Hungarian Architecture 2016/2 by Hungarian Architecture

régi-új magyar építőművészet // hungarian architecture | 2016 / 02 Nemzeti Történeti Emlékpark / National Heritage Park, Ópusztaszer – Murka István • Ludovika Campus kollégium / Boarding School, Budapest – Dr. Finta József, Szabó Tamás János • Anonym pince / Winery, Etyek – Szövényi István, Szövényi Anna • Városháza / Town Hall, Visegrád – Bártfai Tamás • Vár / Castle, Siklós – Kaló Judit • MÁV szakszolgálati épületek / Railways Auxiliary Buildings, Vác – Pethő László • Nyaralóépület / Summer Resort, Balatonszárszó – Fazekas Katalin, Vilics Árpád • Közösségi gyümölcsfeldolgozó / Communal Fruit Processing Plant, Markóc – Holczer Veronika • Konferenciaközpont / Conference Centre, Katowice – JEMS • Városi piac / Farmers and Fish Market, Vodice – Dinko Peračić

2016

Utóirat // post scriptum | xvI. évfolyam / 86. szám Andres Lepik előadása / Lecture by Andres Lepik – Götz Eszter • Építészet Ausztriában a 20. és 21. században / Architecture in Austria in the 20th and 21st Centuries – Szegő György • Mavericks – Szegő György • Skopje 2014 – Klein Rudolf • Max Fabiani – Boris Podrecca • A csend mint építészeti térkoncepció / Silence as a Concept of Architectural Space – Katona Vilmos • A BME Építőművészeti DLA iskolájának vietnami tanulmányútja / A Study Trip in Vietnam with the Doctoral School – Török Bence

1580 Ft

Előfizetési felhívás 2016 2016-ban visszatérünk ahhoz a régi tradíciónkhoz, hogy a régi-új Magyar Építőművészet évi 6 lapszámmal, minden második hónapban jelenik meg, minden számban Utóirat elméleti melléklettel. A 2016-ban megjelenő 6 lapszám előfizetési díja változatlanul 8.700 Ft. Egy lapszám ára: 1.580 Ft Diák előfizetés: 6.600 Ft A diákkedvezmény igényléséhez kérjük a beszkennelt diákigazolványt elküldeni a szerkesztőség email címére: epitomuveszet@gmail.com Külföldi előfizetés egy évre: európai országokba: 87 EUR, tengerentúlra: 128 USD Szívből reméljük, hogy 2016-ban is a folyóiratunk olvasójaként és előfizetőjeként számíthatunk Önre! − A szerkesztők

Előfizethető a szerkesztőségben, vagy átutalással a Magyar Építőművészek Szövetsége K&H Bank 10201006-50197952 számú bankszámlájára. Számlaigényét kérjük a szerkesztőség email címén jelezze: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőség: Építészek Háza – Magyar Építőművészek Szövetségének székháza, 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. +36 1 3182444 (116-os mellék), +36 70 6149404 epitomuveszet@gmail.com

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | xvI. 86. RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2016 | 02

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET / / H u n g a r i a n A r c h i t e c t u r e

Murka I. • Finta J. – Szabó T. J. • Szövényi I. – Szövényi A. • Bártfai T. • Kaló J. • Pethő L. • Fazekas K. – Vilics Á. • Holczer V.

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

RÉGI-ÚJ

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata 1903-tól cultural magazine of the Association of Hungarian Architects since 1903

URBANISTA FELSŐFOKÚ SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉS A BME Urbanisztika Tanszéke az Urbanista Szakirányú Továbbképzés 2014-16-os évfolyamának kifutása után

új évfolyamot hirdet 2016. szeptemberi indulással. A képzés négy féléven keresztül az urbanisztika legfontosabb témaköreit havonta egy-egy háromnapos tematikus konferencia formájában tárgyalja. Különleges figyelmet szentelünk a településrendezés témakörének, amelyet két elméleti konferencia mellett egy helyszíni gyakorlat és három félév vezetett gyakorlat mélyít el. A négy intenzív félév szakdolgozattal és államvizsgával zárul. A képzés helyszíne az Urbanisztika Tanszék, tandíja félévenként 190.000 Ft. A tanfolyamra építészmérnök, építőmérnök, tájépítészmérnök, településmérnök, közlekedésmérnök, környezetvédelmi mérnök szakos egyetemi vagy főiskolai oklevéllel lehet jelentkezni. Ugyancsak várjuk a településtervezésben-településfejlesztésben dolgozó geográfus, jogász, közgazdász, szociológus kollégákat.

Jelentkezés //////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// 2016. június 30-ig a BME Központi Tanulmányi Hivatalánál diplomamásolattal és a honlapról letöltendő, kitöltött adatlappal (http://www.kth.bme.hu/urlap).

További információk a képzés vezetőjénél: Szabó Julianna PhD 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3. II. 93. tel: (+36 1) 463-3847 email: szabojuliannaphd@gmail.com

Helyi aktív építészet Locally active architecture 15. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále 2016. május 28. – november 27. Magyar Pavilon Kurátorok: Fábián Gábor, Fajcsák Dénes (arkt)

Az újkori emberiség, különösen a legutóbbi száz év alatt a munkakérdés megoldását gondolkozásának egyik legfontosabb céljává tette. Hogy semmi eredményt nem ért el, és a munka továbbra is az maradt, ami volt: rabság, kényszer, borzalom, annak oka igen egyszerű. Nem látta, hogy nem a munkánál kell kezdenie, hanem ott, ahol az élet minden tevékenysége értelmet nyer. Abban a pillanatban, amikor a munkának sikerülne ismét intenzív műveléssé lenni, vagyis ha ismét szellemi értékek realizálása lenne, az egész egy csapásra megoldást nyerne. A modern korban egyetlen munka tartotta meg intenzív művelésjellegét. A művész a modern korban az egyetlen ember, aki szellemi értékeket realizál. És a művészi munka az egyetlen, amely nem vált kínos rabsággá, sőt amely vonzó, izgató, szép és egész maradt. A művészi munkában az ember a szellemi értékeket közvetlenül megvalósítja, s így az anyagi természetet közvetlenül műveli. Ez a munka minden egyéb munkának példaképe, s irigyelt álma. És egészen biztos, hogy amíg az élet minden területén ugyanazt a realizálást, amit a művész él, nem sikerül megvalósítani, addig mindennemű munkareform, törvény, elmélet, kényszer teljesen hiábavaló. (Hamvas Béla: Scientia Sacra, Medio Kiadó, 1995)

régi-új magyar építőművészet

2016 / 02

_____ régi-új Magyar Építőművészet alapítva 1903 A Magyar Építőművészak Szövetségének kulturális folyóirata.

MÉ 2016/02. szám ISSN 1785 – 282X

tartalom content _____

Lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: +36 1 318 2444, +36 70 6149404 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés: Schäffer Zsuzsa, kedd 9-12 óráig Felelős kiadó: Sáros László György DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: Szegő György DLA Olvasószerkesztő: Götz Eszter

Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor Utóirat alapítva 2001 Alapító főszerkesztő: Szegő György DLA Szerkesztők: Götz Eszter, Pálinkás Edit

szcéna // scene

Állami díjak és kitüntetések. 2016. március 15.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

National Awards and Prizes. March 15th, 2016 13. Nemzetközi Építészkongresszus – Zöldi Anna

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13th International Architecture Congress – Anna Zöldi 8. Budapesti Építészeti Filmnapok – Zöldi Anna

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8th Budapest Architecture Film Days – Anna Zöldi MOME Campus fejlesztési terv. A pályázat eredménye

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

MOME Campus Development Scheme. Results of the Contest Terjesztés: Schäffer Zsuzsa

téma // theme

Grafika: Kludovácz András

Mértéktartó közelítések. Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark – Zöldi Anna . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

Nyomtatás:

Moderate Approaches. National Heritage Park, Ópusztaszer – Anna Zöldi

deMax Művek

Kapunyitás. A Ludovika Campus kollégiuma, Budapest – Götz Eszter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Opening a Gate. Ludovika Campus Boarding School, Budapest – Eszter Götz

HIRDETÉSFELVÉTEL:

Friss borkultúra. Anonym pince, Etyek – Török Ferenc. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

Hirdetésszervező:

Fresh Viticulture. Anonym Winery, Etyek – Ferenc Török

Cser Márta

Megtalált lépték. A visegrádi városháza felújítása – Okrutay Miklós. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

e-mail: martacser@yahoo.com

A Scale Found. The Reconstruction of the Town Hall, Visegrád – Miklós Okrutay

Tel: +36 20 4849044

Kibontakozó történelem. A Siklósi Vár műemléki helyreállításáról – Fejérdy Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 An Evolving History. The Restoration of the Castle in Siklós – Tamás Fejérdy

WEBOLDALUNK:

Fekete gyémánt. Konferenciaközpont, Katowice – Götz Eszter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

www.meonline.hu

Black Diamond. International Conference Centre, Katowice – Eszter Götz Utazásra rendezve. MÁV szakszolgálati épületek, Vác – Botzheim Bálint. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

Ready for Travel. Hungarian Railways Auxiliary Buildings, Vác – Bálint Botzheim Belülről kifelé. Nyaralóépület, Balatonszárszó – Szabó Levente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 From the Within towards the Outside. Summer Resort, Balatonszárszó – Levente Szabó Napfénytető. Városi piac, Vodice – Götz Eszter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 Sunroof. Farmers and Fish Market, Vodice, Croatia – Eszter Götz Építészet Magyarország peremén. Közösségi gyümölcsfeldolgozó, Markóc – Holczer Veronika

. . .

Architecture at the Edge of Hungary. Communal Fruit Processing Plant, Markóc – Veronika Holczer

régi-új magyar építőművészet

utóirat // post scriptum

Kisebb lépték, nagyobb változás. Andres Lepik előadása a MOME-n – Götz Eszter

. . . . . . . . . . . . . . .

Small Scale, Big Change. Lecture by Andres Lepik at MOME – Eszter Götz Építészet Ausztriában a 20. és 21. században – egy könyvről magyar szemmel – Szegő György . . . . . 59 Architecture in Austria in the 20th and 21st Centuries – György Szegő

Mavericks – a brit építészet törött öntőformái – Szegő György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 Mavericks: Breaking the Mould of British Architecture – György Szegő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Posztmodern Patyomkin. Skopje 2014 projekt – Klein Rudolf Post-Modernist Potemkin. Skopje 2014 – Rudolf Klein Max Fabiani, a Monarchia építésze – Boris Podrecca

Max Fabiani, the Architect of the Monarchy – Boris Podrecca A csend mint építészeti térkoncepció. Kontemplatív terek napjaink templomépítészetében I. – Katona Vilmos

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Silence as a Concept of Architectural Space. Contemplative Spaces in Church Architecture Today I. – Vilmos Katona Xin chao Viet Nam – üdvözlet Vietnamnak. A BME Építészmérnöki Kar Építőművészeti DLA iskolájának tanulmányútja – Török Bence

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Xin chao Viet Nam – Greetings to Vietnam! A Study Trip in Vietnam with the Doctoral School, Faculty of Architecture – Bence Török terv // plan

Sacre Coeur női rendház. Építészeti pályázat – 1. díj

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Sacre Coeur Nunnery. Architectural Competition – 1st Prize Gourmet Street Food pavilon. [AC-CA]™ építészeti pályázat – 1. helyezés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83

Gourmet Street Food pavilion. [AC-CA]™ Architectural Competition – 1st Prize passzázs // passage

Josef Frank: Against Design – Szegő Hanna. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 Gábor Dénes díj 2015. Ifj. Kistelegdi István – Götz Eszter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 Örömvonalak. Farkas Gábor építész albuma – Szegő György. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 DEMO:POLIS – Götz Eszter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88 Vízizrí. Munkáskultúra a Duna partján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88 Pier Luigi Nervi. Építészet a sportért – Pálinkás Edit. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88 Búcsú // farewell

Zaha Hadid (1950-2016) – Szegő György. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 Kerényi József (1934-2016) – Szegő György. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 Hőnich Henrich (1941-2016) – Bálint Imre

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Hírek, díjak, kiállítások, pályázatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 Lapszámunk építészei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 Lapszámunk szerzői. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96

53 A borítón Az etyeki Anonym pince látható, építész: Szövényi István, Szövényi Anna

Fotó: hajdú józsef

2016 / 02

_____

szcéna scene _____

Állami díjak és kitüntetések

Hőnich Henrik: Magyar Pedagógusok Háza, látványterv, 2014-2015

2016. március 15. ___

Orbán Viktor miniszterelnök javaslatára Áder János köztársasági elnök állami kitüntetéseket adományozott az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából. A díjakat Lázár János, illetve Balog Zoltán miniszterek adták át. A díjazottak közül kiemeljük azokat az alkotókat, akik az építészet, az épített környezet, illetve a társművészetek képviselőiként kaptak ebben az évben elismerést. Kossuth-díjat kapott Nagy Ervin korábbi országos főépítész a magyar népi építészet forma- és motívumvilágából merítő munkásságáért, az építészetpolitika és az érdekképviselet területén végzett munkájáért. Ybl Miklós díjat vehettek át az alábbi építészek: Hőnich Henrik letisztult, egyedi gondolatvilágú alkotásaiért, oktató tevékenységéért, szakmai ismeretterjesztő munkásságáért és aktív szakmai közéleti szerepvállalásáért. A Magyar Építész Kamara alapító tagja személyesen már nem vehette át a kitüntetést, pár nappal a díjátadó előtt hunyt el (a megemlékezést lásd a Búcsú rovatban). Lantay Attila, Hild József- és Pro Architectura-díjas építész, Székesfehérvár főépítésze tervezőként, oktatóként, az építészet társadalmi elfogadottságáért végzett munkájáért. Viszlai József, Miskolc korábbi főépítésze értékmentő és értékteremtő szakmai munkásságáért. Érdemes Művész elismerést kapott Somogyi Pál Ferenczy Noémi-díjas iparművész, belsőépítész, az MMA rendes tagja. Kiváló Művész elismerést kapott Szegő György Jászai Mari-díjas, Ybl-díjas Érdemes Művész, a Műcsarnok ügyvezető igazgatója, folyóiratunk főszerkesztője, kiállítási kurátor, művészeti író. Gratulálunk a kitüntetetteknek!

Nagy Ervin: Hattyúház, Budapest, 1998. Fotó: Sáros László György

ARAK Atlétikai Klub, Székesfehérvár, Lantay Attila koncepciója nyomán. Tervező: Sárközi Lajos, fotó: Lantay Attila

Viszlai József: Miskolci Egyetem, főbejárat, 2002

National Awards and Prizes March 15th, 2016 Initiated by Prime Minister Viktor Orbán, János Áder, President of Hungary handed over national awards of merit on the anniversary of the Revolution and War of Independence in the 1848/49. The prizes were delivered by Ministers János Lázár and Zoltán Balog. Of the authors given recognitions now we are hereby writing about those whose activities are associated with architecture, man-made environment and the associated arts of architecture. Somogyi Pál: a székesfehérvári Magyar Király szálloda belső tere, 2011

régi-új magyar építőművészet

13. Nemzetközi Építészkongresszus

mester-kultusz visszahúzó erejét. A nyitottság az egyetlen üdvözítő út, hiteles kortárs építészet csak ideológiák és generációk termékeny kölcsönhatásából tud megszületni. Földrészek és kultúrák mátrixa egyértelmű tanulságot nyújtott: a számtalan inger és kontextus-lehetőség közepette egyetlen kapaszkodó van: az erős és következetes gondolatiság, egyfajta koncepció-alapú építészet, amely visszanyúl az építészet organikus eredetéig, és harsány gesztusok nélkül épít használható tereket a globális városi kultúra számára.

2016. március 16. ___

szöveg text:

Zöldi Anna

A 13. Nemzetközi Építészkongresszus érzékenyen reagált arra, ami ma leginkább izgatja Európát: a kultúrák találkozása mottóval hívta meg idei előadóit. Valódi külföldi előadó mindössze öt volt, mégis valódi keresztmetszetet kaptunk, szellemesen a hazai viszonyokra reflektáló keretbe szerkesztve. A sort magyar tervezők külföldi munkái nyitották, és a legidőszerűebb Magyarországra érkező import építészet, a Városligetbe szánt Nemzeti Galéria terve zárta. A külhoni példák közti intermezzóként pedig a hazánkban élő, illetve alkotó külföldi építészek győzködték derűsen a hallgatóságot arról, hogy Magyarország egyenesen paradicsom az építészek és az építészet számára. Élmény volt megismerkedni az Isztambulon kívül Londonban is irodát működtető török Emre Arolat érzékeny, és elmélyült elemzésen nyugvó munkáival, Enrique Sobejano Dél-Amerikától Észországon át Kínáig ívelő gondolati ívével, Louis Hutton kissé németes alaposságával, Rem Koolhaas irodájának, az OMA-nak tükörszervezetével, a virtulis építészeti tartalmakat – kutatást, oktatást kommunikációt – szolgáló részlegével, az AMO-val, vagy a vitatott városligeti projekt egyik vitathatatlanul érdemdús résztvevőjével, Kazuyo Sejimával. A legizgalmasabb felfedezést talán mégis a magyar vonatkozású anyag nyújtotta. A hazai gyakorlatra reflektáló meg-

szólalások a modernitás itthon nem eléggé méltányolt jótéteményét helyezték a fókuszba: a kulturális nyitottságot. Branczik Márta művészettörténész a szocialista évtizedek exporttervezésének termését vette számba, melyet jórészt még a szakma sem ismer, és ennek folytán a kortársak sem tartottak kellő becsben – holott hatalmas és gazdag anyagról van szó, amely a földrajzi távolság miatt nehezen kutatható. A még élő tervezők visszaemlékezései és a globális kukker segítségével azonban a magyar építészettörténet amúgy is mostohán kezelt modern kori örökségének ez a szelete is felkerülhet a palettára. Különösen fontos és aktuális ez akkor, amikor a modern örökség ideológiai és esztétikai okokból könnyen esik áldozatául a - Bardóczi Sándor találó meghatározását kölcsönvéve – populáris historizmus térnyerésének. Oliver Sales, Dick Sikkes és Anthony Gall a kortárs gyakorlat felől igyekezett rávilágítani, hogy a joggal kárhoztatható építészeti hungarikum, a sápítozó önsajnálat indokolatlan. Szerintük mind a magyar építőipar egyedi részleteket is kivitelezni képes szakmai tudása, mind a hazai pályázati rendszer elég szabadságot biztosít az építészeti gondolat szárnyalásához. Egyvalamit azonban mind kiemeltek, és ez mindenképp megfontolásra méltó: a hazai építészeti hierarchia, a

Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa. Fotó: Katona Vilmos

enrique Sobejano. Fotó: Katona Vilmos

szcéna // scene

13th International Architecture Congress March 16th, 2016 The 13th International Architectural Congress sensitively reacted to what mostly excites Europe nowadays: it has invited its lecturers with the slogan „the meeting of cultures”. Although there were only five genuinely international lecturers, we could grasp a comprehensive survey wittingly embedded into a framework reflecting our local conditions. It was opened by international works of Hungarian designers and was finished by the most timely imported architecture arriving in Hungary: the designs of the National Gallery meant to be moved into the City Park in the near future. As an intermezzo of international examples, foreign architects living or working in Hungary were cheerfully trying to convince the audience that Hungary is a paradise for architects and architecture. However, the most exciting revelations were provided by the materials with Hungarian relevance. discovery. Comments reflecting on the contemporary focussed on one of the benefits of modernism which have not been appreciated enough in Hungary so far, namely cultural openness.

Emre Arolat. Fotó: Katona Vilmos

2016 / 02

8. Budapesti Építészeti Filmnapok 2016. március 3-6. ___

szöveg text:

Zöldi Anna

A 8. Budapesti Építészeti Filmnapok ezúttal is tartotta magát vállalt küldetéséhez Az immár a régió legrangosabb rendezvényévé vált filmszemle az építészetet nem művészi kimonóban és nem is magasztos palástban idézi meg, hanem a mindennapok jelmezében: otthonkában, vagy esetenként vasalt öltönyben, ha a helyzet és az érdek úgy kívánja. Nem menekülhetsz az építészet elől – állítja a Kortárs Építészeti Központ, a fesztivál ötletgazdája és szervezője. Minimum kétértelmű kijelentés, amit a korántsem kizárólag a szakmának szánt válogatás azután mindahány értelmében tételesen igazol. Egyrészt triviális – nincs menekvés, mindnyájan az építészet felhasználói vagyunk, ráadásul többségben városi patkányok, akik készen kapják az odúikat, és sok esetben vajmi kevés beleszólásuk van abba, hová vezet a kijárat. Az, amit ma építészetnek nevezünk, egyre inkább a hétköznapi igényeket szolgálja, szemben a történeti korok transzcendenciával átitatott épület-csodáival. A feladat nagyon is prózai, és ezzel párhuzamosan egyre inkább előtérbe kerül épület és ember viszonya, legyen szó Berlin főteréről vagy egy városi disznóólról Ukrajnában. A fesztivál filmjei közül sok ezt a megélt építészetet állította fókuszba. Kiemelt témaként foglakozott a városi terekkel, a berlini Alexanderplatz ellentmondásos tervpályázatától a Széll Kálmán tér átépítésén át a Lechner Tudásközpont archívumából válogatott szocialista városközpontokat bemutató filmekig. A magyar anyag jelenléte jó irány, és talán azt jelzi, hogy készülnek és készültek itthon is élvezhető dokumentumok e tárgyban – hisz a fesztiválra válogatott alkotások kerülnek. Berlin példája azonban már átvezet a mottó másik értelmezéséhez: építészet nem csak szolgálat, hanem hatalmas üzlet is, és ehhez mérten agresszív – bekerít és leterít, befurakszik a föld alá, és minden talpalatnyi helyet birtokba próbál venni, ahol hasznot remél. (Milliós földalatti háború, James Dawson, 2015). A fesztivál nyitófilmje Kínába kalauzolt, (A kínai polgármester, Zhou Hao, 2015), és persze Kína amúgy is bőven kínálja az extremitásokat e téren (Paloták földjén, Adam Smith, Song Ting, 2015, Bérelj külföldit Kínában! David Borenstein, 2015). De nem

régi-új magyar építőművészet

Long studio, Fogo Islands, 2010. Építész: Saunders Architecture

kell ilyen messzire menni – az Alexanderplatz pályázata (Végállomás, Alexanderplatz, Hans Christian Post, 2015) ékesszólóan mutatta, hogy mi a különbség a nyertes Hans Kollhoff beszédes nevű Kis Manhattan tervének üzleti szelleme, Daniel Libeskind építőművészeti attitűdje és a harmadik helyezett, eredetileg keletnémet származású tervező közösségi és városhasználati szempontokat előtérbe helyező megközelítése közt. Rendes fesztiválhoz illően az aktualitások is terítékre kerültek: olimpia és városfejlesztés Görögországban, múzeumépítés Hollandiában, és a mi leendő Nemzeti Galériánkat tervező építészpáros, Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa munkásságának ékes darabjai mellett helyet kapott egy blokkban a monori biobrikett-szárító története is. A legellenszenvesebb ingatlanfejlesztő címét a skót gazdák földjén golfpályát építő Donald Trump nyerte el (Le vagytok Trumpolva!, Anthony Baxter, 2011). Pozitív példaként a paradicsomi élővilággal, ám megélhetést kínáló munkával már nem rendelkező Fogo szigetek megújulását követhettük nyomon. Egy hazatelepülő építész és egy befektető összefogásával létrehozott alkotótelep a minőségi építészet és a közösségteremtő innováció eszközével elérte, hogy a sziget ismét képes legyen az önfenntartásra, és újra birtokba vegye a

megújulásra képes generáció. A fesztivál filmjei nem mondtak mást, mint amit amúgy is tudunk, de nem árt ismételni: építeni felelősség, kis közösségek, de akár az egész emberiség iránt.

8th Budapest Architecture Film Days March 3-6, 2016 Organized for the 8th time this year, the days of films on architecture has been true to its original mission again. Evolving into the most prestigious event of the region, this survey of films does not only evoke architecture as clad in an artistic kimono or a majestic robe, but in an everyday attire, like a housecoat or an ironed suit if the situation, the occasion and interests involved would require. The festival focussed on urban spaces as its prioritized topic, ranging from the contradictory design contest of the Berlin-based Alexanderplatz through the remodelling of Széll Kálmán Square to the films chosen from the archives of Lechner information centre presenting Socialist city centres. The presence of Hungarian materials is an agreeable tendency, which may also indicate that enjoyable documentary films are being shot on this topic also in Hungary – the films shown at the festival are only a careful selection.

MOME Campus fejlesztési terv

A pályázat eredménye ___

A 2014-ben kelt kormányhatározat alapján megkezdődött Magyarország legjelentősebb kreatívipari beruházása a MoholyNagy Művészeti Egyetemen. A MOME Campus – Kreatív Innovációs Tudáspark kialakítását célzó beruházás elsődleges célja, hogy az egyetemi campus meglévő értékeit maximálisan megvédve, a 21. századhoz méltó környezetet és infrastrukturális alapot teremtsen az intézményben zajló szellemi munka számára. A Campus fejlesztésére kiírt építészeti pályázat eredményét januárban hirdették ki. A zsűri három terv díjazása és további öt pályamű megvétele mellett döntött. Az alábbiakban bemutatjuk a díjazott terveket.

1. díj: 3h Építésziroda Vezető tervezők: Csillag Katalin, Gunther Zsolt, munkatársak: Kiss Anna Sára, Boromissza Júlia, Garay-Kiss Dorottya, Kállay Gábor szakági tervezők: Kapás Enikő, Szabó András, Bukovics János A mezőnyből első pillantásra kiemelkedő, elegáns, magas szakmai színvonalon megfogalmazott terv, amely kifinomult, professzionális és racionális szemléletről tanúskodik. A program víziójában vázolt ambíciót ugyan nem teljesíti be maradéktalanul és meghaladására sem tesz kísérletet, mégis a pályázatok között talán a leghitelesebb munka, amely a legközelebb áll egy reálisan megvalósítható, hosszú távon is működőképes megoldáshoz. (…) A telepítés követi a kiírás ajánlását. Alapképlete világos és átlátható: a terület ligetes karakterét megtartó, pavilonos beépítés valamennyi új elemét egyetlen nyílegyenes gerincre fűzi fel. A Farkasdy-épület irányát követő tengely az új B-épület transzparens átriumából indulva mutat a tudásközpont tömegét kettészelő hasítékon keresztül a város felé. Ez a vízszintesen kifeszített egyenes szervezi a Zugligeti úti homlokzatot is. A terep lejtését kihasználva a tervező egy nagyvonalú mozdulattal úgy alakít ki új, kétszintes közösségi teret (MOME szíve), hogy az egyben biztosítja az összeköttetést a Farkasdy-épület, a Tudásközpont és a Technológiai park között, miközben a fölé kifuttatott kert jó arányú zöld teret hagy szabadon az épülettömegek között. (…) Térszervezésének alapja a világosan elkülönülő funkcionális zónák logikus rendszere. A többszintes átriumokon keresztül intenzív vizuális kapcsolat jön létre a különböző tevékenységek és szereplők között, megtartva a lehatárolás lehetőségét is. Formális, esztétikai szempontból igényesen komponált terei nagyvonalúak és attraktívak, ám kialakításukban háttérbe szorultak az integráció és az életszerű üzemelés gyakorlati szempontjai. A műleírás utal ennek fontosságára (pl. digitális kézművesség, rendetlenség topográfiája stb.), azonban a munkaterek fegyelmezett, klinikai karaktere a látványterveken inkább irodai, mintsem tevékenység-alapú kísérleti terepet

szcéna // scene

2016 / 02

sugall. Ez a sterilitás a csíkos homlokzat semlegességében is érezhető. (…) A Moholy-Nagy László fénykísérleteit idéző többrétegűség evokatív, izgalmas felvetés, sok újítás lehetőségét rejti. Az ésszerű szerkezetválasztás, azok hőkapacitásának kihasználása, a jól kezelhető traktusmélységek, az alacsony energiás kiszolgáló rendszerek fenntartható üzemeltetés lehetőségét ígérik. A pályázat nagy hangsúlyt fektet a területen meglévő faállomány megőrzése mellett az új telepítésekre és a park egészének megkomponálására, az épületek közti tereket identitással rendelkező ’hely’-ekké felértékelve. (…) A terv magabiztosságról tanúskodik, amennyiben feltűnő építészeti gesztusok kinyilatkoztatása helyett a hosszú távon is érvényes időtlen minőség nyelvét választja. Az épített és táji környezetet háttérnek, infrastruktúrának, a progresszív tartalmat befogadó keretnek tekinti. (…) (részletek a zsűri értékeléséből)

2. díj: Sporaarchitects Vadász Orsolya, Korompay Attila, Pásztor Bence, Tarcali Dávid, Csapó Balázs, Dékány Tibor, Hatvani Ádám építész tervezők, Németh Iván épületgépész, Lőcsei Vera és Kosik Péter építész munkatárs

Ez a pályázat nyújtja a legmarkánsabb, legbátrabb megoldást. A határozott mozdulat számos előnyt eredményez. Egyetlen épülettömegben helyezi el az összes funkciót, és ezzel a döntéssel a legnagyobb szabad zöldterületet biztosítja a Campus területén belül. A „régi” épületek – az A épület, a Gondűző villa – és az „új” épületek – a Műhely, a Média és Műteremház – közé ékelődve szétválasztja és egyúttal össze is köti azokat, megteremtve egy történeti és egy kortárs hangulatú területrészt az egyetem kertjében. Az új épület meghatározó erővel fordul a Zugligeti út felé, egyértelművé téve az új bejárati helyzetet. Mind a külsőben, mind a belsőben szép, egymásra rímelő a létesítmény és a két épület megközelítése. Az új szárny kapcsolata az A épülettel több szinten és több oldalról biztosított, a határozott geometria ellenére is szervesnek mondható a viszony a két épület között, mind funkcionális téren, mind a tömeg- és a térkapcsolatokat tekintve. (…) Az egyszerű hasáb belső terei, térkapcsolatai izgalmasak, és adott esetben kellően rugalmasan tud fogadni bármilyen átalakítási kérést. Az A épület belső átépítése is hasonló belső téri helyzetet kíván megteremteni,

régi-új magyar építőművészet

azonban ennek a javaslatnak kevés pozitív hozadéka van, az izgalmas belső terek mellett kellemetlen funkcionális korlátozást eredményez, és talán statikai problémát is generálhat. Az alkalmazott anyagok méltóak a pályázat gondolati erejéhez. A beton, az üveg és a fa alkalmas eszközök az épület színvonalas megjelenítésére, a fa árnyékolók mindig változó, az aktuális működéshez igazodó használata kortárs homlokzatot eredményez, a hatalmas tömeg feloldására alkalmas megoldás. (…) (részletek a zsűri értékeléséből)

3. díj: Archi-kon Kft. Vezető tervező: Nagy Csaba, építész munkatársak: Mészáros Eszter, Ferth Tímea, Batizi-Pócsi Péter, Dobos Bence László, Batizi-Pócsi Gergő, Gereben Péter, Tóth Kitti, Várhidi Bence, Tőrös Ágnes, tájépítész: Mohácsi Sándor

A pályamű az A épület tengelyei mentén hozza létre az új funkciókat, egyben e tengely mentén össze is köti az egyetem épületeit. Az A épület keresztszárnyának északi meghosszabbításával szervesen bővít, új területeket nyer. Bár e bővítés felosztja ugyan a parkot, de ezzel önálló intim külső tereket hoz létre, és a Gondűző villának is teret hagy. Az A épület két oldalán azonos távolságban telepített új épületek azonos utca felőli homlokzathos�szal, hasonló méretű tömeggel az A épületével azonos (világos) színezéssel jelennek meg. Így a fő nézetből az A épületet szabadon hagyva, azt mintegy keretbe helyezve tisztelik meg Farkasdy Zoltán alkotását. A B épület és a Tudásközpont homlokzatai lyukarchitektúrájukkal mégis megkülönböztethetők, az új épületek termei azonban kissé sematikusak. Az új épületek építészetileg nem feltűnőek, nem a legújabb irányzatokat képviselik, hanem nyugodtan illeszkednek környezetükbe. Az A épület és a Tudásközpont közé, a füves felszín alá került a MOME szíve helyiségcsoport. Utca felőli bejárattal, fákat befogadó, bevilágító, felszínre fellépcsőző átriumokkal. A MOME Szíve alapvetően jól használható oktatási és közösségi funkciókra is. A két nagyméretű átrium és az egyszintes kialakítás miatt az ideálisnál nagyobb alapterületű. A belső terek kialakítása változatos, számos vizuális és légtérkapcsolat jellemzi. Tehát nagyon jó a közösségi terek és közlekedők térszervezése, következetes megoldásokat kapunk a horizontális és vertikális (szintén téren belüli és szintek közötti) átláthatóság megteremtésére. (…) (részletek a zsűri értékeléséből)

szcéna // scene

MOME Campus Development Scheme Results of the Contest In accordance with the governmental decree dating from 2014, the most significant development scheme of the creative industry in Hungary was launched at the MoholyNagy University of Arts with the aim to create MOME Campus – Creative Innovative Science Park primarily ambitioning to protect the existing values of the campus as much as possible and to provide a genuinely 21st-century environment and infrastructure as the background for the intellectual activities going on in the institution. The results of the design contest for the development of the Campus were published in January. The jury awarded three schemes and made a decision to purchase further five schemes submitted for the tender. We are hereby presenting the award-winning concepts.

2016 / 02

_____

téma theme _____

Mértéktartó közelítések

Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark ___

építész architect:

___

Murka István

szöveg text:

Zöldi Anna

A kortárs építészet karakteres megnyilvánulásai lassan történeti környezetben is teljes polgárjogot nyernek. Az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark megújulása során fel sem merült a történelmi narratíva erőltetése – három eltérő karakterű, a különböző funkciók logikáját tükröző, őszinte épülettel gazdagodott az építészetileg eleve sokszínű terület. régi-új magyar építőművészet

fotók photos:

Zsitva Tibor

Az emlékpark legfőbb látványossága ma is az 1980-as évek végére elkészült Rotunda, az 1995-re restaurált Feszty körképpel. A terjengős telkre az idők során különböző épületek és emlékőrző látványosságok települtek, különösebb koncepció nélkül. A park területének egy részét a hetvenes évek végén telepített skanzen foglalja el, amely a környék paraszti kultúrájáról ad képet. Tágabb értelemben azonban az emlékpark maga

is egyfajta skanzen, ahol középkori, historizáló, modern, organikus és népi építészet alkot laza együttest a minden irányban végtelen horizonttal bíró tájban. A természeti környezet szabadsága tükröződik a telepítés szabadságában – a tágas területen látszólag esetlegesen helyezkednek el a különböző szobrok és épületcsoportok, önálló aurát teremtve maguk körül. A települést Anonymus említi a Gesta Hungarorumban, mint azt a helyet, ahol Árpád és nemesei megtartották az első országgyűlést: „szerét ejtették az egész ország dolgának”. A park legkorábbi építészeti emléke Szer monostorának 12. századi romja, ennek feltárása a múlt század hetvenes éveiben kezdődött. Az Anonymus korában még az Alföld legnagyobb monostorának leírt épületből ma már csak térdig érő falak láthatók. A később hol Sövényházának, hol Ópusztaszernek nevezett területen az 1896-os millenniumi ünnepségek nyomán készült el az első újkori alkotás: Berczik Gyula építész és Kallós Ede szobrász Árpád emlékműve. A szobor körüli jókora területet 1936-ban a környékbeli nagybirtokos, Pallavicini Alfonz Károly őrgróf 99 évre haszonbérbe adta a Pusztaszeri Árpád Egyesületnek. László Gyula, a honfoglaláskor jeles kutatója 1970-ben javasolta, hogy ide kerüljön a Feszty körkép, ám ennek fogadóépülete, a vasbeton tartószerkezetű, RRFA tartókkal kialakított fedélszékű, nagyszabású centrális Rotunda csak jóval később készült el, Novák István tervei alapján. 1978-tól telepítették a skanzen épületeit: tanyákat és egy utcasort, helyi kismesterségeket bemutató házakkal; egy szélmalmot, egy paprikamalmot

téma // theme

és tőlük távolabb egy vasútállomást. Külön egységet képeznek a 90-es években épült úgynevezett Csetejurták: tíz kisebb és két nagyobb, kúpos tetővel fedett, centrális pavilon, mindegyik más-más tetődísszel. Csete György és Dulánszky Jenő munkája, a Világmagyarság hajléka, illetve az Erdők temploma névre keresztelt épületegyüttes kiállítások befogadására szolgál, de mára már komoly épületfizikai problémákkal küzd, és nagyrészt zárva tart. A parkban egy mesterséges tó körül a tiszai halászat építményeit és eszközeit bemutató tanösvény halad. A terület fenntartását szolgáló műszaki létesítmények, raktárak és műhelyek a bejárat közelében kaptak helyet, primitív küllemű épületekben. A területet

2016 / 02

––––––––––

Látogatóközpont Tervezők // architecture:

Dóm Építészműterem Kft. Vezető tervező // leading architect:

Murka István

Építész szerzőtárs // architect:

Nyéki Anikó

Építész munkatársak // fellow architects:

Agg Virág Melinda, Keményffy Balázs, Zalai Tamás, Metzl Ádám Tűzvédelem // fire protection:

Dr. Csizmadia Zoltán Statika // statics:

Kenese István, Inokai Zsolt, Takács Péter Épületszerkezetek // structure:

Hadnagy Csaba Gépészet // HVAC:

Braun Attila Épületvillamosság // electrical engineering:

Bodócs Péter, Szalóki Tamás az úgynevezett Szegedi kapun keresztül lehetett megközelíteni, amely szintén centrális építmény, átriumában bronz domborművel – lényegében a fő látványosság, a Rotunda eszmei és téri modellje. A Dóm Építészműterem – Murka István építész és munkatársai – négy éven át foglakozott a területtel. Koncepciója a szükséges új funkciók elhelyezése mellett rendezni igyekezett az esetleges térstruktúrát. A tervek nyomán megvalósított négy, magas minőségű kortárs beavatkozás markáns hangsúlyokat jelöl ki a pusztában szórtan elhelyezett létesítmények laza szövedékében. A kilencvenes évek építészeti megközelítése funkcionális és eszmei szempontok miatt is a centrális építményeket kedvelte, de most, a 21. század eleji fejlesztés során ez a forma fel sem vetődött. Bár Murka István szegedi születésű, a személyes kötődésen túl tudatos tervezői megfontolások alakították a formákat és anyaghasználatot a három önálló karakterű, mégis a hely építészeti hagyományaiból táplálkozó új épület esetében. A pénztárépület, a látogatóközpont, valamint a kar-

régi-új magyar építőművészet

bantartó- és örökségműhely más-más megformálása szervesen következik az általuk hordozott funkció logikus és következetes leképezéséből. Az első lépés a már meglévő, szétszórt épületek közötti rend megteremtése volt. A bejárat közeli kiszolgáló épületeket elbontották, így a kapu és a Rotunda között tágas, összefüggő szabad térség alakult ki – ide került az új látogatóközpont, amelynek horizontális tömege látványában egyik centrális épülettel sem vetekedik. A Szegedi kapu az új, pavilon-jellegű pénztárépülethez kapcsolódva a bejárati útvonal része lett. A pavilonban nívós belsőépítészeti kialakítású ajándékbolt kapott helyet, a fejlesztési koncepció szerint a vendégek ezen át jutnak ki a parkból. Befelé a megközelítés továbbra is a szimbolikus kapuzaton át történik. Az eddig a Rotunda irányába tartó vendégek útját szegélyező műhelyek a látogatók útvonalától távolabb eső területre kerültek, önálló udvarral. A pénztárakat, külső megközelítésű vizesblokkot és ajándékboltot magába foglaló fogadóépület megfogalmazása nem titkolja átmeneti funkcióját, alárendelt

Rehabilitációs környezettervezés // environmental rehabilitation:

Szűcs Gábor, Fülöp Erika

Közműtervezés // public utilities:

Hobl Géza

Környezettervezés // landscape:

Kontra Dániel

Világítástechnika // lighting:

Haász Ferenc

Biztonság és egészségvédelem // safety and health protection:

Pintér Miklós Megbízó // client:

ÓNTE Nonprofit Kft.

––––––––––

tĂŠma // theme

2016 / 02

használatát: korszerű szerelt szerkezettel, rétegragasztott tömörfa panelekből készült és lapostető fedi. A gyalult, látható helyeken csiszolt tömörfa panel előnye az esztétikus felületi megjelenés, a homogén szerkezet tömegéből adódó jó épületfizikai tulajdonságok, a hézagmentes illesztés, a gyors szerelhetőség és az anyag jellegéből adódóan a rugalmas téralakítás. Mivel a falak és a födémek ugyanabból az anyagból készültek, a kis pavilon külső és belső kialakítása egységes, magán viseli az elemes építés és a homogén szerkezetek jellegzetességeit. Az egyetlen feltűnő vizuális hangsúly a pénztárak előtti sávot védő, konzolosan kinyúló előtető bütüjének piros színe, amely hangsúlyozza, hol kezdődik a látogatás. A belsőben a natúr fa felületek megadják a felütést a látogatóközpont vizuális világához, természetes anyaghasználatához.

régi-új magyar építőművészet

A látogatóközpont a Rotundához vezető útvonal mellé került, főhomlokzatával fordul a park közepe felé, padlóig üvegezett külső felületein át intenzív kapcsolatot tart a természettel. A tervezők a táj karakteréhez illő, horizontális hangsúlyú épület kialakítása mellett döntöttek, bár a szükséges alapterület ijesztő volument vetített előre. Az épület mégsem tűnik nagynak, tömege a funkciók értelmes alaprajzi elhelyezését tükrözi. Az irodákat és foglalkoztatókat tartalmazó, kisebb belmagasságú, U alakú zárt, falazott tömeg egy fénnyel átjárt, könnyed, függönyfalas kialakítású, pillérvázas szerkezetű, magasabb központi épületrészt vesz körül. A pillérváz utal a helyi építéséi hagyományokra és a Rotunda, illetve a Szegedi kapu szerkezetére is. A tartók feletti födém itt is tömör fapanel, látszó felülettel. A famunkákat a Dóm kortárs faszerkezetekre specializálódott mérnöki részlege, az Innowood készítette. A homlokzatok karakterét – a padlóig üvegezett nyílásokon kívül – az Ivanka közreműködésével készült, kézzel gyártott egyedi beton kéregelemek adják, melyek megjelenése az alföldi vályogépítkezésre utal vissza. Az alacsonyabb, körbefutó épületrészt burkoló, fekvő téglalap alakú elemek az épület horizontális jellegét hangsúlyozzák, csakúgy, mint a központi tömeg finom osztóbordákkal kialakított üvegezése. A belső térben az üvegfalak karaktere megfordul, a vízszintes osztások szinte láthatatlanná válnak, a fa keretszerkezetek függőleges ritmusa kap hangsúlyt, finoman ellenpontozva az erőteljes vízszintes osztásrendszert. Tér és tömeg megnyerő és barátságos, és ez nem csak a természetes anyaghasználatnak, a natúr földszíneknek és a bőséges fénynek köszönhető, hanem a tagolás léptékének is: a monumentális téri méretek következetes lépcsőkben bomlanak le befogadható méretű, tapintható textúrájú elemekké. Az északi vagy a japán építészetre jellemző nyitottság és arányosság jellemzi az épületet, szemben

––––––––––

Vendégforgalmi kiszolgáló épület Tervezők // architecture:

Dóm Építészműterem Kft. Vezető tervező // leading architect:

Murka István

Építész szerzőtárs // architect:

Nyéki Anikó

Építész munkatársak // fellow architects:

Agg Virág Melinda, Zalai Tamás Statika // statics:

Petrilla Zsolt, Inokai Zsolt, Takács Péter Gépészet // HVAC:

Braun Attila Épületvillamosság // electrical engineering:

Bodócs Péter, Szalóki Tamás

Tűzvédelem // fire protection:

Dr. Csizmadia Zoltán Közműtervezés // public utilities:

Hobl Géza

Környezettervezés // landscape:

Kontra Dániel

Rehabilitációs környezettervezés // environmental rehabilitation:

Fülöp Erika

Biztonság és egészségvédelem // safety and health protection:

Pintér Miklós Megbízó // client:

ÓNTE Nonprofit Kft.

––––––––––

a közép-európai tradícióból táplálkozó, Magyarországon már szinte trenddé váló zárt kubusokkal, random nyílásokkal, sűrű osztású ritmusokkal. A nyílt síkságon ez a viselkedés abszolút helyénvalónak mutatkozik, a minden ízében kortárs épület a legteljesebben szerves, miközben üde színfolt a hazai építészetben. A kézzel fogható hagyomány a részletek kialakításában érhető tetten: a tervezők törekedtek a hagyományos kézi mun-

téma // theme

ka motívumainak megjelenítésére. A belső, agyagszínű járófelületen a helyi tradicionális agyagpadlók fellocsolása során alkalmazott mintázat, a vizesnyolcas köszön vissza, mely annakidején házanként egyedi és tipikus mintát jelentett. A koncepciótól az apró részletekig terjedő egységes átgondoltság és gondolatiság jellemzi a házat, amely így egyszerre barátságos, emberi, és 21. századi technológiai minőségű.

2016 / 02

A fejlesztés harmadik eleme a voltaképpeni kiszolgáló funkcióhoz létrehozott karbantartó- és örökségműhely. A hazai építészet divatos toposzai – lécvázas szerkezet, tört vonalvezetés, archetipikus ház-formájú tömeg, tornác-parafrázis – itt jogosan jutnak főszerephez. A tudatos választást éppen az jelzi, hogy a főépület esetében ettől teljesen eltérő eszközöket használtak a tervezők. A műhelyeket, raktárakat és szociális helyiséget magában foglaló műhelyépület ugyanis lényegében egy gazdasági udvar köré szervezett helyiségek sora, ahol indokolt az utalás a konkrét népi építészetre. Mindez finom, jó arányokat és ritmust, költői részleteket eredményez, bár az épület elsődleges szervező ereje itt is az erős logika, amelynek mentén a funkciók a különböző tömegekben megtalálják helyüket és arcukat. Jellemző mozzanat a népi kultúrában még gyakorlati szerepet hordozó formai megoldások jelenkori torzulására, hogy a kivitelezőknek nem tűnt fel: a léckapukra a pántot a statikailag indokolt iránnyal szemben szerelték fel. A hitelességről folyó napi viták fényében érdekes kérdés lehet, hogy nem létező gyakorlat alapján létrejött formák modern kori másolása mennyiben közvetít hiteles üzenetet, még eredeti technikák alkalmazása esetén is… Nem volt kérdés a hitelesség, mint vezérelv a negyedik épület, a Pallavicini család ányási kápolnájának a skanzenbe telepített rekonstrukciójának esetében – noha ez hallatlan volumenű háttérkutatást és mákosra rajzolt tervlapok tömegét igényelte. A források felkutatásában és a részletek hiteles rekonstruálásban Branczik Márta művészettörténész segédkezett. Az eredeti tervek híján fotók, vázlattervek, értékbecslési adatok, valamit szerződésben rögzített építőanyagok és méretek alapján készültek el a kis kápolna 19. századi részletességű és igényességű tervei. A rekonstrukció során a kora-

régi-új magyar építőművészet

beli építéstechnológia megoldásait alkalmazták, fokról fokra fejtették fel az épület lehetséges megoldásait. A hitelesség érdekében a kápolna nem kapott elektromos világítást, fűtést, szellőztetést – az emlékpark néprajz szakos igazgatója bevállalta a használatot, és ezzel a bevételt korlátozó döntést a korabeliség javára. A meglévő utca tengelyébe elhelyezett, kálváriával kiegészített sírkápolna tengelyes telepítésével fókuszt ad, ezzel befejezett térré komponálja a skanzen épületegyüttesét. A fejlesztés négy éve alatt megvalósult négy mű rendet vitt a terület működésébe és magas színvonalú kortárs épületekkel egészítette ki az addig tervszerűtlenül gyarapodó együttest.

––––––––––

Karbantartóés örökségműhely épülete Tervezők // architecture:

Dóm Építészműterem Kft. Vezető tervező // leading architect:

Murka István

Építész szerzőtárs // architect:

Nyéki Anikó

Építész munkatársak // fellow architects:

Agg Virág Melinda, Keményffy Balázs, Zalai Tamás Tűzvédelem // fire protection:

Dr. Csizmadia Zoltán Statika // statics:

Kenese István, Inokai Zsolt, Kissné Vaskó Szilvia, Takács Péter Gépészet // HVAC:

Braun Attila Épületvillamosság // electrical engineering:

Bodócs Péter, Szalóki Tamás

Rehabilitációs környezettervezés // environmental rehabilitation:

Szűcs Gábor, Fülöp Erika

Környezettervezés // landscape:

Kontra Dániel

Közműtervezés // public utilities:

Hobl Géza

Biztonság és egészségvédelem // safety and health protection:

Pintér Miklós Megbízó // client:

ÓNTE Nonprofit Kft.

––––––––––

Moderate Approaches National Heritage Park, Ópusztaszer The National Heritage Park in Ópusztaszer has been enriched with three sincere buildings of various characters reflecting the logic of their individual functions. István Murka, the architect in charge of the project ambitioned to re-configurate the former random spatial structure whilst integrating the necessary new functions. The structure housing the ticket office, the visitors’ centre and the maintenance and heritage workshop feature individual design resulting from the logical and consistent translation of the functions they convey. The paradigm of the reception building does not try to conceal its transitory function and thus the subordinated position it is in: its modern fitted structure is made from solid timber panels of glued layers and is topped with a flat roof. The visitors’ centre has been built along the route leading to the Rotunda and turns towards the heart of the park with its main facade, entering into intense communication with nature via its glazed exterior surfaces that reach down to the floor. The maintenance and heritage workshop is actually a row of rooms organised around the barnyard where it is justified to use references to vernacular architecture. The fourth building, the chapel of the Pallavicini family in Ányás was reconstructed with the aim of authentic restoration and relocated in an open-air museum. These four works of architecture have introduced order into the operations and activities of the site and completed the complex which has so far been randomly extended so as to enrich it with high-standard contemporary buildings.

téma // theme

–––––––––– Kápolna

Tervezés // architecture:

Dóm Építészműterem Kft. Vezető tervező // leading architect:

Murka István

Építész szerzőtárs // architect:

Nyéki Anikó

Építész munkatársak // fellow architects:

Agg Virág Melinda, Keményffy Balázs, Koós Marianna, Zalai Tamás Statika // statics:

Durst Ferenc, Takács Péter Épületvillamosság // electrical engineering:

Fekete Ferenc

Rehabilitációs környezettervezés // environmental rehabilitation:

Fülöp Erika

Biztonság és egészségvédelem // safety and health protection:

Pintér Miklós

Művészettörténet // art historian:

Branczik Márta – Modern Építészetért Nkft. Megbízó // client:

ÓNTE Nonprofit Kft.

––––––––––

2016 / 02

kapunyitás

a ludovika campus kollégiuma, budapest ___

építészek architects:

___

Finta József, Szabó Tamás János

Miközben szakmai és társadalmi viták között botladozik Budapest több kiemelt beruházási programja, egyértelmű sikertörténet a VIII. kerület hulladékterületeit egybefogó és megújító Ludovika Campus projekt. Hazai viszonylatban rekordsebességgel készült el a campus területének egyik kapuja, a 2015 őszén átadott új kollégiumi épület. Az Orczy-kertet körülölelő komplexum a 2012 elején létrejött Nemzeti Közszolgálati Egyetem intézményeit foglalja magába. Először a helyreállított Ludovika főépület készült el 2014 tavaszán. A tervek szerint másodikként az új oktatási épület következett volna, de szervezetfejlesztési okokból előbb az egyetem kollégiuma készült el, amelynek létrehozásáról 2013 legvégén döntött a kormány. Ez annyit jelent, hogy mindössze

régi-új magyar építőművészet

szöveg text:

Götz Eszter

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

másfél év telt el a szándék és a kollégium átadása között. A projekt többi eleme – a Rendészettudományi Kar kollégiuma és a speciális képzéseknek helyet adó épület, a régi Lovarda megújítása, illetve a parkba telepített sportlétesítmények – is hamar követik az előzőket. A városrész erős pusztulása mindennapi tapasztalat a budapestieknek, akárcsak az Orczy-kert korlátozott használhatósága vagy az Üllői út e szakaszának egyre kínosabb rendezetlensége. Az orvosi egyetem hosszan elhúzódó komplexumához tematikusan jól kapcsolódik az ide telepített új egyetem, az egységek telepítése is ésszerű: jó döntés, hogy a Nagyvárad tér felé nem az oktatás tömbje, hanem éppen a most elkészült kollégium nyit kaput, így a diákok élete közvetlenül be tud kapcsolódni a város forgalmába. A Finta Stúdió tervezte épület megformálása ezt a kapu-szerepet emeli ki. A két tört vonalú ívet mutató H-betű szárai a tér felé nyílnak szét, tág bejárati zónát alkotva. Innen szűkülve vezeti az út a hallgatókat az épület bejáratához. Ebből a nézetből az épület egy fehér keretbe foglalt, lendületes ívet mutat a város felé, amelynek horizontális homlokzati tagolását szépen ellenpontozzák a függőleges, színekkel kiemelt osztóbordák. A színezés – a homlokzaton barnás, homokszínű és narancs tónusok jelennek meg – a hátsó szárnyak felé haladva egyre sűrűbben jelentkezik. Az ablak-

–––––––––– Generáltervező // general architecture:

Finta és Társai Építész Stúdió Felelős építész tervező // leading architects:

Dr. Finta József, Szabó Tamás János DLA

Építész tervezőtárs // fellow architect:

Péter Gábor DLA

Belsőépítész tervezők // interior design:

Kulcsár Zoltán, Tóth Petra Koordináló építész // coordinating architect:

Mezei Gábor

Munkatársak // colleagues:

Koncsol András, Erősné Honti Mariann, Kalmár Gyöngyi, Z. Havas Anikó, Varga Éva Épületszerkezetek // frames:

Raszter, Takács Balázs Tartószerkezet // structure:

TM Janeda Kft, Volkai János Épületgépészet // HVAC:

Kőrös Consult Kft, Domina András Épületvillamosság // electrical engineering:

Kelevill Kft, Kelemen Ferenc Környezetrendezés // landscape:

Garten Stúdió Kft, Szloszjár György Kivitelezők // contractors:

W-É-P konzorcium: West Hungária Bau Kft., Épkar Zrt., PBE Kft. Építtető // client:

Nemzeti Közszolgálati Egyetem

––––––––––

sorok alá befeszített párkányív lágyabb kontúrja oldja a szögletes törtvonal szigorát, egyben összeköti az egyes szárnyakat és némi árnyékot is ad a lakószobáknak. A két előrenyúló szárny homlokzati lyukarchitektúráját az ezeket összekötő középső elem elegáns, transzparens üvegfelülete oldja. Így kívülről is leolvasható a funkcionális rend: a szárnyakban a lakóegységek, középen a közösségi terek kaptak helyet. A H-betű négy szárnya tematikusan is csoportosítja az itt élő diákokat, egy-egy szárnyban, illetve emeleten egy-egy szakkollégium vagy oktatási egység hallgatói kapnak szállást. Itt is érvényesül a koncepció fő törekvése: elszigetelt lakószobák helyett valódi közösségeknek kíván otthont adni, amihez természetesen tartozik hozzá a közös időtöltés megfelelő helye. Az öt lakószinten tehát összesen húsz ilyen egység jött létre, építészeti szempontból egyforma kialakítású terekben.

téma // theme

A változatosságot a kollégiumba belépve a színek használata teszi egyértelművé. A bejárati kettős üvegfal mögött feltáruló aulában a feltűnő ízléssel és igényességgel kiválasztott belsőépítészeti elemeken az összes szín megjelenik, de a belső burkolatok törtfehér tónusa könnyed, fénnyel telített közegben, szigetszerű elemekként tálalja ezeket, a berendezés nem zsúfolja össze a teret. Az aulát két oldalról is üveghomlokzatok zárják, így a természetes megvilágítás alapvető élmény, sőt, egy belső átrium, illetve a parkra nyíló hátsó bejárat révén az aula szép átmenetet képez a külső és a belső tér között. A főbejárattal átellenben, az átrium túloldalán helyezték el a büfét, mikrosütőkkel és egy közös csocsóasztallal. A földszint egész hosszában végighúzódik egy három önálló részre osztható oktatóterem, ahol vetítések, előadások, a szakkollégiumok programjai folynak. Ezen a szinten kaptak helyet a hallgatói önkormányzat, illetve a kollégium vezetésének irodái, a korszerűen kialakított közös mosókonyha és a raktárhelyiségek is. Az emeletekre vezető lépcsők és liftek egy kártyás beléptető rendszer után, az aula kereszttengelyének két végén nyílnak. Minden emeleten a szivárvány más-más színe uralja a részleteket, ez megkönnyíti a tájékozódást az egyébként egyformán kialakított terekben. A séma azonos: középen az utca és a park felé is üvegfallal néző közösségi

2016 / 02

tér, impozáns méretű teakonyhával, televíziókkal; ebből nyílnak a lakóegységekhez vezető folyosók. Egy-egy lakórészből egy közös előszoba, két vizesblokk és két szoba nyílik, kialakításuk és berendezésük első pillantásra egyszerű, de minden alapvető kényelemmel el van látva. A folyosók végét kis dohányzóterasz zárja. Sehol nem érezzük a kollégiumokban megszokott zártságot, napfény átjárta tágas közösségi terek és intimebb lakórészek váltják egymást szigorú, de átlátható és jól használható rend szerint. Az üveghomlokzat intenzív vizuális kapcsolatot kínál a város felé, a földszint fölötti kis tetőkert még a természet egy kis szeletét is idevarázsolja, és a látványt nem zavarják a szárnyakat a legfelső szinten összekapcsoló karcsú átkötő gerendák sem. Az épület nyitottsága azonban ennél még tovább megy. A földszinti másik bejárat közvetlenül az Orczykertre nyílik, a fejlesztési programban soron következő sportlétesítmények és a park teljes rendezése ezáltal kivételes életformát kínál a diákoknak a sűrűn beépített városrészben. A parkoló mögötti napozódombot már ezen a nyáron is használni fogják, innen egyenesen a park közepén lévő halastóra látni. Magas színvonalú, jól kommunikáló, jól használható terekkel bíró kollégiumi épület született. Az egyetlen kérdés a park szerepe: vajon az egyetemi komplexum által körbezárva, zárványszerűvé vált helyzetében és a tervezett nagyvonalú fejlesztések után továbbra is tudja-e szolgálni a városlakókat, részt fog-e venni a városrész érdemi rehabilitációjában, vagy végleg az egyetemé lesz? Az Egyetem és a kerület kettős szerepet szán a parknak, hogy campusként és közparkként is funkcionáljon.

régi-új magyar építőművészet

tĂŠma // theme

2016 / 02

Opening a Gate Ludovika Campus Boarding School, Budapest Embracing Orczy Gardens, the complex contains all the institutions of the National University of Public Service launched in the beginning of 2012. First of all the restoration of the main building of Ludovika was completed in the spring of 2014 followed by the boarding school of the university in autumn, 2015. Other components of the project – the boarding school of the Faculty of Political Sciences and Public Administration, the building to house special trainings, the old riding-school and the sports facilities in the park – were soon to come after the completion of the other units. Designed by Finta Stúdió, the boarding school accentuates the gate function of the building by opening the complex towards the city. The broken-line arch of the H shape has two stems widening in the direction of the square to shape a spacious entrance zone. From here a bottleneck path leads students on to the entrance of the building itself. From this view, the building shows its sweeping arch framed with white to the city the horizontal facade of which is nicely counteracted by vertical dividing ribs accentuated by colours. The arch of cornices stretching below the rows of windows feature softer contours that relieve the rigour of the angular broken line whilst also connecting the individual wings and shading the living rooms to some extent. The solid facades of the two wings broken up by bands of windows reach in front and are counterbalanced by the elegant glass expanse of the central component connecting them. The main ambition of the concept was to house genuine communities instead of separate living rooms which are naturally joined by the area suited for joint free-time activities. The five residential storeys thus contain a total of twenty such units within spaces featuring identical architectural designs. Bathed in sunlight, the spacious communal areas alternate with more intimate living rooms following a strict but transparent and well-usable order defining the interiors.

régi-új magyar építőművészet

tĂŠma // theme

2016 / 02

Friss borkultúra

Anonym Pince, Etyek ___

építészek architects:

___

Szövényi István, Szövényi Anna

A magyar borkultúra ősi és élő hagyományainak legszebb építészeti emlékei a borospincék. Tokaj, Villány, Csopak szőlőiben épült borpincék mellett a pinceszerek a magyar tájépítészet legragyogóbb példái. A pincék többsége nemcsak tárolóhely, hanem a borkészítés, a borkóstolás bukolikus tere. Az etyeki borvidék műemléki értékkel bíró pinceszerei méltán sorolhatók a fenti értékek közé. A Szövényi István és Szövényi Anna által tervezett ikerpince a hagyományok megőrzője és újrateremtője. A tervezési feladat két szőlőparcella egyesítéséből fakadt. Az egyik telken álló öreg pince mellett szükségessé vált egy új pince építése. A koncepció lényege: a meglévő, hagyományos pince oly módon történő kiegészítése, hogy a bővített ház építészeti egységgé nemesüljön, és a régi, valamint az új borkészítés–tárolás folyamatos útvonalon, „borsétán” bemutatható legyen a pincelátogatóknak. Ugyanakkor kulturált vendéglátásra, borkóstolásra adjon lehetőséget.

régi-új magyar építőművészet

szöveg text:

Török Ferenc

fotók photos:

Hajdú József

Az eredmény a tájjal tökéletes egységben lévő iker-pince, amely a hagyományok megőrzése mellett egyedi módon újraértelmezett borkultúra bemutatását teszi lehetővé. A terv az ősi pincedomb és az újonnan létesített pince szellemes, hídszerű összekapcsolásával egy nagyszerűen működő funkcionális rendszert hoz létre a tájjal való harmonikus egységben. Az épületrendszer a borászat és a borkészítés teljes munkafolyamatát mutatja be, gazdag, változatos, átjárható térsorokkal. Az épület(ek) földszintjén a kiszolgáló terek, emeletén a vendéglátás, a borkóstolás tájra nyitott körpanorámás tere helyezkedik el. A hídszerű összeköttetés alatt kialakuló nyitott térből indul a borséta. Az út kezdetén hagyományos szerkezetekkel épített előtérbe lépünk, amelybe az ősi sváb borkészítés eszközeit mutatják be. Innen jutunk le a mészkő falakkal, boltozatokkal megőrzött hagyományos, hordós pincébe, amelyből szűk vasbeton alagúton keresztül kerülünk át az újonnan épített, a borkészítés új technológiáját mutató pincetérbe. Egy nagyon szépen formált vasbeton lépcső világító orsóteréből jutunk ki az új épület előterébe, amelyben a mosdóhelyiségek találhatók. A borséta akár fordított módon is járható. A híd alatti nyitott előtér a munkások, valamint a munkagépek szabad átjárását biztosítja a szőlőparcella felé. A híd alatt rendkívül szellemesen formált domborzat az akadálymentes közlekedést, a látványban gazdag szabadtéri vendéglátást, csoportosulás lehetőségét teremti meg. A kettős domb felett lebegő híd (vendégtér) tetőszerkezete és formája szárnyakra emlékeztetően koszorúzza a mozgalmas földszint világát. A régi és újonnan beépített anyagok: sziklafal, föld padló, fagerendás mennyezet, vasbeton és

tĂŠma // theme

2016 / 02

––––––––––

Építészek // architects:

Szövényi István, Szövényi Anna Statika // statics:

Tóth Zsolt Épületgépészet // HVAC:

Tóth Gábor

Elektromos tervezés // electrical engineering:

Oszlánczi Sándor

Belsőépítészet // interior design:

Petheő Tímea

––––––––––

acélszerkezetek, tükörbeton burkolat szépen simulnak egymáshoz, dicséretes egyszerűséggel formálva. Elnagyoltságot talán az épület szőlő felé forduló homlokzata mutat. Az ablakok kommersz formája, a vakolt felületek kevésbé illenek a nemesen formált szerkezetekhez. A nyitott előtérből induló kőfal átfordulhatna a belső udvar homlokzatára, ami által jobban kiemelkedne a régi pince. A kiviteli terveken a fenti megoldás látható, amely az építés közben változott meg. A terv gondolatébresztő, de egyben vitát is támaszthat. Kérdés, hogy okot szolgáltat-e egy új borkultúra megjelenésére egy szépen formált üvegpavilon. Ezt a formát más építészeti tartalommal bíró épületeknél ismertük meg. Összegezve: a szellemes beépítés, a tájjal való közvetlen kapcsolat és egység, a funkcionális rendezettség a terv és épület legnagyobb értéke. Befejezésül álljanak itt Petőfi Sándor ujjongó szavai Felköszöntő című verséből: „Bort belé! Hogy felköszöntsön ajkam – Éljen a nemes keblű barát!”

régi-új magyar építőművészet

fresh viticulture Anonym Winery, Etyek Wine cellars are the most beautiful architectural relics of the ancient and still live traditions of Hungarian viticulture. In the vineyards of Tokaj, Villány and Csopak wineries for purely wine-tasting built along existing wine cellars are the brightest examples of Hungarian landscape architecture. Those located in the wine region of Etyek have well deserved to be ranked amongst them owing to their unique values as historic monuments. Designed by István Szövényi and Anna Szövényi, the twin-design wine cellar both preserves and recreates local traditions. The designers’ task was to unite two vineyards. There was need to have a new cellar next to the old one seated on one of the plots. The concept was essentially as follows: to complement the existing traditional wine cellar structure so that the extended house transforms into an integral architectural unit whilst the old one is open to visitors as a facility where the stages of wine-making are shown one by one along a nonstop route of the wine-tour to those interested. The scheme linked the ancient hill on which cellars were built and the newly erected cellar in a witty concept resembling a bridge. As a result, a highly functional well-operating system was created in harmony with the surrounding landscape. The system of buildings represents the successive stages of wine-making and viticulture with its various rich and permeable rows of spaces. The ground floors of the buildings house the service areas whilst upstairs there are catering units: the area of winetasting is open and has been configurated to have a full panoramic view of the region.

tĂŠma // theme

2016 / 02

Megtalált lépték

A visegrádi városháza felújítása ___

építész architect:

___

Bártfai Tamás

szöveg text:

Okrutay Miklós

fotók photos:

Hajdú József

Visegrád esetében a sok évszázados múltat továbbörökítő, történelmi léptékű emlékezet és az ezzel találkozó mindennapi valóság viszonya folyamatos kihívást jelent. A város identitásában egyszerre van jelen az egykori királyi székhelyhez fűződő önkép és egy ezernyolcszáz fős település hétköznapjainak csendes, bensőséges világa. A városi rang itt nem is a mai léptéknek, a saját igényekre méretezett intézményrendszernek szól, hanem a múltból öröklött egykori történelmi szerepnek. A kisváros fejlesztési koncepcióiban sokáig ez utóbbi volt meghatározó. A Duna mentén a középkori beépítést felidéző építészeti program két saroképülete a nyolcvanas évek közepén valósult meg, az iskola tornaterme és az ágasfás látogatóközpont – helyén azonos léptékben épült turisztikai szolgáltatóház – épülettömegei mutatják a tervezett léptékváltást. De a város középtávú jövőjét döntően meghatározó, a városközpont fejlesztésére a kétezres évek elején kiírt és sikeresnek ítélt pályázatok is hasonló méretű változásokat vizionáltak. Visegrád végül nem ezt az utat választotta: visszafordult saját, jelenlévő önképe felé, és mindezt talán a leginkább szimbolikus módon az újrafogalmazott városháza épülete képviseli. Ebben az esetben is komplex városközpont-fejlesztésről van szó, amely azonban a

régi-új magyar építőművészet

meglévő energiákból merít erőt, nem átlépve, újraírva, hanem szervesen folyamatossá téve a kisváros múltját. Ennek szellemében újult meg az egészségház, alakult ki a rendezvénytér és épült meg az ezt kiszolgáló pavilon (lásd MÉ 2015/5 – a szerk.), olyan településképi sűrűséget eredményezve, amely a saját, belső igényekre szabottan az idelátogatók számára is hiteles önképet tud mutatni. A megújult városháza mindennek egyszerre háttere és fókusza. A Duna felől nyitott, a város főutcája felé záródó közösségi térnek fizikai értelemben a városháza és a vele szomszédos épületek homlokzatsora adja a lezárást, a hátteret. Centrummá pedig a funkcióbővítés teszi: a városvezetés, a városgazdálkodás adminisztrációjához szükséges terek mellett jól körülírt közösségi funkciók kaptak itt helyet. Mindehhez alapvető döntésre volt szükség, amely megfontolt józansággal nem új helyen új épületben gondolkodott, hanem hitt a polgári lakóházból lett községháza meglévő épületének átformálásában. A ház története során jelentős változtatásokat szenvedett el. A klasszicizáló hangulatú, egyenletes ritmusú, félköríves tagozattal zárt ablaksorának rendjét a korszakra jellemző háromszárnyú ablakok írták át, az udvarra vezető kapuzat mögötti tér is

fedést kapott, a középület szerepet a középtengelyben emelt attika volt hivatott jelezni. Az építész – ebben az értelemben is – kihívás elé került. Mi az, ami megőrzendő érték, ami továbbörökítendő, esetlegesen vis�szaidézendő, és mi az, ami átírható, újraértelmezhető? Határozott az állásfoglalás, rendkívül finom módon közölve: a ház története folytatódik, és nem újrakezdődik. Falkutatással, archív fotók segítségével akár az eredeti homlokzat-architektúra is hitelesen rekonstruálható lett volna, ezzel szemben fontosabb a községházává történő átalakuláshoz köthető beavatkozások gesztusának megőrzése. Intellektuálisan mélyebb a tartalom, az egészen egyedi ritmusú ablaksor látványa, az ezt hangsúlyozó, színekkel is kísért homlokzati falsík-váltások elgondolkodásra késztetik a látogatót. Az attika lekerült középről, így a bejárást adó kapuzat a teljes homlokzati kompozícióban elnyerheti a főtengely szerepét. A tömeg szinte észrevétlenül bővül. A két szomszédos épület magasabb párkányvonalát kihasználva, ezekhez igazodva magasodik a térdfal, hogy használható tetőtér képződjön. Az új ereszvonal alatti ablaksáv finom átirat, a hagyományos, emelt térdfalas padlásterek bevilágítóit idézi – egyszersmind jelzi az intenzív térhasználatot annak nagyvonalú gesztusával, hogy a főhomlokzat felőli tetősík megnyitás nélkül homogén maradhatott. Az eredeti megőrzésének további, önkéntelen didaktikával jelzett eleme maguknak a teherhordó faltesteknek a megtartása, helyzetüket a szellőzést biztosító kavicssávok mutatják. Az egykori falszerkezet a belső térhasználat átszervezésének nemhogy akadálya, inkább a szerkesztés biztos alapja. A terek sorolásának, egymásba való áthatásainak dinamikája viszi magával a látogatót. A kapualj a biztos megérkezés megnyugtató helye, a nyitott fedélszék alatti tér izgalmas nagyvonalúsága a központi fogadótérbe lépve is megismétlődik. Szinte egy nagy, közös lélegzetvétel, együtt élnek az innen feltáruló terek. A városvezetők irodáinak titkársága szabadon nyílik meg, ahogy a tetőtérbe került egyterű irodaszint világa is ide kapcsolódik, de az udvar tágasságának élménye is adott a belső homlokzat nagy

téma // theme

2016 / 02

felületű megnyitásával. A zártabb elhelyezést igénylő irodák a főtömegre merőleges szárnyba kerültek, az itt vezetett folyosó természetes fénnyel való telítettsége a belső üvegfalaknak, a tető felé nyíló fény-kutaknak köszönhetően váratlan élmény. A városvezetés adminisztrációjának terei egyfajta puritán nagyvonalúságról tanúskodnak, jól végiggondolt térszervezés, sehol sem érezhető pazarlás a térfelhasználásban. Ilyen az is, ahogy maga az udvar, az egyszerű gesztusokkal berendezett belső kert és a hátsó szárnyba sorolt terek a publikus funkciókat fogadják. A tanácstermen érezhető, hogy nem elsősorban a kisszámú képviselőtestület reprezentációját, hanem a város közösségi életét szolgálja, az e mellé sorolt kiállítótorony, a toronyra került terasz izgalmasan bővíti tovább a használat lehetőségeit. Bártfai Tamás építész a megőrzés–újraértelmezés mélyen átgondolt, de üdén megvalósított felvetései mellett sajátos, egyedi eszközökkel él. Az előbbi kapcsán feltétlenül említést kell tenni a hagyományos tornác mai átiratáról, arról, ahogy az azonos ritmusú, könyökfás faoszlopok sorát itt, ebben az olvasatban a szabálytalan ritmusú tagolás oldottá, könnyeddé teszi. Másfelől az átnyitások, a felületek tagolása, a transzparencia térszervező ereje az, ami a tudatalattin keresztül hat a befogadóra, mindehhez finoman társul a színválasztás is. Visegrád jól döntött: mai identitása a biztos alap ahhoz, hogy saját ritmusát követve, hitelesen tudja megmutatni a külvilágnak, mit gondol magáról. A település központjának alakítása a jól megtalált léptékről tanúskodik, melybe szerethető harmóniával illeszkedik a megújult városháza.

régi-új magyar építőművészet

––––––––––

Építész tervező // architect:

Bártfai Tamás Statika // statics:

Varga Ernő – STABIL Mérnökiroda Kft. Épületgépészet // HVAC:

Hertelendy Zsolt Épületvillamosság // electrical engineering:

Jármai Zsolt – Region Kft. Tájépítész tervező // landscape architect:

Balogh Péter István PhD, DLA – s73 Tervező Iroda Kft. Közmű // public utilities:

Széher László – NOVUM Kft., Domonkos Gyula Szigetelés szakértő // insulation expert:

Borsányi Márta

Rehabilitációs környezetterv // environmental rehabilitation:

Fülöp Erika – E2 STUDIÓ Kft. Tűzvédelem // fire protection:

Marjai Pál, Majoros Attila, Varga István Kivitelezők // contrators:

Fővárosi 2. sz. Építőipari Vállalat (2013.09.-2014.05.), HALASTÓ KFT (2015.06.-2015.11.) Műszaki ellenőr // technical supervisor:

Lévay László

––––––––––

A Scale Found The Reconstruction of the Town Hall, Visegrád Open from the direction of the River Danube and closed towards the main street of the town, the town hall of Visegrád provides a background with its facades and those of the neighbouring buildings to the communal site: it is actually a former middle-class house in the NeoClassicist style which has been remodelled to house the new functions. The way the project has chosen was a genuine challenge: what is value which is well worth preserving and sustaining or recalling and what should be rephrased, reinterpreted and overwritten? The original facade architecture could also have been restored in an authentic way. Architect Tamás Bártfai, however, chose the solutions offered by preservation and reinterpretation which were deeply and carefully considered but freshly implemented by using unique and characteristic means. The contemporary reinterpretation of a traditional porch, transparency as the spatial organizing principle as well as the articulation of the surfaces exert influence on the subconsciousness of observers. The row of windows with their individual rhythm, as well as the shifts of planes on the facades followed by colours to emphasise them encourage visitors to think about it. The mass of the building is widened and extended unnoticed. Visegrád made a wise choice: its present identity is a firm foundation for its future to follow its own rhythm and show the world in an authentic way what the town thinks of itself. The design of the centre of the town reflects the fact it has found its appropriate scale into which the facelifted town hall has been adjusted nicely with a loveable harmony.

téma // theme

2016 / 02

Kibontakozó történelem

a Siklósi Vár műemléki helyreállításáról ___

építész architect:

___

Kaló Judit

szöveg text:

Fejérdy Tamás

fotók photos:

Kaló Judit, Hack Róbert, Tepper Ferenc

Fotó: Kaló Judit

A siklósi vár alighanem az egyik olyan történeti épület Magyarországon, amelyet mindenki ismer: akár osztálykiránduláson, akár filmforgatási helyszínként találkozott ezzel a műemlékkel. Szinte ez az egyetlen (viszonylagos) épségben, tehát nem romként – igaz, várkastélyként kiépített formájában – fennmaradt várépületünk. A siklósi várban, látványos megjelenése és épületként való használhatósága miatt, szinte folyamatosan volt valamilyen, elsősorban az épületet látogatóit megcélzó funkció,1 ami azonban nem tudta megakadályozni a szocializmus évtizedei alatt egyes részleteiben fel is újított együttes fokozatos leromlását.2 A magyar műemlékhelyreállítás számos kiemelkedő képviselője dolgozott itt: Gerő László, Ferenczy Károly, Dragonits Tamás, Czeglédy Ilona; a Szakál Ernő készítette zárterkély („anastylosis”) pedig egyenesen a korszak egyik emblematikus példájává vált. A folyamatos gondozás, majd az épület jelentős részének használaton kívül maradása miatt a 2000-es évekre olyan állapotba került a vár, hogy a felújítása tovább nem volt halasztható. A több ütemben megvalósuló műemlékhelyreállítás, a fenntartható és remélhetőleg az épületet is fenn-

régi-új magyar építőművészet

tartó új funkciók kialakítása során nemcsak a „szebb jövő” elemei, de a vár történetének korábban kevésbé ismert fejezetei is kibontakoztak, váltak bemutathatóvá. Mindez jelentős szakmai-tervezői erőfeszítés nyomán valósulhatott meg. A hasznosítás 2004-es Kaló Judit-féle programterve (ÁMRK) két intézményt helyez a várba: egy ötcsillagos szállodát étteremmel, borkóstoló-bormúzeummal, kávézóval, konferenciateremmel, illetve a Siklósi Várszínház Kht.-t, amely interaktív múzeumot működtet állandó és időszakos kiállításokkal, vetítőteremmel. A kápolna, amelyet a múzeum felügyel, kisebb koncertek és esküvők rendezésére is alkalmas lett volna. A műemléki helyreállítást megelőző helyszíni kutatások3 eredményei beépültek a helyreállítási koncepcióba, jelentősen gazdagítva a vár történetének átélhetőségét, miközben a mai kor igényét (pl. akadálymentesség) is kielégítő megoldásokat kellett alkalmazni. Az első ütemben, amely a keleti és déli szárny múzeumi részeinek rekonstrukcióját, illetve az akadálymentes közlekedés lehetővé tételét célozta,4 különleges új elem egy köztes szint megjelenítése. Az elmúlt év kutatása alapján derült ki, hogy a keleti szárny földszintjének nagy része Garai korú, s az emeleten a mai padlószint (és a feltöltés) alatt ennek a korszaknak a tereiből a térhatároló falakon kívül tégla padlóburkolatok, falkép-töredékek, ajtó-szárkövek, küszöbök, ülőfülkés ablakok, tüzelőberendezések nyomai maradtak fenn. Ugyanakkor a mai járószinttel majdnem azonos szinten megmaradt a Perényi kor terazzo padlója, térosztása, ablakainak helye, ahová illeszkednek a kőtárban meglévő elemekből összeállított ablakok kőkeretei, ajtók helye, boltváll-indítás. Ebben a „mit mutassunk be” helyzetben szellemes, az egyes korszakokat elválasztó, mégis együtt bemutató megoldás született. A későbbi (Perényi korszak) térosztása, visszaállítása hitelesen lehetséges volt, járószintjének üveg-fa padlós kialakítása pedig lehetővé tette a fél szinttel alatta elhelyezkedő Garai-kori terek bemutatását, a régészeti ásatásnál előkerült Garai-kori tárgyak, edények restaurált elemeivel együtt.

Fotó: Tepper Ferenc

téma // theme

2016 / 02

Fotó: Hack Róbert

régi-új magyar építőművészet

Szakál Ernő rekonstrukciós rajza © Forster Gyula Központ tervtára

Bár az üvegpadló nem egészen a terv szerint valósult meg, az emiatt előállt csökkent mértékű (még javítható) átláthatósága ellenére is érvényesül ez a bemutatás – kiváló példájaként az épület adottságainak és a (múzeumi) funkciónak összehangolására is. A szóban forgó terek finoman kialakított, tudatosan változó fényerejű megvilágítása, a Perényi korszakból talált töredékek rekonstruktív felhasználása szintén hozzájárul a hiteles, összetett térélményhez. Az új elemek közül a felvonó érdemel külön említést, jól megválasztott elhelyezésével, nem hivalkodó, kortárs megjelenésével. Itt említhető a keleti és déli szárny közötti közlekedési rendszer jól átgondolt helyreállítása is. A második ütem szintén a látogatói élmény fokozását, a látogatók kiszolgálását célozta meg a kápolna, a barbakán, a „Kanizsai Dorottya tematikus kert”, a falszorosgyilokjáró felújításával-rekonstrukciójával, valamint új látogató központ létrehozásával. 5 A kápolna ismét alkalmassá vált az eredeti liturgikus funkció befogadására. Bár a helyreállítási időrendben jóval későbbi fejlemény, mégis itt említem meg azt a – falkutatás során nemrég előkerült – szenzációs leletet, amely jelenleg a várkápolna oltára előtt van elhelyezve. 6 A kiváló szobrászmunkával faragott, gótikus stílusú (1450-60-as évek) Fájdalmas Krisztus (Vir dolorum) reliefet a nyugati homlokzati falba feltehetően 1543-ban, Siklós törökök általi elfoglalásakor építhették be, amikor a várkápolnát – berendezését eltávolítva – dzsámivá alakították át. Az új látogatóközpont csaknem teljes egészében föld alá süllyesztett kialakítása ebben az esetben koncepcionális telitalálat. Anélkül, hogy vizuális zavar jönne létre a vár megjelenésében – kihasználva a terepadottságokat –, sikerült a látogató-útvonal vezetésében logikus helyre kerülő elemmel megoldani a látogatók kiszolgálását, bevezető tájékoztatását, egyben a barbakán tehermentesítését. A barbakán helyreállítását visszafogott, restaurátor-szemléletű célszerűség jellemzi. Újdonság a barbakán felől újra megnyitott falszoros (Lehoczky János kovácsművész készítette a kovácsoltvas kaput, kisebb ajtókat, rácsokat) és a kápolna teraszra felvezető egykori lépcső pótlása. A falba beépített felvonó lehetővé teszi a felső terasz, a kápolna terasz elérését, s a falszorost alkalmassá gasztronómiai rendezvények befogadására is. A gyilokjárók megújításának kiviteli színvonala sajnos alatta marad az elvárhatónak – ezen talán az idő segíthet. A tematikus kert(ek) kialakítása nagyon Fotó: Hack Róbert

téma // theme

2016 / 02

érdekes gondolat, a rózsakert 7 és a reneszánsz növények Kanizsai Dorottya életét idézik, a reneszánsz kertek kialakítását, növényeit bemutató tablók kiegészítő információkat nyújtanak, a kertek bejárása közben megpihenhetünk a gyeppadokon. A harmadik ütemben az északi és nyugati szárny homlokzat helyreállítása, a lovagterem, a kávézó és az északi terasz helyreállítása valósult meg. 8 Igazi kihívást jelent az egykori, loggiás kialakítású homlokzat kezelése. A kutatások nyomán kidolgozott koncepció izgalmas megoldás, egyensúlyoz az eredeti és a kiegészített töredékeket magába foglaló rekonstruktív bemutatás, a kortárs elemekkel (pl. járószint) történő kiegészítés között. Elsőre akár öncélúnak is tartható gesztus, de nem az: funkcionális (közlekedés) és értelmezési (történeti periódus megjelenítése, töredékek méltó elhelyezése), valamint esztétikai szempontok is indokolják. A tervezett megoldás méltó a nagy elődök munkájához, így különösen a Szakál Ernő féle zárterkély-bemutatáshoz, de nem utánozva azt, hanem hasonló szellemiséggel megtalálva annak mai, a helyhez és a helyzethez igazodóan egyedi megoldású megfelelőjét. Ez esetben tehát nem egy elméleti rekonstrukció megépítéséről, hanem egy finom, mégis átélhető élményt nyújtó rekonstruktív megjelenítésről van szó. Ez napjainkban már szinte bátor megközelítésnek számít, ráadásul magában hordja a további finomítások lehetőségét is, hosszú távra szóló, maradandó értéket alkot.

A siklósi vár teljes helyreállítását és méltó hasznosítását célzó, 2005-ben elkészített első program fő célkitűzése a délszláv háborúk idején megszűnt szálloda és étterem „pótlása”, valójában sokkal magasabb színvonalú szállodai-vendéglátó funkció elhelyezése volt. Az eddig megvalósult munkákkal a nem erre a célra kiválasztott terek helyreállítása lényegében megtörtént, a siklósi vár ma már nem csak látogatható, hanem értékes és maradandó élményt nyújt a látogatóknak, bemutatva a vár történetének, építési periódusainak korábban rejtett értékeit, szépségeit, beleértve a várhoz kívülről csatlakozó kert rehabilitációját is. Jó lenne, ha az új használat még hiányzó, meghatározó szállodai eleme is megvalósulna – teljessé téve a siklósi vár történetének az egykori vártulajdonosok igényszintjéhez hasonló magas színvonalú, legújabb „történeti” periódusát. ___________

–––––––––– Generáltervező // general architecture:

Archigeo Bt.

Vezető tervező // leading architect:

Kaló Judit Bernadett Építészek // architects:

Bertalan Boglárka, Erdélyi Erika, Freivogel Gábor, Tudor Kata, Maros Dániel Statika // structure:

dr. Meskóné Békefi diána Rehabilitáció // restoration:

Pandula András Gépészet // HVAC:

Hutterer Zoltán, Nika György Világítástechnika // lighting technology:

Haász Ferenc

Kovácsoltvas // wrought iron:

Lehoczky János

Táj- és kertépítészek // landscape, garden:

Szabadics Anita, Remeczki Rita Üvegművész // glassworks:

Balogh Eleonóra Művészettörténész // art historian:

Bartos György

Régészet // archaeology:

Szálló, korábban turistaszálló, étterem, múzeumi bemutatások stb. A felújítás történetéről korabeli információk a MŰEMLÉKVÉDELEM folyóirat számaiban találhatók. 3 Bartos György és munkatársai végezték 4 EGT és Norvég Finanszírozási Mechanizmusok keretében a Siklósi Vár „A megújuló Vár a Tenkes alján” című HNU0100 számú pályázat részeként. Kutatás:2004-2005,terv: 2010, elkészült: 2011 5 A DDOP „Siklós Mohács turisztikai tengely” című pályázat finanszírozta. Terv: 2009, elkészült: 2011 6 Forrás: Bartos György kutatási jelentése a 2013-2014-es kutatásról 7 Kanizsai Dorottyának a hagyomány által emlegetett Rosariumán sokáig ezt a rózsakertet értették: Bartos György felfedezett egy magánkápolnát a vastag várfalban az emeleten a kápolna mellett, ahol a falképen a Rózsafüzér titkai vannak megfestve - valószínűleg az lehetett eredetileg a „Rosarium”. (Kaló Judit szíves közlése) 8 NFÜ-NGM támogatással DDOP 2.1.1, Terv: 2012, elkészült: 2015

Juan Cabelli Collini Falkép // mural works:

Fazekas Gyöngyi Kőrestaurátor // stone restoration:

Sütő József, Osgyáni Vilmos, Rákos Péter Kivitelezés // main contractors:

Bayer Center Kft., Hun-Bau Holding Kft., Építtető // client:

Siklós város Önkormányzata

––––––––––

Fotó: Kaló Judit

régi-új magyar építőművészet

Fotó: Kaló Judit

Evolving hiStory The Restoration of the Castle in Siklós The Castle in Siklós is unique in that it is the only castle in Hungary which has come down to us as relatively intact. By the 2000s, however, this historic monument had been deteriorated to such an extent that its restoration could no longer be postponed. Restoration projects taking it in turn were realized in several stages. Hopefully, the creation of new sustainable functions that may also contribute to the sustainability of the building itself shall expose elements of a more beautiful future as well as less known chapters of the history of the castle. The programme to utilize the building moved two institutions into the castle: a hotel with a restaurant, a museum doubling as a wine-tasting bar, a café, a conference hall and a theatre. During three of the restoration stages of the historic monument results and findings of excavations on the site were also integrated into the comprehensive concept, which greatly contributes to the experiencability of the history of the castle. The concept of housing the new visitors’ centre underground is a genuine bravado of the scheme: without visually disturbing the exterior of the castle, it appears on a logical site to cater for visitors. The bastion was restored by due carefulness and modesty, a practical attitude of real professionals. The idea of having a theme park here is an interesting addition, and it was completed with signs presenting the designs of renaissance-style gardens. Whilst making a tour of the gardens here one can even have a rest on the green benches clad in lawn. The third stage was to restore the facade of the northern and western projections, including the knights’ hall, the café as well as the northern deck.

téma // theme

2016 / 02

Fekete gyémánt

Konferenciaközpont, Katowice ___

építészek architects:

___

JEMS

szöveg text:

Götz Eszter

Európa egykor legnagyobb nehézipari régiójában, a sziléziai szénbányászat központjában, Katowicében immár tíz éve zajlik az ipari létesítmények helyén az ún. kulturális zóna kialakítása. A város építészeti ikonja, az 1962-ben átadott, tízezer főre méretezett Spodek Stadion szomszédságában 2015-ben elkészült az új látványosság: egy mesterséges domb alá süllyesztett konferenciaközpont. Az 1923 óta működő katowicei szénbánya 1999-ben zárt be, és szinte azonnal megindult a környező táj átgondolt rekultivációja. A város átalakulása az ipari jellegtől a kultúra felé mozdult, minőségi szolgáltatásokat célozva meg. 2014-ben megépült a Szilézia Múzeum (lásd MÉ 2015/2) és a Lengyel Rádiózenekarnak otthont adó Filharmónia koncertterem, egy évre rá pedig a varsói JEMS építésziroda tervei alapján átadták az MCK néven rövidített nemzetközi konferenciaközpontot. A Spodek aréna nagyvonalú spirális tömege mellett

régi-új magyar építőművészet

fotók photos:

Juliusz Sokołowski

egy kortárs építmény, ráadásul ilyen hatalmas méretekkel – az MCK teljes alapterülete közel 35 000 m2, hossza 236, szélessége 92 méter – az egész környezetet elnyomhatná. A JEMS tervezői azonban nem csupán tájjá alakították az épületet, de egy merész gesztussal az aréna felé vezető tengelyt is megjelenítették benne, így a történelmi városrészt és a sportarénát nem elválasztja egymástól, hanem összeköti, nagyívű perspektívát kínálva egyiktől a másikig. A volt rozsdaövezet részekre szabdalt területéből ezáltal értelmes kompozíció lett. A konferenciaközpont két egyszerű, fekete téglalap tömege valójában a közöttük futó, közparkká formált „zöld völgy” révén kommunikál a várossal. A „völgy” lejtői teraszokkal, bemetszett pihenőrészekkel és lépcsőkkel néznek a középtengely felé, mögöttük a két mesterséges domb maga az épület két tömbje, melynek kifelé néző homlokzatait antracit színű feszített alumíniumháló borítja. Ablak, ajtó, minden kifelé néző nyílás a fémfátyol mögé bújik, a belső térnek ezáltal nincs közvetlen kapcsolata a külsővel, csak a két bejárati üveghomlokzat nyílik fel a domb két túlsó oldalán. Sziléziában a bánya világa mindennapos tapasztalat, még nem nőtt fel olyan nemzedék, amelynek életéből hiányozna ez az elem, így az MCK látványvilága a város, sőt a régió lakóinak legerősebb élményét mozgósítja: a föld alatti világ ragyogó, zárt, feneketlen sötétségét. A konferenciaközpont monolitikus megfogalmazása a vidéknek gazdagságot és virágzást hozó, de az emberek életét robottá tevő „fekete gyémánt” emlékének áldoz. A tömböket kettéválasztó zöld terasz-sor a bányászléttől való megszabadulásként is

––––––––––

Építészet // architect:

JEMS

Építész munkatársak // fellow architects

Olgierd Jagiełło, Wojciech Kotecki, Paweł Majkusiak, Maciej Miłobędzki, Jacek Mroczkowski, Marcin Sadowski, Jerzy Szczepanik-Dzikowski Megbízó // client:

Katowice Város Önkormányzata

––––––––––

téma // theme

2016 / 02

olvasható. Megkapó, hogy a tervezők abszolút kortárs eszközökkel, puritán anyaghasználattal és szigorúan szerkesztett geometrikus formavilággal ilyen komplex módon tudták megragadni a téma lélektani vonulatát. A „zöld völgybe” telepített fekete betonlépcsők és a pihenőteraszok lamellás faburkolata, még a padok kontúrja is ugyanazt a tört vonalat követi, mint maga a lejtő, ezáltal az egész formavilág rendkívül koherens, mégis izgalmas, dinamikus. Majd megismétlődik az egész belül, az épülettömbökben: itt a lejtők negatív vonalvezetését látjuk viszont a mennyezet síkjainak váltakozásában. A barlangszerű előcsarnokból vezetett főtengely

régi-új magyar építőművészet

végigfut a két tömbön, összekötve a két túloldali bejáratot. Az aula terébe függesztett, vízcsepp alakú lámpatestek is a barlang-hatást erősítik. A két tömeg közül a déliben konferenciaterem, auditórium, kétszintes étterem, bankett-terem van, az északi nagy részét egy többfunkciós, óriási csarnok foglalja el, amely egyszerre 12 000 főt tud befogadni, de három önálló egységre is leválasztható. Katowice tavaly ünnepelte városi rangra emelkedésének 150. évfordulóját. Az MCK építészeti-tájépítészeti bravúrjával nagy lépést tett meg az új identitása megfogalmazása felé. A hely szelleme itt komoly érzelmi-szociális ellentmondásokat hordoz, és ezt a feszültséget, ezt a tudatos városformáló szándékot jeleníti meg, sajátos módon nem pusztán mint eredményt, hanem inkább mint szemléletmódot, amely a múlt árnyoldalainak felvállalásával, táj és épített környezet integrálásával egy, az ipari korszak utáni, józanabb jövőt sugall.

Black Diamond International Conference Centre, Katowice The Katowice conference centre is a multifunctional, complex service facility designed for congress, conference, exhibition, fair and performance. However, it also has an area which is fully available for the public – it is a green passage which goes diagonally through the building’s roof where it takes on the shape of a valley, as well as the main foyer – the connecting area between two entrances: from the Honour Square’s side (in front

téma // theme

of the Spodek arena complex) and the second from the side of Olimpijska Street (which is under design). Marking these spaces as public is a vital city-forming element for a post-industrial area where the MCK complex was designed. The general idea of the project was creating a complex of which the value is being built not only by assuring programmatically-functional utilitarian solutions, but also by creating conditions for its cooperation in the city’s social space. The edifice with its simple, distinctive and explicit form is integrated into city’s public space. The idea has led to formation of a device which consists of the following compositional elements: the roof (the “green valley”) integrated into the system of terrain escarpments and naturally diverse area, and the space of the hall and foyer which is situated below and looks unique because of its ceiling deformation, a negative form of the “green valley”.

2016 / 02

Utazásra rendezve

Máv szakszolgálati épületek, Vác ___

építész architect:

___

Pethő László

szöveg text:

Botzheim Bálint

A perspektíva egy meghatározott nézőpontból mutatja a dolgokat. Utazás közben viszont torzul a szubjektum által érzékelt tér, a pont vonallá, a vonal folttá lesz. Előrenézve pedig minden rövidül. Ennek a tények a felismeréseként és egyfajta válaszként értelmezhető a Vácon épült két MÁV üzemi épület. Az első gőzmozdonyt 1846-ban indították Pestről Vác felé. Magyarország első közforgalmú vonala ma is őrzi rangját, a teljes személyforgalom közel 10%-a zajlik itt. Bár a járatindítás ma is kézjelzéssel1 történik, a korábbi mechanikus biztosító berendezéseket folyamatosan elektronikusra cserélik. EU-s pályázatok keretében adódott lehetőség az elővárosi vasútvonalak általános fejlesztésére. A váci pályaudvar – szakértők szerint egy ideje már a vonal gyenge pontja 2 – jelentősen megújult, illetve két új üzemi épületet kapott. Az eredeti terveken még három épület található, de a tervezési program időközben megváltozott, ezért csak kettő épült meg. A vágányok keleti végénél lévő telek már a családi házas övezettel érintkezik, így indokolható a befelé forduló telepítés. A két épülettest körbeöleli a belső udvart, gondosan elrejtve az üzemi zajokat a közelben lakók

régi-új magyar építőművészet

fotók photos:

Török Tamás / Topogram

elől. Az udvar bejáratát a tömegek hosszanti végénél két szigorú hasíték jelzi. A nyugati oldalon a kisebbik a személy-, a keleti oldalon lévő nagyobb pedig a teherforgalmi járműbejárat. Az épülettömegek kemény megfogalmazását csak fokozza az előtető nyersbeton szerkezete, mely belefeszül a személybejárat hasítékába. A tégla ismert és gyakran alkalmazott burkolat a vasúti építészet tradíciójában. Itt az épület formája az, amely vasúti miliőben első pillantásra szokatlan, újszerű. Valójában a tömegével hat, sőt lendületes tetősziluettjével maga is egy vonat elsuhanását imitálja. Az ablakok körül megjelenő téglaplasztikában pedig a tipikus tolóablak formájára ismerünk rá, kollektív, megszépült vasúti emlékeink „legvidámabb barakkjából”. A déli oldalon álló épület a biztosító berendezés működtetéséhez szükséges tereket foglalja magába. Az eredeti Siemens-Halske berendezést 1913-ban telepítették, ezt váltotta fel most az ipari számítógép alapú, elektronikus Thales Elektra 2 típus. 3 A földszintre kerültek az üzemi helyiségek, a vizesblokkok, valamint a terület biztonságát őrző portaszolgálat. Ez utóbbi funkció üvegfal formájában a homlokzatra kivetülve is megmutatja magát. Az emeleten irodák, szociális helyiségek, gépészet található, az épület keleti végében kültéri,

–––––––––– Építészet // architecture:

GEON Építészstúdió Kft. Vezető tervező // leading architect:

Pethő László

Építész munkatársak // fellow architects:

Molnár Zsófia, Nagy Zsuzsa Kiviteli terv // execution plans:

B. Terbe Erzsébet – Mérték Építészeti Stúdió Kft.

––––––––––

téma // theme

2016 / 02

fedett, zárt gázpalack és üzemanyagtároló kapott helyet. A másik épület a Pályafenntartási Szakmérnökségnek (PFT) ad otthont, belső térszervezése megegyezik a „bizberes” 4 épületével. Mindkét épület oldalfolyosós, az emeletre kétkarú lépcsőkön jutunk fel. A belsőépítészet is igazi üzemi karaktert ad a használati tereknek. A műgyanta padló zöld színe az ajtókon folytatódik, ezt ellensúlyozzák az egyszerű szürke vakolt falfelületek és beépített bútor elemek. Mindenhol robusztus, a hosszú távú használatnak ellenálló megoldásokat alkalmaztak. A vasúti építészet múltjára visszatekintve erősségként szokás gondolni arra az egységes építészeti arculatra, ami majdhogynem típustervek alapján tudott megvalósulni. Ez főleg a vasút kiépítésének idején volt jellemző, de a világháború utáni szocreál, és későbbi épületek is legalább stílusukban hasonlóak. Ez sajnos nem mondható el a mai vasúti fejlesztésekre, a tervezéssel megbízott építészek mind a saját stílusukban alkotják meg az épületeket. MÁV körökben hiányolják az egységes arculat erejét és több fórumon javasolták már típustervek kidolgozását. 5 Azonban a MÁV-on belüli szervezeti változások, a beruházások pályáztatási rendszere és lebonyolítása nem teszik lehetővé az ilyen irányú gondolkodást. A felújítások egyes fázisainak értékéből ez mit sem von le, ahogyan ezt a jó minőséget a Vácon épült szakszolgálati épületek is bizonyítják. ___________ http://www.pannoniatreffen.hu/data/vasuti_szotar.pdf Darázsi István írását lásd: http://innorail.hu/elektronikus biztositoberendezes-vac-allomason/ 3 lásd 2. jegyzet 4 lásd 2. jegyzet 5 Vörös Tibor ny. főépítész: Vasúti építészet Szabványtervek a vasúti épí-tészetben. In: http://www.sinekvilaga.hu 1 2

régi-új magyar építőművészet

Ready for Travel Hungarian Railways Auxiliary Buildings, Vác The first steam engine went on her maiden voyage in 1846 from Pest to Vác. This route being the first line of public transport in Hungary has preserved its prestige ever since and carries approximately 10 % of all passenger traffic of the railways in the whole country. The railway station in Vác has been significantly renewed recently, and has been enriched with two new buildings for its maintenance and operation. The two structures embrace a courtile dampening the noise so as not to disturb people living in the neighborhood. The entrance to the yard is marked by two strict slits at the longitudinal end of each wing. The smaller entrance on the western side is reserved for passenger traffic whilst the larger on the eastern end is meant for cargo. Set in the railway context, the exterior forms of the building appear unusual and novelty at first sight. It actually exerts its influence via its mass and volume and it imitates the passing of a train with the sweeping contours of its roof structure. The sculpturesque brick surfaces surrounding the windows evoke the typical sliding windows on trains with their special designs. The building on the southern side houses all the areas necessary for the safety equipment whilst the one on the northern side contains the work stations of engineers in charge of maintenance. Interior architecture and design lent a genuinely railway character to the utility rooms. The green of the artificial resin floor continues on the doors which is counteracted by the simple unadorned grey plaster surfaces of the walls and are complemented by built-in furniture painted grey.

tĂŠma // theme

2016 / 02

Belülről kifelé

Nyaralóépület, Balatonszárszó ___

építészek architects:

___

Fazekas Katalin, Vilics Árpád

Fazekas Katalin és Vilics Árpád balatonszárszói épületét, akárhogy is nézem, nem tudom máshogy tekinteni, mint a természetes egységnek, azaz külső és belső terekről, építészeti alapállításokról és anyagokról, részletekről való gondolkodás egybetartozásának csendes manifesztumát. Sosem értettem építészet és belsőépítészet mesterséges kettéválasztását, külön szakterületként, feladatként való meghatározását. Épületet telepíteni, formálni, szerkeszteni, tereket alakítani nagyon hasonló ahhoz, mint amikor burkolatokról, beépített bútorokról, anyagváltásokról és belső téri atmoszféráról gondolkodunk. Jó esetben a külső nem kerete a belsőnek, ahogy a belső sem csupán „öltözteti” a külső által determinált térformákat, hanem evidensen folytatódik odabent mindaz,

régi-új magyar építőművészet

szöveg text:

Szabó Levente

fotók photos:

Szentirmai Tamás

amit az építészeti alapkoncepció meghatározott. Másképp fogalmazva a belsőépítészet lényegében egyfajta médium, melyen keresztül a használó léptékére íródik át mindaz, amit kívülről táji vagy urbanisztikai kontextusként érzékelünk. A szárszói ház éppen erről beszél. Nyilvánvaló, hogy a tervezés folyamatában először született meg a keskeny, de hosszú, saját balatoni partrésszel rendelkező telek két épület alkotta beépítésének, a tömegalakításnak, a terek csaknem totális megnyitásának koncepciója. Mégis, az épületet egy télvégi napon bejárva az az érzés kerített hatalmába, a tervezés fordított lett: mintha a végletekig személyre szabott terek és cizellált belső részletek szerves következménye és folytatása lenne mindaz, amit az épületből kilépve megtapasztalhatunk. Az építészek első közös, önállóan tervezett és megvalósult munkájáról beszélünk, és az is tény, hogy a feltételek különlegesen kedvezőek voltak: ideális helyszín, ideális megrendelő és kellő anyagi háttér társult a már-már maximalista módon igényes építészeti alapálláshoz. A külső és belső egységét finom téri és anyaghasználati megoldások erősítik. A két épületre bontás és azok telepítése tagolja a kertet, három eltérő intimitású és karakterű udvarrészt hozva létre. A minél teljesebb átlátás és a Balaton látványával

tĂŠma // theme

2016 / 02

–––––––––– Tervezők // architects:

Fazekas Katalin, Vilics Árpád – Kettőpera Stúdió Belsőépítészet // interior design:

Fazekas Katalin, Vilics Árpád – Kettőpera Stúdió

Gépészet // HVAC:

Végh Bence – Astra Consilium Statika // statics:

László Viktor – Konstrua Kertépítészeti terv // garden design:

Hómann János, Pécsi Máté – S73

Munkatárs // fellow architect:

Műszaki ellenőr // technical supervisor:

Kerámia elemek // ceramics:

Generál kivitelező // general contractor:

Elektromos tervezés // electrical engineering:

Kert kivitelezés // garden construction:

Antal Gabriella

Kovács Zsófia – Konstella Tóth Zoltán – Planet

Farsang Attila

Kiss-Magyar Építő Szabó Kertépítő

––––––––––

való folyamatos kapcsolat alapvető szervezőelem: míg az utcai belátások minimalizáltak, addig a kertrészek közötti átlátás és a tó felé való megnyitás maximálisan megvalósult. Jó időben a hatalmas üveg tolóajtókat elhúzva nem is igen tudni, hol húzódik épület és kert határa. De ugyanez a helyzet a hatalmas méretű tetőterasszal is, amelyet nehéz nem egyfajta negyedik kertrészként értelmezni: az emeleti lakrész számára esélyt teremt a balatoni látvánnyal való különleges szimbiózisra. Ráadásul a belső bútorok zöme tömegszerűen viselkedik, az épített kandalló, a konyha vagy a beépített szekrények mind architektonikus elvek szerint szerkesztettek, akárcsak maguk az épülettömegek. Az egységet az átlátások, átnyitások mellett az anyaghasználat is finoman erősíti. A külsőnek karaktert adó deszkazsaluzatos, nyersbeton lábazat a nagyobb megnyitások, fedett-nyitott teraszok oldalfalára befordulva már-már a belső tér elemévé válik. Ugyancsak ezt a hatást idézi elő a terazzo burkolat kifuttatása a fedett teraszokra. De a részletképzés léptéke is bútorszerű: a nyílászárók beépítésének rafinált részletei, a lábazat feletti beszellőzés egyedi megoldása, az attika-lefedés vagy a külső betonpárkányok innovatív megoldásai mind-mind a bútortervezés igényességével lépnek fel. És már a külső bontott téglából épített, majd fehérre festett téglaburkolata sem elsősorban az ezredforduló környékét meghatározó honi téglaépítészet kizárólagos hatásáról tanúskodik, sokkal inkább az

régi-új magyar építőművészet

egyszerű kubusoknak léptéket és míves jelleget biztosító megoldásról beszélhetünk. A tervezői maximalizmus végül hibátlan megoldások sorát hozta. A szakmabeli az efféle kiélezett helyzetekben ösztönösen hibát keres, olyan részleteket, ahol felfeslik az egyenszilárdságú koncepció szövete. Így voltam ezzel én is, de nemigen jártam sikerrel: perfekció a külső részletképzésben, s gyártmányszintű megoldások az egyedi belső részletekben. Mindez, és a lényegében monokróm atmoszféra (a belsőben és a külsőben is a sötét-fehér dualitása dominál) bizonyos értelmű sterilitást, ha tetszik, makettszerűséget kölcsönöz az épületnek, melyet azonban a számtalan kísérleten és mintán kipróbált anyagok nyers, természetes jellege ellenpontoz: így mégis érzéki, megtapasztalható anyagi valóság teremt mégoly finomra hangolt atmoszférát a külső és belső terekben egyaránt. Az épület sugározza magából a tervezők szellemi tájékozódásának nyomait. Nehéz nem úgy nézni az épületet, mint amelynek építészeti felfogása Karácsony Tamás munkáinak részletképzésén, Zombor Gábor zebegényi házain vagy a Kalmár-Zsuffa építészpáros által tervezett igényes, a helyszínre végletekig adaptált, mégis a műhelyre karakteresen jellemző lakóépületein is megfigyelhetők. A Balaton-parti régióban az utóbbi évtizedben a fiatal- és középgeneráció keze nyomaként nívós nyaralóépítészeti hagyomány van kialakulóban. A teljesség igénye nélkül, Borsay Attila és Szokolyai Gábor balatonlellei apartman-együttese (2007), Vincze László köveskáli majorsági épületegyüttese (2010, lásd MÉ 2011/1), Basa Péter és Riesz Ádám balatonszéplaki nyaralója (2006, illetve 2011) vagy Bulcsu Tamás és Fortvingler Éva balatonkenesei (2008) és akarattyai (2009, lásd MÉ 2009/2) nyaralóépületei olyan sorozatot alkotnak, amelyet egészen más artikulációkkal, de hasonlóan ambiciózus módon követ Fazekas Katalin és Vilics Árpád új szárszói munkája. Az általuk alapított Kettőpera Stúdió első munkája nagyon magasra tette a mércét. Noha szinte laboratóriumi, ideális körülmények között, de az egy cm 2-re jutó gondolat men�nyiségét a végletekig feszítve, magas minőségű és innovatív megoldások sorát felvonultató épület valósult meg a déli Balaton-parton. A fiatal építészirodák helyzete ma nem könnyű, s azok mellett, akik társdiszciplínák bevonásával, közéleti aktivitásokkal

egészítik ki vagy éppen pótolják a hagyományos építész-gyakorlat mindennapjait, kiváltképp örömmel figyelem azokat, akik klasszikus értelmű praxis építésébe kezdenek. Ebben a kis balatoni épületben pedig komoly perspektívák sejlenek fel, minden okunk megvan az örömre.

From the Within towards the Outside Summer Resort, Balatonszárszó This building in Balatonszárszó by Katalin Fazekas and Árpád Vilics cannot be regarded in a different way than a peaceful and calm manifestation of natural unity, that is the integral approach to exteriors and interiors, architectural statements and materials, as well as details that are simply inseparable from each other. It is obvious that the concept to develop this narrow and yet longish building site with two buildings featuring a private beach along the shore of Lake Balaton was actually born in the design stage: as a result, the whole scheme, mass formation and the design to almost totally open spaces up were elaborated. However, when we make a tour of the building we have the impression it must have been just the other way round: what we see and experience seems to be an integral follow-up of the ultimately tailor-made spaces and delicate interior details. The materials used as well as spatial configurations further enhance the unity of the exterior and interior. Articulating the development into two buildings as well as their orientation divides the garden into three parts with different characters and various degrees of intimacy. To achieve the maximum degree of transparency whilst exposing views of the lake were the principles organising the entire design scheme: insights from the street are minimized, whilst connections between the parts of the garden as well as the exposure towards the lake are maximized. By opening up the large folding doors one cannot decide where the borderline between the building and the garden runs. On top of all that, the spacious roof deck functions as a fourth section of the garden.

téma // theme

2016 / 02

Napfénytető

Városi piac, Vodice – Piranesi díj 2015 ___

építész architect:

___

Dinko Peračić

szöveg text:

Götz Eszter

Egy európai település szíve a történelem folyamán mindig a piac volt, ez ma sincs másként. Közösségszervező ereje magától értetődő. Ehhez a szerephez nyúlt Dinko Peračić építész, amikor megtervezte a horvát tengerpart egyik gyöngyszemeként számon tartott Vodice helyi piaccsarnokát. A hely, ahol ma a vodicei piac áll, azelőtt esetlegesen kialakult árusítóhely volt, kikötői árusok egymás mellé tolt asztalai szabdalták az utcaképet a főút mentén. A tengerparti városkában persze főként a friss hal kapós, ami az adriai napsütésben már dél felé jellegzetes halpaci szaggal gyötörte a helyiek és a rengeteg turista városi orrát. Az önkormányzat állandó, félig fedett piac létesítését határozta el, de jó érzékkel nem a szokványos, készen kapható szerkezet felállításával, hanem bevállaltak egy kicsit költségesebb, ám a város arculatán nagyot lendítő megoldást.

régi-új magyar építőművészet

fotók photos:

Platforma 9,81

Dinko Peračić építészeti koncepciója egyszerű elemekből látványos szerkezetet kínált: simított betonpadlóval, fehérre festett ágas betonoszlopokkal megtartott hullámzó tetőt, amelyen áttetszik a napfény, ugyanakkor kellemes árnyékot is ad. Zárt és nyitott részeit egyetlen, határozott kettős hullámívvel formált tető fogja össze, melynek világos tónusú laminált faanyaga könnyed, sátorszerű kompozícióvá teszi az építményt. A tetőszerkezet alatti felületek teflon bevonata szépen harmonizál a simított betonnal, de nem viszi el a figyelmet a dinamikus gesztusról. A csarnok bravúrosan fogja össze a mögötte futó házsor egyenetlen összképét is, a tetőnyílás a főút felé megemelkedik, jelzi a város szerkezeti hangsúlyait. Gyakori tapasztalat, hogy egy mai piac kialakításánál a részletekre már ritkábban jut figyelem, s ezen gyakran elbukik az amúgy jól kialakított koncepció. Itt az alapos feladatelemzés ritkán látott finomságú részletmegoldásokat eredményezett. Az árusító asztalokhoz régi kőtömböket használtak fel, újrapolírozva, egyforma méretre vágva, és így a lendületes, könnyed szerkezet mellett izgalmas módon ezek a masszív kőpultok viszik tovább a helyi tradíciót. Az építmény egésze nyitottságot sugall, ugyanakkor védett, funkcióra szabott működést tesz lehetővé. Anyagaiban és kontúrjában nem kapcsolódik a környezethez, de nem is ez a feladata. Ehelyett rendet teremt a város közepén uralkodott vizuális

tĂŠma // theme

2016 / 02

Sunroof Farmers and Fish Market, Vodice, croatia

káoszban, nem egy építészeti hagyományt folytat, hanem az európai városok közösségi tradícióit eleveníti fel. Egy ilyen erős turistaforgalmat befogadó település esetében már az is ritka jelenség, hogy a kereskedelem alapvető intézményét nem kommersz változatban fogalmazzák újra, hanem a helyiek igényei felzárkózhatnak a turistáké mellé, a piac nem egyszerűen vásárlóhely lett, hanem a találkozás tere. A város ezáltal önmagát fogalmazta újra: szerény költségvetéssel, kortárs építészeti-térrendezési eszközökkel igazi helyet csinált a rendetlenségből, egyfajta halpiac-sétányt az árnyas tető alatt. A Pirani Építészeti Napokon 2015 végén átadott Piranesi-díj ezt az egyszerű és a hely hagyományaihoz innovatív módon kapcsolódó megoldást értékelte.

régi-új magyar építőművészet

In Piran Architecture Days, Vodice Farmers and Fish Market project created by Dinko Peračić, won the top Piranesi award. The structure is a representation of successful urban and social reconstruction. Given that Vodice are a tourist destination, the project respects the Mediterranean spirit and lifestyle. It does not invade the traditional look of the town, instead, new farmers and fish market perfectly complements the local typology with the rational use of existing resources. See-through and light roof complements all surrounding buildings, so the project itself creates a high quality spatial intervention for the entire community.

Építészet Magyarország peremén

Közösségi gyümölcsfeldolgozó, Markóc ___

terv, építészet és szöveg concept, architecture and text:

___

Holczer Veronika

fotók photos:

Ember sári, holczer veronika

Fotó: Ember Sári

2011-ben a terv első változata diplomatervként készült. Tervezői szándékom az volt, hogy hosszabb időt tölthessek egy szegény településen, részt vegyek a helyi életben, és a megfigyeléseim alapján egy helyi problémára reagálva készítsek építészeti tervet. Több településen töltöttem több-kevesebb időt, a szegénység, diszkrimináció, magyar peremvidék realitását közelről megfigyelve, miközben a helyi életben részt vállalva próbáltam segíteni, ahogy tudtam. Markóccal megismerkedve nem a szegénység tűnt szembe, hanem a tenni akarás, a megoldáskeresés a tipikus vidéki problémákra: egy varázslatos hely varázslatos emberekkel az ország eldugott csücskében. Így ott magától adódott építészeti feladat is: ahol a társadalmi, közösségi alapok adottak, ott érdemes építeni. Így kerültem kapcsolatba a helyi Ormánság Alapítvánnyal, és döntöttem el, hogy diplomatervemet számukra készítem: egy meglévő pajtából közösségi tér a falu és környéke számára. Diplomatervemet a BME Középülettervezési Tanszékén készítettem, építész és szakági konzulenseim segítségével (lásd MÉ 2011/4). A terv lényege az volt,

téma // theme

hogy az építési és fenntartási költségek a lehető legkisebbek legyenek. Tudva, hogy ahol kevés van, ott még a legolcsóbb is drágának számít, arra törekedtünk, hogy akár apránként, sok ütemben nyerhesse el az épület végleges formáját, ahogy az anyagi – leginkább pályázati – lehetőségek engedik. Az első ütemet a diplomavédésem után, 2011 nyarán meg is építettük egy környékbeli kivitelező csapattal, akiknek a munkáját építészmérnök egyetemi hallgató önkéntesek segítették nyári szakmai gyakorlatként. Ennek során a teljes tetőszerkezet megújult, illetve a rossz állapotú falszakaszok újjáépültek, vasbeton koszorú készült a falakra. 2011-ben a terv több diplomadíjat kapott: elnyerte a Hauszmann díjat, a MÉSZMÉK diplomadíját és a Junior Prima díjat. 2012-ben a hazai díjak sikerén felbuzdulva a Blue Award 2012 nemzetközi hallgatói pályázatra is beadtam a diplomatervem, mondván, ha itt nyer, a pénzdíjat a következő ütem építésére ajánlom majd fel. És ugyan a „Meglévő épületek felújítása” kategória fődíját sikerült megnyerni, de a 3500 eurós pénzdíj kevésnek bizonyult ahhoz, hogy értelmes építészeti beavatkozást lehessen belőle megvalósítani. Így kivártunk inkább, félretettük a pénzt. És megérte: a 2014-es Norvég Civil Támogatási Alap kis és közepes projektek pályázati kiírásához 10% önerőt kellett felmutatni, amit a program építészeti részére ebből az összegből fedeztünk. Így tudtuk megtízszerezni a BlueAward 2012 pénzdíját. 2014 februárjában és májusában az Ormánság Alapítvánnyal csapatmunkában beadtuk az 1. és 2. fordulós pályázatot. 2014 júliusában jött a jó hír, hogy nyertünk, de 2014 szeptemberében minden megingott, amikor a pályáztatást végző Ökotárs Alapítvány ellen eljárás indult. Rengeteg ember rengeteg munkája volt az ezernél is több beadott pályázat elkészítésében, azok elbírálásában, a hazai civil élet számára hatalmas befektetett energia látszott veszni. Végül az odaítélt támogatások szeren-

2016 / 02

csésen célba jutottak, így nálunk is megindulhatott az engedélyezési terv elkészítése. Az építészeti program némileg módosult a korábbihoz képest, a funkció eltolódott a gyümölcsfeldolgozás irányába: közösségi gyümölcsfeldolgozó, amit alkalmanként, főleg szezonon kívül más közösségi eseményekre is lehet majd használni. Úgy próbáltunk egyensúlyozni, hogy ha a későbbiekben üzemmé fejlődik a feldolgozó, annak se legyen akadálya, de ha megmarad közösségi térnek, akként is jól működjön. Így kerültek be pl. a padlóösszefolyók, de a padló nem került lejtésbe, hogy ne akadályozza a mindennapi használatot társas események során. A térrendszer szinte érintetlen maradt: a régi szekérbeállót farács fallal kettéválasztottuk raktárra és előtérre, ahol a gyümölcsök durva mosása is helyet kaphat; a régi istállóból fűthető közösségi feldolgozó tér lett. Jó időben

Fotó: Holczer Veronika

régi-új magyar építőművészet

az előtér és a közösségi tér nagy kétszárnyú ajtóval egybenyitható, illetve a pajtakapu kinyitásával az egész ház teljesen megnyitható. A közösségi térbe egy nagyobb blokk került be: a kéményt, elektromos kapcsolótáblát és a napenergiával fűtött vízmelegítő vezetékeit magába foglaló falpillér, mellyel összeépítve nagy konyhapult helyezkedik el. A közösségi tér feletti padlás jelenleg használaton kívül lesz, a későbbiekben kaphat funkciót. A raktár farács falához kapcsolódik a padlásra vezető lépcső. Az építészeti kialakításban törekedtünk az eredeti koncepcióban is megjelenő minimalizmusra. A minimalizmust itt kicsit másképp használom, mint általában az építészeti beszédben: minimális beavatkozásra, minimális fűtött alapterületre, minimális bekerülési és fenntartási költségekre gondolok. De ha a bekerülési és fenntartási költség között kellett mérlegelni, ha tudtunk, a várható fenntartási költségeken csökkentettük. Így került be a gépészeti rendszerbe biológiai szennyvíztisztító, napenergiával fűthető melegvíz-tartály a tetőre, hőszigetelő üvegezés a nyílászárókba. A vízmelegítés télen a sparheltre helyezett fazékban lehetséges, tavasztól őszig napenergiával. Arra az esetre, ha a későbbiekben profibb melegvíz-ellátásra lenne szükség, egy elektromos gyorsforraló bojlernek építettünk ki csatlakozásokat. Az istálló régi szellőző nyílásait meg akartuk tartani, de mivel ablak készítése mind a húsz nyílásra hatalmas összeg lett volna, egy kivételével mindegyikbe befőttes üveg került szalmás sárral rögzítve. A padló simított beton, a falak vizesedésének megakadályozása végett a belső térben a falak mentén a padló alatti kavicságyazatban kiszellőztetett dréncső fut, a külső térben a terepet lejtettük el a falaktól. Volt, ami a kivitelezés során végül nem valósult meg: a feldolgozó térbe két felülvilágítószellőző nyílást terveztünk, remélem ezek hiányában is, jól használható marad a tér. Fontos megemlíteni, hogy az első ütemben elkövettünk egy tervezőikivitelezői hibát, amit sikerült orvosolni a mostani ütem során: a talpszelemenek csavarodását kiküszöbölendő kerültek a tetőszerkezetbe talp-fogópárok. De az építészet nem minden: az építkezéssel párhuzamosan gyümölcsészeti képzés zajlott, illetve az építkezés időbeli csúszása miatt a támogatásból megvásárolt gyümölcsfeldolgozó berendezésekkel az alapítványi iroda előterében indult el a gyümölcslé-készítés: a falusiak és a környékbeli falvak lakói sorra talicskázták a gyümölcsöt, paradicsomot, egy szakértő helyi lakos pedig a gépek kezelését irányította. Mivel átmeneti, szűkös helyen folyt a feldolgozás, volt, akinek nemet kellett végül mondani, hiszen egy idő után a feldolgozással járó szagok, szennyeződések, rovarok miatt tarthatatlanná vált ez az állapot. Most, hogy végre elkészült az épület, még közel sincs vége a munkának: ki kell találni a fenntartható, de a lehető legolcsóbb működés szabályait, és a jövőre tekintve jó volna kijárni a piacra termelés lehetséges útját mindenki számára. Remélem, még lesz alkalmam egyszer beszámolni ennek a lapnak a hasábjain arról, hogy egy harmadik ütem során az eredeti terv szerinti napkollektoros/fatüzeléses gyümölcsaszaló is megépül a kertben. A projektben való részvételért köszönet illeti tervezőtársaimat, az Ormánság Alapítvány munkatársait, a szigetvári építési hatóságot, a telekszomszédokat az együttműködésért, a kivitelező csapatokat a minőségi munkáért, a markóciakat a vendégszeretetükért és sok-sok kedvességükért, a Norvég Civil Támogatási Alapot a II. ütem megvalósításának finanszírozásáért.

A tervet segítő egyetemi konzulensek // consultants at the university:

Balázs Mihály DLA (építészet), dr. Lányi Erzsébet (épületszerkezettan), Armuth Miklós (statika), Viczai János (épületgépészet), Tőkés Balázs (építéskivitelezés)

Külső konzulens a szoláris rendszerekhez // consultant for solar systems:

Simor Árpád

Az első ütem építésében részt vett önkéntesek // volunteers in building process:

Bánsági Dávid, Szabó Panni, Urbán Boglárka, Loránt Zsófi, Szikszai Noémi

A munka szakmai támogatói // supporters of the project:

Fotó: Holczer Veronika

Fejérdy Péter építész, Dr. Buru György hatósági állatorvos, Takács Lajos tűzvédelmi szakértő

Fotó: Ember Sári

téma // theme

2016 / 02

Fotó: Ember Sári

architecture at the edge of hungary Communal Fruit Processing Plant, Markóc The first version of the scheme was made as a diploma work back in 2011. My ambition as a designer then was to spend a longer period in a poor village, take part in local life, and work out an architectural scheme to react to a local issue based on my observations. After spending more or less time in several villages, to closer inspect poverty and discrimination, the reality of the periphery of Hungarian society, I actively participated in the life of the locals and tried my best to help wherever I could. In Markóc, however, it was not poverty that struck me, but the ambition of the locals to do and to be active to find solutions to typical problems of the countryside: it is a magical site with magical people in a hidden corner of the country. The essence of my diploma work was to minimize the costs of construction and maintenance, and being aware of the fact that where there is little, even the cheap is regarded a luxury, we ambitioned to build the ultimate building to the extent that the financial resources at our disposal – especially via tendering – allowed. The first stage of the project was completed in the summer of 2011 with the help of a team of contractors from the region, whose work was assisted by voluntary university students specialized in architecture during their summer traineeship. As a result, the roof structure was entirely reconstructed, deteriorated sections of the walls were rebuilt, and all the outer walls were reinforced with ferro-concrete. Fotó: Ember Sári

régi-új magyar építőművészet

u t ó i r at

post scriptum xvI. évfolyam / 86.szám

Kisebb lépték, nagyobb változás Andres Lepik előadása a MOME-n, 2016. 03. 24. szöveg text:

Götz Eszter

2010-ben a New York-i MoMA mutatott be először nagyszabású kiállítást a szociális építészetről. 2013-ban Think Global, Build Social címen Frankfurtban, majd Bécsben került közönség elé. Most a budapesti FUGA-ban látható az ös�szeállításnak egy metszete, hazai párhuzamokkal kiegészítve. A kiállítások kurátora, Andres Lepik építészeti szakíró, a müncheni építészeti múzeum igazgatója a MOME Építészeti Intézetének meghívására 2016 márciusában előadást tartott Budapesten a szociális építészetről.

xvI. évfolyam / 86.szám

A FUGA kiállítása. Fotó: Bujnovszky Tamás

Korábban mind a frankfurti, mind a bécsi eseményről hírt adtunk (MÉ 2013/7, 2014/4). Mind a MoMA-beli, mind a Think Global, Build Social! kiállítás óriási szakmai érdeklődést keltett, és mint az igazán előremutató vállalkozások, folyamatosan gyarapodik újabb és újabb ötletekkel, megkezdett projektekkel. Az építészet fókuszának áthelyeződése a társadalmi felelősségvállalás irányába nem új jelenség, már a 2000-es Velencei Biennálé főkurátora, Massimiliano Fuksas mottója is ezt fogalmazta meg: „Több etikát, kevesebb esztétikát!” A 2008 végén kezdődő gazdasági válság, amely az utóbbi két évben az egész világot megmozgató társadalmi krízissé szélesedett, egyebek mellett az igényeket rosszul felmérő ingatlanbizniszből indult ki, és különösen érzékenyen érintette az építőipart. A szemléletváltozást sürgető tények mindenki számára nyilvánvalók. Lepik MOME-beli előadása sem azzal indult, hogy az építészet szociális szerepét hangsúlyozza, hanem a kis lépésektől a nagy társadalmi változásokig tartó utat mutatta be, egy széles fölvezetés és sok konkrét példa segítségével. Mit tehet az építészet a társadalmi változásokért – egyáltalán, jelen van-e ott, ahol igazán szükség lenne erre? Lepik – aki rendszeresen járja a helyszíneket, a budapesti előadására például Burkina Faso és Lagos között szakított időt – rendkívül egyszerűen és hatásosan érvel. Világosan megkülönbözteti az építészetnek a médiában jelen lévő képét a társadalmi szerepét valóban betöltő architektúrától. A magazinok életérzést közvetítenek egy médiához kötött közönségnek, míg a földlakók túlnyomó többsége élete folyamán nem találkozik azzal a fajta építészettel, amit a média közvetít. Az építészet, ahogyan Lepik értelmezi, a valós igények feltárásával kezdődik, és minden esetben a közösség aktív részvételét feltételezi. Máskülönben a politikai döntéshozók és a közösség céljai nem találkoznak össze, és az építészet diktátum lesz, ami a döntéshozók kezébe választási

utóirat // post scriptum

ütőkártyát, a befektetőknek rövid távú hasznot ad, de valójában képtelen változásokat generálni. Az utazó kiállításon bemutatott projektek jelentős részét egyetemi hallgatók indították, közülük több már évek óta folyik. Látványos presztízsberuházások helyett kisebb beavatkozások, amelyek azonban egymásra épülnek, és a változást egy szerves, belülről építkező folyamat elindításával ösztönzik. A munka minden esetben a helyi problémák felmérésével és megértésével indult, ami azt is feltételezi, hogy az építészet fogalmai ebben a folyamatban jóval szélesebben értelmezendők, mint egyébként; a szociológiai, ökológiai, generációs és vallási aspektusok, és általában a közösség hagyományai nagy teret kapnak. Az előadáson felvonultatott projektek meggyőzők. Lepik egyik kedvenc példája a Burkina Faso-ból származó Francis Diébédo Kéré, aki az egyetlen iskolát járt ember a faluból, ahol született. Berlinben lett építész, ma a Harvard vendégprofesszora. 2001-ben készült el az első, szárított helyi agyagból épített, tudást – és nem utolsósorban a sivatagi körülmények között hűvös árnyékot – kínáló iskolája Burkina Faso-i szülőfalujában, azóta újabb iskolák, könyvtárak, tanárlakások, közösségi házak, kórházak épültek fel országszerte, de a szomszédos afrikai országokban is (munkáiról lásd MÉ 2013/3). A következő nagy projektként Lepik a kenyai Kibera nyomorvárosban elindított egyetemi munkát mutatta be. A hatalmas bódévárosban több százezren élnek csatornázás nélkül, és egy vízvevő helyre 132 ember jut. A Harvard építészhallgatói egy nyári gyakorlaton kezdték vizsgálni a szükséges beavatkozásokhoz vezető utat, majd több éve visszatérnek, hogy a telepet átszelő folyó útjának kiigazításával, a szennyvíz természetes elvezetésével, kis boltok, árnyékszékek építésével módszeresen megváltoztassák az itt élők életkörülményeit. A hatékony beavatkozások mindig feltételezik a közösség részvételét. Az idei Velencei építészeti Biennálé főkurátora, Alejandro Aravena chilei építész – aki 2016 elején kapott Pritzker-díjat (lásd MÉ 2016/1) – és az általa vezetett Elemental csoport azt a módszert választotta egy chilei szegénynegyed felemelésére, hogy építővé tette a használókat is: a rászoruló családoknak félig megépített, földrengésbiztos vázat készített, melyeket maguk a családok vagy közösségek fejeztek be, a maguk tudása és igénye szerint. A tudás, amit a helyiek itt felhasználtak, hamarosan újabb, már saját vállalkozásokat indított. A helyi kapacitások összekapcsolása, a pontos helyzetkép felmérése

A. Aravena – Elemental csoport: Quinta Monroy szociális lakások, Chile, 2004. Fotó: Cristobal Palma

régi-új magyar építőművészet

A globális folyamatokat alakító „politikai Egyenlítő” Teddy Cruz amerikai építész-urbanista ábráján

tehát minden valódi beavatkozás alapja. Andres Lepik példái az építészet hosszú távú felelősségéről beszélnek, ami Lepik értelmezésében egy új esztétika felfedezését is hozza: az egyszerű, tradicionális építészet szépségét. Előadása végén megfogalmazta, milyen ellenérzést váltott ki belőle Fuksas már idézett mottója 2000-ben; szerinte etika és esztétika nem ellentétes fogalmak, csak fel kell nőnünk a világ valódi arcának értékeléséhez.

Small Scale, Big Change Lecture by Andres lepik at MOME, March 24th In 2010 the New York-based MoMA was the first to present a comprehensive exhibition of social architecture. In 2014 it was opened with the title Think Global, Build Social in Frankfurt-am-Main and then in Vienna. Now in FUGA in Budapest a selection of this exhibition is on display complemented with parallel tendencies and phenomena in Hungary. The curator of these exhibitions, Andres Lepik, an author specialised in architecture and manager of the Architectural Museum in Munich has been invited by the Architectural Institute of MOME to hold a lecture in Budapest on social architecture in March, 2016.

Illusztráció a Small Scale, Big Change című kötetből

Építészet Ausztriában a 20. és 21. században – egy könyvről magyar szemmel Park Books – AZ Wien, 2016, 440 oldal szöveg text:

szegő györgy

Az Architekturzentrum Wien több, mint két évtizedes története jócskán túlmutat önmagán. Azt mutatja, hogy olyan kis országok építészete, mint Ausztria vagy akár Magyarország, fontos kulturális jelenség, aminek nem szabad kallódnia. Hazabeszélek: a mi építészeti múzeumunk sorsa – korántsem az építése apropóján – miatt az AZ Wien korszakos kötete nekünk is tanulságos történet, párhuzamai, példája hosszabb ismertetést érdemel, mint egy könyvbemutató általában. Az Architekturzentrum Wien korábbi „gyűjteményi katalógusa” bő évtizeddel ezelőtt a 20. század építészetét foglalta össze. A mostani „20. és 21. század” alcímben megjelenő kiterjesztés a 2000 óta csaknem száz tervvel gyarapodott helyzetet tükrözi. Ráadásul időben visszafelé is távolabbra néz: vizsgált korszakának a 19. század közepétől induló előzményeire is kitekint. A kötet ugyanakkor nemcsak az előző 25 év, a Dietmar Steiner-időszak összefoglalója és gyűjtemény-ismertetője, hanem az építészetet mint társadalmi és kulturális jelenséget, a nemzeti architektúrának az osztrák identitásban betöltött – elismerésre méltó – pozícióját is prezentálja. Nem is különleges pillanat, hiszen az AZ Wien hétköznapi tevékenysége szintén erre fókuszál, a honi és az összemérés lehetőségét kínáló nemzetközi teljesítményeket bemutató igen színvonalas kiállításokkal, friss könyvtárával, impozáns publikációs és kiadói tevékenységgel, konferenciák és társadalmi eseményekként bevezetett vernisszázsok rendezésével. Az AZ Wien funkciója több tehát egy építészeti múzeuménál: egyszerre szakmai kutatóintézet és az osztrák építészet presztízsét folyamatosan újrafogalmazni képes

fotó photo:

Park Books - AZ Wien

összetett feladatot ellátó – számunkra példamutató – intézmény. A korábbi gyűjteményi katalógus mostani, bővített és átdolgozott kiadásában az egyes fejezetekhez mellékelt idézetek, bevezetők az aktuális diskurzus részeit fogalmazzák meg. Összességében egy érték-kánon megjelenítését célozzák, rengeteg emblematikus fotóval és tervvel. A szövegek rávilágítanak az aktuális tendenciák és a történeti előzmények kapcsolatára is. Ez sem újdonság, de mivel most az egész kötet struktúrája egy idővonalra van felfűzve, az egész meglepő mértékben szinergikus hatású. Az idővonal első tétele az 1836-os Allgemeine Bauzeitung kiadvány, az utolsó egy 2011-ben elkészült ház, Gernot Hertl építész irodájának munkája. A januári könyvbemutatóhoz A választás gyötrelme címmel pódiumbeszélgetést is rendeztek, a kötet azonban sokkal nagyvonalúbb az önreflektív címben megfogalmazott banális igazságnál: könnyed, derűs szcénát közvetít. Ez annak a színkódnak is köszönhető, amely a felvázolt tizenegy korszakot elválasztja ugyan, de az életrajzi és sajtótörténeti fejezetekben rejtett összefüggésekre is rávilágít; vagyis nem csupán blikfang, hanem áttekintést segítő vezérfonal. Van mit szétválasztani és újra összerakni. Dietmar Steiner bevezetőjében visszatekint az AZ Wien sikereinek forrásaira: az első jelentős lépés az 1995-ös Frankfurti Építészeti Múzeumban (DAM) rendezett Ausztria modern építészete kiállítás volt. Ezt 1999-ben követte Friedrich Achleitner archívumának prezentációja A 60-as évektől a modern osztrák építészetig címmel. Erről az archívumról elmondható, hogy Európában egyedülálló összművészeti kitekintésű, tudományos alaposságú bázis, ami az Architektur Archiv Austria (AAA) alapja lett, s amihez hozzá lehetett kapcsolni az AZ Wien kortárs adatbázisát. Álljunk meg egy összevetésre: hasonló hatósugarú kiindulópontok nálunk is akadnak, ha az építészeti múzeum/központ gondolata komoly. Ilyen a Winkler Barnabás által alapított HAP Galéria gyűjteménye, vagy

Az AZ Wien körül is voltak polémiák (lásd MÉ 2013/10), amikor felmerült, hogy egy tervbe vett osztrák építészeti múzeum megpecsételheti az AZ Wien sorsát. Az új helyszín ráadásul nem a Museumsquartier kitüntetett pozíciójú területén lenne, hanem valahol egy bécsi külvárosban (ez az első aktuális magyar párhuzam). Márpedig az elmúlt 150 év, s hozzá a kortárs építészet iránti érdeklődést az MQ elhelyezkedése (lásd MÉ 2002/1) biztosította. De az AZ Wien kötete olyan, immár kiállítás helyszíntől független „hordozható múzeum”, ami átfogja mindazt, amit az osztrák építészek az elmúlt másfélszáz évben alkottak. Másodlagosan azt a funkciót is betölti, hogy ezt az imponáló teljesítményt hogyan vitte be az osztrák és a tágabb kulturális köztudatba az AZ Wien mint intézmény. A leköszönő igazgató stábja által jegyzett kötet lenyűgöző összegzés, amely magas mércét állít az AZ Wien következő korszaka elé. Február 17-én tartotta sajtótájékoztatóját az Az Wien vezetését a nyugdíjba vonuló Dietmar Steinertől hivatalosan 2017. január elsején átvevő Angelika Fitz, az új igazgatónő. A kultúrteoretikust 32 pályázó közül választották ki. Dietmar Steiner, az Az Wien volt igazgatója, fotó:esel.at

xvI. évfolyam / 86.szám

utóirat // post scriptum

Clemens Holzmeister: Krematórium, Bécs, 1922. Fotó: AZ Wien gyűjteménye, Margherita Spiluttini

Fritz Judtmann – Egon Riss: Betegbiztosító pénztár, Bécs, 1965. Fotó: Die Bau- und Werkkunst, 1927

Otto Wagner: Postatakarékbank, 1906. archív fotó

az egykori VÁTI archívuma, amelyet most a Lechner Lajos Tudásközpont kezel, valamint a KÖZTI friss, impozáns jubileumi kötetének adatbázisa (lásd MÉ 2015/8). Talán ebben az utolsó (vagy utolsó utáni) pillanatban még megmenthetők lennének az utolsó bő fél évszázad magyar építészeti teljesítményének – legalább a megmaradt – dokumentumai. De térjünk vissza az AZ Wien kötet fejezeteinek vázlatos ismertetéséhez. Impozáns felvezetés az idővonal, már maga a színkódos tartalomjegyzék is: 24 oldalnyi tezaurusz, amelyben a szín a fejezetet jelöli, az iniciálé méretű fotók pedig a szerkesztők által kiemelt „megkerülhetetlen” épületek, amelyek az olvasót pillanatok alatt bevonják a témába. Ezt egészíti ki az idővonal fölött egy nemzetközi „mérföldkő” képsor, ahol a világ építészettörténeti jelentőségű eredményeit tudjuk hozzámérni az ausztriai példákhoz. Egy második képsorozat az osztrák történeti, a harmadik a kultúrtörténeti összevetést teszi lehetővé. Például az 1897-es év nemzetközi mérföldköve Berlage amszterdami tőzsdeépülete és Mackintosh Glasgow School of Art-ja. Az osztrák történeti címke: a Bécsi Egyetem filozófia szakára elsőként felvett nőhallgatójának említése, a kultúrtörténeti index, hónappal és nappal (04. 03.): „19 művész megalapítja a bécsi szecessziót”. Ebben a módszerben az az újdonság, hogy a képes táblázat egybeolvasható – így például könnyen megállapíthattam, hogy az egykori Monarchia társállamának építészeti tezaurusza nem tartalmaz magyar vonatkozást. A közelmúltban Haba Péterrel magam is publikáltam ilyesmi index-kiegészítésű építészeti összefoglalót,¹ amelyben bőven szerepelnek osztrákok. Ausztria a világ tudatában mint a modernizmus bölcsője jelenik meg – Magyarország nélkül –, miközben az előző másfélszáz évből épp a századforduló táján lett a magyar művészet európai

régi-új magyar építőművészet

színvonalú, és az osztráktól markánsan különböző karakterű. Két fontos könyvet említenék, ami segítette az osztrákok nemzetközi elismerését. Az egyik Carl E. Schorske alapműve,² amelyben az amerikai szerző Freud pszichológiájából, az „apagyilkos” kultúra attitűdjéből vezette le a modernizmust. A másik az ugyancsak amerikai Leon Botstein esszékötete, amely a zsidóságnak az osztrák és a német kultúrában betöltött szerepéről (1848–1938) és annak nemzetközi kihatásairól szól.³ Már Lechner Ödön megfogalmazta, hogy Otto Wagner asszír birodalmi építészete „harcias” – ellentétben a magyar szecesszió lágy, népművészetre alapozó szellemével. Ezt a gondolatot Moravánszky Ákos Méhek és szegecsek 4 című tanulmányában bontja ki izgalmas vázlatként. De a magyar művészet és szellem sajátos karakterét, egykori nemzetközi kisugárzását eddig senki nem foglalta össze. Legújabban – az után, hogy az utolsó évtizedben Ferenczi Sándort „rehabilitálta” a pszichoanalízis – felmerült egy nőies terápia elsőbbsége a klasszikus freudival szemben. Erős Ferenc egy Ferenczi-monográfia vázlataként 5 a Budapesti Iskola szellemiségét érintő könyvében felveti egy, a Monarchia központjaként funkcionáló, Béccsel szembeni lehetséges művészet létjogosultságát. Erről azonban sem Schorske, sem Botstein, sem mások eddig nem írtak. Valószínűen Moravánszky Ákos elemzései 6 közel jártak ehhez a gondolatkörhöz, de – az irodalmat leszámítva – a társművészetek, többek között a magyar zene Monarchián belüli impozáns alternatívájának jelentősége nincs a tudományos fősodor gondolkodásában. Sőt, a nationalism studies számára „… az angol-amerikai kultúrtörténeti tanulmányok körében Lechner művészileg kimagasló életműve leggyakrabban idézett iskolapélda arra, hogy a nacionalizmust demonstrálják az építészetben.” 7 Az építészet ebben a sokarcú témában valóban kulcsszereplő lehet, egy építészeti múzeum vagy központ típusú intézmény magyarországi megalapítása és munkálkodása kulcskérdés. Beleértve ebbe a nemzetközi

Josef Hoffmann: Ausztria velencei kiállítási pavilonja az 1934-es megnyitó napján. Fotó: Archivio Storico delle Arti Contemporanee, Venezia, Fototeca

állomás-fogadó épülete: egy alig ismert, osztrák organikus-expresszív csúcsteljesítmény. Siegfried Mazagg Berghof Hoteljéhez viszont bátran társíthatnánk Fischer József Gyopár szállóját, szinte azonos évben, hasonló magas minőségek.

Robert Kramleiter – Leo Schmoll: Szűz Mária templom, Bécs, 1936, archív fotó

kutatók ösztöndíjas kutatómunkájának várható eredményeit. Nehezen változhat meg a közép-európai térség társnemzeteinek „más” kultúrájáról alkotott világképe egy új, a mai nemzetközi kánonra tudományos igénnyel rákérdező kutatás nélkül. A most megjelent osztrák kötetet érdemes fejezetenként áttekinteni, mellérendelve magyar párhuzamokat is. I. fejezet: A metropolisz, 1850–1918 Ebben az egyik legérdekesebb „ellenterv” Camillo Sitte 1889-es, Otto Wagnerrel szembeforduló Bécs fejlesztési terve. Nem ez valósult meg, de nagyon is hasonló nálunk pl. Kós Károly Wekerle-telepe. A fejezet a megépült Otto Wagner féle Stadtbahn infrastruktúra, a nussdorfi zsilip, a Friedrich Ohmann-Josef Hackhofer féle Wienfluss-Stadtpark projekt, a Joseph Maria Olbrich tervezte Secession, Adolf Loos, Jože Plečnik, Max Fabiani, Josef Hoffmann féle emblematikus tervekkel büszkélkedik – impozáns felsorolás. A fentiek szerint: magyar építészek nélkül. II. fejezet: Az új Bécs, 1919–1934 Ez az egység a „szocdem Bécs” diadalmas felmutatása. Hubert Gessner Reumann Hof-ja, Heinrich Schmid, Hermann Aichinger Matteotti Hof-ja és az etalonnak, történelmi tanúnak is számító Karl Ehn féle Karl Marx Hof valódi minőségek. Ehhez hasonló honi sorozatunk nincs, talán Hikisch Dezső bécsi úti bérházcsoportja és Medgyaszay István városi házai a kivételek. De Clemens Holzmeisternek a Simmeringer Hauptstrassén álló krematóriumával párhuzamba állítva Borsos József debreceni ravatalozója (1933) mindenképpen európai magaslat lehetne. Stílusában pedig Árkay Bertalan városmajori temploma bizonyosan letisztultabb formájú édestestvér. Ilyenfajta rokonságot látok Fritz Judtmann – Egon Riss Betegbiztosító épülete és Hajós Alfréd margitszigeti Nemzeti Sportuszodája között – és egyértelműen a magyar építész előnyére szolgálna az összehasonlítás. III. fejezet: Építészet és táj, 1919–1934 Ausztria alpesi ország, a tájba illő építészet igénye, a Heimat gondolat által régóta megfogalmazott módon, a nemzeti identitás fontos témája. Itt kiemelkedő példa Franz Baumann magashegyi Nordkettenbahn

xvI. évfolyam / 86.szám

IV. fejezet: Ausztro-fasizmus, 1934–1938 A fejezetben tárgyalt néhány év különleges; jó esetben talán az olasz fasizmus építészetének magas minőségű épületeihez hasonlítható architektúra. Itt is felfedezni vélek legalább két párhuzamot: a Robert Kramreiter, Leo Schmoll tervezte bécsi Béke Mária királynője templomának és Molnár Farkas Magyarországi Szentföld Templomának kápolnafülkéi, az archaizáló koncepciók összerímelnek. Amint Clemens Holzmeister, Heinrich Schmid, Hermann Aichinger bisambergi Rádió-székháza és id. Janáky István Központi Anyag- és Árhivatala mind szellemükben, mind homlokzatukban szinte ikrek, a kor építészetének egyaránt előremutató példái. V. fejezet: Háború utáni újjáépítés, 1945-1955 Bécs és Budapest háborús pusztulása nem összehasonlítható, legfeljebb a modern igézetében születő újjáépítések radikális anakronizmusai illeszkednek. A bécsi Operaház vagy a budai Várpalota új belső terei ilyen példák. Az új, futurisztikus épületszobrok turisztikai funkciói is hasonlóak: a Gänsehäufel Lido repülőcsészealj napozóterasza (Max Fellerer, Eugen Wörle) és a tihanyi öregkikötő vasbeton héjszerkezetű bisztrója illetve postapavilonja (Bérczes István, Gnädig Miklós, Szittya Béla). Csakhogy egy évtized van a két munka között. Ez azért fontos, mert Magyarország Marshall-segély helyett a szocreál építészetét és 1956 leverését kapta „ajándékba”. A kötet második felének példatárában csak az utolsó néhány évben volna módom az előző összevetésekre – ezt mellőzni fogom, már csak a kritikai regionalizmus látószögének itt nem részletezhető kérdése miatt is. Úgy látom, az osztrák kortárs építészetre ennek a kritikai gondolkodásnak alig volt hatása. A magyar viszont a regionalizmus egyik főiránya, sőt időben nagyrészt előzménye. VI. fejezet: Internacionális periódus, 1958-1968 Ebben az időmetszetben kiemelkedő, máig jól működő pozitív példa az 1958-as brüsszeli EXPO elegáns, könnyed osztrák üvegpavilonja, amely ma Bécsben újjáépítve a bécsi 21. Századi Művészetek Múzeuma. Ellentéte egy másik, inkább robosztus, riasztó monstrum az Ernst Hiesmayr tervezte Juridicium Bécs óvárosában. Függesztett traktusai olyanok, mint egy léghajó óriási vas- és betonkosara, hulladékként hátrahagyva. Ausztria 1955-ös függetlenné válása, az oroszok kivonulása hasonló, robbanásszerű nyugati piaci nyitáshoz vezetett, mint a nálunk 1989. Ennek következményei az építőpiacon óriási nyitást eredményezett, aminek természetesen árnyoldala is lett.

utóirat // post scriptum

Othmar Barth: Sportkollégium, Stams, 1980. Fotó: Craig Kuhner

Günther Domenig: Z-postabank, Bécs, 1979. fotó: AZ Wien gyűjteménye, Margherita Spiluttini

Fritz G. Mayr – Fritz Wotruba: Wotruba templom, Bécs, 1976. Fotó: Fritz Wotruba Foundation, Bécs

VII. fejezet: System, 1958-1968 A szabadságnak az oktatásban metodikai és elméleti eredménye is lett. A „System” fejezetcímet Poelzig tanítványa, a frankfurti Konrad Wachsmann teóriájától kölcsönözték, aki 1956–60 között a Salzburgi Nyári Akadémián tanított, és az erősen iparosodó, kommercializálódó Ausztriában sikerrel hirdette az előregyártás és a modularizáció tanait. A Salzburgi Sommerakademie nyitott szellemisége segítette egy független művészetés építészoktatás ottani meghonosítását. Ám – velünk többnyire ellentétben – az előregyártásból is születtek korszakos építészeti teljesítmények. Elsőként az „arbeitsgruppe 4” Johann Georg Gsteu vezette csoportja által Steyr-Ennsleitenben épített Pastoral Központját, Johannes Spalt bécsi Salvator templomát és a kimagaslóan átgondolt szakrális funkciót és fényteret alkotó Szent Teréz templomot említem. Utóbbit Linzben Rudolf Schwarz tervezte, és máig ikonnak számít. Fritz G. Mayr és Fritz Wotruba szobrász – utóbbiról elnevezett – bécsi temploma egyedülálló dinamikus, drámai plasztika; nem kevésbé vált világhírűvé, mint Schwarz említett linzi temploma. Ebből a korai experimentális korszakból talán a legmeghökkentőbb, emblematikus ház Günther Domenig Z-Sparkasse épülete a bécsi Favoritenstrassén. Ez a munka és tervezője az ekkorra Béccsel szemben feltörő „grazi iskola” egyik szimbóluma. Mintha a Ridley Scott rendezte, H.R.Giger tervezte Alien biodíszlete lenne – az évjárat is azonos (1979).

régi-új magyar építőművészet

VIII. fejezet: Az osztrák fenomén, 1958-1973 Ez az évtized az osztrák neoavantgárd aranykora. Az 1958-as évben született Günther Feuerstein futurista építészeti kiáltványa vagy Friedensreich Hundertwasser Penészkiáltványa az építészeti racionalizmus ellen. 1968-ban jelentette ki – Luthert és Beuyst parafraezálva – Hans Hollein: „minden építészet”. Hollein ekkor építette a bécsi Retti gyertyaüzletet, és ekkoriban készültek az ő, illetve Walter Pichler, Raimund Abraham, a Haus-Rucker-Co, a Coop Himmelb(l)au, a Zünd-up és a Salz der Erde csoportok installáció-performansz-utópia tervműfajú, építészet és művészet határait feszegető, az egész világon „osztrák” címkét kapott, máig ható akciói-művei. Az osztrák kultúrpolitika pedig – úgy 1985 óta – mögéjük állt: Busek akkori államtitkár, majd köztársasági elnök a tanácsadó-testületeik által kiválasztott vizuális művészeti stratégiába belevette ezt az irányt, és (néhány kivételt leszámítva) később sem hátrált ki e személyiségek mögül. Meg is van világszerte az osztrák művészek tekintélye. Ausztria mára nem csak zenei óriás, de erős vizuális művészeti középhatalom. IX. fejezet: Collage, 1973–1990 Itt ismét a grazi iskola alkotói kerülnek fókuszba, illetve az 1966-tól működő TU Innsbruck építészoktatásának eredményei. A válogatás kiemelkedő művei a strukturalizmus jegyeit viselő linzi, salzburgi, innsbrucki és dornbirni rádióstúdiók. Gustav Peichl munkái lenyűgöző, időtálló karosszéria-épületek. Othmar Barth tiroli Sport Kollégiuma statikai bravúrnak számító tetőformával illeszkedik a korábbi cisztercita kolostor barokk formáihoz. A bécsi Falkestrasse Wolf D. Prix, Helmut Swiczinsky által tervezett, szilánkformát idéző tetőtér-beépítése a 60-as évek osztrák forradalmi építészet 80-as évek végi fellángolása. A már „lehiggadt” 1990-es Hans Hollein Haas-Haus-a a bécsi Stephansdommal szemben az osztrák gazdasági csoda és a vizuális művészetek nemzetközi áttörésének közös diadalát ünneplő urbanisztikai műtárgy, történeti korszakhatár. X. fejezet: A jelen, 1990-től máig Az utolsó 25 évből 84 épületet bemutató könyvrész a szakma marketing-összeállítása, portfóliója. Már nem osztrák, hanem inkább globális karakterű; az én ítéletem szerint ez kevesebb, mint amit a 60-as, 80-as

évekbeli „osztrák fenomén” építészei felmutattak. Az elit nem is mindig osztrák építészek tervezte példáiból vagy jó tucatot az MÉ olvasói is ismerhetnek, ezek épp a dicsőségtábla főszereplői: Ortner & Ortner: MuseumsQuartier; spacelab cook/fournier: Kunsthaus Graz; the next ENTERprise-architects: Wolkenturm Grafenegg; Andreas Treusch: Ars Electronica, Linz; Marte.Marte Architekten: Diocesan Museum, Fresach; Heinz Tesar: Donau City Kirche, Bécs; BUSarchitektur: WU Campus, Bécs; vagy Massimilano Fuksas: Europark, Salzburg. Összefoglalva a fejezet – nem kis részben gazdasági – üzenetét: Ausztria sikeres gazdaság, ám épített termékei tudatos döntés alapján elveszítették az osztrák modern gyökereinek karakterét. XI. fejezet: Lakás, 1850-től máig Ebben a halmazban egy fontos funkcióra szűkített, de volumenében a legnagyobb szféra történetét erős társadalmi összefüggésben szemléli a kötet. Ez a látószög az AZ Wien kiállításpolitikájának is egyik erőssége. Az előbb említett Fuksas 2000-es Velencei Építészeti Biennáléjának jelszavát aktuális itt idézni: „Kevesebb esztétikát, több etikát!” A 19. századból itt hozott példák éppen a másik pólusról, a nyomor felől indulnak el. Archív fotókon látjuk Bécs nagy ugrásának – az 50 év alatt néhány százezres kisváros kétmilliósra nőtt – árnyoldalait és kontrasztként a neves bécsi mecénás, a görög származású Dumba palotájának szalonbelsőit. És emblematikus modern villákat, Loostól, Josef Franktól, Olbrichtól, vagy a Paul Engelmann-Ludwig Wittgenstein párostól. Ez a fejezet is eljut a máig – az összkép vegyes. A kötetet az építészeti sajtó történeti áttekintése, az építészek életrajzai és névmutató zárja. Ismét visszatérnék az összehasonlításhoz. Nálunk is vannak friss jó példák: a KÖZTI dupla albuma – főként Ferkai András és csapata érdeme –, vagy a didaktikai szempontból igen hasonló és imponáló zsinagógatörténet Klein Rudolftól (lásd MÉ 2015/10, illetve a kötet alapjául szolgáló kiállításról MÉ 2013/6). A kihívás nálunk is adott – teljesítmények, tehetség, felkészültség szintén. Intézmények viszont nincsenek. Ezért az osztrák AZ Wien és jelen kötete a szakma és a döntéshozók számára egyaránt megfontolandó példa.

Artec Architekten: Lakóház bővítése, Raasdorf, 1998. Fotó: AZ Wien gyűjteménye, Margherita Spiluttini

___________ Haba Péter-Szegő György: 111 év /111 híres ház (B+V Libri, 2003) Carl E. Schorske: Bécsi századvég (Helikon, 1998) 3 Leon Botstein: Judentum und Modernität (Böhlau, 1991) 4 Moravánszky Ákos: Méhek és szegecsek. Lechner Ödön budapesti és Otto Wagner bécsi Postatakarék Pénztára (www.C3.hu/scripta/századvég) 5 Erős Ferenc: Kultuszok a pszichoanalízis történetében (Jószöveg, 2004) 6 Moravánszky Ákos: Versengő látomások (Vince Kiadó, 1998) 7 Sármány-Parsons Ilona: Lechner Ödön, a nemzeti modernizáció építésze, nemzeti stílusok Európában (MÉ Utóirat 2015/2) 1 2

Architecture in Austria in the 20th and 21st centuries Park Books – AZ Wien, 2016, 440 pages Published more than a decade ago, the former collection catalogue of the Architekturzentrum (AZ) Wien gave a survey of 20th century architecture more than a decade ago. This edition of the same publication with the subtitle „in the 20th and 21st century reflects a different situation as since the year 2000 it has been enriched with almost 100 designs. However, it also expands its coverage in retrospect: it focuses also on the mid-19th century as the antecedents of the era it actually surveys. This volume, however, does not only include a summary of the previous 25 years, also referred to as the Dietmar Steiner-era, and functions as a survey and collection too: it actually views and approaches architecture as a social and cultural phenomenon and presents the position of the national architecture which played a key and respectable role in shaping the Austrian identity. Thus the AZ Wien has a function going beyond those of a museum of architecture: it is an exemplary institution continuously rephrasing the prestige of Austrian architecture for us and simultaneously a professional research centre. This revised and amended edition of the former collection catalogue features citations, introductions to the individual chapters so as to focus on them as parts of the actual discourse and present a canon of values illustrated with plenty of iconic photos and designs. The texts highlight the current tendencies and their relations to their historic precedents. It is not a novelty, of course, but as now the whole structure of the volume follows a chronological order, the publication as such strikes us with its unexpected synergic effects. The first item of the chronology is the Allgemeine Bauzeitung publication from 1836 whilst the last one is a design of a house and studio by architect Gernot Hertl completed in 2011.

Hans Hollein: Retti gyertyaüzlet, Bécs, 1965. Fotó: MAK

xvI. évfolyam / 86.szám

utóirat // post scriptum

Mavericks – a brit építészet törött öntőformái Royal Academy, London – 2016. 01. 26. - 04. 20. szöveg text:

Szegő György

Négyszáz év építészettörténetén kalauzol át a múzeum fedett udvarába tervezett installáció. Tizenkét, néhány művel és mondattal bemutatott független építész formálta meg a brit építészetet, Smythsontól Hadidig. A cím – Mavericks – függetleneket jelent. Elsősorban attól független egy építész, hogy minden korban visszautasítja a mainstream kényelmét, úgy, hogy egyedi módon tervez, vagy úgy, hogy a tervezés peremvidékén maga mögött hagyja a normákat. A ScottWhitbyStudio installációja a mű eredetiségére, az alkotó lázadó karakterére figyel. Végső soron arra, hogy honnan indult a modern brit építészet.

C. R. Cockerell: A professzor álma, 1848. © Royal Academy of Arts, London

Robert Smythson: Hardwick Hall, Derbyshire, 1590-97 © eye35 / Alamy Stock Photo

A falakon a szellem frissességére utaló buborékok lebegnek, ezekben látható a főművek képe és az alkotó sajátos karakterének rövid összefoglalása. Olyan az összkép, mintha a megidézett példák kortársaink lennének. A lázadó, az extravagáns, a dandy és a remete, a minőség és a tehetség által itt szinte testvérek. Többségük RA, vagyis a Royal Academy elitklubjának tagja; a genius loci szelleme áthatja a mustrát. Az installáció épp a francia impresszionisták és angol preraffaeliták kert-képeinek nemzetközi közönségét árukapcsolással vezeti át a brit építészet Parnasszusán – a kávézó és a shop felé. Egyszerű nyelven szól, mindenkihez, jó helyen. Aki rászán félórát, megérez valamit abból az őrületből, ami a mai londoni építészeti/építő boomot motiválja/ megkérdőjelezi. Robert Smythson (1535 k. –1614) kőfaragó mesterként kezdi, később tanul építésznek. Erzsébet-kori vidéki kúriákat tervezett, melyekben az angol gótika arányait szélsőséges renddé formálta. A Derbyshire-i Hardwick Hall óriási ablakaival szinte 20. századi homlokzat, de ekkor az üveg még luxusáru. John Vanbrugh (1664–1726) igen eredeti épülete, a Blenheim Palace az angol barokk egyik csúcsa, amelyben a középkori és Erzsébet-kori építészettől Palladióig tartó nagy ív elemeiből épít. Sokoldalú, a restauráció korának drámaírója is, aki védte a nők jogait a házasságban, szókimondása sokkolta publikumát. James Wyatt RA (1746–1813) szokatlan módon, neoklasszikus és neogót stílusban egyformán tervezett. Főművének az azóta elbontott

– római mintára – emelt londoni Pantheont (1772) tartják. Nem érdekelte a kivitelezés, befejezés előtt otthagyta az építkezéseit. Pózainak köszönhette, hogy egy évre a Royal Academy elnöke lett – sosem választották újra. John Soane RA (1753–1837) szabadkőműves nagymester saját, labirintusszerű háza építész-wunderkammer. Itt látható egész életműve – festmények, antik tárgyak, tervrajzok és makettek. Legnagyobb munkája a klasszicista stílusú Bank of England (1818-23), amelyet a jövőbe vetítve, antik romként is megfestett. Ma ez a palota a pénz múzeuma. Charles Robert Cockerell RA (1788–1863) régész és építész, az antik kor rajongója volt, Viktoriánus korban szokatlan, eklektikus a stílusába belefért a neoklasszicizmus és a gótika. A professzor álma vizionárius történeti montázs (1948). Tisztelői Christopher Wren mellé temették a Szent Pál katedrálisba. Charles Rennie Mackintosh (1868– 1928) forradalmi esztétikájával környezetalakító újításának alapjai az anyagok és a díszítőelemek lettek. Az emblematikus Glasgow School of Art (1897) épülete 2014-ben tűzvészben szinte elpusztult. Charles Holden (1875–1960) modern, de nem modernista építész, a 20-as, 30-as években elutasította a népszerű art deco stílust. Funkcionális, monumentális birodalmi építészetet művelt, amit a londoni egyetemnek tervezett Szenátus Ház (1931-37) jól reprezentál. Ismert kisarchitektúrái a Piccadilly vonal metróállomásai. H. S. Goodhart-Rendel (1887–1959) sem a modernizmust, sem az art decót, sem a neo stíluso-

régi-új magyar építőművészet

Charles Rennie Mackintos: Glasgow School of Art, Glasgow, 1897-99 © John Peter Photography / Alamy Stock Photo

H.S. Goodhart-Rendel: St Olaf House, London, 1929-31 © Nick Dawe/arcaidimages.com

hatott meg, ám hatást gyakorolt az őt követő építészek nemzedékeire. Makettben maradt munkája, a Fun Palace egy újfajta kulturális intézmény flexibilis modellje, amit Renzo Piano és Richard Rogers Pompidou központja idéz. Legismertebb háza a londoni Állatkert Snowdon Aviary nevű madárháza (1961). Végül két már jelenkori „független”: a FAT (Fashion Architecture Taste) Sean Griffiths, Charles Holland és Sam Jacobs. 1995-2013 között mesés elemeket használva terveztek egyedi élményt kínáló házakat. A most elhunyt Zaha Hadid RA (1950–2016) – építész, festő és divatdiktátor – minden megnyilvánulásában sztár, fluid, futurisztikus terek tervezője. Azerbajdzsáni Heydar Alijev kultúrközpontja lebegő ráját formázva leképezi Hadid dinamikus tervező metódusát.

Mavericks: Breaking the Mould of British Architecture Royal Academy of Arts, London, 26. 01. – 20. 04. 2016

Cedric Price: Snowden madárház, London, 1961 © John Farnham / Alamy Stock Photo

kat nem képviselte, minden háza más volt. Több templomot tervezett a londoni Temze-parton. A St. Olaf Ház (1929-31) vállalati székház, keleties, funkcionális stílusával a mi Lajtánk Parisiánájának rokona. James Stirling RA (1926–1992) a 20. század végének egyik legbefolyásosabb építésze, új-brutalista, posztmodern, haláláig kísérletező alkotó volt. Geometrikus kompozícióit innovatív anyaghasználat jellemzi. Utolsó, legellentmondásosabb a No. 1-es, Baromfinak becézett háza, posztmodern szín- és formavilág záróakkordja (1997). Cedric Price (1934–2003) a „független építész” mintapéldája: kevés műve valósul-

xvI. évfolyam / 86.szám

Mavericks: Breaking the Mould of British Architecture is an installation that will chart the course of British architecture from the sixteenth century to the present day through the work of twelve maverick architects: Robert Smythson, Sir John Vanbrugh, James Wyatt PRA, Sir John Soane RA, Charles Robert Cockerell RA, Charles Rennie Mackintosh, Charles Holden, H. S. Goodhart-Rendel, James Stirling RA, Cedric Price, FAT and Zaha Hadid RA. Each of the twelve mavericks has charted their own course, often deliberately ignoring prevailing taste, fashion and ways of working. The installation comprises of images and photographs of these maverick architects’ work, situating their work within the broader context of architectural history, through an arresting colour-gradated design by Scott-Whitby Studio. Celebrating the original and the unorthodox, the installation will pose an intriguing alternative narrative to the history of British architecture.

utóirat // post scriptum

Csifte Hámmán (páros fürdő) nők és férfiak részére külön kupolák alatt, 1450 k.

Posztmodern Patyomkin Skopje 2014 projekt szöveg és fotók text and photos:

Klein Rudolf

Építészeti posztmodern alatt manapság rendszerint a féktelen és sekélyes historizmust értik. Ám létrejöttekor, az 1970es évek végén az irányzat éppúgy rendelkezett célkitűzésekkel, mint ötven évvel korábban a modernizmus. Csakhogy ezek a vezérelvek lazák és megengedők voltak a túlkapásokkal szemben, hiszen a posztmodern a modern ortodoxia ellenlábasaként jött létre. Mégis, a korai posztmodern nem azonosítható a giccsel, főképp nem, ha a Robert Venturi által megfogalmazott kettős kódolásra, komplexitásra és az építészeten belüli ellentmondásokra gondolunk, mely elvek visszaolvashatók a manierizmus koráig, vagy akár a késő római művészetig. Sokan társították a posztmodernt a neoliberális kapitalizmussal, a feltörekvő új középosztályokkal (yuppie), míg mások a posztmodernnek egy „pszichologizálóbb” vonulatára hivatkoztak, Freudra, Jungra – vágyakra, szabad asszociációkra, az érzékire, a szexualitásra. Skopje legújabb építészete is a „pszichologizáló posztmodernnel” hozható összefüggésbe – még akkor is, ha látszólag súrolja a szocreált, illetve a giccset. Az elmúlt két-három évben a macedón főváros belvárosának arculata ismét gyökeresen megváltozott. De míg az előző városrekonstrukció során, az 1963-as földrengés után Kenzo Tange és más modernista építészek igyekeztek az ottomán karakterű várost „felhozni” a késő modernizmus szintjére, addig most többségükben névtelen építészek és megrendelőik, a politikai elit valami egyedülállót hoznak létre, aminek nem építészeti és szobrászati értékei a figyelemre méltók, hanem a mögötte munkáló, két évszázadot késett nemzetgründolás heve és vizuális-pszichológiai technikái.1 Ez a nemzetteremtő szándék itt nem nemzeti/regionális építészettörténeti referenciákkal történik, mint eddig – gondoljunk csak a romániai historizmusra, mely éppúgy nemzeti romantikus volt, mint Eliel Saarinen, Lars Sonk vagy Kós Károly2 –, hanem a tudattalan szintjén működő asszo-

régi-új magyar építőművészet

Bigori Szent János kolostor, 1020

ciációkkal, ahol az utalások beemelik a nyugati civilizáció számos elemét és személyiségét a nemzetibe, Macedón Fülöptől 3 a berlini Brandenburgi kapuig. (Az elegáns görög királyból tenyeres-talpas balkáni haramiát faragtak.) E referenciapontok tetszőlegesek és történelmi szempontból részben nem hitelesek. Nincs is bennük rendszer vagy időrend: szabadon szórták szét őket a meglévő városszövetben, és csak az egész együttes bejárása után alakul ki egy különös kép az ország öntudatformáló igyekezetéről. Sőt, egyszerre több kép is: az átlagpolgár fejében, ahol az alkotók reményei szerint világos, határozott nemzettudat jön világra; a macedón értelmiség fejében, akik ezt agymosásnak és a nemzet lejáratásának tekintik; a külföldi vendég tapasztalataiban pedig egy harmadik, gyakorlatilag érthetetlen kép. Ez utóbbit próbálom jelen írásban megvilágítani.

Amit ma Macedóniának nevezünk, a nagy kultúrkörök peremén jött létre – hellenizmus, római birodalom, Bizánc, Ottomán Birodalom, Európa keleti széle, pánszlávizmus-jugoszlávizmus, kommunista blokk, posztkommunista neoliberális szabadrablás. Ezzel párhuzamos az ország etnikai és felekezeti tarkasága, melyben ma a macedón (szláv ajkú és keresztény ortodox), albán (alapvetően muszlim, részben ortodox keresztény, elvétve katolikus), roma és török elemek dominálnak. A hibriditás történelmi jellemző, és a legkülönbözőbb formákban nyilvánult meg. Az államalkotó macedón lakosság fokozatosan veszít teret, amióta a pánszláv Jugoszlávia hatását felváltotta a török befolyás. Gomba módra szaporodnak a gazdasági szereppel is bíró mecsetek, az ortodox kereszténység visszaszorulóban van; a romák is fokozatosan áttérnek a muszlim hitre. Hogy miért érdemes erre oldalakat szánni egy építészeti folyóiratban? Azért, mert számos, világszerte tapasztalható kulturális és építészeti jelenség találkozik itt össze sarkított formában. A szemlélő akaratlanul is összehasonlítja a városban szerzett benyomásait Európa más városaival, és rádöbben, hogy ez csírájában másutt is megtalálható, de nem elég kirívó ahhoz, hogy felfedezzük.4 Itt azonban koncentráltan tárul elénk. Építészeti és történelmi gyökerek A mai Macedónia területének építészettörténete igen gazdag, számos ókeresztény templom, bizánci székesegyház, 15. századi ottomán híd, 16. századi mecset, harmonikus mahala és čaršija, a két világháború közötti monumentális modern-deko elegy és jó minőségű késő modernizmus jellemzi. Josip Broz Tito „örökös” jugoszláv elnök, nagy súlyt helyezett arra, hogy az eltérő fejlettségű délszláv régiókat egy szintre hozza: az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területét, különösen a Vajdaságot lezüllesztette, az ottomán területeket és ezen belül a legelmaradottabb Macedóniát felhozta. A jugoszláv mini-birodalom szétesése után itt is beindult az intenzív nemzetformálódás, aminek urbanisztikai és architektonikus vonásai sajátságosak: részben a modern előtti múltra, részben a külföldi kortárs áramlatokra épülnek. Az ottomán Balkánra, illetve a Török Birodalom egészére és valamelyest az ázsiai városok építészetére is jellemző a nyugati rendezőelvek hiánya. Nem csoda: itt elmaradt a felvilágosodás, a polgári forradalom, az Ottomán Birodalom utódállamai hirtelen csöppentek a nyugati liberális kapitalizmusba. A korábbi organikus városszövet már nem tudott

lépést tartani a modernizációval, és a városok kezdték átvenni az Osztrák-Magyar Monarchia építészetének formavilágát, bizonyos mértékig városrendezési elveit is – üzletutcák jelentek meg emeletes házakkal ott, ahol a földszinten boltok, az emeleten lakások voltak. Eltűnt az újabb negyedekben a mahala és a čaršija kettőssége, azaz a magánszféra és a kereskedelem hagyományos muzulmán szétválasztása, és az eredetileg iszlám városszövet is némileg megváltozott. A nemek és társadalmi osztályok egykor szigorú elválasztását felváltotta a liberális, emancipált világ, melynek csak a bolsevizmus vetett véget, az is csak részben. Ludwig Hilberseimer és Le Corbusier racionális, zónákra darabolt városkoncepciója jelent meg itt, a Vardar folyó partján a Ville Radieuse pontházai tűntek fel, melyek függőlegese ellenpontozta a hétszáz éves híd vízszintesét. A kommunizmus bukásakor tehát több réteg épült egymásra – az ottomán (az ottomán kor előtti keresztény városszövetből a Balkánon csak egy-egy ortodox templom maradt fenn); a jugoszláv királyság korában épült; végül a Kenzo Tange-féle urbanizmus és késő modern városépítészet, mely egybeesett a titói „soft kommunizmussal”, és építészetileg teljességében modern volt, mivel Tito marsall 1948-ban szakított Sztálinnal, illetve a művészetben a Zsdanov-doktrínával. 5 Jugoszláviában öt, igen különböző profilú építészkar biztosította a pluralizmust, melyek professzorai nem a szovjet vonal, hanem Loos, Le Corbusier és Mies követői voltak, nyitottak a Nyugat felé. Az innen-onnan bejövő pénzek – hol a szovjetek „adakoztak”, hol az amerikaiak, hol pedig a harmadik világból érkezett forrás – üzemben tartották az építőipart. A hinta-politika mögött viszont a modernizáció és a modernizmus iránti elkötelezettség munkált. Skopje építészete teljesen nemzetközi volt; a földrengés utáni újjáépítés megalapozta a politikai-katonai blokkokon átívelő nemzetközi együttműködést. A kommunizmusban nagyobb állami irodák működtek, némi minőség-ellenőrzéssel, a városi hivatalokban a korrupció jóval enyhébb volt, mint a posztkommunista korban. A kommunizmus idején Jugoszlávia közepes méretű állam volt, az élén a „világi” Tito marsallal, akinek villájában megfordult Pablo Picasso, Maria Callas, Maria del Monaco, Richard Burton és Elisabeth Taylor, John F. Kennedy feleségével és Leonyid Brezsnyev is. 6 A „mágus” halálával vége lett a varázslatnak és visszatért a nyomor. A pánszláv föderatív állam összeomlásával – melynek legalább annyi külső oka volt, mint belső – a látszatvirágzás szertefoszlott, a kicsi balkáni államok magukra maradtak a nagyhatalmak érdekszférái között. Az Európai Unió ugyan építi az infrastruktúrát, de a lakosság 25%-a elhagy-

Kenzo Tange hosszú sávháza, 1963, a fotó 2000 táján készült

xvI. évfolyam / 86.szám

utóirat // post scriptum

Macedóniai II. Fülöp király, „proletár ökölbe” szorított kézzel, a háttérben a 15. századi hámmám

ta hazáját, gyökértelenül lebeg. Ám a gyökerek otthon is elszakadtak, és műviekkel kísérlik meg őket helyettesíteni. A kedves és vendégszerető macedónok, akik mentesek a jellegzetes balkáni keménységtől, mind elkeserítőbb helyzetbe kerülnek.

vagy anyák alakjában szerepelhetnek. Ez a balkáni patriarchális viszonyokat idézi, de az egyre terjedő muszlim hatáshoz képest még enyhe változatban, mivel a nőknek nem csak fajfenntartó, hanem bizonyos szellemi szerepet is ad – még ha ez csupán passzív, ihlető szerep is. A nyugati gazdagság iránti sóvárgás, egy irreális Nyugat-kép a kis ország átalakulásának egyik legfontosabb mozgatórugója. A nyugati homo faber gyökeresen eltér a homo balcanicus-tól: az ötszáz éves török uralom alatt a keresztényeknek nem volt érdemes dolgozni, mert a muszlimok mindent elvettek tőlük. Sokkal fontosabb volt a ritka békés pillanatok kiélvezése. Ebből az „idilli” állapotból igyekeznek most kizökkenteni az embereket, az európai jólét reményében. Ezt szolgálják az európai kultúra építészeti referenciapontjai. A jellemző újgazdag fogyasztás-kultusz, a posztmodern „yuppifikáció”– a feltörekvő városi középosztályok kultúrája – a Balkánon szintén egyedi változatban jelenik meg. Az emberek azonosulnak megszerzett anyagi javaikkal, olyannyira, hogy a pravoszláv temetőkben egy-egy sikeres vállalkozó szobra teljes életnagyságban áll a sírkövén, Mercedes cabrióval a háttérben, amint éppen Jonny Walkert iszik és rákacsint a szemlélőre – ilyen a mai Balkán temetői kedélyessége. A testes „balkáni bárók” ritkán érik meg az ötvenéves kort, és ritkán távoznak az élők sorából természetes halállal. A Patyomkin-falu effektus az általános nyomor, a teljes reménytelenség szigetszerű meghaladása, kompenzálása. A folyóparti sétány látványa ezt sugallja: ha a rendszer részévé válsz, számodra itt van a Nyugat. Ricardo Bofill posztmodern kreációit messze túlszárnyalja a promenád, szobrok tömkelegével és hangszórókból előtörő Vivaldi, Bach, egyházi zene és klasszikus örökzöld – mindhárom lüktető elektronikus hangszerelésben. Ikonográfia és vágyálmok

Gyökéreresztés – építészeti szomorújáték Az 1990-es években, a maffia neoliberalizmus beköszöntésével az architektúra fölötti irányítás kicsúszott az építész szakma kezéből – Skopjéban számos irodaházat építőmérnökök terveztek. Mégsem a szakmai, hanem az eszmei vákuum lett veszélyesebb. Jugoszlávia szétesése és a kommunista párt kohéziója után új metafizika kerestetett, ami – mint másutt is – magával hozta a nemzeti ébredést. Két évszázaddal elkésett nemzetépítés kezdődött, új mítoszokkal, azok hőseivel, akik közé odakeveredtek ókoriak, pravoszláv papok, kommunista vezérek, minden olyan történet, amelyben a nemzeti függetlenség gyökerei fellelhetők vagy utólag odaérthetők. Paradigma nélküli, posztmodern kollázs él a fejekben, a szívekben és a közterek épületein, szobrain. Nemzet – a szó fichtei értelmében – itt sosem volt, de még a befogadóbb francia nemzetfogalom értelmében sem, amely legalább közös nyelvet feltételez. Minden ilyen igyekezet hibridbe, szurrogátumba, hamisítványba fullad, szürreális módon összeeszkábált Patyomkin-falu lesz.7 Skopje mai köztéri szobrai, emlékművei és épületei sajátos „Gesamtkunstwerk”-jét többszálas narratíva szövi át. Egyrészt a „pravoszláv reneszánsz”, a kommunizmus alól felszabadult ortodox egyház, mely – mint minden ortodox egyház – autokefál, azaz nemzeti,8 a mindenkori uralkodónak alávetett. Ezt a hagyományt Macedóniában nemzetiként visszavetítik egészen Szent Cirill és Metód koráig,9 hatalmas szobruk ott áll a folyóparton, modern változatban: a szoborpár előtt méretes boroshordó látható, hot-dogot és forralt bort kínálva, „warm wine” felirattal. A nemzetgründolás, melynek olyan távoli referencia-pontjai vannak, mint Macedóniai Fülöp, illetve Nagy Sándor, de még Justitianus császár hatalmas szobra is ott gubbaszt a folyóparton, a főteret pedig Macedóniai Nagy Sándor uralja ágaskodó lován. A „múltépítés” miatt (megbízható statisztikák szerint) e balkáni országban a legnagyobb az egy főre jutó kültéri szobor. A nők szerepe az új világképben megdöbbentő: múzsák

A monumentális, kora modern városházával egy posztmodern kompozíció néz farkasszemet. Prométheusz szobra áll itt, mögötte a Brandenburgi kapu egyszerűsített változata a kvadrigával, de Viktória nélkül – a lovak gazdátlanok, nincs, aki fogja a gyeplőt (utalás a mai társadalomra?) –, és egy görög körtemplom, melyből a berlini Siegessäule kópiája emelkedik ki, aranyozott angyallal a tetején. A Brandenburgi kapu nem a klasszicizmust

Nők mint a termékenység letéteményesei

régi-új magyar építőművészet

ebben a már-már francia grandeur-t meghaladó pompában a táj- és parképítészet hiánya, mint a diktatúrákban – a zöld inkább spontán módon nő, nem ültetnek fákat. Értékelés, párhuzamok

Aranyozott Prométheusz utólag alsónadrággal felruházva

vagy a német nemzeti gondolatot ünnepli, hanem a modern kapitalizmus jólétét képviseli itt; Németország sok balkáni számára a vágyott célország. Prométheusz szobra eredetileg meztelen férfialak volt, utólag bearanyozott alsóneműt kapott. Prométheusz megformálása viszont utalás Ivan Meštrovićnak a Duna és a Száva torkolatánál álló, Győzelem című szobrára, amely ma is büszkén hirdeti a szerbség győzelmét az OsztrákMagyar Monarchia és az Ottomán Birodalom felett, ugyan félreesőbb helyen, mint azt a művész megálmodta, a szobor meztelensége miatt. (A győzelem viszont pürrhoszinak bizonyult: az ország déli vidékei kiürülnek, a török és arab tőke egyre nagyobb arányban birtokolja Szerbiát.) A Prométheusz szobor és a berlini Siegessäule alkotta tengelytől jobbra egy magas piedesztálon szocreál hangulatú szoborcsoport látható. A talapzat domborművén egy asztalt ülnek körül a kommunista/nemzeti hősök. Leonardo Utolsó Vacsoráját érezzük mögötte, de itt, azaz a pártban, természetesen nincs Júdás. A szoborcsoport nagyjából megfelel a Zsdanov-doktrína esztétikai elvárásainak, ám a szocreál egyik legfontosabb eleme marad el: a szimmetria és a hierarchia. Az elvtársak mérete nem rangelvű, mint az eredeti szocreálban, vagy a románkori székesegyházak portálján Krisztusé és a szenteké. Hibás arányú római diadalív ékesíti a gyalogoszóna bejáratát, melyen nem császár neve, hanem az új nemzeté ékeskedik: Makedónia. A belváros arcfelvarrásának legfontosabb színhelye a Vardar partja. A prágai Károly-hídra emlékeztető, szobrokkal díszített híd köti össze a folyó két partját, alig kétszáz méterre a későközépkori hídtól. De az új hídon nem szentek sorakoznak, hanem a kis nemzet 24 nagyja, 150 lámpatest között. A bal parton hatalmas középületek takarják el a fellegvárat és az alatta megbújó ottomán-kori városrészt. A Macedón Archeológiai Múzeum és a Macedón Függetlenségért Vívott Harc Múzeuma a szabadon klasszicizáló posztmodern szellemében jött létre, éjjel Las Vegas-i kivilágítással. A hangsúlyos promenád látványosan utasítja el az ottomán építészeti hagyományt. A Vardar jobb partja hellyel-közzel megőrizte eredeti képét, itt nem épült ki promenád, de a folyót „feljavították”. Három betonból készült gálya „úszik” benne, az egyik mellett egy nőalak éppen a habokba veti magát a vízbe beültetett fém szomorúfűz előtt. A harmadik gályában lesz a város legelőkelőbb étterme, ahol a helyi elit és a turisták majd a balkáni konyhaművészet javával találkozhatnak. Feltűnő

A szemlélő ilyen együttest látva először Albert Speer és Marcello Piacentini építészetére gondol. Mindketten a klasszicizmusból merítettek, azt formálták koruk merev ideái szerint. Skopjében viszont játékos tömegekkel és eklektikával találkozunk. A diktatórikus építészet két említett alakja elutasította az eklektikát. Macedóniában a hagyomány annyira ezerarcú, hogy nem hozható ki belőle koherens kép. Történelmileg itt a koherenciát szerves, mély helyi gyökerekkel rendelkező táji és építészeti-urbanisztikai alap, egyfajta hely-alapú együvé tartozás biztosította: olyan organikus szerveződés, mely áthidalta a kulturális ellentéteket. Ez ma már járhatatlan út, mert megszűnt az egyensúly e kultúrák között. Így jutottak el a szurrogátumhoz és a történelem büfé-szerű újraértelmezéséhez. A kortárs erdélyi „vajdaépítészet” vagy kelet-európai illetve balkáni maffia-architektúra sem fogható Skopje belvárosához, mert azokat egyének, zárt csoportok hozzák létre, nem egy legális állam. Skopje kortárs építészetében nem csupán egyéni vagy csoportos ambíciók, érdekek öltenek testet, hanem egy mélyre ható, nemzeti aspirációkkal bíró jelenségről van szó. A modernizmus által fellazított díszítőkultúra és a száműzött „decens naturalizmus” újfajta formavilág meghonosodásához vezetett. Formailag keveredik a bizánci képzőművészeti hagyomány, a freskók merev pátosza, a gazdagon díszített és dísztelen felületek kontrasztja, a fél-írástudatlanoknak szánt naturalizmus és narratíva, a nem kevésbé didaktikus szocialista realizmus és végül a „vulgáris posztmodern”. A szobrok, emlékművek hihetetlen mennyisége, az épületek túlzott mérete és díszítettsége révén mintha a mennyiség átcsapna minőségbe – elnézést a marxizmusért –, és a vízió átcsap valóságba. Az emberek mintha kezdenék elhinni, amit elvárnak tőlük, a nagy színjáték – a shakespeari "All the world's a stage" szelleme – mindent maga alá gyűr: díszletté válik a város, és e tragikomédia összművészeti formában ölt testet. A posztmodern giccs itt nem csupán a jó ízlés hiánya, hanem egy

A nemzet proletár atyjai: Utolsó vacsora, Zsdanov elvtárs modorában

xvI. évfolyam / 86.szám

utóirat // post scriptum

A prágai Károly híd szentek és történelem nélküli változata

nagy narratíva, egy születő nemzeti kulturális paradigma megtestesülése kíván lenni. A rendkívül heterogén etnikai, vallási, kulturális közeget valami mindig összetartotta – birodalmak, diktatúrák –, de mintha a „relatív demokráciában” hiányozna a kohézió. Csak az idő mutatja meg, miként tud ez az építészet gyökeret ereszteni. E pillanatban pontosan tükrözi a hagyományok elvesztését, párhuzamos és korábban összeférő kultúrák önmegtagadását, idézetek és szurrogátumok beemelését és domesztikálását, a vágyak és a valóság összemosását, olyan szándékot, amely magát a zűrzavart igyekszik rendként felmutatni. ___________ 1 Vizuális nemzetgründolás folyik a harmincszor népesebb, szintén széteséssel fenyegető Ukrajnában is, de ott az építészet kevésbé hangsúlyos, a szoborállítás is sokkal gyérebb, mint Macedóniában. 2 Érdekes, hogy még a nemzeti romantikák sem igazán a nemzeti múltból merítettek, hanem inkább Henry Hobson Richardson amerikai neoromanikájából: a finneknél és románoknál a neoromán részletek – boltívek, bélletek, Kósnál inkább a románkori tömegképzés. A nemzeti, ha egyáltalán, inkább csak a részletekben és a társművészetek ikonográfiájában mutatkoztak meg; bár az is vitatható, hiszen Ion Mincu és Lechner Ödön folklorizmusa a kisebb részletekben igen hasonló. 3 II. Fülöpnek vajmi kevés köze volt a mai Macedóniához, Görögország ma is Makedóniának nevezett tartományában született, és királysága is elkerülte a volt jugoszláv köztársaságot. 4 A giccsnek nagy irodalma van, amióta Abraham A. Moles megjelentette híres könyvét, illetve mióta a posztmodern elmélet kiterebélyesedett a szociológiában, a művészetelméletben, a pszi chológiában és a politológiában. A giccs építészeti jelentéstana, tipológiája azonban még várat magára. 5 A modern iránti elkötelezettség a festészetnél és szobrászatnál kevésbé volt egyértelmű, de az 1960-as évek második felében a szocreál hatása a társművészetekben is alábbhagyott. A világháborús emlékművek egyre inkább absztrakttá váltak. 6 Kennedyhez olyan barátság fűzte, hogy az amerikai elnök neki ajándékozta Leica gépéit és fotólaborját. Picassótól festményt kapott ajándékba a jugoszláv First Lady. 7 Az álfalvak legendája nagyrészt kitaláció. Patyomkin a valóságban valódi településeket alapított és erődöket építtetett, az út pedig, amelyen megmutatta az uralkodónak mindazt, amit elért, megerősítette helyzetét. 8 A nemzet fogalmát a Balkánon viszont óvatosan kell alkalmazni. 9 A két testvér (Cirill 827–828, Metód 815–820) etnikuma vitatott, Thessalonikiben születtek, megteremtették a glagolita, azaz cirill ábécét, és minden szlávok szellemi atyjává váltak volna, ha a nyugati kereszténység nem szorítja vissza hatásukat a Balkánra és Oroszországra. A románok kiugrása a „cirill világból” francia ösztönzésre történt a 19. században a romanizációs projekt részeként.

régi-új magyar építőművészet

Post-Modernist Potemkin Skopje 2014 The most recent architecture of Skopje may be associated with the „psychologizing Post-Modernism”, even if it seems to be very close to Social Realism or Kitsch. The past two or three years saw radical changes transforming the image of the inner city of the capital of Macedonia once again. However, whilst the previous reconstruction project of the city taking place after the earthquake in 1963 was managed by Kenzo Tange and other famous representatives of Modernism with the ambition to „elevate” the city with an Ottoman past to the level of late Modernism, now it is mainly no-name architects and their clients, the members of the political elite who are trying to create something unique. Their projects do not feature remarkable values of architecture and sculpture but are the results of the heated and hurried programme of creating a nation two centuries belatedly in the background applying visual-psychological technologies for this purpose. Numerous cultural and architectural phenomena are thus found here which are also typical all over the world these days. However, they have taken on extreme forms in Skopje. Post-Modernism is not only a result of the lack of good taste but also wishes to embody the presence of the „parvenu,” as well as a large-scale narrative, the „national” cultural paradigm of a nation just being born. This highly heterogeneous ethnic, religious, cultural medium has always had a certain kind of cohesion integrating it to some extent – mainly by empires and dictatorial regimes –, and it seems as if people today were afraid of the lack of such cohesion in the „relative democracy” of the present. However, it is only time which shall tell whether or not this kind of architecture is able to grow its roots and actually be grounded in the long run.

Max Fabiani, a Monarchia építésze AZ W kiállításának megnyitó előadása szöveg text:

Boris Podrecca

Amikor a 87 éves Max Fabiani 1952-ben átvette az akkori bécsi Technische Hochschule díszdoktori címét, eltöltött néhány napot a városban, melyben közel fél évszázadot élt, mint az egyik legnevesebb, de egyben legkeményebb építész. A döbbent Körner államelnököt – aki az idős kitüntetettől nosztalgikus visszatekintést várt – azzal lepte meg, hogy beszélgetésükben felvázolta az alpesi ország jövőbe mutató programját, melyet 1958-ban írásban is feljegyzett. Eszerint Bécsben a kisebb városok példáját követve könnyen áttekinthető párhuzamos utcákat, elkerülő utakat és tereket kellene kialakítani. Nem a német modellt kell követni, hanem a saját hagyományra, a forma szabadságára kell alapozni, mert a díszítőkedv is fontos és a képzőművészettel jól megfér a különlegesség és a tréfa is. Vidéken, az alpesi tájban újra kell gondolni a vendégfogadó jelentését, mert minden szempontból ez a helység igazi központja, ahol a valódi találkozások zajlanak. Hansen koncepcióját minden megfontolás ellenére tovább kell vinni, és ki kell építeni a városi vasutat. A pályaudvarok környékén és néhány meghatározott helyen felhőkarcoló-csoportokat(!) kell építeni, melyek a lakhatás nagyon is ökonomikus módját biztosítanák. Ki kell dolgozni egy új, modern védelmi rendszert(!). Az atomfegyverkezés ugyan elutasítandó, de egy rakétavédelmi rendszeren érdemes lenne gondolkodni. Könnyen elképzelhetjük, milyen szorongva fogadták akkoriban Bécsben Fabiani gondolatait, melyek ugyanakkor ékes bizonyítékai annak a minden életkorában felfedezhető, innovatív ötleteket fellobbantó életerőnek, annak a szellemi nyugtalanságnak, melyet joggal hasonlíthatunk Leonardóéhoz, s amely Fabiani legkérdésesebb munkái mögött is felfedezhető. Módszere éppen az ellentettje két honfitársa, Camillo Sitte és Jože Plečnik módszerének. Míg Sitte az olasz város mérsékelt és egyenes elemzéséből vezeti le elméletét, Plečnik pedig az építészeti alkotással szemben veleszületett szkeptikusként heves vitát folytat a történelemmel, addig Fabiani számára az építészet egyike a számos tudományágnak, melyet a valódi építésznek az elemektől a teljes régiót ellátó hálózatig, széles ívet átfogva kell tudni kezelni. Wagner környezetében Fabiani a képzett építész, az építőművészet valódi szakembere. A nagyvonalú Ghega-ösztöndíj hároméves utazást biztosít számára Olaszországon, Görögországon, Kis-Ázsián és ÉszakEurópán keresztül, és ez olyan képzettségi előnyt jelent, melyet a többi római ösztöndíjas nem tud behozni. Építészeti érdeklődésének középpontjában Palladio és az etruszk művészet áll. A Wagnerrel való együttműködésben Olbricht közvetít, akit Fabiani még a római ösztöndíjas évekből ismer. Köztudott, hogy Fabiani aktívan közreműködött Wagner programszerű írásában, a Modern Építészetben, és nem lehet nem észrevenni az első hütteldorfi Wagner villán az olasz hangszerelést, ami Fabiani hozzájárulása a Wagner műteremhez. A bécsi Technische Hochschule-n, ahol a Loos és Wagner személyes ellenségének számító König asszisztense, majd később rendkívüli professzori megbízást kap, Fabiani

xvI. évfolyam / 86.szám

Boris Podrecca a kiállítás megnyitóján, fotó: esel.at

szokatlan, ösztönző tanítási módszereivel tűnik ki. Feloldja a klasszikus előadás szigorú kereteit, a rajzasztalokat kör alakban állítja fel, spontán, kötetlen építészeti párbeszédet kezdeményez és kerüli az előadásos formát. Tanításának egyik alapelve a tanulmányút, a megfigyelés és a megismerés. Ellenkezik Wagner véleményével, aki azt vallja, hogy a gyengék túlzott felkarolása csökkenti az általános színvonalat. Fabiani az építészet klasszikus alapelveinek mindenki által megtanulható, szilárd alapjait szeretné megfogni. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy a legjobb tanítványait a főiskoláról tökéletesedés céljából átküldje Wagner akadémiájára. Nagyon érdekesek az általa alkotott kifejezések kategóriái. A felvetett problémákat a hallgatók nemzetiség szerint, saját nyelvükön göngyölítik fel és oldják meg, így kikerülik a mindenkori mester gúzsba kötő előírásait. Fabiani egy harangláb példáján rajzban is megmutatja, hogy ugyanolyan művészi intenzitás mellett hogyan értelmezhető olaszul, németül, szláv nyelveken, héberül, franciául és anglo-amerikai módon. Már ebben a pedagógiai alaptételben is felfedezhető Semper alkotásainak stíluspluralizmusa. A settecento neoklasszikus fehérségének kényszerétől megszabadított építészeti nyelv a feladatnak megfelelően különböző stílusban, szabadon alkalmazható. (Semper gúnyolódott Durandon, hogy tipológiatana csak építészeknek szóló, fantázia nélküli parancsgyűjtemény.) A lényeg tehát a megkövesedett kánon felszabadítása. Fabiani szerint az építészet nem akkor születik, amikor a történeti előzmények eltörlésével radikalizáljuk a formát, a befektetés intelligenciáját inkább az épített mű egésze adja. Fabiani is osztja Loos definícióját, hogy az építészetnek közvetlenül kell érzelmeket kiváltani az emberekből, és ez csak hagyományos formákkal lehetséges. Az 1900-tól kidolgozott „baroccus fabianensis” szigorúan ezt az alapelvet követi. Prozetto hívja fel a figyelmet arra, hogy a bécsi modern képviselőinek egész sora, akik 1905 és 1915 közt a Technische Hochschule hallgatói voltak, nagyon

utóirat // post scriptum

közel állnak Fabani tanításához: Frank, Strnad, Wlach, Haerdtl, Sobotka és Vurnik, aki Plečnikkel együtt alapította az építésziskolát Laibachban. Az ebből kialakuló ellentmondások a modernnel szemben Sobotka Amerikából írt levéljegyzetéből derülnek ki, melyben igazolja Fabianinak, mennyire mélyen gyökerezik a klasszikus hagyományokban, és saját generációját a nyelvi tisztaság ellenére is klasszikusnak nevezi. Fabianit stílustörténeti ismeretei és az, hogy a történeti témákhoz mindig alkotó jelleggel, soha nem műemléki hivatal-szerűen közelít, elvezetik Ferenc Ferdinánd barátságához, aki Ausztria újjáalakításának jegyében egy korszakos uralkodói stílus szókincsének kialakításában érdekelt. A trónörökös számára – aki Fabiani szerint inkább volt vadász, mint művészetpártoló – ha megélte volna, Fabiani lehetett volna az új politikai konstelláció stílusteremtésének egyik legfontosabb tanácsadója. A szarejevói merénylet után Fabianit – aki aggodalmának adott hangot a trónörökös utazásával kapcsolatban, ezért konspirációval vádolták meg – rövid időre letartóztatták. Bár az udvarhoz való közelsége megnyitja számára az utat a hivatalos állásokhoz, és ezeknek eleget is tesz, a modern iránti érdeklődése nem szűnik meg. A háttérből reagálva, sok esetben saját kettős magatartása szétziláltságának foglyaként folyamatosan ösztönzi az építőművészet újító gondolatait. Még saját nyelve is a pozíció ellentmondásosságát tükrözi, de egyik pólus felé sem marad adós a válasszal. Loos elismeréssel adózott a szakember Fabianinak, elvitte a tanítványait azokra az építkezésekre, ahol Fabiani vezette a felújítást, hogy megmutassa nekik, hogyan kell a régi dolgokkal bánni. Hogyan találkozott Fabiani és Loos? A Der Architekt 1898-ban meghirdetett írásos pályázatához, melynek témája „Az építőművészet régi és új iránya, párhuzam, különös tekintettel a bécsi művészeti viszonyokra” Fabianit kérték fel zsűritagnak, Feldeggel és Henricivel együtt. A pályázati anyagban találkozott először Loos gondolataival, aki második díjat kapott. Feltételezhető, hogy Fabiani semmiképp sem tudta támogatni az első helyezett, von Dahlen munkáját, aki egy fakó formaanalízist írt le és többek közt éppen azt állította pellengérre, amit Fabiani akkoriban elképzelt és meg is valósított: „Más tulajdonságok, jobban mondva furcsaságok, mint például a modern vasépítmények beemelése a kőépítészetbe… vagy az alapzat és az oszlopfő elhagyása az oszloprendből… kevésbé fognak tetszést kiváltani…” Ha az Artaria ház homlokzatát tartó vasgerendákra gondolunk, vagy az Urániánál a korinthoszi oszlopok alapzatának elhagyására, melyet még König is védelmébe vett, feltételezhető, hogy éppen Loos volt az, aki későbbi elméleteit előrevetítő programszerű fogalmazásával illeszkedett Fabi-

régi-új magyar építőművészet

ani akkori törekvéseihez. Loos szerint: „Az építészet tér- és formaművészet, ellentétben azzal a szemlélettel, ami az építészetet a grafikus művészetek közé sorolja… megfigyelhető egyfajta társadalmi áramlat, ahol a kézimunka ismét értékké válik. Ha fazekat akarsz csinálni, akkor ne forgástestet konstruálj, hanem ülj le magad a koronghoz, ha széket akarsz készíteni, akkor ne hosszadalmas rajzolásba fogj, hanem vegyél elő egy gyalut… az építészet a korszellem minden változása ellenére a legkonzervatívabb művészeti ág marad… a jövő nagy építésze egy klas�szikus lesz, de ahhoz, hogy megfeleljen kora anyagi szükségleteinek is, modernnek is kell lennie…” Fabiani, aki a városépítészet felől érkezve mindig is a klasszikusok és szociális érzékenység szimbiózisát szorgalmazta, közvetlenül a pályázat után Loost ajánlotta a Café Museum berendezésére, arra a munkára, amit eredetileg ő kapott. Mindenesetre feltételezhető, hogy számára nem volt túlságosan érdekes ez a feladat azokban az években, amikor nagy városépítési projektekkel foglalkozott – mint például Bielsko rendezési terve, Laibach városfejlesztése, a Karlsplatz kialakítása, vagy az új bécsi temető terve –, tehát hozzásegítette az elhivatott támogató Loost az első fontosabb megbízásához, amivel az egy csaA bécsi Urania épülete, fotó: Rupert Christanell pásra ismertté vált. Fabiani szerepe Bécs városépítészeti teóriájának fejlesztésében alig ismert. Ezen a területen nagy jelentőségük van a további kutatásoknak. Nem véletlen, hogy Fabiani az első, aki városépítészeti témából doktorál a bécsi főiskolán. Meggyőződése, hogy a várostervezés fogalma századunk legfőbb hozadéka, egyaránt alapelve a higiénia, a közlekedés, az ipar, a zöld területek tervezése és a tipológia. Ezeken át szemlélve a város már nem csak monolitikus műalkotás, hanem élő organizmus, Palais Bamberg, Ljubljana. Fotó: Miran Kambič melynek nyitottnak kell maradnia a folyamatos átalakulásra. Ez a felfogás abban a korban hatalmas előrelépést jelentett. Sitte festői középkor-városépítészet alapvetésével folytatott nyílt vitájának realizmusa a városépítészeti eljárások finanszírozásáig terjed. Fabiani elfogadta ugyan az 1875-ös Berlini Kongresszus irányelveit, ahol a közlekedés és a higiénia kérdéskörét kiemelten tárgyalták, de Wagnerrel, Faßbänderrel vagy Mayrederrel ellentétben soha nem követi előírásszerűen a közlekedési hálózat kérdését. A tervezés számára a városterek kialakítását jelenti. Az előtérben mindig a vizualizálás áll. Gondoljunk csak Laibachra, ahol a körutas szerkezetet maradéktalanul átveszi, de precíz hálókat tesz a főbb tengelyekbe és hangsúlyos helyekre, Plečnik pedig ezek alapján helyezi el egy előre meghatározott városi hálóban a munkáit. Kevés figyelmet kap Fabiani 1899-ben a Karlspaltzra készített pályamunkája is, melyért első díjat kap. A templomtól balra közösségi épületet

Kiállítási enteriőr, fotó: Pez Hejduk

javasol. Magyarázata szerint az volt a szándéka, hogy a teljes szabad területet egységként, nagy építészeti térként kezelje. A templom elé szabad területet képzel el, teraszok, mellvédek és rámpák nélkül, mert ezek a csekély szintkülönbség miatt nem indokoltak; az emlékműveket és szökőkutakat a templom előtt véleménye szerint el kéne kerülni. A templommal szemben álló két, Otto Wagner féle vasúti pavilon mellé elliptikus, szobrokkal díszített teret javasol, 120 méter hosszan és 80 méter szélesen. Keskenyebbik tengelyét a Technische Hochschule alakítja, a templom vonalába pedig füves terület kerülne. Ez az egyértelmű rendelkezés elsősorban a Technische Hochschule elhelyezkedéséhez igazodik, a templom csak relatív kapcsolatban áll a térelrendezéssel. Ez az elképzelés egyike azon keveseknek, melyek nem esnek áldozatul a Karlskirche-tengely erőltetésének. A tér szélére helyezi a templom előterét, és ezzel lenyűgözően megoldja a sziluett épület sallangmentesítését. A Karlsplatz-dilemma a mai napig térépítészeti megoldásra vár. Fabiani a városépítészeti tapasztalatokat 1900-tól a nagy nemzetközi kiállítások tervezésében kamatoztatja. 1917-től, miután visszatért Itáliába, Goriziából irányítja tovább fáradhatatlanul a kisebb tartományi központok városépítészetét. Bécsi építészeti munkásságát nagyjából két szakaszra oszthatjuk, a rövidebb fiatalkori alkotói periódusra 1898-tól 1901-ig, majd a további szakaszra 1901-től 1912-ig. Az első időszakban a Wagner féle „Klärung des Tektonischen” uralkodik. Ebben az élményszerű tárgyi és építési technológiával történő szembesülést a semperi anyagváltás-elmélet tökéletesíti. Ennek referenciái a zöld felületektől a legapróbb részletekig láthatók. Fabiani második bécsi periódusát egy emelkedett átlagépítészet vezeti be, melyet építészeti elemek montázsaként foglalhatunk össze: erkélyek és szögletek, rusztika és kazetta, mellvéd és ornamens, girland és oszlopfő, rombusz és ellipszis, konkáv és konvex érvényesülnek gyakran a klasszikustól nagyon eltérő kombinációban. Ezekben a montázsokban azonban mindig érezhető az építészeti szakma tökéletes uralása, ami túlmutat az imitáció üres méltóságán. Fabiani kiélezett, a túlméretezettség határáig fejlesztett barokk-rokokó ornamentikával álcázta a hatóságokkal, vagy az építtetővel kötött kompromisszumokat. A bécsi Urania (1909), vagy a trieszti Hotel Regina (1902) épületei megmutatják, hogyan tud komplex térsorozatokat egységbe foglalni. Az Urania Bécs legnagyobb teremterve, ahol Fabiani zseniálisan oldja meg a termek egymásba illesztését – a konzervatív zsűri kedvéért historikus köpenybe burkolva – ami Wagner köreiben botrányt váltott ki. A konzervatív oldal a klasszikus elemek szokásostól eltérő alkalmazása miatt is pellengérre állítja, így a korinthoszi oszlopok alapzatának korábban már említett elhagyása miatt is. A Regina Hotelbe, az

xvI. évfolyam / 86.szám

egykori trieszti szlovén kultúrközpontba egy mediterrán hatású monolitba egy kis várost komponált bele: bankot, színházépületet galériával, tornacsarnokot, kávéházat étteremmel, szállodát és egyéni lakásokat. Utolsó épülete Bécsben a Palmers ház (1912), mely lezárja a „baroccus fabianensist” és elindítja a bécsi belváros legélénkebb építészeti párbeszédét. Semper aszketikus Kulissendepot-jára Fabiani az utca kanyarulatán visszafogott épülettömeggel válaszol, egy oszlopteremmel koronázott piazzetta szellemében, melyre az utca túloldalán a Kulissendepot nagy légterének „körtéje” adja a választ. Fabiani összes munkájában fellelhető egyfajta provokáló, globálisan megközelített ötlet, ami mindig megfeleltethető egy kongeniális városi döntésnek. Késői korszakában és a recesszió időszakában sem vált át biedermeier-szerű pózba és kifejezésmódba. Számára az építés mindig ünnepi esemény, amit – Plečnikkel ellentétben – balkézről is el lehet végezni, feltéve, hogy a szerényebb munkákban is visszhangoznak az építészet nagy szabályai. A nagy szabályok jegében születnek a 93 éves Fabiani utolsó feljegyzései is 1958-ban: „Bécset nem lehet úgy elhagyni, hogy az ember ne gondoljon a Stephansdom tornyára. A 17. századig Bécset bástyák vették körül, ezért hiányzott a hely egy megfelelő méretű Stephansplatz kialakításához. Mikor az erődítmény eltűnt, már nem volt igény a szabad térre, éppen ellenkezőleg, kitalálták azt az elméletet, hogy a gótikus építészet a szűk tereket kedveli. Talán ebből született az a gondolat, hogy a templom a tornyával sokszorosan uralja a környezetét. Ezért úgy vélték, hogy nagyon magas házakat kell köré csoportosítani, azzal a meggyőződéssel, hogy ez az egészre nem lesz káros hatással. Egy pillantás a város térképére, egy kis gondolkodás a folyamatosan növekvő forgalomról és máris világossá válik, hogy előbb vagy utóbb teret kell létrehozni a városban, anélkül, hogy közben a részletes megfontolások rabjává válnánk….” Erre a térre vár Bécs a mai napig. Fordította: Beliczay Zsuzsa (A bécsi AZ W Fabiani kiállításának megnyitóján, 2015. október 21-én elhangzott előadás szerkesztett szövegét a szerző engedélyével közöljük – a szerk.)

Max Fabiani, the Architect of the Monarchy The Opening Lecture of the AZ W Exhibition Every work by Fabiani shares a kind of provoking globally approached concept or idea which may seen as a correspondent of a congenial decision made by the municipal management. He did not change his style or pose for a Biedermeier manner even when reaching his late period and the recession. For him building and construction have always been festivities – events to be celebrated, which could be implemented off-hand – in contrast with Plečnik –, on condition that even his more modest or minor works also echo the grand principles of architecture. When in 1952, at the age of 87 he was awarded the honorary doctorate of the Vienna-based Technische Hochschule he spent a few days in the city where he had lived for almost five decades as one of the most renowned and yet most difficult architect. Then he surprised Körner, the head of state then by sketching a highly progressive programme of the alpine country during a conversation with him: he worked out this in details in 1958 in writing. According to this concept, Vienna would be planned and developed to follow the examples of minor towns, to use a transparent grid of parallel streets, ring roads and load-bearing squares. He advised against the German model, and preferred the vernacular saying that the freedom of forms must be the foundation to rely upon, arguing that decoration is also important, and oddity and joking can easily and peacefully coexist alongside with fine arts.

utóirat // post scriptum

A csend mint építészeti térkoncepció Kontemplatív terek napjaink templomépítészetében – I. szöveg text:

katona vilmos

Az alábbi tanulmány alapját képző előadás a 9. Szakrális Építész-Belsőépítész Konferencián 2015. szeptember 22én, a FUGA-ban hangzott el. Az Ars Sacra rendezvénysorozat több tudományterületet érintő eseményét Fekete György MMA elnök és Sáros László György MÉSZ elnök köszöntője nyitotta, az előadók között volt Jelenits István piarista paptanárt, Ferkai Tibor írót és Schneller István építész-urbanista is.1 A konferencia mottója a csend volt. „A csend nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete.” (Tatiosz)

zé es

i dő d(

)

(lé t)

eg zis zte nc ia

rb pá

A megismerés vágya mélyen gyökerező emberi kívánság. Bár igen jól körülhatárolt viszonyrendszerek között bontakozik ki, olyan képességeket mozgósít, melyek feladata, hogy jelt adjanak az érzékeken túli világról. E távoli valóság az érzékek felfüggesztése révén éppúgy része lehet az imának és a szemlélődésnek, 2 megnyílás mint az emberek között végzett mindennapi tevékenységeknek. A csend nemcsak a hangok és külső zajok hiánya, hanem összekötő kapocs is a tettek, szavak és gondolatok határmezsgyéin. A csend csendnek helye van az emberi test és lélek alakját felvevő épületben: a küszöb megállásra késztet, az fizikai tér anyag előtér felkészít a találkozás pillatávolság natára, a nyílások üressége pedig kapcsolatot teremt a külvilág és az enteriőr között. A csend nemcsak az épületelemek határán és a terek funkcionális válaszvonalainál bújik meg, hanem a ház lényegében is: fizikai matériájában és az őt formáló szellemi tényezőkben, amelyeknek befoglaló edénye lesz. Az edény hasonlata persze csak megközelítőleg írja le azt a mindenre kiterjedő befoglaló-szerepet, amely kellőképp csak az egzisztencialista művészetfilozófiában körvonalazódott. Martin Heideggernél a fűszisz, a föld az, amely óv és elrejt, „amire és amiben az ember lakozását alapozza”; „a föld az, ahová a kibomlás minden kibomlót mint olyant visszamenekít”. 3 Ezt a valamit tehát csak feltételesen nevezhetjük anyagnak, hiszen nem az arisztotelészi kategóriát (hülé), de nem is a szilárdságtani törvényeknek engedelmeskedő, atomokból felépülő anyagot értjük alatta, hanem inkább egy elvont közeget, amely magában hordozza és világra hozza a létező dolgokat. E közeg mélyén csend van, így minden épület, melyet ebből az anyagból építettek, végső soron a csendbe burkolózik. Az anyag csendje minden ház közös tulajdonsága, függetlenül attól, hogy a konkrét épület mennyire irányítja rá vagy vonja el róla a figyelmet. Az épületeknek emellett további lényeges tulajdonságaik is vannak, melyek révén eleget tesznek rendeltetésüknek, és amelyek nélkül azonosításuk teljesen informálissá válna. 4 Egy templom esetében e két tulajdonság a távolság és a megnyílás.

régi-új magyar építőművészet

Mark Rothko: Kápolna, Houston, 1971

Távolságról beszélni a II. vatikáni zsinat utáni templomépítészetben nem szokás, ugyanakkor még ma is igen lényeges eszköz a tervezők kezében, melynek segítségével egy liturgikus használatú fedett helyiséget képesek „Isten házává” alakítani. Lelki tényezők indokolják a templom ‘szükségtelenül’ megnövelt belmagasságát, mellyel az építők érzékeltetni akarják a menny boltozata és az ember közötti távolságot. Ez a distancia a csend határmezsgyéje, mely akaratlanul is megállásra késztet, és csodálattal vegyes félelmet vált ki az emberből. A templom ezzel Isten jelenlétébe vonja az imádkozókat: kizárja a külvilágot és belső távolsággal kitágítja a lelki teret. Jól felismerte ezt már a IV. lateráni zsinat is, amely 1215-ben így fogalmazott: „a Teremtő és a teremtmény között nem állapítható meg hasonlóság anélkül, hogy a különbség köztük ne volna nagyobb.” 5 Ugyanerre utalt Hans Urs von Balthasar, a 20. század talán legjelentősebb svájci teológusa is, aki Nüsszai Szent Gergely vallásfilozófiájáról írt tanulmányában hasonló következtetésekre jut. Szerinte a 4. századi kappadókiai atya „valahányszor metafizikai építménye alapjainak lehelyezésére vállalkozik, abból a kiolthatatlan távolságból indul ki, amely Isten és a teremtmény között feszül.”6 Ez a távolság tehát nem arra szolgál, hogy leküzdhetetlen gátat vessen Teremtő és ember közé, hanem hogy bevezesse őt a lelki élet területére. A szakrális monumentalitás is ezt a célt szolgálja elsődlegesen, de kisebb léptékben ugyanezt eredményezi a függőlegesen nyújtott arányrendszer vagy a letisztult síkok által határolt belső tér is. Az anyag és a távolság princípiuma mint formátlan lehetőség (potentia) önmagában azonban még mindig kevésnek bizonyul egy templom felépítéséhez. Szükség van egy harmadik elemre, melyet megnyílásnak nevezhetünk, s ami a hármas összefüggésben a tényleges formát fogja képviselni (actus). Ez az a tulajdonság, amely a szakrális építményt egy kozmikus koordinátarendszer részévé teszi, és amely egyúttal túlmutat ezen a rendszeren. Értelemet ad az előbbi távolságnak, amely a lelki út kezdeteként szükségképp elmozdul egy irányba. Az érzékek kiüresedésének csendjéhez hasonlóan arra vágyik, hogy tiszta, fénylő és torzítá-

Guinard-Saner: Autópálya-kápolna, Uri, Svájc, 1998

Tadao Ando: Meditációs tér, Párizs, 1995

soktól mentes igazsággal legyen megtöltve (1Kor 13,12). Rudolf Schwarz félig teológiai, félig építészeti-ikonológiai fejtegetéseket tartalmazó alapművében, a Vom Bau der Kirche (1938) c. munkában ehhez kapcsolódik a „nyitott gyűrű” motívuma, amely csak egyike a könyvben kifejtett hét templomtípusnak, de a későbbi, általa inspirált terveken ez köszön vissza leggyakrabban – mint a hét közül a legkevésbé elméleti forma –, ezért a legjelentősebbnek tekinthető. 7 A motívumhoz nem rendelhető egyértelmű alaprajz, de mind az irányított-tengelyes, mind a centrális elrendezéshez elvezet, amennyiben az utóbbit olyan kompozícióként képzeljük el, amelyben a szentélyt három oldalról (pl. a hosszház és két kereszthajó felől) padsorok veszik körül. E kompozícióban Schwarz az oltár hagyományos elrendezéséből kiindulva felfedezi, hogy a szentély keleti fala egy nyílás, amelyen a szertartást vezető pap ‘kitekint’, hogy rajta keresztül leesdje a mennyei erők befolyását: „a középpontban ott találják a szószólót, aki kifelé tekint a nyíltságba; előbb összegyűjti a középpontba áramló erőt, majd előrebocsátja azt; összegyűjti és magával viszi a nyíltságba. (…) az oltár már csak kapu, ahol beárad a fény, ahol átalakul, ahol megfogható lesz, hogy mindenki részesüljön benne.” 8 A megnyílás tehát irányt ad a templomtérnek, és egyszersmind az imát is orientálja. Hogy az eddigi templomalkotó tulajdonságokat közös ábra szemléltesse, elegendő venni egy szabályos háromszöget, melynek csúcspontjain a három princípium foglal helyet. A háromszög oldalai átmeneteket jelölnek anyagtól a távolságig, távolságtól a megnyílásig, végül a megnyílás és az anyag között. Hogyan értelmezhetőek ezek az átmenetek? Anyag és távolság között a fizikai tér feszül. Anyag alatt a létező dolgokat befoglaló ‘földet’, a jelenlét edényét értettük, míg távolság alatt magát ezt a láthatatlan jelenlétet. Belátható, hogy mindkét kiindulópont elvont, megfoghatatlan, hiába hívtuk az elsőt anyagnak. Mégis, a fizikai tér köztük jelenik meg, válik láthatóvá és tapinthatóvá. Üresség és tömeg ebben az értelemben elválaszthatatlanok, egymás kiegészítői a fizikai térben, ahogyan a bennük keveredő befoglaló anyag és távolság. Amint Dom Hans van der Laan holland bencés szerzetes és építész fogalmaz, mint pecsétnyomó és viasznyomata: „térképzésnél a teltség

egy üresség körül van, míg a tér tapasztalásánál a teltség egy üresség közepén van.” 9 Ez az építészet valódi dimenziója, ebben fejeződnek ki arányai és formai regulái, itt mérhető fel a lépték, érzékelhető tagoltság és monumentalitás. A távolság mint bevezetés vagy beavatás (iniciáció) szükségképp túlmutat önmagán arra a helyre, amelyet Schwarz nyitottságnak nevezett. Közöttük egy sajátos párbeszéd áll fenn. Az imádság kezdetén elhallgató, csöndbe burkolózó egyén arra készen áll, felülről megszólítják.10 Balthasar szerint az ima tanulható, és a tökéletesedés útján három fázison halad keresztül. Először a már ismert hallgatás, az érzékek és szellemi csapongás megállítása kell, hogy bekövetkezzen. Olykor még az ima szövegének is el kell hallgatnia, máskülönben elnyomja annak a hangját, Akire irányul. Második lépésben Isten szól az emberhez, és az csak miután ide eljutott, akkor képes rá, hogy újra megszólaljon. E harmadik lépés: a megnyílás. A megtett út párbeszéd, amely az időben bontakozik ki. „Most már láthatjuk, az ima párbeszéd, ahol Isten kezdeményező szavát először csak hallgatni vagyunk elegek” – mondja Balthasar.11 E kapcsolat azonban igen rejtett, a földtől és kötelékeitől el van oldozva. Az imának ez a szintje oly bensőséges és személyes, hogy ha nem lenne hídfője az anyagi valóságban, teljesen megfoghatatlanná és szavakkal kifejezhetetlenné válna. Ha azonban itt ismét az anyag felé vennénk az irányt, megfordítanánk a megnyílás vektorát, melynek a földről mint alapról kell a transzcendens felé elrugaszkodnia. Az anyaghoz érkezve újrakezdhetnénk a ciklust, amely így állandó körforgással önmagába visszatérne; ezért újra a földről kell elindulnunk, de ezúttal nem a távolság, hanem a megnyílás irányába, ha az a célunk, hogy az anyag átalakulásának folyamatát végigkövessük a nyíltságba. Ez a transzformáció magában az egzisztenciában megy végbe, mely során a dolgok lényegileg változtatják meg minőségüket. Heidegger szerint egész emberi létünk ilyen átalakulások folyamata. Ahogy a körülöttünk lévő dolgokat tapasztaljuk, azok épp vagy megjelennek, vagy eltűnnek a szemünk elől, semmi sem létezik önmaga állandóságában. Legteljesebb példa erre a műalkotás születése. Egy templom oszlopának fejezetét megkülönbözteti a kőműves vésőjétől, hogy az előbbi

xvI. évfolyam / 86.szám

utóirat // post scriptum

K2S Architects: Kamppi kápolna, Helsinki, 2012

szépségével túlmutat puszta rendeltetésén, míg az utóbbi ‘csak’ eszköz, s mint ilyen eltűnik az általa létrehozott mű mögött. A véső anyaga ‘feloldódik’ az eszközben, „a templom-mű ezzel szemben, midőn egy világot felállít, az anyagot nem engedi eltűnni, hanem a mű világának nyíltságába emeli azt.” 12 A mű tehát nemcsak formát ad az anyagnak, hanem átlényegíti, mely ezáltal ‘megváltva’ az öröklétből részesül. Ha a kortárs építészetből merített példákkal szeretnénk szemléltetni az elméletben bejárt utat, abból kell kiindulnunk, hogy a három princípium (anyag, távolság és nyíltság) külön-külön sohasem jelenik meg egyetlen épületben sem. Főként egy templomban nem, amely előfeltevésünk szerint a három tulajdonsággal egyszerre kell rendelkeznie, ezért a háromszög csúcspontjainak szemléltetése kizárólag az építészetre támaszkodva nem lehetséges. A képzőművészet ennél kötetlenebb művészeti ág, így egyben arra is esély, hogy egy szobor magát az anyagot jelenítse meg. Stanley Kubrick emlékezetes tudományos-fantasztikus filmjében, a 2001: Űrodüs�szeiában (1968) feltűnő monolit éppen ezt a sötét princípiumot mutatja be, melynek oldalarányai olyanok (16:9), hogy kellő közelítésben a teljes filmvásznat betölthetik, másodperceket adva a teljes képnélküliségnek. Ugyanezt az élményt kereste Varga Ferenc szobrászművész 1 cm átmérőjű, folyóparti kavicsból csiszolt kőkontaktlencséivel (2000), melyeket szemére helyezve az anyag mélyébe akart belelátni.13 Az első ismertebb modern építmény, amely – már a fizikai térbe kilépve – ugyanerre törekedett, Mark Rothko amerikai festőművész hustoni kápolnája volt. A feladatra 1964-ben John és Dominique de Menil kérték fel Rothkót. Munkatársaként Philip Johnsont választották, de kettőjüknek a kivitelezést illetően homlokegyenest különböző elképzeléseik voltak. Rothko ellenezte Johnson grandiózus tervét, mert attól félt, hogy a lényegről elvonná a figyelmet, ezért Johnson után elsőként Howard Barnstone-hoz, őt követően pedig Eugene Aubryhez fordult segítségül, de a kápolna 1971-es elkészültét már sajnos nem érhette meg. A két hustoni filantropista megbízása eredetileg egy sorozat meditatív műalkotás létrehozásáról szólt, melyeket Johnson segítségével egy szintén Rothko által tervezett, felekezetközi ‘szakrális’ térben helyeztek volna el. Az új Rothkokápolna helyét a Menil-gyűjtemény épülete és a Szent Tamás Egyetem

alacsonyházas környezetének szomszédságában jelölték ki. Rothko munkája egy sajátos tanúságtétellel, lelki tapasztalattal ért fel. Célja az volt, hogy az ember tökéletlen érzékszervi befogadóképességét szembe állítsa az anyag beláthatatlan mélységével. Ahogy a mester a kápolna kapcsán nyilatkozott: „Mind a végest, mind a végtelen meg akartam festeni.” 14 A kápolna festményei között három (egyenként 5x15 láb oldalarányú) monokróm barna triptichon alkotja a központi kompozíciót, amelyet két oldalról három-három matt fekete téglalapból álló képcsoport keretez. A triptichonok között négy egyedi festmény, és egy további, a középső triptichonnal szemközt állított kép helyezkedik el. A festmények együttesen a sötétség masszív, mély vízióját váltják ki a szemlélőből. Az alkotó kívánságának megfelelően a kápolna egyszerű téglaburkolatú, lapos tetővel rendelkező, egyszintes épület, ami gyökeresen eltér a Johnson által eredetileg elképzelt vakolt fehér, piramisszerű betonépítménytől. A Törött obeliszk névre hallgató corten acél szobor mellett emelt kápolnát élő tölgyfák veszik körbe. Az építmény alaprajza szabálytalan nyolcszög, amelyet négy egymást váltó fő- és mellékfal alkot; apszisa sokszögletű, padozata süllyesztett, tetőbevilágítója kis emelvényen, tamburon áll. Rothko a kápolnán belül körültekintően határozta meg hét fekete és hét sötétlila vásznának elhelyezését: modern triptichon függ az északi, keleti és a nyugati oldalon, egy kép található a déli, és egy-egy festmény az átlósan futó falakon. Minden irányt kisajátít a ‘föld’, még az egyetlen, mennyezeti fényforrás is fedőlemez mögé rejtőzik. A fizikai térben előrehaladva az anyagtól a távolság felé szükségképp egyre nagyobb léptékű épületekkel találkozunk, vagyis olyanokkal, amelyek a föld zárt intimitását egyre inkább feladják a tágasság és a magasság élményéért, s ezzel egy időben jellemzően centrális és statikus térszervezésük is mindinkább átadja helyét a tengelyes dinamika különböző fajtáinak. Mindez szorosan összefügg a megvilágítás módjával, hiszen egy semleges enteriőrt még egy távoli, derengő fényforrás is képes kibillenteni egyensúlyából. A centrális tér és a formálódó dinamizmus egy bizonyos pontig egymás mellett is elképzelhető egy vertikálisan megnyújtott helyiség keretei között. A fizikai tér elsőként a függőleges tengely mentén megy át változáson, s ez széltében szerényebb kiterje-

régi-új magyar építőművészet

Gottfried Böhm: Zarándoktemplom, Neviges, 1968-72

désű kubatúrát eredményez, mely programjában is korlátozottabb. Az ilyen enteriőrök általában nem szolgálnak liturgikus célt, csak a személyes elmélyedést vagy emlékezést. Az ó- és középkori sírkápolnák, zarándokhelyek mintájára nevezhetnénk ezeket memoriális tereknek is, ám a reminiszcencia tárgyát modern építőik nagyon ritkán határozzák meg. A ritka kivételek egyike Tadao Ando párizsi UNESCO-épület mellett emelt vasbeton hengere (1995), melynek üres belsejében csak két szék emlékeztet utalásszerűen a tér programjára, a párbeszédre. E vertikális típus 20. századi előképe Eero Saarinen egyetemi kápolnája az amerikai Cambridge MIT kampuszán (1955). A kontemplatív tér ortogonális párja lehetne Guignard és Saner svájci kápolnája (1998), amelyet a Szent Gotthárd-hágó közelében építettek az autópályán közlekedő átutazók számára. A felül kikönnyített vasbeton kocka felekezetközi imahely, melynek vonzereje a forgalmas út mellett felértékelődő csend. Hasonló helyi értékkel bír Helsinki egyik legforgalmasabb városrészén, a Kamppi nagy közterén nemrégiben emelt (2012) szakrális tér is. Míg az előbbi példánál a beton, a K2S finn építészstúdió építményében a fa dominál. A homogén térbelső határfalai kürtőszerűen szélesednek a födémig, amelynek pereme a faltól elválik. A résen beiramodó fény azonban itt már csak háttérvilágítás, mert az enteriőr témája egy finoman kirajzolódó tengely, amely az ellipszoid alaprajz gerince lesz. Látható, ahogy amint a fizikai síkon terjeszkedik, az anyag magvából alakul és sejtszerűen differenciálódik a tér. Megfigyelhető ez a kevésbé plasztikus vonalvezetésű tervek esetén is. Közeli példa Peter Kulka lelkigyakorlatos házának kápolnája a németországi Meschede vidékén (2002), s talán még közelibb a Czigány Tamás pannonhalmi zarándokszállásához tartozó, fából készült imahely (2012). Mindkettő kis létszámra tervezett, felfelé nyíló fénykút, mely beágyazottságát a szerkezet felkön�nyítésével, a fény fokozatos bevezetésével oldja, amiben a kitágulás igénye fogalmazódik meg. A vertikális távlatok azonban kiegyensúlyozódhatnak a közösség fizikai közelsége által, s ez a személyes kontemplatív tér újabb átalakulását eredményezi. A közös ima nagyobb horizontalitást, szélesebb alaprajzot igényel. Ezzel párhuzamosan az anyag által befoglalt, féltve

őrzött középpont is megsokszorozódik, egy hálózatot alkotva a térben. E kiegyenlített térrácsot legszebben Hans van der Laan valósította meg elméletileg és gyakorlatban. A vaalsi monostor hosszú építési periódusának (1956–86) kezdete a II. vatikáni zsinatot hat évvel megelőzte, míg a befejező munkálatok a közelmúltig tartottak, így a liturgikus reform legaktívabb korszakának emlékét őrzi. A templom szentélyét úgy rendezték el, mint egy asztalközösséget: a középre állított oltárt körbeveszik a stallumok és a laikusok padsorai. Az apszis hiányzik. Helyette a szentély és a plánum egy közösséggé olvadt, amelyet csak a két mellékhajó meghosszabbítása, és egy összekötő folyosó egészít ki. Hasonlít ez a jeruzsálemi Szent Sír templom mintájára épülő románkori zarándoktemplomok elrendezésére,15 de előkép gyanánt tekinthetnénk a Sankt-Gallen-i kolostor 9. századi típustervére is. 16 E példákkal ellentétben Vaalsban nincs számottevő architektonikus különbség a szentély vagy plánum, és a templom többi része között. A főhajót kísérő pillérsor a szentélyre ügyet sem vetve folytatódik az épület végéig, és a traktusok között nincs szintkülönbség. Laan mindenütt hangsúlytalan, hétköznapiba hajló kifejezéssel él, miközben csaknem visszatér a latin templom őséhez, a basilicához. Az anyaghasználatában is homogén csarnokot csupán a liturgikus berendezés tagolja. A fizikai teret kiteljesítő kompozíciós elvek világi építészeti programok esetén is érvényesek, amilyen Axel Schultes és Charlotte Frank berlini krematóriuma (1999). A tekintélyes látszóbeton csarnok erdőszerűen elhelyezett oszlopaival, lenyűgöző magasságával kiegyenlített, statikus harmóniát tükröz, de megvilágítása már excentrikus. Természetes fény csak a szárnyak és falperemek felől érkezik szórtan. Kisebb léptékben ugyanígy jár el Andreas Meck a neuriedi Szent Miklós-plébániaközpont templomában. A homogén fehér tér lebegni látszó határoló szerkezetét két helyen törik át mélyen ülő, ferde síkokból szerkesztett ablakok, hogy éteri, szórt fénnyel telítsék a liturgiát. Bár a terv építészeti szókészlete Rudolf Schwarz aacheni St. Fronleichnam templomához (1930) vezethető vissza, kompaktsága és centrális elrendezése miatt sokkal közelebb áll az eddig tárgyalt szakrális ‘fénykutakhoz’. 17 Nincs azonban még egy épület a templomépítészet modern törté-

xvI. évfolyam / 86.szám

utóirat // post scriptum

Eduardo Chillida: Tindaya-terv, Fuerteventura, Kanári-szigetek, 1997

netében, amely mindezt olyan monumentális és expresszív formába öntötte volna, mint Gottfried Böhm Neviges városában (1968–72). A katedrális-méretű zarándoktemplom egy tektonikus képződményre hasonlít. Mennyezete úgy boltozódik a szentély fölé, mintha az egy hegybe rejtett kamra volna. A mind magasabbra törő szerkezet eggyé válik a távolsággal, melyet felidéz, s ekképp kilép építészeti kötelékéből, mármár elhagyva a fizikai tér dimenzióját is. Épp csak egy lépéssel marad Eduardo Chillida spanyol szobrász álma, a kanári-szigeteki Tindaya-hegy gyomrába vájt csarnok terve (1997) mögött. Utóbbiban már főszereplővé válik a távolság, és az anyag csendjét a jelenlét csendje váltja fel.

___________

A konferencia prezentációit összefoglalja Timon Kálmán: A csend – 9. SZÉK a FUGÁ-ban. Tervlap, 2015. szeptember 29. Hozzáférhető: <http://tervlap.hu/cikk/show/id/3863> [utolsó belépés: 2016. március 23.]. 2 Másként kontempláció, amit mai szóval gyakran meditációnak nevezünk. 3 Martin Heidegger: „A műalkotás eredete (1935/36)” (ford. Bacsó Béla), in M.H.: Rejtekutak. Osiris Kiadó, Budapest 2006, pp. 31-32. 4 Ahogyan például Robert Venturi gondolkozik az épületek rendeltetésének formai áttetszőségéről, vagyis arról, hogyan ismerhetjük fel őket. Szerinte ennek legjobb módja a hangsúlyos felirat (decorated shed). Vö. Robert Venturi – Denise Scott Brown – Steven Izenour: Learning from Las Vegas. MIT Press, Cambridge, Mass. 1972. A szövegből részlet magyar fordításban Moravánszky Ákos – M. Gyöngy Katalin (szerk.): A stílus. Kritikai antológia. Építészetelmélet a 20. században. Terc, Budapest 2009, pp. 214-227, különös tekintettel p. 224. 5 IV. lat. zsin., 2. fejezet, DS 806. 6 Hans Urs von Balthasar: Présence et pensée. Essai sur la philosophie religieuse de Grégoire de Nysse (Jelenlét és gondolat. Tanulmány Nüssziai Szent Gergely vallásfilozófiájáról), 1942. Idézi Philip Nielsen: Depicting the Whole Christ. Hans Urs von Balthasar and Sacred Architecture. Sacred Architecture, Issue 16 (2009), pp. 30-31. 7 Erről bővebben szólok Ph.D. értekezésemben, in Katona Vilmos: „Az Úr bevonul szentélyébe”. Kortárs római katolikus templomépítészet a liturgia tükrében – Európa 1989-től napjainkig. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Csonka Pál Doktori Iskola, 2014, pp. 53-63. 8 Rudolf Schwarz: The Church Incarnate. The Sacred Function of Christian Architecture (translated by Cynthia Harris). Henry Regnery Company, Chicago 1958, pp. 72-73. (ford. K.V.) 9 Hans van der Laan: Der architektonische Raum. Fünfzehn Lektionen über die Disposition der menschlichen Behausung. E.J. Brill, Leiden/New York/Köln 1992. A szövegből részlet magyar fordításban Moravánszky Ákos – M. Gyöngy Katalin: A tér. Kritikai antológia. Építészetelmélet a 20. században. Terc, Budapest 2007, pp. 230-235. 10 Sok misztikus vallomása mellett erről tanúskodik Avilai Szent Teréz: A belső várkastély, 5M 1,9-13. Jel Kiadó, Budapest 2013, pp. 160-163. 11 Hans Urs von Balthasar: Das betrachtende Gebet (A szemlélődő ima), 1955. Idézi Philip Nielsen: id. mű, p. 31. (ford. K.V.) 12 Martin Heidegger: id. mű, pp. 34-35. 13 Varga Ferenc: Szoborfaragásról a technokultúra és a tömegmédia korában. Tézis a szobrászatról a szobrászat antitézisének idején (DLA-dolgozat). Kiotói Városi Művészeti Egyetem, Képzőművészeti Kar, 2005, pp. 40-42. 1

régi-új magyar építőművészet

Eduardo Chillida: Tindaya-terv, Fuerteventura, Kanári-szigetek, 1997

Oscar Lopez: AD Classics. Rothko Chapel / Philip Johnson, Howard Barnstone, Eugene Aubry. ArchDaily, 2011. szeptember 14. Hozzáférhető: <http://www.archdaily.com/160388/ ad-classics-rothko-chapel-philip-johnson-howard-barnstone-eugene-aubry-and-mark-rothko> [utolsó belépés: 2016. március 23.]. 15 Ilyenek voltak Santiago da Compostela székesegyháza (ca.1078-ca.1128), a toursi Szent Márton-templom (újjáépítve ca.1050, átépítve 1123-ban), a Szent Sernin ágostonrendi prépostság Toulouseban (ca.1060-1119), a Sainte-Foy kolostortemplom Conquesben (ca.1100ca.1130), vagy a Limogesben épült Szent Martial apátsági templom (1063u.-1095). 16 Ez utóbbinak Szent Péter-oltára és nyugati szentélye körül egy a mellékhajók vonalát folytató ‘átriumot’ találunk, ld. Guzsik Tamás: Szakrális terek funkcióelemzése II. Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Intézet, Budapest 1988, p. 13. Kiegészítésekkel „Keresztény Liturgiák Építészete II. rész: Középkori nyugati liturgiák és építészetük” címen hozzáférhető: <http://www.eptort.bme.hu/doc/szakral/szakral2.html> [utolsó belépés: 2016. március 23.], fejezet: 1.4. 17 Ezt az archetípust építette meg Vukoszávlyev Zorán diákjaival a budakalászi szerb ortodox templom portáján. A workshop helyszíni állandó kiállítása 2008. október 18-ban nyílt. Erről készült videó-összeállítás: „The Sacred Well” <https://www.youtube.com/watch?v=AkPPvmzlP8> [utolsó belépés: 2016. március 23.]. 14

Silence as a Concept of Architectural Space Contemplative Spaces in Church Architecture Today I The essay is the first part of an extended study based on the presentation of Vilmos Katona at the 9th Conference of Sacred Architecture and Interior Design taking place in Budapest in 2015, as an event of Ars Sacra Festival. The lead issue of the conference was Silence, explained by the lecturer as the source of contemporary sacred architecture’s three ‘silent principles’: matter, distance, and openness. As construction begins with the building’s material, distance is generated by voids between major structures, in order to let openness point out unto the transcendental existence. Spiritual places naturally use all of these principles with a certain configuration to create a sense of inwardness or contemplative atmosphere. The physical space of a church is defined by its materials and spatial distance, while the dialogue of prayer unfolds in-between distance and openness. Architects’ most extensive works claim to raise matter into this openness, that is, to transform the building into a living image of eternity. The essay introduces readers to the phases of silence inside the sacred space through the recognition of several masterpieces of the most influential 20th century church builders.

Konferencia a HAU előadótermében

Xin chao Viet Nam – üdvözlet Vietnamnak A BME Építészmérnöki Kar Építőművészeti DLA iskolájának tanulmányútja szöveg text:

Török Bence

A BME Építőművészeti Doktori Iskolája a korábbi közép- és nyugat-európai országok után 2015 januárjában Vietnamban járt éves szakmai tanulmányúton. Ehhez az ambiciózus tervhez elnyertük az NKA támogatását, melynek célja többek között hazai és nemzetközi építészeti mesterkurzusok és szakmai továbbképzések megrendezésének támogatása volt. A doktori iskolások vállalása azt is magába foglalta, hogy rendezünk egy konferenciát Ha Noiban a budapesti és Ha Noi lakótelepek aktuális problémáiról, meglátogatjuk a helyszíneket, majd hazatérve kiadványt készítünk a kinti tapasztalatokról. Tanulmányútjaink célja mindig kettős: megismerni egy adott ország vagy város kultúráját és mindennapi életét, valamint felkeresni az építészetileg jelentős együtteseket és épületeket. Az útitervbe Ha Noi és környékén kívül közép-vietnami kulturális örökségi emlékek kerültek. Az utazó csapat 22 DLA hallgatóból és 5 oktatóból állt, a felkészülés Giap Thi Minh Trang doktorandusz társunk vezetésével kezdődött. Utunk előkészítése szempontjából is fontos állomás volt a Ha Noi Építész Egyetem négy oktatójának budapesti látogatása, akik november 24-én teltházas előadást tartottak a Kortárs Építészeti Központban. A Ha Noi Építész Egyetem oktatók és a BME rektora Budapesten ezzel egy időben együttműködési megállapodást írtak alá. A két egyetem közös vietnami konferenciájára Housing Architecture from Budapest to Ha Noi címmel került sor. A Ha Noi egyetem vezetőjének köszöntője után Nagy Márton a BME-t és az Építészmérnöki Kart mutatta be a hallgatóságnak, Szabó Levente az Építőművészeti Doktori Iskola működésével, legsikeresebb projektjeivel ismertette meg a vietnami egyete-

xvI. évfolyam / 86.szám

Ha Noi az Építészeti Egyetem épületének tetejéről. Fotó: Bordás Mónika

mistákat és oktatókat. Vasáros Zsolt a magyar történelemről és kultúráról tartott előadást, míg Szabó Árpád Budapest épített és kulturális környezetét a városépítészeti tipológiák jellegzetességein keresztül mutatta be. Khuat Tan Hung vietnami oktatótól Ha Noi szociális építészetéről hallhattunk előadást. A vietnami ingatlanárak jövedelemhez viszonyított értéke a világon az egyik legmagasabb, ennek következménye az egyedülállóan sűrű beépítés Ha Noiban is, ami kis alapterületű, de nagy magasságú épületeket eredményez. Ha Noiban ma a szociális lakások

utóirat // post scriptum

egyet jelentenek az alacsony jövedelműek számára épített lakásokkal. Az 1960-as években itt is jellemző volt az iparosított technológiával, szovjet mintára épülő telepek gyors felhúzása, ez egészen az 1990-es évekig tartott. 2010-től indultak újra a szociális lakás jellegű kezdeményezések, jellemzően a városmagtól távolabbi területeket megcélozva. Ezek általában toronyházak formájában épülnek, jellemzően 2-3 szobás lakásokkal, melyeknek gyakran több ablak nélküli helyisége is van. Köszönhetően a nagy traktusmélységnek és a belső folyosós elrendezésnek egy lakásra minimális homlokzati felület jut. Az együttesek teljesen idegenek a hagyományos, sűrű városszövetben, nem tudnak hozzájárulni annak fellazulásához, ugyanakkor sok esetben kiegészülnek közösségi létesítményekkel. Máthé Dóra, Skaliczki Judit és Szabó Péter doktorandusz hallgatók két előadásban mutatták be előző évi kutatási projektjüket, melyek az újpesti lakótelep egyik északi, keretes részének elemzésével és a belőle levezetett tervezési javaslattal igyekeztek megoldást találni a lakótelepek néhány tipikus problémájára, illetve az óbudai gázgyári lakótelep jövőjének alternatíváit vázolták fel. Végül Dang To Anh vietnami oktató a Ha Noi kollektív telepek történetét mutatta be egy család lakásának változásain keresztül. A középfolyosós, folyosó végi közös konyhával és fürdőszobával rendelkező körülbelül 30 négyzetméteres lakásokra osztott épületek 3-4 szinttel épültek az 1960-as, 1970-es években. Az épületek közötti közös területeket intenzív közösségi élet jellemezte. Az évtizedek során a lakók – részben állami segítséggel – az épületeket kiegészítették vizesblokkal és egy újabb lakószobával, megnövelve a traktusmélységet. A szigorú szerkesztésű épületek fokozatosan átalakultak a teljes tervezetlenség látszatát keltő, toldozott-foltozott együttesekké, bekebelezve a közös területeket. A valamikor zöld hátsó udvarokon még mindig a közösségi használat a jellemző, de a parkolás is nagy területeket követel. A kollektív telepek átalakulásukkal együtt jellegzetességei Ha Noi városfejlődésének, így megőrzésük és fenntartásuk komoly kérdéseket vet fel. Mindezeket iskolapélda-szerűen magunk is megtapasztaltuk a Giang Vő lakótelep megtekintése során. A következő napokon végiglátogattuk Ha Noi legfőbb nevezetességeit, többek között a Ho Si Minhnek emléket állító mauzóleumot és az 1070-ben épült első vietnami egyetemet. Ha Noiból Hue-be repültünk, ez Vietnám egyik kulturális, vallási és oktatási központja, egykori fővárosa. Itt a vietnami császárok által épített legfontosabb emlékeket kerestük fel: a Thien mu pagodát és a citadellát. Megtekintettük Tu Duc császár sírkertjét és a My Son romváros 4. és 14. század között épült tégla templomait, végül Hoi An belvárosát. A tanulmányút több szempontból is értékes volt. A Hanoi egyetemen rendezett konferencia az első állomása egy hosszú távú, nemzetközi együttműködésnek a BME és a HAU között. Másrészt a Ha Noi lakótelepek, fejlődésük és a vietnami lakásproblémák megismerése érdekes szempontokat vetett fel, melyeket itthon is tudunk hasznosítani. Harmadrészt pedig az Európaitól gyökeresen különböző vietnami kultúra és építészeti örökség felfedezése gazdagon árnyalja építészeti és kulturális tapasztalatainkat.

régi-új magyar építőművészet

Giang Vo lakótelep. Fotó: Oroszlány Miklós

Xin chao Viet Nam – Greetings to Vietnam! A Study Trip in Vietnam with the Doctoral School, Faculty of Architecture Students and lecturers of the DLA course at the Budapest University of Technology and Economics (BME) had their annual study trip to Vietnam this year, after having visited Central and Western European countries so far. The goal of their trips has always been the same: on the one hand, to get to know a country or a city with regard to its culture and everyday life, and, on the other hand, to visit buildings and complexes which are architecturally significant. The programme now included heritage sights of Vietnamese culture in Ha Noi and its neighborhood, in the heart of the country. The group travelling there included 22 DLA students and 5 lecturers. An important event for our travel preparations was the visit of four lecturers from the University of Architecture in Ha Noi (HAU) who came to Budapest and held a lecture on November 24th in the fully booked auditorium of the Centre of Contemporary Architecture. Lecturers from HAU signed an agreement of cooperation between their university and BME with the chancellor of the Budapest-based university.

_____

terv plan _____

Sacre Coeur női rendház

Építészeti pályázat – 1. díj ___

terv és szöveg concept and text:

Gutowski Robert

___

A Józsefváros Palotanegyedében, a Múzeum és a Szentkirályi utca sarkán álló épületet a Sacré Coeur apácarend a rendszerváltás után kapta vissza. A rend ingatlanhasznosító vállalkozása, a Sophianum Nonprofit Kft. négy tervezőtől kért tanulmánytervet a KárolyiCsekonics-palota szomszédjában álló belvárosi épület megújítására. A bírálók Gutowski Robert tervét találták a legjobbnak. A pályázat annak ellenére a bontás híve, hogy az épület helyi védelem alatt áll. A döntés megosztotta a közvéleményt, a megbízó – a zsűri döntése ellenére – elállt a terv megvalósításától. Az alábbiakban a műleírásból közlünk részleteket – a szerk. A budapesti Múzeum utca és Szentkirályi utca sarkán álló klasszicista épület átépítése és felújítása tervezett, ugyanakkor felmerült a telek hasznosíthatósága is a meglévő épület elbontásával. Egy új épület esetében sem tudunk úgy tekinteni a telekingatlanra, mint zöldmezős fejlesztési területre, így javaslatunkra a rekonstrukciós tervekből továbbvezetett „történetmesélésként” tekintünk, mely felhasználja a korábban elért eredményeket. A telket pinceszinten teljesen beépítjük, maximalizálva a parkolási lehetőségeket. Kihasználjuk a szabályozási terv adta lehetőségeket akkor is, amikor a földszintet is teljes mértékben beépítjük, növelve a szintterületi mutató lehetséges értékét. A felmenő szintek nem keretesen épülnek vissza, csupán L

terv // plan

2016 / 02

alakban. Ez a beépítési mód végeredményét tekintve az egykorihoz hasonló arányú belső udvart eredményez, funkcionális szervezése mégis lényegesen takarékosabb, ezáltal kedvezőbb mind az építési, mind a fenntartási költségek tekintetében. A homlokzatokat és tűzfalakat kortárs hangulatú téglafelületekkel alakítjuk ki. A tégla rendkívül tartós, gondozásmentes és barátságos megjelenésű. A kertet részben burkoljuk, mellette cserjékkel és kőrissel beültetett zöldfelületet terveztünk. (…) Az előírt építménymagasság megtartása mellett (16-23 m) indokolatlannak tűnik a rögzített 16 méteres párkánymagasság. Precízebb lenne az illeszkedés akkor, ha mind a Szentkirályi utcai, mind a Múzeum utcai térfalat folytatni tudnánk, létrehozva egy egyszerű sarokhelyzetet. (…) A földszinten alapvetően a publikus közösségi funkciókat alakítottuk ki. Felmenő 4 szinten összesen 52 db lakást terveztünk, 2170 m2 nettó alapterülettel, melyek célja a Rend hosszú távú működésének biztosítása. A legfelső szinteken kapott helyet a rendház. A Rendház kialakítása kapcsán családias belsőben gondolkodunk, melyben dominálnak a fa padlóburkolatok és a fa bútorzat. A hétköznapok szervezője a konyha–étkező– közösségi tér (nappali) hármasa, ehhez kapcsolódnak az egyéb kiszolgáló funkciók. A szobaegységek némileg elkülönítve, ideális ke-

let-nyugati tájolással tervezettek. Fontos a tetőterasz, extenzív és intenzív zöldfelületekkel. A kápolna mindig nyitott, egy előkészületi téren keresztül léphetünk be. Kapcsolatát a „publikus” kápolnával rendkívül fontosnak tartjuk. Míg a kifelé nyitott templom a vendégváró Isten erejét is mutatja, addig a belső használatú kápolnában az itt élő közösség aktív ünneplése kerül a centrumba. Ezért nem tervezzük az Oltáriszentség őrzését, nem készítünk keresztelő helyet, "csupán" a legfontosabbat építenénk: Krisztust magát az oltárban és az ambóban – körülvéve az ünneplő közösséggel. A tér több irányba nyílik meg opálos üvegezéssel a külvilág felé: a nyugati és keleti ablakok kijelölik utunkat, célunk van, s az Eljövendőre várunk. A kápolna keletelt. Utunkon helye van a Legfontosabb ünneplésének, az oltár hangsúlyát a felülről érkező természetes fény adja. Az oltárkeresztben ereklye elhelyezését javasoljuk. Szerkezetek, energetika: kizárólag járatos szerkezetekben gondolkodunk. Résfalas térhatárolás, lemezalapozás, monolit vasbeton pillér, fal és födémszerkezetek tervezettek, racionális kiosztás alapján. A homlokzatképzés árnyékoló hatásának kiegészítése radikális hőpáncél alkalmazásával releváns működtetési előnyökkel jár, mellyel kapcsolatosan valós tapasztalatokkal rendelkezünk.

Sacre Coeur Nunnery Architectural competition – 1st prize The building standing in the palatial quarter of Józsefváros, a district of Budapest, was returned to the Sacré Coeur order of nuns after the change of the political system. The enterprise of the order specialised in the utilisation of real estates named Sophianum Nonprofit Ltd. commissioned four designers to work out draft designs to restore the building standing next to the Károlyi-Csekonics Palace in downtown Budapest. The jury found the scheme submitted by Robert Gutowski the best of all. This concept prefers the demolition of the building even though it is a locally protected historic monument. The decision was received with mixed feelings and even rejection by the wider public, and as a result, the client decided not to implement the scheme despite the opinion of the jury.

régi-új magyar építőművészet

Gourmet Street Food pavilon [AC-CA]™ építészeti pályázat – 1. helyezés ___

terv concept: Ferenczi Huba, Silló Dániel, Redenczki Ivett, Pataki Dániel

___

Az [AC-CA]™ által kiírt nemzetközi építészeti pályázaton 1. helyezést ért el a négyfős csapat. Magyar tervezők először végeztek az élmezőnyben a világszerte népszerű angliai fórumon. A feladat Gourmet Street Food pavilon tervezése volt a sokszínű európai nagyvárosban, Berlinben. A kiírt funkció és lépték csalogató volt, a helyszín pedig remek lehetőséget kínált, hiszen míg a csapat fele (Ferenczi Huba és Silló Dániel) magyar tervezőirodákban teljesít, addig a csapat másik két tagja (Redenczki Ivett és Pataki Dániel) több éve berlini építész irodákban dolgozik. A négyünk közötti földrajzi távolságot nem éreztük hátránynak, sokkal inkább motivált, hogy az éteren keresztül összedolgozva, semmi sem szabhat határt az ötleteinknek. Jelenleg a pavilon részletein dolgozunk, ugyanis célunk, hogy ötletünk megvalósuljon, és kedvelt alternatívája legyen a hagyományos utcai bódéknak. A tervezési folyamat kiemelten fontos szempontjaként egy mobil és univerzális utcai pavilon megalkotását határoztuk meg, amely környezetkímélő megoldásokkal gazdagított, valamint igényes formavilággal reagál a jelenkor építészetére. Irányadó volt egy kompakt és egyszerű szerkezet víziója, ami nyitott állapotban is egységes marad. A végleges, stabil

terv // plan

2016 / 02

hatású alakzat mozgalmassággal ötvöződik az eltérő szögek által. A kiírás szerinti, Fernsehturm-ot is magába foglaló berlini közteret vizuálisan uralják a Tv-torony „lábai”. Bármilyen építmény zsúfoltság érzetet keltene és eltörpülne a grandiózus monumentum mellett. Így a stand első számú hátteréül az alternatívaként megjelölt Alexanderplatz szolgál. A választott terület egyébként is sorozatosan utcai fesztiváloknak és vásároknak ad helyet. Az összezárt pavilon kompakt, így szállítása könnyű. Méreteinek köszönhetően egymás mögött három elfér belőle egy nyerges vontatón. Funkcionálisan és elrendezési lehetőségeiben egyaránt megjelenik a sokoldalúság. Gourmet és hagyományos street food elkészítését is lehetővé teszi, valamint az adott helyszín és esemény adottságait legjobban kihasználva variálható a standok sorolása a térben. A tető síkján elhelyezett napkollektorok csökkentik a működtetéshez szükséges energiát és hozzájárulnak a tartályban gyűjtött, majd megtisztított esővíz felmelegítéséhez, valamint a mobil keretek belsejében található elektromos töltőállomások működtetéséhez. A világos belső tér kialakítása és a természetes ventiláció is hangsúlyt kapott a formai fejlődés során.

Gourmet Street Food pavilion [AC-CA]™ Architectural Competition – 1st Prize The Hungarian design team of four architects working in Budapest and Berlin won the first prize of the [AC-CA]™ Berlin Gourmet Street Food architectural competition. The aim was to create a food stand that is universal in its function and in its organization. Various types of gourmet and regular street food can be prepared and an endless possibility of arrangement can be organized relating to each specific location. The suggested location, the public square of the Berliner Fernsehturm, is visually defined by the shapes of the tower’s legs. Any structure placed on this square would be impacted and diminished by the impression of the dominating monument. Alexanderplatz was chosen as primary location of our design, since it hosts several markets and festivals all year around. A major aspect was to make a compact and simple structure that can open up and stay unified. Yet stable, still the changing angles create a sense of motion, giving a lively expression. The closed food stand has a compact form that makes it easily transportable. Solar panels are situated on the roof areas to support energy consumption for lighting at nighttime and for heating cleaned rainwater, that is collected in tanks.

régi-új magyar építőművészet

_____

passzázs passage _____

Josef Frank: Against design MAK, Bécs, 2015. 12. 16. - 2016. 06. 12. ___

szöveg text:

___

Szegő Hanna

A Josef Frank életművét bemutató bécsi tárlat betekintést kínál a 20. század ama szeletébe, amelyben a design néhány évtized alatt emberközpontú lett, amikor a modern kor polgári társadalom életében egyszerre volt jelen a funkcionalitás, a kényelem és a praktikum. Josef Frank a Bécs melletti Badenben született 1885-ben. A Bécsi Műszaki Egyetemen tanult építészetet. később majd egy évtizeden keresztül Oskar Walch és Oskar Strnad belsőépítészeti tervezőirodájában dolgozott. Részt vett a bécsi Werkbund megalapításában, majd 1932-ben Frank vezette a Werkbundsiedlung projektet, amellyel először a funkcionalitás került a bérlakásépítés fókuszába. 1933-ban Svédországba emigrált, a stockholmi Svenskt Tenn tervezője lett. A ma is működő cég akkori újító szemlélete – melyben a funkcionalista szemlélethez az eklektika stílusa társult – a mai napig meghatározó tényező a forma- és textiltervezés területén. A bécsi MAK Against Design című tárlatán átfogó képet ad Josef Frank munkásságáról. A kurátorok, Hermann Czech és Sebastian Hackenschmidt szépen komponált ívvel vezetik végig a látogatót Frank életművén, a dis�szertációjától kezdve, melyben Leon Battista Alberti egyházi építészetét vizsgálta; később várostervezési munkái és lakótelep tervei láthatók, az egyedi funkcionalista lakóházterveken keresztül eljutunk egészen a forma- illetve textiltervezési periódusáig. Frank nem tudott azonosulni a korában uralkodó irányzatokkal, mint ezt a tárlat címe is sugallja; sem a Gesamtkunstwerkre való törekvéssel, sem a Wiener Werkstätte vagy a

passzázs // passage

2016 / 02

Bauhaus szemléletével. Ő a funkciót helyezte előre, filozófiája központjában a már meglévő elemek ötvözése állt. Ugyanakkor a szériagyártással szemben az egyediségre törekedett; fontos volt számára, hogy az akkori modern polgári réteg számára jól használható, kényelmes, egyszerű tárgyakat tervezzen, legyen az épület, bútor vagy textil. A mostani tárlat apropója, hogy a MAK-nak sikerült megszereznie számos, korábban még nem bemutatott leltári anyagot, korai terveket, rajzokat, melyek segítségével még nyilvánvalóbb Josef Frank progresszivitása, hatása a két világháború közötti, majd az azutáni időszakra az építészetben és a design egyes területein. A kiállítás első termében az általa tervezett, változatos típusú és stílusú székek, szekreterek, dohányzóasztalok, majd a pályája kezdetén készített tervei, rajzai, tanulmányai láthatók, köztük a már említett, Albertit tanulmányozó munkái. Az Accidental House egyik részletének, a lépcsőnek 1:1 méretarányú fa makettje vezet át a pálya következő szakaszába, ahol várostervezési makettek, tervek, rajzok láthatók. Fotódokumentációk sorozata mutatja be a megvalósult Villa Beert, a Tedesko enteriőrjét, vagy a Werkbundsiedlung projekt keretében tervezett Haus Werkbundsiedlungot. A kiállítás utolsó harmadában Frank akvarell-tervei kerülnek bemutatásra, melyek jól harmonizálnak az ezt követő textiltervekkel. A mintás textilek a kiállítótér mennyezetéről több méteres hosszúságban függnek a térbe, illetve különböző bútorokon kárpitként jelennek meg; ezek közül is a két talán legismertebb minta a Svenskt Tenn számára tervezett Brazil és Teheran elnevezésű. Frank sehová sem sorolható életművében a funkcionalitás eleganciával párosult; harsány színek és letisztult formák által emelte esztétikai minőséggé a mindennapok polgári lakótereit.

régi-új magyar építőművészet

Gábor Dénes díj 2015 ifj. Kistelegdi István www.meonline.hu

2015 decemberében a műszaki innovációt aktívan művelő, kimagasló eredményt elért szakembereknek járó Gábor Dénes-díjat vehette át ifj. Kistelegdi István építészmérnök, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar egyetemi tanára úttörő jellegű, a tudományos, kutatói, oktatói és építészeti esztétikai értékrendet egyben tükröző új oktatási szemlélet kialakításáért és a hazai felsőoktatásban történt sikeres bevezetéséért. A méltatás szerint a díjjal ismerték el a nevéhez fűződő természettudományos-mérnöki épületmodellező és épülettervező módszer kifejlesztését is, amellyel lehetővé válik az energiahatékony, nullés pluszenergia-mérlegű épületek, települések tervezése és az ezekhez

passzázs // passage

tartozó intelligens építéstechnológiák fejlesztése és kivitelezése. „A klímaváltozás miatt új szemlétre van szükség az építészetben is” – mondja ki Kistelegdi István, aki a PTE-n megalapította az Energiadesign Tanszéket, hogy az új szemlélet a hazai építészetet mielőbb áthathassa. A 2012/1. Utóiratban megjelent tanulmányában megfogalmazza az energiadesign alapelveit: „Az energiadesign technológiák egyik legalapvetőbb elve a természet megértése és tanulmányozása, azaz a bionika. A legtalálóbb épületbionikai metafora az energiadesign ház esetében egy természeti összrendszer, amely minimális ráfordítással működőképes organizmust hoz létre. Természet– építészet analógia a megjelenésében változó kaméleon tartószerkezete, épületburka, szellőző rendszere, hőközpontja és energiaellátási hálózata, mozgó szerkezetei, méregtelenítő, újrahasznosító rendszere és az anyag-energiacsere szisztémája csak akkor életszerű, ha egy monitoring és épületfelügyeleti szabályzó rendszer kontrollálja.” A Gábor Dénes díjjal az energiadesign innovatív jellege és a szerepe az építészet társadalmi felelősségvállalásában jelentős tudományos elismerést kapott. Götz Eszter

Örömvonalak Farkas Gábor építész albuma Farkas Építésziroda, 2015, 416 oldal www.meonline.hu

A vaskos kötet nem egyszerűen egy sikeres pálya portfóliója, és nem is a 70 éves alkotó ünnepi-szokványos életmű albuma. Olyan egyedi tervezésű és tartalmú könyvtárgy, amilyen építészről ritkán készül. Ránézésre nem is könyv, inkább rétegekből ös�szerakott fekete, négyzetes hasáb. Struktúráját a bütüje mutatja: befejezetlen gerincét, fedőlemezeit, fejezeteket osztó belső címlapjait formabontó könyvészeti bravúrként nézem. A tartalmi tagolás életszerű egységbe rendezi a sikereket és – meglepően, talán kudarcként is megélhetően – a fiókban maradt munkákat is. A szerkesztő, Borzák Tibor készítette az interjúk többségét, de „közbeszól” a szegedi építészbarát, Koczor Gábor is. Az ünnepi forma jól keretezi a lepergett alkotó évtizedek munka- és hétvégi munkanapjait. Farkas impozáns építész-grafikai teljesítményére reflektál az Örömvonalak cím, és ezt erősíti fel a „taktilis olvasatért” felelős Borzák Márton grafikai terve és az egyedi karaktert megvalósító kecskeméti VM Verso nyomdai teljesítménye is. A másik, a szakmai olvasat nem csak vizuálisan örömteli, de érzelmekkel telített: Kecskemét és az Alföld szeretete sugárzik a szövegekből, rajzokból, épületfotókból. Egy organikus építész holisztikus szemléletét jelenítik meg a lapok. Az építészgrafikák fejezetének

összművészeti karakterét erősíti a Farkas féle egyéni, kalligrafikus építészírás szövete. Ezzel is láttatja, nála hogyan szervül az építészeti gondolat és formája. Viszont puritán magatartást közvetítő, vagány ötlettel a lapok közé be-befűzött néhány szalmiákos fénymásolat részletet is. A képi és verbális szövetben olyan szellemi mintázatok is fellelhetők, mint Vargha László emléke, aki korosztályom számára a népi építészet tiszta formáinak szépségébe beavató ismeretek professzora volt. Vagy Csete Györgyé, akinek kulcsfontosságú Pécs csoportját Farkas pályakezdésének éveiben verték szét. Ezek az „apafigurák” közvetítették számára Kós Károly példaszerű, áldozatvállalásában is teljes életművének alaptörvényét: „… azt tanultam mindenütt, azt láttam minden nemzetnél, hogy az apák dolgát folytatják az utódok.” Ezt az üzenetet Farkas Gábor nemcsak épületeiben – a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatási épületéért, Kós Károly szellemének képviseletéért kapott 35 évesen Ybl-díjat –, tanári pályáján, de több évtizedes főépítészi praxisában – Kecskeméten, Cegléden és Dabason – lehet leginkább tetten érni. A legtöbb háza Kecskeméten áll, a két másik városban a főépítészi munka keretei között tudta leginkább átadni az „apák szellemének” törvényét a következő generációknak. Az életműalbum – és mögötte a pálya – elismerésre méltó. Szegő György

2016 / 02

DEMO:POLIS Akademie der Künste, Berlin, 2016. 03. 12. – 05. 29. www.meonline.hu

Vízizrí Munkáskultúra a Duna partján

Az elzárkózó biztonságtudat és az individuális városi lét korának vége, a jövő a köztereken alakul – mondja ki a Demo:Polis berlini kiállítás kapcsán Wilfried Wang kurátor. Az évek óta húzódó, 2015-ben kicsúcsosodott migrációs válság egy sor olyan kérdést hozott a közgondolkodás fókuszába, amelyek korábban inkább egy-egy szűkebb szakmai területet foglalkoztattak. A Demo:Polis éppen ezekből indul ki: a köztereknek, mint a civil társadalom egyfajta informális intézményének szerepét kutatja a demokrácia alakulásában. Példákat, modelleket, terveket és koncepciókat mutat be, melyek építészek, képzőművészek, tervezők és lakóközösségek együttgondolkodásával formálódtak. A tárlaton felvonultatott fotók, makettek és filmek a közterek használatának egy-egy karakteres oldalára világítanak rá: a New York-i Brooklyn Bridge Park, a berlini Tempelhof mező és a madridi Campo de Sebada mindennapi életére, a politikai felvonulásoktól a szabadtéri művészeti bemutatókig vagy a közterek biztonságának védelméig. Tervezőirodák és közösségi ötletek együtt szerepelnek a kiállítás anyagában és a hozzá kapcsolódó, ötletbankként is használható katalógusban.

A kiállítás a Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE) és a Szentendrei-szigeten kialakított horányi táborhelynek a munkáskultúrában betöltött szerepét vizsgálja a két háború közötti időszakban. A kultúra fogalmán a jelentések, a hétköznapi és ünnepi gyakorlatok, valamint az anyagi kultúra vonatkozásainak összességét értjük. Ezek formálják a résztvevők világról alkotott képét, létrehozzák és újratermelik az önazonosság fogalmát. Tehát a munkáskultúra középpontjában a munkások önmeghatározása, önművelése és önszerveződése, közkeletű szóval identitásának kidolgozása és ápolása állt. A címként választott „zrí” kifejezés egy olyan közösségi gyakorlatot fed, melynek kapcsán a munkáskultúrán belül jelentkező identitásváltozatok és a hozzájuk kapcsolódó eltérő elképzelések fogalmazódtak meg és kerültek egymással vitába. A kiállítás kísérletet tesz a baloldaliság újraértelmezésére, a baloldali csoportok sokszínűségének bemutatására, valamint a köztük zajló konfliktusok és egyezkedések kultúraformáló szerepének vizsgálatára.

Götz Eszter

Forrás: Kassák Múzeum

régi-új magyar építőművészet

Kassák Múzeum, 2016. 03. 04. – 06. 05. www.meonline.hu

Pier Luigi Nervi Építészet a sportért MAXXI, Róma, 2016. 02. 05 – 10. 02. www.meonline.hu

A MAXXI október elejéig látható kiállítása Pier Luigi Nervi sportlétesítményekre készített terveit mutatja be, azok szerkezeti innovációs kutatásaira és eredményeire fókuszálva. Az első, 1929-es firenzei stadiontól az 1968as kuvaiti sportközpontig huszonkét munkát láthatunk. A több mint száz fotó, rajz, makett és dokumentum segítségével végigkövethető az épületek szerkezeti és formai alakulása. A kronologikus rendben szervezett anyag három részre tagolt: Kísérletezés és innováció (1929-49), A beton bajnoka (1950-60), illetve Nyitás a világ felé (1961-79). Az első szakasz középpontjába a firenzei Giovanni Berta stadion formabontó szerkezetéhez vezető folyamat került, amely a nemzetközi építészeti kritikát is megmozgatta elvékonyodó hajlított konzolos tetőszerkezetével és spirálisan formált lépcsőjével. A következő évek

olyan alkotásai, mint az ostiai Kursaal fürdőkomplexum vagy az 1960-as római olimpiára készült Palazzo dello Sport, Palazzetto dello Sport, illetve Stadio Flaminio a formai gazdagság és a szerkezeti megvalósítás határait feszegették. Az utóbbiakkal párhuzamosan a kiállításon közvetlenül tanulmányozhatók az építész által használt referenciák kontaktmásolatai a gótikus és reneszánsz templomoktól az írógépekig, az optikai tanulmányoktól a repülőgéptörzsekig. A tárlat utolsó részében áttekintést kapunk a világ különböző tájain emelt Nervi-épületekről, közülük kiemelkedik a fokvárosi Good Hope Center (1964–80), amely mind technikai teljesítményében, mind szimbolikus és politikai jelentőségében kulcsszerepet játszik a 20. század építészetének történetében. A MAXXI alaposan válogatott kiállítási anyaga a háttéranyagoknak és dokumentumoknak köszönhetően összetett képet ad Nervi életművének egy igen fontos szeletéről. Pálinkás Edit

_____

BÚCSÚ farewell _____

zaha hadid 1950-2016 ___

Fotó: Mary McCartney

Pályája csúcspontján, ártalmatlannak tűnő betegség következtében váratlanul elhunyt Zaha Hadid iraki származású brit építésznő. Olyan extravagáns személyiség volt, aki a sztár fogalmát sokféle terepen egyformán magas minőséggel feszegette. Alig két hónapja – a Royal Institute of British Architects 180 esztendős történetében elsőként – a RIBA aranyérmére jelölték. A bejrúti egyetemen matematikát tanult – ezt későbbi, dinamikus geometriát alkalmazó tervein tudta kamatoztatni. 1972-ben Londonba utazott, ott lett építész, aki architektonikus kompozícióit festőként is megfogalmazta (lásd MÉ 2003/3). Tanult az orosz szuprematistáktól és konstruktivistáktól. 1979-ben kezdte pályáját, és már 1983-ban egy hongkongi tervével feltűnést keltett a nemzetközi építészeti szcénában. Hadid merőben új látásmóddal közelített az építészethez: nem önálló objektumokat tervezett, hanem kapcsolatokat, viszonyokat táj és tér, ház és környezet között. Mindezt innovatív módon, a legkorszerűbb technológiák bevonásával és látványosan friss megjelenítéssel. Váratlan,

búcsú // farewell

Zaha Hadid: Heydar Aliyev Centre, Baku. Fotó: Iwan Baan

szokatlan designja, téralakzatai fluid dinamizmust közvetítettek: Vitra tűzoltóállomás, Well am Rhein, MAXXI, Róma, Guangzhou Operaház, Aquatic Centre / Londoni Olimpia, Heydar Aliyev Centre, Baku. 2004-ben Pritzker-díjat kapott, és kétszer is elnyerte a RIBA Stirling-díját. A Harvardon tanított posztgraduális design iskolában és Bécsben, az akadémia építészképzésén. Sir Peter Cook a következő gondolatokkal vezette fel Hadid 2016-os RIBA Golden Award-díjra jelölését: „A jelenlegi kultúránkban, ahol mindent dobozokba rakunk, Zaha Hadid az az alkotó, aki jelentős eredményt ért el az építészet elméletében és gyakorlatában egyaránt, nem divatosat csinál, hanem alapvetőt. (…) Három évtizeden át elérte, amit csak

nagyon kevesek mernek megtenni: a felületből virtuális táncot csinált, utazást a térbe. (…) Csapatmunkában dolgozott, sohasem egyedül, és a számítógépet valóban a maga céljaira fordította. Városi legenda, hogy a korai Apple Macintosh még nem volt elég kifinomult, hogy a matematikai valószínűtlenséget ábrázolja, amin Zaha matematikai érzékével túlemelkedett, megtervezte pl. a Hong Kong Peak-et. (…) A Heydar Aliyev Központ álomszerű tér, hatalmas belső rámpákkal és nyílszerű fényekkel, vízió, ami messze jár attól a hétköznapi építészettől, amit megszoktunk, vagy amit felfogni tudunk. Ebben az óvatos és mértéktartó világban az ő építészete egyáltalán nem mértéktartó, éppen az ellenkezője.” Egy magyar építészbarátja azzal a keserű mondattal érkezett

haza londoni búcsúztatásáról, miközben a patinás várost épp letarolja a fantáziátlan megalománia: „Hadiddal az ötven éve indult neoavantgárd kísérleti építészet is fiatalon sírba szállt”. Halála másnapján utolsó kiáltványát barátai küldték tovább, amelyben a Világörökség részét képviselő moszkvai Melnyikov Ház (1929) megmentését szorgalmazza. Ugyanazokkal, akikkel Hadid ezt 2005-ben kezdeményezte Daniel Libeskinddel, Rem Koolhaasszal, Peter Noeverrel együtt. Utóbbi az osztrák államelnökkel éppen együtt járt Moszkvában, többek közt azért, hogy a 2017-es ottani művészeti biennáléra a Melnyikov Ház „élő építészeti centrummá” váljon. Hadid tehát még nem adta fel. Szegő György

2016 / 02

kerényi józsef 1934-2016

hőnich henrik 1941-2016

___

Néhány hónapja mutattuk be a Kecskemét két büszkeségéről – a Zsinagógáról és a Cifra Palotáról – készült köteteket, melyekre a város egykori főépítésze, lapunk szerkesztőbizottságának egykori tagja, Kerényi József építész hívta fel a figyelmünket. A recenzióban így fogalmaztam: „A legutóbbi negyedszázad magyar urbanisztikájában talán nem Kecskemét a „legek” példája, de az azt megelőzőben annál inkább. 1989 előtt Gajdócsi István szocialista városmenedzser működése egy ’második aranykort’ teremtett, és ugyanekkor volt Kecskemét főépítésze Kerényi József. Ők ismerték fel és újították meg a Főtér egyedülálló szerepét. (…) A református, katolikus és zsidó templomtornyok, a református iskola és a Városháza oromzatai keretezik a Szabadkához, Marosvásárhelyhez hasonlítható, mágikus hatású teret…”

„Élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben.” (Márai Sándor) Henrik élete ilyen volt. 1941ben született, ez év áprilisában töltötte volna be a 75. életévét. Ha végigpillantunk megélt időszakán, egy olyan ember életútját érzékeljük, aki – nyugodtan mondhatjuk – teljes életet élt. A 70-es évek óta ismertük egymást, jó kapcsolatban voltunk. Bátran állíthatom, nagy tehetségű, szorgalmas, pozitív környezeti hatást sugárzó, szigorúan jó kedélyű ember volt. Magánélete mellett teljes szakmai életét az építészet, gondolkodás, humánum, a művészetek szeretete határozta meg. Munkahelyei között a Lakóterv, Iparterv, Típusterv ugyanúgy szerepel, mint a BME-n folytatott oktatási tevékenysége. A Mesteriskola első ciklusának tagja és korai finn ösztöndíjnak élvezője. E két lehetőség nagyban befolyásolta építészeti gondolkodásmódját.

Hőnich Henrik: Sírkápolna látványterve, 2008 Kerényi József: Pásztormúzeum, Bugac, 1975

Kerényi József azóta eltávozott közülünk. A második virágkor meghatározó, egyszerre megőrzendő építészeti értékekben és a város jövőjében gondolkodó főépítész volt. Egyetemi oktatói, tervezői, főépítészi és a szaksajtóban vállalt szerepét egyformán áthatotta az építész szakma méltóságát a mába is átmentő, felelősségvállaló magatartás. Amikor a Magyar Építőművészet szerkesztőbizottságát erősítette, amikor a BME Lakóépülettervezési Tanszékét vezette, vagy a 2000. évi Velencei Biennálén állította ki Kecskemét példáját, egyformán megfelelt utóbbi kiállítás mottójának: „Több etikát, kevesebb esztétikát!” Társas műfajként gyakorolta ezeket a tevékenységeket, a munkatársakért mindig kiállt. Kiállására emlékezni fognak kollégái, tanítványai, a kecskemétiek. „Tapasztalatom szerint a jó ház, a szép emberi környezet az igazság szimbóluma. Én az igazságon nem a hazugság ellentétét, hanem az építő ember által választott út helyességét értem. Az ember világa a kultúra világa: egy adott korban a nemzet víziója, világképe nemcsak a múltról és jelenről, de a jövőről is. Az építészet a kultúra szerves része, a történelem látható, tapintható megjelenése. Mert az emberek nemcsak a városok, települések falait, de a szellemiségét is fölépítették.” - írta ars poeticájában. Megfontolandó testamentum.

Minden esetben az új irányzatok saját magán átszűrt, átértékelt és végeredményében hozzáadott értéket képviselő épületeket tervezett. A 60as évek második felétől egyre nagyobb és fontosabb munkákban vesz részt, későbbiekben vezeti azokat. Érdekes és tanulságos megfigyelni, hogy kezdeti tervezői időszakától napjainkig hogyan volt képes a folyamatos megújulásra, anélkül, hogy ezzel egyéniségét elvesztette volna. Azok közé a pályatársaink közé tartozik – szándékosan nem használok múlt időt –, akik szaktudásukon és személyiségükön keresztül indirekt módon is folyamatosan pozitív példát mutatnak környezetüknek. Remélhetően azoknak is, akik ezt konkrétan fel sem fogják. A MÉSZ-ben 1970 óta a legkülönbözőbb tevékenységeket folytatta, a Magyar Építész Kamara alapító tagja. 2006-tól a Budapesti Építész Kamara felügyelőbizottságának elnöke. Az elmúlt mintegy 12 évben, mint a BÉK elnöke személyesen is tapasztalhattam lényegre törő átlátó készségét, jóindulatú, megfontolt progresszivitását, segítőkészségét, emberségét és humorát. 2016. március 11-én vehette volna át személyesen, a már nagyon régen megérdemelt legmagasabb művészeti kitüntetésünket, az Ybl Miklós díjat. Henrik! Nem búcsúzunk Tőled, mindig emlékezni fogunk mosolygó szemeidre, bölcsességedre, szerénységedre és szerteágazó szakmai tudásod kisugárzása továbbra is hittel tölt el mindannyiunkat, különösen azokat, akik Téged régóta ismertek és becsültek.

Szegő György

Bálint Imre

régi-új magyar építőművészet

_____ hírek news _____

DÍJAK Az Ybl Miklós díjakat és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából átadott állami díjakat és kitüntetéseket lásd Szcéna rovatunk vonatkozó cikkében. Az Architizer A+ közönségdíját építészet és felújítás kategóriában a Kovács Csaba és Vass-Eysen Áron által tervezett galyatetői kilátó (MÉ 2015/7), köztéri bútor kategóriában a VPI Betonmanufaktúra terméke, a CROMA betonpad nyerte. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem fiatal tájépítész hallgatói, Patka Zsuzsa Kincső, Szabó Botond, Kovács Lóránt, Geréb Emőke és Nagy Júlia a Le:Notre Institute által meghirdetett versenyen a Harvard csapatával holtversenyben második helyezést értek el. A Highlights of Hungary 2015 legkreatívabb projektjének a magyar közönség az EggMapet, Sátor Dénes és Sátor Tamás közös munkáját választotta. A második helyezett a MagikMe Pillangó nevű libikókája, harmadik helyezett A Nagy DIY könyv zárt, mely nem csupán 2015 egyik legszebb nyomtatott könyve, de a Do It Yourself mozgalom hazai bibliája is, melyben 21 hazai blogger lakberendezéssel kapcsolatos ötletei találhatóak. A Construma díjakat 2016-ban a Bramac Kft. 7° tetőrendszere, az Internorm Ablak Kft. HF 410 FA/aluminium ablakrendszere és a Mapei Kft. aquaflex roof plus folyékony vízszigetelő fóliája kapta.

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON ∙ SZFE150. FUGA, 04. 28-ig ∙ Piranesi-díj 2015. FUGA, 05. 02-ig ∙ Horváth László: Louvre/Centre Pompidou/etc. FUGA, 05. 02-ig ∙ Megfagyott modern. FUGA, 05. 24-ig ∙ Nervi projekt: Architecture as Challenge. FUGA, 05. 24-ig ∙ A Duna fővárosai. Várkert Bazár, 05. 29-ig ∙ Közös úton – Budapest és Krakkó a középkorban. Budapesti Történeti Múzeum, 07. 24-ig ∙ Képek és pixelek – Fotóművészet és azon túl. Nemzeti Szalon 2016, Műcsarnok, 06. 26-ig ∙ Szenvedély. Rajongás és művészet. Ludwig Múzeum, 06. 26-ig ∙ A művészet forradalma – Orosz avant gárd az 1910-1920-as években.

hírek // news

Magyar Nemzeti Galéria, 05. 01-ig ∙ Picasso: Alakváltozások, 1895–1972. Magyar Nemzeti Galéria, 07. 31-ig ∙ Szabad szemmel – Fotó Hemző. Magyar Nemzeti Múzeum, 05. 22-ig ∙ Színekre hangolva. Iparművészeti Múzeum, 09. 04-ig ∙ Megjegyzés: Háborús. Kiscelli Múzeum, 05. 05-ig ∙ Gyarmathy Tihamér: Bemérve a mérhe tetlen. Pesti Vigadó, 05. 08-ig ∙ Vízizrí – Munkáskultúra a Duna partján. Kassák Múzeum, 06. 05-ig ∙ 11. madeinhungary + 4.MeeD. Határtalan design. Új Budapest Galéria, 05. 15-ig ∙ Figura complexus. Trafó, 05, 15-ig ∙ Vasarely: Szerigráfiák, multiplikák. Francia Intézet, 06. 18-ig ∙ Krzysztof Kieślowski: Képek Łódź városá ból. Lengyel Intézet, 06. 24-ig ∙ 34. Magyar Sajtófotó Kiállítás. Capa Központ, 05. 14-ig ∙ Eperjesi Ágnes kiállítása. Capa Központ, 05. 20-ig ∙ Fazekas István: Madárlátta Budapest. Magyar Fotográfusok Háza, 05. 15-ig ∙ Madeline Stillwell: Lebontott mozdulatok. Ferenczy Múzeum, Szentendre, 05. 01-ig ∙ Regős István: Fény, játék, tér. Ferenczy Múzeum, Szentendre, 05. 22-ig ∙ A világ közepe – Válogatás a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjtemé nyéből. Művészetmalom, Szentendre, 07. 10-ig ∙ Bak Imre – Aktuális időtlen. Egy életmű rétegei, 1967–2015. Paksi Képtár, 06. 06-ig

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN Ausztria ∙ Zoom! Picturing Architecture and the City. Architekturzentrum Wien, 05. 17-ig ∙ Stadtporträt – Ausstellungsprojekt von SchülerInnen und Flüchtlingen. Architekturzentrum Wien, 05. 17-ig ∙ Josef Frank. Against Design. MAK, Bécs, 06. 12-ig ∙ Frederick Kiesler: Life Visions. MAK, Bécs, 10. 02-ig ∙ Tbilisi. Architecture at the Intersection of Continents. Architektur im Ringturm, Bécs, 04. 27-ig ∙ Armin Linke: Raumbilderfolgen. Innsbruck, 06. 18-ig ∙ Überlebensräume. Haus der Architektur, Graz, 05. 01-ig Belgium ∙ Homes for Heroes. CIVA, Brüsszel, 09. 25-ig ∙ AL(L) – Projects in Aluminium by Michael Young. CID Grand-Hornu, Belgium, 05. 29-ig Csehország ∙ McCullough Mulvin Architects. Kabinet Architektury, Ostrava, 06. 05-ig Dánia ∙ Life in China's Giant Cities.

DAC, Koppenhága, 05. 08-ig ∙ Iwan Baan: 52 Weeks, 52 Cities. DAC, Koppenhága, 08. 07-ig Finnország ∙ Cure and Care. Healing Spaces Then and Now. MFA, Helsinki, 06. 05-ig ∙ Eero Aarnio. Helsinki Design Museum, Finland, 09. 26-ig Franciaország ∙ 1914-1918. The Heritage Goes to War. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 07. 04-ig ∙ Universalists. 50 years of Portuguese architecture. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 08. 29-ig ∙ Living in the camp. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 08. 29-ig ∙ Yona Friedman. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 11. 07-ig ∙ constellation.s – new ways of inhabiting the world. Arc en Rêve Centre d'Archi tecture, Bordeaux, 09. 25-ig Hollandia ∙ 100 Years of Inspiration. ARCAM, Amszterdam, 09. 30-ig Lengyelország ∙ Az W in WROCŁAW: The Path to Modernism. Werkbund Housing Estates 1927–1932. MOA, Wroclaw, 06. 05-ig Németország ∙ DAM Award for Architecture in Germany 2015. DAM, Frankfurt, 05. 08-ig ∙ Line form Function. The buildings of Ferdinand Kramer. DAM, Frankfurt, 05. 01-ig ∙ Don't be afraid to participate! – Housing Today. Architekturmuseum der TU München, 06. 12-ig ∙ Architectural Master Drawings from the Albertina. Tchoban Foundation, Berlin, 07. 10-ig ∙ Az W in Berlin: One Room for Five. Aedes am Pfefferberg, Berlin, 03. 03-ig ∙ Behind the Scenes - The Simplicity and Complexity of Architecture. Aedes Architecture Forum, Berlin, 06. 09-ig ∙ Continuum and Cut. Aedes Architecture Forum, Berlin, 06. 09-ig ∙ Objection! Protest by Design. Vitra Design Museum, Weil am Rhein, 05. 29-ig ∙ Alexander Girard – A Designer’s Universe. Vitra Design Museum, Weil am Rhein, 2017. 01. 29-ig Olaszország ∙ Istanbul: Passion, Joy, Fury. MAXXI, Róma, 05. 08-ig ∙ Highlights / Visions. MAXXI, Róma, 06. 05-ig ∙ Pier Luigi Nervi. MAXXI, Róma, 10. 02-ig ∙ Marcello Morandini: Art architectures. Marignana Arte, Velence, 09. 10-ig Svájc ∙ Spatial Positions 11. This was Tomorrow: Reinventing Architecture 1953-1978. SAM, Bázel, 05. 08-ig

∙ Federal Buildings. The architecture of the official Switzerland. ETH Zürich, 05. 04-ig USA ∙ The New American Garden. NBM, Washington, 05. 01-ig ∙ Luminous Landscapes: Photographs by Alan Ward. NBM, Washington, 09. 05-ig ∙ A Japanese Constellation: Toyo Ito, SANAA, and Beyond. MoMA, New York, 07. 04-ig

PÁLYÁZATOK A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Szentkirályi utca 14. sz. alatti ingatlanon megvalósítandó épületbővítésére nyílt, titkos építészeti tervpályázatot írtak ki. Az oktatási épületek III. tömbje, az akkreditált képzési és az alternatív gyógyászatfejlesztés képzési tevékenységnek helyet adó, tervezendő épület a Budapest, Szentkirályi u. 12. sz. alatti beépítetlen terület. Beadási határidő: 2016. 05. 17. Információ: www.mek.hu Dunavarsány-2000 Lakásépítő és Szolgáltató Kft. ötletpályázatot ír ki, melynek célja olyan tervek és ötletek összegyűjtése, melyek alapul szolgálhatnak a Naprózsa lakópark további fiatalos, lendületes, fejlődéséhez. Beadási határidő: 2016. 05. 18. Információ: www.mek.hu, www.naprozsa.hu Nyílt tervpályázatot írtak ki multifunkcionális városi közszolgáltatási telephely Szombathelyen, melynek célja a közszolgáltató gazdasági társaságok infrastrukturális centralizációja a Sárdi-ér utcai iparterületek jövőbemutató fejlesztése mentén, az ingatlan portfólió minél teljesebb körű hasznosítása, amelynek megalapozását a szükséges és a lehető legmagasabb szintű projekt megvalósítás biztosíthatja. Beadási határidő: 2016. 05. 30. Információ: www.mek.hu A Miniszterelnökség kreatív ötletpályázatot hirdet Csontváry Kosztka Tivadar alkotásait méltó módon bemutató kiállítótér tervezésére, valamint lehetséges magyarországi helyszínének megtalálására. Beadási határidő: 2016. 05. 31. Információ: csontvarypalyazat.hu 2018-ban rendezik meg a Solar Decathlon versenysorozat közel-keleti változatát Dubajban. Beadási határidő: 2016. 06. 30. Információ: solardecathlonme.com A Young Talent Architecture Award a legkiválóbb európai diplomamunkának járó elismerés, amely célja, hogy támogassa a fiatal tehetségeket egy nemzetközileg elismert karrier elindításában. Regisztrációs határidő oktatási intézmények számára: 2016. 07. 15. Információ: www.ytaaward.com

2016 / 02

_____

építészek architects _____

Dr. Finta József

Szabó Tamás János

Bártfai Tamás

Murka István

Diploma Degree

1958 BME Építészmérnöki Kar 1960 MÉSZ Mesteriskola 2009 BME DLA h. c.

1994 BME Építészmérnöki Kar 1998 MÉSZ Mesteriskol

1990 BME Középülettervezési Tanszék 1992-94 MÉSZ Mesteriskola

Válogatott munkák Selected projects

Oktatói tevékenység Teaching activity

Válogatott munkák Selected projects

K&H irodaház, Budapest, 2011 Kőérberek lakópark, Budapest, 2005 Gyógy- és élményfürdő, Esztergom, 2003 Cardiovascularis Centrum, Budapest, 2002 WestEnd City Center bevásárlóközpont, Budapest, 2000 Millennium Center, Budapest, 1997 ORFK-BRFK székház, Budapest, 1996 Bank Center, Budapest, 1995 Grand Hotel Corvinus Kempinski, Budapest 1990

Új Budapesti Konferencia Központ, 2015 Nemzeti Közszolgálati Egyetem kollégiuma, 2014 Nemzeti Közszolgálati Egyetem új oktatási épülete, 2013 GE ZENON konferencia és oktatási központ, 2011 K&H bankcsoport székháza, Budapest, 2011 Debrecen Fórum kulturális és bevásárló központ (Dr. Finta Józseffel), 2009 Új vásárcsarnok, Debrecen, 2008 Háromlakásos lakóház, Budapest, 2005

1997-99, 2005-08 BME Középülettervezési Tanszék

1992 1995 1996 2007

Válogatott munkák Selected projects

Ibis szálloda és iroda, 2009 – 1. díj Budapest Szíve, Városháza, 2008 – díjazás Kormányzati negyed, 2007 – II. díj

Városháza Fórum, Budapest, 2008 – kiemelt megvétel Kormányzati negyed, 2007 (Dr. Finta Józseffel, Dóczé Péterrel) – 2. díj Szombathely, BDF Főiskolai Könyvtár, 2004 – 3. díj SOTE Fogorvosi Kar épülete, Budapest, 2003 – megvétel

építész

Díjak Awards

1965, 1975 Ybl díj 1970 Állami Díj (megosztva) 1982 Budapest Pro Urbe díj 1996 Kossuth díj 1997 Köztársasági Elnöki Aranyérem 1997 Magyar Művészetért díj 1998 Stendl Imre díj 2008 Prima Primissima díj Iroda Office

Finta Stúdió 1055 Budapest, Szent István krt. 11. +36 1 3743377 fintarch@fintastudio.hu

építész

Díjak Awards

2012 2013 2013 2013

Saint-Gobain trófea, 2. helyezés FIABCI különdíj Építőipari Nívódíj Aluta különdíj

Iroda Office

Finta Stúdió 1055 Budapest, Szent István krt. 11. +36 1 3743377 fintarch@fintastudio.hu

www.fintastudio.hu www.fintastudio.hu

régi-új magyar építőművészet

építész

Válogatott munkák Selected projects

Bölcsőde, felújítás-bővítés, Almásfüzitő, 2012 Aprófalva, bölcsőde bővítés-felújítás, Esztergom, 2007-2013 Nyugat-Magyarországi Egyetem oktatási épület, Sopron, 2008 Fröccsöntő üzem, iroda, raktár, Tokod, 2007 Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság, Esztergom, 2002 Családok átmeneti otthona, Esztergom, 2000-2007 Családi ház és műhely, Esztergom, 1996 Iroda Office

Bártfai Tamás 2500 Esztergom, Új utca 3. +36 30 5460795 bartfai.tamas@invitel.hu

építész

YMMF Magasépítési szak YMMF Településmérnöki szak YMMF Szakmérnöki továbbképzés PTE-PMMK Építőművész szak

Válogatott munkák Selected projects

Lakóépület, Budaörs, 2013 Hotel Nemzeti rekonstrukció, Budapest 2012 Boom and Braas étterem, Monte Carlo Casino, homlokzat rekonstrukció, Budapest, 2008 Nyaraló, Tihany-Óvár, 2011 Társasház, Budapest, 2005 Lakóépület, Monoszló, 2002 Lakóépület, Budapest, 2001 (Kapy Jenő) Lakóépület, Budapest, 1999 (Kapy Jenő) Kiemelt pályázatok Featured competitions

Újpalota Közösségi Ház bővítése, Budapest, 2011 (Csécsei Ákos, Frikker Zsolt, Nyéki Anikó) – kiemelt megvétel Termálfürdő, Algyő, 2005 (Kapy Jenő) – megvétel Kopaszi gát – Lágymányosi öböl Fedett vízi élménypark, Budapest, 2004 (Kalmár László, Kapy Jenő, Zsuffa Zsolt) – kiemelt I. díj Iroda Office

Dóm Építészműterem Kft. 1051 Budapest, József nádor tér 11. I/1. +36 1 2350814 dom@dom.hu www.dom.hu

Kaló Judit Bernadett

Pethő László

Fazekas Katalin

Vilics Árpád

Diploma Degree

1984 BME Építészmérnöki Kar 2004 BMGE, műemlékvédelmi szakmérnök

1994 Ybl Miklós Műszaki Főiskola 1997 YMMF tervező szakmérnöki képzés 2000-02 MÉSZ Mesteriskola

2008 BME Építészmérnöki Kar

2006 BME Építészmérnöki Kar

Oktatói tevékenység Teaching activity

Válogatott munkák Selected projects

Oktatói tevékenység Teaching activity

Esterházy kastély műemlék-együttes, Pápa Református templom, Gyügye New York Palota és kávéház / Boscolo Hotel, Budapest Vármúzeum, Kápolna, Dorottya kert, Szálloda, Látogatóközpont, Siklós Semmelweis Egyetem Rektori épület, Budapest Esterházy palota – Erdészeti és Faipari Múzeum, Sopron

2004-2006 BME Középülettervezési tanszék 2004- Széchenyi István Egyetem 2006- Mesteriskola

2009-12 BME Középülettervezési Tanszék 2012-14 Portland State University

Mozambiki USA Nagykövetség, Maputo, 2014 (Allied Works Architecture) Balassa Zapfner Borászat, Tokaj, 2012 (VLM Építésziroda) Kékfestő utca, családi ház, Budapest, 2012 (VLM Építésziroda) Messer Hungarogaz új töltőállomás, 2012 (A4 Stúdió) Bormúzeum, Szekszárd, 2012 (VLM Építésziroda) Apponyi Kúria, 2011 (VLM Építésziroda) Passzív Apartmanház, Szekszárd, 2010 (VLM Építésziroda) Temető és sírkert, Szentendre, 2009 (A4 Stúdió)

építész

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója, 2013 – megvétel (Csomay Zs., Erdélyi E., Nagy Gy.) Balaton-parti területhasznosítás, Keszthely Fenékpuszta, 1985 – II. hely (Barts B., Rhédey L., Oláh Z.) Népstadion Szabadidőközpont, 1984 – megvétel (Miklós B.) Díjak Awards

2004, 2006 Europa Nostra Díj 2007 Budapest Építészeti Nívódíj Iroda Office

ARCHIGEO Bt. 1091 Budapest, Üllői út 11-13. +36 30 274 5564 kalojudit@archigeo.hu www.archigeo.hu

építész

Válogatott munkák Selected projects

Zsolnay Kulturális Negyed, egyetemi épület, Pécs, 2011 Baglioni Hotel, Budapest, 2010 Mikropakk Black üzemépület, Salgótarján, 2010 Magyar Nemzeti Bank konferenciaközpont, 2007 Igazságügyi központ, Debrecen, 2005 W.E.T. Innovációs Központ, Pilisszentiván, 2002 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Multifunkcionális épület, Óbuda, Békásmegyer, 2015 – I.díj Nemzeti Park látogatóközpont, Dömös, 2013 – I.díj Magyar Nemzeti Bank, konferencia központ, 2007 – I.díj Díjak Awards

1994 1997 2003 2004 2004 2006

Diplomadíj Diplomadíj Figyelő építészeti díj Pro Architectura díj Pest Megye építészeti nívódíja Molnár Péter díj

Iroda Office

GEON Építész Stúdió és Mérnöki Iroda Kft. 1026 Budapest, Ervin u. 5. +36 1 212 9214 www.geon.hu

építész

Válogatott munkák Selected projects

Biobrikett Manufaktúra, Monor, 2014 (Kemes Balázs, Oroszlány Miklós) Nyaraló, Balatonszárszó, 2013 (Vilics Árpád) HungaroControl légiirányító központ, 2009 (Zsuffa és Kalmár Építész Műterem) Mozambiki USA Nagykövetség, Maputo, 2014 (Allied Works Architecture) Kiemelt pályázatok Featured competitions

Szent István tér rehabilitációja, Újpest, 2012 (Antal Gabriella, Jószai Ágnes, Kovács Zsófia) Weöres Sándor Színház, Szombathely, 2008 – 1. díj (Zsuffa és Kalmár Építész Műterem) Maribor EKF 2012 pályázat, 2010 – kiemelt megvétel (Zsuffa és Kalmár Építész Műterem) Díjak Awards

2008 2008 2008 2009

MÉSZ-MÉK diplomadíj Hauszmann Alajos diplomadíj Graphisoft diplomadíj Prima Primissima Junior díj

Iroda Office

Kettőpera Stúdió 1024 Budapest, Kis Rókus utca 31. +36 30 9825196 info@kettopera.net www.kettopera.net

építész

Kiemelt pályázatok Featured competitions

320° Művészeti, kulturális, oktatási és technikai központ, Siófok, 2010 – megvétel (A4 Stúdió) Hársfa utcai óvoda, 2009 – 3. díj (A4 Stúdió) Temető és sírkert, Szentendre, 2009 – 1. díj (A4 Stúdió) Weöres Sándor Színház, Szombathely, 2008 – megvétel (A4 Stúdió) Passzív társasház, Szekszárd, 2008 – 1. díj (VLM Építésziroda) Díjak Awards

2009 World Architectural Festival, kategóriagyőzelem 2008 World Architecture Community, 1st Cycle Iroda Office

Kettőpera Stúdió 1024 Budapest, Kis Rókus utca 31. +36 30 3542265 info@kettopera.net www.kettopera.net

2016 / 02

Szövényi István

Szövényi Anna DLA

Holczer Veronika

Gutowski Robert

Diploma Degree

1967 BME Építészmérnöki Kar

2004 BMGE Építészmérnöki Kar 2008 BMGE Építésztervező Szakmérnök 2015 JPTE DLA fokozatszerzés

2011 BME Építészmérnöki Kar

2001 BME Építészmérnöki Kar

Oktatói tevékenység Teaching activity

Válogatott munkák Selected projects

2013-14 BME Középülettervező Tanszék, külsős konzulens 2012, 2016 BME Alkotóhét, konzulens, oktató 2015 Nagyapám Háza program, Oszkó 2015 BME Építészmérnöki Kar, Környezetbarát építészet

Szent II. János Pál Templom, Közösségi Ház és Plébánia, Páty Orfeum****, Balatonszemes Direxmédia irodaház, Budapest Bencés Erdei Iskola, Táp Rónay villa rekonstrukciója, Budapest Pannonhalmi Kosárlabda Csarnok ISES kutatói szállásépület, Kőszeg Zarándokház felújítása, Mariazell

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

1967-72 BME Lakóépülettervezési Tanszék Válogatott munkák Selected projects

Fonalfestöde, Újpest Velencei Biennálé Magyar Pavilon Udvarházak, Dunaújváros Nemzeti Múzeum tanulmányi raktár, Budapest Fővárosi Gázművek Béke téri irodaház és telephely, Budapest Károlyi Kastély rekonstrukció, Füzérradvány Mátyás-templom rekonstrukció, Budapest Gyöngyös-patak revitalizációja, Kőszeg Zala-holtág patak revitalizációja, Zalaegerszeg Kiemelt pályázatok Featured competitions

Ötletpályázat Budapest építészeti jeleire – megvétel Díjak Awards

Diplomadíj Városépítészet – Tájépítészet vándorkiállítás rangsorolás nélküli díj Iroda Office

Gipsz-Lak Építésziroda Kft. 1222 Budapest, Hosszúhegy u. 30. +36 20 8234402 +36 1 2147181 gipszlak@gmail.com

régi-új magyar építőművészet

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

2005-08 BMGE Urbanisztika Tanszék doktorandusz 2008-15 BCE Településépítészeti Tanszék, tanársegéd 2015- SZIE Településépítészeti Tanszék tanársegéd Válogatott munkák Selected projects

Lakóépület bővítések, átalakítások, Páty, Győr, Budapest Energiatakarékos lakóépületek, Budaörs, Budafok Mátyás-templom rekonstrukció, Budapest Gyöngyös-patak revitalizációja, Kőszeg Zala-holtág patak revitalizációja, Zalaegerszeg Kiemelt pályázatok Featured competitions

Ötletpályázat Budapest új építészeti jeleire – megvétel Esztergom „Lépcsős híd” Ötletpályázat – megvétel DLA tervpályázat Nyugati tér – 2. díj Díjak Awards

2004 Hauszmann Alajos diplomadíj 2007 Városépítészet – Tájépítészet vándorkiállítás – rangsorolás nélküli díj Iroda Office

Gipsz-Lak Építésziroda Kft. 1222 Budapest, Hosszúhegy u. 30. +36 20 8234402 +36 1 2147181 gipszlak@gmail.com

építész

Válogatott munkák Selected projects

Közösségi gyümölcsfeldolgozó, Markóc, 2016 Díjak Awards

2011 2011 2011 2012

MÉSZ-MÉK diplomadíj Hauszmann díj Junior Prima díj Blue Award

Iroda Office

Fejérdy és Bartók Építész Műterem 1123 Budapest, Kékgolyó u. 20.

építész

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Nemzeti Emlékhely fejlesztése, Székesfehérvár Versenyuszoda, élmény- és termálfürdő, Szolnok Városi uszoda és sportközpont, Pilisvörösvár Díjak Awards

2007 Média Építészeti Díj Iroda Office

GUTOWSKI Építész Kft. 2071 Páty, Kossuth L. u. 113. www.gutowski.hu

Ferenczi Huba

Silló Dániel

Redenczki Ivett

Pataki Dániel

Diploma Degree

2013 BME Építészmérnöki Kar

2012 BME Építészmérnöki Kar

Válogatott munkák Selected projects

Oktatói tevékenység Teaching activity

2008 PTE PMMIK 2010 Aalborg Universitet, Dánia

Bátor Tábor Gyerekterápiás Központ, Hatvan, 2015 (Bolla Ákos, Kiss István, Pethe Ádám) Halbiológiai Kutató Központ, Gárdony, 2015 (Bolla Ákos, Kiss István, Papp Tamás) ERöMŰVHÁZ, Budapest, 2014 (Bolla Ákos) Termálfürdő, Zalakaros, 2014 (Farsang Zsolt) Formula Student Hungary V.I.P pavilon és lelátó, Gönyű, 2012 (Rosta S. Csaba)

2012-15 BME Építészeti Ábrázolás Tanszék

építész

Kiemelt pályázatok Featured competitions

AC-CA International Berlin Street Food Pavilon, 2015 – 1. díj (Pataki Dániel, Silló Dániel, Redenczki Ivett) AC-CA Dubai ArchitectureSchooltower nemzetközi pályázat, 2015 (Csikai Barna, Silló Dániel, Toma Tamás, Gór Ferenc) Milánói Expo országos ötletpályázat, 2015 (Csikai Barna, Ferenczi Huba) Termálfürdő, Zalakaros, 2015 – 2. díj (Farsang Zsolt) Hell Energy élménypark, 2013 – 2. díj (Csikai Barna, Silló Dániel, Toma Tamás, Kutasi Balázs) Formula Student Hungary V.I.P pavilon és lelátó, 2012 – 1. díj

építész

Kiemelt pályázatok Featured competitions

AC-CA International Berlin Street Food Pavilon, 2015 – 1. díj (Ferenczi Huba, Pataki Dániel, Redenczki Ivett) AC-CA Dubai ArchitectureSchooltower nemzetközi pályázat, 2015 (Csikai Barna, Ferenczi Huba, Toma Tamás, Gór Ferenc) Milánói Expo országos ötletpályázat, 2015 (Csikai Barna, Ferenczi Huba) Hell Energy élménypark, 2013 – 2. díj (Csikai Barna, Ferenczi Huba, Toma Tamás, Kutasi Balázs) NKE Sportközpont, 2012

építész

2012 BME Építészmérnöki Kar Kiemelt pályázatok Featured competitions

Kiemelt pályázatok Featured competitions

AC-CA International Berlin Street Food Pavilon, 2015 – 1. díj (Ferenczi Huba, Pataki Dániel, Silló Dániel)

AC-CA International Berlin Street Food Pavilon, 2015 – 1. díj (Ferenczi Huba, Silló Dániel, Redenczki Ivett)

Díjak Awards

2012 MÉK-MÉSZ diplomadíj Iroda Office

Raumgleiter Hungary Kft. 1011 Budapest, Hunyadi János út 3. www.raumgleiter.com

Iroda Office

Bolla&Gregersen Építész Stúdió 1119 Budapest, Fejér Lipót utca 46. info@gregersen.hu www.gregersen.hu

2016 / 02

_____ szerzők authors _____

Okrutay Miklós építész BME (1991), műemlékvédelmi posztgraduális tanulmányok Université Libre de Bruxelles (1994-1995), BME (2002-2004). Építészeti kritikái, tanulmányai 1992 óta jelennek meg különböző folyóiratokban, 2001-től publikál rendszeresen a Magyar Építőművészetben. Podrecca, Boris Bécsben élő szlovén-olasz építész, várostervező, némely szakértők szerint a posztmodern építészet egyik vezéralakja. Belgrádban született, a második világháború után családjával Olaszországba emigrált. Bécsben tanult építészetet. 1998–2006 között a stuttgarti Műegyetem professzora volt. A szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. 1984-ben a Velencei Biennálén kiállítást rendezett Carlo Scarpa műveiből, 1986-ban Párizsban Jože Plečnik munkáról.

Botzheim Bálint építész, kutató. Szakterülete: digitális építészet, parametrikus paradigma. 2007-től a Kapy és társai Kft. partnere. Közös pályáza-

Számos nagy építészettörténeti kiállítást rendezett Európában és épületeket Ausztriában, Olaszországban, Szlovéniában, Szerbiában, Németországban.

tokat készített Kapy Jenővel (Szervita tér 2006, Pécsi Koncert Központ – PKK 2007). Önálló munkái: Vác csillagvizsgáló torony 2007; Art-Universitas Pályázat

Szabó Levente építész. 1999-ben diplomázott a BME Középülettervezési

szoborterv, I. díj, 2008, Sopron. Kutatási területe: kiber-építészet. 2009-től a

Tanszékén, 2001.2004 között DLA-ösztöndíjas, 2007-től ugyanitt főállású okta-

Magyar Építőművészet szerkesztője. 2013-ban a Pécsi Tudományegyetemen

tó, jelenleg egyetemi adjunktus. 2008-ban védte meg DLA fokozatát. Elvégezte

szerzett MA fokozatot.

a ÉME Mesteriskola XVIII. ciklusát. A Hetedik Műterem Kft. ügyvezetője, majd 2010-től annak vezető építésze. 2010-ben Pro Architectura-díjat kapott. 2012-

Fejérdy Tamás építész, műemlékvédelmi szakértő. A BME-n szerzett épí-

től az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjasa.

tész diplomát és műemlékes szakmérnöki diplomát, 2009-ben Pécsett DLAfokozatot. A BME címzetes docense, tanít a PPKE és az ELTE kurzusain és a

Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA

kolozsvári Babes-Bólyai Egyetem posztgraduális képzésén; előadója a Román

(1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője.

András Egri Nyári Egyetem kurzusainak. 1983 óta tagja az ICOMOS-nak, 2005-

1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé

2008 között a szervezet egyik nemzetközi alelnöke volt. 1983 óta tagja a Törté-

Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között

neti Városok és Falvak nemzetközi Tudományos Szakbizottságának, 1992-2002

műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösz-

között ennek elnöke. Jelenleg az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság főtitkára.

töndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj

Az Europa Nostra műemlék-helyreállítási pályázati zsűrijének tagja 2006-tól

(1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket

négy évre. Fontosabb elismerések: a Művészetek és az Irodalom Lovagja,1994;

és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/

a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagi Fokozata, 2004.; Möller István díj,

tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra

2004.; Honorary Member of ICOMOS, 2008.

és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001, 100 % kreativitás, I. Építészeti Nemzeti Szalon/Műcsarnok, 2014).

Götz Eszter újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több

1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapítószerkesztője. 2014-ben Ybl díjat, 2016-ban Kiváló Művész elismerést kapott.

napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2012 között a www.kultura.hu szerzője, 2009-2011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára.

Szegő Hanna bölcsész, a Károli Gáspár Református Egyetem végzős művészettörténész hallgatója.

Katona Vilmos PhD építész, szakíró, a Metszet építészeti folyóirat főszer-

Török Bence építész. 2008-ban diplomázott a BME Középülettervezési

kesztő-helyettese. 2008-ban szerzett diplomát a Budapesti Műszaki és Gazda-

Tanszékén, 2012-ben társalapitója a bytheway architects építészirodának. 2013

ságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán. PhD fokozatát a kar Építészet-

óta a BME Építőművészeti Doktori Iskola doktorandusza a Középülettervezési

történeti és Műemléki Tanszékén végzett ösztöndíjas kutatás, számos külföldi

Tanszéken, témavezetője Major György. 2015 őszétől Hollandiában dolgozik

és hazai tudományos szereplés (London AAA, Aberdeen RGU, Luzern HSLU,

építészként.

Basel SAM, Sevilla) után kapta 2014-ben. Kiemelt kutatási területe a kortárs liturgikus építészet. Négy évig a BME és a soproni AMI párhuzamos óraadója.

Török Ferenc építész, egyetemi tanár. A BME Építészkarán szerzett diplomát.1983-ban Ybl-díjat, 1992-ben és 1997-ben Pro Architectura-díjat,

Klein Rudolf PhD (1985 és 1995), Mphil (1982) építészettörténész, habil.

1995-ben Kossuth díjat kapott. Az 1960-as évektől oktat a BME Építészkarán,

egyetemi tanár (Szent István Egyetem, előzően: Tel-avivi Egyetem, Kyotói Mű-

1996–2011 között a Középülettervezési Tanszék vezetője. Az MMA tagja. Pályá-

egyetem, Jeruzsálemi Héber Egyetem, Bezalel Művészeti Akadémia, Újvidéki

ját számos megvalósult épület, díjnyertes hazai és nemzetközi pályázat fémjelzi.

Egyetem), a 20. századi építészet ill. az újabb kori zsinagógaépítészet kutatója.

Tudományos munkája gyakorló és oktató építészeti tevékenységre épül, annak

Fontosabb könyvei: Zvi Hecker – Oltre il riconoscibile, Testo & Immagine, Torino,

tapasztalatait összegzi könyvek, jegyzetek, tanulmányok és előadások formá-

2002; L’art Juif (társsz.: G.S. Rajna, Z.A. Maisels, R. Reich. D. Jarassé) – Paris:

jában. Számos cikke, tanulmánya és előadása foglalkozik a közművelődési tér,

Citadelles & Mazenod, 1995. /ang.: Jewish Art, Abrams, New York, 1997., / ném.:

a szakrális tér megváltozott társadalmi és funkcionális szerepével, az építészeti

Die Jüdische Kunst – Freiburg, Basel, Wien: Herder, 1997.; Tadao Ando – Ar-

etika jelentőségével.

chitect Between East and West / Az építész Kelet és Nyugat között, Pont, Bp., 1996.; Kortárs Magyar Építészeti Kalauz (társszerzők: Lampel Éva és Miklós),

Zöldi Anna építész, színdinamikai szakmérnök, építészeti szakíró. A BME

Vertigo, Bp., 2001; Jože Plečnik, Akadémia K. Bp., 1992; Peter Eisenman – A

Építészkarán szerzett diplomát. Néhány év tervezőintézeti gyakorlat után ma-

dekonstruktivizmustól a foldingig (Kunszt Györggyel), Akadémiai K. Bp., 1999.; A

gántervezéssel kezdett foglalkozni, elsősorban a belsőépítészet területén. 2004

lakógéptől az érző építészetig. 20. századi elméletek, Novi Sad, 1988; Sudelovanje

óta publikál a szaksajtóban és a kulturális folyóiratokban. 2013-ban Ezüst Ács-

korisnika u oblikovanju stana, Gradevinski fakultet, Subotica, 1987.

ceruza díjat kapott.

régi-új magyar építőművészet

URBANISTA FELSŐFOKÚ SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉS A BME Urbanisztika Tanszéke az Urbanista Szakirányú Továbbképzés 2014-16-os évfolyamának kifutása után

További információk a képzés vezetőjénél: Szabó Julianna PhD 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3. II. 93. tel: (+36 1) 463-3847 email: szabojuliannaphd@gmail.com

2016

1580 Ft

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | xvI. 86. RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2016 | 02

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET / / H u n g a r i a n A r c h i t e c t u r e

Murka I. • Finta J. – Szabó T. J. • Szövényi I. – Szövényi A. • Bártfai T. • Kaló J. • Pethő L. • Fazekas K. – Vilics Á. • Holczer V.

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

RÉGI-ÚJ

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata 1903-tól cultural magazine of the Association of Hungarian Architects since 1903