Hungarian Architecture 2014/8 by Hungarian Architecture

Czigány T. – Papp R. – Cseh A. • Gereben P. – Marián B. • Kravár Á. – Mike D. • Tiba J. – Király Z. • Vági János • Simon M. – Laczó D. • Benkő Melinda • Polyák Levente

Manor of Abbey and Visitors’ Center, Pannonhalma – Tamás Czigány, Róbert Papp, András Cseh • Archbishop Vineyards, Almagyar – Péter Gereben, Balázs Marián • Makovecz Day Nursery, Csillaghegy – Ágnes Kravár, Diána Mike • Váci Greens Office Block – János Tiba, Zoltán Király • Lechner Ödön 100 – Károly Lyka, György Szegő • Teaching While Building – János Vági • Newly Modern Hungarian Architecture – Mariann Simon, Dániel Laczó • Housing Estate Destiny 3 – Melinda Benkő • Architectural Biennale, Rotterdam – Levente Polyák

U T Ó I R AT

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g yar é p í t ő m ű v é s z e t h u n g aria n arc h it e ctur e

Volume 14 / No. 78

POST SCRIPTUM

950 Ft 2014 | 8

Lechner Ödön centenáriuma Viszonyulások a tájhoz Ödön Lechner Centenary Landscape Attitudes

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

Építészet Világnapja • Apátsági Major és Látogatóközpont, Pannonhalma – Czigány Tamás, Papp Róbert, Cseh András • Almagyar Érseki Szőlőbirtok – Gereben Péter, Marián Balázs • Makovecz Bölcsőde, Csillaghegy – Kravár Ágnes, Mike Diána • Váci Greens – Tiba János, Király Zoltán • Építve tanítani – Vági János • Az újra-modern építészet hazai története – Simon Mariann, Laczó Dániel • Lakótelepsors 3 – Benkő Melinda • Rotterdami Építészeti Biennálé – Polyák Levente

2014 | 8

POST SCRIPTUM

U T Ó I R AT XIV. évfolyam 78. szám

az év építészeti fotója 2014

A Magyar Építőművészek Szövetsége, a Magyar Építész Kamara és az Építészeti Fotográfusok Nyílt Társasága fotópályázata. téma:

egészséges városok, boldog városok

megosztott i. díj:

Glázer Attila – I love Budapest Sáray Ákos – Tokaji Fesztiválkatlan

hallgatói különdíj:

Biri Balázs – Gomba (Móricz Zsigmond körtér)

E LŐ F I Z E T É S I F E L H Í VÁ S 2 0 1 5

A beérkezett pályaművekből válogatott kiállítás 2014. október 27-ig látható a Magyar Építészek Háza Kós Károly termében. Biri Balázs: Gomba (Móricz Zsigmond körtér)

A régi-új Magyar Építőművészet 2013-tól évente 10 lapszámmal jelenik meg, az elméleti melléklet tartalmát pedig beépítettük a folyóirat páros számaiba. 2015-ben ugyanennyi megjelenéssel és továbbra is változatlan 950 Ft-os áron kínáljuk olvasóinknak, az előfizetőknek azonban – az évi 10 lapra – változatlanul a korábbi 8.700 Ft éves kedvezményes előfizetéssel ajánljuk. Egyetemisták számára továbbra is él az érvényes diákigazolványra nyújtható diák-tarifa, számukra az előfizetés 6600 Ft/év. A diákkedvezmény igényléséhez a beszkennelt diákigazolványt kérjük átküldeni a szerkesztőség e-mail címére: epitomuveszet@gmail.com Külföldi előfizetés 10 lapszámra: európai országokba: 87 EUR, tengerentúlra: 128 USD Előfizethető a szerkesztőségben vagy átutalással a Magyar Építőművészek Szövetsége számlájára: K&H Bank 10201006-50197952 Számlaigényét kérjük a szerkesztőség e-mail címén jelezze: epitomuveszet@gmail.com Előfizetéssel kapcsolatos személyes ügyintézés a szerkesztőségben csütörtökönként, 9-12 óráig, Schäffer Zsuzsánál. SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: 318 2444 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szívből reméljük, hogy 2015-ben is a nagy múltú folyóirat előfizetőjeként számíthatunk Önre! A szerkesztőség

Sáray Ákos: Tokaji Fesztiválkatlan

Glázer Attila: I love Budapest

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Hungarian Architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

Tartalom · content

2014 | 8

Szcéna · Scene

A MÉ 2014/8-as száma elé …Mi irányítjuk a globalizációt vagy a globalizáció irányít bennünket? Lehet a könyörtelen versenyen alapuló gazdaságban szolidaritásról és arról beszélni, hogy„mindannyian egyek vagyunk”? Milyen messzire terjed a testvériességünk? Nem azért mondom ezt, hogy megkérdőjelezzem ennek az eseménynek a fontosságát. Épp ellenkezőleg, az előttünk álló kihívás roppant horderejű, és a nagy válság nem gazdasági válság, jóval inkább politikai válság. Ma már nem az emberek uralják azokat az erőket, amelyeket szabadjára eresztettek, sokkal inkább ezek az erők uralják az embereket, és az életet. Mert nem azért jöttünk erre a bolygóra, hogy egyszerűen csak fejlődjünk, tekintet nélkül mindenre. Azért jöttünk erre a bolygóra, hogy boldogok legyünk. Mert az élet rövid, és pillanat alatt véget ér. És egyetlen anyagi holmi sem olyan értékes, mint az élet, ez mindennél fontosabb. De ha az élet úgy csúszik ki az ujjaink közül, hogy dolgozunk, folyton csak dolgozunk azért, hogy még többet fogyaszthassunk, és a fogyasztói társadalom a motor, hiszen végül is, ha a fogyasztás megbénul, a gazdaság leáll, ha pedig leáll a gazdaság, a stagnálás kísértete jelenik meg mindenki előtt, pedig éppen ez a túlfogyasztás az, ami a bolygóra veszélyes. Ezt a túlfogyasztást pedig azzal tudják fenntartani, hogy rövid ideig használható eszközöket gyártanak, mert úgy sokat lehet eladni. Így aztán egy izzó élettartama alig, 100 óra. Pedig vannak olyan izzók, amelyek 100.000 órát égnek! De ilyeneket nem szabad gyártani, mert az problémát okoz a piacon, mert dolgoznunk kell, és fenn kell tartanunk a „használd és dobd el” civilizációt, így aztán egy gonosz csapdába kerülünk. (…) Alázatosan azt mondom, amit a régi gondolkodók, Epicurus, Seneca és az ajmara indiánok is megfogalmaztak: „szegény ember nem az, akinek kevés vagyona van, hanem az, akinek a végtelenségig többre van szüksége, és végtelenségig többet és többet kíván”. Ez egy nagyon fontos kulturális dolog. Örömmel fogadom az erőfeszítéseket és a megkötött megállapodásokat. És be fogom tartani őket, mint az ország egyik irányítója. Tudom, hogy bizonyos dolgokat, amiket mondok, nem könnyű megemészteni. De rá kell jönnünk, nem a vízkészletek válságos helyzete és a környezettel szembeni erőszak az igazi ok. Az igazi ok az a civilizációs modell, amit mi hoztunk létre. És az életmódunk az, amit felül kell vizsgálnunk. (…) Azt mondom, ezek a dolgok a legfontosabbak: a fejlődés nem lehet a boldogság ellen. Az emberi boldogságot kell szolgálnia, a Föld szeretetét, az emberi kapcsolatokat, a gyermekek nevelését, barátságok ápolását, az alapértékek őrzését. Pontosan azért, mert ez a legértékesebb kincs, amink van: a boldogság. Amikor a környezetért harcolunk, nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a környezet első eleme az emberi boldogság. Részlet José Mujica, Uruguay miniszterelnöke beszédéből, melyet a 2012-ben Rio de Janeiróban a fenntarthatóságról tartott nemzetközi konferencián mondott el

2 Egészséges városok – boldog városok. Az Építészet Világnapja az Építészek Házában, 2014 – Borsos András Healthy Cities – Happy Cities. World Architecture Day in the Architects’ House 2014 – András Borsos Esszé · Essay 3 Succisa virescit. Apátsági Major és Látogatóközpont, Pannonhalma – Vámos Dominika Succisa virescit. The Manor of the Abbey and its Visitors’ Center, Pannonhalma – Dominika Vámos 12 A formától az anyagig és vissza. Almagyar Érseki Szőlőbirtok – Borterasz és Venyige Spa, Eger – Szabó Levente From Forms to Materials and Back. Archbishop Vineyards, Almagyar – Wine Terrace and Vine Spa, Eger – Levente Szabó téma · theme 14 A Mester emlékének. Makovecz Bölcsőde, Csillaghegy – Sulyok Miklós In Memory of the Master. Day Nursery, Csillaghegy – Miklós Sulyok 17 A gúzsba kötve táncolás művészete. Váci Greens irodaház, Budapest, Váci út – Tatai Mária The Art of Dancing in Hamstrings. Váci Greens Office Block, Budapest, Váci Street – Mária Tatai Utóirat · Post Scriptum 21 In memoriam Lechner Ödön. Lyka Károly egykorú megemlékezése. Művészet, 1914/6 In Memoriam Ödön Lechner – Lyka Károly 23 Száz évnyi adósság. Hogy állunk Lechner forradalmához? – Szegő György Ödön Lechner Centenary 2014. Debt of Honour for Hundred Years – György Szegő 26 Építve tanítani. A közösségi bevonáson alapuló tervezési módszer rendszerszintű alkalmazása – Vági János Teaching While Building. Applying a Community-based Design Method Systematically During Investment Processes – János Vági 31 Időutazás. Az újra-modern építészet hazai története – Simon Mariann, Laczó Dániel Time Travel. The History of Newly Modern Hungarian Architecture – Mariann Simon, Dániel Laczó 35 Lakótelepsors 3. óvatos útkeresések a 21. században. Žirmunai lakótelep, Vilnius, Litvánia 1962-1969 – Benkő Melinda Housing Estate Destiny 3. Žirmuna Housing Estate, Vilnius, Lithuania 1962–1969 – Melinda Benkő 37 Technokrata tájépítészet: a metabolikus város kihívásai. Rotterdami Építészeti Biennálé – Polyák Levente Technocrat Landscape Design. The Challenges of a Metabolic City. Architectural Biennale Rotterdam – Levente Polyák Passzázs · Passage 40 I. Építészeti Nemzeti Szalon. 100% Kreativitás – katalógus, Műcsarnok – Bojár Iván András 40 Gaudí, itt és most. Bécs, Architekturzentrum Wien – Götz Eszter 42 Berlin így emlékezik. Kiállítások az első világháború 100. évfordulóján – Koren Zsolt 44 Vonal és forma. Leopold Museum, Bécs – Szegő György 45 A periféria archeológiája. Meganom Projekt, Urban Forum 2014, Moszkva – Berényi Marianna Webgaléria · Web Gallery 46 Szabad kézzel. Kiállítás Finta József rajzaiból, Vigadó Galéria 46 Tájregeneráció a Holcim versenyén – Götz Eszter 46 Lebbeus Woods: On-line. Építészeti Rajzok Múzeuma, Berlin 47 Hírek, kiállítások, pályázatok 48 Lapszámunk szerzői

A borítón a Pannonhalmi Apátsági Major és Látogatóközpont látható. Építészek: Czigány Tamás, Papp Róbert, Cseh andrás, fotó: Bujnovszky Tamás

szcéna • scene

Egészséges városok – boldog városok Az Építészet Világnapja az Építészek Házában, 2014. október 6. szöveg text:

Borsos András

fotók photos:

Szentiváni János

Az Építészet Világnapját az UIA felhívására 1998 óta ünneplik az építészek az egész világon. A Magyar Építőművészek Szövetsége a Magyar Építész Kamarával közösen kiállításokkal, díjátadókkal és előadásokkal emlékezett meg a jeles alkalomról. Az ünnep idei nemzetközi jelszava: Egészséges városok – boldog városok / Healthy Cities – Happy Cities.

Az Ötpacsirta utcai székház udvarán tartott ünnepség megnyitóján Sáros László György DLA, a MÉSZ elnöke arról beszélt, hogy ez a nap az építészeti közélet legnagyobb ünnepe, amit az idén a szakma múltjának nagy pillanatát, és jelenének, sőt jövőjének egy-egy momentumát felvillantva ünnepelnek a magyar építészek. A délután folyamán levetítették Osskó Juditnak az 1975–1996 tartott UIA Világkongresszusokról készített kisfilmjét, melyet a Magyar Televízió részére forgatott anyagaiból állított össze. Két kiállítás is nyílt a világnapon: az immár hetedik alkalommal bemutatott Visegrádi Négyek családi házai kiállításon 10-10 családi házzal mutatkoznak be Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország kortárs építészei. A magyar anyag pályázat útján lett kiválasztva. A zsűri tagjai – Tima Zoltán, Vadász Bence és Varga Tamás – ál-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

tal kiválasztott épületek és tervezőik: Téglaház 1000°C-on, Pécs (dr. Lőke Ferenc, Koller József ); klasszikus modern villa, Miskolc (Kováts András); családi ház, Szolnok (Csendes Mónika, Álmosdi Árpád); ház a Lővérekben, Sopron (Hönich Richárd); MT ház, Szigliget (Józsa Dávid); Ökologikus ház, Szentendre (Borbás Péter); Lebegő tömegek, Budapest (Tóth László, Papp László, Schalling Frigyes); Hosszúház, Pilisborosjenő (Földes László, Sónicz Péter); családi ház, Budapest ( Szűcs Endre, Tóth Péter); révfülöpi nyaraló (Meggyes Attila). A MÉK Mesteriskola XXIII. ciklusának felvételi anyagát bemutató kiállítás megnyitójában Eltér István kiemelte, hogy a Mesteriskola hagyományosan a legmagasabb szintű építészeti posztgraduális képzés Magyarországon. A ciklusra fölvett építészek: Árva József, Bokányi Imre, Farkas Ádám, Guld Beatrix, Gyökér András, Hindy Dorottya, Juhász

Balázs, Kertész Zsuzsanna, Máté Orsolya, Pásztor Ádám, Percz Gábor, Rohonczi Donát, Szabó Máté, Takács Gergely, Tóth Gábor, Zajacz Judit. MÉSZ-MÉK diplomadíjat 2014-ben az alábbiak nyertek: Schön Orsolya, Sipos Andrea, Stefanics Beáta, Batizi-Pócsi Péter, Kóthay Zsófia, Koronczi Péter, Horváth Gergely, Máté Tamás és Csaba Edit Zita. 2012 óta harmadszor hirdették meg az Év Építészeti Fotója pályázatot. A beérkezett pályaművekből válogatott kiállítás megnyitóján első díjat vehetett át Glázer Attila és Sáray Ákos, illetve az idén először indított egyetemista kategóriában Biri Balázs. A díjátadók után a fiatalak mutatkoztak be elsőnek a Hello Wood mutatta be nyári nemzetközi táborát és a 2014 évi Budapesti Tavaszi Fesztiválra készített installációikat, előadást tartottak még a BME, a MOME és az Építész Kollégium tevékenységéről.

Healthy Cities – Happy Cities World Architecture Day in the Architects’ House 2014 The first Monday of October is traditionally about architecture all over the world. The UIA, as the international association of architects scheduled the world day of the profession for this day. The Association of Hungarian Architects has organised a variety

of programmes for this year on the occasion to celebrate World Architecture Day. Three exhibitions were opened in the Architects’ House and its courtyard, prizes were awarded and lectures took place. The day was finished by a concert of Sebő Ensemble.

esszé • essay

Archív fotó

Succisa virescit

Apátsági Major és Látogatóközpont, Pannonhalma építészek architects: Czigány Tamás, Papp Róbert, Cseh andrás

„Succisa virescit” („Megnyesve újra kizöldül”) – a benedeki jelmondat magyar viszonylatban különösen érvényesnek tűnik, ahol a pannonhalmi monostor sorsa szimbolikusan is magán viselte az ország történetének kataklizmáit, balsorsát és újjászületéseit. A majorság az egykor „fenntarthatóan” működő Apátság gazdasági központja volt, amely a 18. század közepén épült a legendásan kemény kezű Sajghó Benedek főapát személyes irányításával. Neki köszönheti a Pannonhalmi Apátság, hogy a török kor utáni megroskadt állapotából történelmi szerepéhez méltóan ismét erős, meghatározó jelentőségű hely lett. Pannonhalma 21. századi újraélesztési történetének újabb mérföldköve az egykori apátsági major átalakítása látogatóközponttá. Tervezője a pannonhalmi építészeti események egyik állandó szereplője, a Czita Építész Iroda, ez alkalommal Czigány Tamás és Papp Róbert. A majorság szerepénél és elhelyezkedésénél fogva nem tartozik szorosan az Apátsághoz, viszont annál fontosabb szerepet tölt be a Szent Márton-hegy és a hegy lábánál elterülő egykori Győrszentmárton, mai nevén Pannonhalma falu – ma már város – között régóta vágyott élő kapcsolat rehabilitációjában. A zárt-nyitott udvarokkal tagolt ház a település tulajdonképpeni központjában helyezkedik el, más gazdasági rendeltetésű épületek társaságában, mégis inkább afféle furcsa szigetet képezve. Zárt konfigurációja is csak egyetlen oldalán, a Szent Márton-hegy felé nyílik meg látványosan és lenyűgözően. A monostort és a települést a kezdetektől vérbeli feudális viszonyrendszer fűzte egymáshoz, ami plasztikusan leolvasható a kisváros aprócska házakkal szegélyezett meredek, szűk utcácskáiból is, amelyek egyértelműen a fenségesen kiemelkedő, várfalakkal övezett apát-

szöveg text: Vámos Dominika

fotók photos: Bujnovszky Tamás

sági központ felé törleszkednek. Az Apátság pedig időt, irányt, mértéket és magasságot diktálva, kétségbevonhatatlanul uralja a vidéket. A pannonhalmi szerzetesek – híven alapítójuk, Szt. Benedek anyamonostorának, Montecassinónak a lakóihoz – maguk is tanúi és átélő voltak néhány kemény történelmi Archív fotó csapásnak. Az egykor virágzó gazdasági majorság, bár 250 éves fennállása során többször átélt néminemű átalakítást, fazonírozást, sőt még az 1945 utáni „tulajdonoscserével” járó brutális beavatkozásokat is átvészelte valamiképp, mert a téesz időkben is főképp borászatnak használták, a rendszerváltás utáni privatizáció következtében előállt gazdátlan állapot azonban hajszál híján a végzetét okozta. A Várszegi Asztrik főapát nevével fémjelzett legújabb újraélesztési korszak Pannonhalma történetében rendkívül tudatosan felépített fejlesztési stratégiára épül, amelyben kiemelt szerepet kapnak a sajátos logikájú, de kellő rafinériával jól kiaknázható EU-s pályázatok. Aki valaha hallotta Hortobágyi Cirill atyát előadni az egyre inkább nagyüzemi léptékben működtetett Apátság a megújítási koncepciójáról, annak kétsége sem lehet afelől, hogy itt a materiális gyarapodás nem az önmagáért való haszonszerzésért, hanem a lélek, a szellem és a gazdaság átmenetileg elveszített és nagyon kényes egyensúlyának helyreállításáért folyik. A valamikori apátsági major visszavásárolt épületegyüttesét a mostanáig gyenge lábakon álló turisztikai ágazat, a vendégfogadás céljára szemelték ki. 2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

Czigány Tamás: - A pannonhalmi bencések fejlesztési elképzelései meglehetősen komplexek, vonatkozik ez egyrészt a saját belső szerzetesi életükre, annak megújítására – ennek leképezése jellemzően a Bazilika –; a másik a gazdálkodással kapcsolatos. Ennek a több lábon álló életformának alapvetően történelmi hagyománya van. Tipikusan ilyen gazdálkodási ágazat a borászat és az egyéb manufakturális tevékenységek, a gyógyteáktól kezdve a saját maguk által előállított apátsági termékekig. A harmadik láb pedig a vendégfogadás, amivel a Benedek-rendi regula egy külön, kiemelt fejezetben foglalkozik. „Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust, mert ő maga mondja: ’Idegen voltam, és befogadtatok engem’ (Mt)” Ez a vendégfogadás téma most egybeesik egy bizonyos fokú nyitással is, hogy a rend a monostoron kívül is megjelenjen. Noha a sors úgy hozta, hogy egy aktuális pályázati kiírás szerint látogatóközpontra és megújuló energiaforrások hasznosítására lehetett támogatást szerezni, a terveket ennek megfelelően módosították. A mintegy 400 méter hosszú, tágas pincerendszerben, valamint az egykor istállóknak, ko-

csiszínnek, műhelyeknek helyet adó földszintes, téglaboltozatos épületben amely egy érdekes térdramaturgiának megfelelő négyes udvar-együttes köré szerveződik különféle kiállításokat, valamint cukrászdát, ajándékboltot és sokféleképpen hasznosítható rendezvénytermet terveztek kialakítani. Az új intézmény fűtési rendszerét pedig talajszondákkal kívánták megoldani. Papp Róbert: - A bencések mindig is energiatudatosan gondolkodtak, mindig keresték a legújabb energiafelhasználási formákat, szinte minden tíz évben megújult a rendszer az Apátságban. Szilárd tüzelésről olajra, majd gázra váltottak, a gáz után pedig nemrég a biomasszára. A majorságnál fel nem merül, hogy csak azért kell a megújuló energiaforrást erőltetni, mert előírja a pályázat, hanem jó, akkor legyen talajszonda. Gondosan megtervezve és megvizsgálva, hogy mennyit, hogyan, hova, hogy az valóban megtérüljön.

A pannonhalmi építkezéseknél már-már megszokott merész építészeti koncepciókhoz képest a majorság decens módon elsősorban korrektségre, egyértelműségre törekszik. Ez a kiegyensúlyozott, de határozott szemlélet tulajdonképpen Czigány Tamás egész munkásságának, pannonhalmi szereplésének is legfőbb sajátossága, amiben fiatal munkatársai is tehetséges partnereknek bizonyulnak. A majorsági épület sikere, szépsége és jósága ugyanakkor egy magyar viszonylatban szinte egyedülálló bizalmi kapcsolatot feltételez a döntéseket megelőző folyamatokban mind a tervezési koncepció, mind a szemlélet, mind a pénzügyi és egyéb peremfeltételek vonatkozásában.

Czigány Tamás: - Ez itt a kulcskérdés. A bencések Pannonhalmán nem azért jó megbízók, mert itt dől a pénz, hanem mert tudják, mit akarnak. Pontosan meg tudnak tervezési programokat fogalmazni, és rendkívüli módon készek a párbeszédre. Ennek során alakul ki, hogy egy adott problémára milyen válaszok adhatók, hogy mik a lehetőségek. Ezáltal a bencések személyes megbízónak tekinthetők, ellentétben például egy önkormányzattal, amely általában személytelen. Ez óriási különbség. Papp Róbert: - Amikor elkészül a tanulmányterv, mindig igényt tartanak arra, hogy a rendnek, a szerzeteseknek bemutassuk. Erre mindenki meg van hívva,

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

esszé • essay építészet architecture:

Czigány Tamás, Papp Róbert, Cseh András – CZITA Építész Iroda Kft. belsőépítészet interiors: Tóth Györgyi – Czita Építész Iroda Kft. tartószerkezet structure: Serfőző István – LMS-Terv Mérnöki Iroda Kft. épületgépészet hvac: Kovács István, Gaál Tibor – KondiCAD Mérnökiroda Kft. épületvillamosság electrical engineering: Luksander Rezső – KondiVILL Kft. világítás lightning: Haász Ferenc – ERCO Lighting közmű public utilities: Tóth Gyula – Viadukt Kft. út roads: ifj. Kovács Tamás – Viadukt Kft. környezetrendezés environment: Hencz Helga – Kertművek Kft. generál kivitelező main contractor: LAKI Épületszobrász Zrt. Létesítményfelelős project management: Lakatosné Hőhn Emese, Király Zsolt beépített bútorok furniture: Pápai Asztalos Kft. építtető client: Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság

és ilyenkor kialakul egy konstruktív beszélgetés, megfontolt véleményeket fogalmaznak meg. Fontos, hogy a renden belül mindenki magáénak érezze a tervet, hogy mindenki jöjjön el, hogy közös döntés születhessen.

hogy a térrendszert állítsuk helyre ebben az eszméletlenül romos állapotú épületben, amit tényleg az utolsó pillanatban kellett megmenteni, és próbáljuk elhelyezni benne azt, ami szükséges, hogy jól működjön.

Czigány Tamás: - Pannonhalma azért él és virul, mert használták. Időről időre, paradigmaváltásokkal, átalakították. Ez persze korszakonként lelki megújulásokkal járt együtt. A történelmi korokban ebből nem csináltak problémát. Amikor meg kellett fogalmazni az új identitást, akkor azt fogalmazták meg. Ma ezt egészen másképp látjuk, de Pannonhalma csak akkor tud fennmaradni, ha nem lesz belőle múzeum, az biztos. A Bazilika felújítása mindenesetre erről szólt. Alapvető szemléleti kérdés, hogy hogyan is viszonyulunk a műemlékekhez. Itt a majorság felújításánál nem törekedtünk arra, hogy mindenképpen hangsúlyozzuk a kortárs jelleget. Inkább az volt a fontos,

Papp Róbert: - Ahhoz, hogy elkezdjünk foglalkozni ezzel az öreg épülettel, tudni kell, hogy eredetileg nem is ezzel a funkcióval indult a felújítás, hanem a mostaninál jóval összetettebb és terjedelmesebb hotel programmal. Ebben az elgondolásban egyértelmű volt, hogy ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, egy új épületet is fel kell majd építeni. Ott tisztán kirajzolódott a két tervezési irány: most adott ez a régi majorság, és majd lesz egy új, egy kortárs épület, és az is, hogy melyikbe milyen funkciók kerülhetnek majd. Szemünk előtt a réginek és újnak együttes jelenléte, kompozíciója lebeg. De természetesen, ha mégsem lesz semmi ebből, ez a mostani felújítás is teljesen megállja a helyét. 2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

Succisa virescit

The Manor of the Abbey and its Visitors’ Center, Pannonhalma Built in the mid-18th century under the personal supervision of Benedek Sajghó Arch-Abbot who had been legendarily strict, the manor evolved into the economic centre of the former „sustainable” abbey. Thanks to him, the site belonging to the abbey of Pannonhalma has been restored to its significance in line with its historical role after being seriously damaged during the Turkish occupation. The revival of Pannonhalma in the 21st century has arrived at yet another milestone: the former manor of the abbey has been converted into a visitors’ centre after plans by Czita Architects, a regular contributor to architectural projects in Pannonhalma, namely by Tamás Czigány and Róbert Papp. However, because of its role and geographical position, the manor

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

does not physically belong to the abbey and as such it, now plays an even more important role in the rehabilitation of the long-wished-for live relationship between St. Martin’s Hill and Győrszentmárton (today the town of Pannonhalma, formerly a village) which spreads at its foot. Articulated by closed-opened yards the house actually stands in the heart of the village, surrounded by other farm buildings, and yet forms a kind of peculiar island. Its closed configuration is only opened on one side facing St. Martin’s Hill in a spectacular and fascinating way. From the very beginnings, the monastery and the village had been closely associated with each other in a genuine feudal hierarchy, which is still reflected by the steep and narrow lanes flanked by tiny houses that nestle up to the magnificently outstanding centre of the

esszé • essay

abbey surrounded with battlements. Beyond doubt, the Abbey is the landmark of the landscape and thus defines time, orientation, scale and height. Monks and friars living in Pannonhalma – faithfully to the dwellers of Montecassino which is the first monastery of the Benedectine order – who had witnessed and survived several disastrous events of history themselves. „Succisa virescit” („having been cut down, it flourishes again”) – the motto of the Benedictine order appears ever so relevant in a Hungarian context where the destiny of the monastery of Pannonhalma symbolically conveyed and bore the cataclysms, calamities and rebirths of the national history. Once flourishing, the manor has survived several transformations of various scales during its 250 years of existence, including the cruel interventions after 1945 following a „change of ownership”, as even during the decades of agricultural co-operatives it was primarily used as a winery. However, it had almost met its fate during the period of privatisation after the change of the political system when it hardly had any proper owners. The most recent era of its revival is associated with the name of Arch2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

Abbot Asztrik Várszegi is based on a development strategy which had been planned with unique awareness unparalleled in the history of Pannonhalma. It is focussed on EU projects which have a unique logic of their own but may be tapped quite effectively with the necessary craft. Those who have heard a lecture by Father Cirill Hortobágyi concerning the revival concept of the Abbey which tends to be maintained more and more like a large-scale plant, will have no doubt about its material growth which is not meant for profiting for its own sake, but to restore the highly sensitive balance of the soul, spirit and economy which has been lost meanwhile. The complex of the former manor of the abbey has been repurchased now to meet the needs of tourism and tourist accommodation which has been rather poor so far. As it happened, a tender was published recently for a visitors’ centre and the utilization of renewing energies, which entailed the modification of the scheme accordingly. The network of underground cellars ca. 400 m long and the single-storey brick-vaulted building which had housed stables, sheds and workshops – arranged around a four-fold courtyard complex according to an interesting spatial dramaturgy – are going to house various exhibitions as well as a confectionery, souvenir shop and multi-functional social hall. The heating system of this new institution is meant to rely upon geothermal probes. Construction projects in Pannonhalma show the tendency to correct and unambiguous concepts compared to the usually ambitious and daring ones featuring architecture. This well-balanced and yet firm approach is actually a brandmark of Tamás Czigány concerning his entire oeuvre, and especially his works in Pannonhalma. His young fellow architects have proven to be talented partners in doing so. The success of the manor building as well as its beauty and goodness, however, also presupposes live nexus based on mutual trust which is almost unique in Hungary concerning the processes preceding decision-making and designing concepts, the approach, financial and marginal conditions alike.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

A formától az anyagig és vissza

Almagyar Érseki Szőlőbirtok – Borterasz és Venyige Spa, Eger építészek architects: Gereben Péter, Marián Balázs

szöveg text: Szabó Levente

Csak kivételes épületeken figyelhetjük meg egyszerre a formaalkotás és az anyaghasználat újszerűségét. Az egri borászat együttese kicsi, mégis jelentősnek mondható a hazai kortárs építészeti palettán. Az ezredforduló és a 2000-es évek magyar borászati építészeti seregszemléjében úgy tűnt, minden szóba jöhető szempont és építészeti fogalom felmerült és kipróbáltatott már, így – teljesség nélkül – a regionális törekvések, az archetipikus formálás, kísérlet a szakralitás fogalmának építészeti leképzésére, az anyaghasználat fetisizálása, a monumentalitás vagy a narráció kifejezésformái. Alább vizsgált együttesünk – noha illik a fent körülírt sorba – valami friss, újszerű hozzáállást tükröz. A frissesség forma és anyag kísérletező kedvű alkalmazásából fakad, az újszerűség pedig e két tendencia párhuzamos lendületű megjelenéséből. Így aztán, mikor elmerülnénk a forma elemzésén, az anyaghasználat vonzza magára a figyelmünket, amikor pedig az anyagi valóság finomságaira összpontosítanák, a forma kerül előtérbe. Ez a jó értelmű bizonytalanság az Almagyar Érseki Szőlőbirtok épületeinek legfőbb építészeti erénye. Kétségtelen, hogy Gereben Péter és Marián Balázs egri épületei afféle jutalomjátéknak tekinthetők. Nem csupán a különleges megbízói igények okán (a szőlőbe komponált borterasz és három kis kunyhó költői építészeti program), hanem a nyári használatra korlátozódó funkcióból fakadóan a hazai klímára jellemző épületfizikai, épületszerkezeti és ezért építészeti következmények alól is mentesül. Az egri borterasz és kísérő épületeinek kompozíciója alapvetően illusztratív, már-már teátrális koncepción nyug-

fotók photos: Frikker Zsolt

szik. A fedett-nyitott, összetorlódott archetípus-házakra emlékeztető borteraszt, mint központot koncentrikusan veszik körbe az egyirányban kontyolt ház-kunyhók, a medence és a szőlő sarkába telepített kilátó pedig tárgyszerű elemekként egészítik ki az együttest. Az absztrakció foka a kunyhóktól a borteraszon át a kilátóig fokozódik, és fordítva: utalásrendszerében leginkább tág spektrumú a kilátó (magasles, jel, góré), legösszetettebb a borterasz (nyitott szín, sorolt házak, hullámzó tető, feszített sátor) és leginkább konkrétnak a kunyhók tekinthetők (présházak, csőszkunyhók). A hazai borászat-építészet genealógiája – a teljes felsorolás igénye nélkül is – leírható a Mezőzombor (Ekler, 1995), Pannonhalma (Czita, 2003), Badacsonytomaj (Kis–Molnár, 2012, lásd MÉ 2011/4) és Somlóvásárhely (Ekler, 2012, lásd MÉ 2013/8) fémjelezte példákkal. Ezek narratív tulajdonsággal ruházták fel az egyszerű házformát (akár a présház felnagyított változataira, vagy a lávaömlés formai imitációjára gondolunk). Egerben ennek az archetipikus sorozatnak újszerű állomását láthatjuk. Gereben és Marián csőszkunyhói ugyanis azok, amik: a szőlőben valaha állt építmények mai átiratai. A három kis ház távolról nézve egyformának tűnik: egyik oldalról lekontyolt nyeregtető, a szőlőbe nyitott, egyterű helyiség, alaposabban szemügyre véve azonban mindegyik más kicsit – a három építtető eltérő igényeinek megfelelően. Elsőre már-már zavarba ejtő a forma trivialitása, sehol a borászatainkból jól ismert narratíva és pátosz. A borterasz falas-oszlopos szerkezetű építménye három, eltérő hajlásszögű házforma összetorlódásának képét mutatja, értelmezések sorát kínálva – a két szélső, falas tömeg közé kifeszített ponyvára, nyitott színre éppúgy asszociálhatunk. A sorolásból adódó tömegstruktúra jól ismert 2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

(2002). A helyi közösség által, döngölt földből épített egyszerű tér egzakt, mértani szerkesztésű (és lapostetős) kubusa a hagyományos technológia és a kortárs formálás izgalmas feszültségét hordozza. Ilyesféle feszültség érhető tetten Egerben is, noha a faszerkezetű, fémlemezzel burkolt tetők alatt a kőbeton falak egyedi kortárs kísérlet eredményei, bizonyos értelemben design alapú leleménynek tekinthetők. Az anyagok és szerkezetek nyersesége a látványt, de a taktilis élményt is meghatározó elemi élmény. Az épületek alapvető eszköze az anyaghasználat és az abból fakadó formálás közötti feszültség. Gottfried Semper alapelemei, a földmű és tetőmű elevenednek meg itt, hiszen a vályogépítést idéző nyers kőbeton falak és a könnyed fatetők alapvetően eltérő szerkesztése feszes kontrasztot hoz. (A szőtt térelhatároló fal és a tűzhely is meghatározó a kompozícióban. Előbbi a kilátó vékony faelemekből összerakott kompozíciójában, utóbbi a teraszok és a kunyhók falakkal szervesülő, s így jellé váló kőbeton kéménytestjeiben tárgyiasul.) Persze mindez csak azért van így, mert a koncepció elemi építészeti eszközökből épül, a közöttük kialakuló feszültség adja az együttes erejét. Kiváltképp megfigyelhető mindez a borterasz esetében: a falak faltestekké, már-már pillérekké ritkulnak, és sokkal inkább a hullámzó formájú tetőszerkezet a meghatározó. Ezzel együtt az archetipikus, időtlen térformálást – amit a kunyhóknál figyelhetünk meg – áramló térstruktúra, formai és anyaghasználati értelemben szinte kompozit szerkesztés váltja fel. Ez némi ellentmondást is szül: a szelemenek bemetsződése a kőbeton fal sarkaiba sokkal inkább tárgyformáló részletképzés, semmint azt az elemi technológiától várnánk. Az anyag és alkalmazásának konnotációi egyszerre okoznak tehát intellektuális és érzéki élményt, majdnem patetikus kifejezésmóddá emelve a szőlőben való építés – Hamvas Béla vonatkozó gondolatainak a hazai építészekre gyakorolt hatásától talán nem független – gyakorlatát. Ugyanakkor számos építészeti fordulat segít elkerülni ezt az érzést. A kunyhók egyetlen terének megnyitását egyedi kialakítású, de a kereskedelmi fortoposz a kortárs nemzetközi (pl. „7/2 House”, Fujimoto, 2006) és hazai (pl. Waldorf iskola Pilisszentlászlón, Valkai, 2012, lásd MÉ 2013/4) építészetben, itt azonban egy se nem épület, se nem tárgy orientációjú formával állunk szemben, amely jelszerű, központi eleme az együttesnek. Leginkább itt beszélhetünk műépítészi hozzáállásról, amelyet csak fokoznak az alaprajzi ferdeség által felerősödő erejű oldalnézetek. Az épületek anyaghasználata a könnyen olvasható formai kompozíción túl mélyebb, érzékeinkre ható asszociációkat is kelt. A betonba kevert kisnánai mészkő- és tufakő-törmelék és a vályogépítéshez hasonló, földnedvesen csömöszölt, rétegesen zsaluzott technológia izgalmas, sokrétegű jelentéstartalmakat hordoz. Az almagyari kunyhók előképének tekinthető a szomszédos Vécseyvölgy utcai, 18. századi kör alaprajzú, vastag vályogfalú, bádogtetejű présház. De már Evlia Cselebi török világutazó is beszámolt a vidék – igaz, fatetős – földkunyhóiról az egri dűlőkben a 17. században. Ezek az analógiák a látogató előtt rejtve maradnak, mégis a rokonságot megtestesítő arányos beépítés és formálás, az egyszerű, de egyéni anyaghasználat érezhető helyi karaktert ad az épületegyüttesnek. A mintázat, amely a tufa-fal építéstechnológiája során létrejön, ennél rafináltabb képzettársításokhoz vezet. A pincék kivájásakor keletkező hulladék, a tufatörmelék újrahasznosításáról van szó, de az inhomogén anyag és a rétegesen rakott kézi technológia miatt a falakon létrejövő mintázat egyértelműen utal a kivájt pincék falain megfigyelhető, talajrétegződés okozta képre is. Az anyag azonos, mégis meghökkentő e két radikálisan eltérő technológia – a csömöszölt építés és a sziklából való kivájás – mintázatának rokonsága, amely főként a kunyhók belsejében a tér kifaragással alakításának illúzióját kelti. Ezt hangsúlyozzák egyes építészeti részletek is, például a borterasz falaiban kialakított áttörések és polcok kirekesztése. De kortárs előképek is fölmerülnek, például a Stefan és Bernhard Marte által tervezett, ausztriai Batschuns ravatalozókápolnája

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

esszé • essay

2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

galomban kapható garázskapu-ajtó teszi lehetővé, meghökkentő és jó értelmű fesztelenséget sugározva. Ugyanilyen fordulatot jelentenek a rafinált szerkesztésű kontyolással született, már-már hanyagul túlfuttatott ereszcsatornák is, vagy az egyedi, csövekből hajtott kültéri zuhanyzók, kézmosók, de a kőbeton falakra festékszóróval rávitt tipográfia is. Noha tehát a telepítés, a formaképzés, sőt még az anyaghasználat is illeszkedik a sokszor ünnepelt hazai borászati épületek szakralitást sugárzó sorába, itt mégis sokkal inkább egyfajta – paradox módon a kísérletező attitűdből fakadó – természetességet érzünk. Az építmények mindenfajta pátosz nélkül, magától értetődően váltak a dűlő épített elemeivé. A szőlőből szinte csak a tetők láthatók. A cikk az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.

From Forms to Materials and Back

Archbishop Vineyards, Almagyar – Wine Terrace and Vine Spa, Eger The annual architectural survey of Hungarian winery at the turn of the millennium and in the 2000s gave us the impression that every possible aspect and architectural concept has already been applied and tried out – including regional tendencies, archetypal forms, experiments to translate the sacred into architecture, fetishism of the materials used, the means and tools of monumentality and narration as well as expressions of forms, to name a few with no claim of being exhaustive. The complex we are going to analyze here reflects a fresh and new approach. Its freshness comes from an experimental and innovative selection of forms and materials, whilst its novelty lies in the parallel appearance and momentums of these two tendencies. Thus when we are just about to engage in an analysis of forms, the materials used shall attract our attention, and before we could immerse in the delicacies of material reality that affect our senses, forms push into the foreground all of a sudden. This kind of positive uncertainty is probably the most significant architectural virtue of the buildings belonging to the Archbishop Vineyards in Almagyar. The wine terrace in Eger and its outbuildings feature a composition which is based on a basically illustrative and almost theatrical concept. Evoking archetypal open-closed houses which are crammed together, the wine terrace functions as a centre surrounded almost concentrically by house-huts with hip roofs running in the same direction, whilst the basin and the lookout set in a corner of the vineyard contribute to the complex as object-like components. The degree of abstraction is even more intense when approaching the lookout from the huts through the

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

wine terrace and back: its system of references involves the lookout as the widest spectrum (tree-stand, sign, barn), the wine terrace as its most complex constituent (an open shed, rows of houses, undulating roof, taut tent) and the huts as the most concrete components (press-sheds and keeper huts). The huts of Gereben and Marián are self-identical, being contemporary transcriptions of structures that had once stood in this vineyard. When viewed from a distance, these three small houses look identical. However, on closer inspection, they show minor differences. Featuring a structure which integrates walls and pillars, the wine terrace reveals a cluster of three house typologies with a different pitch crammed together, although they offer a variety of interpretations: we may just as well associate it with a tarp stretched between the two extreme walled masses as well as an open shed. As a result of their configuration, the structure of masses is a wellknown topos in contemporary international and Hungarian architecture. However, what we face here is neither a building nor an object-oriented form

esszé • essay

which is obviously like a sign functioning as a central component of the complex. It is here that one may trace most obviously the intentions of an architect, which is even more evident in the lateral views that appear more powerful as a result of their oblique floor-plan. The materials used for these buildings have in-depth associations affecting our senses as well as an easily interpretable formal composition. Mixed with concrete, limestone and tuff debris from Kisnána conveys similar multi-layered meanings and contents to the technology of adobe construction with wet mud bricks and layered formwork. The tin-roof thick adobe-walled 18th-century pressshed with a round floor-plan in the neighbourhood in Vécseyvölgy Street may as well be regarded as the prototype of huts in Almagyar. However, it was Evlia Cselebi Turkish globe-trotter who first described the adobe huts of the region along the vineyards of Eger in the 17th century, even though they all had timber

roofs. These analogies remain hidden építészek architects: Gereben Péter, Marián Balázs from the visitors and yet embody an – Gereben Marián Építészek Kft. affinity with their well-proportioned munkatársak fellow architects: Álmos Gergely, Mezey Tamás development and forms, simple and tartószerkezet structure: yet characteristic materials that lend V. Nagy Zoltán épületgépészet hvac: local character to the whole complex. Mészáros Olivér A basic means of these buildings is épületvillamosság electrical engineering: Paizs István the tension between the materials used berendezések interiors: and the forms entailed. When viewing Nyilas Kálmán grafika graphics: the buildings, one has the impression Mészáros Péter that they embody the basic elements kivitelező main contractor: Mészáros Imre in Gottfried Semper’s system, especially megbízó client: the earthworks and the roofing as the Csernus Imre, Csutorás Ferenc, Mészáros Péter – Almagyar Érseki raw stone concrete walls evoke adobe Szőlőbirtok Kft. technology whilst the light timber roofing reveal basically different configurations with a sharp contrast. Of course all this is only appears so because the concept is made up by basic architectural means and the tension developing between them is actually the source of power that the buildings of the complex feature. It is especially evident on the wine terrace the walls of which stand so sparsely that they rate more like bodies or pillars, and thus the undulating roofing takes over prominance instead. Simultaneously with this, a kind of archetypal and timeless spatial formation – which we have seen on the huts – evoke a flowing spatial structure: with this an almost composite structuring gains significance concerning forms as well as materials. Connotations of materials as well as their uses thus cause an intellectual and sensual experience at the same time whilst transcending the practice of building in a wineyard into a pathetic way of expression. However, many architectural turns help to avoid this impression in a welcome way. Opening up the single space of the huts with the tailor-made and yet commercial garage door allows for a casual and yet astounding approach in the positive sense. A similar twist is achieved by the sophisticated designs of hip roofs and the gutters that overrun in an almost careless manner, much in the same way as outdoor showers and washbasins side made from individually bent tubes as well as the whole typography painted onto the walls and stone concrete surfaces with paint-sprays. Although the orientation, forms and even the materials of the complex adjust to the series of Hungarian winery buildings suggesting the sacred quality which are often celebrated this development gives us an even more intense impression of the natural in a paradoxical way, which is a result of an experimental approach. Without any kind of pathos, these structures have self-evidently evolved into the man-made components of the vineyards. Of the vineyard it is mainly and only the roofs that are exposed and thus visible. 2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

A Mester emlékének Makovecz Bölcsőde, Csillaghegy

építészek architects: Kravár Ágnes, mike diána

szöveg text: Sulyok Miklós

fotók photos: Zsitva Tibor

„Variáció egy Makovecz-témára”, ezt a címet is adhattam volna rövid írásomnak, hiszen az új csillaghegyi bölcsőde a makói, Búza utcai Makovecz Imre tervezte bölcsőde alaprajzi és tömegformálásának változata. A csillaghegyi bölcsőde esetében a III. kerületi Önkormányzattól 2011-ben nyerte el Makovecz Imre a tervezési feladatot, el is vállalta, de ereje fogytán az éppen irodájában dolgozó fiatal vándoriskolás építészre, Mike Dianára bízta a munkát. Makovecz halála után régi kollégája és tanítványa, Kravár Ágnesre vette át a tervezést. A 2011. szeptember 27-én elhunyt építész már nem érhette meg a makói bölcsőde decemberi átadását sem, de a tervek még az ő vázlatai és útmutatása alapján készültek. A makói épület utcára néző, nyújtott U-alakú, portikuszos fogadó udvar és a foglalkoztató helyiségek nyolcszög alaprajzú, felülvilágítós, kupolával fedett tömegei jellemzik. Kravár Ágnes, aki évtizedek óta Makovecz építészeti vonzásában, mondhatni kollégájaként dolgozott, láthatólag örömmel és tisztelettel nyúlt a mester által kidolgozott megoldáshoz, amely az ölelő térbeli gesztussal fogadó udvar és a centrális gyermekfoglalkoztató termek kettősségére, valamint a kupolaforma építészeti és szimbolikus erejére épít. Az építészetileg (is) csendes csillaghegyi kertváros viszonylag nagyméretű telkén méltósággal, arányosan jelenik meg az épület, bejárati kapuja

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

előtt tornáccal barátságosan fordulva az utca felé. A főhomlokzatot az emeletes épületrész kisméretű középület-léptékkel ruházza föl. A hódfarkú cserépfedés, a mélyen lehúzott és nagy kiülésű ereszvonal, az emeletes homlokzatrész kontyolásra emlékeztető kialakítása, a keskeny, magas, szinte art decós földszinti ablakok, „oromzatukban” egy-egy festett középpontú fa medialionnal, valamint az emeleti ablaksor faplasztikájú keretelése

téma • theme megbízó client:

Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata Bonyolító project management: Óbuda Városfejlesztő Kht. tervezés design: Paralel Építésziroda Kft. kivitelező main contractor: Kalotherm Zrt. építészek architects: Kravár Ágnes, Mike Diána építész munkatárs fellow architect: Benyó Géza statika structure: Pongor László Pond – Mérnöki Iroda Kft., Hadnagy Gábor épületgépészet hvac: Szalóky László – Kristályklíma Plusz Kft., Benes László, Csiszár Endre, Marosi Gergely elektromos tervezés electrical engineering: Sax Dezső – Hochplan Kft. belsőépítészet interiors: Kravár Ágnes, Mike Diana, Márton László Attila belsőépítészeti kivitelezés furniture: Györkös Miklós – Bellart Bt. konyhatechnológia kitchen technology: Fraknói Béla kertészet garden: Buella Mónika kerámiadíszek ceramic tiles: Kun Éva faszobrok wooden works: Megyeri László

Kós Károly és körének formálását idézi. Az íves vonal mentén telepített foglalkoztatókat magukban foglaló, rotundaszerű épületrészeken a kupola alsó részét keretező, mélyre húzott eresz és tetőzet tréfás kalappá teszi a tetőidomokat. Ezeket az udvar felől körüljárva tornácos térsorral találkozunk, amelyet a két-két foglalkoztató közötti bejárat tagol, s erre tengelyesen szimmetrikusak a foglalkoztatók és azok kiszolgáló helyiségei. A belsőben a bejáraton át az ívelő folyosóra lépünk, ahol a Makovecznél gyakori könyöktámos, látszó ácsszerkezet tar tja a tetőszerkezetet. Ez a megoldás itt is látványosan és szé pen engedi kifejezésre jutni az épület szerkesztett, épített voltát, s utal a kézi munka fontosságára. A kör alaprajzú foglalkoztató helyiségek bensőséges, otthonos karaktere sajátos ízt kap a szintén látszó fa bordaívek tartotta kupola és a csúcsán ülő felülvilágító által. Az egész épületbelső koloritját derűs, nyugodt színek határozzák meg, az egyedi fa nyílászárók dióbarnája és az építész által kikevert vidám, barátságos kékje, a falak fehére, a tetőlefedések faszerkezetének barnája és a linóleum padlóburkolat nyugodt tojásszíne uralja. Szerencsésen egészítik ki és gazdagítják az épületet úgy a bejárati homlokzat felett, mint a belső terekben Kun Éva keramikusművész színes, mesei stílusú kerámiareliefjei. A homlokzat felirata, a gyermekekhez szóló meseképek a fiókáit etető madárral, az egyes foglalkoztató és egyéb szobák bölcsődei-óvodai rendszerű jelölése az állatalakokkal tiszta és természetes derűt sugároznak.

Úgy tűnik tehát, Kravár Ágnes és munkatársa, Mike Diána szerencsés kézzel és illő alázattal nyúltak a nehéz feladathoz: Makovecz-épületet tervezni utánzás nélkül, mégis mindenben mesterüket követve. A harmadik kerületi önkormányzat emléktáblát kíván elhelyezni az épületen, amely hírül adja, hogy a bölcsődét Makovecz Imre emlékének ajánlják, aki évtizedeken keresztül dolgozott Óbuda-Újlakon, Kecske utcai irodájában. 2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

téma • theme

In Memory of the Master

Day Nursery, Csillaghegy

„Variations of a Motif by Makovecz”, might as well have been a fitting title for my short article, as the new day nursery in Csillaghegy is a modified version of the one in Búza Street, Makó designed by Imre Makovecz regarding both its floor plan and overall formation. As far as the building in Csillaghegy is concerned, Imre Makovecz won the tender published by the local authority of District 3 Budapest in 2011 and thus went for designs himself but his strength soon failed him and finally asked Diana Mike, a young architect working for his team as an undergraduate. After the death of Makovecz, his long-time fellow architect, Ágnes Kravár took over the project. A peaceful area also in terms of architecture, Csillaghegy is a suburban garden city. The well-proportioned building majestically grows out from the relatively large site and turns with a friendly facade towards the street with its porch outside the entrance gate. Overlooking the elongated U-shaped and porticoed yard, the rooms with educational functions are octagonal, skylit and crowned with a cupola – all of which also feature the baths complex designed by Makovecz in Makó.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

ökotár • eco-store

A gúzsba kötve táncolás művészete Váci Greens irodaház, Budapest, Váci út

építészek architects: Tiba János, Király Zoltán

szöveg text: Tatai Mária

Elkészült az első irodaház a Váci Greens komplexum öt tömbje közül. Mozgó autóból rápillantva semmi különös: irodaházas környezetbe illő, „vonalkódos” homlokzatú középmagas épület. Ám gyalogszerrel megközelítve kiderül, hogy az egyszerűség valójában összetettséget és ellentmondást rejt – vö. Venturi nagy hatású könyvével1 –, ami végeredményben az elegáns megjelenés titka. A Váci út egykori ipari negyede lassan átépül, csarnokai és igazgatási épületei között korszerű székházak, bériroda-paloták jelennek meg, egységes látvánnyá kezd szelídülni a korábbi vegyes beépítés. Gyakran nem értjük, valóban szükség van-e ennyi új irodára, a kínálat óriásinak tűnik. De az első Váci Greensben már elkeltek a helyiségek. Az Elzett gyártelep helyén épülő komplexum öt épületét egy egységes beruházás keretében, átgondolt telepítéssel lehetett elhelyezni. Részben a korábbi beépítés nyomán egyfajta cardo–decumanus tengelyre2 helyezkedő utcarend alakult ki, a kereszteződésben központi fórummal, ehhez térbővületekkel kapcsolódnak a házak. Az irodaépületek fákkal és zölddel betelepített, eltolt és összetett alaprajzú sétányok mentén szerveződnek, melyeket akár a tágabb környék is használhatja sétára, pihenésre, kellemes találkozóhelyként. A több mint kéthektáros beépítésből kb. 2000 m2-nyi területen áll a most elkészült A épület. A 23 méter magas, hatemeletes ház keretes beépítésű, tágas belső udvart fog körül. A függönyfalas hasáb négy oldala határozott térfalat képez, az összhatás mégis könnyed, oldott. A titok a részletekben keresendő: az épület az alsó és a felső szinteken tömegében

fotók photos: Bujnovszky Tamás

is tagolt, s attól függően, honnan nézzük, öt-, hat- vagy hétemeletesnek látszik. A tagolást felül a tetőterasz és a gépészeti felépítmények folytatják. A földszinten, a bejáratoknál a fal síkja beljebb került, a „fórumhoz” eső sarkon pedig két szint magas árkádteret „vágtak ki” a házból, amely a tágas udvarhoz is kapcsolódik. A karcsú fehér oszlopok és a sárga fal ferde plasztikája szinte légies karakterű. A könnyed hatás elérésében nem kis szerepe van a függönyhomlokzatnak, amelynek osztóbordás tagolása messziről vonalkódra emlékeztet. De valószínűbb, hogy egy közeli szomszéd, a Váci út 107. alatti iskola3 homlokzata volt az előkép: a szocreál épület nyílásrendjében váltott ritmusú fehér pilasztereket alkalmaztak. A Váci Greens első épületének homlokzati tagolását azonban random ritmus teszi változatossá, sőt a rafinált kiosztás még a szintek magasságát is különbözőnek tünteti fel. A burkolólapok színe fokozza a hatást: amíg a vízszintes osztóbordák és a függőleges – egy vagy két szintmagasságú – pálcatagozatok fehérek, a köztük lévő zöld-kék kerámiabetétek4 színárnyalata a fény beesési szögétől, azaz a szemlélő helyzetétől függően változik. Az ablakokban az ég és a felhők tükröződnek, az összhatás pedig időben folyamatosan változó árnyalatú, fehér ütemvonalakkal tagolt, lüktető felület. Az „öltöny” eleganciáját a rafinált szabás és a finom textúra biztosítja. Az irodaházak tervezésénél a fő erények közé tartozik az ökonomikusság és energiatudatosság mellett a környezet kímélése és a fenntarthatóság. Ez a ház elnyerte a BREEAM5 kiváló minősítését. A díjat sok más feltétel teljesülése mellett például az anyaghasználat, az újrahasznosított víz használata, vagy az álmennyezetbe épített hűtőgerendák alkalmazása is 2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

ökotár • eco-store

vezető építészek leading architect:

Tiba János, Király Zoltán – TIBA Építész Stúdió építészek architects: Beczner Balázs, Beszeda Zoltán, Bozsik Zoltán, Erdei István, Hajas Veronika, Kovács Gergely, Patkó Csilla, Perényi Lóránt, Skaliczki Judit, Szabó P. Nándor tartószerkezet structure: Markovits Péter, Kazsimérszky Róbert – Markovits Tanácsadó Mérnökiroda Kft. gépészet, elektromosság hvac, electrical engineering: Szigyártó Gábor, Kapitor György – SMG-SISU homlokzati részletek elevation: Polgár Szilárd, Kronavetter István – MetalCAD Kft. út és közmű roads, public utilities: Lelkes Mihály, Román Péter –Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft. környezetvédelem, akusztika environment, acoustics: Bite Pálné dr. – Vibrocomp Kft.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

ökotár • eco-store

indokolta, de ezen kívül fontos szempont volt az értékelésnél a „well-being” biztosítása, vagyis, hogy az épület mennyire felhasználóbarát, mennyire élhető. Ez utóbbi szempontot, azaz a minél megfelelőbb munkahelyi környezet kialakítását elsősorban építészeti eszközök segítették. Az alaprajzi elrendezés és a méretrend okán az irodaterek tágasak, a nagy – részben nyitható – ablakfelületek és a belső udvar természetes megvilágítást biztosít minden munkahely számára: a belső terek fénnyel áthatottak – igaz, a képernyős munkához néhányan inkább az árnyékolást kedvelik. Ahol külön térre volt szükség, ott a közlekedő felől félig áttetsző üvegfelületekkel ezt úgy oldották meg, hogy az összképben megmarad az átláthatóság, egybetartozás érzete. A pihenőterek minden szinten biztosíthatók, a tetőterasz a kilátással extra élményt nyújt. A házon kívül a közvetlen környezet változatos zöld terei nyújthatnak majd testi-lelki felüdülést. A belső kialakítása a közös terekben egységes, finoman összehangolt. A bérlő cégek irodái nagyjából ezt az alaphangot variálják igényeikhez, arculatukhoz igazítva. Ami a színeket illeti, a fehér szín mellett a matt és fémes szürkék dominálnak, emellett megjelenik a fa meleg árnyalata (szép példa erre a lépcsőház a fa fogódzókkal), illetve a bejárati övezetben a meleg sárga. Jó bérirodaházat tervezni nem könnyű feladat, hiszen a költséghatékonyság és a presztízsigények közötti kényes egyensúlyt kell eltalálni. Mondhatnánk, gúzsba kötve kell táncolni. De ahogy egy jó tánctanár is ragaszkodik a belső, rejtett eszközök kimunkálásához a táncművészetben, az építészetben is lehet ez elvárás, ahogy ez esetben sikerült is látványos gesztusok nélkül meggyőző hatást elérni. Jegyzetek: 1 Robert Venturi: Összetettség és ellentmondás az építészetben, Corvina, 1986 (Complexity and Contradiction in Architecture, New York, 1966) 2 Cardo és decumanus: a római castrum észak-déli, illetve kelet-nyugat irányú főútvonalai 3 Katona József Műszaki, Közgazdasági Szakképző Iskola és Gimnázium 4 Mirage burkolat 5 BRE Environmental Assessment Method – környezetvédelmi tanúsító rendszer

2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

ökotár • eco-store

The Art of Dancing in Hamstrings

Váci Greens Office Block, Budapest, Váci Street Built on the site of the former Elzett factory, this complex was designed to consist of five buildings in an integral investment project with a well-reasoned scheme. Partly because of the previous development, a street grid along a sort of cardo–decumanus axis was created with a central forum at the junction. Office buildings are set along landscaped promenades at various levels and with a complex layout which may be used by people living in their wider environment for a walk, recreation or as pleasant meeting places. Of the development covering an arera of more than two hectares, approximately 2,000 square metre is occupied by the building completed right now. The six-storey house has a frame design, surrounding a spacious courtile. Four sides of the prism-shaped block with a curtain wall creates a firm spatial wall, and the overall impression is a light an airy one even so. The horizontal plan allowed for spacious office areas, large expanses of windows, and the courtile offered natural light for each work station: interiors are bathed in light. Where a separate area was needed, semi-transparent glass panels from the direction of the passage have been installed so as to retain transparency as an overall impression to reinforce the impression of belongingness.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

utóirat • post scriptum

in memoriam Lechner Ödön

lyka károly egykorú megemlékezése. Művészet, 1914/6 Lechner Ödön történelmi időpontban hunyt el: másfél héttel a szarajevói merénylet előtt. A hosszú 19. század ekkor ért véget, a békés Európa hirtelen felborult, egy hónappal később kitört a nagy háború. Lechner halálhíre ebben a helyzetben annyira eltörpült, hogy a Magyar Építőművészet következő lapszáma csupán néhány sort szentelt az Építőművészek Szövetségét alapító mester emlékének. Építészettörténetünk doyenje, Kubinszky Mihály Lechnerkutatásai alapján közli, hogy szakfolyóiratunk hosszabb ideig nem is jelent meg a háború kitörése után. Nem megnyugtató a magyarázat, mert a mozgósítás közepette is születtek fontos kulturális döntések. Megbízást kapott pl. Kodály és Bartók, hogy a mindenhonnan behívottak katona- és népdalait gyűjtsék össze. (Az évfordulóra emlékezve Lyka Károlynak a Művészet 1914 június végén megjelent számában napvilágot látott méltatását közöljük – a szerk.) Történeti jelentőségű pillanata a magyar művészetnek az a tragikus perc, amelyben az ősz Lechner Ödön kilehelte nemes próféta-lelkét. Egy nagy gondolat, amely vele, benne és általa élt, elköltözött körünkből. Igaz, állnak még épületei Budapesten, Kecskeméten, Szegeden s ezek mindenkor beszédesen fogják tolmácsolni, hogy élt köztünk egy szinte misztikussá vált építő-géniusz, amely mindent ebből az áldott anyaföldből akart, próbált és tudott előteremteni. Igaz, hogy vázlatainak rengeteg tömegéből jó egy nemzedék tudna még folyton-folyvást új és új eszméket tettre váltani, de maga a mester, aki fel tudta villanyozni közvetlenségével a mindig lassan mozgó építőművészetet, aki köveivel és majolikáival úgy tudott lelkesíteni, mint a legkitűnőbb szónok, és úgy értett a legmélyebb zöngésű hangulatok átplántálásához, mint egy istenadta zenész, maga ez a varázsló, ez a próféta, örökre elnémult. Valóban, amióta van nálunk építészet, ily hatással senki sem volt az emberekre Lechner Ödönön kívül. Mily száraz elementomnak látszik egy építészeti alaprajz, egy homlokzatnak a kiképzése, egy háztető silhouetteje. És e száraz elemek a nagy varázsló kezén szeretetet és szenvedélyt, fanatizmust és lelkesedést tudtak oltani művészekbe, írókba, a közönség javába. Ez nem mindennapi dolog a legvirulóbb külföldi művészeti központokban sem, nálunk pedig soha nem látott jelenség. Értékmérője a mester jelentőségének. Lechner nem kisebb dolgon fáradozott, mint egy oly építészeti formanyelv megteremtésén, amely csak minket, magyarokat jellemez és csak a mi különleges viszonyainknak szüleménye és jellemzője. Magyar építészeti stílus! Szánakozva hallgatták végig ezt a programot akkor, amidőn először hangzott el. Talán nem is hittek ennek a prédikációnak őszinteségében. Mert akkor Lechner még fiatal ember volt, aki elvégezte ugyan a maga, akkoriban obligát berlini kurzusát, végigjárta a hagyományos itáliai körutat s szép reményekkel, jó összeköttetésekkel telepedett le Budapesten, ahol a Lechner név vállalkozók, építészek, téglagyárosok révén már nagyon jó

hangzású volt minden rangú építtető fülében. Jöttek is a megrendelések, szépen gurult a garas az irodába. Lechner Ödön rövid idő alatt igen tekintélyes építész, gazdag városatya, tisztelt tanár lehetett volna. És amikor minden ily szépen alakult életpályájának tavaszi verőfényében: a fiatal építészt megszállta az őrület. Az őrület? Nem, az ihlet. Valami, ami régóta fúrta, birizgálta, valami, ami benne már élt homályosan, amidőn apja téglagyárában babrált az agyaggal. Sajátságos erő lakozik a holt anyagban s kiváltódik belőle, ha valóban tehetséges művész nyúl hozzá. Az agyag, amelyet a gyermekifjú mintázgatott, színezgetett a téglagyárban (mert ott finomabb majolikát is csináltak, például a budapesti zsinagóga számára) oly gondolatokat költögetett a lelkében, amelyeket talán félt volna akkor hangosan kimondani, ha ugyan tudatosan éltek benne már akkor ezek az eszmék. Az agyag megvetett anyag volt: sem a gótika, sem a renaissance, ahogy ekkor mívelték, nem tudott vele mit kezdeni. Az agyag csak téglacsinálásra volt jó. Lechnernek azonban az járt az eszében, hogy ez a mi nagy alföldi magyarságunk egy egész világot tudott magának formálni ebből a biblikus sárból. Gondolt a híres gölöncsérekre, gondolt a kályhások remekeire, sőt gondolt a kis alföldi házakra is. Ott kő meg fa híján ez a matéria volt a népies művészet ihlető múzsája. Csak a grand'art-ig nem jutottak el: arra talán nem volt szükség, arra talán nem akadt odalenn talentum. Lechner megértette a lehetőségeket, amiket az agyag ad az építésznek. Áttanulmányozta azokat a díszítményeket, amelyeket a nép formált kezdetleges eszközökkel, kicsiny napi célokra. És akkor megvillant benne a gondolat, hogy e dúsan nekinőtt vadócra a grand'art nemes gallyát kellene ojtani. Akkor volna magyar építészet, volna magyar stílus. Ezért hagyott itt mindent: irodát, jövedelmet, ismerősöket, szánakozó jó barátokat. Ezért ment tanulmányútra egy oly országba, amelyről tudta, hogy a legtermékenyebb a stílusok megteremtésében s meg akart ösmerkedni tövirül hegyire egy oly építészettel, amely annyira plasztikus erejű, hogy minden Lajos számára külön formanyelvet volt képes létre hozni. Így került Franciaországba. Majdnem azt mondhatnók: látni akarta, a legközvetlenebb autopszia révén, miképpen keletkezik egy új építészeti stílus. Talán naiv gondolat volt, de hisz oly fiatal volt még... Amit onnan hazahozott, nem volt termékeny matéria. Igaz, művészi ízlését mesterin már ekkor kicsiszolta a még csak 27 éves építész. De a

Részlet az Iparművészeti Múzeum ornamentikájából. Fotó: Hajdú József

2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

tanulság, amint az két épületén, a Thonet-házon és az Operával szemben Lechner Ödön olimpusi nyugalommal nyugtázta ezt az egész hivatalos álló MÁV, nyugdíj-palotán látnivaló, nem vitte előbbre. Senki sem tagadja tortúrát s szíve repesett az örömtől, amidőn végre a kőfaragó csakugyan e két épület friss lendületét, könnyed s mégis komoly eleganciáját. De úgy faragta az ablakkeretet, ahogy ő kívánta s a Zsolnay-gyár pompásan Lechner maga sem találta meg bennök azt, amit oly hévvel, mindenek eltalálta azokat a színárnyalatokat, amelyekkel a ’magyar anyagot’ föl akarfeláldozásával keresett: a magyar zamatot. A francia renaissance – ez volt ta ékesíteni. Az ily munkákra – semmi sem természetesebb – rendszeresen ráfizetett. Szépen fogyni kezdett irodája kasszájában minden földi jó, de a facit: francia kezére való. Ment, mendegélt – hiszen igazán majdnem mesébe való – kereste a gyarapodott, csodásán gyarapodott benne az égi szépség. Amiből persze lehetőségeket másutt. Egy hosszabb angliai tanulmányút már több ta- csak olyan ember tudott megélni, mint Lechner Ödön. Mily kényelmes nulsággal szolgált. Ott az kötötte le a figyelmét, hogy a fensőséges angol dolguk volt kollégáinak! Minden asztalos, lakatos, kőfaragó pontosan tudja kultúra mint tud építőművészetében egybeforrasztani európai és exoti- szállítani a barokk, renaissance, gótikus díszeket az épület számára. Megszokott munka: már inaskorában kus elemeket. Egy indiai bungalón beletanul a legény. Ám Lechner vagy kormányzósági palotán megtervei egyenest megdöbbentették látta, hogy a helyi elemeknek, a a legfegyelmezettebb épületiparost különleges anyagnak, a klímának is. Itt mindent újra kellett megtaés a benszülöttek megszokott nénulni, soha nem látott formák előálpies művészetének mekkora teret lításán hosszan el kellett töprengni, tudott juttatni egy-egy ügyesebb dupla idő, dupla költség s a végén angol építész. Ázsiához nekünk is – még se jó. Ily bajok közt születtek van némi közünk – gondolta mameg ettől az időtől fogva az összes gában s hazaérve lázasan lapozgaLechner-házak. tott a perzsa, indiai, nyugat-ázsiai S már őszbe borult a haja a mesépítészeti publikációkban. Azt keternek s más már nyugalomba vonult reste, amit Huszka is keresett oly volna, amikor e kísérletek után végmegható szeretettel: a magyarság re rátalált az igazira s amikor, a saját ázsiai művészeti vonatkozásait. Haszavajárása szerint, igazán kezdett zatérve megtervezte a kecskeméti dolgozni. E nagy munka leszűrt tervárosházát, legszebb középületeink méke a Postatakarékpénztár palotája. egyikét, utána pedig ezer baj közt Ennek a műnek művészi jegyei az Iparművészeti Múzeumot. nem utalnak Ázsiára, hanem haza, A cigánykirály palotájának neMagyarországba. Nem a múltba, a vezte el ezt a épületet 1896-ban jövőbe tekint minden vonatkozása. Tóth Béla. Gúnyból beszélt így, s kéBizonyára a laikus is észreveszi, sőbb Lechner maga is kissé ázsiaihogy nincs e palotán egyetlen tagonak tekintette e palota némely zat vagy dísz, amely a műtörténetrészét. A kritikus azóta megtért s ben szereplő stílusok valamelyikéLechner hő ünneplőinek sorába állt. ben előfordul. A homlokzat anyaga Lechner pedig ezen az épületen tanagyrészt majolika, valami igen nult legtöbbet. finoman meglatolt gyöngyházszínMonumentálisat akart alkotni. zománcú. Simák a falak, csak ez a Keresett hozzá monumentális anyanemes anyag ad nekik textúrát. A got. A kő – így magyarázta, – nem párkányok, a régibb építészet e szovaló erre. Mert, sajnos, nincs igazán kásos nyűgjei eltűntek. A felvidékről időtálló, e célra alkalmas kövünk. A megszokott párta zárja le a homlokkorom a puszta vakoláson túlságozat silhouette-jét. S ott, ahol fontos san gyorsan változtatja bagolyvárszerveket mutat a ház: az ablakok, rá a legszebb házat. Lechner tehát Részlet az Iparművészeti Múzeum ornamentikájából. Fotó: Hajdú József ajtók körül s a pártán végigfut egy régi szerelméhez fordult, ahhoz az anyaghoz, amely egykor a Lechner-féle téglagyárban meghitt játszótársa bizalmas, az alföldi nép köréből jól ismert dísz: magyar ornamentika. Végig volt: a majolikához. Mert azt tisztán lehet tartani, azt vékony lemezekben, ennek az anyaföldnek a szülötte e szép épület, nincs ehhez köze se idetehermentesítőn lehet alkalmazni, így magyarázta a berzenkedő hivatalos gen múltnak, se modern külföldi jelennek: idevaló, töves-gyökeres alkotás. fórumoknak. S főképp mert ez magyar anyag, minket jellemző matéria és Elért tehát odáig, hogy barátai, egy népes fiatal építészgárda, a kritiszínt, sok színt lehet vele a homlokzatra, a párkányokra, az ablakok köré ka, a külföld szakemberei elmondhatták neki, hogy célját elérte. Lechner azonban ezt mondta: Megint okultam, sokat tanultam, most már közelebb juttatni, akár színes pamuttal a szűrön, gondolta titokban magában. A kőbányai templomon – amely sajnos nem egészen a mester eredeti kezdek jutni ahhoz, amit magam elé tűztem. S most szeretett volna igazán terve szerint épült – s az Iparművészeti Múzeumon járta végig a magyar (hányadszor igazán) dolgozni. De a deres hajból fehér haj lett, a törékeny majolika nagy iskoláját. S micsoda küzdelmek és bajok közt! Össze kellett test nem bírta el a hajszát, amibe ez a tüzes lélek belesodorta. Érezte ezt szűrni a levet a pécsi Zsolnay-gyárral s ott vég nélkül kellett kísérletezni Lechner is. Pár évvel ezelőtt mondta nekem, hogy nincs sok reménye arra, az agyag formálása és színezése dolgában. Egészen új fogásokat kellett az hogy a maga két kezével végigépítse a megálmodott nagy magyar művet. iparosoknak eltanulniuk, ami sok pénzbe, sok időbe került. Jöttek a fenye- Fiatal emberek kellenek ide. Vannak is már, itt is, ott is. Jó anyag. Ha valagető végzések: betartandó költségelőirányzatról, betartandó határidőkről. hogy együtt dolgozhatnék velük...

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

utóirat • post scriptum

Akkor született meg kritikusokban, építészekben, írókban, festőkben az a gondolat, hogy katedrát kérnek Lechner számára. Hisz úgy sincs egyetlenegy építőművészeti katedránk sem. Hisz úgyis külföldre, idegen formanyelvre kell szoktatnunk a politechnikumot végzett ifjú építészeinket, akik aztán itthon persze, hogy csupa német, angol, francia házat építenek. Lechnernek ez a szerény álma akkor nem teljesedett. A nagy gondolatokat, főképp, ha még hozzá nagyon egyszerűek is, nem szeretik az emberek megérteni. Még felépíthette egyik sugár szép művét, a pozsonyi templomot. Azóta aztán kálváriajárássá vált ennek a prófétának élete is, mint annyi másé. Megrendelték ugyan nála a kultuszminisztérium palotáját, de nem építették föl. Megcsináltatták vele a kecskeméti tébolyda terveit, de pénz híján minden abba maradt. Ez évben elnyerte ugyan a Ferenc József fogadalmi templom pályázatán az első díjat, de nem az ő tervei szerint fog az fölépülni. Ezzel a keserűséggel száll sírjába a magyar építőművészet legnagyobb mestere. Így kevesebb kincset bírunk, mint amennyit bírhatnánk; szegényebbek lettünk a magunk tehetetlensége következtében.

Szó sincs róla, Lechnerből is hiányzott valami, ami ha megvan benne, egészen mássá válik helyzete. Művészete gyökeres átalakulást jelent s tele van őserővel, személyéből azonban hiányzott a vehemens támadó-él, a forradalmár robbantó dinamitja. Szelíd lelkű, csöndes, áldott jó ember volt, aki szerette a békét, a finom, kedves társalgást, a meghitt barátokat, a halk hangot. A légynek se tudott volna ártani. Szerényen elvonult a különféle bizottságokban, ahol aztán mindent nélküle vagy ellene intéztek el. Nem volt a fórum forgatagába való. Egy ily ’forradalmár’-nak vesztett az ügye, mihelyst a nyilvánossággal van dolga. Egyszerű, szelíd bohém-életéből senki sem olvasta volna ki, hogy olyan emberrel áll szemközt, aki mélyen átforgatta a magyar televényt s szilaj kitartással megteremtett valamit, amire bízvást rámondhatjuk, hogy egészen a mienk, tehát magyar. A ’Japán kávéház’ művészasztalának szelíd bohémje királyi örökséget hagyott a magyar építőművészetre. Abból elélhet még néhány nemzedék. S a jövő fogja csak igazán értékelni azt a tiszta művészi genie-t, amelyet fájó szívvel temettünk az ő kedves anyaföldébe, amelyből minden erejét szívta.

Száz évnyi adósság

Hogy állunk Lechner forradalmához? szöveg text:

szegő györgy

Lechner Ödön 100 éve, 1914. június 10-én hunyt el. Centenáriumi ünneplést a születés dátumához illik rendelni, de mert a szecesszió, és benne a „magyar forma” megítélése finoman szólva ellentmondásos, ildomos a halálozás kerek évfordulójáról is megemlékezni. Ideje van építészetének előítéletektől mentes értékelésének, elhelyezésének a honi és európai kánonban. Életművének civil híveként már mint fiatal építésznek is azt kellett látnom, hogy a 20. század harmadik harmadát meghatározó korszellem a „progresszív építészetből” kiszorította az art nouveau „modernjét”– ez máig alig változott. Az utóbbi évtizedek magyar építészettörténete nem a maga idejében, hanem általában a későbbi nyugat-európai építészettörténet logikáját követve teszi le hangsúlyait, még egy olyan kvalitás esetén is, mint amilyen a Lechner-életmű. Példa erre az egyik legutolsó (!) vállalkozás, Bakonyi Tibor – Kubinszky Mihály Lechner Ödön kismonográfiája (Corvina Kiadó, 1981). Csakhogy „Lechner útja mindenki más számára logikátlan, fantasztikus, veszedelmes, mely körül nem az építészeti gondolat mindenki számára átlátszó világossága, hanem titokzatos erőknek, öntudatlan ösztönöknek, az önmagát kereső fajta küzdelmének sorsa érződik” (Fülep Lajos). Lechner alaposan felkészült a történelmi stílusokból. Hosszas német, francia és angol tanulmányai révén a Postatakarékpénztárnál „végre oda jutott, hogy elvetett minden stílust, el minden stílushoz való vonatkozást, el a primitív stílusokhoz való szokásos visszatérést, hogy megkapja a síkot, a puszta falat” – folytatja Fülep. A közönség és az építészek azt várják a magyar építészettörténettől, hogy: „Lechner életművének vonatkozási rendszere nem a nyugat-európai kultúra útja, hanem az akkori magyar valóság lesz. Magyarországon a századvég művészeti ideológiáját a hatalom nacionalizmusa, megállapodott, hallgatólagos konzervativizmusa s a közgondolkodás filozófiaellenessége határozta meg. Az adott keretek között úgymond mindenki kiélhette függetlenségigényét, magyarságát, haladásvágyát. Nem hatalmi szó, maga a kulturális konszenzus korlátozta a radikális gondolatok hatását” – írtuk a Művészetbe az egykorú Bakonyi-Kubinszky könyvkritikában Bán Andrással.1 Azaz a magyar szecesszió elutasítandó forradalmi felfordulás volt az Alpár Ignác nevével fémjelezhető kifáradó eklektika és a mögöttes hatalmi körök számára.

A Postatakarékpénztár épülete. Fotó: Hajdú József

„Feszlnek követője, aki a nemzeti motívumokat a magyar díszítésnél felhasználta volna, akkor nem akadt. Ybl Miklós és kortársai szemében fontosabb feladat volt az Európa-szerte általánosan elfogadott eklektika stílusában az új magyar fővároshoz méltó épületeket alkotni: az ő nemzedékének a kísérletezés nem lehetett feladata.” E mondat Bakonyi Tibor és Kubinszky Mihály könyvében, a Lechner Ödönről írott kismonográfiában olvasható (18. o.). Annak a fejezetnek a végén, amelyben a szerzők körképet rajzoltak a kor építészetéről. Az olvasó azt remélte – kapcsolódva a fent idézett elemzéshez –, hogy ez bevezető annak kibontásához, ahol Lechnert, mint Feszl szellemi örökösét tárgyalják. Mert aki bármely ponton megkérdőjelezte a nemzeti történeti gondolkodást reaktiváló historizmus építészetének tökéletesség-eszményét, azt a K. u. K. államiság intézményeiben birodalmat romboló erőnek tekintették. A nagy pályázatok zsűrijét summázva kiderül: a renitens építész azon kaphatta magát, hogy ő a közjó kerékkötője, hogy szemben áll a fejlődés gondolatával, hogy parvenünek kiáltják ki. Ráadásul a kor klasszikus architektúra ideálját megtestesítő „állami építészetben” minden részletnek megvan a helye egy idejétmúlt, historizáló egészben. Aki ezt a „rendet” megtörte, annak számára a legjelentősebb császári és királyi intézmények tervezéséből nem jutott megbízás. 2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Ebben a légkörben nem épült meg Lechner első kőbányai templomterve nyes. Pozitív kivételt talán egyedül Gerle János munkássága jelentett. Az 1981-es kötet szerzőinek hibájába esnénk – írtuk akkor –, ha Lechner (1892), a kecskeméti Rákóczi-emlékmű és víztorony (1910), vagy a Rezső téri ugyancsak impozáns, kupolás Ferencz József-templom (1914) sem. Ezt kapcsán a „modern” építészet kritikájába bocsátkoznánk: „Annál kevésbé, a szerkezeti értelemben is kísérleti architektúrát nem díjazta az Áru- és Ér- hisz ehhez nálunk hivatottabbak már hozzáláttak. Robert Venturi példátéktőzsde Szabadság téri pályázatának zsűrije két változatban sem (mind- ul így ír az ornamentika és a racionalizmus viszonyáról, ami Lechnernél is kettő 1899, Baumgarten Sándorral). Nem nyert a Pécsi Nemzeti Színházzal kulcskérdés: »Amikor a modern építészek becsületes módon elhagyták az és nem kapják majd meg a „nagy munkát” a Nemzeti Bank vagy a Nemzeti ornamentikát az épületekről, öntudatlanul is olyan épületeket tervetek, meSzínház pályázatánál még a Lechner után következő generáció, az iskoláját lyek maguk voltak ornamensek. Azzal, hogy e teret és a forma artikulációját képviselő Fiatalok sem. Elmarasztalta az Erzsébet királyné-emlékmű (1902) hirdették a szimbolizmus és az ornamentika ellenében, az egész épületet ugyancsak botrányos zsűrije is. Még egy – talán jogos – fiaskó: a Kultuszmi- kacsává torzították… A hagyományos külső burok ártatlan és olcsó dekorációit a program és a szerkezet jóval nisztérium tervpályázata (1905, Köcinikusabb és drágább eltorzításával rössy Alberrtel). Ami viszont megvacserélték fel, hogy kacsát hozzanak lósult, az maga a lechneri program: létre. A mini-megastruktúrák nagya konstrukció és a motívum sajátos, részt kacsák. Itt az ideje, hogy újraegyéni kapcsolata. „Amihez így értékeljük John Ruskin egykor megeljutott, primitív stílusokhoz való hökkentő állítását, hogy az építészet mesterséges visszatérés nélkül is a szerkezet dekorációja.«”2 S hogy ez egészen »primitív«, a kezdet kezdete (Fülep)”. Lechner nem statikai mennyire foglalkoztatja a mai építéprobléma megoldására alkalmazott szeti ornamentika-elméletet is, arra vas-üveg konstrukciót: az ő gondolAntoine Picon amerikai építészetkodása nem az ideától az anyaghoz teoretikust idézném (MÉ 2014/5): vezetett. Épp ezért tervezett – a vi„A tradicionális építészet képes volt lágon egyedülálló módon – a kőbászellemi tartalmakat közölni, míg a nyai templom első tervváltozatán modern egyre távolabb került a beüvegkupolákat. Ez az ellentmondás fogadó közönségtől, nem értjük az Lechner korának vizsgálatára és mai épület üzenetét, a jelentését, nem évszázados tapasztalatoktól „böljön át az épület testében megfogalcsebb” gondolkodásunk sablonjaival mazott gondolat. Picon azt állítja, szembenéző önreflexióra kellene, hogy az építészetet a többi plasztihogy ösztönözzön. kai művészettől a tudáshoz fűződő Az utókornak kötelessége volna szoros és különleges kapcsolata kütörténetileg hiteles kategóriát haszlönbözteti meg. Valójában az épület nálni Lechner elveinek és gyakorlajelentése korántsem olyan merev tának elemzéséhez. A kismonográfia állítás, mint ami a posztmodernben szerzői által bő harminc éve válaszmegfogalmazódott, hanem egy ditott megközelítés azonban Lechner namikus javaslat a valóság egyik lehelyét a racionalista építészet előhetséges értelmezésére, egy jelentés történetében kereste. Bakonyi és megalkotásának folyamata. Abban a Kubinszky módszerét akkor a Bán percben, amikor az építészet megAndrással írott kritikus hangú vitaszűnik beszélni, gondolatokat közölindító recenzióban néhány további ni, maga az építészet is megszűnik. idézettel illusztráltuk: „Megoldást [az Az építészet szimbolikus jelentése eklektikára] a tiszta építészeti racioegyfajta gondolkodási folyamat, egy nalizmus és az ornamentika nélküli törekvés, ambíció, nem pedig egy kiépítészet előretörése hozott.” (11. o.) mondott és végleges állítás.”3 A kőbányai Szent László-templom tetődíszítményei. fotó: Hajdú József „A századforduló idején még mindig A 80-as évek egyre szabadabb fontosabb volt a formaképzés és a dekoráció, mint a szerkezet. Ez a körül- gondolkodást megengedő keretei között Lechner Ödön korának alaposabb mény választja el a századforduló mestereinek életművét a kiforrott modern vizsgálatát vártuk, és várjuk azóta is. Hasznosítható tanulságokkal szolgálépítészekétől, akiknek műveiben a forma és a konstrukció egyensúlyban na már a társadalomtudósok behatóan elemzései. Akkor Horváth Zoltánra, van.” (31. o.) „Több mindent nem ért meg rajta [ti. a Posta-takarékpénztár Hanák Péterre, Németh Lajosra, Nyíri Kristófra utaltunk. És a művészetírás épületén] az utókor sem. Miért lehet vagy kell falkiváltókat hullámvonalúra klasszikusainak, pl. Fülep Lajos magyarságértelmezését vagy Lyka Károly profilírozni? Miért kell az asztalosmunka alkotóelemeit a famegmunkálás századforduló-értékelésének „újraolvasását” kezdeményeztük. „Lechner törvényeit meghazudtoló módon görbe vonalúvá képezni? Miért kell egy vonatkozási rendszere egyrészt az a Monarchia, melyben az eklektikus mintaszerűen funkcionális egyszerűséggel megkomponált épületen épp a építészet az ő számára – Fülep számára is – valami német dolog. Másrészt nem látható tetőt pompázatos dísszel, mégpedig költséges dísszel kialakíta- pedig megújulásra képtelennek látszó, a mindenbe, így az eklektikába is ni?” (35. o.) Ez a szemlélet magyarázza az elmúlt évtizedek építészettörténeti belefásuló Nyugat, melyen egyre inkább eluralkodik a ’mindent megalkotkutatásait. Miközben a modern – csúcs és közepes – teljesítményeinek kuta- tuk már’ kozmikus bizonytalansága. Munkájának terepe az a Magyarország, tása és irodalma, ha nem is bőséges, de számottevő, a szecesszió és benne melyben egyre üresebb nacionalizmussal szemben magyar próbál lenni, Lechner munkássága a perifériára szorult. Vitaindítónk nem volt eredmé- egyre konzervatívabb kultúraszemléletben művész próbál lenni, s egyre

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

utóirat • post scriptum

önteltebb közgondolkodás közepette felelős gondolkodó próbál maradni. Talán nem a személyét ért támadások, az ’alpári’ piszkálódások, de az adott valóság tudomásulvétele hozta úgy, hogy tevékenységének kombattánsabb szakasza után Lechner Ödön befelé forduló művésszé vált, aki bölcselkedve az egészet keresi. Szerencsétlen élettörténete ráadásul magányossá tette, s ennek nem szól ellene sem érzéki természete, sem az őt körülvevő zajos külsőségek. Alkotói útjának »nyitott« szakasza megelőzi a századfordulót, így a magyar gondolkodás és művelődés radikalizálódása már egy idős építészt talál” – idéztük ismét Fülep higgadt rálátását. Az elmúlt harminc év főiránya azonban továbbra sem a (regionális) történeti tények fényében értékelte a szecesszió épületeit. Még mindig nóvum a szinte kortárs Fülep Lajos: „A művészet megvalósulásának (…) egynél több útja van, s ami Németországban terméketlen és abszurd, az másutt esetleg termékeny és emberi logikán túl bölcs. Nem az épület logikáján túl – merthogy a jó épületnek másutt is azok az attribútumai, mint Németországban, ez nyilvánvaló. Az út lehet többféle, amelyen a művész megtalálja a jó épület alkotásának lehetőségét. A német úgy, hogy elvet minden stílust a jó épület kedvéért, s másként nem tehet, Lechner úgy, hogy a stílust keresi a jó épület kedvéért, s nyilvánvaló, ő sem tehet másként. A német a jó épületből indul ki, és a végén megtalálja a stílust; Lechner a stílusból indul, és megtalálja a jó épületet. Ami a német számára képtelenség, Lechner számára lehetőség.” Hozzáteszem itt Bakonyiék remek függelékének fontos adatát: Lechner német ősei már 1695-től Pest magyar érzelmű polgárai voltak, nagyapja Lechner Nepomuki János (1774-2845) pedig a József Nádor mellett működő Szépítő Bizottmány actuariusa, írnok titkára. „Az életmű egészének egy szempontú, Lechnert a ’modernizmusba’ besoroló vizsgálata az életrajzi tények szelektálásával párosul. A szerzők például a teljes életmű visszavonásának (!) tárgyi bizonyítékaként emlegetik az utolsó művet, a Rezső téri Ferenc József-emléktemplom pályatervét (43. o.). Nem látják meg abban a franciaországi évek alatt megismert aquitánai templomépítészetet, mint modellt, s így nem láthatják meg az abban benne rejlő ókeresztény, örmény építészet ázsiai tartalmait sem. Nem adnak helyet Lyka utalásának, hogy ezt is »a maga kiérlelt díszítőmotívumaival ékesítette volna«”. És az „elátkozott ornamentika” (majdnem azt írtam: „elfajzott”) máig zárványban tartja a mestert. A Párizsi Magyar Intézetben 2010-ben bemutatott „újornamentika” kiállításunkat és a hozzárendelt konferenciát a francia építészeti múzeumot alapító Paul Quintrand az új felvetésnek járó figyelemmel, sőt tisztelettel értékelte. És maga a nemzetközi és honi praxis az eltelt években is visszaigazolta. „Nem kell feltétlenül a pszichoanalízisben elmélyedni, elegendő az építészetikonográfia módszereit segítségül hívni, hogy a lechneri formálás és dekorálás rendszere felfedhető és elemezhető legyen. A síkba fordított párkányzatokból keletkező egyedülállóan gazdag pártázatok nem az építészet tárgyának – az épületnek – ünnepélyes találkozását jelentik a semmivel? Nem a két- és háromdimenzió kozmikus értelmű összeérésével állunk szemben?” – kérdeztük jó harminc éve. Már Vámos Ferenc kutatásai is rámutattak, hogy Lechner életrajzának kőbányai vonatkozásai nem a kerámia megismerése miatt lényegesek igazán. Itt kerül közel a szomszédos idős téglagyároshoz, Feszl Frigyeshez. Feszl köre, Kriza János, Erdélyi János és a népi ornamentika általuk támogatott kutatója, Huszka József adja Lechner számára azt az irodalmi indíttatást, melynek ismerete elengedhetetlen építészeti programjának megértéséhez. S épp ez a pont, ahol Lechner valóban messze kor előtt jár. Az építészet története a másik utat kanonizálta, pedig Lechner „a nemzetit keresve megtalálta az európait, a sajátost keresve az egyetemest és az ősit keresve a modernt, az aktuálisat” (Fülep). Az irodalmi indíttatás, a mély szubjektív tartalom, az ősi motívumok – ráérzés – felkutatása és felhasználása, az építészet „kulcsának” tudatos, szinte már megszállott keresése nem a racionalisták, de a szürrealisták elődévé teszi Lechnert. Akik viszont nem rá, hanem Gaudíra találtak, mint elődre.

Meglátták munkásságának rokon vonásait és ellenpontjait. Mindenesetre ma Barcelonában a szecesszió más óriásainak házait sorra felújítják. Újra felragyog pl. a fantasztikus Palau de la Musica Catalania és a Szent Kereszt és Szent Pál Kórház – mindkettő Domenech i Montaner műve –, miközben a kortárs spanyol architektúra virágzik, sőt legszebb alkotásait éppen a tradíció megtartásával/újba építésével éri el. Ott nincs ebben kultúrharc. Itthon Lechner főműve, az Iparművészeti Múzeum omladozik. Az 1981 óta eltelt 33 év alatt lassan oldódtak a szecesszióval szembeni fenntartások, mégsem készült a Fülep felütéséhez fogható, azt folytató Lechner-monográfia. Az Építészeti Múzeum 1985-ös kiállításának katalógusai (Pusztai László – Hadik András, ill. Kismarty Lechner Kamill, majd Sümegi György, Mendöl Zsuzsa és Mendele Ferenc, valamint Gerle János elemzéseivel megelőlegezték Akachi Tuneo és Ito Daisuke 1990-es tokiói katalógustanulmányát. De sem azt, sem Marco Biraghi Casabella-beli cikkét (2000) nem értékelhetjük tudományos előrelépésnek. Utóbbiak szakmai publikációk, értékes szösszenetek, érdemük a nemzetközi figyelem intő jelzése: nem vagyunk tudatában szellemi / kulturális értékeinknek. Gerle János 2003-as Lechner-albuma és szöveggyűjteménye (Holnap Kiadó, Építészet mesterei sorozat; most a kiadó sétákat is rendezett Lechner házaihoz) talán sikeres előkészítője lesz a rég várt méltó életmű-összegzésnek. Érdemes összemérni a Lechnerrel időben is egybevethető katalán Antoni Gaudí kortárs reputációját, a Sagrada Familia identitásképző szerepét a mi felemás Lechner-képünkkel. Ott a grandiózus vállalkozás jelenlegi, feszített tempójú záró szakaszának végére talán éppen sikerül Katalónia teljes autonómiájának kivívása. Ebben Gaudínak és a barcelonai szecessziónak elévülhetetlen érdemei lesznek. Lechner Ödönnek 2020-ban lesz a 175. születési évfordulója. Ha akkor is Építészet Éve lesz (legyen!), akkor – az Ybl-bazár idei megmenekítéséhez hasonlóan – legyen közös célunk egy megújult Lechner-életmű felmutatása. Jegyzetek: 1 Szegő György – Bán András: Lechner Ödön?, Művészet 1982/9. 2 Mit értett Robert Venturi „kacsán”? a. Ahol az építészeti elemek, mint a tér, a szerkezet és a program összevegyítődnek és kifacsartan mindent elpalástoló módon jelennek meg, az épület ilyesfajta szobrászattá válását kacsának nevezzük. b. Ahol a tér és a szerkezet felépítése direkt a program kiszolgálását segíti és a díszítés tőlük függetlenül kerül alkalmazásra, ezt mi dekorált buroknak hívjuk. A kacsa speciális épület, egy szimbólum: a dekorált burok egy konvencionális forma, amely biztosítja szimbólumot. Fenntartjuk, hogy ez mindenfajta építészetre érvényes – Chartres egy kacsa.” 3 Antoine Picon újabb tanulmányát lásd következő Utóiratos lapszámunkban – a szerk.

Ödön Lechner Centenary 2014

Debt of Honour for Hundred Years

Ödön Lechner died 100 ago, in the summer of 1914. Although centennial celebrations are supposed to be associated with births, we guess it is quite in style to remember such a significant anniversary of someone’s death as the evaluation of Art Nouveau (Secession) and thus that of „the Hungarian form” is rather contradictory. There should be an occasion for the assessment of the oeuvre without prejudices and biases when we also find its place in the national and international cannon. Prevailing the last third of the 20th century, this Zeitgeist pushed out the „modern” aspect of Art Nouveau from „progressive architecture”, and this has not been changed much since then. The past few decades in the history of Hungarian architecture has not found its emphases in its own times, but did so by following the logic of a later period of the history of architecture in Western Europe. In 2020 we are celebrating the 175th anniversary of Lechner’s birth. If it will be the Year of Architecture at the same time (let it be!), then we shall have a common goal to present and raise public awareness of a revived oeuvre of Lechner. 2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Építve tanítani

A közösségi bevonáson alapuló tervezési módszer rendszerszintű alkalmazása szöveg text: vági

jános

Az uniós pályázati rendszer és az alternatív közösségi tervezést elősegítő módszerek viszonya

Magyarország – és egész Európa – gazdasági instabilitása új lehetőségeket termel ki olyan területeken, ahol az ésszerűség felül tud kerekedni a romantikus lázálmokon, az évtizedeken át túlhajtott érzelmi alapú gondolkodáson, olyan területeken, melyek a társadalom számára a luxus megtestesülései. A társadalomban ösztönösen kialakul egyfajta racionális gondolkodás. Ennek nyomán, a visszametszett beruházások mentén sajátos, építés nélküli építészet formálódik. A gazdasági környezet megváltozásával természetes módon alakult át az építészeti gondolkodás, annak súlypontja, sok esetben az iránya is. A változás lecsapódása érzékelhető az építészeti tervezés, az építészetelmélet területén, az oktatásban, a kutatói szemlélet erősödésében, de a beruházások körül is. Átalakult az építészeti piac, átrendeződtek az építészethez kapcsolódó feladatok, új területek születtek, ahol az építész szerepe hangsúlyossá vált. Az építészet már nem csak az építész ügye (sose volt az, mégis úgy kezeltük-kezeljük), rátelepedett sok egyéb társ�szakma, vagy még nem társnak mondott szakterület, hogy megbolygassa és megtermékenyítse. Ugyanígy az építészet megannyi társterület szerves részévé, motorjává, bizonyos esetekben alapjává vált. Az építészet részben visszavonult az egyetemi padok mögé, tudománnyá akar alakulni, hogy kutatások sokaságának eredményeképpen újra definiálhatóvá váljon. Ebben a klímában fejlődik ki az építészeti tervezés egy sajátos módszertana: a közösségi bevonáson alapuló tervezés rendszerszintű alkalmazásának lehetősége. Az elmúlt évtizedekben megvalósított kísérletek jól szemléltetik az ebben rejlő lehetőségeket. A gyakorlati tapasztalatokból módszertanok születtek. Ezek használatát részben a gazdasági környezetben és a gondolkodásban létrejött racionalitás kialakulása segítette, hiszen rentábilis, ésszerű építészeti beavatkozások, beruházások csak ezek alkalmazásával képesek megvalósulni. A lehetőség ismert, kutatott, kipróbált, de rendszerszerű működése még nem épül be a beruházási folyamatokba. A közösségekre épülő tervezési módszertan rendszerbe illesztéséhez ismerni kell annak időbeliségét, felépítettségét, folyamatait. Ezen túl olyan helyi kísérleti (gyakorlati) akciókat kell megvalósítani, ami a sajátos társadalmigazdasági belső viszonyainkra reflektál. Elmélet és gyakorlat összefonódása miatt elméleti kutatásomnak,1 mely a közösségi alapú tervezés rendszerbe emelését vizsgálja, szerves része lett a terepen végzett gyakorlatok elemzése.

A közösségi alapokon nyugvó tervezési módszerek helye az Európai Uniós pályázati struktúrán belül A beruházások nagy része jellemzően uniós forrásból valósul meg. Az uniós pályázati és megvalósítási folyamat egy jól megragadható rendszerben működik. Évek hosszú folyamataként, uniós direktívák kötelékében formálódott. A pályázati rendszer struktúrája 6 éves ciklusokra tagolódik. Első mérföldköve a partnerségi megállapodások aláírása. Ezt követi az a tervezési időszak, amit minden tagállam önállóan végez el, bizonyos iránymutatások alapján. Megszületnek az operatív programok,2 melyek már konkrét fejlesztési irányokat rögzítenek, tematikus célkitűzéseket fogalmaznak meg. Ilyen célkitűzés a kutatás, a technológiai fejlesztés és innováció erősítése, a társadalmi befogadás előmozdítása vagy a szegénység elleni küzdelem.3 A programok tématerületekre oszlanak: gazdaságfejlesztés, regionális fejlesztés, közlekedés, környezet és energia, társadalmi programok, államigazgatás. A szakmai konzultációkon alapuló programok a következő

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

pályázati ciklushoz 2014 nyarán kerülnek benyújtásra, ezeket Brüsszelben elbírálják és 2014 októberében tájékoztatást küldenek a tagországoknak. 2015 elején megjelennek a pályázati felhívások. A pályázatok elbírálása 2015 nyaráig történik, ezt követi a támogatási szerződések aláírása és kezdetét veszi a megvalósítási időszak, amely nagyjából 2020-ig tart.

2014 | 8

Az uniós pályázati rendszer felépítésébe nem épül be a helyi beágyazottságot elősegítő alternatív módszertanok megvalósítása. Nem feltétel, hogy a beruházást bonyolító (pályázó) használja a közösségi bevonáson alapuló tervezés eszközeit, holott nehezen elképzelhető olyan projekt, ahol erre ne lenne szükség, ahol ennek használata ne jelentene előnyt, többlettartalmat a megvalósulás és a későbbi használat során. A megvalósítási szakaszban mindössze a kötelező PR-marketing tevékenység egyes részterületén lehetne ezeket „elbújtatni”, olyan tevékenységek mögé, mint a projektet kísérő rendezvények, események (lakossági fórumok, projektismertető workshopok). Viszont a PR-marketing tevékenységet jellemzően olyan marketing cégek végzik, melyektől nem várható el, hogy olyan alternatív területeken is rendelkezzenek tapasztalatokkal, mint például a közösségépítés, közösségkutatás. Továbbá ennek a nagy egységnek, melynek összegét a beruházás összegéhez arányosítva kell meghatározni, 4 csak egy kis szelete az a forrás, amit a rendezvények bonyolítására, workshopok szervezésére különít el a PR-marketing csomag.5 Ez alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a közösségi bevonás aktusa mindössze a már elnyert pályázat megvalósítási szakaszába tud fogyatékosan beékelődni, nem pályázati finanszírozásból. Az uniós pályázati rendszer jelenleg működő hazai gyakorlata nem biztosít lehetőséget arra, hogy a tervezési program már olyan rentábilis igényekre épüljön, amit a helyi közösség fogalmaz meg. Ez akkor tudna megvalósulni, ha lehetőség nyílna a pályázat benyújtása előtt, külön finanszírozási rendszer kiépítésével, előkészítő szakaszként, a tervezési program közösségi bevonással történő megfogalmazására.

A közösségen alapuló tervezés folyamatának áttekintése Beruházás és közösségen alapuló tervezés viszonya: A közösségen alapuló tervezés folyamata jellemzően már az előkészítő szakaszban megkezdődik. Még mielőtt építészeti koncepciók megszületnének, első lépésként a helyi erőforrások feltérképezésére kerül a hangsúly. Csak abban az esetben tud megvalósulni rentábilis építészeti program, ha a program helyi beágyazódása megvalósul. Ez leggyakrabban nem építészeti feladat, viszont ennek eredménye szüli meg a konkrét tervezési programot. Ennek kidolgozásában olyan közösségfejlesztéssel foglalkozó csoportok vesznek részt, akik szociológiai, társadalomelméleti, gazdasági és közösségi kutatást végeznek. Ezek a módszertanok eltérők, attól függően, hogy milyen helyi viszonyrendszerekben kell megvalósulnia a projektnek. Fontos kitérni arra, hogy a program léptéke korlátokat mutat. Túlságosan összetett projekteknél – ahol az igény nem a helyi közösségekből nő ki, hanem egyéb folyamatok eredményeképpen, például városfejlesztési irányok alapján – a hangsúly a projekt közösségi elfogadtatásra, a fejlesztés hatására kialakuló lehetőségekre helyeződik. E szempontból a beruházásoknak két nagy csoportja látható. Az első a fejlesztésben részt vevők által irányított beruházás. Ekkor a helyi szint bevonása a megvalósítás során történik, nem a tervezés megkezdésekor. Lényege, hogy a beruházással járó többletlehetőségek minél hatékonyabban bővüljenek az adott környezetben, minél könnyebben elérhetők legyenek a helyi vállalkozások, intézmények, lakosok számára. Gyakori tünet Magyarországon, hogy az uniós forrásból megvalósuló nagyléptékű fejlesztések zárványként hullnak be a helyi társadalmi

utóirat • post scriptum

rendszerekbe, a fejlesztéssel járó pozitív hatások nem érvényesülnek a helyi társadalom szintjén. Ez abból fakad, hogy a projekt megvalósítása során nem megfelelő az információáramlás, a projekttájékoztatás, a lehetőségekre való felkészítés. A másik nagy csoportba az olyan léptékű programok tartoznak, amelyekben már a tervezési folyamat megkezdése előtt lehetőség nyílik a helyi szint bevonására – azaz a program a helyi erőforrások, igények megfogalmazásából nő ki. Ezek kisebb léptékű, bizonyos csoportokra szabott fejlesztések, amelyekben a beruházás előkészítő folyamata időben elnyúlik. Ebben az esetben az előkészítés, tervezés, megvalósítás, üzemeltetés szakaszai szerves kapcsolatba kerülnek a bevonni kívánt szereplőkkel. Oda-vissza hatnak egymásra, organikus módon fejlődnek.

Az első csoport esetében az uniós beruházásoknál a folyamatba épített tájékoztatás rendszerét kell kidolgozni, olyan adaptálható módszerek meghatározásával, melyek képesek finanszírozottan beépülni a pályázati és megvalósítási szakasz rendszerébe. Ez jelentheti azt, hogy a folyamatba kötelező vállalásként kell bekerülnie a tájékoztatási, tudástranszfer szerű gyakorlatoknak. A projektek jellemzően 2-3 év alatt valósulnak meg. Ez kellő idő ahhoz, hogy a bevonás teljes mértékben megvalósuljon. Természetesen szükség van egy általánosan használható és követendő modell, útmutató megalkotására, ami részletesen kifejti a módszer részleteit. E nélkül sem a számonkérés, sem az eredmény nem garantálható. Ahogy az elmúlt években6 a projekt kommunikációra vonatkozó kötelező tartalmi elemeket meghatározták, ugyanilyen részletezettséggel kellene elkészíteni a bevonásra vonatkozó útmutatót a projekt felügyeletért felelős szervezet részéről, amelyet így minden támogatott (projektgazda) számára kötelezően betartandó lehet. Erre a feladatra külön költségfedezetet kell biztosítani a támogatásból. A jobb érthetőség miatt az alábbiakban összefoglalok egy lehetséges útmutatót, aminek pontos kidolgozása összetett feladat, sok szakterület együttgondolkodásaként képzelhető el.

Közösségi bevonást célzó, lehetséges útmutató vázlata A támogatási szerződés megkötését követően projekttájékoztatót érdemes tartani az adott helyszínen. Ekkor már engedélyezési szintű tervek vannak a kedvezményezett birtokában, így megtörténhet annak részletes bemutatása. A prezentációra a régióban működő vállalkozókat, a környék intézményeinek vezetőit, a település lakosait javasolt meghívni. Ezt az alkalmat fel lehet használni a projektben rejlő lehetőségek bemutatásán túl a környezeti nevelésre is. Minden projektnek vannak olyan részelemei, amelyekben szabadabb kifejtésre van lehetőség. Ilyen lehet például egy fejlesztéshez szervesen kapcsolódó, közt szolgáló funkció tervezése, játszótér, kert stb. Ezek olyan kisléptékű építést igénylő feladatok, melyek alkalmasak a helyi szintű bevonás megvalósítására. Ezeket a részegységeket a közösségekkel együtt érdemes megtervezni, ami elősegíti a projekt elfogadtatását, illetve a projekt magára hagyásának veszélyét is csökkenti. Az elemek meghatározása mellett ki kell dolgozni a helyiekkel történő együttdolgozás folyamatának mérföldköveit, eseményeit. Az eseményeket olyan akciók foglalhatják keretbe, amelyek már kipróbált módszertannal rendelkeznek, így nagyrészt adaptálhatók a hazai viszonyokra, azzal együtt, hogy egyediségük minden esetben a helyi társadalmi viszonyok adottságaira reflektál. Ezek lehetnek közösségi bevonást, aktivitás előmozdítását segítő játékok (ismerd meg lakókörnyezeted, ahol élsz), tervezési módszereket bemutató fejlesztő programok (közös makettezés, ötletek ábrázolása rajzokon), vitanap szervezése a már összegyűlt gondolatokról, ötletekről, majd a megvalósítási szakaszban az építés folyamatába történő bevonás lehetőségének biztosítása (közös faültetés, kisebb A „Hártyafal” installáció. Fotó: Vági János tárgyak helyszíni felépítése). Mivel ennek módszertana magába foglalja a közösségekkel történő tervezést és megvalósítást, hasonlít a második csoportként meghatározott, tervezési szakaszt megelőző bevonáson alapuló fejlesztési folyamatra – azzal a fontos különbséggel, hogy ebben az esetben ez csak elenyésző részét teszi ki az egész beruházásnak, azaz csak egy eszköze a projekt beágyazódását elősegítő tájékoztatásnak. (Ezt részletesen a gyakorlatra épülő módszertan elemzésekor fejtem ki.) A közösségi akciókat követhetik olyan workshopok, melyek részletesebben kifejtenek egy-egy témát, tréningszerűen működnek, céljuk a tudás átadása, a közös gondolkodás tapasztalatainak feldolgozása. Ezek az események arra is irányulhatnak, hogy megszülessen a projekt hosszú távú üzemeltetésének koncepciója, esetleg kialakuljon olyan tevékeny csoport, amelyik a projekt hosszú távú fenntartását biztosíthatja. Gyakori jelenség, hogy a beruházás a kötelező fenntartási időszakán túl (5 év) nem él tovább, magára marad, funkciójának nem tesz eleget, ürességével a rossz beruházási cél jelképévé válik. Ezt a problémát a tudás átadását célzó tréningekkel lehet kezelni. A workshopok célközönsége lehet továbbá az ifjúság, akiket játékos módon, a múzeumpedagógia kortárs módszereivel 2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

lehet bevonni a folyamatba, kötetlenebb módon integrálva oktatásukba egyéb tudomány területeket, például művészet, építészet stb. A gyerekekkel való foglalkozás sem képzelhető el egyetlen eseményként; eredménye akkor van, ha folyamatként működik, jól felépített tematikával, így beépíthető egy hosszabb megvalósítási folyamatba. A megvalósítási szakasz további fontos eleme a lakossági fórumok szervezése. Ez nem csak azok felé próbál nyitni, akik amúgy is aktivitást mutatnak a projekt irányába (részt vesznek a workshopon, a tervezési folyamatba bekapcsolhatók), hanem minden lakost megszólít, olyan eseményt nyújt, ahol egyéb rejtetten lappangó problémák is kibeszélhetők. Tapasztalataim szerint ezek leggyakrabban identitást erősítő beszélgetésekké alakulnak: a közösség ráeszmél arra, hogy vannak értékei, hogy a településük lehetőségekkel bír.7 A projekt részletes ismertetése, a folyamat nyomon követése és bemutatása segít abban, hogy a végeredményt minél szélesebb kör fogadja el. Ezeket a fórumokat a projekt megvalósítási, építési folyamatához kell illeszteni, lehetőség szerint bizonyos mérföldkövekhez kapcsolva. Ilyen lehet a támogatási szerződés aláírása, az építési beruházás megkezdése, az építési folyamat lezárása, a projekt átadása. A valós igényekre épülő, helyi közösségek együttdolgozásának eredményeképpen megszületett fejlesztési program megfogalmazása több, különböző módszer segítségével valósítható meg. Ezek a módszerek, mint ahogy a bevezetőben említettem, eltérő gazdasági, kulturális, társadalmi viszonyokban eltérő módon alkalmazhatóak, így ezek receptszerű alkalmazása nem működik. A módszereket minden esetben egyedi módon kell meghatározni, a terület, a helyi közösségek ismeretén kell alapulniuk. Az egyediségük okán csak a folyamat lépéseinek rögzítését célszerű megtenni, a lépésekhez tartozó tartalmat már az adottságok ismeretéből szükséges kifejteni.

kokon keresztül valósul meg, melyeket a közösségfejlesztő csoport végez. Tagjai jellemzően a tudomány eltérő területeiről érkeznek, így a csoportban szociológus, antropológus, építész, városfejlesztő, közösségépítő és egyéb szakmák képviselői vannak jelen. A tér megismerésének módszere nem korlátozódik az összegyűjtött helytörténeti ismeretek, térképek elemzésére, a hely fizikai tulajdonságainak megismerésére kerül a hangsúly. Ezek a tapasztalatok könnyebben feltárják azokat a helyi társadalmi-szociológiai viszonyokat, amelyek visszahatnak kötelező jelleggel a tervezés folyamatára, már az építészeti program megfogalmazásakor. A térmegismerési játékok a tér (hely) olyan tulajdonságait kutatják, mint lépték, térarányok, jellemző anyagok, építészeti környezet azonosságai és eltérései, térérzékelés tulajdonságai (fény, hang, illatok), mozgáshoz

Az „Üzenetfal” installáció. Fotó: Vági János

Az első lépés abból a felismerésből, továbbá Magyarországra kiemelten jellemző tényből ered, hogy zárt közösségekben élünk, a kívülről érkezők leg�gyakrabban nem tudnak egy közösség tagjává válni, így a helyi viszonyok megismerése sem tud megvalósulni a „helyivé válás” aktusa nélkül. Ennek feloldására megoldás a folyamatos jelenlét kialakítása, ami kezdetben nem a közösségek bevonását célozza meg, hanem mindössze a sajátos helyi ismeretek összegyűjtésére, és ezen keresztül a helyi aktivitások megismerésére fókuszál. Ilyen kísérleti akciónak tekintem a kutatásom első terepi akcióját, ami sajátos tér és környezet megismerési módszerek kipróbálását jelentette. A kísérlet részletes kifejtése a jobb megértés és a tapasztalatok okán is fontos.

kapcsolódó tér jelenségek (közlekedés, mozgás a térben), helyi tudáson, élményeken alapuló történetek megismerése (helyi történeti réteg). Ezek mind olyan összetevők, melyeket csak a terepen, a tervezési helyszín „in situ” megismeréséből képesek megszületni. Az irányított kreatív játékok ezeken túl a helyi viszonyok feltérképezéséhez is hozzájárulnak, kezdetét veszi az ott élők megismerésének, a beágyazódás folyamata. A cél a „helyivé válás” lehetőségének elérése, melyen keresztül egyben megvalósul a figyelemfelkeltés, ami a későbbi terepi akciók elfogadtatását, a csoport beavatottságát, elfogadottságát eredményezi, amely megkönnyíti a kommunikációt a lakosokkal és záloga a későbbi akciók sikerének. A térjátékokat a kreativitás határozza meg, emiatt számuk végtelen lehet, viszont előkészítettségükre nagy hangsúlyt kell fektetni. Ezekhez a módszerekhez játékforgatókönyveket8 lehet készíteni, melyek többé-kevésbé bármilyen helyszínen használhatók.

1. Térmegismerési módszerek a terepen A helyszín adatgyűjtéséhez szervesen társítani kell a hely fizikai tulajdonságainak megismerését. Ez olyan tér- és környezet-megismerési játé-

2. Helyi viszonyok feltérképezése A második lépés a helyi viszonyok feltérképezése, az erőforrások feltárása, az aktivitások megismerése. Ez a mozzanat szervesen kapcsolódik

Közösségi bevonás folyamatának lehetséges lépései terepen végzett gyakorlatok alapján

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

utóirat • post scriptum

közösségépítő folyamatokhoz, hiszen a helyi viszonyok feltérképezése a közösségek megismerésén, megszólításán keresztül érhető el. Kutatásomban, ezt a második lépést kísérleti gyakorlatként, terepen megvalósított akciók formájában valósítottam meg kutatócsoportom részvételével. Közösségi aktivitás felmérése akciók segítségével: A bevezető térgyakorlatokra és a helyi szint megismerésére koncentráló ismeretszerzést követően, a helyi viszonyok feltérképezéséhez hozzájáruló terepi akciókkal javasolt átszőni a helyivé válás folyamatát. Ennek pontos felépítése, tematikája, lépéseinek meghatározása a csoport feladata. Alapelvként megfogalmazható, hogy bizonyos lépések egymásra épülése nyújthatja az információszerzés, a közösségi bevonás eredményességét.

Elsőként a helyi közösségek aktivitását, összetételét kell megismerni, hogy a későbbi már az együttdolgozásra irányuló kísérleti akciókat olyan csoportokkal lehessen elvégezni, akik érdeklődést mutatnak. Közösségi aktivitások felmérése történhet olyan játékos módszerrel, 9 amelyen keresztül érzékelhetővé válik egy helyi közösség aktivitása illetve passzivitása, továbbá közösség építő módszerként is képes érvényesülni. Legtöbb esetben ezekhez a közösségépítő játékokhoz épített installáció megvalósítása is társulhat, mivel az építészet eszközein keresztül könnyen lehet párbeszédet kezdeményezni a helyiekkel. Közösség igények felmérése: Rentábilis tervezési program meghatározása kiemelten fontos mérföldkőnek tekinthető. A közösségekre épülő tervezési módszer lehetőséget kínál arra, hogy a fenti lépések után a tervezési programok a folyamat során szülessenek meg. Ez egy nyitottabb tervezési módszert jelent, hiszen a feladat determinálása nem történik meg a folyamat elején. A közösségi aktivitások feltérképezése után a helyiek erőforrásaira, adottságaira, valós igényeikre szabott tervezési programot lehet összeállítani. Ehhez fel kell

térképezni és ki kell elemezni az igényeket. Felhívnám a figyelmet ezen a ponton egy meglehetősen összetett problémára, ami az igények és vágyak megfogalmazásához kapcsolódik. Tapasztalataim szerint a lakossági vágyak felébresztése olyan következményeket von maga után, ami befolyásolhatja a későbbi megvalósítási folyamatot. Sok esetben a valós igények nagy eltérést mutatnak a megfogalmazott vágyakkal szemben. Emiatt kell tudatosítani, kontrollálni a vágyak területén érkező elképzeléseket, azokat a racionalitás irányába szorítani. Továbbá kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a bevont szereplők ne legyenek csalódottak a tervezési folyamat végén, azaz tisztázni kell a projekt célját, jövőbeni lehetőségeit és akadályait. A felébresztett vágyak meg nem valósítása a közösség elhagyására indítja a résztvevőket. Ez komoly veszélyt jelent, bizalmatlansághoz vezet. Emiatt kell minden lehetséges alkalommal kihangsúlyozni és rögzíteni az elvégzett feladatok kimenetelét, és végiggondolni a tervek megvalósíthatóságának lépéseit, amen�nyiben van realitása. A közösségi igények előhívására is alkalmazható – a klasszikus szociológiai felmérésektől eltérően – az építészeti akciók megvalósítása. 10 Ezek az akciók kapcsolódhatnak egy térinstalláció megvalósításához, ami felkelti a figyelmet, segíti a bevonódást, előmozdítja a párbeszédet. Ezek is önálló tervezési feladatként épülhetnek be a folyamatba, mivel egy térinstalláció izgalmas tervezési feladat a projektben résztvevő építészek számára. Nem csak egy installációt kell megtervezni és megvalósítani, hanem jól meg kell határozni azokat a kérdéseket, amiket a tervezők a helyiektől szeretnének megtudni. Ezek az információk segíthetik a tervezési program racionális kifejtését. 3. Együttdolgozás a helyiekkel A harmadik lépés már a közösséAz „Üzenetfal” installáció. Fotó: Vági János gekkel való együttdolgozást készíti elő: meg kell találni a bevonásra nyitott szereplőket, és biztosítani a részvételüket a folyamatban, még akkor is, ha a közös gondolkodás egy kvázi közösségi mag köré rendeződik. Az együttgondolkodás játékos módon történik, kezdetben a tervezést segítő eszközök megismertetésén keresztül – ilyen eszköz lehet a modellezés, rajzolás, de számos más eszköz is kitalálható. Ez a fázis főként a nevelésről, tudástranszferről, az ismeretek átadásáról szól, arról, hogy a közösség eszközöket kapjon igényeinek megfogalmazásához. A játékossághoz hozzátartozik, hogy az együttlétek eseményszerűen történnek, nyitott rendszerben, lehetővé téve, hogy a helyi lakosok is bekapcsolódhassanak. Gyakran ezek az események a figyelmet is fölkeltik, jelzik a helyieknek, hogy elindult egy folyamat. A jelenlétnek folyamatossá kell válnia, kétheti rendszerességgel érdemes a terepen tudásátadást célzó eseményeket rendezni. Ezt követően már a konkrétabb tervezési program elfogadását kell megcélozni, ami a felmerült lehetőségek kielemzésével jár, vitafórumok alkalmával. A program elfogadását követően – a projekt léptékétől függően – megkezdődik a közös tervezés folyamata. Azért fontos kitérni a lépték kérdésére, mert bizonyos lépték felett a tervezési folyamat inkább csak a szakmára terjed ki (építészet), mivel a feladat komplexitása 2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

már meghaladja a közösségi együttgondolkodás szintjét. Emiatt a közösség, mint tervező partner inkább kisebb léptékű beavatkozásoknál használható. Ez a lépték nagyjából egy kisebb építményben, mint például pajta vagy köztér fejlesztésében (játszótér, iskolaudvar stb.) határozható meg. Nagyobb léptékű beruházásnál érdemes olyan kisebb részfeladatot meghatározni, amin keresztül érvényesülhet a közösségi tervezés. Természetes része a tervezési folyamatnak az elfogadott terv részének (egészének) kivitelezése, ahol a jól lehatárolható építési folyamatokba a résztvevő közösség is be tud kapcsolódni, ezzel mintegy kalákaszerű építés történhet. Az építés élményén túl a későbbi használat és üzemeltetés sikerét is biztosíthatja ez a lépés, rajta keresztül a helyiek valóban sajátjuknak érezhetik a kezük munkájával épült objektumot.

A megvalósítási szakasz utáni követés fontossága A fejlesztés lezárulását követően lehet látni, hogy a közösségi tervezéssel megvalósult projekt milyen elfogadottságot élvez, mennyire integrálódott a regionális erőforrásokba, a fenntarthatóságához, mennyiben lehet építeni a helyi szintre. A megvalósítási szakasz utánkövetése így mind a projekt, mind a helyi közösségek számára fontos lépés. Ezek méréséhez érdemes indikátorszámokat rendelni, hogy az eredmény visszaigazolást, kontrollt nyújtson a projekt monitoring időszakában, amiből leszűrhetők a tapasztalatok. Ez a rendszerszintű működtetés fejlesztése miatt is elengedhetetlen, hiszen minél pontosabban tudjuk megfogalmazni a működés szabályrendszerét, az elvárt eredményeit, működésének lépéseit, annál sikeresebbé tehetők azt ezt használó projektek.

A közösségen alapuló tervezés rendszerbe illesztésének lehetősége Kutatásom axiómaként kezelte, hogy a közösségek bevonásával történő fejlesztések többletlehetőséggel bírnak, hosszú távú elfogadottságuk teljesebb, a helyi erőforrások gazdagodását nyújtják, ezáltal a helyi közösségek gyarapodnak. Továbbá arra az axiómára is építettem, miszerint az Európai Unió által finanszírozott beruházási folyamat rendszernek tekinthető, és alkalmas olyan projektek vizsgálatára, amelyek képesek integrálni közösségi bevonásra épülő tervezési módszereket. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a választott rendszer, mely a hazai beruházások majd 80%-át lefedi, jelenlegi kialakításában nem ad lehetőséget a kifejtett tervezési módszer rendszerszintű alkalmazására. Látható viszont, hogy a pályázati konstrukció és a megvalósítási szakasz, változtatásokkal ugyan, de mind időbeli lefolyása, mind a finanszírozási konstrukció flexibilitása miatt képes befogadni a bemutatott innovatív tervezési módszert. Mód van tehát arra, hogy a rendszerbe illesztés kidolgozását követően hazánk elsőként alkalmazza kötelező módon az ilyen jellegű tervezési gyakorlatot az uniós beruházásoknál. A rendszerszerű alkalmazhatóság sok, meglehetősen összetett problémát vet fel, melyek megválaszolása és a működtetés kidolgozása a szakma részvételével, kiemelt feladatként kezelendő. Megoldásra vár a közösségi tervezés módszertani vázának megalkotása, a fejlesztés lépéseihez integrált tervezési szakaszok kidolgozása, az alkalmazhatóságot és ellenőrzést segítő útmutató kidolgozása, a projekt léptékéhez arányosított finanszírozás meghatározása, hogy a közösségen alapuló tervezés többletköltségei beépülhessenek a projekt megvalósítás folyamatába, a részvevő szakemberek, alkotócsoportok pénzügyi fedezettel, üzleti alapon dolgozhassanak. És mindezt megelőzően szükséges az uniós ciklusok fejlesztési irányait és finanszírozási rendszerét megalkotó szakemberekkel a párbeszédet, az információ cserét megkezdeni, hogy az építészek számára egyre nyilvánvalóbb tervezési módszer ki tudjon teljesedni, lehetőséghez jusson a szakma, és a közösségek érdekében megalapozott beruházási folyamatok valósuljanak meg. A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/1-11-1-2012-0001 azo-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

nosító számú "Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program" című kiemelt projekt keretei között valósult meg. Jegyzetek: 1 A kutatás részben a győri Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Kar Épülettervezési Tanszék közreműködésével valósult meg, Czigány Tamás DLA tanszékvezető részvételével, és a Komplex épülettervezés II című tárgy hallgatóinak bevonásával. 2 A 2007-2013-as ciklushoz képest, ahol 16 operatív programot készített elő Magyarország, a 2014 2020-as időszakra mindössze 9 operatív program lett meghatározva. A programok központi irányító szerve a Miniszterelnökség lett. 3 a 2014-2020-as ciklusban Magyarország 11 tematikus célkitűzést fogalmazott meg. 4 Európai Unió erre vonatkozó szabályzata rendelkezik a felhasználás mértékéről, ez egy 1,5 milliárdos projektnél, 20 milliós nagyságrendet is elérheti. 5 PR marketing csomag jellemző elemei az akcióterv elkészítése, kommunikációs stratégia elkészítése, hirdetőtáblák tervezése és kihelyezése, arculattervezés, általános infógrafikai tervezési feladatok, projekthez kacsolódó események szervezése és bonyolítása, sajtótájékoztatók szervezése. 6 NFÜ által készített tájékoztatásra vonatkozó útmutató kézikönyv 7 Ez jellemzően magyarországi kistelepülések identitás válságának problémáját mutatja. 8 Térjáték forgatókönyvek : „Keresd a nézőpontod!” Képrögzítő telefonok használatával történik a játék. Párok „versengenek” egymással, cél a helyszín meglepő nézeteinek, tulajdonságainak megismerés. Környezetünket jellemző nézőpontokból ismerjük, rejtett tulajdonságait kevésbé. ”Leírás activity” A helytörténeti anyagok megismerésén túl a helyi szint, a helyi történeti réteg, mindig szolgál olyan újdonságokkal, amelyek visszahatnak a tervezésre. Ezeknek az információknak az összegyűjtése történhet a szociológiai felmérésekre jellemző eszközökkel (interjúzás, kérdőívezés), de történhet a térjátékokhoz kapcsolva is, hiszen gyakran ezek a történetek konkrét terekhez kapcsolódnak. A játéknak tehát elsődleges célja olyan helyi történetek összegyűjtése, amit az ott élők mesélnek el, és az ő környezetükhöz kapcsolódik (utca, tér, lakás, tető, bármi). „Mozgás és tér” Izgalmas térmegismerési kísérletnek bizonyul a tér mozgás gyakorlatokon keresztül való megismerése. Felszabadulnak azok az elzárt csatornák, melyek sok esetben a kreativitást is mérséklik, tágítják a megismerési ösztönöket, érzékek széles spektrumának engednek utat. Sok esetben ennek a módszertannak a kimunkálásához mozgásművészetben, mozgás terápiában jártas szakembernek a közreműködésére van szükség. 9 Egy konkrét példa, az üzenő fal installáció: Az installáció feladata, hogy olyan közösségi interakciókat indítson el, ami alapján kirajzolható a lakókörnyezet közösségi kapcsolatainak hálózata. A közösségi hálózat, az aktivitási pontok ismerete kulcskérdés például egy település rész fejlesztésének előkészítésében. Ehhez egy „üzenő fal” installációt hoztunk létre, egy már használaton kívüli, leromlott állapotú újságárus bódé átértelmezésével. Az építmény, roskadozó pillérjeit építési területet kijelölő szalaggal tekertük körbe, amely egy jól látható, figyelemfelkeltő, esztétikus tárggyá alakult át. Az építmény falát nyitott borítékokkal burkoltuk be, minden lépcsőház (ház) minden lakása egy egy borítékkal volt azonosítható, így kirajzolódott a lakásállomány. Ezen a felületen lehetett üzenni bárkinek, aki a környéken lakik (barátnak, ellenségnek, egy lánynak a szomszéd lépcsőházból, akit az ablakból szoktam látni stb.). Az üzeneteket, amik szövegek, tárgyak, bármi lehetett, elhelyezték a küldők a borítékba, ahová küldeni kívánták az üzenetet. A nap végére a borítékokból, amiket megcímeztünk, jól kirajzolódott vizuálisan is a helyi lakóközösség hálózata. Az akció jól mutatta a bevonás aktusának problematikáját, a magyarországi társadalmi elzárkózás tényét, az igényt a közösségi aktivitásokra. 10 Hártyafal installációja: Akciónk a panel központjában található szolgáltatásokat tömörítő területen valósult meg. Itt is egy installáció létrehozásán keresztül kerestük a kapcsolatot a lakosokkal, most már az építészeti igények feltérképezése céljából. Egy sikátorszerű térben készítettünk egy „hártya” falat, ahol szintén a figyelemfelkeltés eszközével jutottunk közelebb a helyiekhez. Előre összeállított kérdéssort adtunk át az ott átközlekedőknek, mely kérdéssor, arra kereste a választ, hogy mi az, ami az ott élők számára a legjobban hiányzik (közösségi kert, futópálya, piac stb.). A párbeszéd alatt összegyűjtöttünk majd 400 választ, amit vizualizáltunk a „hártyán” (színekkel jelöltük a válaszokat és felhelyeztük a falra), ami esztétikai élményen túl, ezáltal információt is tartalmazott. Erről aztán, következő beszélgetéseket lehetett kezdeményezni az érdeklődőkkel. Az aktivitás meglehetősen nagy volt, ezeknek a tapasztalatoknak a kielemzése segített a tervezési program meghatározásában.

Teaching While Building

Applying a community-based design method systematically during investment processes Changes affecting our economic environment entail a natural transformation of architectural thinking, including its focus and in many cases its directions. The consequences of this are already evident in architectural design, in architectural theory, education and training, the approach acquired by researchers, as well as in investments. It also involved the transformation of the architectural market, tasks associated with architecture, and even new areas requiring the contribution and co-operation of architects. Under this climate a unique methodology of architectural design evolved: the systematic application of design work based on the involvement of the community concerned. Experiments in the past few decades illustrate the potentials involved. Methodologies were born as a result of practical experience. Their utilization was encouraged partly by the rationality developed in the economic environment and context and that of the way of thinking as it is only their application which may help to realize rentable and reasonable architectural interventions and investments.

utóirat • post scriptum

Időutazás

Az újra-modern építészet hazai története szöveg text:

Simon Mariann, Laczó Dániel

Az 1990-es évek második felében, túl a rendszerváltozás utáni átrendeződések többségén és az ezekkel járó gazdasági sokk mélypontján, a hazai építész szakma felfedezte magának a modern építészetet. Az ekkoriban magához térő és hirtelen felvirágzó építészeti nyilvánosság fórumai, de különösen a szaksajtó nagyban hozzájárultak az új trend bevezetéséhez és népszerűsítéséhez. Bár születtek kísérletek a jelenség elemzésére, ezek – részben a saját korát vizsgáló kutató mindenkori nehézségei miatt – felszínesek maradtak. A bizonytalanságot mutatják a megnevezések is. A témát felvetők és a recenzensek néha egyszerűen modernizálást, modernitást, modernizmust írnak a cikkek címében, de hogy egyértelművé (és könnyebben beazonosíthatóvá) tegyék, melyik modernre gondolnak, sokszor a Bauhausra hivatkoznak: Bauhaus 2000, Bauhaus-vademecum, felélesztett Bauhaus; de felbukkannak a neomodern, az új-modern és az új(ra) Bauhaus kifejezések is. Az alábbi tanulmány ennek az általunk összefoglalóan újra-modernnek nevezett jelenségnek a gyors térhódítását, virágzását, majd eltűnését, alig tíz éves történetét tekinti át, részben a témát érintő szövegek elemzésére, részben a modernizáció párhuzamos hazai és globális összefüggéseire alapozva.

Az újra-modern kezdetei A modernitás történelmi hátterének és a posztmodern kort követő időszaknak a feldolgozását Heller Ágnes és Fehér Ferenc kezdte el az 1990-es években. Alapvetésük rokon a nyugati gondolkodók legfontosabb megállapításával: a posztmodern látásmód nem áll kívül a modernen, így a modernitás a posztmodern által nem meghaladásra, hanem csak korrekcióra került. 1 A posztmodern és az azt követő korszak kritikus megközelítése átformálják a modernitás egészét.2 Gondolataik helyi és egyéni sajátossága a közép-kelet-európai rendszerváltások, a szovjet típusú rendszerek összeomlásának kiemelése a modernitás globális történetének a szempontjából.3 A szocialista rendszerek riválisként és alternatívaként is megszűntek. A nyugatias modernitás számottevő ellenség nélküli terjedése tapasztalható szerte a világon, így Közép-Kelet-Európában is. Heller ezt az állapotot olyan nyugvópontként írja le, ami a modernitás átértékelésére kínál lehetőséget.4 A rendszerváltozással Magyarország így az átalakulóban lévő nyugatias modernitás világába lép be, illetve oda tér vissza. A két háború közötti modern építészet 1990-es évekbeli felelevenítésének első példája egy történelmi szempontból esetlegesnek tűnő alkotás: Dévényi Tamás, az MNDP Építésziroda tervezője az Inter-Európa Bank számára alakított át egy Rimanóczy Gyula által tervezett, a Pasaréti tér szomszédságában álló villát bankfiók és lakás céljára 1994-ben. A tervező a korábban sokszorosan átépült ház eredeti állapotát műemléki igényességgel állította helyre.5 A modernizmushoz való visszatalálás második jelentős eseménye egy építészettörténeti topográfia közreadása: 1995-ben jelent meg Ferkai András Buda építészete a két világháború között című könyve. A bevezető tanulmányt a korszakban Budán felépített épületek tételes jegyzéke követi. Az írás évtizedes kutatómunka eredménye, így kezdetével megelőzi az 1990-es évek hazai eseményeit, azonban közreadásával már a modern újrafelfedezésének ösztönzőjévé válik. Az időbeli és helyszíni közelség dacára az előzőektől részben független kezdeményezés a modern újjáéledés harmadik forrása. A Pasaréti Polgárok Köre 1996-ban konferenciát kívánt szervezni a városrész identitását meghatározó modernizmusról. Az egyesület vezetője, Rátai Lászlóné a

Magyar Építészeti Múzeumhoz fordult segítségért, hogy a téma kellő szakmai alapossággal kerülhessen bemutatásra. Ritoók Pál visszaemlékezése alapján pusztán a helyi építészeti tradíció iránti érdeklődés vezérelte az egyesületet a kezdeményezésben.6 Az esemény az építész szakma körében népszerűvé vált, útjára indítva a később évente megrendezett Pasaréti Építésztalálkozók sorát. Az első konferencia előadói a hazai modernizmus egészét áttekintették: Pasarét a két háború közötti korszak hazai modern építészetének kontextusában került bemutatásra.7 A modern formanyelv visszatérése az építészeti gyakorlatba nyilván nem a fenti események következménye volt – részben párhuzamosan történt azokkal8 –, de a múlt vizsgálata egyértelműen hozzájárult a jelenség kibontakozásához. Vadász György, Miltenberger-Miltényi Miklós és Váncza László 1997-ben átadott Beregszászi úti lakóparkja volt az első emblematikussá vált újra-modern épület,9 amely hamarosan a New Bauhaus nevet kapta a sajtóban és az ingatlankereskedelmi oldalakon.10 Az új formanyelv terjedése gyorsan felkeltette a sajtó érdeklődését is. A kitüntetett figyelmet jelzi az alkalmazott elnevezések nagy száma. Bojár Iván András már 1997-ben a funkcionalista építészetet közvetlenül a Bauhausszal rokonítja,11 és ez az elnevezés terjed el a legszélesebb körben: a különböző szókapcsolatokba ágyazott Bauhaus válik a leggyakoribb jelzővé.12 Az Octogon 2002/4-es, tematikus száma az Új(ra)Bauhaus? címmel jelenik meg. Más elnevezések a nagy hatású iskola mellett a modern egészére is utalnak. Elsőként Masznyik Csaba nevezi újmodernnek az építészetet,13 míg Wesselényi-Garay Andor a neomodern jelzőt használja a hazai jelenség leírásánál.14 Somogyi Krisztina a nyugati Contemporary [jelenkori], Contemporary Modern [jelenkori modern] meghonosítását javasolja.15 Bojár Iván András a Bauhaus mellett máshol szintén újmodernt emleget.16 A megnevezések zavaróan nagy száma Ferkai Andrást az egyes fogalmak megalkotóiktól eredő, valódi értelméhez vezeti vissza. 17 Az Octogonban megjelent írása a sokaságban három újabb címke létrehozásával segít eligazodni. Tanulmányunkban mégis tőle kölcsönözzük az újra-modern jelzőt mint a leginkább semlegest, melynek asszociációi nem kapcsolódnak a Nyugaton megnevezett jelenségekhez.18

A hagyomány működése A revival építészeti jelenségének lényege a régi hagyományra való közvetlen visszautalás. Az újra-modern által kanonizált korszak a szerzők megfogalmazásai alapján pontosan lehatárolható, jóllehet a hagyomány megtestesülését a puszta korszakmegjelölés korántsem írja körül: a korszellem megelevenedő rétegeinek megértéséhez az építészeti szakirodalom által írottak tekintendők át. A sajtó által az építészek munkáiban azonosított hagyomány beazonosításához valamennyi, a klasszikus modernizmushoz kapcsolódó hivatkozás felidézése és rendszerezése szükséges. Első forrásként Dévényi Tamásnak az Inter-Európa Bank fiók felújításáról szóló beszámolója kínálkozik. A korabeli fényképek segítségével az eredeti külső megjelenés helyreállítása a sárkaparók megjelenését érintő részletekig lehetséges volt.19 A belső átalakításokban is az eredeti tervek voltak irányadóak, ezek hiányában pedig a tervezői utasítások. Ahol az interieur rekonstrukció nem volt lehetséges a tervek hiánya vagy az új elrendezés miatt, ott egyrészt modern mesterek alkotásait vették alapul, mint Le Corbusier, másrészt hangulati szempontból hasonló kortárs belsőépítészeti elemek kerültek elhelyezésre, mint Norman Foster alkotásai.20 Ahol szükséges és lehetséges volt, ott az építész a technika adta lehetőségek mentén fejlesztett: az ablakot hőszigetelő üvegezéssel látta el. A modernizmus teljes eszköztára megjelent Dévényi Tamás felújításánál: egy modern házat külsőleg purista jelleggel állított helyre, míg a belsőben a stílusban tervezés eszközével nyúlt a hagyományhoz. Formakövetés történhet az építészeti részletek eszközkészletének elvontabb felhasználásával is: kanonizált elemekből új kompozíciók születhetnek. Az eredeti eszközök legrészletesebb leírása Szentpéteri Márton 2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Skanska irodaházról (más néven Science Park) írt cikkében olvasható: cső- tek azonban ezt nem igazolják. A formák különböző forrásai építészetkorlát, lugasrács, sávablak, ablaktalan felületek raszterizálása. 21E rövid fel- történetileg azonosíthatók, az épületek többségére az egykorú, de eltérő sorolás rámutat arra a logikára, ahogyan a szaksajtó az újra-modern leírá- törekvések egyidejű jelenléte jellemző. Az idézett formák az eredeti kor sára a Bauhaus könnyen azonosítható formaelemeit használja. A publikált kontextusából kiragadottan jelennek meg, és újrarendeződve hozzák létre házak többsége hasonlóan jól körülírható, esetleg bővebb eszközkészlet az újra-modern építészetet. A szakirodalom számára az újra-modern kapalkalmazásával illeszkedik az újra-modern építészeti trendbe: felidézhetők csolata a régi modernnel legalább olyan erőteljes, mint saját korával.29 A a fehér falfelületek, a konzolozó lemezek és a körablakok is.22 modernizmus időbeli és formai előzményként, vagyis történeti stílusként A nemzetközi stílus modernje mellett előképként megjelenik a „másik van jelen. A modern feléledését idézetszerűnek tekintő Tomay Tamás még modern” is. Kóris János angyalföldi polgármesteri hivatal bővítésénél a saj- a posztmodernnel való rokonságot is felveti.30 tó az eredeti pályázati tervek irányelveinek felhasználását méltatja, vagyis A szakirodalom az alkotások mögött jellemzően a régit kereste és azoaz amszterdami iskolára jellemző épületformálás megjelenését.23 nosította is. Az újra-modern önnön értékét ugyanakkor nem csak a régihez való viszony, hanem azon új terüA nagy elődök követése nem letek is meghatározzák, amelyek csak az építészeti forma felidézéegyértelműen csak a sajátjai. sére terjedhet ki. A régi mesterek iskolái, azok összművészeti szemléletének más aspektusai is döntő Az újra-modern újításai hatást gyakorolnak a hazai újra-moFentiekből megállapíthatók azok dernre. Az építészeti előképekként a források, amelyek mentén az újtöbbnyire a Bauhaus, Le Corbusier ra-modern kialakult: a modern haés a de Stijl szolgáltak. A képzőműgyomány megkeresése és megtalávészeti előképek – az Inter-Európa lása, valamint a régmúlt kizárólagos bankfiókhoz hasonlóan – elsősorműködési dimenziója, a forma és az ban a de Stijl festőitől származnak. esztétika. Látható, hogy a modern Wesselényi-Garay Andor a de Stijlitt: régi. Felmerül a kérdés, hogy hoz kötődő neoplaszticitást társít akkor mi az új; mi a Sütő András a Graphisoft Park Cságoly Ferenc Balázs által említett szerény invenáltal tervezett épületeihez. 24 A de ció, 31 milyen síkon nyilvánul meg, Stijl alkotói csoportjának festészeti mi lehet az újdonság, ami a régi formavilágához való kapcsolódás a modern megismétlésének egyediBudapesti Osztrák Iskola kapcsán ségét adja. is felmerül, melyek „homlokzatai Az újra-modern által a moderolyan […] kompozíciók, amelyeket nizmusból felhasznált formakincs két dimenzióban szívesen szignált eredete pontosan visszavezethető volna Piet Mondrian vagy Theo van a hajdani építészek eszköztárára, Doesburg.”25 Az épület egyben arra ami újakkal egészül ki. Döbröntei Nóra értelmezésében a minőségi is példát mutat, hogy alaposabb függönyfalak, a hőhíd-mentes vaselemzést követően építészet és beton konzolok és a biztonságos képzőművészet együttes hatása szigetelések, vagyis „a mára kifiis felfedezhető egyes újra-modern nomodott építési technológia […] épületeken, mivel „a mondrianos lehetővé teszi,” hogy a harmincas homlokzatképzés” végső soron itt évek formavilága „ma tökéletesen a „ […] Le Corbusiertől eredő […] építhető.” 32 A modernizmus klas�független homlokzat” formájában 26 képes megvalósulni. szikus időszakához képest az eszközkészlet bővülése tapasztalhaAz építészeti és a képzőművéKóris János: Angyalföld, Polgármesteri Hivatal. Fotó: Laczó Dániel tó, melynek alapja a technológiai szeti formakincs ösztönző hatása mellett joggal merül fel az esztétikai intenciók átfogó felidézésének lehe- fejlődés.33 A technológia pedig a modernitás legfontosabb logikái közé tősége is. Azonban a modern esztétikai látásmód univerzális felidézése tartozik. 34 Az ország modernizációja és új modernitása az építészeten nem tűnt lehetségesnek közvetlen formai utalások nélkül: „Vadász György, túlmutató, a társadalom egészét meghatározó jelenség. Baranyai Katalin […] Miltenberger-Miltényi Miklós és Váncza László valóban felidéztek egy ezért jellemezheti összefoglalóan posztszocialista modernizációs időszakkorszakot, fölhasználták […] esztétikai normarendszerét,” de egyben „föl- ként Tomay Tamás (és saját) korát az építész munkáiból készült kiállítás használták formakincsét” is, írja Bojár Iván András. 27 Szentpéteri Márton megnyitóján.35 a Skanska irodaházhoz „megmagyarázhatatlan művészi többletet” társít, A modernitás új fejleményeinek gazdasági-szociológiai vetülete az újazonban ettől elválaszthatatlanul van jelen a modern építészet eszköz- kapitalizmus kilencvenes évekbeli térhódítása, melynek alapos elemzése készlete is.28 Szalai Erzsébet nevéhez fűződik.36 A rendszerváltással azonban nem csak Az újra-modern épületek forrásaként az építészek és a sajtó egyaránt a a nyugatias kapitalizmus világa jelenik meg (újra), hanem vele együtt tér modernizmus klasszikus időszakának alkotóit és művészeti iskoláit nevezi vissza egy olyan (kettős, nyugatias-keleties) társadalomszerkezet, amely meg. Az alkotók öröksége az általuk létrehozott formák révén érvénye- „a magyar kapitalizmus kibontakozásától, a 19. század második felétől sül. A modern formák átemelése a hagyomány művelésének kizárólagos kezdve (az államszocializmus egy rövid időszakát kivéve […]) történelmi formája. A kritika ugyan felveti elvont eszmék megjelenését is, az épüle- kontinuitást mutat.”37 E kettősség meghaladása pedig központi szerephez

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

utóirat • post scriptum

jut a politikában. Elsődleges cél a középosztály szűkülésének megállítása, majd rekonstrukciójának és újraszervezésének igénye is felmerül. 38 A magyar társadalom az új érában hagyományos képet ölt, és gondjaival is az 1930-as évek közvetlen örökösévé lesz. A hagyományos, kettős társadalomkép mellett Szalai Erzsébet a polgáriság ethoszának felemelkedését emeli ki.39 A második világháború előtti és a polgári világ képe ily módon összeforr, és az építészeti kritikában is önállósult értékmérővé válik. Bojár Iván András és Martinkó József40 írásai is a harmincas évek teljes körű felelevenedését vázolják fel. Az újramodern szempontjából korai példában, Habsburg György íróasztalának értékelésében is egyenjogú a harmincas évek és a modern jelenléte.41 A

Georg Driendl, Bordás András: Budapesti Osztrák Iskola. Fotó: Laczó Dániel

két kor polgári világának rokonsága alkotói szemszögből is érzékelhető. Szabó Tamás János a Bauhaus feltámadása mögött a hasonló történelmi helyzetet látja: értelmezésében az újra-modern mögött az identitását kereső új gazdasági elit áll.42 Magyarország ezredvégi modernizációja jelenti az anyagi és szellemi hátterét az újra-modernnek. Az építészet mellett a társadalom egészében az 1930-as évekhez való hasonlóság, vagy legalább is vonzódás írható le. A társadalomban egy régi mintán alapuló új elit identitáskeresése működik.

az elméleti gondolkodás, melynek egyik fő kérdése művészet és társadalom viszonyának értelmezése. A klasszikus modern eszmerendszerének kialakulását a modern történetírók az angol romantika építészetelméletéig vezetik vissza, melynek egyik legfőbb érdeme a művészet társadalmi szerepének felismerése. A modern szemlélet az építőművészetet olyan eszközzé emeli, amely még a társadalom átalakítására is képes.45 Erről az újra-modern megfeledkezik. Progresszív jövőkép hiányában és a stíluskérdések túlsúlya mellett, a társadalmi kérdések megjelenése az újra-modern gondolkodásban korlátozott marad. A társadalmi szerep felismerésében az egyik legfőbb gátat saját történelmi kánonja szabja. A szocializmus hivatalos állami építészetének az elutasítását csak részleges szembenézés követte. A tanulságokat az alkotók levonták, és vitathatatlanul jobb lakóház építészet született az 1990-es években, mint a szocializmusban, azonban a lakótelepekben megtestesülő modern eszmények felismerése elmaradt. A modern építészet egykor központi problémájának számító szociális építés kérdése fel sem merült, de az 1930-as évek további építészeti kulcskérdéseivel sem foglalkoztak a szerzők. Az újra-modern a technikai haladásban nem a társadalom és az életkörülmények megváltoztatásának a lehetőségét kereste elsődlegesen. Az építéstechnológia és az épületek gépesítése kevéssé képesek átformálni az építészetet és újragondolásra késztetni az építészeket.46 A technológia elsősorban a régi formavilág tökéletes megalkotását tűzte ki célul, az épületek építészeti és épületfizikai minőségének javításával. A történeti és stilisztikai kérdések korlátozottsága mellett a technológia és a modernizáció lehetőségei sem teremtettek előremutató, vagy akár saját jelenkorának megfelelni képes építészetet. Az újra-modern régi formákkal régi társadalmi minták szolgálatába állt, és így a társadalom haladásának és rekonstrukciójának különleges keverékéhez jutott el. Az újra-modern alkalmazkodásra képtelenné lett, és a hazai modernizáció megingásával hanyatlani kezdett. A gazdasági fejlődés tapasztalatának elmúlásával, a válság beköszöntével az újra-modern marginalizálódott.

Stílus és modernizáció A régi modernizmus felhasználását a külföldi és hazai szakirodalom egyaránt elfogadhatónak tartja. Magyarországon azonban a felelevenítés lett az újra-modern fő irányvonala. A modern építészet hazai történetében a rendszerváltozást követően megfogalmazódott egy köztes korszak – a nyugaton nem tapasztalt szocialista modern, – amely elutasítása következtében a modern felidézése jellemzően a revival formájában jelentkezett. A modern apologéták egész történelmet átfogó, nagy elbeszélései és a múltat a modernizmus diadalának előkészítőjeként láttató teleológiai gondolatok ugyanakkor idegenek az újra-moderntől. A közelmúlt kiiktatása a régmúlt javára hagyományosan újkori eszköz, azonban e revival mögül hiányzik az önálló történeti küldetéstudat, az újra-modern nem helyezi magát a régi modernhez hasonlóan kitüntetett helyzetbe. A történelem teleológiai olvasata, a nagy narratíva megszűnik, és az újra-modern művelői nem állítanak a helyére semmit. Pozitív jövőkép, vagy a kizárólag a jelennek szóló üzenet nélkül az újra-modern elsődlegesen a múlt felé fordul. A szövegekben megjelenik a modernizmus stílusként való értékelése, ugyanakkor a szerzők nem fogalmaznak meg új gondolatokat: a modernizmus őszinteségét és letisztultságát méltatva inkább csak idézik a hajdani teoretikusokat. 43 A modern formanyelv teljes érvénnyel jelenik meg a szövegekben, amely csak a korábbi felismerések ismétlését vonja maga után: a régi modern így tökéletessé lesz az utókor szemében.44 A formai kérdéseken túl a régi modern gondolkodásnak inherens része 2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Összegzés Részben a modern műemlékek védelméből kiindulva, Magyarországon az újra-modern a modernizmus formájához az építészeti revival eszközével kapcsolódik. A modern építészet stílusként elevenedik meg, melyben többfajta formai törekvés talál visszhangra. Az újra-modern végül egy szerteágazó, mai szemmel még korántsem egységesnek ható korstílusból vett széles merítésből táplálkozik, mely az önmagában való tökéletesedést tűzte célul. Elmarad azonban az eredeti elvek feldolgozása. Feltűnő távolság van a hagyomány esztétizáló, formai folytatása és az általa megidézni hivatott ethosz között. Az újra-modern érdeklődése és ezáltal mozgástere is rendkívül szűkössé válik. Lehetőségei korlátozottak, hamar megmerevedik: a modern az újra-modernben mozdulatlanná kristallizálódik.47 Az alkalmazkodásra való képtelenség állapotában a társadalmi körülmények kedvezőtlen fordulata véget vet a trendnek. Klein Rudolf 2001-es Kortárs építészeti kalauzában az újra-modernt a high-tech és az organikus építészet mellett jelenlévő harmadik utas irányzatok egyikeként mutatja be. Végigtekintve e mindig pozitív kicsengésű kategóriába sorolt további trendeken –konceptuálisok, regionalisták, minimalisták– szembetűnik, hogy az újra-modern mellett valójában valamen�nyi mögött az eredeti modernizmus távoli örökségét lehet felfedezni.48

Tomay Tamás: Daru utcai lakóház. Fotó: Bujnovszky Tamás

A hazai újra-modern, mint az építészetet megújító lehetséges trend ígérete mára egyértelműen a múlté, csak egyéni kezdeményezésekben látható viszont. A hozzá kapcsolódóan felelevenített modern építészet öröksége azonban számos (név nélküli) kísérletben vitathatatlanul tovább él. Jegyzetek: 1 Heller Ágnes - Fehér Ferenc: A modernitás ingája. T-Twins, Budapest, 1993. 8 és 51. 2 Ibid 51-57. 3 Ibid 8 és 37. 4 Ibid 8. 5 Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Művészeti emlékek. Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1995. 138. II. Pasaréti út 96., épületjegyzéki szám: 228. 6 Ritoók Pál szíves közlése, 2014. március 3. 7 Hajdú Virág - Ritoók Pál: Építésztalálkozó a Bauhaus jegyében. Budapest-Pasarét, 1996. szeptember 20-21. Műemlékvédelem 46. évf. (1996) 308-309. 8 1992-ben épült Tomay Tamásnak egy újra-modern világhoz köthető, ám a későbbiektől jellegében eltérő háza a III. kerületben, amely folyóiratban nem került publikálásra. Varga Mihály (szerk.): Pasarét és környéke. Építészeti séták. Arturia, [s. l.], 2000 67. számú ház 9 Bojár Iván András: A természetesség és stilizáltság házai. Váncza Művek. Octogon 1. évf. (1998) 1. sz. 17. A Vadász György vezette tervezői csapat áttörésére hívja fel a figyelmet Sütő András Balázs. Sütő András Balázs: Merre van az arra? Octogon 5. évf. (2002) 4. sz. 83. 10 A New Bauhaus nevet a wikipedia, a Népszabadság és az ingatlanszakma is átveszi <http:// hu.wikipedia.org/wiki/Vad%C3%A1sz_Gy%C3%B6rgy> [megtekintve: 2014. április 24.]; <http:// webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:TDrVNW-RGU8J:www.ujszeruotthon.hu blog/2012/08/mi-is-az-a-lakopark/+&cd=7&hl=en&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-a tárolt változat> [megtekintve: 2014. április 24.]. Somogyi Krisztina: A Bauhaus mint ingatlanértékesítési kategória. Octogon 5. évf. (2002) 4. sz. 85. 11 Bojár Iván András: Mint a minta. Heti Világgazdaság 19. évf. (1997) 14. szám. 77. 12 Réz András: Neohaus? Octogon 5. évf. (2002) 4. sz. 78-79.; Fekete Lajos: neobauhaus in: Farkas Vera: Mit, hol, miért? Kérdések az Új(ra) Bauhausról. Octogon 5. évf. (2002) 4. sz. 88.; „poszt-neo, Bauhausra hajazó modor” Torma Tamás: Szögletes kanyargás. Octogon 5. évf. (2002) 4. sz. 110.; Szitnyai Tamás: (Re)Bauhaus. Új ház a Virágárok utcában. Octogon 9. évf. (2006) 5. sz. 76-77. 13 Masznyik Csaba: A Bercy lakónegyed és park Párizsban. Alaprajz 5. évf. (1998) 4. sz. 43. Ugyanígy lásd: Baranyai Katalin: Stílus-e az újmodern? új Magyar Építőművészet 6. évf. (2002) 1. sz. 54-55. 14 A neomodern a nemzetközi folyamatokra vonatkozik in: Haba Péter: Posztmodern érzetek. Balkon 8. évf.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

(2000) 6. sz. < http://www.balkon.hu/balkon_2000_06/t_haba_p.htm> [megtekintve: 2014. április 24.]. A hazai gyakorlatban is megjelenik in: Wesselényi-Garay Andor: A Riverside lakóépület. Atrium 10. évf. (2004) 1. sz. 46. 15 Somogyi Krisztina: Chicagói retro. Atrium 2. évf. (1996) 5. sz. 22. 16 Bojár Iván András: „Nem rajzolgatni kell a dolgokat, hanem megélni” Cságoly Ferenc építésszel Bojár Iván András beszélget. Octogon 4. évf. (2001) 1. sz. 20. 17 Ferkai András: Még-modern, újra-modern, más-modern? Fogalomtisztázó séta a címkék erdejében. Octogon 5. évf. (2002) 4. sz. 72-73. 18 A nemzetközi szakirodalomban 1980-at követően egymás után jelentek meg a késő modern, a New Spirit, az új modern és a neo-modern jelzők, de anélkül, hogy szerzőik egyezségre jutottak volna arról, melyik elnevezés mit is fed pontosan. 19 Dévényi Tamás: Pasaréti ikervilla rekonstrukciója – műemlék a huszadik századból. Építés, felújítás 1. évf. (1994) 6 sz. 342 20 Ibid. 344. 21 Szentpéteri Márton: Eredeti idézetegyüttes. Octogon 5. évf. (2002) 4. sz. 95. 22 „És ha a kedves vevőnek mégis kétségei támadnának, kerül a homlokzatra kerek kajüt-ablak is, ami lassan olyan meghatározóvá válik a hazai építészetben, hogy a földrajzban járatlanabb külföldi akár tengeri nagyhatalomnak is képzelheti hazánkat” Martinkó József: „Harmincas” évek, mikor lesz véged? Octogon 5. évf. (2002) 4. sz. 81. 23 Szegő György: Hivatali előmenetel. Atrium 8. évf. (2002) 5. sz. 28-32. 24 Wesselényi-Garay Andor: Alkotás Point irodaház. új Magyar Építőművészet 6. évf. (2002) 3. sz. 38. Piet Mondrian hatására lehet bukkanni lakóház esetében is. Tima Zoltán épületéről: Hegyi Nóra: Mondrian dicsérete. Lakóépület a Dániel úton. Atrium 11. évf. (2005) 1. sz. 24-26.) 25 Muzsai István: Zérók és egyesek káoszon innen és túl. A Budapesti Osztrák Iskola épületéről. Atrium 7. évf. (2001) 1. sz. 31. 26 „mondrianos homlokzatképzés”, „a Le Corbusiertől eredő, a szerkezet és a tőle független homlokzat – és válaszfalképzésre vonatkozó törvényt és annak konzekvenciáit az épület hiba nélkül mondja fel.” Wesselényi-Garay Andor: Úgy látszik, avagy a progresszivitás mimézise. Alaprajz 9. évf. (2002) 1 sz. 27. 27 Bojár Iván András: A természetesség és stilizáltság házai. Octogon 1. évf. (1998) 1. sz. 17. 28 Szentpéteri, Eredeti idézetegyüttes, 95. 29 képaláírás: „a stílussá vált modernizmus kanonizált formajegyei az „akkor és most” közötti határt mossák el” Haba Péter: Modernista ellenpont. Atrium 9. évf. (2003) 2. sz. 32-35. 30 Tomay Tamás in: Farkas Vera: Mit, hol, miért? Kérdések az Új(ra) Bauhausról. Octogon 5. évf. (2002) 4. sz. 90. 31 Sütő András Balázs: Merre van az arra? – avagy sikerül-e létrehozni előremutató modelleket a húszas harmincas évek alkotói értékeiből? Octogon 5. évf. (2002) 4. sz. 83. 32 Döbröntei Nóra válasza. Farkas Vera: Mit, hol, miért? Kérdések az Új(ra) Bauhausról. Octogon 5. évf. (2002) 4. sz. 88. 33 Tima Zoltán válasza: „Manapság szinte nincs műszaki határa az építészeti gondolatoknak: más és másféleképpen alkalmazott technológiák és anyagok állnak rendelkezésre.” in: Farkas Vera: Mit, hol, miért? Kérdések az Új(ra) Bauhausról. Octogon 5. évf. (2002) 4. sz. 89. 34 Heller-Fehér, A modernitás ingája, 29. 35 redukció lehetősége: „tartalmi avantgarde”„posztszocialista modernizációs időszakban” in: Baranyai Katalin: Stílus-e az újmodern? új Magyar Építőművészet 6. évf. (2002) 1. sz. 54. 36 Az újkapitalizmus fogalmát Almási Miklós vezeti be, majd Szalai Erzsébet 2001-ben átveszi, és később kidolgozza a vitathatatlanul visszatért kapitalizmus új aspektusait. Szalai Erzsébet: Az újkapitalizmus és ami utána jöhet… Új Mandátum, Budapest, 2006. 7. és 11-31 37 Szalai Erzsébet: Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban. Aula, Budapest, 2001. 242. 38 Szalai, Gazdasági elit, 247. 39 Szalai, Gazdasági elit, 226. 40 Martinkó József: „Harmincas” évek, mikor lesz véged? Octogon 5. évf. (2002) 4. sz. 81. 41 Bakonyi Gyöngyi: Home office, avagy hogyan lakjunk az irodánkban? Atrium 2. évf. (1996) 1. sz. 21. 42 Szabó Tamás János: Újra Bauhaus Válaszok – kérdések nélkül. Octogon 5. évf. (2002) 4. sz. 77. 43 Giedion, Sigfried: Raum, Zeit, Architektur. Die Entstehung einer neuen Tradition. Maier, Ravensburg, 1965. 205-226. 44 Fekete Lajos, Lukács István és Vadász György válasza in: Farkas Vera: Mit, hol, miért? Kérdések az Új(ra) Bauhausról. Octogon 5. évf. (2002) 4. sz. 88-90. 45 Watkin, David: Morality and Architecture. Clarendon, Oxford 1977. 1. 46 Réz András: Neohaus? Octogon 5. évf. (2002) 4. sz. 78-79. 47 Habermas, Jürgen: Filozófiai diskurzus a modernségről. Helikon, Budapest, 1998. 9. 48 Klein Rudolf - Lampel Éva - Lampel Miklós: Kortárs magyar építészeti kalauz. Vertigo, Budapest, 2001. 39-49

Time Travel

The History of Newly Modern Hungarian Architecture In the latter half of the 1990s, after the consolidation of the majority of realignments following the change of the political system and the nadir of the economic shock in its wake, Hungarian architects discovered modern architecture for themselves. Public forums recovered and revived all of a sudden and specialist press largely contributed to the introduction and popularization of the new trend. Although attempts were made to analyse the phenomenon, they remained superficial partly owing to the current difficulties researchers studying their own era. Terminology also reflects a certain degree of uncertainty. People and reviewers raising the topic now and then used simply “modernization”, “modernity” and “modernism” also in the titles of articles, but in order to make it unambiguous which type of modern they meant they also referred to the Bauhaus on a regular basis. The study below surveys the rapid spread of the phenomenon that we refer to by the catchword “newly modern”, covering its flourishing and disappearance, a history spanning only a decade. In doing so, we relied on the analysis of texts concerning this topic, whilst also referring to parallel national and global correlations of modernization.

utóirat • post scriptum

Lakótelepsors 3. óvatos útkeresések a 21. században

Žirmunai lakótelep, Vilnius, Litvánia 1962-1969 szöveg és fotók text and photos:

Benkő Melinda

Az építésük korában szakmailag elismert európai paneles lakótelepekről indult cikksorozatunk, Grenoble (2014/2) és Magdeburg (2014/4) után a harmadik írás Vilniusba vezet, és a mai Litvánia, a volt Szovjetunió első paneles lakótelepének kialakítási elveit, sajátos értékeit, jelenlegi problémáit és lehetséges megújítási folyamatát mutatja be. Vilnius 1991-től a független balti állam, a Litván Köztársaság fővárosa, az ország 2004-től az EU tagja. Történelme folyamán balti, litván, német, lengyel, orosz, zsidó, szovjet város, lakosainak többsége ma litván (58%), de továbbra is jelentős a lengyel (18%) és orosz (14%) kisebbség. A Žirmunai lakótelep a 60-as évek, a szovjet korszak terméke. Érdekessége, hogy itt – az 1940 és 1990 között a Szovjetunió részeként létező, Litván Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában – született meg az első paneles nagylakótelep, melynek tervezői 1968-ban a legmagasabb állami kitüntetést kapták munkájukért. A volt szovjet államok városfejlesztésének alapkérdése öregedő lakótelepeik jövője, mivel a többség napjainkban is ott él. A 2011-es adatok szerint Litvániában a lakásállomány 66%-a (Magyarországon ez kb. 20%), Vilniusban 50%-a (Budapesten kb. 30%) lakótelepi lakás, és a város közel 3200 paneles épületéből eddig mindössze 92 energetikai felújítása történt meg. Žirmunai Vilnius 21 kerülete közül a legnépesebb, közvetlenül az 1994 óta UNESCO Világörökségként védett történeti városközponttól Északra, a Neris folyó partján helyezkedik el. Főútvonalai három önálló egységre tagolják. A középső, az 1965-68 között felépült úgynevezett háromszög maga is önálló város a városban: 12 000 ember otthona, ahol a lakások mellé alapszolgáltatásokat nyújtó kereskedelmi, oktatási, sport és egészségügyi intézmények létesültek, illetve munkahelyeket adó iparterület is beékelődött a telepbe. Mint az egyik első lakótelep-tervezési és -építési kísérlet, a beépítés különlegesen viszonyult a meglévő adottságokhoz. A területen korábban létező Paneriškės település néhány utcáját, fasorát, földszintes családi faházát lakóikkal együtt megtartották és körbeépítették 47 öt- és kilencszintes panel sávházzal, illetve 12 tizenkétszintes lakótoronnyal. A beépítési struktúra véletlenszerűnek tűnik: nem jellemzi semmiféle szigorú alkalmazkodás egy tervezett, szigorú, az úthálózat által

meghatározott geometriai rendhez. Nem hierarchikus, nincs központja, sem épített főtengelye. Régi és új elemek, funkciók keverednek benne, az épületek szabadon állnak a térben, a terület több mint fele publikus zöldfelület. Lehatárolható egy-egy telepen belüli alegység, felfedezhetők ismétlő beépítési mintázatok, de inkább egy sokféle és összetett városrész képét mutatja Žirmunai. A paneles épületeket is hasonló óvatos tervezői útkeresés jellemzi: a lépcsőházak homlokzatai, a bejárati helyzetek modernista beton részletekkel díszítettek. A rendszerváltást követően, a 90-es évek elején, Magyarországhoz hasonlóan Litvániában is szinte minden lakást gyorsan privatizáltak. Jelenleg a lakásállomány 98%-a van magántulajdonban. A hazaitól eltérő, a felújítások szempontjából még problémásabb helyzetet eredményezett, hogy a privatizáció során csak a lakásokat értékesítette az állam, kötelezően nem hoztak létre társasházakat, vagyis az épületek többségében nincs gazdája a közös területeknek, nincs kötelező közös költség, nincs a pályázatok igénybevételéhez szükséges, döntéshozó lakóközösség. A 60-as, 70-es évek lakótelepei napjainkra „középkorúak”. Az építésük után beköltöző fiatalok mára idős emberek, és a poszt-szocialista országokban bekövetkezett politikai, gazdasági, társadalmi változások természetes következménye az a demográfiai válság, ami többségüket jellemzi. Ugyanakkor a lakókörnyezet nem alkalmas az új igények kielégítésére: az épületek, a közterületek nem akadálymentesek (Žirmunai ötszintes panelházai is lift nélküliek), a lakások fenntartási igénye a panelek kedvezőtlen energetikai adottságai miatt magas, a zöldfelületek, az utcabútorok, a játszóterek, a közintézmények elavultak és kihasználatlanok. A mikroarchitektúra (körhinta, libikóka, rakéta, padok) még mindenhol a közös szovjet design múltunkat idézi, és még jelen vannak a sajátos kioszkok, parkoló pavilonok is. A zöldfelületeket azonban belakták az autók, mindenhol parkolnak, ahol csak elférnek. Litvániában az autók számának jelentős változása az elmúlt évtized újdonsága, 2000-ben 1000 lakosra 310, 2010-ben 580 személyjármű jutott. Žirmunai lakótelep hiába helyezkedik el a belváros mellett és kiválóak a közösségi közlekedési kapcsolatai, még fejlesztésének tabutémája a fenntartható közlekedés

2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

eszköztára (autómentesség, kerékpáros közlekedés). A terület különleges hangulatú: fafűtésű, saját kertes, kis családi házak ékelődnek a többségükben mozdulatlanságot sugárzó szürke, szomorú panelek közé. A város egyik legelismertebb általános iskolája működik itt, ahol már alig van gyerek; néhány éve ide, új épületbe települt az Állami Közoktatási Intézet, ami a nemzetközileg is egyre elismertebb, 25 éve finn minták alapján átalakított litván oktatás szellemi központja. Egy volt kosárlabdázó „sztár” hagyományos vidéki litván stílusú, sikeres éttermet épített a panelek és a lakótelep felhagyott iparterülete mellé. Emellett rosszak a bűnözési mutatók, esténként viszonylagos sötétség borul a területre: a gazdasági válság óta a város a közvilágítással igyekszik takarékoskodni. 2004-es Európai Uniós csatlakozás óta különböző nemzetközi támogatási rendszerek teszik lehetővé a lakóépületek elsősorban energetikai megújítását (külső hőszigetelés, nyílászárócsere, fűtéskorszerűsítés). Az úgynevezett Jessica program egyik mintaépülete is a Žirmunai lakótele-

pen volt 2006-ban, de máig nagyon kevés ház, mindössze a paneles épületállomány 3%-ának felújítása, korszerűsítése történt meg egy évtized alatt, ennek költsége egy átlag 50 m 2-es lakásra vetítve kb. 5000 euró. Ugyanakkor fontos és egyre sikeresebb önkormányzati kezdeményezés Vilnius interaktív energiafelhasználás-térképének működtetése. Egyrészt lehetővé teszi valós adat alapú stratégiák, tervek kidolgozását, másrészt a lakosokban tudatosítja, adatokkal számszerűsíti, összehasonlíthatóvá teszi a lakóházak energiafelhasználását és annak valós költségeit, remélhetőleg ösztönzőleg az újabb pályázati időszakban a támogatások igénylésére, a felújítások megindítására (http://www.vilnius.lt/eng/E_map/26818). 2013 óta Žirmunai a komplex lakótelep-megújítás városfejlesztési kísérleti terepe. A napjainkban készülő tervek Litvániában eddig nem alkalmazott új megoldásokat keresnek: több-kevesebb sikerrel törekednek a helyi érdekcsoportok (lakosság, itt dolgozók, tanulók stb.) bevonására a tervezésbe, ösztönzik a magánberuházásokat, az épületek felújítását és újak építését, hierarchizálva újratagolják a területet, a meglévő karakterre épülő arculatot építenek, próbálják növelni a biztonságérzetet. Mindennek érdekében új koncepcióterv és szabályozás készül az egész lakótelepre. Az egyik legmerészebb javaslat, aminek megvalósítását 2014-ben Vilnius városvezetése jóváhagyott, a közterületek felosztása. Minden panelház körüli 20 méteres sávot, ami továbbra is állami tulajdonban marad, a lakóház kezelésére bíz a város (arról még komoly viták folynak, hogy ez elkeríthető-e vagy nem). Mostantól ez nem lehetőség, hanem kötelesség, vagyis vagy a lakók maguk megoldják a közös használatú külső és belső részek gondozását és elindul egyfajta kert, park, lépcsőház és egyben közösség építő mozgalom vagy, fizetnek az önkormányzatnak a fenntartásért (közös költség bevezetése). Közép-Európában, és főleg a volt szovjetállamokban, így Litvániában is, ahol a paneles lakások az állomány felét adják, esélyt kell adni a lakótelepek jövőjének. Nincs más lehetőség, ez a 20. századi örökség nem megkerülhető. A lakótelepek még csak „középkorúak”, talán többségük túljut a „Midlife Crises”-on és még lesz egy más, fenntarthatóbb fél évszázada. A cikk az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. A szerző 2014 januárjában, az UrbAct Re-Block projekt keretében járt a vilniusi Žirmunai lakótelepen, információit angol nyelvű publikációkra, helyi urbanistákkal, építészekkel készült interjúkra és a helyszínbejárásra alapozza.

Housing Estate Destiny 3

Žirmuna Housing Estate, Vilnius, Lithuania 1962–1969

In the 2014/2 issue of MÉ we started a series of articles on prefab housing estates in Europe that were professionally acknowledged at the time of their construction. Following examples in Grenoble and Magdeburg, the third article is about a project in Vilnius and thus presents the designing principles of the first prefab-technology housing estate built in today’s Lithuania, formerly the Soviet Union including its unique values, contemporary issues, and the potentials of revival. Housing estates built in the 1960s and 70s have reached their „middle age” by now. Young people who moved in there are elderly today, and a natural consequence of political, economic and social changes in the post-Socialist countries is the demographical crisis which affects most of them. However, However, the residential environment is unsuited to satisfy more recent demands: the buildings and public domains have no unobstructed access, the need to maintain the housing units is too intense owing to their disadvantageous energetical faculties of the prefab technology, public institutions are outdated and unused. In Central Europe, and especially in the states of the former Soviet Union, thus also in Lithuania, where prefab housing makes up about 50% of the whole housing stock housing estates must be given a chance to survive. There is no other option, as this heritage of the 20th century cannot be forgotten.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

utóirat • post scriptum

The Urban Metabolism, kiállítási enteriőr. Fotó. Polyák Levente

Technokrata tájépítészet: a metabolikus város kihívásai

Rotterdami Építészeti Biennálé, 2014. május 29. – augusztus 24. szöveg text: Polyák Levente

A 2014-es Velencei Építészeti Biennálé egyik legszellemesebb kritikájában Reinhold Martin minden épület alapvető feltételét, a földet hiányolta.1 Az épület alapjául szolgáló telek – ingatlan – nélkül az épület elemeiről beszélni puszta formalizmus, amely megfeledkezik az építészet gazdasági dimenziójáról – írta Martin. Ugyanez a kritika némileg eltérő hangsúllyal az idei Rotterdami Építészeti Biennáléra is alkalmazható: fenntartható fejlődésről beszélni annak gazdasági, társadalmi és politikai dimenziója nélkül meglehetősen naiv. A Rotterdami Biennálé (IABR) idei, Urban by Nature címmel megrendezett kiadása a tájépítészet eszköztárához fordult város és természet ellentétének a fenntartható városfejlődésben való feloldása érdekében: ehhez a Biennálé arra a komplex tájépítészeti hagyományra támaszkodott, amely mélyen összefonódik a holland kultúrával. A tájépítészet fogalma Hollandiában rendkívül komplex: a jelentős mértékben tengerszint alatti, a tengertől mesterségesen elzárt területeken elterülő ország az elmúlt évszázadokban a természet kordában tartásának, együttműködő meghódításának különböző formáit dolgozta ki. Jó példa erre a mezőgazdaság: a háború utolsó éveiben jelentkező éhínség tapasztalata nyomán kibontakozó mezőgazdasági modernizáció néhány évtized alatt a világ második, Európa első mezőgazdasági exporthatalmává tette a kis északnyugat-európai államot. A Biennálé alapgondolata, hogy a világ környezeti problémái a nagyvárosokban sűrűsödnek össze – a megoldásukat is a nagyvárosokban kell keresni: az energetikai átmenet, a klímaváltozás, a biodiverzitás és a természetes erőforrások kérdéseit várostervezési feladatként kell kezelni. Város és természet romantikus különválasztása egyébként sem fenntartható: az antropocén korban az ember tevékenysége olyan mértékben befolyásolja a földi atmoszférát, hogy nincs természet emberi beavatkozás nélkül,

nincsen természetes egyensúly, amelyhez vissza lehetne térni. Ebben a helyzetben a tervező szakmák feladata, hogy hatékonnyá, rugalmassá és ellenállóvá tegyék a városi tájat, amelyet Dirk Sijmons, az IABR kurátora különböző tájelemek (beépített zónák, infrastrukturális elemek, bányák, mezőgazdasági és természetvédelmi területek) összefonódásából létrejövő „városszőnyegnek” nevez. Sijmons szerint erre a feladatra a tájépítészet a legalkalmasabb, amely hagyományosan társadalom és természet, város és vidék között helyezkedik el, azok között közvetít. Törekvése érthető: a Delfti Műegyetem Tájépítész Karának dékánjaként érdekelt abban, hogy a kortárs kihívások egyik főszereplőjeként saját diszciplináját láttassa. A Biennálét képező öt kiállítás a korábbi Biennáléktól eltérően nem a

Holland partszakasz. Fotó: Joop van Houdt

2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

volt NAI (Nederlands Architectuurinstituut), ma Nieuw Institut épületében, hanem néhány száz méterre, a Kunsthalban és a szomszédos Természettörténeti Múzeumban kapott helyet. Az IABR a befogadó épületeket is tájként kezelte: a Rem Koolhaas tervezte Kunsthal átlátható, rámpákkal folytonossá tett épületében a szintkülönbségek is a kiállítások szerves strukturáló elemeivé váltak. A meglepően száraz, nagy információmennyiséget megjelenítő, térben kiterített könyvre emlékeztető kiállítások nem próbáltak meg versenyre kelni Koolhaas tereivel, inkább építettek rájuk, és egy építészeti séta részeiként használták őket. A két múzeum kiállításainak vizuális összekötését pedig az épületek közötti zöld terület oldotta meg. Bár a Biennálé anyagainak egy része a kiállítást megelőző nyilvános felhívásra érkezett, Sijmons mégsem mozdult ki saját gondolatmenetéből,2 és nagyrészt az egyetemhez vagy a karhoz – alkalmazottként, hallgatóként, szakmai együttműködőként vagy üzleti partnerként – kötődő résztvevőket állított ki. Gyakorlatilag a Delfti Műegyetem kutatói, hallgatói, gazdasági partnerei és nemzetközi kapcsolatai költöztek át a Delfttel szomszédos Rotterdam múzeumépületeibe. Ez a megoldás látványos következménye az elmúlt évek kultúrafinanszírozási megszorításainak: a korábbi éveknél jelentősen kisebb büdzsével rendelkező IABR egy-egy terme inkább hasonlított egy szponzori katalógusra, mintsem tudományos vagy kulturális kiállításra; a bemutatott projektek nagy része pedig feltűnően azt a szolgáltatási kört volt hivatott bemutatni, amellyel az egyetem kliensei rendelkezésre áll. A Biennálé ebben az évben a korábbinál kevesebb nemzetközi együttműködést és esettanulmányt tartalmazott; ezeket több hollandiai megbízással és helyi kutatással váltotta ki. Az IABR stábja 2013 januárjában együttműködést kezdett helyi önkormányzatokkal, minisztériumokkal, állami ügynökségekkel, tehcnológiai és menedzsment cégekkel, hogy a kutatásokat minél jobban összekapcsolja a helyi és országos támogatói és döntéshozó rendszerekkel. A Biennálé középpontjában az IABR által 2013 januárjában elkezdett hosszú távú projekt workshopok állnak, amelyek témái köré szerveződnek a kisebb esettanulmányok. Az első a legnagyobb fríz sziget, Texel újragondolása: a turisták körében népszerű sziget 2020-ra azt a célt tűzte ki magának, hogy mind energia, mind víz tekintetében önellátó legyen. A projekt keretein belüla holland la4sale Landscape Architects és a FARO Architecten építészirodák stratégiát dolgoztak ki a sziget energiafogyasztásának, élelmiszertermelésének, hulladékkezelésének, közlekedésének és turizmusának egyensúlyba hozására. Sijmons Texel fejlesztési worshopja köré szervezte a Planet cultivated című kiállítást, amely a társadalom és a természet közötti kapcsolat átalakulásának folyamatára helyezte a hangsúlyt, kerteket, parkokat és természetvédelmi területeket mutatva be a világ különböző részeiről, olyan eltérő helyszíneket elemezve, mint a vilniusi közösségi kertek, New York-i magántulajdonú közterek, angol parkok, brazil mini-kertek, az almerei Floriade 2022 tervei, a londoni Lea River Park, vagy a torinói Parco Dora. A válogatásban helyet kapott a Biennálé helyszínétől néhány száz méterre található Pompenburg park is, amely a Biennálén már két éve is bemutatott Schieblock, egy évtizedekig üresen álló belvárosi irodaház köré szervezett rehabilitációs program utolsó eleme. A Planet Cultivated részét alkotó, a szomszédos Természettörténeti Múzeumban rendezett Pure Resilience szekció a természet városi adaptációját mutatta be, azt a folyamatot amelyben állatok és növények egyaránt megtanulják használni a városi környezetet, felhasználni a város hulladékait, új élőhelyeket hozni létre. A Rotterdami Önkormányzattal együtt lebonyolított második projekt workshop a városi metabolizmus koncepcióján keresztül vizsgálta a fenntartható fejlődés megteremtésének feltételeit Rotterdamban. A workshopban résztvevő James Corner Field Operations és a FABRIC építészirodák a rotterdami régión áthaladó különféle „áramlásokat” vizsgálták, megkülönböztetve az áruk, emberek, flóra és fauna, energia, táplálék, ivóvíz, levegő, homok és agyag mozgásának jellegztességeit. E kutatás célja az volt, hogy

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

The Urban Metabolism, kiállítási enteriőr. Fotó: Polyák Levente

a vizsgált folyamatokat összekapcsolva megtalálják azokat a pontokat, ahol ezek táplálni tudják egymást, csökkentve a városi metabolizmus „feleslegeit”: ezek a feleslegek hulladékban, felhasználatlan hőenergiában, üres ingatlanokban öltenek formát. A workshop eredményei az Urban Metabolism elnevezésű kiállításban kaptak helyet, amely külön pavilonokban elemezte az egyes áramlásokat, a hozzájuk szükséges infrastruktúra, a kapcsolódó környezeti kihívások és az elemzésekre építő tervezés szempontjaiból. A workshop mellett olyan, egymástól eltérő léptékű és szervezésű tevékenységek és projektek is bemutatásra kerültek itt, mint a Shell cseppfolyós földgáz-kitermelése, egy Abu Dhabi külváros energetikai rehabilitációja, európai városszövetek elemzése a szél hatásainak szempontjából, casablancai vízgazdálkodás, nigériai biogáz-üzemek, napenergiatermelő utcabútorok Görögországban vagy városi mezőgazdaság Hollandiában. A harmadik projekt workshop – a nagy léptékű területtervezés legjobb gyakorlatait összegyűjtő Strategies for the Urban Landscape kiállításban – a Den Bosch, Eindhoven, Tilburg, Breda és Helmond városait tömörítő Bra-

Az Antropocéna kialakulása, kiállítási enteriőr. Fotó: Polyák Levente

utóirat • post scriptum

bantStad régióra koncentrált. Az Architecture Workroom Brussels, a Floris Alkemade Architects és a LOLA Landscape Architects építészirodák által kidolgozott stratégiák a területen stratégiai jelentőségű csatornák segítségével kívánják összekötni az egyes fejlesztési elemeket, mint az ipari parkok modernizálását, az arborikultúrát, agroturizmust, a lakónegyedek természetes klimatizálását, biztosítva a terület egyensúlyához szükséges talajvíz mennyiségét. A BrabantStad mellett ebben a szekcióban északolasz, svájci, román, vietnami, amerikai és egyiptomi esettanulmányok és regionális projektek kaptak helyet. Egy másik, a múzeum földalatti terében elhelyezett kis kiállítás Exploring the underground címmel a város talaj alatti rétegeit, folyamatait mutatta be: Madrid folyópart-rehabilitációjának mérnöki dimenzióját, a süllyedő Jakarta kihívásait, Guatemala topográfiájának társadalomstrukturáló hatásait, a svéd sarkkör bányászvárosainak lassú migrációját. Sijmons radikálisan technokrata képviselője a tájépítészetnek: a táj szerinte elsősorban nem növények, formák, atmoszférák terepe, hanem a különböző természetes és mesterséges folyamatok hatékony összekapcsolásáé: a víz, energia, táplálék, emberek, hulladék, adatok áramlásának opti-

Ezek a példák jól illusztrálják, hogy a társadalmi és környezeti igazságosság gondolata szinte tökéletesen kimaradt a kiállításokból, csakúgy, mint a nagyszabású infrastruktúra-beruházásoknál elengedhetetlen politikai és szakmai döntéshozatal folyamatának kérdései. Sijmons szakmai világképében a nagyvárosok legtöbb problémájára technológiai válaszok adhatóak, amelyek sikerekörnyezeti fenntarthatóságuktól függ: nem véletlen, hogy a különböző társadalmi csoportok csak uniformizált fogyasztóként kapnak szerepet a Sijmons által felvázolt városi metabolizmusban. Talán egyetlen kiállítás kivétel: a Sandy hurrikán 2012-es pusztítását követő New York-i rekonstrukciós projekteket bemutató Urban landscape and climate change valódi közösségi tervezési folyamatokat mutat be, amelyek segítségével egy mind környezeti, mind társadalmi értelemben rugalmas, ellenálló partszakasz hozható létre. A Rebuild by Design a kiállítás társadalmilag leginkább releváns része: a holland szakértelem-export (és Henk Ovink építészeti diplomáciájának) nagy sikereként az OMA mellett fiatal holland építészirodák is résztvesznek a New York-i és New Jersey-i partszakasz rekonstrukciójában.4 Ők – ZUS, ONE Architecture és De Urbanisten – nem annyira technokrata, mint társadalomszervező szerepben pozicionálják magukat a rekonstrukciós folyamatban, így hozva létre azt a civil infrastruktúrát, amely amellett, hogy fokozott védelmet nyújt az emelkedő vízszint és a viharok ellen, egyúttal munkalehetőségeket és közösségi szituációkat is teremt. Bár többször is hangsúlyozza a térbeli folyamatok kiszámíthatlanságát, Dirk Sijmons alapvetően a tájépítészet által ellenőrzött és becsatornázott környezeti folyamatok tervezhetőségében hisz. Az IABR által felvázolt világ nem más, mint a társadalmi célokat környezeti célokra cserélő modernizmus világa, ahol az ember képes visszavenni a klímaváltozás fölötti kontrollt. Ezzel együtt az IABR lenyűgöző leltárja a kortárs tájépítészet és területtervezés technológiai eszközeinek és aktív szereplő ezek továbbfejlesztéséban. Jó példa arra, miként lehet egy nemzet tágan vett építészetét bemutatni úgy, hogy az nem magamutogatásként, hanem programként jelenik meg. Jegyzetek: 1 Reinhold Martin: Fundamental #13. Real Estate as Infrastructure as Architecture. http://places.designobserver.com/feature/real-estate-and-the-responsibility-of-architects/38450/ 2 Ld. Dirk Sijmons (szerk.): Landscape and Energy. Designing Transition. Rotterdam, 2014 3 Dirk Sijmons: Waking up in the Anthropocene. In: George Brugmans és Jolanda Strien (szerk.): IABR-2014-Urban by Nature, 18.o. 4 Wouter Vanstiphout: Dark Matter, Ditch Urbanism Revisited. In: Harvard Design Magazine 37/2014

The Planet Cultivated, kiállítási enteriőr. Fotó: Polyák Levente

malizálásának színhelye. E törekvés mentén Sijmons három fő kihívást lát a várostervező szakmák előtt: „Fel kell adnunk annak morális megítélését, hogy mi jó vagy rossz a térbeli folyamatokban. Fel kell ismernünk, hogy a város is része a természetnek – ez a felelősség koncepciójának újragondolását is jelenti. Abba kell hagynunk a technológia természetellenesként való elutasítását, és el kell fogadnunk, hogy valójában az evolúció egy formája.”3 Ez egy szándékoltan politikamentes pozíció, amelynek erőltetett neutralitása a kiállítások számos pontján megdöbbentő javaslatokban ölt formát. Sijmons saját projektje az isztambuli Beykoz városrészt készíti fel a harmadik Boszporusz-híd megépítése nyomán felgyorsuló növekedésre, miközben megfeledkeznek arról a hatalmas ellenállásról, amellyel a török vezetés által önkényesen kezdeményezett, a legnagyobb isztambul-környéki erdőt veszélyeztető híd- és autópálya terve találkozott. A zürichi ETH csapata parkot tervez a Jakartai Ciliwung folyó mentén, de nem szól arról, hogy mi történik a folyópartokat elborító illegális-informális épületekkel, melyekben a városban menedéket és munkát kereső tömegek laknak. A holland Deltares kutatóintézet projektjében gátat tervez Jakarta felhőkarcolók okozta süllyedésének megállítására: a sas alakú mesterséges szigetekből álló gátrendszer finanszírozását a szigetekre épített újabb felhőkarcolókból tervezi fejleszteni, ezzel igazolva egy Európában elképzelhetetlen ingatlanspekulációs manővert.

Technocrat Landscape Design: The Challenges of a Metabolic City

Architectural Biennale Rotterdam, May 29th–August 24th, 2014

The basic concept of the International Architecture Biennale of Rotterdam (IABR) is that the environmental issues of the whole world are condensed in cities – thus their solutions must also be found there. It means that energetical transitions, climatic changes, biodiversity and natural resources must be dealt with as tasks involved in urban planning. The romantic distinction we tend to make between the city and nature cannot be sustained anyway: in the anthropocene era human activities exert influence on the atmosphere of Planet Earth to such an extent that there is no nature now free from human intervention, and no natural equilibrium that we could restore or return to. In this situation it is the task of design professions to make urban landscapes efficient, flexible and resistant. Dirk Sijmons, the curator of IABR refers to it as a „carpet metropolis”, which is a result of various components of the landscape that have intertwined. According to Sijmons, it is landscape architecture and design which is most suitable for this task as it is traditionally positioned between society and nature, towns and the countryside, and as such it also mediates between them. 2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

passzázs • passage

I. Építészeti Nemzeti Szalon 100% Kreativitás – katalógus Műcsarnok, 2014, 526 old.(magyar-angol nyelven)

szöveg text: Bojár Iván András

Bárhonnan is közelítünk, az máris biztos, hogy az első nemzeti szalon kiállítás – összes lehetőségével és adottságával – fundamentális jelentőségű alkalom arra, hogy a kommunizmusból kiszabaduló kortárs hazai építészet összefüggéseit, irányait megértsük. És az is bizonyosság, hogy az invenciózusan tervezett, szépen kivitelezett nagyszabású tárlatot kísérő katalógus is hosszú időre meghatározó referenciapontnak számít majd a magyar építészet önképe számára. Szegő György – lényegében hordozhatóvá és időben kiterjeszthetővé téve a kiállítás élményét, a Műcsarnok tereiben megfogalmazott összefüggéseket – ebben a kötetben is meg tudta teremteni azt, ami a legfontosabb: szintézist. A kiállításon is, majd a katalógust a kezembe véve, igyekeztem a lehető legavatatlanabbul közelíteni. Akár egy külföldi turista, aki egy furcsa nyelven beszélő nép gyönyörű fővárosában betéved egy nemzeti magánügynek számító kiállításra és ott körbenéz. Nyilván sokan és sok esetben játsszuk ezt a játékot. E kísérletemben segítségemre volt, hogy pár napja, másfélezer kilométerre Budapesttől egy különösen sokszínű multikulturális társaságban futottam bele olyan külföldiekbe, akik látták a kiállítást, és szakmai felkészültségük okán érvényes véleményük volt róla. A tárlat ötletességét és nagyszerű kivitelezését dicsérték. A kötetben is fel-

sorakoztatott több száz projekt alapján valóban az a kép alakul ki az olvasóban, hogy itt most tényleg valami nagyon erőteljes és fontos építészet kezd kibontakozni. A külföldiek reakciói is ezt igazolták. Itt a Kárpát-medencében, legalábbis az építészet frontján, egyedi és különleges erjedés zajlik. Temérdek kimagasló egyéni teljesítmény, nagyszerű aktív életművek bontakoznak ki, melyek – a kötetben is feltárt módon – sokrétegű szakmai és kulturális tradíciókra épülnek. A kötet alapján azt látni, hogy a magyar tervezői kultúra hosszú évtizedek megterhelő ideológiai és esztétikai befolyásai alól kiszabadulva – minden elkerülhetetlen napi nehézsége mellett is – egészséges teremtőképességgel működik. Másfélezer kilométer távolságból az organikus – nem organikus tendenciák határai elmosódnak. Jelentőségüket vesztik. Kívülről figyelve mindennek semmi jelentősége nincs: templomokat, borászatokat, villákat lát a könyvet lapozgató, s ezek együttese egy erőteljes és közel egységes korjelleget hordozó, hasonló problematikák mentén működő szakmai közgondolkodást láttatnak. A kötet egy-egy gondolati sűrűsödési pont köré rendezi ezeket a jelenségeket. Fejezetek, tanulmányok bontják ki, hogy ki mit ért a kortárs architektúránkban élő ornamentikus vagy díszítő hagyomány továbbélése alatt. Hogy mennyire determináló az iskola, ahonnan a mai fontos tervezők kijöttek. És így tovább. Mindezekben természetesen sok az esetlegesség, hiszen személyes közelítésekről, nézőpontokról van szó. Mégis, és szerintem a kötet ezért is fogja haszonnal betölteni a rátestált alapvető orientáló, oktató szerepet, mert végső soron egy ki nem mondott, de létező kánon, a szakmai közmegegyezés által elfogadott értékrendszerrel azonosságban született. A beválogatott projekteknek legfeljebb egy egészen parányi hányada lehet szakmai vita tárgya. Mint már utaltam rá: ebben a kötetben Szegő a mai magyar építészet minőségelvű szintézisét teremtette meg. Ez a pillanat lehetne a megnyugvás pillanata. A közel három évtizede indult kortárs építészeti mozgalmak révbe értek. A tanulmányok szerzői: Sulyok Miklós, Golda János, Radványi György, Sylvester Ádám és Szegő György.

Gaudí, itt és most

Bécs, Architekturzentrum Wien, 10. 02. – 11. 02. szöveg text: Götz Eszter

fotók photos: AzWien

A katalán Gaudí a világ egyik legismertebb építésze, megvalósult épületeit az UNESCO a kulturális világörökség részévé nyilvánította, sokan kifejezetten miatta látogatnak Barcelonába. A látványos formák mellett azonban a szemlélő gyakran nem veszi észre Gaudí építészetének azt az olvasatát, hogy a forma minél szemléletesebben fejezze ki a funkciót. A barcelonai Museu Nacional d’Art de Catalunya vezetésével, Daniel GiraltMiracle kurátor a szecesszió iránt különösen fogékony Bécs rendezésében most olyan Gaudí-kiállítást mutat be, amely a maga korát messze meghaladó szellemiségű, szokatlan gyakorlati megoldások felé forduló alkotót sejtet. Videók, tervvázlatok és makettek idézik meg a nagy Gaudí-épületeket: a Sagrada Família templomot, a Casa Battlót, a Güell parkot. De láthatók a kevésbé ismert korai munkák is, köztük a Col legi de les Teresianes, vagy a Torre de Bellesguard, amelyekben az építész lépésről lépésre kísérletezte ki a később rá annyira jellemző parabolaívek újfajta kialakítását. Látható néhány makett, melyekkel Gaudí a Güell-családnak tervezett templom szerkezetét fejlesztgette, illetve az építési helyszíneken felállított műhelyei, melyekben

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

passzázs • passage

gipszből, fából, agyagból ott helyben lemodellezte a szerkezetet, ezekkel számította is azok teherbírását és alakította az épület végleges formáját. ezt a metódust ő maga „kísérleti módszernek” nevezte; a Sagrada Família továbbépítésénél ma is ugyanezzel az eljárással élnek művének folytatói. Az utolsó egység Gaudí bútorművészetét tekinti át. Gaudí különös figyelmet fordított arra, hogy a szerkezeti megoldásait geometriai elvekkel támassza alá. Ez a forrása önálló dekorációs stílusának is. Nem a szecesszió vonalvezetését követte, amely a maga idejében Európa-szerte óriási divathullámot indított, hanem saját intuícióit a természet és az épületszerkezetek közötti analógiákról. Ezzel a szemléletmóddal egyszerre hozott technikai újításokat és formai innovációt az építészetben. A kiállítás Gaudí organikus szerkezeteire hívja fel a figyelmet, épület- és bútortervekben egyaránt, és arra, hogyan fordult mindezzel a szecessziótól a modern racionális építészeti elvei felé. A bemutatón ezt az utat – a tervek és fotók mellett – ajtó-ablakkeretek, kilincsek, bútorok, ergonomikusan formált berendezési elemek példázzák: egy korát messze megelőző tervező tudatosan alakított, a funkcióhoz rendelt, de még az ipari tömegtermelés esztétikája előtti műhelye tárul fel a mai közönség előtt.

2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

passzázs • passage

Berlin így emlékezik

Kiállítások az első világháború 100. évfordulóján szöveg text: Koren Zsolt

A történelem megszállottjainak most Berlinben a helyük, ha a nagy háború centenáriumán egyszerre szeretnének látni a történeti hűség szempontjából megkérdőjelezhetetlen, modern múzeumi közegbe helyezett kiállításokat, illetve szokatlan megközelítésben felsorakoztatott, nem új, mégis újnak tetsző, főleg képi információkat. Az első típust képviseli a Deutsches Historisches Museum Az első világháború 1914-1918 című reprezentatív összeállítása, melyen már az első tárlók is egyértelművé teszik, hogy évtizedes kutatómunka áll a kiállítás mögött. Bebizonyosodik az is, hogy az elsőre fantáziátlannak tűnő cím valójában csak aláhúzza: a történelmi múzeum komor hangulatú installációja nem kevesebb, mint a megemlékezések torokszorító, mégis felemelő és ismeret-tisztázó origója. A koncepció kevésbé ragaszkodik az események időrendiségéhez. 14 kiállítási egységét inkább egy-egy gócpont, tűzfészek vagy frontvonal áttekintésével tematizálja, s még éppen nem hatásvadász módon borzolja a kedélyeket a legkülönfélébb harcászati taktikák illusztrálásával, a háborús propaganda megdöbbentő eszközeivel, eredeti dokumentumokkal, sokkoló fotókkal és a tábori kórházak sebészkéseivel, egészen a fröccsöntött szifiliszmodellig. A Martin-Gropius-Bau tárlata nem szorosan kötődik az évfordulóhoz, mégis megrázó részletekkel szolgál a nagy háborúról. Az akkoriban még legkevésbé sem elterjedt színes fényképezésben rejlő lehetőségeket kós-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

passzázs • passage

tolgató, kisszámú beavatott más-más célból kutatta a jövőt mutató technológiát: egyes egyetemeken a továbbfejlesztés irányait keresték, a kibontakozó háború főszereplői a propaganda meggyőző eszközét látták benne, miközben egy francia bankár egyenesen a földkerekség dokumentálását, kvázi learchiválását vizionálta. A berlini kiállítás leginkább Albert Kahn legendásnak mondható gyűjteményére, az 1909-es alapítású Les Archives de la Planète-re épít, melynek első öt évében a minden égtáj felé kiküldött fotósok mással nem is foglalkoztak, mint a különböző népcsoportok életének és életterének rögzítésével, melyhez elsősorban az autochrome technikát, illetve a mozgóképben rejlő korai lehetőségeket alkalmazták. A fotográfusok 1914-ben kezdték meg a képek feldolgozását, mégis, a háború kitörésekor Kahn gyűjteménye már kétezer színes felvétellel rendelkezett a világ számos pontjáról. A kiállításon vetített portréfilm szerint Kahn ars poeticája így szólt: ha látod, mások miként élnek, nem vonulsz ellenük háborúba. Mindenesetre nem a felvételeken múlt, hogy végül nem lett igaza, de a gondolat pénzt és energiát megmozgató ereje bőven visszaköszön a termekben. A legtöbb képpel szereplő Auguste Léon a Nyugat-Balkánt mutatja: albán partokat, a szarajevói piac kenyeres kofáit, koszovói és korfui népviseletet, ohridi tradicionális lakóházakat, de velen-

Stephane Passet: Isztambul, utcakép a Pera negyedben (ma: Beyoğlu), 1912 szeptember © Musée Albert-Kahn, Departement des Hauts-de-Seine

cei és skandináv kirándulásaira is jólesik rácsodálkozni. Stéphane Passet isztambuli örmény asszonyai, marokkói életképei, vietnami leprásai vagy az ámbéri királyi erőd előtt fotózott elefántja és hajcsárjai akkor is felkavarnak, ha jól látszik, a szereplők „megfelelő” beállítása fontosabb volt mindenféle kompozíció kialakításánál bő száz éve. Külön blokkban szerepel néhány monumentális építmény, így a gízai piramisok, az Eiffel-torony, a Taj Mahal vagy a mosztári Öreg híd, egy kisebb teremben pedig betekinthetünk Albert Kahn életébe, francia villáiba, s megleshetjük a kevéssel halála előtt a mágnás kertjében pihenő Auguste Rodint is. A háború éveivel külön egységben ismerkedhetünk meg, s Passet két kórházi felvétele egyenesen sokkol: az egyiken négy apáca négy hadirokkanttal pózol a Moreuil-i katonai kórház kertjében, utóbbiak persze csak ülve-fekve „szelfiznek”, bár az ellőtt lábú tiszt még gyönge mosolyt is erőltet arcára. A másik képen a félmeztelen katona felkarjainak brutális sérüléseinek örök nyoma kerül fókuszba, ám az egykor nyilván izmosabb felsőtesten átütő bordák látványa talán még ennél is ijesztőbb mementó. A washingtoni kongresszusi könyvtárban jelenleg önálló kiállítással bemutatott Szergej M. Prokugyin-Gorszkij cári megbízatással vitte színes fotóra az Orosz Birodalom olyan emblematikus helyszíneit, mint Pétervár és Szocsi, Szibéria és Dagesztán, vagy az Urál vidéke. Kahn nagyszabású vállalkozása mellett erre sem kis mértékben épít a Martin-Gropius-Bau. Noha Gorszkij az Ermitázs anyagát is feltérképezte, e berlini kiállításba elsősorban az orosz templomépítészetet és ikonográfiát megörökítő fotói kerültek túlsúllyal, míg mestere, Adolf Miethe a Stollwerck csokoládégyár rendelte képes albummal szerepel. Az irodalom kedvelőinek két unikummal kedveskedik a kurátor: a színes fotózás kezdeti technikáit részletező egységben illusztrációként szerepel Hauptmann portréja és vele szemben az ismertebb amatőr fotós, bizonyos G. B. Shaw felvétele egy erdei kúriáról, mely Landscape címmel jelent meg 1908-ban a The Studio című magazinban. A kiállítást záró blokkban az akkor még fekete-fehér technikával dolgozó fotósoktól idéznek, talán a legmegkapóbb Hugo Erfurth portréi közül a játékkatonát sétáltató kislány, minden jel szerint egy korabeli mosoly-albuma-kirakatból, mely aztán bizonyosan éppen úgy omlott össze, mint a mecénás Albert Kahn elmélete a háborúskodás titkos ellenszeréről. 2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

passzázs • passage

Vonal és forma

Leopold Museum, Bécs, 05. 23. – 10. 20. szöveg text: szegő györgy

A Leopold Museum 5400 darabos exkluzív gyűjteményéből folyamatosan válogat lapokat rangos kiállításaira. 2011-ben Schiele munkáiból rendezte a Melankólia és provokáció, 2013-ban Klimttől a Meztelen férfiak című tárlatokat. 2012-ben Kokoschka színes metszetei következtek. Az idén a gyűjtemény grafikai anyagából válogattak, Kubintól egészen máig. „A vonal nem ott végződik, ahol a kéz abbahagyja, hanem ott ahol a gondolat felhagy azzal” – írja a Leopold Múzeum kettős kiállításának osztrák kortárs művésze, Hannes Mlenek. Az ő kiállításának alcíme a kor izgalmas szeizmogramjaként értelmezi a rajzot. A múzeum földalatti kiállítóterének üveg „tetőablakai” a földszint felől járhatók. Így lentről a fehér falra, mennyezetre bravúrosan rajzoló művész a foyer terében sétáló múzeumlátogatót súlytalan testként kapcsolja művébe. Ezt a fizikai jellegű érzékcsalást kibővíti az alkotó. Figuráinak keresővonalai a műtörténet – benne az osztrák 20. század – Egon Schiele: Ülő nő vastag combokkal, 1918 © Leopold Museum, Wien mestereit bekötik a mába. Utóbbiakról szól történeti keretként a párhuzamos Vonal és forma kiállítás téri párbeszéde: Koloman Moser allegorikus skiccei vagy Josef Hoffmann magabiztos szabadkézi bútortervei a Wiener Werkstette korából. Majd a folytatás pszichikai és társadalomlélektani dimenzióban továbbalkalmazza a „keresővonalat”. A Leopold 3000 rajzot őrző gyűjteményéből válogatott tárlat ismét az osztrák vizuális művészetek impozáns turisztikai sulykolása: Gustav Klimt, Egon Schiele, Alfred Kubin, Oskar Kokoschka, Herbert Boeckl vagy Franz Sedlacek. Nemzetközi összehasonlításként né-

hány bravúros lap Otto Dixtől, Ferdinand Hodlertől vagy Wilhelm Thönytől. De épp az az ív, amit a kortárs Hannes Mlenek rajzos téri intervenciójával letesz a „kötelező” mellé, hozzáad valamit az elmélyülni vágyó nézőknek is. Annak felemelő sejtését, amit a vonal, a forma évezredek óta művelt kommunikációs lehetőségével az ember ma, a digitális kép korában is a primer gondolatátvitel többlethordozójaként használni képes.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

passzázs • passage

Fotók: Moscow Urban Forum

A periféria archeológiája

Meganom Projekt, Urban Forum 2014, Moszkva terv concept: Jurij Grigoryan

szöveg text:

Berényi Marianna

fotók photos: Moscow Urban Forum

Külváros, peremterület, kertváros, nyomornegyed – olyan kifejezések, amelyek egyik nagyváros fogalomkészletéből sem hiányozhatnak. Nem összehasonlíthatók, de mégis vannak közös jellemzőik, mint a centrumtól való távolság, az erőforrások hiánya, vagy épp a monotonitás. Legyen szó hasonló elvek alapján megépített kertvárosi villákról, lakótele pekről vagy épp bódékról, ezekről a városrészekről általában a centrum függvényében gondolkodunk. A centrum minden településen viszonyítási alap, még akkor is, ha leszögezzük, hogy nem a belvárossal foglalkozunk, a tagadással, az elhatárolódással egyfajta kapcsolódást fogalmazunk meg. Mennyiben más városképet érzékelünk, ha a perifériákat önálló egységként kezdjük el vizsgálni? Erre a kérdésre épült fel az a moszkvai projekt, amely résztvevői Archeology of the Periphery címen olyan multidiszciplináris kutatást indítottak, amely az orosz főváros meghatározott részének kultúráját, építészeti nyelvét, gazdaságát, társadalmi viszonyait tárták fel. A Jurij Grigoryan építész által vezetett csapat munkamódszere a régészekéhez hasonló volt, minden réteget, szelvényt a lehető leggondosabban tekintettek át, hogy az eddig elbújt struktúrákat, összefüggéseket megtalálják. A Moszkva-körgyűrű és a harmadik körgyűrű között húzódó sávot, amely a 20. században a tökéletes társadalmi rend víziójára épült, kiszakították a városmag gravitációs

vonzásából, miközben a „feltárás” során „előásott” leleteket nemzetközi kontextusba helyezték. A sokszor jellegtelen, máskor tipikusnak tartott Moszkvai épületek, terek, utcák hasonló londoni, berlini, calcuttai, mexikóvárosi vagy épp Sao Paulo-i objektumok, közterek mellé kerültek. A jellegzetes, jól definiált, a turista közhelyekkel átszőtt központi városképtől leválasztva a vizsgált városrészek új jelentést, problémáikra az eddigitől eltérő válaszokat kaptak. Ahogy az eredményeket összesítő, online is elérhető kötetből is kiderül, már pusztán attól a ténytől, hogy a területet újravizsgálták, értékesebbé vált, azaz Moszkva legnagyobb területe előbújhatott az eddig rávetült árnyékból. A projekt eredeti célja csupán figyelemfelkeltés volt, a kutatók a periféria megismerésére helyezték a hangsúlyt, el szerették volna mondani, hogy válhatnak ezek a kerületek vonzóbbá, miként lehet őket nagyobb beruházás, építkezés nélkül újrapozícionálni. A 25 városi területet, annak elemzését bemutató kötet azonban jóval több ennél, azt sugallja, hogy a perifériálisnak tartott külváros akár egy újfajta városi kultúra kiindulópontja is lehet. 2014 | 8

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

web galéria • web gallery Szabad kézzel

rálom, szomorúan látom, hogy szabadabbak, lebegőbbek voltak, mint a maiak, a grafikus akkor még másként rajzolt, mint az építész. Ötven év összegyúrta, egybe terelte két énemet. Nem tagadható hát, hogy útirajzaimat is a bennem otthonra lelt építész cselekszi – még a kiskapusi, középlaki patakok partján kapaszkodó, pusztuló öreg fűzfák gyökérzetét is" – írta a tárlat most megjelenő katalógusához készült vallomásában Finta József.

Kiállítás Finta József rajzaiból Vigadó Galéria, 09. 27. – 11. 09. www.meonline.hu

a tervet gyönyörű rajzokon mutatta be. A javasolt sótalanító rendszer „költői művé” alakul a tájban, és funkciója mellett látványában is megragadó. A regionális döntők után azok nyertesei kerülnek be 2015 elején a végső értékelésbe. G. E.

Lebbeus Woods: On-line Építészeti Rajzok Múzeuma, Berlin, 06. 28. – 10. 03. www.meonline.hu

Tájregeneráció a Holcim versenyén Terv és grafika: Dankházi András www.meonline.hu

Szabad kézzel címmel Finta József rajzaiból nyílt kiállítása Vigadó Galériában. A kiállítótér felső szintjén egy kétszáz útirajzból álló, negyventablós válogatás, az alsó szinten szabadkézi építészeti grafikák, budapesti tervrajzok, vázlatok láthatók. Az útirajzok az építész szülőhelyét, Erdélyt, valamint utazásainak helyszíneit – a görög szigeteket, Szicíliát, Spanyolországot, Franciaországot, Hollandiát, Németországot –, kedvenc városait, Velencét, Rómát, Párizst örökítik meg. „Hiába gondolkodom azon, hogy mi köti össze szerves egységbe e kiállítás két részét – két termét – két szintjét, s nem találok más kapcsot ehhez az együttes létezéshez, csak magamat, no meg a szabadkézi rajz technikáját. (…) Ha fél századdal ezelőtti rajzaimat must-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

Szeptember 5-én Moszkvában átadták a negyedik alkalommal meghirdetett fenntartható építészetet elismerő Holcim Awards európai régiójának díjait Moszkvában. A fiatal alkotók számára létrehozott Next Generation kategóriában magyar díjazottat is köszöntöttek. 2008ban már született jelentős magyar siker a Holcim Awards európai régiójában: akkor Janesch

A Tschoban Foundation által működtetett új berlini Építészeti Rajzok Múzeuma (lásd MÉ 2014/3) nyári kiállítása a New Yorkban élt, és két éve elhunyt Lebbeus Woods (1941-2012) rajzait mutatta be a közönségnek. A kurátor, Christoph a. Kumposch – Woods egykori barátja és munkatársa – számos olyan vizionárius rajzot állított ki az építész, építészetteoretikus életművéből, amelyek

Dankházi András díjnyertes terve

Péter hozta el az első díjat a Kormányzati Negyed tervével. Most a fiatalok mezőnyében, az infrastruktúra kategóriában az írországi Dublin egyetemének hallgatója, a magyar Dankházi András negyedik helyezést kapott Szimbiotikus vízszolgáltatás és tájregeneráció címmel beadott munkájára, amely Dublin krízishelyzetben lévő vízellátására újfajta szemlélettel javasol megoldást. Az épület a környező hőerőművekből kibocsátott hűtővizet hasznosítja újra egy sajátos sótalanító eljárással, oly módon, hogy az ivóvíz-előállítás után fennmaradó magasabb sókoncentrációjú vizet a struktúra megőrzésére és a környező sós mocsárkert táplálására fordítja. A tetőre tervezett, hőcserével üzemeltetett medencék tovább csökkentik az erőművekből kifolyó víz környezeti hatását. A pályázat a zsűri értékelése alapján azért kapta meg az elismerést, mert az összetett technikai jellemzőket lefordította az innovatív építészet nyelvére, és

azelőtt soha nem kerültek a nyilvánosság elé. Létező és sohasemvolt városok tintával vagy ceruzával rajzolt képe mutatja, hogy Woods mindig úgy látta, hogy az építészet ereje és esztétikai hatása képes átalakítani a közösségeket. A rajzok jó része az 1980-as évekből származik, és különleges erővel idézi meg a Woods által ideálisnak gondolt városképeket. A kiállításhoz júniusban egy szimpózium kapcsolódott, a berlini székhelyű Aedes Network Campus Berlin és a Tschoban Foundation együttműködésével. A beszélgetésben részt vett Hani Rashid, Kimberli Meyer, Neil Spiller, Mark Morris és a kiállítás kurátora, Christoph A. Kumpusch.

hírek • news

www.meonline.hu

DÍJAK A Nemzet Művésze elismerést Építőművészet díjkategóriában Bachman Zoltán, Csete György, Finta József, Török Ferenc, Vadász György és Zalaváry Lajos kapta. Magyar Formatervezési Díjat termék kategóriában Bereczki Dávid „Primus Dinghy” tanuló szintű vitorlás kishajója, valamint Tomcsányi Dóri 2014/15-ös őszi-téli ruhakollekciója kapta, terv kategóriában az S'39 Hybrid Design Manufacture Caltrope elnevezésű mangrove-támasztékrendszere nyerte el. Vizuális kommunikáció kategóriában Katyi Ádám Westeinde Caption betűtípusa vehette át az elismerést. Diák kategóriában Ulrich Sára szövegkép kísérleteit és Nagy Dániel Lamantin Jazz Fesztivál arculati tervét díjazták. Az életműdíjat Stefan Lengyel vehette át. Az Emberi Erőforrások Minisztérium Felsőoktatásért Felelős Államtitkárságának különdíját Vasques Carlos Alberto a zuhanyozás közben elfolyó víz újrahasznosítását megoldó koncepciójáért, Nagy Diána japán-magyar képes szótáráért, valamint Gyulai Natália színes, hosszúszálú műszőrme kollekciójáért kapta. A Hipavilon Szellemi Tulajdon Ügynökség Nonprofit Kft. különdíját a„Róma” kandallóért a FIREPLACE Gyártó és Kereskedelmi Kft. kapta. A Magyar Formatervezési Tanács különdíját a HBH (Hard Body Hang) kocka alkotói vehették át. A Design Management Díjat a szerszámgyártással, műanyag-fröccsöntéssel és fémmegmunkálással foglalkozó GIA Form Kft. kapta.

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON • Finta József: Szabad kézzel. Vigadó Galéria, 11. 09-ig • 5 éves a FUGA. FUGA, 10. 26-ig • Piranesi 2013. Nemzetközi építészeti kiállítás. FUGA, 10. 20-ig • SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar Tervező Építészmérnök Mesterszak kiállítása. FUGA, 10. 24-ig • Fényt! B-terv alkotócsoport. FUGA, 10. 26-ig • POLC. BME Építőművészeti Doktori Iskola kiállítása. FUGA, 10. 26-ig • Másodévesek. Janáky István emlékére. MOME Építészeti Intézet kiállítása. FUGA, 10. 26-ig • Sztána építőtábor. Ybl Miklós Építéstudo mányi Kar, 10. 30-ig • A romkerttől a régészeti parkig – Aquincumi Múzeum 1894-2014. Aquincumi Múzeum, 10. 31-ig • Csodálatos rendszer – Tolvaly Ernő életmű kiállítása. Ludwig Múzeum, 11. 30-ig • Forradalom/Anarchia/Utópia. Ludwig Múzeum, 2015. 01. 04-ig • Žilvinas Kempinas: Ötödik fal, Műcsarnok, M0, 11. 02-ig • Az érzékelhető határán. Hangkísérletek. Műcsarnok, 11. 23-ig • Cangiante színhasználat Keserű Ilona új festményein. Szépművészeti Múzeum, 12. 14-ig • Rainer 85 – Tisztelet Arnulf Rainernek. Magyar Nemzeti Galéria, 2015. 01. 04-ig • Erdélyi ötvösművek az egykori Herzog gyűjteményből.

Magyar Nemzeti Múzeum, 2015. 01. 10-ig • A restaurálás művészete. Budapesti Történeti Múzeum, 11. 09-ig • A szépség szíve – Ötezer év kínai remekművei. Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum, 2015. 01. 04-ig • Installációk a Fővárosi Képtárban 1992-2014. Kiscelli Múzeum, 11. 16-ig • A szín testet ölt. Vasarely Múzeum, 2015. 01. 11-ig • Lepsényi Imre: Kollektív ornamentika. Kassák Múzeum, 2015. 03. 01-ig • Magyar Formatervezési Díj és Design Ma nagement Díj. Iparművészeti Múzeum, 11. 02-ig • Design, antidesign és társadalmi design. Új Budapest Galéria, 11. 23-ig • 10. madeinhungary + 3. meed. Új Budapest Galéria, 11. 23-ig • Határtalan design. Új Budapest Galéria, 11. 25-ig • Inside Express. Budapest Galéria, 11. 09-ig • Design diplomadíjasok kiállítása. Lengyel Intézet, 11. 14-ig • Shapes of Hungary – Magyar Designtörténetek. FISE Galéria, 10. 31-ig • Bőrödön viseled/Second Skin – társadalmi konstrukciók vizuális kódjai. Robert Capa Fotográfiai Központ, 11. 02-ig • Családi fotográfia – kiállítás a 120 éves Mai Manó Ház tiszteletére. Magyar Fotográfusok Háza, 11. 09-ig • World Press Photo 2014. Néprajzi Múzeum, 10. 26-ig • Jankovics Marcell: Madách 150 – Az ember tragédiája képekben. Várnegyed Galéria, 10. 31-ig • Keresem Michaelt. Ponton Galéria, 10. 31-ig • A festő dolga – Birkás Ákos (2006 - 2014). MODEM, Debrecen, 2015. 02. 08-ig • Asztalos Zsolt: Két hidrogén közösbe adta elektronjait. MODEM, Debrecen, 11. 02-ig • Leonardo, a reneszánsz zseni. Martyn Ferenc Múzeum, Pécs, 10. 31-ig • Pálosaink, a fehér barátok. Modern Magyar Képtár, Pécs, 2015. 02. 08-ig • A Seuso-kincs, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2015. 01. 15-ig • Örökség 3D. Ferenczy Múzeum, Szentendre, 12. 31-ig

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN Anglia • Ordinary Beauty: The Photography of Edwin Smith. RIBA, London, 12. 06-ig • Claude Parent. Tate Liverpool, 10. 26-ig • Malevich. Tate Modern, London, 10. 26-ig • Disobedient Objects. V&A Museum, London, 2015. 02. 01-ig • Constable: The Making of a Master. V&A Museum, London, 2015. 01. 11-ig Ausztria • Gaudí. Architecture Ahead of its Time. Architekturzentrum Wien, 11. 02-ig • Outstanding artist award for experimental tendencies in architecture. Architekturzentrum Wien, 11. 03-ig • Az W Photo Award 2014. Architekturzentrum Wien, 11. 06-24. • Robert Stadler. MAK, Bécs, 11. 30-ig

• Ways to Modernism. Josef Hoffmann, Adolf Loos, and Their Impact. MAK, Bécs, 12. 17 – 2015. 04. 19. • Alberto Giacometti. Modernist Pioneer. Leopold Museum, Bécs, 2015. 01. 26-ig • Arnulf Rainer. Albertina, Bécs, 2015. 01. 06-ig • Miró. From Earth to Sky. Albertina, Bécs, 2015. 01. 11-ig • Cosima von Bonin. MUMOK, Bécs, 10. 04 – 2015. 01. 18. • Jenni Tischer. MUMOK, Bécs, 10. 18 – 2015. 02. 01. • Damage Control. Art and Destruction Since 1950. Kunsthaus, Graz, 11. 14 – 2015. 02. 15-ig Dánia • Empowerment of Aethetics. DAC, Koppenhága, 11. 23-ig • House in Motion. DAC, Koppenhága, 11. 16-ig Finnország • Annual Rings – 20 years of Finnish wood architecture. MFA, Helsinki, 10. 08 – 2015. 01. 15. Franciaország • Bernard Zehrfuss (1911-1996). Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 10. 23-ig • Viollet-le-Duc, visionary archaeologist. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 11. 20 - 2015. 03. 09. • Revoir Paris. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 11. 20 - 2015. 03. 09. • Ars Architectonica. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 11. 20 - 2015. 03. 09. • Andrea Branzi.Arc en rêve centre d'architecture, Bordeaux, 2015. 01. 15-ig Hollandia • Open call: XS Arcam Market #2: Textile Architecture. ARCAM, Amszterdam, 10. 29-ig • (NL) Stad in Zicht Stadstimmertuinen. ARCAM, Amszterdam, 12. 31-ig Németország • Suomi Seven.Emerging Architects from Finland.Deutsches Architekturmuseum, Frankfurt, 2015. 01. 18-ig • Alvar Aalto. Vitra Design Museum, Weil am Rhein, 2015. 03. 01-ig • Lina Bo Bardi. Brasiliens Alternativer Weg in die Moderne. Pinakothek der Moderne, Architekturmuseum der TU München, 11. 13 – 2015. 02. 22. • Andreas Schulze. Pea Roads. Schirn Kunsthalle, Frankfurt, 2015. 01. 11-ig • Helene Schjerfbeck. Schirn Kunsthalle, Frankfurt, 2015. 01. 11-ig • L’hôtel particulier à Paris. Thcoban Foundation, Berlin, 2015. 02. 15-ig Olaszország • 14. Velencei Építészeti Biennále Velence, 11. 23-ig • Lifting the Curtain – Central European Architecture Networks. Centro Culturale Don Orione Artigianelli, Velence, 11. 23-ig 2014 | 8

• Open Museum, Open City. MAXXI, Róma, 11. 30-ig • Architecture in Uniform. MAXXI, Róma, 12. 19. – 2015. 05. 03. Svájc • Spatial Positions 8: Cooperation. Schweizerisches Architekturmuseum, 10. 19-ig • Constructing Text. Swiss Architecture under Discussion.Schweizerisches Architekturmuseum, 11. 01. – 2015. 02. 22.

USA • Uneven Growth: Tactical Urbanisms for Expanding Megacities. MoMA, New York, 11. 22. – 2015. 05. 10. • The Architectural Image, 1920-1950. NBM, Washington, 11. 08-tól • Erin Besler. The Entire Situation. MAK Centre, Los Angeles, 10. 25-ig • Andreas Fogarasi & Oscar Tuazón. MAK Centre, Los Angeles, 11. 07. – 2015. 03. 07. • Groundswell. Guerilla Architecture in Res ponse to the Great East Japan Earthquake. MAK Centre, Los Angeles, 2015. 01. 04-ig

PÁLYÁZATOK A világ legrégebbi építészeti rajzpályázata, a KRob Architectural Delineation Competition idén 40. alkalommal kerül megrendezésre. Beküldési határidő: 2014. 10. 27. Információ: www.krobarch.com A Budapesti Építészeti Filmnapok 2015 márciusában tartandó 7. kiadása várja az építészeti, városi és design témájú filmeket, műfaji megkötés nélkül. Beküldési határidő: 2014. 10. 31. Információ: filmnapok.kek.org.hu „A jövő egészségügyi komplexuma” néven pályázatot írt ki az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület (IFK). Az ötletbörze célja, hogy koncepciók, ötletek és víziók érkezzenek Budapest egyik emblematikus egészségügyi intézményének, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) rehabilitációjára. A pályázaton egyetemi, főiskolai hallgatók vehetnek részt. Beküldési határidő: 2014. 10. 31. Információ: www.ifk-egyesulet.hu/otletborze Milánói EXPO 2015 Információs Pavilon pályázat. Regisztrációs határidő: 2014. 10. 31. Beküldési határidő: 2014. 11. 05. Információ: www.ac-ca.org OPENGAP Inspiration Hotel című ötletpályázat célja olyan innovatív, élvonalbeli kortárs művészi terek alkotása, ahol elsődlegesen a kreativitásra és koncentrációra inspiráló megközelítésre helyezik a hangsúlyt. Regisztráció: 2014. 12. 08. Beküldési határidő: 2014. 12. 15. Információ: www.opengap.net Az eVolo építészeti magazin 2006 óta évente felhőkarcoló pályázatot hirdet, melyre innovatív előremutató terveket várnak. Idei pályázat regisztrációs határideje: 2015. 01 13. Beküldési határidő: 2015. 01. 27. Információ: www.evolo.us

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014/8-as számUNK szerzői Benkő Melinda PhD építész-urbanista, egyetemi docens, 2012-től a BME Urbanisztika Tanszék vezetője, az Archimago Kft. vezető tervezője. Francia állami (Marseille, Grenoble), Tempus (Milano), DLA doktori, OKM posztdoktori és kétszeres MTA Bolyai ösztöndíjas. Legjelentősebb hazai publikációi a Glocal city – kortárs európai városépítészet (Fonyódi Mariannal, 2009) és a 111 szó az építészetről (2013) című könyvei. Berényi Marianna muzeológus, újságíró, szerkesztő. 1998-ban végzett a Kossuth Lajos Tudomány Egyetem történelem-néprajz szakán. Pályáját a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban kezdte muzeológusként, majd újságíróként, szerkesztőként dolgozott a Silver Kiadónál. Jelenleg a Magyar Múzeumok Online főszerkesztője, a MúzeumCafé munkatársa, állandó szerzője, valamint a Ferenczy Múzeum webszerkesztője. Bojár Iván András művészettörténész, építészeti szakíró. A Magyar Narancs egyik alapítója és 1990-91 között főszerkesztője. 1989-től dolgozott a Magyar Rádióban, a Szabad Európa Rádióban, a Tilos Rádióban, rendszeresen publikál napi-, heti- és havilapokban. Televíziós kulturális műsorok szerkesztője és műsorvezetője, 1992től a Café Bábel művészettörténeti és vizuális szerkesztője. Az Octogon alapítója és főszerkesztője is. Kortárs művészeti és építészeti kiállításokat rendez, több kötete jelent meg a kortárs magyar építészetről. A 2003-as Közben c. építészeti kiállítás kurátora a Műcsarnokban. Borsos András építész. 1986-ban szerzett diplomát a BME Építészkarán. Dolgozott a MATERV-ben (19861997), a RIZALIT Kft.-ben (2001-2003), a Kiniczky Mérnök Irodában (2006) és a VAM Design-nál (1997-2008). 2008-tól a Magyar Építőművészek Szövetsége Titkára, a "fiatalok feketén-fehéren / young architects' generation" 2013 pályázat és vándorkiállítás kurátora. Götz Eszter újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2007-2012 között a www.kultura.hu szerzője, 20092011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. Koren Zsolt újságíró, szerkesztő, okleveles közgazdász (MBA). Diplomáit a Kodolányi János Főiskolán, a Budapesti Corvinus Egyetemen és a Műegyetemen szerezte. Művészeti témában írt cikkeit egyebek mellett a Magyar Narancs, a Népszava, a Színház és a Világgazdaság című lapok közölték. 2005 és 2012 között a kultúra. hu portál főszerkesztője volt. Jelenleg az Iparművészeti Múzeum sajtófőnöke. Laczó Dániel szigorló építészmérnök a BME-n. Kutatási területe a modernizmus építészetelmélete, annak történeti korszakokon átívelő kapcsolatrendszere. Korábban a teória angol romantikában gyökerező előzményeit kereste, melyből két tudományos diákköri dolgozat született. Az utóbbi tanulmány az országos művészeti diákköri versenyen különdíjat nyert, és alapját képezte az Architectura Hungariae-ben megjelent cikknek. Egyetemi évei során összesen nyolc féléven keresztül három tanszék munkáját segítette demonstrátorként. Lyka Károly (1869–1965) kétszeres Kossuth-díjas művészettörténész, kritikus, festő. Münchenben Hollósy Simon tanítványa volt, majd itáliai tanulmányútja után több magyar folyóirat itáliai művészeti írója lett. A Pesti Napló tudósítójaként Torinóból kísérte haza Kossuth hamvait. A nagybányai iskola egyik első méltatója, a Művészet folyóirat szerkesztője, a Képzőművészeti Főiskola tanára, később igazgatója volt. 1952-ben és 1964-ben Kossuth-díjat kapott. Művészettörténet-írói munkássága kiemelkedő, legjelentősebb monográfia-sorozata 1800-tól 1940-ig tárgyalja a magyar képzőművészet történetét. Nagy alkotókról önálló kötetei jelentek meg (Michelangelo, Leonardo da Vinci, Raffaello, Rembrandt, Munkácsy Mihály).

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

Polyák Levente építészeti szakíró, egyetemi oktató, kutató, a Kortárs Építészeti Központ munkatársa. Budapesten és Párizsban tanult építészetet, művészetelméletet és szociológiát. Az MTA több városkutatási programjának résztvevője, nemzetközi építészeti információs hálózatok tagja. Témája a kortárs városi jelenségek vizsgálata, több kiállítást, workshopot, konferenciát szervezett. A Budapest EKF 2010 programbizottságának tagja volt, számos írása jelent meg az építészet, a várostervezés, a vizuális és filmművészet témakörében. Simon Mariann PhD, habil. építész, építészettörténész, egyetemi docens. Nyolc év tervezőirodai munka után váltott az oktatásra és a kutatásra: területe a kortárs építészet és építészetelmélet. A témában graduális és doktori szinten vezetett kurzusokat a BME-n és más hazai egyetemeken. Számos hazai és nemzetközi szimpózium szervezője, hazai kutatási projektek vezetője, nemzetköziek résztvevője. Eddig több mint 140 publikációja és egy könyve (Valami más, Terc 2003) jelent meg. 2014 óta a BCE Településépítészeti Tanszék egyetemi docense. Sulyok Miklós művészettörténész, a Budapest Galéria kurátora. Szakterülete a kortárs magyar építészet. 1993-98 között a Római Magyar Akadémia művészeti titkára, az RMA kortárs művészeti galériájának elindítója. 2002-ben a Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjának kurátora. Szabó Levente építész. 1999-ben diplomázott a BME Középülettervezési Tanszékén, 2001.2004 között DLA-ösztöndíjas, 2007-től ugyanitt főállású oktató, jelenleg egyetemi adjunktus. 2008-ban védte meg DLA fokozatát. Elvégezte a ÉME Mesteriskola XVIII. ciklusát. A Hetedik Műterem Kft. ügyvezetője, majd 2010-től annak vezető építésze. 2010-ben Pro Architectura-díjat kapott. 2012-től az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjasa.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Hungarian Architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

MÉ 2014/8. szám ISSN 1785 – 282X lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. SZERKESZTŐSÉG 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: 318 2444 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés intézés: Schäffer Zsuzsa, szerkesztőség, csütörtök 9-12 óráig, tel: 318 2444 FELELŐS KIADÓ: Sáros László György DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: Szegő György DLA Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor

Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001, 100 % kreativitás, I. Építészeti Nemzeti Szalon/Műcsarnok, 2014). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapító-szerkesztője. 2014-ben Ybl díjat kapott.

SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Ferencz Marcel DLA Sáros László György DLA Szegő György DLA Vadász Bence Varga Tamás DLA Vukoszávlyev Zorán PhD Winkler Barnabás DLA

Tatai Mária építészmérnök (1978 BME). Tervező, szakíró, szakfordító, a környezetkultúra iskolai program egyik megalkotója, oktatott az ELTÉ-n és az Iparművészeti Egyetemen. Mozdulatművészeti darabok rendezője, koreográfusa. Jelenleg a MÉK munkatársa, az Építész Évkönyv szerkesztője.

régi-új Magyar Építőművészet | Utóirat Alapítva 2001

Vági János DLA építész. A diploma megszerzése után 2006-tól a BME Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszékén jellemzően tervezési tárgyak oktatásában vett részt, mint meghívott oktató. 2009-től interdiszciplináris területek felé fordult, az építészet határterületeivel foglalkozott. 2011-ben a Budapesti Színművészeti Egyetem rendezői szakán tartott szemináriumot. Doktori tanulmányait 2013-ban végezte el. 2010-től egy TÁMOP program tanszéki kutatásban témavezetőként vettem részt, mely kutatás kistelepülésen élő aktív közösségek hálózati kutatására fókuszált, középpontban a közösségi építészettel. A kutatómunka keretén belül számos konferencián vett részt. 2008-tól a VH Studio tervezője, továbbá a Forster Gyula Központ Tervezési és Fejlesztési Osztályának vezetője. Vámos Dominika DLA építész, lapszerkesztő. 1996tól az Építés Felújítás, majd az Alaprajz felelős szerkesztője. 1998-tól az arc című sorozat főszerkesztője. A Bauhaustól a Szentföldig című film társrendezője. DLA fokot 2011-ben szerzett a MOMÉ-n.

UTÓIR AT

P OST S C RI P TUM XIV. évfolyam 78. szám

SZERKESZTŐk: Szegő György DLA alapító főszerkesztő Götz Eszter Pálinkás Edit Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Grafika: Kludovácz András Nyomtatás: deMax Művek HIRDETÉSFELVÉTEL: Indigoline Kft. Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: 06 20 484 9044 WEBOLDALUNK: www.meonline.hu FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

az év építészeti fotója 2014

A Magyar Építőművészek Szövetsége, a Magyar Építész Kamara és az Építészeti Fotográfusok Nyílt Társasága fotópályázata. téma:

egészséges városok, boldog városok

megosztott i. díj:

Glázer Attila – I love Budapest Sáray Ákos – Tokaji Fesztiválkatlan

hallgatói különdíj:

Biri Balázs – Gomba (Móricz Zsigmond körtér)

E LŐ F I Z E T É S I F E L H Í VÁ S 2 0 1 5

A beérkezett pályaművekből válogatott kiállítás 2014. október 27-ig látható a Magyar Építészek Háza Kós Károly termében. Biri Balázs: Gomba (Móricz Zsigmond körtér)

Sáray Ákos: Tokaji Fesztiválkatlan

Glázer Attila: I love Budapest

U T Ó I R AT

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g yar é p í t ő m ű v é s z e t h u n g aria n arc h it e ctur e

Volume 14 / No. 78

POST SCRIPTUM

950 Ft 2014 | 8

Lechner Ödön centenáriuma Viszonyulások a tájhoz Ödön Lechner Centenary Landscape Attitudes

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

2014 | 8

POST SCRIPTUM

U T Ó I R AT XIV. évfolyam 78. szám