gábor

Nem szeretném közhellyel kezdeni, de itt mégis muszáj. Az idő gyorsvonati sebességgel rohan, pedig mintha csak tegnap lett volna, amikor először találkoztunk Szombathelyen. A Mérnök-Orvos-Pedagógus (MOP) házban néztél nagyot a szobám falára felrajzszögezett svájci autótérképre, amit nemrég hoztam haza magammal. Mintha Te akkor már tudtál volna valamit a jövődről.

Nézd el nekem, gondolataim csapongni fognak, epizódok tolulnak fel emlékezetemben. Te már akkor híres – hogy ne mondjam, abban a korban hírhedt – ember voltál, hátad mögött az orosz házgyárak miatt, politikai okokból elfűrészelt szalagház ideáddal. Kovács András is rögzített celluloid szalagon a „nehéz emberek” között, ami abban az időben nem akármilyen társaságnak számított. Így hát nem volt kis dolog, hogy ilyen háttérrel egyszer csak megjelentél egy vidéki – Vas megyei – tervezőiroda stábjában. Itteni tevékenységedet nagy várakozás előzte meg, tudtuk: nem mindennapi emberrel van dolgunk. Az első pillanattól fogva tisztán látszott, hogy gondolataid, munkastílusod, az alkotói folyamataid nehezen illeszthetők be a tervszámos, belső-külső határidős tervezőirodai hierarchiába. Így is lett. Számtalan összeütközés adódott ebből. Erős akaratodból eredően azért mégis születtek ragyogó eredmények. Egyéni – s az átlagember számára meghökkentő – megoldásaid nagy viharokat kavartak, vezetői és szakági-tervezői területen egyaránt. Egyik ilyen eset volt a Sárvár melletti bajti növénynemesítő állomás egyik kapuzatának vasbeton kerete, melynek csak az egyik lába ért le a földig. Valójában egy majdnem féllábú U-alakú nagy konzol volt.

A hörgést, amit a statikus kolléga akkor hallatott, még ma is hallom.

Sokáig állt az oladi dombon az a kör alakú lakóház-torzó, amit Csinger

Péter kőfaragó barátoddal együtt építettetek. Érdekes volt a túldimenzionált kúpcserépre emlékeztető univerzális vasbeton fal- és födém elem.

Ezek Péterék családi lakóházának kertjében készültek, cementhabarcsból, rabicháló „vasalással”. Teljesen újszerű volt a biciklikerék elven működő, sugárirányú huzalokból konstruált födémszerkezet is. Sose lett kész, ott állt sokáig befejezettlenül, félrebillent sapkájával, az aszimmetrikusan abbamaradt terhelés miatt.

Viszont kárpótoljon a tudat, hogy van egy új építész generáció, amelyik nagy érdeklődéssel fordul tevékenységed irányába, kezdenek újból felfedezni! Tehát terveidnek, felépült épületeidnek kell lennie – és van is – kisugárzása, hiszen ezek a legények még szinte nem is éltek a Te aktív időszakodban. Így voltam U. Nagy Gáborral – ma már Ybl-díjas, Kós Károly díjas, a Mesteriskola tanárával; Perényi Lóránt akkor még soproni végzős egyetemistával, most már Nagy Bálinttal is. Hogy mi módon nyomozták ki, hogy én tudok Rólad néminemű felvilágosítással szolgálni, ez az ő titkuk; de egyszer csak beszélgettünk személyedről. U.Nagy Gábor gyönyörű fotókat készített a kámoni Csillagdáról. Meg is ajándékozott egy sorozattal.

Itt is egy apróság, amit azt hiszem, hogy nem sokan tudnak. Elmondom nekik is. A csillagda külső vasbeton falán sok különböző méretű és arányú bemélyedés van. Felületi játéknak tűnik a beavatatlan szemlélő számára. Persze annak sem rossz, de én még emlékszem rá, amikor a már említett MOP-ház pincéjében a méretre vágott üveglapok közé ragasztgattad be a szalagházzal kapcsolatos terveidet – mert még mindig bíztál, hittél az ügyedben. Ezeket a lapokat rögzítetted volna a vasbetonba, ébren tartani a figyelmet a tömeges lakásépítésre kidolgozott

Z a lo tay - ház , Z i e g e l r i e d

2013 | 2

F o t ó : Pe r é n y i Ló r á n t

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

39

Zalotay 80 javaslatod iránt. Nem kerültek a helyükre, a Hatóság közbelépett. Lenne még sok említésre méltó esemény, terv és épület. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű volt a bécsi UNESCO Központ nemzetközi tervpályázatán való részvételed a Vasiterv színeiben. Az anyag akkora volt, hogy normál rajzasztalon el sem fért. Csináltatott a cég egy extra méretű táblát, mely távozásod után ott árválkodott a rajzasztalom mellett, élére állítva, paravánként működve a lépcsőházi üvegfal mellett a 3-as irodában. Nos, a pályázat – huszáros rohammal ugyan, de – elkészült. Még meleg volt, amikor Szilágyi Pista robogott vele személyesen kis bogár VW-jével Bécsbe, hogy határidőre beérkezzen. Munkád nem volt a nyerők között, de pozitív kritikát kapott, ami aztán egy bírósági per-sorozatot indított el.

A pályázat a Vasiterv és annak igazgatója nevén futott adminisztrációs okok miatt, Te pedig a saját igazadat hajtottad.

Nem hallgathatom el gyönyörű sporttevékenységünk, ami engem már negyvenöt éve fogva tart – a vitorlázórepüléssel kapcsolatos történeteket sem. Ámbár lehet, hogy Téged a határ túlsó oldalára kerülés motivált ebben a kérdésben, hiszen akkor már tizennégy elutasított útlevélkérelem volt a hátad mögött. Csörlésnél Te voltál a szárnyvég-ember. S míg nem kellett futni vele – látlak magam előtt –, kezedben francia szótárral memorizáltál. Első egyedülrepülésednél nem a feladat szerinti iskolakört repülted, hanem gerade aus, egyenesen siklottál, míg el nem fogyott a levegő, s leterepeztél. Szerencsére ez déli irányban következett be, nem nyugat felé, mert akkor a klubunkban rolóhúzás lett volna évekig.

Ha gépeket pakolunk a kishangárban, mindig eszembe jutsz, s mondom társaimnak is. Az épület motorműhelynek épült még jóval a háborút megelőző években, tele vb. pillérekkel melyek között a nagy fesztávolságú gépek mozgatása mindig térbeli tűbefűzéses bűvészmutatványnak számított. A három pillér közül – mivel szívesen foglalkoztál statikával is – kiváltottad a középsőt, ezzel helyet csinálva „megfosztottál” bennünket a további bűvészkedés bájától.

Ha jól emlékszem 1973-ban itthagytál minket, Tapolcára költöztél, ahol csoda történt, útlevelet kaptál Nyugatra, s azóta is ott élsz. Svájcba mentél. Személyes véleményem: Neked minimum Franciaországba, vagy méginkább a nagyvíz, mint a mesében – az Óperenciás-tenger túlsó partjára kellett volna menni. Svájc, és a svájci ember abszolút racionalitása nem a Te szárnyaló fantáziád terepe, mint ahogy ezt sajnos a körül-

mények igazolták, igazolják is. Franciaországban tágabb tere lett volna nem mindennapi ideáidnak. Vagy Amerikában, a „nagy lehetőségek hazájában” hamarabb tudtál volna gondolataid megvalósítása mögé tőkét állítani. Persze ez már talán csak utólagos elmélkedés részemről.

Svájcban dolgoztál építész mellett segéderőként (nem tartott sokáig, nem csodálom!), voltál fizikai munkás, szereltél épületgépészetet, segédmunkáskodtál, munkanélküliskedtél. Utóbbiról mondtad, hogy ez kimondottan hasznos volt, mert így idő bővében sk. tudtad építeni a saját házadat. Csak stemplizni kellett havonta bemenni a Polgármesteri Hivatalba, igazolandó a segély jogosságát.

A saját házad! Hát ez különös fejezet. Ha valaki megírná, bestseller lenne a könyvpiacon. A fővárostól, Berntől nem messze, mintegy 12 km-re északnyugatra, Ziegelried község Schüpfen nevű területén vásároltál egy telket, frissen parcellázott családiházas beépítésre alkalmas övezetben. Enyhe, keletre néző domboldal, a telek nyugati végén, a dombtetőn erdő, szabad levegős környezet. 1984-ben Svájcban jártunkkor voltam Nálad látogatóban, egy délutánt átbeszélgettünk viselt dolgainkról. Mit mondjak, nem volt nehéz ottani viszonylatban megtalálni azt az épületet amelyikben Zalotay Elemér lakik. A területen a kor színvonalán álló, korrektül megépített, nívós anyagokból álló, de kommersz, lapostetős családi házak állnak, golfpálya minőségű pázsit közepén, ahol az az érzése az embernek, hogy manikűrollóval nyírják a füvet. Ezt az „idilli” képet csak egy épület töri meg. Itt laksz Te. Az első pillanat megdöbbentő volt. A többi házhoz képest akkora a kontraszt, hogy azt szóval lehetetlen érzékeltetni!

A ház szerkezete még az itthon Magyarországon, Szombathelyen, a Vasitervnél, a hegyhátszentjakabi varrodához általad kitalált diagonális huzalmerevítéssel stabillá tett falécekből készült keretszerkezetek sorolásából épült. Egy-egy elem oly könnyű, hogy egy ember (egy munkanélküli is!) könnyen tudta mozgatni. A falak és a födémelemek szerkezete azonos, csak méreteiben vannak különbségek. A külső szerkezeti fal elé, a kedvezőtlen égtáj irányában egy ferde, sok vitát kiváltó kéreg épült üvegből, kerámiákból, patinázódott rézlemezekből. Az épületnek abszolút nőtt jellege van, különös megjelenési formája ellenére a természetes környezethez viszonyított, megdöbbentő hasonlósággal rendelkezik. Mondtad: „Házam homlokzata, mint a Pink Floyd zenéje, modern és

Sz p u t n y i k m e g f i g y e lő - á l lo m á s , Sz o m b at he ly, 1 9 6 8 , 1 9 7 3 .

40

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

2013 | 2

F o t ó : Cze i n e r Gá b o r , 2 0 1 2

utóirat • post scriptum mégis valahol középkori.” Részletképzései is egyediek. Fapallókból ácsolt ferde irányú rámpán mennek be az emberek a házba, ezzel párhuzamosan egy szinttel feljebb pedig a tyúkok a tetőn lévő ketrecükbe. A belsőben is folytatódnak az extra megoldások. Mennyezet alá felrakott TV készülék (ez abban az időben még nem volt járatos megoldás); a nappali terének növelése érdekében a födém alá fregoli módjára felcsörlőzhet ágy; dunyhaként belógóhasú álmennyezet stb.

A döbbenetes különbözőség persze csípte a szomszédok, a jó svicákok szemét. Számtalan offenzívát indítottak az épület eltávolítása érdekében. Aláírásgyűjtésekkel bombázták a hatóságokat. Hogy bírod ezt? – kérdeztem. „Nézd, én jól megvagyok velük, vannak követeim.

Nézz körül (a telken méternyi magas a növényzet), csak itt tudnak a környék gyerekei indiánozni!”

A szomszéd telken építkeztek. A telked sarkát – kerítés híján – letaposták a teherautók. Bosszantott. Béreltél egy daruskocsit, felmentetek Berner-Oberlandba s hoztatok egy jó két méter magas követ és leraktátok a sarokra. A taposás egyből megszűnt, de új ügy lett. Ugyanis Svájcban minden 1,50 m-nél magasabb építmény, tárgy stb. így a kő is engedélyköteles. Feljelentettek engedély nélküli építkezésért. Ottjártunkkor már több mint tíz bírósági ügyed volt a ház miatt, persze ügyvéded sose hívtál, önvédelemre rendezkedtél be.

Ugyanakkor a világ minden táján megjelenő művészeti, esztétikai, építészeti szaklapok elismerő és dicsérő fényképes elemzéseket hoztak, nem fukarkodva a dicsérő jelzőkkel. Egy olasz – nápolyi – építészhallgató csak ezért zarándokolt el Ziegelriedbe, hogy láthassa a nem mindennapi épületet. A pozitív vélemények lobogtatása végül is meghozta az eredményt. 1992. augusztus 5-én az épületet 40 évre műemlékké nyilvánították.

Ezzel egyidőben hihetetlen energiával ontottad magadból a nagylélegzetű gondolatokat tartalmazó elképzeléseidet. Ezt onnan tudom, hogy voltam olyan szerencsés, hogy ezekről időnként tájékoztattál. Már egészen szép gyűjteményem van ezekből, csak a nagyokra jellemző sajátos skicchalmazokból. Két gyönyörű kiállítású, gazdagon illusztrált könyvem is van – Tőled kaptam –, melyek többek között a Te lakóházaddal is foglalkoznak. (Nicolas Pople: Experimental Houses, James Wines: Grune Architectur). A L’Arca nemzetközi építészeti és vizuális kultúrával

foglalkozó olasz szaklap 1989. decemberi száma hoz egy több mint 50 szintes, dőlt síkú, kábelmerevítésű, földrengésálló felhőkarcolót Tőled.

Megfigyelhető mennyire foglalkoztat a magasház, toronyház témakör.

Lépten-nyomon feltűnik munkásságodban. Szomorúan nézegetem azt a fotómontázst, amelyik New Yorkba, a WTC mögé telepített vertikális zöld tornyot ábrázolja. Kiszabadult indulatoktól hemzsegő, eldurvult világunkban nemhogy a Te gondolatod nem valósult meg ott, de már az ikertornyokat is megsemmisítette a fékevesztett gyűlölet. Az emberáldozatokról nem is beszélve. Kiagyaltál egy felhőkarcolót melynek duplafalú fém kérge között cirkuláló temperált víz szolgálja a hőszigetelés és a fűtés célját is egyidőben. Telepíthető „magas” gondolataid között a gyökerek helyszíne Budapest is szerepelt, örültem, hogy annak idején segíthettem levél útján apró, praktikus adatokkal.

Kedves Elemér! Kérlek, fogadd ezt a kis kesze-kusza írást elkésettmegelőlegezett gratulációként, tisztelgésül az előtt az ember előtt, aki soha nem adta fel és tudom – nem is fogja. Jó egészséget és szívós kitartást az elkövetkezendőkben is!

Yo u h a d a l r e a d y b e e n a f a m o u s i n d i v i d u a l – s h o u l d I n o t s a y, i n f a m o u s back in those days – behind your back because of the Russian manufactories of prefab houses, with your idea of the ribbon houses which had been sawn off owing to political reasons. András Kovács also recorded o n c e l l u l o i d t a p e a m o n g „ t o u g h g u y s ”, t h a t w a s r e g a r d e d t h e n a s a n e x t r a o r d i n a r y c o m p a n y. W i t h t h i s k i n d o f p r o f e s s i o n a l b a c k g r o u n d o f yours it had been quite an achievement that you all of a sudden turned u p i n t h e s t a f f o f a n a r c h i t e c t s ’ t e a m i n t h e c o u n t r y s i d e , i n Va s c o u n t y.

We h a d g re a t e x p e c t a t i o n s l o o k i n g f o r w a rd t o y o u r a c t i v i t i e s t h e re a s w e knew we had someone special to deal with. From the ver y first moment i t w a s c l e a r f o r u s t h a t y o u r i d e a s , w o r k s t y l e a n d c re a t i v e p ro c e s s e s a re difficult to fit into the hierarchy of the designers’ team with its fixed numbers of designs to be completed by inner and outer deadlines. And t h i s i s h o w i t h a p p e n e d . A l a r g e n u m b e r o f c o n f l i c t s e n s u e d . H o w e v e r, b r i l l i a n t a c h i e v e m e n t s w e re m a d e e v e n s o a s a re s u l t o f y o u r s t ro n g w i l l.

A s t o n i s h i n g f o r t h e a v e ra g e p e o p l e , y o u r i n d i v i d u a l s o l u t i o n s m a d e h u g e s t o r m s i n t h e m a n a g e m e n t a n d t h e s p e c i a l i s t - d e s i g n i n g f i e l d a s w e l l.

Z a lo tay E l e m é r : G y ű r űház , Sz o m b at he ly, 1 9 6 8

2013 | 2

Re p r o d u k c i ó : h a j d ú j ó z s e f

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

41

Zalotay 80

Z a lo tay E l e m é r : Me g a s t r u k t ú r a

42

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

2013 | 2

Re p r o d u k c i ó : h a j d ú j ó z s e f

utóirat • post scriptum

A szükség mint építészeti program Necessity as a Program of Architecture Szöveg / text: Szemerey samu

Az újabb kori építészet történetét árnyékként írja körül a szükség mint tervezői program. Az árnyék formája és iránya korszakonként változott, a rászorulók körülhatárolása, felismert vagy feltételezett igényei és az építészetnek aktuálisan tulajdonított illetékesség szerint, de szerepe a modernitás kultúrájában és környezetszemléletében megkérdőjelezhetetlen. Akkor is az, ha ez a szál az építészettörténetben javarészt meg nem épült művekkel, hősies kudarcokkal, máig ható vitákkal övezett, és a messze fénylő építészeti teljesítmények feljegyzéseiben ritkán, rendszerint kérdőjelekkel és kétségekkel körülírva szerepel.

Miben áll tehát ez a megkérdőjelezhetetlenség? Miként lehetséges, hogy kérdéses legitimitása ellenére, idézőjelek és kommentárok közé szorítva, de a szükség építészeti programja szinte mindig inspirációs forrása a tervezésnek? Ha művelői a legritkábban élvezhetik csupán a tevékenységük elismerését, ha az ínség valósága szükségképpen szembe halad az erőforrások meglétét, a fundamentumok bizonyosságát hirdető építéssel?

Lehet, hogy a kornak köszönhető, de a szükség ideje mégis szerencsés időnek tűnik, legalábbis ami az építészetet illeti. A felvilágosodással megjelent program, ami a fejlődést, a technológiai innovációt és ezek működtetőit felruházza a társadalmi gondok leküzdésének képességével, az építészet számára is megnyitotta ezt a kaput: hol megbízottként, hol kezdeményező vagy felügyelő erőként, de a tervezők ettől fogva elszakíthatatlan kapcsolatba kerültek a társadalom egészével. Ügyük lett a közösség ügye, méghozzá úgy, hogy az építészet újító programja ös�szekapcsolódott a társadalmi megújulás programjával. A sürgető feladat természetszerűleg vezetett a legnagyobb tervezői szabadsághoz, amikor az alkalmazott eszközökre került a sor, hiszen a gondok megléte az addigi megoldások alkalmatlanságát bizonyította: szükség törvényt bont.

A szükség építészete végzetszerűen innovatív építészet. Éppen ez az oka annak is, hogy nem múló inspirációt jelent az építészek számára, hiszen bizonyos értelemben álmaik megtestesítője, a szakma intézményesülésével együtt kialakuló, saját univerzumot képező építészi tudás tökéletes modellje az újítást erkölcsi értékkel felruházó program. És éppen ez az oka a menetrendszerű kudarcnak is, amikor a stabilitás és biztonság, azaz az ínség nélküli világ képzete helyett a radikális megoldások valóságát kínáló építészet az utópiák világába száműzetik.

A szükséget szenvedők elfordulása, esetleges csalódása sem véletlen – hiszen gondjaik eltüntetése helyett azok megléte formálódik végleges, az építészet állandóságával tüntető programmá.

Ennyiben azonban éppenséggel szemben áll az utópiák tökéletes világaival: a szükség építészete, a meg nem épült megoldások univerzuma mindig a lehetséges határain belül marad, mindig kapcsolatban áll a jelennel. Nem véletlen, ha veszélyesnek ítéltetik.

Kivételes, múló pillanata volt a modernitásnak, amikor a társadalmi szerveződés legnagyobb alakzata, az állam feladatának tekintette az ínségre adott építészeti válaszok megfogalmazását. A lakásépítés állami programjának szakmán belül és kívül egyaránt maradandó hatása azonban nem korlátozódik a lakótelepek és az iparosított építés máig feldolgozatlan kudarcára. Ha ebben a korszakban egyesült a modern építészet szociális elkötelezettsége és az ezt hatalmi tényezővé formáló politika, akkor saját maga ellen is dolgozott mindkettő: az építészet mint a demokrácia teremtő és működtető eszköze ugyanis mélységesen felforgató gondolat, ami

sem a hatalom, sem az építészet világát nem hagyta érintetlenül.

Akár a japán metabolisták államilag dotált kísérleteire, akár Yona Friedman az állami szerveződést a legnagyobb fokú egyéni szabadsággal kombináló, az építészet autoritását lebontó terveire, akár az állami lakásépítésre reagáló különféle radikális építészeti programokra gondolunk: az út a felvilágosodás omnipotens tervezőjétől az önmagán segítő szegénység kérlelhetetlenségéig – és ilyen formán az addigra a felelősség mögül ki is vonuló állammal szembefordulásig – szinte törvényszerűnek tűnik, Pruitt Igoe-tól a caracasi Torre Davidig. Vagy akár egy életművön belül. A szalagháztól az önfenntartó toronyházakig. A paneltől a kézzel emelhető szendvicsszerkezetig. A betontól a bádogig.

Már a mai, jelentős részben az építészethez kötődő válság kirobbanása előtt is érezhető volt a szükség építészetére irányuló megújuló figyelem. Akár a jelentős, híressé váló, adott esetben éppen a radikális avantgarde mozgalmakban gyökerező életművekre gondolunk, akár a közösségek, az erőforráshiányos, gyorsan változó régiók vagy a másik 90% építészetét nevükbe foglaló mozgalmakra, akár az üres ingatlanok és hajlék nélkül, egyre kilátástalanabbul élők ma egyszerre növekvő tömegeire, újfent ideje van az ínségnek.

Régóta nem tapasztalt újdonság ebben a magány: a rászorultak magánya – és a velük foglalkozó tervezők magánya is. Az államok szerepvállalása a szükség programjában ma minimális, és ahol jelen van, többnyire ott is kétséges kimenetelű. Nem maradt más: a megoldásokat kereső építészek és keresetlen megbízóik csak egymástól tanulhatnak.

Fogalmunk sincs arról, hogy miként férhet meg egymással a magántulajdonra és a munkára épülő világ, és az ezekből kiszoruló, de tereiken velük osztozó tömegek jövője. Miféle arcot ölthet az elszegényedés, a hiány, hogy méltóságán túl ereje is származzon belőle. Hogyan formálható meg az emberi szabadság, ha a kor szabadságának eszközei nem elérhetőek.

Az építészet árnyék-története ennek a kutakodásnak a története. Félreértett szerepein és félrekezelt lehetőségein, felforgató javaslatain túl, vagy éppen ezeknél fogva tudta táplálni a nincs kényszere a van döntési szabadságát. Vagy a másik irányban: a van eszköztárát alkalmazva ott, ahol eddig fel sem merült ennek a lehetősége.

Nem most kezdődött. Gondoljunk Zalotay Elemérre, Polónyi Károlyra, Reischl Gáborra. Gondoljunk a hazai építészet láthatatlan, mert elbeszéletlen, meg nem értett és így erőforrásként szinte elérhetetlen történetére. Nem veszélytelen vállalkozás ez, kockázatos és kellemetlen művekkel szembesít, az elszigeteltség, a tehetetlenség, a kényszerpályák szakmatörténetté kövesedett illúzióinak cáfolataival.

A szabadság nem kényelmes dolog. Elkerülni jó darabig el lehet – de ki tudja, meddig érdemes. Isten éltesse Zalotay Elemért, szabadságának nyolcvanadik évfordulóján.

Necessity as a designing programme describes the history of arc h i t e c t u re i n t h e m o d e r n a g e a s a s h a d o w. T h e s h a p e a n d d i re c t i o n of this shadow kept changing with the historical periods, defini n g t h o s e w h o a re n e e d y, a c c o rd i n g t o t h e re c o g n i z e d o r s u p p o s e d needs and the jurisdiction presently attributed to architecture, but its role in the culture of modernism and its approach to environ-

2013 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

43

Zalotay 80 mentalism is unquestionable. It is indeed so even if this thread in the history of architecture is interspersed mainly with unbuilt des i g n s , h e ro i c f a i l u re s , d e b a t e s g o i n g o n e v e n n o w, a n d e v e n t h o u g h it is rarely included in notes on architectural achievements that shine afar typically surrounded with doubts and question marks.

What is this unquestionable nature about? How come that – in s p i t e o f i t s c h a l l e n g e a b l e l e g i t i m i t y, w e d g e d b e t w e e n q u o t a t i o n marks and comments – the architectural programme of necessity has almost always been the source of inspiration for design? If its cultivators tend to rarely enjoy the appreciation of their activities, if the reality of neediness inevitably runs against construction promoting the existence of resources and the cer tainty of fundaments?

It may be a result of the period, but the time of need seems to be

a lucky one at lea st a s far a s architec ture is concerned. Enlightenment brought along the programme which endowed development, technological innovation and their operators with the capacity to overcome social problems and opened the door for architecture as well: sometimes as a commissioned agent, sometimes as an initiati n g o r s u p e r v i s i n g p o w e r, b u t t h e d e s i g n e r s c a m e t o b e i n v o l v e d i n the entirety of society from that time on in an unbreakable relat i o n s h i p. Th e i r ca s e ca m e to b e t h a t o f a co m mu n i t y i n s u c h a wa y that the innovative programme of architecture joined that of social renewal. The burning issue inevitably brought about the ultimate freedom of the designer when it came to applied devices, as the existence of problems proved the unfitness of the solutions used so far: desperate times call for desperate measures.

Sz a l a g ház , l a k ó e g y s é g , 1 9 6 0 - a s é ve k e l e j e

44

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | utóirat

2013 | 2

Re p r o d u k c i ó : h a j d ú j ó z s e f

passzázs • passage

passzázs • passage

Velencei Biennále – itthon The Venice Architecture Biennale – in Hungary A 2012-es „hallgatói kiállítás” a FUGA-ban, 2013. 02. 15 - 03. 10. • The „Students’ Exhibition” 2012 in FUGA, 2013. 02. 15. – 03. 10.

Szöveg / text: Szegő György

Fotó / photo: Bujnovszky Tamás

A Velencei Biennálén bemutatott magyar kiállításokat a zárás után rendszerint a hazai közönség is láthatja. Ezúttal ez azért is fontos, mert Velencében a magyar pavilon több száz építészhallgató készítette modelljéhez a pavilonban bajosan lehetett a közelébe kerülni (lásd MÉ 2012/3, ill. a meonline.hu Vizuális kultúra rovatát). Azonban Velence után a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai karának három éve megújított épülete aulájában felragyogott a biennáléanyag itthon kiállított részlete. A fehéren izzó részletek befogadására most a budapesti FUGA kínált újabb lehetőséget, széles nyilvánosságot.

A látvány több mint imponáló: a „kezdet” igézetét közvetíti.

2012-ben az építészeti biennálé visszafogottabb volt, mint eddig bármikor. Érezni lehetett, hogy a válságban kevesebbet épít a világ. Ami megépül, az is kevéssé bombasztikus, mint tíz éve, amikor a mindenhol

felbukkanó kulturális presztízsberuházások megépült vagy épülő, projekt szinten létező példái – fotók, tervek modellek – még elkápráztatták a nézőket. Most a katasztrófaépítészet boomja kétes dicsőség (lásd a japán pavilon Arany Oroszlán elismerését, a fent idézett írásban elemzett háttérkörülményeket).

A magyar kiállítás kurátorai, Bachmann Bálint és Markó Balázs véleménye szerint is egyre több a standard építészet – kevesebb az egyéni koncepció, sőt, az intuíció szinte nincs is jelen a világ építészetében. Ezért döntöttek az építészet kézműves tradícióira fókuszáló, a főkurátor hívószavára (is) rímelő „kézműves” karakterű, az oktatásban nélkülözhetetlenül továbbélő modellek bemutatása mellett. A pécsiek koncepciója 21x21 cm-es alapra rögzített, hagyományos, fehér hallgatói modelleket tesz le úgy, hogy valódi házat megjelenítő tömeg alig akad köztük. Saját hallgatóik mellé más felsőoktatási intézményeket is meghívtak, és hozzá – színesítendő a mondanivalót – gyerekek örök építő-

kedvét demonstráló fejezetet is mellékeltek.

A modellek többsége plasztikus gondolat, koncept térkísérlet, „lakható szobor” terve.

Maga a 21x21 cm, mint kiinduló modul is az A4-es írólap térbelivé emelt egysége, amolyan emblematikus üres fehér, induló „tiszta lap” – amelyben a jövő építészei bármit megtehetnek/megengedhetnek maguknak. Az eredmény hatásos, jövőépítő pozitív mágia.

Velencében 2012-ben több pavilonban, talán éppen David Chipperfield főkurátor felhívására figyelmezve, hasonló volt az összkép. Például az 50 éves skandináv kiállítás-épületben az elmúlt – rendkívül innovatív – fél évszázadot felidéző modell-asszamblázs volt látható. A magyar pavilon rokonai ezek, csak épen a nemzetközi szcéna jelentős műhelyei által szignálva. Ám a múltat és a jövőt összevető, elfogulatlan néző alighanem mégis a magyar pavilon leendő építészeivel szimpatizált, akiknek munkái – villanásnyi figyelmeztetésként – bizonyosan helyrebillentették korunk világválságba, ökoló-

2013 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

45

passzázs • passage

giai katasztrófába rohanó építő gyakorlatát.

A magyar anyag a velencei Giardini és a budapesti FUGA kiállításai között a legrégebbi alapítású magyar egyetemen mutatkozott be.

A pécsi Pollack felújított campusának aulájában fogadta a diákokat, oktatókat nap mint nap. A modellerdőnek – az erdő archetípusára a kurátorok is gondoltak az installációnál – van és lesz kisugárzása Pécsett is, ahol az egyetem a közeljövőben, a MÉSZ védnöksége alatt nemzetközi építészhallgatói biennálét tervez elindítani.

Hogy ez a pozitív hatás nem üres szóvirág, azt látványosan igazolja a megújult Zsolnay Negyed, az egykori ipari zónában fenntartható kultúra (lásd MÉ 2012/2), vagy a még frissebb

Science Building épületeit, utóbbi egy élenjáró ökológiai szemlélettel a fenntartható földi élet jegyében fogant fantasztikus teljesítmények (utóbbiról lásd MÉ 2012/3). Ezt 2013. január 1011-én a MÉSZ kihelyezett elnökségi ülésének résztvevői is őszinte elismeréssel nyugtázhatták.

(A Pollack teljesítményét láttatja a FUGA kiállításnyitón prezentált remek album is – amit alább Ferencz Marcel mutat be).

T h e H u n g a r i a n e x h i b i t i o n s o f t h e Ve n i c e B i e n nale are usually also shown to the Hungarian public af ter its closure. Previously they were

housed by the Universit y of Pécs, now by the Budapest-based FUGA Architectural Centre.

A c c o rd i n g t o t h e c u ra t o r s o f t h e H u n g a r i a n e x hibition, Bálint Bachmann and Balázs Markó the presence of standard architec tre prevails – t h e re a re l e s s i n d i v i d u a l co n ce p t s , w h i l s t i n t u i t i o n i s a l m o s t to t a l l y m i s s i n g f ro m u n i ve r s a l a rc h i t e c t u re. T h i s i s w h y t h e y d e c i d e d t o f o c u s o n t h e c ra f t s m a n s h i p t ra d i t i o n s o f a rc h i te c t u re a n d p re s e n t m o d e l s v i t a l l y s u r v i v i n g i n e d u c a tion (also) rhyming with the call word of the m a i n c u ra t o r. T h e c u ra t o r s’ c o n c e p t i s re a l i z e d b y t ra d i t i o n a l w h i t e m o d e l s m a d e b y s t u d e n t s o n a 2 1 x 2 1 c m b a s e w i t h h a rd l y a ny b l o c k s re p re s e n t i n g g e n u i n e h o u s e s .

Breuer Marcell Doktori Iskola ’06-’11 FUGA, Budapest, 2013. február 15.

Szöveg / text: Ferencz Marcel

A Breuer Marcell Doktori Iskola könyvét felütve azonnal megragad és inspirál a belívek indító lapja. Elegáns teli feketével induló oldalpár, majd egyet lapozva izgalmas, a feketeséget áttörő fekete-fehér térgrafika robban tekintetünk elé. A könyv szimmetrikus grafikai terve lehetővé teszi az elő- és hátlap egyszerre kompozícióba álló szemlélését. Az erő demonstrálása ez a térgrafikai szembenézés. Számomra a kezdetet jelöli, a teremtés pillanatát. Az iskolateremtés aktusát. Akkor 2003 derekán, Lajosmizsén az ország felelős építész-nagyjai döntést hoztak Bachman Zoltán vezetésével. Életre keltették az azóta is lángoló szellemiségű nemzetközi hírű Breuer Marcell Doktori Iskolát. Az alapító atyák sora: Bachman Zoltán,

46

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Kistelegdi István, Finta József, Vadász György, Tóth Zoltán, Szabó Pál, Lenkei Péter, Bán Ferenc, Jankovics Tibor, Kampis Miklós, Farkas Gábor, Erdélyi Zoltán.

A Doktori Iskola tevékenysége az elmúlt 10 esztendőben európai szinten is kimagasló eredményeket hozott.

Mi az a három fogalomterület, ahol e mércével is jegyeznünk kell a pécsi tetteket?

I. A Doktori Iskola és Pécs szakrális identitásának emelése Világörökségi rekonstrukciók - pécsi későrómai temető-együttes örökségi elemeinek bemutatása / a Dómmúzeum épülete és szerkezeti kísérlete a Sámsondi Kiss féle térlefedés megidézésével / a Szt. Bertalan pneumatikus

2013 | 2

harangtorony emelése a Művészeti Karral / a pécsi, Somogyi látványpincészet kialakítása II. A Doktori Iskola és Pécs világi identitásának emelése A barnamezős területen emelkedő Pécsi EXPO rendezvényközpont 5000 m2-es textilépítészete III. A Doktori Iskola és Pécs egyetemi imázsának emelése A Műszaki Kar épületeinek rekonstrukciója új közösségi terek teremtésével / Egyetemi Campus bejárati megformálása / a Science Building épületegyüttese Mi áll a bámulatra méltó erőfeszítések eredményessége és sikere mögött?

Engedtessék meg, hogy fellebbentsem egy kicsit a műhelytitkokról a fátylat.

passzázs • passage

b r e u e r m a r c e l l a wh i t n e y m ú ze u m b a n , 1 9 6 7 © m a r c e l b r e u e r pa p e r s , a r c h i ve s o f a m e r i c a n a r t

A legelső és legfontosabb titok az utódnevelés Az Intézetben az elmúlt 10 esztendőben felnőtt az a közel 20 fős ifjú tehetségeket sorakoztató docensi kar, akik a Kar életét meghatározzák. A kari működés szerkezeti felépítésének bemutatásánál név szerint is meg kell emlékezzek róluk : Bachmann Bálint - Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar, dékán Hutter Ákos - Építészmérnök Szakmai Intézet, intézetvezető – alegységei: ifj. Kistelegdi István - Energiadesign tanszék, tanszékvezető / Rohoska Csaba - Tervezési és Építészeti Ismeretek Tanszék, tanszékvezető, jeles oktatók: Hutter Ákos, Kovács Andor Krisztián, Veres Gábor, Medvegy Gabriella (Prima Junior díj 2013) / Bachmann Bálint - Építőművész Szakmai Intézet, intézetvezető – alegységei: Gettó Tamás - Belsőépítészeti és Környezettervezési Tanszék, tanszékvezető, jeles oktatók: Borsos Ágnes - (Prima Junior díj 2013) / Rétfalvi Donát - Építőművészeti és Vizuális Ismeretek Tanszék, tanszékvezető.

A felsoroláson túl megbecsülés illeti az épületszerkezetek (Perényi László), az urbanisztikai (Szabó Éva) tanszékek vezetőit és oktatóit és a további Szakmai Intézetek szakembereit és adminisztrátorait, hiszen tevékenységük és

szaktudásuk elengedhetetlen részét képezi az utódnevelésnek is.

A második titok a szellemi innováció A nemzetközi világtrendek előtt egy lépéssel az alábbi témákban keresik a stratégiai előrelépés útját: „Építészeti képzőművészet”a Művészeti Karral közösen indított program, „Energiadesign”, „NUKLEÁRIS építészet”, „Hulladék-transzform építészet” A harmadik titok a kommunikáció a nemzetközi térben Nemzetközi kiállítások lehetőségének megteremtése a fiatalok bemutatására – Berlin, Stuttgart; továbbá a Doktori Iskola „Modell” című magasrendű szakmaetikai párbeszédre hívó fényes közösségi produkciója a 13. Nemzetközi Velencei Építészeti Biennálé Magyar Pavilonjának munkája (Építészet: Bachmann Bálint PTE PMMIK és Markó Balázs SZIE YMÉK).

Végül nem állhatom meg, hogy ne beszéljek a következő jövőt fejtő elképzelésről Bachman Zoltán és Bachmann Bálint alapgondolatáról, a Pécsi Világtriennálé építészeti világesemény kezdeményezéséről.

A negyedik titok a vendég kerekasztal A neves, országunk szakmai teljesítményét meghatározó egyéniségeinek vendégasztala

maga a pécsi Doktori Iskola. Az ország számos építészoktatási műhelyének adott doktori fokozatszerzési lehetőséget, rangra emelve a társintézeteket! Példaadó szakmai pártatlanságukért köszönettel tartozom fokozatot szerzett kollégáim nevében.

Az ötödik titok a kozmikus lépték és a Pollack-Breuer névmágia + 43 év!

1370 az ország első egyetemalapítása immáron három éves jubileumát üli, eltelik fél évezred és feltűnnek az 1870-es években Pollack Mihály remekművei (kicsit kerekítve alkotásaik időpontját). Még egy évszázad és a Bauhaus mestere 1970-ben Breuer Marcell a BME díszdoktora lesz. Ugyanebben az évben 1970-ben Bachman Zoltán megkezdi még általa sem sejtett emberöltős oktatói pályaívét. És egy kis személyes számmisztika. 1970-ben egy bizonyos hónap 13. napján megszületik „Zoli bácsi” fia, Bálint. 1970-ben egy bizonyos hónap 13. napján megszületek én is. Ezek kötelékek, ha másé nem, a humoré. Kimondható, hogy a 70-es évek pécsi fiatal tehetséges generációja együtt nőtt fel Bachman Zoltán mester atyai magatartásának egyenes következményeként az elmúlt 43 évben a pécsi oktatással.

A Doktori Iskola könyve egy rejtett tankönyv A könyvben szereplő doktorált alkotók kiragadott gondolatsorának halmaza egy hosszú mondatot formál. Egy elgondolkodtató mondatot. A legszebb, hogy mindenki életkorához, feladatához vagy beosztásához mérten teszi ezt. Az építészet megközelítése a nevelés térstratégiai szemléletétől egész a szakmai víziók elkülönült alkotói magatartásán át a leglelkesebb ifjú hölgyalkotók lelki rezdüléséig terjed. Szokni és tanulni kell a sorokat.

A könyvet az elmúlt két hétben forgatva elmondhatom, nagyon sokat adott nekem minden megnyilvánulás. Egyben közösek az alkotók. Mindenki őszinte. Miért? Ez már megint messzire vezet. Őszinte ember őszinte válaszokat kap. Ezt lehet irigyelni a pécsi oktatástól, de érdemesebb gyakorolni.

Könyv „életfa” A könyv tervezőinek (Szösz Klaudia és Rohoska Csaba) grafikai koncepciója – a különleges borítótervvel – ismét az üzenetről beszél. A soraimat a bemutatott szép könyv felütésével kezdtem, a teremtéstörténettel. Megfogom és előlapjainál kinyitva így elfordítom, akkor egy életfát ábrázol, ha pedig most átfordítom, akkor gyökerekből égbetörő közös akaratot.

Mese a tölgyről …mára már bebizonyosodott, hogy nem kell riadozni a kihalásától a kétszáz éves honi tölgyeseknek. Az, hogy csak haláluk előtt hoznak először utódló hajtásokat, náluk természetes.

De akkor hektáronként akár egymilliót.

2013 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

47

hírek • news Búcsú Novák István (1938-2013)

Néhány nappal 75. születésnapját követően elhunyt Novák István DLA, Ybl és Prima Primissima díjas építész, Szeged díszpolgára, korábbi főépítésze. Haláláig Szarvason, Makón és Orosházán is betöltötte a főépítészi tisztet – munkája mentén e települések belváros-rekonstrukciója éppen új fejezetéhez érkezett. Szeged belvárosa megújítását Europa Nostra díjjal tüntették ki. Novák István urbanisztikai munkásságát a paraszt-polgári építészet védelme, a régi formák megújításának sikeres gyakorlata jellemezte. Az általa vezetett városközpont-rekonstrukciójának folyamatát Baja, Békés, Kazincbarcika, Nagyatád centrumának értékőrző átalakulása jelzi.

Szegeden – a doboziskola korszakával szakító – oktatási épületeket is tervezett. És városán kívül iskolákat Ásotthalomra, Bajára, Kiskunhalasra, Nyírbátorra, Pécsre és Tatabányára.

Két kiemelkedő temploma Ajnácskőn és Brassóban valósult meg. Az itthoni kisebbségek közül a Magyarországi Németek Bajai Nemzetiségi Központja is az ő tervei szerint épülhetett meg. Szegedi munkásságát Pro Urbe díj és Podmaniczky díj fémjelzi. 2011-ben a MBGE Szenátusa Aranydiploma adományozásával ismerte el életművét.

Kertai László (1943-2013)

Kertai László Ybl-díjas, Pro Architectura díjas építész fájdalmasan fiatalon, 69 évesen elhunyt. A Kelettervnek a 70-es 80-as években volt egy jelentős korszaka, amikor a Kertai László-Gere Péter-Mohácsi László triumvirátus fiatal Ybl-díjasként egymás után kapta a nagy megbízásokat.

Most, utolsóként közülük, Kertai László is elment. A 80-as években egyedülálló kórház-sorozatot tervezhetett Algériába, Mexikóba, Peruba. Emblematikus épületei Debrecenben a DAB székház, a Hódos Imre Sportcsarnok, a Gyógyfürdő, a Kálvin téri üzletközpont.

48

Az Új Apostoli Egyháznak Debrecenben és Miskolcon is tervezett templomot. A Debreceni Református Nagytemplom mögötti romkert személyes ügye volt. Az Emlékparkban önkéntes munkával ő és segítői itt találták meg a középkori Szent András templom romjait – ettől térben és lélekben is elválaszthatatlan feladatként tervezte meg a Kossuth tér rekonstrukcióját. Műteremépítő alkat volt, aki a 90-es években alapított Archicomp Építészműhellyel sikeresen folytatni tudta a városának, a térségnek tett szolgálatát. Utolsó jelentős épülete a tájat, annak speciális élővilágát, a vízi élet szépségét bemutató a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrum – mely népszerűségével visszaigazolja a mester pozitív életszemléletét.

Hírek A 2013. március 9-én rendezett MÉSZ Építész Kongresszusának előadói között üdvözölhettük Glenn Murcutt (Mosman, Ausztrália), Peter Rich (Johannesburg, DélAfrika), Eike Roswag (Ziegert-Roswag-Seiler, Berlin), Pavol Panak (Architekti BKPŠ, Pozsony), U. Nagy Gábor (NYME-AMI, Orfalu) és Turi Attila (Budapest) építészeket. A kongresszus bevezetőjeként Ron�ny Hardliz (Luzerni Egyetem, HSLU-D&K) és Katona Vilmos (BME, NYME-AMI) Just Architecture előadása (lásd MÉ 2012/4es Utóiratát) hangzott el. Az előadók eltérően "másképp gondolkodók". Másmás tapasztalatok - energiagazdálkodás, hagyományértelmezés, fenntarthatóság, helyi anyagok és erőforrások, stb. - felől hoztak új szemléletet. Kérdés, hogy az alternatívnak nevezhető szimpatikus program mozzanatos "megvilágosodást" jelez vagy egy folyamat állomása? U. Nagy Gábor házai történetével és őriszentpéteri táncpajtája képeivel vezette be a konferencia mottójának is tekinthető gondolatát: "túl vagyunk a válságon, az emberi közösségek válságán – ezek újjáépítésébe az építészet belekezdett". Ha igaza van, akkor az alternatív gondolkodás lassan kiérdemelheti a "normális” jelzőt.

Az előadásokat követően Lázár Antal vezette körbe az érdeklődőket a kongres�szus számára helyszínt biztosító BME Q1 épületében (lásd az épületről Kapy Jenő írását a MÉ 2011/1) .

2013-ban a Gombold újra! pályázat a Central European Fashion Days részeként nemzetközi szintre lép. A divattervezőknek közép-európai (cseh, lengyel, magyar, szlovák) szellemi és tárgyi értékekből, hagyományokból inspirálódva kell a mai trendeknek megfelelő, kimagasló színvonalú ruhákat és kiegészítőket készíteniük.

A beérkezett munkákat első körben egy tervzsűri értékeli, majd egy nemzetközi döntőzsűri – tagjai között Luu Anh Tuan divattervező, Sebestyén Márta népdalénekes, Kopek Gábor, a MOME rektora és Zoboki Gábor építész – választja ki a győzteseket.

Az Országépítő folyóirat Makovecz Imre halálának egy éves évfordulója alkalmából szerkesztett 2012/3. emlékszámának megjelent az angol nyelvű különkiadása.

Többek között Kőszeghy Attila, Kravár Ág-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 2

nes, Osskó Judit, Ertsey Attila, Ekler Dezső, Szűcs Endre, Szegő György, Turi Attila, Jánosi János, Paolo Portoghesi, Jaques Gillet, Edwin Heathcote, Markku Komonen, Gerle János és Jakab Tibor az életmű méltatásán túl felidézik személyes emlékeit, gondolatait, kapcsolatukat a Mesterrel.

Amellett, hogy a tartalom a nemzetközi térben is elérhető autentikus forrást jelent, egyúttal méltóságteljes formában emlékezik a jeles első évfordulón.

Kiállítások itthon - Kitekintés 2012. ÉK Egyesület „Fiatal építészek szakmai gyakorlata 2011 2012” projektje. FUGA, 04. 04-ig - Performance-Driven Architecture.

Tudományos kutatás a computerizált tervezésről. FUGA 04. 05-ig - Munkaközi No. 18. Konkrét labor.

FUGA 04. 07-ig - Szinte semmi… A Trafik Kör Kortárs Mű vészeti Egyesületbemutatkozó kiállítása.

FUGA 04. 24-ig - Világmodellek – Műtermi kísérletek és dokumentumok Kondortól napjainkig.

Magyar Nemzeti Galéria, 04. 28-ig - Thorma János, a magyar Barbizon festője.

Magyar Nemzeti Galéria, 05. 12-ig - Tükör által homályosan.

Arcok tegnap és ma.

Ernst Múzeum, 04. 07-ig - Sigalit Landau: Mozgástér.

Műcsarnok/Mélycsarnok, 06. 02-ig - TNPU: Létminimum St. Andard Projekt 1984 W (avagy Ez lett az egysejtűből).

Ludwig Múzeum, 04. 28-ig - Párbeszéd. Modern/kortárs/monokróm.

Kepes Intézet, Eger 06. 10-ig - ‹Romantika› ‹Utópia›.

KOGART Ház, 04. 30-ig - Joan Miro. REÖK, Szeged, 05. 05-ig - Vicces sztori. Csontó Lajos kiállítása.

MODEM, Debrecen, 06. 02-ig - Konceptualizmus ma Paksi Képtár 06. 02-ig Kiállítások külföldön Anglia - Roy Lichtenstein.

Tate Modern, London, 05. 27-ig - Light from the Middle East.

Victoria and Albert Museum, 04. 07-ig Ausztria - Loos. MAK, Bécs, 06. 23-ig - Bauherrenpreis.

Ringturm, Bécs, 04. 05-ig - Japan und die Avantgarde.

Hundertwasser. Belvedere, Bécs, 06. 30-ig - Zeichen, Gafangen im Wunder.

MAK, Bécs, 04. 21-ig - Poesie der Reduktion. Minimal, Concept, Land Art. MUMOK, Bécs, 05. 05-ig Finnország - Glenn Murcutt. Architecture for Place.

MFA, Helsinki, 05. 26-ig Franciaország - Diébédo Francis Kéré.

Arc en Rêve Centre d’Architecture, Bordeaux, 04. 28-ig - In Favour of Public Space.

Cité de l’Architecture & Patrimoine, Párizs, 05. 06-ig - Marcel Breuer. Cité de l’Architecture & Patrimoine, Párizs, 07. 17-ig

Németország - DAM Preis für Architektur in Deutsch land, DAM, Frankfurt, 04. 21-ig - Unesco Welterbe.

DAM, Frankfurt, 05. 26-ig - Schaustelle. Pinakothek der Moderne, München, 09. 14-ig Svájc - Marketing + Architektur.

ETH Zürich, 04. 04-ig - Bildbau. Schweizer Architektur im Fokus der Fotografie, Schweizerisches Archi tekturmuseum, Basel, 04. 01-ig USA - Inventing Abstraction 1910-1925.

MoMA, New York, 04. 15-ig - Henri Labrouste: Structure Brought to Light, MoMA, New York, 06. 24-ig - Bill Brandt: Shadow and Light.

MoMA, New York, 08. 12-ig Pályázatok - Vedres György díj. A Magyar Építőművészek Szövetségének Elnöksége olyan, 40 év alatti magyar építészmérnökök jelentkezését várja, akik iskola vagy kórház tervezésével kiemelkedő építészeti alkotásokat hoztak létre, és a megépült épület legkésőbb 2011. december 31.-ig használatbavételi engedélyt kapott. Beküldési határidő: 2013. 04. 12.

Info: www.meszorg.hu - A romániai Arhitext Design Foundation, az Arhitext magazin szerkesztősége 2013. október 10-27 között rendezi meg a trans(ap)parencies 2013 eseménysorozatot, amelynek fő témája a kelet- és középeurópai építészet és kritika. A szervezők 2008-2013 között megvalósult projekteket várnak. Beküldés: 2013. 04. 11.

Info: www.east-centricarch.eu - A bécsi Iparművészeti Egyetem Urban Strategies nyári egyetemi posztgraduális programja minden évben intenzív, tervezői képzést kínál. A négy hetes kurzusok során az építész és designer hallgatóknak, valamint a fiatal szakembereknek lehetőségük van megismerni és alkalmazni a legújabb számítástechnikai eszközöket és módszereket az építészeti tervezés, a várostervezési gondolkodás, a fogalomalkotás és a kivitelezés területén. Jelentkezési határidő: 2013. 04. 19.

Info: urbanstrategies.at/summer-schools/ - A Tianjin Egyetem Építészeti Iskolája és a kínai Urban Environment Design (UED) csoport második alkalommal hirdet nemzetközi pályázatot építészhallgatók számára. Az idei pályázat fő témája az „Architecture in Transformation” („Átalakuló építészet”), valamint az „Architecture must disappear” („Az építészetnek el kell tűnnie”) radikális kijelentés köré csoportosul. Beküldési határidő: 2013. 06. 30.

Info: hypcup2013.uedmagazine.net - Ybl év 2014 alkalmából az MTA Művészettörténeti Intézete, a Főváros Levéltára, a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke, együttműködve a Forster Központ–Építészeti Múzeummal valamint a Hild–Ybl Alapítvánnyal, tudományos konferenciát szervez. A szervezők várják művészettörténészek, építészettörténészek, építészek, műemlékes szakemberek és társadalomtudósok jelentkezését.

Jelentkezési határidő: 2013. 10. 15.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET H u n g arian A rchit e ct u r e A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

2013/2-es számUNK szerzői

MÉ 2013/2. szám ISSN 1785 – 282X lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. ÉLETRAJZ

BIOGRAPHY

1932 Szentes 1951 érettségi a Budapest I. kerület Petőfi Sándor Általános Gimnáziumban 1952-57 BME Építészmérnöki Kar, általános építészmérnöki szak 1956 műegyetemi hallgatóként aktívan részt vesz a forradalomban,

1956. november 17. – 1957. január 28. között fogva tartják 1957 építész diploma a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Lakóépülettervezési Tanszéken, diplomatervének tárgya: Lakóház a József nádor utcában 1957-58 23-as számú Állami Építőipari Vállalat (kivitelezés) 1958-59 Házkezelési Igazgatóság, Budapest II. kerület 1959-61 MÉLYÉPTERV, Budapest – függetlenített állás, szabadalmi szerkezetén

és városkoncepcióján dolgozik 1961 szabadalmi bejelentés az Országos Találmányi Hivatalnál: Függesztett

épület, Böröcz Imre statikussal; a közzététel napja: 1964. március 23.

1961 A szalagház című írása a Kortárs 1961/6 számában jelenik meg 1961-63 Általános Géptervező Iroda, Budapest 1962 az Interbuild Corb Plus című cikkében ismerteti a szalagházat,

Le Corbusier Unité d’Habitation-jának továbbfejlesztéseként tárgyalva 1963-64 Kereskedelmi Tervező Intézet 1965 szalagház-vita az Új Írás hasábjain (1965/6 – 1966/1) 1965 Ma vagy holnap – forgatókönyvíró, riporter, rendező: Kovács András

a hivatalos bemutató előtt a filmet levetítik az Egyetemi Színpadon és a Szentháromságtéri kollégiumban, a film óriási siker a főként egyetemisták ból álló közönség körében – a filmet azonban a bemutató napján betiltják 1965-72 VASITERV, Szombathely – építész és statikus, Tervei: zalaegerszegi vasútállomás

átépítése, tapolcai kórház, bécsi UNESCO Székház nemzetközi tervpályázat, Szombathely, a műemléki városközpont rekonstrukciója (tervezők: Heckenast János, Fekete József, Zalotay Elemér) 1966 Dugványtároló, Bajt 1966 Bőrdíszmű-telephely, Sárvár 1967 Fővárosi Tervezési Névjegyzékbe való átsorolás: „A” kategória:

„az egész ország területén bármely épület tervezésére jogosult” 1968 Gyűrűház, Szombathely (saját lakóháza – megkezdett építkezés, amit

a telek tulajdonosváltásakor lebontottak 1968 Csillagvizsgáló (Szputnyikmegfigyelő-állomás), Szombathely; II. ütem: 1973 1970 a Vas Megyei KISZÖV főmérnöke 1971 átvétel a Vas Megyei Tervezői Névjegyzékbe 1971 Körmend, Medosz-Technikus-Egyetértés Sport Klub épülete (öltöző, szolgálati lakás) 1972-73 Tapolca, I. számú Lakásépítő Szövetkezet, Véndeki úti lakótelep 1973 16 elutasított útlevélkérelem után Európára szóló 30 napos útlevelet kap, Svájcban telepszik le 1978 elkezdi építeni saját otthonát a Bern közeli Ziegelriedben 1992 eddig különböző svájci építészirodák alkalmazottjaként dolgozik, majd

tagja lesz a Svájci Építészszövetségnek 1992 Bern kanton a ziegelriedi házat műemlékké nyilvánítja 1996 a Nehéz emberek ma. Forgatókönyvíró, riporter, rendező: Kovács András 2002 kiállítás a soproni Alkalmazott Művészeti Intézetben a Szputnyik megfigyelő állomásról – szervező: Jenei László, Perényi Lóránt 2004 véget ér az otthona körüli jogi processzus, amely a háza elhagyásával fenyegette 2005 Zalotay kiállítása az N&n galériában, Budapesten. Kurátor: Perényi Lóránt

a kiállítást megnyitotta: U. Nagy Gábor 2012 életművével pályáznak a Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjába

kurátor: Perényi Lóránt 2012 Betonretró kiállítás, Budapest, Design Terminál – szervező: Kortárs Építészeti

Központ, a kiállításon szerepelt a Szputnyik megfigyelőállomás 2012 Zalotay 80 – kiállítás és konferencia a Fugában, kurátorok: Nagy Bálint, Őry Júlia, Perényi Lóránt, megnyitotta: Perényi Lóránt 2012 Molnár Farkas díj, MÉSZ emlékérem

1932 Szentes, Hungary 1951 graduate at Petőfi Sándor Secondary School, Budapest 1952-57 certificate at Building and Transport University of Budapest as an architect 1956 participation at the Hungarian revolution as an undergraduate student,

kept in prison between 17 November, 1956 and 28 January, 1957 1957 graduation as architect at the Department of Residential Buildings of the

Budapest University of Technology and Economics 1957-58 working at National Building Company No 23.

1958-59 working at Budapest 2nd district Housing Service Office 1959-61 working at MÉLYÉPTERV, Budapest on patent structure and city concept

as a free-lancer 1961 patentee for Hanging Building (with Imre Böröcz)

patent date: 23 Marc 1964 1961 publication of Ribbon House at Kortárs 1961/6 1961-63 working at General Machine Design, Budapest 1962 publication about Ribbon House at Interbuild titled Corb Plus as a

development of Le Corbusier’s Unité d’Habitation 1963-64 working at Trade Design Institute 1965 Public debate about Ribbon House in Új Írás (1965/6 – 1966/1) 1965 Today or Tomorrow (film). Screenplay, director: András Kovács.

The film has been showed a day before the premiere at University Theatre,

Budapest and has been a great success.

On the day of the premiere it has been censored.

1965-72 working at VASITERV, Szombathely as an architect, designs for reconst ruction of Zalaegerszeg Railway Station, Tapolca Hospital, UNESCO

Headquarters in Vienna (international competition), reconstruction of Szombathely City Center (with János Heckenast and József Fekete) 1966 Cutting Store, Bajt 1966 Leather Goods Park, Sárvár 1967 Entering to the Budapest Index of Architects in category A (rights for

design on the whole area of Hungary) 1968 Ring House, Szombathely

(his own dwelling-house; later demolished) 1968 Observatory, Szombathely; 2nd phase: 1973 1970 first engineer at KISZÖV 1971 Entering to the Architect Index of Vas County 1971 Körmend, design for Sport Club 1972-73 Tapolca, 1st Apartment Building Co-op, Véndeki Street building estate 1973 passport for 30 days to Europe (after 16 negative application),

moves to Switzerland 1978 he builds his own dwelling house at Ziegelried (near Bern) 1992 employment for several architecture offices, member of Association of Swiss Architects 1992 his house in Ziegelried has been pronounced as monument 1996 Difficult People Today (film by András Kovács) 2002 exhibition at Applied Arts Institute, Sopron about Szombathely

Observatory (Organized by László Jenei, Lóránt Perényi) 2004 end of official procedure on his own house 2005 Zalotay exhibition at N&n Gallery, Budapest (curator: Lóránt Perényi,

opening speech: Gábor U. Nagy) 2012 application to the Hungarian Exhibition of Architecture Biennale in Venice

(curator: Lóránt Perényi) 2012 Concrete-Retro exhibition Budapest, Design Terminal organized by Center

of Contemporary Architecture) 2012 Zalotay 80 – exhibition and conference at FUGA, Budapest

(curators: Bálint Nagy, Júlia Őry, Lóránt Perényi) 2012 Molnár Farkas Award, MÉSZ Memory Award

SZERKESZTŐSÉG 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2.Tel: 318 2444 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés intézés: Schäffer Zsuzsa, szerkesztőség, csütörtök 9-12 óráig, tel: 318 2444 FELELŐS KIADÓ: Sáros László György DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: Szegő György DLA Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit, Botzheim Bálint Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Ferencz Marcel DLA Sáros László György DLA Szegő György DLA Vadász Bence Varga Tamás DLA Vukoszávlyev Zorán PhD Winkler Barnabás DLA

UTÓI R AT

P O ST SC R IPTU M XIII. évfolyam 70. szám

régi-új Magyar Építőművészet | Utóirat Alapítva 2001 SZERKESZTŐk: Szegő György DLA alapító főszerkesztő Götz Eszter Pálinkás Edit e számunk vendégSZERKESZTŐi: Nagy Bálint Őry Júlia Perényi Lóránt Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Nyomdai előkészítés: Kludovácz András Nyomtatás: deMax Művek Lapterv: Kludovácz András HIRDETÉSFELVÉTEL: Indigoline Kft. Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: 06 20 484 9044 FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

WEBOLDALUNK: www.meonline.hu

Czeiner Gábor építész 1964-ben szerzett diplomát a BME Építészkarán. 1987-ig a szombathelyi VASITERV tervezőjeként dolgozott, majd több magán tervezőiroda munkatársa volt. Tervei alapján közel 160 épület valósult meg, elsősorban a Dunántúlon. 26 éve Szentgotthárd főépítésze.

Ferencz Marcel dr. Habil, DLA építész. Felsőfokú tanulmányait a BME Építészkarán végezte.

1997-ben diploma-díjat kapott. 1993-94 között Nashvillben (USA) gyakornokoskodott. 1999-2004 között a BME Rajzi és Formaismereti Tanszékén volt tanársegéd. A rajzolásról írta meg DLA értekezését. Mesterlevelét és DLA fokozatát 2007-ben a BME-n kapta meg. 1993-tól a NAPUR Építésziroda tagja. Épületeivel számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepelt. 2007-10 között a Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékének vezetője.

Az általa tervezett Hun fürdő – széleskörű publikációs sikerén túl – 2002-ben Velencében a 8. Nemzetközi Építészeti Kiállítás önálló tablóján szerepelt. Ez az épület 2009-ben Pro Architectura díjat nyert. A 2006-ban tervezett Barakonyi-villát a Phaidon Atlas of 21st Century World Arcitecture nemzetközi építészeti lexikon közölte. 2011ben a 12. Velencei Építészeti Biennálé Borderline Architecture kiállításának társtervezője – a tárlat I. díjat nyert. Jelenleg a Debreceni Egyetem Műszaki Kara Építészmérnöki Tanszékén főiskolai docens.

Gerle János† DLA, Ybl díjas építészmérnök (1971, BME) 1974-76 MÉSZ mesteriskola. A SZÖVTERV, VÁTTI, KÖZÉPSZOLG tervezője volt, ill. a Fővárosi Levéltárban az Ybl-hagyatékot rendezte.

1983 óta elsősorban szakirodalommal foglalkozott, 1990-11 között az Országépítő felelős szerkesztője volt. Könyvei: A századforduló magyar építészete 1990, Századforduló 1992, A pénz palotái 1994, Makovecz Imre műhelye 1996, A szecesszió Budapesten 1999, Makovecz 2002, ill. társszerzőként: Budapest Építészeti kalauz 1997, The Architecture of Historic Hungary 1998 MIT Press, (magy.: 1998), Budapest Építészeti részletek – Details 1999.

2002-től a Holnap Kiadó Az építészet mesterei című sorozat köteteit gondozta. Az UNESCO századfordulós építészettel foglalkozó kutatásában Magyarországot képviselte (1986-1993). Építészeti kiállításai: Építészeti tendenciák: Budapest Galéria 1982, Lélek és Forma – magyar művészet 18961918: MNG 1986, Ybl Miklós életmű: BTM 1992, Magyarországi organikus építészet: nemzetközi vándorkiállítás 1987-től, Folytatni a teremtést: Iparművészeti Múzeum 2009. Az Új Atlantisz felé (a 7. Velencei Építészeti Biennálé) kiállítás kurátora, 2000. 2005-től kezdett építészettörténetet és tervezést tanítani a Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolája docenseként.

Mújdricza Péter építész, műtörténész. Mestere Erdély Miklós volt. Az InDIGO-csoport tagja.

Tervei szerint épült az Első Magyar Látványtár Kiállítóháza. 2005-ben Mikropolisz – Térszövegek címmel könyvet jelentetett meg munkáiból. Számos kulturális és szakfolyóiratban publikál.

Őry Júlia művészettörténész. 2004-2010 között az ELTE-BTK Művészettörténeti Intézetének hallgatója, 2010-ben itt szerzett diplomát. Szakdolgozatának címe: Templomépítészet Magyarországon 1989 után, különös tekintettel Nagy Tamás építészetére. A Mindenség modellje című kiállítás (MODEM) katalógusának egyik szerzője (2009). 2010-től a FUGA Budapesti Építészeti Központ munkatársa, kurátora.

2012-ben a Zalotay 80 című kiállítás társkurátora.

Perényi Lóránt építész 2005-ben Sopronban szerzett építész tervező művész diplomát, ezt követően Budapesten, Zürichben, Genfben majd ismét Budapesten dolgozott építészirodák munkatársaként. 2005-ben és 2012-ben részt vett a Zalotay Elemér életművét bemutató kiállítások szervezésében és építésében az N&n Galériában és a FUGA Budapesti Építészeti Központban.

Sólymos Sándor dr. Habil, építész, filozófus, tanszékvezető egyetemi tanár. 1978-87 között a TTI tervezője. 1984 óta a agyar Képzőművészeti Főiskola (majd Egyetem) tanára, 1999-től a Művészetelméleti Tanszék vezetője. 2004-ben Ybl-díjat kapott, 2006-tól a MOME előadója. Számos cikk, tanulmány szerzője, meghívott előadó az 1999. évi pekingi és a 2002. évi berlini UIA kongresszuson, valamint a 2001-es Buenos Aires-i Építészeti Biennálén. A Magyar Nagylexikon építészeti tárgyú szócikkeinek szerzője.

Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983).

1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 19982003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas.

1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót Építész, 1997, Diaszpóra és Művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001).

1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő.

Az Utóirat melléklet alapító-szerkesztője. 2010-ben a folyóirat szerkesztősége Kós Károly díjat kapott.

Szemerey Samu építész. Tervezői tevékenysége mellett aktív közéleti szereplő, számos workshop, kutatási program résztvevője és vezetője. Rendszeres meghívott konzulens és előadó. Érdeklődési területe a kortárs kultúra és az építészeti környezet kapcsolata, az építészet kulturális és társadalmi kezdeményező szerepe és lehetőségei. Doktori kutatási témája: A kezdeményező építészet. Jelenleg a Kortárs Építészeti Központ munkatársa.

U. Nagy Gábor építész. 1981-ben szerzett diplomát a BME Építészkarán, 1984-86 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskola VIII. ciklusát. 1981-86 között ÁÉTI-nél dolgozott Varga Levente műteremvezető mellett, 1982-84 között a BME Középülettervezési Tanszék külsős korrektora volt. 1986-91 között a Műterem I/1 Gmk nevű, Tomay Tamás alapította irodában dolgozott, 1992-től önálló építészként tevékenykedik. 2002-től a MIE – később MOME – Építész Tanszékének külsős oktatója, jelenleg a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének intézetigazgatója. 2001-ben Ybl-díjat, 2004-ben Molnár Farkas díjat kapott.

A diákkedvezmény igényléséhez a beszkennelt diákigazolványt kérjük átküldeni a szerkesztőség e-mail címére: epitomuveszet@gmail.com Külföldi előfizetés 10 lapszámra: Európai országokba: 87 EUR, Tengerentúlra: 128 USD Előfizethető a szerkesztőségben vagy átutalással a Magyar Építőművészek Szövetsége számlájára: K&H Bank 10201006-50197952 Számlaigényét kérjük a szerkesztőség e-mail címén jelezze: epitomuveszet@gmail.com Előfizetéssel kapcsolatos személyes ügyintézés a szerkesztőségben csütörtökönként, 9-12 óráig, Schäffer Zsuzsánál.

SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: 318 2444 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szívből reméljük, hogy 2013-ban a megújult, havilappá lett folyóiratnak is előfizetőjeként számíthatunk Önre!

Volume 13 / No. 70

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g ya r é p í t ő m ű v é s z e t h u n g a r i a n a r c h i t e c t u r e

2013 | 2

A régi-új Magyar Építőművészet 2013-tól nagy változás elé néz. Az új folyóirat támogatási rendszer segítségével lapunk hosszabb távon, biztosabb finanszírozással tud megjelenni. A következő három évben ennek megfelelően évi 10 számot szerkesztünk, az elméleti melléklet tartalmát beépítve a folyóirat páros számaiba. A lap ára 950 Ft lesz, előfizetőinknek azonban – az évi 10 lapra - változatlanul a korábbi 8.700 Ft- os éves előfizetéssel kínáljuk. Tehát minden előfizetés igen kedvezményes. Egyetemisták számára továbbra is él az érvényes diákigazolvány átküldött másolatra nyújtható diák-tarifa, számukra az előfizetés 6600 Ft/év.

CONFERENCE (03. 10. 2012) EXHIBITION (03-23. 10. 2012) AND eLEMÉR ZALOTAY'S VISIT AT FUGA BUDAPEST CENTER OF ARCHITECTURE (18. 10. 2012) • Gábor Czeiner • Marcel Ferencz • János Gerle • Péter Haba • Péter Mújdricza • Júlia Őry • Lóránt Perényi • Sándor Sólymos • György Szegő • Samu Szemerey • Gábor U. Nagy

UTÓI R AT

P O ST SC R IPTU M

950 Ft

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

2013 | 2

Czeiner G. • Ferencz M. • Gerle J. • Haba P. • Mújdricza P. • Őry J. • Perényi L. • Sólymos S. • Szegő Gy. • Szemerey S. • U. Nagy. G.

ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS

zalotay 80

KONFERENCIA (2012. 10. 03) kIÁLLÍTÁS (2012. 10. 03-23) ÉS ZA LOTAY E LE MÉ R LÁTO GATÁSA A FUGA BUDAPESTI ÉPÍTÉSZETI KÖZPONTBAN (2012. 10. 18) • s ZE RZŐK : C zeiner Gábor • Ferencz Mar cel • Gerle János • Haba Pé t er • M ú j dr icza P é t er • Őry Júlia • P er ényi Lórá nt • Sólymos Sándor • Szeg ő Györ g y • Szem er e y S am u • U. N agy Gábor

UTÓI R AT

P O ST SC R IPTU M XIII. évfolyam 70. szám