Hungarian Architecture 2014/10 by Hungarian Architecture

Potzner Ferenc – Pottyondy Péter – Dévényi Tamás • Lázár Antal – Magyar Péter • Szalay Tihamér – Mányi István • Deák Zoltán • BME Mesteriskola • IQ2 Consortium

Várkert Bazaar – Ferenc Potzner, Péter Pottyondy, Tamás Dévényi • Tüskecsarnok – Antal Lázár, Péter Magyar• Ludovika – Tihamér Szalay, István Mányi • Military Headquarters – Zoltán Deák • Trefort Garden Monument – BME Master School• Museum of Tadeusz Kantor, Cracow – IQ2 • Architectural Galleries – Fanni Gárdos • HAP Gallery – András Ferkai • Towards Ecological Architecture – Krisztián Dudics • Building Facades Analysis – Anna Losonczi, Klára Sarbak, Andrea Dúll

U T Ó I R AT

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g yar é p í t ő m ű v é s z e t h u n g aria n arc h it e ctur e

Volume 14 / No. 79

POST SCRIPTUM

950 Ft 2014 | 10

Élő emlékezet Memory Alive

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

Várkert Bazár – Potzner Ferenc, Pottyondy Péter, Dévényi Tamás • Tüskecsarnok – Lázár Antal, Magyar Péter • Ludovika – Szalay Tihamér, Mányi István • Honvéd Főparancsnokság – Deák Zoltán • Trefort Kert emlékmű – BME Mesteriskola • Tadeusz Kantor Múzeum, Krakkó – IQ2 • Építészeti magángalériák – Gárdos Fanni • HAP Galéria – Ferkai András • Ökologikus építészet felé – Dudics Krisztián • Épülethomlokzatok elemzése – Losonczi Anna, Sarbak Klára, Dúll Andrea

2014 | 10

POST SCRIPTUM

U T Ó I R AT XIV. évfolyam 79. szám

Kulturális örökségmenedzsment projekt Egerben A fenntartható európai városokról szóló, 2007-ben elfogadott ún. LIPCSEI CHARTA a városfejlesztési dokumentumok fontos kiinduló pontja. A Charta megfogalmazása szerint „a helyi hatóságoknak el kell sajátítani az integrált városfejlesztési politika végrehajtásához szükséges képességeket és a hatékonyságot, szem előtt tartva az épített környezet minőségének és fenntarthatóságának szempontjait.” A HerMan (Management of Cultural Heritage in the Central Europe Area) című, az Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata, mint Vezető Partner részvételével zajló, kulturális örökségmenedzsment tárgykörben megvalósuló projekt jól illeszthető az örökségekben gazdag európai (olasz, német, lengyel, magyar) városok fejlesztési céljaihoz. Városfejlesztés alatt ebben a kontextusban a városi szövet egy új vagy megújult darabjának „előállítását” értjük, ami nem más, mint az épületek és az épületek által alkotott épített terek együttese, a helyi társadalom életének és működésének fizikai kerete – a városi élet anyagi hordozója. Az örökségmenedzsment nemzetközi együttműködését fejlesztő projekt célja a kulturális örökség megőrzésével, védelmével és hasznosításával kapcsolatos kérdéskör vizsgálata annak érdekében, hogy az örökségben rejlő gazdasági és közösségfejlesztési lehetőségek minél jelentősebb mértékben kiaknázásra kerüljenek. A projekt három specifikus célra fókuszál: menedzsment stratégiák és modellek kidolgozása, innovatív szolgáltatások és funkciók kialakítása, a partnerek menedzsmentjének humánerőforrás-fejlesztése. A projekt-tevékenységek közül a legfontosabb az ún. kísérleti projektek (pilot actions) – 6 helyszínen 7 kisprojekt – megvalósítása, melyek közül a Műemlékőr, a Mesélő Műemlékek és az Alkotó Műemlékek c. pilotok helyszíne Eger volt. A Műemlékőr és a Mesélő Műemlékek kisprojekteket az egri Önkormányzat a hazai partnerrel, a Forster Központtal együttműködve kivitelezte. A Műemlékőr projekt a holland Monumentenwacht módszer magyarországi bevezetésének lehetőségét vizsgálta, mely program lényege a folyamatos, rendszeres kiskarbantartás hatékonyságának igazolása az egyszeri, nagy költségvetési ráfordítású beavatkozások ellenében. A Hollandiából átvett minta kipróbálása 8 műemléki ingatlan esetében történt meg Egerben. A Mesélő Műemlékek Eger érdekes, hangulatos utcáiról, épületeiről szóló innovatív városmarketing eszköz (letölthető applikáció), amelynek képi/mozgóképi megjelenítését egri illetőségű helytörténészek által előadott érdekes történetek színesítenek. Az Alkotó Műemlékek kísérleti projekt az alkotóművészettel és vizuális neveléssel foglalkozó intézmények és civil szervezetek összefogását célozza. A kezdeményezés lényege, hogy a műemléki környezetben működő kiállítóterek, galériák üzemeltetői egy közösen kialakított menedzsmenttel, integrált stratégiával, innovatív szolgáltatásokkal és marketinggel végezzék tevékenységüket, bemutatva az örökség és a kortárs együttélésének újszerű megoldásait, ezáltal is elősegítve a látásra nevelést és befogadóvá válást.

E LŐ F I Z E T É S I F E L H Í VÁ S 2 0 1 5

A HerMan projekt várt eredménye, hogy a kulturális örökségi helyszínek az ott létrejövő kulturális értékek által felértékelődjenek és a múlt öröksége, a számottevő építészeti értéket képviselő épületek, helyszínek és a kortárs művészet együttes hatással segítsék elő az ún. élménygazdaság megerősödését.

A régi-új Magyar Építőművészet 2013-tól évente 10 lapszámmal jelenik meg, az elméleti melléklet tartalmát pedig beépítettük a folyóirat páros számaiba. 2015-ben ugyanennyi megjelenéssel és továbbra is változatlan 950 Ft-os áron kínáljuk olvasóinknak, az előfizetőknek azonban – az évi 10 lapra – változatlanul a korábbi 8.700 Ft éves kedvezményes előfizetéssel ajánljuk. Egyetemisták számára továbbra is él az érvényes diákigazolványra nyújtható diák-tarifa, számukra az előfizetés 6600 Ft/év. A diákkedvezmény igényléséhez a beszkennelt diákigazolványt kérjük átküldeni a szerkesztőség e-mail címére: epitomuveszet@gmail.com Külföldi előfizetés 10 lapszámra: európai országokba: 87 EUR, tengerentúlra: 128 USD Előfizethető a szerkesztőségben vagy átutalással a Magyar Építőművészek Szövetsége számlájára: K&H Bank 10201006-50197952 Számlaigényét kérjük a szerkesztőség e-mail címén jelezze: epitomuveszet@gmail.com Előfizetéssel kapcsolatos személyes ügyintézés a szerkesztőségben csütörtökönként, 9-12 óráig, Schäffer Zsuzsánál. SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: 318 2444 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szívből reméljük, hogy 2015-ben is a nagy múltú folyóirat előfizetőjeként számíthatunk Önre! A szerkesztőség

Mesélő Műemlékek letöltési helye: http://pocketguideapp.com/en/eger Alkotó Műemlékek: http://www.egerart.hu/ Projekt honlap elérhetősége: http://eger.hu/hu/varos/fejlesztesi-projektek/herman

Tartalom · content RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Hungarian Architecture

2014 | 10

Szcéna · Scene

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

2 Lechner, az alkotó géniusz. Iparművészeti Múzeum – Zámbó Lilla Lechner a Creative Genius. Museum of Applied Arts – Lilla Zámbó 3 Média Építészeti Díj

A MÉ 2014/10-es száma elé A 2014-es Ybl emlékév fényében kár volna megfeledkezni Lechner Ödön halálának idei centenáriumáról. Az év utolsó lapszámát Lechnernek a modern művészetet és a magyar formanyelvet összekapcsoló gondolataival ajánljuk olvasóink figyelmébe:

(…) Abban a szűk körben, ahol a nép az ő kis szükségleteit elégíti ki, bámulatosan kifejlődött és meghatóan konzerválódott e formanyelv mind a mai napig. Nekünk ezt a magyar népstílust meg kell tanulnunk, mint valamely nyelvet; mint ahogy megtanultuk a görög népstílust. Ki kell találnunk szabályait, bele kell mélyednünk sajátos szellemébe, hogy majdan mint kultúremberek belevigyük e formák szellemét a mai kor nagyobb, fejlettebb, sőt monumentális építő feladataiba. És innét a többi művészetbe. (…) Magyar formanyelv! Még az is, akiben jóakarat lenne, a köztudatlanság behatása alatt gúnyosan mosolyog és rámondja, hogy: szecesszió! A kik így beszélnek, merő tudálékosságukban a stílszerűséget emlegetik, jóllehet a fogalmat a maga mivoltában nem igen ismerik. De nem is tudom, hogy ugyan mit is értenek ezek az urak e szó alatt, hogy: szecesszió? Az egész világon észlelhető modern, avagy csak a mi speciális magyar törekvéseinket? Azt az elemi erővel érvényesülő evolúciót, a mely jelenleg – úgyszólván szemünk előtt – az egész világművészetet átalakítja? Ebből az általános fejlődésből ki akarják kapcsolni a magyar kultúrát? Azt kell felelnem ezeknek, hogy mindaz, ami most klasszikus vagy legalább is történelmi, és ami előtt most ők dogmatikus hittel meghajolnak, valaha modern volt és szecesszióból származott – akár disszidenciából, akár forradalomból. Csak a szó nem volt meg, de a szecesszió fogalma igen. Ennek a folytonos művészi újjászületésnek, újjáfejlődésnek és kialakulásnak – mert ez a szecesszió – köszönhetjük a régi stílusokat, és az újat is, az eljövendőt is. Mert az az őserő, amely minden kornak megadta a maga stílusát, lehetetlen, hogy elveszett volna az emberiség számára (…) Lechner Ödön: Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz (részletek) Művészet 1906. 1. szám

Esszé · Essay 4 Élménydús ellentmondások. Várkert Bazár, Budapest – Zöldi Anna Eventful Contradictions. Várkert Bazaar, Budapest – Anna Zöldi 10 Elkészült a Tüskecsarnok. Budapest, Lágymányos, Egyetemi Campus – Sylvester Ádám Tüskecsarnok Completed. Budapest, Lágymányos, University Campus – Ádám Sylvester Örökség · heritage 14 Két főszerepben. Ludovika Akadémia, Budapest – Csontó Sándor In Two Main Roles. Ludovika Academy, Budapest – Sándor Csontó 18 Újrafogalmazott múlt. A Honvéd Főparancsnokság épületmaradványainak felújítása – Okrutay Miklós Past Perfect Rethought. The Renovation Project of the Remains of the Military Headquarters – Miklós Okrutay 21 Láthatatlan emlékmű. ELTE, Trefort Kert, Budapest – Sugár Péter, Tomay Tamás Invisible Monument. ELTE, Trefort Garden, Budapest – Péter Sugár, Tamás Tomay Európa-régió · EU-region 23 A téralkotás szabadsága. Cricoteka – Tadeusz Kantor Múzeum, Krakkó – Pálinkás Edit Freedom of Spatial Design. Cricoteka – Museum of Tadeusz Kantor, Cracow – Edit Pálinkás Passzázs · Passage 25 A bécsi Hagenbund. Unteres Belvedere – Szegő György Viennese Hagenbund. Unteres Belvedere – György Szegő 27 Technika a kulisszák mögött. Ybl Miklós: Operaház, Kiscelli Múzeum – Ritoók Pál Technology Behind the Scenes. Ybl’s Opera House, Kiscell Museum – Pál Ritoók Utóirat · Post Scriptum 28 Építészeti magángalériák Budapesten – Gárdos Fanni Private Architectural Galleries in Budapest – Fanni Gárdos 30 Zárszó. HAP Galéria – Ferkai András Finissage. HAP Gallery – András Ferkai 32 Öt éves a FUGA – Götz Eszter FUGA is Five Years Old – Eszter Götz 33 Ökologikus építészet felé. Mit tanulhat az építészet az ökológiától – és mit tehet érte? – Dudics Krisztián Towards Ecological Architecture. What Architecture May Learn from Ecology – Krisztián Dudics 37 Technikai innováció az építési kultúrával szemben. Az energetikai felújítások problémái Németországban – Beliczay Zsuzsa Technical Innovation Versus Architectural Culture. Energetic Renovations in Germany – Zsuzsa Beliczay 38 Épülethomlokzatok elemzése környezetpszichológiai szempontok alapján – Losonczi Anna, Sarbak Klára, Dúll Andrea Building Facades Analysis from the Aspects of Environmental Psychology – Anna Losonczi, Klára Sarbak, Andrea Dúll 42 Építész a háttérirányítás éveiben. Száz éve született Kismarty-Lechner Kamill – Ruszthy Zsolt An Architect in the Era of Background Checks. Born a Century Ago: Kamill Kismarthy-Lechner – Zsolt Ruszthy Webgaléria · Web Gallery 46 Visegrádi Négyek Családi Házai 2014 kiállítás – Borsos András 46 Médiaépítészeti Biennálé, Aarhus, Dánia – Pálinkás Edit 47 Díjak, események, kiállítások, pályázatok 48 Lapszámunk szerzői

Helyreigazítás: 2014/9. lapszámunk 16. oldalán Masznyik Csaba írása téves címmel jelent meg. A cikk íme helyesen: A megtalált idő. Az utolsó bekezdés félmondatát („A Marcel Proust által eltűnni vélt idő itt visszatérni látszik…”) a szerkesztő illesztette a szövegbe. A szerzőtől bocsánatot kérünk.

A borítón a Várkert Bazár képe látható, építészek: Potzner Ferenc, Pottyondy Péter, Dévényi Tamás. Fotó: Török Tamás / Topogram

szcéna • scene

Az Iparművészeti Múzeum nagy ívezete

az Iparművészeti Múzeum belső előcsarnoka a Millennium idején

Lechner, az alkotó géniusz Iparművészeti Múzeum, 2014. 11. 20. – 2015. 05. 31. szöveg text:

Zámbó Lilla

A mester halálának centenáriumára emlékező kiállítás és nemzetközi konferencia fontos állomása az Lechner-életmű emlékezetének. Az UNESCO által is ünnepi évvé nyilvánított 2014-es esztendőhöz számos esemény kötődött. Ezek közül az Iparművészetiben látható kiállítás értelemszerűen szétválaszthatatlan magától – a továbbra is meg-újulására váró – múzeumpalotától.

Az Iparművészeti Múzeum lépcsőházának hosszmetszete

A tárlat Lechner zsenialitásának és életművének a maga teljességében való bemutatására törekszik, s ehhez a célhoz kiváló médiumnak bizonyul a mester legjelentősebb – 2008 óta az UNESCO világörökségi jelöltlistáján szereplő – öt épületének kiemelése.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

A kiállítás – a genius loci varázsával – már a kapunál elkezdődik, majd a központi csarnokot övező földszinti galériában kronologikusan vezet végig az építész folyton megújuló pályáján. Korai éveitől kezdve a magyaros szecesszión át a modernizmus felé hajló kései munkásságáig: az anyag jól koncentrál a mestert érő fő impulzusokra, és szívügyére, a nemzeti formanyelv keresésére. A múzeum jövőjét biztosítható rekonstrukciós terv készítőinek (Vikár és Lukács Építész Stúdió, lásd MÉ 2012/3 – a szerk.) vázlatain alapuló és Demeter Nóra által kidolgozott építészeti koncepció folyamatosan rímel a dinamikus, áramló lechneri térélményre és az épület eredeti beosztására. Ugyanakkor az egybefüggő teremsort mobil háromszög elemek és stilizált motívumokkal átütött válaszfalak határolják, melyek az így keletkezett kis kiállító egységeknek intim érzetet kölcsönözve segítik, hogy a látogató átadja magát az adott terem témájának. A tárlat Lechnerhez személyesen kötődő tárgyakra, hiteles, részletgazdag korabeli terv- és részletrajzokra, inspirációkat kínáló kiadványokra, valamint nagyméretű fotókra épül, melyek különböző virtuális eszközökkel (interaktív panoráma, monitor slide show), változatos módon mutatják be épületei mai állapotát is. Kiemelt figyelmet kapnak a lechneri építészet esszenciájához tartozó, jelentéshordozó díszítménye-

inek számító Zsolnay kerámiaelemek. A kiállítás különlegessége az a terem, mely Lechner és a progresszív művészek törzshelyének számító Japán Kávéház miliőjét idézi meg. A bohém és játékos természetű – a kávéházi körben „Papszi”ként ismert – Lechnerről nem csupán barátai által alkotott arcképek és ötletes karikatúrák maradtak fenn, de számos legenda is. Az egyik szerint itt lehetett ingyen Lechner-tervre szert tenni, hiszen a mester az asztalára vetett rossz vázlat láttán képes volt azt egy ültőhelyében komplett épülettervvé javítani. Az elegáns, a zsúfoltság érzetét szándékosan kerülő kiállítás a látogatóra bízza a Lechneréletművel való mélyebb megismerkedés lehetőségét. Másrészt a teljesség érzetét növelné az építész (itthon kevéssé ismert) határon túli alkotásainak részletesebb bemutatása. Bízzunk benne, hogy a novemberi kiállítás, valamint a novemberi nemzetközi tudományos konferencia hatására nem csupán az egyszerre nemzeti és egyetemes értéket alkotó géniusz szellemi öröksége, de lesújtó állapotban lévő épületei is végre megkapják a kellő figyelmet.

Vermes-ház, Budapest, 1910-11

szcéna • scene

Lechner a Creative Genius Museum of Applied Arts, 20. 11. 2014 – 31. 05. 2015 Ödön Lechner (1845–1914), one of the greatest figures in Hungarian architecture, and certainly its most original, deserves a prominent place among the international talents from the turn of the century. This exhibition presents the whole scope of the work of the architect. Special attention is paid to five major works, nominated for UNESCO World Heritage Site status: the Kecskemét City Hall, the parish church of Budapest-Kőbánya, the Museum of Applied Arts, the Institute of Geology, and the Postal Savings Bank. Visitors can familiarise themselves with these through the architect’s original plans and drawings, as well as period and modern photographs. Working drawings of the ornaments so crucial to Lechner’s work, the publications which inspired him, and examples of the Zsolnay ceramic in which they were realized are also presented. One of the rooms evokes the world of the Japan Coffee House, Lechner’s second home, another accommodates a panoramic movie of his major works.

Kiállítási enteriőr. Fotó: Zámbó Lilla

A Média Építészeti Díja 2014 szöveg és fotók text and photos:

építészfórum.hu

November 27-én rendezte meg az Építészfórum a Média Építészeti Díjának tizedik, jubileumi díjátadóját az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az Építészfórum tíz évvel ezelőtt azzal a céllal hozta létre a Média Építészeti Díját, hogy a magyar építészek által megépített épületeket és terveket a nagyközönség is megismerhesse. A tíz döntőbe jutott projektet idén is nemzetközi előzsűri válogatta ki. Peter Bogner osztrák művészettörténész, Demir Mensur bosnyák építész és képzőművész, valamint Arpad Zachi román építész 65 épületből és 59 tervből választott ki öt megvalósult épületet és öt tervet,

amelyeket rövid prezentációkban mutattak be a jelöltek az Uránia Filmszínházban. Ezt követően a tizenkét tagú magyar újságíró-zsűri és három szakmai bíráló véleményezte a munkákat. A Média Építészeti Díját terv kategóriában Rátkai Annának az egri Zárkándy-bástya újjáépítésének terve, épület kategóriában pedig az almagyari borászatot jegyző Gereben Péter és Marián Balázs nyerte el (lásd MÉ 2014/8). Az épület kategória közönségdíját a pasaréti Vasas Sporttelep megújítása, Kendik Géza munkája kapta (lásd MÉ 2013/10), amely a Canon különdíját is elnyerte. A terv kategória közönségdíját Kőrösi Emese Edit görcsönyi minta-

feldolgozó üzeme nyerte el. A zsűri különdíját a Földes László – Sónicz Péter páros tervezte pilisi Hosszú ház kapta. Az Austrotherm különdíját a már épülőben lévő zselici Csillagpark, Erdélyi-Gáspár Judit, Erdélyi Róbert építészek és Barna Orsolya, Pucsek Viktor, Balázs Mátyás belsőépítészek terve kapta. Az Europa Design két különdíjat is kiosztott: az elsőt Máté Tamásnak a tarcali kőfejtőbe tervezett triálpályája, a másikat a már megépült Borterasz és Venyige SPA kapta meg. A Mapei cég Gelesz András munkáját, a Bajcsy-Zsilinszky út és az Andrássy út sarkán álló Eiffel Palace-t (lásd MÉ 201/3) jutalmazta különdíjjal.

Rátkai Anna: Az egri Zárkándy-bástya újjáépítésének terve

Földes László – Sónicz Péter: Hosszú ház a Pilisben

2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

Élménydús ellentmondások Várkert Bazár, Budapest

építészek architects: Potzner Ferenc, Pottyondy Péter, Dévényi Tamás

Romjaiból új életre kelt, új kaput nyitott a Vár felé a 130 éve esztétikai okokból létrehozott Várkert Bazár, Ybl Miklós hosszú évtizedekig méltatlan állapotban pusztuló alkotása. Egy értékes műemlék megmenekült az enyészettől, falai közt sétálva a 21. századi városlakó megcsodálhatja a 19. század építőmesterségbeli tudását, ízlésvilágát, miközben kortárs kedve szerint veheti birtokba a ráhagyományozott történelmet. A Várbazár példája elgondolkodtat azon is, mit fejez ki ember és társadalom azzal, hogy épített nyomot hagy maga után az enélkül is tökéletes világban, és mit tud kezdeni az utókor ezekkel a nyomokkal. A már közhelyként emlegetett kulturális paradigmaváltás ezt a kérdést különösképpen kiélezi egy olyan emlék esetében, amely funkció nélkül, saját korának díszleteként épült (l. még MÉ 2014/3 – a szerk). A kemény ítéletet persze árnyalhatjuk azzal, ha a szépséget önálló funkciónak tekintjük, ezt azonban a modern gondolkodás nem szívesen teszi. A Várbazár felújításának sikere mégis ebben rejlik: az esztétikai céllal épült 19. századi land art mű 21. századi folytatása kortárs esztétikai élménnyel ajándékozza meg azt, aki a budai rakpartról kíván a Várba felsétálni.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

szöveg text: Zöldi Anna

fotók photos: török Tamás / Topogram

A Várbazár létrejöttének, kezelésének, pusztulásának és felújításának története sokrétű tanulsággal szolgál. Abban a korban, amikor az építésre elegendő ok volt az, hogy a környezet ezáltal vonzóbbá válik, a korszak legjelesebb építészére és legkiválóbb mestereire bízták a praktikus funkciót nélkülöző reprezentatív sétány és támfal megalkotását. Teltek az évtizedek, és ahogy a gazdaságos működés egyre inkább követelménnyé vált, pusztult a míves munkával létrehozott építészeti mű – ebben persze a felhasznált anyagok és technikák fogyatékosságai, illetve a vároldalban lezúduló csapadékvíz is szerepet játszottak –, ahogy a szintén pusztuló középkori várfalak esetében is, amelyek állagmegóvása sok szakaszon a mai napig megoldatlan. A jelenleg szakmai fórumokon és a sajtóban pejoratív felhangokkal emlegetett 1945 utáni műemléki szemlélet, amely a Vár esetében elsősorban a középkori maradványokra koncentrált, és számos értéket mentett át az utókornak, az eklektikus építményt anyagában kevesebb érzékenységgel óvta, viszont igyekezett hasznos funkciót adni neki. A 19. század vívmányainak hívei sem tagadhatják az Ifipark legendás sikerét, sőt minden bizonnyal maguk is ott ropták valaha. A dübörgő lábak anyagában végképp tönkretették az építményt, az Ifipark működése a Várbazár történetében mégis az egyetlen olyan időszak, amikor a létesít-

esszé • essay

mény valóban közcélt szolgált, haszonnal. Bezárása után az enyészet vette birtokba a falakat, és nem akadt se magán-, se közpénz a megmentésére, holott a felújítása gyakorlatilag a rendszerváltás óta napirenden volt. A Bánáti-Hartvig építészpáros és a Mányi Stúdió is készített rá terveket, ahogy a felújítást végül jegyző Potzner Ferenc is a KÖZTI égisze alatt. A helyzetet végül az EU támogatása mentette meg, amely szerencsésen egybeesett az ismét reprezentációs célokat is maga elé tűző politikai akarattal. Ennek nyomán megújult eredeti formájában minden, ami műemlékileg hitelesen helyreállítható volt, és az előzményekből okulva olyan hozzáadott értékkel is igyekeztek a létesítményt kiegészíteni, ami hosszú távon biztosíthatja a fenntartását. A koncepció alapja a „Vár kapuja” funkció, amelynek megfelelően a Várbazáron áthaladva számtalan lehetőségét teremtették meg a Duna-part és a Vár közti gyalogos közlekedésnek. A díszes rámpát közrefogó, kiegészítő építményeket is e funkció értelmében alakították át: a támfalat kétoldalt közrefogó épületek kiállító funkciót kaptak, a föld alatt egy többfunkciós rendezvénytér kapott helyet, valamint egy többszintes mélygarázs, amely még a Várba érkező turistákat is kiszolgálja. A közlekedést liftek és egy mozgólépcső könnyíti meg. Hogy a végül megvalósított program mennyiben lesz sikeres, még nem tudható; részben mert az említett funkciók beüzemelés alatt állnak, részben, mert a Várbazár csak egy eleme a Budai Vár megújulását célzó hosszú távú projektnek, amelyben egyébként a megtérülő üzemelés más akcióterületeken is kitűzött cél. Ami most megítélhető, az a Várbazár eredeti funkciójával analóg: a Vároldalt rendező, a palotával kapcsolatot kiépítő közlekedés és esztétika. A műemlék-helyreállítási szempontból összetett feladatban rejlő kihívás a korhű restauráció és a kortárs hozzáadott érték együttes megjelené-

se. Bár rozsdás vasból kevesebb is elég lett volna, az összkép ötöst érdemel. A műemléki helyreállítás maximális korhűségre törekszik, olyan ínyencségekkel is kiegészül, mint az alagútban vezető vízhordó lépcső megnyitása, vagy a lépcsőpavilonban visszaépített íves lépcsőkar. Még az előkészítő tervezési fázisban előkerültek az épület keletkezésének idejéből való „megvalósulási tervek” (Rechnungsplan), amelyek számos ponton jelentettek hiteles forrást. A Várkert Bazár díszítményeit 1875 és 1883 között a kor legjobb mesterei alkották, a fémmunkákat Jungfer Gyula, a díszítőfestéseket Scholtz Róbert, a kerámiákat a Zsolnay-gyár, a szobrokat Fessler Leó. A restaurátori munka magas minőségben készült, amint erről a helyreállított déli palotában látható kiállítás tanúskodik. Bár a Várbazár 2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

esetében sosem merült fel kétely a korhű restaurálást illetően, az építés közbeni állapot, a jellegtelen téglacsonkokig lecsupaszított falak joggal vetették fel a kérdést: ha mindent újrafaragunk, mit is jelent, hogy egy 19. századi épületszerkezet eredeti? A közlekedési rendszer, a teraszok, rámpák, lépcsők és udvarok ös�szetett rendszere élménydús felfedező utat, izgalmas vizuális hatásokat kínál. Erénye az újonnan kialakult állapotnak, hogy a korabeli épületszerkezeteken és díszítőművészeten túl egy elfeledett műfajt: a sétafikálást is rehabilitálja. Az új elemek megsokszorozzák a a zegzugos, kiismerhetetlen felfedezőút élményét. A tervezők hozzáállása egyértelmű: minden új kiegészítés Corten-lemez felületet kapott. Bár ennek elvi indoklásával egyet lehet érteni – a rozsdás lemez természetes módon öregszik és tükrözi az idő múlását –, ilyen tömegben és testközelből szemlélve a divatos anyag használata mégis elgondolkodtató. Ha tetszik, ha nem, a rozsda nem barátságos anyag, sokkal inkább metaforája a pusztító, mint a megtartó időnek. Ezt a kortárs trendek legelszántabb hívei is zsigereikben kénytelenek érezni. A részletek megformálása mindenütt igényes, de tapintható közelségből a mennyiség egyszer csak túldimenzionálttá válik. Anyagi okokból a lemezeket rögzítő szegecsek már nem rozsdás felületűek – ez végeredményben nem válik az együttes hátrányára. Mivel tágas és hosszan bejárható terekről van szó, az összhatás nem zavaró, szépen komponált vizuális képet mutat. Ebbe még a kontextusa alapján nem kifejezetten indokolt Mária-szobor is beletartozik – messziről határozottan jól mutat az ormon. A Corten-lemez mindenhatóságát erőteljesen megkérdőjelezik a felvezető rámpákon elhelyezett rozsdás vas virágtartó ládák – itt a kevesebb tényleg kevés: vagy több kellene, vagy inkább semmi.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

Önálló világ a föld alatt kialakított rendezvényterem, illetve annak előcsarnoka, melyet Potzner Ferenc és Pottyondy Péter vezető tervezők mellett belsőépítészként Dévényi Tamás jegyez. A rámpák mögött futó előcsarnok izgalmasan mixeli a múltat és a jövőt. Egyik falát a rámpák megtámasztására szolgáló haránt irányú téglaszerkezet alkotja – ezek meglétéről is a Rechnungsplan adott hírt, mielőtt még a földből napvilágra bukkantak volna. A megtisztított szerkezetek egyfajta régészeti leletként, egyúttal a 19. század építőmesteri attrakciójaként jelennek meg. Az így kialakult többletterek a jövőben kiállításoknak adnak otthont, részben a királyi kertek és az egykori várkertészet múltja gazdag dokumentumait, részben a Várkert Bazár ikonográfiáját ismertetik. A téglaszerkezetekkel kontrasztot alkotnak az előcsarnok látszóbeton felületei, ahol a trendeken túlmutató izgalmat a teljes szemközti falat elfoglaló felnagyított krónikaábrázolás és a funkcionális helyiségek türkizkék öblei jelentik. A széltében elnyújtott arányú csarnok két végében a lelógó üveghengerek sokaságával kijelölt büfék futurisztikus ellenpontjai a 19. századi architektúrának. Az előadóterem még nem funkcionál, így csak sokat ígérő lehetőség a 21.000 ledpontból álló, programozható oldalfal. Az üzemeltetők ettől a többfunkciós tértől remélik a komplexum rentabilitását, továbbá a mélygarázstól – a tervezők egyik büszkesége, hogy ennek lehajtóját sikerült a Várkert Bazár előtti tértől félrehúzva kialakítani. Az egész együttes lényeges eleme a kertek és tájépítészeti elemek megformálása, a Garten Studio munkája. A rámpák feletti neoreneszánsz díszkertet az eredeti állapotnak megfelelő, lehető legnagyobb hűséggel építették vissza, és még őszi pompájában is az építészeti együttes hajdani eleganciáját idézi. A Gloriette tengelyében álló Grotta és az egyetlen távoli fotó alapján helyreállított Triton-kút viszont talán eredetileg sem lehetett

esszé • essay Várkert Bazár újjáépítés építész felelős tervező leading architect:

Potzner Ferenc – KÖZTI Zrt.

építész architect:

Pottyondy Péter – KÖZTI Zrt.

belsőépítészet interiors:

Dévényi Tamás – Budapesti Műhely

környezettervező landscape:

Steffler István – Garten Studio

épületszerkezetek building frames:

Horváth László – Pataky és Horváth tartószerkezet structures: Váczi Péter – KÖZTI Zrt. (műemléki épületrészek), Gurubi Imre – KÖZT Zrt. (új épületrészek), Gecsényi Róbert – Dinám (mód. új épületrészek) épületgépészet hvac: Oltvai András – Oltvai Studio épületvillamosság electrical engineering: Máramarosi András – KÖZTI Zrt., Gáspár Péter – GSTR (erősáram), Ritzl András – KÖZTI Zrt. (gyengeáram) A Királyi Palotához vezető gyalogostengely elemei felelős építész tervező leading architect:

Potzner Ferenc – KÖZTI Zrt.

építésztervező architect:

Potzner Ádám, Szabó Orsolya – KÖZTI Zrt. épületszerkezetek building frames: Horváth László – Pataky és Horváth belsőépítész interiors: Baliga Kornél – Korinterni Bt., Dévényi Tamás – Budapesti Műhely Kft. környezettervező landscape: Steffler István – Garten Studio tartószerkezet structure: Váczi Péter –KÖZTI Zrt. (műemléki épületrészek), Szabó András – Ysako Tervező Kft. (új vb és acélszerkezetek) épületvillamosság electrical engineering: Máramarosi András – KÖZTI Zrt., Gáspár Péter – GSTR (erősáram), Ritzl András – KÖZTI Zrt. (gyengeáram)

az együttes csúcspontja – most mindenesetre olyanok a kövei, mintha egy neoeklektikus rózsadombi villából kerültek volna ide. Az Öntőház udvar mindig is gazdasági funkcióval bírt, ennek megformálásban tehát nem kötötte a tervezőket a korhűség kényszere. A rakpartról a palotáig vezető sétaútnak ez a legfrissebb pontja, a kortárs tájépítészeti elemek üdítő szimbiózisa. Organikusan amorf ülőbútorai, geometrikus rézsűi és anjoukockás kőburkolata zökkenőmentesen illeszkedik mind a 19. századi, mind a várfal tövében húzódó 21. századi architektúrához. Leendő funkciója szerint ez az udvar a vele kapcsolatban álló északi palotával együtt a fiatal generáció igényeit fogja szolgálni. Az együttesnek ez az egyértelműen kortárs mozaik-darabja az átkötés a kortárs használat felé. A Várbazár helyreállításával Budapest mindenképp ajándékot kapott, és nem is elsősorban a 19. század restaurálása révén. Ha valóban elkészül a tervezett forgalmi kapcsolat a Duna-part és a pesti oldal felé, Budapest lakossága a Várat kapja ajándékba. A Várbazár, az újjáépített 19. századi falak túlélésének záloga pedig ugyanaz, mint a múlt minden ránk maradt emléke esetében: az élő funkció, a múló idővel el nem múló érték a használó társadalom számára. 2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

Eventful Contradictions

Várkert Bazaar, Budapest

Reborn from its ruins, Várkert Bazaar has opened a new gate towards the Castle. Built 130 years ago primarily for aesthetic reasons, this building by Miklós Ybl has been exposed to decay for long decades disgracefully. A precious historic monument has thus survived to escape ultimate decay. Walking inside the building, a citydweller of the 21st century may admire the expertise and tastes of 19th-century architecture. The example of the Bazaar makes us think about what mankind and society may be able to express by leaving man-made marks behind in a world which is perfect without them anyway, and what posterity could do with these marks later on. The birth and the evolution of the Bazaar, as well as the history of its maintenance, decay and restoration offers us lessons on more than just one level. Back in those days when construction did not need more cause and justification than the pure fact that it could make the environment more attractive it was the most excellent architect and the best masters of the era who were commissioned to create this representative promenade and ramparts lacking genuine functions. As decades passed by, the importance of economical and efficient maintenance came into focus and evolved into a basic criterion, this elaborate architectural work started to deteriorate – which was partly due to the weaknesses and shortages of the materials and

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

technologies used, coupled with the large quantities of rainwater flooding down along the ramparts on the hillside –, much in the same way as it happened to medieval castle walls that also started to decay, the preservation of which is still a burning issue calling for solution today. As the attitude of the protection of historic monuments after 1945 changed, less care was taken of the materials of this eclectic-style edifice, although there was still the ambition to endow it with more useful functions. Converted into a concert venue, Várkert Bazaar actually served public purposes, being useful even though seriously deteriorated. After its closure, the walls started to disintegrate, and there was no sponsoring from the public or private sector to salvage it. The situation was saved by financiation from the EU which luckily coincided with a political intention ambitioning to use it for representative purposes once again. In its wake, whatever could be restored to its original form was renewed with as much historic authenticity as possible. Learning from the precedents, added values were also created to complete the establishment which may as well facilitate and guarantee its long-term upkeeping. The concept was based on the function of the „gate to the Castle”, in line with which several occasions were created throughout the Bazaar to allow for pedestrian traffic flow between the Danube bank and the Castle. Surrounding the ornate ramp, the ancillary structures were also designed according to this function: the buildings flanking the ramparts from two sides are used now for exhibitions, whilst underground a multi-functional space for events is contained as well as a multi-storey car park to serve tourists who arrive here. Transport is facilitated by elevators as well as by an escalator. Authentic restoration is a complex task and a challenge from the viewpoints of the protection of historic monuments which has to be presented alongside with additional contemporary values as a whole. Although less of the rusty ironwork would have been enough, we still rate the overall image as an excellent one. Restoration work ambitioned a maximal degree of historic authenticity completed by such peculiarities as the opening of the stairs used for carrying water leading to the tunnel, or the rebuilt arched stairs in the stairs pavilion. Restorers’ work is high standard here which is also proven by the exhibition in the restored southern palace. The system of communication, terraces, ramps, stairs and courtyards tempt us to take a tour of the entire building to discover it as a complex system: every nook here surprises the visitors with exciting visual effects. Placed modestly, contemporary interventions encourage us to walk around. New components multiply the „castle-experience” hidden in our collective subconsciousness, the adventurous experience of walking throughout the zigzagging maze. Architects’/Designers’ attitude here was unambiguous and systematic: every single addition received a cladding made of Corten-sheet. Although the theoretical justification for this may as well be agreed and approved of – rusty

esszé • essay

sheets shall age naturally and reflect the passage of time accordingly –, viewing the use of this fashionable material in such a quantity and on closer inspection still appears to inspire us. Whether liked or not, rust is not a friendly material, and is more like the metaphor of destructive times than preserving forces. The design of details is of high standards everywhere – ranging from the perforated representations of animal motifs of medieval coat-of-arms to the pierced designs of the stair rails evoking portholes –, but from a tactile proximity this quantity all of a sudden turns out to be oversized. Due to financial reasons, the rivets fixing the plates are no longer rusty - which all in all cannot be rated as disadvantageous for the complex. As the spaces contained are spacious and longitudinally tourable, the overall impression is not a disturbing one, and if we do not have to touch iron, it actually appears a beautifully composed spectacle. Even the statue of Mary belongs to it although it does not seem to be wholly justified based on this context: it still nicely fits on the gable when viewed from a distance. The omnipotence of the Corten-plate is definitely challenged by the boxes for plants made of rusty iron which are placed along the ramps leading up here. Less is actually little here: there should be either more or, more preferably, none of it. Underground, the events hall and its foyer appear as an independent world: they were designed by Ferenc Potzner and Péter Pottyondy senior designers and interior architect Tamás Dévényi. The foyer spanning behind the ramps blends the past and the future in an exciting way. One of its walls is made up of a brick structure to support the ramps diagonally. The

cleansed structures appear as a kind of archaeological findings as well as attractions of a 19th-century building master. The extra spaces thus created house partly would-be exhibitions, partly the rich collection of documents presenting the past of the royal gardens and the iconography of the Bazaar. Exposed concrete surfaces of the foyer are in contrast with the brick structures. Exciting parts of the foyer going beyond trends are representations from chronicles enlarged to cover the entire surface of the opposite wall and the turquoise blue bays of the functional rooms. Elongated in its width, the hall is flanked by a multitude of hanging glass cylinders marking the place of the canteen as futuristic counterpoints of the 19th-century architecture. An essential part of the whole complex is the landscape design of the gardens and their accessories made by Garten Studio. The Neo-Renaissance garden above the ramps was restored to its original conditions as authentically as possible and is thus able to evoke the former elegance of the architectural complex even in its autumn grandeur. The yard of the house has always had economic functions, thus the design of which did not limit the architects with the requirements of historic authenticity. This is the freshest point of the stretch of the promenade between the quay and the palace: it is actually a refreshing symbiosis of components of contemporary landscape architecture. Its organically amorphous geometrical slopes and Anjou-checked stone paving adjust it smoothly to the architecture of its surroundings of the 19th century and, at the foot of the Castle walls, of the 21st century. In line with its would-be function, this courtyard shall serve the needs of the younger generation associated with the palace in the north. This obviously contemporary mosaic piece of the complex is actually a link to contemporary uses. When completed finally, the projected transport lifelines towards the Danube bank and the Pest side of the capital shall present the Castle as a gift to the citydwellers of Budapest. The Bazaar as a guarantee for the survival of the rebuilt 19th century walls shall be the same as in the case of all the relics of the past that have come down to us: the live function and the eternal values they have for the society using them.

2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Elkészült a Tüskecsarnok Budapest, Lágymányos, egyetemi campus

építészek architects: Lázár Antal, dr. Magyar Péter

szöveg text: Sylvester Ádám

A szakadozott történetű Duna-parti fejlesztések dél-budai felületén, az 1996-re gondolt, de meg nem valósult Világkiállítás szomorúvá vált és tétova időszaka idején, az 1989-ben elindult előkészítő munkák során, már a kezdet kezdetén felmerült egy sportcsarnok és egy fedett uszoda létesítése. Mindkettő előhasznosítása szolgálta volna Világkiállítást. Az 1993-ban kiírt nyílt, titkos építészeti tervpályázaton dr. Magyar Péter és Lázár Antal terve első díjat nyert, a tervezés jogát az A&D Stúdió Kft. kapta meg.

Van Rómában a Piazza Spagna és a Piazza Popolo között egy nevezetes utca: a Via del Babuino. Kevesen tudják, hogy az utca neve becenév. Eredeti nevei eltűntek, a környék lakói nevezték át a 16. században. A római tájnyelv leleménye a babuino szó, mely az ő szeretett, csúf páviánjukra utal. A név hordozója az egyik házfalba süllyesztett, fülkeszobor kialakítású kút bumfordi, majomszerű, félig fekvő, fekete férfialakja. A szobor minden vizek antik istenének, Selinusnak állít emléket, egyben azon pápák dicsőségét hir-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

fotók photos: Hajdú József

deti, akik a környék szanálása során a vízellátást modernizálták. A plebejus profán felülírta a szakrálist. Volt Lágymányoson egy félbehagyott építkezés, ahol egy leendő sportcsarnok tömege és a véglegeset sejtető jellegzetes kontúrja megragadta a pesti járókelők képzeletét. Hamar elterjedt és mára már hivatalossá lett a városi folklór adta, kedvesen csengő Tüskecsarnok elnevezés. Ritkaságszámba megy, hogy egy épület ragadványneve megelőzi a születését. Szeretetet és birtokba vétel nélküli birtoklást sejtet. Ha egy épület ennyire emblematikussá lesz, az a lehető legnagyobb siker. A Tüskecsarnok építése az 1994. június 30-i építési engedéllyel kezdődött. A sportcsarnok és az edzőtermek szerkezetei elkészültek, az uszoda és a szabadtéri színpad alapozásának földmunkáira, és az alapok részleges megépítésére is sor került. Amilyen mértékben bizonytalanná vált az EXPO magyar helyszíneinek sorsa, olyan mértékben került egyre inkább előtérbe a sportcélú egyetemi hasznosítás. Végül az akkori kormányzat a Világkiállítás rendezésének lemondása mellett döntött. 1996-ban leállították a csarnok építését, az elkészült épületeket lezárták, az uszoda építése abbamaradt. Ennek sorsa – dacára annak, hogy a 2006-os Budapesti Úszó- és Vízilabda EB színhelyeként számításba jött – végül megépítése bizonytalanná vált. A sportcsarnok magára maradt, a nagyvonalú telepítési elképzelés torzóvá vált. 16 év szünet után, 2012-ben egy kormányhatározat az építési munkák folytatása és befejezése mellett döntött. Érthetetlen módon a kitűnő beépítési javaslat sérelmére az uszoda tervezése és építése a szerzők mellőzésével, és nem a nyertes terv szellemében indult újra. A tervezés új, módosult programmal indult ismét meg. Erről a szerzők idén áprilisban, a következőképpen adtak hírt: „…a Sportcsarnokban az 1994-ben készült engedélyezési terv szerint 2026 fős lelátót és az 1600 főnek a küzdőtéren történő

esszé • essay

helyfoglalását módosítani kellett. 3084 fő lelátón történő leültetésére, további, a küzdőtéren felállított mobil üléseken maximálisan 916 fő elhelyezésére. A tervezett maximális látogatói létszám így 4000 fő. A csarnokban – ideiglenes létesítésű jégfelülettel – lehetőséget kell biztosítani jégkorong események megrendezésére. A kézilabda, a teremfoci, a tollas- és kosárlabda, a röplabda, a torna, az ökölvívás, a vívás, a birkózás, az asztalitenisz, a tenisz, a súlyemelés sportágak eseményeit kívánják itt majd megrendezni. Készülnie kell a sajtóközvetítéshez megfelelő felületnek, amely alkalmas operatőrök, tudósítók elhelyezésére. Az edzőtermeknek edzésre, bemelegítésre, selejtezők lebonyolítására kell szolgálniuk, a nézők elhelyezése nem szükséges. Ezekben olyan sportágak számára is infrastruktúrát kell kialakítani, mint a falmászás, az aerobik, a kondicionáló torna, a fallabda. Az edzőtermek szintjén az előcsarnokból függetlenül megközelíthető, egyetemi tornaórák, sportfoglalkozások számára létesüljenek öltözők (4 db 20 fős sportolói, 1 db 10 fős tanári öltöző). A létesítményt fenntartó irodák, valamint wellness és diagnosztika funkciók. A meglévő alaprajzi rendszer alapvető struktúrája, a funkcionális egységek helye változatlan maradt, és a korábban kiépített környezeti kapcsolatok, így a bejáratok, a gazdasági bejáratok, a közművek meglévő állapotban maradnak…” A helyszínül kijelölt terület a régóta meglévő sportpályák (MAFC, BEAC) szomszédságában és helyén adódott. A tény, hogy a hely a Magyar Tudósok körútján kívül fekszik, azzal az előnnyel járt, hogy kiszabadult a part menti íves-sugaras szabályozás kényszerzubbonyából, így lehetőség nyílott a körút és a Bogdánfy utca közötti nagy kiterjedésű felület várositáji adottságait felfedező és megértő beépítési koncepció kialakítására. A javaslat képletszerűen egyszerű és világos. A gazdag és bonyolult tervezési programot befogadó építmény alapvetően két markáns, világosan megfogalmazott, egymástól szerkesztésében eltérő elemből áll: egy, a

felső síkjával a körút szintjéhez igazodó, a meglévő, Nyugat felé enyhén lejtő tereppel formailag és funkcionálisan folyamatos párbeszédet folytató pillérvázas, sík födémes, helyenként többszintes alépítményből, illetve a küzdőtérből és az azt lefedő, elliptikus alaprajzra nagyvonalúan szerkesztett lencse formájú héjból. A nagy léptékű városi tájdarab kontextusában megjelenő alépítmény maga a módosított terep, burkolt és zöld felületekkel kialakított park, míg a csarnoktér az előbbiből szelíden emelkedő domb, íves zöld rézsűiből kiemelkedő virágkoronájával. A süllyesztett küzdőteret az ég felé nyitott koronázat sok-sok – a lapos kupolafelületre rendben sorakozó – hegyes, üvegezett prizmáján át beömlő fény árasztja el. Ez a prizmarengeteg emlékeztet a sün hátát borító tüskékre. Az asszociáció kézenfekvő, a nagyítást a közgondolkodás a mesék világában szerzett jártasságával, játszi könnyedséggel végzi el, innen ered a szeretetteli becenév. A nagyvonalú elegancia a titka annak, hogy az épület nem öregedett meg és nem is öregszik, pedig a 16 évnyi szünet miatt ez megtörténhetett volna. A terv geneziséből eredeztethető az az egyedülálló tény is, hogy a tervezési programban bekövetkező jelentős változásokra az épület strukturális változtatás nélkül tudott felelni. Ezek közül is kiemelkedik az előrelátó okosság, a jól megválasztott alapozási eljárás, amely révén a gépkocsi parkolás kapacitását az építés közben, az akkor már meglévő pinceszint alá, bányászati módszerek alkalmazásával létrejött plusz parkolószint építésével meg lehetett duplázni. A térszervezés egyben létrehozta azt a topológiai rendet, amelynek egyenes következménye a hibátlan artikuláció. Innen ered a felületek formai tisztasága, melyeken az alkalmazott anyagok és színek választása biztos kézzel magas minőséget hozott. A szolid felületeken megjelenő Törökországból származó, bézs színű kőburkolat, a homlokzati nyílászáró2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay generáltervező design:

A&D Stúdió Kft.

felelős tervezők leading architects:

Lázár Antal DLA, Dr. Magyar Péter

építész munkatársak fellow architects:

Stocker György, Kulcsár Zoltán, Lázár Veronika, Molnár Attila, B. Tóth János, Bánsági Szilvia, Szécsi Zoltán, Ruppenthal Judit, Horváth Ágnes, Álmos Csaba, Della Donna Alíz, Batta Miklós, Nógrádi Ádám, Sill László, Sükösd Zoltán, Vavra András, szigetelés, épületszerkezetek insulation, building structures: dr. Petró Bálint, Dr. Preisich Katalin, Dr. Széll Mária, Horváth Sándor tartószerkezet structure: Hatolkay Márta – Mérték Építész Stúdió, Kollár Lajos, Andreánszky Imre, Iványi Kálmán – Iparterv, Bartók Miklósné, Pintér Sándor – Szigma Stúdió Kft. épületgépészet hvac: Porosz Géza, Szabó István, Buka János épületvillamosság electrical engineering: Tornyallyai Miklós, Révhegyi Ferenc, Piatkó Tamás – PT Engineering külső világítás outdoor lighting: Tóth Zoltán – Planet Kft. tűzvédelem fire protection: Csuba Bendegúz – MP Model Kft. sporttechnológia sports technology: Judik Zoltán közlekedés traffic: Szegő János, Borsós Ferenc, Kancz Albert – Közlekedés Kft. tájépítészet environment: Kecskés Tibor, Karádi Gábor külső közművek outdoor public utilities: Mihályi Géza, Paczolay Katalin, Hobl Géza – Közlekedés Kft. akusztika acoustics: Kotschy András, Reis Frigyes megrendelő client: Nemzeti Sportközpontok, Vígh László kormánybiztos kivitelező main contractor: Swietelsky Magyarország Kft., Magyar Építő Zrt., Alba Regia Építőipari Vállalat, Kipszer Zrt., ZÁÉV Építőipari Zrt. (építés), SWP Konzorcium (2012-es felújítás, bővítés), Swietelsky Magyarország Kft., főépítésvezető: Nagy Balázs; Pannon Nívó Kft., főépítésvezető: Kiss László Norbert; West Hungária Bau Kft., főépítésvezető: Kanász István

kon megjelenő „beszkárt” sárga festés, a pasztelzöld Rheinzink tetőfedés, a belsőkben megjelenő különböző tónusú kék kárpitok, kerámiák, a csarnokot lefedő acélszerkezetek fehér színe üdén teremti meg a Sportcsarnok megfelelő atmoszféráját. Külön kell szólni a csarnokot lefedő acél rácsostartókból kialakított paraboloid héjszerkezet és a prizmák csomópont-esztétikai szépségéről, mely a gondos építészeti igénymeghatározást követő dicséretes szerkezettervezői munka eredménye. Vagy a bejáratok íves előtetőiről, kővel burkolt diafragmáiról, bár itt az ellenmenetes-orsós, vonóvasas szerkezetek akár elhagyhatók is lehetnének. De említeni kell a burkolt platón álló földszintes, szilvamag-alaprajzú bejárati épületpárt, és ugyanitt a kifúvó légtechnikai berendezés tündéri harangtoronyra emlékeztető játékos átiratát is. Gyakori esemény a szakmában, hogy tervezők párban dolgoznak. Az eredményes együttműködésnek számos példáját ismerjük. Lázár Antal is gyakran dolgozott szerzőtárssal: Reimholz Péterrel, Patonai Dénessel. A

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

Tüskecsarnok tervezése mégis egyedülálló: az alkotókat a tervezés idején egy óceán választotta el. A személyes együttlét közvetlensége hiányában a kapcsolatot a rajzban bonyolított kommunikáció tartotta fent. Abban az évtizedben a leggyorsabb rajzi gondolatcsere a még a fax technikai lehetőségére korlátozott. Ez A4 méretű rajzok cseréjére korlátozta – bizonyos értelemben emelte – az érintkezés szintjét. A műszaki tervek Budapesten, készültek az A4-es munkarajzok alapján. Péter vázlatai Pennsylvaniában születtek. Ő rajzban gondolkodik és tervez, vállalva a vonalas és kötött méretű ábrázolás korlátait. Több mint 1000 db A4-es keletkezett a tervezés során és a „hazai” licitek a magas szintű dialógushoz méltó válaszok voltak; az egész rajzos párbeszéd érdemes arra is, hogy könyv formájában váljon közkinccsé. Sajátos analógiát kínál a Tüskecsarnok építéstörténetéhez a tény, hogy Magyar Péter 1992-ben a BME-n megvédett doktori disszertációja a tervezési anomáliákkal foglalkozott. A Tüskecsarnok építésében bekövetkezett másfél évtizedes interruptus bátran nevezhető anomáliának.

esszé • essay

Tüskecsarnok Completed

Budapest, Lágymányos, University Campus

There had been a construction project left unfinished in Lágymányos where the mass of a would-be sports hall and its characteristic silhouette suggesting something ultimate inspired the fantasy of passers-by on the Pest side of the city. Having a pleasant ringing, Tüskecsarnok ("Spike Hall") the nickname it was given by urban folklore soon became widespread and is now used as the official name of the building. It is quite a rare occasion that the nickname of a building actually precedes its birth as it suggests ownership without love and the gesture of taking it into possession. In case a building grows into such an emblematic one it is also the greatest success architecture can possibly ever achieve. The area in the southern part of Buda features developments along the Danube bank with a fragmentary past such as the projected EXPO world exhibition of 1996 which remained in blueprint as such. During the preparations of this latter project launched in 1989, at the very beginning of a period of uncertainty which turned out to be a sad one, the idea of building here a sports hall and a swimming pool occurred. The preliminary utilization of both of them would have served the world exhibition. Designs by dr. Péter Magyar and Antal Lázár were awarded the first prize of the open and secret architectural competition published in 1993. As a result, A&D Stúdió Ltd. was commissioned with design works. The construction was started after the licence had been issued on June 30th, 1994. Structures of the sports hall and the gyms were completed just like the earthwork necessary for the foundations of the swimming pool and the open-air stage as well as partly their foundations. As the future of the Hungarian Expo venues turned out to be uncertain the utilization of the university for sports purposes came into focus. Finally, when the government decided to renounce from organizing the World Exhibition the construction of the hall was stopped in 1996. The already completed building was closed down and the construction of the srimming pool was

left unfinished. The fate of the latter – although it was calculated with as one of the venues for the 2006 Swimming and Waterpolo European Championship in Budapest was then uncertain too. The sports hall was left to its fate. The large-scale settlement concept thus turned into an incomplete one. After an interval lasting appr. 16 years, in 2012 a decree of the government came in effect about the continuation and completion of the construction project. Inexplicably, the project was restarted at the expense of the excellent scheme, along with the design and construction of the swimming pool disregarding the original designers and against the spirit of the winning design. Design work had to be realized now within a revised and modified framework. The site in the vicinity of the existing sports fields was given. The fact that it is located outside the Boulevard of Hungarian Scholars had the advantage that it was freed from the straightjacket of the regulation based on curved and radial lines along the bank, and thus a large area between the boulevard and Bogdánfy Street could be used for the project revealing the urban-natural faculties and potentials of the site to develop it in a sympathetic way. The proposed scheme was as simple and clear as a formula. The structure realizing this rich and complex design programme is made up of two characteristic components with a clear articulation and with different organisation: one of them is a pillar-frame flat-roof substructure here and there multistorey one adjusted to the level of the boulevard with its top plane and an existing slightly slanting terrain westward with which it continuously communicates both formally and functionally, the other being the arena and the lentil-shaped shell with a generous design following the elliptical floor-plan to cover it. The substructure appearing in the context of this large-scale piece of urban landscape is actually the modified terrain itself, a landscaped park with covered and green surfaces whereas the hall space appears as a mound gently bulging out from the previous one, crowned with flowers that stand out from the arched green slopes. The sunken arena is bathed in light flooding in through a multitude of pointed and glazed prisms set in orderly rows on the flat surface of the cupola and opens up towards the sky like a crown. This forest of prisms

2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

esszé • essay

echoes the spikes covering the back of a hedgehog. This association is self-evident, enlarging is done here with the playful ease typical of human thinking trained in fairy tales and this is where the lovely and loving nickname comes from. The secret of this generous elegance lies in the fact that the building has not and will not get old although this might as well have happened owing to the cease lasting 16 years. Also resulting from the genesis of the scheme, there is the unique fact that the building was able to respond to the significant changes made to the design programme without structural modifications. Of them an outstanding one is the proactive wisdom and a well-chosen method of building the foundations owing to which the capacity of the car park could be doubled during the construction phase beneath the level of the basement then, by constructing an additional parking level with methods used extensively in mining. Spatial organisation simultaneously created the topological hierarchy and order the direct consequence of which is the flawless articulation. This is where the formal clarity of surfaces springs from in which the firm-handed selection of materials used and the palette matching them brought about high standards. Appearing on solid surfaces, the beige coloured stone facework originating from Turkey, the yellow painting on the windows and doors on the facade, the pale green Rheinzink roofing, the varied tones of blue occurring in the interiors on carpets and ceramics, the whiteness of the steel structures covering the hall refreshingly contribute to create the atmopshere of the Sports Hall. Special mention must be made of the paraboloid shell made up of steel grids and the aesthetic beauty of the systematic junctions of the prisms, which is a result of praiseworthy structural design work that meets carefully defined architectural requirements. The same holds true

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

of the curved marquees of the entrances and the stone-covered diaphragms, although the jigging iron structures might as well have been left out here. However, I must also mention the single-storey twin buildings at the entrance built on a covered plateau with a single-storey plumstone shaped floor plan as well as the blowing air-technology equipment which appears as if a playful reinterpretation of the cute belfry. More often than not, designers work in tandem in this profession. Several results of such cooperations are well-known. Antal Lázár often cooperated with Péter Reimholz and Dénes Patonai, for example. However, the design work of Tüskecsarnok is a unique project even so: the designers were separated by an ocean during their cooperation. As there was no chance to meet in person, drawings were the vehicles of communication. Back in those years the quickest way to do it was technically limited to the capacities of fax machines which only allowed for the exchange of A4 size drawings. Technical schemes were made in Budapest based on A4 drawings. Sketches by Péter were drawn in Pennsylvania. He thinks and designs in terms of drawings, even if linear representation and dimensions are limited. More than 1,000 pieces of A4 size sheets were thus produced during the design project and „Hungarian” bids were worthy responses to the high-standard dialogue. As it meant the exchange of complete drawings it is well worth publishing it to make it accessible to the wider public in a book format. A unique analogy for the evolution of Tüskecsarnok was offered by the fact that Péter Magyar dealt with design anomalies in his doctoral thesis he defended in 1992 at the Budapest Technical University. The 15 year long interruption delaying the completion of Tüskecsarnok is by all means a fitting example of such anomalies.

örökség • heritage

Két főszerepben

Ludovika Akadémia, Budapest építészek architects: Szalay Tihamér, Mányi István

szöveg text: Csontó Sándor

A reformkori Pest legszebb arcát ma talán Pollák Mihály két pazar klasszicista épülete őrzi: a Magyar Nemzeti Múzeum és kistestvére, az 1836-ban elkészült – de csak 1872-ben birtokba vett – Ludovika Akadémia. Utóbbi sem kevésbé látványos, sőt: 2014-ben, frissen felújítva ismét lenyűgöző és monumentális a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új központjának helyet adó történelmi főépület. Az I. Ferenc császár feleségéről, Ludovika királynéról elnevezett intézmény annak idején közadakozásból valósult meg, a névadó 50 ezer forintos summával járult hozzá az építkezéshez. Napjainkban a Ludovikát kormányrendelet alapján 4,7 milliárd forintból stafírozták ki, nem sajnálva pénzt és energiát, hogy méltó helyen tanuljanak a leendő honvédtisztek, az államigazgatás és közszolgálat hivatalnokai és rendőri főtisztjeink. Egyik kiemelt eleme annak a történelmi restaurációs folyamatnak, amelyikbe a Honvéd Főparancsnokság, a Várkert Bazár (e kettőről a beszámolót lásd lapszámunkban – a szerk.) és a Kossuth térre tervezett Parlament Látogatóközpont (MÉ 2014/9) is beletartozik. A Szalay Tihamér és Mányi István által megálmodott nagyszabású rekonstrukció olyan tökéletesen, az avatatlan szem számára szinte ész-

fotók photos: Zsitva Tibor

revehetetlen módon sikerült, mintha az épület egységét, megjelenését befolyásoló átalakítás nem is történt volna. Valóban nem: a rekonstrukció tökéletesen alkalmazkodik a korábbi történelmi elemekhez és megfelel az új feladatok által előírt követelményeknek. A mértéktartó és értő beavatkozásoknak köszönhetően a felsőoktatási funkciót úgy sikerült bevinni az épületbe, hogy mellette a múzeumi jelleg is megmaradt, a két szerepet a Ludovika zavartalanul, egymással párhuzamosan is el tudja látni. A főbejárat a korábbi múzeumi kapu helyett csak az egyetemi részhez vezet, ahogy mostantól az eredeti lépcsőházak is az egyetemi funkciót szolgálják. A korábban a földszint jobb szárnyában működő ásvány- és kőtár az alagsor eddig beépítetlen, bal szárnyába költözött. A múzeumi rész tetőtere is megközelíthető az egyetem zavarása nélkül, a bal szárny lépcsőházának liftjével. Az egyetemi funkció az alagsori és földszinti jobboldali szárnyba, valamint az első és második emeletekre került. Az igazgatási irodák elhelyezésével a látványosan nagy fesztávú boltozott terek szinte sehol nem sérültek. A jobb szárnyon lévő könyvtár 180 fős, nagy belmagasságú olvasótermében galériát alakítottak ki, ezt könyvszállító lift köti össze az alagsori raktárral. A lenyűgöző térszervezésről tanúskodó előcsarnokból az ovális udvarra kilépve annak a hatvanhárom vármegyének a felújított 2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

örökség • heritage

címere díszeleg, amelyek adakoztak az építkezésre. A fegyelmezettséget és eleganciát sugárzó homlokzat díszei – a csigás, oroszlánfejes oszlopfők, Mars isten és a kardot tartó puttóalakok – a felújításnak köszönhetően újra láthatók. Visszakerült a timpanonban található címerre a korona, és eredeti helyén olvasható a M. K. Honvéd Ludovika Akadémia felirat. A nyugati és keleti homlokzatok középrizalitjainak nyílászáróit az eredeti gerébtokos szerkezettel állították helyre, bemutatva és megőrizve a korábbi profilokat és vasalatokat. Az öttengelyes, timpanonnal összefogott középrizalit mögötti hatalmas díszterem halványzöld falait rózsaszínes féloszlopok tagolják, s a falmezőkbe a tervek szerint reformkori nagyságok portréfestményei költöznek. A körablakok feletti mennyezetívekben magyar királyok mellszobrai láthatók, középen az eredeti, restaurált, hétméteres csillár ontja a fényt. A műemléki védettséget élvező főépülethez közlekedési rendszereikkel kapcsolódó bővítmények – az udvarban két raktárszint és egy kiállítótéri szint létesült – a térszint alatt kaptak helyet, ezek a tetőfelületi járószintbe épített üveg felülvilágítókból nyernek természetes megvilágítást. A három lépcsőház eredeti tardosi vörös mészkő anyaga már csak az északi lépcsőházban maradt meg, ezt kipótolták, a másik két lépcsőt műkővel oldották meg. A Lovarda és a Főépület közé, két pinceszintre parkoló és raktározási terület került. A Hősök Folyosóján két főemlékmű és több fekete márványtábla őrzi az első világháborúban elesett 339 ludovikás növendék nevét és emlékét. Innen közelíthető meg az egykori katolikus kápolna, amelynek ólomüvegét archív felvételek alapján gyártották újra. A kápolna felett egy közbenső födém kibontásával látványos aulát alakítottak ki. Az újjászületett komplexum hosszú távra helyet biztosít az egyetemi oktatás befogadására, méltón reprezentálja a közszolgálati hivatás fontosságát, emellett sokoldalú kulturális szerepet is betölt. A Campus első eleme után már készül az új oktatási épület és egy 600 férőhelyes kollégium a közigazgatási kar számára, később a rendészeti képzésnek helyt adó intézmény a Diószeghy utcában. A további nagy ívű fejlesztési tervben szerepel az Orczy kert revitalizációja, a régi Lovarda feltámasztása, egy fedett uszoda és sportcsarnok is. A teljes beruházás négy év alatt valósulhat, részben uniós forintból. A Természettudományi Múzeum, a Bárka Színház és a Raoul Wallenberg Gimnázium továbbra is a mostani helyén fog működni. A fejlesztés eredménye hosszú távon rendezheti a környék – utóbbi évtizedekben kissé megtépázott – hírnevét, így Józsefváros és Budapest a közeljövőben egy új egyetemvárosi központtal gazdagodik.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

örökség • heritage építészek architects:

Szalay Tihamér, Mányi István

statika structure:

Fekete Szabolcs – MD Studio Kft.

mélyépítés civil engineering:

Radványi László – BOHN Kft.

belsőépítészet interiors:

Gergely László – Studio-G Kft.

gépészet hvac:

Temesvári László – Temesvári Tervező Kft. tűzvédelem fire protection: dr. Bánky Tamás – Bánky és Bánky Bt. statikus szakértő structural expert: Zámbó Ernő – Statikus Mérnöki Stúdió Kft. konyhatechnológia kitchen technology: Kuruczné Szabolcs Gizella – Design Studio Kft. akusztika acoustics: Kotschy András – Kotschy és Társai Kft. környezetvédelem environment: Kutas József, Gulyás Ágnes, Kotschy András, Holéczy Gézáné – OXINIT Bt. megbízó client: Nemzeti Közszolgálati Egyetem

In Two Main Roles

Ludovika Academy, Budapest

The best views of Pest in the Reform Period were two fascinating Revivalist Classicist buildings by Mihály Pollack: the Hungarian National Museum and its more modest equivalent, the Ludovika Academy. The latter was completed in 1836 but came into use only after 1872. It is no less spectacular than the museum building. Quite the contrary: the main structure of historical significance houses the new centre of the National University of Public Serv-

ice since its modernization and restoration to its original glory in 2014. Co-designed by Tihamér Szalay and István Mányi, this grand-scale reconstruction project is perfectly adjusted to the existing historical components and meets the criteria of its new functions. As a result of modest and knowledgeable interventions, the higher educational functions have been integrated in the building besides preserving its museum character, and thus the Ludovika manages to simultaneously operate in both roles without difficulties. The reborn complex offers capacities in the long run for university education and training whilst appropriately representing the significance of public service and fulfilling versatile cultural functions. 2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Újrafogalmazott múlt

A Honvéd Főparancsnokság épületmaradványainak felújítása építészek architects: Deák Zoltán

szöveg text: Okrutay Miklós

Ma már nehéz magyarázatot találni arra, hogy a főváros, de talán az ország utolsó második világháborús mementójaként miért állhatott oly hosszú évtizedekig a Budai Várban az egykori Honvéd Főparancsnokság maradványainak romja. A Kallina Mór által tervezett, a Szent György tér felől korábban két ütemben megépült Honvédelmi Minisztérium együttesének harmadik elemeként létrejött épület teljes pompájában a fél évszázadot sem élhette meg, míg a maradványok látványa, úgy tűnik, ezt jóval meghaladva rögzül a városképben. A háborús pusztítások mértéke megfelelő szándék esetén még lehetővé tette volna a gyors újjáépítést, az épület sorsát azonban megpecsételte a várnegyed teljes helyreállításának programjaként kijelölt barokk kori lépték megválasztása. Azt, hogy a bontás elakadó lendülete végül ránk hagyta az épület lábazati szintjét, talán annak felismerése, hogy a Dísz tér hangsúlyos déli térfal nélkül nem maradhat. Hogy miért romként kerülgettük, arra a fennmaradt architektúra ereje lehet a válasz. Miután a várnegyed kulturális-idegenforgalmi tartalma az állami reprezentáció szándékainak térnyerésével bővült, és bővül tovább a közeljövőben – hozzátéve, hogy éppen a 19. századvég hasonló törekvéseinek következménye magának a Honvéd Főparancsnokságnak az ide kerülése is –, a romok jelenléte tovább nem volt vállalható. Hogy miért lett kudarcok sorozata a megújítási szándék, az egykori, kissé teátrális hatású historizáló épület lábazati szintjeként fennmaradó, önállóan szinte értelmezhetetlen épületmaradvány kortárs építészetként való újraértelmezése, messzire vezető kérdés, a hazai építész szakma egyik igazán ki nem beszélt történése.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

fotók photos: Török Tamás / topogram

Mindenesetre a sikertelenség talán összegezhető abban, hogy tisztázatlan maradt, valójában miről kíván szólni ez a várostörténetileg és városképi értelemben is sokszorosan rétegzett hely. Deák Zoltán, az épületmaradvány felújításának tervezője számára így végül tisztán képletszerűvé válhatott a helyreállítás építészeti programja – hozzátéve, hogy az összegzés magával értetődő volta jelzi a munka sikerét. Érthetők az építészeti törekvések, és látványos a megvalósítás módja. Mégis, az első felütések, majd a teljes tartalom megélése után megjelenik egy furcsa utóíz, annak az érzete, hogy valami mégsincs a helyén, hogy ott állt meg az idő, ahonnan bizonyosan tovább kell döccennie, még ha emberöltőnyi is lehet a várakozás. De sorjában, a befogadás felől haladva: évtizedekben mérhető adósságként, egy mára a közösség számára végleg vállalhatatlanná lett helyzetből kilépve, immár nem egy torzó ittfelejtett és végletekig elhanyagolt állapotáért kell szégyenkeznünk magunk és látogatóink előtt. Klasszikus műemlékvédelmi helyreállítás, a legmagasabb minőségben; pontos és tudatos építészeti döntések a funkcionalitás érvényre juttatásának érdekében. Mert elsőként maga az architektúra uralja az élményt, miközben megélhetően működni kezd a ház. A pár évvel ezelőtt, egy korábbi ütemként elkészült védőtető jól vizsgázott, elsősorban nem épületszerkezeti, hanem formai-tartalmi értelemben. Minimalista kortárs gesztus, leolvasható jelzés, modellezi a ránk maradt tömeg és annak hagyományos építészeti formákkal való továbbgondolásának kétséges voltát. Hasonlóan tiszta a fennmaradt fragmentumokhoz való viszony is. Ahol az értékelhető töredékek, illetve az eredeti

örökség • heritage generáltervező architecture:

Várgondnokság Nonprofit Kft.

építész architect:

Deák Zoltán (Kallina Mór, 1897)

építész munkatársak fellow architects:

Schuszter Dániel, Bernáth Attila, Erdélyi Erika, Simon Móni, Fazekas Csaba – MATA-DÓR Kft., Erdélyi Róbert, Erdélyi-Gáspár Judit, Deák Barbara tűzvédelem fire protection: Mészáros János – Mébart Bt. statika structure: Lógó János – OPT-TERV Kft. gépészet hvac: Szigyártó Gábor – Smg-Sisu elektromos tervezés electrical engineering: Rajkai Ferenc – Hungaroproject Kft. restaurátorok restorers: Csányi Szabolcs, Kovács Attila (II. ütem) lebonyolítók project managers: Sághi Attila, Szabados Gyula – Sz-építők Kft. kivitelező main contractor: Nemes és társa Kft., WHB Kft. (II. ütem) megbízó client: A Budai várnegyed és a fertődi Esterházy-kastély és kúria megújításáért felelős kormánybiztos: † Dr. Zumbok Ferenc L. Simon László, Sárváry István (II. ütem)

terv- és fotóanyag alapján a kellő háttér is rendelkezésre állt, ott a hiteles rekonstrukcióé a terep, így rendkívül látványos a gazdagon díszített reprezentatív előcsarnok és díszlépcsőház megújulása. Ennél még hatásosabb az a kontraszt, ahogy a további tereken nem fut végig erőltetett módon ez a szándék, nem kell, hogy az analógiák használatával mentegetőzzön a tervező. Az önálló esztétikumot és jelentéstartalmakat hordozó nyerstégla az uralkodó, ennyiben az enteriőr is egyfajta köztes állapotot sugall, tudjuk, hogy ezek a felületek is hasonlóan gazdagabbak lehettek, de olyanokká már soha nem kívánnak válni. És feltétlenül meg kell említeni a homlokzati restaurálás jelentőségét is, különösen a mészkő felületek sugároznak erőt, ebben az összefüggésben pedig tudatos döntés az, ahogy a háborús sérülések sem uralják tovább a látványt, csupán egy golyóktól szaggatott

kisebb felület és az abba gravírozott felirat idéz fájdalmakat. Körbejárva a házat, minden a helyén, az építész gondos figyelmének diszkrét nyomai. Jelenleg egyfunkciós reprezentatív kiállítóhely, de láthatóan könnyen átvehető egy jól belakható látogatóközpont sokkal fontosabb szerepe is az átjárható, átnyitott terekkel, a szerethető hangulatú belső udvarral. Dél felől kifeszített molinó a homlokzatképzés, nem tud nem ideiglenességet sugározni, de nem akar ez a megoldás üzenetté válni. Megteszi maga a ház, a megújulás ellenére is a torzók örök fájdalmával, leginkább, ahogy északról, a Dísz tér felől közelítünk. Éppen ez az utolsó, leginkább az utókor korrekt reflexiójaként értelmezhető gesztus, a töredékben való megújítás zárja le végleg a múltat, és mutatja meg az időben való továbblépés szükségességét. 2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

örökség • heritage

Past Perfect Rethought

The Renovation Project of the Remains of the Military Headquarters Designed by Mór Kallina, the complex of the Defense Ministry built in two stages from the direction of St. George Square features a third component which did not exist longer than five decades in its full glory. The sight of its remains, however, have fossilized into the cityscape for a longer period. The extent of war damages done to this structure could have permitted a quick reconstruction if there had been an appropriate intention to do so, but the fate of the building was sealed by a decision when the Baroque scale for the reconstruction project of the whole Castle District was approved. Zoltán Deák,

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

the designer of the skeleton of the building thus could be faced with an architectural programme as clear as a formula – with the additional remark that the evident nature of this summary was an indicator of the success of the project itself. Restoration in the classical sense of the protection of historic monuments to the highest standards as possible so that precise and deliberate architectural decisions could be made to allow functionality to prevail. As it is primarily architecture itself that defines the experience of perception, whilst the buildings starts to function in a liveable way. Everything is in its place, the touches of the architect and his due attention left modest marks on it. Now single-functional, it is a representative venue for exhibitions but apparently, it can easily take over the roles of a well-useable visitors' centre which would be more significant, featuring with permeable and tourable spaces that can be opened into each other and completed with a courtile featuring a loveable atmosphere.

Láthatatlan emlékmű elte, trefort kert, budapest

építészek architects: Bujdosó Ildikó, Fajcsák Dénes, Lukács Eszter, Szigeti Nóra, polgárdi ákos, Albert Farkas, valamint Roth János, Szabó Levente szöveg text: Sugár Péter – Tomay Tamás

„A trauma tehát nem a nyelvbe, még csak nem is a testbe, hanem a térbe írt emlékezet. " 1 Az ELTE Bölcsészettudományi Kar és az Építész Mester Egylet ötletpályázatot hirdetett az ÉME Mesteriskola XXII. ciklusának hallgatói és mesterei részére Trefort Kert emlékmű pályázat címmel, 2014. január 17-én. A pályázat eredménye alapján az ELTE második világháborús áldozatainak tiszteletére készült emlékművet 2014. november 14-én avatták fel a Trefort kertben. „A pályázat célja az egyetem második világháborúban elpusztult oktatóiról és hallgatóiról megemlékező emlékmű művészi és építészeti koncepciójának megtervezése. Az emlékmű aktualitását egyfelől a vészkorszak 70. évfordulója adja, másfelől pedig az a helyzet, hogy egyetlen hazai egyetem sem hozott még létre a saját második világháborús történetére reflektáló munkát. Az emlékmű helyszíne az egyetem Astoria mellett található campusa, illetve annak közterei. Az emlékmű célja egyfelől az áldozatokról szóló megemlékezés, másfelől az emlékezés lehetőségei, kérdései, lezárhatatlansága feletti reflexiók, párbeszédek megnyitása és ezen keresztül az egyetem, illetve a nemzet múltjának új, eddig hazánkban javarészt ismeretlen megközelítése. Az egyetem nem tesz különbséget egykori polgárai között, s azok mindegyikének emlékét kötelességének véli megőrizni. Ezen a kereten belül az tűnik logikusnak, hogy a rendelkezésre álló nevek utáni adatokból váljon világossá, hogy kit milyen helyzetben ért a halál. Azaz: X.Y. hadnagy – Z városában, X.Y. munkaszolgálatos – Z városában, X.Y. deportált – Z koncentrációs táborban.” (részlet a tervpályázati kiírásból) Az ELTE vezetése jó érzékkel fordult a Mesteriskola építész közösségéhez, bízva abban, hogy a fiatal építészektől éppen ezekre a felvetésekre várhatók hiteles válaszok. A tervpályázat bíráló bizottsága a beérkezett nyolc pályaműből három munkát emelt ki egyenrangúan. Mindhárom koncepcióról elmondható, hogy az emlékművek színpadiasságát, közhelyszerűségét akarták elkerülni, hiszen éppen ez teszi lehetetlenné a hiteles, személyes emlékezést. Koncepcióik ereje a „gyengeségükben”, a rejtőzködésükben van. Az egyetem vezetése e három terv közül választva döntött a megépítés mellett. „A megvalósításhoz vezető munkát e pályázat eredménye alapján

fotók photos: Albert Farkas, Polgárdi Ákos

végeztük el, nem feledve, hogy a teljes mesteriskolai építész közösség szellemi teljesítménye előzményként áll a megvalósult mű mögött. És nem feledve azt sem, hogy a pályázatot követő fél év az ELTE oktatóiból, kutatóiból és hallgatóiból álló munkacsoportjával közösen végzett intenzív és inspiráló munkával telt, a látható eredménynek e csoport minden egyes aktív tagja egyértelmű részesének tekintendő.”2 Most, hogy elkészült, ott van a Trefort kert valóságában a kivitelezett terv, újból olvastuk a zsűrizéskor leírt véleményeinket. Vajon helytállóak-e most is, és milyen további megjegyzések tehetők a látottak alapján? Két idézet a szakmai zsűri tagjainak megjegyzéseiből: „A mű szerencsésen kapcsolja össze a személyes és a kollektív emlékezés aktusát. A hely és a jelentés adekvát módon kapcsolódik össze. Láthatatlan az emlékmű és mégis jelenlévő. Mikrobeavatkozás, de ugyanakkor mégis érzékelteti a nagy dimenziót (1 cm magas, de 280 m hosszú). Finom, visszafogott, mégis van ereje. A nevek elhelyezése központi, de mégsem tolakodó. A nevek tényszerű sorolása ugyanakkor kérlelhetetlen, ellentmondást nem tűrő. Személyessé (és ezáltal átélhetővé) teszi az emlékezést, de elkerüli a színpadiasságot. Bővíthető, további nevek elhelyezése is könnyen megoldható.” (Sugár Péter) „A fugába írt név, így egy sorban, és az épületeken át, és a tőle kézzelfogható-olvashatósági távolságban lévő ember, a horizontra írt sokaság, tehát most csakis így, a pillanatnyi fölismerés hosszú gondolatkénti kifejtése.” (Tomay Tamás) Összességében a korábbi megállapítások helyesek voltak. Kiegészíthetők további észrevételekkel is, melyeknek alapvetően az érzékelhető megvalósult tervre, a továbbtervezésből, a kivitelezésből, és a még folyamatban lévő és maradó történetfeltárásból adódó eltérésekre reflektálnak. Most észrevéve és megfigyelve. Tehát: „A tereplejtés következményeként, a vonal egy szakaszon jóval az un. 140-150 cm szemmagasság alá került, így a horizont nem jöhet létre. A kissé lehajoló néző látványa önkéntelenül is a kereső-kutató embert idézheti, bár lemond az egyenes tartású szembenézés lehetőségéről. A bronzcsík a nevekkel a falazat eredendően egyenetlen fugájába helyezett, így – változtatva a mélységélességet – hol mélyített, hol teli fugát képez. Így hívódik elő részekben, majd tűnik el a vonal fénylő csíkja, a természetes és különösen a mesterséges fény változásának megfelelően. A nevek a bronzcsíkon, hol ritkábban, hol sűrűbben, 2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

örökség • heritage

tervezők designers:

MM Csoport - Bujdosó Ildikó, Fajcsák Dénes, Lukács Eszter, Szigeti Nóra, az ÉME Mesteriskola XXII. ciklusának hallgatói; Roth János, Szabó Levente - az ÉME Mesteriskola mesterei tipográfia typograhpy: Polgárdi Ákos szobrászi- és bronzmunkák sculpture and bronze works: Albert Farkas, Albert Tamás, Albert Kristóf cnc-technológia cnc technology: XFER Kft.

hol szünetekkel vannak fölírva, így a névolvasó ember is gyorsabban, vagy lassabban halad, vagy meg is áll, hasonlóan, ahogy egykor a menet, amelyben az áldozatok haladtak. A hosszú szünet után ott van egy név, aztán megint nincs, csak a név nélküli fémcsík. Aki azt olvassa, egyedül van, a többiek már előrébb vannak, az utána jövők még messzire, így ha fölnéz a haladás irányába, megállapítja, most is úgy van, mint akkor volt. Már most vannak a csíkon oxidált-barnás foltok, így ott nem csillog a bronz, ami helyes... A tapasztalat mutatja, hogy a téglák közötti fugák milyenségét messziről is érzékeli az ember, bár a konkrét formát látni nem tudja, tehát ha bizonyosságot akar, akkor közelebb kell menni.” (T.T.) "Nappal a bronzcsík alig észrevehető, több méterről már nem is látható. Ide jöttem sötétedés után is, csillogott a lámpák visszfényében, de ahogy közel hajoltam, az árnyékom takarta a nevet, küszködnöm kellett, hogy ki tudjam betűzni. Az ember silabizál, szöszmötöl, vaksin tapogat. Mintha a félsötétben könyvet olvasna, és ebbe a közelségbe már nem férkőzhet bele más. Ketten vagyunk: a név és én. A név, a néhány adattal, a születés és a halál dátumával és tényével, amik minden mást kiszorítanak, elhomályosítanak. A fejemben visszhangoznak a nevek. Hangosan is mondhatnám, de azt akarom, hogy csak belül hangozzanak fel. Az ismeretlen nevek mögé odaképzelem a személyes sorsokat. Ismerős nevek otthonossága és döbbenete fog meg. Tovább lépek, mint a temetőben a sírok között, vagy még inkább, mintha holttesteket azonosítanék… Ténylegesen tehát láthatatlan az emlékmű. Miután felfedeztem és személyes viszonyt alakítottam ki vele, a tudatára ébredek, hogy ott van a

Invisible Monument

elte, trefort garden, budapest

The Faculty of Arts of ELTE University and the Association of Master Architects invited brainstorming projects for undergraduates and MAs of the 22nd cycle of the Associations's Master School titled Trefort Garden Monument on January 17th, 2014. The monument based on the winning designs to honour the war casualties of ELTE during World War II was inaugurated on November 14th, 2014. The goal of this competition was to design the architectural and artistic concept of the monument commemorating lecturers and students of the university who perished in the world war. The completed monument advantageously connects the act of individual and collective commemoration. The site and the meaning are associated with each other in an adequate way. The monument remains invisible and yet has a significant presence. The positioning of the names is central without being overwhelming or pushy. It gives commemoration a personal touch and thus experiencable but avoids theatrical grandeur and pretense.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

téren, láthatatlanul, de jelen van. Sokkal erősebben, mint a látható, kön�nyen észrevehető emlékművek, amelyek mellett nap mint nap elmegyek, mégsem veszem észre őket. Mint egy falra feszített bronz huzalpánt, ami megjelöli a falat és a teret. A bronzfonal vezet, kígyózik, követi a falat. Ez a Trefort kert nyitott labirintusa. Így, hogy tudok róla anélkül, hogy igazán látnám, sokkal súlyosabb a jelenvalósága. A téglafuga az épület része, az épület a kert része, a kert a Belváros része, a bronzcsík benne van, kitörölhetetlenül, kitéphetetlenül. Itt van minden nap. A csíkot meg-megszakítják az ablakok. Minden ablakban aggályosan pontosan kiragasztott egyforma papír: „A kerékpárt a rácshoz láncolni szigorúan tilos!” Meg a zománcozott fémtáblák: „Dohányzásra kijelölt hely”. Mert a szabály az szabály. A járdán egyetemisták nem közlekednek, ők a szélesebb sávon, az úton haladnak. Évente a neveket hangosan fel kell majd olvasni. A névsor: ráírás és ráolvasás a falra. Siratófalra, az egyetem és a magyar nemzet siratófalára.” (S.P.) Jegyzetek: 1 „...hogyan tehető identitásképző emlékezeti tartalommá a közösség múltja azok számára, akiknek már nincsen közvetlen tapasztalatuk róla, sőt hozzáférésük sincs már hozzá. Érvényes közvetítőnek és reprezentációs médiumnak paradox módon a trauma mutatkozott, melynek épp a közvetíthetetlenség, az érvényes reprezentáció lehetetlensége az eminens tulajdonsága. (…) csak az időbeli elbeszélhető, a trauma mint extratemporális idő csak a térben, az architektúra által közvetíthető.” id. Dr. Berta Erzsébet Ágota PhD Traumatikus terek (Építészet és emlékezés Daniel Libeskind Zsidó múzeumában és W. G. Sebald: Austerlitz című regényében), előadás, elhangzott 2009. okt. 15-én, Debrecenben a DE BTK Magyar Irodalom-és Kultúratudományi Intézetében 2 Szabó Levente: Jel a kertben - Prekoncepciók, analógiák és ráismerések az emlékmű elgondolása körül, elhangzott 2014. nov. 12.-én az ELTE-n, az emlékmű felavatását megelőző konferencián.

európa-régió • eu-region

európa-régió • EU-region

A téralkotás szabadsága Cricoteka – Tadeusz Kantor Múzeum, Krakkó

építészek architects: IQ2 Consortium

szöveg text: pálinkás edit

fotók photos: nsMoonStudio, Maciek Jeżyk, Stormann and Webber

A krakkói Podgórska erőmű épületének revitalizációjával új kulturális központ jött létre a Visztula partján. A Tadeusz Kantor által alapított Cricoteka szeptemberben átadott múzeumépülete a művészeti kreativitáshoz vezető út szimbóluma, amely az előadó és hallgatóság, az alkotó és befogadó közötti határok elmosásával bárkit a kollektív játék részesévé tehet. A sokoldalú avantgárd művészt – aki egy személyben volt festő, művészeti és színházi szakíró, díszlettervező, a Konspirációs Színház és a Halálszínház létrehozója, happeningek és embalage-ok rendezője – a nyitottság és a kísérletezés vezérelte. Krakkó művészi és tudományos közege meghatározó szerepet töltött be Kantor pályáján, 1980-ban ő maga hozta létre itt a Cricot 2 társulat eredményeinek dokumentálása érdekében „élő” archívumát, a Cricotékát. Az intézmény eddig négy helyszínen működött. A gyűjtemény egyes darabjait ezekben a kisebb galériákban mutatták be, de jó részének még a raktározása is megoldatlan volt. Az új épület 3000 m2 alapterületével eleget tesz a sokrétű kulturális funkcióknak, a belső terekben állandó és időszaki kiállítások mellett könyvtár és büfé várja a látogatókat. Az előtér különböző rendezvények, színházi előadások, koncertek, performanszok, szemináriumok és workshopok számára is alkalmas területet kínál. A városrész ipari jellegéhez igazodva, a bővítés megőrzi, sőt újraéleszti az erőmű épületének szerkezetét és értékeit, ugyanakkor kreatívan olvasztja össze a felette hídként átívelő új épületrésszel. A gyárkéménynek is helyet adva az emeleti tömbök szétválnak, mintegy átölelik azt. A bővítés anyaghasználata és statikai megoldása gazdagon él a ma használatos metódusok-

kal: a vasbeton vázszerkezetre áttört Corten acél és üveg burkolat került, ez a külső és belső terekben is látványelem. Mintázatának köszönhetően nappal természetes fény árasztja el az egyszerű kialakítású, funkcionális belső tereket, éjszaka pedig kívülről is látni engedi a belső vázszerkezetet. A tervezés kiinduló vízióját az építészek számára egy asztalt a hátán tartó ember képe jelentette; ennek transzformációjával alakult ki a kiállítótereket magába foglaló új tömegforma. Az ember és tárgy között húzódó feszültség itt azonban mint a régi és az új ellentmondásos viszonya jelenik meg. A szerkezet középpontjában a bejárat előtti külső színtér áll, amely 2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

európa-régió • EU-region tervezők designer:

IQ2 Consortium

konzorcium vezetője consortium leader:

Piotr Nawara, Agnieszka Szultk – nsMoonStudio llc. vezető tervező general designer: Sławomir Zieliński konzorciumi tag consortium member: Stanisław Deńsko – Wizja llc. építész munkatársak collaboration: Tomasz Gomułka, Michał Marcinkowski, Marcin Kowalewski, Adam Wereszczyński, Marzena Surowiec, Monika Mackiewicz, Łukasz Skorek, Karol Grec, Katarzyna Ceran, Ewelina Siestrzewitowska, Bartłomiej Łobaziewicz belsőépítészet interior design: nsMoonStudio tájépítészet landscape design: nsMoonStudio épületszerkezet construction: M. Sc. Czesław Hodurek, M. Sc. Andrzej Soboń kivitelező general contractor: P.B.P Chemobudowa – Kraków, plc. beruházó investor: Centre for the Documentation of the Art of Tadeusz Kantor „Cricoteka”

színpad és nézőtér is egyben. Ez közösségi térként interakciót teremt a művészek és a közönség között, így bárki szabadon alakíthatja a teret. Az épület nem egy művészeti kifejezés statikus prezentációja, hanem dinamikus, konvencióktól mentes teret ad az egyedi formálásnak és a kreatív folyamatnak. A mennyezeti tükörpanelek révén az épület külső elemei is játékba hozhatók. Tadeusz Kantor vízióihoz igazodva, a tervezők nem próbálták szorosan integrálni az épületet a város szövetébe. Forma és tartalom átgondolt kontrasztja markáns jelenlétet eredményez, léptékében mégis illeszkedik a területhez, ellensúlyozza a szomszédos magasabb épületeket is. A kreativitás esszenciája ez esetben nem maga a szerkezet, hanem ahogy az épület kommunikál környezetével. A Cricoteka új központja Tadeusz Kantor művészetéhez, az avantgárd színházművészetben betöltött szerepéhez méltó építészeti tiszteletadás, amely az életmű korszerű bemutatásán túl teret ad a művészeti együttműködéseknek is.

Freedom of Spatial Design

Cricoteka – Museum of Tadeusz Kantor, Cracow As a result of revitalization of Podgórska power station buildings, Cracow obtained a multifunctional building that has changed the landscape of Vistula boulevards. Founded by Tadeusz Kantor the Cricoteka is the symbol of artistic search for the individual path to creativity, crossing the border between the actor and the audience, between the creator and the recipient, engages everyone in the collective play. The public space constitutes both the stage and the audience; it is a venue for constant performance. The new building with its total area of 3000 m2 is able to fulfill a broad cultural function (place for artistic events, visual arts exhibitions, theatre performances, concerts, presentations, seminars and workshops) as well as allow for the exhibition of the artistic output of Tadeusz Kantor in all areas of his activity.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

passzázs • passage

A Bécsi Hagenbund – a modernek hálózata

Unteres Belvedere 2014. 10. 11. - 2015. 02. 01. szöveg text:

Szegő György

1900-1938 között Bécsben működött egy művészcsoport, amely felette állt az aktuális politikának. Tagjai nem csak osztrákok voltak, sok magyar, cseh, szlovén és lengyel alkotó a Monarchia szétesése után is tartotta a szoros kulturális kapcsolatokat. Nem stílusok kultúrharca, hanem barátságok és közös kiállítások fogták össze őket, egészen az Anschlussig – ekkortól üldözték a közép-európaiság gondolatát, így a művészhálózat kényszerűen feloszlott.

ahhoz a hierarchiához, amelyben a festészet és a szobrászat ’szolgálja’az építészetet.” Ez a fejezet mutatja azt a belső dinamikával működő folyamatot is, ahogyan Urban szakít mestere, Otto Wagner útjával. Az eredetileg egy „Wirt Joseph Haagenhez nevű sörözőből önállóvá váló művészszövetség épp Urbant választja az új Zedlitzhalle-kiállítóház tervezőjéül. Boeckl követi azt az építészet identitáskeresését, melynek jegyében Otto Wagner munkatársa, Joseph Maria Olbrich tervezi a bécsi Secession és a darmstadti Künstlerkolonie (l. MÉ 2010/5) vagy az ugyancsak Wagner-tanítvány Jan Kotěra a prágai Mánes épületeit (l. MÉ 2003/6) A katalógusban Bajkay Éva írta a magyar részvételt feldolgozó tanulmányt, benne olyan jelentős alkotók rövid vagy tartós jelenlétét, mint Derkovits Gyula, Kövesházi-Kalmár Elza vagy Vaszary János. Kiemelkedő művekkel szerepel Simay Imre, Ferenczy Béni szobrász vagy Vaszkó Ödön, Georg Mayer-Marton, Scheiber Hugó, Gergely Tibor festőművész, Tichy Gyula grafikus. Fontos magyar kapcsolatot jelentett az 1910-es bécsi KÉVE vendégkiállítás; Kövesházi-Kalmár és Simay párhuzamosan voltak Hagenbund és KÉVE tagok. De vendégként kiállítottak a KÉVE-alapító SzablyaFrischauf Ferenc és felesége Szablya-Frischauf Ernesztin, ennek testvére, Konstantin-Lohwag Frida, valamint Kozma Lajos és Tichy Gyula. A KÉVE kiállítást Málnai Béla tervezte. Volt itt tárlata 1928-ban az Új Művészek Egyesületének (UME) is, amit elsősorban Vaszary János szervezett tanít-

Joseph Urban: A bécsi Zedlitzhalle, a Hagenbund kiállítóhelye, 1901

A mostani kiállítás annak az 1990-es évektől folyó kutatásnak az eredményeiről számol be, melyet az Osztrák Nemzeti Bank támogat. A kutatók azt vizsgálják, hogy az emberi kapcsolatok hálója hogyan befolyásolta a művészet alakulását. A Wiener Hagenbund fennállásának négy évtizede alatt 250 kiállítást szervezett – ebből eddig 141-et dolgoztak fel. Harald Krejci kurátor 180 olyan művet mutat be, amelyből 51-et a Belvedere őriz. A javát ez az intézmény vásárolta a Hagenbund egykori kiállításain. Ezek a tárlatok hatottak Budapest, München, Prága, Pozsony, Kassa, Krakkó, Lemberg egykori művészeti szcénájára, és erős kapcsolatot generáltak az akkor centrumnak számító Párizs felé is – anélkül, hogy az izmusok szolgálatába szegődtek volna. A szövetség egyik legjelentősebb kiállítását 1903-ban a Secession és a Hagenbund művészeinek részvételével éppen itt, a Belvederében rendezte – egyúttal ekkor nyílt meg a Moderne Galerie in Unteren Belvedere. 1900 táján a keresztényszocialista polgármester, az egyébként vitatott nézeteket valló Karl Lueger számos városi kulturális intézményt alapított és támogatott, megtörve az „udvari művészet” egyeduralmát. Többek közt az egyik városi piac, a Markthalle csarnokának egyharmadát a Hagenbundnak adta – ez a fajta utóhasznosítás ma európai divat. Az átalakítást az akkor fiatal Joseph Urban végezte el. A 450 oldalas katalógusban A pragmatikus modernizmus – az avantgárd és a mainstream között – építészet a Hagenbundban fejezetet Matthias Boeckl írta, s ebben jól elválasztja a szövetséget a Secession-tól. Kifejti, hogy a „Hagenbundban a [korai szecesszió által] ideálképként elképzelt műfaji bázisdemokrácia összművészetének hirdetésével az alkotók felhagytak, mert az nem lett realitás. Visszatértek

Oskar Laske: Karl Lueger bécsi polgármester temetése, 1910 © Belvedere, bécs

2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

passzázs • passage

Kiállítás installáció. Fotó: Eva Würdinger © Belvedere, bécs

ványainak – köztük Csók Istvánnak – Déry Bélával, aki az 1927-es Nemzeti Szalont rendezte. Déry fogadta Budapesten a Tiroli Művészek kiállítását, viszonzásként hívták meg az UME művészeit. A katalógus gazdag mellékleteiben találjuk a legendás Hevesi Lajost (Ludwig Hevesi) is, a Hagenbund tekintélyes méltatóját. A magyarok súlyát jelzi a kiállított nemzetközi nagyságok sora: Ernst Barlach, Albert Paris Gütersloh, Otto Gutfreund, Oskar Kokoschka, Oskar Laske, Wilhelm Lehmbruck, Ivan Mestrovic, Edvard Munch, Stanisław Wyspiański. A néző és a kánonokat kikezdő tanulmányok olvasója ismét elgondolkodhat azon, hogyan került az ideológiák/diktatúrák 20. századában az eredetileg sokarcú modern művészet diaszpórába, hogyan öltöztette fel az alkotók újat-keresését saját céljai ruháiba az ideológia. És ahogy sokan ezért (is) vonultak sokan belső emigrációba, lettek a migráció kalandjának elszenvedői vagy épp nyertesei. Kiemelkedik közülük pl. Gergely Tibor festő akkori felesége, az író-festő Lesznai Anna. Kókai Károly tanulmánya Négy évtized migrációja címen számba veszi a magyarok száműzetését is. (A témára következő Utóirat-számunk visszatér.)

Viennese Hagenbund – The Network of the Modern

Unteres Belvedere 2014. 10. 11. - 2015. 02. 01.

Active in Vienna between 1900 and 1938, a group of artists managed to stand well above daily politics. Its members were not only from Austria: many Hungarian, Czech, Slovenian and Polish artists kept in touch with each other after the disintegration of the AustroHungarian Monarchy. It was not only the rivalry of various styles, but also friendships and joint exhibitions that orchestrated and kept them together up until the Anschluss – from that time on the very concept of Central Europe was persecuted and thus the network of artists inevitably broke up. The current exhibition presents events associated with the results of the research work done since the 1990s. Researchers now focus on examining how human interrelations influence the evolution of arts as such. During the four decades of its existence, Wiener Hagenbund has organized a total of 250 exhibitions of which 141 have been processed so far. Visitors and the readers of the studies eroding canons may once again ponder about how ideologies/dictatorial systems could appear in the diaspore of Modern art in the 20th century which had been originally versatile and how the ideology clad the artists search for novelties into the attires of its own purposes.

Otto Gutfreund: Ipar, 1923 © Nemzeti Galéria, Prága

Kövesházi-Kalmár Elza: Női akt, 1901 k. © Szépművészeti Múzeum, Fotó: Mester Tibor

Wladyslaw Jarocki: Falusi templom a Kárpátokban, 1912 k. © Belvedere, bécs

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

Gergely Tibor: Csendélet, 1930 k. © Magángyűjtemény

passzázs • passage

Technika a kulisszák mögött

Ybl Miklós: Operaház, Kiscelli Múzeum, 2014. 10. 10. - 2015. 01. 18. szöveg text:

Ritoók Pál

fotók photos:

BTM Kiscelli Múzeum

Ybl munkásságának egyik kutatójaként azt gondoltam, nagyjából tudom, mire számíthatok, mégis régi emlékeim elevenedtek meg, mint amikor valamilyen nagy európai képtárban azokban a termekben jártam, amelyekben az albumokból már ismert világhírű művek voltak. Beléptem a kiállítótérbe, és nagy levegőket kellett vennem, de nem a Kiscelli utca legendásan meredek emelkedője miatt. Mint aki hegytetőre ért fel, nagyot szusszan és végigtekint a körülötte elterülő gyönyörű tájon. Csodálom a kurátor, a Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteménye vezetője, Branczik Márta művészettörténész bátorságát, amivel hagyta a falakon önmagukban érvényesülni Ybl Opera-terveit. Ybl, illetve tervezőirodája tagjainak rajzai hatást gyakorolnak a nézőre, akár gyakorlott az építészeti tervek olvasásában, akár nem. Ybl rajzi hagyatékának túlnyomó részét, több mint 6000 tervlapot, Budapest Főváros Levéltára őrzi, de az egyik főművére vonatkozó, különösen értékes tervsorozat annak idején a főváros múzeumába került. Az Opera a 19. század második felére jellemző historizmus érett neoreneszánsz modorában fogant, amelyet számos ponton már a barokkot idéző részletek gazdagítanak. A kiállított, többnyire igen nagyméretű lapok az Opera tervezett homlokzati változatait, metszeteit, néhány megvalósult szerkezeti részletet és a színpadgépezetet mutatják. A rajzok annak idején nem a műalkotás igényével készültek, hanem a megfelelő műszaki tartalmat kívánták minél pontosabban megjeleníteni, hogy lehetőleg a megbízó nem szakmabeli képviselői számára is érthetőek és meggyőzőek legyenek. Mégis, ezek a tervlapok grafikai műalkotásként is megállják a helyüket, amit a korban általánosan elfogadott építészeti ábrázolási gyakorlaton kívül magyaráz az Opera, mint beruházás pénzügyi nagyságrendje és egykori kultúrpolitikai jelentősége. A túlságosan műszaki jellegű rajzok általában még az építészeti kiállításokból is ki szoktak maradni, de itt a kurátori alapkoncepcióból adódóan szerencsére láthatók. Gyönyörűek, de arra is utalnak, hogy az Opera nem csak lenyűgözően szép épület, amelyben a művészetek számos ága egyszerre hat ránk, hanem egy bonyolult működésű üzem, amelyben a tervezőnek sokféle igényt kellett kielégítenie

úgy, hogy ezek ne zavarják, hanem támogassák egymást. Amikor 130 éve megnyílt, a világ legkorszerűbb operaépülete volt. Különleges volt hűtési és fűtési rendszere, világítása és a tűzvédelmi megoldások is, de mindenekelőtt az Asphaleia-rendszerű, hidraulikus színpadmozgató gépezete. Az elnevezés a mai nézőnek nem mond semmit, éppen ezért különösen jó ötlet volt a színpadgépezet egyszerűsített modelljét is elkészíttetni, mert így érthetővé válik az egyes szakaszonként emelkedni és süllyedni tudó színpad működése, amiről a kiállításon egy tévéhíradó részletet is láthatunk. A kiállítás az Ybl-év eseménysorozatának egyik kiemelkedő momentuma, igazi ínyencfalat. Egyik fő jelentősége, hogy az építész munkásságát tervek és archív fényképek másolataival, illetve mai felvételek segítségével felidéző, számos ez évi bemutatóval ellentétben itt a látogató eredeti, 150 éves építészeti rajzokat csodálhat. Mindez azért is külön értékelendő, mert a papír vagy vászonpausz alapú, túlnyomó részben tusrajzok fényérzékenysége erősen korlátozza a kiállíthatóságukat. De mikor láthassa ezeket eredetiben a közönség, ha nem az Ybl-évben?

technology behind the scenes

Ybl's Opera House, Kiscell Museum

The exhibition focuses on the original architectural drawings of the famous Neo-Renaissance building and also presents its innovations in the technical fields. „Theatrical works” should fulfill a number of technical requirements; numerous equipments and machines are operated behind, above and below the stage serving the best probable illusion while the building should provide for the seating, comfort, communication and security of people in their thousands. The Budapest Opera House was inaugurated on the 27th of September 1884. In the exhibition the original ventilation, fire prevention, shrinkler and lighting systems of the building are presented. In the exhibition a simplified model presents the working method of the stagecraft system which was used for almost 100 years in the Opera House. 2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum utóirat • post scriptum

ÉPÍTÉSZETI MAGÁNGALÉRIÁK BUDAPESTEN szöveg text:

Gárdos Fanni

Állandó építészeti kiállítóhelyre ma Magyarországon – összevetve akár nyugati, akár keleti országokban tapasztaltakkal – a jelek szerint alig van igény. Az „építészeti múzeum” csak virtuálisan létezik. Ha végigtekintünk Budapesten, folyamatosan működő – vagy a közelmúltig működött – építészeti galériát összesen hármat említhetünk: a Kévés Stúdió Galériát, a HAP Galériát, illetve a 2011-ben bezárt N&n galériát. Írásom tárgya ez a három kiállítóhely, melyeknek küldetése az eltérő karakterük ellenére is azonos: közelebb kívánják hozni az emberekhez az építészeti kultúrát. Kévés Stúdió Galéria Az első budapesti építészeti magángaléria 1999-ben jött létre, Kévés György jóvoltából. Kévés már a hatvanas évek végétől rendezett építőművészeti kiállításokat, majd 1976-tól a Józsefvárosi Galériában rendszeresen csinált ilyen témájú bemutatókat. Az Orczy épületegyüttes építésekor egy étterem visszamondta a bérleti jogot, így maradt egy szabad földszinti tér, mely alkalmas volt kiállítóhelynek. A VIII. kerület közepén lévő helyszín nem túl ideális egy galéria számára, mégis megtalálta a közönségét. A komplexumot Kévés György tervezte és részben annak tulajdonosa. 2001-ben készült el, területe 70 000m2, ebből a galéria összesen 220m2. A földszinti tér két részre osztható. A két termet duplafal választja el egymástól, melynek két végénél a falak közé tolható ajtó segítségével ezek teljesen szeparálhatók. Így egyszerre két különböző rendezvényt is be tud fogadni. A galériaszinten egy tárgyaló, egy raktár és egy kis iroda kap helyet. Problémát jelent, hogy a főhomlokzaton sok nyílászáró található, ami az erős benapozás miatt nem kedvező egy galériában, ezért belülről egy fekete fóliával leárnyékolták az ablakokat; ez nem túl esztétikus megoldás, de költséghatékony. A hátsó traktusban két vasbeton fal három kisebb részre osztja a teret, itt a belmagasság is jóval alacsonyabb, mint az első részben, így mikor átlépünk a nagyteremből a kicsibe, az az érzésünk, mintha egy más épületrészben lennénk. A bejárattal szemben lévő kis egységbe kerültek a kiállítások plakátjai. Az ajtó mellett végigfutó fehér szekrény és a vele szemben elhelyezkedő lépcső melletti párja kijelöli a közlekedési rendszert és elrejti a kiszolgáló pult tartozékait. Nehéz azonban megmagyarázni, hogy mit keresnek egy kiállítóteremben műanyag kerti székek. A Kévés Stúdió Galériában 1999-2001 között építészeti és képzőművészeti kiállításokat rendeztek. 2002-től elindultak a különféle rendezvények is, zenei, irodalmi estek és építészeti témájú beszélgetések. 2006-ig még több volt a kiállítás, mint az egyéb esemény, 2007-től csatlakoztak ezekhez az alkalmakhoz a könyvbemutatók és a díjátadók is. 2009-től már közgazdászok is magukénak tudhatták a galériát, ettől az évtől kezdve megfordultak az arányok. A kiállításokról a többi eseményre helyeződött a hangsúly. Ma már inkább kulturális központként működik. A Kévés Stúdió Galéria közönsége nem kifejezetten a fiatalság. Kévés György egy személyben a kiállítások kurátora, a grafikai munkák megalkotója, néha a kiállításokat is ő nyitja meg. Az elmúlt kiállítási anyagokat a galériaszinten tárolják. 2009-ig minden kiállításról készítettek plakátot, ezek ott láthatók a kiállítótérben és a kiállításokhoz tartozó meghívók há-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

tulján. A meghívók címlapja magyarul és angolul hirdeti a kiállítások címét, helyét és idejét. Mérete összehajtogatva A5-ös nagyságú, de kihajtás után A1-es méretig növelhető. Teljesen szimmetrikus szerkesztésű, amit a meghívó kétnyelvűsége indokol. Olvasásra ez a méret kevéssé praktikus, inkább paplanernyőzni lehet vele a városban, ha fúj a szél. A meghívók arculatát úgy alakították ki, hogy egy alapszínre egy másikkal nyomtattak. N&n Galéria Nagy Bálint építész 1991-ben alapította meg saját építészirodáját, az N&n – Nagy Bálint és társait, és ugyanitt, a Hajós utcai ház földszintjén és pincéjében 2001-ben megnyitotta az N&n Galériát. Tizenegy éven át ontotta magából a kiállításokat. New Yorkban találkozott először magánkézben lévő építészeti galériával, innen jött az élmény és az elhatározás, hogy hazatérve az iroda mellett egy nonprofit galériát nyisson. A Hajós utcai épület hatalmas kapuján még ma is kint van a kiállítótér és az iroda logójával ellátott csengő. A belső udvarban, a régi irodával szemközt, egyszintes épület áll: Nagy Bálint „múzeumháza”, mely valamikor régen lovardaként funkcionált. Ennek okán a belváros szívében egy igen furcsa térélményt tapasztalhatunk meg – mintha a fejünk fölött kinyílna a világ. A galéria termei 2011 óta üresen állnak. Maga a kiállító tér fokozatosan formálódott. Első lépésként a lépcsőt leválasztó falat bontották el, ezzel egy tér lett a magántulajdonban lévő iroda és a kerülettől bérelt pince. A nyersbeton lépcső megmaradt, csak egy új fémkorláttal lett gazdagabb. A padló szintén beton, a falak fehérek. Mikor a pincéből galéria lett, szellőzőrendszert építettek be, és új világítást. A halogén izzók méterenként lógnak le a tálcákról, ez olcsó, egyszerű és esztétikus megoldás. Az első periódusban, 2001-2004 között egy tér alkotta a galériát, majd 2005-2006-ig már két teremről beszélhetünk, mely ugyan egyetlen légtér, de egy középen futó vasrács osztja ketté. 2007-ben szintén bővült egy külön helyiséggel. A termeket 2008-ban nevezték el, az elsőt Molnár Farkasról, a másodikat Gyarmathy Katalinról, a harmadikat Petri Györgyről. Az első két teremben a kiállítások vegyesen fordultak elő, a harmadikban pedig minden kiállítás valamilyen módon Petri Györgyhöz kapcsolódott. Maga a tér kifejezetten jó arányokkal bír; annak ellenére, hogy az egész

utóirat • post scriptum

egyetlen hosszú cső, a 260-as belmagassághoz éppen ideálisan széles. Itt minden feltétel meg van ahhoz, hogy az ide jövő művészek saját kiállítást rendezzenek, de semmi több. Nincs túlgondolva, minden körülmény adott, csak használni kell. A galériában kezdetben építészeti és képzőművészeti kiállításokat rendeztek, majd később már bevonult a zene, az irodalom és a beszélgetések. Csak kortárs művészekkel foglalkozott, célközönsége a fiatalság volt. Évente körülbelül tizenöt kiállítást rendeztek és ezen felül voltak még egyéb események. Tizenegy éves működése alatt 154 tárlatot mutatott be. Itt rendezték a legtöbb kiállítást a három galéria közül. 2001- 2004-ig még csak egy terem állt rendelkezésükre, 2005-2006-ig már kettő, 2007-ben pedig megnyílt a Petri terem is, mely lehetővé tette a program évről évre való sűrűsödését. Ahogy változott a kiállítótér, úgy változtak a kiállítások és a meghívók is. Az első négy évben egy 15x15-ös felhajtható keménypapíros, fehér alapszínű leporelló működött meghívóként. A felső csíkozás színe évente változott, az egyetlen sötétebb rubrika helye kiállításonként vándorolt előre, így ha egymásra tesszük őket, a telített mező mutatja az időrendet. Ezen a meghívó típuson még a teljes alaprajz szerepel, ami egy termet jelent, hosszméretekkel, belmagassággal ellátva. A következő design volt a legrövidebb életű, 2005-2006 között. A mérete 12x12cm-re csökkent, alapszíne sötétszürke lett. Belül csak fotók tájékoztattak a kiállításokról, a szövegek kikerültek a hátlapra. Az alapterület megnőtt egy teremmel, és a leporellókra mindig azt a részét nyomták, amelyikben az adott kiállítás volt. Minden leporellóhoz egylapos meghívó is tartozott, általában egy tőle különböző, de ugyanazt mutató képpel párosítva. A harmadik, egyben utolsó designváltás 2007-ben történt, amikor a Petri György terem is hozzácsapódott a galériához. Ezeknek a változatoknak az összehajtott métere megmaradt, de kihajtogatás után területe duplájára nőtt az előzőkhöz képest. Az alapvető elrendezés maradt, a kinyitott állapotban lévő lap hátoldalán egy vagy több kép montázsa található, az elülső oldalán viszont nőtt a szövegek terjedelme. Ez már egy kiforrott verzió, jól átgondolt, ízléses és rendkívül személyes. HAP Galéria Winkler Barnabás 1970-ben diplomázott a BME Építészmérnöki Karán. 1970-1989 között dolgozott az IPARTERV-ben, 1989-től a Hungaro Astro Plan építésziroda vezető tervezője. Sok éves előkészítés után 2003-ban megnyitotta a HAP Galériát, melynek 2014. november eleji bezárásáig két fő célja volt: elsődlegesen a magyarországi modernista építészet kialakulásától, tehát a múlt század 20-as éveitől dolgozó építészeknek életmű kiállításokat rendezett, valamint a Sopronból származó képzőművészeknek is csinált tárlatokat, akiknek művei Budapestre legfeljebb csak gyűjteményes kiállításokon jutottak el. Az egyetemi tanszékek, diplomamunkák bemutatása tovább bővítette a galéria profilját. Az összes kiállítási anyagból kis füzetet készít, hogy megmaradjanak az utókor számára. A füzetek a kiállító jelentősebb alkotásaiknak listáját, legfontosabb épületeik egy-egy fotóját és rövid életrajzot is tartalmaznak. A galéria a Margit körút 24. alatt található. Költségvetésének legnagyobb részét a tervezőiroda fedezi, mely ugyanazon épület beépített tetőterében működik. A kiállítótér helyszínén régen a ház salakliftje, gyerekkocsi tárolója, szeméttárolója, telefonközpontja és a házmesterlakása volt. A 20 m2-es bejárati frontot a ház nem adta el, ezért azt bérelték. A helyiség utca kapcsolatát Winkler Barnabás alakította át, ajándékként a háznak. A galéria teljes egészében soha sem volt magántulajdonban. A tervező olyannyira fontosnak találta, hogy az utcáról be lehessen jönni, hogy a galéria másfél év csúszással nyitotta meg kapuit, annak ellenére,

hogy a hátsó helyiség már készen állt a befogadásra. Ez a tér összeköti az utcát és az égbe nyúló tűzfalakkal határolt kertet. A galériával szembeni falra vetítővásznat is festettek. Jó időben a megnyitókat az udvaron tartották. A helyiség kialakításánál Winkler fokozottan ügyelt arra, hogy minél jobban kihangsúlyozza a tér adottságait. Az egész galéria nagyon precíz, diszkrét, finom és visszafogott lágy tónusokkal bír. Az utcáról belépve könyves pulttal találjuk szembe magunkat, ahol a galéria összes kiadott könyve megvásárolható. Ez a bútor ugyanazzal a technikával készült, mint a falon lévő táblák, a térben elhelyezkedő további négy tároló, és a kiállításoknál használt különböző méretű posztamensek. Jobb kéz felé találjuk az átlátszó plexiből készített „füzettárolót” az összes kiállításhoz kapcsolódó anyaggal. A belmagasság 290, alapterülete 100m2. Ez a legkisebb galéria a három közül. A világítás kifejezetten lágy fényeket eredményez, hosszú karokon nyúlik a térbe. A galériatér a lépcsőházból is megközelíthető. Öt éve lett volna lehetőség arra, hogy az utcafronton található másik helyiséget megvásárolják 50 millió forintért. Kialakításra került volna egy kávézó-galéria, mely összeköttetésben lett volna a mai galériahelyiséggel. Így lehetővé vált volna egy állandó kiállítás létrehozása, mely tartalmazta volna az összes kiállító személy munkásságát, életrajzát. Ez az elképzelés sajnos nem valósulhatott meg. A HAP Galéria első kiállítása Winkler Oszkár építész emlékkiállítása volt, melyet 2003-ban nyitottak meg. Az ezt követő kiállítások sora többnyire emlékkiállítás volt, de előfordultak képzőművészeti vagy egyéb építészeti tárlatok is. Egy megnyitón általában 100-300 fős közönség vett részt, a havonta cserélődő kiállítások mindegyikét átlagosan ezren látogatták. 20032011 között építészeti témájú tárlatok voltak jellemzők, ezen belül 2006-ig az emlékkiállítások uralkodtak. 2007-2009 között megegyezett az emlékkiállítások és a más típusú tárlatok száma, 2010-től azonban ez az arány megfordult. 2012-től több képzőművészeti kiállítás volt, mint építészeti. A tárlatokon kívül voltak könyvbemutatók is, és néhány kiállítás több helyen is bemutatásra került. Egy kiállítás körülbelüli költsége egymillió forintra tehető. Mindegyik tárlat kurátora Winkler Barnabás volt. A kiállításokról A5-ös méretű füzet készült, ezek grafikai tervezője Hübner Teodóra. Az évek folyamán a designban csak apró változások történtek. A fő színek a szürke, a bordó és a fehér. 2003- 2005-ig a címlapok tónusa többnyire sötétszürke, melyen világosabb szürkével egy nagyon egyszerű, finom, geometrikus minta látható: a felnagyított logó. 2006-tól nagyobb lett a címlapon szereplő fotó, illetve egy szürke alsó sávra kerültek az információk és megjelent a művészek felnagyított aláírása. A füzetekben megtalálható a kiállítás rövid kivonata képekkel, szövegekkel, a terjedelem leggyakrabban 16 oldal, de előfordul ennek a duplája is. Jelképes, 100 Ft-os áron mindegyik kiadvány megvásárolható, ami persze messze nem fedezi a költségeket. Amikor a pénz és az idő engedte, könyvek is készültek: a galéria tizenegy év alatt nyolc könyvet adott ki. Összességében ezek a magánkézben lévő, nonprofit galériák rengeteg jó kiállítást rendeztek, hatalmas közönséggel rendelkeztek, és mindezt az építész

2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

irodájuk bevételéből finanszírozták. A szándék minden mást megelőzve az értékek átadása volt. 2009 óta azonban Magyarországon az építész szakma is nehéz helyzetben van, egyre kevesebb a megbízás, így a kezdetben jól működő irodáknak sincs annyi nyereségük, amennyiből egy magánkézben lévő galériát fenn tudnának tartani. Támogatóik nincsenek, az NKA pályázati keretei nem fedezik a költségeket. Így történhetett az, hogy az N&n-nek 2011-ben be kellett zárnia, mert nem tudta fizetni a bérleti díjat. Figyelemre méltó az a tény, hogy az azóta eltelt három év alatt a tulajdonos nem talált bérlőre... Most, 2014 őszén újra ez történt: Winkler Barnabás sem önszántából döntött úgy, hogy már nem rendez többé kiállításokat. Ő sem engedheti meg magának, hogy havonta kifizesse a galéria jelentős bérleti díját. Ma ennyin múlik az, hogy vannak-e építészeti galériák Budapesten. A három bemutatott galéria közül kettő már bezárt, a harmadik alig mutatott be tárlatot az elmúlt öt év során. A magángalériákon kívül egyedül a Budapesti Építész Kamara által működtetett FUGA él – kiállításokkal, koncertekkel, szakmai rendezvényekkel, évi 340 eseménnyel.

private Architectural Galleries in budapest Apparently, there is hardly any need for venues for permanent architectural exhibitions in Hungary nowadays, compared to what we experience either in western or eastern countries. The Architectural Museum only exists virtually, and if we survey architectural galleries active nonstop at least in Budapest – even till recently – we only have a total of three to mention: the Kévés Stúdió Gallery, HAP Gallery and N&n Gallery (the latter was closed down in 2011). The subject of this article is these three exhibition venues, the mission of which is similar despite their different character: they wish to bring architectural culture closer to people. All in all, these privately owned nonprofit galleries organize a multitude of excellent exhibitions attracting wide audiences that they financed from the income of their architects’ teams. The primary intention was to pass on values above everything else.

Zárszó

HAP Galéria, 2003-2014 szöveg text:

Ferkai András

Kevin Lynch amerikai várostervező azt vizsgálja The Image of the City című híres könyvében, hogy az emberek hogyan érzékelik a várost és hogyan tájékozódnak benne. Több éves kutatás és számos interjú nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a várost használók fejében határozott mentális térkép alakul ki a bejárt környezetről, s ennek a térképnek öt állandó eleme van: az útvonal, a szegély, a körzet, a csomópont és az angolul landmark-nak nevezett fogalom, amit leginkább határkőnek, jellegzetes tájékozódási pontnak, feltűnő tereptárgynak lehet fordítani, de ugyanúgy jelent műemléket vagy nevezetességet is. Ha Belbuda karakterét vizsgáljuk ezzel a módszerrel, a Margit körút egyszerre útvonal és – bérházainak falával – szegély, amely elválasztja egymástól a Felső-Víziváros sűrűn beépített történelmi negyedét a Rózsadomb villanegyedétől. Csomópont több is akad a körút elejétől a végéig, a formátlan és zűrzavaros Széll Kálmán tértől a Mechwart-liget kapuként megformált torkolatán át a Margit és Török utca csatlakozásáig. Hogy az útvonal mentén kinek mi számít landmark-nak, embere válogatja. Van, akinek az országúti ferencesek temploma, van, akinek a II. kerületi önkormányzat, hajdani pártház pöffeszkedő épülete, akadhat, akinek az Átrium-, majd Május 1, majd újra Átrium mozi, másoknak esetleg Bodor Ferenc barátunk kedvenc Rózsadomb presszója. Biztosan állíthatjuk viszont, hogy az építészek nagy részének mentális térképére felkerült a Margit körút 24. számú ház. Nem építészeti értéke vagy tereptárgy volta miatt, hiszen a vele szemben álló Hofstätter-Domány ház e szempontokból sokkal fontosabb, hanem a HAP Galéria jóvoltából, amely 2003 óta működik az épület földszintjén. A száraz tények szerint tizenegy év alatt 110 kiállítás nyílt a magángalériában, illetve vándorkiállításként más helyszínen. Néhány festőművész, grafikus, szobrász, fotóművész és egyéb téma (köztük a tulajdonos saját rózsaszín Zsolnay-gyűjteménye) bemutatójától eltekintve, a kiállítások döntő többsége építészekről és építészeti jelenségekről szólt. Volt közöttük, amelyik egy jellegzetes korszakkal (szocreál) foglalkozott, amelyik az építészeti fotóval, megszűnt állami tervezőirodával, vagy létező műegyetemi tanszékkel, de a galéria profilját mégis a közelmúlt jó nevű vagy kevésbé ismert építész személyiségeinek bemutatása adta. E választás ma-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

Fotó: Bujnovszky Tamás

gyarázata a galériát létrehozó és a kiállításokat rendező Winkler Barnabás személyiségében és élettörténetében rejlik. Az ismert soproni építész, Winkler Oszkár fiaként – szó szerint, vagy átvitt értelemben – személyes ismerőse volt a két világháború között működő építészgenerációnak, az Iparterv mérnökeként, s a Magyar Építőművészek Szövetségének, majd az Építész Kamarának aktív tagjaként pedig az állami tervezésben dolgozó szinte minden jelentős építésszel kapcsolatba került. Az állami tervezőirodák felbomlása után kialakult, atomizált és értékzavaros világban jogosan érezhette, hogy fel kell mutatni azokat az életműveket, amelyek kétségbe vonhatatlanul értéket képviselnek, de amelyeket nemhogy a nagyközönség, hanem a szakma jó része sem ismer igazán. A kiállítás mulandó műfaj, ezért készültek katalógusszerű füzetek, melyekből a legfontosabb adatok és válogatott fotók révén képet alkothatunk a szóban forgó építészekről a kiállítások bezárása után is. A húszas-harmincas években indult és a háború után pályáját folytató nagy generációból, illetve a háború után diplomát szerzett fiatalabb generációból, melynek tagjait már szintén nagy öregekként tart-

utóirat • post scriptum

juk számon, szinte mindenki szerepelt a HAP Galéria kiállításain. Lehet, hogy néhány név kimaradt, de a teljesítmény akkor is lenyűgöző. Gondoljunk bele, Winkler Barnabás nem egy múzeum, hanem egy építészeti iroda vezetőjeként vállalkozott erre a feladatra. Saját erőből hozta létre a galériát, s az elengedhetetlen pályázati támogatások mellett saját jövedelméből egészítette ki a kiállítások költségvetését. Együttműködést alakított ki a Magyar Építészeti Múzeummal, a kiállítások egy részét a náluk őrzött anyagokból rendezte. Rengeteg időt és energiát fordított ugyanakkor arra is, hogy felkutassa a múzeumba még nem került, magántulajdonban lévő hagyatékokat. Jó néhány életművet elsőként tárt a közönség elé. Az eredeti tervek és archív anyagok mellé mindig odaillesztette az épületek mai fényképeit, melyekből azok állapota, esetleges változásai is követhetővé váltak. Ebből következik, hogy az ös�szes helyszínt végigjárta. Egyszemélyes vállalkozásának jelentőségét akkor mérhetjük fel igazán, ha szemügyre vesszük, mi történt (illetve mi nem) a közelmúlt építészettörténetét illetően az elmúlt évtizedben. A közgyűjtemények, melyeknek feladata lehetne e korszak emlékeinek a gyűjtése, feldolgozása és bemutatása, régóta az elégtelen finanszírozással és a hozzá értő munkatársak hiányával küzdenek. A méltatlanul alig ismert Kiscelli Építészeti Archívum egyetlen fővel működik, s a hajdan szebb időket látott Magyar Építészeti Múzeum mára szintén elérte ezt az állapotot. Igaz, a korábbi irreális múzeum-álmokhoz képest valamivel megfoghatóbbnak tűnik az önálló városligeti épület, de a gyűjtemény átmeneti elhelyezése azzal a veszéllyel fenyeget, hogy nem lesz mit kiállítani a legkorábban négy év múlva megnyíló múzeumban. A felbecsülhetetlen értékű anyagnak sem szakszerű tárolása, sem védelme nincs megnyugtatóan megoldva, s akkor még nem beszéltünk a gyűjtemény gyarapításáról, a kutatás lehetőségéről, vagy kiállítások rendezéséről ebben az időszakban. Az az intézmény, amely nem képes alapvető funkcióit ellátni – nem létező intézmény. Ezért is jelentős tett, hogy a HAP Galéria helyet adott a fokozatosan visszaszoruló múzeum anyagainak bemutatására. Szomorúan kell regisztrálnunk, hogy a közelmúlt építészetének kutatásával intézményesen az építészettörténet tudományos fórumai nem foglalkoznak. Sem tanszékeknek, sem akadémiai bizottságoknak nincs olyan programja, amelyik e feladatot felvállalná. Elszigetelt egyéni erőfeszítésekkel találkozhatunk csak, melyek alig-alig tudnak a közelmúlt, de nyugodtan mondhatjuk, az egész huszadik század modern építészetével kapcsolatos beidegződéseken, előítéleteken változtatni. Ennek egyenes következménye, hogy

átalakítások vagy bontások miatt egyre több jelentős modern épületet veszítünk el. Ezért nem lehet eléggé értékelni Winkler Barnabás szélesebb körökben visszhangot vetett akcióját a poszthumusz Ybl-díjak odaítélésére, melynek gondolata éppen a galériájában rendezett kiállítások nyomán merült fel. Egyfajta történelmi igazságszolgáltatás volt ez azon kollégáink számára, akik politikai vagy más okokból – méltánytalanul – nem részesülhettek életük során szakmánk legmagasabb elismeréséből. A HAP Galéria, tizenegy évi működés után, bezárni kényszerül kapuját. Semmilyen szakmai szervezet felhatalmazását nem bírom, hogy nevükben nyilatkozzam, ezért saját nevemben köszönöm meg Winkler Barnabásnak munkáját. Köszönöm, hogy teremtett egy olyan helyet, ahová hosszú éveken át jó volt elmenni kedd esténként. A megnyitók résztvevői mindig jó szívvel fognak gondolni rá és az általa szervezett eseményekre. A missziót pedig valakinek folytatnia kell. Elhangzott a HAP Galéria utolsó kiállítás-megnyitóján, 2014. november 4-én

finissage

HAP Gallery, 2003-2014 Closed right now, HAP Gallery in Budapest as well as other venues have hosted a total of 110 temporary, permanent or travelling exhibitions in the past 11 years. Besides the presentations and introductions of some artists, painters, graphic artists, sculptors, photographers and certain topics (such as the display of the pink Zsolnay collection of the owner), the overwhelming majority of the exhibitions here were about architects and phenomena associated with architecture. Some of them dealt with a significant period (such as that of Socialist Realism), others specialized in architectural photography, an already terminated state-run designers office, or an existing department of the technical university. However, the gallery preserved its profile of presenting well-known or less famous contemporary figures of architecture as well as those of our recent past. Barnabás Winkler, the founder of the gallery who is also the maker of the exhibitions is the son of a well-known architect active in Sopron, and thus was a personal acquaintance of the generation of architects in the interwar era, who later on kept in touch with almost every significant architect active in public national planning. After the disintegration of the extensive architects’ offices a new period of an atomized world with chaotic values started in which he understandably felt compelled to present the oeuvres that represented unquestionable values but had been unknown and unnoticed even by most of the professionals, not to speak of the wider audience.

11 év, 110 kiállítás – HAP Galéria A galériabúcsúztatóra impozáns könyv is készült, benne a 11 év összes kiállításából egy rövid ízelítővel, a megnyitókon elmondott beszédek, a tárlatokon bemutatott tervek, fotók, grafikák, és az egy-egy alkalommal összegyűlt közönség felidézésével. És ahogyan forgatjuk a több mint háromszáz oldalas „emlékkönyvet” – melyet, amint a 11 év alatt elkészült, szinte márkavédjeggyé vált, letisztultan elegáns stílusú meghívókat és könyveket, Hübner Teodóra tervezett –, nem csupán azt az óriási építészettörténeti munkát látjuk viszont, amit Winkler Barnabás módszeresen fektetett ebbe a vállalkozásba. Sokkal többről van szó: az eseményeken készült fotókból kitűnik, hogy a teljes magyar építészeti szcéna rendszeresen ott találkozott a Margit körút kis galériájában. Építészek és építészettörténészek, kurátorok és oktatók, szakmapolitikusok és a zenei, képzőművészeti élet jelentős képviselői, fiatalok és idősek szabad agórája volt ez a hely. Ebből derül ki, hogy valójában az utóbbi bő évtizedben nem a díjátadó ünnepségeken, nem a politikai élet színterein, nem a MÉSZ és a MÉK közös székhelyén, hanem itt zajlott a hazai építészeti közélet. Itt találkozott a jelen és a közelmúlt, itt kaptak elődeiktől inspirációt a kortárs építészek. Az összeállítás, noha egy lezárt történet gazdag és izgalmas dokumentuma, mégsem a befejezés felé tekint, hanem egy következő lépést indít, melyet Winkler Barnabás az előszóban ki is mond: „A HAP Galéria megnyitásakor azt ígértem egy korszerű, méltó körülmények között működő építészeti múzeum teszi majd megnyugtatóvá a mi kiállítóterünk bezárását. Sajnos ez a régen várt jogos igényünk a mai napig nem teljesült. A helyzet az utóbbi években – a távlati tervek ismeretével együtt – nem javult, napjainkra riasztóan romlott. Szeretném a kiállításaink anyagát, a ma névleges múzeumban lévő, most méltánytalan körülmények között raktározott építészeti hagyatékokkal együtt, egy megfelelő épületben, biztonságban tudni. Ha ez a legrövidebb időn belül, az elmúlt tizenegy évi munkám elfogadásaként teljesülne, nyugodtabban zárhatnám be a HAP Galériát. Kívánom, veszítse el könyvem bevezetőjének zárómondata, vészkiáltása minél előbb szomorú aktualitását!” G. E.

2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Fotó: Gyulovics Ist ván

Öt éves a FUGA szöveg text:

götz eszter

2003-ben nyitotta meg a Budapesti Építész Kamara a Belváros közepén a FUGÁ-t, azt a helyet, amely az építészet közönségközelbe helyezését volt hivatva szolgálni. Ma, öt évvel később a FUGA egész nap nyitva tartó összkulturális központ, ahol építészeti, fotó- és képzőművészeti kiállítások, koncertek, könyvbemutatók, tervpályázatok megvitatása és egyetemi évfolyamok beszámoló rendezvényei zajlanak. A folyamatosan változó körülmények – a FUGA Rádió beindulása, majd másfél év után a megszűnése, a földszinti terek átalakulása, a gyerekprogramok bevezetése, majd elhagyása – mind azt mutatja, hogy az intézmény rugalmasan reagál – sőt ügyesen alakítja is – a budapesti közönség igényeit. Talán éppen ez a folyamatos változásra való képesség a FUGA egyik legnagyobb előnye; a kapcsolatok más művészeti és felsőoktatási intézményekkel, a személyes elkötelezettség, az építészet mellett a társművészetek befogadása. És persze a rengeteg Fotó: Anna Zavileiskaia program, ami a két szinten összesen évi 300-340 eseményt jelent. Nem utolsó sorban pedig itt működik Budapest egyetlen, kifejezetten építészeti témájú könyvesboltja, hazai és külföldi publikációkkal, katalógusokkal, egy folyóiratfalon az építészeti szaksajtó teljes felhozatalával. Gazdasági háttérként a FUGÁ-t működtető Kamara egyelőre állja a sarat, de a bevétel kétharmadát a programokkal és a pályázati támogatásokkal teremtik elő, vagyis nincs biztonságos alap, szükség van a folyamatos programkínálatra. Öt év után felmerült a kiállítóterek kisebb átalakítása is, ez lépésről lépésre fog történni, a belső terem kiállítási felületként használható falainak növelésével, a nagyterem szellőzésének megoldásával és a fogadótér átfogalmazásával. De a design legfőbb alakítói, ahogyan az elmúlt években, ezután is maguk a programok lesznek, illetve a hozzájuk kapcsolódó tartalmak. Az is fontos, hogy a programok mellett a pesti közönség gyorsan odaszokott a mindig nyitva tartó, és a hatalmas utcai

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

üvegfalon át be- és átlátható fogadótérbe. A kávézó, a könyvek, a légkör vonzereje divatos hellyé varázsolta a FUGÁ-t. Ez a hazai nyilvánosságban annyit jelent, hogy az építészeti rajzok, makettek, épületfotók, az előtérben monitorokon vetített építészeti témájú filmek szinte észrevétlenül azoknak is a figyelmébe kerülnek, akik nem feltétlenül ezt keresik ott. Építészeti központ helyett tehát annál jóval több lett: egy olyan hely lett, ahol az építészet a mindennapi kultúra része. Ilyen minőségében egyedülálló jelenség Magyarországon. Gratulálunk a születésnaphoz – a szerkesztők

FUGA is Five Years Old The Budapest Chamber of Architects opened FUGA in the heart of the City in 2003 on a site where it could actually fulfil its function to attract the wider public of architecture because of its easy access and proximity. Now, five years later, FUGA is a multi-cultural centre open all day long, which is a venue of architectural, photo and fine arts exhibitions, concerts, book shows, discussions of design competitions, representative professional events of the university. Against ever-changing conditions including the start of FUGA Rádió and its termination after appr. 18 months, the transformation and conversion of ground-floor spaces, the introduction of children’s programmes and then their cancellation all prove that the institution flexibly reacts to and even cleverly shapes the needs of its audience in Budapest. Maybe it is actually its capacity to change continuously that its the greatest advantage of the FUGA; communication and contacts with other higher institutions specialized in arts as well as personal commitment and the reception of associated arts besides architecture.

Fotó: Zsit va Tibor

utóirat • post scriptum

Ökologikus építészet felé

Mit tanulhat az építészet az ökológiától – és mit tehet érte? szöveg text:

Dudics Krisztián

Értekezésemben az ökologikus építészet lehetőségeit vizsgáltam. Ehhez mindenekelőtt meg kellett bizonyosodnom afelől, hogy az ökológiai krízis nem csupán felületi, „környezeti” tünet, hanem civilizációnk mélyebb szerkezetében rejlő, ennélfogva társadalmi válság: a modernitás válsága, eltávolodása az „oikosz” eszményétől, ökoszféra és ember, természetes és ember alkotta harmonikus egységétől. Az ökológia feltárta, hogy az ökoszféra önszabályozó, dinamikus, anyagi értelemben véges, energetikailag nyitott rendszer. Az ember növekvő ökológiai hatásai mára bolygónk jelenlegi egyensúlyi állapotából való kibillenéssel fenyegetnek, miközben rendszereinek regenerációs potenciálját és eltartóképességét is drámai mértékben erodálják. E folyamatot a nyugati kereszténységből kinövő, globálissá váló modern civilizáció katalizálja. A modernitás „gépezete” nemcsak ökológiailag fenntarthatatlan, hanem mértéktelen gazdaságával és méltánytalan társadalmával racionálisan és etikailag is igazolhatatlan. A fenntarthatósághoz való irányított visszatérés, „átzsilipelés” elemi önérdekünk, s nem „technikai”, hanem tudati-szemléleti fejlődést kíván. Az ökológiai válságra adott globális válaszkísérletek diplomáciai-politikai hegyei rendre egeret vajúdnak, a lokális (grass-roots), kreatív, sokszínű, friss, gyakorlatias kezdeményezések viszont a „kritikus tömeg” elérésével, az uralkodó szemlélet átbillentésével kecsegtetnek. Az építészet több síkon is kapcsolódik az ökológiai problematikához: az építészetelmélet a korszellem filozófiai–tudományos–művészeti diskurzusainak résztvevője, az építés és épülethasználat az ember ökoszférára kifejtett fizikai hatásainak egyik legsúlyosabb hordozója, és az épített környezet az emberi viszonyok és szemléletek alakítója. Ez az összefüggésrendszer az építészetet egyfelől – mint az uralkodó társadalmi korszellem tükrözőjét – önmagában eszköztelennek mutatja, másfelől viszont – mint a jelen és a jövő szemléletét formáló médiumot – az ökológiai krízis meghaladása irányába mutató lehetőségekkel és ezzel járó felelősséggel ruházza fel. Az építés és az épülethasználat ökologikus beilleszkedettsége – mai szóhasználattal: fenntarthatósága – az építészet ősi, magától értetődő kritériuma volt a történelem előtti és történelmi korok túlnyomó részében. Ez az oikosz eredeti értelméből fakadóan nyilvánvaló és kikerülhetetlen szükségszerűség is volt mindaddig, amíg a modern civilizáció technikai vívmányai ki nem tágították az építészet lehetőségeit. A nyugati civilizáció világszintű elterjedésével párhuzamosan az építészet is a modern, tudományos-technikai fókuszú, a természet fölötti uralmat hirdető világkép kifejezőjévé vált. Az internacionális modern építészet főárama 1945 után a tudományos-technikai előretöréssel párhuzamosan a funkcionalizmus zászlaja alatt haladt. Csak később, a tudományos haladásba vetett hit általános megrendülésével párhuzamosan, a nagy tömegben és léptékben elterjedt modern építészet uniformizáló, hagyományoktól elidegenítő és aszociális hatásainak felismerésével, az 1960-as, ’70-es években jelentek meg az (ön)kritikus hangok. Nem meglepő, hogy az ökológiai krízisre adott válaszok a modernitást átható ethosszal, illetve annak gyakorlatával szembeni kritikaként fogalmazódnak meg. A modern építészet kiáltványaiban az épített környezet évszázadok során megszokott képének – sőt, az embernek – radikális átalakítását tűzte zászlajára. Hívószavai a racionalitás, a tisztaság, a funkcionalitás és az egyszerűség voltak. A modern azonban a meghaladni kívánt historizmussal vívott küzdelem hevében elvétette céljait: részben mert leszűkítette azokat (a fizikai igények kielégítésére és az új technológiák alkalmazására), részben mert – miközben győzött – dogmává merevedett, stílussá vált.

A globális szállítási rendszer hálózata. Forrás: globaia.org

Technikai, kulturális és érzelmi aspektus az ökologikus építészetben A modernitást, ezen belül a modern építészet elméletét és gyakorlatát illető, ökológiai szemléletű kritikák válaszadásra késztetik az építészeket. A reakció megformálásában fontos szerepet játszanak az építészet szerepéről és lehetőségeiről folyó elméleti diskurzusok, de a gyakorlatot legalább ilyen markánsan meghatározzák a társadalmi-gazdasági környezet kényszerei. Az ökologikus építészet mibenléte keresésének egyik metszetében egy hármas prioritásrendszert találunk. Az ökologikus építészet technikai megközelítésben arról szól, hogy a globális ökológiai problémákra technikai választ lehet és kell adni. Ez a szemlélet az ökológiai krízisnek jóformán csak a fizikai, gazdasági, esetleg humánbiológiai vetületét érzékeli, és erre fizikai, technológiai válaszokat keres. Az üvegházhatásra és az energiahordozók kimerülésére az épületek energiafogyasztásának csökkentésével, jobb hőszigetelő anyagok és szerkezetek alkalmazásával, megújuló energiát hasznosító szerkezetek integrálásával, a gépészeti rendszerek szabályozásával, intelligens épületüzemeltetési rendszerekkel, kifinomult épületburkokkal válaszol. Bármely környezeti kihívásra található technikai megoldás, ez azonban mindig „csővégi” reakció lesz. Az építészetben (is) ez a válaszadási séma rezonál legkönnyebben az uralkodó gazdasági–társadalmi környezettel és az annak hátterében álló paradigmával, a „haladás”, a növekedés eszméjével. A kulturális megközelítés szerint az ökológiai alkalmazkodás érdekében nemcsak építés-, hanem életmódunkat is meg kell változtatnunk. Az ökologikus települések létrehozásának igazi célja ökologikus közösségek kialakulása. Az ökologikus építészet fontos jellemzői közé tartozik a diverzitás, a flexibilitás, az egyensúly, harmónia megteremtésére való törekvés. Az építésznek képesnek kell lennie az egész áttekintésére, holisztikus megközelítéssel, a szakágak és használók bevonásával, a szociális aspektusok figyelembe vételével kell alkotnia. Az épületeknek és a településeknek az ember és a föld kapcsolatát, a földművelés, ház körüli gazdálkodás lehetőségét, a munkahelyek visszatelepítését kell szolgálnia. Ez a szemlélet a gyakorlatban legmarkánsabban az ökofalu mozgalomban érhető tetten. A harmadik szemléleti irány az építészet és az építés érzelmi aspektusát emeli ki, az ember és a környezet érzelmi kapcsolatát helyezi a középpontba. „Az érzékekre ható ökológia alapján működő építészet holisztikus, élő, természetbarát és emberközpontú.” Az épület e szemléletben az ember „harmadik bőreként” (Hundertwasser kifejezése) jelenik meg. Az építés egyik legfontosabb tényezője a hely szelleme, a genius loci, amely magában foglalja a kultúra, a klíma, a táj, a funkció vetületeit is. Az ökolo2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

gikus építészet célja e szerint a jelentésteli és gazdag érzéki tapasztalást nyújtó belső terek, épületek és városi terek létrehozása, ennek érdekében a fény, a színek, a levegő, a hangok, az anyagok, a tárgyak, az arányok és a ritmusok művészi kezelése. Ez az antropozofikus gondolat az építészetet egy adott életmód megvalósítása eszközének, keretének és manifesztációjának tekinti, és ezáltal az emberi lét minőségi, immateriális értékeit keresi. Fundamentalisták és pragmatikusok Az ökologikus építészet egy másik metszetben szemlélve látszólag kétféle utópia felé haladhat. Az egyik a „techno-optimizmus”, a pragmatikus irány, a másik az „öko-pesszimizmus”, a fundamentalista irány. A pragmatikusok a tudomány, a technika, a haladás eszméjében töretlen hittel minden bizodalmukat a technika legújabb eszközeinek használatába fektetik, s az ökológiai (számukra „környezetvédelmi”) kihívásokat is ezzel az eszközzel látják megoldhatónak. A fundamentalisták tábora ezzel szemben mindent, ami új és technikai, bizalmatlansággal fogad, és a körülmények mérlegelése nélkül a hagyományos, sőt, „ősi” megoldásokat választja. Az egyik maga a reflektálatlanul továbbélő modern szemlélet – ami az ökológiát előhívó rendszerszintű kritikáktól érintetlenül, csak a felületi tünetek eltüntetésére koncentrál –, a másik viszont tudatosan vagy tudat alatt egy premodern korba vágyik vissza – ami maga a történelmi anakronizmus. Az ökologikus építészet lehetséges meghatározása E dichotómia felvázolása után megkísérlem az ökologikus építészet józanabb meghatározását. Kritériumait Ole Michael Jensen írására támaszkodva adom meg, aki az urban ecology (ökologikus építészet) és az environmental management (környezeti menedzsment) szemléletét állítja szembe. Míg az urban ecology mindig az egyedi épületet állítja a középpontba, azaz valamennyi környezeti tényezővel egy adott helyen igyekszik foglalkozni, addig az environmental management jellemzően egy-egy aspektus általános érvényű (helytől független) kezelését célozza. Az ökologikus építészet mindig egyedi, képzeletgazdag megoldásokra törekszik, a környezeti menedzsment univerzális, racionális megoldásokat keres. Míg emez a helyi forrásokra, tradíciókra és a lakók kreatív közreműködésére építve, víziókat, az intuíciót és az imaginációt mozgósítva alkot, addig amaz tudományos előterjesztések, nemzetközi (jogi) egyezmények, praktikus érvek mentén, racionális gondolkodás útján dönt. Míg az ökologikus építészet a Helyhez (toposz-hoz) kötődő „életvilág” (keirosz) bekapcsolása által helyi történeteket él meg, addig a környezeti menedzsment a térhez, űrhöz (korosz-hoz) kapcsolódó „rendszervilág” (kronosz) szintjén globális történeteket vezényel. Az ökologikus építészet kisléptékű, dinamikus, és egyszerű technikák fokozatos, gyakorlati tapasztalatokat is vis�szacsatoló fejlesztésével halad előre, a környezeti menedzsment nagyléptékű, statikus, kutatás és adminisztratív irányelvek révén kiválasztott fejlett technológiákat implementál. Az ökologikus építészet alulról felfelé ható, „grass-root” kezdeményezések által fejlődik és az emberi attitűdök változására épít, a környezeti menedzsment felülről lefelé, társadalmi bevonással dolgozva kondicionálja azokat. Végül, az ökologikus építészet kultúrában és közösségben gondolkodik, a környezeti menedzsment társadalomban. Ebben a különbségtételben az ökológiai kérdésekhez való paradigmatikus hozzáállás kérdése domborodik ki, mert míg a környezeti menedzsment az ökológiai krízis kihívását a modern civilizációs eszményen belül maradva megoldandó tudományos-technikai, szakpolitikai problémaként kezeli, addig az ökologikus építészet a feladatát egy teljesen más, egyszerre és elválaszthatatlanul etikai és esztétikai síkon látja. Lokális vagy globális, vidéki vagy urbánus, vernakuláris vagy műépítészet? Látnunk kell, hogy az ökologikus építészet egy nehezen feloldható ellentmondással küzd. Az ökológia holisztikus megközelítéséből és az

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

ökológiai hatások határtalanságából adódóan az ökologikus építészet látszólag ott tudhat csak igazán kibontakozni, ahol nemcsak az építés szűk értelemben vett fizikai megtestesülésében (épületben), hanem ahol régióban, tájban, kulturális közösségben, gazdasági egységben és ennek komplex építészeti megjelenítésében gondolkodhat. Ugyanakkor a megvalósítás jogi–társadalmi–gazdasági feltételei általában csak jóval szűkebb körben, zárványszerűen adottak. Az ökologikus építészetnek így bizonyos tekintetben olyan „ellenséges környezetben” kell kifejlődnie, amely annak sikere esetén anakronisztikussá kell, hogy váljon. Napjaink fontos kérdése, hogyan művelhető ökologikus építészet urbanizált közegben. A másik oldalon viszont kérdéses, hogy a vidéki ökologikus építészet mennyiben tekinthető műépítészetnek vagy csúszik át a vernakuláris építészet kategóriájába. Azt állítom, hogy lehetséges olyan általánosan ható, ugyanakkor helyben érvényes és személyes válaszokat adni az ökológiai kihívásokra, amelyek egyszerre mutatják fel a hagyományos vernakuláris építészet keresetlenségét, helyhez való természetes kötődését és a „magas” építészet individuális szellemi, alkotóművészi teljesítményét. Magyarországon U. Nagy Gábor vagy Reischl Gábor építészete lehet példa erre. Lassabban, közelebb, szelídebben A következőkben pontokba szedve fejtem ki az ökologikus építészetre vonatkozó téziseimet, amelyek azonban nem konkrét recepteket tartalmaznak. Nem annyira a technikai megoldásokra koncentrálok, hanem a keresésük irányaira, az ezt meghatározó szemléletmódokra. Nézetem szerint az ökologikus építészet nem értelmezhető sem formanyelvként, „stílusként”, sem technikaként. Nem a külsőségek által határozza meg magát, nem másol természeti formákat – az építés mozzanata mindenképpen művivé teszi, s az ehhez felhasználható formák és anyagok helyénvalóságát az adott helyre és feladatra vonatkozó egyedi mérlegeléssel választhatjuk ki. Az ökologikus építészet nem a külsőből, hanem a megértett belső (egyedi és univerzális) összefüggésekből indul ki. Az építészet belső ös�szefüggései a szerkezet, a funkció, a tér, a fény, az anyag és a forma között húzódnak, ezért az építészet sajátos törvényszerűségekkel rendelkezik, amelyek nem transzponálhatók a fizikai vagy a szellemi világból pusztán felszínes mimézissel, formaátvitellel, „természetes” anyagok használatával vagy történetmeséléssel. Az építészet eszköztárába tartozik az absztrakció: a leképezendő tartalmakat „le kell fordítani” az építészet nyelvére. Az ökologikus építészet nem árt Az építészi hivatás gyakorlásához – hasonlóan az orvosok hippokratészi esküjéhez – a szakmai megfontolásokat megelőzve az építés etikai normáit szükséges rögzítenünk. Ezen belül is elsőként a nem ártás elvét. Ez az alapelv az ökológiai összefüggések megértéséből, az ökoszféra komplexitásának tiszteletéből és tudásunk korlátozottságának elismeréséből adódó felelősségvállalást, emberi és szakmai alázatot jelent. A nem ártás elve valamennyi tradicionális vallás alapelvei között szerepel. A kereszténység tízparancsolata és a jézusi tanítása mellé állítható a hindu szánkhja-filozófiában megjelenő áhímszá elve is, amely Mahatma Gandhi egyik vezérelveként vált ismertté. A modern világban a környezetvédelmi politika elővigyázatossági alapelve szintén ezzel a gondolattal rokon. A nem ártás elve a teoretikusan lehetséges (elgondolható) és a praktikusan megvalósítható cselekmény véghezvitele elé egy etikai korlátot, a mérlegelés felelősségét állítja. Tudnunk kell, hogy az építésnek hosszú időre kiható következményei vannak, amelyek nem csekélyebbek, legfeljebb kevésbé közvetlenül húsbavágóak egy orvosi döntés következményeinél. Ahogy Frank Lloyd Wright szarkasztikusan megfogalmazta: „Az orvos eltemetheti a hibáit, de az építész csak azt tanácsolhatja ügyfeleinek, hogy ültessenek kúszónövényeket.” Különösen megfontolandó ez az intelem akkor, amikor az ökológi-

utóirat • post scriptum

tés területén gátat szabni, ezért az ökologikus építészet „őszinte”: nem álcáz, nem alakoskodik, tartózkodik a felesleges formai bravúroktól. Az építészeti praxisban is vissza kell helyezni a takarékosságot, a kisléptékűséget és az egyszerűséget méltó helyére. Egy technológia annál szelídebb, minél kevesebb közbeiktatott elemet tartalmaz az erőforrás kinyerésétől a felhasználásig, minél kevesebb az átalakító művelet, a szállítás, a közvetettség. A szelíd technológiák kevésbé anyag- és energiaintenzívek, inkább munkaerőintenzívek, így a felhasznált szerkezetek feldolgozottságának mértéke is alacsonyabb, beláthatóbb. Ez egyben azt is jelenti, hogy Eurázsia városai, közlekedési út vonalai és tenger alat ti kábelei. Forrás: globaia.org a szelíd technológiák alkalmazásáai krízis árnyékában az építészetet a korábbiaknál is kevésbé tekinthetjük nak nincsenek vagy csekélyebbek a negatív externáliái, illetve kockázataik pusztán esztétikai kérdésnek, sokkal inkább számolnunk kell környezeti alacsonyabbak (ez egybevág a környezetvédelemben jól ismert helyette(ökológiai és szociális) hatásaival. Mielőtt építeni kezdünk, először is mér- sítés elvével, mely szerint a magasabb kockázattal járó technológiát alalegelnünk kell, szükség van-e egyáltalán az építésre, nem lehetne-e a célt csonyabb kockázatúval kell helyettesíteni). Az ökologikus építészet a valós igények takarékos, gazdaságos, arányos más módon, egy meglévő épület felújításával, átalakításával, használati módjának megváltoztatásával elérni? Ez a praktikus takarékossági meg- – tehát a szó eredeti értelmében ökonomikus – kielégítésére törekszik, s fontolás minden korban érvényes volt, de a hagyományos gazdaságossági ezen túlmenően az épületek teljes életciklusra vetített ökológiai hatását elvet, az ökonómiát ma ki kell egészítenünk – és bizonyos esetekben felül figyelembe véve is fenntartható. Ezt az építésben leginkább az autonómia kell írnunk – az ökológiai értelemben vett fenntarthatósággal. Az építés elvét alkalmazva lehet megközelíteni (amely fogalmilag szorosan kötődik mértéke az egyetemes ökológiai hatás, nem pedig a „befektetői”, pénzügyi a döntéselméletben használatos szubszidiaritás elvéhez), elsősorban az gazdaságosság. Minden egyéni igény kielégítése közösségi erőforrásokat erőforrás-használat szervezésében. Míg a tradicionális társadalmak és településeik, építésmódjuk az autonómiára épült, azaz a helyi szükségleteket is emészt, ezért a józan határon túli teljesítésük etikátlan. Az ökologikus építészet a közösséget, annak valódi anyagi, pszicho- túlnyomó részben helyi erőforrásokkal elégítették ki, addig a modern tárlógiai, kulturális, szellemi és spirituális igényeit szolgálja, s – éppen, mert sadalom ennek ellenkezőjét tette gyakorlattá: a lokalitástól eloldozott igétisztában van az ökológiai válság és a társadalmi krízishelyzetek egygyö- nyeket globálisan előállított javakból, termékekkel, készletgazdaságként kerűségével – fontosnak tarja az építés szociális aspektusát. Az épület működve igyekszik kielégíteni, ami hatalmas veszteségekkel és pazarlással pozitív és negatív hatásai is tartósak, hosszantartóak lehetnek. Ezért az jár együtt. Az ökologikus építészet arra törekszik, hogy minél több igényt építés, tervezés során nem csak annak tartozunk felelősséggel, aki az épí- helyi erőforrásokkal – mint megújuló áramlásokkal gazdálkodva (szolgáltatés közvetlen, pénzbeli árát fizeti, hanem a jövő nemzedékeknek is, akik a tásgazdaságként működve) – elégítsen ki, és minél kevésbé támaszkodjon iparszerűen nyújtott, globális, ismeretlen eredetű és hatású erőforrásokra. közvetett, ökológiai árat lesznek kénytelenek megfizetni. A nem ártás elvének alkalmazása egyfajta módszeres „lassúságot” Ez a közvetlen visszacsatolás (immediate return) teszi követendő céllá a kódol a döntéshozatali folyamatba, a várható hatások előzetes feltárását takarékosságot, azaz visszaadja az ökonómia eredeti értelmét. Az autonóm és mérlegelését, a menet közbeni korrekció lehetőségét teremti meg. Az szemlélet lineáris folyamatok (kitermelés-feldolgozás-szállítás-felhasznáépítészet mint alkotó tevékenység általában is, és az ökologikus építészet lás-üzemeltetés-lebontás-hulladékelhelyezés) helyett körfolyamatokban különösen elmélyültséget kíván, az általános és helyi összefüggések meg- gondolkozik. Az igények redukciójára, a meglévő készletek megőrzésére értését, megtapasztalását, átérzését, a gondolatok érését, a megvalósulás és a felhasznált anyagok, szerkezetek újrahasznosítására („reduce, contapasztalatainak folyamatos visszacsatolását, értelmezését, korrekcióját kö- serve, recycle”) törekszik. Ez a fajta gazdálkodás természetéből fakadóan veteli meg. Ha van idő a tervezésre, akkor van mód átgondolni, valójában lassabb lefolyású, de fenntarthatóbb, mint az ipari termékek fogyasztása. mi az, amire szükségünk van. A „lassúság”, a feladat által megkövetelt idő- Itt tehát az építés aktusában, a megvalósulás folyamatában is felfedezhetráfordítás így tehát olyan módszer, amely csökkenti az építés kockázatait. jük a „lassúság” szerepét. A megvalósításhoz igénybe vett technológiák pedig „szelíd”, a hely adottságaira támaszkodó technológiák. Az ökologiAz ökologikus építészet eszközeiben egyszerű, „őszinte”, „szelíd”, köz- kus, autonóm szemléletű építészet tehát a fogyasztói helyett gazdálkodói szemléletet követ, s gazdálkodói életmódot követel meg használójától. A vetlen visszacsatolásra, autonómiára törekszik A mai építészetben egyre több olyan eszközt, építőanyagot, burkolatot ház, a háztartás és a ház körüli gazdaság harmonikus egysége visszatérést használunk, amelyek egyedül arra szolgálnak, hogy valamely építés- jelent az oikosz eredeti értelméhez. technológiai vagy épületgépészeti alkalmazás nem kívánt „mellékkörülményét”, látványát, színét, szagát, zaját eltakarjuk – s ezáltal a valóság Az ökologikus építészet „helyén-való”, „jelen-lévő”, „lassú” kellemetlen oldalát elhazudjuk. Az ökologikus építészet törekvése ennek Az ökologikus építészet egyszerre gyökerezik a táji és kulturális informáaz elidegenedési, differenciálódási és tömegesedési folyamatnak az épí- ciót magába sűrítő helyben és a megélt időben, a mindenkori jelenben. A 2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Ezzel szemben a modern műépítészet jórészt racionális konstrukciós eljárás eredménye, és rengeteg specializált, monofunkciós részegység összeépítéséből keletkezik.

térben és időben való lehorgonyzottság, az „itt és most” jelensége egylényegű, és (magyarul) egy szóban összefoglalható: jelenlét. Az ökologikus építészet arra törekszik, hogy – miközben megfelel a mai igényeknek – olyan épületeket hozzon létre, amelyek mind anyagukban, mind szellemiségükben tartósak. Ideiglenes, egyszer használatos vagy „eldobható” épületet tervezni általában nem helyes. Ha elkerülhetetlen a rövid életciklusra tervezés, akkor azt az újrahasznosítás („recycling”) elve szerint végezzük. A „lassúság” tehát eredmény is: az épület jó esetben még elkészülte után is érik, lakói, funkciói változnak, cserélődnek. A jól végiggondolt épület időtálló, ezért minden korban csak kisebb változtatásokat kell elszenvednie, s így egyre több időréteg lenyomatát fogja magán viselni, miközben magjában ugyanaz marad – gazdag kulturális jelentéshordozó lesz. A „lassúság” nyitottságot, befejezetlenséget is jelent. A lassan készülő épületen mindig lehet változtatni, soha nem lesz zárt, változtathatatlan művé. Az épületet ezért eleve úgy kell tervezni, hogy lehetőséget adjunk a későbbi bővíthetőségre, rugalmas alakíthatóságra. Az épületet – Christopher Alexander megfogalmazásával – a fokozatos növekedés elve szerint kell építeni. Az ökologikus építészet organikusan integrált, „sűrű” Az ökologikus építészet törekvése (szerkesztésmódjában, struktúrájában) az organikus integráció, ahol minden rész csak az egész által nyerheti el értelmét. Az élővilág – és annak bármilyen léptékű alkotórésze – organikus szerveződés. Az különbözteti meg egy géptől, hogy nem egyszerűen additív módon szerveződik meg alkotórészeiből, hanem a részek együttese maga is egy új, önszervező egységet alkot, új minőség keletkezik. Ebben a homeosztatikus (önszabályozó), szimbiotikus szerveződésben előfordulnak redundanciák. A vernakuláris építészetre is jellemző, hogy anyagai, szerkezetei, formái, funkciói, külső és belső térkapcsolatai, építéstechnológiája, környezettel való harmóniája, szociális, kulturális, szellemi és spirituális dimenziói olyan szimbiotikus szerves egységet alkotnak, amelyben nem lehetséges egyetlen elemet sem önkényesen megváltoztatni, és a legtöbb elem egyszerre többféle funkció ellátásában is részt vesz. A vernakuláris építészet struktúrái többszintűek (hierarchikusak), egyes szerkezetek több funkciót integrálnak: például a tartószerkezetek (falak) önmagukban biztosítják a belső terek megfelelő hővédelmét, páraháztartását, szellőzését, „klimatizálását” is, a kemence egyszerre fűtőberendezés és főzőhely. Ráadásul ezek az épületszerkezetek, térstruktúrák, szerkesztési módok rendkívül gazdag tradícióval rendelkeznek, és kulturális kódok egész hátországát hívják elő. A vernakuláris építészet tehát ilyen értelemben „sűrű”.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

Az ökologikus építészet harmóniára törekszik Az ökologikus építészet funkcionális – a fogalom legteljesebb, humanista értelmében. Az ökologikus építészet az emberi igények teljes spektrumának megfelel: teljességre törekszik. Az ökologikus építészet az építés és az emberi kultúrák több ezer éves tradícióján alapul, és nem zárkózik el a racionális eszközökkel nem vizsgálható (transzcendens) tényezők figyelembevételétől sem. Mind a települések, mind az épületek kialakítása során az emberi érzékelés léptékéhez kell igazodnia. Az emberi érzékelés nem korlátozódik pusztán a vizuális ingerekre, az építészet nem képként hat. Az épített terek érzékelésében szerepet kap a tapintás, a hőérzet, az akusztika, a levegőminőség, az építőanyagok, burkolatok kipárolgása. Az emberléptékűség magában foglalja a textúrák kézzelfogható léptékétől a bejárhatón át a távlatig terjedő, egymásba ágyazódó léptékrend arányos, egyenletesen részletgazdag kialakítását. A harmóniára törekvés ugyanakkor egyetemes (pszichológiai, szellemi és spirituális) emberi igényeket elégít ki. Ritka kivételektől eltekintve ezért az építészetben nem igazolható a diszharmónia, amely úgymond „korának kifejezője”, mert az épület a téri keretek meghatározása által egyszersmind az emberi viszonyok kondicionálója, korának alakítója is. Az ökologikus építészet a természet örök rendjének tükrözésére törekszik a fenntarthatótól távol eső társadalmi konstrukciók esetlegességének tükrözése helyett – ezzel az építészet klasszikus ideájához tér vissza. Az ökologikus építészet ennyiben nem posztmodern, de nem is modern. A modern messianisztikus ambícióját elveti, mert nem hisz a társadalom művi, nem organikus átalakíthatóságában. A gazdasági-társadalmi viszonyok csakis a kultúra, a szemléletmódok átalakulása révén változhatnak meg, az építészet pedig rendelkezik kultúra- és szemléletformáló hatással. Az építészet tehát – a társadalom által közvetített korlátain belül, kis hatókörben, kis lépésekkel – igenis tágíthatja az uralkodó szemlélet körét, feszegetheti határait, részt vehet a jövő – ökoszférához immár harmonikusabban illeszkedő – szellemének kialakításában. Az építészet olyan teremtő aktus, amely természet és ember kozmikus harmóniájának újraalkotására törekszik – s ez nem emberi igényeink korlátozását követeli, hanem éppen kiteljesítését szolgálja. (Részletek a BME Építészmérnöki Kar Építőművészeti Doktori Iskoláján 2014. június 10-én megvédett DLA értekezésből. Témavezető: Kaszás Károly DLA)

Towards Ecological Architecture

What architecture may learn from ecology Architecture relates to ecological issues on more than just one level: architectural theory is a participating agent in the philosophical-scientific-artistic discourses of the currently prevailing Zeitgeist, the construction and the utilisation of buildings are some of the most significant media conveying the physical influences mankind exerts on the ecosphere and artificial environment is thus also an agent shaping human interrelations and approaches. On the one hand, this system of correlations reveals architecture as a reflection of the prevailing current social Zeitgeist as if it had no means of whatsoever on its own, on the other hand it endows it with potentials to overcome ecological crisis as well as the responsibilities involved as it is a medium capable of shaping the attitudes of the present and the future. This article presents an example of an individual approach to the characters of ecological architecture.

utóirat • post scriptum

Technikai innováció az építési kultúrával szemben

Az energetikai felújítások problémái Németországban szöveg text:

Beliczay Zsuzsa

A fenntartható épített környezet a közeli jövő egyik legnagyobb kihívása a tervezők és építészek számára, már a következő évtizedekben – hiszen a német kormány és az energiamegtakarítási rendelet előírásai szerint 2050-re az elsődleges energiafelhasználást 80%-kal csökkenteni kell. Ez nagy feladat, különösen annak fényében, hogy a nagyjából 18,1 millió németországi lakás kétharmada energetikai szempontból felújításra szorul és az éves felújítások aránya 1% körül alakul. A DETAIL folyóirat 2014 nyarán megrendezett szimpóziuma arra kereste a választ, melyek lehetnek az érdemi gazdasági és innovációs megoldások, hogyan lehet a hozam-előirányzat mellett az építészeti minőséget is elismertetni, és a szociális szempontokat, illetve a társadalmi hátteret is a felújítás szerves részévé tenni. A rendezvény szervezőpartnere az építészet- város- és településkutatással foglalkozó szövetségi kutatóintézet, a BBSR volt. Helga Kühnheinrich, az intézet munkatársa világossá tette, hogy az évi 1%-os felújítási aránnyal a kormány is tisztában van, megoldás azonban ez idáig nem született a kvótaemelésre. A felszólaló építészek problémát láttak abban is, hogy Németországban mindenütt szinte azonosak a teljesítményhez rendelt árak, de a hozamcélok nagyon eltérnek egymástól. Kifogásolták, hogy a felújításokról szóló viták mindig áralapúak, ezért innovációt gátló hatásuk van. Az innováció kérdése a műemléképületek fenntartható felújításának problémáinál is előkerült. Dr. Christoph Franzen, a Sachsen és Sachsen-Anhalt tartományok műemlékeinek állagmegőrzését diagnosztizáló intézet munkatársa az európai „3encult” fejlesztési projekten keresztül igazolta ezt. A történetileg értékes épületekre csak átfogó felmérés és részletes monitoring után alkalmazhatók az energiacsökkentési eljárások. Azok a kiindulási alapok, melyeket Németországban a műemlékvédelemben évtizedek óta alkalmaznak, már régen nem tartoznak az európai standardok közé. Az ésszerű állagfelmérésnek tartalmaznia kellene egy részletes helyiségkönyvet, az európai műemléki projektek számára Dr. Franzen ezt kötelezővé tenné. Intézete egyebek mellett egy ilyen digitális helyiségkönyvön is dolgozik, amit adatbankként és az összes tervezésben érintett számára online elérhetővé tennének. A német lakásállomány 12%-át az 1919–1949 között emelt épületek jelentik. Prof. Oliver Steffen, a regensburgi műszaki főiskola tanára ezek épületek fenntartható felújításáról szóló kutatásáról beszélt a találkozón. A modernizálás szerinte egyértelműen célkonfliktusokhoz vezet: a gazdasági szempontok (alacsony befektetési költség és nagy megtérülés) egymás mellé kerülnek az ökológiai célokkal (erőforrások védelme, természetvédelem, CO2-kibocsátás csökkentése) és a műemléki szempontokkal (a kulturális örökség és a építési stílusok és formák sokszínűségének megtartása). A modernizmus építészeti emlékeinek, kiemelten a Bauhaus dessaui épületének állagmegóvása külön kihívást jelent. Prof. Dr.-Ing. Bernhard Weller, a drezdai TU tanára a műteremház, illetve a főépület északi szárnya fém-üveg homlokzatának felújításáról mutatott hatásos, és a műemlékvédelem által is jóváhagyott megoldást. A felújításnál meg kellett tartani az anyagok jellegét, az ablakszárnyak méretét és a homlokzati képet is, ezzel egyidejűleg viszont minimálisra kellett szorítani a hőveszteséget. Végül a különféle kísérletek után egy nagyon vékony fém-, műanyag-, és egész kevés üveg kombinációjából álló profilt építettek be (a vizsgálat után egyénileg engedélyezve). Egyéni engedélyt kapott az a drezdai panelfelújítás is, melyet szintén Prof. Weller mutatott be. A drezdai TU kémiai intézetének otthont adó Hempel-Bau épülete elé egy hátulról szellőző új homlokzat került, vékony napelemes rendszerrel. Az egykori ipari területek újrahasznosításánál különösen nagy szerepet kapnak a gazdaságossági szempontok. Az évek óta nem használt, gyakran

A dessaui Bauhaus műemlék-épülete

szennyezőanyagokkal terhelt, központtól távol eső területeket az új koncepciók ellenére is nehezen lehet piacra dobni. Egészen más az egykori lipcsei tapétagyár, a Tapetenwerk helyzete, melyről az rb Architekten képviseletében Jana Reichenbach-Behnisch tartott előadást. Lipcsének kiemelt szerepe van a mai német kreatív színtéren, amelyben a művészeti élet képviselői mellett grafikai stúdiók, filmesek, építészeti irodák és a zeneipari szereplők is jelen vannak. Felújítási tervében Jana Reichenbach-Behnisch a könnyen megvalósítható helyreállítás elvét hangsúlyozta. Amit az átalakítás lendületében lebontanak, azt újra felhasználják. Jana Reichenbach-Behnisch azt is kiemelte, hogy az épület egyes részeit az utolsó pillanatig használták tapétagyárként. Ez megrövidítette a várakozási időt és alacsonyan tartotta a költségeket. A privát tulajdonú lakások fenntartható felújításáról Roland Streng, a BASF produkciós menedzsere beszélt. Két ludwigshafeni projektet említett, a tíz éve megújított Brunckviertel lakóházait, és a megújulás előtt álló Hohenzollernhöfe épületeit. Mindkét felújítás a tulajdonos céghez kötődik, a lakók előzetes bevonása és egyéni kéréseik figyelembevétele alapján. A lakáshasználók rangsorolhatták a különféle felújítási tételeket. A cél az, hogy a műemléki védelem alatt álló Hohenzollernhöfe lakónegyedének passzívház elemekkel történő felújítása után az éves fűtésráfordítás 40 kW/m² alá csökkenjen. (A cikk a DETAIL 2014/6 számának összefoglalója alapján készült)

Technical Innovation versus Architectural Culture

Energetic Renovations in Germany

Sustainable architecture is the greatest challenge the near future holds for designers and architects as soon as in the next few decades as the German government and the decree on energy-saving defines a reduction of primary energy-consumption by 80 % till 2050. This is an enormous task especially in the light of the fact that appr. two thirds of the 18.1 million homes in Germany are in need of energetical modernization and the annual ratio of modernized ones is only about 1%. The symposium of DETAIL taking place in summer 2014 was in search of solutions to this situation that might be substantive and innovative ones as well as of ways to have architectural standards recognized whilst keeping to the output prediction and to organically integrate social concerns and social background into the modernization scheme. BBSR, the federal research institute specialized in architecture, urban and settlement research cooperated in organizing this event. 2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Épülethomlokzatok elemzése

Környezetpszichológiai szempontok alapján szöveg text: Losonczi Anna, Sarbak Klára, Dúll Andrea

fotók photos: Sarbak Klára

Az építészeti tervezéshez inspirációt és a döntésekben új szempontokat adhat az ember tanulmányozása: hogyan érzékeli, észleli és éli meg környezetét. Mit tudunk a természetes és mesterséges terek észleléséről és mit tehetünk ehhez hozzá, mint építész-tervezők? Kutatásainkban a pszichológia területéről merített ismereteket az épített környezetre értelmezzük. Ebben az írásban a környezet strukturális tagoltságának (részletezettségének, díszítésének) szükségességét, jelenlétének és hiányának következményeit vizsgáljuk épülethomlokzatok példáján.

Érzékelés és észlelés Az (épített) környezetből nagyszámú inger érkezik az észlelőhöz, melyeket érzékszervek fogadnak, és továbbítanak az agy felé. Az agynak ezt az információhalmazt az észlelés folyamata során értelmeznie kell, ezért szűri, rendszerezi, a meglévő ismeretekhez illeszti a beérkező információt: ez az észlelés folyamata. Az épített környezetből az ingerek túlnyomó részét a látás segítségével fogjuk fel. A vizuális inger értelmezése, a beérkező képi ingerek csoportosítása alakzatokká, a háttér és előtér elkülönítése, a környezet építőelemeinek felismerése, a tárgyak azonosítása előzetes ismereteink és a kontextus segítségével történik.1 Ebben az írásban a vizuális észlelés fogalmait épülethomlokzatok elemzésével fogjuk bemutatni. A minket körülvevő épületekről az első információk nagy részét a homlokzatok segítségével kapjuk. A homlokzat sok mindent elárul a házról, korántsem csak az elemi észlelés szintjén, és adott esetben olyan kérdéseket is felvet bennünk, amelyekre csak a ház alaposabb felfedezése során kapunk választ. A homlokzat nemcsak a ház funkciójáról, koráról beszélhet, hanem a helyről, tervezőről, tervezési szándékról is. Először az észleléspszichológiából ismert Gestalt, vagyis alaklélektani csoportosító elveket ismertetjük néhány jellegzetes homlokzat példáján. A homlokzatok vizsgálatához a művészi komponálásból ismert fogalmakat (ritmus, arány, tagoltság) is felhasználjuk, amelyek segítségével árnyaltabb módon tudjuk bemutatni a pszichológiai megközelítést. Ezen kívül a vizuális ingerek szemlélőre gyakorolt hatásával is foglalkozunk, esetünkben

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

azzal, hogy milyen észleleteket hívnak elő a vizsgált látványok. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a szemlélés tárgya időben nem állandó képet mutat, hiszen a körülmények, a szemlélő, vagy éppen a szemlélt homlokzat változásai ismét új észleleteket eredményezhetnek. Észlelésszervező alaklélektani elvek A képen látható épületen az első emeleti franciaerkély sor a szemünkbe jutó vizuális ingermintázat tekintetében jobban hasonlít a szélső kiugró erkélyekre, mint a felső emeleti, egészen más méretű és formavilágú ablaksorra, használati szempontból viszont azokhoz áll közelebb. A látványt értelmezve tudjuk, hogy az épület első emeletének két szélső nyílásán ki is tudunk lépni, és a két valódi erkély kitüntetett szerepet kap a három szinten sorolt ablaknyílások között. A lakóépületek nyílásairól és azok használatáról szóló információt életünk során tanultuk meg, kultúránk része, és környezetünkben a legtöbb ember rendelkezik ezzel a tudással. Az észlelés felhasznál olyan tudást is, amelyet csak egyes emberek tapasztaltak, vagy amelyeket nem egyéni életünk során szereztünk, hanem például az evolúció során alakult ki a vizuális észlelés eszközeként. Egymástól távol eső kultúrák között is hasonlóságot tapasztalunk, ilyenek például a Gestalt csoportosító, észlelésszervező elvek, amelyek az alakzatok elkülönülésében játszanak szerepet. Az észlelés összecsoportosítja a környezet elemei közül az egymáshoz hasonlókat, ugyanígy az egymáshoz távolságban közelebb esőket. Az első fotón látható homlokzaton például a vízszintesen sorakozó ablakokat csoportosítja alak szerint (hasonlóság elve), ennek eredményeként a teljes homlokzat horizontális hatású lesz. A második fotón látható homlokzat inkább vertikális hatású. Bár nyílásai alak szerint egyformák, a közelség elve szerint az egymás alatti nyílásokat soroljuk csoportba. Az egyes képpontok, látványdarabok hovatartozásának eldöntéséhez fontos észlelési elv a „jó folytatás elve” is, miszerint a folytatódó mintázatot az agy összeköti és kiegészíti, akkor is, ha a mintázat egy szakaszon megszakad. Úgy értelmezi, mintha például takarásban lenne a hiányzó elem vagy részlet. A második fotón például a homlokzat alsó két szintjének folytonosságát megtöri a bejárati kapu tömege, mégsem választja azt ketté, sokkal inkább olyan hatása van, mintha egy folytonos mintázatra tettek volna egy fedő elemet. Az észlelési folyamatban egyaránt segítenek a biológiailag megalapozott és az élet során szerzett tapasztalatok (előzetes tudás). Kontextus Az észlelési döntések meghozatalának másik meghatározó tényezője az adott látvány kontextusa, amely lehet annak látványbeli környezete, de lehet a szemlélő elvárása, akár hangulata kapcsán kialakuló körülmény is. Az első fotón látható homlokzat egyik ablakát sárga sötétítővel takarták el. Ez a sárga színű tárgy könnyen értelmezhető, valószínűleg textil vagy műanyag holmiról van szó, melynek harmadik kiterjedése pár milliméter lehet. Ha ugyanez a tárgy környezeti kontextusából kiemelve állna, tehát például nem egy épület ablakán, akkor ezek a tulajdonságai nem lennének könnyedén kikövetkeztethetők. Információszűrés A környezetből folyamatosan érkező vizuális információ értelmezésében az észlelőnek intenzív szerepe van. Az információ szűrése a legalapvetőbben a figyelem mechanizmusán keresztül történik, amely az adott fix látványból csak részeket enged át az agy vizuális információt

utóirat • post scriptum

feldolgozó területeibe. Az észlelő a figyelmét irányítja – nem feltétlenül tudatosan – aszerint, hogy az értelmezéshez milyen információra van még szüksége. A figyelem továbbhaladásának mozgatórugója a környezet megértésén kívül, illetve azon túl, az izgalmasság keresése is. 2 A környezet is befolyásolja a figyelmet: figyelemfelkeltő például minden ismerős, kedvelt, mintázatból kiemelkedő vagy a kontextusba nem illő, nem várt, meghökkentő elem. Egyes kutatások azt vizsgálják, hogy a mozgás során újonnan megjelenő elemek hogyan ragadják magukhoz a térben haladó szemlélő figyelmét. A figyelem irányításában az építész tervezőnek tehát kiemelt szerepe lehet.3 Például a harmadik fotón látható homlokzat alsó ablaksorában tükröződik a szemközti ház egy apró darabja. Ahogy az épülettől távolodunk, ebből a tükröződő képből egyre többet látunk, a felderítés élménye izgalmas, és a folyamatosan bővülő információ hosszú ideig magához ragadhatja figyelmet. Mozgás és változás A szemlélő mozgásával a beérkező információ, az észlelt kép folyamatosan változik. A figyelem ilyenkor nemcsak egy rögzített ingerhalmazból szűr, hanem a mozgás által folyamatosan változóból is. A környezet maga is tud változni az időben. Az élő környezettel – vagy egyes kivételes esetekkel – ellentétben (például emberekkel teli utca, vagy mozgó épületek) az épített környezet általában állandó. A külső körülmények változása új értelmezéseket adhat a szemlélőnek. Különböző fényviszonyoknál más és más részei válnak feltűnővé a homlokzatnak. Egy térben erőteljesen megmozgatott homlokzat szórt fényben nagyjából egyenletes felületet mutathat, míg erős napsütésben az árnyékok miatt élesen elválnak egymástól a homlokzatot felépítő síkok. Az első fotón látható homlokzat esetében például napsütéses időben a homlokzat struktúráját kiemelik a mintázatot lekövető sötét árnyékfoltok és teljesen átrajzolják a felületet. Szűk utcáknál a szemben lévő épületsor sziluettje kirajzolódik a homlokzaton, és új értelmezési rétegeket ad a látványnak. Az előző példánál a kisebb üvegarány és a plasztikusabb felület miatt az árnyékok szerepe a meghatározó. A harmadik fotón látható homlokzaton az üvegben tükröződő kép kap kulcsszerepet. Az ablakokon tükröződő vakító fény által erős kontraszt alakul ki a nyílások négyzetes mintázata és a háttér között, amely más fényviszonyok között nem lenne ennyire hangsúlyos, és ez valószínűleg átrendezné a látott kép feldolgozását. Az előtér és háttér elkülönítése, a homlokzat teljes mintázata megváltozhat azáltal, hogy elemeit a fény hatására máshogy soroljuk csoportokba. Ezáltal más ragadja meg a figyelmünket, az észlelés folyamata más irányt vesz, a látott kép másfajta izgalmakat tár elénk. A szemlélő tehát érzékeli, észleli és értelmezi a környezetét, amely érzelmeket vált ki belőle, motiválja, cselekvésre készteti. Érzelmei és cselekedetei befolyásolják a további beérkező információt és annak feldolgozását, mert részévé válnak az észlelést segítő kontextusnak. A szemlélő mozgása által feltáruló bővülő információ, a figyelem szűrője, az érdeklődés, a megfigyelés hangsúlyai folyamatosan alakulnak a szemlélődés során, amely láncszerűen alakítja át újra az érzelmeket és a cselekedeteket. Folyamatos interakció történik az ember és a környezet között.

ban rejlik.7 Az épített környezetben ennek a két dimenziónak különböző kombinációit találjuk. Az alábbiakban az ingergazdagság dimenzióját vizsgáljuk részletesen. Különböző épületek eltérő tulajdonságú/típusú ingergazdagságot adnak. A vizsgálathoz létrehoztuk a strukturális tagoltság és a pszichológiai tagoltság fogalmakat. 8 A strukturális tagoltság az érzékelt képpontok összessége. A képpontokból összeálló látvány, a látvány értelmezésével kialakuló gondolatok, asszociációk, érzelmek és mindaz, ami a látvány hatására tudatosan vagy nem tudatosuló módon megfogalmazódik bennünk, ennek összessége adja a pszichológiai tagoltságot. A homlokzat geometriája változatlan, de a pixelek mégsem azok: külső körülmények – a fény, az időjárás, a napszakok változása – befolyásolhatják az érzékelést és ezáltal az észlelést. A fizikai körülmények tehát megváltoztathatják a strukturális tagoltságot. A pszichológiai tagoltság az észlelőtől függ, elemei különböző mértékben rugaszkodhatnak el a konkrét pixeles információtól. Ezeket az észleleteket a strukturális tagoltság is előhívhatja bennünk, de a belső körülmények, történések átértelmezik és továbbalakítják: például a szemlélő előzetes tapasztalatai (régmúltja, közelmúltja), pillanatnyi érdeklődése, érzelmi állapota.

A homlokzatok strukturális és pszichológiai tagoltsága Az emberi észlelés jól tudott alkalmazkodni a természeti környezetből érkező ingerekhez. Az épített környezetből ehhez képest részben eltérő mennyiségű és típusú ingerek érkeznek hozzánk. Az épített környezet kialakításánál figyelembe kell vennünk, hogy szükségünk van egy bizonyos mértékű ingergazdagságra.4,5 Ugyanakkor a túlzott információmennyiség az érthetőség, átláthatóság rovására mehet, és érzelmileg is megterhelő lehet, ha nem ismerhető fel benne strukturális logika, csoportosíthatóság, egyszerűsítési képlet. 6 Egyes kutatások szerint a kellemes környezet megvalósulásának titka az érthetőség és ingergazdagság jó egyensúlyá-

Az építész szerepe Az építész a strukturális tagoltság alakításával a pszichológiai tagoltságot befolyásolja: a homlokzat elemeivel különböző észleletek lehetőségét adja a befogadónak. A külső körülmények látványalakító szerepének figyelembe vételével és tervezésbe való beépítésével pedig még több rétegű észleletet tud előidézni. Az építészet története során megfigyelhető egy tendencia: a felületek strukturális tagolásának csökkenésével megváltozott az épületek észlelési/ pszichológiai tagoltságának jellege. A történeti építészet a homlokzatot plasztikus felületként kezelte. Fontos volt, hogy a strukturális tagoltság 2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

minden távolságban érvényesüljön, ezzel minden távolságban hasonló jellegű lett a homlokzat pszichológiai tagoltsága is. A távolabbról hangsúlyfoltok, horizontális és vertikális irányok összességeként észlelt homlokzat közelebb érve ablakra-falra, faragott díszítésekre, egészen közelről pedig anyagokra, az anyag struktúrájának mintázatára bomlott. A múlt század fordulóján sok irányzat jelent meg, amely újraírta az addig használatos építészeti eszköztárat. Ez a tendencia végül a modernben csúcsosodott ki, mely lecsupaszította a korábban gondosan tagolt homlokzatokat. Ezzel megváltoztak a homlokzat értelmezhetőségének és érthetőségének rétegei. A strukturális tagolás gyakorlata helyett, amely addig érvényben volt, a pszichológiai tagoltságra került a hangsúly. Más típusú mondanivaló vált fontossá, a házak gondolatisága más típusú észleleteket biztosított a szemlélők számára. Az absztrakció sok új értelmezési réteget adott. Ezzel az alkotások némileg elszakadtak a közérthetőségtől: addig a történeti közegbe ágyazva minden formának megvolt a maga megszokott jelentése, amely jelentések most teljesen új formában jelentkeztek. Az új épületek az érthetőség érdekében megváltozott szemléletet igényeltek a szemlélőtől. Az építészek ezentúl üresen is felhasználták a felületet, hiszen az ürességnek is lehet mondanivalója. A különböző léptékekben való tagoltság már nem volt követelmény. Vannak olyan kortárs homlokzatok, amelyek a legtöbb nézőpontból vagy távolságból inkább absztrakt festménynek tűnnek, a strukturális tagoltság tekintetében hiányérzet támadhat. Egy absztrakt kép azonban rengeteg gondolatot ébreszt a szemlélőben. A tagolatlan nagy felületek megjelenésével párhuzamosan jelentőséget kapott az anyagszerűség hangsúlyozása, az anyagok struktúrájának tervezése, új lehetőségek kutatása is. Észlelés, előzetes tudás, kontextus és tagoltság Négy különböző korból, különböző mértékben tagolt felületet választottunk, amelyeken keresztül bemutatjuk a strukturális tagoltság és a pszi-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

chológiai tagoltság kölcsönhatását, mértékének és jellegének változását, változatosságát. Budapest belvárosának jellege a historizmussal alakult ki. Ebből a korból vettük az első példát (1. kép: Károly körút 4.), amely egy helyi szemlélő számára teljesen megszokott képet mutat. A homlokzat egyenletes nyílásritmusával, hangsúlyosan vízszintes elemeivel, lábazati szintjével számunkra érthető és ismerős: a város többi, hasonló házával áll rokonságban, nem egyéni értékei révén, hanem a városképbe való szerves illeszkedés által válik értelmezhetővé. Az egyenletes, szabályos, szimmetrikus elrendezés harmóniát és nyugodtságot közvetít. A nagyobb homlokzati egységektől a kisebbek felé haladva ugyanaz a szabályosság marad érvényben. Minden elem értelmezhető önállóan, nem okoz problémát felismerni az oszlopokat, párkányokat, timpanonokat – a felismerés abban is segít, hogy a többi hasonló homlokzattal együtt felfedezhessük a városkép egyenletességét. Ezen kívül nem zavaró, hogy bizonyos apró elemeket (pl. a lezáró párkány konzoljait és azok faragványait) már csak foltként észlelünk, hiszen a többi ismert és felismerhető részlet alapján ezeket is el tudjuk képzelni, és így nem sérül a homlokzat stílusbeli egysége. E háznál a strukturális tagoltságot a homlokzat elemei adják az adott fényviszonyok között. A pszichológiai tagoltság elemei a homlokzat értékelése (egyenletes, szabályos, szimmetrikus, harmónia, nyugodtság); a tény, hogy felismertük a homlokzat építészeti részleteit (nyílások, oszlopok, timpanonok), hogy ezeket a részleteket más házakhoz is tudtuk kötni (és ezáltal korban is el tudtuk nagyjából helyezni a megfigyelt épületet); hogy a felismerhetetlen részleteket is el tudjuk képzelni előzetes tudásunk segítségével. A külső körülmények változása más fontos dolgokra világíthat rá. Az éjjeli sötétségben a homlokzat kis részletei eltűnnek, vagyis a strukturális tagoltság jelentősen megváltozik. A kivilágított ablakok azonban újrarajzolhatják a homlokzat képét, és információt szolgáltatnak a funkcióról, amivel a pszichológiai tagoltságot gazdagítják. A második példa (2. kép: Károly körút 5.) későbbről származik, ezt a homlokzat aszimmetrikus elrendezéséből, a nyíláskeretek hiányából, a visszafogott és kevés helyen megjelenő díszítésből sejthetjük. Mégsem szakadt el még teljesen a pesti hagyományoktól, ezt a sarkot hangsúlyozó torony mutatja, de jellemző lehet az első bemutatott homlokzatéhoz hasonló színe is. Felületeit és díszítményeit tekintve a homlokzat ugyan sokat egyszerűsödött, de egészében véve elmondható, hogy plasztikusságával segíti a megértést: a bejárat hangsúlyos, a lábazati szintek különböznek az általános szintektől, a záró emelet vissza van húzva, a felület középső mezője ki van emelve a homlokzati alapsíkból, a saroktorony szinte mentes a nyílásoktól – ezek a funkcióról, a belső felépítésről is beszélnek. Tehát elmondhatjuk, hogy az első példához képest a strukturális tagoltság megváltozott: itt kevesebb fajta vizuális ingerből áll össze az észlelt kép. A pszichológiai tagoltság azonban nem feltétlenül csökkent, hanem a jellege változott, hiszen másféle észleleteket hívott elő a szemlélőből. A következő példa (3. kép: Károly körút 11., tervezők: Szalay Tihamér, Turányi Gábor és Vörös Ferenc, 1991) strukturális tagoltság tekintetében már jelentősen különbözik az előzőktől – és ezáltal a pszichológiai tagoltság is megváltozik. A második homlokzathoz képest egyszerűbb és mégis tagoltabb felületet látunk. Míg az előző példa jól észrevehető síkváltásokkal, egységes színnel és egymásba harapó tömegekkel játszik, itt önmagukban homogénnek ható felületek egymásutánisága építi a homlokzatot. A távolság szerepe e két homlokzat tekintetében más: az előzőben egy aránylag távoli helyzetből rajzolódnak ki a homlokzatot felépítő síkok, itt viszont közelebb kell lépnünk, hogy felfedezzük a távolról egységesnek ható felületek finomabb plasztikáját. Ezek a felületek más anyagból készültek, anyagszerűen (a téglafelületben a függőleges kiemelkedések jellege a téglák méretrendjének megfelelően alakult ki), ami ellensúlyozza a homlokzat figurális díszeinek hiányát. A tégla használata által a homlokzat nemcsak önmagában értelmezhető, hanem tágabb környezetében is,

utóirat • post scriptum

hiszen a Madách tér épületegyütteséhez kötődik. Így egy strukturális tagoltságot meghatározó döntés, vagyis a homlokzat téglával való burkolása befolyásolta a pszichológiai tagoltságot is. Kortárs példaként Sugár Péter Lánchíd Hoteljét (2007) vizsgáljuk (4. kép). A ház homlokzata egyaránt kapcsolódik a budapesti eklektikus hagyományokhoz és a kortárs építészethez. Ezenkívül a homlokzati burkolat oly módon lett kialakítva, hogy a ház a strukturális tagoltság szempontjából is képes a változásra, és ezzel újabb értelmezési lehetőségeket ad a szemlélő számára. A homlokzat megtartotta a szokásos belvárosi lábazati és fölötte sorolt emeleti szintek felosztását. A strukturális tagoltságot alapvetően meghatározza az alsó árkádsor, illetve felül az utca síkjára kiülő, egyenletes nyíláskiosztás. Pszichológiai tagoltságot jelent tehát a homlokzat „történeti” felépítése. Ebben a felépítésben azonban az anyag és felülethasználat (üveg – transzparencia) a kortárs tendenciákhoz köti az épületet. A lábazati szintek kőburkolatán megjelenő karcolatok ritmusukkal, formájukkal valószínűleg személyenként eltérő észleleteket adnak, de jelenlétük a házon mindenki számára az ornamentika, a díszítés hagyományának továbbélését sugallja. A homlokzat fontos részei az emeleti szinteken alkalmazott üveglamellák. Az üvegek mozgathatók, ezáltal a homlokzat maga is képes változni. Van, hogy – a képen látható módon – kis csomókban ülnek a párkányokon. Kihajtogatva pedig függönyként takarják a nyílászárókat. Kihajtogatott állapotban mást mutatnak nappal, mint éjszaka. Így a ház aktívan képes reagálni azokra a körülményekre, amelyek változnak körülötte (pl. fényviszonyok). E homlokzatnál a strukturális tagoltság folyamatos változtatása a pszichológiai tagoltság elemeinek megsokszorozódását jelenti. Minden felületi állapotban különböznek az észleleteink, és magához a változás tényéhez is köthetők észleletek. A képen látható állapotban több sejtésünk

van a ház belső világáról, mint akkor, amikor ki vannak hajtogatva az üvegek. Feltárul a ház racionális alaprajzi struktúrája, amelyet az üvegfelület elfed. A színes üvegeket látva inkább azokról szerzünk információkat; a szín és a minta pedig minden szemlélőből mást hoz elő. Éjszakai állapotában a homlokzatra nézve látható, melyik szobákat lakják éppen; az üvegek megvilágítva új felületet mutatnak. Felmerülő kérdések Mindezen témák kifejtése után többletértelmezéseket kapnak a következő kérdések, dilemmák: milyen jellegű ingerek jönnek épített környezetünkből és mekkora ingermennyiségre van szükségünk? A különböző fajtájú ingerek helyettesíthetik-e egymást? Működik-e pszichológiailag az az építész-tervezői döntés, hogy a tervezéskor egyes ingerfajtákat nem veszünk figyelembe? A kortárs építészetben sokféle tendencia van jelen. Ezek között megtalálható az egyszerűség, a minimalizmus, de egyre gyakoribb a homlokzatok díszítése is – akár anyagokkal, akár az anyagtól független mintázatok formájában. Felvetődik a kérdés: mi okozza ezt a változást? Fontos-e, hogy érthető legyen a homlokzat? Fontos-e, és ha igen, milyen módon tudjuk tagolni homlokzatainkat? A díszítéstől, részletezettségtől lecsupaszított terek milyen más módon tudják az észlelő ingerszükségletét kielégíteni? Kutatásunk célja nem az, hogy szabályokat adjunk a homlokzati formáláshoz. Inkább arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az építészeknek milyen sokféle eszköz áll rendelkezésére a tervezés során. Az építész a strukturális tagoltság mértékét és jellegét határozza meg, és ezáltal befolyásolja a szemlélőben létrejövő észleleteket is. Ez játék a formákkal, színekkel, valósággal, amely játékban részt vehet mindenki, aki kapcsolatba kerül az épülettel. Jegyzetek: 1 1 Atkinson & Hilgard: Pszichológia (Érzékelés, Észlelés, Érzelmek, Tanulás és kondicionálás, Emlékezés fejezetek), Osiris, 2005 2 Kaplan, S.: Aesthetics, Affect and Cognition - Environmental Preference from an Evolutionary Perspective. Environment and Behavior, 1987, 19, 1, 3-32. 3 Bafna, S., Losonczi, A., & Peponis, J.: Perceptual tuning of a Simple box (Egy egyszerű doboz észlelése – Finomhangolás), Georgia Institute of Technology, Atlanta, 2011, http://www.sss8.cl/media/upload/ paginas/seccion/8024_2.pdf 4 Szövényi A.: Lépték és léptéktelenség az érzékelés tükrében, Utóirat 2011/4. 5 Losonczi A, Bafna S, Dúll A.: Egy építésztervező dilemmái: Út az ornamentikától a térészlelés váltakozásáig. Magyar Pszichológiai Társaság XXI. Országos Tudományos Nagygyűlése, Szombathely, 2012. május 6 Lynch, K.: The Image of the City, MIT Press, 1960 7 Kaplan, i.m. 8 Losonczi, Bafna, Dúll, i.m.

Building Facades Analysis

From the Aspects of Environmental Psychology

Architectural design and decisions may draw inspiration from new aspects by analyzing human beings: how we sense, perceive, experience and live by our environment. What do we know about the sensation of natural and man-made spaces and what can we contribute to it with as architect-designers? In our research work we interpreted knowledge tapped from the fields of psychology with regard to artificial environment. The article below examines the consequences of the necessity, presence and lack of the structural articulation of the environment by referring to examples of building facades. The majority of information we get about buildings surrounding us originates from the views of building facades. A facade tells us almost everything about a house and not only on the level of primary perception and in certain cases inspires us to phrase questions to which we only find the answers by a thorough discovery of the house. The facade does not only speak of the function and age of the house but also about the location, the designer and the intentions involved in design work. 2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

Építész a háttérirányítás éveiben

Száz éve született Kismarty-Lechner Kamill szöveg text: Ruszthy Zsolt

Rendhagyó írást kaptunk szerzőnktől, aki leszármazottként és építészként a centenáriumra egyéni nézőpontból reagál. Adatai az alkotói pályát majdan tudományos igénnyel feltáró kutató számára fontos adalékokkal szolgálhatnak – a szerk. Kismarty-Lechner Kamill építész éppen száz éve, 1914. március 15-én született Budapesten, Lechner Loránd és Hümpfner Ottilia gyermekeként. Jeles művészekkel teli, művelt család vette körül. Szépapja, id. Lechner Nepomuki János a Szépítő Bizottmány jegyzője volt, dédapja jogvégzett tisztviselő, majd téglagyáros; nagyapja ügyvéd és festőművész, a Fővárosi Ipariskola tanára. Az ő öccse volt Lechner Ödön, az európai hírű építész. A rokonsághoz tartozott Hauszmann Alajos is. Rajtuk kívül a család több tagja is építész volt, köztük Kamill apja, Loránd (1883-1963) és nagybátyja, dr. Lechner Jenő. Az elemi iskola elvégzése után tanulmányait a budai Ciszter Gimnáziumban folytatta. Tanárai között volt Rajeczky Benjamin neves zenetudós és Nagy Nádor festőművész is, akitől szabadkézi rajzot és linóleummetszést tanult. Az ifjú Lechner Kamill 1931-36 között a Műegyetem hallgatója volt, tanárai Hüttl Dezső, Sváb Gyula, Csonka Pál, Kotsis Iván, Wälder Gyula, Warga László. Már egyetemi hallgató korában jelentkezett önálló ötletekkel, színes üvegablak tervét, az 1933-as Jamboree oltártervét több újság is közölte. Építész pályáját Szontagh Pál építészirodájában kezdte, majd szerződéses műszaki ellenőr lett az Ipari Minisztériumban. Közben ábrákat rajzolt a Révai Lexikon számára. 1937-ben nagybátya, Lechner Jenő mellett az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus díszoltárának tervén dolgozott. 1938–42 között az Iparügyi Minisztérium előadója és a Pázmány Péter Szabadegyetem hallgatója volt. Római és németországi tanulmányútjai után belföldi kutatási ösztöndíjat nyert, végigkutatta a Nyírség és Kalocsa környékének népi építészetét és népművészetét. 1942-ben a család az ő javaslatára vette föl a Kismarty előnevet. Ebben az évben kapott megbízást a szabadkai tanítónő-képző óvónőképzővé történő átalakítására. 1942-44 között a BME Épületszerkezeti Tanszékén tanársegédként oktatott. 1943-ban munkája kapcsán többször megfordul Erdélyben, így Kolozsváron is, ahol az Egyetemi Könyvtár szorgalmas látogatója és a Ferencz József Tudományegyetem szabadegyetemének hallgatója lett. 1944ben az Ipariskola (az Ybl Technikum elődje) rendes tanárává nevezték ki. Hihetetlen energiával vetette magát a munkába, a hiányzó oktatási anyagokat maga készítette el. Egyik volt tanítványa, Kállai Géza neki ajánlotta egy cikkét, ezzel a megjegyzéssel: „Ha fellelhető ebben a tanulmányban bölcs gondolat, arra Ő tanított engem.” Tanári pályafutása kurtán-furcsán ért véget: 1945-ben miniszteri utasításra hivatkozva áthelyezték a Lakótervhez, ahonnan átszervezés címén egy hónap múlva elbocsátották. A világháború különleges módon szól bele az életébe: 1944. november 4-én azon a villamoson utazott, amely a Margit híd felrobbanásakor a hídról a vízbe csúszott. 1946 szeptemberében feleségül vette Saárossy Juditot. Házasságuk nem volt sikeres, 1965-ben elváltak. Oktatói tevékenysége mellett elméleti kutatással is foglalkozott, ő dolgozta ki biofunkcionális lakáselméletet, amellyel jócskán megelőzte Gádoros Lajost. 1948-ban robbant be a nemzetközi köztudatba szikszói iskolájával, annak általa zsibongónak keresztelt központi terével. Szinte az egész hazai sajtó, de német és francia lapok is cikkeztek róla. Ettől kezdve állandó kutatási témája lett az iskolaépület és a nevelés kölcsönhatása. 1949-ben európai újdonságként csővázas iskolapadot tervezett, amely a szikszói iskolá-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

Az Alsó-erdősor utcai iskola, 1957-61

ban valósult meg. 1951-ben kandidátusképzésre jelentkezett a pedagógia és az építészet témakörben, de elutasították. Nem csoda; a jelentkezési lap kérdéseire – nevezetesen párttagságára és ideológiai képzettségére vonatkozóan – nem a megfelelő válaszokat adta. 1954-ben megpályázta a docensi állást a BME Középülettervezési Tanszékén, de innen is elutasították. A technikumban is megszűnt tanári állása, a Honvédelmi Minisztérium Épület Karbantartó Vállalatánál helyezkedett el tervezőként. Később, 1957-ben óraadónak kérték fel az Épületszerkezetek Tanszékre. A Bocskai út – Daróczi út sarkára tervezett lakóházával bizonyította, hogy kislakásban is lehet relatíve tágas nappalit létesíteni. Az Élet és Tudományban cikksorozatot írt a kislakásépítésről. 1960-1963 között a Középülettervező Vállalat irányító tervezője, majd osztályvezetője lett. Ebben az időszakban épültek első jelentős iskolái: a tatabányai, a Sodronyos úti, Szárcsa utcai, a kaposvári, az Alsó-erdősor utcai. 1963-tól a BUVÁTI-ban tervezett, itt dolgozta ki Az iskolaépület és a nevelés kölcsönhatása c. művét, amely füzet formában megjelent, de könyvként máig kiadatlan. Több tanulmányt készített az iskolaépítésről és számos további iskolát tervezett Budapesten, de egyre többször összeütközésbe került feletteseivel – nem volt elég simulékony. 1972-ben elvették tőle utolsó nagy munkáját, a Baross tér rendezését; az általa kidolgozott ötletek mások neve alatt valósultak meg. (A nyitott aluljáró az ő ötlete volt: a Baross-szobrot a Rákóczi út torkolatába helyezte, ahová most került. Az átívelő autóutat formatervezett pillérekkel oldotta meg.) A szaporodó konfliktusok miatt áthelyezését kérte a Fővárosi Üzemgazdasági Irodához, de itt készült tervei rendre nem valósultak meg. 1978-ban nyugdíjazták. Sorsa Lechner Ödönét folytatta, akinek halála évében született: munkáját elvették, megbízást nem kapott. 1984-ben rendezett önálló kiállítása a Műemlékfelügyelet székházában mindössze három napig tartott nyitva. Évekig harcolt, levelezett a veszprémi Medgyaszay-féle színház megmentéséért, kiváló tervet készített a szükséges bővítésre, de elutasították. 1986ban Ybl díjra jelölték, de csak a Kiváló Munkáért kitüntetést kapta meg. Végül 1995-ben nyerte el az Ybl díjat. 2003. jan. 14-én hunyt el. Temetésén a szakmát egyedül Hadik András építészettörténész képviselte.

utóirat • post scriptum

Iskolák építésze Életművének súlypontjában az iskolaépítészet áll. Már legelső iskolatervében (csepeli gépipari technikum) megjelent a ferde homlokzat, amely később a Szárcsa utcai iskolában valósult meg. 1949-ben szikszói iskolájával, megalkotta a folyosórendszert kiváltó központi tágas teret: a „zsibongót”. Az épület átlósan elhelyezett szárnyaiba helyezte a tantermeket, a szárnyak középpontjába az oldalmegvilágítású zsibongót, ahonnan minden osztályterem rövid úton elérhető. Más munkáiban is ez a kettős törekvés vezérelte: a jó megvilágítás és barátságos, otthonos tér. Következő iskolaterve a soroksári Sodronyos úti általános iskola: itt hosszú, két szint magas központi tér két oldalára fűzte fel az osztálytermeket (csarnokzsibongó), a tér két végén kettős üvegfal biztosítja a természetes megvilágítást. A két üvegfal között télikertet alakított ki, hogy belopja a természetet az iskolába. Ennek ikertestvére a Kőbányai úti iskola. A Tatabánya Kertvárosba tervezett iskolája (1958-59) némiképp hasonló ezekhez, de itt egy sokkal világosabb oldalzsibongót alakított ki, a kiszélesített folyosótérhez egy oldalon csatlakoznak a tantermek (MÉ 1961/3). Az emeleti és földszinti zsibongót vizuálisan a födémlemezbe vágott nyílás köti össze, ebbe a térbe helyezte a szabad lépcsőt. Rendkívül szellemes és eredeti a radiátorok építészeti elemként való alkalmazása. Újabb nagy lépést jelentett a Szárcsa utcai iskola (1959, Budapest XX. kerület), ahol a cél a tantermek minél jobb megvilágítása, a közvetlen tanár–tanuló kapcsolat megteremtése, a tábla olvashatósága volt. A rövidebb, de mélyebb tantermek miatt növelnie kellett a természetes megvilágítást, ezt az újszerű ferde üvegfalakkal érte el, amelyek jelentősen javítják a fény beesési szögét. Az építőipar korabeli állapota azonban nem kedvezett ennek a megoldásnak; a ferde üvegfalak vízszigetelése mellett a nyári napsütés jelentette a legnagyobb problémát, jól működő külső árnyékoló nélkül szinte elviselhetetlen volt a bent tartózkodás. Zseniális megoldásokat mutat a budapesti Alsó-erdősor utcai iskolaépülete. A rendelkezésre álló szűk területen lábakra állította a haránt tartófalas épületet, hogy biztosíthassa a normában előírt iskolaudvar nagyságot. A vasbeton harántfalakra látszó alubordás födém került, az utcai frontnál fellépcsőzve, a jobb bevilágítás érdekében. De kétoldalú megvilágítást is alkalmazott a tantermek belső falán elhelyezett bevilágító üvegbeton sávval. A négyemeletes épületben két, kétszintes oldalzsibongót tervezett, az alsóbb szinten nagy térrel, felette nyitott folyosóval. Teljesen eredeti és Magyarországon első volt a homlokzatokon alkalmazott függönyfal. Természetesen ez még nem a klasszikus értelemben vett függönyfal, amely elfedi az épület szerkezetét, mert csak a szerkezeti osztásból adódó nyílásokban jelenik meg, de összhatásában mégis az. A

A kaposvári gimnázium nem megépült első terve, 1961

A szikszói iskola, 1947-49

fehérre festett vasbeton harántfalak és födémek között erőteljes világosbarna, függőleges fatartók és a sötétebb színű vízszintes tartó rendkívül nyugodt, harmonikus hatást adnak a homlokzatnak, amit még kiemel a lábra állított épület alatti árnyékos tér. Jelentős terve a kaposvári gimnázium (1961-1963), de nem a megépült, hanem a merészebbre tervezett első változat. Kismarty-Lechner Kamill – kihasználva a rendelkezésre álló nagy telket – földszintes oktatási épületet tervezett, az osztálytermek kertre nyitásával (tanulóudvar). Maga az oktatási tömb öttraktusos, legszélén a kertre nyitott osztálytermek, mögöttük a folyosók, amelyekből a középre helyezett nagyobb belmagasságú terek nyílnak (tornaterem, szertárak, műhelyek, díszterem). A két szélső szekcióba helyezett tantermeket parabola héjtetők sorával fedte (lehetővé téve a másod- és harmadlagos megvilágítást), míg a kiemelt középrészt keresztbe állított nyeregtetők világítják meg, rendkívül mozgalmas épülettömeget alkotva. A földszintes oktatási épülethez négyszintes kiszolgáló szárny kapcsolódott. A tervet a felettes hatóság elvetette; a megvalósult épület kétszintes, mint a Sodronyos utcai vagy a Kőbányai úti, de itt szélesebb a csarnokzsibongó, melyet mindkét végén szabad lépcsővel látott el. Lakótér-koncepciók Oktatói tevékenysége is inspirálta a korszerű lakás követelményeinek kidolgozásban. Elemezte a lakásban, nyaralóban folyó tevékenységet, a szükséges helyigényt és igyekezett azt a lehető legkisebb területen megoldania. (A kislakásépítés még hosszú évtizedekig kívánalom maradt Magyarországon.) A legkisebb területen a legnagyobb kényelmet – ez volt a vezérelve. Legjobb példája ennek a zamárdi nyaraló (1955), amely újat hozott a honi nyaralóépítés történetében: nem lekicsinyített lakást mutat, hanem kényelmes, természetközeli pihenőhelyet. A barátságos, relatíve tágas nappalihoz csak egy pici hálófülke csatlakozik, apró mosdóval és wc-vel. Az almádi vörös homokkővel burkolt belső fal kifut a kertbe, az arra merőleges üvegfal szinte behozza a kertet a nappaliba, nagyobbá teszi a valóságosnál, egybekapcsolja a kerttel. Másik korai példája ennek a gondolkodásnak a Budapest XI. kerületi Bocskai út – Daróczy út sarkán épült lakóháza (1955-1956). Hogy minél tágasabb nappalit létesíthessen, megszüntette az ott szokásos szekrényeket. A ruhaneműk és az öltözködés számára gardróbfolyosót alakított ki, mennyezetig nyúló beépített szekrényekkel. 2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

utóirat • post scriptum

A Wien-Sud pályázatra készült lát vány terv

A konyhát üvegfallal választotta el az étkezőtől az ételszag kiküszöbölése érdekében; a gardróbfolyosót és a fürdőszobát üvegtégla sorral világította meg. A felettes hatóság azonban időközben elvetette ez a modern megoldást, több ilyen típusú ház már nem épülhetett. A Miskolc Selyemréti lakótelepen (1959) hagyományos épületszerkezeteket, egykarú lépcsőházat tervezett, melyet a homlokzat közepére helyezett, megtörve annak monotóniáját. Itt is érvényesíteni próbálta a Daróczi utcai házban kipróbált elveket (gardróbfolyosó, elválasztott konyha és étkező) de lekicsinyítve. A hatvanas években több tanulmánytervet is készített magasházakra, főként kör alaprajzú teraszházakra, bennük nagyméretű tornacsarnokkal. Előremutató kísérlet volt ez a törekvés a külvárosok parkosítására, a zöldterület növelésére. Városi terek Városrendezési munkái között ki kell emelni a Pápa, Járásbíróság és környékének rendezése (1938) tervét, amelyben nagyszabású téregyüttest gondolt el. Két teret fűzött fel egy utcára, melyeknek tengelye merőleges egymásra. A szűkület- bővület ismétlésével fokozta a térhatást. Az árkádos, kolostorfedésű házsorral határolt tér nagyon barátságos, kellemes térhatású és jól illeszkedik Pápa építészeti képébe. 1940-ben a Budapest, Madách tér rendezése tervpályázaton a tervezett Madách sugárúttal és azt indító, már megépült impozáns téglaburkolatú lakóházzal szemben egy ünnepélyes városi teret kívánt létrehozni az átmenő forgalmú körút helyett. Ezért a lakóházzal szembeni bazársor elbontását javasolta (de meghagyta az Invalidus palotához épített modern szárnyat); az így kialakuló tér egyik oldalát az evangélikus templom, másikat egy általa tervezett árkádos épület zárta volna. A teret még hangsúlyosabbá teszi a terven a jobb sarokba tervezett tűhegyes torony. Érdemes ezt az elgondolást összevetni az 1996-os újabb Városháza tervpályázattal, illetve a megvalósult tervvel, amely Kismarty-Lechner Kamill koncepcióját követi, illetve fejleszti tovább, amennyiben még a Városháza (Invalidus palota) modern szárnyát is elbontja – így a tér még nagyobb, még hangsúlyosabb lehetne, ha nem fásították volna. (Joggal írta erről Kismarty-Lechner Kamill, hogy ilyen szemlélettel a velencei Szent Márk tér is fásítható lenne.) A hattyúdal a veszprémi színház környékének rendezése lett (1983). A színház eredetileg egy szépen gondozott parkból nyílt, főbejáratát négyoszlopos portikusz jelölte ki. Maga az épület korai vasbeton építészetünk

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

remeke, szerkezetileg és díszítményeiben is, de nem rendelkezett a mai kor követelményeinek megfelelő kiszolgáló helyiségekkel (öltözök, díszlettárak, irodák, stb.). Ezért az 1960-as években, 300 méterrel odébb, egy semmitmondó vasbeton épületbe helyezték át a színházat. Medgyaszay épülete üresen állt, pusztult. Az 1980-as évek elején a KÖZTI kapott megbízást a műemlék korszerűsítésére – a megvalósult helyreállítás a portikuszt és csaknem az összes tartószerkezetet elbontotta, ide kapcsolta a kétszintes kiegészítő helyiségeket tartalmazó toldalékot és ezt körülvette földhányással. Ez a megoldás Kismarty szerint „fölért egy szőnyegbombázással”. A bejáratot az épület bal oldalára helyezte – valójában „eldugta”. A színház előtt sűrű dzsungel terpeszkedik, elfedve a betonbunkert. Ehelyett tervezett Kismarty-Lechner Kamill egy impozáns városi teret (a park egy részének feláldozásával), egyik oldalán a szép megyeházával, másikon a színházzal, harmadik oldalán a csatlakozó kiegészítő szárnnyal. Ez adott volna méltó előteret két remek épületnek, kellemes csevegési és pihenőhelyet a színházi közönségnek, illetve a megyeházára látogatóknak. Az 1970-ben kiírt Wien SUD nemzetközi tervpályázat egy teljesen új, modern városrész kialakítására vonatkozott, közvetlen kapcsolat nélkül a mai várossal. Kiváló alkalom volt számára, hogy bemutassa a „bukolikus városról” való elképzeléseit. Tervében az új városrészt csak autópálya illetve földalatti kapcsolja össze a fővárossal. A köralaprajzú, teraszos felépítésű magasházak meglehetősen nagy távolságban állnak egymástól, erdős-parkosított környezetben, csak a központban kerülnek közelebb egymáshoz. A házak alsó része (két-három szint magasságig) nincs beépítve, mintegy lábon, a központi magon áll, ez még könnyedebbé teszi a tömegeket. Egy-egy házban a lakásokon kívül az alapvető szolgáltatások helyiségei bőven elhelyezhetők. A lakások mindegyike jó kilátással, szép zöld környezetre néz. A központban magas utak kötik össze a házakat. Az elgondolás figyelemre méltó kísérlet arra, hogy egyforma épületekkel is lehet-e várost építeni.

A Wien-Sud pályázatra készült pályamű, alaprajzok és metszet

utóirat • post scriptum

Elméleti és oktatói tevékenysége Kismarty-Lechner máig igen kevéssé ismert elméleti munkássága három téma köré csoportosítható. Részletesen foglalkozott a biofunkcionalista építészettel, amely szerint az építészeti tér méreteit, formáját, hőmérsékletét, stb. a benne folyó tevékenység elemzésével kell kialakítani. 1957-ben tartott előadást erről a MÉSZ-ben A korszerű lakás követelményei címmel. A fertály-elméletben azt hangsúlyozta, hogy az építészeti térnek nem csak a fizikai, biológiai követelményeket kell kielégítenie, de a használók szellemi igényeit is. A bukolikus város koncepciója a felhőkarcolókkal tűzdelt, zsúfolt beépítésű város helyett a természetes táj felett lebegő, egymástól távol álló komplex lakóegységek csoportját javasolta. Az egységek teraszos felépítésűek és közép magasak, a lágy vonalú épületek mellett a természetes táj dominál, lágyan vezetett útvonalakkal, az élettelen kristályrács szerkezet helyett az élőlények struktúrájához hasonló flexibilis, hajlékony érzelmi világot keltve. Oktatóként – amíg engedték – nagyon sikeres volt. 1944-1954 között tanított az Ipariskolában. Megfelelő tankönyvek nem álltak rendelkezésre, maga kezdett jegyzeteket írni az épületszerkezetek, építőanyagok, építészettörténet, tervezés, épületfizika témakörökben. De nem csak oktatott: nevelt is. Foglalkoztatták az oktatásnevelés elméleti kérdései, a tehetség és a műveltség, a szakismeretek átadásának legkorszerűbb módjai. Éppen oktatói tevékenysége, illetve annak fizikai környezete eredményezi, hogy foglalkozni kezd az iskolaépítéssel, az iskolaépület és a nevelés kölcsönhatásával, a különböző iskola típusokkal és az oktatás körülményeivel. Már 1944-ben egy minisztériumi felterjesztésében azt írja „Magyarországnak, hogy a megfelelő népoktatási nívót elérje, még több ezer iskolára van szüksége”. Az iskolaépítés néhány kérdése című előadásában tíz olyan alaprajzi megoldást mutatott be, amelynek nincs külföldi előképe. Közéleti tevékenysége 1961 óta a Magyar Építőművészek Szövetségének tagjaként harcolt a Szövetség állami irányítása és ellenőrzése ellen, folyamatosan kritizálta a bürokráciát, az új törekvéseket megakadályozó kötöttségeket. Az 1968as közgyűlésen kifogásolta, hogy a Vezetőség listáján a szavazatok nem változtathatnak. „Egy társadalmi szövetség akkor működik jól és demokratikusan, ha a megváltozott tisztikar kontrollja a tagság kezében van. Ha minden a vezetőség kezében van, a tagság aktivizálása álom marad.” Számos előremutató gondolatot fűzött a MÉSZ Mesteriskolájának hatékonyabbá tételéhez, az ösztöndíjak rendszeréhez. Felemelte szavát a veszprémi Petőfi Színház értékeit nem tisztelő átalakítása, tönkretétele ellen (1984-85). Nemcsak a beruházási vállalattal levelezett, de levelet írt Veszprém megye párttitkárának vagy Aczél Györgynek is. 1990-ben cikket írt a Nemzeti Színház pályáztatásáról, melyben tiltakozott az igénytelenség ellen. 1997-ben konzultációra hívták a MOM épületcsoport ügyében; felháborodottan tiltakozott a törvénysértő eljárások sora ellen. Még ebben az évben levelet írt Demszky Gábornak a főváros építészeti elsivárosodása miatt. Idős kora ellenére fáradhatatlanul küzdött az építészeti minőség és az előrelátó városalakítás érdekében. Összefoglaló értékelés Kísérletező típus volt, új utakat keresett, nem mindig sikerrel. A zsibongó szervezésű iskola nagy ötlet volt, komoly nemzetközi visszhangot kapott. A ferde üvegfalak használata már nem mondható ennyire sikeresnek, ahogyan a nagyobb mélységű terek létrehozásának is van határa. De nyilvánvaló, hogy a kaposvári gimnázium meg nem valósított terve pompás tömegalakítást eredményezett, úttörő volt tér szervezésében is, amint az is, hogy az Alsó-erdősor utcai iskolája álfüggönyfalaival, belső térképzésével tökéletes alkotás. Ma már a kislakás tervezésére vonatkozó irányelveit sem tudjuk teljesen elfogadni; meghaladott koncepció az amúgy kis kisméretű lakás még kisebb egységekre bontása. A külön konyha és étkező, a kis

előszoba helyett a stúdió, az egyterű lakás a divat, de az öltöző-folyósó azonban máig élő gondolat. Fertály-elmélete különösen fontos, rideg modernépítészetükben; bio-funkcionális elmélete pedig élő valóság. Bukolikus városa egyedi humanista irányt képvisel a mai törekvések között. Utoljára maradt a számára legfontosabb nevelői-oktatói munkásság értékelése. Egy tanárt, akiért rajonganak tanítványai, elzártak az egyetemi ifjúság elől. Nem felelt meg az aktuális, szemellenzős vonalnak, minden próbálkozását elutasították. A sok mellőzés negatív reflexeket váltott ki belőle, már ott is ellenséget látott, ahol nem volt. Vajon mi lehetett volna belőle, ha hagyják szabadon kibontakozni? Kismarty-Lechner Kamill életművének teljes felfedezése még várat magára.

A Szárcsa utcai iskola, 1959

An Architect in the Era of Background Checks

Born a Century Ago: Kamill Kismarty-Lechner Kamill Kismarty-Lechner architect was born in Budapest 100 years ago, in 1914. He was a teaching assistant of the Department of Building Construction at the Budapest Technical University between 1942 and 1944. In 1948 he burst into international public awareness with his school in Szikszó especially because of its central area he referred to as the "buzz hall". Almost every single journal in Hungary as well as German and French architectural journals published articles about it. The correlations and interplay of school buildings and education came to be his permanent subject of research. In 1949 he designed school desks with tubular frames which was a novelty then in Europe. He wrote several studies on schoolconstruction projects and designed further school buildings in Budapest. In 1995 he was awarded the Ybl Prize. He died in 2003. 2014 | 10

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

web galéria • web gallery Visegrádi Négyek Családi Házai

gyel házak, Szlovákia hatalmas fatörzset idéző és használó épületei, Csehország modernista épületei –, de a kiállítás minőségben, méretben és építészeti gondolatgazdagságban egyaránt egységes képet mutat. Látunk a Bauhaus ha-

Építészek Háza, 2014 www.meonline.hu

Szolnoki családi ház, építészek: Csendes Monika, Álmosdi Árpád

A Magyar Építőművészek Szövetsége 2014-ben nyolcadik alkalommal rendezte meg a Visegrádi Négyek Családi Házai vándorkiállítást. A tárlat, ahogyan az előző években is, az Építészet Világnapján (október 6-án) Budapesten nyílt meg, innen utazik tovább Prágába, Krakkóba és Pozsonyba. A kiállítás az egyes tagországok szakmai szervezeteinek együttműködésével ad képet a családiház-építészet aktuális szellemi és fizikai állapotáról. A magyar anyag önálló pályázat nyerteseiből készült válogatás (az épüle-

Varsó Wilanów, családi ház, építészek: Bogdan Kulczyński, Mateusz Jędrzejewski, Aleksander Krauze, Bartosz Świniarski

gyományait folytató házakat és olyanokat, amelyek hagyományos táji karaktereket őriznek; egy másikat a környezettudatos szemlélet vagy az aktuális trendek eszköztára formált. A tájba vagy az épített környezet szövetébe valló illeszkedés a fotókról nem mindig derül ki, de ahol igen, ott gondosságot és körültekintést mutat a családi ház telepítése és tömegformálása. Nem mondható, hogy jelenleg létezik nemzeti karaktereket hangsúlyozó egységes országonkénti (mondjuk ki: nemzeti) stílus, de az anyagból egyértelmű, hogy a régió családi házaiban alapvetően több a hasonlóság, mint az eltérés, amit a párhuzamos történeti hagyományok is indokolnak; tehát a látottak alapján beszélhetünk valamiféle közös arculatról, regi-

Bratislava Kramáre, családi ház, építészek: Igor Lichý, Tomáš Šebo. Fotó: Tomáš Manina

Mníšek pod Brdy, családi ház, építészek: David Kopecký, Pavel Mejtský, Ján Studený, cseh Grand Prix díj 2014

teket és a tervezőket lásd MÉ 2014/8). A családi ház nem csak lakóhely, de státuszszimbólum is, mutatja az építtető ízlését, anyagi erejét, az építész invencióját. Ha a tablókon nem olvashatnánk a helyszíneket, sokszor nem tudnánk, egy-egy családi ház a régió mely országában áll. Természetesen helyi jellemzők láthatók az épületeken – ilyenek a fémlemez burkolatú len-

onális építészeti karakterről. A magyar anyagot Tima Zoltán, Vadász Bence és Varga Tamás, a szlovákot Jan Bahna, Peter Mikloš és Marta Mitterholzerová, a csehet Julius Macháček és Taťána Štefánková, a lengyel kiállítási részt Roman Dziedziejko, Zbigniew Reszka és Piotr Buśko válogatták. Borsos András

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 10

Médiaépítészeti Biennále 2014 Aarhus, Dánia, 2014. 11. 19-22. www.meonline.hu

2014. november 21-én adták át a legfontosabb médiaépítészeti elismeréseket Dániában. A díjazott munkák kiválasztásában nem csak az esztétikai és a technológiai megoldás, hanem annak környezetre gyakorolt hatása is meghatározó szerepet játszott. Animált építészet kategóriában az Erick van Egeraat és Gunver Hansen tervezte dán erőmű kapta az elismerést. A kétrétegű homlokzat külső héja szabálytalanul kilyuggatott alumíniumlapokból áll, amely a funkcióra reflektálva óránként többször is színes, lángszerű animációval borítja az épületet, átfestve a kéményből áramló füstöt is. A programozható világítás az erőművet Roskilde népszerű látványosságává avatta. A médiafelület és az építészet összeolvadásának rendkívüli példája, amelynek köszönhetően élővé válik a homlokzati felület. A dán iparkamara új központi épületén a Kollision rendszer használatával olyan interaktív felület jött létre, amit a járókelők is kedvük szerint alakíthatnak a több mint nyolcvanezer ledből álló rendszer paramétereinek – sebesség, szín és irány – megváltoztatásával. A médiaművészeti kategória díját Kimchi és Chips Light Barrier című installációja kapta, amely fénynyalábok segítségével lebegő grafikai tárgyakat alkot a térben. Az irányok és prototípusok kategóriában a Sochi téli olimpiára készített 3D kivetítőért a MegaFaces vehette át az elismerést, amely több mint 150000 ember arcképét vetítette ki az eseménye ideje alatt. A médiafelületek széleskörű hasznosításának lehetőségét mutatja, hogy díjat kapott a Digital Matatus saját fejlesztésű mobil alkalmazása is. Nairobi buszmenetrendjét az ez által összegyűjtött információk felhasználásával alakították át. P. E.

Energiatorony, Roskilde, Dánia. Fotó: Time Van De Velde

hírek • news

www.meonline.hu

DÍJAK Az idén 26. alkalommal átadott, elsősorban a közép-európai régióra koncentráló Piranesi Díjat Gereben Péter és Marián Balázs egeralmagyari Borterasz és Venyige Spa épületegyüttese kapta. A Nemzet Művészet díjat építőművészet kategóriában Bachman Zoltán, Csete György, Finta József, Török Ferenc, Vadász György, Zalaváry Lajos vehette át. Az Ezüst Ácsceruza Díjat idén Somogyi Krisztina és Csutiné Schleer Erzsébet kapta. A BÉK és a Magyar Építő különdíjat Kökény-Kovács Ildikó vehette át. Csaba Edit Zita vértesszentkereszti zarándokszállása diplomaterve bekerült az Archiprix 2015-ös kiírásának döntős projektjei közé. A Média Építészeti Díja elismerésekről lásd Szcéna rovatunk 3. oldalán – a szerk.

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON • Lechner. Az alkotó géniusz. Iparművészeti Múzeum, 2015. 05. 31-ig • Ybl Miklós: Operaház – Technika a kulisszák mögött. Kiscelli Múzeum, 2015. 01. 18-ig • Terek – Jelek – Életterek. Bernáth Alex kiállítása. FUGA, 2015. 01. 11-ig • Forradalom/Anarchia/Utópia. Ludwig Múzeum, 2015. 01. 04-ig • TommasoTanini: H. azt mondta, szeret minket. Műcsarnok, 2015. 01. 04-ig • Képpraxisok – Hegedűs 2, Lévay, Váli. Műcsarnok, 2015. 02. 01-ig • Rembrandt és a holland „arany évszázad” festészete. Szépművészeti Múzeum, 2015. 02. 15-ig • Immendorff. Éljen a festészet! Szépművészeti Múzeum, 2015. 02. 15-ig • Alan Sonfist. Időtájkép. A land art kezdetei. Szépművészeti Múzeum, 2015. 02. 15-ig • Rippl-Rónai és Maillol – Egy művészbarát ság története. Magyar Nemzeti Galéria, 2015. 04. 12-ig • Rainer 85 – Tisztelet Arnulf Rainernek. Magyar Nemzeti Galéria, 2015. 01. 04-ig • Fordulópontok. Magyar Nemzeti Galéria, 2015. 02. 15-ig • Költő, hadvezér, államférfi – Zrínyi Miklós. Magyar Nemzeti Galéria, 2015. 02. 08-ig • Kő kövön – Töredékek a magyar vidéki zsidóság kultúrájából. Néprajzi Múzeum, 2015. 05. 31-ig • Erdélyi ötvösművek az egykori Herzog gyűjteményből. Magyar Nemzeti Múzeum, 2015. 01. 10-ig • A szépség szíve – Ötezer év kínai remekművei. Hopp Ferenc Múzeum, 2015. 01. 04-ig • Kép és képtelenség. Robert Capa Fotográfiai Központ, 2015. 02. 28-ig • Külhon – Magyarok New Yorkban. Robert Capa Fotográfiai Központ, 2015. 01. 18-ig • Újat régivel.

Magyar Fotográfusok Háza, 2015. 01. 11-ig • Vissza a műterembe! Magyar Fotográfusok Háza, 2015. 01. 11-ig • MemoryLab – Photography Challenges History. Budapest Galéria, 2015. 01. 22-ig • Retracings - archívumhasználat a kortárs fotográfiában.Budapest Galéria, 2015. 02. 12-ig • Lepsényi Imre: Kollektív ornamentika. Kassák Múzeum, 2015. 03. 01-ig • A szín testet ölt. Vasarely Múzeum, 2015. 01. 11-ig • Gulyás Miklós: Színtér. Ponton Galéria, 2015. 01. 31. • Kiss Róka Csaba kiállítása. Trafó, 2015. 02. 01-ig • Francois Fiedler kiállítása. Francia Intézet, 2015. 01. 23-ig • Utak a teljesség felé – Hamvas Béla és a 20. századi képzőművészet. Kepes Központ, Eger, 2015. 01. 31-ig • Erwin Olaf: Körhinta. MODEM, Debrecen, 2015. 02. 01-ig • A festő dolga – Birkás Ákos (2006 - 2014). MODEM, Debrecen, 2015. 02. 08-ig • Pálosaink, a fehér barátok. Modern Magyar Képtár, Pécs, 2015. 02. 08-ig • A Seuso-kincs, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2015. 01. 15-ig • Örökség 3D. Ferenczy Múzeum, Szentendre, 12. 31-ig • Konstruktív + Inter + Konkrét. MűvészetMalom, Szentendre, 2015. 01. 26-ig • Barcsay 25. MűvészetMalom, Szentendre, 2015. 03. 01-ig

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN Anglia • Constructing Worlds: Photography and Architecture in the Modern Age. RIBA, London, 2015. 01. 11-ig • Disobedient Objects. V&A Museum, London, 2015. 02. 01-ig • Constable: The Making of a Master. V&A Museum, London, 2015. 01. 11-ig Ausztria • A to Z. The World of Isay Weinfeld. Architekturzentrum Wien, 2015. 02. 23-ig • Ways to Modernism. Josef Hoffmann, Adolf Loos, and Their Impact. MAK, Bécs, 2015. 04. 19-ig • Alberto Giacometti. Modernist Pioneer. Leopold Museum, Bécs, 2015. 01. 26-ig • Arnulf Rainer. Albertina, Bécs, 2015. 01. 06-ig • Miró. From Earth to Sky. Albertina, Bécs, 2015. 01. 11-ig • Cosima von Bonin. MUMOK, Bécs, 2015. 01. 18-ig • Jenni Tischer. MUMOK, Bécs, 2015. 02. 01-ig • Damage Control. Art and Destruction Since 1950. Kunsthaus, Graz, 2015. 02. 15-ig Dánia • Reprogramming The City - Opportunities for Urban Infrastructure.

DAC, Koppenhága, 2015. 01. 04-ig • Mind the Earth. DAC, Koppenhága, 2015. 01. 11-ig Finnország • Annual Rings – 20 years of Finnish wood architecture. MFA, Helsinki, 2015. 01. 15-ig • Shared Cities. MFA, Helsinki, 2015. 02. 04 – 03. 15. Franciaország • Frank Gehry. Centre Pompidou, Párizs, 2015. 01. 26-ig • Viollet-le-Duc, visionary archaeologist. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 2015. 03. 09-ig • Revoir Paris. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 2015. 03. 09-ig • Ars Architectonica. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 2015. 03. 09-ig • Andrea Branzi. Arc en rêve centre d'arch itecture, Bordeaux, 2015. 01. 15-ig • Between the Sun & the Moon. Bijoy Jain - Studio Mumbai. Arc en rêve centre d'arch itecture, Bordeaux, 2015. 06. 01-ig Hollandia • (NL) Stad in Zicht Stadstimmertuinen. ARCAM, Amszterdam, 12. 31-ig • Dreamtown Amsterdam. ARCAM, Amszterdam, 2015. 01. 04-ig • BNA: Architecture à la minute. ARCAM, Amszterdam, 2015. 01. 04-ig Németország • Sven Fennema. Architekturschaufenster, Karlsruhe, 12. 21-ig • Suomi Seven. Emerging Architects from Finland. DAM, Frankfurt, 2015. 01. 18-ig • Alvar Aalto.Vitra Design Museum, Weil am Rhein, 2015. 03. 01-ig • Lina Bo Bardi. Brasiliens Alternativer Weg in die Moderne. Pinakothek der Moderne, Architekturmuseum der TU München, 2015. 02. 22-ig • The Unfettered Gaze. The Rasch Brothers and their Influences on Modern Architecture. Marta Herford, 2015. 02. 01-ig • L’hôtel particulier à Paris. Thcoban Foundation, Berlin, 2015. 02. 15-ig Olaszország • Architecture in Uniform. MAXXI, Róma, 2015. 05. 03-ig • Lina Bo Bardi in Italy.“Everything I ever wanted was to have History”. MAXXI, Róma, 2015. 03. 15-ig • Unedited History. Iran 1960 – 2014. MAXXI, Róma, 2015. 03. 29-ig Svájc • Constructing Text. Swiss Architecture under Discussion. Schweizerisches Architektur museum, 2015. 02. 22-ig

2014 | 10

USA • Uneven Growth: Tactical Urbanisms for Expanding Megacities. MoMA, New York, 2015. 05. 10-ig • The Architectural Image, 1920-1950. NBM, Washington, 2015. 05. 03-ig • Cool & Collected: Recent Acquisitions. NBM, Washington, 2015. 05. 25-ig • Andreas Fogarasi & Oscar Tuazón. MAK Centre, Los Angeles, 2015. 03. 07-ig • Groundswell. Guerilla Architecture in Response to the Great East Japan Earthquake. MAK Centre, Los Angeles, 2015. 01. 04-ig

PÁLYÁZATOK Bellaria Hill Park ötletpályázat célja a Salerno melletti hegy kommunikációs adókkal terhelt parkjának újragondolása, élhető, ugyanakkor biztonságos kialakítása. Beadási határidő: 2015. 01. 08. Információ: www.newitalianblood.com A New Taipei Museum of Art tervpályázat célja olyan multifunkcionális épületegyüttes létrehozása, amelyben a kortárs művészeti múzeum, előadóterem és több közösségi tér mellett egy gyerekek számára kialakított művészeti múzeum is szerepel. Beadási határidő: 2014. 01. 14. Információ: www.ntmoa.com.tw Az eVolo építészeti magazin 2006 óta évente felhőkarcoló pályázatot hirdet, melyre innovatív előremutató terveket várnak. Regisztrációs határideje: 2015. 01 13. Beküldési határidő: 2015. 01. 27. Információ: www.evolo.us Az Internorm Ablak Kft. pályázatot hirdet már megépült, illetve még tervezés alatt álló magyarországi lakóépületek tervezői részére megépült lakóépület és terv kategóriában az Internorm termékek megrendelésének igazolásával. Beadási határidő: 2015. 01. 31. Információ: www.internorm.com/hu/fotopalyazat International Wildlife Center célja a Kruger Nemzeti Park élővilágának megőrzése oktatási és közösségi programok révén, illetve szálláshelyet biztosítani az ide érkező turisták számára. Regisztrációs határidő: 2015. 01. 16. Információ: www.arquideas.net Gomba Község Önkormányzatának Képviselő-testülete ötletpályázatot hirdet Gomba község központjának rendezésére. A pályázat célja olyan tervek és ötletek összegyűjtése melyek alapul szolgálhatnak a központ fejlesztéséhez szükséges engedélyezési tervek elkészítésére. Benyújtási határidő: 2014. 01. 31. Információ: www.gomba.hu

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014/10-es számUNK szerzői Beliczay Zsuzsa bölcsész, 2003-2008 között a Magyar Építőművészet szerkesztője, 2009-től hírügynökségi munkatárs. Német nyelvből számos szakfordítása jelent meg az Utóiratban, lapunk rendszeres szerzője. Borsos András építész. 1986-ban szerzett diplomát a BME Építészkarán. Dolgozott a MATERV-ben (1986-1997), a RIZALIT Kft.-ben (2001-2003), a Kiniczky Mérnök Irodában (2006) és a VAM Design-nál (1997-2008). 2008-tól a Magyar Építőművészek Szövetsége Titkára, a "fiatalok feketén-fehéren / young architects' generation" 2013 pályázat és vándorkiállítás kurátora. Csontó Sándor újságíró, szerkesztő népművelő (BDTF), művelődéstörténész (ELTE), a Budapest folyóirat állandó munkatársa. Számos várostörténeti cikket publikált lapokban és tanulmányai jelentek meg Budapesttel foglalkozó könyvekben, kiadványokban. Dudics Krisztián építész, 2000-ben diplomázott a BME Építészmérnöki Karán. Végzés után az Építész Kaláka Kft. munkatársa, 2008-tól vezető tervező. A Középülettervezési Tanszéken DLA abszolutóriumot szerzett, kutatási területe az építészet és az ökológia összefüggései. Számos díjazott építészeti tervpályázat szerzője vagy társszerzője. 2007 óta több építészeti lapban rendszeresen jelennek meg írásai, kritikái. 2011-től a Dudics Építésziroda Kft. ügyvezetője. Dúll Andrea környezetpszichológus, habilitált egyetemi docens, az ELTE Gazdaság- és Környezetpszichológia Tanszékének vezetője és a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docense. A Magyar Pszichológiai Társaság Környezetpszichológiai Szekciójának alapító elnöke. A környezetpszichológia hazai meghonosítója. Ferkai András építész, építészettörténész, a MoholyNagy Művészeti Egyetem egyetemi tanára. Kutatási területe a 20. század magyar építészete, azon belül elsősorban a két világháború közötti építészet, de foglalkozik 1945 után működött építészekkel (Jánossy György, Gulyás Zoltán, Farkasdy Zoltán), lakótelepekkel, üzletportálokkal, az építészek szakmagyakorlásával és az építészet eszmetörténetével. Gárdos Fanni építész. 2014-ben szerzett diplomát a MOME Építészeti Intézetében. 2012-től végez tervezői tevékenységet Erdélyben és Magyarországon. 2011 óta minden évben részt vesz a Hello Wood workshopjain. 2013-ban a ProFORMA nemzetközi pályázat 3. díját nyerte meg, 2014ben tervezte a Szent Margit kórház bejárati terének belsőépítészeti átalakítását. Götz Eszter újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2007-2012 között a www.kultura.hu szerzője, 20092011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. Losonczi Anna építészmérnök. Kutatási témája építészet és észleléspszichológia kapcsolódási pontjaival foglalkozik, melyet a BME Építőművészeti Doktori Iskola keretében, és a Georgia Institute of Technology (USA) építész karának vizuális észlelést kutató csoportjában tanult. Tervezői és kutatói munkájáért 2012-ben Junior Prima díjat kapott. Célja egy olyan kutató-alkotó építész csoport létrehozása, mely hazai és nemzetközi színtéren is érdekeset tud mondani. Okrutay Miklós építész BME (1991), műemlékvédelmi posztgraduális tanulmányok Université Libre de Bruxelles (1994-1995), BME (2002-2004). Építészeti kritikái, tanulmányai 1992 óta jelennek meg különböző folyóiratokban, 2001-től publikál rendszeresen a Magyar Építőművészetben. Pálinkás Edit művészettörténész, közgazdász, az ELTE Művészettörténeti Intézetében szerzett diplomát 2009-ben. Fő érdeklődési területe a színházépítészet és az akusztika. A Budapesti Corvinus Egyetemen 2012-ben szerzett közgazdasági diplomát. Több hazai és nemzetközi kulturális rendezvény szervezője, résztvevője. 2009-2011 között, majd 2013-tól a Magyar Építőművészet szerkesztője. Ritoók Pál művészettörténész az ELTE művészettörténet, történelem és lengyel szakán végzett. 1987 óta a Magyar

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2014 | 8

Építészeti Múzeumban dolgozik. Számos tanulmány és katalógus szerzője, kiállításokat rendezett a 19. és 20. századi magyar építészetről. A magyarországi építészetet bemutató, 2001-2004 között megjelent hatkötetes ismeretterjesztő sorozat főszerkesztője és egyik szerzője. Egyik kurátora a Fény és forma – Modern építészet és fotó 1927-1950 című kiállításnak, amelyet 2003-ban a budapesti Műcsarnokban, majd Helsinkiben, Rotterdamban, Bécsben, Dessauban, Wroclawban, Győrben és Pécsett is bemutattak. 2012 eleje óta a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményvezetője. Ruszthy Zsolt építészmérnök. 1965-ben diplomadíjasként fejezte be tanulmányait. A településtervezés kivételével az építészet és az építőipar minden területén dolgozott. Fő érdeklődési területe a műemlékvédelem és a népi építészet. Kismarty- Lechner Kamill feleségének nagybátyja volt, gyakran megfordultak nála. Ő Kismarty-Lechner Kamill szellemi örökségének gondozója. Sarbak Klára építészmérnök. 2014-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Az épített környezet vizuális észlelésével 2012 óta foglalkozik. A térészlelésen belül leginkább a felületek, részletek és az egész viszonya érdekli. Sugár Péter építész, DLA (2004), Ybl-díj (2002), Pro Architectura-díj (2008). A BME építészkarán a Középülettervezési Tanszék tanára, a Radius B+S Kft vezetője. Fontosabb megépült épületek: Tolcsva, OREMUS borászat (1996-98-2000); Budapest, volt bőrgyári épület átépítése (2002-2003); Szegi, Törley pincészet fogadóépülete, 2005; Villány, Sauska és társa borászat (2006-2007); Budapest, Lánchíd 19 Hotel (20062007); Gyöngyös, Kékes Étterem felújítása (2007-2008). Sylvester Ádám DLA építész. 1966-ban szerzett diplomát a BME Építészkarán, 1970-72 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskoláját. Tervezőként dolgozott a BUVÁTI, az IPARTERV, a Budaplan 2000 tervezőirodákban, majd 1990-bn Tér 4 Kft. néven saját építészirodát hozott létre. 1973-75 között Bolíviában tervezett. 1973-78 között a MÉSZ ifjúsági Tagozatát vezette, 1986-90 között a MÉSZ elnökhelyettese, 19962004 között a Budapesti Építész Kamara elnöke volt. 2004 óta egyetemi magántanár. fontosabb megépült épületei: Spartacus fedett uszoda és futófolyosó, Budapest; Margitszigeti Úttörőstadion rekonstrukció (Pazár Bélával), KONTRAX irodaház (Vajai Tamással, Molnár Péterrel); Graphisoft Park „C” (MICROSOFT) irodaház; Berlini Magyar Nagykövetség épülete (Szécsi Zoltánnal); Spanyol Királyság Budapesti Nagykövetsége. Ybl Miklós díja és ICOMOS díjat kapott. Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001, 100 % kreativitás, I. Építészeti Nemzeti Szalon/ Műcsarnok, 2014). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapító-szerkesztője. 2014-ben Ybl díjat kapott. Tomay Tamás Ybl-díjas építész. 1977-ben szerzett diplomát a BME Építészkarán, 1978-80 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskoláját. 1985-ben kapott Ybl-díjat, 2000-ben Pro Architectura díjat. 1973-79 között a BUVÁTI, 1979-86 között az ÁÉV tervezője, 1982-86 között a Fiatal Építészek Stúdiójának vezetője. 1986-tól magántervezői irodában dolgozik, 1992-95 között a Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképző Intézetének oktatója volt. 2002-től a Mesteriskola vezető építésze. Zámbó Lilla művészettörténész. Az ELTE-n szerzett diplomát, majd 2013-ban végzett a TEMA Erasmus Mundus European Territories: Identity and Development elnevezésű mesterképzésén, melynek keretein belül Budapesten, Prágában és Párizsban tanult. Jelenleg az ELTE BTK és a párizsi ÉHESS másodéves történész doktorandusza, kutatási területe a magyar szecessziós építészet örökségvédelmének története. Zöldi Anna építész, színdinamikai szakmérnök, építészeti szakíró. A BME Építészkarán szerzett diplomát. Néhány év tervezőintézeti gyakorlat után magántervezéssel kezdett foglalkozni, elsősorban a belsőépítészet területén. 2004 óta publikál a szaksajtóban és a kulturális folyóiratokban.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Hungarian Architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata

MÉ 2014/10. szám ISSN 1785 – 282X lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. SZERKESZTŐSÉG 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: 318 2444 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés intézés: Schäffer Zsuzsa, szerkesztőség, csütörtök 9-12 óráig, tel: 318 2444 FELELŐS KIADÓ: Sáros László György DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: Szegő György DLA Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Ferencz Marcel DLA Sáros László György DLA Szegő György DLA Vadász Bence Varga Tamás DLA Vukoszávlyev Zorán PhD Winkler Barnabás DLA

U TÓIR AT

POST SCRIPT U M XIV. évfolyam 79. szám

régi-új Magyar Építőművészet | Utóirat Alapítva 2001 SZERKESZTŐk: Szegő György DLA alapító főszerkesztő Götz Eszter Pálinkás Edit Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Grafika: Kludovácz András Nyomtatás: deMax Művek HIRDETÉSFELVÉTEL: Indigoline Kft. Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: 06 20 484 9044 WEBOLDALUNK: www.meonline.hu FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

E LŐ F I Z E T É S I F E L H Í VÁ S 2 0 1 5

Potzner Ferenc – Pottyondy Péter – Dévényi Tamás • Lázár Antal – Magyar Péter • Szalay Tihamér – Mányi István • Deák Zoltán • BME Mesteriskola • IQ2 Consortium

U T Ó I R AT

KÓS KÁROLY - DÍJ 2010

R é g i - Ú j M a g yar é p í t ő m ű v é s z e t h u n g aria n arc h it e ctur e

Volume 14 / No. 79

POST SCRIPTUM

950 Ft 2014 | 10

Élő emlékezet Memory Alive

régi-új Magyar építőművészet • hungarian architecture A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól

2014 | 10

POST SCRIPTUM

U T Ó I R AT XIV. évfolyam 79. szám