Hungarian Architecture 2015/2 by Hungarian Architecture

2015 | 02 Régi-Új Magyar építőművészet

R ÉGI - Ú J

M AGYAR

ÉPÍTŐ M ŰVÉSZET

•

H u n g a r i a n

A r c h i t e c t u r e

2015 | 02

Bán Ferenc • Zoboki Gábor – Demeter Nóra • Winkler Barnabás • Borbás Péter • Riegler Riewe Architekten • Barry Bergdoll • Sármány-Parsons Ilona • Kuli László • Matthias Boeckl • Bajkay Éva

A M a g ya r É p í t ő m ű v é s z e k S z ö v e t s é g é n e k k u lt u r á l i s f o ly ó i r ata – 1 9 0 3 - t ó l • c u lt u r a l ma g a z i n e o f t h e A s s o c i at i o n o f H u n g a r i a n A r c h i t e c t s - s i n c e 1 9 0 3

Kós Károly Díj 2010

ture in Hagenbund – Matthias Boeckl Hagenbund, the ’other modernism’ – Éva Bajkay

Lechner in Paris – Barry Bergdoll • Lechner’s national modernism – Ilona Sármány-Parsons • Architec-

• Family House, Szentendre - Péter Borbás • Silesia Museum, Katowice – Riegler Riewe Architekten • Ödön

Cultural Centre, Nyíregyháza – Ferenc Bán • Primary School, Szigetszentmiklós – Barnabás Winkler

950 Ft

Művelődési Központ, Nyíregyháza – Bán Ferenc • Nanshan Kulturális Központ, Kína – Zoboki Gábor, Demeter Nóra • iskola, Szigetszentmiklós – Winkler Barnabás • Családi ház, Szentendre – Borbás Péter • Szilézia Múzeum, Katowice – Riegler Riewe Architekten • Lechner, a nemzeti modern – Sármány-Parsons Ilona • Lechner Párizsban – Barry Bergdoll • Építészet a Hagenbundban – Matthias Boeckl • Hagenbund, a „másik modern“ – Bajkay Éva

Utóirat POST SCRIPTUM XV. évf. 80. szám

E LŐ F I Z E T É S I F E L H Í VÁ S 2 0 1 5 A régi-új Magyar Építőművészet 2013-tól évente 10 lapszámmal jelenik meg, az elméleti melléklet tartalmát pedig beépítettük a folyóirat páros számaiba. 2015-ben ugyanennyi megjelenéssel és továbbra is változatlan 950 Ft-os áron kínáljuk olvasóinknak, az előfizetőknek azonban – az évi 10 lapra – változatlanul a korábbi 8.700 Ft éves kedvezményes előfizetéssel ajánljuk. Egyetemisták számára továbbra is él az érvényes diákigazolványra nyújtható diák-tarifa, számukra az előfizetés 6600 Ft/év. A diákkedvezmény igényléséhez a beszkennelt diákigazolványt kérjük átküldeni a szerkesztőség e-mail címére: epitomuveszet@gmail.com Külföldi előfizetés 10 lapszámra: európai országokba: 87 EUR, tengerentúlra: 128 USD Előfizethető a szerkesztőségben vagy átutalással a Magyar Építőművészek Szövetsége számlájára: K&H Bank 10201006-50197952 Számlaigényét kérjük a szerkesztőség e-mail címén jelezze: epitomuveszet@gmail.com Előfizetéssel kapcsolatos személyes ügyintézés a szerkesztőségben csütörtökönként, 9-12 óráig, Schäffer Zsuzsánál. SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: 318 2444 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szívből reméljük, hogy 2015-ben is a nagy múltú folyóirat előfizetőjeként számíthatunk Önre! A szerkesztőség

RÉGI-ÚJ M A GYA R ÉPÍTŐ MŰVÉ SZET • H u n g a r ia n A r c h it e c t u r e

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól cultural magazine of the Association of Hungarian Architects - since 1903

Tartalom ∙ content

2015 | 02

A MÉ 2015/02-es száma elé szcéna ∙ scene

"A művészet finom és érzékeny hártya közöttünk és a világ szíve között, és persze jobb, ha az embert vékony hártya borítja, nem pedig páncél." Herman Hesse

" Kevesebb esztétikát, több etikát!" Massimiliano Fuksas

"A szegénység alapvető oka az a gazdasági rendszer, mely (...) kizárja a gyermekeket, az időseket, a fiatalokat, a munkanélkülieket, és így megteremti a selejt kultúráját. Hozzászoktunk a kiselejtezett emberek látványához, ez az igazi oka szegénységnek..." Ferenc pápa

MÉ 2015/02. szám ISSN 1785 – 282X ∙ Lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. ∙ SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: +36 1 318 2444, +36 70 6149404 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés: Schäffer Zsuzsa, kedd 9-12 óráig ∙ FELELŐS KIADÓ: Sáros László György DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: Szegő György DLA Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor ∙ SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Ferencz Marcel DLA, Sáros László György DLA, Szegő György DLA Vadász Bence, Varga Tamás DLA, Vukoszávlyev Zorán PhD, Winkler Barnabás DLA régi-új Magyar Építőművészet / Utóirat (alapítva 2001) Szegő György DLA alapító főszerkesztő Götz Eszter, Pálinkás Edit szerkesztők Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Grafika: Kludovácz András Nyomtatás: deMax Művek ∙ HIRDETÉSFELVÉTEL: Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: +36 20 4849044 ∙ WEBOLDALUNK: www.meonline.hu ∙ FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

2 3 10

150 éves a Vigadó. Ünnepi programsorozat – Pálinkás Edit 150th Anniversary of Vigadó – Edit Pálinkás Patetikus vállalás. Művelődési Központ, Nyíregyháza – Szabó Levente A Pathetic Venture. Cultural Centre, Nyíregyháza – Levente Szabó Város születik. Nanshan Kulturális- és Sportközpont és Művészeti Múzeum, Kína – Zöldi Anna A City is Born. Nanshan Cultural and Sports Centre, Art Museum, China – Anna Zöldi

téma ∙ theme 16 20

Irány a jövő. Általános iskola és zeneiskola, Szigetszentmiklós – Götz Eszter Towards the Future. Primary School and Music School, Szigetszentmiklós – Eszter Götz Hagyomány és korszellem. Családi ház Szentendrén – Dudics Krisztián Tradition and Zeitgeist. A Detached Family House in Szentendre – Krisztián Dudics

új generáció ∙ new generation 23 Maradj a földön. A philadelphiai Athenaeum pályázata, 2014 – Palotai Dániel Stay on the Ground – Let your Mind Rise. Architectural Contest for Athenaeum, Philadelphia, 2014 – Dániel Palotai örökség ∙ heritage 24 Értékmentés a Dráva mentén. Az ormánsági református templomok felújítása – Rabb Dániel, Rabb Péter Conservation in the Region of the River Dráva. The First Stage of the Reconstruction of Calvinist Churches – Dániel Rabb, Péter Rabb Európa-régió ∙ EU-region 26 Az ígéret földje. Szilézia Múzeum, Katowice – Szegő György The Promised Land. Silesia Museum, Katowice – György Szegő Passzázs ∙ Passage 29 Gyökerek és ágak. Kiállítás a Népi Építészeti Tudományos Diákkör egykori hallgatóinak munkáiból – Szabó László 30 Utak a modern felé és következményei. Josep Hoffmann és Adolf Loos. MAK, Bécs – Szegő György UTÓIRAT ∙ Post scriptum 32 37 42 44 48

Színkeretek – a polikróm város kialakulása. Lechner Párizsban – Barry Bergdoll Frames of Color. The Emergence of the Polychromatic City. Lechner in Paris – Barry Bergdoll Lechner Ödön, a nemzeti modernizáció építésze. Nemzeti stílusok Európában – Sármány-Parsons Ilona Ödön Lechner, the Architect of the Modernization Period. National Style in Europe – Ilona Sármány-Parsons Vagabondok nemzedéke. Szerves építészet ma – Kuli László The Generation of Vagabonds. Organic Architecture Today – László Kuli Építészet a Hagenbundban. Pragmatikus modernek – Avantgárd és mainstream között – Matthias Boeckl Architecture in the Hagenbund. Pragmatic Modernism – In-Between Avantgarde and Mainstream – Matthias Boeckl Magyarok a bécsi Hagenbund hálózatában. A „másik modern“ igézete – Bajkay Éva Hungarians in the Network of Hagenbund in Vienna (1900–1938). The Charm of the "Other Modernism" – Éva Bajkay

Webgaléria ∙ Web Gallery 52 Felhőkarcolók Frankfurtban – Borsos András 52 Jasmina Cibic: Spielraum – Pálinkás Edit 52 Ybl-épületsorsok. Az Unger-háztól a Kálvin térig – Pálinkás Edit

53 Hírek, díjak, kiállítások, pályázatok 54 Lapszámunk építészei 56 Lapszámunk szerzői

A borítón A Nyíregyházi Művelődési Központ látható, építész: bán ferenc. Fotó: bujnovszky tamás

szcéna scene

s z c é n a • scene

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

2015 | 02

fotó: Vízhányó Balázs

be a sokféle és változatos animációs filmes tör-

150 éves a Vigadó

ténet legfontosabb állomásait, máig kiemelkedő filmjeit, a technika fejlődését és a filmek mögött

Ünnepi programsorozat, 2015. 01. 13. – 03. 01. szöveg text :

álló egykori és kortárs alkotókat. A magyar animáció kivételes történetet tudhat magáénak, tele kiemelkedő és máig magával ragadó alkotásokkal,

Pálinkás Edit

animációs sztárkarakterekkel, milliós nézőszámú mozifilmekkel és külföldön is díjazott művészi alkotásokkal. Éppen száz éve, hogy ez a magyar

A Vigadó az év első hónapjaiban kettős évfordulót ünnepelt: az épület első megnyitásának 150. évfordulóját, amely alig egy évvel követte az intézmény tavaly márciusi újranyitást. Az eseményt gazdag programsorozattal, kiállításokkal, koncertekkel, irodalmi és színházi estekkel, valamint egy egész napos konferenciával tették emlékezetessé.

megalakulásáig (1857–1870), Praznovszky Mihály

sikertörténet kezdetét vette. A Magyar Művészeti

az egykorú irodalmi kultuszünnepségek és a Viga-

Akadémia képekkel gazdagon illusztrált tárlatát

dó kapcsolatát vizsgálta, Szőnyiné Szerző Katalin

magyar animációs filmekből összeállított vetítési

pedig a Pesti Vigadó zenei múltját idézte fel. Épí-

program kísérte a Vigadó VI. emeleti kiállítóteré-

tészettörténeti előadásában Bugár-Mészáros Ká-

ben berendezett vetítőteremben.

roly a világi romantikus építészet stílusfejlődését, a magyar építészeti formakeresés és ikonográfia kérdéseit járta körül. A Pesti Vigadó tervezésének

150th Anniversary of Vigadó

történetét Krcho János foglalta össze.

13. 01. 2015 – 01. 03. 2015

A konferencia további előadói a mai Budapest-

A Feszl Frigyes tervezte Vigadóban az első nyilvá-

ről szólva a már működő kulturális terek értékei-

On its 150th anniversary Vigadó is offering a series

nos táncmulatságot 1865. január 15-én tartották,

nek megóvására, fejlesztésére és az új közösségi

of programs, including concerts, theatrical perform-

az épületet azonban csak egy hónap elteltével, feb-

létesítmények megteremtésének lehetőségeire is

ances, literary events, exhibitions, progressing from

ruár 20-án adták át hivatalosan is a város számára.

kitértek. Külön előadás foglalkozott a kultúra és

12 January through the Day of Hungarian Culture

A korabeli beszámolókból tudjuk, hogy nagy figye-

a turizmus kapcsolatával. A konferencia zárása-

on 22 January until 20 February. The building’s

lem kísérte a megnyitót, hiszen a Vigadó bálterme

ként a Vigadó felújításának áttekintése, eredmé-

predecessor, the Redoute and Vigadó originally

volt a legnagyobb pesti közösségi nyilvános tér.

nyei mellett az intézmény jövőbeni lehetőségeit is

was intended to be a Ballroom of dance and at that

A másfélszázados jubileum alkalmat adott a

érintették, hiszen az épület művészeti-kulturális

time there was no such right size of place. In 1865

történelmi épület gazdag építészeti, irodalmi és

életének távlati tervei is hozzájárulnak Budapest

the Vigadó Overture solved this gap by opening

zenei életének bemutatására és Pest-Buda kul-

világvárosi arculatának további fejlődéséhez.

the Ballroom to the first public dance. The Vigadó

túrtörténetének felidézésére. A konferencián Dr.

Az ünnepi eseménysorozatba illeszkedő Ma-

operational HQ’s of the Hungarian Academy of Arts

Holló Szilvia Andrea előadása a városfejlesztési

gyar animáció 100 kiállítás az első amatőr trükk-

is celebrating this year its 150th anniversary of the

politika alakulását elemezte a pesti Szépítő Bizott-

filmkísérletektől a ma videómegosztókon nézőcsú-

opening and shoots off with a series of programs in

mány megszűnésétől a Fővárosi Közmunkatanács

csokat döntögető animációs kisfilmekig mutatta

the frame of: “150 Years of the Vigadó”.

2015 | 02

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

esszé essay

szcéna • scene

Patetikus vállalás Művelődési Központ, Nyíregyháza (1969–81, 2013–14) építész architect :

Bán Ferenc

szöveg text :

Szabó Levente

fotók photos :

Bujnovszky Tamás

„Gyakran éppen a legfontosabb alkotásokat lehetetlen beilleszteni választott

vezető építészeti előképek tanulmányozása, és a Plesz-féle intuíció, amelyet

kategóriáinkba. Bán Ferenc nyíregyházi művelődési központja bizonyosan

nehéz nem a kivitelezést csak és kizárólag az előregyártott szerkezetek en-

egyike az utóbbi évek legérdekesebb, legellentmondásosabb hazai épületeinek.

gedte kötöttségek között elképzelő hazai közegből való kitörési szándékként,

Vajon „műszaki racionalizmusról”, „strukturalizmusról”, vagy éppen irracionaliz-

elvágyódásként értelmezni.

musról beszélhetünk-e vele kapcsolatban?”1 (Moravánszky, 1984)

A nem várt módon megnyert pályázati terv számos, esetenként heroikus küzdelmekkel tarkított folyamat során valósult meg. A kitörési, különbözési

Trendekbe nehezen illeszthető, nagy és jelentős épületek és számos megvalósulatlan terv, nyertes tervpályázat, kísérleti elgondolások alkotják Bán Ferenc életművét. A megépült épületek az adott korszaknak, Bán változó építészeti gondolkodásának természetszerűleg hű lenyomatai. A nyíregyházi művelődési központ azonban nem csupán a tervezés-építés több mint egy évtizedes, hosszú folyamatának, a korszak meghatározó nemzetközi áramlatainak vagy éppen a hazai kulturális és építőipari körülmények hű tükre. A munkák közül azért is kiemelkedő jelentőségű, mert benne észrevehetjük a későbbi tervek, épületek alapvető tulajdonságait is: mintha a későbbi munkák felől nézve is folyamatos viszonyítási pontot jelentene.

vágy túlságosan elrugaszkodott az akkori hazai kivitelezői, kulturális és építészeti valóságtól ahhoz, hogy egyszerű folyamatot ígérjen a megvalósításra nézve. A fiatal építész ambíciója ráadásul valóban extrém szerkezetben tárgyiasult: nem csupán azért, mert e nagy volumenű épületet kizárólag monolit, azaz helyszínen öntött (kisebb részben a helyszínen előregyártott) szerkezetekből képzelte el, hanem azért is, mert egyszersmind e szerkezetek – a hatalmas fesztávból fakadóan – önmagában is komoly erőpróba elé állították a kivitelezőket. A megnyert terv, az elindult folyamat tehetetlensége, a vidéki városi tanács helyi vezetésének érthető törekvése az identitást biztosítani látszó, az emblematikusság ígéretét hordozó különleges épületre azonban – minden ellenhatás dacára – mozgásban tartotta a megvalósulás folyamatát. Az első változat idealista elképzelése emlékeztet leginkább a japán metabolizmus felfogására, mely fix nagyszerkezetekben és változtatható, flexibilis

„Japán utánérzés a Nyírség homokján”2

terekben (adott esetben kapszulákban) gondolkodott. Ennek megfelelően a

Az épület tervezésére meghívásos pályázatot írtak ki 1969-ben, a meghívott

pályázati terv hatalmas monolit vasbeton, hídpilonokra emlékeztető épület-

NYÍRTERV pályázatának elkészítését az akkor 30 éves Bán Ferencre bízta.

lábaira hosszirányban futó kétoldali rácsostartó támaszkodott, melyekre ke-

Bán ekkor már túl volt néhány nyertes pályázaton, azonban e megmérettetés

resztben Vierendel-rendszerű – azaz a szabad és flexibilis térhasználatot nem

– melyen elmondása szerint az esélytelenek nyugalmával és az ebből fakadó

gátló, átlós elemekkel nem rendelkező – tartók támaszkodtak volna. Ezt a

bátorsággal indult – a fiatal építész nagy dobásának, kiugrási lehetőségének

változatot bemutató rajz fejezi ki legjobban az épület kettős törekvését, sza-

ígéretét hordozta. A pályaterv szakított a korszakra jellemző művelődési há-

badságvágyát: a kurrens nemzetközi áramlatokkal való rokonság kifejezését

zak képleteivel, melyek sokszor előregyártott szerkezetekből épített, arcta-

és a hazai építőipari kötöttségek alól való kitörés szándékát.

lan típusmegoldásokhoz vezettek, és egészen különös felfogású, szerkezetű

A tervezés során – már építkezés közben – kiderültek a szerkezet mű-

koncepcióval jelentkezett. A terv mellé az iroda Plesz Antalt kérte fel konzu-

szaki megvalósíthatóságának korlátai is: a nagy fesztávokból adódó terhek e

lensnek, Bán az ő intuíciója alapján készítette, amely egy földtől elemelt nagy-

szerkezeti koncepció szükségszerű ellehetetlenüléséhez vezettek, a filigrán

szerkezetet vízionált: a ház alatt integráns városi teret, a nagyszerkezetben

szerkezetek egyre vastagodtak, azonban az egyes oszlopokba és gerendákba

pedig flexibilis kulturális funkciókat elgondolva. A koncepcióban ugyanakkor

kiszámolt vasmennyiség a kivitelezhetőség korlátaiba ütközött (a betonacélok

nyilvánvalóan érezhető Bán kortárs japán építészet felé irányuló figyelme is,

között alig maradt hely). A statikus tervező, Scholtz Béla 3 segítsége minden

e két hatás egyszerre van jelen az épületben: a komoly elméleti háttérrel ren-

bizonnyal kellett ahhoz, hogy a fiatal építész elég mérnöki muníciót kapjon

delkező, ugyanakkor hallatlanul izgalmas szerkezeti, formai megoldásokhoz

építészeti szándékainak alátámasztásához. Az építkezés a pilonok készítése

e s s z é • essay

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

2015 | 02

közben leállt: a kivitelező szembesült azzal, hogy mit vállalt, s megbízása

leten kapott helyet, immár nem flexibilis, hanem két nagyobb, fixen beépített

nyomán egy műegyetemi szakvélemény kimutatta a szerkezet megépíthetet-

teremmel. A nagyteremhez teherlift épült, amely a konzol alatti pozíciója miatt

lenségét. Felmerült a rácsostartók acélszerkezetből történő megépítése, de a

gyengítette annak erejét. A megemelt bejárati szintre pedig mindkét oldalon

hatalmas méretek beemelése technológiai akadályokba ütközött. Rendőrségi

reprezentatív lépcsősor vezetett fel. A szintek közötti közlekedést a két pilon-

vizsgálat következett, majd két neves fővárosi statikus segítsége nyomán vé-

láb közötti előcsarnok két oldalán elhelyezett homlokzati lépcső oldotta meg.

gül megoldás kínálkozott a keresztmetszetek növelésére (az önsúlyt még nem

Az előcsarnok közepén kör alakú födémáttörés teremtett a szintek között –

túlzottan megnövelő mértékben), de ekkorra Bán a korábbi szerkezeti koncep-

később megszüntetett – vizuális kapcsolatot. Az előcsarnok alatt a földszinten

ció megváltoztatása mellett döntött: a keresztben futó Vierendel-tartók helyett

felülről megközelíthető kiállítótér jött létre.

a kétoldali hossz-rácsostartók mellett további két hossz-doboztartót tervezett, melyek a bejárati (emeleti) szinti folyosókat fogadták magukba. E kényszerű

A kurokawai nyelv egy szava

változtatások fokozatosan módosították az épület szellemi kontextusát is:

Moravánszky Ákos mottóként választott mondatai 1984-es tanulmányából va-

egyre inkább a tanulmányozott nemzetközi áramlatok és megvalósult japán

lók, mely dolgozat a hazai építészet akkori fejleményeit, tendenciáit igyekezett

épületek hazai interpretációjaként és illusztrációjaként megépülő, s inkább

elemezni, csoportosítani. Egyike a „legérdekesebb” és „legellentmondáso-

szoborszerűségével, monolit szerkezetével és önmaga helyzetéből következő

sabb” épületeknek, fogalmazott, amely rámutat arra a kategórián kívüliség-

szerkezeti és építészeti megoldásaival kitűnő, sokat hivatkozott példává vált.

re, mely egyszerre jellemzi az épület ambícióinak tagadhatatlan értékeit, és

Az öttraktusos, megemelt bejárati szinten az előcsarnok, kisebb termek,

egyszerre utal a fizikai és szellemi kontextus minőségéből fakadó kompro-

irodák kaptak helyet (ne feledjük, hogy nem pusztán művelődési házról, ha-

misszumok okozta ellentmondásokra. Mások, így Makovecz Imre pontosan

nem regionális módszertani művelődési központról volt szó), a felső szintjén

értékelték azt a szellemi-elméleti hátteret, amelynek megjelenése a vélt vagy

viszont – Kenzo Tange 1964-ben elkészült tokiói olimpiai épületét idéző –

valós építészeti kompromisszumoknál is fontosabb hatásúnak bizonyult a

feszített szerkezetű lefedés alatt egybenyitható, nagyteremnek és közösségi

70-es és 80-as évek hazai építészetében. „A nyíregyházi hatalmas híd-torzó

előterének helyet adó szint épült volna meg. Míg a művelődési központ kisebb

– művelődési központ – ennek az építészeti felfogásnak (a metabolizmusnak)

termei, irodái a középső szinten változtatható, másodlagos rétegként lakták

a példája, a kurokawai nyelvnek egy szava. ... Hosszú huzavona után, önma-

be az így kialakuló zónákat, a két nagyobb terem a második, legfelső eme-

ga koráról lekésve, a hatvanas évek építészeti gondolatának klasszikusaként

A szerkezet kibontás közben, 2014 tavasz, fotó: Szentirmai Tamás

2015 | 02

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

e s s z é • e s s ay

_ építtető client:

Nyíregyháza MJV eredeti terv original design

(tervezés: 1969–74, kivitelezés: 1975–1981): Bán Ferenc

építész munkatársak fellow architects:

László Zoltán statika structure:

Scholtz Béla – NYÍRTERV felelős építész tervezők leading architects:

(2013-2014) Bán Ferenc, Tenkely Szabolcs – „A” Stúdió’90 Kft.

építész munkatársak fellow architects:

Eichinger Gyöngyi, Kótai Norbert, Nyitrai Norbert, Tomku Gergely tartószerkezet structure:

Méry Zsolt – Pro-Stat Kft. akusztika acoustics:

Kotschy András – Kotschy és Társai Kft.) épületgépészet hvac:

Görgey Péterné, Bihary Erzsébet, Bukovics János – G&B Plan Kft. épületvillamosság electrical engineering:

Rajkai Ferenc – Hungaroproject Mérnökiroda Kft.) út, közlekedéstechnika, külső közmű roads, traffic, public utilities:

Bartha Miklós – Bartherv Bt. környezetrendezés landscape:

Márton Péter – Fő-Kert-Ész Bt. kivitelező main contractor:

Fatum Property Kft., Bau-Vertikál Kft., Mor-ex Kft.

született meg végre, egyedül az országban.” 4 A Makovecz által párhuzamba

mutatják – drámai erővel emelkedett ki a szürreális szerkezet (ismét Reimholz

állított épület, Kurokawa Odakyu Drive-in étterme (Otome, Japan) 1969-ben

szavaival: „csatahajó”). E kontextusnak két szempontból is fontos szerepet

készült el, kétszintes térbeli rácsostartó szerkezetében függesztve helyez-

kell tulajdonítanunk, ha közelebb akarunk kerülni megértéséhez.

kedik el az éttermi tér tömege. A nyíregyházi épülettel kapcsolatosan egy

„Épületei nem igazodnak környezetükhöz, a helyi hagyományokhoz, mert

1991-es beszélgetés 5 során Reimholz Péter így fogalmazott: „Itt valamilyen

mind szabadon állnak, és már régen nem homogén, rendezett a környezetük.

patetikusan nagy vállalás van, amelyet teljesítettek.” A tervezés kezdetekor

Ilyen helyzetben úgy tűnik, célszerűbb nem igazodó épületet tervezni, bízva

pályáján éppen elinduló Bán Ferenc az épület elkészülte után így értékelte

abban, hogy az majd a zavaros környezetet rendezi.” 8 – fogalmazott egy

munkáját (mely összegzés mintha pontosan fejezné ki az épület lényegét,

1986-os beszélgetésben Ferkai András. Ilyen nézőpontból a Bán-életmű e

mely nem azonos szellemi gyökereivel): „...agresszív típusú épület. Az arc-

jelentős épülete az építészetbe vetett hitnek a mindennél erősebb bizonyíté-

nélküliség, jellegtelenség, az ipar diktatúrájával szembeni bizonyítási kényszer

ka. Maga az épület – gondoljunk itt a metabolista várostervek futurisztikus

sokkal inkább szülte, mint a tanulmányozott metabolizmus ideológiája.”6

struktúráira – koncepciójánál fogva is a városléptékű folytatás ideájának tükre,

A heroikus, a pályázati tervben elvi tisztaságú képlet a bontásra ítélt, kis

még ha erről nyilvánvalóan nem is volt szó.

házakból álló környezet mintaértékű alternatívája, új központ kívánt lenni. Az

A hazai építészeti gondolkodást alapvetően meghatározó, a kivitelező-

eredeti koncepció elviségéhez képest visszalépést jelentő szerkezeti változá-

ipar által determinált kontextusról a korábbiakban már volt szó. E közeggel

sok során sem csökkent a forma ereje. A városléptékű megastruktúra-elem

szemben léteztek rokon stratégiák, amelyre Ferkai András egy tanulmányában

elvont koncepciójának helyébe Nyíregyházán az uniformizmus korának ellen-

pontosan mutatott rá: „A két hatalmas pilonon álló vasbeton hídszerkezetű

tartani igyekvő egyediség célkitűzése került. A korban, amikor alapvetően – s

művelődési ház sokat elárul tervezőjének egyéniségéről. Elsősorban azt, hogy

ez Bán későbbi házait is meghatározta – a kivitelezőipar jellemzően előregyár-

egyetlen feladatot sem hajlandó bevett sablonok szerint megoldani. Másod-

tott építéstechnológiát diktált, az összetett, technológiailag komoly kihívást

szor: akárcsak Janákyék, ő is rájött arra, hogy a kivitelezés hazai színvonala

jelentő monolit betonfelületek kialakítása különlegességnek számított, noha

csak azt a házat nem teszi végképp tönkre, amelyik olyan jellegzetes, hogy a

a kivitelezés során az épület számos, jelentős és kedvezőtlen hatást kiváltó

részletek megváltoztatása, az anyagok módosulása, stb. lényegének nem árt.

módosításon esett át. Bán tanulsága egyértelmű és önkritkusan őszinte volt:

Janáky a strukturáltságban, 9 Bán Ferenc az épület vázát adó nagyszerkezet-

„Az épület bizonyíték arra, hogy egy kor anyagi, technikai, szellemi színvona-

ben találta meg a biztosítékot.” 10

lát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Csak ezekhez alkalmazkodva születhet minden kritikát kiálló építmény.” 7

Megújítás

A művelődési központ építéskori környezeti kontextusa brutális kont-

Az épület eredeti, metabolista gyökerű flexibilitása dacára a több évtize-

rasztban állt a környezetével. A jellegtelen, zömmel bontásra szánt alacsony

des használat során jelentős és kedvezőtlen átalakításokon ment keresztül.

lakóépületek világából – mint Bán építéskori skiccei, de az archív fotók is

A földtől elemelt nagyszerkezet több kötöttséget jelentett, mint amennyi sza-

e s s z é • essay

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

2015 | 02

EI30

1. nézet

badságot ígért. Az épület alatti területek sosem váltak valóban élő városi

rati szint térstruktúráját, a bejáratot a lépcsők elbontásával a földszinten az

térré, az épület környezetének változása és a város egyéb területeinek fej-

épület alatt megépített üvegezett kubusba helyezte. E földszinti hasznosítás,

lődése visszahatottak a művelődési központ körüli terek használatára is.

valamint az épület alatti topográfiai beavatkozás, a terepszint változó mértékű

A földszinti üvegezett, a hídszerkezet alatti átlátást biztosító kubus hamar

feltöltése a nyitott-fedett tér működő városi térként való használatának lehe-

beépítésre, az üvegezés eltakarásra került, a belső kör alakú födémáttöré-

tőségét ígéri. A koncepció azonban gyökeresen átformálta a tetőszintet és

seket megszüntették. A több mint 30 év során az épület fizikai állagromlá-

az emiatt szükséges közlekedési rendszert. A flexibilisnek tervezett tetőszint

sa is bekövetkezett, gépészeti rendszere természetesen elavult, s noha a

sosem valósult meg akként, egy nagyterem és egy kisebb előadótér fix, levá-

vasbeton szerkezetek minősége, esztétikuma mit sem változott, az épület

lasztott térként épült meg (akusztikai okokból lyukacsos téglaburkolatú belső

fenntarthatósága kérdésesnek bizonyult. De funkcionális értelemben is avu-

architektúrával). A 2014-ben elkészült felújítás során e két termet elbontották,

lásról beszélhetünk, hiszen az eredeti művelődési és módszertani központ

s helyükbe egy, a 2004-ben elkészült nyírbátori kulturális központhoz hasonló

funkciója értelmezhetetlenné vált, ráadásul a városban színház létesült, mely

multifunkcionális előadótér került. E megoldás tagadhatatlan előnye, hogy a

az előadások egy részét természetszerűleg elvonta a művelődési házból.

nézőtér alsó részének eltolásával létre tud jönni a tervezéskori egybenyitott

E folyamatok felerősítették azokat a hangokat, amelyek – az épület állag-

tér koncepciója, azonban kétségtelen hátránya, hogy a két pilonra komponált,

romlását is hivatkozásul használva – annak lebontását szorgalmazták, helyi

feszített szerkezetet mímelő tető középső részét el kellett bontani, az új, ga-

lakossági és politikai szinten egyaránt.

lériás nagyterem helyigénye miatt, mely a két pilon közé „belógatott” egykori

De megváltozott a szellemi környezet is. Ahogy a metabolizmus nem-

tetőformát alapvetően megváltoztatta. A szükséges belső átalakításokból és

zetközileg is – mégoly nagy hatású – ideológiája és annak megvalósult

az emeleti nagyterem korszerűsítéséből fakadó tetőemelésen túl, a nagyterem

építészeti példái is már inkább kordokumentum értékűek, a nyíregyházi

több mint háromszáz fős mérete, valamint az időközben megváltozott előírá-

épület építészeti-szellemi jelentősége is átértékelődött. Az egykor a kör-

sok menekülő lépcsőházak és lift elhelyezését tették indokolttá, melyek önálló

nyező egyszintes településszövetből kiemelkedő szürreális szerkezet mára

tornyokként, absztrakt, plasztikus formákként kerülnek a nagyszerkezet mellé.

vele azonos vagy magasabb épületekkel körbeépített, megváltozott városi

Így a körút melletti hosszhomlokzat elé két nyitott, acélszerkezetű kültéri me-

pozícióban helyezkedik el. Az egykori megastruktúra-darab a 2000-es évek

nekülőlépcső illeszkedik, a főbejárat felőli oldalra pedig egy tömör lifttorony

közepére sokkal inkább hatalmas köztéri tárgyként értelmeződött, amely az

és egy részben üvegezett füstmentes lépcsőház került. E négy tornyot zárt

egykori heroikus építészeti-szerkezeti gesztus tanújává vált. Tektonikusan

és nyitott hidak kötik az épülethez.

formált, deszkazsaluzatos monolit nyersbeton rácsostartói egyszerre a szer-

Az épület különös metamorfózison ment keresztül. A 2014-es építkezé-

kezeti és a plasztikus formálás drámai erejű megnyilvánulásai. Metabolizmus

sen a kibontott szerkezetben járkálva volt igazán kompromisszummentesen

vagy strukturalizmus helyett ma az építészeti ideák működőképességébe,

érezhető az egykori építészeti szándék. Az eltelt időben azonban nem csupán

a koncepciók társadalom- és városformáló erejébe vetett, a korban még

a funkcionális követelmények, a szellemi és fizikai, urbanisztikai környezet

érvényesnek tűnő elementáris hitet közvetíti tanulságul, építészeti eszköz-

változott meg, hanem Bán építészeti felfogása is. A monolit és előregyártott

használatában dramatizált és patetikus módon.

nagyszerkezetek épületeit követően érdeklődése a posztmodern formanyelv-

A nyíregyházi művelődési ház (Váci Mihály Művelődési Központ) átépí-

ben rejlő lehetőségek felé fordult a 80-as évek második felében, míg a 90-es

tésére több terv is született, 2009-ben egy meghívásos tervpályázat során

évek közepétől, lényegében a Nemzeti Színház 1997-es I. díjas pályázatától

Bán az épület, illetve a terepszint alá süllyesztett, abból kiemelkedő, land-art

kezdve a a plasztikus, szoborszerű formák önmagukban és egymással való

szerű színháztermet fogalmazott meg. Az épület környezetét mesterséges

viszonyukban rejlő lehetőségeit kereste (tokaji nyaraló, nyírbátori kulturális

tájként felfogó koncepció idomult a harminc éves épület műtárgy jellegéhez,

központ stb.). A nyíregyházi művelődési ház megújítása e legutolsó alkotói

azt akár izgalmas feszültségben egészíthette volna ki. A hazai Európai Uniós

periódus elveit, nyomait viseli, amely drámai módon ellenpontozza a 30-40

finanszírozású pályázatok kötöttségéből fakadó adminisztratív akadályok e

évvel korábbi építészeti felfogást. A mostani építészeti gesztusok megélnek

ház utóéletét sem könnyítették meg. A 2009-es, az épület alá, ill. mellé épített

az egykori megastruktúra-darab mellett, amelyhez additív módon kapcsolód-

változtatható nagyterem tervváltozatának valamennyi paraméterét be kellett

nak – immáron a plasztikus, poétikus formákban gondolkodó Bán építészeti

tartani a 2014-es átépítése során, ám mindent az egykori épületen belül.

gondolkodásának lenyomataként – az egykori, intuitív struktúrákat létrehozó

Ez még akkor is kényszerekhez vezetett, ha nyilvánvaló, hogy a megújítás

fiatalkori Bán hatalmas épület-tárgyával összenőve.

jelentősége az is, hogy Bánnak lehetősége nyílt arra, hogy – túl a szükséges

„Ha egy épület csontváza jó, akkor külső-belső felületeit nem kell ráag-

funkcionális és műszaki megújításon – véleményt formáljon pályája kezdetén

gatott anyagokkal elfogadhatóvá tenni. Maga az épületváz adja az épület

megvalósult emblematikus épületéről.

karakterét, jellemző formáit. Ez a szerkesztésmód viseli el legkönnyebben a

A funkcionális program lényegében érintetlenül hagyta az egykori bejá-

változtatásokat is. A kitöltő anyagok megváltoznak, a belső terek másképp

2015 | 02

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

e s s z é • e s s ay

e s s z é • essay

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

2015 | 02

alakulnak, az épület karaktere mégsem változik, csak módosul.” – fogalma-

invitational tender was published to design the culture center in Nyiregyháza. The

zott Bán 1986-ban egy beszélgetésben. 11 A 2014-es átépítés kívül és belül

architects' team invited to it commissioned Ferenc Bán, who was 30 years old

egyaránt jelentősen megváltoztatta az épületet, mégis úgy tűnik, hogy a nagy-

then, to work out the project application. The scheme he elaborated broke away

szerkezet expresszivitásából sugárzó erő ma is érezhető.

from the formulas used for culture centres typical of the period which often inte-

(A tanulmány az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült, és

grated prefab panels and resulted in schematic solutions, and he came up with a

része lesz az MMA támogatásával a közeljövőben megjelenő monográfiának.)

concept featuring a unique approach and structure. In this project he envisioned

__________

a large-scale structure elevated from the ground: beneath the house he planned

2 3 4 5 6 7 8 9

to have an integral urban plaza, whilst in the large structures he housed flexible

Moravánszky Ákos: Tendenciák újabb építészetünkben, MÉ 1984/1, 32.o. „Japán utánérzés a Nyírség homokján. Való igaz, hogy a japán építészetet nagyon szeretem, nagy hatással volt rám. ... Rafináltan bonyolult házaik is érthetők, valójában egyszerűek.” in: MÉ 1986/4, Beszélgetés Bán Ferenccel „Scholtz Béla főmérnök-statikus nélkül ma nem lennék az, aki vagyok. Nagy kalandjaimnál ő vállalta a rizikót. Én csak rajzoltam.” in: Bán Ferenc: Vallomások, 20. o., 1997, Kijárat Kiadó Makovecz Imre: Bán Ferenc: Nyíregyházi művelődési ház, in: OPEION 1982. április, 30. o. Térjátékok – beszélgetés Bán Ferenc kiállítás kapcsán, MTV 1991 (szerk.: Osskó Judit) Bán Ferenc, in: Bán Ferenc épületei, in: Magyar Építőművészet 1984/6, 28. o. MÉ 1986/4, 22. o. Ferkai András, Szerkesztőségi beszélgetés Bán Ferenccel, in: MÉ 1986/4, 21.-40. o Lásd Janáky István 1970-80 között megvalósuló százhalombattai kutatóintézetét (NAKI) és 1975-ös újpesti IKV-műhelyépületét, ill. vö: Janáky István: Két tervezés. Előadás a MÉSZ-ben Reimholz Péterrel, 1974. ápr. 11-én, in: Janáky István: A hely, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999, 31.-35. o. 10 Ferkai András: Az utóbbi évek magyar művészetéről. Vízió a sematizmussal szemben. In: Művészet, 1986/9, 8.-15. o. 11 in: MÉ 1986/4, 27. o. 1

cultural functions. This concept, however, also reflects the fact that Bán's attention was evidently attracted by contemporary Japanese architecture. The architectural manifests of the wish to break out or differ from others inordinately and deceptively unreal compared to the reality of Hungarian construction, culture and architecture prevailing then in Hungary, to promise a simple process regarding the realization-execution stage. Moreover, the ambition of this young architect actually materialized in a genuinely extreme structure: not only because he planned this large-scale building exclusively from structures consisting of cast on site and less typically, from prefab elements also made on the construction site, but also because these structures in themselves were difficult challenges for the designers owing to their large spans. The idealistic concept of the first version reminds me the most of the concept of Japanese metabolism which is set in the framework of fixed large structures and changeable flexible

A Pathetic Venture

spaces (in the present case in capsules). According to this, the scheme submit-

Cultural Centre, Nyíregyháza

ted for the tender is a large-scale monolith made of reinforced concrete set on

plinths lifted onto longitudinal lateral grids crossed by struts in a Vierendel-system

It is quite difficult to place Ferenc Bán's oeuvre in trends, as it features major and

– which means that there are no diagonal elements to hinder free and flexible

significant buildings as well as several schemes which have remained in blueprint

usage of space. The drawing showing this expresses most precisely the dual

and winning designs submitted for tenders besides experimental concepts. The

ambition of the building and its desire to get free: the expression of its similarities

finished buildings are self-evidently authentic imprints of their own times, as well

with current international trends and the need to get rid of and break the restric-

as reflections of the changing architectural thinking of the architect. In 1969 an

tions imposed upon it by Hungarian construction industry.

2015 | 02

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

e s s z é • e s s ay

The elevated five-tract level of the entrance houses the foyer, minor rooms

However, we may talk of ageing also in the functional sense, as the origi-

and offices, whilst upstairs it would have contained a larger hall and community

nal functions of educational, cultural and methodology centre has turned out

foyer that could be opened into each other under the same stretched roofing.

to be impossible to interpret. What is more, a theatre was built meanwhile in

Whilst the minor rooms and offices of the culture centre would occupy the

the city which naturally attracted some of the performances from the culture

zones of the in-between floor as a changeable secondary layer, the two larger

house. Several schemes have been worked out for the remodelling of the

rooms are housed on the second topmost rooms with a fixed interior. On both

culture house in Nyíregyháza. In 2009 an invitational tender was published

sides there are imposing stairs on the facade that lead to the elevated level of

for which Bán designed the building and a land-art style theatre hall sunk

the entrance. Communication between the various levels is facilitated by the

underneath the terrain level to bulge from it. The concept interpreting the

facade stairs flanking the foyer between the two pylon plinths.

environment of the building as an artificial landscape was just adjusted to the

The abstract concept of the urban-scale mega-structure component was

artpiece character of the thirty-year-old building. The functional programme

replaced in Nyíregyháza with the ambition to express individuality meant to

essentially preserved the spatial organisation of the former entrance level

counteract the period of uniformity. In an era when construction industry typi-

intact, whilst placed the entrance in the glazed cube. This ground-floor utili-

cally dictated to use prefab construction technology, the integration of monolith

zation as well as the topographical intervention in the terrain underneath the

concrete surfaces were technologically complex challenges and thus a spe-

building, the various degree of infilling the level of the terrain have the po-

cialty, although the building was modified several times with significant and

tential to use the semi-open plaza as an urban space. However, the concept

disadvantageous effects. Despite the original flexibility of the building which

radically transformed the roof-level as well as the system of communication

rooted in metabolism, the building underwent basic changes that had proven

passages necessary because of this. Designed to be flexible, the roof level

disadvantageous. Lifted off from the ground, the large structure meant more

has never been built as such. A large hall and a lesser performance space

restrictions rather than it offered freedom. The areas beneath the building could

were constructed as fixed and separated units. During the reconstruction

never turn into a genuine live urban plaza and the changes in the neighbour-

stage completed in 2014, these two rooms were demolished and replaced

hood of the building as well as the development of other areas of the town

with a multifunctional space suited for performances, which is actually simi-

also had their counter-effects on other areas of Nyíregyháza. The glazed cube

lar to the culture centre completed in 2014 in Nyírbátor. This solution had

on the ground floor which facilitates transparency beneath the bridge struc-

undoubtedly the advantage that by shifting the lower part of the auditorium

ture was soon developed, the glazing was concealed and the interior circle-

the concept of an open space previously included in the scheme could be

shaped piercings of the roofing were eliminated. During a period of more than

realized, but also had the disadvantage that the central section of the roof

thirty years the physical condition of the building deteriorated, the mechanical

imitating a stretched structure composed onto the two pylons had to be

engineering system evidently lost its modernity, and although the quality and

pulled down. The remodelling in 2014 significantly changed both the interior

aesthetics of the reinforced concrete structures has not changed a bit, the

and the exterior of the building. However, it seems that the power radiated

sustainability of the building itself is challenged.

by the large structure is still overwhelming.

e s s z é • essay

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

2015 | 02

város születik Nanshan Kulturális- és Sportközpont és Művészeti Múzeum, Kína építészek architects :

Zoboki Gábor, Demeter Nóra

szöveg text :

Zöldi Anna

Magyarországon vélhetően kevesen hallottak Shenzhen városáról, pedig bevonult a magyar építészettörténetbe, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről a modernizálódott glóbuszon. Mindenesetre Kínában egy magyar építésziroda olyan volumenű létesítményt hozott tető alá, amely túlszárnyalja az itthoni leglázasabb víziókat is. A tervezők azt vallják: az épület megszületése példa a kitörés lehetőségére, az egész magyar építész- és mérnöktársadalom sikere. A Nanshan Kulturális- és Sportközpont és Művészeti Múzeum együttesét, illetve a kulturális főtér koncepcióját a ZobokiDemeter Építésziroda jegyzi.

fotók photos :

Tiani Wei, Zang Chao

lan, és nem véletlen. A kínai testvérek – Shenzen Budapest testvérvárosa – egy baráti látogatás során jutottak el a budapesti Művészetek Palotájába, és az tüstént megtetszett nekik, ami kínai kontextusban azt jelentette, hogy szívesen látnának hasonlót odahaza is. És mivel épp egy Hősök tere méretű kulturális komplexum épült Shenzenben, meghívták a vonzó minta alkotóját, adna tanácsot, hogyan tovább. A dinamikus gesztus számukra is meglepő eredményt hozó, dinamikus válaszra talált, amely példát kínál a munkaínségben szenvedő hazai tervezők és a feladatokban bővelkedő vidékek együttműködésére. Zoboki Gábort és Demeter Nórát első körben belsőépítészeti tanácsadásra kérték fel, ám ők kulturális misszióként fogták fel a feladatot. A kis halászfaluból húsz év alatt 16 milliós metropolisszá növekvő dél-kínai városban következetes

A Városligetbe japán kezek húznak lendületes íveket, magyar kezek hasonló

központi tervezés eredményeképpen döntött a városvezetés egy új kulturális

íveket Távol-Keleten kanyarítanak. Lehet bírálni és lehet szeretni – nemzetközi

főtér létrehozása mellett, ahol a hirtelen nagyvárosivá vált lakosság európai

portékává vált nem csak az építészet, de maga az építész is. Ennek a folyamat-

módra töltheti el a szabadidejét: sport, múzeum, színház és koncert – egyfajta

nak vannak megszívlelendő tanulságai, a kínai Müpát ezek fényében érdemes

modern agóra várja a szórakozni vágyókat. Mindez kínai léptékben, tempóban

figyelmesen szemügyre venni. A hasonlóság az idősebb bátyhoz letagadhatat-

és anyagi fedezettel, ami innen, Európából nézve mennyei adomány. Kínából

2015 | 02

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

e s s z é • e s s ay

nézve viszont Európa tűnik kulturális paradicsomnak – ilyen pozitív együttállás

ója számukra hasznosabb, a kínai tervezőket habozás nélkül utasították, hogy

mellett jókora önmérsékletre van szükség, hogy az építész ne plasztikus formák

a ZDA iroda terveit honosítsák. A kínai partner a „lefokozást” nem vette zokon,

mindenható szobrászának aposztrofálja magát, hanem a feladatban rejlő hasz-

és készségesen együttműködött – ezt csak részben magyarázza az ottani sűrű

nos funkcionális potenciálra koncentráljon. A kínai tervezési metódussal szem-

munka-ellátottság, ami a hazai munkaínséghez képest elképzelhetetlen.

ben, amely a szinte korlátlan lehetőségek birtokában forma-centrikus, Zobokiék

A ZDA iroda számára két szempontból jelentett a feladat szakmai kihívást

következetesen funkcionális megközelítése levette a lábáról a döntéshozókat.

és hozott szakmai előrelépést. Amikor a magyar alkotóközösség bekapcso-

Egy merőben idegen kulturális közegben valóban jogosnak, és talán az egyet-

lódott a munkába, a városi tér körül már állt egy korábbi könyvtár, szerkezet-

len lehetséges építészeti megközelítésnek tűnik a funkciók gondos elemzése,

kész volt a múzeum, de az épületegyüttes szívét adó kulturális központot, az

hiszen a megépíthető formák birodalma napjainkban gyakorlatilag végtelen, és

uszodát és a sportcsarnokot magába foglaló, egy hatalmas tető alá rendezett

csak komoly megerőszakolás árán váltható egyértelmű ideológiára. Az ideoló-

komplexum még csak a tervezés koncepcionális fázisában volt. A funkciók újra-

giailag megokolt formai egyszerűsítés – úgy tűnik – nyugati találmány, és kissé

gondolása során az elsődleges szempontot az jelentette, hogy miként lehet egy

kényszeredett válasz a globális kiábrándultságra. A lehetőségek birodalmában

tizenhatmilliós ázsiai metropoliszban emberközeli, bensőséges hangulatú, és

másfajta józanság a nyerő; Zobokiék éppen ezzel a mássággal nyerték meg a

egyúttal magas minőségű akusztikai teret létrehozni, ahol nézők és művészek

kínai partnert. A kulturális létesítmények tervezését egy kínai léptékben is nagy-

egyaránt otthonosan érzik magukat. A magyar tervezők meggyőzték a shenzeni

nak számító iroda nyerte el pályázaton, de a helyi viszonyokra jellemző, hogy

vezetőket, hogy 3000 fős, általános funkciójú előadóterem helyett 1400 fő be-

amikor a döntéshozók meggyőződtek arról, hogy a magyar tervezők koncepci-

fogadóképességű, komplex működésű termet építsenek, mozitermek helyett

e s s z é • essay

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

pedig egy sokfunkciós gyerekszínházat javasoltak a nagyterem mellé. Mindkét terem multifunkcionális – ennek műszaki megoldásai jelentették a feladatban rejlő építészeti kihívást. A ZDA meggyőződése ugyanis, hogy egy létesítmény fenntarthatósága nem csak, és nem elsősorban a „zöld” működésen, hanem az ésszerűen megtervezett kihasználtságon múlik – ennek megteremtése pedig az építész felelőssége. A gyerekszínház nézőterének padozata dönthető, a székek eltávolításával lehetővé válik a terem sík padozatú, például báltermi használata; a színpadtérbe épített hangverseny-kagylóval pedig lezárható a színpad feletti légtér. A multifunkcionális nagyterem alkalmas klasszikus színházi produkciók, operaelőadások, táncszínházi és musical műfajok, komolyzenei és könnyűzenei koncertek, valamint kongresszusok befogadására is. A színpadtér variálható süllyedő rendszerrel, mobil hangversenykagylóval rendelkezik, oldalés hátsószínpaddal, teljesen gépesített alsószínpaddal kiegészítve. A zenekari árok gépesítésével az árok mérete az igényekhez igazítható, vagy akár el is tüntethető, így a színpad és a nézőtér befogadóképessége növelhető. A zenei multifunkcionalitást az akusztikailag gondosan megtervezett falburkolatok és a terem változtatható akusztikai tulajdonságai biztosítják. Ez utóbbi legfőbb eleme a hat részre osztott és külön-külön pozícionálható, mozgatható, teljes felületén süllyeszthető mennyezet – utóbbi az akusztikai hangoláson kívül arra is alkalmas, hogy a terem mérete a kívánt befogadó képességhez állítható legyen. A látványos design tehát gondosan kialakított funkcionalitást takar. Kicsit „budapesti”, kicsit odabiccent Kínának is – ilyenek a kígyózó fehér közlekedő-szalagok, a különböző funkciójú tömeget egy tető alá hozó, több tízezer, egyedi alumíniumformából felépített árnyékoló szerkezet és a kulturális központ előcsarnokának óriási, piros és kék maszkjai, melyek a tradicionális kínai opera maszkjait idézik. A hazai tervezők nagy élménye, hogy a sok tízezer kilométeres távolság ellenére minden a legapróbb részletekig a tervek szerint épült, legalábbis ami a látványt illeti – az anyaghasználatban a kínai partner hajlamos volt az ésszerűsítésre, ám ez is sajátosan kínai módon, azaz a látszat maximális fenntartásával valósult meg. Mindez jutalomjáték a következetesen átgondolt használat megtervezése után – látványos, ám mégsem a folyamat leglényegesebb eleme. A lényeg ugyanis a teljesen eltérő kulturális közegben elért siker, a kommunikáció új formája, amely a helyi viszonyok maximális tiszteletben tartásán túl a kölcsönösen értéknek tartott kulturális eredmények elhivatott alkalmazását és érzékeny adaptálását jelenti. A globalizáció sokszor mumusnak tartott, kikerülhetetlen jelenségét ez a mentalitás tudja csak termőre fordítani és értéket teremtő kulturális megosztássá előléptetni.

a city is born Nanshan Cultural and Sports Centre, Art Museum, China

_ A team of Hungarian architects completed a development in China which goes far beyond the most ambitious visions in Hungary owing to its grand scale. Zoboki-Demeter Architects were commissioned to design both the complex housing the cultural and sports centre as well as an art museum in Shenzhen and to work out the concept of the cultural main square. The Chinese clients visited the Arts Palace during their visit in Budapest, and they fell in love with it at first sight, which in turn meant that they wished to see a similar complex in their mother country. As there was a vast cultural complex being built in Shenzen at the time, they invited the architect of this highly attractive model to ask for his advice and then to advance with the project accordingly. This dynamic gesture yielded a similarly dynamic reaction – a result which was a surprise even for them. Gábor Zoboki and Nóra Demeter interpreted this task as a cultural commission. Formerly a fishermen's village, the city located in the South of China has evolved into a metropolis of 16 million inhabitants within twenty years where the local management stood up for a systematic central urban planning scheme and made a decision to develop a new cultural main square where the dwellers of the rapidly developing city have access to all the facilities needed to spend their free time in the European style: in this modern kind of agora a sports centre, a

2015 | 02

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

e s s z é • e s s ay

_ generáltervező general design:

Zoboki-Demeter Építésziroda vezető tervezők leading architects:

Zoboki Gábor, Demeter Nóra projektépítészek project architects:

Silvester Csaba, Turi Zoltán, Országh István építészek architects:

Szatmári Gábor, Rózsás László, Erőss János, Böhler Péter, Hess Nóra, Finta Endre, Rajnai Csaba, Borzák Richárd, Kakas László, Tolnai Linda, Leits Miklós, Reppert Béla, Savanyú Adrián, Jancsó Krisztián, Szokolay Béla, Halmosi Erik, Kovács Eszter színháztechnológia stage technology:

Strack Lőrinc, Tompai Zsuzsa akusztika acoustics:

Federico Cruz Barney – Studio DAP, Paris statika structure:

Földvári Gábor – Földvári Mérnökiroda, Szabó András – System Steel Kft. épületgépészet hvac:

Kálmán Zsolt – Kálmán és Társai Épületgépész Kft., Bukovics János – G&B Plan Kft. épületvillamosság electrical engineering:

Rajkai Ferenc – Hungaroproject Mérnökiroda környezettervezés landscape:

Bogner Zsuzsa

projektmenedzser project manager:

Wu Fang

megbízó client:

Nanshan Építési Hivatal kínai partner chinese partner:

Zhang Zhenzhou, Ding Wei, Chen Linshang – CCDI, Bao Ying Dan, Mei Xiang Yang – SEDI, X Urban

1 2

13 12

e s s z é • essay

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

2015 | 02

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

e s s z é • e s s ay

museum, a theatre and a concert hall are centered to await those wanting to be entertained. The consistent functional approach of Zoboki and their architects swept decision-makers off their feet. To analyse the functions carefully appears to be justified and seems like the only potential architectural approach in a distinctly unfamiliar cultural context. Considering potentials, a different kind of sobriety is the winner: this is why Zoboki and architects were chosen for the project by the Chinese client. It is typical of local conditions that when decision-makers were convinced of the fact that the concept of Hungarian designers is more useful for them, Chinese designers were immediately instructed to adapt the designs made by ZDA architects.

Whilst revising the functions the primary concern was how it is simply

possible to create a human-scale and intimate square with fine acoustics in an Asian metropolis of 16 million inhabitants where both the audience and artists feel at home. Hungarian designers convinced the managers of Shenzen to build a complex hall seating 1,400 people instead of an auditorium with general functions and a seating capacity of 1,400 people and to have a multi-functional theatre for children next to the auditorium maximum instead of movie halls. Both rooms are multi-functional which in turn brought about genuine architectural challenges because of the technical solutions included in the scheme. As ZDA firmly believes that the sustainability of an institution does not primarily depend on its "green" operations and maintenance, but also on its planned rational utilization. To make such plans is the responsibility of the architect. The floor of the auditorium in the children's theatre can be slanted and by removing the seats the hall can be turned into a flat-floor one when it is used for balls, for example, and the concertshell built in the stage allows to close down the space above the stage. The multi-functional hall is suited to house classic theatre productions, opera, dance and musical performances, classical and pop concerts, as well as congresses or conferences. The variably sinkable system of the stage, mobile concert shells, lateral and back stage, completely automated lower stage contribute to the facilities. The automatic operation of the orchestra pit made it possible to adjust the dimensions of the stage so as to meet current needs: it can even be incorporated totally invisibly to increase the capacity of both the auditorium and the stage. Musical multi-functionality is guaranteed by the acoustically carefully designed facework of the walls and the changeable acoustic parameters of the room. The chief component of the latter is the ceiling divided into six parts the positions of which can be changed and moved independently, besides the fact that the whole expanse of the ceiling is sinkable. The latter is also suited to acoustic harmonization and the dimensions of the hall can be adjusted to meet the parameters of current demands. This spectacular design thus conceals carefully orchestrated functionality. As such, it is also like a nod to China – winding white ribbons of communicating hallways and passages, a shading system made up of several tens of thousands individual aluminium forms to integrate blocks of various functions under one and the same roof, and the large red and blue masques in the foyer of the cultural centre that evoke those used in traditional Chinese operas. It was a great experience for Hungarian designers that despite the distance of several tens of thousands kilometres everything was built according to plans, including the tiniest details. It is true for the spectacle at least. When it came to the materials used, the Chinese partner tended to choose rational alternatives, which was in turn realized in a characteristically Chinese way that is by upkeeping appearances to the maximum. However, all this is a bonus game after the systematically conceived planning of utilization: spectacular but not the most important component in the procedure. The essence is the success achieved in a totally different cultural context, a new form of communication which means the dedicated application of cultural achievements that both partners regard as essential values and their sensitive adaptation as well as showing a maximum degree of respect to local conditions.

t éma • theme

téma theme

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

2015 | 02

Irány a jövő Általános iskola és zeneiskola, Szigetszentmiklós építész architect :

Winkler Barnabás

szöveg text :

Götz Eszter

fotók photos :

Budapest vonzáskörzetében Szigetszentmiklós a leggyorsabban fejlődő település. Az önkormányzat példaadó módon mérte föl, hogy a városba betelepült sok fiatal számára a fejlesztések egyik legfontosabb iránya az oktatás, a kultúra és a sport. A város szélén 2012-ben készült el az óvoda és a sportcsarnok, 2014 őszén pedig az ezekkel egy tömböt alkotó iskolát is belakhatták a gyerekek.

Batár Zsolt

egészét meghatározó téglahomlokzatok és a közéjük ékelődő, világos tónusú mészkőfelületek rendet teremtenek a formák táncában. A 24 tantermes iskola egészén ez a kettős elv érvényesül: rend és szabadság adnak egymásnak teret és szabályrendszert, és együttesükből igazi harmónia születik. A bejárattal kijelölt hossztengelyhez három keresztirányú tantermi szárny kapcsolódik, az első végigfut a teljes homlokzaton és a zeneiskola tömbjét is belekapcsolja az együttesbe, a két hátsó a hossztengelybe torkollik. A bejárat földszinti árkádja szélfogóban, majd az üvegtetővel fedett,

A komplexum sikerének titka Winkler Barnabás építész helyzetelemzése és

kétszintes aulában folytatódik. Innen kap természetes fényt az egész épület,

az arra épülő térszervezés. A város felé a sportcsarnok és az iskola egyetlen

a tágasság érzete ettől még markánsabb. Az aula köti össze a tantermi szár-

tömböt alkot, hátul az óvoda védett helyzetbe került, tágas kilátással a kör-

nyakat, a zeneiskolát és az óvoda irányába telepített ebédlőt. Ez az együttes

nyező mezőkre. Egységes anyaghasználat és változatos formák, koherens

központja, az iskola közösségi tere, az origó. Innen nyílik a földszinten a

kompozíció fogja egybe a három (illetve a zeneiskolával együtt négy) létesít-

hangversenyterem, melynek az aula a büfével együtt a közönséget kiszolgáló

ményt. Használatuk elkülönül, de össze is fonódik, zöldfelületeik összekap-

előcsarnoka, fogadótere is. Iskolai rendezvényeken az emeleti folyosók kar-

csolódnak a telek közepén. Az iskola és a sportcsarnok, vagy az iskola és az

zatként is használhatók. Az ebédlőt is természetes fény árasztja el, az egyik

óvoda közötti átjárás üvegezett folyosókon történik, ezek a nyaktagok finom

oldalhomlokzat egészét jelentő, nyitható üvegfalnak köszönhetően közvetlenül

átkötő elemekként a háttérbe húzódnak. Az egységes főhomlokzattól az óvo-

kapcsolódik az udvarhoz, illetve az itt kialakított szabadtéri színpadhoz és

da erősen tagolt tömegéig jól érzékelhető ritmus vezeti a formaképzést.

amfiteátrumszerű nézőteréhez. Emiatt iskolákban szokatlan nyugalom uralja

A csöndes kertvárosi utcasor felől érkezők figyelmét először az ragadja meg, hogy az iskola és a sportcsarnok (l. MÉ 2013/5) frontálisan elnyúló,

még az ebédlőt is, a külső környezet és a fény, a derűs színhasználat feloldja az ebédszünetben beözönlő gyerektömeg zaját, tolongását, idegességét.

kétszintes tömbje mint önálló városközpont jelenik meg. Egymásra felelgető

Az emelet beosztása a praktikumot követi. A bejárati árkád fölé került az

tömegek, ritmikusan változó homlokzati felületek, vertikális és horizontális

igazgatási rész, a tanári szobák így elkülönülnek a tantermektől, de az aulát

elemek finom, kiegyensúlyozott aránya játszik egymással. A sportcsarnok

körbevevő emeleti körfolyosóról belátható ez az egység is. Az ebédlő fölött a

bejárata inkább homogén, az iskoláé finomabb, részletekben gazdag, órato-

könyvtár és a speciális laborok, a természettudomány műhelyei sorakoznak;

rony és árkád tagolja. A lapostetős sportcsarnokkal ellentétben megmozga-

mögöttük a gépészeti szárnyat kívülről a folyosók nagy, széles ablaktáblái

tott tetősíkok változatossága ugyanakkor fegyelmezett marad, a komplexum

helyett ugyanazok az osztott, húrszerű téglaoszlopok jelzik – és rejtik el –,

2015 | 02

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

t éma • t h e me

_ generál tervezés general design:

HAP Tervezőiroda Kft. vezető tervező leading architect:

Winkler Barnabás építészek architects:

Vörös Gábor, Kiss Csaba, Mészáros Béla belsőépítészet interiors:

Radnóti Tamás statika structure:

Honti Gábor, Eisler Gábor épületgépészet hvac:

Kéry Tamás, Benkő László, Lukács Zoltán

elektromos tervezés electrical engineering:

Ulrich Norbert, Bakos István közművek public utilities:

Közműterv 2006 Kft. környezetrendezés landscape:

Land-A Kft. beruházó client:

Szigetszentmiklós Város Polgármesteri Hivatala generál kivitelező main contractor:

Market Építő Zrt.

t éma • theme

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

2015 | 02

tornaterme is, a síkpadlós koncertterem a mobil széksorokat kiszedve a város báljait, esküvőket, rendezvényeket képes befogadni, a konyha az iskolát és az óvodát együtt látja el. A színhasználatban is a kisvárosi jelleg érvényesül: a felülvilágított aula terrakotta és krémszínű burkolatai, a lépcsőt kísérő világos tónusú fakorlát és a zsibongóban elhelyezett hosszú tömörfa padok, a tantermek előtti folyosók harsány színű szekrényei, az ebédlő és a tantermek székei vidám részletek, arányosan kialakított sokszínűségben ötvöződnek. Az iskolában tanuló gyerekek minőségi környezetben töltik a mindennapokat, és ez kihat az iskolán túli életükre is. De nem csak az övékre: a környéket már parcellázzák, a város növekedése errefelé várható. A modern építészet tiszta térszervezési elveit a gyakorlati szempontokhoz igazító építészeti gesztus mintát ad a további építkezéseknek.

mint a sportcsarnok öltözőit és technikai helyiségeit. A tantermi szárnyak földszintjét az alsósok, emeletét a felsősök foglalják el. Mindkét szintről közvetlenül is megközelíthető a szárnyak között nyíló három tágas udvar, ahol a gyerekek mozgás- és térigénye bőségesen kielégíthető. A három udvar egyegy korosztályra „szakosodott”, a sportolástól a mászókázáson és a szabad szaladgáláson át a kamaszok búvóhelyéig itt mindenre van lehetőség, az egyik udvar még a szabadtéri közös rendezvényeket is befogadja. A zeneiskola külön szárnyat foglal el, de a központi aulába nyíló koncertterem révén közvetlenül is kapcsolódik az iskolához. A terem akusztikus faburkolata, a hátulról benyúló vezérlőszoba és az oldalajtók mögötti öltözők, hangszerraktárak és előkészítő helyiségek együttese professzionális hangversenyhelyszínné teszi. A főhomlokzat felé egy kamaraterem, hátul a szabadtéri színpad bővíti a palettát, az emeleten egyes hangszerekre szakosodott, hangszigetelt zeneszobák vonulnak végig. Az iskola egésze tág tereket és sokféle használati módot kínál, komplex városi intézményként. A sportcsarnok egyben az iskola három részre osztható

2015 | 02

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

t éma • t h e me

Towards the Future Primary School and Music School, Szigetszentmiklós

_ Situated in the agglomeration of the capital, Szigetszentmiklós is the most rapidly developing town neighbouring Budapest. On the outskirts of the town a kindergarten and a sports hall was built in 2012, whilst in autumn 2014 children could take possession of the school housed in the same block development. The key to the success of this complex was the analysis of the architectural situation of the site by architects Barnabás Winkler and Gábor Vörös and the spatial organisation of the whole scheme based on this. As a result, the school and the sports hall housed in a block with an elongated two-storey facade appear as an independent town centre in this context. Building units communicating with each other, facades featuring surfaces that rhythmically alternate, vertical and horizontal elements revealing carefully balanced proportions come to interplay. The school housing 24 classrooms reflects order and freedom in the delicate system of its spaces and rules, and harmony is born out of their complexity. Marked by the entrance, the

rooms worthy of a complex urban institution. The sports hall doubles as a

longitudinal axis is joined by three diagonal wings housing classrooms, the

gym hall which may be divided into three units if necessary, the flat-floor con-

ground-floor arcade is continued in a windbreak and then in the two-storey

cert hall may be used for community balls, weddings and other programmes

aula covered with a glass roof through which the whole building is flooded by

after removing the mobile seats arranged in rows, and the kitchen caters for

natural light. The entirety of the school offers spacious and multi-functional

both the school and the kindergarten.

t éma • theme

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

2015 | 02

Hagyomány és korszellem Családi ház Szentendrén, Év Homlokzata Díj 2014 építész architect :

Borbás Péter

szöveg text :

Dudics Krisztián

fotók photos :

Beliczay László

„Csak annak munkáján van áldás, aki a megkezdettel egyesül.

az északi telekhatár felé zárt, a földszinten csak a mellékhelyiségek apró

Aki a semmiből akar teremteni, célját elhibázza.”1

nyílásai törik át a falat, s a tetősíkot is csak egyszerű, zárt hatású tetőidomok

(Meszlényi Attila)

bontják meg. Az udvarra néző déli oldalon viszont a tornác fut végig – illetve nem egészen, mert a nappalinál már be van építve, s a konyhánál még ebből

A Szamárhegy lankáján, két girbegurba utca közötti keskeny telken egy düledező kis ház állt, amikor Borbás Péter és családja megvették, hogy felépítsék rá otthonukat. Szentendre és a környező utcák mediterrán ízekkel fűszerezett falusias-kisvárosias karaktere, a beépítés egységes léptékrendje szinte természeti törvénnyé emeli az alkalmazkodást.

a kontúrból is kilép az épülettömeg. Ezen az oldalon nagy üvegfelületekkel nyílik meg a ház, s vonja be az udvart is a családi élettérbe. A déli tetőfelületre a nagyobb tetőablakok mellett napkollektor is került, a tornác természetes árnyékolását pedig az udvaron növő gyümölcsfák teszik majd teljessé. Hosszirányban is világosan tagolt a földszinti térsor. A ház központja és a családi élet tere, centrumában a kandallóval – miként a népi építészetben is a konyha – a lakókonyha-nappali. Ez a tér tölti ki a földszint nagyobb,

Az új házat a régi kontúrjaira, azt idéző tetőformával építették fel. Az egyszerű

nyugati részét, a széles üvegfelületekkel délre az udvar, nyugatra a fedett

alapséma az építész sokirányú, de a népi építészetből különösen sokat merítő

terasz felé megnyitva. A tornácról nyíló előszoba a fürdővel és a háztartási

iskolázottsága és természetes alkotói hajlamai szerint arányos, gazdag részle-

helyiséggel képezi a következő traktust, majd a keletre néző, a tisztaszobák

tezettséggel bomlik ki az épületben. A meglévő házat anyagában-szerkezeté-

„papucslevevős” áhítatát megidéző vendégszoba zárja a sort. Ahol az alap-

ben a pince kivételével már nem lehetett megtartani, a kibontott anyagok jó

sémához képest a tér enyhe bővítésére van szükség, ott az építész apró

részét viszont falburkolatként, bútorként, kapuk anyagaként vagy tüzelőként

trükköket vet be. Ilyen megoldás az előszoba nagyméretű, padlótól induló

később felhasználták. Az új épület külső falai réteges hőszigetelő falazatként

üvegezett ablaka, amely nemcsak vizuálisan tágítja, de a külső síkra helyezve

készültek, a vázkerámia teherhordó falszerkezet és a bontott tégla, illetve kő

a réteges hőszigetelő falszerkezet jelentős falvastagságával fizikailag is bővíti

burkolat közé kerülő, újrahasznosított cellulóz hőszigeteléssel. A fafödém

a belső teret. Hasonlóan a falazattól visszanyert tér a tisztaszoba kuckószerű

fölött a teljes tetőteret beépítették. Lényegében megmaradt a ház egytraktu-

ablakfülkéje is.

sos-tornácos, hosszúház jellege is, a mai életvitelnek és az egyéni igényeknek

A tetőtér is a térkihasználás ötletességével tűnik ki. Az alaprajzi és met-

megfelelő módosításokkal. Az épület az oldalhatáros beépítésből következően

szeti értelemben is korlátozott helyet az ellenoldali tetőkiemelések aszim-

2015 | 02

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

t éma • t h e me

építész architect:

Borbás Péter statika structure:

Donáczi Péter – Pond Mérnöki Iroda Kft. gépészet hvac:

Jacsó Krisztián belsőépítészet interiors:

Borbás Péter

kőművesmunka, kőburkolás stoneworks:

Nemcsók Sándor ácsmunka timberworks:

Urbanics János

generál kivitelezés main contractor:

Borbás Péter

metrikus hosszirányú elcsúsztatgatásával az utolsó köbcentiméterig sikerült

leplező, szerényítő meszelt homlokzat is. Ugyanakkor a kevés nyílás éppen

praktikusan kihasználni. A nyugati szoba független megközelítését biztosító

ezen a homlokzaton van a legművészibb módon elhelyezve (négyzetes arány,

könyvtárfolyosó is egyedi megoldás. A belsőben használt anyagok termé-

finom aszimmetria, bemozduló ablakbéllet). Az udvar felé a homlokzat a belső

szetesek, a színek világosak. A berendezés (bútorok, kárpitok) egy része mai

kivetüléseként hol nyitott, hol zártabb, hol tornác mögé visszahúzott, hol

tömegcikk, más része a kézműves, kisiparos hagyományt és egyedi történetet

előreugró, igen tagolt képet mutat. Nyugat felé pedig egy fedett terasszal

hordozó darab. Az egész belsőt a hagyományos és a mai tárgyvilág békés,

(teljes nyitottság) ér véget az épület – amit aztán az utca felé egy (esőtől

magától értetődő egymásmellettisége hatja át. A nappali terében – a belső

védett tűzifa-tárolóként is funkcionáló) tömör, betonkeretbe feszített bontott

tér és az eredeti tornác határát jelezve – keresztülhasító acélgerenda már-már

tégla kerítés ellenpontoz.

fölényesen lazának hat.

A ház világos alapelvek mentén, környezetével harmonikus lépték- és

Érdekes megfigyelni, mennyire különbözőképpen kezeli az építész a ház

arányrendszerre, egyenes gerincre épül, hogy aztán e körül, az egyedi körül-

három homlokzatát. Az utcai homlokzatot fő arányaiban (oromfalas tetőforma,

mények és igények szerint, ruganyos izmokkal, egyéni mozdulatokkal táncol-

oldalsó tornáckapu, zárt nyílásarány) a hagyományos utcaképbe illeszkedés

jon. Talán csak a tetőkiemelések főtömeghez viszonyított arányánál, illetve a

határozza meg. S talán ennek tulajdonítható a rusztikus anyaghasználatot

konyha-pincelejárat traktusának a beépített tornác alól is kiugró tömegénél

t éma • theme

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

2015 | 02

tűnhet úgy, hogy egy csipetnyit sok a szabályt feloldó szabálytalanság. Borbás Péter nemcsak ismeri, de érti és szereti is – azaz sajátjaként birtokolja – a népi építészet szemléletét, szerkesztésmódját, ugyanakkor természetes módon vesz részt a ma építészetének véráramában, s mindezt egyéni alkotói magatartásával hatja át. Az épület így válik a vernakuláris építészetből merített szerkesztésmódok és kortárs építészi gesztusok jó arányérzékkel ötvözött együttesévé, hagyomány és korszellem összehangolhatóságának példájává. A ház lassan épült, és természetes módon magán viseli a fejlesztgetés, továbbépítés, átalakítás lehetőségét. Valahogy úgy, ahogy az falun hagyományosan működött. S ez Borbás Péter részéről biztosan tudatos törekvés is, hiszen maga idézi Kós Károlyt: „Amikor a falusi ember házat épít, annak kimódolását, telken való elhelyezését, az egyes helyiségek számát, elrendezését, nagyságát, formáját, szóval minden apró részletét hosszú meggondolások, aztán atyafiak, szomszédok, jó emberek hozzászólása alapján, más épületek alapos megvizsgálása után építi fel. (…) Az ilyen ház természetesen nem készűl el gyorsan, de nem is készülhet. Évek szükségesek ahhoz, hogy az elhatározásból, tervezgetésből munka is legyen és ismét esztendők, amíg úgy lehet mondani, hogy ime készen van teljesen az új ház. És ez a lassú elkészülés, az elkészülésnek az a módja, hogy a ház birtokosa egyben a ház elgondolója, elkészítője is, teszi az ilyen házat igazán családi házzá, az ilyen lakást igazi otthonná.” 2 __________ 1 Meszlényi Attila: Emberi tanítás, V/17. Mészáros Gábor kiadása, Budapest, 1995.; idézi Marosi Bálint in: Az építészet, mint nyílt rendszer (DLA értekezés), BME Középülettervezési Tanszék, Budapest, 2008 2 Kós Károly: A lakóház művészete, Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet R.-T. Kiadása, Cluj-Kolozsvár, 1928 reprint kiadása, Magyar Művészeti Akadémia és Székely Nemzeti Múzeum, 2013, 13-14. oldal, idézi Borbás Péter in: A vidék építészete (DLA értekezés), MOME Doktori Iskola, Budapest, 2014

Tradition and Zeitgeist A Detached Family House in Szentendre

_ Sitting on the slope of Szamárhegy on a narrow strip of land wedged between two zigzagging streets, there had been a small dilapidated house when Péter Borbás and his family bought the lot to build their own home. Szentendre and the neighbouring streets featuring a rural-urban character spiced with Mediterranean taste, as well as the integral scale of development here turned adjustment into something like a law of nature. The new house follows the silhouette of the old one, with a roof design echoing that of the former. The simple scheme is combined with well-proportionate and rich details to evolve the house, which results from the architect's natural tendencies, his versatile

muscles to produce an individual choreography of its own according to cur-

schooling and inspiration drawn from the vernacular architecture. Except for

rent conditions to meet existing needs. Péter Borbás does not only understand

the cellar, the existing house could not be preserved regarding its materials

and love: he actually possesses the vernacular architectural approach and or-

and structure, but the building materials left over from its demolition could be

ganisation as his own, but also naturally joins the mainstream of contemporary

used later on for the facework of the walls, furniture items and the gate or used

architecture and filters it with his individual creative attitude. As a result, design

as firewood. The house as such reflects clear basic principles: it is based on

and organisational principles borrowed from vernacular architecture prove that

scales and proportions harmonizing with those of its neighbourhood, as well

it is actually possible to proportionately harmonize inspirational contemporary

as set on a straight backbone around which it could freely move its flexible

gestures of architects with traditions and current Zeitgeist.

2015 | 02

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

Maradj a földön A philadelphiai Athenaeum pályázata, 2014, III. helyezés

új generáció new generation

ú j g e n e r á c ió • n e w g e n e r at io n

zárt olvasóterét a földbe süllyeszti. A torony karcsú, elegáns és a talajtól ellebegő tömege a tudás erejét és fontosságát szimbolizálja. A tároló átlátszó üvegburkolatának köszönhetően a homlokzaton és a belső térben is láthatóvá válik ez a tudásanyag. A torony nem látogatható, szinte már elérhetetlen, a benne lévő tartalom felértékelődik. A könyvek mozgatása teljesen automatizált módon történik. Mind a tíz szinten körbefutó sínrendszeren robotkarok keresik ki a könyveket, melyek különböző keresztmetszetű függőleges csöveken

terv és szöveg concept and text :

palotai Dániel

keresztül érkeznek meg a látogatókhoz. A torony állandó mozgásban van, a tárolóegységek ki- és behúzásával a homlokzatok folyamatosan változnak. A jelenlegi intézmény a telek majdnem teljes alapterületét elfoglalja, a be-

A philadelphiai Athenaeum által kiírt pályázat arra az általános kérdésre kereste a választ, hogy a könyvtárak 2050-ben hogyan és milyen jellegű igényeknek fognak eleget tenni. A pályázati felhívás három kiemelt feladatot fogalmazott meg: az új intézmény hogyan tudja majd szélesebb körben továbbadni a tudásanyagot; az új épület - a régi könyvtárhoz hasonlóan - hogyan válhat Philadelphia büszkeségévé; valamint azt, hogy a 200 év alatt összegyűjtött építészeti rajzokat és kéziratokat hogyan lehet biztonságosan bemutatni a jövő digitális világában.

járata keskeny járdáról nyílik, az apró hátsó udvar el van zárva a látogatók elől,

A könyvtár funkció az elmúlt évszázadokban folyamatosan változott, új ele-

space jellegű belső térben kaptak helyet. Az egységeket három átrium, valamint

mekkel bővült. Az intézményeknek a tudásanyag megőrzésén és közvetítésén

mozgatható üvegfalak tagolják kisebb funkcionális blokkokra. A flexibilis belső

túl a helyi és távolabbi közösségek sokoldalú igényeit is el kell látniuk, emellett

téri kialakítás változatos programok befogadására nyújt lehetőséget.

az oldalsó szűk utca sikátor jellegű. Ennek ellentéteként az új intézmény földszintjén egy mindenki számára nyitott városi köztér alakul ki, mely különböző szabadtéri programlehetőségeket kínál. Az utcához közel eső területeken a mozgalmasabb funkciók, a hátsó védettebb és csendesebb területeken az olvasó- és pihenőhelyek találhatók. A legizgalmasabb tér a három épületelem találkozásánál alakul ki. A torony kapura emlékeztető földszintje átjárható, falai között egy fedett-nyitott, szabadtéri színházként definiált lépcsősor vezet az alsó zárt olvasószintre. A földbe süllyesztett zárt olvasótermek egy nagy open-

megfelelő helyet kell biztosítaniuk oktatási, nevelési és szórakoztatási eseményeknek. A mindennapi élet tevékenységeit befogadó könyvtárak a munka és

Stay on the Ground – Let your Mind Rise

az otthon köztes állomásává válhatnak.

Architectural Contest for Athenaeum, Philadelphia, 2014, 3rd prize

Az amerikai városokra jellemző, merőleges vonalakból álló, szigorú rendet sugalló hálós telekosztás Philadelphiában is megfigyelhető. A telkek és tömbök

The architectural library of Athenaeum as an emphasized building “a pride and

struktúrájához hasonlóan az új könyvtárat a pályamű egy egységes raszter

ornament” of the built environment would have to function smartly and sustain-

segítségével alakította ki. A háló elemei meghatározzák az alaprajz vonatko-

ably focusing on variable spaces supplemented by new storage and operation

zásában az egyes funkciók helyeit és méreteit, a metszetek és homlokzatok

methods. The concept aims to reinterpret library function a new conceptual

magassági viszonyait, valamint a tárolók nagyságát. Az egységes szerkesztés

approach by repositioning the three main elements of the proposal. The library

erős és koherens kapcsolatot teremt az épület elemei között.

storage is bursting skyward, symbolizing the value of knowledge, managed by

Három fő gondolat alakítja ki és értelmezi a könyvtár tervét. A mai könyv-

automated movement system controlled by visitor’s requests. The vital public

táraknál jellemzően föld alatti, látogatóktól teljesen elzárt könyv-, irat- és terv-

square on the ground floor functions as an outdoor library space and connects

rajztároló blokkot merészen egy látványos, ég felé törő, toronyszerű tömegben

neighbouring residential areas to the Washington Square Park. The multifunc-

helyezi el. A földszinten egy nyitott közteret alakít ki, melyet összekapcsol a

tional interior of the Athenaeum is lowered in the ground, separated by atriums

meglévő parkkal és a környező gyalogosfelületekkel, míg az intézmény fedett,

and sliding doors, provides human scaled intimate space for reading.

örökség heritage

ö r ö k s ég • heritag e

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

2015 | 02

Értékmentés a Dráva mentén Az ormánsági református templomok felújítása építészek , fotók és szöveg architects , text and photos :

Rabb Dániel, Rabb Péter

Kórós, református templom

Nagycsány, református templom

Hosszú út vezetett odáig, míg eldőlt, hogy az Ormánság közel negyven református temploma közül melyeket szükséges mielőbb megmenteni a pusztulástól. A 2011-ben megkezdett felújítási munkákra készülve először egy listát állítottunk össze arról, hogy melyek a legsürgetőbb beavatkozások az adott templomoknál, és meghatároztuk az optimális sorrendet.

Tervezőként és jó ideig gyakorlatilag projektvezetőként is helyt kellett állnunk, ami nem kis terhet rakott a vállunkra. A vonatkozó szabályok alapján kötelezővé vált a közbeszerzések lebonyolítása, a projekt előrehaladásának ez sem tett túl jót, mivel a törvény okán mindig újabb és újabb akadályokba ütköztünk. Ilyen hátráltató tényezők voltak a szerzői joggal kapcsolatos további tervezői, szakértői és restaurátori tevékenységek. Igyekeztünk a meghatározott pénzügyi kereteken belül maradni, ami sokszor nem sikerült,

A templomok felújításának kezdete 2011-re tehető: a kisharsányi református

hiszen mint tervezők a komplex felújítások irányába indultunk. De a folyamat

templom felújítását követő újraszentelés utáni ünnepségére. Ekkor, a terület

egyszersmind új irányokba, új megtapasztalások felé terelte a munkánkat.

országgyűlési képviselője és a tervezők közötti első megbeszélésen vált nyil-

Az eddigi restaurálási munkák máris olyan új eredményeket mutatnak,

vánvalóvá, hogy közös cél az ormánsági templomok megmentése. A templo-

melyek jelentős mértékben tágítják művészettörténeti ismereteinket, egyben

mok műszaki állapota annyira leromlott, a biológiai kártevők pusztítása olyan

újabb és újabb kérdéseket vetnek fel. A nyolc templom főbb munkafázisait

mértékű, hogy a faanyagú bútorzatok és hímes mennyezetek megmentése

csak címszavakban soroljuk fel:

halaszthatatlan – a 24. órában vagyunk.

Drávaiványi: biológiai fertőzés irtókezelése, új héjalás, fedélszékjavítás

A kezelésbe vett első templom a kórósi lett. Tiffán Zsolt országgyűlési kép-

Kémes: új héjalás, födém és fedélszék felújítása, homlokzatjavítás, toronysi-

viselő segítségének köszönhetően megújult a korhadás miatt életveszélyessé

sak felújítás, valamint a „kémesi rozetták”, a karzat flóderozással eltüntetett

vált fedélszék és a teljes héjazat, így megmenekült a további állagromlástól a

festett tábláinak eredeti állapotában való restaurálása

belső bútorzat és a mennyezeti kazetták. A kórósi templom részleges felújítása

Kórós: teljes homlokzat-felújítás, a toronysisak felújítása, a hímes kazetták

adta a lendületet a következő hét templom felújításának megkezdéséhez.

teljes restaurálása

A kiválasztás során többféle szempontot kellett figyelembe venni, többek

Nagycsány: a helyi kezdeményezésben részben felújított épület tetőszerke-

között a liturgiai, építészettörténeti, művészettörténeti, statikai-diagnosztikai, műemlékvédelmi aspektusokat. Mérlegelni kellett az épületek pillanatnyi állapotát, meghatározni a szükséges beavatkozásokat, hogy megakadályozzuk a további állagromlást. Ezután kezdődhetett az érdemi munka és a tárgyalások sorozata. Elsősorban arról kellett dönteni, mely szervezet legyen az NKA meghívásos pályázatának kedvezményezettje, figyelemmel a pályázati feltételekre és a jogi háttérre. Ez nem várt indulatokat gerjesztett, ami miatt a projekt kezdése egy teljes évet csúszott. Végül a Baranya Megyei Önkormányzat vállalta a gesztor szerepét, Szabó István református püspök segítőkész közreműködésének köszönhetően. A megyei önkormányzatnál a szakmailag is elkötelezett megyei főépítész, Riegl Gábor vitte tovább a projektet. Az NKA befogadta és kedvezően bírálta el javaslatunkat, és háromszázmillió forintos támogatásban részesítette, ami még az NKA korábbi gyakorlatában is kiemelkedőnek számított. Jó érzés volt tapasztalni, hogy szinte minden fórumon pozitív, támogató szándék kísérte a kezdeményezést.

Kórós, a templom festett kazettás mennyezete

2015 | 02

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

ö r ö k s é g • h e r ita g e

Drávaiványi, református templom

Kórós, a festett famennyezet részlete

zetének, héjalásának és homlokzatának felújítása

Szaporca: a második világháborúban elpusztult toronysisak helyreállítása, te-

Bartal és Rabb Kft.

generáltervező general design:

tőhéjalás és a tetőszerkezet felújítása, a boltozatos térlefedés megerősítése

építészek architect:

Rabb Péter, Rabb Dániel

Vajszló: a legszebb, legdíszesebb, már-már életveszélyessé vált toronysisak

építész munkatárs fellow architect:

Kokas Ignác (Drávaiványi, Vajszló), Váczi Gergő

újraépítése, a torony vakolatának felújítása, a karzatok festett előlapjainak és mennyezeteinek restaurálása

statika structure:

Rabb Péter, Molnár Miklós, Szabó Balázs

Vejti: a méltatlanul elhanyagolt templom a mi kezdeményezésünkre lett végre műemlékké nyilvánítva; héjalása, homlokzata felújítása a mostani feladat,

elektromos tervezés electrical engineering:

Lénárt Gábor (Kórós világítás), Horváth József (villámvédelem)

illetve két díszes kapuzatának restaurálása Zaláta: az egyik legnagyobb titkot rejtő templom, mivel a mennyezet vakolata

muzeológus szakértő museology:

alatt mintegy 80 m 2 festett deszkázatot tártunk fel. Ennek restaurálása és

Dr. Zentai Tünde

méltó bemutatása az egyik legnagyobb szakmai kihívás, melynek igyekszünk

Czakó Ferenc (Vajszló, Zaláta, Vejti, Szaporca), Fabók Balázs, Kiss Margit (Kémes, Nagycsány), Pfeiffer Tibor (Kórós), Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra (Zaláta orgonája)

restaurátorok restoration:

megfelelni. A tető héjalását és a homlokzat felújítását itt is végre kell hajtani. Valamennyi templomnál külön gond a megfelelő, fagyálló járda és a folyóka hiánya, erre minden templomnál kiemelt figyelmet fordítottunk.

támogatók support:

A türelmi rendeletet követően épült, közel 200 éves ormánsági református

Nemzeti Kulturális Alap, Baranya Megyei Önkormányzat: Tiffán Zsolt miniszteri biztos, Riegl Gábor főépítész

templomok számtalan részletmegoldásukban szinte azonos formai jeleket, építészeti megoldásokat mutatnak, híres többszintes hagymás toronysisakjaikkal szó szerint is kiemelkedő alkotásai voltak koruknak. Megmentésük kötelességünk, egyben szép feladat. Szaporca, református templom tornya, kiviteli terv

Conservation in the region of the River Dráva The first stage of the reconstruction of Calvinist churches

_ The project of reconstructing the Calvinist church in the region Ormánság started in 2011. This was the time when it turned out that the conditions of these churches badly deteriorated and were damaged by insects to such an extent that their wooden furniture and ornately decorated ceilings had to be salvaged right away. Restoration works have had new achievements so far that significantly expand our knowledge of art history besides challenging us with new issues. Almost 200 years old, the Calvinist church built in the Ormánság after the act of tolerance features details that reflect almost identical formal designs and architectural solutions. Crowned with multi-storey onion dome steeples they are also outstanding structures of the period. Zaláta, református templom belső tere

európa régió Eu-region

ö r ö k s ég • heritag e

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

2015 | 02

Az ígéret földje Szilézia Múzeum, Katowice építészek architects :

Florian Riegler, Roger Riewe

szöveg text :

Szegő György

fotók photos :

Riegler Riewe Architekten

Katowice városa is olyan mementó, mint Lódz, ahol a Nobel-díjas Wladislaw Reymont regényéből 1974-ben Andrzej Wajda Az ígéret földje c. nagy filmjét forgatta. Festői, elhagyott ipartelepek ott is itt is. Sziléziának ez a része német iparvidék volt, ahol a környék kohászatához a szenet bányászták. 1994-ben felhagytak a kitermeléssel – a város elhalt szívében 20 éven át üresen tátongtak a roppant üzemépületek. Az 1924-ben alapított Szilézia Múzeum most európai összefogással újraélesztette és belakta a „helyet”. A mintát az a régiónyi léptékű revitalizációs koncepció adta (l. MÉ 2010/4), amelyik 2010-re a Ruhr-vidéket, mint Európai Kulturális Fővárosát kimozdította a holtpontról és az egykori Németország túlfelén egész mesterséges tájak, holt vidékek megújítását hozta. Kelet-Európának az EU-ba történő felvétele után az addig kényesen kezelt német történeti múlt – például e város, Kattowitz identitása – sem volt többé tabu. Itt azonban a projekt mögött nem állt kulturális fővárosi támogatás, eleve "utóhasznosításban" gondolkodtak. A Szilézia Múzeum egyszerre állít emléket a város ipartörténeti aranykorának, de a megbízók az archeológiai, etnográfiai és történeti muzeológia tereinek kialakítását is igényelték az építészektől, nevezetesen egy grazi irodától, ahol

régi városkép folyamatosságát szolgálja a hangsúlyos vertikális kompozíciót

sokfelől – köztük Magyarországról – érkezett fiatal csapat dolgozott.

alkotó, az eredeti karakterét őrző, időszaki kiállításokat befogadó tömb. A

Az új mesterséges tájképet különböző méretű üvegkubusok harmonikus, lágy dombvidékké rajzolása eredményezi. A szegletes elemekből komponált

víztorony dekoratív téglaarchitektúrája az egész múzeum arculatát keretezi, a neutrális üvegboxok a jelen időt hordozzák.

„lankák” egyik végén kilátóként őrizték meg a bányalift konstruktivista plaszti-

Ugyancsak a semleges architektúrát, a megkerülhetetlen jelen időt kép-

kára emlékeztető tornyát, míg a túloldalon a múzeum négyszintes, ugyancsak

viseli a belső téralakítás a nagyszabású rámpákkal. Ez az archaikus építé-

üveghomlokzatba csomagolt régi blokkja áll. Egy hasonló nagy forma fogadja

szeti elem az enteriőrben folytatja a külsőben elindított „mesterséges táj”

be konferencia, szeminárium és auditórium funkciókat. Az üvegkubusok dobozai

koncepciót, amit tovább erősítenek a rejtett világítás sliccei-foltjai, a patiók

ugyanakkor a jelentős szintterületű föld alatti terek felülvilágítóiként is szolgálnak.

fölé szerkesztett üvegboxoknak a természetes világításához komponált, szán-

A föld alatti nagytér sokfunkciós kínálattal válik az egész múzeum cent-

dékosan „megtévesztő” mesterséges fénypászmái. A bizarr hatást fokozzák

rumává. A süllyesztett, bazilikális elrendezésű teret két szinten a kiszolgáló

a fénydobozoknak földalatti terekbe letüremkedő, súlyos kőtömböket idéző,

funkciók, raktárak veszik körül. A tájléptékű üvegplasztika sötétedés után

fémkapcsokkal armírozott tömegei. Valamiféle asszociációs hidat kínálnak

megvilágítja a környezetet, szimbolikusan jelzi, hogy itt újra élet lüktet. A

az egykori bányászat embert próbáló körülményeinek, a bányászok állan-

2015 | 02

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

e u r ó pa r é g ió • e u - r e g io n

dó veszélyérzetének érzékeltetése felé. Ugyancsak földalatti terekbe került a nagybefogadó képességű parkoló is – így lehetővé válik az egykori városkép anno autómentes összhatásának prezentációja. A bevezetőben említett Wladislaw Reymont regény és az Andrzej Wajda film egyik kulcsfigurája, a nemesi morált képviselő Karol bácsi így szólt a jövőhöz: „Ti persze mind csak nevettek a múlton, a tradíciót hullának nevezitek, a nemességet előítéletnek, az erényt babonának. Eladtátok a lelketeket, eladtátok az aranyborjúnak”. Karol bácsi felett eljárt a modern idő, de Wajda húsz évvel a textilipar – Katowice esetében a bányászat – megszüntetése után a film nyelvén elismétli az öreg bölcsességét: 2006-ban újravágta, elektronikusan rekonstruálta a filmjét. Közös kulturális-urbanisztikai mottó: becsüljük meg, amink volt. Itt Komló, Ózd, Miskolc, Csepel nehézipari emlékeire, a Salgótarján felé egykor ívelő, betemetett korai vasbeton viaduktra is gondolok.

e u r ó pa rég ió • eu- reg io n

2015 | 02

építészek architects:

Florian Riegler, Roger Riewe – Riegler Riewe Architekten építész munkatársak fellow architects:

Paulina Kostyra-Dzierżęga, Mikolaj Szubert-Tecl, Anna Zbieranek, Markus Probst, Nicole Lam, Lavinia Floricel, Minoru Suzuki, Bettina Tóth, Bartlomiej Grzanka, Tomasz Kabelis-Szostakowski, Dorota Żurek, Pawel Skóra tartószerkezet structure:

Firma Inżynierska STATYK

homlokzati üvegezés elevation glasswork:

Glas Marte

üvegprofilok glass profiles:

Längle Glas GmbH világítás lights:

Zumtobel, Fagerhult, Veliero megbízó client:

Szilézia Múzeum

generálkivitelező main contractor:

Budimex S.A.

Az építészet nyelvén: a sokféle, magas technológiákat alkalmazó, választékos üvegipari teljesítmény, a nemes anyag jelenléte – a polikarbonát használata helyett – azt is szimbolizálja, hogy Katowicében nem a támogatás látványos elköltésében, nem egy időszakos installációban, hanem valódi urbanisztikai időben értelmezett rehabilitációban gondolkodtak.

The Promised Land Silesia Museum, Katowice

_ Founded in 1924 as a project of European cooperation, the Silesia Museum enlivened and moved in the ruins of the area formerly occupied by heavy industry. The model it was built after was the region-scale revitalisation concept which gave a momentum to the Ruhr region on a standstill as the European Cultural Capital in 2010. It also brought about the rebirth of entire artificial and lifeless landscapes on the other side of the former Germany. Here, however, the project was not backed by support from the cultural capital: the concept originally focussed on posterior utilization. The Silesian Museum simultaneously honours the memory of the flourishing period of the industries of the city, whilst the clients also commissioned architects to design and integrate archaeological, ethnographical and historical spaces of museology. The new man-made

landscape was redrawn as that of harmonious hills with gentle slopes by glass cubes of various dimensions. At one end of the slopes composed of rectangular elements, the tower of the mine shaft resembling a piece of constructivist sculpture was preserved whilst on the other side there is the old four-storey block of the museum also wrapped in a glazed facade. A similar large form houses the conference, seminary and auditorium functions. The boxes of the glass cubes double as the skylights of the underground units with a substantial floor area. The large hall underground with its multifunctional faculties has grown into the centre of the whole museum.

2015 | 02

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

passzázs passage

pa s s z á z s • pa s s a g e

Gyökerek és ágak Kiállítás a Népi Építészeti Tudományos Diákkör egykori hallgatóinak munkáiból, MÉSZ, Kós Károly terem, 2014. 12. 18. – 2015. 01. 16. szöveg text :

Szabó László

A Népi Építészeti Tudományos Diákkört 1976-ban alapította Dr. Dobszay Károly, Dr. Szabó László és Szabó József fotóművész az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán, a mai SZIE Építéstudományi Karon, Foerk Ernő és Dr. Rados Jenő nyomdokain haladva. 2001-ig az NTDK munkásságát Dr. Szabó László vezette. A 25 év alatt az NTDK bejárta a Kárpát-medencét (jelenlegi határokon belül és túl – a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt és Délvidéket), felmérve és kutatva a népi építészeti kultúra gyökereit, a néprajzi hagyományokat. A 317 hallgató közel 650 portát, épületet, építményt mért fel ez időszak alatt. 2007-ben a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum együttműködési megállapodást kötöttek, melynek értelmében az NTDK 25 éves felmérési, kutatási, feldolgozási anyagát átszállították a Magyar Népi Építészeti Archívumba. A kiállítás három kérdésre keresi a választ, illetve kézzelfogható

Kuli László: Sümeg, 146-os pince homlokzata, 1989

válaszokkal felel rájuk. A három kérdés: kell-e ismerni a népi építészeti kultúrát; a tervező építész felkészültségéhez hozzátartozik-e a gyökerek ismerete; illetve meg kell tudni szólítani a népi építészeti kultúra emlékeit, mert tanít és ez a tanítás több alapvető érintkezési pontot mutat a modern építészet tanításaival, alaptételeivel. A tablókat látva, a hitvallásokat olvasva érdemes elgondolkozni azon, hogy a határon belüli és túli építész világban, korunk elméleti kérdéseinek, teóriáinak szövevényében és a különböző stílusirányzatokban – a 20. század elejétől a természethez való visszafordulástól a futurizmuson, konstruktivizmuson, nemzetközi stíluson, a modern, majd a high-tech építészeten és a posztmodernizmuson át a dekonstrukcióig, az új modernizmusig – tapasztalható bizonytalanságban az értő eligazodást segíthetik az előremutató népi építészeti és néprajzi hagyományok, a „tiszta forrás” ismerete. Biztos támpontot nyújthatnak megtalálni a saját építészeti nyelvezetünket, építészeti értékrendünket, ami – tiszteletben tartva korunk építészeti irányzatait – valóban a miénk. Kiállítók: Arnóczki Imre Balázs, Babinszky Tünde, Bánhidi László, Bártfai-Szabó Orsolya, Bartók János, Benczédi Sándor, Csicsely

Kalmár László: Fertőrákos, Fő út 99. családi ház homlokzatai, 1990

Borbála, Csizmazia Géza, Csontos Györgyi, Enyedi Imre Faltusz Csaba, Fejes Béla, Fülöp István, Gattyán Zoltán, Galambos István, Gazdag András, Gerák Miklós, Geiszvein Gellért, Herczeg László, Horváth Balázs, Jakus Péter, Kalmár László, Király József, Koch Tamás, Kovács Zoltán, Kuli László, Lannert Gábor, Máthé Katalin, Matos László, Mészáros Erzsébet, Mirkóczki Cecília, Molnár Mihály, Molnárné Szabó Erzsébet, Murka István, Nagy György, Nagy Szabolcs, Nagy Zoltán, Noll Márton, Nyikos László, Papp Tamás, Pálinkás Viktor, Pinczés Éva, Pintér Balázs, Pintér Tamás, Rendes Balázs, Robogány Andrea, Somogyi Tamás, Somogyi Veronika, Szabó Katalin, Szabolcs János, Szedmer Szilvia, Szeift Zsuzsanna, Szojka Mariann Tünde, Takács Tibor, Tasnádi Gábor, Tatár Balázs, Tomek Ágnes, Tóth Márton, Urbán Árpád, Usák Tibor, Vonnák Katalin, Wittinger Zoltán, Zahorán Gábor, Zölley Ágnes, Zsuffa Zsolt.

Tatár Balázs: Kárpátalja, Nagybereg, Hatház utcai ház homlokzata, 1997

pa s s z á zs • passag e

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

2015 | 02

utak a modern felé és következményei Josep Hoffmann és Adolf Loos. MAK, bécs, 2014.12.17. – 2015. 04.19. szöveg text :

Szegő György

fotók photos :

MAK

Josef Hoffmann: Johanna és Dr. Johannes Salzer lakásának hálószobája, 1902 (rekonstrukció) © MAK, Georg Mayer

Adolf Loos: Lina és Adolf Loos lakásának hálószobája, Bécs, 1903 (rekonstrukció) © Peter Kainz, MAK

A MAK tárlata túllép a múlt századforduló bécsi építészeinek „kötelező” dicséretén. Három kort elemez: a modern tárgyformálás másfél századnyi előzményeinek bemutatása után a modernek két bécsi pionírja, Hoffmann és Loos hangsúlyos szembeállításával az 1900-as évek fordulatát, végül ennek bécsi folytatását, az 1910-38-as időket, illetve a ’60-as évektől máig a „jelenkor” bécsi környezetalakító magaskultúráját is felvillantja.

ális eszme jegyében a tömeggyártás és a tömegépítés hirdetője lett. Mondván: a díszítés bűn, a funkció és a szociális optimalizáció mindenek felett. Elméletben, mert a jómódú megrendelők ízlését is kiszolgálta. A praxisban mindketten remek iparművészek voltak. Itt, a tárlaton intim hálószobákkal és míves iparművészeti tárgyakkal szerepelnek. Mindketten nagyra tartották Otto Wagnert, barátjuk maradhatott Josef Frank is. De ez már a negyedik főtémához tartozik, az 1910-1938 közötti időkhöz. Amikor Margarete Schütte-Lihotzky a müncheni szcénában meg-

A MAK egész földszintjén áramlik az időutazás: a tárgyi-rajzi látnivaló, a mű-

tervezte az „Egyedülálló, munkavállaló nő lakásának” világát. Közben Velen-

velődéstörténeti mustra. Előbb az 1750-nel induló bő százötven év nagy

cében vagy az 1937-es párizsi világkiállítás osztrák pavilonjaiban az Osztrák

változásainak, a konzumvilág kialakulásának iparművészetét prezentálják:

Köztársaságot kultúrnemzetként láttatták – éppen a tradíciókat őrző Wiener

bútorműhelyek remekeit, ötvösmunkákat, papír, textil és bőr termékeket lát-

Werkstätte tárgyaival.

hatunk – valamiféle aha-érzést is átélve. A bécsi Iparrajziskola 1758-as, a

Az ötödik, záró kiállításegység azt a visszatekintő gyakorlatot idézik fel

Politechnikum (ma: TU Wien) 1807-es alapításának, az 1863-ban megnyílt

– amihez hasonlót nálunk ma a kultúra megosztottsága akadályoz – ahol

Iparművészeti Múzeum (k.k. Österreichische Museum für Kunst und Industrie,

Hermann Czech egy étterméhez 1970 körül Hoffmann régebbi tapétáját újítja

ma: MAK) gazdag anyagához ebből a korból Theophil Hansen hernsteini

fel. Vagy ahogyan Hans Hollein a 80-as években Velencében és az Álom és

kastélyának megidézése ad átfogó környezet-kultúra képet. Már ekkor ki-

Valóság kiállításához (l. Szegő Gy.: Új Művészet 2014/10, ill. MÉ 2014/6 ) a

mondatik a funkcióra tervezés szükségessége. 2014-et Bécs Hansen és a

Loos pályaműként világhírűvé lett Chicago-Tribune tornyát rekonstruálja. A

Ringstrasse emlékéveként tudta maga mögött. (v.ö. a mi Ybl-évünkkel)

’90-es évekből büszkén értékelik a Vassal et Lacaton-páros AZ Wien Café-

A második fejezet Otto Wagnernek a városléptékű infrastruktúra alakításá-

jának régi-újornamentikáját is e tradíciók jegyében. De a tárlaton felsorolt

ban vállalt szerepét is prezentálja. Wagner gyorsvasút állomásait és mérnöki

művek sokféle módon emblematikus elemei közé számítják, pl. a 2000-es

létesítményeit, az egészségügyi, banki, vízügyi és temetői építkezéseket so-

évek bangladesi újjáépítésében agyagból és nádból újraformált „modern bécsi

rolják. És számba veszik a Wagner-iskola teljesítményét. A harmadik egység

hagyományt” is.

az életmódváltozást, a polgári létforma új tárgyi világát prezentálja Hoffmann

Egyre többször látható – ezúttal a MAK-ban is Matthias Boeckl vendég-

és Loos munkáinak megidézésével. Nem kerüli el a tényt, hogy a két építész

kurátor részvételével –, hogy a 20. században nem egyféle, ún. szociális

1870-ben egyszerre és egymástól néhányszáz méterre született. És már is-

érzékenységű modern építészeti, képző- és iparművészet volt. Csak a többi

kolásként hamar riválisokká, sőt ellenfelekké váltak. Míg Hoffmann a Wiener

verziót az ideológia nevében sokáig háttérbe szorították (lásd: Szegő Gy:

Werkstätte modern-kézműves tradícióiban látta a jövőt, addig Loos a szoci-

Hagenbund, MÉ 2014/10, illetve e számunk Utóiratának két tanulmányát).

2015 | 02

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

pa s s z á z s • pa s s a g e

Kiállítási enteriőr © Peter Kainz/MAK

Otto Wagner: A Die Zeit irodabelsője (rekonstrukció, 1985) © Peter Kainz/MAK

u t ó i r at • p ost scrip tum

ut ó irat

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

post scriptum XIV. évfolyam 80.szám

A másik modern ígérete – az Utóirat tanulmányai elé Pár hónapja, halálának 100. évfordulóján az Iparművészeti Múzeumban nemzetközi konferenciával emlékeztünk Lechner Ödönre. Az egyik előadást az a Barry Bergdoll – a New York-i MOMA design osztályának vezetője – jegyezte, aki pár éve Breuer Marcel centenáriumi kiállításához a Vitra Design Museum katalógusába írt tanulmányt. Ebben elemezte azt a vonalat is, amit a Breuer Marcel számára nővére néprajzi gyűjtése vagy a három-osztatú magyar parasztház tere jelentett, s amelynek nyitott tűzhelye Bergdoll szerint a kandalló köré szervezett amerikai konyha-nappali modellje. Most Lechner párizsi éveit vizsgálja az életmű tükrében. Kívülről, úgy látszik, az urbánusok és népiek, Kelet és Nyugat dolgai jobban összeérnek, mint idehaza. Egy másik ugyancsak külhoni előadó, Sármány-Parsons Ilona (Bécs) bátor tudományos kritikával a Lechner oeuvre építészettörténeti utóéletét is vizsgálta. Matthias Boeckl pedig A bécsi Hagendbund hálózata c. kiállítás katalógusában jutott megfontolandó eredményre: többféle modern művészet/építészet ígéretével indult a 20. század, ezeket a műtörténet eddig alig vetette egybe. Most történik az áttörés. A „másik modern” életpályák/főművek – pl.: az osztrákoknál a Hagenbund vagy nálunk a Fiatalok műegyetemi építészcsoportja, köztük Kós Károly életműve – összehasonlító tanulmányozása láttán elgondolkozhatunk arról, hogyan szorult az ideológiák/diktatúrák 20. századában az eredetileg sokarcú modern művészet és építészet diaszpórába. És arról is, hogyan vonultak sokan belső emigrációba, indultak neki a migráció keserű kalandjának – és csak ritkán lettek/lesznek ennek nyertesei. És azon is, hogyan öltöztették fel/bujtatták az alkotók újat-keresését saját céljainak „modern” egyenruhájába a 20. századi ideológiák. A vagabondok nemzedéke című írás pedig a mai organikus építészet hálózatából emel ki eltérő alkotói gondolkodásmódokat. Szegő György

Színkeretek – a polikróm város kialakulása lechner Párizsban szöveg text :

Barry Bergdoll

Lechner Ödönnek az 1890-es években és a 20. század legelején készült, rendkívül eredeti munkáit túl szorosan kötjük a hagyománnyal szakító szecesszióhoz és más tervezők – például a katalán Antonio Gaudí vagy a finn Lars Sonck – stílusához, a népművészettel átitatott szecesszióhoz. A viták nyomán, miszerint Lechner vajon személyes élményeket is szerezhetett-e minderről négy éves párizsi tartózkodása során, jómagam arra a következtetésre jutottam: talán más útonmódon is megtalálhatjuk mindazon elemek forrásait, amelyeket a városi építészet új formanyelvét kereső Lechner integrált sajátosan egyéni és egyedi, erősen kultúrspecifikus építészeti koncepciójába.

Henri Labrouste: a párizsi Nemzeti Könyvtár olvasóterme, 1854-1875 © Georges Fessy, MoMA

Lechner munkássága meglehetősen rendhagyó abból a szempontból,

hatása egyértelműen kimutatható Lechner munkáiban. A legegyértelműb-

hogy még mielőtt kiforrott volna saját építészeti stílusa, két különleges

ben talán a felület és tektonika lehetőségeinek társításában, a keret és

és meghatározó alkotói korszaka is volt, s ezek a Habsburg Birodalom

annak kitöltése témájában mutatkozik meg nála Karl Boetticher hatása:

határain kívül eső, fontos építészeti központokhoz kötődnek. Lechner

a befolyásos teoretikus a Schinkel-féle Bauakademie-n tanította Lechnert

az 1870. évi francia-porosz háború mindkét hadviselő államában meg-

1866 és 1868 között.

fordult: építészetet tanult Berlinben, majd szemtanúja lehetett a francia

Párizs hatása sokkal kevésbé egyértelműen mutatható ki a lechneri

építészet történetében figyelemre méltó kísérleti időszaknak, a Harmadik

életműben. Sisa József előadásában a berlini évekkel kapcsolatban azt

Köztársaság első éveinek, Clement Parent (1823–1895) építész megle-

javasolta, hogy a további kutatás irányuljon Lechner műveinek kulcs-

hetősen konzervatív munkásságának köszönhetően. Berlini tanárainak

fontosságú témáira, melyek azokra a jelenségekre reagálnak, amelye-

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

u t ó ir at • p o s t s c r ip t u m

ket Lechner valószínűleg személyesen is láthatott a francia fővárosban a Harmadik Köztársaság sokat vitatott első évtizedeiben. Lechner egy korszak végén, 1875-ben érkezett Párizsba. Bár a Második Császárság nagyszabású projektje, Párizs újjáépítése néhány évre félbeszakadt előbb Haussmann, majd III. Napóleon rezsimjének bukását követően, a Harmadik Köztársaság viharos első évtizedében új fázisba léptek a stílusról folytatott viták, és most már jellemzően az ország világi vagy vallásos jellegéről folytak. 1875-re azonban – a francia-porosz háború és a kommün traumái után – a főváros többé-kevésbé magához tért, annak ellenére, hogy számos meghatározó épülete és polgári jelképe romba dőlt. 1875-re Párizs egyensúlya helyreállt és a város részben vis�szanyerte régi vonzerejét is. Lechner épp időben érkezett ide ahhoz, hogy szemtanúja lehessen III. Napóleon akkor már végét járó rendszere második évtizedének két legnagyobb vállalkozása, a Bibliothèque Impériale (mai nevén: Nationale) és az Opera felavatásának, amely azonban már a Köztársaság idejére esett. Henri Labrouste (1801–1875) néhány héttel az épület felavatása után elhunyt, könyvtára azonban fontos hivatkozási pont lett a színpompás részletekben gazdag, látszó vasszerkezetek alkalmazásának, a fényhatásoknak és a sokféle új anyaggal – elsősorban az olvasóterem kupolájának kerámialapjaival – folytatott kísérleteknek köszönhetően. A kilenc kupola tojáshéj fehérségű és tojáshéj vékonyságú bolthajtásai rendkívül finom vasszerkezetre simulnak, a vasmunka részletei pedig olyan kifinomultak, hogy nehéz lenne megmondani: a nagy olvasóterem négyzetes terét áttörő négy ión stílusú oszlop alátámasztja vagy földhöz köti a boltíveket. Ennél is fontosabb, hogy ezek az épületek az új anyagok és színek funkcionális alkalmazásának legkorábbi építészeti példái: felületeiket ugyanis úgy képezték ki, hogy visszaverjék és szórják is a kilenc nagy csiszolt üveg felülvilágítón beérkező napfényt, ami ideális fényviszonyokat biztosít a kupola alatti olvasáshoz anélkül, hogy zavaró árnyékok keletkeznének. A fény intenzitását ugyanakkor az odafent kifeszített, sátor alakú fehér vásznak is erősítik, maga a kerámiaburkolat

Delmaet és Durandelle A párizsi Garnier Opera építési fotója © Bibliothèque numérique INHA

pedig hosszú ideig, amíg a könyvtár a tűzveszélytől tartva elzárkózott a

don jutnak kifejezésre épületei kialakításában és szerkezetében, valójában

mesterséges fényforrások bevezetésétől, tökéletesen szétszórta a fényt.1

ritka az olyan elméleti szakember, akinek munkásságában ilyen közvetlen

Az itt alkalmazott színek célja a kiemelés volt, anélkül, hogy elvonják a

és bensőséges kapcsolat van az elméleti munka, az írás és az épület

figyelmet. Jóllehet a kortársak és a történészek Labrouste-ot a szerke-

között. Bár nehéz feladat lenne úgy értelmezni Semper épületeit, mint

zet őszinte megmutatásáért ünneplik, valójában a díszítmények tökéletes

saját építészetelméletének átiratait – olvassuk csak el ehhez a Der Stilt

összehangolásával teremtette meg az atmoszférát, ezzel érte el, hogy

és vessük össze vele például a drezdai Operát –, Garnier esetében pedig

a tér egyszerre legyen magasztos és nemes, biztosítsa a feltételeket a

nézzük meg a három kötetet, amelyet az építészetnek szentelt, vagyis a

zavartalan elmélyüléshez és a megfelelő hangulatot a nyilvánosság előtti,

Le théâtre (1871), a Le nouvel Opéra de Paris (1878) és À travers les arts

mégis magányos olvasáshoz.

(1869) című műveit, melyekben főleg az Operával kapcsolatos elképze-

Egészen más jellegű szépség jelent meg a Garnier Opéra átadásával.

léseiről és tapasztalatairól ír. Miközben Labrouste-ot a racionalizmus és

Itt minden az épület külső összképét és látványos bemutatását szolgálja.

a struktúrával történő kifejezés atyjaként ünneplik, fontos megjegyezni,

Garnier szerint az előadás már az utcán elkezdődik, és építészetelmélete

hogy Garnier operájának architektúrája valójában sokkal szervesebben in-

valóban erre épült: a színhatások érzéki gazdagságára és a teret betöltő,

tegrálja a vasszerkezetet; egész egyszerűen nem az volt célja, hogy építé-

testek mozgását idéző ívelt formákra; mindezt pedig tovább erősítik a

szeti formanyelvet alkosson belőle. A hangsúly inkább a felületi hatásokra

megvilágítás drámai erejű kontraszthatásai. Az egész létesítmény azt a

került, valamint a kötetlen stílusszintézisre és a színhatásokra, amelyek

célt szolgálja, hogy az operalátogatást emlékezetes eseménnyé emel-

napfénynél és az éjjeli gázlámpák fényében egyaránt érvényesülnek, így

je. Az építkezést fotózó Durandelle felvételeiről tudjuk, hogy az épület

jól láthatók már a színházba érkezéskor is.

minden ízében a vasszerkezet újszerű építészeti alkalmazásán alapul,

A szín építészeti szerepe nem volt új jelenség. 2 Garnier valójában a

jóllehet maga az anyag szinte sehol sem látható. Garnier-nek az eszté-

tanárainak nemzedéke által vívott heves vitákból vitte tovább a problémát.

tikai és pszichológiai tényezők voltak a kulcsfontosságú szempontok,

Itt azonban – vegyük akár Félix Duban színes belső udvarait, például az

nem pedig az épület vázát alkotó szerkezet racionális kifejezésre jutta-

1836-ban elkészült Cour du Murrier-t (az École des Beaux-Arts része),

tása: inkább az építészet illuzionisztikus, teátrális keretét hangsúlyozta,

vagy a Sainte-Chapelle szintén Duban által levezényelt helyreállítását a

mint a tér hangulatának formálását. Noha Garnier épületének neobarokk

következő évtizedben – a polikrómia főleg a belső terekben volt jelen,

stílusát is olyan tényezőnek tekinthetjük, amely hozzájárulhatott ahhoz,

és egy korabeli régészeti kutatáshoz kapcsolódott, amely azt vizsgálta,

hogy a plasztikusság szerepe láthatóan fölerősödött Lechner 1880-as

hogy az ókori és középkori építészek hogyan alkalmazták a színeket.

évekbeli munkáiban (ezt példázza a szegedi Városháza), de a Garnier

Legalább ilyen fontos, hogy amikor Lechner Franciaországba érkezett,

által kidolgozott elméletek még ennél is nagyobb hatást gyakorolhattak

éppen zajlott egy fontos építkezés: ekkor épült Vaudoyer és Espérandieu

Lechnerre. Bár Garnier-t csak kevesen tekintették jelentős teoretikusnak,

két temploma, amelyek Marseille kikötőjét fogják közre: a székesegyház

inkább olyan építésznek, akinek elképzelései elsősorban empirikus mó-

és a Notre Dame de la Garde fogadalmi templom. Ez a két nagyszabású,

u t ó i r at • p ost scrip tum

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

a látvány egyszerre csak visszaránt művészi álmomból a hétköznapok polgári valóságába." 4 Azt is mondhatjuk, hogy a Hauszmann-féle lakóépületek, melyek monokróm és visszafogott keretet adtak a színek, anyagok és textúrák akkori új robbanásához, amelyet az Opera homlokzata is tükröz, valójában csak egy kényszerpályán mozgó művész álmát illusztrálják; mozgásterét behatárolta a szomszédos városi bérházak polgári valósága. Akadt itt egy épület, melynek alapkonstrukciója nem kevesebb, mint hatféle márványból és hat különböző kőből, emellett még összesen tizenhétféle anyag felhasználásával épült kifejezetten azzal a céllal, hogy addig szinte példátlan színhatásokat érjen el. Stílus terén nem sokat nyújthatott mindez Lechnernek, ám a rá gyakorolt hatásra még évekkel később is visszaemlékezett, amikor a budapesti sugárutak illedelmesen illeszkedő hátterében megálmodta erős színhatású középületeit. Az Opera leírásában Garnier a következőket is lejegyezte: Párizst „nem volna szabad jobban megfosztani a színektől, mint Athént vagy Velencét, ahol a márvány gazdagsága és a színek varázsa dominál. Miért olyan következetlenek az emberek, hogy miközben ők maguk minden nap és minden órában színpompás környezetben élnek, saját emlékműveiket és ruhatárukat megfosztják annak lehetőségétől, hogy kivegyék a részüket ebből az általános színpompából? Egy épületnek biztosan nem használ az inkoherens színkavalkád, Jules Saulnier: Chocolatier Menier, Noisiel, 1871-82

és bizonyára jó dolog az is, ha az épülettömegek palettája pasztell vagy

városi léptékű építészeti emlék jól példázza, hogyan lehet felhasználni az

monokróm jellegű, mert körvonalaik így szépen kirajzolódhatnak az ég

építőanyagok integrált polikrómiáját, ami most már nemcsak kapcsolatot

háttere előtt, de hogyan lehetne megbotránkoztató egy épület, amely kü-

teremt az épületkülső és a belső tér között az egységes kőanyag-hasz-

lönféle részleteivel, ragyogó vagy meleg színeivel élénkíti vagy vidámabbá

nálattal, de mindkettő komplex választ ad egy szintetikus történelem-

teszi a háztömböket, ahogyan a haj, az ajak és mindenekelőtt a szem is

szemléletre.3 A két épület stílus- és szín-szintézise mellett hitelesen fejezi

eleveníti és élénkíti az ember fiziognómiáját?”5

ki a különféle civilizációk és népvándorlások bonyolult kölcsönhatását a

Garnier álma a gyógyírról, amely ellenszere lehet „ennek a sajátos

Franciaország keleti kapujának (Porte de l'Orient) nevezett Marseille-ben.

betegségnek, amelyet kromofóbiának nevezhetünk”, 6 hamarosan egyre

Ezt az épületkülső még egyértelműbbé teszi. Hogy ezek a törekvések

több követőre talált. A színt valójában azon kevés témák közé sorolhatjuk,

visszhangra találtak Lechnernél, az bizonyítja, hogy saját szinkretikus

amelyek képesek voltak egyesíteni az ellentétes iskolákat ezekben az

megközelítési módjának eredményeképpen három évtizeddel később ő

években. Miközben Viollet-le-Duc és az úgynevezett „École rationaliste”

maga egy olyan építészetet teremtett meg, amely Magyarországot egyér-

(racinalista iskola) követői nem rajongtak Garnier elképzeléséért, egyúttal

telműen történelmi útkereszteződésként fogja fel. Térjünk vissza azonban

a szín racionális elméletének kidolgozására is törekedtek, amelynek több

a szín témaköréhez. Garnier volt az, aki színes belső tereket és épületkül-

köze van az épületekkel természetesen együtt járó, magukban hordozott

sőket akart létrehozni, a történelmi emlékezet helyett a lélektani hatásra,

polikrómiához, mint az applikált színekhez, ami ezért inkább összhangban

a polgári életvitelre és a modernizmus pillanatára hivatkozva. Ezt ő maga

áll Vaudoyerrel, mint mondjuk az épületek „felöltöztetésének” gondola-

egyértelműen meg is fogalmazza À travers les arts (1869) című művében:

tával, amely a Semper-féle német hagyományban bukkant fel. Viollet-

„Elképzelem a napot, amikor több tonnányi arany pettyezi majd Párizs em-

le-Duc már a Dictionnaire 7. kötetében felvázolt egy átfogóbb elméletet

lékműveit és épületeit, elképzelem a meleg tónusokat és színharmóniákat,

a „peinture” címszó alatt arról, hogy mi lehet a szerepe az építészetnek

amelyek ott csillognak majd káprázó szemünk előtt. Akkorra felhagyunk a

egy új építészet létrehozásában. „Az épületkülsőkön alkalmazott színezés

szokványos egyenes sugárutak építésének gyakorlatával, amelyek szépek

sokkal kevésbé kompatibilis, mint az, amelyet a belső terekben használnak

ugyan, ez nem kétséges, ámde ridegek és merevek, mint az arisztokrácia

– itt több tonna élénkzöld (fényes téglavörös, ragyogó bíbor-lila tónus),

továbbhagyományozott etikettje. A mi rugalmatlan úthálózatunknak is el-

nyers zöld, okker narancssárga, tiszta feketék és fehér, ritkábban kékek

jön majd a maga nagy pillanata, ahogyan egyszer majd a szomszédok is

szerepelnek. Valójában az épületkülsőkön a közvetlen fény és az árnyékok

építhetik majd a házukat úgy, hogy ne kelljen annak bejáratát a mellette

megengedik a harsányabb színezést, ám ugyanez elviselhetetlen lenne a

álló házakéhoz igazítani, és ezzel mégse okozzanak bosszúságot má-

belső terek lágyabb, szórt fénnyel megvilágított világában... Olyannyira

soknak; a pártázatok hátterei halhatatlan színekben fognak csillogni, az

elbátortalanodtunk a monumentális festészet láttán, hogy manapság már

ablakközöket aranyozott betétek ékesítik, az épületeken aranyozott frízek

alig értjük ezt a művészi kifejezési formát. ( ...) Valóban megfosztjuk-e ma-

futnak végig, az emlékműveket márványburkolat és zománcmunka gaz-

gunkat a művészetek által kínált lehetőségek összességétől? Miért állítja

dagítja, a mozaikok láttán pedig mindenki megtanulja értékelni a mozgást

a magát klasszikusnak nevező iskola, hogy a szépség egymástól elvá-

és a színeket. Nem lesz többé talmi csillogás: helyette valódi gazdagsá-

laszthatatlan velejárói a ridegség és a monotónia, miközben a görögök,

got és őszinteséget látunk majd mindenütt, ahová csak nézünk. Minden

akiket par excellence művészeknek szokás tartani, mindig is felhasználták

szempár számára megszokott látvánnyá válnak a részletek efféle csodái,

a színeket épületeik belsejének és külsejének gazdagítására, méghozzá

és a hatás arra késztet bennünket, hogy cseréljük le a ruhatárunkat, öl-

nem tétován, hanem erőteljesen és határozottan?” 7

tözzünk színesbe, így az egész város olyan látványt nyújt majd, mint egy

Az 1870-es évek elejére ez a teória már megjelenik az elméleti felte-

selymet és aranyat tükröző harmonikus tükörkép. Igen ám, de ha most

vésekben is, mindenekelőtt Viollet-le-Duc 1872-ben megjelent Entretiens

körültekintek, szürke és komor égboltot látok, frissen felújított házakat, a

vagy Lectures on Architecture című műve illusztrációi közül az egyetlen

véget nem érő körutakon csak sötét árnyékok játszadoznak egymással,

színes táblán, illetve több példa értékű épületen, mint például Jules Sa-

és a végén Párizst olyannak látom, amilyen itt és most valójában, és ez

ulnier a Párizstól keletre lévő Nosier-ben épült Chocolatier Menier-jén

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

u t ó ir at • p o s t s c r ip t u m

Gabriel Davioud: a párizsi Palais du Trocadéro 1900-ban (1935-ben lebontották)

(1871–72), az Eugéne Train tervezte hatalmas líceum éppen akkor elké-

újrahasznosulni látjuk a kapuk zománcpaneljeit –, vagy Marcel Deslignière

szült új szárnyain, vagy a párizsi St. Lazare pályaudvar mögötti Collège

Kerámia pavilonja, amelyek vegyes technikájú, különféle anyagok felhasz-

Chaptalon. Ezeket az épületeket itt-ott színes kerámiacsempékkel díszí-

nálásával készült szerkezetei később visszaköszönnek az utcai homlokza-

tették, amely országos, sőt nemzetközi hatást váltott ki a színes hom-

tokról, textúráik, színeik és különbségeik révén jelzik a nagyvárosi építészet

lokzati elemek egyre tágabb alkalmazásával. Saulnier épületeihez Emile

új szemléletét. A következő néhány évtizedben a Párizs városa által emelt

Müller gyártotta a kerámiacsempéket. Itt is egy olyan építészeti esztétika

épületek a szó szoros értelmében kiszínesedtek. Olyannyira, hogy bár a

jelenik meg, amely ötvözi a régi és az új technológiát, és különöskép-

bérházak jó része továbbra is monokróm maradt, kompozíciós hatásuk

pen a történelmi utalásokat a modern innovációval. A Chocolatier Menier

már sokkal plasztikusabb: nyitottabbak a gazdag faragványok és plasztikus

egyrészt a telken korábban állt könnyű favázas galambdúcok szerkezetét

felületkiképzés iránt, az iskolák, középületek és a városi önkormányzat más

idézi meg, másrészt viszont először jött létre olyan épület, amelynek váz-

épületei is színeket kezdtek felvonultatni, megfizethető elemekkel díszítve a

szerkezete teljesen független a falaktól, a puszta vázat pedig mázas és

racionális költségvetésű építkezéseket. Sedille és Loebnitz monumentális

mázatlan téglák, a napfényben ragyogó kerámialapok töltik ki.

kapuját aranyéremmel jutalmazta a világvásár, és mint egy kritikus meg-

Mindez azzal az eseménnyel ért el csúcspontjára, ami időben egybe-

állapította: szép jövőt jósoltak az építészek és keramikusok együttműkö-

esett Lechner párizsi tartózkodásának végével: a Harmadik Köztársaság

désének, elsősorban a mázas kerámialapoknak köszönhetően, „amelyek

által rendezett 1878. évi világkiállítás, az Exposition Universelle megnyi-

képesek dacolni az errefelé uralkodó csapadékos téli időjárással”.

tójával. A világkiállítást épp tizenegy évvel rendezték az előző, 1867-es

Az 1878. évi világkiállítás a színek tobzódását hozta magával, ami

után, ahol bemutatták egy öntöttvasból, kovácsoltvasból és fémleme-

főleg a modern anyagok népszerűsítését jelentette, és ez a fajta esztéti-

zekből álló, óriási szerkezetet. Az 1867. évi világkiállítás párbeszéd volt a

kum tovább gazdagodott az 1889. évi vásáron is. Miközben az épületek

nagy kiállításokat befogadó hatalmas, ovális palota és a nemzeti kiállítá-

többsége fémvázra épülő ideiglenes szerkezet volt, könnyen szétszedhető

sokat bemutató, nemzeti stílusú pavilonok sora között – ekkor kezdődött

kitöltéssel, akadt példa arra is, hogy másutt újból felállították ezeket –

az egész kontinensen az egyes nemzetek sajátos építészeti arculatának

még olyan távoli helyeken is, mint a francia gyarmatok. Színpompás ha-

keresése, amely otthon visszhangra talál és nemzetközi színtéren jól felis-

tásuk ugyanolyan különleges volt, mint a vásárra épített egyetlen állandó

merhető –, az 1878. évi kiállítás a színpompás épületek dicséretéről szólt,

épületéi: Gabriel Davioud Palais du Trocadérója példázza ezt, amely a

egy új, önmagát kimondottan egyedien kifejező város képeként. 1867-

korszak egyik leghevesebb építészeti vitáját váltotta ki azok között, akik

ben az európaiak maguk is látták a kerámiacsempék építészeti szerepét

egységes stilisztikai kifejezési módot kerestek és azok között, akik úgy

azokban a pavilonokban, melyekben Kína és Japán termékeit állították ki,

vélték, a stílusnak a különféle történelmi korokat és földrajzi helyeket

illetve az észak-afrikai kerámiaművészetet bemutató épületekben.

átívelő stílusirányzatok szintetikus elemzéséből kell kibontakoznia; illetve

1878 óta ez utóbbi történeti egzotikumból már a kortárs európai formatervezés része lett. Olyan épületek, mint a Paul Sedille-féle Porte de la

azok között, akik úgy vélték, csakis az uralkodó eklektikán túl lehetséges egyfajta racionális építészet.

Ville, amelyben Jules Paul Loebnitz kerámia manufaktúrájának termékeit

Néhány évvel ezelőtt részletesen beszéltem erről a vitáról egy párizsi

használták fel – ez utóbbi cég egy évtizeddel később épült homlokzatán

szimpóziumon, amelyet a Musée de la Sculpture Comparée megnyitá-

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

u t ó i r at • p ost scrip tum

Ez volt tehát az építészeti irány, amely egyesítette Lechner érett munkásságának két fő témáját: a stíluskeveredést, amelynek tükrében Franciaország olyan országként jelenik meg, ahol a Földközi-tenger térségének valamennyi civilizációja találkozik és monumentális, kozmopolita jellegű szintézist hoz létre; valamint a színek és absztrakt mintázatok felfedezését az új városi díszítmények szerepében. Mindezek után már csak egyetlen, kulcsfontosságú elem hiányzik, amely felvillanyozta az építő- és díszítőművészek köreit Lechner négyéves párizsi tartózkodása idején, és amely tükröződött például a Palais du Trocadéro összetett architektúrájában – a palota 1935-ben eltűnt Párizs látképéből, miután az épületet radikálisan átalakították az 1937-es világkiállításra. Ez az elem az iszlám ornamentika intenzív tanulmányozása volt, egy univerzális stílus forrásáé, amely meghaladta a historizáló stílusidézeteket és egy új stílust hozott létre. Ez az összefüggés sokakra hatott, Viollet-le-Duc követőitől – akik kulcsszerepet játszottak ebben a kutatási és népszerűsítési kampányban – a Párizsban megforduló külföldi építészekig, beleértve az 1870-es évek közepén ott járt chicagói Louis Sullivant és a budapesti Lechner Ödönt. A korábban is többek által tanulmányozott iszlám ornamentika iránti új érdeklődésben Viollet-le-Duc két tanítványa járt az élen: Franciaországban a század derekán Pascal Coste, Londonban pedig Owen Paul Sedille: Printemps-Hausmann áruház, Párizs, 1883

Jones. Kulcsfontosságú publikációk a témában Jules Bourgoin 1873ban kiadott Théorie del'ornament és Léon Parvillée egy évvel később,

sakor rendeztek, ezért itt és most nem taglalnám bővebben.8 Talán elég

1874-ben közreadott Architecture et décoration turques au XVe siécle

annyit mondani: azzal, hogy Davioud manifesztumot kínált arról, hogyan

című műve. Bourgoin munkáját értékelve, és utalva arra, milyen jelentős

alkotta meg ezt a népszerű koncerttermet a legkorszerűbb akusztikai kí-

hatása volt rajztanárként, Viollet-le-Duc megjegyezte: „Ez a tanulságos

sérletekkel, nemcsak létrehozott egy épített környezetet a szinkretikus és

lecke. A tervezés művészeteinek megvan a maguk saját filozófiája, az

színeket alkalmazó építészethez, de egyben megteremtette a közeget a

embernek meg kell tanulnia a külső formák mögé látni, elemezni az

színes város egyik legjobb színvonalú megnyilvánulásához – ezt Paul Sé-

alkotás elveit, ez az egyedüli módja annak, hogy létrehozzunk valamit a

dille építész állapította meg a rákövetkező évben megjelent (1836–1900)

magunk elképzelései szerint. Ezt értik ma már Németországban és Angli-

La ceramique monumentale című, jelentős művében. Kíváncsi volnék,

ában, ott nem érzik szükségesnek, hogy megtiltsák az építészek számára

vajon Lechnernek volt-e példánya ebből a kiadványból, mivel ez a mű

a gondolkodást.” 12 Bourgoint manapság kezdik újra felfedezni, neveze-

éppen abba az irányba mutat, amerre Lechner továbblépett az 1880-

tesen egy fontos, 2011-ben Lyonban rendezett kiállítás apropójából és

as években, amikor alkalmazni kezdte épületein a kerámiát. A folyamat

Mercedes Volait kutatásai révén. 13 A 19. század utolsó harmadának

1889-ben ért csúcspontjára amikor Lechner Zsolnay Vilmossal Londonba

építészetének újraértelmezéséhez és Lechner munkásságának mélyebb

tett tanulmányutat. Ez azonban már egy másik, szintén ezen a konferen-

megértéséhez fontos egyértelműen látnunk: műveivel nem valamiféle

cián elhangzó előadás témája lesz.

nosztalgikus vagy egzotikus dekorációt igyekezett megvalósítani. Lech-

Amint Bruno Girveau kutatásai is tanúsítják,9 Sédille a színes építészet

ner tulajdonképpeni célja a nemzetépítés nagyszabású terve volt, ame-

egyik legkitartóbb védnöke lett; érvelésének csúcspontja az 1886-ban a

lyet az iparra támaszkodva képzelt el. Lényegében éppen ezt ünnepelte

Royal Institute of British Architects előtt elmondott beszéde volt, amely-

Franciaország is 1878-ban: talpraállását az 1870. évi összeomlás után,

ben kijelentette: „Az építészet a nagy törvényeket követi, a természet

és azt, hogy sikerült túljutnia a Németország felemelkedése miatt támadt

mindenre érvényes szabályait, ő maga is ezeknek a terméke. A szín talán

félelmén. Valójában sok más tényező is hozzájárult az iszlám ornamen-

nem ugyanúgy a természet produktuma? Nem színes-e minden, amit

tika viharos gyorsaságú elterjedéséhez, többek között Prissed'Avennes

látunk? El tudunk-e képzelni egy tárgyat a rá jellemző színvilág nélkül? A

munkái. Bourgoin az 1879-ben kiadott Les Elements de l'art arabe,

fekete és a fehér nem egyéb, mint a fény eltérő intenzitású változata, így

Le troit des entrelacs című művében 150 régi arabeszk-motívumról és

egy monokróm árnyék természetellenesnek tekinthető, és ezért mindig is

sztalaktit-boltozatról készült rajzát adta közre, melyeket Damaszkuszban

a kivételnek minősült az emberiség kezdete óta.”10 Itt néhány mondatban

talált 1875-ben, s amelyek évszázadokon át mintalapokként szolgáltak a

összefoglalja a polikrómia történetéről az 1830-as évektől az 1850-es

mesteremberek számára. Jules Ferry oktatásügyi miniszter nagyszabású

évekig folytatott viták lényegét, melyekben Hittorff, Semper, Owen Jones,

projektje, amely megreformálta a rajzoktatást a Harmadik Köztársaság

Constant-Dufeux, Garnier és még sokan mások vettek részt. Ugyanakkor

Franciaországa területén, azzal a szándékkal, hogy fejlessze az ipari és

megfogalmazza az Art Nouveau programját, amelyben összekapcsolódik

kézműves termelést a korai és kibővített képzéssel, új távlatokat nyitott

a szín, a természet és a látás pszichológiája iránti fogékonyság. Davioud

Jules Bourgoin elméleti alapvetéséhez. Munkásságával az ornamentális

és Jules Bourdais Trocadéro palotájának nagy előadótermében Sédille a

formák összehasonlító elemzésétől továbblépve kidolgozta egy olyan

következőket mondta: „A polikrómia ebben a most újraéledő formájában

grafikai nyelv alapjait, melyet kétkezi munkások, képzőművészek és

már nem korlátozódik a monumentális formák egyes részeinek kiemelését

műkedvelők egyformán alkalmazhatnak.

szolgáló felületi színezésre, mint a múlt bizonyos korszakaiban. Az újfajta

Befejezésképpen hadd említsem Sédille pompás Printemps áruhá-

színezés égetett és mázas burkolólapokon, mozaikokon, márványokon,

zát, amelynek építését már Lechner Párizsban töltött évei után fejezték

különféle színű köveken és fémes zománcokon jelenik meg, valamint a

be. Ezt már nem imitációnak nevezhetjük, hanem igazi invenciónak. Úgy

szabadon hagyott látszó faelemeken, és mostantól fogva része lesz az

tűnik, ez az épület méltó rá, hogy vele zárjuk mindazon viták áttekinté-

épület kompozíciójának, az épülettel együtt marad fenn vagy semmisül

sét, amelyeknek köszönhetően Lechner Parent építészirodájában eltöl-

meg. A mi modern polikrómiánk az Igazság szétáradása lesz.”11

tött évei ugyanolyan ösztönző erejűnek és megtermékenyítő hatásúnak

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

Paul Sédille, “Étude sur la Renaissance de la polychormie monumentale en France, L’architecte1888, p. 15; quoted in B. Girveau, op. cit., p. 57. Fordította: Barry Bergdoll. Paul Sédille, “L’Architecture au Troacadéro,” in: Louis Gonse, L’Art modern à l’Exposition de 1878. Paris, 1878; Fordította: Barry Bergdoll 12 E.E. Viollet-le-Duc, “Revue,” Gazette des Architectes et du Bâtiment, 1868, 20. oldal és Jules Bourgoin and E.-E. Viollet-le-Duc, Les Arts arabes. Paris: A. Morel, 1873. Fordította: Barry Bergdoll. 13 Sébastien Chauffour, « Bibliographie », in: Jules Bourgoin (1838-1908). L'obsession du trait, Paris, Institut national d'histoire de l'art (« Les catalogues d'exposition de l'INHA »), 2012, [Enligne], mis en ligne le 07 janvier 2013, consulté le 21 décembre 2014. URL : http://inha.revues.org/4608

bizonyultak, mint az iroda által tervezett épületek. Ez a téma azonban

még további kutatást igényel.

Az előadás a 2014 novemberében Budapest megrendezett Lechnerkonferencián elhangzott előadás magyar nyelvű szövege. Fordította: Németh Anikó

u t ó ir at • p o s t s c r ip t u m

__________ Mára csupán a fakeretek maradtak fenn, amelyekkel e vásznak nyitott tartódobozait rögzítették. Lásd: Corinne Bélier, Barry Bergdoll, and Marc LeCoeur, Henri Labrouste: Structure Brought to Light. New York: Museum of Modern Art, 2013, p. 152, fig. 19. 2 Kitűnő áttekintés olvasható erről itt: Simon Textier, Accords chromatiques: Histories parisi ennes des architectures encouleurs 1200-2010. Paris: Editions du Pavilion de l’Arsenal, 2008. 3 Barry Bergdoll, Léon Vaudoyer, Historicism in the Age of Industry. New York: The Architectural History Foundation and Cambridge, Mass.: MIT Press, 1994. 4 Charles Garnier, A travers les arts, Paris, 1869, új kiadás, Paris: Picard, 1985, pp. 169-70. Fordította: Barry Bergdoll 5 Charles Garnier, Le NouvelOpéra, Pairs, 1878, az 1. kötet reprint kiadása, Paris: Editions du Linteau, 2001, pp. 28-29. Fordította: Barry Bergdoll. 6 Uo. 7 Eugène-Emmanuel Viollet-le-Duc, “Peinture,” in: Dictionnaire Raisonné de l’Architecture Française du XIe au XVIe siècle. Paris: A Morel, vol. 7, (1864), 108-09. oldal.Fordította: Barry Bergdoll. 8 Barry Bergdoll: “L’École Rationaliste entre dans le palais de l’éclectisme,” in:Le Musée de Sculpture Comparée: Naissance de l’histoire de l’Art modern. Paris: Editions du Patrimoine, 2001, pp. 112-27. 9 Bruno Girveau, “Sources et principles de la polychromie monumentale selon Paul Sédille (1836-1900), in Histoire de l’Art39 (October 1997): 57-68. 1

Frames of color – The emergence of the polychromatic city lechner in Paris

_ Ödön Lechner’s highly original corpus of work in the 1890s and opening years of the twentieth century is so associated with the notion of Secessionist departure from tradition and with the folk art infused art nouveau practices of other designers – like Antonio Gaudi in Catalonia or Lars Sonck in Finland – that the impact of major debates that he witnessed first-hand during a four year stay in Paris seems to me to offer new avenues for thought of the elements that went into his highly individual and highly culturally specific search for a new language of urban architecture.

Lechner Ödön, a nemzeti modernizáció építésze nemzeti stílusok európában szöveg text :

Sármány-Parsons Ilona

Lechner Ödön kísérlete, hogy önálló magyar építészeti stílust teremtsen, több mint száz éve heves elméleti viták tárgya. Minden nemzedéket arra ösztönöz, hogy újra meg újra megkísérelje megvalósítani Lechner álmát, de mindig komoly politikai vitákat vált ki. A nemzeti stílus megteremtésének gondolatával a magyar művészek nem álltak egyedül a hosszú 19. században, vagy akár később. Szinte minden európai nemzet építészeinek és művészeinek körében felmerült a vágy, hogy egy saját, csak az illető nemzetre jellemző, viszonylag önálló stílust hozzanak létre. Mióta az európai kisnemzetek kultúrája a nemzetközi akadémiai kutatások kedvelt témája lett, az angol-amerikai kultúrtörténeti tanulmányok körében Lechner művészileg kimagasló életműve a leggyakrabban idézett iskolapélda arra, hogy a nacionalizmust demonstrálják az építészetben. 1 Nem annyira az épületek művészi kvalitása, formagazdagsága és invenciózus volta miatt, hanem mert számukra az őt inspirált elméletek tudományosan tévesnek bizonyult kiindulópontja és a Lechner önéletrajzából kiragadott néhány idézet miatt ő tűnik a legalkalmasabbnak arra, hogy a kulturális nacionalizmust illusztrálják vele. Ezért lett külföldön az utóbbi negyedszázadban Lechner a legismertebb magyar építész, ami persze ambivalens dicsőség, mert amint elillant a kilencvenes évek elejének a „nemzetépítés” eredményeit még pozitívan értékelő és azt a modernizáció részeként felfogó divatja, a tudományos diskurzusok minden ilyen kulturális jelenséget a konzervativizmus és az antimodernitás, mi több, a haladás-ellenesség példájaként értelmezték. Pedig mi sem állt távolabb Lechner felfogásától. Ebben a tanulmányban azon történelmi és eszmetörténeti impulzusok közös európai kulturális összetevőit szedjük csokorba, amelyek Lechner szemléletét formálták, és amelyek arra ösztönözték, hogy kísérletet teAnton Wiehl: Prága, Park utcai bérház, 1882

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

u t ó i r at • p ost scrip tum

gyen egy általa magyarnak érzett stílus megteremtésére. Modernségének tényét kívánjuk felrajzolni az akkori kortárs kontextuson belül, hangsúlyozva, hogy szándékaiban Lechner mennyire nem volt egyedi jelenség, miközben életművét tekintve egyszeri és megismételhetetlen volt. Elsőnek tekintsük át röviden a Lechnerről szóló szakirodalom súlypontjait. Magyarországon ugyan sohasem merült feledésbe Lechner öröksége, mivel a magyar stílus megteremtésének vágya időről időre feltámadt az építészek között, de épületeinek stílusa ellentmondott a nemzetközi modernizmus puritán építészeti formanyelvének, és individualizmusa a szocialista realizmus számára se lehetett rokonszenves.2 Újraértékelése az 1970-es évek kevésbé dogmatikus, oldódó politikai atmoszférájában az építészek körében kezdődött, akik számára Lechner az individualitás, a kísérletező kedv, a művészi szabadság példája lett. A történeti Magyarország századfordulós építészeti hagyatékának úttörő feltérképezése Gerle János (1947–2012) nevéhez fűződik, aki fáradhatatlanul gyűjtötte, fényképezte és kutatta az egész Kárpát-medencére kiterjedő építészeti örökséget. A kiadói kötélhúzások miatt végül csak 1990-ben megjelent, de jóval előbb megszületett, rendkívül gazdag képanyagú könyv ma is nélkülözhetetlen a kor kutatói számára.3 Gerle Jánosnak köszönhetjük a legjelentősebb Lechner-könyvet is, amely 2003-ban jelent meg 4 és az eddigi legteljesebb forráskiadást jelenti: az építész saját írásai mellett gondos válogatást ad a legfontosabb addig megjelent Lechner-irodalomból is. Bevezető esszéje ma is érvényes, miként többi tanulmánya 5 és összefoglalásai a magyar szecesszió építészetéről.6 A mindenkori kontextust láttatni képes, a részleteket mesterien elemző, ráadásul nagyszerű stiliszta Gerle mellett Nemes Márta épületelemzéseit kell feltétlen kiemelnünk a tanulmányok sorából.7 Ezek példamutató alaposságukkal egy eljövendő tudományos Lechner-monográfia

Anton Wiehl saját lakóháza, Prága, Wenceslas tér, 1895-96

ígéretét hordozzák magukban. 8 Az átfogó tudományos monográfia még nem született meg, és ami még szomorúbb, épületeinek az állaga egyre

megszilárdította. A berlini iskolázottság mellett ezeknek az élményeknek

romlik, sőt veszélyeztetve van. Halálának centenáriumán nem büszkél-

az eredményei Lechner korai, tökéletes arányú neoreneszánsz épületei,

kedhetünk azzal, hogy méltóan őrizzük örökségét.

melyek már ekkor tévedhetetlen harmóniaérzékét, a formai szépség iránti

Lechner életművét Moravánszky Ákos könyvei 9 helyezték el először az Osztrák–Magyar Monarchia, kissé tágabban Közép-Európa építészetén

a játékos változatosságot.

belül abba a nemzetközi kulturális kontextusba, ahol a legtöbb gondo-

Lechner késői, a nyilvánosság számára megfogalmazott írásai11 (ön-

Milyennek látjuk

életrajza 1911-ből), majd a később született gondolatok, szándékok, célok

száz év után Lechner életművét a kor Európájában? Mi az, amit a kor

fénytörésében leértékelik mind a berlini tanulóéveket, a tanulmányutakat,

impulzusainak köszönhet, ami közös kortársaival, és miben egyedülálló?

mind ezeket a korai neoreneszánsz stílusú teljesítményeket, amelyek a ké-

A Ferenc József-i hosszú békekorszak az egész régió számára megte-

sőbb megtalált életcél előtt születtek. Akkor már más szempontok szerint

remtette a gyors gazdasági fejlődés és a modernizálódás kereteit, ezáltal

gondolkodott, érvelt. A szelektív emlékezet könnyen félrevezetheti a memo-

az építészeti kísérletezések kora lett. Annak ellenére, hogy kevés forrás

árírót (és a kutatót). A magánéleti trauma (fiatal feleségének halála) utáni, a

maradt Lechner életéről, különösen a fiatal éveit illetően, sok minden

pályaívet módosító váratlan döntése, kiköltözése Párizsba, így utólag a ko-

rekonstruálható mindabból, ami személyiségét formálta, mentalitását be-

rábbi német historizáló építészetfelfogás elleni lázadásként interpretálható.

folyásolta és fantáziáját megihlette. Élete két művészeti korszakot ível át,

a historizmusét és a szélesen értelmezett századfordulóét (1890–1914).

mindig a historizmus történeti szemléletének és stílusfelfogásának keretén

Ez utóbbi szintén két karakteres periódusra osztható, amikor megválto-

belül. A kastélyok restaurálása és modernizálása, amit Clement Parent

zott a politikai és a kulturális atmoszféra, így új eszmék, ideálok kerültek

építészirodájában láthatott, nem az a terület, ahol új stílusok ötletei meg-

előtérbe, jelentettek új kihívást egy gyakorló építész számára. Ebből az

születnek, hanem a romantikus historizálás terrénuma, feladatonként és a

állandóan módosuló, sőt időnként drámaian változó háttérből érthető meg

megrendelőktől függően több-kevesebb játéktérrel a fantáziálásra, várat-

valójában Lechner életútja, sikerei és kudarcai.

lan, szokatlan és játékos megoldásokra. Bizonyára ez felelt meg Lechner

lati párhuzam és művészi kísérletezés állítható mellé.

igényét tanúsították, továbbá azt, hogy a részletekben mennyire szerette

Ez a fordulat valóban új perspektívákat nyitott meg előtte, de még

Lechner német származású, de magyar identitású patrióta családból

alkotói karakterének, hajlamainak, aki bevallása szerint élvezte az ottani

származott, és ez egy életen át meghatározta viszonyulását a múlthoz és

munkát. Mellette megismerhette, tanulmányozhatta Párizs építészetét, a

a jelenhez. A források (levelezések, visszaemlékezések) szerint nemcsak

frissen felépült monumentális középületeket is.12 A legfontosabb, de csak

romantikus alkat volt, hanem fiatalkorától fogva olyan esztétikai érzékeny-

később beérő hatást mégis elméleti téren kell keresnünk.

ség jellemezte, ami már gyerekkori rajzaiban is megmutatkozott, és ami

A „nemzeti stílus” ideája és konstrukciója nem csak a közép-euró-

a formák, színek iránti szenvedélyes szeretetét is magyarázza. A berlini

pai ún. kisnépek makacs álma volt, hanem a 19. század elejétől fogva

tanulóévek, a szakmai tudás elsajátítása mellett a legfontosabb impul-

Európa-szerte foglalkoztatta az építész társadalmat és a kultúra gondol-

zusokat az utazások jelentették. Látta az 1867-es párizsi világkiállítást,

kodóit. Míg a század első felében az építészelméleti munkákban elég

bejárta Európa egy részét, és 1868-ban ifjú feleségével egy évet töltött

szkeptikusan ítélték meg az új stílus (bármilyen új stílus) teremtésének a

Itáliában, ami esztétikai érzékét minden bizonnyal csiszolta, formaérzékét

lehetőségét, már ekkor is voltak olyanok, akik ezt a koncepciót legitimnek

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

u t ó ir at • p o s t s c r ip t u m

és megvalósíthatónak vélték. Mi több, a kultúra felértékelődésével egyre nagyobb súlyt tulajdonítottak az építészetnek is, és megtalálták a nemzeti építészetek vélt vagy valós múltbéli példáit (Wiegemann13, Ruskin14 ). A 19. század közepén, amikor a historizáló művészetszemlélet lett az építészet főáramlata, és meghatározta az építészi gyakorlatot, a kultúrelméletekben is vezérmotívummá vált a regionális másság keresése és hangsúlyozása (Taine 15). Ennek a gondolatkörnek és kulturális szemléletnek a nyomán a globalizálódó világ kulturális centrumává váló Párizsban, éppen a világkiállítások szervezése folyamán alakult ki az az elképzelés, hogy minden ország a saját egyéni kultúráját hangsúlyozandó nemzeti jellegű kiállítási épületeket emeljen. Ez az óhaj a francia építész-szervezők és a zsűrik részéről egyre erősebb követelmény lett, és az egymásra következő párizsi világkiállítások során hatásosan érvényesült, a nemzeti siker záloga lett. A nemzetállamok mint modern európai politikai entitások „vigyázó szemüket Párizsra vetették”, és az európai civilizáció, mi több, a haladás szerves részeként fogták fel azt a kulturális versengést, aminek a helyszínét a világkiállítások jelentették. Az 1878-as párizsi világkiállítás előkészítését Lechner közelről szemlélhette; ismerhette a terveket és a résztvevők számára kiírt feltételeket kidolgozó francia építészek koncepcióit és érvrendszerét. Ez még inkább felkeltette érdeklődését a nemzeti stílus problémája iránt, bár ekkor még nem kezdte el a gyakorlatban a kísérletezést. Lassan és fokozatosan érhetett meg benne a szándék, de a probléma már Párizsban is „a levegőben volt”. Igen jól ismerhette az 1878-as kiállítás pavilonjait, 16 miként a korábbi 1873-as bécsi világkiállítás pavilonjait is, amelyek közül a legegyénibbek az egzotikus, azaz az orientalizáló épületek voltak. 17 A francia építész társadalom befolyásos elitje számára az építészeti stílus a nemzeti identitás kifejezője kellett hogy legyen, legalábbis a világkiállításokon. A kiállító nemzetek vagy átvették ezt a szemléletet, vagy negatív elbírálás alá kerültek (mint például 1878-

Anton Wiehl: Smetana Múzeum, Prága, 1883-84, Fotó: Ståle Sannerud

ban az Osztrák–Magyar Monarchia elegáns neoreneszánsz stílusban épült

Európa kulturális elitje számára a fejlett nemzeti kultúra szerves része volt

pavilonja, ami megfelelt ugyan az italizáló neoreneszánsz regionális nép-

a modern (kortárs) művészet és építészet. Lehetőség szerint formáikban

szerűségének, de a francia kritikusok tetszését nem nyerte el).18

is ki kellett fejezniük a regionális, azaz nemzeti sajátosságokat.

A világkiállítás után Lechner hazatért, és újra Budapesten kezdett

A nemzetközi kiállításokon éppen az egyénit, a különöset várták el az

dolgozni, de emlékezetében elraktározta mindazt a sok élményt, amit a

egyes országok képviselőitől, és nemcsak az európai résztvevőktől, de

kortárs francia építészet nyújtott, mint esetleges alternatív megoldásokat

a Kelet országaitól is. Az orientalizmus változatlanul virágzott és állandó

az eljövendő feladatoknál.

inspirációt jelentett Európának, sőt a francia szervezők szinte rákénysze-

A nyolcvanas évek tervei, kivitelezett épületei még mindig a historizmus jegyében születtek, nemcsak Közép-Európában, hanem Euró-

rítették a balkáni népekre, hogy pavilonjaikat az általuk orientálisnak érzett bizánci stílusban tervezzék. 21

pa-szerte mindenhol. Ekkoriban Németországban a német reneszánsz

Lechner az 1889-es párizsi világkiállításon látta az Eiffel-tornyot és

építészetet tekintették igazán németnek, és az italizáló neoreneszáns�-

a vas- és üvegépítészet kiemelkedő teljesítményeit, majd az ezt követő

szal szemben egyre inkább az iparművészetben is ennek formanyelvét,

angliai, londoni útján (ahová Zsolnay Vilmossal együtt utazott) az ottani

ornamentikáját elevenítették fel. Az osztrákoknál, nevezetesen Bécsben

újdonságokat meg múzeumi egzotikus gyűjteményeket. Mindezekből az

viszont a tekintélyes művészettörténész, Albert Ilg ösztönzésére az 1880-

élményekből új ihletet merített egy sajátosan magyar építészeti formanyelv

as évektől a helyi barokk stílust tekintették jellegzetesen „osztráknak”. 19

megteremtéséhez, amit a kecskeméti Városháza tervezésekor kezdett

A cseheknél is felmerült egy sajátosan nemzeti stílus megteremtésének a

el. Míg saját historizáló nemzedéke szkeptikus volt az új stílusteremtés

feladata. Anton Wiehl (1846–1910) Prágában helyi reneszánsz előképek

lehetőségét illetően, addig a „fiúk nemzedéke”, 22 az 1890-es években

(a Schwarzenberg-palota) ihletésére gazdag sgrafitto-díszes cseh neo-

fellépő kísérletezők, Mackintosh, Horta, Guimard, Gaudi, Otto Wagner,

reneszánsz épületeket emelt, amelyeket a helyi közönség cseh nemzeti

Saarinen Európa-szerte egyéni stílusokat konstruáltak. Az individuális

stílusnak érzett (Sadova Ulice 1882, vagy Wenceslas tér 1895). Ebben

művészi teremtőerő felszabadult az akadémikus szabályok béklyói alól,

a historizáló cseh nemzeti stílusban építette Wiehl a Smetana Múzeum

és Art Nouveau, Jugendstil vagy szecesszió néven sok helyi modern

épületét is a Vltava partján (1883-84). Sok hasonló cseh nemzeti neore-

stílusváltozat született. A felszabadult művészi kreativitás nemzetközi

neszánsz stílusú, sgrafitto-díszes lakóház épült Prágában, melyek falán

hullámába kapcsolódott be az immár nem ifjú, de elszántan kísérletező

nemzeti hősök és szentek emlékeztették a közönséget a nemzeti múlt

Lechner is, amikor az Iparművészeti Múzeum palotáját tervezte, és egye-

dicsőségére. 20 Végül a lengyeleknél is felbukkant a nemzeti építészeti

di, sajátosan magyar formanyelvet kívánt teremteni. Mivel az angol Arts

stílus megteremtésének a gondolata.

and Crafts mozgalom eszmei szinten felértékelte a kézművességet és az

Míg a historizmus a múlt emlékei között kereste az előképeket, addig

iparművészeteket, és ezzel párhuzamosan az ornamentika-kutatás divatja

az 1889-es párizsi világkiállítás után beköszöntő új évtized szemléleti

is zenitjén volt, a lechneri szintézis minden részelemére Európa-szerte

paradigmaváltást hozott és felszabadította a kísérletező kedvet az építé-

párhuzamokat lehetett találni.

szetben: a modern élet új követelményei kerültek a tervezés középpont-

Minden kreatív építész – aszerint, hogy melyik régió és nemzet fia

jába, és ezekhez társult egy korszerű, új stílus igénye. Az 1890-es évekre

volt – saját belső logikája és fantáziája alapján merített ihletet, motívu-

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

u t ó i r at • p ost scrip tum

fejleszteni választott eszmei mesterük magyar formanyelvét.25 Olyan kiemelkedő kvalitású épületeket terveztek, mint például Komor Marcell és Jakab Dezső szabadkai zsinagógája (1901–02), vagy a marosvásárhelyi Városháza (1907/10) és Kultúrpalota (1911-13). A következő építészgeneráció, az 1907–08 körül fellépő legifjabb nemzedék már egy más politikai-kulturális atmoszférában eszmélt magára, mint a 90-es évek ifjai. Diákkorukban dúlt az a mély politikai válság, ami kiélezte Bécs és Budapest viszonyát, sorozatos kormányválságokba torkollott és fellobbantotta a nemzeti érzéseket, kiélezte az osztrák–magyar viszonyt, majd szembe fordította egymással a hazai értelmiségi elit különféle csoportjait a szerint, hogy a nemzeti vagy a szociális kérdéseket tekintették fontosabbnak. Csak igen kevesen tudták a két égető társadalmi problémát összekapcsolni és egy differenciált szemlélettel dolgozni az ország jobb jövőjéért. Ez a lechneri szemszögből tekintve „unoka-generáció”, a Kós Károly nevével fémjelzett „Fiatalok” laza csoportja akkor végzett, amikor úgy tűnt, a válság enyhült és Budapest felelősségteljes, széles látókörű polgármestere, Bárczi István modern és korszerű várospolitikája nagyszerű lehetőségekhez juttatta őket: modern iskolákat és lakóházakat építhettek (pl. Kós Károly és Zrumeczky Dezső). Az ő számukra Lechner nem egyéni stílusának formanyelvét tekintve volt ihlető, hanem intellektuális és etikai szinten. Stanislaw Witkiewitcz: Lakóház, Koziniec, 1896-1897. Fotó: Michał Korta

Közismert, hogy Lechner 1902 után nem kapott többé jelentős, mo-

numentális állami feladatot. A magyar stílus és a szecessziós stílus rész-

mokat vagy részmegoldásokat a vizuális kultúra különböző elemeiből,

ben félreértésen alapuló azonosítása lett az a végzetes apropó, amely a

legyen az ősi, népi vagy történeti-regionális. 23 A több nemzet körében

nemzeti kultúrát egyébként támogató állami miniszteriális bürokratákat

feltámadt, akár etnográfiai fordulatnak is nevezhető érdeklődés egy sor

(Wlassics Gyula kultuszminiszter) elidegenítették a kísérletező mestertől.26

olyan stíluskísérletet hívott életre, ahol a helyi, népi-paraszti építészet

Ez adott lehetőséget a szemléletileg vele szemben álló historizmus párti

legdekoratívabb példái modellként szolgáltak. Mint a modernizálódó eu-

kollégáknak (Hauszmann Alajos), hogy megkérdőjelezzék elképzeléseit, 27

rópai nemzetek egyikének, a magyarok célja is az akkori politikai ideál, a

és a riválisoknak (Alpár Ignác), hogy sikeresen háttérbe szorítsák Lech-

szuverén nemzet és modern nemzetállam megteremtése volt, a történelmi

nert az összes jelentős állami pályázatnál. 28 A fellángoló hazafias hullám

határokon belül. Ugyanakkor ennek szerves része volt az európai kultúrá-

éveiben sem kapott se méltó feladatot, se mesteriskolát, mert a lobbikhoz

hoz és civilizációhoz való tartozás tudata, továbbá – a technikai-társadal-

tartozás, a politikai főszereplőkhöz fűződő kapcsolati tőke akkor is fon-

mi fejlődésben vezető országokhoz való fölzárkózás törekvése mellett – a

tosabb volt, mint a tehetség és az őszinte művészi értékek képviselése.

nemzeti identitás egy másik eleme is, a környezettől eltérő egyediség, a

A mester megfáradt, marginalizálódott, de még mindig tervezett kisebb

másság hangsúlyozása, a valós vagy vélt keleti eredet felmutatása. Lech-

feladatokat. Sosem volt elméleti ember, valójában csak három fontos írás

ner ezt kísérelte meg játékos fantáziájának erejével építészeti szintézisbe

maradt utána: az 1903-as cikk, az 1906-os, Lyka Károly folyóiratában

olvasztani; az orientális mítoszt, a nemzeti ornamentikát és a modern

közölt Magyar stílus nem volt, hanem lesz című, illetve az 1911-es önélet-

építészeti technikát a modern, nemzeti Zsolnay kerámia esztétikumának

rajza. 29 Jelleme, idealizmusa, szerénysége és romantikus hazaszeretete

segítségével. Önkényes teremtő gesztus volt, amivel egy rendkívül egyedi

mind a három írásból sugárzik.

és szokatlanul színes, sokrétű és merész, de varázslatosan esztétikus

Az építészeti nyelv asszimiláló erejének romantikus túlértékelése30

épületet alkotott meg: az Iparművészeti Múzeumot. Kiemelkedő állomás

nem volt idegen a kortól, amikor az ún. nyelvi nacionalizmusnak olyan

volt az egyedi stílus megteremtésének folyamatában, amely magyar épí-

sikeres és elismert példái virágoztak és arattak győzelmet, mint pl. a

tészeti stílusnyelvet kívánt alkotni, és ami sosem fejeződött be.

csehek nyelvi nacionalizmusa.

Ez az 1896-os „kísérleti állomás” szándékában teljesen szinkronban

Lechner három különböző mentalitású építészgeneráció kortársa volt.

volt a Lechnernél egy nemzedékkel fiatalabb modern építészek akkori cél-

A historizmus képviselői, akik közé indulásakor ő is tartozott, nem tud-

jaival. Ennek a modern generációnak nem volt közös stílusa, Horta, Mac-

ták elfogadni, hogy magyar stílust, azaz formanyelvet kívánt (egyedül!)

kintosh, Olbrich, Ohmann, Kotera, Gaudi vagy Berlage építészetének sti-

teremteni. A másodikból, a „fiúk” generációjából, azaz az 1890 után fel-

lárisan nem volt közös nevezője, csak az egyéni, korszerű, modern stílust

lépő modern századfordulós kísérletek nemzedékéből viszont igen sokan

teremtő szándék volt azonos. A jelentős művésztanár építészek mesteris-

szegődtek hosszabb-rövidebb ideig a híveivé. Az 1890-es évtized európai

koláinak ekkor több összetartó ereje volt, stiláris kohéziója erősebb volt,

szemléleti paradigmaváltása a képzőművészetekben a múlt stílusai helyett

mint a plurális korstílusé. Így Otto Wagner iskolájának karaktere néhány

a jelen számára keresett a modern életnek és a társadalom igényeinek

éven át dominánsabb volt a régióban, mint a nemzetközi kísérletező mo-

megfelelő, korszerű új stílusokat. Ennek a szellemi-érzelmi felszabadulás-

dernizmus más képviselőinek hatása. Wagner mellett Közép-Európában

nak a szárnyán bátorodott fel maga Lechner is, hogy egyre merészebben

egyedül Lechner Ödön teremtett „iskolát”, ha egyéni stílusának követőit

kísérletezzen. Ekkor sereglettek köréje az 1890-es évek végén azok az

annak tarthatjuk. A Földtani Intézet palotáján megvalósított stíluselemek,

építészek, akiket lazán a Lechner-iskolába sorolunk. 31 Ők voltak, akik

a kanyargó, hullámzó téglaszalagok, a kerámia ornamensek és a hullámos

társultak mellé egy-egy épület tervezésének és kivitelezésének az erejé-

sziluetteket kirajzoló attikák mind megannyi olyan átvehető megoldás volt,

ig, és átvették építészeti formanyelvének több alkotó elemét (téglasza-

amelyek variálásával friss és dekoratív homlokzatokat lehetett tervezni. 24 A

lag mint díszítő motívum stb.). A gazdasági fellendülés, az urbanizáció

legtöbb Lechner-követő a magyar asszimilált zsidó építészek közül került

eredményeként az első világháború előtti negyed század Magyarország

ki, akik őszinte örömmel akarták tovább folytatni és nemzeti korstílussá

építészeti aranykora volt, nemcsak a fővárosban, hanem országszerte.

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

u t ó ir at • p o s t s c r ip t u m

Moravánszky Ákos: Die Erneuerung der Baukunst. Residenz Verlag, Salzburg 1988. Moravánszky Ákos: Versengő látomások. Vince kiadó Budapest, 1998 10 Vannak nyugat- és északeurópai (pl. finn) párhuzamok is. Ld. Jeremy Howard: Art Nouveau: International and National Styles in Europe. Massachusetts – London, 1996 11 Lechner Ödön: A magyar építőstílusról. – Előadás. Magyar Nemzet, 1902. június 29.; A magyar építés. Jövendő 1903. 33. szám.; Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz. Művészet 1906. 1.sz. 1-18. old; Önéletrajzi Vázlat. A Ház , 4. évf. 1911. 9-11. szám, 343-356. 12 A porosz–francia háború sebei még látszottak a városon amikor megerkezett, majd tanuja volt Lechner az újjáépítéseknek, látta Garnier operájának a befejezését (1875) és a hauszmanni boulevard-ok további kiépítését is. 13 Wiegemann, Rudolf: Gedanken über die Entwicklung eines Zeitgemassen nationalen Baustyls. In: Allgemeine Bauzeitung 6 (1841) 207. Klaus Dohmer: „In welchem Style sollen wir bauen?” Architekturtheorie zwischen Klassizismus und Jugendstil. München, 1976, 102. 14 John Ruskin: The Stones of Venice. I-III. 1851 15 Hyppolite Taine esztétikája és miliő-elmélete szintén elősegítette a nemzeti sajátosságok megbecsülését. 16 878-ban Párizsban pl. a románok már igyekeztek a francia elvárásoknak megfelelően egy nemzeti jelleggel bíró épületet emelni, egy éttermet. 17 Ha források nem is támasztják alá, a jómódú Lechner számára nem jelenthetett problémát elmenni Bécsbe és alaposan tanulmányozni az 1873-as kiállítás anyagát. 18 Ney Béla is ebben a szellemben bírálta az 1878-as pavilont. In. Székely Miklós: Az ország tükrei. CentrArt, Budapest 2012, 96. 19 A helyi barokk hagyományokra épülő neobarokk stílust a kortárs Habsburg reprezentáció legalkalmasabb stílusválasztásának tartották, és ennek volt egy a németektől való elhatárolódást is szimbolizáló eleme. 20 A nemzeti stílus megteremtésének gondolata a cseheknél éppen a modern építészeti avantgárd generáció körében támadt fel újra, hogy érdekes kísérleteket szüljön és megszülessen a cseh kubizmus, meg a rondo-kubizmus, művelői és mecénásai által nemzetinek tartott stílusa. (Josef Gočar és Pavel Janák) 21 Ld. erről Cosmin Tudor Minea: Between National Styles and Western Representations: Balkan Architecture at the 19th Century Universal Exhibitions in Paris. Dissertation CEU, Bp. 2014 22 Egyes kultúrtörténészek (pl. Carl E. Schorske) szerint az 1890-es években induló fiatal művésznemzedék kulturális lázadása a fiúk apák elleni pszichológiai indíttatású lázadásával is magyarázható. Ez perse csak az egyik komponense a változásoknak. Carl E. Schorske: Generational Tension and Cultural Change. In Carl E. Schorske: Thinking with History. Orinceton U.P. Princeton 1998,141-156. 23 Egyes kutatók azért sorolják Lechner műveit a hibriditás példái közé. (ld Anthony Alofsin: When Buildings Speak. University of Chicago Press. Chicago, London 2006 24 Ld. erről az úttörő tanulmányt: Gerle János: A Lechner-követőkről. Lechner Ödön – Katalógus OMF. MÉM Budapest 1985 25 Ld. Sármány-Parsons: Jüdische Kunstmäzenatentum in Budapest und die Rolle der Künstler im Aufbruch zur Moderne. in: Tanulmányok Budapest múltjából. XXV. Budapest 1996, S. 249-269. 26 Sármány Ilona: Sorspárhuzamok a századfordulón. – Otto Wagner és Lechner Ödön. In Polgárosodás Közép-Európában. In Somogyi Éva (szerk.) Hanák Péter emlékkönyv. MTA Történettudományi Intézet, Budapest 1991, 341-355. 27 Hauszmann Alajos: Székfoglaló beszéd. Hornyánszky. Budapest 1903. repr. Gerle János (szerk.) Hauszmann Alajos. Holnap Kiadó, Budapest 2002, 103-109. 28 A legnagyobb csalódást Lechnernek a Tőzsdepalota pályázatával és a Művelődési Minisztérium tervével kapcsolatos kudarc jelentette. 29 Lechner Ödön… Lechner Ödön: „Magyar stílus nem volt, hanem lesz. Művészet 1906. 1.szám 1-18. Lechner Ödön: Önéletrajz. A Ház. 1911. 4. évf. 9-10. szám 343-356. (op cit) 30 Az, hogy Lechner asszimilációs erőt tulajdonított a vizualitásnak, ma politikai naivitásnak tűnik, de saját korában jelentős művészetteoretikusok osztották a formák erejébe vetett bizalmát. 31 Gábor Eszter: A Lechner Iskola. In: Magyar Művészet 1800-tól napjainkig. Corvina, Budapest, 2002, 210-218. 32 A Kós Károlynak és körének munkásságát legalaposabban feldolgozó monográfia: Anthony Gall: Kós Károly. Mundus kiadó, Budapest 2002 9

Az 1900. évi párizsi világkiállítás finn pavilonja

Ezért maradt annyi varázslatos változata ránk a magyar, azaz lechneri stílusnak. (Marosvásárhely, Szabadka, Nagyvárad stb.) A harmadik építészgeneráció, az ún. „Fiatalok” csoportja, az „unokák” már másképp viszonyultak Lechnerhez és örökségéhez. Legismertebb képviselőjük a polihisztor tehetségű Kós Károly volt, de a többiek is jelentős tervezők lettek. 32 Ők már szinte semmit nem vettek át a lechneri, magyarnak érzett építészeti formanyelvből, mert az ő külföldi ihletőik a kortárs finnek és részben az angolok meg a németek voltak. E mellett az ő építészeti gondolkodásuk szociologikusabb és urbanisztikai szempontból is eltérő volt, mert más történelmi-politikai helyzetben kerültek be az építészeti élet vérkeringésébe. Ők más, az orientális gyökerek helyett a hitelesebben magyarnak érzett történeti hagyományhoz, például az erdélyi középkori építészethez nyúltak vissza, annak arányrendszerét, formavilágát kombinálták a korszerűbbnek tekintett kortárs építészet megoldásaival. Az ő építészeti formanyelvük szintén nemzeti szándékú volt és a tervasztalon igen romantikus, de szociális érzékenységgel válaszolt a konkrét társadalmi igényekre. A fiatalok a modern urbánus vagy a regionális építészeti felada-

Ödön Lechner, the Architect of the Modernization Period

tokat úgy oldották meg, hogy a nemzeti kulturális örökség emblematikus

national style in europe

elemeit konstruálták új, modern építészeti szintézisbe.

Lechner Ödön száz éve halt meg. Legfontosabb hagyatéka, épületei,

The attempts made by Ödön Lechner to create a genuinely Hungarian

köztük egyedülálló főműve az Iparművészeti Múzeum veszélyeztetett állapot-

architectural style has been the topic of heated theoretical debates for

ban van. Az egész társadalom kötelessége, hogy megóvja az utókor számára.

over a century now. It encourages each generation to try to realize Lechner’s dream from time to time, but in turn, these efforts tend to generate

(Az Iparművészeti Múzeumban 2014 novemberében megrendezett

heated political debates. The idea of creating a national style was not a

Lechner-konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata)

unique ambition typical of Hungarian artists in the long period spanning

__________ 1 Megan Brandow-Faller: Art Nouveaus and Hungarian Cultural Nationalism. In: Steven Tötösy de Zepetnek – Louise Olga Vasvary (eds.) Comparative Hungarian Cultural Studies. Purdue University Press. 2011. 182-196 2 Lechner hagyatékának összegyűjtője és életművének első jelentős tudományos elemzője Vámos Ferenc volt. Vámos Ferenc: Lechner Ödön (I-II). Amicus, Budapest 1927. Vámos Ferenc: Hagyományok a máglyán. Hajlék könyvtár, 1942; továbbá igen sok részlettanulmány 3 Gerle János–Kovács Attila –Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete, Szépirodalmi Kiadó, Bonex, Budapest 1990 4 Gerle János (szerk): Lechner Ödön. Holnap Kiadó, Budapest 2003 5 Gerle János: Századforduló. Városháza, Budapest 1992, 1997 6 Gerle János: A pénz palotái. Városháza, Budapest 1994 7 Nemes Márta: Lechner Ödön Iparművészeti Múzeuma. In: Tanulmányok Budapest Múltjából XXIV. Budapest 1991. 65-86. Nemes Márta: Lechner Ödön Földtani Intézete. Budapest 1993 8 Igen fontos kiadvány volt az 1985-ös jubileumi Lechner-katalógus, amelyben tanulmányok sora foglalkozott Lechner hatásával is. Pusztai László és Hadik András szerk.: Lechner Ödön 1845– 1914. Az Országos Műemlékfelügyelőség Magyar Építészeti Múzeumának kiállítási Katalógusa. Budapest 1985

over the 19th century, or even after that era. Almost every European nations’ architects and artists shared the desire to establish their own styles which is fairly independent and characteristic of their own nation. Since the culture of the minor nations in Europe has evolved into a favourite topic of international academic research, Lechner’s artistically excellent and outstanding oeuvre has advanced into one of the most frequently referred to and classic examples to demonstrate the expression of nationalism in architecture in British and American specialist literature. The study below, however, draws attention to the fact that Lechner was a modern artist and outlines his oeuvre within its contemporary context whilst emphasizing that Lechner’s intentions were not unique at all, whereas his oeuvre was actually unprecedented and unrepeatable.

u t ó i r at • p ost scrip tum

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

Makovecz Imre vándoriskolásokkal, 1998

Vagabondok nemzedéke szerves építészet ma

Vándoriskola 25 éves működése alatt számos építészt bocsátott útjára. Néhányan közülük ismertek az építész szakmában, de sokan az aktív névtelenséget választva dolgoznak a Kárpát-medence különböző részein. Közhelynek számít, de igaz, hogy a vándoriskolai mesterképzés igazából embert épít, nem csupán építészt képez. Ez az oktatási forma tudatosan

szöveg text :

kuli lászló

nyúl középkori céhes előképekhez, hiszen René Guénontól tudjuk, hogy a beavatás eredetileg még szorosan összekapcsolódott a mesterségekkel, a szakmát csak bázisul használva a belső építkezéshez. Az itt végzett

A magyar organikus építészet alapgondolatait, alapköveit a két nagy hatású mester, Makovecz Imre és Csete György rakta le. Tanítványi nemzedékek sora került ki kezeik alól, szakmai jelenlétük megszűnése hatalmas űrt hagy utánuk. Kérdés, hogy az életművek gondozásán, ápolásán kívül meg tud-e maradni szellemi örökségük az építészeti nyelvben? Élő gondolatként tud-e megmaradni? Mivé képes átalakulni, miből képes majd táplálkozni ez az építészeti szemlélet?

vándorok, bárhová kerültek is, megállták a helyüket. Nem csak épületeket építenek, hanem közösséget is. Akadnak köztük, akik gazdálkodásra adták fejüket, sokan közösséget vezetnek és tartanak egyben, hagyományt őriznek és adnak tovább, nem csak az építészet területén. Sajátos, mai népművelőkként hozzájárulnak a nemzet magára találásához. Munkáikon látszik, hogy minden vándorépítész saját, többé-kevésbé független alkotói metódus szerint tervez. Itt érhető tetten, hogy az organikus építészet nem stílus, hanem alkotói módszer, attitűd, életszemlélet. Nem formai kérdés tehát. A dolgokhoz, a világhoz való hozzáállás kérdése inkább, s mint ilyen, állandó állásfoglalás. A Vándoriskolában végzett építészek a szakmát jóval többre értékelik, mint puszta dizájnt vagy kreatív elfoglaltságot. A személyiséget fölébe helyezik az egyénnek. Komolyan veszik Makovecz Imre tanítását, miszerint a perszóna eredetileg álarcot jelentett, ami elfedi az egyén vonásait, hogy felruházza egy magasabb idea attribútumaival, mivel a személyiség – az egyénnel ellentétben – felfelé nyitott. A személyiség meghaladása, a személyiség-feletti állapot elérése már belső feladat.

Ehhez a belső építkezéshez szellemi forrásterületekre és mesterekre

van szükség. A korábbi tanítványi nemzedékek esetében erősebb volt az U. Nagy Gábor: Táncpajta, Őriszentpéter

antropozófia mint szellemi háttér jelenléte. A Vándoriskola is megadta a lehetőségét ennek megismerésére, de az évek során más forrásterüle-

Makovecz Imre távozása után fontos áttekinteni, hogy munkássága men�-

teket is bevont a képzésbe. Említhetjük Pap Gábor és Molnár V. József

nyiben hatott a mai magyar építészetre, hol mutatható ki, hogy egy-egy

magyar néphagyománnyal foglakozó kutatásait és ezek eredményeit, a

alkotás rokonítható az organikus gondolattal. Ennek kapcsán sok olyan

tájépítészek bevonását az oktatási rendszerbe, vagy a határon túli magyar

építészről esik szó manapság, akik bár nem tekinthetők Makovecz-ta-

építészműhelyekkel való megerősített kötelékeket. A végzett vándorok ezt

nítványnak, alkotásaikon mégis kimutatható az organikus szemlélet és

a tudásanyagot egészítik ki, saját személyes érdeklődésüknek megfelelő-

tervezői gondosság. Ezen építészeti alkotói módszer körülírása elenged-

en, más forrásterületekkel. Egyes munkákban megjelennek a földsugár-

hetetlenül fontos a jövőt illetően, de vallom, hogy a személyes tanítás által

zások kutatásterületének tanulságai, az egyre fontosabbá váló energe-

átadott gondolat, a tanítványi láncba való becsatlakozás itt is mindennél

tikai újítások tapasztalatai és a fenntarthatóság szempontrendszere, de

fontosabb, tehát csak a tanítványok építészeti munkásságának építészeti

mellettük szellemi szinten megjelenik a keresztény ezotéria, a metafizikai

közbeszédbe való beemelésével lehet teljes az organikus építészet jövő-

tradíció vagy akár a magyar hagyományőrző mozgalmak gazdag tárháza.

jéről folyó diskurzus.

Akadtak olyan vándorépítészek, akik a MÉSZ Mesteriskolát is elvégezték

és becsatolták munkájukba az ottani tapasztalataikat. Látszik, hogy a

Makovecz esetében három tanítványi nemzedékről lehet beszélni:

a 70-es években szervezett magán-mesteriskola hallgatóiról, a 80-as

vándorépítész nemzedék alapvetően nyitott a szellemi befogadásra.

évek visegrádi táborainak pályakezdő építészeiről és a 90-es évektől a

vándoriskolás nemzedékről. Az alábbiakban ez utóbbival foglalkozom. A

magát, és eredményként az ornamentikát eltörlő letisztultságot mutat-

A modern mozgalom a kezdetekkor a tagadásból határozta meg ön-

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

u t ó ir at • p o s t s c r ip t u m

Kovács Gábor: Hegyi menedékházak, Kisirtás

Erhardt Gábor: Szilvás fürdő, Mád

ta fel. Ezzel szemben a szecesszió, vagy a magyar organikus építészet

tokon sem, mert tapasztalata szerint az ott díjazott művek oly bántóan

klasszikus formái az életigenlést állították szembe a sokszor arctalan

egyforma merítésűek, hogy építészet-szemléletének egyéni hangjai ott

letisztultsággal. A vándorépítész nemzedék felismerte e szembenállás

nem szólalhatnak meg. A meghívásos tervpályázati forma viszont kifeje-

tarthatatlanságát, és a „tagadás tagadásával” emelkedik felül a kérdé-

zetten üdvözlendő, hiszen a kiválasztásban már megjelennek személyes

sen. A világot másként osztja fel: a módszerek, az eszközök és a formák

vonatkozások: a felkérés eleve bizalmat mutat.

szintjén folytatott viták helyett arról beszél, hogy vannak az élet rendjébe

Mi a helyzet az időfelfogással? Az építészet mindig az idővel babrál. A

illeszthető és azzal ellentétesen működő erők, hatások és cselekedetek.

vándorépítészek az időnkívüliség szószólói, e területen is gyanakvással fo-

Ezek közül kell választani. Ez nem építészeti, művészeti, vagy esztétikai

gadnak minden olyan jelenséget, ami az időbeliség vonatkozásában csak

kérdés, nem is morális-etikai szépelgés, hanem ezeket messze megha-

a fejlődésmítosz erősítésével tud megnyilvánulni. Vallják, hogy a technikai

ladó akció, az intellektuális intuíció azonnali válasza egy adott kérdésre.

fejlettség egyre magasabb szintjei az ember valódi helyzetében semmiféle

Ahhoz, hogy a modern építészeti felfogásról csendben leváló törekvé-

fejlődést nem jelentenek, sőt az esetek többségében inkább egyre nö-

sek és az organikus építészetet képviselő tanítványok megtalálják a közös

vekvő alávetettséget okoznak. Ezért építészeti nyelvüket csak olyan ele-

hangot, és szakmai hitelességet tudjanak felmutatni, meg kell határozniuk

mekkel gazdagítják, melyek kiálltak már bizonyos próbákat, megtisztultak

a szellemi határvonalakat. Látni kell, hol vannak az együttműködés, a

a megújító küldetéstudattól és önmagukban értelmezhetők, hasznosak.

közös gondolkodás területei, és hol húzódnak azok a valóban tapintha-

tó szellemi törésvonalak, amit saját belső rendjükből adódóan már nem

módon, de folyamatosan alkot. Sajátos dolog, hogy a legtöbbjük ezt

hajlandóak átugrani.

csendben, saját környezetében teszi és az építész szakmai vérkeringés-

A vándorépítész nemzedék nagy többsége talán nem eléggé látható

Nézetem szerint a vándoriskolás nemzedék nagy többsége, mint az

ben inkább perifériálisan vannak jelen. Elvégzett munkájuk minősége és

organikus, vagy élő építészeti-szellemi irányzat legfiatalabb hulláma két

hasznossága azonban letagadhatatlan és nem csak az építészet területén

dologban nem tud kompromisszumot kötni: a perszonalitás és az időfel-

mérhető. Az építész szakmán is múlik, hogy be tudja-e vonni őket job-

fogás kérdéskörében.

ban a szakmai közéletbe, mert sajátságos létszemléletük erre őket nem

Mit jelent számunkra a perszonalitás, a személyesség kérdése? A vándorépítészek nemzedéke ezt bizalmi kérdésként kezeli. A személy je-

sarkallja. Pedig munkásságuk az organikus vagy élő építészeti szemlélet továbbélésében igen jelentős.

lenléte az alkotói folyamatban nem nélkülözhető, ezért gyanakvóan fogad minden egységesítésre, uniformizálásra utaló jelenséget. Ezt a jelenséget

(Az I. Építészeti Nemzeti Szalonon a Műcsarnokban, 2014. június 7-én

ismeri fel a fősodratú építőművészet egyre nagyobb számú és egyre egy-

elhangzott előadás szerkesztett változata)

formább produktumaiban, és általában ezért nem indul nyílt tervpályáza-

The Generation of Vagabonds organic architecture today

_ After the death of Imre Makovecz, it seemed necessary to survey and assess to what extent his oeuvre influenced contemporary Hungarian architecture, where his influence is traceable, and which individual buildings may be associated with the organic concept. Apropos of this, many architects are mentioned who may not have been followers of Makovecz, but still have had works so far that reflect the organic approach and careful design work so typical of the master. The description of this architectural method is inevitably important for the future, but we also have to recognize the importance of ideas passed on via personal teaching and by joining the chain of followers, which means that the discourse about the future of organic architecture is only complete if we include and raise public and Zsuffa Zsolt - Kalmár László: Konyári Pincészet, Balatonlelle

professional awareness of the architectural works of his students.

u t ó i r at • p ost scrip tum

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

Építészet a Hagenbundban

Pragmatikus modernek – avantgárd és mainstream között szöveg text :

Matthias Boeckl

A „Hagenbund építészet” azt az avantgárd peremén és azon túl lévő cselekvési területet reprezentálja, amely rendszeresen ellátta a hétköznapi építészetet a modernizmus ötletkivonatával. Mivel széles körben elfogadott volt, így sokszor nagyobb befolyással bírt, mint az avantgárd látványos megnyilvánulásai, melyek alapvető kulturális újításait sokszor csak évtizedekkel később fogadták be. Így az avantgárd és a mainstream közti alkotóterület fontos közvetítő szerepet tölt be, amit csak az utóbbi időben kezdtek felismerni és méltatni.1 Ennek a környezetnek nyújtott a bécsi Hagenbund nemzetközi mércével is fontos vitafelületet, melyet az osztrák, magyar, cseh, német és francia építészek ki is használtak.

Joseph Urban ugyanezt tette 1909-ig a Hagenbundnál.2 A Hagenbund – az avantgárd és a mainstream közti pozíciójának megfelelően – a szecesszió összművészet ideáját pragmatikusan a sokoldalú tehetség stratégiájává alakította: az építészek nemcsak épületeket terveztek, hanem festettek, alkalmazott grafikával és egyéb médiumokkal is foglalkoztak. A kiállítások alkalmával nem csak a térkialakítást, hanem gyakran a plakátot is ők készítették. Festőként ezek a művész-építészek leginkább tájképeket és városképeket állítottak ki, és kurátorként vettek részt a képkiválasztó bizottságok munkájában. A korai Secession egész másképp működött: itt minden építész, festő és szobrász a maga speciális szakterületével járult hozzá a fölérendelt kollektív művészi koncepcióhoz. Ezzel szemben a Hagenbundban nem gondolták reálisnak a műfaji bázisdemokrácia ideálképét, ahol minden művészeti ág egyenrangúként

Összművészet vagy való élet – eltérések a szecessziótól

összedolgozik, ezért a hagyományos hierarchiát folytatták, amelyben a

A Hagen Művészeti Szövetség 1900-ban, mindössze három évvel a bécsi

festészet és a szobrászat az építészetet szolgálja.

Secession után alakult, és ahhoz hasonlóan a Künstlerhaus kvázi monopolhelyzetétől való elszakadást képviselte. A korai szecesszió és a többi

A kiállítóház és kontextusa

művészeti aktivitás közti különbségek az összművészet (Gesamtkunst-

A Hagenbundban Joseph Urban egymaga vállalta a székházépítő (a Zed-

werk) ideálfogalmából fakadtak, a szecessziós alkotásokat ez egyértel-

litzhalle átépítése), a belsőépítész és az első kiállítások tervezője úttörő

műen elkülöníti a többitől. Az összművészet ideája azoknak az életreform

szerepét.3 Öt évvel fiatalabb volt Olbrichnál és kettővel Hoffmannál. Hoz-

mozgalmaknak a terméke volt, melyek gyakran ezoterikus inspirációból

zájuk hasonlóan ő is Karl von Hasenauer körút- és világkiállítás építész

fakadtak, és 1900 körül egész Európában nagyon aktívak voltak. A „Grün-

mesteriskolájában tanult a Képzőművészeti Akadémián. Hoffmanntól el-

derzeit” materializmusának legfrissebb kritikáját egy új „művészet-vallás”

térően, aki csak 1895-ben, a Hasenauert követő Otto Wagner első pro-

formájában juttatták kifejezésre. Azok az építészek, akiknek nem volt elég

fesszori évében fejezte be tanulmányait, Urban már 1894-ben diplomát

erős hite a művészet szentségében és a szecesszionistáknál kevésbé elit

szerzett, és mestere – aki már nagyon korán munkákkal látta el 4 – épí-

környezetben mozogtak, a Hagenbundban találtak megfelelő otthonra.

tészeti felfogásához mindvégig hűséges maradt. Hasenauer volt a helyi

A festőkkel és szobrászokkal ellentétben a korai modern építészei

partnere Gottfried Sempernek a Ringstrassén, a Kaiserforum projektben,

nem egzisztenciális, hanem stratégiai okokból csatlakoztak egy-egy mű-

és gyakran a munkatársi közösség kevésbé innovatív feleként említik. A

vészeti szövetséghez. A képzőművészek rá voltak szorulva a szövetség

bécsi modernizmus kialakulásában betöltött szerepének dokumentációja

kiállításain rendezett vásárok bevételi forrásaira, az építészek viszont kap-

csak az utóbbi időkben kezdődött el. 5

csolati hálónak használták a szervezetet. Az avantgárd Secessionban más volt az építészek szerepe: az összművészet szellemében az építészek és a többi művészeti ág képviselői – az iparosodás korszakát megelőző, tudatosan idealizált korszak példája alapján – céhes kézművesekként, testvéri közösségben dolgoztak a „szent művön”. A munkabért megosztották egymás közt. Majd 1903-ban, szimbólumokkal terhes alkotó társaságként megalakult a Wiener Werkstätte. A modernek nem avantgárd építészei az újkori, az avantgárdok szemében elidegenedett munkamegosztást preferálták az építészek, festők és szobrászok közt. Megalapozott gazdasági struktúrákban dolgoztak, nem követték a kultúrpolitikai vagy életreform előírásokat, művészi ambícióikat pedig olyan „konvencionális” szövetségekben élték ki, mint a Hagenbund. Ahogy a Secessionban, a Hagenbundban is prominens szerepet töltöttek be az alapítás időszakában az építészek, és ez jól elkülöníthető a szövetség későbbi korszakaitól. Az 1900 körüli nemzetközi fellángolásban alakult művészeti szövetségek mindegyikénél meghatározó funkciója volt az építészeknek a kezdetekkor, a saját identitás kialakításában: Joseph Maria Olbrich, Otto Wagner munkatársa építette 1898-ban a bécsi Secessiont, majd közvetlenül utána a darmstadti művészkolóniát, Joseph Urban 1902-ben a Hagenbund kiállítóházát, a cseh Mánes szövetségnek pedig Otto Wagner tanítványa, Jan Kotěra tervezett házat. Josef Hoffmann és Kolo Moser készítette a Secession korai kiállításainak térkialakításait,

Joseph Urban: A bécsi Zedlitzhalle bejárati tere, 1901

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

u t ó ir at • p o s t s c r ip t u m

Bár nem különleges, de a korra nagyon jellemző az, ahogyan Urban a Hagenbund kiállítóházává alakította a bécsi városépítési hivatal által 1874-ben építtetett vásárcsarnok egy részét.6 A hosszúkás, belső pillérek nélkül épült vas-üveg konstrukció első hat szakaszát ajánlotta fel a város a művészeti szövetségnek. Ennek kétharmadát 1901–1902-ben kiállítótérré, egyharmadát pedig előcsarnokká, adminisztrációs helységekké, illetve rendezvénytermekké alakították. A bejárati csarnok közvetlenül az utcát és a kiállítóteret kötötte össze, tőle balra és jobbra két szinten alul irodák, felül pedig két kisebb rendezvényterem helyezkedett el. Ezeket egy kis csigalépcsőn lehetett megközelíteni és az előcsarnok légterében két folyosó kötötte össze őket. Az elöl kétszintes bejárati és kiszolgáló részt, hátul pedig az egész épület magasságát elfoglaló, felülről üvegtetővel megvilágított kiállítóteret magában foglaló épülettípus a Secession épületének felelt meg, és végső soron az ipari épületekből származott. A falborításos kialakítás és a bejárati tér részben beépített, fantáziadúsan megformált, négyzetes motívumokkal díszített bútorzata jól mutatja azt az 1900 körüli átmeneti időszakot, amikor a Jugendstil kacskaringói helyett a Hoffmann által nem

Alfred Keller: Exportakademie, Bécs, 1915-16

sokkal korábban behozott négyzetes forma lett domináns motívum. Sok

majd 1930-tól mint a Műszaki Főiskola építészettani professzora. A korai

részlet emlékeztet a Secession épületére, például a homlokzat két közép-

állami épületek, mint a Riemergasse, vagy a Mitterstieg bíróságai, vagy a

ső pilonja, melyek térképző elemként a bejárati csarnokban is hangsúlyo-

k.k. Exportakademie a Währinger Parknál „stilisztikailag a szecesszió és

san megjelennek. Josef Hoffmannra és más külföldi előképekre, például

az újtárgyiasság (Neue Sachlichkeit) közé sorolhatók”, 9 melyekben két-

Hector Guimard-ra is utalnak részletek, így a boltíves, osztott előtető. Ez

ségkívül az első szempont dominál a második felett. Az Exportakademie

alatt egy képmezőben Wilhelm Hejda allegorikus figurái jelenítik meg a

ezen felül a Hagenbund pragmatikus modernizmusának is iskolapéldája,

művészi hivatásokat – lásd a darmstadti Mathildenhöhe-n Olbrich ugyan-

amely nem hitt az összművészet ideálképének megvalósíthatóságában:

ekkor épült Ernst-Ludwig házának bejáratán az aranymozaikot. Urban

a négy nagy világkikötő faliképének elkészítésével Keller három Hagen-

épületét tehát a nevezett elődök, Olbrich, Hoffmann és Guimard reflexió-

bund-beli kollégáját, Adolf Loost, Josef Johann Beyert és Oskar Laskét

jaként összegezhetjük. A feladat másik, szinte ugyanekkor készült inter-

bízta meg, a negyediket maga festette. Még az első világháború vége

pretációját Kotěra Mánes pavilonja adja, melyet 1902-ben kifejezetten egy

előtt acélipari munkásnegyedeket épített a morvaországi Ostrau (Ostrava)

Rodin kiállítás számára épített fel a prágai Kinsky-kertben, és 1917-ben

melletti Hermanitzban (Heřmanice) és stájerországi Donawitzban, 1918

már le is bontották. Itt és helyenként a bécsi kiállítócsarnokoknál is érez-

után pedig, mikor már nem volt a Hagenbund tagja, szociális lakáso-

hető az angliai hatások feldolgozása. 7 Már 1907-ben, majd 1913-ban is

kat tervezett Eisenerzben és Bécs városa számára: „Egyfajta mérsékelt

szó volt arról, hogy néhány bécsi építész (köztük Otto Wagner és Josef

modern népi építészet (Heimatschutzarchitektur) befolyása alá kerültek,

Frank) a Zedlitzhalle helyén építészeti bemutatótermet, illetve ipari kiállítási

amely a német kertvárosi építészetből alakult ki. (F. Achleitner)”10

csarnokot építtetne. A sors azonban egészen 1960-ig megkímélte, akkor egy transzformátorállomás meghátrálásra kényszerítette.8

Oerley és Tropsch szövetségi tagsága csak egy évben mutatható ki. Valószínűleg egyszerre léptek be a velük nagyjából azonos korú Kellerrel, Oerley (1876–1945) építészeti felfogása is nagyon hasonló.11 A bécsi

Építészeti miliő 1: szecessziós környezet a Hagenbundban 1912-ig

Iparművészeti Iskolában tanult, sokat utazott, és építőmesterré, illetve

A kezdetben domináló Joseph Urban mellett számos további építész volt

autodidakta módon festővé és szobrásszá képezte magát. Akvarelljeit

a Hagenbund tagja 1912 előtt, amikor is el kellett hagyniuk a székházat.

Kellerhez hasonlóan nyilvánosan kiállította. Oerley legismertebb épülete a

Az Iparművészeti Iskola, a Műszaki Főiskola és Otto Wagner mesteris-

Sanatorium Luithlen (ma: Levante Parliament Hotel – a ford.). „Bécs egyik

kolájának ezen növendékei sokkal jobban reprezentálják az avantgárd

legkorábbi díszítésmentes épületével (a Michaelerplatz Adolf-Loos-háza

és mainstream közti légkört és a „tipikus” Hagenbund építészt, mint a

csak két évvel később épült) Oerley itt szabályszerűen új utakra lépett.

harsány Urban. Utóbbit már a kortársai is módfelett vitatták, a kritiku-

[…] Autodidakta képzettsége kívül helyezte mindenféle divaton, épüle-

sok pedig szemérmetlen eklekticizmussal és a szecessziós formaalkotás

teinek mégis korát megelőzően modern és összetéveszthetetlen külsőt

tudatos divatcikké degradálásával is vádolták. Nyilvános működésének

ad.” 12 1919-ben munkatársa volt a Der Architekt folyóiratnak, amely a

csúcspontja a császári jubileumi ünnepségek megrendezése volt 1908-

szecessziós mozgalmak szócsöve volt. Tropsch (1870–?) is közreműkö-

ban, mely után korrupciós vádak is szárnyra keltek – még a Hagenbund-

dött 1895-től ebben a fontos orgánumban. Ő a bécsi Állami Ipari Iskola

béli művészkollégák közt is. Egy évvel később kilépett a szövetségből.

(Staatsgewerbeschule) érettségije után Ludwig Baumann és Friedrich

Miután Urban 1911-ben Bostonba, majd New Yorkba költözött – ahol

Ohmann műtermében dolgozott, ahol a barokk stílusformákat modern

ünnepelt díszlettervezőként összehasonlíthatatlanul nagyobb sikereket ért

struktúrákkal ötvözték. Hivatalos állami megrendeléseikben – mint a Neue

el, mint Bécsben –, a Hagenbund építészeti tevékenységei tartós moder-

Hofburg és más, számos közigazgatási- és kulturális intézmény – a mo-

nizálás-politikává normalizálódtak. Már 1902-ben beléptek a szövetségbe

dernizmusnak olyan fokát képviselték, mely a konzervatív udvar és kor-

ennek legfőbb hordozói, Alfred Keller, Robert Oerley és Rudolf Tropsch.

mányzat számára még éppen elfogadható volt. Egyébként Wagner mel-

Keller (1875–1945) figyelemre méltóan nyitott volt a világra – köszön-

lett Ohmann vezetése alatt működött a másik, nem kevésbé befolyásos

hetően a hosszú külföldi tartózkodásoknak Indiában, Spanyolországban

bécsi képzőművészeti akadémia. Tropsch valószínűleg úgy kerülhetett

és az Egyesült Államokban –, és az államigazgatásban majd az iparban

kapcsolatba a Hagenbunddal, hogy Urbannal egy időben tevékenykedett

tartós kapcsolatokkal bíró építészeti praxissal rendelkezett. A grazi mű-

Baumann műtermében. Oerleyhez hasonlóan ő is nehezen tudta megvetni

szaki főiskolán befejezett tanulmányai után Bécsben közszolgának állt:

a lábát a valódi bécsi építőiparban, de időről időre publikált olyan különle-

1899 és 1908 közt mint a Császári és Királyi Építési Hatóság mérnöke,

ges terveket, mint a Technikai Múzeumé, melyet a Secessiont védelmező

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

u t ó i r at • p ost scrip tum

Berta Zuckerkandl így méltatott: „Tropsch a célgondolat legradikálisabb építészeti kifejezését adja […] A múzeumot gyárként ábrázolja, gépeknek szentelt környezetben.” 13 Építészeti miliő 2: a Wagner iskola a Hagenbundban 1912-ig A Secession környezetéből jövő három építész után nem sokkal, a második hullámban lépett be a Hagenbundba Otto Wagner mesteriskolájának három fontos egykori tanítványa. Oskar Felgel Ritter von Farnholz (1876-1957) – hasonlóan öccséhez, Eugenhez, aki Berlinben tanult építészetet – multitalentum volt, a szónak a fent említett, a Hagenbund építészetében használt értelmében. Az 1897 és 1900 közt akadémiai tanulmányaikat teljes egészében Wagner alatt folytató, ezért általa erősen meghatározott első építészgenerációhoz tartozott. Erre utal a sok látnoki terv, melyet a Der Architektben és más médiumokban mutatott be. Tevékenységi területének végül mégis az iparművészetet választotta, ahol – a Wagner iskola régiókon túlmutató befolyására jellemzően – a szecessziós eszméket leginkább intenzív tanári

Joseph Urban: A bécsi Zedlitzhalle, a Hagenbund kiállítóhelye, 1901

Az építészeti praxistól más módon kanyaro-

ra évjárat tagjai 1870 körül születtek, a fiatalabbak 1880 és 1900 közt.

dott el Oskar Laske (1874–1951) karrierje. Miután befejezte tanulmányait

Hátterük hasonló volt az első generációéhoz: az 1924-ben belépett cseh

1892 és 1898 közt Karl Könignél a Műszaki Főiskolán, majd ellenpólus-

Janák és Gočar és az 1920-ban felvett osztrák Wunibald Deininger is a

ként 1899 és 1901 közt Otto Wagnernél, belépett atyja Bécsi Építkezési

Wagner-iskolából jött, Thomas Dobner az Ipaművészeti Iskolában Carl

Vállalatához. Bérházakat és villákat tervezett, melyek még ma is demonst-

Witzmann és Oskar Strnad, az Akadémián pedig Clemens Holzmeister

ratív szecesszióssággal gazdagítják a városképet. 1908 körül feladta az

tanítványa volt, Hans Hloucal a kézműiparból érkezett, Fritz Gross pedig

építészetet és a továbbiakban csak festőként tevékenykedett. Urbanhoz

a Bécsi Műszaki Főiskolát végezte el.

munkája során terjesztette.

hasonlóan rengeteg térkialakítást tervezett a Hagenbund kiállításaihoz.

A lakótelepek építésekor már Alfred Keller is sokat foglalkozott a szo-

A Hagenbund építészeti látókörének jelentős kiterjesztése a har-

ciális vetülettel és a szülőföld védelmével. Erre az örökségre alapozott

madik és talán legfontosabb Wagner tanítványhoz köthető. 1902-ben a

Hloucal és Deininger, akik az 1920-as években barokk és helyi elemeket

Zedlitzhalléban kollektív kiállítást szerveztek a prágai Mánes művészeti

dolgoztak át új, expresszionizmus ihlette formanyelvvé. A két világháború

szövetségnek. A kiválasztó bizottságnak tagja volt Jan Kotěra, a szö-

közt ez az irányzat Holzmeister vezetése alatt fokozatosan teret nyert,

vetség prágai kiállítóházának tervezője is. Ez nem csak cseh avantgárd

majd 1934 és 1938 között, a rendi államban masszív politikai támogatás-

évtizedeken át tartó jelenlétének kezdete volt a Hagenbundban és ezzel

sal a „nemzeti” modernizmus uralkodó nyelve lett. Prágában Kotěra volt a

a bécsi modernizmus diskurzusában, hanem a három legfontosabb cseh

kulcsfigurája az önálló cseh modernizmus kialakításáért folytatott törekvé-

Wagner tanítvány (levelező) tagságának kezdete is. Kotěra (1871–1923)

seknek. 1900-tól 1920-ig az ottani avantgárd több szakaszon is átment a

tagsága 1906-tól 1923-ig tartott és ezalatt lefektette a művészeti szö-

modern „nemzeti” építőművészetté vezető úton. Kotěra és Dušan Jurovič

vetség nemzetközi hálózatának első világháború utáni alapjait. 1924-ben

először a cseh és a szlovák építészeti hagyományban látta meg a Wag-

belépett Josef Gočar és Pavel Janák is. Sok Wagner tanítványhoz ha-

ner-féle modernizmus és a helyi igények összeegyeztetésének forrását.

sonlóan Kotěra is elősegítette a modernizmus terjesztését a monarchiá-

Később a fiatalabb Wagner tanítványok, mint Janák és Josef Chochol,

ban: az Iparművészeti Iskola (1899–1911), és a Prágai Képzőművészeti

a párizsi kubizmust vélték a „nem bécsi” modernizmus legalkalmasabb

Akadémia (1911–1923, többször rektor is) professzoraként évtizedeken

előképének. A Hagenbund tagsággal bíró cseh festők egészen a szürre-

át formálta a cseh modernizmust.

alizmus átvételéig következetesen ezt az utat folytatták. Az építészetben a helyi jelleg és a kubizmus 1920 körül rövid életű expresszionizmusba

Az ausztriai építészet az expresszionizmusig: a világháború mint

torkollt, amit a Hagenbund építész Gočár példaszerűen képviselt, míg vé-

fordulópont

gül a funkcionalizmus vált a csehszlovák modernizmus legfőbb nyelvévé,

Az első világháború éles cezúrát jelentette a Hagenbund történetében,

és ezt a pozícióját egészen az 1970-es évek végéig megőrizte.

ami az építészeti vonalra is erősen kihatott. A klasszikus építészeti ese-

mények, mint a kiállítások téralakításai, a plakáttervezés és a baráti mű-

A Hagenbund mint építészeti platform, 1920–1938

vész-építészek meghívása, a székház elvesztése után, 1912 és 1920 közt

Míg az 1900 körül feltörő életreform mozgalmak még a szimbolikus építő-

teljesen szünetelt. A szövetségnek a háború után mégis sikerült a saját

művészet ideálképe alatt születtek, és az azonos nézeteket valló festők,

házát visszaszerezni és az építészeti tevékenységeket az új keretekhez

szobrászok és iparművészek szoros összezárásával a müncheni és a bé-

igazítani. Ebben előnyt jelentett a háború előtti pragmatikus pozíció. Az

csi Secessionhoz hasonló harcos művészeti szövetségek megalakulásá-

avantgárd első hullámának megfeneklése után – mely már a Kunstschau

hoz vezettek, úgy 1918 után az iparosodás és a standardizálás vezérelve

(1908) után megmutatkozott és a háború vége után végleg bekövetke-

alapján a művészeti kérdések helyére egyre inkább gazdasági és politikai

zett – ez lett az osztrák modernizmus termékeny irányzata. Az avantgárd

kérdések kerültek. A modern építészei 1918 után inkább az olyan nemzeti

építészet második hulláma, mely az 1917-es forradalmi mozgalmak után

és nemzetközi szakmai szövetségek tagságának irányába mozdultak el,

Oroszországban, Németországban és Itáliában alakult ki, Bécsben csak

mint az Osztrák Mérnök és Építész Egylet, az Osztrák Építészek Központi

pontszerűen tudott megjelenni, leginkább a progresszív építész, Hans

Egyesülete, vagy a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa, a CIAM.

Tietze által 1925 körül szervezett kiállításokon.

További konkurenciát jelentett a modern művészeti szövetségeknek a

A háborús cezúrát a Hagenbund építészei organikus generációváltás-

Werkbundok fellépése. A Deutscher Werkbund 1907-ben, osztrák párja

sal hidalták át, ez biztosította a tartalmi folytonosságot, mivel a háború

1912-ben alakult, mindkettő azzal a céllal, hogy művészeti és szociális

előtti tagság két legfontosabb építőmestere, Keller és Kotěra csak akkor

szempontokat vigyen az ipari termelésbe. Az Österreichischer Werkbund-

húzódtak vissza, mikor az új generáció már láthatóvá vált. A Keller-Kotě-

ban, melynek Hoffmann, Frank és Holzmeister is tagja volt, szép számmal

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

u t ó ir at • p o s t s c r ip t u m

akadtak képzőművészek és iparművészek is, a „klasszikus” művészeti

az ő individuális felfogásuk. 1920-tól a szubjektív művészi beavatkozá-

szövetségek, mint a modern építészet érvényesítő eszközei, eközben

sok visszaszorulásával az építészeti témák sokkal szélesebb spektruma

lassan kimentek a divatból.

megjelenhetett, a modernizmus valódi harcterétől (krematórium) a vezető

A két háború közti időszak számos építészeti eseménye dokumentálja

építésznemzeteken keresztül (francia kiállítás) egészen a modernizmus

azt a paradigmaváltást, ami a Hagenbundot az egyén stratégiai eszkö-

alapító atyáiig (Loos és Strnad retrospektív). Ebben is kifejezésre jut a

zének irányából a közösségi információs platform felé mozdította. A szö-

Hagenbundra jellemző liberalizmus, amely a modernizmusra nyitott elkép-

vetség építészetileg jelentős eseményei közt már nem az 1918 előtt még

zelésként tekintett, nem pedig dogmatikus előírásoktól terhelt projektként.

gyakori kiállítási terek és plakáttervek dominálnak és nem is az építész

Így, bár a Hagenbund ritkán rakott le a modernizmus fejlődését jelző

tagok rajzainak és akvarelljeinek bemutatása. A Hagenbund építészet

mérföldkövet, eszméinek terjesztésében mindig megbízható és lojális

áttevődött egyfajta meta-síkra, ahol az elnökként (1920/21) és jegyzőként

közvetítőpartnernek bizonyult, azt a nyilvánosság számára is hatásosan

(1922–1926) is munkálkodó Hloucalhoz hasonló funkcionáriusok részt

tette, így komolyan hozzájárult a bécsi művészeti élethez.

vettek a szövetség ritka építészeti eseményeinek tervezésében. Ez nem csak a szűkülő anyagi lehetőségeken múlt, szerepe volt ben-

A tanulmány a bécsi Belvedere-ben Hagenbund – Ein europäisches

ne annak is, hogy a modernizmus a szakterületek differenciálódásának

Netzwerk der Moderne (1900 bis 1938) címmel megrendezett kiállítás

irányába mozdult el. Az 1901 és 1909 közti indulás euforikus éveiben

katalógusában jelent meg. A szerző engedélyével közöljük.

Urban még majdnem minden kiállításhoz külön térkialakítást tervezett

Fordította: Beliczay Zsuzsa

(összesen 23 berendezés tervét készítette el), két alkalommal a vendég

__________ 1 V.ö. Matthias Boeckl (Hg.), Visionäre & Vertriebene. Östrerreichische Spuren in der modernen amerikanischen Architektur, Berlin 1995. - Markus Kristan, Carl König, 1841-1915. Ein neubarocker Großstadtarchitekt in Wien zur Zeit Otto Wagners, Kiáll. Kat. Jüdisches Museum, Wien, Wien 1999. – U.ő., Bauten im Style der Secession. Architektur in Wien 1900-1910, Wien 2002. 2 V.ö. Leltár in: Sabine Plakolm-Forsthuber, Moderne Raumkunst: Wiener Ausstellungsbauten 1898-1914, Wien 1991. 3 Urban korai munkáiról lásd Markus Kristan, Joseph Urban, Die Wiener Jahre des Jugendstilarchitekten und Illustrators 1872-1911, Wien 2000. – Az amerikai munkásságáról lásd. R. Carter/R. Cole, Joseph Urban: architecture, theatre, opera, film, New York 1992. 4 Nagyjából a kairói khedive palotától kezdve 5 Matthias Boeckl, Generalprobe für die Ringstraße, in: Werner Würtinger (Hg.), Arkadien und angenehme Feinde. Die Bildbauerateliers im Prater, Berlin 2011. p. 152-173. – Wolfgang Kos (Hg.), Experiment Metropole. 1873: Wien und die Weltausstellung. Kiáll. Kat. Wien-Museum, Wien 2014. 6 A projekt korabeli leírását lásd. Joseph Urban, „Das Ausstellungshaus des Künstlerbundes 'Hagen'”, in: Der Architekt, 8. évf., 1902, p. 15-16. – Das Interieur, 3. évf., 1902, p. 73-109. Az átépítés dokumentációjához lásd Matthias Boeckl, „'Die Mode-Moderne mit sem fabricierten Stimmung-Dusel'. Joseph Urban und die Folgen für die Architektur in und um den Hagenbund”, in: Die verlorene Moderne. Der Künstlerbund Hagen 1900-1938, Kiáll. Kat. Österreichische Galerie im Schloss Halbturn, Wien 1993, p. 53-66. 7 Rostislav Švacha, The Architecture of New Prague 1895-1945, Cambridge/London 1995, p. 49, megnevezi Harrison Townsed Whitechapel Gallery-jét Londonban. 8 Ezen túl volt még projektje Otto Schönthalnak, Max Hegelének, Ernst von Gotthilfnek és Robert Farskynak, v.ö. Boeckl (6. pont) 9 Ez és a következő építész életrajzok forrása: URL: <www.architektenlexikon.at> 10 u.o. 11 V.ö. Peter Nigst, Robert Örley, Wien 1996. 12 architektenlexikon (l. 9. pont) 13 u.o. 14 u.o.: Felgel tanított 1904 és 1906 közt Pilsenben az Állami Kézműipari Iskolában, 1906-tól 1908-ig Dél-Tirol St. Ulrich/Grödenben a Rajz- és Modellezés Szakiskolában, 1908 és 1912 közt az Innsbrucki Kézműipari Iskolában, 1912 és 1915 közt a cseh kisvárosban, Königsberg an der Egerben (Kynšperk nad Ohří – a ford.) az Asztalosipari Szakiskolában, 1915-től nyugdíjazásig, 1933-ig pedig igazgató volt Salzburg Halleinben a Faipari és Kőfeldolgozó Kézműipari Iskolában. 15 A zsűrizés is a Hagenbund termeiben zajlott, lásd a katalógus kiállítási kronológiáját. 16 A rendező a Société des architectes diplomés par le gouvernement nevű szervezet – majdhogynem hivatalos kormányzati bemutató volt, melyen August Perret és Tony Garnier hagyományosan uralkodó mérnökiskolái adták a fő hangot, a Le Corbusier körüli avantgárd viszont teljesen hiányzott. A helyi becsületbizottságban Behrens, Holzmeister és Hoffmann volt a közreműködő és nem Frank vagy Strnad. 17 A kiállítás mellett volt egy vitaest is az osztrák művészeti „nemzetközi jellegéről”, Hans Tietze rendezésében. V.ö. n.n. „Gibt es internationale Kunst?”, in: WZ, Nr. 56, 26.2.1936.

saját maga alakította a teret (1908-ban Józef Czajkowski a Sztuka kiállítást és 1910-ben Málnai Béla a magyar KÉVE mustráját). Külső bemutatkozások alkalmával a Hagenbund tagok sokszor prominens, szövetségen kívüli építészek tervei közt mutathatták be munkáikat: 1903-ban Brünnben Germano Wanderley, 1904-ben St. Louisban Járay Sándor (Joseph Urbannal), 1911-ben Rómában Josef Hoffmann és 1914-ben Gödingben Antonín Blažek tervezett számukra. A térkialakítás Urban távozása után is fontos maradt: 1909-től 1915-ig főként Keller és Laske tervezte a kiállításokat. 1920 után, a Zedlitzhalléba történt visszaköltözést követően már csak két kifejezetten kiállításként felvezetett eseményről emlékezik meg a krónika: az egyiket 1920-ban Hloucal szervezte a saját házában, a másikat Keller tervezte 1929-ben a Barcelonai Világkiállításra. Ehelyett megszaporodtak a külső szervező által bonyolított építészeti prezentációk, de sokszor csak egy nagyobb téma, vagy szezonális kiállítás részeként. 1921-ben Bécs városa mutatta be a heves vitákat kiváltó új városi krematórium versenyterveit. 15 1923-ban egy Mánes kiállítás keretében Gočar és Janák munkái voltak láthatók, 1934-ben a Napjaink francia építészete című nagy mustrára került sor, 16 1936-ban pedig az Österreichischer Werkbund rendezett emlékkiállítást Oskar Strnadnak, illetve egy másikat Modern bútorok magántulajdonban címmel. 17 Úgy tűnik, hogy a Hagenbund maga egyetlen kis kiállítást szervezett: 1930-ban, Adolf Loos 60. születésnapja tiszteletére. Ha ezt a programot a két világháború közti „Hagenbund-építészet” dokumentumának tekintjük, akkor abból ismét a kiemelt építészet nyilvánosság felé történő gyakorlati közvetítésének képe bontakozik ki. 1918 előtt ennek a tevékenységnek a hatókörét még erősen korlátozta a Hagenbund négy legaktívabb építésze (Urban, Laske, Keller és Kotěra) és

Architecture in the Hagenbund Pragmatic Modernism – In-Between Avantgarde and Mainstream

_ The „architecture of the Hagenbund” represents a field of activities on the margins of avantgarde and beyond which regularly supplied standard architecture with the essences of Modernist ideas. As it was widely accepted it used to have more significant influence that the spectacular expressions of the Avantgarde the basic cultural innovations of which were only accepted several decades later as a rule. Thus the field of activities wedged between the Avantgarde and the mainstream actually played the role of mediation, which tends to be recognized and appreciated only recently. This is the environment for which the Viennese Hagenbund provided an important platform for discussion which in turn has been used by Austrian, Czech, German and French architects. Az 1906-os Meunier-kiállítás enteriőrje a Hagenbund kiállítótermében

u t ó i r at • p ost scrip tum

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

Magyarok a bécsi hagenbund hálózatában A „másik modern“ igézete szöveg text :

Bajkay Éva

Az osztrák művészet központi múzeuma, a Belvedere 2014 végén egy új szempontú kiállítást szentelt a Josef Hagen vendéglősről elnevezett Művészegyesület, röviden Hagenbund működésének.1 Nem a tagok munkásságát, hanem a kapcsolatok hálózatát kutatták új, Közép-Európa centrikus szemlélettel, bevonva a témával foglalkozó cseh, lengyel és magyar művészettörténészeket, köztük e tanulmány íróját is. Az eredmény egy 250 kiállítást dokumentáló enciklopédikus katalógus lett, benne a kiállításon szereplő fontos magyar művekkel és dokumentum fotókkal. E nagyszabású rendezvényhez kapcsolódott a Hagenbundban nem csak vendégként, hanem rendes tagként szereplő hat magyar művész bemutatása a Collegium Hungaricumban. Az ő bécsi munkásságukról eddig az osztrákok szinte semmit, de a magyar szakma is igen keveset tudott.2

A soknemzetiségű birodalom szétesése előtti évtizedekben a kultúra

felértékelődött, mint összetartó erő új politikai és köznevelési funkciót kapott. A bécsi művészeti szervezetekbe a magyaroknak nehezebb volt bejutni, mint a prágai vagy krakkói művészeknek. Egyre kevesebb magyar ment a tradicionális Bécsbe tanulni, inkább Münchent, majd a 20.

A Hagenbund másik specifikuma a grafika iránti fokozott érdeklő-

század elejétől Párizst részesítették előnyben. Az identitás válsága a múlt

dés volt. Eleinte Simay és Kalmár kitűntek e művészeti ágban. Simayt

század kezdetén a művészeti változás igényével járt együtt, amit a kü-

1904-ben a Hagenbund mind a négy kiállítására meghívták sajátosan

lönböző nemzetek fiai tudatosan az osztrákoktól eltérő utakon kerestek.

expresszív, fekete és vörös krétarajzaival. 1900 körül Kalmár algráfiákkal

Az elvontabb, esztétizáló bécsi szecesszióval szemben az újítani vágyó

kísérletezett, melyeken Nietzsche hatását érezzük. A lázadó, emanci-

magyar művészek egyrészt a friss nyugati törekvésekre (fauvizmus, ex-

pált nő (házasságon kívül született lánya miatt kitagadták) a családi jó-

presszionizmus) figyeltek, míg másrészt a népművészet „tiszta forrásánál”

mód helyett az esztétikum, a művészi önmegvalósítás világában találta

keresték a megújulást, az ősi hagyományokból eredeztethető sajátos mű-

meg identitását. Később mindketten a szobrászat felé fordultak. Kalmár,

vészi identitást.

megszakításokkal Firenzében élve, műtermében saját kezűleg faragta ki

Az általános gazdasági modernizációval hirtelen feltörekvő Budapest

márványszobrait. Érzéki női aktja 1903-ban a Hagenbundban, a Joseph

mindinkább nyitott az új művészeti törekvésekre, így az 1910-es évek-

Urban installálta terem közepén állt, s a Belvedere kiállítás első termében

ben lelkesen fogadta az osztrák avantgárdot is. Bécsben a Secession

most is ki lett emelve. Döntő benyomást tett Kalmárra a Bécsben és

nem hívott meg magyar tagokat és kiállításokat, a nyitottabb Hagenbund

Budapesten 1902-ben egyaránt fellépő amerikai Isadora Duncan mo-

viszont igen. Kezdetben kettőt fogadott taggá a 20. század elején ott

dern mozdulatművészete. Táncosnő című kisbronzait 1904-ben a Ha-

élő magyar művészek közül, és meghívott Budapestről kiállítónak egy

genbundban, azután Budapesten is bemutatták. A szabadon rögtönzött,

magyar csoportot, melyben a fent jelzett új törekvések is jelen voltak, és

sodró, térteremtő mozdulatok stilizált és spiritualizált megjelenítései Si-

a személyes bécsi kapcsolatok sem hiányoztak.

may legegyénibb művei, melyekből egy válogatás most a bécsi Collegium

Kalmár (1906-tól Kövesházi Kalmár) Elza (1876–1956) Bécsben

Hungaricumban szerepelt, fényjátékkal imitálva a táncosok mozgását. E

született, ott és Münchenben tanult. Az első világháború előtt Bécsben,

kísérő kiállítás katalógusa bizonyítja, hogy a korabeli bécsi közízlésnek

Budapesten, Firenzében és Párizsban is élt. A budapesti Simay Imre

jobban megfeleltek az olasz reneszánsz hatása alatt készült portrék (Josef

(1874–1955) az osztrák fővároshoz közel nevelkedett, a család 1892-

Kainz, a Burgtheater színésze), illetve Kalmár állatmotívumos dísztárgyai

ben Bécsbe költözött, hogy fiuk az Akadémiára járhasson Bécsben és

(Keselyű). Kalmár a Hagenbundban kapcsolódott a divatos osztrák késő

Münchenben.

szecessziós kerámiaművészethez, de kevésbé édeskésen, inkább már az

A bécsi illetőségen túl a Hagenbundba való bekerülésükhöz hozzájá-

A bécsi Collegium Hungaricum kiállítása, design és fotó: Fákó Árpád

art deco törekvések felé mutatva.4

rultak kiállítási sikereik, valamint fontos személyes kapcsolataik. Kalmár

Kevéssé köztudott, hogy Bécs milyen sajátos hatást tett a magyar

Elza a barátja révén Hugo von Hofmannsthal és Hermann Bahr körébe

művészekre az állatábrázolások terén. Simay volt az első, de nem az

járt (utóbbiról (portrét is mintázott), s így vendégként szerepelhetett a

egyetlen magyar Hagenbund-tag, aki a schönbrunni állatkertben gyűjtött

bécsi Secessionban. Kettős identitását jól jelzi, hogy egyaránt részt vett

inspirációt. Konstantin Frida, Lesznai Anna és Gergely Tibor, néha Fe-

a bécsi és a budapesti tárlatokon, meghívták a torinói (1902) és milánói

renczy Béni szívesen látogatták az állatkertet vázlatfüzetükkel. Simay a

(1906) nemzetközi iparművészeti kiállításokra. A Hagenbundban 1903-

majomábrázolások mestere lett. A Hagenbundban nemcsak nagyszámú,

ban Simayval együtt szerepeltek és az 1905-től bekövetkező, modernebb

humoros, az emberi viselkedést parafrazeáló állatrajzokat mutatott be,

időszakban tagok lehettek. A Hagenbund egyedülállóan nyitott volt a nők

hanem plakátot is készített. Szecessziós vonalvezetésű Sziszüphosz-áb-

irányába; Kalmárt 1907-ben másodikként vették fel levelező tagnak.3

rázolása a mostani kiállítás plakátja is lett, és a gazdag katalógus címlap-

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

u t ó ir at • p o s t s c r ip t u m

kiállítás fehérben tartott enteriőrje az 1908-as nemzetközi bécsi építészeti kiállításon is szereplő Málnai Béla munkája volt. A kritikusok többsége hiányolta a régi értelemben vett nemzeti művészetet, s bírálta az általuk szélsőségesnek ítélt szín- és formakísérleteket. A KÉVE tudatosan igyekezett felmutatni a modernség és a népművészet jellegzetes magyar kapcsolatát. A Hagenbund a kiállító 24 magyar művész közül ötöt vett fel levelező, illetve tiszteletbeli tagnak. Az említetteken kívül Benkhardt Ágostot és Remsey Jenőt. Különben a levelező tagok között találunk németeket, cseheket, lengyeleket, morvákat és svédeket is. A Hagenbund hőskorában legmodernebb osztrák kiállítóik az újranyitott budapesti Művészházzal fonódtak össze. A Hagenbundban az Akadémia ellen lázadó fiatalok a Neukunst (Új művészet) Csoport második kiállításának számító 1911. februári tárlaton szerepeltek. Itt voltak későbbi Hagenbund-tagok is: Andersen, Kolig, Ehrlich mellett Kokoschka barátja, a budapesti születésű Albrecht Felix Harta. A Művészház igazgatója 1912 januárjára meghívta a csoport Hagenbund-beli szereplőinek legújabb munkáit. Kiállításukat a jeles festő, akkor budapesti sajtótudósító, Anton Faistauer szervezte, Gütersloh és Kolig társaságában. A Hagenbundban szerepelt anyagot némileg megváltoztatták, jött Schiele a legújabb képeivel, majd megkésve Kokoschka és újként Schönberg. Gütersloh a katalógus előszavában hagyományos előítéletek alapján nem remélt a magyaroktól baráti fogadtatást, és a sajtó szerint meglepte a vásárlások nagy száma és a bécsinél modernebb pesti közönség. Ezután a Hagenbund 1912 tavaszi tárlatán vendégként szerepelt Schiele, Kokoschka, Faistauer, Gütersloh és Kolig. Ez a modernitás már túl sok Urbányi Vilmos feljárati enteriőrje a bécsi Hagenbundban, 1935 © Magyar Építészeti Múzeum

volt a bécsi városvezetésnek, és a Hagenbundtól megvonták a kiállítási lehetőséget az addig bérbe adott Zedlitzhalléban.

ján vonzotta a látogatókat a Collegium Hungaricumba. 1905-től, amikor a

A vesztett háború utáni elzártságból a kulturális nyitással lehetett

hagyományosabb alkotók közül heten kiléptek a Hagenbundból, a Joseph

lassan kitörni. Egyre több modern kiállítás nyílt az osztrák fővárosban.

Urban által irányított enteriőr kiállítások korszakában Simay magyarként öt

Magyarországon a háborús trauma nyomán a nemzeti eszme lett fon-

évig a Hagenbund vezetőségében tevékenykedhetett. 1906-ban állították

tosabb, a modernség háttérbe szorult. 1919 után sok magyar baloldali

ki Családi öröm című majomkompozícióját, majd további kisbronzait. Ezek

politikai emigráns érkezett Bécsbe, ezekhez tartoztak a klasszikus avant-

sajátosan redukált, pre-kubista formavilágot mutatnak. Kővel is sikerrel

gárd művészei, a maguk szélesebb kelet-nyugati orientációjával. Ők nem

kísérletezett (Ikrek), néhány majomszobra csak gipszben maradt ránk,

kapcsolódtak az apolitikus Hagenbundhoz, noha az 1920-as években új

szép együttesük volt látható a Collegium Hungaricum kiállításán. Ennek

identitását keresve az is radikalizálódott, egyre több fiatal tagot vett fel, és

katalógusában került száz év után reprodukálásra egy különös, játszó

nem adta fel a nemzetközi nyitás gondolatát. A Hagenbund 1922 őszén

majomcsoport groteszk színes képe, a Komédia, mellyel az Urban-féle

rendezett kiállítást a Csehszlovákiához került Kassán.1923 elején került

periódus végén Simay búcsút vett Bécstől. 1910-ben elfogadta a buda-

sor a Hagenbund első önálló budapesti kiállítására, ami eddig a szakiro-

pesti Iparművészeti Iskola tanári meghívására. 1911–1940 között oktatói

dalomban sehol sem szerepelt. Személyes kötődések révén jöhetett létre

munkája háttérbe szorította alkotói pályáját.

a tárlat a rövid életű, grafikára összpontosító, modern Helikon Galériában.

Sokatmondó tény, hogy a külföld felé egyre nyitottabb Hagenbund

Bizonyos, hogy Bécsből a jobb megélhetés reményében 1920-ban Bu-

fennállása alatt csak kétszer hívott meg művészcsoportot Budapestről.

dapestre költözött Kövesházi Kalmár Elza teremtette meg a kapcsolatot,

Viszont mindkét alkalommal – személyes kapcsolatok alapján – főleg a

hiszen 16 plasztikával kiemelten szerepelt. A négyoldalas katalógus, a

modernség mellett elkötelezett fiatalokat: progresszív tanárokat növen-

szórólap és a sajtó szerint „az osztrák újító művészek elitjeként“ kiemelt

dékeikkel. Az első 1910-ben a KÉVE volt (1907–1947)5, melynek veze-

21 bécsi festő 46 alkotását mutatták be. Jórészt táj- és aktképek érkez-

tője, Frischauf (1902-től Szablya-Frischauf) Ferenc (1876–1962, festő,

tek, főleg akvarellek, kétségtelenül eladási céllal. Az inflációs időszak

belsőépítész és formatervező) családilag szintén Bécshez kötődött.

az olcsó papírmunkáknak kedvezett. Magyar vonatkozásban a nyugati

Osztrák felesége, Lohwag Ernesztin (1874–1934) Szablya budapesti ma-

művészet felé szimbolikus nyitásként értékelték a kiállítást, ami azonban

gániskolájában tanított, ott tanult húga, művésznevén Konstantin Frida

nem váltott ki nagyobb hatást.

(1884–1918) is. A bécsi kötődések és Simay ajánlása révén került sor

A Hagenbund 1924 tavaszi kiállítása nagy sajtóvisszhangra talált

a Hagenbundban 1910 januárjában a KÉVE kiállításra. A KÉVE csoport

Bécsben a különböző tendenciák felmutatásával. Mindegyik cikk meg-

nemcsak megfelelő partner volt újszerű enteriőr kiállításaival, valamint

említette a vendégként szereplő Derkovits Gyulát (1894–1934), aki bátyja

a képző- és iparművészek, sőt az építészek korszerű összefogásával,

hívására 1923 június és 1926 január között a modern kiállításoktól pezsgő

hanem nagy feltűnést keltett sokoldalúságával: a vezető művészek mün-

bécsi kulturális életben élt. A Hagenbundban négy nagy olajképpel sze-

chenies finom naturalizmusát közvetítő tájképektől, portréktól a párizsi

repelt gyáros mecénása és talán ekkor először kiállító honfitársa, Mayer-

„vadakat“ átértelmező „ultramodernekig“ széles volt a bemutatott művek

Marton révén. Ezek az első világháború után a békés utópiába menekülés

skálája. A nyugati posztimpresszionista hatások magyar követői mellett a

árkádikus kompozíciói voltak, melyek jól kapcsolódtak a Hagenbund új

múlt századelő magyar modernitásának másik tendenciája, a népi díszítő

szellemiségéhez. Derkovits figuráinak erőteljes plaszticitását mint egyéni,

motívumokra alapozott nemzeti művészet kísérlete jelent meg, elsősorban

magyar jelleget emelték ki a kritikusok. (Most a Belvedere kiállításán Kon-

Kozma Lajos, s részben Tichy Gyula késő szecessziós grafikáin. A bécsi

cert című képe külön falat kapott.) A német expresszionizmus második

u t ó i r at • p ost scrip tum

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

A bécsi Collegium Hungaricum kiállítási enteriőrje, design és fotó: Fákó Árpád

generációjához közeli, a kubizmus, a valori plastici, az új fotóművészet

törekvésekhez. A nagyváros forgatagában is ragaszkodott a vidéki me-

eredményeit a kiadványokból ismerő festő-grafikus széles kivágású, fe-

sevilághoz. 10 Korábbi növényi ornamenseit Bécsben állatmotívumok vál-

lülnézeti kompozíciói formailag elütöttek az osztrákokétól.6

tották fel. A schönbrunni állatkertben személyes élményeket gyűjtött, de

A különböző társadalmi hátterű művészek integrációja nem volt egy-

az ábrázoltak elvont, stilizált, dekoratív fantázialényekké alakultak, ahogy

szerű a bécsi Hagenbundban. A nagyvárosi értelmiség új identitású körei

ezt a bécsi gyűjtő, Peter Chrastek tulajdonában lévó művei jelzik a Col-

nem társadalmi kötöttségek szerint tagozódtak, a neves magyar szocioló-

legium Hungaricum kiállításán. Bécsben nem volt idegen, noha mindig

gus, Mannheim Károly meghatározásával élve inkább a szabadon lebegő

elvágyódott a nagyvárosból. Unokatestvére, Hatvany Lajos báró körétől

értelmiség típusába tartoztak. A sokféle indíttatású és fokozatú modernis-

az emigráns írókig, filozófusokig terjedtek kapcsolatai. Közülük hívott meg

ta életérzések nem szociális helyzetből, inkább lelki elbizonytalanodásból

nyaranta felvidéki családi birtokára, Lesznára (1920-tól Hrusov, Cseh-

fakadtak. Így például az asszimiláns zsidó értelmiség érzékenységéből,

szlovákia) prominens vendégeket: Robert Musil, Franz Doderer, Richard

a liberál-kapitalizmus pénzcentrikus világából való kiábrándultságból, a

Goetz újságíró, Hedwig Schaxel pszichoanalitikus, a Hagenbundból Frie-

város és a vidék, a hagyományos nemzeti és az újat kereső modern mű-

da Salvendy, Gergely Tibor, időnként Mayer-Marton, Ferenczy Béni, és

vészet szembenállásából stb. A Hagenbundban a nyugatihoz képest meg-

budapesti festő ismerősök jöttek el. A táj bűvöletében alkottak a közép-

késett, közép-európai „másféle modernizmusok“ találkoztak. A szövetség

európai entellektüeleket összefogó, sajátos vidéki szalon nosztalgikus és

egyre jobban figyelt a más nemzetbeliek munkáira, különösen a közép-eu-

egyben modern szellemű, különös, ambivalens világában. Az olaszországi

rópai régióra. Számos új taggal bővült a szervezet, köztük magyarokkal az

tájakvarellekhez hasonlóan a vidéki élet, a piaci jelenetek, az ünnepek

1920-as évek közepétől, amikor a politikai menekültek már jórészt elmen-

vidéki sokadalmának naiv, Brueghel-stílusúnak nevezett kép-meséi pro-

tek, és a hosszabb ideig kint tartózkodók nemcsak szabadabb művészeti

testálást jeleztek a modernizálódó, új városi valóság mechanizált világá-

életre vágytak, hanem közösségre a művészek nehezen viselhető magá-

val szemben. 11 A Hagenbundban a bécsi nőművészek kiállításain (1929,

nyával szemben. Egy ilyen magyar baráti kör kapcsolódott a Hagenbund-

1931) kívül részt vett a tagok tárlatain, a szövetség gender szempontú

hoz: Mayer-Marton György, Lesznai Anna, Gergely Tibor és Ferenczy Béni.

nyitottságának megfelelően.

A Collegium Hungaricum kiállítása először szentel kiemelt figyelmet

A közép-európai mérsékelt modernista törekvések összefonódtak a

ezeknek a művészeknek Bécsben. Mayer-Marton György (1897–1960)

zsidó származású értelmiség fokozott érzékenységével, helykeresésével.

ahogy korábban Simay, Bécsben élő magyar létére 1924–1938 között a

Lesznai fiatalabb élettársa, Gergely Tibor (1900–1978) grafikus-festő raj-

Hagenbund új vezetőségéhez tartozott. 8 Az elnök, Carry Hauser barátja

zaival, a Der Tagnak készített karikatúráival, valamint a bécsi zsidó szín-

és munkatársa volt.9 Hagyományosan ő is a bécsi és müncheni akadémiai

háznál, a Gongnál alkotott kosztüm- és díszletterveivel kereste kenyerét

tanulmányok után telepedett meg a Győrhöz közeli Bécsben. Felesége,

Bécsben. Született grafikus volt, csak rövid ideig tanult litografálni a Wie-

Grete Friend zongoraművésznő révén került közel a bécsi zenei élethez

ner Kunstgewerbeschulén. A rajzokon kívül specialitása volt a lényeget

és festette kubizáló expresszív zenész képeit, melyek sajnos a második

erőteljes ecsetvonásokkal kiemelő ún. fekete-fehér akvarell, melyekből a

világháborúban megsemmisültek, csak replikák, könyvborítók és plakátok

Hagenbundban 1928-ban egy nagyobb kollekciót mutatott be. Ezekből

maradtak ránk. Vállalta a szervezési feladatokat, a művészek szociális

egy sort a Collegium Hungaricum kiállításán is láthattunk. Feltehetően

helyzete, nemzetközi elismertetése foglalkoztatta. Mint művészt nem a

Lesznai révén Mayer-Marton vezette be a Hagenbundba, ahol 1927–35

kísérletezés érdekelte; a modernitást végsőkig nem vivő, tipikus Hagen-

között rendes tagként gyakran kiállíthatott. A sajtó jellemzően az akva-

bund festő lett. Főleg akvarellel dolgozott, a kínai művészet hatását is

rellisták között, mégpedig baráti köre: Lesznai, Mayer-Marton és Frieda

ötvöző természetábrázolásai arattak sikert. Győri és balatoni tájképeiről

Salvendi műveivel együtt emlegette szlovákiai, itáliai tájképeit, figuratív

sajnos csak képjegyzéke alapján tudunk, melyet 1938 utáni londoni emig-

kompozícióit. Karakteres emberábrázolásai jól kötődtek a Hagenbund

rációjában rekonstruált.

tematikus tárlataihoz (Család, 1928; Portrék, 1929). Mayer-Martonnal

Feltehetően Mayer-Marton révén került be Lesznai Anna (1885–1966)

együtt a kínai kultúra vonzása is megérintette. Gergely e kísérletek után,

népművészeti indíttatású iparművészeti munkáival és tájakvarelljeivel a

már az 1930-as években Budapesten élt, 1939-ben vándorolt ki az USA-

Hagenbundba, 1927-től mint rendszeres kiállító, és 1930–35 között

ba Lesznai Annával.

mint tag. Nőies képi világa kevéssé illeszkedett a mérsékelten modern

Az igen tehetséges szobrász, Ferenczy Béni (1890–1967) valószí-

X IV. é v f o lyam 8 0 . s z á m

u t ó ir at • p o s t s c r ip t u m

rokon élénk színeit. A frissen végzett növendékek első kiállítása volt ez, egyben a modern törekvések egyedülálló bécsi magyar rendezvénye. A Hagenbund és az UME rokon törekvéseinek bizonyítéka, hogy tíz magyar művészt is felvettek levelező tagnak (Vaszary János, Pécsi Pilch Dezső, Medveczky Jenő, Lévy Lénárd Róbert, Lahner Emil, Klie Zoltán, Emőd Aurél, Csók István, Scheiber Hugó Bene Géza és a szervező Déry Béla). Az 1930-as években a modernizmust elutasító neonacionalista kultúrpolitika Közép-Európában az ún. nemzeti művészetet, jó esetben a népművészetet kívánta hangsúlyozni. Változott a Hagenbund kiállítások tematikája is. 1935-ben az Österreichischer Kulturbund Magyar népművészet tárlatot hívott meg Budapestről a Hagenbundba. A tárlat tudományosan válogatott, sokoldalú múzeumi anyag felmutatásával jeleskedett az Urbányi Vilmos építész által tervezett, tájegységenként szépen rendezett enteriőrökben. 14 A gépiesítéssel szemben a kézműipar idealizálására, a rohanó város és a csendes falu ellentétének áthidalására már a századforduló óta törekedtek. Erről írt a katalógusban Szablya János, aki 1910-ben ügyvezetőként dolgozott a Hagenbund KÉVE kiállításán, s lehet, hogy az ő korábbi kapcsolatai is segíthették a népművészeti kiállítás bécsi bemuKövesházi Kalmár Elza: Gerelyhajító, 1920, Sammlung P .C. Wien. Fotó: Darabos György

tatását, a személyestől a hivatalosig szőve a Hagenbund és a magyarok

nűleg Mayer-Marton és a Lesznai–Gergely pár magyar köre révén lett a

hálóját. Erről az elfeledett, sokoldalú kapcsolatrendszerről adott képet a

Hagenbund tagja (1927–35). Családi gyökerei Bécshez kapcsolták, s itt

Belvedere átfogó kiállítása és a bécsi Collegium Hungaricumban szerve-

1921–37 között kisebb megszakításokkal otthon érezte magát. Feleségül

sen hozzá kapcsolódó tárlat, Fákó Árpád kitűnő installációjával.

vette magántanítványát, osztrák állampolgár lett. Széles ismeretségi köre igazi kozmopolita művésznek mutatja, aki Firenze és Párizs magániskoláiban tanult, majd Bécsben Archipenko nyomán készítette merész kubista plasztikáit, és a gótika bűvöletében rajzolta a Stephansdom szobrait az 1920-as évek elején. Meidlingben lakva köztéri megbízásokat kapott (Mechanikus kalapács, 1929; Térdeplő, 1930). Pesti barátja, Wilde János révén megismerte a bécsi művészettörténeti iskola kiemelkedő egyéniségeit: Otto Beneschr, Max Dvorakot, Hans Sedlmayr-t, Julius von Schlossert (1936-ban emlékérmet készített róla). 12 A Hagenbund 54. kiállításán farelieffel, bronz portréval és hat éremmel mutatkozott be. Elismertségét jelzi, hogy 1928-ban, Schiele halálának 10. évfordulóján őt bízták meg a síremlék elkészítésével. Érmet is készített Schieléről. 1931 nyarán a legjelentősebb modern művészek társaságában szerepelt. Portré- és éremművészetében a neoklasszicizmus jegyében az antik és reneszánsz példák újraértelmezése felé fordult. Nemcsak a nemzetközi kapcsolatok aktív részese volt, de a hazaiakat is ápolta. 1937-ben részt vett a Hagenbund utolsó kiállításán, majd visszatelepült Budapestre. Az 1920-as évek második felében, az osztrák-magyar kultúrkapcsolatok felélesztésének korszakában a magyar kultuszminisztertől egy rövid időre támogatást kaptak nemcsak az ún. nemzeti, hanem a modern törekvések is. A külföldi magyar kiállítások aktív részese volt Vaszary János

__________ 1 Hagenbund. Ein europäisches Netzwerk der Moderne 1900 bis 1938. Kat. szerk. Harald Krejci. Belvedere Bécs 2014 2 6 Ungarn im Hagenbund / A Hagenbund magyarjai. Kövesházi Kalmár Elza, Simay Imre, Lesznai Anna, Gergely Tibor, Mayer-Marton György, Ferenczy Béni. Osztrák magángyűjtemények és a Magyar Nemzeti Galéria együttműködésével. Kat. szerk. Bajkay Éva. Collegium Hungaricum Bécs, 2015 (továbbiakban: Kat. Bécs 2015) 3 Sabine Plakolm-Forsthuber: Elza Kövesházi Kalmár. Eine österreichisch-ungarische Bildhauerin. In: Das alles war ich. Politikerinnen, Künstlerinnen, Excentrikerinnen der Wiener Moderne. szerk. Frauke Severit. Bécs 1998,115-144. 4 Bajkay Éva: A szecesszió és az art deco között. Kat. Bécs 2015, 16-39. 5 A KÉVE művésztársaság a századelőn, szerk. Plesznivy Edit, Kiss Horváth László. Kat. Kecskemét, 1984.; Pesznivy Edit: Bécsi kapcsolatok egy magyar művésztársulatnál. A Kéve. In: Az áttörés kora.. Kat. szerk. F. Dózsa Katalin. BTM Budapest, 2003, 433-45. 6 Bajkay Éva: Derkovits bécsi szerepléseinek német nyelvű recepciójáról. In: Enigma. Derkovits-olvasókönyv I., Budapest, 2014, 82-92.; Lásd még Derkovits. A művész és kora. Kat. MNG 2014, 66-79. 7 Georg Mayer-Marton: Der Hagenbund. 1930, gépirat, Belvedere Archiv Mayer-Marton Mappa 5/8. 8 Pápai Emese: Egy győri festő a Hagenbund vezetőségében. Kat. Bécs 2015, 60-77. 9 Carry Hauser: Mein Freund Gyuri. Mayer-Marton levelezése. Belvedere Archiv 104 10 Török Petra: „Hihetetlenül érzem életem exterritorialitását” Lesznai Anna és Gergely Tibor Bécsben és a Hagenbundban. Kat. Bécs, 2015, 40-47. 11 Lesznai Anna: Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből. szerk. Török Petra. Budapest, 2010; Lesznai Anna. Morzsái az eltörött világkalácsnak. szerk. Szilágyi Judit, Török Petra. Hatvan, 2014 12 Gulyás Dorottya: Ferenczy Béni bécsi korszaka.: Kat. Bécs 2015, 78-95. 13 Kopócsy Anna e témával kapcsolatos jegyzetei feldolgozás alatt. 14 Publikálatlan archív fotók találhatók a Forster Központ – Építészeti Múzeum gyűjteményében. Ezúton köszönöm Ritoók Pál szíves segítségét.

(1867–1939) már az 1910-es, 20-as években rendszeresen szerepelt a bécsi tárlatokon és ápolta a kapcsolatokat. Frissen végzett akadémiai növendékeiből 1925-ben létrehozta az UME-t (Új Művészek Egyesülete).

Hungarians in the Network of Hagenbund in Vienna (1900–1938)

Vaszary 33 művéből és 46 művész – jórészt Vaszary tanítványai – mun-

The Charm of the "Other Modernism"

káiból válogatták össze a Nemzeti Szalon igazgatójával azt a 226 művet,

melyet felsorakoztattak a Hagenbund 1928. januári UME kiállításán. 13

The central museum of Austrian art, the Belvedere devoted an exhibition

Hangsúlyozni kívánták a nemzetköziséget, meghívtak Párizsban, Berlin-

of new perspectives at the end of to the association of artists named after

ben, Münchenben, sőt Firenzében dolgozó magyarokat és figyeltek a

Josef Hagen innkeeper, the short name of which is Hagenbund. It was not

korábban Bécshez kötődő Scheiber Hugó, illetve a Hagenbund korai kor-

the works of the members but the network of nexus that was researched

szakából kiemelkedő Kövesházi Kalmár Elza és Simay Imre részvételére

with a new approach focussing on Central Europe by involving Czech,

is. A bécsi kritika kiemelte Vaszary Salome című festményét, melyben az

Polish and Hungarian art historians specialized in this topic, among them

expresszionista színház, a modern tánc és a némafilmek világa kapcso-

the author of this study. The result is an encyclopaedic catalogue docu-

lódott össze. Az UME kiállításon is kitűntek a nőművészek férfias erejű,

menting 250 exhibitions including important Hungarian works displayed

ambiciózus munkái. Az osztrák kritikusok a nyugati mellett a mindig kele-

then as well as documentary photos. The six Hungarian artists presented

tinek vallott magyar vonásokat, sőt a kettő összeegyeztetését dicsérték.

in the Hagenbund not only as guests but also as regular members was

A bécsi sajtó a párizsi iskola hatásán kívül a német Neue Sachlichkeitre is

associated with this large-scale event in the Collegium Hungaricum. The

utalt, és kiemelte a fiatalok magyaros temperamentumát, népművészettel

study below gives a survey of this forgotten multilateral nexus.

web galéria web gallery

www. m e o n l i n e . h u

2015 | 02

Felhőkarcolók Frankfurtban

Jasmina Cibic: Spielraum

Ybl-épületsorsok

DAM, Frankfurt, 2014. 11. 08. – 2015. 04. 19.

Ludwig Múzeum, 2015. 01. 30. – 03. 08.

Az Unger-háztól a Kálvin térig

www.meonline.hu

Szerk.: Hidvégi Violetta, Marótzy Katalin, Budapest Főváros Levéltára, 2014, 192 oldal www.meonline.hu

Stefano Boeri, Gianandrea Barreca, Giovanni La Varra: Boscolo ház, Milánó. Fotó: Paolo Roselli

2015 elején a frankfurti Deutsches Architekturmuseum (DAM) egyszerre két hasonló témájú időszaki kiállítással várta látogatóit. Az egyik Frankfurt Kiállítási enteriőr. Fotó: Bujnovszky Tamás

felhőkarcolóit, a másik a város, a DAM és a Deka Bank által meghirdetett, a világ legjobb felhőkarco-

Jasmina Cibic videó installációja és projektje a szlo-

lójának járó díjának anyagát mutatja be.

vén művész által felvetett konceptuális és formai

A Frankfurt Felhőkarcolói a város magasházait

kérdések egyfajta szintézise. Az összművészeti

mutatja be nagyméretű makettekkel, tervekkel, ko-

alkotás a film, a performansz, a szobrászat és az

rabeli fotókkal. Az 1945-től napjainkig tartó fejlő-

installáció segítségével veszi szemügyre a közelmúlt

dés korszakait és ikonikus épületeit felsorakoztató

történelmét, azt vizsgálva, hogyan válik a vizuális

anyag nem csak arra a kérdésre keresi a választ,

nyelv és a retorika az állam látványos megjeleníté-

Ybl Miklós születésé-

miért a Majna-parti város Németország egyik leg-

sének eszközévé, miképpen szolgál a művészet és

nek bicentenáriuma

gyorsabban fejlődő metropolisza, de a távlati ter-

az építészet a mindenkori politikai rendszer puha

alkalmából a Budapest

veket is bemutatja, különös tekintettel a központi

hatalmi stratégiájaként. Az európai politikai szatí-

Főváros Levéltárában

pályaudvar területének fejlesztésére. Frankfurtnak

ra első művelői között számon tartott Karl Kraus

őrzött tervhagyaték

mára éppúgy szimbóluma a pénzügyi negyed fel-

gondolatait továbbfűzve Cibic a dekorációnak a

egy részét bemutató

hőkarcolóinak sokasága, mint Chicagónak, New

nyelvhasználaton és az épített környezeten belüli

kiállítás anyagát most

Yorknak vagy Sanghajnak. A több mint száz fel-

olyan célzatos alkalmazására reflektál, amely jel-

tanulmánykötet dol-

hőkarcoló közül a két legjelentősebb a vásárváros

lemző jelenség lényegében minden nemzeti politikai

gozza fel, Hidvégi Violetta és Maróczy Katalin szer-

területén található Messeturm (63 emelet, 263,5 m),

rendszerben. A kiállítás interaktív térinstallációból,

kesztésében. A hatalmas életművet a Kálvin és a

és a Kereskedelmi Bank irodaépülete (300 méteres

a Simon Fisher Turner által ehhez komponált hang-

Pollack Mihály tér környékére szűkítették, ahol Ybl

magasságával 2003-ig Európa legmagasabb iroda-

környezetből, performanszokból, illetve két vetített

alkotásai alapvetően átalakították az egykor falusias

háza). A kiállítás kurátora Philipp Sturm.

filmből áll. A kiállítótér a galéria, a filmdíszlet és a

kinézetű városrész arculatát. Erre a területre kon-

Az Év Magasháza tervezőjének járó, 2004-ben

színház funkcióit egyesíti magában, ahogyan egyes

centrálódó műveiben alkotói stílusának változásai

a város által alapított és kétévente megítélt díjat

elemei váltakoznak a díszlettől a plasztikán át a

is nyomon követhetők a historizáló épületektől a

2014. november 9-én vehették át a milánói Bos-

színpadig és vissza. A kiállításhoz kapcsolódó per-

tisztán romantikus alkotásokig. A kötetben magán-

co felhőkarcoló tervezői, a Boeri Studio építészei

formansz-sorozatban az előadók újra életre keltik a

házak és középületek egyaránt megtalálhatók, de

(Stefano Boeri, Gianandrea Barreca, Giovanni La

film látványtervében megjelenő díszleteket és ele-

olyan díszítő kisarchitektúrák is bekerültek, mint az

Varra) és Manfredi Catella ingatlanfejlesztő. A ki-

meket. Az installáció elemei az „el nem kötelezettek

egykor Kálvin téren álló Danubius-kút.

írásra 800 pályázat érkezett, az építészekből, in-

mozgalmának” 1961-es, Belgrádban megrende-

A kötetet Hidvégi Violetta Józsefváros épí-

gatlanfejlesztőkből és mérnökökből álló nemzetközi

zett első konferenciája alkalmából készült egyedi

téstörténetét társadalomtörténeti és gazdasági

zsűri 17 ország 26 felhőkarcolóját találta bemuta-

pavilonok, emlékművek és dekorációs kiegészítők

szempontokból elemző írása nyitja, ezt időrendben

tásra érdemesnek. A pályázók között olyan világ-

vázlatainak, terveinek és rajzainak látványelemeit

követik az egyes épületekhez kapcsolódó eltérő

sztár építészek irodái vonultak fel, mint Erick van

konfigurálják újra. A háromrészes projekt első fe-

hosszúságú és mélységű tanulmányok, bemutató

Egeraat, Norman Foster, Steven Holl, Jean Nouvel,

jezeteként megvalósuló budapesti kiállítást az év

szövegek. A szerkesztők igényesen válogatott ar-

Rem Koolhaas, Dominique Perrault, Renzo Piano,

folyamán további két bemutató követi Ljubljanában

chív és mai képanyaggal, tervrajzokkal illusztrálják

a Skidmore, Owings & Merrill és a TEN.

és Belgrádban.

az épületek bemutatását.

Borsos András

Pálinkás Edit

károlyi alajos gróf palotája, hermann rückwald felvétele

2015 | 02

BÚCSÚ Életének 49. évében elhunyt Kálmán Tünde grafikusművész, könyvtervező. 1997–2002 között a Magyar Építőművészet tervezője volt, egykori munkatársunk. Ugyanakkor és azóta is a Múlt és Jövő Kiadó művészeti vezetője, alkotó ereje segítette a magyar zsidó könyvkiadás magas színvonalú feltámasztását. Számos folyóirat és könyv grafikusa volt, két ízben is (1999, 2000) első díjat kapott a Magyar Könyvkiadók és Könyvtervezők Egyesületének „Szép könyv” versenyén. Kiváló művész és ember, nagyszerű kollégánk volt, mély fájdalommal emlékezünk rá – a szerkesztőség.

DÍJAK ∙ Barcza Dániel és Herczeg Ágnes Herman Ottó Innovátor-díjat vehetett át a Parlamentben, a Herman Ottó-emlékév zárásaként tartott emlékülésen. ∙ Jean Monnet-emlékéremmel tüntették ki Callmeyer Ferenc kétszeres Ybl Miklós-díjas építészt. ∙ Az ArchDaily Év Háza versenyén közösségi építészet kategóriában a sporaarchitects Gellért téri és a Fővám téri állomása bizonyult legjobbnak. ∙ A Creaton építészeti pályázaton 1.díjat Kovács-Andor Krisztián DLA és Dr. Tamás Anna Mária a visegrádi rendezvényépületért, 2. díjat Getto Tamás és Schunk Tímea a pécsi lakóépületért, 3. díjat Szendrőné Sopár Katalin a csánigi Római Katolikus Templom épületéért vehetett át. Különdíjat tervezés alatt álló épület kategóriában Markó András és Németh Tamás nyert a kaposvári vasútállomás felújítási terve, a MÁV felvételi épületéért. Különdíjat kapott Börzsei Tamás a csobánkai családi házért, és Szunyogh László az egykori diósgyőri koronauradalmi épület felújításáért. ∙ Az Év Irodája 2014 versenyen a következő díjakat adták át: az Év Irodája: Dentsu Aegis Network Hungary; az Év Design Irodája: Viacom; az Év Irodája Különdíj: Nitrogénművek Zrt.; az Év Coworking Irodája: LOFFICE Coworking; az Év Irodaháza Közönségdíj: Bank Center; az Év Új Ingatlanfejlesztése és az Év Legzöldebb Projektje: Eiffel Palace; az Év Üzemeltető Cége: Future FM Zrt., az Év Ingatlanpiaci Személyisége: Scheer Sándor, Market Zrt.

HÍREK ∙ Az Ybl-emlékévben az MMA által kiírt pályázatot a székesfehérvári Ybl Miklós emlékház tervezésére Radnóczi László nyerte meg, a 2. díjat Hegedűs Andrea és Szuhányi Anna Szilvia, illetve Csáki Melinda és Boda István pályázata kapta.

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON ∙ Lechner. Az alkotó géniusz. Iparművészeti Múzeum, 05. 31-ig ∙ Ekler Dezső: Tértörténetek. Esterházy Palota, Győr, 03. 31-ig

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

∙ Cseh házak. FUGA, 04. 07-ig ∙ Eyal Segal: Release: Return. FUGA, 04. 14-ig ∙ Flo Kasearu: Zendülés. FUGA, 04. 20-ig ∙ Friedrich Kiesler: Művész, építész, látnok. Osztrák Kulturális Fórum, 04. 02-ig ∙ DAM építés. Hajdú Bihar Megyei Építész Kamara, 03. 20-ig ∙ Sárospatak történeti városa – másképpen. Új-Bástya kiállítóterem, Sárospatak, 03. 23-ig ∙ Ciprian Mureşan. Ludwig Múzeum, 03. 22-ig ∙ /////////fur////: no pain no game. Ludwig Múzeum, 05. 10-ig ∙ Csáji Attila. Fényút. Műcsarnok, 04. 05-ig ∙ Szvet Tamás: Fényidézés. Műcsarnok, Mélycsarnok, 04. 26-ig ∙ Derkó 2015. Műcsarnok, 03. 28 – 04. 05. ∙ Kis Varsó: Művészeti Akadémia - '89 Rebels. Kassák Múzeum, 06. 07-ig ∙ Rippl-Rónai és Maillol – Egy művészbarátság története. Magyar Nemzeti Galéria, 04. 12-ig ∙ Maillol hatása a magyar szobrászatra. Magyar Nemzeti Galéria, 04. 06-ig ∙ Az ősi Kína kincse. Iparművészeti Múzeum, 04. 19-ig ∙ Michal Jandura: Plakátok. Lengyel Intézet, 04. 17-ig ∙ Kő kövön – Töredékek a magyar vidéki zsidóság kultúrájából. Néprajzi Múzeum, 05. 31-ig ∙ Az indológus indián – Baktay Ervin emléke zete. Hopp Ferenc Ázsiai Múzeum, 11. 01-ig ∙ Schmal Károly kiállítása. Budapest Galéria, 04. 12-ig ∙ Sylvia Plachy: Mikor Lesz Holnap. Magyar Fotográfusok Háza, 04. 19-ig ∙ Észlelés és érzékelés. MűvészetMalom, Szentendre, 05. 24-ig ∙ Helyzetek és érzetek - Hajdú László életműkiállítása. MűvészetMalom, Szentendre, 05. 24-ig ∙ Kozák Gábor műgyűjteménye. MűvészetMalom, Szentendre, 05. 24-ig ∙ Országos Kisplasztikai Quadriennale. Modern Magyar Képtár, Pécs, 05. 03-ig ∙ Robert Capa / Mozgásban. Vaszary Villa Galéria, Balatonfüred, 08. 09-ig

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN Anglia ∙ György Kepes. Tate Liverpool, 05. 31-ig ∙ The Future City. RIBA, London, 03. 31-ig ∙ Mackintosh Architecture. RIBA, London ∙ Designs of the Year 2015. Design Museum, London, 08. 23-ig Ausztria ∙ Vienna. The Pearl of the Reich. Planning for Hitler. Architekturzentrum Wien, 08. 17-ig ∙ Ways to Modernism. Josef Hoffmann, Adolf Loos, and Their Impact. MAK, Bécs, 04. 19-ig ∙ Serbia. City as a regional context for architecture. Architektur im Ringturm, Bécs, 04. 02-ig ∙ Massimo Listri. Prospettive/Perspectives. Kunsthistorisches Museum, Bécs, 04. 05-ig ∙ Warhol to Richter. Albertina, Bécs, 04. 12-ig

∙ Ludwig Goes Pop. MUMOK, Bécs, 09. 13-ig ∙ Landscape in Motion. Kunsthaus, Graz, 10. 26-ig Dánia ∙ The Rain is Coming. Danish Architecture Centre, Koppenhága, 04. 06-ig ∙ Rebuild by Design. Danish Architecture Centre, Koppenhága, 04. 19-ig Finnország ∙ Lahdelma & Mahlamäki. From Competition to Implementation. Works 1982–2015. MFA, Helsinki, 04. 05-ig ∙ Suomi Seven. Emerging Architects from Finland. MFA, Helsinki, 05. 05-ig ∙ The Finnish Rowhouse. From Working class Housing to Middle-class Dream. MFA, Helsinki, 05. 17-ig Franciaország ∙ Marcel Breuer in Normandy. Cité de l’architecture, Párizs, 06. 01-ig ∙ Archi-Timbrée. Cité de l’architecture, Paris, 04. 15 - 09. 21. ∙ Le Corbusier, Mesures de l'homme. Centre Pompidou, 04. 29 – 08. 03. ∙ Between the Sun & the Moon. Bijoy Jain - Studio Mumbai. Arc en rêve centre d'architecture, Bordeaux, 06. 01-ig Hollandia ∙ City Hotels. ARCAM, Amszterdam, 04. 12-ig Németország ∙ Skyward. Highrise City Frankfurt. DAM, Frankfurt, 04. 19-ig ∙ DAM Award for Architecture in Germany 2014. DAM, Frankfurt, 04. 12-ig ∙ 52 Weeks, 52 Cities. Photographies by Iwan Baan. DAM, Frankfurt, 06. 14-ig ∙ Architecture of Independence. African Modernism. Vitra Design Museum, Weil am Rhein, 05. 31-ig ∙ Zoom in on Architecture. Pinakothek der Moderne, AM der TU München, 06. 21-ig ∙ (im)possible. Marta Herford, 05. 31-ig ∙ Alexander Bordsky. Works. Tchoban Foundation, Berlin, 06. 05-ig Olaszország ∙ Architecture in Uniform. MAXXI, Róma, 05. 03-ig ∙ Unedited History. Iran 1960 – 2014. MAXXI, Róma, 03. 29-ig ∙ Local Icons. Greetings from Rome. MAXXI, Róma, 06. 07-ig ∙ The Capital and its Architect. Archivio di Stato, Firenze, 06. 06-ig Svájc ∙ Spatial Positions 9. Aristide Antonas. Protocols of Athens. Schweizerisches Architekturmuseum, 04. 26-ig ∙ Architecten de Vylder Vinck Taillieu. ETH Zürich, 04. 05-ig USA ∙ The Architectural Image, 1920-1950. NBM, Washington, 2015. 05. 03-ig

h ír e k • n e w s

∙ Uneven Growth: Tactical Urbanisms for Expanding Megacities. MoMA, New York, 2015. 05. 10-ig ∙ Renée Green: Begin Again, Begin Again. MAK Center, Los Angeles, 03. 29-igú

PÁLYÁZATOK RE-DESIGN – Újra standolunk: a pályázat célja olyan kreatív látványtervek készítése előre megadott témában, amelyek megvalósítása lehetséges újrahasznosított-, vagy maradékanyagokból. Az alkotások célja, hogy ráirányítsák a figyelmet a hulladéknak szánt anyagok újrahasználhatóságára, népszerűsítsék a „re-design” irányzatot, és elősegítsék, hogy a környezettudatos gondolkodás beférkőzzön a mindennapi életbe. Beadási határidő: 2015. 03. 20. Információ: humusz.hu A Design Terminál harmadszor rendezi meg a 3D nyomtatási technológiákat felvonultató rendezvénysorozatát, a Budapest 3D Printing Days-t, melynek részeként idén újra nyilvános pályázatot hirdet What-to-print-in3D címmel. Olyan 3D nyomtatási technológiára épülő műalkotásokat várnak, melyek kizárólag ipari, vagy otthoni 3D nyomtatóval valósíthatók meg. Beadási határidő: 2015. 03. 30. Információ: whattoprintin3d.com A MEDIAWAVE Nemzetközi Vizuális Művészeti Alapítvány és a Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszéke nyilvános, titkos hallgatói ötletpályázatot ír ki Magyarország valamennyi felsőfokú építészképzésben résztvevő hallgatója számára a 25. MEDIAWAVE fesztivál központi helyszínét adó komáromi Monostori Erőd Dunai Bástyáját kettéválasztó fal megtervezésére és megépítésére. Beadási határidő: 2015. 03. 31. Információ: mediawavefestival.hu A Design Terminál 2015-ben is elindítja Smart City Lab Budapest pályázatát, hogy lehetőséget adjon kreatív szakmák számára innovatív városfejlesztési ötletek megvalósítására. Az idei téma a személyes városélmény és a városlakók környezetük iránt érzett felelőssége. Beadási határidő: 2015. 03. 31. Információ: designterminal.hu Az EUROPAN 13 pályázat keretében 49 európai helyszínre meghirdetett feladatra lehet pályázni, magyarországi nincs közöttük. Az alkalmazkodni képes város tematikát folytatva idén is az önszerveződés, megosztás, folyamat áll a pályázat fókuszában. Három általános elképzelésen nyugszik ez az átfogó téma: rugalmasság mint kihívás, közösségi alkalmazkodási képesség mint cél, gazdaságosság mint módszer. Beadási határidő: 2015. 06. 30. Információ: www.europan-europe.eu

é pí t é s zek • architects

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

2015 | 02

2015/02 építészek architects

Bán Ferenc DLA építész

Zoboki Gábor DLA habil.

Demeter Nóra DLA építész

építész

Válogatott munkák Selected projects

Művelődési ház, Nyíregyháza Szakszervezeti székház, Nyíregyháza Városháza, Mátészalka Kulturális Központ, Nyírbátor Lakóház, Tokaj Kiemelt pályázatok Featured competitions

Diákszálló, Debrecen, 1. díj Európa Hotel, Budapest, 1. díj Új Nemzeti Színház pályázat, 1. díj Lánchíd Hotel, Budapest Sevillai világkiállítás magyar pavilonja, 2. díj Díjak Awards

1984 1986 1994 1997 2004 2004

Pro Urbe díj Ybl Miklós díj Kossuth díj Pro Architectura díj Molnár Farkas díj Prima Primissima díj

építész Diploma Degree

Diploma Degree

1964 BME Építészmérnöki Kar 1972–74 MÉSZ Mesteriskola

Winkler Barnabás DLA

Diploma Degree

1988 BME Építészmérnöki Kar MÉSZ Mesteriskola XI. ciklus 2008 Pécsi Tudományegyetem, DLA fokozat Válogatott munkák Selected projects

Művészetek Palotája, Budapest Richter Kémiai Kutatóközpont, Budapest Telenor Székház, Törökbálint Center Point irodaház, Budapest Palazzo Dorottya, Budapest Nanshan Kulturális és Sportközpont, Művészeti Múzeum, Kína Oktatói tevékenység Teaching activity

2014– Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar, egyetemi tanár BME vizsgabizottsági tag Díjak Awards

1997, 1998, 2000 Év Háza díj 2006, 2011 Pro Architectura díj 2006, 2010, 2012 FIABCI Prix d’Excellence 2008 Budapest Nívódíj 2008 Ybl Miklós díj 2010 FIABCI Fődíj 2010 Csonka Pál emlékérem 2012 FIABCI Diploma 2012 Prima Primissima díj

1988 Berkeley University, USA, BA 1993 Yale University, USA, MA 2012 Pécsi Tudományegyetem, DLA fokozat

Diploma Degree

Válogatott munkák Selected projects

Spirál Irodaház, Budapest Bimbó Ház, Budapest Triola Villa, Budapest Művészetek Palotája, Budapest Richter Kémiai Kutatóközpont, Budapest Telenor Székház, Törökbálint Center Point irodaház, Budapest Palazzo Dorottya, Budapest Nanshan Kulturális és Sportközpont, Művészeti Múzeum, Kína Lechner, az alkotó géniusz kiállítás, Iparművészeti Múzeum (generáltervező)

Sörgyár, Potsdam, és Frankfurt a.d Oder Fővárosi Gyógyszertári Központ Campona Szórakoztató- és Bevásárlóközpont, Budafok Infopark D épülete, Budapest Nemzeti Irodalmi és Történelmi Emlékhely, Balf StefániaPark irodaház, Budapest Sportcsarnok, iskola, óvoda és zeneiskola hangversenyteremmel, Szigetszentmiklós

Díjak Awards

2006 FIABCI Prix d’Excellence 2008 Budapest Nívódíj 2010 FIABCI Prix d’Excellence 2011 Pro Architectura díj 2012 FIABCI Diploma, FIABCI Prix d’Excellence Iroda Office

Zoboki-Demeter & Társai Építésziroda 1061 Budapest, Andrássy út 45. III./6. zda@zda.hu www.zda.hu

Iroda Office

Zoboki-Demeter & Társai Építésziroda 1061 Budapest, Andrássy út 45. III./6. zda@zda.hu www.zda.hu

1970 BME Építészmérnöki Kar 2011 BME Építőművészeti Doktori Tanács, DLA fokozat

Díjak Awards

2005 2008 2008 2009 2012 2014

Kós Károly díj Budapesti Nívódíj Simon Wiesenthal díj Ybl Miklós díj Kotsis Iván emlékérem Forster Gyula díj

Oktatói tevékenység Teaching activity

1978–80 Ybl Miklós Főiskola 2014 BME címzetes egyetemi tanár Kiemelt pályázatok Featured competitions

Campona Szórakoztató- és bevásárlóközpont (meghívás) MCC iroda- és stúdióépület (meghívás) Iskola, Szigetszentmiklós Iroda Office

HAP Tervezőiroda Kft. 1027 Budapest, Margit krt. 24. 212 59 94, hap@hap.hu www.hap.hu

2015 | 02

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

Borbás Péter DLA építész

Palotai Dániel

Diploma Degree

2002 BME Építészmérnöki Kar 2011 Kós Károly Egyesülés, Vándoriskola 2014 MOME, Építőművészeti DLA fokozat Válogatott munkák Selected projects

Pálmaház rekonstrukció, Anthony Gall irodájában, Fővárosi Állat- és Növénykert, 2000 Dél-Dunántúl és Felföldi mezőváros tájegységek, Skanzen, 2002-2006 Óvoda, Turi Attila munkatársaként a Triskell Kft.-ben, Zsámbék, 2009 Ökologikus szemléletű családi házak, Kalocsa, Pilisszentlászló, Szentendre, Verőce, 2010 Kiemelt pályázatok Featured competitions

www.palotaidaniel.com

Public Art pályázat Jassó Sándorral, Szentendre, megvalósult, 2011 Central Mosque of Prishtina International Architectue Competition Benson Marcellel, 2013 Visegrádi négyek családi házai, 2014 Szentendrei Nagy-kúria átalakításának ötletpályázata, I. díj, 2014 Oktatói tevékenység Teaching activity

é p ít é s z e k • a r c h it e c t s

Rabb Dániel építész

Rabb Péter építész

Diploma Degree

2013 BME Építészmérnöki Kar

1974 BME Építőmérnöki Kar

Válogatott munkák Selected projects

2005 PTE Pollack Mihály Műszaki Kar Építészmérnöki Szak 2014 PTE Tervező Építészmérnöki Szak, MSC 2014– BME Építészmérnöki Kar Műemlékvédelmi Szak Műemlékvédelmi szakmérnöki képzés XX. ciklus

Odooproject, Solar Decathlon Europe 2012 (építész munkatárs)

Válogatott munkák Selected projects

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

2013– BME Építészkar Lakóépülettervezési Tanszék, külsős konzulens

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Barack Obama Presidential Library Competition (dicséretben részesített) Looking Forward, Re-imagining the Athenaeum of Philadelpia, 3. díj IFUA Horváth & Partners, irodaátalakítás, 1. díj

Oktatói tevékenység Teaching activity

1976-82 Pollack Mihály Műszaki Főiskola, óraadó tanár 2013– PTE PMMK meghívott előadó Válogatott munkák Selected projects

Mohács, Szent Miklós malom és molnár ház rekonstrukció. Mohács, Szent Miklós malom, taposó malom Dunaszekcső, Magtár felújítása Díjak Awards

2010 Podmaniczky díj Iroda Office

Bartal és Rabb Kft barab@t-online.hu/ darabb77@gmail.com +36203973012 www.bartalesrabbkft.hu

Szigetvár, tornaterem Szigetvár, 200 lakásos lakótelep Kővágószőlős, tornacsarnok Budapest, M5 autópálya sótároló épület Pécs, MÁV állomás Pécs, ZSKN Bóbita bábszínház Bátaszék, r. k. templom, toronysisak újraépítése Pécsi zsinagóga felújítása, az első Angster-orgona felújítása Kiemelt pályázatok Featured competitions

Vác, városi sportcsarnok tervpályázat II. helyezés Pécs, 120 lakás, II. helyezés Budapest, Kormányzati negyed Díjak Awards

2010 Podmaniczky díj 2014 Forster Gyula érem

2009– MOME, oktató Iroda Office Díjak Awards

2013 Jövő a jelenben, racionális épületek az utókornak, I. díj 2013 Fémlemezfedések az építészetben, I. díj 2013 Év Tetője, Energiatudatos Épületburok szekció, külön díj 2014 Év homlokzata (családi ház) 2014 Pest Megye Építészeti Nívódíja

Bartal és Rabb Kft. Pécs, Alkotmány u. 34. barab@t-online.hu www.bartalesrabbkft.hu

Iroda Office

+36 30 318 1836

RÉGI-ÚJ M A GYA R É PÍTŐ M ŰV É SZET

2014/02-es lapszámunk szerzői

Bajkay Éva művészettörténész. Az ELTE művészettörténet szakán szerzett diplomát, majd a Művészettörténeti Dokumentációs Központ és a Magyar Rádió külső munkatársa lett. 1966tól a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa, 1980-tól a grafikai osztály helyettes vezetője, 1984-től 2000-ig vezetője, jelenleg tudományos főtanácsosa. 1983-ban megszerezte a művészettörténet tudomány kandidátusa címet (értekezés Uitz Béla korai munkásságáról). Fő kutatási területe a 19-20. századi magyar és egyetemes művészet, különös tekintettel a magyar művészet nemzetközi kapcsolataira. E tárgykörben számos kiállítást rendezett Bécsben, Innsbruckban, Párizsban, Kasselben, Tokióban 1994-ben, Delaware-ben 1995-ben, Clevelandben 1996-ban, Brüsszelben 1999-ben, Münchenben és Berlinben 2002-ben, Annemarie Jaeggivel a Bauhaus-Archivumban, Berlinben 2010/11-ben. A magyar avantgárd és a magyar grafikai alkotásokat bemutató kiállításokat rendez 1982-től. Számos művészettörténeti kötet szerzője. Borsos András építész. 1986-ban szerzett diplomát a BME Építészkarán. Dolgozott a MATERV-ben (1986-1997), a RIZALIT Kft.-ben (2001-2003), a Kiniczky Mérnök Irodában (2006) és a VAM Design-nál (1997-2008). 2008-tól a Magyar Építőművészek Szövetsége Titkára, a "fiatalok feketén-fehéren / young architects' generation" 2013 pályázat és vándorkiállítás kurátora. Dudics Krisztián építész, 2000-ben diplomázott a BME Építészmérnöki Karán. Végzés után az Építész Kaláka Kft. munkatársa, 2008-tól vezető tervező. A Középülettervezési Tanszéken DLA abszolutóriumot szerzett, kutatási területe az építészet és az ökológia összefüggései. Számos díjazott építészeti tervpályázat szerzője vagy társszerzője. 2007 óta több építészeti lapban rendszeresen jelennek meg írásai, kritikái. 2011-től a Dudics Építésziroda Kft. ügyvezetője. Götz Eszter újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2007-2012 között a www. kultura.hu szerzője, 2009-2011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. Barry Bergdoll építész, művészettörténész, építészettörténész (USA), a Columbia University professzora. Fő kutatási területe az európai építészet 1750–1900 közötti története. Számos tanulmányt írt az építészetnek a kulturális reprezentációban betöltött szerepéről. Több építészeti témájú filmet is készített. Fontosabb megjelent kötetei: Mies in Berlin, Museum of Modern Art, 2001; European Architecture 1750–1890, Oxford University Press, 2000; Léon Vaudoyer: Historocism in the Age if Industry, MIT Press, 1994 Kuli László építész. 1992-ben az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Magasépítési szakán (diplomadíj), 1995-ben az Építésztervező szakmérnöki képzésen (YMMF), majd 1999-ben a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájában szerzett diplomát. 2006 óta Budajenő Településfejlesztési Bizottságának elnöke. Fontosabb díjai: Pest Megye Építészeti Nívódíj (2009), Pest Megye Kultu-

2015 | 02

rált Településért díj-Budajenőnek (2009), Urbanisztikai Társaság különdíja Budajenőnek (2011), Települési Hild János Díj Budajenőnek (2014). Matthias Boeckl építészettörténész, építészetelméleti szakíró. 1999-ben habilitált az innsbrucki egyetemen, majd Bécsben szerzett doktori fokozatot. Az osztrák architektur.aktuell című kétnyelvű építészeti folyóirat főszerkesztője, a Parnass folyóirat állandó szerzője, számos építészeti és művészeti könyv szerzője, építészeti kiállítások kurátora. Pálinkás Edit művészettörténész, közgazdász, az ELTE Művészettörténeti Intézetében szerzett diplomát 2009-ben. Fő érdeklődési területe a színházépítészet és az akusztika. A Budapesti Corvinus Egyetemen 2012-ben szerzett közgazdasági diplomát. Több hazai és nemzetközi kulturális rendezvény szervezője, résztvevője. 2009-2011 között, majd 2013-tól a Magyar Építőművészet szerkesztője. Sármány-Parsons Ilona Dr. művészettörténész. Az ELTE művészettörténész- angol szakán végzett, majd tíz évig az MTA Művészettörténeti Intézetének volt a munkatársa. 1984-óta Bécsben él. Tanított Budapesten Debrecenben, Nottinghamban, Bécsben (az ottani egyetemeken), és megalakulásának kezdetétől a Közép-Európa Egyetem (CEU) tanára. Az Osztrák- Magyar Monarchia korszakának specialistája, könyvei és tanulmányai festészeti építészeti és iparművészeti témákban erről a korszakról jelentek meg angolul, németül és magyarul. Szabó László DLA építész, főiskolai tanár, műemléki szakértő, a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar "Népi építészet" Tudományos Diák körének vezetője. Főiskolai, majd egyetemi oktatóként három évtizede több nemzedéket nevelt az építészeti igényességre, a népi építészet és a műemlékek megismerésére, megbecsülésére. Tevékenységéért 2001-ben Forster Gyula-díjat, 2005-ben Ybl-díjat kapott. Szabó Levente építész. 1999-ben diplomázott a BME Középülettervezési Tanszékén, 2001.2004 között DLA-ösztöndíjas, 2007-től ugyanitt főállású oktató, jelenleg egyetemi adjunktus. 2008-ban védte meg DLA fokozatát. Elvégezte a ÉME Mesteriskola XVIII. ciklusát. A Hetedik Műterem Kft. ügyvezetője, majd 2010-től annak vezető építésze. 2010-ben Pro Architectura-díjat kapott. 2012-től az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjasa. Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001, 100 % kreativitás, I. Építészeti Nemzeti Szalon/Műcsarnok, 2014). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapító-szerkesztője. 2014-ben Ybl díjat kapott. Zöldi Anna építész, színdinamikai szakmérnök, építészeti szakíró. A BME Építészkarán szerzett diplomát. Néhány év tervezőintézeti gyakorlat után magántervezéssel kezdett foglalkozni, elsősorban a belsőépítészet területén. 2004 óta publikál a szaksajtóban és a kulturális folyóiratokban.

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata – 1903-tól cultural magazine of the Association of Hungarian Architects - since 1903

2015 | 02 Régi-Új Magyar építőművészet

R ÉGI - Ú J

M AGYAR

ÉPÍTŐ M ŰVÉSZET

•

H u n g a r i a n

A r c h i t e c t u r e

2015 | 02

Kós Károly Díj 2010

ture in Hagenbund – Matthias Boeckl Hagenbund, the ’other modernism’ – Éva Bajkay

Lechner in Paris – Barry Bergdoll • Lechner’s national modernism – Ilona Sármány-Parsons • Architec-

• Family House, Szentendre - Péter Borbás • Silesia Museum, Katowice – Riegler Riewe Architekten • Ödön

Cultural Centre, Nyíregyháza – Ferenc Bán • Primary School, Szigetszentmiklós – Barnabás Winkler

950 Ft

Utóirat POST SCRIPTUM XV. évf. 80. szám