Hungarian Architecture 2013/8 by Hungarian Architecture

Pro Architectura díj 2013 • Ekler Dezső • Múzeumi Negyed ötletpályázat • Bordás Péter • Basa Péter† – Fernezely Gergely • Renzo Piano • Magyar Antal • Vámos Dominika • Klein Rudolf • Karády Viktor • Szegő György

Pro Architectura Award 2013 • Winery Building and Exhibition of Dezső Ekler • Brainstorming Competition for Museum Quartier, Budapest • Esterházy Mansion Winery, Etyek – Péter Bordás • Mansion, Balatonfüred – Péter Basa†, Gergely Fernezely • MUSE, Trento – Renzo Piano • South Tirol and Venezia – ECC 2019 • Beginnings of the Modern Hungarian Industrial Architecture – Dominika Vámos • Eastern Religious Roots of Modernist Architecture – Rudolf Klein • Sociology of Architect Students 1882-1919 – Viktor Karády

U T Ó I R AT

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g yar é p í t ő m ű v é s z e t h u n g aria n arc h it e ctur e

Volume 13 / No. 73

POST SCRIPTUM

950 Ft 2013 | 8

Múzeumi Negyed ötletpályázat Modernitás-értelmezések Brainstorming Competition for Museum Quartier, Budapest Interpretations on Modernity

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

Pro Architectura díj • Ekler Dezső – somlói borászat és egri kiállítás • Múzeumi Negyed ötletpályázat • Esterházy Kúria Borászat, Etyek – Bordás Péter • Balatoni villa – Basa Péter†, Fernezely Gergely • MUSE, Trento – Renzo Piano • Magyar-villák az Adrián • A modern magyar ipari építészet kezdetei – Vámos Dominika • A modern építészet keleti vallási gyökerei – Klein Rudolf • adalékok a Műegyetemi építészhallgatók szociológiájához – Karády Viktor • Mágikus hagyományok, tudományos forradalom – Szegő György

2013 | 8

POST SCRIPTUM

U T Ó I R AT XIII. évfolyam 73. szám

Noé bárkája A válság kezdete óta a magyar építőipari piac struktúrája erőteljesen átalakult. Minimális szintre csökkent a magánberuházás, eltűntek a korábbi új beruházások, mint szállodák, irodaházak, lakóparkok. Ezzel párhuzamosan a közbeszerzések terén kiemelt hangsúlyt fektettek a meglévő műemlékeink felújítására, a városok köztereinek, központjainak rehabilitációjára és különösen a kultúra támogatására, mely beruházások elsősorban európai támogatásokból jöhettek létre.

ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS 2014

A Laki Zrt. elmúlt időszakban befejezett és a folyamatban lévő projektjei közül a Zeneakadémia, az Erkel Színház, a Fertődi Marionett Színház, a Pesti Vigadó és Fertőrákosi Barlangszínház is két újfajta kihívás elé állították a céget. Az egyik, hogy az özönvíz pusztításától rettegő építőipar rendelkezik-e még több száz, de inkább egy-két ezer olyan szakmunkással, akik alkalmasak ilyen jellegű épületek rekonstrukciójában hatékonyan és a műemléki szempontoknak megfelelve részt venni. Egy-egy ilyen műemléken napi 300-500 fő kell, hogy munkát végezzen, és elég, ha csak egyikük hibázik, máris helyreállíthatatlan sérülés történhet a száz vagy akár több száz éves épületben. Számunkra örömteli tapasztalat, hogy még vannak ilyen szakemberek, de az is fontos, hogy az építések ellenőrzését fokozott szigorúság mellett kell a Laki Zrt.-nek ellátni. A másik kihívás az, hogy a műemléki rekonstrukciót - amely ma már a XXI. század intelligens technológiáinak a beépítését is jelentik - nem kizárólag a műemléki előírások szigorú szabályai szerint kell végeznünk, hanem az épületek funkciói további speciális szakértelmet igényelnek. Természetesen a Lébényi templom vagy az Egri Érseki Palota esetében is fontos szempont hogy az épület messzemenően alkalmas legyen a kívánt funkcióra, de a felsorolt kulturális beruházások - melyek érzékelhetően egy koncepciózus sorozat részei - az eddigieknél komolyabb, például színpadtechnikai és akusztikai igényeket is elvárnak. A folyamatos piaci fennmaradás egyik biztosítéka tehát a folyamatos szakmai fejlődés és specializálódás. Az így gondolkodó szakemberek és szakkivitelezők bízhatnak abban, hogy a kevés számú, de igényes beruházások jelenthetik számukra azt a bizonyos bárkát. Laki Péter - LAKI Zrt. „A Zeneakadémián a legfontosabb megoldandó feladat a kiemelt műemléki szemlélet mellett a teljes körű akadálymentesítés, a tervezés megkezdése óta többször változó Országos Tűzvédelmi Szabályzat előírásainak való megfelelés, a funkcióból következő fokozott akusztikai igények, a kor elvárásainak megfelelő színpadtechnikai-, gépészeti- és elektromos installációk beépítése, valamint ezek fogadásához a statikai megerősítések „láthatatlan kivitelezése” volt. Az utóbbiakat szinte észrevétlenül sikerült megoldani a Nagy- és Kisteremben, ugyanis a szellőző felületeket az eredetihez képest megdupláztuk, mégis észrevétlenek maradtak. A védett mennyezeti díszrabic felett több tonnányi színpadgépészet van elrejtve olyan módon, hogy a mennyezeti áttöréseket amennyiben használaton kívüliek, az eredeti díszítőfestett díszek takarják. A Kisterem oldalfalaiban új vasbeton pillérek futnak az aranyozott gipszdíszek alatt végig, hogy a felsőbb szinteken lévő szellőzőgépház terheit fogadni tudják, amely gépház ellátja frisslevegővel ezt a területet. Az ilyen tömegtartózkodású helyiségeknél a szigorú tűzvédelmi előírásoknak is sikerült megfelelni, például az újonnan beépített lángmentesített rekonstruált textilekkel, valamint a műemléki ajtókba beépített, az esztétikát és a műemléki szemléletet nem befolyásoló rejtett vasalatokkal. A Kis- és Nagyterem kivitelezés közbeni akusztikai vizsgálatainál jelentkezett megoldandó feladatként a nagykörúti villamos okozta rezgésterhelés kiküszöbölése, amit a meglévő megmaradó ácsszerkezetek közé beépített rezgésszigetelő gumiparafa rétegekkel sikerült megoldani. Az épületben a több teremben esetlegesen egy időben zajló zenés eseményeken kívül aktív zeneiskolai oktatás is folyik, ezért a különböző funkciójú terek léghanggátlása és lépéshangszigetelése is kiemelt feladat volt a műemléki keretek között.” Horváth Péter - LAKI Zrt.

LAKI Épületszobrász Zrt. | Budapest, Hungary | www.lakinet.hu | info@lakinet.hu

A régi-új Magyar Építőművészet az idei évben megújult: 2013-tól évente 10 lapszámmal jelenünk meg, az elméleti melléklet tartalmát pedig beépítettük a folyóirat páros számaiba. 2014-ben ugyanennyi megjelenéssel és az ideihez képest változatlan 950 Ft-os áron kínáljuk olvasóinknak, az előfizetőknek azonban – az évi 10 lapra – változatlanul a korábbi 8.700 Ft éves kedvezményes előfizetéssel ajánljuk. Egyetemisták számára továbbra is él az érvényes diákigazolványra nyújtható diák-tarifa, számukra az előfizetés 6600 Ft/év. A diákkedvezmény igényléséhez a beszkennelt diákigazolványt kérjük átküldeni a szerkesztőség e-mail címére: epitomuveszet@gmail.com Külföldi előfizetés 10 lapszámra: európai országokba: 87 EUR, tengerentúlra: 128 USD Előfizethető a szerkesztőségben vagy átutalással a Magyar Építőművészek Szövetsége számlájára: K&H Bank 10201006-50197952 Számlaigényét kérjük a szerkesztőség e-mail címén jelezze: epitomuveszet@gmail.com Előfizetéssel kapcsolatos személyes ügyintézés a szerkesztőségben csütörtökönként, 9-12 óráig, Schäffer Zsuzsánál. SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: 318 2444 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szívből reméljük, hogy 2014-ben is a nagy múltú folyóirat előfizetőjeként számíthatunk Önre! A szerkesztőség

Tartalom - content 2013|8 RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Hungarian Architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

Szcéna – Scene 2

Pro Architectura díj 2013 Pro Architectura Award 2013

23 Az adriai turizmus kezdetei. Magyar Antal villái az Adrián – Hadik András The Beginnings of Tourism at Adriatic Sea. Villas by Antal Magyar along the Adriatic Sea – András Hadik

A MÉ 2013/8-as száma elé esszé – essay

„...Egészen bizonyos, hogy nem a világháborúról van szó, s nem a mesterséges békéről, hanem Bachról, Mozartról, Beethovenről, Michelangelóról, Goethéről és Shakespeare-ről. Mindenmás csak közjáték, borzalmában is unalmas és közömbös.

4 Építészetté fogalmazott világ. Ekler Dezső somlói borászati épülete és egri kiállítása – Götz Eszter, Zöldi Anna A World Formulated into Architecture. Winery Building and Exhibition – Eszter Götz, Anna Zöldi

Az oroszok Újpesten és Kispesten. Délelőtt átsétálok Tahiba. A novemberi napsütés enyhült és szelíd, mint a koraőszi bűvölet. A folyóparton megyek, illatos napsütésben. Nem messzire ágyúznak… A Margit-hídon sok ember veszett el, zsúfolt villamosok fordultak a vízbe, talán ezer ember is megfulladt; soha nem tudjuk meg biztosan. »The Bridge of San Luis Rey« alakjainak sorsán gondolkozom. De akárhogyan forgatom is, ez a legnyomorultabb halál. A legnagyobb büntetés nem a szegénység, még csak nem is a testi szenvedés. A legnagyobb büntetés, mikor összezár a sors, közönséges, alantas ízlésű emberekkel, s meg kell osztani velük napjainkat. Ez a legnagyobb büntetés… Többnyire a bugrisok közt akad ilyen. A szegények általában sokkal tapintatosabbak, finomabbak, az emberi érintkezésben nagylelkűbbek, mint a bugrisok. A rádió Kassát említi, mint »közlekedési csomópontot«. Ez a meghatározás elgondolkoztat. Kassa volt számomra szülőváros, emlék, regénytéma, színdarab-háttér. Mindez valóság volt. Csak arra nem gondoltam soha, hogy, hogy egy napon »közlekedési csomópont« is lehet a német hadijelentésben. Ebben van valami álomszerű….

Téma – Theme 8 Muzeologika. Nyílt ötletpályázat eredménye a Múzeumi Negyed épületeinek elhelyezésére, 2013 ősz Museo-Logic. Brainstorming Competition for the Building Locations of Museum Quartier, Budapest, Autumn 2013

új generáció – new generation 12 Közlekedési témapark. Rákosrendező pályaudvar – Csizmadia Dóra Transport Theme Park. Rákosrendező Depot Railway Station – Dóra Csizmadia helyi - érték – local value 13 Erő az állandóságban. Esterházy Kúria Borászat, Etyek – Dragon Zoltán Power in Consistence. Esterházy Mansion Winery, Etyek – Zoltán Dragon 16 Interaktív panoráma. Villa Balatonfüreden – Botzheim Bálint Self-Reflexive Vista. A Mansion in Balatonfüred – Bálint Botzheim

Lehet, hogy eljön egy nap, mikor a templomokban a hívőknek nem bibliai textust olvas fel a pap, hanem egy matematikai tételt… Pascal pedzett valamit, amikor nemcsak Istent kereste a matematika képletei mögött, hanem az embert is...” Márai Sándor: Napló 1944 november

európa-régió – EU-region 19 Rozsdazónából múzeumi negyed. „Nyárfa” városrész, Trento – Muszik Judit From an Industrial Zone to a Museum Quartier. “Poplar” District, Trento – Judit Muszik 21 Kultúra és gazdaság: Dél –Tirol és Friuli-Venezia Giulia. Régiókat és etnikumokat összekapcsoló pályázat Európa Kulturális Fővárosa címéért – Beliczay Zsuzsa Culture and Economy: South Tirol and Friuli-Venezia Giulia. A Competition Connecting Regions and Ethnics for the Title European Cultural Capital – Zsuzsa Beliczay

utóirat – post scriptum 24 A győri programtól a hároméves tervig. A modern magyar ipari építészet születésének gazdaságpolitikai és hivatástörténeti összefüggéseiről – Vámos Dominika From the Győr Programme to the Three-Year Plan. The Economic and Profession-Historical Correlations of the Birth of Hungarian Industrial Architecture – Dominika Vámos 30 A modern építészet keleti vallási gyökerei. Iszlám, buddhista és judaikus hatás a 20. századi elméletekre és épületekre – Klein Rudolf The Eastern Religious Roots of Modernist Architecture. Islam, Buddhist and Judaist Influences on 20th Century Theories and Buildings – Rudolf Klein 38 Adalékok a Műegyetem építészhallgatóinak szociológiájához a kettős Monarchia korának végén (1882-1919) – Karády Viktor In Addition to the Sociology of Architect Students of the TU Budapest at the End of the Dual Monarchy Era (1882–1919) – Viktor Karády 42 Humán-tudományos forradalom. Az Olympos mellett. Mágikus hagyományok az ókori Mediterráneumban – Szegő György Human-Scientific Revolution. Besides the Olympos. Magical Traditions in the Ancient Mediterraneum – György Szegő

Passzázs – PASSAGE 45 Újjászületés előtt a szabadkai zsinagóga épülete. Klein Rudolf: A szabadkai zsinagóga – Szegő György 45 Winkler & Winkler, HAP Galéria – Götz Eszter

Webgaléria – WEB GALLERY 46 Maestri. Az olasz design mesterei, Iparművészeti Múzeum, 09. 27. – 11. 24. – G. E. 46 A Székkirály. Scolar, 2013, 159 oldal – P. E. 46 Opus Tessellatum. Török Péter kiállítása, Szent István Bazilika 09. 12. – 10. 15. – P. E. 47 Hírek, kiállítások, pályázatok 48 Lapszámunk szerzői

A borítón Ekler Dezső Somló-hegyi borászati épülete látható. Fotó: Bujnovszky Tamás

szcéna • scene

Pro Architectura-díj 2013 Pro Architectura Award, 2013 A Pro Architectura-díj a kiemelkedő építészeti alkotás létrehozásában kifejtett építészetitervezői tevékenység elismeréseként a tervező építészek számára minden évben odaítélt rangos miniszteri elismerés. Az idei Pro Architectura-díjakat október 7-én, az Építészet Világnapján dr. Pintér Sándor belügyminiszter adta át ünnepélyes keretek között a Belügyminisztérium márványaulájában. A díjazott épületek 2013-ban egy-egy komplex építészeti-társadalmi kérdésre adtak magas szintű választ, az ipari örökség felvállalásától a szocialista gyermektábor újraélesztésén át a pesti belváros rehabilitációjának egy fontos állomásáig. Zsolnay Kulturális Negyed, Pécs. Építészek: Baranyi-Csaba Katalin, Herceg László, Pintér Tamás János. Fotó: Bujnovszky Tamás

Zsolnay Kulturális Negyed, Pécs Építészek: Baranyi-Csaba Katalin, Herceg László, Pintér Tamás János „Az EKF-programok lezárása után másfél évvel a látogató végre úgy sétál végig az egykori Zsolnaybirodalom területén, hogy reggeltől estig minden szegletében eleven kulturális és közösségi életet talál. (…) A gyár egykori terjeszkedése során bekebelezte a Zsolnay Vilmos út Budapest felé eső túloldalát is, amit most látványos gyalogoshíd köt össze a negyeddel. Ezen az oldalon épült a kétszintes parkoló és az egyetemi menza. Önálló épületet kapott a Janus Egyetemi Színház. A könyvtárépület attrakciója az egykori égetőkemencékből kialakított médialabor- és olvasóterem-sor. A terület öt bejárata egész nap nyitva áll, az egykori gyárterület épületei szabadon bejárhatók, a turizmus és az egyetem élettel tölti a kávézókat és éttermeket. Az ide látogató a Felsővámház utcai kapun kisétálva jut a Zsolnay Mauzóleumhoz, amely a negyed fölötti dombon, eredeti pompájában újult meg. Országos, sőt EU-régiós jelentőségű a értékmentés és megújulás tanúi vagyunk negyed fejlesztésével, egy műemléki védettség alatt álló ipari környezet világszínvonalon született újjá.” Winkler Barnabás: Győztes újjászületés-stratégia, MÉ 2012/2 Budapesti Piarista Központ rekonstrukciója Építészek: Golda János, Kovács Zoltán, Mészáros Erzsébet „A tervezők az épület vezérszintjét a 2. emeletben határozták meg, ez az épület vízszintes tengelye, a

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Budapesti Piarista Központ rekonstrukciója. Építészek: Golda János, Kovács Zoltán, Mészáros Erzsébet. Fotó: Bujnovszky Tamás

kápolna, a tornaterem és az aula térsora. Az új tornaterem a belső udvar beépítésével jött létre ezen a szinten, alatta a szintén udvar helyén kialakított rendezvényteremmel (ez még nincs belakva, a tornaterem rendezvényteremként is működik). Ez az udvar helyén kialakított belső tömb, befelé dőlő, föld-szín árnyalatú betonfalaival egy földből kinövő monolitikus jel, amely az egyes korok egymásra épülésére és a folytonosságra utal. Az új épülettest el van tartva a meglévő épület falaitól, így felülről a belső terekbe természetes fény jut. A tornaterem körül hozták létre az aula terét. A kápolna megmaradt az eredeti helyén, visszakapta eredeti neobarokk díszítéseit, de tervezők újraértelmezték a belső terét. A régi szentélyt visszaalakították íves apszissá és elé nagyméretű, körbeülhető oltárhajót helyeznek majd el.” Kapy Jenő: Harmóniában Istennel, MÉ 2011/3

2013 | 8

Gödöllői Királyi váró rekonstrukciója Építész: Hajós Tibor „A jelenlegi meglévő földszinti homlokzatok nagyrészt megegyeznek az eredetivel, de a háború utáni felújítások során eltűnt a nagyobb belmagasságú középső épületrészt fedő, domborúan ívelt manzárdtető (Louvre tető), a bejáratok fölött egy-egy ívelt kiképzésű fiókablakkal, és a két alacsonyabb oldalsó épületrész fedő nagy hajlásszögű egyszerű manzárdtető, mindkét oldalhomlokzat fölött három-három kisméretű manzárdablakkal, csúcsdíszekkel és díszkorlátokkal. A homlokzatokon több ízben történtek szakszerűtlen javítások, pótlások. Az épület teljes klinkertégla burkolata tisztítást (épületfelújító kvarchomok fúvást, ’fagyasztást’, folyékony oxigénnel való fújást, stb.) igényelt, a tisztítás során a meglazult részeket javítani, pó-

szcéna • scene tolni kellett. A korábbi szakszerűtlen felújítás során elpusztították a tagozatos lábazatot is. (…) Tervünk a teljes körű eredeti állapotban történő helyreállítást tartalmazta. Az eredeti állapot rekonstruálható volt a korabeli képeslapok ill. fotók segítségével.” Részlet Hajós Tibor írásából Debreceni Egyetem Informatikai Kar Építészek: Kovács Péter DLA, Lengyel István „Az Informatikai Kar tömbszerű formát idéző tömege a funkcionális sávok és a köztes területek kimetsződéseiből épül fel úgy, hogy a zárt egységre szerkesztettség továbbra is fő szempontot képez. A térszerkezet magját a belső gyalogos tengelyre települő aula alkotja. Keletről tanszéki szárnyak, nyugatról oktatótermek csatlakoznak az aulatérhez, amelyek a végeken virtuális vagy funkcionális gerenda- és híd-elemekkel kapcsolódnak össze. A kimetszések logikájára épülve, a köztes térbe kerültek be az előadók. A nagyelőadó tere a föld alá csúszik, ezáltal a keleti belső udvar levegősebb, míg a nyugati oldalon az egymás fölött elhelyezett előadók szándékoltan befeszülnek a térbe. A tervezői és ezzel szerencsésen egybeesve a megrendelői szándék is egy nyitott épület létrehozása volt. Ez nincs ellentmondásban a zárt tömegszerkesztéssel, sőt a negatív és pozitív tömegek hangsúlyosabb szétválasztása felerősíti ezt a hatást. Az át- és kiláthatóság egyben a fény jelenlétét is magában hordozza.” Részlet Kovács Péter és Lengyel István írásából

Gödöllői Királyi váró rekonstrukciója. Építész: Hajós Tibor. Fotó: Németh Sándor

Debreceni Egyetem Informatikai Kar. Építészek: Kovács Péter, Lengyel Ist ván. Fotó: Bujnovszky Tamás

Új Nemzedék Központ, Zánka Építész: Krizsán András „A szabályos ritmusban váltakozva felfelé és lefelé fordított Y tartók egy homogén, azonos lényegű homlokzati szövetet hoznak létre. A hátrahúzott függönyfal síkjában helyenként előtűnnek zöldre, sárgára színezett üvegezett mezők. Kétségtelen: a duplikált homlokzatnak köszönhetően az így újragondolt horizontális épülettest megtelik élettel, energiával. Ez a dinamizmus teljesen új komponens. Látszatra rokonságot mutat biomorf építészeti példákkal, de más a kiindulás. Lautner vagy a most elhunyt Oscar Niemeyer szabad, lendületes vasbeton tömegformálására emlékeztet. Látványos, reprezentatív kapuzat született, amelynek mintázata végigsorolódik a teljes földszinti tömegen, szervesen integrálódva ahhoz. Krizsán András új építészeti karaktert teremtett, az eredetiből nem elvett, hanem ahhoz hozzáadott.” Vincze László: Zánka feléled, MÉ 2013/1 The Pro Architectura prize is awarded as a prestigious official recognition by the ministry for out-

Új Nemzedék Központ, Zánka. Építész: Krizsán András. Fotó: Bujnovszky Tamás

standing architectural achievements of architects and designers. This year’s Pro Architectura prizes are ceremoniously handed over by dr. Sándor Pintér, Minister of Interior in the marble hall of the Ministry. In 2013 those buildings are awarded that have given high-standard responses to complex architectural issues, ranging from the treatment of our industrial heritage through the revitalization of a children’s resort dating from the socialist era to an important milestone in the rehab project of downtown Pest.

Winners of this year’s award: Zsolnay Cultural District, Pécs, architects: Katalin Baranyi-Csaba, László Herceg, Tamás János Pintér; Budapest Piarist Centre, the reconstruction of building „A”, architects: János Golda, Zoltán Kovács, Erzsébet Kovács Gödöllő, Royal Waiting Hall, reconstruction project, architect: Tibor Hajós; Debrecen University, Department of Information Technology, architects: Péter Kovács DLA, István Lengyel; New Generation Centre, Zánka, architect: András Krizsán

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

építészetté fogalmazott világ a world formulated into architecture Ekler Dezső somlói borászati épülete és egri kiállítása • Winery Building and Exhibition Az alábbi összeállítás nem a folyóiratunkban megszokott formában mutat be egy új épületet és egy aktuális eseményt. Szeptember végén kiállítás nyílt az egri Kepes Központban Ekler Dezső építész tevékenységéről. És hamarosan elkészül az általa tervezett, több épületből álló komplexum a Somló-hegyen, amely a Szent Ilona Borászat és a Kreinbacher Pezsgőpincészet mezőgazdasági egységeit és látogatóközpontjait fogja össze. Ekler munkáinak retrospektív tárlata – amelynek egyik fókuszpontja éppen a borépítészet – egy egésznapos konferenciát is vonzott, melyen hazai építészek tartottak előadásokat az utóbbi évtizedben itthon is egyre nagyobb szerepet kapott témáról, bor és építészet kapcsolatáról. – a szerk. The expositives below are unusual in our periodical, as they present a new building and a current event in a different way than usual. At the end of September an exhibition was opened in the Kepes Centre, Eger, documenting the activities of Dezső Ekler as an architect. And within a short time a complex of several buildings on Somló Hill designed by him is about to be completed to integrate the agricultural units and visitor centre of St Helen’s Winery and Kreinbacher Champagne Winery.

Kreinbacher Pezsgőpincészet és Szent Ilona Borászat, Somló-hegy Kreinbacher Champagne Winery and St Helen’s Winery, Somló Hill Építész / architect: Ekler Dezső

Szöveg / text: Götz Eszter Fotók / photos: Bujnovszky Tamás

Ekler Dezső Somló-hegyi borászati és pezsgőpincészeti komplexuma még nem teljesen kész, de fotói már bejárták az építészeti világsajtót. Az épületegyüttes részben folytatja azt az utat, amelyet Ekler korábbi borászatai nyitottak meg, elsősorban a mezőzombori Disznókő borászat (l. MÉ 2005/2) finoman formált legyezője és föld alá rejtett traktorgarázsa: a hagyományos borászati épület felnagyítása, a technológia terep alá telepítése, táj és épület összeolvadása Disznókőn az egyik legszebb hazai borászatot eredményezte. A „szép bor” szakkifejezés a fenti jelzőt építészeti szövegkörnyezetben is helyénvalóvá teszi. A Somló-hegyen ez a hagyományos tektonikát felülíró gondolat még erőteljesebb formát ölt, itt már mesterséges dombok ülnek egyes épületrészekre, zöldtető kúszik a betonszerkezet fölé, ugyanakkor a buborék alakzatokkal áttört betonfalak láthatóan lélegeznek, éppen mint az itt készülő pezsgő és bor. Folyamatos átjárás van a kint és a bent

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

között, fény és levegő, látvány és hangulat tör lentről föl, és sugárzik fentről lefelé. A koncepcióban és az anyagban nagyítás és analógia egyszerre jelennek meg. Utóbbiról Aldo Rossi provokatívan, mint „az analógia gonosz szelleméről” beszél – természetesen pozitív tartalommal. Az „analógia szelleme” az olasz mester ars poéticájává vált, a mostani Iparművészeti Múzeum béli Maestri – az olasz design mesterei kiállításon Rossi tablójának jelmondata. A nap, a föld, a kő, a talaj alakítja a nedűt. Ezek az erők jelennek meg a Somló-hegyi épületekben, sugárzó erővel, hol konzolosan kiemelkedve, mint a pezsgőérlelő kóstolójánál, hol robusztusan lefelé nézve, mint a borászat pinceháza esetében. A panorámát egyszer a környező szőlőhegy látványa kínálja, másszor a többi épület. Ház és táj együtt alakítja a környezetet, hatalmas erők munkálnak mindkettőben. Ekler látvánnyá formálja a föld belsejében zajló folyamatokat. Odabent nyíl-

esszé • essay

tan megmutatja a technológiát, a szőlőből borrá érés folyamatát, de ezt is a tektonikus mozgások atmoszférájába ágyazza, körkörös útvonalra helyezi, mintha valami lefelé törő örvény szervezné a teret. A komplexum – előképeiről sem megfeledkezve – egészen új irányt szab a borépítészetnek, de a borkészítésről, és általában a föld megműveléséről való gondolkodásnak is. Heroikus küzdelmet jelenít meg a szelíd tájban, az erők feltárásának csatáját, ami mégis rásimul a hegy formáira. Ember és föld viszonyában a 21. század tapasztalatát jeleníti meg, szakítva a borkészítés bukolikus, idilli képével.

The winery and champagne winery on Somló Hill designed by Ekler Dezső has not been completed yet, but photos showing it have already toured architectural world-press. On Somló Hill artificial mounds are seated on certain building parts, a green roof creeps above the concrete structure, whilst concrete walls pierce with bubble formations breathe visibly, much in the same way as the champagne and wine

made here. There is non-stop communication between the outside and inside, light and air, sight and atmosphere bursting up from below, and radiating from above downward. Enlargement and analogy are simultaneously present in the concept and the material. The sun, earth, stone, soil all contribute to the ripening of the wine. These forces do appear in the buildings, with radiating power, somewhere cantilevered and jutting out, just like a champagne ripening winery, elsewhere sturdily looking downward, as in the case of the cellar house of the winery. Once it is the view of the surrounding hillside vineyard that offers panoramic vista, other times the other buildings do. The house and the landscape contribute to the shaping of the environment in unison, having mighty powers working within both of them. Ekler turns the procedures taking place in the womb of the earth into a sight. Inside he shows technology, the process whereby grapes ripen into wine, but it is also embedded in the atmosphere of tectonic movements, placing them onto a circular route with an impression as if a whirlpool moving downwards would organise the space.

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

Építész / architect: Ekler Dezső-Ekler Építész Kft. Építész munkatársak / fellow architects: Koncz Árpád, Berta Gyöngyi, Győri Balázs, Gatter János, Katona Veronika, Kiss Dalma, Berki Bálint Statika / structure: E&H Kft. Épületgépészet / HVAC: PHQ Kft. Elektromos tervezés / electrical engineering: Libella Kft. Belsőépítészet / interior design: Ekler Építész Kft., BIVA Kft. Környezettervezés / landscape: Bojza Bt. Kivitelező / main contractor: Pannon Épszer Kft. Építtető / client: Kreinbacher Pezsgőpincészet Kft., Szent Ilona Borászat Kft.

Építészeten innen és túl – ekler kiállítás, Kepes Intézet, eger, 09. 21. – 12. 31. On This Side of Architecture and Beyond – ekler exhibition, Kepes Institute, Eger, 09. 21. – 12. 31. Szöveg / text: Zöldi Anna

Ekler Dezső precízen, világosan és ugyanakkor élvezhetően fogalmaz. Nem utolsó sorban érdekesen. Jó előadó – akár szóban, akár írásban, akár épületben fogalmazza meg a gondolatait. Az építészet misztériumát közvetíti, ideológiai erőlködés nélkül. Életmű kiállításának címe beszédes: Építészeten innen és túl – azaz az épület, mint vizuális esztétikai mérce alapján megítélhető tárgy képzetétől eltávolodva, az építészeti alkotás lényegét kutatja munkáival. Az alkotás eredménye persze egy tárgy, amely ugyan összetett módon közvetít üzenet, ám a látvány mindenképpen alapvető összetevője a hatásmechanizmusának. Magyarán megfogalmazva: az épület-tárgynak szépnek is kell lennie – bármit is értsünk szépség alatt. Az építészet viszont se nem szép, se nem csúnya, csupán elgondolkodtató – lévén maga is egy gondolat, ideális esetben univerzális elképzelés tárgyiasult formája. Lehet megnyugtató vagy felkavaró, rezonálhat a korszellemre vagy éppen ellenpontozhatja azt, mindenképpen a civilizáció reflektál általa önnön belső változásaira – egyszóval az építészet tárgyiasult filozófia. Ez persze komoly csapda – látvány híján, vagy a látvány rovására megfogalmazott filozófia üressé és érdektelenné válik, klisék, trendek unalmas ismételgetésévé torzul, elméletben és gyakorlatban egyaránt. Érdemes felfigyelni az építészetkritika lassú, de biztos haldoklására, illetve kiüresedő szakzsargonjára, ami nem kizárólag a kritikusoknak róható fel. Ami nem mond semmit, arról nehéz bármit is mondani. Ekler bevallottan hisz a teória elsődlegességében és az archetípusok

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

erejében, miközben munkáiban mindez egyértelműen a látvány erejébe torkollik – ha épületet, ha szöveget, ha tárgyat tervez. Éppen ezért szerencsés az építészek esetében egyáltalán nem szokásos életmű-kiállítások sorát az ő pályájának bemutatásával nyitni. Sorról beszélni persze egyelőre hiú ábránd, vágy, óhaj – az építészeti kiállítás műfaja amúgy is mostohagyerek, és nem csak a megfelelő befogadó intézmény hiánya miatt. Térbeli konstrukciók érzékletes bemutatása két dimenzióban nem kön�nyű feladat, ha a cél nem fotókiállítás létrehozása, hanem építészeti élmény-átadás, akkor értelemszerűen szükség van a harmadik dimenzióra is. Az egri Ekler-kiállítás mindezen akadályokat elegánsan leküzdi. A belépőt impozáns méretű, kiállítási funkcióval is bíró épületmodell, a legutóbbi munka, a Somló-hegyi borászat ikonikus épülete fogadja. Az installáció egyértelmű esszenciáját adja a kurátor, Széplaky Gerda és az alkotó közös koncepciójának, miszerint az építészeti produktum nem más, mint a kollektív tudatban vagy tudattalanban élő archetípusok „nagyítása”. A modell léptékéhez nagyított építészeti tervrajzok közé szorított épület-szelet élményszerűen érzékelteti, ugyanakkor értelmezni is engedi a gondolkodási folyamat aktuális stádiumát: az alkotó és vele együtt a 21. század emberének térben megfogalmazott világmodelljét. Fájdalmas feszültség, élesen előtörő, a föld fogságából szabadulni nem tudó dinamizmus – a nyugati civilizáció útkeresésének metaforája. A kiállítás tematikus felépítése ezt a metaforát bontja ki és teszi átélhetővé. A bőségesen rendelkezésre álló, a képi anyagot gazdagító szöveges interjúk nélkül

esszé • essay

is világos a gondolati ív, amely nem csak személyes világkép – szépen leképezi azt a változást, amely az építészeti gondolkodásban a térhez és formához való viszonyt illetően végbement, nem csak Magyarországon, hanem nemzetközi viszonylatban is. Ekler építészete pontos tükre annak, ahogy egy építész anyaggá formálja azokat az elképzeléseket, amelyek az elmúlt évtizedekben Európa értelmiségét foglalkoztatták. Ami látszólag hiányzik belőle: a ma divatos társadalmi érzékenység, ennyiben valóban nem korszerű, inkább időtlen tartalmakat feszeget. A kiállítás tanúsága szerint Ekler számára az építészet a filozófiai tartalmak anyagi metaforája, az anyag és tér formálásának művészetében rejlő metaforák lehetősége izgatja, ezért nem bíbelődik aktuális szociális kérdésekkel. Az eredmény látszólag az egymást követő divatos stílusok értő kezű alkalmazása – ám ez csak a látszat. Főleg, ha nem tévesztjük szem elől, hogy végső soron a divat is a korszellemre rezonál, minden egyéb médiumnál gyorsabban. A stílusok sokfélesége első pillanatban valóban zavarba ejtő lehet, főképp a vezérelt ideológiákhoz szokott kelet-európai szem számára. Eklernél azonban a gondolatiság – ami sosem jelent ideologizálást – mindig fajsúlyossá teszi a stílusbeli megnyilvánulásokat. Vannak persze a házak közt jobbak és rosszabbak – de mindegyikre igaz: egy kreatív, gondolkodó ember rezonál a korra, amiben épp él, a helyre, ahova épp tervez (nagyon érdekes például e szempontból a kevéssé ismert dunaújvárosi üzletháza, a szocmodern tégla-átirata) vagy a funkcióból eredő asszociációkra (perbáli iskola). Ekler házai kezdettől fogva land-art munkák is egyben, mélyen kötődnek a természethez, a „stílusok” látszólagos változása csak az aktuális gondolati tartalom változásának következménye. A direkt formai asszociációkat kereső korai organikustól a széttöredezett, elvont geometriáig, illetve a geometrikus formákká stilizált szimbolizmusig eljutó épületsorozatot bemutató életmű a laikus számára is jól megmagyarázza, hogyan változott az elmúlt évtizedekben, a káoszban stabilitást kereső ember viszonya a világhoz. A legutóbbi munka, egy – még csak terv szintjén létező – borászat egy óriási, háromszögekből szerkesztett zöld hernyó, amely befalja és elnyeli a szőlőt – egyszerre a kortárs trendeket idéző épület, és kifejező szimbóluma a szőlőművelés szakralizált, de valójában jól jövedelmező üzletággá fejlődött kultúrájának. Az egri kiállítás a honnan hová kérdésére ad választ az építészet nyelvén, és egyben biztató útjelző az építészeti kommunikáció ritkás erdejében.

The title of the exhibition presenting Dezső Ekler’s oeuvre is an expressive one: On This Side of Architecture and Beyond – which means that he actually studies the essence of architectural creation whilst distancing himself from the concept of building as an object which may be judged by the standards of visual aesthetics. The result of creation is of course an object which mediates the message in a complex way but the spectacle is by all means a basic constituent of the effect mechanism. To put in another way: the building-object must be also beautiful – whatever we mean by beauty. Architecture, however, is not beautiful or ugly: only reflecting one. It may appear smoothing or upsetting, it could resonate with the Zeitgeist, or may as well counteract it, by all means it is civilisation reflecting to its own internal changes through it: to put it short, architecture is materialised philosophy. The exhibition of Ekler in Eger overcomes these obstacles in an elegant way. Entering it we are welcome by an imposing model of a building also having exhibitional function: it is his latest design, the iconic building of the winery on Somló Hill. This installation obviously embodies the essence of the joint concept of the curator, Gerda Széplaky and the artist, meaning that architectural product is nothing else but the „enlargemen” of archetypes living in the collective consciousness or subconscious. The „slice of building” limited to the architectural designs enlarged to the scale of the model representing it in a true-life way the current phase of the process of reasoning, whilst also interpreting it: the world model of the artist and with him that of people in the 21st century formulated in space. It is a painful tension, dynamism bursting up sharply which is unable to free itself from its captivity in earth – the metaphor of the seeking of ways and means of the western culture. The topic-based structuring of the exhibition unfolds this metaphor and makes it experiencable. The logic of thoughts is evident even without the ample interview texts enriching the visual material which is not only an individual world concept – it nicely translates the change which has taken place in architectural thinking concerning its relationship with space and form, not only in Hungary, but also internationally.

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

esszé • essay

Muzeologika Museo-logic nyílt ötletpályázat eredménye a múzeumi negyed épületeinek elhelyezésére, 2013 ősz brainstorming competition for the building locations of museum quarter, autumn 2013 Lezajlott a Liget Budapest építészeti ötletpályázat, születtek nyertes tervek és van több megvételt nyert elképzelés. A Múzeumi Negyed koncepciója hosszú előtörténet és sok szakmai, politikai és konyhai vita után eljutott odáig, hogy év végén ki lehet írni a múzeumok tervezésére felszólító konkrét, nemzetközi tervpályázatot. A tetszhalott építészeti tervpályázati rendszer – az építész szakma egyértelmű igenlése mellett – éledni látszik. Valójában a Liget Budapest pályázat rendkívül felelősségteljes képet mutat az építészekről, mert a túlépítés kényszere helyett holisztikus igénnyel közelítettek a feladathoz. Évek óta körvonalazódik Budapesten – változó keretek közt – egy új Múzeumi Negyed, ami az elvárások értelmében jelentősen fellendíti majd a város turisztikai forgalmát és emblematikus kulturális-családi élményközpontként jelenik meg Európában. A Nyugati pályaudvar környékétől az Andrássy Negyeden át a Városligetig tartó ötletek folyamát a szakma ismeri, ennek korábbi fázisai, a politikai döntések és az építészeti-városrendezési-infrastrukturális-fenntarthatósági megfontolások részletei e pillanatban kevéssé fontosak. De idővel ismét elő fognak kerülni. Ahogyan az a mindent befolyásoló kérdés is, hogy szükség van-e Budapesten új, kifejezetten erre a célra épített múzeumépületekre, ha igen, akkor pontosan mi kerüljön azokban és ha ez tisztázódna, még arról sincs sem szakmai, sem közéleti konszenzus, hogy az új múzeumoknak minden-

képpen egymás közvetlen közelében kell-e állnia. E pillanatban ez mind másodlagos kérdés. A lényeg: év elején kormányhatározat született, aminek értelmében a Múzeumi Negyed a Városligetbe kerül, öt új múzeumépülettel és a városi park teljes rendezésével, aminek része a közlekedési útvonalak és a parkolási problémák hosszú távú megoldása, az energiaellátás korszerűsítése, a Ligetben ma meglévő létesítmények bővítése, újragondolása, esetenként funkcióváltása, sőt – az Ötvenhatos emlékmű esetében – talán az áthelyezése is. Vagyis a problémahalmazba bekerült egy önmagában is sokrétű további probléma, a Városliget minden szempontból való korszerűsítése. Ellentmondásokkal jócskán terhelt tehát az az építészeti ötletpályázat „környezete”, amihez hasonlót építész-emlékezet óta nem írtak ki Magyarországon – különösen nem olyat, ami a meghirdetésekor a szakma egy részének és a tájépítészek hivatalosan meghirdetett bojkottját is kivívta. Mindenesetre szépszámú, 47 pályázat érkezett. A pályaműveket látva újabb megfontolásra érdemes szempontok kerültek az egyre bonyolultabb kérdéshalmazba. Jelzés értékű, hogy a tervezők többsége a Városliget közlekedési rendszerét és megközelíthetőségét problematikusabbnak találta, mint az épületek elhelyezését. Több pályaműben is előkerült az új kulturális intézmények üzemeltetési, adminisztrációs és múzeumtechnológiai feladatainak összevonása, ami gazdaságos és korszerű elképzelés, de nem a mai hazai adminisztráció viszonyai között. Szintén megfontolásra késztet az a rendkívül óvatos

13. számú pályamű, Philaemon 2003 Kft.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

téma • theme

16. számú pályamű, Triskell Épülettervező Kft.

és kifejezetten aggódó hozzáállás, amivel a tervezők a Városliget zöldfelületeihez viszonyulnak; ez ma Magyarországon nem általános. Egy több mint százesztendős folyóirat, amely hosszú története folyamán a vizuális kultúra fölemelésén fáradozott, az építészet társadalmi elismertségét igyekezett javítani – s ez a rászorultság különösen most minden korábbinál erősebb –, e pályázat kapcsán örömmel mondja ki: a kortárs magyar építészet ebben a majdnem lehetetlen kihívásokkal teli pályázatban jelesre vizsgázott. Éppen azzal, hogy nem nagyszabású átalakítási koncepciókkal tömte teli a tervlapokat, hanem a minimális beavatkozás elvére építve, a hely adottságaiból és Budapest saját – nem a nemzetközi trendekhez mérten kigondolt – vonzerejéből kiindulva, tiszta kézzel formálta az anyagát. A tervek dicséretére szóljon: nem a nem tudni, mikor és hogyan megépülő múzeumok, hanem az idén éppen kétszáz éves Városliget lett főszereplő. Ami valóban lényegi kérdés. A mostani Ligetelképzelések megvalósulása sokkal beláthatóbb, mint az öt, ikonikus építészeti alkotásnak várt, kérdések hosszú sorát fölvető múzeumépület. Miközben tény, hogy az érintett múzeumok igen értékes anyaga raktáron van, és a magyar modernizáció emlékeit magában foglaló „láthatatlan” Építészeti Múzeum megépítése is a program örvendetes része. a Szerkesztőség As the competition titled Liget Budapest inviting architectural ideas has come to an end, we have now the winning designs, and quite a few concepts that have been purchased too. After a longish prelude, and a lot of professional and political debates as well as non-professional discussions, the concept of the Museum District has come to the point that an international design contest for the would-be museums could be published at the end of the year. The lifeless system of architectural design competitions – having an unanimous ’yes’ from professionals in architecture – seems to be revived. Actually, the Liget Budapest competition gives us the impression that architects have extraordinary responsibility as they approached the task with a holistic view instead of enforced overdevelopment.

Az ötletpályázat díjazottjai: A bírálóbizottság döntése alapján rangsorolás nélküli, megosztott I. helyezésben és egyenként 3.000.000 Ft díjazásban részesült • 13. számú pályamű, a Philaemon 2003 Kft. – Farsang Zsolt, Bolla Ákos, Berkeczi István, Molnár G. Levente, Bodnár Viktor munkája • 16. számú pályamű, a Triskell Épülettervező Kft. – Horváth Zoltán, Terdik Bálint, Izmindi Réka, Kovács Ákos, Viczai János munkája • 42. számú pályamű, a Kollektív Műterem Kft. – Kovács Zoltán, Csontos Gyula, Madari Gabriella Katalin munkája A bírálóbizottság döntése alapján rangsorolás nélküli, megosztott II. helyezésben és egyenként 2.000.000 Ft díjazásban részesült • 1. számú pályamű, a Szateki Kft. – Szabó Zoltán, Bokányi Imre, Csík Zsolt munkája • 5. számú pályamű, a Napur Architect Kft. – Ferencz Marcel DLA, Détári György, Boda Szabolcs, Neumann Zsuzsanna, Porosz Géza, Ivanics Zoltán munkája • 36. számú pályamű, a Tarka Kft. – Lévai Tamás, Jászai Ágnes munkája A bírálóbizottság döntése alapján rangsorolás nélküli, kiemelt megvételben és egyenként 1.000.000 Ft díjazásban részesült • 6. számú pályamű, az XYZ Kft. – Vizér Péter, Mosonyi Robin Balázs munkája • 18. számú pályamű, a Korzó Tervezési Stúdió – Grabner Balázs, Terhes Dénes, Noll Márton, Ercsényi Balázs, Kiss János munkája • 37. számú pályamű, az Építész Stúdió Kft. – Hőnich Richárd, Nagy Iván, Latkóczy Dóra Anna, Oszlányi Soma Péter, S73 Kft.: Mohácsi Sándor, Csizmadia Dóra, Szöbölödi Anita, Takáts Dániel, Reith Anita; Artmind Kft. – Miks Imre, Mészáros Zsófia, Közlekedési Kft.: Rhorer Ádám munkája A bírálóbizottság döntése alapján rangsorolás nélküli egyenként 500.000 Ft értékű megvételben részesült • a 22. számú pályamű, az Anterra Építőipari Zrt. – Takács Viktor, Buzássy Tamás, Posztós Ágnes, Dreiszker Dóra, Wettstein Miklós munkája • a 34. számú pályamű, a LEN Architects Kft. – Román László munkája • a 41.számú pályamű, Pásztor Ádám – Pásztor Ádám, Zikkert Zoltán, Bojti Anna munkája

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

42. számú pályamű, Kollektív Műterem Kft

museum buildings. If so, then what exactly should they house? And when these issues are all sorted out, we still need both a political and a professional consensus about the question whether or not the new museums should stand next to one another by all means. At present all these issues are of secondary importance. The essence is this: the beginning of this year saw a government decision according to which the Museum District will find its way to the City Park, including the construction of five new museums, the comprehensive revitalisation of this urban landscaped area including the solutions to its issues associated with communication routes and parking problems, the modernisation of energy supply, the extension and revision of the existing facilities of the area, in some cases even by changing their present-day functions. As far as the monument erected to honour 1956 is concerned, relocation may be a must. Which, in turn, actually means, 1. számú pályamű, Szateki Kft. that the loads of problems we know of entail another It is years now that the concept of a new Museum District has been issue which is rather complex in itself: its is the modernisation of the outlined in Budapest – amongst ever-changing conditions –, which will City Park affecting all aspects. The context of this architectural contest significantly boost tourism as far as expectations are concerned, and is thus overburdened with contradictions, which is unprecedented in present the capital as an emblematic centre of cultural experience for Hungary as far as architects’ memory goes back, especially if it is one families. Ideas ranging from the development of the neighbourhood officially boycotted by some professionals and landscape designers of Western Railway Station through the Andrássy District to the City right after it was published. Anyway, a large number of designs have Park (Városliget in Hungarian) are known among professionals, and at been submitted. As we can see the designs now, new considerations seem worth this moment the former stages of this process, the political decisions and details of the architectural-development-infrastructural-sustaina- including, which in itself makes the complex issues even more difficult. bility considerations are less important. However, they shall come into It is an expressive fact that the majority of designers have found the focus again later on. Just like the issue which influences everything transport system and accessibility of the City Park more problematic else: whether Budapest actually needs now these new purpose-built than the positioning of the buildings themselves. Several designs sub-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

téma • theme mitted for this competition rely upon the integration of the functions of the new cultural institutions (concerning both operation and maintenance, administration and museum technology), which is an economical and modern ambition, but not amongst the prevailing conditions of administration in Hungary today. Another factor calling for further considerations is the highly careful and expressedly concerned approach with which the designers treat the greeneries of the City Park, which is far from being general in Hungary. Our more than a century-old periodical, which has been making efforts to improve visual culture and the social acceptance of architecture throughout its long history, and as these issues tend to be more burning ones now than ever before, we are more than pleased to conclude: contemporary Hungarian architecture has met the challenge of this contest excellently, although it involved almost impossible criteria. It managed to do so by not stuffing the designs to the full with large-scale remodelling concepts, but relying upon the principle of minimal interventions, starting out from the faculties of the site and the attraction of Budapest realistically calculated with in international standards and by shaping the material with clean hands. Let’s point out now the merits of these designs: they focus on City Park which celebrates its 200th anniversary this year instead of the museum buildings of which we do not know yet when and where they will be built. This is a most essential issue. The realisation of concepts for the future of City Park seems to be much more foreseeable than those of the five museum buildings expected to be iconic architectural works that entail a long list of questions in themselves. Meanwhile, it is a fact that the museums concerned will treasure highly precious collections in their stores, and that the construction of the „invisible” Architectural Museum to house relics of Hungarian modernisation is a warmly welcome part of the programme. The Editor

36. számú pályamű, Tarka Kft.

5. számú pályamű, Napur Architec t Kft.

34. számú pályamű, LEN Architec ts Kft.

37. számú pályamű, Építész Stúdió Kft.

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

új generáció • new generation

esszé • essay

Közlekedési Témapark Transport Theme Park rákosrendező pályaudvar • rákosrendező depot railway station Terv / design: Csizmadia Dóra, MÉK-MÉSZ diplomadíj 2013 Konzulensek / consultants: Dr. Balogh Péter István, Hutter Dóra

Budapest egyik legnagyobb rozsdaövezetének, a közel százhektáros Rákosrendező pályaudvarnak és közlekedési kapcsolatainak revitalizációjával foglalkozik a nagyvonalúan gondolkodó diplomaterv. Szabadtérépítészeti-koncepció szinten kidolgozott tervezési fókuszterülete a volt vasúti zóna 50 hektáros – délről Rákos-patak által határolt – része, az egykori Északi Fűtőház területe. Állatkerti kapcsolata – a MúzeumLiget projekt közvetlen szomszédjaként – értékes, régóta napirenden lévő fővárosi fejlesztési terület lehet – a szerk. A pályaudvar egyedülálló – pozitív és negatív – adottságainak köszönhetően roppant inspiráló tervezési feladat. Az itt megforduló mozdonyok által kialakított speciális térstruktúra, a megmaradt épületek, sínszakaszok és a mintegy 30 hektárnyi szabad tér „belakása”, valamint hátrányos tulajdonságainak (a rossz megközelíthetőség, a gyenge minőségű pionír gyepes, ligetes növényzet és a jelentős talajszennyezés) figyelembevétele izgalmas tervezői kihívás volt. A szűken vett tervezési terület tulajdonságai mellett azonban a rozsdaövezet legnagyobb értéke az elhelyezkedésében rejlik. Míg ma „senkiföldjeként” átjárhatatlan akadályt képez Angyalföld és Zugló között, addig a jövőben a budapesti közlekedési hálózat fejlesztésével a nagyterületű park és múzeumzóna a város nagy részéből félórán belül elérhetővé válhat. A jelentős forrásigényű projekt csak akkor válhat működőképes, gazdaságilag és társadalmilag is megtérülő beruházássá, ha a terv illeszkedik a fővárosi és kerületi fejlesztési koncepciókhoz, és tágabb környezetében a közlekedési kapcsolatok átalakításával a szükséges ráhordó rendszerek is kialakításra kerülnek. A park megközelíthetőségét a fővárosi S-Bahn koncepció megvalósulásának feltételezésével biztosítottam. A Vidámpark áttelepítésével közvetlen kapu nyílik a Városliget és Rákosrendező zöldfelületei között, ami növeli a leendő park zöldfelületi, rekreációs és turisztikai értékét. Az egykori Északi fűtőház területére készített részletes koncepcióm egy vegyes zöldterületi és múzeumi hasznosítású egységet vizualizál, ahol a három nagy közlekedési tematikájú múzeum – a Közlekedési Múzeum, a Repüléstörténeti Kiállítás és a Vasúttörténeti Múzeum – egy közös zöldfelületben úszva jelenik meg. A nagy, multifunkciós szabad terek lehetőséget nyújtanak mind a múzeumok tematizált programjainak kitelepülésére, mind a látogatók kötetlen szabadtéri programjai számára. A park területe hat nagyobb egységre osztható. Feltárását a megmaradt sínek kiegészített nyomvonalán közlekedő belső lóvasút járat könnyíti meg, mely rövidebb útvonalon már ma is üzemel. A Vasúttörténeti Park és üzemterülete külön egységet képeznek, mert a főként kültéri kiállítóterei miatt a mai állapotot megtartva továbbra is a park bekerített része

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

marad. Ide terveztem a „Múzeumpark” 1km-es rekortán futópályáját is, melynek nyomvonala nagyobbrészt a ligetes terepen halad. A „Rét” a park központjában található 3 hektáros multifunkciós közösségi tér, súlypontjába helyeztem a kilátótornyot. A „Vasúttörténeti Park” ipartörténeti értékű körfűtőháza és a vasúti sínek közötti szűkebb térrészen kisebb Témakertek találhatók, ahol a korcsoportos játszótereken és az „Idősek kertjében” több generáció találhat rá a számára megfelelő intimebb kerti terekre. A Közlekedési Témapark koncepciója a város olyan új zöldfelületi elemének vízióját vázolja fel, amely a kikapcsolódási lehetőségeknek széles spektrumát nyújtja közparkként, de fontos tagjává képes válni a budapesti zöldfelületi rendszernek és katalizátora lehet egy városrész fejlődésének is.

One of the most extensive rust zones of Budapest, Rákosrendező depot railway station covers almost 100 hectares. This diploma design treats the revitalisation project of its communication routes in a generous way. Worked out as a concept of open-space architecture, it focussed on a 50 hectare part of the former railway zone bordered by a stream (Rákospatak) from the south, which is actually the site of the former Northern Engine-House. Its communication route with the Zoo, as the next-door neighbour of the MúzeumLiget (MuseumGrove, has the potentials of becoming a valuable area of municipal development on the agenda.

Helyi-érték • local value

helyi-érték • local value

erő az állandóságban Power in Consistence Esterházy Kúria Borászat, Etyek • Esterházy Mansion Winery, Etyek Építész / architect: Bordás Péter

Szöveg / text: Dragon Zoltán

Fotók / photos: Bujnovszky Tamás

Nemzetközi trendekhez való igazodás vagy a helyi hagyományok figyelembe vétele – lezártnak tekinthető vitatéma, hiszen a kortárs építészet nem jelenti a hagyományok elutasítását. Különösen abban az esetben nem beszélhetünk hagyományellenességről, amikor bizonyos épülettípusok az ókortól kezdve léteznek, funkciójuk pedig megköveteli az állandóságot, a bevált alaprajzi elrendezést. A változatlanságot a kialakult technológiai, üzemeltetési szokások is fenntarthatják: például borászatok esetében. A borászatok épületeinek előképét természetesen nem az ókorból, hanem a népi építészet terüle-téről vezethetjük le. Az épületek homlokzati elemei szinte minden tájegységen azonosak, ezeknek megtartása, illetve továbbértelmezése az elmúlt évtized magyar építészetében visszatérő gyakorlat. Furcsa módon a kritikák is gyakran ezt a hagyományőrzési gyakorlatot bírálják. A rendszerváltozás utáni évtizedek a kisebb magyar borászatok megerősödését hozták magukkal. A nagy állami tömegtermelés helyett a helyi fajták és kisebb palackszám került előtérbe. Míg a tömegtermelés produktumain a szuper- és hipermarketek állandó akciókkal igyekeznek túladni, addig a minőségi borokat az egyre növekvő számú borkereskedések terjesztik leginkább. A megváltozott fogyasztói szokások újfajta borkultúrát szültek: borfesztiválokkal, borkóstolásokkal, pincelátogatásokkal bővült a gasztronómiai programkínálat. Az egyetlen mamut eltűnésével a borászatok versengésbe kezdtek, aminek köszönhetően megalkották a saját karakterüket, választékukat, portfoliójukat, és ezt különböző járulékos elemekkel is igyekeznek kifejezésre juttatni. E járulékos elemek közé tartozik a címkék grafikai megjelenése és a borászatok épületeinek kortárs megfogalmazása. A nemrégiben átadott Esterházy Etyeki Kúria épülete érdekes kísér-

let a helyi hagyományok újragondolása és kortárs kontextusba ágyazása terén. Az etyeki Öreg-hegy hangulatát a szőlőültetvények között megbúvó kis présházak határozzák meg. Az új épület tömege a jellemző léptéket egyedi értelmezésben tükrözi vissza, és egyúttal integrálja a meglévő kis pinceépületet és présházat. A különböző magasságú és méretű tömegek játékosan, láncszemekként sorakoznak egymás mellett. A többszörösen megjelenő kisméretű nyeregtetők nemcsak faluszerű hatást, a régi présházak képét idézik meg, hanem jelzik az épület főbb tereit is. Mind a megrendelőnek, mind az építésznek számolnia kellett azokkal a rendeletekkel, amelyek előírják az egyhektáros területre viszonyított beépítés mértékét. A szabályozás szerint a beépítettség maximum 6 százalékos, azaz 600 m2 lehet, egy épület maximális mérete 7×11 m. A BORD Építész Stúdió ötletesen hozott létre modern anyagokból használható tereket,

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

helyi-érték • local value

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

helyi-érték • local value

ugyanis a különálló egységeket átvezetőkkel, közlekedőkkel, folyosókkal kapcsolták össze. Ugyanakkor az üvegfelületeknek köszönhetően a terek egymásba folynak, az egész épület könnyedén áttekinthető, a gyártási, üzemeltetési folyamatok átláthatók. Az egységenként, helyiségenként eltérő, „rugalmas” belmagasság nem csak a tetőszerkezetek létéből, illetve hiányából adódik, hanem a használatból is. Bordás Péter építész megoldása csökkentette a belmagasságot, ha a látogató figyelmét a természetre kívánta irányítani, illetve megnövelte, ha a tér a borkóstolás célját hivatott betölteni. A különálló épületegységek eltérő funkciókat jeleznek. El kellett helyezni a rendezvényeket kiszolgáló konyhát, a ruhatárat rejtő irodát, a mellékhelyiségeket, a tetőtérben a tárgyalót és az irodát, és természetesen az üzemeltetési területet. A hagyománytisztelet, a bővítés és az értékmegőrzés a technológiai területen kapcsolódik össze. A régi présház eredeti formájában, ám az eredeti talajszinthez képest egy méterrel magasabbra került, a tetőtérbe került a fűtést-hűtést biztosító hőszivattyú, az épület alá pedig a szőlőszemeket befogadó tartályok. A jelenlegi palackozó szintén őrzi a múltnak egy emlékét: az egyetlen falat, ami nem beton vagy üveg. A sóskúti kőből épített falszakasz a korábbi épület konzervált, befoglalt emléke. A BORD Építész Stúdió etyeki borászati épülete nem foglal állást a hagyomány kontra trendiség vitában, hanem a modern anyagok, illetve a helyi építészeti és borászati hagyományok felhasználása miatt mindkét irányzatot képviseli.

Recently inaugurated, the building of Esterházy Mansion Etyek is an exciting experiment of reinterpreting local traditions and embedding them into contemporary context. The atmosphere of the Öreg-hegy („Old Hill”) region in Etyek is dominated by the tiny press-houses hiding among vineyards. The new building reflects the scale typical of its environment as a unique interpretation whilst also integrating the existing small cellar building and the press-house. Building blocks of various heights and dimensions are strung along in a playful way just like the loops of a chain. Small-size gabled roofs reappear not only to evoke the atmosphere of a village and the views of old press-houses, but also to mark the most important places of the building. The winery by BORD Architects’ Studio in Etyek takes no stand in the controversy between tradition and chic, but represents both tendencies owing to its reliance upon modern materials on the one hand, and local traditions and viticulture on the other.

Generál tervezés / general design: BORD Építész Stúdió Vezető építész / leading architect: Bordás Péter Építész munkatársak / fellow architects: Benke Róbert, Bődi Imre, Holovits Annamária, Pém Ildikó, Szendrői Júlia, Tolvaj Tamás Szerkezettervezés / structure: Fekete Szabolcs Tájépítészet / landscape: Kuhn András – Táj- és kertépítész Iroda Kft.

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

helyi-érték • local value

Interaktív panoráma Self-Reflexive Vista Villa Balatonfüreden • A Mansion in Balatonfüred Építészek / architects: Basa Péter†, Fernezely Gergely

Szöveg / text: Botzheim Bálint

A Balaton-Felvidék a 17. század közepétől kezdett önálló építészeti tájegységgé formálódni. A terület szőleit akkor egyre nagyobb mértékben városi, nemesi extraneus birtosok művelték, akik már mesteremberekkel építtették présházaikat.1 A kor építészeti színvonalának magaslatait képviselő, kőből rakott barokk stílusú présházak mellől lassan eltűntek a hagyományt megtestesítő archaikus boronafalas pincekamrák. Egykor talán nem foglalkoztak azzal a kérdéskörrel, mely a mai építészeti diskurzusnak természetes témája: a régi és új viszonya. Balatonfüred északi, egykor önálló településrésze Arács. A Tamás hegy oldalában fölfelé a város megszokott főutcás-keresztutcás szövete lassanként szertefoszlik, végül görbe utcácskák sora zárja le a települést az erdő alján. A telket megközelítve elsőre szembeötlik, hogy a ház nem archetipikus, oromfalas formáját mutatja, hanem oldalát, náddal fedett tetejét. Hosszú, szép arányú épület. A présház-építészetre annyira jellemző, lejtőre merőleges diszpozíció elhagyását itt két dolog is indokolta. Egyrészt nyeles telekként nem kell utcaképbe illeszkednie, másrészt a logika is ezt diktálja: forduljunk minél több helyiséggel a Balaton felé. A terep eredeti lejtvonalába erősen bevágva alakult ki a házhely és a lehetőség, hogy az épület déli homlokzata kétszintessé váljon. Modern és hagyomány értő kompozíciója összegződik a látványban: egy szikár hasáb fölött lebegni látszik a náddal fedett tető. Valójában a perspektíva is segít a varázslatban. A telek aljáról nézve a felső szint eltűnik a hátrébb húzott üvegfal transzparenciájában, és csak felfelé sétálva, lassan derül ki, hogy kétszintes házzal van dolgunk. A lejtőbe bevágott alsó szint a szőlőfeldolgozás és borkészítés helyiségeit foglalja magában. A pince

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

Fotók / photos: Bujnovszky Tamás

mindig a hegy gyomrát szimbolizálja, ahol a szőlő érlelődik. A funkció által megkívánt zártságot sugallja a cellás alaprajzi szerkesztés, a kőburkolat pedig kifejezi a szőlőtermesztés röghöz kötöttségéhez. Fölsétálva az épület melletti lépcsőn feljutunk a lakószintre, mely ellenpontja a pince zárt, hideg világának. A lakótér és a konyha a kilátásra hangolva, egybefüggő áramló térként működik. Karcsú acéloszlopok gyámolítják a tetőt, az üvegfalak hártyaként épphogy elválasztják a kint-bent világát. A Balaton látványa a nappali részévé válik. Egyedül az északi fal tömör, ide kerültek a technológiát igénylő helyiségek. A lineáris térsor egy hatalmas fedett teraszban folytatódik. Alapterülete közel akkora, mint a teljes épületburokkal lehatárolt rész. Nyári tűzhely is található itt, alkalmat adva összejövetelek megtartására. Fölpillantva az üres fedélszékre, láthatjuk a tető formáját, melyet még jobban kiemel az egységes, erős rajzolatú faburkolat. Innen tovább nyugat felé egy medencével zárul a lakószint. Lépcsőkkel errefelé és fölfelé is elérhető a szőlőskert. Az összekapcsolás gesztusával a kert, a lakótér és a tó egészen egybeolvad. Innen nyugat felől visszanézve látszik igazán, hogy valójában mennyire ráül a terepre a ház. A földszinthez hasonlóan, a tetőtér bütüje is kétszeresen nyitott, egyrészt a fedett terasz légterével, másrészt az üvegfal áttetszőségével. A tető lebegő hatása talán innen érvényesül a legjobban. Ugyanakkor az egybefüggő hatalmas tetőfelület miatt a hálószobák a pincéhez hasonlóan ismét a befelé fordulás karakterét hordozzák, de a nád oltalmazó melegségével. A nádfedés szerencsés túlélője egy ősi építéstechnológiának, ma is hitelesen és gazdaságosan építhető. Egy elképzelt példatárban, mely régi és új viszonyát e tájegység építészeti kontextusában vizsgálná az archaizáló hozzáállástól2 kezdve, a visszafogott hűvös-érdesen3 át egészen a dekonstrukcióig4 és az orom-

helyi-érték • local value

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

helyi-érték • local value

falas high-techig5 széles palettán találnánk válaszokat. Sokféle eszköze lehet a múlt megidézésének: nádtető, háromosztatú alaprajz, oromfalak, anyaghasználat, folytathatnánk a sort. A balatonfüredi villa jó arányban ötvözi ezeket, és példája lehet a hagyományokkal foglalkozni kívánó építészeti hozzáállásnak. Jegyzetek: 1 Magyar Néprajz, IV. Kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest 2 Szűcs Endre: Népi romantika és/vagy szakmai dogmák, MÉ 2009/2 3 Katona Vilmos: Ház a szőlőskerten túl. Nyaraló Szigligeten, építészek: Bulcsú Tamás, Fort vingler Éva, Móser Balázs, MÉ 2013/1 4 Villa a Káli-medencében, építészek: Kapy Jenő, Murka István 5 Szegő György: Oromfalas high-tech. Laposa borászat, építészek: Kis Péter, Molnár Bea, MÉ 2011/4

This mansion in Balatonfüred may as well be regarded as an exemplary design truly reflecting the approach of an architect ambitioning to deal with traditions. Deeply cut into the original steep line of the terrain, the site for the building also permitted to have a two-storey elevation facing south. A composition reflecting the understanding of both the modern and the traditional is added to this spectacle: the thatched roof seems to be floating above a somewhat lean prism. Actually, the perspective facilitates the magic here. Viewed from the bottom-end of the site the top-floor vanishes in the transparency of the receded glass partition and we only realise it is a two-storey house when starting to walk upward. Cut into the slope, the lower level also houses the rooms for wine processing and wine-making. Walking up the stairs along the side of the building we arrive at the residential level which counteracts the closed and cold domain

Építészek / architects: Basa Péter†, Fernezely Gergely Statika / structure: Kerek István, Pintér Tamás Épületgépészet / HVAC: Detre Zsolt Belsőépítészet / interior design: Bátonyi Éva – VISUall kft. Elektromos tervezés / electrical engineering: Petkovics János – Sollenau Kft. Kert- és tájépítészet / landscape, garden design: Geiger Nóra – Pannonexpert Kft Generálkivitelező / main contractor: Varró Károly – Agilis Kft.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

of the cellar. The living space and the kitchen are tuned to the views from the house and thus function as an unbroken flowing space. Because of the huge continuous expanse of the roof the bedrooms expose their introvert character much in the same way as the cellar does. However, these rooms are warmed and protected by the thatched roof sheltering them.

európa-régió • eu-region

európa-régió • EU-region

Rozsdazónából múzeumi negyed From an Industrial Zone to a Museum Quartier “Nyárfa” városrész, Trento • “Poplar” District, Trento Építész / architect: Renzo Piano

Szöveg / text: Muszik Judit

Fotók / photos: MUSE

Július végén nyílt meg Renzo Piano új múzeuma, a trentói Museo delle Scienze, más néven MUSE. Becenevét az alkotóktól kapta, és rögtön e néven vált ismertté a helyiek között. A mai múzeum a 20. század húszas éveiben alapított Tridenti Természettudományi Múzeum örököse. A nemrég átadott létesítmény a Michelin elhagyott gyárterületén épült a trentinói régió területfejlesztési terve szerint. Az elképzelés célja, a belső és a nemzetközi turizmus fejlesztésén túl, a volt gyárterület újrafelhasználása, a városrész életének élénkítése, valamint a város és folyója kapcsolatának megújítása. Trento a 19. századi folyószabályozás óta fokozatosan elszakadt a várost keresztülszelő folyótól, és mára az Adige szerepe jelentéktelenné vált a városlakók életében. Az új kerület határait egyik oldalról a vasút, másikról a folyó jelöli ki. Renzo Piano egy új, két pólusú városrész kialakítását tervezte: a déli részen a közszféra, a múzeum, az északin a magánszféra, a lakónegyed kapott helyet. Minden az ökoépítészet jegyében készült: az épületek napelemek segítségével önmagukat látják el energiával, az esővizet ciszternába gyűjtik, és öntözésre, az egészségügyi helyiségek, a tavak és csatornák vízellátására használják föl. A házak fűtését és hűtését centralizált rendszerrel oldották meg, a központtól földalatti vezetékeken juttatják el az energiát az épületekhez. Az építkezéshez helyi követ és fát, a múzeum padlójához bambusznádat használtak. A trentói hagyományokhoz igazodnak az újonnan kiépített kerület arányai: az épületek tömege, az utcák szélessége és a terek az óváros és a valamikori ipari létesítmények léptékének felelnek meg. A városnegyedet nagy, füvesített, fásított te-

rület veszi körül. A „parkot” gyalogosoknak szánt utak és kanálisok szelik át, a csatornák a lakóépületek között is felbukkannak. A lakónegyed épületeiben irodák, üzletek és más szolgáltatások is helyet fognak kapni. A múzeum a kiállítások rendezésén túl kutatással és oktatással is foglalkozik, de konferenciáknak, színházi előadásokat, koncerteknek is színhelye. Az egyetlen, teljes egészében elkészült épület a múzeumé, egy reneszánsz vár, a Palazzo delle Albere, azaz a „Nyárfapalota” közelében. Az erődítmény, amely a modern és a kortárs képzőművészeti gyűjteménynek ad otthont, nevét arról a ma már nem létező nyárfasorról kapta, amely valamikor a bejáratához vezetett; a ma épülő kerület mégis ezt a nevet viseli. Az új múzeum épülete három részre tagolódik. A várhoz közel eső végében egy melegház készült, amelybe helyi és tanzániai kutatók együttműködésének szimbólumaként egy esőerdőt telepítettek. Ez az épület legalacsonyabb része, a tervező ügyelt rá, hogy ne nyomja el a 16. századi építmény tömbjét. A múzeum másik oldalán irodaépületek találhatók, itt zöld növényzet fogja borítani a külső falat. A középső részben van a hatszintes (ezek közül egy szint a föld alatt van) centrális kiállítási tér, mely egy felső bevilágító felület köré rendeződik. A kiállított anyag világmindenségünk kialakulását, a Föld, az élővilág, az ember fejlődését és az Alpesek világát szemlélteti; kiemelt helyet kap a Dolomitok, a Természeti Világörökség része, az UNESCO által védett terület. A múzeum épületének alakja a várost körülvevő hegyekére emlékeztet, a tetejét borító napelemek éles csúcsai jégszilánkokként merednek a magasba. Az üveg alkalmazása is a hideg, tiszta, metsző alpesi levegő érzetét kelti. Az épületet körülvevő vízen, amelyen a múzeum tömbje úszik, pallón lehet átjutni a bejáratig. Az áttetsző elemek együttese, a víz,

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

európa-régió • EU-region

a levegő, a sok üveg elmossák a kint és a bent határát; a belső mesterséges tér és a külső természetes környezet összemosódása összhangban áll Renzo Piano tételével: „az építészet könnyedség”. Az arányok, a belső tér apró, elegáns megoldásai az olasz kézművesség sok évszázados hagyományát idézik. Olyan, ember alkotta környezet ez, amely nem akar uralkodni a természeten, hanem, saját jellegzetes karakterével, finoman jelen van benne.

Museo delle Scienze, or MUSE, is the new museum by Renzo Piano opened at the end of July in Trento. It became popular right then amongst locals by its nickname it received from its creators. The museum was built on the former and abandoned premises of Michelin in line with the development plans of the Trentino region driven by the ambition to not only develop internal and international tourism, but also to recycle the former factory site, to enliven the life of the district, as well as to boost communication between the town and the river. The forms of the museum building remind us of the hills surrounding the town, and the solar panels wrapping its roof reach up with their sharp edges towards the sky much like ice shards. Glass used extensively also enhances the impressions of cold, clean, chilly Alpine air. The museum building floats above the water surrounding it and has an entrance accessible via boardwalks. The interaction of transparent components, water, air, the large expanses of glass washes away the boundaries between the exterior and interior, which is in harmony with a Renzo Piano’s thesis: „Architecture is lightness”.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

Építészek / architects: Renzo Piano Building Workshop Tervező munkatársak / design team: S. Scarabicchi, E. Donadel, M.Menardo, M.Orlandi, G.Traverso, D.Vespier and P.Carrera, L.Soprani, M.Pineda; I.Corsaro Konzulensek / consultants: Iure, Riccardo Giovannelli, Manens Intertecnica, Dia Servizi, GAE Engineering, BBM, Origoni & Steiner, Piero Castiglioni

európa-régió • EU-region

Kultúra és gazdaság: Dél-Tirol és Friuli-Venezia Giulia Culture and Economy: South Tirol and friuli-venezia giulia Régiókat és etnikumokat összekapcsoló pályázat Európa Kulturális Fővárosa címéért A Competition Connecting Regions and Ethnics for the title European Cultural Capital Szöveg / text: Beliczay Zsuzsa

Kultúra és gazdaság hívószóval hirdették meg Olaszországban az EKF 2019 címének elnyerésére szóló elő-pályázatot. A lakosság minél szélesebb rétegét megszólítani akaró belföldi kiírásra Dél-Tirol Velencével és az észak-olasz régióval közösen nyújtotta be anyagát. A különböző múltú, kultúrájú és nyelvű régiókat összefogó pályázat a sokszínűségre, mint megőrzendő értékre és gazdasági előnnyé konvertálható tőkére tekint, így fontos például szolgálhat a világ azon többnyelvű területei számára, ahol ez a felismerés még várat magára – most végre sok szó esik a hihetetlen tényről: Erdély az utolsó kisebbségi régió Európában, amelynek nincs kisebbségi autonómiája, sem kulturális, sem gazdasági. E példa erejével is ösztönözni szeretnénk határon túli olvasóinkat hasonló kezdeményezésre. Az Európa Kulturális Fővárosa címet az Európai Unió ítéli oda. 2005 óta új kiválasztási rendszer szerint évente két, előre meghatározott ország városai pályázhatnak, így forgó rendszerben minden tagország települései esélyt kapnak a bemutatkozásra. 2019-ben Olaszország és Bulgária kerül sorra, az előzetes pályáztatás az országokon belül már zajlik. Dél-Tirol, valamint Velence, Veneto és Friuli Venezia Giulia 2011-ben határozta el, hogy közösen szállnak be a versenybe. Az olasz Step by Step 2019 állami felkérés arra szólt, hogy minél szélesebb bázisra épüljenek a pályázatok, minél jobban vonják be a lakosság lehető legnagyobb rétegét az előkészítésbe. Ezért 2012 folyamán négy ötletpályázatot írtak ki, a kulturális egyesületek, a kulturális intézmények, az iskolák és a szövetkezetek számára. Az előkészítés szoros menetrend szerint halad tovább. 2013 januárjában Euregio workshopot rendeztek a bozeni egyetemen, ahol tíz szekcióban tekintették át a nagyrégiós jelentkezés legfontosabb célkitűzéséhez, a régiós határokon túlnyúló együttműködés erősítéséhez vezető konkrét lépéseket. Bár ez év tavaszán Velence vezetősége aggályait fejezte ki a nagyrégiós jelentkezés nyerési esélyeivel kapcsolatban, május folyamán Giorgio Orsoni polgármester a lakosság és a vállalkozók nyomására a projekt folytatása mellett döntött. Az első szűrő még az idén várható, ekkor derül ki, hogy mely városok vehetnek részt a további versengésben. A végső döntés 2015-ben lesz. Az ötletpályázatokat 2013 nyarán egy kiadványban is megjelentették, ebbe – a kulturális intézmények anyagai kivételével – az összes ötletpályázat eredménye belekerült. A pályázat szellemiségét előrevetítő három nyelvű bevezetőt Christian Tommasini, a tartományi kormány olasz elnökhelyettese, Sabine Kasslatter Mur, a Dél-tiroli néppárt német nyelvű és Florian Mussner a Dél-tiroli néppárt ladin nyelvű képviselője jegyzi: „Velencével és Észak-Olaszországgal együtt összeállított pályázatunk különleges alkalmat kínál arra, hogy alapjaiban átgondoljuk a kultúrának a régió gazdaságában betöltött helyét, hogy nagyobb szerephez juttassuk, új célokat fogalmazzunk meg és új partnereket nyerjünk. Dél-Tirolban már a pályázat előkészítési fázisában számos kezdemé-

nyezés született, melyek az új kulturális hálózatok építését, illetve a gazdaság és a kultúra közti párbeszéd erősítését szolgálják. A pályázatot arra is felhasználtuk, hogy az itteni kulturális életről komplex képet nyújtsunk – fókuszálva 2019-re. Venetói és dél-tiroli partnereinkkel együtt igazolást adhatunk európai identitásunkról és arról, hogy éppen a nagyon összetett történelmünk segít abban, hogy a múlt, a jelen és a jövő kihívásaira mindig újszerűen reagáljunk.” A három ötletpályázat mindegyikére jellemző, hogy Dél-Tirol hagyományos közvetítő szerepére épít. A kulturális egyesületek javaslatai közt túlsúlyban vannak az utazó programok, a helyi mondák, mítoszok, Casanova vagy akár Sigmund Freud nyomdokain. Szerepel köztük négynyelvű (német-olasz-ladin-szlovén), Bozentől Triesztig vándorló autóbuszos színházi előadás, melyhez képzőművészeti és kulináris sajátosságok is kapcsolódhatnak. Terveznek régiókat összekapcsoló ifjúsági zenekart, melybe a zeneiskolák legkiválóbb diákjait válogatnák össze. A Freud személye és a „háborús neurózisról” folytatott analízise nyomán szervezett Béke-trekkingen az életrajz ívét felolvasások és zenei betétek színesítenék, a kísérő kiállítás pedig mindkét régióhoz felmutatna kapcsolódási pontokat. A térség kézműves hagyományait kortárs designerek újraértelmezésében mutatnák be. A Brenner-hágó – Verona – Velence útvonal történelmi kastélyait fényfestéssel kapcsolnák össze. (l. még: Észak és Dél Géniusza Tirolban/Plessi Museum Brennero c. írásunkat a MÉ 2013/7-es számában) A szövetkezeteknek szóló pályázatok közt erőteljesebb szerephez jutnak a kultúra és a gazdaság összekapcsolására tett kísérletek. Így az egyes városrészek kulturális célú hasznosítására tett javaslat, vagy a fogyatékkal élők társadalmi és kulturális életbe való hatékonyabb bevonásáról rendezendő konferencia terve. Az egyik projekt olyan dokumentumfilmes busz indítását szorgalmazza, melynek segítségével a helyi lakosok örökíthetik meg kulturális sajátosságaikat. Kultúra és gazdaság, művészek és dél-tiroli vállalkozók konkrét egymásra találását segítené elő az a kísérlet, mely a termelés és a művészet együttműködésének innovációs potenciálját méri és elemzi. Az ötletek közt itt is megjelenik a pályázat másik lényeges sajátossága, hogy szeretnék a fiatal korosztályt minél aktívabb részvételre ösztönözni. Ter-

Az európai észak-déli Brenner-fővonal bolzanói teherpályaudvara a szőlők felől. Fotó: Szegő György

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

európa-régió • EU-region

Salewa alpinista sportszergyár központi épülete, Bolzano, építészek: Cino Zucchi Architetti, Park Associati, 2011. Fotó: Cino Zucchi

veznek például középiskolákban olyan kamaszoknak szóló színházi projektet, melyben önmaguk alakíthatják ki, saját elképzelésük és jövőképük alapján a jövő fenntartható társadalmát. Az ötletpályázatokat egybegyűjtő kiadvány tetemes része a középiskoláknak szóló esszépályázatra beérkezett munkákat mutatja be. A kritikus hangoktól sem mentes írások egy sokszínű, hagyományaira rendkívül büszke tartomány képét rajzolják fel, melynek ereje és jövője a fiatalok szerint éppen ezek megőrzésében és az egymás mellett élő kultúrák minél teljesebb együttműködésében rejlik. Az alábbi – három dolgozatból származó – idézetek önmagukért beszélnek, szükségtelenné teszik, hogy a pályázat kapcsán direkt tanulságokat fogalmazzunk meg a további kulturális fővárosi címekért pályázó, hasonló etnokulturális helyzetben lévő régiók számára. Fabian Frener: Szalonna, vagy spagetti? Mindkettő! „Valóban létezik egyfajta interkulturális együttműködés – de valódi „együttélés”? Ezen még dolgoznunk kell – saját magunk és országunk jóléte érdekében, amely többek közt éppen a kulturális együttműködés megindulásának köszönhette gazdasági felemelkedését. Az etnikai konfliktusok régi lángjából, mely leginkább a Feuernachton lobogott (Tűz éjszakája, merényletsorozat az autonómiáért 1961. június 11-én, melyet kegyetlen megtorlás követett – a szerk.), még mindig maradt parázs, olyan parázs, amit végérvényesen el kell oltani ahhoz, hogy a hamuból az együttélés új, jobb formái születhessenek meg.”

is és a jövőben is a kultúra és a gazdaság valódi alapját jelenti. Ezzel az elhatározással válhat Dél-Tirol 2019-ben példaképpé a világ azon országai számára, amelyekben a különféle kultúrák még összeütközésben állnak és konfliktusok akadályozzák az együttműködést. Éppen ezért volt és marad az „insieme” örök kihívás Dél-Tirol számára is, amely 2019-ben éppen ezzel szeretné megmutatni, hogy általa egy kicsi ország milyen naggyá válhat.” (A fenti ismertető a Step by Step/Idee in Mostra-Projekt Ideen 2019 felhasználásával készült)

Culture and economy were the keywords of the nationwide competition published in Italy for winning the title European Cultural Capital 2019. South Tirol submitted a joint application with venice and the northern Italian region for the call targeted to address the widest public possible, Bridging over regions, this competition regards versatility as a value worth preserving and a kind of capital convertible into economical advantage and thus can serve as an example for Europe and multi-language regions of the world where this recognition is yet to come.

Thomas Ladurner „A nyelv kultúrát is jelent, a különféle kultúrák pedig különféle tulajdonságokat hordoznak. Így találkozik Dél-Tirol hegyei közt a déli szenvedélyesség a német alapossággal és céltudatossággal, az olasz kreativitás a germán kitartással és szorgalommal. A vállalkozók feladata egyebek mellett az, hogy ezeket a tulajdonságokat ösztönözzék, hogy fejlesszék a tehetségeket és az adott lehetőségeket, mert ezzel tudják a bizonytalan jövőben mindkét lábon biztosan állva lavírozni vállalkozásukat a nemzeti és a nemzetközi piacon.” Julia Mutschlechner: Dél-Tirol kultúrája és gazdasága: kölcsönös gazdagodás. „Da solo” helyett „insieme”! „A három különböző nyelvcsoport nem értette meg mindig ilyen jól egymást, de az idők során megmutatta, hogy az ellenségességből egymás mellett élés, majd együttműködés lehet. A közös pályázat a 2019-es kulturális fővárosi címért ennek a fejlődésnek a szimbóluma. (…) Az „insieme” tette ezt lehetővé, nem pedig a „da solo”. Ez az, amit a dél-tiroliak már száz éve tanulnak. A súrlódások, kötekedések helyett kihasználják a három népcsoport együttes erejét, ami ma

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

Európai Akadémia, Bolzano. építész: Francesco Mansutti és Giuseppe Miozzo, 1934-35, Klaus Kada, 2002. Fotó: Szegő György

európa-régió • EU-region

Az adriai turizmus kezdetei the beginnings of tourism at adriatic sea Magyar Antal villái az Adrián • Villas by Antal Magyar along the Adriatic Sea Szöveg / text: Hadik András

A hotel egykorú képeslapon, archív

Dr. Magyar Zoltán építészmérnök Emigráns magyar épitészek és mérnökök a 20. század eszmáramlataiban c. doktori disszertációját a MÉ 2001/4es számában mutattuk be. Ez a munkája – mivel jelentős részben a szocializmus elől menekült szakemberekről szólt – hosszú időn keresztül tabunak számított. Magyar Zoltán tehát hiánypótló kutatást indított. Írásunkkal 85. születésnapja alkalmából köszöntjük őt – a szerk. Az Unger és Magyar családok története kiemelkedő építészei kapcsán az egykori Monarchia, a mai Kárpát-medencei Nyolcak művelődéstörténetéhez is adatokkal szolgál. A jelentős pesti polgárcsalád első kimutatható őse, Unger Benedek 1740-ben nyerte el a pesti polgárjogot mint kovácsmester, és a dokumentumokból kiderül, hogy a Vas megyei Pinkafőről (Pinkafeld) került a városba. A gyarapodó és emelkedő család a 19. század folyamán rokoni kapcsolatba került olyan jelentős famíliákkal, mint a Görgeyek, Szmrecsányiak, báró Liptayak és gróf Széchenyiek. Olyan jelentős építészekkel terveztették házaikat, mint Brein Fülöp, Pollack Mihály (Unger Antal tahi Unger-kúriája, 1810) és Ybl Miklós (Múzeum körúti Unger-ház, 1852). Ki kell emelni Unger Emilt, Ybl Miklós tanítványát, és a rokon Brein Ferencet, fő műve a Király utcai Pekáry-ház (1847). Unger Anna Máriát 1906-ban Kismarty-Lechner Jenő építész vette el Külön családfejezet a Magyar-ág. Unger Gyula (1830-1908), aki 1848ban nemzetőrként szolgált, az 1850-es években a müncheni Akadémián építésznek tanult, 1861-ben változtatta a nevét Magyarra. 1857-ben született fia, Antal. Építésznek készült, ám jogot végzett és katonai pályára váltott. Huszárkapitányságig vitte, betegsége miatt nyugdíjazták. 1 Gyógykezelésre Raguzába (Dubrovnik) ment. Hazatérve visszaesett. Ekkor végleg az Adria parti Hercegnovi környékére költözött. Első, 1898-ban épített tengerparti villája, meghökkentően modern épület, lapos tetős, szalagablakokkal. Pár évre megépült még egy villa a közeli hegyoldalon. 1901-ben adták át a Szarajevó-Cattaro keskenyvágányú vasútvonalat, melynek végállomása Zelenika volt, nem messze állt Magyar Antal villáitól. 1903-ban már folyt az első tengerparti családi villa szállodává bővítése. Az eredmény: szimmetrikus, három tornyos épület, középen a tengerre néző étteremmel. A harmadik, egyemeletes villa Magyar Antal édesanyja részére épült. Az épületek tervei nem maradtak fenn, de fel-

tételezhető, hogy az engedélyezési tervek is az építtető Antal vázlatai alapján készültek. A hotel és az erdő közé szép parkot telepítettek. A szállodát és éttermét illusztris vendégek látogatták, köztük Karagyorgyevics Péter, később szerb király, Ferdinánd bolgár cár és Ahmed Zogu, a későbbi albán király (Apponyi Geraldine férje). Az illusztris vevőkör és növekvő látogatottság ellenére pénzügyi gondok támadtak. A tiszti etika szerint, Magyar Antal adósságai miatt 1909-ben a tengerbe veszett – öngyilkos lett. Az első háború után a vidék a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került. A 30-as évek végén a Magyar-féle hotel mellé olasz divat szerinti, modern szálloda épült, amit a németek a háború végén felrobbantottak. 1948-ban a megmaradt hotelt államosították, 1960-tól Szarajevó gyermeküdülőjeként szolgált. A jugoszláv háború idején, 2005-ig az admiralitás birtokolta az épületet. 2007-ben a család bejelentette igényét az ingatlanra, dr. Magyar Zoltán építész, Antal legidősebb unokája felmérte az épületet, és elkészítette a bővítés tervét. A bíróság két ízben helybenhagyta az igényt, de Szarajevó fellebbezett, így végső döntés máig nincs. Jegyzet: 1 Dr. Magyar Zoltán: Volt egyszer egy pesti polgárcsalád (Budapest, 2011)

axonometria, Magyar Zoltán mai felújítási tervéből

Concerning the history of the Unger and Magyar families and its members who were excellent architects, the former Monarchy provides data about the educational history of the Nyolcak („Eights”) in the present-day Carpathian Basin. A descendant of this family, architect Antal Magyar bought a piece of land near Hercegnovi, on the outskirts of the village Sarović and in 1898 he built the first seaside villa, a surprisingly modern building with a flat roof and ribbon windows. A few years later, another villa was built on a nearby hillside. The result was a symmetrical building with a central tower flanked by two lateral ones, housing a restaurant in the middle overlooking the sea. After World War I the region was annexed to the Serbo-Croato-Slovene Kingdom. In 1948 the hotel was nationalised, and from 1960 on it was used as a children’s resort. During the civil war, up until 2005 the building was possessed by the admiralty. In 2007, Dr. Zoltán Magyar, the eldest grandson of Antal Magyar surveyed the building and made its extension designs. At the same time the family announced its claim for the building. The law court approved this claim twice, but Sarajevo appealed, and no final decision has been made since then.

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum utóirat • post scriptum

A győri programtól a hároméves tervig From the Győr Programme to the Three-Year Plan a modern magyar ipari építészet születésének gazdaságpolitikai és hivatástörténeti összefüggéseiről the Economic and Profession-Historical Correlations of the Birth of Hungarian Industrial Architecture Szöveg / text: Vámos Dominika

„Ahány ház, annyi történelem…” Ha a nagybetűs történettudománynak nem is annyira izgalmas egyegy hivatás történelmi megpróbáltatásain keresztül lekövetni a politikai, gazdasági változások, folyamatok vetületét, a szociológia már a negyvenes években felfigyelt a hivatások társadalmi viselkedésmintáinak történelmi relevanciájára. Miután az építészek szerepe és felelőssége nemcsak az épített környezet alakulásában, de a gazdaság hatékony működése szempontjából is meghatározó, és egyben elválaszthatatlan a történelemtől, az adott korszak és helyszín mindenfajta hatalmi és belső működési mechanizmusától, ez az összefonódás rendkívül összetetté teszi azokat a morális kérdéseket, amelyek mind a szakma és a hatalmi rendszerek, mind a szakmán belüli viszonyok konfliktusaiból eredeztethetők. Ibsentől Heinrich Böllig, Bódy Gábortól Peter Greenaway-ig számos irodalmi és filmes alkotót foglalkoztatott a mérnök vagy építész szokatlanul összetett társadalmi pozíciójából adódó emberi motívumok, ellentmondások feltérképezése, reprezentálása. Az építésztársadalom viselkedésmintáinak, érdekérvényesítő aktivitásának szociológiai szemléletű megértése nélkülözhetetlen a 20. századi magyar építészettörténet kritikus fejezeteinek feldolgozásához. Ilyen fejezet mindenekelőtt a modern magyar ipari építészet kialakulásának korszaka, amely 1938. március 5-ével, a Darányi-féle győri program kihirdetésével vette kezdetét, és a második világháború körüli közel tíz eseménydús évet öleli át. A korszak és a téma társadalom- és gazdaságtörténeti kontextus mentén közelítő vizsgálata során alapvetően négy tézisszerű megállapítás rajzolódik ki: 1. A műszaki értelmiségi hivatás sajátszerű vonásai, amelyek elválaszthatatlanok a modern indusztrializáció, a nagyvárosok 20. századi térhódításától, társadalmi viselkedésére, szerepének változásaira is magyarázatul szolgálnak. Az építész tevékenysége, hivatásának kulturális

Birodalmi pavilonok az 1941-es Budapest Nemzetközi Vásáron. Forrás: Fortepan

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

szerepköre folytán részben művészi jellegű, ebben az értelemben individuális és szubjektív. Az építés (beruházás, tervezés, kivitelezés) jóval prózaibb folyamata azonban mélyen beágyazott a gazdasági, társadalmi, kulturális kontextusba, attól el nem idegeníthető. Az építész munkáját sokszor mentális dichotómiák befolyásolják. Többek között közjó és magánérdek, szolgálat és önérvényesítés, mindenhatóság és hiábavalóság, elit- és tömegízlés, büszkeség és kiszolgáltatottság, szelídség és erőszak egyidejűsége. A 20. század építészét az előző évszázadokéhoz képest radikálisan megkülönbözteti az általa befolyásolt építési tevékenység nagyságrendje, munkáját látványos effektivitása miatt szinte társadalmi missziónak érezheti. A céhrendszer korábbi felbomlása miatt minden szempontból szekularizálódott és a szabad piaci verseny résztvevője lett, egzisztenciálisan pedig többnyire kiszolgáltatott. A magyar ipari építészettörténet gyökerei természetesen mélyen gyökereznek az elmúlt évszázadokban, ebből is magasan kiemelkedik az Osztrák-Magyar Monarchia idején bekövetkezett, második ipari forradalomnak is nevezhető boom. De a modern indusztrializáció az első világháború tapasztalatán okulva vette kezdetét, és a hadiiparral összefüggésben nemzetközi stratégiai ágazattá nőtte ki magát a második világháború kezdetére, majd az azt követő évtizedekben ért a zenitjére. Az építőipari típusszerkezetek tömeggyártása és a hadiipar komplex strukturális átalakulása radikálisan befolyásolja az ipari építészet jellegét és gazdasági pozícióját.1 2. A modern ipari termelésben a műszaki (építészeti) tervezés létérdeke a koncentrált gazdasági erő, mint potenciális megrendelő. Különösen „kedves” számára az állami megrendelés – sőt az állami munkahely –, amely leginkább alkalmas a szabadpiaci kiszolgáltatottság kiküszöbölésére, a szakmaiság magasabb fokú autonómiájának elérésére. E tekintetben a 20. század közepén a korábban soha nem tapasztalt méretű hadiipari beruházások, fejlesztések – az USA-tól Japánig – a mérnöki tudás és aktivitás társadalmi elismertségét rendkívül gyorsan a magasba lendítették. Talán bizarrnak tűnik, de könnyen bizonyítható, hogy nemcsak a háborús felkészülésnek volt magas szakmai és gazdasági hozadéka a mérnökök számára, de a rombolás nyomán szükséges újjáépítésnek legalább ennyire.2 3. A mérnöki kar számára oly vonzó, biztos munkát, érvényesülést hozó megrendelések szisztémája a diktatórikus államokban a legkifejezettebb, ideológiától függetlenül. Ezzel szemben az angolszász professzionalizáció-elméletek egyik alapvető állítása szerint éppen a szakértelmiségi hivatások azok, amelyek a diktatúrák ellenében alternatív megoldást kínálhatnak a gazdasági válságra, éppen a gazdasági-társadalmi közéletben játszott köztes, kiegyensúlyozó és kultúrahordozó szerepük miatt, és mert önszabályozó szervezeteik révén sajátos autonóm bázist képeznek a demokratikus társadalomban. A történelem azonban rácáfolt erre a hipotézisre. Európa keletibb régióiban (Olaszország, Németország, Magyarország stb.) ezek a csoportok – jól felfogott érdekükből kifolyólag – közvetlenül, vagy szakmai szervezeteiken keresztül a diktatórikus állam lekötelezettjévé váltak. Ugyanakkor a demokratikus államokban sem vált igazán valóra a szociológusok feltételezése, hiszen a hadiipari fejlesztésekre alapuló gazdasági konjunktúrát szintén a jelentős összegű célzott

utóirat • post scriptum

Az Ipari Minisztérium Anyaggazdálkodási Hivatala. Építész: Janáky Ist ván és Szendrői Jenő, kivitelező: Sorg Építőipari Rt., 1942

állami hitelkeretek tették lehetővé. Ráadásul a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben, vegyes tulajdonú gazdasági szervezetekben demokratikus és diktatórikus megrendelők és felhasználók gyakran elválaszthatatlanul keresztezték egymást.3 A modern technokráciának tehát létérdeke a masszív gazdasági és politikai hatalom fennmaradása, legfőbb ellenségének – nemcsak a diktatórikus országokban, de a nyugati demokráciákban is – a szabadpiac „anarchiáját” és a liberális eszméket tekintette. A harmincas évek világválsága idején az USA-ban erős mérnökmozgalmak alakultak ki a technokrácia pozícióinak megerősítése érdekében. „A gépnek köszönhető, hogy az építészet – természetéből adódóan – profetikus rangra emelkedett. Az építész interpretációi fognak utat mutatni a hatalmas új források helyes használatához” – állította például Wright Testamentum című ars poeticájában a mérnöki szerep jelentőségéről, amelynek alapján „az építészt a modern amerikai társadalom megváltójának” látta.4 Deyan Sudjic Épületkomplexusok című könyvének gazdag példaanyaga is jól illusztrálja ezt a hipotézist, sőt kíméletlenül párhuzamba állítja a diktatúrák és a globalizáció építészeti ambícióit, és azok sztárépítészeit: „Koolhaas és Herzog többre jutott Pekingben, mint az ifjú Albert Speer, aki nem kevés energiát fektetett a városi hatóságoknál való lobbizásba, hogy megvalósíthassa a város 24 km hosszú észak-déli tengelyét, amelynek egyik végén az olimpiai stadion, a másikon egy hatalmas, új pályaudvar lett volna.” 5 4. Erősen megkérdőjelezhető az az állítás, miszerint a modern magyar ipari épülettervezés lényegében az Ipartervvel kezdődött. Ezzel szemben az erőteljes történelmi töréspont ellenére feltűnő folytonossági szálak ragadhatók meg a háború alatti és a háború utáni építészet között, és ennek a folytonosságnak a nyomon követése konkrét helyszínekhez, személyekhez, szervezetekhez fűződik. Az Iparterv, illetve közvetlen előd- és társintézményei, amelyek az építészeti tervezés és ipari termelés 1948ban bekövetkezett totális központosításával és államosításával jöttek létre, sehogyan sem tudták volna teljesíteni a rájuk kiszabott hatalmas volumenű ipari és mezőgazdasági építési feladatot, ha nem azok a tervezők ülnek ezekben az irodákban és kapják a legnagyobb és legtöbb megbízást, akik a háború előtti és alatti évek során már komoly tapasztalatra tettek e területen. Az építészek, mérnökök és a hatalom egymásra utaltsága tehát erős volt ebben a korszakban. A hadigazdaságra való átállás elrendelése a háború első napján szigorú katonai ellenőrzés alá vonta az ipari üzemek jelentős részét, amelyeket közvetlen irányítással működtetett, sok szempontból főpróbája volt a kommunista diktatúra alatt gyakorolt direkt tervutasításos gazdasági modellnek. A szakmai diskurzusok a tervgazdálkodásról, a racionalizálásról, a típustervezésről és önellátásról, mint a gazdasági bajokra gyógyírt ígérő megoldásokról, már jóval a második világháború előtt megjelentek, nemcsak különféle társadalmi fórumokon, de intézményesült formában is.

Hadiipar, gazdasági válság, nemzeti munkaterv A tárgyalt időszak gazdaságtörténetének domináns eleme a hadiipari fejlesztések kérdése, amely tetten érhető már a Monarchia gazdasági folyamataiban, de igazán élessé az első világháború alatt vált. Szakács Sándor történész mutat rá Háború, gazdaság, társadalom című tanulmányában arra az ősidők óta ismert összefüggésre, hogy a háború lényegében a gazdasági verseny erős kockázati tényezővel megfejelt változata. A hadiképesség valójában gazdasági képességet jelent, amelynek maximalizálását a háborús készülődés teszi lehetővé, a pénz- és a produktív tőke, a jövedelmek, a társadalmi humán erők rendkívüli koncentrálása révén. A termeléshez szükséges hitelszükségletet hitelezők hitelezik. A hitel azonban hiány, ami valamiképpen – előbb-utóbb – fedezendő. A 20. század új műfaja – a tömegtermelés, a tőke szabad áramlása következményeképpen – a tömegháború, amely „óriási, államilag garantált befektetés, és óriási, államilag garantált újraelosztás, államilag garantált haszon.”6 Ennek az ígérete, felhajtóereje a másik oldalon háttérbe szorítja a vereség kockázatát, amely rendszerint tömeghalál, tömegek nyomora, társadalmi feszültségek, hiánygazdaság, tervgazdálkodás, hadikommunizmus stb. Az ipari termelés szerkezete innentől kezdve kettős arculatot ölt: a tömeggyártásra berendezkedő üzemeknek szükség esetén békeidőre és haditermelésre – állami utasításra és felügyelettel – átállíthatónak kell lenniük. Az átállítható gazdaság ideája azonban nem csupán az ipari termelésben közvetlenül érdekelt irányítókat, mérnököket és munkásokat érintette, hanem súlyos szemléleti és gyakorlati konzekvenciái miatt a társadalom minden tagjának életét befolyásolta. Az első világháború volt a tömeggyártás igazi megmérettetése, amikor a jól alkalmazkodó, jó állami kapcsolatokkal rendelkező, nagy befektetésekre képes vállalkozók hihetetlen nagyarányú hasznot voltak képesek előállítani a hadsereg számára előállított tömegtermékek értékesítéséből. A békés célra való átállás azonban nem volt zökkenőmentes. A hadiipar ugyanis megsemmisülő, gyorsan elhasználódó, tipizált egyentermékeket használ fel, szemben a polgári fogyasztással, amely minőségi, egyedi ízlésű és inkább tartós árucikkekre tart igényt. A fogyasztási javak sorozatgyártása azonban önmagában nem képes fenntartani az ipar és a gazdaság egyensúlyát, ezért az állam feladata az aktív beavatkozás, befektetés, irányítás. „Az 1918-as hadügyminiszter egyetlen távirattal az összes honvédelmi megrendelést stornírozta. Békeprogram hiányában a gyárakat leállították, és a munkástömegeket az utcára bocsátották. Az utcára özönlő munkástömegekhez csatlakoztak a hazatért katonák tömegei is: minthogy irányítást és alkalmaztatást nem kaptak, szükségszerűen forradalom tört ki” – olvasható Dr. Schedel Andor az átmeneti gazdálkodás társadalmi veszélyéről, és az állami beavatkozás nélkülözhetetlenségéről szóló szakértői elemzése az 1944-es Katonai Szemlében.7 A vesztes háború, majd Trianon után Közép-Európa politikailag ki-

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

budapesti postaigazgatóság és távbeszélőközpont épülete. építész: Rimanóczy Gyula, 1939. Fotó: MFI

szolgáltatott, tőkehiányos, katonailag légüres tér lett. Nyertes és vesztes országok között óriásira nyílt a gazdasági olló. Magyarországnak jóvátételi kötelezettségei voltak az antant országokkal szemben, amelyeket csak egy jelentősebb, súlyos kamatterhekkel járó, hosszú lejáratú kölcsön felvételével (1923) tudott fedezni. Az országot sújtó tragikus veszteségeknek ugyanakkor bizonyos értelemben lendületet adó vetületei is voltak, miután nemcsak a korábbi nyersanyag-nehézipar-feldolgozóipar arányai változtak meg az utóbbi javára, hanem a kulturáltsági adatok is lényegesen javultak (az írástudók aránya 66%-ról 85%-ra nőtt). A nagy lenullázódás kényszeréből kifolyólag az értelmiségi réteg kreativitása is fokozódott, ami a klebelsbergi kultúrpolitika sikeréhez nagyban hozzájárult. Miután Magyarországnak vállalnia kellett, hogy katonai potenciálját minimalizálja, energiáit a szakértelem, az elitkultúra programszerű növelésébe fektette, új egyetemek alapításával, az oktatás, a továbbképzési és művelődési hálózat teljes vertikumának újjászervezésével. Ugyanakkor ma már közismert tény, hogy minden országépítő fejlesztést valahol a háttérben a katonai-műszaki megerősödés vágya motivált, ami teljes mértékig összhangban állt a világban uralkodó korszellemmel. Az iskolai testnevelésnek álcázott leventeképzés ugyanúgy, mint a sportrepülés vagy a lovas- és egyéb sportmozgalmak, amelyek nem mellesleg olyan nagy építészeti-építéstechnikai kihívással jártak együtt, mint a különféle sportpályák, stadionok, csarnokok (uszoda, lovarda stb.) és hangárok térlefedő szerkezeteinek tervezése, megépítése. Ezek a nagy szervezettséget, társadalmi összefogást, tőkehitelt, műszaki hozzáértést és megfelelő háttéripart igénylő nagyberuházások, illetve ezek előkészítése a két világháború közötti időszak építészeti húzóerejét adták8 (ld. Örkénytábor lovarda, Tattersaal 1933, Budaörsi repülőtér, Pápai repülőtér, Nemzeti Sportuszoda, Velodrom, Nemzeti Sportcsarnok, Olimpiai stadion előkészítő ötletpályázatai, leventeképző intézmények tornatermei). A világháború utáni gazdasági hangsúlyeltolódások, az USA vezető szerepe, a vesztes országok aránytalan elnyomorítása, a békeiparra való átállás miatti kifulladás és sok egyéb ok vezetett az 1929-ben bekövetkezett gazdasági világválsághoz. A krízis legyőzését célzó nemzeti programok – a békepolitikát hangsúlyozó retorika és a nemzetközi békeszerződések dacára – minden kétséget kizáróan egyenes utat nyitott a következő nagy háború felé. A hatalmi, ideológiai szempontok valódi táptalaját és éltető erejét a gazdaság megmentésére irányuló erőfeszí-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

tések, a technológiai, ipari fejlesztések, a közmunka programok jelentették. Mindez együtt járt az állam beavatkozó-irányító szerepének radikális növelésével, aminek egyik domináns eleme, oka és következménye a technokrácia társadalmi pozíciójának megerősítése lett. Roosevelttől Mussoliniig – ha konkrétan eltérő formákban is – más-más válságmentő programokban meghatározóvá vált a korporatív állameszmény, amelyben a munkaadók, munkavállalók és különféle szakmák érdekképviseleti intézményei (kamarák, szövetségek) hatalmi tényezővé válnak. A magyar gazdaság 1931-től 1936-ra lassú növekedési pályára állt, amely jellemzően a német hadimegrendelésekre dolgozó nehézipari termelés lendületes fejlődésével magyarázható9 (Magyar Ammóniagyár, 1928, Péti Nitrogénművek 1935, magyaróvári Timföldgyár, 1934, csepeli alumíniumkohó, 1935, Felsőgallai alumíniumkohó, 1938, MÁVAG, 1925, Weiss Manfréd Repülő- és Motorgyár RT., repülőgépgyártás, 1927, győri Magyar Waggon- és Gépgyárban katonai járművek, hordozható repülőmintahangár, 1935, M. Kir. Hadianyaggyár, 1922, Honvédelmi Minisztérium és a MÁVAG diósgyőri lövegüzeme, 1932 stb.). „Nagy jelentőségű volt a korábban megszerzett ismeretekre és kreativitásra alapozott, gyorsan gyarapodó tudás és tapasztalat, amelynek birtokában egy tehetséges műszaki gárda, mérnökök, munkások képessé váltak bonyolult harceszközök gyártására, fejlesztésére…” 10 A fejlesztés motorjának beindításában – nem véletlenül – Gömbös Gyula szerzett elévülhetetlen érdemeket. 1928-tól – szakítva korábbi fajvédő politikai ambícióival – a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, majd 1932-ig minisztere volt, és ebbéli minőségében sokat tett a hadsereg, a hadiipar fejlesztése érdekében. 1932-ben a világválság miatt lemondásra kényszerült Bethlen István után ő lett a miniszterelnök. Kinevezésében döntő szerepe volt határozott kormányprogramjának, a Nemzeti Munkatervnek. Gömbös példaképének Mussolinit és az olasz fasizmust tekintette, és ennek eredményeképpen rövid idő alatt látványos olasz-magyar katonai-gazdasági-kulturális együttműködés szökkent szárba. Közös katonai, beruházási programban egyeztek meg 1932-ben, noha a Bledi Egyezmény csak 1938-tól oldotta fel hivatalosan a korlátozásokat. 1935-ben már 13 hadiipari telep működött az országban, ebből mindössze kettő (a diósgyőri és a győri) volt állami tulajdonban, pedig a trianoni egyezmény elvileg tiltotta magánkézben lévő hadiüzemek működését.11 A magyar építészek körében – ha csak a Tér és Forma vagy az Mérnök és Építész Egylet Közlönyének lapszámait vesszük alapul – látványos népszerűség övezte a magabiztos fellépésű Mussolinit, aki Klebelsberg konzervatív ízléspreferenciájával szemben a modern művészetek pártján állt. Az olasz fascizmus nem volt összeegyeztethetetlen a keresztény és antik értékrenddel sem, és politikailag széles körben, jobb- és baloldalon egyaránt „divatba jött”. 1936-ban, a XII. Építészek Nemzetközi Kongresszusán Rómában, amikor Mussolini hitet tett a korszerű, modern építészet mellett, Bierbauer Virgil, a Tér és Forma alapító-főszerkesztője nem palástolta lelkesedését a Duce és annak tágan értelmezett funkcionalista szemlélete iránt: „Ott, ahol az állam vezetője így vélekedik az építészetről, az építészet és az építészek helyzete irigylésre méltó lehet! … Amint a fascizmus az egyén anarchikus gondolkodásának korporációs rendszerrel kíván határokat szabni, úgy a városok anarchiáját a regionális és országgazdálkodási tervek felállításával kívánja megszüntetni.” 12 Az 1928-tól működő Római Magyar Akadémia, az 1931-től datálható Római Iskola művészeti látásmódja a kortárs építészeti alkotásokban is megjelent, különösen azokban az építési műfajokban, amelyek szellemiségükkel leginkább kapcsolódtak az eredeti ideológiához. A Tér és Forma 1933-ban külön tematikus számokat szentelt a legújabb stadionoknak, fürdőépületeknek, pályaudvaroknak és templomoknak. A Foro Mussolini (építész: Enrico del Debbio, Lougi Moretti), amely az ismertetés szerint a sportfejlesztés („mens sana”) szimbolikus helyszínévé vált, mo-

utóirat • post scriptum numentalitásával, reprezentatív gesztusaival (pl. díszpáholy) valójában továbblépést jelent a nagyszabású városrendezés irányába: „új Olaszország diadalmas nagyságának, életigenlésének és élniakarásának szimbólumát akarta evvel az arénával megteremteni.”13 Az olasz kultusz szembetűnő nyomai tehát nemcsak művészi kifejezőeszközökben, hanem a monumentális építészetet meghatározó térlefedési technológiákban, vasbeton szerkezetekben (ld. Nervi), az újszerű funkcionális igényekhez illeszkedő, elegáns innovatív ipari létesítményekben (ld. FIAT gyár és más autószalonok) is tetten érhetők, valamint a legkülönbözőbb fejlesztési projektekben, főként a közlekedés, az úthálózat, a koncepcionális várostervezés vonatkozásában. A legismertebb magyar példák: a Városmajori és Pasaréti téri katolikus templom és buszvégállomás (Árkay, Rimanóczy), Palatinus fürdő (Janáky), az Olgyay fivérek 14 Via Antiqua és más városépítészeti tervei, ipari épületei (pl. Stühmer Csokoládégyár,1942), Kotsis Iván városépítészeti beavatkozásai, székesfehérvári strandfürdő (Mattyók Aladár), balatonboglári templom (Kotsis), FIAT autószalon (Quittner Ervin), Excelsior autószervíz (Lauber), Postaigazgatóság (Rimanóczy), Pénzintézeti Központ (Nyíri-Lauber), Anyag- és Árhivatal (Janáky-Szendrői), Üvegház (Kozma), Nagyvásárcsarnok (Münnich), Budaörsi repülőtér, Kelenföldi Erőmű (Bierbauer Virgil). A fenti felsorolás csupán egy igen szűk válogatás az 1930–44 közötti időszak jól körvonalazható, karakteres építészeti felfogást tükröző, ipari jellegű építészeti terméséből. Bierbauer a kelenföldi erőmű apropóján közölt publikációjában magvas ös�szefoglalót nyújt a modern ipari épülettervezés természetéről, egy új látásmód születéséről, amelynek során szervesen egyesül az építészeti ízlés, esztétikum a racionalitással, technikával a nagybefektetés logikája mentén. A kihívást ezentúl az összefüggésekben való jártasság jelenti majd. A vezérlőterem elragadtatott leírása ennek a nagy egyesülésnek a poézisét próbálja visszaadni: „Ez a vezérlőterem, amely csak egy igen kis része az egész áramfejlesztőnek, úgyszólván annak agyrendszere, ahonnan 1-2 ember irányítja a kapcsolóház titokzatos hallgatag életét. Ez a kapcsolóház hosszú, csendes folyosók, fehérlő falú fülkék, fekete aszfalt padozatok, színes gumiszőnyegek együttese, amelyben a felülről beáradó fényben porcellánszigetelők ragyognak, 3 színre mázolt rézsínekbe kapaszkodnak. Annak, aki az ilyen üzemeket nem ismeri, hátborzongató ezeknek a folyosóknak és csarnokoknak a hallgatag magányossága, a kívülálló számára titokzatos bonyolultsága, csendje és látszólagos élettelensége, amely mögött emberfeletti erők keringenek…..Bilincsbe vert kozmikus energiák felhasználásának eszközei ezek a vezetékek, amelyek által az évszázezredek előtt a földre sugárzott nap, a vízcsöppek gravitációs erőinek összefoglalásából eredő energiák jutnak kezeink közé, hogy dolgozzanak helyettünk, és fényt, világosságot árasszanak oda, ahova a természet ilyet nem szánt.” 15 A németekhez való viszonyulást – amennyire az e tekintetben releváns irodalomnak tekinthető Tér és Forma ebbe betekintést enged – inkább a racionális megfontolás, mint az érzelmi azonosulás jellemezte. Jóllehet a tervezési-gyártási folyamatokban konkrét gyártmánylicencek formájában kihagyhatatlan szerep jutott a német mérnöki tudásnak, és a megrendelésekre is nagy szüksége volt a magyar iparnak, a gazdaságtörténeti elemzések alapján a németekhez fűződő gazdasági kapcsolatok hasznossága meglehetősen ellentmondásos. A német politika sokáig távolságtartóan, nem kevés lenézéssel viszonyult a közép-kelet-európai térséghez, 1937-től azonban, amikor Németország intenzív terjeszkedési előkészületekbe kezdett kelet felé (Olaszországgal katonai együttműködést kötött), egyezkedés indult meg a magyar vezetéssel az egyre égetőbb hadianyag-szükséglet miatt. Német oldalról az volt a távlati cél, hogy a magyar ipar tagozódjék be a németbe, és főként az agrárium legyen az erőssége. (1938-ban a nemzeti jövedelem 32-33%-a származott ipari, és ugyanennyi mezőgazdasági termelésből.) Az együttműködést

Molnár C. Pál mennyezeti freskója Horthy Miklós tiszteletére, Budapesti Postaigazgatóság előcsarnok. építész: Rimanóczy Gyula, 1939. Forrás: Tér és Forma 1941

kölcsönös zsarolási potenciál alapozta meg (a németek ellátási nehézségei, a magyarok területi igényei). Az eleinte ígéretes szerződések Magyarország számára egyre megterhelőbbek, teljesíthetetlenebbek lettek, a Német Birodalom „rossz partnernek bizonyult, vállalt kötelezettségeiről sorozatosan megfeledkezett”, 16 és már 1938-ban 40 millió márkás magyar aktívum jellemezte a két ország kereskedelmi mérlegét.17 A német hadiipari együttműködésben a magyar fél leginkább ipari szolgáltatásokkal, bérmunkával vett részt. A megfelelő műszaki szakemberállomány rendelkezésre állt, a nyersanyag jelentős részét azonban a háborús években a németek és az olaszok szállították. A háború vége felé a németek a magyarországi gyáraik felszerelését igyekeztek hazamenekíteni, rosszabb esetben felrobbantani, így sok gyárépület már üresen fogadta a szovjet „felszabadító” katonákat. „Magyar ipar nélkül nincs hadsereg és nincs magyar önállóság” 18 A két világháború közötti időszak bel- és külgazdasági kontextusának megértése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a modern magyar gyáripari bázis kiépítését lehetővé tevő győri program kihirdetésének (Győr, 1938. március 5.) „sorsfordító” jelentőségét kellően értékelni tudjuk. A június 2-án megszavazott, nagy összegű, mintegy egymilliárd pengős beruházási hitellel járó terv – amit időtartama miatt joggal akár első ötéves tervnek is nevezhetnénk – Darányi Kálmán miniszterelnök, Imrédy Béla közgazdasági és Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter nevéhez fűződik.19 Az öt évre szóló hitelkeret előteremtése illetve biztosítékai a korábbi évek biztató gazdasági adatai (1936-37-ben 22%-os nemzeti jövedelem növekedés), a német hadiipari megrendelések és az első bécsi döntéshez (1938 november) kapcsolódó területi gyarapodás (Csallóköz, Felvidék) nélkül elképzelhetetlen lett volna. Az egyszeri vagyonadóból és belső kölcsön kibocsátásból létrehozott keret 60%-át a hadsereg, a hadiipar fejlesztésére, 40%-át egyéb infrastrukturális (közlekedés, hírközlés, elektromos hálózat) és különféle polgári és szociális célú beruházásra szánták. A program financiális feltételeinek előteremtése körül ugyan élénk viták folytak, főképpen az ingatlantulajdonosok nehezményezték a vagyonadó mértékét, de konjunkturális hatása miatt többé-kevésbé a teljes gazdasági vertikum pozitívan értékelte a döntést, amely az égető munkanélküliségre is enyhülést ígért. „Szenvedelemmentes hideg érte-

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Nemzeti Stadion „Irredenta tornyokkal”. terv: Maróti Géza, 1937. Makett: MNG, 1973

lem szobrászi kifejezése, minden irracionalizmustól megtisztított gondolat, a cselekvő értelem mintapéldánya” – reagált Imrédy Béla győri programbeszédére a Honi Ipar.20 A bécsi döntést szintén össznépi siker övezte, amelyben igazolódni látszott a határozott katonai orientációjú fejlesztéspolitika eredményessége, és a további növekedés reményét csillantotta meg. A visszacsatolt területeken a csehszlovák kivonulás után szándékosan kifosztott, leszerelt laktanyák, katonai bázisok maradtak, ezek közvetlen honvédelmi beruházásokat indukáltak. Államépítészeti Hivatalokat állítottak fel, mintegy bekapcsolva az új területeket az ország vérkeringésébe, de a nyersanyagforrás bővülése is egyértelmű és kézzelfogható gazdasági haszonnal kecsegtetett.21 Az iparfejlesztés eredendően kettős orientáció mentén zajlott, tehát egyszerre katonai és békés felhasználásban kellett gondolkodni, mindenekelőtt gazdaságossági megfontolásból. Egy-egy nagyobb beruházással járó hadiipari megrendeléskor a gyártulajdonosoknak a biztos megtérülés érdekében számolniuk kellett a hosszabb távú hasznosítás lehetőségével. A Weiss Manfréd Művek rendelkezett e téren a legrégebbi tapasztalattal, hiszen az 1882-ben alapított Lövölde téri konzervgyárból az első világháború idejére az ország legnagyobb hadiipari üzemévé nőtte ki magát. A termelő üzemek – néhány stratégiai fontosságú gyár kivételével – állami koncesszióban, vegyes (magán-, banki, állami) tulajdonosú részvénytársasági formában működtek, de a magyar és német állami megrendelések túlsúlya, valamint az 1939-től bevezetett irányított gazdaság (t.i. hadigazdaság) miatt az önálló döntési mozgástér rendkívül korlátozott volt. Az „Ötéves terv” az 1939-es évben máris 24%-os növekedést produkált az ipari termelésben, a gépgyártásban 53%-ost! A háborús konjunktúra 1943-ra ért a csúcsra (38%-os növekedési ráta). Az iparfejlesztés látványos területe a vas- és acélgyártás (harckocsik, lőszerek) – RÁBA, MÁVAG, Weiss Manfréd Művek (WMM), a székesfehérvári Vadásztölténygyár, Láng Gépgyár –, az alumíniumgyártás – Mosonmagyaróvár, Csepel, Felsőgalla (Tatabánya), Ajka, Almásfüzitő (nem lett kész a háború végéig) –, a repülőgépgyártás – Dunai Repülőgépgyár, PIRT Pestszentlőrinci Ipartelepek – és az olajipar, vegyipar – Nitrokémia, Péti Nitrogénművek, Nyergesújfalui Magyar Viscosa – lett. Emellett jelentős fejlesztés élvezett a hadiipar szempontjából ugyancsak fontos finommechanikai ágazat – Fehér Ferenc Elektromos Finommechanikai Készülékek Gyára, GAMMA Finommechanikai Gyár, MOM. A lista érdekessége, hogy az itt szereplő üzemek jelentős részét közvetlenül Trianon után alapították, titkos, álcázott vagy nyíltan vállalt hadiipari termelési profillal, majd 1938 után jelentős kapacitásbővítésen mentek keresztül. Az is egyértelmű, és történetünk szempontjából lényegbevágó, hogy az 1948 után kiépített úgynevezett szocialista ipari központok nagy része már megtalálható ebben a felsorolásban, esetenként más elnevezéssel. A háború kitörésekor

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

elrendelt hadigazdaságra való átállás, a központilag irányított, állami, katonai ellenőrzés egyre agresszívabb térhódítása lényegében direkt főpróbája volt a kommunista hatalomátvétel utáni korszak erőszakos állami központosító, a fogyasztási javakkal szemben a nehézipari termelést forszírozó rendszerének, amely – akkor szigorúan titokban – de szintén egy újabb háborús felkészülés része volt. A hadsereg létszámigénye és a háborús veszteségek következtében kialakult munkaerőhiány miatt az építkezésekhez, termeléshez szükséges nagyszámú munkás rendelkezésre bocsátása csak kényszerítéssel volt megoldható – ennek közvetlen előképe a Szovjetunióban bevezetett kényszermunkatáborok hálózata volt –, a nagy ipari beruházások javarészt a fogva tartottak (internáltak) keze munkája árán létesültek.22 Albert Speer, aki építészként Berlin birodalmi átépítési terveinek kidolgozása révén került Hitler közelébe, amikor 1942-ben, mint fegyverkezési és utánpótlási miniszter, megbízást kapott a német hadiipari termelés irányítására, a feszítő helyzetben egyre gátlástalanabb eszközökhöz folyamodott a rohamosan növekvő munkaerő-szükséglet kielégítése érdekében. 23 A technokrata Speer úgynevezett racionalizálási intézkedéseit – földalatti gyártócsarnokok telepítése, rabszolgamunkások alkalmazása, katonai irányítás és szigor a munkaszervezésben stb. –, amelyekkel lehetővé tette a hadiüzemek folyamatos működését a szőnyegbombázások idején is, az amerikaiak is nagyra értékelték. Feltételezések szerint szakmai tudását – elfogatása után, de még a nürnbergi per előtt – készségesen megosztotta az amerikai katonai szakértőkkel, ami szerepet játszhatott abban, hogy a perben nem tették felelőssé a koncentrációs táborokban történtekért.24 A racionalizálás amúgy a harmincas évektől Magyarországon is szemléletváltó kulcsfogalom lett, noha a szó értelmezési tartománya meglehetősen tág volt, hiszen egyaránt beleillett a baloldali, szovjet típusú tervgazdálkodásban gondolkodó ideológiákba, mint az ideológiailag semleges merkantilista szemléletbe, vagy éppen a kifejezetten jobboldali, nemzetvédő, revizionista irányzatok gondolatrendszerébe. 25 Alapvető célkitűzés lett a hatékonyság, a termelékenység növelése, a rendelkezésre álló adottságok, energiák, források jobb kihasználása, a magas szintű szervezettség és a megfelelően képzett szakemberállomány nemcsak a termelésben, hanem a közigazgatásban is. A túlzott központosítás, tervszerűség, a tervgazdálkodás megítélése azonban nem volt egyöntetű az egyén, a magántulajdon szabadsága, a jogszerűség veszélyeztetettsége miatt.26 A Magyar Racionalizálási Bizottságot a háború után fölszámolták ugyan, de az ötvenes években, sőt az 1956 utáni megtorlás éveiben újra használatba került a racionalizálás kifejezés, részben a típustervezéshez, szabványosításhoz, részben az elbocsátásokhoz kapcsolódóan.27 A háborús években az állami bevételeknek már mintegy kétharmadát központilag osztották szét, 1938-ban Árkormánybiztosságot, Ipari Anyaggazdálkodási Hivatalt, Országos Ipari Munkaügyi Felügyelőséget létesítettek, a mezőgazdasági termékekre beszolgáltatási kötelezettséget vezettek be. A nyersanyag- és munkaerőhiány következtében egyre komolyabb takarékossági intézkedésekre került sor, végső soron pedig a hadianyagok gyártásában érdekelt üzemek katonai parancsnokság alá helyezésére. Mindez folyamatos, súlyos szankciók kivetését is lehetővé tevő ellenőrzést jelentett mind az üzem vezetősége, mind az alkalmazottak számára. A háború előrehaladtával – főként a német megszállás idején – már nyílt terrorizálást, fegyveres kényszerítést is alkalmaztak.28 A hadiüzemmé nyilvánítás joga és a folyamatos felügyelet az Iparügyi és a Honvédelmi Minisztérium kezében volt. A honvédelmi tárca feladata volt a munkaszolgálat intézményének kidolgozása.29 Mint az alkalmazottak katonai felügyelője, jogában állt „nélkülözhetetlen szakember” címen üldözött személyeket foglalkoztatni, vagy munkaszolgálatra való behívásukat támogatni, ami a nyilas uralom idején alkalmasint életmentésnek is bizonyulhatott.30 „A Honvédelmi Minisztérium, mint intézmény, elsősor-

utóirat • post scriptum

A tököli repülőgépgyár bombázása, 1944. Forrás: Fortepan

ban az égető munkaerőhiányt próbálta enyhíteni, míg több, a nevében eljáró katonatisztet valószínűleg embermentő szándék vezérelt.”31 Az 1938. május 29-én, a győri programmal szinte azonos napon, A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról címen hatályba lépő első zsidótörvény, ami a kamarai tagság 20%-ra korlátozása révén az ipari termelésben érdekelt mérnökök és vállalkozókat is érzékenyen érintette, a győri programot is differenciált megítélés alá helyezi. A korabeli ipari-gazdasági-műszaki szaksajtó szinte egyöntetűen annak pozitív gazdaságélénkítő hatásait hangoztatta, ugyanakkor a zsidóságot ért tragikus végkifejlet szempontjából Darányi győri beszéde egyben egy politikai fordulat melletti nyílt állásfoglalást is jelentett. A Honi Ipar című közgazdasági folyóirat, amely a gyáriparosok, az ipar beruházásokban, termelésben érdekelt – a zsidótörvénytől érintett – szakemberek szakmai fóruma volt, Darányinak a zsidók „haszonleső” mivoltát emlegető megjegyzéseit egyszerűen nevetségesnek találta. („A kapitalizmusban a haszon a fő motiváció!”) 32 Az Imrédy miniszterelnöksége idején kulmináló politikai-kormányzati viták és a korszakról szóló történészi elemzések alapján azonban nem lehet azt állítani, hogy a kirekesztő folyamat egy előre megírt forgatókönyv alapján zajlott volna, és már a győri program a „vég kezdetét” 33 jelentette volna. A terv végrehajtásához Imrédy alapfeltételnek tekintette a nyilasok háttérbe szorítását, mert fajvédő propagandájuk ellehetetlenítette volna nemcsak a beruházási program, de kellően felfegyverzett hadsereg híján a revíziós törekvések megvalósítását is. „Kevés a tőkénk és ezt [...] nem szabad ijesztgetnünk" 34 – jelentette ki Imrédy, ami reálpolitikusi képességeit bizonyítja. Tény, hogy az ipari tőke jelentékeny hányada volt zsidó vállalkozók tulajdonában, akik a győri program áldásos hatása révén nagyban hozzájárultak az ország gazdasági erősödéséhez. Jelentős ipari és lakásfejlesztési beruházásokba fektették a tőkéjüket, ennek nyomait igen könnyű a korabeli építészeti termésben is tetten érni. A leggazdagabb iparmágnások pedig – mint a Weiss Manfréd cég tulajdonosai – ha külön megegyezéssel is, de a nagy állami hadiberuházásokból is alaposan kivették részüket.35 A németek ugyanakkor mind erőseben nyomultak előre a magyar gazdasági érdekszférában és döntéshozatali folyamatokban, ennek egyértelmű tanúbizonysága a második zsidótörvény, amelynek „lényege a gazdasági őrségváltás megindítása volt a hiteléletben és a gyáriparban.”36 A Honi Ipar értetlenséggel és felháborodva – de hangsúlyosan kizárólag racionális érvekre hivatkozva – fogadta az ipari numerus clausus bevezetésének ötletét, amely ellentétes volt minden korábbi társadalmi közmegegyezésen alapuló, kiegyensúlyozó, szélsőségeket távol tartó politikai szándékkal és főképpen a „honi ipar” saját jól felfogott érdekével.

Jegyzetek: 1 Szalay István: A fegyverkezés mai állása. Híd, 1936, július Lénárt Ferenc: A hadiipar hatalmi komplexummá szerveződése. Hadtudomány, 2000/ 2. A hadiipar fejlődési irányai. fn.hir24.hu/gazdasag/1997/07/30/hadiipar_fejl_d_si/ 2 ld. FKT jegyzőkönyvek 1945-48 jegyzőkönyvek (Petróczy-gyűjt) 3 Fehér Miklós: A nemzetközi hadiipar. Híd, 1936, július 4 Frank Lloyd Wright: Testamentum. (Falvay Mihály ford.) Gondolat, 1974. 19. o. 5 Deyan Sudjic: Épületkomplexus. (Szieberth Ádám ford.) HVG Könyvek, 2007. 133. o. 6 Szakács, i.m. In: Háború és gazdaság című konferencia tanulmánykötete. Győr, 2002 7 Dr. Schedel Andor: A hadiipar átállítása a békegazdaságra. Katonai Szemle, 1943/3. sz. 640-643. o. 8 ld. Bierbauer Virgil szerkesztette Tér és Forma ( 1928 -1948), Honi Ipar , MMésÉE Közlöny lapszámait, valamint Zeidler Miklós A labdaháztól a Népstadionig – Sportélet Pesten és Budán a 18-20. században. Kalligram, 2012 9 Honvári János: 20. századi magyar gazdaságtörténet. Aula, 2000 10 Szabó Péter könyvszemléje Dombrády Lóránd: A magyar hadigazdaság a 2. világháború idején című könyvéről. Hadtörténeti Közlemények, 2004/1. sz. 308. o. 11 Rózsai Ágnes: Adalékok a Gömbös-kormány katonapolitikájához. Hadtörténeti Közlemények, 1969/4. sz. 634-650. o. 12 MMésÉE Közlöny, 1936/1-2. sz. 2. o. 13 Tér és Forma, 1933. Tematikus szám 14 1935-ben Rómában építész diplomát is szereztek 15 V: Villamosság és építészet. Tér és Forma, 1934/4-5. szám, 97. old. 16 Szabó Péter i.m. 17 Honvári i.m. 18 Teleki Pál 19 1938. évi XX. törvénycikk a honvédelem és a közgazdaság fejlesztéséről, egyes népjóléti beruházásokról s ezek költségeinek fedezéséről. http://www.archivnet.hu/gazdasag/ milliardos_fegyverkezesi_program.html 20 Honi Ipar. A magyar iparpártolás és iparfejlesztés lapja. szerk. Sugár Ottó. 1938/5. szám 21 Ungváry Krisztián: "Árjásítás" és "modernizáció”. Adalékok Imrédy Béla miniszterelnöki működéséhez. Századvég, 26. 2002. 3-37. o. 22 A háború utáni újjáépítésben, nagy ipari beruházásokon ez a gyakorlat tovább folytatódott a Szovjetunióban, ahova az Európából elhurcolt tömegeket is lágerekben dolgoztatták. ld. - többek között - Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napja. Európa, 1989, vagy: Bondor Vilmos visszaemlékezéseit http://www.youtube.com/watch?v=YhRlAKdplEw, vagy: Major Máté: Tizenkét nehéz esztendő. Magyar Építészeti Múzeum, 2001 23 ld. Albert Speer: Hitler bizalmasa voltam. Zrínyi, 1996 24 Albert Speer - A jó náci? Martin J O Hughes dokumentumfilmje, 2009 http://www.youtube.com/watch?v=nx8wF6IQYxo 25 „Verulami Bacon-tól Frederick Winslow Taylor-ig, mintegy három évszázad után, a huszadik század harmadik évtizede szinte új megalapozással, de a régi időálló elmélet biztos támpontján nemcsak szellemi reneszánszát jelentette a racionalizálásnak, hanem nagyjelentőségű gyakorlati eredményeket is hozott, éppúgy a közhatalmi kormányzat, mint a gazdasági és technikai élet síkján. Igaz ez világviszonylatban is, különösen helytálló azonban megállapításunk az idegen hatalmi erőkkel megbénított ősi hazai földön, hol a szabad mozgás megmaradt területein és működési körén belül valóban a megfeszített végső erőfeszítés energiaforrásainak észszerű, okszerű és célszerű gazdaságos felhasználására, alkalmazására: racionalizálásra valóban szükség van, jogosultság volt és jobb életigény lehet a jövőben. Ezzel el is érkeztünk a racionalizálás magyar nemzetpolitikai szemléletéhez.” A racionalizálás bibliográfia. szerk. vitéz Hótna Gyula dr., Witzmann Gyula dr., Fővárosi Könyvtár, 1936. ld. még: Ungváry i.m. 26 Bárdossy László, amikor 1941-ben miniszterelnöki bemutatkozó beszédét tartotta, idősze rűségénél fogva a legfontosabb kérdések között tárgyalta a tervgazdálkodás problémáját. Az intenzív állami beavatkozásra érzékeny ipari szereplők számára megnyugtató volt az a kijelentése, hogy a tervszerűséget nem tekinti százszázalékos megoldásnak a gazdasági életben, legalább ennyire fontos számára az egyéni kezdeményezések felkarolása. Egyéni kezdeményezés és tervgazdálkodás. Honi Ipar, 1941/9. sz. 1.o. 27 Ha valakit racionalizáltak, azt jelentette: kirúgták az állásából. 28 HM új épületszárny, Ferihegyi repülőtér építkezések. Sorg cég igazolóbizottsági jegyzőkönyvek. BL 29 Braham, Randolph L. : A magyar holocaust. Gondolat. Blackburn Intern. Incorp., 1988. I. köt. 238-280. o. 30 Braham i.m. 274. o. 31 http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=11_1_5 32 Honi Ipar. 1938/5. sz. 33 Braham i.m. 102. o. 34 http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/imredy_bela_csodas_forradalma/ 35 A magyar zsidóság a harmincas években a lakosság mintegy 5%-át alkotta. Legmagasabb arányban a pénzügyi-kereskedelmi szférában képviseltették magukat (45-55 %), az ipari vállalkozók között 11%-ban, a szakértelmiség körében 30-50%-ban. (orvosok 55%, ügyvédek 49%, mérnökök 30%) „Az iparban volt néhány zsidó vagy vagy zsidó származású, aki a gépgyártásnak és a nehéziparnak jelentős hányadát tartotta kezében vagy ellenőrizte, gondoljunk a Weiss Manfréd Művekre.” Braham i.m. 70. o. 36 u.o.

As the role and responsibility of architects are not only significant factors of the evolution of man-made environment, but also affect the efficiency of economy, whilst inseparable from history and all kinds of mechanisms controlling its power relations and inner operation, this kind of interpenetration makes the moral issues ensuing from professional and supremacy systems, as well as from conflicts generated by conditions within the profession. To understand the behaviour-patterns and clout-driven activities of architects with an approach of sociology is indispensable in order to process the critical chapters of 20th-century Hungarian architectural history. Such a chapter is first of all the birth of Hungarian industrial architecture in the Modern Age starting with March 5th, 1938 when the so-called Programme of Győr was launched by Darányi and covers about ten eventful years around World War II.

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

A modern építészet keleti vallási gyökerei The Eastern Religious Roots of Modernist Architecture Iszlám, buddhista és judaikus hatás a 20. századi elméletekre és épületekre Islam, Buddhist and Judaist Infleuences on 20th-Century Theories and Buildings Szöveg / text: Klein Rudolf

A 20. századi modernizmus önmagát a racionális, funkcionális jelzőkkel, a technika és gazdaságosság szerepének hangsúlyozásával határolta el építészettörténeti hátterétől, amelyet túldíszítettnek és olyan hagyomány által terheltnek minősített, amely idővel elveszítette értelmét, tisztaságát és hatóerejét is. Vagyis a modernisták mindent megtettek annak érdekében, hogy megszabadítsák az emberiséget a hagyománytól és ‘dekulturálják’ az építészetet, miközben arra törekedtek, hogy megfeleltessék az úgynevezett gépkorszak igényeinek.

Granada, Alhambra, 1362-1391, az Oroszlánudvar részlete

A modernisták zömmel az előbb említett célkitűzéseket tartották szem előtt, legalábbis jelszavak és elméleti írások szintjén. Ám a gyakorlatban a modernizmus amellett, hogy igyekezett megfelelni a technika és a technológia kihívásainak és az új funkcionális elvárásoknak, valójában mégis magába foglalt történelmi elemeket és hagyományokat, csak másféléket, mint eddig. Miután a nyugati építészettörténet két nagy vonulata, az ókori klasszikus és a keresztény-középkori kimerülni látszott, a modernizmus más hagyományokból merítette ihletét: a nyugati világ alapjait jelentő görög-római és keresztény kultúrkörök világán túllépve, illetve kibővítve azt, az iszlám, a buddhizmus és a judaizmus tradíciói felé fordult. Mindhárom esetben nem pusztán építészeti hagyományokról van szó – a judaizmusban ilyen nem is igen létezik –, hanem inkább azok vallási gyökereiről és (képző)művészeti megnyilvánulásairól. Elvétve egyéb, szintén nem nyugati hatás is jelentkezett a modernizmus során – ilyen a korai Bauhausra Johannes Itten révén ható mazdaznan, 1 az antropozófia számos aspektusa Rudolf Steiner munkássága révén, melynek legfontosabb közvetítője a holland de Stijl mozgalom volt, és sok más hatás is, amelyekre azonban itt nem térek ki. A modernizmus tehát különféle civilizációk számos kulturális hagyo-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

mányát ötvözte korának műszaki-technikai eredményeivel, ‘művészeti globalizációt’ hozva létre, mely évtizedekkel megelőzte a tényleges gazdasági globalizációt. A korabeli műszaki vívmányok közül hagyatkozott többek között az öntöttvas-, acél- és vasbeton szerkezetekre, majd utóbb a héj- és vegyes szerkezetekre, esetenként a szintetikus anyagok felhasználására is. Az építészeti modernizmus formai gyökereit megtaláljuk a modern képzőművészetekben, amelyekre szintén hatottak nem nyugati források,2 az építészettörténet egyes nyugati elemeiben, a modern funkcióban és nem keresztény vallási tanítások közvetlen hatásában illetve ezek építészeti lecsapódásában, mely két utóbbi képezi írásom tárgyát. A vizualitás síkján a 20. századi modern építészet két ideológiai-stratégiai elv mentén bontakozott ki: 1. A képi diskurzus kerülése, vagyis szakítás a hagyományos antropomorf vagy zoomorf jelképekkel, valamint kodifikált növényi díszítés felhasználásával (akantuszlevél stb.) történő kommunikációval, azaz a homlokzat felületén alkalmazott jelképes írással, tagadva az építészet anyagi valóságán túlmutató jelentés eszméjét. 2. A tér előléptetésével az építészet fő tartalmává és alkotóelemévé. Mindkét vezérelv mögött buddhista, judaikus és iszlám vallási gyökereket, misztikus tanításokat, illetve ezek modernkori filozófiai és tudományos újraértelmezését találjuk. Történelmi távlat Belső dinamikájának és a nem nyugati vallások/kultúrák hatásának következtében a 19. századi nyugati művészet fokozatosan felhagyott a naturalista paradigmával, ami ellentétben állt az iszlámra jellemző képtilalommal, a judaizmus képi megjelenítéssel kapcsolatos fenntartásaival és a buddhizmus jelentés-kételyével/tagadásával és nyitottvégűségével is. A képzőművészetekhez hasonlóan a nyugati építészet is a görög-keresztény hagyományra, a tektonikus narratívára, szerkezetet díszítő strukturális ornamensre és általában Arisztotelész esztétikájára3 épült. A modernizmus megjelenéséig az építészeti elméletek a múltból, a már megépült házakból indultak ki, főképp ezekből merítették végkövetkeztetéseiket, és így hatott az építészettörténet az új épületekre. E reflektív elméletiséget példázza Vitruvius, Alberti és részben Semper munkássága is.4 Miután azonban a modernizmus megtagadta a hagyományt, az építészetben meghatározóvá váltak az előretekintő (prospektív) elméletek és az ideológiák. Ez az a pillanat, amikor a nyugati kultúrkörön kívüli hagyományok hatni kezdtek a nyugati építészetre. A nem keresztény vallási tradíciók segítettek a Nyugatnak két döntő fontosságú újítás elfogadásában: az űr (üresség) elfogadása és a falfelületeken történő narratív tartalmak megjelenítésének elutasítása, azaz a térben és felületen megjelenő semmi meghonosításában. Az előbbit a szufizmus és a zsidó miszticizmus Isten-fogalma (mint az űrt/teret vagy mindent felölelő entitás értelmezése), valamint a buddhizmus szent üresség (a végső valóság) fogalma segítette elő. Az utóbbi, a nem-értelmező/ ábrázoló felületek elfogadása, azaz az építészet antropomorfiájának tagadása, az arc-homokzat metafora (csakúgy, mint a fej/fő-oszlopfő, a gerinckémény, szemek-ablakok, száj-ajtó) elvetése összefüggésbe hozható az iszlámnak a judaizmusban gyökerező képtilalmával.5

utóirat • post scriptum Az iszlám építészet hatékony stratégiákat fejlesztett ki annak érdekében, hogy kiszorítsa a diszkurzív jelleget: önálló – a szerkezeti tartalmaktól független – rétegként kezeli a felületek mértani díszítését, szemben a görög-keresztény építészet strukturális ornamensével, ahol a dísz a strukturális tartalom megerősítését célozza. Ezen felül az iszlám építészet közvetlenül is hadat üzen az anyagnak (mater, materia) a kő szerkezeti elemek (tartófalak, pillérek), csipkévé történő kifaragásával, az ‘anyag teresítésével’. Az iszlám építészetben alkalmazott geometriai réteg illetve „tércsipke” elősegíteni hivatott az Úr nagyságáról való meditálást, és kiküszöbölni a testiséget és az azáltal gerjeszthető bálványimádást. A judaizmus rendszeréből jórészt hiányzik a vizualitás, legalábbis elvileg és ezért a zsinagóga belső terét főképp a rítus diktálta sajátságos térkoncepció határozza meg, illetve a szertartás által közvetített kozmológiai elemek. A diskurzív vizualitás, mely egyértelműen kizárja az emberábrázolást, csak másodlagos elemek, vallási jelképek által képviselteti magát, illetve a judaizmus fő közvetítőcsatornájával, az írással. Az emancipációt megelőző zsinagógák falainak jelentős részét héber betűs írás borítja. A zen buddhista művészetnek és építészetnek szintén fontos stratégiája a nem értelmező (non-diszkurzív) vagy nyitott értelmezésű felületek alkalmazása – ilyenek például a falfestmények, néhol üres foltokkal, halvány vonalakkal, amelyeket többféleképpen is értelmezhetünk. Számos zen enteriőrt és kertet köszönhetünk a meditáció stratégiájának: ezek azért zárják le a vizuális csatornákat, hogy lehetővé tegyék a szemlélő számára a „látást”. A modern építészetben az egyes vallási hagyományok keveredtek, esetenként kiegészítették és erősítették egymást. Így például míg a buddhizmus gyakorlati példáival hatott a modern építészetre, a judaizmus és a zsidó miszticizmus inkább bizonyult hatékonyabbnak a térközpontúság elméleti megfogalmazásában és három dimenzióban való megteremtésében, illetve az idő fogalmának integrálásában a modern építészeti gondolatba. Iszlám recepció A gyarmatosítás révén a nyugati világ szembesült a „másikkal” – más bőrszínűvel, vallásúval, szokásokkal és társadalmi renddel, ami beindította a kölcsönzések és kivetítések egész sorát. A nyugati embert kifejezetten izgatta a gazdag iszlám színvilág, a musarábiák mögött feltűnő, fokozatosan sötétülő belsők, a fátylak mögött sejlő női tekintetek, fehér testek és mindenekfelett a hárem, mely a feltételezett teljesen szabad nemiség világát jelenítették meg az addig szigorúan szabályozott európai polgári világ számára. Egy időre mintha eltűnt volna az iszlám hatalmakkal vívott évezredes vallási konfliktusok sora, és a titokzatos világ izgató kínálatként tárult a kapitalizálódó nyugatiak szeme elé, vált a pajzán művészi fantázia tárgyává, és végül szellemi fogyasztási cikké. Romantikus festmények egész sora jelenítette meg az iszlám világot az orientalizmus keretein belül, nem kevés idealizációval és csúsztatással. E folyamat már a 18. században kezdetét vette – elég csak Mozart Szöktetés a szerájból című daljátékára gondolni, ahol végül a keresztény nőre, Constanzára vágyó mohó Oszmin pasa egyszerre meglágyul és átengedi zsákmányát Constanza vőlegényének. Ám e korai orientalizmus pusztán a kezdet, és az igazi kibontakozás csak a 19. század során játszódik le, amiben az irodalom és festészet mellett az építészet is kiveszi a részét. Szerencsés egybeesés, hogy az iszlám építészet anyagtalanító szándéka összetalálkozik a nyugati technológia logikájával, a fém szerkezeti elemek karcsúságával, és azzal a hagyományhű szándékkal, hogy az új ipari eljárásokkal létrehozott pilléreket és gerendákat díszítésbe csomagolják. Így az iszlám építészet egyes mozzanatainak nyugati befogadását a 19. században elősegítette az új öntöttvas szerkezetek díszítésének felmerülő igénye. Sir Christopher Paxton megbízta Kristálypalotája (1851) díszítésével Robert Owen Jonest, hogy annak racionalista szerkezete esz-

tétikai szempontból elfogadhatóbb legyen a korabeli brit nagyközönség számára. E megbízatás teljesítésekor Jones, aki a nagyhatású The Grammar of Ornament (1856, Az ornamens nyelvtana) című könyv szerzője, az iszlám vizuális örökségét használta fel a kortárs modern építészet igényeinek kielégítésére. Ily módon a szufizmus ragaszkodása az ürességhez, azaz a térhez, és a nyugati racionalizmus (az öntöttvas ipari előállítása) ‘érdekházasságra’ léphetett egymással: sajátosan teres építészet jött létre nyugati körülmények között, mely mérföldkő a modern építészet történetében és az egyik legelső fontos lépés a kulturális globalizálódás irányába.6 Nem sokkal ezután megkezdte diadalmenetét az úgynevezett „keleties” vagy „mór” stílus, amely valójában főleg iszlám (esetenként bizánci) díszítmények szabad keveréke volt: megjelent e sajátos elegy a nyugati nagyvárosok zsinagógáinak architektúrájában, a szórakozást szolgáló épületeken, az állatkerteken, majdnem mindenhol, ahol csak alkalmazták a modern fém tartószerkezeteket.7 Ez alól leginkább csak a vasútállomások, vásárcsarnokok és a pusztán utilitárius ipari épületek képezték a kivételt. Az iszlám és annak nyugati kivetülése, az orientalizmus járható utat kínált az emancipált zsidók számára: most először valósulhatott meg egy sajátos ‘bálványmentes’ kifejezési forma. Az iszlám építészet – mint egy nem keresztény és nem judaista monoteista vallás kifejezése – megbízható stratégiát biztosított a dematerializációhoz8 és a deszignifikációhoz, azaz a bálványtalanításhoz.9 A zsinagógaépítészet az igazi iszlám építészethez hasonlóan nem mindig törekedett azonban tényleges dematerializációra az anyag mennyiségének csökkentése révén, hanem inkább ennek benyomását keltette azáltal, hogy textilszerű díszítmény-réteggel borította be az épületszerkezeteket. Ez a virtuális dematerializációs eljárás azt a célt szolgálja, hogy elrejtse szem elől a szerkezeti matériát, az építészet tektonikai valóságát,10 a testet, mint ahogy az iszlám női viselet is elrejti a női testet, a testen keresztül való, szemmel történő megismerést, előnyben részesítve a nem vizuális minőségeket és jellemzőket. Az iszlám művészet és építészet hatását nem lehet alábecsülni a 19. századi nyugati építészet és utóbb a szecesszió szemszögéből. Az iszlám építészet ihlethette például Gottfried Semper11 Bekleidungstheorie-ját – amely a 19. századi építészetelmélet egyik alapköve –, jóllehet a görög építészetet, a festett görög templomot szokás emlegetni12 ennek fő forrásaként.13 Ugyanakkor nehéz elhinni, hogy a görög építészet a maga festett strukturális ornamenseivel14 vezethetett el a gondolatig, hogy a szerkezetet attól független köntösbe lehet öltöztetni, s hogy az architektúra textilként is felfogható – Wand és Gewand (fal és textil). A szőnyeg és a fal analógiája egyértelműen az iszlámra vall. Ez később előfeltétele lett az épület önálló „köntösre” és tulajdonképpeni teherhordó szerkezetre való tagolásának, ami a szecesszió révén elvezetett a modernizmushoz az 1920-as és 1930-as években.15

Otto Wagner: Lakóház, Bécs, Linke Wienzeile 40. (Majolikahaus), 1898-99

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum Az iszlám építészetben a felület lép elő a tartalom első számú hordozójává az építészet testi-fizikai alkotórészei, tektonikája és ‘szerkezeti diskurzusa’ helyett. Az épület tartószerkezetétől gyakran elvonatkoztatott felület ‘könyvvé’ válik, amelyre külső (nem architekturális, gyakran szövegszerű) tartalmak kerülnek: a csillogó kerámia-köntösbe öltöztetett tégla- vagy kőszerkezet ismétlődésre épülő geometriai ornamentikát vagy kalligráfiát hordoz. Az építészet ezzel automatikusan deszignifikálja, elsődleges belső jelentésétől megfosztja önmagát: a felület különválik az architektúra lényeges belső tartalmaitól (szerkezet, építőanyag stb.), textuális függelékké, toldalékká minősül át, szakrális szöveget16 vagy semleges mértani díszítést közvetít. Így az épület teste többé már nem árasztja „az isteni jelenlétét ember művében”, ahogyan Hegel és Winckelmann meghatározta a művészetek fogalmát, s ezért – az iszlám és a judaizmus szempontjából – sikerül elkerülnie a bálványszerűséget. A tér és test(iség) ellentétéről így ír Seyyed Hossein Nasr: „…az üresség pozitív jelentőségű az iszlám vallásban, s ezért képes olyan teret létrehozni, amelyben a testiség hiánya bensőségességhez vezet, lehetővé téve a kontemplációt… …Az üresség pozitív szerepet játszik az iszlám művészetben és építészetben is azáltal, hogy átláthatóvá teszi az anyagot és feltárja, megmutatja annak változékony és múlékony természetét… …Mivel az iszlámban az Istenséget sohasem azonosították bármiféle konkrét megnyilvánulással, vagy egy sajátos formához köthető megtestesüléssel: az iszlám tudatban az Isteni Természet mindig is abszolút és határtalan maradt… A testiség tartományában élő ember szemszögéből olyannyira transzcendens valóságnak tűnik, hogy jelenléte a testi-fizikai világban csakis az üresség segítségével érzékelhető. Az üresség használata az iszlám művészetben ily módon – a mértani formák és más absztrakt jelképek alkalmazásával együtt – kizárólagos módjává válik az egyszerre mindenütt és minden felett jelenlévő Egység jelzésének a művészet és építészet eszköztára révén…” 17 Az iszlám építészeti törekvése egybevág a héber Biblia szöveg-preferenciájával, szemben a képpel, jóllehet a judaizmushoz köthető építészet egészen a 19. század közepéig nem követte az iszlám technikát. Oleg Grabar hangsúlyozza, hogy az iszlám kultúrkör „elutasítja a mimetikus ábrázolást bármely hivatalos vagy szertartásos formában”, és ezért a hit, a hatalom és bármiféle legitimitás jeleinek elsőszámú hordozójává emeli az írást, felruházva azt bármely más funkcióval, amelyekre másutt a képeket használják.”18 Az írás és a mértani ornamens – ami valójában az írás egy másik változata Grabar szerint – meghódította az épületek felületét. Grabar így ír erről: a „geometria tökéletes közvetítő, mert nem magához, hanem önmagán kívüli helyekre vagy funkciókhoz vonz,”19 azaz nem közvetlenül a ‘bálványozott’ tartalmakhoz. Ez a típusú geometria azonban jelentősen eltávolodott a görög „geo-metria” fogalmától, amely a Föld mérését jelenti, és egy meta-rendszer megalapozására szolgált. „A geometria minden esetben egyfajta átmenet, a legjobb esetben is egy mágnes, mely olyasvalami irányába hat, amellyel nem azonosul, ám amelyet a kultúra kívánatosnak minősít… Másfelől a mértani mintázatok olykor maguk jelentik a célt, amely hordozhat azonosítható konnotatív jelentéseket, de nem feltétlenül, s ezek maguk válnak a kontempláció tárgyaivá. Olykor-olykor, mint ezt az Alhambra is példázza, jeleket, sőt költeményeket is hordozhatnak, ami jól szemlélteti sajátlagosságukat. Ezen a viszonylag ritkán elért szinten a geometria érzelmi vagy lelki részvétel, bevonás és bekapcsolódás tárgyává válik. Ebben a rendszerben a geometria nem különbözik az írástól. Ugyanúgy önkényes szabályok rendszere, amely önmagán kívüli, sajátos kulturális célt szolgál, s e manipuláció révén alkalmanként műalkotásokat hoz létre” – folytatja Grabar.20 Ez az épületek felületén megnyíló ‘könyv’ később a buddhizmus és judaizmus hatására eltűnik, és létrejön a modern építészet díszítetlen, fehér falaival, melyek már nem közvetítenek semmilyen pozitív tartalmat.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

Kobori Ensu: Sokin-tei teaház (Shōkin-tei) belső, Kacura Villa (Katsura Rikyū), Kyoto mellett, 1620 k.

A buddhista hatás Az iszlámhoz hasonlóan a buddhizmus is elsősorban az üresség pozitív értelmezésével járult hozzá a modern építészethez: ez pedig a szunjatá (súnjatá), az abszolút semmi (üresség) fogalma, amely a mahájána buddhizmusból ered. Ezt a szemléletet könnyű alkalmazni az építészeti térre, egy olyan űrre, ami nem azonos az anyag hiányával – az oszlopok és falak közével, azaz intervallummal –, hanem „pozitív” entitás, tartalom, amely a gondolkodás és az építészeti tervezés és forma kiindulási pontja. A nyugati metafizika számára a semmi(ség) a kezdetet jelenti. A Biblia a Teremtéssel, azaz a semmi meghaladásával (Überwindung) kezdődik; a kritikus pontot pedig az jelzi, amikor Isten gondolata materializálódni kezd. Más szóval a nyugati civilizáció a gyarapodás irányába halad, a semmiből, a kevésből a sokaság felé. Ezzel szemben a buddhizmus éppen fordítva működik: a nirvána a kiüresedés, lecsengés, azaz a semmi felé mutat. Az alapvetően hasonló konkrét jelentéssel rendelkező két fogalom, a vákuum és nirvána („kialvás”) összecsengése rávilágít a nyugatnak és a keletnek a semmihez való viszonyulásának különbözőségére. Az űr (vákuum) a görög–keresztény kultúrkörben negatív konnotációval rendelkezik, amit a latin horror vacui kifejezés és görög megfelelője, a cenophobia (az ürességtől való félelem) is jelez: mindkettő elsősorban egy tér vagy műalkotás teljes felületének díszítéssel való kitöltésére utal. Az űr azért ébreszthet félelmet, mert az üresség (a nihil, semmi) a nyugati civilizáció raison d´être-jének, a homo faber, vagyis az aktív teremtő-alkotó ember eszményének tagadása, cáfolata. Másfelől a buddhizmus a semmiségben a megtisztulás, a megvilágosodás és a megváltás alkalmát látja. A buddhizmus azonban nemcsak az űr/tér fogalmai terén kínált elméleti alapot a modernizmus számára, hanem a felületi diskurzus, a díszített homlokzatok kerülésével is. A buddhizmus ugyanis a nem-kognitív megismerésre és kommunikációra épül, azaz a meditációra és a meditatív tapasztalásra, ellentétben a nyugati típusú kognitív – verbális/textuális és vizuális – tapasztalással. A sima, jelentéssel nem rendelkező felületek a nem kognitív kapcsolatra (kommunikációra) utalnak: a modern épületek fehér falai nem mesélik el a belső struktúrát – nincs osztópárkány, mely a födémekről tudósít, pilaszterek, melyek a belső falak helyét jelölik – és nem utalnak más konkrét elemekre, emberi testre (oszlop), illetve más hasonló építészeten kívüli tartalomra. A téma, tárgy és cél nélküli meditáció, a zen zazenje (a gondolatoktól mentes éberség gyakorlása) azt jelenti, hogy az egyén eggyé válik az őt körülvevő világgal. A külvilággal való egyesüléshez s ezáltal a világ megtapasztalásához nincs szükség semmiféle kognitív diskurzusra vagy logikus szerkezetre. Ily módon a tiszta tapasztalás a kognitív megismerés tagadása, vagy legalábbis azé a tudásé, amelyet a nyugaton hagyományos szubjektum és objektum megkülönböztetésének, kognitív apparátus alkalmazásának köszönhetünk, s amely „olvassa” az építészeti felületet. Az

utóirat • post scriptum

Kobori Ensu: Sokin-tei teaház, Kacura Villa (Katsura Rikyū), Kyoto mellett, 1620 k., tetőrészlet

építészet szerepe így épp ennek az ellentéte: nem hordoz jelentéseket, hanem segít „becsukni a szemünket, hogy láthassunk”. Másképpen megfogalmazva: az építészet a meditáció kiváltójává lép elő. A zazen képviselte eggyéválást, az egységes bontatlan, külső-belső teret célozza a modern építészet. A hagyományos szubjektum-objektum viszony a nyugati perspektíva eltűnésével megszűnik: nem differenciálódik a valóság a vászon előtti szemlélőre és a vászon mögött szimulált térre. A hagyományos perspektíva diktálta festészeti térhez hasonlóan alakult az építészeti is a modernizmus koráig, amikor megszűnik az egy pontból áttekinthető belső, és dinamikus pontból tapasztaljuk meg a teret, melytől nem választ el minket semmilyen rendszer. Míg a muszlim építészetben azonban egyszerűen csak létezik az űr – mármint statikusan, ahogyan Seyyed Hossein Nasr értelmezi –, a buddhista építészetben az indeterminizmus, az előre-nem-láthatóság, azaz a folyó idő fogalma is társul hozzá. Ebből fejlődött ki a japán áramló tér, amely közeli rokonságot mutat a zsidó miszticizmus tér-idő koncepciójával, s amelyet Einstein és Minkowski tér-idő és négydimenziós tér fogalma korszerűsített, melyek együttvéve hozzájárultak a modern építészeti tér létrejöttéhez. Az indeterminizmus az egyik legfontosabb buddhista tanítás, amely gazdagította a modernizmust. A zsidó–keresztény idő-fogalmak determináltak: az emberiség a Messiás eljövetelére vár. Nem tudni, mikor következik ez be, de a koncepció magában foglalja az idők végezete gondolatát, amely könnyen megfeleltethető az építészetben egy pontnak, egy helynek, amely felé a templomok via sacrája mutat, és amelyet az oltár jelez. A buddhista idő nem tart semmiféle vég vagy meghatározható pont felé: csak megszakítás nélkül, végtelenül áramlik, túl az idők végezetén. A buddhizmus azonban nem elsősorban tanaival hatott a modern építészetre, hanem közvetett módon, a buddhista építészeten keresztül, mivel a buddhizmus elsősorban intuitív, nem pedig kognitív módon működik, és ezért könnyebben közvetíthető a nyugat felé a műalkotások segítségével, mint filozófiai síkon. Ebben az összefüggésben a legnagyobb hatásúnak a japán művészet és építészet bizonyult: ezt példázzák Frank Lloyd Wright, Adolf Loos, de Stijl, majd később Ludwig Mies van der Rohe, Alvar Aalto, Carlo Scarpa és mások munkái. Ezek az építészek átvették a japán tér-elveket és a részletképzés bizonyos fogásait is. Ám a buddhizmus egyedül nem lett volna elég a modern tér létrejöttéhez nemcsak az elméleti kommunikáció hiánya, hanem a nyugati civilizációval inkompatibilis karaktere miatt is. Itt lép be a judaizmus, mely alapból, a kereszténységen át a nyugati civilizációval kompatibilis rendszert jelent. A judaizmus hatása Mint láttuk, a buddhizmusnak kulcsszerepe volt abban, hogy létrejött a modern építészet térközpontú gyakorlata. Ugyanakkor a buddhizmust a rá jellemző agnoszticizmus és az ideák verbalizálásának elutasítása

megakadályozta abban, hogy megtermékenyíthesse a nyugati modern építészet elméleteit és ideológiáit: a buddhizmus ily módon a gyakorlati építészeti tervek ihletforrásává lépett elő, míg a judaizmus ösztönözte elméleti szinten a tér elsőbbségét és az ornamensek eltávolítását. Itt nem a zsidó származás, történelmi tapasztalat, vagy akár identitás építőművészetre gyakorolt hatásáról van szó, hanem a vallásfilozófia begyűrűzéséről az építészetelméletbe, függetlenül az azt gyakorlók származásától, vallásgyakorlásától. A keresztény Adolf Loos volt talán az a gondolkodó és építész, aki a legkövetkezetesebben valósította meg a judaizmusból származó ideákat. Leginkább az Ornament und Verbrechen (Ornamens és bűn) című esszéjét szokás összefüggésbe hozni a második parancsolattal, de Loos igazi jelentősége nem a képtilalomból származó purizmusban – ezt Le Corbusier is igen korán magáévá tette –, hanem a térkoncepciójában van, mely Einstein fizikájához és kozmológiájához kapcsolódik. Albert Einstein 1905-ben publikálta Zur Elektrodynamik bewegter Körper (Mozgó testek elektrodinamikájáról)21 című dolgozatát, amelyben ös�szekapcsolta az idő, távolság, tömeg és energia fogalmait, amelyek a modern építészet legfontosabb kulcsfogalmaivá váltak. A tér-idő kapcsolata visszavezethető Majmonidész (Moses ben Maimon, 1135-1204) középkori zsidó bölcselő egyes gondolataihoz, akit szintén foglalkoztatott a tér és az idő kérdése. Arra nincs bizonyíték, hogy Einstein olvasta volna a középkori zsidó filozófiát vagy Majmonidészt, de annyi tudható, hogy a fizikus fiatal korában vallásos volt egy ideig,22 és kevéssé valószínű, hogy a judaizmust tanulmányozva ne került volna kapcsolatba a tér-idő gondolatával. Sőt, emlékiratai tanulsága szerint maga is merengett a tér-idő „misztériumán”. Utóbb vallásossága nem a judaizmus fő áramlatát követte, hanem inkább egy Spinozára emlékeztető Deus sive natura (Isten vagy természet) változatot, és eközben rendkívül rokonszenvezett a buddhizmussal, mely szerinte az egyetlen vallási tanítás, mely nem keveredik konfliktusba a modern tudománnyal. Einstein korábbi tanára és barátja, Hermann Minkowski23 1907-ben felismerte, hogy a relativitás sajátos elméletét a legjobban egy négydimenziós térben lehet megérteni, amelyet „Minkowski-téridőnek” nevezünk: ebben az idő és tér nem különálló entitásokként létezik, hanem keveredik egymással egy négydimenziós tér-időben. Einstein tudományos intuíciójának köszönhetően létrehozta a tér és idő egységének hipotézisét, hogy meghatározza e tér-idő egység geometriáját. Minkowski állította, hogy a négydimenziós világ egy pontjának négy koordinátája van: három közülük térbeli, amely a helyét jelöli ki, a negyedik pedig ennek az eseménynek az időkoordinátája. Ezt a négydimenziós teret eseménytérnek vagy Minkowski-térnek nevezzük. A tér és az idő összekapcsolásával kozmológiai áttörés jött létre: szemben a korábbi alapvető tér-hely kapcsolattal, ahol a tér, mint valami hely körüli vagy valami helyek közötti tér, immár a tér függetlenedik a helytől, felszabadul a helyi kötöttségtől. Más szóval a toposz sikeresen kiküszöbölődött a kozmológiából és az építészetből is. Miután a toposz elvesztette relevanciáját, elveszítette jelentőségét az elhatárolás is – a falak többé már nem szabnak határt a térnek, amely ily módon korlátlanná, végtelenné válik, vagy hogy egy hagyományos héber fogalommal élve: ein sof („nincs vég”), végtelen lesz, ami a judaizmus istenfogalmának egyik leglényegesebb tulajdonsága. A modernizmus legfontosabb ideológiai elemei, a helynélküliség és a határtalan tér ily módon szorosan kötődnek a judaizmushoz is.24 Einstein 1909-ben felfedezte a kvantumot, a hullámok és részecskék együttes értelmezését, amiben szintén tetten érhető a judaikus gondolkodás. Einstein feltevése, miszerint a fény kettős természetű – amivel tulajdonképpen egyetlen entitásban egyesíti az anyagi részecske és a hullámmozgás két ellentétes fogalmát –, valójában emlékeztet a zsidó miszticizmus tanításaira. A Kabbala a fényt az Úr hatalmának metaforájaként használja, és az Or Ein Sof – a Végtelen Fény – kifejezéssel utal rá.25 A hit egyik alapelve, hogy az Úr mindenható és ellentéteket hordozhat

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum magában. Mivel kettős természettel rendelkezik, ami alkalmassá teszi ellentétek magában hordozására, a fény tökéletes metaforája lehet az isteni energiának. A fény-elmélet fejlődésének ebben a harmadik fázisában nyilvánvalóvá válik, hogy a két fogalom ily módon történő egyesítése kiemeli Isten egységét a teremtésben.26 Ez az újkeletű gondolat képezi a kvantummechanika új alapelméletének kiindulási pontját, amelyből sokat profitáltak az építészetelméletek a modern kor kezdeti szakaszában. 1915-ben Einstein általános relativitás elméletével idővé, azaz ‘teresített’ idővé transzformálta a teret, és „tér-idő kontinuumról” beszélt. A relativisták többé már nem beszéltek ‘egyetemes időről’ és ‘abszolút térről’. A tér-idő tulajdonságai egy mozgó tárgy haladási sebességének függvényei, és a fénysebességet megközelítő sebességek mellett a tér-idő ‘ös�szevonódik’ a mozgó tárgy körül. Az idő relativitása azonban, a klasszikus fizikáéhoz hasonlóan, visszafordítható marad. Ezek a gondolatok azonban nem korlátozódhattak a fizikára egy olyan korban, amelyben a művészet- és építészetelmélet soha nem tapasztalt módon vágyott szellemi táplálékra, filozófiai megalapozottságra, valamiféle fogalmi-eszmei inputra. Az új fizika fogalmai és tanai gyorsan lecsapódtak kor elméleteiben, festményein és épületein. Adolf Loos volt az első, aki már 1912-ben megteremtette a térközpontúság elméletét az építészetben, azaz a tér elsődlegességének gondolatát az anyag fölött, Raumplan vagy „tér-terv” fogalmával, amely meghatározta a modernizmus törekvését az első világháború után. A Raumplan fogalma azt jelenti, hogy az építész fő célja a tér létrehozása, azaz megtervezése – nem pedig homlokzatoké, oszlopoké, boltíveké, díszítményeké stb. –, valamint az, hogy vezesse/mozgassa az embereket ebben a térben. A tér nem csupán intervallum, mint két görög oszlop köze: pozitív ‘kézzelfogható entitássá’ lép elő, amelyet később „becsomagolnak” az anyaggal. Érdekes módon Loos villái esetében a belső tér berendezése centrifugális: a tevékenységek e tér peremsávjára kerülnek át, a közép üresen marad, vagyis ‘térszerű’ és – a japán építészethez hasonlóan – az ürességet hangsúlyozza, mint legfontosabb jellemzőt. A térbeli mozgások többé már nem tengelymentiek, mint korábban: vonalvezetésük nem szabályos, hanem inkább útvesztőszerű. A belső tér olykor kiárad: túllép az épület kerületén, kitüremkedik a homlokzatból. Ezt példázza a Villa Moller is. A tér ezáltal előtérbe kerül, mégpedig önálló entitásként, amelyet vagy követ a tartószerkezet, vagy nem.27 A gyakorlatban, azaz konkrét szerkezeti meghatározók tekintetében a Raumplan azt jelentette, hogy a falak és födémek szabályos ritmusa eltűnt, a tér szabadon formálttá alakult át, a funkciónak megfelelően – falak, rendszerint díszítetlenül és fehéren hagyva – ,mindössze a tér elemeinek behatárolóiként. Nemcsak a tér szélessége és mélysége mutatott változatosságot a tervben, hanem a magassága is! A tartószerkezet és a díszítés

Erich Mendelsohn: Einstein-torony, Potsdam, Csillagvizsgáló, 1919

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

háttérbe szorult a tér mögött, amely a legfontosabb alkotóelemmé lépett elő. A Raumplan emellett Loos azon erőfeszítését jelzi, hogy a hagyományos kétdimenziós térszervezést kibővítse egy kötetlen háromdimenziós elrendezéssé. Loos minden egyes helyiséget egyedileg próbált megtervezni, valamennyit a számára legmegfelelőbb magassággal. Az eredmény egy háromdimenziós, kötetlen térbeli elrendezés lett, amelyben az egyes helyiségeket rövid lépcsőkarok kötötték össze, egyfajta térbeli labirintust hozva létre, amelyet csak bejárva lehetett felfogni. Más szóval a teret nem lehetett másképpen értelmezni és felfogni, csak a benne történő mozgás révén, azaz az idő bevonásával az építészet megtapasztalásának folyamatába. Ez a modern építészet történelmi jelentőségű, nagyszerű újítása. Igaz, hogy a történelmi építészeti terek is involválták az időt, például a románkori vagy gótikus templomok, amelyek fő- és kereszthajóját be kellett járni a térélmény csúcspontjának eléréséhez. Ugyanakkor egészen megbízható összképet kaphatunk egy templomról anélkül is, hogy körbejárnánk, ha egy megfelelő kilátópontból tekintünk végig a főhajón és a mellékhajókon. Loos tereinek megtapasztalásához azonban végig kell haladnunk az épület egész útvesztőjén – bejárni az összes helyiséget, lépcsősort, hogy az építészet térélménnyé váljék. Ezt a koncepciót alkalmazta Le Corbusier is legjobb villáin az 1920-as és 1930-as, években, jóllehet eltekintett az eltérő belmagasságoktól. Az ő alapvetően modern házon belüli útvonalai viszont kapcsolatba hozhatók az enfiladéval, azaz modern formanyelvük ellenére kötődtek a nyugati építészettörténeti hagyományhoz, leginkább Palladióhoz.28 Míg Loos tér-idő fogalma még mindig ‘lassú’ volt – ő maga nem élt azzal a lehetőséggel, hogy a tér-idő állandóit megváltoztatni képes sebességekkel foglalkozzon –, Erich Mendelsohn zsidó származású modernista ennél tovább jutott, és saját tér-fogalmának negyedik dimenzióját, a sebességet hangsúlyozta. A sebesség fogalmát az első világháború körüli időkben elsősorban a futuristák és az expresszionisták emlegették előszeretettel. Mendelssohn azonban, aki személyesen is kapcsolatban állt Einsteinnel, még ennél is tovább ment. Az absztrakt gondolkodásra hajlamos, és az építészetet elméleti megalapozottsággal művelő Mendelsohn feladatának érezte Einstein ideáinak terjesztését, azok építészeti térbe és időbe való forgatását. Ezen belül az anyag és energia összefüggésének egyenlete (E = mc2) különösképpen foglalkoztatta a képzeletét, és fogalmait a tömeg és űr látens energiájával magyarázta. 29 Mint már említettem, rajongott a sebességért, és használta is néhány projektje – például a berlini Mosse-Haus és a potsdami Einstein-torony – kapcsán.30 Az utóbbi paradigmatikus épületté lépett elő, amely kapcsolatot teremtett a modern építészet és a legkorszerűbb fizika között. Mendelssohnt követően Siegfried Giedion31 cseh-zsidó származású svájci művészettörténész volt a korai modern építészet legjelentősebb teoretikusa, aki összegezte a korszak számos elméleti eredményét, hogy megalkossa a modern építészet gyakorlatának ideológiai alapját. Giedion hangsúlyozta a tér-idő jelentőségét a modern építészetben, elsősorban Einstein és Minkowski felismeréseit követve. Emellett megtalálni vélte a kubista festészet negyedik dimenzióját az építészetben, a Walter Gropius tervezte dessaui Bauhaus épület műhelyszárnyának sarkát értelmezve. Építészettörténeti érdekesség a hagyományos, azaz emancipáció előtti zsinagógabelső rituális centrumának dinamikája, időben, a szertartás során változó fókuszpontja, ami összecseng Giedion fenti megállapításával. A zsinagógabelső azon kevés szakrális terek egyike, melyekben feszültség tapasztalható két centrum, a bima (az itt és most, a közösségen belül) és a frigyszekrény (az örök Jeruzsálem és Salamon Temploma, illetve annak helye) között, és amelyben ezek prominenciája dinamikusan változik az idő függvényében. E dinamika és szimultaneitás valóban összefüggésbe hozható az einsteini fizikából levezetett művészet- és építészetelméleti axiómákkal. Giedion kiemelte, hogy a relativitáselmélet az abszolút és állandó

utóirat • post scriptum Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a korai modern építészetre hatást gyakoroltak az új tudományos felfedezések, a modern művészetek és a nem európai vallási tanítások, amelyek helyettesítették vagy kiegészítették az addig meghatározó görög-keresztény kulturális paradigmát. Ebben az összefüggésben az iszlám, a buddhizmus és a judaizmus aktív ihletforrásként és egyúttal azok kulturális öröksége ingerként is hatott az új gondolkodásmódra. A legnagyobb hatásúnak egyfelől az ürességgel (űrrel), az abszolút semmivel, a tér-idővel, a decentralizáló, szerkezeti-belső összefüggések megszakításával, a diszkontinuitással kapcsolatos tanítások bizonyultak, másfelől pedig a képtilalom a vizuális-audiális megismerés elutasítása bizonyult. Mindezek a tantételek ötvöződtek egymással, feldolgozásuk révén pedig létrejöhetett egy nagy hatású modernista ideológia, amely képes volt elsöpörni mindent, ami nem fért a keretei közé.

Erich Mendelsohn: Mosse-ház, Berlin, 1921-23

idő-folytonosságot szétfeszíti és létrehozza az egyidejűséget, az idősíkok összecsúszását, ami a modern festészet síkjainak összecsúszásában, illetve a modern építészet tereinek átfedésében – kölcsönhatásában – öltenek testet. Egyesek, különösen az avantgárd ellenzői, ezt zsidó(s)nak bélyegezték, némely művész/építész származása miatt. Természetesen itt nem felekezeti kérdésről volt szó, hanem a nyugati civilizáció kozmológiai elmozdulásáról, amibe más tényezők és hagyományok is közrejátszottak. Ezen eltolódás vezetett a hagyományos nyugati ábrázolásmód/térkompozíció megtagadásához is. A Space, Time, Architecture (Tér, idő, építészet) című könyvének The Termination of the Perspective (A perspektíva megszűnése) című fejezetében Giedion szerencsésnek találja, hogy a festészet a 19. században eltávolodott a reneszánsz óta hagyományos háromdimenziós ábrázolásmódtól, melyet Filippo Brunelleschinek (1377-1446) tulajdonítanak, és amely a reneszánsz középponthoz kötődő filozófiájával és gyakorlatával függ össze. Az objektum (ábrázolt tárgy, látvány) és szubjektum (szemlélő) mereven elválik egymástól, a centrum és enyészpont(ok) leosztása révén. Giedion egyértelműen rokonszenvez a középpont és a lehatároltság megszűnésével, ami egybevág a statikus világ központtalanításával. A világegyetem Giedion által preferált decentralizálása összefüggésbe hozható Einstein tanaival és az ebből létrejött kozmológiával. Giedion mindezen változásokban elsősorban nem a judaizmus, buddhizmus és iszlám tanait véli felfedezni, hanem inkább tudományos vívmányok hatását. Jellemzően úgy véli, hogy a lineáris perspektíva megszűnése elsősorban az 1830 táján megjelenő nem-euklidészi, Bólyai-Lobacsevszkij féle geometria következménye, ami vitathatatlan tény, de ezek kozmológiává válása és művészetbe emelése elképzelhetetlen lett volna az említett vallási tanok hatása nélkül. Giedion azt állítja, hogy a tér lényege immár nem a versailles-i kertek optikai végtelenségében rejlik, hanem belső összefüggéseinek végtelen lehetőségeiben – ez pedig egy már-már strukturalista felfogás, amely a judaikus és keleti (buddhista) gondolkodásmódban gyökerezik. Állítja továbbá azt is, hogy a teret csak akkor érthetjük meg, ha végighaladunk rajta, ami a szubjektív megélést emeli ki, szemben az objektív valósággal.32 Giedion kiemeli, hogy a modern építészetben a tér nem azonos Newton barokk rendszerének tökéletesen statikus egységével: csak egy mozgó nézőpont ellenében válik felfoghatóvá számunkra. A modern művészet és építészet gyökereit a szimultaneitás ideájában véli megtalálni, Einstein Zur Elektrodynamik bewegter Körper (Mozgó testek elektrodinamikája, 1905) című értekezésére és Minkowski már idézett, tér-időről szóló munkájára, valójában Majmonidészre és a Kabbalára alapozva.

20th-century Modernism defined itself by using adjectives such as rational and functional, and emphasizing the roles and importance of technology and efficiency it distanced itself from its architectural historical background which it rated as overdecorated and burdened with a tradition that in time lost its meaning, clarity and impact. This way the Modernist did their best to free mankind from tradition and thus ‘deculture’ architecture, whilst ambitioning to suit it to the needs of the so-called machine age. As the two main trends of Western architectural history (the ancient classical and the Christian.medieval tendencies) seemed to have spent their force, Modernism drew inspiration from other traditions: going beyond the Greco-Roman and Christian civilizations that form the foundations of the western world it turned towards the traditions Islam, Buddhism and Judaism to complete it. Jegyzetek: 1 A mazdaznan, melyet Otto Hanisch (1856-1936), alias Otoman Zar-Adusht Ha’nish (eredetileg valószínű német fűszeres) alapított, már maga is keverékvallás volt, zarathustraista, keresztény és hiduista/tantrista elemekkel, vegetáriánizmussal, lélegzőgyakorlatokkal, meditációval. 2 A japonizmus például, illetve a japán képzőművészet hatása, mely Vincent van Gogh festé szetében a kompozíció tekintetében, esetenként motívumokban is, és főképp térábrá zolásában lényeges szerepet játszott. 3 Metafizikájában Arisztotelész a következőket írta: „a szépség elsőszámú jellemzői a taxis, a szimmetria és a horismenon, és az is, hogy ezek kifejezhetőek matematikailag”. A taxis rendet jelentett itt, amely a hierarchiát is magában foglalta. A szimmetria alatt rendszerint tengelyes szimmetria értendő. Maga a szó a “közös” jelentésű syn- előtagból és a mérést jelentő metreo utótagból áll; a symmetria egy műalkotás módszeres, egyenlő részekre vagy mennyiségekre való felosztását, tagolását jelenti. A harmadik elem, a horismenon, ami behatárolást, meghatározást jelent: elsősorban ez definiálta az építészeti teret, amely csakis behatároltként volt elképzelhető. Valójában mindezek az elemek geometriai természetűek és a kozmológia leírására szolgálnak. 4 Semper Bekleidungstheorie-jában (öltöztetés elmélete) elsőként vezetett be nem nyugati eszméket, amelyek összefüggésbe hozhatók az iszlám hagyománnyal. 5 Az iszlámnál kevésbé szigorú judaizmus a Második Parancsolat okán nem szívesen taglalja a vizualitás kérdését, ahogyan az ábrázolás – vagyis tulajdonképpen a nem ábrázolás (nonreprezentáció) – problémáját sem. 6 Akadt példa korábbi ‘kulturális kölcsönzések’-re: ilyen a Johann Fischer von Erlach által tervezett bécsi Karlskirche (a minaretek felhasználásával) és John Nash brightoni Royal Pavilionja is. 7 A Habsburg Birodalom területén katolikus környezetben épített ortodox templomok között is találunk olyanokat, amelyeken fellelhetők keleti(es) elemek. 8 A demateralizáció kifejezésen itt az építőanyag fokozatos csökkenésének folyamatát értem, amely a történelmi stílusok kibontakozása során megfigyelhető. Ez a tendencia kivetíthető az építészettörténet egészére, nyugaton és a Távol-Keleten egyaránt. Az egyiptomi piramisok építésétől az 1920-as évekig, Ludwig Mies van der Rohe berlini Friedrichstrasse-projektjéig az anyag mennyiségének csökkenését figyelhetjük meg: egyre kevésbé szembetűnő és kifejező ereje is meggyengül. Ám ez nem csupán műszaki, hanem spirituális fejlődés eredménye is: a különféle kultúrkörök evolúciójával párhuzamosan megtörtént a váltás a megérinthető szakrális entitásról az absztraktra, csupán elképzelhetőre. Ez összefüggésbe hozható a vallásos gondolkodás átalakulására az animizmusból és a politeizmusból a monoteizmus és az ateizmus felé (annak nyugati vagy zen buddhista változatában például). 9 A dematerializáció folyamatával párhuzamosan végbemenő deszignifikáció során az építészet fokozatosan elveszíti képességét a külső és belső tartalmak megjelenítésére, aminek eredményeképpen még jobban eltávolodik a jelentéshordozó bálványképektől, egészen a nem-referencialitás (nem-jelzés) szélsőséges koncepciójáig. A dematerializáció és deszig nifikáció közös hatását az építészet bálványtalanításaként írhatjuk le: olyan folyamat ez, amely távolságot teremt az építészet és a bálvány, vagyis a szakrális anyagi manifesztációja között. A deidolizáció vagy a bálványmentes kifejezés (valójában nem-kifejezés) fontos szerephez jutott a zsinagógaépítészetben és utóbb a modernizmusban is. 10 A korabeli kritikusok hangsúlyozzák a keleti stílus ‘nyughatatlan szellemét’, szembeállítva azt a nyugatra jellemző szilárd, tömör, térbeli tektonikával és a hátterét képező eidos koncepciójával. Lásd: Rosenthal, „In welchem Style sollen wir bauen?“ In: Zeitschrift für praktische Baukunst, (4/1844): 23-27. oldal. E dolgozat szerzője hozzáteszi, hogy ez a stílus híján van keresztény elemeknek és építészeti karakternek: valójában csak díszítmény és játék, semmi több. 11 Gottfried Semper, a 19. század második felének legjelentősebb német építésze, a drezdai

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

zsinagóga (1838-40) megalkotója, amely fordulópontot jelentett e műfaj történetében. Ő írta az évszázad legalaposabb elméleti értekezését Der Stil in den technischen und tektonischen Künsten (1860-63; Stílus a műszaki és tektonikus művészetekben) címmel, a technikák mint stílusforrások racionális értelmezését támogatta, és ajánlotta a színek alkalmazását a díszítőművészetekben és az építészetben. Mindez a Bekleidungstheorie-vel (“öltöztetés elmélete”) kiegészülve az orientális (keleties) stílus elméleti igazolásaként szolgált. 12 1834-ben Semper kiadta Vorläufigen Bemerkungen über bemalte Architektur und Plastik bei den Alten című könyvét, amelyben az ókori polikrómia kérdéskörét elemezte, néhol utalva a középkori és reneszánsz építészetre is. Számos tudóstársát követve Hanno-Walter Kruft arra a következtetésre jutott, hogy a polikrómia vezette Sempert a “öltöztetés-elmélet” kidolgozásához. („Die Polychromie wird für ihn zum Ausgangspunkt seiner später entwickelten Bekleidungstheorie.“) Lásd: Hanno-Walter Kruft, Geschichte der Architekturtheorie, (München, 1985) 356. oldal. 13 Ezt bizonyítja az általa tervezett drezdai zsinagóga belső tere: a keleties stílust ekkor csak az enteriőr díszítésére használta. Később, főképpen az 1848-as forradalmak után, az építészetben fellazult a szabályozás, ami pedig megnyitotta az utat az új építészeti formanyelvek számára Közép-Európában. Az első nagyszabású ‘orientális/keleties stílusú’ zsinagógák az 1850-es években épültek fel. 14 Az iszlám burkolat a strukturális ornamens ellentéte. Ez utóbbi erősíti a szerkezetet, még kifejezőbbé teszi azt az épület homlokzatán, az iszlám burkolás pedig elfed. Ezt a divattal is párhuzamba lehetne hozni: a nyugati divat gyakran arra törekedett hogy a női test formáját az öltözékkel erősítse – fűző, krinolin, melltartó – , az iszlám hidzsáb és burka elvben ezzel ellentétes utat jár, elfedi a „bűnös testet,“ hogy ne lehessen bálványozni azt. 15 Ez a felbomlás már jelentős eltávolodást jelez az iszlám szakrális építészet eredeti szándékától. 16 E szöveg nem mindig szakrális, néha profán szöveg, akár szerelmi költészet is. Ez utóbbi burkoltan még egyneműeké is lehet, mint például a szufi Muhammad al-Nawaji bin Hasan bin Ali bin Othman (1383?-1455) esetében. 17 Lásd: Nasr: Islamic Art and Spirituality, 190. oldal. 18 Oleg Grabar: The Mediation of Ornament, Boston, 1992. 63. o. 19 Grabar, i.m. 151. o.

Grabar, i.m. 152. o. Annalen der Physik 322 (10): 891–921 http://www.jewishmag.com/59mag/einstein/einstein.htm 23 Minkowski (1864–1909), matematikus, litván zsidó család sarja volt ugyan, de spirituálisan nem kötődött a judaizmushoz. 24 Nem véletlen, hogy a 20. századi totalitárius rezsimek és a félfasiszták is modernellenesek voltak. 25 Einstein kvantumelméletét, amelyért megkapta a Nobel-díjat, gyakran hozzák összefüggésbe a zsidó miszticizmussal. 26 Einstein judaista gyökereiről Steven Gimbel: Einstein's Jewish Science: Physics at the Intersection of Politics and Religioncímű művében olvashatunk (The Johns Hopkins University Press, Baltimore, 2012). 27 A tér természetesen mindig is fontos szerepet játszott az építészetben, különösképpen az oly erőteljesen spirituális korszakokban, mint amilyen a gótika vagy a barokk volt. A teret egyfajta átmenetként kezelték, nem pedig önálló entitásként. 28 A Villa Savoye emeletének elrendezése egy rejtett enfilade, aminek aláreneli az egyes lakóhelyiségeket, hasonlóan Palladio Villa Rotondájához. Természetesen a Villa Rotonda esetében az enfilade egyértelmű és az elrendezés két tengelyre is szimmetrikus. Le Corbusier villájánál ez sokkal cselesebb, de a körüljárás minden trükk mellett a térélmény legfontosabb eleme. E körüljárás látszólag nem szabályos intervallumokat és látványokat produkál, azaz magába foglalja Loos újítását is. 29 Mendelssohn feleségének barátja, Erwin Finlay-Freundlich az elsők között ismerte meg és támogatta Einstein kísérleteit. 30 Az elméleti szakemberek az 1920-as és 30-as években Mendelssohn korai műveit expresz szionisztikusnak minősítették. 31 Sigfried Giedion Heinrich Wölfflin tanítványa volt, de hamarosan magáévá tette a modern kozmológiát, az einsteini fizikát. A CIAM első főtitkára lévén rendkívül nagy hatással volt a modernizmus kibontakozására és elterjedésére. 32 A szubjektív és objektív megélésének kettőssége az időben megjelenik Henry Bergson durée jében, és szintén judaikus gyökerekre vall.

Az utóbbi bő két évtizedben – hosszú csend után – komoly irodalma lett a „zsidóság és modernitás” témájának. Egyrészt, mert a modern jelentkezése óta elmúlt bő száz év elegendő távlatot ad a történetírásnak. Másrészt mert a Soá utáni dermedt állapot után nemzetközi párbeszédet generált a jelen sokféle problémája. Karády Viktor (Párizs-Budapest) a téma európai és magyar vonatkozásainak, statisztikai és történeti bázisának talán legalaposabb ismerője publikált egy Zsidóság és modernitás c. tanulmányt, amelynek néhány – Klein Rudolf fenti dolgozatát történetiszociológiai keretbe foglaló – fogalomtisztázó gondolatát itt mellékeljük. ( a szerk. – köszönet a RUBICON folyóirat szíves hozzájárulásáért)

Gazdasági téren a zsidóság mindenfajta korlátok közé szorított, de mégis szabad piacon működő „előpolgárságot” képviselt a rendi társadalomban, amelynek mezsgyéjén helyezkedett el mint a városi céheken kívül működő kisiparos-, kereskedő- és pénzügyletekre szorított réteg. Mivel nem birtokolhatott földet, sok helyütt még ingatlant sem, szinte kizárólag mozgó tőkét gyűjthetett. Így főképp olyan készségekre volt szüksége, amelyek a gazdasági és egyéb tőkefajták szabad piacon való értékesítését optimálisan lehetővé tették, mihelyt erre az emancipáció utat nyitott. Végül meg kell említeni, hogy a korábbi elnyomás, társadalmi peremhelyzet és kirekesztettség, az emancipáció után tovább élő antijudaista vagy antiszemita fenyegetettség állandóan újratermel olyan kompenzációs magatartási formákat, amelyek a zsidók előtt megnyíló érvényesülési területeken különleges sikerlehetőségeket teremtenek (…) melynek kulcsa az ún. asszimiláció.(…)

Karády Viktor: Zsidóság és modernitás (Rubicon 2013/4) A zsidóság szociológiai öröksége és az integrációs kihívás (…) a későbbi modernizáció szempontjából igen fontosnak tekinthető tényezőre emlékeztetnék: mindenekelőtt a széles körű írástudásról van szó – legalábbis a felnőtt férfiak körében –, amely az aktív zsidó vallásgyakorlásnak mindig is elengedhetetlen feltétele volt. A „felekezeti intellektualizmus” sajátos tanulási készséget s a szellemi értékek valóságos kultuszát fejlesztette ki a „könyv népében”. Ezt aztán konkrét sikereséllyé lehetett váltani a világi iskolázásban. A sok „modern” zsidó és az antiszemiták által később egyaránt megvetett „talmudista zsidók” magas szintű intellektuális befogadó készségük, az elvont fogalmak kezelésében, a komplex gondolatmenetek követésében való gyakorlatuk, memorizálásra való beállítottságuk stb. révén valóságos „előértelmiségi” rétegnek tekinthetők a premodern társadalmakban. Ezekben, mint tudjuk, a népesség túlnyomó része írástudatlan marad a 20. század előtt (főképp Európa katolikus és kelet-ortodox régióiban, sokkal inkább, mint a protestáns területeken). A második tényező, az általános többnyelvűség részben a vallásgyakorlathoz, részben a zsidóság kisebbségi helyzetéhez kapcsolódik. Ez a gyakorlatban két „zsidó nyelv” (így Kelet-Közép-Európában a héber és a jiddis) használatán kívül a környező társadalom beszélt és műveltségi nyelveinek ismeretét foglalta magában, de ezen túlmenően a nyelvtanulásra, a szellemi hasonulásra, a civilizációk közötti közvetítésre, sőt magára a kulturális másságra való figyelem, az ez iránti érdeklődés és nyitottság készségeit is. A harmadik tényező a zsidóság szakmai rétegződéséhez kötődik.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

20 21 22

A zsidó asszimiláció és modernizáció összefüggései (…) Az asszimilált zsidók is messzemenően őrizhették a „modern zsidók” identitásbeli (önértelmezési) sajátosságait s egyben történelmileg kialakult társadalmi helyzetének adottságait. Ennek az asszimiláltsági állapotnak a modernitás szempontjából promóciós (támogató) összetevőit sommásan egy sor egymással összefüggő s egymásra ható regiszterben közelíthetjük meg. Egyrészt igen fontos itt a felszabadultság helyzete, ami egyszerre jelentette a kikerülést a hagyomány kötelmeiből s az emancipáció ígéretét hordozó kortól kezdve az elnyomástól való megszabadulás élményét. A rossznak értékelt történelmi múlttal való kettős szakítás – mintegy kettős felszabadulás – az asszimilált zsidóság sajátos tapasztalata volt, nem jellemző egyetlen más hasonló csoportra sem Európában. Olyan népességet érintett, amely „előpolgári” és „előértelmiségi” felkészültségénél fogva ezzel valóságos „prométheuszinak” minősíthető helyzetbe került az adott társadalmakban: azonnal – s kizárólag e kettős felszabadulás révén – lehetőséget kapott az új vagy régi, de mindenképp a társadalmi elitbe vezető (iskolai, szakmai, stb.) versenyhelyzetekben való megmérettetésre. (…) Talán ehhez a drámai módon átélt szabadsághoz köthető az asszimilált zsidóság hallatlan újítási készsége az elit tevékenységének számtalan terepén: a gazdaságban, a tudományban, a művészetekben,

utóirat • post scriptum

a kultúraszervezésben vagy – ahol erre lehetősége volt, mint Nyugat-Európában az emancipáció után – a politikában és az államigazgatásban. Ez a „prométheuszi” helyzet megteremtette a viszonylag szabad identitásválasztás lehetőségeit is, még ha ez gyakran a történelmi elnyomáshoz kötődő, hagyományos zsidó önértelmezési formák ellenében történt is. Ez az új állapot azonban valóságos önértelmezési kényszert rótt az érintettekre, ami állandósította a modern zsidóságban eluralkodó önreflexiós hajlamot. Ennek látványos kifejeződése az európai zsidóság mindenütt jelentős, Kelet-Közép-Európában sok helyütt (pl. Magyarországon) domináns (azaz többségi) szerepvállalása a modern tömegsajtó, a könyvkiadás, a kabaré színházi műfajának vagy a tömegtársadalmak közvéleményére jellemző vicckultúra kifejlesztésében. (…) Az asszimilációs önreflexiós kényszert természetesen a zsidóság társadalmi környezetében a mindenkori – országok, rétegek, felekezeti vagy etnikai alkultúrák szerint változó mértékű – zsidóellenesség is táplálta. A 19. század végére konkrét ideológiai megfogalmazást nyert a rasszista judeofóbia és az 1870-es évektől szerveződő politikai antiszemitizmus az érintetteket állandóan védekező és kompenzatív viselkedésre és életstratégiákra szorította. Ezeknek többféle értelmük, kifejletük, illetve formájuk lehetett. (…) Modernizáció és átrétegeződés A gazdasági-szakmai szerepvállalás új formái a kapitalista szabadpiaci rendszerben a zsidó modernizáció legismertebb, legtöbbet tárgyalt s az antiszemita közbeszédben is legerősebben tematizált részeit képezik. Három fő irányt érdemes itt megkülönböztetni, amely az asszimilált zsidóság igen látványos, más csoportéhoz nemigen hasonlíthatóan radikális átrétegeződéshez vezetett. Az első fő irányban a vállalkozó kapitalizmus sikertörténeteit érhetjük tetten, melyek tulajdonképpen a zsidó”előpolgárság” szabadpiaci továbbfejlődését jelentették a kereskedelem, a szolgáltatások és a hitelügyletek, később helyenként a nagyipari és közlekedési befektetések területein. Nyugat-Európában a zsidó polgárosodásnak ez a része beleilleszkedett az erős őslakos vagy nem zsidó vállalkozói réteggel rendelkező s viszonylag korán a gazdasági modernizáció útjára lépő társadalmak átalakulásába, ahol a zsidók által megteremtett vagy elnyert pozíciók a kapitalista gazdaságban kevés területen keltettek feltűnést. Ilyen volt például a bankrendszer és a nagykereskedelem (áruházak, nemzetközi áruforgalom), de a nagyipar már sokkal kevésbé (Franciaországban például alig). Kelet- és Közép-Európában azonban a zsidó vállalkozások majdnem minden szabadpiaci szakmában űrbetöltő s gyakran domináns helyzetbe juttatták megteremtőiket számottevő nem zsidó konkurencia hiányában. (…) Bizonyos szolgáltató szabadfoglalkozásokban, az orvosok és egyes országokban az ügyvédek között (Oroszország) – mihelyt ez törvényesen lehetővé vált – már a teljes emancipáció előtt tömeges zsidó részvételt lehet megfigyelni. De míg Nyugat-Európában ugyanezek a szakterületek a polgárosulásban intenzíven részt vevő egyéb csoportoknak is fontos mobilitási célpontjai lettek más értelmiségi mesterségek mellett, Kelet- és Közép-Európa városaiban a zsidók megjelenése a szolgáltató értelmiség szabad piacain sok helyütt (Budapesten éppúgy, mint Bécsben, Berlinben vagy Varsóban) zsidó többséget hozott létre. A 20. század elejére a népesség maximum 4 -10%-át kitevő zsidóság a modern szabadfoglalkozások piacainak 30-55%-át foglalta el Közép- és Kelet-Európa több országában. Magyarországon ez volt a jellemző az orvosokon és ügyvédeken kívül az újságírók, a mérnökök, a gyógyszerészek, az állatorvosok, a vegyészek és az építészek körében is. [l.: Karády alábbi tanulmányát az építészekről – a szerk.] Végül a zsidó szakmai mobilitásnak fontos, bár kevésbé tömegesen

választott célpontjai lettek egyes művészeti és tudományos pályák. A művészetek nem egy ága köszönhette modern kori felvirágzását zsidó vállalkozóknak, mecénásoknak, piacszervezőknek, reklámszakértőknek, kritikusoknak és művészeknek. Ez messzemenően vonatkozott a filmiparra és a fényképészetre, de több helyen a koncertéletre, a képzőművészetre és a színészetre is. Különösen így volt ez Magyarországon, ahol a 20. század elején az 5%-nyi zsidóság a Zeneakadémia hallgatóinak minimum 42%-ás adta, a honi színészek 23%-át, de még a képzőművészeti és iparművészeti főiskolásoknak is több mint egytizedét (anélkül, hogy a közöttük nem ritka „kitértet” is számba vennénk). Különösen fontosnak tűnik ez a zsidó részvétel a művészeti avantgárd mozgalmaiban, melyek értő közönségét, támogató kritikusait – gyakran máig hatóan – a zsidó polgári miliőben lehet találni. Példaként említhetjük Közép-Európában a Wagner-kultuszt, az osztrák és magyar építészeti és festészeti szeces�szió sikerét vagy Bartók Béla művészetének elismertetését és nemzetközi kanonizálását, melyek értelmezhetetlenek a zsidó polgárság megrendelései, mecenatúrája, közönségként és értékelhetőként való anyagi és erkölcsi támogatása nélkül. Hasonlót lehet mondani a zsidóság tudományos teljesítményeiről, melyek minden mérés szerint látványosak. Közismert, hogy Németországban a népesség nem egészen 1%-át kitevő zsidóságból származott a tudományos Nobel-díjasok és a német egyetemi magántanárok harmada. Köztudott persze, hogy a rendes kinevezett egyetemi tanárok között (akárcsak Magyarországon) már érvényesült a tökéletlen emancipáció generálta korlátozás, melyet fentebb tárgyaltunk. (…) Sajátosan erős volt a zsidóság modernizációs részvétele a társadalomtudományokban, a matematikában és az elméleti fizikában, valamint az orvosi szakmákban. (…) Zsidóság, városi életmód, polgári értékek és közerkölcs (…) A produktivista értékorientáció és a szigorú polgári munkamorál értelemszerűen összekapcsolható a zsidóság történelmi rétegzettségében megfigyelhető „előpolgári” és „előértelmiségi” adottságokkal. Közép- és Kelet-Európában, ahol a nácizmusig fennmaradt a zsidó vállalkozó polgárság, az idősebb nemzedékek tagjai még ma is emlegetik a régi zsidó kereskedők vagy iparosok megbízhatóságát, üzleti rugalmasságát, bizalmon alapuló hitelezési gyakorlatát. Ebben az összefüggésben nem felejthető el a hagyományos zsidó értékrend kettőssége, melyben a gazdasági és szellemi értékteremtés közel egyformán kanonizált státusszal rendelkezett, hiszen – akár szimbolikus, akár empirikus formában – mindkettő termelésre vagy alkotásra volt beállítva. Ezért is jellemeztük már fentebb „prométheuszi”ként az emancipált zsidóság élethelyzetét és értékvilágát. Végül a modern polgári értékrendben szintén modelljellegű szerepet játszott az asszimilált zsidóság társadalmi felelősségvállalása. Ennek egyik elemét képezte egyrészt a politikai érdeklődés, informáltság és önmozgósítás, másrészt a gyengékkel, elesettekkel, elnyomottakkal való aktív közösségi szolidaritás, melynek gyökerei minden bizonnyal a hagyományos hitközségi filantrópiához vezethetők vissza. (…) A 19. században még a nagybirtokos arisztokrácia által hébe-korba vállalt irodalmi és művészeti mecénási szerepkört a 20. században egyre inkább a zsidó nagypolgárság vette át Európa sok országában. Erre a szerepre vállalkoztak nálunk a Hatvanyak, a Nemes Marcellek, a Lukácsok (például a filozófus apja), a Herzogok vagy a híres Baumgarten irodalmi díj alapítója. A Nyugat szervezőinek, szerkesztőinek és szerzőinek – Ady, Bartók vagy József Attila – életrajzai számos utalást tartalmaznak erre. Zárjuk beszámolónkat József Attila önjellemző verssorával, amely mintegy paradigmatikusan foglalja össze az idevágó történelmi tanulságot: „Egy zsidó orvostól kapott kabátot s a rokonok úgy hívták »többé itt ne lássam«…” (…)

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

adalékok a Műegyetem építészhallgatóinak szociológiájához In Addition to the Sociology of Architect Students of the TU budapest a kettős monarchia korának végén (1882-1919) • at the end of the Dual Monarchy Era (1882–1919) Szöveg / text: Karády Viktor

Az utolsó előtti századforduló építészetének történészei már korán felfigyeltek arra, hogy milyen döntő szerepet játszottak a zsidó származású alkotók a Lechner iskolában és az egész honi építészeti szecesszió kifejlesztésében és felfuttatásában.

Szabadka, zsinagóga. Komor Marcell – Jakab Dezső, 1902

Az 1929-ben kiadott Magyar-zsidó lexikon nem kevesebb, mint huszon�nyolc neves zsidó építészt sorol ebbe a csoportba, közöttük Lechner Ödön olyan közvetlen munkatársait vagy követőit, mint Baumgarten Sándor, Komor Marcell vagy Jakab Dezső.1 Műveik közismertek s éppúgy megtalálhatók a budapesti Belvárosban, mint a korabeli vidéki városközpontokban, Szegeden, Nagyváradon éppúgy, mint Szabadkán, Nyíregyházán vagy Marosvásárhelyen. Ha a zsidó építészek feltűnő súlyát akarjuk értelmezni nagyvárosaink modern arculatának kialakításában, a triviális magyarázat szinte magától adódik. A népességben alig több mint 5%-ot kitevő zsidóság adta az egész e korban szakmásodó műszaki, technikai és tudományos értelmiség közel két ötödét, így a Budapesti Műegyetemre 1882–1919 között beiratkozó építészhallgatók 35%-át is.2 Ezzel azonban nem lehet kimeríteni az igen látványos, alkotó zsidó részvétel megokolását a szecesszió stílusmozgalmaiban. Szorosan hozzátartozik a magyarázathoz többfajta részben pozitív, részben negatív társadalomtörténelmi körülmény is: egyrészt a rendkívül gyors zsidó városiasodás s a nem kevésbé rohamos zsidó részvétel az iparosítás folyamataiban (nevezetesen az ipari tőkebefektetésben, a vasútépítésben és a városi infrastruktúrák megvalósításában), másrészt a társadalmi munkamegosztásban továbbra is érvényesülő hatalmi viszonyok, melyek égisze alatt gyakorlatilag kizárták a zsidó vallású jelölteket a középosztály közületi érvényesülési piacaiból. Itt csak utalásszerűen jelezhetem a magyarországi feudalizmus utáni gazdasági és társadalmi modernizációnak ezeket a súlyos konfliktusokkal terhelt adottságait, melyek nélkül konkrétan az

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

sem érthető meg, hogyan érhetett el ilyen magas szintet a zsidók részaránya a szellemi szabadfoglalkozásokban. A városiasodás számai közismertek. Ezek egyértelműen mutatják, hogy a zsidóság beköltözése a városokba az 1840-es ’félemancipációs’ törvény óta – amely ezt törvényesen lehetővé tette mindenütt, az e tekintetben is feudális privilégiumokkal rendelkező bányavárosok kivételével – felgyorsult. Már 1869-ben is 16,8%-uk városlakó volt a törvényhatósági jogú településeken, de ez a szám a dualizmus korának végére több mint megduplázódott és meghaladta az izraelitának minősülő népesség harmadát (35,5%), közülük 22,3 % Budapesten.3 Ugyanakkor folytatódott a nem zsidó népességnél is – de sokkal alacsonyabb szinten – a tömörülés a városokban, 1869-ben még csak az illető népesség 8,3%-a erejéig, majd 1910-ben 12,7%-ig. Ez utóbbiból azonban mindössze 3,9% volt a fővárosban. Ezekből az egyszerű adatokból is kitűnik, hogy a zsidóság városiasodásának üteme lényegesen gyorsabb és mértéke nagyobb volt, mint a nem zsidó népességéé s az is, hogy elsősorban Budapestre koncentrálódott, a keresztényekkel szemben. A városiasodás a feudalizmus utáni korban a szakmai-társadalmi mobilitásnak egyik (ugyan nem kizárólagos) kísérő jelensége – legalább annyiban, hogy ennek a jórészt új városi érvényesülési piacok szabták meg a kereteit, de annyiban is, hogy legfőképp ide települt az a kereskedelmi, adminisztratív, iskolai és közművelődési infrastruktúra, mely a kifejlődésben lévő polgári lét feltételeit biztosította. A zsidóság modernizációjában különösen nagy szerepet játszott mindez, hiszen az iparosításban s az ehhez kapcsolódó gazdasági befektetésekben kiemelt funkciót betöltő zsidó vállalkozó réteg a városokhoz, főképp Budapesthez kötődött. Annál is inkább így volt ez, hogy itt helyezkedtek el az asszimilációs projekt megvalósítása szempontjából elengedhetetlen jelentőségű iskolai és kulturális mobilitás legfontosabb intézményei, két egyetem és az ezekre előkészítő középiskolák közel hetede,4 a legfőbb múzeumok, könyvtárak, művelődési egyletek és ideológiai műhelyek – melyek közvetlenül az összlakosságnak alig 4%-át szolgálták. A magyar elitképzés szervei többfajta alapvető funkciót töltöttek a zsidó polgárosulás folyamatában. Kielégítették az ’asszimilációs’ pályára lépő zsidó fiatalok sokfajta ’polgárosultsági’ szükségletét, a szakmaváltás lehetőségén túl a nyelvi magyarosodás, a kulturális európaiasodás, a nemzeti középosztály értékrendjében való szocializáció, valamint a keresztény társak, kapcsolatok és szövetségek keresésének igényeit. A városokban történő zsidó kultúraváltás, melynek modellje aztán fokozatosan kisugárzott és kiterjedt a honi zsidóság túlnyomó többségére, bár gazdasági alapozottságú volt, megmagyarázhatatlan az érintettek növekvő volumenű iskolázottsági befektetései nélkül. Budapesten, ahol az egész ország értelmisége és uralkodó elitje gyülekezett, 1910-ben a 20-24 éves zsidó férfiak között már többségben (51,2%) voltak a legalább 4 középiskolát végzettek, szemben a katolikusok 16,8%-ával és a keresztények iskoláztatásában egyébként élenjáró evangélikusoknak is csak 24,6%-ával.5 Kutatási eredményeinkben az ilyenfajta ’zsidó túliskolázás’ mögött felsejlik egy másik párhuzamos ’túliskolázási’ trend, ha ennek mértéke nem is érte el a zsidókét. Ez a vidéki németségből indult ki. A dualista kor érettségizőire vonatkozó, teljes körű felmérésből például

utóirat • post scriptum kitűnik, hogy a becslések szerint 12%-ot kitevő (főképp római katolikus vagy evangélikus vallású) német ajkú vagy német eredetű népesség adta a középiskolát végző fiúk több mint 14%-át,6 de a felsőoktatásban résztvevőknek már általában sokkal magasabb számarányát.7 A középfokú zsidó vagy német ’túliskolázás’ logikája ugyanis értelemszerűen a felsőfokú tanulmányokhoz kötött mesterségekhez, melyek egyben modern (polgári) társadalom egyre nagyobb hatókörű mobilitási csatornái is voltak – vezetett sok, a dualizmus korában pályakezdő zsidó és más (főképp német hátterű) fiatalt. Ezen a ponton lépett be azonban a pályatervekbe két egymástól nem független választási kritérium. Az egyik a zsidó vallású jelöltek hallgatólagosan, de annál hatékonyabban érvényesülő kizárása az állami vagy helyi hatóságok által kontrollált érvényesülési területekről. A másik, az előbbitől nem teljesen függetlenül, egyfajta kulturális munkamegosztásra utal. A nehezebb tanulmányi utakon, az új intellektuális pályákon, a több kockázatot magukba foglaló szakmákban, az egyéni kreativitást, vállalkozói habitust feltételező foglalkozásokban rendre inkább a zsidó és más nemzeti kisebbségekből származó (a német eredetűek mellett örmények, szerbek, szlovákok) értelmiség koncentrálódott, nem kisrészt azért, mert a ’nemzeti középosztályba’ való integrálódás érdekében ők vállalták elsősorban e pályákra való felkészülés anyagi és szellemi terheit. A többi s legtöbbször közületi állással járó alkalmazott értelmiségi karriereket inkább a törzsökös magyarság képviselői, köztük a tönkremenő dzsentri rétegek leszármazottjai választották. Egy ideig, a dualizmus első fázisában, ez a munkamegosztás annál jobban működött, hogy a nemzetállam apparátusának kiépülésével a közületi szektor is gyors expanziónak indult. E mellett az 1883-az ún. ’minősítési törvény’ előtti évtizedekben az elitképzésben résztvevő keresztény korosztályok beiskolázási rátája csökkent vagy stagnált és csak a zsidó fiatalok iskolai kereslete bővült, igaz ez viszont annál jelentősebben.8 A dualizmus második felében a beiskolázás általános fejlődésével – s az állásokat iskolai minősítéshez, diplomákhoz kötő törvény hatásától nem függetlenül – már több feszültség alakult ki a rendszerben. De továbbra is fennmaradt a régi rendszer végéig, durva átváltozásokkal 1919 után, a magyar értelmiségképzésben egyfajta ’kettős szervezeti elv’. (Mások Erdei Ferenc után egyenesen a középosztály ’kettős struktúrájáról’ beszélnek). E szerint a magyar etnikai hátterű keresztény diplomások preferenciálisan a közületi pályákra léptek, míg az allogén eredetűek, elsősorban a zsidók, a modernebb és a kibontakozó kapitalista gazdasághoz, általában a mezőgazdaságon kívüli magánszektorhoz tartozó piacokon kerestek érvényesülést. A magyar hátterű népesség ilyen típusú ’modernizációs deficitje’ látványosan fejeződik ki az etnikailag ’tisztán magyar’ felekezetek erős alulképviseltettségében a felső iskolázás legmodernebb szektoraiban éppúgy, mint a szabadfoglalkozásokban. A hosszú 19. század végén a népességben 14,4%-ot képviselő reformátusok az ipari tisztviselőknek mindössze 5,3% adták,9 a kereskedelmi és banki hivatalnokok 6,3%-át,10 az orvosok 9,7%-át11 és a magánmérnököknek is csak 7,7%.12 Itt nincs hely részletesebben kitérni ennek a munkamegosztásnak társadalomtörténeti gyökereire. Elégedjünk meg azzal, hogy az építészek, de a Műegyetem egész hallgatósága rekrutációjának sajátosságai is messzemenően ezzel magyarázhatók. Nem kell elméleti meggondolásokban keresni annak megértését, hogy az ipari és a városi infrastruktúra tőkés kiépítésében oroszlánrészt vállaló zsidóság messzemenően hozzájárult annak a mérnöki, vegyészi, építészi szakértő gárdának a kibocsájtásához, amely mindezt levezényelte s továbbfejlesztette. Ha az Andrássy út épületeit nagyrészt zsidó tőkések finanszírozták hogy nem kisrészt aztán ott is lakjanak – de ez éppúgy vonatkozik a nagyváradi főutcára és városközpontra mint a szabadkaira vagy a nagy árvíz utáni szegedire –, kézenfekvő, hogy az ő körükből került ki az építészek jelentős része is. Ez

Budapest, Rózsavölgyi zeneműbolt. Kozma Lajos, 1911-12

a párhuzamosság tételszerűen a honi mérnökképzés egészére kiterjeszthető a kettős monarchia bukásáig, hiszen 1882 és 1919 között az összes műegyetemi diáknak körülbelül kétötöde zsidó volt, talán több is, ha a vallásváltókat is számba vesszük.13 Ezeknek az arányoknak felelt meg tételesen a magánmérnökök megoszlása 1910-ben – 37 % zsidó vallásúval14 vagy ugyanakkor az ipari magánhivatalnokoké (akik persze nem mind rendelkeztek egyetemi diplomával) – köztük 40,8% zsidó vallásúval.15 A Műegyetem építész hallgatóinak alapvető szociológiai szempontok szerinti összetétele jól leképezi a modernizálódó Magyarország elitcsoportjainak ’kettős társadalomszerkezeti’ megoszlását, bár egyes kritériumok szerint egyedi sajátosságokat is felmutat. A felekezeti és nemzetiségi háttér szerinti alapmegoszlás – ez az eddigi adatokból is kisejlett – erősen hasonlít a többi szabadfoglalkozású vagy alkalmazott modern értelmiségi kategóriáéhoz. Itt is feltűnő a zsidók mellett a családnevek szerint is – a névmagyarosítások miatt csak a minima kimutatható (tehát bizton alábecsült) – magas nemzetiségi részvétel a törzsökös magyarok rovására. 1882 és 1899 között a 34,3 zsidó hallgató mellett 19,4% német nevű, 20,1 más allogén és csak 26,2% magyar nevű keresztényt (köztük mindössze 8% reformátust) találni, 16 mely utóbbiak között nyilván nem kevés tartozott a magyarosított családnevű nemzetiségi csoportokhoz. 17 A törzsökös magyar képviselet mindenesetre itt sem haladhatta meg az építészhallgatók negyedét. Hasonló eredményekre jutni, bár ezek statisztikai szignifikanciája csekély az alacsony csoportlétszám miatt, ha a korban külföldön, elsősorban a berlini 18 és a bécsi Technische Hochschulén 19 tanuló magyar születésű diákokat vizsgáljuk.20 A Berlinben 1870 után és Bécsben csak 1897 után beiratkozott 43 honi építész hallgató között, akiknek családnevét és vallását is megadják a források 37% zsidót találni – tehát nagyságrendileg alig többet, mint Budapesten –, köztük 36% magyar nevűt, tehát közel ugyanannyit, mint Budapesten. A keresztények között itt is magas az evangélikusok (28%) és természetesen a katolikusok aránya (30%). Az összesből csak 14% volt feltehetőleg magyar származású (családnevű) keresztény, míg a többség (40%) német családnevű volt. Református egyáltalán nem volt közöttük. A ’magyar’ etnikai részvétel

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Budapest, Vakok Intézete. Lajta Béla, 1905-08

a külföldön tanuló építészeknél láthatóan s érthetően még az otthon képzettekénél is csekélyebbnek bizonyult. Pedig ennek a magyar hátterű csoportnak népességi bázisát továbbra is 39-42% körülire lehetett becsülni. Ennyinek tételezik ugyanis a történelmileg magyar eredetű, azaz magyar anyanyelvű népesség számerejét a reformkorban, a masszív asszimilációs mozgalmak kezdetén.21 A magyar hátterűek arányai ráadásul az asszimilációs mozgalmaktól függetlenül is nőhettek a hosszú 19. század végére a nemzetiségek (szlovákok, ukránok, románok) jelentős kivándorlási többlete folytán. Ez az építész hallgatóság a többinél sokkal erősebben városi, illetve nagyvárosi származású. Az 1882 és 1917 között beiratkozott zsidó építészhallgatók nem kevesebb mint 37,8%-a magában a fővárosban született, akárcsak a keresztény hallgatók kereken 30%-a. Sajnos az érettségiztető középiskolákra és a család lakhelyére nézve a műegyetemi beiratkozási naplókban nincs olyan utalás, mint másutt – így a kolozsvári egyetemen vagy a vidéki szakfőiskolákon.22 Ez utóbbiak mind azt igazolják, hogy a születési helyhez képest a beiratkozottak sokkal gyakrabban érettségiztek a felsőoktatási intézmény székhelyén, ahol családjuk is gyakrabban lakott. A felsőoktatásba való bekerülés így sokuk számára a család földrajzi mobilitásának egyik, esetleg végső állomását jelentette. Feltételezve, hogy ez a műegyetemistáknál is így volt, kézenfekvő az a vélekedés, hogy a zsidó építészhallgatók közel fele, de a keresztényeknek is legalább két ötöde (születéshelye, iskoláztatása vagy családi lakhelye révén) fővárosi kötődésű volt. Ezeket az adatokat többfajta összehasonlítással lehet kiértékelni. Egyrészt egyértelmű belőlük, hogy az egyetem közelsége az építészhallgatók felső tanulmányokhoz való jutásában nagy, a többi műegyetemistákénál nagyobb szerepet játszott. A nem építész műegyetemista pályatársak között 1882-1918-ban csak a zsidók 25%-a és a keresztények 22%-a volt budapesti születésű.23 A fővárosiak tehát az összes műegyetemi szakon kevéssé voltak túlképviselve, az építészek között azonban igen nagymértékben. Ez a mérték a zsidó származásúaknál a fenti becslés szerint több mint kétszeres lehetett, de – a látszat ellenére – a keresztény társaiknál még viszonylag ennél is sokkal jelentősebb. A korszak

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

vége felé ugyanis az ország zsidó népességének már több mint ötöde (22,4%) budapesti volt, míg a nem zsidó lakosságnak alig 3,9%-a. 24 Ha ennek megfelelően a zsidók túlreprezentációja meghaladta a kétszerest az építészhallgatók körében, a nem zsidó budapestieké megközelítette a nyolc-tízszerest(!) A fővárosi háttér tehát, paradox módon, a keresztényeknél erősebb promóciós erővel bírt az építész karra való bejutáshoz, mint a zsidóknál, akiknél pedig ez sokkal gyakoribbnak bizonyult. A rekrutáció és a piac körei így összezárulni látszanak az induló építész nemzedék közel felénél. Ahol a legnagyobb piaci kereslet nyilvánul meg építészekre, Budapesten (és a nagyvárosokban), jórészt ott nőnek fel a szakmai jelöltek újabb generációi is. Az egész korabeli értelmiség képzésére kiterjedő prozopográfiai vizsgálataink megerősítik azt a konklúziót, hogy ilyen erős összefüggést az iskolázás székhelye és a hallgatók regionális kiválasztása között gyakorlatilag egyetlen más egyetemi karon vagy szakfőiskolán sem találni, különösen a zsidó diákságra nézve.25 A nagyvárosiság terén a dualista kor építészei egyedülállók. Más volt a helyzet a millenniumra való készülődés illetve az ezeréves nemzeti celebráció lázában égő dualista korban oly perdöntő névmagyarosító mozgalomban való részvétel szempontjából. A soknemzetiségű állam ’nemzetiesítése’ elsősorban az állam nagy szimbolikus apparátusainak (az államnyelv, a helynevek, a közintézmények, stb.) és ezek személyzete (a középosztály) elmagyarosítását célozta. Tekintve, hogy – mint fentebb erről szó volt – a formálódó szakértelmiség tagjainak túlnyomó többsége allogén hátterű volt és nem magyar családnevet kapott örökségbe, a névmagyarosító mozgalom központi szerepet játszott s a századvég óta hivatalos támogatást is élvezett a középosztály nemzetiesedésében. Különösen fontos volt a névmagyarosítás a zsidó értelmiség integrációja szempontjából ennek demográfiai súlya valamint radikális idegenként való társadalmi meghatározása és percepciója miatt s persze azért, mert az érintettek 1787 óta kötelezően (elenyésző számú kivételtől eltekintve) többségükben német (ha az osztrák birodalom területéről származott családjuk) vagy más idegen (főképp szlávosított) családnevet viseltek. Ilyen körülmények között a magyar előnév a zsidó érintetteknél mindig arra mutat, hogy ők vagy felmenőik ezt stratégiai döntéssel kérvényezték (hiszen a névváltoztatás belügyminiszteri engedélyhez volt kötve). A magyarnevűség ebben a miliőben egyértelmű asszimilációs gesztus volt, ami mindenképp társadalmi de esetenként még piaci előnyökhöz is juttathatta érintettjeit.26 Ebben az összefüggésben kap jelentőséget az a tény, hogy a kései dualista kor zsidó építész hallgatóinak harmada (32,7%) már magyar családnévvel iratkozott be a Műegyetemre, akárcsak a többi korabeli zsidó műegyetemi pályatársuk (33,4%). Ez a magyarosodási trend természetesen folyamatos volt az időben. Az 1882-1899-ben beiratkozott zsidó építészeknél még csak 16,6% magyar nevűt találni, az 1900-1919-ben beiratkozottaknál már 41%-ot. Ez a viszonylag magas, de azért mégsem többségi ’magyarosodottsági’ arány természetesen a szakmára lépők pályája során később is nőhetett. Az is elképzelhető, hogy a magyar családnév valamelyest előmozdította a pályán elért sikereket, például a közületi megrendelések könnyebb elnyerése folytán. Minderre utalhat az a tény, hogy a Magyar zsidó lexikonban név szerint kiemelt 28 Magyarországon a dualista korban működő építész között már 18 (64% – azaz a hallgatók arányának közel duplája) magyar családnévvel szerepelt.27 A többi zsidó műegyetemistánál nagyságrendileg hasonló fejlődés figyelhető meg. Ha az 1910-1919-es zsidó beiratkozó diákságot vizsgáljuk, a fővárosi orvosi karon 41,4% magyar családnevűt azonosíthatunk, a kolozsvári jogi karon akárcsak a nagyváradi jogakadémián 35,6%-nyit, az egri jogakadémián 32,5%-nyit, a Magyaróvári és a Keszthelyi mezőgazdasági főiskolán 40,2%-nyit illetve 34%-nyit. 28 Mindez megfelel a zsidó diákság névanyagát messzemenően átalakító asszimilációs dinamikának,

utóirat • post scriptum melyről, láthatóan, a többi felsőoktatási intézményben is párhuzamos adatok tanúskodnak.29 Érdemes megjegyezni, hogy főiskolai hallgatóság hasonló ’magyarosodására’ a többi nemzetiségi aggregátum nemigen nyújt példát, inkább az ellenkezőjére. A magyar nevűek arányai az idővel alig nőnek, néha egyenesen csökkennek 1919 előtt. 30 Arra lehet gondolni, hogy a modern értelmiségi pályák várományosai közé történelmileg az allogén jelöltek a dualizmus alatt egyre nagyobb tömegben jelentkeztek s a törzsökös magyarok csak később, fokozatosan, inkább csak 1919 után vették át hasonló arányban az iskolai mobilitásnak a zsidó, német és más nemzeti kisebbségi diákság által kialakított modelljét.31 Végül, utolsó adalékként a különböző etnikai-kulturális hátterű építészhallgatók kollektív profiljához, érdekes felemlíteni az diákcsoportok életkorában és diplomázásuk gyakoriságában mutatkozó különbségeket. A korátlagok eltérései rendre azt mutatják, hogy az építészeknél éppúgy, mint az egész műegyetemi diákságban a zsidó diákok iratkoztak be legfiatalabban és végeztek átlagosan szintén a legalsó életkorban. 1882-1899-ben a zsidó építészek 18,9 éves korukban kerültek egyetemre szemben a 19,1 éves általános beiratkozási korral (amelyben a zsidók alacsonyabb életkora is beleszámított), 1900-1917-ben 18,5 évesen (szemben a 18,9 éves átlaggal) és 1918-1919-ben kerek 19 évesen (szemben a 19,8 éves átlaggal). Ezeket az eltéréseket többféle módon lehet értelmezni. Feltehető, hogy a zsidó építész jelöltek valamelyest korábban érettségiztek, ami megfelelt az ezzel korreláló, bizonyítottan jobb tanulmányi eredményeiknek,32 ritkábban előforduló osztályismétlésüknek s annak, hogy az érintett családok csak a legjobban teljesítőket hagyták folytatni és lezárni a felsőoktatáshoz vezető középiskolai pályát. Hozzájárulhatott az alacsonyabb beiratkozási korhoz a zsidó érettségizettek erősebb, korán kialakult ’hivatástudata’, tehát az, hogy a középiskola befejezése után a többieknél gyakrabban kezdték meg műegyetemi tanulmányaikat a ballagást követő szeptemberben. Az ilyenfajta erősebb szakmai elkötelezettségnek az is objektivációja volt, hogy az építészeti karra beiratkozó zsidó hallgatók a többinél valamivel magasabb arányban diplomáztak le illetve lettek negyedévesek: 70,7% -ban szemben a többiek 64,1%-ával. A kisebb lemorzsolódási arány összefügghetett a már középiskolai tanulmányok alatt is érvényesülő és megfigyelt nagyobb tanulmányi fegyelemmel, illetve a zsidó jelöltek szigorúbb előzetes szellemi szelekciójával. Az is elképzelhető, hogy a zsidó építész hallgatók gyakrabban származtak olyan polgári családokból, melyek részt vettek, mint tőkés megbízók vagy érdekeltek voltak mint vállalkozók építkezésekben, s ez jobb motivációs környezetet biztosított a tanulmányok lezárásához. Mindezeknek a fontos körülményeknek a pontosításához azonban további kutatások szükségesek. Ezeknek empirikus alapjai szerencsére jórészt máris rendelkezésre állnak a dualista kor középiskolásaira és főiskolásaira vonatkozó prozopográfiai felméréseinkben. E nagy méretű adatbankok egymással való kombinálása, kiegészítése és statisztikai kiértékelése azonban igen komplex módszertani és informatikai problémákat is felvet.33 Jegyzetek: 1 Magyar-zsidó lexikon, kiadta Ujvári Péter, Budapest, 1929, 465. 2 Prozopográfiai felmérési eredmények alapján számított arány. Az 1871-ben alapított Műegyetemen már 1873 őszén beinduló építészképzésre beiratkozó hallgatókra forráshiány miatt 1882 előtt nincs adatunk. A felmérés alapjául a beiratkozási naplók vagy anyakönyvek szolgáltak melyek többek között rendszeresen utalnak 1948-ig a felekezetre is. 3 A számítások forrásaira l. Magyar statisztikai közlemények 27, 99 és Magyar statisztikai évkönyv 1914, 13-14. 4 1915/16-ban az ország 265 középiskolájából 36. L. Magyar statisztikai évkönyv, 1915-1918, 170-171. 5 L. Nagy Péter Tibor kiadatlan statisztikai tanulmánya a Központi Statisztikai Hivatal levéltárában őrzött nyersforrásból az 1910-es népszámlálás eredményei alapján. 6 Az érettségizettek prozopográfiai felméréséből számított arány, melyben a ’nemzetiségi hát tért’ a családnevek nemzeti jellegével mértük. Tekintettel az 1890-es évektől nagy erőre kapott névmagyarosítási mozgalomra, a ’német’ illetőségűek itt mért aránya egy statisztikai minimum,

mely mögött a valóságban már lényegesen magasabb ténylegesen német hátterűvel kell, legalább gondolatban, számolni. 7 L. az erre vonatkozó tételes adatfelmérést tanulmányomban : « Les Allemands dans l’intelligentsia moderne émergeante en Hongrie à l’époque de la Double Monarchie », Austriaca, 2012, 1, 193-221. 8 L. oknyomozó esszémet erről: A középiskolai elitképzés első történelmi funkcióváltása (1867-1910), Iskolarendszer és felekezeti egyenlőtlenségek Magyarországon (1967-1945). Történeti-szociológiai tanulmányok, Budapest, Replika-könyvek, 1997, 169-194, 180-181. 9 L. Magyar statisztikai közlemények 56, 560. 10 uo. 584. 11 uo. 765. 12 uo. 781. 1910.es adatok. 13 A Magyar statisztikai évkönyvek és a Budapest székesfőváros statisztikai évkönyvei szerint ez az arány az 1870-74-es 11,8%-ról 1880-84-re 36,6%-ra nőtt és a továbbiakban a világháborúig ezen a szinten maradt: 1890-94-ben 40,9%, 1900-1904-ben 44,7%, 1910-14-ben 33,3%. 14 Magyar statisztikai közlemények 64, 205*. 15 Magyar statisztikai közlemények, 56, 561. 16 A műegyetemi hallgatók beiratkozási anyakönyvein végzett teljes körű prozopográfiai felmérés eredménye. 17 Az allogének jelenlétére ebben a modern értelmiségi szakmában jelzésértékű, ha nem is jelent ez pontos mérést, hogy a ’tisztán magyar’ hátterűnek feltételezhető református építészhallgatók között e korban 5 % német és 12 % más (szláv) nevűt lehetett felméréseinkben azonosítani. 18 Forrás : Szögi László, Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon, 1789-1919, Budapest, 2001, 504-521. 19 Forrás : Patyi Gábor, Magyarországi diákok a bécsi egyetemeken és főiskolákon (1890-1918, Budapest, 2004, 219-272. 20 A forrásokban ugyan azonosítani lehet a képzőművészeti akadémiákon is magyarországi építész hallgatókat mind Bécsben, mind pl. Münchenben. A pontos összehasonlítás végett itt csak a Műegyetemnek megfelelő főbb intézmények hallgatóit vettük számba. 21 L. Katus László számításait: Multinational Hungary in the Light of Statistics, in Ferenc Glatz (ed.), Ethnicity and Society in Hungary, Budapest, Etudes historiques hongroises 1990, publiées à l’occasion du XVIIe Congrès International des Sciences Historiques, par le Comité National des Historiens Hongrois. 111-130, különösen 116-119. 22 Lásd erre nézve a kolozsvári medikusok családjának területi mobilitására vonatkozó elemzéseimet: A Kolozsvári Egyetem orvoshallgatóinak társadalmi kiválasztása (1872.1918), in Karády Viktor, Nagy Péter Tibor, Iskolázás, értelmiség, és tudomány a 19-20. századi Magyarországon, Budapest, Wesley János Lelkészképző Főiskola, 2012, 52-89, különösen 71-74. 23 A hivatkozott prozopográfiai felmérés eredményei. 24 L. Magyar statisztikai évkönyv 1911, 13-14. 25 A budapesti születésű zsidó diákság számaránya a vallásfelekezet fővárosban tanuló egyetemi diákságában rendre elmarad a fővárosi zsidóság népességi arányaitól. Keresztény padtársaiknál ezzel szemben ugyanolyan rendszeresen jelentős fővárosi túlsúlyt lehet megfigyelni, de sehol sem olyan mértékűt, mint az építész hallgatóknál. 26 Minderre átfogó elemzéseket nyújt Kozma Istvánnal írt könyvünk: Családnév és nemzet. Névpolitika, névváltoztatási mozgalom és nemzetiségi erőviszonyok Magyarországon a reformkortól a kommunizmusig, Budapest, Osiris, 2002. 27 Id. mű és hely. 28 L. idevágó összefoglalásomat: Az értelmiség magyarosodása a dualizmus alatt, in Allogén elitek a modern magyar nemzetállamban, Budapest, Wesley János Lelkészképző Főiskola, 2012, 118-131. 29 A prozopográfiai felmérések eredményeiből. L. az előző jegyzetben hivatkozott tanulmányt. 30 A magyar nevű keresztények aránya például az építészhallgatók között felmérésünk szerint gyakorlatilag nem nőtt az időben, mivel 1882-1899-ben 26,2%-ról 1900-1919-re csupán 26,5%-ra változott. 31 L. a 28. jegyzetben idézett tanulmányomban a statisztikai összeállítást a katolikus és az evangélikus diákságról. Ami a Műegyetem keresztény építész hallgatóit illeti, közöttük 1882-1899-ben 22,4%, de 1900-1919-ben is 20% német nevűt találni az egész hallgatóság arányában. De közben a más (szláv, román stb.) nevűek arányai is emelkedő tendenciát mutattak az 1882-1899-es 17,2%-ról az 1900-1919-es 18,3%-ra. 32 L. elemzésemet: Iskolai teljesítmény-különbségek felekezet és nemzetiségi háttér szerint a hosszú 19. századvég érettségizőinél, in Allogén elitek a modern magyar nemzetállamban, Budapest, Wesley János Lelkészképző Főiskola, 2012, 145-174. 33 Így például, mivel a Műegyetemi hallgatók szüleinek szakmai-társadalmi helyzetére nincs közvetlen adat, ezeknek egy részét be lehet pótolni az érettségizők erre vonatkozólag gazdagabb adatbankja segítségével bizonyos valószínűsíthető, de formálisan nem bizonyítható munkahipotézisek kidolgozásával.

Historians specialised in the architecture of the last but one turn-of-the-century realised at an early stage how important role artists of Jewish origins played in the Lechnerian school and in the whole evolution and flourishing of Hungarian Art Nouveau architecture. When trying to interpret the prominence of Jewish architects in the formation of the modern townand cityscapes in the country, the trivial explanation is almost taken for granted. The Jewish community represented slightly more than 5% of the population whilst their proportion was almost two-thirds of the intelligentsia in this period when technical, mechanical and scientific professions were just being specialized. Thus architect undergraduates enrolling in the Budapest Technical University between 1882 and 1919 their proportion reached 35%. However, it is not enough to fully explain the spectacular Jewish participation in the stylistic movement of Art Nouveau. A variety of partly negative, partly positive conditions of social history also contributed to it: on the one hand, the extraordinarily rapid Jewish urbanisation and their participation in industralisation, on the other hand power politics boosted this tendency as aspirants of Jewish religion were practically excluded from public life and the market where middle-class people could have the chance to climb the social ladder of success.

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Humán-tudományos forradalom Human-Scientific Revolution Az Olympos mellett. Mágikus hagyományok az ókori Mediterraneumban. Gondolat 2013, 1064 old. Besides the Olympos. Magical Traditions in the Ancient Mediterraneum Szöveg / text: Szegő György

Látszatra a mágiának a modernitás dolgaihoz semmi köze nincs. Nagy Árpád Miklós, a friss szellemű ókori mágia-kutatást bemutató kétkötetes mű szerkesztője banális példával cáfolja ezt a tévhitet: a 2010-es foci VB jós polipja, a nemrég kimúlt Paul történetével. A kételkedők egyik csoportja a kozmosz rendjének példájaként, a sympatheia működéseként értelmezte a jelenséget. De szarkasztikus bevezetőjében a szerkesztő így fogalmaz: „olyan gondolkodók, mint Szent Ágoston, feltehetőleg szót sem vesztegetnének rá”. Még 20 éve is, a hivatalos tudomány ítélete szerint vallás és mágia antagonisztikus ellentétek voltak. Bő fél évezrede a mágia idegen a klasszikus kultúrától. Lassan érő, alapos tudományos igénnyel felálló új szemlélet tükre a két vaskos kötet. A szerkesztő (tán a publikálók védelmében is) négy nemzetközi tekintélyt sorol: Albrecht Dietrichet, aki a 20. század elején belopta az egyetemekre az antik mágia témáját (1903), azután Richard Wünscht, aki a pergamoni varázskészlet elemzésével kontextusba helyezte a magika régészeti emlékeit is (1905). Továbbá Auguste Audollent, aki publikálta az átoktáblák leleteinek monumentális gyűjteményét (1904). Valamint Karl Preisendanzot, aki az antik mágia akkor ismert szöveges forrásait összegezte (1943). Utóbbi kézirata egy légitámadásban megsemmisült, de csodával határos módon a levonatok java fennmaradt, a Szépművészeti Múzeumban is van ezekből: „fénymásolataik felbecsülhetetlen értékű ókortudományi szamizdatként terjednek” – így írja körül a mágiakutatásoknak az utolsó évtizedig fennálló partizános-tudományos hangulatát a szerkesztő. A második évezred végéig ugyanis a tudomány mereven szétválasztotta a vallás és a mágia világát, amit Nagy Árpád Miklós nem iróniától mentesen Nagy Dichotómiának nevez. Mert a mágiát a tudományok is kívülről érkező sötét erőnek tartották: „az igazi Hellasban nincs mágia; amint pedig ez gyökeret ver, a görögség elveszíti »igazi« önmagát” – citálja az előítéletes történelemmagyarázó sztereotípiát Nagy Árpád Miklós. De az utolsó húsz évben – elsősorban Fritz Graf munkássága révén – ez a dogma vált lassan anakronisztikussá. Egyre inkább elfogadott nézet, hogy e szövegek nem primitív/mágikus zagyvaságok, hanem egy elpusztult liturgia rekonstruálható változataként tételezhető forrás, amit kutatni kell. Fritz Graf 1996-os könyve1 szinte kizárólag írott forrásokra támaszkodott. Az ezredforduló óta azonban, a régészeti leleteket is az elméletet alátámasztó forrásként kezelve, a történeti dimenzió került előtérbe. Az antik mágia tanulmányozása forradalmi lendülettel folyik. A két kötet bemutatja, hogy az antik mágiának korokon és kultúrákon átívelő aspektusai vannak. Olyan összehasonlító elemzéseket is elvégeztek a kutatók, mint Bornemisza Péter 16. századi művéből egy ráolvasás, amihez igen hasonló az ausztriai Petronell 3. századi sírjából is előkerült, vagy a gyimesi csángóknál a 20. század közepén végzett gyűjtésben is előfordul. A szerkesztő összegezi: „Így szemlélve a görög-római kultúrán alapuló má-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

Az esznai templom hypost yl-csarnoka

giafogalom hatalmas kontextusba illeszkedik.” Egyik példája az óegyiptomi állam működése, vagy a mai ésszel meglepőnek tűnő gyakorlat, miszerint a mezopotámiai mágikus védőfegyver a tudomány és a vallás része, kanonizált hagyomány volt. A Himmler által 1935-ben felállított náci Ahnenerbe pszeudo-tudományos kutatóintézet a 20. század első felében fel akarta deríteni e metódust – nem tudományos kíváncsiságból, de direkt háborús bevetésben alkalmazná. 2 Itt kell hangsúlyoznom, a most bemutatott könyv szigorúan tudományos indíttatású. A szemelvényekkel és illusztrációkkal erősített szöveget a két kötet hat nagy kultúrkör szerint csoportosította, de egy hetedik kör, ha csak vázlatos áttekintésként, de kitér az ókori mágia poszt-antik recepciójába is. Alább az ezeroldalas tudományos antológiából csak néhányra térek ki, a képek nem mindig ezek illusztrációi, inkább a téma gazdagságát prezentálják. Egyiptom Schreiber Gábor a felső-egyiptomi Eszna kápolna ellenséget megsemmisítő szertartását elemzi. Egy papi-zarándok körmenet résztvevői mutatták be itt az isteneknek az ellenség megsemmisítését. A megszemélyesített rontó figurákra ráolvastak, majd tűzbe vetették azokat. A kápolna könyvtárával együtt megsemmisült, de a rítus szövegeit a nagytemplom 18 oszlopára is rámásolták, igazi építészeti-kalligráfiai mágiaként. Egyik fő motívum volt a „halak leütése”, mely a görög-római korban Edfuban, Ombosban is létezett. A zarándokmeneteket a görög kultúra is átvette, pl. Eleusziszban, Epidauroszban, Brauronban. Ezek átalakult mágikus szertartásai továbbhagyományozódtak a nyugati kultúrába. A rontásűzés ilyen szcenáriókkal szerte Európában máig fennmaradt. Horváth Zoltán egyiptológus a túlvilágra halottal küldött, mágikus erővel felruházott levelek egyiptomi archetípusait mutatja be, ez a praxis az egész ókorban fellelhető. „Az egyiptomi halotti kultusz lényeges társadalmi vetülete, hogy az élőket és holtakat reflexív viszonyrendszerbe szervezte, így generációkat összekötő kapocsként is funkcionált” – írja Horváth, és hozzáteszi, ez a kapcsolat legfeljebb egy-két generációt ölelt fel. Maga a viszonyrendszer rendkívül kifinomult, ráismerni vélek az epidauroszi Aszklépiosz-szentély álomban gyakorolt, önszuggesztióra

utóirat • post scriptum épített gyógymódjára, ami hatott a 20. századi pszichoanalízis és álomfejtés gondolkodásmódjára – nem véletlen, Freud maga is amatőr egyiptológus volt. Horváth kitér a holtakhoz írott levelek rituális és régészeti kontextusaira is, köztük K. Kovács László által az erdélyi Borsa-völgyben lejegyzett szokásra, amelyben a friss halott és koporsója túlvilági postásként működik. Némelyek, tán írástudatlanok, a halott fülébe kiáltották, mit mondjon a halott, ha „odaér”. A Csallóközben a halott „fejelágyára kiáltották rá” az üzenetet. Zárásként igen érdekes a szerző által megidézett mai egyiptomi népszokás, amelyben egy imám sírkápolnájának gondnokához címezik az üzeneteket – mert a Korán tiltja, hogy a muszlimok kéréseikkel halott személyekhez maguk forduljanak. Az újkori üzeneteket akár bűnügyi krónikaként is olvashatjuk. De Horváth hangsúlyozza, hogy a szociokulturális környezet akkor igen szűk vezető réteget jelentett. Mégis sokat mondó pl. egy antik példa már a könyv Mezopotámiai fejezetében az asszír Álmoskönyv, abban áll: „aki álmában emberi húst eszik, nagy vagyonra tesz szert ”. Legalább ennyire lélektani közelségűek és egyszerre egzotikusak a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének amulettjeit kommentáló Liptay Éva, Győry Hedvig és Petri Máté mondanivalója. A kronológiát Endreffy Kata folytatja Kopt átokszövegek az egyiptomi, görög és latin fordítások tükrében című tanulmányával. Minden szerző (többnyire saját fordításban) szövegszemelvényeket és kommentárokat mellékel a tanulmányokhoz. Végül az első részt – amint a többit is – bőséges bibliográfia zárja. Mezopotámia Bácskay András és Niederreiter Zoltán a tudományos szövegek és az azokat létrehozó, a szöveghagyományt őrző ókori tudósok szerepét vizsgálja. Kimutatják, hogy különösen fontos volt: a titkos tudás csak beavatott személyek számára lehet üdvös tevékenység, az illetéktelenek egyúttal alkalmatlanok is voltak. A szerzők idézik Hamurapi kódexének azt a részletét, amelyben a varázslással megvádolt személyt bűnössége (nem avatott volta) esetén sújtják. Bizonyára alkalmazták is, mert külön szakterület volt az ártó mágia feloldása, kicsomózása, meglazítása. Talán a legérdekesebb az az alfejezet, ahol szemléltetik az ékírás jeleinek előjelként való értelmezését. Ez az akkori „tudósok által (vélhetően) igen kedvelt eljárás a sumer logogrammák spekulatív akkád olvasattal való feloldásán alapszik”. Azaz, egy primer értelmezett szövegnek van egy – vagy mint be is mutatják több – „titkos olvasata” is. Kevésbé ezoterikus az Esztári Réka által feldolgozott asszuri születési ráolvasások kommentárja. Anatólia és Itália A fejezetet Simon Zsolt jegyzi, akinél a filológiai szempontú vizsgálathoz kapcsolt terepismeret, régészeti leletelemzés mellett már megjelenik a bibliai szövegértelmezés lehetősége is. Különösen érdekes a Jézus új-

Asszír katonai táborban: belső szervek kiemelése. Dombormű Assur-naszir-pali palotáján

testamentumi gyógyító rítusára emlékeztető szertartás, ahol valójában egy újraélesztést követhet végig az olvasó. Ugyancsak Simon Zsolt foglalkozik az etruszk és az oszk átoktáblákkal. Talán a hübrisz első jele, hogy az „oszk és etruszk átoktáblákon sokkal gyakrabban megjelenik az átkot kérő neve, mint az a görög minták alapján várható lenne”. És itt Magna Graecia görög szempontból kies szerepe változóban van, Kerényi Károly 1938-as3 vagy Günther Zuntz 1971-es4 kötetei nyomán többször változott „a hely kulturális identitása”. Ennek okán a tudósok számos konferencián vizsgálták az orphikusok(?), pythagoreusok(?), bacchánsok(?) problematikáját. Bencze Ágnes idézi is a zavarba ejtő Hérodotosz-szövegrészletet, amelyekben az antik történetíró egy egyiptomi temetkezési mágikus megkötés kapcsán megjegyzi: „ezt a sokaság orphikus és bacchikus szokásnak nevezi, holott valójában egyiptomi és pythagoreus”. Berecz az 1970-es évek óta sokasodó régészeti leletanyag statisztikai elemzésével járul hozzá a vitához. Az olvasó azonban akkor jut előbbre, ha „visszamegy” a II. kötetbe, ahol Hellász anyaga alapján elsajátíthatja az alapfokú tananyagot. (Ez a – talán egyensúlyi okokból adódó – kényszerű vargabetű a kettős kötet formai fogyatékossága.) Hellász Olvasói szerencsémre – útikönyvként – a II. kötettel kezdtem. Mint egykori reálgimnazistának jól jött, hogy Imre Flóra elsőként a Múzsákat idézi meg az Íliász II. könyvéből. Ő a 19. századi fordítások összehasonlító értelmezéseivel vezeti be a költészet dimenzióját (Kölcsey és Vályi-Nagy Ferencz, 1821; Szabó István, 1853; Ponori Thewrewk Emil, 1861; Baksay Sándor, 1901; Kemenes-Kempf József, 1902; Vértesy Jenő, 1913). Végül Devecseri Gábor 1952-es fordításával (két változatban) és Imre Flóra saját kísérletével zárul a sor. Felvezető tanulmányából megérthető, hogy az ókortudományok csak közelítik tárgyukat, de soha el nem érhetik teljességében. Karsai György Kirké szerepét, titokzatos dramaturgiai pozícióját mutatja be Odüsszeusz kalandjaiban. Bélyácz Katalin egy Szilágyi János György által felvetett témát,5 A szalag-amulett harcoson a Siracusa-festő budapesti kratérja c., vázafestményt kommentálja. Kulin Veronika Szerelmi bájolás Euripidesnél (Hyppolytos 507-518) vagy Mészáros Tamás A méregkeverő mostoha (Antiphón 1,14-20) a mágia örökérvényű terepén elemzik a fordítás-változatok tanulságait és tudásbázisát. Agócs Péter Látni az Erinyst (Aischylos: Eumenisek 307396) c. tanulmányát saját maga is Bevezetés az Erinystikába funkcióval látja el. Egyszerre fordul a vázafestészet és a klasszikus görög irodalom tematikus részleteihez, hogy láttassa bűn és bűnhődés dialektikáját: az egész későbbi európai kultúrát is átszövő miasmát (szennyeződést). Hasonló műfaji összehasonlító módszerrel, de könnyedebb témával dolgozik Kárpáti András a Múzsákat elemezve. Kulcsszerepe van Bárány István Platón a mágusokról (Állam II. 363e-365a) c. tanulmányának: „Az Állam című Platón-dialógus az európai eszmetörténet feltehetőleg leg-

Ezüstcsésze a boscorealei kincsből, Kr. u. 1. sz., Párizs, Louvre

Hekaté és Klytios csatája. Pergamon, Zeus-oltár, Kr. e. 2. sz., Berlin, SMPK

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Óbabiloni májmodell

Ráolvasás ábra a londoni papiruszról, Kr. u. 3-4. sz., British Museum

nagyobb hatású műve”, írja a szerző. Az állam az a forma, amelyben az emberi boldogságot biztosítani kéne, ideális államszervezethez az igazságosság, az erény alappontjaitól juthat az ember a felemelkedés – a barlanghasonlatba rejtett – honába. „Talán nem túlzás azt állítani, hogy a szemelvényben az a »világtörténelmi« pillanat tárul elénk, melyben a fraseri tipológia szerint vallás és mágia elválik egymástól, és (…) elkülönítésük elméleti megfogalmazást nyer” – írja Bárány. Egy másik Bárány István szöveg Empedokles 111. töredéke és a mágia címen a „kraneo” ige tartalmát bogozza – tágabb szövegkörnyezet híján, az epikus nyelv párhuzamaira támaszkodva. Ismét könnyedebb olvasmány a több fontos tanulmányt jegyző Németh György Átoktáblák kontextusai I. című tanulmánya, mely alapfogalmakat is értelmez, és rendet is képes tenni a mintegy 1600 ismert defixiótábla világában – melyből 597 latin nyelvű. A „kötések” nyelvi-régészeti kibogozása jó vezető az antik mindennapok rekonstrukciójában, és akkor is, ha az olvasó pl. a Harry Potter varázslóiskola leckéi közt szeretne eligazodni.

ködésére is. „Némi éllel: az antik mágia kutatása belép a tudományos szinkretizmus korszakába” – értékel a szerkesztő. Én pedig némi elégtétellel olvasom a tudományszakok közötti határok itt tapasztalható lebomlását: mert az antik mágiakutatás „sorsához” hasonló volt az én tán műkedvelő, de hasonlóan úttörő munkám, mely MTA-Soros támogatással végzett építészeti-mágiakutatáson alapult (1987). Építőmágiára támaszkodó szecesszió-kötetem csak évtizedes késéssel, 1996-ban jelenhetett meg,6 mert valószínűen az első rangos kiadó, saját „tudományos hitele” védelmében elfektette. Ebben a munkámban fentiekhez hasonló metódussal, tudományok közötti példákkal, az építőmágiát centrumba állítva elemeztem az ősi mágiák szerepét az építészetben. Talán az európaiság szellemi mentsvára lehet ez az ősi tudás, ha a tudomány nem hagyja, hogy elsüllyedjen. A vázlatosan bemutatott kutatás új típusú tudományos bravúr. Itt-ott laikus számára nehezen olvasható, de megéri, ha az ember – ellentétben némely korok akadémizmusával – kíváncsi marad. Más tudományágaknál is. Elgondolkodtató, hogy az említett pszichológiai-szociálpszichológiai fogalmak mennyire jól képzettársíthatók a mágikus gondolkodásmóddal. Az itt olvasott-megfejtett, hallatlanul kifinomult szövegek igen magas kultuszt/kultúrát tükröznek. Egy felőlünk nézve primitívnek tekintett/lenézett ember magaskultúráját bizonyítják. Az ókori mágia az istenekhez (természethez/természetfelettihez) szólt, az ő közbenjárásukkal remélték a megbízók, mágusok és jósok elérni a kitűzött célt. Azaz nem egyszerűen az égiek felé tiszteletteljes a hang, de tudatosan az istenekre hagyták magát a beavatkozást. Közben indulatáttétel is zajlott, a megbízó megszabadulhatott negatív érzelmeken alapuló kényszerképzeteitől. Mennyivel barbárabb a bosszú vagy a leigázás (leg)újabbkori praxisa. Leigázni a természetet – pl. a globális túlépítés által – a hübrisz csúcsa. Kérdés, hogy az építészet összetett műfajában marad-e hely, lehet-e súlya a humán tudományok friss változásának?

Imperium Romanum A másik, ugyancsak szellemes, ugyanakkor átfogó ismereteket közvetítő Németh-tanulmány a Jézus a császárkori mágiában címet viseli. Láttatja, hogyan használták fel Jézus nevét a pogány varázslók. Már csak azért is, mert Jézus többször is kiűzött démonokat megszállott ördöngösökből (Máté 8. sz.). A kopt nyelvű párizsi papiruszon Jézus neve mellett a Gyehenna szó is olvasható, de töredék lévén, a mágikus cél ismeretlen. A római anyagban az Idősebb Plinius és a mágia c. Tóth Orsolya munka kulcsfontosságú, benne a XXX. 1-18 sorok beszélik el a Mágia történetét. Nagy Levente fogalmakhoz keres szerzőket. Mágusok, ördögűzők, járkáló szobrok, kísértetek, démonok a címszavai, amelyekhez Lukianostól Kleodémos történetét (14), a szír exorcistát (16), Pellichos járkáló szobrát (18), Eukretos kutyát (27), a korinthoszi kísértetházat (31), Eukratést, a varázslóinast (33) citálja és elemzi. A Római impérium fejezet Kendeffy Gábor forrásszöveg fordításainak fontos szerzője Szent Ágoston, akitől a mágiáról szóló szövegrészeket válogatott. Szent Ágoston sokat idézett ókeresztény forrás, ez a kötet azzal foglakozik, mit írt a fáraó mágusairól, a keresztény tanításról, a theurgiáról, és az építészeti áthallásokkal is rendelkező az Isten városáról. Az ókor után c. zárófejezet Láng Benedektől A mágia fogalmának posztantik története és Az antik mágia továbbélése a középkorban c. tanulmányokkal egy harmadik kötetet sejtet, amelyből talán az első dolgozatként olvasható Nagy Árpád Miklós szerkesztőtől A kígyólábú szkhéma posztantik története. Olyan irodalom, melyet már rég kihagytak – nem csak a reálgimnáziumok tananyagából. Már az ókori tudomány középkori keresztény folytatása is rostált. Mai tudományos meglepetés, hogy az érzelmekkel párosuló, azok által hordozott sokműfajú emlékezet generációk százain hagyományozva (akár mágia-tudományként) mennyire működőképes. A kettős kötet szerzőinek átfogó tanulmányai alapján az egyiptológia, a hebraisztika, a klasszika filológia és az archeológia tudományában fordulat van, amely kiterjed a medievisztika és a néprajz aktív közremű-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2013 | 8

Jegyzetek: 1 Fritz Graf: A mágia a görög-római világban (Bp. 2009), Gottesnähe und Schadenzauber/Magie in d. griechis-römischen Antike, München. 1996 2 Nicholas Goodrick-Clarke: Die okkulte Wurzeln des Nationalsocialismus (L. Stocker Verlag, Graz 1997), ill. Cezary Michalski: A nácizmus ezoterikus forrásai (Európa K., Bp., 2007). Ezeket használja Szegő György: Média, mágia, művészet c. salzburgi esettanulmánya, Ökotáj 2007-8 tél 3 Kerényi Károly: Pythagoras und Orpheus (Athenaum, 1938), Halhatatlanság és Apollón-vallás, Bp., 1984 4 GüntherZuntz: Persephone. Three Studies in Religion and Thought in Magna Grecia, Oxford, 1971 5 Szilágyi János György: Corpus Vasorum Antiquorum. Hongrie 2,Roma, 2007 6 Szegő György: Teremtés és átváltozás. Budapest szecessziós építészete a századfordulón, HG&tsa, Bp., 1996

Till the end of the second millennium science had rigidly separated the spheres of religion and magic, which Nagy-Árpád Miklós referred to as the Great Dichotomy, not exempt from irony. Magic was regarded as a dark power originating from outside even by science. However, the past twenty years – especially thanks to the works and activities of Fritz Graf – this dogma gradually became anachronistic. The view that these texts are not primitive/ magical concoctions, but a version of a lost liturgy still restorable, and as such, also a source which is worth researching, is more and more accepted. Underlined with excerpts and illustrations, the text is grouped according to six civilisations in the two volumes. However, there is a seventh circle which covers the post-antiquity reception of ancient magic too.

passzázs • passage

Újjászületés előtt a szabadkai zsinagóga épülete Klein Rudolf: A szabadkai zsinagóga. Szabadkai Zsidó Hitközség, 2013. 155 oldal Szöveg / text: Szegő György

Klein Rudolf elkötelezett tudós. Az eltűnt magyar vidéki zsidó kultúra megtartandó/fenntartható építészetéért száll harcba – szakíróként és fotográfusként. A szerző a zsidó építészet történésze és ennek kortárs hatásait kutató nemzetközi szaktekintély. 600 oldalas alapművét, a Zsinagógák Magyarországon, 1782-1918 címen a Terc jelentette meg két éve (l. MÉ, Utóirat 2011/4). Ebből most a MÉSZ és a MAZSIKE a kassai EKF 2013, illetve a budapesti Zsidó Kulturális Hét keretében a VAM Design Centerben kiállítás-változatot is készített (l. MÉ 2013/6). Utóbbiban a szerző/kurátor térben a Monarchiára, időben a 30-as évek végéig kiterjesztve pásztázta témáját. Épp a 30-as években a korszakos jelentőségű párizsi Annales folyóirat a történelem fogalmát kiterjesztette: ne csak a nagy csaták, hadvezérek, uralkodók adják a históriát, de legyen a kisember privát történelme is az emlékezet hiteles forrása. És épp itt hoz újat a friss Klein-kötet: a szabadkai születésű szerző, nem csak mint építészettörténész/teoretikus beszéli el a Jakab és Komor építészpáros által 1903-1904-ben épített zsinagóga történetét, de hozzáteszi mindazt, amit szabadkaiként a ház kultúrtörténetéről összegyűjtött, amit a város át- és megélt az utolsó félszázadban. A ház romjaiban is a magyar szecesszió kiemelkedő alkotása. Szimbóluma mindannak, amit egy aranykorban, a „testvéresülés” áldott évtizedeiben a magyar és a zsidó kultúra értékteremtő szinergiája jelentett. A kötetben – az épületelemzésen túl – fontos szerepet kap a zsidó topográfia és a városmorfológia környezetre, városképre gyakorolt hatása.

Hozzájön ennek ok-okozati elemzése, ahol „a zsidók és az építészet”, „a szecesszió társadalmi gyökerei” tudáshálót építő egységek. E fejezetekkel még teljesebb Klein szakrális-építészet értelmezése: hiánypótló magas minőség, tudományként, de mikrotörténelemként is. Nem funkció nélküli tehát A zsidó közösség, az építés, a város és kultúrtörténeti jelentőség alcím. Különös fontosságú, szomorú utóiratként, szinte fohászként szól A zsinagóga utóélete c. zárófejezet. Két – tragikus emberi sorsokból összegződő – kor etnikai átalakulása, előbb a helyi zsidók 1946 utáni továbbfogyása, majd a magyarság számarányának az 1990-es években történt (tovább) apadása – az elpusztított zsidók is magyarok voltak – megingatta a város identitását. A szerb betelepítés láttán Klein rákérdez: reális-e az 1979 óta „városi” épület koncerttermi/színházi funkcióváltása? A 80-as évek elején, az akkor még fenségesen öregedő zsinagógában láthattam Danilo Kiš Amoll miséjét – színházi szöveg és (rom)kép együttese, forradalom és terror ábrázolása meghatározó élménnyé lett. Ezután a siker után lett a ház „romszínházzá” (sajnos ide illik Klein látlelete: mára a szabadkai magyar színház léte is kérdéses). Klein a zsinagóga drámai pusztulását is épp a Ljubiša Ristić féle, 86-tól folyamatos színházi zsinagóga-használathoz köti. De nem lehet vitás, ha nincs gazda, akkor a ház teljesen elpusztul. Remélhetően a 2014-es holokauszt évfordulón ez a talán legszebb magyar zsinagógaépület – a most bejelentett magyar állami segítséggel – megmenekül. Klein zárómondata így hangzik: „Elképzelhető, hogy Szerbia EU-s integrációjával a város gazdasági helyzete valamelyest javul, és a felélénkülő turizmus keretében a zsinagóga egy kicsit ismét életre kel.” Jót tenne, ha Klein Rudolf fenti zsinagóga/fotókiállításának ebben az épületben lehetne a megnyitója. Mert marad még mit menteni. Apropó fotók: a szerző saját képanyaga és szövegének összhangja is a kötet felrázó hatását erősíti.

Winkler & Winkler HAP Galéria, 2013. 09. 17. – 10. 18. Szöveg / text: Götz Eszter

Két Winkler Oszkárról mutatott be kiállítást a HAP Galéria – két magyar építészről, akik azonos néven, nagyjából azonos időben, de két országban teljesítették be életművüket. A soproni Winkler Oszkár munkásságát a szakma jól ismeri: tervező építész és egyetemi tanár volt, nagy formátumú alkotó, Sopron 20. századi kulturális életének – és mai arculatának is – meghatározó személyisége. Fiai közül ketten is viszik tovább az apa hivatását. A Losoncon élő és alkotó Winkler Oszkár jóval kevésbé szerepel a köztudatban, holott tiszta, kiegyensúlyozott kompozíciói, európai műveltsége, kivételes rajzkészsége és az új formák iránti nyitottsága a soproni névrokonához hasonló elismertséget predesztinált

volna munkái számára. Elsősorban a losonci polgárság részére épített, a kutatások szerint 17 épületet tervezett 1935-1944 között: lakóházakat, irodákat, üzlethelyiséget, orvosi rendelőt, városi bérházakat. Jellegzetes stílusa tág tereket, fénnyel átjárt belsőket, néhol merész alaprajzi megoldásokat eredményezett, elegánsan tálalva a forma és a funkció jól megértett és átgondolt összefüggéseit. Műveiből alig néhány maradt fenn, a teljes életművet csak a legutóbbi években kezdik feltárni Szlovákiában. A két Winkler Oszkár együttes bemutatása nemes gesztus két tehetséges, de más-más körülmények között élő és alkotó művész emléke előtt. Egyikük elég időt és teret kapott, hogy kibontakoztathassa a tudását, másikuk – a munkaszolgálat, a deportálás fenyegetése, majd Csehszlovákiában az ötvenes években végképp háttérbe szorítva – mindezek híján, megvalósítatlan tervek sokaságát hagyta hátra. A párhuzamos életművek kiállítása kései találkozó két, egymást nem ismerő, kivételes tehetségű építész és a mindkettőt méltató utókor között.

2013 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

web galéria • web gallery

www.meonline.hu

Maestri

A Székkirály

Opus Tessellatum

Az olasz design mesterei

Scolar, 2013, 159 oldal

Török Péter kiállítása, Szent István Bazilika

Iparművészeti Múzeum, 09. 27. – 11. 24.

www.meonline.hu

Az Iparművészeti Múzeumban a milánói Triennale Design Múzeum állandó anyagából láthatunk válogatást, huszonegy legendás tervező életművének egy-egy szeletét a 20. század közepétől egészen máig. Többségük építészként indult és csak később került a design vonzáskörébe, van, aki – például Aldo Rossi vagy Michele De Lucchi – egész pályája során párhuzamosan művelte mindkettőt. Minden tervezőről egyforma bemutatót látunk, egy rövid pályaképpel, egy-egy karakteres szlogennel foglalva össze gondolkodásmódjuk lényegét, néhány kézi rajzzal, óriásira nagyított portréval, videóinterjúval és 5-5, ma már ikonikus tárggyal. A sort a század közepén alkotó Gio Ponti nyitja, majd Ettore Sottsas, Anna Castelli, Angelo Mangiarotti, Alberto Meda és a design valóban legnagyobb alkotói következnek. Design és ellen-design, ökonómia, luxuspompa és minimalizmus fogalmazódik meg egy-egy karosszékben, egy 60-as években készült maroktelefonban, a végtelenül letisztult vonalvezetésű kávéfőzőkben és hordozható lemezjátszókban, az Olivetti cég számára tervezett írógépekben. A kiállítás rendkívül látványos megoldásokkal hozza közel a tárgykultúra legfontosabb fogalmait és alkotóit a budapesti közönséghez. G. E.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

09. 12. – 10. 15.

A Vadas József szerkesztésében megjelent kötet méltó módon emlékezik meg Király József, a nemrégiben elhunyt legendás belsőépítész emblematikus munkásságáról, példamutató személyiségéről. A kötet három részre tagolódik. Az első a szerkesztő tolmácsolásában követi végig a pályakép szakaszait, az adott időszakra jellemző munkák, tevékenységi területek szerinti felosztásban. Egyes fejezetei az átfogó, teljességre és tárgyilagosságra törekvő értékelés mellett élményszerű összegzését adják a belsőépítész munkásságának. A függelékben A műhely címmel válogatást találunk Király József írásaiból, beszédeiből. A személyes hangvétel tovább erősödik az Emlékforgácsokban, amelyben szülei erőfeszítéseiről, édesapja műhelyének építéséről, az 1940-es kollégiumi tűzifalopásról, a sétáról Jenő bácsival a Várpalota tetején, az első nap izgalmáról Fintáéknál, valamint a 2012-es kiállításra készült fotózás boldogságáról vall. A kötetet végigolvasva előttünk áll a mindig is szem előtt tartott „egész ember” öröme és bánata. Az életrajzi adatok, kiállítás- és forrásjegyzék után a kötet oeuvre-katalógussá válik, amelyben belsőépítészeti, építészeti munkák, bútorok, világítótestek, kis tárgyak, játékok, formatervezés és plasztikák szerinti csoportosításban találjuk Király József munkáit. A részletesen kidolgozott katalógust egy elégséges mennyiségű képanyag is kíséri, amely hiányosságait kompenzálja a pályakép fejezeteinek bőséges képanyaga. Tervek, archív fotók, dokumentumok mellett a kötet utolsó lapjain Király József az Iparművészeti Egyetemen 1991 és 2003 között tartott óráira készített, műszaki rajzokkal illusztrált jegyzeteiből kapunk gazdag válogatást. P. E.

2013 | 8

Hajós, egykori érseki kastély terve. Tájépítész: Török Péter

Szeptember 12-én nyílt meg a Szent István bazilika Lovagtermében Török Péter Opus Tessellatum címmel rendezett kiállítása. Az elmúlt harminc év legfontosabb megvalósult (és sorsára váró) munkái kaptak helyet a falakon, 47 tablóban összefoglalva. A tárlaton nem csupán a Török Péter munkásságából jól ismert, gyönyörű grafikai kivitelű tervek voltak láthatók, de a megvalósult munkákról készült fotók is. török Péter egy nemrég készült interjúban így vall hivatásáról: „Kertek előbb voltak, mint épületek. (…) A kert a kultúra része, tervezése a legösszetettebb alkotói lehetőség, a legtisztább emberi gyönyörűség, a boldogságélmény megteremtésének eszköze.” A kiállításhoz számos esemény kapcsolódott, köztük két vernisszázs, tárlatvezetések, koncertek, beszélgetések és előadások. Köztük Szilasi Alex zongoraművész előadása Kertek az esőben címmel. Géczi János költő a természetről való gondolkodás történetéről beszélt, Barabás Márton képzőművész az építészet, tájépítészet és képzőművészet hasonlóságáról és különbségeiről, a beszélgetésekben részt vett Vadász György, Balogh Balázs és Meg�gyesi Tamás is. A rendezvények az Ars Sacra Szakrális Művészetek Hete programsorozatába illeszkedtek. P. E.

hírek • news

DÍJAK A BME Építészmérnöki Kar Hauszmann díját 2013-ban átvették: Biri Balázs építész – Bolyki borkatlan, Eger; Heiter Márta építész – Csávási Közöségépítő ház; Madari Gabriella építész – Malom- és zöldségmanufaktúra; Pintér Norbert építész Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály, Szentes; Varga Mónika építész – Kargala tanyai iskola, Orgovány. A Műemlékvédelemért Forster Gyula-díjat Sedlmayr Jánosné Beck Zsuzsanna kapta, Forster Gyula-emlékérmet Dr. Horváth Zoltán András, Kristína Markusová, Nagy Vendel, a Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület, Szablyár Péter és a Szádvárért Baráti Kör vehetett át.

ESEMÉNYEK Héttorony Fesztivál A Makovecz Imre emlékének szentelt, Lajkó Félix által 2011-től újraindított sorozat november közepétől még elérhető helyszínei: - november 16. Beregszász, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola - november 17.Tiszapéterfalva és Kolozsvár, Törökvágási református templom - november 20. Budapest, Szent Imre temp lom: koncert Makovecz Imre tiszteletére Efemer építészet Közép-Kelet-Európában a 19. és 20. században. Konferencia a Magyar Tudományos Akadémia és a CentrArt Egyesület szervezésében, Budapest Főváros Levéltára, 2013. november 28-29.

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON - Borsos József építész (1875-1952). FUGA, 11. 17-ig - Bercsényi 28-30 Kiállítás az újság meg jelenésének 50. évfordulója alkalmából. FUGA, 11. 17-ig - Improvisation is/as Architecture. FUGA, 11. 19-ig - Munkaközi No. 20. Min dolgozik jelenleg a Szupervályog és Permakultúra Munka csoport és a Mátraverebélyi Alkotóműhely? FUGA, 11. 27-ig - Urban Landscape No. 7. Péter Ildikó kiál lítása: Terek és építkezések 2007-2009. FUGA, 12. 04-ig - Építészeten innen és túl - Ekler Dezső házai. Kepes Intézet, Eger, 12. 31-ig - Ekler. Trafik, Dabas, 11. 30-ig - Építész Műteremház Győr. Esterházy Palota, Győr, 11. 28-ig - Kulturális örökséget teremtő román épí tészek, Román Kulturális Intézet, 12. 02-ig - Építészet – Hudec – Shanghaj. Barabás Villa, 11. 30-ig - Zsitva Tibor: Építészportrék. Színház és Hangversenyterem, Lendva, 11. 20-ig - Határterek. Vasarely Múzeum, 2014. 01. 10-ig

- Maestri. Az olasz design mesterei. Iparművészeti Múzeum, 11. 24-ig - Chagall – Háború és béke között. Ámos Imre, a „magyar Chagall”- a háború örvé nyében 1937-1944. Magyar Nemzeti Galéria, 2014. 01. 05-ig - Monet, Gauguin, Szinyei Merse, Rippl Rónai. Magyar Nemzeti Galéria, 11. 23-ig - Caravaggiótól Canalettóig. Szépművészeti Múzeum, 2014. 02. 16-ig - Csillagpor, Anna Margit kiállítás. Zsidó Múzeum, Budapest, 12. 07-ig - Körkörös romok. Ország Lili falai. MODEM, Debrecen, 2014. 01. 19-ig - Halálos természet. Naturalizmus és humanizmus a 21. században. MODEM, Debrecen, 2014. 02. 16. - Benczúr, a festőfejedelem. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 12. 15-ig - Robert Capa – A Játékos. Magyar Nemzeti Múzeum, 2014. 01. 12-ig - Fotográfia felsőfokon - Válogatás a Howard Greenberg gyűjteményéből. Mai Manó Ház, 2014. 01. 05-ig - Marko Tadic: Felhalmozódó képek. Trapéz Galéria, 11. 22-ig - Beat-nemzedék / Allen Ginsberg. Ludwig Múzeum, 2014. 01. 12-ig - Több mint szomszéd. Mozaikok a horvá tok népi kultúrájáról. Néprajzi Múzeum, 2014. 03. 23-ig - Erdélyen innen, Alföldön túl. Fekete-Körös völgye a századfordulón. Néprajzi Múzeum, 2014. 03. 16-ig - Párizs vonzásában. KOGART Galéria, 12. 31-ig - Gerhes Gábor: Neue Ordnung. Trafó, 12. 08-ig - A pécsi animáció története. Design Labor, Pécs, 12. 31-ig

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN Anglia - RIBA Stirling Prize winners in the Robert Elwall Photographs Collection. British Architectural Library, RIBA, 2014. 01. 10-ig - Paul Klee. Tate Modern, London, 2014. 03. 09-ig - British Drawings: 1600 to the Present Day. V&A Museum, London, 2014. 04. 13-ig Ausztria - 10+10. Brasilianische Häuser der Moderne und der Gegenwart. Architekturzent rum Wien, 11. 25-ig - And Materials and Money and Crisis. MUMOK, Bécs 2014. 02. 02-ig - Franz von Zülow. MAK, Bécs, 2014. 05. 11-ig - Michel Comte. Kunst Haus Wien, 2014. 02. 16-ig - Yoko Ono. Kunsthalle, Krems, 2014. 02. 23-ig - Essen in Kunst. Kunsthalle, Krems, 2014. 03. 23-ig - Luisa Kasalicky. Intro: desiderio. Lentos Kunstmuseum, 2014. 02. 02-ig - Karl Salzmann: Rotation/Notation. Kunsthaus Graz, 12. 01-ig

Dánia - Greenland – Head for the Centre of the World. Danish Architecture Centre, Koppenhága, 2014. 01. 26-ig Finnország - Transformation - Towards a Sustainable Future. Museum of Finnish Architecture, 2014. 02. 02-ig - Global Award for Sustainable Architec ture. Museum of Finnish Architecture, 2014. 02. 02-ig Franciaország - 1925, when Art Déco dazzled the World. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 2014. 02. 14-ig - Allegro Barbaro. Béla Bartók and Hun garian Modernity 1905 -1920. Musée d’Orsay, Párizs, 2014. 01. 05-ig - Mix(cité). Villes en partage. Arc en Rêve Centre d’Architecture, Bordeaux, 12. 22-ig - Georges Braque. Grand Palais, Párizs, 2014. 01. 06-ig - Rubers et Van Dyck. Le Petit Palais, Párizs, 2014. 01. 26-ig - Le printemps de la Renaissance 1400-1460. Louvre, Párizs, 2014. 01. 06-ig Németország - Nove Novos – Neun Neue. Emerging Architects from Brazil. Deutsches Archi tekturmuseum, Frankfurt, 2014. 01. 12-ig - Interferenzen\Interférences. Architektur – Deutschland \ Frankreich 1800–2000. Deutsches Architekturmuseum, Frankfurt, 2014. 01. 12-ig - Afritecture. Buildung Social Change. Pinakothek der Moderne, München, 2014. 01. 12-ig - Lightopia. Vitra Design Museum, Weil am Rhein,2014. 03. 16-ig - Brasiliana. Schirn Kunsthalle, Frankfurt, 2014. 01. 05-ig - Géricault. Schirn Kunsthalle, Frankfurt, 2014. 01. 26-ig Olaszország - Mattia Corvino e Firenze. Museo di San Marco, Firenze, 2014. 01. 06-ig - Impressionisti a Palazzo Pitti, Firenze, 2014. 01. 05-ig - Duchamp. Re-made in Italy. Galleria nazionale d'arte moderna e contemporanea, Róma, 2014. 02. 09-ig - Rudolf Stingel. Palazzo Grassi, Velence, 12. 31-ig Szlovákia - Párhuzamos történetek. Kelet-Szlovákiai Múzeum, Kassa, 2014. 01. 26-ig - Dokumentarista fotográfia az 50-es években. Szlovák Nemzeti Múzeum, Pozsony, 2014. 02. 23-ig Svájc - Luginsland. Architektur mit Aussicht. Schweizerisches Architekturmuseum, 2014. 02. 09-ig - Schnetzer Puskas. Entwurf Struktur Erfahrungen. ETH Zürich, 12. 11-ig

2013 | 8

- Prix Lignum 2012 - Comeback von Holz. ETH Zürich, 12. 07-ig Ukrajna - Makovecz Imre írásai, rajzai. II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász, 11. 20-ig USA - Green Schools. National Building Museum Washington, 2014. 01. 05-ig - Palaces for the People: Guastavino and America’s Great Public Spaces. National Building Museum, Washington, 2014. 01. 20-ig - American Modern: Hopper to O’Keffee. MoMA, New York, 2014. 01. 26-ig - A Little Joy of a Bungalow. MAK, Los A, 2014. 01. 05-ig - Armin Hofmann: Farbe / Color. Architecture and Design Museum, LA, 2014. 01. 19-ig

PÁLYÁZATOK A Magyar Művészeti Akadémia nyílt építészeti ötletpályázatot hirdet egységes megjelenésű turisztikai információs pontok megtervezésére. A pályázat tárgya, célja karakteres építészeti eszközökkel megfogalmazott, a turizmust tájékozódási és tájékoztatási centrumként kiszolgáló, figyelemfelkeltő, de a kialakult falu, vagy városképet nem romboló építmény TÁJ/ PONT, azaz TÁJékoztató és TÁJékozódási PONTok hálózatára vonatkozó elképzelések bemutatása. Beadási határidő: 2013. 11. 18. Információ: www.mma.hu Gulyás Gábor, a Velencei Biennále nemzeti biztosa nyilvános pályázatot hirdetett a magyar pavilon jövő évi kiállításának megvalósítására. beadási határideje 2013. 12. 08. Információ: www.velenceibiennale.com Sopron, Papréti Zsinagóga építészeti és hasznosítási építészeti ötletpályázata. Az ötletpályázat célja olyan színvonalas tervek előhívása, melyek a Várkerület revitalizáció megindított folyamatához, valamint a Híd utca megnyitásához kapcsolódóan - a két közlekedési folyosó közötti terület várható felértékelődése által teremtett új helyzethez illeszkedően - az épület megfelelő funkciójának megtalálásában iránymutatást adjanak. Beadási határidő: 2014. 01. 06. Információ: www.sopron.hu A VELUX Cégcsoport várja a jelentkezéseket a Nemzetközi VELUX Díjra, amelyet 2004 óta hatodik alkalommal hirdet meg a társaság építészhallgatók számára. „A jövő fényforrása” témájú pályázatra ezúttal is olyan megoldásokat várnak, amelyek innovatív módon értelmezik újra és hasznosítják a napfényt az épített környezetben. Beadási határidő: 2014. 05. 02. Információ: iva.velux.com

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

www.meonline.hu

2013/8-as számUNK szerzői Beliczay Zsuzsa bölcsész, 2003-2008 között a Magyar Építőművészet szerkesztője, 2009-től hírügynökségi munkatárs. Német nyelvből számos szakfordítása jelent meg az Utóiratban, lapunk rendszeres szerzője. Botzheim Bálint építész, kutató. Szakterülete: digitális építészet, parametrikus paradigma. 2007-től a Kapy és társai Kft. partner. Közös pályázatokat készített Kapy Jenővel (Szervita tér 2006, Pécsi Koncert Központ – PKK 2007). Önálló munkái: Vác csillagvizsgáló torony 2007; Art-Universitas Pályázat szobor-terv, I. díj, 2008, Sopron. Kutatási területe: kiber-építészet. 2009-től a Magyar Építőművészet szerkesztője. 2013-ban a Pécsi Tudományegyetemen szerzett MA fokozatot. Csizmadia Dóra tájépítész. 2013-ban végzett a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának Tájépítészmérnök MSc. szakán kiváló minősítéssel, "Közlekedési Témapark Rákosrendezőn" című diplomaterve elnyerte az S-Tér Kft. díját és a MÉK-MÉSZ Tájépítészeti diplomadíját. Egyetemi tanulmányai alatt az ERASMUS program keretén belül fél évig a müncheni Technische Universität tájépítész karának vendéghallgatója volt, valamint több ötlet- és tervpályázaton eredményesen szerepelt. Dragon Zoltán művészettörténész. 2000-ben a PPKE HTK-n hittanári, 2002-ben az ELTE BTK-n művészettörténészi diplomát szerzett, 2004-2009 között ugyanitt elvégezte a Doktori Iskolát, disszertációjának témája: Idősebb Markó Károly hatása a mexikói tájképfestészetre. 2003-ban Mexikóban volt ösztöndíjas tanulmányúton. Művészettörténészként és muzeológusként a Szépművészeti Múzeumban, a Keresztény Múzeumban, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a Múzeumi Digitalizálási Bizottságban és a Múzeumtudományi Kutatócsoportban dolgozott, illetve az ELTE BTK Művészettörténeti Intézetében oktatott. Számos publikációja jelent meg a szaklapokban. Götz Eszter újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2007-2012 között a www.kultura.hu szerzője, 20092011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. Hadik András művészettörténész. 1980 ELTE történelem, művészettörténet diploma. 1981-tól 2012-ig az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség, illetve az OMVH Magyar Építészeti Múzeumában dolgozott. Kutatási területe a múlt századforduló, a két világháború közötti periódus, az 1945 utáni művészete és építészete. A DOCOMOMO Magyar Nemzeti Bizottságának tagja, az ICAM vezetőségének 1991 és 1998 között tagja. A 80-as évek második felétől több hazai és külföldi építészettörténeti kiállításnak volt kurátora / rendezője Bécsben, Londonban, Münchenben, Prágában, Tokióban és határon túli városainkban. Egyik alapítója és szerkesztője a Pavilon, ill. a Lapis Angularis című periodikáknak. Karády Viktor szociológus, társadalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Fő kutatási területe a 19–20. századi franciaországi és középeurópai oktatási intézmények szociálantropológiája, a magyarországi zsidóság társadalomtörténete és identitásmodelljeinek feltárása, valamint a 20. századi francia szociológiai iskola tudománytörténeti elemzése.

Klein Rudolf PhD (1985 és 1995), Mphil (1982) építészettörténész, habil. egyetemi tanár (Szent István Egyetem, előzően: Tel-avivi Egyetem, Kyotói Műegyetem, Jeruzsálemi Héber Egyetem, Bezalel Művészeti Akadémia, Újvidéki Egyetem) a 20. századi építészet ill. az újabb kori zsinagógaépítészet kutatója. Fontosabb könyvei: Zvi Hecker – Oltre il riconoscibile, Testo & Immagine, Torino, 2002; L’art Juif (társsz.: G.S. Rajna, Z.A. Maisels, R. Reich. D. Jarassé) – Paris: Citadelles & Mazenod, 1995. /ang.: Jewish Art, Abrams, New York, 1997., /ném.: Die Jüdische Kunst – Freiburg, Basel, Wien: Herder, 1997.; Tadao Ando – Architect Between East and West / Az építész Kelet és Nyugat között, Pont, Bp., 1996.; Kortárs Magyar Építészeti Kalauz (társszerzők: Lampel Éva és Miklós), Vertigo, Bp., 2001; Jože Plečnik, Akadémia K. Bp., 1992; Peter Eisenman – A dekonstruktivizmustól a foldingig (Kunszt Györggyel), Akadémiai K. Bp., 1999.; A lakógéptől az érző építészetig. 20. századi elméletek, Novi Sad, 1988; Sudelovanje korisnika u oblikovanju stana, Gradevinski fakultet, Subotica, 1987.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Hungarian Architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

MÉ 2013/8. szám ISSN 1785 – 282X lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. SZERKESZTŐSÉG 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: 318 2444 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés intézés: Schäffer Zsuzsa, szerkesztőség, csütörtök 9-12 óráig, tel: 318 2444

Muszik Judit bölcsész. Érettségi után az akkori Munkásmozgalmi Múzeum (ma Nemzeti Múzem) plakáttárában és fotótárában, majd a Fővárosi Műemléki Felügyelőségen dolgozott. Az olaszországi Università Statale di Pavia bölcsészkarán tanult, a milánói Spazio Teatro No’hma-ban kulturális rendezvények szervezésével foglalkozott. Jelenleg nápolyi színháztörténettel foglalkozik, különös tekintettel annak a háború utáni és a kortárs időszakára.

FELELŐS KIADÓ: Sáros László György DLA, a MÉSZ elnöke

Pálinkás Edit művészettörténész, 2003-2008 között az ELTE-BTK Művészettörténeti Intézetének hallgatója, itt szerzett diplomát 2009 januárjában. Diplomamunkáját az Erkel Színház elődjéről, az 1911-ben Márkus Géza és Komor-Jakab tervei alapján épült Népoperáról írta. Fő érdeklődési területe a színházépítészet és az akusztika. 2009-2011 között, majd 2013-tól a Magyar Építőművészet szerkesztője. A Budapesti Corvinus Egyetemen 2012-ben szerzett közgazdasági diplomát.

SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Ferencz Marcel DLA Sáros László György DLA Szegő György DLA Vadász Bence Varga Tamás DLA Vukoszávlyev Zorán PhD Winkler Barnabás DLA

Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 19982003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapító-szerkesztője. 2010-ben a folyóirat szerkesztősége Kós Károly díjat kapott. Vámos Dominika DLA építész, lapszerkesztő. 1996-tól az Építés Felújítás, majd az Alaprajz felelős szerkesztője. 1998-tól az arc című sorozat főszerkesztője. A Bauhaustól a Szentföldig című film társrendezője. DLA fokot 2011-ben szerzett a MOMÉ-n. Zöldi Anna építész, színdinamikai szakmérnök, építészeti szakíró. A BME Építészkarán szerzett diplomát. Néhány év tervezőintézeti gyakorlat után magántervezéssel kezdett foglalkozni, elsősorban a belsőépítészet területén. 2004 óta publikál a szaksajtóban és a kulturális folyóiratokban.

Főszerkesztő: Szegő György DLA Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor

U T ÓIR AT

P O S T S CRI P T UM XIII. évfolyam 73. szám

régi-új Magyar Építőművészet | Utóirat Alapítva 2001 SZERKESZTŐk: Szegő György DLA alapító főszerkesztő Götz Eszter Pálinkás Edit Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Grafika: Kludovácz András Nyomtatás: deMax Művek HIRDETÉSFELVÉTEL: Indigoline Kft. Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: 06 20 484 9044 WEBOLDALUNK: www.meonline.hu FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS 2014

LAKI Épületszobrász Zrt. | Budapest, Hungary | www.lakinet.hu | info@lakinet.hu

U T Ó I R AT

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g yar é p í t ő m ű v é s z e t h u n g aria n arc h it e ctur e

Volume 13 / No. 73

POST SCRIPTUM

950 Ft 2013 | 8

Múzeumi Negyed ötletpályázat Modernitás-értelmezések Brainstorming Competition for Museum Quartier, Budapest Interpretations on Modernity

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

2013 | 8

POST SCRIPTUM

U T Ó I R AT XIII. évfolyam 73. szám