Hungarian Architecture 2014/7 by Hungarian Architecture

Szabó Levente – Gyüre Zsolt • Kovács Zs. Gy. – Beránková J. – Kovács D. – Becker M. – Lukács P. • Marosi Miklós • Kovács Péter • Virág Csaba • Szentmáry Szabolcs • Claudiu Ionescu • Peter Jurkovič • Földes László

2014 | 7

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g ya r é p í t ő m ű v é s z e t h u n g a r i a n a r c h i t e c t u r e

Architectural Meeting of the 8 from Carpathian Basin • International Architecture Biennale, Venice – Rem Koolhaas • Mushroom, Budapest – Levente Szabó, Zsolt Gyüre • Promenade, Veszprém – Kovács – Beránková – Kovács – Becker – Lukács • Medical Centre, Kecskemét – Miklós Marosi • Oncoradiology Centre, Debrecen – Péter Kovács • Digital museum, Pecica – Claudiu Ionescu • Wenckheim-Castle, Szabadkígyós - László Földes • In memoriam Lajos Jeney

950 Ft Újragondolt közterek Kórházépítészet Renewed public spaces Medical centers

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

2014 | 7

Kárpát-medencei Nyolcak Budapesten • XIV. Velencei Építészeti Biennálé – Rem Koolhaas • Gomba, Budapest, Móricz Zsigmond körtér – Szabó Levente, Gyüre Zsolt • Veszprémi promenád – Kovács Zsolt György, Beránková Jana, Kovács Dávid, Becker Márton, Lukács Péter • Kecskeméti Megyei Kórház Gyógyászati Központ – Marosi Miklós • Onkoradiológiai Centrum, Debrecen – Kovács Péter • Digitális múzeum, Pécska – Claudiu Ionescu • Wenckheim-kastély, Szabadkígyós - Földes László • In memoriam Jeney Lajos

A képek a Velencei Biennáléról szóló írásunkat illusztrálják, a Szcéna rovat 6-8. oldalán 2

1 4

3 5

7 9

8 10

1 Központi pavilon: Födémek, Fotó: velencei biennálé 2 Központi pavilon: Kapuk, Fotó: velencei biennálé 3 Központi pavilon: Ablakok, Fotó: velencei biennálé 4 USA pavilon: Kutatóbázis, Fotó: velencei biennálé 5 Központi pavilon: Fürdőszobák, Fotó: velencei biennálé 6 Központi pavilon: Balkonok, Fotó: velencei biennálé 7 Arsenale, Monditalia, Fotó: Szegő György 8 Magyar pavilon, Kalákatérkép, Fotó: Fábián Andrea 9 Skandináv pavilon, Fotó: velencei biennálé 10 USA pavilon: Kutatóbázis, Fotó: Szegő György

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Hungarian Architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

Tartalom · content

2014 | 7

Szcéna · Scene

A MÉ 2014/7-es száma elé Az alábbi idézetben Pierre Vago emlékezik vissza az UIA megalakulásának időszakára. A szöveg a MÉSZ által kezdeményezett Kárpát-medencei Nyolcak nemzetközi szakmai találkozóhoz, illetve a Szcéna rovat erről beszámoló két írásához kapcsolódik. „…Még javában dúlt a háború, mikor a felszabadított Párizsból felvettem a kapcsolatot barátaimmal a RIA bizottságaiból (sejtve, hogy ez a két ország meg fogja őrizni semlegességét, Svájcban és Portugáliában helyeztem biztonságba az archívumokat). Tudtam, hogy azelőtt kell cselekednem, mielőtt s többiek feleszmélnek. 1945-ben találkozóra került sor Párizsban, amelyen hű társaim, Jean-Pierre Vouga, Gordon Stephenson, Jules Ghobert és Pardal Monteiro vettek részt. Elővezettem nagy ötletemet: haladéktalanul hívjuk össze a három építész szervezet vezetőit és alapítsunk olyan szövetséget, mely minden politikai, ideológiai, esztétikai határon átlépve egyesíti az építészeket. A szervezet nem egyes kiválasztottak előtt állna nyitva, nem folytatná egyetlen csoportosulás, akadémia, klikk hagyományait sem. Nemzeti szervezeteiken keresztül demokratikusan képviselne minden építészt. (…) Miután megalakult az UIA, minden erőmmel azon igyekeztem, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió is belépjen a szervezetbe. Szerettem volna, ha hátsó szándék és fenntartás nélkül együttműködnének velünk. Úgy tűnt, hogy ez a két ország lesz az elkövetkező évtizedek két nagyhatalma. Szerencsémre mindkét ország építészei között akadtak jó barátaim. Még örvendetesebb volt, hogy meglehetősen jól ismertem szovjet barátaim törekvéseit, tisztában voltam érzékeny pontjaikkal és komplexusaikkal. Ez ugyan még nem a hidegháború időszaka volt, de már nem is (…) az eufóriáé….” Pierre Vago: Egy mozgalmas élet, Holnap Kiadó, 2002

2 Kárpát-medencei Nyolcak Budapesten – Borsos András The Announcement of the Eight Countries of the Carpathian Basin in Budapest. Műcsarnok, 6-7-8, Sept. 2014 – András Borsos 3 Építészeti időutazás. UIA világkongresszusok 1978-1996– Osskó Judit Architectural Time Travel. UIA World Congresses 1978-1996 – Judit Osskó 5 A függöny felemelkedik. Magyar ráadás-kiállítás Velencében – Szemerey Samu 6 Fundamentals – Minek az alapjai? XIV. Velencei Építészeti Biennálé, szerkesztői olvasat – Szegő György Fundamentals – The Foundations of what? 14th International Architecture Biennale, Venice – György Szegő téma · theme 8 A látott kép dilemmái. Gomba, Budapest, Móricz Zsigmond körtér – Somogyi Krisztina Dilemmas of the View: The „Mushroom” and Beyond – Krisztina Somogyi 12 Járható textúrák. A veszprémi promenád felújításáról – Katona Vilmos Walkable Textures. The Facelifting of the Promenade in Veszprém – Vilmos Katona 15 Amfiteátrumban lakni. Felvinci Villapark, Budapest – Götz Eszter Living in an Amphitheatre. Felvinci Mansion Park, Budapest – Eszter Götz 18 Észrevétlen lenyomatok. Családi ház Budafokon – Botzheim Bálint Unnoticed Imprints. A Detached House in Budafok – Bálint Botzheim 20 Gyógyító tér. Kecskeméti Megyei Kórház Gyógyászati Központ – Götz Eszter A Site of Healing Faculties. Medical Centre, Kecskemét County Hospital – Eszter Götz 24 Fehér falak között. Onkoradiológiai Centrum, Debrecen – Bán András Between White Walls. Oncoradiology Centre, Debrecen – András Bán Európa-régió · eu-region 28 A tájba vetett bizalom. Családi ház, Pozsony-Dunacsúny, Szlovákia – Götz Eszter Confidence Placed in Landscape. Dwelling-house, Bratislava-Dunacsúny – Eszter Götz 31 Múzeum, műtárgyak nélkül. Digitális múzeum, Pécska, Románia – Pálinkás Edit Museum without Artefacts. Digital Museum, Pecica, Romania – Edit Pálinkás Örökség · heritage 34 Ybl-kastély a felújítás árnyékában. A szabadkígyósi Wenckheim-kastély részleges rekonstrukciója – Berényi Marianna Ybl Castle in the shade of Modernization. Wenckheim Castle in Szabadkígyós – Matianna Berényi Passzázs · Passage 37 Menekülés a közösségbe. Építészet/oktatás 2014 konferencia – Vámos Dominika Fleeing into Community. Architecture/education 2014 Conference – Dominika Vámos 39 Vizek, fények, színek. Kertész András Tibor kiállítása – Hadik András 40 Experiment Metropole. Bécs és az 1873-as Expo – Szegő György 41 Az individuális vízió. Grcic-panoráma – Szegő György 43 Egy szakma arcképe. Slézia József: Kortárs magyar formatervezés – Götz Eszter 44 Kortárs építészet Rómában – Berényi Marianna 45 In memoriam Jeney Lajos 1933–2014 búcsú · farewell 45 Elhunyt Jeney Lajos építész (1933-2014) – Sylvester Ádám Webgaléria · Web Gallery 46 46 46 47 48

Ybl-reneszánsz – Götz Eszter Solar Decathlon 2014 – Pálinkás Edit Ecsettel épített fürdőházak – Kerner Gábor Hírek, kiállítások, pályázatok Lapszámunk szerzői

A borítón a Debreceni Onkoradiológiai Központ látható. Építész: Kovács Péter, fotó: Bujnovszky Tamás

szcéna • scene szcéna • scene

Kárpát-medencei Nyolcak Budapesten Szakmai találkozó, Műcsarnok, 2014. szeptember 6-7-8. szöveg text:

Borsos András

fotók photos:

Szentiváni János

A Magyar Építőművészek Szövetsége kezdeményezésére a kárpát-medencei régió országainak építész szövetségei Budapesti Nyilatkozat címmel dokumentumot tettek közzé. Az UIA részéről Ar Esa Mohamed, a szervezet újonnan megválasztott elnöke, Dr. Deniz Inceday professzor, az UIA II. régiója elnöke vett részt a találkozón. A Magyar Építőművészek Szövetsége a Magyar Művészeti Akadémiával és a Műcsarnokkal együttműködve nemzetközi programsorozatot rendezett szeptember 6-8. között. Az esemény hivatalos résztvevői az UIA vezetői mellett az alábbiak voltak: Sáros László György DLA, a MÉSZ elnöke, Fazakas György, a MÉSZ külügyi munkabizottsága vezetője; Sanja Cvjetko Jerkovic a Horvát Építész Szövetség elnökasszonya; Romániából Nicolae Lascu professzor, a román építész szövetsége alelnöke, Ausztriából Georg Pendl építész, a kamara elnöke, valamint Dr. Pásztor Péter professzor, kassai építész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a kassai építészkar vezetője. A vendégeket a Műcsarnok I. Építészeti Nemzeti Szalon kiállításán köszöntötte Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, aki kiemelte, hogy a szalonok hagyományosan mindig fontos szerepet töltöttek be a magyar kulturális életben, ezt erősíti a mostani Szalon sikere is. Sáros László György kifejtette, hogy a régió országait összekötik a szomszédságból adódó közös problémák, a történelmi hagyományok és a szerteágazó kulturális kapcsolatok, így a most létrejövő Társulás nyitott minden további kapcsolatépítési formára. Szegő György, az Építészeti Nemzeti Szalon kurátora tárlatvezetésében kiemelte a kiállítás célját: a nagyközönségnek is bemutatni, hogy az építészet gyönyörködtet. A meghívottak gratuláltak a kiállításhoz és jelezték, hogy több külföldi helyszínen (pl. Kassa, Kolozsvár, Zágráb, Tokió, Isztambul) is bemutatásra érdemesnek tartják. Osskó Judit, a MÉSZ vezetőségi tagja levetítette a résztvevőknek az általa készített filmekből erre az alkalomra összeállított válogatást, amely bemutatta az UIA háromévente megrendezett kongresszusait 1978 és 1999 között. A délutáni zárt ülésén az UIA elnöke hangsúlyozta: bármilyen nagy nemzetközi szervezet csak a kisebb regionális együtt-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

A Nyilatkozat aláírása. A képen (b-j): Fazakas György, Sanja Cvjetko Jerkovic, Dr. Deniz Inceday, Sáros László György, arEsa Mohamed, Nicolae Lascu és Georg Pendl.

működések révén tud hatékonyan működni. A II. régió elnöke elmondta, hogy Magyarország a régió szakmai közéletében mindig fontos szerepet játszik. Majd a meghívottak megvitatták az együttműködést szolgáló K8 Társulás alakuló nyilatkozatának szövegét. A Nyilatkozatot szeptember 8-án a Műcsarnokban ünnepélyes keretek között írták alá a horvát, megfigyelőként a szlovák, az osztrák, a román és a magyar építész szövetségek és kamarák képviselői, valamint védnökként az UIA elnöke és az UIA II. régiója alelnöke. A nyilatkozat szövege:

Közös értékeink, történelmi múltunk hasonló és eltérő kulturális nevezetességeink vezettek bennünket ahhoz, hogy egy formális együttműködési megállapodást hozzunk létre építészeti szakmai szervezeteink között. Az építész világszervezet elnökének és a II. régió alelnökének jelenlétében a Magyar Építőművészek Szövetsége elnökének ötlete alapján azok, akik jelen voltak, megegyeztek abban, hogy megkezdik a kialakítását egy új hivatásgyakorlási együttműködésnek, annak érdekében, hogy kiszélesítsék kapcsolataikat és elérjék a megfogalmazott célokat.

A találkozó részt vevőinek csoportképe

szcéna • scene

Tárlat vezetés az Építészeti Szalon kiállításán

The Announcement of the Eight Countries of the Carpathian Basin in budapest Műcsarnok, 6-7-8, September 2014 In co-operation with the Hungarian Academy of Arts and Kunsthalle, the Budapest-based art gallery, the Association of Hungarian Architects organizes a series of international events between September 6th and 8th. Official participants of this programme were: on behalf of MÉSZ

László György Sáros DLA as chairman and György Fazakas, head of the foreign affairs committee, Ar Esa Mohamed, on behalf of UIA as the newly elected chairman of the organisation, Prof Dr, Deniz Inceday, the chairman of the UIA Region No. II., Sanja Cvjetko Jerkovic, the chairwoman of

Építészeti időutazás UIA világkongresszusok 1978-1996 szöveg text:

Osskó Judit

1948-ban Lausanne-ban megalakult a földkerekség építészeinek egyetlen, világot átfogó szervezete, az UIA, az Építészek Nemzetközi Szövetsége. Kevesen tudják, hogy megalapítója magyar származású építész volt: Pierre Vago – Vágó Péter. Vago alig húszévesen lett az akkor induló és igen gyorsan ismertté váló folyóirat, a L’Architecture d’Aujourd’hui főszerkesztője. A lap körül szerveződő progresszív társasággal már 1932-ben nemzetközi építészeti vitafórumot rendeztek Moszkvában, 1935-ben Rómában, 1937-ben három európai fővárosban, Bécsben, Budapesten és Prágában, majd ’38-ban Párizsban. Ebből a Réunion Internationale d’Architectes-ből (RIA) alakult meg a

háború után az a világszervezet, amelyik azóta háromévente rendezi meg kongresszusait a Föld különböző pontjain. E nemzetközi ös�szejövetelek húsz éves történetének emlékeit őrzik a Magyar Televízió archívumában fellelhető filmek, amelyek 1978-1996-ig adtak hírt az UIA kongresszusairól: az építészeket akkoriban foglalkoztató témákról, a tanácskozások légköréről és olyan meghatározó építészegyéniségekről, akik közül sokan ma már nincsenek közöttünk. Az MTV forgatócsoportja volt ugyanis az egyetlen stáb, amelyik két évtizeden át rendszeresen tudósított ezekről az eseményekről. Ma már ezek a műsorok sajátos történelmi dokumentumok. Az 1975-ös madridi kongresszus hangulata csak az emlékeimben él. Az akkori

the Association of Croatian Architects, from Romania Prof Phd Nicolae Lascu, the vice chairman of the Romanian association of architects, from Austria Georg Pendl, the chairman of the chamber of architects, as well as prof Dr. Péter Pásztor, architect from Košice, member of the Hungarian Academy of Arts, head of the faculty of architecture in Košice. The manifesto was ceremoniously signed on September 8th in the Kunsthalle by the representatives of the architects’associations and chambers of Croatia, Slovakia and Romania, as well as by the chairman of UIA as patron and the vice chairman of the UIA Region No. II.

zaklatott körülmények között felvett interjúk egy másik műsor részeként mentek adásba és nem találtam nyomát. Akkor ismertem meg Pierre Vagot, akinek segítő barátsága haláláig elkísért. Az 1978-as népes mexikói kongresszus – melyen 90 ország hétezer építésze vett részt – fő témájául az építőművészet és a nemzeti fejlődés összefüggéseit választotta. Nagy tisztelet övezte Le Corbusier egykori munkatársát, Georges Candilist, aki így fogalmazott: Úgy vélem, a nemzetközi modern építészet egy periódusa most valóban véget ért, amelyet én szükségleti, sürgősségi helyzetben alkalmazott építészetnek neveznék. Sem az éghajlatot, sem az adott ország tradícióit nem vettük figyelembe. Egy divatot követtünk, mindig mindenütt ugyanazt csináltuk és ürügyül a sürgősséget hangoztattuk, ezzel védekeztünk! 1981-ben Varsó a Szolidaritás és a politikai harcok lázában élt. A kongresszusnak az akár jelképként is felfogható híres szocreál „kultúrpalota” adott otthont. A meghívott neves 2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

szcéna • scene

Az UIA megalakulását előkészítő ülés, London, 1946. A képen szereplők balról jobbra: P. Pardal Monteiro, Pierre Vago, Sir P. Abercrombie, Goldfinger Ernő, J. Ghobert, J-P. Vouga

építészek közül kétségkívül a legnépszerűbb előadó Charles Jencks, az új építészeti irányzat, a posztmodernizmus leghatásosabb és legismertebb képviselője volt. 1985-ben az UIA kongresszusát a világ egyik legnépesebb városában, Kairóban tartották. A nemzetközi szövetség ekkor alapította meg az építészeti Aranyérmet, amely a Nobeldíjhoz hasonló. A héttagú zsűri az első aranyérmet az egyiptomi Hassan Fathynak ítélte oda, aki egész életében az építészet kulturális gyökereit kutatta, az elveszett tradíciókat próbálta újjáéleszteni és hagyományos technológiával épített hajlékokat a szegények számára. 1987-et a hajléktalanok nemzetközi évének nyilvánították. Ebben az évben rendezték meg az angliai Brightonban a soron következő XVI. kongresszust. Az építészeti Aranyérmet ezúttal a finn Reima Pietila kapta, akinek építészeti teremtményei sajátos organikus szemléletéből, a hagyományhoz, a kézműves mesterséghez való visszatérésből születtek. Tragikus események előzték meg egy másik rangos díj odaítélését. 1985. szeptember 19-én pusztító földrengés döntötte romba Mexikóváros központi negyedét. A város hihetetlen összefogással rövid idő alatt megújult, a kormány több mint ezer építészt kért fel a munkára. A mexikói építőművész szövetség elnöke meghatottam vette át a Sir Robert Matthew díjat. 1990-ben Montrealban a „kultúra és a technológia összefüggése” volt a kongresszus jelmondata. Ezen a kongresszuson érezhetően

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

megnőtt a kelet-és közép-európai építészek iránt az érdeklődés. Az Aranyérmet ezúttal a kortárs építészet egyik legrokonszenvesebb alakja, az indiai Charles Correa kapta, aki szerint az építészet mozgatóereje nem a kultúra, nem is a technológia. Szerinte létezik ugyanis egy harmadik alkotóelem: az aspiráció, amely a valami után való törekvést, vágyakozást fejezi ki, s amely öröktől fogva velünk van. 1993-ban Chicago adott otthont az UIA nemzetközi tanácskozásának. A téma: Az építészet válaszúton, tervezés egy életképes jövőért. Az Aranyérmet ezúttal Fumihiko Makinak ítélték oda. A chicagoi kongresszus magyar sikert is hozott: az UIA különdíjjal tüntette ki Makovecz Imrét. A szövetség nigériai elnöke, Olufemi Majekodunmi, aki a zsűri tagja volt, elragadtatással méltatta a magyar építész munkásságát. Megjegyezte, hogy ha két aranyérmet adhattak volna ki, az egyiket Makovecz kapta volna. 1996-ban Barcelonában a nagyvárosok jövőjéről, világméretű problémáiról tanácskozott a több mint tízezer építész résztvevő. A megnyitót I. János Károly spanyol király is megtisztelte jelenlétével, aki köszöntőjében Frank Lloyd Wrightot idézte: „Az orvos eltemetheti tévedéseit, de az építész csak abban reménykedhet, hogy félresikerült alkotásait egyszer benövi a borostyán.” A kongresszushoz kapcsolódó kiállításon a médiák által sztárolt építészek extrém épületcsodái keltették a legnagyobb figyelmet, még a szemerkélő eső sem tudta elvenni az

építészhallgatók ezreinek kedvét, hogy Norman Fostert és Peter Eisenmant a kövön ülve áhítattal hallgassák. Ez a furcsa ellentmondás kísérte végig a sok helyszínen zajló konferenciát: míg a túlnépesedett 20-25 milliós városok életkörülményeit ecsetelték az előadók – nagy általánosságokat, sokszor közhelyeket sorolva –, addig az igazi sztárok körül forgott a kongresszus. Cesar Pelli argentin származású amerikai építészt, aki Manhattan egyik legnagyvonalúbb együttesét, a World Financial Centert tervezte, óvárosi sétája során szólítottam meg. Az építészek jövőbeli szerepéről ekként vélekedett: „Kevés korlát és gyakran kivételes szabadság adatik meg, csak azért, mert épületet tervezel vagy festesz. Én nem bánom sem a szabadságot, sem annak hiányát, de úgy gondolom, ha adott a külső szabadság, akkor az egyúttal nagyobb belső kontrollt követel meg. Ez a mi felelősségünk. Nem hiszem, hogy a szabadság léte független lenne a felelősségtől.” A több órányi, a kongresszusokról forgatott filmekből – amelynek része Pierre Vago portréja is – nemrég a MÉSZ felkérésére egy 55 perces összefoglalót készítettünk. Az ötletet, hogy ezek az archívum mélyén feledésre ítélt műsorok most ismét előkerüljenek az adta, hogy a MÉSZ vezetése szeretné felhívni az UIA tisztségviselőinek és tagjainak figyelmét ezekre a – nyilván kevesek által ismert – dokumentumokra, jelezvén a magyarok kezdeményező szerepvállalását a nemzetközi szervezet történetében.

szcéna • scene

Architectural Time Travel UIA World Congresses 1978–1996 Unique in its kind as a worldwide organisation of architects, UIA (Union internationale des Architectes) was founded in 1948 in Lausanne. Not many people know that its founder was Pierre

Vago, a Hungarian-born architect. He was only twenty years old when he started to work as editor-in-chief for L’Architecture d’Aujourd’hui, launched just then. The progressive-minded

company associated with this periodical had already organised an international discussion forums for architects as early as in 1932 in Moscow, then in 1935 in Rome, in 1937 in three European capitals, Vienna, Budapest and Prague, and in 1938 in Paris. This was how the Réunion Internationale d’Architectes (RIA) came into being after the war as a worldwide organisation which has held its congresses every third year since then at various international venues. The events and memories of these international meetings spanning over two decades have been recorded on films which are stored in the archives of the Hungarian Television. Thus we can have a glimpse into the congresses of UIA between 1978 and 1996.

A függöny felemelkedik Magyar ráadás-kiállítás Velencében szöveg text:

Szemerey Samu

Első alkalommal szerepel a magyar építészettörténet a Velencei Biennálé programjában a nemzeti pavilonon kívül, a biennálé témájához kapcsolódó események részeként. A Lifting the Curtain - Central European Architecture Networks (A függöny felemelkedik – Közép-európai építészeti hálózatok) című kiállítás a 21 partner esemény egyike, amelyeket a Biennálé főkurátora, Rem Koolhaas több mint száz pályázat közül választott ki. A projekt öt ország szervezetei közötti együttműködésben jött létre, magyar oldalról a Kortárs Építészeti Központ és Szemerey Samu kurátor közreműködésével. A kiállítás azokat a kapcsolatokat, átjárásokat és kölcsönhatásokat mutatja be, amelyek Közép-Európa modern építészetét országhatárokon, politikai tömbökön és szakmákon átlépve megteremtették. Az építészi életrajzok és épületek helyett az építészeti tudást létrehozó hálózatokra koncentráló, új szemléletű anyag elsőként helyez egymás mellé eddig csak az egyes országok építészettörténeteiben feldolgozott példákat. Ezen keresztül összekapcsolhatóvá válnak az eddig korszakok és országok határai által elválasztott jelenségek, és lehetőség nyílik a régió széleskörű kapcsolatainak és hatásainak feltérképezésére. A mintegy negyven esettanulmányt és személyes kapcsolati hálózatot bemutató kiállítás magyar példái között szerepel a miskolci Kollektív ház, a dániás generáció, az 1958-as brüsszeli világkiállítás magyar pavilonja, a Bercsényi 28-30 kiadvány és köre, a KÉK, illetve Polónyi Károly és Weiner Tibor életrajza.

A biennálé novemberi zárása előtt Velencében két napos konferencia keretében bemutatásra kerül a kiállítás katalógusa, ami egyben egy több éves kutatómunka és publikáció sorozat első kötete. Ennek célja a kiállítás felvetett témái mentén további

tanulmányok, tematikus kötetek és fordítások megjelentetése, amelyek új nézőpontot teremthetnek a hidegháborús, illetve nemzeti történeti narratívákon túl. A kiállítás a következő két évben több európai városban, így Budapesten is látható lesz. 2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

szcéna • scene

Fundamentals – Minek az alapjai? A XIV. Velencei Építészeti Biennále – szerkesztői olvasat szöveg text:

szegő györgy

fotók photos:

szegő györgy, Fábián Andrea, Velencei Biennálé

Rem Koolhaas olyan, mint a viccbéli Móricka, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe. Csak éppen Koolhaasnak az 1914-2014 között eltelt pusztító, megszállásoktól, rettenetes szenvedésektől terhes modernitás évszázadáról az építészet jut eszébe. Szerinte a század „vesztese”, a civilizáció az építészettel és nem az építéssel élte túl a traumákat. Az építés csak rutin, de Koolhaas értelmezésében az építészet maga a remény. És hozzáteszi: talán. A hallatlanul jól megszerkesztett kiállítás a roppant könyvtárral, az Arsenale/Monditalia táncfesztiváljának és filmművészeti tezauruszának százféle térértelmezésével, a központi pavilon Az architektúra elemei megatárlatának tudományos igényű spektákulumával gondolkodásra ösztönöz(het). A jövőre fókuszál, azt kérdezi Koolhaas: „Hogyan jutottunk ide, mit tehetünk, és merre menjünk?” – hogy túléljük a most megkezdett száz évet is. A főkurátor az előző tizenhárom építészeti biennáléból hármat tekint előzménynek: Hollein 1996-os „Az építész mint szeizmográf”, Fuksas 2000-es „Kevesebb esztétikát, több etikát” és Chipperfield 2012-es „Közös alap” főkurátori koncepcióit. (A magyar pavilonok kiállításai – Bachman Gábor: A semmi építészete, Gerle János-Szegő György: Mi vagyunk Atlantisz, Bachmann Bálint-Markó Balázs: Spacemaker – kapcsolódtak a központi kurátori felhíváshoz). De Koolhaas általánosságban hiányolja az oknyomozó, időben is tájékozódó attitűdöt. Kettős grafikont is mellékel, amelyen összegzi az elmúlt száz év építészetének/építkezéseinek közösségi-privát arányát. 1970-ig volumenében is – az 1929-es válságot követő New Deal időszakát is ideszámítva –, arányaiban is dinamikusan nő a közösségi szerep. Egy csúcs a 60-as években is mutatkozik, ekkor a prefab építés áttörése szinte teljesen a „public projects” egyeduralmát hozza. Ennek volumene és iránya szerinte Reagan 1980-as megválasztásával, a neoliberális piacgazdaság áttörésével egészen a 2008-as világválságig megfordul, sőt zuhan. A fordulat évében, 1980-ban volt épp az I. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé, Paolo Portoghesi főkurátorságával. Koolhaas negatívan ítéli meg az 1980-2010 közötti korszakot, amikor a Nyugat a saját „kulcsát” copyright-ként globális méretekben is bevezette, univerzálisan ráerőltetve a „város-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

Arsenale: Monditalia

modellt” az eltérő adottságú világokra és kontinensekre. Kimondja, hogy e piacgazdaságnak a következménye a morál eróziója is. És hogy a folyamatban az építészeket a közösségi szféra passzivitása „elengedte”, sőt a privát gazdasági szféra karjaiba lökte. A sztárépítészeket viszont a marketing hathatós eszközeivé degradálta. A katalógusban Építészet: nem építészek címen szentel egy fejezetet az okfejtésnek, és a grafikonon a 2010-es években tapasztalható ugrásszerű volumennövekedést – és abban a „public project”-ek majd 50%-ra nőtt arányát – a kezdődő váltás sikereként értékeli. Koolhaas szerint vége a sztárépítészetnek. Ha a fenti építészetpolitikai elemzést a magyar pavilonban és környékén Jakab Csaba és Márton László Attila kurátorságával kalákában megvalósuló metaforikus kiállításra vetítem, úgy a mi Building/Építés látvány-kiáltványunk a főkurátori gondolat egyik erős mozzanata. Valamiféle profán Siratófalba dugott papírfohász minden egyes csipesz-szöveg, mely a világot uraló gazdasági félisteneket figyelmezteti az élni és élni hagyni apokrif parancsolatra. Az Arsenáléban a Monditalia önálló kiállításrész a mai helyzetből – amit Koolhaas a káosz és a lehetőségek peremén egyensúlyozó jelzővel illet – Olaszországot emeli példává. Számos újabb grafikonnal a bevándorlás, a munka- és vallásnélküliség számai mellett az egy főre jutó építészet mutatójával is kiegészít. Utóbbi egyik pólusán Kína áll 40.000 fő/1 építész (az építészek száma 33.750) a másikon

épp Olaszország 414 fő/1 építész (az építészek száma 147.000. (Magyarország 2475 fő/1 építész – 4000-es összlétszámmal a középmezőnyben áll.) Az Arsenale hosszú terében hatalmas függöny tekereg, szétdarabolva a monumentális oszlopsor háromhajós képletét. A függönyre az antik Római Birodalom úthálózatát ábrázoló Tabula Peutingeriana 316 méternyire kinagyított térképét nyomtatták. A függöny öbleiben egy tucat színpadot és 41 filmvetítő helyet nyertek. A színházak a Vangelo Secondo Matteo c. táncbelfesztivál (július 4-18.) keretében foglalkoztak a fent leírt speciális olasz problémákkal – elég, ha topográfia jellemző sarokpéldájaként a Lampedusa szigetére Afrikából menekülők lélekvesztőit és áldozatainak moziját említem. A filmekhez helységneveket párosítottak – itt is egyetlen példát idézek, Vittorio de Sica Csoda Milánóban-jának (1951) felkavaró, zseniális részletét. Az Arsenale-függönyöblök „túlpartjain” jól asszociálható építészeti projektek is sorra kerülnek. Néha építészettörténeti összefoglaló formájában. Például Martino Stierli a Capri szigetén az ókortól máig viruló luxusvilla-mánia beteges világát kutatta. Ide illesztett ellenpéldaként összeállítás látható arról a „public” közönyről, ahogyan az Aquila környéki földrengés (2009 április) után az olasz társadalom magára hagyta a túlélők városát. Képbe kerülnek az 1966-ban Adolfo Natalini által alapított Superstudio katasztrófa-víziói is, mint szép lassan beváló apokaliptikus próféciák.

szcéna • scene

Egy objektjük az elektrolízist makettezi, sóvá változó házzal. „Az építészet olyan az időben, mint a só a vízben”, teszik hozzá. Aquila fenségesen omló romjai alatt a leggiccsesebb készházakból nőtt utca is jelzi a világvégét, de akad itt fura történet a La Maddalena szigetről, ahol néhány évtizede egy G8-konferenciához a korábbi lőszertár átépítésével a befektetők és építészeik luxuskörülményeket varázsoltak – távol az ellentüntetők utcai zajától. Most egy designerremete, Stefano Boeri él egyedül a mára szintén katasztrófa sújtotta kísértettelepen, és a háztörmelékekből míves türelemmel igyekszik újra összerakni az elveszett szépet. Egy-egy fragmentumot hullámok gömbölyítettek áramvonalasra, ezeket gyűjti-illesztgeti össze. Afrikai gyarmatain a 30-as évek olasz fasizmusa meseszép modernizmussal építkezett. A kurátor szerint a kolonializmus és a modern építészet kapcsolata egyféle modern pornotópia; a filmeken mindenesetre átüt az épített környezet és a mediterrán természet lehetséges harmóniája. Az utóbbi példához illő adalék az 1996-os Építészeti Biennálén Leon Krier által bemutatott, antik görög-római minták után Tenerifére tervezett világkormány-üdülőfalukonferenciaváros – nem tévesztendő össze akármelyik G8-cal!(?). Gyakran idézem magamban Masznyik Iván legendás R-klubos sorozatának mottóját: „az emberiség a Föld csúnya bőrbetegsége”. Az Arsenale egyik függöny-öblében az építészoktatás nagy kísérleteit veszik számba. Most éppen az „akció-reakció-interakció” évtizedét írják az olasz egyetemeken. A Központi Pavilon Elements of Architecture tárlatát a recenziók többsége félreérti. Koolhaas minden eddigi főkurátornál erőteljesebben beszél az építészet szellemi lényegéről. A kiállítótér tizenhét alkotóelemet pásztázó „egésze” olyan alapossággal szálazza szét a minden mindennel összefügg elvét, hogy a mennyiségből az érzékeny nézőben összeáll a teljesség szellemi lényege, a nagybetűs építészet. Mindeközben a kiállítás társkurátorai

Központi pavilon: Lépcsők, spirál-mozgólépcső (London, 19. század)

és intézményi kutatócsoportjaik (TU München, Yale, TU Delft, Princeton, Eindhoven Uni) triviális elemekről: tetőről, ajtóról, ablakról, padlóról, folyosóról, balkonról, tűzhelyről, és persze falról, lépcsőről, rámpáról, meg felvonóról értekeznek. Átlagnéző és építész egyaránt élvezi az ismeretek tobzódó kiállításformáit. Például a toilet történetnél egy római fürdő versenykocsit formázó – à la Ben Hur – kő árnyékszékét és egy 19. századvégi angliai áruház csiga-mozgólépcsőjét – amivel e sorok írója korábban sokat bíbelődött – lám, már megcsinálták anno. A nemzeti pavilonokból – a már említett magyaron túl – az USA példás építészettörténeti kutatóközpontját, az osztrákok parlamentmakettekből épített demokrácia paródiáját és az izraeliek rajz-automatájának homokban táncoló „testbeszédét” szeretném kiemelni. Hogy jön át ezekből a lényeg? Nehezíti a cél elérését, hogy az építészet-fogalom használata ma nem egységes. A régi műépítészet szóhasználat értéktartalmat is kifejezett. A művészet szó értelmezéséből is kiviláglik, hogy ami mű, az nem természetes. A műalkotás, műemlék, művészet szavakhoz hasonlóan az építés is mesterséges művet hoz létre. Istvánfi Gyula építészettörténész professzorunk szófejtése szerint: az építés nem az építészet szinonimá-

Fundamentals – The Foundations of what?

ja. A közbeszéd ezeket gyakran keveri. A régi szóalak magyarul is sikerrel formálta meg az architektúra kvalitás-jelentését, a rangos alkotást. De építészet szavunkban is van egy fontos többlet: az ép szó teljesség-interpretációja, az eredeti állapot, az egész(séges) jelentéstartalma.1 A jó épület a megvalósult teljesség, a kozmosz tükre. A teremtés mágikus megidézése a kreativitás erejével. Ez a mágia a 21. században a tradícióra és az innovációra, a tudományostechnikai újításokra egyszerre nyitott. Nyitott ilyesmire a Biennále átlagnézője? – ezt soha nem tudjuk.2 De Koolhaas főkurátor és irigylésre méltó csapata erről beszélnek. Irodalom: 1 IstvánfiGyula gondolatsorát az Építészet kezdetei c. művéből idéztem. (Terc 2010). 2 A szerző Velencei Biennále írásaiból (zárójelben az Építészeti Biennálék sorszámai) (XII.) Velencei Építészeti Biennále. Kezdetben van a vonal. Borderline Architecture. MÉ 210/6 (XI) Odakint / Építészet az épületen túl I., II. (Velencei Ép. Biennále) MÉ 2008/5, MÉ 2008/6 (X.) Kővárosok/Projekt Sud/Metró-Polis. Velencei Építészeti Biennále. MÉ 2006/6 (IX.) Metamorph, Magyar Velence. Velencei Építészeti Biennále. MÉ 2004/5 (VIII.) Next, Velence. Velencei Építészeti Biennále. MÉ 2002/5 Velencei Manifesztum + Két velencei pályázat. Országépítő 2000/1-2. (VII.) Mi vagyunk Atlantisz! – kiáltvány. Katalógus. Ludwig Múzeum 2000 (VII.) Kutyaharapást szőrével. Velencei Építészeti Biennále. Atrium 2000/4 Velencei Biennále 1997. Balkon 1997/7-8-9. Ungarinnen in Venedig Gy. Sprach mit den Teilnehmerinnen. Pester Lloyd 1997. június (VI.) Érezni a Jövőt. Velencei Építészeti Biennále. Új Művészet 1996/12 (V.) Magyarok Velencében, építészeti Biennále / az organikusok. Magyar Nemzet 1991. 8. 5.

Az utóbbi évszázad közösségi és privát projektjeinek arány változásai közösségi projektek (fekete), privát projektek (szürke)

14th International Architecture Biennale, Venice Curator Rem Koolhaas associated architecture with the century of modernity lasting from 1914 to 2014 overburdened with devastating invasions and terrible sufferings. According to him, the „losers” of this era – that is civilisation as such – managed to survive these traumatic events via architecture instead of construction. The latter is only routine, whilst architecture is hope itself in Koolhaas’s interpretation. And he also adds: maybe. A remarkably well-organised

exhibition made complete with a vast library, the hundred interpretations of space by the thesaurus of the Arsenale/Monditalia dance festival and film art, the central pavilion housing the mega-exhibition titled The Elements of Architecture offering in-depth scientific spectacle all have the capacity to possibly inspire us. Focusing on the future, Koolhaas asks: „How did we get here, what can we do, and where should we go?” 2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

A látott kép dilemmái

Gomba, Budapest, Móricz Zsigmond körtér építészek architects: Szabó Levente, Gyüre Zsolt

szöveg text: Somogyi Krisztina

Schall József 1943-as épületét, egy építészeti pályázat 2. díjas tervét anno a körtéri forgalom átalakulása hívta életre, a jobb oldali közlekedésre való áttérés és a villamos pályáknak a tér közepén való, körkörös szervezése tette szükségessé. A nyertes pályaművek mindegyike kör alakú épületre tett javaslatot, reagálva az íves házak és a sínpályák által kialakított körtér karakterre. Schall terve eleganciája, finomsága, átjárhatósága miatt valósulhatott meg. Az emblematikussá vált körtető alatt három zárt blokkban kapott helyet a forgalomirányítás és a jegyvásárlás. A légies pavilonépület hangsúlyos jelenlétté lett. A Gomba felújítása 2014 nyarára lezárult. Remélhetőleg olyan sikerrel szervezi majd maga körül az életet, mint az az archív fotókon látható. Hiroshi Sugimoto Architecture fotósorozatát nézegetem: mint sűrű ködön át, úgy sejlenek fel az ikonikus épületek lap-lap után. Nincs éles kép, nincs hol megálljon a szem, nincs hol lehatárolódjon a gondolat. Az elmosódó formákon túlra fut minden nézési kísérlet, nem áll meg magán a házon, hanem absztraktabb irányokba nyit. Túlnézni a házon: ezt az utat most a körtéri Gomba kapcsán járom be. Pedig az épület mutatja a múltját, csak úgy, mint a Szabó Levente vezette építészek kortárs értékszemléletét. Ami messzebb visz, az a különböző kontextusokba való illesztés problémája: az időbeni és térbeni ös�-

szefüggések. A Gomba épülete, Lővei Pál művészettörténésznek köszönhetően, 1997-ben védettség alá került. De mit is hoz magával egy ilyen értékdeklaráció? A felújítás előtti állapotról készült képeken jól látható, hogy az ezredfordulót alig élte meg az épület. Méltatlanul, lepusztulva, büdösen, saját omladékában feküdt. Építészek, várostervezők közül többen lemondtak róla, a 4-es metró első szabályozási tervében is bonthatóként szerepelt. Nagy a kontraszt a mával: a felújítás során lényegivé egyszerűsödött forgalmi épület, a penge körtető alatt lévő karcsú pillérek szerkezete, a három oldalról nyitott, átjárható légies pavilon ma egyértelműen

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

fotók photos: Szentirmai Tamás

érvel amellett, hogy a Gomba védendő nemzeti kincs. Mi vezetett a korábbi, áldatlan állapothoz? Természetesen a karbantartás és felújítás hiánya, de az elhagyatottság közvetlen oka a forgalmi használat csökkenése. Az első komoly ütés az egyik helyiség trafóházzá való alakítása volt, még a 70-es években. A kiesett funkció és a helyére kerülő zúgás, az elektromos veszélyt jelző tábla elidegenítő hatása sok mindenért okolható. Aztán elkerültek onnan a sínek is, nem volt miért áthaladni a Gombán. Csökkent az átláthatóság: a belső tér becsukódott, magába fordult. Ha a fenntartás nem kötődik természetes használathoz, hanem extra feladatként marad a tulajdonos nyakán, annak mifelénk pusztulás lesz a vége. Itt is ez történt. Ezért állítom, hogy az értékmegőrzés és a használat nem kizárják, hanem éppen erősítik egymást. A védett épületet nem az élettől és az ezzel járó változásoktól kellene védeni, hanem a rossz beavatkozásoktól. Az élettel telített ház túlélési esélyei sokkal nagyobbak, mint amelyiket múzeumi tárgyként zárnak el. A Gomba kapcsán ez a kérdéskör azért kerül előtérbe, mert az építészeti szempontból egyértelműen pozitív végeredmény megosztja a műemlékvédelemmel foglalkozókat. Annak ellenére ódzkodnak a felújítás láttán, hogy a lehetséges forgatókönyvek közül a legszerencsésebb valósult meg. Maradjunk még a funkciónál: a Gomba megmentése 2009-ben indult el egy ötletpályázat formájában. Akkor a kérdés nyitott volt, teljes volt a szabadság, de a bizonytalanság is. Ez elgondolkodtató: egyfelől akkor már ismert volt a 4-es metró útvonala, így egy körtéri megálló létesítése. A Gombának azonban a várostervezők és közlekedéstervezők nem osztottak lapot. Másrészt a kiírónak, az önkormányzatnak sem volt ide vonatkozó víziója, hanem az építészektől várt „megvalósítható, versenyés piacképes” építészeti ötleteket. Vajon hogyan lehet összemérni a különböző funkciókra adott különböző építészeti válaszokat? A pályázatra majd 70 terv érkezett be: a zsűri által kiemelt elképzeléseket végignézve

téma • theme

érzékelhető, hogy a megőrzést igen tágan értelmezték, a Gomba gyakran nem önálló műként, hanem csak fizikai testként, részként maradt volna meg. Lehetett volna, kilátótorony, bicikliközpont, körbefutó tetőterasz vagy zöld pont. Csak az nem, ami volt: közlekedést kiszolgáló épület. A rá- és beépítési víziók láttán kifejezetten puritánnak és tiszteletteljesnek mondhatjuk a Gombát felújító építészek értékszemléletét. Összességében jó, hogy az ötletpályázat teljesen szabaddá tette a kérdéskört, és hogy a megbízó végül egy fegyelmezett, empatikus, de bátor terv mellett voksolt. Illetve két terv mellett: az egyik első és második helyzetet együtt kérte fel továbbtervezésre. Ez okozhatott volna feszültséget, de a Hetedik Műterem Kft. és a Gyüre Építészműterem együttműködése kulturált egyetértésben zajlott. A Hetedik Műterem pályázati anyaga a pavilon mobilitáshoz kapcsolódó asszociációit kívánta erősíteni, sínen eltolható, transzparens üvegfelületekben gondolkodott. A pályázat és a tervezés közötti időszakban a Szabó Levente vezette team a radikálisan mobil elképzeléstől az eredeti tervhez jobban közelítő fal-üveg architektúra felé fordult. A megvalósult elképzelés az elegáns épületszerkezeti elemeket, így a pillérsorokat és a penge, körbefutó tetőt még jobban artikulálja. Schall eredeti tervét véve alapul, megerősödött a transzparencia gondolata: kint és bent, itt és ott kötődik össze. A tervezettség mindenre kiterjedő figyelmének köszönhetően mindez abszolút redukált eszközökkel. A tetőn nincsenek dobozok, a szerkezetek síkban találkoznak, az üvegpanelek hajlítottak. A Gomba lényegivé lett. Ikonikusabb. Pontosabban artikulált. Olyanabb. És éppen ez okoz konfliktust a műemlékes szakemberekkel, akik „a teljes anyagi valóságában való felújítás” mellett érvelnek. Vajon mennyire értelmezhető szabadon az építészetű mű? – nézek az épületen túlra. Redukálható-e az egyes szerkezetekre, anyagokra, felületekre? És, ami a Gomba esetében

különös érdekes, tekintheti-e a felújítás alapjának a mai tervező az eredeti elképzelést, a szellemiséget, és mai anyagokkal, technológiákkal „javíthat-e” az épületen? Végül: milyen mértékben adaptálandó a megváltozott helyzethez egy műemlék épület? Ez azért is fontos, mert miközben folyik az építész-műemlékes elméleti vita, az élet egy más síkon hömpölyög tovább. A funkció folyamatos keresgélését és az építészeten kívüli szereplők messze szaladó akaratait nehéz kordában tartani. Közben statikus és építész a nyugati oldalon megsüllyedt pengetető fokozatos visszaemelésén dolgozik sikerrel. Lépésről-lépésre erősítgették, javították a meglévő vasbetonszerkezetet, rekonstruálták, amit lehetett. Kettős valóság. Az érdekérvényesítések 2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

változó erőterében Szabó Leventéék igyekeztek felkészíteni a Gombát arra a pulzáló vendéglátós valóságra, amely majd odaköltözik. A három zárt tér központi bútorelemei olyan kompakt design tárgyak, amelyek számos funkciót rejtenek magába, ezzel is csökkentve a látható elemek számát. A konzekvens, modernista design személet mindenre kiterjed: az ajtókon lévő piktogramokra, avagy a tipográfiai megoldásra, az építés adatait tartalmazó feliratra. Az építészek biztos értékszemlélettel igyekeztek egyben tartani a Gomba megjelenését és az eredeti terv szellemiségét. Ez az állapot ma még tiszta, de a beköltöző tartalmak megjelenésére senkinek sincsen rálátása. Vajon milyen lesz a belakott állapot? Hol ér véget a tervezettség? Mi is az épített mű, így mi a kritika tárgya? A mindennapok felől nézve az épület nem izolált alkotás, nem különíthető el a bele, rá és köré épülő látványoktól. A körtéren járva ez már most elgondolkodtató. A telekviszonyokból adódik, hogy a Gomba aurája kicsi, szinte véget ér az épületnél. A terület határa jól olvasható, ez a bazalt kiskockakővel kirakott terület. Szépen megoldott. Nincs azonban összhangban a tér burkolatával, ami itt-ott nem is vesz tudomást a Gombáról, hiszen az áramló mozgásoknak ellentétes mintázatokat mutat. Ha jobban körülnézünk, sok a vitatható helyzet: a metró szellőzői nem abban a síkban dőlnek, mint a korábbi téralakítás parterrei, a metró liftjeinek felépítménye és a Gomba viszonya nem értelmezhető. A három etapban felújított körtér építészeti megoldásai, a térre kikerülő szobrok, melegedőkövek, táblák, megállók és padok nincsenek összhangban. Vizuálisan zajos lett a hely. Bár minden elem tervezett, sőt minden egyes helyről szakmai viták is folytak, a téren ma megállva inkább a viták zavarát sikerült bebetonozni, mintsem egy közös elképzelést. A Gomba, mint épület jól értelmezhető önálló állítás. A körtéren azonban nincs rend. Az épített környezet hű módon tükrözi a valóságot. Egy olyan világot, amelyben bizonytalanok a funkciók, de uralkodik a konzumálás, nem adódnak össze a tudások, szándékok és energiák. A fotókon átszúr az érzés: a tervezettség nagyobb összefüggésekben nem értelmezhető. Vajon ez kinek a dolga?

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

Archív fotó

Dilemmas of the View

The „Mushroom” and Beyond

The structure referred to as the Gomba („Mushroom”) has been a protected monument since 1997. Its conditions preceding the facelift project illustrates that the building hardly survived until the turn of the millennium. Several architects and city planners gave up on it, and even the first scheme of the underground line No. 4 presents it as a structure that might be demolished. The contrast with the present is striking: the building for traffic has been simplified into essential through modernization, the structure of the slender pillars beneath the circular blade roof, the airy permeable pavilion open from three sides is an obvious proof of the fact that the structure forms part of the national heritage and is thus to be protected. Salvage of the building was

téma • theme

eredeti tervező original plans:

Schall József (1942)

generáltervező general design:

Hetedik Műterem Kft.

felelős tervezők leading architects:

Szabó Levente, Gyüre Zsolt

építész munkatársak fellow architects:

Simon Orsolya, Kohout Dávid, Biri Balázs tájépítészet landscape: Csontos Csenge†, Gyüre Borbála – Geum Műterem Kft. tartószerkezet frame: Nagy András – BEND-Stat Kft. épületgépészet hvac: Cser Ildikó – Cser & Cser Mérnöki Iroda Bt. felelős elektromos tervező electrical engineering: Barna Gábor – Deductor Bt., Balázs Péter – Artvill Kft. épületszerkezetek structures: Dr. Kakasy László, Dr. Dobszay Gergely – Kakasy és Társa Kft. kivitelező main contractor: Vortex Építő Kft.

launched in 2009 when a tender for architectural concepts was published. The realized concept lends more articulation to the elegant structural constituents. As a result, the rows of pillars and the wrap-around roof are even more pronounced. Based on the original plans by Schall, the idea of transparency was born: outside and inside, here and there are connected. Designers paid due care and attention to every single detail here and applied means absolutely reduced. There are no boxes on the roof, structures meet in plane, the glass panels are bent and curved. The building has thus been transformed into an essential structure, which is even more iconic and more precisely articulated than before. 2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

Járható textúrák

A veszprémi promenád felújításáról építészek architects: Kovács Zsolt György, Beránková Jana, Kovács Dávid, Becker Márton, Lukács Péter szöveg text: Katona Vilmos

A veszprémi belváros köztéri rehabilitációja elválaszthatatlan a hetvenes években kezdődő átalakulási folyamatoktól. A Szabadság tér és a Budapest út közé helyezhető városközpontnak két történeti „hídfője” van. Az egyik a Márton István-féle, töredékesen megvalósult modernista városterv, a másik a millennium után útjára indított Veszprém-projekt, amelyet a városvezetés 2013-ban, a Hangvilla átadásával nyugtázott (lásd MÉ 2014/1). A hidat ebben az összefüggésben számos újragondolás, küzdelem és egy Ybl-díj (Ruttkay M. Gyula) jelentette, egy megkésett és már a kezdetektől számos problémát felvető koncepció felülírásának jegyében. A Veszprémi Építész Műhely átfogó felújítási munkája és tereprendezése ebből a feladatból vette ki részét. A Séd-patak völgyében álló malom és Püspöki Pihenő felújításáról (lásd MÉ 2014/3) ismertté vált tervezőknek szembe kellett nézniük a modernista szellemiségű örökséggel: az utca hiányával. A húszemeletes toronyház alatt végigvezetett alacsonyabb lakóépületek és üzletek csupán a bevezető szakaszon zárnak össze, másutt individuális tömegek uralják a sétány tengelyét. A felsorakozó házak ennek következtében feszesen szerkesztett, mégis dezintegrált halmazt alkotnak. Egy autentikus településben működő belső összetartó erő, amelyet csak az esetlegességek által szabadon formálódó tér és a történelmi idő tud nagyvonalúan, fokról fokra kiépíteni, itt nem érezteti hatását. Az idegenség mértani szekvenciái, amelyeket az elmúlt korszakba kapaszkodó emlékművek nyomatékosítottak, igazságtalanul nagy adósságot hagytak az utókorra. A köztér-rendezés eszköztára a klasszikus építészetéhez képest látszólag szűkös, de cáfolni látszik ezt Gerhard Kallmann esete. A német szár-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

fotók photos: Kovács Dávid

mazású amerikai építész, a második világháború utáni Berlinbe hazatérve, otthona helyett csak egy régi útszegélyt talált, a tragikus találkozás mégis elég volt neki a hazatérés élményéhez (erről Christian Norberg-Schulz számol be Genius Loci c. könyvében). Nem meglepő ez, hiszen a járdakövezés a kollektív térhasználat lenyomata. A térburkolat folyamatokat, útvonalakat és összefüggéseket képes megőrizni, új határvonalakat rajzolhat fel, miközben „szókészletének”, „nyelvtani struktúrájának” az ornamentika is

téma • theme építészek architects:

Kovács Zsolt György, Beránková Jana, Kovács Dávid, Becker Márton, Lukács Péter építtető client: Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata koncepcióterv concept

Veszprémi Építész Műhely Bt.

generáltervező main contractor:

Főmterv Zrt.

építész tervezők architects:

Becker Márton, Lukács Péter – Speos Kft. Kovács Zsolt György, Beránková Jana, Kovács Dávid – Veszprémi Építész Műhely Bt. úttervező roads: Tóth Kinga tartószerkezet structure: Huszka Gábor táj- és kertépítészet landscape: Dr. Fekete Albert közmű public utilities: Tuboly László rehabilitációs szakmérnök rehabilitation: Ruttkay Ágota Belvárosi üzletház felújítása és bővítése

eredeti tervező original design:

Márton István

építész tervező architecture:

Veszprémi Építész Műhely Bt.

építészek architects:

Kovács Zsolt György, Beránková Jana, Kovács Dávid

2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

része. A Jutasi út alatt egészen a Budapest utcáig, kettős rámpával meghosszabbított promenád gazdagon él ezekkel a lehetőségekkel. Az utcakép egységéért hasonló színű és textúrájú burkolatok felelnek. Gránit kőlapok váltakoznak világos- és sötétszürke beton térkővel, a mezők között finom elválasztásokkal. Ugyancsak gránit kockakőből kirakott sötétebb kontúrok írják tovább a csatlakozó házak alaprajzát, jellemzően derékszögű rácsot kialakítva, másutt szegélyként vagy párhuzamos sávokban felvéve a mozgásirányt. E mintázat a Kossuth utca felső szakaszán kisebb, a Posta környezetében nagyobb léptékben ismétlődik. A Vár Áruház felé aprózódik és fellazul, a sétány aluljáróhoz kapcsolódó részén már ortogonális rendjéből is látványosan kilép, zöld teraszokkal tördelve az út irányvektorát. A korábban csak lépcsővel megközelíthető aluljáró, amely mélyebb szakaszán tükrös felületekkel növeli bejutó a fénymennyiséget, a térkő színéhez illő látszóbeton résfalakkal készült. Az út keleti vége egy újabb áruház és az egykori bútorgyár területét érintő beruházások helyszínéhez érkezik. A teljes kompozíciót tekintve legizgalmasabb szakasz a középső rendezvénytér, ahol a fő haladási irányra merőleges tengely belép. Márton

László „Történelmi allegóriájának” (1979) két oldalán parkos pihenők, szökőkutak és óriáskavicsok sorakoznak. A Bástya Áruház előtti térkereszteződésbe könnyűszerkezetes turisztikai információs pavilon, a Kinizsi Üzletház szélvédett hajlatába játszótér és köztéri mosdó került. A léptéküknél és ideiglenességüknél fogva emberközeli építmények Veszprémben jelentős hiánypótlásnak számítanak, habár a tervezők a legnagyobb üzletház, a „Lepény” homlokzatához is elegáns kiegészítéssel járultak hozzá. Bár a tervezett reklámsávok, kiterjedt üvegfelületek és konzolos térbővítések konzerválták a modernista város illúzióját is, az eredmény összességében egy felszabadultabb korszak hírnöke.

Walkable Textures

The Facelifting of the Promenade in Veszprém The rehabilitation project of public areas in the inner city of Veszprém is inseparable from the transformation trends starting in the 1970s. Designers had to face a heritage of modernism: the lack of streets. The pavement has the capacity to preserve tendencies, routes and coherences, draw new borderlines whilst being part of ornamentation, its “vocabulary”, “grammatical structure”. With a double ramp as its follow-up, the promenade has made best use of these faculties. Granite flagstones alternate with light and dark

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

grey concrete pavement, their intervals revealing refined traceries. The most exciting part of the whole composition is the central area for events. The junction outside Bástya Department Store features the information pavilion for tourists, a playground for children in the arch of Kinizsi Shopping Centre out of the winds, and a public lavatory. These structures of humane scale and temporary character rank as significant stop-gaps in Veszprém. The result, all in all, heralds a more care-free period.

téma • theme

Amfiteátrumban lakni Felvinci Villapark, Budapest

építészek architects: Virág Csaba

szöveg text: Götz Eszter

A valamikori szőlővidékből lett Rózsadomb a húszas-harmincas években épült be tehetősebb középosztálybeliek villáival. A 60-as, 70es években „káderdűlőként” folytatta pályafutását, a villák mellett ma már a 6-9 lakásos, hasáb alakú, teraszos, külsejükben meglehetősen igénytelen társasházak uralják a domb lejtőit. Azóta is folyamatosan alakul a kép, nagyjából minden évtized odateszi a Rózsadombra mindazt, amit a luxusról, a kényelemről, a jómódú kínálta városi kiváltságokról gondol. Virág Csaba ebben a közegben alakította ki egy rendkívül előnytelen terepadottságú telken a négy épületből álló Felvinci Villaparkot. Felül a Bimbó út, alul a Marczibányi térről fölfutó Felvinci út határolja, a két hos�szanti telekhatár között több mint 25 méter a szintkülönbség. Korábban egy szocreál stílusú bölcsőde-óvoda állt itt, amely sem a páratlan panorámát, sem az erős lejtőből fakadó lehetőségeket nem használta ki; a telken hegybevágott, támfalakkal megerősített vízszintes teraszokat alakítottak ki, súlyosan rongálva a domb természetes vonulatát. A tervező meglátta a telekben rejlő potenciált, és a négy társasház kialakítását az eredeti lanka visszaállításával, a domb sebeinek begyógyításával javasolta. Az

fotók photos: Zsitva Tibor

épületek így az eredeti formájában, régi térképek alapján rekonstruált domboldalra kerültek, kettő a Bimbó út felőli felső szintről, kettő az északi oldalról közelíthető meg. A telepítés lényege: mindegyik ház délre tájolt, finom félkörbe fogva az amfiteátrum-szerű lankát. Ezzel feltárul a város lehető legteljesebb látványa, a belvárossal, a budai hegyekkel, a Dunával. Az íves karéj, amit a háromemeletes, a tetőszinten önálló penthouse-okkal kiegészített házak sora leír, nem zavarja a környék többi lakóházából a kilátást, mivel a felső részen a házak tartják a szomszédos épületek magasságát – a Bimbó út felől csupán kétemeletes, az utcáról kis acéltartós, függesztett gyaloghíd visz a henger alakú külső lépcsőházig –, a magasságot lényegében elnyeli a telek erős lejtése. Lentről pedig, noha a teljes épületmagasság 9,5 méter, a kagylóhéj forma uralja a telket, és az azt körülvevő villaházak szinte csak a terep lágy hullámzását ismétlik. Táj és épület között kivételes formai összhang jött itt létre, miközben a beépített terület összesen 1560 négyzetméter. A negyedkörcikkely sugarai a lankás parkon át a város feltáruló látványában futna össze. Még a gépkocsibejáró sem töri meg az összképet, mivel a két alsó épület bejárata mellett alakították ki, onnan fut végig a négy ház alatt a közös földalatti 2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme építész architect:

Virág Csaba

építész munkatársak fellow architects:

Fehér Zoltán, Göcsei Sándor, Karácsony Ilona, Asbóth Zsófia statika structure: Soós Ferenc elektromos tervezés electrical engineering: Kelemen Ferenc épületgépészet hvac: Wohner József kertépítészet garden: Karádi Gábor talajmechanika soil mechanics: Szolnoki Gábor

teremgarázs. Az ívek a másfél méter széles, délre forduló teraszokban hullámoznak tovább. A terep mellett ez a kettős hullámot vető teraszvonal a villapark leglátványosabb jegye; így szépen választja szét a szintenként három lakás külső terét, amihez még hozzájárul az egybefüggő teraszsort lakásonként tagoló, vastag, vízzöld üvegfal. A teraszok látványa mellett elegánsan a háttérbe húzódik a homlokzat fehér nemesvakolata, a tetőszinteken megjelenő kávébarna kerámiaburkolat, a teraszkorlátok rozsdamentes acéllemeze. A legnagyobb felület, a teraszok mögötti üveg tolófalaké, az ég kékjét tükrözi vissza. A bravúros telepítésnek köszönhetően a földszinti lakások ugyanolyan panorámát és természetes fényt kapnak, mint a legfelsők. A házakat körülvevő kert inkább parknak mondható; a lejtése miatt kevés hely maradt vízszintesen. Egy ilyen kisebb részre került a gyerekek játszótere, és kertszerű síkot képez a földszinti lakások előtt a rézsűk felső része. A többi maga a domb, a néhány fával árnyékolt, gondozott gyepfelület, amelyet – ahol szükséges volt – az egész kompozícióhoz illő finomsággal erősítenek meg a helyi terméskő zúzalékkal feltöltött gabionfalak. A luxust itt az örökpanoráma, a park és a házak tökéletes harmóniája adja. A többi, a lakások nagy alapterülete, a rugalmas belső kialakítás, az oldalhomlokzat ablakainak kifordítása a síkból egy tágabb oldalpanoráma felé, a Bimbó út felé néző homlokzat illeszkedése a környék hagyományaihoz – már csak plusz öröm, szemnek és léleknek.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

téma • theme

Living in an Amphitheatre

Felvinci Mansion Park, Budapest

Rózsadomb (“Rose Hill”), which had once been a vineyard, was developed in the 1920s and 30s as the wealthy middle-class families had their mansions built here. Besides these villas, prism-form condos featuring 6-9 apartments with terraces dominate the slopes of the hill with their rather low-standard exteriors. Csaba Virág designed the four buildings of Felvinci Villapark in this context on a site with highly disadvantageous faculties. The shift between the levels of the two longitudinal borders of the lot exceeds 25 metres. The designer discovered the potentials of the site and thus integrated

the four structures whilst restoring the original slope by offering to heal the scars of the hillside. The essence of this scheme is that each house faces south to embrace the amphitheatre-like slope in a gentle semi-circle. Thus the most comprehensive view of the city was revealed. The arch defined by the row of three-storey buildings topped with penthouses does not interfere with the views from the residential building sin the neighbourhood. As a result, an exceptional harmony of forms integrating the landscape and the buildings was created. 2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

fotó: Szentmáry Szabolcs

Észrevétlen lenyomatok Családi ház Budafokon

építész architect: Szentmáry Szabolcs

szöveg text: Botzheim Bálint

„A fizikai objektumok látható jegyei általában az összetételben és a környezetben gyökereznek.”

(Herman Weyl: Szimmetria)

A múlttal való párbeszéd nehéz feladat egy olyan kontextusban, mint Budafok kertvárosi területe, ahol az erős borászati hagyomány építészeti értelemben semmilyen szinten nem mutatkozik meg. Ugyanakkor a „genius loci” érezhetően jelen van és lenyomatokat hagy az arra érzékenyek keze által. Stílustól, formától, anyagtól függetlenül. Budafok, egykori nevén Promontor a 17. századtól kezdve virágzó szőlőtermelő területté fejlődött. A terület alatt húzódó mészkőrétegnek köszönhetően a bányászat is fellendült. A hatalmas, sziklába vájt kőfejtőket idővel bortároló pincékként kezdték használni. A 19. század végén a filoxéra járvány véget vetett a szőlőtermesztésnek, de a borkereskedők és pincetulajdonosok nemzetközileg ismert borászati központtá fejlesztették a települést. A Budafok történelmi magjához kapcsolódó patakvölgyet egykor a betelepülő szőlősgazdák pincéi és a hozzájuk kapcsolódó telkek formálták utcává. Mára azonban ez a terület építészeti szempontból igen vegyes képet mutat. A patakmeder meredélyei kétoldalt egy-egy teleknek ad helyet. Ahogyan a patakot követve haladunk nyugat felé, egyre magasabbra, lassan szélesedik a völgy, és szerteágazó utcák szövete kezd

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

fotók photos: Szentirmai Tamás, Szentmáry Szabolcs

kibontakozni. A domboldal lassú emelkedése miatt viszonylag szűk az a látókúp, ahonnan a telek feltárul. A környező beépítéseken felfedezhető az egykori szalagtelkek geometriája. Az építési előírások szigora is ezt hangsúlyozza. Az épület tervezési programja szinte teljesen ki is tölti a megengedett térfogatot, így a megfejtés egy, a völgyre néző, hosszú, szép arányú kubus lett. A szigorú tömeg két helyen – a bejáratnál és a terasznál – mozdul meg, azonos gesztussal megformálva. A konzolszerű tető egyszer csak letámaszkodik: végtelenül egyszerű mozdulat, mégis számos arca van ennek a formának. A ház oromzatát nézve a földszint falszerűen mutatkozik meg egyetlen nyílással, mint egy pincelejárat. Fölötte, hátrafelé mélységet ad a terasz és a lebegő konzol. Ezt a hatást erősíti, hogy a ház utcafronti plasztikája egy kivájt kockának láttatja magát. Érdekes játék még, hogy alsó és a felső szint egymásba fonódó motívumként válaszol egymásnak. A letámasztás oszlopa pedig, mint egy csúcs (promontorium – lat.) magasodik ott. Felsétálva a ház mellett és visszatekintve, már inkább kapuzatként értelmezhető a forma. Az épület térszervezése a telek adottságai miatt is lineáris, formája részben szintén ezért kristályos elrendezésű (lásd az MÉ 2010/3. számban Kapy Jenő írását). A hossztengellyel párhuzamosan futó lépcsőre és a hozzá kapcsolódó közlekedőre fűződnek föl a helyiségek. A legalsó szintet garázs, mosókonyha és egy tároló foglalja el. Ezt a szintet teljesen, a földszintet pedig részben a domboldalba vájták. Fölfelé

téma • theme

28 25

21 előtér 22 nappali-étkező 23 konyha 24 kamra 25 közlekedő 26 wc 27 kerti tároló 28 fürdő 29 vendégszoba

EMELET

indulva a lépcsőn a földszintre jutunk. A lépcsőtér teteje felől ablak világítja meg a lenti tágas közlekedő-tárolót. Szép látvány alulról indulni fel a fény felé. A földszinten találhatók a lakószobák a hozzájuk kapcsolódó fürdővel, gardróbbal. A kazánhelyiség is ezen a szinten kapott helyet.

fotó: Szentirmai Tamás

Végül az emeleti szint a tulajdonképpeni lakószint nappalival, konyhával, vendégszobával. Itt találjuk az épület vendégbejáratát is, amelyen át megérkezve egy világos, tágas előtérbe, majd onnan a nappaliba jutunk. Kisebb statikai bravúrra volt szükség, hogy a nappalit a terasztól elválasztó hártya – egy hatalmas üvegfelület – ide kerülhessen, mivel itt a födém letámasztás nélkül a teraszt lefedő konzolba megy át. A terasz szinte a nappali része, alapterületében is összemérhető vele. Átmeneti tér a völgy látványával. Az épület anyaghasználatában is egyszerű, vakolt felületeket látunk a homlokzaton és a belső térben is. A külső megjelenést két szín, a fehér és a sötétszürke és a belőlük alkotott homlokzati folt-kompozíció határozza meg.

Unnoticed Imprints

A Detached House in Budafok

fotó: Szentirmai Tamás

Having a dialogue with the past is a difficult task in a context like the garden suburb of Budafok where intense traditions of viticulture are not manifested architecturally in any form. However, the „genius loci” is sensibly present, and as the previous example illustrates, leave imprints by the hands of those who are receptive. Independently of style, form and material. The design scheme of detached (family) houses almost entirely occupy the volume at its disposal. Thus the solution turned out to be a cube of fine proportions overlooking the valley. The strict mass is shaped with the same gesture at two points – it sets into motion at the entrance and the terrace. When viewing the gable of the house, the ground floor appears like a wall with a single opening, just like an entrance to a cellar. Above it and towards the back, the terrace and a floating cantilever open its depth. Owing to its sculpturesque design, the street front of the house reveals itself like a carved out cube. 2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

Gyógyító tér

Kecskeméti Megyei Kórház Gyógyászati Központ építészek architects: Marosi Miklós

szöveg text: Götz Eszter

Harmincöt éve folyamatosan bővül a kecskeméti megyei kórház. Az 1980-ban kialakított Nyíri úti telephelyen az első kórházépületeket, még fiatal építészként, Marosi Miklós tervezte. Azóta több nagyobb ütemben ide került az egész megyét ellátó mentőállomás, gazdasági, igazgatósági, raktár és garázs épületek, az új megyei szakorvosi rendelőintézet, műveseállomás, onkoradiológiai decentrum, bőr és nemibeteg-gondozó épültek. A funkciók sorra kerülnek át erre a ligetes területre a súlyosan leromlott egykori szovjet laktanya, az Izsák úti kórház tömbjéből. Itt, a Nyíri úton a most elkészült új épületek mellett még további fejlesztésekre is van lehetőség, de egyelőre a korábban mocsaras terület kellemes városszéli parkként szolgál. Az új gyógyászati tömbben (Anya-gyermek és Szív-érrendszeri Központ) Marosi folytatja a pályája elején alaposan végiggondolt telepítési rendet. Az európai kórházépítési gyakorlatban ismert két típust – az összes részleg egyetlen épületbe telepítését, illetve a lazább, pavilonos elrendezést – már a legelső épületeknél ötvözte egy zárt, fűtött folyosókkal összekapcsolt épületsorrá, és ezt a koncepciót vitte tovább a 90-es évek bővítésénél, ahogyan most is: az idén átadott tömb közvetlenül csatlakozik az eddigi főépülethez, de önálló bejárata is van. T-alaprajza belenyúlik a kórházat övező parkba. Négyemeletes tömbje tág terű, középületekből ismert aulával fogadja az érkezőket. Közepén nagyvonalúan formált információs körpult áll, fölötte keskeny sávban követik az alakzatot a ledvilágítással megoldott fénycsövek. (Az épületben mindenütt ezt a korszerű megoldást használják, kétféle módon szabályozható, nappali és éjszakai fényerővel, ami jelentősen csökkenti az energiafogyasztást.)

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

fotók photos: Danyi Balázs

Körben még nem készült el teljesen az a design ülőpad, amelyet a tervező a kórházakban megszokott, összeforrasztott széksor helyett javasolt, de a látványtervek letisztult formavilága meggyőző: itt nem szorongva fognak ülni a várakozók, hanem kényelmes és elegáns környezetben. Az épület saját bejáratától merészen fölfelé futó, minden oldalán üvegfalú híd is ezt a nagyvonalúságot hangsúlyozza, amelyben a fekvőbetegek látogatói mozgójárdán jutnak fel az előcsarnokba. Látványos megoldás és jól segíti a közönségforgalmat. Innen tovább a kórház területén színkódokkal segített információs feliratok mutatják az egyes részlegeket. A híd alatt kellemes gyalogos sétány fut a T-alak szárára merőlegesen, ide, a földszinti homlokzati falra képzeli a tervező a kórház jeles orvosainak emléktábláiból álló panteont. Az első emeleti aula alatt, a földszinten ambuláns rendelők, fedett mentőállomás, DSA-labor és a városi ügyeletet ellátó részleg kapott helyet; ezek mind olyan egységek, amelyeknél fontos, hogy pillanatok alatt elérhetők legyenek, és a földszinthez közvetlenül csatlakozó mentőautóbeállótól azonnal a vizsgálóba jusson a beteg. Az emeleti ambuláns igényeket szélesebb középfolyosó elégíti ki. Az előcsarnok mögött, a T-alak szárában központi folyosóra fűződnek a kórtermek, itt kardiológia, szülészet-nőgyógyászat, orr-fül-gége osztály, belgyógyászat, tüdőbelgyógyászat működik. Különleges szerepet kap az anyaágyakkal is ellátott gyermek-csecsemő részleg, illetve a legfejlettebb technológiával fölszerelt, 10 ágyas koraszülött osztály. A folyosók és a betegszobák belmagassága szellős, kellemes körülményeket kínál, a nővérek elhelyezése jól megoldott, a kórházi mindennapok kötelező eszköztára olyan szépen illeszkedik a folyosói panelekbe,

téma • theme

hogy az itt járónak elmarad a hazai kórházakkal kényszerűen együtt járó idegenség-érzete. Nem egy precízen működő gyárban érzi magát, ahol a betegek tétlenül, kiszolgáltatottan várnak holmi alkatrészcserére, hanem egy kölcsönösen jól kommunikáló kórház-beteg kapcsolatot sejtünk. Ezt segítik a folyosók közepe táján felnyíló kis teraszok, a jól megvilágított közlekedők és a tágas kórtermek is. A tervező igazi bravúrja azonban kétségtelenül az egyes részlegek elhelyezése, az ambuláns egységek földszinti telepítése, a fekvőbetegek emeleti és a fertőzésnek jobban kitett újszülöttek, koraszülöttek följebb helyezése. A kitűnő információs

rendszernek is köszönhető, hogy az épületben gyakorlatilag nem lehet eltévedni, nincsenek fölösleges átjárások. Mindehhez egy szinte szállodaszerű tömegformálás, nagy ablaktáblákkal megnyitott homlokzati sávok és a fehér vakolatot kiegészítő egyetlen élénk szín, a vérnarancs földszinti megjelenése járul hozzá. Humánus, kellemes, napfénytől átjárt terek, kifelé a hatalmas üvegfelületekről szinte transzparens tömegek, és kellemes, szobrokkal és pihenőpadokkal, virágokkal, ligetes részekkel tagolt park: ezek az elemek teszik a 21. század gyógyító metódusainak ideális képévé az új kecskeméti gyógyászati tömböt. 2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

A Site of Healing Faculties

Medical Centre – Kecskemét County Hospital

The first building to house a hospital on the site which was created in 1980 along Nyíri Road was designed by Miklós Marosi, a young architect then. Since then an ambulance station, financial management, store house and garages, the new specialist surgery for the whole county, dialysis centre, oncoradiology decentre and a dermato-venerealogy centre have been built here in several major phases. In the new building of medicine Marosi continues the architectural scheme of the site he had thoroughly thought through at the beginning of his career. The two typologies known in the practice of European hospital building – the first one is a single building housing all the wards, the other being a more loose layout integrating pavilions – have been blended into a closed integral row of buildings connected via heated corridors. Opened this year, this block directly connects with the previous main building but also has an entrance of its own. Its T-shape floor-plan reaches into the park surrounding the hospital. Its four-storey mass is spacious, and welcomes visitors with an aula known from public buildings. The demands of out-patient care are met by the wider centrally positioned corridor on the ground floor. Behind the foyer, along the stem of the T-shape hospital rooms are strung along a central corridor.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

téma • theme építész tervező architect:

Marosi Miklós – KÖZTI Zrt.

építész munkatársak fellow architects:

Sebő István, Ács István, Pernesz Ágnes, Rabie Anisz belsőépítészet interior design: Kerecsényi Zsuzsanna szerkezet structure: Váczi Péter, Gurubi Imre, Dovráter Béla, Becker Ádám épületgépészet hvac: Lukács Tamás, Szakál Szilárd, Réti János elektromos tervezés electrical engineering: Tóth Bertalan, Ritz András táj- és kertépítészet landscape: Havassy Gabriella külső közmű outdoor public utilities: Szalkai Béláné kórháztechnológia medical technology: Bondor Gabriella – Mediproject Plusz Kft., Kanosik Ilona

2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Fehér falak között

Onkoradiológiai Centrum, Debrecen építészek architects: Kovács Péter

szöveg text: Bán András

A Kovács Péter tervezte debreceni új Onkoradiológiai Centrum az orvosegyetem sugárútjának nem a végén, hanem a közepe táján kapott helyet. A telekelosztás véletlenjéből adódó akár szimbolikus olvasat mellé az építésznek egy sor tudatosan végiggondolt kijelentést kellett társítania, amikor a jelen egyik legnyomasztóbb népbetegségének kezelése, a rák gyógyítása számára tervezett épületet. Ami meghatározta döntéseit: a technológiai fegyelem, az építészeti örökség, a tényleges és hipotetikus funkciók, a költségvetés szokásosnál is erősebb korlátai – hogy csak a fontosabbakat említsük. Végül a legfontosabbat, a pszichológiai érzékenységet, az ide belépő betegek rettenetével való számvetést. A kiszámíthatatlan és tervezhetetlen pályázati lehetőségek révén a Debreceni Egyetem két nagyenergiájú gyorsítót nyert sugárkezeléshez. A daganatos megbetegedések magyar gyógyítási statisztikákat ismerve igencsak szükséges korszerű eszközök túlnőtték az előző évtizedben Kertai László által épített radiológiai központot. Ám az adott pályázatok új épületre nem adtak lehetőséget, s a területrendezés sem biztosított helyet a meglévő radiológia bővítésére. Végül az egyetemi vezetés saját erőből vállalta az új beruházást, annak helyét – területcserével – a ha-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

fotók photos: Bujnovszky Tamás

sonló funkciójú meglévő központ mellett jelölte ki, biztosítva köztük a közvetlen összeköttetést. Debrecen városa és az egyetem is méltányolja a helyben élő tehetséget, Kovács Péter számára sem ez az első megbízás a campuson. Az Onkoradiológiai Centrum tervezésekor messzemenőkig figyelembe kellett vennie az orvosegyetemi terület Korb Flóris kialakította karakterét, a kétszintes, pavilonos, tengelyekre fűzött épületelhelyezést, ezt a kissé békebeli, fürdőkúrás hangulatot. Ugyanakkor meg kellett felelnie az új berendezések diktálta atomkori technológiai fegyelemnek. Napi munkavégzésre alkalmas biztonságos környezetet kellett teremtenie az orvosok, fizikusok és asszisztensek számára, hiszen az épület magja két hatalmas beton cella, amely a pusztító sugárzást féken tartja. A földszintjén 1100 négyzetméteres, két emeletes Onkoradiológiai Centrum sem tömegében, sem tagoltságában nem beszélget Korbbal és a hozzá igazodó utódokkal, sokkal inkább a sugárutat megnyitó elméleti tömböt jegyző Mikolás Tibort tiszteli, azaz szigorúan a saját korának formakészletéből merít. A fehér épületet egy hosszanti tengely élesen kettémetszi, az egyik épületfél rejti a gyorsító betontömjeit, s a hozzájuk kapcsolódó kezelő és gyógyító helyiségeket, míg a másik fél kórház és hospice. A látszólag kész épületben jelenleg az egyik gyorsító működik,

téma • theme

építész architect:

Kovács Péter DLA

orvostechnológia medical technology:

Kerese János

belsőépítészet interior design:

Frank György

statika structure:

Dezső Zsigmond

épületgépészet hvac:

Nagy Imre

elektromos tervező electrical engineering:

Nagy Zsolt

közművek public utilities:

Bodnár Gyula

közlekedés traffic:

Tarcsai László

környezetrendezés environment:

Sándor Tamás

a másik beszerelésre vár, míg a fekvőbeteg szárnyban kialakítatlanok a belső terek. Ennek az az oka, hogy a beruházásról döntő egyetemi vezetés megfogalmazta az épület leendő feladatait, de ebből annyit valósíthatott meg, amennyit a pillanatnyi költségvetés megengedett. Az épületkülső zártságával utal feladatára, a kórházi rész ablaksávjai inkább egymás felé fordulnak, nem a ligetes környezetet nézik, a kórtermek közti átjárók, teraszok az utcáról láthatatlanok, a sugárgyógyítás épületrészének pedig ablakai sincsenek: a betegváró elsősorban a fölötte futó széles üvegsávtól kapja a nappali világítást. A függőleges faltagolású negyedik front még szigorúbb: emögött találjuk a sugárgyorsítókat. A betegvárót is magába foglaló, mindhárom szintet átmetsző központi belső tér is ezen szellemben fogalmazott: fehér, egy kevés bézs és szürke,

sok üveg, de a külső tér látványa nélkül. Amikor Kovács Péter szembenézett a rákosztályt felkereső betegek mérhetetlen szorongásával, s kórképükből adódó társadalmi számkivetettséggel, szégyennel, úgy döntött, az épület nem a megértést vagy a megbékélést szándékszik sugallni, hanem a meggyőzést: a tudomány és a technika segíthet. Ugyanakkor arra törekedett, hogy tiszteletben tartsa a kezelésre várók rejtőzködésigényét (bár ezen szándék majd csak a tervezett belsőépítészeti tagolással válik valóságossá). „Bárhogy aggódjanak, izguljanak, sírjanak. a daganat úgy közéjük állt, mint egy fal, s ezen az oldalon itt maradt ő egyedül.” Végezetül a gyógyítóhely szimbólumokban legerőteljesebb, minimál építészeti formaképzéssel megfogalmazott, rejtett része az a labirintus, mely a halához vagy az újjászületéshez, a sugárterápia kezelőhelyiségéhez vezet. 2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

téma • theme

126.23

222

Oncoradiology Centre, Debrecen

Both the city and university of Debrecen appreciate local talents, thus it was not the first commission that Péter Kovács received in the campus project. When designing the Oncoradiology Centre he had to consider the former character of the campus of the Medical University as much as possible, including the positioning of the two-storey pavilions strung along axes. However, he also had to comply with the technological discipline dictated by the new equipment. The white building is cut into two by a longitudinal axis, one

2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

221

Between White Walls

half of which conceals the concrete blocks of the accelerator and the rooms for treatment and medication associated with it, whilst the other functions as a hospital and hospice. Its closed character refers to its present function, the hospital section features lanes of windows turning to each other instead of facing the neighbouring parkland, the passages between the hospital wards and the terraces remain invisible when viewed from the street, the section housing radiology has no windows at all. The waiting room for patients is primarily lit by natural light through the wide glass lane above it. Even more serious is the design of the vertically articulated walls of the fourth facade behind which the beam accelerators are. The whole site of medical treatment abounds in symbols. It features a hidden maze in its heart composed in minimalist architectural forms, which leads on to death or rebirth, the rooms of radiotherapy.

európa-régió • eu-region

téma • theme

A tájba vetett bizalom

Családi ház, Pozsony-Dunacsúny, Szlovákia építészek architects: JRKVC – Peter Jurkovič, Lukáš Kordík, Števo Polakovič

Kis ház, kis telek, elfogadható áron: ez volt az építészek célja, amikor Pozsony egyik kertvárosi részébe, Čunovo (a valamikori Dunacsún) egyik telkére a megbízónak mindössze 85 négyzetméternyi összterületű lakóházat terveztek. Ennél azonban sokkal többet tettek: a hagyományos, egyszerű parasztház formát puritán eszközökkel kortárs építészetté avatták. Lehet-e ökonomikusabb egy ház, mint az, amit évszázadokon át az ott élők építettek? A hagyományos népi építészet gazdaságos megoldásait csak mostanában kezdi újra értékelni a kortárs építészet. A fenntarthatóság alapelvei, az elfogadható mértékű ökológiai lábnyom, az okos energiagazdálkodás, a fűzés-hűtés racionális megtervezése mind jele van a népi építészet anyaghasználatában, háztípusaiban, formarendjében, a helyiségek rendszerében, a kint és a bent viszonyában. Egy falusi házat többszáz évnyi használatra alakítottak ki, jellegzetes formai kelléktára és építési metódusai ma is érvényesek. A városból kicsit kijjebb költöző fiatal házaspár viszont nem feltétlenül oda vágyik vissza, ahonnan a nagyszülei indultak. Peter Jurkovič, Lukáš Kordík és Števo Polakovič egy olyan családnak terveztek házat, akik „a kicsi szép” kifejezésnek nem csupán a bölcsességét, de a gyakorlati hasznát is ismerik, és azokat a kortárs technológiákkal és esztétikai igénnyel képesek átfogalmazni. Tervezők és használók nyitottsága és teljes összhangja kellett ahhoz, hogy létrejöjjön ez a lakóház. A környéken elérhető – nem messziről odaszállított – természetes anyagokból: fából, agyagból és szalmából, valamint helyben készített betonból épült. Négyzetes, magastetős kontúrja a lehető legegyszerűbb, akár egy gyerekrajz. Az utcára néző homlokzat

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

szöveg text: Götz Eszter

fotók photos: Peter Jurkovič

európa-régió • EU-region

teljesen homogén, csupán két, türkizkék keretű, kisméretű ablak töri meg a felületet, de a kerítés mögött látszik a továbbnyúló tető alatt futó, hos�szanti homlokzathoz illesztett, deszkagerendás tornác, ami végigkíséri a ház teljes hosszát, árnyékot és védelmet ad, alatta egyszerű deszkapadló fut. A falak strukturált szerkezetű, rétegelt lapokból készültek, a vizes helyiségeké betonból. A földszintet majdnem teljesen elfoglalja a ház magját adó, dobozszerűen beépített kiszolgálótér: a konyha, a kamra, a fürdő és az emeletre vezető lépcső. A fennmaradó „negatív tér” a lakórész – nappali és hálók –, a doboz körül és fölötte. A viszonylag kisméretű nappaliért bőségesen kárpótol az északra néző, a földszinten teraszajtóval nyíló osztott üveg függönyfal, ami a teret teljesen megnyitja a kert felé. A tájolás miatt itt nincs is szükség árnyékolásra. Az emeleti (a „doboz” tetején kialakított) dolgozó- és hálószobát a tetőablakokon keresztül szintén északról jövő fény világítja meg. A termálvizet felhasználó fűtőcsöveket a tömör betonpadlóba illesztették. A díszítést a legpuritánabb eszközök hordozzák: az ajtók, ablakok kék kerete, és egy kicsike lyuk az utca felől, az egyszerű deszkakerítésen – mint régen, a faragott fabölcsők támláján a kis leselkedőnyílás. Találó a hasonlat, hiszen azt az egyszerű, derűs, racionális életvitelt, ami egy ilyen házzal jár, a környéknek még szoknia kell.

2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

európa-régió • EU-region

Confidence Placed in Landscape

Dwelling-house, Bratislava-Dunacsúny There are certain principles encoded in traditional folk architecture, verified by ages and still relevant. Especially in the context of the need to reduce our ecological footprint and energy waste. Bigger is not always better! Simple buildings didn’t fight with the nature but has become part of it. They were built of local materials that were readily available and did not need a long and difficult transport – wood, clay and straw to name a few. An under–roof porch, called “gánok” was traditional part of the house in rural Slovakia, ensuring the contact with outside environment even in winter or during bad weather. During the design process the architects looked back to these principles. They proposed a fusion of old and contemporary architecture. The icon–shaped house has a small footprint, tiny picturesque windows and a porch. Ground floor is organized by a traditional three–room scheme.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

Múzeum, műtárgyak nélkül Digitális múzeum, Pécska, Románia

Brancusi: Csoda, 1930-32 k. © Guggenheim museum

építészek architects: Claudiu Ionescu

szöveg text: Pálinkás Edit

Románia első digitális múzeuma 2013ban nyitotta meg a kapuit az Arad melletti Pécska városában. A város szakemberei ráéreztek a múzeum küldetésének változó jellegére, felismerve a legmodernebb technológia, az érintőképernyős navigáció, a 3D vetítés és nyomtatás kínálta lehetőségeket. Ezek segítségével a látogatók virtuális betekintést nyernek a világ különböző részein található művészeti gyűjteményekbe, galériákba. Az utóbbi két évtizedben számos múzeum és gyűjtemény anyaga vált részben vagy egészben elérhetővé az interneten keresztül, gondoljunk akár a múzeumok honlapjain megtekinthető virtuális sétákra vagy az olyan digitalizált gyűjteményekre, mint a Google Art Project. Emellett egyre népszerűbbé váltak az online művészeti fórumok és webshopok, amelyre bárki feltöltheti anyagát, és ahol már nem a kurátor elképzelése vezeti a látogatót, hanem a közönség, a vásárló saját ízlése szerint böngészi a feltöltött alkotásokat, és kattintásai révén értékeli azokat. A pécskai

fotók photos: Bogdan Iorgovan

Digitális Múzeum ötvözi a hagyományos múzeumi funkciót a digitalizált felületek választhatóságával, szabadságával. Pécska a Maros jobb partján, Aradtól 19 kilométerre helyezkedik el. A város történelméről, megtartott hagyományairól és malomiparáról híres. A malomipar, kenyérkészítés kiemelt helyi jelentőségét jelzi, hogy a múzeum valós terében egy 250 éves kemence is helyet kapott. A múzeum nagy előnye, hogy az épületben bármilyen prezentáció, kiállítás és kapcsolódó rendezvény megtartható, a látogatók a szokásos kiállítási tér szükséglete nélkül kapnak információt a világ kulturális eseményeiről éppúgy, minta helyi hagyományokról, természeti környezetről és történelemről. Ebben a múzeumi koncepcióban a valós kiállítási tárgy másodlagossá válik. A flexibilitás kulcsfontosságú, hiszen magas költségek nélkül szinte azonnal megváltoztatható a kiállítás. Az intézmény modellt jelenthet a jövő digitális múzeumai számára mind kiállítási elvei, mind költséghatékony megvalósítása tekintetében. A csupán 120 négyzetméter alapterületű, majdnem teljesen zöldtetővel fedett épület alig öt hónap alatt épület fel, megközelítőleg 34 millió forintból, amely töredékét jelenti a hagyományos múzeumépületek költségeinek. Az épület formáját a román származású, Párizsban élt világhírű művész, Constantin Brancusi Csoda című szobra inspirálta, anyaghasználatát 2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

európa-régió • EU-region

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

európa-régió • EU-region építész architect:

Claudiu Ionescu

építész munkatársak design team:

Claudiu Ionescu, Dragos Milotin, Gabriel Takacs, Calin Sebarchievici kivitelező constructor: S.C. Start S.R.L.

Museum without Artefacts

Digital Museum, Pecica, Romania

pedig az ártéri környezethez történő alkalmazkodás jellemzi. Az épület a Fibonacci-spirál arányait követve emelkedik ki a földből és kristályos alakot öltve, terhektől mentesen tör a magasba. Az építészeti koncepciót a múzeum céljait követő expresszív, ikonikus formálás mellett az ökológiai érzékenység is jellemzi. Az épület megjelenése szándékoltan a feltörekvés érzetét kelti, amit a környezettel összekötő zöldtetős megoldás tovább erősít. A tetőről rendkívüli panoráma tárul elénk a Maros-ártér Természetvédelmi Parkra. Az észak-déli tájolása következtében az épület napóraként is működik, árnyéka jelzi a pontos időt a környező burkolaton. A régió aktív szeizmikus terület, ezért a külső, 15 fokos szögben megdöntött vasbeton falak által körbezártépülettömb 7,5 méter hosszú szerkezete ennek megfelelő kialakítást kapott.A külső homlokzatok kristályos szerkezete a belső térben is hangsúlyos marad, amit a harsány világítás tovább erősít. A szerkezet adta szikár vonalakat az installáció, illetvea kemence íves formavilága ellensúlyozza. A pécskai múzeum rendkívüli példáját mutatja, hogy egy kisváros életében milyen új közösségi funkciót tölthet be a művészet, kultúra, hagyomány és technológia együttes jelenléte – különösen ilyen koncentrált formában. A teret a helybeliek birtokba vették, használják, és megfelelő irányított kommunikációval turisztikai központtá válhat.

The building represents Romania’s first permanent digital museum. Inside visitors can virtually explore art and artefact collections from around the world through the use of the latest technology in 3D video projections, 3D screens, touchscreens and so on. A big advantage is that the museum can host any exhibition, presentation or event and that the visitors can effectively inform themselves not just about the collections of the museums but also about the surrounding environment, local traditions and history without the need of a large expositional space. Flexibility is also a key benefit, and exhibits can be changed almost instantly without big staff and high maintenance costs. Located near the Mures Floodplain Natural Park, an environmentally protected area, the building has a very strong eco-friendly character. “Inspired by Constantin Brancusi’s Miracle sculpture, the building rises naturally from the ground through golden spirals (the Fibonacci spirals) and crystallizes in a shape that, just like its muse, tries to set itself free from „the past burdens”, striving to rise high” – said Claudiu Ionescu architect.

2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

örökség • heritage

Maket t: Bajusz Csaba

Ybl-kastély a felújítás árnyékában

A szabadkígyósi Wenckheim-kastély részleges rekonstrukciója építészek architects: Földes László

szöveg text: Berényi Marianna

A szabadkígyósi Wenckheim-kastély, amikor Ybl Miklós nagy ívű terve alapján 1875 és 1879 között felépült, Magyarország legkorszerűbb főúri rezidenciájának számított. A historizáló, döntően német neoreneszánsz stílusú épületegyüttes mindent fel tudott mutatni, amit egy vidéki luxus épületnek tudnia kellett a 19. század második felében. Volt kápolna, faburkolatos könyvtár és ebédlő, pálmaház, a földszinten lakosztály a családtagoknak, az emeleten szobák a vendégeknek, hűtőfűtő-rendszer, angolkert, sőt később repülőgép-kifutópálya is. A parkra néző főépületet alagút és az ún. sóhajok hídja kötötte össze a cselédek szárnyával, akik szinte láthatatlanul elégíthették ki a Wenckheimek és vendégeik igényeit. A pinceszinten elhelyezett gőzgép a toronyba pumpálta fel a vizet, amely így a szobákba, a parkba és az istállóba is eljuthatott. Az egykor gázlámpákkal megvilágított parkban még ma is csordogál az a mesterséges forrás, amely ellátta vízzel a kerti tavat és az úszómedencét. A komplexum igazi kuriózum, azon kevés, egyperiódusú magyar kastély egyike, amely kívül-belül, parkjával, kápolnájával, melléképületeivel együtt egységes koncepció alapján készülhetett el, átlagon felüli kivitelezésben. Ez még úgy is érzékelhető, hogy a Békéscsaba mellett lévő épületegyüttest a hozzá tartozó területtel együtt 1945 után kifosztották, majd államosították és mezőgazdasági szakiskolát működtettek benne egészen 2011-ig. Kisebb-nagyobb módosításokat a Szeressétek Ódor Emíliát!

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

fotók photos: Földes és Társai Építésziroda

című film forgatásakor is végeztek az épületekben, de a kastély eredeti stílusa, szerkezete nem veszett el. Épp ezért különösen fájdalmas, hogy a rezidencia ma nem Ybl építészetét, az egykori nagybirtokosok életmódját, hanem a műemlékvédelem és a fenntartók érdekei között feszülő ellentéteket reprezentálja. Míg az egyik fél gyors munkát, az általa fontosnak tartott problémák mielőbbi orvoslását, addig a másik a műemlékvédelmi előírások betartását, a szükséges kutatások elvégzését, szakértők bevonását szorgalmazná. Szabadkígyós 2012-ben azért szerezte meg a komplexum vagyonkezelői jogát, hogy az épületet megóvja és hasznosítsa. Úgy tervezték, hogy önerőből és pályázati forrásból felújítják a főépület egy részét, a földszinten fogadóteret, az emeleten magasabb szintű szállodai férőhelyeket alakítanak ki. A kastély részleges rekonstrukciójához, látogatóközpontjának kialakításához szükséges építészeti tervek elkészítésével megbízott Földes és Társai Építésziroda

örökség • heritage

az eredeti Ybl-féle időszakot szándékozott helyreállítani úgy, hogy a kastély egyes tereiben elhelyezett új, kortárs elvárásoknak megfelelő funkciók a lehető legpontosabban kövessék az eredetieket. A máig meg nem valósult tervek szerint a bejárat helye és formája nem változik, a látogatóközpont helyiségeit pedig az egyes terek korábbi szerepét továbbgondolva alakították ki. Az azóta meghirdetett pályázatokon a projekt épp úgy nem nyert támogatást, mint az Ybl-emlékév alkalmából. A felújításra fordítandó 200 millió forintos önerő viszont csak a legégetőbb feladatok elvégzésre lenne elegendő. Már amen�nyiben a Lechner Lajos Tudásközpont és a település képviselői meg tudnának egyezni a szükséges beruházásokról, és azok kivitelezésének minőségéről. Egyelőre azonban csak részeredmények születtek, melyek többsége a műemlék védelem részéről erősen kifogásolható. 2013-ban az építészek és a mű-

2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

örökség • heritage

építtető client:

emlékvédelem jóváhagyása nélkül elkezdődött az évtizedeken át tornateremként működő nagyebédlő felújítása. Ugyancsak engedély nélkül készült el a földszinti termek parkettájának részleges restaurálása, közben elkezdődött a fogadóterek terrazzo burkolatának javítása, legutóbb pedig a kápolna újult meg szakmai felügyelet nélkül, miközben az épület folyamatosan ázik, egy 10 évvel ezelőtti – műemlékvédelem által engedélyezett – felújítás rosszul megválasztott anyaghasználata miatt. A szinte évente átszervezett, újraszabályozott műemlékügynek sem eszköze, sem ereje sincs, hogy hatékonyan fellépjen ilyen típusú esetekben. Holott a műemlék kastély eredeti építészeti minőségének megőrzése múlhat azon, hogy a felújítás során sikerül-e azt a holisztikus szemléletet, egységes koncepciót érvényesíteni, amely a kastély építtetői számára evidens volt. Egyelőre terv és megvalósítás nem fedik egymást.

Szabadkígyós Község Önkormányzata generál tervező general design: Földes és Társai Építésziroda Kft. felelős építész vezető tervező leading architect: Földes László felelős építész tervező architect: Balogh Csaba építész munkatárs fellow architects: Vértesy Ági, Csűri Johanna, Sónicz Péter belsőépítészet interior design: Frank György – Arma Stúdió Bt. , Tatár Balázs tartószerkezet structure: V. Nagy Zoltán – Lapidárium Kft. kert-és tájépítészet landscape, garden design: Herczeg Ágnes – Pagony Táj- és Kertépítész Iroda, Tikk Dóra, Edvi Bettina épületgépészet hvac: Lucz Attila – HVArC Mérnöki Iroda Kft. villamos tervező electrical engineering: Balázs Judit – ArtVill Mérnöki Iroda Kft. világítástechnika lightning: Haász Ferenc – Erco Lightning GmbH. makett model: Bajusz Csaba

Ybl Castle in the shade of Modernization

Wenckheim Castle in Szabadkígyós

Built after large-scale designs by Miklós Ybl between 1875 and 1879, Wenckheim Castle in Szabadkígyós ranked amongst the most modern ones in Hungary then. Clad in historicising style, especially in that of German Neo-Renaissance, this complex had everything a provincial luxurious residence had to have in the latter half of the 19th century. There was a chapel, a wainscoted library and dining hall, orangery, residence for members of the family on the ground floor, spare rooms for guests upstairs, cooling-heating system, an English garden and later on even a runway for airplanes. It has remained a curiosity up till now, being one of the very few single-period Hungarian castles built after an integral design concept including interiors and exteriors, the park, the chapel and outbuildings.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

The complex and the whole estate surrounding it was plundered after 1945 and then nationalized, and finally it housed an agricultural vocational school up to 2011. Designs needed for a partial reconstruction of the castle and the building of the visitors’ centre were made by Földes and Co. Architects who ambitioned to restore the original period, that of Ybl, by including contemporary functions in various spaces of the castle in order to meet present-day requirements whilst following the original ones as precisely as possible. According to plans which have remained in blueprint up till now the entrance would be preserved in its original place and design, whilst the rooms needed for the functions of the visitors’ centre were designed as follow-ups of former functions.

passzázs • passage

Menekülés a közösségbe

Építészet/oktatás 2014, az MMA és a MÉSZ konferenciája, 06. 11. szöveg és fotók text and photos: Vámos Dominika

Az idei nyár első igazán forró napján, június 11-én a Millenáris Parkban rendezett konferenciát a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Építőművészek Szövetsége Építészet/oktatás 2014 címmel. A rendezvény meglepően mozgalmasra, látványosra és jókedvűre sikeredett, ami a két szervezőnek, Balázs Mihálynak és Turányi Gábornak, valamint a feltűnően sok fiatal résztvevőnek köszönhető. A konferencia a közösségi építés témája köré szerveződött, ami manapság – úgy tűnik – sajátos éltető ereje a magyar építész szakmának. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a hasonló tematikájú magyar szereplés a Velencei Biennálén, de az is, hogy az utóbbi néhány évben gomba módra szaporodnak a legkülönfélébb alternatív alkotótáborok, workshopok, hagyománykutató vagy kísérletező hajlamú, sokszor szociális orientációjú önkéntes építő akciók. Ez a mozgalomszerű jelenség valamiképpen kitérőt és lelki-szellemi felfrissülést hivatott hozni a gazdasági és egyéb válságoktól alaposan megtépázott, jövőkép nélküli építészeti szakmagyakorlásba – vagy egyáltalán, az építésztársadalom kissé meghasonlott önképébe. Természet adta bázisát építészhallgatók vagy fiatal építészek alkotják, és jellemző rá, hogy mindinkább nemzetközi jelleget ölt. Stílszerű újítás, hogy az amúgy nagyszámú és széles spektrumú bemu-

tatkozó előadásokkal és vetítős prezentációkkal párhuzamosan „valószerű” építési eseményekkel is találkozhatott a közönség. Fából, gumikerékből, hevederekből különféle installációk épültek, egyikükhöz egy rögtönzött tervezőasztalon még makett, tervrajz is készült. Az itt tevékenykedő csapatok látványban és hanghatásokban (barkácsgépek zúgása) gazdag akciói bepillantást engedtek az alkotási folyamatokba, ami természetes helyzetet teremtett az ismerkedéshez, tapasztalatcseréhez, mindenfajta beszélgetésekhez. Ez a változatosság, jövés-menés amúgy is erős inspirációt adott a spontán diskurzusok kialakulásához, és volt is miről társalogni. A kézenfekvő szakmai és személyes témák mellett előkerültek olyan aktuális közéleti ügyek is, mint milánói pavilon vagy a Norvég Civil Alap körüli polémia, amely egyik-másik projektet közvetlenül is érintett. Az első részben elhangzott előadások a téma tág értelmezési tartományát voltak hivatva felvillantani, amely a közösségben, társadalmi odafigyelésben, alkotói kreativitásban és nyitott szemléletben való gondolkodás időbeli és földrajzi tágasságát bizonyították. Míg Balázs Mihály bevezetőjében a kalákában építés hagyományát emelte ki, Turi Attila a Makovecz Imre által kezdeményezett visegrádi táborok szellemiségét idézte föl, Laczó Zoltán a Reischl Gábor-féle közösségi táborokról beszélt. A két legendás intézmény mellett Csóka Attila és Molnár Szabolcs, a BME két építészhallgatója a Bercsényi Szakkollégium több évtizedes múltját, rebellis hagyományát elevenítette fel. A délutáni prezentációk a megvalósítás, a konkrét tapasztalatok megosztásának fórumát teremtették meg. Bár az építési akciók jellemzően többnyire önálló kezdeményezésre, személyes ismeretségekre alapulva 2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

passzázs • passage

A konferencián elhangzott előadások: Bevezető – Balázs Mihály Visegrádtól Visegrádig: 33 év – Turi Attila Hallgatói kulturális aktivitás a Bercsényi Kollégiumban egykor és ma – Molnár Szabolcs, Csóka Attila Reischl Gábor közösségi táborai: Hálózatépítés – Laczó Zoltán Kitekintés, Kassa, Szlovákia – Pásztor Péter Könyvtár Burundiban: egy pilot projekt – Hüttl Sarolta Szociális bérlakás-felújítás az érintettek és önkéntesek bevonásával – Fehér Katalin Közösség és építészet ma – Cseh András

formálódnak, többségük valamelyik építészképző intézményekhez kapcsolódik és izgalmas kiegészítését jelenti az iskolai körülmények között folyó elméleti-tervezési stúdiumoknak. A közösségi alkotó táborok voltaképpen mindazt kínálják, aminek hiánya a modernizmustól kezdve fájó sajátossága lett az építészeti tervezésnek: erőszakos népnevelés helyett a közvetlenül felmerülő, valós építészeti szükségletek megismerését, körmönfontság és elvontság helyett az egyszerű, kézenfekvő megoldások feltalálását és azonnali alkalmazását, az egyéniség fitogtatása és az önmegvalósítás helyett a közösségben, együttműködésben való jártasság elsajátítását ambicionálják. Nyilvánvaló, hogy az a fajta elszántság, ami ma sokakat a közösségi építés, a szociális elkötelezettség irányába hajt, nem mentes a szokásos értelmiségi romantikától, ami már a 19. századtól kezdve ellenállhatatlanul vonzó tereppé tette a falut és a vidéket a küldetéstudattól fűtött lánglelkű entellektüelek számára, és nem kevés hamis illúzió ringatására sarkallta őket. Természetes ugyanakkor az a szándék is, hogy a válságfolyamatok tanulságaiból okulva, a józan szemléletű építész tanárok most hallgatóikkal együtt vágynak az érvényes tapasztalatszerzés élményére, illetve közös belátásuk eredményeképpen arra az örömteli felfedezésre, hogy az építészeti divatlapokon túl is van valódi, vállalható építészeti teljesítmény.

Prezentációk az egyetemek aktuális nyári közösségi építőtáborainak munkáiból: Bútorépítés, Perbál gyermekotthon – Kemes Balázs (BME) Hajléktalan átmeneti szálló, Esztergom – Kruppa Gábor (BME) Árnyékoló tető, Gyöngyös – Láris Barna (BME) Markóc. Közösségi ház – Holczer Veronika, Szederkényi Lukács (Architecture Uncomfortable Workshop) Teleki téri „színpad”, Budapest – Pozsár Péter (MOME) Álboltozatos lefedés – Turi Attila (BME) Őstől maradott, Énlaka – Kondor Tamás (PTE) AMI-Hangszer – Herkli Mátyás (NYME AMI) Kós Károly-ház, gazdasági épület rekonstrukció – Markó Balázs (SZIE Ybl) Hangola, Bernecebaráti – Varga Imre (BME) Rómer-udvar, Győr – Tátrai Ádám (SZE Győr) Összegzés – Turányi Gábor A konferencia előtti napokban nyílt meg az I. Építészeti Nemzeti Szalon a Műcsarnokban (június 3. – szeptember 7.), melynek két tematikus egysége is foglalkozott az építészoktatással – a szerk.

Fleeing into Community

Architecture/education 2014, the Conference of MMA and MÉSZ, June 11th The Hungarian Academy of Arts and the Association of Hungarian Architects organized a conference early this summer titled „Architecture/education 2014” which has proven to be surprisingly dynamic, spectacular and cheerful. This is most probably the result of an efficient co-operation between the two organizers, Mihály Balázs and Gábor Turányi, as well as of the fact that remarkably numerous young participants attended the event. The conference focused on the topic of community building which is a unique life-principle of Hungarian architects at present. A most convincing proof of this is the Hungarian participation in the Venice Biennale with a similar topic. This phenomenon appears like a movement meant to function as a by-pass to import spiritual-intellectual recreation into the practices of the profession which has suffered much owing to economic and other crises and has been deprived of its vision of the future, and features now a slightly conflicted self-image. The natural foundations of professionals specialised in architecture are formed by architect students and young architects who tend to be more and more active internationally.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

passzázs • passage

Vizek, fények, színek

Kertész András Tibor kiállítása, Révfülöp, Tópart Galéria, 07. 20. - 08. 03. szöveg text: Hadik András

A számítógép használatának teljes eluralkodása előtt magától értetődő elvárás volt az építészpályára készülők körében a jó rajzkészség. A 1920. században a magyar építészek is át-átrándultak a művészet más terrénumaira, így a képzőművészet területére is. Álljon itt néhány példa a múltból: Schickedanz Albert rendszeresen szerepelt portréival, tájképeivel a Képzőművészeti Társulat kiállításain, Molnár Farkas a festészet és a grafika területén is maradandót alkotott. Jánossy Györgyöt nagybátyja, Hugyecz László beszélte rá, hogy a képzőművészet

helyett az építészetet válassza a biztosabb megélhetés jegyében – ma már nem valószínű, hogy ugyanezt tenné –, és a képzőművészet iránti affinitása megjelenik architektonikus grafikáiban. Tavaly láthattuk Finta József képzőművészeti kiállítását a Duna Palotában, idén pedig az Építészek Házának Kós Károly termében Farkasdy Zoltán munkái között kiváló pasztellképek tanúskodtak arról, hogy milyen sokat tanult az építész édesapjától, a fasori evangélikus gimnázium rajtanárától. Kertész András Tibor ismert alakja a mai építészeti közéletnek. A diploma megszerzése után a Lakótervben dolgozott. Viszonylag korán kapott Ybl-díjat. Ezután öt évet a dél-tiroli Bolzanóban dolgozott, majd három évet Münchenben. 1996-ban saját irodát alapított Budapesten. 1998 óta oktat a Műegyetem Építészeti karán, 2000 és 2002 között a MÉSZ elnökhelyettese, 2009 és 2013 között elnökségi tagja volt. Legfontosabb építészeti alkotásai közül említsük meg a Fehérvári úti Vásárcsarnokot, az Infoparkban megépült T-Com irodaházat, a Közraktár utcai Riverpark irodaházat, vagy a Haller Gardens irodaházat a Soroksári és a Haller utca sarkán. Bolzanóban az ő tervei alapján épült a San Michele Sporcsarnok, de ő tervezte a dunaújvárosi híd építészeti arculatát is. Balatonfüreden a Yacht Club tervezése fűződik a nevéhez.

A kiállításhoz készült leporellón a művész megemlékezik azokról a tanárokról, mesterekről, akik jelentős szerepet játszottak szemléletének kialakulásában (id. Benedek Jenő festőművész, Nagy Attiláné, Luzsicza Lajosné rajztanárok és Luzsicza Lajos, valamint Nemcsics Antal festőművész). A rajzművész Kertész három területen működik. Majdnem teljesen monokróm akvarelljei mellett a tárlaton finom útirajzok, veduták láthatók Itáliából és Budapestről. A harmadik csoportot pasztelljei alkotják, amelyekből most balatoni tájait mutatja be. Ezek nem Egry József napfény átjárta mediterrán Balaton-látomásai, inkább északi karakterűek: viharos vagy vihar előtti tóparti víziók, kavargó felhőkkel, melyek visszatükröződnek a vízfelületen. Sokszor csak a hegyek, dombok sötét sávja jelzi az égbolt és a tó közötti különbséget. Néhol megjelenik egy jegenyesor, egy parányi település, de a képeken alapvetően a természet az úr. Kékek, feketék, szürkék, fehérek, zöldek dominálnak és sárga, vörös foltok ellenpontozzák a karakteres színvilágot. Kedvelt technikája a vastag ecsetvonásokat idéző satírozás. Kertész expresszív Balaton vízióinak kiállítása a nyár közepén a révfülöpi Tóparti Galériában volt látható. Jó lenne Budapesten is bemutatni ezt a kortárs építészről alkotott képet kiteljesítő anyagot.

2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

passzázs • passage

Experiment Metropole

Bécs és az 1873-as Expo, Wien Museum 2014. 05. 15. – 09. 28. szöveg text: Szegő György

fotók photos: Wien Museum

Újra egy nagy korszak, az 1873-as bécsi világkiállítás panorámáját kínálja a Bécsi Városi Múzeum. Előzmény volt a 2009-es Harc a városért tárlata, amely az 1920-as, 30-as évek politikai, művészeti és hétköznapi életét, kultúrharcát idézte meg (l. MÉ 2010/3). Az 1870-es években lépte át Bécs lakossága az 1 milliót, 1900-ban 1.5, egy évtized múlva 2 milliós világvárossá lett. A húsz évvel korábbi kisvárosi 550 ezres népesség száma robbanásszerűen megugrott, ez megannyi csodával és nyomorúsággal járt együtt. A metropolisszá válás folyamatának egyik k iemelkedő eseménye az 1873-as világkiállítás volt, amely a Ringstrasse építésével egyszerre fejezte ki a bécsiek becsvágyát és ünnepelte a birodalom hatalmát. Ez az év számunkra érdekes összeFranz Kollarz: A Rotunda teteje, 1873, fametszet © Wien Museum vetésként kínálja Buda, Pest és Óbuda egyesítését. A bécsi tőzsdekrachra reagáló budapesti gazdasági vérátömlesztés, a Duna-szabályozás, a Sugárút és a Nagykörút építése a Monarchia (egyik) mentőöve lett. A Wien Museum a megelőző két évtized bécsi gazdasági boomjában virágzó tudományos, technikai és díszítőművészetére, a luxusiparágakra fókuszál. És bemutatja a pályaudvarok, a városi közlekedés és infrastruktúra lendületét, például a fantasztikus pavilonokhoz tartozó közművesítést. De külön figyelmet fordít a feltalálók találmányaira, az orvostudományok hirtelen fejlődésére és az ettől elválaszthatatlan bevándorlási hullámra is. Szimbolikus jelentősége lett a virágzást éppen 1873-ban lezáró bécsi kolerajárványnak, amely a városba várt külföldiek egy részét távol tartotta a világkiállításra utazástól. Az akkor megnyílt Köztemető (Zentralfriedhof ) a kolerajárványban elhunyt 2000 áldozatot is képes volt befogadni. Látni az akkortájt elszaporodó hajléktalanszállók és ingyen-konyhák szép új világának szociofotóit. A bécsi világkiállítás először volt globális vonzáskörű, és e téren túltett a korábbi londoni és párizsi teljesítményeken. Területe az előző párizsinak ötszöröse. 53.000 kiállító volt jelen, akik 35 országból érkeztek a 197 pavilonba. Ez utóbbiak közül gigantikus méretű kupolájával kiemelkedett az

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

Iparcsarnok, és mellette a 800 méter hosszú Gépcsarnok. Ezek a kortárs beszámolók szerint lenyűgöző hatással voltak a látogatókra. Nem kevésbé csodált világot hoztak közel a távoli kultúrák mustrái. Ekkor jelent meg a japán pavilonban az az iparművészet, ami a bécsi szecesszióra később olyan nagy hatással volt. Végül, minden negatív körülmény ellenére hétmillió látogatót vonzott az 1873-as bécsi világkiállítás. A mostani tárlat azonban túllép az esemény dokumentálásán, és bemutatja az egyidejű urbanisztikai változásokat, a városfalak bontását, a helyükre épülő Ringstrasse-palotasor és a nagy parkok kiépítését, a bécsi Duna-szakasz szabályozását. A palotákba vágyó újgazdag pénzbárók és az azokat építő proletárok szociális és tárgyi hátterét. Külön fejezet foglalkozik a „mesés” 1860-as, 70-es évtized konjunktúrájával, majd a spekulációs gazdasággal, amely tőzsdekrachba torkollott. A spekuláció nem csak a telekhasznosításban, de az építőanyagok világában is megmutatkozott. Az arisztokrácia, kőbányái birtokában a középkori, a feltörő tőkések téglagyáraikkal az új technológiákban voltak érdekeltek. Láthatjuk, ahogyan a gazdasági érdekellentétek politikába váltottak: a prefasiszta Német-nacionalista Párt fellépését (Schönerer báró), és a százezernyi bevándorló tömegpártját, a keresztényszocialistákat vezető polgármester (Karl Lueger) sikerét. A leglátványosabb metszetet a művészet, a szórakozás-ipar, az új lakás- és mérnöki kultúra, a divatipar eredményeinek felvillantása adja. Benne pl. az első – milliós – bútoripari tömeg-termékeket gyártó Thonet cég sikerével. Közben ökológiai nóvum volt, hogy elrendelték a Wienerwald erdőinek védelmét. A tudományos felfedezések kuriózuma volt az Északi-sark expedíció nyomon követése a két a bécsi világkiállítás főbejárata, 1873 Klösz György fotója © Wien Museum

passzázs • passage

évre jégbe zárt hajó nyomában, ezt a luxusszállodák fagylaltjaiban is „megszoborták” – de arab stílben. A legjelentősebb festők az új Déli-vasúttal és a menetrendszerű Trieszt-Alexandria gőzhajójárattal Egyiptomba utaztak, ahol Verdi operájával épp ekkor avatták fel a kairói operaházat – egy évre rá a bécsi opera is műsorra tűzte. A bécsi világkiállításnak volt egyiptomi, de perzsa pavilonja is. Végül nem maradt ki a Strauss által Párizsból importált, akkor progresszív, polgári bécsi operett egykorú áttörése sem. Sok festmény (köztük Hans Makart, vagy a szolnoki művésztelep neves nőpiktora, Tina Blau képei), épület, bútor és ruha-divatterve/fotója (köztük Klösz György munkái), képzőművészeti alkotás segíti a kétemeletnyi időutazást.

Az individuális vízió

Grcic – Panoráma, Vitra Design Museum Weil am Rhein, 03. 12. – 09. 14. szöveg text: Szegő György

fotók photos: Vitra, Fábián Andrea

Az M4-es metró vonalán felbukkant a ma vezetőnek számító kortárs designer, Konstantin Grcic világhírű Chair_One széke. A Grcic munkáit bemutató Vitra-kiállítás alcíméhez a Frank O. Gehry által tervezett excentrikus múzeumépület központi terében légikikötőt ábrázoló óriás panorámafotó vesz körül egy ketrec-arénát. Utcai harcosok helyett „szék-gladiátorok” néznek farkasszemet egymással. Égtájakként Grcic a mai ember munkahelyének, lakóterepének, nyilvános terének kérdéseit tekinti, ezek között kíván tájékozódni. Negyedikként főiránynak kínálja az általa tervezett tárgyak világát. A katalóguson is a sztárolt szék sziluettje szerepel: támlájának „sisakrostélyán” át látjuk a globális piac panorámáját. A világkereskedelmet szimbolizáló aréna tere és a tapéta-horizont azt a designert szcenírozza, aki teória helyett saját életét, pályája naplóját tárja elénk, mint egy kisgyerek, aki a „győztes” szerepjátékát felnőttként is komolyan veszi. A sisak-maszk metaforát is exponálja, de nem ennél a székénél, hanem egy szemeteskosár tervénél. A kiállításkoncepciót Mateo Kries, a Vitra igazgatója jegyzi, több éven át dolgoztak rajta. Grcic, a designer számára ugyanazok a művészeti konfliktusok fontosak, mint a szabad művészet alapkérdései. Programmondata: „A designernek az individuális víziót újra fel kell fedeznie.” Az életminőség számára fontos témákat Grcic a munkáin keresztül elemzi, egy-egy tárgycsoport a laza műhelymodell és a precíz késztermék közötti rejtett utat fedi fel. Számos triviális-meghökkentő állomással szabadon közlekedik a maradandóság, az utópia, a fikció és a tudományos felelősséggel vizsgált hétköznapi-valóságos funkció között; egészben lát. A „Life Space” egységben kiemelt az OK lámpa egy régi, saját vezetékének „sínjén” állítható ufó-tárgy (2013). Hasonlóan bizarr a Karbon kerevet (2008), mely egyszerre idézi az antik klünéket és az űrhajók pihenő-kere2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

passzázs • passage

vetét, de a korábban Cocom-listás anyagszerkezetet végletekig kihasználva légies. A designer Le Corbusier 1952-es „lakógépének” gondolkodását idézve kontrollálja 21. századi önmagát. A „Work Space” tere a mai designer műterem-barlangja, titkos odúja és jövő-laborja egyszerre. Ide tartozik az a film, amelyben az 1965-ben Münchenben, délkelet-európai családban született mester nagyon is a földre leszállva beszél tanulmányiról és munkásságáról (1985-87 között a John Makepace School of Craftsmen in Wood-Parnham College tanulója volt Nagy-Britanniában, 1988-90-ben szerzett Master diplomát a londoni Royal College of Artsban, egy évet töltött Jasper Morrison stúdiójában, 1991-től a müncheni Konstantin Grcic Industrial Design vezetője). A filmen elmagyarázza, hogyan inspirálják az emblematikus műtörténeti objektek a mai tárgyak konstruálásánál és hogyan fordul a kézi alakítás felé a posztindusztriális médiatársadalomban – tudjuk, hogy asztalosnak előbb tanult. A „Public Space” terében a bevezetőben említett 30x4,5 m-es körképet Neil Campbell-lel filmszerűen élő várossá is animálják. Az utópiához mai

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

passzázs • passage

realitásként jelenítik meg a robbanásszerűen növekedő megacity-k disztópiáját is. Itt néhány Chair_One Magis – a betontalpas változat – adja a fix pontokat, amelynek segítségével ez a világ is kifordítható a sarkaiból. „Szeretném megérteni hogyan köthető össze a design és az élet” – fűzi hozzá. A Gehry-ház csigajáratainak tereiben vannak azok a „Object Space” vitrinek, amelyekben Grcic bemutatja munkamódszerét, a keresztkapcsolatokra, átváltozásokra és mutációkra épített tervezőmetódust. „A dinamikus összjátékban bemutatott tárgyak nekem a tudás és az ideák

kozmoszát, életem részét is adják” – írja munkái mellé Grcic. A Vitra múzeum előtt áll a Galéria, melyben most Álvaro Siza állít ki, aki a cég itteni telepének egyik tervezője. Most az éppen aktuális Alhambra-projektje látható (08. 31-ig), melyet Juan D. Santossal tervez.

Egy szakma arcképe

Slézia József: Kortárs magyar formatervezés, Designtrend Kft., 2014., 254 oldal szöveg text: götz eszter

Óriási jelentőségű az a nem túl méretes kötet, amely Slézia József több évnyi munkája eredményeként most végre megjelent: a magyar formatervezés elmúlt tizenhárom évének hű krónikája. A kreatív ipar piacalakító szerepe Magyarországon még mindig alig ismert és még kevésbé elismert, miközben a hazai designerek látványos sikereket aratnak. Háttéripar és számottevő menedzsment nélkül, egyedül a maguk erejére támaszkodva dolgoznak, jobb híján saját ipart, saját cégeket működtetve – mégsem túlzás kimondani, hogy lépést tartanak az európai élvonallal. Önálló szakmai folyóiratuk régóta nem jelenik meg, könyv formájában nagyon ritkán kapunk beszámolót a terület helyzetéről, igazi koordináló központjuk még mindig nincs – a Design Terminál programja ezt kívánja betölteni, de egyelőre messze nem a szükséges erőkkel. Ehhez képest évről évre külföldön is figyelmet kap a magyar designerek tehetsége. A kötet tehát biztató kezdet, ráadásul Slézia József bevezetőjében egy sorozat részeként említi, amelyik a kortárs hazai design egyes területeit e kötethez hasonlóan fogja át. Valójában egy ábécérendbe szedett enciklopédiát kapunk, 180 alkotó vagy alkotócsoport bemutatását, akik 2000-ről a szerkesztés lezárásáig a formatervezésben aktívan jelen voltak. Nem dicsőségtábla, nem is egy teljes szakmai keresztmetszet az elődökkel, a hatásokkal; csupán felsorolás.

Ezen belül viszont mindent megoszt az olvasóval, ami ezen a területen az ezredforduló óta történt: formatervezők, építészek, belsőépítészek, bútorés járműtervezők fontosabb munkáit mutatja meg egy-egy színes fotóval (összesen 650, ráadásul tökéletes minőségű kép került a kötetbe), a végén pedig egy melléklet erejéig azok is bekerültek, akiknek tevékenysége a tárgyalt időszakban nem indokolta az önálló bemutatást, de egy-egy termékük vagy tervük design díjat nyert. Ezzel a kiegészítéssel valóban teljes képet kapunk. Ehhez teszi még hozzá Slézia a bevezetőben mindazt, amit ma Magyarországon a formatervezés helyzetéről tudni lehet. Felrajzolja a szakma „pedigréjét”: életkorok szerint megvizsgálja az aktív tervezői palettát, elemzi a szakmán belül a nők és a férfiak arányát, az egyes egyetemek szerepét, a külföldi munkákhoz való hozzáférést, a menedzselési problémákat. Belemegy olyan kérdésekbe is, mint hogy miért nincs Magyarországon designerekből álló nagyobb tervezőiroda, és józanul beszél a gyártóipar hiányosságairól. Kiemeli azt a tehetséggondozó szerepet, amelyet az Európában nagy hírű és komoly kapcsolatrendszerrel rendelkező, a MOME-n oktató Stefan Lengyel végez a fiatal tehetségek helyzetbe hozásáért. Értőn elemzi az itthon jellemző stílusokat, tendenciákat, a high-techhez való kapcsolódás nehézségeit és a low-techben, a regionális stílusban rejlő lehetőségeket. Összességében ez a néhány oldalnyi tanulmány az adatokra és a józan helyzetértékelésre támaszkodva többet mond el a formatervezés itthoni esélyeiről, mint ami eddig sejthető volt. Mindezt nem próbálja a laikusok nyelvén fogalmazni, felvállalja, hogy ez a portré elsősorban a szakmának és a szakmával foglalkozóknak szól – mégis jól érthető, és az utána következő alkotói bemutatásokkal együtt teljes képet ad. 2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

passzázs • passage

Kortárs építészet Rómában

Tra/Between Art and Architecture, Róma, MAXXI, 04. 17. - 09. 21. szöveg text: Berényi Marianna

fotók photos: maxxi

Öt év telt el amióta Rómában a közönség birtokba vehette a MAXXI-t, ahol a kortárs képzőművészet, a design mellett az építészet bemutatása is kiemelt szerepet kapott. Bár Zaha Hadidot 2010-ben a 21. századi művészetek nemzeti múzeumának tervezéséért Stirling-díjjal tüntették ki, a város Flaminio negyedében található intézmény működéséről nem sok biztatót hallunk. A városvezetés álmai nem váltak valóra: a történelmi városmagtól távolabb eső negyedben felépített 27 ezer négyzetméteres múzeum látogatottsági problémákkal küzd, holott eredetileg a környék vérkeringését lenne hivatott felpezsdíteni. A kevéssé látogatott múzeumba pedig nem csupán az épülete miatt érdemes kivillamosozni, hiszen a MAXXI Arte és a MAXXI Architettura kurátorai izgalmasabbnál izgalmasabb kiállításokkal várják a közönséget. A MAXXI Architettura Olaszország első országos építészeti múzeuma, amely kulturális és területi összefüggésben határozza meg identitását (lásd MÉ 2011/3). Nemcsak a kortárs építészet értelmezésére koncentrál, hanem a 20. század építészeinek életútját, munkásságát is vizsgálja, figyelmet fordítva a kultúra- és társadalomtudományok eredményeire, szempontjaira. Ez az interdiszciplináris szemlélet a kiállításokban is felfedezhető. 2014 nyarán látható a TRA/BETWEEN Arte e Architettura. Roma Interrotta | Piero Sartogo e gli artisti című kiállítás, amely két teremben, két különböző, eltérő szempontok szerint rendezett tárlattal a kortárs kultúra figyelmét hívja fel az 1970-es évek kísérleti építészetére, valamint az építészet és a művészet kapcsolatára. A közös metszéspont Piero Sartogo, aki meghatározó alakja az olasz építészképzésnek is. A kiállítás nagyobb, látványosabb része Daniel Buren, Gianni Colombo, Joseph Kosuth, Fabio Mauri, Giulio Paolini műveivel, valamint interaktív elemekkel kapcsolja be a látogatót a 70-es évek progresszív építészetelméleti kutatásaiba, az architektúra és a konceptuális művészet viszonyába. Egyik legemlékezetesebb, bárki által kipróbálható modell egy olyan, 60-as években tervezett űrhajó, melynek tervezői – még a Holdra szállás előtt – azt szimulálták, milyen lehet az a bizonytalanság, amelyet a gravitáció hiánya okoz. A másik terem még inkább a képzőművészet felé hajló kiállítása is egy korábbi, 1978-as projektre utal, amikor tizenkét nemzetközi hírű építészt kértek fel, hogy reflektáljanak Giambattista Nolli 1748-ból való Róma térképére, és az azóta eltelt időre. Az épület másik felében található Strutture romane című tárlat az építészeti archívum anyagát reprezentáló, teremnek egyáltalán nem nevezhető kiállítótérben kapott helyet. Tanulmányokon, terveken, skicceken, modelleken, korabeli filmeken és fényképeken keresztül olyan építészeket emel ki, akik innovatív szerkezeteikkel döntően befolyásolták Róma 20. században átalakuló arculatát. Az alkotás folyamata, az újító, kísérletező mérnök szempontjából tekinthetünk a római sétákon ismerőssé váló modern épületekre, mint a többek által megálmodott Termini pályaudvar, vagy az egykori sztárépítész, Pier Luigi Nervi által tervezett római Sportpalota. A kiállítás legfontosabb kérdése akár a MAXXI-é is lehet: egyensúlyban tartható-e a folytonosság és az innováció? A hirtelen ikonikussá váló épületeket elnyeli a városkép formálódásának évezredes folyamata, vagy képesek valós hivatkozási ponttá válni?

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

búcsú • farewell

ELHUNYT JENEY LAJOS ÉPÍTÉSZ

1933-2014 †

szöveg text: Sylvester Ádám

fotók photos: Borsos András

Életének 81. életévében nagy türelemmel viselt hosszas betegeskedés után, elhunyt Jeney Lajos Ybl-díjas építészmérnök. Pályáját a többfunkciós, általános művelődési és nevelési központok hazai megteremtésének szentelte. Évtizedeken keresztül képviselte e témában hazánkat az UNESCO szakmai munkacsoportjában. Országszer te középületek, kö z t é r i s z o b r o k v a l a m i n t megannyi általános művelődési és nevelési központ őrzi munkásságát. Aranydiplomája után megszerezte az építészek számára elérhető DLA tudományos fokozatot is, 2010-ben főépítészi életmű-díjat kapott – a szerk. Negyvennyolc éve, hogy ismerjük egymást, a pályakezdő építész és első főnöke. Akkor 33 éves fiatalember voltál, tele friss élményekkel, amelyekben egy egyéves európai tanulmányút során oktatási és nevelési módszerek és épületek vizsgálata során részesültél. Veled egy időben Szrogh György és Kiss István is ösztöndíjasként az angolszász területeket járták be. A BUVÁTI emeletráépítéses szárnyában a Városháza szebbik udvarára néző szobájában ti hárman összegeztétek a látottakat.

Az alábbiakban a Neveléstudomány folyóiratban megjelent, Jeney Lajost 80. születésnapján köszöntő interjúból idézünk: „…Szakmai munkásságom sok küzdelemmel, sok vereséggel és sok eredménnyel teljes. Terveim alapján több budapesti lakó- és középület, vidéken főleg nevelési-központok épültek meg. 50 hátrányos helyzetű településre terveztem munkatársaimmal közel 300 épületet, amelyeknek mintegy fele oktatási-nevelési létesítmény volt. Ha szakmai munkásságomat áttekintve meg kell neveznem azt a munkámat, amelyikre különösen szívesen emlékezem vissza, akkor az egyértelműen a már említett nyertes gimnáziumi tervpályázat és az annak alapján megépült épületek. Ez a munka indította el kötődésemet az iskolaépítészethez. Emellett több országos tervpályázaton vettem részt sikeresen, az országos tornaterem-építési program megvalósult épületeit felülvizsgáló bizottság vezetője (1992) és a programot ismertető könyv társszerzője (1995) voltam. Szakmai tevékenységem elválaszthatatlan része, hogy 1968 óta képviselem a Magyar Építőművészek Szövetségén keresztül az országot az UIA Nevelési és Művelődési Létesítmények Bizottságában. (…) A jövőt illetően továbbra is szeretnék segíteni a munkában a fiataloknak, helyt állni a főépítészi feladatokban. Lehetőleg több időt tölteni Szigligeten tenyérnyi présházam gyönyörű kilátást biztosító teraszán, ahonnan unokáimmal együtt kitekintve szemben a Badacsonyt, balra a Szent György-hegyet és a Gulácsot, jobbra a víztükröt és a déli parton a fonyódi dombokat lehet látni.”

Én, mint szobatárs, tanúja lehettem a Szövetség általad vezetett és az UIA-ba betagozódó szakmai munkabizottsága alakulásának, kezdőként beleláthattam a nemzetközi szakmai diplomácia világába, később az ellesett ismereteket alkalmam volt használni. Az egész életed programját adó kitartó munkálkodása hazai Oktatási- Nevelési Központok létrehozásáért ekkor kezdődött. Ebbe a munkába én is bekapcsolódhattam. Az együttműködés mellett szoros baráti szál szövődött családjaink között is, ami szeretteink sorsának mai napig tartó figyelmes követésében él. Így lettem Ádám bácsi és Te Lajos bácsi, (a „bácsi” az örökifjú lényedtől oly idegen, mint ahogy én is csak gyerekeidtől, a melegszívű Erzsikétől és Attilától fogadom el a bácsizást.) Szép emlékek a gellérthegyi, szigligeti és Margitkörúti együttlétek. Feledhetetlen az 1970. évi szabolcsi árvíz alkalmából Penyigén eltöltött munkás hét. Életpályánk távolabbi, de párhuzamos síneken futott. Te büszke voltál eredményeimre és mindvégig tanítványodként tekintettél rám. Tőled tanulhattam a progresszió iránti hajlamot, a közügyek iránti érzékenységet és a jó ügyekben a restséget nem ismerő, fáradhatatlan harcosságot és elvhűséget. Azt, hogy a nyughatatlanság nem békétlenség és az állandó magas lelki tónusban élés mozgósító erejű. Hogy talán nem is lehetetlen prófétának lenni a saját hazánkban. Őrzöm hangodat, a míves szép egyenes magyar beszédet. Köszönöm, amit Tőled, Tőletek a Jeney családtól, az örökszép Erzsébettől kaptam. Nyugodj békében Lajos bácsi. Alsóörs, 2014. szeptember 7. 2014 | 7

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

web galéria • web gallery Ybl-reneszánsz A modern reneszánsz derült idomai. Válogatás Ybl Miklós épületeiből Szerk. Hidvégi Violetta, Ritoók Pál, Vasáros Zsolt Narmer Stúdió, 2014 www.meonline.hu

Ybl születésének kétszázadik évfordulója egész évben folyamatosan hoz átgondolni való, vagy csupán más, friss szemmel látott gondolatokat a mester munkásságából. 2002-ben Gerle János egy átfogó Ybl-kötettel indította el a Holnap Kiadónál az Építészeti mesterei sorozatot. Abban a teljes életmű bemutatására törekedett, alapos bibliográfiával, sok és jelentős tervanyaggal, az Yblről szóló hivatkozások bőséges idézésével. A most megjelent válogatás kevésbé a szakmának szól, inkább azoknak, akiket Ybl egy-egy ikonikus épületének látványa az építészet aurájába vonz és kedvük támad belemélyedni az építészeti alkotás folyamataiba. Hidvégi Violetta, Ritoók Pál és Vasáros Zsolt mély szakmai felkészültséggel, de a laikus olvasók számára nehezen értelmezhető részleteket „lefordítva” kínál válogatást az Ybl-életműből. Nem csak a legismertebbek – a Várkert Bazár, az Operaház, a Bazilika, a fóti templom, a Rácz Fürdő és a többi hasonló kaliberű építmény –, hanem azok is, amelyekről ma már csak archív felvételeket ismerünk: az alcsútdobozi főhercegi pálmaház, a Vár oldalában állt Lónyay-villa, vagy a Budai Takarékpénztár egykor a Lánchíd előtt állt méltóságteljes székháza. Mindezt olyan gazdag levéltári tervanyaggal és olyan, ritkán tapasztalt nyomdai minőségben tartalmazza a kötet, ami önmagában is kiemeli az Ybl-bibliográfiából. Ehhez járulnak még hozzá az egyes házakhoz fűzött város- és ipartörténeti adalékok, az egyes épülettípusok megjelenítése Budapest és Magyarország vázlatos térképén. Ybl egyedi ízlése, alkotó szelleme és a kor aurája szövegben és képben egyformán megragadja az olvasót, és mi más lenne a valódi célja a bicentenárium kapcsán meghirdetett 2014-es Építészet Évének? G.E.

A Phileas lát vány terve

innovációs verseny célja, hogy a világ különböző egyetemein tanuló diákok kétéves projektek keretében energiahatékony szolár házakat hozzanak létre. Az otthonok tíz nap alatt épülnek fel egy, a közönség számára is nyilvános és ingyenesen látogatható, napenergiával működő faluban, majd egy tíz kategóriából álló megmérettetésben vesznek részt. A 2014es Solar Decathlon Europe verseny első díját az olasz RhOME, a másodikat a francia Atlantic Challenge csapat Phileas nevű projektje nyerte el. A RhOME nevet viselő győztes csapat célja, hogy újra benépesíthetővé tegyék a városi peremvidékeket a települések megerősítésével és az egész metropoliszra kiterjedő, fenntartható mobilitási megoldás kialakításával. A Phileas koncepció választ ad a „Termékeny város” által támasztott új kihívásokra, melynek három alappillére van: a meglévő erőforrások újbóli felhasználása, a mezőgazdaság ismételt meghonosítása a városokban, valamint a helyi hálózatok fejlesztése. A Versailles-ban bemutatott 150 négyzetméteres prototípus az 1895-ben épült Cap 44 a Nantes-i ipari örökség emblematikus létesítményének korszerűsítésére épült. Az Atlantic Challenge a Solar Decathlon ezüstérme mellett elnyerte a verseny energiahatékonysági díját is. A franciaországi Versailles-ban június 28. és július 14. között megrendezett eseményen a zsűri a harmadik helyet a holland Prêt-à-Loger csapat Home with a Skin nevű koncepciójának ítélte oda. P.E.

Ecsettel épített fürdőházak Nádas Alexandra festő világa

Solar Decathlon 2014

www.meonline.hu

Versailles, 06. 28. - 07. 14. www.meonline.hu

Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma (DoE) által 2002-ben megalapított, és a Schneider Electric által 2007 óta támogatott

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

A Miszla Art Kulturális Központ és Alkotóház rendszeres kiállítója Nádas Alexandra festő és grafikus művész. A képeivel egy véletlen folytán kerültem kapcsolatba, és az első élmények hatására toll után kaptam. Úgy gondoltam, egyszerű

dolgom lesz, hiszen a vásznak építészeti karaktere egyértelmű. De hamar belebonyolódtam a reneszánsz tér kérdéseibe, annyira, hogy még álmaimban megszületett, sőt közvetlen fizikai élménnyé lett az általa megalkotott reneszánsz városi táj. Nádas medencés-fürdőházas sorozata valójában a reneszánsz szerkesztési szabályain alapuló aranymetszés arányaival dolgozik, a vegyes technikáknak köszönhető pasztell árnyalatok kifejezetten az itáliai festészet nagy korszakát idézik meg. A képeken ismétlődnek a finoman kidolgozott, angyali arcok és az azokat keretbe foglaló épületek. Ugyanakkor a szemlélő minduntalan Csontváry, Kondor Béla és Le Corbusier műveire gondol – talán a mérnöki pontosság, talán a reneszánsz szépségeszmény fűzi szorosra e négy művész látványvilágát. A képek címe is sejtelmes, a titok része, hiszen a Medencés Madonna, vagy a Madonna házzal sorozat képein a néző először a reneszánsz Madonnára figyel, holott a kompozíciókban a nőalak csupán eszköz a házak megértéséhez és ábrázolásukhoz. A mérnöki precizitással felépített kompozíciókban előtérbe helyezett madonnák mögött lélekházak jelennek meg, pazarul megoldott áttűnésekkel, a minimal art eszközeivel kidolgozott, letisztult formavilágot mutató, gyönyörű épületek, építészeti ideák öltenek testet bennük. Valójában Nádas minden festménye az építészet szerepéről beszél. A 2013-ban festett Medencés Madonna tökéletes kompozíció, triptichon, középen egy eltakart szemű Madonna-alakkal, aki így nem nézhet bennünket, így nincs vele kapcsolatunk. A másik festményen (Madonna madárházzal, 2014) Nádas ugyanezt az eszköztárat használja. Arctalan Madonna, egy podeszten csücsülő madárral. A madár szabad, elrepülhetne, hiszen a madárházon nincsen rács. De ha nem lenne ott, kiürülne a kép: a ház önmagában nem jelent semmit. Így viszont egy átfogalmazott, élettel teli reneszánsz palotát láthatunk, pedig a háznak csak a bütüje jelenik meg. De vajon mit keresnek a madonnák a fürdőházak környékén, mit sejtet Nádas a két világ egymásra kapcsolásával? Magyar László András írja a Rubicon 1998/7. számában: „A jellegzetes itáliai középkori városi bordély általában emeletes épület, amely egyúttal gyakran a fogadó szerepét is betöltötte. A bordello alsó szintjén étkezni, táncolni, esetleg – a hölgyekkel közös kádakban – fürdeni is lehetett.” Nádas Alexandra reneszánsz ihletésű vásznai méltán szerepelnek a Miszla Art állandó palettáján. Kerner Gábor Madonna madárházzal, 2014

hírek • news

DÍJAK Az augusztus 20-i állami ünnep alkalmából Áder János – a belügyminiszter előterjesztésére – Keresztes Sándornak, a Győr-MosonSopron Megyei Kormányhivatal, Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatal nyugalmazott vezetőjének, állami főépítésznek a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozatát adományozta a területfejlesztés és területrendezés terén végzett több évtizedes kimagasló szakmai munkája elismeréséül. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozatát adományozta Nagy Ervin korábbi országos főépítésznek, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának kimagasló színvonalú építészeti életműve, valamint az építészeti kultúra és hagyományok megőrzésének elősegítése terén végzett tevékenysége elismeréséül. Augusztus 19-én Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetését adományozta Fazekas Sándor földművelődésügyi miniszter Wittinger Zoltánnak, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ Műemléki Tervezési Osztálya vezetőjének, a hatvani Grassalkovich Kastély történelmi hűségre alapozó, de egyben a megújult funkciókat is szolgáló rekonstrukciójának kiemelkedő tervezői és irányítói munkája elismeréseként. Az Év Főépítésze Díjat Papp Zoltán Tamás Sávoly község főépítésze, míg a Főépítészi Életműdíjat Keresztes Sándor és Dr. Farkas Gábor főépítészek kapták. 2014-ben Podmaniczky-díjat vehetett át Lantos Antal, Nagy Gábor, Szmodits Júlia, Varga Károlyné, Arrabona Városvédő Egyesület, Perczel Anna, Grünberger Tamás, Larix-Co. Bt., Dr. Boda Anikó, Dr. Szabó József és a Balatoni Múzeum. Megosztott díjat kapnak: Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei és Kovács Ágnes, a Sárospataki Református Kollégium főépítésze. A Holcim Awards fenntartható építészeti világverseny európai régiójának fiatal alkotók számára létrehozott „Next Generation” kategóriájában negyedik helyezéssel ismerték el Dankházi András pályaművét.

ESEMÉNYEK Green Walk 2014. A Green Walk 2014 egyhetes nyílt nap sorozat a Magyar Környezettudatos Építés Egyesületének (HuGBC) szervezésében a nemzetközi Zöld Építés Hetét ünnepli szeptember 22-27. között. Információ, regisztráció: www. hugbc.hu/greenwalk-2014 A Szeretet - 8. SZÉK konferencia. FUGA, 2014. 09. 23.

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON - Makovecz Imre: ...összekötni az eget és a földet... Vigadó, 09. 21-ig - Világos. BME Középülettervezési, Lakóépület tervezési és Urbanisztikai Tanszék kiállítása. FUGA, 09. 21-ig - Csekonics-örökség. A Csekonics család zsombolyai uradalmának épített öröksége. FUGA, 09. 28-ig - AMI 20×20. 20 éves a soproni Alkalmazott Művészeti Intézet kiállítása. FUGA, 09. 28-ig - A jó város. Európa Pont, 10. 07-ig - Csodálatos rendszer - Tolvaly Ernő életmű kiállítása. Ludwig Múzeum, 11. 30-ig - Hazatérő remekművek. Plakátok a Julius Paul Gyűjteményből. Magyar Nemzeti Galéria, 09. 21-ig - Dada és szürrealizmus. Válogatás a jeruzsá lemi Izrael Múzeum gyűjteményéből. Magyar Nemzeti Galéria, 10. 05-ig - Életre kelt (film)kísérletek. Az avantgárd első mozija. Magyar Nemzeti Galéria, 10. 05-ig - Bicikliváros. Néprajzi Múzeum, 09. 28-ig - Hans Jörg Glattfelder: Aminek esete fennáll II. Vasarely Múzeum, 09. 28-ig - A romkerttől a régészeti parkig – Aquincumi Múzeum 1894-2014. Aquincumi Múzeum, 10. 31-ig - Czigány Ákos: Genezis. Project Room, 10. 11-ig - Bőrödön viseled/Second Skin – társadalmi konstrukciók vizuális kódjai. Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, 11. 02-ig - Elsők. Magyar Fotográfusok Háza, 10. 05-ig - Sánta István Csaba: Jazz. Magyar Fotográfusok Háza, 10. 05-ig - Csákány István: Dioráma. Trafó, 10. 19-ig - Szegmens 9. Kortárs Kínából. Kepes Központ, Eger, 09. 27-ig - Leonardo, a reneszánsz zseni. Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 10. 31-ig - Alföld. Történetek kétszáz év magyar képzőművészetéből. MODEM, Debrecen, 09. 21-ig - A fenséges geometriája. MODEM, Debrecen, 10. 05-ig

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN Anglia - Louis Kahn. Design Museum, London, 10. 12-ig - Designers in Residence. Design Museum, London, 2015. 03. 08-ig - Ordinary Beauty: The Photography of Edwin Smith. RIBA, London, 12. 06-ig - Constable: The Making of Master. V&A Museum, London, 2015. 01. 11-ig Ausztria - Hollein. MAK, Bécs, 10. 05-ig - Pae White. MAK, Bécs, 10. 12-ig - Robert Stadler. MAK, Bécs, 11. 30-ig - The Metropolis Experiment – Vienna and the 1873 World Exhibition. Wien Museum Karlsplatz, 09. 28-ig - Flaka Haliti. MUMOK, Bécs, 10. 05-ig - Cosima von Bonin.

MUMOK, Bécs, 10. 04. – 2015. 01. 18. - Jenni Tischer. MUMOK, Bécs, 10. 18 – 2015. 02. 01. Dánia - The Heart of the Stone. DAC, Koppenhága, 09. 21-ig - Empowerment of Aethetics. DAC, Koppenhága, 11. 23-ig - House in Motion. DAC, Koppenhága, 11. 16-ig

- Lifting the Curtain – Central European Architecture Networks. Centro Culturale Don Orione Artigianelli, Velence, 11. 23-ig - Tra/Between arte e architettura. MAXXI, Róma, 09. 21-ig - Design Destinations. MAXXI, Róma, 09. 21-ig - Geografie Italiane. Exploring Contemporary Architecture. MAXXI, Róma, 10. 05-ig - Roman Structures. Montuori, Musmeci, Nervi. MAXXI, Róma, 10. 05-ig

Finnország - Finnish Architecture. Biennial Review 2014. MFA, Helsinki, 09. 28-ig - Taking Stock. Reviews of Finnish Architecture 1953–2012. MFA, Helsinki, 09. 28-ig - Annual Rings – 20 years of Finnish wood architecture. MFA, Helsinki, 10. 08 – 2015. 01. 15.

Spanyolország - George Braque. Guggenheim, Bilbao, 09. 21-ig - El Greco and Modern Painting. Prado, Madrid, 10. 05-ig - Le Corbusier. Caixa Forum, Madrid, 10. 12-ig - Richard Hamilton. Reina Sofia, Madrid10. 13-ig

Franciaország - Re-enchanting the World. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 10. 06-ig - Bernard Zehrfuss (1911-1996). Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 10. 23-ig - Viollet-le-Duc, visionary archaeologist. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs,11. 20 – 2015. 03. 09. - Revoir Paris. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs,11. 20 – 2015. 03. 09. - Ars Architectonica. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs,11. 20 – 2015. 03. 09. - Andrea Branzi. Arc en rêve centre d'architecture, Bordeaux, 10. 09 – 2015. 01. 15.

Svájc - Spatial Positions 8: Cooperation. Schweizerisches Architekturmuseum, 10.19-ig - Constructing Text. Swiss Architecture under Discussion. Schweizerisches Architektur museum, 11. 01 – 2015. 02. 22.

Hollandia - Open call: XS Arcam Market #2: Textile Architecture. ARCAM, Amszterdam, 10. 10 – 10. 29. - (NL) Stad in Zicht Stadstimmertuinen. ARCAM, Amszterdam, 12. 31-ig Németország - Mission: Postmodern – Heinrich Klotz and the Wunderkammer DAM. DAM, Frankfurt, 10. 19-ig - Suomi Seven. Emerging Architects from Finland. DAM, Frankfurt, 2015. 01. 18-ig - Álvaro Siza. The Alhambra Project. Vitra Design Museum,Weil am Rhein, 10. 12-ig - Alvar Aalto. Vitra Design Museum, Weil am Rhein, 09. 27 – 2015. 03. 01. - The Good Cause: Architecture of Peace Divided Cities. Pinakothek der Moderne, Architekturmuseum derTU München, 10.19-ig - Lina Bo Bardi. Brasiliens Alternativer Weg in die Moderne. Pinakothek der Moderne, Architekturmuseum der TU München, 11. 13 – 2015. 02. 22. - Andreas Schulze. Pea Roads. Schirn Kunsthalle, Frankfurt, 2015. 01. 11-ig - Helene Schjerfbeck. Schirn Kunsthalle, Frankfurt, 10. 02. – 2015. 01. 11-ig Olaszország - 14. Velencei Építészeti Biennále, Velence, 11. 23-ig

2014 | 7

USA - Conceptions of Space: Recent Acquisitions in Contemporary Architecture. MoMA, New York, 10. 19-ig - Uneven Growth: Tactical Urbanisms for Expanding Megacities. MoMA, New York, 11. 22. - 2015. 05. 10. - The Architectural Image, 1920-1950. NBM, Washington, 11. 08-tól - Erin Besler. The Entire Situation. MAK Centre, Los Angeles, 10. 25-ig - Groundswell. Guerilla Architecture in Res ponse to the Great East Japan Earthquake. MAK Centre, Los Angeles, 10. 23. – 2015. 01. 04. - Kandinsky Before Abstraction, 1901–1911. Guggenheim, New York, 2015 tavasz

PÁLYÁZATOK „A jövő egészségügyi komplexuma” néven pályázatot írt ki az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület (IFK). Az ötletbörze célja, hogy koncepciók, ötletek és víziók érkezzenek Budapest egyik emblematikus egészségügyi intézményének, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) rehabilitációjára. A pályázaton egyetemi, főiskolai hallgatók vehetnek részt. Beküldési határidő: 2014. 10. 31. Információ: www.ifk-egyesulet.hu/otletborze A Magyar Építőművészek Szövetsége, valamint a Magyar Építész Kamara, az Építészeti Fotográfusok Nyílt Társasága szakmai közreműködésével ebben az évben is meghirdeti "Az év építészeti fotója" pályázatot, amelynek témája az UIA 2014-es építésznapi jelmondata:"egészséges városok, boldog városok". A képek benyújtásának határideje:2014. 09. 21. Információ: meszorg.hu

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014/7-es számUNK szerzői Bán András PhD műkritikus, a Miskolci Egyetem oktatója. Vizuális antropológiával foglalkozik; számos írása jelent meg a kortárs képző-, építő- és fotóművészetről. Számos kortárs művészeti kiállítás kurátora. Németh Lajos-díj (2006). 2007-2011 között a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozatának elnöke, 2008-13 között a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum igazgatója, jelenleg a Capa Központ stratégiai tanácsadója. Berényi Marianna muzeológus, újságíró, szerkesztő. 1998-ban végzett a Kossuth Lajos Tudomány Egyetem történelem-néprajz szakán. Pályáját a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban kezdte muzeológusként, majd újságíróként, szerkesztőként dolgozott a Silver Kiadónál. Jelenleg a Magyar Múzeumok Online főszerkesztője, a MúzeumCafé munkatársa, állandó szerzője, valamint a Ferenczy Múzeum webszerkesztője. Borsos András építész. 1986-ban szerzett diplomát a BME Építészkarán. Dolgozott a MATERV-ben (1986-1997), a RIZALIT Kft.-ben (2001-2003), a Kiniczky Mérnök Irodában (2006) és a VAM Design-nál (19972008). 2008-tól a Magyar Építőművészek Szövetsége Titkára, a "fiatalok feketén-fehéren / young architects' generation" 2013 pályázat és vándorkiállítás kurátora. Botzheim Bálint építész, kutató. Szakterülete: digitális építészet, parametrikus paradigma. 2007-től a Kapy és társai Kft. partnere. Közös pályázatokat készített Kapy Jenővel (Szervita tér 2006, Pécsi Koncert Központ – PKK 2007). Önálló munkái: Vác csillagvizsgáló torony 2007; Art-Universitas Pályázat szobor-terv, I. díj, 2008, Sopron. Kutatási területe: kiber-építészet. 2009től a Magyar Építőművészet szerkesztője. 2013-ban a Pécsi Tudományegyetemen szerzett MA fokozatot. Götz Eszter újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2007-2012 között a www.kultura. hu szerzője, 2009-2011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. Hadik András művészettörténész. 1980-ban az ELTÉ-n szerzett diplomát művészettörténet-történelem szakon, 1981-2012 között az Országos Műemléki Felügyelőség, illetve az OMVH Magyar Építészeti Múzeumában dolgozott. Kutatási területe a múlt századforduló, a két világháború közötti időszak, az 1945 utáni művészet. A DOCOMOMO Magyar Nemzeti Bizottságának tagja, 1991-98 között az ICAM vezetőségének tagja. A 80-as évek második felétől több hazai és külföldi építészettörténeti kiállításnak volt kurátora/ rendezője Bécsben, Londonban, Münchenben, Prágában, Tokióban és a határon túli városokban. Alapítója és szerkesztője a Pavilon, illetve a Lapis Angularis című periodikáknak. Katona Vilmos építész. 2008-ban diplomázott a BME Építészmérnöki Karán tervezői szakirányon. PhD tanulmányait a kar Építészettörténeti és Műemléki Tanszékén végzi. Kutatási területe a metafizikai tradíció folytonossága az európai kortárs szakrális építészetben. Szakírással foglalkozik, művészettörténeti tanulmányokat folytat. Kerner Gábor okleveles etnográfus, műemlékvédelmi szakmérnök. Az Országos Műemléki Felügyelőségnél kezdte szakmai munkáját és folytatja a mai napig a különböző jogutód szervezeteknél. Hivatásosként a műemlékvédelem különböző szakterületeivel foglalkozik, speciális kutatási területe a népi építészet változásainak vizsgálata. A Káli-medence Környezetvédelmi Társaság alapító tagja. Kővágóörsön él.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 7

Osskó Judit építész, szerkesztő. A Budapest Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. 1973 óta a Magyar Televízió munkatársa. Számos portréfilmben mutatta be Magyarország és a világ legkiválóbb építészeinek munkásságát (Unokáink is látni fogják, Arcok és városok, Magyar építészek Amerikában). 1989-ben a Lausanne-i nemzetközi építészeti és urbanisztikai filmszemlén elnyerte a Tudományos Filmintézet díját. Táncsis Mihály és Ybl-díjjal is kitüntették. Pálinkás Edit művészettörténész, közgazdász, az ELTE Művészettörténeti Intézetében szerzett diplomát 2009-ben. Fő érdeklődési területe a színházépítészet és az akusztika. A Budapesti Corvinus Egyetemen 2012ben szerzett közgazdasági diplomát. Több hazai és nemzetközi kulturális rendezvény szervezője, résztvevője. 2009-2011 között, majd 2013-tól a Magyar Építőművészet szerkesztője. Somogyi Krisztina vizuális intelligencia kutató, 20 éve foglalkozik építészettel és vizuális kommunikációval. Kiállításokat szervez, televíziós műsorokat készít, írásai a fontosabb hazai és külföldi szaklapokban jelennek meg. Cságoly Ferencről írott monográfiája 2004ben, Balázs Mihályról írott könyve 2006-ban jelent meg. Építészet és lélek címmel építészeti portréfilm sorozata 2006 őszén indult. Szerkesztője volt a pécsi EKF beruházásokat követő és értelmező KÖZ_TÉR_KÖZ címmel megjelent albumnak, amelyet a DDÉK felkérésére készített. 2010-2011-ben a University of the Arts London design és építészet kritika kurzusát végezte el sikerrel. Tanulmányában, az építészeti kritika új nézőpontjainak meghatározásával foglalkozik, így a hétköznapok felől történő, értelmező olvasatok szükségessége mellett érvel. 2011 szeptemberétől a BME Építészmérnöki karának DLA képzésén a vizuális kommunikáció témakörében felkért előadó. Sylvester Ádám DLA építész. 1966-ban szerzett diplomát a BME Építészkarán, 1970-72 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskoláját. Tervezőként dolgozott a BUVÁTI, az IPARTERV, a Budaplan 2000 tervezőirodákban, majd 1990-bn Tér 4 Kft. néven saját építészirodát hozott létre. 1973-75 között Bolíviában tervezett. 197378 között a MÉSZ ifjúsági Tagozatát vezette, 1986-90 között a MÉSZ elnökhelyettese, 1996-2004 között a Budapesti Építész Kamara elnöke volt. 2004 óta egyetemi magántanár. fontosabb megépült épületei: Spartacus fedett uszoda és futófolyosó, Budapest; Margitszigeti Úttörőstadion rekonstrukció (Pazár Bélával), KONTRAX irodaház (Vajai Tamással, Molnár Péterrel); Graphisoft Park „C” (MICROSOFT) irodaház; Berlini Magyar Nagykövetség épülete (Szécsi Zoltánnal); Spanyol Királyság Budapesti Nagykövetsége. Ybl Miklós díja és ICOMOS díjat kapott. Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 197988 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001, 100 % kreativitás, I. Építészeti Nemzeti Szalon/Műcsarnok, 2014). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapító-szerkesztője. 2014-ben Ybl díjat kapott. Vámos Dominika DLA építész, lapszerkesztő. 1996tól az Építés Felújítás, majd az Alaprajz felelős szerkesztője. 1998-tól az arc című sorozat főszerkesztője. A Bauhaustól a Szentföldig című film társrendezője. DLA fokot 2011-ben szerzett a MOMÉ-n.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Hungarian Architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

2014/7. szám Megjelenik évi 10 szám ISSN 1785 – 282X Tisztelt előfizetőink! A régi-új Magyar Építőművészet az új folyóirat támogatási rendszer segítségével hosszabb távon, biztosabb finanszírozással tud megjelenni. A következő három évben ennek megfelelően évi 10 számot szerkesztünk, az elméleti melléklet tartalmát beépítve a folyóirat páros számaiba. A lap ára 950 Ft lesz, előfizetőinknek azonban – az évi 10 lapra - változatlanul a korábbi 8.700 Ft-os éves előfizetéssel kínáljuk. Tehát minden előfizetés igen kedvezményes. Egyetemisták számára továbbra is él az érvényes diákigazolvány átküldött másolatra nyújtható diák-tarifa, számukra az előfizetés 6600 Ft/év. Lapalapító (1903) és kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: 318 2444 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetéssel kapcsolatos személyes ügyintézés a szerkesztőségben csütörtökönként, 9-12 óráig, Schäffer Zsuzsánál, tel: 318 2444 FELELŐS KIADÓ: SÁROS LÁSZLÓ GYÖRGY DLA, a MÉSZ ELNÖKE Főszerkesztő: Szegő György DLA Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Ferencz Marcel DLA Sáros László György DLA Szegő György DLA Vadász Bence Varga Tamás DLA Vukoszávlyev Zorán PhD Winkler Barnabás DLA Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Grafika: Kludovácz András Nyomtatás: deMax Művek HIRDETÉSFELVÉTEL: Indigoline Kft. Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: 06 20 484 9044 WEBOLDALUNK: www.meonline.hu FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

A képek a Velencei Biennáléról szóló írásunkat illusztrálják, a Szcéna rovat 6-8. oldalán 2

1 4

3 5

7 9

8 10

2014 | 7

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g ya r é p í t ő m ű v é s z e t h u n g a r i a n a r c h i t e c t u r e

950 Ft Újragondolt közterek Kórházépítészet Renewed public spaces Medical centers

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

2014 | 7