Hungarian Architecture 2014/4 by Hungarian Architecture

2014 | 06 | 04 ›› 09 | 07

Volume 14 / No. 76

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g yar é p í t ő m ű v é s z e t h u n g aria n arc h it e ctur e

2014 | 4

OF ARCHITECTURE

Erő–Antal • Sporaarchitects • Dévényi Tamás • Dajka Péter • Gelesz–Lenzsér • Pintér–Dombi–Kéner–Kovács–Lefkánics • Szuromi–Kocsis • Ekler Dezső

›››1S T N AT ION A L S A LON

Underground Line No. 4 • BKK Depot, Kelenföld – DPI Design • Ferenczy Museum, Szentendre – Imre Szuromi, Barnabás Kocsis • IBA, Hamburg – Lővei Pál • The post-communist „Hungarian Cube” – Sándor Hornyik • The Contemporariness of Dezső Ekler – János Golda • Underground Line, Istambul – Máté Gergő Kovács • Regions through the Eyes of a Physicist – Máté–Bakos–Néda • The Oeuvre of József Borsos – Zoltán Rácz

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM

950 Ft

Ybl Miklós-díj 2014 A 4-es metró építészete Ybl Miklós Prize 2014 The Architecture of Underground Line No. 4

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

4-es metró – Erő, Antal, sporaarchitects, Dévényi, Dajka, Gelesz, Lenzsér • BKK Kelenföldi járműtelep – Pintér– Dombi–Kéner–Kovács–Lefkánics • Ferenczy Múzeum, Szentendre – Szuromi Imre, Kocsis Barnabás • IBA, Hamburg – Lővei Pál • A posztkommunista „magyar kocka” – Hornyik Sándor • Ekler időszerűsége – Golda János • Az isztambuli metró – Kovács Máté Gergő • Régiókról fizikus szemmel – Máté–Bakos–Néda • Borsos József életműve – Rácz Zoltán

2014 | 4

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM XIV. évfolyam 76. szám

MEGÚJULT MŰEMLÉKEK FRISS SZEMMEL – ÉPÍTÉSZETI FOTÓPÁLYÁZAT PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

MEGÚJULT MŰEMLÉKEK FRISS SZEMMEL A 2014. év az építészet iránt érdeklődőknek kettős ünnep: idén ünnepeljük az Ybl bicentenáriumot, és ezzel összefüggésben idén rendezik meg a Magyar Építészet Éve sorozatot. Budapesten járva elmondhatjuk: végre újra van ok, hogy emelt fővel járhassanak a város barátai. Ez az év mindamellett lehetőséget is teremt a számvetésre. Vajon miféle épített örökséget hagytak ránk elődeink, Ybl, Steindl, Pollack Mihály, Korb Flóris, Giergl Kálmán, vagy éppen Feszl Frigyes, és mi, mint utókor vajon miként sáfárkodunk a ránk bízott örökséggel? Nyilván túlzás lenne azt állítani: immár kész a leltár. Ám az elmúlt évtizedek adósságainak egy jelentős részét mégis csak sikerült törleszteni. Örökségünk immár nem omlik, nincs aládúcolva, nem hámlik, és nem veri föl a gaz sem. Magyarországot Budapest tudja elmesélni a nagyvilágnak. Leginkább. És vannak nyelvek, melyeket mindenki ért. Az építészet, a képzőművészet, a tánc, a zene egyetemes kifejezési eszköze, mindenki által érthető nyelve az emberiségnek. Ha a Zeneakadémiát, a BMC-t, vagy épp a Pesti Vigadót nézzük, megláthatjuk: a zene kitűnő terei épültek föl, nyíltak újra az elmúlt években. E mellett újraindul az oktatás a Ludovikán, új campussal, szabadon látogatható közparkkal gazdagodik Józsefváros, és egész Budapest. Köztereink a szabad városi élet természetes terei. Ahol korzózhatunk, őgyeleghetünk, vásározhatunk, ábrándozhatunk, disputálhatunk, ágálhatunk, sütkérezhetünk vagy megázhatunk, ahová kitelepül az élet, ahol, ha kell összegyülekezhetünk, vagy egyszerűen csak együtt lehetünk, ünnepelhetünk. A városi tér mindig is a közösségi élet tere volt. Most a városlakók és turisták egy lerobbant felszíni parkoló helyén új városi teret kaptak: a Kossuth teret, amit azonnal birtokba is vettek. A Várkert Bazár mindeközben évtizedes, kis híján végzetes Csipkerózsika-álmából ébred idén. Van hát mit nézni, van mit megörökíteni. Hiszem, hogy a világhírű magyar fotográfusok, Kertész, Brassai vagy épp Lucien Hervé nyomdokain járó mai magyar fotósok képesek mindezt értékelni, meglátni, és megláttatni: nekik, Önöknek írjuk most ki ezt a pályázatot. Az új nézőpontok meglátása, újszerű látásmód iránti kíváncsisággal biztatok minél több tehetséges fotóst a nevezésre; ebben a versenyben mindannyian csak nyerhetünk: kiírók, pályázók, és az itt élő, építészet és fotóművészet iránt elkötelezett közönség egyaránt. Sok sikert kívánok minden résztvevőnek:

dr. Fürjes Balázs kiemelt budapesti beruházások kormánybiztosa, a pályázat fővédnöke

A PÁLYÁZAT KIÍRÓJA: A Magyar Építőművészek (1088 Budapest, Ötpacsirta utca 2.) és a Miniszterelnökség (1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 1-3.) (továbbiakban: Kiírók) „Megújult műemlékek friss szemmel” címmel építészeti fotópályázatot hirdet.

zottnak minősül. A beadott pályaművek közül továbbá a közönség által legmagasabbra értékelt alkotás közönségdíjban részesül. A pályázat során bemutatásra kerülő mind az 5 helyszín tekintetében egyaránt kiosztásra kerül fődíj, második díj, valamint harmadik díj is.

A PÁLYÁZAT CÉLJA: A pályázat célja az alkotók bemutatkozási lehetősége mellett öt helyszín – Budapesten az utóbbi években megújult, vagy jelenleg befejezéséhez közeledő műemléki középület-felújítás – újszerű látásmóddal történő, kreatív bemutatása. A Kiírók a pályázatot többek közt arra tekintettel jelentetik meg, hogy a 2014. év az építészet éve Magyarországon. A pályázatra az építészet iránt érdeklődő fotósok azon pályaműveit várjuk, melyek e témához illeszkednek. A képeknek a pályázat időtartama alatt bármikor, akár a Kiírók által biztosított, az építkezések kulisszatitkaiba is belátást engedő fotóséták egyike során kell készülniük. A fotósétákon való részvétel ugyanakkor csupán a Kiírók által biztosított lehetőség, amely nem feltétele a pályázaton való indulásnak. A pályaművek kizárólag digitális formában, a http://www.frissszemmel.hu URL címen történt regisztrálás után tölthetők fel.

Közönségdíjból az egész pályázat tekintetében összesen egy darab kerül kiosztásra. A közönségdíjas pályamű kiválasztására szavazni a Bíráló Bizottság munkájának lezárultát követően a pályázat facebook oldalára feltöltött galériában lehet a galéria elérhetővé tételét követő 6 napon keresztül. Fődíj: 300.000.-Ft Második díj: 150.000.-Ft Harmadik díj: 100.000.-Ft Közönségdíj: 100.000.-Ft A pályázat végeredménye a díjátadásig nem publikus. Az ünnepélyes díjkiosztó időpontjáról a pályázók elektronikus úton, valamint a nyomtatott sajtó, illetve a pályázat médiapartnerei útján kapnak tájékoztatást. A díjak az eredményhirdetéssel egybekötött díjkiosztó kiállításon, a további 30, a Bíráló Bizottság által legjobbnak ítélt, ám díjazásban nem részesült kép kiállításával egy időben kerülnek kiosztásra.

A BEMUTATANDÓ HELYSZÍNEK: 1. A Nemzet Főtere – a Kossuth tér átépítése 2. A megújuló Várkert Bazár 3. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem elhelyezése a Ludovika Campusban beruházás keretében megújuló, Pollack Mihály által tervezett „Ludovika Főépület”. 4. A megújuló Pesti Vigadó 5. A Zeneakadémia nemrég átadott, kívül-belül magas színvonalon helyreállított épülete.

A BÍRÁLÓ BIZOTTSÁG: Elnök: Sáros László György DLA építész, fotográfus, a MÉSZ elnöke, Tagok: Szentiváni János fotóművész, Bujnovszky Tamás fotóművész, Szél Ágnes építész, fotóművész, Wachsler Tamás építész, a Steindl Imre program vezetője, dr. Schneller Domonkos, Miniszterelnökség

A PÁLYÁZAT FORMÁJA: Egyfordulós, országos, titkos, on-line pályázat. Nevezési díj nincs.

Az eredmények kihirdetésére díjátadón kerül sor, amelyek időpontjáról és helyszínéről a pályázók elektronikus úton, előzetes értesítést kapnak. Az időpont megjelenik a http://www.frissszemmel.hu URL címen és a MÉSZ honlapján a http:// www.meszorg.hu URL címen. Az eredményhirdetés, díjátadó és a kiállítás helyszíne: Kós Károly terem – Magyar Építőművészek Szövetsége Székháza 1088 Budapest, VIII. ker., Ötpacsirta utca 2.

A RÉSZVÉTEL FELTÉTELEI, BEKÜLDHETŐ PÁLYAMŰVEK SZÁMA: A pályázat nyílt, amelyen bárki részt vehet, aki elfogadja a pályázati feltételeket. A pályázaton egy pályázó legfeljebb 5 képpel nevezhet. A képek a pályázat időtartama alatt készülhetnek akár a Pályázati Felhívásban megadott helyszínek egyikén, akár azok közül több helyszínen. A PÁLYÁZATBÓL VALÓ KIZÁRÁS: A Bíráló Bizottság kizárja köteles kizárni mindazokat, akik a pályázati feltételeknek nem tesznek eleget, a formai követelményeket nem teljesítő, illetve a titkosságot megsértő vagy a hiányos pályaműveket. Nem nevezhetők közízlést sértő obszcén képek. A PÁLYÁZAT ÜTEMEZÉSE: Meghirdetés, regisztráció kezdete: 2014. április 18. Fotóséták: 2014. április 26. – május 7. Kérdések határideje: 2014. április 30. Kérdésekre adott válaszok határideje: 2014. május 6. Pályaművek beadásának határideje: 2014. május 16. 24:00 Bíráló Bizottság munkájának lezárása: 2014. május 22. Közönségszavazás: 2014. május 23. – 28. (0:00–24:00) Eredményhirdetés, díjátadó, kiállításmegnyitó: 2014. május 30. 15:00 A pályázatot bemutató kiállítás: 2014. május 30. – június 15. A Fotóséták pontos időpontjáról a pályázati nevezést és regisztrációt követően e-mail útján, illetve a pályázat weboldalán kap a pályázó előzetes értesítést. A fotóséták pontos időpontjai meghatározásának jogát kiírók fenntartják maguknak. A fotósétán való részvétel feltétele az előzetes regisztráció. Egy pályázó legfeljebb két fotósétára jelentkezhet. A fotóséták időpontjait, valamint a jelentkezés elfogadását, illetve a pontos tudnivalókat a kiírók a regisztrált és jelentkezett pályázók számára e-mail útján küldik el, illetve a pályázat weblapján jelenítik meg. Minden helyszínen több fotóséta is megrendezésre kerül. A séták száma limitált, a helyeket a szervezők jelentkezési sorrendben töltik fel. Amennyiben egy adott helyszín vonatkozásában egy adott időpont betelt, arra a rendszer további jelentkezéseket már nem fogad el. A PÁLYÁZAT DÍJAZÁSA: A pályázat során az egyes helyszínekről készített, a Bíráló Bizottság által legjobbnak ítélt három alkotást értékes nyereményekkel díjazzuk, és azokból, valamint a Bíráló Bizottság által legmagasabbra értékelt további 30 alkotásból művészi nyomatokat készítünk, amelyek nyilvános kiállításukat követően, 60 napon belül az alkotók tulajdonába kerülnek. Ezen 30 nyomat alapjául szolgáló pályamű készítője szintén díja-

A pályázat fővédnöke: dr. Fürjes Balázs, Egyes Kiemelt Jelentőségű Budapesti Beruházásokért Felelős Kormánybiztos – Miniszterelnökség

A PÁLYÁZATI DOKUMENTÁCIÓ ÉS A NEVEZÉSI LAP BESZERZÉSE, REGISZTRÁCIÓ: A pályázaton fordulónként illetve témánként a http://www.frissszemmel.hu weboldalon kitöltött nevezési lappal (regisztrációval) lehet részt venni. Egy pályázó csak egy nevezési lappal pályázhat. A nevezési lapon a pályázó elfogadja a pályázati feltételeket és ezzel elismeri, hogy a beküldött képei minden tekintetben megfelelnek a kiírási feltételeknek. FORMAI ÉS TECHNIKAI KÖVETELMÉNYEK: A pályázatra kizárólag digitális képek küldhetők be. Analóg technika használata esetén nagy felbontású digitalizálást (szkennelés) követően a képfájlok a digitális technológiával készült képekkel azonos megítélés alá esnek. Felhívjuk a hagyományos technikát használó pályázók figyelmét, hogy szkenneléskor a kiírásnak megfelelő, nagyméretű, digitális nagyításra alkalmas file-t állítsanak elő. A képeken utómunka végezhető. A pályázáshoz minimum 7087 x 4711 pixel felbontású, maximális jpg. tömörítésben (RGB színtérben, illetve CMYK színtérben, ez utóbbi fakultatív) elmentett állományt kell feltölteni a pályázati felületre. Minimális elvárás, hogy a digitális állomány legalább 8 Mp-es kamerával készüljön, szkennelt állomány esetében a hosszabbik oldal érje el az 50 cm-t, 360 dpi felbontás mellett. A PÁLYÁZATI ANYAGOK BEADÁSA: A pályázati anyagok fogadása egy központi szerveren történik, ahová a pályázók a nevezési lap kitöltése, illetve az előzetes regisztráció után tölthetik fel file-jaikat. A regisztráció a http://www.frissszemmel.hu oldalon végezhető el. A feltöltő oldalon minden felhasználónak csak a saját adatállományaihoz van hozzáférési joga, a pályaművek nem nyilvánosak. A feltöltött képek annak pályázó általi lezárásáig és beküldéséig módosíthatók, ám a pályázó által lezárt pályázatok felnyitására nincs mód, mert a Bíráló Bizottság – akár a pályázat vége előtt is – előszűri azokat. A fájlnév nem tartalmazhat személyes adatot, szerzőre utaló információt. A regisztráció alkalmával minden pályázó egy automatikusan generált alfanumerikus kódot kap, amelyet a továbbiakban az általa feltöltött képfájlok neve tartalmaz. Mivel a leadási határidő előtt, az utolsó napokban a feltöltés lelassulhat, ezért kérünk minden pályázót, hogy a feltöltést minél hamarabb kezdje meg. Budapest, 2014. április 18. Magyar Építőművészek Szövetsége, Miniszterelnökség

Tartalom - content 2014|4 RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Hungarian Architecture

Szcéna · Scene

Utóirat · post scriptum

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

Ybl Miklós díj 2014. Ybl bicentenáriumi év, Magyar Állami Operaház Ybl bicentenary, National Opera House

A MÉ 2014/4-es száma elé Esszé · essay

„Talán egy beteg lelkű embernek a vallomásai lesznek a következő sorok, vagy egy elmúlt férfiúé, aki régimódi frakkban és hosszú mellényben érkezett meg Pestre a postakocsival, s a 'Griffben' már nem kapott szállást. Egy elhagyott házban közben éji dalt játszik valaki a gordonkán, s a csillagsugáros márciusi estben magasan kiáltanak a vadludak. Szívfájások és gyilkos keserűségek; apró örömök és cinikusan felfogott nagy bánatok, sóhajtások; erdei séták; színésznők és álkurtizánok, családanyák és iskoláslányok; züllött férfiak és eladott nők; gyermekek, akik kávéházban nőnek fel; halkan elmondott szavak, elfelejtettnek vélt emlékek, szenvedések, amelyeken ma már csak mosolygunk; valóra vált álmok értéktelensége s olyan remények, amelyek már nincsenek; korán jött ősz hajak és fölriadások az ágyban, a sötét szobában; (...) igaz szerelmek – azazhogy talán ez mégsem lesz ebben a könyvecskében, mert a történet abban a nagyvárosban játszódik, ahol szeretni és dalolni csupán az alantas néposztályban szokás. A szerelem, amelyről egykor Puskin zengett, városunkban nem szokásos."

(Krúdy Gyula: A vörös postakocsi)

5 A terek szabadsága. A 4-es metró építészete – Götz Eszter The Freedom of Spaces. The Architecture of Line No. 4 – Eszter Götz 10 Egy óvatos lépése előre. A budapesti 4-es metró állomásai – Bán Dávid A Careful Step Forward. The Underground Station of Line No. 4 Budapest – Dávid Bán

22 24 A posztkommunista „magyar kocka”. A hivatalos típustervektől a szubverzív praktikákig – Hornyik Sándor The Post-Communist „Hungarian Cube”. From Official Standard Designs to Subversive Practices – Sándor Hornyik 27 Kint és bent. Ekler időszerűsége – Golda János In and Out. Ekler’s Contemporariness – János Golda 29 Gondolkodj globálisan, építs szociálisan 2.0 – Beliczay Zsuzsa Think Global, Build Social 2.0 – Zsuzsa Beliczay 31 Következő megálló: Európa. Metróvonal két kontinens közt – Kovács Máté Gergő The Next Station: Europe. An Underground Line Between Two Continents – Máté Gergő Kovács

Téma · theme 14

Felemelt fejjel. BKK Metro4 Kelenföldi járműtelep – Somogyi Krisztina With Head Up . BKK Metro4 Depot Kelenföld – Krisztina Somogyi

17 Bukta Imrétől Ulcisia Castráig. A szentendrei Ferenczy Múzeum új székhelyének felújítása és bővítése – Sulyok Miklós From Imre Bukta to Ulcisia Castra. The Reconstruction Project of the New Home to Ferenczy Museum, Szentendre – Miklós Sulyok

35 Régiókról politikamentesen, fizikus szemmel. Szomszédsági struktúrák matematikai vizsgálata – Máté Gabriell, Bakos Katinka, Néda Zoltán About Regions, Free of Politics, Through the Eyes of a Physicist. Mathematical Research of Neighborhood Structures – Gabriell Máté, Katinka Bakos, Zoltán Néda 39 A vidék építésze. Borsos József életműve a 20. század első felében – Rácz Zoltán The Architect of the Country. The Oeuvre of József Borsos in the first half of 20th Century – Zoltán Rácz

Passzázs · Passage Európa-régió · eu-region 20 A város és a klímaváltozás. IBA, Hamburg 2013 Nemzetközi Építészeti Kiállítás – Lővei Pál The City and the Climate Change. IBA, Hamburg 2013 – Pál Lővei

44 Farkasdy Zoltán (1923-1989) emlékkiállítása – Götz Eszter 45 A művek teste. Andreas H. Bitesnich fotói – Szegő György

Webgaléria · Web Gallery 46 Hans Hollein (1934-2014) – Szegő György 46 Jánosi János: Forgórózsa – Szegő György 46 Merészebb, mint a festészet. A modern magyar kereskedelmi plakát 1924-42 46 Megragadni a megfoghatatlant. Az UNESCO Szellemi Öröksége Magyarországon 47 Hírek, díjak, kiállítások, pályázatok 48 Lapszámunk szerzői

A borítón a metró4 Kálvin téri megállójának építménye látható. építészet: Palatium Stúdió Kft.

Fotó: bujnovszky tamás

szcéna • scene

Ybl Miklós Díj 2014 Ybl Bicentenáriumi év ünnepsége, Magyar állami operaház A díj 1953-as alapítása óta először, 2014-ben Ybl Miklós egyik legjelentősebb épületében, az Operaházban tüntették ki Ybl-díjjal az építészeket: Jánosi Jánost, Kováts András Miklóst, Pottyondy Pétert, Potzner Ferencet, Szalay Tihamért, Szegő Györgyöt, Szente-Vargáné Gerencsér Judit Annát, Szuromi Imrét és Szűcs Endrét. Az Ybl 2014 programsorozat és benne ezen esemény létrejöttét kezdeményező és szervező Szmodits Júlia (Ybl Egyesület) miniszteri elismerést kapott. „Nemcsak az emlékezés és örökségünk megőrzése, megmutatása a dolgunk, hanem mai korunk, mai kiváló alkotóink ünneplése is, akik munkája és tehetsége Ybl Miklóshoz hasonlóan fővárosunkat és hazánkat az egész világon elismertté teszi” – mondta Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke az Ybl Miklós születésének 200. évfordulóján rendezett ünnepségen. Réthelyi Miklós emlékeztetett rá, hogy Ybl Miklós születésének 200. és Lechner Ödön halálának 100. évfordulója az UNESCO védnökségét is élvezi, ezért az építészekről az ENSZ összes tagállamában megemlékeznek. Szente-Vargáné Gerencsér Judit: „Makó városa, a hajdani Csanád megye székhelye, közel 80 évnyi peremre szorult létéből ébredezve, több nagyszabású terv megvalósításába fogott. Elsőként a „Hagymaház”,a hagymatermelő gazdák művelődési háza építésére került sor. Javában folyt Makovecz Imre tervei alapján az építkezés, amikor megbízást kapott a Makona a gimnázium rekonstrukciós terveinek elkészítésére. A több mint száz éves gimnázium falai között tanult egykor József Attila is. (…) A fejépület megformálásában azt a gondolatot is ki akartuk fejezni, hogy épületeink egy történelmi folyamat részei, elődeink építőkövei szervesen épülnek be újra a házainkba, miközben kénytelenek vagyunk rombolni is, hogy helyet teremtsünk új elképzeléseinknek.” (Vargáné Gerencsér Judit: Makó, József Attila Gimnázium rekonstrukciója és új tornacsarnoka. Országépítő 2002/1)

Weiner Leó utcai észak-nyugati frontot nőies, lágyabb, a Lovag utcai dél-keleti frontot férfiasabb, keményebb jellegűnek határozta meg. Az udvarban is ez a kettősség nyilvánul meg az íves és négyszögletes formákban. A Lovag utcai homlokzat jól illeszkedik a hozzá

Szente-Vargáné Gerencsér Judit: Makó, József At tila Gimnázium, 2000

Jánosi János: „A Jánosi János tervei szerint 2005ben elkészült lakóház a VI. kerületben áll, homlokzatai a Lovag és a Weiner Leó utcára néznek. Az épület a Terézvárosnak ama részén található, melyet a 19. század második felében épült, négy-ötemeletes bérházak uralnak. (…) Jánosi kiindulópontja a tájolás volt. A

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

jobb oldalon csatlakozó ház homlokzatához. Egymás felett dobozszerű, faburkolatos, zárt és visszaugratott erkélyek tagolják a vörös téglafalat, mely 19. századi angol szállodaépületekhez hasonlít.(…) Az épület egészét tekintve olyan igényes munka került Budapest la-

Jánosi János: Lovag utcai lakóház, Budapest, 2005

2014 | 4

Fotó: Szántó Tamás

Fotó: Beliczay László

kóházainak sorába, melyből sokkal többre lenne szükség a jellegtelen, sokszor silány anyagokkal megvalósított újépítésű házakkal szemben. Így talán megőrizhetnénk városunk tarkaságának varázsát.…” (Rákos Katalin: Kisváros a nagyvárosban. Társasház a budapesti Lovag utcában, MÉ 2006/1) Kováts András: „A Kováts András építészeti és Balogh Balázs belsőépítészeti tervei alapján [épült – a szerk.] Modern Művészeti Központ (Modem) elnevezéssel aposztrofált új múzeum a gyalogos fórum felől sarok jellegű főbejárattal közelíthető meg. Állandó és időszaki tárlatokra szánt kiállítóterei a földszinten, közvetlenül az előcsarnokból nyílva, valamint közel a teljes második szinten, és a harmadik szint fele területén helyezkednek majd el. (…) A kiállítóterek tágasak, megfelelnek a kortárs művészet léptékének. A rendelkezésünkre bocsátott látványtervek a külső homlokzatot is nagyvonalúnak, dinamikusnak mutatják. Sem helyi, sem nemzeti jellegű építészeti vagy díszítési megoldások nem láthatóak, a nemzetközi trendekhez igazodó, funkcionális szemléletű épület tűnik elő a számítógép monitorján.” (Ébli Gábor: A Modem demója. Modern Művészeti Központ épül Debrecenben, MÉ 2006/1)

szcéna • scene

Pottyondy Péter: „…Az olasz RDM befektetőcsoport projektje nyomán a majd egy évtizedig üresen álló Pollack-Hauszmann által tervezett ház lakásokat és üzleteket hoz a belvárosba. A lakófunkciók újbóli megjelenése pozitív impulzust jelent az utóbbi időben egyoldalúan fejlődő belváros életében. A megújult egykori Wurm-ház neve mostantól: Dorot�tya Palazzo. (…) Az engedélyezési terveket a Zoboki Demeter és Társai Építésziroda készítette el, kiviteli terveket pedig a Közti Zrt. tervezővállalat Pottyondy Péter vezette műterme. A kivitelezés nagyon rossz állapotban találta az épületet. (…) A Hauszmann-csarnok jelenlegi bérlője, az olasz COIN divatcég egy bazárszerű designnal költözött be. A szabadon álló polcok, pultok sehol nem érintkeznek közvetlenül a csarnok eredeti berendezésével, nem zavarják azt. A négy lépcsőházból hármat megtartottak, a negyedikbe liftet építettek. A régi díszkutakat, kovácsoltvas korlátokat restaurálták. A második emelettől fölfelé egy- és többszintes lakásokat alakítottak ki, változatos alaprajzi elrendezéssel.” (Botzheim Bálint. Az ébredő pesti bérház. Palazzo Dorottya, MÉ 2009/5) Potzner Ferenc: „…Korb és Giergl az egész nemzedéknyi Hauszmann-iskola vezéregyéniségei voltak. Nyitottak az akkor „modernnek” nevezett szecesszió eszményei, sőt – alább erre visszatérek – a formálódó építészeti avantgárd gondolatai felé is. Épp e vonulat mentén következzen most a mai építészeti tendenciákra nyitott építészcsapat: Magyari Éva és Pazár Béla, akiknek portfóliójából kiemelném a békásmegyeri evangélikus templomot (2000), illetve a Sándor Palota (2001) és a sopronbánfalvai pálos-karmelita kolostor (l. MÉ 2011/2) rekonstrukcióját, párosukhoz csatlakozott Potzner Ferenc. Utóbbiaknál a megújuló tradíció és a kortárs szellem harmonikus egységet hoztak, ebben Dávid Ferenc kutatásai segítették munkájukat. A fent vázolt intézmény- és

Kováts András: MODEM, Debrecen, 2007

Fotó: Bujnovszky Tamás

Pot tyondy Péter-Zoboki, Demeter és Társai: Palazzo Dorot tya, Budapest, 2009

Magyari-Pazár-Potzner: Zeneakadémia rekonstrukciója, 2013

Fotó: Hajdú József

építészettörténet kijelölte az utat. Logikus, hogy az értékvédelem nevében a lehetőség szerinti eredeti állapotot tűzték ki célul – ez önmagában roppant felelősség és tervezői kihívás. Bővítették a pincét, a kupolát és beépítették az udvarokat. Így meghatározó új minőséget is létrehoztak. Ehhez jött még a mai kor diktálta kiszolgálótechnika, amely döntő fontosságú részleteknél követelt friss szemléletet. (…) A tervezők az egykori friss gesztushoz illesztették az új udvari téglaburkolatokat és a nagytermi ablakok hátoldalának, valamint a tető üvegfelületének geometrikus rajzát, síkban tartott, anyagtalan könnyedségét. (…) Ez az architektúra is tökéletesen igazolja, hogy a Magyari-Pazár-Potzner féle átrium-kialakítás Korb-Giergl szellemét idézi…” (Szegő György: Akadémiai ös�szhangzattan. A Zene Palotájának rekonstrukciója, MÉ 2013/9) Szalay Tihamér: „…Egy olyan épületnél, mint a Ludovika, rengeteg előtanulmányra van szükség, mielőtt az építész egyáltalán elkezd dolgozni. Meg kell ismerni az épület múltját, azonosulni kell a korábbi építész tervező gondolkodásmódjával, hogy igazán az eredeti állapotot tudjuk visszaállítani. (… ) Az eredeti, pollacki állapotról csak néhány metszet maradt fönn. De az igazság az, hogy az épület 1872-ben komoly átalakításon esett át Linzbauer István irányításával, a mai kép jórészt az akkori, kicsit historizáló kialakítást mutatja. (…) Az eredeti, 1836os állapot maradéktalan visszaállítása nem reális, mert az 1872-es átépítés visszafordíthatatlan változásokat hozott. Eredetileg egészen más volt a főhomlokzat, de például Pollack nem tervezett dísztermet sem. Ugyanakkor azért olyan részei is vannak a Ludovikának, amelyek ma is az eredeti, Pollack-féle állapotot tükrözik. Ilyen az épület főlépcsőháza, illetve a kápolna.” (A Ludovika egy és megismételhetetlen. Részletek Takács Péter interjújából Szalay Tihamér építésszel. Bonum Publicum, 2014. március 31.)

Szalay Tihamér: Ludovika Főépület rekonstrukciója, 2014

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

szcéna • scene

deti funkcióban lehet visszaállítani egy kastélyt. Nem kell beépíteni a tetőteret, szétszabdalni a tetőt bevilágító felületekkel, nem kell nyakatekert eszközökkel kibelezni a házat, hogy beleférjen egy „modern” funkció. A gazda csak lakni szeretne, mint ahogy azt tették több száz éve. (…) A két tervező 2011-ben Pro Architectura díjat, 2012-ben ICOMOSdíjat kapott a Festetics-kiskastély példa értékű helyreállításáért.” (Turi Attila: Kastélysors – embersors. Alsóbogát, Festetics-Inkey kastély, Europa Nostra díj 2013, MÉ 2013/3)

Szegő György: „…Szegő úgy kutat egy házat, hogy előbb kultúra- és színháztörténeti évszázadokat kutat, Európát kutatja (mint változó korok változó kulturális zónáját), szociológiai kutatásokat folytat (jócskán a századfordulót megelőző időszaktól az ezredvégig), fölkutatja és fölmutatja egy egész városrész (mondjuk a „pesti Broadway”) arculatát, bejárja a színházzal rokon művészetek és tevékenységek összességét, bepillant az épülettel összehasonlítható más épületekbe. A nagy lélegzetű, impozáns tanulmány ebben a roppant tágas mezőben „építi föl” a Nagymező utcai házat. Az objektummal kapcsolatos építészeti és funkcionális kifejtés mellől az ideológiai, szociológiai és esztétikai véleményalkotása sem hiányzik. Noha a könyv tökéletes szerkezetű és egyetlen része sem hagyható figyelmen kívül, teljes komplexitását Szegő György eszmefuttatásától kapja…” (Tarján Tamás: Pillantás a pesti Broadwayra. Gajdó Tamás – Korniss Péter – Szegő György: SzínHázKutatás. MÉ 1999/2) Szuromi Imre: „A tervezők építészeti alapállása a régi és a modern világos elválasztása volt: a műemléket a lehető hűségig visszaállítani, az új bővítményeket mai formálással kialakítani. Másik elhatározásukkal pedig a lehetséges műemléki korszakok közül a 19. század végi és 20. század eleji állapot helyreállítása mellett döntöttek. (…)Az emeleti előcsarnokban a bejárattal szemközti falat süttői mészkő burkolja, ami újabb anyagminőséget hoz az enteriőrbe. A tervezők a belső terekben a falak vastagságának reliefszerű érzékeltetésével, mint például a földszinti előcsarnokban, kiemelik az épület súlyosságát, engedik megjelenni a történeti épületek egyik legfontosabb vonását, a faltömegek fizikai jelenlétéből adódó szoborszerűséget. De az új épületelemek is vakolatlan, fehérre festett, bontott téglafalként jelennek meg, ami történeti építészethez való illeszkedés egyik érvényes megoldása lehet….” (Sulyok Miklós: Bukta Imrétől Ul-

Válogatás Szegő György köteteiből

Ybl Miklós Prize 2014 ybl bicentenary, National opera house

Szuromi-Kocsis: Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2013

Fotó: Zsit va Tibor

Szűcs Endre: Festetics-Inkey kastély rekonstrukciója, Alsóbogát, 2012

cisia Castráig. A szentendrei Ferenczy Múzeum új székhelyének felújítása és bővítése, lásd lapunk 15. oldalán) Szűcs Endre: „A kulturális örökség megőrzése kategóriában Europa Nostra díjat nyert az alsóbogáti Festetics-kiskastély. Magyarországi épület most

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

21. alkalommal kapta meg a díjat az 1978-ota működő, kétszáz civil csoport szövetségéből alapított európai szervezettől. (…) Szűcs Endre és munkatársa, tanítványa Tóth Péter építészek nagy tapasztalattal rendelkeztek műemlék-helyreállítások területén. Pontosan felmérték a helyzetben rejlő lehetőséget: ere-

Since its foundation in 1953, the prize named after Miklós Ybl was now, in 2014 for the first time handed over in the Budapest Opera House, one of the most significant buildings of the architect to János Jánosi, András Kováts, Péter Pottyondy, Ferenc Potzner, Tihamér Szalay, György Szegő, Judit Anna Gerencsér Ms. Szente-Vargáné, Imre Szuromi and Endre Szűcs. The series of programmes in honour of Ybl in 2014 as well as its initiator and organizer Júlia Szmodits (Ybl Association) received a ministerial tribute. „Our task is not only remembrance and the preservation and presentation of our heritage, but also the celebration of of our age and excellent contemporary creators whose works and talents earn both our capital and country a worldwide recognition much int he same way as Miklós Yvbl did in his own time” – said Miklós Réthelyi, the chairman of UNESCO’s Hungarian National Committee at the celebration commemorating the 200th anniversary of Ybl’s birth. Miklós Réthelyi reminded us of the fact that the 200th anniversary of Miklós Ybl’s birth and the 100th anniversary of Ödön Lechner’s death is védnököl by the UNESCO which actually means that both architects are commemorated in each member state of the UN.

esszé • essay

Szent Gellért tér, építészet: sporaarchitects Kft.

A terek szabadsága a 4-es metró építészete

építészek architects: FŐMTERV – PALATIUM – UVATERV Konzorcium

szöveg text: Götz Eszter

fotók photos: Bujnovszky Tamás

Az új budapesti metróról nagyjából a megnyitásakor derült ki, hogy eddig nem tapasztalt építészeti minőséget nyújt a városnak. A készülőfélben lévő állomások közül a Gellért tér és a Fővám tér, a sporaaarchitects munkái már a megnyitás előtt elnyerték az amerikai Architizer A+ Awards díj egyszerre szakmai és közönségdíját, a MÉSZMÉK által meghirdetett 2013-as Év Építészeti Fotója pályázaton pedig Vargha Márk Péter az épülő állomásokról készült videóanimációjával első díjat nyert. A 4-es metró nyomvonala, a felszíni kapcsolódása, a közlekedési hálózatba való illeszkedése több kérdést is fölvet, de egy szempontból nyilvánvaló, hogy Budapesten – sőt, ha őszinték vagyunk, egész Európában – ilyen még nem volt: a föld alatt megnyíló, sokemeletes mélységű tér az állomások túlnyomó többségében egyszerűen megrendítő élmény. A mélyállomások építésének különös technológiája van. A „dobozt" fent készítik el, majd az erre kialakított aknában lassan leeresztik a helyére. Utána komoly kubatúra marad üresen a megálló teteje felett. Logikusan felmerül a kérdés, hogy mit lehet ezzel kezdeni. Az egyik legkézenfekvőbb megoldás lehetne, hogy ott P+R parkolókat, vagy más célú mélygarázsokat alakítsanak ki. Ezt azonban a pályázaton elnyert európai céltámogatás nem engedte meg. Ekkor merészen döntött a város: üresen is lehet hagyni ezeket az aknákat. Vagy inkább meglehet tölteni felemelő vizuális élménnyel. Ekkor kerültek a progresszív építészcsapatok a képbe. Az új metróban nem a hagyományos földalatti térbe kerülünk, ahol szűk, alacsony belmagasságú csatornákban rohanunk a lyuk vége felé, hanem sok emeletnyi nyitott, átlátható tér borul az utazó közönség fölé. Mélységek és magasságok nyílnak minden irányban, kitágul a tér a föld alatt, mintha a közlekedési rendszerré szabályo-

Fővám tér, építészet: sporaarchitects Kft.

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

Fővám tér, építészet: sporaarchitects Kft.

zott város a felszín alatt nyilvánítaná ki a maga természetes szabadságát. Valóban a föld mélyén járunk, fölöttünk méltóságos, nagy látszóbeton ívek vagy többrétegű rácsháló feszíti ki a teret, tartja egyensúlyt a föld súlyos tömege és a hatalmas nyitott tér között. A metró sínpárjai már érkezés közben is láthatók, a föléjük boruló védőtető nem elzárja a látványt, csak a biztonságról gondoskodik. Szabadság és játék egyszerre érvényesül. Utóbbit minden állomáson más-más képzőművészeti elem képviseli: a Gellért téren Komoróczky Tamás örvényszerű, dinamikus hatású mozaikja, a Móricz Zsigmond körtéren megjelenő erőteljes, telített színeket váltogató panelek, a II. János Pál pápa tér oldalfalain Jovánovics György finoman rétegzett reliefjei, a Kálvin téren a körbefutó felületek elmosódó pixelrajzolata.

És ami közös a megállókban: Hegedűs Andrea poétikus üvegtextil táblái a feliratok alatt, az ülőpadok, design székek eleganciája és egyszerűsége, a kortárs tárgytervezés visszafogott elemkészletének sokoldalú használata a hullámzó vagy szigorúan geometrikus felületekkel, a látszóbeton lehetőségeinek invenciózus kiaknázásával és nem utolsósorban Bányai Tamás fénytervező világítási bravúrjaival. Mindezek révén nagyvonalú, kitűnő ízlésű kortárs terek születtek. Olyan látványos megoldások, amelyek ilyen nagy forgalmú közlekedési helyzetekben korábban nálunk ismeretlenek voltak. A 4-es metró látványvilága alulról, mégis alapjaiban változtatja meg Budapest életét, az itt közlekedők vizuális kultúráját. Innen nézve a város átlépett a 21. századba. A 100, 150 évvel ezelőtti magyar mérnöki létesítmények gyakran úttörő építészeti teljesítményeket generáltak. Kimagasló példák a Lánchíd, az Alagút, a régi és az új Erzsébet híd, az 1960-as, a pozsonyi magyar építésű kábelhíd az 1970-es évekből. Majd eljutunk a friss Megyeri-hídhoz, a szolnoki Tiszavirág gyalogoshídhoz, a Margitsziget korai vasbeton víztornyától a közelmúltban épült budafoki víztoronyhoz. A sort folytatni lehetne, de a lényeg végül egy: a kortárs építészet és a mérnöki innováció ma sokszor alkot elválaszthatatlan párost. A 4-es metróban az állomások képzőművészeti imázsa és a fölé épült látszóbeton vasbetonszerkezetek ilyen – elsőre sokak számára ellentétesnek tűnő – az összhatás élményét egységes kompozícióval felérő művek, amelyekre utódaink hasonló büszkeséggel tekintenek majd, mint mi a fent sorolt mérnöképítészeti alkotásokra.

Kálvin tér, építészet: Palatium Stúdió Kft.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

esszé • essay

II. János Pál pápa tér, építészet: Puhl és Dajka Építész Iroda Kft.

Szent Gellért tér, építészet: sporaarchitects Kft.

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay A budapesti 4-es metró állomásainak építészeti tervezése, 2004-2014 generáltervező general design:

FŐMTERV – PALATIUM – UVATERV Konzorcium építész generáltervezés architecture: Csapó Balázs, Erő Zoltán, Veres Ádám, Tóth Zoltán, Román László, Zorkóczy Zoltán, Szilágyi Klára, Jovanović Biljana – PALATIUM M4 Projekt Kft. megbízó client: BKV Zrt. DBR Metró Projektigazgatóság lebonyolító projekt management: EUROMETRO Kft., BKK Közút ZRt. kelenföld-őrmező:

PALATIUM Stúdió Kft. – Erő Zoltán, Antal Máté, Brückner Dóra, Kosztolányi Zsolt VPI Építész Kft. – Varga Péter István, Kardos-Karst Erzsébet, Markos Miklós SZABOTAR Bt. – Tardos Tibor

bikás park:

PALATIUM Stúdió Kft. – Erő Zoltán, Brückner Dóra, Antal Máté, Fábry Katalin, Kosztolányi Zsolt, Varga Péter István

újbuda központ:

PALATIUM Stúdió Kft. – Erő Zoltán, Antal Máté, Brückner Dóra, Kosztolányi Zsolt, Varga Péter István

kálvin tér:

PALATIUM Stúdió Kft. – Erő Zoltán, Kosztolányi Zsolt, Antal Máté, Brückner Dóra, Fábry Katalin, Varga Péter István

rákóczi tér:

Budapesti Építőművészeti Műhely Kft. – Dévényi Tamás, Vadász Viktor, Máté Orsolya, Takács Orsolya, Németh Krisztina, Kovács István, Varga Anikó

ii. jános pál pápa tér:

Puhl és Dajka Építész Iroda Kft. – Dajka Péter, Buzder Lantos Zsófia, Füzesi Katalin, Szász Judit, Szepesi Zoltán, Szegedi Katalin, Mészáros Réka, Dr. Kassáné Kalcsó Kitti, Drabant Ágnes, Huszár Tamás Rákóczi tér, építészet: Budapesti Építészeti Műhely Kft.

The Freedom of Spaces

The architecture of metro line 4

It was just about the time of the opening of the new underground line of Budapest when it turned out to provide the capital with an architectural quality experienced never before. Its tracks, above-ground connections and integration into the existing public transport system of the city raises numerous questions but one thing is sure: the overwhelming majority of the deep multistorey spaces of the stations opening up under the ground obviously offers a simply moving experience in Budapest, moreover, and to be frank, all over Europe in as much as it is unprecedented.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

The construction of underground stations feature a unique technology. The „box" is made „up there” above the ground and then lowered into its place through a shaft built especially for this purpose. Then, however, a serious cubic structure remains empty above the top of the station. It is thus logical to ask the question: What could it be used for? A most obvious solution could be to create P+R or underground car parks with different functions. However, this was not allowed by the targeted financiation acquired for this project from the EU in a contest. And then the municipal management made a brave decision: the shafts could be left empty. Or rather filled with awe-inspiring visual experience. This is how progressive architects’ teams came to join the project. Accessing the new underground one does not arrive in a traditional tube space where people rush towards the end of the whole through narrow and low channels: here multi-lev-

2014 | 4

el and multi-storey open and transparent spaces tower above the heads of passengers. Depths and heights open up in every direction, space widens and expands below the surface as if the city regulated into a system of transportation would express its own natural freedom undergound. Actually, we are deep below the surface: here majestic and large arches of exposed concrete or a multi-layered net of grids strains the space above our heads keeping a delicate equilibrium between the huge weighty mass of the earth and the vast open space. The rails of the underground are already visible during arrival, the protective roof arching above them does not block the sight only provides safety. Freedom and playfulness rule here. The latter is represented by a different artistic component at each station: in Gellért Square it is Tamás Komoróczky’s vortical mosaic with dynamic effects, in Móricz Zsigmond Circus it is powerful panels alternating saturated colours, in Pope Paul John Square on the lateral walls it is finely layered reliefs by György Jovánovics and in Kálvin Square it is the vanishing pixel tracery of the wrap-round surfaces that appear. And what they have in common at the stops: Andrea Hegedűs’s poetic glasstextil panels, the elegance and simplicity of the benches and design chairs, the reserved sets of components representing contemporary object design used in a versatile way matched with an inventive utilization of exposed concrete and last but not least the ingenuous bravados of Tamás Bányai’s illumination designs that create generous contemporary spaces reflecting excellent tastes. All these are filtered through by spectacular solutions unknown in Hungary in situations like these featuring such intensive traffic. The spectacles of underground

esszé • essay szent gellért tér, fővám tér:

sporaarchitects Kft. – Dékány Tibor, Finta Sándor, Hatvani Ádám, Vadász Orsolya, Balogh Zsuzsa, Korompay Attila, Várhidi Bence, Soltész Noémi, Jánosi András, Molnár Diána

móricz zsigmond körtér, keleti pályaudvar:

Gelesz és Lenzsér Építészeti Kft. – Gelesz András, Rohr Anita, Herczeg Tamás, Balázs László, Janesch László, Szendrői Júlia, Steiner Balázs Miklós, Gyulai Attila, Holló Eszter, Molnár-Schád Gergely, Safranka Péter

építészeti szaktervezés architectural plans:

II. János Pál pápa tér / jovánovics györgy térplasztikája

MÉRTÉK Építészeti Stúdió Kft. – Reith András, Paulinyi Gergely, Fábián László, Sebők Péter, Hornung András, Gelesz Adrienn, Nyírő Zsolt, Tarjáni Andrea, Fülöp Orsolya, Tákos Tamás STOKPLAN Kft.– Stocker György, Bánsági Szilvia, Horváth Attila, Zsömbörgi Péter, Nagy Mihály, Hiri Zsolt, Varga Tamás, Beke Dániel

szent gellért tér, fővám tér felszín:

Dévényi és Társa Kft. – Dévényi Sándor, Dévényi Márton, Halas Iván

II. János Pál pápa tér, építészet: Puhl és Dajka Építész Iroda Kft.

kálvin tér felszín:

KÖZTI Zrt. – Skardelli György, Borbély András, Csízy László, Gáspár László, Petri Dávid

baross tér aluljáró, felszín:

VÁROS-Teampannon Kft. – Koszorú Lajos, Szenderffy Gábor UVATERV Zrt. – Pap László, Turján Csaba UNITEF Zrt. – Jurányi Erika

tájépítészet landscape:

Balogh Péter István, Mohácsi Sándor, Hómann János, Pécsi Máté, Gyüre Borbála, Kuti Zalán, Liziczai Sándor, Pintér Klára Katalin, Radics Mónika, Grábner Balázs, Nemes Zoltán fény, design, 3D lights, design, 3D: Bányai Tamás, Orlai Balázs, Kukorelli Péter, Dúll Andrea, Czeglédi Péter, Erő Zsolt társművészetek artworks: Baróthy Anna, Bojti Márton, Hegedűs Andrea, Jovánovics György, Komoróczky Tamás, Krizsán-Keszei Zoltán

Keleti pályaudvar, építészet: Város-Teampannon Kft.

line No. 4 change Budapest’s life from below and yet basically, affecting the visual culture of people living here. When viewed from here the city appears to have stepped into the 21st century. Engineering establishments of Hungary about 100 or 150 years often generated pioneering architectural achievement as an overall tendency. Excellent examples proving this are the Chain Bridge with the Tunnel, the old and the new Elizabeth

Bridge from the 1960s and the cable bridge of Bratislava built by Hungarians in the 1970s. And then there is the most recent Megyeri Bridge, the Mayfly pedestrian bridge in Szolnok, the earlier RC water tower of Margaret Island in Budapest and the more recently built water tower in Budafok. The list could be continued without changing the essence: more often than not, contemporary architecture and engineering innovation tends to go hand in hand like

an unseparable tandem in projects nowadays. In underground line No. 4 the artistic image of the stations and the exposed RC structures above them – which appears to be quite contradictory to many people at first sight – are works of art now that equal and rank as integral compositions with unique overall effects and which our descendants may be as proud of as we are of the creations of engineering and architecture listed above.

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

Andrássy út, a millenniumi földalat ti Dózsa György (Aréna) úti állomásának építése, 1895. Fotó: FORTEPAN

Egy óvatos lépés előre A budapesti 4-es metró állomásai

építészek architects: FŐMTERV – PALATIUM – UVATERV Konzorcium

A budapesti földalatti vasútépítés ígéretes lendülettel indult a 19. század utolsó évtizedében, ám a következő bő százhúsz év már jóval döcögősebbre sikerült. Az 1884-ben lényegében elkészült Andrássy út egységét a tervezők nem engedték felszíni villamosvasúttal elcsúfítani, ezért a Városligetben 1896-ban megnyílt millenniumi kiállítás kiszolgálására más megoldást kellett találni. Így épült meg végül alig 20 hónap alatt az akkori Gizella (ma Vörösmarty) teret a Városligettel összekötő földalatti vasútvonal, a kontinensen elsőként. A 20. század első felében, a főváros dinamikus fejlődését követni próbálva, számos terv született a kéregvasút-hálózat bővítésére, nem elhanyagolható módon, Berlinhez hasonlóan, a már kiépült vasútvonal városi szakaszainak megfelelő integrálásával. A tervek eleinte anyagi korlátok, majd a háború miatt nem tudtak megvalósulni. Amikor az 1950-es években mégis építkezésbe fogtak, akkor a korábbi kéregvasút helyett szovjet mintára alagútfúrásos technikával kezdték el a metróépítést. A 2-es vonal első szakaszát – közel egy évtizedes leállás után – végül 1970. április 4-én adták át: „mily nemes ajándék a főváros számára a metró a felszabadulás negyedszázados megemlékezésére!” – mondta köszöntőjében Sarlós István, a Fővárosi Tanács VB elnöke. Ekkor a főváros egy öt vonalból álló hálózat tervét dolgozta ki, amelyben a mai 2-es vonal egy szárnyvonallal bővült volna Kőbánya irányába, a 3-as Káposztásmegyertől Ferihegyig futott volna, a 4-es pedig Dél-Budától Rákospalotáig tartott volna, továbbá terveztek egy Óbudától induló, a pesti oldalon félkörívet befutó és Kelenföldön végződő 5-ös vonalat is. A 4-es metró koncepciójának kialakítását már 1972-ben elkezdték, s ugyan a nyomvonalon többször módosítottak, a fő irányvonal nem változott. A tervezés, előkészítés és kivitelezés több évtizedes kálváriája után végül átadott vonal egyelőre csonka, mindkét irányban hosszabbítani kellene ahhoz, hogy léte tényleges értelmet nyerjen. Mégis, 24

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

szöveg text: Bán Dávid

fotók photos: Bujnovszky Tamás

évvel a 3-as metró utolsó szakaszának átadása után, végre elkészült a 4-es vonal első 7 kilométere és 10 állomása. Megjegyzendő, hogy az elmúlt negyedszázad során Prágában 51, Bécsben 53 kilométernyi új metrószakasz épült, míg a 4-es metró nagyobb kapacitását lehetővé tevő hosszabbítás megvalósulása jelenleg bizonytalan. Az alagútfúrásos technikával elkészült vonal végig a mélyben fut, nincs felszíni állomása. A megállók mind középperonosak, és rövidebbek a korábbi két metróvonaléinál: egységesen 80 méter hosszúak. A Kelenföld vasútállomás és a Keleti pályaudvar között futó vonal voltaképpen a két vasúti csomópontot köti össze egymással. A budai végállomáson, egy valódi intermodális közlekedési központ kialakulását ígérve, közvetlen összeköttetést találunk a vasút és a metró peronja között, az aluljáró két végpontja pedig az elővárosi és városi busz-, illetve villamos-végállomáshoz vezet. Míg az aluljáró színvonalas közlekedési kapcsolatot teremt, megfelelően irányítva az utast az átszállások felé, addig mindez a felszínen nem valósult meg maradéktalanul. A Keleti pályaudvarnál is sajnálatosan elmaradt a felszín megfelelő átalakítása. Míg bő egy évtizede az építészek a közlekedési térséget városi köztérré, egyfajta agorává szerették volna átalakítani, a mai megoldás érezhetően a kapkodás szüleménye. Egyedüli erénye, hogy a pályaudvar előteréből eltűnt az autóforgalom, ám a zöldterületek, az utcabútorok és a végiggondolt térelemek minimális aránya miatt a Baross tér fő mondanivalója lényegében semmit sem változott. A sors fintora, hogy a századelőn a tér társadalmi középpontját kijelölő, majd 1970-ben a háttérbe száműzött Baross-szobor most ugyan visszakerült a tér előterébe, de csupán egy, a gyalogosforgalom elől jóformán teljesen elzárt járdaszigetre. A 4-es metró állomásai három kivétellel (II. János Pál pápa tér, Rákóczi tér, Bikás park) szinte észrevétlenül teremtenek kapcsolatot a felszínnel, általában a közlekedés egyéb tereihez vagy a korábban megépült aluljárókhoz kapcsolódnak. A város szövetébe így ugyan képesek belesimulni,

esszé • essay

Kelenföld-Őrmező, építészet: Palatium Stúdió Kft.

de a nem megfelelő, helyenként nem is létező felszíni tájékoztató rendszerek miatt a lejáratok csaknem rejtve maradnak. Az állomások információs rendszere ugyanakkor kifejezetten jónak mondható, kisebb hibáktól eltekintve végiggondolt, célszerű. A tájékoztató táblák tervezésében felfedezhető a szigorú következetesség, a külföldön megszokott sémák átvétele, viszont egyedi formára, valamelyes játékosságra már nem futotta az igyekezetből. Az állomásnevek, ha nem is túl nagy betűmérettel, de jól láthatóan futnak végig a peronok teljes hosszán, s megfelelő az irányok, a további megállók jelölése is. Találunk kifejezetten üdítő elemeket is, mint amilyen a biztonsági sávnak a két irányt különböző színnel, illetve a szerelvény beérkezését villogva jelző fénycsíkjai. A vonal minden állomása akadálymentesített. A peronokról mozgó-

lépcsők és jól beazonosítható helyről liftek mennek a felszínre, az utóbbit igénybe vevő utas azonban néha meglepő helyen, a kijárattól lényeges távolságban találhatja magát. A mozgólépcsők sem minden esetben jutnak el a felszínre, sokszor hagyományos aluljáróba vagy lépcsős feljáróba torkollnak, ahol már nem segíti lift az arra rászorulót. Akárcsak az állomások bejáratát, a lifteket sem könnyű megtalálni a felszínről. Durva meglepetés érheti például az Újbuda-Központban lifttel próbálkozó utast, aki a felszínen minden további közlekedési kapcsolattól távol találja magát, így a 4-es villamos amúgy szintén akadálymentes peronját is csak három zebrán átkelve közelítheti meg.

Bikás park, építészet: Palatium Stúdió Kft.

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Újbuda központ, építészet: Palatium Stúdió Kft.

A Careful Step Forward The Underground Station of Line No. 4 Budapest The construction of underground railways in Budapest started with a promising momentum in the very last decade of the 19th century but its next more than 120 years proved to be much more bumpy. Finished on the whole in 1884, Andrássy Avenue preserved its integrity as designers did not allow to spoil it with an aboveground tram service system. Thus a different solution had to be found to serve the millennary exhibition opened in the City Park in 1896. This was the site where the underground system connecting Gizella (today Vörösmarty) Square and the City Park was constructed within less than 20 months as the first of its kind in continen-

tal Europe. In the first half of the 20th century several schemes were worked out in an attempt to keep pace with the dynamic development of the capital ambitioning the extension of the underground railway system – what is even more, by suitingly integrating the already existing urban sections of the railway line, much in the same way as it had been done in Berlin. These plans, however, did not prove to be viable initially because of financial restrictions and later on because of the war. In the 1950s when construction was finally launched, the technology of drilling tunnels was chosen after Soviet examples instead of the former underground. The first

part of line No. 2 was opened on April 4th, 1970, after a standstill lasting almost a decade. This time the capital had elaborated a scheme integrating a total of five lines within which the present-day line No. 2 would have been extended by a feeder line towards Kőbánya, line No. 3 would have covered the distance between Káposztásmegyer to Ferihegy, whilst line No. 4 between the southern part of Buda to Rákospalota. In addition, line No. 5 was also planned to connect Óbuda with Kelenföld drawing a semi-circle on the Pest side. Elaborating the concept of line No. 4 was started back in 1972. Although the track had been modified several times, the main course remained unchanged. After several decades of adventurous planning, preparation and realization the line finally opened is still incomplete, and needs to be extended in both directions to

Móricz Zsigmond körtér, építészet: Gelesz és Lenzsér Építészeti Kft.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

esszé • essay

Szent Gellért tér, építészet: sporaarchitects Kft.

fully justify its existence. However, 24 years after the opening of the last stage of underground line No. 3, the first 7 kilometres and 10 stations of line No. 4 were finished at last. The line constructed with tunnel-drilling technology runs deep all along its length without any above-ground stations. All these stations feature central platforms, and are shorter than those of the two previous lines: each is 80 m long. The line between Kelenföld and the Eastern railway station actually connects two railway junctions. The terminal in Buda, which promises the evolution of a genuine intermodal transport hub, integrates direct links between the railway and underground platforms, the two extreme points of the subway provide access routes to the bus and tram terminals towards the suburbs and the centre. Whilst the underpass creates high-standard connections, guiding passengers suitably to the interchanges, above the ground the situation is much more inefficient. Unfortunately, the Eastern Railway Station

project was realised without the appropriate conversion of the surface. Whereas architects wished to transform this transport area into an urban public domain about a decade ago to create a kind of agora, the present-day solution is obviously the result of precipitance. Its single merit is that motor traffic has disappeared from the proscenium of the railway station, but the message of Baross Square has not essentially changed because of the minimal ratio of green areas, street furniture and we—conceived spatial components. It is the irony of fate that the statue of Baross exiled into the background in the 1970 which had marked the centre of the square in the early 1900s was now erected once again in the előter although this time on a curb almost completely separated from pedestrian traffic. With the exception of three, the stations of underground line connect to the surface almost unnoticed, typically to other areas used by transport or or underpasses which had been built previously. Although this design

enables them to integrate into the city’s fabric their accesses are almost hidden because the above-ground information systems tend to be missing opposed to those of the stations which are fairly efficient, practical and wellconceived, disregarding a few minor mistakes. The signs used to inform passengers were designed with strict consistency, and they are actually internationally used schemes which have been simply borrowed: there seems to have been no or little ambition here to create unique forms or playfulness to some extent. The names of the individual stations run along the full length of the platforms and are well visible although their lettering could have been larger. The same holds true of the inscriptions of directions and further stations. However, there are also some fresh design components integrated in the sceheme such as the two different colours showing the safety lanes in two directions and the light strips that flash to inform of the arrival of a train.

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

Felemelt fejjel

BKK Metro4 Kelenföldi járműtelep építészek architects: Pintér Tamás, Dombi Miklós, Kéner Tamás, Kovács Péter, Lefkánics Zsuzsanna szöveg text: Somogyi krisztina

Kelenföldön feltűnik egy elegáns torony – első osztályú irodaháznak gondolhatja az átutazó –, amely a pályaudvar környékén dinamikusan fejlődő zónát sejtet. A 4-es metróból kilépve ma még nem látható fellendülés. A Kelenföldi járműtelep különlegesen formált toronyépülete azonban magabiztosan emeli ki a fejét bizonytalan kontúrú P+R parkolók, MÁV területek, buszvégállomások és a lakótelep gyűrűjéből, abból a városszéli környezetből, ahol minden józan számítás szerint egy új városközpontnak kellene kinőnie a földből. A 2013-ban átadott épületcsoport egy ma még formálódó identitású környezet felett uralkodik, de így is érzékelhető, hogy tervezői egy nagyobb rend részeként gondoltak rá. Épületbejárási engedélyt a BKK-tól szükséges kérni, akik válaszlevelükben rákérdeztek, melyik járműtelepre vagyok kíváncsi, és figyelmeztettek, hogy veszélyes üzemi területre kívánok belépni, amelyhez kísérőt kell igényeljek. Két fontos dologra irányítja ez a figyelmet: elsőként a járműtelepet gondolatban összeköti a kelenföldi buszgarázzsal és általa azzal a gazdag magyar ipari építészeti kultúrával, amelynek szép példája a buszjárműtelep 1949-es, komoly szakmai érdeklődést kiváltó (építész Padányi Gulyás Jenő, statika Menyhárd István) feszített héjszerkezetű csarnoka. Másodsorban az ipari funkció hangsúlyozása rávilágít az építészeti koncepció lényegére is: a DPi design Kft. építészeinek egy nagyméretű ipari csarnokokat kellett elhelyezni egy városi központként vizionált területen. Pontos arányérzék, fegyelmezett szerkesztés és átgondolt homlokzati megoldások következtében megnyugtató módon felel meg a kettős elvárás rendszernek a Somogyi utca – Borszéki utca által közrefogott 44.000 m2-es telep, amelynek épületcsoportja a 2006-os nyertes tervpályázathoz képest ráadásul csak torzójában épült meg.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

fotók photos: Zsitva Tibor

Egyfajta bizonytalanság, a metróépítés elhúzódó folyamata alatt beköszöntött válság és a technológiák változása kísérte a tervezést. Az épületet bejárva ez ma nem érzékelhető. Talán csak a kültéri rekeszes tároló üres placca sejteti, hogy a vasútépítési technológiák változásával a valós igények menet közben is módosultak. A figyelmes szemnek feltűnhet, hogy a hátsó, „T” azaz tároló épület hatalmas dobozához kívülről kapcsolódik a lépcső, ami azt jelzi, hogy itt-ott szűkösek voltak a téri adottságok. A helyzet összessége azonban kiegyensúlyozott és arányos. A féléves használat után látható, hogy az épület jól működik: a torony tetején működő diszpécserközpontban ellenőrzik a metróüzemet, a földszinti aulában pedig minden luxus nélkül is elegáns tér fogad, amelyet hatalmas, termő banánpálmák tesznek otthonosan belakottá. Az építészeti koncepció lényege a kettősségek kezelése volt, ez nem csak a (jelenlegi és a vágyott) városi szituáció és az ipari jelleg összeegyeztetése, hanem a telepen belül is a különböző munkát végző emberek és mozgások szétválasztása. Egy ilyen összetett kihívásra sokféle módon lehet reagálni. A DPi tervezői egyszerű képletben gondolkodtak: az ipari építészet előképeiből induló, de az irodaépítészetre jellemző elemek tudatos használatával egységes választ igyekeztek adni. A koncepció sikere annak köszönhető, hogy minden elemre egyforma figyelem jutott, az épületek egységes vizuális nyelven artikulálódnak. Az összetartozást nemcsak a homlokzatok sötétszürke fémborítása, illetve a formai és design döntések jelzik, hanem a köztes terek szerkesztésének látványos logikája is. A telep nem esik szét elemekre, hanem viszonyrendszerben él. A helyet természetesen a nyolcszintes torony uralja. Ennek alsó két szintjén a fogadótér, felette vendéglő található, innen indul a konzolosan kinyúló ötemeletes irodarész, legtetején a diszpécserközponttal. Egyedien

téma • theme építészet architecture:

DPi design Kft.

építészek architects:

Pintér Tamás, Dombi Miklós, Kéner Tamás, Kovács Péter, Lefkánics Zsuzsanna környezettervezés landscape: Dr. Balogh Péter István - S73 Kft. szakági tervek experts: Goda Balázs, Kovács László, Pilz Norbert, Rödönyi Károly – Főmterv Zrt.

formált ez a torony: az ellentétes sarkokon váltják egymást a szögletes és íves lezárások, ami a megoldás egyszerűsége ellenére talányossá, izgalmassá teszi a tömböt. Át- meg átfordítja a figyelmet, tovább mozdítja a tekintetet. A homlokzat teljes felületét automata vezérlésű fém árnyékoló lamellák védik, ez a változatosság még tovább fokozza az átforduló sarkok keltette dinamikus hatást. A megjelenés fontos eleme a horizontális irányok erősítése is. A telep egészére jellemző, hogy az épületeket látszóbeton lábazati síkok és a beton színéhez igazított halványabb szürke fém sávok zárják le, könnyedebbé, finomabbá téve az összhatást. A torony épületénél a kiszélesedő felület (a 3. szint, amely a gépészeti zóna) halványabb szürke borítása légiessé teszi a szerkesztést, mintegy kiemeli a fejet a talapzatáról. A főépület irodai központját különböző szerelési és karbantartási funkciók veszik körül. Így a toronyhoz kapcsolódóan, a lakótelep irányában ma a kocsik karbantartása, majdan a szerelése folyik két vágányon. Itt dolgoznak az Alstom munkatársai és itt található a forgóváz-javítóműhely is. A telep belső udvara felé számtalan műhely és veszélyeshulladék-raktár néz. Az üres tároló rekeszekkel ritmizált udvar mögött két nagyobb csarnok található, az „E” épületben van a kerékpáreszterga. A telep hátsó végében, a 12 vágánnyá kiszélesedő vágánykapcsolatok mögött a tároló csarnok fogadja a 4-es metró szerelvényeit. A 15 szerelvény tárolása mellett a napi karbantartás és mosás is ott történik. A telep jelentős részén tehát feszültség alatt lévő sínpárokon aknák, daruk és munkaállomások találhatók hosszú csarnokokban. Az építészeti megoldások azonban ennél finomabb munkafolyamatokat sejtetnek. Ennek eszköze, hogy a csarnokok terét időről-időre ablakok bontják meg, ez nemcsak a fény vagy a kilátás miatt fontos, hanem az ablakok épületsze-

rűbbé is teszik a csarnokokat. Pozitív optikai hatású a csarnokok sötétszürke borítása: valós méretüknél kisebbnek, kompaktabbnak, könnyedebbnek tűnnek. Mindezt egy majdani városközpont kontextusában is kell értelmezzük, de arra is gondoljunk, hogy a szomszédos lakótelepek felsőbb emeletein élők számára már most is e telep látványa jelenti az épített környezetet. Noha a zöldtetők nem a tervezett változatossággal valósultak meg, és a növényzet karbantartása is nagyobb odafigyelést igényelne, még felülnézetben is megnyugtató képlet a Kelenföldi Járműtelep. Minden ismert nézőpontokból átgondolt, pontos, arányos építészeti állítás. Sínen van.

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

With Head Up

BKK Metro4 Depot Kelenföld An elegant tower appeared in Kelenföld – which passers-by would probably rate as a first-class office block –, where the neighbourhood of the railway station suggests a dynamically developing zone. Stepping out from underground line No. 4 this progress is not visible yet. The depot in Kelenföld is a unique-design tower structure which confidently lifts its head up from amongst the uncertain contours of P+R car parks, MÁV railway premises, bus terminals and housing estates that surround it. Opened in 2013, this building towers above an environment with an identity still taking shape, but may also be perceived as if the designer had meant it to be part of a larger scale order. The DPi designers had a different formula in mind: starting from the prototypes of industrial architecture they deliberately used components typical of office architecture to have an integral response. The success of the concept results from the fact that every component was taken care of with due attention to details, and the buildings are articulated in an integral visual language. Their belongingness is not only expressed in the dark grey metal cladding of the facades and decisions concerning forms and design, but in the spectacular logic reflected in the organisation of the intermediary spaces. The plant does not fall into elements but lives in a system of correlations.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

téma • theme

Bukta Imrétől Ulcisia Castráig

A szentendrei Ferenczy Múzeum új székhelyének felújítása és bővítése építészek architects: Szuromi Imre, Kocsis Barnabás

Van-e egyszerű sorsú műemlék a világon? Úgy gondolom, nincsen, hiszen egyszerű történelemről sem hallottunk még. A szentendrei Ferenczy Múzeumnak végül helyet adó Pajor kúria is maga a történelem. A 19. század első felében Pajor Gáspár orvos és megyei táblabíró által építtetett ház volt már lakóépület, református leánykollégium, rendőrségi laktanya – ide vonultak be a munkaszolgálatosok, köztük Radnóti Miklós, akinek emlékét kőtábla őrzi az udvar falán – munkásőrség, azután földhivatal, városi rendőrkapitányság és művészeti iskola is, mielőtt jelenlegi rendeltetését elnyerte. Az épület hihetetlenül rossz állapotban érte meg a 21. századot, amikor a jelenlegi funkció tervezése megkezdődött, már másfél évtizede üresen állt. Felújítása óriási beavatkozást igényelt: a teljes tetőszerkezetet le kellett cserélni, beleértve a födémet is, egyes épületszárnyak alapozását meg kellett erősíteni, a bejárati téglaoszlopos tornácot lebontani és újraépíteni. Itt azonban nemcsak egy műemléképület megmentéséről volt szó, hanem a város legfontosabb világi rendeltetésű épületének „feltámasztásáról”, valamint a fő turista-útvonal méltó használatáról és kialakításáról is. Napjainkra a Kossuth utca gyakorlatilag végig, a hévtől a Fő térig építészetileg rendezett, az új múzeumépület pedig, a Bükkös-patak partja felé közeledve hangsúlyos, új, reprezentatív elemmel bővíti az épületsorban addig tetszhalottként egzisztáló házat. Egy mondat erejéig emlékeztessünk rá: a Ferenczy Múzeum a magyar múzeumi-közgyűjteményi rendszer 2012-es átalakítását követően a korábbi Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága utódaként Szentendre

szöveg text: Sulyok Miklós

fotók photos: Zsitva Tibor

városa fenntartásában látja el a Pest megyei közgyűjteményi feladatokat, számos fiókintézménnyel. Ehhez mérten egyáltalán nem tűnik nagynak az épület, sőt a Fő téren található előző múzeumi igazgatósági székház a modern bővítményét is hozzászámítva nagyobb volt. Itt tehát az építészek ügyességén múlott, hogy a kisebb alapterületen kielégítően elhelyezzék az új funkciót a régi bőrben. A tervezők építészeti alapállása a régi és a modern világos elválasztása volt: a műemléket a lehető hűségig visszaállítani, az új bővítményeket mai formálással kialakítani. Másik elhatározásukkal pedig a lehetséges műemléki korszakok közül a 19. század végi és 20. század eleji állapot helyreállítása mellett döntöttek. Bár az épületnek két kapubejárója is van a Kossuth utcáról, az építészek a főbejáratot – előre tekintő városépítészeti megfontolásból – nem a főútvonalra tették, hanem a szomszéd telken húzódó Ulcisia Castra régészeti területe felé vezető, ma még csak tervezett gyalogos útra. Itt található a kúriaépület oszlopos-tornácos bejárata. Fölötte keresztirányú nyeregtetős épülettestet emeltek, amelyben a lépcsőházon és a kiszolgáló helységcsoporton kívül a múzeumpedagógiai és konferencia terem kapott helyet. Az épület egészéhez jól illeszkedő, arányos, ugyanakkor jól érzékelhetően új építészeti elem érvényes választ ad a „hogyan bővíthető harmonikusan egy régi épület?” egyáltalán nem egyszerű kérdésére. A bővítés legfontosabb eleme a belső udvar negyedik oldalának bezárása az időszaki kiállításokat magában foglaló teremet tartalmazó épületszárnnyal. A domboldali terep okán az épület első emeletére érkező főbejáraton belépve egészen tágas előtérbe jutunk, s ezen keresztül a belső udvar

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

légterébe láthatunk, amelyet két szint magasságú függönyfal határol. Az előtér tágasságát az üvegfal nyújtotta távlati kitekintés mellett a falak és a fényes ipari öntött padló fehérsége is fokozza, de ez utóbbi, miközben nagyvonalúan egybefogja az épületet, valamiképpen elidegenítő effektusként is működik. Mintha azt sugallná: új ez az egész műemlék! Az öntött padló belsőépítészeti karaktere, fényes felülete mintha túlságosan erős kontrasztban állna az épület döntően 19. századi anyagaival és historizáló stílus-karakterével. Az emeleti előcsarnokban a bejárattal szemközti falat süttői mészkő burkolja, ami újabb anyagminőséget hoz az enteriőrbe. A tervezők a belső terekben a falak vastagságának reliefszerű érzékeltetésével, mint például a földszinti előcsarnokban, kiemelik az épület súlyosságát, engedik megjelenni a történeti épületek egyik legfontosabb vonását, a faltömegek fizikai jelenlétéből adódó szoborszerűséget. De az új épületelemek is vakolatlan, fehérre festett, bontott téglafalként jelennek meg, ami történeti építészethez való illeszkedés egyik érvényes megoldása lehet. Az épület használata szempontjából különös helyzet, hogy a főbejárat

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

említett elhelyezése miatt az épületen nyilvánvalónak látszó utcai kapubejárat zárva van. Talán jelezni lehetne, merre van a tényleges főbejárat, amely egyébként a gondosan kialakított előkertből nyílik, tehát végül is szép és turista-csalogató környezetbe jut a belépni készülő látogató. Rövid ismertetésemben szándékosan csak a ház építészeti kérdéseivel foglalkoztam. A belsőépítészetből lemaradt a bútorok és a berendezési tárgyak megterveztetése, a késztermékek alkalmazása érezhetően rontja a ház igényes építészeti kialakítását. Sajnos szemmel láthatóan nem grafikus tervezte a felirati és tájékoztató rendszereket, ez pedig nem spórolható ki egy ilyen jelentős intézményből. Az igen jól rendezett és kvalitásos műtárgyanyagot bemutató múzeum méltó otthona a magyar képzőművészet történetében különös jelentőséggel bíró szentendrei művészetnek. A kollekció óriási erénye, hogy a pincében elhelyezni tervezett kőtár ókori anyagától kezdve a pilisszentkereszti ciszterci apátság gótikus kövein és a Ferenczy-család művészetén keresztül a kortársak műveiig, Ulcisia Castrától Bukta Imréig, bőséges anyaggal tudja bemutatni a város művészetét.

téma • theme

építészek architects:

Szuromi Építész Iroda

építészek architects:

Szuromi Imre, Kocsis Barnabás, Kocsis Gáspár, Kutasi Attila

gépészet hvac:

Dobay István

elektromos tervezés electrical engineering:

Bálint Anita tűzjelző fire alarm: Bálint Anita

kerttervezés garden design.

Zeitler Alexandra

lift elevator:

Makovsky Zsolt

statika structure:

Donáczi Péter

műemléki referens monument preservation expert:

Klaniczay Péter

From Imre Bukta to Ulcisia Castra

The Reconstruction Project of the New Home to Ferenczy Museum Szentendre Pajor Mansion housing Ferenczy Museum in Szentendre embodies history in itself. Built in the first half of the 19th century by Gáspár Pajor medical doctor and county judge it came to function as a residential building, a Calvinist girls’ boarding school, police barracks, workers’ militia, then land registration office, municipal police station and art school before its present utilisation. The building survived till the 21st century in badly deteriorated condition: by the time designing its present-day function started, it had already stood abandoned for some fifteen or so years. Its reconstruction required large-scale intervention: the whole roofing had to be replaced by a new one, including the ceilings, the foundations of some wings had to be reinforced, the brick-pillar porch of the entrance demolished and rebuilt. However, it

was not only a salvage project of a protected historical building: it also had to be resurrected as the most important secular structure of the town as well as the worthwile utilisation and remodelling of the main tourist route. As of today the whole length of Kossuth Street – from the local train terminal to the Main Square – appears as an architecturally well-kempt, whilst the new museum building is a new representative contribution to the rows of buildings approaching the banks of Bükkös Stream after it had existed as a dead-alive building.

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

európa-régió • eu-region

európa-régió • EU-region

A város és a klímaváltozás

IBA, Hamburg 2013 – Nemzetközi Építészeti Kiállítás szöveg és fotók text and photos: Lővei Pál

A 2013-ban Hamburgban megrendezett Internationale Bauausstellung előzményei több mint egy évszázadra nyúlnak vissza: 1901 – Mathildenhöhe, Darmstadt; 1927 – Weissenhofsiedlung, Stuttgart; 1957 – Interbau Berlin, Hansaviertel; 1987 – IBA Berlin, a történeti város feljavítása és rekonstrukciója; 1999 – IBA Emscher Park, jövőteremtés egy ipari régió, a Ruhr-vidék számára, 2010 – két egykori kelet-német krízisterület kezelésére egy nemzetközi építészeti kiállítás keretei között. A hamburgi bemutató ilyen problémakörök után az egykori Hanza-város gyorsan leromló déli negyedeinek jövőjével foglalkozott.

Az Elba-szigetek az IGA információs központ térkép-maket tjén

A bemutató szorosabban vett helyszíne a nagyváros szinte csak saját lakói számára ismert déli területe volt, az Elba két ága közötti nagyméretű sziget – Wilhelmsburg – és a mellette északra fekvő kisebb Veddel, valamint délre elterülő belkereskedelmi kikötő (Binnenhafen). A 35 km2es Wilhelmsburgot a rendezők Európa legnagyobb folyami szigeteként jellemezték (bár a Duna több szigete is ennek a területnek sokszorosát teszi ki), amely a város legnagyobb, mégis csupán 50.000 lakosú kerülete. Így is vagy száz nép képviselői lakják: a kulturális sokszínűség nyelvileg, viselkedésben, lakókörnyezetben azonnal szemébe ötlik a látogatónak. A terület használatát erősen befolyásolja a víz: bár a folyó még jó 100 kmrel távolabb éri el az Északi-tengert, de a tölcsértorkolatnak köszönhetően az apály és a dagály közötti vízszintkülönbség meghaladja a három métert, a szigetek egyes részei a vízszintnél mélyebbre is kerülhetnek, így a szárazföldeket gátak és zsilipek rendszere övezi, és hidak sora teszi elérhetővé. Az 1962. évi nagy árvíz ezeken a területeken szedte a legtöbb áldozatot és okozta a lakóterületekben a legnagyobb kárt. Egy ideig a teljes kiürítésük is napirenden volt, és a szigetek kezelésével kapcsolatos tanácstalanság a legutóbbi időkig meghatározta a helyzetüket. Amíg az északi városnegyedek nagyszabású fejlesztések helyszínei voltak, az Elba-szigetekre szemétlerakó, autópálya-csomópontok, konténerraktár, végül a szociális lakásépítés magasházai kerültek. Wilhelmsburg és Veddel környezeti károkat halmozó, negatív szalagcímeket kiprovokáló, problémás városrészekké váltak. Az ezredforduló táján a jobb iskolákat, a gyerekek és fiatalok számára

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

élhető környezetet és perspektívákat, családbarát lakónegyedeket, az átmenő forgalom csökkentését és a belső közlekedési viszonyok javítását követelő helyi polgárok nyomás alá helyezték a Hanza-város szenátusát. Kiharcolták a Wilhelmsburg jövőjéről szóló konferencia finanszírozását, és 2002-ben mintegy száz, a hivatalok és a szakhatóságok munkatársaival együttműködő polgár összeállította „fehér könyv” már egy gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi szempontból egyaránt élhető, jövőorientált városrész képét vázolta. 2004-ben a hamburgi várospolitika meghirdette az „ugrás az Elbán túlra” koncepcióját, amely valójában az egész város érdekét is szolgálja, mivel az északi részek már nem képesek kielégíteni az új lakóterületek és ipari negyedek iránti, nem csillapuló igényeket. A várostervezést segítő eszközként megszületett a nemzetközi kertészeti kiállítás (Internationale Gartenschau, 2013) és a nemzetközi építészeti kiállítás ötlete. Az ezekre való készülés évei alatt az érintett területek a jövőépítés egyfajta laboratóriumává váltak, ahol az „új esélyek, új terek, új energiák” mottóval a hosszú távú, átgondolt városfejlesztés érdekét szolgáló, ökológiai és szociális szempontból példát mutató kiállítási projektek születtek, klímabarát energiaellátással. A megvalósított terveket 2013-ban három csoportba sorolva mutatták be: a „Város és a klímaváltozás” az energiaellátás problémáival, a „Metró-zónák” a nagyvárosi élet megkövetelte igények kielégítésével, a „Kosmopolis” pedig a helyi hagyomány emlékeinek és az ide beköltözött népek hagyományainak őrzésével, egymásra hatásával, kiteljesítésével foglalkozott. Az alacsony népsűrűség valójában kitűnő adottságokat jelent: a szigeteken sok a zöld, nedves rétek, ártéri erdők, szántóföldek váltakoznak a lakóterületekkel. A lakosság azonban eddig teljesen el volt vágva a víztől, a hatalmas hamburgi kikötő raktárai, vámszabadterületei kerítésekkel zárták el a folyót és öbleit. A tengeri szállítás átrendeződése, a konténerforgalom megsokszorozódása a kikötőterületek csökkenésével járt együtt, a kiszabadított, rendbe tett gátakra és a vízpartokra sétányok és kerékpárutak kerültek, a szigeteket összekötő hidak mellett a gyalogosok és a kerékpárosok mozgását lehetővé tevő kisebbek épültek, az eredetileg szállításra és vízelvezetésre épült csatornákat rendezték és

Irodaház a városi hatóságok számára, építész: Sauerbruch Hut ton

európa-régió • EU-region

„Az Erdő Háza”, építész: Andreas Heller

– például kikötőpontokat építve – alkalmassá tették a vízi sportokra. A folyóágakat bekapcsolták a közlekedésbe, az eddigieknél változatosabb helyszíneket bemutató városnéző járatokon kívül menetrendszerű körjárat is létesült – az előbbieknél kedvezőbb jegyárakkal és helyi információkkal „megspékelt” kapitányi magyarázatokkal. Egy 1979-ig szemétlerakóként használt hulladékdombot „energiahegyként” hasznosítanak, a sétautak mentén kilátópontokkal és egy információs pavilonnal. A pavilon energiaellátását a melegebb talajvíz segítségével oldották meg, a betakart szemétben képződő metánt a szomszédos üzemek használják fel, a néhány szélkerék és a déli oldalra kihelyezett napelemek termelte áram a sziget közös energiahálózatába kerül. A szél egyébként régóta hasznosított adottsága a vidéknek: Wilhelmsburg jelképe az 1875-ben emelt Johanna-szélmalom, amelyet múzeummá alakítottak, mellette hagyományos, a bemutatók során helyben őrölt lisztet felhasználó sütődét építve. A domboldal és a környező rétek szénájából nyert biogázt hasznosító mini erőművet egy, a zöld energia másik központjaként átalakított, világháborús betonbunker – légvédelmi ágyúállás és óvóhely – 42m magas, elpusztíthatatlan tömbjében helyezték el („energia-bunker”), együtt egy fahulladékot hasznosító kis erőművel. Az így termelt energia a szomszédos lakónegyedet fűtéssel ellátó, ugyancsak itt elhelyezett hőközpontban hasznosul, és a tetőn és az épület déli oldalán elhelyezett napelemek termelte áramot is a közvetlen környék használja fel. Ezek és a hozzájuk hasonló, tervezett projektek – együtt az új és a klímatudatosan átalakított régebbi épületek és lakótömbök csökkenő energiaigényével és saját energiatermelésével – 2025-re az Elba-szigetek teljes áramellátását, 2050-re teljes hőellátását is helyben fogják biztosítani, 95%-kal csökkentve a káros gázok kibocsátását. Wilhelmsburg közepén korszerűsítették a gyorsvasút állomását. A vágányok fölött széles, kiöblösödésekkel a társadalmi élet számára is lehetőségeket teremtő gyaloghíd kapcsolja össze a sziget eddig hiányzó, újonnan kialakított központjával, ahol az IBA hatvan projektje közül mintegy másfél tucatnyi koncentrálódott. Itt épült fel a kiállítás legmagasabb és legnagyobb tömegű épülete: a V alakban két alacsonyabb szárnyból és középen egy 54m magas központi többől álló irodaház az egész város városfejlesztését és környezetvédelmét irányító hatóság számára 1400 munkahelyet biztosít. Szabadon bejárható előcsarnokában helyezték el Hamburg városmodelljét. Látványos, hullámsorba kapcsolt, feketével keretelt hengeres formáit a szivárvány vidám színeivel sávozott kerámiába burkolták. Alacsonyabb, de a tömb sarkán még mindig kilencszintes párjával – ez a kerület szociális ellátását javító „Orvosok háza” – a vasút felől kapuzatot képez, a vizuális összetartozást jelzi a másik épületegyüttes ugyancsak vízszintes sávokkal színezett, a zöld árnyalataival operáló

kerámia burkolata is. Ennek földszintjén gyógyszertárat és rendelőt alakítottak ki, hat emelete orvosi magánrendelőknek és egészségügyi vállalkozásoknak ad helyet, legfelül a geometrikus tömeget oldó teraszokkal bővített lakásokkal. Az egyik kapcsolódó épületszárnyba öregek otthona került, vonzó télikerttel és tetőkerttel, ahol a 141 gondozott ellátására hatvan új munkahely létesült – a távlatos gondolkodást jelzi, hogy a személyzet több tagja számára családi lakóegységeket is kialakítottak, továbbá óvodát, valamint ötvenfős ápolóképző iskolát. Ugyanebbe a tömbbe került a sportpedagógiai feladatokat ellátó, a fiatalság számára vonzó – magánbefektető által finanszírozott – „Szigetakadémia”. Ez utóbbihoz szervesen kapcsolódik a közelben emelt új sportcsarnok, amelynek egyik felében uszodát nyitottak. Mellette épült a látványos „Erdő háza” (Wälderhaus), a német erdőgazdaságok egyesületének kiállító és oktatóközpontjával, a földszinten ökológiailag tudatos kínálatú vendéglővel, a felsőbb szinteken szállodával. Az alsó két szint tűzvédelmi okokból vasbeton szerkezet, külső faburkolattal, a felső három emelet viszont a tartóelemeket is beleértve teljes egészében fából készült. Az új központ a mai kihívásoknak megfelelő – „okos” – lakóépületek (passzívházak) egész sorával kívánt követendő példákkal szolgálni. Az ún. hibrid házak a lakás és munkahely céljára egyaránt használható, változó igényeknek megfelelően könnyen átalakítható téralakítás, vagy az eltérő bevilágítási szükségletek megoldásait keresték. Más épületek tervezői a korszerű anyagok árcsökkentő hatását vizsgálták, megint mások a felhasznált anyagok és technikák jövőbe mutató kísérleteivel, a környezeti hatásokra reagáló „intelligens” anyagokkal szolgáltak. Itt született meg a világ első „bioreaktor” homlokzatú háza: a két napsütötte homlokzat előtt lapos üvegtartályok alkotta függönyfalát kitöltő vízben a napfény hatására gyorsan szaporodó algák meleget termelnek, és a naponta leszüretelt biomasszából nyert biogázt a közeli, már említett energia-bunkerben használják fel. A sportcsarnokkal szemben a sziget esővízét gyűjtő, csatornákhoz kapcsolódó medencét a vízfelületek lakóterületként történő alkalmazhatóságát igazoló bemutatóhellyé avatják az ún. „vízi házak”. A sor elején álló, kilencemeletes lakóépületben egy csónakház és a vízfelülethez csatlakozó, nagy terasz az egész házközösség számára szolgál. Négy további, alacsonyabb lakóház három-három háromszintes lakásnak ad helyet, valamennyihez saját vízi terasz tartozik. A homlokzatok fehér alapszínéhez kékek, zöldek, szürkék felületei kapcsolódnak, a víztükörrel és a környező fákkal együtt igen barátságos látványt és lakókörnyezetet alkotnak. Wilhelmsburgot természetesen nem a semmiből kell felépíteni. Mind az ipari területekhez, mind a mezőgazdasághoz kapcsolódóan állnak a

„Hibrid ház”, építészek: Nägeliarchitekten

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

európa-régió • EU-region

„Okos anyagú ház” befejezés közeli állapotban, építészek: Kennedy &Violich (Boston); 360 grad+

területén régi lakóházak, ipari lakónegyedek, üzemépületek – nemcsak a 19. század végi historizmus, de már az 1930-as évek egyszerű, hagyományos építésű, nyeregtetős épületei is őrzendő hagyománynak számítanak. Több kiállítási projekt ilyen épületek helyreállítását, energetikai korszerűsítését célozta meg. A korábban épült, nagyobb lakótelepeket is renoválták, saját energiatermelésüket kiegészítendő rákapcsolva azokat az „energia-bunker” rendszerére is. Ki kell még emelni, hogy az épületek nagyobb részén a napelemek és a napkollektorok nem látszanak. Új épületek esetében látni a falra erősített, egyedi tervezésű, a lakásteraszok árnyékolásához használt tolóajtókkal azonos látványt nyújtó megoldást is, és van olyan épület, ahol a hullámsorba rendezett, mozgatható napelemek hajlékony membránjai előtetőszerűen árnyékolják az éppen általuk különlegessé varázsolt lakóházat, ahogy az „energia bunker” katonaiipari megjelenése is gazdagodott az új elemekkel. Az IBA a változatos összetételű lakosság közösségszervező intézményrendszerét is több új elemmel gazdagította, a helyiekkel való konzultációk eredményeként. Egy az 1930-as években épült, harmincnál több nációnak szolgáló, 1700 lakosú munkáslakónegyed („Weltquartier”) teljes rendbetétele mellett a közepén lévő teret az itt lakók javaslatai és kérései nyomán találkozóhellyé alakították ki, kényelmes, autómentes utakkal, játszótérrel és egy modern, kis kávézónak és a török szülői munkaközösségnek helyet adó pavilonnal. Az idős férfiak számára hagyományos török fürdővel összeépült öregek otthonát létesítettek. Valamennyi korosztály érvényesülését segíti az új nyelvoktatási központ, ahol a németet és a lakosság csoportjainak anyanyelveit egyaránt oktatják, a tornatermekkel, sportpályával kiegészített intézményben azonban a hagyományos tantervi foglalkozásokat a sportolás spontán nyelvgyakorlást segítő, tudományosan kidolgozott lehetőségei egészítik ki. Egy kiürített ipartelep irodaházában a város műhelyeket és műtermeket alakított ki, amelyek használói, bérlői saját egyesületet alapítottak a hosszú távú működtetés legkedvezőbb módjainak kimunkálására. Az IBA lehetőséget adott egy „képzési offenzíva” indítására, a területi iskolák is megújultak, és egy új központ is született, ahol a felnőttoktatás is helyet kapott. A lakónegyedekhez kapcsolódó igénytelen „garázsműhelyek” telepét kézműves kisvállalkozásoknak szolgáló, korszerű és építészetileg is színvonalas műhelyekké alakították – többek számára megteremtve a lakás és a munkahely közös helyszínét is –, a hozzá kapcsolt fedett promenáddal a termékek helybeli piacra jutását is elősegítve. A sziget-kerület központjától délre és nyugatra a ligetek és rétek alkotta, összefüggő zöld terület rendezésére használták fel a kertészeti kiállítás Németországban évszázados múltra visszatekintő, már magában Hamburgban is jól bevált eszközét. A területet több helyen az IBA épü-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

letei szegélyezték, némelyek – így a „vízi házak” egyenesen a kiállításba ékelődtek –, a későbbi sportcsarnok pedig 2013-ban még a kertészeti kiállítás fedett bemutatóinak adott helyet. A két bemutató kapcsolódása azt is jelenti, hogy az IGS bezárása után is parkként használható területek a lakókörnyezet minőségét emelik majd. Ennek jegyében minden, amit állandónak szántak, például több különböző, időnként a nagyvilágot idéző – például sivatagi – játszótér, a legmagasabb, a tartósságot szem előtt tartó minőségben valósult meg. Az ideiglenes elemek (így az állványelemeket és láncokat használó, az autópálya fölött a két kiállítási terület összeköttetésére szolgáló gyaloghíd is) viszont a legegyszerűbb, legolcsóbb, vagy pedig újrahasznosítható eszközök igen látványos és gondolatgazdag felhasználásával készültek. Ez a kiállítás sem külföldi országok részvétele miatt volt nemzetközi, hanem a tematikán, illetve az egyes részek új-zélandi, ausztrál, brazíliai, mexikói, USA-beli, szingapúri, koreai, japán, olasz, osztrák, holland, svéd, dán, skót, spanyol, svájci tervezőin keresztül. (A Kiállítások Nemzetközi Irodája felügyeletével rendezendő nemzetközi kertészeti kiállítás – IGA, vö. MÉ 2013/5 – Németországban legközelebb 2017-ben lesz.) A „80 kerttel a Föld körül” mottójú bemutató öt egysége közül az első, a „Kikötők világa” 15 helyszíne közül több is Phileas Fogg utazásának világkereskedelmi szempontból is kiemelkedő jelentőségű állomását idézte. Kalkutta kiültetett növényeit a teaszállítmányok már kiürült, puhafa dobozaiba helyezték el, Mumbai kertjében a konténerek leválasztott, beültetett tetejének földre helyezett rasztere alkotta a geometrikus rendet, Yokohama 7,8m magas konténertornya tetején két eperfa utalt a selyemtermelésre és -kereskedelemre, San Francisco, Liverpool kis pavilonjait is konténerekből alakították ki. Hongkongnál egy hagyományos bambuszépítmény állt, Shanghai kertjeit pedig fémrudak raszterére erősített kínai „omega-nyílásokkal” ódonra varázsolt vászonfalak keretelték. A „Vízi világok” 18 kertje a víz szerepét járta körül, élőhelyként, energiatermelőként, volt itt szavanna és sivatag, oázis és folyó vájta kanyon, tükrökből és kék üvegcserepekből alkotott délibáb, virágokból alakított vízfesték-paletta és mosdói vízcsap-gyűjtemény. A „Vallások világa” kertjeinek létrehozásában Wilhelmsburg vallási közösségei működtek közre, az iszlám kert a perzsa-arab kertek vízfolyásai és geometrikus kerámialapok segítségével idézte a paradicsom kertjét. A buddhista parkban a lótuszmedence körül színes zászlók lobogtak, és volt hindu-kert is meditációra szolgáló utacskákkal. A zsidó vallás kertjének helyszínei a teremtés

„Vízi házak”, építészet: Schenk + Waiblinger Architekten

európa-régió • EU-region

„Kert a Marson”, tervezés: Joon-ho Shin, Szöuli Egyetem

napjait szimbolizálták, a keresztény kert pedig utalt a keresztelés vízére és a sziget népeinek nyelvein kiírt bibliai idézetekkel az emberi életút állomásait sorolta. A közelben álló, neogótikus tégla-kápolnát a körülötte csoportosuló régi sírkövekkel együtt helyreállították, mellettük alakítva ki a temetői kertművészet igencsak invenciózus bemutatóit. A „Gründerzeit” egy tanúját, a Hamburg vízellátását száz éven át szolgáló, 2008-ban leállított vízmű pumpa-csarnokát a faltagolás és a tetőszerkezet minden értékét megőrző, elegáns vendéglővé alakították, nagy teraszokkal. A „Kultúrák világa” több kertjéhez a helyi iskolák tanulói adtak ötleteket, egy nagy „salátás tálban” a sziget „multikulti” világát képezték le a különböző népek ehető zöldségeivel, a szimbólumok kertjének labirintusában pedig egyszerű műanyag zöldséges ládákat raktak egymásra és ültettek tele növényekkel. A kerítésen túl a helyiek kerti házikóinak és gondosan kezelt kiskertjeinek telepére nyílt több helyen is kilátás. A „Kontinensek világa” az öt világrész jellegzetes élőhelyeit mutatta be, az új-zélandi páfrányerdőtől Seherezáde kertjéig. A „Természeti világok” öt helyszíne a jövővel foglalkozott, a vízoszlop tetején nevelt eprekkel, az élelmet termelő algakertekkel, a sziklasivatagban „növő” sugárgömbök alkotta, képzeletbeli marsi tájjal. A „Mozgás világa” a sportolásról szólt, színes mászókákkal, minigolffal és vízmedencés labdarúgó-pályával, megmaradó mászófalakkal és kalandpályával. Volt persze rózsakert és

dália-park is, a zárt csarnokban pedig a világutazók botanikai felfedezéseihez kapcsolták a kertészeti cégek bemutatóit. A kertészeti kiállítást egysínű vasúttal is körbe lehetett járni, madártávlati nézetekből is áttekintve a területet, az építészeti bemutató helyszíneit pedig rendszeres buszjárattal kötötték össze. A sok látogató természetesen nem tetszhetett mindenkinek, az egyik széles csatorna partján emelt, a lakókkal együtt tervezett „Open House” falán a nyár vége felé már lehetett olvasni „az IGA idegesítő” (IBA nervt) grafittit is. Joseph Maria Olbrich darmstadti művészkolóniája, Mies van der Rohe mintakép szerepű modern lakónegyede Stuttgartban, Le Corbusier, Gropius, Hans Scharoun lakóházaival, a jövő városát bemutató nyugat-berlini Hansa-negyedben Alvar Aalto, Oscar Niemeyer, Pierre Vago, Arne Jacobsen, van den Broek és Bakema épületei mára gondosan kezelt, féltve őrzött műemlékekké lettek. Ma még nem jósolható meg, hogy Hamburg építészeti kiállításának alkotásai fél évszázad múlva hasonlóan védett együttesként kerülnek-e be majd az útikönyvekbe. Most azonban az Elba megújult szigete mindenképpen megérdemel akár egy egész napos sétát vagy kerékpározást: építésznek és tájtervezőnek, energetikai szakembernek és vízmérnöknek ugyanúgy sok látnivalóval szolgál, mint a laikus érdeklődőnek. 2020-at megcélozva pedig három IBA előkészületei is megkezdődtek már Baselben, Berlinben, valamint a hollandiai Limburg tartományban, majd 2022-ben Heidelberg a tudomány városaként fog megjelenni, 2023-ban pedig Türingiában a kulturális táj lesz nemzetközi építészeti kiállítás témája.

IBA dokk, építész: Han Slawik

The City and the Climate Change

IBA, Hamburg 2013 – International Architectural Exhibition Organised in 2013 Hamburg, Internationale Bauausstellung has a past of more than a century. The series of programmes for all the year round present the entire region as a live exhibition focusses on the future of quickly deteriorating southern parts of the former Hanza city. In 2004 the urban policy of Hamburg published its concept titled „jump over the River Elbe and beyond”, which actually serves the interests of the whole city too as its northern parts are no longer able to satisfy the ever-growing intensive demands for the new residential areas and industrial quarters. The idea of Internationale Gartenschau, 2013 (the international gardening exhibition) and the international architectural exhibition were born out of the ambition to create means and tools to facilitate civic planning. During the years of preparation for these events the areas concerned have acted much like laboratories of constructing the future where in the spirit of the slogan „new chances, new spaces, new energies” exemplary exhibition projects were organised to show examples that serve longterm and well-conceived urban development both socially and environmentally – all with climate-friendly energy-supply. The plans now realized were presented in three groups in 2013: the one titled „City and Climate Change” focussed on issues related to energy-supply,

„A kanyontól a deltatorkolatig”, építészek: Atelier Dreiseitl

„Metro Zones” covered ways to satisfy demands generated by metropolitan lifestyle, whilst „Kosmopolis” dealt with the preservation and protection of relics of local tradition and people settling down here with the objective to facilitate their interactions and fulfilment.

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum utóirat • post scriptum

A posztkommunista „magyar kocka”

A hivatalos típustervektől a szubverzív praktikákig szöveg text: Hornyik Sándor

Kockaház, Toponár, fotó: Katharina Roters

A titokzatos „magyar kocka” nem más, mint a Kádár-kocka, vagyis a megközelítőleg négyzetes alaprajzú, jellemzően 100 m2-es, sátortetős ház, amelyből állítólag milliónyi áll még mindig az országban. Ahogy az a Magyar kocka pályázati anyagából1 kiderül, ez a háztípus nagyjából a hatvanas évek elején terjedt el Magyarországon, és a nyolcvanas évek végéig számított az uralkodó családi ház típusnak, amikor is az „alpesi” váltotta fel. A „magyar kocka” azonban nem szimplán egy pályázati anyag, tetszetős alcímmel: „a gulyáskommunizmus építészeti folklórja”, hanem egy lassan tíz éves kutatási projekt is, amely most könyv formájában is napvilágot lát egy kultúrtörténeti szempontból talán még izgalmasabb alcímmel: „szubverzív ornamentikák a szocializmusban”.2 Ahogy a kötetben az ornamentikára esik a hangsúly, és háttérbe szorul az építészeti tömeg, úgy a továbbiakban én sem a „magyar kocka” kialakulásával, illetve a családi házak tipologizálásának problémáival kívánok foglalkozni, hanem inkább a „magyar kocka” és a „szubverzív ornamentika” ideológiai vonatkozásaival.3 Katharina Roters 2005-től fotózza a magyarországi kockaházak homlokzatait Alsószentmártontól Boldogasszonyfán és Sajóládon át Zicsig. A projektnek már a kezdetektől része Szolnoki József munkássága is, aki fotózás közben interjúkat készít a házak tulajdonosaival, illetve adatokat gyűjt a tervezésről és az egykori építésről. Ezek egy része már a könyvbe is bekerült egy válogatás formájában, de a Velencei Biennálé magyar pavilonjában hangsúlyosabban is megjelentek volna a homlokzatokra, illetve a házakra vonatkozó adatok, közvetlenül a fotók alatt, megteremtve a képek földrajzi és társadalmi kontextusát. Sőt Szolnoki tervezett még a pavilonba egy olyan ikonikus tárgyat is, amely a fotók további értelmezését szolgálta volna. A tárgy a „gulyásbetonkeverő” nevet kapta, és egyszerre lenne hivatott felidézni a kalákában épülő házak legmarkánsabb munkaeszközét, a betonkeverőt, illetve a gulyáságyút – avagy hordozható tábori konyhát –, amely a gulyáskommunizmus kifejezéssel együtt kirajzolná a kulturálispolitikai kontextust. A kiállítás egyik tervezett infografikájából ugyanis az is tudható, hogy a Kádár-kockák építési ideje egybeesett azzal a politikai és kulturális korszakkal, amelyet a köztudat gulyáskommunizmusként, illetve a legvidámabb barakként ismer.4 A remek infografikából ezen túl

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

még az is kiderül, hogy a kockaházak elterjedését két nagy árvízhez (1956 és 1969) lehet kötni: 1956 után ugyanis még a régi, nyeregtetős, hosszúházakat építették, 1969 után viszont már kockaházakkal épültek újjá az árvízzel sújtott települések. A korszak végének meghatározását azonban már nem segíti semmilyen természeti katasztrófa, hacsak a privatizációt és a többpártrendszert nem tekintjük annak. A gulyáskommunizmusról mesélnek a betonkeverő alatti szavak is, amelyek a Kádár-kockák ideológiai és kulturális koordinátarendszereit jelölik ki a következő fogalompárok mentén: népi vs. modern, tervgazdálkodás vs. hiánygazdaság, nemzeti forma vs. szocialista tartalom, falu vs. város, spontán építészet vs. műépítészet, egyéni vs. kollektív. Szolnoki ezáltal azt sugallja, hogy a szimbolikus betonkeverő (avagy a népi építkezések) egzisztenciális, politikai és kulturális helyét e fogalmak mentén kellene és lehetne meghatározni. Vagyis ezek a fogalmak, illetve vonatkoztatási rendszerek és szótárak értelmezhetik azoknak a homlokzatoknak az esztétikai kultúráját, amelyeket Roters örökít meg a fotográfiáin. A rendszer, avagy a Kádár-kori kulturális geográfia felrajzolásához azonban nélkülözhetetlen az a kapocs, amit maguk az építők és az építtetők jelentenek, akik a maguk nyelvén értelmezik az ideológiák (legyen az akár kollektív, akár személyes) és a tárgyi világ, illetve az épített környezet közötti kapcsolatot. A könyvből valami már fel is villan ezen építői „programok” esztétikájából és politikájából, amiből viszont sejthető, hogy ez a bizonyos kapocs nem igazán fogja összekötni Szolnoki helyspecifikus ideológiakritikáját és Roters vernakuláris, modernista fotográfiáját, amely szinte autonóm, absztrakt képként tálalja a homlokzatokat. Ha viszont nem köti össze, akkor csak fokozza azt a termékeny feszültséget, amely Roters esztétizáló dokumentarizmusa és Szolnoki posztkommunista társadalomkritikája között feszül. A német fotográfust ugyanis elsősorban a házak homlokzatának absztrakt ornamentikája nyűgözi le, melyet összekapcsol a modernizmus nonfiguratív képzőművészeti esztétikájával, ami szerinte nem tartozott az államilag támogatott, tehát a kommunista szempontból üdvös kategóriába. Ez az esztétikai és kultúrpolitikai helyzet azonban a korai Malevicstől a kései Vasarelyig, vagyis az 1910-es évektől az 1980-as évekig meglehetősen bonyolult, ami ha nem

Kockaház, Székelyszabár, fotó: Katharina Roters

utóirat • post scriptum

Időtengely (infografika) vázlat, Szolnoki József, 2013

is teszi lehetetlenné, de legalábbis megnehezíti az absztrakt képzőművészet ellenkulturális értelmezését. Roters azonban nem is annyira az esztétikára helyezi a hangsúlyt, hanem inkább a politikára, hiszen az ornamentikának szubverzív potenciált tulajdonít, ami látszólag valóban kiemeli nemcsak a házat, de annak építőit is a sztereotípiák és a statisztikák szürke zónájából. Sőt Roters a fotókat kísérő szövegében kifejezetten megkonstruál egy tudattalan, szubverzív vizuális praxist, ami a homlokzatok díszítése során a konformitással és az elidegenedett kulturális termeléssel szemben érvényesítette saját ellenkulturális, esztétikai szempontjait. Innen nézve persze már nem is igazán az számít, hogy miként alkalmazta a nép a modern képzőművészeti formakincset, amely a hatvanas évek végétől kezdve már a hivatalosan elfogadott, avagy támogatott művészetnek is legitim elemévé vált, hanem az, hogy a nép mindezt a vizuális, díszítő praxist a hivatalos konformizmussal és az arctalan kommunizmussal szemben alakította ki. Közben azonban igen érdekessé válik az is, hogy ez a bizonyos szubverzív praxis, a kaláka (az alulról szerveződő, baráti kollektíva) és a „népművészet” modernista módon jelenik meg a fotósorozaton. Roters ugyanis „kiretusálja” a képből azokat a zavaró tényezőket (vezetékek, oszlopok, használati tárgyak), amelyek esetleg elterelnék a figyelmet magáról a homlokzatról. Így a homlokzat egy kvázi-neutrális térben jelenik meg, mintegy saját jogán, egyfajta autonóm műalkotásként, miközben az interjúk alapján az autonóm „népművész” figuráját valószínűleg nem lehet majd rekonstruálni. A kockaház mint kulturális toposz amúgy nagyjából egyidős magával a jelenséggel, bár hajdanában még nem igazán emelkedett az önálló képi toposz rangjára. Az egyik első és ritka kivétel Birkás Ákos munkásságában lelhető fel. Birkás fotórealista technikával megfestett 1973-as Új háza ugyanis nem más, mint egy puritán megoldásokkal kivitelezett „magyar kocka”. A fotórealizmus esztétikája alapján feltételezhető, hogy a festmény mögött szociográfiai szándékok rejtőzhettek, habár ugyanannak a háznak egy másik megjelenése kicsit tovább bonyolítja a helyzetet. Ebben az esetben már a cím is gyanús és árulkodó: Új ház régi keretben a festő falán (1973). A fotórealizmusra jellemző kép a képben szerkezet ugyanis nem írja le maradéktalanul azt a kibillent struktúrát (ferdén áll a ház a képen), amelyet Birkás megragadni óhajtott, és amely a szocialista kultúra önreprezentációjának és legitimációs törekvéseinek kudarcát éppúgy felvillantja, mint a fotórealizmus „felszínességének” esztétikai abszurditását. A képen ráadásul egy rossz, „ferde” fotó alapján készült festmény reprezentálja a szocialista otthont, a polgári miliő sablonos pótlékát, az arctalan kockaházat. Birkás „új háza”, avagy az új és modern vidék portréja csak a rendszerváltás után kapott újabb gellert, többek között Gyenis Tibor és Gerhes Gábor munkásságában. Amíg Gyenis a vidéki, „paraszti” kultúra esztétikai paradoxonját (modern vs. tradicionális) állította fókuszba, addig Gerhes Gábor az egzisztenciális és politikai ellentmondásokat hegyezte ki. Amikor Gyenis megfestette, színpadra állította, majd lefotózta a malevicsi homlokzatot azzal a címmel, hogy Ilonka néni a tiszta formák geometriájával álmodott (1999), akkor talán ugyanazt a kérdést vitte el az abszurd irányába, amely Roters és Szolnoki kutatásait is motiválta: a szocialista

vizuális kultúra modernizmusát. Gerhes viszont inkább antropológiai és emlékezetpolitikai szempontból közelített a Kádár-kockához, és annak személyességéhez, illetve a személyesség és a kollektivitás paradoxonjához, amikor digitálisan megduplázta a szülői házat és a végletekig élezte a kockaházak uniformitásának vizuális kultúráját (Szülői ház kétszer, 1999). Gerhes később ugyanezt a házat emelte be a posztszocialista kultúra borgesi allúziókat (Kínai enciklopédia) keltő, abszurd etnográfiai leképezésébe a Sok természet című fotósorozatába (2008), immáron Homályos lakóházként megnevezve. Sőt egy nagyon hasonló kockaház jelenik meg Nemes Csaba festménysorozatán is a tatárszentgyörgyi romagyilkosságok szimbolikus erejű vizuális háttereként (Roma család újépítésű házzal, 2009). És a Kádár-kocka adja a formát Bukta Imre politikai antropológiájához is, vagyis A ház című installációjához (2012), ahol azonban a négy homlokzat már egyértelműen csak a couleur locale-t szolgálja, megteremtve azokat az esztétikai kulisszákat, amelyek között a rasszista és „posztnacionalista” Másik Magyarország emberi sorstragédiái kibontakozhatnak. A Magyar kocka esztétikai politikája (Jacques Ranciere kifejezésével élve) amúgy talán éppen a Másik Magyarországhoz képest rajzolódik ki a legerőteljesebben, hiszen Bukta realista pátoszával szemben egyfajta abszurd, naturalista és objektív (fotografikus és etnográfiai) nézőpontot kínál ahhoz, hogy megkonstruálhassuk a szocialista vizuális kultúra geopolitikai térképét. Nemes és Bukta kockaházai viszont arra mutatnak rá, hogy talán az identitás legfontosabb markerei nem elsősorban az építészetben és a díszítőművészetben találhatók fel. Ebbe az irányba mutat az is, hogy az identitás kérdései a Kádár-korban (és a rendszerváltás után is) összefonódtak a hivatalos, internacionalista, kommunista (majd később szocialista) ideológia problematikájával, amely az univerzális és a partikuláris dialektikus szintézisére törekedett, és ekként hajlamos volt megtűrni a kisebb elhajlásokat, különösen akkor, ha azok csupán lokális Kockaház, Kiskassa, fotó: Katharina Roters szinten érvényesültek, és nem igazán voltak láthatók magasabb és reprezentatívabb fórumokon. A vizuális kultúra kutatása szempontjából persze a kockaházak kapcsán ennek az egész szubverzív folyamatnak a történetisége a legérdekesebb, amelyben remek útjelző lehet Victor Vasarely 1969-es budapesti kiállítása, amit egyik infografikájában Szolnoki is kiemelt – gondolom a geometrikus díszítőmotívumok egyik lehetséges forrásaként. Vasarely persze itt inkább csak egy szimbolikus figura, aki egyrészt az op artot, másrészt a hatvanas évekbeli modern, popos, áramvonalas dizájnt képviseli, amely a képes hetilapokon keresztül nyilvánvalóan beszivárgott a kockaház-építők optikai tudattalanjába (Walter Benjamin kifejezése) is.5 Onnan pedig átkerült a szocialista vizuális kultúrába, amelynek Roters és Szolnoki egyfajta posztkommunista értelmezését adja, miközben egységesnek tételezi azt a korszakot (gulyáskommunizmus), amelyet talán érdemes lenne a nagy narratívák szellemében kettéválasztani, és a hetvenes évek végétől inkább már fridzsiderszocializmusról beszélni, amelynek összeomlása aztán az addig a kulisszák mögé rejtett társadalmi és politikai feszültségek (szegénység, rasszizmus) nyílt, posztkommunista robbanásához is vezetett.6 Ha viszont már ennyi szó esett a posztkommunizmusról, akkor azt is érdemes megjegyezni, hogy amíg a posztmodernizmus építészeti kibontakozását a közmegegyezés egyértelműen 1972-höz köti, addig a

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Kockaház, Marocsa, fotó: Katharina Roters

posztkommunizmus megjelenését már jóval nehezebb egyetlen évhez vagy eseményhez kapcsolni. A célszerű választás nyilván 1989 lenne, de ahogy a rendszerváltás sem abban az évben kezdődött, úgy a kommunista, illetve a szocialista társadalom és kultúra posztkommunista kritikája is komoly múltat mondhat magáénak.7 Ettől függetlenül persze – jogi, gazdasági és alkotmányos értelemben – 1989 jó dátum, csak éppen a kulturális rendszerváltás és a piacgazdasági reformok már a nyolcvanas évek elején beindultak, ami nyilván nem lehetett független a Szolnoki grafikus kronológiájában is szereplő 1982-es államcsődtől, illetve a gazdaság állami szabályozásának lazításától és a szociális piacgazdaság kiépítésétől, amely nyilvánvalóan csak felerősítette a kultúrpolitikában egyre inkább terjedő – laissez faire – liberalizmust. Később pedig, a rendszerváltás után talán ugyanez az immáron nyíltan kapitalista fókusz vezetett oda, hogy a posztszocializmus gazdasági logikája szertefoszlatta a szociális háló illúzióját, és teret engedett az addig elfojtott politikai indulatoknak is. Újabban a merev, oppozicionális struktúrák (kelet–nyugat, szocializmus–kapitalizmus) elemzése helyett a posztkommunista állapot értelmezésekor már az dívik, hogy a helyi, posztszocialista narratívákat beillesztik a nagy narratívákba. Ovidiu Tichindeleanu például a szocializmust a modernizmus, a posztszocializmust pedig a posztmodernizmus nagy elbeszélésével olvassa össze, miközben arra is felhívja a figyelmet, hogy amíg a posztmodernizmus és a késő kapitalizmus a nemzeti identitás és a politikai tudat eltörlésén munkálkodik, addig a posztkommunizmus éppen hogy nem globális és posztnacionalista, hanem nagyon is lokális és nacionalista, miközben a felemás modernizáció gazdasági katasztrófái sújtják.8 Hasonló értelemben mutat rá ugyanerre az eszmetörténeti és kultúrpolitikai problematikára Piotr Piotrowski is, aki az agorafóbia fogalma mentén elemzi az új, posztkommunista nemzeti kultúrák és a globalizált kapitalista világ viszonyát.9 Miközben azonban a jelen, illetve a „poszt” tekintetében a

szocialista helyzet egyre világosabbá válik, addig a múlt, illetve a kommunizmus ellentmondásai továbbra sem rajzolódnak ki kellő élességgel, amit az is mutat, hogy újabban a kolonialista-posztkolonialista nagy narratívába is megkísérlik beilleszteni a KGST régióját.10 Ez a narratíva persze hellyelközzel még passzolhat is a balti országok történelmére az orosz hódítással és a nyelvi-kulturális gyarmatosítással; a magyar, a román, a lengyel, vagy épen a délszláv helyzetet azonban csak nagyon átvitt értelemben képes leírni, hiszen nálunk például – a Rákosi-korszaktól eltekintve – nem igazán történt kulturális gyarmatosítás, mert nagyon kevesen fogadták el a szovjet kultúra primátusát. Innen nézve lenne nagyon érdekes szóra bírni valahogy azt a bizonyos optikai tudattalant, amelynek kiváló vizuális dokumentumai a bizonytalan eredetű (úgy tűnik, hogy nem létezett a nagybetűs, szovjet Típusterv) „magyar-kockák” is. A nagy kérdés persze innen nézve is az, hogy a szubverzív ornamentikák vajon mennyire is voltak kreatívak és szubverzívek, és mennyire csupán az aktuális, populáris vizuális kultúra mellékes lenyomatai. A válasz nem egyszerű, mert például a kvázi kollektív, geometrikus mintakövetés olyan lokális, egyéni értelmezésekkel is párosult, mint hogy az építő „programja” szerint jelenjen meg a homlokzaton az olimpiai láng a montreali olimpia alkalmából, vagy hogy a kéznél lévő építési „hulladékot” (csempét, követ) használják fel díszítésként. Posztkommunista szemmel azonban ez a fajta szubverzív, díszítő tevékenység kényelmesen belesimul a fogyasztói döntések és a fogyasztói önrendelkezés (szuverenitás és autonómia) alapvető, kapitalista illúziójának megteremtésébe, amely nyilván nem hagyta érintetlenül a nem is annyira kommunista, mint inkább államkapitalista Kádár-rendszer működését sem. Jegyzetek: 1 A „Magyar kocka. A gulyáskommunizmus építészeti folklórja” című pályázatot Készman József kurátor nyújtotta be a 2014-es Velencei Építészeti Biennálé Magyar Pavilonjának pályázati kiírására. A résztvevő művészek: Katharina Roters és Szolnoki József. 2 Katharina Roters: Hungarian Cubes. Subversive Ornaments in Socialism. Park Books, Zürich, 2014. A kötetben Prakfalvi Endrétől és Szíjártó Zsolttól is olvasható egy-egy építészettörténeti, illetve kultúrtörténeti tanulmány. 3 A kockaházak tipológiájához és genealógiájához lásd bővebben: Tóth Zoltán: Melyik ház „kockaház”? Mit mond a művelt középosztály egy munkásháztípusról? (Korall, 2010) http://epa. oszk.hu/00400/00414/00031/pdf/Korall_40_005-044.pdf 4 Valuch Tibor: A „gulyáskommunizmus” valósága (2002) http://www.rev.hu/portal/page/portal/rev/ tanulmanyok/kadarrendszer/gulyas 5 Walter Benjamin: A műalkotás a technikai reprodukálhatóság korában (1936) http://www.aura.c3.hu/walter_benjamin.html 6 Ebbe az irányba mutat Szalai András értelmezése is a kockaházakról és azok eklektikus díszítményeiről: Az én házam, az én vágyam. (Beszélő, 1997) http://beszelo.c3.hu/cikkek/az-en hazam-az-en-vagyam 7 A Nyugat szívesebben köti a posztkommunista állapot kezdetét a Szovjetunió 1992-es összeomlásához, mintsem a romániai, a lengyel vagy a magyar rendszerváltáshoz: Susan Buck Morss: The Post-Soviet Condition (2006) http://falcon.arts.cornell.edu/sbm5/documents/theorizing%20today.pdf 8 Ovidiu Ţichindeleanu: The Modernity of Postcommunism (Idea, 2006) http://idea.ro/revista/?q=en/node/41&articol=404 A nacionalizmusról a közép-kelet-európai régióban lásd még: Edit András: The Unavoidable Question of Nationalism (Springerin, 2010) http:// www.springerin.at/dyn/heft.php?id=64&pos=0&textid=0&lang=en 9 Piotr Piotrowski: Art and Democracy in Post-Communist Europe. Reaktion, London, 2012. 10 David Chioni Moore: Vajon a poszt- a posztkoloniálisban ugyanaz, mint a posztszovjetben? (2000, 2001) http://www.ketezer.hu/menu4/2008_09/moore.html

The Post-Communist „Hungarian Cube”

From Official Standard Designs to Subversive Practices The mysterious „Hungarian cube” is nothing else than the Kádár cube, that is an almost square shape house with a tent-shape roof and appr. 100 m 2 floor area of which about 1 million still exist in the countr yside according to estimations. This design became widespread sometime in the 1960s in Hungary, and remained a pre vailing one of family housing till the late 1980s when it was replaced by the „alpine” version. The „Hungarian cube”, however, is not simply a material submitted for a design contest, with an attractive subtitle as follows: „the architectural folk ar t of

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

goulash communism”, but an almost ten-year- old research project as well, which has been published now as a book with a different subtitle which sounds even more exciting from the aspect of culture history: „subversive ornaments in socialism”. As the volume emphasizes ornamentation, whilst pushing the architectural mass into the background, in this study I ambitioned to deal with the ideological relevances of the Hungarian cube and subversive ornamentation rather than the evolution of the „Hungarian cube” or the issues related to the typology of family housing.

utóirat • post scriptum

Ekler Dezső: Szent Ilona Borászat, Somlyó-hegy, 2012, fotó: Bujnovszky Tamás

Kint és bent

Ekler időszerűsége szöveg text: Golda János

Az épületről, az építésről alkotott fogalmaink az aktuális korszellemhez igazodva gyorsuló ütemben változtak az elmúlt évtizedekben. A szecesszióban a a hagyományos épületek homlokzatán még falvédőszerű növényi ornamentika jelent meg. Később Le Corbusiernél a ház először lakógép, aztán metaforikus szobor, Mies-nél anyagtalan üvegdoboz, a strukturalistáknál végtelenített síkbeli alakzat, a brutalistáknál, metabolistáknál mesterséges földbázis, az Archigramnál lépegető űrállomás. A kilencvenes évek svájci dobozánál lecsupaszított tárgy, de Zumthornál rítussal, érzékeléssel újratöltve, a skandináv Snøhettánál északi fény, a mai japánoknál a tiszta keleti gondolat makettja és így tovább. És akkor nem beszéltünk még a mostani fiatalokról, a Dezeen, az ArchDaily generációjáról. Sok szöveg, sok forma, sok kép. Egy mai ház amúgy is elég bonyolult, és soha nem épült még ennyi a világban. Erősödik az ösztönös vágy vis�szatalálni a közösségi építéshez és az érthetőséghez. Nyitottá válni térre és időre, mint a régiek. A változások az egész 20. századot végigkísérték. A hetvenes évekre – amikor egyetemre jártunk – világossá vált, hogy a klasszikus modern szociális forradalma, etikai tartalma végleg kiüresedett, a küldetéses társadalmi mérnökök tervei nem sikerülhetnek, az üzlet pedig mindent visz. A forma így nem követhette többé szolgaian a funkciót, és a formalizmusba hanyatló hivatalos modern agóniája fölött új eklektikus tanok ültek halotti tort. Közös tapasztalatuk a tárgyi világ túlburjánzásával szemben az építészet értékvesztése és sivárrá válása, a horror vacui volt. Az építészeket szellemileg felkészületlenül érte a kulturális leértékelődés. Az egyre nagyobb és összetettebb építési beruházások méreteivel fordított arányban váltak egyre kiszolgáltatottabbakká a bürokratikus politikai, gazdasági struktúrában, presztízsük, társadalmi megítélésük megállíthatatlanul csökkent. Kialakulóban volt egy gazdagabb, érzelmesebb, romantikusabb szemlélet, amellyel jobban ki lehetett fejezni a dolgokat az építészet és a várostervezés területén is. Emberibbnek tűnt, de elég hamar üres üzleti formákká hígult. Egy idő után csak az infokommunikációs üzleti világ marketingesei által kitermelt brand-képző sztárépítészek jelentettek kivételt. Itthon a szocialista kényszeriparosításhoz többek között egymillió gyorsan megépíthető városi lakást kellett produkálnia az 1956-ot konszolidáló, de egyben gazdasági válság felé tartó hatalomnak. Az építészet túl volt már a hatvanas évek igazi drámai átalakulásán, hiszen kiöregedett és lassan eltűnt a színről a Kotsis Iván, Rimanóczy Gyula, Nyíri István, Lauber László, idősebb Janáky István, Weichinger Károly, Winkler Oszkár fémjelezte, háború előtti építész generáció és velük a klasszikus modern, kézműves

építőművészet is. A szocialista realizmus kínos évtizede után eljött a kényszeriparosítás ideje, és az építészek végleg elvesztették még a szocreálban is többé-kevésbé megőrzött társadalmi-politikai presztízsüket. Az építőipar engedelmes kiszolgálójává, a központi tervutasítások végrehajtóivá váltak (tisztelet a kivételnek, az Iparterv műhelyének, a „dániásoknak”, a hatvanas években Angliát járt keveseknek). A Műegyetemen főleg rendszerelméletről, megastruktúrákról és gazdaságosságról volt szó, és nem tanultunk szinte semmit az építészet lényegéről, a hely fontosságáról, a téralkotás törvényeiről, az arányokban rejlő tudásról, a mester-tanítvány viszonyról, a szakma kulturális, művészi, társadalmi és etikai vonatkozásairól, a szépről, a hasznosról, az igazról. A rendszerváltoztatás alapjaiban dúlta fel ezt az amúgy is megzakkant, a nyolcvanas évektől rohamosan erodálódó hivatalos építész-tervezői infrastruktúrát és – a környező országokhoz képest is – nagyon felkészületlenül lökte az építészeket a szabad vállalkozás hazai, és pláne nemzetközi vizeire. A kilencvenes évtized átalakítással, próbálkozással, tanulással telt, és lassan felnőtt egy új, ütőképes, a nemzetközi porondon is eligazodó nemzedék. Közben azonban minden megváltozott: az építészet divattá, a ház tárggyá, a város szabályozási felületté, a forma áruvédjeggyé, a homlokzat csomagolássá vált. A mindent megváltoztató és átértelmező új infokommunikációs világ, a nyomtatott és online sajtó egészen másképp néz az építészetre, mint az előző korok bármelyike. A digitális bevándorlóknak mindent újra kell tanulniuk, a virtuális térben és közösségi médiákban otthonosan mozgó, bonyolult kapcsolati hálót építő fiatal építészeknek viszont valószínűleg újra kell tanulniuk az érzékelés, a jelenlét művészetét. Meg kell érteni, hogy mi történik velünk, és meg kell határozni az építészet valós, használható 21. századi paradigmáját. Atmoszféra Idézet Ekler Dezsőtől (1995. október 19, önképző jellegű összejövetel): „Induljunk ki abból a lehetetlen kérdésből, amely gyakran felmerül az emberben, ha tervez: miért kell olyan házakat építeni, amelyek olyanok, mintha mindig ott álltak volna?... Persze olyan ház, amely mindig van, nincsen – már csak azért sem, mert előbb-utóbb minden ház elpusztul. Ráadásul az olyan ház, amely csak olyan, mintha mindig ott állt volna, még gyengébb ötlet, mert igazából csak hasonlítani akar valamire, ami egyébként nincsen. Szóval simlis az ötlet, még ha elsőre kimondva roppant tetszetős is. Amiért mégis érdemes foglalkozni vele: ha vonzó a feltevés, akkor valami kell, hogy legyen a mélyén, s ami ott van, talán használható lesz. Gondolat-kísérlettel próbálkoznék tehát. A három alapszöveg, amelyet prédául hoznék Borges-től, Huxley-től és Heideggertől, kísérteties módon egy ponton fut össze. Az írások mondandója hasonló. Mindhárman a teljes, a metaﬁzikai valóság felsejlésének pillanatairól írnak. A közös pont egy sajátos élmény: a mindennapokból való kiemelkedés, az idő kizökkenésének pillanata. Még különösebbé teszi a dolgot, hogy a konkrét fizikai állapot, ahova ezek az urak eljutnak, sajátos térbeli helyzethez kapcsolódik: mindhárom esetben egy adott falhoz, és ennek a falnak sajátos fény általi megvilágítottságá-

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Ekler Dezső: Szent Ilona Borászat, Somlyó-hegy, 2012, fotó: Bujnovszky Tamás

hoz. Határhelyzetekről van szó, ahol az időtlenségnek sajátos, illuminatív állapota áll elő, egy fallal és az arra vetülő fénnyel kapcsolatban. Érdemes hát belebújni a szövegekbe, mert a felvetett kérdést az önismeret irányába terelik. Mindhárom arra utal, hogy a fenti örökkévalóság-probléma nem kívül, hanem belül keresendő. Pontosabban: ha a „halhatatlanság” kérdését firtatjuk az építészettel kapcsolatban, a probléma gyökerét valahol az önmegváltás hívásában fogjuk meglelni.” Ugyanerről Varga Mátyás bencés szerzetes a Kint és bent című es�székötetében: „Az első keresztények gyakran menekültek a sivatagba az üldözések elől. Néhányan azonban ott is maradtak, és a hosszú magányos várakozás során misztikus élményként tárult fel előttük hely és idő immanens lényege, a világ részletekben és az adott pillanatban feltáruló végtelen gazdagsága. A kitartóak végül megláthatták önmaguk igazi lényét, ami a korai egyházatyák szerint több, mint föltámasztani a halottat.” A középkori szerzetesek – kolostoraikban – az egyéni, spirituális alapélményt, a megszelídített és lakhatóvá tett teret és időt közvetítették az építészet révén az újkor modern embere számára, máig mintát adva az ellenséges külvilággal és hatalommal szembeni belső elvonulás radikális gyakorlatához. Szent Ágostontól Heideggeren át Zumthorig és Makoveczig Európa legjobbjai foglalkoztak azóta is tér és idő titkával. Minden ezzel kapcsolatos tapasztalatunk az egyéni tudat és kollektív tudatalatti mélyének kincse a barlangtól az őskunyhóig, a görög templomtól az antik római fürdőkig, a veleméri templomtól a Ronchamp-i kápolnáig. A feladat nem változott: az építészet és a téri érzékelés eszközeivel sajátunkká kell tenni, meg kell őrizni és tovább kell adni a csak nekünk adott teret és időt. Az 1995-ös Ekler-idézet folytatása: „A belső élményrendnek megfelelő, azt nem sértő, nem sürgető, talán csak késztető módon kellene tudnunk ezért építeni. Ahogy Borges és Heidegger írja, az egyszerűségnek, a csendnek, az emberi lélek-rezdülések csendjének és egyszerűségének, mondhatni lágyságának megfelelően. Hogy a belső vetülhessen ki, és hogy a kinti (és a még kintebbi) a belsőt építse és kondicionálja. Talán megfogható minőségbeli kérdés ez – bár ugyancsak sikamlós, mert olyasmiket kapcsolunk itt össze, amit nem szabadna, mert normatíve, követelményként tilos megfogalmazni. Mégis, van itt valami… Hogy miért nem szabad összekapcsolni? Például mert azzal a veszéllyel járnak, amit a mai szofisztikált építészeti elképzelések is felvetnek, lényegében hasonló, ám hidegen, intellektuálisan kiagyalt irányultsággal. Azért hibáznak, mert azon az elképzelésen alapulnak, hogy az időtlen geometriailag és stilárisan kipárolható a történeti építészetből – most nagyon leegyszerűsítve a dolgot. Ez a „cool” építészet. A világnak csak a felét veszik, a fizikait, a geometriával és ízléssel kirostálható tartós anyagot, mondván: olyan szép, olyan állandó, hogy örökkévaló. A fenti gondolatkör viszont, ha merjük rávetíteni az építészetre, a belső emberi dramaturgiához kapcsolódik. Semmi köze tehát stílushoz, műtörténethez, semmi köze esztétikához. Roppant vékony szálon függ, és talán nem is igaz. Egy pillanat, egy fal, amelyre a fény sajátos módon érkezik, az árnyék bizonyos módon rávetül, s ez metaforikusan

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

idézi énünk határoltságát, és felkelti vágyunkat, hogy önmagunkon túlra emelkedjünk. Semmi többről nincs szó.” Epilógus Tulajdonképpen észrevétlen volt az átmenet a normalitásból a kacatok és gyűjtők világába. Mindenki gyűjt valamit: gömbölyű vagy lapos folyami kavicsot, préselt virágszirmot, reneszánsz domborművek gipsz másolatait, szovjet űrhajósok aláírását, címeres bontott nagyméretű téglát, befektetési részvényt, kincstárjegyet, ingatlant, régi folyóiratot, szarvasagancsot, potenciális biztosítási ügyfelet, gyarmatbirodalmat. Mintha minden készen lenne már és csak össze kellene gyűjteni a dolgokat. A kész tárgyak és eldobott lomok végtelen labirintusában már nem nagyon lehet eligazodni. Elengedhetetlenül szükségünk van olyan egyéni és közösségi menedékekre, ahol gyakorolni tudjuk régi hivatásunkat, az értelmes összerakás művészetét. Kíváncsiak vagyunk a személyes példákra: ki hogyan tud úrrá lenni a kacatok káoszán, hogyan hozza létre – legalább magának és szűkebb környezetének – a tárgyak, a formák új jelentését, a használat autonómiáját, az otthon különös, megismételhetetlen varázsát és jelentőségét. A FUGA nagy kiállítótermében, Ekler Dezső színes építészeti kiállításán barlangrajzokként egyben látva az egész életművet, az atmoszférateremtés ritka autonómiájával találkozhatunk. (Elhangzott Ekler Dezső kiállításának megnyitóján a FUGA-ban, 2014. 02. 27-én)

In and Out

Ekler’s Contemporariness By the 1970s it had become quite clear that the social revolution of classical Modernism and its ethics was vacated for good, designs by society engineers with a mission failed, and it was all about business. Form thus could not follow function slavishly any more, and the new eclectic teachings of modernism held a funeral feast over the agony of official Modernism decaying into formalism. Our common experience has changed into the horror vacui – the loss of architectural values and flatness, as opposed to the exuberance of the material world. The change of the political system devastated the foundations of the official architecture-design infrastructure which had undergone rapid decay from the 1980s on and – compared even to the neighboring countries – pushed architects unexpectedly and unprepared out to the domain of free enterprise both in Hungary and abroad. The 1990s was a decade of transformations, experiments and studies. As a result a new generation grew up which has proven to be competitive and able to find their ways internationally. However, everything had changed meanwhile: architecture turned into fashion, houses into objects, the city into a surface which can be regulated, form into trademark, facades into wrapping. In this new world of info-communication permeating and reinterpreting everything around us printed and electronic press has a completely different approach to architecture than any of the previous historical periods. Digital immigrants must start learning everything new from scratch, whilst young architects who are familiar with the virtual space and social media and thus built complex networks of nexus are to relearn perception and the art of presence. We all must understand what is happening to us right now and thus define the genuine and usable 21st-century paradigm of architecture.

utóirat • post scriptum

Gondolkodj globálisan, építs szociálisan 2.0

AZ Wien 2014. 03. 12. – 06.30. szöveg text: beliczay Zsuzsa

Az építészet nem azonos a designnal, a tervezőművészet „termékeit" csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak. Vissza kell találni a szociális érzékenységhez és megmutatni, hogy az építészet mindannyiunk, az egész társadalom ügye – fogalmaz a DAM és az AZ Wien kiállításának kísérőfilmjében Andres Lepik kurátor. A „Jobb világot építeni” alcímmel kísért kiállítás a tavaly nyári frankfurti bemutatkozás után most Bécsben látható (a németországi kiállításról szóló írást lásd MÉ 2013/7). A törzsanyagot egy merőben más felépítésű helyi mustra is kiegészíti, amely az elmúlt tíz év osztrák történéseit helyezi középpontba. Andres Lepik, a Frankfurtban is bemutatott anyag kurátora szerint az építészet kihívásai az elmúlt évtizedekben jobbára technikai jellegűek voltak, és közben kis híján megfeledkeztek a társadalmi kérdések fontosságáról. A kiállítást tehát egyfajta felhívásnak is szánta, hogy az építészek a jövőben sokkal gyakrabban forduljanak a szociális problémák felé. Az AZ Wien a maga eszközeivel már eddig is tevékenyen részt vett abban, hogy ezek ne csak üres szavak maradjanak. 2003 tavaszán, amikor a Samuel Mockbee vezette Rural Studio munkáit bemutató kiállítás előkészületei zajlottak (az erről szóló írást lásd MÉ 2003/2), felhívást intéztek az osztrák építészeti karokhoz, hogy nem akarnak-e amerikai mintára „bottom up” projekteket beépíteni a képzési rendszerükbe. Ez adta meg a végső lökést néhány, már születőben lévő műhely elindulásához. A TU Wien építészkarán a design.build Studio-ban Peter Fattinger már néhány éve kísérletezett diákjaival, hogy 1:1 méretarányú maketteket építsenek dél-afrikai, indonéziai, vagy helyi városi közösségek számára. Az AZ Wien felhívása után nem sokkal Christoph Chorherr városatya és országgyűlési képviselő megalapította a s2arch nonprofit egyesületet. A két kezdeményezés együttműködésével valósult meg az első projekt Orange Farm településen, Johannesburg közelében. Sonja Pisarik, a kiállítás osztrák anyagának kurátora most kísérletet tesz arra, hogy teljes képet adjon az azóta eltelt tíz év történéseiről. A munkák bemutatását öt műhely köré szervezték. A már említett

design.build Studio, TU Vienna, Peter Fattinger: add on / AIR, köztéri installáció, Bécs, 2005 © Florian Haydn

Think Global, kiállítási enteriőr © Pez Hejduk

s2arch_social sustainable architecture az építészkarokkal együttműködve több mint negyven projektet bonyolított le a harmadik világban a megalakulása óta eltelt időszakban. 2008-tól az egyesület két nagy iskolakomplexum kialakításán dolgozik: a Johannesburgtól 50 km-re délre található Magagula Heights-ben létrehozták a több mint 20 különféle épületből álló Ithuba Skills College-t, Mzamba településen pedig 2010 óta építik az Ithuba Wild Coast Community College-t. A zulu nyelven ’lehetőséget, esélyt’ jelentő „ithuba” név a közös, fenntartható továbbfejlődésre utal. A s2arch segít a projektek fejlesztésében, az érintettekkel való kapcsolatfelvételben, a helyi anyagok és erőforrások használatában és a pénzügyi bázis megteremtésében. A két helyszínen eddig egy tucat építészkar több mint harminc projektje valósult meg. Mindez nem csak az építésről szól, hanem az iskolák felszereléséről, a tanárok képzéséről és az iskola berendezéseinek hosszú távú üzemeltetéséről is. A további műhelyek építési tevékenysége kapcsolódik a s2arch szervező munkájához. Peter Fattinger design.build Studio-ja járható és használható modelleket tervez. A tervezési és építési feladatok az ideiglenes városi közösségi terektől kezdve a harmadik világ számára készült tartós szociális építményekig terjednek. A diákok kicsi, de megvalósítható építési projektek számos fázisán keresztül csoportmunkában dolgozzák fel a tervezéssel és építéssel járó összes részfeladatot, de az ezzel járó felelősséget és a következményeket is. Az első vázlatok és részletes tervek, illetve modellek elkészülése után az ő feladatuk, hogy kommunikáljanak a megbízóval, az épület használóival, a hatóságokkal, a szaktervezőkkel, a kivitelezőkkel és a finanszírozókkal. A konkrét tervezési és építési projektre épülő, egyéni felelősségre alapozott, eredményközpontú munka a direkt és közvetlen tanulást célozza meg. A Baerbel Mueller vezette [applied] Foreign Affairs a bécsi Iparművészeti Egyetemen laboratóriumként határozza meg magát, amely Afrika Szaharától délre eső részének térbeli, infrastrukturális, ökológiai és kulturális jelenségeit vizsgálja. A diákokat előadásokon és vitákon keresztül bekapcsolják abba a rurális/urbánus diskurzusba, mely Afrika egy speciális részének térbeli sokféleségéről és kulturális elevenségéről folyik napjainkban. A status quo és az adott helyen meglévő lehetőségek workshopok formájában kerülnek feldolgozásra. A kísérletek alatt

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Studio BASEhabitat, Kunstuniversität Linz, Anna Heringer: METI iskola, Rudrapur, Bangladesh, 2005?2006 © Anna Heringer

minden csoport saját maga fogalmaz meg egy kérdést, ehhez dolgozza ki a megfelelő falufejlesztési tervet vagy városi prototípust. A végeredményt aztán különféle formátumokban és kontextusban bemutatják Európában és Afrikában is. A linzi művészeti egyetemen működik Ausztria legkisebb építészeti iskolája. Vezetője Roland Gnaiger építész, 2004-ben alapította meg a BASEhabitat stúdiót, mely lehetőséget akart teremteni a diákoknak, hogy közvetlenül kipróbálhassák és továbbfejleszthessék a szolárépítészet, az építészetökológia, vagy a fa- és vályogépítészet terén tanultakat. 2012-ben minisztériumi elismerést kaptak a főiskolákon belüli fenntartható fejlődés előmozdításáért. Gnaiger szerint a legfontosabb az ellentétek kibékítése lenne: az alapszükséglet és az esztétika, az ökológia és az ökonómia, a jólét és szegénység, a hasznosság és a poézis közti ellentéteké. A BASEhabitat soha nem hagyja figyelmen kívül egy épület szépségét, mert „a művészet nélküli építés szellemtelen, pusztító, cinikus, gyakran brutális”. A fontossági lista élén áll a komfortos, hűtés és fűtés nélkül is fenntartható klíma. Minden BASEhabitat projekt része a passzív napenergia használat, melynek hatékonyságát számítógépes szimulációval ellenőrzik. A garupenraub +/- építésziroda abban az értelemben kakukktojásként került a válogatásba, hogy projektjeik nem a távoli világ szegényei számára keresnek megoldást, hanem a helyi szociális problémák irányába

Ukumbi (Hollmen, Reuter, Sandman architects): Női központ, Rufisque, Szenegál, 2001 © Hollmen, Reuter, Sandman architects

fordulnak. Tevékenységük tehát ugyanolyan fontos. Az 1999-ben alapított iroda évtizedek óta tervez hátrányos helyzetű emberek számára készülő épületeket. Nevükhöz köthető a VinziRast hajléktalanszálló, a demens betegek számára tervezett MEMOBILS bútorcsalád, vagy a VinziRast-mittendrin nevű projekt, ahol fedél nélküliek és diákok élnek és dolgoznak együtt. Utóbbit Berlinben az Urban Living Award 2013 elismeréssel jutalmazták.

Think Global, Build Social 2.0

AZ Wien 2014. 03. 12. – 06.30.

Subtitled „Architectures for a Better World”, this exhibition is now open to the public in Vienna after its début in Frankfurt-am-Main last summer. Its collection is completed with a totally differently structured local survey focussing on the events of the past decade in Austria. According to Andres Lepik, the trustee of the material also exhibited in Frankfurt the challenges of architecture were typically technical by nature in the last few decades, and meanwhile the significance and importance of social issues were almost forgotten. Thus the exhibition was meant to function much like a call for architects inviting them to deal with social issues more frequently in the future. The AZ Wien with its own means has already been an active participant ambitioning to avoid empty words and fill them with meaning. In spring 2003 when preparations for the exhibition presenting the works of Rural Studio managed by Samuel Mockbee were made they called upon architectural faculties of Austria to find out whether or not they are willing to integrate „bottom-up” projects in their training system based on American models. This was the last push some workshops needed which were just about to be born then. The exhibition in Vienna is a summary of their past decade.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

Borde Arquitectos: Esperanza Dos Iskola, Manabí, Ecuador, 2011 © Esteban Cadena

utóirat • post scriptum

Következő megálló: Európa

Metróvonal két kontinens közt szöveg text: Kovács Máté Gergő

„A százötven éves álom valóra vált” – hirdeti büszkén a török vasúttársaság, a TCDD.1 2013-ban, a köztársaság kikiáltásának 90. születésnapján ugyanis Recep Tayyip Erdoğan miniszterelnök és számos külföldi kollégája körében átadták az isztambuli metróvonal legújabb szakaszát, melynek első koncepcióját 1876-ban vázolták föl. Ennek hallatán némi büszkeséget érezhetünk, hogy a mi négyes metró építésünk csupán negyvenegy éve döcög. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a mintegy 63 km-es Marmaray projekt történetét, két dologban mindenképp bámulatos: egyrészt a Boszporusz tengerszoros alatt fut, összekötve Ázsiát és Európát a Föld egyik leginkább földrengésveszélyes pontján; másrészt a tervezés és kivitelezés érdemi része tíz év alatt, a gazdasági válság kellős közepén valósult meg. Az újságok állítása igaz: a hajmeresztő vállalkozásnak legkorábbi ötletei valóban az utolsó oszmán szultánok idejébe vezetnek vissza, így érdemes a kortárs projekt kapcsán visszatekinteni Ázsia és Európa összekötésének izgalmas történetén, és rápillantani Isztambul sajátos tömegközlekedési rendszerére. Szükség van-e egyáltalán metróra? – tömegközlekedés Isztambulban Végigtekintve Isztambul tömegközlekedésén, meglepő, hogy a tizennégymilliós nagyvárosnak2 mindössze egyetlen metróvonala van. Habár az isztambuli közlekedési vállalat, az İstanbul Ulaşım szerint 2014-ben a város 141 km metróvonallal rendelkezik (állítólag 2019-re ez 776 kmre fog nőni),3 de tény, hogy ebbe rengeteg, felszín fölötti kötöttpályás vonal, és felszín alatti, ám rövid, többnyire turistalátványosság is beletartozik. Többek között olyan érdekességek, mint a csupán két megállós, ám 139 éves Tünel nevű földalatti, vagy egy másik hasonló, kétállomásos kábelvasút, a Füniküler, ami az előbbitől nem messze, a Taksim tértől közlekedik a tengerparti Dolmabahçe Palotához közeli Kabataş megállóig. De megemlíthetjük a Teleferiket, amely egy kábelen függő, kétkabinos panorámajárat az Aranyszarv öböl végén lévő, csodás kilátással rendelkező Piyerloti teraszhoz. Ezek inkább turistalátványosságok, mintsem a többmilliós lakosság napi közlekedési eszköze. Mivel közlekednek valójában az isztambuliak? Egyrészt nekik is van villamosuk, ráadásul a budapestihez hasonló patinás, régi járatok, melyekről Orhan Pamuk Nobel-díjas író is lelkesedve ír, és amelyen a

A Da Vinci-féle hídterv részlete, 1502. Forrás: Çekmiş Görgülü, 2010

Isztambul metróhálózata és az új Marmaray projekt nyomvonala. Forrás: İstanbul Ulaşım

népszerű vásárlóutcán, az İstiklal Caddesin csüngve utaznak a fiatalok. Beszélhetünk még a rengeteg buszjáratról, ami ugyancsak ismerős lehet számunkra, mivel az isztambuli közlekedési vállalat főként magyar Ikarusokat használ. Ami viszont már hatékonyabb, az a Metrobus, vagyis az elkülönített útszakaszon közlekedő buszok, melyek sűrűn járnak, modernek, tiszták és megbízhatók. Ez valóban nagyszerű találmány a költséges alagútásással szemben, érdemes lenne példát vennünk a törököktől. Ugyancsak példás a jegyrendszer is: jegyek helyett régebben még zsetonokat használtak, nemrég bevezették az egységes Isztambul Kártyát, melyet megvásárolva, pénzzel feltöltve bármely tömegközlekedési eszközön gyorsan és pontosan fizethetünk. Ha pedig nincs többé szükségünk rá, egyszerűen visszaváltható. Mindezek mellett kiugróan magas népszerűségnek örvend a dolmuş, vagyis iránytaxi. A neve „megteltet” jelent, ugyanis ezek az apró, magánkézben lévő minitaxik egy adott útvonalon közlekednek, csak akkor indulnak el, amikor kellő számú utassal telnek meg. A járatok bár kötött útvonalon közlekednek, de nincsenek pontosan kijelölt, kiépített megállóhelyek, így útközben jelzés után bármikor ki lehet belőlük szállni, vagy bármikor leinthetünk egy előttünk robogó dolmuşt. Könnyen alkalmazkodó, praktikus és olcsó utazási mód, nem csoda, hogy Törökország szerte toronymagasan a legsűrűbben használt tömegközlekedési eszköz.4 Mindemellett kalandos élmény is: ugyanis egy-egy dolmuş közössége nem mereven maga elé bámuló mogorva emberek gyülekezete, sokkal inkább egy közösen robogó baráti társaságra hasonlít. Ugyanis ha utolsóként is kapaszkodunk fel egy ilyen dolmuşra, nyugodtan előreküldhetjük a sofőrnek a nagycímletű pénzünket, azt a többi utas előreadogatja, majd a visszajáró szép lassan, kézről-kézre, és legfőképp hiánytalanul visszakerül a feladónak. Úgyhogy higgyük csak el: habár nincs se ellenőr, és a sofőr sem tartja számon az utasok létszámát, mindenki becsületesen fizet, és mindenki elégedetten eléri az úticélját. Aki pedig a sofőr mellett kap helyet, az szinte kasszásnak érezheti magát a folyamatos pénzcserebere miatt. Mondhatnánk, hogy milyen praktikus, Budapesten is bevezethetnénk hasonlót. 5 Ne feledjük azonban, hogy a keleti országokra jellemző iránytaxirendszer egyik feltétele az a jellegzetes városépítési módszer, mely főként iszlám, török és annak korábbi hódoltsági területein (így rövid ideig a hódoltság alatti Magyarországon is) bevezetésre került: ez pedig a mahalle.6 A mahalle szót így lehetne lefordítani: körzet, negyed, de a legta-

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Az İzmit-Ankara vasút vonal egyik hídja. Forrás: İstanbul Üniversitesi

lálóbb a szomszédság. Egy-egy ilyen szomszédság úgy épül föl, akár egy kis falu: apró központi tér, az ott lakókat kiszolgáló számos szolgáltatások legszélesebb választéka (bevásárlás, orvosi rendelő, posta, mecset, játszótér), mindez egy apró egységet alkotva. Ezekből a mahallékből épül fel egy nagyobb városrész, vagyis ilçe (pl. Isztambul esetében például Üsküdar városrész 33 mahalléből áll) és 39 hasonló városrészből épül fel Isztambul. Így egy isztambuli lakos tulajdonképpen vagy a városrészét, vagy magát a mahalléját tartja valódi otthonának, ha megkérdezzük őt, és legritkább esetben válaszolja, hogy isztambuli vagyok. Nos, ezen apró foltok hálózatából patchwork-szerűen felépülő nagyvárosban egy-egy mahallén belül élő, dolgozó, tanuló ember nagyobb távolságokat a város túlsó pontjára ritkán tesz, így a mindennapi közlekedés gyalog, autóval, vagy dolmuşsal történik. Mindezek következtében kérdéses, hogy van-e igény nagy, átfogó metróprojektre? Amit most átadtak, az ugyanis nem hasonlítható a Budapesten vagy más nagyvárosokban megszokható általános metróvonalakhoz, a Marmaray projekt főként a Boszporusz tengerszoros alatti közlekedést szolgálja – a nagy lépést Ázsia és Európa közt, melyet ez idáig hajóra, menetrend szerinti buszra, esetleg metrobusra átszállva lehetett megtenni. Így mondhatjuk, hogy a Marmaray a dolmuşok Isztambuljának rég várt kiegészítője. A Boszporusz két partjának összekapcsolása ugyanis hosszú ideje nagy kihívás és érdekes feladat, melynek kezdetei nem csupán az oszmán szultánok, de mondhatjuk, hogy egészen a bizánci császárok idejére nyúlik vissza. Hidak a Boszporusz felett Isztambul városszerkezetét két nagy víztömeg határozza meg. Egyrészt a Fekete és Márvány-tenger közti Boszporusz tengerszoros, mely a város európai és ázsiai felét választja el, másrészt az Aranyszarv-öböl, mely a Boszporuszból nyugatra ágazva, vízi zsákutcaként az európai területekbe nyomul. A sekélyebb Aranyszarv-öböl fö-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

lött viszonylag korán épültek hidak, egyes források szerint az elsőt Justinianus bizánci császár építette az időszámításunk utáni 6. században, de vannak, akik jóval későbbre, vagyis a várost 1456-ban meghódító II. Győzedelmes Mehmed oszmán szultán idejére datálják az első hidat. Mindenesetre igazolt, hogy II. Bajezid nem kisebb személyt, mint Leonardo Da Vincit bízta meg egy addig soha nem látott méretű híd építésével, mely a tervek szerint 365 méter hosszú és 24 méter széles lett volna. Az 1502-ben keletkezett terv egy Boszporusz fölötti híddal is folytatódott, mely Eminönü és Galata városrészeket összekötve szélmalmokat is magába foglalt volna. A terv nem valósult meg, később a szultán Michelangelót is felkérte egy Aranyszarv-öböl fölötti kőhíd tervezésével, azonban a mester pápai nyomásra nem fogadta el a megbízatást. 7 1836-ban aztán Azapkapı és Unkanapı közé híd épült (ma itt áll az Atatürk-híd), melyet 1867-ben a leonardói tervek helyre, a mai Galata-híd helyére épült fahíd követett. A kevésbé strapabíró fahidat 1871-ben brit mérnökök által tervezett acélhíd váltotta fel. Ám a jóval mélyebb vizű, szélesebb, és a földrengések, valamint a két nagy tenger: a Fekete- és a Földközi-tenger közti vízáramlás okozta igénybevételeknek kitett Boszporusz fölött a hídépítés jóval nehezebb feladat. Az Aranyszarv öbölnél jóval komolyabb kihívás a Boszporusz, vagyis Ökörgázló (görögül: Βόσπορος, törökül Boğaziçi), mely a történelem során mindig fontos szoros volt: egyrészt lehetőséget biztosít a Fekete-tengerből előbb a Márvány-, majd a Földközi-tengerre vízen való kijutásra, másrészt erre merőlegesen a Balkán-félsziget és Kisázsia közti legkeskenyebb szorosként Európa és Ázsia közti összekötésre. Így nem meglepő, hogy az 1876-ban hatalomra kerülő II. Abdülhamid szultán (1876-1909) birodalom-egységesítési céljának fontos eleme volt a Boszporusz összekötése. Ő volt az utolsó, hagyományos értelemben vett teljhatalmú szultán az Oszmán Birodalomban, vagyis világi uralkodóként oszmán padişah és az iszlám világ kalifája egyaránt. Utódai a Fényes Porta végnapjaiban részleges vagy névleges hatalommal rendelkeztek, míg a Nagy Nemzetgyűlés 1922-ben megszavazta a szultanátus megszüntetését, 1924ben pedig a több mint hatszáz éven át regnáló oszmán uralkodóház tagjainak a fiatal Török Köztársaságból való kiutasítását. 8 II. Abdülhamid megosztó politikája mellett számos jelentős kísérletet tett a birodalom infrastruktúrájának modernizálására. Az Oszmán Birodalom az iszlám világ nagy részét magába foglalta, és a szultán legfőbb terve volt a távoli országrészek minél szorosabb összekötése. Mindezen fejlesztésekre je-

A Hamidiye-hidak. Forrás: Çekmiş Görgülü, 2010

2014 | 4

utóirat • post scriptum

A Tünel tervei. Forrás: Gavand, 1876

lentős összeget: mintegy 7 millió 780 ezer 129 aranyat tervezett áldozni. Először is: célja volt a vízellátás fejlesztése, nemcsak a birodalmi fővárosban, hanem keleten is, főleg a szárazabb anatóliai térségeken, így Konya környékén. De neki köszönhető a Konstantiniyye (vagyis Isztambul) és Köstence (ma: Constanţa, Románia) közti telegráfvonal kiépítése, mely Kelet felé egészen Medináig folytatódott volna.9 Ekkoriban folyamatosan bővült a birodalom vasúthálózata: 18701890 közt az európai oldalon a ruméliai vonalak épültek Párizs, Bécs, Berlin irányába, 1871-ben átadták az ázsiai oldalon a Haydarpaşa-İzmit vonalat (melyet most újítanak fel), melynek egyik célja Mekka és Medina lett volna (Damaszkusz és Medina közt 1908-ig meg is épült a Hicaz vonal), másik pedig a Perzsa-öböl (a ma Irakban található Bászra végállomással). 10 Mindez a nagy Berlin-Bagdad vasútvonal koncepciójába illeszkedett, mely az első világháborút megelőző német-oszmán szövetség fontos eleme volt. Ám a Boszporusz továbbra is megszakította az álmokat, így 1900-ban a szultán két híd tervezésével bízta meg F. Arnodin francia mérnököt, melyet az uralkodó után Hamidiye-hidaknak neveztek. Az egyiket Sarayburnu és Üsküdar közé (Sarayburnu vagyis palotaorr, az európai oldalon fekvő Topkapı palota és környékén lévő államigazgatási szempontból fontos terület, Üsküdar pedig az ázsiai oldalon fekvő főként lakónegyed), a másikat pedig az északabbra fekvő Rumeli Hisarı és Kandilli közé. A hidak egyaránt szolgáltak volna szárazföldi összeköttetésként és tengeri védőbástyaként, ezenkívül pilonjaik kupolával és ál-minaretekkel dzsámit imitáltak volna a késő-oszmánli romantika jegyében. A Hamidiye-hidakról szőtt tervek azonban elsodródtak a történelem viharában, a szultáni politikai reformokkal, a felfüggesztett alkotmánnyal és a feloszlatott parlamenttel elégedetlen ifjútörökök által vezetett forradalom 1909-ben április 27-én eltávolította a trónról II. Abdülhamidot. A hidak jóval később valósultak meg. 1973-ban, vagyis a köztársaság kikiáltásának 50. évfordulójára épült a brit Freeman Fox és Partnerei által tervezett, 64 m magasságban futó, függő Boszporusz-híd, az abdülhamidi tervektől északabbra. Ezt követte 1988-ban 5 km-rel északabbra egy másik híd, mely ma az európai és ázsiai autópálya-hálózat fontos összekötő pontja. Nevét a korábban említett II. Győzedelmes (Fatih) Mehmed szultánról kapta. A hidak a járműforgalom mellett fontos szerepet játszanak Isztambul decentralizálásában is, építésükkel újabb városnegyedek kaptak lehetőséget a fejlődésre, így a második híd esetében a mai pezsgő üzleti negyed, Levent fejlődött, valamint egy új légikikötőt, a Sabiha Gökçen Nemzetközi Repülőteret is összeköti a belvárossal.11 A rendkívüli forgalomterhelésnek kitett két híd mellé egy harmadik is tervben van, mely várhatóan 2015-ben készül el. Le a föld alá – Tünel és a boszporuszi Tengeri Alagút Érdemes leásnunk a felszín alá, ugyanis II. Abdülhamid szultánnak számos földalatti alagútterve született. Ezek közül a legkorábbi a korábban már említett Tünel, melyet a francia Eugéne-Henri Gavand irodája tervezett 1876-ban. Az alagút, mely a Galata-torony közeli Karaköy és a tengerparti Beyoğlu közt fut. Érdekessége, hogy az 523m hosszú alagútban közlekedő, 6m átmérőjű csigára tekert kábellel mozgatott vonat a

kontinens első földalattija címet is elnyerhetné a mi Millenniumi Földalattink elől, ám sokan azért nem tartják valódi földalatti vasútvonalnak, mivel az 573m hosszú földalatti mindössze két megálló közt közlekedik. Tény azonban, hogy a két megálló közt 101,5m magasságkülönbség van, és a londoni metró után 12, a budapesti földalatti előtt 21 évvel adták át, 1875-ben. A 139 éves közlekedési eszköz a mai napig az isztambuli tömegközlekedés kedvelt eleme, a rajta közlekedő két vagont napi tizenötezer ember használja. 12 II. Abdülhamid nagyszabású tervei közül kétségkívül a Tünel-i Bahrî, vagyis Tengeri Alagút nevet kapta. Ezzel pedig el is jutottunk a Marmaray közvetlen előzményeihez. A tervnek három változata ismert. Az első változatot a Tünel építésze, Gavand dolgozta ki 1876-ban. Az alagút a Topkapı-palota déli szomszédságában lévő Yenikapı (újkapu) városrésznél merül a föld alá, majd a Boszporusz vizében újra kibukkanva, a tengerszoros fenekére emelt tizenhat kőoszlopon fekve érte volna el az ázsiai Üsküdart. Az alagút-csatorna acél csövekből áll, benne háromvagonos vonatok futhatnak, egymással párhuzamosan is. A tengervízben futó alagút kőoszlopokon fekszik, fölötte pedig elegendő hely maradt

A Preault-féle tengeri alagút terv, 1891. Forrás: Yılmaz, 2010

volna a Boszporuszon futó hajóközlekedés számára. A második Boszporusz-alagút tervet 1891-ben készítette az ugyancsak francia F. Preault Vasúttársaság. Ez csupán egy 1:4000-es léptékű tanulmány volt. A harmadik terv pedig Frederik E. Shaw, Frank T. Lindman és John A. Hilliker nevéhez fűződik. 1901-ben készült, és a szerkezete immár acél rácsos tartókból áll, de továbbra is a tengervízben futva, tizenhat oszlopon. A tervek szerint az alagútban közlekedő vonatok a Haydarpaşa Vasútállomáson az anatóliai vasutakra tudtak volna csatlakozni.13 Az alagútterv részben a technika bonyolultsága miatt, részben a hidak esetében leírt politikai fordulatoknak köszönhetően ugyancsak meghiúsult, és hosszú ideig feledésbe merült. Viszont szellemi alapját képezte egy sokkal reálisabb tervnek, a nemrég átadott Boszporusz alatti alagútnak és metróvonalnak, mely a Marmaray nevet kapta. (A török Marmara, vagyis márvány – Márvány-tenger – és az angol tramway, vagyis villamos szavakból). A Marmaray Alagút ma Hosszú idő telt el a Tengeri Alagutak terve óta, míg 1987-ben egy átfogó megvalósíthatósági tanulmány készült az abdülhamidi nyomvonalon készülő alagútról, mely főként hasonló földrengés sújtotta területekből vett példákon alapult (michigani vasúti alagút, 1902-1910; rotterdami

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Lakner Antal isztambuli metrótérkép-installációja, 1997

Maas alagút, 1942; és főként a projektben technikai segítségeket nyújtó, a megnyitón magas szintű diplomáciai képviselettel résztvevő Japánban megvalósult oszakai alagút, 1944). Természetesen ez esetben az alagutat nem a tengervízben, oszlopokra, hanem a Boszporusz alatti talajba tervezték fektetni, az alagút felett jelentős talajfeltöltéssel. Érdekesség, hogy egy magyar képzőművész, Lakner Antal neve is felmerül a projekt kapcsán, ugyanis a valóságot a fikcióval vegyítő művész az 1997-es isztambuli biennálé részeként alkotta meg az első interkontinentális metrórendszer vonaltérképét,14 amit az isztambuli főpályaudvaron fel is állított. A performansz sokakat megtréfált, akik már-már a lejáratot keresték. A ’87-es tanulmányt finanszírozási terv követte, majd a Marmaray névre keresztelt alagút kivitelezése 2004 augusztusában meg is kezdődött. Ekkor azonban a munkálatokat némileg megszakította a talajfeltárás során talált régészeti leletek kiemelése, mely valljuk meg őszintén, nem nagy meglepetés Isztambul szívében. Mindezt a Mimarlar Odası nevű építész szervezet árgus szemmel felügyelte. Végül is kilenc év után, 2013. október 30-án a török miniszterelnök átadta a Marmaray projekt 19,6 kilométeres szakaszát, melynek 1,4 km-es szakasza húzódik a tenger alatt. A több alagútból álló együttesben helyet kap többsávos út és metrószakasz egyaránt, de a projekt része még két közvetlen Boszporuszparti megállója is a Topkapı palota szomszédságában található Eminönü városrészben, és az ázsiai Üsküdarban. A projekt azonban folytatódni fog mintegy 63 km-es teljes hosszúságig, elővárosi vasútvonalakkal és felszíni rendezéssel is kiegészülve, a föld alá pedig Söğütlüçeşme és Kazlıçeşme közt merül.

Ennek része a Yenikapı projekt, mely Isztambul déli, Márvány-tenger parti városrészének rehabilitációja. A terv a mi Pécsünkkel együtt 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa címet betöltött Isztambul kulturális fővárosi fejlesztési tervének része volt. A mega-tervpályázatot a török kollégákkal kiegészült MVRDV nyerte, és magába foglalta egy többszintes intermodális csomópont kialakítását a Marmaray projekt bekapcsolásával, felszíni rendezési tervet, valamint a helyszínen talált bizánci emlékeket bemutató régészeti parkot is. A fentiek alapján persze joggal kérdezhetnénk, mit szólnak ehhez a lakosok. Természetesen büszkék a beruházásra, büszkék dicsőséges oszmánli történelmük nagyléptékű tervére és arra, hogy a köztársaság kikiáltásának kilencvenedik esztendejére megmutatták gazdasági potenciáljuk és mérnöki teljesítményük erejét a válság sújtotta világnak, és főleg a csatlakozásukat halogató Európai Uniónak. Sinan Yılmaz énekes azon nyomban megírta a Marmaray-dalt, és a Hürriyet napilap15 szerint az átadást követő első négy napban egymillió ember használta a Marmarayon közlekedő metrót, ingázva Európa és Ázsia közt. Majd a szenzációs beruházásra joggal büszke törökök kiszállnak a metróból, felrohannak a felszínre, és azonnal le is intenek egy arra pöfögő dolmuşt, hogy immár egy kényelmes minibuszban ülve, a nyüzsgő, sokszínű Isztambulon keresztüldöcögve a mellettük lévő vadidegennel beszélgetve roboghassanak haza. Jegyzetek: 1 Hürriyet, 2013. október 29. 2 Türkiye İstatistik Kurumu (TÜİK) nevű Török Statisztikai Hivatal 2012-es jelentése alapján Isztambul lakossága 13.854.740 fő 3 Lásd a honlapjukat: http://www.istanbul-ulasim.com.tr/ 4 Hasonló iránytaxival több környező országban is találkozhat az ember, én például még Grúziában utaztam hasonlóval, ott marsutka volt a neve. 5 Hasonló: „November 4-től kísérleti jelleggel úgynevezett igényalapú buszvonalat indít a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) a III. kerületi Csillaghegy és Aranyhegy között. Az igényjárat adott időszakon és útvonalon belül akkor és ott közlekedik, ahol az utasok telefonon előre kérik” – írta a Magyar Nemzet és a hvg.hu 2013. október 29-én. 6 arab: mahallä 7 Aslı Çekmiş Görgülü, Isıl Hacıhasanoğlu: Water Crossing Utopias of Istanbul: Past and Future, Istanbul Technical University, Faculty of Architecture, Istanbul, 2012 in ITU A/Z Vol:9, No:2, 67-88, 2012-2 (Továbbiakban: Çekmiş Görgülü, 2012) 8 Flesch István: A Török Köztársaság története, Corvina, Budapest, 2007, 20-34. old. 9 Ömer Faruk Yılmaz: Boğaziçi’ne Tüp Geçit: Sultan İkinci Abdülhamid Han’ın Tüp Geçit (Tünel-i-Bahri) Projeleri, Çamlıca, Isztambul, 2010, (Továbbiakban: Yılmaz, 2010) 5. old. 10 Yılmaz, 2010, 5. old. 11 Çekmiş Görgülü, 2012, 79. old. 12 Eugéne-Henri Gavand (ford.: Prof. Dr. Vahdettin Engin): İstanbul Metropoliten Demiryolu veya İstanbul Tüneli adı verilen Galata Beyoğlu yeraltı demiryolu İstanbul’da yeni bir şehrin ve yeni bir ticaret limanın projesi, (Lahure Matbaası, Paris, 1876), İETT, Isztambul, 2011 13 Yılmaz, 2010, 9. old. 14 Lásd: Ludwig Múzeum 15 Hürriyet, 2013. november 2.

The Next Station: Europe

An Underground Line Between Two Continents „A dream of 150 years has come true” – this is the proud slogan of TCDD, the Turkish railways company. In 2013 on the 90th anniversary of the declaration of the republic Prime Minister Recep Tayyip Erdoğan and several of his foreign colleagues were present at the opening of the newest section of the underground in Istanbul, the first concept of which had been drafted back in 1876. Hearing this news, we may as well feel proud as the construction project of our underground line No. 4 has a past of 41 years only. However, on a closer inspection, the history of the project of the 63 km long Marmaray makes us realize it is spectacular for at least two reasons: firstly, it runs beneath the Bosporus Strait connecting Asia and Europe in an area which is most exposed to earthquakes, secondly, after a decade of design work and construction it was realized during the economic crisis. It is true what the press says: the earliest ideas of this astonishing venture go back to the times of the last Ottoman sultans. Thus it is worth surveying the exciting history of connecting Asia with Europe apropos of this contemporary project and looking at the unique public transport system of Istanbul.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

A Marmaray egyik lát vány terve. Forrás: İstanbul Ulaşım

utóirat • post scriptum

Régiókról politikamentesen, fizikus szemmel

szomszédsági struktúrák matematikai vizsgálata szöveg text: Máté Gabriell, Bakos Katinka, Néda Zoltán

Nagy divat manapság a földrajzi területek hierarchikus felosztása, regionalizálása.1 Európa-szerte mindinkább elvesztik abszolút szerepüket a valós államhatárok, és helyette régiókban kezdünk gondolkodni. Mivel matematikailag egzakt definíciójuk nem létezik, nem teljesen egyértelmű, hogyan határozzuk meg a régiókat. Annyiban azonban mindenki egyetért, hogy a régiókon belüli települések valamilyen közös tulajdonság vagy érdek alapján kötődnek egymáshoz úgy, hogy egy földrajzilag jól elhatárolható területi egységet képeznek. Egyes régiók kijelölését politikai okok befolyásolják, mint például az államok közötti határok vagy adminisztratív határok (megyék, tartományok, járások), de ugyanúgy fontosak lehetnek különböző gazdasági és kulturális értékek is. Talán a legnehezebben belátható az olyan területi tagolódás, ami szociális oldalról közelíti meg a kérdést, az egyén érdekeit helyezve központi helyzetbe. A régiók mindenképp komplex területi struktúráknak tekinthetők, és a felfedésükhöz komplex módszerekre van szükség. A társadalomtudományok nagy problematikája ezen régió-típusú struktúrák kijelölése. A matematika és fizika oldaláról megközelítve is érdekes feladatnak számít az, hogy objektív módon és szabadon állítható paraméterek nélkül, csupán a települéVoronoi-cellák a centrumok körül sek térbelisége, nagysága és kapcsolataik alapján, hogyan lehet meghatározni egy optimális térfelosztást. Több klasszikus megközelítés létezik földrajzi terek objektív felosztására. A legegyszerűbb módszer, a Voronoi-térfelosztás, csupán a központok térbelisége alapján tagolná a teret.2 A Voronoi-cellás felosztás alapja, hogy térben elhelyezzük azokat a központokat, amelyeket régió-centrumoknak tekintünk, majd a teret felosszuk ezek köré Voronoi-cellákra. Egy centrum körüli Voronoi-cella a tér azon pontjait tartalmazza, amelyek közelebb vannak az adott centrumhoz, mint bármelyik másikhoz. Ezáltal az 1. ábrán bemutatott mintához hasonló térfelosztást kapunk (későbbiekben részletezzük, hogyan is szerkeszthetők meg ezen Voronoi-cellák). A módszer hátránya viszont épp a térbeliség kiemelése a köztük levő azonosságok és kapcsolatok hátrányára. Ezenkívül lényeges probléma, hogy a centrumok kijelölése szubjektív, emiatt vitatható az eljárás. Egy másik megközelítés a régóta ismert gravitációs modell 3, ahol a települések nagysága is figyelembe van véve. A módszer szintén a centrumok kijelölésével indul. A rögzítettnek tekintett centrumok a gravitációs erőhöz hasonló erővel vonzzák a térbeli összes többi települést. Ez a feltételezett erő annál nagyobb, minél nagyobb a centrum, vagyis az adott település, illetve minél kisebb a köztük lévő távolság. A valós földrajzi koordinátáik alapján elhelyezett települések ezen erők hatására mozognak és valamelyik centrumba „esnek”. Ezáltal a Voronoi-cellákhoz hasonlóan meghatározhatjuk minden centrum vonzáskörét, és a teret a kijelölt centrumok köré épített cellákra osztjuk. A gravitációs modell alapötlete továbbfejleszthető azáltal, hogy egy tetszőleges potenciálból számított erővel dolgozunk a klasszikus gravitációs erő helyett. Az eddig bemutatott módszerek nagy problémája azonban az,

hogy a centrumok kijelölése, illetve az erőknek a távolságtól és a települések nagyságától való függése vitatható módon van meghatározva. Például a gravitációs modell esetében az erőt tekinthetjük úgy, hogy a távolsággal fordítottan arányosan változik, de úgy is, hogy a távolság négyzetével vagy köbével változik fordítottan arányosan, sőt bármely távolsággal csökkenő függvényi kapcsolat elfogadhatónak tűnik. A különböző választások gravitációs modell alapötlete. A sárgával jelölt cenazonban különböző régió-struk- Atrumok egy gravitációshoz hasonló erővel vonzzák a többi települést. A centrumokba eső települések határozzák meg a keresett régiókat túrákat fognak eredményezni. Érdemes itt megemlítenünk egy nagyon szellemes és ötletes módszert, amellyel az Amerikai Egyesült Államokban sikerült nemrég régió-szerű struktúrákat meghatározni. 4 A módszer lényegében lepecsételt bankjegyek útjainak követéséből áll. Mikor egy ilyen bankjegy kerül valakihez a pecsét tudatja az illetővel, hogy ez egy „követett” bankjegy, és ha a tulajdonos akarja, beléphet a követési játékba. Létezik egy honlap: „Where’s George?” (http://www.wheresgeorge.com/), amelyen bejegyezhető a sorszáma a „követett” bankjegynek, megadva a pillanatnyi tulajdonos lakhelyének irányítószámát. Ezáltal a bejegyzett bankjegyek útjai megismerhetőek. Mivel a tulajdonosok között cserélt bankjegyek gazdasági kapcsolatokra utalnak, a játékban résztvevő több mint 200 millió bankjegy követésével a települések között egy valós kapcsolati háló szerkeszthető. Ebben a kapcsolat-hálóban csoportosulásokat fedezhetünk fel, amelyek egymáshoz szorosan kapcsolódó településekből állnak, és ezek lesznek az általunk keresett régió-típusú struktúrák. A módszert egy nagyon szellemes és rövid kis ismeretterjesztő filmmel is szemléltették.5 A módszernek a legnagyobb hátránya azonban az, hogy a bankjegyek nem minden tulajdonoscsere során jegyeződnek be a rendszerbe és ezáltal a vándorlásukban csak néhány állomást ismerünk meg, eltorzítva a valós kapcsolathálót. Itt egy egyszerű és látványos fizikusi megközelítést fogunk adni a

felső ábra: A rugó-tömb modell alkotóelemei (rendezet t háromszögrácson). alsó ábra: A tömbök elmozdulása és a kötések elszakadása, törésvonalak kialakulásához és lavinaszerű folyamatokhoz vezet

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

régió-detektálási problémára, a fizika egyik alapmodelljét, a rugó-tömb modellt alkalmazva. A módszer érdekessége abban rejlik, hogy alkalmazásához nem szükséges a centrumok előzetes ismerete, ezeket a módszer szolgáltatja. Hierarchikus, különböző térbeli skálákon levő régió-szerű leosztást lehet kapni figyelembe véve A „Where is George” bank jegykövetési „játékban” levő lepecsételt bank jegyek egyike a települések nagyságát, ezek térbeli elhelyezkedését, valamint a köztük levő kapcsolatok erősséget is. A módszer nagyon kevés szubjektíven meghatározandó paraméterre épül. Alkalmazásakor a tömbök a települések lesznek, a szomszédokat összekötő rugók erőssége meg a települések közti releváns társadalmi kapcsolatokat tükrözi. Mindezt rávetítve a térképre és egy megfelelő relaxációs dinamikát alkalmazva a rendszer hierarchikusan összeesik csoportokra, amelyek meghatározzák a keresett régió-típusú struktúrákat.6 A rugó-tömb modell A rugó-tömb modell, melyet Burridge és Knopoff 1967-ben alkalmazott először a földrengések nagyság szerinti eloszlásának leírására, hasznos eszköz önszerveződő és lavinaszerű folyamatok modellezésére. 7 Amint azt a neve is jelzi, a modell egy adott felületre elhelyezett tömbök sokaságából és a köztük kapcsolatot teremtő rugókból áll. A tömbök tapadási és csúszó súrlódási erők jelenlétében csúszkálhatnak a felületen. A csúszási és tapadási súrlódási erők közti különbségnek tulajdoníthatóan ha egy ilyen rendszert megfeszítünk, a relaxáció bonyolult, lavinaszerű, egymást követő megcsúszásokon keresztül valósul meg. A modell sok más alkalmazása mellett sikeresen alkalmazható például a száradó granuláris anyagokban észlelt törésvonalak mintázatának a leírására. 8 Közismert példa ilyen mintázatokra a kiszáradt föld töredezése, az aszfaltburkolat vagy vékony festékrétegek töredezése. Egy rugó-tömb modellel való megközelítésben a tömbök a nedves anyag szemcséit képviselik, a rugók meg az őket összekötő mikroszkopikus folyadékhidakat. Száradás során a szemcsék közti folyadékhidakban a feszültség megnő, ezt a rugókban levő feszültségek növelésével lehet leírni. A rugóknak egy véges szakadási feszültséghatárt feltételezve, ha ezek túlzottan megnyúlnak, akkor elszakadhatnak. A rugókban felhalmozott feszültség és a tömbökre ható súrlódási erők közjátéka következtében lavinaszerű tömbcsúszások és rugószakadások jelennek meg. Ez a relaxációs dinamika valósághű törésvonalak kialakulásához vezet. Az ötlet Számunkra ez a modell azért releváns, mert a régiók kijelölése is egyfajta töredezésnek tekinthető, ahol törésvonalakra emlékeztető elhatárolódások jelennek meg. Egy ilyen megközelítésben most a tömbök a településeket fogják modellezni, a rugók pedig a szomszédos települések közti kapcsolati erősségeket jellemzik. A településeket képviselő tömböket az elején a valós GPS koordinátáik alapján helyezzük egy képzeletbeli szimulációs síkra. A tömbök tömegei és a rájuk ható súrlódási erő a megfelelő települések népességével arányos. A szomszédos településeket (tömböket) Voronoi-cellákkal felismerjük, és rugókkal összekötjük. A rugókban levő feszítőerő nagyságáról azt feltételezzük, hogy egyenesen arányos egy olyan elméleti rugóállandóval, ami az összekötött települések gazdasági vagy társadalmi kapcsolataik erősségén alapszik, és fordítottan arányos a két települést képviselő tömbök közti távolsággal. Ilyen értelemben a rugók nem olyanok, mint amiket a fizikában megszoktunk, ugyanis a fizikában tanult ideális rugók esetében a feszültség egyenesen

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

arányos a megnyúlással. Ezzel ellentétben az általunk használt megközelítésben a rugók annál erősebbek, minél rövidebbek, és nincs egyensúlyi hosszuk. Módszerünkben ugyanakkor a rugók soha nem szakadnak el. A távolsággal fordítottan arányos feszültség azonban ahhoz vezet, hogy elég nagy megnyúlás esetén a bennük levő feszültségek nagyon lecsökkennek, hasonlóan ahhoz, mint amikor elszakadnának. A felvázolt ötlet megvalósítása érdekében a modell teljes értelmezéseként azonban négy lépést kell tisztáznunk részletesebben: 1. A rendszert jellemző rugó-tömb modell topológiájának a megszerkesztését, ami a szomszédsági kapcsolatok felismerésén alapszik; 2. A rugók „rugóállandóinak” a meghatározási módját valamely releváns társadalmi vagy gazdasági mérőszám hosszútávú adataiból; 3. A rugó-tömb rendszer relaxációs dinamikáját; 4. A régiószerű struktúrák felderítését a relaxációs dinamika alapján. Részletek 1. Szomszédsági kapcsolatok kijelölése Voronoi-cellák segítségével. Az első lényeges feladat a rugó-tömb modell felépítésében a szomszédos tömbök meghatározása. Mivel a tömbök a települések koordinátáinak megfelelően a kezdeti állapotban rendezetlen módon helyezkednek el, a szomszédok felismerése nem egy triviális feladat. A Voronoi-térfelosztás alkalmazható ezen rendezetlen struktúrában a szomszédok felismerésére. A Voronoi-térfelosztás egy adott pontrendszer esetében a pontokhoz területeket rendel, oly módon, hogy a kialakult cellákra igaz lesz, hogy ezek bármely pontja az adott centrumhoz közelebb van, mint a többihez. Úgy is tekinthetünk ezekre a cellákra, mint az adott centrumok „hatáskörébe” eső pontok összességére, amely

Valós (bal oldali ábra) és rugó-tömb modellel szimulált töredezési mintázatok (jobb oldali ábra)

a szomszédos centrumtól levő távolság felénél véget ér, ahogy azt a is illusztrálja. A szemléltetünk ugyanakkor egy nagyon egyszerű módszert a Voronoi-cellák meghatározására. A centrumokból állandó sebességgel növekvő hatásköröket kezdünk el egyszerre növelni. Ahogy ezek a hatáskörök összeérnek, kialakulnak a Voronoi-cellák határai. A településeket (tömböket) centrumoknak tekintjük és meghatározzuk ezen centrumok által generált Voronoi-cellákat. Két tömb akkor tekinthető szomszédosnak, ha a hozzájuk tartozó Voronoi-cellák szomszédosak. A Voronoi-cellák által felismert szomszédos tömbök közé rugókat rakunk. 2. A „rugóállandók” meghatározása A szomszédos tömböket összekötő rugókban lévő feszültségek egyenesen arányosak egy feltételezett rugóállandó értékével és fordítottan arányosak a rugó megnyúlási hosszával. A rugóállandó értéke a két ös�szekötött település közti kapcsolat erősségét jellemzi. A módszerünk alapötlete az, hogy ezen kapcsolat erősségét valamely releváns társadalmi vagy gazdasági mutató hosszútávú változásának a korrelációjából határozzuk meg. Olyan releváns társadalmi vagy gazdasági mutatóra van

utóirat • post scriptum

ehhez szükségünk, amelyre településszinten hosszútávú és egységes adatok állnak rendelkezésünkre Azonnali példa erre a településszintű népesség, amire a legtöbb országban több mint száz évre visszamenő, elektronikusan nyilvántartott cenzusadatok léteznek. A népesség azért is egy jó és releváns mutató, mert a népesség változási tendenciája a kulturális és gazdasági kapcsolatokat egyaránt tükrözi. Manapság aránylag könnyen hozzáférhetünk elektronikus formában lévő adózási és GDP adatokhoz is. Kiválasztva egy ilyen releváns mutatót úgy tekintjük, hogy a két szomszédos települést összekötő rugóállandó egyenesen arányos a használt mutató értékében tapasztalható relatív változások korrelációjával. A korreláció pozitív, ha a két településre való mutató egyszerre ugyanabban az irányban változik, és negatív, hogy ha az egyikben lévő növekedés esetén a másik értékében csökkenés tapasztalható. Azonnal belátható, hogy mindkét típusú korreláció (a pozitív és a negatív is) egy kapcsolatot jelent a két település között, ezért a rugóállandó értékét a korreláció abszolút értékéhez kötjük. 3. A rugó-tömb rendszer relaxációs dinamikája Miután a valós GPS koordinátájuk szerint a tömböket elhelyeztük a szimulációs síkban, meghatároztuk a köztük levő szomszédos kapcsolatokat és rugókkal kötöttük össze őket, megindítjuk a hierarchikus összeesési relaxációs dinamikát. Mivel a rugókban levő feszítőerők ismertek, kiszámíthatjuk minden tömbre a rugók részéről ható eredő erőt. A tömbök és az alap közti súrlódási együttható értéket elég nagynak vesszük az elején ahhoz, hogy ezen rugóerők hatására egyetlen tömb se csússzon meg. A tömbök és a felületek közti súrlódási együttható értékét lecsökkentjük addig, amíg az első tömb megcsúszik. Általában a kisebb tömbök csúsznak meg először, ugyanis a súrlódási erő a tömb tömegével (a település népességével) arányos. Emlékeztetünk itt mindenkit arra a fizikából tanult törvényre, amely szerint a súrlódási erő a súrlódási együttható és a tömb súlyának a szorzata. Az első megcsúszást követően a rendszerben levő feszültség lavinaszerűen relaxálódik egymást kiváltó csúszások által. Ha két tömb elég közel kerül egymáshoz, a tömböket egybeolvasszuk és az új tömb örökli az eredetiek kötéseit (rugóit). Miután a rendszer egyensúlyi állapotba kerül (a rugók részéről minden tömbre ható eredő erő kisebb a súrlódási erőnél), a súrlódási együtthatót tovább csökkentjük, amíg újból egy test megcsúszik. A súrlódási együttható folyamatos csökkentésével és az említett relaxációs dinamika hatására végül az egész rendszer egy tömbbe esik össze. Az összeesés hierarchikusan történik, először a kisebb tömegek megcsúszásával, majd az egyre növekvő, már előbb összeesett tömbök megcsúszásával .

A relaxációs dinamika (a.-e.) néhány lépéséről készített pillanatfelvétel Erdély esetén. Az a. képen a települések térbeli helyzete látható. A 2. képen a szomszédos településeket összekötő rugóhálózat van kirajzolva. A c.-e. képeken a rugó-tömb modellen való relaxációs dinamika és tömbök hierarchikus egybeesése látható. Az f. képen a hármas térfelosztásra visszapörgetett régió-struktúra látható

4. Régiószerű struktúrák megszerkesztése Miután a teljes rugó-tömb rendszer egy tömbbe esett össze, a relaxációs dinamikát összeesésenként visszapörgetjük. Ezáltal különböző szinteken levő hierarchikus település-csoportokat kapunk. Az első visszapörgetés-

A módszer által kapott régiók Magyarország esetében, 1990 és 2009 közötti egy főre eső átlagos adózási adatok alapján. Bal ábra: Két régióra való bontásnal kirajzolódik Kelet- és Nyugat- Magyarország, Jobb ábra: A modell által adott 19 régiós felbontás, fekete vonalakkal jelezzük a valós megyehatárokat

Az 1870-2010 –es népszámlálási adatok alapján kapot t felosztás, ha hét részre tagoljuk a területet. A bal oldali ábrán a módszerünk által adot t felosztás látható, a jobb oldali ábrán meg a Magyarországon feltételezet t 7 nagy régió van kirajzolva

kor két nagy csoportot kapunk, a következőben az egyik csoport újból kettéoszlik, és így tovább. A csoportok a szomszédaik által összekötött településeket tartalmazzák, amelyek a földrajzi terünket kompakt területegységekre osztják. Feltételezésünk szerint az így kapott területegységek a különböző skálákon lévő régiókat szolgáltatják. Az összeesési dinamika, ennek visszapörgetése és a régiószerű struktúrák végső kirajzolása egy felhasználóbarát, látványos és könnyen kezelhető Java programozási nyelvben megírt felületen van megjelenítve. Az érdekelt olvasó a felületen játszhat a programmal.9 A visszapörgetés során, a régió-szerű struktúrákat színkóddal elevenítjük meg, azonos régióba tartozó településeket ugyanolyan színű ponttal ábrázoljuk. Eredmények Módszerünkkel olyan földrajzi területeket tudtunk vizsgálni, amelyekre hosszú távú település-szintű adatokat kaptunk valamely releváns társadalmi vagy gazdasági mutatóra. Nagyon sok ország esetén léteznek ilyen adatok, azonban a legtöbb esetben ezekért sok pénzt kérnek. Első nekifutásban Magyarország, Erdély és az Amerikai Egyesült Államokra sikerült ingyenesen adatokat találnunk. Magyarország településeiről kitűnő adatsorral szolgált Nemes-Nagy József professzor úr kutatócsoportja az Eötvös Loránd Tudományegyetemről. Az adataik alapján rendelkezésünkre állt a települések népszámlálási adatai 1870-tol napjainkig, a települések GPS koordinátái és az egy főre eső átlagosan befizetett adó az elmúlt húsz évre (1990-2009). Az adózási adatok alapján a módszerünk azt sugallta, hogy ha két részre akarnánk osztani az országot határként csodálatosan kirajzolódik a Duna, amely elválasztja Kelet- és Nyugat-Magyarországot. A Duna vonalának a kirajzolódása már önmagában is érdekes eredmény, hiszen ez a betáplált adatainkban sehol nem volt jelen, és módszerünkben, mint egy természetes földrajzi régió-határ jelenik meg. Egy sokkal kisebb skálájú felbontást tekintve, amely 19 részre osztja az országot (akárcsak a megyék száma), a kapott település-csoportok valamelyest hasonlóságot mutatnak a valós megyehatárokkal. Ez látható az ábrán, ahol az általunk felfedett struktúrákat (lásd a színkódot) összevetettük a valós megyehatárokkal (fekete vonalak). Ha a települések hosszútávú népességi adatai alapján valósítjuk meg a térfelosztást, elég hasonló eredményt kapunk. Mikor két részre osztjuk az országot, szintén kirajzolódik Kelet- és Nyugat-Magyarország. Ha azonban a Magyarországon feltételezett hét régióra próbáljuk felosztani a területet, a történelmi régiókhoz valamelyest hasonló térfelosztást kapunk. A 10. ábrán ábrázoljuk az általunk kapott térfelosztást, illetve a

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Magyarország esetére feltételezett történelmi régiókat. Erdély tanulmányozásához az internetről szereztük meg a települések GPS koordinátáit10, valamint népszámlálási adatokat 1850 és 2002 között.11 Ezek alapján többnyire csak történelmi régiókat tudott a módszerünk meghatározni. Kettőre való bontás során először Bánság különül el Erdélytől, amely köztudottan történelmileg is különálló egységet képez. Egy finomabb felbontást tekintve felismerhetők további, általánosan elismert régiók, mint Észak-Erdély, Dél-Erdély, valamint Székelyföld. Érdekes módon Székelyföldnek a Kovászna és Hargita megyei településeit tartalmazó régiója azonnal Bánát után válik le, arra utalva, hogy ez a terület szintén egy valós történelmi régiót képez. Még érdekesebb azonban, hogy Brassó és környéke manapság ugyancsak ehhez a régióhoz tartozik. Az Amerikai Egyesült Államok esetében is az interneten ingyen hozzáférhető adatbázis állt rendelkezésünkre, amely tartalmazta a települések GPS koordinátáit, 12 valamint az utolsó 5 népszámlálás adatait (itt sajnos aránylag rövid időre tudtunk ezáltal korrelációkat számítani). 13 A szegényes adatsor nem elegendő azonban egy hiteles térfelosztás kirajzolásához, mindemellett a modell valós rendszeren történő tesztelésére megfelel. Az USA-ra két különböző skálájú térfelosztást mutatunk be az utolsó ábrán. A durvább négy egységre való felosztás keletről nyugatra követi a hosszúsági köröket, míg a finomabb 48 részre való felosztás emlékeztet az államok szerinti felosztáshoz, ugyanis a keleti oldalon többnyire kisebb területek különülnek el, míg a közép- és nyugati oldalon nagyobb régiók rajzolódnak ki. Természetesen nem várható el egy 5 éves adatsortól, hogy valósághűen visszaadja az AEÁ államtérképét. Végszó A földrajzi területek régiószerű felosztása egy bonyolult és sok politizálást igénylő társadalomtudományi feladat. Kíváncsiságunk által vezérelve, hályogkovácsként egy számunkra új területre keveredve megpróbáltunk egy objektív módszert kidolgozni, melynek segítségével realisztikus régiószerű struktúrákat lehet lehatárolni. Nem várjuk el, hogy a társadalomtudományok és főleg a politikum lelkesülni fog a módszereinkért. Az általunk bemutatott módszert mi is óvatossággal kezeljük, és megértjük, hogy egy fizikusnak figyelembe kell tartania azt, hogy a társadalmi és gazdasági jelenségek jóval komplexebbek, mint azon egyszerűsített modellek, amiket a fizika és matematika egzakt módszereivel kezelni tudunk. Az objektív térfelosztási eljárásoknak azonban fontos visszaigazoló szerepe lehet a régiók kijelölésének a kérdésében. Ha a fent bemutatott

Térfelosztás az USA esetén. Bal oldalon négy részre való felosztás, míg jobb oldalon egy finomabb 48 részre (kontinentális államok száma) való tagolás látható

modellbe olyan kapcsolatok épülnek be, amelyek releváns módon tükrözik a fontos társadalmi-gazdasági viszonyokat, akkor amint láttuk, a modell olyan térfelosztást generál, amely jól egyezik a társadalmi és regionális tanulmányok által javasolttal. Ennek köszönhetően ilyen és ehhez hasonló módszerek fontos segítőtársai lehetnek a társadalomtudomány szakembereinek, hogy ezek segítségével alátámasszák döntéseiket, valamint megoldjanak olyan elhúzódó vitákat, amelyek szubjektív megítélésre alapszanak. Konkrét példaként itt az erdélyi Székelyföld régiót lehetne megemlíteni, amely Romániában nagyon sok politikai vitának adott helyet, módszerünkben azonban kiugrik, mint különálló területi egység. Köszönetnyilvánítás: A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg. Jegyzetek: 1 Nemes-Nagy J. (2009) , Terek, helyek, régiók (A regionális tudomány alapjai), Akadémiai Kiadó, Budapest, ISBN 978-963-05-8656-6 2 Gold CM (1992) The meaning of “neighbour”. Theories and methods of spatio-temporal reasoning in geographic space. Lecture Notes in Computer Science. vol. 639. Berlin: Springer-Verlag. pp. 220–235. 3 Lukermann F, Porter PW (1960) Gravity and potential models in economic geography. Annals of the Association of American Geographers 50: 493–504. 4 Thiemann C, Theis F, Grady D, Brune R, Brockmann D (2010) The structure of borders in a small world. PLoS ONE 5: e15422. doi: 10.1371/journal.pone.0015422. 5 Thiemann C, Grady D. (2010), Follow the money. http://www.youtube.com/watch?v=kn32vavZqvg 6 Máté G, Néda Z, Benedek J (2011) Spring-Block Model Reveals Region-Like Structures. PLoS ONE 6(2): e16518. doi:10.1371/journal.pone.0016518 7 Burridge R, Knopoff L (1967) Model and theoretical seismicity. Bull Seism Soc Am 57: 341–371. 8 Leung KT, Néda Z (2000) Pattern formation and selection in quasistatic fracture. Physical Review Letters 85: 662–665. doi: 10.1103/PhysRevLett.85.662. 9 Máté G, Néda Z, Benedek J (2009) Region detection homepage. URL http://atom.ubbcluj.ro/~gmate/regions. 10 Astroforum - coordinates of Romanian settlements (in Romanian). http://www.astroforum.ro/index. php?showtopic=90. 11 Varga EA, Ethnical and denominational statistics for Transylvania, Census data for 1850-2002 (in Hungarian). URL http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/erd2002.htm. 12 Coordinates of counties in USA. http://home.comcast.net/~rickking04/gis/COUNTYSPC.XLS. 13 University of Virginia Library, historical census browser. http://fisher.lib.virginia.edu/collections/stats/ histcensus/

About Regions, Free of Politics, Through the Eyes of a Physicist

Mathematical Research of Neighborhood Structures It is quite a popular trend nowadays to hierarchically subdivide or regionalize geographical areas. Actually, official borders of states all over Europe tend to lose their significance and absolute roles as we start thinking more and more in terms of regions. As there are no exact mathematical definitions for them, it is not quite obvious how we should define and mark out regions. However, everyone agrees that towns and villages within the regions are closely associated with each other as a result of features or interests they have in common, based on which they create a unity that can be well defined geographically. The designation of the individual regions is influenced by political considerations, such as the frontiers between countries, or units of administration (counties, provinces, regions), but economic and cultural values may also contribute to it. Approaching the issue from mathematics and physics, it is also an interesting task to try and work out an optimal spatial subdivision in an objective way without freely changeable parametres exclusively based on the spatial connections, dimensions and interrelations between the villages and towns.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

Bal oldali ábra: A szomszédsági kapcsolatok meghatározása a Voronoi cellák segítségével Jobb oldali ábra: a Voronoi cellák meghatározása a centrumokból kiinduló hatáskörök növelésével

utóirat • post scriptum

A vidék építésze

Borsos József életműve a 20. század első felében szöveg text: Rácz Zoltán

Gerle János emlékére1 1932-ben épült fel a debreceni köztemető fás, ligetes parkja és egyedülálló ravatalozója. „A terveket Borsos József, Debrecen érdemes műszaki tanácsosa, sok búvárkodás és külföldi utazások után leszűrt tapasztalat okos felhasználásával készítette, minek eredményeként jutott a város Európa egyik legmodernebbül felszerelt és megkapó, művészi külsejű temetőjéhez – s abban, mint ékszerben drágakő – a ravatalozó és krematórium épületéhez” – a Debreceni Képes Kalendárium méltatta így Borsos életének fő művét, Debrecen legszebb téglaépületét, a korszak magyar építészetének egyik kiemelkedő alkotását. Honnan, hogyan jutott el erre a szintre? Miként vívott ki vezető szerepet a város életében ez a hódmezővásárhelyi művész, amikor neves budapesti építészek ter vezték a legjelentősebb épületeket minden vidéki városunkban? Debrecenben is Hübner Tibor, Körmendi Nándor, Padányi Gulyás Jenő, a Vágó testvérek terveztek bankot a harmincas években, az egyetemi városrészt Korb Flóris, a Déri Múzeumot Györgyi Dénes és Münnich Aladár, az Arany Bika szállót Hajós Alfréd és Villányi Lajos, a vármegyeházát Bálint Zoltán és Jámbor Lajos, a hősök mauzóleumát dr. Lechner Jenő és Szontágh Pál, a Csapó utcai bérházat Gábor László tervezte, s a Nagyerdőn villákat épített Rimanóczy Gyula és Dávid Károly is. Ezt az építészeti hagyományt törte meg Debrecen műszaki tanácsosa, városi főmérnöke, mai szóhasználattal főépítésze, aki szívvel-lélekkel ennek a városnak élt: Borsos József, akinek munkássága meghatározója lett a város építészeti fejlődésének a huszadik század tízes éveitől a második világháborúig. Borsos 1894-ben érettségizett Hódmezővásárhelyen, 1898-ban kapta meg építész diplomáját a Magyar Királyi József Műegyetemen, ahol Pecz Samu, Steindl Imre és Hauszmann Alajos is tanította. A korszak építészeti modorának legfontosabb forrása a történeti stílusok tanulmányozása és alkalmazása volt. Debrecenben ő volt az első igazán helyi tervező, aki bőségesen részesült a németes oktatásból, de az ő életpályája már egyéni és magyar vonásokat tükröz. Önéletírásából idézünk:2 „Utána állami ösztöndíjjal Németországban a középkori építészet tanulmányozására körutat tettem, amelynek végén Münchenben maradtam építészeti irodában. 1899ben Budapesten a Korb és Giergl irodában dolgoztam. 1900-ban a Magyar Kir. Államvasutak Igazgatósága magasépítési osztályba kerültem s szabad időmben részt vettem néhány tervpályázaton. S igyekeztem a budapesti tülekedésből vidékre menekülni.” „1903 nyarán Hódmezővásárhely thj. város mérnöki hivatalának vezető főmérnökévé neveztek ki. 5 évi működésemnek a város fejlesztése érdekében végzett küzdelmeit itt nem említem, csupán a képzőművészeti vonatkozásukat.” „A képzőművészet iránti érdeklődés felköltésére előadást tartottam az építészeti irányokról, különös tekintettel a Budapesten akkor lábra kapott Secesszióra s annak helyes irányául a magyaros stílus törekvéseket jelölvén meg. A nem méltányolt ottani festők és szobrászok megismertetésére és felkarolására művész estélyt rendeztem azok közreműködésével. Festők voltak:

Debrecen, korcsolyacsarnok terve, 1910

Endre Béla, Rudnay Gyula, Tornyai János, Várady Gyula, szobrászok: Pásztor János, Keviczky.” Az alföldi iskola alkotóival (Endre Béla, Holló László, Koszta József, Mednyánszky László, Nagy István) karöltve illetve az ő művészeti örökségükön alakult meg később a hódmezővásárhelyi művésztelep, melynek tagja volt még Medgyessy Ferenc szobrász is. Borsos így a magyar érzést nem elleste, nem megtanulta, nem kitalálta, hanem magában hordozta, mert beleszületett, s a vásárhelyi művész barátok szellemisége még jobban elmélyítette, tudatosította benne. De mi volt az a szecesszió és annak magyaros irányzata, amelyet az említett előadásában ismertethetett? Mi történt a magyar építészetben 1894 és 1904 között tíz év alatt? Ami történt, az elsősorban Budapesten, vagy fővárosi, műegyetemi építészek alkotásaként épült. Borsos éppen ekkor járt egyetemre, tanárai maguk is tevékeny részesei voltak a sajátosan magyar próbálkozásoknak. Ennek gyümölcse első kiemelkedő műve, a susáni református templom Vásárhelyen, amely már fiatal korában is országos elismerést kapott egy budapesti kiállításon. „Ez időre esik, hogy Kalotaszeget megismertem! Bánffi-Hunyadon telepedve meg az egész vidéket bejártam, a Körösfő, Bikal, Kettesd, Nyárszó, Magyar Valkó stb. falvak szebbnél szebb tornyait, faragott házait, festett bútorait, utolérhetetlen szépségű hímzéseit tanulmányoztam, megismerve nagyon de nagyon megszerettem. 1911-ben Erdélyt barangoltam be, Háromszéket, a Maros völgyét, gyalog, faluról falura a galambdúcos kapukat, a hímes kapuzatokat rajzolgatva.” Vikár Béla már az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le, s 1896-ban kezdte el – Európában egyedülálló módon – fonográfra rögzíteni a népdalokat. Ennek nyomán Bartók Béla 1906 nyarán már módszeresen gyűjtötte a magyar népdalt. Kodály 1906-ban ismerte meg Vikár Béla fonogramgyűjteményét, s ennek hatására döntötte el, hogy falura megy népdalokat gyűjteni. Erdély népművészetének felfedezéséből az építészek is kivették részüket. A Műegyetemen a középkori építészet tanára, Steindl Imre már a 19. század végén rendszeresen vitte hallgatóit falusi műemlékek felmérésére. Nem kizárt, hogy köztük volt Borsos is, hiszen akkor járt az egyetemre. Medgyaszay István 1904-1906 között az egész országban és Székelyföldön járt tanulmányutakon. Épületein ötvözte a népi formaelemeket a vasbeton technológi-

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

ájú építészettel. Ennek néhány vonását Borsos házain is felismerhetjük. Kós Károly 1907-ben szerzett diplomát, majd ő is Székelyföld építészetét tanulmányozta. Borsost érdeklődése ugyanerre az útra vezette, jóllehet addig már Németországot és Olaszországot is megismerte. Nyelvtudása és érdeklődése sok helyre elvitte – bejárta Európát és Amerikát is –, és tapasztalatait nemcsak hasznosította, hanem előadások, publikációk formájában másoknak is átadta. Magyarsága azonban mindig központi szerepet játszott művészetében. Magyar építészetet akart művelni, s ihletért gyakran visszatért Erdélybe. A külföldi hatásokat – például az északi téglaépítészetet – pedig átértékelve, feldolgozva próbálta magyar felfogásához alkalmazni. Vásárhelyi lehetőségeiről így ír: „Ezek azonban nem elégítették ki építési ambícióm, s midőn 1908-ban Debrecenben, a városi építészeti állásra pályázat volt hirdetve – bár ez a hivatali ranglétrán az én vezető állásomhoz képest kisebb volt – eljöttem abban a reményben, hogy építészeti alkotásokra itt több terem nyílik.” Így került a cívis város alkalmazásába, s élete végéig itt maradt. A háború azonban hamar közbeszólt. „Az akkori vezetőségre jellemző, hogy bár a műszaki ügyosztály legtehetségesebb és legtöbbet dolgozó tagja volt, egyedül őt nem nyilvánították „nélkülözhetetlennek”. Úgy hogy 1914 augusztus másodikán már harctérre is vitték ... a tűzvonalból küldözte haza a rendőrségi palota részlet terveit, hogy befejezhessék az építését!” (Szegő Hugó visszaemlékezése) „Budapesti építészek vették észre az épület szépségeit, s ennek a figyelemnek köszönhetem, hogy a múlt évben Budapesten tartott XII. nemzetközi építészkongresszus3 magyar kiállításán úgy a rendőrségi palota, mint a susáni templom terve a bíráló bizottság döntése alapján bekerült és igen jólesett, hogy dicsérő elismerést is nyert” – írja Borsos. 1923-ban „átvettem a műszaki ügyosztály vezetését és egy vetített képes előadást tartottam a városépítésről, mint művészi feladatról. Ebben tulajdonképpen programot adtam és a bemutatott külföldi példákból vezettem le, melyek a közeljövő feladatai Debrecen fejlesztése szempontjából.” Ekkor készíti el a ravatalozó tervét, már ekkor nyers téglából, amely lényegében nem változik 1932-es megvalósulásáig. A város építészetét ebben az időszakban a teljes nyitottság jellemezte, s a műszaki osztály vezetőjének ez nem kevés gondot jelentett. Megjelent ugyanis Debrecenben is, már a harmincas évek elején, a CIAM csoportjának hatása, elsősorban fővárosi építészek révén. Dávid Károly, Rimanóczy Gyula villáiknál képletekké alakították, elemeire szedték, s egyszerű mértani tömegekből újra összerakták házaikat. Hatásukra a legjobb helyi építészek, Jost Ferenc, Vári Szabó Tibor is létrehozták kockaházaikat, dísztelen homlokzatokkal, tiszta tömegekkel, szabad tömegmozgatással. Borsos, mint az engedélyező hatóság képviselője, soha nem akadályozta az új irányzat térhódítását. Jó példa erre Vári Szabó Tibor terve a fürdőhöz, mely a Bauhaus elveit követi, s Borsos aláírásával engedélyezték. Belátó magatartása érthető volt, maga is hatása alá került. A nagyerdei uszodát ő tervezte vasbeton parabolaíveivel4. A stadion5 bejárati épületeinél is alkalmazkodott a szomszédos fürdő friss hangulatához, s a modernizmus korszelleme az ő építészetében is megjelenik. (Éppen ez a kapu marad meg a régiből az új stadion építése során.) Főépítészi feladatai közül a legfontosabb a város rendezési tervének elkészítése volt, amelynek során 1930-ra összedolgozta a korábbi szabályozási elképzeléseket és jelentős mértékben új elemekkel gazdagította. Ennek során tudatosan hasznosította külföldi tapasztalatait, s országosan elismert várostervezővé emelkedett. A rendezési tervben rögzített elvek és a betervezett új elemek, szabályozások egészen a hatvanas évekig meghatározták a városfejlesztést, melynek sok eleme, főleg a Nagyerdőn, még Borsos életében megvalósult. Borsos teljesítményénél elengedhetetlen kiemelni a városvezetés szerepét. Ahogy Hódmezővásárhelyen hiányzott, itt a korszerű, hala-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

Debrecen, Hajdú-örökösök háza, 1911

dó szemléletű vezetők támogatták, sőt ösztönözték Borsost, gyakran a közgyűlés értetlen, konzervatív ellenkezését leküzdve. Ritka kedvező körülmény volt ez Debrecen történetében, amelyhez azóta sincs hasonló. Ebben a munkában 1923-tól Magoss György polgármester, majd 1928-tól 35-ig Vásáry István,6 későbbi pénzügyminiszter volt a társa. Ekkor azonban a Vásáry-féle vezetés megbukott. Növekedett a társadalmi elégedetlenség és súlyosbodott a városgazdálkodás helyzete. A nehéz gazdasági helyzetben is eredményesen működő polgármester távozását mégsem ez kényszerítette ki, hanem az ország politikai életében érzékelhető jobboldali fordulat. Vele egy sorsra jutott Borsos is. Miután a hivatali munkától meg kellett válnia, kevesebbet tudott tervezni. A református egyház látta el kisebb-nagyobb munkákkal. Ezek között azért nemes feladatok is akadtak, jelesül a pályázat útján elnyert debreceni egyetemi templom7 és a szegedi Honvéd téri templom,8 végül az egyenes megbízással kapott tiszalöki templom. 1952. január 23-án, 76 éves korában halt meg. Egyszerű gránit sírkő alatt nyugszik örök életű Ravatalozója előtt. Különös ellentmondása nagy ívű építészi pályafutásának, hogy a befejezetlen tiszalöki református templom tervezése zárta le alkotó tevékenységét. Utólag áttekintve munkásságát mégis az a benyomás erősödik meg bennünk, hogy teljesnek mondható és sokrétű életművet hagyott az utókorra. Becses emlékei ezek a mai napig is Debrecennek, és az egész magyar építészetnek is. Borsos és az art deco Borsos különösen nagy gondot fordított fiatal korától kezdve a díszítmények kidolgozására. Ezek a festett, sgrafitto, kőbe faragott, üvegablakba foglalt, kerítésrácsból hajlított, kerámiába nyomott vagy éppen téglából kirakott formák, minták kifogyhatatlan alkotókedvéről és kitűnő formaérzékéről tanúskodnak. Az idő múltával építészetével szoros kapcsolatban

utóirat • post scriptum

Borsos díszítőművészete is fejlődött. Korábbi kísérletei a susáni templomon (1909) érlelődtek alkalmazható módszerré, lényegre törő elemmé. A növényi minta mértani formákkal ötvöződik, mely így közvetlenebb kapcsolatot teremt a dekoráció és a funkcionális épület között. Ám itt már nem puszta dekorációról van szó. Az egyik üvegablakban a szögletes halszálka mintából egy szép hármas életfa-kombináció bontakozik ki. Az ablak alsó felében két sudáran felszökkenő virág tör a magasba. Köztük egy kisebb, de annál erőteljesebb fa kel életre. A felső ablakba, a boltozott felső világba már csak ez jut el, két ellentétes spirálkarból kinyíló szegfű formájában. S nem hagyhatjuk említés nélkül itt sem a homlokzat hármas fülkéit és téglapártázatát díszítő sgraffitókat, mint a lényeges pontok kiemelését. Kis kitérőt tett Borsos a beton alkalmazása felé, amikor – bizonyára Medgyasszay hatására – a tízes évek elején áttört mintás beton mellvédeket, teraszokat tervezett a Haydu bérpalotára, a Rendőrségre, a Simonyi úti villára és dr. Imre József9 kolozsvári házára. Természetesen a beton más lehetőségeket enged, s az akkoriban tett bátortalan lépések messze elmaradnak attól, amit a modern építészet ennek a rideg anyagnak a képlékeny alakításával el tudott érni. Borsos sem használta később az áttört díszítésű mellvédeket, bár próbálkozásai nyomán talán érdekesebb eredményre juthatott volna. Érzékelhető még a virágminta lágy formálása, de erősen geometrizáltan, s egyforma ismétlődésben. Márpedig a monoton sorolás távol állt Borsos világától. Nézzük meg a rendőrség részleteit! Az áttört díszes beton erkély alatt egy olyan kapu áll, amely egymagában a díszítőművészet egész kelléktára. Pazar színvilágú színes üvegablak, a geometrikus vonalakból kibontakozó virágszegélyezéssel; bronz domborítások a város jelképeivel; a kapu bélletében rovásos faragású kőtáblák; kerámiából készült címer a kapu fölött; s a kapu mögött a lépcsőház vaspálcákból hajlított korlátja. Itt a geometria és szabad formálás viszonya megváltozott: apró mértani szerkesztések alkotják a nagyobb, szabadabb kompozíciót. A technológiának ez felelt meg, s Borsos ezt jól alkalmazta. Ha a Rendőrségnél kiemeltük a díszítőtechnikák sokféleségét, akkor a Ravatalozónál ezt még inkább hangsúlyozni kell. Itt találkozunk azokkal a fafaragásokkal is, amelyek a kapukat díszítik. Metszéses szegélyezése, virágmintái Erdély fafaragó népművészetét, gyönyörű kapuit idézik. Amit a Ravatalozón látunk, nem másolás. Egyéni formák ötvöződnek fantáziával és letisztult tudással. Részletérzékenységére a legjellemzőbb belsőépítészete, bútortervezése. Ebben a műfajban mindvégig ragaszkodott a népművészeti ihletésű faragott, sötét színű bútorokhoz. Maga tervezte

Rajz Dr. Imre József kolozsvári villájához, 1910

Debrecen, ipariskola (Zeleznik Gyulával), 1925

templomainak szószékét, padjait, lámpáit is, mindig az anyagnak megfelelő díszítéssel. Ennek köszönhető, hogy tervei az egész és a részletek szép összhangjában valósultak meg. Borsos díszítőművészetében felismerhető az átváltozás lényege és fontossága. Alapvető eleme ez a mindenkori szerves műveltségnek. Ez az átalakulás a legtermészetesebb egy mesét olvasó gyerek számára. Erről olvashatunk a Bibliában, ez az átlényegülés sugárzik népünk művészetéből, s ennek vonásait érhetjük nyomon Borsos munkáiban is. A második tanulság az, hogy a díszítés nem felesleges pénzpazarlás. Fontos kifejező eszköz is lehet, ha értő módon használják. A maga elvont, áttételes formáival kifejezhet életérzést, alapvető természeti törvényeket, anyagi és lelki gazdagságot, hazaszeretetet, egy néphez, annak kultúrájához való ragaszkodást. Ez a lényegi, érzelmi, hangulati kifejező ereje társíthatja a 20. század első felének art deco irányzatához. Az art deco jelenség alapos feltárására Gerle János tett legutóbb kísérletet. 10 Próbáljuk meg most Borsos munkáit elhelyezni az art deco stílusát meghatározó megállapításai sorában, egy kéziratos tanulmányát alapul véve. Az art deco jellegzetességei ugyanis nehezen foghatók meg. Célszerűbb magának a fogalomnak a jellegzetes építészeti példákkal történő körülhatárolása. A magyar késő-szecesszió az európai art deco legkorábbi megjelenései közé tartozik, amely egy nem régóta önálló stílusirányzatnak tekintett nemzetközi művészeti áramlat. Nálunk nem külföldi hatásra jött létre, vagyis ahogy a szecesszióról, úgy az art decóról is elmondhatjuk, hogy jellegzetesen magyar vonásai (is) vannak. Borsosra mindvégig az a szemlélet volt jellemző, hogy nagyon sokat tanult másoktól, főleg külföldről, de törekedett arra, hogy stílusa egyéni legyen és legfőképpen magyar. Ezt először nagyrészt díszítő formáival érte el, majd munkáiban ez egységgé formálódott a népi ihletésű tömegformálással. A századfordulós új művészetet az első világháború félresöpörte. A kialakuló újabb irányzatok az ésszerűségre és a tömegességre hivatkoztak, a szépség és a harmónia utáni vágyat azonban nem elégítették ki. Ennek Borsos is a hatása alá került, de teljesen nem engedte át magát neki. A különféle izmusok a saját maguk formanyelvén igyekeztek ezt az esztétikai hiányt pótolni. Az újra hódító historizáló neo-stílusok ugyan eleve megfeleltek megrendelőik szépségeszményének, ám igazolniuk kellett korszerűségüket is, ehhez is art deco részletek kínáltak megoldást. A debreceni egyetem főépületén (Korb Flóris), vagy a Déri Múzeumnál (Györgyi Dénes) a stílusos neobarokk homlokzat mögött a belső térképzésben és a belsőépítészet egyes elemeiben tetten érhető a szecesszió utánérzése és a korszerű mérnöki szerkezet egyaránt. Borsos nem ok nélkül támadta az ódivatú német stílust, soha nem fordult visszafelé, sőt vallotta, hogy a stílusilleszkedés is kerülendő, indokolatlan, például,

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

passzázs • passage

amikor az egyetemi templomot a főépülethez akarták hasonítani: „Az önérzetes, a nemzeti érzést nem csak szónoklatokban, de tettekben érvényesítő német nem épít angol, gót, olasz renaissance mór és bécsi secessziós stílusban, hanem csak németben! … De hogy nálunk, a debreczeni nagyerdőn is ilyen német legyen az egyetem, arra azt hiszem semmi szükség nincsen, sőt igen szomorú jelenség, de hiába emeltem ellene szót!” Art deco jellegzetességnek tekinthetjük az építészetben a következőket: a felület jelentőségének hangsúlyozása, akár erőteljes plasztikai játékkal, vízszintes és függőleges hangsúlyokkal, amelyek nem a szerkezetből következnek, de a szerkezetiség látszatát keltik; a plasztikus formák geometrikusak; egyes szerkezeti elemek – konzolok, ablak feletti párkányok, korlátok, ajtórácsok – gazdag, szobrászati szintű megformálása; növényfigurákat stilizálva ábrázoló, látványos dekorációs mezők. Mindezek az ismérvek felismerhetők Borsos korai házain, a tízes évek végéig. A rendőrség épülete szinte összefoglalja ezeket, de egy egységes, magyaros formavilágú rendbe szervezve, ezért nem érződik semmi erőltetettség rajta. A késő-szecessziós art deco egész kialakulása Magyarországon egyértelműen Lajta Béla nevéhez köthető. Az ornamentika – az épület egészét átható tervezői gondolat kifejeződése a részletekben – elindul a dekoráció, a szemet gyönyörködtető applikáció felé vezető úton. Ebben erőteljes külföldi hatások mutatkoznak meg. Ez Borsos esetében a húsz évig tanulmányozott német és skandináv építészet, a nyelv maga mégis megmarad magyarnak, a benne tovább élő népművészeti eredet révén. Ebben a folyamatban Borsos Ravatalozója talán az utolsó pillanatot ragadta meg, hogy műve szerves egész maradjon. Itt a dekoráció, a szerkezet, a tömegképzés, az anyaghasználat olyan természetességgel olvad össze, hogy elválasztásuk, elkülönített értelmezésük szinte lehetetlen és értelmetlen is. A formaképzéssel elért hatás magyar és egyetemes, érzelmi és gondolati egyszerre. A magyar art decót a két háború közötti időszakban is jellemezte a forrásától messze szakadt népművészeti motívumkincs alapul vétele, és éppen ez tette népszerűvé is, hiszen ezáltal lett alkalmas a funkcionalizmus megjelenésével a népi ihletettség látszatának fenntartására. Borsos azonban a ravatalozó sikere után nem ezt az irányt követte. A látszat nem érdekelte, igyekezett, mint mindig, az őszinte, tiszta érzelmek nyomán haladni, a modernizmus egyszerűsítő, tisztító szándéka mentén. Ezzel együtt megőrizte az apró részletek gondos kidolgozását, szinte elbujtatva a nagy egészben. A debreceni ravatalozó Az 1923-ban elkezdett terv 1932-ben valósult meg teljesen, s hazánk első krematóriuma lett. A katolikus egyház ellenállása miatt azonban az első hamvasztás csak 1951-ben történt. Györgyi Dénes budapesti építész, a debreceni Déri Múzeum alkotója, a Debreczen 1931. december 25-i kiadásában megjelent beszélgetésben méltatta az épületet, kivált annak magyarságát: „Amit látott, meglepte. Különösen az váltott ki belőle nagy tetszést, sőt elragadtatást, hogy az egész épületen úgyszólván mindenütt magyaros motívumokat talált. (…) - Architektúra szempontjából – mondta Györgyi- ez az épület nemcsak temetést jelent, hanem feltámadást is, mert feltámadt itt a magyaros építőművészet. (…) Óriási szenzáció lesz, ha a pesti körök ezt az épületet meglátják.” Az épület valóban az országos szakmai figyelem középpontjába került. Egyértelmű elismerése alkalmat adott a nemzeti jelleg további értelmezésére. Györgyi Dénes később alapos tanulmányban elemezte Borsost, s nemcsak a ravatalozóját, hanem városépítési tevékenységét is: „Debrecen városa az utóbbi években bámulatos nagyarányú fejlődést nyert. Hatalmas középületekkel gazdagodott, megépült az ország második legnagyobb egyeteme, a mintaszerű, gyönyörű klinika telep, különféle kórházak és országszerte népszerűvé vált múzeuma, ezenkívül különféle tanintézetek, is-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

Hódmezővásárhely-Susán, református templom és lelkészlak, 1909

kolák, templom és kitűnő bérházak mutatják a város örvendetes nagy fejlődését, amelynek céltudatos nagyvonalúságát nemcsak az új épületek száma jellemzi, hanem a városrendezéssel kapcsolatosan elvégzett új térrendezések, mintaszerű utak és parkok, amelyeket bármely nagyváros megirigyelhetne Debrecentől. Így az egy-két évtized előtti Debrecenre alig lehet ráismerni, olyan örvendetes, szép változáson ment keresztül, amelyet az aszfaltozott utak mentén a város belsejéig vezető kert-kultúra – virágos kertté varázsolt.” A város vezetősége modern művészeti alkotást várt a tervezőtől és ezért rendelkezésre bocsátotta a város legmodernebb építőanyagát, a nagyhírű debreceni klinkertéglát. Ezt a csodás szépségű kitűnő építőanyagot Debrecen városa kezdte el pár évvel ezelőtt gyártani Borsos József javaslatára s alig néhány esztendeje már országos hírűvé vált az, kiváló technikai és művészi kvalitásai folytán. Ebből a kitűnő anyagból épült meg Magyarország egy másik városának, Szegednek főtere is. A szegedi főtérnek szintén a debreceni híres klinkertégla modern építőanyaga adta meg a művészi megoldás formaképzésének módját, amit a templomtér és a szegedi egyetem alkotója, a korán elhunyt kitűnő Rerrich Béla nagy művészettel meg is oldott.” „A tégla gyár öreg munkásai mesélték, hogy Borsos József ott volt az égetésnél, hogy a klinker téglák sötét tónusú válfaja készüljön a ravatalozóhoz, ott volt, hogy a tető cserép lilás selyemfényű legyen. Két sor kékes lila, egy sor narancs vörös… A bejárat felett pedig tiszta aranyzománcozású klinker téglákat álmodott és égettetett.”(Szegő Hugó visszaemlékezése) Györgyi Dénes már építészettörténeti viszonylatokban is elhelyezi Borsos művét: „Borsos József újból azon a csapáson halad, amelyet Lechner Ödön vágott, s amelyet a magyar építőművészek közül oly sokan a külső körülmények, az építészeti nagy átalakulása közben elhagyni kényszerültek. Debrecen eme legújabb épülete arról szól, hogy az építészetben, a modern új művészetben sem szabad elfelejteni soha a magyar egyéni nemzeti vonásokat. Bármilyen erős legyen is a nyugati nagy nemzetek építőművészetéből ideáramló új művészeti hatás, ezeknek tanulságait levonva és kellően érté-

utóirat • post scriptum

kelve, mégis a mi erőnkre támaszkodva kell kialakítani architektúránkat.” Bierbauer Virgil is a lechneri hagyományt taglalta a Tér és Forma hasábjain: „Sokszor hallani, hogy Kós Károly és barátai Lechner Ödön útját követték. A magam részéről úgy vélem, hogy ők a zseniális mester gondolatát továbbfejlesztették. Míg Lechner Ödön a századforduló értelmében korszerűt alkotott, elvetette a hamis anyagokat és a szerkezeteket nem tagadta el, hanem megmutatta! S az így kialakult épületre a magyar népies ornamentika végtelen gazdagságát szórta, addig az erdélyi iskola a legtovább fejlődött magyar építészet szerkezeti és formai, térbeli és tömegbeli világát tekintette kiindulópontnak. Én úgy látom, hogy ez az irány , amelyhez Borsos József a debreceni ravatalozó-háznál odacsatlakozott, ez az a művészeti felfogás, amelyet magáénak vall és amelyet oly odaadással és a legapróbb részleteiben is olyan végtelen gondossággal valósított meg! … a tősgyökeres cívisváros avathatta fel az első igazán magyar temetőt.”11 Nem akármilyen elismerés volt ez a Tér és Formától, hiszen egy pár évvel később ugyanez a szerző a következőképpen teszi közzé lapja véleményét arról, hogy mi a magyar építészet: „Más nemzeteknél ez a kérdés nem merül fel, ami a magyar nemzeti öntudat hiányát jelzi. Sokan elvetik az új építészeti törekvéseket, mondván: nem magyaros. Szerintünk: Magyar az a ház, amelyiket magyar ember tervez, magyar szükségletnek, magyar tájba, magyarok építik. Magyaros az a ház, amelyiken paraszti motívumokkal, külsőségekkel kell segíteni. Magyartalan az a ház, amelyiket nem magyar, nem magyar igényeknek tervezett, idegen, történelmi formákkal díszítik fel.” A Tér és Forma nyilatkozatára Padányi Gulyás Jenő adta meg a választ: a haladó építészek világszerte elkezdték vizsgálni a paraszti építészetet, mert felismerték annak egyszerűségét, józanságát, szépségét. Végül álljon itt Borsos véleménye is: „A külföldön látottak csak megerősítettek abban, hogy a téglaépítészetről való hitvallásom helyes, csak magyarul mondom el azt, amit ők holland, német svéd stb. módon fejeztek ki.” A magyarságról zajló vita mellett meg kell említenünk a Budapestvidék rivalizálás felbukkanását is. Hogy fogalmazott Borsos a pályakezdéséről? „Igyekeztem a budapesti tülekedésből vidékre menekülni.” Később

számos alkalommal felbukkan életében a Budapesthez való viszonyulás, kezdettől fogva önérzetes büszkeséggel. Eleinte csak azért, mert a fővárosban is felfigyeltek egy-egy munkájára, de a Ravatalozó már teljesen egyenrangúvá emelte alkotóját. Országos pályázatokon nyert templomtervezéseket. Városrendezési szaktudása is a hazai mérnöktársadalom élvonalába emelte. Figyelme azonban nem ragadt le Budapesten. Számára a mintát Európa és Amerika szolgáltatta,12 s tapasztalatait – a főváros „megkerülésével” – modern peregrinusként közvetlenül onnan szerezte és egyesítette veleszületett nemzeti elkötelezettségével. Így épített egy modern Debrecent a harmincas években – nekünk. Jegyzetek: 1 Gerle János biztatott egy részletes monográfia megírására Borsos Józsefről. 2 Borsos hagyatékában található alapos szakmai önéletrajzának kézirata, melyet nyugdíjazásakor, 1935 körül fogalmazhatott. (Tiszántúli Református Egyházkerület levéltára) Később, 1941-ben egy tárgyszerű felsorolást készített a kamarai nyilvántartás számára is. (családi archívum) 3 1930 4 Borsos 1932-es nagyerdei uszodájának szerkezeti mintája bizonyára Hajós Alfréd 1930-as Margit-szigeti sportuszodája lehetett, ám annak lapos, elliptikus ívelésénél az erőjátékhoz jobban alkalmazkodó, magasabb parabolikus vasbeton boltozattal. Ezzel kedvelt „boglyaíve” eljutott céljához: elsődlegessé vált szerkezeti tökéletessége, és a néphagyományból merített forma csak ennek következménye. 5 Míg Budapest azon gondolkozott, hogy hova építse a nemzeti stadiont, addig Debrecen külföldi példák alapján munkanélküliek ingyenmunkájával egy év alatt, 1934-re elkészítette az ország első stadionját. (Debreceni Képes Kalendárium 1934.) 6 Vásáry életművét részletesen elemzi: Veress Géza - Vásáry István politikai pályája, Debrecen, 1999. 7 A tervezést pályázattal nyerte el. Az újságírók kérdésére nevetve mesélte, hogy a titkos pályázatot szándékosan Budapesten adta fel, „jóakarói félrevezetésére”. 8 Az 1941-es pályázaton a budapesti Padányi Gulyás Jenőt és Kós Károlyt is megelőzve nyert Borsos. 9 Dr. Imre József (1851-1933) kórházalapító főorvos Hódmezővásárhelyen, majd egyetemi tanár Kolozsváron és Szegeden. Már életében szobrot kapott Vásárhelyen. Ennek alkotója Borsos ottani barátja, az országos hírűvé vált Pásztor János. 10 Gerle János javasolta, hogy próbáljam Borsost elhelyezni a korszak art deco jelenségében. Ehhez segítségként 2012-ben átadta nekem egy még meg nem jelent kéziratát. Ennek első sorait idézzük: „A megtisztelő szerkesztői felkérés, hogy írjak a budapesti art deco építészetről régi vágyammal szembesít. Több mint húsz éve, hogy az akkori Budapest folyóirat helyet adott a budapesti szecessziós épületek általam összeállított jegyzékének, s azóta él bennem a sürgetés, hogy a városi sétáim során felfedezett art deco emlékeket újabb adatbázis kiindulásának tekintsem és teljessé tegyem. Ez a munka alighanem másra marad, hirtelenjében régi jegyzeteimet sem találom, kénytelen vagyok az emlékezetemben őrzött művekre és főleg Ferkai András budapesti leltárainak adataira támaszkodni. Ennek az írásnak úgysem célja a teljesség amúgy is lehetetlen megközelítése, inkább magának a fogalomnak jellegzetes építészeti példákkal történő körülhatárolása.” 11 A korabeli híradások méltán hangsúlyozták, hogy a Ravatalozó – a hidraulikus emelők kivételével – minden részletében debreceni mesterek munkája. A hozzá tartozó szobrok, freskók készítésére is helyi alkotókat pályáztattak meg, budapesti szakértők bírálatával. Ebben Borsos művészetpártolását és vidéki büszkeségét is gyaníthatjuk. 12 1936-ra már önálló kerékpárutat épített Debrecenben. Nem csak építész volt, hanem általános mérnök is, aki az útépítéstől kezdve a villamos-vonalakon át a toronyórákkal is foglalkozott, művészházat akart építeni és 1932-ben már 35 mm-es Leica filmre fényképezte utazásait.

the architect of the country

The Oeuvre of József Borsos

The landscaped park of the public cemetery and its unique mortuary in Debrecen was completed in 1932 as a most significant work of its architect, József Borsos: it is actually the most beautiful brick architecture in the city, as well as a milestone in Hungarian architecture of that period. Borsos passed his final exams in 1894 in Hódmezővásárhely and graduated as an architect in 1898 from the Royal Hungarian Joseph University of Technology where his professors were Samu Pecz, Imre Steindl and Alajos Hauszmann, amongst others. The architectural manner of this era drew inspiration mainly from the studies of historical styles and their adaptation. In Debrecen he was the first designer with a genuinely local background who primarily had a German-type education but his oeuvre reflects his individual and Hungarian features alike. His knowledge of languages and wide variety of interests earned him extensive journeys – travelling all across Europe and the Americas –, and he did not only make advantage of his experience but was also able to hand them down to others via his lectures and publications. His Hungarian identity remained the main focus of his art. He wished to cultivate Hungarian architec ture and returned to Transylvania from time to time for inspiration. He reinterpreted international influences – such as the brick architecture of the north – and adapted them to his Hungarian concepts.

Rajz az Ary-villa rácsairól

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

passzázs • passage

Farkasdy Zoltán (1923-1989) emlékkiállítása

Építészek Háza Kós Károly terem, 04. 25. – 05. 16. szöveg text: götz eszter

Egy legendás építész és tanáregyéniség szabadkézi rajzaiból rendezett kiállítást a HAP Galéria, ezúttal a Kós Károly teremben. Farkasdy Zoltán életműve a 20. század második felének magyar építészetében kivételes helyet foglal el. Egyike volt azoknak az egyetemistáknak, akik a második világháború végén Németországból Dániába kerültek, és ott előbb Benedix és Klein, majd a később a Sydney-i Operaház tervezésével világhírűvé lett Jørn Utzon műtermében dolgozott. Hazatérve 1949-től Széll László irodájába került, mellette tanársegédként oktatott a BME Épületszerkezeti Tanszékén. Az államosítások után a szintén „dániás” id. Janáky István munkatársa lett a KÖZTI-ben, együtt tervezték a Miskolci Nehézipari Egyetem épületét, olyan társtervezőkkel, mint Jánossy György és Zalaváry Lajos. 1951-ben alapító tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének. Munkássága a modern építészet továbbélését biztosította a diktatúra megszabta stíluskényszer idején is, a budapesti Zugligeti úton 1953-54-ben tervezett Magyar Iparművészeti Főiskolája (ma MOME) a szocreál neve alatt megújuló, a magyar népi építészet hagyományaira támaszkodó klasszicizmus egyik mintapéldája lett. A hatvanas évek szabadabb lehetőségei között az ő nevéhez fűződött a Budai Várban a modern néhány ikonikus épülete, a kelenföldi toronyházak vagy az Normafához épült Olimpia Hotel tervezése. 1970-től a BME Középülettervezési Tanszékén dolgozott, a napjainkban középgenerációs építészek legjavát oktatta, emellett rendszeresen publikált a Magyar Építőművészet hasábjain. Tanítványainak életre szóló útravalót adott a minőségi építészet magas követelményével. A kiállítás Farkasdy kifinomult látásmódról tanúskodó, rendkívüli invenciókból építkező rajzait, skicceit, egyetemi beadvány terveit, akvarelljeit fogja össze, egy olyan bőséges anyag válogatásával, amely Farkasdy fia jóvoltából – a korban egyedülálló módon – teljességében fennmaradt és dokumentálva lett. A kiállítás mellett bemutatták Ferkai András frissen megjelent Farkasdy Zoltán monográfiáját, melyről következő számunkban méltatunk.

Lakóház terve, Budai Vár, 1959

Oroszlány városépítészeti terve, 1955

Változat a MÉSZ emblémájára, 1955

Szocreál „vertikális uszoda” víziója

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 4

passzázs • passage

A művek teste

Andreas H. Bitesnich fotói KunstHaus Wien, 06. 09-ig szöveg text: Szegő György

Az osztrák fotósok emigrációja máshogyan alakult, mint a magyaroké. A nagy nevek a második világháború utáni évtizedekben vagy hazatértek, vagy – a nyugati világ szerves részeként – részt vettek az óhaza fotográfiai szcénájában. Ez azzal járt együtt, hogy az osztrák fotográfia mai középnemzedéke kevesebb teret kapott, sőt egyenesen kivonult Bécsből. Egyik centruma már vagy 25 éve Graz lett. A Friedensreich Hundertwasser alapította Kunst Haus Wien is inkább a nemzetközi fotográfia óriásaira alapította rendkívül nívós kiállítás kínálatát. (Érdekes módon a gazdasághoz a fotográfiánál erősebben kötődő osztrák kortárs építészet nem került ebbe a késleltetett szituációba – amint a magyar sem. Hiszen itthon az építész emigráció tagjait nem kívánatos alkotóként kezelték a szocialista időkben. A magyar fotográfiatörténet külhoni óriásai is csak az utolsó két évtizedben értek „haza”.) A Kunst Haus Wien most – eddigi gyakorlatával szakítva – egy a középnemzedéket képviselő, ötvenéves, 25 évnyi pályára visszatekintő alkotót mutat be. Nem derül ki, hogy a fenti, kissé marginalizáló helyzet kapcsán, de nem „szakosodott”. A klasszikus fotós témák iránt egyszerre fogékony: aktfotóit, úti riportjait, street art képeit és portréit állítják most ki. Utcai zsáner-remek a New York-i Guggenheim Múzeum duzzadó építészeti formáit az arra sétáló kigyúrt figurák izomkötegeivel ütközteti. Amint a kiállítás plakátjára választott Ingrid c. fotó klasszikus hátaktja is ellenpontozó kompozíció: a modell egy, a Platón-féle elemi formák

Angkor, Kambodzsa, 1999

Coming out of Guggenheim, New York, 2005

Ingrid, Bécs, 2002

szépségét megjelenítő fehér kockán kuporog – egy barna bőrű antik „plasztika” fotója, maga a természet mesterműve. A két világ úgy lesz szerves egység, hogy a kocka fedőlapja egy transzparens üvegtábla. A belső világítástól és a háttérfényektől a test különleges harmóniában oldódik fel. A kiállítás egészét atelier-jellegű dokumentáció kíséri, bepillanthatunk mindabba a kellék- és dokumentum-környezetbe, ami egyegy kép mögött általában rejtve marad. Ehhez a „naplóhoz” egy furcsa szinkronicitást hozzá is tennék: az idei budapesti Építész Kongresszuson Mario Botta bemutatta a luganói tavon úszó, 1:1 arányú „szobrát”, mint az építész emlékművét. Ez Borromini római Quattro Fontane templomának öntött technikával készült „öntőnegatívja” volt. Úgy, hogy egy-egy 3D nyomtatócsík 4cm-es finomságával követte az eredeti architektúra jóval finomabb matematikai ritmusát. És ebből – Mario Botta koncepciójának szellemében – a szemünk előtt jelent meg a környező hegyek „építész nélküli építészete”. Bitesnichnek Angkor egyik templomát ábrázoló fotográfiájának képzeletbeli 3D modellje egy az egyben beleillik a Botta-féle Borromini-öntőformába. A műfajok találkozása képnéző élmény.

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

web galéria • web gallery Hans Hollein †

Jánosi János: Forgórózsa

1934-2014

Székely Bertalan Műteremház , Szada, 04. 13. – 05. 03.

www.meonline.hu

Vulcania Múzeum, Saint-Ours-les Roches, 2002

Elhunyt Hans Hollein osztrák sztárépítész. Ausztria és Közép-Európa építészetének központi alakja volt, tanár, tervező és nagy hatású térformáló, aki egy új építészeti filozófia úttörőjeként építészek és designerek nemzedékeire volt hatással. 1985-ben elnyerte a szakma legrangosabb kitüntetését, a Pritzker-díjat. Bécsben és a kaliforniai Berkeley Egyetemen tanult, 1964-től saját irodájában dolgozott. Két évvel később hirdette meg – párhuzamosan Joseph Beuys-szal – azóta híressé vált jelszavát: „minden építészet”. Az építészet Hollein számára a rítust a kultus�szal összekötő drámai eszközt, ünnepi kommunikációt jelentette. Kortárs érzékenységgel figyelte a képzőművészet nyelvi átalakulását és kereste abban az építész helyét. Az elmúlást az átváltozás egyik formájának tekintette, érzékelte az ebben benne foglalt nyelvi-formanyelvi bizonytalanságot. Már 1970-ben Halál címen rendezett kiállítást. Örök kísérletező volt, résztvevője az építészet reveláció fordulatainak, a vulgáris építészeti racionalizmus meghaladásának. Az ő alkalmazott művészetfilozófiájukkal indult meg az a harc, amely szerint a bolygó léptékű entrópia még visszafordítható. Jelentős művei közé tartozik Ausztriában a bécsi Stephansdommal szemben álló HaasHaus (1990), illetve szintén Bécsben a Médiatorony (2001), az Albertina Múzeum új szárnya (2003), Németországban a mönchengladbachi Abteiger Városi Múzeum (1982), a frankfurti Modern Művészeti Múzeum (1991), a berlini osztrák nagykövetség (2001), a New York-i Richard L. Feigen Galéria (1969), Teheránban az Üveg- és Kerámiamúzeum (1977), a franciaországi Vulcania Múzeum (2002). Két terve most épül: a limai Interbank központja és a kínai Sencsenben a 200 méter magas SFB Torony. Képzőművészeti és építészeti alkotásai halotti szentélyeket idéznek. SZ. GY.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

www.meonline.hu

A kiállítás alcíme: Népművészeti kísérletek a 21. század építészetében. Jánosi éppen ezért a teljesítményéért egy héttel korábban, az Operaházban vehette át az Ybl-díjat. A műteremház gyönyörű kertben áll, és az installációnak hála, a kert a kiállítótérben is folytatódik. Mezei Gábor belsőépítész a tárlat megnyitóján előre jelezte, hogy Szada főépítészéről közvetve fog beszélni. A főépítészi és az attól elválaszthatatlan polgármesteri tevékenységről maga a polgármester szólt személyes hangon. Arról, hogyan telt közös munkával az elmúlt tíz év. A kiállításból kiemelném a budapesti Lovag utcai 72 lakásos társasházat (2006), annak kerámiaművészetre figyelő attitűdjét; a tiszaugi nádfedeles nyaraló (2001) régi halászmetódusokat idéző ősi formáját és az új szadai óvodát (2014). De olyan, még nem megvalósult álmok tervrajzait is felfedezhetik a helyi és messziről jött látogatók, mint a reménybeli faluközpontét és a termálhotelét. Mezei záró mondata így hangzott: „…kevesen vannak azok, akik (…) a tradíciót elfogadva, beépítve saját tevékenységükbe, olyan önálló építészeti művet hoznak létre, amely szélesíti a kört és magas színvonalon fejleszti tovább (…) meggyőződésem, hogy Jánosi János ezek között a kivételes tehetségek között a legjobbak egyike.” A laudációnak Szokolay Dongó Balázs zenéje adott keretet. SZ. GY.

Megragadni a megfoghatatlant Néprajzi Múzeum , 04. 17. – 06. 29. www.meonline.hu

Több mint tíz éve, 2003-ban fogadta el az UNESCO Közgyűlése a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt. Tartalma szerint paragrafusok, megőrzési feladatok, bizottságok, listák, fogalmak. Szavak a megfoghatatlanról. De mi van a hivatalos nyelvezet, a minden országra vonatkozó alapelvek mögött? Ha a szavak mögé nézünk, életre keltjük, tar-

2014 | 4

talommal töltjük meg azokat? Mit találunk a megvalósulás szintjén? A kiállítás az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listáján szereplő magyar örökségeket mutatja be a látogatóknak tárgyak, képek és szövegek segítségével. A látogató itt többet megérthet a szellemi kulturális örökségek működéséből, a közösen gyakorolt hagyomány megéléséből. Miért jó ebben újra és újra részt venni? Mi vonz arra, hogy egy közösség tagjai legyünk? Van-e mindenkinek megélhető, tovább adható öröksége? A kiállítás segít közelebb kerülni a saját örökség és a kulturális sokszínűség, az identitás, a párbeszéd, a közösség, a tanulás, a kreativitás és az ünnep fogalmaihoz is.

Merészebb, mint a festészet A modern magyar kereskedelmi plakát 1924–1942 Iparművészeti Múzeum, 04. 25 – 07. 27. www.meonline.hu

Az OSZK Plakáttárából válogatott anyag a két világháború közötti magyar plakátművészetet mutatja be, elsősorban a kereskedelmi plakát műfaján keresztül. A 2009-ben külföldi felkérésre készített tárlathoz Bakos Katalin főkurátor és munkatársai a plakátokon ábrázolt korabeli tárgyakkal, bútorkülönlegességekkel, a városi környezetet ábrázoló fotókkal egészítette ki. Olyan egyedi kollekciók is láthatók, mint Csemiczky Tivadar 30-as évekbeli komplex Tungsram-arculata, Kozma Lajos bútorai, Kovács Zsuzsa elegáns dohánypavilon-enteriőrjei és portáltervei, vagy Moholy-Nagy László és Kaesz Gyula művei. A tárlat a kereskedelmi grafika 1924 után bekövetkezett radikális megújulására koncentrál. Ekkortól érvényesülnek a Bauhaus és a konstruktivizmus modern tervezési elvei a magyar alkalmazott grafikában, az emigrációból hazatérő Kassák Lajos, Bortnyik Sándor és Berény Róbert közvetítésével. Az ő ismert neveik mellett a kiállítás nyomán újabb fontos alkotók kerülhetnek be a köztudatba, mint Irsai István, Csemiczky Tihamér, Radó György vagy a Macskássy-testvérek. Ilyen nagyszámú, a hazai plakátművészet „fénykorából” származó plakátanyag eddig még nem szerepelt magyarországi kiállításon.

hírek • news

DÍJAK Dr. Pintér Sándor belügyminisztertől a műemlékvédelem területén végzett kimagasló szakmai tevékenysége elismeréséül Forster Gyula-díjat kapott: – dr. Winkler Barnabás DLA építész, a HAP Galéria vezetője, akinek jóvoltából a Galéria immár tíz éve egy hazai építészettörténeti kutatóbázis szerepét tölti be. Amikor a Magyar Építészeti Múzeum lehetőségei elfogytak, a HAP Galéria lett a magyar mű emlékvédelem 20. századi időszakának tudományos kutatóközpontja, élő múzeuma. – Csutiné Schleer Erzsébet építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, Székesfe hérváron és Fejér megye több településén, illetve Budakeszin végzett tevékenységéért az épített örökség megtartásáért és ismertté tételéért. – a Hédervár Templomaiért Alapítvány, amely 1990-től a Szent Mihály plébánia templom és Boldogasszony kápolna felújításáért és folyamatos gondozásáért, Hédervár építészeti és műemléki értékei nek megőrzéséért. – dr. Horváth Péterné, aki a Budapesti Vá rosvédő Egyesület Várostörténeti csoport tagjaként a főváros építészeti értékeinek bemutatására rendszeresen vezet sétákat, előadásokat tart várostörténeti témákban, valamint rendszeresen publikál helytörténet témájú írásokat. – dr. Lichter Tamás szerkezettervező építő mérnök, a történeti tartószerkezetekkel, a történeti anyagtannal kapcsolatos új szem léletű kutatásainak eredményeiért, melyek jelentős ismeretekkel és tapasztalatokkal gazdagították a 19-20. századi építészettör téneti, építéstörténeti ismereteinket. – az Ózdi Nyugdíjas Klub Ipari Örökségvé dők Baráti Köre Ózd és környéke gazdag ipari múltjának megőrzéséért és értékeinek feltárásáért. – Rabb Péter építész, a faszerkezetek szak mérnöke, több évtizedes tevékenységéért a műemlék épületek diagnosztikájában, hely reállításuk, megmentésük tervezésében. A régészeti örökségért Schönvisner Istvándíjat kapott: – Dr. Horváth Ferenc nyugalmazott régész, kandidátus közel négy évtizedes kimagasló feltáró, tudományos és oktatói szakmai munkájáért, amely nemzetközileg elismert szakemberré tette. – Meleg József közgazdász, amatőr kutató, aki közel egy évtizede aktív segítője a hazai régészeti örökségvédelemnek. Az Év Tájépítésze Díjat 2014-ben Szloszjár György nyerte. Az Interneten lebonyolított közönségszavazást Pikó Viola és Takács Edvárd (Ilona Malom manufaktúra) nyerték, a MÉSZ különdíját Szakács Barnabás, az MTSZ különdíját Alföldy Gábor, a MÉK különdíját Almási Balázs PhD kapta. Az Év Junior Tájépítépítésze 2013-ban Papp Dóra lett, aki XI. kerületi Rogers Általános Iskola és Óvoda udvarára készített ötletpályázati tervével nyerte

el a szakmai zsűri elismerését. Elnöki különdíjban részesültek Morvai István és Drobni Mária tájépítészek a devecseri vörösiszap katasztrófa utáni tájrehabilitációs tevékenységükért, valamint Bardóczi Sándor a Duna rehabilitációs tervezésben való részvételéért és szakmai közéleti, közírói tevékenységének elismeréseképpen. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága a sajátos értékű épület hasznosításának és helyreállításának elismerésére ICOMOS-díjban részesítette: – a Szekszárdi Megyeháza revitalizációját (tervező: MŰTEREM'90 Építész Iroda Bt. építész: Lajtai Zoltán); – a Perőcsényi Tájház helyreállítását (építtető: Perőcsényért Alapítvány, tervező: Kátai Éva, műemléki felügyelők: Zsanda Zsolt és Fehér Judit); – a fertődi Esterházy-kastély egykori Mario nett-színházának rekonstrukcióját (tervezés: M Építésziroda, Molnár Csaba DLA, Szentkuti Viktor, Halmai Dénes, műemléki felügyelő: Veöreös András, bemutatását lásd MÉ 2013/9) – Példaadó Műemlékgondozásért Díjat kapott a BME Építészettörténeti és Műem léki Tanszéke a felsőfokú műemlékvédelmi oktatási tevékenységért. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság 2014. évi Citrom-díját kapta: – a Győr, Dunakapu tér, közösségi- és ren dezvénytér, valamint mélygarázs és föld alatti illemhely kialakítása a tér alatt fekvő Duna-bástya földtömegét tartó cölöpfalazat egy részének megsemmisítéséért; – a Budapest V. kerület, Múzeum krt. 7. – Ma gyar u. 8-10. a legeredményesebb műem lék-elhanyagolás, a karbantartás elmulasz tása miatt – a Budaörsi repülőtér az értékes épület elhanyagolásáért. A+ Award díjat három magyar projekt is nyert 2014-ben: a négyes metró Szent Gellért téri és Fővám téri állomásai (tervezők: sporaarchitects, lásd lapunk Esszé rovatában), valamint a Budapest Music Center (építészek: Chehadé Abdel Rahim, Gőz Dorottya, Taraczky Dániel) a zsűri egyik kategóriadíját, továbbá különdíjat is kapott. A világ első számú design díját, a Red Dot Award díjat nyerte el harmadik alkalommal is a Co&Co Designcommunication csapata (Streitmann Walter és Mátrabérci Zsolt) a gyerekek számára használandó Nosiboo orrszívó porszívóval.

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON – Hantaï Simon retrospektív Ludwig Múzeum, 05. 09. – 08. 31. – Derkovits. A művész és kora MNG, 04. 03. – 07. 27. – Múzeumok Majálisa Nemzeti Múzeum, 05. 17.

– Merészebb, mint a festészet. A modern magyar kereskedelmi plakát 1924-42, Iparművészeti Múzeum, 04. 24. – 07. 27. – Farkasdy Zoltán emlékkiállítás MÉSZ Kós Károly terme, 04. 25. – 05. 16. – Kálmánné Ráduly Piroska és Korbonits Dezsőné Somogyi Márta életmű-kiállítása HAP Galéria, 04. 29. – 05. 30. – A mecénás Főváros. Új Budapest Galéria, 04. 04. – 08. 31. – Bicikliváros. Néprajzi Múzeum, 04. 14. – 09. 28. – Megragadni a megfoghatatlant. UNESCO Szellemi Örökség Magyarországon Néprajzi Múzeum, 04. 16. – 06. 22. – Közérthető város. MüSzi, 04. 29. – 05. 29. – Leonardo, a zseni. Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 04. 15. – 09. 30. – A koppenhágai módszer. Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamara, 04. 23. – 05. 23. – Örök erők szövedéke. Péreli Zsuzsa gyűj teményes kiállítása KOGART, Tihany, 04. 13. – 07. 16. – Tornyai színről színre, Koszta József Múze um, Szentes, 04. 02. – 06. 29.

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN Anglia – Rainforest. Gun Architects, AA Gallery London, 05. 127. - 07. 19. – The Glamour of Italian Fashion 1945-2014 V&A Museum, London, 04. 05. – 07. 27. – Empire Builders 1750-1950 V&A Museum, London, 06. 15-ig – The Brits Who Built The Modern World 1950-2012, RIBA, London, 05. 27-ig Ausztria – Hollein. MAK, Bécs, 06. 24. - 10. 05. – Vonal és alak. Száz mestergrafika a Leopold Gyűjteményből. Leopold Museum, Bécs, 05. 23. – 10. 20. – Lenin: Ice-breaker Lentos Museum, Linz, 05. 25-ig – Eyes Wide Open. Stankley Kubrick, a fotográfus, 05. 08. – 07. 13. Csehország – Gion A. Caminada retrospektív. Dom Umeni, Ceske Budejovice, 06. 14-ig Dánia – Will it Sustain? Danish Architecture Centre, Koppenhága, 05. 25-ig Franciaország – Claude Lévêque: the Biggest Tent in the World. Louvre, Párizs, 2015. 01. 05-ig – Bill Viola. Grand Palais, Párizs, 07. 21-ig - Van Gogh / Artaud. The Man Suicided by Society. Musée d’Orsay, Párizs, 07. 26-ig Németország – Mission: Postmodern – Heinrich Klotz and the Wunderkammer DAM DAM, Frankfurt, 05. 10. - 10. 19. – Esprit Montmartre.

2014 | 4

Bohemian Life in Paris around 1900. Schirn Kunsthalle, Frankfurt, 06. 01-ig Olaszország – Nemzetközi Építészeti Biennálé Velence, 06. 07. – 11. 23. – Tra/Between Arte e Architettura. MAXXI, Róma, 09. 21-ig Oroszország – Arch Moscow. Central House of Artists, Moszkva, 05. 21-25. Spanyolország – Mediterranean. From Myth to Reason. CaixaForum Barcelona, 07. 15-ig – Yoko Ono Retrospective. Guggenheim Museum Bilbao, 09. 04-.ig – Playgrounds. Reinventing the Square. Reina Sofia Museum, Madrid, 09. 22-ig – El Greco's Library. Prado, Madrid, 07. 29-ig – Pop Art Myths. Museo Thyssen-Bornemisza, Madrid, 06. 10. – 09. 14. Svájc – Fritz Haller Architect and Researcher. Schweizerisches Architekturmuseum, Ba sel, 05. 14. – 08. 24. USA – Designing for Disaster. National Building Museum, Washington, 07. 03-ig – Italian Futurism, 1909–1944: Reconstructing the Universe.Guggenheim Museum, New York, 04. 23-ig – Architecture + Photography, The Heinz Architectural Center, Pittsburgh, 05. 26-ig

PÁLYÁZATOK A Magyar Építőművészek Szövetsége a Miniszterelnökséggel közösen „Megújult műemlékek friss szemmel” címmel építészeti fotópályázatot hirdet. A pályázaton mindenfajta megkötés nélkül indulhatnak hivatásos, illetve amatőr fotósok, analóg vagy digitális fényképezőgéppel készült pályaművekkel. A pályázat résztvevőinek feladata az alábbi helyszínek újszerű látásmóddal történő bemutatása: 1. A Nemzet Főtere – az átépített Kossuth tér 2. a megújuló Várkert Bazár 3. a Pollack Mihály által tervezett, nemrég felújított Ludovika főépület 4. a megújult Pesti Vigadó 5. a Zeneakadémia nemrég átadott, kívül belül magas színvonalon helyreállított épülete. A pályázaton az 5 kategória mindegyikében kiosztásra kerül első, második és harmadik díj közel 3.000.000 forint összértékben, a lezárást megelőzően internetes közönségszavazás is lesz. A győztes műveket a szakma legjobbjai között számon tartott fotóművészek és épületfotósok részvételével működő bírálóbizottság fogja kiválasztani. Beadási határidő: 2014. május 16. 24:00 További információ és a pályaművek feltöltése: www.frissszemmel.hu

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014/4-es számUNK szerzői

a középkori művészet története, síremlékművészet, építészettörténet, középkori pecsét- és címertan, a világkiállítások története. Máté Gabriell elméleti fizikus, a kolozsvári BabesBolyai Egyetem Fizikai Kar Elméleti és Számítógépes Fizika Tanszékének tanára, valamint a heidelbergi Egyetem Elméleti Fizika Intézetének kutatója.

Bakos Katinka elméleti fizikus, a Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Fizikai Kar Elméleti és Számítógépes Fizika Tanszékének tanára. Bán Dávid kulturális antropológus, városkutató. Az ELTE-n és a párizsi EHESS-en szerzett doktori fokozatot, témája a pályaudvarok szerepe a nagyvárosok építészeti és társadalmi szövetében. Az Anthropolis Egyesület egyik alapítója, oktatási és vizuális projektek koordinátora. Emellett több helyen publikál főleg építészeti, kulturális témákban. Beliczay Zsuzsa bölcsész, 2003-2008 között a Magyar Építőművészet szerkesztője, 2009-től hírügynökségi munkatárs. Német nyelvből számos szakfordítása jelent meg az Utóiratban, lapunk rendszeres szerzője. Golda János építész. Diplomáját 1977-ben szerezte meg a BME-n, 1980-82 között végezte el a Mesteriskolát. A diploma után 1977-től 1989-ig a miskolci ÉSZAKTERV-ben dolgozott, majd 1990-ben társaival megalapította a Teampannon Építész és Mérnöki Irodát. 1988-tól tanár a Mesteriskolán, 1996-tól oktat külsősként a Budapesti Műszaki Egyetem Középülettervezési Tanszékén, 2005-től az Építész Szakmérnöki Iskolában, 2006-tól a győri Széchenyi István Egyetem Építészmérnöki Karán. 1979-95 között a Miskolci Teampannon Kollektív Lakóegyesület (építészek háza) titkára. Ybl- és Pro Architectura-díjas. Götz Eszter újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2007-2012 között a www.kultura. hu szerzője, 2009-2011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. Hornyik Sándor művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének tudományos munkatársa. 2005-ban védte meg a modern természettudományos világkép képzőművészeti recepciójáról szóló PhD-értekezését. Jelenleg Bolyai János Kutatási Ösztöndíjban részesül és a vizuális kultúra, illetve a visual studies jelenségeiről szóló könyvén dolgozik. Eddigi kötetei: Avantgárd tudomány?, 2008; Kreativitási gyakorlatok, FAFEJ, INDIGO (Szőke Annamáriával), 2008; Idegenek egy bűnös városban, 2011. Kovács Máté Gergő építész. A BME-n szerzett oklevelet, majd egy nemzetközi ösztöndíj program keretében a törökországi Kocaeli Egyetem Építészeti és tervezési szakán töltött fél évet. Jelenleg az ELTE Bölcsészettudományi Karának Keleti nyelvek-és Kultúrák szakos, török szakirányos hallgatója . Korábban Dr. Rabb Péter témavezetésével Építészettörténeti szekcióban első helyezett TDK dolgozatot írt a kora-köztársaság kori török építészetről, az építészeti tervezés mellett ez a terület a kutatási témája, kitekintéssel a kortárs török építészetre. Lővei Pál művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, 1979-2013 között a műemlékvédelmi szervezet tudományos kutatója, jelenleg az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézetének munkatársa. Kutatási témái:

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Néda Zoltán dr. elméleti fizikus, doktorátusvezető egyetemi professzor. A Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Fizikai Kar Elméleti és Számítógépes Fizika Tanszékének, valamint a tatabányai Edutus Főikola tanára, az MTA külső tagja. Tudós, előadó, kutató. Szakterülete a statisztikai és számítógépes, interdiszciplináris területeken alkalmazott fizika. Rácz Zoltán építész. 1982-ben szerzett diplomát a BME építészkarán, 1982-től a Keletterv, majd a Noé építész Műhely tervezője, 1992-től önálló tervezőirodát vezet. 2004-ben Kós Károly díjat, 2011-ben Podmaniczky-díjat kapott. 1998-2004 között meghívott előadóként oktatott a debreceni egyetemeken. Építészettörténeti kutatásokat végzett és több publikációja jelent meg a magyarországi építészetről a 4. századtól napjainkig. Önálló kötetei Borsos József debreceni építész pályáját, valamint három bihari falu történetét dolgozzák fel. Fontosabb épületei: harangtorony a Debreceni köztemetőben 1992), Református Gimnázium, Kisvárda (2000), hortobágyi templom (2002). Somogyi Krisztina vizuális intelligencia kutató, 20 éve foglalkozik építészettel és vizuális kommunikációval. Kiállításokat szervez, televíziós műsorokat készít, írásai a fontosabb hazai és külföldi szaklapokban jelennek meg. Cságoly Ferencről írott monográfiája 2004-ben, Balázs Mihályról írott könyve 2006ban jelent meg. Építészet és lélek címmel építészeti portréfilm sorozata 2006 őszén indult. Szerkesztője volt a pécsi EKF beruházásokat követő és értelmező KÖZ_TÉR_KÖZ címmel megjelent albumnak, amelyet a DDÉK felkérésére készített. 2010-2011-ben a University of the Arts London design és építészet kritika kurzusát végezte el sikerrel. Tanulmányában, az építészeti kritika új nézőpontjainak meghatározásával foglalkozik, így a hétköznapok felől történő, értelmező olvasatok szükségessége mellett érvel. 2011 szeptemberétől a BME Építészmérnöki karának DLA képzésén a vizuális kommunikáció témakörében felkért előadó. Sulyok Miklós művészettörténész, a Budapest Galéria kurátora. Szakterülete a kortárs magyar építészet. 1993-98 között a Római Magyar Akadémia művészeti titkára, az RMA kortárs művészeti galériájának elindítója. 2002-ben a Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjának kurátora. Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 197988 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002), Ybl Miklós-díj (2014). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapító-szerkesztője. 2010-ben a folyóirat szerkesztősége Kós Károly díjat kapott.

2014 | 4

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Hungarian Architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

MÉ 2014/4. szám ISSN 1785 – 282X lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. SZERKESZTŐSÉG 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: 318 2444 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés intézés: Schäffer Zsuzsa, szerkesztőség, csütörtök 9-12 óráig, tel: 318 2444 FELELŐS KIADÓ: Sáros László György DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: Szegő György DLA Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Ferencz Marcel DLA Sáros László György DLA Szegő György DLA Vadász Bence Varga Tamás DLA Vukoszávlyev Zorán PhD Winkler Barnabás DLA

UTÓIR AT

POST SCRIPTUM XIV. évfolyam 76. szám

régi-új Magyar Építőművészet | Utóirat Alapítva 2001 SZERKESZTŐk: Szegő György DLA alapító főszerkesztő Götz Eszter Pálinkás Edit Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Grafika: Kludovácz András Nyomtatás: deMax Művek HIRDETÉSFELVÉTEL: Indigoline Kft. Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: 06 20 484 9044 WEBOLDALUNK: www.meonline.hu FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

MEGÚJULT MŰEMLÉKEK FRISS SZEMMEL – ÉPÍTÉSZETI FOTÓPÁLYÁZAT PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

dr. Fürjes Balázs kiemelt budapesti beruházások kormánybiztosa, a pályázat fővédnöke

A PÁLYÁZAT FORMÁJA: Egyfordulós, országos, titkos, on-line pályázat. Nevezési díj nincs.

A pályázat fővédnöke: dr. Fürjes Balázs, Egyes Kiemelt Jelentőségű Budapesti Beruházásokért Felelős Kormánybiztos – Miniszterelnökség

2014 | 06 | 04 ›› 09 | 07

Volume 14 / No. 76

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g yar é p í t ő m ű v é s z e t h u n g aria n arc h it e ctur e

2014 | 4

OF ARCHITECTURE

Erő–Antal • Sporaarchitects • Dévényi Tamás • Dajka Péter • Gelesz–Lenzsér • Pintér–Dombi–Kéner–Kovács–Lefkánics • Szuromi–Kocsis • Ekler Dezső

›››1S T N AT ION A L S A LON

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM

950 Ft

Ybl Miklós-díj 2014 A 4-es metró építészete Ybl Miklós Prize 2014 The Architecture of Underground Line No. 4

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

2014 | 4

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM XIV. évfolyam 76. szám