Hungarian Architecture 2013/6 by Hungarian Architecture

2013 | 6

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g yar é p í t ő m ű v é s z e t h u n g aria n arc h it e ctur e Puhl Antal – Dajka Péter • Nagy Csaba – Déri Dániel – Kováts Judit – Várhidi Bence • Graber & Steiger Architekten • Marius Miclăuş • Wettstein Domonkos • Kovács Máté Gergő • Dr. Magyar Péter • Szegő György

Volume 13 / No. 72

TEVA Sterile Centrum – Antal Puhl, Péter Dajka • Richter Store House – Csaba Nagy, Dániel Déri, Judit Kováts, Bence Várhidi • Pilatus Kulm Panorama Gallery – Graber & Steiger Architekten • Theresa Bastion, Timişoara – Marius Miclăuş • Architecture, Identity, Balaton – Domonkos Wettstein • The Beginnings of the Architecture of the Turkish Republic – Máté Gergő Kovács • Students from Kansas and Budapest in Buda Castle – Dr. Péter Magyar • Hantaï Simon Monographic Album – György Szegő

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM

950 Ft

Marketing és építészet TEVA Steril Centrum, Richter Raktárépület Építészek az aktuális helyzetről Marketing and Architecture TEVA Sterile Centre, Richter Store House Architects about Recent Problems

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

TEVA Steril Centrum – Puhl Antal, Dajka Péter • Richter raktárépület – Nagy Csaba, Déri Dániel, Kováts Judit, Várhidi Bence • Pilatus Kulm kilátóterasz – Graber & Steiger • Terézia bástya, Temesvár – Marius Miclăuş • Építészet, identitás, Balaton – Wettstein Domonkos • A Török Köztársaság építészetének kezdetei – Kovács Máté Gergő • Marosi Miklós, Kertész András Tibor, Tima Zoltán, Szabó Levente helyzetképe • Kansasi és BME diákmunkák – Dr. Magyar Péter • Hantaï Simon monografikus albumához – Szegő György

2013 | 6

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM XIII. évfolyam 72. szám

Várkonyi Viktor a GRAPHISOFT vezérigazgatója

Folyamatos és tartós növekedési pályán a GRAPHISOFT BUDAPEST, 2013. augusztus 5. – A budapesti központú GRAPHISOFT tovább erősítette tevékenységét 2013 első félévében. A cégcsoport globálisan több mint 10 százalékos árbevételnövekedést ért el, a magyarországi bővülés meghaladta a 25 százalékot. A világ több mint 100 országában jelen lévő, épületinformációs modellezéssel foglalkozó vállalat tovább erősíti amerikai és ázsiai piaci jelenlétét. Annak ellenére, hogy a globális pénzügyi-gazdasági válság az elmúlt években elsősorban Európában és Észak-Amerikában jelentősen vis�szafogta az építőipari beruházásokat, a GRAPHISOFT mind a hazai, mind nemzetközi piacain évek óta fenntartható növekedést mutat. 2013 első félévében a cégcsoport árbevétele stabil profitabilitás mellett több mint 10 százalékos növekedéssel tovább erősítette pozícióit 2012 első félévéhez képest.

Üveg, ami fűt – és teljesen átlátszó Ahhoz, hogy egy ház vagy lakás kényelmes és kellemes otthonná váljon, az egyik alapvető tényező a megfelelő fűtési rendszer kiválasztása. Erre kínál megbízható, tiszta, hatékony és biztonságos megoldást a fűtött üveg. A Rákosy Glass Heating System üvege innovatív, szabályozható hőmérsékletű, elektromos, helytakarékos és exkluzív megjelenésű fűtési megoldás. Ablaküvegként és/ vagy radiátorként egyaránt megjelenthet, a felület az átlátszótól a teljesen egyedileg mintázott változatig szinte végtelen választékban megrendelhető. A szerkezet minden esetben több - minimum 2 - üvegrétegből áll, edzett biztonsági üvegekből épül fel, és laminált szerkezetet képez, ami törés esetén is biztonságosan egyben tartja az üvegdarabokat. Az üvegek belső oldalán egy láthatatlan, nanotechnológiával felhordott, fém vezető réteg található, mely bevonat ellenállása elektromos áram hatására hőt termel. Ezen bevonatos rétegek számának emelésével a teljesítmény növelhető, jellemzően 700 és 1000 W/m2 teljesítményű kivitelben elérhetőek. Így a fűtött üveg rugalmas és hatékony energiafelhasználást tesz lehetővé, a bevitt energia szinte 100%ban hővel alakítható. Mivel közvetlenül 220-230V feszültségről üzemeltethető, beépítése is rendkívül egyszerű, nem igényel különleges kiépítést vagy csővezetéket. Beépítését kizárólag érintésvédelmi relével ( FI –relé) ellátott hálózatba javasoljuk. Ahogy a fűtő üvegek méretválasztéka is igen nagy ( akár 2400*4500 mm is lehet) úgy a vezérlési módok is különfélék lehetnek. Vezérelhető szobathermosztáttal, egyedi rádiófrekvenciás távvezérlővel, valamint intelligens házvezérlő rendszerhez csatlakoztatva, az interneten keresztül akár távolról, mobiltelefonnal is szabályozható az fűtő üveg. A még nagyobb biztonság érdekében az üvegekben hőbiztosíték is elhelyezésre kerül, mely a vezérlés meghibásodása, vagy bármilyen rendellenes működés esetén, véd a túlmelegedéstől. A hőleadás egyenletes a teljes felületen és sugárzó fűtés, amely a környező testeket, felületeket melegíti elsősorban, mely jobb hatékonyságot biztosít a levegő keringetéses fűtési megoldásokkal szemben. A sugárzó fűtési rendszer alkalmazásakor a helyiségben az ember számára kedvező a hőmérséklet-eloszlás, valamint a fűtésből származó légmozgás minimális, így az allergéneket is tartalmazó szálló por mértéke is jelentősen lecsökken. Az utóbbi években az építészetben alkalmazott üvegfelületek mérete rohamosan nő, az alkalmazott üvegszerkezetek egyre jobb hőszigetelő értékekkel ( U=0,6W/ m2K) bírnak, azonban a nagy üvegfelületek még mindig hideg érzetűek, a közvetlenül ablaknál elhelyezett kanapék, íróasztalok, étkezők használata nem komfortos. Többek között erre kínál hatékony megoldást a hőszigetelő- fűtő üveg, akár önállóan, akár kiegészítő fűtésként alkalmazva. Ezen alkalmazásnál 2 légkamrás, gáztöltésű, 3 rétegű hőszigetelő üveget alkalmazunk, ahol a hőt a legbelső üvegréteg termeli, melynek 98%-át a középső üvegréteg láthatatlan hőtükör ( LOW-E) bevonata révén visszatükrözi és a helységen belül tartja. Az ablaküvegek fűtési intenzitása szabályozható, az üvegek hőmérséklete akár egyenként is beállítható, jelentősen javítva a helységben tartózkodók komfortérzetét. A fűtő üveg infra-radiátorként való alkalmazása végtelen lehetőséget biztosít. Egyedi méretre is gyártható, lehet akár átlátszó, akár mintás. Az üvegre bármilyen kép elhelyezhető, így tetszés szerint akár a nappali falát díszítő festmény is válhat belőle. Fokozottan ütésálló, biztonsági üvegből készül és a már leírt módokon széles körűen szabályozható, rendkívül hatékony és gazdaságos, innovatív fűtési megoldás.

RÁKOSY GLASS Kft. 1103 Budapest, Noszlopy u. 3-5. Telefon: +36 1 261 0445 Fax: +36 1 431 0468 info@rakosyuveg.hu www.rakosyuveg.hu

„Globális jelenlétünknek köszönhetően a regionális piacok aktuális gazdasági teljesítményétől való függőségünk viszonylag mérsékelt. Az amerikai gazdaság - és ezzel együtt az építőipar - újra gyors ütemben fejlődik. A Graphisoft erős piaci pozícióit mutatja, hogy ezt a pozitív környezetet hatékonyan tudtuk üzletünk fejlesztésére fordítani; az elmúlt 12 hónapban az észak-amerikai árbevétel-növekedésünk meghaladta a 30 százalékot.” - mondta Várkonyi Viktor, a GRAPHISOFT vezérigazgatója. „Európában Ausztria és Németország változatlanul húzógazdaság, de sajnos Nyugat-Európa nagy részében elhúzódó lassulás jelei mutatkoznak. Közép-Kelet-Európában viszont megállt a piacainkat évek óta érintő hanyatlás, elsősorban Lengyelország és Magyarország teljesítményének köszönhetően. Itthon ez nem kis részben a kormányzati nagyberuházások gazdaságélénkítő hatása miatt következett be. Az ázsiai piacainkon, elsősorban Japánban és Kínában a GRAPHISOFT beruházásainak köszönhetően sikeresen teljesítünk, erősen növelve a piaci részesedésünket.” A magyarországi értékesítés volumene 25 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet, így a hazai árbevétel aránya is növekszik a cégcsoport összárbevételén belül. A GRAPHISOFT budapesti központjában közel 250 szakember dolgozik, változatlanul ide koncentrálva a cégcsoport teljes kutatás-fejlesztési tevékenységét. A cég növekedés-orientált stratégiája az elmúlt években erőteljes létszámbővítést eredményezett. A GRAPHISOFT tudatosan és tervszerűen erősíti nemzetközi tevékenységét. Éves árbevételének kétharmadát Európában realizálja, míg az amerikai és az ázsiai értékesítés mintegy 15-15 százalékot képvisel a cégcsoporton belül. Stratégiai cél – európai piaci súlyának megőrzése mellett – az amerikai és az ázsiai árbevételek részarányának fokozatos emelése. „Stratégiai megközelítésünk az egész világot lefedő partnerhálózatunk értékesítési tevékenységének erőteljesebb támogatása regionális GRAPHISOFT központok létrehozásával” – mondta Várkonyi Viktor. „Az amerikai piacfejlesztési tevékenységünk egy ideje már nagyon bíztató eredményeket mutat. Jelenleg a fókusz az ázsiai és dél-amerikai piacok stratégiai fejlesztésén van.” Ázsiában a GRAPHISOFT 2011-ben hozta létre regionális központját Hong-Kong-ban, kiegészülve két képviseleti irodával Pekingben és Szingapúrban. "Kínában az épületinformációs modellezésen alapuló (Building Information Modeling – BIM) tervezés és kivitelezés óriási fejlődés előtt áll, folyamatosan érzékeljük az érdeklődés növekedését innovációink és termékeink iránt” – mondta Várkonyi Viktor. A magyar alapítású GRAPHISOFT az épületinformációs modellezés (BIM) egyik első kifejlesztője, az iparág egyik vezető vállalata. A BIM technológiát lehetővé tévő ArchiCAD® terméke a világ számos országban piacvezető. A GRAPHISOFT az Egyesült Államokban, Mexikóban, Németországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Japánban és Hong Kongban rendelkezik leányvállalattal, értékesítési hálózata a világ több mint 100 országára terjed ki. A GRAPHISOFT központja Budapesten van, 2007 óta a német Nemetschek-csoport tagja. A vállalat bevételeinek 98 százalékát magyar szellemi termékek exportjával éri el.

www.graphisoft.com press@graphisoft.com http://twitter.com/ArchiCAD

Tartalom - content 2013|6 RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Hungarian Architecture

A MÉ 2013/6-os száma elé „...A körvonalak iránti szenvedély újraéledése elválaszthatatlan attól a felismeréstől, hogy az elektronikus világszemlélet a természetes formák szerves és egyidejű összefüggésén alapszik. Vagyis korunk ipari társadalmának kényszerei az ősi szerves értékeket kel-

2 Az ökológia és a művészet szerepe a paradigmaváltásban. A Nádasdy Akadémia szimpóziuma, Nádasdladány – Ertsey Attila The Role of Ecology and Art in the Change of Paradigms. The Symposium of the Nádasdy Academy, Nádasdladány – Attila Ertsey

23 Építészet, identitás, Balaton. Regionális stratégiakeresés a harmincas és a hatvanas évek építészetében – Wettstein Domonkos Architecture, Identity, Balaton. In Search of Regional Strategies: the Architecture of the 1930s and 1960s – Domonkos Wettstein

3 Zsinagógaépítészet Kelet-Közép-Európában. A MÉSZ fotókiállítása, Kassa, Bástya Galéria – Krcho János Synagogue Architecture in Eastern Central Europe, Exhibition of MÉSZ, Kassa – János Krcho 4 Csonka Pál emlékérem 2013 Pál Csonka Memorial Medal 2013

29 Ne mutlu Türküm diyene. A Török Köztársaság építészetének kezdetei – Kovács Máté Gergő Ne mutlu Türküm diyene. The Beginnings of the Architecture of the Turkish Republic – Máté Gergő Kovács

ESSZÉ – ESSAY

tik életre a művészetek és az építészet terén....” (Marshall McLuhan: A Gutenberg-galaxis)

Barátságos sterilitás. TEVA gödöllői Steril Centrum – Tatai Mária Friendly Sterility. TEVA Sterile Centre, Gödöllő – Mária Tatai

„... egy olyan világkultúrának, amely egyszerűen uniformizált kultúra, semmi köze sem lenne a kultúrához. Olyan emberiség állna előttünk, amelyben nincs semmi emberi. Akár egy rémálom. Másfelől viszont nem is ereszthetjük szélnek a világkultúra fogalmát. Mert ha beérjük az 'európai kultúra' eszményével, annak meg nem tudjuk megvonni a pontos határait. Az európai kultúrának térsége van, de nincsenek pontos határai: nem építhetünk kínai falat. A teljesen önmagába zárt európai kultúra éppoly végzetes lenne, mint az önmagába zárt nemzeti kultúra: végül is akkora képtelenség, mintha érinthetetlenül akarnók megőrizni egyetlen angliai grófság vagy falu kultúráját...” (T. S. Eliot: A kultúra meghatározása) „Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jelmezek változtak, az együttélés rendszerei és feltételei. Az, ami az ember - a lélek és a jellem -, nem változott. Ur városában, Babilonban ugyanazok az emberek éltek, mint ma Budapesten: s lelkükben

Utóirat– POST SCRIPTUM

Szcéna – Scene

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

11 Illuzionisztikus csomagolás(technika). A Richter raktárépületének felöltöztetése – Dudics Krisztián Packaging Technology Illusion. Cladding the Store Building of Richter – Krisztián Dudics 15 Marketing és építészet. A Pilatus Kulm kilátóterasz – Götz Eszter Marketing and Architecture. Pilatus Kulm Panorama Gallery – Eszter Götz Európa-régió – EU-Region 17 Finom kontraszt. A temesvári Terézia bástya revitalizációja – Fenesi Ferencz Refined Adjustment. The Revitalization Project of Theresa Bastion, Timișoara – Ferencz Fenesi

36 Két város, két iskola. Kansas és a BME diákjai a budai Várban – Dr. Magyar Péter Two Cities, Two Schools. Students from Kansas and Budapest in Buda Castle – Péter Magyar Dr. 41 A szürrealizmus és a folding architektúrája között. Hantaï Simon monografikus albumához (1-2) – Szegő György In-Between Surrealism and the Architecture of Folding. Album of Simon Hantaï (1-2) – György Szegő 45 In memoriam Király József (1930-2013) Király József: Az ideális belsőépítész képzésről, 2011 (részletek)

Webgaléria – WEB GALLERY 46 Eltűnő remekművek. Az orosz faépítészet pusztuló emlékei, Néprajzi Múzeum – Koczpek Irén

Passzázs – PASSAGE 20 Dekadenz. Az osztrák szimbolizmus helye, Unteres Belvedere – Wosobe Éva Dekadenz. Aspects of Austrian Symbolism – Éva Wosobe 21

33 Aktuális helyzetkép, sok kérdőjellel. Beszélgetés Marosi Miklóssal, Kertész András Tiborral, Tima Zoltánnal és Szabó Leventével – Götz Eszter Recent Survey, with Many Question Marks. Discussion with Miklós Marosi, András Tibor Kertész, Zoltán Tima and Levente Szabó – Eszter Götz

Lakhatatlan tárgyak. Chur, Bündner Kunstmuseum – Szegő György Uninhabitable Objects. Chur, Bündner Kunstmuseum – György Szegő

46 Nationalpark, Chur, Bündner Naturmuseum – Szegő György 46 Amrita. Tablókiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum kerítésén, 06. 21. – 07. 31. – Götz Eszter 47 Hírek 48 Lapszámunk szerzői

22 A VÁTI-legenda – Götz Eszter The Legend of VÁTI – Eszter Götz

ugyanúgy érzékelték a világot és pontosan úgy feleltek a világra. Csak éppen - műszerek nélkül - közelebb voltak a világ titkaihoz, az időhöz, a csillagokhoz, a

Helyreigazítás Az MÉ 2013/4. számában, a Budapest Music Center épületének bemutatásánál sajnálatos módon tévesen jelent meg az egyik tervező építész és az építésziroda neve. A BMC építésze helyesen: Chehade Abdel-Rahim, az iroda pedig az Art1st Design Studio Kft. Az érintettektől és az olvasóktól szíves elnézést kér a szerkesztőség.

természet jelbeszédéhez....” (Márai Sándor: Füveskönyv) A borítón a Richter raktárépülete látható fotó: Bujnovszky Tamás

Építészek: Nagy Csaba, Déri Dániel, Kováts Judit, Várhidi Bence

szcéna • scene

Az ökológia és a művészet szerepe a paradigmaváltásban The Role of Ecology and Art in the Change of Paradigms A Nádasdy Akadémia szimpóziuma • The Symposium of the Nádasdy Academy, Nádasdladány, 06. 28. Szöveg / text: Ertsey Attila

Fotók / photos: kacskovics fruzsina

2013. január 15-én elhunyt gróf Nádasdy Ferenc, a Nádasdy Alapítvány és a Nádasdy Akadémia létrehozója. Ezzel az Alapítvány és Akadémia első korszaka lezárult és egy új vette kezdetét. A kívülről teljesen megújult, egyedülálló szépségű kastély emeletén sor került gróf Nádasdy Ferenc emlékszobájának megnyitására is. Az önmagát is eltartani képes, hotelszárnnyal, kutatószobákkal és konferencia-termekkel felszerelt komplexum működőképessé tételéhez azonban még jelentős ráfordítás szükséges. A Nádasdy Akadémia missziója a Nádasdy Ferenctől származó „fenntartható környezet” fogalmának megismertetése volt, mely túllép a fenntartható fejlődés növekedés- és profitorientált ideológiáján, mert felismeri, hogy maga a növekedés és a profit ideológiája okozza a természeti környezet pusztulását. Nádasdy másik lényeges felismerése, hogy nincs ökológia művészet nélkül. Egy gyógyulási folyamat szemléleti alapjait vetette meg az alapító, maga mellé gyűjtve az ökológia és a művészetek legismertebb képviselőit, Lányi Andrástól Makovecz Imréig. Halálát követően az Alapítvány kuratóriuma újra kívánja fogalmazni az alapító szándékát és új célokat tűz ki az Akadémia elé. A 2013-as szimpózium visszatekintett az elmúlt másfél évtized eredményeire és előre, az Akadémia jövőbeni feladataira. A gyógyuláshoz paradigmaváltásra van szükség. Erről folytattak párbeszédet a szimpóziumon építészek, képzőművészek, muzsikusok, ökológusok. Keserü Katalin az Alapítvány húsz esztendős művészeti missziójáról beszélt, a kanadai kapcsolatokról és a hazai képzőművé-

szek részvételéről. Turi Attila az organikus építészetről és annak szociális feladatáról, az árvízi és vörösiszap-katasztrófa utáni újjáépítésektől a Kárpát-medencei jelenléten át a Makoveczhagyaték feldolgozásának hatalmas feladatáig. Herczeg Ágnes előadásában a közösségi kertekről, Kajner Péter az élelmiszer-önrendelkezésről, Ertsey Attila pedig az Akadémia jövőbeni teendőiről szólt. Bencsik János volt energiaügyi államtitkár előadásában az erőforrás-válságból kivezető alternatívát kutatta. A program csúcspontját Kathy-Horváth Lajos zeneművész és zeneszerző kamarakoncertje jelentette, virtuóz hegedű- és zongorajátékával. A zenész a néhai legendás Syrius együttes billentyűseként debütált, majd Cziffra György segítségével kijutott Párizsba, a Menuhin mesterkurzusra, melynek elvégzése után ott marasztalták. Jelenleg a Napház Roma Kulturális Központ vezetője. Tavaly készült el Alfa és omega című zenekari műve, melynek CD-jére valamennyi hangszert saját maga játszotta fel. Az eseményt megtisztelték az állam képviselői is, Cselovszki Zoltán, a Forster Központ elnöke, Fekete

Fekete György, Cselovszki Zoltán, Ertsey Attila, Kubik Anna

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, s a szakterület államtitkára, Halász János is. A jövő évi, 2014-es szimpózium témája a Harmadik Út, a paradigmaváltás műhelyeinek eszmecseréje lesz. Az alternatív csúcstalálkozó áttekinti az össztársadalmi alternatíva elmúlt 30 évének történetét a jelenkor válságáig, közte a művészet válságát, patológiás jelenségeit és a gyógyító impulzusokat.

The mission of the Nádasdy Academy was to promote the understanding of the concept „sustainable environment” originating from Ferenc Nádasdy which goes beyond the growth- and profit-oriented ideology of sustainable development as it realizes that it is actually the ideology of growth and profit that causes the destruction of our natural environments. Another realisation of Nádasdy was that there is no ecology without art. Laying down the foundations of approaching the process of healing the founder gathered the best known representatives of ecology and arts, András Lányi and Imre Makovecz amongst many others. After his death the board of trustees of the Foundation wishes to rephrase the Founder’s intention and set new goals for the Academy. The symposium in 2013 surveyed the results and achievements of the past 15 or so years whilst also looking forward to the future tasks of the Academy. Completely facelifted on the outside, the castle of unique beauty now also houses on the upper floor the memorial room of Count Ferenc Nádasdy which has been opened just now.

szcéna • scene

Zsinagógaépítészet Kelet-Közép-Európában Synagogue Architecture in Eastern Central Europe A MÉSZ fotókiállítása • exhibition of MÉSZ, Kassa, Bástya Galéria, 07. 11. – 07. 28. Szöveg / text: Krcho János

Fotók / photos: Szentiváni János

A Magyar Építőművészek Szövetségének fotókiállítása júliusban nyílt meg a kassai Kelet–Szlovákiai Múzeumhoz tartozó Henkellrondel, azaz a Hóhérbástya kiállítótermében. A tárlat az Európa Kulturális Fővárosa és a MAZAL TOV! Zsidó Kulturális Fesztivál programsorozatához kapcsolódik és két krakkói zsinagóga mellett főként a történelmi Magyarország zsinagógaépítészeti emlékeit mutatja be, tágabb összefüggésekbe ágyazva a helyi kultúra eredményeit. A bemutatott zsinagógák kitűnő építészeti fotókon és terveken láthatók. Az anyag a soproni középkori zsinagógával kezdődik és a budapesti Dohány utcaival zárul, benne két kassai ortodox zsinagógával: a Balogh János tervezte Harang utcai (Zvonarská) és az Oelschläger Lajos és Boskó Géza Zoltán által tervezett Puskin utcai (Puškinova) épületekkel. A kiállításhoz az angol nyelvű ismertető mellett szlovák nyelvű feliratok és füzetek készültek. Ez utóbbiban a keletközép-európai zsidóság történetéről olvashatunk rövid bevezetőt, majd Klein Rudolf ötletes mátrixos rendszerének (lásd Utóirat 2011/4 – a szerk.) segítségével követhetjük, hogy az egyes zsinagógák tervezése során milyen építészeti hatások érvényesültek, milyen volt az épület léptéke, de a város fejlődését vagy a városképet alakító szerepét is megérthetjük. A válogatott anyag nyilván nem teljes, de mindenképpen jelentős és figyelemreméltó. Terjedelmét tekintve alkalmas arra, hogy felkeltse a laikusok figyel-

Pásztor Péter, Klein Rudolf, Kirschner Péter, Robert Pollák

mét és kíváncsivá tegye a szakembereket, hogy kezükbe vegyék, elolvassák és tanulmányozzák Klein Rudolf vagy a pozsonyi Maroš Borský nemrég megjelent könyveit (Klein Rudolf: Zsinagógák Magyarországon 1782-1918, Terc, Budapest, 2011., illetve Maroš Borský: Synagogue Architecture in Slovakia, A Memorial Landscape of a Lost Community, Menorah, Bratislava 2007). A kiállítás kurátora Klein Rudolf, szerkesztői Kirschner Péter és Borsos András, a kartonlapokból készült installáció Balogh András munkája. A tárlatot Pollák Róbert, a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum igazgatója, Pásztor Péter kassai építész, valamint Kirschner Péter, a MAZSIKE (Magyar Zsidó Kulturális Egyesület) elnöke és Klein Rudolf nyitották meg. A rendezvényt a MAZSIKE és a Magyar Építészek

Szövetsége szervezte és támogatta. (Az utazókiállítás 2013. 08. 25 és 09. 10. között Budapesten, a VAM Design Centerben látható - a szerk.)

The photo exhibition of the Association of Hungarian Architects was opened in July in the Henkellrondel (’Executioner’s Bastion’) exhibition hall belonging to the Eastern Slovakian Museum. Presenting two synagogues of Cracow as well as the synagogue architecture of the historical Hungary to embed achievements of local culture in a wider context and correlations, this exhibition is associated with the programmes of European Capital of Culture and MAZAL TOV! Jewish Cultural Festival. The trustee of the exhibition is Rudolf Klein assisted by editors Péter Kirschner and András Borsos.

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

szcéna • scene

Csonka Pál emlékérem 2013 Pál Csonka Memorial Medal 2013 mész 2013.07.08 1988 óta adják át a nemzetközi hírű tudós és több építészgeneráció tanítómestere tiszteletére és emlékezetére a Magyar Építőművészek Szövetsége által alapított Csonka Pál emlékérmet. A kitüntetés az építész- és tartószerkezet-tervezők (konstruktőrök) alkotó együttműködését hivatott elismerni. A díj alkotópáros és egyéni alkotó kategóriában adományozható. Egyéni kategória: Dr. Armuth Miklós Armuth Miklós 1979-ben kitüntetéses oklevéllel diplomázott a BME Építőmérnöki Karának szerkezetépítőmérnök szakán. 1980-tól a Műegyetem Építészkarának Szilárdságtani és Tartószerkezeti – az egykor Csonka Pál által vezetett – utódtanszéken tanít: 1988-ban adjunktus lett, 2004-ben docensi kinevezést kapott. Széles körben ismert, kollégái által elismert építész statikus, aki tartószerkezet-tervezőként több, mint 120 épület tervezésében és több, mint 100 épület statikai szakértésében vett részt. Építőmérnök létére tipikus építész statikus, aki alkotó módon vesz részt az épületek és szerkezeteik megtervezésében. Szakterülete a fa tartószerkezetek, kutatómunkája során az építészeti fa tartószerkezetek konstruálásával és faszerkezetek mechanoszorptív viselkedésével foglalkozik. Számos cikke, ill. könyvrészlete jelent meg. (...) A Fa tartószerkezetek c. tárgy átfogalmazója és előadója, aki témáját nagy tárgyi tudással és odaadó igényességgel gondozza. Előadásai világosak, szemléletesek, közérthetők. Szereti és élvezi oktatói munkáját, azt igényesen és odaadással végzi. (…) A Kar hallgatóitól többször megkapta az év legjobb előadójának járó díjat. (Részletek dr. Becker Gábor laudációjából) Alkotópáros kategória: Szabó Tamás János építész és Volkai János statikus Áll egy épület a Duna-parton, amely tömegképzésében szigorúan illeszkedik a közelmúltban elkészült házak sorába, mégis egy kicsit másképpen viselkedik, mint elődei. Funkciója irodaház, ami többnyire adminisztrációs munkát végző, irodában dolgozók munkahelyét jelenti. Szigorúan véve: mi is kell ehhez manapság? Jó megvilágítású, tágas, kényelmes, nyáron hű-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

K&H Bank székháza, Budapest, építész: Szabó Tamás János. Fotó: Hajdú József

vös, télen meleg helyiségek, melyek kellő számú és minőségű kiszolgáló helyiséggel egészülnek ki (...) A földszinten recepció fogad – segít eligazodni –, általában lifteken lehet a felsőbb szintekre jutni, ahol elérhetők azok az irodák, amiért az egész felépült. Ennyi elég is lehet. Ez az épület azonban ennél sokkal több. Először is: átlátható, transzparens jellegű. Nem falként tornyosul a folyóparton, hanem a többrétegű, egymás mögött sorjázó üvegek fénytörése következtében érzékenyen sejteti nemcsak a homlokzatok mögötti tartalmat, de az épület átellenes oldalára is rálátást enged bizonyos nézőpontokból. Másodszor: egy adott kontúron belül – melyet az épület sarokpontjai jelölnek ki – kellően tagolt és alkalmazkodó. Kellően tagolt, mert nem egy nehézkes üveghasábot állít a vízpartra – amiből akad azért néhány ezen a helyen – és alkalmazkodó, mert figyelembe veszi a szűken és tágan vett környezeti adottságokat. (…) A külső és belső téri nagyvonalúságot hűen követi az alkalmazott szerkezet is. A külsőnél nem lehet szó nélkül hagyni a Duna-parti üveghasábokra feszített fehér hálót, a téri kompozíciót lezáró monumentális tetőt. (…) Minden változatossága ellenére az épület egységes, har-

2013 | 6

móniában van a környezetével, és – ami talán a legfontosabb – harmóniában, békében él saját magával is. (…) (Részletek Gelesz András ajánlásából)

Founded by the Association of Hungarian Architects, the Pál Csonka memorial medal has been awarded since 1988 in memory and honour of the internationally famous scientist who was also the master trainer of several generations of architects. This recognition is meant to acknowledge the creative cooperation of architect-designers and structure designers. Those are eligible for it who have produced outstanding high-standard architectural works as a duo of creative professionals and also contributed significantly and verifiably to the achievement of this basic goal with their work as educators and/or scientists. This year the prize-giving ceremony was held on July 8th in the Architects’ House. The memorial medal now went to Tamás János Szabó architect and János Volkai architect-structure designer in the duo category, and to Dr. Miklós Armuth architect in the individual category.

esszé • essay

Barátságos sterilitás Friendly Sterility TEVA Gödöllői Steril Centrum • TEVA Sterile Centre, Gödöllő Építészek / architects: Puhl Antal, Dajka Péter

Szöveg / text: Tatai Mária

A TEVA héber szó, jelentése: természet. Az 1993-tól Magyarországon is jelenlévő multinacionális gyógyszergyártó vállalat1 gödöllői2 20 hektáros telephelye a város határában, az erdőbe nyúlva helyezkedik el. 2012 őszén adták át legújabb fejlesztésüket, a Steril Centrumot, amely a világ élvonalát képviselő technológiának helyet adó gyártóüzemkomplexum.3 Az élet megmentéséért, az egészségért és a gyógyulásért folytatott küzdelemben a gyógyszereknek mára kiemelt szerep jut. A gyógyszergyártás a legnagyobb hozzáadott értékű iparágak közé tartozik, ennek megfelelően gyártástechnológiái is állandó fejlődésben vannak, velük kapcsolatban csúcstechnológiáról beszélhetünk. Az ipari építészet a modernitás korában kezdett önálló, sőt úttörő építészeti útra lépni. Az ipari épületek lettek a par excellence modernista épületek, hiszen elsősorban funkciójuknak, a bennük folyó termelésnek kellett megfelelniük, mégpedig racionálisan, konstruktívan és gazdaságosan. Az ipari épületeknél lehetett először pőrén megmutatni a szerkezeteket, a tömegképzésben és a homlokzaton is láthatóvá tenni a téralakí-

Fotók / photos: Török Tamás / topogram.hu

tást. Az üzemcsarnokok kialakítását tehát elsősorban a technológia és a gazdaságosság szabta meg, de a benne dolgozó ember számára is elfogadható környezetet kellett kialakítani. A 20. századi magyarországi ipari építészet is megteremtette sajátos esztétikáját: az egyszerűségből, a racionalitásból erényt kovácsolva, a tömegképzés és az anyaghasználat viszonylagos szabadságával élve éppen ezen a területen – és nem a lakóházak vagy a középületek építésében – lehet elsősorban példaértékű építészettel találkozni. Mára az ipari építészet is átalakult, de fő célkitűzései megmaradtak: a technológia szolgálata, a racionális és gazdaságos szerkezetépítés, a funkciónak megfelelő formálás, de jó esetben kiemelt funkcióvá vált a dolgozó ember pszichés elvárásainak való megfelelés is; továbbá az energiatakarékosság és a környezetvédelem szempontjai is megkerülhetetlenek. A Steril Centrum építészeinek mindezek megtartása mellett többet sikerült létrehozniuk: anélkül, hogy az egyszerűségen és a racionális, modul rendszerű szerkesztésen csorba esett volna, épületkomplexumuk a környezetével párbeszédet folytató, ahhoz illeszkedő, azt visszatükröző,

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

de belső funkcióját is kifejező építészet lett. Az épületegyüttesről készült fotókon, a légi fotóval együtt szemlélve jól kirajzolódik a szigorúan szabályos tömegformálás: a hatalmas téglatestbe foglalt komplexum hét tagja, amely egy fejépületből kinyúló folyosóra felfűzött hat, csaknem azonos gyártómodul téglaépületből áll. Hogy mégsem teljesen azonosak ezek a blokkok, az a dimbes-dombos gödöllői tájhoz illesztésnek köszönhető: a legalsó szint a terep lejtésének megfelelően hol a föld alá került, hol különböző mélységig tárul fel, a terep pedig az északnyugatiészakkeleti oldalakon zölden hullámzó dombokkal csatlakozik hozzá. A gyárterület zárt, az épület körbejárásának élménye elsősorban az itt dolgozóknak szól. Pedig éppen egy ilyen körbejárás tárja fel a különleges építészeti erényt: a szigorú komponálás ellenére emberléptékű, barátságos élményt kapunk, és nemcsak a változó terepcsatlakozás és az igényes kertépítészeti kialakítás miatt. Fontos tényező ebben a tömegek tagolása és a homlokzatok kialakítása. A négyszintes komplexum a hos�szabb oldalakon 4-4 átrium-sliccel tagolt. Az átriumok padlóburkolata nagy fehér kavicsokból áll, közöttük elszórva zöld üvegkavicsok: a sterilitáshoz illő anyagok, színek. Óriási fehér virágcserép formájú tárolókban fákat tettek ide: a keskeny, fehér kőkerteken belül megjelenik a környező természet egyik fő alakítója, a lombos fa. A homlokzatok anyagaiban, tagolásában és színezésében rejlik a további építészeti lelemény. A legalsó szint, ahol kibújik a földből, szürke nagyelemekből áll, lábazathoz illően. A csatlakozó hullámzó, zöld lejtők miatt inkább csak távolabbról látszik, s mintegy aláhúzza az épületet. A

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

esszé • essay

második szint körben függőlegesen tagolt üvegsáv, falombot ábrázoló mintával szitázott, hol áttetsző, hol átlátszatlan, részben tükröző hatású zöldes felülettel. Ezen a szinten folyik a gyártás. A homlokzat mögé érdemben nem lehet belátni, legfeljebb némi berendezés-részlet rajzolódik ki, s egy-egy szkafanderes figura mozdulatát sejtheti a kíváncsi szem a sejtelmesen transzparens üvegfüggöny mögött. A felső szintek burkolata szálcement erősítésű burkolólap, a lapokat egyszeres, illetve kétszeres szélességű zöld és törtfehér függőleges csíkokban, random rendszerben osztották ki. A sima burkolat csomagolóanyagra is emlékeztethet – ez jogos is lehet, hiszen mögötte gépészeti terek vannak –, de a fények-árnyékok játéka megtöri, mintegy élővé teszi ezt a burkolatot is. A délnyugati oldal háromszintes bütüfalai akár a velencei Doge-palotát is felidézhetik: pasztell színek, az alsó, erősen áttört falak fölött tömörebb falfelület – s bár az arányok kicsit mások, rejtetten még azok is visszaköszönnek… A vegyes funkciójú, a bejáratot, előcsarnokot is magában foglaló fejépület hosszanti oldalán függesztett, pontmegfogásos kéthéjú üvegfelülettel burkolt. Ha belépünk, a sterilitáshoz illően derékszögű, fehérlő és átlátszó-áttetsző üvegfalak között találjuk magunkat. A gyártórészbe való bejutáshoz többszörös átöltözésre, védőöltözetre lenne szükség, a benti terekről csak tervek, fotók útján szerezhet némi ismeretet a laikus. A publikus műleírás szűkszavúan nyilatkozik: „A gyártóterületeken minden alkalmazott szakipari szerkezet a tisztatéri követelményeknek megfelelően készült.” Zárt, mesterséges világ van odabenn, számunkra fekete doboz, ahová csak a beavatottak léphetnek be, ők is csak meg-

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

tisztulva, védőruhában. Végülis egyfajta alkímiai tevékenység zajlik ott: aranyat érő életelixírek létrehozása. Talán még az sem véletlen, hogy a komplexum befoglaló téglalapjának alaprajzi mérete 100,2x63,2 m, ez az arány 1,6-ot tesz ki, azaz szinte pontosan aranymetszés. Az aszeptikusan tiszta tértől magát az embert, a technológia mozgatóját is leválasztja a védőruhája. Érdekes ellentmondás, hogy az életet gyógyító anyag létrehozásához élettelen, mesterséges világot kell biztosítani. A furfangos építészek azonban egyfajta mentő „köldökzsinórral” mégiscsak a természethez kapcsolják a bent tevékenykedőket, az „űrkabin effektust” éppen a szitázott üvegfallal oldják: a benn tartózkodók, ha többszörös üvegtörésen át is, de kilátnak a szabadba. Zártság és nyitottság, szélsőségesen mesterséges környezet és a természettel való párbeszéd egyszerre jellemzi e korszerű boszorkánykonyha építészetét. Jegyzetek: 1 A cég hazánk legnagyobb gyógyszer portfólióval rendelkező vállalata 2 A gödöllői telephelyen 1966 óta a steril készítmények gyártása a meghatározó. 3 2 milliárd forintos beruházás, 15.000 négyzetméter alapterület, 263 új munkahely, évente akár 200 millió egységnyi steril gyógyszerkészítmény (folyadékos és liofilizált injekciók, valamint szemcseppek ) állítható elő benne.

TEVA is a Hebrew word meaning „nature”. Present also in Hungary from 1993 on, this multinational pharmaceutical works has a 20-hectare premises on the outskirts of Gödöllő reaching into the depths of a forest. Its latest development, the Sterile Centre was opened in autumn 2012 to

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

house an industrial plant complex with the highest-standard technology. Nowadays medicines play a primary role in the struggle to save lives, for health, recovery and the preservation of youthfulness. Pharmaceutical production ranks amongst the most profitable industries at present and as such, it keeps production technologies developed all the time we actually have state-of-the-art technology in this branch of industry. Industrial architecture started to go on its own way in the age of Modernism, which is a pioneering type of architecture indeed. Industrial developments have been par excellence Modernist buildings as they had to meet their function and the production contained in them above all, especially in a rational, constructive and economical way. It was the industrial buildings that permitted for the first time to purely show structures, to expose spatial formation in mass formation and on the facades too. The design of the production halls were thus defined primarily by technology and economic efficiency, whilst it also had to be an environment acceptable for the people working there. 20thcentury industrial architecture had to create its own aesthetics also in Hungary by making a virtue of from simplicity and rationality. By relying upon the relative freedom in mass formation and materials it was exactly this field that could come up with exemplary architecture as opposed to the construction of residential buildings or public buildings. Industrial architecture has also undergone radical changes by now. However, it has retained its primary objectives – that is to serve technology,

esszé • essay

to apply rational and economical structures, forms adequate for functions. To meet the psychic expectations of the staff is also a priority in the most optimal cases as unevadable as the aspects of energy-saving and environment protection. The architects of the Sterile Centre managed to achieve much more besides all this: without compromising simplicity and the rational module-type organisation, they created a building complex communicating with its environment whilst it is an architecture not only adjusting to and reflecting it, but also expressing its inner functions. Completed by an aerial view, the photo of the complex expressively illustrates the strictly regular mass formation: the seven members of the complex contained in the huge rectangular structure made up of six brick buildings with almost identical production modules strung along a corridor that reaches out from a main building. The slight differences of these blocks result from the adjustment of the development to the undulating landscape of Gödöllő: depending on the inclination of the terrain: the lowest level is either under the ground or exposes its depths to various extent, whilst the site joins it with hills undulating in green from the north-western and north-eastern sides. The premises of the factory make up a closed area: making a tour of the site is an experience reserved primarily for the people working here. However, it is exactly touring the development that highlights its unique architectural merits: despite the strict composition it offers a friendly and human-scale experience and not only because of the versatile terrain

access and the high-standard landscape design. An important aspect of this is the articulation of the masses and the design of the facades. The four-storey complex is subdivided by 4-4 „atrium-slit” along its longer sides. The atriums have floor covering of large white pebbles interspersed with green glass ones: these are materials and colours matching sterility. Giant-size white flower-pot shapes with trees in leaf planted into them appear here within the narrow white stone-gardens that represent the chief agents shaping the surrounding natural environment. The materials, articulation and palette of the elevations are further proofs of architectural ingenuity. The lowest level, where it actually grows out of the earth, is made up of larger grey components, fittingly to a plinth. Because of the adjacent undulating green slopes it is only visible from a distance and thus sort of underlines the building itself. The second level is a glass lane vertically articulated all around to create a green surface of a pattern representing foliage alternating transparent and opaque, partly reflective effects. This is the level where production is housed. We can hardly look behind the facade: it is only some fragments of the furnishing that may outline at most, and the curious eye gues at the movements of a figure in a space-suit now and then, here and there behind the mysterious glass curtain. The upper floors are clad in tiles reinforced with concrete, the panels of which are laid in a random system with a single and double width to make green and cream-coloured vertical stripes. The smooth facework may remind us of wrapping mate-

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay rial – which could be justified by the fact that it conceals the spaces of engineering –, but the playful changes of lights and shadows break this surface and thus make this envelope almost live too. The three-storey butt-walls on the southwestern side may as well evoke the Venetian Doge Palace with the pastel palette, the more solid wall surfaces above the densely pierced lower walls – and although the proportions are slightly different, even they are suggested to some extent… Containing the entrance and the foyer, the mixed-function main building is clad in a double-shelled glass surface hung along its length with point-holding. On entering it, we are surrounded by rectangular transparent and translucent glass walls that shimmer white fittingly to sterility. To get into the production area one would need to change clothes several times and wear protective wear, thus an outsider will only have some information about the interiors via plans and photos. The public description of the building is reticent: „Each applied industrial structure of the production areas was made to meet the criteria of clear space.” There is a closed artificial world inside which is a black box for us only accessible for the initiated ones provided they are also cleaned and wear space-suit. After all there is a kind of alchemical activity going on there to produce elixirs as precious as gold. It is not by chance perhaps that the rectangle containing the complex has a floor-plan measuring 100.2 x 63.2 m, which rate is 1.6, that is almost exactly the golden section. The space-suit separates the human being who is also the mover of the technology from the asceptically clear space. It is an exciting contradiction that a lifeless, artificial world must be created in order to produce matters curing life. The crafty architects, however, connect people working inside with nature via a kind of saving „umbilical cord”, counteracting „the space capsule effect” by the screened glass partition: those staying in can see the wide world outside even if only via repeated glass-breaking. Closedness and openness, an extremely artificial environment and communication with nature all characterise simultaneously the architecture of this state-of-the-art witches’ kitchen.

I A

MEGLÉVŐ TŰZCSAP / EXISTING HYDRANT

LE 4

D E

4 FSZ+2 EM

FSZ+2 EM

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

2% E

Tervezés / architecture: Puhl és Dajka Építész Iroda Kft. Felelős tervezők / leading architects: Puhl Antal, Dajka Péter Építész munkatársak / fellow architects: Drabant Ágnes, Huszár Tamás, Kalcsó Kitti, Mészáros Réka Statika / structure: Romits Gábor, Kalmár Zsolt – Hatolkay és Társai Kft. Gépészet / HVAC: Bánhalmi János Péter – Bánhalmi Épületgépészeti Kft Elektromos tervezés / electrical engineering: Ivanics Zoltán – Provill Kft. Külső közmű / outdoor public utilities: Szilágyi Zoltán, Kovács Andrásné – Mélyterv Kft Komplex környezettervezés / environment: Andor Anikó – LAND-A Kft. Úttervezés / roads: Dr. Havasi Zoltán – ÚTI-H Bt. Technológiai tervezés / technology: Vígh Balázs, Oláh Tibor – Cooptech Kft. Tűzvédelem / fire protection: Bársony Antal Akusztika / acoustics: Borsiné Arató Éva – Arató Kft.

TARTÁLYPARK KÜLÖN ENGEDÉLYEZÉSI ELJÁRÁS SZERINT A

esszé • essay

Illuzionista csomagolás(technika) Packaging Technology Illusion A Richter raktárépületének felöltöztetése • Cladding the Store Building of Richter Építészek / architects: Nagy Csaba, Déri Dániel, Kováts Judit, Várhidi Bence Szöveg / text: Dudics Krisztián

A Richter Gyógyszergyár lassú következetességgel építkezik: bármiben, amihez hozzá kell nyúlni, minőséget követel. A kutatási épület és az uszoda után most egy érdektelen raktárépület felújítása adta az ürügyet egy érdekes építészeti játékhoz – ami mégis kihat a városrész és a vállalat imázsára is. Adott egy hetvenes években épült, teljesen funkcionális – és a kőbányai iparterületről alkotott sztereotípiáknak végletekig megfelelően „ronda” – nyolcemeletes, ablaktalan, téglalap alapú hasáb raktárépület. Nem hiszem, hogy ettől bárkinek ihlete támadna építészetről gondolkodni… hacsak az épület gazdája fel nem ismeri a lehetőséget, amit a raktárnak a vállalatvezetés által tervbe vett gépészeti felújítása és burkának hőszigetelése teremt. Tulajdonképpen egy végtelenül egyszerű, racionális, konzervatív, de mégis előremutató szemlélet következménye ez a felismerés: az épületállományt érintő minden beavatkozás során körültekintően meg

Fotók / photos: Bujnovszky Tamás

kell vizsgálni a lehetőségeket, és ésszerű kereteken belül maradva minőséget kell létrehozni. A minőségnek pedig több rétege van: az épített környezet egyrészt szolgálja a munkafolyamatok és dolgozók igényeit, másrészt a létrehozása és üzemeltetése legyen gazdaságos, harmadrészt pedig nem feledkezhetünk el egy nemzetközileg jegyzett nagyvállalat presztízs-igényeiről sem. S ha ezek megvannak, akkor általában többletként megjelenik az a fajta építészeti minőség is, ami a városrésznek, a városnak, a kortárs magyar építészetnek is pozitív impulzust ad. Jelen esetben a városépítészeti megfontolások azért is kerülhettek előtérbe, mert az épület magassága és tömege révén a Gyömrői út felől feltáruló látvány meghatározó eleme. S bár ez nem az a városrész, amelyben korzózás vagy kávézói teraszokon ücsörgés közben gyönyörködünk, annál jellemzőbb viszont a járművel közlekedés közben feltáruló, jellegéből fakadóan dinamikus vizuális benyomás. Épp ez, a nagyméretű, statikus épület és a rövid idejű, dinamikus feltárulás volt az építészek

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

esszé • essay

számára a kiindulópont, amibe kapaszkodva megpróbáltak valami egyedit létrehozni. A Richter – és főépítésze – alaposságára jellemző, hogy erre a kis munkára négy neves építészirodát hívtak meg egy minipályázat keretében, és természetesen a kerületi tervtanáccsal is egyeztettek a formálódó elképzelésekről. A nyertes Archikon Építésziroda tervezői, Nagy Csaba és munkatársai olyan racionális, gazdaságosan megvalósítható homlokzati megoldást kerestek és találtak, amely az épület távolról feltáruló és járműben ülve folyamatosan változó látványával dinamikus hatást kelt, egyben a városrész számára új jelet, igazodási pontot is állít. A kívánt hatást – sok természeti folyamat és organizmus szerveződéséhez hasonlóan – egy végtelenül egyszerű algoritmus alkalmazásával, s az ezt kiemelő anyagok, színek, arányok kikísérletezésével érték el. Az átszellőztetett táblás fehér fémlemezburkolat függőleges fugáiból merőlegesen kiálló, rozsdamentes acél lamellák által keltett örvénylő, lüktető, a nézőpontváltásra kaleidoszkópszerűen elmozduló mintázat mindössze azáltal jön létre, hogy a fémlemeztáblák az egymás fölötti sorokban rendre 8-8 centiméterrel nagyobb távolsággal vannak eltolva. Az eredmény könnyed és elegáns, játékos és mindenképpen emlékezetes: a fehér szín eleve anyagtalanítja az épületet, a rozsdamentes acél tükröződései és a változó fényviszonyok minden időben és minden nézőpontból másképp láttatják az épületet, sőt, az átforduló mintázatnak köszönhetően időnként még az épület élei is eltűnni látszanak. Ezzel az op-art-os hatással egybeér a grafika, a szobrászat és az építészet – mindez egy raktárépületen, játékból. Lehetne ilyet kérni máshol is?

The Richter Pharmaceutical Company tends to build with slow-paced consistency: whatever must be touched will require high standards. After the research building and the swimming-pool it is now an uninteresting structure that gave the apropos for an interesting architectural play: however, this can affect the district as well as the image of the company itself. What is given is an eight-storey windowless entirely functional store building as a prism with a rectangular floor-plan built back in the 1970s that, being „ugly”, ultimately meets all the clichés we have of the industrial zone in Kőbánya. I do not suppose that anyone would be inspired to think about architecture when seeing it… unless the owner of the building realizes the potentials in the engineering upgrading of the store planned by the management as well as the heat insulation of its envelope. Actually, this recognition is the result of an ultimately simple, rational, conservative and yet progressive approach: in the case of each intervention affecting the existing building stock all the potentials must be analysed carefully, and then within the limits of rationality high-standard quality is to be created. The latter has many layers: the artificial environment serves first of all the needs of the working processes and the workers, secondly the creation and operation must be economical, thirdly we should not forget about the prestige-demands of the internationally recorded company. If all this is given, then it usually entails as a surplus the sort of architecture which has the potentials to give a positive impulse to the district, the city as well as to contemporary Hungarian architecture.

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

In this case considerations of city planning have come into focus probably because the building with its height and mass is a prominent constituent of the view that opens up when we approach it from Gyömrői Street. Although it is not the kind of district in which one can admire when promenading or sitting on the terrace of a café, the dynamic visual impression exposed when approached by a vehicle is even more characteristic. This large-scale static building and its temporary dynamic exposure was the starting point for the architects to create something unique. Characteristic of the profoundness of the Richter

and its senior architect that four famous architects were invited for this small-scale project within a miniature competition and of course they agreed to compromise with the design council of the district about the conceptions taking shape. Designers from the winner Archikon architects’ team, Csaba Nagy and his fellow architects looked for and found a rational, economically realizable facade design that gives a dynamic overall impression with the always-changing views of the building opening up from a distance when approached by car, whilst also erecting a new sign for

Építész tervezők / architects: Nagy Csaba, Déri Dániel, Kováts Judit, Várhidi Bence – ARCHIKON Kft. Épületszerkezet / structure: Dudinszky Orsolya Tartószerkezet / framework: Pintér Tibor Elektromos tervezés / electrical engineerig: Dorgai Károly Építtető / client: Richter Gedeon Nyrt.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

esszé • essay the district functioning as a point of reference. The intended effect – similar to many natural procedures and the structuring of organisms – was achieved by applying an ultimately simple algorhythm and experimenting to select the materials, colours and proportions that would best highlight it. Perpendicularly projecting from the vertical teeth of the ventillated white panelled metal plating , the stainless steel lamellas create a whirling and pulsing pattern that moves on like a kaleidoscope when the viewpoint changes with the simple means that the metal panels of the plating are shifted in the rows above each other by a distance growing 8-8 centimetres. The overall impression is light and elegant as well as playful, and by all means memorable: the white colour from the very beginning dematerialises the building and the reflections of the stainless steel surfaces enrich its views with a variety depending on the changing light conditions at all times and from every vantage point. What is even more, now and then even the edges of the building seem to disappear thanks to the pattern turning over. With this op-art-effect graphic art, sculpture and architecture come to integrate – and all this happening on a store building, what is even more: for fun. Could we ask for the same elsewhere too?

Marketing és építészet ∙ Marketing and Architecture Pilatus Kulm kilátóterasz • Pilatus Kulm Panorama Gallery Szöveg / text: götz eszter

Pilatus Kulm kilátóterasz, építészek: Niklaus Graber & Chistoph Steiger Architekten

Az építészet mint vállalati marketing-eszköz világszerte egyre komolyabb értéket képvisel. Ezt jelzi az is, hogy idén tavasszal az ETH Zürich kiállítása mutatta be a Svájcban harmadik ízben kiírt Marketing + építészet pályázat teljes fotó- és tervanyagát. A versenyen olyan újonnan átadott középületek indulhattak, amelyek minőségükkel, építészeti megformálásukkal egyfajta márkajelként erősítik a mögöttük álló cég, szervezet, intézmény hírét.

Fotók / photos: Dominique M. Wehrli

A zsűriben részt vevő építészek, üzletemberek és marketing szakértők egyhangú döntése alapján a luzerni Graber & Steiger építésziroda terve alapján 2011-ben megépült Pilatus Kulm kilátó nyerte a fődíjat. Az építészet szerepét a marketingben pontosan fogalmazza meg a nyertes épület, amely a Pilatus-hegyre vezető vasútvonal tulajdonosainak megbízásából készült. A program egy olyan új megérkezési pontot célzott meg, amely a hegy csúcsa alatti két, történelmi hírű szálloda – egyikük, a

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

Pilatus Kulm kilátóterasz, építészek: Niklaus Graber & Chistoph Steiger Architekten

Pilatus Kulm Hotel még 1890-ben épült és ma védett műemlék – mellett kortárs esztétikát visz a majdnem érintetlen, fenséges tájba; védi az időjárástól az odaérkezőket, ugyanakkor tökéletes látványt nyújt a hegycsúcsokra és a közéjük ékelődő tavakra. A mindössze 1000 m2 alapterületű kilátóban egy bár és egy kis shop elhelyezése is követelmény volt. A tervezőpáros a projekt használhatóságából indult ki: egy többfunkciós, zártnyitott közös tér lehetőségét keresték, nem az alpesi táj romantikáját. A tájba alázattal illeszkedő kilátó a magashegyek látványát esztétikusan tervezett topográfiává formálja. A látogatók egy karakteres térsoron vonulnak át, amely érzékenyen komponált átmenet a természetes és a mesterséges táj között, szinte lebeg ég és föld között. A kijelölt terület a két hegycsúcsot összekötő hegygerincen kivételes lehetőséget kínált a tér geometriájának finom megjelenítésére. A hegy középkori neve, a Mons Fractus („törött hegy”) is inspirálta a tervezőket, innen származik az építmény előreugró és visszahúzódó betonfelületeinek dinamikus játéka, ami szépen követi a hegy kontúrjait: „a forma követi a hegyet”, parafrazeálták a modern építészet születését leíró Louis Sullivan 1896-os híres, programalkotó mondatát „form ever follows function” – magyarul „a forma mindig követi a funkciót”. A Pilatus Kulm kilátóterasz így lett kortárs tér, egyedülálló élményt kínáló funkcionális építmény. Látványa rendkívül erős, emlékezetes, ezáltal az építészetben egyedülálló esztétikumot és funkcionális tökélyt, a turisztika számára vonzó marketing értéket képvisel.

Architecture as a means of corporate marketing represents more and more significant values. This is reflected in the ETH Zurich exhibition this spring that displayed every photo and design submitted for the Marketing + Architecture contest organised for the third time in Switzerland. Eligible were the public buildings recently inaugurated that because of their qualities, standards and architectural formation reinforce the prestige of the company, organisation or institution behind them. Architects, business-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

Fotók / photos: Dominique M. Wehrli

men and marketing experts who set in the jury made an unanimous decision when declaring the winner: thus the main prize went to the Pilatus Kulm lookout. Designed by the Luzern-based Graber & Steiger team of architects, it exactly phrases the role of architecture in marketing.

Megbízó / client: Pilatus Railways AG Építészet / architecture: Niklaus Graber & Christoph Steiger Architekten Projektvezető / project architect: Philipp Käslin Mérnöki tervezés / engineering: Dr. Schwartz Consulting AG

európa-régió • eu-region

várostervezés • urban planning

Finom kontraszt Refined Adjustment A temesvári Terézia bástya revitalizációja • The Revitalization Project of Theresa Bastion, Timișoara Építészek / architects: Marius Miclăuş – Archaeus Architects

Szöveg / text: Fenesi Ferencz

Fotók / photos: Stefan Tuchila

A temesvári műemlék-rekonstrukció országos pályázatának megnyerése rendkívüli szakmai kihívás elé állította a Marius Miclăuş által vezetett Archaeus építészirodát, hiszen az 1736–38 között épült, A-kategóriás műemlékként bejegyzett és utolsóként fennmaradt Terézia Bástya a kulturális folytonosságot képviseli. Az 1723–1765 között épített, hajdan kilenc bástyából álló, Vauban stílusú vár egyetlen fennmaradt bástyája a ma is látható Mária Terézia. Ezen kívül már csak néhány helyen látszanak a régi várfal maradványai. A Temes megyei és a városi önkormányzat, illetve az építészek magas igényei együttesen formálták a tervezési programot, mely újrafogalmazta a bástya belső tereinek feladatát és a művészeti kiállítótérként és konferenciateremként használható tetőteret, illetve létrejött egy új, nagyrészt kulturális funkciókat kiszolgáló kortárs belső udvar. Az alapkoncepció a 18. századi szerkezetet megtartó, abba szervesen illeszkedő épületegyüttes létrehozása volt, amely kiszolgálja a közvetlen városi környezetéből adódó igényeket és alkalmas társadalmi-kulturális tevékenységet folytató intézmények befogadására is. Az eredeti elképzelés szerint idővel szociokulturális központtá fejlődik, amely banki és közszolgálati intézmények – például a Temes Megyei Építészkamara, a Képzőművészeti és Iparművészeti Kar, a Képzőművészeti Múzeum, valamint az Orvosi Kar egy részének – befogadására lesz alkalmas, mint nyitott városiközösségi tér, galériákkal és kávézókkal kiegészítve. A bástya infrastruktúrájának – a teljes elektromos, víz- és csatornahá-

lózat – újragondolásán túl az alaposabb feltárás és kutatómunkák által nyilvánvalóvá vált, hogy a falak megerősítése és a lehető leggondosabb restaurálás mellett a fő cél az épületegyüttesnek a környező városi szövetbe való illesztése, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy 2020-ra Temesvár elnyerje az Európa Kulturális Fővárosa címet. A tervezők különös figyelmet fordítottak az időtálló történelmi anyagokra – mint a vakolat, ötféle tégla, kétféle kő, faanyagok – és arra, hogy feltárják a 70-es évekbeli, restaurálás szempontjából szakszerűtlen beavatkozások hibáit. A mai beavatkozás helyreállította az akkori megerősítések nyomán keletkezett károkat, eltávolította a cement alapú vakolatot a homlokzatról, valamint a 70-es években használt beton-megerősítést, könnyű fapadlókkal és fémszerkezetekkel kortárs minőséget vitt a műemlékbe, szem előtt

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

európa-régió • EU-region

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

európa-régió • EU-region

tartva, hogy a most alkalmazott anyagok különösebb kár nélkül később eltávolíthatók legyenek. A beavatkozás során a megőrzés és a hozzáépítés, az új és a régi összhangja vezette a tervezőket, ennek köszönhető, hogy a kortárs építészeti részletek mindenütt finoman illeszkednek a történelmi épülethez. Az újonnan felhasznált anyagokat úgy választották ki, hogy megtartva a finom kontrasztot, szépen öregedjenek hozzá a meglévőkhöz. Rézlemezeket, az ács- és asztalosmunkák illesztésénél rozsdamentes acélt, mobilis fémstruktúrákat és olyan burkolatokat alkalmaztak, amelyek egyszerre emelik ki a régi anyagok szépségét és értelmezik újra az addig kihasználatlan tereket. Romániában a műemlék-rehabilitációs állami beruházások az Európai Unió Phare alapjain keresztül meglehetősen vérszegény formában mutatkoznak. Ebben a helyzetben a temesvári Terézia Bástya rehabilitációja, a példaszerű együttműködésnek és a Románia-szerte egyre sikeresebben gyakorolt ötletpályázati procedúrának köszönhetően, valódi minőségi építészetet eredményezett. A történelmi múlt egy fontos darabjának szakszerű és szépséges megújulása nem csupán a műemlékre és közvetlen környezetére, de az egész város atmoszférájára is kihat.

Winning the nationwide contest for the reconstruction of protected historical monuments in Timișoara must have been an exceptional challenge for the Archaeus team of architects managed by Marius Miclăuş as Theresa Bastion built between 1736 and 1738 is the only A category monument of the town and the last one to survive and thus represent its cultural continuity. The basic conception targeted to create a complex integrated into the preserved 18th-century structure to meet the needs of its immediate urban environments whilst suited to house social-cultural institutions as well. According to the original plan, it is to grow into a socio-cultural centre by time which is suited to house banks and public institutions – such as the Temes County Chamber of Architects, the Faculty of Fine and Applied Arts, the Museum of Fine Arts, and the Faculty of Medicine – as an open urban-communal area enriched with galleries and cafés. Designers paid special attention to durable historical materials – such as the plaster, five different types of bricks, two kinds of stone and wood – whilst also exposing the mistaken and unprofessional interventions made during the restoration project in the 1970s.

Tervezés / design: Archaeus építésziroda, vezető tervező: Marius Miclăuş Építészek / architects: Bogdan Raț, Claudiu Toma, Codruța Negrulescu, Maja Bâldea, Marius Miclăuș, Zsolt Varday, Brindușa Havasi, Beatrice Lucaci, Nicolae Olteanu, Cristian Blidariu, Vasile Oprișan – Atelier Trei; Cosmin Bloju, Codruța Negrulescu, Oana Sârbu, Victor Popovici, Claudia Godean – Parasitestudio; Claudiu Toma Szerkezet / structure: Sc Corona Timexim Srl Beltéri szerkezetek / interior strucure: Capabil Srl, G&C Market Castelli Srl, Prowasser Srl Topográfia / topography: A&C Geodetic Team Tájépítészet / environment: Constantin Berar Restaurátorok / restoration: Ileana Zbirnea, Iulian Olteanu Megbízó / client: Temes Megyei Önkormányzat, Temesvár Városi Önkormányzata

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

passzázs • passage

Dekadenz – az osztrák szimbolizmus helye Unteres Belvedere, Bécs, 06. 21. – 09. 13. Szöveg / text: Wosobe Éva

Max Klinger: Párizs ítélete, 1885

Az osztrák századfordulós művészet egyik legnagyobb gyűjteményét a bécsi Belvedere őrzi. A tavalyi Klimt-év után most egy új kiállításon a szimbolista festészet szélesebb panorámáját kínálják, azzal a nem új feltételezéssel, hogy a bécsi 1900-as századforduló – különösen KözépEurópában – a modernizmus előkészítője volt. Noha 1870-ben ez a festészet még modern-ellenes, de már fantasztikus, utópisztikus, még ha a dekadencia felhangjain szólal is meg. A tárlat összképe egyszerre misztikus és talányos, centrumában Gustav Klimttel, valamint Koloman Moserrel, de érzékelteti az expresszionista folytatást is, Oskar Kokoschkával és František Kupkával. Az első termek Allegória címen annak szerepéről szólnak, bemutatva az új tartalmat, amit a szimbolizmus jelképi gondolkodása a klasszikus mítoszok allegóriáival szemben foghalmaz meg – lényegében a világ mítoszainak banalitásával szemben a szuggesztív formálásra épít. Az Arcok, testek, tájak tematika a művészek önreflexiója a világra. Ők immár nem passzív szemlélői, de szubjektív részesei a látszólag hagyományos szcénáiknak.

Franz Metner: Az Élet szfinxje, 1898

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

A Fin de siècle és aranykor műcsoport a melankolikus-romantikus hangulatfestészet tradícióit folytatja, de itt is tudatos a pillantás – az elveszett aranykor iránti vágy a premodern századvég szorongató életérzésének kifejezése. Az Alvilág és világmindenség szekció a halál és az örökkévalóság-örökélet metaforájával a szimbolista célok, transzcendens valóságok tér- és időbeli világát festi. A tárlat dramaturgiájának végére a Richard Wagner és a szimbolisták téma, a wagneri összművészet, az Opus Magnum dicsérete került – a 19. századvég ezoterikus, orfikus gondolkodásához, művészetfelfogásához híven. Ennek a kurátori koncepciónak a fókuszában az 1876-tól induló Nibelung-ciklus zenei-irodalmi-képi olvasata áll. Ez a vetület értelmezi a szinte experimentális kiállításrendezést, amely több mint 2000 hangszóróval – mint grafikus ornamentikával – keretezi a látványt. Utóbbi Robin Minard kanadai zeneszerzőnek és installációművésznek korábban a Secessionban bemutatott auditív látomása: lírai kísérlet a szimbolizmus mai adaptációjára.

Wilhelm List: Az áldozat, 1900k.

passzázs • passage

Lakhatatlan tárgyak Chur, Bündner Kunstmuseum , 06. 01. - 08. 25. Szöveg / text: Szegő György

Ezen a tárlaton a kortárs művészet gondolkodik a „házról”, ami az ember számára környezete legfontosabb tárgya. A műtárgyak arról is beszélnek, hogy a ház megvéd a hidegtől és az esőtől, az idegenek pillantásától, de inkább arról, hogy a jóléti társadalomban a házak eltorzulva funkcionálnak. Az alkotók kritikai látásmódjuk kifejezésében visszatérnek a gyerekkor vagy az őstársadalmak házfogalmához, építőanyagaihoz és technológiáihoz. Közben a befogadó is velük gondolkodik életmódja és az építészet jó és gyenge pontjairól. Gaudenz Signorells a ház témát úgy ragadja meg, hogy negatívba fordított fotónyomatokat állít ki – az eredmény szemünk számára ismeretlen szépség. Catrin Lüthi K Művészetet építek c. képe olyan egész falat betöltő fotó-axonometria, házbelső-illúzió, ami elé fakeretként meg is építi tere sarokéleit, a dupla érzéktévesztés hozama a látvány erős tektonikus hatása. Benjamin Appel Ne állítsd a szekrényeket a külső falra c. szobra bútor-fragmentumokból kifordított térszemléletet modellez. Hasonló, de elementáris erejű az angol Rachel Whiteread Ház című, 1993-as projektjének videója. A londoni Grove Road 3E telkén egy jobb időket megélt viktoriánus villa állt. Lakatlanul omlásnak indult. Whiteread egy statikussal úgy erősítette meg az épületet, hogy az új külső héj ne csak önmagát és a házat bírja el, de azt a betonmennyiséget is, amivel az üres belső tereket feltöltötték. Az anyag kötése után az eredeti házat „lehámozták” a konstruktív plasztikáról – a korábbi lakótérről. Az ablakok, ajtók, a kandalló helyei negatív reliefek formájában „díszítik” a monumentális lakhatatlan-architektúrát. A „ház”-nak aztán még egy élete támadt: kíváncsiak és műértők zarándokhelye lett pár hónapig. Végül a mű része a bontás is, az eltűnés esztétikájának szépsége. Addig az alkotó kisebb léptékben

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

passzázs • passage készült ilyesféle viaszplasztikákkal vált világhírűvé, ezután a munka után hasonló gondolaton alapuló, a „könyv népe” könyvtára „lenyomatának” tervével nyerte meg a bécsi Judenplatz emlékmű pályázatát – amely azután úgy épült meg, hogy az alapozás közben előkerült az a középkori fazsinagóga-maradvány is, amelyet a 14. században egy pogromban felgyújtottak (l. Múlt és Jövő 1996/3). E főművel különös párhuzamban látjuk most Whiteread szcenárióját, egy ház eltűnésének videóját. A svájci születésű Not Vital ma öt kontinens lakója. Modern nomád, aki a Nigerben megismert agyagépítő technológiával épít lakhatatlan, de őserőtől duzzadó házszobrokat – itt fotóikat állítja ki. Egyiken az öccsével eltervezett gyerekkori tortaszelet emlékműve áll egy oázisban. A másik egy sátor-torony ugyanitt, ebbe be lehet menni a hőségben. Egy harmadik piramis, melynek lépcsőin a gyerekek Koránt tanulnak. A tárlathoz gyerekvillát is épített a múzeum, ahol a szülők gyerekeik kreativitását irigyelhetik. Not Vital: Ház hőség és homokvihar ellen, 2006, Agadez, Nigéria. Fotó: Not Vital

A VÁTI-legenda Aczél Gábor - Csontos János - Lukovich Tamás: Volt egyszer egy VÁTI. Pro Régió Ügynökség, 2013, 88 oldal Szöveg / text: Götz Eszter

Nyár elején mutatta be a Magyar Urbanisztikai Társaság a három szerző jegyezte kis kötetet, amely a sokféle névváltozatot viselő, de mindenki számára VÁTI néven ismert tervező-kutató intézet történetének nagyjából ötven évét dolgozza fel, az 1949 végi alapítástól a Paksy Gábor igazgatói korszakát lezáró 2004-ig. A történet bukéja mindjárt a bevezető végén olvasható: a kézirat lezárásával egy időben jogilag is megszűnt a VÁTI. Az összefoglaló így akaratlanul is gyászbeszéddé lett. Nem a sok tervezőiroda egyikéről van szó, hanem a hazai településtervezés és -fejlesztés, urbanisztika, városépítészeti gondolkodás legnagyobb és kivételesen haladó szellemű műhelyéről. Egy olyan cégről, amely fénykorában hatszáz munkatárssal működött, aminek kevés magyarországi település nem viseli magán valamilyen módon a keze nyomát, ötleteit, kutatási eredményeit. Sokan, sokféle területen vettek részt a műhely munkájában, akik a szocialista évtizedek gondolkodásmódjához, szemhatárához képest itt sokkal tágabb szellemi térben léteztek. Önállóságát, viszonylagos politikai függetlenségét – a korban teljesen szokatlan módon – éppen ennek a sokoldalú szaktudásnak, az interdiszciplináris gondolkodásnak köszönhette. Persze emellett nagy formátumú tervezőknek és vezetőknek is, akik a Kádár-korszakban ügyesen aknázták ki a mesterségesen fenntartott társadalmi konszenzust. A VÁTI-ban fogalmazódtak meg a korszerű településrendezésnek, a történeti városok rehabilitációjának és a műemlékvédelemnek alapelvei, kiadványokat készített, magas szintű szakmai továbbképzést folytatott. A csapatmunka,

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

a közös gondolkodás innen sugárzott szét a VÁTI-ból kikerülő későbbi települési főépítészek mindennapi gyakorlatába. Nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, külföldre is rendszeresen készített terveket. Itt készült az ötvenes évek végén a Balaton-terv (lásd az Utóirat rovatban Wettstein Domonkos tanulmányát – a szerk.), amely az 1965-ös párizsi UIA kongresszuson Abercrombie-díjat is nyert; itt körvonalazódott először a hazai termálvízkészlet korszerű hasznosítása és itt gyűjtötték össze a rendszerváltás után – egy alapítvány égisze alatt – a megszűnt nagy állami tervezővállalatok teljes dokumentációját, tervtárait és szakkönyvtárát; gyakorlatilag az 1945-90 közötti magyar építészet és városépítészet történetének legfontosabb iratanyagait. A kötet föleleveníti ennek a fél évszázadnak a legfontosabb VÁTI-s figuráit és eseményeit, lelkiismeretesen végigjárja az egyes irodákat és bemutatja a tevékenységüket, beszél a vállalat külső kapcsolatairól és különleges szellemiségéről, atmoszférájától. A függelékben pedig megkapjuk a vezetők, illetve az ötven év alatt szakmai díjat nyert munkák és tervezők névsorát. Korrekt munka, valóban továbbörökíti a VÁTI emlékét az arról keveset tudó utókorra. Ezért is szomorú, hogy a minőség – ami a témájául választott műhelyben mindig is első helyen szerepelt – finoman szólva is gyengécske. A tördelés nehezen olvasható szöveget, kisméretű, alig kiböngészhető képeket, érthetetlenül üresen hagyott sávokat mutat, nem kapunk indoklást, miért emelnek ki egy-egy dőlt betűvel szedett szöveget, rossz minőségű képek, lexikon-idézetek és még egy üresen maradt oldal is bosszantja az olvasót. Csak remélhetjük, hogy a VÁTI jelentőségének elemzése nem fejeződik be ezzel az igen fontos, de rosszul gondozott kiadvánnyal.

utóirat • post scriptum

Építészet, identitás, Balaton Architecture, Identity, Balaton Regionális stratégiakeresés a harmincas és a hatvanas évek építészetében In Search of Regional Strategies: the Architecture of the 1930s and 1960s Szöveg / text: Wettstein Domonkos

Miért járnak egyes építészek henyélni a Balaton-partra? – hangzott el a tervezővállalat illetékesei felől gyakorta a kérdés,1 miközben Farkas Tibor és munkatársai lázasan dolgoztak az első balatoni regionális tervvázlat elkészítésén, mely nemzetközi viszonylatban is előképek nélküli, egyedülálló feladatnak számított és 1965-ben az UIA világkongresszusán Abercrombie-díjjal ismerte el a nyugati világ. Hogy henyélés volt-e a balatoni főmérnökség, arról érdemes Polónyi Károlynak, a Team 10 nemzetközi építészcsoport tagjának visszaemlékezéseit felidézni: „A déli part alkirályaként kezdetben elég sportosan éltem. A hét hat napján kora tavasztól novemberig a földvári vitorlásklub mólójánál horgonyzó csillag-hajómon, gumimatracon sátor alatt aludtam. Ha esett az eső vagy nagyon hideg volt, a gumimatracot bevittem az öltözőbe. Rajztáblámat az egykori Fürdőigazgatóság tanácstermében állíthattam fel, amit akkor a községi tanács használt. Ha éppen üléseztek, a falhoz kellett támasztanom.”2 A Balaton-part építéstörténetében visszatérő motívum a körülmények szorításában megoldást kereső építész elkötelezett és pragmatikus magatartása, mely a vízparti épületek kísérletező formáit is rendre áthatotta. Érdemes lehet áttekinteni, kik és hogyan gondolkoztak a Balaton-part építészeti feladatairól, milyen regionális stratégiákat dolgoztak ki és hogyan alakult a szakma szerepfelfogása a társadalmi kihívások függvényében. A fürdőtelepek problémái a két háború között A harmincas évek elején tetőző gazdasági válság után új lendületet vett a nyaralótelepek fejlődése. A megerősödött tisztviselő réteg a szabadság eltöltése és családja állandó jellegű nyaraltatása érdekében a fürdőtelepek friss parcellázásain, kihasználva a rendkívül alacsony telekárakat, nyaralóépületet vásárolt. Így alakult ki Siófok-Tisztviselőtelep, Újlak, Széplak, Szárszó, Szemes, Lelle, Boglár, Bélatelep és Balatonfenyves a déli parton, míg az északi oldalon főleg Almádiban, Szepezden és Zánkán építkeztek, a főváros tisztviselő gárdája Kenesén és Akarattyán telepedett meg. A nyaralás felfogása átalakult, mivel a megváltozott gazdasági viszonyok közt elviselhetetlenné vált a reprezentatív célú nyaraló tehertétele, a 2-3 hónapos tartózkodás kedvéért az átlagos ötvenezer pengős építési költség és a későbbi üzemi kiadás és karbantartás nem állt arányban a nyaraló nyújtotta előnyökkel. Eközben az életforma is megváltozott, a tóparti pihenés elvesztette a korábbi feszes kereteit és nehézkes formáját, az emberek nem csak költségek szempontjából nem bírták, de életfelfogásuk folytán sem kívánták meg a reprezentációt. A nyaralás megváltozott életformájához a korábbi nagypolgári villák nem adhattak követendő mintát, ahogy az ősközségek vernakuláris építészete sem volt alkalmas a rekreáció urbánus életvitelének kielégítésére. Az előképek nélküli feladat rendkívül sokszínű megoldásokat eredményezett, amit csak erősített a két világháború közti magyar építészet útkeresését jellemző stíluspluralizmus – az egymás mellett felépült nyaralók közt vegyesen találunk példákat a historizáló, a népi motívumokat interpretáló és a modern formaképzésre. Az építkezések

színvonalát tovább rontotta, hogy a gazdasági világválság és a középréteg viszonylag kis tőkefelhalmozása révén a balatoni nyaralókat a lehető legkisebb összegből próbálták meg felépíteni és fenntartani. Emiatt nem mindig alkalmaztak kellő szaktudással rendelkező építőmestereket, és gyakran előfordult a silány építőanyagok és nem megfelelő szerkezetek felhasználása. A terveket túlnyomórészt építészeti szempontból képzetlen kőműves iparosok (12%), kőműves mesterek (66%) készítették,3 akik iparjogi szempontból nem építhettek emeletes épületeket, ezért azzal a hamis állítással, hogy a manzárd olcsóbb, rábeszélték megrendelőiket a lakótérként beépített manzárdtetős nyaralókra. A nyaralótelepek fejlesztése érdekében az ingatlantulajdonosok fürdőegyesületeket alapítottak és alulról építkező regionális érdekképviseletet, önálló közigazgatást szerettek volna elérni a tópart egységes, dinamikus fejlesztésének érdekében. A regionális törekvéseket az építésügy problémái is motiválták. Részbeni sikert jelentett, hogy a tó partja mellett fekvő gyógy- és üdülőhelyek ügyeinek egységes irányítója az 1929. évi XVI. tc. és a 2820/1931 valamint a 7590/1933 évi ME sz. rendelet alapján a frissen szerveződő Balatoni Intéző Bizottság lett. Az intézmény hatásköre és illetősége azonban nem csak a tó menti gyógyés üdülőhelyekre, hanem a partvonaltól számított 3 km-en belül fekvő területekre is kiterjedt, egyesítve magában mindazokat a szerveket, amelyek intézkedésre voltak jogosultak a belügyi kormányzat fennhatósága alatt, egyszerre lévén véleményező testülete a kormányzatnak csakúgy, mint a három megyei törvényhatóságnak, azaz Somogy, Veszprém és Zala megyének. Ugyanakkor a vidéki gyakorlatnak megfelelően az építésfelügyeletet mindenhol kizárólag jogi ügyekkel foglalkozó hatósági személyek végezték, akik sem műszaki, sem esztétikai szempontból nem voltak alkalmasak a probléma megoldására. Emellett szükség lett volna a településrendezési tervek mielőbbi elkészítésére is, a harmincas évek elején azonban még csak néhány település, mint például Földvár és Almádi rendelkezett ilyen tervvel. Az építész szakma szerepvállalása a harmincas években A problémák a szakma érdeklődését is hamar felkeltették a tóparton ingatlant vásárló építészek személyes tapasztalatai révén, ezért a Magyar Mérnök- és Építész Egylet 1931. február 9. és április 16. között értekezletsorozatot szervezett Balaton-fejlesztés címmel. A konferencia első alkalommal foglalkozott a rekreációs fejlesztések szempontjából egységesen a Balatonnal, mint táji és építészeti problémával. Az előadók közt megtalálhatjuk Antal Dezsőt, Kotsis Ivánt, Kiss Tibort, Medgyaszay Istvánt, Svastits Gézát és Padányi-Gulyás Jenőt. A felszólalók a nyaralótelepek problémái mellett javaslatokat tettek az építésrendészet hatékonyságának növelésére, a tervezés képzettséghez kötésére és nyaralótervezési elvek, mintatervek publikálására. A kor szakfolyóiratai rendszeresen publikálták az építészek sokszor fiktív tóparti helyre készülő terveit, hogy ezzel segítsék az építkezések színvonalának növelését. Emellett gyakorta írásban is megfogalmazták a nyaraló tervezésének irányelveit, amelyeket a folyóiratok csoportosan,

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Kotsis Iván regionális tervezési módszertana A balatoni építészet fejlesztéséért tevékenykedő építészek közül ki kell emelni Kotsis Iván egyetemi tanárt, aki a regionális adottságokhoz igazodó nyaralótervezési elvek kidolgozására nagy hangsúlyt fektetett és épületei mellett publikációival, szervező tevékenységével jelentős hatással volt a nyaralóépítészetre. Művészet a balatoni építkezésekben című

értekezésében5 megállapítja, hogy egy nyaralótelep építőművészi összhatásához két dolog szükséges: egyénenként művészi munkák legyenek, és egymáshoz való viszonyukban is harmóniában álljanak kiképzésbeli egység révén. Ennek legnagyobb akadályát a stíluspluralizmus problémájában látja, miközben az egységes megjelenés zálogának a regionális adottságokon alapuló építészetet tekinti. A Balaton-part zavaros összképét tágabb kontextusba helyezve kifejti: „Ez a heterogén tarka-barkasága az épületeknek, úgy vélem nem véletlen, hanem összefügg a mi geográfiai helyzetünkkel és ama sokféle befolyással, amely alatt mi nyugatról, északról és délről állunk.” Balatoni tervezőtevékenysége 1923-ban saját boglári nyaralójával kezdődött. Az újszerű feladat megoldása során érlelte ki azt a módszertant, amelyet később számos nyaraló- és mintaterv elkészítése során felhasznált. 1924-25-ben József főherceg tihanyi nyaraló kastélyát a Balaton mediterrán hangulatához igazodó olaszos kerti palota jelleggel tervezte meg, majd a szomszédos telekre az egységes tóparti kép érdekében a biológiai kutatóintézet terveit is Kotsissal készíttették el 1927-ben. Ezek az épületek még historizáló stílusban épültek, a harmincas évek elején azonban már az olasz novecento hatott stílusára, ebben az időben épült fel kiemelkedő alkotása, a balatonboglári római katolikus templom. A plébániaépületet és később a település művelődési házát is ő tervezte, melyet a háborús években a lengyel menekültek iskolaként használtak. Emellett üdülőket és különböző méretű és kialakítású családi nyaralókat is tervezett, utóbbiak közül kiforrott formai kialakítása miatt a Kresz Károly részére 1933-ban elkészült kenesei kétszintes nyaralót érdemes megemlíteni, melynek terveit a német Baumeister szaklap is leközölte. Megbízója korábban olvasta a Balaton-parti nyaralókról szóló írását, ezt követően kérte fel Kotsist, aki az épület belsőépítészetét is megtervezhette. Kotsis egyetemi tanári habitusából is adódik az az önreflexív magatartás, ahogyan a tervezési gyakorlat során megfogalmazódó tapasztalatokat megpróbálta általánosabb, átadható ismeretanyaggá formálni és mások számára is követhető tervezési modellekké összeállítani. A regionális adottságokra érzékeny gondolkodásmódjára nagy hatással volt a német Paul Schmitthenner építészetének regionalizmusa.6 Kotsis Virágh Pál közvetítésével ismerte meg a táji adottságokra nagy hangsúlyt helyező stuttgarti iskolát, majd személyesen is járt kint Schmitthennernél. A tapasztalatok hasznosítására tervezési feladatai közül az előképek és illeszkedési kötöttségek nélküli balatoni nyaralóépítészet kikísérletezése nyújtotta azt a lehetőséget, ahol Kotsis teljességében kialakíthatta regionális tervezési módszertanát. A korszerű nyaraló az új tóparti életformának megfelelően könnyű modorban készül, kis alapterületű, olcsón előállítható, majd kis költségekkel karbantartható és a városi életmód mindennemű feszességeitől mentes tartózkodást biztosít.

Kotsis Iván boglári nyaralója (Archív)

A Kresz Károly részére tervezett nyaraló (Archív)

tematikus lapszámokban közöltek. A tervezők egyetértettek abban, hogy csakis az éghajlat, az életmód és a helyi anyagok alapján lehet kikísérletezni a környék sajátos építészeti karakterét, figyelembe vették az éghajlati adottságokat, az üdülés életformájának sajátosságait, a szezonális használatból adódó szerkezeti problémákat, emellett az egyszerű és olcsó, karakteres, helyi építőanyagokat propagálták. A regionális lehetőségek és a modern építészet összehangolását észak-német és holland példák publikálásával támasztották alá. 1935-ben a Balatoni Intéző Bizottság meghozta az első tóparti építési szabályrendeletet Balatoni telekfelosztási, építési szabályrendeletek és azok magyarázata címmel. A partövezetben a telekosztáshoz és az építkezéshez közigazgatási hatósági engedélyre volt szükség, az eljárásba a helyi önkormányzat mellett az érintett fürdőegyesületet és a regionális szempontokat képviselő BIB-et is bevonták. Utóbbi szervezet, felismerve az építkezések fontosságát, Siófokon műszaki kirendeltséget létesített a Balatoni Kikötők M.Kir. Felügyelőségénél, ahol szakemberek végezhették el a felülbírálatot, gyakran korrigálva a színvonaltalan beadványokat. Bár az országban másfelé is módot adtak a szabályzatok arra, hogy a beadványi terveket átvizsgálják, egyedül a Balaton partövezetben bírálhatták felül az építkezéseket építészek. Emellett a felügyelőség építészeti vagy parcellázási ügyekben felvilágosítással és szaktanácsadással is szolgált. A Balatoni Intéző Bizottság Kotsis Iván közreműködésével tervpályázatot hirdetett a balatoni nyaralók terveire. Fabinyi Tihamér miniszter értékelése szerint a magyar építészeti kar felkészülten vett részt a pályázaton, sok kitűnő, gazdaságos, szép terv jelent meg.4 A dicséretet nyert építészek felajánlásából közzé tették a terveket, hogy akiknek nincs módjuk és alkalmuk gazdaságos terv készíttetésére, ezek alapján építkezhessenek. A rajzokat a tavaszi árumintavásáron, valamint Keszthelyen a Balaton Múzeumban is kiállították. Meg kell említeni még a Tér és Forma által rendezett siófoki építész kiállítást, amely bár az építészek számára a vártnál kevesebb megrendelést hozott, de a közönségre jelentékeny hatással volt. Az időszaki kiállítások mellett Siófokon felépítettek egy állandó bemutatóhelyet a Hogyan építsünk? országos kiállítás-sorozat részeként. Ez nagy segítséget nyújtott a BIB kirendeltségének, mert aki terv, szerkezet vagy építőanyag tekintetében kérdéssel fordult hozzájuk, annak valós léptékben lehetett megmutatni a követendő megoldásokat.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

utóirat • post scriptum A tervezési koncepció kiindulásaként az éghajlati adottságok szolgáltak. A tóparton gyakori viharos északnyugati szél miatt alacsony hajlású tetőt javasolt, de elutasította a lapos tetőt, mert azt vidéken még nem tudták kellő szakszerűséggel kivitelezni. A csapóeső miatt nagy kiülésű ereszpárkánnyal tervezte házait, ami véleménye szerint az alacsony hajlásszögű tetőhöz jól illeszkedik és egészséges befejezett jelleget ad, így az egyszerű olasz kerti házak karakteréhez lesz hasonlatos. Kotsis munkásságára megtermékenyítő hatással volt az olasz építészet, ami a balatoni feladatok tekintetében különösen szerencsés, a mediterrán ország építészeti sajátosságai könnyen adaptálhatók voltak a tópart éghajlatához és a könnyed nyári életformához. Praktikus okokból a homlokzatokról száműzött mindenfajta építészeti tagozatot, geometrikus tömegű házait mészfestékkel valamely jól megválasztott pasztellszínre festette le, mivel az időközönként kön�nyen és olcsón megújítható. Az ablakokra zsalugátert szereltetett, színét pedig a fal színéhez hangolta, ezzel homlokzati tagozatok helyett az egyszerű, karakteres tömeg és a színes felületek dominálhattak. Az épület alaprajzában ugyanazt a keresetlenséget vitte tovább, mint amit már a külső kialakítása kapcsán megfogalmazott. Mivel az olcsó parcel-

Hétvégi ház Balatonújhelyen (Archív)

Nyaraló mintaterv négy fős család részére (Archív)

lákat szerény keresetű emberek tömege vásárolta meg, ezért egyszerű és logikus alaprajzot javasolt, kis hálófülkékkel és ezeket jól kiegészítő, tágas közös tartózkodásra szolgáló helyiséggel, ami igény szerint minél nagyobb mértékben összenyitható a szélvédett verandával. A felsorolt szempontok Kotsis szerint önmaguktól is kiadják a balatoni kertes ház alakját.7 Tekintettel arra, hogy a településszerkezeti, beépítési adottságok az egyes fürdőtelepeken rendkívül hasonlatosak voltak, tág keretek közt tették lehetővé a tervek adaptációját. A mintaterveket folyóiratokban, egyetemi jegyzeteiben és kiadványaiban tette közzé pontos méretekkel és költségbecsléssel, emellett személyesen is képezte az építőmestereket. Ennek köszönhetően a Kotsis-féle nyaralótervezési elvek hamar elterjedtek, mintegy visszaigazolva a tervezési koncepció helyességét. Balatonszéplak, Zamárdi, Balatonszemes, Lelle, Boglár újabb településrészeit rövid idő alatt ellepték a földszintes, alacsony tetőszerkezetű házak. A sikerben nagy szerepet játszott a tervezési elvek egyszerűsége, ami miatt különleges tervezői készség nélkül a kivitelező kőműves mesterek is meg tudták tervezni ezeket a házakat. A BIB korszerű balatoni nyaralók beszerzésére meghirdetett 1935-ös tervpályázatára a pályázók zöme ezeknek az elveknek megfelelő, egyszerű tömegű házakat tervezett.

Népies törekvések a Balaton-parton A harmincas évek második felétől országos szinten egyre több szó esett a vidék problémáiról, a szaklapokban az internacionális modern építészet egyhangúságát szembeállították a népi építészet sokféleségével. Padányi Gulyás Jenő, Antal Dezső, Miskolczy László, Nászay Miklós és Tóth Kálmán kutatásaikban megpróbálták a tájegységenként különböző helyi építőhagyományokat feltárni és bemutatni, ezzel pedig egy új tájfajta építészet kialakulását elősegíteni. 1935-ben megalapították a Magyar Ház Barátai csoportot, amely a gyűjtést és egy könyvsorozat megjelentetését koordinálta, egyik első kiadványuk 1936-ban épp a Balaton-felvidéki népi építészetet mutatta be,8 aminek nyomán felerősödött a balatoni népies nyaraló iránti igény. Kotsis Iván, bár korábban már többször hangsúlyozta, hogy szerinte a vernakuláris építészet nem képes biztosítani a nyaralás életformájából adódó térigényeket, a kérdés tisztázására pályázatot hirdetett: „vitassuk meg a kérdést irodalmi alapon, írjunk ki pályázatot a kérdés elvi tisztázására, ezután írják csak ki a tervekre a pályázatot.”9 A tervpályázatot előkészítő esszépályázat ugyanakkor nem hozta meg várt eredményt, ezért a BIB a második nyaralóépítészeti tervpályázatát már nem írta ki. A Balaton-ügy átfogó rendezése 1941-ben merült fel újból, amikor a Balaton versenytársa az üdülőterületeiről is híres Erdély lett. A problémák megoldására újból felmerült egy egységes Balaton-környéki rendezési terv szükségessége. Az 1937. évi VI. tc. korábban már rendelkezett a települési léptékű fejlesztési és rendezési tervek elkészítéséről, és bár ez alapján az üdülőhelyek elkezdték előkészíteni a terveket, a háború végül megakadályozta a településrendezési elképzelések megvalósítását. 1944-1945-ben szinte teljesen megszűnt a turizmus, a tóparti létesítmények egy része elpusztult. A háborút követő években a főváros helyreállításán és a szociális problémák megoldásán volt a hangsúly, a Balaton fejlesztése háttérbe szorult. Egyedül Dr. Tóth János állt elő egy sajátos javaslattal, mely a problémák gyökerét a Balaton felett osztozkodó három megyében látta.10 Szándékai szerint létre kéne hozni egy egységes Balaton vármegyét, majd a városrendezési törvény hatálya alá kéne vonni az összes települést. A tóparttól 250 m-es mélységben

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

A Balatonkörnyéki Regionális Tervvázlat, 1957-59. Fotó: Farkas Tibor

csak azok a települések maradhatnak meg, amelyek tájképi szempontból „szépítik” a Balatont. Ez a meglehetősen grandiózus és bizarr elképzelés, mely jól tükrözheti a háború utáni hangulatot, a korabeli sajtóban visszhangtalan maradt. A háború utáni elképzelések A második világháború után hosszú ideig nem került napirendre a Balaton-fejlesztés ügye. Bár az Országos Tervhivatalban voltak kezdeményezések, a munka többször elakadt. Először Kisléghi Nagy István A Balatontáj fejlesztése építészeti szempontból; tárgyalási alapul szolgáló javaslat a MÉSZ részére11 című kiáltványa jelezte, hogy a téma ismét előtérbe került. Az egykoron luxusnak számító Balaton-parti nyaralás ekkorra már tömegigény lett, előrevetítve a kor társadalompolitikájának következményeit. A nagy fejlesztések megindulása előtti utolsó pillanatban szervezték újjá a Balatoni Intéző Bizottságot (BIB). Az Építésügyi Minisztérium Város- és Községrendezési Főosztálya 1957 elején a VÁROSTERV-nél megrendelte a Balaton regionális tervvázlatát és az ahhoz szükséges vizsgálatokat.12 A kormányzat, felismerve a Balaton „népgazdasági és kulturális jelentőségét”, tekintélyes tervhitelt biztosított a meginduláshoz. Az ÉM a Kormány Titkárságának Tanácsszervek Osztályával és az igazságügy miniszterrel egyetértésben 1957. április 15-én létrehozta a hatósági jellegű jogkörrel is bíró főépítészi munkakört; feladata az építésügyi hatóságok, azaz a járási és megyei tanácsok felé minden engedélyezési kérdésben véleményt adni. A regionális terv elkészítésével és a főépítészséggel a fiatal Farkas Tibort bízták meg, aki egy évvel korábban Polónyi Károllyal sikerrel oldotta meg a mohácsi tanyavilágot sújtó árvíz utáni helyreállítást. Ugyanakkor léptékéből adódóan a regionális tervezés nemzetközi viszonylatban is előképek nélküli feladatnak számított, ugyanúgy, ahogy itthon ekkor jelent meg először a főépítészi munkakör is. Farkas Tibor hiába fordult szakmai iránymutatásért Granasztói Pálhoz, ő csak biztatni tudta a módszertan egyéni kikísérletezésére. A fiatal építész a mohácsi munkák során már bizonyította gyakorlatias gondolkodását, aminek a regionális terv elkészítésénél is hasznát vette. Az első Balatonkörnyéki Regionális Terv A tóparti fejlesztések egységes keretét a Regionális Terv adta meg, egy gyors változat elkészítéséhez kitűnő alapként rendelkezésre álltak a korábban az Országos Tervhivatal keretein belül Jankovich István és Zákonyi Ferenc vezetésével született vázlatok. A területfelhasználás meghatározása során megpróbálták figyelembe venni a települések karakterét. Az üdülőtelepek többsége tömegforgalmat lebonyolító terület volt, mellettük idegenforgalmi jelentőségéből adódóan elsősorban szórakozó- és gyógyhelynek számított Balatonföldvár, Füred, Hévíz, Keszthely, kiránduló célként pedig Tihanyt, Badacsonyt és Szigligetet jelölték meg.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

A tervben két új települést is tervbe vettek; tömeglecsapoló helyként Badacsonytomajt, ami a kőbányászat felhagyásával válhatott üdülőterületté, és a Györöktől keletre fekvő beépítetlen területet, aminek Ausztria felé biztosított gyors összeköttetése a külföldi turisták számára válhatott vonzóvá, az üdülőközpont tervére városépítészeti tervpályázatot írtak ki. A tervezők tisztában voltak vele, hogy az átfogó regionális elvek alkalmazását települési szinten csak a helyi rendezési tervekkel lehet elérni. 1957-ben még csak három településnek volt általános rendezési terve, ezért a tó körüli települések részére sürgősen el kellett készíteni településszerkezeti vázlatokat, később ez a dokumentáció segítette a fejlesztések telepítését. A települési feladatok támogatására a MÉSZ kezdeményezésére a szövetség tagjaiból patronáló mozgalom alakult, a segítségnyújtásban részt vett a Műszaki Egyetem több tanszéke is. A mozgalomban negyven építészmérnök vállalta egy-egy település patronálását. A patronálók közt megtaláljuk a Regionális Terv kidolgozóit; Kisléghy Nagy István ÉM főmérnököt, Farkas Tibor főépítészt, Bérces István és Polónyi Károly BIB főmérnököket, valamint a MÉSZ több tagját; Callmeyer Ferencet, Kiss Tibort, Farkasdy Zoltánt és Preisich Gábort. Az építészek társadalmi munkaként szaktanácsokkal illetve konkrét javaslatokkal, tervvázlatokat látták el a településeket. A regionális koncepció elvei épületekre lebontva érvényesülhettek. Például a tihanyi strand tervezésénél a regionális koncepciót figyelembe véve főként hajón érkező, egynapos turizmusra számítottak, ezért a strandot a kikötő mellé telepítették, az öltözőegységeket pedig gyors áteresztőképességgel alakították ki, hogy a délután induló hajó kürtjelére a strandolók gyorsan átöltözve elérjék még a járművet. Ezzel szemben például a siófoki strandot az egésznapos fürdőzés igényeinek és szolgáltatásainak megfelelően építették ki. Az építészek a beépítést és a karaktert is felvázoló úgynevezett koordinációs tervek alapján dolgozták ki épületeiket, Farkas Tibor szerint olyan műfajt képviselt e tervfajta, amely

Tátika étterem, Badacsony (Archív)

utóirat • post scriptum

Hotel Tihany (Archív)

kulcsfontosságú volt, hogy először és utoljára a területi terveket maguk a tervezők művezethették, így biztosítva, hogy a regionális koncepció településekre és épületekre lebontva is érvényesüljön.

Tihany motel (Archív)

„áthidalást jelent a városrendező és a magasépítés tervező építészek közötti szakadékon.”13 Az új tóparti épületeket az ország nagy vállalatainak fiatal építészei tervezhették meg, akik a háború után a szocreál szorításában kezdték pályájukat és mivel a modern építészet legitimálása a Balaton-parti fejlesztések megindulásával esett egy időbe, invenciózus formai és szerkezeti kísérletezés jellemezte tóparti munkásságukat. Az első években az idegenforgalom igényeinek gyors kielégítésére egyrészt a brüsszeli világkiállításon megvásárolt moteleket építették fel, másrészt Polónyi Károly Klimov Borisz szerkezettervezővel együttműködve variálható vázrendszert dolgozott ki, melynek karakteres könnyed formája jellegzetes elemévé vált a tóparti strandoknak. 1959-ben elkészült Polónyi horizontális Tihany motelje, 1961-ben Siófokon felépült Földesi Lajos Vénus Szállója, majd a parton Czigler Endre és Polónyi Károly tervei szerint lépésről lépésre a siófoki szállodasor, azaz a három egyforma, hétszintes; a Balaton, a Lidó és a Hungária, valamint a tizennégy szintes Európa (1962-66). A hétszintes hotel tervét Kun Attila adaptálta a túlpart talajviszonyaihoz (Hotel Tihany, 1963). A befejezett komplex fejlesztési egységekben való gondolkodásra jó példa a tihanyi kikötő környezetében felépített alközpont, azaz a három ponton támaszkodó vasbeton héjszerkezetű kikötői postahivatal (Bérczes István és Szittya Béla, 1962), a bisztró és csemegeüzlet (Gulyás Zoltán, 1961) és a közutat a turistaforgalom felett elvezető látványos vasbeton híd (Lipták László, 1961). De érdemes még megemlíteni a másik kirándulócél, Badacsony településközpontjának Callmeyer Ferenc által koordinált fejlesztéseit is; már 1960-ban elkészült a vernakuláris elemeket felhasználó, plasztikus poharazója, 1962-ben a kikötő mellett megnyitott a Tátika étterem, mely a hegy lábánál a part felett elnyújtózva akkor még konzolosan a víz fölé emelkedhetett. A Regionális Terv gondolatait reprezentáló épületeknek nagy szerepük volt a nemzetközi fórumokon aratott sikerben. 1958-ban a Mohácsszigeti újjáépítés anyagával együtt bemutatták az UIA Liege-i kongres�szusán, és bár Farkas Tibornak politikai okokból nem engedélyezték a kiutazást, a terv kivívta a nyugati kollégák elismerését, majd 1965-ben elnyerte az Abercrombie-díjat. Visszaemlékezéseiben Farkas Tibor kiemelte, hogy a résztvevők „kreatív alkata és lelkesedése” mellett a sikerben

Hétvégi házak és nyaralók A terv készítői részt vettek az építési engedélyek véleményezésében. 40 településen hetenként 100 engedélyt kellett átvizsgálniuk, ebből átlagosan 65 esetben indítottak szabálysértési eljárást. Bár 1959-ben megjelent a Balatoni Építésügyi Szabályzat, a regionális terv készítői többször hangot adtak véleményüknek, mely szerint a tervek rendkívül szegényes és kulturálatlan megoldásokat tartalmaznak.14 A probléma tehát továbbra is a magánépítkezések terén mutatkozott; nem tudták felszámolni az engedély nélküli tevékenységeket, hiányoztak a korszerű tervek, jelentős számban a kivitelező kisiparosok terveztek, ezért javasolták a tervezés képesítéshez kötését. A minőség javítása érdekében minden héten az előre megjelölt időpontokban és helyszíneken tanácsadói napot tartottak. Farkas Tibor munkáját, mely során nem csak az építtetőket, de a hivatalnokok szemléletét is nagy türelemmel és empátiával alakította, a MÉSZ patronáló mozgalmában résztvevő építészek is segítették. A magánépítkezések színvonalának emelésére az ÉM hétvégi ház pályázatot szervezett.15 A kiírás korszerű kisnyaraló tervek készítésére vonatkozott, melynek alapján a Belkereskedelmi Minisztérium előregyártott és összeszerelhető épületeket, illetve épületelemeket bocsáthatott ki, a BIB pedig kulturált és gazdaságos tervekkel láthatta el a Balaton mentén építeni szándékozókat. A két első díj közül az egyiket Farkasdy Zoltán, Balla Gyula, Halmágyi Károly hagyományos anyagokból szinte hátizsákban helyszínre cipelhető nyaralóterve kapta, míg a másikat Mandel Tamás és Tenke Tibor három ütemben, azonos elemekkel bővíthető hétvégi háza kapta. További segítséget jelentett a vízparton építtetőknek egy népszerű építési tanácsadó, majd a nyaralókról szóló kézikönyv kiadása.16 A szakfolyóiratokban publikált írásokban Kotsis Iván korábbi tervezési elveire is hivatkozva hasonló megállapításokat tesznek a nyaralók kialakításáról, bár hangsúlyozzák, hogy a nyaralás, mint életforma a háború után jelentősen átalakult, a tópartra utazók ekkor már kevesebb időt, mindössze

Tihany rév (Archív)

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

A siófoki szállodasor és a BKFP keretében feltöltött partszakasz. Fotó: Farkas Tibor

2-3 hetet üdülnek a tó mellett, az idejük nagy részét a szabadban töltik, a házban csak meghúzódni szeretnének. „Tudomásul kell vennünk, hogy az üdülőterület nem vadon, hanem sűrűn települt táborhely. Tehát az egymáshoz alkalmazkodás térben és formában feltétlen követelmény.”17 Ismét előkerül a vernakuláris építészeti minták adaptációjának problémája, és bár egyszerűségét példa értékűnek tekintették, de a formamásolást elutasították, mert a nyaraló rendeltetése alapvetően más. Torzuló összkép A tervet 1963-ban a Minisztertanács is jóváhagyta, azonban a hatvanas évek közepétől egyre kevesebb forráshoz jutott a BIB, az alapvető infrastrukturális fejlesztések elmaradtak, miközben egyre több ember érkezett a tópartra. A Balaton-ügy megtorpanni látszott. Farkas Tibor két főmérnöke is elhagyta az országot, az északi partért felelős Bérczes István disszidált, a délit felügyelő Polónyi Károly újabb szakmai kihívásokat keresve a fejlődő országokban kamatoztatta tapasztalatait. Érdemes összevetni Polónyi és Farkas életútját; míg előbbi a Team 10 révén a világ élvonalába tartozó építészként, saját szavaival „az egyik süllyedő hajóról a másikra lépve” sikeres nemzetközi karriert futott be, addig Farkas a Balaton-ügy elkötelezettjeként dolgozott tovább, és csak akkor mondott le tisztségéről, amikor a fellazuló jogszabályi keretek révén a tópart látványa már annyira eltorzult, hogy számára az a hazai és nemzetközi szakmai közvélemény felé is vállalhatatlanná vált. 1971-es, az építésügyi miniszternek címzett lemondó levelében tehetetlenségének adott hangot és elsősorban a zártkertek korlátlan terjedésére utalva az egyre inkább fenyegető „kultúrbotránnyal” indokolta döntését. De mi is történt a hatvanas évek végétől a régióban? Az új gazdasági mechanizmus bevezetése mellett új tanácstörvényt és földtörvényt fogadtak el, a BIB tervhatósági szerepköre és az ÉM által kinevezett főépítész feladata megszűnt. Farkas Tibor, felismerve az új rendszer adta lehetőséget, javaslatot tett egy központi fejlesztési programra, amit a 1043/1969. (XII. 29.) Korm. határozattal Balatoni Központi Fejlesztési Program néven el is fogadott a Minisztertanács. 1970-1975 között a fejlesztés irányítására új szervezet jött létre Balatonfejlesztési Tárcaközi Bizottság néven, 8 milliárd Ft került beruházásra, kiépültek a közművek, folytatódott a közlekedésfejlesztés, és ebben az időszakban épült fel zánkai úttörőváros Kiss Imre tervei szerint. Vállalati és SZOT üdülők sora épült fel, a szállók esetében a tömeges igények gyors kielégítése miatt a korábbiaknál nagyobb léptékű hotelek építésére volt szükség, példaként említhető a Helikon Szálló Keszthelyen (Tolnay Lajos, 1972) vagy az almádi Hotel Aurora (Kürthy László, 1971). Bár a külföldi üdülő-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

területeken ezzel egy időben már a kisebb szállóegységeket favorizálták, ezzel a léptékkel csak a széplaki szállodasornál kísérletezhettek. Eközben a területfelhasználás és az építésrendészeti kérdések központi irányítása megszűnt, a parcellázás tanácsi hatáskörbe került, ahol önkényesen megnövelték beépítésre kijelölt területeket, és az értékes szőlőterületek helyén zavaros összképet adó zártkertek alakultak ki. A silány, házilagos építészeti megoldásokat paradox módon az ellentmondásos szabályozás kényszerítette ki, a probléma megoldásával Laposa József tájépítész kísérletezett, amikor a mezőgazdaságilag értékes területeken a gazdálkodást és a rekreációt összekapcsolva egy új cselekvési formára, a tevékeny pihenésre tett javaslatot. Eközben a túlnépesedés és építészet problémáját egyre inkább háttérbe szorította a víz fokozódó romlása, azaz az eutrofizálódás. 1979-ben Kotsis Lajos vezetésével új regionális tervet dolgoztak ki: a Balaton Üdülőkörzet Regionális Rendezési Tervét. Az elképzelés célja a vízparti térségek fokozatos fellazítása és a túlnépesedés visszafogása volt, ám az első regionális tervet jellemző, az építészet és a várostervezés egységéből adódó komplex szemlélet megbomlott és a későbbiekben elkülönült a regionális tervezés és az építészeti gyakorlat. Az építész-településtervező Farkas Tibor által koordinált komplex metodikát az első regionális terv idején az állami forrásból finanszírozott központi fejlesztések tették lehetővé és szükségessé, a fejlesztési források elapadásával, majd a rendszerváltozás után a magán befektetők megjelenésével regionális szinten a passzívabb rendezés vált hangsúlyossá.18 A rekreáció térhódításával egyre látványosabb a Balaton-part átalakulása, a kiemelt tájképi helyzetben az urbanizációt léptékváltások, elmosódó határok, összekeveredő területi identitások jellemzik, ami újabb és újabb kihívások elé állította és állítja ma is a Balaton ügyéért elkötelezett építészeket. Bár a probléma összetettsége és léptéke kétségkívül megváltozott, ma is a szakmai összefogás és a személyes példaadás az eredmény feltétele. Jegyzetek: 1 Farkas T. Ahogy én látom a Balaton-ügy 30 évét. I. rész. In: Magyar Építőművészet 37:(2) pp. 44–47. (1988) 2 Polónyi K. Építész-településtervező a perifériákon. Polónyi Károly retrospektív naplója. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000. 3 Héjj Gy. A balatoni építkezések hatósági felügyelete. In: Tér és Forma 4:(2–4) pp. 77–80. (1931) 4 Fabiny, T. Építkezés a Balaton mentén. In: Tér és Forma, 8:(3) pp.65-66. (1935) 5 Kotsis I. Művészet a balatoni építkezésekben. In: Tér és Forma, 4:(2–4) pp. 8-10. (1931) 6 Ferkai A. Építészet a két világháború között. In: Sisa J., D. Wiebenson (szerk.) Magyarország építészetének története. Vince Kiadó, Budapest, 1998. 7 Prakfalvi, E. (szerk.) Kotsis Iván: Életrajzom. Budapest: HAP Tervezőiroda Kft. és a Magyar Építészeti Múzeum közös kiadása, Budapest, 2010. 8 Tóth, K., Nászay, M. A Balaton vidék népének építészete. Balatoni Intéző Bizottság, Budapest, 1936. 9 lásd 7. 10 Tóth J. Balatonkörnyék egységes rendezése és fejlesztése. In: Tér és Forma 19:(1-3) pp 14-18. (1946) 11 Kisléghi-Nagy I. A Balaton-táj fejlesztése építészeti szempontból; tárgyalási alapul szolgáló javaslat a MÉSZ részére. In: Magyar Építőművészet 6:(1-2) pp. 51-52. (1957) 12 A Balatonkörnyékii Regionális Tervről részletesebben: Wettstein D. Historical analysis of regional planning of Balaton. In Pollack Periodica 8:(1), pp. 141-152. (2013) 13 Tőkés Gy., Farkas T. Területi koordináció gyakorlati kérdései Siófok központjának átépítése kapcsán. In: Városépítés 4:(3) p. 31. (1967) 14 Farkas T., Csorba Z. A Balaton környék építési rendje. In: Magyar Építőművészet 12:(5) pp 58–59. (1963) 15 Callmeyer F. Hétvégiház pályázat. In: Magyar Építőművészet 9:(1) pp. 23-29. (1960) 16 Callmeyer F., Rojkó E. Hétvégi házak-nyaralók. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1972. 17 Farkas T.: Beszámoló a Balaton-környék fejlesztéséről. in: Magyar Építőművészet 9:(6) pp. 15-26. (1960) 18 Laposa József vezetésével 2000-ben készült el, majd 2008-ban módosították a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervét.

The committed and pragmatic approach of architects pressed by conditions is a leitmotif in the architectural history of the shores of Lake Balaton that also permeated the experimental forms of waterfront buildings as a rule. This study surveys who and how reflected about the architectural tasks of the Balaton region as well as about the regional strategies and how the concept of the profession of its own role changed depending on social challenges. With the spread of recreation the transformation of the lake-shore became more and more spectacular, its exceptional landscape position is defined by the changes of scales owing to urbanisation, blurring borders and the amalgamation of regional identities, which in turn has made and still makes architects committed to the cause of the Balaton face more and more challenges.

utóirat • post scriptum

Seyfi Arkan: Florya Köşkü, Isztambul, 1934. Fotó: Tuğba Sarsılmaz, 2013

Ne mutlu Türküm diyene* A Török Köztársaság építészetének kezdetei • The Beginnings of the Architecture of the Turkish Republic Szöveg / text: kovács máté gergő

Törökország idén ünnepli a köztársaság kikiáltásának 90. évfordulóját. Aki már járt az országban, tapasztalhatta, hogy a nemzeti összetartozás és öntudat milyen fontos a számukra. Ezért lehet meglepő, hogy a köztársaság megalakulása előtt a „török” kifejezés náluk sértésnek minősült,1 az olyan szavak pedig, mint pl. „ország”, nem is léteztek nyelvükben. Ugyancsak meghökkentő a történelmi folytonosság kérdése. Számukra az oszmán tettek akár az építészetben, akár a politikában büszkeséget ébresztenek ugyan, de az erős távolságtartás és fogalmi megkülönböztetés még a hétköznapi beszélgetésben érezhető. Ezért is fontos, hogy mielőtt Törökország építészetével foglalkozni kezdünk, tisztázzuk az oszmán és a török megnevezések közti különbséget. Látni kell, hogy az osmanlı és türk kifejezések nem kizárólag ugyanannak a népnek két eltérő korszakra vonatkozó megnevezését, sokkal inkább két különböző szemléletet takarnak, melyek kapcsolata az első világháború utáni török építészetet – jelen tanulmány tárgyát – is alapvetően határozta meg. Törökország kultúrájából főként – az építészetükben viszont szinte kizárólag – az osmanlıt ismerjük, mely az első világháborút követő 1920-as sévres-i békével lezárult, amikor az „egész nemzet tiszta lappal indult”. Ekkor vette kezdetét a modern török történelem, melynek főszereplője Mustafa Kemal, aki „Európa beteg embere” romjain egy máig versenyképes országgal együtt a kortárs török építészet alapjait is lerakta. Építészeti tekintetben Mustafa Kemal korszakát (1923-50) a koraköztársaság kori építészetnek nevezik, melyet jelen tanulmányomban annak előzményével és három periódusával vizsgálom.2 Ez a korszak az ellentétek: hagyomány és befogadás, az európai hatások és azok kritikus szelekciójának időszaka. Ebből a globális-lokális, vagy európai-nemzeti párbeszédből pedig mi is tanulhatunk.

Törökből oszmán, oszmánból török A Sévres-ben aláírt béke értelmében az Oszmán Birodalom majd négymillió négyzetkilométerrel lett kisebb, és lakossága felét is elvesztette. Ennek ellenére Törökországban ma sem tapasztalható a dicsőséges múlt siratása, és az autók csomagtartóját sem díszítik oszmán térképes matricák. Ennek okát a történelem során változó török öndefiníció vizsgálatával érthetjük meg. A 13. században a kis hatalmi centrumokra esett anatóliai térségben, a Bizánci Birodalom szomszédságában egy Oszmán nevű vezér egyeduralomra tett szert. Népe a törökség oguz ágához tartozott, akik a birodalom alapításakor egyértelműen türknek nevezték magukat. Ez a megnevezés a 15-17. századig – Európa-szerte még tovább is – megmaradt, a birodalmon belül azonban egyre inkább háttérbe szorult. Oszmán utódai sikeres hódításaikkal a kis törzsi államszervezetből viszonylag rövid idő alatt birodalmat építettek. A birodalom élén Oszmán leszármazottai álltak, az oszmán kifejezés valójában a birodalom uralkodóházára vonatkozott. A gyors növekedés következményeképpen rengeteg nemzetiség került az oszmánok fennhatósága alá, mely számukra lényegében az oszmán államszervezet és az iszlám vallás átvételét jelentette. A 15. század során még csupán a dinasztia szolgálatából élő elitet hívták osmanlınak, mely osztály azután tovább tagozódott: csúcsán a palota-elit3 állt, akiknek tagjai az óriási és soknemzetiségű birodalom különböző területeiről származó, rab eredetű alattvalók voltak. 4 Ezzel a társadalmi differenciálódással párhuzamosan a birodalmon belül az osmanlı=birodalmi elit, türk=tanulatlan, falusi, köznép rétegek megnevezése is kettévált. A köznép számára a legfontosabb a szűkebb lakóhelyhez, szülőföldhöz tartozás (memleket)5 volt, így a török-tudat, ezzel a török etnikum jelentősége nem volt számottevő. Annál fontosabbá vált a 19. század elején az Oszmán Birodalomban mind nagyobb önállóságra vágyó egyéb

„Boldog, aki töröknek mondhatja magát” Mustafa Kemal Atatürk, a Köztársaság kikiáltásának 10. évfordulóján mondott beszédében (Yıldız, Ahmet: Ne mutlu Türküm diyebilene: Türk ulusal kimliğinin etno-seküler sınırları, (1919–1938), Istanbul: İletişim, 2001) 2013 | 6 RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum nemzetiségek (görögök, albánok, örmények) saját identitástudata, akik ezt a nacionalizmus korszakában sorra fogalmazták meg. Erre válaszul született a tanzimat6 reformkora és az azt követő pániszlamizmus7 (a szultán mint kalifa, azaz szakrális vezető legyen minden muszlim uralkodója ), és oszmanizmus8 ideológiája. Ekkor találtak szavakat az oszmánok az olyan fogalmakra, mint „haza” vagy az „egyenlőség”, ám a török megnevezés továbbra is pejoratív – kirekesztő – maradt, mivel a végső cél még mindig a birodalom egységének megőrzése volt. Az áttörést kezdetben a török művészet iránt egyre erősödő nyugati érdeklődés, valamint az európai orientalisztika hozta (jeles képviselője Vámbéry Ármin volt, halálának 100. évfordulójára idén emlékezünk). A török fogalom kezdett pozitívvá válni, megjelentek a török értelmiségi klubok. Ziya Gökalp (1876-1924) vezetésével kidolgozták a koherens török ideológiát is, mely nyelvi, erkölcsi, jogi, vallási, majd gazdasági síkon főként az osmanlı ideológia fogalomrendszerét vette alapul. Az első világháborúval azonban minden ’pán’ mozgalomnak befellegzett, a területileg, gazdaságilag és erkölcsileg is miniatűrré zsugorodó birodalom a katasztrófa szélére került, s ezzel bármilyen nagyhatalmi törekvés irreálissá vált. Ekkor lépett színre Musztafa Kemál pasa, a gallipoli csata köztiszteletben álló hadvezére, aki a szultáni parancs ellenére nem fegyverezte le seregét, hanem a közép-anatóliai Angorából kiindulva, a világháborúban győztes hatalmakat folyamatosan kiszorítva az országhatárt a mai Törökország határaihoz igazíttatta.9 Egyidejűleg hatékony közigazgatást épített ki ankarai központtal, élén a Nagy Török Nemzetgyűléssel. Így kerülhetett sor az 1923-as Lausanne-i béke keretében a Sévres-i béke felülvizsgálatára, majd a kalifátus és padisahi rendszer megszüntetésével és az Oszmán-ház trónfosztásával a Török Köztársaság kikiáltására. Ekkor kezdődött Mustafa Kemal paternalista rezsimjének, a modern török ideológia megteremtésének időszaka. Számos reformot vezetett be Kemal: az anyakönyvezés pontosítását, a vezetéknév felvételét (ő maga fölvette az Atatürk, vagyis a ’törökök őse, atyja’ nevet), az osmanlı nyelv reformálását, mely főként az arab és perzsa jövevényszavaktól való megtisztítást jelentette, az arab helyett a nyelvhez jobban illeszkedő és könnyen tanulható latin betűs írás bevezetését (prof. Németh Gyula ajánlásai alapján),10 de az öltözködés, üdvözlés, a mindennapi szokások, az időszámítás terén is rengeteg újítást hozott. Mindezek célja a nyugati értelemben vett versenyképes, önmagáért felelős török egyéniség támogatása volt. A himnusz, a zászló, az államforma, a gyermekek ünnepe és maga az ország neve, vagyis Türkiye bevezetése pedig a török nemzettudatot alapozta meg. Ez a kétfajta reformprogram, vagyis a nemzetközileg versenyképes, de hagyományaira büszke törökség létrehozása lett a következőkben tárgyalt három építészeti korszak vezérsíkja. A török identitáskeresés korszaka: az első nemzeti építészeti mozgalom (1923-30) A köztársaság kikiáltását közvetlenül megelőző időszak politikáját az uralkodói elit realitástól való elszakadása jellemezte, aminek tökéletes tükre volt a késő oszmán építészet. Jó példa erre a Dolmabahçe palota, melyet II. Abdülmecid szultán építtetett a Boszporusz egyik feltöltött szakaszán – innen is ered a palota neve, vagyis Feltöltött kert. Az épület az európai értelemben vett historizáló köpenybe öltöztetett végtelen pazarlást reprezentálta, az oszmán tradíciók szélsőséges hangsúlyozásával. Temérdek kristály és arany, hatalmas kupolaterem, a szimmetria érvényesülése az utolsó részletig (terjedelmes asztalokat sokszor csak azért helyeztek el egy-egy szalonban, hogy jelölje a kétoldali szimmetria tengelypontját), óriási kapuzat a tenger felé – szinte fölöslegesen, csak a nagyzolás igényével – mindezek az osmanlı stílus alapvető jellemzői. A hatalom így a birodalom valós gazdasági helyzetével mit sem törődve rengeteg pénzt áldozott saját hatalmának reprezentálása érdekében –

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

Vedat Tek: Haydarpaşa kikötő, Isztambul, 1917-18 . Fotó: Kovács Máté Gergő, 2010

főként a külföldi tekintet számára. A palota mindössze 31 évig volt használatban, ugyanis II. Abdülhamid szultán merényletektől tartva székhelyét a könnyebben védhető Yıldız Palotába tette át. Az oszmán építészetre jellemző (a Topkapı Palotában is megfigyelhető) köşkökből, vagyis pavilonokból álló, a tájépítészettel finoman összehangolt épületegyüttest – ugyancsak hatalmas vagyonért – egy Boszporusz-parti domb tetején, magas falakkal körbevéve alakították ki. A korszak jelentős építészei többnyire külföldiek, mint például Gaspare Fossati, Aléxandre Vallaury, Raimondo D’Aronco. A köztársaság kikiáltásával végre a török építészek előtt is megnyílt a lehetőség, akiknek pionír nemzedékét nevezzük az Első Nemzeti Építészeti Mozgalomnak. Tagjai főként külföldön tanult, ám a századfordulón hazájukba visszatért mesterek. Köztük a két legjelentősebb a Berlinben tanult Kemalettin – akinek arcképe és fő műve, az Ankara Palas a mai 20 lírás bankjegyen látható –, valamint a párizsi tanulmányai után hazatért Vedat Tek. A korszak fő mozgatórugója – akárcsak a mindennapi életben – a török identitáskeresés, vagyis a fiatal török állam első alkotó nemzedékének mind belső morális megerősítése, mind pedig létjogosultságának megszilárdítása a külvilág felé. Tulajdonképpen definiálni kellett, milyen is a modern, a világ felé kapuit megnyitó, ám belső értékeit megőrző török építészet, mely nem külső segítséggel, hanem saját műhelyben készül. Számos új vagy megújult funkció épült ekkor, főkét az új fővárosban, Ankarában, de a régi szultáni székhelyen, Isztambulban is: kórházak, pályaudvarok, kikötők, bankok, gimnáziumok, közigazgatási hivatalok, apartmanok, lakóházak. A változatlan építési mód azonban az új funkciók ellenére is észrevehető. Ugyanis – annak ellenére, hogy a mozgalom tagjai az új, török építészet létrehozására törekedtek – többnyire mégis

Ernst Egli: Ragıp Devres villa, Isztambul, 1932-33. Fotó: Markus Hilbichs, Berlin, 1995

utóirat • post scriptum a régi, változatlan osmanlı stílusjegyeket alkalmazták, vagyis: szimmetria, a külön megkomponált homlokzaton burjánzó klasszikus oszmánszeldzsuk ornamentika, dekorativitás, pavilonszerű tömegképzés (köşk), kupolák gyakori használata, kőépítészet hangsúlyozása (vaskos falak, tömörség hatása), hangsúlyos vízszintes tagolás (párkányzat) és kiemelt kapuzat. Úgy is mondhatnánk, hogy semmi sem változott a korábbiakhoz képest, ezért egyes török terminológiák „neoklasszikus török stílusnak, oszmán eklektikának vagy nemzeti reneszánsznak” is nevezik a kort.11 Példaként hozható az Ankara Palas, Kemalettin legismertebb épülete, vagy a Haydarpaşa kikötő, Vedat Tek alkotása. Akár egy oszmán-kori köşk: vaskos kőfalak, kupola, kiugró felső párkányzat és hangsúlyos, toronyszerű sarokrizalitok. A kiemelt kapuzat, mint iván (eiván), fölötte burjánzó ornamentika. A cél kizárólag a reprezentáció, és bár nem szultáni, hanem középület, mégis az oszmán hagyományok tökéletes példája. Ebben persze némi tudatosság is volt, melyet Vedat Tek is összefoglalt.12 Ebből jól látszik a kor ellentmondása: a nemzeti építészet megreformálása a cél, azonban a gondolkodásmód nem tud elszakadni az oszmán örökségtől, így az első építészeti mozgalom központjában is az osmanlı korszakhoz hasonló csökönyös hagyománytisztelet áll, melynek eredménye a pazar és pazarló beruházások. A következő korszak mindezek antitéziseként jött létre. „Idegenek” és az őket követő nemzeti összegzés: első nemzeti építészeti mozgalom után (1927-1940) és a második nemzeti építészeti mozgalom (1940-1950) A valóban forradalmi újítás akkor következett be, mikor az 1920-as évek végén az új főváros presztízsberuházásait olyan nevek nyerték el, mint Clemenz Holzmeister, Ernst Egli, Martin Elsaesser, Bruno Taut. Ők főként Kemal Atatürk elnök meghívására érkeztek az országba abban az időszakban, amikor az elnök reformprogramja a törökök életének szinte minden területére kiterjedt, azzal a céllal, hogy népét európai közegben is versenyképessé tegye. Ekkoriban a török építészek száma viszonylag alacsony volt, így a külföldiek megbízásának oka nem elsősorban ízlésbeli kérdés, sokkal inkább szükségszerűség. Ezek a külföldiek nem kizárólag gyakorló tervezők, de tanárok és konzulensek is. Az elkövetkezendő török építésznemzedék szinte minden jeles képviselője tanult náluk, ezáltal az oszmán örökségen felülemelkedve képesek voltak a kortárs európai tudást, vagyis a kora-modern európai építészet technikai, térszervezési és szerkesztési megoldásait meghonosítani a gazdaságosság nevében. Példaként említhetjük Ernst Egli isztambuli Ragip Devres villáját, amely minden szempontból eltér az első nemzeti mozgalom építészetétől. Sehol nem láthatunk oszmán szentimentalizmust vagy merev szimmetriát, sem pedig szőnyegként beborító ornamentikát, csak józan, precíz szerkesztést. Talán túlságosan is szigorúnak, idegennek érezhetjük a házat a korábban jellemző építési módhoz képest. A radikális építészeti változtatások a korabeli törökök számára is meghökkentők voltak, így nem csoda, hogy a második nemzeti építészeti mozgalom (1940–1950) a múlthoz való részleges visszafordulást hozta. Ők a fent említett építészek tanítványaiból kerültek ki, és külföldi tanáraik tudásával felvértezve keresték a nemzeti építészet lehetséges irányvonalát. Kritikusan viszonyultak a korábbi időszakokhoz, így a régi osmanlı romantikát európai mestereik technikai, gazdaságossági és funkcionalista tudásával igyekeztek párosítani, így valóban közel álltak a kortárs török ízléshez és igényekhez. Ezt a szintézist példázza Seyfi Arkan két munkája. Arkan az első mozgalomból megismert Vedat Tek tanítványa volt, ám hosszas berlini tanulmányaiból visszatérve Atatürk építészeként tartották számon. Az atatürki politika és nemzetformáló munkásságának jellemző példája az izmiti Halkevi (népház) intézménye. Minden nagyobb város épített egy saját halkevit, mely színház, közösségi hely, oktatási intézmény egyszer-

Seyfi Arkan: Halkevi, İzmit, 1943. Fotó: Kovács Máté Gergő, 2010

re, zárt helyen, vagyis a korábbi, főként a dzsámik udvarára jellemző fórum-funkció és a medreszékre jellemző oktatási funkció került ebbe a szekuláris intézménybe. Itt tanultak írni-olvasni az emberek, a fiatalok számára foglalkozásokat rendeztek, de a színielőadások, és politikai gyűlések helyszíne, egyúttal a várost meghatározó tájékozódási pont is ez volt. „Találkozzunk a Halkevinél”: ma már szállóige. (Én magam is jártam az izmiti Halkevibe ney13 órára.) Építése 1943-ban végződött, és a kormányon kívül bankok, iparosok is támogatták. Az elkészült épület alapvetően modern volt – a funkciót kiszolgáló, szigorú, egyszerű tömegek áthatásából létrejövő épület – a tudás gyára. Vasbeton falak, szigorúan sorolt ablakok, első látásra sehol múltidéző szentimentalizmus. Azonban ha megvizsgáljuk a fal-nyílás arányokat, fölsejlik mögötte a szigorú oszmán rend. A hatalmas kapuzat az oszmán paloták vagy városkapuk egyszerre hívogató és tiszteletet parancsoló hatását keltik, de immár a köztársasági eszme szolgálatában. A minaretként égbe törő kémény a régi idők mecsetek köré szerveződött fórumaira utal, míg a kertet körülölelő tömeg a medreszék tudásközpontját sejteti. Mindenütt ismerős osmanlı elemeket látunk, a kortárs európai nyelvezettel előadva. Mindez a nép által népszerűvé és befogadhatóvá, felismerhetővé tette, arányai, léptéke, elhelyezése a néppel együvé tartozást fejezte ki (városközpontban található, kétszintes), szinte észrevétlenül szelídítve meg az Európából érkező építési elveket. Ez mutatja leginkább a második építészeti mozgalom törekvéseit. De ez a hozzáállás jellemzi Arkan egyéb műveit is, például az isztambuli Florya Tengeri Köşköt, mely Atatürk nyaralóépülete volt. Hagyományos tengeri köşk, mondhatnánk, azonban minden ízében a kortárs technológia és szerkesztés érvényesül rajta. Ez a kritikusan integráló hozzáállás, mellyel a második nemzeti építészeti mozgalom korszaka megalapozta a mai török építészetet is. A kortárs török építészet és a kora-köztársaság kor viszonya Atatürk ma is egyedülálló tiszteletnek örvend Törökország-szerte. Kritikusai ugyan mindig akadnak, de vitathatatlan, hogy alapjaiban reformálta meg a törökök életének szinte minden területét. A korábban felvázolt stílustörténeti változások mai hatásainak kimutatása nem célom, mint ahogy az egyes stíluselemek sem önmagukban fontosak. Inkább azt a tanulási folyamatot hangsúlyoznám, mellyel Atatürk és népe elévülhetetlen érdemeket szerzett. Vegyük például a török nyelvet és írást. A korábbi, a birodalmi elit által beszélt, főként arab és perzsa elemekkel teli osmanlı nyelvet megtisztíttatta az idegen jövevényszavak nagy részétől, majd Európából érkező szakemberek segítségével a lejegyzésére alig alkalmas arab írást a könnyen tanulható, latin betűsre cserélte. Így az írás mindenki által

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Seyfi Arkan: Florya Köşkü, Isztambul, 1934. Fotó: Reha Güney

megtanulható tudomány lett, a beszéd pedig uniformizált, a török nép közös, együttes tudása. Ugyanezt a folyamatot láthatjuk az építészetben is. A pazarló, szűk elit számára elérhető, elavult osmanlı stíluskészletén nevelkedett fiatal építész generációt az európai szaktekintélyek tanító bevonásával hozzásegítette a gazdaságos, európai technológiai tudás és szerkesztésmód szabályainak megtanulásához. Az így felnőtt, művelt török réteg azután az építészet osmanlı „szókészletét” maga szelektálta, és az európai „írásrendszert” használva új, gazdaságos építészeti nyelvet alakított ki, mely azonban nem gyökértelen, így a szélesebb közösség könnyen befogadja és magáénak érzi. Ebből az útból áll a kora köztársaság-kori építészet, mely egyúttal a kortárs török építészet időszámításának kezdete. Végignézve a példákat, érheti kritika bármely periódus épületeit a józan ízlést feszegető szélsőséges végleteiért, akár a túlzott hagyományápolás, akár éppen az attól való végletes elrugaszkodás miatt esetleg furcsának tetsző megoldásaiért. A folyamat végeredménye mégis egy büszke nemzet számunkra is megszívlelendő hitvallása, melyet Atatürk fejezett ki legtalálóbban „Uraim, büszkének kell lennünk arra, hogy senkire sem hasonlítunk, ugyanis mi önmagunkra hasonlítunk”.14 Jegyzetek: 1 Fodor Pál: Az oszmántól a törökig – a török nemzeti gondolat megszületése in:Magyar tudomány, 2011. (172. évf.) 4. sz., pp. 391, 395. 2 Metin Sözen, az Isztambuli Műszaki Egyetem professzorának periodizációja alapján, melyet a KocaelI Üniversitesi Mimarlı ve Tasarım Fakültesi (Építészeti és Tervezési Kar) Cumhuriyet Dönemi Türk Mimarlığı (Köztársaság-kori török építészet) óráján hallgattam 2010-ben. Oktató: Yrd. Doç. Dr. Mehtap Özbayraktar Nyomtatott forrás: Sözen, Metin: Cumhuriyet dönemi türk mimarlığı, Türkiye İş Bankası Kültür Yayınları, Ankara, 1984 3 számukra az osmanlı szó jelentése: a dinasztia, az általuk vezetett birodalom és az azt szolgáló csúcselit. Fodor, 2011, pp.390. 4 rabszolgák, vagyis „kul”-ok. (Fodor, 2011, pp.391.) Származásuk pl. a devşirme, vagyis gyerekadó, így egészen kiskoruktól kezdve szüleiktől elszakítva és a távoli fővárosba szállítva egyetlen családjuk a birodalmi apparátus volt. Később házasságuk is ide kötötte őket, ld. a 15. sz. második felétől érvénybe lépő „damat” (vő) –rendszer. (Fodor, 2011, pp. 391.) Lényege: A szultán nem uralkodóházak hercegnőivel, hanem a haremben élő rabnőkkel házasodik, utódai is rabnők gyermekei közül kerülnek ki. Rokonait pedig a csúcselit tagjaihoz házasítja. Ez is erősíti a lojalitást, azonban megfigyelhető a korábbi türk eredettől való elszakadás. 5 Ma is, ha egy törökkel találkozunk, az elsők közt kérdezni meg, hogy „Memleketin ne?”, vagyis Honnan származol? Érdekes, hogy egy többgenerációs isztambuli számára is az őseinek lakhelye jelenti a származási helyet, vagyis memleketet, így isztambuli barátaim is Sivast, Erzincant vagy Bayburtot tartják memleketüknek. 6 Tanzimat: oszmán reformkor 1839 és 1876 között, mely során az oszmán vezetők, francia példák alapján „az állampolgári egyenlőség alkalmazásával és a hagyományos közösségi autonómiák felszámolásával próbálták megakadályozni a birodalom szétesését”. Fodor, 2011, pp.393. (bőveben: Carter Vaughn Findley: The Tanzimat in Kasaba, Reşat (szerk.) : Turkey in the Modern World in The Cambridge History of Turkey, Vol. 4, Cambridge University Press, Cambridge, 2008)

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

Dzsamáladdin Al-Afgáni (1838-97): „az iszlám világnak egységbe kell tömörülnie, és fel kell vennie a harcot a gyarmatosító nyugati nagyhatalmakkal.” Jelentős politikai és katonai erő híján a mozgalom nem vált jelentőssé. Fodor, 2011, pp.395. 8 Midhát pasa (1822-1884): „Új Oszmánli nemzet született. Az oszmánság, mint alapvető politikai kötelék, abból áll, hogy elfogadjuk: a padisah hatalma alá tartozunk.” Fodor, 2011, pp. 394. 9 Andrew N. Mango: Atatürk in Kasaba, 2008 pp.147-172 10 Göncü, T. Cengiz (szerk.): Fejezetek a török-magyar kapcsolatok történetéből, TBMM Milli Saraylari, İstanbul, 2009. 11 Sözen, 1984 pp.27: Neo-Klasik Üslup, Millî Mimarı Rönesansı 12 „Kiemelt fontosság illeti azt a szépséget, melyet nagyapáink, őseink építészete képviselt” Sözen, 1984 pp.37. 13 a kavalhoz hasonló, peremfúvós fuvola 14 „Efendiler biz benzememekle ve benzetmemekle iftihar etmeliyiz çünkü biz bize benzeriz” Mustafa Kemal, 1921. december 1. 7

Seyfi Arkan: Florya Köşkü, Isztambul, 1934. Fotó: Tuğba Sarsılmaz, 2013

Of the civilisation of Turkey we typically – and of its architecture almost exclusively -know of the Osmanli, the era of which ended with the peace treaty of Sévres in 1920 after World War I. This also meant a „tabula rasa re-start for the whole nation”. This is when the Modern Age history of Turkey began, starring Mustafa Kemal who – on the ruins of „the sick man of Europe” was able to lay down the foundations of a country competitive ever since as wel as that of contemporary Turkish architecture. Regarding architecture, Mustafa Kemal’s era (1923-50) is referred to as the architecture of the early-republican period which I am analysing in this study with its antecedents also covering all three periods. This span of time is also that of contradictions: of tradition and reception, European influences and their critical selection too. However, this global-local, or European-national dialogue is also educational for us.

utóirat • post scriptum

aktuális Helyzetkép, sok kérdőjellel Recent Survey, with Many Question Marks Beszélgetés Marosi Miklóssal, Kertész András Tiborral, Tima Zoltánnal és Szabó Leventével Discussion with Miklós Marosi, András Tibor Kertész, Zoltán Tima and Levente Szabó Szöveg / text: götz eszter

Évek óta mélyrepülésben van a hazai építészet ügye. Ennek okait kerestük a tisztázás szándékával, négy építésszel készült beszélgetésünkben, amely körüljárja a szakmagyakorlás, a szabályozás, az oktatás és az építészet társadalmi presztízsének néhány aktuális és ritkán kibeszélt problémáját. – A Magyar Építőművészet ritkán foglalkozik szakmapolitikai kérdésekkel, de most úgy éreztük, itt az ideje, hogy föltegyük a kérdést: válságban van-e a magyar építészet és az építőipar, és ha igen, mi ennek az oka? Marosi Miklós: – Egyértelműen igen, de ez nem csak az építészetet érinti, hanem az egész országra vonatkozik és elsősorban gazdasági válság. Fölösleges most a világválságig elmenni, a nagy összefüggéseket mindenki tudja. Ha az építészetet nézzük, ez a szakma a beruházások függvénye. Jelenleg egy-két kiemelt nagyberuházás mellett alig-alig van építési szándék, és ebben a helyzetben a kisebb létszámú magánirodák, amelyek komoly referenciával végeztek közepes vagy annál kisebb méretű feladatokat, teljesen ki vannak szolgáltatva – nem is a piacnak, hiszen piac gyakorlatilag nincsen. Sorra zárnak be az irodák, vagy takarékon próbálnak működni, elbocsátják az alkalmazottjaikat és csak annyit hagynak meg, hogy egy reménybeli újraindulásnál biztosítsák a cég létezését. – Csak gazdasági értelemben van válság a szakmában? Tima Zoltán: – Erős értékválságot is átélünk, ami többek között ebből a gazdasági helyzetből vezethető le. Egyrészt jelentős magyar építészek munkái jelennek meg a nemzetközi sajtóban, másrészt viszont jóval kevesebb ház épül ma Magyarországon, mint ezelőtt 5-10 évvel. Én magam azt gondoltam, hogy a gazdasági krízis a minőség irányába viszi el az építészetet, és jobb helyzetbe hozza a szakma elismertségét, de sajnos ez nem így történt. Sőt, az utóbbi évtizedek legnehezebb helyzete kezd kialakulni, ami az építészeti minőség társadalmi elismertségét illeti. Pedig nagy szükség lenne arra, hogy ez a presztízs a társadalom részéről megerősödjön, hogy a szakma pozitív visszajelzést kapjon. Nem elég egymás munkáit szeretni szűk szakmai körben, fontos lenne, ha a szélesebb közönség is, éppen azok, akiknek a házak épülnek, illetve a megrendelők, nem csak a házak fizikai megvalósulását, hanem az építészeti minőségét is értékelnék. Ez pillanatnyilag nagyon rosszul áll. És nyilván az az átrendeződés, ami jelenleg zajlik – tehát hogy a korábban jól működő, munkával ellátott kis irodák kiesnek a szakmából, és még a korábban nagyobb irodák is komoly problémákkal küzdenek – nem pusztán a gazdasági válság következménye. A most zajló folyamat morálisan is felforgatta a magyar építészetet. Szabó Levente: – Távlatosabban nézve a dolgokat a mostani helyzet nagyjából az ezredfordulós éveknek felel meg, tehát a most érzékelt – és valóban húsbavágó – válság-következmények elsősorban a nagyjából 7-8 évig, egészen 2008-ig tartó konjunktúrához képest érzékelődnek drámai fejleményként. De még ebben a helyzetben is – gondoljunk csak az elmúlt öt év legjobb hazai épületeire – megvalósultak kiváló, nem egyszer nemzetközileg is figyelemre méltó alkotások. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a lassan fél évtizede tartó állapot teljesen új típusú

válaszokat igényelne, mind az egyének, mind az irodák, mind pedig a szakmai közösség intézményesült formációitól. Ha valamiben deficit van, akkor az éppen a megfelelő válaszok, stratégiák megfogalmazása. – A morális válság kizárólag a gazdasági helyzetből következik? Kertész András Tibor: – Egyáltalán nem. A szakma presztízsének szétrombolása már a 2000-es évek elején megindult, és ez bizony éppen a szakma élvonalának volt köszönhető, mert teljesen irreális módon aláígértek a tervezési díjaknak, annak reményében, hogy megkapjanak egy-egy munkát. Ezzel lerombolták a tervezés mint szellemi munka értékét és becsületét. – A versenyhelyzet miatt alakult így? Marosi Miklós: – Inkább a szabályozatlanság miatt. A Magyar Építész Kamara semmilyen jogkörrel nem rendelkezik, amivel minimális és maximális árakat megállapíthatna. Teljesen hiányzik a szakma érdekvédelme és nagyon egészségtelen verseny alakult ki. A szabályozás másik problémája, hogy olyan rendeletek születnek, amelyek mindenestül kihagyják a szakmát az építés ügyeiből, gondolok például a homlokzatok szabad átalakíthatóságára: ami azelőtt egy hivatásos tervező hatáskörébe tartozott, azt most bárki korlátlanul átalakíthatja. Csak néhány védett épület menekül meg a tetszőleges alakításoktól. Folyamatosan olyan szabályzók készülnek, most is, amelyek mind tovább rontják a szakma presztízsét. Itt van például a szerzői joggal kapcsolatos előkészítés: korlátozni akarják az építészek szerzői jogait, még azokat a tervezőcsoportokat is kizárják az illetékességből, amelyek jogutódként szakszerűen tudnának gondoskodni az épületek átalakításáról. – Miért nem tud a szakma beleszólni az őt érintő döntésekbe? Tima Zoltán: – Időnként vannak kísérletek. Nemrégiben született meg egy úgynevezett szakmai kódex. Ezt minden országban a szakmai kamarának kellene megalkotnia, de nálunk nem így történt: a Belügyminisztérium egyik osztálya készítette elő, hihetetlen küzdelmek árán sikerült többé-kevésbé olyanra formálni, amit a Kamara elfogadhatónak tart. Számomra felfoghatatlan, hogy ennek miért így kell történnie. – Tehát a gazdasági érdekek által irányított bürokrácia diktál? Tima Zoltán: – A dolog sokkal összetettebb. Beszélni kell arról is, hogy évek óta gyakorlatilag megszűntek az építészeti tervpályázatok, helyettük közbeszerzési eljárás útján lehet tervezéshez jutni. – Ez azt jelenti, hogy a szakmai szempontok leghátul vannak. Tima Zoltán: – Nem, ezt azt jelenti, hogy a szakmai szempontok egyáltalán nem szerepelnek, sehol sem. Árverseny van. Az árt dönt el mindent. Esetleg még a vállalt határidő. Ebből aztán teljesen szürreális helyzetek alakulnak ki: óriási épületek tervezésének elvállalása néhány hetes időszakra és hasonlók. A kiírások sem megalapozottak, az egész rendszer teljesen ellentmond a minőségnek. Kertész András Tibor: – Valójában nincs is szükség a minőségre. Tima Zoltán: – Mindennapi élményünk, hogy amihez építész kell, az a megrendelő fejében csak problémát jelent. Az építészeknek van valamilyen véleményük a világról, és emiatt nem szívesen látott partnerek, csak nehezítik a dolgok menetét. Szeretik szolgáltatásnak tekinteni az építészetet, az sokkal kényelmesebb.

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum – Tényleg nem kell a minőség? Kertész András Tibor: – Nem igazán. Az, amit mi egy jó tervben értéknek tartunk, sok esetben teljesen mellékes. Viszont a megrendelők olyan elvárásokat fogalmaznak meg, amelyek ellentmondanak mindannak, amin felnőttünk, amit mi építészetnek tanultunk és amit mi magunk is tanítunk az egyetemeken. Ez azért is szomorú, mert a fiatalok is kezdik látni, és azt mondják: vajon amivel hosszasan dolgozunk, az rajtunk kívül érdekel bárkit is? Valójában úgy történik, hogy a megrendelő azt mondja: majd a végén mi helyrehozzuk azt a sok szamárságot, amit az építész összehozott. Marosi Miklós: – A szakma elismertségében döntő szerepe lenne az építészetpolitikának is. Több mint két éve folyik a Nemzeti Építészeti Stratégia, az építészetpolitikai irányelvek megfogalmazása. Ha elkészül, ezt jóváhagyja a parlament és a következő időszakra ebből készítenek intézkedési stratégiát. Ha van egy, a politika által elfogadott stratégia, az már számon kérhető. De nálunk ez még mindig jutott el odáig, hogy a parlament elé kerüljön. – Miért húzódik el ennyire? Tavaly több ágazati stratégia elkészült, az építészet miért szorul mindig hátra? Tima Zoltán: – A politikusok nem igazán tudják hová tenni az építészetet. Számukra az építész az, aki akadékoskodik. Az építészet fogalma sokszor még a döntéshozói helyzetben lévők fejében sem tiszta. Egy építészetpolitikai stratégiához föl kell készülni. Nálunk a szakma társadalmi helye tisztázatlan, félreértett, nem úgy, mint az építészetpolitikai elveket már régen jól használó Dániában vagy Finnországban. Ott értő közegben él az építészet. Ez nem is a minőségtől függ, szerintem az itthon előállított minőség minden hátráltató tényező dacára még mindig elég jó. Marosi Miklós: - A finn építészetpolitikai irányelvekben például van egy ilyen mondat: Finnország büszke arra, hogy az elmúlt száz évben minden középület tervpályázaton nyertes tervek szerint valósult meg. Nem nagyon tudunk erre mit mondani az itthoni viszonyok ismeretében. – Pedig ott is ismerik az idő és a pénz fogalmát.... Mitől van az, hogy Magyarországon ennyire nem értik az építészet szerepét? Marosi Miklós: – Folyamatosan bontottak le minden olyan hatáskört, ami az építészetnek sajátos, egyedi döntéshozó szerve volt. A régóta nem létező építésügyi minisztérium, az ipari és a szellemi tevékenységek összevonása, az ide-oda való beolvasztás sokat ártott a szakmának is, az építés ügyének is. A vezetőink gyakorlatilag nem tudják, mit csináljanak velünk. Kertész András Tibor: – Sajnos nem csak külső okok vannak, a szakmán belüli felelősséget is érinteni kell. Ez a szakma sokat tett azért, hogy szétzúzza saját magát. Túl nagy elvi különbségek vannak a szakma gyakorlói között, amit már nem képes koordinálni egy kulturált szakmai párbeszéd: nálunk már túlságosan elvadult a helyzet. Olyan szakadék van a szakmán belül, ami nem átjárható, és ez szinte feloldhatatlannak látszik. Szabó Levente: – Abban egyetértek, hogy az építészek felelőssége, a szolidaritás hiánya sok tekintetben okolható a kialakult állapotért. Nehéz lenne e folyamat origóját meghatározni, de a Nemzeti Színház lassan másfél évtizedes botrányára „reagáló” akkori nagy csend, mind szervezeti, mind kollegiális szinten mintha – legalábbis szimbolikus értelemben – ilyen lett volna. Mintha egy folyamat részesei lennénk, amelynek következménye, hogy mára a szakmai értelemben legdurvább jogszabály-alkotási fejlemények, vagy egy-egy nagyberuházás finoman szólva is különös megbízási körülményei sem képeznek olyan kritikus értéket, amely megszólalásra, tiltakozásra késztetné az építészeket. Miközben a tervpályázatok néhány éve véget ért fénykorában is akadtak bírálható kiírások vagy eljárások, azért látható eredményként ott van a megépült kiváló épületek sora. A mai helyzet (éveként 1-2 tervpályázat) szerintem nem a tervpályázati rendszer kétségtelen hiányosságaiból fakadt, hanem

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

illeszkedik abban a folyamatba, hogy a politika felismerte, hogy amit nem tud közvetlenül irányítani, azt át kell alakítani. Ma ott tartunk, hogy jogszabályilag a tervpályázat sok esetben nem is kötelező, de ha igen, akkor sincs a kamarának véleményezési kötelezettsége! Az idáig vezető utat sok esetben a kamara által rosszul felmért helyzetekből fakadó óvatosság, vagy vélt jó kompromisszumkeresések szegélyezték. Kertész András Tibor: – A másik nagy baj, hogy a szakma erőtlen viselkedése kivívta a politika ellenszenvét, ami például nagyon károsan befolyásolta a tervpályázatokat. Amikor egy bíráló bizottság belehajt önkormányzatokat, városokat, megrendelőket olyan szituációkba, amiből a meglévő gazdasági és egyéb keretek között soha nem lehet házat építeni, attól felbőszülnek, persze jogosan, és nem írnak ki többé tervpályázatot, hiszen drága és a végeredménye egy megvalósíthatatlan terv lesz, amivel nem tudnak mit kezdeni. – Miért olyan tervek nyernek, amelyek reálisan nem megvalósíthatók? Kertész András Tibor: – Ez a helyzet fel nem ismeréséből következik. Normálisan működő országokban egy építész tudja, mennyi pénzből gazdálkodik. Úgy tisztességes, ha a megrendelő azt mondja: ennyi pénz van rá, ebből szeretnék építeni. Csakhogy mi nem így szocializálódtunk. Az előző rendszerben az volt a gyakorlat, hogy volt egy büdzsé, de azt úgyis túl fogjuk lépni 20-30%-kal, majd az állam állja. Nyugat-Európában ez elképzelhetetlen. Ott úgy írnak ki egy tervpályázatot, hogy pontosan megvan adva, mennyiből kell kijönnie. Nálunk az építészek ezt még nem értik. Pont fordítva kellene tervezni, mint ahogy itt megy: először kell egy költségelemzés, aztán utána megnézni, mit lehet abból kihozni. Nem volna szabad egy állami vagy önkormányzati megrendelőt belehajtani olyan körülményekbe, amit majd nem tud megoldani. Nem csoda, ha ez szétveri a szakma iránti bizalmat, és kifejezetten építészellenes hangulatot teremt. Tima Zoltán: – Ehhez jön még hozzá, hogy a tervpályázatok – ahol még van ilyen – rendkívül rosszul vannak előkészítve. Semmilyen gazdasági, műszaki, városrendezési megalapozottságuk nincs, csak valakik, megfelelő képzettség híján, összedobálnak egy kiírást. Innentől már csak ötletelni lehet, a pályázóknak is, a zsűrinek is. Az ilyen pályázatok semmi másra nem jók, mint hogy a következő önkormányzati választásnál fel lehet mutatni: mi megtettük, amit lehetett. Kidobtak néhány milliót, de belátható időn belül szóba sem jöhet a fejlesztés, hiszen mögötte nincs semmi. Kertész András Tibor: – Az építészettel kapcsolatban lévő, annak perifériáján mozgó szakmáknak professzionálisan kellene működni. Ennek egyik eleme a projekt-előkészítés lenne. Egy önkormányzatnak erre sem felkészült embere, sem tapasztalata nincs, és ez vonzza maga után az összes többi bajt: a rossz előkészítés, a rosszul végigfuttatott zsűrizés és a használhatatlan végeredmény. Még nagyon sok pénz fog elfolyni ebben az országban, amíg valaki lassan rá nem jön, hogy lehet ezt okosabban is csinálni. Sokat dolgoztam német megrendelőkkel, ők pontosan tudták, mit akarnak, mennyi pénzük van, és meg is követelték műszaki és minden más értelemben, hogy a megoldás tökéletes legyen. A kulcs az volt, hogy tudták, mit akarnak és ennek megfelelően, hozzáértőkkel készíttették elő a projektet. Öröm volt velük dolgozni, mert az építészeti döntéseket ránk bízták, el is várták a minőséget, és a végeredmény európai szintű lett. – Hogyan lehetne kilépni ebből a negatív spirálból? Tima Zoltán: – A hazai gyakorlatban teljesen hétköznapi dolog, hogy amikor a terv elkészül és megkezdődik a kivitelezés, abban a pillanatban az egész rendszer átbillen a kivitelezői oldalra. Innentől az építésznek nincs szerepe. Vagy kötnek vele szerződést tervezői művezetésre, vagy nem, erre senki nem kötelezik a beruházót. Az építészt teljes mértékben ki lehet zárni a megvalósításból. Ez nyugaton elképzelhetetlen, nem csu-

utóirat • post scriptum pán azért, mert az építész társadalmi szerepe fontosabb, hanem mert a beruházó nem engedheti meg magának, hogy az építész ne követelje meg az utolsó pillanatig mindazt, ami minőségi és költségkereten belüli megvalósításához kell. Nálunk az építésznek nincs szerepe a megvalósításban és ez nagy kárt okoz a szakmának. – A felelősséget is a kivitelező állja? Tima Zoltán: – Igen, az építésznek gyakorlatilag nincs felelőssége. – Ha a kész házzal bármilyen probléma van, és a beruházó bepereli az építőket, azt a balhét a kivitelező viszi el? Tima Zoltán: – Érdekes módon nem: amint bármilyen műszaki probléma adódik a már kész épületben, az első gondolata mindenkinek az, hogy tervezési hiba történt. Ez általában visszautasítható, de ez a jelenlegi rendszer logikája. Marosi Miklós: – Negyven évvel ezelőtt, amikor az első házaim megépültek, tulajdonképpen büszke voltam, amikor az átadás előtt alá kellett írni egy tervezői nyilatkozatot, miszerint az épület a terveknek megfelelően valósult meg. Most, hogy milliárdos beruházások folynak, már semmit nem kell aláírni, eltűnt a tervezői nyilatkozat... A kivitelező a megbízóval együtt szabadon változtathat a terven, az építész ezen a ponton tehetetlen. Egy fiatal építészt, aki mögött még nincs szakmai múlt, úgy söprik ki a pályáról ezzel, ahogy csak akarják. Kertész András Tibor: – Valahol mindez visszavezethető a pénzre. Az a tevékenység, ami olcsó, az semmit nem ér. A sajtóban gyakran élnek ezzel a kifejezéssel: mit álmodott az építész? Az építész nem álmodozik, hanem dolgozik, és a munkának ára van. A legtöbb huzavona azon megy, hogy hol lehet spórolni. El lehet hagyni a művezetést, ezt-azt, de annak következménye lesz. Az árak lefelé tolódása megállíthatatlan folyamatnak tűnik. Néha nem is értjük, hogyan vállalhatnak olyan alacsony áron munkákat. Nagyon fontos például, hogy egy irodának felelősségbiztosítása legyen, aki ezzel nem rendelkezik, az felelőtlen, ilyeneket nem szabadna a tervezés közelébe engedni. Hogyan lehet olyan alacsonyra szorítani az árakat, amiből láthatóan nem jön ki a tervezés? Ezalatt a köztudatban az szerepel, hogy az építész álmodik és rajzol, illetve már rajzolnia sem kell, mert azt a számítógép megcsinálja.... Marosi Miklós: –A számítógéppel kapcsolatban új jelenség, hogy a megbízó ma már először nem látványterveket kér, hanem számítógépes animációt, sok nagy külföldi iroda főállású látványtervezőt foglalkoztat emiatt. A megrendelők nem a konkrét tervre kíváncsiak, hanem az összhatásra, a stílusra, amire aztán föl lehet húzni egy jó marketinget. Ma már nálunk is tanítják az egyetemen a látványtervezést, ez alapvető ahhoz, hogy képes legyen eladni magát egy építész. Tima Zoltán: – Szeretnék eloszlatni egy tévhitet. A nagy irodák nem abban különböznek a kisebbektől, hogy képesek megfizetni mondjuk egy profi látványtervezőt, hanem abban, hogy rendes biztosításuk van, fizetett alkalmazottjaik, nagy a rezsiköltségük és így tovább. Ma egy nagy iroda Magyarországon 60-70 főt jelent, szemben a rendszerváltás előtti, 400-500 fős állami tervezővállalatokkal. – Mi a helyzet ma az építészoktatással? Marosi Miklós: – Rettenetes a túlképzés. Az elmúlt száz-százötven évben itthon évi 80-100 építész végzett, és abból legföljebb ha harminc lett tervező, a többi építésvezető lett, vagy a közigazgatásban helyezkedett el. Ma viszont hat egyetemen összesen legalább évi 450 építész kap diplomát, miközben nincsenek feladatok. Tima Zoltán: – Az utóbbi évtizedben több nagy pofont is kapott az építészoktatás. Az egyik ilyen maga a bolognai rendszerre való áttérés volt, amiről mára kiderült, hogy a mi szakmánkban egyáltalán nem működőképes. Senki nem találta ki, hogy a három év tanulással BA fokozatot elért végzettek mihez tudnak kezdeni. Morálisan sem tett jót, olyan egyenetlenségek kezdenek kialakulni az építészkarokon, ami a szakma minőségét ássa alá.

Kertész András Tibor: – Egy biztos: a létszám, a túlképzés kihat a minőségre. Egészen másként lehet száz hallgatóval foglalkozni, mint háromszázzal. Másrészt az egész világon anyagi gondokkal küzd az oktatás, emiatt nagyon kemény versenyhelyzet alakult ki az egyetemek között, keresik a kiutakat, amivel meg tudják őrizni a minőséget. Vannak egyetemek, amelyeket a hallgatók egyszerűen elhagynak a jobbak kedvéért. Magyarországon még egy furcsa, lebénult állapotban vannak az egyetemek, ami részben azzal magyarázható, hogy az oktatógárda – tisztelet a kivételnek – nem képes kommunikálni a nyugati egyetemekkel. A közös oktatásban rejlő lehetőségekre itthon nem nyitottak. – Egyetemközi kapcsolatokról van szó? Kertész András Tibor: – Igen. Nem mondom, hogy nincs ilyen, de nincs végiggondolva, nincs fölállítva egy egységes stratégia. A Műegyetemen Építészkarán néhány lelkes oktató időről időre megpróbálja, de rendre elbukik. Az ilyen kooperációhoz olyan kari szándék, olyan háttér kellene, amit egyedül egy oktató nem tud kiépíteni. – Miért nincs erre nyitottság? Az egyetem túl óvatos? Vagy közömbös? Kertész András Tibor: – Remek koponyák vannak ott, mégis van egy erős tehetetlenség, túl heterogén az oktatói gárda, nem érdekeltek a változásban. A kisebb egyetemek érdekes módon sokkal könnyebben, rugalmasabban állnak a nemzetközi kapcsolatokhoz – kevesebben vannak, így gyorsabban tudnak konszenzusra jutni –, és meggyőződésem, hogy gyorsabban is fognak előrehaladni. Nem tudom, hogy versenyképesebbek lesznek-e, de az biztos, hogy jobban tudják érvényesíteni az új felé nyitott ötleteiket. A Műegyetemnek van egy óriási tapasztalata, amit úgy szoktunk mondani: a műegyetemi tradíció. Ez értékes, sok jó elemet tartalmaz, de nem ártana felülvizsgálni, hogy ez mindenre áll-e. Tima Zoltán: – Néhány évtizeddel ezelőtt itthon még csak a Műegyetemen lehetett építész diplomát kapni, ma hat helyen. Ez nem tett jót a Műegyetemnek itthon sem, valóban belemenekült a hagyományaiba, és a nemzetközi piacon sem tudott olyan presztízst szerezni, ami az itt végzetteknek a munkához jutásban fontos tényező lenne. Aki külföldön munkát talál, az nem a BME-nek köszönheti, hanem az egyéni tehetségének. Szabó Levente: – Szerintem a verseny minden területen jó. Az, hogy vannak alternatív építészképzések, azt jelenti, hogy egyrészt szükségképp előbb vagy utóbb mindegyik egyetem kénytelen megfogalmazni, kialakítani vagy újradefiniálni saját arcát, identitását, így a műegyetemi építészkar is. A másik, hogy lehetőséget teremt olyan munkakapcsolatokra, amelyek – ráépülve az egyes intézményekben oktató építészek személyes kapcsolataira – számos izgalmas programot, együttműködési formát eredményeznek. Diplomazsűrik, közös hallgatói pályázatok, előadói meghívások, közös projektek – ezt az egyre inkább létező együttműködési készletet kellene szép lassan bővíteni, célszerűen előbb a környező, vagy V4-országok építész-felsőoktatási intézményei felé. Ebben elég komoly potenciált érzek. Kertész András Tibor: – A Műegyetemen végzetteket azért szeretik alkalmazni Nyugat-Európában – de csak egy bizonyos szintig –, mert jól tudnak szerkezetet rajzolni, jól fel vannak készülve. Építészeti teljesítményt nem várnak tőlük. Jól tudják kezelni az ArchiCAD programot, a látványtervezést, de továbblépési lehetőségük szinte nincs. Az egyetemeknek föl kellene készíteni a fiatalokat a színvonalas exporttevékenységre: hogy ne kelljen külföldre menni, legföljebb néhány évre gyakorlatot szerezni, hanem itthonról tervezhessenek külföldre. Az igazán jó egyetemeken a hallgatókat megtanítják az építészeti kommunikációra is, profi módon előadni, prezentálni a terveiket. Ez önálló tantárgy. Ma már kicsit jobb a helyzet nálunk, de még mindig sokszor találkozunk olyan diplomázóval, aki képtelen előadni a saját munkáját

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum – Sajnos ez sokszor a gyakorló építészekkel is így van.... Kertész András Tibor: – Valóban, de a diplomavédésen szembesül először a szakma azzal, hogy egy leendő építész képtelen beszélni. Nyilván ez az alap- és középfokú oktatásból jön, és az egyik legfőbb oka, hogy a fiatalok már nem olvasnak. De ez fejleszthető, megtanulható, csak része kell legyen az oktatásnak. Sokrétűen kell végiggondolni az oktatási stratégiát, amit egyelőre nemigen látunk, az oktatást nem igazítják a korszerű elvárásokhoz. Szabó Levente: – Azért ellenpélda is bőven van. A BME-n végzett hallgatókat előszeretettel alkalmazzák Svájcban, Angliában, Németországban, Ausztriában, Hollandiában, hogy csak olyan országokat említsek, ahol konkrétan az elmúlt években a tanszékünkön végzett hallgatók kaptak remek állásokat és megbecsülést. A BME Építészkar képzésének számos pontja bírálat tárgya lehetne, de ezek az egykori hallgatók mind azt jelzik vissza, hogy örömmel, és a tervezés koncepcionális és műszaki területein éppúgy szívesen alkalmazzák őket. – Külföldön mennyire tud munkához jutni egy magyar építész? Kertész András Tibor: – Semennyire. Persze sokan próbálkoznak, és kozmetikázva kerül haza az információ. De normális végeredménnyel nemigen jönnek ki belőle. Lehet hallani, hogy Azerbajdzsántól Portugáliáig megjelennek nagy cégek, de a legtöbb mögött óriási pénzügyi bajok vannak, tartozások, kifizetetlen munkák. De gondoljunk bele: kinek kell ma magyar építész? Teli van a világ jobbnál jobb építészekkel. – Akiket itthon képeznek, azok nem elég jók? Kertész András Tibor: – Nem erről van szó. Nem tudjuk magunkat eladni. Sokkal nagyobb gyakorlattal rendelkező országok bocsátják ki tömegével az építészeket, hollandok, skandinávok, amerikaiak, hosszan sorolhatnám, mindenki ott van ezeken a piacokon, sokkal tőkeerősebben. Mögöttük áll a pénz, hozzák a saját pénzügyi hátterüket. A hazai építészek ezt nem tudják felmutatni, ráadásul nincs nyelvtudásuk – nem mindenütt elég az angol –, sok feltétel hiányzik, ami másoknál adott. – Az építészet társadalmi presztízse többek között a kommunikáción is múlik. Hogyan segíthet ebben a kérdésben a média? Marosi Miklós: – A szakma folyamatosan odafigyel a szaksajtóra, de a közönség felületesen tájékozódik. Sokszor valamilyen politikai érdek nem engedi, hogy a közvélemény a maga helyén értékelje az építészeti

produktumot. Ilyen a Belváros Főutcája program, de a jelek szerint ilyen lesz a négyes metró állomásainak megítélése is, amelyek között egészen világszínvonalú megoldások is vannak. Kertész András Tibor: – Ebben a médiának lenne óriási szerepe, azon belül a televíziónak, hiszen a legnagyobb közönsége annak van. Az az érzésem, hogy erre nincs igazán szándék, nem találták még meg a módját, hogy az építészet értékeit hogyan lehetne átadni. Voltak rá jó kísérletek, rendszeres műsorok az építészetről, de mára teljesen eltűntek. A Duna TV-n van egy rövid sorozat, de ez édeskevés. Talán a média nem lát fantáziát az építészetben. Ez az igazi baj. Tima Zoltán: – Az építészetnek bele kellene férnie a közszolgálati médiába, mégis hiányzik belőle. A közszolgálati média is kommercializálódott, abba az irányba megy, ahol az érdeklődést látja, és az építészet ebben nem szerepel. Nem értik, nem tartják fontosnak a megfelelő kommunikációját. Visszatértünk a beszélgetés elejére: a döntéshozóknak nem fontos az építészet. Szabó Levente: – Valóban, a beszélgetésben érintett problémák közös gyökere az építész és potenciális megrendelőjének viszonyára vezethető vissza. A nyilvánosság minden szintjén offenzívabbnak kellene lenni, ahogy az is lehet, hogy teljesen új típusú megközelítésekre van szükség. Az utóbbi években mind népszerűbb szociális építőtáborok rengeteg hallgatót vonzanak és testközeli találkozást biztosítanak az adott település lakóival. De a doktori képzésben is hasonló, a problémákat megkereső és feltáró, kapcsolatteremtő kutatás-alapú projektekkel kísérletezünk pár éve a Műegyetemen. Az ilyen típusú, az események elébe menő, programalkotó és a kis feladatokból építkező építészeti magatartás legalábbis jelentős alternatívának ígérkezik. Ennél is nagyobb horderejű dolognak tartom az építészhallgatók, fiatal építészek teljesen általános külföldi tanulmányait, majd többéves külföldi munkavállalását. A dolog többesélyes, de a nemzetközi szakmagyakorlás normalitását jó mintaként hazahozó fiatal kollégákon – szerintem – nagyon sok múlik a jövőben.

Hungarian architecture has had its hedge-hopping for several years now. We tried to find out what are the reasons for this with the intention to straighten it out in a discussion with four architects on some current and rarely discussed issues of practicing the profession, regulations, education and the social prestige of architecture.

Két város, két iskola Two Cities, Two Schools Kansas és a BME diákjai a budai Várban • Students from Kansas and Budapest in Buda Castle Szöveg / text: Dr. Magyar Péter

Amikor a Florida Atlantic Egyetemről átköltözni készültünk Kansasbe, az ottani Állami Egyetem székhelyére – elfogadva az Építészkar igazgatói tisztjét –, egy kollégám utánozhatatlan hangsúllyal megkérdezte: Kansas?! Pedig az ottani építészkar, mint nem sokkal később beigazolódott, egyike volt az ország legjobb iskoláinak. Akkoriban az építészirodák által kiértékelt felmérés, mely a végzett diákok használhatósága alapján készült, iskolánkat az USA-ban a tizenhatodik helyre sorolta. Amikor négy év ottani – és összesen huszonkét esztendőt kitevő amerikai – igazgatói pozíciómról leköszöntem, ez a besorolás az ötödik helyre emelkedett. Ez igazán nagy szó, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a minket megelőző egyetemek (Harvard, Columbia, Prin-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

ceton, Yale) mind drága magánegyetemek, hatalmas anyagi előnnyel. Így tehát ezen az egyetemen „csak” tanítani is nagy élvezet, 2011 óta ezzel foglalkozom. Az utóbbi két évben az ötödik Master of Architecture osztályt tanítottam, és követve néhány kollégám példáját, a negyedik évben kötelezően külföldön eltöltött félévet én is megtoldottam egy – igaz, csupán egyhetes – külföldi utazással. Először Dániába, majd tavaly Magyarországra vittem a stúdióm felét jelentő diákcsoportot. Mivel a diákoknak maguknak kellett állni a költségeket – ahogyan nekem is –, maga az utazás választható volt, a diákok ennek tudatában iratkoztak fel az én stúdiómra. A helyszín ismeretének előnyeit azután fényképek, rajzok és elbeszélések formájában megosztották az itthon maradt kollégáikkal. A dániai út esetében a (már megépült) Királyi Színház pályázati

utóirat • post scriptum

Rácz Anna terve

Tóth Júlia terve

Krauth Veronika terve

koris János Dániel terve

Lőcsi Gergely terve

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Caroline Kroeger terve

Kyle Tinsmon terve

Matthew Johnston terve

Samantha McCloud terve

David Garman terve

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

utóirat • post scriptum kiírását adtam feladatul, míg Budapestre a „Spiritual Retreat” – magyarra csak megközelítőleg lefordítható, „lelki felfrissülés” – témáját határoztam meg tervük tartalmául. Dániában az ottani Royal Academy of Arts and Architecture építészkarával csak felszínes kontaktust sikerült teremteni, annak ellenére, hogy 1988-ban vendégprofesszorként tartottam ott szemináriumot. Persze a tanárok többsége időközben kicserélődött, de így is szíves fogadtatásban volt részünk. A tavalyi budapesti látogatás, köszönhetően Dr. Becker Gábor dékánnak, Balogh Balázs tanszékvezetőnek és Sebestyén Ferenc professzornak, sokkal jobb eredményre vezetett. Az Építészkar Rajz és Formaismereti Tanszéke egy teljes szeminárium 12 diákját győzte meg az én nagy szabadságot biztosító tervezési programom létjogosultságáról, így ottlétünkkor több alkalom adódott a magyar és amerikai diákok találkozására, koncepcióik és intencióik kicserélésére. Ezért a lehetőségért a diákjaim és én is nagyon hálásak vagyunk, és ha lehet, folytatni szeretnénk az egyetemünk vezetősége által is támogatott együttműködést. A feladat az volt, hogy megvizsgáljuk, a gyors technológiai fejlődéssel szemben – és mellette – milyen új lehetőségek nyílnak az ember belső értékeinek, szellemi képességeinek fejlesztésére. Ezen túl, vagy ezt elősegítendő, milyen építészeti eszközök tudnák ezt a fejlődést kísérni, illetve elősegíteni. A feladatot a következő konkrét elemek tették méltóvá ahhoz, hogy „akadémiai mestermű” formálódjon belőle: – a Budai Várban, a Szent György és a Dísz tér közötti tervezési helyszín; – az építési program viszonylag kis területigénye; – a hely városépítészeti, illetve kulturális és történeti-szimbolikus jelentősége; – a csak romjaiban létező volt Hadügyminisztérium lehetséges hasznosítása; – a helytől nyugatra lévő telek eldöntetlen jövője; – a nagyobb léptékű helyszín történelmi múltja és épületállománya. Természetesen, ezeken felül rengeteg más kérdést, például a szélesebben értelmezett fenntarthatóságot is vizsgáltuk a diákokkal. Ők több szempontból is előnyösebb helyzetben voltak magyar kollégáikkal szemben. Először is, a terv egy egész év munkáját foglalta össze, és az ötödik egyetemi év kötelezettségeinek túlnyomó részét ez képviselte. A magyar diákok ezzel szemben csak az őszi félévben dolgoztak a problémán. Ugyancsak az amerikai diákokat segítette az a tény, hogy a két félév stúdió-kreditjén felül az első félévben a programozás, a második félévben az „írás az építészetben” tantárgy 3-3 kreditpontja egészítette ki a teljes feladatot 10, illetve 11 kreditpont értékre, az egy félévben kötelező 16 ponthoz viszonyítva. Ez mutatja, hogy milyen fontos hangsúly kerül a tervezésre az utolsó évben, az alsóbb évfolyamok félévenkénti 6 és 4 pontjával szemben. Az együttműködés meglehetősen szűk tér- és időbeli korlátok között tudott megvalósulni, de bízom abban, hogy a jövőben találunk az utazáson túl egyéb – például elektronikus – kommunikációs csatornákat, melyek révén akár még közösen lefolytatott zsűrizés is elképzelhető. Bár időközben egy másik évfolyam tanításával bíztak meg, az együttműködést egy úgynevezett „independent study” formájában szeretném folytatni, és ismét használni az előző helyszínválasztásból adódó tanulási lehetőségeket. A következő feladatnak a nyugati, csak tömegében meghatározott épületcsoportot, a KÖZTI által tervezett Alkotmánybíróság épületét választottam. (Itt kell megemlítenem, hogy terveink sikerében az előbb említett vállalat vezetőségének szíves közreműködése és nagylelkű segítsége jelentősen közrejátszott.) Áttérve az elkészült tervek rövid ismertetésére, az általános vélemény az volt, hogy a Műegyetem tervei erősen konceptuálisak. Ebből következett, hogy a legtöbb terv megállt egy szavakban megfogalmazott idea illusztrációjánál, és nem tudott építhető és a környezetet is figyelembe vevő fizikai megoldásokat nyújtani. (Meg kell jegyeznem, hogy a rendelkezésünkre bocsátott egyoldalas tervlap szövegét a kicsinyítés mi-

att nem lehetett elolvasni, így nagyon valószínű, hogy az azokban leírt megvalósítási javaslatok nem jutottak el hozzánk, tehát a fenti kritikánál ezt is figyelembe kell venni.) Izgalmas ötletek is születtek, például egy „táncfal” esetében a tervező a meglévő épület falára applikált, keskeny, horizontális felületeken több szintben előadandó táncprodukciókat javasolt. Hasonlóképpen a „fénykút” egy nagyon inspiráló, a felszín alatt több szintben elhelyezett rendszert mutatott, szépen illusztrálva az ötletet. A Möbius-szalag épületté gyűrését látva eszünkbe jutott néhány hasonló, már megvalósított ötlet, ugyancsak némi problémával a használhatóságot illetően. Lehet, hogy a diákok a tervezési terület egészére nagyon találó szóbeli megoldásokat javasoltak, de a rajzok kevéssé igazolták az ilyen léptékben való gondolkodás jelenlétét. Noha írásom két város két iskolájával foglalkozik, természetes, hogy a mi amerikai egyetemünk oktatási módszereiről, illetve a diákjaim által készített tervekről részletesebben írok. Az amerikai diákok tervei – talán mert a tervezés első szakaszában egy egyetlen tömbből kimart, részletes modell állt rendelkezésükre – nem hanyagolták el a helyszíni adottságokat és az ezekből adódó lehetőségeket. Meg kell említenem, hogy többen – legalább az osztály fele – előzőleg részt vett az én „térlenyomat” kurzusomon, és behódolt a szabadkézi rajz fontosságát hangsúlyozó érveimnek. Így a helyszínbe illesztett próba-modellek mellett sok, különböző nézőpontból ábrázolt skicc is készült a telepítés város léptékű helyességének ellenőrzésére. Ezeket természetesen fő erősségük, a számítógépes rajzok is kiegészítették. A tervek többsége inkább visszafogott lett, erőtlen gesztusokkal. A többcélú program vendégszobákat, irodákat, kávézót, éttermet, közösségi és előadótermeket, és ezekhez szabadon hozzáadott más funkciókat is előírt, például egy ökumenikus kápolnát. A legtöbb diák az ellentmondó fogalmak dinamikus kölcsönhatásával próbálkozott – mint például szétválasztás és összekapcsolódás, egyedüllét és közösség, introspekció és rítus stb. Az én pedagógiai bábáskodásom főleg arra korlátozódott, hogy ezek olyan útmutató elvek legyenek, melyek közvetlenül, „lefordítás” nélkül is építészetileg megvalósíthatók. Sok személyes beszélgetés, illetve saját és más példák bemutatása révén ez a szándék többnyire meg is valósult. A legtöbb problémát a Szent György tér déli térfalát meghatározandó, csak a program kiterjesztésével megoldható helyes építészeti eszköz megtalálása jelentette. A Zsigmond kori templom alapjainak bevonása látszólag kevesebb gondot okozott. Meg kell említenem, hogy – mint szoktam – ujjgyakorlatképpen én is kipróbáltam, mit lehetne jól elhelyezni az adott területre (miután már két másik pályázattal is sikerült eredménytelen javaslatokat tennem a helyszínre). Diákjaimat megkérdeztem, zavarná-e őket, ha megmutatnám első skicceimet, és miután a válasz nemleges volt, sőt kérték, hogy láthassák, az én süllyesztett park megoldásom térlezárási elemként sokukat befolyásolhatott. Tipológiai szempontból négy különböző felfogást tükröznek a tervek: egy hossztengelyre, illetve egy kereszttengelyre szerkesztett változatot, valamint egy kolostort – nagy belső udvarral – és egy süllyesztett elrendezést. Mindegyik csoportban legalább két terv készült, néhányan persze ezektől eltérő, egyedülálló megoldást mutat. Például a legkisebb térigényű, amely a rítus köré szerveződik, és koreografált sétaútja egy titkos kertben ér véget. Ez a terv nem is a megadott tervezési területben gondolkodik, hanem attól nyugatra. A kereszttengelyes megoldások biztosítják legjobban a kapcsolatot a terület keleti és nyugati térfalai között, noha néhány esetben a közösségi és a magánterületek nem túl szerencsésen vegyülnek. A nagy belső udvart elképzelő tervek és a hossztengelyre szervezettek könnyebben megoldották a teljes terület-kihasználás kérdését, némi meghosszabbított sétaút árán. Ezeket persze, mint a kolostori kerengőket, a program kívánalmaiként lehet felfogni. Egyetemünkön az egész ötödik évfolyam tervei közül (kb. 70 diák

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Magyar Péter terve

munkája) egy nyerheti el a Heintzelman-díjat, mint a legjobb diplomaterv kitüntetést. Minden szeminárium egy diák tervét javasolhatta a végső válogatásba. Három, szerintem azonos esélyű terv közül az előzsűri Matthew Johnston tervet választotta ki, mely végül elnyerte a Heintzelman-díjat. Nagy dicsőség volt ez a szerény, sokat dolgozó Matthew részére, de az én módszeremet is szépen igazolta – ugyanis a végső számítógépes tervek és a gyönyörű balsafa modellek elkészítése előtt legalább negyven szabadkézi rajz elemezte az előzetes és a végső megoldás helyességét. Így a zsűri meggyőződhetett a terv – és a tervező – komolyságáról és a javaslat értékeiről. Végül néhány szóban a feladattal kapcsolatos saját elgondolásomat is összefoglalnám és néhány rajzzal is bemutatnám. A környezet szövetszerűségét figyelembe véve, egy hangsúlyos, figuratív városképi elem szükségét éreztem. Így a vendégszobákat (inkább hálófülkéket), az előadókat és legfelül a kápolnát magába foglaló, ék alakú test – mely a helyszín szögeltéréséből keletkezett – képviseli az épület szimbolikus aspirációját. Az oldalsíkok metsződéséből adódó vonal meghosszabbítása lefelé, a visszabontott, romkertként kialakított minisztérium második belső udvarának középpontjára van szerkesztve, míg felfelé való képzeletbeli meghosszabbítása az „axis mundi”-t, a világtengelyt szimbolizálva, az épület kozmikus kapcsolatát szándékozik kifejezni. Az Amerikában megszokott, telekhatárig terjedő építészeti figyelem helyett a Várban nagyon sokrétű jelennel és múlttal kellett megküzdenünk. Fő érveim egyike az volt – amiről igyekeztem a diákjaimat is meggyőzni –, hogy ha a jelen fizikai állapotát meg akarjuk változtatni, akkor azt teljes értelmében meg kell ismernünk és részévé kell tennünk a jövőbeli megoldásnak. Ezt a szempontot a helyszíni látogatás, a nagyon részletes modell és a sokszor újra rajzolt helyszínrajzok nagyban elősegítették. Így a legtöbb diák képes volt a terveiből és a jelen állapotból elképzelt jövőben nyitott szemmel álmodva végigsétálni, és a megoldását képzelt valósággá varázsolni.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

Magyar Péter terve

During the past two years I taught the fifth Master of Architecture course at the Faculty of Architecture of Kansas State University and following the examples set by some of my fellow lecturers I also prolonged the compulsory six months spent abroad in the fourth year even though only with a one-week stay. First I travelled to Denmark with the students’ group (half of the participants of my studio), whilst last year we chose Hungary as our destination. For the Danish trip I gave them the topic of the Royal Theatre (which had been built by then) as a task, whereas in Budapest they had to deal with the theme „Spiritual Retreat” in their designs. The actual task was to analyse what new potentials open up against and besides the rapid development of technology for developing the inner values and intellectual skills of human beings. Beyond that, or to facilitate this, we analysed what architectural tools could accompany and assist a development of this kind. During our trip to Budapest the Department of Drawing and Form at the BME Faculty of Architecture convinced 12 participants of a studio of the eligibility of my designing programme offering free scope. As a result the Hungarian and American students had quite a few occasions to meet and exchange their conceptions and intentions whilst we stayed there.

utóirat • post scriptum

A szürrealizmus és a folding architektúrája között In-Between Surrealism and the Architecture of Folding Hantaï Simon monografikus albumához (1-2) • Album of Hantaï, 1-2 – Kálmán Makláry Fine Arts , 2013 Szöveg / text: Szegő György

Az idén Hantaï Simonnak májustól szeptemberig látható retrospektív tárlatot rendezett a Centre Pompidou (lásd MÉ 2013/4). 1976 után újra itt mutatják be egyre jelentősebb hatású munkásságát. Most 130 nagyméretű képe látható – igazolva a sejtést, hogy az 1949-től Párizsban alkotó-rejtőzködő Hantaï a 20. század európai festészetének kimagasló, önálló utat járó alakja volt. Pliage-képei láttán nehéz eldönteni, hogy a 70-es, 80-as évek architektúrája formálta-e háromdimenziós festészetét, vagy fordítva. Erre is keresem most a választ. A Makláry Kálmán galériája által kiadott, a párizsi kiállítás megnyitójára időzített, háromnyelvű (angol, francia, magyar), több mint reprezentatív kétkötetes katalógus (300, ill. 380 oldal) a festő pályáját, a festészet keretei között maradó, de egy annak határait feszegető experimentális alkotót láttat. Alább a tanulmányok szerzőjének, Berecz Ágnesnek mű- és korszakelemzését szeretném értelmezni, de emellett jelezni kívánom a pálya lehetséges építészeti kapcsolatait is. A Pompidou-kiállítás szuperlatívuszaihoz és a festő jelentőségéhez egyszerre méltó a kettős album. A precíz reprodukciókat fotósok nemzetközi csapata készítette, az egységes hatást adó képfeldolgozás Bátyik Attila, a funkcionális és szép tipográfia Bárd Johanna munkája. A két tekintélyes kötet maga műfajában a magyar könyvkiadás eddig nem látott csúcsminősége. A tanulmányokat a Párizsban és New Yorkban tudományos fokozatot szerző és ott oktató Berecz Ágnes művészettörténész jegyzi. Az első kötet az 1949-1959, a második az 1960-2011 közötti időszakok Hantaï munkásságának szinte tudományos nyomozáson és az adatok szakszerű, ugyanakkor beleérző megközelítésén alapuló kibontása. Az első kötet a festő mentoraihoz, előbb a szürrealizmus pápájához, André Bretonhoz, majd a Bretonnal élesen szembenálló Georges Mathieu-höz kapcsolódó alkotói korszakot elemzi. A második pedig a 60-as években saját festészetként kifejlesztett pliage-t, ennek a textilhajtogatás és a batik technika metszéspontján felragyogó térbeli festészetnek a kísérletét méltatja. Ám a kínálkozó építészeti vonatkozások nélkül. Éppen utóbbi témáról, a szürrealizmus és az architektúra lehetséges áthatásán a 80-as évek elején gondolkodva a MÉ-ben megjelent egy es�szém,1 amelyben vázoltam a klasszikus modernizmussal szakító építészet akkori kortárs művészethez és a klasszikus izmusokhoz köthető lehetséges képzőművészeti forrásait. Most Berecz szinte időutazásként prezentálja a 20. század közepe, utolsó harmada legfontosabb párizsi műtörténéseit is. Hantaït és Reigl Juditot – a Makláry Galéria által preferált párizsi emigráns magyar művészeket – bemutató, ugyancsak szenzációs előadását a YouTube-on is meghallgattam a reprodukciók és a szöveg értelmében makrofotókon kiemelt részletek mellé. A kötetekkel együtt ez most nemcsak a két festő képeit segített megközelíteni, de Berecz Ágnes tanulmányát olvasva megvilágosodásként élhettem át fenti dolgozatom témájában a fehér foltok eltűnését.

I. kötet: 1949-1959 Elsősorban a térbeli asszamblázs sajátos kísérleteit, a képdobozokból az installáció felé mutató munkáit tartom forradalminak (pl. a Nézz szembe. Kereslek. Ne kutass utánam, 1952). Másrészt az írás és a festészet grandiózus kalligráfiában történő találkozását, elementáris erejű, a korszellemet alakító műveknek látom – Sexe-Prime (1956). Szinte összefoglalója a szürrealista elveknek az utóbb említett képpel azonos című Galerie Kléber-kiállítás (1956) meghívója, a Bataille, Breton, Malcolm de Chazal, Chirico, Duchamp, Hegel, Mathieu, Nietzsche és a többiek (mind a szürrealisták kedvencei) szövegeiből vett idézeteket és festett kommentárokat tezauruszként megformáló meghívója. Ekkortól kezd Hantaï festészete olyan elemekből építkezni, amelyhez hasonló kísérletekből majd kifejlődik a 70-es, 90-es évek részben francia eredetű és sokban szürrealista gyökerű dekonstruktív építészete; hozzáértve ehhez az amerikai folytatást, Peter Eisenman Guardiola-házának az Eli istennévből generált „szakrális továbbfejlesztését” is.2 (Az említett két forrás, a MÉ 1981/3. száma, illetve Kunszt György és Klein Rudolf könyve hozzáférhető, itt nem kívánok részletesebben kitérni az azokban kifejtett ide kapcsolódó tézisekre, de az építészetre még visszatérek.) A szűken vett képzőművészethez visszakanyarodva, Hantaï festészetének egyik legjelentősebb ciklusa éppen a Sexe-prime korszaka. Ez metodikájában szinte előzménye Eisenman Guardiola-háza nyelvstrukturalista megformálásának. A Sexe-prime cím maga Jean-Pierre Brisset Az Isten tudománya. Az ember teremtése (1900) munkájára utal, amelyben A szex kialakulása című fejezet az evolúció és az összehasonlító nyelvészet frappáns ötvözete. Ami elbűvölte André Bretont, Marcel Duchamp-ot, és főként: megihlette Hantaït. Ő maga így írja le a fogantatást: „a sexe-prime egy [a szerelem és a festés aktusában egyesített] erotikus elragadtatásban töltött délután során, mágikus és erotikus légkörben, orgiasztikus és véletlenszerű cselekvések során készült…” A kötetek budapesti Francia Intézetben történt bemutatóján, premier előtt láthattuk Giró-Szász Krisztinának a mester feleségével készített lírai filminterjúját, amelyet a korábban leadott Reigl Judit portréfilmhez hasonlóan a köztévé Kortárs c. műsorfolyama rövidesen bemutat. A művész idősen is gyönyörű festőnő özvegye az adatközlő szerepéből ki-kilépve szerelmük másik nézetét prezentálja: az alkotótársét, akinek életműve a közös család. Fontos, mert ez a harmónia volt a zseni háttere. A másik „szerelmes” ciklus egyenesen Hantaï speciális képarchitektúrája, a pliage (lásd még a 2. kötetnél), amelyet viszont nem lehet elvonatkoztatni a majdani folding építészetétől. Ezt a minőséget a francia kultúra érzékenyen fogadta. Hantaïnak ezzel az unikális teljesítményével akarta a Malraux-féle kultúrpolitika az 1964-es Velencei Biennálén visszaszerezni az amerikaiak által Párizstól elragadott kulturális hegemóniát. A nagydíjat azonban az amerikai Robert Rauschenberg nyerte el. „Ezzel szimbolikus módon befejezett ténnyé vált a modernizmus tengeren túlra helyeződése” – összegez Berecz Ágnes. Ehhez a makrojelenséghez képest másodlagos, hogy Hantaï Párizsból történt kivonulásához vagy képeinek – végül ismét csak kreativitássá szublimált – földbe ásásához mennyire járult hozzá a velencei „kudarc”. Párizs versus New York? Miközben megismerkedünk az életmű állomásait jelentő főművekkel és kulcsképekkel, sikerekkel és egy viszonylagos fiaskóval, Berecz Ágnes – nem mellékesen – művelődéstörténeti áttekintést

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Hantaï Simon, 1973. Fotó: Edouard Boubat

is kínál. Egyrészt harctérként láttatja az ötvenes éveket, az általunk leegyszerűsítő módon egységesnek vélt nyugati kultúrát. Folyamatot mutat be, melyben Párizs a második világháború után, New York ellenében, immár nem a képzőművészeti élet Parnasszusa. Ebben az időben, bár mindketten, Hantaï és Reigl Judit is kötődnek még André Bretonhoz, egyre inkább absztrakt képeket festettek. Ez ekkor bizonyos mértékig „amerikabarát” magatartásnak számított. Közben a politikai baloldal zárványában Breton személye már a szürrealizmus alkonyát jelenti. A nacionalista, köztársaság-ellenes Georges Mathieu lesz a „testi jelhagyás”, a „nem tervezhető képalkotás”, a „performansz-szerű műtermi történés” pionírja. Aki mégis egyesíteni tudja a távol-keleti kalligráfia, a kézírás-nyomhagyás hagyományát a tengerentúli Jackson Pollock által sikerre vitt gesztusfestészettel. Mathieu 1956-ban a Sarah Bernhardt Színházban 26 perces „egyfelvonásosban” a közönség szeme láttára fest egy nagyalakú képet, ami komoly hatással van a zsöllyében helyet foglaló Hantaïra is. Ekkortól lesz Mathieu a mentora, és ezután készíti egész falat betöltő vásznát, a Sexe-prime-et: egy nap alatt, 14 órányi, megállás nélküli lendülettel. Ez pedig éppen a francia művészet amerikanizálásának iránya. A hidegháború éveiben – újabb kutatások szerint a CIA hathatós segítségével – szerveződtek olyan utazó kiállítások is, melyek kiindulópontja és végállomása Párizs lett. A New York-i iskola híres 1951-es párizsi kiállítása már átütő sikert hozott. Ez a fajta, politika által irányított propagandisztikus kultúrharc valamiféle tükörkép-válasz volt a nácik hírhedt Entartete Kunst utazókiállítására, mely a már megszállt Párizsban is letaglózó hatású – és ma ott tabuként elhallgatott sikerű – volt. Ezzel a „sebességmámorban” születő Pollock és Hantaï-féle gesztusfestészettel párhuzamos az a vehemencia is, amivel az USA a tengerentúli fogyasztói szokásokat: a dömpingárut, a marketinget és a mind nagyobb bevásárlóközpontokat Európába exportálja. Ez az ipari-kereskedelmi-művészeti kolonizáció ismét csak frusztrálta Párizst. Berecz Ágnes megfogalmazásában: a szituáció a francia értelmiség pszichoszexuális dinamikáját mutatja; egy-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

szerre rettegik az amerikai művészet térhódítását, de ugyanakkor – éppen annak eszközeivel – meg is szeretnék haladni azt. A szerző nem mondja ki, de érzékelteti, hogy a Breton szellemi „apaságától” szabaduló Hantaï pályaívén e politikai karakterű társadalmi mozgásnak is szerepe van. Azt viszont a YouTube-on hallható, azonos témájú előadásában is leszögezi, hogy csak mi, kelet-európaiak szeretnénk azt hinni, hogy a (kortárs) művészetnek nincs köze a politikához. Breton is politikus művészetet hirdet, amikor azt állítja, hogy a nonfiguratív festészet szélhámosság, a szürrealizmus mindig figurális és ábrázol, és „az absztrakt csak egy blöff”. 1956-tól Hantaï már absztrakt festő – a szürrealizmusnak pedig nagyjából vége van. Ennek nagy generációja visszavonul a viccesen-komoly, titkos társaságként szerveződő, Satraphák által vezetett, fantasztikus nevekkel dekorált patafizikus mozgalomba. Egy önreflektív, de improduktív szcénába, amelynek holisztikus szemlélete ma válik újra fontossá. A párizsi figuratív szürrealizmus visszaszorulása 1956-ban a színházi festéssel jelképesen lezárult. De ténylegesen már 1951-ben megkezdődött a Vehemences/Confrontes c. párizsi kiállítással, ahol az amerikai és európai absztrakt festők először állítottak ki együtt. E korszakváltó tárlatot is Georges Mathieu festő szervezte, aki nem mellesleg a Le Havre-New York óceánátkelés marketingszakembere volt – azaz az „amerikai kapcsolatból” élt, sőt ebből volt olyan dandy, aki Rolls Royce-szal parádézott a párizsi atelier-k és kávéházak között. Berecz epésen azt is hozzáteszi: a szürrealista guruk 1940-ben Marseille-Lisszabon-New York útirányt vettek, azaz a forradalmár baloldali mozgalom meglépett, amint közeledtek a német megszállók. 1945 után talán ennek lelkifurdalásból fakadó görcse is blokkolta őket. Még 1953-ban a bevándorló Hantaï és szerkesztőbarátja, Schwarz a Medium című szürrealista lapban kiáltványt is kiadtak, felszólítva abban a mestert, André Bretont, hogy találják ki újra az automatikus írást, újítsák meg a jó 30 évvel korábbi Szürrealista kiáltványt, mert annak megszokott formái kiüresedtek. 1949-50-ben velük együtt a kanadai-párizsi Jean-Paul Riopelle (aki később az 1953-as Guggenheim-beli fiatal európai festők kiállításának sztárja lett) is hitte, hogy a festészeti illuzionizmus, a kétdimenziós háromdimenziós látszata a műfaj lényege. Riopelle par exellence lírai expresszionista festészete valamiféle hiper-kubizmusból vezethető le. Hantaï talán élete végéig sem adta fel, hogy egy ábrázoló, absztrakt szürrealizmus lehetséges, hogy a festészet alkímia. A „bennszülött” francia kultúra azonban kihátrált ebből. Egy kanadai és egy magyar származású festő kitartott az óvilági festészet folyamatossága mellett… II. kötet: 1960-2001 Berecz Ágnes jegyzi a második album Redők és csomók: Hantaï Simon című bevezető tanulmányát is. A második alkotói korszakot a Claude Berri-féle párizsi Renn Espace Galéria 1998-ban 22 festménnyel mutatta be. Ennek fele az 1962-80 között (textil)hajtogatásos módszerrel készült, a másik fele pedig az 1981-es Bordeaux-i kiállítás nagyméretű képeinek szétdarabolásából jött létre. Hantaï 1982-től 1990-ig visszavonult a párizsi művészeti életből, és a közben eltelt idő és – véleményem szerint – a francia filozófia és építészet együttállásának (is) köszönhető a megszakítás ellenére is tartós alkotói siker. Az ezzel párhuzamosan megszülető új architektúra, a folding/hajtogatás és a dekonstrukció építészete, illetve a Paul Virilio által megénekelt „eltűnés esztétikája”, a korszellemet alakító építészeti-filozófiai és szellemi irányzatok megteremtették a Hantaï Simon által elképzelt „háromdimenziós festészet” befogadására alkalmas légkört. Hantaï kivonulása-eltűnése nem magyarázható csak a fentebb leírt velencei „fiaskóval”, alapjában filozófiai karakterű. Egyik forrása a Robertson-Derrida féle negatív teológia, ami úgy foglalható össze egy mondatban: Istenről nem lehet beszélni, a Minden(ség) és a Semmi lefedik egymást. A másik forrás a Wittgenstein-féle analitikus filozófia, amelynek legendás kulcsmondata így hangzik: amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. És e két teológiai

utóirat • post scriptum pliage, a jeruzsálemi Ramot-ház (1979-83). Valószínűen ez az organikus fejlődés-vektor lett az oka annak, hogy a strukturalisták pápája Herzberger lett, és nem Hecker. Utóbbi holisztikus, kristályos és biomorf tömegeket összeolvasztó irányzat emblematikus épülete lett Hecker Ramat Gan-i Spirál-háza (1984-89), amelyben az építész a hajtogatásfolyamat síkból–térbe–síkba transzformációinak köztes mozzanatait, az íves-spirális felületeket is „kimerevítette”. Ekkor már nemzetközi figyelem övezte, és a berlini zsidó iskola (1991-95) fragmentumokra tördelt csiga-háza az építészettörténet emblematikus példabeszéde lett. Egy ismét soft, kísérleti változat a Friedrich Kiesler-kiállítás installációja (1996), éppen a párizsi Pompidou Centre-ben, amely 1976-ban Hantaï műveit is bemutatta.3 A folding soft-organikus változatára néhány további fontos európai példa: Joan & David divatüzlet, London (Eva Jirica, 1994); Cascades, London (CZWG, 1988); Schumberger Kutatóközpont, Cambridge (Michael Hopkins, 1985), illetve szintén tőle a Jubilee Campus, Nottingham (1999); Art Museum, Lillehammer (Snøhetta, 1994); templom, Bagsvaerd (Jørn Utzon, 1976); Aukrust Museum, Alvdal (Sverre Fehn, 1995).4 A fenti épületek mindegyike egyedi, experimentális architektúra. A klas�szikus modern kevéssé szociális hevületétől független keresés, mely a korszellem szerint az európai képzőművészetet is megihlette. Sejtésem szerint Hantaït is. Visszatérve Berecz Ágnes tanulmányára: az 1950-es első gyűrt hordozóra készült Hantaïkép és az 1952-es, gyolcsokba burkolt múmiáról készült újságfotó a kép applikálásának kísérlete. Ez volt a pliage-korszak zérópontja. Az 1960-tól alkalmazott hajtogatás módszere Hantaï Simon, 1973. Fotó: Edouard Boubat a műterem padlóján indult: a kiterített (nagykarakterű axióma összefonódik a nominalisták és az építészetet megihlető méretű) vásznat gyűrte, hajtogatta, alkalmanként csomóba fogta, azokat strukturalisták gondolkodásában, t.i. a beszéd, a verbális struktúrák elégte- spárgával rögzítette – akárha egy építészeti modellt látnánk. Ezután követlenül funkcionálnak, azaz a lényeg, ha tetszik Isten, nem ragadható meg. A kezett az ecsetes „megfestés”, később a batik-szerű technológia. A száradás tétel erősen hasonlít a zsidó teológia alaptételére, a Jahve istennév formai után szétteregetett anyagot kissé visszanedvesítve, Hantaï újra kisimította. tabusítására, amely Peter Eisenmannak is építészeti kiindulópontul szolgált, Valami olyasmi történt, mint a monolit beton kizsaluzásakor. A kinyilatkoztatás-élmény – Berecz Ágnes kifejezése – alapján kiválasztott képrészeket és amelyre később visszatérek. A 60-as évek elején, tehát jóval Eisenman és Frank O. Gehry 1991-es kö- Hantaï újra vakrámára feszítette. Itt, újra két dimenzióban a festő eltüntette zös velencei biennálés sikere előtt a krakkói születésű, Izraelben dolgozó Zvi a technológia nyomait, amelyben a piktúra a műteremből egy semlegesíHecker (1931) már megvalósított egy pre-strukturalista építészetet, amely tett, időtlen jelenbe, a befogadói téridőbe kerül át. A „pliage megszakítja egyszerre organikus eredetű és szinte írásjelekkel építkező architektúra volt. az ok-okozat kapcsolatot az érintés és a nyomhagyás, a test és a médium Az 1961-es, A. Neumannal és E. Sharonnal az izraeli Arzivban a Club Med között” – írja Berecz Ágnes. számára épített nyaralótelep – textilből és betonból kivitelezett – hajtoga- A pliage képek nyolc egymást követő sorozatot alkotnak. 1960 és 1982 tott formái igen hasonló elven alapulnak, mint Hantaï pliage festészete. Sőt, között ez a sorozat is állandó átalakulást-kísérletezést mutatott, változott. a szeriális gondolat is azonos. Később Zvi Hecker az itt kikísérletezett kris- De lényege az anyag, a kép tárgyként való megközelítése, annak elszemélytályformákat átemelte a beton technológiájába a Bat Yam városháza tető- telenítése állandó jellemzője maradt. Az építészet esetében ez utóbbi nefelépítményének, külső lépcsőjének és szabadtéri fórumának kialakításánál utralitás értelemszerű. Ugyanakkor a permutáció lehetőségei új és új lehe(1963). Tőle valók az építészeti pliage nagy példái a Ramat Gan-i dombház tőségeket bontottak ki: a Köpönyegek sorozatban a festékmassza domború (1965), és főművének tekinthető Technion Mechanikai Laboratóriumának rajzolatai hol térképek, terepasztalok asszociációját, hol organikus képzetépületegyüttese Haifában (1966), a Katonai Akadémia Zsinagógája a Ne- társítást kínálnak. Máskor az ultramarinkék – a nyugati művészet tradíciója gevben (1966) és egy, az organikus-regionális irányban továbbfejlesztett szerint – az égi Mária köpenyét idézi. A vászon padlóval való kapcsolatából

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum az „eredeti” szürrealizmus olyan technikái is megjelennek, mint a grattázs és a frottázs. Berecz Ágnes Hugo von Hofmannsthal bonmot-jával értelmezi ezt a törekvést: „A mélységet el kell rejteni… a felszínen”. A Szűz Köpönyegei, „a Mária-képek, nem csak ábrázolják a palást redőit, de maguk is redőzéssel, hajtogatással készülnek, tehát strukturálisan megidézik Mária köpenyének lebegő drapériáját” – elemzi Berecz, és a ciklus keletkezését Hantaï Chartres-i látogatásához és E. Quarton Mária megkoronázása (1454) c. oltárképéhez kapcsolja. Amihez hozzáteszi, hogy a biatorbágyi dédapa, Joseph Senger által lemásolt Maria Lieder kézirat iniciáléi is gyerekkori hatások. Hippolyte Taine mögé bújva megjegyzem, hogy a biai építési vállalkozó apa melletti gyerekkor is szerepet játszhat a festő architektonikus struktúra-találmányában. Nyilván azzal a szociális hozadékkal, amit az újra felpezsdült párizsi művészeti szcéna környezete hozzátett. Egy másik megközelítés, amit Berecz tanulmánya – talán visszafogottan – kifejt, erotikus karakterű: Piero della Francesca Várandós Madonnája, ahol a lepel felnyíló íve „a teljes nyitás képe, egészen addig a pontig, ahol már nincs értelme külsőről beszélni …, nyitás nem másra, mint befelé, saját belseje felé.” (Hubert Damisch, 1997). Anne Baldassari írta a Pompidou 1992es katalógusában: „lehetséges, hogy a festészet története nem más, mint a redők kérdése.” Hantaï maga kiszélesíti ezt a Borges-i persziflázst: „Időmet genitáliák feltárásával töltöm” (Don de tableaux, 1998) és „A hordozó invaginálja és elrejti magát” (m.d.2., 2001). Ehhez Berecz hozzáfűzi: „a redőről, burokról mint inflexiós alakzatról és barokk vonásról lásd még: Gilles Deleuze: Le pli, Leibniz et le baroque (1988)” illetve, az invaginációhoz Jacques Derrida Panages c. (1986) munkáját is vezetőül ajánlja Hantaï album olvasóinak. Ez az a pont, ahol erőteljesen kínálkozna a háromdimenziós pliage és az architektúra, a Hantaï festészet és az építészet kapcsolásának lehetősége. De a ragyogó – festészetre koncentráló – kettős kötetnek értelemszerűen ez nem volt célkitűzése. A kétkötetes albumot (is) méltató írásom végén mégis felvillantanám a legkézenfekvőbb lehetséges kapcsolatokat – hangsúlyozva, hogy nem vagyok a dekonstruktivista építészet kutatója. Az építészeti szál felvételéhez az olvasók figyelmébe kell ajánlanom a már említett Kunszt György – Klein Rudolf A dekonstruktivizmustól a foldingig c. munkáját, melyben a szerzők taglalják a Tschumi-Derrida-Eisenman kapcsolatot, a Parc de la Villette 1982től induló tervezéstörténetét. És ennek irodalmi-filozófiai kísérő-történetét (Derrida: Glas 1974; Igazság a festészetben 1978; Levelezőlap: Szókratésztől Freudig; 1980 Psychè, A másik felfedezése, 1987; stb) vagy Derrida vitáját Jürgen Habermasszal; illetve a francia filozófiát a 60-as években uraló strukturalizmus újraértelmezését, a Rousseau-t is elemző Gramatology-t (Derrida, 1967), valamint a destrukció-dekonstrukció amerikai fogadtatását. A Klein-Kunszt kötet példái közül kiemelném David Libeskind Maldoror egyenlete (1979) című építészeti fantáziáját, Eisenman Guardiola házának finom transzformációit. Utóbbit lehetetlen nem összevetni André Bloc Maison de la culture en Iran (1965) tervével, vagy a magyar származású David Georges Emmerich korai hajtogatott építészetével (1958-67). Utóbbiakat a FRAC Centre budapesti kiállításán láthattuk (Műcsarnok, 2002). Valójában nem csak a síkból térbe, térből síkba transzformálás építészete-képarchitektúrája jellemezte a kort, hanem az egész és a részek technológiai kötöttségektől, (prefab) gyártói béklyóktól függetlenedő ún. szupermodern architektúrája, amely eközben világépítészetté akart nőni. Ez az irány nem kesergett a „minden Egész eltörött” tapasztalatán, hanem éppen abból merített ihletet. Frank O. Gehry Vitra múzeuma (1989), Itsuko Hasegawa Bizan Hall-ja (Shizuoka), Daniel Libeskind Zsidó múzeuma, Berlin, Daniel Karpinski Forradalom-katedrális terve a példák. Wolf D. Prix és a Coop Himmelb(l)au, Zaha Hadid, Hani Rashid, Steven Holl, Bernard Tschumi egész életműve ettől az itt megidézett, a festészet és a filozófia találkozásánál megragadható holisztikus szellemtől indult.5 A 60-as évek Párizsa – ötvözve a tengeren túlról érkező impulzusokat

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 6

Hantaï Simon, 1967. Fotó: Daniel Hantaï

is – újra szellemi olvasztótégelyként működött, amelyben ötvöző anyagként ott volt a festészet és az építészet is. Az eredményeket azután a 80as évek amerikai építész-sztárjai kolonizálták, megtartva átírták. Ebben a miliőben kreatív szerep jutott Hantaïnak. Mindenesetre Hantaï lehetséges hatását a magyar képzőművészetre (Pauer Gyula „pszeudója” és Szalai Tibor „BSCH-architektúrája” – Kotsis Istvánnal, Salamin Ferenccel, Vincze Lászlóval - Bercsényi Kollégium), még inkább a világépítészetre – és talán vice versa – érdemes lenne tovább kutatni. A Pompidou Centre Hantaï kiállításának és a Makláry-team monográfiájának hála, immár van miből építkezni. Jegyzetek: 1 Szegő György: Kulcs, kastély, kristály. Szürrealizmus és építészet, Magyar Építőművészet, 1981/3 2 Kunszt György-Klein Rudolf: A dekonstruktivizmustól a foldingig. Peter Eisenman. Akadémiai Kiadó, 1999 3 Forrás: Rudolf Klein: Zvi Hecker, Testo & Immagine, Roma, 2002 4 Forrás: Masayuki Fuchigami: Europa. The Contemporary Architecture Guide, Gallery MA, Tokyo I-V., 1998-2003. 5 Forrás: New Architecture. The Moderns & the Super Moderns, London, 1990. ill. Deconstruction I-III. London, 1990

After the one in 1976 Centre Pompidou once again welcomes visitors to a retrospective exhibition of Hantaï Simon open from May to September this summer. A total of 130 paintings by the artist are on show now proving that he was an outstanding figure of 20th-century European painting who had gone his own way whilst painting and hiding in Paris from 1949 on. The album is designed in harmony with the superlatives of the exhibition in the Pompidou Centre and thus also with the significance of the artist. The two volumes are prestigious pieces of this genre and represent top-quality so far unprecedented in Hungarian publishing. The studies they contain were written by the author who had acquired scientific qualifications in Paris and New York and Ágnes Berecz art historian who is also a lecturer there. The first volume covers the period between 1949 and 1959, whilst the second one from 1960 to 2011 interpreting Hantaï’s works based on almost scientific „investigation”, as well as the professional and empathic approach to data. The first volume analyses the creative period of the artist associated with his mentors, first André Breton, the pope of Surrealism, then Georges Mathieu who went face-to-face against Breton. The second period starting in the 1960s is praised as the development of pliage which the artist developed as his own way of painting: actually, it is a spatial painting shining bright at the intersection of textile-folding and batik.

utóirat • post scriptum

In memoriam Király József (1930-2013) Szöveg / text: Szegő György

Életének 83. évében elhunyt Király József Kossuth-, Munkácsy- és Ybl-díjas belsőépítész. 1930-ban született a romániai Tordán. Felsőfokú tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán végezte 1949 és 1954 között, Kaesz Gyula és Hornicsek László tanítványaként. Pályáját 1954ben a Faipari Szövetkezetben kezdte, majd a Kereskedelmi Tervező Iroda, a Középülettervező Vállalat, a MÁV Tervező Vállalat, az Iparterv tervezője volt. 1972-től a Szék- és Kárpitosipari Vállalatnál, 1975-től a székesfehérvári Bútoripari Vállalatnál dolgozott. 1957-től a Budapesti Műszaki Egyetem lakóépület-tervezési tanszékén tanított, 1980-tól kinevezett félállású docens

volt az Iparművészeti Főiskola Tervezőképző Intézetében. 1983-tól 1990-ig a Lakótervnél, Finta József műtermében tevékenykedett. Nevéhez fűződnek egyebek mellett a Gellért Szálló lakószobái, a kecskeméti Arany Homok Szálloda és a Budapest Szálló belsőépítészeti munkái vagy a Budapest Kongresszusi Központ Pátria termének belsőépítészete, Életfa című faplasztikája. Bútortervezőként a modern tömeggyártás számára tervezett, ő alkotta meg a Tér ’75 garnitúrát vagy a Garzonszekrénysort. Munkásságát számos alkalommal elismerték: 1957-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1969-ben Ybl Miklós-díjjal, 1984-ben Érdemes, 1990-ben Kiváló művész címmel tüntették ki. 1996-ban életművéért Kossuth-díjat, 2009-ben életműdíjat kapott. Tanítványai egyszerre tisztelték a Tanár úr tudását, és rajongták az embert.

Király József: Az ideális belsőépítész képzésről, 2011 (részletek*)

„(…) 1947-48-49-ben apai nagybátyám asztalosműhelyében ismertem meg a „nagyokat”: Kozma Lajost, Kaesz Gyulát, Flach Jánost, Gábriel frigyest, Gádoros Lajost, Hornicsek Lászlót, építész-belsőépítészeket, Barcsay Jenő festőt, a VIII. kerület asztalos iparosait, intarziásokat, esztergályosait és vasalat-készítőit. Kozma Lajos építész tüzértiszt volt az első világháborúban, az olasz fronton, Doberdónál. Nagybátyám, Király Ernő faipari technikus és bútorasztalos a háborúban géppuskás, majd orosz hadifogoly, az uráli ólomés uránbányában. Amikor felvételiztem az Iparművészeti Főiskolára, a nagybátyám azt kérdezte: na, te is rajzos legény leszel? Ő ezt megtehette, Kozma és a többi nagy élő, kollegiális kapcsolatban volt terveik, rajzaik kivitelező mestereivel. Mi a „rajzos legény” jelentése és honnan ered? A céhes rendszerű hosszú évtizedek idején a legények, mesterek a korszak stílusjegyeinek ismeretében maguk készítették el a tárgyak 1:1-es tervrajzát és sablonjait. Később a megjelenő mintakönyvek és változások miatt rajzkészségük sorvadt, csökkent. A jobb rajzkészségű legényekből lettek a csak „rajzos legények”, a többiekből a kivitelező iparos legények, mesterek. (...) A diploma után számomra a belsőépítész hivatás beavató állomása 4-5 évvel később, Janáky István építész mellett, Albert Jenő szerkesztőépítész segítségével a KÖZTI-ben történt. Albert Jenő az építészeti terv születésének kezdő fázisától elmagyarázta, mit meddig tervez *

az építész, és már az első vázlatoktól ott toporog a szakági tervezők csapata: a belsőépítész, az elektromos, a víz-csatorna-kalorikus-szellőző gépész, az akusztikus. Ez a műhelymunka, amikor nem is lehet észrevenni, hogy a 6B-vel rajzolt tervbe mikor kapcsolódtak be a szakágiak, és a mű tiszta, harmonikus, olyan, mintha az egészet egy közös szellem szülte volna. Egy ilyen, hasonló szellemi műhelymunka örömteli éveit találtam meg 1982-ben Finta József építész műtermében, Miklós Róbert, Guczogi György és mások társaságában, amit ma is újra megköszönök mindannyiuknak. És most merész fordulattal térjünk át a mai és holnapi belsőépítész képzés kérdésének kupacára. Tudom, szentségtörés egy sportoktatási, edzői tevékenységet a belsőépítészeti oktatással párhuzamba állítani, de ezt kell tennem. Mindkettő avulása 5 év alatt: 5 évnyi. A pályakezdő, aktív tervezők és a sportolók teljesítménye kb. 5 cselédkönyves év múlva érik be, az avulás +5 év, tehát összesen 10 év. A komplex oktatást, a készségfejlesztés tananyagát 10 évnyi jövőbe Király József bútorkiállítása az Árkád Galériában, 2009 látással kell megjövendölni és oktatni. Ez a jövőbe látás ha kialakulna, társadalmi életünk egész jövőjét, glóbuszunk életét jelentené. A globalizáció, az Európai Unió gondjai a világ erős országainak vetélkedése, a ’nagyok’, a ’felnőttek’ és nem a kis nemzetek kérdésköre. (...) Ha az életemet újra kezdhetném, ismét belsőépítész szeretnék lenni.”

Király Józsefre annak a tanulmánynak néhány részletével emlékezünk, amelyet az Utóirat 2011/2. számában közöltünk – a szerk.

2013 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

web galéria • web gallery

Eltűnő remekművek. Az orosz faépítészet pusztuló emlékei

tage.ru) és szeptember 8-ig a Néprajzi Múzeumban csodálhatók meg a több évszázados örökség megmaradásának és továbbélésének példáin. Koczpek Irén

Néprajzi Múzeum, 09. 08-ig

további képek és írások a weben

www.meonline.hu

Amrita Tablókiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum kerítésén, 06. 21. – 07. 31. Vaszary Villa, Balatonfüred, 07. 15. - 09.01.

www.meonline.hu

Nationalpark Chur, Bündner Naturmuseum , 06. 22. - 12. 21.

Fotó: Sarnyai Krisztina

„Akik a kápolnákat nem becsülik, nagy templomokra sem méltók…” Kevés hírverés jut(ott) a Néprajzi Múzeumban a budapesti Orosz Kulturális Központ szervezésében létrejött időszaki tárlatnak, pedig a kiállítási anyag varázsos területre hív. A közel ötven molinón építészek, restaurátorok megőrző tevékenységének monográfiába illő bemutatását látjuk, nemzeti parkok, szabadtéri néprajzi múzeumok gyűjteményeit, falusi szent helyeket, de lakóházat, gazdasági épületet, szélmalmot, még erődöt is, az orosz faépítészet értőn megmentett archaikus emlékeit a 15. századtól. A mesterségbeli, kiemelten az ácstechnika ismeretei mellett néprajzi utalások is – olykor túlságosan – színesítik a mai napig megtartott hagyományok bemutatását. A kiállítás egyfelől igényes, másfelől egyenetlen, nehezen adja át a képi hangulatokat hitelesítő, rendkívül gazdag ismeretanyagát. Akinek még marad a szöveges ismertetőből, böngészheti a mellékelt magyar fordítást... de hiányzik egy térkép is, hogy a megóvott kincsek építészeti szépségein túl – a finn és norvég határoktól Udmurtföldig – a területi összefüggéseket is látni lehessen. Nincs említés az UNESCO kulturális Világörökségi Listájáról sem, pedig a kiállításon is kiemelt Kizsi pogoszt, a gyönyörű templomegyüttes 1990 óta méltán szerepel benne. A faépítészet majd’ legszebbike, a huszonkét ezüstözött hagymakupolás és a másik kilenc kupolás templom valódi vetélytársa akár a moszkvai Vörös tér székesegyházának, annak egyedi formájú, színpompás hagymakupoláinak is. Boronafalak, hagymasisakok fából, szépséges égboltmennyezetek, mondák emlékezete, és leginkább a fának, mint építőanyagnak a tisztelete – a megtartó igyekezet ezen a kiállításon még azt is megérinti, akinek nincs nosztalgikus emléke az 1970-es évek végén – Kárpátalján túlra merészkedve titkon – megcsodált fatemplomokról. Az Oroszországi Faépítészeti Emlékek Megóvásáért Alapítvány honlapján (www.woodenheri-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Fotó: fábián andrea

Fotó: Ralph Feiner

A svájci Chur múzeuma eredetileg egy Planta nevű, a 19. századi Egyiptomban meggazdagodott kereskedő palotája volt. A képzőművészeti anyagból és a természettudományi gyűjteményből kantonmúzeum nőtt, utóbbi külön részleg lett, a 90-es években új helyre költözött, a helyén 2016-ra bővítés épül. A múzeumi funkció emlékére készült épületinstalláció, Gerda Steiner & Jörg Lenzinger műve, az imagináció határait kutatja. Az alkotópáros egy igazi wunderkammert rendezett be, ahová a néző „kutatóként” lép be, mert választott tárgyával a „felfedezőt” játszhatja. A vivárium – a teret tengeri malacok is lakják – egyszerre apoteózisa és karikatúrája a világot leigázó szemléletű természettudománynak – valahogy úgy, ahogy Daniel Kehlmann A világ felmérése c. bestsellerében megfogalmazta. A kiállítás az aktivitásról és hiányáról beszél, amivel a Föld ökoszisztémája még megmenthető. Szegő György

2013 | 6

további képek és írások a weben

www.meonline.hu

Ötven óriási méretű tablón mutatja be az indiai modern festészet megújítójaként számon tartott, indiai–magyar festőművész életét az Amrita című kiállítás a Nemzeti Múzeum kerítése előtt. A többnyire Amrita apja, Umrao Singh és Baktay Ervin által készített fotók bemutatják a tragikusan fiatalon elhunyt művész mozgalmas életét. 2013-ban az indiai UNESCO nagykövet kezdeményezésére, a magyar UNESCO nagykövet támogatásával Amrita Sher-Gil (1913–1941) születésének 100. évfordulóján a neves magyar–indiai festőművészre emlékezik a világ. Itthon ebben az évben emlékezünk meg Baktay Ervin indológus (1890–1963) halálának 50. évfordulójáról is. A két jubileum alkalmat ad az egykor szoros indiai–magyar kulturális kapcsolatok felelevenítésére és elmélyítésére is. A kiállítás alapjául Amrita apja, Umrao Singh Sher-Gil (az indiai fotótörténet különös alakja) és Baktay Ervin fotói szolgálnak. A festőnő életének bemutatásán túl egyben néhány érdekes témát is fölvet, mint például a keleti és nyugati kultúra és hagyományok keveredése az indiai-magyar házaspár különböző otthonaiban (Indiában, Párizsban és Budapesten, illetve vidéken); Amrita Sher-Gil különleges, multikulturális identitásának elemei és azok hatása életére és festészetére, fogadtatására és utóéletére. A kiállítás anyagát Keserü Katalin válogatta, főként az Iparművészeti Múzeum Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumának tulajdonát képező Baktay hagyatékban fellelhető fotókból és dokumentumokból, valamint az indiai örökösök gyűjteményéből. Az emlékév kapcsán a kiállítást Párizsban, majd Indiában is bemutatják. Götz Eszter további képek és írások a weben

www.meonline.hu

hírek • news BÚCSÚ Halmos Béla 1946 - 2013 Idemenekültem a képeimhez. Most hallottam, ahogy hazaértem. Márta mondta, hogy elmentél. Nem akarta mondani, amíg úton voltam. Mert kímélt. Neki ne higgyek? A feleségemnek? Te miért nem kíméltél? De nem. Ez most nem fontos. Ezt nem lett volna szabad. Ezt nem lehet elhinni. Ezt nem lehet kibírni. Már Te is? Nem volt nekem elég Makovecz? Nem volt elég Gerle János? Akkor most még Te is? Hogy van ez? Most hová tülekedtek? Hát nem megbeszéltük ott a Tészta házában, hogy majd a nyáron végre leülünk és megiszunk egy üveg bort, amikor is megint beszélgetünk. Úgy egymásnak, ahogy ezt tettük már ezer év óta. Még a Bercsényiben kezdve. A szomszéd szobából. Mentünk ásatásra Jászdózsára a Kápolna-halomra. Mentünk Székre Icsányhoz. Mentünk Kolozsvárra Kallóshoz. De közben felmentünk Károly bácsihoz is a Házsongárdra. Igaz, amíg élt, Imrével mentünk hozzá. Egy icipicit segíteni a rengeteg segítségért. Amit a léte jelentett. Vittünk gyógyszert Svájcból a rákjára. Azt is későn. Mert „Mi mindig mindenről elkésünk”. A városon kívül „elszállásolva”, a kempingben. Ott ültünk a faház előtt. Vettünk egy üveg Camparit, mert ott akkor az volt. Csak az volt. Talán még vizet se kaptunk hozzá. Tudod mit? Most mindenki úgy gondolja, de legalább is úgy érzi, hogy a legjobb barátja voltál. Mert mindenkihez jó voltál. Kedvesen meggyőző. Figyelmesen irányító. Türelmesen szemlélő. Aki mindig ott volt, ahol kellett. És nem gyötörtél hosszan a lustaságunkért, a lustaságomért. Mert amikor együtt kellett volna lenni ott a Bem rakparton, a legutolsón, ami így már azzá lett, azt mondtam, hogy fáradt vagyok. Igaz is volt, csak most már annak semmi értelme. Már jelentése sincs. Na persze, akkor se lenne kön�nyebb most, ha akkor, ott együtt vagyunk. Semmivel se lenne könnyebb. De mit ér már ez itt? És arról is volt szó, hogy egyszer majd megint elmegyünk Gyulára. Amit úgy szerettél. Ahol úgy szerettek. Ahol „deklaráltan” példaképpé lettél. Most ők is mihez kezdenek? Béres Pista, akinek a Téglással húztátok. Barát Utcai Bál sincs már. Talán nem is baj. Pedig két éve itt is játszottál nekünk. Istenem, de szép is volt. És most csend van. Makacs csend. Míg majd valakik, mint Imre temetésén elkezdik húzni azt a lélekemelő, meggyötrő, szörnyedelmesen gyönyörű, vállrázkódtató keservest. Csak, most már nélküled. Mert neked húzzák. Neked Béla. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettelek. Áldjon meg az Isten! a Sáros, aki Neked már csak Laci, mint rendesen A Magyar népzenészek kalotaszentkirályi emlékfasorának első fáját Halmos Béla emlékére ültették augusztusban.

DÍJAK - Magyar Érdemrend Középkereszt polgári tagozata kitüntetést kapott: Finta József, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, Állami és Kossuth-díjas építész, Dr. Zalaváry Lajos, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, Kossuth-díjas építészmérnök. - Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést kapott: Balassa László nyugalmazott építész, műemlékes szakmérnök, az Országos Műemléki Felügyelőség Műemlékvédelmi Hivatalának volt területi felügyelője, Ruttkay Miklián Gyula Ybl-díjas építész, nyugalmazott közép-dunántúli területi főépítész. - Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést kapott: Jékely Zsolt, nyugalmazott főosztályvezető. - Főépítészi Életmű Díjban részesült Arató András István okleveles építészmérnök, ny. Észak-alföldi állami főépítész és Páli Zsuzsanna okleveles építészmérnök, Dunaújváros és Székesfehérvár Megyei Jogú Városok, valamint Fejér megye korábbi főépítésze. - Az Év Főépítésze Díjat kapott Pataki Ferenc okleveles építészmérnök, Szolnok Megyei Jogú Város főépítésze.

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON - Improvisation is/as Architecture. FUGA, 10. 28 – 11. 19. - A Bigot-pavilon Szecessziós épületkerámiák Párizsból. Iparművészeti Múzeum, 09. 15-ig - Épületgépészet: múlt, jelen és jövő. Magyar Közlekedési Múzeum, 10. 27-ig - Körösfői-Kriesch Aladár: A jó kormányos. Gödöllő Városi Múzeum, 11. 03-ig - Zsolnay kerámiák. Gödöllői Királyi Kastély, 09. 29-ig - Egon Schiele és kora. Szépművészeti Múzeum, 09. 29-ig - Monet, Gauguin, Szinyei Merse, Rippl-Rónai. Magyar Nemzeti Galéria, 10. 13-ig - Impressziók - papíron 1820-1920. Magyar Nemzeti Galéria, 10. 13-ig - Chagall - Háború és béke között. Ámos Imre, a "magyar Chagall"-a háború örvényében 1937-1944. Magyar Nemzeti Galéria, 2014. 01. 05-ig - Ámos Imre és a XX. század. Rumbach utcai zsinagóga, 10. 31-ig - Körösényi Tamás: A művészet él! Műcsarnok, 09. 08-ig - Leopold Bloom Képzőművészeti Díj. Ludwig Múzeum, 09. 29-ig - Ősz Gábor: Háromszor három. Ludwig Múzeum, 11. 03-ig - Folyamatos Jelen V., VI., VII. Kortárs magyar fotográfia. Magyar Fotográfusok Háza, 09. 22-ig - Szamurájok és gésák. Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum, 11. 03-ig - Kockázati tényező. Intermédia 2.0. MODEM, Debrecen, 09. 15-ig - Körkörös romok. Ország Lili falai. MODEM, Debrecen, 2014. 01. 19-ig

- Benczúr, a festőfejedelem. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 12. 15-ig - A mindenség mérete. Demeter István festményei és Haris László fotói. Kepes Intézet, Eger, 09. 10-ig - Nagy B. István: Súgott képek Kepes Intézet, Eger, 09. 30-ig

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN Anglia - The Future is Here. A New Industrial Revo lution. Design Museum, London, 11.03-ig - Paul Klee. Tate Modern, London 10. 16 – 2014. 03. 09. - Lowry and the Painting of Modern Life. Tate Britain, London, 10. 20-ig - Life and Death. Pompeii and Herculaneum. British Museum, London, 09. 29-ig - British Drawings: 1600 to the Present Day. V&A Museum, London, 10. 05 – 2014. 04. 13. Ausztria - Theophil Hansen. Arts and Crafts. MAK, Bécs, 10. 13-ig - Eastern Promises. MAK, Bécs, 10. 06-ig - Normandic Furniture 3.0, MAK, Bécs, 10. 06-ig - Kultur: Stadt. Kulturális épületek Bilbaótól a Zollvereinig. Kunsthaus, Graz, 10. 13-ig - At the Az W: Municipal housing in Vienna, 1920 to 2020. Architekturzentrum Wien, 09. 23 - 10. 06. - New Frontiers Drawing. Architekturzentrum Wien, 10. 03 - 10. 21. - Olafur Eliasson. Lentos Kunstmuseum, Linz, 09. 22-ig Franciaország - 1925, when Art Déco dazzled the World. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 10. 16 – 2014. 02. 14. - Allegro Barbaro. Béla Bartók and Hungarian Modernity 1905 -1920. Musée d’Orsay, Párizs, 10. 15 – 2014. 01. 05. Németország - Nove Novos – Neun Neue. Emerging Architects from Brazil. Deutsches Architek turmuseum, Frankfurt, 2014. 01. 12-ig - Interferenzen\Interférences. Architektur – Deutschland \ Frankreich 1800–2000. Deutsches Architekturmuseum, Frankfurt, 10. 03 - 2014. 01. 12. - Afritecture. Buildung Social Change. Pinakothek der Moderne München, 2014. 01. 12-ig - Learning from Vernacular.Vitra Design Museum - Dome, Richard Buckminster Fuller, 09. 29-ig - Archizines. Vitra Design Museum Gallery, Weil am Rhein, 10. 06-ig - Lightopia. Vitra Design Museum, Weil am Rhein, 09. 28 – 2014. 03. 16. - Brasiliana. Schirn Kunsthalle, Frankfurt, 10. 02 – 2014. 01. 05. - Géricault. Schirn Kunsthalle, Frankfurt, 10. 18 – 2014. 01. 26. Olaszország - A modernitás ereje. Galleria Nazionale d’Atre Moderna e Contemporanea, Róma, 09. 15-ig

2013 | 6

- Ferdinando de' Medici. Uffizi, Firenze, 11. 03-ig - Rudolf Stingel. Palazzo Grassi Velence, 12. 31-ig Svájc - The Land Workshop. Schweizerisches Architekturmuseum, 09. 22-ig - Lina Bo Bardi: Together. Schweizerisches Architekturmuseum, 09. 29 - 10. 27. USA - Le Corbusier: An Atlas of Modern Landscapes. MoMA, New York, 09. 23-ig - Green Schools. National Building Museum, Washington, 2014. 01. 05-ig - Palaces for the People: Guastavino and America’s Great Public Spaces. National Building Museum, Washington, 2014. 01. 20-ig

PÁLYÁZATOK - Az EUROPAN Szervezet az EUROPAN Nemzeti Titkárságokkal karöltve esszépályázatot hirdet az EUROPAN 13 ciklus tematikájának a meghatározására. Beküldési határidő: 2013. 09. 15. Információ: europan-europe.eu - A Magyar Építőművészek Szövetsége, valamint a Magyar Építész Kamara az Építészeti Fotográfusok Nyílt Társasága szakmai közreműködésével 2013-ban is meghirdeti “Az év építészeti fotója“ pályázatot. A képek benyújtásának (a képek feltöltésének) határideje: 2013. 09. 22. Információ: meszorg.hu - Makó Város Fejlődéséért Közalapítvány köztéri emlékhelyet kíván kialakítani Makón, a Hagymatikum Fürdő épületének közvetlen környezetében, a tervező építész géniusz, Makovecz Imre tiszteletére. A Közalapítvány a műalkotás, emlékhely megtervezésére és kivitelezésére nyílt, országos pályázatot ír ki hivatásos alkotóművészek részére. A műalkotás, emlékhely a Makovecz Imre által tervezett Hagymatikum Fürdő közelében, a Török Péter Ybl díjas tájépítész tervei alapján megvalósult Makovecz téren belül, a pályázó által választott helyen kerül kialakításra. Beadási határidő: 2013. 10. 31. Információ: new.mako.hu - A párizsi Cité de l’architecture & du patrimoine„Kit of parts – the subversive cottage”címmel nemzetközi hallgatói pályázatot hirdet, amelynek célja egy kis tér(bővület), pavilon létrehozása, kiemelt tekintettel a fenntarthatóság és a könnyű megvalósíthatóság követelményeire. Első körben tíz projektet választanak ki, amelyek közül a nyertes alkotás prototípusa a 2014-es Velencei Építészeti Biennálén mutatkozhat be. Beküldési határidő: 2013. 10. 31. Információ: studentcompetition.citechaillot.fr - Container Vacation House - Az [AC-CA]TM nyílt, nemzetközi ötletpályázatot hirdetett a Bondi Beach-re (Sydney) néző, újrahasznosított konténerekből kialakítandó nyaralóépületek tervezésére. A pályázat kreatív ötleteket vár, előtérbe helyezve az újrahasznosítást, fenntarthatóságot és a kisléptékű, modulrendszerű építészetet. Beküldési határidő: 2013. 11. 05. Információ: ac-ca.org

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

web galéria • web gallery

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Hungarian Architecture

www.meonline.hu

2013/6-os számUNK szerzői

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

MÉ 2013/6. szám ISSN 1785 – 282X lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. SZERKESZTŐSÉG 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2.Tel: 318 2444 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés intézés: Schäffer Zsuzsa, szerkesztőség, csütörtök 9-12 óráig, tel: 318 2444 FELELŐS KIADÓ: Sáros László György DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: Szegő György DLA Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Ferencz Marcel DLA Sáros László György DLA Szegő György DLA Vadász Bence Varga Tamás DLA Vukoszávlyev Zorán PhD Winkler Barnabás DLA

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM XIII. évfolyam 72. szám

régi-új Magyar Építőművészet | Utóirat Alapítva 2001 SZERKESZTŐk: Szegő György DLA alapító főszerkesztő Götz Eszter Pálinkás Edit Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Grafika: Kludovácz András Nyomtatás: deMax Művek HIRDETÉSFELVÉTEL: Indigoline Kft. Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: 06 20 484 9044 FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

WEBOLDALUNK:

www.meonline.hu

Dudics Krisztián építész. 2000-ben diplomázott a BME Építészmérnöki Karán. Végzés után az Építész Kaláka Kft. munkatársa, 2008-tól vezető tervező. A Középülettervezési Tanszéken DLA abszolutóriumot szerzett, kutatási területe az építészet és az ökológia összefüggései. Számos díjazott építészeti tervpályázat szerzője vagy társszerzője. 2007 óta több építészeti lapban rendszeresen jelennek meg írásai, kritikái. 2011-től a Dudics Építésziroda Kft. ügyvezetője. Ertsey Attila építészmérnök (1985 BME). Egyetemi hallgatóként, 1982-ben kapcsolódik a Duna-mozgalomba. Azóta foglalkozik ökológiával, annak gyakorlati és szemléleti oldalával egyaránt. A Bercsényi 28-30 kiadásában szerkesztette Joseph Beuys, a Harmadik Út és a Zöldek magyarul első ízben megjelent dokumentumait. Részt vesz a visegrádi építésztáborokban 1983-tól 1986-ig, azóta a magyarországi organikus építészeti irányzathoz kötődik. 1989 óta dolgozik a KÖR Építész Stúdióban. 2004 óta a Kós Károly Alapítvány kuratóriumi elnöke. Építészként mesterének tekinti Makovecz Imrét, szemlélete forrásának a Rudolf Steiner által alapított antropozófiát, melyet Makovecz Imre és Kálmán István révén ismert meg. 2009 novemberétől a Magyar Építész Kamara alelnöke. Fenesi Ferencz építész. 2007-ben szerzett diplomát a nagyváradi egyetem építészkarán. Először a Restitutor építésziroda munkatársa lett, majd 2009ben urbanisztikai mesterképzést végzett a temesvári egyetem építészkarán, egyben segédtanár lett a nagyváradi építészkaron. 2010 óta vezeti a BAFF nevű építészirodát. Alapító tagja a fiatal nagyváradi építészekből álló Urb-O városi kulturális központnak (www.urb-o.blogspot.com). Götz Eszter újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2007-2012 között a www.kultura. hu szerzője, 2009-2011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. Kovács Máté Gergő a BME-ÉSZK Építészmérnök szakos, valamint ELTE-BTK Keleti nyelvek- és kultúrák – török szakirányos hallgatója. A tanulmány a szerző az azonos című, a BME 2012-es Tudományos Diákköri Konferenciájának első díjas dolgozata alapján készült. Témavezető: Dr. Rabb Péter, a BME-ÉSZK Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének adjunktusa. Krcho János építész. A Kassai Műszaki Egyetem Építőmérnöki karán szerzett diplomát, 1986-ban a BME Építészettörténeti, Építészetelméleti és Műemlékvédelmi Intézetében tanult tudományos ösztöndíjasként. 1990-ben műemlékvédelmi szakmérnöki diplomát, 1992-ben kandidátusi és egyetemi doktori diplomát szerzett. 1992-2006 között óraadó tanár volt a BME Építészettörténeti és Műemlékvédelmi tanszékén,1992-1998 között a szlovák műemlékvédelmi intézet kassai központjában dolgozott. 1998-

óta a kassai műszaki egyetemen építészetet oktat, 1999-2005 között a kar dékánhelyettese volt, jelenleg a művészettörténeti és elméleti tanszék vezetője. 1994-2004 között tagja, majd 2007-től állandó meghívottja a MTA Építészettörténeti, építészetelméleti és műemléki elméleti bizottságának. 2004-től a szlovák Arch építészeti lap szerkesztőbizottságának munkatársa. 2002-ben Forster-díjat kapott. 2005-ben a Magyar Művészeti Akadémia,2006-tól a szlovák építész kamara tagja lett. Jelenleg főként műemléki kutatásokkal és helyreállításokkal foglalkozik. Magyar Péter építész (USA). A BME építészkarán szerzett diplomát, 1975-ben hagyta el az országot. Az Egyesült Államokban él, a világ számos egyetemén oktató, vendégelőadó és professzor, akadémikus, a BME vendégprofesszora, többszáz épület tervezője. Megjelent kötetei: THOUGHT PALACES (Architectura & Natura, Amszterdam, 1999); Think Ink (Kendall Hunt, USA, 2010). Éveken át működtetett egy magyar-amerikai építész szakmai csereprogramot. 2011-ben Magyar Építőművészetért díjat kapott. Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 19982003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót Építész, 1997, Diaszpóra és Művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapító-szerkesztője. 2010-ben a folyóirat szerkesztősége Kós Károly díjat kapott. Tatai Mária építészmérnök (1978 BME). Tervező, szakíró, szakfordító, a környezetkultúra iskolai program egyik megalkotója, oktatott az ELTÉ-n és az Iparművészeti Egyetemen. Mozdulatművészeti darabok rendezője, koreográfusa. Jelenleg a MÉK munkatársa, az Építész Évkönyv főszerkesztője. Wettstein Domonkos építész. Doktori kutatási témája: Léptékváltások. A Balaton-part urbanizációjának építészeti kihívásai. 2010-ben végzett a BME Építészmérnöki Karán, 2008-ban az Erasmus ösztöndíjprogram keretében fél évig a Universität Liechtenstein hallgatója volt Vaduzban. A 2009-es év OTDK konferenciáján Táj és ember címmel a svájci Graubünden kortárs építészetéről szóló értekezésével első díjat nyert. A BME Urbanisztika Tanszéken végzett oktató és kutatómunka mellett rendszeresen publikál szakmai folyóiratokban építészeti és városépítészeti témájú írásokat. 2013 őszétől a Swiss Government Excellence Scholarships program keretében az ETH Zürich GTA intézetében ösztöndíjas Moravánszky Ákos témavezetésével. Wosobe Éva sajtófelelős. Német szakos végzettségével Bécs Város Zsidó Múzeumában vállalt kommunikáció és sajtófeladatot. Ezt a munkáját előbb a kulturális területekről szóló cikkek nemzetközi publikációja, később kiállítások rendezése egészítette ki. A múzeum több kiállítása magyarországi bemutatásának rendezője.

Várkonyi Viktor a GRAPHISOFT vezérigazgatója

RÁKOSY GLASS Kft. 1103 Budapest, Noszlopy u. 3-5. Telefon: +36 1 261 0445 Fax: +36 1 431 0468 info@rakosyuveg.hu www.rakosyuveg.hu

www.graphisoft.com press@graphisoft.com http://twitter.com/ArchiCAD

2013 | 6

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

Volume 13 / No. 72

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM

950 Ft

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

2013 | 6

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM XIII. évfolyam 72. szám