Hungarian Architecture 2014/2 by Hungarian Architecture

Volume 14 / No. 75

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g yar é p í t ő m ű v é s z e t h u n g aria n arc h it e ctur e

2014 | 2

Nordikal Tervező és Szolgáltató Kft. Alumínium nyílászárók, függönyfalak tervezése, gyártása, kivitelezése H-1113 Budapest, Bartók B. út 152. Telefon: +36 1 204 0052 Fax: +36 1 204 0053 E-mail: iroda@nordikal.hu Web: www.nordikal.hu

Fehérváry Rudolf – Kralovánszky Réka • Földes László – Bojti András • Henning Larsen – Batteríið Architects – Olafur Eliasson • Antal Z. László • Benkő Melinda • Kissfazekas Kornélia • Sylvester Ádám • Urbán Erzsébet • Lázár Antal

S auf l o n I n n o vá ciós K ö z po n t

Venice Biennale Hungarian Pavilion • Reconstructio of Vigadó – Rudolf Fehérváry, Réka Kralovánszky • Sauflon Innovation Centre – László Földes • Mies van der Rohe Award 2013 • Harpa, Reykjavik – Henning Larsen, Batteríið Architects, Olafur Eliasson • László Antal Z. • Melinda BenkővKornélia Kissfazekas • Ádám Sylvester • Erzsébet Urbán

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM

950 Ft

A pesti Vigadó újjászületése Különutas magyar szocreál Az építés határai Rebirth of the Vigadó in Pest Hungarian Socialist Realism on its Own Way The Boundaries of Building

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

A pesti Vigadó felújítása – Fehérváry Rudolf, Kralovánszky Réka • Sauflon Innovációs Központ – Földes László, Bojti András • Harpa, Reykjavik – Henning Larsen, Batteríið Architects, Olafur Eliasson • CALTROPe – Szövetség ’39 • Tivadari ártér hasznosítása – Varga Noémi • Az építkezés határai – Antal Z. László • La Villeneuve, Grenoble – Benkő Melinda • Cities Revis(it)ed – Kissfazekas Kornélia • Különutas magyar szocreál – Sylvester Ádám • Borvendég Béla (1931-2014)

2014 | 2

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM XIV. évfolyam 75. szám

75. jubileumi számához érkezett az Utóirat tizenkét éve indult a mé építészetelméleti meléklete

Az MÉ elméleti melléklete, az Utóirat (Post Scriptum) 2002 óta van jelen a hazai építészeti sajtóban. Megjelenésekor – és az azóta eltelt 12 évben változatlanul – az egyetlen olyan magyar nyelvű orgánum, amelyik rendszeresen közöl építészetelméleti és a társművészetekhez kapcsolódó írásokat, tanulmányokat. Rendszeresen kitekint a társművészeti és tudományos területek felé, és ezzel az építészetet kortárs kulturális kontextusba helyezi. A MÉ Utóiratában megjelenő írások szemléletét az értékelvű információközlés igénye mellett a fenntartható építészet, a környezettudatos szemlélet mellett elkötelezett, felelős alkotó gondolkodás jellemzi. A tanulmányokat számos egyetemen oktatási anyagként használják, de emellett a benne közölt írások kivételes szerepet is betöltenek, mivel az építészetelmélet területén ma Magyarországon alig adódik tudományos publikációs lehetőség, miközben a tudományos fokozatok eléréséhez kötelező az adott számú szakmai publikáció. A tematikus összeállítások között különleges szerepet kaptak azok a dokumentációk, amelyek a MÉ által szervezett szakmai konferenciák előadásainak szerkesztett változatai voltak, többek között az Andrássy út mint Világörökség (2002), a „Tudományok és építészet” (2006), az „Építészet és ezotéria” (2007), vagy az „Egyház és építészet – kortárs reformértelmezések” (2008).

SAJTÓKÖZLEMÉNY

A FALCO ZRT. PRÉSTECHNOLÓGIÁJÁNAK KORSZERŰSÍTÉSÉRE IRÁNYULÓ KOMPLEX FEJLESZTÉS 2014.02.28 A Szombathelyi székhelyű FALCO Zrt. a Zanati úti telephelyén létesítendő új faforgácslap gyártó üzem préstechnológiájának korszerűsítéséhez és komplex fejlesztéséhez, pályázati támogatást nyert. A projekt az Új Széchenyi Terv, Gazdaságfejlesztési Operatív Program keretén belül, az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósulnak meg. A FALCO Zrt. préstechnológiájának korszerűsítésére irányuló komplex fejlesztése és beruházása vissza nem térítendő támogatásban részesült, amelynek során az eddigi szakaszos etázspréses gyártástechnológiát felváltja egy modern úgynevezett ContiRoll® folyamatos préstechnológia. A bevezetésre kerülő technológia jellemzője, hogy az új sor 6,5 mm-től – 46 mm vastagságig minden lapméretet képes lesz gyártani, ezzel a vállalat le tudja küzdeni jelenlegi piaci hátrányát. A folyamatos présnél az anyag és energia folyamatokat számítógépes rendszer irányítja a jelenleginél sokkal hatékonyabban, így fajlagos anyag és energia megtakarítás érhető el. A folyamatos prés a natúr forgácslap felületét sokkal egyenletesebben tudja kialakítani, így a felület lecsiszolása kisebb mértékben szükséges. A folyamatos prés által előállított termék sokkal jobb minőségű lesz. Így ezek után saját gyártásból tudja előállítani a vállalkozás a 2012-ben megvalósított (EU támogatást is kapott) tükörfényű laminált lap gyártásához szükséges forgácslap alapanyagot, amely jelenleg csak importból fedezhető minőségi elvárások miatt. Az új folyamatos préssel a vállalat képes lesz kiváltani az alapanyagimportot, ezzel csökken a kitettsége és növelni tudja az értékesítések volumenét is. A fejlesztés eredményeként 12 teljes munkaidős új munkahely jön létre, melyből 2 szellemi foglalkozású, 10 pedig fizikai foglalkozású lesz majd. Bár a gyártás már februárban teljes ütemben elindul a projekt várhatóan 2014 júniusában zárul majd le. Projektinformációk: Tárgya: A FALCO Zrt. préstechnológiájának korszerűsítésére irányuló komplex fejlesztés, Száma: GOP-2.1.3-12-2012-0014

2002-2012 között az Utóirat az előfizetők számára ingyenes, önálló sajtótermékként jelent meg, 2013-tól a régi-új Magyar Építőművészet minden második számában szerepel Utóiratos szerkesztésű „belső melléklet”. Az Utóirat sajtótörténeti fordulóponthoz ért, a 75. szám egy ilyen sajtótermék esetében kiugróan magas. A szerkesztőség ezúton is köszönetet mond a szakmának, az olvasóknak és az előfizetőknek, hogy bátorításukkal és érdeklődésükkel továbbra is azt bizonyítják, hogy az Utóiratnak helye és jövője van az építészet minősége és felelőssége iránt nyitott olvasóközönség körében!

FALCO Zrt. Cím: 9700 Szombathely, Zanati út 26. Telefon: +36 (94) 516-600 E-mail: info@falco-woodindustry.com Honlap: www.falco-woodindustry.com www.ujszechenyiterv.gov.hu

Tartalom - content 2014|2 RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Hungarian Architecture

Szcéna · Scene

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

A MÉ 2014/2-es száma elé Sinkó Katalin (1942-2014): A vázlat mint a nemzeti géniusz kézjegye (részlet) „…Izsó táncoló parasztokat ábrázoló sorozata kapcsán Fülep kifejti a nemzeti karakterről vallott felfogását is, mely sok tekintetben Herman Ottó nemzeti jellemrajzára épít. (…) Fülep az Izsó-témára élete során többször visszatért, elemzéseiben mindig éreztette, hogy az Izsó-féle »tanagrák« igazi kvalitásai inkább a lehetőségek világában ragadhatóak meg: »ahogy az apró tanagrákat a szellem közössége a nagy művészethez fűzi, úgy Izsó vázlataitól is erőszaktétel nélkül gondolhatunk a nagy művészetre, ami – lehetett volna belőlük. (…) s akkor néhány olyan szobor áll elénk, amilyenhez foghatót se a mi művészetünkben, se az egykorú európai plasztikában nem találunk« – írja. Az Izsó-tanulmányokban Fülep a nemzeti géniusz – megfogalmazásában a nemzeti karakter – megjelenését mutatja fel a töredékes életműben, jó részt vázlatos, nem kivitelezett művek alapján. Történet filozófiai summázata e tanulmányoknak igencsak sötétre színezett: »Izsó tragédiája, egyéni sorsán túl sajátos, jellegzetes magyar tragédia« – vallja 1931-ben. Fülep elhatárolta magát a Taine-féle miliőelmélettől. Kutatásai centrumába a nemzetinek és az egyetemesnek a viszonyát állította, miközben azonban az előbbinek mindvégig foglya maradt. (…) A [múlt] századforduló szociáldarwinista jellegű apologetikus népkarakterológiáival szemben az 1920 után a szellemtudományos műhelyekből kikerülő újabb szemléletű nemzeti jellemvizsgálatokat, akárcsak Fülepét, az önkritikus hangvétel, a nemzeti bűnök és hibák paroxizmusa jellemezte…” ( In: Sub Minerva Nationis Praesidio. ELTE és ELTE Művészettörténeti

Építés. A 14. Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilon pályázatának nyertese – Jakab Csaba, Márton László Attila Construction. The Hungarian Pavilion of the 14th Venice Architectural Biennale – Csdaba Jakab, Attila Márton László Millenáris Velodrom tervpályázat 2014 – Váncza Művek Millenary Velodrom Design Contest 2014 – Váncza Works Esszé · essay

4 Egyetemes és nemzeti korrelatív fogalmak. A pesti Vigadó felújítása – Sulyok Miklós Universal and National Correlative Concepts. The Modernization Project of the Vigadó in Pest – Miklós Sulyok 10 Tükröződések. Sauflon Innovációs Központ – Sugár Péter Reflections . Sauflon Innovation Centre – Péter Sugár Európa-régió · eu-region 14 Mies van der Rohe Díj 2013 – Pálinkás Edit Mies van der Rohe Prize, 2013 – Edit Pálinkás 16 A fény bűvöletében . Harpa Koncertterem és Konferencia Központ, Reykjavik – Pálinkás Edit Fascinated by Light . Harpa Concert Hall and Conference Centre, Reykjavik – Edit Pálinkás Ökotár · eco-store 19 CALTROPe – The Green Lace. Kísérleti bioépítészeti struktúra – koncepcióterv – Pálinkás Edit CALTROPe – The Green Lace. Experimental Bio Architectural Structure - Edit Pálinkás 20 Autonóm üzemek. Tivadari ártér hasznosítása – Varga Noémi Autonomous Works . The Utilization of the Flood Area in Tivadar – Noémi Varga

Integrált fenntarthatóság. A világ helyzete 2013 – Pálinkás Edit Integrated Sustainability. State of the World 2013 – Edit Pálinkás

27 Óvatos útkeresések a 21. században. Lakótelepsors 1. La Villeneuve, Grenoble – Benkő Melinda Careful Reflection Phases in the 21st century. Destiny of a Housing Estate 1.La Villeneuve, Grenoble – Melinda Benkő 29 Cities Revis(it)ed. A város újrafelfedezése – Kissfazekas Kornélia Cities Revis(it)ed. The Rediscovery of the City – Kornélia Kissfazekas 33 Különutas magyar szocreál. Egy láthatatlan történet – Sylvester Ádám Hungarian Socialist Realism Going on its Own Way . An Invisible Story – Ádám Sylvester 36 Szovjet stílusdiktátumok helyett. A Műegyetemi Campus R épülete – Urbán Erzsébet Instead of the Soviet Style Dictatory. R Building, Campus, University of Technology – Erzsébet Urbán 40 Műegyetem – a történeti Campus – Csengel-Plank Ibolya The University of Technology and Economics – Ibolya Csengel-Plank 41 Borvendég Béla (1931-2014). Búcsú a sokszínű elnöktől – Lázár Antal 42 Sinkó Katalin (1941-2014). Tanulmányrészletével emlékezünk a művészettörténészre Passzázs · Passage 43 Tárgyszerűen. Sisa József, ed., A magyarországi művészet története – Jász Borbála 44 Láng Benedek: Mágia a középkorban – Szegő György 45 Martos Gábor: Műkereskedelem. Egy cápa ára – Szegő György

Utóirat · post scriptum Webgaléria · Web Gallery 22 Az építkezés természetes határai. Magyarország kinőtte a biokapacitását – Antal Z. László The Natural Boundaries of Construction. Hungary has Grown out of Biocapacity – László Antal Z.

46 46 46 47

Fiatal építészek Székelyföldön – Borsos András Farkas Ipoly (1924-2014) – Farkas Balázs Liquid Labyrinth. Fabrizio Plessi kiállítása – G. E. Hírek, kiállítások, pályázatok

Tanszék közös kiadása. 1989. A nemrég elhunyt Sinkó Katalinra a lap 42. oldalán emlékezünk – a szerk.)

A borítón a Sauflon Innovációs Központ épülete látható. Építészek: Földes László, Csűri Johanna, Holics Tamás, Fotó: bujnovszky tamás

szcéna • scene

intézményes építészképzés szerves részévé váltak a nyári szakmai gyakorlatként – rendkívül változatos formákban és koncepciók mentén – megszervezett építési akciók, illetve különböző építésikalákák. Az építészek képzésének ezt a módját – eddigi tudásunk

szerint – ebben a formában sehol a világon nem tapasztaljuk. Elszórtan, specifikusan elő-előfordulnak más országokban is hasonló workshopok, de a magyarországihoz fogható erővel és intenzitással sehol nem találkoztunk.(...)” (Részletek a pályaműből)

Építés A 14. Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilon - pályázatának nyertese terv concept:

Jakab Csaba, Márton László Attila

A 2014. évi Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjának nyertes terve, Jakab Csaba és Márton László Attila pályaműve alulról szerveződő, az építést egyszerre személyes és társadalmi üggyé emelő építészkalákákat mutat be, a kezdetektől napjainkig. Maga a magyar pavilon is egy ilyen közösségi építészeti tett színhelye lesz Velencében – a szerk. „A jelent a változatos koncepciók mentén formálódó építő-kalákák jellemzik szerte a Kárpát-medencében. A korábbi, elméleti síkon folyó építés – alapfogalmak értelmezése – mára kézzel fogható, funkcionáló, a tájba illesztett építményekben ölt testet. Ezek az építések már nem csupán a tájépítészek, építészek intellektuális kalandjai, hanem – legtöbb esetben – történetek, a különböző helyekről jövő, különböző indíttatástól vezérelt emberek közös alkotásai. Változatos, de jól megragadható formái alakultak ki ezeknek az építéseknek. Fontos jellemzőjük, többnyire közös vonásuk az emberformáló és közösségépítő erejük. Az eseményeknek bemutatásra is érdemes folyama van: az alapanyag előkészítésétől az alkotáson át a kész mű átadásáig, amelyhez számos esemény, főzés, táncmulatság stb. kapcsolódik. (...) A velencei pavilonban (…) a kiállítás ideje alatt építő-kalákák folynak. A középső térrészben az aktuális építő-kalákák zajlanak, illetve annak dokumentumai is megtekinthetők. A bejárati tengelyben, az át-

riumban lévő ajtó köré – a Kapu értelmezése mellett, kiemelve a kint-bent fogalmát is – három projekt készül. Ezek a kapuk – időarányosan elosztva – a kiállítás ideje alatt, egymás után épülnének fel, majd kerülnek felavatásra. Az építési folyamat szerves része, kiemelt eleme a tematikának. A látogatók részt vehetnek az éppen folyó (meghirdetett!) munkákban, illetve végigkövethetik a helyszínen (érdemes lesz később is visszatérni) és az ustream.tv-n keresztül a további helyszíneken éppen folyamatukban lévő (vagy már befejezett) építéseket is. (...) A 20. század utolsó évtizedeiben – a világ ifjúsági mozgalmaival párhuzamosan, a magyar nomád-nemzedékhez is kapcsolódóan – a Kárpát-medencében is a fiatalok érdeklődése a természethez, az ősihez, így az építéshez való viszonyok újragondolására indított embereket. Ez az érdeklődés (is) eredményezte az első, az intézményes építészeti oktatásban részt vevő fiatalok építész táborokban való összejöveteleit. (…) Napjainkra a magyarországi

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

Construction The Hungarian Pavilion of the 14th Venice Architectural Biennale The winning design of the Hungarian pavilion in the 2014 Venetian Architectural Biennale was submitted by Csaba Jakab and László Márton presenting architects’ teams built upwards by considering construction as both a personal and social cause from the very beginnings up till now. The Hungarian pavilion itself is also the scene of such a communal architectural act in Venice. The past decades of the 20th century – parallel with the global youth movements also associated with

the Hungarian nomadic generation – also in the Carpathian Basin the interest of young people focussed on nature and the ancient, the revision of relationships to construction. This orientation (also) resulted in the first get-togethers of young architects in camps who participate in institutional training. By now architects’ training in Hungary has integrated summer practices such as construction projects and a variety of teamwork in versatile forms and various concepts.

Kenyérsütő kemence, Bugac, 1983, Fotó: Kunkovács László

szcéna • scene

Millenáris Velodrom tervpályázat 2014 A Millenáris a sporttörténészek szerint a magyar sport, illetve versenysport bölcsője. 1896-ban épült, a Magyarország ezeréves fennállását ünneplő, millenniumi rendezvénysorozat sportprogramjainak helyszíneként. A Millenáris volt Budapest első kifejezetten versenycélra szánt létesítménye. A stadiont a két világháború között – mások mellett Hajós Alfréd tervei alapján – alakították át világszínvonalú kerékpáros létesítménnyé. 1928-ban kerékpáros világbajnokságnak adott otthont. Itt játszott először nemzetközi mérkőzést a magyar labdarúgó-válogatott, és egészen 1944-ig folyamatosan működött. A pályaburkolatot az 1950es és az 1970-es években is felújították, a műemléki védettséget élvező,

3000 fős fedett tribünt pedig 1996ban, a centenárium kapcsán hozták rendbe. A kerékpáros viadalok mellett az elmúlt évtizedekben atlétikai és tornaversenyt, boksz- és jégkorongmeccset, de még autós rodeót is rendeztek a létesítményben. A Millenáris jelenlegi állapota nem alkalmas magas színvonalú sportesemények befogadására. A falak sok helyen átáztak, a pálya versenyfelülete rossz minőségű, a lelátó romos. 2013 őszén pályázatot a Nemzeti Sportközpontok írt ki a kerékpáros pálya és a hozzá tartozó fedett csarnok teljes rekonstrukciójára. Az indulóknak egy olyan sportlétesítmény terveit kellett elkészíteniük, amelyben elfér egy fedett, 250 méteres, nemzetközi szabványnak megfelelő kerékpáros-pálya, egy BMX-gyakorló pálya, a középső részén pedig a magyar tornasport új központját lehet kiépíteni. A 29 beérkezett pályamű közül a zsűri négyet díjazott, tízet megvásárolt. A nyertes a Váncza Művek terve lett, 2017-re ennek alapján fog megújulni a 118 éves Velodrom, a nemzeti olimpiai központ első létesítménye, amely világbajnokságok rendezését is befogadja majd.

1. helyezett: Váncza Művek (vezető tervező: Váncza László) 2. helyezett: Építészkohó Kft. (vezető tervező: Tarnóczky Tamás Attila) 3. helyezett: Tarka Kft. (vezető tervező: Lévai Tamás), 4D Építész Stúdió Kft. (vezető tervező: Kószó József )

A Váncza Művek nyertes pályaműve

Millenary Velodrom Design Contest 2014 Built in 1896, the Millenary Velodrom is a cradle of Hungarian sports or more precisely competitive sport. In 1928 it hosted the bicycle world championship. The pavement of the track was modernized in the 1950s and 1970s and the stand which is a protected historic monument with a seating capacity of 3,000 viewers was renovated in 1996 apropos

of the centenary. In autumn 2013 the tender for an overall comprehensive reconstruction project of the National Sports Centre was published, including that of the roofed in hall which is part of the complex. Applicants had to design sports facilities comprising an indoor 250-metre bicycle track meeting international standards, a BMX court, whilst the middle section was meant to house the new centre of Hungarian gymnastics. Of the 29 applications submitted the designs by Váncza Works came to win. 1Velodrom will have been realized according to them by 2007 as the first facility of the national Olympic complex suited to host world championships.

A Váncza Művek nyertes pályaműve

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

Egyetemes és nemzeti korrelatív fogalmak A pesti Vigadó felújítása

építész architect: Fehérváry Rudolf

szöveg text:

Tündér palotának bizonyára hinnéd, Melyet a futó szél tovalehel innét, Mintha csak a földből kelne egy-egy ága, Tornyosan áll s cifrán: a puszta virága. (Arany János: Buda halála)

Feszl a Vigadóval európai építészeti stílusokból alkotott eredetit, a magyar stílus megteremtésének szándékával, s a maga korában ez a törekvése összhangban volt az európai országok művészeti törekvéseivel. Mindez attól lett és lehet magyar, hogy itt és ő – az egyébként pesti német származású mester – alkotta meg ezt a motívumrendszert. A pesti Vigadó épülete kalandos, mondhatni romantikus sorsú műremek. A mai épület elődje a Pollack Mihály tervezte Redoute (1826-1832) klasszicista épülete, amely jelentős események helyszíne volt, például a képviselőház is ülésezett benne. Éppen országgyűlési szerepe miatt lőtték ágyúval 1849 májusában, Budavár ostromakor, s kellett újraépíteni. Az épülethez csatlakozó Német Színház két évvel korábban égett le. Az akkoriban Pest legtekintélyesebb építészének számító Hild József több újjáépítési tervet is készített klasszicista stílusban, de az új Viga-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

Sulyok Miklós

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

dó tervezési munkája 1859-ben Feszl Frigyeshez került, aki ekkorra már gyakorlott építész volt. A hatalmas feladat jelentőségét felismerve máig nagy port kavaró remekművet alkotott, ez lett tervezőjének legjelentősebb megvalósult középülete, a magyar romantikus építészet főműve. A historizáló stíluselemekből eredeti fantáziával összeállított, egységes építészeti víziót megvalósító házat már felépültekor számos elismerés és persze nem kevés bírálat érte. A hangversenyterem és kulturális központ funkciójú épület tömegalakítása kiegyensúlyozott, homlokzata monumentális, mégis oldott formálású. A két oldalt masszív óriásablakokkal áttört sarokrizalitokkal közrefogott főhomlokzati középrészt a földszinti árkádsor fölött az emeleten kétszint magas, hatalmas, velenceiesen áttört ablaksor tagolja. A főpárkány helyén geometrikus fríz fut, egyes mezőiben a magyar történelem nagyjainak mellszobraival. Az épület egészét uraló, a külsőben és az enteriőrökben egyaránt gazdag, fantáziadús és gondosan megoldott épületplasztika és festészeti díszítés ritkán tapasztalható egységben, szimbiózisban él az architektúrával. Az építészeti formálás fő eleme a félköríves stílus – akkoriban az inkább német ajkú Pesten „rundbogenstil”ként emlegették – nevét adó árkádív, Feszl azonban ezt romantikus historizálással, szabadon kezeli. Egyaránt alkalmaz gotizáló, bizáncias és

esszé • essay

építész architect:

Fehérváry Rudolf

építész munkatárs fellow architect:

Szőke Ferenc

koncepcióterv concept:

Kralovánszky Réka

tartószerkezet structure:

Pintér Tibor

belsőépítészet interior design:

Gothárd Erzsébet

épületgépészet hvac:

Hivessy Zoltán

elektromos tervezés electrical engineering:

Kovácsné Homonnay Zsuzsanna tűzvédelem fire protection: dr. Csizmadia Zoltán

mór építészeti stíluselemeket, tér- és tömegformálása azonban mindig arányos, biztosan kézben tartott. A rendkívüli belmagasságú nagyterem mind a négy falán ilyen árkádos-félköríves nyílás-együtteseket találunk. Az épületornamentika nagy teret ad a szobrászati díszítésnek a homlokzatokon, és a nagyteremben is számos szobor található. A díszlépcsőházat Lotz Károly és Than Mór freskói díszítik. Az épület a második világháborúban súlyosan megsérült, helyreállítására az 1970-es években került sor, számos hibával, mint például vasbeton födémek beépítése reprezentatív terekbe, így a földszinti kiállítótermekbe is. A jelenlegi műemléki felújítás építési programját a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány, majd a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, végül a Magyar Művészeti Akadémia határozta meg. Lényege az épület teljes és korhű műemléki helyreállítása, valamint alkalmassá tétele a Vigadó mint kulturális központ és a Művészeti Akadémia székházaként való működésére. A tervezést előbb a SZAKRA Stúdió (Kralovánszky Réka műemléki építész), majd a Terézvárosi Telefonközpont nagysikerű műemléki felújítását is jegyző Fehérváry Rudolf végezte, a belsőépítészet Gothárd Erzsébet rendkívül igényes munkáját dicséri. Az épület műemléki, Feszl által tervezett tömegében, tereiben és jellegében kívül-belül változatlan maradt. A cél a lehető leghívebb történeti helyreállítás volt. Visszabontották a hetvenes években beépített vasbeton födémet a földszinti kiállítóteremben, miáltal a Feszl-féle tér újra lélegzethez jutott. Helyreállították az egykori kocsiáthajtót mint foyer -t, így grandiózus térsor alakult ki a díszlépcsőház előcsarnokaként. A Vigadó épülete és a hozzá kapcsolódó iroda- és üzletház közötti átmeneti teret is beépítették, lépcsőházakat, panorámaliftet, irodákat, öltözőket és kiszolgálóhelyiségeket alakítva ki. A nagyterem mennyezetét is vis�szaállították az eredeti magasságra – egészen pontosan 80cm-rel alacsonyabbra –, így eredeti térarányaiban él ma a hatalmas hangverseny- és

bálterem. Az egész épület visszakapja eredeti csillárjait, a nagyteremben az eredeti fotók alapján állították vissza a két darab 108 karú csillárt, kiegészítve a Gothárd Erzsébet tervezte falikarokkal. A plasztikai és festett faldíszítés az egész épületben korhű lett, az új részekben a régit követő, modern változatban, csakúgy, mint a nyílászárók részletképzése esetében. Feszl az épületornamentika motívumait is művészi fantáziával válogatta össze, például a gelnhauseni Barbarossa-vár és a Marienkirche 12. század végi motívumaiból, de adott hozzá iszlám és gotizáló motívumokat is. Nevezetes ornamentális formaújítása a huszáregyenruha vitézkötéséből képzett geometrikus motívum, ami nem egy bírálatra adott okot. Valójában a lehetséges magyar építészeti stílusmotívum kereséséről van szó, mint ahogyan a nagyteremhez kapcsolódó fogadótermek oszlopfőin megjelenő bajuszos férfifej esetében is. Feszltől számos rajzi lap maradt fönn magyaros épületplasztikai motívumok és fiktív emlékművek vázlataival, parasztkariatidái megkapó mesélőkedvét tanúsítják. Megfigyelhető azonban, hogy a Vigadó mai szemmel néha túlburjánzónak tűnő ornamentikája valójában meghatározott számú elem fegyelmezett variációjának gyümölcse. A felújítás belsőépítésze e motívumok alkalmazásával alakította ki az új épületrészek díszítését mértékkel, ott, ahol ilyenekre szükség volt. Például ahogyan a nagyteremben és kísérő teremsorában a parketta motívumai a mennyezetét ismétlik, úgy a negyedik emeleti térfüzérben és a hatodik emeleti többcélú teremben is ez történik. Új elem a nagyterem fölött létrehozott két szinten, az ötödik és a hatodik emeleten jött létre, itt kiállítótermeket és egy ún. többcélú termet alakítottak ki. Utóbbi a meglévő, részben felülvilágítókkal kialakított tetőfedélszék alatt kapott helyet. Ennek tartószerkezete acél rácsostartó, melyet tűzvédelmi okból tűzálló gipszkartonnal burkoltak úgy, hogy ezáltal megváltozott a szerkezet megjelenése és betonbordáknak tűnnek. Formálásuk mindazonáltal látványos, nagyvonalú és a létrejött

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

esszé • essay

tér is jó arányú. A VI. emeleti télikertből a szellőzőgépházból leválasztott folyosón és a többcélú a teremből is kijuthatunk a panorámateraszra, ahonnan a város egyik legszebb dunai látképe tárul elénk. „Magyarországon a romantika forrásait éppen a forradalom apasztotta el az építészet elől, mégis ennek az irányzatnak köszönhetünk egy nemcsak rendkívül érdekes, hanem kivételesen értékes alkotást, Feszl Frigyes 1859-től 1865-ig épült Vigadóját, mely izolált jelenségnek ígéreteit csak a legutóbbi években válthatta valóra ennek az országnak egyetlen zseniális építésze. Az ígéretek ugyan benne még igen határozatlanok, a később Lechner tulajdonképp való programjává lett nemzeti jellegnek még nyoma sincs benne. Viszont a hagyományos formákkal szemben való viszonylagos szabadsága minden fölhasználásuk mellett, ma is mintaszerűvé teszi ezt az épületet formavilágának elévülte után. A Vigadó még nem magyar épület és abban a korban nem is lehetett azzá, de a maga nemében olyan adaequat és eredeti megoldása a régi formákkal egy új problémának, amilyen, természetesen más célnak megfelelően és már új formákkal, Lechnernek akár Geológiai intézete, akár Postatakarékpénztára. Nem formai, nem is szerkezeti analógiáról van itt szó, hanem végső elvi rokonságról, amelynek minden igazi építészeti alkotásban, minden jól szerkesztett, céljának megfelelő és stílszerűen megoldott épületben meg kell lennie” – írja Fülep Lajos a Feszl magyar nemzeti építészeti stílustörekvéseinek folytatójának tekintett Lechner Ödönről. Szintén ő citálja Arany János mottó-beli sorait a Postatakarékról.

A Pesti Vigadó Makovecz Imre, a Magyar Művészeti Akadémia alapítójának életmű-kiállításával nyitja meg kapuit. Ő nem csak a magyar, de szándéka szerint az egyetemes építészetet is alapjaitól újra kívánta alapítani. Ahogyan a címben idéztem Fülepet: egyetemes és nemzeti korrelatív fogalmak. Makovecz életművét most már a 20. századi egyetemes és a magyar építészet egyik legnagyobbjaként tartjuk számon. Lehetne-e méltóbb megnyitása a méltó módon megújult Pesti Vigadónak?

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

Universal and National Correlative Concepts

The Modernization Project of the Vigadó in Pest

A protected historic building, the Vigadó in Pest has had an adventureous history which may as well be rated as Romantic. The predecessor of the existing building is the Neo-Classicist style structure designed by Mihály Pollack named Redoute (1826–1832), which hosted significant events – thus also the representatives of the Hungarian parliament held its sessions in it. It was exactly this latter function why it was bombarded with cannons in May, 1849 during the siege of Budavár and thus had to be reconstructed. Design work of the new Vigadó was taken over by Frigyes Feszl in 1859 who had been a well-experienced architect by then. Realizing the significance of this enormous task he created a masterpiece still influential today, which actually evolved into one of the most prominent of his designs which have been realized and also a milestone art piece of Hungarian Romantic style architecture. The revivalist stylistic components are blended with original phantasy to create a composition of the house which is the realisation of an integral architectural vision, which was both recognized and

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

criticised on its completion. The building housing the functions of a concert hall and a culture centre is a wellbalanced volume with a monumental facade, which is yet softened. Flanked by corner projections pierced by two massive and giant windows on two sides, the centre of the main facade is articulated by a two-storey row of huge windows pierced in the Venetian style above the groundfloor archway. The cornice is replaced by a geometric frieze with fields featuring the busts of the greatest figures of Hungarian history. Permeating the building, rich and carefully designed imaginative architectural sculpture and painted decor are integrated into a rarely occurring unity and symbiosis with architecture. Architectural formation is defined by the semi-circular style arcades – back in those days it was referred to as rundbogenstil by dwellers of Pest who predominantly spoke German. Feszl, however, treated it freely, blending it with Romantic revivalism. He simultaneously applies Gothicizing, Byzantine and Mauresque stylistic features of architecture, yet its spatial and mass formation is not always well-proportionate and firmly balanced. All four walls of the extraordinarily large interior height of the great hall is pierced by such arcaded-semicircular openings. Architectural ornamentation leaves a wide scope for sculptural decor on the facades and the great hall also features several sculptures. The ornate grand stairway is graced by frescoes of Károly Lotz and Mór Than. The building was seriously damaged during World War II and was reconstructed only in the 1970s creating a variety of problems, such as the installation of ferro-concrete ceilings in the rooms of representation, e.g. the ground-floor exhibition rooms. Decision about the current reconstruction programme of the building as a historic monument was first made by the Foundation of Art and Free Erudition, and then by the National Development Ministry, and finally by the Hun-

2014 | 2

garian Academy of Art. Its essence is a comprehensive and authentic restoration of the building as well as suiting it to house a culture centre and the headquarters of the Academy of Art. SZAKRA Studió (Réka Kralovánszky, an architect specialised in historic buildings) was initially commissioned with design work, which was completed by Rudolf Fehérváry, who had been in charge of the highly successful restoration project of the Telephone Centre of Terézváros, whilst the genuinely high-standard interior design gives praise to Erzsébet Gothárd. Of historic value, the volume of the building designed by Feszl has been preserved unchanged regarding both interiors and character. The ambition at work here was to restore the architecture historically as authentic as possible. Installed in the 1970s, the installed ferro-concrete ceiling was demolished in the ground-floor exhibition room releasing the space designed by Feszl. The former driveway was restored as a foyer to create a grand-scale spatial system as the prelude to the grand staircase. The building of the Vigadó and the intermediary space between the office and retail block joining it has been developed to house stairways, a panoramic lift, changing rooms and service areas. The interior height of the nagyterem has been restored to its original – exactly 80cm lower –, thus the spacious concert hall and ball room now features its original spatial proportions. The whole structure has its original chandeliers now:

esszé • essay

the two with 108 braces have been restored after original photos and made complete with wall lights designed by Erzsébet Gothárd. The sculpturesque and painted decor of the walls are now authentic all throughout the building – in the new parts in a modern version following the old design, just like the details of the doors and windows. Feszl selected the motifs of architectural ornamentation with artistic creativity and phantasy, such as the late-12th century ones of the Barbarossa castle in Gelnhausen and Marienkirche, whilst also integrating Islamic and revivalist Gothic motifs too. His famous innovation of ornamental forms is a geometrical motif based on braided ornamentation of the hussars’ uniform which has been much criticised. Actually, it is the search for a potential stylistic motif of Hungarian architecture much in the same way as the moustached male head on the capitals of the reception halls joining the great hall. Several drawings by Fesz have come down to us featuring Hungarian-style motifs of architectural sculpture and sketches of fictitious monuments, his vernacular versions of the caryatids are proofs of his amazing bias to narratives. However, one can observe that the ornamentation of the Vigadó which may now be rated as overabundant is actually a result of a set number of components in disciplined variation. The interior designer of the reconstruction project relied on applying these motifs to modestly decorate the new building parts where necessary. As, for example, the motifs of the parketta in the grand hall and the accompanying spaces repeat those of the ceiling design, so do their equivalents on the fourth and sixth storeys. The new component was created on two levels, the fifth and the sixth above large hall,

where exhibition halls and a so-called multi-purpose room was furnished. The latter is housed beneath the existing, partly skylit timber roofing. The frame of this is a steel grille enveloped in fire-proof gypsum cardboard owing to safety reasons so as to modify the exterior design of the structure and make them appear like concrete bolts. Their shaping is nevertheless spectacular and generous, the ensuing space is well-proportioned. There is access to the panoramic terrace from the conservatory on the 6th storey, the ventillation room separated from the corridor and the

multi-purpose room which has one of the most beautiful views of the city with the Danube. The Vigadó in Pest now is opening to the public with an exhibition presenting the oeuvre of Imre Makovecz, the founder of the Hungarian Art Academy who ambitioned to re-establish not only Hungarian but also universal architecture. His oeuvre is now rated amongst the greatest in the history of 20th-century universal and Hungarian architecture. Is there possibly a more authentic and stylish way of opening the facelifted Vigadó of Pest one could think of?

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

Tükröződések

Sauflon Innovációs Központ építészek architects: Földes László, Csűri Johanna, Holics Tamás szöveg text: Sugár Péter

üvegszobrász glass work: Bojti andrás

fotók photos: Bujnovszky Tamás

Földes László, Csűri Johanna és Holics Tamás meghívásos építészeti versenyen nyerte el a megbízást. A koncepcionális terveket, a 3D-képeket tartalmazó füzet mellett papírmodell segítette a döntést: a tulajdonost meggyőzte a maketten bemutatott nagyvonalú térelrendezés. A tervezők Bojti András üvegművészt kérték fel az üvegszerkezetek megtervezésére, és ez a művészi tapasztalatokkal megnövelt többlettudás sokszorosan megtérült a tudatosan létrehozott térhatásban. Huszonkét km-re Budapest központjától, az M5 és az M0 gyáli leágazásánál található a ProLogis ipari park (Cargo City) – ez a helyszíne a Földes és Társai Építésziroda legújabb megépült munkájának. A hét hatalmas, egyenként közel 50.000 m2-es bérelhető csarnok egyikében kezdte meg a működését 2008-ban a Sauflon brit cég, amely kezdetben kontaktlencsékhez gyártott folyadékokat, majd maga is belépett a lencsegyártók piacára. A cég a rövid ideig hordható és eldobható lencsék iparágában hamar az egyik leggyorsabban terjeszkedő világmárkává fejlődött. Kelet-európai gyártó központjukat itt Gyálon hozták létre. Jelenleg a gyár a 720m hos�szú és 72m széles csarnoknak a felét foglalja el, de a közeljövőben a teljes területet meg fogja tölteni a gyártással. A gyár kompletten, lapra szerelve, konszignálva, kamionokban érkezett, technológiával és az azt befogadó épületekkel együtt; tartószerkezetestül be lett pakolva a 12m belmagasságú vasbeton pilléres csarnokba, a „doboz a dobozban” szisztéma szerint. Ha kell, szétszedhető, máshová átszállítható és újra felszerelhető. Az üzem klónjai a világ más tájain ugyanígy néznek ki. A munkások szociális helyiségei daruval lerakott kompakt

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

kis konténervárosban vannak a csarnok végében, az üzemben háromszázan dolgoznak, teljesen automatizált gépsorokon; a raktározást, a be- és kiszállítást kivéve maszkban és fehér védőruhában, steril laboratóriumi körülmények között. A készárut kamionok viszik a szigetországi elosztó központba, ahonnan a viszonteladókhoz kerül – többek között ide vissza, ahol a lencséket használó sportolók és kiscserkészek nem is tudják, hogy a tengerentúlról ideszállított termékeket eredetileg itt gyártották. Ennek a hatalmas csarnoknak egy 20x25m-es szeletében épült meg az „akadémia”, a Sauflon cég innovációs (továbbképző és konferencia) köz-

esszé • essay generál tervező architecture:

Földes és Társai Építésziroda Kft.

felelős építész tervező leading architect:

Földes László

építész tervezők fellow architects:

Csűri Johanna, Holics Tamás üvegszobrász glass work: Bojti András tartószerkezet structure: V. Nagy Zoltán épületgépészet hvac: Lucz Attila

villamos tervezés electrical engineering:

Balázs Judit

akusztika acoustics:

Mnyerczán György

tűzvédelem fire protection:

Báder György

rehabilitációs szakmérnök rehabilitation expert:

Jávor Éva

generál kivitelező main contractor:

Újlaki Építő Kft.

pontja. Rendeltetése a marketing, a kereskedelmi partnerek meggyőzése, a továbbképzés. A cég jelmondata szerint minden tevékenységük lényege az innováció. Valóban, esetükben a tudományos kutatásra, a csúcstechnológiára épülő termékfejlesztés párosul a hasonlóan professzionális piackutatással és marketinggel. Az üzleti stratégiájukat visszatükröző, jól működő központ létrehozása: ez a feladat várt a tervezőkre. Az építészeti koncepció alapja a tudatosan felépített térrendszer. Szerkesztési mintáját a gyártócsarnokba mint fél kilométer hosszú „passzázsba” betelepített technológiai dobozok adják. Az „akadémia” passzázsát az üres térbe két oldalról beleépített dobozok hozzák létre: a térbe belógó pozitív tömeg, az auditórium doboza, valamint a negatív dobozokként megfogalmazott térbővületek. A beleépítés könnyűszerkezetes (acél és gipszkarton), ha kell, szétszedhető és a csarnok az eredeti állapotába visszarendezhető. A passzázs egyik oldalán kétszintes galériás kiszolgáló térsor van (lépcső, vizesblokkok), a másik oldalon a földszinten található a recepció, a ruhatár, majd a belső utca térbővületeként a tágas zsibongó-kávézó. Az utca emeletére került az akadémia „szívét” jelentő 32 fős, lejtős előadóterem, a konferencia szoba és a termékek kipróbálására szolgáló, azokat élőben bemutató helyiség. A felülvilágított utca két oldalát üveghidak kötik össze. Az építészeti marketing részét képezte a terek jól hangzó és szellemes angol elnevezése is: az auditórium neve színház („theatre”), a mellette lévő bemutatótéré próbaterem („fitting room”), a belső utcáé „Academy passage”. A viszonylag kis program ellenére (összesen 700 m2-ről van szó) nem nagyképű a névadás, hanem találó: a térrendszer valóban jó értelemben teátrális. A gyártás sterilitását és a csúcstechnológia kifinomultságát a szinte vakítóan fehér falak, a műgyanta pad-

ló, a csillogó és steril üvegfelületek és a mindenütt jelen lévő, minden irányból áradó fehér fény jeleníti meg, ami a bejárat 12m magas szélfogó üvegfala és a tetőbevilágítók felől árasztja el a teret. A passzázs végén síkban megdöntött tükörüveg táblák sokszorozzák meg a teret és a fényt. A szupertitkos tevékenységből csak a végeredményt megmutató emeleti „szentélybe” szertartásosan felvezető úton, a lépcsőn és az üveghidakon át az egész térrendszer végigjárásával lehet bejutni. Az átvezető hidak zöld színű üvegkorlátjai egyszerre átlátszók és visszatükrözők, a fényes fehér műgyanta padlókon a fények visszaverődnek.

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

Az üvegfelületek átlátszósága és sokszoros tükröződése tágítja a teret, dinamikusan megjeleníti és sokszorozza a benne közlekedők mozgását és az áthatások miatt a színek sokféle, meglepő árnyalatait hozza létre (a terekben sétálók alakja az üvegkorlátokon átlátva hol deréktól fölfelé, hol lefelé változtatja a színét). De nemcsak erre jó a fényjáték: a tükröződések révén minden helyzetben megjelenik a bejárati üvegfalon keresztül a szemközti csarnoképületek, az álló és mozgó kamionok képe; miközben bent vagyunk a „szívben”, nem felejtjük el, hogy körülöttünk szorgos munka folyik. A teatralitás betetőzése a térbe belógó színházdoboz kötésben rakott, pikkelyes mintázatú faburkolata, ami már jól ismert építészeti toposz, de itt is „nagyot szól”. A passzázs végén ferdén elhelyezett tükörüveg táblákban a fadoboz széttördelve és kissé megdöntve tükröződik, mintha valahonnan a múltból, a tenger mélyéről bukkanna elő. Az angol tulajdonos a (ha akarom) régi tengerjáró hajóra emlékeztető, archaikus allúziókkal is szolgáló faépítményben visszaköthet a saját történelmi múltjához is. A térbeli hatást növeli, hogy a doboz alja mennyezetként befordul a kávézótérbe. Kiváló dramaturgiai elem, hogy a színházdoboz két bejárata barlangszerűen bemélyített térből nyílik (az ügyesen elrejtett tolmácsszoba és technikai helyiségek traktusszélessége miatt). Az előbbiek elegáns építészeti következményeként az ide vezető üveghidak beakasztott elemekként jelennek meg. Jól megfogalmazott és eltalált építészeti világ ez, ahol a transzparenciák és a visszatükröződések tudatos játéka hatásosan kapcsolódik a látásláttatás világához. Ezt a tematikát folytatják az átlátszó műanyag székek, vagy a recepció tere fölött világító, nagyméretű lencsére hasonlító Barisol álmennyezet. A kávézó mennyezetéről lelógatott (szlovén) Intra lámpák már egyenesen mosolyra fakasztanak: úgy néznek ki mintha hármasával összefogott kontaktlencse-tartók lennének. Elmondhatjuk, hogy a működés perfekcióján felül az építészeti koncepció hordoz olyan kulturális többletet, ami magyaroknak, angoloknak egyaránt visszakereshető. (Mindez feledtetni tudja a kivitelezés mifelénk szokásos kis pontatlanságait). A magyar tervezőknek az angol tulajdonos által is elismert eredményes munkája többek között annak tudható, hogy a tervezési és működési filozófiájuk hasonlít az angol cégéhez. Földes László egy évtizede tudatosan fejleszti tervezőirodáját, jól kiválasztott és összeszokott fiatal építész munkatársakkal dolgozik. Céltudatos és innovatív építészeti tevékenységet végeznek, jó marketinggel kísérve, minden munkájukat kiugrási lehetőségnek tekintik és odafigyelve a világban zajló tendenciákra a legjobbat hozzák ki belőlük. Ezt a következetes építő munkát tükrözi legújabb opuszuk is, a Sauflon cég gyáli továbbképző központja.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

esszé • essay

Reflections

Sauflon Innovation Centre Part of the production hall of Sauflon factory near Budapest specialised in contact lenses now houses furnishes the „academy», an innovation centre for in-service training and conferences. László Földes, Johanna Csűri and Tamás Holics were commissioned with the project after winning an invitational architectural tender. The architectural concept is based on a systematically constructed spatial system. Its design pattern is defined by the technology boxes built in a more than 500-metre long „passage” in the production hall. The passages of the „academy” were created by by built-in

boxes flanking the empty space from two sides: intruding into this space is a positive volume housing the auditorium, and spatial extensions formed like negative boxes. The impressive and inventively witty English terms for these

spaces were integral parts of the architectural marketing now: the auditorium is named „theatre”, the neighbouring „fitting room” is used for exhibitions, whilst the internal street is „Academy passage”. Despite the relatively modest programme (covering a floor area of 700 m2) is not a conceited naming, but quite fitting: the spatial system is theatrical in the positive sense of the word. Sterility of production and hightech sophistication is represented by almost walls glowing white, the synthetic resin floor, the shimmering and sterile glass expanses, as well as ever-present white light radiating from every direction which floods the space from the direction of the 12 metre windbreaking glass partition and the roof skylights. Among others, the successful achievements of Hungarian designers also acknowledged by the English owner is partly a result of the fact that their philosophy of design and operation resembles that of the English company. Managed by László Földes, this team of architects ambitions purposeful and innovative architectural activities matched by efficient marketing, which actually means that they regard every project as a chance to excel and do their best.

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

európa-régió • eu-region

európa-régió • EU-region

Mies van der Rohe Díj 2013 DAM, Frankfurt, 2014. február 8. – április 20. szöveg text: Pálinkás Edit

A Mies van der Rohe Díj Európa legrangosabb építészeti elismerése. A díjat több mint 25 éve olyan nagyszabású, megvalósult építészeti projektek vehetik át, amelyek építészeti minőségük és kulturális jelentőségük révén a modern városfejlesztés kiemelkedő példái. 2013-ban 37 európai országból 335 jelölés érkezett. A DAM kiállítása a tavalyi díjazott és döntős épületek mellett a 34 kiemelt, valamint az elmúlt 25 év nyertes munkáit is bemutatja. A kiállításon bemutatott épületek világosan szemléltetik az Európai Unió kortárs építészeti díjának elkötelezettségét az új technológiai megoldások és a környezetre érzékeny gondolkodásmód felé. Célkitűzései közé tartozik az is, hogy a díjhoz kapcsolódó kiállításokkal lehetőséget adjon a közönség és a civil szervezetek számára az építészet és a várostervezés mélyebb megértésére. A Mies van der Rohe Díj mellett – a nyertes izlandi Harpa Koncertterem és Konferencia Központról lásd következő cikkünket – a nemzetközi zsűri minden évben különdíjat ad át feltörekvő építészeti teljesítmények elismerésére, amit 2013-ban a madridi Red Bull Music Academy (RBMA)

Harpa Koncert terem és Konferencia Központ, Reykjavik Fotó: harpa

tervezői, María Langarita és Victor Navarro vehettek át. Az RBMA évente megrendezésre kerülő nomád zenei fesztivál tokiói helyszíne a japán földrengésben megsérült. A fesztivál megrendezésére Madrid városa jelentkezett, a megvalósításra két hónap állt rendelkezésére. A madridi Matadero 20. századi ipari épületeiben létrehozott ideiglenes szerkezet az alkalmazkodóképesség és a visszafordíthatóság elvét követi, lehetőséget ad jövőbeni részleges vagy teljes módosításokra. A fesztivál jellege

Idősek ot thona, Alcácer do Sal, Portugália. Fotó: FG+SG

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

Superkilen, Koppenhága, Dánia. Fotó. Iwan Baan

európa-régió • EU-region

és az aktuálisan kiemelt téma – a hangalkotás és kutatás – magas akusztikai és technikai követelményeket állított, melyeket a résztvevő zenészek intenzív művészi interakciói tovább gazdagítottak. Ennek megfelelően a tervezők a raktárépület belső szerkezetét kibontva olyan széttöredezett városi szövetet hoztak létre, amelyben a közelség és a függetlenség, a megvalósult és a folyamatban lévő alkotás különböző szintjei érvényesülnek, új, szokatlan atmoszférát teremtve. A döntős projektek mindegyike új városi kapcsolatrendszer kiépítésével, illetve az épületek városszövetbe és környezetbe illesztésével foglalkozik. A portugáliai Alcácer do Sal-ban megvalósult Idősek otthona bővítési tervének középpontjában a szabad tér és az épület egyensúlyának megtalálása áll. Geometrikus formák és egyszerű anyaghasználat jellemzi a domboldalban húzódó épületet, amelynek szobáiból és közösségi tereiből közvetlen kilátás nyílik az épületet övező parkra. A másik három döntős munkában nagyobb léptékű városi beavatkozás érvényesül. Sevilla történelmi központjának új közösségi tere, a Metropol Parasol számos szociális és kulturális funkciót kiszolgál. A több szintet átívelő konstrukció organikus hálószerkezete egyaránt utal a városközpontok régi faszerkezetes épületeire, a katedrálisok boltozatára, vagy a középkori épületek arab motívumaira. A 2004-es tervpályázat célja olyan építészeti elem létrehozása volt, amely ös�szekapcsolja a viszonylag egymástól távol eső kulturális létesítményeket, és önmagában is meghatározó szerepet képes betölteni. Hasonló gondolat vezérelte a Robbrecht en Daem és Marie-José Van Hee iroda tervét, amely a Gent történelmi városközpontjában található parkoló helyére, a régi városi szövet visszaállítása érdekében a helyi hagyományokat szigorúbban szem előtt tartó piaccsarnokot épített. A Koppenhága központjától északra található Nørrebro negyed még nagyobb városrendezési stratégia része, amely a terület revitalizációját, a

piac, Gent, Belgium. Fotó: Petra Decout tere

társadalmi és a gazdasági problémák enyhítését tűzte ki célul. A tervezési folyamatba a helyi lakosokat is bevonták, tematikus újságok, fórumok, ötletbörzék segítségével alakult ki a végleges koncepció. Az ennek részeként megvalósult kerékpáros útvonalak révén javult az összeköttetés a város többi részével, és a kilométeres hosszúságú Superkilen parkrendszer számos közösségi funkciónak, sportolásnak, játszótérnek és új kereskedelmi központnak ad helyet.

Mies van der Rohe Prize, 2013

DAM, Frankfurt, February 8th– April 20th, 2014 The prize named after Mies van der Rohe is the most prestigious architectural award in Europe. It has been awarded for over 25 years for large-scale realised architectural projects the quality and cultural significance of which made them excelling examples of modern urban development. In 2013 a total of 37 European countries submitted 335 nominations. The exhibition of DAM features and presents the buildings given the prize last year as well as the finalists and

Matadero, Madrid, Spanyolország. Fotó: Lluis Diaz Diaz

34 of the shortlisted project and the winners of the past 25 years. The buildings presented at the exhibition most obviously illustrate the commitment of the EU contemporary architectural prize to new solutions of technology and a way of thinking moving on towards a responsiveness to the environment. One of its goals is to offer an opportunity to the audience and civilian organisations to reach an in-depth understanding of civic design.

Metropol Parasol, Sevilla, Spanyolország. Fotó: Fernando Alda

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

európa-régió • EU-region

A fény bűvöletében

Harpa Koncertterem és Konferencia Központ, Reykjavik építészek architects: Henning Larsen Architects, Studio Olafur Eliasson, Batteríid Architects

Reykjavik keleti kikötője és a fővárost a tengerrel összekötő út egy átfogó rehabilitációs terv keretében újult meg az utóbbi években. Ennek részeként épült meg a tengerparton, a régi kikötőnél Izland legújabb nevezetessége, a Harpa koncertterem és konferenciaközpont. Az épület 2013 őszén elnyerte az Európai Unió legjobb kortárs épületének járó Mies van der Rohe díjat. A rehabilitáció kiemelt célja egy új városközpont létrehozásával kiterjeszteni és revitalizálni a kikötő területét, amely keretében bevásárló negyed, szállodák, lakások, oktatási intézmények és vegyes ipari létesítmények épülnek. A nagyszabású koncepció egyben jobb összeköttetést épít ki az új negyed és Reykjavik belvárosa között. A város sűrű szövetétől elkülönülő, közvetlenül a tengerpartra épített koncertközpontot erőteljes vizuális hatása a város ikonjává avatja. A komplexum négy nagy csarnokot foglal magába. A tömbök súlyos, aszimmetrikus alakzatban borulnak rá a földszintes előcsarnokra, felidézve a sziklás izlandi tengerpart hangulatát. Ez a tömbszerűség izgalmas kontrasztban áll a szabálytalanul hullámzó sávokban, megtört vonalakban sorakozó, több mint ezer darab tizenkétszög alakú, háromdimenziós üveghasábból álló homlokzattal, ami a környezet fényeit kaleidoszkóp-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

szöveg text: pálinkás edit

fotók photos: Harpa

ként, a napszakoktól és a fényviszonyoktól függően más és más színárnyalatban töri meg. A vibráló látványt nyújtó homlokzat a dán-izlandi származású építész és tájépítész, Olafur Eliason elképzelései alapján készült. A koncepció központi eleme a fény és az áttetszőség, a statikus rend dematerializálása. A geometrikus elemekből kialakított homlokzat kristályszerkezetének fényvisszaverő hatása párbeszédbe hozza az épületet a várossal és a környező tájjal. A természetes fények homlokzati tükröződése tovább tágítja a teret. Az épületet körbejárva a látószög változásaihoz igazodó, folyamatos átalakulást, színek és hangulatok végtelen variációját követhetjük végig. A homlokzat többi része és a tető egymásba ékelődő felületei is ezt a geometriai rendszert viszik tovább. A tervezést háromdimenziós számítógépes modellek, véges elemes modellezések, különböző vizualizációs technikák és makettek segítették. Az épület óriási, 29.000 m2-es alapterülete egyszerre több zenei eseményt képes befogadni. A homlokzat kristályos szerkezete az előcsarnok mennyezetén is folytatódik. A hatalmas üvegfelületnek köszönhetően a változó nappali fények a belső térbe is színes fényjátékot visznek. Az épület szíve, a 1700 férőhelyes koncertterem világszínvonalú felszereltségével nagy koncerteket, operaelőadásokat képes befogadni. A külső terek lebegő hatása után a nagyterem vörös árnyalatai markáns karaktert

európa-régió • EU-region építészek architects:

Henning Larsen Architects, Batteriid Architects

tájépítészek landscape architects:

Landslag efh, Lisbeth Westergaard

homlokzat façade design and development:

Olafur Eliasson

műszaki tervezés engineers:

Artec Consultants, Mannvit Engineers,Hnit Consulting Engineers, Efla Engineers, ArtEngineering, Ramboll akusztika acoustics: Artec kivitelező contractor, design manager: IAV szakértők consultants: ASK Architects, Almenna Consulting Engineers, Verkis Consulting Engineers, Verkhönnun Engineers, Jasper Parrott, Vladimir Ashkenazy

képviselnek. Egy kisebb terem 520 nézőnek ad helyet, amit mozgatható színpad szolgál ki, itt kisebb zenei eseményeket, jazz-esteket, fogadásokat tartanak. A termet minden irányban a tengerre és a városra néző erkélyek veszik körül. Közvetlenül összenyitható egy másik, 325 ülőhelyet befogadni képes teremmel, így nagyobb eseményekre a kettő egyetlen nézőteret tud alkotni. Ilyen esetben színházi előadásokra is alkalmassá válik a tér, amelyben 840 ülőhely alakítható ki. A legkisebb terem 195 férőhelyes, szólóestek, előadások számára ideális. A Harpa 2011 májusában nyílt meg, azóta az Izlandi Szimfonikus Zenekar és az Izlandi Opera állandó otthona, de a legkülönbözőbb zenei műfajokat és stílusokat is befogadja. Koncerteket, zenei programokat, találkozókat, konferenciákat rendeznek itt, ezen kívül étterem és kávézó, zenemű- és ajándékbolt működik benne.

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

európa-régió • EU-region

Fascinated by Light

Harpa Concert Hall and Conference Centre, Reykjavik The eastern harbour of Reykjavik and the road connecting it to the sea has been renewed as part of a comprehensive project in the past few years. As part of this, Harpa Concert and Conference Centre was built on the coast and has evolved into the latest attraction of Island near the old harbour. In autumn 2013 it was awarded the Mies van der Rohe prize which goes to the best contemporary building in Europe. Separating from the dense fabric of the city, the concert centre stands right next to the coast with a powerful visual impact which makes it an iconic structure of the city. The complex contains four large halls. As a

heavy asymmetrical formation, the volumes cover the ground-floor foyer evoking the atmosphere of the rocky coast of Iceland. Ths block-like appearance is in an exciting contrast with the irregularly undulating lanes of the facade created by more than a thousand 12szög shaped three-dimensional glass prisms set in broken lines which render the lights of their environment much in the same way as a kaleidoscope does, breaking it up to create a

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

variety of shades depending on daytime and light conditions. This vibrating facade was designed by Olafur Eliason, a Danish-Icelandic architect and landscape designer. His concept focusses on light and transparency, the dematerialization of static order. The facade made up of geometric components enters the building into a dialogue with the city and the surrounding landscape owing to the reflecting effects of its crystalline structure.

ökotár • eco-store

CALTROPe – the green lace

Kísérleti bioépítészeti struktúra – koncepcióterv terv concept: Szövetség’39

A Szövetség’39 alkotócsoport CALTROPe névre keresztelt projektje a globális felmelegedés okozta vízszintemelkedéssel járó területvesztés problémájára keresi a választ, elsősorban a veszélyeztetett folyótorkolatokra koncentrálva. A téma komplex megközelítését mutatja, hogy az anyag kidolgozásában különböző területek képviselői dolgoztak együtt, többek között biológus, építész, grafikus, látványtervező és festő is részt vett a csapatban. A koncepciót a Jacques Rougerie Alapítvány által meghirdetett innovációs építészeti pályázaton Építészet és tengerszint-emelkedés kategóriában győztesnek választották. A pályázatot meghirdető francia alapítvány elnöke és névadója, Jacques Rougerie a világ egyik leginnovatívabb építésze. Kutatásai, kísérleti szerkezetei nyomán kialakult bionikus építészeti formavilágát a tengeri alakzatok sokfélesége és a fenntartható fejlődés iránti elkötelezettsége inspirálta. Tengeri élőhelyek, falvak, laboratóriumok, tengerkutató központok, áttetsző hajók, víz alatti múzeumok vízionárius terveivel kívánja felhívni a figyelmet a tenger törékeny élővilágára és az emberiség történetében betöltött, illetve a jövőjében várható alapvető szerepére. A Földünk háromnegyedét borító óceán hatalmas potenciált rejt magában, amely kiaknázása fontos kihívást fog jelenteni számunkra a következő évtizedekben. Jelenleg a népesség több mint hatvan százaléka a tengerpart száz kilométeres körzetében lakik, ez az arány 2030-ra a hetvenöt százalékot is elérheti, ami hatmilliárd embert érinthet. 2070re a tengerszint emelkedése a jelenlegi becslések szerint eléri a hetven centimétert, de már most megjelentek az első klímamenekültek. A Jacques Rougerie Alapítvány az építészeti, technikai innováció és merészség ösztönzésére hozta létre az új tehetségek – építészek, mérnökök, dizájnerek – felkutatására irányuló pályázati rendszerét, ahol a jövő életmódjának és élettereinek kidolgozására ad lehetőséget, elősegítve a világűr és a tengerek adta lehetőségek felismerését.

szöveg text: Pálinkás Edit

Mangrove-jellegű életközösségek a trópusi tengerpartok 60-70%-át borítják, és olyan lassan mélyülő tengerpartokon alakulnak ki, ahol csekély a hullámverés vagy esetleg folyóbefolyás található. Az itt őshonos növény- és állatvilág alkalmazkodott az egyedi életfeltételekhez, megküzdve egyrészt az ár-apály okozta tengerszint-ingadozással, másrészt a változó sókoncentrációval is. A mangrove fák oxigénmentes iszapban élnek, ezért talajból kinyúló léggyökereket növesztenek, amelyek összefonódó stabil rendszere védelmet biztosít a terület élővilága számára. A mangrove erdők területének nagysága az ezredfordulóra 35%-kal csökkent, amely mára az egyik legkomolyabban veszélyeztetett trópusi ökoszisztémává avatta. A CALTROPe modulrendszere organikus, természetközpontú módon válaszol a vízszintemelkedéssel járó területvesztés okozta kihívásra. A kevert összetételű, helyi anyagokat is felhasználó betonelemek többfázisú telepítése leköveti a természetben lezajló változásokat, és fokozatosan segít adaptálódni azokhoz a védett területek hordalékkal való feltöltése révén. Ebbe a csipkeszerű gátrendszerbe kerülnek beültetésre a mangrove-csemeték, melyek növekedésükkel párhuzamosan fokozatosan beépülnek a környezetbe, hatékony védelmi vonalat alkotva. A projekt elnevezése a caltrop (sulyom) és a rope (kötél) szóösszetételből származik, amely a terv formájára és csipkeszerű elrendezésére egyaránt utal. A rendszer egyetlen, több irányba mutató elem egymás mellé

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

ökotár • eco-store koncepció concept:

Balázs Gergő – biológus, búvár Baróthy Anna – tervező, projektvezető Csernák Janka – tervező Csomor Dániel – építész Dr. Grónás Viktor – szent istván egyetem természetvédelmi és tájökológiai tanszék, egyetemi docens, búvár Kovacsics Péter – grafikus, animációtervező Pucsek Viktor – látványtervező, 3d tervező Vető Péter – ipari formatervező, 3d tervező munkatársak fellow designers: Bozsó Melinda – tervező Kerekes Kata – grafikus Krauth Vera – építész hallgató Kurta Ábel – terméktervező hallgató Lajkó Nóra – festőművész hallgató Szabó Veronika – terméktervező hallgató

sorolásával áll össze, amely önmagában is több funkciót lát el: helyet biztosít a növény számára, valamint vízszűrő és üledékgyűjtő szerepet tölt be. Az alakzat egyszerű és funkcionális: a perforált modulok jó vízáteresztő képességűek, és a növények gyökerei is könnyebben terjeszkedhetnek tovább. Az előre gyártott elemek révén könnyen építhető és bővíthető a struktúra, illetve rugalmasan alkalmazkodik a helyi adottságokhoz.

CALTROPe – The Green Lace

Experimental bio Architectural Structure A Concept Design

A project launched by a group of creatives (Szövetség’39) named CALTROPe is an attempt to find solutions to the loss of land resulting from the rise of water level caused by global warming, focussing mainly on endangered river mouths. A complex approach of this issue is reflected in the fact that representatives of various fields cooperated in the elaboration of this material, including a biologist, an architect, a graphic artist, a designer and a painter. This concept was chosen as the winning one in the innovational architectural contest published by the Jacques Rougerie Founda-

Az épített modulrendszer többnyire a felszín alatt marad, csak apály esetén válik láthatóvá, és egyedül a facsoportok alakzatát határozza meg, így a delta látványát alig befolyásolja. Olyan építészeti elemet alkot a természeti környezetben, amely nem rombolja, hanem elősegíti az élővilág fennmaradását, munkát és élelmet ad a helyi lakosság számára, belekalkulálva a tengerszint jövőbeli emelkedését és az elemek erózióját is.

tion in the category of Architecture and Sea-Level Rise. This Foundation was established to encourage architectural and technical innovation and courage to find new talents – architects, engineers and designers – to offer them the chance to elaborate future lifestyles and habitats whilst assisting them to recognize the potentials of the universal space and the seas. The module system of CALTROPe organically responds in an organic and nature-centered way to the challenges resulting from the loss of land owing to the rise of water-level. The gradual introduction of mixed concrete components including local materials imitates procedures in nature, and thus helps them to adapt by filling up the protected areas with silt step by step. The mangrove saplings are planted into this lace-like system of dams which will gradually integrate into their environment as they grow to create an efficient line of defence.

Autonóm üzemek

Tivadari ártér hasznosítása – Szelíd katalizátor, Média Építészeti Díja 2013 terv design: Varga Noémi

konzulens consultant: Csomay Zsófia

Diplomamunkám a Magyarországon leggyakoribb természeti katasztrófát okozó tiszai áradással foglalkozik. A téma sem gazdasági, sem természetvédelmi, sem szociális szempontból nem hanyagolható el, mert a Tiszán 2-3 évente kisebb, 5-6 évente nagyobb árvízzel kell megküzdeni és szinte minden tizedik évben rekord vízmennyiséggel. Az ár – a folyó magyarországi szakaszán – 52 település több tízezer épületében tesz kárt újra és újra, azonban ez az adat nem arányos a helyzeten javító (komplex) felvetések kis számával. A természeti erők kiszámíthatatlansága oly erővel kezd globálisan vis�szahatni a gazdaságra, hogy már a világ pénzügyi szektorának is érdekévé vált egy kiegyensúlyozottabb, kiszámíthatóbb működés kiépítése. Az áradások és a pusztítás után, főleg a szükséges építészeti helyreállítások

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

ökotár • eco-store

miatt, a befektetők kivonulnak a környékről, így egyre szegényedik a térség társadalma és vadul el környezetük, melyhez viszonyuk az árterületi átalakítások során jelentősen megváltozott. Az ember és a tiszai természeti világ problémájával technikailag már sokan foglalkoztak, de eszmeileg, érzelmileg, gazdaságilag, szociálisan, azaz holisztikusan még jócskán kiaknázatlan ez a problémakör. Az elmúlt idők építészeti beavatkozásaiból (védőmű, víztározók és gátak építése) kitűnik, hogy a területen, a technológiai vívmányokon túlmutató megoldásra van szükség, amely sokkal inkább lokális kooperáció, aminek következtében a helytől nem idegen megoldás születhet. Kutatásom alatt szélsőséges építészeti reakciók százaival találkoztam hasonlóan intenzív katasztrófák helyszínére adott válaszként: egyik ilyen az úgynevezett emergency architecture, mely a katasztrófák megtörténte után ad azonnali, de rövid életű segítséget, ellenkezője a komplex multiplan, mely egy egész országnyi beruházásnak számít, s többnyire az eredeti természetföldrajzot is módosítja. A tiszai árterületek problematikája kiismerhető, a környezet viselkedésére reagáló, abba illeszkedő, szelíd katalizátor jellegű koncepcióval, annak építészetével – élettér szervezésével hozhatunk létre kezelhető, emberléptékű, megismerhető folyamatot. Tivadar és a környező falvak mélyszegénységben élő lakossága nagyban meghatározta a rendszer dimenzióját: technológiájában, anyaghasználatában és működésében egyszerűnek, helyben kivitelezhetőnek kellett maradnia, míg funkciójában a lokális potenciálokra kellett helyezni a hangsúlyt. A feldolgozáshoz rendelkezésre álló jelenlévő potenciálok a vízenergia, a napenergia, a gyümölcs, a folyami halászat és horgászat, valamint az uszadékfa. A folyóban akadályokat és torlaszokat képező szerves hulladék olyan kiapadhatatlan és folyamatosan megújuló erőforrás (különösen árvizek idején), amely kis ráfordítással a helyi munkaerőre építve megoldhatja, vagy legalábbis nagyban javíthatja a térség egyik jelentős és visszatérő problémáját, a téli fűtőanyag hiányát és munkanélküliséget is jó irányban befolyásolja. A megvalósítás az első úszó alaptest létrehozásával, majd azon való sorozatgyártással kezdhető el. Az egységek könnyen beárazhatóak, felépítményük a favázszerkezeten belül az adott funkciónak megfelelően kitölthe-

tő, így nemcsak üzemként, hanem rekreációs szerepet is betölthetnek (pl. csónaktároló, stég, vendéglátós egység, evezős pihenő pont). Az elemeket képező úszó alaptest és annak a vízparthoz kapcsolódó, görgős-sínes szerkezete (a vízszint emelkedésével együtt mozogva, a víz sodrása tolja) a struktúrán belül betöltött szerepének megfelelően jól elválaszthatóan különböző minőségi, pontossági és tartóssági elvárásoknak feleltethető meg. Az alaptest egy már létező technológiával, a szövetszerkezetes beton kiaknázatlan lehetőségeivel operál, mely szerkezetet képező elemek végtelen összerakási lehetőségeivel a felhasználói igényektől függően alakítható: egymáshoz csatlakoztathatóak, lenyitható panelekkel, ponyvákkal transzformálhatóak, különböző anyagokkal kitölthetőek. A helyi lehetőségekhez igazítottan készíthetőek és szállíthatóak, különösebb szakértelem nélkül összeállíthatóak, miközben figyelembe veszik adott esetben a szakképesítés és gépesítés helyszíni hiányát is.

Autonomous Works

The Utilization of the Flood Area in Tivadar – A Gently Catalyser Media Architectural Prize 2013 In my diploma work I focussed on the flood of the River Tisza which is the most frequent natural disaster in Hungary. This topic is a priority from aspects of economy, ecology and society as every year 2-3 minor and 5-6 major floods must be tackled along the Tisza, and every tenth year brings a record quantity of water. Flood – along the river in the area of Hungary – damages several tens of thousands buildings in a total of 52 villages and towns from time to time. However, this data is not proportionate with the small number of proposals concerning

comprehensive solutions to improve the situation. My diploma work is based on economic, environmental and social research looking for ways to improve life quality by interventions as well as integrating them with minimal means and by maximally utilizing local potentials. People living in Tivadar and the neighbouring villages live in utter poverty, which means that the dimensions, technologies, materials used and operation of the system had to be kept fairly simple, locally feasible, whilst its function emphasized local potentials. 2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum utóirat • post scriptum

Az építkezés természetes határai

Magyarország kinőtte a biokapacitását szöveg text: Antal Z. László

A modern társadalmak újfajta viszonyt alakítottak ki a természettel, ami lehetőséget adott számukra a természet határainak átlépésére. Ennek a határátlépésnek egyik következménye, hogy a fejlett ipari országokhoz az elmúlt közel száz évben a lakások száma és mérete gyors ütemben növekedett és a lakások felszereltsége gyökeresen átalakult. E változásoknak a kétségtelen előnyei mellett súlyos ökológiai következményei vannak, amelyek szükségessé teszik, hogy a változásokat ebből a szempontból is megvizsgáljuk. Írásomban a modern társadalmakban a természet és társadalom kapcsolatáról kialakított új elképzelés bemutatása után néhány olyan szempontot fogalmazok meg, amelyek hozzájárulhatnak az elmúlt száz évben a lakásállományban történt változások ökológiai szempontból történő vizsgálatára. A természet üzenete Az elmúlt évtizedekben a Föld minden területén megnőtt a rendkívüli időjárási jelenségek száma, amelyek ma már minden ember, állat és növény életét és egészségét is befolyásolják. Az elmúlt évben Magyarországon is érzékelhettük az átlagostól eltérő időjárási események hatásait. A 2013-as év első hónapjai is különlegesek voltak: rendkívül sok csapadék (és nem hó!) hullott le az év első hónapjaiban. Márciusban hóviharok tették járhatatlanná az utak egy részét. A sok kellemetlenség után az enyhe tél kellemesebbé tette az elmúlt hónapokat, és a fűtési költségek is alacsonyak maradtak. Ma még kevesen vannak Magyarországon – és más országokban is – olyanok, akik a rendkívüli időjárási jelenségek előnyös és hátrányos oldalait úgy tekintik, mint a természet nekünk szóló figyelmeztető üzeneteit. A természet és a társadalom szétválasztása Annak ellenére, hogy nem tudjuk pontosan meghatározni, milyen mértékben magyarázzák természeti és társadalmi okok a természet rendkívüli változásait, vitathatatlan, hogy elmúlt néhány évszázadban, de különösen az utolsó száz évben történt társadalmi változások mindenképpen hozzájárultak ezekhez. A kérdéssel foglalkozó szakemberek általában a népesség és a fogyasztás növekedésével, ebből következően a természeti erőforrások növekvő felhasználásával és a környezetszennyezés növekvő mértékével támasztják alá ezt az álláspontjukat. (Balogh, 1985; Daly, 2001, Meadows et al, 2005; Rockström, 2009; Schumacher, 1991; Vida, 2009) Némileg eltérő magyarázatot ad az ökológiai válság kialakulásának Bruno Latour francia szociológus, aki az elmúlt évszázadokban Európában történt gyökeres társadalmi átalakulás magyarázatát kereste. Bruno Latour a Sohasem voltunk modernek (1999) című könyvében azt az álláspontját fejti ki, hogy a modern kor kialakulásában kulcsszerepet töltött be a korábban egységes egésznek látott természet és a társadalom szétválasztása. Kutatási eredményei alapján a modern kor kialakulásának négy feltétele volt, amelyeket garanciáknak nevez. Elméletében ezen a négy garancián alapul „a modernek Alkotmánya”, amelyek közül három szorosan kapcsolódik a Föld jelenlegi ökológiai állapotának a kialakuláshoz: - „… nem az ember csinálja a természetet; a természet mindig létezett és mindig ott volt, mi csak felfedezzük titkait.” - „… az emberek és csakis az emberi lények azok, akik társadalmat hoz-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

nak létre, és akik szabadon meghatározzák saját magukat.” - „… teljes mértékben el kell választani egyfelől a természeti világot… és a társadalmi világot… - „Senki sem igazán modern, aki nem ért egyet azzal, hogy Istent távol kell tartani úgy a természet, mint a köztársaság törvényeibe való beavatkozástól.” E változások jelentőségéről a következőket olvashatjuk a könyvében: „Az első a természet transzcendens dimenzióját garanfalusi költözés guineában (forrás: thesis 1997/6) tálja azáltal, hogy elkülönítette a természetet a társadalom szövetétől – ellentétben tehát a természeti és társadalmi rend közötti folyamatos kapcsolattal, amit a premoderneknél tapasztaltunk. A második a társadalom immanens dimenzióját garantálja azáltal, hogy végre szabad kezet adott a polgároknak a társadalom mesterséges újraalkotásában – szemben a természeti és társadalmi rend közötti folyamatos kapcsolattal, ami megakadályozta a premoderneket abban, hogy megváltoztassák az egyiket a másik megváltoztatása nélkül.” A természet és a társdalom szétválasztása kulcsszerepet játszott a modernség sikerében és abban hogy ez az új, Európában kialakult kultúra minden más „természetkultúrától”, amelyeket Latour premoderneknek nevez, különbözővé vált: „… egyedül mi teszünk abszolút módon különbséget természet és kultúra, tudomány és társadalom között, miközben a mi szemünkben senki más, akár kínai, akár amerikai indián, azande vagy baruja, nem képes elválasztani azt, ami tudás, attól, ami társadalom, azt, ami jel, attól, ami dolog, azt, ami a tényleges természettől ered, attól, amit a kultúrájuk követel meg.” Azért ismertettem ezt az elméletet, mert véleményem szerint is az ökológiai válság kialakulásban jelentős szerepet játszott és játszik ma is a természet és a társadalom tudatos szétválasztása. Ez a szétválasztás az, amely elméletileg megalapozza a természeti erőforrások piaci elveken alapuló felhasználását és a természeti határainak átlépését. A természet határai A természethez való új viszonynak az egyik következménye az, hogy az emberiség egésze már túllépte a természetnek azt a határát, amely természet – és így a társadalmak – zavartalan működést hosszú távon lehetővé teszi. Ehhez a határátlépéshez hozzájárult az is, hogy míg a természetkultúrákban a többségében falvakban élő és elsősorban mezőgazdasági munkát végző emberek közvetlenül látták, érezték és megtapasztalták a természet határait (például a rendelkezésükre álló földterületek, erdők, vizek lehetőségeit és korlátait), addig a modern és fokozatosan városiasodó társadalmakban a természettel való kapcsolat folyamatosan gyengül. A falvakban élő emberek elsősorban a helyben vagy legalábbis a lakóhelyük közelében található anyagokból építették fel házaikat és a közelről beszerezhető energiaforrásokat használták fel fűtésre, főzésre és világításra. A természet korlátai így szerepet játszottak

utóirat • post scriptum

a házak méretének kialakításában és abban is, hogy mennyi energiát használtak fel a mindennapi élet során. „A 20. század elején tradicionális, családi házas, falusias környezetben élt az európai lakosság kb. 95%-a, persze az ipari forradalom kibontakozásától függő, országonként eltérő mértékben. Ez a típusú beépítés jellemezte nem csupán a tanyák, falvak, hanem a mezővárosok nagy részét is. A zártsorú beépítés a nagyjából ötvenezer főnél népesebb városok központjaiban volt jellemző. A hagyományos vidéki házakban a vizet a főzéshez, mosáshoz ásott kútból vagy az utcán álló egy településrészt kiszolgáló fúrt kútból vették. A fűtést fa- vagy széntüzelésű kályha, kemence vagy egyéb tűzhely biztosította, amelyen főztek is. Az árnyékszék az udvar végében állt az emésztőgödörrel együtt. Este gyertyával vagy petróleumlámpával világítottak. A falazat vályog, vert fal, fa, csak ritkán tégla vagy kő. A tető szalma, nád, zsúp vagy zsindely csak ritkán cserép. A házak padlata döngölt föld volt. Kő vagy fa padlózat ritkaságszámba ment.” (Csomós, 55. o.) A modern kor embere ma már az építkezés anyagának megválasztásában más szempontokat vesz figyelembe, a városokban és a falvak egyaránt. Kevésbé foglalkoztatja, hogy az építőanyagot milyen messziről szállítják oda, és az is, hogy ennek előállítása és mennyisége men�nyire terheli meg a környezetet. A természettől való távolság növekedéséhez járulnak hozzá azok a műszaki megoldások is, amelyek lehetővé teszik, hogy a természet ritmusa és kiszámíthatatlan változásai minél kevésbé zavarják a házakban lakó emberek életét. A természettől való távolság kialakulását tovább növeli, hogy e házak lakói nem kapnak tájékoztatást arról, fogyasztásuknak milyen hatása van a természet életére. E változások következtében a modern kor embere egyre kevésbé érzékeli a természet határait. Számunkra a fogyasztásnak elsősorban a kialakult társadalmi szokások és az országos és helyi törvények szabnak határokat, de leginkább a rendelkezésünkre álló pénzeszközök. A helyzet következménye, hogy az emberiség egésze, de elsősorban a fejlett ipari országok átlépték a természet határait. Az ilyen jellegű számítások szerint az emberiség az 1970-es években fogyasztott el először többet a természeti erőforrásaiból, mint amennyit a természet egy év alatt elő tud állítani. Azóta folyamatosan nő ez a különbség.

Minden fejlett ipari országban vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek ebből a szempontból nem lépik át a természet határait, miközben mások többszörösen is átlépik azt. Egy 2005-ös adatok alapján készült számítás azt mutatta ki, hogy Magyarországon csak a három alsó jövedelmi decilisbe tartozó társadalmi csoportok ökológiai lábnyoma nem lépi át a biokapacitás mértékét (Csutora és munkatársai, 2011). Az egy főre jutó kibocsátás értéke figyelembe veszi a Föld népességének változását, és azt is, hogy a Föld légköréből a természet egy év alatt mennyi tud elnyelni. A népesség mai létszámát és a természetes nyelők kapacitását figyelembe véve, ma egy ember kb. 2-2,5t-t bocsáthatna a légkörbe évente. A természetnek ezt a határát az egész emberiség már túllépte, mert az ENSZ kibocsátással foglakozó részlegének (CDIAC) 2007-es adatai alapján az egy főre jutó kibocsátása értéke 4,9 t. A természet határainak megsértése hozzájárul ahhoz, hogy a Föld ökológiai állapota folyamatosan romlik, és ahhoz is, hogy egyre gyakoribbá válnak a rendkívüli időjárási jelenségek (hőhullámok, hirtelen lezúduló csapadék, szélviharok, áradások, erős UV-sugárzás). A Föld ökológiai állapotáról több „diagnózis” is készült, amelyek egyaránt arra a következtetésre jutottak, hogy a Föld ökológiai rendszere megsérült és ennek állapota folyamatosan tovább romlik. Ezek közül az egyik a Bolygónk határai című tanulmány, amely a földi bioszféra az emberi civili-

A határátlépés mértéke és következményei A „határátlépésnek” számos mutatója van már, amelyek különböző módon mutatják be a túlfogyasztást és annak mértékét. Ilyen mutató például az ökológiai lábnyom és az egy főre jutó CO2 értéke is. Ezek a számítások annak ellenére, hogy számos bizonytalanságot tartalmaznak, és ezért csak becsléseknek tekinthetők, mégis megpróbálják pótolni a természet és a társadalom között meggyengült kapcsolatot. Mivel számszerűsítik a fogyasztás természetre gyakorolt hatásait és a természetes határait, így segítségünkre lehetnek abban, hogy a társadalmi változások ökológiai hatásait utólagosan elemezzük és a jövőbeli döntéseiknél ezt a hatást is figyelembe vegyük. A természet határai többfélék, ennek következtében a „határátlépés” mértéke a különböző számítási módok szerint különböző lehet. Az ökológia lábnyom számításával foglalkozó szervezet, a Global Footprint Network adatai alapján 2007-ben minden ember 1,8 hektárt használhatott volna fel a fogyasztására és a keletkezett hulladék elhelyezésére. (Ez a Föld erőforrásait – az ún. biokapacitást – számszerűsítő globális hektárban kifejezett szám.) Abban az évben a fogyasztás alapján számított globális hektár ennél több 2,7/fő volt. E számítások szerint Magyarország is azok közé az országok közé tartozik, amelyek 2007-ben átlépték a természet határait. Magyarországon a biokapacitás 2,2 globális hektár, a fogyasztás és a hulladék elhelyezésére azonban ennél nagyobb területet, 3,0 globális hektárt használt fel. Az egyes országok között és az országokon belül a különböző társadalmi csoportok ökológiai lábnyoma között is jelentős különbségek vannak.

záció terjeszkedését behatároló korlátokat veszi számba, 2009-ban a Nature-ben jelent meg (Rockström et al, 2009). A kutatók bemutatják, hogy folyamatosan nő a művelésbe bevont földterületek nagysága, és ennek következtében folyamatosan csökken a természetes élőhelyek területe. Az élelmiszer-ellátás lehetőségeit és biztonságát csökkenti, hogy a művelés alatt álló földeknek 65%-án károsodott a talaj minősége. A mintegy egymilliárd ember napi megélhetését biztosító halászterületeknek már 75%-a túlhalászott és a természeti rendszerek egy része (mint például az Amazonas-esőerdő, a Jeges-tenger és Grönland jégsapkája, a tibeti gleccserek, a metánt rejtő szibériai tajga vagy az óceánok savassága) működőképességének határán van.

Folytonos gazdasági növekedés

1% A közbiztonság biztosítása A tudomány és technika folyamatos fejlődése

Folytonos gazdasági növekedés A ma és a jöv generációk szükségleteinek kielégítés

A környezet és természet A társadalmi ellátórendszerek megörzése

Az emberek anyagi jólétének folyamatos gyarapodása A fenntarthatóság fogalmának általános értelmezése. Forrás: KSH

Lakásépítés Magyarországon A továbbiakban néhány, a lakásállományra vonatkozó adat felhasználásával azt mutatom be, hogy Magyarországon az elmúlt alig több mint száz évben milyen radikális mértékben nőtt meg a lakások és szobák száma, és azt, hogy alapvetően megváltozott a lakások felszereltsége. (Hasonló jellegű változások történetek más országokban is, de most csak a Magyarországra vonatkozó adatokat mutatom be.) A lakások felszereltségére vonatkozó adatok közül csak a villany bevezetésével és ennek következményeivel foglalkozom, de hasonló összeállítások elkészíthetők más adatok felhasználásával is. Az összeállítás célja annak bemutatása, hogy a Magyarországon is a fogyasztói társadalom értékek és normák váltak uralkodóvá, amelyek alig száz év alatt gyökeresen megváltoztatták

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

számára készített szakpolitikai vitaanyag: „Míg a leépülő szocialista nagyipar helyére lépő új ipari létesítmények egyre jobban megközelítették, vagy akár el is érték az EU-15 átlagát az energiaintenzitás terén, addig az épületállomány (lakosság, valamint szolgáltatás és közszféra) hatékonysága – amely EU mércével mérve a legrosszabbak közt van a tagállamok között – alig változott. Magyarországon az épületállományhoz (lakosság, illetve szolgáltatás és közszféra) kapcsolódik az energiahasználat mintegy 55-60%-a, egyben itt a legszembetűnőbb az energiapazarlás... A mintegy 4,3 millió lakás 70%-a nem felel meg a korszerű funkcionális, műszaki, illetve hőtechnikai követelményeknek, és hasonló az arány a középületeknél is. Az éghajlati különbségekkel korrigált lakossági energiafelhasználás tekintetében Magyarország a tíz legmagasabb értéket mutató tagállam között van az EU-ban, ráadásul úgy, hogy a családi házakban élő háztartások jelentős része a ház csak egy részét fűti ki a fűtési időszakban.” (Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, 2013) Forrás. KSH

a lakások méretét, felszereltségét és a lakáshasználat módját. A változásoknak kétségtelenek az előnyei, hiszen kényelemesebb és egészségesebb körülmények között lehet élni a nagyobb és jól felszerelt lakásokban, de e gyökeres átalakulás közben háttérbe szorultak e változásnak a társadalmi és ökológiai következményei. A lakások száma és mérete 1920-ban Magyarországon 1, 8 millió lakását tartottak nyilván, amelyekben 2, 7 szoba volt, és amelyekben 7, 8 millió ember élt. Ebben az évben a 100 szobára jutó népesség száma 287 volt. (Ezek és minden további hivatkozott adat a KSH idézett kiadványaiból származik.) A lakások és a szobák száma az elmúlt száz évben folyamatosan növekedett, és 2013ban már több, mint 4, 4 millió lakás volt az országban. Ez a növekedés a lakosság számának 1970-es éveken kezdődött csökkenése után is tovább folytatódott. A szobák számának növekedéshez hozzájárult az is, hogy az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent az egyszobás lakások és növekedett a 3 és több szobás lakások aránya. Amíg 1961 és 1965 között 26,9% volt az 1 szobás és 4,7% a 3 és több szobás lakások aránya, addig 2013-ban már csak 10,3% volt az 1 szobás és 51,6% a 3 és több szobás lakások aránya. A 100 szobára jutó népesség száma ennek következtében 2000-ben 98-ra, 2013-ban pedig már 83-ra csökkent. Annak következtében, hogy ország területén a lakásállomány ilyen mértékben növekedett az elmúlt száz évben, a lakások által okozott környezeti terhek jelentősen megnövekedtek. Az új házak építéséhez új építési telkeket kell kialakítani, amelyek egy része a növényzettől vesz el élőhelyeket. (A régi lakások lebontásánál ez a teher kisebb.) Utakat és közműveket kell építeni, és maga a ház megépítése is megterheli a környezetet. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy az egyre nagyobb házak építése egyre több építőanyagot igényel, s azt is, hogy ezek egy részét messziről szállítják az építkezés helyére, akkor egyértelműen megállapítható, hogy a lakásállomány ilyen mértékű bővülése az ország természeti adottságait rontotta. Mindennek ökológia következményeit a következőképpen foglalja össze a Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

A villany bevezetése A villany bevezetése volt az első lépés, amely a természet napi ritmusához való igazodásban változást hozott. Azért is jelentős változást hozott az emberek életében, mert ez már egy olyan nagy ellátórendszerrel kapcsolta össze őket, amelynek a működésétől függővé váltak. Az egyes települések autonómiájának ilyen csökkenése után már könnyebben kapcsolódtak rá más ellátórendszerekre, amely végül azt eredményezte, hogy ma már Magyarországon – és más országokban is – minden település függővé vált a nagy ellátórendszerek működésétől. A rendkívüli időjárási események számának növekedése miatt ezek az ellátórendszerek az eddigieknél sérülékenyebbé váltak, és már Magyarországon is előfordult, hogy a szélsőséges időjárás miatt a településeken rendkívüli helyzet alakult ki. Így a villany bevezetésről is elmondhatjuk, hogy kétségtelen előnyei mellett jelentősek a kockázatai is. Ez a gyökeres átalakulás közel egy évszázad alatt következett be. Magyarországon az 1870-es évektől használnak villamos energiát először ipari üzemekben, majd a lakásokban is. A kilencvenes években néhány hetes tanulmányutak keretében egy arA vill any vezetékkel ell átott l ak ások aránya Magyarorsz ágon (%) 1930

1941

1949

1960

1970

1980

1990

17, 5*

27,2*

46,2

74,6

91,7

99,9

100,0

*Ezekben az években lakóházakra vonatkozó adatokat közölt a KSH. Forrás. KSH

chaikus szokásait részben még őrző erdélyi faluban, Gyimesfelsőlokon tanulmányoztam a még élő népi gyógymódokat és a háztól történő temetkezési szokásokat. Ebben a faluban is a villany bevezetése volt a legfontosabb „találmány”, amely a természet és a társadalom kapcsolatában radikális változásokat idézett elő. A villany bevezetése után megjelent a rádió, majd a televízió is. Ezek az eszközök már nem csak a mindennapi élet ritmusát változtatták meg, hanem a közösségi élet kialakult rendjét is. A korábban gyakran közösen eltöltött esték helyét fokozatosan a rádió és a televízió vette át. A villany bevezetése azért is számít „mér-

utóirat • post scriptum

földkőnek”, mert ezt követően már megállíthatatlanul jelennek meg az újabb és újabb villannyal működő „találmányok”, amelyek a modern világ értékrendjét már tárgyiasult formájukban is magukkal hozták a faluba. A következő adatok azt mutatják, hogy a villany bevezetése az áramfogyasztás gyors ütemű növekedését eredményezte Magyarországon. Összegzés Ökológia szempontból Magyarországon és minden más országban a fogyasztás jelenleginél alacsony szintje – amelynek része a kisebb méretű lakások és a kevesebb energia és víz használata is – felértékelődik. Az ökológia válság súlyosabbá válásának elkerülését és a társadalmak hosszú távú fennmaradását az tenné lehetővé, ha a fogyasztása szintje egyetlen országban sem lépné át a természet határait. Az egyik olyan javaslatot – az Autonóm Házat, a szabadban felállított, teljesen önellátó A há ztartások vill amosenergia- felhasznál ása (millió kWh) 1960

1970

1980

1990

2000

548

1817

5020

9189

9785

2010

2012

11285 10619 Forrás. KSH

lakóházat –, amellyel ez a cél megvalósítható, az 1996-os nyári NATUREXPO-n mutatták be. Ebben a koncepcióban már szerepel a természet és a társadalom kapcsolatának helyreállítása is. „Az Autonóm Ház kapcsán egy reális jövőkép rajzolható fel, mely országos településfejlesztési, energiagazdálkodási és vízügyi koncepciók alapjául szolgálhat. Az Autonóm Ház használata során esélyünk van a természeti-kozmikus összefüggésekbe való visszahelyezkedésre…A nagyobb léptékű megvalósítása során átfogóbb összefüggésekre derül fény: az energiát helyben termelik, a vizet helyben gyűjtik, itt is tisztítják és használják stb. A folyamatok összekapcsolnak a gazdálkodással, a tájjal, melytől a közvetettség elszakított bennünket. Az újból megtalált összefüggések révén arányok sejlenek föl: egy élhető világ körvonalai." (Ertsey Attila: Autonóm ház, http://epiteszforum.hu/) Az építész Autonóm ház, autonóm település, autonóm kistérség című írásában ezeket a gondolatokat kiegészítette az autonóm közösség és térség kialakulására vonatkozó elképzeléseivel. (Ertsey, 2010) Az ökológia válság miatt a helyi szintű autonómia gyakran fogalmazódik meg úgy, mint a válság egyik megoldási lehetősége. Svájcban például, ahol az autonómia az ország identitásnak is fontos része, az elmúlt években élénk vita bontakozott ki erről a kérdésről az építészek között (Wettstein, 2012). Ma már több olyan elméleti és társadalmi modell is ismert, amelyek megfogalmazták egy ökológiai elveken nyugvó társadalom alapelveit, amelyeknek szintén része az autonómia erősítése. Ismertek azok a közösségek is, amelyek ezeknek az elméleteknek a gyakorlatban történő megvalósítására törekednek. Ezek a közösségek nemcsak a természet

és a társadalom közötti harmonikus kapcsolat kialakítását tűzték ki célul, amelynek része, hogy kisebb méretű és kevés energiát fogyasztó házakban/ lakásokban élnek, mint a fogyasztói társdalomban élő emberek többsége, az is, hogy az életfeltételeik megteremtésében tevékenyen részt vesznek. A áltaK. ciolkovszkij: az élet űr-evakuációja (forrás: thesis 1997/3-4) luk képviselt ökotudatos értékek és normák elősegítik azt is, hogy az ezekben a közösségekben élő emberek nemcsak a természettel, de egymással is szorosabb és harmonikusabb viszonyt alakítsanak ki, mint a fogyasztói társadalom tagjai. Ennek kialakulását segíti, hogy az új értékeket képviselő közösségekben a verseny helyett az együttműködés, a gazdagság helyett pedig a boldogság és a spirituális értékek kerülnek előtérbe. Más szavakkal azt mondhatjuk, hogy ezekben a közösségekben a társadalmi integráció formái eltérnek mind az állami, mind pedig a piaci integrációs formáktól. A közösségek életében a kölcsönös segítség, a reciprocitás az a társadalmi integrációs forma, amely az ökotudatos közösségek életében jelentős szerepet tölt be. Irodalom: ∙ Antal Z. László (szerk.) (2008): Klímabarát települések – Elmélet és gyakorlat, Pallas Kiadó, Budapest, 481 p. ∙ Balogh János (1985) A megsebzett bolygó. Móra – Kossuth Kiadó, Budapest, 149 p. ∙ Csomós József (2006): Lakáspolitika, Lakásgazdálkodás, Gondolat Kiadó, Budapest, 182 p. ∙ Csutora Mária – Tabi Andrea – Vetőné Mózner Zsófia: A magyar háztartások ökológiai lábnyomának vizsgálata, In Csutora Mária (szerk): Az ökológiai lábnyom ökonómiája. AULA, Bp. 2011. 28-39. old. ∙ Daly, Herman, E. (2001): A gazdaságtalan növekedés elmélete, gyakorlata, története és kapcsolata a globalizációval. Kovász, 5. Budapest. 5–22. p. ∙ Ertsey Attila: Autonóm Ház, autonóm település, autonóm kistérség (2010, www.e-gepesz.hu) ∙ Global Footprint Network (2013): http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/earth_overshoot_day/ ∙ Lakásállomány, laksűrűség, január 1. (1990–)(1/2) http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wde001a.html ∙ Lakásstatisztikai évkönyv, KSH, Budapest, 2000-03 ∙ Lakossági lakáshitelezés 2005. I. félév, KSH, Budapest, 2005. ∙ Lakásviszonyok az ezredfordulón, KSH, Budapest, 2005. ∙ Latour, Bruno (1999): Sohasem voltunk modernek, Osiris Kiadó, Budapest ∙ Meadows, Donella – Randers, J. – Meadows, Dennis (2005): A növekedés határai harminc év múltán. Kossuth, Budapest ∙ Rockström, J. – Steffen, W. – Noone, K. – Persson, Å. – Chapin III, F. S., Lambin, E. F. – Lenton, T. M. (2009): A Safe Operating Space for Humanity. Nature. 461, 472–475. p. ∙ Schumacher, Ernst. F (1991): A kicsi szép, KJK, Budapest, 196-7. p. ∙ Vida Gábor (2009): Véges Föld és végtelen vágyak. In: Kóródi Mária (szerk.): Az erőszak kultúrája. ∙ Fenntartható-e a fejlődés? Pallas, Budapest, 59–85. p. ∙ Villamosenergia-ellátás (1990–) http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zrk004.html ∙ Wettstein Domonkos (2012): Eltérő pozícióból, Urbanizáció és az autonómia ellentmondásai Svájcban – az ETH Stúdió és Gion A. Caminada vitája alapján, Magyar Építőművészet, Utóirat, 2012/3. XII. évfolyam, 56.szám 22-27. p.

The Natural Boundaries of Construction

hungary has grown out of biocapacity

Modernist societies have established a new kind of relationship with nature which gave them the chance to go beyond the boundaries of nature. One of the consequences of this is that both the number and sizes of flats has grown in the past few years just like in the developed industrial countries, whilst their equipment underwent radical changes as well. Besides their obvious advantages, these changes brought about serious ecological consequences as well which necessitate the analysis of changes from this aspect too. One of the consequences of their new relationship with nature is that mankind as such has already gone beyond the boundaries of nature which guarantees

undisturbed operation in the long run for both nature and societies. To top it all, whilst the majority of people living in villages of natural civilisations who primarily engaged in agriculture directly saw, experienced and felt the boundaries of nature (such as the potentials and limits of lands, forests, bodies of water), the relationship of humans and nature in modern and gradually urbanizing societies weakened. In my article I am phrasing some viewpoints after presenting a new concept of the relationship between nature and society in modern societies which may contribute to an ecological-oriented analysis of changes in housing in the past century or so.

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Integrált fenntarthatóság

A világ helyzete 2013, Föld Napja Alapítvány, 460 oldal szöveg text: Pálinkás Edit

A fenntartható szó használatának gyakorisága arra utal, hogy a környezetvédelmi kulcsfogalom beépült a mindennapi kultúrába. A túlzott használat révén azonban a szavak elvesztik valódi jelentésüket és hatásukat. A Worldwatch Institute sorozatának 2013-as kötete a fenntartható jelző körüli sztereotípiák megkérdőjeleződését és jelen ismereteink szerinti kiszélesítését tűzte ki célul, a már működő példák és a jövőbe mutató gyakorlatok, javaslatok bemutatásával. A kötet egészét áthatja az a szemlélet, amely a fenntarthatóságot nem csupán a természeti környezet fenntarthatóságaként értelmezi, hanem integrált, a szociális-gazdasági-történeti-kulturális humán valóság kontextusába ágyazottan. A fenntarthatóság mércéi című első fejezet a folyamatok vizsgálhatóságát és főként mérhetőségét tárja fel. A bioszféra jelentőségét annak tükrében világítja meg, hogy az mennyiben támasztja alá a társadalmi és a gazdasági fejlődést. A kritikus biofizikai folyamatok szempontjából kilenc földi határ azonosítható: éghajlatváltozás, a biodiverzitás elvesztésének üteme, nitrogénkörforgás, foszforkörforgás, a sztratoszféra ózonrétegének pusztulása, az óceán savasodása, globális ivóvízhasználat, termőföldhasználat, a légkör aeroszol terhelése, vegyi szennyezés mértéke. A felsorolt határok közül az első hármat már átléptük. Az ökológiai lábnyommal foglalkozó tanulmányok témaköre már jobban beépült a közgondolkodásba, de sohasem elég hangsúlyozni, hogy Földünk ökológiai kapacitását már 50 százalékkal túlhaladjuk. Az ember megváltoztatta a világ működési rendjét, most ideje a gondolkodásmódon is változtatni. A fenntartható emberi civilizáció létrehozása érdekében a fogyasztói kultúrát át kell szabni a fenntarthatóság kultúrájává. A feladat közel sem egyszerű, hiszen számtalan érdek küzd a fogyasztói kultúra fenntartásáért. Roland Stulz és Tanja Lütolf kutatása alapján a méltányos és fenntartható fogyasztási szintet 2000 watt energia használatában állapították meg. Ennek realitása – a már elkezdett, úttörő jellegű próbálkozásokon túl – a kormányzati, vállalati és intézményi szintű beavatkozások mellett egyéni szintű szemléletváltást követel. A világméretű globális egyetértés ideája évtizedek óta jelen van, hiszen a Rio-jelentés, a Római, majd a Budapesti Klub értelmiségi csoportjai a veszélyes folyamatokra történő rendszeres figyelemfelhívás mellett a személyes példamutatás szerepét is vállalják. Az oktatásban lassan intézményesül az ökológiai szemlélet, hiszen a gyermek korosztály a leginkább mozgósítható egy-egy környezetvédelmi akció érdekében. A világnézeti paradigmaváltás mindig rendkívül lassú, szinte észrevétlen folyamat. Ugyanakkor lassan kijelenthetjük, hogy elfordulunk attól a meggyőződéstől, miszerint az ember külön áll a teremtés többi részétől és felsőbbrendű. Paradox módon a tömeges szemléletformálás leghatékonyabb eszköze a média: a globális információ-áramlás, a filmiparban felpörgő katasztrófa-műfaj, vagy akár a katasztrófa-turizmus felbukkanása mind-mind egy új, akár ökológiainak nevezhető globális attitűd kialakítását szolgálja. A reklám sokszor igényekre fordítja az emberi bizonytalansá-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

got, az igényekből szükséglet lesz, abból pedig túlhajtott fogyasztói kereslet. Ahhoz hogy elszakadjunk ettől a rendszertől, meg kell változtatni a játékszabályokat úgy, hogy a vállalatok abban tudjanak versenyezni, hogy innovációkat vezessenek be, megóvják a forrásokat olyan módon, hogy közben kielégítik az érdekeltek igényeit. Erre világosan látszanak a módszerek, csak napjainkban inkább fordítottan működnek: adók ösztönző ereje, a „túl nagy a bukáshoz” elv elfelejtése, a reklámtevékenységre kiszabott normák megváltoztatása, externáliák szigorú számításba vétele a jelentésekben. Az épületek a világ teljes energiafelhasználásának közel 16 százalékáért felelősek. Mivel az épületállomány kis hányada épült újonnan, ezért a hatékonyság növelésének legnagyobb esélye a következő évtizedekben a meglévő épületállományban lesz. Az épületek energiahatékonysági szabványai jelzik ennek tudatosulását. Egy 2009-es McKinsey elemzés kimutatta, hogy a recesszió ellenére az Egyesült Államokban a zöldépületek száma jelentősen nőtt. Azok a vállalkozások, amelyek fenntartható épületekbe fektetnek és tanúsítják azt, jellemzően különböznek az átlagtól azzal, hogy előnyük van a tulajdon értékét, a bérleti díjakat vagy kiadhatóságot tekintve, azaz a fenntarthatóság marketing-értéket közvetít. A tanúsított épületekben átlagosan az energiafelhasználás 10 százalékos csökkentése a piaci érték 1,1-1,2 százalékos növekedését jelenti. A továbblépéshez azonban egyértelműen szükséges a politikai és gazdasági stratégiák változása, amely ösztönzők (kedvezmények), illetve vis�szatartó eszközök (extra adók) bevetésével befolyásolja az építtetők és építők technológiai megoldásait az energia-felhasználás optimalizálására. Az összeadódó és felhalmozódó egyéni szándékok, kezdeményezések így válhatnak a társadalmi (és globális) szinten érzékelhető változások motorjává.

Integrated Sustainability

State of the World 2013

Every day, we are presented with a range of “sustainable” products and activities—from “green” cleaning supplies to carbon offsets—but with so much labeled as “sustainable,” the term has become essentially sustainababble, at best indicating a practice or product slightly less damaging than the conventional alternative. Is it time to abandon the concept altogether, or can we find an accurate way to measure sustainability? If so, how can we achieve it? And if not, how can we best prepare for the coming ecological decline? In the latest edition of Worldwatch Institute’s State of the World series, scientists, policy experts, and thought leaders tackle these questions, attempting to restore meaning to sustainability as more than just a marketing tool. In State of the World 2013: Is Sustainability Still Possible?, experts define clear sustainability metrics and examine various policies and perspectives, including geoengineering, corporate transformation, and changes in agricultural policy, that could put us on the path to prosperity without diminishing the well-being of future generations. If these approaches fall short, the final chapters explore ways to prepare for drastic environmental change and resource depletion, such as strengthening democracy and societal resilience, protecting cultural heritage, and dealing with increased conflict and migration flows. State of the World 2013 cuts through the rhetoric surrounding sustainability, offering a broad and realistic look at how close we are to fulfilling it today and which practices and policies will steer us in the right direction.

utóirat • post scriptum

Óvatos útkeresések a 21. században

Lakótelepsors 1. La Villeneuve, Grenoble szöveg és fotó text and text: Benkő Melinda

Az Európai Unió városmegújításainak egyik kiemelt témája a lakótelep. Nyugat-Európában a lakásállomány 8-10%-a, míg Középés Kelet-Európában országonként változó arányban, de 15-60%-a a lakásoknak a 60-as évek eleje és a 80-as évek vége között épült paneles lakótelepeken van. Magyarország hivatalos adatai szerint az országos átlag 17%, azonban Budapesten 29%, a megyei jogú városokban 43% ez az érték. A paneles lakótelep a modern és a posztmodern városépítészet és építészet terméke, olyan koroké, ahol a megbízók és a tervezők sokat és gyorsan építettek. Ennek ellenére néhány az „új városok” közül komoly tervezéselméleti és társadalomtudományi háttérre alapozva, jó helyen és igényes kivitelezéssel valósult meg. Napjainkra már a 20. század városépítészeti, építészeti örökségének részei, mégse működnek. Most induló cikksorozatunk ilyen, 30-50 éve szakmailag ünnepelt európai lakótelepek kialakítási elveit, problémáit és jelenlegi komplex megújítási folyamatait mutatja be. Arlequin-negyed, La Villeneuve, Grenoble, Franciaország 1972 Grenoble – a gyönyörű alpesi környezetben elhelyezkedő francia város – szocialista polgármestere 1965-ben egy négy városrészből összeálló „új város” (La Villeneuve) létrehozása mellett döntött. A déli terület fejlesztési elképzeléseit a Grenoble-ban megrendezett 1968-as X. Téli Olimpiai Játékok, illetve a ’68 májusi események tovább bátorították. Új város és új társadalom megteremtése volt a cél. Nem egy alvóváros, hanem természetbe ágyazott, átmenő forgalomtól mentes, gyalogosokat előtérbe helyező, mindenki számára elérhető oktatási, kulturális és szabadidős létesítményekkel ellátott, modern életformát adó, humánus lakókörnyezet kialakításáért dolgozott a Jean-Francois Parent építész-urbanista által irányított multidiszciplináris tervezőcsoport. Az 1972-ben átadott, 2200 lakást tartalmazó Arlequin-negyedben városépítészeti és építészeti szempontból is számos, a kortárs tervezési elveknek is megfelelő megoldás született. A társadalmi sokféleség elérése érdekében különböző tulajdonú (állami, szövetkezeti, magán), méretű (40-120 m2) és elrendezésű (160 speciálisan idősek számára kialakított) lakások épültek. A laksűrűség nagy (110 lakos/hektár), a lakások fele már a kezdetekkor szociális bérlakás. A lakótelep központja egy tó köré szervezett 20 hektáros városi park, amit 60°-ban tördelt vonalvezetésű lakóépületek egyfajta, az Alpokra reflektáló hegyláncként kereteznek, míg a háttérben minden irányban láthatók a magas csúcsok. A házakban, a földszinti kiszolgáló szint felett kizárólag átmenő, átlagosan 72 m2 alapterületű, a külső hegyekre és

a belső parkra egyaránt panorámás lakások vannak. A paneles lakótelepek többségétől eltérően az épületek változatosak: a lépcsőházi egységek magassága 3 és 15 szint között mozog, négy különböző betonépítési technológia jelenik meg, és a nyersbeton felület szürkesége helyett a pillérek, nyílászárok, mozgatható árnyékolók, tagozatok erőteljes színezése határozza meg az összképet. A városrész neve, a ’harlekin’ is erre a tervezői koncepcióra utal. Lakásonként egy parkolóhelyet létesítettek, a járművek háromnegyede többszintes úgynevezett autó-silókban, illetve felszíni parkolókban az épületgyűrű külső oldalán kapott helyet, a belső rész teljesen autómentes. A park felé a földszinten bölcsődék, óvodák, iskolák, játszóházak, étkezdék és egyéb szociális és egészségügyi intézmények nyílnak. Az Arlequin-negyeden közel másfél kilométer hosszú, a talajtól elemelt gyalogos sétány kanyarog végig, felfűzi a lakóházakat, a parkolókat, a középületeket, a boltokat és a parkot. A terv alapeleme ez az akadálymentes köztér, az elképzelt találkozások, a közösségi élet helyszíne. Az 1970-es években Villeneuve szélén bevásárlóközpont, sportpályák, egyetemek (többek között a grenoble-i építésziskola) és nemzetközi kiállítási terület is létesült, 1987-ben pedig átadták a közvetlen belvárosi összeköttetést biztosító új villamosvonalat. Mindezek ellenére napjainkra a grenoble-i Arlequin-negyed a város egyik legproblémásabb része, teljes megújításra szorul. A 70-es évek elején megvalósult egy utópia, és városépítészeti, építészeti értékeinek többsége ma is időtálló, a lakótelep számos fenntarthatósági potenciállal is bír (sűrűség, flexibilitás, szelíd közlekedés, energiahatékonyság, biodiverzitás stb.). Ugyanakkor előre nem látható módon átalakult a gazdaság és a társadalom. A lakótelep az első néhány évben az elképzeléseknek megfelelően működött, majd 1983-95 között, a jobboldali városvezetés szociális politikájának következtében megváltozott a lakók összetétele: az „őslakosok” többsége elköltözött, akik maradtak, megöregedtek, a felszabaduló bérlakásokat elsősorban szegény, nagycsaládos bevándorlóknak utalták ki. A fogyasztói társadalom új életformákat generált, megnőtt a munkanélküliség, fokozódtak az etnikai és kulturális feszültségek. Villeneuve egyik mintaterületévé vált a Nyugat-Európában általánosan jelentkező új problémáknak (antiszociális viselkedés, drogfogyasztás és -kereskedelem, rasszizmus stb.). Helyi, majd 2010-ben már a nemzetközi médiában is visszhangot kiváltó zavargások törtek ki. A lakótelep napjainkban sűrűn lakott, üres lakásai nincsenek, közel 13 000

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

lakosa azonban már 40 különböző nemzetiséget képvisel. Boltjai, kulturális létesítményei nem működnek, iskolái gyenge színvonalúk, egyedül a „vándorpiac” ad teret a találkozásoknak. A közbiztonság problémás, az épített környezet néhány túlformált eleme, mint a földszinti „pillérerdők”, a végtelennek tűnő megemelt sétányok, a megvilágítatlan zugok, illetve a minden forgalomtól elszigetelt belső park ideális helyszínei a bűnözésnek. A ’90-es évek kezdetétől a lakótelep külső és belső megítélése nagyon kedvezőtlen. A francia ökocity-vé minősített Grenoble jelenlegi baloldali vezetése kiemelten fontos feladatának tartja a születése pillanatában egyfajta csodának tekintett Villeneuve újraértékelését. A szükséges energiahatékonyság-növelő, épületfelújító műszaki beavatkozásokat már a 2000-es évek közepén megvalósították, de a hosszú távú cél a lakótelep imázsának javítása, a terület integrálása a város egészébe. Ezért 2008-ban a lakótelep komplex megújítására – a francia pályázati rendszernek megfelelően – Grenoble városa kétlépcsős városépítészeti pályázatot írt ki. Az előminősítésre 50 tervezőiroda pályázott, majd három kapott megbízást tanulmányterv készítésére, ahol a folyamatnak része a megbízókkal történő szóbeli konzultáció sorozat. A generáltervező építész-urbanista, de a koncepció kötelezően tartalmaz közlekedési, gazdasági, építésze-

ti, zöldfelületi, biztonsági, energetikai, közmű stb. munkarészeket is. A megbízást végül 2012-ben a párizsi Yves Lion vezette iroda nyerte el (www.atelierslion.com). A megvalósítás alatt álló terv lényeges eleme az egyik központi helyzetű, 15 szintes rész bontása (a panelház bontáshoz állami finanszírozást is kap a projekt). Ezáltal megszűnik a lakótelep befelé fordulása, a park zártsága, a villamos felől érkezve kiszabadul a park és háttérben az Alpok csúcsainak látványa. Létrejön egy új tengely, melynek széles sétánya helyet ad a napi piacnak, oldalát új épületek (fiatalok háza és egy ötszintes autó-siló, földszintjén üzletekkel) szegélyezik. A felújított lakóházak megőrzik eredeti arculatuk, a ’harlekin’ anyagai, karakteres színezése megmarad. Azonban az eredeti városépítészeti koncepció alapöt-

lete, a mindent összekötő, magasban futó gyalogosút megszűnik. Helyette hierarchizált lesz a köztérrendszer, minden könnyen megközelíthető, átlátható, jól kivilágított és természetes kontroll alatt tartott (kisboltok, házmester, autósok). Az átmeneti terek, a bejárati zónák és a lépcsőházak felújítása prioritást élvez. Az autókat több helyen bevezetik a terület belsejébe, illetve törekednek új beépítések, úgynevezett köztes lakóházak (teraszházak, 8-16 lakásos társasházak, sorházak) kialakítására a lakótelep és a környező, családi házas városrészek határán. A város nagy költségigényű, 15-20 éves projektben gondolkozik, aminek első látványos beavatkozása az épülettömeg áttörése, mely nemcsak a fizikai, hanem a társadalmi falak bontását is célozza. Ugyanakkor korunk európai megbízói és tervezői már csak óvatos útkeresők – reménykednek, hogy városépítészeti és építészeti eszközökkel kicsit befolyásolhatók a hétköznapok. A cikk az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. Jegyzetek: 1 A szerző 2013 júliusában járt „La Villeneuve”-ben, információit francia nyelvű publikációkra, grenoble-i urbanistákkal, építészekkel készült interjúkra és a helyszínbejárásra alapozza.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

utóirat • post scriptum

Careful Reflection Phases in the 21st century

Destiny of a Housing Estate 1.La Villeneuve, Grenoble

One of the prioritized topics of urban rehabilitation of the European Union is the housing estate. In Western Europe about 8-10% of the housing stock, whilst in Central and Eastern Europe some 15-60% of flats are contained in housing estates built between the early 1960s and late 80s (their rate varies to such extent from country to country). Official statistics show that the national average in Hungary is 17%, but in Budapest it is up to 29%, and in cities of country rank 43%. Prefab housing estates are products of modern and post-modern urban architecture of years when clients and designers built both in large

quantities and at a speed. In spite of this some of the „new cities” were realised as based on in-depth design theoretical and social scientific background on the appropriate site and high-standard execution. By now they have formed parts of our 20th century urban and architectural heritage and yet they fail to function. Our series of articles starting now presents the principles of design, issues and complex present-day renewing procedures associated with European housing estates celebrated for 30-50 years. The first article surveys the current situation of the Arlequin quarter built in Grenoble in 1972.

Cities Revis(it)ed

A város újrafelfedezése szöveg text: Kissfazekas Kornélia

„…Nem voltak egyes külön épületek, amelyek a szívéhez nőttek, hanem az egész… életének legnagyobb városélménye volt. Céltalanul és kétségbe esve bolyongott, azzal az érzéssel, hogy a város még ezer és ezer csodálatos részletet rejteget..” (Szerb Antal: Utas és holdvilág)

Utazunk. Ki így, ki úgy. Van, aki hosszasan készülődik, bedekkert lapozgat, bejelöli az érdekesebb látnivalókat, útvonaltérképeket készít. Tudja, mikor, hol vannak a fontosabb kiállítások, számon tartja a folklór-fesztiválokat, melyekre érdemesnek gondolja a programját rászervezni. Ki nem hagyná a városokhoz kötődő, közismertebb nevezetességeket. Mások – ők vannak kevesebben – céltalan lődörgést terveznek, a spontaneitásban, a hirtelen, ötletszerűen felkeresett helyekben, a váratlanul megélt pillanatokban hisznek. Utazgatunk már évszázadok óta, de csak az 1800 évektől vagyunk a szó mai értelmében is turisták. Előtte kíváncsi gazdag római polgárok voltunk, akik útra keltek, mert látni akarták a görög vagy egyiptomi kultúrát. Később zarándokok, akik megtisztulást és bűnbocsánatot remélve vándoroltak át egész Európán. Majd angol vagy amerikai ifjak, kiket jobb sorsuk és a közszokás világot látni küldött a Grand Tourra, többek közt Párizst, Velencét, Firenzét, Rómát bebarangolni és tanulmányozni. Vagy csak egyszerű kalandorok. Aztán jött Thomas Cook, és hirtelen turista lett belőlünk, akiknek attól kezdve nem csak az utazását szervezték meg, hanem a programjait és a szálláshelyeit is. Vezetőt adtak mellénk, csoportokba rendeztek minket és tematizálták a programjainkat. Megmond-

ták, mit érdemes megnézni, odavittek és összegezték a legfontosabb tudnivalókat. Előkészítve, megdolgozva kaptuk az élményt. Így lettünk a tömegturizmus, az „utazásszervező és utazásközvetítő szektor” és egyben egy új tudomány és kutatási terület célcsoportja. Persze érhető. Sokan vagyunk, és a világban zajló, nehezen követhető mozgásaink nyomán létrehoztuk a világgazdaság legnagyobb iparágainak egyikét, az autóiparral és az energiaiparral konkuráló és remekül prosperáló turizmust. Csavargunk a világban, élményeket keresve, kezünkben térképpel, útmutatókkal, bámész tekintettel. Messziről látszik, hogy idegenek vagyunk. Turistáknak hívnak minket. „Turisták” – mondjuk mi is lekicsinylően a többiekről. Csakhogy mindannyian vágyunk rá, hogy ne turisták legyünk. Nem akarunk kívülállók lenni. Titkokat sejtünk, ami csak beavatottak sajátja, és vágyunk rá, hogy nekünk is azt mutassa a város, amit csak az őhozzá tartozóknak. A városi történések kortárs jelenségeit újabb és újabb „klasszikus” tudományterületek fedezik fel és egyben új kutatási területek is születnek, amelyek eddig nem vizsgált aspektusokból elemzik. Ezek egyik példája a turizmus. Mióta az idegenforgalom jól működő iparág lett, komoly elemzésekkel és felmérésekkel próbálják megjósolni a turisztikai tendenciákat, a fontosabb utazói szándékokat és preferenciákat. Csoportokat határoznak meg az utazás karaktere alapján (falusi vagy városi turizmus, hivatásturizmus, kulturális turizmus stb.). Igyekeznek nem csak feltérképezni az egyes csoportokhoz tartozó igényeket, hanem elébe menni, kitalálni, marketinges fogásokkal irányítani azokat. Az üzletág része az utazások megszervezése, a programok és szolgáltatások biztosítása, a kiegészítő

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

„eszközök” bizniszének felfuttatása. Ezek között is megkülönböztetett szerepet töltenek be a bedekkerek. A különböző turisztikai fogalmak között sajátos csoportot képviselnek az ún. városi turizmus sajátosságai. A városi turizmus kínálati oldala jobban, a keresleti oldala kevésbé kutatott és feldolgozott a szakirodalomban. A turisták helypreferenciáit, motivációikat, mozgásukat a városban már több nemzetközi kutatás is feldolgozta, de ezek néhány területen hiányosak: a helyiek, a helyi látogatók és turisták „városfogyasztási” szokásainak különbségeiben és a turisták pontos városon belüli mozgásának feltérképezésében még vannak komoly hiány-foltok. A turizmussal foglalkozó szakirodalomban megjelenő „motivációs kavalkád” kifejezés jól mutatja a bizonytalanság okát és jellegét. A városi turizmus egyik igen jellegzetes sajátossága ugyanis, hogy nehezen körvonalazhatók a városba utazók indítékai. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – útikönyvek sokasága kíván a feltételezett igényekre reagálni, tematizáltan és széles skáláját kínálva a kulturális és a vegetatív örömöknek. A turisztikával foglalkozók megállapítása szerint, a turisták alapvetően attrakció-érzékenyek. Ezért érthető, hogy a mai bedekkerek jellemzően esemény és objektum szemléletűek. Elemekre szedik a várost, s leginkább az emblematikus épületeket, mint városi látványosságokat tüntetik fel. Ezekhez kalandos történelmi eseményeket, évszámokat társítanak, ismeretlen királyok és szövevényes családtörténeteik révén próbálják az érdeklődést felébreszteni és az élményt megfoghatóbbá, személyesebbé tenni. Szolid sikerrel. Az egyes elemeket tematikus szempontok szerint csoportosítják, melyek jellege a könyvszerkesztő által megcélzott fogyasztói csoporttól és intelligenciájától függően az általános bulvár ízűtől az eleváltabb szempontokig (pl. építészeti korszakok) terjedhet. A nyomvonalak azonban általában nem mások, mint itinerek, amelyek az egyes, megtekintésre javasolt pontokat összekötik. Nem fontosak a térbeli kapcsolatok, azok milyensége, viszonya, s az összetartó városi szövet egyéb elemei. Mintha egy puzzle egyes darabjaiból csak azok lennének kirakva, amelyeken valamely jól felismerhető részlet látható; egy minta, egy markáns szín, egy jól kirajzolódó forma. Az összekötő és kitöltő elemek azonban, vagyis mindazok, amiktől valóban összeállhatna

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

és teljes lenne a kép, hiányoznának. Az objektum szemléletű városmegismerés igazi hátránya, hogy megfoszt a spontán megtapasztalás örömétől. Mindaddig, míg nem érünk el a célba vett következő turisztikai állomásig, bizonytalanságban tart. Nem az út, hanem a megérkezés, nem a lassú kibontakozás, a személyes megfejtés és felismerés, hanem az előre kódolt megtalálás lesz az elsődleges szándék. Vannak városok, melyek történelmük alapján turisztikai célállomások. Idővel sem vesztettek a vonzerejükből, s az újabb és újabb generációkban is fent tudják tartani maguk iránt az érdeklődést. A közös történelmi emlékezet éberen tartja a nimbuszukat, de sokat tesznek ezügyben a folyamatosan piacra kerülő útikönyvek is, amelyek gyakran egymásra épülnek, egymásnak örökítik az információkat. A turisztikai jelenlét sok mindenről szól; nemcsak az alkalmi látogatók odacsábításáról, de a helyiek identitástudatának növeléséről is, hiszen megerősíti őket abban, van ott valami, amiért máshonnan is érdemes odamenni, amely idegenek érdeklődésére is számot tarthat, és ezért megkülönböztet. Valami, amitől a település az emberek mentális térképén jelen van és pozitív az üzenete. Vannak helyek, ahol nagyon erős az érték-tudat. Települések, ahol tudják, mijük van, büszkék rá és szívesen meg is mutatnák. Mások mindent elkövetnek, hogy a kevésből is előnyt kovácsolhassanak, eltökélten kutakodnak, hogy milyen vonzerőt is tudnának felmutatni. Aztán vannak a kishitűek, akiknek nincsen szemük rá, hogy felismerjék, mi az a bizonyos különleges érték, kétkedve fogadják az irántuk érdeklődést mutatót. Nem egy helyen pedig együtt van a felismerés és megmutatkozás vágya, akarata, mégis nehéz a helyben lévőknek megfogalmaznia, s főként az ingergazdag kínálatok között mások számára is hívogató módon azt kifelé megjelenítenie. Az értékek felismerése, tudatosítása és bemutatása sokszor a kívülről érkezőknek egyszerűbb. Közülük is ki lenne más alkalmasabb erre, mint az, aki aktívan használja a helyet, de nem oda született. Ismeri annak előnyeit, problémáit, titkos értékeit és megoldásra váró hiányosságait. És ki lenne más ugyancsak alkalmas, mint aki friss szemmel érkezik, vágyva a megismerést, de előzetes tárgyi és helyi ismeretek nélkül. E két csoport és persze a helyiek közös, egymást segítő és vitázó munkájából születhet meg egy elkötelezett, de egyben pártatlan, elfogulatlan eredmény is. Jelen írás egy egyetemi programról szól. Egy kísérletről, amely a fent leírtak nyomán megpróbálta a városmegismerés szélesebb eszköztárát alkalmazni. Kereste a különböző csoportok szemléletének (helyi lakók, városhasználók, turisták) és eltérő tudományágak módszereinek összehangolását; az építészet, városépítészet, a környezetpszichológia, a városműködés és a turisztika, mint oktatási és kutatási területek sajátos gondolkodásmódjának ötvözésével és eszközeinek alkalmazásával. Kísérlet volt, amelynek célja nem a végeredmény, egy világmegváltó kinyilatkozatás megtétele volt, hanem egy munkafolyamat és módszer kipróbálása. Tartalma pedig: hogyan tudjuk egy izgalmasan sokrétű, de nem feltétlenül kiemelt turisztikai célterületet jelentő városnegyed mások számára is élményeket nyújtó adottságait megtalálni, összegyűjteni, definiálni és bemutatni. A megismerésen túl kézzelfogható haszon is remélhető volt egy ilyen típusú elemző munka eredményeként. Megfogalmazni, nevesíteni a megfogalmazhatatlannak tűnőt: hogy miért is jó egy hely, mit találunk benne vonzót. Az egyes tárgyszerű elemek felsorolásán, a lezajló kulturális események nevesítésén túl bemutathatók, átadhatók-e az értékek? S ha igen, melyek lehetnek azok, és milyen eszközökkel ábrázolhatók? Mindezt egy alternatív bedekkerben összegezve, amely nem a turisztikában oly elterjedten alkalmazott objektum-szemléletre épül. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Urbanisztika Tanszékének oktatásában jó ideje fontos helyet foglal el a városfelfedezés különböző eszközeinek megismertetése. Sokan valljuk: ahhoz, hogy

utóirat • post scriptum

egy városi léptékű és kontextusú feladattal igazán azonosulni lehessen, nem csak ismerni kell az adottságokat, érteni kell az összefüggéseket, de kell hozzá valamilyen személyes érzelmi töltet. Nem véletlen tehát, hogy a tanszéken a várostervezési feladatok a helyszín megismerésével, a személyes benyomások begyűjtésével, az első ösztönös megérzések különböző eszközökkel történő bemutatásával kezdődnek. E megismeréshez kötetlen, de értő szemű, és a helyhez empatikus módon is közelítő városi sétákat szoktuk javasolni. Az utóbbi időben – elsősorban Dr. Meggyesi Tamás professzornak köszönhetően, aki visszahozta a szakmai köztudatba – már azt is tudjuk, hogy ha jól csináljuk, ez is egy tudományág, a promenadológia. A keretek szabadsága, az eszközök kötetlensége azonban sokszor zavart okoz. A hallgatók az egyszerűség érdekében kedvelik a biztos (akár túlbiztosított), konkrét és ezért kevés hezitálással teljesíthető feladatokat. Merengeni és a hely szelleme után kutakodni időigényes, és sajátos lelki állapotot feltételez. Ezért nem mindenki szereti. A feladat és általában a városi történések iránt érzékeny hallgatók azonban számos finom, értékes észrevételt tesznek, amely nem egyszer a tervüket alapjaiban meghatározó, mindent felülíróan erős szándéknak bizonyul a továbbtervezés során. 2011-ben és 2012-ben a BME Urbanisztika Tanszéke két pályázatot is nyert. A Tempus Közalapítványhoz beadott anyag sikere nyomán a BME történetében először vehetett részt egy tanszék az igen komoly költségvetésű ún. Erasmus Intenzív Programon (továbbiakban: IP). Ennek keretében lehetőség nyílt két, egymással összefüggő tematikájú, de különböző helyszíneken zajló nemzetközi hallgatói workshop megszervezésére. A programhoz a magyar hallgatók mellé olasz és katalán egyetem hallgatói és professzorai kaptak meghívást. A workshop a kreatív hallgatói munkaformák között az egyik legsokrétűbb. Az intenzíven együtt töltött idő, a felfokozott tempó révén kitűnő keretet ad a személyességnek, a generációk közötti nem csak szakmai, hanem emberi kapcsolatteremtésnek is. Bár valamilyen kézzel fogható eredményt céloz meg, jó esetben azonban nem feltétlenül e produktum az igazi hozadéka, hanem az a folyamat, amelynek során meg kell tanulni érteni a többi résztvevő nyelvét, mentalitását, szándékait, személyiségét és habitusát. El kell fogadni, de közben tudni kell alkalmazni a saját érdek- és értékrend érvényesítésének eszközeit is. Az Erasmus Intenzív programban a tanszéki pályázati projekt a Cities Revis(it)ed, a Városszövet – Városi felfedezés – Lakók és Látogatók címet kapta. Előkészítése során három fontos szempont érvényesült: - az oktatók workshopok szervezésben már korábban megszerzett tapasztalata és a műfaj iránti lelkesedése, elkötelezettsége; - a városmegismerés különböző formái és eszközei iránti érdeklődés; - olyan tematika kitalálásának a célja, amely bár kötődik a tanszék hagyományos oktatási szemléletéhez, de a témában gazdagabb, szélesebb, kísérleti megközelítési módokat is lehetővé tesz. A cél tehát a városhasználat, a városmegismerés és a városi turizmus sajátos szempontjainak és gondolkodásmódjának együttes alkalmazása volt. Bár nyilvánvalónak tűnik e három szoros viszonya, mégsem az, hiszen ezek különböző diszciplínák kutatási területeivé váltak. Az IP programban társult három egyetemi csoport együttműködése éppen azért bizonyult izgalmas kezdeményezésnek, mert bár mindannyian képzettségüket tekintve építészek, mégis a városnak különböző olvasatával foglalkoznak. A közös munka alapját a három partnerintézmény kutatásai képezték, amelyek eddig más-más szemszögből közelítették meg a témát, és a helyszín adottságainak megfelelően egy-egy speciális szegletével foglalkoztak. Mivel a Cities Revis(it)ed workshop diákjai fele részben magyar hallgatók, fele részben külföldiek voltak, így külön lehetett mérni a két csoport városmegismerési stratégiáit és az azok során kialakult

benyomásaikat. Ehhez különböző típusú eszközöket és módszereket alkalmaztunk, melyek két-kétnapos terminusokban váltották egymást. A program meghatározó elemei a helyszíni bejárásokon alapuló terepfoglalkozások lettek, melyek elsődleges célja a tapasztalatszerzés, az együttdolgozás és kapcsolatteremtés, -építés volt, egymással a helyiekkel. A programban résztvevő csoportok közösen vizsgálták az adott városrész turisztikai térhálózatát, valamint összevetették a helyiek és a látogatók városi térhasználatának mintázatait. Fontos volt, hogy az adott városban otthonosan mozgó „helyi” hallgatók, valamint más városokból érkező „vendég” hallgatók együtt dolgozzák fel a városi térhasználat helyi és turisztikai vonatkozásait. A tanszék egymásra épülő két nyertes pályázatában az első workshop választott helyszíne Budapest, a Műegyetem és Bartók Béla út környéke lett, a Gellért tértől a Kosztolányi térig. Az a terület, ahol sűrűn szövődnek össze az egyetemisták és a helyi lakók tér- és intézményhasználati módjai. Az, ahova beérkeznek és lassan szétszóródnak, „elpengnek” a Pestről érkező turisztikai mozgások. Az a hely tehát, ahol sűrűn megfordulnak az állandóságot jelentő helyi lakók, az alkalmi használatot képviselő turisták és a helyismerettel rendelkező, de az ideiglenességet megjelenítő diákok is. Az egyes feladatrészek előkészítése más-más oktatóhoz vagy olyan doktorandusz hallgatókhoz kötődött, akik már jó ideje foglalkoznak az adott témával és kutatási előzményekkel rendelkeznek. A doktoranduszoknak remek lehetőséget kínált a részvétel, hiszen alkalmat kaptak az elméleti kutatásaik kísérleti jellegű gyakorlati kipróbálására. Komoly értéknek bizonyult aktív részvételük az előkészítő munkában és a workshop tematikus napjainak a lebonyolításában. Sokirányú, a szakma határait is feszegető munkásságuk jól mutatja az urbanisztika, mint kutatási és tudományterület és egyben a tanszék egyre többfele ágazó interdiszciplinalitását. A korábban említett tematizálás révén az első napokban a hely megismerésének kezdő lépéseiként kérdőívezés és mentális térképezés zajlott, melyek tanúságainak összefoglalása a tematikus napok záró megbeszéléseinek a feladata volt. A városokban helyről-helyre vándorló turisták között sokan vannak még, akik „avítt” módszerekkel dolgoznak; könyvet szorongatnak, ut-

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

catáblákat keresgélnek. A fiatalok azonban általában már csak a GPS koordinátákkal meghatározott nyomvonalon haladnak. A workshopon tehát felhasználtuk az okostelefonok GPS képességeit is, melyek révén pontosan fel tudtuk mérni a mozgásaikat és preferált útvonalaikat. Hasonló módszerrel tudtuk meghatározni a látogatások során készített fényképek helyeit, így még pontosabb információhoz jutottunk a két látogatócsoport által érdekesnek tartott helyekről. A workshopon alkalmazott eszközök között számos olyan hagyományos, jól ismert is volt, amelyeket ma a „szakma” kötelező jelleggel használ. Az érzékeny megismerés mellől ugyanis nyilvánvalóan nem hiányozhatnak a városrész/területrész működését elemző anyagok, az

Cities Revis(it)ed

The Rediscovery of the City

This writing is about a university programme. An experiment applying a wider variety of tools for getting to know the cities. It was meant to co-ordinate the approaches of groups (local population, users of the cities, tourists) and the methods of various sciences; architecture, urban architecture, environment psychology, urban maintenance and tourism by merging the special ways of thinking related to them as fields of education and research, as well as applying their means. An experiment, which is not targeted to the ultimate result or to make a revelation to salve the world, but to try out a work process and methodology. As for its contents: how we could find, collect, define and represent the faculties of an excitingly multi-layered urban district which is not necessarily a prioritized tourist destination area which could offer experience for others. Beyond cognition a tactile benefit was also expectable as a result of analysis work of this kind. To define, identify and name what seems unphraseable: why is a place a good one and what we find attractive in it. Besides listing each individual object-like item, and beyond the naming and identification of cultural events that take place: are these values presentable and transferable? And if so, which could be the ones and what means do we need to represent them? All this is summarized in alternative guidelines which is not based on the object-approach applied so widespread in tourism.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

épületállomány és a környezet minőségére, olykor a helyi társadalom összetételére vonatkozó tárgyszerű és területi kiterjedésű urbanisztikai elemzések. Ezek számára is biztosítottunk munkanapokat. A fent leírt vizsgálatok célja az volt, hogy a város használatának egyes hely- és szituáció-specifikus kérdéseit, a látogatók és a helyi használók térhasználati igényeit felmérje, a város turisztikai használatában a turisták mozgását pontosan feltérképezze, a helyieket és turistákat különböző kritériumok szerint megkülönböztesse, konfliktusaikat, speciális igényeiket felmérje, és így lehetőség nyíljon a városfejlesztés turisztikai szempontjainak komplexebb megértésére. A tematikus vizsgálatok után a vegyes nemzetiségű, 6-8 fős csoportok építészeti javaslatokat dolgoztak ki a konfliktusos téri szituációk átértelmezésére. Egyszerű eszközökkel, jellemzően köztéri beavatkozásokkal próbálták megváltoztatni a városi térhasználat kritizált gyakorlatait. Számos elemzés készült tehát és voltak javaslatok is. S hogy mi lett a munka valódi hozadéka? Természetesen egyrészt ez az anyag, amelyet a hallgatói csoportok a 12 napos workshop végén a nyilvános prezentáción be is mutattak. Minőségi munkák és szellemes ötletek születtek egy jövőbeni alternatív bedekker formájában, amelyet egy arra érzékeny vezetés biztos tud majd használni. Nagyobb eredmény volt azonban, hogy a munkában részt vevő 24 magyar és 24 külföldi fiatal egy feladat keretében arra kapott ösztönzést, hogy most, amikor a hagyományos papíralapú útikönyvek és térképek helyett egyre tágabb teret nyernek a műholdas útikalauzok, amelyek még kényelmesebbé teszik, még jobban előszűrik, és személyre szabottan kiválogatják, hogy mire is figyeljünk a világban, meg tudjuk őrizni a nyitott, érzékeny látásmódunkat. Hogy a tényszerű megfigyelés mellett és az objektum orientált, kapott információk között is megláthassuk azt, ami nem feltétlenül kerülhet be egy bedekkerekbe. Mindazt, ami sokszor mégis a legmaradandóbb nyomokat hagyja bennünk. Jegyzetek: 1 A pályázat készítői: Dr Kissfazekas Kornélia, Losonczi Anna, Deigner Ágnes, Kádár Bálint 2 Dr. Meggyesi Tamás:Promenadológia – fejezetek egy új tudományághoz In: Utóirat 2012/3. 3 Lőrinc, K. – Michalkó, G.: A városi turizmus, In: Turisztikai terméktervezés és fejlesztés (2011) Pécsi Tudományegyetem http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0051_Turisztikai_ termektervezes_es_fejlesztes/ch02.html#id487032 4 Kádár, B. Where Do Tourists Go? Visualizing and Analyzing the Spatial Distribution of Geotagged Photography, (2013) 78-88. In Cartographica 48 (2)

A budapesti IP workshop időpontja: 2013.04.20. – 05.01. Résztvevő intézmények: BME Urbanisztika Tanszék, Budapest Department of Urbanism and Regional Planning - Escuela Técnica Superior de Arquitectura del Vallès (ETSAV), Barcelona Dipartimento di Architettura e Pianificazione, Politecnico di Milano A program szervezői és magyar oktatói, a tematika kidolgozói: Projektfelelős: Dr. Kissfazekas Kornélia (UrbanisztikaTanszék) Kádár Bálint - turizmus Losonczi Anna (doktorandusz) – környezet-pszichológia Szendrei Zsolt (doktorandusz) – városi kiskereskedelem, városhasználat, Deigner Ágnes (doktorandusz) – köztérhasználat Külföldi oktatók: prof. Ricard Pié i Ninot (ES) Josep-Maria Garcia-Fuentes, Ph.D (ES) prof. Ado Franchini (IT) Andrea Colombo (IT) Marco Oriani (IT) Következő IP workshop: Barcelona, 2014.04.26. – 05.06.

utóirat • post scriptum

Különutas magyar szocreál

Egy láthatatlan történet szöveg text: Sylvester Ádám

Amikor az ötvenes években született politikai-társadalmi viszonyokról olvasunk, és azon belül az építész szakma eseményeiről, rengeteg adatot találunk. Mégis valami fontos hiányzik az egészből. A hatvanas években induló fiatal építészként jómagam ezt a hiányzó üzenetet történetesen megkaptam, mivel benne voltam a „családban”, akikkel ez történt. Amit megtudtam, az mindent megmagyarázott, ami a későbbi évtizedekben velem és az én építész generációmmal történt. 1956 után a magyar építészet meglepő fordulatot vett. Az ötvenes években az egypárti politika által kiemelt szerepbe helyezett hivatásszakma hirtelen kikerült a kedvezményezettek közül, mi több, a pártadminisztráció által a művészetek sorából is kitöröltetett. (Szerencsére a szerzői jog az építészetet az alkotást létrehozó foglalkozások listáján szerepelteti.) Hogy mi volt ennek az oka, azt csak egy eddig ki nem mondott és alaposan végig nem gondolt történet világíthatja meg. Ennek fényében át kell értékelnünk a magyarországi szocreál egész jelenségét. Ahogyan azt is, hogy a panelépítészetet miért tartjuk sokan ma a szocreál részének, holott semmi köze ahhoz. Fontos tisztázni ezeket a pontokat, hiszen az építészet mai helyzetét is magyarázza. A hatvanas évek hozták a városaink köré azt a panel lakótelepekben megnyilvánuló, rendkívül szívtelen, a környezetre egyáltalán nem figyelő építészetet, mely erkölcsi és fizikai alkalmatlansága miatt mára óriási szociális és környezeti, energetikai problémákat okoz. A panelhez képest a szocreál valódi arca kifejezetten üde. Azokban az írásokban, amelyek ezzel komolyan foglalkoznak, benne vannak mindazok az elemek, amelyek ezt magyarázhatnák, de a szerzők nem tudják összerakni, pontosan miért alakult így: nem tudják, hogy valami történt, ami nem a politikai akaratot követte. A volt szocialista táborban élők – többé-kevésbé teljes joggal – azt gondolják, hogy itt mindent a politika irányított. De volt kivétel, és a magyar építészet egy kitüntetett pillanatában ilyen kivételt jelentett. A két világháború között a magyar építészet lépést tudott tartani a nemzetközi irányokkal. Erősen jelen volt a világban, a CIAM mögött megalakult a CIRPAC, tehetséges tervezők dolgoztak egy kiváló építőiparral a hátuk mögött, és még a háborús években is olyan csodák születtek, mint az Újlipótváros, vagy a budai Margit körút modernista épületei, minden részletükkel együtt, gyönyörű lépcsőházakkal, ablakokkal, liftekkel, minőségi részletekkel. Emellett élt egy újabb neobarokk, a hatalom reprezentációjaként, de még ez is minőségű építészetet jelentett. Az építészet – mint metanyelv – formákban jelenik meg, a tudat más szintjén él, mint a verbális kifejezések. Talán ez is magyarázza, hogy az 1950-es évek végén az építészet képes volt kikerülni a politikai akaratot. Előzményként szorosan hozzátartozik a történethez, hogy 1945-ben, amikor a front már közeledett, a szovjet csapatok már Debrecenben voltak, a Műegyetem kísérletet tett arra, hogy az oktatói és hallgatói állományát, a professzorokat és a teljes építészkart Nyugatra menekítse. (Papp Gábor Zsigmond e témáról 2005-ben készített dokumentumfilmet, erről l. Utóirat lapszám: 2006/1 – a szerk.) Négy vonattal indultak el, három szerelvény utasaival a drezdai pályaudvaron vesztegelt február 13-15 között. Akik itt ragadtak, megélték Drezda éjszakai bombázásait, szörnyű élményeket szereztek, melynek terhével a továbbjutás lehetőségének elvesztése miatt hosszú, kalandos és veszteségekkel teli hazaútra kárhoztattak. Közülük többen a cseh vonalakon az őket ért szövetséges bombatámadásokban megsérültek, sokan meghaltak. Egy szerelvény még

Tolna, kultúrház, 1952, tervező: Pintér Béla

időben túljutott a veszélyzónán, egészen Dániáig jutott. A szerencsés túlélők az ott töltött alig két év szakmai tanulságaival jelentős hatással lehettek a háború utáni magyar építészetre. A háború óriási pusztításokkal járt, az építészet ilyen helyzetben mindig felértékelődik, az újjáépítésben óriási szerephez jut. Evvel egy időben ugyanakkor a borzalmak túlélése utáni szükség átrendezi a kulturális felületeket, ezzel együtt átírja az építészet felelős szerepét és a megelőző korokkal megélt viszonyát. Így történt ez az első világháború után, amikor az építészet kíméletlenül végrehajtotta a modern művészeti forradalmak legradikálisabbját. Lemondott több ezeréves evolúciós gyakorlatáról, amikor a megelőző stíluskorszak tanulságaira építés helyett minden előzménytől elszakadni kívánt és avval minden kapcsolatot megsemmisített. Ennek során hunyt ki az a páratlanul fényesen tündöklő és egy boldogabb jövőbe látó hedonista európai művészeti világ, amely az emberiséget olyan kulturális ajándékokhoz juttatta, mint pl. a századforduló utáni bécsi szecesszió. Németh Lajos (1929-61, Fülep Lajos tanítványa) kiváló művészettörténész erről a savonarolai kérlelhetetlenségről mondta, hogy a művészetek között az építészet volt az egyetlen, amelyik nullára csökkentette a szimbolizációs potenciálját. Evvel együtt kapcsolódott ki az emberek kollektív mélytudatában mai napig meglévő, a megszüntetettre reagáló, génjeinkbe beépített dekóder. Eltűnt a metanyelven írott mese, maradt a hiány. Cserébe az új helyzetben az építészet a stíluskorszakok sorvezetőként is működő kanonikus előírásait kiiktatva, végtelen szabadságra lelt az ezzel járó tétova kezdetek után. A két világháború közötti időszak során megtalálta önmagát. Különböző irányzatok, kimagasló alkotók és követőik gazdag kulturális hagyatékára építkezhet a mai kor építészete. A második világháború utáni időszak kulturális térképét az útkeresés jellemezte. Akkoriban a világ építészete a peremvidékekre figyelt, azokra az országokra, ahol a világháború nem zúzott össze mindent. Divatba jött Brazília, Oscar Niemeyer épületeivel, illetve a skandináv klasszicista modernizmus, Asplund, Leverentz a fiatal norvég Sverre Fehn és a dánok, köztük Utzon panteisztikus szemléletű építészete. Erről a magyar építé-

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Iparművészeti Főiskola, Budapest, 1954, tervező: Farkasdy Zoltán, munkatársak: Limpek Jolán, Mináry Olga, Mészáros Géza

szek a L'Architecture d'Aujourd'hui magazin egy nagy hatású cikkéből értesültek. A dilemma benne volt a levegőben, hogyan tovább? A választást befolyásolta a Dániából 1947-ben hazaérkezettek megjelenése. Az úgynevezett „dániások”: Jánossy György, Dragonits Tamás, Zalaváry Lajos, Farkasdy Zoltán, Harasta Miklós és mások az ujjbegyeikben hozták magukkal a skandináv klasszicista modern világát. Magyarországon ekkor még a koalíciós idők jártak, 1946-ban Kozma Lajos vezetésével még megalakult az Új Építészet Köre, ez 1948-ig, Kozma haláláig működött és vállalta a feladatot, hogy az adott helyzetben, a háborús pusztítások után új világot kell teremteni. Nemigen zavarta őket, hogy az országban 180.000 felfegyverzett szovjet katona volt, hittek a jövőben. De igen hamar bekövetkezett a kommunista hatalomátvétel, ami magával hozta a teljes államosítást. A háború utáni rengeteg építési feladat nagy állami építészirodákat igényelt. Először létrejött a MATI – a Magasépítési Tervező Iroda –, az Új Építészet Köre jogutódja, ebbe terelték be az építészeket. Nem sokkal előbb átfésülték az egész állományt, ezt a Moszkvából hazajött Perényi Imre hajtotta végre, aki azt mondta: ezekre az építészekre, akik a két háború között sikeresek voltak, mind szükség lesz. A fiatalok nagy része még nem volt ellenséges érzelmű, ami jelentős részben a NÉKOSZ-mozgalomnak is volt köszönhető. Még akkor is vállalták a politikai kapcsolatot a Magyar Dolgozók Pártjával, amikor 1949-ben lezajlottak az első koncepciós perek. Az építés nagyon fontos faktor lett, a politika is kiemelt szerepbe helyezte, a ún. haladó értelmiség egyik terepe lett. Sorban alakultak a nagy állami tervezőirodák: a MATI, helyén 1949ben az utódja, a KÖZTI, majd az IPARTERV, a Lakóterv, a BUVÁTI és folytathatnánk a sort az ismert nevekkel, beleértve a vidéki tervezőirodákat is. A magántervezés teljesen megszűnt, de a nagy irodákban igazán lehetett dolgozni, sőt ezek valódi szellemi műhelyekké váltak. A pártpolitika az új embertípus új művészetének megteremtéséhez látta szükségesnek a nagy és erős állami irodák létesítését, nem sejtette, hogy az államosítás paradox módon megerősítette, mintegy kerítő alkalmat teremtett a rendi hivatásszakma helyeinek létrejöttének, generációk találkozásának, a valódi tradíciók éltetésének, az együttdolgozás-gondolkozás rítusának. Azt sem tudta, hogy a hivatásszakmáknak autonóm hivatásetikája van. Ezt a kegyelmi állapotot én még megéltem: a hatvanas évek végén, amikor a szakmát kezdtem, tudtuk, hogy pénzt nem fogunk keresni, de szellemi értelemben óriási esélyt kaptunk: mindent megtanulhattunk azoktól, akik előttünk jártak. A szakma nagyjai keresték az utánpótlást, akiknek átadható a tudásuk.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

De 1951-ben, ahogyan várható volt, megjött Moszkvából az ukáz, hogy Magyarországon is be kell vezetni a szocreál építészetet. Az előírt rituálé szerint, bevezetőül sor került egy megrendezett, konklúzióját tekintve előre kitalált, abszurd „építészeti” vitára. A szereplők, Major Máté és Bonta János az előre megszabott szereposztás szerint vitatkoztak arról, hogy Moszkva tengeri kikötőépületét miképpen tervezné a kapitalista és ezzel szemben a szocialista építész… Félelmet keltően bornírt volt a szcenárió és a résztvevők megalázottsága. Egy biztos: a szabad világ modern építészetének ekézése volt a megrendelés tárgya. Nem sokkal később ünnepi külsőségek között a Nemzeti Múzeumban zajlott a Magyar Építőművészek Szövetsége alapító rendezvénye. Az ünnepi beszédekből kiderült, hogy a létrehozás egyetlen szándéka a szocialista realista építészet támogatása és propagálása. Nem sokkal később a MÉSZ keretein belül létrejött az első Mesteriskola a szocreál művelésére történő posztgraduális felkészítésre. Moszkvát az építész Zsoltovszkij elvtárs képviselte, mint Varsóban, vagy akár Bukarestben, ahol kisvártatva megjelentek a Lomonoszov Egyetemet felidéző „magasházak”. Az irányelvek szerinti művészeti viselkedéshez a pártirányítást a kultúra felelőse, Révai József gyakorolta. A szocialista realista művészet meghatározása talányosan homályos volt: tartalmában forradalmi, stílusában népi. A párt kulturális főosztályán a művészetek szakértői: Bodnár György irodalomtörténész, akadémikus, valamint Németh Lajos művészettörténész és Rohonczi Katalin, aki a filmmel foglalkozott, összedugták a fejüket: mit is kell tenni ahhoz, hogy elkerüljük a baráti országok sorsát. Bátor emberek voltak, a helyén kezelték a politika szerepét és megpróbálkoztak a lehetetlennel. Ekkorra már készen volt a Föltámadott a tenger című film forgatókönyve, Nádasdy Kálmán és Ranódy László rendezők közös munkája, a filmet 1953-ban mutatták be, és a kultúrpolitika ráharapott. A film egésze sikeresen hozta, amit Moszkva megfogalmazott: tartalmában forradalmi, megjelenésé-

Szinkron műterem, Budapest, 1954, tervezők. Gádoros Lajos, Mühlbacher Ist ván

ben népi. Bodnárék pedig meglátták a lehetőséget és lecsaptak rá: a politika számára úgy tálalták a film hátterében megmutatkozó, pesti biedermeier ízű klasszicizmust, mint a magyar szocreál lehetséges útját. Révai Józsefék pedig elfogadták. Ez a döntés megszabadította a magyar kultúrát a szovjet ízlésdiktatúrától. Tudni kell, hogy Németh Lajos számára is világos volt, hogy a két háború közötti modern nem jöhet szóba és a sikerhez bizonyos fokú historizálás látszata elkerülhetetlen. Kapóra jött az akkor trendi skandináv alternatíva és a dániások jelenlétének esetleges hitelesítő, első kezes interpretálása.

utóirat • post scriptum

Üdülő a Római-parton, 1954, tervező: Körner József

Rendkívüli emberek kellettek ehhez a merész fordulathoz. Kardos György professzor nevét ma kevesen ismerik, pedig ő volt az 1951-ben a szocreál propagálására életre hívott Magyar Építőművészek Szövetségének első elnöke. Valójában senki nem jött rá, hogy a politika be van csapva: kerülőútként becsempészték a jövő hivatalos vonulatába a saját hagyományokkal bíró magyar klasszicizmust. Az első épület, amit a pártnak be kellett mutatni, a fiatal Pintér Béla tolnai kultúrháza volt, a KÖZTI-ben készültek a Miskolci Egyetem tervei id. Janáky István vezetésében, Jánossy György, Zalaváry Lajos, Farkasdy Zoltán „dániás” közreműködésével. Ezután jött Farkasdy Zoltán zugligeti főiskolai épülete – a mai MOME –, majd a Műegyetem R épülete Rimanóczy Gyula tervei alapján, Sztálinváros és a többi. Kardos György a Műegyetem Építészettörténeti Tanszékéről minden nagyobb tervezőirodához eljuttatta a magyar klasszicizmus morfológiai atlaszát, a részletek pontos megfogalmazásával. Csupa kedves kis dolgot, amit akkor mindenki – aki a háború előtt a modernben szocializálódott – utált, hiszen úgy gondolta és vélten joggal, hogy a politika akarta ezt. Miért lett volna az építészet kivétel a diktatúra idejében? Ez lett az úgynevezett magyar szocreál. Valóban nem a modernizmus folytatása – bár bizonyos mértékben ez is élt, az IPARTERV továbbvitte a modernizmus hagyományát, hiszen az ipari építészetben nem lehetett mit kezdeni a klasszicista formavilággal, legföljebb olyan esetekben, mint például a dunaújvárosi Vasmű klasszikus formájú bejárata. Senki nem tudta, hogy ez szakmai akaratból történt így, a politika irányítása nélkül. Voltak partizánakciók, kisebb terveken is élt tovább a modern építészet, és akik politikai szempontból elfogadottak voltak, megcsinálhatták a MÉMOSZ-székház példáján hasonló épületeket, valahol folytathatták a budapesti poszt-Bauhaus irányát, ami egykor világszínvonalat képviselt. Az IPARTERV-ben Szendrői Jenő szellemi biztonságot garantált, az általa kiválasztott tehetségeket csodálatos módon menedzselte – ezek között volt Gulyás Zoltán, Rimanóczy Jenő, Földesi Lajos és mások –, és a terveik alapján úgy tűnhetett, mintha Lauber Lászlótól vagy Kozma Lajostól tanultak volna: vitték tovább a magyar modernista építészet legjobb formáját, anélkül, hogy tudták volna. Amikor 1957-ben a politika rájött a megcsalatottságra, az építészetet kivonta a párt kulturális főosztálya alól és áttette az ipari és kereskedelmi osztály irányítása alá. A korszak – 1956 tanulságai miatt is – a kizárólagosan ideologikustól egyre inkább a pragmatikusabb felé fordult. Egészen addig az építészet hatalmi agitprop funkciót kapott feladatként. Ettől kezdve az építészek az építőipar tervellátását kellett szolgálják. Megindult a tömeges lakásépítés programja, és

hosszas viták után végül a szovjet házgyár mellett döntöttek. Holott a hozzáértők világosan megmondták, hogy ez rossz döntés, hiszen egy már akkor elavult technológiáról van szó, amit eredetileg a franciák fejlesztettek ki, átmeneti szükségből. 1935-ben eladták a Szovjetuniónak, majd ez került Magyarországra is. Ettől kezdve a magyar építészet gyakorlatilag kiszorult a kultúrából, a kivitelezés, az építőipar döntött mindenről. A tulajdonos államot a beruházó képviselte, ő adta ki a megbízást, ő hitelesítette az építés idején a tervtől történő eltéréseket, a tervező véleményét csak a beruházó műszaki ellenőre jóváhagyása érvényesítette. Az építőipar így, a leggyengébb láncszem léte ellenére, vagy éppen ezért a folyamatok irányítója lett, egyre lejjebb csúszott, egyre szűkebb volt a megoldások köre, amire képes lett volna. Az építész szakma társadalmi presztízse erősen csökkent azáltal, hogy a Kar az építéspolitika ellenzékévé vált. A hatalom jóvoltából az előbb leírt folyamat következtében, a hatvanas évektől kezdte meg mélyrepülését. Ezzel egy időben a gazdasági reform előkészítése korában a búvópatak létből mintha emelkedő pályára lépett volna. Sok minden történt észrevétlenül, amikor az építéspolitikában azok az erők kerekedtek felül, akik nem ellenezték, hogy a MÉSZ keretein belül és a Mérnöktovábbképző támogatásával ismét beindulhasson a Mesteriskola, igaz, hogy az első ciklus, melynek tagja lehettem – a nevet a szocreál-beli elődje miatt, talán prüdériából nem viselhette, FÉK-nek hívták: Fiatal Építészek Köre. Itt záródhat a sokak által nem látott történet önmagába fonódó íve.

Dunaújváros, Vasmű, az igazgatósági épület bejárata, 1950-51, tervezők: Lauber László, Szendrői Jenő

Hungarian Socialist Realism Going on its Own Way

An Invisible Story

Between the two world wars, Hungarian architecture managed to keep pace with international trends. It was a powerful presence in the world, in the background of CIAM also CIRPAC was founded to orchestrate talented designers cooperated supported by an excellent construction industry, and during the war genuine architectural gems were born in Budapest. Post-war reconstruction could have brought about the introduction of the Soviet-type socialist realist architecture which would have been a powerful dictatorship of tastes. This was avoided by professionals, as they succeeded in getting the management of the socialist party to accept 19th-century Neo-Classicism as the style of Hungarian socialist realism with a witty twist.

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Szovjet stílusdiktátumok helyett

A Műegyetemi Campus R épülete szöveg text: urbán erzsébet

Rimanóczy Gyula nagyobb léptékű tervezői munkássága 1948tól kezdődött. Az elsők között lépett az állami megrendelések kötelékébe. Ekkor kapta a feladatot a Gépészmérnöki Kar épületének megtervezésére, melyet tervezőtársával, Kleineisel Jánossal készített el. „A magyar építészek többsége megkísérelte elkerülni a szovjet stílus-diktátumok követését. (…) klasszicista előképeket, köztük az 1920-as évek svéd nemzeti romantikus stílusának, Asplund klasszicizáló korszakának példáit követték, mint (…) Rimanóczy Gyula és Kleineisel János a Műegyetem R épületénél.” (Lampel Miklós)

Fotó: Urbán Erzsébet

A második világháború hatalmas pusztításai után a fő feladat a legalapvetőbb infrastrukturális hálózat és a lakóházak újjáépítése, illetve a romeltakarítás volt. A szocialista ideológiával szoros összefüggésben a helyreállítás helyett inkább egyfajta újjáépítést tűztek ki célul, melynek egyik legjelentősebb hirdetője Fischer József volt. „Az újjáépítés lesz a fiatal magyar demokrácia tűzpróbája…” – jelentette ki Rákosi Mátyás az 1945ös Magyar Kommunista Párt úgynevezett pünkösdi konferenciáján.1 1947-ben rövid időre újjáéledtek a tervpályázatok és úgy tűnt, hogy az intézményi átalakulások a demokratizálódást szolgálják. Tervpályázatokat írtak ki az elpusztult Duna-parti szállodasor helyreállítására és Erzsébetváros foghíjainak beépítésére. Ezt követően – és persze már ezzel párhuzamosan – elkezdődtek a „szabad nép hatalmát” reprezentáló nagyszabású új középületek terveinek előkészítései. Végül 1948. április 20-án megállapították, hogy az utolsó sérült budapesti tetőt is helyreállították. Az 1947-49 közötti hároméves terv alatt valósultak meg az első fontosabb középületek a háború óta, többek között az Országos Társadalombiztosító Intézet,2 amely egyszersmind hosszú időre az utolsó nagyobb magánmunkát jelentette az építész szakma számára. 1948-ban államosították az építőipari nagyüzemeket, felszámolták a kisipart, így már semmi sem állt a tervutasításos gazdálkodás útjába. A korábbi építészeti szervezeteket, folyóiratokat megszüntették és mindent a minisztériumokból irányítottak államilag a Szovjetunióból átvett minták alapján. Ebben az évben jelent meg Major Máté3 Az új építészet elméleti kérdései című kis könyvecskéje, melyben provokatív hangnemmel hívta vitára az építész szakma neves embereit az elméleti kérdések

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

tisztázása végett. „Az építésügyben is az egyetemes… szemléletnek kell diadalmaskodnia, mert az új építészet csak így lehet tartalmában és formájában is szocialista és realista. Szocialista, hiszen a dolgozó embert kívánja és kell szolgálnia, realista, mert ezt a szolgálatot tisztán, világosan, egyszerű eszközökkel és értelmesen … kell kifejeznie, amiből nem hiányozhatik az országépítő dolgozók dicsőségét hirdető monumentalitás.”4 Átalakult az építészképzés is. Eltávolították a tanári karból a „nemkívánatos” építészeket, elsősorban azokat, akik szerepet játszottak a közel hatvan III-IV. éves építészhallgató életének megmentésében a háború alatt. A diákok behívott katonaként tovább tanulhattak a Műegyetemen, így szerencsésen kikerülték a frontszolgálatot. Helyükre olyan tanárokat állítottak, akikről úgy vélték, hogy az új ideológiai elvek szerint befolyásolhatják az egyetem szellemi életét.5 Végül a budapesti gyűrűs-sugaras szerkezet sávossá vagy többpólusúvá alakítása nem valósult meg, a Duna-partra javasolt utópisztikus beavatkozások, a toronyházak, vagy hosszan elnyúló sávházak vízióiból sem épült meg szinte semmi sem. A háborús romok felélesztése azonban lassan eredményekhez vezetett: 1952-ben befejeződött a Petőfi-híd újjáépítése és a budai hídfő tereprendezése is. Ez idő alatt az 1951. április 17-24. között Révai József6 vezetésével megtartott, úgynevezett Nagy építészeti vita „a konformista ideológiai szándékot, a szovjet példa dogmatikus követését szorgalmazta. Major Máté „Új építészet”-et hirdető szemléletét bírálva Perényi Imre fejtette ki a „szocialista realizmus” követelményeit, amelyet Révai nyomatékosított. „Építészetünk: eszményeink hordozója, tehát szocialista; de mert osztályharcos hivatása van, nevelő és propagandista hivatását csak a kifejezőeszközök realista, közérthető (tehát nemzeti) megválasztásával tudja betölteni. Innen ered fejlődő építészetünk karakterének – tartalmában szocialista, formáiban nemzeti – meghatározása.”7 Az azonban, hogy a követendő nemzeti mintákat honnan kellene meríteni, egyáltalán nem volt világos a tervezők számára. Ezt a bizonytalanságot hamar eloszlatta a Magyar Építőművészek Szövetségének 1951 őszén a Nemzeti Múzeumban megtartott alakuló kongresszusa. A helyszínválasztás sem véletlenül esett Pollack Mihály épületére, mely a 19. század első felében a nemzeti nagyság és dicsőség időszakának jelképe volt.8

Fotó: Archív

Az állami „útmutatásoknak” köszönhetően az építész szakma a jövőben követendő magyar népi jelleget a reformkor és a felvilágosodás klasszicista formáiban találta meg, mely ettől kezdve mindvégig meghatározó irányt adott a szocialista realizmus formálódásának. A forint bevezetésének ellenére az ország folyamatosan romló gazdasági helyzete nem tette lehetővé, hogy a tervek többsége megvalósulhasson, egyre

utóirat • post scriptum

nyilvánvalóbbá vált, hogy a régi foltozgatására lesz csupán lehetőség, így az újjáépítés inkább csak helyreállítást jelenthetett. A rejtélyes jelmondat – „szocialista tartalom, nemzeti forma” – mögöttes értelmezését soha nem fejtették ki részletesen: az építészekre bízták, hogyan tudják átültetni a sztálini formulát a tervezett épületekre. (lásd Sylvester Ádám írását lapunkban – a szerk.) Az R épület helye Rimanóczy Gyula életművében Rimanóczy Gyula 1903. január 19-én született Bécsben, édesapja katonai szolgálata alatt. A gyermekkorát már Budapesten töltötte, 1920-tól a Királyi József Műegyetem hallgatója lett. Az évfolyam legjobb tervezőjeként elnyerte a Hauszmann Alajos jutalomdíjat. Miután 1925-ben diplomát kapott, több hónapos európai tanulmányúton vett részt. Dolgozott Wälder Gyula, Dümmerling Ödön és Maróthy Kálmán tervezőirodájában. 1932-ben valósult meg első saját épülete;9 modern felfogású tervei miatt számos kudarc érte, ezért 1933 januárjában kényszerűségből önállósult. Ebben az időszakban számos villaépület tervezését vállalta el.

Az 1934-es évre munkái már meghozták számára az elismerést, a hazai és nemzetközi szaklapok is pozitívan nyilatkoztak a tervekről. 1935-ben a pasaréti templom építészi munkájáért az akkori Magyar Építőművészek Szövetsége mesterdíjjal tüntette ki. Ugyancsak ebben az évben Budapest Székesfőváros művészeti ezüstérmét is elnyerte. 1936-ban a Postás Nyugdíjas Otthon, majd 1938-ban a Nemzeti Sportcsarnok pályázatán terve I. díjjal nyert. Rimanóczy nagyobb léptékű tervezői munkássága 1948-tól kezdődött. Számos kiváló építésszel szemben, akik ekkor – még a fordulat évében – elhagyták az országot, az elsők között lépett az állami megrendelések kötelékébe. Szokatlan helyzet volt ez mindenkinek, hiszen a KÖZTI-ben együtt dolgoztak a nemrégiben még jól menő irodát vezető tervezők, korábbi alkalmazottjaik és a frissen végzett fiatal építészek, valamint a szakmában újként megjelenő iparművészek, akik testületileg építésznek lettek deklarálva. Szakemberek különböző felkészültségű egyvelege jött létre, mely ugyan követte a korábbi hierarchikus rendszert, de egyik napról a másikra lehetőségük nyílt a kezdőknek eszmecserét folytatni a már széles körben ismertté vált nagy mesterekkel. Sajátos belső légkör alakult ki az irodák falai között, ahol „a két távoli generáció egymásra találása nem tudni mennyiben volt determinált, vagy csupán a véletlenek különös egybeesése.” 10 A kormányzat bizonyítani akarta kulturális célkitűzéseinek hitelességét. Ekkor kapta a feladatot Rimanóczy Gyula a Gépészmérnöki Kar épületének megtervezésére, melyet tervezőtársával, Kleineisel Jánossal készített el. Az épületért Rimanóczy 1955-ben megkapta a Kossuth-díj III. fokozatát.

Városi kontextus és tervezési feladat „1952 őszén, Budapest városépítészeti kérdéseiről tartott tanácskozás után Preisich Gábor, Heim Ernő, Benkhard Ákos, Nyiri István, Perényi Imre, Rimanóczy Gyula és munkatársaik alakították ki Nagy-Budapest általános rendezési tervét.”11 A városfejlesztési terv csak nagyobb vonalaiban került kidolgozásra. Egyértelmű volt, hogy a Boráros téri híd budai hídfőjének Duna-parti sávját a már régóta hiányolt ligetes, pavilonokkal elszórt Nemzetközi Vásár területének szánták. Ebből az alaphelyzetből kellett kiindulnia az építésznek, amikor a legmegfelelőbb beépítést kereste. Három lényeges tervezési elvárással kellett szembenéznie, melyekre az épületnek egyszerre kellett találó választ adni: - a nagyobb léptékű városi kontextusba való illeszkedés – lásd akkori fejlesztési elképzelések; - a már meglévő egyetemi épületekhez a beépítésben és a külső megjelenésben is alkalmazkodni kellett az egységes összhatás érdekében; - a pesti oldalról feltáruló látkép fontossága, mely meghatározta az épület későbbi homlokzatalakítását. Rimanóczy az elvárásoknak megfelelően a híd felőli, déli beépítési szakaszt pavilonos épülettömegekkel oldotta meg, melyeket – később formailag vitatott – lábakra állított kétszintes üvegfolyosóval kötött össze. A Magyar Építőművészetben Bonta János erősen bírálta, hogy a tervező miért tért ki egy újfajta beépítési javaslat elkészítse elől, hiszen az erre a területre készített fejlesztési javaslat kialakulatlan és „átdolgozásra szorul”. „A szocialista várostervezők… nem ismernek különbséget belváros és külváros között. A tervszerűen épülő város nem fogy el, zárt, szerves egységekből komponált részekből tevődik össze. A város nem vész el, nem oldódik fel az őstermészetben”.12 A másik kritika a beépítést illetően a Boráros térről a hídon keresztül a budai oldalra érkező nagykörút gyenge fogadására vonatkozott. A beépítésnél továbbá az is lényeges volt, hogy a meglévő központi épület termei belső, négyszögletű udvarok köré rendezettek, ezáltal a teljes épülettömeg lényegesen mélyebbre nyúlik a Duna vonalától nézve. Az új épületegyüttes a régivel közel azonos hosszúságú, így keskeny bütü furcsa hatást keltett volna a Hauszmann tervezte épület mellett. Ez a felismerés vezette Rimanóczyt arra, hogy egy ugyancsak belső udvarral bővített keretes épülettömeggel zárja le együttesét, mely így már mélységében is illeszkedni tudott a főépülethez. A tömegek vizsgálatával párhuzamosan át kell tekinteni a Duna-parti homlokzatot is. A „régi főépület” erőteljes bejárati rizalitjával a két híd közötti sáv elsődleges motívumává vált. Emiatt is hagyta meg a régi főbejáratot hangsúlyos elemnek a tervező, hiszen sem indíttatást, sem a feladathoz elegendő nagyságú programot nem kapott, hogy annak kiemelt szerepét átvegye. Dinamikus aszimmetrikus homlokzatot tervezett, amelynek hangsúlyos – főbejárati – szakasza a Petőfi híd felőli végéhez esett. A régi főépülethez közeli keretesre tervezett épületrész különösen finoman kapcsolódott a hosszan elnyúló sávba. A belső udvart határoló dunai szárny érzékeny visszaugratásával megtörte az egyébként túlságosan monoton, hatalmas sík felületet, valamint az épület lezárásaként előreugró sarokrizalitot képzett. Az 1952-es homlokzati rajzon is jól látszik, mennyire egyensúlyba került volna így a teljes főhomlokzat a megfelelő arányok megtalálásával. Éppen emiatt sajnálatos, hogy ez a tömb nem valósulhatott meg, illetve nem ennek szellemében folytatódott az épületek közötti hiátus pótlása. A megvalósult épület A jelenlegi beépítés az eredeti tervekhez képest annyiban változott, hogy az együttes lezárását képző, a régi és az új épület közé tervezett keretes tömb nem épült meg, ezzel egyfajta befejezetlenség érzetét kelti, ha a Duna-parton sétálva a Szent Gellért tér felől közeledünk a

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

főbejárathoz. Városépítészetileg még napjainkban is bizonytalan a Petőfi híd lehajtó-gyűrűi által elzárt terület hovatartozása és jellege. A hídfő ELTE felőli oldala olykor rendezvények, kiállítások megtartására használt fás-ligetes terület, tehát funkcionálisan nem igazán változott az 1950es évek fejlesztési terveihez képest. Ezzel szemben a BME oldalán egy vegyes használatú, rossz állapotban lévő területre érkezünk, ahol a Goldmann György térről a menza épületen keresztül „szivárogva” juthatunk a campus bejáratához. A terület közlekedési rendszere különösen szerencsétlenül alakult az eltelt évek folyamán. A Rimanóczy–Kleineisel féle pavilonos beépítés ennek ellenére a mai napig megállja a helyét: képes ellátni elsődleges feladatát, mint az egyetemváros déli fogadókapuja. Az épület előtt teljes hosszában egy nagy területet elfoglaló parkoló lett kialakítva, ami, még ha városképileg nem is a legkedvezőbb, de némi lélegzetvételt enged az R épület számára az előtte több sávban elsuhanó autósereggel szemben. Az udvar felőli bejárat az R és a T épületet összekötő első emeleti folyosó alatt helyezkedik el. Szó esett a pesti oldalról feltáruló Duna-parti látvány fontosságáról. Az el nem készült épületrész hiányával, és a helyére kerülő – Nagy Elemér tervei szerint 1970-76 között felépült – Z épülettel az eredeti, Rimanóczy komoly szakmai tapasztalatait prezentáló egyensúly teljesen felborult. A kiegyensúlyozott magassági viszonyok helyett, most a partszakaszon erős hangsúlyt kap a funkciójában nem annyira jelentős Z épület, mely mellett az R épület szerényen húzódik meg. Ebben a formájában kissé beigazolódni látszanak a korábbi aggodalmak, miszerint a campus a Gellért tér felől a Petőfi-híd irányába haladva olyan képet fest, mintha közben lassan elfogyna. A hangsúlyos fő elem szerencsére így is a K épület maradt, ami azóta az egyetem szimbólumává vált. „A magyar építészek többsége megkísérelte elkerülni a szovjet stílus-diktátumok követését. (…) klasszicista előképeket, köztük az 1920-as évek svéd nemzeti romantikus stílusának, Asplund klasszicizáló korszakának példáit követték, mint (…) Rimanóczy Gyula és Kleineisel János a Műegyetem R épületénél.”13 A magyar „népies” stílus keresése közben egyre többen a téglaarchitektúrában láttak egyfajta lehetőséget nemzeti sajátosságunk megtalálására. „A modern építészet szocialista körülményei között a téglahasználat (a csekély anyagválaszték ellenére) az igé-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

nyesség és a kézművesség védjegye lett”.14 A meleg tónusú téglahomlokzat és a központi épület színeihez illeszkedő kőburkolatos lábazati sáv határozza meg az épület karakterét, példát mutat arra „hogyan lehet a régihez kapcsolódva lényegében újat adni”.15 Az anyaghasználat képlete tiszta: kő és tégla jól megtalált egyensúlya. A kő, mint plasztikussá formálható anyag visszafogott mennyiségben, díszítmények formájában bukkan fel. Elsősorban a klasszikus építészeti elemeknél használja: lábazati sáv, övpárkány, koronázópárkány, kapuzat. A sárgásszürke, világos tónusú meander ékszerként fogja össze a homogén testként viselkedő barnásvörös téglaarchitektúrát. Ennél az épületnél – és az egyetem legtöbb, a múlt század elején elkészült épületénél – a tégla nem csak burkolóelem, hanem a falazat anyaga is, azonban mint látvány, felület fontosabb szerepet kap és emiatt már inkább csak kéregszerű burkolatként viselkedik. A „tömör” lábazati sáv viszonylag magas, de a benne lévő, arányaiban nagyméretű ablaksornak köszönhetően oldottabb hatású. A homlokzatra „…fokozatosan és már építés közben rakódtak rá a különböző és a historikus stílusokat jellemző, oszloprendi arányt érzékeltető emelethangsúlyok és attika-kiképzések.”16 Az épület kiemelt pontja az ötaxisos, háromszögű timpanonnal lezárt, Petőfi-híd felé eltolt, alig érzékelhető rizalit, ahol az épület két szint magas, kettős oszlopokkal közrefogott főbejárata található. A kapuzat plasztikái által ténylegesen és vizuálisan is eltéveszthetetlenül „kiugrik” a homlokzatból. A nagy-vonalúan formált épület a mellette elhaladóban a méltóságteljes monumentalitás érzését kelti. „…sikerült eljutnia arra a pontra, ahol az antik elemek és a modern absztrakció együttélése nem ellentmondás, hanem szerves összetartozás”.17 A hídfő felőli rövid homlokzat nyíláskiosztásánál a középső sávban visszatérnek a közel négyzetes ablakok. A bejárati rizalit, az oldalfalain kialakított ablakok miatt még kevésbé ugrik ki a főtömegből; oldalról nézve a mélységérzékelés egészen csekéllyé válik, és szinte síkszerűen összeolvad a véghomlokzattal. A homlokzati díszítőelemek a szocreálra igen jellemző módon inkább kiemelt pontokon, koncentráltan jelennek meg. A „dúsan tagolt koronázópárkány fölött alacsony attika húzódik”. A téglafelület változatos textúrájába intarziaszerűen illeszkednek az aprólékosan faragott füzérdíszek.

csúcs ferenc domborműve

A részletképzésnek ez a módszere egyre jellemzőbb napjaink kortárs építészetére is, amikor egy-egy nagyobb felület homogén szépségét csak egyetlen, részletesen kidolgozott – képzőművészeti – elem töri meg. A főbejárat kapuzata a hangsúlyos elem, melyet „különös, a dór és az ión rendet ötvöző, antik hangulatú architektúra és domborműciklus keretez”.19 A figurális és díszítő domborműveket Csúcs Ferenc20 szobrász-

utóirat • post scriptum

művész készítette 1954-ben. A pilaszterek között váltakozva elhelyezett négy férfi- és négy nőalak az egyetemi képzéshez kapcsolódó tevékenységek jeleneteit eleveníti meg a Vegyészmérnöki, a Mérnöki (Építőmérnöki), az Építészmérnöki és a Gépészmérnöki kar szimbólumaként. Az udvari bejárat mellett található – mostanra már a növényzet erős takarásából sejtelmesen fel-felbukkanva – a szobrász másik alkotása, a nagyméretű, szocialista realista dombormű: baloldalon egy feladat tervezési fázisai, középen a terv gyakorlati megvalósításának lépései, a jobb oldalon pedig geodéziai, kutatási, laboratóriumi munka mozzanatai láthatóak finoman kidolgozott részletekkel. A díszítőelemek még az R és T épületet összekötő, az alsó szintjén nyitott, a felső szintjén zárt folyosó oszlopfőin és párkányzatán jelennek meg nagyobb számban. Az épület egyik különleges eleme, a bejáratot őrző bronz oroszlánpár – mely egyben zászlótartó is – Borsos Miklós21 kivételesen gyönyörű alkotása, mely a „lombard, észak-itáliai katedrálisplasztika hagyományából táplálkozik”.22 Ezek az oroszlánok távol állnak a korábbi főúri paloták támadásra kész, haragos oroszlánjaitól. Méltóságteljesen tekintenek maguk elé, felemelt mancsukkal és arisztokratikus testtartásukkal erőt sugároznak az érkező felé. „Az új épület egészében: beépítésével, párkánymagasságával, tetőidomával, téglaburkolatával, hangvételével kapcsolódik a régi egyetem központi épületéhez, kiegészítője, folytatója annak, a réginél kifinomultabb, elegánsabb stilizált részletekkel.”23 Az épület belső kialakítása Rimanóczy Kossuth-díjának indoklásában főként az R épület enteriőrjét méltatták, ennek ellenére erre az épületre is jellemző az, hogy „a tervezők az időszakban a stílus logikájából következően elsősorban a homlokzatra koncentráltak, a belső téralakítás nem volt igazán kiemelt jelentőségű.”24 A belső funkcionális elrendezés teljesen jól szervezett: a rizalittal előrehozott főbejáratból a kovácsoltvas keretezésű, teljes magasságában üvegezett szélfogón keresztül a részletesen kidolgozott kétszintes előcsarnokba léphetünk be. Az udvari bejárat felől közeledve pedig először a nagyvonalúan szerkesztett lépcsőházba érkezünk, mely csak minimálisan különül el a központi tértől, tehát néhány lépéssel innen is az előcsarnokba jutunk. Kedvező építészeti döntés volt, hogy az oszlopok az első emeleti galériától elhúzva a szerkezet könnyebb, lebegő hatást kelt. A déli szárny középfolyosós rendszerű, ezáltal kicsit sötét a közlekedősáv, az északi szárny viszont oldalfolyosós, így szinte egész nap kellemes a megvilágítása, nagyobb szélességéből adódóan jól használható az órák között tanulásra, beszélgetésre is. Az igencsak hosszú folyosókat, a megnövelt mélységnek köszönhetően, kevésbé érezzük csőszerűnek. Ebben a szárnyban a termek – a lehető legkedvezőbben – kelet felé tájoltak, mindegyikből pazar kilátás nyílik a Dunára. A lépcsőtérbe lépve azonnal megtapasztalhatjuk annak elegáns légkörét. Ez az érzés a földszinten kevésbé erőteljes, hiszen itt kisebb bevilágító felületet kapott a tér, így hatása nyomottabb az emeleti terekhez képest. Az épület szigorú nyílásai helyett a szintközi pihenőknél félköríves záródású ablakok vannak. A homlokzatot szemlélve első pillantásra fel sem tűnnek, mivel az udvari homlokzat rizalitjának belső, takart oldalán találhatóak. A szintközi pihenők karakteres elemei továbbá a hatalmas lámpatestek, melyek rögtön magukra vonják a figyelmet. A korlát fordulójánál elhelyezett lámpák hatalmas mérete csak mellettük elhaladva érzékelhető igazán. Egyes mennyezeti részeken megjelenik a homlokzat meander díszének egy finomabb változata, melyre már nem rakódnak rá a külsőn még előforduló járulékos díszítések. A minta egy nyugodtabb, kevésbé ugráló formában a padlóburkolaton is visszaköszön. A tér igazi szépségét már csak archív felvételeken és rajzokon ve-

hetjük szemügyre, 25 ugyanis napjainkra a harmadik emelet kivételével az összes szinten beépítették ezeket a részeket. Az enteriőr minden apró eleme tudatosan végiggondolt és ös�szehangolt tervezőmunka eredménye. Az eredeti kiviteli tervek között megtalálhatók a rozetták, aedikulás keretezések, oszlopfők és szalagdíszek 1:2 és 1:1 részletrajzai is. Ugyanannak a motívumsornak a változatai jelennek meg az udvari homlokzat faragott kövein, a belső tér mennyezetén, padlóján, vagy éppen a kovácsoltvas rácsok részletein. Sikerült végigvinni azt az egységes stílust, ami a tervváltozatok elkészítése során fokozatosan kristályosodott ki és vált egyre letisztultabbá. Jegyzetek: 1 Prakfalvi Endre: Szocreál. Budapest: Budapest: Főváros Önkormányzata, 1999 p7 2 OTI rendelőintézet terve: Lauber László – Nyiri István (Budapest XI. kerület Fehérvári út 12.) 3 Major Máté (1904–1986) Kossuth-díjas építész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 4 Major Máté: Az új építészet elméleti kérdései. Budapest: Az új építészet köre kiadása, 1948 p26 5 http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/433.html (2012. október 20.) – A második félévszázad építészete 6 Révai József kommunista politikus, író, a Rákosi-korszak meghatározó kultúrpolitikusa és ideológusa. 7 Weiner Tibor tanulmánya az Építés – Építészet című folyóirat 1951/9-10. számában. 8 Az Építés – Építészet 1951/5-6. számában jelent meg a Fordulatot az építészetünkben! című cikk, mely hadjáratot indított a kozmopolita nyugati építészet ellen. 9 Budapesten az I. kerület (ma XI. kerület) Szirtes utca 3/a. alatti kétlakásos családi ház (villa). 10 Molnár Péter: Rimanóczy (Visszaemlékezés) In: Hadik András, Hajdú Virág, Prakfalvi Endre, Ritoók Pál: Rimanóczy Gyula (1903-1958). Budapest: OMvH Magyar Építészeti Múzeum, 1996 p57 11 HAP Galéria: Rimanóczy Gyula (1903-1958) emlékkiállítása. Budapest: HAP Galéria, 2010 p31 12 Bonta János: A budapesti Műszaki Egyetem új épületei In: Magyar Építőművészet 1952. I. évf. 3. szám p 107 13 Lampel Miklós: A svéd építészet vonzereje. 2003 - http://epiteszforum.hu/node/11592 (2012. október 19.) 14 Simon Mariann: Variációk téglára. (Tanulmány) http://arch.et.bme.hu/korabbi_folyam/17/17simonm.html (2012. október 19.) 15 Bonta 1952, p 112 16 Szendrői, Arnóth, Finta, Merényi, Nagy: Magyar építészet 1945-70. Budapest: Corvina Kiadó, 1972 p106 17 Szegő György, Haba Péter: 111 év – 111 híres ház. Budapest: B+V Kiadó, 2003 p135 18 Szegő – Haba, i.m. p 135 19 Szegő – Haba, i.m. p 135 20 Csúcs Ferenc (1905-1999) szobrászművész. Több díjat kapott, köztük a Magyar Köztársaság arany koszorúval díszített Csillagrendjét (1990) és a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét (1995) 21 Borsos Miklós (1906–1990) Munkácsy Mihály-díjas, Kossuth-díjas magyar szobrász, éremművész, grafikus 22 Prakfalvi Endre, Szücs György: A szocreál Magyarországon. Budapest: Corvina kiadó, 2010 p103 23 Bonta 2008 p 230-232 24 Prakfalvi, i.m. p 54 25 BME Tervtára – A épület

Instead of the Soviet style Dictatory

R building, Campus, University of Technology After extensive damage caused by World War II, the main goal was to restore the basic infrastructure and residential buildings, besides clearing and removing debris. In close association with the socialist ideology, a kind of reconstruction was targeted instead of restoration. The years to come saw the evolution of Social Realist architecture in Hungary, with the enigmatic slogan „Socialist contents, national form”, the interpretation of which had never been worked out: thus it was left to architects how to translate the Stalinist formula to the buildings they designed. As a result of the aggressive propaganda campaign targeted against the western civilisation it was beyong imagination that Modernist buildings could be realised as they faced the prevailing ideology. However, the building Gyula Rimanóczy designed for the University of Technology in 1952 was able to highlight the pure ideals of Modernism.

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Műegyetem – a történeti Campus

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem történeti Campusa, Budapest, 2013 szöveg text: Csengel-Plank Ibolya

A Pro Progressio Alapítvány főtámogatásával és a BME kiadásában 2014 első heteiben jelent meg a Műegyetem történeti Campusát bemutató kétnyelvű kiadvány. Hiánypótló mű, hiszen a műszaki és a technikai tudományok, illetve az építészet felsőfokú oktatási intézményének ilyen átfogó építészettörténeti és reprezentatív feldolgozása eddig még nem történt meg. A budapesti Műegyetem (korábban Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) eredetileg kilenc épületéből álló Campusa 1902 és 1909 között épült fel Czigler Győző, Hauszmann Alajos és Pecz Samu tervei alapján, a Szent Gellért tértől a Bertalan Lajos utcáig terjedő és a Műegyetem rakpart által határolt területen. A Műegyetem elődje a II. József által 1782-ben alapított Institutum Geometricum (Mérnökképző Intézet), amely Párizs hasonló intézményét tizenkét évvel megelőzve kezdte meg működését. Az 1848-1849-es szabadságharc után 1873-ig megszűnt a mérnöki oklevelek kiadása és Ferenc József csak 1856-ban hagyta jóvá a József Ipartanodából átszervezett új Műegyetem alapszabályát. Különböző pesti helyszínek után végül 1902-ben a lágymányosi beépítetlen telken indult meg az új egyetem építése. Tervezői tisztában voltak feladatuk kulturális jelentőségével, és ahogy a kötet egyik szerzője írja, maga Hauszmann is arra törekedett, hogy az épület az akkori építőművészet fejlettségét és az intézmény jellegét kifejező „emlékszerű alkotás” legyen. A kötet a nemzetközi egyetemépítészettel foglalkozó fejezet után nagy alapossággal tekinti át a Campus történetét. A lágymányosi telektörténettel kezdődő kronológiában az oda telepített egyetemi épületek leírásai következnek, az elsőként megépült kémiai pavilontól kezdve a geodéziai obszervatóriumon át az egyetemkertig. A szerzők az engedélyezési tervek és a tervezői koncepciók bemutatásával párhuzamosan bemutatják az egyes épületek jellegzetességeit; a méret, a stílus, a funkció, az alaprajz, a formai sajátosságok és a felhasznált anyagok mellett képet kapunk arról is, hogy melyik épületben használtak gőzlégfűtést, termosztátokat, szellőzőkészülékeket, villanyvilágítást, gázlámpát, melyik építkezésnél dolgoztak még a téli estéken is lámpafénynél a szoros határidők miatt. A korabeli források – engedélyezési, kivitelezési tervek, építési naplók, dokumentációk, szaklapok – alapján feltárulkoznak a nagyberuházásokkal együtt járó, és a sokszor hétszáz embernél is többet foglalkoztató építkezések logisztikai és műszaki manőverei is. A szerkesztők – Armuth Miklós, a BME docense és Lőrinczi Zsuzsa építész, könyvkiadó – szándékai szerint ezt az albumot egy minden részletre kiterjedő építészettörténeti tudományos dokumentáció fogja követni. A kötet egészén érződik a szerkesztők arányérzéke a szövegek és a képek gondozásában: a szerzőket (Gy. Balogh Ágnes, Frey György Péter, Kalmár Miklós, Kiss Zsuzsanna Emília és Zsembery Ákos, valamennyien a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének oktatói) nem engedték elkalandozni a Műegyetem általános történetének útjáról, így az írások következetesen tárják föl az építészettörténeti tartalmakon keresztül az épületegyüttessel kapcsolatos tudnivalókat. Önálló fejezetek foglalkoznak a közreműködő építészek munkásságával is. Külön dicsérettel kell

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

szólni a kötet képanyagáról: annak jó érzékű válogatásával nem csupán illusztrálják a szövegeket, hanem tökéletes technikája és tiszta stílusa révén interpretálják a szövegeket. A mai fényképeket Hajdú József és Zagyvai Sára készítették, a kötetet Bárd Johanna tervezte. Annak ellenére, hogy a szerzők világosan megfogalmazták az előszóban a mű célját, mégis némi hiányérzetet kelt, hogy keveset tudunk meg az egyetem neves tanárairól és diákjairól. A hiányt akár egy névmutató is oldaná, hiszen egy ilyen magas színvonalú album és egy ilyen jelentős egyetemi épületkomplexum áttanulmányozása után óhatatlanul elkezdünk kutatni az egyetemet híressé tevő személyiségek – tanárok, hallgatók – nevei után. Összességében rendkívül színvonalas munka született, öröm mindazoknak, akik az építészet és a műszaki- építészeti oktatás története iránt érdeklődnek.

The University of Technology and Economics

The Historical Campus, Budapest, 2013

Sponsored primarily by the Pro Progressio Foundation, this bilingual publication was published by the Budapest University of Technology during the first weeks of 2014. It is a genuinely stop-gap title, as it is the very first comprehensive and representative survey of the higher educational institute specialised in technology, technical sciences and architecture from the aspect of architectural history. Originally comprising nine buildings in total, the Campus of the Budapest University of Technology was between 1902 and 1909 to designs by Győző Czigler, Alajos Hauszmann and Samu Pecz. The institution preceding the University was the Institutum Geometricum (specialised in engineering training) founded by Joseph II in 1782 which started training 12 years earlier than a similar training centre in Paris.

Fotó: Hajdú József

utóirat • post scriptum

Borvendég Béla (1931-2014)

búcsú A sokszínű elnöktől szöveg text: Lázár Antal

Idén február 1-jén eltávozott közülünk Borvendég Béla, a Magyar Építőművészek Szövetségének örökös tiszteletbeli elnöke, a BME címzetes egyetemi tanára. Élete összekapcsolódott a magyar építészettel és korunk kultúrtörténetével. Eseményekben és tettekben gazdag élete nem volt átlagos – talán egy Krúdy regény főhőséhez hasonlított. 1942-1950 között a budapesti Árpád Gimnázium tanulója volt. Visszaemlékezéseiben mindig lelkesen gondolt iskolája szellemére, ahol a humán és reál tudás, a művészet és a sport szerencsésen találkozott. Fiatalkori színészi adottságait a gimnázium színjátszó körében mutatta be, óriási átéléssel. Egyik darabban egy vitatkozó párt alakítottak iskolatársával, Sinkovits Imrével, amelyben Borvendég Béla a színpadi pofont olyan élethűen adta elő, amelyre később a nemzet színészévé vált Sinkovits évtizedek múlva is emlékezett. 1950-ben került a BME Építészmérnöki Karára, abban az időszakban, amikor kötelező volt a szocialista realista szemléletű épületek tervezése. Borvendég Béla visszaemlékezéseiben nem erre, hanem nagyszerű tanáraira gondolt vissza: Csonka Pálra, Rados Jenőre, Weichinger Károlyra, Bardon Alfrédra. Kotsis Iván professzort már korábban eltávolították a tervezési tanszékről, de Béla szerint csak fizikailag tudták elküldeni, a szelleme minden rajzteremben és a folyosón tovább élt. 1955-ben friss diplomásként Szegedre került, a Szegedi Tervező Vállalatnál minden lépcsőfokot végigjárva építész főmérnök lett. Látványos munkákra kapott megbízást, nívós épületeiért 1960-ban Ybl Miklós díjjal tüntették ki – ekkor még nem is töltötte be a 29. életévét. Emlékezetes volt számára az 1961-62-es év, amikor hosszabb időt töltött Londonban a Goldfinger Ernő által szervezett tanulmányúton. Vele együtt több fiatal építész dolgozhatott Angliában (Gulyás Zoltán, Jurcsik Károly, Hofer Miklós, Tokár György és mások). Az angol építészet formavilága és anyaghasználata hatással volt rá. Közösségi szelleme és jó angol nyelvtudása élete végéig összekapcsolta sorsát a Magyar Építőművészek Szövetségével, ahol 1964-től vezetőségi tag, 1982-90 között elnök, majd élete végéig tiszteletbeli elnök lett. Böhönyey János mellett az ő személye volt a kapocs a külföldi építész szövetségekkel, kamarákkal. Németül is jól tudott, egy kis „lelkesítő” folyadék után. Elmondása szerint egy ilyen helyzetben a gyermekkori német nevelőnőjének nyelvtanító fáradozása gyorsan visszajött, és a német anyanyelvű építészek nem kis megrökönyödése már rég elfeledett első világháborús katonadalokat énekelt el tökéletesen. Több mint ötven éven keresztül az építészetért és a szövetségért élt. Halála napjáig azért küzdött, hogy javuljon az építészet megítélése és az építészek helyzete. Közéleti emberként és szakíróként nem ismert leküzdhetetlen akadályt. Elnökként szinte maga tolta a MÉSZ szekerét, akkoriban főtitkárként álltam mellette, de ő keményen viselte a nagyobb terhet és felelősséget. Csodáltam lelki és fizikai erejét.

Az akkori csendben szót emelt a nagymarosi vízlépcső leállításáért, a lerombolandó erdélyi falvak védelméért, a kádári-aczéli Nemzeti Színház pályázati lebonyolításáért. Az ilyen küzdelmeket a Szövetség elnökeként vívta meg, személyesen érvelt az Elnöki Tanács elnökével, miniszterekkel, a legfőbb művészeti- és pártideológussal, még az utolsó pártfőtitkárral is. Ebben az időben a MÉSZ működését a sajtó állandó figyelemmel kísérte, néha még a Szabad Európa Rádió hírei közé is bekerült. Borvendég Béla, ha nem is győzött állandóan, de döntetlennél rosszabb eredményt alig ért el. Sokat tett az építőművészet elismertetéséért. Az 1950-es években az építészetet a hatalom még művészeti alkotó tevékenységnek tekintette, és minden évben Kossuth-díjjal is jutalmazták. Szendrői Jenő 1961-es Kossuth-díja után 27 évet kellett várni, amikor 1988-ban Farkasdy Zoltán átvehette e díjat. Ez Borvendég Béla elnöksége idejére esett; ezt követően minden évben találunk olyan építészt, aki ezt a díjat kiérdemelte. Mint építészíró és építészkritikus hiánypótló volt. Sokat írt és nagyon szépen, szinte Márai Sándor gazdag magyar nyelvén. Szóhasználata egyéni és sajátos volt, olyan ismert, de ritkán használt kifejezéseket fűzött egymás után, amelyek bájt, finom iróniát és váratlan „építészeti humort” eredményeztek. Néhány jelzőjét és mások által nem használt megjegyzését évek múlva is emlegették. Publikációinak száma száz fölött lehet. Ma is olvashatjuk ezeket a Magyar Építőművészet, az Élet és Irodalom és az Építészfórum oldalain. Írásainak már a címei is meglepők: „A kétlábú zongora”, „A lajbi begombolása”, „Éljen a szabadság”, „Kegyetlen kegyelet” és így tovább. Kritikája nagyon éles volt: „Be kell hogy lássuk, hogy a MÉSZ jelen formájában az építészeknek odavetett gumicsont, a Kamara pedig olyan, mint a Samu nadrágja. Vagy gyalog paszuly karó nélkül”. Természetesen nemcsak korholt, hanem még a közelmúltban is részletes javaslatokat tett az „építészeti és építésügyi reform folyamat”-ra. 1993-ban Csonka Pál érmet, 2004-ben Kossuth-díjat kapott. Ez utóbbi alkalmából barátait egy, történetesen az ő nevét viselő elegáns borozóban vendégelte meg. Családja igazi művészcsalád volt. Felesége Szathmáry Gyöngyi szobrászművész, Eszter leánya Chicagóban építész, Zsuzsi leánya elismert látványtervező. Amikor 1983-ban a MÉSZ hangulatos udvarában a száz éve született Kós Károly domborművét avattuk, még azt hittem, hogy nemcsak a kitűnő építészre, hanem az utolsó építész-polihisztorra is emlékezünk. 2014. február 1. óta azonban vallom, hogy élt közöttünk egy másik polihisztor is, aki szinte mindenben kimagasló volt: Borvendég Béla, a nagyszerű építész, grafikus, író, építészkritikus és a szakmájáért küzdő építészvezető egy személyben. Személyét sohasem lehetett megkerülni, már a megjelenése, dickensi karaktere is figyelmet érdemelt. Bízom abban, hogy építészetét és írói munkásságát valamelyik DLA vagy PhD hallgató számba veszi, rendszerezi és könyvvé formálja. Egy ilyen kiadvány a ma megjelenő építész-monográfiák dicsét biztosan emelné. egy helyen így írt magáról: „Mindent meg kell tegyek a szakma és a nemzet érdekében, amire vén emberként még képes vagyok”. Ezt tette, élete utolsó percéig.

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Sinkó Katalin (1941-2014)

tanulmányrészletével emlékezünk a művészettörténészre Elhunyt Sinkó Katalin, a hazai művészettörténet és muzeológia egyik legjelentősebb kortárs alakja. Tudományos érdeklődése kezdettől fogva a 19. század művészeti jelenségeire irányult. A kultúra jelenségeit mindig egymással szoros kapcsolatban, tudományközi szemlélettel és nyitottsággal vizsgálta, tárgyalta. Nevéhez a Magyar Nemzeti Galéria több nagyszabású kiállítása fűződik. A Magyar Nemzeti Galéria történetét, annak fél évszázados Fotó: Dezső Tamás/MúzeumCafé jubileuma alkalmából Nemzeti Képtár (2008) címmel önálló kötetben jelentette meg – a kötetet az AICA Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozata 2009ben kritikusi díjjal ismerte el. Sinkó Katalinra emlékezve ebből a kötetből válogattunk néhány részletet – a szerk. Európa kettéválasztása a második világháború után azonnal felvetette az összeurópai tudat kérdéseit. Európa s az európaiság meghatározása nagy vonalakban tekintve széles eszmei-ideológiai spektrumot fogott át: a hangsúlyokat egyrészt az egység és szabadság görög-római, illetve humanista világképére, a felvilágosodás örökségére, másrészt a kereszténység nyugati formáira helyezték. Európa nem szovjetizált, nyugati maradványa egészen a hetvenes évekig mondhatni, kisajátította az európaiság fogalmát, míg a „Kelet” negatív konnotációkat hordozott. „Babona, előítélet, félreértés, (ön)gúny, káromlás kíséri Kelet-Európa fogalmát, helyenként misztikus fény övezi Közép-Európáét… létezik valamiféle babonás irtózás a Kelet-Európába tartozástól…” – írja Fried István a Kelet- és Közép-Európa között című kötetében a nyolcvanas évek közepén. (…) A közép-európai integrációs folyamat talán legfontosabb vonása, hogy a politikai lépéseket jóval megelőzték a régiót illető történelemszemléleti változások, a „közép-európaiságra való ráébredés”. Abban az időszakban történt ez, írja Erhard Busek, amikor reálpolitikusi szemmel Közép-Európa egyáltalán nem létezett, s „ami valaha közép volt”, véglegesen határvidéknek tűnt. A második világháborút követően Európa keleti s nyugati felének megosztásával – amely, ne feledjük, annak az elbukott kísérletnek volt következménye, hogy a nemzeti szocialista Németország saját uralma alatt akarta az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő területeket háborús eszközökkel egyesíteni – a kontinens nemcsak politikailag, hanem szemantikailag is kettévált, melyben többé nem létezett a „Közép” funkciója. (…) Annak ellenére, hogy a művészettel foglalkozók többségének önképében nagy súllyal szerepelt a tudomány depolitizált művelésének éthosza, Közép-Európa imaginárius megkonstruálásának folyamatában jelentős helyet kaptak a művészettörténeti konferenciák, múzeumi kiállítások, mind a hivatalos, mind pedig a magánkezdeményezések nyomán létrejövő művészeti programok is. (…) Közép-Európának mint önállóan vizsgálandó művészeti régiónak a gondolata nem csupán a magas-, illetve a népművészet szférájában vált meghatározóvá, hanem a történeti stílusok vonatkozásában is. E régió elkülönülő történeti fejlődésének szempontjait vették górcső alá a hatvanas évek végének ún. periodizációs vitái is, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia 1969-ben alakult Művészettörténeti

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

Kutatócsoportja által kiadásra előkészített, nyolckötetes magyar művészettörténeti kézikönyv kapcsán folytak publikációkban és konferenciákon. A magyarországi művészet periodizációja nem valamiféle tudományon belüli, elvont kérdés taglalása volt, hanem a legszorosabban érintette a szintézisek alapjául szolgáló, és addig nyilvánosan nem vitatott – ezért érvényesnek tűnő – marxizáló történelemfelfogás kérdéseit. (…) A keleti blokk elzárt világa érdeklődést keltett Nyugaton a hatvanas évek végén, részben a prágai események kapcsán, nemcsak politikai, hanem kulturális tekintetben is. „Kelet” felfedezésével párhuzamosan megjelent a „Westkunst”-tal szembeállított „Ostkunst” fogalma. Ez utóbbi kifejezést az 1968-as diáklázadások idején, az új-baloldali mozgalmak előretörésével az avantgárd művészet kapcsán kezdték legelőbb használni. (…) Az Ostkunst korántsem volt azonos a „Keleten”, a szovjet régió országaiban elfogadott és aktuális hivatalos művészettel, hanem azt éppen a nyilvánosságon kívüli művészetre, leginkább pedig az avantgárd hagyományokra vonatkoztatták. Különösen az orosz avantgárd vált Nyugaton érdekessé. Nem csupán ennek nemzetközisége miatt, hanem mert a baloldali diákok szemében fontos volt annak a húszas években néhány éven át érvényesülő „állami” jellege. Mivel a kelet-európai avantgárd az illető országokban, s különösen Magyarországon kultúrpolitikai okokból nem juthatott megfelelő nyilvánossághoz, ez arra vezetett a hatvanas és hetvenes években, hogy a nyugati érdeklődés, s különösen a francia, német és amerikai műkereskedelmi csatornák emlékanyagának jelentős részét felszívták. Anélkül, hogy átfogó elméleti válaszok születtek volna a történelemszemlélet kérdéseire, a művészettörténet praktikus oldalával foglalkozó muzeológusok – noha korántsem történelemfilozófiai meggondolások, hanem főként az egyes tárgyakra vonatkozó alapkutatások igényei nyomán – már a nyolcvanas évek második felében hozzáláttak a hagyományozott kánonok és modellek alaposabb átvizsgálásához és értelmezéséhez. Újabb kutatási témák jelentek meg, megszaporodtak az intézmény-, múzeum- és gyűjtemény-történetek, megindult a műalkotások recepciójának feltárása. Divatba jöttek az emlékezettel és történetiséggel foglalkozó áttekintések. Első lépésként előtérbe került a művészettörténet-írás tudománytörténete, amelynek egyes aspektusaival nem csupán a szakirodalom, hanem kiállítások és múzeumtörténetek is foglalkoztak. Az MTA Művészettörténeti Kutatócsoport bécsi tárlata például a magyarországi művészettörténet-írás és a Bécsi Művészettörténeti Iskola képviselőinek kapcsolatait és a szellemi párhuzamokat tárta fel. A muzeológia témái is fontos tanulságokat kínáltak: sor került a magángyűjtők és gyűjteményeik, valamint a múzeumok változó, ám mindig fontos kapcsolatainak kutatására, a művészeti ízlés átalakulásainak bemutatására is. (…) Az ezredforduló után a magángyűjtemények történetével már nemcsak a múzeumok, hanem a műkereskedelmi háttérrel rendelkező kiadók is foglalkozni kezdtek, az újonnan keletkezett műgyűjteményekről, az ízlés változásairól az itt megjelent kötetekből és katalógusokból tájékozódhatunk. (…) Általában véve is elmondható, hogy a múzeumok modernizálását legtöbbször az újabb és újabb generációk múlttal kapcsolatos elképzelései, a hatalmi viszonyok átalakulása, vagy a múzeumok feladataival kapcsolatos képzetek változása követelte ki. Tegyük hozzá: az újabb történelemképeket Európának ezen a fertályán általában a múzeumi tárgyak átrendezésével is megjelenítették. Jankovich Miklós, Horvát István és a többiek naiv történelemszemléleti historizmusát így váltották fel újabbés még újabb historizmusok, magukkal sodorva a régi gyűjteményeket, elmosva historiográfiájuk korábbi rétegeit. A múzeum(ok) ezáltal váltak nem csak az emlékezet, hanem a „felejtés” helyeivé is.(…)

passzázs • passage

Tárgyszerűen

Sisa József, ed., A magyarországi művészet története: a magyar művészet a 19. században. Építészet és iparművészet. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Osiris Kiadó, 2013. 733 oldal szöveg text: Jász Borbála

A most megjelent, régóta hiánypótló kézikönyv egy kétkötetes munka első darabja, így a 19. századi magyar művészet építészetére és ehhez szorosan kapcsolódó tárgykultúrára, azaz iparművészetére fókuszál; a második kötet a korszak festészetével és szobrászatával foglalkozik majd. A mű az MTA 1980-ban indított sorozatának legújabb része. A 19. századi építészetet és iparművészetet tárgyaló új kötet tartalmában is, megjelenésében is friss szemléletű. Jobban illeszkedik az újra a figyelem középpontjába került 19. századi építészet tárgyalásának aktuális szempontrendszeréhez, amely bemutatásához társadalomtudományi diszciplínákat (szociológia, kulturális antropológia) és metaelméleteket (historiográfia) hív segítségül. Az előszóban a főszerkesztők, Beke László és Sisa József tisztázzák a 19. század művészetének periodizációs beosztását. Ennek megfelelően tagolódik három nagyobb egységre a könyv, időrendi sorrendben: klasszicizmus, romantika, historizmus. Az egyes korszakok jelenségeit tematikusan vizsgálják, s így a könyv több irányban egyszerre tárja fel a század építészetének elemi összefüggéseit. A bevezetésben a történelmi háttér bemutatásával, a korabeli európai politikai-társadalmi keretbe helyezve elemzi a magyarországi folyamatokat. Hangsúlyosnak érzem a művészettörténet-írással és korszakolással foglalkozó szövegrészt, hiszen alapvető kérdés, hogy a magyar vagy magyarországi művészetet kívánjuk tárgyalni, illetve hogy a művészet időbeli határait az egyéb kultúrtörténeti vonatkozásokkal együtt, vagy azok nélkül kívánjuk tárgyalni (felvilágosodás és klasszicizmus). A könyv a nagy elődök – Lyka Károly, Fülep Lajos, Genthon István, Németh Lajos – által felkutatott adatokat és tanulságokat úgy viszi tovább, hogy megfelelteti korunk igényeinek, s felfrissíti, pontosítja azok szakmai nyelvezetét. A nemzeti történetírás eszményének tárgyalása mellett jelentősnek tartom, hogy mindezt közép-európai és tágabb nemzetközi kontextusba helyezi. A kutatástörténet ismertetése is erénye a könyvnek, hiszen az építészetben lezajló változások folyamatának aktív, alakító része a jelenkortörténet- és visszatekintő történetírás. A vizsgálat az akkori Magyarország egészére kiterjed, régiónként elemezve azt. A három fő korszak épületeit helyspecifikusan, azon belül pedig tematikusan, épülettípusok szerint csoportosítva mutatja be a kötet. Minden fejezet felépítése deduktív logikára épül, mivel a kezdő tanulmány – mindhárom résznél Sisa József munkája – a korszak általános tendenciáit kívánja felvázolni. Hasonlóan tagozódnak a fejezetek: főváros és vidék, magánés közintézmények, állami és egyházi épületek, tárgykultúra. Megjelenésében az eddigi kötetek után új formavilággal találkozunk. Ez a könyv már nem külön hozza a szöveges és képi tartalmakat, hanem szövegközi képekkel találkozunk. Az egyes képek – legyen az alaprajz, archív vagy jelenlegi állapotot mutató felvétel – mellett a szövegben

Ybl Miklós: Operaház,Budapest, 1875-1884

pusztán az értelmezéshez szükséges legfontosabb adatok szerepelnek. A kézikönyvben való gyorsabb tájékozódást szolgálja, hogy a legjelentősebb épületek – például a Szent István bazilika, a Nyugati pályaudvar, vagy a Budai Vár – tárgyalása külön, színes hátterű szövegekkel történik. A könyv végén tematikusan csoportosított névmutató, helynévmutató, végjegyzetek és irodalomjegyzék található. Több mint sajnálatos, hogy a tizenhat szerző neve csak rövidítésként szerepel a tartalomjegyzékben, és hogy az egyes részeknél egyáltalán nincs feltüntetve. Összességében a kötet tanulmányai pontosan mutatják be az építészettörténet folyamatát. Olyan összefoglaló munkát tart kezében az olvasó, amelyben alkalmazkodik a megváltozott olvasói igényekhez, ugyanakkor szakmailag is hitelesen kapcsolódik be az európai művészettörténet-írásba.

falképmásolat. huszka józsef,1883. gelence, római katolikus templom

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

passzázs • passage

Láng Benedek: Mágia a középkorban

Typotex, a 2007-es kötet 2. kiadása. 164 oldal szöveg text: Szegő György

Az MÉ 2013/8. Utóiratában az antik mágia forrásaira támaszkodó Az Olympos mellett – Mágikus hagyományok… c. két kötetet humán tudományos forradalomként mutattam be: „szerzőinek átfogó tanulmányai alapján az egyiptológia, a hebraisztika, a klasszika filológia és az archeológia tudományában fordulat van, amely kiterjed a medievisztika és a néprajz aktív közreműködésére is”. Szerkesztője, Nagy Árpád Miklós szerint: „némi éllel az antik mágia kutatása belép a tudományos szinkretizmus korszakába”. Kritikusan szól az elmúlt évtizedek humán tudományairól, amelyek átvették a középkori ítéletét: a vallás és a mágia antagonisztikus ellentétben állnak. Fenti munka utolsó fejezeteit éppen Láng Benedek írta a mágia poszt-antik történetéről, középkori továbbéléséről. Láng az áttörés éveiben doktori disszertációként összeállított egy angol nyelvű monográfiát Learned Magic in Central European Libraries in the 15. century címen. Ennek melléktermékeként a „középkori tanult mágia” történetét tekinti át a Typotex-kötet most második kiadásban. Prológusa felidézi azt „mágus-zsinatot”, amelyben a tudósok megpróbálnak védekezni a pápa és a bíborosok vádjai ellen, miszerint az üdvözülés „a mágusok és nekromanták által minden nép kárhozatává vált”. A középkorban a tudás átadását a „hét szabad művészet”, a septem artes liberales köré szervezték. A korai keresztény hagyomány szerint a nyelvvel kapcsolatos három diszciplina – a trivium – a grammatikát, a retorikát és a dialektikát fogta össze. A quadrivium négy természettudományi ele-

geomancia. forrás: picatrix, krakkó, biblioteka jagielloŃska

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

mágikus tükör középkori ábrázolása. forrás: w.l. braekman, societas magica newslet ter, 2001 tél.

me: az aritmetika, a geometria, a zene és a csillag-tudomány. Ennek struktúrája jelenik meg pl. a Chartres-i katedrális nyugati kapujának figuráiban. De Petrus Alfonsi 12. századi kikeresztelkedett zsidó tudósként arab tudományos szövegek latin fordítója. Szerinte a dialektika, az aritmetika, a geometria, az orvostudomány, a zene és az asztronómia mellett a hetedik szabad művészet a necromantia: „akik nem hisznek a jövendőmondásban, azok [a hetediknek] mondják a filozófiát. Akik pedig nem tanulmányozzák a filozófiát, azt mondják, a grammatika”. Idézi Alfonsi Disciplina Clericalis (Egyházi tudomány) c. művét Láng – Charles Burnett : Talismans: Magic as Science? Necromancy among the Seven Liberal Arts (1996) alapján. A vitában született új tudományosságot követi nyomon az 1. fejezet. A 2. fejezet a Természetes mágia, a 3. a Talizmán-mágia, legvégül a 6., a Kik voltak a középkori mágusok? címet viselik. Mivel a magyarországi források elpusztultak / szétszóródtak, igen fontosak a szerző kutatásai, többek között a krakkói Biblioteka Jagellońska, a római Bibliotheca Apostolica Vaticana, a göttingai Universitäts Bibliothek vagy – éppen Ulászló király imádságoskönyvénél – az Oxfordi Bodleian Library szövegei között. Zárs zóként F. A. Yates (1899-1981) angol kutatónő a Giordano Bruno és a hermetikus hagyomány (1964) c. könyvéből „Yates-tézisként” ismertté vált állítása válik sarokkővé. Yates szerint a modern természettudós elődjét nem a középkori és reneszánsz értelmiség körében, hanem inkább a reneszánsz mágusok között érdemes keresni. A legitimitás problémája újra vita tárgya, segítve a tudomány kíváncsiságának fenntartását.

a dékánok szellemei. forrás: picatrix, krakkó, biblioteka jagielloŃska, 793f. 193v

passzázs • passage

Martos Gábor: Műkereskedelem – egy cápa ára

Typotex, Képfilozófiák sorozat, 2013. 229 oldal szöveg text: Szegő György

Művészet és műkereskedelem sajátos viszonyáról szól az igen aktuális kötet. Egyszerre a szakmához és a legszélesebb olvasóközönséghez – azzal a népművelő hevülettel, ahogyan Ráth-Végh István az emberi butaság történetét sok humorral megírta. Martos példáit – bár műtörténeti, piaci és egyszerre szociálpszichológiai eseteket elemez – végig tudjuk mulatni. Hogy a végén sírjunk, sirassuk a művészetből kiszoruló „szépet”. Vagy végig kesergünk, de a letehetetlen könyv végén jót nevetünk. Közben tudományos alaposságú kötet született – a szerző doktori disszertációja alapján. A lényeg: 1. a műgyűjtés jó befektetés (lehet), 2. a befektetői piac (is) hitre épít, 3. a hittel vissza lehet élni. A cápa úgy kerül a címbe, hogy Martos az 1990-es évek elejéről kiemel egy máig ható műkereskedelmi projektet: a londoni Charles Saatchi és Damien Hirst nagy találkozását. Hirst fiatal festő 6000 fontért vesz egy döglött halat Ausztráliában, a londoni médiacézár-műpártoló pénzén tartósítja. Majd utóbbi kvázi-szoborként megfuttatja, árverési piacra dobja. Saatchi 50.000 fontot fektetett be, hogy majd 2004-ben Larry Gagosian New York-i No.1 galériás segítségével egy mecénás 12 millió USD-ért vegye meg. Aki azután ajándékba adja a legrangosabb múzeumnak. Saatchi ázsióját is növelve. Rövid idő alatt a befektetés 125-szörös hasznot hoz. Hozzá, Saatchi Hirstnek és társainak – a YBA (Fiatal Brit Művészek) csoportjának – támogatásából, s a műkereskedelmi árak csillagászati magasságba hajszolásából mesés sikerű befektetésként „kamatozik” a nagyprojekt. A szerző vissza-visszatér efféle példákhoz. Miként is lett az elmúlt bő 20 évben egy-egy kortárs műből a legdrágább klasszikusok árait meghaladó aranybánya? Olyan ügyészi vizsgálatok ellenére, mint pl. amikor a New York-i polgármester kezdeményezésére azt vizsgálták, hogy a Brooklyn Museum of Art (közpénzből élő) intézménye milyen kétes szerepet játszott a Saatchi-istálló amerikai promotálásában. Közben a hihetetlen módon meggazdagodott Hirst egy olyan bárt nyit Londonban, ahová az üzleti-, politikai elit / celeb- és alvilág járt. Végül, a „csúcsra” betervezett zárás után áruba bocsátva a lokál berendezését, egy-egy pohár is vagyonokért kel el… Mindezek a bulvár-sztorik csak még feljebb verik némely kortárs mű árát, s csak olyan figurák maradhatnak a legek versenyében, mint Jeff Koons, aki a show kedvéért elvette Cicciolinát. Nászuk obszcén szobra azután milliókat hozott (ld. Szegő Gy.: Média, mágia, művészet. In Ökotáj, 2008/39-40). Az árversenyben szomorkásan jelenik meg az immár szabad magyar kortársművészet „nyugati sorsa” is. Többek között ama 2006-os Sotheby’s árverés, ahol először került kalapács alá magyar kortárs festő, Fehér László Kisfiú c. képe. A licit 29.000 USD-nál megállt, elmaradt a 40.000 USDos (8,5 millió Ft) „tervtől”, így mégse kelt el. Fehér mulasztásról beszélt, amit Martos más példái igazolnak, de a kép azt is, hogy akár másik „terv” eszköze is lehetett. Martos ártáblázatokat is mellékel kötete végén. 160, a honi árveréseken 30 millió Ft-ot meghaladó leütése között nem akad kortárs magyar mű. A Christie’s legdrágábban leütött magyar származású kortárs művésze Hantaï Simon volt (140 millió Ft). Épp 2008-ban, az amerikai

bank-krach évében. A szintén párizsi Reigl Judit Tömbírása is „csak” 28 millió Ft-ot ért el itthon, szintén 2008-ban… Számos tanulság lehet. A szerző látleletének egyik lehetséges olvasata: a magyar képzőművészetnek vissza kellene találni a közönséghez. A kötet címlapján: Damien Hirst: The physical impossibilty of death in the mind of someone living (a halál fizikai lehetetlensége egy élő tudatában)

aubrey beardsley: salome

damien hirst: hymn (zsolozsma)

damien hirst: for heaven's sake (az ég szerelmére)

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

web galéria • web gallery

Fiatal építészek Székelyföldön FFF 2013 program, Székelyudvarhely, 2014. február www.meonline.hu

Fotó: barcsa ist ván (plusportal.ro)

tervezett kaláka-helyszín: malom Zeteváralja, Fotó: Marton ildikó

A Magyar Építőművészek Szövetsége fiatalok feketén-fehéren 2013 című kiállítását 2014 februárjában Székelyudvarhelyen mutatta be. A vándorkiállítás márciusban tovább utazik Kolozsvárra, majd áprilisban Sepsiszentgyörgyre. A Művelődési házban megrendezett kiállítást Csíki Barna székelyudvarhelyi építész rendezte, a vendégeket Elekes Gyula, az intézmény igazgatója köszöntötte, a kiállítást Borsos András építész, az FFF 2013 kurátora nyitotta meg. Az eseményen részt vettek a helyi építészek és a város képviselői. A program nagy nyilvánosságot kapott, hírt adott róla a Duna Tv (Kultikon 02. 13.), a városi rádió, nyomtatott sajtó és szokatlan módon a város is tele volt a rendezvényt hirdető plakátokkal. Jó volt látni, hogy az FFF 2013 program (lásd még MÉ 2013/3) milyen nagy érdeklődést kelt határainkon túl. Különleges érdeklődést keltett a Hello Wood bemutatása. Székelyudvarhely jó kapcsolatokkal bír, volt itt bemutatója 2011-ben a BME hallgatói munkáinak, 2013 folyamán a BME Építésztervező Szakmérnöki képzése Székelyudvarhely város aktuális problémáit dolgozta fel tervezési feladatként. A 2014-es f_f_f 2013 bemutatója közvetlen kapcsolatot teremtett a helyi alkotókkal: Csíki Barna, Márton Ildikó, Tövissi Zsolt, Tövissi Márton, Forró Emőke, Mészáros Márton, Várday Zsolt, Várday Kinga, Dénes Péter, Köllő Miklós építészekkel. Többek között elmondták, hogy működik a LIMES Székelyföldi Építész Műhely és a LIMES Egyesület. Célja, hogy népszerűsítse az építészetet Székelyföldön. felhívja a figyelmet értékes építészeti hagyományainkra és felmutassa az irányokat a folytatásra: kiállítások szervezésével, külföldi példák bemutatásával, pályázatok, közös akciók segítségével. Célja már a középiskolában témává tenni az építészet aktualitását, összefogni a törekvő fi-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

atal építészeket, közelebb hozni egymáshoz a szakmabeli és a szakmán kívüli résztvevőket. Ebben nyitottak a Magyar Építőművészek Szövetségével való partneri kapcsolatra, mint amilyen a listázott zeteváraljai műemlék vízimalom felújítására tervezett nyári tábor. A szervezést a LIMES végzi, de számítanak a romániai Építész Kamara és a Magyar Építőművészek Szövetsége közreműködésére. A tárlat jó alkalom volt a MÉSZ kárpát-medencei kapcsolatainak megerősítésére és a határon túli szakmagyakorlók kezdeményezéseinek megerősítésére. Borsos András

www.meonline.hu

tett székesfehérvári alumínium hengermű. Munkáját és természetét egyaránt a tiszta, egyenes gondolatok jellemezték. Nyugdíjas éveiben szabadon hódolhatott szenvedélyeinek, a grafikának és a szobrászatnak, mely területeken szintén születtek maradandó alkotásai. Rendkívüli aktivitása élete végéig elkísérte. Soha nem unatkozott, mindig voltak tervei és mindig meg is valósította azokat. Farkas Balázs

Fabrizio Plessi: Llaüt Light installáció

Liquid Labyrinth Fabrizio Plessi kiállítása

Farkas Ipoly†

Ludwig Múzeum 2014. 01. 30. – 04. 13. www.meonline.hu

(1924–2014) www.meonline.hu

Elhunyt Farkas Ipoly kétszeres Ybl díjas építész. Erdélyben született és az egyetemig tanulmányait is ott folytatta. A Budapesti Műszaki Egyetem építész karáról 1944-ben került ki Dániába. Onnan visszatérve fejezte be tanulmányait és szerezte meg diplomáját 1948-ban. Nevéhez fűződik többek között az almásfüzitői lakótelep, majd elkerülendő a „kötelező szocreál” stílust az ipari építészet felé fordult. Főbb munkái az Ipartervnél eltöltött több mint 20 éve alatt születtek: ipari létesítmények, hűtőházak, irodaházak és a nemzetközi August Perret díjjal és Ybl díjjal kitünte-

2014 | 2

Fabrizio Plessi nevét nagyméretű videóinstallációi tették ismertté szerte a világon. Számos kiállításon mutatta már be munkáit, Európától Amerikán át egészen a Távol-Keletig szinte minden jelentős múzeumban szerepelt már. 14 alkalommal vett részt a Velencei Biennálén. Együtt kiállított Bill Violával is, aki a műfaj egyik kortárs klasszikusa. Magától értetődő természetességgel ötvözi a korszerű technológiát, a mozgóképet, a hangot a legegyszerűbb anyagokkal: a fával, a kővel vagy épp rozsdás fémlemezekkel. Alkotásain szinte mindig a négy őselem, illetve különböző természeti jelenségek mozgó, ugyanakkor végtelenített képét használja, amivel ezeknek a jelenségeknek a kifogyhatatlan erejét jeleníti meg. Karrierje kezdetén a víz foglalkoztatta, később a tűz (láva, villámlás) is jelentős szerepet kapott. (A Magyarországon most először szereplő művész Carlo Costa építésszel közös művét a MÉ 2013/7. számában mutattuk be). A kiállítás leglátványosabb darabja a Llaüt Light című installáció, mely egy aktuális társadalmi probléma – pl. a munka nélkül maradt halászok korhadó csónakjainak installációba emelése – által a hagyományőrzés és a fejlődés örök konfliktusát dolgozza fel. Ebben a műben mintegy emlékművet állít a múltnak, a tradíciónak. Az összhatást Michael Nyman e célra írt programzenéje teszi teljessé. G. E.

hírek • news ESEMÉNYEK

A Budapesti Építészeti Központ, a FUGA közleménye: A FUGA Budapest építészeti és tágabban vett kulturális közéletének fontos, elismert, külföldön is egyre népszerűbb helyszíne. Emlékeztetőül néhány öszszefoglaló adat: 53 hónap, 700 négyzetméter, 6 kiállítóhely, 1300 rendezvény, közel 100.000 látogató, mindez évi 60 millió forintból. Az üzemeltetéshez szükséges pénzt az elmúlt években egyre nehezebben sikerült biztosítani. Mára a megszokott források szinte teljesen kiürültek. Ennek első következménye, hogy a FUGArádió működésének első szakasza 17 hónap után véget ért. A FUGArádió stábja vállalkozói szerződését március 1-jével rendkívüli felmondással megszüntette. A FUGA munkatársainak minden erőfeszítése ellenére a ház jövője is bizonytalan. A februári közüzemi számlák kifizetése sem megoldott. 2014 a Magyar Építészet Éve. Ahogy nemrégen egy rendezvényen elhangzott: a FUGA az építészet zászlóshajója. Éppen léket kapott. SOS. Várjuk segítő, támogató ötleteiket. Budapest, 2014. március 1. NAGY Bálint programigazgató, WINKLER Barnabás ügyvezető

Építészkongresszus 2014. március 8. Bálna Budapest, Nagyterem 2014. február 27-én délben kiírták az évszázad tervpályázatát, az UIA-sztenderdek szerinti Múzeumi Negyed pályázatot. Ez adja a Nemzetközi Építészkongresszus idei témáját: a múzeumokat. A kongresszuson előadást tart Martha Thorne, a Pritzker-díj építész ügyvezetője, aki a pályázat zsűrijének tagja. A többi előadó is jártas a múzeumépítészetben, így a világhírű Mario Botta, az egyik legizgalmasabb fiatal svéd iroda, a Tham & Videgård vezetői és a nemrég díjazott Erik Nobel dán építész. De a Bálna Budapest (CET) tervezője, Kas Oosterhuis is tervezett több múzeumot, bár ezúttal előadása középpontjában a konferencia helyszíne, a Bálna lesz. Végezetül Fürjes Balázs kormánybiztos előadásában a magyar találmányok múzeumának nemsokára kiírandó pályázatát fogja bemutatni, Vasáros Zsolt pedig múzeumépületeiről és a múzeumépítés elveiről beszél majd. Program: 08.00–09.00 Regisztráció 09.00–09.20 Megnyitók 09.20–09.40 Fürjes Balázs kormánybiztos előadása 09.40–09.50 Dr. Baán László kormánybiztos előadása (Budapest): Liget Budapest tervpályázatok 09.50–10.35 Martha Thorne Pritzker-díj, ügyvezető, a pályázat zsűrijének tagja: Múzeumok 10.35–11.15 Kávészünet 11.15–11.45 Vasáros Zsolt előadása (BME, Budapest) 11.45–12.45 Erik Nobel előadása (Nobel Arkitekter, Koppenhága) 12.45–13.45 Szendvicsebéd 13.45–14.45 Bolle Tham és Martin Videgård előadása (Tham & Videgård, Stockholm) 14.45–15.45 Mario Botta előadása (Studio arch. Mario Botta, Mendrisio, Svájc) 15.45–16.15 Kávészünet 16.15–17.15 Kas Oosterhuis előadása és a helyszín bemutatása (oosterhuis_lénárd, Rotterdam)

DÍJAK A MÉSZ Magyar Építőművészetért-érmét Pásztor Péter Szlovákiában alkotó építész – a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja – Sáros László Györgytől, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnökétől vehette át.

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON - Nagyítások – 60 ház. Ekler Dezső életmű kiállítása. FUGA, 03. 23-ig - Expo Milano 2015. FUGA, 03. 23-ig - Kitekintés 2013. FUGA, 03. 14-ig - Adaptív város. Rögtön jövök! Projekt Galéria, 04. 30-ig - Azok a '40-es évek. Várostörténeti Múzeum, Pécs, 05. 23-ig - A nyolcadik templom - Bálint Endre művészete. Magyar Nemzeti Galéria, 05. 25-ig - Az új spektákulum. Kortárs kínai képzőművészet. MODEM, Debrecen, 03. 30-ig - Liquid Labyrinth. Fabrizio Plessi kiállítás. Ludwig Múzeum, 04. 13-ig - Átmenet és átmenet. Josip Vaništa, Oleg Kulik, Blue Noses. Ludwig Múzeum, 03. 09-ig - Szó és kép. Vasarely Múzeum, 04. 27-ig - Az eszmény diadala – Raffaello. Szépművészeti Múzeum, 03. 30-ig - A 2013. évi Kozma Lajos és Moholy-Nagy László ösztöndíjasok. Iparművészeti Múzeum, 04. 06-ig - Shirin Neshat kiállítása. Műcsarnok, Mélycsarnok, 04. 27-ig - Több mint szomszéd. Mozaikok a horvátok népi kultúrájáról. Néprajzi Múzeum, 03. 23-ig - Bethlen Gábor és kora. Magyar Országos Levéltár, 05. 17-ig

- Color Me Closely – Navid Nuur kiállítása. Trafó Galéria, 03. 23-ig - Görgey Géza kiállítása. Budapest Galéria, 04. 27-ig - Jutka Rona: Túlélők. Magyar Fotográfusok háza, 03. 30-ig - Szó és kép. Vasarely Múzeum, Pécs, 04. 27-ig - NKA 2012. MűvészetMalom, Szentendre, 03. 23-ig - Egy korszak történelmi traumák között - kultúra és műpártolás 1920-44. MűvészetMalom, Szentendre, 04. 20-ig - Válságban élni- Hamvas Béla (1897-1968). Szentendrei Képtár, 03. 23-ig - Az új spektákulum. Kortárs kínai képzőművészet. MODEM, Debrecen, 03. 30-ig - Szabadkéz. Rajz a magyar képzőművészetben tegnap és ma. MODEM, Debrecen, 06. 29-ig - A titkos gyűjtemény – Remekművek Aba-Nováktól Vaszaryig. Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr, 03. 31-ig

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN Anglia - The Brits Who Built the Modern World, 1950-2012. Riba, London, 05. 27-ig - New British Works – Today and Tomorrow. Riba, London, 05. 27-ig - Designs of the Year 2014. Design Museum, London, 06. 22-ig - Jameel Prize 3. V&A Museum,London, 04. 21-ig - William Kent. Designing Georgian Britain. V&A Museum,London, 07. 13-ig Ausztria - Think Global, Build Social! Architekturzentrum Wien, 06. 30-ig - Late Modernist Slovakia: Built Ideology. Architektur in Ringturm, 03. 14-ig - Franz von Zülow. MAK, Bécs, 05. 11-ig - Musée à vendre pour cause de faillite (Museum for Sale due to Bankruptcy). MUMOK, Bécs, 05. 18-ig - The Origins of the Albertina - From Dürer to Napoleon. Albertina, Bécs, 06. 29-ig - Utopia and Reality. El Lissitzky – Ilya and Emilia Kabakov. Kunsthaus, Graz, 05. 11-ig - Back to the Future. From Tiepolo to Warhol. Kunsthalle, Krems, 06. 29-ig Dánia - Behind the Green Door. Danish Architecture Centre, Koppenhága, 05. 25-ig

Berlin. Bode Museum, Berlin, 04. 04 – 07. 13. - Tobias Rehberger. Home and Away and Outside. Schirn Kunsthalle, Frankfurt, 05. 11-ig Olaszország - Erasmus Effect. Italian Architects Abroad. MAXXI, Róma, 04. 06-ig - Nature 04/04 UNStudio. MAXXI, Róma, 04. 13-ig - Themes & Variations. The Empire of light. Peggy Guggenheim Collection, Velence, 04. 14-ig - Léger 1910 -1930. The Vision of the Contemporary City. Correr Museum, Velence, 06. 02-ig - The Rooms of Muses. Uffizi, Firenze, 05. 11-ig Spanyolország - The Furies. From Titian to Ribera. Prado, Madrid, 05. 04-ig - Cézanne. Thyssen-Bornemisza, Madrid, 05. 18-ig - Ernesto Neto: The Body that Carries Me. Guggenheim, Bilbao, 05. 18-ig Svájc - Orientations. Young Swiss Architects. Schweizerisches Architekturmuseum, 05. 04-ig - The Walk – Naples – Karlsruhe – Zurich. ETH Zürich, 04. 11-ig USA - The Landscape Architecture Legacy of Dan Kiley. National Building Museum, Washington, 05. 18-ig - Frank Lloyd Wright and the City: Density vs. Dispersal, MoMA, 06. 01-ig - Ray Eames: In the Spotlight. Architecture and Design Museum, LA, 05. 04-ig - Kandinsky in Paris, 1934–1944. Guggenheim Museum, New York, 04. 23-ig

PÁLYÁZATOK A Piet Zwart Intézet kutatói programjára pályázhatnak azok a fiatal művészek, designerek, belsőépítészek, akik elkötelezettek az innovatív szemlélet, a különböző médiumok használata és a legmagasabb szintű szakmai vagy oktatási tevékenység mellett. Jelentkezési határidők: elsőbbségi határidő európai és Európán kívüli hallgatóknak: 2014. 01. 31.; második határidő európai és Európán kívüli hallgatóknak: 2014. 03. 03.; harmadik, végső határidő kizárólag európai hallgatóknak: 2014. 04. 01. Információ: www.pzwart.nl

Finnország - The White City – Tel Aviv's Modern Movement. Museum of Finnish Architecture, 03. 30-ig

Az EUROPAN 13 szervezői április végéig várják területgazdák jelentkezését, hogy részt vegyenek az immár 20 éve sikeres pályázati rendszerben, ezúttal az „alkalmazkodóképes város” tematika mentén. Beadási határidő: 2014. 04. 30. Információ: www.europan-hungary.hu

Franciaország - Junya Ishigami.Arc en rêve centre d'architecture, Bordeaux, 04. 27-ig - In the privacy of the studio of Geoffroy-Dechaume (1816-1892). Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 09. 23-ig - Robert Mapplethorpe. Grand Palais, Párizs, 07. 23-ig - Gustave Doré (1832-1883). The Power of the Imagination. Musée d’Orsay, Párizs, 05. 11-ig

A VELUX Cégcsoport várja a jelentkezéseket a Nemzetközi VELUX Díjra, amelyet 2004 óta hatodik alkalommal hirdet meg a társaság építészhallgatók számára. „A jövő fényforrása” témájú pályázatra ezúttal is olyan megoldásokat várnak, amelyek innovatív módon értelmezik újra és hasznosítják a napfényt az épített környezetben. A tervek leadási határideje: 2014. 05. 02. Információ: iva.velux.com

Hollandia - Voila! - Young Architects and Landscape Architects. Architectuurcentrum, Amszterdam, 04. 14-ig

Holcim Awards 2013 Fenntartható építészeti pályázat és díjra Olyan építészek, tervezők, mérnökök, projektgazdák, építő- és kivitelező vállalatok pályázhatnak, akik fenntartható válaszokat adnak korunk építészetének és építőiparának technológiai, környezeti, társadalmi-gazdasági és kulturális kérdéseire. Next Generation kategória – Ötlet szintjén megálmodott projekttervekkel és merész ötletekkel lehet pályázni. A munkák alkotói nem lehetnek 30 évnél idősebbek 2013. július 1-jén, és a projektek építése sem kezdődhetett el ezen időpont előtt. Beadási határidő: 2014. március 24.

Németország - Mies van der Rohe Preis 2013. Deutsches Architekturmuseum, Frankfurt, 04. 20-ig - DAM Preis für Architektur 2013. Deutsches Architekturmuseum, Frankfurt, 05. 11-ig - Show and Tell. Architekturgeschichte(n) aus der Sammlung. Pinakothek der Moderne, Architek turmuseum der TU München, 06. 15-ig - Schloss Bau Meister. Andreas Schlüter and Baroque

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014/2-es számUNK szerzői

érdekelték, mint például a művész-szerep változásai, az akadémiák, művészeti intézmények, pályázatok, díjak és kultuszok vizsgálata. 1980 és 2009 között a Magyar Nemzeti Galéria főmunkatársa volt- Pályája során három alkalommal részesült az MTA Művészettörténeti Bizottságának Opus Mirabile díjában.

Benkő Melinda PhD építész-urbanista, egyetemi docens, 2012-től a BME Urbanisztika Tanszék vezetője, az Archimago Kft. vezető tervezője. Francia állami (Marseille, Grenoble), Tempus (Milano), DLA doktori, OKM posztdoktori és kétszeres MTA Bolyai ösztöndíjas. Legjelentősebb hazai publikációi a Glocal city – kortárs európai városépítészet (Fonyódi Mariannal, 2009) és a 111 szó az építészetről (2013) című könyvei. Csengel-Plank Ibolya fotótörténész. A Szegedi Egyetem Bölcsészkarán szerzett diplomát magyar, történelem és kommunikáció szakokon, majd a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal fotógyűjteményének vezetője lett. A Hivatal megszűnése után, 2013-tól az Országgyűlési Múzeum Előkészítő Irodájának munkatársa. Szakterülete a műtermi, a műtárgy- és az építészeti fényképezés történetének kutatása. Jelenleg a modern repülőtér-építészet és fotográfias témáján dolgozik a Pécsi Egyetem PhD hallgatójaként. Jász Borbála filozófia és művészettörténet szakos bölcsész, a BME Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori Iskola PhD hallgatója. Kissfazekas Kornélia PhD okl. építészmérnök, diplomáját a BME Építészmérnöki Karán szerezte. Aktív várostervezői tevékenysége, számos városrendezési terv készítése mellett 1992-ben kezdett oktatni a BME Urbanisztika Tanszékén, kezdetben külsős meghívottként, majd 2006-tól főállású oktatóként. Konzulensként urban-planning és urban-design tárgyak oktatásában vesz részt. Előadóként a magyar településtörténet, ezen belül is az államszocialista időszak városépítészeti és építészeti folyamatairól tart kurzusokat. Kutatói tevékenységével és publikációival is elsősorban e témára specializálódott. Lázár Antal építész, 1966 és 1985 között az IPARTERV tervezője. 1986 óta tanít a BME-n, ahol 18 évig tanszékvezető volt. 2002–2006 között az intézmény dékánja, ma professor emeritus. Több országos építészeti tervpályázat győztese. A Népligeti Buszpályaudvar a Táncművészeti Főiskola, a Műegyetem Q épülete, a Veszprémi Könyvtár és a Siemens Irodaház tervezője. Nevéhez fűződik a Szemétégetőmű és a Tüskecsarnok tervezése is. Könyvek, szakmai írások szerzője. 9 évig a MÉSZ főtitkára volt. Munkásságát Kossuth-, Ybl- és Pro Architektúra díjjal is elismerték.

Sugár Péter építész, DLA (2004), Ybl-díj (2002), Pro Architectura-díj (2008). A BME építészkarán a Középülettervezési Tanszék tanára, a Radius B+S Kft vezetője. Fontosabb megépült épületek: Tolcsva, OREMUS borászat (1996-98-2000); Budapest, volt bőrgyári épület átépítése (2002-2003); Szegi, Törley pincészet fogadóépülete, 2005; Villány, Sauska és társa borászat (2006-2007); Budapest, Lánchíd 19 Hotel (2006-2007); Gyöngyös, Kékes Étterem felújítása (2007-2008). Sulyok Miklós művészettörténész, a Budapest Galéria kurátora. Szakterülete a kortárs magyar építészet. 1993-98 között a Római Magyar Akadémia művészeti titkára, az RMA kortárs művészeti galériájának elindítója. 2002-ben a Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjának kurátora. Sylvester Ádám DLA építész. 1966-ban szerzett diplomát a BME Építészkarán, 1970-72 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskoláját. Tervezőként dolgozott a BUVÁTI, az IPARTERV, a Budaplan 2000 tervezőirodákban, majd 1990-bn Tér 4 Kft. néven saját építészirodát hozott létre. 1973-75 között Bolíviában tervezett. 1973-78 között a MÉSZ ifjúsági Tagozatát vezette, 1986-90 között a MÉSZ elnökhelyettese, 1996-2004 között a Budapesti Építész Kamara elnöke volt. 2004 óta egyetemi magántanár. fontosabb megépült épületei: Spartacus fedett uszoda és futófolyosó, Budapest; Margitszigeti Úttörőstadion rekonstrukció (Pazár Bélával), KONTRAX irodaház (Vajai Tamással, Molnár Péterrel); Graphisoft Park „C” (MICROSOFT) irodaház; Berlini Magyar Nagykövetség épülete (Szécsi Zoltánnal); Spanyol Királyság Budapesti Nagykövetsége. Ybl Miklós díja és ICOMOS díjat kapott.

Pálinkás Edit művészettörténész, közgazdász, az ELTE Művészettörténeti Intézetében szerzett diplomát 2009-ben. Fő érdeklődési területe a színházépítészet és az akusztika. A Budapesti Corvinus Egyetemen 2012-ben szerzett közgazdasági diplomát. Több hazai és nemzetközi kulturális rendezvény szervezője, résztvevője. 2009-2011 között, majd 2013-tól a Magyar Építőművészet szerkesztője.

Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/ tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/ Millenáris Park 2001). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapítószerkesztője. 2010-ben a folyóirat szerkesztősége Kós Károly díjat kapott.

Sinkó Katalin művészettörténész (2014†) Tanulmányait az ELTE művészettörténet szakán végezte, doktori címet 1982-ben szerzett. Tudományos érdeklődése kezdettől fogva a 19. század művészeti jelenségeire irányult. Foglalkozott egyebek mellett emlékműszobrászattal, a historizmus problémáival, műgyűjtéssel és múzeumtörténettel. Olyan, ritkán kutatott területek is

Urbán Erzsébet a Budapesti Műszaki Egyetem építészhallgatója, 2012 óta az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék demonstrátora. Érdeklődési köre a kortárs közép-kelet-európai építészet és a magyar építészeti törekvések párhuzamainak keresése, ezen belül a történeti környezetbe való kortárs beavatkozások vizsgálata.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Hungarian Architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

MÉ 2014/2. szám ISSN 1785 – 282X lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. SZERKESZTŐSÉG 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: 318 2444 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés intézés: Schäffer Zsuzsa, szerkesztőség, csütörtök 9-12 óráig, tel: 318 2444 FELELŐS KIADÓ: Sáros László György DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: Szegő György DLA Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Ferencz Marcel DLA Sáros László György DLA Szegő György DLA Vadász Bence Varga Tamás DLA Vukoszávlyev Zorán PhD Winkler Barnabás DLA

UTÓ I R AT

PO S T S CR I PTUM XIV. évfolyam 75. szám

régi-új Magyar Építőművészet | Utóirat Alapítva 2001 SZERKESZTŐk: Szegő György DLA alapító főszerkesztő Götz Eszter Pálinkás Edit Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Grafika: Kludovácz András Nyomtatás: deMax Művek HIRDETÉSFELVÉTEL: Indigoline Kft. Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: 06 20 484 9044 WEBOLDALUNK: www.meonline.hu FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

75. jubileumi számához érkezett az Utóirat tizenkét éve indult a mé építészetelméleti meléklete

SAJTÓKÖZLEMÉNY

FALCO Zrt. Cím: 9700 Szombathely, Zanati út 26. Telefon: +36 (94) 516-600 E-mail: info@falco-woodindustry.com Honlap: www.falco-woodindustry.com www.ujszechenyiterv.gov.hu

Volume 14 / No. 75

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g yar é p í t ő m ű v é s z e t h u n g aria n arc h it e ctur e

2014 | 2

S auf l o n I n n o vá ciós K ö z po n t

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM

950 Ft

A pesti Vigadó újjászületése Különutas magyar szocreál Az építés határai Rebirth of the Vigadó in Pest Hungarian Socialist Realism on its Own Way The Boundaries of Building

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

2014 | 2

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM XIV. évfolyam 75. szám