Hungarian Architecture 2014/6 by Hungarian Architecture

2014 | 06 | 04 ›› 09 | 07

Volume 14 / No. 77

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g yar é p í t ő m ű v é s z e t h u n g aria n arc h it e ctur e

2014 | 6

OF ARCHITECTURE

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

2014 | 6

Velencei Építészeti Biennálé • Építész Nemzeti Szalon • Almási Balázs – Gergely Antal • Tima Zoltán – Mohácsi Sándor • Bánáti Béla • Minusplus • Tomay Tamás • Sugár Péter • Benkő Melinda • Tánczos Tibor

›››1S T N AT ION A L S A LON

Venice Architecture Biennale • National Salon of Architecture • Medieval University, Pécs – Balázs Almási, Antal Gergely • Kossuth Square – Zoltán Tima, Sándor Mohácsi • Wellish Tenement Palace – Béla Bánáti • Cube House – Minusplus • Architectural Photo Contest • Renewed Panel Blocks, Magdeburg

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM

950 Ft

Terekbe foglalt idő – Kossuth tér, Pécs Közösségi építés – Dél-Afrika, Brazília, Németország A kárpát-medencei modell – Velencei Biennálé Time-framed Space– Kossuth Square, Pécs Building for Communities – South Africa, Brasil, Germany Model of the Carpathian Basin – Venice Biennale

Velencei Biennálé és I. Építészeti Nemzeti Szalon • Középkori egyetem, Pécs – Almási Balázs, Gergely Antal • Kossuth tér, Budapest – Tima Zoltán, Mohácsi Sándor • Wellisch bérpalota, rekonstrukció – Bánáti Béla • Kocka, Budapest – minusplus • Megújult műemlékek friss szemmel – Építészeti Fotópályázat • Tomay Tamás székfoglalója • Sugár Péter székfoglalója • Lakótelepsors, Magdeburg – Benkő Melinda • Közösségfejlesztő építészet – Tánczos Tibor

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM XIV. évfolyam 77. szám

I. ÉPÍTÉSZETI NEMZETI SZALON – 100 % KREATIVITÁS

szakmai programok szeptemberben a műcsarnokban 2014. szeptember 2-7.

2014. szeptember 6., szombat

10:00-13:00 KORHATÁR NÉLKÜL

AZ EGYENSÚLY ÉPÍTÉSZETE Szabadtéri térinstallációk

Családi nap

A Hello Wood2014-es nyári táborának plasztikái, 100

A programra a hétéves kor alatti gyerekeken kívül min-

résztvevő, 12 országból

denkit várnak a Műcsarnok múzeumpedagógusai, aki szívesen agyagozik, rajzol, fest és kipróbálná a makett-

2014. szeptember 3., szerda

készítést.

16:00 -17:30 HELLO WOOD 2014 A Hello Wood installációit bemutatják: Pozsár Péter és

15:00-17:30 HATÁRON TÚLI MAGYAROK

Huszár András építészek

Kárpát-medencei magyar építészek bemutatkozása moderátor :

18:00

Sáros László György DLA építesz;

előadók :

SEBŐ-EGYÜTTES

Guttmann Szabolcs, Pásztor Péter DLA építészek, vala-

Sebő Ferenc, Barvich Iván, Perger László; Vendég: Soós

mint a BM, az EMMI és a KÜM érintett képviselői

Réka és Tímár Sára énekesek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének mesterszakos hallgatói

18.00 LAJKÓ FÉLIX SZÓLÓ KONCERT A Makovecz turnécímű lemez anyagát Makovecz Imre

2014. szeptember 4., csütörtök

épületeiben rögzítették…

17:00-18:30 MÉDIA, ÉPÍTÉSZET, ÉRTÉKÁLLÓSÁG Hogyan látja és láttatja a média az építészet világát.

2014. szeptember 7., vasárnap, Finisszázs

Divatok és sztárok

14:00-18:00 TÉGLAKÍGYÓ

moderátor :

Osskó Judit építész;

előadók :

Csanády Pál

Szabadtéri akció és játék.

építész-főszerkesztő, Csontos János újságíró-filmes, Pásztor Erika építész-főszerkesztő, Szegő György DLA

A Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának programja. 14:00-15:00

bemutatja :

Csernyus Lőrinc építész

építész-főszerkesztő 15:00-17:30 ÉPÍTVE TANÍTANI Alkotótáborok, kalákák, mintakönyvek.

18:45-19:30 HABKARTON-ÉPÍTÉSZET GYEREKEKNEK Vizuális nevelés gyerekkorban játékkal, komolyan.

A közös építés öröme.

Építészet és múzeumpedagógia

moderátor :

előadó :

Krizsán András, U. Nagy Gábor, Pozsár Péter valamint

Ocztos István építész, képzőművész

Turi Attila építesz; előadók : Csernyus Lőrinc,

Kertész András DLA építészek 2014. szeptember 5., péntek 16:00-17:00 TÁRLATVEZETÉS III. Dévényi Sándor DLA és Finta József DLA h.c. építészek

18:00

ÉLŐKÉP SZÍNHÁZ: MORFOMÁNOK, HOL VAGYTOK? Improvizatív vizuális mozgásszínházi akció A morfománok olykor anyagi formát öltő szellemvilágát

18:00 DRESCH QUARTET

most a Műcsarnokba várjuk nagy szeretettel.

A 2013-as, az év legjobb jazz együttese díjazottjának koncert-

Előadók: az Élőkép Színház mozgásszínészei; Koncepció,

je Dresch Mihály (tenor- és szopránszaxofon, fuhun, ének), Lu-

rendezés: Bérczi Zsófia

kács Miklós (cimbalom), Hock Ernő (bőgő), Baló István (dob)

összeállította :

Borsos András építész, valamint Szegő György DLA építész, kurátor és Murka Ilona programszervező, Műcsarnok

A MÉSZ és a Magyar Plakát Társaság közösen kiírt YBL200 plakátpályázatának első díjas plakátterve, Korolovszky Anna munkája

Tartalom - content 2014|6 RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Hungarian Architecture

Szcéna · Scene

Utóirat · post scriptum

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

A MÉ 2014/6-os száma elé „A velencei ’Magyar Ház’ tervezője a magyar építészettörténet különös alakja, nem építész mégis a legnagyobb nemzetközi építészeti sikerek szerzője, a századforduló művészvilágának közismert és közkedvelt alakja, a finn Akseli Gallén-Kallela és Eliel Saarinen közeli barátja. Pályáját épületszobrászként kezdte, a budapesti bankok jó részét az ő allegorikus figurái díszítik… kiállítás-tervezői munkái révén vált az 1906-os milánói nemzetközi iparművészeti kiállítás társtervezőjévé, amelynek végül igazi Gesamtkunstwerk szellemiségű megalkotója lett. … A pavilonok egy részének leégése után egyedül a magyar pavilon nyitott ki ismét, a hősként ünnepelt Maróti fáradhatatlanságának és áldozatkészségének köszönhetően. … A kiállítás bezárása után lebontott milánói pavilon legszebb motívumait, a búzakalászos kapuíveket és a zeneművészet szentélyét Maróti megismételte az 1909-re elkészült velencei állandó pavilonban. Szakmán kívüliként történt felkérése, saját művészet-eszményének és személyes alkotásainak előtérbe helyezése ellene hangolta a hazai művészeket, holott a pavilon programja nyilvánvalóan jól illeszkedett a nemzet századfordulós önképének centrumába. … Építészeti megrendelést, Velencét követően nem kapott. Az első világháborút hadifestőként szolgálta végig, saját kérésére elsősorban a Közel-Keleten időzött, a bibliai tájakat és építészeti emlékeket tanulmányozva. … Ezek a tanulmányai keltették fel komolyabb érdeklődését Atlantisz iránt. … Munkája egyrészt kutatási eredményeinek összesítésével készített, teljességre törekvő történelmi-kulturális kép az elsüllyedt földrészről, másrészt saját korának szóló üzenet a kultúrák örökös versengéséről,

14. Velencei Építészeti Biennálé. Halál Velencében – Hatvani Ádám 14th International Architecture Exhibition Venice. Death in Venice – Ádám Hatvani

4 Építés. A magyar pavilon – Mikó László Construction. Hungarian Pavilion in Venice – László Mikó Esszé · essay 6 I. Építész Nemzeti Szalon, Műcsarnok – Kas Oosterhuis I. National Architecture Salon, Műcsarnok – Kas Oosterhuis 10 Keretbe foglalt múlt. Középkori egyetem környezete, Pécs – Götz Eszter Past in a Frame. Medieval University, Pécs – Eszter Götz téma · theme 14 A Kossuth tér rekonstrukciója – Józsa Ágnes The Reconstruction of Kossuth Lajos Square – Ágnes Józsa 18 A Wellisch bérpalota. A KIM Kossuth téri épületének rekonstrukciója – Ritoók Pál The Recontruction of Wellisch Tenement Palace – Pál Ritoók 20 Mikrouniverzum a Kazinczy utcában. Kocka, Budapest – Botzheim Bálint A Micro-universe in Kazinczy Street. Cube House, Budapest – Bálint Botzheim Passzázs · Passage 23 Hollein emlékkiállítás, MAK, Bécs – Szegő György Hollein Memorial Exhibition, MAK, Wien – György Szegő

29 33 terv, 99 mondat. SZIMA székfoglaló – Tomay Tamás 33 Projects, 99 Sentences. Inaugural Lecture in SZIMA – Tamás Tomay 32 Tomay Tamás laudációja – Baranyai Katalin Laudation for Tamás Tomay – Katalin Baranyai 33 Az építészeti ornamentika kérdései. SZIMA székfoglaló – Sugár Péter Issues on architectural Ornamentation. Inauguration Lecture for SZIMA – Péter Sugár 36 Sugár Péter laudációja – Klein Rudolf Laudation for Péter Sugár – Rudolf Klein 37 Lakótelepsors 2. Magdeburg, Neu Olvenstedt – Benkő Melinda The Fate of a Housing Estate No. 2. Magdeburg, Neu Olvenstedt – Melinda Benkő 40

Közösségfejlesztő építészet a szükségben – Tánczos Tibor Architecture to Develop communities in Need – Tibor Tánczos

45 Vörös Győző: Machaerus I. – Szegő György Győző Vörös: Machaerus No. I – György Szegő Webgaléria · Web Gallery 46 Csonka Pál emlékérem – G. E. 46 Tiéd a város! A kultúrAktív Egyesület szimpóziuma – G. E. 46 Privát nacionalizmus 47 Díjak, események, kiállítások, pályázatok 48 Lapszámunk szerzői

25 Megújult műemlékek friss szemmel. Építészeti Fotópályázat – Tímár Péter Renewed Historic Monuments with a Fresh Eye. Contest for architectural Photos – Péter Tímár 27 Wien– Berlin kiállítás, Belvedere, Bécs – Szegő György Wien-Berlin exhibition, Belvedere, Wien – György Szegő

amelyben a barbár, műveletlen, erőszakos férfias a kifinomodott, érzékeny, kultúrateremtő női princípium ellen küzd. Többnyire eredményesen.” Gerle János: Maróti Géza (7. Építészeti Biennále katalógusa, 2000)

A borítón a Kossuth téri Látogatóközpont részlete látható. Fotó: Bujnovszky Tamás

szcéna • scene

Fotó: Velencei Biennálé

14. Velencei Építészeti Biennálé Halál Velencében

szöveg text: hatvani ádám

fotók photos: Hatvani Ádám, Sáros László György, Velencei Biennálé

„Szép idő, 27 fok, csendben haldoklik az építészet…” – írtam egy kép alá az Arsenale ezerlábú hullámvasút bronzpadján üldögélve, végezve a kiállítási anyaggal. A kiállítás akkor, ott ürességet hagyott bennem, nem ezt vártam, illetve tulajdonképpen igen, de nem gondoltam volna, hogy így következik be. Ez Koolhaas mesterkedése. Mindenki látja, amit lát, de pontosan hogyan érti a mester, és főleg miért? Az előzetes hírek szerint lehetett tudni, hogy ez a biennálé más lesz, mint az eddigiek. A Koolhaas módszer, a „more and more, more is more…”, a sűrítés itt is működött. A Fundamentals gyűjtőcím alá bezsúfolt 100. biennálé-évforduló, a modernitás témája mentén összefogott nemzeti pavilon tematika (először tesz kísérletet a kurátor a velencei biennálén, hogy az egyébként színes és diverz nemzeti pavilon tobzódást egy mederbe terelje, egy termékeny dialógust hozva létre közöttük az egész világ építészetét érintő témakörben), a fundamentals, az építészet alapelemei, az olaszokkal foglalkozó Monditalia rész, a művészeti biennálék összefogására és a különböző művészeti ágak (film, színház, performance, zene, tánc) együttes megjelenése egy (kiállító) térben és időben, vagy Phyllis Lambert Arany Oroszlán életmű-díja: ez mind-mind egy rendkívül összetett biennálé irányába mutatott. Az összbenyomás a végén mégis hiányérzetet hagyott bennem. Mindent láttam a biennálén, táncot, zenét, előadást, beszélgetést, filmeket (többek között a címadó filmet is, több példányban), építési elemekből összerakott installációkat, kutatást, elemzést, csak építészetet nem. Legalább is elsőre. Rem Koolhaas életművét ismerve várható volt, hogy lesz csavar a dologban. Ez a biennálé fejben dől el. Olvasva a kritikákat, elemzéseket, ez megerősödött bennem. Peter Eisenman, az előző „keresztapa”, Koolhaas

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

első mentora egyenesen a kurátor karrierjének végéről beszél, a vezető múzeum igazgatók, kurátorok, a szakma hangadó elméleti gurui az egekbe dicsérik az anyagot, az építészek értetlenkednek, kikérik maguknak a mellőzöttséget. A látogatók pedig tulajdonképpen élvezik a poszt- vagy pre-építészeti show-t, beletekintve egy 60-as évekbeli filmbe, megnézve egy adathalmazból álló installációt, vagy éppen egy táncelőadás felett

Fotó: Sáros László György

szcéna • scene

Fotó: Hat vani Ádám

merengve az Arsenale egyik csőállványból összerakott nézőterén. Mindenki találgat, kérdez, vitatkozik. A mottóból persze kiderül: architecture not architects. Mégis, ki mondja ezt? Koolhaas, aki olyan sikeresen építette fel a starchitect imázsát, aki a sztárépítész első számú prototípusa, hogy most, egy látványos, nagy ívű gesztussal lerombolja azt, maga alá temetve a többi építészeti sztárt, és az egész építész kultuszt, ami az utóbbi két évtizedben hihetetlen méreteket öltött, az építészeti média hathatós közreműködésével? Gyönyörű, mint Halász Péter saját főszereplésével megtartott temetése a Műcsarnokban, a művész utolsó performansza…. Egyrészt lenyűgöző, hogy egy ember veszi a bátorságot, és úgy játszik az építészettel, az építészekkel, az egész szcénával, ahogyan neki tetszik. Az egész mégsem (teljesen) öncélú, érezni az építészpápai önkényt, épít rombol, gondolkoztat, közben kicsit röhög az egészen, kicsit melankolikus, cinikus, de közben kétértelmű megjegyzéseivel, nyilatkozataival, kommentjeivel, gesztusaival idéző jelbe teszi az egészet. Komoly játék, művészet, építészet, élet, halál. Másrészt meg is tudja csinálni, mégpedig úgy, ahogyan senki, még talán maga sem számít rá. Felkavarja az állóvizet, a közhelyből újra élő anyagot tud létrehozni – mi ez, ha nem igazi biennálé, ha nem igazi építészet? Építészet építészek nélkül: ismerős szöveg. De itt nem (csak) arról van szó, hogy az építész szakma legtágabban értett szerepe íródik újra, holott ez önmagában is érdekes lenne. Visszább az egóból építészek, vissza az alapokhoz, mondja a hiperegóból legötösebb ötös szuperépítész–tanár úr–keresztapa–karmester–mókamester, és nem mondom, hogy nincs igaza. De nézzük, mi marad a romok alatt a zárótűz után. Mármint az emberben, aki végigküzdi az anyagot. Mik ezek az alapok? Azt kell, hogy mondjam, a látogató végül is jól szórakozik. A Giardini-ben a londoni AA által prezentált Le CorFotó: Hat vani Ádám

busier-féle Dom-ino ház még sosem látott, 1:1 arányú makettje adja meg az alaphangot, mely gyönyörűen áll a ragyogó napfényben a harsogó zöld fák között. 1914-2014. A modernitás születése? Minden bizonnyal. Az olasz pavilon La Biennale felirata feketén átírva: Elements of architecture. A pavilon, mint egy építőanyag kiállítás, 12 alapelem installáció, mennyezet, fal, ablak, lépcső, erkély, tűzhely, lift, padló stb., és a várhatóan legnépszerűbb, kihagyhatatlan WC. Mindegyik máshogyan persze, kutatva, elemezve, állítva, tagadva, körüljárva. Már a kiállított chilei bányászlift, a Főnix miatt is érdemes alaposan végigbogarászni az egészet, nem beszélve tényleg a WC szekcióról, ahol kimerítő elemzést találunk a WC használat elméleti alapjairól, ergonómiai kutatásáról, amellett, hogy egymás mellett látható többek között a japán szuperkomputerizált luxus slozi és a római (mellék)trónus. Láthatunk, kipróbálhatunk még energiatermelő padlót, szőnyegpadlóba épített automata menekülési irányfényt, hőérzékelő szenzoros fűtési rendszert a tűzhely szekcióban, apropó, tűzhely, nagyon érdekes a diagram a fejlődéstörténetről, mely szerint a tv, a laptop, sőt a wifi is tűzhely, de nem akarom legyilkolni előre az összes poént. A nemzeti pavilonok szépen rappelnek a tanár úr által megadott modernitás témára, kivéve a spanyolt, ami egyébként nagyon jól is teszi. A koreai pavilon emberfeletti kísérletet tesz a két Korea építészeti szellemi egyesítésére, a chileibe idehurcoltak egy igazi szovjet típusú panelt, a francia Jacques Tatival és Jean Prouvéval játszik elmerengve, hogy a modernitás akkor most ígéret vagy fenyegetés, a németek integrálták pavilonjukba a kancellár bungalóját (vigyázat minden eredeti, még a páncélozott merci

Fotó: Velencei Biennálé

is!), az oroszok árulják a szovjet ötleteket, és még hosszan sorolhatnám. Az Arsenale, mint fentebb említettem, elsőre kicsit megúszósnak tűnt a sok filmmel meg színpaddal (minimum a kiállítás fele), de nagyon jó volt egy komoly, a globális progresszív építészetoktatásról szóló, egyébként nagyon látványosan tálalt anyag után táncpróbákat nézni, vagy az olaszosztrák határ globális felmelegedés miatti változását követni real time a Similaun egyik gleccserén. (Figyelmeztetés: az olasz 60-as, 70-es évekbeli szupersztár Superstudio munkája is látható, sótömbök mállanak, oldódnak csepegő lagúnavíz alatt, építészet=élet!!!) Szóval Koolhaas hűvös eleganciával, hihetetlen intellektussal, nagyon egyszerűen intézi el a szakmát: vannak az alapelemek, fal, ajtó, ablak, lépcső, mennyezet, meg egy sokértelmű modernitás örökség, más nincs, tessék újraépítkezni. Gyönyörű pusztulás, gyönyörű újraépülés, tükör, kíméletlen, őszinte számvetés, nosztalgia. Kötelező lecke.

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

szcéna • scene

14th International Architecture Exhibition Venice Death in Venice

According to previous information, this biennale was meant to be different from all the former ones. The Koolhaas method, „more and more, more is more…”, condensification has proven to be efficient here as well. Themes crowded beneath the head word Fundamentals of the 100th biennale-anniversary in the spirit of modernity in the national topic-based pavilions, the basic constituents of architecture, the section titled Monditalia specialized in Italy, the appearance and co-existence of various arts to orchestrate artistic biennales simultaneously in the same place and at the same time: all this predicts a highly complex biennale. Knowing the oeuvre of Rem Koolhaas, it was to be expected that the event shall have a twist in it. Peter Eisenman, who was the first mentor of Koolhaas spoke of the end of the curator’s career straight away, leading museumn managers, curators, prestigious theoretical gurus of the profession praised the material, which architects do not understand: they are hurt and protest as they feel neglected. Visitors actually enjoy this show of post- or prearchitecture. The slogan, however, reveals architecture not architects.

Fotó: Hat vani Ádám

építés – A magyar pavilon, 2014. 06. 06. – 11. 23. kurátorok curators: Jakab Csaba, Márton László Attila

szöveg text: Mikó László

fotók photos: Sáros László György, Márton László Attila

A 2014. évi velencei magyar kiállítás az építés folyamatát, emberés közösségformáló erejét, az épített környezetre gyakorolt hatását vizsgálja, kapcsolódva az idei Biennále központi témájához: a fundamentumokhoz. A magyar pavilonban megrendezett kiállítás Kárpát-medencei modell néven egy, az oktatásban is egyre szélesebb teret nyerő gyakorlatot mutat be. Az idei kiállítás szervesen folytatja a 2010-ben ugyanitt bemutatott tervezés, majd a 2012-ben témául választott modellezés gondolatkörét; tárgya ezúttal az építés. Amikor a 80-as évek elején Makovecz Imre vezetésével létrejött a Visegrádi Tábor, nemcsak az építészhallgatók gyakorlati képzésének egy új formája vette kezdetét, de egy feledésbe menő közösségi építési forma is feléledt. A régen hagyományos kaláka-építés egyegy közösség szükségletére kínál megoldást, s közben az építés alapjaira irányítja a figyelmet, az anyagban rejlő törvényszerűségre és szépségre, a tudás hatalmára, az összefogás révén létrejövő építmény nagyszerűségére. A hagyomány felélesztése egyúttal erősíti a résztvevők közösségbe vetett hitét és nemzeti identitását is. A magyar kiállítás pályázati úton kiválasztott kurátorai, Jakab Csaba és Márton László Attila ezt a gyakorlati oktatási módszert mutatják be olyan konkrét építészeti példákon keresztül, ahol kalákában, közös munka eredményeként jött létre valamilyen hasznos építmény. A látogató megismerheti az immár több mint három évtizedes folyamat legfontosabb helyszíneit is, 21 iskola és alkotó csapat bemutatásán keresztül. A kiállítás része a Kunkovács László néprajzkutató-fotóművész felvételeiből összeállított Ősépítmények című fotósorozat is, mely a népi építészet sajátos és mulandó remekeit idézi fel, galambdúcok, csirkeólak, kemencék bemutatásával. A programban főiskolai és egyetemi építészhallgatók is szerephez jutottak; egy külön pályázat nyerteseiként hat temesvári építész hallgató – Järger Zsolt, Molnár Zsolt, Szemcsuk Franciska, Benedek Tímea, Czáka Zoltán és Tóth Bertalan István – Szakállszárító című projektjük keretében használhatatlanná vált padokat újított fel és állított ki a magyar pavilon

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

Fotó: Márton László At tila

előtt, illetve a Biennálénak helyet adó Giardini területén. Az építésbe és jelhagyásba játékos módon a látogatók is bekapcsolódhatnak, a belépéskor kapott csipeszek feltűzésével. A pavilon közepére helyezett installáció végleges formáját a kiállítás zárására nyeri el, demonstrálva, hogy az építés folyamatosan zajlik. A kurátorok több százezernyi hagyományos facsipesszel készültek, remélve, hogy a tárlat emblémája, a facsipesz a város különböző részeibe is eljut. A magyar kiállítás témaválasztása mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban tökéletesen illeszkedik a rendezvény tematikájához, mondanivalója érthető, rendezése igényes és áttekinthető. Ama pavilonok sorába emelkedik, melyek maradandó élményt nyújtanak a látogatók számára a vizuálisan túlterhelt forgatagban.

szcéna • scene

Fotó: Márton László At tila

Fotó: Sáros László György

Fotó: Márton László At tila

Construction – The Hungarian Pavilion June 6th–November 23rd, 2014 The Hungarian exhibition of the 2014 Venice Biennale analyzes the process of construction, its potentials to shape people and communities, its impact on the built environment, in association with the main topic of this year’s Biennale: foundations. The exhibition organised in the Hungarian pavilion titled The Model of the Carpathian Basin presents a practice becoming widespread now in education as well. Focussing on construction, this year’s exhibition is a natural follow-up of design presented here in 2010, and the topic of model-making in 2012. When the Visegrád Camp was launched in the early 1980s managed by Imre Makovecz, it was not only the

introduction of a new form of practical training for students of architecture, but also the revival of a communal method of construction which had already been forgotten. The traditional way of Hungarian community-building in the past was a reaction offering solutions to the needs of actual communities whilst drawing attention to the basics of construction, focussing on the beauty, the laws and principles hidden in the material as well as on the power of knowledge and the magnificance of the structure created in co-operation. Reviving traditions is also a reinforcement of the faith of participants in community and of their national identity.

2014 | 6

Fotó: Márton László At tila

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

szcéna • scene

100% kreativitás

I. Építészeti Nemzeti szalon Műcsarnok, Budapest, 2014. 06.03 – 09.07 text szöveg:

Kas Oosterhuis

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

1978 óta sikerült alaposabban megismernem Magyarországot, mivel életem párja és üzleti partnerem, Lénárd Ilona Budapesten született és nevelkedett. Most kellemes meglepetésként ért, hogy az I. Építészeti Szalon anyaga és installációja is színtiszta professzionalizmust tükröz. Érett és tudatos építészet egy érett és tudatos kiállítás keretében. Elevenen él még az emlékezetemben első látogatásom emléke, a Trabantok szaga, a Fellini-filmek világát idéző városok, a már-már erotikus CASCO-reklámok, amelyek gyakorlatilag egyetlen reklámként hívták fel magukra a figyelmemet, no meg a LOTTO neonbetűi, a munka nélküli emberek, akik havat lapátoltak Budapest utcáin, a hatalmas vörös csillagok a középületeken, a panelrengetegek szűkös szabványméretű szobái, a Volgákban üldögélő pártfunkcionáriusok és a pincékben kialakított borozók. Most, amikor Budapesten, a sok változáson átment nagyvárosban járok, legelőször ezek tűnnek föl: másféle autók állnak az utcákon, megújultak a patinás városrészek, elkészültek a méregdrága autópályák, egymást érik a hirdetések a

sztrádák és a főbb közlekedési útvonalak mentén. Jóllehet számos épületet felújítottak, néhányat káprázatosan, sok közülük továbbra is változatlan állapotban van. A legmélyebb benyomást a város kelet-nyugati tengelye tette rám: az útvonal a Városligetből kiindulva az Andrássy úton, a Lánchídon és a budai Alagúton át a Budai-hegyekbe visz és egészen hollywoodi hangulatot kelt a sok heggyel, temérdek értékes épülettel, melyek egy része modern karakterű. A magyar építészet lényegesen különbözik a hollandtól. Úgy vélem, a különbözőségek elsősorban a gyökeresen más földrajzi adottságaikból fakadnak. Hollandia mélyföld, olyan deltavidék, ahol két nagy folyó találkozik, majd lelassulva végighömpölyög a holland mo-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

csárvidék területén, hogy végül az Északi-tengerbe torkolljon. Ezen a találkozási ponton keveredik egymással a folyók édesvize a sós tengerével, ami mintha jelképezné is a példaértékű holland árvízvédelmet, ami alapvetően az együttműködésre és a kölcsönös megértésre épül. Számomra nyilvánvaló, hogy ezek a földrajzi adottságok, valamint a történelmi események alakították a magyar építészet karakterét. E háttér ismerete segít megértenem és nagyra értékelnem a kortárs magyar építészek munkásságát. Személyesen is ismerem Tima Zoltánt, Finta Józsefet, Bálint Imrét, Noll Tamást, Nagy Tamást, Hartvig Lajost, Zoboki Gábort, Kis Pétert és még sokan másokat, a művészek közül pedig többek között Csáji Attilát, Mengyán Andrást, Gál Andrást. Ismerkedem továbbá a fiatalabb építésznemzedék tagjaival is, akikkel nagy örömömre együtt dolgozhattam a CET / Bálna projektben és a Városháza pályázaton. Láthattam, mi motiválja őket és milyen az értékrendjük. Ugyanakkor időről időre meglepődöm azon, hogy minden évtizedben fontosnak tartják átértékelni a történelmüket, hogy tisztában legyenek gazdag és

sokszínű hátterükkel. A jelenlegi helyzet, amelyet pontosan tükröz az I. Építészeti Nemzeti Szalon is, ugyanolyan gazdag és változatos, mint Magyarország ezeregynéhány éves történelme. Vannak, akik egy új nemzeti stílus létrehozásának szükségét hirdetik, míg mások számára elsősorban a japán építészet jelenti a fő ihletforrást. Japán szigetország, Magyarországhoz képest földrajzi értelemben a világ másik végén fekszik, onnan nézve Magyarország egyféle „fordított szigetnek” mutatkozhat, amelyet nem egy tenger, hanem hét ország határol, s melyek mindegyikével van közös (elvi) síkja a magyaroknak. A magyar építészek, és ezen belül főleg a fiatalabbak, most mintha Kelet felé fordulnának ihletért. Úgy tűnik, nagy érdeklődést mutatnak a természetes anyagok, a mértani formák és minták, a felületáttörések iránt, és jellemzően előnyben részesítenek egyfajta kritikai regionális stílust. Budapest ma a lehetőségek városa. Belvárosi része soha nem látott virágzásnak indult, egymást érik a kávéházak és bisztrók, mindenütt ingyenes wifi-használattal – sokkal sűrűbben, mint bármely másik európai fővárosban. A fiata-

szcéna • scene

100% kreativitás

labb nemzedékek tagjai Budapesten ily módon természetesen és könnyedén kerülnek kapcsolatba barátaikkal, kortársaikkal a világ bármely pontján. A helyi kötődések ugyanolyan erősek, intenzívek és fontosak számukra, mint a nemzetközi kapcsolatok. Ez a kereszteződés újabb és újabb újításokkal kecsegtet – a Rubik-kockától a Gömböcön és a LiTraCon fényáteresztő (üveg-) betonon át a Preziig –, és véleményem szerint végül elvezet majd egy új kárpát-medencei stílus kialakulásához, amelyben ötvöződni fog a lokális és a globális. Ez egyrészt befelé, a Kárpát-medence középpontja irányába való orientálódást jelent, másfelől – digitális úton és

fizikailag is – akadálytalan kapcsolódást a hegyeken túli nemzetközi színtérhez. Mindehhez pedig társul a hajlandóságuk és ambíciójuk, hogy az ismeretlent lefordítsák saját hazai tervezői formanyelvükre. Az ONL Hungary Kft. (Kas Oosterhuis magyarországi építészirodája – a szerk.) ebbe az építészeti erőtérbe csöppent bele 2006-ban, miután megnyerte a Közraktárak épületegyüttese felújítására és bővítésére kiírt pályázatot. Amíg Magyarországon dolgoztunk, ezt a mondatot hallottuk a leggyakrabban elhangozni: „Igen, de ez Magyarország – itt így mennek a dolgok.” A magyar szakemberek, noha nem tartják üdvözítőnek az önkritika pesszimista formáját,

büszkék arra, hogy körültekintő alaposság jellemzi a munkamódszerüket. Az épületek valamennyi aspektusának mélyreható vizsgálata garantálja számukra a biztonságos megközelítési módot és az ismeretlen helyzetek elkerülését, miközben arra törekednek, hogy az újszerű felfogásokat már ismert megoldásokkal társítsák. Hogyan is lehet így valami egészen újba fogni? Először is tesztelni kell – csakhogy az új szerkezeti megoldások tesztelése drága és időigényes is. Nagy csalódásukra rendszeresen megkérdőjelezem magyar kollégáim borúlátását, azt állítva, hogy a helyzet Hollandiában sem sokban különbözik az ittenitől, ám a magyarok hajlamosak túldramatizálni saját körülményeiket. Ugyanakkor azt is megfigyeltem, hogy szenvedélyesebben fognak neki a problémák megoldásának, mint holland társaik – különösképpen akkor, ha matematikai természetűvel szembesülnek. Az I. Építészeti Nemzeti Szalon bemutatkozásával egyidejűleg látható egy Makovecz-kiállítás a pesti Vigadóban, a tervezett Szent Mihály-templom monumentális fehér makettjével a tetőtéri szinteken. Ez a magas színvonalon felújított épü-

2014 | 6

let lesz a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) központja. Ugyanazon a héten kerestem fel a FUGA Budapesti Építészeti Központot, ahol egy magyar–osztrák csapat (Adolf Stiller, Fehérvári Zoltán, Hadik András) kurátorságával létrejött kiállítás mutatta be azt a rövid, átmeneti időszakot, amely Magyarországon a háború utáni modern építészetet követte a Sztálin által erőltetett szocialista realizmus térnyeréséig. A tény, hogy ezek a kiállítások egyidejűleg láthatók, önmagában is bizonyítja, milyen gazdag és érett a mai magyar építészeti kultúra; emellett azt is tükrözik, ahogyan a mai magyar építészek és kurátorok feldolgozzák a közelmúltat. Csaknem teljes áttekintést nyújtanak a magyar építészet legjaváról, egy ígéretes és gazdag kultúra felemelkedéséről, arról, hogy a kortárs építészek ugyanúgy lehetnek remekmívű téglaépületek alkotói (pl. Nagy Tamás), mint mesterei a szimbolizmusnak (Makovecz Imre), az acél-üveg építészetnek (pl. Lukács & Vikár), kulturális funkciójú épületeknek (pl. Zoboki Gábor), az intimebb betonarchitektúrának (pl. Földes László), az impozáns nagyságnak (pl. Skardelli György), az egységes és egyedi vállalati arculatnak (pl. Dúzs Sándor), a rekonstrukciónak (pl. Molnár Csaba), a lakóház-építészetnek (pl. Turányi Gábor), vagy akár a metróarchitektúrának (pl. Finta Sándor) – hogy csak néhány lenyűgöző példát említsek. A magyar építészet jövője fényesnek ígérkezik. A kiállítást létrehozták: Kurátor és látványterv: Szegő György, építész. Munkatársak: Botzheim Bálint, Gyárfás Eszter. Kurátorasszisztens: Pálinkás Edit művészettörténész. Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás fotóművész. Grafikai arculat: Vízvárdi András. Projektmanager: Szerdahelyi Júlia. Tematikus társkurátorok-társtervezők: Csernyus Lőrinc, Turi Attila, Wink ler Barnabás, Balogh Balázs, Lázár Antal, Salamin Ferenc, Sáros László György, dr. M. Szilágyi Kinga. Bejárati üvegbeton jel: Losonczi Áron.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

szcéna • scene

főépítészi víziók, magyar építészek fája

100% kreativitás

I. National Architecture Salon műcsarnok, Budapest, 03.06 – 07.09. 2014 Knowing Hungary from the inside out as from 1978 thanks to my partner in life and business Ilona Lénárd who was born and raised in Budapest, I was pleasantly surprised by the sheer professionalism of the presented built project and of the presentation of the show itself. A mature self-aware architecture in a mature self-aware exhibition. I remember so vividly from my first visit the smell of the Trabants, the cities that looked like stage sets for Fellini movies, the almost sexy CASCO advertisements, which virtually were among the few ones I noticed, together with the LOTTO neon signs, the otherwise jobless people clearing the streets from the snow in Budapest, the giant red

stars on the public buildings, the narrow standard rooms in the mass housing blocks, the party officials in their Wolgas, the wine bars in the basements [kocsmas]. Now entering the city of Budapest much has changed, especially the cars on the streets, the refurbishing of the streets in the older parts of the city, the too expensive highways, the abundant advertisements along the highways and the main streets. Many buildings are cleaned and some beautifully renovated, and allow me to say, much has remained the same. The biggest impression on me made the East-West axis from Városliget via Andrássy Street, Chain Bridge, The Buda Castle Tunnel and from

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

there into the mountains of Buda, which gave me that Hollywood feeling with its many hills and valleys, with its abundance of prestigious and sometimes modernist town houses. I fell immediately in love with Hungary and Budapest in particular, such a great solid unspoiled two-faced city, where the plains and the mountains are stitched together with 9 characteristic main bridges. The nature of Hungarian is much different from the nature of architecture in Holland. I developed a theory about this difference, I have the tendency to think that it is largely due to dramatically different geographical conditions. While the Netherlands - what’s in a name - is a river delta where two major rivers flow together, slow down their pace in the Dutch swampland, and eventually dissolve into the North Sea. At that transition point salt and freshwater are mixed together, as to represent the Dutch polder model for collaboration and mutual understanding. To me it is obvious that such geographical data and historical events have affected the nature of Hungarian architecture. It is with this in the background that I understand and appreciate Hungarian architects of today. Knowing architects like Zoltán Tima, Jozsef Finta, Imre Bálint, Tamás Noll, Tamás Nagy,

Lajos Hartvig, Gábor Zoboki, Peter Kis and many others personally, knowing artists like Attila Csáji, András Mengyán, András Gál among others and also being acquainted with the younger generation of architects, with whom we had to have the pleasure to work on the CET/Bálna project and the City Hall competition, I got a glimpse of their motivations and preferences. Yet it surprises me time after time again how they feel the urgency to rethink history every decade in order to deal with their rich and varied background. The situation today, as so beautifully reflected in this First National Architecture Salon, is as rich and varied as Hungary’s thousand plus years of history. Some claim to establish a new national style, others are deeply inspired by Japanese architecture. Japan is an island and therewith at the other end of the geographical spectrum with respect to Hungary, of which the land can be seen as an inverted island, surrounded not by a sea but by 7 neighbouring countries, and with all of them Hungary shares common ground. More and more the Hungarian architects, and especially the younger ones, seem to look eastward for their inspiration. They seem to be deeply interested in natural materials, geometrical patterns, skin perforations, and

szcéna • scene

typically tend to favour a critical regional style. Budapest today is full of potential. The inner city is flourishing as never before, lots of cafés and bistros, all of them with free wifi, more abundant than in any other European capital city. Thus the younger people of Budapest are naturally connected to their friends, their peers and to the world. Local connections are just as strong and important as international bonds. This cross-breeding encourages new inventions, from Rubik’s Cube and the Gömböc to LiTraCon translucent concrete and Prezi, and will in my view eventually lead to a new Carpathian Basin style, combining the local with the global. Inward looking towards the center of the basin, while digitally and physically connecting effortlessly over the mountains to the international arena, ready to transcribe the unknown into their own native design language. ONL Hungary kft jumped right into this architectural force field in 2006 after having won the competition for the renovation and new additions to the old Közraktárak barracks. The most often heard sentence while we were working in Hungary was: Yes but this Hungary, this is how things go in Hungary. Hungarian experts are at one hand not happy with their pessimistic form of self-critique but at the other hand they are proud of their thorough way of dealing with things. This thorough scrutinising of all aspects of buildings often leads to a safe approach, avoiding situations one does not know, trying to translate new approaches back into known solutions. How to embark on something new then? Then one must test it, but testing new structural solutions are expensive and time consuming. Much to their disappointment I usually question the pessimistic self-critical view of my Hungarian colleagues by saying that the situation in Holland really is not much different, but that Hungarians have a stronger tendency to dramatise their situation. At the same time I noticed that Hungarian

építészetoktatás

épít ve tanítani

consultants are more eager than their Dutch colleagues to solve problems, especially when they are of mathematical nature. At the same time as this First National Architecture Salon unfolds, there is an exhibition of Makovecz featuring a monumental white scale model of the Szent Mihály church in the top floors of the Vigadó, for which building no effort was spared for a top-level renovation, now destined to become the center for the prestigious Hungarian Academy of Arts (MMA). In the same week I popped into the FUGA Center for

Architecture where an exhibition curated by a Hungarian - Austrian team (Adolf Stiller, Fehérvári Zoltán, Hadik András) showed the sudden transition from modern post-war style in Hungary into social realist style as imposed by Stalin. Having these exhibitions on show simultaneously proves the richness and maturity of the Hungarian design culture of today, it shows the mature processing by today’s Hungarian architects and curators of their recent past. Offering an almost complete overview of the best achievements in Hungarian architectural scene

2014 | 6

the picture of a promising rich culture emerges, showing how today’s architects are mastering brick buildings (Tamás Nagy), symbolism (Imre Makovecz), steel and glass building (Lukács & Vikár), cultural buildings (Gábor Zoboki), intimacy in concrete (Lászlo Földes), imposing bigness (György Skardelli), corporate identity (Sándor Dúzs), renovation (Csaba Molnár), housing (Gábor Turányi), the metro architecture (Sándor Finta), just to give a few impressive examples. The future of Hungarian architecture certainly looks bright.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

Keretbe foglalt múlt Középkori egyetem környezete, Pécs

tájépítészet landscape: Almási Balázs

építész architect: gergely antal

szöveg text: Götz Eszter

fotók photos: Almási Balázs, Tatai Mária

Még a pécsiek közül is kevesen tudják, hol keressék Magyarország első egyetemének maradványait. Pedig a 2014 áprilisában elkészült műemléki együttes és környezete csak néhány lépésnyire van a Dóm északi falától. Itt találtak rá a nyolcvanas évek közepén az addig csak történeti forrásokkal bizonyított egyetem és kápolna romjaira. Sok év után most végre látogatható a terület. A leletegyüttes mai olvasata úgy viszonyul a múlthoz, hogy annak érvényét nem a magáéhoz méri. Nem megfejteni próbálja, hanem megfigyeli, elmélyed annak atmoszférájában. A megértéshez, a közös alap megtalálásához a meditatív együttlét állapotát kínálja föl. A bolognai mintájú, teológiai fakultás nélküli pécsi egyetem felállítását 1367ben engedélyezte V. Orbán pápa. Az első magyar egyetem mindössze néhány évtizedig működött, és kevés írott forrás maradt fenn a történetéről. Létrehozása szervesen illeszkedik a közép-kelet-európai egyetemalapítások sorába. A IV. Károly Fotó: Almási Balázs német-római császár által 1348-ban alapított prágai egyetem után 1364-ben jött létre a krakkói, 1365-ben a bécsi, végül pedig a pécsi studium generale. A pécsi intézmény létrejöttében kulcsszerepet kapott Koppenbachi Vilmos pécsi püspök, ami az intézmény székhelyének kiválasztásában is megmutatkozott. A pfalzi származású klerikus 1358-tól állt I. Lajos király szolgálatában, mint az uralkodó diplomatája, tanácsosa, titkos kancellárja és kápolnaispánja. 1361-ben lett pécsi püspök. Az alapítás hátterében elsősorban az állt, hogy a királyi diplomáciában résztvevők megszerezhessék a tárgyalásokhoz szükséges egyházjogi képzettséget. Vilmos püspök titkos kancellárként és kápolnaispánként a királyi diplomáciai testületet irányította, így ő ismerhette fel leginkább a hazai egyetemmel járó előnyöket. A király szerepvállalása mindössze a hivatalos szentszéki eljárás során szükséges formai követelménynek tekinthető. A pécsi studium generale a padovai egyetem felépítését vette át. Élén a mindenkori püspök állt kancellárként, az ő kezében összpontosult a tulajdonképpeni hatalom, így ő gyakorolt joghatóságot a diákok és a professzorok felett, s ugyancsak ő kormányozta az intézményt. A sikeres vizsgát követően a kancellár adományozta az akadémiai fokozatokat a jelölteknek. A középkori pécsi egyetem működését megkísérelték többen egészen a 15. század derekáig, végéig, néhányan egészen 1543-ig kiterjeszteni, de sokkal valószínűbb, hogy a Vilmos püspök személyéhez kötődő pécsi studium generale az alapító halála után gyorsan hanyatlásnak indult. Legtekintélyesebb professzora, Galvano di Bologna elhagyta Pécset, 1374-től már ismét Itáliában tanított. Alsáni Bálint püspök még betöltötte a kancellári hivatalt, de bizonyosnak látszik, hogy püspöksége idején, az 1390-es években szűnt meg az intézmény működése. Biztosan nem működött már 1395-ben, az óbudai egyetem alapítása idején. Az épületet 1664 telén Zrínyi törökellenes hadjárata rombolta le, sokáig az emléke is eltűnt a köztudatból. 1985-ben találták meg a székesegyház mögött a Nagyterem (aula magna) és a folyosók, kisebb termek marad-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

Fotó: Almási Balázs

Fotó: Tatai Mária

esszé • essay

Fotó: Almási Balázs megbízó client:

Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. generáltervezők general design: Almási Balázs, Gergely Antal statika structure: Szlancsik László - STS Kft. vízgépészet water mechanics: Karlócai Péter - RILTI Kft. régészet archaeology: Búzás Gergely konzulens consultant: Schönerné Pusztai Ilona

Fotó: Almási Balázs

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

Fotó: Almási Balázs

ványait, de előkerült egy román kori épület néhány falrészlete is – valószínűleg ez lehetett a 11-13. közötti püspöki palota –, illetve az 1335-ben alapított Aranyos Mária kápolna romjai. Utóbbiban baldachinos síremlék őrizte az egyetemet alapító Vilmos püspök földi maradványait,de a régészek Anjou-kori festett faragványokat is találtak, melyek élénk színű festése kivételesen ép állapotban maradt meg. Az egyetem kétszintes épületéből falrészletek, ablakkávák, ajtónyílások, a padlóburkolat elemei maradtak ránk, ezek alapján volt rekonstruálható a teljes alaprajz és a kápolna elhelyezkedése. Nem sok, de ennyi is csoda, mivel a 18. századi városrendezés idején a székesegyház környékét feltöltötték, így az egyetem több méternyi földréteg alá került. A rekonstrukció és a környezet kialakítása eredményeként ma egy három szintet átfogó, anyag- és színhasználatában, formavilágában rendkívül egységes, letisztult, ugyanakkor finom hangulatú műemléki környezet jött létre. Almási Balázs tájépítész és Gergely Antal építész a múltat úgy hozták vissza a jelenbe, hogy meghagyták annak egyediségét, de folyamatos párbeszédbe állították a mával. Kiemelték az eredeti részleteket, kortárs technológiával jelezték a mai kiegészítést és markáns elemekkel tették láthatóvá a kápolna alaprajzát, a püspöki sír helyét, megjelenítették az egymásra következő évszázadok történetének egy-egy részletét. A három szintet egyetlen, igényesen összehangolt rendszerbe foglalták.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

Fotó: Almási Balázs

A Dómtól a vársétányig tartó terület útvonalait sötétszürke kőzúzalékkal borított gyalogos felületek, ezeket kísérő gyepsávok és a kettőt elválasztó, világos mészkőből készült keskeny szegélyek uralják. A szürke-fehér-zöld keret letisztultsága látványosan kiemeli az eredeti állapotban megmaradt falakat, az üvegtetővel védett részleteket, a kápolna kirajzolódó alapvonalát. A mára elpusztult középkori támfal helyén fémháló-konténerekbe töltött, szintén sötét bazaltzúzalékból készült, ún. gabion-falak tartják a

esszé • essay

felső szint tömegét. A középső szinten, az értékes maradványokat bemutató kis múzeum és a kápolna mögött az egykori püspöki pincészet, a Magtár épülete még nem készült el, de a térkompozíció egésze így is impozáns. Az ülőbútorok fűrészelt felületű mészkő tömbje és a sima zöld gyep, a helyenként felbukkanó fák, a kis vízmedence egy középkori kolostorkert nyugalmát árasztja, a sétányból elágazó kis kilátóterasz és a felső szint vársétánya a nyüzsgőbb városrészekre néz. Finoman megkomponált látványok sorát kínálják a pihenők, ízlésesen vannak megoldva az eredeti falakba illesztett mai kiegészítések, a színek, formák és anyagok harmóniája egységes keretbe foglalja a területet. Mindebben a jelen is benne van, visszafogott, de értékelhető módon, egyfajta szemlélődő távolságtartással, ami az elmúlt évszázadok értékeit a maguk helyén, nem a jelenbe illesztve, hanem attól eltávolítva, az időből kiemelve értékeli.

Fotó: Almási Balázs

Past in a Frame

Medieval University, Pécs

Remains of the very first university in Hungary were found behind the Cathedral of Pécs. The archaeological site is open to the public now after many years. Modelled after the university of Bologna, the university of Pécs lacking a faculty of theology was licensed by Pope Urban V in 1367 to train students in the seven liberal arts as well as in law and medicine for a long time. The building was pulled down in 1664 and it was not until 1985 that the remains of its auditorium maximus, the corridors and the minor

lecture halls were found. As a result of the reconstruction of the structure and the rehabilitation of its environment now there is an historical neighbourhood comprising three levels with an integral design scheme which is highly crystallized in materials, forms and palette whilst featuring a refined atmosphere. The tandem of landscape architect Balázs Almási and architect Antal Gergely evoke the past in the present by preserving its originality whilst continually communicating with the present.

2014 | 6

Fotó: Almási Balázs

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

a Kossuth Lajos tér rekonstrukciója Parlamenti Múzeum és Látogatóközpont, Budapest

építész architect: Tima Zoltán

tájépítész landscape: Mohácsi Sándor

„Itt minden jószándék meglékelt gálya és minden vihar fölbérelhető” Bleyer György (1907-1970): Az építészeti tér

A név ízlés és korszellem kérdése. A Kossuth tér helyén a 19. század elején szeméttelep volt, a század közepén kezdték a gödröket feltölteni és a neve Tömő tér lett. 1898-ban felépült a Parlament, s akkor Országház tér lett, 1919-ben Köztársaság tér, 1927-ben helyezték el Horvay János Kossuth-szobrát, s ettől kezdve a neve Kossuth tér. Az idő nem megfordítható. 2014-ben megújult a Kossuth tér. Mögötte áll Steindl Imre neoreneszánsz Parlamentje, amely nemcsak a Duna-partól, de a tér felől is hangsúlyos látvány. A historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú. Ablakai csúcsívesek, sok a fiatorony, sok faragott kőcsipke (mérmű) bökdösi rajta az eget. Méretében, tömeghatásában és enteriőrjeiben egyaránt kivételes alkotás. A pesti Parlament így nem csupán a felelős képviselők munkahelye, de látványosság is, amihez most külön látogatóközpont épült. Tisza István szobortekintete kíséri a föld alá az érdeklődőket, akiket odalent korrekt fogadórendszer vár. Semmi díszítés; előbb sötétszürke, beljebb fehér felületek. Beléptető-rendszer, akár a repülőtéren, majd ruhatár és terelőfolyosók. Itt lesznek láthatók két teremben az Országház történetét bemutató kiállítások. Az északi belső udvar alatti terem üvegtetejű, így

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

szöveg text: Józsa Ágnes

fotók photos: Bujnovszky Tamás

nemcsak az építés kiállított dokumentumai, hanem a föld alá vitt bemutatóterem is látványelem. A látogatóközpontot embermagasságú sötétszürke, baljós hangulatú erődkerítés rejti. Környezetébe a kivágott fák helyett újakat ültettek. Még csenevészek, termetes bokor vagy virág nincs, így a sötétszürke márványtömbök dominálnak. Az építészek szándéka az volt, hogy a sötét tónusú kövekkel, a fák helyett, zöldövezetként csak alacsonyra növő bokrokkal kiemeljék az Országház épületét és annak részleteit. Ez megtörtént. Ha a Parlament előtt állva körbenézünk – most tehetjük, mert kevesebb a fa, bokor –, valóban impozáns a tér közvetlen környezete. Balra a Kossuth Lajos tér 14. méltóságteljes épülettömbje kiegyensúlyozott ión oszlopsoraival, ennek kovácsoltvas erkélye a tekintetet a Hauszmann Alajos tervezte Kúria épületére (ma Néprajzi Múzeum) vezeti. Az Alkotmány utca túl oldalán a Kossuth Lajos tér 11. számú épületét Bukovics Gyula tervezte 1895 körül. A Kossuth Lajos tér 10. látványa eklektikus, ikerképe a szemben álló 14. számú épületnek, ión oszlopsoraival, erkélydíszével és harmonizál a Kúria és a Vidékfejlesztési Minisztérium épületével. Sehogysem illeszkedik a historizáló, klasszikus elemeket soroló Kossuth téri házak közé a teret jobbról lezáró, Pintér Béla és munkatársai által 1972-ben tervezett Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, földszintjén a metrókijárattal, de ez is egy kor emlékét őrzi – épp ezáltal válik elgondolkodtatóvá. A villamos most nagyobb kanyart vesz a tér déli oldalán, mint korábban. Hogy erre behajtani tilos, azt a konstruktivizmust idéző, méretes

téma • theme

fekete andezitkockák jelzik. Bármilyen forma, még a fiatorony alakú is, jobban illene ehhez a környezethez. Ezen az oldalon a pár megmaradt fa – kéregtövig lekövezve – Horvay János Kossuth-szoborcsoportját veszi körül, de egyelőre csak a főalak áll itt. A kevéske zöldet nagy kiterjedésű sötét felület követi. A térvilágítás lámpái a minimal art jegyében születtek, formájuk maga a funkció. A tér egyik oldaláról átjutni az 1956-os emlékhely, illetve a túloldalon vele egy vonalban kialakított kőtár sávjában lehet. A lejáró ellenpontozó kompozíció, három oldalán alig egy méter magas acélkerítés. Az északiban kőtár, a déliben az 1956-os sortűz emlékei lesznek látogathatók. Kicsit Hans Hollein 1982-es, korszakos mönchengladbachi múzeumának süllyesztett főbejáratát idézi. Egyrészt mert maga a Parlament nem enged mellérendelést, másrészt a tér egy tömeggyilkosság emlékével is terhes, az 1956 októberi sortűzével. A még nem berendezett térszint alatti terek részint a fenti kontrapunktra építő elv alapján vegytiszta kortárs architektúrát tesznek a historizáló Steindllel szemben, részint a Parlament izgalmas térszint alatti világát is megidézik. Középütt – az Alkotmány utca és a Parlament tengelyében országzászló rúddal – a „Nemzet Főtere”, szélén egy minden sírkert díszére váló „könnyek tavával”. A sötétszürke márványfelület hatalmas és életjel nélküli, de a gránitlapokba párásítót építettek. Ha nem vágják ki a nemrég még a téren álló, óriási fákat, azok bőven adnának párát. A Rákóczi-szobor közelében egy túlélő hársfa, a gyepsávot és a keskeny sövényt sötétszürke, vaskos márványperem szegélyezi. A villamosmegálló előtt frissen ültetett fák csoportja – egyik sem platán, gesztenye vagy hárs, hanem gyér koronájú kőris. Kevés a gond velük. Az Andrássy-emlékmű – egyelőre csak talapzata látszik – és az Országház közötti keskeny sáv a Demokrácia tere,

építészet belsőépítészet architecture interior:

Tima Stúdió, KÖZTI Zrt.

építész vezető tervező leading architect:

Tima Zoltán – KÖZTI Zrt.

tér- és tájépítész landscape:

Mohácsi Sándor – s73 építész tervező architect: Németh Tamás építész munkatársak fellow architects: Molnár Tibor, Tölgyesi Kaplony, Papp Dóra, Szabó Máté, Ráti Orsolya tér és díszvilágítás decorative lighting: LISYS Zrt. építtető client: Országgyűlés Hivatala – Steindl Imre Program generál kivitelező main contractor: KÉSZ Építő Zrt.

József Attila szobra a Dunához közelebb került, hátat fordítva a térnek. A téren gépkocsi-forgalom megszűnt, finoman különböző szürkeségű köveken lehet gyalogolni. Egy teret el lehet nevezni, de nem lehet kinevezni. A filozófia a teret határtalan, megfoghatatlan valamiként definiálja, az átlagember viszont megfogható valóságnak, realitásnak érzi, amelyben megnyilvánulhat. A köztér olyan is lehet, ahol a köz jól érzi magát. A luccai Piazza San Michele tér például teljes valójában a luccaiaké. Esténként tele van helybeliekkel gyerekkel, felnőttel, akik örülnek az estének, egymásnak, a térnek. A budapesti Kossuth tér sohasem volt ilyen. Ide rendszerint a hatalmi reprezentáció és az ellene horgadt indulatok hoztak sokaságot. Ez a tér a demonstrációé és az indulatoké – az indulatokkal pedig nemigen lehet mit kezdeni.

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

téma • theme

The Reconstruction of Kossuth Lajos Square

the Parliament Museum and the Visitors’ Centre, Budapest Kossuth Square was renewed in 2014. Behind it there is the Parliament designed by Imre Steindl in Neo-Renaissance style which is a spectacular landmark building here when viewed from either the bank of the River Danube or the square itself. Designed in the spirit of historicising Eclecticism, it has a Baroque horizontal plan and mass, whilst its details are basically Neo-Gothic. It has windows with narrow pointed arches, numerous spires and its multitude of carved stone laces (traceries) piercing the sky. It is an exceptional work of architecture regarding dimensions, overall impression and interiors. The Parliament of Pest is not only the work-place of responsible representatives, but also a spectacle which has now been extended with a separate visitors’ centre. The sculpturelike gaze of István Tisza follows those interested below the ground where they are awaited by an appropriate system of reception. It is free from any kind of ornamentation; first there are dark grey surfaces, then white ones. A system of entrance just like those found at airports, followed by a cloakroom and routing corridors. Exhibitions presenting the history of the Parliament are going to be housed here in two halls. As the one beneath the northern inner yard has a glass roof, it is not only the exhibited documents are parts of the spectacle but also the underground showroom. The scarce green surfaces are replaced by expanses of dark ones. Lights illuminating space are minimalist style with forms equalling their functions themselves. From one side of the square we can get to the 1956 memorial site which is also accessible from the lane of the lapidarium on the other side in line with it. The access down here is a composition counteracting all this, with a steel fence bordering it from three sides which is barely 1 meter high. The northern one houses the lapi-

darium, whilst the southern one commemorates relics of the enfilade in 1956, both of which are going to be open to the public. Beneath the level which is yet unfurnished there

will be a purely contemporary architecture as a counterpoint to the historicising structure by Steindl, which partly evokes the exciting spatial domain beneath the Parliament.

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

Fotó: Vass Zoltán

A Wellisch bérpalota

A KIM Kossuth téri épületének rekonstrukciója építészek architects: Bánáti Béla

szöveg text: Ritoók Pál

fotók photos: Vass Zoltán, Bujnovszky Tamás

Wellisch Alfréd egykori Országház téri, mai Kossuth Lajos téri bérpalotája már régóta középület, jelenleg a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyik épülete. Mai megjelenése erősen eltér a megépítés utáni eredeti állapottól. A legszembetűnőbb különbség a rendkívül magasra kiemelt egykori tetőzet. Annyira, hogy az Országház üléstermeinek gótikus tetőzetével is versenyre kelt. A második világháború után a különféle tetőrészek és a saroktornyokat koronázó kupolák sérüléseinek kijavítása során az épület kimagasló tetejét is eltávolították. Így az Országház a környező épületek tetővonalaiban is visszanyerte egykori vezető szerepét, de a Wellisch bérpalota megskalpolt jellege zavaró maradt. Az épület és tetőkontúrjának most elkészült rekonstrukciója a Kossuth tér felőli és a Duna-parti panoráma fájó sebét gyógyítja be. Az építtető Wellisch Alfréd nagyvállalkozó és építész volt, aki Karlsruhéban, Bécsben és a párizsi Écoles des Beaux-Arts-on is tanult, majd Magyarországon letelepedve jelentős építőipari vállalkozásba fogott. Nagyszámú középületet és magánvillát, bérházat emelt. Így nem meglepő, hogy a felhalmozott tőkéből jutott arra is, hogy egy ilyen kitüntetett helyen, mint az Országház tér, közvetlenül a Parlament mellett egy hatalmas bérpalotát építhessen a Duna-parton. A Wellisch bérpalota homlokzatát Moiret Ödön, a korszak egyik jelentős szobrászának a domborművei díszítik. Témájuk a művészetek különféle ágai, eléggé szabadon értelmezve. A ciklus a kicsit szögletes, geometrizáló szecessziós formálás nagyon jelentős példája. Ha egykor az épületet az Andrássy-szobor jobb oldala felől közelítettük meg, a középtengelyben egy előtetővel védett kapun léphettünk be. A kapu kivitelezője a kitűnő díszmű kovács, Jungfer Gyula cége volt. Az ajtószárnyak felső részét két kitárt karú nőalak díszítette. Ha az elősiető

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

Wellisch Alfréd eredeti homlokzati terve, 1911

portásnál igazoltuk: érdemesek vagyunk arra, hogy beljebb kerüljünk a gyönyörű bérpalotába, továbbhaladhattunk az előcsarnokban. Jobb oldalt egy csobogót láthattunk, fölötte egy Róth Miksa cége által kivitelezett mozaik képpel. Az előcsarnok másik hosszoldalán húzódó ülőpad fölötti részt pedig az épület díszítésében résztvevő másik szobrász, Nay Simon domborműve díszítette. Az előcsarnokban továbbhaladva a lifthez, illetve a főlépcsőházhoz jutottunk. Az első emeleten – ami itt voltaképpen a második emelet volt – alakították ki a legnagyobb alapterületű lakásokat. Ezek közül az egyik a Dunára és az Országházra, a másik az Országházra és az Akadémia utcára nézett. A nagypolgári lakások méreteiről beszédes adat, hogy a nagyobb szobák 50 m2 ,vagy akár még ennél is nagyobb alapterületűek voltak. Ma egy ilyen szobába bőven beleférne egy – vagy akár két kisebb – mai

téma • theme építtető client:

Országgyűlés Hivatala, Steindl Imre Programiroda

generáltervező general design:

Bánáti+Hartvig Építész Iroda Kft.

vezető építész tervező leading architect:

Bánáti Béla

építész tervezők architects:

Éles Péter, Székely Ágnes, Balázs Marcell, Hoffman Gabriella, Lénárt Szabolcs, Czégeni Csaba, Vass Zoltán, Nagy Orsolya statika structure: Kovács Csaba – Reticolo Kft., Karkiss Balázs, Gál István – KÉSZ Zrt. épületgépészet hvac: Sor Zoltán – PHQ Kft. épületvillamosság electrical engineering: Nagy Gábor – Yurosignal Kft. értékvédelmi dokumentáció monument preservation: Bor Ferenc – H-Y Építéstörténeti és Műemléki Kft. kivitelező main contractor: KÉSZ Holding Zrt.

Fotó: Bujnovszky Tamás

Fotó: Vass Zoltán

lakás is. A nagypolgári lakások gyakran hat-hét-nyolc szobásak voltak, a mellékhelyiségeket nem számítva. Természetesen az építtető, Wellisch Alfréd lakosztálya bővelkedett a legszebb részletekben. Díszítésének tervezéséből kivette a részét fia, Wellisch Andor, aki maga is építész volt. A színes ólomüvegablakokat Róth Miksa cége kivitelezte, a bútorzatot Thék Endre bútorgyára készítette. A megvalósításban számos további, igen jó nevű cég vett részt. A szalon, az úri szoba és Wellisch Andor, illetve Wellisch Margit szobája a 20. század eleji belsőépítészet egy-egy igazán kvalitásos darabja volt. A korabeli fényképek alapján még az egykori fürdőszoba megvalósítása is olyan színvonalú volt, ami kastélyok vagy arisztokrata paloták fürdőszobáival vetekedhetett. Wellisch Alfréd egykori Országház téri bérpalotájának negyedik emeletén kapott helyet a tulajdonos építészirodája, amely egészen 1948-ig, az államosításokig ezen a helyszínen működött. Számos ipari és középület, bérház és villa terve készült ezekben a szobákban. Az iroda vezetője egy, a magyar fotótörténetben igen jelentőssé vált építész volt. Vydareny Iván szlovák származású építész vállán nyugodott ezeknek az olykor nagyon nagy léptékű műveknek a megtervezése, mert a cég tulajdonosa, Wellisch Andor a menedzser típusú építészek közé volt sorolható, aki kapcsolatai révén inkább a jelentős megbízások megszerzésében jeleskedett.

Fotó: Bujnovszky Tamás

The Wellisch Tenement Palace

Reconstruction of KIM Headquarters, Kossuth Square The tenement palace once owned by Alfréd Wellisch in today’s Kossuth Square (formerly the Parliament Square) has been used as a public building for a long time now. At present it is part of the complex housing the Hungarian Ministry of Administration and Justice. Its exterior today significantly differs from its original conditions following the construction. The most striking difference is the former roofing with its extreme height climaxing in the centre. It was actually so high that it even competed with that of the

assembly hall in the nearby Parliament building. After World War II this roofing was removed along with certain damaged parts of the roof structure and the cupolas crowning the spires, The fourth storey of the tenement palace of Alfréd Wellisch once standing in the Parliament Square had been used as the architects’ office of the owner here up until 1948, when it was taken over by the state. Plans and designs of several industrial and public buildings, tenement houses and mansions were drawn in these rooms.

2014 | 6

Fotó: Vass Zoltán

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

Mikrouniverzum a Kazinczy utcában Kocka, Budapest

építész architect: Minusplus

szöveg text: Botzheim Bálint

„A struktúra a magát az elemek közé bevájó különbségteremtő erőnek köszönheti létét.” (Manfred Frank: A stílus filozófiája, 44-45. o )

Az épület a Madách sétány kellős közepén áll, mégis sikerült elérni azt, hogy a gyalogosutca kikerülje. Jelenleg ez a hely a sétány vége, a bulinegyednek viszont a közepe. Ebben a kontextusban olybá tűnhet, hogy bármeddig növekedhet a romkocsmasűrűség, mégis: új helyet, egyedi karakterrel érdemes létrehozni.

A Kocka, a Kazinczy utca régi-új, most már kétarcú individuuma, több körülmény szerencsés együttállásnak köszönheti a létét. Az egyik ilyen körülmény, hogy a Madách sétány vonala mentén a kilencvenes években máig fennálló bontási tilalmat rendeltek el. A korábbi üzemi célú épületet tehát megtartották, és a tulajdonos többfunkciós szórakozóhely létesítését határozta el. A formájából adódó munkacím, a „Kocka” annyira találónak bizonyult, hogy rajtaragadt a név. A Kocka eredetije a múlt század elején épült, raktárként és irodaként használták, de voltak benne még villamos transzformátorok is. Első benyomásra szokatlan az épület körbejárhatósága (talán magánya), ugyanakkor gondolkodásra késztet. Mintha egy udvaron állna – mondhatnánk. Valójában az okozza ezt az érzést, hogy jelenleg a belső oldalát látjuk az egykor telkeket elválasztó kerítésnek. Egészen apró beavatkozás a városszövetbe, de Manfred Frank szavait idézve: „A struktúrától idegen kezdeményezésektől függ, hogyan alakulnak az eddigi identitások határai a jövőben, és hogyan befolyásolják a változások egész konstellációját.” Így válik az egykori udvar városi térré, a Kocka jellé, világító fehér ikonná a sétány végén. A struktúrában

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

fotók photos: Bujnovszky Tamás

keletkezett, kitöltésre váró ürességet, az „udvart” az emberek lassan mint egy nappaliszobát, mint a ház teraszát kezdik el használni. Találkoznak, beszélgetnek, meccset néznek, elütik az időt. Ezen az udvaron alig száz négyzetméternyi területet foglal el maga az épület, mégis egyfajta új tér-fragmentumként van ott jelen, mely tán egy új dimenziót, felfúvódó mikrouniverzumot tágít ki a belsejében. A Kazinczy utcáról nézve kétszintesnek tűnő tömb ugyanis – a szinteltolás eszközét alkalmazva – 6+1 használati szintet rejt magában egy olyan összefüggő térben, mely a központi lépcső köré szerveződik. E sajátos térszervezés levezethető az eredeti épületből, melynek főpillére statikailag kérdéses állapotban volt, így bontani kellett, s vele együtt a födémeket. Az így keletkezett űr inspirálta az építészeket, hogy a tér átláthatóságával, egyben tartásával játszanak. Az egybefolyó térben a bejárati szinthez képest lefelé és fölfelé differenciálódnak a különböző használatú egységek. A pinceszinttől kezdve: tánctér, bár, bejárati szint, kávézó, ruhatár, étterem illetve a tetőterasz, ahol a szelíden megformált íves lépcsőkijárat – mint az épület kemény formájának ellenpontja – lezárja a vertikális térsort. A terek között fölfelé emelkedő lépcső egy izgalmas belső világot kelt életre, aktív részesévé válik a térhasználatnak. Hol leülnek rá, mint egy egyetemi előadóban, hol zugaiban ad helyet egy-egy asztalnak. Piranesit megidéző átlátások, áthatások jönnek létre, de Escher asszociációk is felvillannak, ha fejben, mentálisan póbáljuk átlátni a térszerkezetet. A Kocka belső világa az egyszeri látogatónak sokrétű, mai térhasználatot, az építészetre érzékenyeknek finom tér-árnyalatokat és Arts and Crafts igényű részleteket kínál. Az egyes funkciókhoz egyedi hangulatok társul-

téma • theme megbízó client:

Cox Invest Kft., Mokoloko Plus Kft

építészet architects:

Alexa Zsolt, Rabb Donát, Schreck Ákos, Kis Ferenc, Molnár Tímea, Pap Szabina, Turai Balázs – Minusplus világítótestek lighting fixtures: Jánosi András grafika graphic design: Oroszlány Péter

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

nak. A pinceszint belsőépítészeti karakterében a féktelenebb buli-hangulat a meghatározó, a kávézó inkább barátságos, mintha egy nappaliban lennénk, az étterem pedig hűvös eleganciát hordoz. Egyedi asztalok és egyedi lámpatestek segítik ezt a szándékot. Ezeket részben az építészek, illetve a kifejezetten egyedi lámpák tervezésével foglalkozó designer tervezte.

Az innovatív gondolkodást példázza egy új találmány: a sörtároló ajtó. Az épület homlokzatán két garázsajtó-szerű nyílást fedezhetünk fel, melyeket kinyitva rögtön a bárpultot ellátó rendszerbe helyezhetők a söröshordók. Az egész Kocka egy szürreális, ipari, játékos, elegáns, barátságos, az itt-és-most helyzetben gyökerező, de időtálló értékeket hordozó jel.

A Micro-Universe in Kazinczy Street

Cube House, Budapest

The building stands in the middle of Madách Promenade and still is avoided by the pedestrian street as it is planned to be continued at Kazinczy Street. At present this is the end of the promenade, which is at the same time the centre of the party centre. In this context one might feel that the density of ruin pubs could be increased endlessly: and yet it is well worth creating a new place with a unique character. Built on the yard at the end of the promenade, the building covers only a few hundred square metres and is yet present there as a kind of a new space fragment. Viewed from Kazinczy Street, the block seems to be two-storey one but

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

actually, due to its shifted levels, it contains 6+1 levels for different functions in a continuous space organised around a central staircase. This special organisation of space is deducible from the original structure, the main pillar of which was in bad condition regarding statics, and thus had to be demolished. With it the ceilings were pulled down too. The space thus ensuing inspired architects to enter in a playful game with the transparency of the space. The interior of the Cube is a multi-layered one, offering one-time visitors a contemporary utilization of space and refined spatial proportions with details of Arts and Crafts standards to those sensitive to architecture.

passzázs • passage

Hollein emlékkiállítás

MAK, Bécs 2014. 06. 24 – 10. 05. szöveg text: Szegő György

fotók photos: MAK, fábián andrea

Hans Hollein (1934-2014) az eddig egyetlen Pritzker-díjas osztrák építész, egyben designer, autonóm művész, kurátor, jövőkutató, kultúrantropológus és tanár volt. Polihisztor, akinek az életműve még kapcsolatban áll a globalizáció előtti Közép-Európa magaskultúrájával. Egyik maradandó kiállítás-kurátori munkájában (Álom és valóság, 1985) ars poetica-ként hivatkozott a Monarchia 20. századot meghatározó tudományos-művészeti csúcspontjaira. Archívuma most számos eddig ismeretlen dokumentumával, skiccekkel, makettekkel, fotókkal szolgál. Még nem volt harmincéves, amikor ezt írta: „A forma nem következik a funkcióból. És nem is keletkezik magától. A forma az ember nagy döntése.” (Architektur, 1963) Ez „utolsó figyelmeztetés” volt a modernek ekkorra idejét múlt axiómáira. Már a bécsi, majd a Berkeley-n befejezett Hans Hollein © Vera Eisler építészeti tanulmányai után (1963) az Architecture School of Architectur/St Louis, Yale/New Haven, UCLA/ Los Angeles vendégtanáraként prófétált. 1967-es Manifesztumának híres mondata lett a Beuysra reflektáló „minden építészet” kinyilatkoztatás. S ekkor már keresztülautózott az USA-n és Mexikón, ahogy kell, és utolsó mohikánként „építve tanult” az amerikai indiánok településfejlesztőjeként. 1956-ban, a bécsi Akadémián nem kisebb modern személyiség mesteriskolájában végzett, mint Clemens Holzmeister. Amúgy felmenői bányamérnökök voltak. Adottak tehát a modernizmus mérnöki szemlélete, családi és képzési előzményekként, svédországi, amerikai egyetemi tapasztalatok, az indiánokkal eltöltött terepgyakorlatok. Az említett „etnográfus képzést” a modernizmus neves emigráns bécsi építészénél, Rudolph M. Schindlernél dolgozva kapta. Bécsben alapélményei voltak olyan megélt ellentétek, amit a tanult – számunkra is ismerős – , közép-európai kettősségek vették körül, mint a pszichoanalízis, az 1900-as bécsi művészet álma és a birodalom szétesését követő valóság: a Loos-féle esztétika és a szocialisták vörös Bécsének „tagadásai”. Kiállításválasza az 1976-os MANtransFORMS, a Cooper Hewitt Museum of Art New York nyitótárlata. Benne egy máig érvényes analízis „az ember alkotta világról”. Ennek egyik dokumentuma az akkor Murray Grigorral együtt mellékelt Faces – Gestures – Design szimbólumgyűjtés és antropológiai animációs film. Másik korszakos tárlata a bécsi Álom és Valóság (1985) lett. Hollein a mostani kiállításon videóinterjúban mondja el az akkor revelációként ható, a Monarchia kultúráját-összművészetét bemutató tárlatkoncepciót. Ma tudjuk, Ausztriát – többek közt – e munka „hozta vissza” a világ kulturális-művészeti főáramába, és persze az ettől elválaszthatatlan kulturális turizmus elit üzletágába. Hollein ekkor már sztár, akit az 1980-as, első Velencei Építészeti Biennále Strada Novissima projektjébe is meghívtak az Arsenale akkor bekapcsolt egykori kötélverő csarnokába. Itt egy-egy alkotó hipotetikus épület homlokzatokkal – Hollein egy bizarr oszloprenddel – kiáltotta ki az akkor még ígéretesnek tűnő posztmodern diadalát. A MAK-anyag magját a múzeumtervek adják. Az 1972-82 között kiérlelt Mönchengladbach-i kortárs művészeti múzeum térana-

Álom és valóság kiállítás, Bécs, Künstlerhaus, 1984-1985 © Georg Riha, Hans Hollein Archívum

lízisében Hollein újragondolta az olasz reneszánsz és manierizmus „újításait”, és azok intellektuális tartalmait átemelte a 20. századvég építészetébe. Szimmetrikust váltó diagonális térelrendezése, a zugmentes térkapcsolás adta köztes terek funkcionális „haszna” markánsan jelenik meg a kiállításán is. És az épp ebbe az installációba tett későbbi múzeumtervekben is – Kerámia Múzeum ( Teherán, 1978), Guggenheim (Salzburg, 1989), Modern Múzeum (Frankfurt, 1991), Vulcania (Saint-Durs-Les-Roches, 2002) – a folyamatos tér-kísérletek. Más léptékben, de az életműben végigkövethetők az épített táj „hullámterei”. Ezekből a legismertebbek a kollázsként vízionált repülőgépanyahajó tervek, autóhűtő-oszloprendek – a legismertebb „hajós” terv egy Alessi teáskészlet. Egyetlen saját díszletterv-fotó is szerepel a sokból: a Burgtheater 1971-es Arthur Schnitzler-bemutatójának modellfotója. A hajók, függesztett városok és más mesterséges tájak ellendarabjaiként

Strada Novissima, installáció az 1980-as Velencei Biennálén © Hans Hollein Archívum

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

passzázs • passage

Rolls Royce hűtőrács, fotómontázs, 1966 © Collection Generali Foundation, Bécs

Anyahajó formájú Alessi teás-kávés készlet, 1982 © Aldo Ballo

megjelennek a bécsi Retti, Schullin és CM üzletportálok, vagy a legendás Architekturpille tárgyiasult és koncept formái. És fura kultúra-idézetek: a Breuer Marcel csőfoteljeiből repülő tárgyat formázó Vaszilij (1966), vagy a Kocsi, a Velencei Biennáléra (1972) készített, versenyautót is idéző ravatal. A mester egész életművén átvonul a mauzóleum képzőművészeti és építészeti ünnepi formája, amelynek legmarkánsabb darabjai a bécsi Stephansdommal szembeni Haas-ház, vagy a Frankfurti Múzeum tetőépítményei. Az elmúlás az átváltozás egyik formájaként életen át izgatta: „a forma az ember nagy döntése”. Hollein idén áprilisban halt meg. A kiállítást a MAK, a szomszédos UNI Angewandte Kunst (itt tanított 1976-79, illetve mester-osztálya volt 1979-2002 közt) és a Mönchengladbach-i Múzeum hívták életre. Utóbbiban Hans Hollein: Minden építészet címmel 2014.04.13. – 09.28.között párhuzamos emlékkiállítás látható.

Vaszilij, Breuer Marcel nyomán (1966) fotó: fábián andrea

Kiállítás enteriőr © Peter Kainz, MAK

A New York-i Mantransforms kiállítás részlete (1974) fotó: fábián andrea

Hollein Memorial Exhibition

mak, wien 2014

So far, Hans Hollein is the sole Austrian architect who has been awarded the Pritzker Prize. Besides, he was also a designer, an autonomous artist, a curator, a researcher of the future, a culture anthropologist and a teacher. A genuine polyhistor, whose works have been associated with the high-brow culture of Central Europe preceding globalisation. In one is his most influential and lasting work as an exhibition curator (Dream and Reality, 1985) he referred to the climaxes of science and arts of the Monarchy that defined the 20th century. His archives include numerous documents, sketches, models and photos unknown before. He was not yet 30 years old when he wrote as follows: „Form does not follow function. And does not come from itself either. Form is a great decision meant by human beings.” (Architektur, 1963). This was actually a „last warning” addressing the outdated axioms of Modernism.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

Kiállítás enteriőr © Peter Kainz, MAK

passzázs • passage

Megújult műemlékekfriss szemmel

Építészeti fotópályázat, építészet éve, MÉSZ-Miniszterelnökség text szöveg:

Tímár Péter

A Magyar Építőművészek Szövetsége a Miniszterelnökséggel közösen „Megújult műemlékek friss szemmel” címmel építészeti fotópályázatot hirdetett meg. A pályázat résztvevőinek feladata az alábbi helyszínek újszerű látásmóddal történő bemutatása volt: a Nemzet Főtere – a Kossuth tér átépítése; a megújuló Várkert Bazár; a Pollack Mihály által tervezett Ludovika Főépület; a megújuló Pesti Vigadó; valamint a Zeneakadémia nemrég átadott, kívül-belül magas színvonalon helyreállított épülete. A pályázaton az öt kategória mindegyikében első, második és harmadik díj született. A lezárás előtt internetes közönségszavazás is lezajlott – a szerk. Az épületfotográfia – legalábbis az, amit nálunk annak neveznek – sajátos terrénuma a fényképezésnek. Politikamentes, hiszen csak (jókora méretű) élettelen tárgyakról szól, sőt legtöbb esetben e tárgyak környékéről a fotózás idejére még az emberek is (mint potenciális zavaró tényezők) kirekesztetnek. Különös az is, hogy a tevékenység „művészeti” jellege dacára az épületfényképezésnek szinte kőbe vésett, a perspektívát, világítást illető ábrázolási szabályai vannak, és hogy itt legálisan lehet, sőt szinte kötelező esztétizálni. Mintha társkereső hirdetéshez készülne a felvétel, ki kell hozni a maximumot, dehogy azt, a valóságosnál is többet, bemutatni a kép tárgyának legelőnyösebbnél is előnyösebb arcát. Ha a ház feldicsérő bemutatása a cél, a fenti igazságok részben talán megállják a helyüket. Cáfolatnak azért ide kívánkozik a divatfotográfia példája: az is dokumentációként indult, műszaki pontossággal kellett mutatnia a ruha anyagát és szabásvonalát. A többi csak tejszínhab volt a dokumentáció tetején, csinos modell, környezet, Avedonnál még elefánt is. De mára a divatfotó már nem a szoknyahosszról, szembehólról és stircelésről szól, hanem a lájfsztájlról, pedig (nota bene: mert) a divatfotó

tétje nem kisebb az épületfotóénál, sok nagy ház ára jön be, vagy úszhat el azon, eladja-e a fotó a ruhát. Nincsenek is technikai, sem kompozíciós szabályok, mindent szabad, ami működik. Külön kell beszélnünk a politikamentességről: ki ne tudná felidézni magában a tervek, makettek fölé hajoló Hitler, Sztálin – a hazáját építő vezér – képét? De nem kellenek ehhez ilyen szélsőségek, a vezetőknek mindig is fontos volt az építés; nemcsak a piramis dolga, hogy építtetője nevét az örökkévalóságnak megőrizze. Persze a játékszabályok kultúrkörönként változnak, és az sem szerencse kérdése, hogy Pompidou központ születik-e végeredményül, vagy Nemzeti Színház a Duna partján. Igen, az építés politikai kérdés, sőt, alig tükrözheti jobban bármi is egy társadalom fejlettségét, állapotát, egészségét-betegségét, mint hogy milyen épületeket emelnek (és nem emelnek) az adott korban. A pénz ebben csak annyi szerepet játszik, mint a nagyító: az értelem és/vagy az emóciók hatását éppúgy megsokszorozza. Esetünkben sem hagy kétséget a politikai töltet felől az a tény, hogy az írás apropóját adó fotópályázatot (Műemlékek friss szemmel) a Magyar Építőművészek Szövetsége mellett a magyar Miniszterelnökség jegyzi. Az üzenet (ld.: műemlékek) itt nem is egyszerűen a múlt produktumainak megbecsülése, hiszen a felújított Zeneakadémiát leszámítva valamennyi választható helyszín igen aktuális. Számomra (fizikai és érzelmi szempontból is) legközelebb a Nemzet Főterévé avanzsált Kossuth tér volt. Huszonöt évig laktam ott, 1954-től kezdve. Két évre rá, október 23-án este is lenn voltam a téren. Az október 25-i sortűznek annyiban voltam részese, hogy azzal egy időben a mi lakásunkat is szétgéppuskázták, golyózáporban menekültünk; mindez nem gátolt abban – és pártunkat-kormányunkat, de az azok öklét képviselő rendőrséget sem zavarta – ,hogy gyerekként két pár acélkerekes görkorcsolyát is elkoptassak a Parlament körüli sok aszfalton. A fogadások, díszelgések ritka alkalmait kivéve senki nem akarta elvenni tőlem a teret, ami sok évre rá randalírozások helyszínévé vált, mostanra pedig szakrális térré. Mintha külföldön lennék, olyan messze kerültek a régi emlékek. Azért írtam mindezt, hogy érzékeltessem, miért érzem kevésnek a pályázaton díjazott képek sikerültebbjeit is. Egy ilyen pályázatnál, ebben a korban, ezeknél az épületeknél nem érzem elegendőnek a „hagyományos” épületfényképezés eszköztárát felvonultatni. A hogyanra nincsen kész koncepcióm. De blikkfangos kompozíciók harmonikus összecsengése helyett a kiválasztott épületek sugallta tézisekkel egyetértők, és az azokkal egyet nem értők képbe fogalmazott érveire-vitájára lettem volna kíváncsi. Riesz Abigél: A Vigadó kategória, 1. díj

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

passzázs • passage

Renewed Historic Monuments with a Fresh Eye Contest for Architectural Photos, MÉSZ-Cabinet In cooperation with the Cabinet, MÉSZ (the Association of Hungarian Architects) published a contest for architectural photos titled „Renewed Historic Monuments with a Fresh Eye”. Participants of this contest had to present the following sites viewing them with a novelty approach: the Main Square of the Nation – the remodelling of Kossuth Square; the facelifted Castle Garden Bazaar; the main building of the Ludovika designed by Mihály Pollack; the Vigadó (Redoute) of Pest

Füleky Adrien: A Várkert Bazár kategória, 1. díj

under reconstruction; and finally the building of the Music Academy recently opened to the public after its high-standard exterior and interior reconstruction. In each of the five categories of the contest 1st, 2nd and 3rd prizes have been awarded. Before the closure of the contest, an online public opinion polling was also conducted.

Tóth Ildikó: A Zeneakadémia kategória, I. díj

Dőry Bálint: Ludovika kategória, 1. díj

Dr. Tóth-Piusz Ist ván: A Nemzet Főtere – Kossuth tér kategória, I. díj

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

passzázs • passage

Wien–Berlin

Két világváros művészete Schieletől Groszig, Bécs Belvedere, 2014 tavasz szöveg text: Szegő György

1945 után Párizs New York festőivel indított el egy olyan összehasonlító tárlatsort, amit a Belvedere 2007-es Wien–Paris kiállítása is folytatott. Immár szabad akaratból, mert az elsőről mára kiderült, hogy a CIA oroszlánrészt vállalt a szervezéséből. Igazi szenzáció az 1995-ben rendezett Berlin-Moszkva 1900-1950 című tárlat volt, amely az oroszszovjet és német művészet kölcsönhatásáról, a 20. század „nagy” kulturális áthatásairól szóló mustra volt. A Belvedere tavaszi tárlatán nincs új szenzáció, de a két német nyelvű metropolisz kulturális forradalmainak párhuzamai és különbözőségeit látványos módon emelik ki a kurátorok. Nem mellesleg a 400 oldalas, jól felépített katalógus segítsége is számottevő. Az időhatárokat a szecesszió 1890-es éveitől a nácik hatalomra jutásáig terjedő bő negyven év művészete jelöli ki. Az egyik kiindulópont a bécsi szecesszió. Ennek a fejezetnek eddig alig ismert berlini kiállítása most kulcspozícióba került. A berlini Hohenzollern-házban Hermann Hirschwald gyűjtő és műkereskedő 1904-5-ben Wiener Secession márkanévvel rendezett kiállítás-vásárt, amelynek vezető művészei a Wiener Werkstätte iparművészei, Josef Hoffmann és Koloman Moser voltak. Újdonság, hogy ez a kiállítás-architektúra megelőlegezi a főmű brüsszeli Palais Stoclet (1905-11) belső kialakítását. Ez mindenesetre tudományos nóvum. A Másik Bécs című kiállítás-egység a világváros szociális palettájáról a nyomort idézi Hermann Drave szociofotóival, Käthe Kollwitz bécsi gyerekeket az 1920-as spanyol-járványból kimenteni szervező plakátjával.

Georg Grosz: Az utca ritmusa, 1918 © Belvedere

Hannah Höch: Újságírók, 1925 © Belvedere

Az 1904-es berlini Wiener Secession kiállítás enteriőrje © Belvedere

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

passzázs • passage

Ugyanekkor a berlini miliőt még jobbára a naturalizmus és az impresszio-nizmus jellemzi. De a német kulturális viszonyokat megidéző főtéma mégis az Expresszionizmus. És mindkét város művészei kritikus hangon vizualizálják az első világháború poklát - expresszív festői hevülettel. Ekkoriban az összeomló Habsburg-birodalom mindkét fővárosából, Bécsből és az 1919-es kommünt feledni kívánó Budapestről egyre több művész és értelmiségi menekül/települ át a felpörgő Berlinbe. A híres bécsi lapok – Ver Sacrum, Fackel – helyett immár a berlini sajtó a mértékadó, többek között a Sturm művészeti folyóirat vagy a legendás Berliner Tageblatt. Utóbbinak vezető feuilletonistája az osztrák-magyar Alfred Polgar (Pollák). A blokk egyik csomópontja az ugyancsak magyar vonatkozásokkal teli modern zenei élet és ennek képzőművészeti kerete. Megkerülhetetlen itt Max Oppenheimer festői oeuvre-je, tőle a modern zene, a modernizmus zenei forradalmának apoteózisaként megfestett főmű éppen a Belvedere nagy becsben tartott tulajdona. A harmadik nagy tétel centrumában ismét talán inkább Bécs áll a dada művészetével és a bécsi kinetizmussal. Ebben a blokkban kulcsfigura a bécsi – később amerikai – Friedrich Kiesler, aki a soha ki nem teljesedő szürrealista architektúra szinte egyetlen, de annál jelentősebb képviselője. A vezető képzőművészek – Georg Grosz, Hannah Höch és Raul Hausmann vagy Moholy-Nagy László – újra „berliniek”. A bécsiek emblematikus művészei: Johannes Itten, Kassák Lajos, Friedl Dicker és Erika Giovanna Klien. Kevésbé köthető egyetlen metropoliszhoz Naum Gabo vagy Bortnyik Sándor pályája. Az említett Berlin-Moszkva tárlat lexikális igényű katalógusához hasonlóan itt is van egy életpályákat összefoglaló, hiánypótló adatokkal szolgáló függelék – betűrendes regiszterrel –, amely fontos kézikönyvévé emeli a katalógust. A zárótétel a Neue Sachlichkeit művészetét villantja fel, Christian Schaddal a tárlatrész középpontjában. Itt kerül centrumba az az Albin Egger-Lienz is, akinek most a Leopold Museum Csakazért is művészet! című kiállításán megrendítő, freskószerű művei láthatóak (l. MÉ 2014/5). A berlini és bécsi modernek kulturális karikatúráit is mellékeli a tárlat. És végül a katalógusban emléket állítanak Alfred Polgárnak, aki az Osztrák-Magyar Monarchia budapesti/bécsi magas-műveltségének egyik utolsó mohikánjaként a máig irányadó feuilleton műfaj egyik megteremtője az európai nívós polgári sajtóban. (A kiállítás a Berlinische Galerie Museum für Moderne Kunsttal koprodukcióban készült, 201 őszén Berlinben rendezik meg)

Ot to Rudolf Schatz: Léggömbárus, 1929 © Belvedere

Vienna–Berlin

The Art of Two Metropolises from Schiele to Grosz, Vienna, Belvedere, 2014 Spring After 1945 Paris launched a series of comparative exhibitions of painters from New York which is continued by the 2007 Wien–Paris exhibition of the Belvedere. This time it was an act of free will, as by now the first one has turned out to have been be mainly organised by the CIA. A real sensation was the exhibition in 1995 titled Berlin-Moscow 1900-1950 which surveyed the mutual influences of Russian–Soviet and German arts, the „great” cultural interrelations of the 20th century. The spring exhibition of the Belvedere offers no sensation in this sense, but obviously and spectacularly emphasises the parallels and differences of the cultural revolutions of the two German-speaking metropolises. The more than four decades it spans starts in the 1890s of Art Nouveau and ends when the Nazis came to power. Ludwig Meidner: Apokaliptikus tájkép, 1913 © Belvedere

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

utóirat • post scriptum

Tomay Tamás:

33 terv, 99 mondat

Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia székfoglaló, HAP Galéria, Budapest, 2014. 06.12.

A 33 a tavalyi FUGA kiállítás méretből adódó véletlene, a továbbiak logikusak, a 66 foglalt, mert annyi éves vagyok, a 132-nek nincs értelme, a 99 lehet egy vágy, amiről babonából nem beszélünk, tehát legyen 3x33 – körülbelül 99. 1. (Pestújhely) Vágyunk folyamatosan arra a középre, aminek végtelen sokasága lehet, amiből az egyet az alkalmi felismerés választja ki. Itt az udvar az. Itt juthat eszünkbe, hogy még megússzuk. 2. (Porta) 1988- ban, 40 évesen jutottam el a múlt század elejére. 15 évvel később mondta J. I. a ház kapcsán, hogy reményekkel várta a folytatást. Ez a késés már nem volt megoldható.

dást érzem, a halk beszédre való törekvést.” A fentiek R. P. mondatai a ház kapcsán a nekem küldött levélből. 5. (Leányfalu) Sokaknak volt szimpatikus ez a ház. Ez engem nem biztatott, mert kevésnek tudtam a munkát, ami benne van. Olyan volt, mintha találtam volna a tapasztalatot, ami pedig nem lehet, mert még nem lehetett meg.

6. (Kavics u.) Egy vetítésen, e ház kapcsán M. P. mondta, talán belsőépítész szerettem volna

lenni. Nem szerettem volna. A szemérem gátolt abban, hogy összekeverjem a bentet a kinttel.

4. (Dutka Á. u.) „Mindez valaminek a tagadása is egyúttal, v a l a m i n e k , a m i ve l tele vannak a közeli telkek. Magam részéről a legfontosabb állításnak ezt a taga-

9. (Felsőtárkány) Ez a ház hasonlít a környezetéhez, csak művibb. Ha felépült volna, akkor kiderül, jelentősen nagyobb a többieknél. Tehát nem lehet csak úgy nagyítgatni. 10. (Detrekő u.) Van a nappali üvegfala előtt egy méterre egy nagy tömör fal, ami elvesz a kilátás-

3. (Zsíroshegy) Utólag az építtető – egyébként barátom – elmondta, bizony nem tetszett a terv neki, még az eltángálás is eszében volt, amikor

elkészül. Szép lett, mondta ő, mondták mások is, majd fél éven belül háromszoros áron eladta. Így konvertálódott a pénz jóízléssé.

8. (Pasarét) Mivel minden építés továbbépítés, a kapcsolódások is látszanak, és azok ideje is. Van, amikor ezek egyér telműek, van, amikor kételyek vannak. Ez utóbbi esetben merül fel a valaminek a díszlete kérdés.

7. (Fonyód) Szemben a túlsó parton állt már T. G. háza. Azt gondoltam, hogy az a kő, amit fel lehetett volna ott használni, azt én itt felhasználom. A két házat a követ szállító uszály köti össze, véltem akkor.

ból. Nagy felzúdulás volt az építtetőben a terv ellen. Végül kiderült, a lemondás is szerethető. 11. (Gül Baba u.) Az akkor 80 éves mamám azt mondta a házban járva, most netán 20 éves. Pár évvel később M. J. Mondta nekem D. T. Rottenbiller utcai házáról, ha újra kezdhetné, itt szeretné. Ez két hasonló befogadás, ahol a második

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

zárójelbe helyezi az első feltételezhető elfogultságát. 12. (Pilisborosjenő) Óriási szeretet fogadta a tervet, majd a házat. A család sűrű színház-, hang-

verseny-, mozi-, kiállítás-látogató volt, így pár év múlva eladták a házat, vissza a városba. A ház az őt megillető utolsó helyen maradt abban a bizonyos rangsorban. 13. (József A. u.) A ház egy gödörben van. Teteje hosszoldali nyeregtető. Ez ellentétes a honi ha-

16. (Sodrás u.) Pár hete egy előadáson hívta fel a figyelmemet D. T. arra, hogy ez a ház egy vonalba került az általa felújított Rimanóczy házzal. A helyzet az, hogy ennek én nem voltam tudatában, mint említésre érdemesnek. Tudatában voltam viszont annak, hogy a homlokzat burkolására Cs. Zs. Fő utcai házának maradék köveit használtam, csak az élében kettévágva. 17. (Repkény u.) Tavaly nyáron a ház lapostetős részére, az utcai frontra, üveg-f a kalyibát építettek. Érdeklődésemre az építésfelügyelet az alábbi tájékoztatást adta: a ráépítés közérdeket nem sért, valamint Pei üvegpiramisát is megszokták az emberek – így, szó szerint.

ezt a képet. Erre lehet törekedni, sőt kívánatos, bár az építészetben ennek nincs jegyzett tétje. 20. (Balatongyörök) Amióta a 70-es évektől a spontán a foglalkozások tárgya, bizonyos for-

mák előtérbe kerültek. Ezeknek a közvetlensége, az őszintesége a hívogató. A műépítész viszont akaratlanul is kiiktatja ezeket a tulajdonságokat. 21. (Práter u.) A szociális lakásokban a szociális szó az építészetbe nem nagyon átfordítható. Például

18. (Petőfi u.) Szelle Kálmán sokunk kísértése. Itt jött el az alkalom ennek engedni. Az ilyenre

gyományokkal, de minden szempontból nagyon ésszerű és praktikus. 14. (Endrődi S. u.) „Tomay teljesen leszűkítette eszköztárát, önfegyelme tovább aligha fokozható.” Ezt Haba Péter írta a ház kapcsán. T. G. pedig azt mondta, ez sírfeliratnak is kitűnő lenne.

az olcsó sem stimmel. Én itt túllőttem a célon, a rajzok egy munkásszálló benyomását keltik. 22. (Kacsa u.) K. P. azt találta mondani, itt karambol történt. Igen, az egymással szöget bezáró

mindig figyelmesen kell várni, van, amikor erre egy élet sem elég, én előre siettem.

15. (Szombathely) A kis házak szüneteiben, ritkán, pályázati alkalmakkor nagyobb házakkal is

próbálkoztam. Ilyenkor, ha adódott, J. I. szellemi irányát követtem. Ő ezt nem vette észre.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

19. (Pilisborosjenő, tervek) A ház előtt áll a tulajdonosa. Az ideális az, ha a homlokzat elfogadja

utóirat • post scriptum

formák nem átfordulnak, hanem túlfutnak. Ez valójában egy formaprobléma megoldatlansága, az ütközéssel elterelve a figyelmet. 23. (Csévi u.) Addig kell nézni egy helyszínt, amíg el kezd különbözni a többitől. Ez itt pilannak rútsága okán, a Kuruclesiek baráti köre sok-sok aláírást gyűjtött össze. Az ügy három évig tartott, és a múlt század eleje óta húzódik, még sokáig.

lanatok alatt bekövetkezett. Ezért nem kellett spekulálnom azon, hogy a ház különböztesse meg a helyszínt. 24. (Bimbó út, társasház) Az itt látható forma mondjuk 20 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett

volna. Az építészet horizontja szélsebesen tágul. Ez szinkronban van a nagy folyamattal, amen�nyiben az igaz. 25. (Szolnok) Barátaim óvtak a pályázati részvételtől, mondták, lásd a zsűri névsorát. Rájuk sem hederítve, hajtva a téma és helyszín erős motivációjától, gyönyörűen

beadtam, és kidobták. Nem vagyok üldözéses, de rögeszmémmé vált, hogy összeke vertek azzal, ami, aki biztos nem én vagyok. 26. (Kuruclesi út) Most elmondom, hogy ezt a házamat érzem legközelebb A. L.-hoz, nem múló rokonszenvemmel. De azt is el kell mondanom, hogy ezen ház lebontásának eléréséhez,

27. ( Török vész út) Amikor a kilátás szinte korlátlan, ak kor mintegy funkcióvá válik. Ilyen funkció márpedig nincsen. Ez a nemfunkció szokott megjelenni a házak homlokzatán, mint építészet. 28. (Bimbó út, családi ház) Az L alakú ház egyszerre külső és belső kép is. Amikor annak konkáv oldala néz az utca felé, akkor derül ki ez a kettősség. Az eredmény épületfragmentum, ami stilizálással álcázható.

31. (Daru u.) Szofisztikált, mondta K. B. ottjár takor. Be kell látnom, a dolgok szépítésén ügyködöm. A megjegyzés utalás az elfedésre is, egy másik építészetre tekint, ami belátásra késztet.

32. (Brassó u.) A megbízó sokszor meghökkentő reakciói arra utalnak, ízlésük korántsem egy homogén tömb. Összevissza vannak benne lyukak,

ellentmondások. Ezeket kell türelemmel észrevenni és akkor van remény. 33. (Balatongyörök-terv) Háború van. A háborúban a belátás szünetel, így nincs nyitva az út az ízlést elősegítő értelemnek. Ilyenkor születnek az elutasítások, mint utasítások az igazodásra.

29. (Balatonfüred) Annak idején az apa eladta a telek alsó részét, ami a fiát nagyon bántotta. Most az építész, mint egy Isten, fölemelte a telek felső részét. Innen nézve a telek kiegészült az egykori fiú számára.

30. (Zerge u.) 2010 tavaszán a MOME-n, amikor a vetítésen ide értünk, Pista ez egy sírépítmény ugye? kérdeztem. Néztem rá és sürgetőleg bólintottam. Ő túlságosan lassan bólintott vissza.

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

33 projects, 99 sentences

Tamás Tomay’s Inaugural Lecture in SZIMA

Apropos of his 33 projects, Tamás Tomay summarized each of them in 3-3 sentences in his inaugural lecture touching upon his principles and views of architecture and the practice of construction. In his lecture he evoked the greatest figures of contemporary Hungarian architecture, struggles with clients, the potentials of sites and locations as well as the possibilities of integrating materials and forms. családi ház, budapest, daru utca. fotó: bujnovszky tamás

Baranyai Katalin: Laudáció Miért állok itt? Tomay Tamás építészetének laikus (szem)tanúja vagyok húsz éve. Fejemben, belső vetítővásznamon sorakoznak az épületei, elindulnak a Kacsa utcától vagy a Gül Baba utcán felfelé és kifelé, és balatoni tájakon zárják a sort. Tetszik, tetszett, amit láttam, laudációval egyszerűen el lehetne intézni ezt a néhány percet. Évezredekig a műveket úgyis nagyrészt férfiak alkották, legfeljebb a művészetek és tudományok képzelt vagy festett nőalakjai biccentettek allegorikus mosollyal akadémiák hűs boltozatairól, hogy jól van, fiúk! Ezek a nőalakok azonban komolyak, kérdezően komolyak. Ebben a töprengve-kérdező magatartásban nevezném meg azt a Tomay Tamással közös gondolkodási alapot, amiért megtisztelt e mostani feladattal. Mint kortárs vagy szemtanú, természetesen nem lehetek naiv. A száz év előtt (1914-től) felgyorsult avantgárd nem múlt el nyomtalanul, beépült, erre találtam mondani Tomay Tamás egy korábbi kiállításán az NN Galériában, hogy valamiféle klasszikusan értelmezhető, „tartalmi avantgárd” jött létre az ő házaiban. A Tomay-építészet alkotói módszerének megértéséhez nem felesleges az intellektuális indítás olyan közös alapban, mint az olvasás, az irodalom: ahogy az ember keresi a megértés útjait, alakzatait, párbeszédbe kezd különféle művekkel, igyekszik rendet tenni modernség, hagyomány kérdéseiben, értelmezi a modernséget. Ez mind (tágabb értelemben) kommunikáció a valósággal, az emberekkel, a körülöttünk levő világgal. Láthatóan a laikus tapasztalás, az empíria tehát kevés lenne; hitelességem alapja itt az, hogy Tomay Tamás ragaszkodik hozzá: munkáit kívülről kell nézni, bizonyos távolságból. Folytonos reflektáltsága legyen, kérdések szükségesek: percről percre megköveteli ezt saját magától is, sőt ebben él. (Kicsit úgy képzelem el, mint Montaigne-t, a harmadik és az ötödik (hatodik?) emelet között folyton, ahogyan lassan elgondolkodva megy a tetőterébe azokon a napokon is, amikor semmilyen megrendelői kényszer nem hajtja.) Mert a kérdés nem oldódik meg egyetlen ház megrajzolása (megalkotása), sőt megvalósulása után sem, hiszen mindig fel kell tenni. A reprezentáció, az alkotás, ami itt az épület, a ház, már előzetesen megalapozott abban az alkotói reflexióban, ami a Tamásban megszületett gondolat vagy viszonyulás. Ebből jön létre konzekvensen az a négy-öt változat, amelyről második körben beszélni, beszélgetni kezd a megrendelővel. Úgy, mint mondjuk Mészöly Miklós vagy Bodor Ádám szokták az irodalomban. Szikáran, de szenvedélyesen, és minden felesleges lemetszésével. Tomay építészetének formahagyományát éppen ez jellemzi: a visszametszések, a redukciók. Házai megkövetelik, hogy identitással rendelkező emberek lakják, mert engedik, sőt kérik, hogy vessük fel a fő kérdést: mitől jó egy ház? Miként kérdezhetünk mértékadó módon a műre? Barátaim! Körös-körül a székeken egy építész munkái mappákban. A magát rejtő műalkotások – mondhatnánk jeles esztétánk után szabadon. Benne van a kötelező rejtőzködés, de az is, hogy önmagukra mutatnak vissza. A székekkel a székfoglalás, az akadémiai székfoglaló történeti korok, stílusok utáni poszt-állapotára utal ironikus játékossággal. Mert magának a művészetnek, az építészetnek is nagy fordulóján vagyunk túl, ahogyan Fülep Lajos jelezte az előző században. Amikor minden egyes alkotáshoz ki kell(ene) találni a saját kérdéseket stb. – amire már utaltam, hogy a másként-nem-lehet bizonysága legalább megszülessen. Itt most nem a valóság és a mai kultúra soksávos országútján, hanem a HAP Galéria, a Széchenyi Akadémia terében vagyunk, tehát autonóm művészetről van szó. Egyszerűen szólva alkotásról, kicsit az ars értelmében is, de a maga teljességében. És itt jön mai mondandóm lényege. Tomay házaiban, mondhatom így is: 40 évet átfogó életművében konok elszántságot érzek, konzekvens útkeresést arra, hogy elfogultságoktól, úgymond az ízlés önkényétől, stíluskívánalmaktól vagy mozaikos tudatoktól függetlenül építhessen vagy tervezzen. És ennek ára van. Tessenek megvizsgálni a két meg nem épült sportlétesítményének mappáját (micsoda elegancia, például a hosszú ház bátor kísérlete), vagy nézhetjük legutóbbi házának makettjét, amely az Építészfórumon olvasható cikkéhez kapcsolódik. Tomay háza kommunikál az európai és magyar építészethagyománnyal, a tájjal és a megrendelővel, csak nem képes, nem akar kommunikálni az építési szakhatóság ízlésönkényével. Hogyan is tehetné meg? Tamásból a véletlen is évszázados művészi-kulturális, tehát a magas kultúrába tartozó reflexeket vált ki, tessék a 33 mű és 3x33 mondat lazán elegáns kihívására gondolni! Ki sem kell mondanunk: Dante. A firenzei polgár születése, de nem erkölcsei szerint. Akinek minden sora korabeli utalásokkal van teli, egyensúlyoz nagy korok határán, de nem avul. Kedves vendégek, ajánlom figyelmükbe minden egyes mappáját, mert Önök előtt áll egy építész, akinek minden háza jó. Átadom a szót neki: védje meg magát, találjon erre mentséget.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

utóirat • post scriptum

Sugár Péter:

Az építészeti ornamentika kérdései

különös tekintettel a halakra, lepkékre és planktonokra Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia székfoglaló. HAP Galéria, Budapest, 2014. 06.12. 1. Az összetettségről és az ellentmondásról „Szeretem az összetettséget és az ellentmondást az építészetben. Nem szeretem a kontár építészet összefüggéstelenségét és önkényességét, sem az expresszionizmus vagy a festőiség finomkodó kuszaságát. Ehelyett az összetett és ellentmondásos építészetről beszélek, amely a modern ismeretek gazdagságán és többértelműségén alapul, beleértve a művészetből nyerhető tapasztalatokat is... Én örömmel fogadom a problémákat és építek a bizonytalanságokra. Számomra az ellentmondás és az összetettség egyaránt az életrevaló és érvényes építészet létrejöttének a záloga... A rendetlent, de életszeretőt többre becsülöm a nyilvánvaló egységnél. Elfogadom az öncélúságot és mindenben a kettősséget hirdetem... Az összetettség és ellentmondás építészete az egész elkötelezettje: igazsága teljességében, vagy annak sejtésében rejlik. A befoglalás összetett egységét kell megtestesítenie a kirekesztés egyszerű egysége helyett. A több nem kevesebb.” A fenti részletek Robert Venturi: Összetettség és ellentmondás az építészetben c. 1966-ban írt, nálunk 1986-ban megjelent könyvéből valók. Az olvasmány egyik meghatározó élményem volt, valószínűleg nemcsak nekem, hanem többünknek az 1975 és 1980 között egyetemre járt generációmból. 2. A történeti városról A másik fontos, generációmra nagy hatást gyakorló mű Aldo Rossi: A város építészete c. könyve volt, amit a Bercsényi 28-30 kiadó adott ki, 1980-ban. Az 1980-ban készített diplomatervem témája és helyszíne Eger tetem-

Kékgolyó utcai társasház, 1990-2000

Lauder Javne Világi Zsidó Iskola terve, Budapest (Karácsony Tamással és Szelényi Győzővel), 1993-94

vári városrészének a rehabilitációs terve volt. Ahogy Rossi idézett könyvében Giambattista Nolli 1758-as Róma térképén az antik várost felszívta a középkori Róma, úgy lehetett Eger 1980-as térképén a középkori város szerkezetét felfedezni. A múzeumokban és levéltárakban minden fellelhető régi térképet felkutattunk és összevetettük a város akkori térképével. A középkori városszerkezetet, a kettős városfalrendszert a telekosztások megőrizték, és az a házak falaiban, az utcák-terek rendszerében folytatódott tovább. A házak formáját és beépítését a városfalakhoz viszonyított helyzetük meghatározta, és további beépítési javaslataink is ezeken a felismert törvényszerűségeken alapultak. A történeti város transzformációjának a vizsgálata munkáimban az elindítója lett egy kontextualista szemléletű gondolkodásnak, ami a településszövetbe való beillesztéssel, a beépítés törvényszerűségeinek, jellegzetességeinek a felismerésével és megfogalmazásával, a meglévő környezet és az új elemek közti törés elkerülésével, a szétszakadt varratok összevarrásával, a különböző struktúrák összefésülésével jellemezhető. 3. A kontextusról és a belső komplexitásról A környezetbe való integrálás másik aspektusaként számomra hasonlóan fontos egyfajta belső komplexitás megfogalmazása. A két rendszer, az új és a régi összefüggenek, hatnak egymásra, párbeszédet folytatnak egymással. Az új elemek hordozzák a saját identitásuknak megfelelő térrendszerüket, de kompozíciós rendjükben, közlekedőrendszereikben, elemeik léptékében alkalmazkodnak a környezetükhöz. A Budapesten, a Kékgolyó utcában álló társasház két toronyszerű és egy alacsony összekötő szárnyra bontott tömegeivel egy városi udvarteret határoz meg, összetett térbeli viszonyokat fogalmaz meg az új elemek között, de egyúttal felszívódik a környező beépítésben. A Balatonfüredre készült szálloda- és konferenciaközpont beépítési terve, ami a környező villaépületek léptékére bontja le a nagy alapterületű építési programot és passzázsok, udvarok, teraszok összetett városias beépítési rendszerét hozza létre: várost a városban.

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Lánchíd 19 Design Hotel, Budapest (ifj. Benczúr Lászlóval), 2007. Fotó: Bujnovszky Tamás

lehetővé válik a ráismerés az adott kultúra lényegére. Hogy az élő folyamatokra épített, emlékeztető struktúrában, élet és emlékezés folytonos egymást áthatása révén az azonosulás megtörténhessen.”

Lánchíd 19 Design Hotel, Budapest (ifj. Benczúr Lászlóval), 2007. Fotó: Bujnovszky Tamás

4. Mese az építészetről 1994-ben Karácsony Tamás építész barátommal közösen készítettük el a Lauder Iskola budakeszi úti pályázati tervét. A pályázat készítése közben, majd a ház tervezése során alakult-kerekedett ki bennem egy összefüggő építészeti mese, magánmitológia az építészet geneziséről, tulajdonképpen a saját építészeti Atlantiszomról. A Paradicsomot a világtól elválasztó falról, a fal labirintussá rendeződéséről, a labirintus várossá szerveződéséről, a város középpontjában álló égig érő (bábeli) toronyról összeálló kép mitikus háttere, díszlete volt egy két évig tartó tervezési munkának, egy 24 tantermes iskola tervezésének. 5. Az identitásról és a térszervezésről Az identitás talán legpontosabb kifejeződése a térszervezés, hiszen az mindig valamilyen világmodellt, kozmikus képletet fogalmaz meg. Például a világi zsidó közösség gyerekeinek iskola-városában a közlekedők labirintusok, a tantermi egységek a városka önálló házai és a város középpontjában a zikkurat formájú torony áll, benne a közösségi térrel (színházteremmel) és a tudást jelképező könyvtárral. A pécsi Gandhi gimnázium pályázati tervét a nagycsaládokba szerveződött beás cigányság települési formája, a hadas telepítés jellemzi. A tantermek sorolása hadas-utcás rendszerű. Az iskola központját a földbe süllyesztett tornaterem és a tűzközpontú (nyitott kandallóra szervezett) közösségi tér határozza meg. Emlékezés a kortárs művészetben c. könyvében Keserü Katalin művészettörténész ezt a két tervet úgy jellemezte, hogy a tervezett épületekben „a használat mintegy rituális rendje szerint

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

6. Az identitásról és a formáról A közösség magára ismerésének, magára emlékezésének másik kifejezési lehetősége a szimbolikus forma. A tolcsvai Oremus borászat tervezésekor az identitáshoz kötődő forma alkalmazására áttételesebb, rejtőzködőbb módon tettem kísérletet, mint az iskolák esetében. Az első tervváltozat alakzatszerűen összefogott tömege a borvidékre jellemző toposzokat idézett meg (présházat, kúriát, nagy hodályra, téglagyárra emlékeztető csarnokot). A megépült borászatnál a tufába vájt pincék bejárati timpanonjának a formája volt az alapmotívum. A kis hajlású tetőforma az ipari építészetben, de a mediterrán (templom) építészetben egyaránt használatos. Konkrét, hagyományos helyi formához is kötődik tehát a motívum, de archetipikus (és univerzális) elem is egyúttal. Az idézett forma sorolása kísérlet volt arra vonatkozóan, hogy egy motívummal, egy formával leírható-e, megfogalmazható-e egy épület külső képe. 7. A belső terek dramaturgiájáról Néhány épületemben az egyes funkciók önálló térformaként jelennek meg az épületek belső tereiben, egy belső funkcionális és térbeli dramaturgia elemeiként, hétteret és helyet adva a rendeltetés térbeli cselekményének. Az Oremus borászatában a különböző formájú, szerkezetű, anyagú terekben zajlik a szőlő borrá válása a fizikai átalakulástól a titokzatos, láthatatlan átváltozásig. A Lánchíd 19 Design Hotel esetében a recepció, a lounge, az étterem, a különtermek, a szálloda udvara, a középkori romokat bemutató tér, a szobák megközelítésére szolgáló galériák és hidak, minden építészeti cselekmény egy központi átriumban játszódik, ami egyúttal a pest-budai körfolyosós házak világát is idézi.

utóirat • post scriptum

Sauska Borászat, Villány, 2008. Fotó: Bujnovszky Tamás

8. A tájjal folytatott párbeszédről A tolcsvai borászat a mezőváros belterületén, kúriák és templomok szomszédságában, de mégis a szabad tájban emelkedik. A technológiai egységek egy része – kihasználva a szintkülönbséget – a föld alá került. Az épületegyüttes támfalszerű beépítésként jelenik meg az erős lejtésű domboldalban. Az egymás mellé és egymásra merőlegesen sorolt oromzatok mintázata egy pincefalu képére is emlékeztethet, mégis összefogott, egységes képet ad. A Sauska-pincészet „kőtutajként” úszik a síkságon a szőlősorok között, a Szársomlyó hegyének lábánál. Az együttes különböző funkciójú egységei más-más építészeti karaktereket jelenítenek meg, de a birtok középpontját jelentő udvar köré szerveződnek, ami a messziről jött vándort árkádokkal, akácos lugassal és egy nagyméretű szimbolikus márványszoborral fogadja (Szmrecsányi Boldizsár műve). 9. A várossal folytatott párbeszédről A budai Duna parton épült Lánchíd 19 szálloda összetett, többszintű kommunikációt folytat a várossal, a Dunával és a történelemmel. A folyóra néző homlokzat nagyjából szimmetrikusan elrendezett függőleges nyílástengelyei és erőteljes vízszintes osztópárkányai a Budapestet nagyészt jellemző eklektikus-neoklasszikus architektúrára reflektálnak. Ugyanakkor az ablakok síkjának váltakozó játékai a hatvanas évek (vári) házaival, a Budai Vár felé néző homlokzat erkélylemezei és kör alakú ablakai a szomszédos, két háború közt épült lakóház architektúrájával tartanak rokonságot. A vízparti homlokzat elé épített kortárs üvegfüggöny a környezetre reagáló interaktív felület. Az üveglamellák motoros mozgatását és színes éjszakai fényeit komputer program irányítja, amit az épület tetejére telepített meteo-szenzor jelei vezérelnek. A Dunát visszatükröző hullámzó üveglamellákon a folyó felszínéről készült felnagyított kép jelenik meg. A kép a Duna faunájához tartozó lepkék, halak és planktonok üvegre ráfestett-ráégetett képpontjaiból áll össze. Esténként az épület világítótoronyként jelenik meg a sötét Duna parton.

zönség” számára elfogadhatóvá, emészthetővé. A kérdésre a falakat borító tégla és kőfelületek beszédes, ornamentális kezelése volt a válasz. Egy csillagmintázatot kiadó rakási mód, alapstruktúra vonul végig a falakon, de a különböző funkciójú felületek (pl. szerkezeti szerep, vázkitöltő szerep) más-más mintázattal jelennek meg. A szálloda homlokzatát borító finom beton elemek felületein egy gravírozott elvont-geometrikus mintázattal akartunk egyfajta ornamentális telítettséget elérni, hasonlóan a neoreneszánsz-eklektikus palotahomlokzatokat borító ornamentikákhoz. A másik réteget az üveghomlokzat pigmentált és homokfújt felületei adják. Az első megoldás esetében a mintázat elvont-geometrikus jellegű és az optikai telítettség a célja. A második felismerhető naturáliákat is tartalmaz, és célja a várossal, annak lakosságával folytatott interaktív párbeszéd. A bemutatott két példa kísérlet volt arra vonatkozóan, hogy a társadalmi közeggel (megrendelővel, városlakóval) megpróbáltam valamilyen közös vizuális nyelvet kialakítani. Mindkét esetben a tervezés közben merült fel az ornamentika alkalmazása, és ez lehetőséget adott arra is, hogy a megrendelők igényeit menet közben be lehessen építeni a készülő tervbe. Ez egyfajta nyitott kimenetelű tervezést jelentett a részletek tekintetében, miközben az alapvető koncepcionális döntések változatlanul maradhattak. Az anyagok ornamentális kezelése, mint a „közönséggel” folytatott párbeszéd lehetősége egyúttal a forma leváltásával kecsegtető stratégiát is jelentett a számomra. A 11. témán és képen most is dolgozom.

10. Az ornamentikáról, mint kommunikációs stratégiáról A tolcsvai borászat tervezése közben merült fel az építészeti probléma, hogyan tehetők a nagyméretű, nyílás nélküli falak a megrendelő és a „kö-

Sauska Borászat Villány, vázlat, 2008

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Gandhi Cigány Alapít ványi Gimnázium terve, Pécs, 1995

Issues of Architectural Ornamentation

SZIMA Inaugural Speech, HAP Gallery, Budapest, June 12th, 2014 The analysis of the transformation of the historic core of the city triggered a contextual approach in my work which may be best characterized by integration in the urban fabric, the realization and phrasing of the laws and characteristics of development, the avoidance of a break between the existing environment and the new components, stitching together the torn seams and the harmonization of the various structures. As another aspect of integration in the

environment, the wording of a certain kind of inner complexity is also important for me. The two systems, the old and the new correlate and mutually influence each other, being in interaction and entering in dialogues. The new components convey the spatial systems corresponding to their own identites, but the order of their composition, their systems of communication and their constituents adjust to their environment with their scales and dimensions.

Klein Rudolf: Laudáció Sugár Péterrel negyedszázaddal korábban ismerkedtem meg, amikor a délvidéki szecesszió kutatása céljából a Széchenyi Könyvtárba jártam. Ott történt az, hogy ő mindig 10 perccel, negyedórával hamarabb érkezett meg és elvitte azt a könyvet, illetve kéziratot, ami nekem kellett. Így a könyvtáros mindig azt mondta, hogy amit én keresek, azt S. P. már elvitte. Kezdtem irigyelni Pétert, hogy mindig előbb érkezik oda és megkértem, mutassák már meg, hogy melyik ő: „Hát az a jóképű, dús hajú fiatalember" – mondták. Én már akkor is csak ilyen dús hajjal jártam és így tovább fokozódott bennem az irigység. De csak akkor tetőzött, mikor megismertem Pétert, és rájöttem arra, hogy milyen sajátságos gondolkodásmódja van. Arra tanítottam magamat, hogy analitikusan gondolkodjak – már inkább vagyok bölcsész, mint építész – és elolvassak néhány könyvet, cikket ahhoz, hogy néhány konklúzióhoz eljussak. Ehhez képest Péter intuícióval, úgy is mondhatnám, az orra után megy és két elszórt megjegyzésben megoldja azt, amihez nekem 2-3 óra munkára van szükségem. Szerintem Péternél az a legizgalmasabb, amikor egy építészeti koncepció megszületik és elkezdi megvalósítani az első rajzokat. Ez az a nagyon korai korszak, ahol elképesztő dolgok történnek, és ez az a tulajdonsága, amiért többek között a Műegyetemen „Az év konzulense” címet nyerte el, mert segít a hallgatóknak abban a borzasztóan nehéz folyamatban, ami neki viszont könnyen megy. Ebből a sajátságos koncepcionalizációs folyamatból adódik az, hogy neki nincsen stílusa, de mégsem lehet azt mondani, hogy az épületei között nincs közös nevező. Tehát valami rugalmasság, és ugyanakkor befogadóképesség az a vezérfonal, ami a házait jellemzi. Ha megnézzük az erősen strukturalista ihletésű Lauder Javne iskola pályázatot, azon először láthatjuk ezt a fantasztikus konceptualizációt. Aztán az egymásra kicsit emlékeztető borászatokat, amelyek talán a leghistorikusabb alkotásai, ahol megjelennek a borpincék lejáratai, mint archetípusok, de ebből mégiscsak modern tömegeket hoz létre és egy sajátságos építészet születik. Nagyon fontosak számomra a felújításai, ahol empatikusan egyet tud érteni, vagy bele tudja magát élni egy korábbi kor építészetébe és azt képes továbbgondolni. Végül visszatérve az én ismert vesszőparipámra, az elméletre: Péternél megjelenik egy ornamentika-elmélet, melyet én inkább neveznék egy általános építészeti szemiotikának, amelyet – miután Umberto Eco ezzel sikeresen megbukott – Péter megpróbál építészi módon továbbvinni. De ahhoz, hogy egy ilyen építészet és egy ilyen aura létrejöjjön, ami őt övezi, fontos a szerénység. Emiatt beszél ő inkább ornamensről és alacsonyabb rendű elemekről, mint szemiotikáról. Vannak olyan gondolatai is, amelyekkel nagyon nem tudok egyet érteni, de ez borzasztóan jó. Írta egy helyen, hogy a modernizmus sikeresen deszakralizálta az építészetet. Ezzel én vitába szállnék; szerintem a modernizmus nem deszakralizálta az építészetet, hanem megváltoztatta a szakralitás referencia pontjait. Ahogy egy narratív ábrázolás – mondjuk egy reneszánsz Madonna – lehet szakrális, úgy lehet a semmi is – egy üres fal, egy Kandinszkij-kép – szakrális, tehát itt a referencia pontok megváltozásáról lenne szó. Ugyanilyen dolog „az élővé tett anyag”, a „máter”, ami az építészetben elkerülhetetlen, de ezt elméletileg én inkább nem vinném végbe. És itt van még egy, talán a legérdekesebb gondolat: hogy az építészet áldozat. Ez valóban így van, de hogy anyagi, szellemi, vagy a szív áldozata-e? Ezek azok a dolgok, amelyeket át- és tovább lehetne gondolni – ha nem járt volna le a laudációmra szánt három és fél perc.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

utóirat • post scriptum

Lakótelepsors 2. – Óvatos útkeresések a 21. században

Neu Olvenstedt lakótelep, Magdeburg, Németország 1980-1989 szöveg és fotók text and photos: Benkő Melinda

1980-as években épült. Korának kísérleti lakótelepe, ahol szakítva a paneles lakótelepek modernista beépítésével, keletnémet és szovjet tervezők az akkoriban születőben lévő posztmodern várostervezés elveinek alkalmazására törekedtek. Magdeburgban és szovjet testvérvárosában, Gorkijban (a mai Nyizsnyij Novgorodban) párhuzamosan jött létre egy-egy új lakótelep. Az épületek mérete lecsökkent, nincsenek hatalmas sávházak és toronyházak, hanem a 3-6 szintes paneles épületek történeti mintákat idézve keretes egységeket alkotnak. Újból megkülönböztethető az „utcai” és az „udvari” oldal, a növényzet a házakkal együtt él, a jármű- és gyalogosforgalom elválasztott. A korabeli normatív tervezés az alapellátáson túl (bölcsődék, óvodák, iskolák, boltok, rendelő) itt már a szabadidős tevékenységek számára is biztosított kisebb földszintes középületeket. A helyi kerámiaipar termékeit felhasználó művészeti alkotások díszítették a közterek utcabútorait és a házakat: a bejáratok, az Magdeburg, Neu Olvenstedt városfejlesztési terve erkélyek korlátjai, néhány panel színes Az építésük korában szakmailag elismert európai paneles lakótelepekről mintázatot kapott. 12.741 állami lakás épült, ezek közel fele három kis az MÉ 2014/2. számában indult cikksorozat. Grenoble után a második szobás, átmenő, átlagosan 60 m2-es. Az építkezés 1980-ban kezdődött, írás Magdeburgba vezet, és a posztmodern korszak hajnalán tervezett az első lakók 1981-ben költöztek a telepre, 1989-ben pedig már 32 000 Neu Olvenstedt lakótelep kialakítási elveit, sajátos értékeit, problémáit lakosa volt az új városrésznek. és jelenlegi komplex megújítási folyamatát mutatja be. A lakótelep az 1990-es német újraegyesítést követően hat különböző lakástársaság tulajdonába került. A hazaitól eltérő privatizáció miatt (a Magdeburg Berlintől kb. 120 km-re Nyugatra, az Elba folyó partján helyezkedik el. A 805-ben alapított város a történelemben mindig jelentős kereskedelmi és kulturális szerepet játszott. A második világháborúban súlyos veszteségek érték, központja szinte teljesen elpusztult és a város lakosainak harmadát elveszítette (1940-ben 347 000, 1945-ben már csak 225 000 lakosa volt). 1945 és 1990 között a Német Demokratikus Köztársaság szocialista városfejlesztési elveinek megfelelően ipari városként épült újjá. A német újjáegyesítést követően Szász-Anhalt tartomány székhelye lett, de az országban zajló politikai, gazdasági és társadalmi változások következtében Németország egyik drámaian zsugorodó és öregedő városává vált. Tíz év alatt lakosságának ötöde elhagyta, és Magdeburg nem célterülete az új betelepülőknek sem (2013-ban a bevándorlók aránya a városban csak 2,1%, míg a német társadalom egészében 19%). Jelenleg 230.000 lakosa van, az átlagéletkor magas (45,9 év), a munkanélküliség 9,1%-os. A legjelentősebb foglalkoztató az önkormányzat, az egyetem és a város mellett lévő szélerőmű. Infrastruktúrája (úthálózata, közösségi közlekedése, kerékpárút hálózata) kiváló, energiafelhasználásának meghatározó része megújuló energia (szél, víz, nap), az épített és természeti környezet általános állapota irigylésre méltó. Neu („Új”) Olvenstedt lakótelep a város észak-nyugati szélén az

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

ratives). A terv teljesen újrastrukturálja a területet és a volt lakótelepet kisebb – a tulajdoni viszonyokkal is összefüggő, a meglévő adottságokra alapuló – városszerkezeti egységekre osztja. A megújítás része lett a bontás, 2013-ban már csak az eredeti épületek fele áll (6 856 lakás), jó néhány épületet hatszintesről három-négyszintesre alakítottak át, a többit – a mai igényeknek műszakilag maximálisan megfelelően – igényesen felújították. A lakótelep megújításában nagy szerepe van a magántulajdonban lévő lakástársaságoknak. Lehetőségeik, fejlesztési elveik és céljaik sokat változtak az elmúlt két évtizedben. Többek között egy, a lakótelepet ellátó közüzemi szolgáltató cég (a Post und Energie) 3 700 panellakás tulajdonosa lett. Eleinte mindent megtettek, hogy értékesítsék házaikat, de nem sikerült, mivel az akkoriban kezdődő elvándorlás elsősorban a volt keletnémet lakótelepeket sújtotta. Ezt követően megpróbáltak minél többet bontani (2012-ig 539 lakásukat bontották el), hogy ne terhelje a céget a fenntartás költsége, üres építési telekként vagy új fejlesztési területként eladható legyen a terület. Végül, az időközben megváltozott társadalmi lakók többsége nem tulajdonos) a megújításnak alapvetően más lehetőségei vannak. A technikai kérdésekre fókuszáló (szigetelés, fűtéskorszerűsítés stb.) rehabilitáció első üteme már a 90-es években lezajlott, a projekt 1997-ben a német városfejlesztési díjat is megkapta (German Urban Development Prize). A fizikai környezet, az épületek és szabad terek minőségileg megújultak, ugyanakkor a szociális problémák egyre komolyabbá váltak. A zsugorodó városban megugrott a lakáskínálat; akik Magdeburgban maradtak, a panel helyett családi házba költöztek, a telep egyre jobban leértékelődött, 2004-re már a lakások 40%-a üresen állt. Az itt zajló neonáci zavargások országszerte ismertté tették, a média kön�nyen megbélyegezte a helyet. 2012-ben már csak 9 300 lakosa volt és az elöregedés, a beköltözés hiánya miatt a csökkenés várhatóan még kb. 8 000 főig folytatódik. Magdeburg megállíthatatlan zsugorodását elfogadva – melynek legnagyobb vesztesei a város nagy lakótelepei – 2007-ben új, participatív, workshopokkal tagolt tervezési folyamat kezdődött Neu Olvenstedtben. A tervezők bevonták a tulajdonos lakástársaságokat, az üzemeltetőket, a lakosokat (bérlőket), a civileket, a helyi intézmények vezetőit. A 20082012 közötti időszakra az önkormányzat, a lakástársaságok és a közüzemi szolgáltatók a stabil fejlesztési környezetet megalapozó együttműködési keretszerződést kötöttek (District Agreement Plan between the Coope-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

és gazdasági közegben, politikát váltva komplex felújításokba is kezdtek, és céljuk a minőségi, korszerű lakás- és lakókörnyezet kialakítása a volt paneles lakótelepen. Egyik épületfelújításuk 2011-ben német építészeti díjat is nyert, ahol az energetikai átalakítás mellett lényeges volt az életminőség, az egyre idősödő lakók lakhatási körülmények javítása. A hatemeletes lakóházat háromszintesre visszabontották, megtartották a hat méteres szerkezeti traktust, de a válaszfalakat már száraz technológiával, gipszkartonból építették. A kisebb lakásokat összevonva új, 80 m 2-es átmenő lakásokat alakítottak ki, terasszal és homlokzatra helyezett, így természetes szellőzésű és megvilágítású nagyméretű fürdőszobával, külön háztartási tároló helyiséggel. Az épület szélein – nagy családok részére – még nagyobb lakásokat hoztak létre, és a telken 32 zárt, illetve védett parkolót építettek. A felújításnál nagyon fontos volt az akadálymentesítés, a földszinti helyiségekbe kiszolgáló funkciók, kisboltok telepítése, a közös terek, lépcsőházak minősége, a külső megjelenés átformálása. Ebben az épületben egy négyzetméter felújítása 1 293 euróba került (!), ebből 1059 euro/m2 a magánbefektető költsége, a 134 euro/m 2 különbözet pedig állami támogatás volt. A lakások bérleti díja 2013-ban 5-6 euro/m2. A Neu Olvenstedt lakótelep sorsa azonban már nem elsősorban a fizikai, sokkal inkább a társadalmi kérdések kezelésén múlik. A lakótelepen komoly közösségfejlesztő munka zajlik, több állami és civil szervezet is

utóirat • post scriptum

val túlnő a lakótelep határain. Mindemellett a lakótelep különlegessége a már a ’80-as években itt megjelenő köztéri művészet, amire megpróbálják mai identitását is alapozni. Kerámiaburkolatok a házak teraszmellvédjein, a bejáratoknál, a párkányoknál, a köztereken, illetve szobrok ennek a viszonylag egységes stílusnak a jellegzetesen NDK-retró elemei. Ugyanakkor ott járva minden szépnek és mozdulatlannak tűnik, túl nagy a csend és a nyugalom, mintha már nem lennének lakótelepesek. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy Németországban a volt paneles lakótelepek kortárs köz- és magánfejlesztések célterületei, komplex szemlélettel, igényes szakmaisággal foglalkoznak velük. Bíznak benne, hogy felújítások, átalakítások, bontások által fenntartható pályára állítható a 20. század második felének épített öröksége. A cikk az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. Jegyzetek: 1 A szerző 2013 októberében, az UrbAct Re-Block projekt keretében járt a magdeburgi Neu Olvenstedtben, információit angol nyelvű publikációkra, helyi urbanistákkal, építészekkel készült interjúkra és a helyszínbejárásra alapozza.

tevékenykedik a területen. A Bürgerintiative Olvenstedt e.V. például egy nagyon jól felszerelt gyermek- és családsegítő központ, emellett van ingyenes étkeztetés, idősápolás, a köztereken szociális munkások dolgoznak stb. A Németországban is egyedülálló helyi média, az OLVEN TV havi 30 perces műsorral jelentkezik; alapítója és mindenese egy lakótelepi lakos, akinek célja a lakótelep imázsának javítása, a negyed identitásának erősítése. A helyben dolgozó negyed-menedzser feladata köztéri rendezvények szervezése, kapcsolat- és hálózatépítés. Érdekes kezdeményezés, hogy az önkormányzat évi 2300 eurót a lakók rendelkezésére bocsát, hogy demokratikusan, közösen döntsék el, milyen közcélra fordítják. Ez a viszonylag kis összeg, a beleszólási lehetőség aktivizálja az embereket, segíti a közösségépítést. Felhasználásával az elmúlt évben buszmegálló épült és felújították a kerékpárút egy szakaszát. A gyerekeknek fantasztikus minőségű, az iskolán kívüli időtöltést segítő intézményeik vannak. Az egyik a Spielwagen e.V., ahol különböző alkotási, játszási, sportolási lehetőségeket találnak. A másik egy volt malom mellett, a lakótelep központjában több mint húsz éve kialakított alternatív játszótér, ami egész évben szabadtéri főzéssel, barkácsolással, kisállatkerttel, műhelyekkel várja a gyerekeket. Ezek az intézmények egész Magdeburgban ismertek, vonzáskörzetük jó-

The Fate of a Housing Estate No. 2.

Neu Olvenstedt Housing Estate, Magdeburg, Germany 1980–1989 Neu („New”) Olvenstedt housing estate was built on the north-western outskirts of Magdeburg in the late 1980s as an experimental project which broke away from the Modernist development typical of prefab housing estates: its East German and Soviet designers ambitioned to apply the principles of post-Modernist urban planning which was born right then. Six various housing companies and associations came to possess the housing estate after the reunion of Germany in 1990. Focussed on technical issues (such as insulations, the upgrading of the heating system, etc.), the first stage of rehabilitation had been completed in the 1990s, and the project itself was awarded the German prize for urban development in 1997. Its physical environment, the buildings and their areas left undeveloped underwent high-standard facelifts, whilst social problems grew more and more serious. In 2007 a new design procedure was launched in Neu Olvenstedt including new participative workshops. Designers then involved the owners – housing companies and societies –, the operators, dwellers (tenants), non-professionals and managers of local institutions. This scheme basically restructures the area concerned and subdivides the former housing estate into units of the existing city fabric based on ownership and present-day faculties. Finally, comprehensive modernizations also started to create high-standard a modern housing and residential environment.

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Közösségfejlesztő építészet a szükségben

Társadalmi integrációt célzó épülettervezési stratégiák néhány nemzetközi példa kapcsán szöveg text: Tánczos Tibor

Egyre többen ismerik fel, hogy ma már nem csak erény kérdése a társadalom peremén élők segítése. Ahogy növekszik a tömeges elszegényedés, eladósodás és lakóhelyvesztés szociális és politikai terhe, úgy válik érzékelhetővé a lakosság különböző rétegei közötti kölcsönös függés, a kikerülhetetlen érdek- és sorsközösség. Nem kell nagylelkűnek lennünk, elég, ha tisztánlátók vagyunk. Ha akarjuk, ha nem, osztozunk a közös történetben. A szőnyeg alá söpört problémák a városok szegénynegyedeiben és a periférikus régiók települési zárványaiban tornyosulnak. A rossz fizikai és mentális állapotban lévő emberek növekvő tömegét azonban többékevésbé demokratikus feltételek között, legalább valamilyen minimális szinten el kell tartani. A helyzet kimozdításához pedig sok egyéb mellett az építész szerepe is átértékelésre vár. A szakmának ki kell szélesítenie a határait és részt kell vállalnia olyan módszerek kidolgozásában, amelyek eredményesebbek a társadalom peremére szorult, állami gyámkodás alatt élő emberek rehabilitációjában. A következőkben megvizsgált építészeti megközelítések szerint a szegénység legfontosabb okai nem az anyagi tényezők vagy az elégtelen infrastruktúra, hanem a nevelés, a szervezés és a kapcsolati tőke hiányosságai. Ezek a stratégiák azt használják ki, hogy a szociális problémák kezelése sokkal hatékonyabb a szomszédsági, baráti, közösségi kapcsolatokba beágyazva, mint a szélsőséges társadalmi elkülönülés körülményei között. A különböző földrészekről származó alábbi példák mindegyikénél hangsúlyosak a költséghatékony építés és üzemeltetés szempontjai is, de legalább ugyanekkora szerep jut bennük az épület létrehozása és a megvalósult környezet használata során kifejtett közösségfejlesztésnek. Bár a szociális fenntarthatóság az épülettervezés területén is az egyre sűrűbben emlegetett célok közé tartozik, a témához mégis gyakran homályos, szegényesen definiált koncepciókat társítunk. Az alábbi nemzetközi példák segítségével a célom a kérdéskör néhány eltérő aspektusának jobb megvilágítása. Először az építészeti folyamat használatbavétel előtti szakaszára fókuszálva hívom fel a figyelmet a leendő használók szociális nevelésének potenciális lehetőségeire, majd az identitásképzés szerepét kiemelve térek rá az építészet szférájához szorosabban kapcsolódó eszközökre. A dolgozat második felében részletesebben megvizsgálom egy programalkotásában is újszerű, a lakókörnyezete számára szociális gyújtópontul szolgáló beruházás közösségépítési módszereit. A három példánál közös elem az építészeti participáció, azaz a használók bevonása a tervezés és megvalósítás folyamatába.

ami lehetővé teszi az önmenedzseléssel megvalósított szociális lakásépítést, felhasználva a közösségi participáció és a digitális bevonás újszerű módszereit.1 Az előkészítő fázisban a szakértők felmérték, hogy az egyes családok mennyire alkalmasak a programban való részvételre és a lakóközösségbe történő integrációra. Interjúk segítségével térképezték fel az emberek érdeklődését, képességeit és képzettségét is, hogy információt szerezzenek arról, hogy az egyes résztvevők a későbbiekben milyen területen tudnak leghatékonyabban hozzájárulni a projekthez. A következő szakaszban érthető ábrasorok és interaktív „társasjátékok” segítségével ismertettek a résztvevőkkel olyan, fenntarthatósággal kapcsolatos elveket, amelyek elengedhetetlenek voltak az épülő lakásuk tudatos használatához. Többek között elmagyarázták nekik, hogy miért érdemes bizonyos hulladékfajtákat újrahasznosítani, vagy csapadékvizet tároló tartályt építeni. Az öt hónapig tartó, párhuzamosan zajló foglalkozás-sorozaton a legalapvetőbb számítógépes ismeretek átadása mellett fokozatosan fejlesztették az emberek szociális készségeit. Közben egyre nagyobb szerepet kapott a többszintes épületegyüttes típuslakásainak optimális megtervezéséhez szükséges igényfeltárás is. Szűkebb körű fókuszcsoportokban és nagyobb közös gyűléseken eltérő belső terekkel rendelkező lakóegységek számos terv-ötletét vitatták meg. A javaslatok szemléltetésére különböző léptékű és változtatható elemekből álló maketteket, valamint Sketch-Up szoftverrel előállított digitális 3D modelleket is használtak. Közösen határozták meg a mindenki számára érvényes, illetve a nem közös megállapodáson alapuló opciókat. Végül arról született konszenzus, hogy az egyes típuslakásokban csupán a szeparált vizes helyiségeket és egy kisméretű szobát alakítsák ki, a tér további felosztása pedig legyen a használók feladata. A szakemberek az építési fázis előtt egy speciális számítógépes játékot vetettek be, hogy felkészítsék a résztvevőket a kivitelezéssel kapcsolatos döntések megértésére, valamint hogy maguk a használók is részt tudjanak venni az építési munkában. A felnőttképzési szakemberek közreműködésével kidolgozott interaktív program – a gyerekek körében kedvelt videójátékok tapasztalatát felhasználva – szimulálta a különböző építéshelyi szituációkat, a szervezéstől egészen a befejező lépésekig. A nyitott oldalfolyosókról feltárt, közel nyolcvan lakást tartalmazó lakóegyüttes a rendelkezésre álló kézi erőt kihasználva, beton blokktégla falakkal valósult meg. A

Készségfejlesztés és szervezett kaláka Az építészeti folyamat során a leendő használók és a projektet irányító szakértők közötti interakció közvetve nevelő hatást fejthet ki. Egy hajléktalan családokat segítő brazíliai mintaprojekt előkészítő szakaszában azonban tudatosan kapott hangsúlyt a létfenntartás szintjén élő emberek fejlesztése, hogy képessé tegyék őket a formális ismereteik hiánya és a kormány gyámkodása miatt kialakult vegetáló életformájukkal való szakításra. A Belo Horizonte nevű városban megvalósított Serra Verde Lakásprojekt annak a központi kormány által finanszírozott, 2004-ben indult kutatásnak volt a része, amely egy olyan modell kifejlesztésén dolgozott,

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

A szerkezetkész brazíliai lakóház előt t megbeszélést tartanak a leendő lakók

utóirat • post scriptum

szakemberek irányítása alatt dolgozó leendő lakók végül a csapadékvíz-hasznosító rendszerrel ellátott épülettömbök mellett egy komposztálóhelyet, valamint egy kézi bálázó- és préselőgépekkel felszerelt, hulladék-újrahasznosításra szolgáló fészert is felépítettek. A kutatók azt állapították meg, hogy az alkalmazott digitális participációs technikák nagyobb interaktivitást tettek lehetővé, ezáltal növelték az egyébként jelentős energiaráfordítással járó képességfejlesztés hatékonyságát.2 A program sikeréhez a menedzsment tudásintenzív A kivitelezést szimuláló számítógépes program részlete és interdiszciplináris jellege is hozzájárult. A Belo Horizonte-i Hajléktalanok Egyesülete, a helyi városi tanács és a város két nagy egyeteme közötti szoros együttműködésnek köszönhetően, több megalapozó kutatás alapján és egy hosszú előkészítő fázis után egy építészekből, környezetmérnökökből, közgazdászokból, pszichológusokból és szociális munkásokból álló szakértői csoport irányította a projektet. A közös munka eredményei között volt egy olyan jelentés is, amely az állami szociális hitelprogram továbbfejlesztésével kapcsolatban fogalmazott meg javaslatokat. A szakértők szerint a közösségek önmenedzselésének fejlesztése kihathat a lakásellátási rendszer egyszerűsödésére is, ami azért is fontos, mert jelenleg a kormány túlzott gyámkodása és a körülményes bürokratikus környezet visszaéléseket tesz lehetővé. 3 A brazil projekt esetében a résztvevők intenzív bevonása elsősorban egy szociálisan is fenntartható, az épületért felelősséget vállaló lakóközösség megteremtését célozta. Az építészettel kapcsolatos „magaskulturális” igények itt csak másodlagosak voltak, egy egyszerű, felesleges gesztusoktól mentes, gazdaságosan üzemeltethető épületegyüttes született. De vajon a költséghatékonyság, a laikusok bevonása és a konszenzusra törekvés együtt kell járjon egy hallgatag építészeti nyelvvel? A következőkben bemutatott, Dél-Afrikai Köztársaságban megvalósított projekt éppen ennek ellenkezőjére mutat példát, s ezzel egy újabb szempontra hívja fel a figyelmet a társadalmi fenntarthatóságot szem előtt tartó épülettervezéssel kapcsolatban.

kötő közös emlékek és helyi sajátosságok feltérképezése volt a téma. Az itt leszűrt tapasztalatok beépültek a megvalósult épületbe is. A korábbi rögbipályához tartozó két, rossz állapotú acélvázas építményt részben szétszedték és újrahasznosították, de az épületegyüttes részévé vált egy tájékozódási pontul szolgáló, a félsivatagos jellegű környéken szimbolikus jelentőséggel bíró szélkerék is. A szélkerék-szerkezet első emeleti szintjére egy mesterséges dombra helyezett vasúti sínpár, a szemközti oldalon pedig egy beton rámpa vezet fel. A sínek mellett egy földről elemelt és büfévé átalakított vasúti vagon is őrzi az egykor itt működő vasútvonal emlékét az utókor számára, egyúttal ingergazdag vizuális hátteret biztosít a lent kialakított játszótérnek. A recycling elve a részletekben is megmutatkozik. Egy képzőművész által vezetett hegesztő-workshopnak köszönhetően ugyanis a helyi lakosok saját maguk által kigondolt egyedi mintákkal kísérletezve, kizárólag a környékbeli tanyaudvarokon összegyűjtött fémhulladékok felhasználásával készítették el a közösségi ház összes korlátját. A narratív utalások felvállalása és a részletek spontaneitása annak is köszönhető, hogy az építészek tudatosan törekedtek a leendő használók kreatív energiáinak felszabadítására. Ahogy a projektet vezető Carin Smuts fogalmazott: „Az embereket nem érdekelte a téri környezetük formálása. Az építészet azonban élvezetessé, jó mókává is válhat, és mi éppen ezt használtuk fel a folyamat során.”4 A térkollázs-szerű épületegyüttes megvalósítása során a tervezők korántsem mondtak le szakmai autonómiájuk érvényesítéséről. A komplexum építészeti koherenciáját erősítő egységes formai jegyek és karakteres színhasználat érvényességét azonban hitelesíti, hogy azokra a település önazonossága szempontjából lényeges elemekre reflektálnak, amelyek a közös gyűlések során fogalmazódtak meg. Ezek közé tartozik az a száznál is több halálos áldozatot követelő 1981-es áradás, ami örökre megpecsételte számos helyi család sorsát. Az egymás között „mérges vörös bikának” nevezett pusztító árvízre emlékezve a homlokzatok legnagyobb része égővörös festést kapott. A tervezés során inspirációs forrásul szolgáltak azok a területen talált, híres fosszíliák is, amelyek két métert is meghaladó méretükkel a valaha élt legnagyobb méretű rovarok megkövesedett maradványaiként ismertek. A létesítmény ízelt lábakként megjelenő döntött síkú karcsú acélszerkezeteivel és fényes burkolatával a tervezésbe bevont közösség számára az „óriás tücsök” néven a helyi mítoszok részévé vált rovar képét idézi meg. A projekt hozzáadott értéke volt a környékben élők foglalkoztatása, ezáltal a helyi vállalkozók és anyaggyártók támogatása. A kritikusoknak azonban fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy vajon hosszú távon mennyire lehetnek fenntarthatók az olyan célok, mint a kisvállalkozók fejlesztése.5 Az eredményesség inkább a helyhez kötődő megoldások alkalmazásában és a költséghatékony újrahasznosított szerkezetek fel-

Identitásképzés mederben tartott kollektív barkácsolással A Langsburg nevű kisvárosban megvalósított, változatosan formált többfunkciós közösségi központ tervezői szerint a csupán a tervezési és kivitelezési fázisra szorítkozó közösségfejlesztés a folyamat rövidsége miatt megkérdőjelezheti a tartós változások elérését. A brazil projekthez hasonlóan a langsburgi példa esetében is központi szerep jutott a használók bevonásának, de itt ez elsősorban indirekt célokat szolgált. A lakossággal folytatott széles körű együttműködést ugyanis a dél-afrikai esetben a szakértők sokkal inkább azért vállalták fel, hogy maga az építészeti végeredmény telítődhessen olyan, a helyiek számára fontos jelentéstartalommal és érzelmi töltettel, aminek hatására a ház puszta létével és kisugárzásával képessé válhat a közösség önazonosságának megerősítésére. A főleg feketék által lakott településen számos olyan lakossági gyűlésre és workshopra került sor, ahol a leendő használók mindennapi életét össze-

A megvalósult langsburgi közösségi ház

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

A megvalósult langsburgi közösségi ház

használásában érhető tetten. A használók bevonása és a különböző talált kifejezésmódok sikeres átvétele az épített környezethez fűződő nagyobb azonosuláshoz járulhat hozzá. A minőségi építészeti produktumért az egyéb érdekekkel szemben vívott harc nagy megterhelést ró a szakemberekre. A használókkal folytatott munka- és időintenzív kooperációt az építész ritkán vállalhatja önerőből. A vizsgált példák értékelésénél sem hagyható figyelmen kívül a támogató politikai környezet hatása. Brazíliában az 1980-as évek polgárjogi és szociális mozgalmai hatására baloldali kormány alakult, amely innovatív válaszokat keresett a szociális igényekre. A munkáspárt által vezetett kormánynak köszönhető az is, hogy a kaláka gyakorlata be tudott épülni az államilag támogatott lakásrendszerbe. Dél-Afrikában az elmúlt húsz évben a demokratikus vezetés a múlt kiegyensúlyozatlanságait próbálja orvosolni a szociális létesítmények terén, s ebben segítségére van az ország brit és észak-amerikai elveken és gyakorlaton alapuló, viszonylag erős szakmai és tudományos infrastruktúrája. Bár a világban sok építész harcol alacsony jövedelmű közösségek integrációjáért a használói bevonás alkalmazásával, az erőfeszítés hatékonysága korlátozott. A környezetalakítás szakemberei azonban a beruházások megvalósítása közben kifejtett közösségfejlesztő tevékenység, vagy a használói csoport identitását erősítő építészeti megoldások mellett az élettér funkcionális szervezésével és a téralakítás módjával is hozzájárulhatnak a társadalom peremén élők életmódjának formálásához és kapcsolati tőkéjük növeléséhez. Informális és humánus atmoszférájú nevelő téri környezetek A következőkben részletesebben megvizsgált projekt előremutató építészeti programalkotásával és térképzésével is hozzájárult a környezetében élők társadalmi integrációjához. Átfogó funkcionális programjával integrálta a környék erőforrásait, ezáltal a térség szereplői közötti újfajta együttműködések kialakulását segítette elő. Olyan eltérő társadalmi csoportok találkozását tette lehetővé, akiknek előtte kevés érintkezési pontjuk adódott. Az alábbiakban tárgyalt, elsősorban oktatási célú épületegyüttes a környék központjává és szociális katalizátorává vált azáltal,

A dél-afrikai helyi közösség tagjai az általuk készítet t korlát mellet t

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

hogy helyet kaptak benne a felnőttképzés aktivitásai, a különböző körök és egyesületek tevékenységei és a szociális ellátás szolgáltatásai is. A németországi Gelsenkirchen evangélikus iskolájának építése a városrész megújításának kulcsprojektje volt a ‘90-es években. Új képzési perspektívákat teremtett a fiatalok számára, s közben a város leghátrányosabb helyzetű kerületében a társadalmi összetartás jelképévé vált. A példa elemzése közben a folyamatszerű megközelítés, a humánus téri környezet, valamint az alkalmazott participatív és pedagógiai stratégiák kerülnek górcső alá. Gelsenkirchen-Bismarck egykori ipari agglomeráció a Ruhr-vidéken. A városrész az 1960-as évek konjunktúrája hatására növekedésnek indult, és a német családokat külföldről, elsősorban Törökországból bevándorolt munkások váltották fel. Az 1980-as években a gazdaságtalan működés miatt bezárt bánya súlyos munkanélküliséget eredményezett, a környék depressziós térséggé vált. A németül nem beszélő török gyerekeknek nehéz kiemelkedni a szegénység és bűnözés ördögi köréből. A tartományi protestáns egyház egy új iskolával próbált segíteni a helyzeten, és sikerült is elérnie, hogy 1993-ban kiírjanak egy meghívásos építészeti tervpályázatot. A javaslatok közül azonban csak Peter Hübner hangsúlyozta tervében radikálisan a folyamat-jelleget. Hübner beadott egy javaslatot a szervezők szociális, képzési és ökológiai elvárásai alapján, de a statikus

A dél-afrikai iskolakomplexum központi szárnya, előtérben a könyv tárral

és végérvényes terv elkészítésének igényét alapvetően hibásnak tartotta, helyette határozottan kiállt a nyitott folyamat mellett. Nem szokványos tervet adott be, hanem egy narratív írást és vázlatok sorát arról, hogy az iskolának hogyan kellene fejlődnie és mivé kellene válnia. A pályaműhöz csatolt szövegben egy képzeletbeli személy meséli el a tervezés és az egész folyamat saját életére gyakorolt hatását. Az elképzelés, hogy egy épület teljesen megváltoztatja egy ember életét, utópiának tűnhet. Mindazonáltal a leírtak közül sok participatív momentumot Hübner egyértelműen a korábbi iskoláinak és ifjúsági házainak tapasztalataira alapozott. Miközben megvilágított egy eljárásmódot, a beadott anyagon átsütött a tudása és a meggyőződése. Hübner és irodája a megbízás elnyerése után tizenegy éven keresztül intenzíven foglalkozott a komplexum megvalósításával, mivel – ígéretéhez híven – lassú folyamat során formálódott a terv. A központi együtteshez a használók bevonásával évről évre épült hozzá a hat osztálytermi szárny. Az iskolát egy miniatűr városként fogalmazták meg. A kisebb tömegekből additív módon felépülő központi épületegyüttes különböző funkciójú zónái kívülről is jól azonosíthatók. A különböző tömegek egy belső fedett utca mentén csoportosulnak, melynek egyik végén egy kiteresedés képezi a városi piactér hangulatát tükröző aulát. A becenevekkel felcímkézett téri egységeknek saját identitásuk van. A fedett utca kiteresedésére (Piactér) nyílnak a fontosabb közösségi terek. A bejárattól balra található az önkiszolgáló étkezde (Vendéglő), jobbra pedig a mesterséges tóval körülölelt könyvtár a próbatermekkel, alul kápolnával. Balra hátrébb nyílik a rendezvényterem (Színház) a faágként elágazó oszlopaival, jobbra pedig a hagyományosabban formált hasáb alakú adminisztráció. A színesre fes-

utóirat • post scriptum

tett falak, a térben álló lépcsők, és az emelet galériái erősítik a fórum élő karakterét, ez a terület az iskola közösségi életének központja. Az üvegtetőnek köszönhetően természetes fényben úszó előcsarnokban a fák, utcai kandeláberek, padok és víz-játék köztéri atmoszférát teremtenek. Egy kioszkban frissítőt és harapnivalót árulnak, a hirdetőoszlop pedig az iskola aktuális eseményeiről informál. Egy bevásárlóközponthoz hasonlóan nyílnak a fedett utcára a kulturális funkciójú terek, laborok és előadók, amiket a különböző csoportok a nap eltérő szakaszaiban használnak. A közösség számára nyitva áll az épületegyüttes északi végén található műhelyépület és sportcsarnok is. Habár az építészek szoros konzultációban terveztek a tanárokkal, a központi épület egészét építési vállalkozók építették, csak a befejező munkákban működött közre az iskola. Hübner a különböző részeket független tervezőknek akarta kiadni, de a megbízó féltette az egységes megjelenést, ezért az építész a kívánt variabilitás elérése érdekében saját irodájának tagjai között osztotta szét az egyes épületegységeket. Az osztálytermek blokkjainak tervezésébe és kivitelezésébe azonban közvetlenül bevonták a tanárokat és a diákokat is. Mindezek miatt nem véletlen, ha a leginkább a buherált ökoházak brand-jét magán viselő épületegyüttes műépítészeti szempontból első ránézésre kevéssé tűnik magas igényűnek. A zöldtetővel borított, játékosan formált tömegek és szabálytalan alaprajzú terek nyers felületei és gyakorlatias részletei kerülik a befejezettség és a tökéletesség benyomását. Hübner azonban tudatosan mond le az intellektuális komolyságról és az önhitt gesztusokról, s helyette egy olyan ösztönző, lelkesítő és felszabadító téralakításra törekszik, ahol a feszes szerkesztettség helyett egyfajta kreatív rendetlenség uralkodik. Véleménye szerint „a tereknek meg kell szabadítania az embereket a külső kényszerektől, hogy az egyéniségük tükröződhessen vissza és hogy teljesüljön az otthon iránti igényük”. 6 Ez a nyitottságot és elfogadást igénylő habitus hoz minket közelebb azokhoz a kapcsolódási pontokhoz, amelyek a dolgozat kulcsfogalmaként választott közösségfejlesztés felé mutatnak. Hübner pontosan világít rá elnyomásés tekintélyellenes építészetének céljaira, amikor úgy fogalmaz, hogy „a házaknak és a városoknak éppen annyira sokszínűnek kell lenniük, mint az embereknek. Csak az individualizálás hozza magával a házakkal való szeretetteljes bánásmód, valamint a megértés és a tolerancia előhívását”7, vagyis azokat az értékeket és attitűdöket, amelyek egy személyközi kapcsolatokon alapuló vitális közösség megteremtéséhez is elengedhetetlenek – tehetjük hozzá. A tervezői kontroll a formai visszafogottság és fegyelmezettség helyett sokkal inkább a gazdaságosan üzemeltethető kialakításban és a használati komfort maximális biztosításában érvényesült. A tantermek például a kétoldali megnyitásoknak köszönhetően átszellőztethetőek, az üvegfelületeket pedig úgy optimalizálták, hogy a belső terek legnagyobb részében felhős időben sincs szükség mesterséges fényforrásra. 8 A Hübner által preferált természetes anyagok alkalmazása, valamint a növényzet

A gelsenkircheni iskola üvegtetős aulája

A gelsenkircheni diákok az egyes osztály termek általuk készítet t modelljeivel

és a víz intenzív jelenléte a szellőzéssel, benapozással és akusztikával kapcsolatos szempontok mellett szintén a vonzó téri hangulatok megteremtését segíti. A gelsenkircheni iskola tereinek humánus kialakításához azonban a használók bevonásán alapuló tervezési és építési folyamat is markánsan hozzájárult. Peter Hübner ugyanis a részvételi tervezés identitásképző hatásán túl a megfelelő participatív stratégiákkal megvalósított építészeti produktum emberközeli atmoszféráját emeli ki. A ‘80-as évektől kezdve a Hübner iroda tucatnyi ifjúsági ház és iskola építésébe vonta be a használókat. A módszer hozzáadott értékét mutatta, hogy a fiatalok később elkötelezettek voltak a téri környezetük gondozása, karbantartása iránt, s a házakat nem érte rongálás, vandalizmus. Először azt hitték, hogy az építők figyelme védi a házakat. Később azt tapasztalták, hogy az építésben való részvételnek a használók újabb generációira is ugyanolyan pozitív hatása van.9 Sok ember odaadása és személyes foglalkozása, valamint az épület így megteremtett egyedisége, hangulata, mint valami aura, körülveszi az építményt. Maga a ház tesz szert egy olyan sajátos atmoszférára, amely hírül adja az építésének módját, a keletkezéstörténetet, a sok fáradozást, amit belefektettek. A munkáik során a feladatok mindig komplexebbek és nagyobbak voltak, de a tervezésbe és építésbe való bevonás megmaradt. A Baumhaus Odenwaldschule esetében például a gyerekek egy hosszú cikkben büszkén tudósítottak arról, hogy az egész házat maguk építették, pedig valójában alig vettek részt a tényleges kivitelezésben. Később is meglepődve tapasztalták a tervezésbe való bevonás prioritását az építéssel szemben. Hübner szerint az igények komolyan vétele és a lehetséges megoldások megvitatása fontosabbnak tűnik, mint hogy mindenki részt vegyen az építésben, és ugyanúgy önrendelkezés és méretre szabott tervezési megoldás érzéséhez vezet, ami magával hoz egy magas fokú azonosulást a házzal. A gelsenkircheni iskola esetében a folyamat magában foglalt kétszer két intenzív munkanapot, amikor Hübner és az asszisztensei meglátogatták az iskolát, hogy együtt dolgozzanak a diákokkal és a tanárokkal. A gyerekek a lépték érzékelése érdekében először 1:10-es méretű agyag modelleket készítettek. Azután megbeszélték a bútorokkal kapcsolatos igényeiket, s közben valós székekkel és asztalokkal is kipróbálták, hogy mekkora térre van szükségük. Megvitatták a különböző szerkezetek, tetőhajlások, benapozási alternatívák és privát kertek előnyeit, majd puhafából szerkezeti modellt építettek. Ezután az építészek visszatértek az irodájukba feldolgozni a gyerekek ötletein alapuló javaslatokat. Hat hét múlva tértek vissza egy újabb kétnapos intenzív munkafázisra. A terv megvitatása és áthangolása után a gyerekek precíz modelleket építettek a szakemberek rajzai alapján. Az építészek további munkája az volt, hogy átvezessék a tervet a bürokratikus akadályokon. A teherhordó szerkezetet vállalkozók építették fel, a további munkálatok nagyobb részét azonban

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

a diákok, tanárok és szülők végezték. A megvalósult osztálytermek térszervezése a sorházakra emlékeztet. A pedagógiai koncepciónak megfelelően az egyes osztályok tereit a tanuló-családok otthonaiként kezelték. Minden osztálynak van saját tornáca, ruhatára és mellékhelyisége. A termek alsó szintje az oktatás helye, a galéria pedig egyéni és kiscsoportos foglalkozások, vagy a kikapcsolódás és pihenés teréül szolgálhat. Az osztálytermeknek egymástól sövénnyel és kerítésekkel elkerített saját kertjük van, amit az aktuális osztályközösség használ és gondoz. A koncepció segíti a gyerekek azonosulását tanuló- és életterükkel. Az iskola igazgatója, Rainer Winkel (számos oktatási témájú könyv szerzője és éveken keresztül a berlini művészeti egyetem pedagógia-professzora), örült a lehetőségnek, hogy progresszív pedagógiai elképzeléseit a gyakorlatba is átültetheti. Az iskola orvosolni próbálta, hogy a súlyos szociális problémák, a szegénység, a tönkrement családok, az alkohol és drogok miatt sok gyerek híján volt a stabil családi háttérnek. A diákok ezért hat éven keresztül ugyanazt az osztály-otthont foglalják el és ugyanaz a “tanár-szülő”-pár vezeti őket (egy férfi és egy nő), hogy kiegyensúlyozott modellt nyújtson számukra. Másrészt nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlati képzésre, vagyis hogy az elméleti tárgyakat valós projekteken keresztül mutassák be. A nemzeti tanulmányi listán elért viszonylag szerény eredmények a deprivált területen lévő iskola hosszú távú szociális haszonnal járó hatalmas sikerét rejtik: kevesebb bűncselekmény, kevesebb bűnöző, kevesebb drogos a drága kórházakban, kevesebb kifizetett segély. 10

értelmezhetők. A szakmai berkekben például a szociális irányultságú épülettervezés kapcsán olykor még ma is egyfajta etikai dimenziójú általános normaként merül fel egy tartózkodó, visszafogott építészeti nyelv igénye, pedig előfordulhat, hogy csupán az ökonómiai szempontok túlhangsúlyozásáról van szó. Az elemzett dél-afrikai és német projekt azonban többek között azt nyomatékosítja, hogy a szűkös anyagi források nem feltétlenül determinálnak formai jegyeiben is racionális és fegyelmezett építészetet. Ezek a társadalmi fenntarthatóságot is tudatosan célként felvállaló megközelítések ugyanis arra hívják fel a figyelmet, hogy talán éppen a szegénységben élő használók esetén lehet a leginkább adekvát a téri környezet karakteres és expresszív kialakítása. A három modellszerű példa a lehetséges építészeti stratégiák egyre szélesebb tárházát vonultatja fel. A részvételre csábító játékos és élményközpontú tervezési módszerek, az érzelmi töltettel bíró sajátos építészeti kialakítás, a vonzó és otthonos téri atmoszférák és térszervezés egymást kiegészítve még sikeresebben ösztönözhetik az épített környezet – közvetve pedig a használó közösség – iránti felelősségvállalást. Mindazonáltal a „közösségfejlesztő” jelző alkalmazása az építészet vonatkozásában talán kissé elbizakodottnak tűnhet, hiszen pusztán építészeti eszközökkel nyilvánvalóan nem nyújthatunk megoldást mélyen gyökerező társadalmi problémákra. Ugyanakkor, ahogy azt a részletesebben tárgyalt németországi példa is bizonyítja, a participatív tervezési megközelítés, az innovatív térképzés és az integráló funkció az építészeten kívüli – például pedagógiai – eszközökkel együttműködve valódi sikereket érhet el.

Építészet, közösségfejlesztés és nevelés

Jegyzetek: 1 A projekt részletes dokumentációja elérhető Minas Gerais-i Szövetségi Egyetem (UFMG) építész karának honlapján: http://www.arq.ufmg.br/eva/index_rsv.htm 2 Baltazar, A. P. et al. (2008): From physical models to immersive collaborative environments. URL: http://cumincades.scix.net/data/works/att/sigradi2008_103.content.pdf 3 Jenkins, P. et al. (2009): Architecture Participation and society, London, New York, p53 4 Smuts, C. (2009): In: Contal, M. et al.: Sustainable Design: Towards a New Ethic in Architecture and Town Planning. Birkhäuser, p163 5 Jenkins, P. et al. (2009): Architecture Participation and society, London, New York, p53-56 6 Hübner, P. (2011): Lernlandschaften entwerfen. In: Entwurfsatlas Schulen und Kindergärten, Birkhäuser, p47 7 Hübner, P. et al. (2001): Schule mit Wohlfühlfaktor. In: Intelligente Architektur / AIT Spezial, Nr.27, 2001, p32 8 Volkmar, B. (2001): Über das energetische Konzept für die Gesamtschule Gelsenkirchen. In: Intelligente Architektur / AIT Spezial, Nr.27, 2001, p33-35 9 Hübner, P. (2007): Schulen als Kraftorte gestalten. In: Watschinger, J. et al., Schularchitektur und neue Lernkultur, hep-Verlag, p63 10 Blundell Jones, P. (2005) In: Architecture and Participation, Taylor & Francis, p178

A „szociálisan érzékeny”, „társadalmilag elkötelezett” vagy „szolidáris” fogalmi címkéket a tág értelmezési keret miatt az épülettervezéssel kapcsolatban gyakran egyfajta bizonytalanság és szkepticizmus lengi körül, ezért is kulcsfontosságú a kérdéskör jobb tematizálása. A fentiekben megpróbáltam azonosítani néhány, elsődlegesen az emberi erőforrások közvetett fejlesztésében és a szociális tőke növelésében sikeres építészeti stratégiát, megkülönböztetve őket az elsősorban gazdasági és ökológiai szempontokra koncentráló megközelítésektől. Könnyen vezethet ugyanis félreértésekhez, ha nem tudatosítjuk, hogy a hátrányos helyzetűek integrációját célzó építészeti projektek a fenntarthatóság eltérő aspektusai mentén is

Architecture to Develop Communities in Need

Building Design Strategies to Facilitate Social Integration Apropos of International Examples More and more people realize that helping those who live on the margins of society is not only a question of ethics and virtue today. As the social and political burden of massive impoverishment, indebtedness and the loss of homes is on the increase, the interdependence of various social strata becomes more and more obvious and perceptible as our common interests and intertwining fates are inevitable. In order to change this situation, the role of architects is to be revised, amongst others. According to architectural approaches analysed in this survey, the main causes of poverty are not material factors or insufficient infrastructure, but the deficiencies of education, organisation and the lack of relations and nexus capital. These strategies make advantage of the fact that social problems are more efficiently tackled as embedded in the context of relations, neighbourhoods and friendship than amongst conditions of extreme social separation. Examples analysed below feature various continents and yet each of them reflects the significance of certain aspects such as cost-efficient construction, maintenance and operation, whilst the development of communities during the creation of the building and throughout the utilization of the realized man-made environment are also key factors contributing to them.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

A gelsenkircheni iskola, oldalhomlokzat

utóirat • post scriptum

Vörös Győző: Machaerus I.

Edizioni Terra Sancta, Milano 2013, 400 oldal – angol nyelven szöveg text: szegő györgy

A Holt-tengeri magyar ásatások – Keresztelő Szent János mártíromságának nyomában alcím a régészeten túli, üdvtörténeti olvasatra is utal. Ezt az elhivatást a szerzőnek a pannonhalmi bencés szerzeteseknél tartott beszámolói is jelzi. A 2002-es cél egy izraeli ásatás lett volna – de ott, intézet és állampolgárság nélkül, Vörös esélytelen volt. A jeruzsálemi ferences Pápai Biblikus Intézet viszont segített, hogy a jordániai Machaerust megkapja. Jó ajánló volt a Közel-Keleten töltött két évtized, az arab nyelvű tárgyalóképesség, és hogy intézmény is lett a kutatás mögött: az MMA. A jordánoknak megfeleltek Vörös egyiptológusként szerzett referenciái.* A Holt-tenger keleti partján álló palota geopolitikai hely, az ókorban is különleges, kiemelt pozícióval. Ezt a szerző ókori források idézeteivel bizonyítja. Heródes i. sz. 4-ben bekövetkezett halála után felosztották birodalmát, Heródes Antipasnak Machaerus vára is megmaradt, amit Josephus Flavius 70 évvel később még mindig a térség legerősebb erődítményeként írt le. Vörös ehhez hozzáteszi az egyedi optikai stratégiai adottságokat: látótávolságban voltak Massada és Alexandria erődjei – amelyek viszont nem rendelkeztek ezzel az előnnyel. A király a kényszerűen megosztott véderőket füstjelek alapján tudta összevonni. Ez a vár 1100 m-rel van a víz felett és közvetlenül 300 m-es szakadékok védik. Heródes 7 hasmoneus-erődöt emelt, mindben palotát is épített – legszebbet Machaerusban. 2009-től Vörösék az izraeliekkel együttműködve mérhették fel a nyugati parti testvérvárakat – így lett összehasonlító karakterű ez a kutatás. Magában Machaerusban 50 ásatási szelvényt nyitottak, és a különböző nyugati parti, nem mindig in situ, múzeumi kövekkel összevetve, és francia tudósok segítségével radarral végigpásztázva olyan anyagra tettek szert, amelyből egy 3D rekonstrukciós építészeti kép megrajzolásáig jutottak el. A műszeres vizsgálatokat követő feltárás során kiderült, hogy a mai törmelékkel feltöltött terepszint alatt 8 méter „magas” falak állnak. Feltárták a hadi célra épített ciszternát és egy rituális fürdőt (mikvét). Továbbá egy 32 fokos lépcsőt, amelynek elvi szerkesztése döntő adat a rekonstrukcióhoz. A hipotézisből úgy lett 3D, hogy a hat nyugati parti testvérvár különböző, de egy időben keletkezett palotájának paramétereiből is „építkezhettek”. Különösen izgalmas volt a szerteheverő oszlopdobokból összerakni egy dór, majd egy ión oszlopot. Az École Biblique 119. évfolyamában Vörös Győző nagy tanulmányt közölt erről az elméleti rekonstrukcióról és az ahhoz vezető útról. A washingtoni Biblical Archeological Review – félmilliós példányszámával a legnagyobb régészeti folyóirat – is közli Vörös kutatói beszámolóját. Az ásatás később kiterjedt az Alsóvárosra s a 18 m magas aquaeductus maradványaira is. Dobrosi Tamás, Papp Tamás és Tarnóczky Tamás építészek három évig segítették a munkát – a remélt műemléki helyreállítás előkészítése is megindult. Természetesen Vörös Győző csak a 100%-ig hiteles részek rekonstrukciójában gondolkodik. Fontos ezt kiemelni, mert például a krétai Knósszosz palotájánál nem ezt az elvet követték. A párhuzam nem túlzás,

hiszen Machaerus a civilizációnk alapját képező zsidó-keresztény kultúra egyik centruma. 2029-ben lesz János fellépésének 2000. évfordulója, 2030-ban pedig kétezer éve lesz, hogy Heródes Judittal itt megölette. E dátumok a katolicizmus szentévei lesznek. Vörös a kötetben a kutatási beszámolón túl tudománytörténetet is elbeszél. 1907 óta folynak magyar ásatások a Közel-Keleten, de a Szentföldön még soha nem voltak – Vörös Győző ide is kiterjesztette a munkásságát. Nemzetközi összefogásról számol be, amelyeket 1807-ben U. J. Seetzen indított. E. J. Vardaman amerikai baptista régész folytatta 1968-ban. Majd egy olasz ferences, Michele Piccirillo régész következett, ám felhagyott a Machaerus ásásával, mert a túlparton az egyik ferences kertben rátaláltak Kafarnaum romjaira, és azt ásta ki. Machaerus várát i. sz. 36-ban a nabateusok rombolták le, majd a zeloták körfalat építettek a zsidó-római háború során. 1993-ban Machaerust felvették a Világörökség Listára. Vörös szerint jelen projekt bemutatásához öt kötetre, az Alsóváros teljes feltárásához pedig 100 évre lesz szükség. Jegyzetek: * Vörös Győző: Taposiris Magna c. kötetét a MÉ 2002/5-ös, az Egyiptom templomépítészete az egyiptomi magyar ásatások (1907-2007) c. kötetét a MÉ 2007/4-es számában mutattuk be.

légifelvétel, Jane Taylor, 2004

3d rekonstrukciós terv

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

web galéria • web gallery

www.meonline.hu

Csonka Pál emlékérem

Tiéd a város!

Privát nacionalizmus

MÉSZ Székháza Ybl Miklós terem, 2014

Szimpózium, Pécs, május 30. – június 1.

Pécs, Galéria m21

www.meonline.hu

Nagyerdei Stadion, Debrecen. Építész: Bordás Péter, tartószerkezet: Dezső Zsigmond. Fotó: Bujnovszky Tamás

A Kis Varsó installációja a pécsi kiállításon. Fotó: Tóth László

Zeneakadémia. Építészek: Magyari Éva, Pazár Béla, Potzner Ferenc, tartószerkezet: Váczi Péter. Fotó: Hajdú József

A kultúrAktív pécsi szimpóziuma. Fotó: Zajacz Judit

A Csonka Pál Kossuth-díjas építészmérnök nevét viselő – és szellemi örökségét továbbvivő – kitüntetést minden év július 8-a körül a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke adja át egyéni és alkotópáros kategóriában azoknak az építészeknek és tartószerkezet-tervezőknek, akik életművükkel vagy egy-egy alkotásukkal kimagasló értéket hoztak létre. Az ajánlások alapján egy szakmai kuratórium dönt a díjak odaítéléséről azoknak, akik alkotópárként magas színvonalú építészeti alkotást hoztak létre, továbbá az, aki oktató és/vagy tudományos munkájával jelentősen és igazolhatóan járult hozzá a díjat létrehozó alapítvány céljainak eléréséhez. „Jelképezni hivatott ez az érem, névadójának – életművével hitelesített – felfogását a mesterség, művészet és tudomány egységében élő, mindenkor az embert szolgáló, ennek érdekében művelőitől szilárd erkölcsi tartást igénylő építészetről” – így fogalmaz a díj Alapszabálya. 2014-ben a Csonka Pál emlékérmet egyéni kategóriában Váczi Péter, a KÖZTI Zrt. szerkezettervezője, alkotópáros kategóriában Bordás Péter építész és Dezső Zsigmond tartószerkezet-tervező kaptak kitüntetést. Váczi Péter legfrissebb munkái között a Zeneakadémia és a Várkert Bazár műemléki rekonstrukciója, korábban pedig a pesti Dorottya Palota, a Nagykanizsai Színház és a Magyar Állami Operaház felújítása is szerepel. Bordás Péter és Dezső Zsigmond kimagasló közös munkája a Debreceni Nagyerdei (Loki) Stadion, melyet 2014/5. számunkban mutattunk be. G. E.

Május végén háromnapos szimpóziumot rendezett a kultúrAktív Egyesület az épített környezeti nevelés komplex programjáról és lehetőségeiről. A kultúrAktív 2010-ben indított, Tiéd a város című könyvsorozata magyarországi és Kárpát-medencei városok épített környezetét dolgozza fel munkafüzet formájában, az általános iskolás korosztályok számára jól érthető és élvezetes módon. Számos oktatási intézmény, múzeum és civil szervezet használja a könyveket (és alkalmazza a módszertant, amelyre épülnek) pedagógiai programjában. A pécsi rendezvényre pedagógusok, építészek, múzeumpedagógiával és környezetpszichológiával foglalkozó szakemberek jöttek, Magyarországról és a határon túlról. A szimpózium célja elsősorban a tapasztalatcsere és a módszertani továbbképzés volt. Emellett a közösségépítés, az épített környezeti nevelés területén működő szakemberek hálózatának erősítése és az együttműködések megalapozása kapott kiemelt szerepet. Előadást tartott dr. Dúll Andrea környezetpszichológus, Beleznay Éva volt budapesti főépítész, Tóth Eszter és Sebestyén Ágnes művészettörténészek, Gaul Emil egyetemi tanár, Tatai Mária építész, Eplényi Anna tájépítész, Guba Anna és Guba Erzsébet pedagógusművészettörténészek. A műhelymunkákon a gyermekfoglalkozások módszertanát, a könyvsorozat felhasználási lehetőségeit, kooperatív gyakorlatokat lehetett elsajátítani, a találkozó utolsó napján pedig a kultúrAktív egyesület a gyakorlatban is bemutatta a ParticiPécs nevű városfejlesztő élő társasjátékát. G. E.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 6

Prága és Kassa után május 8. és június 15. között Pécs volt a Privát nacionalizmus nemzetközi kortárs képzőművészeti kiállítás- és programsorozat következő állomása. A projekt célja, hogy a képzőművészet eszközével a lokális sajátosságok figyelembevételével vizsgálja azon társadalmi problémákat, amelyek az egymás mellett élő nemzetek és etnikumok nacionalizmusát meghatározzák a kelet- és közép-európai régió országaiban. Varga Rita kurátor-képzőművész szerint ahogyan ezek a kortárs művek ráirányítják a figyelmet az egyes társadalmi és kulturális jelenségekre, az nagyban eltér a tömegmédiumok által tematizált tartalmaktól. A kiállításokkal pedig olyan terek jönnek létre, ahol a kritikai hangvétel és a befogadói reakciók találkozhatnak. A projekt olyan érveket és látásmódokat sorakoztat fel, amelyek az egymás mellett élő kultúrák szimbiózisát, a társadalmi problémák, kulturális konfliktusok megoldásait preferálják. A kiállítás-sorozat a pécsi Közelítés Művészeti Egyesület szervezésében, egy tizenkét fős nemzetközi kurátori testület szakmai irányításával, hazai intézményekkel és nemzetközi galériákkal együttműködésben valósul meg. Pécsett tizennyolc országból, közel hatvan nemzetközi kortárs képzőművész munkája volt látható, és a kurátori koncepció annyiban tért el a korábbi kiállításoktól, hogy a déli régiók felé irányuló kitekintést mutatott. A pécsi szelekcióban újvidéki, koszovói, olasz, izraeli és palesztin művészek művei is bemutatkoztak, továbbá történeti áttekintést adott a posztszovjet- és az ex-jugoszláv országok képzőművészeinek munkáiból. A kiállítás 2014 nyarán és őszén Drezdában és Krakkóban, 2015 elején Berlinben, majd Debrecenben lesz látható.

hírek • news

DÍJAK 2013-ban Az év belsőépítésze címet Gothárd Erzsébet és Magyari Éva kapta a Pesti Vigadó és a Zeneakadémia rekonstrukciójáért. FIABCI World Prix d`Excellence Nemzetközi Nívódíj arany kategóriás nyertesének választották örökségvédelem/műemléki felújítás kategóriában a Gödöllői Királyi Kastélyt (építész: Dr. Máté Zsolt), irodaház kategóriában a Skanska Magyarország Ingatlan Kft. Green House irodaházát (építészek: Asa Haremst, Pintér Tamás, Anders Svenningson). Resort kategóriában Makó Város Önkormányzata ezüstérmet nyert a Makói Gyógyfürdő, Élményfürdő pályaművel (építészek: Turi Attila, Makovecz Imre, Csernyus Lőrinc). A Bodonyi Csaba által tervezett és a miskolci székhelyű ADEPTUS-H Zrt. által kivitelezett mádi Royal Tokaji Borászatot a 2013. évi Építőipari Nívódíjjal tüntették ki. A VELUX nemzetközi dizájn versenyén Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre „Cromorph” című koncepciója benyújtott pályaművek közül bejutott a legjobbak közé, és elismerő oklevelet szerzett az európai szintű megmérettetésen. A MÉSZ és a Magyar Plakát Társaság közösen kiírt YBL200 plakátpályázatának nyertese Korolovszky Anna.

ESEMÉNYEK Az UIA Világkongresszusát 2014. augusztus 3-7. között Dél-Afrikában, Durbanban rendezik. Fő témája: „MÁSHOL – körülnézni új, szebb jövőt ígérő megoldásokat keresve”. A helyszín lehetőséget ad Afrika építészeti teljesítményeinek, városfejlesztési koncepcióinak megismerésére, párbeszédet indít a konferencia altémái, a rugalmasság (területi és társadalmi sajátosságok), az ökológia (idő, evolúció és Rio+20) és az értékek (gyakorlat és oktatás) területén. Információ: www.uia2014durban.org 2014. augusztus 27-29. között Szentgotthárdon kerül megrendezésre a XIX. Országos Főépítészi Konferencia az Országos Főépítészi Kollégium és Elnöksége, valamint Szentgotthárd Város Önkormányzata szervezésében. Információ: www.foepiteszek.hu

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON - I. Építészeti Nemzeti Szalon 100% kreativitás. Műcsarnok, 09. 07-ig - Makovecz Imre: „...összekötni az eget és a földet...”Vigadó, 09. 21-ig - 200 éve született Ybl Miklós. Városház tér, Székesfehérvár, 08. 31-ig - Hidak a Dunán. Magyar Műszaki és Közle kedési Múzeum, 07. 16-ig - Hantai Simon retrospektív. Ludwig Múzeum, 08. 31-ig - Öntörténetiesítés Cavellini 1914-2014. Ludwig Múzeum, 08. 24-ig - Toulouse-Lautrec világa. Szépművészeti Múzeum, 08. 24-ig - Derkovits. A művész és kora. Magyar Nemzeti Galéria, 07. 21-ig

- Hazatérő remekművek. Plakátok a Julius Paul Gyűjteményből. Magyar Nemzeti Galéria, 09. 21-ig - Dada és szürrealizmus. Válogatás a jeruzsá lemi Izrael Múzeum gyűjteményéből. Magyar Nemzeti Galéria, 10. 05-ig - Életre kelt (film)kísérletek. Az avantgárd első mozija. Magyar Nemzeti Galéria, 10. 05-ig - Merészebb, mint a festészet - A modern magyar kereskedelmi plakát 1924-1942. Iparművészeti Múzeum, 07. 27-ig - A mecénás Főváros. Új Budapest Galéria, 08. 31-ig - Bicikliváros. Néprajzi Múzeum, 09. 28-ig - Menekülés Sanghajba. Budapesti Történeti Múzeum, 08. 03-ig - Elsők. Magyar Fotográfusok Háza, 08. 24-ig - Kontaktok. Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, 08. 24-ig - Kaszás Tamás: Az utópia elkerülése. Kassák Múzeum, 08. 31-ig - TÉR mint TÉR – SPACE as SPACE. Vasarely Múzeum, 09. 18-ig - Hans Jörg Glattfelder: Aminek esete fennáll II. Vasarely Múzeum, 09. 28-ig - A romkerttől a régészeti parkig - Aquincum 1894-2014. Aquincumi Múzeum, 10. 31-ig - Czóbel - Egy francia magyar. MűvészetMalom, Szentendre, 08. 31-ig - Szegmens 9. Kortárs Kínából. Kepes Központ, Eger, 09. 27-ig - Leonardo, a reneszánsz zseni. Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 09. 30-ig - Kódolt üzenetek és titkos írás. Modern Magyar Képtár II., Pécs, 0. 27-ig - Alföld. Történetek kétszáz év magyar képző művészetéből. MODEM, Debrecen, 09. 21-ig

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN Anglia - William Kent: Designing Georgian Britain. Victoria and Albert Museum, 07. 13-ig - Louis Kahn. Design Museum, London, 10. 12-ig - Ordinary Beauty: The Photography of Edwin Smith. RIBA, London, 09. 10. – 12. 06. Ausztria - Hollein. MAK, Bécs, 10. 05-ig - Soma Architecture. MAK, Bécs, 09. 14-ig - Pae White. MAK, Bécs, 10. 12-ig - The 1964 Vienna International Garden Show – Green post-war modernism. Wien Museum Karlsplatz, 08. 31-ig - The Metropolis Experiment – Vienna and the 1873 World Exhibition. Wien Museum Karlsplatz, 09. 28-ig - Europe's best Buildings. Mies van der Rohe Award 1988 – 2013. Architekturzentrum Wien, 09. 15-ig - Space & Reality. MUMOK, Bécs, 09. 07-ig - Flaka Haliti. MUMOK, Bécs, 10. 05-ig - Werkstadt Vienna. Museum of Decorative Arts, Schloss Pillnitz, Drezda, 08. 27-ig Dánia - Atelier Bow-Wow: City Housing of the Future? DAC, Koppenhága, 08. 29-ig Finnország - Finnish Architecture. Biennial Review 2014. MFA, Helsinki, 09. 28-ig Franciaország - Pont Jean-Jacques-Bosc. OMA Architects, Rotterdam. Arc en rêve centre d'architecture,

Bordeaux, 09. 14-ig - In the privacy of the studio of Geoffroy Dechaume (1816-1892). Cité de l'archi tecture et du patrimoine, Párizs, 09. 23-ig - Parisian architecture of the Second Empire: Functionality and monumentality. Musée d’Orsay, Párizs, 09. 15-ig Hollandia - Metropolises in scale models. Architectuurcentrum, Amszterdam, 08. 31-ig Németország - Bridging Ostend – Points of Time at closest Range. Deutsches Architekturmuseum, Frankfurt, 08. 24-ig - Mission: Postmodern – Heinrich Klotz and the Wunderkammer DAM. Deutsches Architekturmuseum, Frankfurt, 10. 19-ig - The Good Cause: Architecture of Peace – Divided Cities. Pinakothek der Moderne, München, 10. 19-ig - Daniele Buetti. It's All in the Mind. Schirn Kunsthalle, Frankfurt, 08. 31-ig - Infinite Jest. Schirn Kunsthalle, Frankfurt, 09. 07-ig Olaszország - 14. Velencei Építészeti Biennále Velence, 11. 23-ig - Lifting the Curtain – Central European Architecture Networks. Centro Culturale Don Orione Artigianelli, Velence, 11. 23-ig - Made in Europe. Mies van der Rohe Award. Velence, Palazzo Michiel, 08. 04-ig - Tra/Between arte e architettura. MAXXI, Róma, 09. 21-ig - Design Destinations. MAXXI, Róma, 09. 21-ig - Geografie Italiane. Exploring contemporary architecture. MAXXI, Róma, 10. 05-ig - Roman Structures. Montuori, Musmeci, Nervi. MAXXI, Róma, 10. 05-ig Spanyolország - Le Corbusier. Caixa Forum, Madrid, 10. 12-ig - El Greco and Modern Painting. Prado, Madrid, 10. 05-ig - Pop Art Myths. Museo Thyssen-Bornemisza, Madrid, 09. 14-ig - Georges Braque. Guggenheim, Bilbao, 09. 21-ig Svájc - Fritz Haller. Architect and Researcher. S AM, Zürich, 08. 24-ig USA - Designing for Disaster. National Building Museum, Washington, 08. 02-ig - The BIG Maze. National Building Museum, Washington, 09. 01-ig - Conceptions of Space: Recent Acquisitions in Contemporary Architecture. MoMA, New York, 10. 19-ig - Italian Futurism, 1909–1944: Reconstructing the Universe. Guggenheim Museum, New York, 09. 01-ig - Gerhard Treml & David Lamelas & Kaucyila Brooke. MAK Centre, Los Angeles, 08. 16-ig - Come in! S, M, L, XLA. Architecture and Design Museum, Los Angeles, 08. 31-ig

PÁLYÁZATOK Mutasd meg a római kort! Az Aquincumi Múzeum és a műemlékem.hu közös fotópályázata.

2014 | 6

Beküldési határidő: 2014. 08. 19. Információ: muemlekem.hu Építészeti tervpályázat Győr új sportkomplexumára, amelynek elsődleges feladata a területen megrendezésre kerülő nemzetközi szintű- és színvonalú olimpiai esemény (EYOF), illetve azt követően a lakossági igények kielégítése mellett egyéb más nemzetközi szintűés színvonalú sportesemények, edzőtáborok kiszolgálása (úszás, tenisz, atlétika, torna, judo). Beadási határidő: 2014. 08. 22. Ybl 200 makettpályázat célja, hogy lehetőséget teremtsen a makettkészítés iránt érdeklődő középiskolás korosztály és a szakmailag jártasabb, szakirányú felsőoktatási intézmények hallgatói, valamint a makettkészítéssel hobbi szinten foglalkozók számára, hogy megmutathassák és összemérhessék tudásukat. Beadási határidő: 2014. 08. 28. Információ: opera.hu ROCKWOOL – Homlokzatok kompromis�szumok nélkül! verseny építészmérnökök és építészhallgatók részére. Beküldési határidő: 2014. 08. 31. Információ: www.verseny. rockwool.hu Budapest Főváros Közgyűlése 37/2013. (V.10.) számú, Budapest főváros építészeti örökségének fővárosi helyi védelméről szóló rendeletének 12-14. §-ai értelmében a Rendelet hatálya alá tartozó építmények, azok közvetlen környezete és épületegyüttesek, illetve tartozékaik karbantartása, felújítása, helyreállítása érdekében végzett munkák megvalósulásának elősegítésére Építészeti Értékvédelmi Támogatást hozott létre. A Támogatás célja olyan munkák elvégzésének a segítése, amelyek az épületnek olyan részeit, tartozékait, díszítéseit, általában olyan értékeit újítják fel, állítják vissza, amelyek a fővárosi védettség alá helyezést indokolttá tették. Jelentkezési határidő: 2014. 09. 01. Információ: budapest.hu „A jövő egészségügyi komplexuma” néven pályázatot írt ki az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület (IFK). Az ötletbörze célja, hogy koncepciók, ötletek és víziók érkezzenek Budapest egyik emblematikus egészségügyi intézményének, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) rehabilitációjára. A pályázaton egyetemi, főiskolai hallgatók vehetnek részt. Beküldési határidő: 2014. 10. 31. Információ: www.ifk-egyesulet.hu/otletborze Nyílt nemzetközi építészeti tervpályázatot írtak ki a Helsinki Guggenheim Múzeum tervezésére. Helyszínnek Helsinki tengerparti részét jelölték ki, az Eteläsatama (Déli Kikötő) területét, közel a történeti városközponthoz. A kiírás szerint a múzeum elsősorban az északi művészet és építészet otthona lesz. Ez az első alkalom, amikor a Solomon R. Guggenheim Alapítvány nyílt építészeti pályázatot ír ki egy új múzeuma megvalósítására. A jeligés pályázatokat 2014. szeptember 10-éig lehet beküldeni. A második fordulóra 6 terv jut tovább. Az eredményhirdetés 2015 júniusában várható, a nyertes pályázó 100.000 euró díjazásban részesül. Információk: www.designguggenheimhelsinki.org

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014/6-os számUNK szerzői

nak hallgatója. 1993-ig a Középülettervező Vállalat, majd a Szántó & Mikó Építészek Tervezőirodája építésze. 1993 óta külső oktató a BME Építészmérnöki karán, jelenleg az Ipari Épülettervezési tanszéken. 2002 óta vesz részt a MÉSZ és a MÉK külügyi tevékenységében, jelenleg a MÉSZ Elnökségének tagja.

Baranyai Katalin PhD irodalomtörténész, műfordító. A debreceni Bölcsészkaron szerzett tanári diplomát. 2009ben szerzett doktori fokozatot az ELTE modern magyar irodalom doktoriskolájában. Több középiskolában, majd a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán és a nagykőrösi Károlyi Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Karán oktatott. Könyvszerkesztő, akkreditációs szakértő. 1986-88, illetve 1989-90 között Soros-ösztöndíjas, 1991-92 között Teleki-ösztöndíjas, Cs. Szabó László hagyatéki könyvtárának gondozója. Benkő Melinda PhD építész-urbanista, egyetemi docens, 2012-től a BME Urbanisztika Tanszék vezetője, az Archimago Kft. vezető tervezője. Francia állami (Marseille, Grenoble), Tempus (Milano), DLA doktori, OKM posztdoktori és kétszeres MTA Bolyai ösztöndíjas. Legjelentősebb hazai publikációi a Glocal city – kortárs európai városépítészet (Fonyódi Mariannal, 2009) és a 111 szó az építészetről (2013) című könyvei. Botzheim Bálint építész, kutató. Szakterülete: digitális építészet, parametrikus paradigma. 2007-től a Kapy és társai Kft. partner. Közös pályázatokat készített Kapy Jenővel (Szervita tér 2006, Pécsi Koncert Központ – PKK 2007). Önálló munkái: Vác csillagvizsgáló torony 2007; Art-Universitas Pályázat szobor-terv, I. díj, 2008, Sopron. Kutatási területe: kiber-építészet. 2009-től a Magyar Építőművészet szerkesztője. 2013-ban a Pécsi Tudományegyetemen szerzett MA fokozatot. Götz Eszter újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2007-2012 között a www.kultura.hu szerzője, 2009-2011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. Hatvani Ádám építész és grafikus, diplomáit a BME-n 1995-ben, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2000-ben szerezte. 2002-től a budapesti sporaarchitects építésziroda egyik alapítója és vezető tervezője, amelynek munkáit a hazai és a nemzetközi média rendszeresen publikálja. A sporaarchitects Budapesten működő nyitott szemléletű fiatal építésziroda, építészek, városról gondolkodók alkotói platformja melynek fókuszában az építészet, a fenntarthatóság, az ökologikus városfejlesztés áll. Számos projekt és kutatás mellett a két Duna parti állomás építészeti tervezésével részt vett nemrég átadott budapesti négyes metró tervezési munkáiban, ami Magyarország legnagyobb infrastrukturális projektje. 2005-től a KÉK, a Kortárs Építészeti Központ, az első magyar, nemzetközileg is elismert építész szellemi műhely egyik megalapítója és kuratóriumi tagja. Józsa Ágnes újságíró, szerkesztő. Az ELTE-n szerzett diplomát mint népművelő, könyvtáros, illetve filozófia szakos középiskolai tanár. Írásai évtizedek óta a magyar kulturális élet eseményeiről tudósítanak, számos orgánum rendszeres szerzője. 1991-200 között a Kritika folyóirat rovatvezetője, később a Magyar Nagylexikon Kiadó művészeti vezetője volt, a Civil Rádióban önálló műsort vezetett. Klein Rudolf PhD (1985 és 1995), Mphil (1982) építészettörténész, habil. egyetemi tanár (Szent István Egyetem, előzően: Tel-avivi Egyetem, Kyotói Műegyetem, Jeruzsálemi Héber Egyetem, Bezalel Művészeti Akadémia, Újvidéki Egyetem) a 20. századi építészet ill. az újabb kori zsinagógaépítészet kutatója. Fontosabb könyvei: Zvi Hecker – Oltre il riconoscibile, Testo & Immagine, Torino, 2002; L’art Juif (társsz.: G.S. Rajna, Z.A. Maisels, R. Reich. D. Jarassé) – Paris: Citadelles & Mazenod, 1995. /ang.: Jewish Art, Abrams, New York, 1997., /ném.: Die Jüdische Kunst – Freiburg, Basel, Wien: Herder, 1997.; Tadao Ando – Architect Between East and West / Az építész Kelet és Nyugat között, Pont, Bp., 1996.; Kortárs Magyar Építészeti Kalauz (társszerzők: Lampel Éva és Miklós), Vertigo, Bp., 2001; Jože Plečnik, Akadémia K. Bp., 1992; Peter Eisenman – A dekonstruktivizmustól a foldingig (Kunszt Györggyel), Akadémiai K. Bp., 1999.; A lakógéptől az érző építészetig. 20. századi elméletek, Novi Sad, 1988; Sudelovanje korisnika u oblikovanju stana, Gradevinski fakultet, Subotica, 1987. Mikó László Ybl- és Pro Architectura díjas építész. 1979-ben diplomázott BME Építészmérnöki karán, diplomadíjjal. 1984-1986 között a Mesteriskola VIII. ciklusá-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Oosterhuis, Kas holland építész. A Delfti Műszaki Egyetemen szerzett építészeti diplomát, majd 19871988 között az AA-ban tanított Londonban, és egy évet Lénárd Ilonával közösen Theo van Doesburg egykori irodájában dolgozott Párizsban. Közös design stúdiójuk 2004-ben kapta az ONL [Oosterhuis_Lénárd] nevet. Kas Oosterhuis 2007-től regisztrált építész Magyarországon, a CET (Bálna) generáltervezője. 2000-től digitális tervezést tanít a Delfti Műszaki Egyetemen, ahol a ProtoSpace Laboratory igazgatója, és egy húsz kutatóból álló csoport vezetője a Non-standard és Interaktív Építészeti Intézetének Hyperbody tudásközpontjában. Számos egyetem, akadémia és nemzetközi konferencia előadója. Legismertebb épületei: CET (Bálna), Budapest; Saltwaterpavilion (Neeltje Jans, Hollandia), Hessing Cockpit akusztikus autósztráda fal (Utrecht, Hollandia). Számos nemzetközi építészeti díjat kapott, több épületét is jelölték a Mies van der Rohe díjra. Ritoók Pál művészettörténész az ELTE művészettörténet, történelem és lengyel szakán végzett. 1987 óta a Magyar Építészeti Múzeumban dolgozik. Számos tanulmány és katalógus szerzője, kiállításokat rendezett a 19. és 20. századi magyar építészetről. A magyarországi építészetet bemutató, 2001-2004 között megjelent hatkötetes ismeretterjesztő sorozat főszerkesztője és egyik szerzője. Egyik kurátora a Fény és forma – Modern építészet és fotó 1927-1950 című kiállításnak, amelyet 2003-ban a budapesti Műcsarnokban, majd Helsinkiben, Rotterdamban, Bécsben, Dessauban, Wroclawban, Győrben és Pécsett is bemutattak. 2012 eleje óta a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményvezetője. Sugár Péter építész, DLA (2004), Ybl-díj (2002), Pro Architectura-díj (2008). A BME építészkarán a Középülettervezési Tanszék tanára, a Radius B+S Kft vezetője. Fontosabb megépült épületek: Tolcsva, OREMUS borászat (1996-98-2000); Budapest, volt bőrgyári épület átépítése (2002-2003); Szegi, Törley pincészet fogadóépülete, 2005; Villány, Sauska és társa borászat (2006-2007); Budapest, Lánchíd 19 Hotel (2006-2007); Gyöngyös, Kékes Étterem felújítása (2007-2008). Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001, 100 % kreativitás, I. Építészeti Nemzeti Szalon/Műcsarnok, 2014). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapító-szerkesztője. 2014-ben Ybl díjat kapott. Tánczos Tibor építészmérnök. 2009-ben diplomázott a BME Építészmérnöki Karán, ahol diplomatervéért Hauszmann-díjban, majd ugyanebben az évben Junior Prima díjban részesült. 2010-től DLA-ösztöndíjas a BME Középülettervezési Tanszékén, 2012-ben DAAD kutatási ösztöndíjjal hat hónapot töltött a Berlini Műszaki Egyetemen. Tímár Péter építészmérnök, fotográfus. A Fotóművészet c. folyóirat főszerkesztője, óraadó a Kaposvári Egyetem Fotóművészeti Tanszékén. 11 évig a Képzőművészeti Egyetem gyakorló iskolájának igazgatója volt, 32 éven át tanított ott fotográfiát. Tomay Tamás Ybl-díjas építész. 1977-ben szerzett diplomát a BME Építészkarán, 1978-80 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskoláját. 1985-ben kapott Ybl-díjat, 2000ben Pro Architectura díjat. 1973-79 között a BUVÁTI, 1979-86 között az ÁÉV tervezője, 1982-86 között a Fiatal Építészek Stúdiójának vezetője. 1986-tól magántervezői irodában dolgozik, 1992-95 között a Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképző Intézetének oktatója volt. 2002-től a Mesteriskola vezető építésze.

2014 | 6

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Hungarian Architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

MÉ 2014/6. szám ISSN 1785 – 282X lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. SZERKESZTŐSÉG 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: 318 2444 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés intézés: Schäffer Zsuzsa, szerkesztőség, csütörtök 9-12 óráig, tel: 318 2444 FELELŐS KIADÓ: Sáros László György DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: Szegő György DLA Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Ferencz Marcel DLA Sáros László György DLA Szegő György DLA Vadász Bence Varga Tamás DLA Vukoszávlyev Zorán PhD Winkler Barnabás DLA

UTÓIR AT

POST SCRIPTUM XIV. évfolyam 77. szám

régi-új Magyar Építőművészet | Utóirat Alapítva 2001 SZERKESZTŐk: Szegő György DLA alapító főszerkesztő Götz Eszter Pálinkás Edit Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Grafika: Kludovácz András Nyomtatás: deMax Művek HIRDETÉSFELVÉTEL: Indigoline Kft. Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: 06 20 484 9044 WEBOLDALUNK: www.meonline.hu FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

I. ÉPÍTÉSZETI NEMZETI SZALON – 100 % KREATIVITÁS

szakmai programok szeptemberben a műcsarnokban 2014. szeptember 2-7.

2014. szeptember 6., szombat

10:00-13:00 KORHATÁR NÉLKÜL

AZ EGYENSÚLY ÉPÍTÉSZETE Szabadtéri térinstallációk

Családi nap

A Hello Wood2014-es nyári táborának plasztikái, 100

A programra a hétéves kor alatti gyerekeken kívül min-

résztvevő, 12 országból

denkit várnak a Műcsarnok múzeumpedagógusai, aki szívesen agyagozik, rajzol, fest és kipróbálná a makett-

2014. szeptember 3., szerda

készítést.

16:00 -17:30 HELLO WOOD 2014 A Hello Wood installációit bemutatják: Pozsár Péter és

15:00-17:30 HATÁRON TÚLI MAGYAROK

Huszár András építészek

Kárpát-medencei magyar építészek bemutatkozása moderátor :

18:00

Sáros László György DLA építesz;

előadók :

SEBŐ-EGYÜTTES

Guttmann Szabolcs, Pásztor Péter DLA építészek, vala-

Sebő Ferenc, Barvich Iván, Perger László; Vendég: Soós

mint a BM, az EMMI és a KÜM érintett képviselői

Réka és Tímár Sára énekesek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének mesterszakos hallgatói

18.00 LAJKÓ FÉLIX SZÓLÓ KONCERT A Makovecz turnécímű lemez anyagát Makovecz Imre

2014. szeptember 4., csütörtök

épületeiben rögzítették…

17:00-18:30 MÉDIA, ÉPÍTÉSZET, ÉRTÉKÁLLÓSÁG Hogyan látja és láttatja a média az építészet világát.

2014. szeptember 7., vasárnap, Finisszázs

Divatok és sztárok

14:00-18:00 TÉGLAKÍGYÓ

moderátor :

Osskó Judit építész;

előadók :

Csanády Pál

Szabadtéri akció és játék.

építész-főszerkesztő, Csontos János újságíró-filmes, Pásztor Erika építész-főszerkesztő, Szegő György DLA

A Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának programja. 14:00-15:00

bemutatja :

Csernyus Lőrinc építész

építész-főszerkesztő 15:00-17:30 ÉPÍTVE TANÍTANI Alkotótáborok, kalákák, mintakönyvek.

18:45-19:30 HABKARTON-ÉPÍTÉSZET GYEREKEKNEK Vizuális nevelés gyerekkorban játékkal, komolyan.

A közös építés öröme.

Építészet és múzeumpedagógia

moderátor :

előadó :

Krizsán András, U. Nagy Gábor, Pozsár Péter valamint

Ocztos István építész, képzőművész

Turi Attila építesz; előadók : Csernyus Lőrinc,

Kertész András DLA építészek 2014. szeptember 5., péntek 16:00-17:00 TÁRLATVEZETÉS III. Dévényi Sándor DLA és Finta József DLA h.c. építészek

18:00

ÉLŐKÉP SZÍNHÁZ: MORFOMÁNOK, HOL VAGYTOK? Improvizatív vizuális mozgásszínházi akció A morfománok olykor anyagi formát öltő szellemvilágát

18:00 DRESCH QUARTET

most a Műcsarnokba várjuk nagy szeretettel.

A 2013-as, az év legjobb jazz együttese díjazottjának koncert-

Előadók: az Élőkép Színház mozgásszínészei; Koncepció,

je Dresch Mihály (tenor- és szopránszaxofon, fuhun, ének), Lu-

rendezés: Bérczi Zsófia

kács Miklós (cimbalom), Hock Ernő (bőgő), Baló István (dob)

összeállította :

Borsos András építész, valamint Szegő György DLA építész, kurátor és Murka Ilona programszervező, Műcsarnok

A MÉSZ és a Magyar Plakát Társaság közösen kiírt YBL200 plakátpályázatának első díjas plakátterve, Korolovszky Anna munkája

2014 | 06 | 04 ›› 09 | 07

Volume 14 / No. 77

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g yar é p í t ő m ű v é s z e t h u n g aria n arc h it e ctur e

2014 | 6

OF ARCHITECTURE

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

2014 | 6

›››1S T N AT ION A L S A LON

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM

950 Ft

U T Ó I R AT

POST SCRIPTUM XIV. évfolyam 77. szám