Hungarian Architecture 2016/3 by Hungarian Architecture

régi-új magyar építőművészet // hungarian architecture | 2016 / 03 Magyar Pavilon, Velence / Hungarian Pavilion, Venice • Nemzeti Emlékhely Látogatóközpont / National Memorial Site Visitors’ Centre, Somogyvár – Molnár Csaba, Szentkuti Viktor, Halmai Dénes • Várkerület / Castle District, Sopron – Szabó Levente, Geum • Széll Kálmán tér / Széll Kálmán Square, Budapest – Fialovszky Tamás, Hőnich Richárd, Sólyom Benedek, Szakács Barnabás • Klauzál téri csarnok / Market Hall, Budapest – Kun Zoltán • Információs pavilon / Information Pavilion, Budapest – Takács Viktor • Emlékmű / Memorial, Budapest – Dan Reisinger • Látogatóközpont / Showroom, Bátaapáti – Gőz Dorottya, Chehadé Abdel Rahim • Lakóház / Residential Building, Tihany – Mikó László

2016

Utóirat // post scriptum | xvI. évfolyam / 87. szám Promenadológia / Promenadology – Meggyesi Tamás • A csend szerepe a kortárs szakrális építészetben / Tranquility in Contemporary Sacred Architecture – Schneller István • Carlo Scarpa – Klaniczay Péter • Kisvárosi lakótelepeink / Housing Estates in Towns – Balla Regina • Vidéki térségek a 21. században / Provincial regions in the 21st century – Szabó Julianna • Építészeti fenntarthatóság elméletben és gyakorlatban / Architectural Sustainability in Practice and Theory – Török Bence • Vályog Workshop / Adobe Workshop – Bihari Ádám

1580 Ft

Előfizetési felhívás 2016 2016-ban visszatérünk ahhoz a régi tradíciónkhoz, hogy a régi-új Magyar Építőművészet évi 6 lapszámmal, minden második hónapban jelenik meg, minden számban Utóirat elméleti melléklettel. A 2016-ban megjelenő 6 lapszám előfizetési díja változatlanul 8.700 Ft. Egy lapszám ára: 1.580 Ft Diák előfizetés: 6.600 Ft A diákkedvezmény igényléséhez kérjük a beszkennelt diákigazolványt elküldeni a szerkesztőség email címére: epitomuveszet@gmail.com Külföldi előfizetés egy évre: európai országokba: 87 EUR, tengerentúlra: 128 USD Szívből reméljük, hogy 2016-ban is a folyóiratunk olvasójaként és előfizetőjeként számíthatunk Önre! − A szerkesztők

Előfizethető a szerkesztőségben, vagy átutalással a Magyar Építőművészek Szövetsége K&H Bank 10201006-50197952 számú bankszámlájára. Számlaigényét kérjük a szerkesztőség email címén jelezze: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőség: Építészek Háza – Magyar Építőművészek Szövetségének székháza, 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. +36 1 3182444 (116-os mellék), +36 70 6149404 epitomuveszet@gmail.com

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | xvI. 87. RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2016 | 03

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET // Hungarian Architecture

Molnár – Szentkuti – Halmai • Szabó – Geum • Fialovszky – Hőnich – Sólyom – Szakács • Kun Z. • Takács V. • Gőz – Chehadé • Mikó L.

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

RÉGI-ÚJ

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata 1903-tól cultural magazine of the Association of Hungarian Architects since 1903

ISMÉT KERESSÜK A LEGSZÍNVONALASABB BETON MEGOLDÁSOKAT!

Minden építés alapja 2016 Betonpályázat tervezőknek A tavalyi nagy érdeklődésre való tekintettel a beton.hu, a Magyar Cement-, Beton- és Mészipari Szövetség (CeMBeton) valamint a Magyar Betonelemgyártó Szövetség (MABESZ) és tagvállalatai meghirdetik a „Minden építés alapja 2016” pályázatot. A beton a víz után a második leggyakrabban használt anyag a Földön, ezért a pályázat céljai között szerepel megismertetni a szakmával és a közvéleménnyel azon köz- és lakóépületeket, üzemeket és telephelyeket, amelyeknek a tervezése és megvalósítása során az elsősorban alkalmazott anyag a beton. A betonról a múltban kialakult közvélemény szerint a beton alapozásra, tartószerkezetek építésére megfelelő, azonban esztétikai építésre nem alkalmas. A pályázat küldetése ezt a tévhitet eloszlatni azáltal, hogy betekintést ad az anyag sokoldalúságába, funkcionalitásába, valamint látványos és a korszerű alkalmazásába. A 2016-ban, immáron második alkalommal kiírt pályázat azoknak az építész tervezőknek szól, akik a betont a tervezés során nem csak a szokványos (pl. alapozás, betonváz, aljzatbeton) szerkezeti elemek esetében alkalmazzák, hanem rendhagyó, kivételes megoldásokra is. A beton tulajdonságait kihasználó építészeti példák lehetnek többek között az anyag tömegét kihasználó határoló elemek, egyedi szerkezeti elemek, látszóbeton megoldások, burkolatok, berendezések vagy épp bútorok.

A beérkezett munkákat független zsűri véleményezi, és azokat a tervezőket díjazzák, akik egyedi látásmóddal, új felfogásban és a legmagasabb szakmai színvonalon használják a betont. A „Minden építés alapja 2016” pályázat összdíjazása 600.000 Ft, amely megoszlik az első három helyezett között.

Beadási határidő: 2016. július 31. 24:00 A kiírással és a jelentkezéssel kapcsolatos részletek a www.beton.hu/palyazat oldalon találhatóak.

Helyi aktív építészet Locally active architecture 15. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále 2016. május 28. – november 27. Magyar Pavilon Kurátorok: Fábián Gábor, Fajcsák Dénes (arkt)

Tanulni szeretnénk azoktól az építészetektől, amelyek a hiányokra való panaszkodás helyett képesek a rendelkezésre álló erőforrásokat mozgósítani. Szeretnénk megérteni, milyen tervezői eszközök szükségesek ahhoz, hogy sikerüljön megfordítani a közjóval szemben érvényesülő egyéni érdek kizárólagosságát, a „mi” csupán „én”-re történő redukcióját. Tudni szeretnénk azokról az esetekről, amelyek ellenállnak a redukcionizmusnak és a túlegyszerűsítésnek, és nem adják fel az építészetnek azt a küldetését, hogy részese legyen az emberi lét csodájának. Az érdekel minket, hogyan valósíthat meg az építészet tágabb értelmű nyereséget: hogy lehet a tervezés (többletköltség helyett) hozzáadott érték, vagy lépés az egyenlőség felé. Alejandro Avarena: Jelentés a frontról, a 206. évi Velencei Építészeti Biennálé főkurátori programja (részlet) Fordította: Marosi Bálint

régi-új magyar építőművészet

2016 / 03

régi-új Magyar Építőművészet alapítva 1903 A Magyar Építőművészak Szövetségének kulturális folyóirata.

MÉ 2016/03. szám ISSN 1785 – 282X

_____ tartalom content _____

Lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: +36 1 318 2444, +36 70 6149404 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés: Schäffer Zsuzsa, kedd 9-12 óráig Felelős kiadó: Sáros László György DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: Szegő György DLA Olvasószerkesztő:

Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor __

szcéna // scene

Jelentés a frontról – aektivátorok. Velencei magyar kiállítás – Szegő György

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Report from the Front – aectivators. The Hungarian Exhibition of the Biennale in Venice – György Szegő Év Tájépítésze Díj 2016

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Landscape Architect of the Year Award 2016

Utóirat alapítva 2001

Néprajzi Múzeum a Városligetben. A tervpályázat eredménye

Alapító főszerkesztő:

Museum of Ethnography. Results of the Contest

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Szegő György DLA Szerkesztők:

téma // theme

Götz Eszter, Pálinkás Edit __ Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Grafika: Kludovácz András Nyomtatás: deMax Művek HIRDETÉSFELVÉTEL:

Kulturális emlékezeti kontúrok. Szent László Nemzeti Emlékhely Látogatóközpont, Somogyvár – Baku Eszter

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Contours of Cultural Memory. St Ladislaus’ National Memorial Site Visitors’ Centre, Somogyvár – Eszter Baku Térnyerés. Várkerület megújítása, Sopron – Winkler Barnabás

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Headway. The Reconstruction of the Castle District, Sopron – Barnabás Winkler Lassítás. Széll Kálmán tér újjászületése, Budapest – Götz Eszter

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Slow-Down. Reconstruction of Széll Kálmán Square, Budapest – Eszter Götz Megfújt a Széll… Jegyzetek az új Moszkva térről – Zeke Gyula

........................................

Hirdetésszervező:

Market Hall – as a Communal Space. Reconstruction of the Hall in

Cser Márta

Klauzál Square, Budapest – Sándor Csontó

e-mail: martacser@yahoo.com

A megújulás jele. Információs pavilon a budapesti Kálvária téren – Okrutay Miklós

Tel: +36 20 4849044

Signs of Renewal. Information Pavilion in Kálvária Square, Budapest – Miklós Okrutay

. . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . .

Vásárcsarnok, mint közösségi tér. A Klauzál téri csarnok rekonstrukciója – Csontó Sándor

. . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Árnyék-sorsok. Munkaszolgálatosok emlékműve, Budapest, Teleki tér – Szepes Hédi WEBOLDALUNK:

Fates in Shadows. Memorial of Forced Labourers in Teleki Square – Hédi Szepes

www.meonline.hu

Pozsonyi kifli. Az egykori koronázó város új fejlesztései – Borsos András

Croissant from Pressburg. New Developments in Bratislava – András Borsos FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

Furnitecture. A Lipcsei Könyvvásár magyar standja – Mátrai Péter

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Furnitecture. Hungarian Pavilion at Leipzig Book Fair – Péter Mátrai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Sugár a mélyben. NRHT Látogatóközpont, Bátaapáti – Botzheim Bálint Ray in the Depth. NRHT Showroom, Bátaapáti – Bálint Botzheim A kő ereje. Lakóépület átalakítás, Tihany – Kerner Gábor

The Strength of Stone. Remodelling of a Residential Building, Tihany – Gábor Kerner

utóirat // post scriptum

Promenadológia. A séta költészete az urbanisztikában – Meggyesi Tamás

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Promenadology. The Poetry of Walking in Urbanism – Tamás Meggyesi . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Csendesség. A csend szerepe a kortárs szakrális építészetben – Schneller István Silence. Tranquility in Contemporary Sacred Architecture – István Schneller

Életmű-gondozás. Carlo Scarpa (1906–1978) egy évtizeddel a centenárium után – Klaniczay Péter

Oeuvre-Care. Carlo Scarpa (1906–1978) a Decade after the Centennary – Péter Klaniczay Kisvárosi lakótelepeink. Bökényalj Csongrádon – Balla Regina

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Housing Estates in Towns. Bökényalj in Csongrád – Regina Balla Modrai képeslap. Vidéki térségek a 21. században – Szabó Julianna

.................................

Picture Postcard from Modra. Provincial regions in the 21st century – Julianna Szabó . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Eszközkeresés. Építészeti fenntarthatóság elméletben és gyakorlatban – Török Bence Searching for Tools. Architectural Sustainability in Practice and Theory – Bence Török Vályog Workshop. Hogyan közelítsük meg a vályogot, mint építőanyagot tudományosan? – Bihari Ádám

Adobe Workshop. How to Approach Adobe as a Building Material in a Scientific Way? – Ádám Bihari terv // plan

Luther kápolna terve, Pestszentlőrinc

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Luther Chapel, Pestszentlőrinc Zaubergarten – Varázskert. Családi napközi és óvoda, Svájc

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Zaubergarten – Magic Garden. Family Kindergarten, Switzerland

passzázs // passage

Szemtől szemben. Képek az elhurcolt szombathelyi zsidóság történetéből – Szegő György

. . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A Monarchia formaművészete. Két bécsi tárlat – Szegő György Rajzolt modern. Rudolf Weiss – Szegő György

A Dunánál. A BME Doktori Iskola évkönyve – Götz Eszter

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Ernyey Gyula: Bozzay Dezső és pályatársai – Götz Eszter

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Káprázatos környezetünk. Farkas Imre kiállítása – Götz Eszter Közösségépítészet. Jeney Lajos életmű-kiállítás Moholy-Nagy: Future Present – Pálinkás Edit

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Vámossy Ferenc: A 20. század magyar építészete – Götz Eszter

hírek // news

Hírek, díjak, kiállítások, pályázatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 Lapszámunk építészei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 Lapszámunk szerzői. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96 Helyreigazítás: Folyóiratunk 2016/02. számában Andres Lepik budapesti előadásával kapcsolatban téves információ jelent meg. Andres Lepik a Goethe Intézet és a Hello Wood meghívására érkezett Budapestre, a Goethe Intézet tette lehetővé a FUGA-ban bemutatott kiállítást is. Az érintettektől és az olvasóktól elnézést kérünk az információ elmaradása miatt.

A borítón a bátaapáti Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló látogatóközpontja látható, belsőépítészek: Gőz Dorottya, Chehadé Abdel Rahim, fotó: Bujnovszky Tamás

50 2016 / 03

_____

szcéna scene _____

Jelentés a frontról – aektivátorok Velencei magyar kiállítás 15. Velencei Építészeti Biennále, Giardini 2016. 06. 28. – 11. 27. ___

kurátorok curators:

Fábián Gábor, Fajcsák Dénes

szöveg text:

Szegő György

fotók photos:

Rosta József / Ludwig Múzeum

A 15. Velencei Építészeti Biennálé főkurátora, Alejandro Aravena chilei építész hazai példával magyarázza a szükséges „új nézőpontot”. Egy fotóval és a hozzá mellékelt kommentárral azt a pozíciót kívánja értékeltetni, amivel – nem kétséges – a világ túlépítésében bűnrészes építészet nem rendelkezik. A fotón Marie Reiche, a Nazca-vonalakat kutató idős német régésznő mozog a kősivatagban. Felállítja alumínium létráját, felmászik rá, és megérti, ami a kövek tengerében szemmagasságból nem látható. A magyar kiállítás reflexió erre a főkurátori felhívásra. A nemzeti pavilonok általában nem, vagy csak közvetve követik a központi jelszót. Éppen, mert a kiáltványszerű „felhívás” ritkán teszi lehetővé az országok építészeinek bemutatását, a főtéma rendre a központi pavilon és az Arsenale műsora. Miről beszél Aravena a Jelentés a frontról cím mögött? Az egész globalizált világot érintő ingatlan- és építőipari boom betontengerén „hajózó”, munkájába temetkező építész alig látja be, hogy a világ már meg van építve. És az eredeti funkciójukban éppen használaton kívüli pozícióba került objektumok, házak, vagy akár városrésznyi rozsdazónák nem feltétlenül elbontandók. Nemcsak mert roppant hulladéktömeg keletkezik, hanem mert megfelelő új funkciót keresve-megvalósítva az építész kiszélesítheti tevékenységét. És az a társadalom nagyobb hasznára szolgálhat, mint a ma járatos fenntarthatatlan praxis. Aravena ezt írja a nazcai fotó mellé: „A földön állva a kavicsok csak semmitmondó kődaraboknak tűnnek, fentről, a magasból viszont madár, jaguár, virág és fa rajzolódik ki a talajon... A Jelentés a frontról azt vállalja, hogy az építészetet övező kihívások sokféleségének tudatában, tapasztalataik és tudásaik széles körű megosztására hívja azokat, akik a létra tetején állva nekünk, a földön állóknak új perspektívákat nyújthatnak.” Közérthető az analógia. A magyar pavilonra kiírt pályázat nyertesei, Fábián Gábor és Fajcsák Dénes szereztek már hasonló tapasztalatokat, mint amire Aravena hivatkozik. Fábián 2006–2010 között Váncza művek tervezőjeként részt vett, többek között

régi-új magyar építőművészet

az A38 kulturális állóhajó tervezésében. 2012– 14 között az ÉME mesteriskola hallgatójaként részese volt az ELTE második világháborús áldozatainak tervezett emlékmű létrehozásában (lásd MÉ 2014/10, 2015-ben Piranesi díjat nyert), jelenleg Heves megye főépítésze. A két építész 2002-ben alapította az Arkt építészirodát, 2005-től Egerben működnek. Ott élték meg, hogy „az építészek már felosztották a tervezőpiacot.” 2013-tól az elhúzódó gazdasági válság hatására is az épületek revitalizációjára fókuszáltak. Többféle felújítási stratégiával kísérleteztek. Végül az egri történeti Gárdonyi-kert területén, a Gárdonyi Géza Emlékmúzeum mellett több éve üresen pusztuló, már életveszélyes egykori GAMESZ-épület felújítására szerződtek az önkormányzattal – a 400 m2-es ház és a 4000 m2-es ősfás kert hasznosítására, helyi igényekre reflektáló, fenntartható programmal: az épületet állami és önkormányzati támogatás nélkül felújítják-átalakítják, kulturális tartalmakat szolgáló, önfenntartó intézménnyé fejlesztik, 15 év használati joggal. Csakis a rendelkezésükre álló erőforrások újbóli, hatékony felhasználására építettek, kezdőtőke és pénzmozgás nélkül fogtak a ház reaktiválásába. Így kerültek a képbe a Bornemissza Gergely Szakközépiskola szakipari tanulói, akik itt gyakorlathoz jutottak. Vagy a Heves megyei Büntetés-végrehajtási Intézet fogvatartottjai „külső munkához”, amiről bizonyított, hogy a teljesítményen túl a részt vevő elítélteknek segít a későbbi rehabilitációban, javítja az önértékelésüket. A szervezés egyre

növekvő hálója komoly építészmunkát igényel: létrehoz egy közösséget, amelyben mérnökök, művészek, főiskolások, tanoncok és tanáraik, szakemberek és civilek, sőt rabok és őreik is integrálódnak. A modell – noha a kiállítás nem hivatkozik erre - nem új: közösséget épített a vidéknek Reischl Gábor vagy épít ma Krizsán András mozgalma, sőt már a rendszerváltás előtti évtizedekben Makovecz Imrének a faluházak hasonlóan önerőre építő, közösségépítő praxisával rokon – de kisvárosi léptékben. Igaz, a „szép” klasszikus fogalmának léleképítő funkciója itt hiányzik. De a konkrét kezdeményezés ígéretes. Differenciált a használat: kulturális központ kiállítóterekkel, alkotóműhellyel és közösségi térrel, kávé- és borkerttel. Végül a fenntartásban, programépítésben az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszékére alapoznak. A névadás – Arkt Művészeti Ellátó – erre is utal. Az Ellátóval pályázták a Biennáléra – és nyertek. A velencei magyar pavilonba adaptálást építészeti műfajú részletekkel oldották meg: a felújításnál is használt elemeket újra beépítették. Ilyenek a beton zsalurendszerből variálható bútorok, vagy a képzőművészeti biennálén 2007-ben a magyar pavilonnal Arany Oroszlán díjjal is méltatott, a kultúrházak pusztulását művészi hitellel prezentáló – az osztrák Andreas Fogarasi projektjének képeire emlékeztető – GAMESZ-enteriőr, illetve az építést prezentáló részletek dokumentációja. A Gárdonyi Géza által ültetett gesztenyést, ami az Ellátót közvetlenül körülveszi, a Giardini fái és

A 2016. évi biennálé magyar kiállításának bírálóbizottsága: Dr. Fabényi Julia művészettörténész, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója, a Velencei Biennále nemzeti biztosa

Boros Géza művészettörténész

Pelényi Margit építész

Sáros László György építész, a MÉSZ elnöke

Somogyi Krisztina építészetkritikus

Somlai-Fischer Ádám építész, designer

Sulyok Miklós művészettörténész

Szipőcs Krisztina művészettörténész

az átriumba ültetett kert idézik. A magyar kiállítás tehát megfelel a főkurátori jelszónak. A kiállítók többsége azonban az esztétikum felől néz szét a sivatagban. 2000-ben Massimiliano Fuksas a „Több etikát, kevesebb esztétikát” jelmondat köré szervezte az akkori építészeti biennálét, az erre kevesek közt reflektáló magyar pavilon – jelentős közönségsikere ellenére – hivatalosan észrevétlen maradt. Talán most a webkamerás plusz kommunikáció is segíti a befogadást. Persze a net a magyar építészet – a főkurátori koncepció mentén újra mellőzött – teljesítményeinek bemutatására is alkalmas lenne. Ezért üdvözlendő a Ludwig által indítandó, a magyar pavilont és kiállításait felidéző weboldal. (A Biennálé általános bemutatását lásd következő lapszámunkban – a szerk.)

szcéna // scene

Report from the Front – Aectivators The Hungarian Exhibition of the Biennale in Venice Chilean architect Alejandro Aravena, the chief curator of the 15th Biennial of Architecture in Venice used a national example to explain the „new viewpoint”. He wished to illustrate the position which architecture fails to acquire being a guilty party in overdeveloping projects of the world. The photo shows Marie Reiche, the elderly German archaeologist researching the Nazca lines in a stone desert. She sets up her aluminium ladder and climbs it in order to understand what remains invisible from her horizon when standing in the sea of stones. What contem-

porary architects cannot sense as they simply keep on „sailing” in the concrete ocean of the real estate and construction industry boom which affects the entirety of Planet Earth. It is the fact that the globe has already been built up and in. Gábor Fábián and Dénes Fajcsik, the architects winning the tender for the Hungarian pavilion have drawn a sustainable model of reconstructing the building which is now life-threatening so as to respond to local needs: it has been standing empty in the garden named after Gárdonyi in Eger, and rapidly deteriorating. The structure is going to be reconstructed and remodelled without receiving any sponsoring from the state or the local authority so as to function as a self-sustaining institution housing cultural contents.

2016 / 03

Év Tájépítésze Díj 2016 ___

Az Év Tájépítésze elismerést ebben az évben a szakmai zsűri döntése alapján a Geum Tájépítész Iroda (Csontos Csenge†, Gyüre Borbála, Lád Gergely) nyerte el. A Geum munkái éppen a visszafogottságukkal, minimalizmusukkal, tolakodásmentességükkel nyerték el a zsűri tetszését. Olyan alkotók, akik nem tolják előtérbe magukat, mégis csendes profizmussal teljesítenek. A munkáik végeredménye valamiféle letisztult természetesség, szerethető helyek, amelyek olyanok, mintha mindig is ott lettek volna, mindenféle beavatkozás nélkül. A soproni Várkerület (lásd e lapszámunk Téma rovatában) vagy a Mátraverebély-szentkúti kegyhely megújítása (lásd MÉ 2015/8), a Zeneakadémia előtti városi tér meggyógyítása, a Móricz Zsigmond körtéri Gomba (lásd MÉ 2014/7) belső „kertjének” finom újrahangolása fűződik a nevükhöz. A díjátadón elhangzott méltatás szerint a Geum tervezői „...azt vallják, hogy a tájépítészet társszakma, az építészetet kísérő, kiigazító, gazdagító tudások, tapasztalatok és gondolatok összegzése. Térjavítás, térkiigazítás. Tervezésen alapuló műveletsor, aminek jóvoltából egy adott helyen valahogy jobb lesz minden: gördülékenyebb a közlekedés, kellemesebb a páratartalom, szebbek az átlátások, több és elevenebb a növényzet, eltűnik a zavaró visszhang, viszont megjelenik az árnyék, a szabad levegő, látható lesz az idő múlása, az évszakok változása. A mesterséges tér igazi hely lesz...” A szakmai portálokon lebonyolított közönségszavazást Dobos Sára nyerte, akinek nevéhez többek között a füzérradványi Károlyi

Zarándokhely, Mátraverebély-Szentkút, 2015. Fotó: Bujnovszky Tamás

Landscape Architect of the Year Award 2016

Zarándokhely, Mátraverebély-Szentkút, 2015

kastély parkjának megújítása és a lillafüredi függőkertek megújítása fűződik. Az Év Junior Tájépítésze Díj 2016-ban a zsűri döntése alapján nem került kiosztásra, de kiemelt különdíjban részesült Reith Anita. A feladat az idén a Budapest, XIV. kerületi Pillangó parkra kiírt ötletpályázat volt, amelyet a helyi önkormányzat részvételi tervezéssel kíván megújítani a közeljövőben. A juniorok pályázatai közül mind a XIV. kerületi önkormányzat, mind pedig a MÖFÖSZ különdíjat adott Nagy Dorinának pályamunkája elismeréseként.

As usual, the highlight of the series of events associated with the Month of Landscape Architecture was the ceremony of the Landscape Architecture Awards ceremony taking place in FUGA on April 26th, 2016. The jury of professionals chose Geum Landscape Architects’ Office (Csenge Csontos†, Borbála Gyüre and Gergely Lád) as the best candidate in this field this year. Works by Geum have been recognized and praised for their reserved characteristics, minimalist style and lack of being pushy or overambitious in any way. The majority of votes from the public submitted on professional portals went to Sára Dobos who has excelled with projects such as the reconstruction of the parkland of the Károlyi mansion in Füzérradvány and the hanging gardens of Lillafüred.

Tájodüsszeia 2015, katalógus a magyar tájépítészek munkáiból 2015 májusában a Vigadóban rendezte meg a Magyar Tájépítészek Szövetsége második nagy szakmai seregszemléjét, a Tájodüsszeia kiállítást. Első ízben 2010-ben került sor olyan széles, a hazai szakma egészét átfogó kiállításra. A tavalyi bemutató a 2010 óta eltelt időszak eredményeit foglalta össze (lásd MÉ 2015/5). A kiállítás anyaga most katalógus formájában is megjelent, amely a mintegy 150 munkát nyolc kategóriában (kertépítészet, szabadtér-építészet, települési táj, tájtervezés, tájvédelem, kutatás és elmélet, társadalmi akciók, tájművészet és design) prezentálja, széles képet kínálva arról az utóbbi években megváltozott szerepről, amelyet a magyar tájépítészet képviselői tudatosan felvállaltak. A szerepváltozást a katalógus fejezetei is jelzik: a hagyományos műfajok, a park- és kertépítés, a köztértervezés, tájvédelem mellett megjelenik benne a direkt társadalmi szerepvállalás, mint például a Római-part megőrzéséért folytatott szakmai kiállás, vagy a közösségi akciók tájépítészeti vonatkozásai, a kaláka-építésben való részvétel, a tájművészeti gesztusok, illetve a kutatási és elméleti kérdések is. Külön érdeme a kötetnek, illetve a tavalyi kiállításnak, hogy kitekintést nyújt a visegrádi országok tájépítészetének párhuzamos eredményeire is. Götz Eszter

régi-új magyar építőművészet

Néprajzi Múzeum a Városligetben

A tervpályázat eredménye ___

A Városliget Zrt. meghívásos, két szakaszos nemzetközi építészeti tervpályázatot hirdetett a Liget Budapest projekt keretében tervezett Néprajzi Múzeum épületének megtervezésére. A nemzetközi építészeti felhívásra ös�szesen 13 iroda nyújtott be pályázatot: Bánáti+Hartvig Építész Iroda Kft; Bernard Tschumi Architects; BIG – Bjarke Ingels Group; BMGE+Balázs Mihály; Coop Himmelb(l)au – Wolf D. Prix & Partner ZT GmbH; Dominique Perrault Architecte; EAA – Emre Arolat Architecture, Középülettervező Zrt.; Napur Archi-

1. helyezés: Napur Architect Kft. – Ferencz Marcel DLA vezető tervező, Détári György DLA tervezőtárs, Ferencz István DLA, Bodonyi Csaba DLA, Rudolf Mihály DLA, Őrfi József, Papp Dávid; Exon 2000 Kft. (Szántó László szerkezettervező) „...A Liget Kapuja alternatív kapuépítményt kínál: olyat, amely épített és táji elem átmeneteként egyszerre rendezi és alakítja véglegessé az 1956-os emlékmű környezetét, szolgál a Liget bejárataként, egyúttal visszaadja a hajdani Felvonulási teret a parkba érkezők számára. Az épület két tömegre való fizikai, vizuális fel-

szcéna // scene

tect Kft; Sauerbruch Hutton; Architecture-Studio; gmp International GmbH; Zaha Hadid Limited. A zsűri döntése értelmében első díjat a Napur Architect Kft. terve nyert, a 2. helyezett a Sauerbruch Hutton terve, a 3. helyezett pedig a BIG – Bjarke Ingels Group pályaműve lett. A leendő múzeum építészeti minősége és megoldásai mellett a zsűri a tervekre jellemző technológiai és funkcionális elképzeléseket (például a várható látogatói élményt és múzeumtechnológiai megoldásokat) a tervezett épület fenntarthatóságát (energiahatékonyság, ökológia) a környezettel kapcsolatos párbeszédet (többek között a városképi beágyazottságot, zöld területi szempontokat, a Városligettel való kapcsolatot vagy az épület megközelítését) és a várható költségeket is értékelte. A Bírálóbizottság nemzetközi és magyar tagjai által egyhangúan nyertesnek választott pályamű ezek alapján tökéletesen illeszkedik a Városliget és a Dózsa György út közötti környezetbe, tiszta vonalvezetésű, emblematikus épület, amely nemzetközi szinten is jelképpé válhat. A pályamű múzeum-működési szempontból messzemenően kielégíti a Néprajzi Múzeum technológiai és gyűjteményi igényeit, és fenntarthatósági szempontból is az egyik legmagasabbra értékelt terv.

osztása kifejezi az alapfunkció kettősségét, egyúttal a környező városszövetre reflektál. A Liget Kapuja tiszteleg 1956 népe előtt: átlényegíti, felszabadítja az egykori Felvonulási teret az emlékmű környezetében. Ez az új Ötvenhatosok tere, a határtalan, szabad elrugaszkodás helye, amely méltó teret és lehetőséget biztosít a megemlékezések számára. Az épület belső tereit összekötő, ívelt lépcső közvetlen kapcsolatot biztosít a funkciók között és feloldja kint és bent határát. A rajta közlekedő messze belátja maga előtt a változó struktúrájú teret, értesül a belső és külső kapcsolatokról. Tudja, hol van, nem tévedhet el: az épület által kiala-

kított térkapcsolat-rendszer és a rajta történő emberi mozgás leképezése annak a kapcsolati hálónak, amely az egyes kultúrákat, az általuk megértett és vallott világfelfogásokat térben és időben összeköti. Az épület funkcionális és eszmei súlypontját a térfelszín alatt kialakított, flexibilis felosztású kiállítótér-rendszer adja. Az állandó és ideiglenes kiállítóterek közötti látványraktár szellemi és vizuális súlypontként szolgál. A Liget Kapuja külső és belső megjelenítése az intézmény előremutató, progresszív gondolkodásmódját, kultúrák és korok közötti időtlen közvetítő szerepét tükrözi, létrejöttének beazonosíthatóságát segíti. A Néprajzi Múze-

2016 / 03

um különleges nemzetközi anyaga és meghatározó magyar gyűjteménye által meghatározott kettős értékőrző funkcióját jelzi az épület külső anyaghasználata, amely múltunkra, jelenünkre és jövőnkre egyszerre reflektál. Az új, zöld térfelszín történeti kertreflexióként 21. századi barokk kertet formál. A rétegekre osztott, hatalmas tömeg az itt felhalmozott tudás élő szimbóluma.” (részlet a tervleírásból)

régi-új magyar építőművészet

2. helyezés: Sauerbruch Hutton

3. helyezés: BIG Bjarke Ingels Group

szcéna // scene

2016 / 03

Bánáti + Hartvig Építész Iroda Kft., Nagy Csaba, TÉR Alkotó Stúdió Kft.

COOP HIMMELB(L)AU Wolf D. Prix & Partner ZT GmbH

régi-új magyar építőművészet

Architecture-Studio

gmp International GmbH, jn jangled nerves gmbh, Buro Happold Ltd., Enea Landart LLC

Dominique Perrault Architecte

szcĂŠna // scene

2016 / 03

Bernard Tschumi Architects, ARUP, Michel Desvigne Paysagiste

Középülettervező Zrt.

EAA Emre Arolat Architecture, Ralph Appelwbaum Associates, Buro Happold

régi-új magyar építőművészet

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Balázs Mihály Építészműterme Ltd., Balázs Mihály

Zaha Hadid Limited

A Néprajzi Múzeumra kiírt tervpályázat bíráló bizottságának tagjai: Baán László miniszteri biztos, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, társelnök

Wim Pijbes építész, az amszterdami Rijksmuseum főigazgatója

Martha Thorne építész, a Pritzker Építészeti Díj ügyvezető igazgatója

Paula Cadima építész, egyetemi tanár

Fekete György belsőépítész, az MMA elnöke

Finta Sándor Budapest főépítésze

Edwin Heathcote építész, építészeti kritikus

Henri Loyrette a Musée du Louvre korábbi igazgatója

Nagy Ervin országos főépítész

Sáros László György építész, MÉSZ elnöke

Juhani Katainen építész, a tamperei University of Technology volt dékánja

szcéna // scene

museum of Ethnography results of the contest The Liget Budapest Project has announced an international design competition for the new Museum of Ethnography building, to be located on the edge of the Városliget (City Park). Fifteen prominent international and Hungarian architect offices will participate in the restricted tender for the design of the new museum building, including for example the world famous Herzog & de Meuron, BIG, Bernard Tschumi Architects, Dominique Perrault Architecture, Coop Himmelb(l)au and Rem Koolhaas’ Studio, called OMA. The results are expected to be announced in May 2016. According to plans, the new home of the Museum of Ethnography, meeting professional and visitor requirements at the highest standard, will open its doors on Ötvenhatosok Square in 2019, as part of the Liget Budapest Project, aimed at the comprehensive and complex renewal of Budapest’s City Park to become one of Europe’s new recreational and cultural centre.

2016 / 03

_____

téma theme _____

Kulturális emlékezeti kontúrok

Szent László Nemzeti Emlékhely Látogatóközpont, Somogyvár ___

építészek architects:

___

Molnár Csaba, Szentkuti Viktor, Halmai Dénes

szöveg text:

Baku Eszter

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

A somogyvári bencés apátság Szent László emlékhelyének látogatóközpont fejlesztése az Európai Unió és Magyarország kormányának támogatásával indult 2012 őszén. A komplex program célja a romterület állagmegóvása mellett az apátság történetének és a régészeti ásatások során előkerült kőfaragványoknak interaktív bemutatása, valamint az alapító király történelmi jelentőségünek és személyiségének ismertetése. Erre a romterülettel szoros kapcsolatban álló látogatóközpont ad lehetőséget. A kulturális emlékezet vagy „ars memoriae”, az emlékezőképesség művészete kollektív produktum, ami számos alakzatban testet ölthet.1 Az emlékezet elsősorban a kommunikációban él, másodsorban térbeli kereteiben marad fenn, vagyis azokban az épületekben, környezetben, térben, melyek tájékozódási pontként szolgálnak. Ezekhez a térbeli keretekhez az emlékezés még hiányában, még romosságában is ragaszkodik. Mindez azt jelenti, hogy a helyekhez kötődő hajlandóság minden közösség sajátja, mivel a közösségek helyszíneket igyekeznek teremteni, melyek szimbólumot kínálnak a csoport identitásának és támpontot az emlékezésnek.2 Hogyan tudja a kulturális emlékezetről való tudásunkat hasznosítani az építészet, az építészettörténet és az örökségvédelem? A nemzeti emlékhelyek, azok környezete és a mai múzeumlátogatók elvárásainak való megfelelés kérdésében egyszerre kell megőrizni, használni és megidézni, ráadásul kortárs eszközökkel. Különösen izgalmas a feladat ott, ahol több évszázados múlt rétegei rakódtak egymásra, mint a somogyvárkupavárhegyi Szent Egyed bencés apátság esetében. A Szent László király által 1091-ben alapított apátság intenzív franciaországi kapcsolatai, a legenda szerinti királyi temetkezőhely, illetve az apátság évszázados múltja az épületegyüttest, a romterületet a nemzeti múlt, a kulturális emlékezet szerves részévé avatta. 1991-ben Nemzeti Emlékhellyé nyilvánították. Az elmúlt években megépült – a felsorolás korántsem teljes – pannonhalmi bencés, zirci ciszterci és szegedi ferences látogatóközpontokhoz hasonlóan itt is a történeti közeggel szorosan együttműködő, kortárs eszközökkel operáló épület jött létre. Az állandó és ideiglenes kiállításoknak helyet adó, alapvetően rendezvénytérként működő fogadóépület Molnár Csaba, Szentkuti Viktor és Halmai Dénes építészek tervei szerint, a romterülettel fizikai és vizuális kapcsolatot létesítő „Szent László útja” fantázianevű

régi-új magyar építőművészet

gyalogos ösvény Remeczki Rita, Massány Edina elgondolása alapján készült el 2015 legvégén. A látogatóbarát, élményszerű prezentáció a hagyományos történeti tudás és ismeretek bemutatása mellett kiemelt figyelmet szentel a rom és a rekonstrukció műemlékvédelemben betöltött szerepének is. A megrendelő lehetősége és szándékai szerint kijelölt helyszín adottságaihoz alkalmazkodva a fogadóépület a várhegy lábához simul, ezért a romterület és a látogatóközpont közötti vizuális egység egyedül az apátság melletti, az épület tengelyét is kijelölő kilátóból érzékelhető. A két tömb közötti szintkülönbség és távolság áthidalására akadálymentesített gyalogos ösvény létesült, ami folyamatos összeköttetést biztosít a két terület között. A látogatóközpont alapvetően négy önálló funkcionális egységre tagolódik: fogadóépület, érkezési épület, valamint az e kettő által határolt terület, mint szabadtéri rendezvénytér és támfalrendszer. A romterületet jelölő kilátó felé tájolt, új fogadóépület

tĂŠma // theme

2016 / 03

régi-új magyar építőművészet

tĂŠma // theme

2016 / 03

építészeti koncepciójának lényege: egyrészt úgy tartson folyamatos kapcsolatot az apátság romjaival, hogy megidézze az egykori fényűző épületegyüttes gyakorlatilag alaprajzban maradt részeit, és határozott kontúr jellegével folyamatosan reflektáljon rá. Másrészt az új épület anyaghasználatában úgy kapcsolódik az apátság épületegyüttesének maradványaihoz, hogy az ott megjelenő kő és tégla dominanciája itt elsősorban a tégla és beton kettősével harmonizálhasson. A földbe süllyesztett ház főhomlokzata egy felmagasodó íves téglatámfal. Az épületegyüttes homlokzatai, a vasbeton szögtámfalak és a környező mellvédfalak hagyományosan falazott téglaburkolattal készültek, látszóbeton lábazattal és lefedéssel. A padlóburkolatban is a beton, kő és kockakő a meghatározó. A környezetével és a természettel kialakított szoros kapcsolat a fogadóépület egyhomlokzatos jellegéből adódik. A látogatóközpont felső szintjén, a kiállító egységeket is magába foglaló fogadóépületen túl egy szabadtéri rendezvényteret, illetve az érkezés szintjén a parkolók és a kiszolgáló-blokkokat alakítottak ki. A visszahúzott, oszlopsoros fedett bejárati részből a kiállítótér tárul fel. A kiszolgáló funkciók közül a két szélső oldalon raktárak, iroda és személyzeti öltöző kapott helyet, míg a középső traktusban a gépészet és a mosdó található. A hátsó traktusba kerülő kiállítótér rafináltan kétoldalt visszavágott, fedett-nyitott tere jól funkcionál, variábilis, s egyszerre biztosít múzeumi és szabadtéri környezetet a természetes megvilágításnak köszönhetően. A kiállítási funkciókat az épület előtti szabadtéri rendezvénytér egészíti ki a megfelelő kiszolgáló funkciókkal együtt, melyek az érkezési szint épületrészében kaptak helyet, ezáltal zavartalan működést biztosítanak az ideiglenes szabadtéri rendezvények számára. Az épület karakteres jellegét adó, a romos téglafalak reminiszcenciájaként értelmezhető támfalrendszer határozott ívben folytatja a fogadóépület íves főhomlokzatát, s a támfalak végein egy-egy karakteres látszóbeton kapuzattal teremt kapcsolatot az érkezési épülettel. A folyamatos dialógust a terep adottságait szinte kiküszöbölő, látványos mintázatú, lábakra állított faszerkezetű feljáró játékos vonala még inkább erősíti, s környezetbe idomulásával harmonikus egységben él az épületet körülölelő, beburkoló környezeti elemekkel, a gyümölcs-, és szőlőültetvényekkel, a levendulással. A Somogyi-dombság egykori intenzív szőlőtermesztésére utaló őshonos fajok telepítésével kialakított játszólabirintus a hagyományos játszótér koncepciók újraértelmezése, amit jól kiegészítenek az ötletes tűzrakó-helyek és a dombok íveire rímelő, megmászható, levendulával borított épület. A Szent László Nemzeti Emlékhely fejlesztési céljaihoz s egyben a kulturális emlékezet helyeinek tudatos építéséhez igazodó fogadóépület létrehozásával új kontextusba helyeződhet a romterület megértése, melyben a kortárs építészet eszközei éppúgy fontos szerepet játszanak, mint a korszerű kiállítás rendezési stratégiák, vagy a helyi közösségi térhasználat ismerete s azok beépítése az építészeti koncepcióba. ___________ Jan Assmann, A kulturális emlékezet - Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban, Atlantis, Budapest, 2013 2 Maurice Halbwachs, idézi: Jan Assmann, i.m. 1

régi-új magyar építőművészet

–––––––––– Felelős építész tervezők // leading architects:

Molnár Csaba DLA, Szentkuti Viktor, Halmai Dénes

Generál tervezés // architecture:

M Építész Iroda Kft. Építész munkatársak // fellow architects:

Vörös Tamás, Pethő Regina, Istók Viktória, Koch Lilla Boróka Tartószerkezet // framework:

Dr. Armuth Miklós, Debkowski Dóra – Adeco Kft. Épületszerkezet // structure:

Dr. Kakasy László – Kakasy és Társa Kft. Épületgépészet // HVAC:

Lovas Albert – OptiTerv Kft. Épületvillamosság // electrical engineering:

Zentai Csaba – Három Zentai Kft. Tájépítészet // landscape:

Remeczki Rita, Massány Edina – Open Air Design Kft. Rehabilitáció // rehabilitation:

Pandula András – Épített Környezetért Alapítvány Installáció // exhibition installation:

Tubákos Ádám, Lukácsi Nóra, Császár Szabolcs – OPADI Studio Kft. Grafika // graphic design:

Tubákos Ádám, Vass Petra, Sztolyka Ildikó, Morvai Péter, Fránkó János – OPADI Studio Kft. Építtető // client:

Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ Kiállítási kurátorok // curators of the exhibition:

Győr Attila, Nagy Veronika, Gaylhoffer-Kovács Gábor Generálkivitelezés // main contractor:

Laki Épületszobrász Zrt.

––––––––––

Contours of Cultural Memory St Ladislaus’ National Memorial Site Visitors’ Centre, Somogyvár Launched in 2012, the complex programme meant to develop the visitors’ centre of the St Ladislaus’ memorial site of the Benedictine abbey ambitioned to preserve the existing conditions of the ruins, to display the stone carvings found during the archaeological excavations exploring the history of the complex in an interactive exhibition, as well as to present the personality of the founding king. Adjusting to the faculties of the terrain and the site, the reception building nestles up to the foot of the castle hill. As a result, the visual integrity of the ruins and the visitors’ centre is only visible from the look-out right next to the abbey, which also marks the axis of the structure. To bridge over the level shift and distance between

téma // theme

the two blocks an accessible path for pedestrians was built which creates continuous communication route between the two areas. The visitors’ centre is essentially divided into four independent functional units: the reception building, the arrival structure, the in-between area, as well as an outdoor venue for events and the rampart. Sunk into the ground, the house has an architectural concept the essence of which is to communicate with the ruins of the abbey non-stop whilst evoking the formerly luxurious complex by preserving the parts that have actually been preserved within its horizontal plan, whilst the new structure also connects with the remains of the abbey complex via its materials: the dominance of stone and brick here harmonizes mainly with the dual character of brick and concrete. The ramparts may be interpreted as reminiscences of the ruinous masonry walls, their sweeping arch continues the arched main facade of the reception building, at each end of the ramparts there is characteristic exposed concrete gateway communicating with the arrival building. The non-stop dialogue is reinforced by the playful lines of the spectacularly patterned timber structure walkway set on which almost levels the faculties of the terrain. As is nestles into its environment, it creates harmonious integrity made complete with the contextual components surrounding and enveloping the building, such as the orchard, the vineyard and the lavender patches.

2016 / 03

Térnyerés

Várkerület megújítása, Sopron ___

építész architect:

___

szabó levente

tájépítészet landscape:

geum

szöveg text:

Winkler Barnabás

fotók photos:

Danyi Balázs

Ablakom a gyönyörű soproni térre néz, a szoba falán kis gyűjtemény látható a Várkerület és a Mária szobor környékéről készült festményekből és korabeli fotókból. A helyszín szépsége az elmúlt idők szinte minden erre vetődött festőjét, fotósát megihlette. Joggal, hiszen a Várkerület piactérré bővülő kanyarulata a Mária-szoborral és a háttérben a várost világszerte hirdető Tűztoronnyal felejthetetlen látvány. Az ábrázolásokról elém táruló képek közül azokat szeretem a legjobban, amelyek még a régi, összefüggő felületű, beépített lépcsők nélküli, szétdarabolatlan, folyószerűen vonuló Várkerületet ábrázolják. A múltat idéző képeket nézve jól követhető, hogyan változott időről időre a környék arca. Sopron történelmi belvárosát várfal védi. A középkori bástyákkal gazdagított terméskő városfal mellett szinte csak osonó sétányát a város az elmúlt években hozzáértő módon kiszabadította elzártságából. A romantikus út nemcsak a várfal látványával, hanem a várfal előtt húzódó lakóházak intim hátsó arcának bemutatásával is megajándékozza az erre járókat. A várfalat körbekísérő lakóházak főhomlokzatai előtt hömpölyög a Várkerület. Az út mindkét oldalát változatos, mégis harmóniába olvadó műemléki és kortárs épületek sora övezik. A gyakran kiszélesedő, sokszor

régi-új magyar építőművészet

térré alakuló, a város kapuihoz is vezető út hűségesen kíséri végig a városmagot. Az Ó-gabonatér, a Széchenyi tér is a körgyűrű részévé válik, ugyanúgy, mint a Medgyaszay nevéhez fűződő színházat magába foglaló Petőfi tér és az evangélikus templom térfalat kinyitó kertje. A Várkerület széles ívét az idők során megosztották kis sövénysorokkal, mindkét házsort kísérő, a közlekedőúttól leválasztott vendégutakkal. Itt kaptak helyet a parkoló autók is. De a régi képeket nézegetve a későbbi, már nem a Mária szobor mellett elhelyezkedő piac területét is megtaláljuk. Egy megsárgult fotó a város egykori villamosát ábrázolja, hisz annak is erre vezetett az útja. Állt a Várkerületen, az út közepébe beékelődve szovjet emlékmű is. Diebold Károly fotóin szomorú látványt nyújtanak a hosszú évekig helyreállítatlan romok, a semmit sem kímélő bombázások emlékei. A Mária szobor mellett az idők során a városszövettől idegen parkoló alakult ki, méltatlan utódjául az egykori piacnak. Az utóbbi évtizedekben megoldatlan volt a Várkerület forgalma, ez a probléma is átgondolt megújulásra várt. Örömteli hírként ért 2009-ben, hogy a város tervezői pályázatot írt ki, végre sor kerülhet a Várkerület régen húzódó felújítására. A pályázat eredményes lett, bár a bírálóbizottság nem adta ki az első helyezést. Megbízást a második díjas, Szabó Levente

építész vezette Hetedik Műterem kapott. Meggyőző tervük megvalósításán túl a szigorú helyi előírások betartására és a lakosság észrevételeinek figyelembevételére is vállalkoztak. A lakosság a pályázati eredmény kihirdetésétől kezdve folyamatosan tájékoztatást kapott a beruházás alakulásáról. Látványtervekkel és videóvetítéssel mutatkoztak be az alkotók. Elképzeléseik már a tervek első bemutatásától kezdve közel állt a város régen várt elképzeléseihez. Az építkezés 2013-ban indult és a múlt év végén fejeződött be. A teljes körút rehabilitációját a város öt részre osztotta fel, a most elkészült szakasz az első ütem megvalósítása. E sorokat Sopronban írom. Tavasz van, süt a nap, a soproni szél most sem pihen, de a Várkerületen kellemes hangulat fogad. Végre, szinte minden ház előtt kitelepült kávézók színes kavalkádja látható. A városba látogatók, de főleg a soproniak szemmel láthatóan örülnek a megújult városrésznek. A Várkerület ma már nem csak közlekedő: igazi városi élettel telítődött. Az egész megújult út-tér együtt él a szegélyező házak boltjaival. Nincsenek elválasztó kerítések, a finoman szétválasztott funkciókat az egymással összhangban lévő burkolatok jelzik. Egyértelmű, hol közlekedhetnek a kerékpárosok, és az erre járók számára többszörösen bővült az élhető terület. A gyermekeket biztonságos játszótér várja a járókelő zónában. A parkolók csak a főútról érhetők el, így biztosítva a gyalogos területek nyugodtságát. A forgalmi rend ésszerűsítése kellemesen lassította le a közúti forgalmat. Nincsenek fölösleges közlekedési lám-

téma // theme

2016 / 03

régi-új magyar építőművészet

pák, a jól kiosztott gyalogátkelők szinte egyetlen nagy gyalogos sétánnyá olvasztják össze a teret. Szépek a zöld sávok az úttest és a gyalogos részek között, nem vágják el, hanem gazdagítják az egységes területet. A Geum tájépítész iroda tervezőinek jóvoltából a zöldterület nagysága nem csökkent, a növények minden oldalról érzékelhetően oldják a szép rajzolatú burkolt felületeket. Az előnevelt fák koronái hamarosan terebélyesedni fognak, hogy még több árnyékot adjanak a járókelőknek és a környező épületek homlokzatainak. Kellemesek az új, egységes utcabútorok, bár az idősebb lakosok hiányol-

téma // theme

ják a padok itt-ott elmaradt támláit. A burkolatokban finom szintbeli elválasztó sávok létesültek, de ezek mindig jól láthatók, észrevehetők. Az egyetlen, amit az itt élők közül többen nem szeretnek, az út középső részén, a városfal nagy bástyájánál felépített, látszóbeton felülettel kialakított turisztikai iroda és WC csoport tömbje. Remélem, idővel ezt is meg fogják szeretni, hisz a megszűnt régi föld alatti illemhelyet kellemesen váltja fel az új létesítmény. Szép a tavaszi új Várkerület, köszönet mindenkinek, aki tett érte, a város bizalommal várja a folytatást. Az elmúlt ádventen a soproni ablakomból kitekintve a régi piacot idézte a karácsonyi vásár rendezett pavilonsora. Jó volt látni, visszatért a Várkerület kedvelt fotómon ábrázolt bensőséges hangulata, mai anyagokkal újrafogalmazva, de megőrizve kisvárosi otthonosságát.

2016 / 03

––––––––––

Generáltervezés // general design:

Hetedik Műterem Kft. Felelős tervező // leading architect:

Szabó Levente DLA

Tájépítész társtervezők // landscape architects:

Csontos Csenge (†), Gyüre Borbála, Lád Gergely – Geum Műterem Kft. Építész munkatársak // fellow architects:

Biri Balázs, Dvorzsák Jessica, Kohout Dávid, Simon Orsolya (pályázat: Almer Orsolya, Páll András, Tánczos Tibor) Műemléki felügyelő // monument reservation experts:

Veöreös András, Tárkányi Sándor Közlekedés, forgalomtechnika // roads, traffic:

Rhorer Ádám, Mezey András – Közlekedés Kft. Közmű // public utilities:

Szabó Ádám – Aqua-Duo-Sol Kft. Közvilágítás // public lights:

Galazka Tibor, Horváth Ferenc – GT-Vill Kft. Tartószerkezetek // frames:

Horváth Csaba

Épületszerkezetek // structures:

Kapovits Géza

Vízgépészet // water technology:

Drobni Gergely, Skublics László Megbízó // client:

Sopron megyei jogú város

––––––––––

Headway The Reconstruction of the Castle District, Sopron The historic core of downtown Sopron is surrounded by the walls of the castle. Enriched with bastions, they were built from locally quarried stone and there is a narrow promenade running along them. The latter path has been freed from its confines recently by the local management in a professional way. What this romantic route surprises with people who walk it by chance is not only the view of the castle walls, but also that of the back of the row of residential houses built in front of them. The Castle District thus extends and undulates in front of the facades of dwelling houses surrounding the castle walls. Flanking the road, there is a versatile and yet integral

régi-új magyar építőművészet

row of protected historic and contemporary modern buildings, In 2009 the city management published the design contest for the long-awaiting reconstruction of the Castle District. As a result, Hetedik Műterem („Seventh Studio”) managed by architect Levente Szabó was commissioned with the project. Besides the implementation of their convincing scheme, their contract focussed on complying with strict local regulations, and taking into consideration the requirements of the locals as well. Construction started in 2013, and was finished at the end of last year. The Castle District is not only an area of transport, traffic and communication now: it is filled with life. The whole facelifted road-square co-exists with the shops in the houses flanking it. There are no fences that divide and separate them, and the delicately distinguished functions are marked by a variety of pavements that harmonize with each other. It is obvious where cyclists are allowed to travel, and the liveable area has been multiply extended for passers-by. Besides, a safe playground also awaits children here in the pedestrian area. Parking areas are only accessible from the main road, which guarantees undisturbed pedestrian zones. By rationalizing the traffic system here public road traffic has pleasantly slowed down. The rate of green areas has not decreased: they actually and perceivably counteract the fine tracery of paved surfaces from all sides.

tĂŠma // theme

2016 / 03

Lassítás

A budapesti Széll Kálmán tér újjászületése ___

Fialovszky Tamás, Hőnich Richárd, sólyom benedek Götz Eszter fotók photos: bujnovszky tamás

építészek architects:

szöveg text:

___

tájépítész landscape architect:

Szakács Barnabás

Másfél évnyi bénultság után elkészült Buda legnagyobb közlekedési csomópontjának rekonstrukciója. A Széll Kálmán tér új megjelenése heves vitákat váltott ki, megosztja a szakmát és a közönséget is. A hivatalos átadás megtörtént, és bár korántsem készült el a tér minden eleme, de a lényeg már jól látszik. Ahogyan a viták oka is: a Széll Kálmán – vagy mégiscsak, még mindig: Moszkva – tér évtizedek óta Budapest egyik óriási kérdőjele. A bizonytalanság a hely felemás identitásából fakad. Valójában nem tér, hanem rendkívüli forgalommal terhelt közlekedési csomópont, e szerephez mérten hálátlan, sőt majdnem reménytelen földrajzi pozícióban. A naponta 200.000 átközlekedő, ide érkező, itt várakozó városhasználó ugyanis belekényszerül egy gigantikus gödörbe – valaha, az 1920-as évekig ez is volt a térszerű képződmény neve –, a köré rajzolható háromszög szárain a legforgalmasabb budapesti villamosjáratok futnak, alatta metró, a fölfelé innen induló út keskeny kürtő a budai hegyek között, ennek megfelelő forgalommal. A Moszkva tér évtizedeken át problémahalmazt jelentett a fővárosnak: nem bővíthető, a zsúfoltsága vi-

régi-új magyar építőművészet

szont egyre csak nő, amit még a Fény utcai piac és a két bevásárlóközpont közelsége is tovább terhel. A nyolcvanas években kialakult emberpiac lassan mozdult ki innen, a kóbor árusok a használaton kívüli villamossíneken is megtelepedtek, káosz közepette használta nap mint nap óriási tömeg a teret. Identitása csak a közepén álló órának volt, mint a város legismertebb találkozási pontjának. A tér egyetlen máig megmaradt építészeti értéke az 1972-ben emelt metróépület vasbeton legyező-teteje; a 70 éves beton függőlépcső és a zsebkendőnyi árnyékot adó pavilontetők, a „gombák” régesrég elaggottak, a görög kommunista szabadságharcosokat éltető csobogókút koszlott rongyként hatott a villamoshurok közepén, de legalább le lehetett ülni a körülötte kialakított teresedésben. Ebben a helyzetben a rekonstrukciónak csak egy kis része maga az építészeti beavatkozás. A 2011-es pályázat nyertesei, az Építész Stúdió, illetve a Lépték-terv Tájépítész Iroda tervezői a feladatot a maga összetettségében értelmezték, a korlátolt

lehetőségekkel együtt. Felmérték, hogy sem műszaki, sem finanszírozási oldalról nincs mód arra, hogy a forgalom egy részét a föld alá vezessék. Felmérték, hogy a helyből akkor lesz tér, ha identitást kap, ha be tudja fogadni mindazokat az interakciókat, amelyek évtizedek alatt idetelepültek, de rendet teremt bennük. Irányok és térarányok, átlátások, kapcsolatok, funkciók fogalmazódtak meg a tervezés során, és lettek felületekké, burkolatokká, tereptárgyakká, épületekké, fényjátékokká, vízfelületekké, kisebb ligetekké, fasorokká, virágágyásokká. Azt is felmérték a tervezők, amit a közvélemény a jelek szerint egyáltalán nem: a Széll Kálmán térből nem lehet nagy egybefüggő zöldfelületet csinálni, mert egyetlen nap forgalma tökéletesen szétrombolná. Így ráncfelvarrás helyett inkább józan átgondolás történt. Az eredmény ma még csak félig megvalósult ígéret; a városlakók kóstolgatják a megújult Széll Kálmán teret, vizsgáztatják esőben, napsütésben, tömegben és az éjjeli lelassulásban. Hogy valójában mire alkalmas ebben az új formájában, az csak hónapok múlva lesz világos. Az elemzés így nem a jelen állapotból indul ki, hanem azokból a lehetőségekből, melyeket a megújítás kínál a térnek. A legfontosabb a fő irányok tisztázása, a hangsúlyok helyretétele; építészeti értelemben a tömegképzés, a térviszonyokban a sokféle használat okos összefűzése, a funkciók terén a mai városhasználati szokások alapos átgondolása. A rekonstrukciós elképzelés építészeti magja a metróépület tömegének kiszabadítása, kiemelése lett. Ez szépen sikerült, eltűnt minden zavaró elem a „legyező” közvetlen környékéről, a terepviszonyok által természetes pódiumra helyezett épülethez finom szintváltások vezetnek, a hetvenes évekre jellemző vonalvezetés, a hullámzó tető dinamizmusa szépen érvényesül. Az egyetlen hiba itt a betonba vésett várostérkép esetlen elhelyezése az üvegfelület előtt, amit semmiképpen nem indokolhat a mögötte elhelyezett pékség. Két új tömböt is kapott a tér. Az egyik belesimul a domboldal támfalába, üvegfala mögé került az akadálymentes közlekedést segítő lift és egy jókora, egyelőre üres belső helyiség, ahol a koncepció értelmében könyvesbolt és gyorsétkezők lesznek. A másik, jóval nagyobb tömb a korábbi villamosforduló helyére épült úgynevezett

téma // theme

2016 / 03

szolgáltatóház, most még ezt sem használják, a teret érintő kritikák jó része ennek az épületnek szól. De amikor megtelik étkezdékkel, kávézókkal, jegypénztárral, étteremteraszok települnek elé, látványosan megváltozik majd az egész tér: ekkor kap igazi értelmet az új identitása. Korábban alig lehetett leülni, várni, elidőzni, inkább csak átrohantunk a „Moszkván”. Új formája módot ad a lassításra, a városiasabb használatra, a társas együttlétre. Ilyen értelemben lett igazi tér. A szolgáltatóház kisebbik tömbjének tetején a napozóterasz látványos új elem, a közönség ezt fogadta be legelőször, remekül működik. A másik tömb zöldtetős, ez csak a Várfok utcai szintről látszik, de a hatása hozzájárul a tér általános érzetéhez. A Széll Kálmán tér azonban legelsősorban a közlekedésé, így központi szerepet kapnak a lépcsők, az útvonalak. Megszűnt a kényszerű körberohangálás, lett mozgólépcső és rámpa – igaz, mozgáskorlátozottak csak a feléig jutnak el –, az elbontott függőlépcső helyett többféle módon is meg lehet közelíteni a Várfok utcai szintet. A főbb közlekedési irányok a burkolat rajzolatában, sőt éjjel világító csíkokon is megjelennek, így a tér napi 24 órában eleven marad. Lendületes, keskeny betonhéj tetők kerültek a megállók fölé, ötletes utcabútorok – nem csupán leülésre, de tablethasználatra is –, végre bicikliút szalad át az alagút alatt. Szellemes kis tárgyak jelentek meg itt-ott, ezek azt gátolják, hogy a gördeszkások pályának használhassák a betonperemeket, de örömértékük még ennél is nagyobb: egy „ottfelejtett” ernyő, pénztárca, egy kismadár apró elemek, mégis kötődni lehet hozzájuk, kedvesen illeszkednek az összképhez. Kár, hogy a régi óra nyugdíjba vonult, az új beton totemoszlop egyelőre kevéssé szerethető, még a körülötte vibráló fény-időjátékkal és a régi óra rávésett „árnyékával” együtt is inkább idegen. A lelassult tempójú téren immár értelmet nyer a zöld is. Több mint 170 új fát ültettek, parterre-ek és kisebb ligetek kerültek a megállók közé, kisebb vízfelületek a padokhoz, vízjáték az óra mellé, csoportokban telepített növények a támfalak oldalára. Sok zöld a lehetőségekhez képest, persze ez is csak akkor lesz egyértelmű, amikor a telepített fák megnőnek. De van idő. Lett idő, mert a közlekedési csomópont végre tér lett. régi-új magyar építőművészet

–––––––––– Generáltervező // gemeral design:

Főmterv Zrt.

Építészet és térépítészet // architecture and landscape:

Fialovszky Tamás, Hőnich Richárd, Sólyom Benedek, Kenéz Gergely, Jedlicska Gergő – Építész Stúdió Kft.; Szakács Barnabás, Liziczai Sándor – Lépték-Terv Kft.

––––––––––

téma // theme

2016 / 03

Slow-Down Reconstruction of Széll Kálmán Square, Budapest The reconstruction project of Széll Kálmán Square, which is the largest junction of the transport system of Buda, has been exposed to open and heated disputes as it divided opinions of both professionals and the wider public. Uncertainty is rooted in the ambiguous identity of the site. Actually, it is not a square but a junction with extraordinarily heavy traffic, and as a result it occupies an unworthy geographical position which is on the verge of being hopeless. 200.000 of people commuting and changing vehicles of public transport as well as city-dwellers who are obliged to wait here are actually moving about in a gigantic ditch: the sides of a triangle that can be drawn around it run parallel with the busiest tram routes of the city, with one of the underground lines beneath. The designers who won the tender of the reconstruction in 2011 interpreted the task in its entire complexity, including the limited potentials. They have surveyed and calculated that there is no way considering technical and financial possibilities to channel at least a certain part of the ongoing traffic underground. They also realized that this site shall only turn into a genuine square if it is able to contain all the interactions that have been going on here for over decades, but also has the potentials of rearranging them to a new order. The scheme has an architectural core which is meant to free and expose the mass of the underground station building. All disturbing components have been removed from around it so as to allow the dynamism of the undulating roof to evolve in its entirety. Two new structures have been added to the existing ones in the square. One of them nestles against the ramparts of the hillside, behind its glass partition there is now a lift to facilitate easy access and a huge interior which is still empty but which is meant to house a bookshop and diners later on, according to plans. The other, significantly larger block is the so-called service house which is soon to be filled with as eateries, cafés, a ticket-office and restaurant decks are planned to be built here in front of it.

régi-új magyar építőművészet

tĂŠma // theme

2016 / 03

Megfújt a Széll…

Jegyzetek az új Moszkva térről ___

szöveg text:

___

zeke gyula

fotók photos:

oláh gergely

Mert nekem, aki amúgy a legkevésbé sem kívánkozom Moszkvába, már az marad, amint annak idején sosem mondtam Rudas László utcát Podmaniczky helyett. Fáztam és a még további betegedéstől féltem, amikor a minap véleményem alkotása végett az őszi májusban influenzásan megszemléltem, miközben a szellememet amúgy is nagy erővel fújta a tájék történelmi váltószele. Már ha így, legyen, gondoltam a Várfok utca sarokmagaslatáról szétvetve a tekintetem a téren, amely úgy hozzánőtt az életemhez, mint valami kinőhetetlen betegség. P….ba a részletekkel, mormoltam magamban, mint ama viccben, vegyük nyomban a fő kérdést: tetszik, vagy nem tetszik. Mielőtt kimondtam volna magamban a boldogító igent, avagy az ugyancsak boldogító nemet, időnyerés céljából megállapítottam, hogy föltúrva jobban tetszett. S nem csak azért, mert a romok közt mindig ott lebeg valami újnak, valami másnak a lehetősége, amely mindenképp várakozással tölt el, de abból a személyes örömből fakadóan is, hogy az átépítés során láthattam földdel dugig betömve a Vérmező felőli villamos-alagutat, ez egészen elvarázsolt. Mintha a fiam gyerekkori álmát láttam volna beteljesedni, brúúú-drúúú, tolta a kezével a sárga dömpert, ezt az alagutat most betömjük. Tetszett a hatalmas agyagrámpa is, és egyáltalában, az egész tér egy óriás, földúlt játszótér lett, amelyben felnőtt-csapatok vívtak egymással a túlélésért, vagy legalább az átjutásért az egyik végéből a másikba. A vég-

régi-új magyar építőművészet

sőkig bedugaszolt metrókijáratból úgy özönlöttek föl a népek, mint égszakadásban az egerek, a terelőjáratok hatalmas labirintussá tették a teret, melynek szeszélyes sínjein továbbra is villamosok, agyonterelt útjain pedig buszok és autók gurultak át. Szóval ez nagyon tetszett, ez az önfeledt, gyermeki rombolás és felfordulás. Azonban, kész, vége (nagyjából, persze), nincs mese. Íme, alattam nyújtózik a tér az új képével, amely ki tudja, hány nemzedék életét fogja ugyanolyan erővel meghatározni, mint az előző az enyémet, s a korábbi tér-állapotok az előttem voltak életét. Nem várhatok tovább, hic Moszkva, itt fúj a Széll. Nem tetszik – mondottam ki magamban az ítéletet. Körbejártam még egyszer az egészet keresztbe-kasul, minden szegletét, néztem, jegyzeteltem figyelemmel, de csak ugyanoda jutottam, mint föntről: nem tetszik. Fellélegeztem ezután a szerkesztőknek beígért cikkem szempontjából, mint valami megélhetési kritikus, hiszen a rossz, avagy a nem elég jó könyvről köztudomásúlag sokkal könnyebb írni, mint a remekműről. Nézzük tehát! Nem tetszik mindenekelőtt a tervezők kényszeres beton- és műkőimádata. Nem szép, nem szerethető, és még csak korszerűnek sem tekinthető, hiába szelik át estente világító Nazca-vonalak. Ha lesz még itt tél valaha hóval, azt bizonyára könnyebb lesz letolni róla így, mint annak előtte, a bizonyosan bekövetkező hőhullámok és a sivatagi forróság azonban csak perzselő erőre kapnak ezen az óriás felületen, melyre csak a kései jövőben vethetnek árnyékot majd a most elültetett csenevész fácskák, s melynek közepén a cirkuszi szökőkutat a normakövető többség bizonyára nem fogja

fürdőzésre használni. A tektonikus lemez-emelkedések módjára felbillenő ágyások virágai kedvesek ugyan, ám csak kevéssé képesek színekbe billenteni a felület uralkodó szürkéjét. Jó, hogy a valahai 56-os villamos hurok-kanyarulatát eltüntették, és sétáló térrésszé tették, s okkal remélhető, hogy oda zenéléssel, kultúrával elegy civil élet telepedik majd, ám jelentősen rontja a látványt a háromszög-színpad mögé emelt, ugyancsak színbeton épület, amelyben a felirat szerint a BKK jegypénztárai és irodái foglalnak majd helyet. (Ennek bekövetkeztéig lila-fehér rabomobil jegypénztár áll a metrókijárat bal oldalában az utazóközönség szolgálatára.) Ez az épületsor azután elállja a tekintet útját a Szilágyi Erzsébet fasor gesztenyefái felé, amelyek vigasztalhatnák és hívogathatnák a műkőteknő izzadtan nyüzsgő lényeit. A villamosmegállók vaskos betonfedelei még látványosabban tanúskodnak anyaghasználat és funkció széteséséről. (Ugyanezt pár éve már az Árpád hídi és a Flórián téri villamosmegállók esetében is láthattuk.) Fölülről látszik igazán, hogy ez csupán egy űrállomás-szerű geometriai látomás építése érdekében történik, mintha az a fönti gyermek hosszúkás építőkocka trapézokat rakosgatna unalmában, melyek egyetlen célja, hogy helikopterről nézve szűk vonalakban megismételjék és kiemeljék a tér háromszögét. Alattuk állni és várni közönséges emberként a súlyuk és a vaskosságuk miatt furcsa és fenyegető, komolyabb eső avagy vihar esetén pedig csupán kevesek maradhatnak szárazon. Tetszetősek a sínek világosszürke macskakő-ágyai, igazán élővé azonban csak egy más színű járófelület tehetné őket. Egyetérthetünk a valahai főposta felőli oldal rézsűjére telepített mozgólépcsővel, s csakúgy a Várfok utca felőli sarokba, a villamos alagút tövébe állított lifttel. (Vajon mikor kezdenek el működni?) A kettő közé épített betonrámpa távolról nézve önálló közlekedési lehetőséget ígér a mozgássérültek számára, közelebbről nézve azonban azt látjuk, hogy otromba tréfaként egy sokfokú lépcsőben folytatódik… A lift helye átvezet bennünket a folytonosság kérdéséhez. Első közelítésben azt mondhatjuk, hogy a tervezők nem akarták mindenestől eltörölni a múltat, hisz eredeti helyén tartották meg az órát, nemzedékek legendás találka-pontját. Átköltve betonba ugyan, és a kor parancsának megfelelően számkijelzős megoldással, ám az oszlop oldalán afféle árnyékvéset formájában ott simul a régi vasvázas oszlop a régi óraodúval, számlap-tárcsával, mutatókkal. Ez így elfogadható és sikerült jelzés, nem enyhíti azonban sem a valahai Gomba helyén állt presszó-söröző (vagy valami efféle intézmény), sem és végképp nem az 1942-es, Bauhaus függőlépcső hiányát, amely talán az óránál is ikonikusabb műtárgya volt a térnek, s amelyet funkcionális értelemben egy működő lift sem válthat ki, nem mellesleg. Nem föltétlenül meghagyni kellett és lehetett volna, hiszen a helye üresen tátong a térben, de az óra módjára utalásosan visszaépíteni mindenképpen. A metrókijárat hatalmas betonlegyezője továbbra is, s mondhatnánk: a betonuralomban még inkább meghatározza a teret, a tervezőknek azonban ezt a hatást is sikerült megzavarnia. Amilyen jó ötlet ugyanis az 1823-as Buda és Pest térképének hatásos, színekben és formákban dinamikus betonplasztikája, annyira szerencsétlen e hatalmas műtárgy elhelyezése a betonlegyező frontjára.

A valahai kis BKV-pénztárak eltakarítása helyes lépés volt, ám annál érthetetlenebb a számomra nem észrevenni és kihasználni az így átláthatóvá vált metrókijáratot afféle kozmikus kürtőként, amely a mozgólépcsőn felérkezők számára kitárja, a rajta süllyedők számára bezárja a várost. A látványos és szép térképnek pedig kiváló helyet lelhettek volna a háromszög parkosított rézsűinek még ma is szabadon fekvő valamelyik részén. (A térkép betontömbje mögött ráadásul egy még ki nem nyitott hálózat-üzlet, a PRINCESS BAKERY & BISTRO redőnyei fogadnak. Vajon miattuk volt az egész?) A tér beton-modern látomása hatással lehet – s a megítélésem szerint lesz is – végül a környék bő száz esztendős várostörténeti arculatának további változására is. A sajtóban immár négy éve megjelent a nagy terv: Mammut-mama újabb kicsinye a tér és a Retek utca közti háztömb eltörlésével találhatna helyet magának a növekedésre. Ha ez megvalósul, úgy nem csupán a Trombitás-kert lesz oda, de a Széll Kálmán – Moszkva – Széll Kálmán tér valóban elindul az űrállomás-jövő felé, amelyhez nekünk, mára már eleget élteknek semmi közünk nem lesz. A tér legrégibb háza a kapu felett továbbra is a Mártírok útja 91-es számot viseli. Ebben, a mai OREX ZÁLOG, a STARBUCKS COFFEE, valamint a Kétlyukú söröző és borozó helyén áll a Millennium idején PFANZELT JÁNOS KÁVÉHÁZA. Az ünnepi vonulásról készült 1896-os felvételen emberek százai állnak és néznek mélán felénk, a tudhatatlan és talányos, ám föltétlen szép és boldog jövőbe.

A tér a millenniumi ünnepségek idején, archív fotó

téma // theme

2016 / 03

Vásárcsarnok, mint közösségi tér

klauzál téri csarnok rekonstrukciója ___

építész architect:

___

Kun Zoltán

szöveg text:

Csontó Sándor

Évekig jártunk muszájból a globalizáció, az igénytelenség és a trehányság által lepusztulni hagyott, kiüresedett Klauzál téri vásárcsarnokba. Most újra öröm ide betérni, mert a rekonstrukció során sikerült visszaidézni az épület keletkezési korát, harmóniát teremtve a modern építészeti és technológiai elemekkel. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa már 1889-ben ajánlotta a főváros vezetésének az – esztétikai és közegészségügyi szempontból is – elavult, bár hangulatos utcai piacok felszámolását és a vásárcsarnoki rendszer kiépítését. „…érett közszükségletté vált immár az élelmezési vásárcsarnokok intézményének meghonosítása, amitől 1/2 millió lelket számláló fővárosunk egészséges és lehetőleg olcsó élelmezése függ.” A csarnokokat a sűrűbben lakott területeken, a már meglévő, könnyen megközelíthető piacterekhez kapcsolódva, berlini minta

régi-új magyar építőművészet

fotók photos:

Hajdú József

alapján telepítették.1897. február 15-én este egyszerre nyitott meg a látványosságszámba menő, egységes nyerstégla borítású, tágas Központi Vásárcsarnok és a négy fiók csarnok, melyek közül a Klauzál téri volt a III. számú. A belső-erzsébetvárosi, akkor István téri vásárcsarnok tervezését a székesfőváros mérnöki hivatala végezte, melyben közreműködött Kommer József és Klunzinger Pál. A kivitelezésben 26 különböző vállalkozó vett részt, köztük a kor neves iparosai, mint a Waagner R. F. iroda és a Schlick-féle vasöntöde. A szabálytalan, ferde kalapos, T alaprajzon fekvő épület azért alakult így ki, mert olcsóbb volt a két Akácfa utcai telket kisajátítania városnak, mint a tér felőlieket. A bérházat viszont a térrel szemközti oldalra helyezték, hiszen így értékesebb lakásokat lehetett nyerni, ami a csarnok bevételeit növelte. A földszint+3 emeletes lakóépület a Klauzál tér felől zártsorú beépítéssel csatlakozik a környezetéhez. A középső mezőt a tetőből kiemelkedő, meredek hajlásszögű torony hangsúlyozza, melynek tengelyében oromfalas tetőfelépítmény emelkedik ki. A lakóépület tengelyében elhelyezkedő széles udvari bejáratot két öntöttvas oszlop osztja tovább, középen a kocsiáthajtóval, a széleken a gyalogos bejárókkal. A tér felől öt, az utca felől 9 hajós csarnok a zárt sorú beépítések miatt a világító udvarokon át kevesebb fényt kapott volna, ezért a felső ablakos, shed tetős (fűrészfogas) megoldást alkalmazták, ami egyedülálló a fővárosi csarnokok között.

tĂŠma // theme

2016 / 03

A csarnok építészeti értékei és megjelenése 120 év után is vitathatatlanul kvalitásos, a kiemelt ipari műemlékeinkhez sorolható. 1987-es részleges átalakítása szerencsére nem érintett lényeges szerkezeti elemeket, és ezeket a mostani megújításnál visszabontották. A 2014-ben kezdődött rekonstrukciót vezető Kun Zoltán építész-tervező számos alkalommal bizonyította a műemlékvédelemben való jártasságát, melyet ICOMOS díj is jelez. A rehabilitáció során a lakóépület homlokzatát és a hozzá tartozó belső udvari részt is megújították. Korábban az udvari bodegák és árusok nem csak a csarnokba való bejutást akadályozták, de a ház lakóinak életét is megkeserítették. Ezeket mára eltüntették és egy üvegtetővel fedték le az udvart. Az új tartószerkezet acél konzolai két helyen kibújnak a szerkezet fölé, így biztosítják a megfelelő szellőzést. A csarnoktérben átlátható, befogadható, tiszta és világos kép fogadja a belépőt. Gyönyörűen érvényesül a szegecselt, öntöttvas oszlop tartószerkezet és teljes szépségében megmutatkozik a fa fedélszerkezet. Az újonnan kialakított galériaszint nagysága a tető szélső axisaihoz igazodik, ezért továbbra is érzékelteti, sőt közelebb hozza a csarnok eredeti nagyságrendjét. A feljutást a hagyományos lépcsők mellett mozgólépcső és liftek is segítik. A kor elvárásainak megfelelően átala-

régi-új magyar építőművészet

kított épületben a pinceszinten 900 m² raktár és 500 m² rakodóterület, a földszinten és galérián 2100 m² üzletterület, továbbá 25 őstermelői asztalhely jött létre. A földszinten a klasszikus piaci funkció megtartása mellett – a vásárlók teljes körű kiszolgálása érdekében – egy 1000 m²-es eladótérrel rendelkező szupermarket is helyet kapott. Az új elárusító pavilonok modern, kulturált kubusok, faburkolattal és átlátszó tetőkkel. Színek, ízek és illatok kavalkádja, folyamatos és bőséges áruválaszték és vendéglátóipari létesítmények fogadják a honpolgárt és a turistát egyaránt. A gasztronómiai és esztétikai élményt is kínáló épület a kerület közösségi színtere is egyben, ahol lehetőség nyílik a kapcsolatok ápolására, a szabadidő eltöltésére. A műemléki értékek megőrzése mellett a megújítás legfőbb értéke, hogy visszaköltözött bele az eredeti csarnok hangulat. De még nem is piac, nem is vásárcsarnok igazán, mert, hogy a szó valódi tartalommal, a tér pedig vevőkkel és eladókkal teljen meg, nos, ahhoz az önkormányzatnak át kéne strukturálnia a bérleti díjakat. A kevesebb többet hozhat. A helyszín tökéletes – Pali bácsi töltött káposztája pedig jobb, mint otthon.

Market Hall – As a Communal Space Reconstruction of the Hall in Klauzál Square, Budapest Built precisely 120 years ago, the market hall standing in Klauzál Square features architectural values and an exterior which is by no means high-quality by today’s standards. As such, it ranks as one of the most prestigious industrial monuments. In charge of the the reconstruction launched in 2014, architect and designer Zoltán Kun has proven on more than one occasions how skilled and experienced he is in the protection of historic buildings, which is also proven by his ICOMOS prize. During the rehabilitation stage the facade of the residential building and the cortile belonging to it were also reconstructed. The stalls in the cortile disappeared and the whole area has been covered with a glass roof. The steel brackets of the new support system peep out at two points above the structure and thus facilitate the appropriate airing. A transparent and understandable, clean and clear view awaits the visitors. The riveted cast iron columns system is

–––––––––– Generáltervezés // general design:

Kunyhó Építésziroda Kft. Vezető építész // leading architect:

Kun Zoltán

Építész munkatársak // fellow architects:

Hamar Éva, Balázs Ildikó, Paizs Gábor, Görgényi Judit, Bohus Gabriella Statika // structure:

Komlódi András, Breuer Dezső – Acéling Kft. Gépészet // HVAC:

Bicskei Attila – Genimex Kft. Elektromos tervezés // electrical engineering:

Balázs Judit – Artvill Kft. Akusztika // acoustics:

Pintér János – Delta Expert Kft. Épületszerkezetek // frames:

Juhász Gábor – Vitruvius Kft. Tűzvédelem / fire protection: Decsi György – Fireeng Kft. Generálkivitelező // main contractor:

Laki Épületszobrász Zrt. Beruházó // investor:

ERVA ZRT.

––––––––––

beautifully manifested here much in the same way as the timber roofing which has been restored to its full glory. The newly built gallery has dimensions adjusted to the lateral axes of the roof – a solution making us even more aware of the original scale of the hall. Access is facilitated by traditional staircases, an escalator and lifts as well. Besides retaining the classic market functions, the ground floor also houses a supermarket on 1,000 square metres to provide full services. The new pavilions are modern structures: sophisticated cubes with wainscot and transparent roofs. Besides the preservation of historic monuments the main value of the reconstruction project is that it has actually managed to revive the atmosphere of the original market hall.

téma // theme

2016 / 03

A megújulás jele

Információs pavilon a budapesti Kálvária téren ___

építész architect:

___

Takács Viktor

szöveg text:

Okrutay Miklós

fotók photos:

Hajdú József

Az építészeti tervezés során a természeti, illetve az épített környezet hatásai mellett a társadalmi-szociológiai összefüggések is hasonlóan fontos formáló erővel bírnak. A leendő használók ismerete nélkülözhetetlen, nem csupán a közvetlen igények szintjén, hanem a várható spontán reakciókra való felkészülés érdekében is. A tervezői érzékenység egyik fokmérője, hogy a terek, tömegek formálásakor, vagy akár a részletképzésekben mindez hogyan van jelen. A Józsefváros Magdolna-negyedében járva a Kálvária tér felújítása kapcsán alapvetően kerül elő ez a kérdés. Maga a park, több friss megoldása révén, joggal részesült köztérmegújításként nívódíjban. A környék lakói – társadalmi értelemben a főváros talán legsérülékenyebb, leginkább kiszolgáltatott közössége – mint befogadó, használó közönség kapcsán azonban mintha alapvetően túlreagált helyzetekkel szembesülnénk. Egyfajta túlzott óvatosság jele a totális átláthatóság biztosítása, ami miatt a városi parkokat otthonossá tevő minden kertépítészeti eszközt beáldoztak. Sem virág, sem cserjék máshol üdén színes foltjai, csak az utak, az általuk keretezett füves területek és a fák. Csinos padok, de sehol a parkot élettérnek érző közönség. Árulkodó az egyébként óvatosan fogalmazó, a parkhasználat szabályait leíró tábla szövege, ennek alapján itt sem az ebédszünetben a fűre heveredve piknikelő baráti társaságot, sem

régi-új magyar építőművészet

bicajozó kissrácokat nem fogunk látni. Így maga a park mintegy rögzíti a városrésszel kapcsolatos negatív as�szociációkat, üzenete van az ürességnek, a hiánynak. Ezzel szemben a teret kettészelő Baross utca túloldalára került információs pavilon és a játszótéri épület egészen más megközelítéssel él. Jelenléte könnyed gesztusokkal kifejezett, magabiztos állítás. Igen, talán éppen a könnyedség az, amivel képviselni tudja a gondolatot, hogy a városnak ezt a negyedét ugyanaz a minőség illeti meg, mint bármely másikat. Sőt, éppen a minőségen keresztül képes hatni, tudat alatt formálni hangulatot, érzéseket. Meglehet, nagy szó, de akár az identitásteremtés szerepéig is eljutva. Teret teremt maga körül, és bár a közvetlenül előtte lévő buszmegálló okán a közönség adott, de érezhető, hogy ettől függetlenül is válhat találkozási ponttá. Akár mint a Moszkva téri óra, itt is az esélyek között van egy hasonló tartalmú városi hely létrejötte.

A választott épületszerkezeti megoldások miatt műfaji határhelyzet áll elő, ebben döntő szerepet kap a meleg tónusú táblás faburkolat, illetve a felületek megnyitásának játéka. Egyszerre pavilon és utcabútor, léptékeinél fogva az előbbi, a részletek finomsága és működése kapcsán az utóbbi. Használaton kívül zárt kubus, inkább tárgy, mint épület. Kristályszerűen metszett forma, erős síkváltások, az egyik él meghúzásával egészen expres�szív a hatás, ebből a nézetből már-már toronyként mutatkozik. Zárt állapotban nem is közöl magáról semmi funkcionálisat az erre a legmagasabb pontra helyezett órán kívül. Végső olvasatban mégis házzá válik, furcsa mód a tetőre került napelemek teszik azzá.Amikor használják, élni kezd, megmozdulnak a síkok, felnyílnak a falemezek. Arányait tekintve nagyméretű portálok tárulnak fel, működik a tér, fény járja át, betölti szerepét. Küldetésénél fogva információs központ, a kerület eseményeiről, programjairól kapunk itt elsősorban tájékoztatást. De amitől igazán személyessé válik, hogy mindez nem merül ki a nyomtatott szóróanyagok kínálásában. Betérhetünk, az apró, de mégis tágasnak érzett tér befogad. Innentől az építészet már csak a lehetőséget teremti meg, a valós tartalom a pavilon működtetőin múlik. Sokat elárul, hogy az üzemeltetést a Józan Babák Egyesület nyerte el, így maga a kis épület léptékeit meghaladó küldetés betöltéséhez is hozzájárulhat. Miközben küldetés maga az a gesztus is, ahogy az építészeti minőségen keresztül formálódhat, újulhat, új energiákkal telítődhet egy nehéz sorsú városrész. Megcélozva azt a reményteli helyzetet, amikor a pavilon sarkáról lekerülhet a térfigyelő kamera.

téma // theme

2016 / 03

régi-új magyar építőművészet

––––––––––

Építészet // architecture:

Anterra Zrt.

Vezető tervező // leading architect:

Takács Viktor

Tervező munkatársak // fellow architects:

Petka Szilvia, Dreiszker Dóra, Pál András, Buzássy Tamás Kert- és tájépítészet // landscape, garden design:

Steffler István – Garten Studio Gépészet // HVAC:

Szalóky László – Kristály Klíma Plusz Kft. Épületvillamosság // electrical engineering:

Sas Gyula – AKVILA-S Mérnöki-, és Szolgáltató Kft. Statika // structure:

Csákvári Zoltán – Csákvári Mérnöki Iroda Kft.

––––––––––

Signs of Renewal Information Pavilion in Kálvária Square, Budapest On the side of Baross Street, where it divides Kálvária Square into two, now there is the new information pavilion as a firm statement also expressed by leisurely gestures. As such it may even reach the stage of creating identity. It creates a space around it so that it turns into a meeting point itself. It is both a pavilion and a piece of street furniture: the former because of its scales and dimensions, and the latter owing to its delicate details and its functions. When not used, it is a closed cube: more like an object than a building. A form carved and cut like a crystal, with sharp shifts of planes, by drawing one of its edges, it creates quite an expressive effect: when viewed from this angle, it appears almost like a tower. When it is closed, it does not communicate anything functional about itself, except for the clock placed at its highest point. When being used, however, it starts to live: the planes move and the wooden plates open up. Compared to its proportions, large portals are exposed, as space begins to work: it is bathed in light to play the role it has been endowed with. Because of its mission, it is primarily an information centre providing data about the events and programmes taking place in the district. However, the gesture it represents is also a mission, even though of a different kind: through architectural qualities, it has the potentials to shape, revive and boost the district with a difficult past and present.

téma // theme

2016 / 03

árnyék-sorsok

Munkaszolgálatosok emlékműve, budapest, Teleki tér ___

szobrász sculptor:

___

Dan Reisinger

szöveg text:

Szepes Hédi

Április 17-én avatták fel Dan Reisinger Izraelben élő, magyar származású képzőművész, designer, a MOME címzetes egyetemi profes�szora alkotását, az elhurcolt munkaszolgálatosoknak emléket állító momentumát, a józsefvárosi Teleki László téren. A munkaszolgálat fogalmát 1938-tól vezették be, párhuzamosan a szériában gyártott zsidótörvényekkel és zsidóellenes rendeletekkel, melyek a 825 000 főnyi magyar, köztük számos kisebbség (szlovák, szerb, roma) ember kirekesztéséhez, kisemmizéséhez, megalázásához, kifosztásához, majd 600 000 fő elpusztításához vezetett. Dan Reisinger édesapját 1942. június 15-én hívták be munkaszolgálatra. Ezután már csak egyszer látta, amikor elbúcsúzott, mielőtt századát Ukrajnába vezérelték kényszermunkára. Onnan nem jött vissza. Maga a tér – szimbolikus helyszín. A közeli józsefvárosi pályaudvarról indultak a vonatok a deportáltakkal, a

régi-új magyar építőművészet

fotók photos:

hajdú józsef

munkaszolgálatra kényszerített emberek ezen az útvonalon vonultak a bizonytalanságba, a halálba. Az emlékmű megfagyott árnyék-figurái között édesapja is ott van. A műben a kilenc meghajlott, fejüket a földre szegező figura a számkivetettséget, a megalázást szimbolizálja. A művész humanitárius szemszögből közelít a témához. Elmondta, hogy azért ábrázol kilenc figurát, mert a tizedelésnél minden tizedik embert agyonlőttek. Az emlékmű erősen hat az érzékekre, de hagyja, hogy befejezzük az általa megkezdett gondolatot. Dan Reisinger 2005-ben, az Iparművészeti Múzeumban megrendezett egyéni kiállításán már kiállította a szobor tervét. Az eredeti elképzelés háromdimenziós, kalligrafikus, bronzból öntött figurális kompozíció volt. Számításba véve a fizikai távolságot közte és a kivitelezési, építési hely között, végül olyan forma és technika mellett döntött, hogy a műnek minden oldalról legyen kohéziója, s ő a távolból is kontrollálni tudja. A formák kidolgozásának minden részletében ura le-

hessen a kivitelezés folyamatának. A kilenc különböző magasságú (230 cm-től 255 cm-ig) „alig ember” figura 30 fokos dőlése adja meg a kifejezés lényegét. A talpazaton a figurák rozsdamentes acél hüvelyekbe vannak behelyezve, melyet süttői mészkő takar. Egymástól való távolságuk is változó, átlag 50 cm. A helyszín meglehetősen előnytelen adottságú: a VIII. kerületi önkormányzat a MAZSÖK jóváhagyásával jelölte ki. Dan Reisinger – a távolság miatt – sem a helyszín kiválasztásában, sem környezetének kialakításában, sem pedig az emlékmű összhangba hozásában nem tudott részt venni. A nyilvános térbe helyezett alkotása azonban megállja helyét ott, ahol az elfogulatlan emberek képesek azonnal megérteni a szobrászat anyanyelvén beszélő szimbólumot. Az emlékmű minden irányból és minden irányba hatni tud. Reisinger, mint eddigi életművében is, az egyszerűségre, közérthetőségre törekszik. Színben és formában a minimalista redukcióig jutott el. Kanonizált figurák helyett a szabad formai játékot alkalmazza. A körüljárható, statikussá formált, de a mozgást érzékeltető mű arányaival, ritmusával, formájával monumentális hatású. A kivitelezést a Kollár–Stein Kft. vállalta. A Finnországból importált, speciális ötvöző anyag Corten acél, amelyből a figurákat modern technológiával, vizes vágással alakították ki. A felirat gránit lapon (40x200 cm) három nyelven: magyarul, héberül és angolul jelenik meg: „A munkaszolgálatra kényszerített magyarországi zsidó áldozatok és túlélők emlékére, 1939–1945” Az emlékőrzés funkcióját szolgáló, a szakmai felkészültséget és mesterségbeli tudást igazoló mementó – a szinte jelszerűvé redukált figurákkal, a kétségbeesett, megtépázott lényekkel, a művész szavaival az „alig emberek” emlék-momentumával – az értelmezési lehetőség megannyi útját kínálja fel. Bízzunk abban, hogy Dan Reisinger a munkaszolgálatosok emlékének szentelt mementója a társadalmi kommunikáció részévé válik, hisz az emlékmű egyszerre lezárt és továbbolvasható teljesség.

Fates in Shadows Memorial of Forced Labourers in Teleki Square On April 17th, this work of art made by Dan Reisinger, a Hungarian-born artist and designer living in Israel to commemorate forced labourers dragged away from here in László Teleki Square, Józsefváros. The square itself has a symbolic significance. Trains loaded with the deported people left from the nearby railway station: people destined for forced labour followed this route to uncertainty, their death. One of the frozen sculptured shadow-figures of the composition is the father of the sculptor himself. The sculpture contains a total of nine characters with hunched shoulders, staring at the ground in front of them to symbolize exile and humiliation. The inscription on the granite was translated into three languages: Hungarian, Hebrew and English: „In memory of the Hungarian Jewish victims and survivors who had been transported as forced labourers, 1939-1945”.

téma // theme

2016 / 03

Ricardo Bofill, Juraj Herman: Toronyházak, 2015

pozsonyi kifli

az egykori koronázó város új fejlesztései ___

szöveg és fotók text and photos:

___

Borsos András

Pozsony, az egykori koronázóváros a 21. században új arcot mutat. A pozsonyiak megemlékeznek a ceremóniákról, de büszkék a mai városukra is. Kedvelik a sétát az új Duna-parti sétányon, felnéznek a felhőkarcolókra, szívesen mennek a nagyszabású kortárs galériába a közeli mesterséges félszigetre. A város központjában levő egykori rozsdaövezetet közforgalmúan hasznosították, élő kapcsolat jött létre a Dunával. Kétóránként érkezik vonat Budapestről, óránként Bécsből. Ha egy turista pozsonyi kiflit vásárol, a feliratán szereplő és magyar címerrel ékes történeti látképet már nemcsak a jelképpé vált kötélhíddal tudja kiegészíteni, de a legújabb fejlesztésekkel is. A történeti belváros melletti vasúti csomópont fejlesztésére már a múlt század hetvenes éveiben születtek elképzelések (építész: Imrich Barta). A 21. századi fejlesztés közlekedési, rehabilitációs és urbanisztikai problémákra együttesen koncentrált, egyben kifejezi a város új identitását. A projekt az Eurovea nevet kapta, az európai és a vea (út) szavak összekapcsolásával. A másfél kilométeres Duna-parti promenád felénél egy központi teret alakítottak ki, a kanyargó épületek folyó felőli oldalára alul éttermek, feljebb lakások kerültek, az egész komplexumot egy nagy fedett közlekedő, nagyvonalúan hullámzó tető fogja egybe. A fejlesztéssel közvetlen kapcsolatba került a folyópart a történeti városközponttal, a jól működő városi közeg régi receptjének megfelelően vegyítette a kereskedelmi és lakófunkciókat, illetve a város felőli forgalmas oldalra három irodaépületet helyezett el. Az egész terület középpontjába pedig a kultúra került: itt áll a 2008-ban átadott új Szlovák Nemzeti Színház (tervezői a nemzetközi pályázat nyertesei: Martin Kusý, Pavol Paňák és Peter Bauer). A központi tér Duna felőli oldalán a folyó felé nézően Milan Rastislav Štefánik, a csehszlovák állam

régi-új magyar építőművészet

egyik alapítójának szobra áll, aki repülőgép szerencsétlenségben hunyt el Pozsonyban az ország megalapításakor. Az Eurovea tervezője lengyel építésziroda, a befektető ír pénzügyi csoport. A magánbefektetés területének kétharmada közterület és park, üzletekkel, kávézókkal, éttermekkel, még az árvízvédelmi mobilgát fogadó eleme sem emelkedik ki a járószintből. Az első lépcső elkészült, az Apollo híd felőli keleti oldalon hamarosan indul a második. Az Eurovea melletti toronyházak ötlete még a gazdasági válság előttről származik. Ricardo Bofill spanyol sztárépítész eredeti terve három toronyból állt, ezek egy közösségi terekkel övezett elliptikus belső udvart vettek körbe. Juraj Hermann (a szlovák építőművész szövetség, a Spolok Architektov Slovenska elnöke) cége a kezdetektől együtt dolgozott Bofill-lal, de a gazdasági válságot követően már önállóan dolgoztak a terveken. Végül a három toronyból kettő épült meg, megtartották a tornyok háromszög alaprajzát, az alsó, lepényszerű épületrészbe kerültek a parkolók. Az egységes kép érdekében szellemes megoldást alkalmaztak a parkoló szintek természetes szellőztetésére, és így a szintek üvegezett homlokzatot kaphattak. A természetes szellőztetés amúgy is kiemelt feladat volt, a Schüco felhőkarcolókra specializált rendszereit építették be a teljes épületen a kicsi, de nyitható ablakokkal, a szellőztető résekkel. Hangsúlyos elemekké váltak a sarokerkélyek, ezek az eredeti tervben nem szerepeltek. A felhőkarcolók mindig az erő kifejezői, így van ez New Yorktól Sanghajig. A pozsonyi ikertornyok is ezt jelképezik: impozáns megjelenésük a fiatal szlovák befektetők és a beköltöző lakók pénzügyi erejét, magas építészeti minőséget sugároz. A legfelső szinti kilátóteraszokról tiszta időben jól látszik Bécs sziluettje.

–––––––––– Eurovea:

építészek // architects:

Oru Bose és Marek Tryzybowicz – Bose Group Építtető // client:

Ballymore Properties Toronyházak: Koncepció // concept:

Ricardo Bofill Építészek // architects:

Juraj Hermann, Patrik Pavlásek, Viera Hajasová, Daniel Růžička, Daniel Mikunda, Marek Vančo, Jana Valachovičová, Beáta Hermannová – P – T, spol. Építtető // client:

Panorama Byty Dunacsúnyi gát: Építészek // architects:

Vincent Polakovič (2000); Peter Žalman (2012) Építtető // client:

Gerard H. Meulensteen

––––––––––

Peter Žalman: Danubiana Meulensteen galéria, 2012

A Pozsonytól tizenöt kilométerre a magyar határon levő Čunovo-i (Dunacsúny) gát nemcsak mint vízépítő mérnöki létesítmény közismert, de mára kedvelt szabadidős helyszín is. A nagy csendes vízfelületbe benyúló gáton 2000-ben gyorsvízi kajakpálya és éttermek épültek, a mesterséges félszigeten a Danubiana Meulensteen kortárs művészeti galéria várja a látogatókat. A kis vízállás ingadozásnak köszönhetően a galériát szinte a vízszintre illeszthette a tervező. Az első ütem tervezője egy zárt, bárka alakú épületet emelt a félsziget közepére, de az évek során a galéria annyira népszerű lett, hogy a holland tulajdonos jelentős bővítésre szánta el magát. A 2012ben elkészült új ütem a központi épületet egy lapos, hullámzó kiegészítéssel tette nagyobbá, kilátóteraszokkal, a víz fölé nyúló konzolokkal, nagy üvegfalakkal és kávézóval. A galéria különlegessége elsősorban a szabadtéri promenád az óriás szobrokkal. Ezek közül is kiemelkedik a félsziget csúcsán a holland királynőt köszöntő hatalmas narancssárga stilizált hajóorr, Peter Bollag alkotása, valamint El Lissitzky vas emberpárja.

at the same time, whilst also ambitioning to express the new identity of the city. The project was named Eurovea, which associates the words European and vea (road). At the middle of the 1.5 kilometres promenade along the Danube now there is a newly developed centrally positioned square with winding buildings that house restaurants facing the river on the ground floor, and flats above, whilst the whole complex is integrated by a generously undulating roof with a spacious covered passage underneath. This development initiates direct communication between the riverside and the historic city centre: according to the time-honoured recipe of a well-functioning urban sphere it blends commercial and residential functions, whereas there are also three office blocks positioned on the busier side facing the city. Now culture is in the focus of the whole area: this is where the new Slovak National Theatre opened in 2008 stands.

Croissant from Pressburg New Developments in Bratislava Formerly a coronation centre, Bratislava shows a new face now in the 21st century. Citydwellers commemorate their age-old ceremonies, but are also proud of their contemporary city. They like walking along the promenade on the Danube bank, looking up at skyscrapers, and visit the comprehensive contemporary gallery on nearby artificial peninsula the with pleasure. The former rust zone in downtown Bratislava has been transformed for the purposes of public traffic, and as a result, which also facilitated live communication with the River Danube. The 21st-century developments focussed on issues of traffic, transportation, rehabilitation and urbanistics Bose Architects: Eurovea, 2015

téma // theme

2016 / 03

Furnitecture

a Lipcsei Könyvvásár Magyar standja ___

építészek architects:

___

sporaarchitects

szöveg text:

Mátrai Péter

A nagy múltra visszatekintő Lipcsei Könyvvásár az egyik legrangosabb európai könyvszakmai és – szemben a frankfurtival – egyszersmind irodalmi rendezvény. A magyar részvétel, ahogyan már az előzőekben, idén is egy éppen aktuális hazai vonatkozású irodalmi témára fókuszált: Dragomán György Máglya című regényének németországi sikerére. A tervezésre felkért sporaarchitects (Hatvani Ádám, Dékány Tibor, Pásztor Bence, Tarcali Dávid, Korompay Attila, Evva Ambrus, Harcsa Dia, Pavlicsek Nándor) erre a tematikus súlypontra reflektálva alkotta meg kiállítási standunkat, érzékeny absztrakcióval, szerencsésen elkerülve a direkt utalásokat. A kihívásra adott válaszuk, a bútor (furniture) és az építészet (architecture) sajátos ötvözése: „furnitecture” (mely bármely hely, bármely tér sajátosságaihoz, léptékéhez, szituációjához természetesen igazodó, több nézőpontú, többcélú, esztétikailag és konstrukciós szempontokból is minimalista „építé-

régi-új magyar építőművészet

fotók photos:

Danyi Balázs

szeti” elemekből szerkesztett designként definiálható) nem előzmény nélküli a sporaarchitects oeuvre-jében. A Hello Wood táborokban vagy a 2012-es Slow Designon a Design Terminálban már volt alkalmam találkozni ugyanebből az alkotóműhelyből kikerült, hasonló gondolatmenetű és karakterű tárgyegyütteseikkel, térbútoraikkal, installációikkal. De hasonló szemléletben fogantak az M4-es metró Gellért téri és Vámház téri állomásainak enteriőrjei és általuk tervezett felszíni elemei is – friss szemléletet hozva a belsőben, újraértelmezve az utcabútor és a ház közötti léptékváltást a városszövetben. Itt, Lipcsében egy neutrális csarnoktérben kellett megtalálniuk a legmegfelelőbb építészeti-látványtervezői viselkedésmódot. A számunkra kijelölt, két derékszögű paravánfal által definiált, sarokhelyzetű, durván 5x5 méteres placcra lehelyezett szőnyeg, rajta a beúsztatott, elrajzolt mágnespatkó-alaprajzú polc-szigettel – telitalálat. Bevonzza és ott is tartja a kíváncsi látogatót, intim kommunikációs szituációt teremt a vásár forgatagában. Igazi találkozási pont.

tĂŠma // theme

2016 / 03

A megbízó – a Balassi Intézet filiáléja, a Kopek Gábor vezette Collegium Hungaricum Berlin (CHB) – jó érzékkel mondott igent Hatvani Ádám(ék) skiccére. A rendkívül egyszerű eszközökkel, mindössze egyetlen anyag (18mm-es nyírfa rétegelt lemez) használatával szerkesztett, elemekből egymásra pakolt polc/pult kompozíció kiválóan teljesíti a kitűzött többfunkciós célt. Recepciós, tároló és bemutató felületeket, leülő és lerakóhelyeket kínál a hivatalos programok és a látogatók számára. A háromszintes polcrendszer vertikális építkezése ergonomikus, tagolása finom arányérzékre vall. Említésre méltó a stand lokális világítási rendszere, amely az esti órákban a legattraktívabb. A polcüregeket (és bennük a könyveket) reflexiókban gazdag LEDfények derítik, míg a szintén minimál-dizájnban fogant lakkozott acélcső/acélgallér lámpaelemekről sugárzó Edison-formaizzók a tallózáshoz, a lapozgatáshoz biztosítják a szükséges fényt, megteremtvén a bensőséges hangulatot. A polc-szobor térbeliségéhez a paraván sík felületén absztrahált erdőt ábrázoló, visszafogott, fekete-fehér fotografika szolgál keretül. Ezt tompított reflektorok derítik. Az installáció sikerét jelzi, hogy a könyvvásár után a CHB enteriőrjét gazdagítja. E cikk írása idején indul ugyanez a csapat, hogy meghódítsa a varsói könyvvásárt is, ahol díszvendégek leszünk. Ott egy nagyobb volumenű, rétegelt lemez és acéllemez kombinációjú, de hasonló szellemben fogant magyar stand felállításán fáradoznak majd.

Furnitecture Hungarian pavilion at leipzig book fair The Hungarian Pavilion at the International Book Fair in Leipzig focussed on a current topic of Hungarian literature, much in the same way it previously has: namely, the success of György Dragomán’s novel in Germany titled Máglya (Stake). The design by sporaarchitects is actually a blend of furniture and architecture: named furnitecture, which may be defined as a multifunctional design made up of minimalist architectural components that naturally adjust to the features, faculties, scale and situation of any location or space with various aspects and regarding both aesthetics and construction). It is not unprecedented in the oeuvre of the same office of architects. Their design for the pavilion in Leipzig is a genuine bravado: they had a disadvantageous corner site defined by two right-angle screen partition wall, which they covered in carpet and fitted with a roughly horse-shoe-shaped shelf-aisle floating on it. It both attracts and keeps visitors there like a magnet (referred to by the shape of the shelf system) creating an intimate communication situation in the sea of the bustling fair. It is a genuine meeting point indeed. Made by using very simple means and only one material (18mm layered birchwood), the doubling shelf/counter composition is organised by components placed on each other and excellently meets the requirements of the projected multifunctional objectives. Surfaces of A reception, a store room and a showroom are completed with seating and loading areas to accommodate the official programmes and visitors. The vertical organisation of the three-level shelf system is highly ergonomical, and its configuration reflects a refined sense of proportions.

régi-új magyar építőművészet

––––––––––

Tervezők // designers:

Hatvani Ádám, Dékány Tibor, Pásztor Bence, Tarcali Dávid, Korompay Attila, Evva Ambrus, Harcsa Dia, Pavlicsek Nándor

––––––––––

téma // theme

2016 / 03

Sugár a mélyben

NRHT Látogatóközpont, Bátaapáti ___

építészek architects:

___

Gőz Dorottya, Chehadé Abdel Rahim

szöveg text:

Botzheim Bálint

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

Az építészetben ritka, hogy együtt van jelen a tiszta funkcionalitásból eredő szépség és a tervezett, felépített design gondolat. A Bátaapátiban található Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló (NRHT) kiegészítéseként elkészült, 2015-ben átadott látogatóközpont látványkoncepciója hűen tükrözi a mélyben található létesítmény sci-fi filmeket idéző hangulatát és az ott folyó munka precizitását. Ritkán építünk a föld alá komolyabb létesítményeket. Nagyrészt vermek, pincék és borospincék jelentik az általunk ismert földalatti világot. Az óvóhelyek, földalatti hangárok, ipari létesítmények, bányák és még inkább a barlangok a kevésbé megismerhető helyek közé tartoznak. A föld alatti ugyanakkor helye annak, ami elsül�lyedt, és helye az utópiának. 1 A Bátaapáti határában 2008 óta üzemelő Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló központi épületében újonnan elkészült látogatóközpont révén lehetőségünk van megismerkedni a radioaktív hulladék tárolás különleges világával. A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges tárolásának egyik elfogadott módja jelenleg a geológiai környezetben való elhelyezés. A helyszín kiválasztásánál fontos szempont volt Paks közelsége és a

régi-új magyar építőművészet

megfelelő kőzetviszonyok megléte. Évtizedes kutatómunka eredményeként a Mórágy, Bátaapáti és Ófalu alatt húzódó ún. Mórágyi-rög bizonyult alkalmasnak a tároló megépítésére. Az itt található kőzet egy 360 millió évvel ezelőtt képződött, 200 kilométer hosszú, 25 kilométer széles gránitvonulat része, mely egészen Kecskemétig tart és Magyarország egyik legidősebb területe.2 A gránit a gyémánt után a legkeményebb anyag, ezenkívül vízzáró képessége teszi alkalmassá ilyen irányú felhasználásra. Ezekre a tulajdonságokra nagy szükség van, hiszen az itt tárolt kis és közepes aktivitású anyagok veszélytelenné válásának bomlási idejét 600 évre becsülik. 3 Egyelőre két tárolókamra készült el 250 méter mélységben, de folyamatosan készülnek a továbbiak. 4 A végleges kapacitás 40 000 köbméter lesz, amely a Paks I. atomerőmű tervezett üzemidejére és majdani leszerelésnél keletkező kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezésére is elegendő lesz. Paksról speciális acélhordókban érkezik a hulladék. A hordókat szigorú körülmények között az erre a célra gyártott vasbetonkonténerekbe helyezik, majd betonnal töltik ki az üresen maradt térrészt. A 100 méter hosszú tárolókamrába közel két kilométeres, 10% -os lejtőn speciális teherautón szállítják le az előzetesen előkészí-

–––––––––– Építészet // architecture:

Viczenz Ottó – Aedis Kft. Belsőépítészet // interior design:

Gőz Dorottya, Chehadé Abdel Rahim – Amoeba Group Kft. koncepció // concept:

Bárdos Tamás, urbán ernő Technológiai tervező // technological design:

Bárdos Tamás – Animative Kft. Projektvezetők // project managers:

Róna György, Krischneider Péter, Kasziba Levente – Animative Kft. Épületgépészet // HVAC:

Hegedűs István – Aedis Kft. Elektromos tervező // electrical engineer:

Üveges Zoltán – Artrea Consulting Kft. Erős- és gyengeáramú szerelés, földmunka // earthworks:

Plank és társa Kft. Asztalos és fémszerkezetek // carpentry and metalwork:

Samm Trade Kft.

Generálkivitelező // main contractor:

Bárdos Tamás – Animative Kft. Belsőépítészeti generálkivitelező // main contractor of interior design:

Magyar Díszítő Kft. Megbízó // client:

RHK Kft.

––––––––––

téma // theme

2016 / 03

tett, betonkonténereket. A jelenleg használt tárolókamra 537 konténer elhelyezésére lesz alkalmas. Amikor egy tárolókamra megtelik gránitzúzalékkal kevert betonnal töltik ki az üresen maradt térrészt, majd betondugóval zárják le a kamrát. A látogatóközpontot az NRHT központi épület kihasználatlan ebédlőjének helyén hozták létre. A belső térélmény egy jövőbeli űrhajó vezérlőterméhez hasonlatos. A berendezés fő elemeit alkotó interaktív led-panelek szinte egybefolynak a falakkal, elmosva határt az épület és a bemutatóeszközök között. A visszafogott monokróm színárnyalatok anyagtalanná teszik a belső teret és felerősítik az egész teret keresztülszelő fénycsíkok sugarakat idéző hatását. Precíz és fegyelmezett itt minden, csakúgy, mint a tárolás szigorú minőségügyi előírásait teljesítő munkafolyamatok bármelyike. Az ablaktalan, barlangszerű tér tökéletes párhuzamban áll a mélyben található tárolókamrák tériségével. Technológiák által behálózott világunkban az ipari létesítmények, gyárak működése is a nagyközönség figyelmének fókuszába került. Ugyanakkor az oktatásban is nagy szerepe van a hétköznapi életünknek hátteret adó rendszerek megismerésének. A Bátaapáti fióktelephely eddigi 80 ezres látogatószáma jelzi, hogy az atomenergia bemutatása fontos feladat, és ezt az új látogatóközpont jól teljesíti. A radioaktív hulladékok kezelése Paks I. vonatkozásában megnyugtató a Bátaapáti tárolóval. A Paks II atomerőmű 2025–26-ra tervezett üzembe helyezése és hatvan évre tervezett működése azonban újabb feladatot jelent majd a hulladéktárolás szempontjából is.

___________

Boris Groys: Az utópia természetrajza, Kijárat, Budapest, 1997 Balla Zoltán, Gyalog László szerk.: A Mórágyi-rög északkeleti részének földtana, Budapest, 2009 3 http://atomenergiainfo.hu/tudastar/radioaktiv-hulladekok-elhelyezese 4 Hámos Gábor, Szebényi Géza, Szongoth Gábor: NRHT kutatása és építése, 2013 1 2

régi-új magyar építőművészet

Ray in the Depth NRHT Showroom, Bátaapáti Based in Bátaapáti, NRHT, which is the short for National Radioactive Waste Store, has a visitors’ centre which was completed in 2015 as an extension of the original complex. Its designs truly reflected the atmosphere of the facility located in the depth evoking that of science-fiction films, as well as the precise nature of ongoing work and activities. Its central building now features a visitors’ centre which allows us to get to know the strange world of this profile and function. The experience of the interior is not unlike that of visiting a futuristic control room of a spaceship yet to be built. The main components of the equipment here are LED-panels that almost organically flow into the walls and thus blur the boundaries between the building and the tools of presentation. The palette of modest monochrome tones renders the interior immaterial, and enhances the effects of the rays of light that permeate space within. Everything is precise and well-disciplined here, just like all the processes and stages of ongoing operations that have to meet strict standards and regulations of storage. The windowless cave-like interior shows a perfect parallel with the dimensional character of store chambers positioned in the depth.

tĂŠma // theme

2016 / 03

A KŐ EREJE

Lakóépület átalakítás, Tihany ___

építész architect:

___

Mikó László

szöveg text:

Kerner Gábor

fotók photos:

Szentiváni János

Tihany a Balaton-felvidék egyik legértékesebb területe, páratlan környezeti adottságokkal, történelemmel, apátsággal, echóval és minden olyannal, amivel más települések nem rendelkeznek a Balaton partján. Az Ófalu, az „Ősközösség” műemléki jelentőségű terület, maga a félsziget pedig a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szigorúan védett és gondozott része. A védelemről a Helyi Építési Szabályzat számtalan tiltó és előíró paragrafusa gondoskodik, ember legyen a talpán, aki itt a szabályzók betartása mellett építeni, vagy átalakítani akar. Márpedig akar, hiszen Tihanyban lakni jó dolog, divatos, ráadásul üzleti megfontolásból sem utolsó. A szigorú előírások ellenére Tihany mégis a műemlékvédelem és a környezetvédelem állatorvosi lova. A néha már elviselhetetlen idegenforgalom és az ezzel járó építési kedv, a reklámözön mindent megtesz azért, hogy a jó szándékú építési előírások betarthatatlanná váljanak. Ismerős a dolog: minden legyen kőből és fából, ahogyan régen volt, de minden legyen másmilyen, hogy kielégíthesse a komfortos vágyálmokat és elkápráztassa a turistákat. Az általános tendenciák után nézzük, hogy mi is történt az épületünk esetében. Mikó László építész így fogalmaz: „A telek Tihany központjában természetvédelmi és műemléki környezetben fekszik, ahonnan páratlan körpanoráma nyílik a Balatonra és annak északi és déli partja felé. Az utcától egyenletesen emelkedő telek hátsó harmadában egy lakóház-orvosi rendelő főépület és gépkocsi tároló állt, kőfallal összekötve. A 30-as években épült nyeregtetős főépület körítő tartószerke-

régi-új magyar építőművészet

zetét és külső megjelenését a tihanyi terméskő falazatok határozták meg. A gépkocsi tároló rossz műszaki állapotú építmény volt. Az utca felőli kerítés lábazata és pillérei szintén tihanyi terméskőből készültek, fa kerítés és kapu mezőkkel. Az épületegyüttes megjelenése nem felelt meg sem a tihanyi Tájvédelmi Körzet igényeinek, sem pedig a páratlan adottságú telek kihívásának.” Mikó 2010-ben két telekkel odébb a mostanihoz nagyon hasonló építészeti eszközökkel élt (lásd MÉ 2010/2), a túlépített telken bontott, visszaépített, felhasználva az eredeti kőanyagot. A most elkészült nyaralón az eredeti lakóház-rendelő megfelelt a HÉSZ mai előírásainak. A túlépítettség itt is fennállt, de ezt leszámítva tekintettel volt a tradicionális beépítésekre, anyaghasználatával illeszkedett a hagyományos épületekhez, a hajdani tervező számára evidencia volt, hogy a ház nem épülhet másból, mint tihanyi kőből. Az élet azonban változik, megszűnt az orvosi rendelő, a lakást is más használta, az új tulajdonos pedig új igényekkel lépett fel. A tervező meg törheti a fejét, hogy mit is kezdjen a hagyományokkal, a HÉSZ előírásaival és a saját alkotói lelkiismeretével. A program ugyanis így szólt: „Az épületegyüttes átalakításának célja, hogy funkcionális szempontból korszerű és a tihanyi körzet hagyományos építészeti arculatához igazodó lakóépület jöjjön létre. Tervezői feladat volt továbbá, hogy az épületszerkezeti és épületgépészeti megoldások elégítsék ki a passzívház szigorú követelményeit.” (Mikó László közlése)

–––––––––– Felelős építész tervező // leading architect:

Mikó László

Építész munkatárs // fellow architect:

Pukánszky Gabriella Tartószerkezet // structure:

Pataki László

Épületgépészet // HVAC:

Hrustinszky Tamás Villamos tervező // electrical engineering:

Csányi István

Kerttervező // garden design:

Torma Sarolta

––––––––––

téma // theme

2016 / 03

Mit tehet ilyenkor az építész? Mikó a nyugati homlokfal kivételével elbontotta az összes meglévő szerkezetet, a beépített alapterülethez igazodva új épületet emelt, és a korszerű lakófunkciókat arra a tengelyre helyezte, ami az utcát, a házat és a Balatont összeköti. Lebontotta és használhatóvá tette a melléképületet. Lényegében egyetlen anyagot tartott meg ami nem más, mint az „Ősközösség” ősanyaga, a tihanyi kő. A HÉSZ előírásai által kikényszerített megoldás végeredménye egyfajta faszádizmus lett, ráadásul úgy, hogy az ősanyagot itt-ott házasítani kellett dryvit felületekkel. Természetesen mindez nem von le semmit a régi-új épület értékéből, hiszen a ház és környezete szép, az új tulajdonosok örömüket lelik majd benne. Az utcán sétálóknak fel sem tűnik a drasztikus átalakítás, hiszen a tihanyi kő biztosítja a folyamatosságot és eleget tesz a megszokásoknak. A kérdés csak bennem motoszkál: van-e értelme egy tradicionális (védett) környezetben lévő épületet a kényszerű előírások szorításához alkalmazkodva úgy átalakítani, hogy 95 százalékát elbontva, a maradék 5 százaléknak alárendeljük az új formát és szerkezeteket?

The Strength of Stone Remodelling of a Residential Building, Tihany Built in the 1930s, the main structure with a saddle roof as well as its exterior is defined by masonry built from quarry stone originating from Tihany. Viewed from the street, the plinth of the fence and its pillars are of local stone, made complete with a timber fence and gate sections. The appearance of the complex did not meet the requirements of the protected natural reserve of the Tihany region, or the site with unique faculties. Meanwhile, the surgery it housed ceased to exist, and as the flat changed its owner too, the new one had different needs than the previous one. Architect László Mikó had all the existing structures demolished except for the western facade, and adjusting to the developed area he had the new building built. He positioned the modern contemporary residential functions along the axis which links the street with the house and Lake Balaton. He had the auxiliary building pulled down and then made it usable. Essentially, he had preserved only one material here, which is the locally found stone of Tihany.

régi-új magyar építőművészet

u t ó i r at

post scriptum xvI. évfolyam / 87.szám

Promenadológia A séta költészete az urbanisztikában1 szöveg text:

Meggyesi Tamás

Van néhány természetes alapszimbólum, ami minden kultúra világképében felbukkan. Ilyenek pl. a nap, a hegy, a víz, a fa vagy az út. A szimbólumok különös szerepe nyilvánul meg abban, hogy általuk nem annyira mi jelölünk meg valamit, mint inkább mi vagyunk megjelölve; nem annyira mi kötünk kapcsolatokat a világgal, mint inkább eleve kapcsolatban állunk vele. Mint minden szimbólum, az út is több jelentésréteget rejt magába. Mert az út nem csupán a haladás, a helyváltoztatás pályája, hanem életút is, amit úgy járunk végig, hogy közben megvalósítjuk magunkat. Mondhatjuk utazásnak is. De ugyanez az út mindennapi életünkben a közlekedés és a társadalmi érintkezés helyszíne is: ezt hívjuk utcának. A város utcákra szervezett építmények szövedéke. Ennek kétdimenziós vetülete, a térkép, mint rajzolat azonban visszavezet a szimbólumok világába, mert úgy tűnik, jelent is valamit. Az alábbi tanulmány ezt a jelentéskört járja végig, vagyis az út egzisztenciális, társadalmi, morfológiai és térképi jelentésrétegeiről, valamint az ezek közti áthallások költészetéről szól. Ami az út egzisztenciális jelentésrétegeit illeti, talán először érdemes korrigálni Descartes elcsépelt tézisét: létemet elsődlegesen nem a gondolkozás, hanem a mozgás, a haladás határozza meg: járok, tehát vagyok. Mert a valóság nem egyszerűen csak van, hanem áramlik, és csak eközben valósul meg. Michel Onfray írja Az utazás elmélete c. könyvében: „Minden utazás beavatás, és hasonlóképpen, minden beavatás utazás marad mindvégig.” 2 Bruce Chadwin szerint „Az ember igazi hona nem a ház, hanem az út, és maga az élet egy utazás, amelyet lábon kell megtenni.”3 Illyés Gyula pedig így ír: „Minden utazásnak annyi az értéke, amennyit azonközben önmagunkban beutazunk.” Vagyis az utazás célja a belső utak végigjárása. De hiszen ez a tárgya az ember ősi spirituális hagyományainak is – hogy csak a legismertebbeket említsük: • a Tao te King maga az Út, amit Li-ki, a kínai bölcs csatornának nevez; • Babilonban az „istenek útjáról”, a buddhizmusban „Kis és Nagy Szekérről” beszélnek; • a latin pontifex (főpap) hídverőt jelent; • a gnosztika (gnosis tes hodou) szó szerint az út ismerete; • a zsidó halacha (zsidó jogrendszer) szó gyökerének jelentése: „jár”,

xvI. évfolyam / 87.szám

ugyanis azt az utat jelöli, amin az embernek járnia kell, hogy Istent követhesse; • a héber psh-t eredetileg nem „pészah”-nak, hanem „phazé”-nak ejtették, ami a Vörös-tengeren való átkelésre utalt – ez az új életre születés előképe lehetett, és a szellemi természetű életutat, utazást, vándorlást is jelképezi; • Jézus is ezt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” • és végül az irodalom nagy utazásai: Odüsszeusz kalandjai, Dante Isteni Színjátéka, Swift Gulliverje, James Joyce: Ulysses, Kerouac: Úton, és nem utolsó sorban Madách: Az ember tragédiája. A következő jelentésréteg, a valóságos, fizikailag is járható utcák szintje nem szakadás a gondolatmenetünkben, mert az utcáknak arculatuk, személyiségük és sorsuk van: a külső utak a belső utak metaforái, ahogyan erre írásom második felében még vissza fogok térni. Nem csoda, hogy a civilizációk földrajzi, történeti és kulturális színeváltozásainak megfelelően számtalan változatuk van. Az adott helyhez arcok és nyelvek, öltözködés és viselkedés, összetéveszthetetlen építészeti arculat, jelek és reklámok sokasága is tartozik; vannak nagy forgalmú utcák és vannak kihaltak, vannak ápolt, kulturált sétányok és vannak utcák a romosodó szlömökben is. A magyar nyelvben kevés, talán mindössze hat szavunk van rá: út, utca, csapás, sikátor, sétány, sugárút; az angoloknak állítólag tizennyolc. Az utcák jelentőségét e sokféleségben az adja meg, hogy a mindenkori közélet keretei is, a város nonstop, „nyilvános előadásainak” színterei. Nem közhely, amit Shakespeare tanít: „Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében” 4 Ehhez azonban hozzátehetjük, hogy nem csak színész, hanem néző, rendező, díszlettervező, sőt: dramaturg is egy személyben. Hiszen „az utcán” felállhatok a helyemről, felmehetek a színpadra, elvegyülhetek a színészekkel, néha magam is szerepet játszhatok, de lehetek csak flanőr, és ha elfáradok, le is ülhetek. A színfalak pedig kitágulnak és átalakulnak a települési táj díszleteivé. Hosszúkás és változó térfalak közt folytatódik az interaktív előadás. Nem véletlen, hogy a reneszánsz idején a színházak típus-díszletei utcákat modelleztek, melyeket a mindenkori történet karakteréhez választottak – ahogy ezt Sebastiano Serlio 1537ból származó tervei is mutatják. Peter Brook Az üres tér c. könyve így kezdődik: „Vehetek akármilyen

utóirat // post scriptum

Sebastiano Serlio színpadképei, 1537

üres teret, és azt mondhatom rá: csupasz színpad. Valaki keresztülmegy ezen az üres téren, valaki más pedig figyeli; mindössze ennyi kell ahhoz, hogy színház keletkezzék.” 5 De hogy ez az üres tér a valóságban mennyire nem semmi, azt a Tao te King 18. versszakával lehetne igazolni: Harminc küllő kerít egy kerékagyat, de köztük üresség rejlik: a kerék ezért használható. Agyagból formálják az edényt, de benne üresség rejlik: az edény ezért használható. A házon ajtót-ablakot nyitnak, de belül üresség rejlik: a ház ezért használható. A város házakból áll, De a házak közt üresség rejlik: A város ezért használható (saját betoldás) Így hasznos a létező és hasznot-adó a nemlétező. (Weöres Sándor fordítása) Az utca „üressége” nélkül nincs is város, jóllehet azért hozzá kell tennünk, hogy az üresség, a tér csak ellentétével, a tömeggel együtt értelmezhető: az utca lineáris „tere” ugyanis csak a két oldalán álló térfalak segítségével érzékelhető – bármiből is legyenek azok. Érdekes, hogy a szakkönyvek túlnyomó többsége csak városi terekkel foglalkozik, az utcákkal alig néhány. Pedig az utca és a tér közt annyi átmenet van, hogy nehéz lenne őket szigorúan szétválasztani. Szentkirályi Zoltán szerint is az út formailag lehet, hogy csak egy keskeny és hosszúkás tér, de a lényege inkább „az a mód, ahogy az egymást követő tér-sorok számunkra időben kifejlenek.” Magát a teret is úgy definiálja, hogy azt „…a mozgástartamok összességeként fogjuk fel; a tárgyak közötti távolság megtételéhez szükséges, a mozgás során átélt vagy átélhető idő tartalmával mérjük; értelmezésében tehát az időbeliségnek tulajdonítunk meghatározó szerepet.” 6 Ezt a meghatározást Szentkirályi ugyan a történeti építészeti együttesek kapcsán fogalmazza meg, de értelemszerűen kiterjeszthető általában a lineáris mozgás során feltáruló látvány-sorokra is. Ezzel viszont túl is lépünk a klasszikus építészet kategóriáján, mert úgy tekintünk az utcára, mint egy természeti jelenségre, ahol az esztétikai előítéleteknek nincsen korlátozó szerepük. Az utca számunkra minden esetben lineáris eseményterek láncolata, aminek dramaturgiája van. Bárhol és bármilyen közegben is követünk egy mozgásirányt, az számunkra minden esetben a környezet időbeli kifejlésével, kibomlásával, vagyis mintegy a tér szubjektív megvalósulásával jár: az úton lét élményében az idő, a tér és a környezet interferenciáját éljük meg. Ehhez már csak Gaston Bachelard

régi-új magyar építőművészet

megállapítását kell hozzátennünk, miszerint „a tér arra való, hogy megszámlálhatatlan bugyraiban összesűrítve őrizze az időt.”7 Ahhoz, hogy ez az idő számunkra tartalmas legyen, ezeket a bugyrokat ki kell nyitni, ehhez viszont járni kell. Ugyanakkor érdekes megfigyelés, hogy emlékeink csaknem mindig helyekhez, vagyis térhez, és nem az időhöz kötődnek. Így aztán amit Szentkirályi és Bachelard mondanak, az ugyanannak a jelenségnek a két oldala: a séta során egyrészt feltárul a lokalitás egyszeri, megismételhetetlen, lineáris téri világa a maga folytonosságában és sűrűsödéseivel, másrészt ennek tartalmaival, eseményeivel és emlékeivel lassan megtelik az idő és az emlékezet. A színházi analógiára visszatérve David Leatherbarrow vezette be a performativitás fogalmát az építészetelméletbe.8 Az angol perform annyit jelent, hogy egy zenei művet, drámai szerepet vagy egy táncot előadni, eljátszani; ezt ő az építészetre vonatkoztatta. Az utcán több, egymást követő épület „adja elő magát” és ezzel mintegy „utcát játszanak”. De a legtöbb utca inkább „előadódik”, vagyis inkább a fejlődés során „alakul”, mintsem tudatos „alakítás” tárgya lenne. Az építészet, és vele az utca eszerint nem is annyira megfagyott zene, mint inkább megfagyott performansz, amit az „előadás”, vagyis a végigjárás során mintegy „kiolvasztunk” fagyott állapotából. Tovább folytatva a performansz-analógiát azt is mondhatjuk, hogy az utcán járás élménye egy több tételből álló zenei műhöz hasonlítható, amit csak az előadás során, időben kibontva lehet élvezni. Az utca tehát nem nyitott csatorna, melyben járművek és emberek folydogálnak, hanem olyan eleven, élő, pulzáló térfolyam, „space in progress”, ami szakaszokra: „felvonásokra”, „eseményterekre” bomlik. Ezért hívják a promenadológiát szekvenciális látványelemzésnek is. Végül is ezt fedezték fel a bédekkerek készítői már több, mint egy évszázaddal ezelőtt, amikor a turisztikai sétákat utcasorokra szervezték. A bédekkerek hiányossága viszont az, hogy a kiválasztott utcasoron belül szinte kizárólag csak az egyes műemléki épületekre, mint objektumokra hívják fel a figyelmet: mintha köztük már nem is lenne semmi. Szerintem a turisztikai ipar fellendüléséhez vezetne, ha felhívnák a látogatók figyelmét az utcák és terek folytonosságában rejlő értékekre is. Valamikor ez volt a városépítészet tárgya, de ezt a szót ma már kimondani is kínos; olyan „szocreál” íze van. Ami érthető is, hiszen a városépítészet, mint önálló esztétikai érték az idők során elvesztette társadalmi relevanciáját, és beolvadt olyan, a korszellemet és a gyakorlati életet jobban szolgáló kategóriákba, mint „élhető város” vagy „smart city”. Ezt csak üdvözölni tudjuk, hiszen a promenadológiát a kihalt, élhetetlen, szürke utcák is érdeklik, figyelme nem korlátozható a turisztikailag vagy építészetileg „eladható” utcákra. Úgy is mondhatnánk, hogy a promenadológia mind szakmailag, mint szociálisan elfogulatlan: mint a jó orvos, aki mindig egy

emberrel, és nem egy betegséggel áll szemben. Nincsenek „holt szakaszok”, a város nem Ansichtskarte-k halmaza, mert csak a látványok, az eseményterek megszakítatlan folyamatossága létezik. A „festőiség” kategóriájával ugyanis bekeretezzük a látványt, és úgy nézünk rá, mintha kép lenne; ezzel a látványt a képzőművészet törvényeinek vetjük alá, ami a promenadológia beszűkítése. De visszatérve az utcára, fontos leszögezni, hogy az utca nem különíthető el sem az ott élő és rajta sétáló emberektől, sem a megfigyelőtől, aki velük együtt sétál. Ezt a tériséget Bollnow a görög hodosz (tér) után hodologikus térnek nevezte el, 9 amit magyarul az úton lét tereként fordíthatnánk. Ennek a térfolyamnak tehát mi is részei vagyunk; egy ókori város utcája – ami megmaradt belőle – már csak porhüvely. De ha végigmegyünk rajta, megelevenedik. A promenadológusnak azonban nem csak az a feladata, hogy átélje, hanem az is, hogy valamilyen formában rögzítse, „le is kottázza” az élményt. Ha viszont komolyan vesszük, akkor ez egy nehéz műfajnak bizonyul. A nehézség mindenekelőtt abból származik, hogy értelmezni kell a negyedik dimenziót, az időt, aminek mentén a látvány a haladás során folytonosan változik. Erre utalt Camillo Sitte az 1870-es években: a városi terek – és így az utcák – leírásához szerinte több nézőpontra is szükség lenne: felülnézetre, közelnézetre és a kettőt összekötő dinamikus nézetre, amely a mozgás közben feltáruló perspektívákon alapul. 10 A dinamikus nézet csakis olyan látásmód lehet, ami képes közvetíteni a statikus felülnézet mint alaprajz, és a közelnézet mint homlokzat, vagy városkép között. Camillo Sitte ugyan adós maradt annak tisztázásával, hogy mit is ért ezen, mi azonban szeretnénk hinni, hogy arra gondolt, amit mi ma promenadológiának, vagy egyszerűen sétatudománynak hívunk. És valljuk be, mi se tudjuk egyértelműen, hogy miként kell ezt az új, dinamikus nézetet művelni, hogyan kell az élményt lekottázni. Előre kell bocsátanunk, hogy a problémát videóval sem lehet rövidre zárni. A felvételben nincs benne az én szubjektumom, hogy a látottakról mi jut eszembe, nincs benne a hely tudata és hangulata, a felfedezés és a meglepetés öröme, de nincsenek benne az ízek és illatok sem. Hodologikus tér-élményem nem meríthető ki puszta képsorokkal – bármilyen művészi felvételekről is legyen szó. A módszer egyéni invenció kérdése, vagyis már önmagában is költészet. Az úton-lét tere legtöbbünk számára egyelőre még mindig közhely, ezért érdemes kicsit elidőzni az utca, mint hodologikus tér létformájánál. Az utca mindenekelőtt a települési táj része, amiben benne vagyunk. Mélyebbre jutunk, ha a legbölcsebb magyar szóval élünk: az utca egy

jelen-ség. Nem Erscheinung, nem apperance, appearence, vagyis nem látszat, hiába is játssza meg magát, hiszen számomra, nekem és most van jelen, csakis akkor, amikor ott vagyok; rajtam kívül úgy nem is létezik, ahogy látom, és ez maga a lényeg. Emellett jelenés is, vagyis reveláció, mert megnyilatkozik valami, de csak az én személyemnek, mint az Úr Mózesnek az égő csipkebokorban. A települési táj, és így az utca is – ellentétben az épülettel – már csak azért sem megfagyott zene, mert ez a zene: él, és minden irányban hangzik, és bennem még visszhangzik is. Az ebben rejlő ismeretelméleti paradoxonra utal Michel Onfray, aki szerint „A valóság nem önmagában, abszolút módon létezik, hanem az észleletben.” 11 És ezért mondja Lucius Burckhardt, a promenadológia megalapítója is, hogy a táj látványa elménk teremtő aktusa (eine schöpferische Tat unseres Gehirns). 12 A kanti Ding an sich elveszti értelmét: a séta során nincs rajtam kívül álló „épített környezet”, mert az egész bennem ölt testet. A terep, a táj, a beépítés, a természetes és épített térfalak mozdulatai, hajlatai a természet egyfajta „körtánca”, amibe a végigjárás során mi is bekapcsolódunk – a körtánc heideggeri értelmében, amit annak az elveszett világnak a jelölésére használ, amit a Föld, az Ég, a halandók és az istenek egységeként jellemez. 13 A valós tárgyra, és így a tájra is csak visszakövetkeztetni lehet. Hiába léteznek a táj elemei, mint objektív valóság rajtunk kívül, tőlünk függetlenül is, a szemlélőtől független létezés milyenségéről nincs értelme beszélni. A táj azért gondolati képződmény, mert a látványban átstrukturálódik, és jelentéssel telik meg. Szabó Zsigmond írja: „Hol kitágul a tér, hol összezsugorodik, hol kicsavarodik, hol önmagára göngyölődik, hol magába szippant, hol eltaszít és bebetonoz saját nézőpontomba.” 14 Pedig ő még nem is beszél a látványban mozgó emberekről. Akik ismerték, azoknak itt bizonyára néhai Pogány Frigyes jut az eszükbe, aki – sokak fenntartása mellett – nem átallotta a látványt antropomorfizálni. Ő volt az, akinek előadásaiban megelevenedtek az utcák és a terek, és észre sem vettük, már ott voltunk. A térélményből nem lehet a „szubjektív” valóságot kilúgozni; az mindig a jelenség és a jelenés alanyának közös produktuma. Az interferencia játéka, vagy buddhista kifejezéssel: Maja tánca. Márpedig lehet, hogy ez a költészet egyik forrása. Bármennyire is paradox ezek után, de a táj éppen emiatt alakítható: ezért alkalmas például arra, hogy védelem, rendezés, tervezés vagy építés tárgya lehessen. A tervezés alapja azonban a kölcsönösség. A rajtam kívül álló világba nem lehet büntetlenül beavatkozni, mert visszavág, mint a Birodalom. Mint tudjuk persze, mi mégis ezt tesszük, mert bízunk benne, hogy mire visszavág, mi már messze járunk. A törvény mégis az, hogy én alakítom a környezetemet, de ezt követően ő is alakít rajtam. Miközben utunkat járjuk, az út minket is átformál. Ahogy ezt Patrick Geddes tanította több, mint száz évvel ezelőtt15 – és ezzel lett az urbanisztika atyja. Híres diagramja arról szól, hogy a beavatkozás alakít a környezeten, de ez a megváltozott környezet vissza is hat, átalakít minket – és ezzel beindul a kölcsönhatások körforgása. Ez a kölcsönösség és a párbeszéd törvénye. Bizonyára erre gondolt Cézanne is, amikor arról számolt be, hogy ha elég sokáig és elég nyitottan nézünk egy fát, a fa előbb-utóbb visszanéz, és többé nem lehet eldönteni, hogy ki néz kit, mi a fát, vagy a fa minket, mígnem ez a megkülönböztetés értelmetlenné válik a látás immanenciájában. Pedig ő csak megfesteni akarta a fát, nem átalakítani. Ugyanerről ír Nádas Péter is, amikor Az égi és a földi szerelemről c. könyvében 16 a „figyelem és a kölcsönös figyelem” közti különbség kapcsán azt írja, hogy amikor Heisenberg figyeli az atommagot, valószínű, hogy az atommag is figyeli Heisenberget. És mint tudjuk a kvantummechanikából, nem lehet rendszeres mérést végezni anélkül, hogy ezzel meg ne változtatnánk a rendszert. Elemzésünk valódi tárgyát tehát a járás közben előttem elvonuló települési tájra kellene redukálnunk. De ha meggondoljuk, még a ’települési’

Genovai bédekker

xvI. évfolyam / 87.szám

utóirat // post scriptum

jelző is fölösleges, hiszen a valóságban ma már aligha beszélhetünk érintetlen természeti tájakról. A földfelszínre ott is az emberi használat nyomja rá a bélyegét, ahol a beépítés még nem jelenik meg: a mezőgazdasági művelés, a bányászat, az utak, a hidak, a légkábelek, a szélerőművek stb. mind megváltoztatják a föld eredeti állapotát és képét. A táj minden esetben települési táj is, és megfordítva – legfeljebb adott esetben valamelyik túlsúlyáról van szó. Ennek megfelelően joggal indulhatunk ki Mőcsényi Mihály 1968-ban megfogalmazott definíciójából, miszerint „a táj a társadalmi igényeknek megfelelően bioszférából nooszférává alakított, emberiesített természet.” 17 Ehhez viszont hozzá kell tennünk, hogy tájként értelmezhetünk például egy romos, felhagyott iparterületet is, ha átmegyünk rajta, és séta közben elemezzük a látványt. 18 A valóság, még ha lehangoló is, mindig megérdemli a figyelmünket. Lehet, hogy le kellene mondani a kiemelt nézőpontok és városképek előítéletes szakmai profizmusáról, és friss szemmel kellene nézni a rendetlenre, a szemétre és a „csúnyára” is – ha egyáltalán van olyan. A következő jelentésréteg, amivel foglalkozni szeretnék, a városszövet. Talán nem is kell ismételnem az előbbiek után, hogy a városszövetet alkotó utcák mindkét oldalán van valami, ami hozzájuk tartozik: telkek, épületek, falak, kertek, fasorok, vagy ha egyik sem, akkor legalább a táj, amire rá lehet látni, és az ég, ami felettük van. Ezért nem is utcáról, hanem – jobb híján – inkább komplex utca-testekről, utca-sávokról, mintegy utca-lényekről kellene beszélni. Minden település szétbontható ilyen önálló identitással rendelkező lényekre, és ennek megfelelően minden település utca-sávokból fel is építhető, pontosabban: össze is szőhető. Ennek a közhelyszerű felismerésnek egyébként tervezéselméleti és gyakorlati következményei is vannak. Ezzel kapcsolatban egy személyes jellegű kitérőt kell tennem. Csak utólag vettem észre, hogy engem kezdettől fogva az utcák városépítészete foglalkoztatott. Ha lenne ilyen csillagkép, azt mondanám, hogy az utcák csillagképében születtem. Amikor még lakótelepeket kellett tervezni, a tervpályázatokon rendre a 60-as években divatos lineáris városmodell alkalmazásával nyertünk; a beépítést szigorúan, talán túl mereven is az utcahálózathoz igazítottuk. Aztán a 70-es években egy olyan tervezéselméleti értekezést írtam, aminek alapgondolata a különböző utcasávokkal való szövetszerű építkezés módszertanára épült. Ezt követően foglalkoztam az alföldi városok sajátos szerkezeti és morfológiai örökségével, ahol ismét a hálózatok intelligenciája fogott meg. Végül a 80-as évek végén egy patak két oldalán húzódó utcás falu feldolgozása kapcsán jöttem rá az ún. szekvenciális látványelemzés ízére, amiről csak utólag derült ki, hogy ez már igazi promenadológia volt – csak akkor még nem tudtam, hogy ezt így hívják. Maga az elmélet csak a 2010-es évek elejére tudatosodott, és állt össze bennem. Innentől kezdve vallom, hogy a promenadológia valóban Gesamtkunst: egyidejűleg városépítészet, szobrászat, festészet, színház, film és zene, sőt: történelem, költészet és irodalom is. Vagyis maga az élet. Mindezek után tehát állítom, hogy a város valóságos építő elemei nem a házak, hanem az utcasávok. Ha körülnézünk szervesen nőtt városainkon, nem csak az eleven utca-testek rendkívüli változatosságát látjuk, hanem azt is, hogy miközben „összeszövődnek”, vagy korábbi szóhasználatunkkal „előadják magukat”, köztük az idők folyamán sajátos térbeli arculat-, munka- és szerepmegosztás jön létre, és ez a folyamat ma is tart. Hiába, színház az egész világ, és szerepet játszik benne minden utca. Annak ellenére, hogy az utca-lény mindig valahol van: környezetéből kiszakíthatatlan, miként a fa. Velünk szemben ők nem tudnak járni, mi viszont igen, és ez olyan, mintha mégis e lények vonulnának el előttünk. A város utcalények közössége. Ha egy-egy utcát a két oldalát kísérő teleksor-végek mentén kivágunk a térképről, akkor az tényleg olyan, mint egy különös állat, valódi utca-

régi-új magyar építőművészet

lény, ami mintha mászni, vagy repülni tudna, vagy mint egy őskorból itt marad mélytengeri hal. És milyen érdekes, hogy a fontosabb utca-lényeknek még fejük és lábuk is van: hiszen mindig valahonnan jönnek, és valamerre tartanak. És képesek összedugni a fejüket, amivel kiderül, hogy ezek csak egy náluk nagyobb, bonyolultabb lény végtagjai, vagy testrészei. Ez a városszövet genezise, vagy ha úgy tetszik, maga a dráma. Kicsit komolyabban ezt úgy mondjuk, hogy a fontosabb utcasávok találkozásának vagy keresztezéspontjának erőtere centrumokat, központi helyeket generál – miként azt a cardo és decumanus metszéspontján kijelölt fórum, vagy a középkori városkapukból kiinduló utcák találkozásánál kialakult központok képlete mutatja. Ezeken a helyeken jelen van az őket generáló utak regionális hozadéka. Ha ezen elgondolkozunk, kezünkben lehet az urbanisztika kulcsa, ami némi nagyképűséggel megfeleltethető még Einstein egyenletének is: E=mv2, ahol analóg értelemben E a település urbanitásának, élhetőségének mértéke lehetne, ami mint-

Alföldi utcák

egy az alkotó utcasávok tömegétől, gazdagságától és változatosságától (m), és az áthatásuk terében létrejövő központi helyek intenzitásától függ (v 2): ez az a hely, ahol az utca-lények összedugják a fejüket. Ezért tekinthetők a városok élő organizmusnak. Azt hiszem, ez az igazi város egyik titka. Ha úgy tűnik, hogy ma önálló, környezetétől független, de azt dominálni kívánó hatalmas épületcsodák épülnek világszerte, amikkel tele vannak a magazinok, az csak azt jelenti, hogy már nem tudunk várost építeni. Az utcának van egy olyan jelentésrétege is, ami hálózati jellegű, és így csak nagyobb léptékű térképen érzékelhető. A térképen már csak rajzolatokat látunk, de ezek éppúgy beszélnek, sőt: mesélnek, mint ahogy a kézírás beszél és árulkodik a grafológusnak. Egy kis gyakorlattal meg lehet tanulni térképül, ami nagy élmény, olyan, mint amikor az ember rájön, hogy érti az álatok nyelvét. Lewis Mumford szerint a város alaprajzi rendszere a város tudatalattija, 19 egyben egy fantasztikus élőlény anatómiai atlasza. Erről eszünkbe juthatnak az ausztrál őslakók ún. álomösvényei, az ún. „énekvonalak” is, amiket a hagyomány szerint emlékezet előtti mitikus őslények tapostak ki, és amelyek mentén szakrális jellegű tárgyakat: különös fákat, sziklákat hagytak ránk. 20 De van egy másik lehetséges metafora is, amit a radiesztézia kínál. A radiesz-

tézia a földfelszín láthatatlan, de mérhető gravitációs, mágneses vagy elektromos erővonalait hol Hartmann-hálóknak, hol Ley-vonalaknak, hol Szent-György hálóknak nevezi. A hívők számára ezeken a vonalakon tapintható ki a föld spirituális érverése. Sokszor rejtett vízérhálózatra utalnak, amik befolyásolják az érintett térsávok energetikáját. Figyelemre méltó az a meglátás, hogy az ősi szakrális helyek szinte kivétel nélkül e hálók csomópontjainál helyezkednek el. Ezek a csomópontok ma is afféle spirituális akkumulátorként működnek; ezért maradtak fenn, még ha a rájuk emelt építmények többször le is cserélődtek. Aki ilyen szent helyre eljut, az valóban feltöltődik lelkileg és szellemileg. Mi van akkor, ha kapcsolat van ezen energia-hálók és településeink évszázadokon át kialakult utcahálózata között? Tekinthetnénk ezeket az utakat legalább jelképes értelemben ilyen spirituális Ley-vonalaknak? És ha igen, nem nézhetnénk-e bizonyos történelmi eredetű úthálózati formációkra úgy is, mint amik a mi álomösvényeink, amiket őseink tapostak ki

generációk hosszú során? Hiszen tudjuk, hogy számos falu vagy város élő vízfolyás mentén, vagy egy vízér fölött jött létre, ami az utca hálózatát is meghatározta. Úgynevezett „nőtt” városrészeink többségében – különösen falvainknál – kimutatható a természetes vízfolyásokhoz vagy vízerekhez való alkalmazkodás. Hogy csak a legismertebb ősi példákat említsük: az ókori Róma cloaca maximája, vagyis fő szennyvízgyűjtő csatornája a dombok közt futó völgyelet fenekén, az esővizek természetes gyűjtővonalán jött létre, a lefedett csatorna tetején pedig – horribile dictu – a Via Sacra, a legszentebb útvonal, amire többek közt a Forum Romanum épült. Vagy ki ne ismerné a barcelonai Las Ramblas-t, ami eredetileg a hegyekből lezúduló csapadékvizeket „kanalizálta” a tenger felé, miközben a két középkori városrészt választotta el egymástól – és ma a világ egyik legszebb sugárútja. De talán nem is kell messze mennünk: a legtöbb ősi város folyóparton, folyó mentén jött létre, és ez nem csak gyakorlati előnyökkel járt, mert a víz magát az életet jelképezte, és ennek megfelelően is tisztelték. Arról nem is beszélve, hogy az utcák önmagukban is tekinthetők patakoknak, folyóknak vagy folyamoknak, amikben a városi élet hömpölyög. Érdemes rácsodálkozni a spontán növekedési folyamatoknak arra a többszörös elágazásos képletére, amit a káoszelmélet fraktálnak nevez.

xvI. évfolyam / 87.szám

Ez emlékeztet az alföldi halmazos, egykor kétbeltelkes településeink úthálózatára is – különös tekintettel a palánkkapukból két irányban kiinduló ágas utakra. Ezek az út-rajzolatok leképezik a növekedést, vagyis az élet szimbólumai is. Olyanok, mint a fa gyökérzete és ágrendszere, vagy akár a vízfolyások hierarchikus vonalrendszere a térképen. Nem lehet véletlen, hogy a vizek hálózata, a növények erezete, a fák ágai és gyökere, saját testünk vér- és idegrendszere, és egyes városaink alaprajza ugyanazt az alapmintát követik. Ez az út a belső átalakulásokra és érési folyamatokra is utal, ami kitérőkkel, veszélyes kalandokkal és kihívásokkal terhes. Mindig csodálom a fák rajzolatát, mert törzsük és ágaik váratlan, néha szinte kétségbeesett mozdulatai olyanok, mint egy lassított pantomim. Csak ők tudják, mit élhettek át, ami őket ezekre a néha görcsös irányváltásokra késztette. Ezért lehettek pl. az életfa (amin „fölfelé” kell haladni), vagy a labirintus (ahol „befelé” kell haladni) egyaránt az életút szimbólumai. Az alföldi halmazos városok alaprajzának szimbolikájában mindkettő benne van. A város teste egyébként is mintha inkább a földdel, a vizekkel és az organikus élet növényi- és televény-világával tartana rokonságot: az utcasávok lineáris-rostos-erezetes és a telkek sejtesmagvas morfológiája erre utal. Ez létük gyökér-nézete, tartószerkezete, vérrendszere és idegrendszere, ahol a struktúra marad, de a sejtek lecserélődhetnek. Ez az, ami a stabilitást biztosítja, miközben az élet újjászülethet. Talán erre is gondolt Karácsony Sándor, amikor úgy fogalmazott, hogy az ágas utak – kialakulásuk történelmi körülményeinek ismeretében is – mintha „...a passzív rezisztencia állati életből növényi életté visszafejlődésének, ébrenlétből alvásba merevedésének erőit jövőbe raktározásának”21 tanúságtevői lennének. A kétbeltelkes települési rendszer ugyanis a török által megszállt területeken Szekszárd, a Felsőváros (Bartina) rehabilitációja – Győrffy István szerint – az egyébként már régen túlhaladott honfoglaláskori félnomád téli szállás felelevenítéseként is értelmezhető, amire a túlélés érdekében volt szükség. Ennek az ágas útrendszernek egyetlen hátránya, hogy a keresztirányú kapcsolatok csökevényesek. Ezt a szerepet az úthálózat interferenciája pótolja. 22 A szomszédos palánk-kapukból kiinduló ágas rendszerek ugyanis áthatják és keresztezik egymást, aminek jóvoltából az egyikből – ha szükség van rá – át lehet menni a másikba. És milyen érdekes, hogy szemben a derékszögű-hálós, homogén, irányultság nélküli utcarendszerekkel, ennek irányultsága van: egyértelműen befelé halad. Mint ahogy a többi palánkkapuból kiinduló ágas utak is ezt teszik, hogy aztán a központban találkozzanak. Mivel ezeket az utakat generációk hosszú során taposták le és ki, és hagyták örökül ránk, így ezekben az erővonalakban a történelem, a társadalom és a kultúra közösségi életút-keresése ölt testet. Mint már megjegyeztük, a külső utak a belső utak metaforái, történeti életutak színterei. Földbe írt történelem. Talán tényleg ezek a mi álomösvényeink. Vajon miért ne tekinthetnénk egy-egy ilyen ágas vonalrendszerre úgy, mint akár egy népmesére, ahol a hős az egyik palánk-kapuból lép ki, elindul világgá, sokfelé mehet, folyton döntenie kell, hogy jobbra vagy balra, el is tévedhet, mert csak néhány út vezet a centrumba, ahová igyekszik, ahol a rá váró kincsek el vannak rejtve, és ahol aztán találkoz-

utóirat // post scriptum

testesített értékek befogadására. A zarándokút tehát – és elvileg minden út, amit felvállalunk az életben, netán többször, esetleg naponkénti gyakorisággal – egyfajta transzformátor, ami megérlelhet minket valamire, amire egyébként is hivatva vagyunk. De hogy mire vagyunk hivatva, mivé kell válnunk, azt csak a Jóisten tudja – vagy még ő sem. A mi feladatunk az érlelő út végigjárása. Vagyis számunkra valóban maga az út a cél. ___________

Fraktálok

hat a többi hasonló vándorral is. Paul Klee szerint a vonal az, amikor a pont elmegy sétálni. De hogy hová jut, min megy keresztül, mit él meg, és mi lesz belőle, mire célba ér, azt csak ő tudja – vagy még ő sem. Számunkra akkor is vándorlásunk szimbóluma, a beavatás jele, ami emlékeztet életünk értelmére, aminek célja, jelentése, üzenete – ha van egyáltalán – bizonyára maga az út. Ha mindezt számba veszem, tényleg úgy tűnik, hogy az utcák világa tömény költészet. Mert a költészet szerepe az, hogy felvillantson valamit a valóság teljességének misztériumából. Heidegger az alkotásokkal kapcsolatban ezt írja: „az igazság a létező világlásaként és elrejtéseként akkor történik, ha megköltik. Minden művészet, mely megtörténni engedi, hogy a létező igazsága, mint olyan előjöjjön – a lényegét tekintve költészet.”23 Ha meggondoljuk, maga a természet is mintegy „meg van költve”, vagyis a maga módján a lét költészete. Ennek alapján nyilvánvaló, hogy minden valódi promenadológiai tapasztalás esztétikai élmény is. Hogy ezt az élményt milyen formában és műfajban lehet objektiválni, az a mindenkori promenadológus leleményességének és ihletettségének függvénye, vagyis ha sikerül, maga is alkotásnak minősül. A promenadológa – hagyományos leíró, értékelő és tervezési funkciója mellett, vagy akár azon belül is: költészet. Végül még egy analógiát szeretnék említeni, ami ezt a költői szerepet egzisztenciális irányban mélyíti el. Ez pedig a zarándoklat. Mert a zarándokúton nem csak a tér és az idő ellenállásával kell megküzdeni, hanem vállalni kell az utazás fáradalmait és veszélyeit is. Lehet, hogy a zarándoklat esetében magának az útnak nagyobb a jelentősége, mint a célnak? Ha nem így lenne, gyorsabb és biztonságosabb közlekedési eszközt választanánk. Egy bölcs mondás szerint az ember akkor vétkezik, amikor valami jót akar elérni, de a hozzá vezető út nélkül. Magyarul: lop. Vagy rövidre zár. Ez történik, amikor egy utcán vakon végigrohanunk, de nem vagyunk jelen. Az útra ugyanis fontos szerep vár: ha végigjárom, alkalmassá, vagy ami még fontosabb: méltóvá tehet a szent cél által meg-

régi-új magyar építőművészet

1 A szerző 2016. március 17-én tartott székfoglaló előadása a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián 2 Michel Onfray: Az utazás elmélete. A földrajz poétikája. Orpheusz Kiadó Budapest, 2011 3 Verschlungene Pfade (Szövevényes ösvények). München – Wien, Hanser 1999. 21 4 William Shakespeare: Ahogy tetszik, 7. felvonás, ford. Szabó Lőrinc 5 Peter Brook: Az üres tér. Európa Könyvkiadó 1999, ford. Koós Anna 6 in: Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete I. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata Budapest, 1980 7 Gaston Bachelard: The Poetics of Space transl. by Maria Jolas. Boston, Beacon Press, 1969 8 Princeton Architectural Press, New York, 2009. 9 O. F. Bollnow: Mensch und Raum. Kohlhammer, Stuttgart, 1963 10 Sitte ezzel kapcsolatos nézeteit Kerékgyártó Béla elemzi, in: Funkció és szépség. A nagyvárosi tér és nagyvárosi építészet kérdései Camillo Sitte és Otto Wagner írásaiban, Helikon 2010, 1-2. 11 l. az 1. lábjegyzetet 12 Lucius Burckhardt: Warum ist Landschaft schön? Die Spaziergangswissenschaft, Martin Schmitz Verlag Berlin, 2006, 33-34 . o. 13 Heidegger: Bauen, Wohnen, Denken in: Vorträge und Aufsätze. Neske Pfullingen 1954 14 Szabó Zsigmond megfogalmazása a „Tér és művészet” c. írásában (Világosság, 2005 2/3) 15 Patrick Geddest (1854-1932) az urbanisztika atyjának tartják. l. Cities in Evolution (1915) Williams & Norgate, London. 16 Nádas Péter: Az égi és a földi szerelemről. Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest, 1991 17 Mőcsényi Mihály: A táj és a zöldfelület fogalmi problémái a tájrendezés nézőpontjából in: Településtudományi közlemények 21, 66-67 18 Ennek remek példája Batár Attila leírása a Bajza utcáról – különös tekintettel a sötét „tunnel”-re a rendező vasúti sínek alatt. 19 Lewis Mumford: A város a történelemben. Gondolat Könyvkiadó Budapest, 1985 20 Brian Leigh Molyneaux: A megszentelt bolygó. Helikon Könyvkiadó Budapest, 1997 21 in Karácsony Sándor: A magyar észjárás. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1985 (Magyar Hírmondó sorozat) 22 Érdemes felfigyelni a térképen arra, ahogy az egymással szomszédos ágas utak elágazásai egy idő után keresztezik, áthatják egymást, vagyis szó szerint interferálnak egymással. 23 l. Martin Heidegger: A műalkotás eredete. Európa Könyvkiadó Budapest, 1988, 110. oldal

Promenadology The Poetry of Walking in Urbanism There are a couple of natural symbols of basic significance that tend to re-occur in the worldview of every single culture. Such examples are the motifs of the sun, the hill, water, the tree or the road. The special role of the symbols is especially manifested in the fact that by using them we do not actually mark or refer to something, but we are the one marked or referred to by them: we tend not to tie bonds with the world, but we are bonding with it from the very start. Just like every symbol, the road also offers several layers of meaning. As it is not only the course of making advance and progress in space, or that of changing positions, but also our way of life, our career in life, which we cover and travel whilst realizing ourselves. We can also refer to it as a journey. But the same road is also a venue of social communication and traffic: this is what we call a street. Streets are fabrics made up of organized edifices. The map which is a two-dimensional translation of this however, leads us back to the world of symbols with its tracery: as it appears to actually mean something. The study below examines this meaning, or, to be more precise, the road or way is about the existential, social, morphological and mapping layers of meanings as well as about the poetry of their overlappings. Walking the streets is an experience resembling a piece of music of several parts which can be fully enjoyed only during the concert as it evolves in time. The street is not an open channel, in which vehicles and people flow, but a live pulsating space in progress, which divides into sections, such as acts and event spaces. This is why promenadology is also referred to as sequential spectacle analysis.

Csendesség A csend szerepe a kortárs szakrális építészetben szöveg text:

Schneller István

A csend vagy csendesség kitüntetett szerepe a kortárs szakrális építészetben a világunkban ható többféle erő együttes jelenlétének következménye. Nem kizárólag a ma egyre divatosabb csendkápolnákra gondolok, hanem mindazokra a templomokra, kápolnákra, amelyek tudatosan támaszkodnak a csendesség erejére. Fontos megjegyezni, hogy kortárs alatt nem a legújabb építészetet értem, hanem lényegében az elmúlt száz évet, a korszakválasztó első világháborútól máig tartó, vagyis az 1914–2014 közötti időszakot, hiszen ebben a száz évben zajlott le a művészetek forradalma, amely korunkat meghatározza. Elég, ha magunk elé idézzük Jan Kott Kortársunk Shakespeare című alapművét, ha szeretnénk megvilágítani, miért tekinthetünk egy viszonylag tágabb időszakot az építészet világában kortársunknak. Különösen így van ez a szakrális építészet területén, hiszen ebben az időszakban indult el és erősödött fel a hagyományos történeti építészeti stílusokkal való szakítás a templomépítészetben. A csendesség kitüntetett szerepe több komponens eredőjeként áll elő a szakrális építészetben, s nem vezethető le csupán az építészet önfejlődésének folyamatából, például a modernista építészet eszköztelenségre való törekvéséből. Súlyozás nélkül az alábbi összetevőket szeretném felvázolni: • vallások közötti párbeszéd, de különösen az ökumené folyamatának erősödése; • a vallás(ok) jelenében és jövőjében a misztika, a kontempláció szerepének növekedése; • a szakralitás és a művészet legújabb kori szétválásának és alkalmankénti egyesülésének következményei; • az urbanizáció és a globalizálódó épített környezet, a „második természet” belső és külső „zaj” ártalmainak fokozódása; • a kialakuló modern építészet önfejlődése, különösen a „tiszta művé szet”, a „kevesebb több” és a minimalizmus irányzatainak hatása. Mindezek a tényezők külön-külön is, de kölcsönhatásukban egymást felerősítve eredményezik azt, hogy a csend, a csendesség, az eszköztelenség, a kevés formai elem használata alapvetően jellemzi a kortárs s ezen belül is a nyugati kultúrkörhöz tartozó szakrális építészetet, s ennek a folyamatnak csak alesetei az ökumenikus jellegű meditációs terek, csendkápolnák. A vallások közötti párbeszéd és az ökumené A globalizáció igen sok káros következménnyel jár a környezetre, a tradicionális, lokális kultúrákra nézve, de kétségtelen, hogy közelebb hozza egymáshoz az eddig elkülönült kultúrköröket. Kelet és Nyugat, Észak és Dél egyre inkább megismeri egymást, aminek a feszültségek és tragédiák ellenére sok pozitív eredménye is van. Hangsúlyozottan nem a multikulturalizmus értéksemleges világáról beszélek, hanem azokról a folyamatokról, amelyekben a hinduizmus, a buddhizmus, az iszlám és a kereszténység együttélése megköveteli a vallások közötti párbeszédet.

xvI. évfolyam / 87.szám

Heikki és Kaija Siren: Diákkápolna, Otaniemi, 1957

A vallások párbeszéde építészeti szempontból fontos, ennek látható jelei a nemzetközi intézményekben (ENSZ, UNESCO), repülőtereken, autópályák mentén létrehozott kápolnák, meditációs és imahelyek. Az ökumené szorosabb értelemben a keresztény felekezetek egymás közötti párbeszédét, közeledését jelenti, amelyre számos jó példa van a kortársnak tekintett időszakban. Különösen fontos a katolikus és az evangélikus egyház közötti párbeszéd, amelynek egyik látható eredménye a Közös nyilatkozat a megigazulásról című dokumentum. Az ökumené fontosságát hangsúlyozza a német értelmiségiek közös nyilatkozata is, amely 2017-re a reformáció 500., valamint a II. vatikáni zsinat 50. évfordulója alkalmából az azonnali keresztény egységet tűzi ki célul. Említhetnénk ugyanakkor Ferenc pápa 2014-es Evangelii Gaudium című apostoli buzdítását is, amely szintén az ökumenikus párbeszédre sürget: „Ha azokra a tényezőkre koncentrálunk, amelyek összekötnek bennünket, és észben tartjuk az igazságok hierarchiájának elvét, akadálytalanul haladhatunk az igehirdetés, a szolgálat és a tanúságtétel közös formái felé.” E folyamat látható jele a szakrális terek képi világának egyszerűsödése, a közösen elfogadható szimbólumok, jelképek keresése, az evidensen közös elmélyedést szolgáló terek végsőkig való leegyszerűsítése. További és radikálisabb látható jel a közös használatú templomok építése, vagy a jelenleg két felekezeti részre osztott, de a későbbiekben egyesíthető templomterek létesítése (Freiburg evangélikus-katolikus temploma Németországban, Magyarországon pedig Miskolc-Avas katolikus-görögkatolikus, korábban református-ökumenikus temploma). A misztika és a kontempláció erősödő szerepe korunk vallásosságában Karl Rahner, a 20. század egyik legnagyobb katolikus teológusa már korán megfogalmazta, hogy a vallások jövője szempontjából kulcsfontosságú a misztika szerepe. A misztika természetesen nem a sokszor félreértett rajongó elragadtatás, vagy éppen egy okkult tudás meg-

utóirat // post scriptum

szerzésének pszeudo misztikája, hanem egység-tapasztalat, a valóság egységéé. Willigis Jager bencés szerzetes és zen mester, aki hosszú ideig Japánban élt, igen fontosnak, sőt alapvetőnek tartotta a misztika szerepét a vallások jövője szempontjából. Hullámaiban a tenger című művéből idézek: „De a vallások valódi egysége nem a szinkretizmusban rejlik, hanem a valóság megtapasztalásában. Minden vallás megtalálta a maga misztikus útját, mely a tapasztalat e szintjére vezet, és tanítják is ezeket. A misztika jelentősége az elkövetkező évszázadokban növekedni fog. Sőt a magam részéről a teológia megmentőjének tartom.” Az igazi misztikus tapasztalat, ha ezt egyáltalán szavakba lehet foglalni, az önző Én elengedése révén az Isten-tapasztalat egységének átélése. Ehhez azonban szükséges az Énre rárakódó rétegek lebontása, a csendes elvonulás. Ilyen jellegű elvonulásokhoz segítenek hozzá a meditációs kápolnák. Hogy itt nem valamiféle remeteségbe való elvonulásról van szó, azt a tragikus sorsú Dag Hammarskjöld, a 20. század legnagyobb formátumú ENSZ főtitkárának szavaiból érthetjük meg. A rendkívül elfoglalt, hatalmas világi pozíciót betöltő ember ezt írta a naplójában: „Hogy szép fává növekedhessünk, teljes csendben rá kell találnunk arra a csöndre, ahol a Teremtő akarata szinte belső ösztönünkké változik, annyira sajátunkká lesz.” E gondolat jegyében szorgalmazta az ENSZ New York-i épületében a Csend Csarnoka kialakítását. Az elmélyedést szolgálja a természet elemeinek szemlélése révén felerősödő valóság-tapasztalat, de különösen az üresség megtapasztalása. Az üresség itt nem tartalomnélküliség, hanem a megnevezhetetlen Isten, a végső valóság jelenléte. Szakralitás és művészet szétválása A tágabb értelemben vett modern korban a szakralitás és a művészet hagyományos összefonódása alapvetően megbomlott. Ez a folyamat természetesen már jóval a tárgyalt korunk előtt megkezdődött, és mostanra csak tisztábban érzékeljük az eredményeket. Graham Howes A szakralitás művészete című könyvében a következőket írja: „A 18. század elejétől mindazonáltal más olyan hatékony intellektuális erők, mint pl. a felvilágosodás racionalizmusa és a romantikus mozgalom Európában és Európán kívül, módosítani kezdték a művészetet, a művész és a vallás tradicionális egymásrautaltságát, így a művészet fokozatosan autonóm kultusszá vált…” A művészek egyre kevésbé választottak hagyományos értelemben vett szakrális témákat. Az egyház egyre ritkábban bízott meg kiemelkedő művészeket vallásos témák ábrázolásával. Az Isten és ember, ég és a föld közötti világot betöltő angyalok és ördögök, szentek és

jámbor uralkodók, üdvözültek és kárhozottak világa eltűnt a templomok faláról ugyanúgy, ahogy a tudomány által kiüresített égből is. A templom már nem világmodell, nem „Biblia pauperum”, nem a vallásos képzelet alakjaival betöltött tér, hanem az imádság, az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatásának helye. A templomot díszítő képek, sőt maga a templom épülete is korábbi korok művészetének utánzásává vált, sőt létrejött a vallásos giccs is. A probléma valósi súlyát a 20. század nagy katolikus teológusa, Hans Uhr von Balthasar jelzi A dicsőség felfénylése, teológiai esztétika című művében. Nemcsak a szakralitás és a művészet szerepe bomlott meg, hanem a teológia és a szépség viszonya vált problematikussá. „Ezt igazolja az, ami az esztétikai vonatkozásoknak a teológiából és az egész keresztény életből való száműzése következtében előállt, s amit, mint már láttuk, összefoglalóan kimetszésként írhatunk le: a kontempláció kimetsződik a hitaktusból, a 'látás” a „hallásból”, az eszkatologikus szemlélés csírája a hitből, s így a keresztény ember a megszűnő, régi világkorszakba száműzetik” – írja. Mindenesetre az építészet, különösen a szakrális vagy templomépítészet egészen különös, sajátszerű helyzetben van. Jóllehet nem vonhatja ki magát az általános tendencia a művészet és szakralitás szétválása ereje alól, mégis a templom, mint épület nem mondhat le arról, hogy művészeti, építőművészeti alkotás legyen. Szerencsére voltak olyanok, mint Pierre Couturier domonkos szerzetes, aki más művészek mellett Le Corbusiert is felkérte kápolna tervezésére. Tudatosan próbálta megközelíteni a vallás és a művészet világát: „Azért hívtuk őket, mert ők korunk legjobb festői és szobrászai… A középszerű művészek választása visszahat a papságra és a hívekre, és a hitetlenek is azt kérdezhetik, hogy az egyház hogyan lehet elégedett velük. Több mint száz éve a képzelőerő kívül maradt az egyházon és idegen volt tőle… A megújuláshoz nagy művészekre van szükség… Az egyházi művészet megújításához biztonságosabb a nem hívő zsenikhez fordulni, mint tehetségtelen hívőkhöz” – vallotta többek között a Vallásos művészet és a modern művész című írásában 1951-ben. Az építészet kényszerű vagy elhivatott vállalkozása szakralitás és művészet összekapcsolására az általános szétválás korában azt eredményezte, hogy rendkívül sokféle templomforma jött létre. A szakrális épületek kanonikus rendje helyett individuális megközelítés, néha úgy érezzük, formai önkényesség, de mindenképpen kísérletezés született. Mivel a templomépítészet az építészet funkcionális kötöttségektől, gazdasági haszonszerzéstől legszabadabb formája, a legnagyobb építészek alkotásaik csúcspontjának tekinthették azokat, amelyek iránymutatók lehettek világi munkáikra nézve is. Elég, ha Le Corbusier Ronchamp-i kápolnájára gondolunk, amelyet Charles Jencks az első posztmodern

Peter Zumthor: Koluma Museum, Köln. fotó: Michiel van Raaij

régi-új magyar építőművészet

Rudolf Schwartz: Fronleichnahmskirche, Aachen, 1930

épületnek tartott, míg számos modernista építész kiátkozott. Tekintettel arra, hogy Le Corbusier a hagyományos értelemben nem volt vallásos, kozmikus szimbólumokat keresett. Vallási épületeinek kísérletei megjelentek világi épületeiben, a La Tourette kolostorban vagy a marseille-i lakóházban. Megidézhetjük a japán Tadao Ando munkásságát is, akinek műveiben a szent valamiképpen mindig jelen van, de szakrális épületeiben fokozottan. Az ő megfogalmazása megvilágítja, mire gondolok: „A természet erejét akarom megjeleníteni a jelenkor társadalmában, és ezáltal olyan ösztönző helyeket létrehozni, amelyek közvetlenül az emberek érzékeihez szólnak, mint élő testtel rendelkező létezőkhöz. Még inkább vissza akarom szerezni a történelem rétegeiből nem a formát vagy a stílust, hanem a természet és az élet esszenciális látását, amely a mélyükben húzódik.” A minimalista „Templom a vízen” persze rokon a finn Kaija és Heikki Siren későmodern Otaniemi kápolnájával, ahol a kápolna szakralitása nem ünnepélyességből vagy szertartásosságból ered, hanem tiszta befogadóképesség. A tér teret kínál. Archaikus jellege a lényegit keretezi, egyfajta üres teret, amely arra vár, hogy betöltsék. Persze nagy különbségek is vannak a két templom között: a finn templom csendesen várakozik, a japán mellbe vág feszes minimalizmusával. A templom helye a mai nagyvárosban Szinte közhely, hogy az egykori katedrálisokkal, melyek a városok meghatározó nagy épületei, a kor csúcsteljesítményei voltak, egyáltalán nem lehet összehasonlítani a ma épülő szakrális épületeket. A jelenkor építészeti csúcsfeladatai, a felhőkarcolók, irodanegyedek, hangversenyés kiállítótermek, múzeumok és szállodák, méreteikben és látványosságukban messze túlnövik a városokban épülő szakrális épületeket, a templomokat, kápolnákat. Szekularizált világban élünk, ahol a magukat hívőknek valló emberek csak kis része jár templomba. A mai templomok befogadóképessége is csak töredéke a hajdani templomtereknek. Ennek következtében a mai templomok jelentős része szinte megbújik az irodanegyedek felhőkarcolóinak árnyékában, mint pl. a Párizs La Defense negyedében épült kortárs templom, vagy a bécsi Uno-city területén épült templom esetében. Hasonló a helyzet a nagy lakótelepeken utólag épült templomok többsége esetében is. Azt mondhatjuk, hogy méreteikben és formájukban is csendes társak a körülöttük lévő épített környezetben, vagy még inkább a csend szigetei egy zajos és rohanó világban. Nem akarnak kitűnni sem formáikkal, sem anyaghasználatukkal a környezetből, sokkal inkább belesimulnak abba. A mai városi élet nem kedvez a spiritualitásnak – mondja Thomas

xvI. évfolyam / 87.szám

Merton katolikus szerzetes, korunk egyik szemlélődő életet élő embere, a vallások közötti párbeszédet és a kontempláció fontosságát hangsúlyozó, nagy formátumú gondolkodó. „A belső élet csöndje és összeszedettsége nélkül az ember elveszíti a kapcsolatot azokkal a forrásokkal, amelyekből valódi életereje, világossága és békéje fakad,” írja majd így folytatja: „A városi élet átlagos körülményei annyira szemben állnak a spiritualitással, hogy még a legjobb természetes készségeknek és felkészültségnek örvendők is csak szüntelen küzdelem árán élvezhetik a belső élet legalapvetőbb formáját.” Mindezek a tényezők érdekes ellenreakciót váltottak ki: a városok forgalmas pontjain vagy autópálya pihenőkben olyan csendkápolnák épülnek, amelyek lehetővé teszik a rohanó élettempó és a zajártalom megszakítását vagy felfüggesztését, legalább arra késztetve az embereket, hogy emlékezzenek spirituális lény mivoltukra. Az építészet önfejlődése a modernitásban A modern vagy tágabb értelemben kortárs építészet kialakulása történetében döntő fontosságú volt az egyes művészeti ágak elkülönülése, a „tiszta művészetek” létrejötte. Hans Sedlmayer A közép elvesztése című műve részletesen taglalja a folyamatot, ahogy a festészetből a szakrális tartalom után eltűnik az életkép, a portré, a tájkép, a csendélet, azaz minden önmagához képest külső, vagyis verbálisan is megfogalmazható tartalom, s válik „tiszta” festészetté: színné, folttá, ponttá, üres és teli formák világává. Analóg módon hasonló folyamatok játszódtak le a többi művészeti ágban, így az építészetben is. Az egyedi műalkotásokból lépésről lépésre kiszorult, szinte kivágták belőle azt, ami vélhetően idegen elem volt: a festészetből kiszorult a plasztikus, a körvonal, az építészetből a színpadszerűség, az irodalmi, az antropomorf, az ornamentika, a szín stb. Azonban a csendesség megértése szempontjából a tiszta művészet megszületésének etikai követelménye a legfontosabb. A Gesamtkunstwerk, az összművészeti alkotás, az építészet, szobrászat, festészet egységének vágya is elvetendő, ami nem jelenti azt, hogy az épület tere nem adhat otthont más művészeti ágakhoz tartozó tárgyaknak. Az igazi építészet azonban „tiszta tömegek okos játéka a fényben” – ahogy ezt Le Corbusier megfogalmazta. Az építészet ezek szerint tehát tér és tömeg, fény és árnyék, felületek és anyagok világa, amely valamilyen rezonanciát vált ki belőlünk. Mindez általában funkciók létrehozása miatt történik, és olyan fontos tényezők is befolyásolják, mint például a jogi szabályozás, a beépíthetőség, az építési telek határai, a költségvetés, az elérhető anyagok stb. E felfogás szerint ezek azonban csak másodlagosak, nem szerkesztési elvek, csupán megszabnak bizonyos határokat. Az egyszerűségre, az eszköztelenségre való törekvés minden azzal

utóirat // post scriptum

ellentétes áramlat ellenére is végighúzódik a modern építészet történetén. Ennek a tendenciának legmarkánsabb megfogalmazása Mies van der Rohe-től származik s a „Less is more” (kevesebb több) jelszava jeleníti meg. E megfogalmazás igencsak kétértelmű, hiszen a minimumra való törekvés mellett benne van bizonyos maximalizmus. Állítólag Mies van der Rohe ezt a kijelentését nem is angolul mondta, hanem szűk baráti körben suttogta maga elé: „Beinahe Nichts” – hangzott az eredeti mondat: azaz majdnem semmi. Pontosabban a majdnem semmivel, a kevéssel a lehető legtöbbet kifejezni. Ez a „kevés” azonban „tele van” mögöttes vagy háttértartalmakkal, utalásokkal, láthatatlan kapcsolódásokkal, így csak azok számára „bore” azaz unalmas, akik ezeket az utalásokat nem értik, vagy nincsenek ráhangolódva. Később a 60-as évek minimalizmusa felvette a század elején megindított fonalat, s ahogy az első lépés a tiszta művészet követelménye, a „kevesebb több” elvével indul, a minimalizmus folytatta, felerősítette és módosította, szinte rendszerbe foglalta a kezdő lépéseket. A módosulások többek között a következők: • a korai, kizárólagosan helyhez nem kötődő „nemzetközi” formákhoz a hely leheletszerű érzékeltetését társította; • a tiszta geometria elvét szinte felnagyította, egyfajta pátosszal látta el; • az azonos elemek ismétlésének elvét felfokozta, a hierarchia tudatosabb elvetése érdekében; • a technikai tökéletesség Mies van der Rohe-i elvét erősítette (Isten a részletekben lakik); • a lépték torzításával megnehezítette a máshoz való viszonyíthatóságot; • a tiszta jelenlét hangsúlyát erősítetve, mintegy hipnotizálni akarja a szemlélőt. A „kevesebb több” elvét folytató minimalizmus, s maga a tágabb értelemben vett kortárs építészeten végighúzódó törekvés minden szikársága ellenére – vagy éppen ezért – igényli a kontextust. A kevesebbre való törekvés nem nélkülözheti a környezetet. Mindig van benne valami alkalomszerű. Ez a környezet persze nemcsak tárgyi, hanem szellemi környezetet, akár tradíciót is jelent. Így van jelentése, így vannak jelentésrétegei. A templom a gyülekezetre rezonáló membrán. Az azt létrehozó közösséggel él együtt. Így érthetők Romano Guardini szavai Rudolf Schwartz korai emblematikus templomáról, az aacheni Fronleichnahmskirchéről: „Ebben a templomban a szent jelen él. El tudom képzelni, hogy valaki azt mondja róla, hogy üres. Erre elismételném, hogy saját érzéseit kellene mélyebben megfigyelni. Érzéseink tele vannak mindenféle formával, tárggyal és képpel, éppen annyira, hogy a hallgatást ne viseljük el. Vagy mégsem felejtettük el, hogy mi a hallgatás, amely a szóhoz tartozik éppúgy, ahogy a belégzéshez a kilégzés. Éppen így áll ez a nagy felületekkel, amelyet nem törnek meg tagozatok és nem töltik meg képek és díszítések. Ez nem üresség, hanem csönd. És a csendben Isten van. E tágas falak csendességéből Isten jelenlétének megsejtése tud kibontakozni.” Guardini a templomot a szent tér képnélküliségeként csodálta. Ezek a tendenciák a jelenig érnek. John Pawson pannonhalmi rekonstrukciójának szűkszavúsága az apátsági környezet nélkül némaság lenne. A kontextus formai megjelenése A fentiekben vázolt, több komponensű csendesség akkor nem válik tehát némasággá, ha kontextusba kerül a hellyel és a tradícióval, látható és láthatatlan környezetével. A kevesebb, a minimum akkor szólal meg, ha felébreszti ezt a tágabb értelemben vett „környezettel” való kapcsolatot. A legjobb művekben utalások rendszere kerül elő a szakrális épület elődeire, a hely, a gyülekezet történetére, a történeti építészet önfejlődésére stb. A csendes kortárs művészet, s így az építészet is rászorul a kontextusra, ahogy a beszédben hallgatás és szó, a zenében szünet és hangzás egymást feltételezi. A kontextus mindig egyedi, az adott hely,

régi-új magyar építőművészet

az igényes megrendelő, a gyülekezet története, az építész formateremtő eszközeinek eredete szövi azt a láthatatlan hálót, amelyben megcsendül a csendes épület. Ebben a csendülésben nagy szerepe van a tradíciónak, az emlékezésnek, annak ellenére, hogy a kortárs templomépítészet szakított a történelmi formákhoz való kötődéssel. Számos kortárs templomépületben feltűnik az európai hagyományból örökölt hosszházas és centrális szerkesztés ötvözésére való törekvés. Megjelenik a kolostortemplomokra jellemző megközelítés. A templomok elhelyezése ugyan nem szokványos módon – a település egy kiemelkedő helyén vagy pontján – valósul meg, de vagy tudatosan ellenpontozza halkszavúságával a környezet harsány monumentalitását, vagy a természet csendjébe burkolózik. Mindenesetre párbeszédet alakít ki időbeli és térbeli környezetével. Sokszor a templom formája utal ősi szimbólumokra – megjelenik a bárka, a hal, a kehely, mint épületforma. Egyes templomokban korábban elpusztult vagy lerombolt templomok építőanyagait használják fel, másokban az anyaghasználat éppenséggel a közvetlen jelenre utal. A legtöbb kortárs templomban megjelenik egy-egy több évszázados kultikus tárgy. A többrétegű kontextus nélkül a kortárs templom néma marad. A kontextus szükséges és drámaian igaz jelenlétét példázza egy-egy kortárs épület vagy kiállítás is, amely nem direkt módon templomtér, hanem szakrális eredetű helyszínen és tárgyak között megjelenő kortárs művészet. Különösen erősen és példaszerűen jelenik meg a kontextus Peter Zumthor kölni Kolumba múzeumában. Az egykori kolostor és templom helyére került egyházi múzeum a kortárs szakrális és profán műalkotásokat a régi korok tárgyaival együtt mutatja be. Így szólal meg a szűkszavú kortárs művészet a művészet történetével való viszonyban. Hasonló atmoszférájú kiállítás volt legutóbb a Kiscelli Múzeum egykori templomterében Kondor Attila kortárs kiállítása, amely az Ontogenezis – Részesülni a térben címet viselte. Ez a kontextusba helyezés, nemcsak a térben elhelyezett műalkotások számára fontos, hanem a kortárs szakrális építészet csendességének kiegészítő eleme. A különböző korokban létrejött alkotások időbeli összemetsződése különösen kiemeli a kontextus fontosságát a kortárs, de különösen a szakrális művészetben. (A 9. Szakrális Építész- Belsőépítész Konferencián 2015. szeptember 22-én a FUGA-ban elhangzott előadás szerkesztett változata.)

silence Tranquility in Contemporary Sacred Architecture Sacred buildings erected nowadays cannot be compared to the former cathedrals which are landmarks of towns and cities as well as top achievements of their own age. The most prestigious tasks of architecture today are skyscrapers, office blocks, concert and exhibition halls, museums and hotels, which significantly overgrow the sacred buildings, churches and chapels being built in urban contexts because of their dimensions and spectacles. We live in a secularized world where only a tiny minority of people who regard themselves faithfuls are also active churchgoers. As a result, the majority of contemporary churches almost hide in the shadows of the skyscrapers dominating office-blocks. The situation is highly similar in most of the cases of churches built after the completion of housing estates. We may say that they are silent partners within the artificial environment surrounding them because of their dimensions and forms, or even more likely, they tend to be peaceful islands against a noisy world which is always in a rush. Urban life today is not advantageous for spirituality. All these factors have had interesting counter-reactions. Chapels of tranquility are built in busy parts of towns and cities or rest areas along motorways, where they offer a venue for a break from the rush, get-aways from our speedy lifestyle and noise pollution, at least reminders of people to remember their spiritual beings.

Carlo Scarpa: A Querini Stampalia alapítvány székháza, Velence, 1963. Forrás: Querini Stampalia Foundation

Életmű-gondozás Carlo Scarpa (1906–1978) egy évtizeddel a centenárium után szöveg text:

klaniczay péter

2006. június 2-án egy háromnapos rendezvénysorozattal kezdődött el Carlo Scarpa születésének centenáriumi ünneplése főként az olaszországi Veneto tartományban, ahol élt és alkotott élete legnagyobb részében. Visszatekintve úgy érzem, kár volt kihagyni az emlékére rendezett eseményeket. Ekkor szinte egész Olaszország összefogott, városok, intézmények magánszemélyek, talán vezeklésképpen, hogy így adózzanak az immár felejthetetlen mesternek még az életében neki kijáró tisztelet elmaradásáért. Ugyanabban az évben, május végén mutatta be Veronában a Castelvecchio múzeum a Scarpa általi áttervezésére vonatkozó tervek évek óta készülő digitális feldolgozásának eredményét, a több mint 600 rajzot tartalmazó könyvet, a múzeumra vonatkozó tervekből készült kiállítás keretében.1 A római Andersen múzeum még soha be nem mutatott korai terveit és rajzait tárta a nagyközönség elé.2 Vicenzában a Palladio központhoz került fotógyűjtemény részét képező Gianni Berengo Gardin fotóművész 1972-ben, a Brion családi sírkert megnyitásakor készült fotóiból nyílt kiállítás, amivel együtt bemutatták a Brion sírkertről készült legújabb monográfiát. 3 Asolo kisváros is önálló tárlattal adózott a sokáig ott élő mester emlékének. Emellett minden Scarpához kapcsolódó alkotás látogatható volt három napon keresztül, aminek külön érdekessége lehetett, hogy az eddig a látogatóktól elzárt magántulajdonú lakások, villák is megtekinthetők voltak. Így lehetővé vált a vicenzai casa Gallo

xvI. évfolyam / 87.szám

(1962), az udinei casa Veritti (1955–61), a velencei casa Scatturin (1955) és a bardolinói casa Ottolenghi (1974–79) részletes bejárása, az ámulatba ejtő belsőépítészeti részletek és több esetben a tájjal való kapcsolat közeli élményként való befogadása. A már ismert múzeumi helyszíneken túl a pármai járási tanács közgyűlési terme (1955–56) is megtekinthető volt, amelyet Scarpa rendezett be és ő tervezte meg a világítást. A teremnek különös atmoszférát adnak a modern bútorok mellett a falakat borító modern freskók (Armando Pizzicato, velencei művész alkotása). Scarpa életét megkoronázó művén, a Brion családi sírkerten túl, aminek tervezési elvei a nevének betűit összeadó 11-es számon alapszanak, láthatók voltak a korábbi években készült kisebb síremlékek is. Az udinei Veritti síremlék (1951) és a Zilio síremlék (1960), a velencei Capovilla síremlék (1943–44) mind hordozzák már a későbbi nagy sírkert apró részleteit. A Genova melletti kisvárosban (Nervi) készült Galli síremlék (1976–81) elkészültét már nem érhette meg. Sajnos a nagyon érdekes módon – egyetlen mészkőtömbből – faragott velencei Rizzo síremléket (1940–41) időközben elbontották. A tágabb nemzetközi figyelem 1978-ban bekövetkezett halálát követően fordult Scarpa felé, noha az elkészült és még folyamatban lévő munkái már Olaszországban ismertté tették nevét. Már addig is az építészeti, belsőépítészeti és design folyóiratokban számos publikáció ismertette alkotásait, de önálló kiadvány csak halála után jelent meg róla. Az összefoglaló művek több nyelven is hozzáférhetővé tették munkásságát, de Velence környékén, szűkebb hazájában – hála egykori

utóirat // post scriptum

Carlo Scarpa: Museo dei Castelvecchio, Verona, 1957

munkatársainak – már a 80-as években megindult az egyes alkotások elemzése, tervezésük részletekbe menő ismertetése. Igazán viszont csak a centenárium közeledtével indult be a teljes életmű feldolgozásának lehetősége. A MAXXI Modern Művészeti Múzeum 2001-ben állami támogatásból megvásárolta a mintegy 30 ezer tételt számláló archívumot (187 különböző tervanyag, 12 ezer tervlap, 11453 rajz, skicc, 12200 fotó, 800 video és hanganyag, ill. egyéb tárgy), amelyet korábban a mester fia, Tobia Scarpa designer őrzött Treviso közeli otthonában (Trevignano Veneto). Ezt követően, 2002-ben Veneto tartománnyal közösen létrehoztak egy vegyesbizottságot, amelyhez több intézmény is csatlakozott (Velence és a Lagúnák Műemléki Felügyelősége, IUAV – a velencei egyetem építészkara; CISA – vicenzai Palladio Központ; a veronai Museo di Castelvecchio, a Monselice-i Rocca Egyesület) azzal a céllal, hogy Scarpa életművét feldolgozzák, megőrizzék és közkinccsé tegyék, valamint az egyes alkotások fennmaradását és konzerválását folyamatosan biztosítsák. Fontos szempontként fogalmazták meg a működő helyszínek látogathatóságának és bemutatásának javítását, tekintettel az új funkcionális igényekre is. 2006. június 2-án nyílt meg a trevisói Állami Levéltárban a Centro Carlo Scarpa, vagyis a Carlo Scarpa Központ, amely új lendületet adott a további munkához. Az archívum rajzi anyagának döntő része a háborúban sokat szenvedett városrész újabb lakótömbökkel és intézményekkel övezett és helyreállított, valamint levéltárnak átalakított egykori Szent Margit kolostorának földszintjén kapott helyet, ahol szakszerű tárolás mellett kutatószoba és kiállítótér segíti a szakmai munkát. A kutatóközpontot Umberto Riva építész tervezte és a berendezést a nemzetközi hírű Estel Group termékei alkotják. Az elmúlt tíz év eseményei és kiadványai igen jelentősen járultak hozzá a hatalmas életmű további elemzéséhez és a számos kiállítás, konferencia tovább mélyítette a modern olasz és nemzetközi építészet egyik legnagyobb alakjáról alkotott képet, amelyet egyrészt Scarpa által tervezett közintézmények gondoztak, ill. újabb szereplők révén lehetővé vált az életművel kapcsolatos egykori magánszemélyek birtokában

régi-új magyar építőművészet

lévő dokumentumok megismerése is. A vegyesbizottság folyamatosan egyezteti az életmű egyes részeinek bemutatási lehetőségét és biztosítja az egyes kiadványok, ill. a kiállítások pénzügyi forrását. Emellett elkezdődött az egyes esetekben már 50 éves múltra visszatekintő művek helyreállítási programja is. Ennek keretében a Castelvecchio múzeumán (1958–64), a Canova gipszmásolat gyűjteményben (1956–57), a palermói Abatellis palotában (1953–54), a velencei Galleria dell’Accademia – amelynek épületegyüttesét részben még Palladio tervezte – Scarpa által kialakított belső tereiben (1945), a Querini Stampalia alapítvány székhelyén (1963-64) folytak felújítási és bővítési munkák. Továbbá a velencei bírósági tárgyaló, a Manlio Capitolo terem (1955) teljes felújítását, a velencei egyetem központja, a Ca’ Foscari (1935–37, 1954–56) egyes termeinek helyreállítását, a Partizánnő (la Partigiana), Augusto Murer nőalakjával készült emlékművének (1961) restaurálását is elvégezték. A Biennálé területén a volt jegypénztár (1952) és az olasz pavilon egykori kiállítóteréből átalakított udvarának (1952) a helyreállítása is elkészült. Megkezdték a Brion család sírkertjének (1964–72) felújítását is, ahol a főbejáratra merőleges folyosó japánkert és pagoda felőli vége már évek óta ázott, és idén a pagoda körülállványozása történt meg az ott jelentkező hibák kijavítására. Ezt segíti az archívum teljes feldolgozása, amely várhatóan még sok évet vesz igénybe. De már egyes alkotások teljes tervanyagának katalogizálása is elkészült, amelyek önálló publikációkban jelentek meg, ill. digitális formában is kutatható (Castelvecchio, Brion temető, Ottolenghi ház, Querini Stampalia). Egyes magánszemélyek, ill. leszármazottaik – látva a kezdeményezések komolyságát – egymás után teszik hozzáférhetővé a birtokukban lévő, Scarpához kapcsolódó dokumentumaikat kiállításokon bemutatva, vagy pedig egyenesen az egyik közgyűjteménynek való adományozás formájában. A vicenzai Gallo család a közelmúltban 34 tervlapot adományozott a Castelvecchio múzeumának, amelyek a 60-as években megvásárolt vicenzai palota (palazzo Brusarosco) háborúban megsérült tetőterének Scarpa szerinti átalakítására vonatkoztak, sőt a már 80-as években eladott, majd városi tulajdonba került épület Scarpa által ter-

vezett bútorait is Vicenza városának adták. De több Scarpához kötődő más rajzi hagyaték is a veronai múzeumhoz került, amelyekhez Veneto tartomány vétel útján vagy ajándékozással jutott (egyes Scarpával dolgozó kivitelező cégeknél lévő tervanyag, mint a Bernini cég – berendezés, a Cappellin cég – üvegművészet, ill. letétbe került tervek: a Veronai Népbank és az Ottolenghi villa) Az életmű fokozatos feldolgozása számos újabb területen teszi lehetővé Scarpa sokoldalúságának bemutatását is. A velencei Venini cég, ahol Scarpa művészeti tanácsadó volt 1932–47 között, közel 300 alkotásból álló kollekciót mutatott be Velencében és a New York-i Metropolitan múzeumban (2012–13). Scarpa kerámia és üvegtervei, ill. a megvalósult alkotások minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a mester formatervezőként is rendkívülit alkotott. Scarpa élete során igen jó kapcsolatot ápolt számos művésszel. Még fiatalon ismerte a 20. század első felének – a magyar építészek számára is sokszor példát adó – kiváló és hasonló hozzáállású, idősebb mesterét, Josef Hoffmannt is, aki nagy hatással volt Scarpa formai gondolkodására. Ennek állítottak emléket még 2006-ban a csehországi kisvárosban, Brtnicében Das Sublime in der Architektur címmel, Rainald Franz rendezésében, Hoffmann múzeummá alakított szülőházában rendezett kiállítással, ahol a két művésztől bemutatott művek a szoros szellemi kapcsolat bizonyítékai voltak. De hatással volt rá Wright és Louis Kahn is. Elég itt csak az udinei villákra és a Brion családi sírkertre utalni. Wright és Scarpa Venetoban címmel hamarosan befejezik a velencei Masieri Memorial épületének tervezési körülményeiről fennmaradt dokumentumok összegyűjtését és online hozzáférhetővé tételét. Az épületet Wright kezdte el tervezni a fiatalon 1952-ben elhunyt Angelo Mesieri emlékére, de az invenciózus terv végül nem kapott építési engedélyt, mivel megbontotta volna a velencei Canal Grande térfalainak történelmi összképét (1954). Majd a 60-as évek elején Valeriano Pastor készített újabb terveket és évekkel később Scarpa vette át a tervezést (1968–69). A korabeli homlokzat megtartásával a teljes belső átépítését javasolta, ami végül 1973-ban engedélyt is kapott. Az építkezés jóval Scarpa halála után fejeződött be (1982-ben), de a teljes program nem valósult meg és idővel az épület funkciója is megváltozott (sokáig kiállítótér volt, majd építészeti tervezőiroda működött benne), amelynek kivitelezésében Franca Semi építész volt a munkatársa, aki a dokumentumok összegyűjtését is irányítja. A Veneto tartomány déli részén, Padova alatt található Monselice kisvároshoz több szálon is kötődött Scarpa. Személyes barátja, Aldo Businaro a helyi vár egyesületének elnöke volt, akinek villát is tervezett (il Palazzetto, 1974–75). A helyi könyvtár, amely felvette Businaro nevét, egy kis múzeumot hozott létre Scarpa ritka tárgyaiból (2007), és később a villa átalakítási terveit bemutatták Trevisóban (2010). A több tucatra rúgó gyűjtemény a legkülönbözőbb használati és dísztárgyakat tár a látogatók elé, bizonyítva Scarpa szinte minden anyagban megmutatkozó sajátos formavilágát. Az építészeti csomópontokhoz, a bútorok részleteihez alkalmazott fa- és fémelemek, valamint a belsőépítészeti és használati tárgyak rendkívül elegánsan és sokszor nemesfémből formált példái mind a szinte még teljes keresztmetszetében beláthatatlan életmű ékköveként válnak így ismertté. A trevisói Scarpa Archívum évről évre az életmű újabb szeletét tárja a nagyközönség elé, amelyekhez kisebb ismertetőfüzet és előadások is kapcsolódnak, s ezek nyomán egyes kiválasztott témák terjedelmes feldolgozása is megtörténik. Külön kiállítást szenteltek egy speciális témának, történetesen Scarpa művein található feliratoknak, Scarpa és a szavak formája címmel. A fába vésett és betonba öntött, valamint fémből formált betűk és feliratok egy sajátos művészi kifejeződés formái. A feliratok változatossága és igényessége bizonyítja Scarpa mindenre kiterjedő figyelmét. Egy másik, még kevéssé ismert terület a színházak világa. Scarpa életművének nagy vesztesége, hogy végül egyetlen színházterve sem épült meg, noha élete során többször volt alkalma

xvI. évfolyam / 87.szám

színházat tervezni. A bemutatott tervanyag lenyűgöző módon bizonyítja, hogy Scarpa hogyan gondolkodott a művészetek fejedelméről, vagyis a színházról, ahol számos művészeti ág találkozik. Egyedül a velencei Rossini színház átalakítása valósult meg még a 30-asévekben. A genovai Carlo Felice színház újjáépítése a háborús pusztítások után végül Aldo Rossinak adatott meg, aki Scarpa korábbi, több mint 10 éven át tervezett (1963–76) koncepcionális megoldását átvette. A vicenzai városi színház tejesen új épületként lehetővé tette volna Scarpa minden erre vonatkozó elképzelésének kibontakoztatását, ami végül meghiúsult. A kiállítás után egy hatalmas monográfia jelent meg. 4 A velencei Querini Stampalia alapítvány éveken át Scarpa halálának napján, november 28-án tartott beszélgetéseinek gyűjteményes kiadását gondozta 1998-2005 között (az előadásokat 2007-ig rendezték meg), ami már jó alapot adott az egyes részproblémák megértéséhez, illetve a további munkákhoz. Velence tartomány 2003 óta egy sorozatot indított Tanulmányok Carlo Scarpáról címmel, amelynek már a 12. kötetét adták ki a közelmúltban. Ez a legutóbbi kötet 12 interjút tartalmaz az egykori pályatársaktól (építészek, kézműves iparosok, művészettörténészek), akik még személyesen ismerték Scarpát és több munkán együtt dolgoztak vele. A korábbi kiadványok a korszak legjobb kutatóinak az egyes művekhez kapcsolódó részletes ismertetéseivel mutatja be a tervezés apró rejtelmeit és teszi szinte elérhető közelségbe az egyes tervek hos�szú érlelési folyamata közben Scarpa belső világát tükröző gondolkodási folyamatát. Külön kötetet szenteltek Scarpa és a művészetek; Scarpa és a 20. századi szobrászat; Scarpa és fotográfia témáknak is, de más kiadóknál megjelentek művek Scarpa és a víz; Scarpa és Japán; Scarpa a részletekben címmel. Az építészet és a fotográfia kapcsolata már régen ismert és a dokumentatív értékén túl már egy speciális művészeti ággá alakult az építészeti fényképezés is. Scarpa több fényképésszel dolgozott együtt évtizedeken keresztül, és a már említett Berengo Gardin alkotásai mellé, most újabban Guido Guidi fotóművész eddig a nagyközönség előtt még ismeretlen műveiből rendezett kiállítások kapcsolódnak. Korábban a Brion temetőről, Scarpa főművéből és Guidi fény-árnyék játéktól vibráló fotóiból nyílt kiállítás, idén meg Guidi, a scarpai életmű egészéről készült képanyagából válogattak Trevisóban megnyílt kiállításra. A mindenkit megmozgató, folyamatosan aktív szakmai közélet rendkívül szép eredményekkel rendelkezik az elmúlt 10 évből. A mintegy 35 kiállítás, amelyből néhányat több helyszínre is elvittek, évenkénti megoszlása érdekesen alakult. Rögtön az évforduló évében 2006-ban négy kiállítást rendeztek. A legerősebb évnek 2007 bizonyult, amikor hét kiállítással emlékeztek meg Scarpáról. Az évtized vége kicsit kevesebb érdeklődést mutatott (3, 2, ill. 3 kiállítás volt). 2011-ben 5, 2012-ben és 2013-ban 4-4, az utóbbi években csak 1-1 kiállítás rendezéséről tudunk. A legtöbb kiállítást természetesen a trevisoi Állami Levéltár Scarpa Archívuma rendezte (10), ahol a kolostor meghitt kerengője és az abból nyíló kiállítási helyiség megfelelő környezetet biztosított a nagy műgonddal összeválogatott anyagok számára. A kerengő boltozatáról lefüggesztett hatalmas polikarbonát panelekre 1:1 léptékű másolatok kerültek, míg a kiállítótér vitrinjeibe a restaurált rajzokat és maketteket helyezték. Közben kivetítőkön a bemutatott helyszínt és a fennmaradt interjúkat követhették nyomon az érdeklődők. Több kiállítást rendeztek Velencében (4) és Veneto tartomány egyes városaiban (Verona (2), Castelfranco Veneto, Asolo). Rómában 4, Milánó, Rovereto, Monselice 1-1 kiállításnak adott otthont. A külföldi kiállítások száma viszonylag csekély, New York (2012-2013) két, míg Brtnice (2006), Párizs (2009), Berlin (2010), Belgium (2015) 1-1 kiállítás helyszíne volt. Hasonlóan magas az elmúlt 10 évben megjelent írások száma. Önálló műként 42 könyvet adtak ki, túlnyomó többségüket olaszul. Folyóiratokban majdnem félszáz cikk jelent meg (a legtöbb még az itthon is

utóirat // post scriptum

utolérhető Casabella építészeti folyóiratban) és összefoglaló művekben 9 résztanulmányt közöltek. Tehát elmondhatjuk, hogy kevés olyan kortárs építészt ismerünk, akinek munkássága éveken keresztül ennyire foglalkoztatja a szakmai közéletet, és lassan nemcsak az építészeti, hanem Scarpa életművéhez legalább annyira hozzátartozó, képző- és iparművészeti (belsőépítészeti – design) munkásság részletei is ismertté válnak. Több könyv foglalkozik az elmúlás veszélyével fenyegető műfajban, a kiállítások rendezésében is rendkívül termékeny mester munkásságával. Több mint félszáz kiállítás fémjelezte tevékenységét, ezek közül is a legtöbb a velencei Biennáléhoz kapcsolódik, amelynek két évtizeden át volt szakértője és tervezte az olasz és egyes nemzetközi kiállításokat. Ezek többsége – az egyes múzeumokban fennmaradt installációk kivételével (Firenze, Velence, Verona, Palermo, Possagno, Trieszt) – ma már csak korabeli ismertetések és dokumentumok alapján tanulmányozható, de az újabb kiadványok ismételten górcső alá veszik az olykor zseniális megoldásokat, melyekben egy páratlan munkabírású ember rendkívüli tehetsége bontakozik ki. Velence felejthetetlen helyszínei igazi csemege többek között Scarpa munkásságának felfedezői számára is. Önálló kiadványok és hosszú cikkek foglalkoznak egyes munkáival, főként ahol a helyreállítás, illetve – minthogy az élet ott se áll meg – bizonyos korszerűsítések és átalakítások is megtörténtek. Ezek közül néhányról érdemes hosszabban szólni. A Biennálé olasz pavilonjának udvara is évekig zárva volt. Scarpa egy korábbi kiállítótérből alakította ki, hogy a termek közé egy köztes pihenőtér kerüljön. Az erős napsütéstől egy vasbeton héjlemez véd, amely mint pontok közé kifeszített vászon, ívesen visszahajló éleivel lebeg az ellipszis formájú vasbeton oszlopok felett, de valójában az oszlopokon ülő acélgolyók tartják, és a burkolatok, a növényzet és a csobogó vízzel teli medencék mesteri összhangjával biztosítja a pihenést. Sajnos Scarpa egyik legérdekesebb, a Biennáléhoz kapcsolódó korai műve, a Venezuela pavilon (1954–56) máig mostoha körülmények között, részben tönkrement és jelentősen átalakított állapotban várja a talán egyszer elkövetkező szebb jövőt. Éveken át folyt a Biennálé felé vezető széles tengerparti sétányról látható szoborkompozíció, a Partizánnő emlékművének helyreállítása.

régi-új magyar építőművészet

A restaurálást követően újra régi fényében tündöklő alkotás szinte mindenkit megállásra késztet, hogy a partról a vízbe lépcsőző kő- és betontömbök közötti kőlapra vetett, szenvedéstől teli arcú fekvő női szobor hullámoktól nyaldosott látványát befogadja. Eredetileg Scarpa a kőkockákat a hullámok mozgását követő módon gondolta kialakítani, de a kivitelezés és a fenntartás nehézkessége miatt erről lemondtak. A szobor és a kőkockák tengervíztől és egyéb szennyeződéstől károsított felületét helyreállították a monoton sétány parapetjét megbontó ferde betonlappal, a rajta lévő felirattal és az előtte húzódó alacsony vaskorláttal együtt. A Querini Stampalia alapítvány székhelye a Santa Maria Formosa templom közelében található és elmondható róla, hogy töretlenül Carlo Scarpa rajza a veronai Museo di Castelvecchióhoz tölti be kulturális funkcióját és fontos helyet vívott ki magának Velence tudományos közéletében, olasz és nemzetközi viszonylatban egyaránt. A művészeti gyűjtemény már a 19. század közepe óta látogatható, amely a második emeletet foglalja el. Az elsőn található a könyvtár, amely történeti és művészeti gyűjteményével a legjobbak között van nemcsak Velencében, hanem tágabb viszonylatban is. Scarpa 1961-63 között a földszint és a kert áttervezésére kapott megbízást és hozta létre talán az egyik legösszetettebb kompozíciót, vezette be a lagúnák vízét az előcsarnokba, újraburkolta és átrendezte a falakat, ill. kötötte össze a látványt a kerttel, s mindezt olyan módon, hogy a korabeli Velence minden gazdagsága és eleganciája visszaköszön benne. A hosszú évtizedekig kiválóan működő elrendezés – a könyvtár mind nagyobb látogatottságának és megnövekedett kiegészítő funkcióknak köszönhetően – már a 80-as évekre kinőtte magát és szükség volt a kialakult helyzet radikális átgondolására. Valeriano Pastor, aki már régen Scarpa munkatársa volt számos munkánál, 1983-tól foglalkozott ismét az épület tervezésével. Ennek során egy hátsó gazdasági udvarban egy új kiszolgálótornyot épített, amelyre hajót idéző domború faburkolat került. Még az egyes épületrészek közötti kapcsolatot is biztosítani kellett újabb ajtókkal és közlekedőkkel. A további tervezési feladatokat 1994-től már Mario Bottára bízták, aki éveken át irányította a tervezést és a nem kevésbé egyszerű kivitelezés fáradságos munkáit. A korábbi bejáratot és a Scarpa tervezte ikonikus hidat tehermentesítve, a szomszédos épületrészek megszerzésével új bejárat létesült, ami lehetővé tette bizonyos funkciók jobb elhelyezését a földszinten (előtér, regisztráció, ruhatár, pénztár, bookshop, szaniterek, büfé), amelyek egy része vagy nem volt megoldva, vagy pedig szűkösen működött. Egy új vertikális mag, előcsarnok és egy 120 fős előadóterem is létesült. Az új épületrészek elegáns, feszes részleteikkel, átgondolt anyaghasználatukkal alkalmazkodik a korábban hihetetlen aprólékossággal megoldott és most újra helyreállított terekhez, s így a hatalmas látogatottság ellenére a szinte már történeti értékű helyiségek állandó terhelését csökkentve elsősorban muzeális célokat szolgálhatnak. Az átalakítás szükségességét bizonyítja, hogy naponta több százan látogatják a könyvtárat és sokszor előfordul, hogy helyhiány miatt nem lehet bemenni. A Scarpa által tervezett ritka fa-, kő és kerámiafajtákkal burkolt földszinti termek és a

kőlapokkal átértelmezett egykori lépcsőház fennmaradásának esélyekor bölcsen mérlegelték az új kihívásoknak való megfeleléssel járó kockázatot, és talán elmondható, hogy a váltás – noha évekig tartott – sikeres volt. Mindemellett több kiadvány, előadás, kiállítás tárta az érdeklődők elé a korabeli tervanyagot és a tervezéssel kapcsolatos kérdéseket. Ehhez még hozzátartozik, hogy a 70-es években maga Scarpa kezdett el foglalkozni a székhely bővítésével a kertet lezáró másik ingatlan rovására, ahová kutatóhelyeket és raktárakat tervezett, de tulajdoni kérdések miatt a munka akkor meghiúsult. Érdekesnek tűnik a Castelvecchio utóélete is. Az 1964-re elkészült jelentős átalakításon ugyan több kisebb javítást kellett időközben elvégezni, de még a Scarpa megbízását támogató egykori igazgató, Licisco Magagnato egészen a 90-es évekig szinte érinthetetlennek tartotta a korabeli megoldásokat. A modernkori muzeológia kiemelkedő olaszországi példái között (Genova, Padova – Franco Albini; Milánó – BBPR; Róma, Szicília – Minissi) Scarpa múzeumi átrendezései talán a leginkább híresek érzékenységükről, az adott tér és az egyes művek közötti kölcsönhatásról. Ennek az egyik méltán kiemelkedő példája a Castelvecchio múzeumi együttese. Természetesen ez a hírnév a látogatók számának jelentős növekedésével is járt, és nem lehet figyelmen kívül hagyni a múzeumi igényekből fakadó kérdéseket. A Castelvecchio múzeumában a korai időkben nem készült ruhatár, könyvesbolt, didaktikai és tárgyalóterem. Szűkösek az irodák és a kiszolgáló területek. A megnövekedett gyűjtemény tárolása és feldolgozása is újabb területet kíván. Ezekre nagyon nehéz a helyes választ megtalálni, és évek óta különböző szakmai összejöveteleket rendeznek, hogy a korábbi elrendezést legkevésbé sem bántó megoldások szülessenek. Sajnos már a veronai munkáknál közreműködő, egykori közeli munkatársa és barátja, Arrigo Rudi sem él már néhány éve, aki Scarpa halála után minden lépést hasonló műgonddal tervezett és irányított (a veronai Népbank befejező munkái is öt dicsérik). Még 2004-ben, a múzeum újabb kori működésének 50. évfordulójára, az időközben kissé elhanyagolt nagy udvarra Peter Eisenman készített egy hatalmas installációt, Az elveszett lépések kertje címmel. A koncepció szerint az egykori kaszárnyaszárnyból átalakított hosszú főszárny méretével megegyező területen, a földszinti termek Scarpa által tervezett acél födémtartó gerendáinak mintájára, piros acélgerenda rácsok közötti járószintek készültek, amelyek fokozatosan eltűnnek a még Scarpa által meghatározott sövénysáv magasságáig felhajló gyepszőnyegben. Az egész rácsrendszer a kert korábbi tengelyeinek és meglévő elemeinek figyelembevételével készült, ami az udvari látvány fókuszába helyezett lovas szobor, a Cangrande szobra alatti egykori vizes árkot átívelő kis híd 11 fokos törésszögét vette fel és a járható felület végül ösvénnyé szűkülve tűnik el növényzetben. A területen Eisenman korábbi munkáinak makettjeit lehetett megtekinteni. A látogatók az installáció megtartását kérték, de nyilván ez szervezési és pénzügyi okok miatt nem volt lehetséges. Ezzel együtt a jelentkező problémák megoldására több ponton történt változtatás. A már Scarpa alatt is hasznosítani kívánt, de az akkori programból kimaradt tornyok funkcionális használata érdekében gondos előkészítő munkával lehetővé vált egyrészt a kutatómunkához kapcsolódó rajz és metszetgyűjtemény szakszerű elhelyezéséhez az észak-keleti torony helyreállítása, másrészt az Óratorony bevonása a látogatói útvonalba és a régóta elzárt, egykori függőkert megnyitása. Ehhez restaurálni kellett az Adige folyó hídjára vezető szorost övező várfalon a gyilokjárót és a torony belsejében új közlekedőrendszereket kellett kialakítani. Az új födémek az oldalfalak látványát szabadon hagyva, függesztett módon készültek Giuseppe Tommasi tervezésében, és ide került a város másik híres, Mastino II. della Scalát ábrázoló lovas szobra. A toronyból és a teraszról feltáruló kilátással megvalósult a múzeum régóta óhajtott vágya, hogy a zárt együttesnek a várossal és környező tájjal is szorosabb kapcsolata legyen. Emellett lépéseket tettek az díszudvarban a korábbi

xvI. évfolyam / 87.szám

– ugyan a fülnek kedves, de annál nehezebben járható – kavicsburkolatának cseréjére is, a mozgáskorlátozottak közlekedésének könnyítésére. Igen nagy szakmai kihívást jelentenek továbbá a műtárgyvédelmi kérdések is. A szinte már védetté vált, egykori belsőépítészeti megoldások, mint a szaniterblokkot elválasztó, évtizedek alatt tönkrement velencei stukkómárvány térfal restaurálása vagy a valóban veszélyeztetett – jelenleg az időjárásnak kitett – lovas szobor fémanyagának konzerválási kérdései. Országszerte vitát generál az egykori – ma már kiindulási pontnak számító – múzeumi elrendezések esetleges megváltoztatásának kérdése. Sokan vitatják a milánói Castello Sforzesco BBPR iroda szerinti kialakításban elhelyezést nyert (1952), Michelangelo befejezetlen műveként ismert, ún. Rondanini piéta elmozdítását és új – bár jobban megközelíthető és kevésbé zsúfolt – épületbe való helyezését, Michele De Lucchi tervezésében. Veronában is felmerült a lovas szobor védett helyre helyezése, de ezt a helyi múzeumi körök ellenzik és inkább a látogatási időn kívül egy, a szobrot védő szerkezet kigondolását szorgalmazzák, a fémfelület védelmére szolgáló bevonatokon túl. Látható, hogy Scarpa örökségének feldolgozása nem állt meg, hiszen az egyes alkotások konzerválási kérdései, az intézmények funkcionális igényei, a rajzi hagyaték digitalizálása állandó feladatot jelent, amihez szerencsére egyre többen csatlakoznak. Scarpa megépült művein túl viszont legalább annyi, kezdeti stádiumban maradt és szinte az utolsó gondolatig kidolgozott terv maradt papíron. S itt elég csak a számtalan magánmegbízás során abbahagyott villatervekre, vagy a különböző intézmények részére készült tervekre gondolni. Ezek közül is rendkívül érdekes a trevisói Santa Caterina kolostor együttesbe tervezett városi múzeum (1974–75), az új messinai Nemzeti Galéria épülettömbje (1974), illetve Feltre temploma előtti régészeti bemutatás és a fölé tervezett dísztér (1975–78), de nem kevésbé fontos a párizsi Picasso múzeum kialakításához készített pályaműve sem (1976). Úgy tűnik, hogy még az elkövetkező évek is tartogatnak újdonságot az életmű teljes megismeréséhez. ___________ 3 4 1 2

Alba di Lieto: I disegni di Carlo Scarpa per il Castelvecchio, Verona, 2006 Disegni mai visti, Museo Andersen, Róma Vitale Zanchettin: Il complesso monumentale Brion, Velence, 2006 Esmeralda Valente e Vitale Zanchettin: I teatri di Carlo Scarpa, Milano, 2010

Oeuvre-Care Carlo Scarpa (1906–1978) a Decade after the Centennary A three-day programme of celebrating the centennary of Carlo Scarpa’s birth started on June 2nd, 2006. The venues are mainly in the province of Veneto in Italy. On this occasion almost the whole of the country joins the commemorations, including towns, institutions and private individuals, much in the same way as if they would do penance for not paying tribute to the master who is now unforgettable but had not received the respect he should deservedly have. in his lifetime. As a result, wider international interest was drawn to him on his death in 1978, even though his unfinished works had made his name well-known all over Italy by then. However, he had already presented several of his writings in architectural and interior design journals which made his works popular. Comprehensive works available in various languages also contributed to the accessibility of his oeuvre. However, in his homeland, in the vicinity of Venice analysis of his individual works started thanks to his former colleagues back in the 1980s, as well as a detailed survey of his designs. The events and publications of the past 10 years greatly contributed to a further in-depth analysis of the extensive oeuvre and several exhibitions and conferences enhanced his public image as one of the greatest characters of modern contemporary Italian and international architecture.

utóirat // post scriptum

Kisvárosi lakótelepeink Bökényalj Csongrádon szöveg text:

Csongrád 16 564 főt számláló népességű alföldi kisváros, mely 174 négyzetkilométeren terül el.1 Lakosságának több mint egynegyede a hetvenes években épült Bökényalj lakótelepen él.2 A települést a Tisza kanyargó élő és holt ágai ölelik át, ide torkollik a Körös folyó vize is.

Balla Regina

lalkoztatottak száma 9,8%-ra csökkent. 5 A népesség száma 1960-ban 20 676 fő volt. Az ipar fellendülésének köszönhetően, dinamikus fejlődést feltételezve, 1980-ra 45%-os népességnövekedést prognosztizáltak. A tervezett ütemben fejlődő és növekvő társadalom számára megfelelő minőségű és mennyiségű lakásra volt szükség. A város 1962-es házhelyrendezési terve, majd 1965-ben az első középtávú fejlesztési program új területek beépítését irányozta elő. Az akkori 167 km2 belterületet további A város kialakulása több mint ezer évre nyúlik vissza, település fejlődését egészen a 20. század közepéig elsősorban a környező vizek határozták 113 km2, addig beépítetlen területtel növelték volna, és a meglévő városmeg. A hatvanas évek városfejlesztési és rendezési törekvései a múlt központ fő tengelyének térfalait szanálásra jelölték ki.6 század vízszabályozási munkáinak köszönhetően válhattak valóra. Csongrád mai városias képe a hatvanas évek városfejlesztési elA honfoglalás kori település közvetlenül az egykori Körös és a Tisza vei alapján alakult ki. A kor jelentős eredménye a közművesítés és a kereszteződésében jött létre. Szent István korában rendelkezésre álló termálvíz hasznosításában rejlő megyeközponttá fejlődött, melynek első ispánja Böpotenciálok felismerése volt. 1964-ig a város teljes köny fejedelem volt. A középkori város egyrészt a területén nyílt csapadékvíz elvezetés volt, a település környező vizek védelmében ellenállt a harcoknak, nagy részében egyáltalán nem volt szennyvízelvemásrészt a vizek által többször is megsemmisült. A zetés. Az 1964-ben készült csatornázási terv a hilegnagyobb problémát az egykori Körös-Tisza torkoányok pótlását célozta, és a bevont területek közlat jelentette. Az 1784-es katonai felmérés térképéről művesítését már korszerű módszerekkel valósították szinte leolvasható, hogy a Tisza bal partjáról beömlő meg. 7 A lakóházakban az akkori időkben nem volt Körös vize feltartóztatta, megnyomta a Tisza vizét, vízöblítéses WC, sem fürdőszoba, a lakosság nagy és arra kényszerítette, hogy képezzen egy új ágat. Ez része hetente egyszer a fürdő 1962-ben megnyílt főaz ág, az úgynevezett kerekárok védte az egykori köépületébe járt tisztasági fürdésre. 1960-ban a fürdő zépkori várost, viszont magas vízállás esetén víz alatt területén vízvételezés céljából kutat fúrtak, melyből tartotta a település környezetét a mai Bökény város46°C-os termálvizet hoztak a felszínre. Ezt további rész irányában. A középkori városmagtól délre fekvő, forráskút létesítése követte, s 1961-ben el is készült korábban lápos területek a 19. században 320 holdaz első termálvíz hasznosítási terv, mely első sorban nyi kiváló minőségű termőföldet adtak a helyi gazdákaz újonnan beépített alsóváros fűtési és meleg víz nak, melyet azonban a körösi és a tiszai árvíz folyaenergiaellátását kívánta biztosítani a területen felmatosan veszélyeztetett. A területen birtokos gazdák színre hozott 70°C-os termálvízzel.8 ezt megelégelték, s 1841-ben megépítették Csongrád 1966-ban a VÁTI általános rendezési terve első védelmi töltését, mellyel a keleti Bökény területe alapján kezdődött meg a város teljes átalakítása. részben védetté vált. A Köröst 1855 és 1864 között A központi városrész 19. században épült térfalait szabályozták, vizét 600 méter hosszú csatornával a zárt sorú, a földszinti üzletsor felett három lakómai torkolathoz vezették, majd a Tisza szabályozás szintes házakra cserélték. Csak a századfordulón 84. átvágása szintén elősegítette, hogy a Bökény épült historizáló épületek maradhattak, melyek az területe a 20. század közepére végleg kiszáradjon. 3 új építéssel hasonló magassági tartományba estek, mint pl. a Magyar Király szálló vagy a Járásbíróság A város természetföldrajzi adottságai révén a 17. épülete. A városközpont átalakítása a lakásépítési században délnyugati irányban kezdett el terjeszprogram által előírt közel 4000 új lakás építését nem kedni, mivel a folyók ellehetetlenítették az egykori sokban segítette, azonban az arculat átformálása központ centrális fejlődését. A település átalakulása a szocialista városfejlesztés lényeges eleme volt, folytán a belváros szinte érintetlenül megőrizte köhiszen így a politikai ünnepek színterei, a belvárosi zépkori jellegét, a hagyományos népi lakóház-építéterek is átalakultak. szet megmaradt, majd a második világháborút követő A Körös és a Tisza szabályozási szakaszai Az előírt lakásszám elérése érdekében új terüleszocialista városfejlesztés tett kísérletet a tiszai szatek beépítésére volt szükség. 1966-ban a Szegedi Tervező Szövetkezet bályozásoknak köszönhetően kiszáradt keleti, bökényföldi beépítetlen terve nagyszabású területfoglalást ábrázolt, mellyel a Bökény városrészt területek integrálására. körülölelő védelmi töltés vonaláig lakótelep épült volna 3-5 szintes sávA hatvanas években kezdődött a város iparosítása, s ebben központi és pontházakkal, a normatíváknak megfelelő intézményhálózattal. 9 A szerepet játszott az első tizenöt éves terv közismert, modul konyhabútorokat gyártó cégének, a Tisza Bútor Vállalatnak összevonása és helyválasztás megfelelőnek bizonyult, hiszen a város excentricitása így székhelyének csongrádi kijelölése. 4 A hetvenes évekre a város lakossáellensúlyozódott volna, és a domborzati viszonyoknak köszönhetően a városközponthoz képest a közel három méterrel alacsonyabban fekvő gának 46%-a az iparban tevékenykedett, míg a mezőgazdaságban fog-

régi-új magyar építőművészet

Csongrád középkori térképe

Csongrád keleti városrésze, Bökény

területre tervezett magasépítés vizuálisan sem bontotta meg Csongrád történeti városképét. 10 A helykijelölés szempontjából fontos volt az élő Tisza és a holtág közelsége. A Holt-Tisza kanyarulatában a sík partvidéken már az 1920-as években felvetődött, hogy kiváló fekvése és vízkapcsolata révén megfelelő lehet egy új sporttelep telepítésére, ezt az adottságot a lakótelep tájolásánál és funkcióinak kialakításánál figyelembe vették. A sporttelep megépült, de tervezőknek a holtág közvetlen természeti környezetével való kapcsolat létesítéséről le kellett mondaniuk, mert a helyi vízügyi hatóságok nem járultak hozzá, hogy az 1841-ben még élő Tisza töltését megbontsák, hangsúlyozva annak másodlagos védelmi szerepét. Így az új lakóterületet végül a töltéstől elhatárolódva, északi irányban jelölték ki. A lakásépítési programmal egy időben üdülőterület fejlesztés is kezdődött a Körös torkolatánál nyaranta kialakuló széles fövenyt határoló területen. Fontossá vált az egykori Óvároshoz csatlakozó új Körös-torok üdülőterület és a város összekapcsolása, amit a tervek szerint a Bökény lakótelep immár északra tervezett főtengelye

biztosította volna. Bár a mai napig kérdéses, hogy a tervezett lakótelep szomszédságában a középkori védett városrész hogyan élte volna túl a szocializmus építő korát. 1967-re realizálódott város népességnövekedésének nagyságrendje és a lakosság elhelyezkedésének területi kérdései. Végül 110 hektár nagyságú területet jelöltek ki beépítésre a Bökény városrészen, térben folytatva az 1962-es házhelyrendezési tervek által megépült szabadon álló beépítést. A Bökény lakótelep terve 1572 lakás megépítésével 5500 lakót kívánt befogadni, az építkezés a tervek szerint 35%-ban OTP szövetkezeti, 65%-ban állami beruházásból valósultak volna meg.12 Elsőként családi, sor és ikerházak megépítésével elhatárolták az új városi struktúrát a meglévő városszövettől, majd a téglablokkos házak megépítése következett. 1978-ra elkészültek az első paneles technológiát alkalmazó sávházak az Orgona utcán, s egy óvoda, egy szakközépiskola, az orvosi rendelő, illetve a szolgáltatóház. Az iparban tevékenykedő lakosság kérdőívvel pályázhatott az új lakásokra, mellyel a család anyagi helyzetét mérték fel, s ha részesült, aszerint állapították meg, hogy hány szobás lakásért indulhat a város által tartott ünnepélyes sorsoláson. 13 A megépült lakások általánosan szövetkezeti lakások voltak, melyek esetében beköltözéskor a lakás nagyságától függően kb. 25-30 000 forintot, majd 25 éven keresztül fix árfolyamon havi 2-3000 forintot kellett kifizetni, ezt követően az ott lakók megszerezhették a lakás tulajdonjogát. A nyolcvanas évekig még további négy sávház épült meg, de a tervezett 1572 lakásából az 1980. évi népszámlálási adatok lakótelep felmérése 14 alapján, a Bökény lakótelepen csupán 557 lakást számláltak, s a tervezett további óvoda, bölcsőde, általános iskola és üzletek megépítése is elmaradt. A hetvenes évek végén – máig vitatott okokból – a szocialista lakásépítési direktíva a Bökény lakótelep befejezésének támogatása helyett a város központi területét jelölte ki utolsó, erőszakolt beavatkozásként. Három szabadon álló tízemeletes pontházat építettek fel a buszmegállóhoz közeli magas területeken. Ezzel a beavatkozással a hatvanas évek körültekintő, városképi adottságokat is szem előtt tartó szocialista városépítésének munkáját rombolták le. Az épületegyüttest az 1987-ben a Magyar Urbanisztikai Társaság által kezdeményezett konferencián csak a városiasság erőszakolt szimbólumaiként emlegették, mivel a nyolcvanas évektől fogva az alföldi síkságban Csongrád távolból kirajzolódó szimbólumává váltak a toronyházak.15 Ma, huszonöt évvel a lakások privatizációja után, a bökényi lakótöm-

Bökényalj lakótelep, az Orgona és Muskátli utca között. Fotó: Balla Regina

xvI. évfolyam / 87.szám

utóirat // post scriptum

Az 1966-ban beépítésre szánt területen készült látkép

bök jelentős felújításra szorulnak, az utak és a kapcsolódó zöldfelületek ápolatlanok. A gazdátlan parcellák és közvetlenül kapcsolódó művelt földterületek a lakótelep befejezetlenségét sugallják, aminek köszönhetően a lakott terület képtelen egységes városi tömbként működni. A helyi önkormányzat felfigyelt a területet érintő alapvető problémákra, s ha a lakossági felmérés megvalósuló tervekkel társul, a jövőben megújulhatnak a közösségi életterek, ami megerősítheti az ott élők társadalmi kohézióját. De mi lesz az üresen maradt területekkel? Milyen szerepet képes betölteni a lakótelep a város hosszú távú turisztikai és idegenforgalmi célkitűzésében területi pozíciója révén? A Bökényalj lassan 35 éve keresi helyét a várostestben, s az elvándorlás, az ingatlanárak zuhanása mind inkább ellehetetlenítik a sajátos pozícióban elhelyezkedő urbánus környezet jövőjét. Az itt lévő 557 lakás funkcionális problémái megoldhatók, a lakókörnyezettel szemben támasztott esztétikai és infrastrukturális elvárások megfelelő gazdasági háttérrel teljesíthetők. Mindez megváltoztatja az élettér fizikai keretét, de a lakótelepek mégsem vállnak vonzóvá a családot tervezők számára. Ilyen módon legfőbb célként a lakótelepi új imázs alkotás fogalmazható meg, amit az említett építészeti és városépítészeti beavatkozások alapoznak meg.16 Ugyanakkor kisvárosi léptékben a lakótelep környezetére is lehet építeni. A közvetlen szomszédsági kapcsolatok oldják a lakótelepi kubusok építészeti egyhangúságát, és a funkcionálisan is egymásra utalt városrészek kevésbé szigetelődnek el egymástól. A Bökény lakótelep kivételes helyzetben van: egyfelől közvetlenül kapcsolódik a városközponthoz, másfelől páratlan természeti táj része. A hely kivételes adottságait, a jövő városépítészetének feladta felértékelni és kamatoztatni. ___________ www.wikipedia.org Králik Emese és Szabó Imre: Az egyik Bökényben 25-en laknak, a másikban 4000-en, 2016. február 2. Forrás: www.delmagyar.hu 3 Gát László: Csongrádi útikalauz, 2004 4 Macsali Zsolt: Az ideális konyha tervezése, 2009. in: Magyar Asztalos és Faipar folyóirat 2009. 3. szám 5 Takács János, Molnár József, Elekes Andrásné, Kiss Lajos, Kaszta Dénes, Maróthy Győző, Fekete Mihály, József Dénes: Tervek – végrehajtás – valóság. Városépítés folyóirat 1987/4. 6 Kaszta Dénes, Jankovics Lajos és Hódi Jenő, Vizsgálat és tervezési program Csongrád Bökényalj részletes rendezési tervéhez, 1967. február. Forrás: Csongrád Megyei Levéltár, Csongrádi Levéltára 7 ld. 5. jegyzet 8 Balogh Györgyné, Domokos Gábor, Dudás Lajos, Gát László, Gulyás Katalin dr., Horti Ferenc, Lovász László, Pozsár Ferenc és Uzsoki Zsuzsanna: A XXI. század küszöbén: Csongrád, 2002 9 ld. 6. jegyzet 10 ld. 5. jegyzet 11 ld. 3. jegyzet 1 2

ld. 6. jegyzet Balla Regina: Interjú, visszatekintés az Orgona utca első lakóival, 2015 14 Központi Statisztikai Hivatal: 1980. évi népszámlálás, 35. A lakótelepek főbb adatai forrás: www.library.hungaricana.hu 15 ld. 5. jegyzet 16 Benkő Melinda: Evaluating Factors in the Image of Housing Estate, 2014. forrás: www.periodicapolytechnica.org/ar 12 13

Housing Estates in Towns Bökényalj in Csongrád Located in the Great Hungarian Plain, Csongrád has a population of 16 564 people and covers an area of 174 square kilometres. More than one fourth of its towndwellers live on the housing estate named Bökényalj which was built back in the 1970s. The ambitions of local urban development and rehabilitation could be realized thanks to the regulations of the waterways in the past century. The 1960s saw the start of industrialization in this town. Thanks to the boom of industries here and thinking in terms of the supposedly dynamic development, a 45 per cent growth rate of the population had been calculated by 1980. To suit this, flats of appropriate quality and quantity were needed for the community developing at this projected rate and scale. By 1967, the scale of population growth and the geographical issues of their settlement were outlined realistically. For this purpose an area of 1,572 hectares were allocated to be developed in the quarter named Bökény. The scheme of the housing estate was to include 1,572 flats to house 5,500 dwellers. However, only a total of 557 units were actually built. Today the blocks of flats in Bökény need extensive and intensive reconstructions and updating. Lots standing unused without an owner and the cultivated pieces of land directly linked to them reflect the unfinished nature of the housing estate. As a result, the inhabited zone is unable to operate as an integral urban unit. As it is, the most burning issue today seems to be to create a new image for the housing estate. However, in a town-scale it could be also extended to the context of this development. Direct links of the next-door neighbourhood actually counteract the architectural monotony of the cubes of the housing estate, and as a result, the various parts of the town interacting with each other tend to be less isolated. The housing estate has an exceptional position within this system: on the one hand, it is directly linked to the town centre, whilst on the other hand it is part of a unique natural landscape.

Bökény lakótelep befejezetlen peremterülete

régi-új magyar építőművészet

Modrai képeslap Vidéki térségek a 21. században szöveg text:

Szabó Julianna

2016 májusában 20. alkalommal gyűltek össze a REA (Réseau des Écoles d’Architecture de la France et d’Europe Centrale et Orientale) hallgatói és oktatói, hogy egy hét alatt körbejárjanak egy aktuális építészeti, városfejlesztési problémakört. A vendéglátó pozsonyi építészkar nehéz témát választott: a vidéki térségek jövőjét a 21. században. A téma érdekében a találkozó ki is költözött három napra a fővárosból: Modra városkája volt a helyszíne a nemzetközi hallgatói pályázatnak csakúgy, mint a hallgatói műhelynek, és a helyi művelődési házban rendezték az oktatók konferenciáját is. Modra nem egyszerű téma. A ma kilencezres kisváros első komolyabb urbanizációs ugrását a 17. században tette, amikor Magyarország török megszállása, illetve a végvári harcok leállították a magyar borok utánpótlását a Habsburg területek felé. A piaci rést sikerrel aknázták ki az Alpok lábainál fekvő településsor német szőlőműves telepesei. A lejtőkön zöld veltelinit, rizlinget és ma ismeretlen ásványos fajtákat termeltek, városi kiváltságokat szereztek, nemzetközi exportra dolgoztak, gazdagodtak, városfalakat és templomokat építettek. A török kiverése után hanyatlott ez a kultúra. A dualizmus erőterében politikailag és gazdaságilag is gyengült a vidék, és nem erősödött a két világháború között sem. Újabb városépítészeti nyomokat csak a 20. század hatvanas-hetvenes évei hagytak. A modernizációs hullám ikonikus épületeket is eredményezett, mint a nyitrai mezőgazdasági egyetem épületegyüttese vagy a pozsonyi rádió, amelyek most szivárognak be az építészettörténeti tudatba. Ugyanez a hullám a vidéki térségekben lakótelepes fejlesztéseket szórt el, a hozzájuk tartozó ipari vagy központi funkciók nélkül. Így Modrán ma a középkori kisváros főterére a megmaradt földszintes beépítés fölött tízemeletes panelek kukkantanak be. Modra ma megint növekszik. A határok megnyílása után Pozsony ismét Bécs gazdasági erőterébe került. Emelkednek az ingatlanárak, növekedik a kiáramlás az olcsóbb lakóterületek felé, Bécsből Pozsonyba, Pozsonyból pedig az agglomerációba, például Modrára. A pályázati kiírás, amely a kora középkori, jellegzetesen kiszélesedő főutca rehabilitációjára kért javaslatot, nem volt egyszerű. Mi határozza meg ma a kisváros identitását? A középkori építészeti értékek? A lassan újjáéledő szőlő- és borkultúra, a rájuk épülő turizmus? A túlnyomó többségben lévő lakótelepi lakosok vagy a város szélén burjánzó családi házas övezetek ingázóinak kielégítetlen urbánus igényei? Jó volt a kérdésfeltevés, mert ráirányította a figyelmet, hogy a vidékfejlesztés alapkérdése nem a falufejlesztés. Annak ellenére, hogy a magyar népességnek még mindig jelentékeny része falun lakik, falvaink nagy része önmagában nem életképes. Nem értelmezhető sem felvevő, sem munkaerő-piacként. Lakóinak nagy része ingázik: dolgozni, tanulni, bevásárolni. Életképessége, élhetősége attól függ, hogy az elérhető térségi központok milyen szinten képesek ezeket a funkciókat ellátni. Nem véletlen, hogy a nagy- és középvárosok agglomerációjának falvai növekednek és gazdagodnak, sokszor várossá válnak városi funkciók nélkül. A magyar nagy- és középvárosok gazdasága viszonylag jól vészelte át a kilencvenes évek és a 2008-ban kezdődő gazdasági válság megrázkódtatásait is. Integrált gazdaságuk, megmaradó ipari cégeik,

xvI. évfolyam / 87.szám

A magyar pályázat nyertes tablója, Fürst Júlia és Kiss Gábor Ádám munkája

változatos közintézményrendszerük stabilizálta, vonzóvá tette őket lakhelyként, a képzett lakosság pedig vásárlóként és munkaerőként is alapja az új gazdasági tevékenységeknek. Kisvárosaink azonban sokszor lefelé tartó spirálban vannak. A hatvanas-hetvenes években odatelepített ipari üzemek megszűntek, az összevonásokkal és központosítással gyérül a helyi központképző intézményrendszer. A motorizáció fejlődésével a nagyvárosok elérhetőbbé válnak, minden tekintetben erős versenyt jelentenek. A kisvárosok és a vonzáskörzetükben lévő falvak elnéptelenednek, elöregednek, csökken az aktív népesség aránya, csökken az egy főre eső GDP – és leromlik az épített környezet is. A REA oktatói konferenciáján a rurális térségek jövője kapcsán túlnyomórészt a szuburbanizáció tájromboló példái, falvaink építészettörténeti örökségének gyöngyszemei, kisebb részt vidéken szervezett kortárs tájépítészeti és képzőművészeti projektek jelentek meg. Jól tükrözi ez azt az űrt, ami a településfejlesztési politikában és az építészeti szakmában is a városfejlesztés és a vidékfejlesztés között tátong. A településföldrajz, a regionális gazdaságtan, de a nyugat-európai

utóirat // post scriptum

településfejlesztés irodalma is kezdi elemezni a kisvárosok szerepét a vidék fenntartásában. Ideje nekünk is felfedezni a kisvárost! Annál is inkább, mert a kisvárosokban Modrához hasonlóan jó eséllyel maradtak meg történeti építészeti értékek, rendezett, hagyományos, emberléptékű településrészek, amelyek mérvadók a település identitásának megőrzésében, a vonzó lakókörnyezet kialakításában, de akár az új gazdasági ágak megtelepítésében is. A REA építésziskoláinak oktatói és hallgatói mindenesetre üdvözletüket küldik Modrából.

Picture Postcard from Modra Provincial regions in the 21st century In May 2016 lecturers and students of REA (Réseau des Écoles d’Architecture de la France et d’Europe Centrale et Orientale) have gath-

ered for the 20th time to make a tour of a burning issue of architecture and urban development. The hosting faculty of architecture in Bratislava has chosen a difficult and complex topic to discuss: the future of provincial regions in the 21st century. To analyse the theme itself the meeting actually moved out from the capital into the countryside for three days: the small town of Modra was the venue of the international students’ competition as well as that of the students’ workshop whilst the local culture centre hosted the conference of educators too. The conference of REA lecturers was an occasion to present the future of rural regions, mainly the examples of suburbanisation destroying the landscape, the gems of the architectural history of our villages and to a lesser degree, contemporary projects of landscape design and fine arts organised in the countryside. It also authentically reflects the gap between urban and rural development present in both the policy of settlement development and architecture as a profession.

Eszközkeresés Építészeti fenntarthatóság elméletben és gyakorlatban szöveg text:

török bence

témavezető tutor:

Korunk egyik legnagyobb kihívása a környezet hatékony védelme és a jövőről való felelős gondolkodás. Szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy az élet minden területén megjelenjen a fenntarthatóság gondolata. Mindnyájunknak jövőképet kell alkotnunk arról, hogy milyen világban szeretnénk élni, mert sok minden arra mutat, hogy alapvető változásra van szükség. A világ energiafogyasztásának 45%-át az épületek üzemeltetése teszi ki, 5%-át az építőipar 1, és ez csak kis, könnyen számszerűsíthető szelete annak, hogy az építészet milyen nagy hatással van környezetünkre és ezáltal az életünkre. Az építészetről alkotott gondolkodásmódunk jelentősen meghatározza, hogy lesz-e valódi változás, vagy csak a felszínen tudunk eredményeket elérni. Induljunk ki abból, hogy az építészetet a jó példák viszik előre. Jó példák pedig tervezési stratégiák mentén születnek. Célom tehát az, hogy a fenntartható építészet stratégiáinak mélyére ásva megtaláljam azokat az alapelveket, melyekre építeni lehet. Az építészetet a társadalmi, a gazdasági és a környezeti fenntarthatóság szempontjából egyformán vizsgálni kell, hogy ezáltal olyan rendszerbe lehessen foglalni, mely az ökológiai gondolkodás szerinti fenntarthatóságnak is megfelel. Az alábbi tanulmány először betekintést ad a fenntarthatóság és ökológia 2 témakörébe általánosságban, majd ezek alapján különböztet meg építészeti magatartásformákat. Alább összegyűjtöttem azokat a legfontosabb alapelveket, melyek meghatározhatják a fenntartható építészetet. Fenntarthatóság – ökológia Richard Ingersoll az ökológiáról és építészetről szóló cikkében korunk nagy kérdéseként határozza meg az ökológia és az építészet kapcsolatát, és párhuzamba állítja a 20. század közepének lakhatási problémáival.

régi-új magyar építőművészet

Major György DLA

Teszi ezt azért, mert úgy látja, az ökologikus építészettel való foglalkozás még nem jutott el odáig, hogy túllépjen a tünetekkel való foglalkozáson, helyette az ökológiai válságot előidéző problémákkal is foglalkoznunk kellene. 3 Építészként az foglalkoztat, hogy milyen lehetőségei vannak az ökologikus építészetnek. Kenneth Frampton megállapítása, hogy annyiféle fenntartható építészeti magatartás létezik, amennyi építész, a fenntartható építészet sokszínűségét tekintve nagyon is helyénvalónak tűnik. 4 Ha feltesszük, hogy az építészet fenntarthatósághoz fűződő viszonya a kultúra és természet közötti viszonyból indul ki, 5 azzal az ellentmondással szembesülünk, hogy az építészet elsődleges és alapvető célja, a természet elemeitől való védelem, a hajlék készítése a természettől hódít el teret. Tehát központi kérdéssé válik az elvétel mikéntje, illetve az építészet és a természet közötti viszony. Louis I. Kahn találóan fogalmazott: „Amit az ember alkot, olyat a természet nem tud. És amit a természet alkot, olyat az ember nem tud.” 6 Ha a fenntartható építészet megközelítési módjait kívánom vizsgálni annak érdekében, hogy eszközöket találjak, a környezeti problémákra adható válaszokat is keresni kell. A környezettel való foglalatosság pedig az ökológiához vezet. A rendszerökológia az élőlények és környezetük kölcsönhatásait vizsgáló tudomány, amely az ökoszisztémák felépítését és működését kutatja. 7 Az ökoszisztéma egy adott terület környezeti tényezői és élőlényei közötti kölcsönhatásokat tartalmazó funkcionális egység. Az ember része a bioszférának és használja az atmoszférát, a hidroszférát és a litoszférát, ezek együttesen alkotják a természeti környezetet. Az ember által alkotott, mesterséges környezet az antropobioszféra részei az agrár, az erdészeti és a techno ökoszisztéma, az utóbbi a városi és ipari ökoszisztémákra osztható fel. Míg a természeti környezetet az önszabályozás, az önkorrekció és az öntisztulás jellemzi 8, a mesterséges környezet elveszítette önszabályozó képességét, ami a környezet túlzott terhelésével jár. Életmódunk alapvető részévé váltak azok a tényezők, melyek ezért

a környezetterhelésért felelőssé tehetők: • az ipari termelés és annak folyamatos növekedése; • a mezőgazdaság és tájhasználat, mely elszakadt a hagyományos, természetes körforgásra épülő termeléstől, • az élelmiszertermelés iparszerűsége; • a kereskedelem, melyet az óriásira nőtt szállítási útvonalak tesznek fenntarthatatlanná, ugyanez egyre több tartósítószer használatát teszi szükségessé; • a települések elszakadtak az őket ellátó területektől, a vidék a város kiszolgálójává vált; • a turizmus hatalmas embertömegeket mozgat biológiailag érzékeny területeken; • a közlekedés, ami a fent felsoroltakat szolgálja.9 Habár ezek a tényezők nagyban hozzájárulnak ahhoz a kényelmes életformához, amihez hozzá vagyunk szokva, tehát kétségtelen előnyökkel is járnak, létjogosultságukat erősen megkérdőjelezi, hogy közben ezek tehetők felelőssé azért a környezetkárosításért, ami hamarosan természetes életkörülményeink súlyos és visszafordíthatatlan pusztulásához vezet. Gazdasági rendszerünk alapja a folyamatos növekedés, arra építünk, hogy minél gyorsabb a növekedés, annál hamarabb tud eljönni az egész emberiség számára a jólét. Azonban ez a gazdasági rendszer nem veszi figyelembe, hogy a természetes erőforrások, amelyekre épít, végesek, és legtöbbje kimerülőben van. Habár a természet zárt rendszer, mely épít, lebont és újratermel, ha többet használunk, mint ami termelődik, és többet szennyezünk, mint amit lebontani képes, hamarosan elérjük a rendszer határait. Ebből kiindulva beigazolódik az állítás, hogy korunk környezeti válsága csak következménye a társadalmi vagy civilizációs válságnak. Számtalan fontos írás foglalkozik a lehetséges vagy szükséges teendőkkel, és mindenki más irányból közelíti meg a javasolt tennivalókat. A kitűzött irány azonban azonos, mert társadalmi változásokat sürgetnek egytől egyig. Schumacher új humanizmust hirdet, egy olyan emberközpontú társadalmat, melyben megvalósul a tömegek általi termelés, az emberléptékű, kicsi és egyszerű megoldásokat javasolja, egy olyan társadalmat, melyben mindenki elfogadja a valódi szükségleteket. 10 Erich Fromm szerint az egzisztenciális fenyegetés ellenére cselekvésképtelen társadalmat csak egy lelki változás tudja elindítani a szükséges változás felé. Egy belülről jövő társadalmi átalakulás tud olyan létezésorientált társadalmat építeni, mely új etikára, új természetkapcsolatra, szolidaritásra és együttműködésre épül.11 Lányi Erzsébet is ezekhez hasonlóan létmód változást sürget, mert szerinte a mostani társadalom az összeomlás felé tart. 12 A növekedés határainak szerzői alapos és kimerítő vizsgálatok és helyzetfelmérésekben ismertetik a környezet állapotát, és tíz forgatókönyvet vázolnak fel a jövőre nézve. Megállapítják, hogy az emberiség már a túllövés állapotában van, tehát a növekedés meghaladja azt a gátat, amely után a rendszer nem működik biztonságosan, és ezt az állapotot késve ismertük fel. A növekedés itt két dologra vonatkozik, a népességre és a gazdaságra, mert mindkettő a föld eltartó képességét veszi igénybe. A forgatókönyvek közül az egész társadalomra nézve az a legsikeresebb, melyben korlátozott a népesség növekedése és a gazdaság és olyan műszaki megoldásokat alkalmaznak, melyek csökkentik a szennyezést, óvják az erőforrásokat, növelik a terméshozamot és védelmet nyújtanak a mezőgazdasági területek számára. Ennek eredményeképpen közel nyolcmilliárd ember él magas jóléti szinten, miközben az ökológiai lábnyom fokozatosan csökken. Természetesen ennek elérésére hasonló társadalmi változások szükségesek, mint a korábban idézett gondolkodók javaslatainál. Ezek alapelvei: közös jövőképalkotás, kis, informális elemekből álló hálózatok építése, igazmondás, azaz a tényleges helyzettel való szembesülés, tanulás és szeretet.13 Ha át akarjuk értékelni életmódunkat tehát, segítségül hívhatjuk az

xvI. évfolyam / 87.szám

ökológiát, mert a világra mint rendszerre, ökoszisztémára kell gondolnunk, és tisztában kell lennünk tetteink következményeivel. Abból kell kiindulnunk, hogy a természet nem kiszolgálója érdekeinknek, hanem mi vagyunk részei a természetnek. A természet alrendszere a társadalom, melyet a gazdaság szolgál, és nem fordítva. Annak érdekében tehát, hogy ökológiai szinten valósuljon meg a fenntarthatóság, fenntartható társadalomra, gazdaságra és környezetre van szükség. Mindez azért fontos, mert ugyanebből a szempontból kell vizsgálnunk az építészetet is. Tehát hogyan lehet fenntartható az építészet társadalmi, gazdasági vagy környezeti szempontból? Fenntarthatóságra törekvő építészeti stratégiák Abból indulunk ki, hogy minden fenntarthatóságra törekvő építészeti stratégia jó szándékú, tehát célja a fogyasztás csökkentése, a környezet megőrzése és a hosszú távú gondolkodás. Számtalan módszer lehet arra, hogy megpróbáljuk rendszerbe szedni a különböző stratégiákat. Megkülönböztethetünk belső és külső fenntarthatóságot olyan értelemben, hogy kiindulópontja a belső komfort és alacsony energia- és anyagfelhasználás megteremtése, vagy pedig a külső, „mit veszünk el a környezettől” típusú gondolkodásmód. Mindkettő egyfajta takarékosságot teremt meg. Vagy kiindulhatunk abból, hogy egy modernista típusú, a technológiába és a tervezési találékonyságba vetett hittel közelítik meg a problémákat, 14 azaz hisznek abban, hogy a technológiai fejlesztések üteme meghaladja a környezet károsításának ütemét. Ezen hitnek az építészeten kívül is sokan követői, Ray Kurzweil The singularity is near (A szingularitás küszöbén) című könyvében ír arról, hogy az ember által fejlesztett technológia fejlődési üteme a szingularitás felé halad, azaz hamarosan elérkezik az a pillanat, amikor a fejlődés az ember számára követhetetlenné válik a mesterséges intelligenciának köszönhetően. 15 A kérdés az, hogy mikor érjük el ezt a pillanatot, és vajon az emberiség az energiáit akkor a környezet megóvására fogja-e fordítani, vagy marad a mostani állapot, amikor a fennálló kényelmi rendszer fenntartása sokkal fontosabbnak tűnik. Ezt természetesen nem lehet előre látni, azonban jelenleg úgy tűnik, túl nagy a rizikó ahhoz, hogy a változásra várjunk, vagy ahogyan Droege fogalmaz: a túlélésünk forog kockán és az összpontosítás hiányzik. 16 Ennek a hitnek ellenpólusa az a gondolkodásmód, amelyik a természettől tanulva, a kis, szelíd, helyi technológiára helyezi a hangsúlyt. Megkérdőjelezi, hogy a fenntarthatóság teljesen integrálható mai életmódunkba és ezért változást sürget. A változás nagysága árnyalja a különböző stratégiákat. Mivel ebben az esetben az újrafelhasználásnak és a helyi anyagoknak nagy szerepe van, ezért itt a hagyományos építési módok a fontosak, a mindenhol alkalmazható technológia helyett a helyhez való kötődés és a helyi hagyományokból való táplálkozás a lényeges. A bölcsőtől bölcsőig gondolkozásmód alapja, hogy minden mesterséges és természetes körforgást vissza lehetne és kellene fordítani annak érdekében, hogy leálljunk az újabb és újabb anyagok fogyasztásával. A már kitermelt és felhasznált anyagokat forgassuk vissza, törekedjünk az – akár változatlan állapotban történő – újrahasználatra, az anyagok élettartamának meghosszabbítására, zárjuk minél rövidebbre a köröket és gazdálkodjunk azzal, ami már rendelkezésünkre áll. Ez az irányzat a meglévő gazdasági modellt kívánja átalakítani úgy, hogy megfeleljen ezeknek a követelményeknek, ami egy lassú, de gondosan megtervezett átmenet részeként történhet meg. 17 Mindenesetre az biztosnak látszik, hogy abszolút és univerzális megoldások nincsenek, 18 már az is elegendő feladat, hogy megtaláljuk a jó irányt, amerre haladnunk kell. Nincsen egyértelműen bevált gyakorlat, de próbálkozni, kísérletezni kell. Ténymegállapítás helyett a lehetőségek melletti elköteleződés a fontos. 19 Andrea Deplazes a zürichi építészkar

utóirat // post scriptum

diákjai számára írt tankönyvében a fenntartható építészetet nem az építészet új megjelenési formájaként definiálja, mint aminek sok helyen ma tűnik. A fenntarthatóság az építészet egy alapvető és komplex összetevője, mely jelen van az épületeinkben és pozitív hatással van az épület számtalan aspektusára. 20 Ökológiai fenntarthatóság az építészetben Fenntartható világunknak fontos része kell legyen egy olyan fenntartható építészet, amely felelősséggel használja a megvalósulásához szükséges anyagi (nyersanyagok, építőanyagok, energiahordozók) és környezeti (helyszín, levegő, víz, föld) erőforrásokat, anyagi alkotóelemeinek hatása nem terjed túl az élettartamán. Ez azt jelenti, hogy az ökológia rendszerszinten történő gondolkozását tekintjük alapvetőnek és mindig teljes életciklusban gondolkozunk. Ökológiai értelemben azok az épületek vizsgáznak jól, melyek hosszú távú gondolkodás eredményeként születtek. Azok az épületek, ahol nem a takarékosság volt a fő szempont, hanem az időtávok. Hosszútávra, tehát tartósan építeni véleményem szerint a következőket jelenti: • tartós, fenntarthatóan és felelősen megszerzett anyagokból; • flexibilisen építeni, hogy az épületek képesek legyenek felvenni a változó igényeket; • figyelembe venni azt, hogy mely épület alkotóknak, mennyi a megújulási ideje, és annak megfelelően tervezni; • belülről építeni, tehát figyelembe venni a belső használókat, és a hos�szú távú üzemeltethetőséget; • ugyanakkor kívülről építeni, tehát figyelembe venni, hogy az épület mit vesz el a szűken és tágan vett környezetétől. A fenntarthatóság hármas alapelve, az R–C–R (Reduce–Conserve– Recycle) az anyagok és energiák körforgásával foglalkozik és csökkentésre, megőrzésre és visszaforgatásra törekszik, kiterjed az épület tervezés, létrehozás, használat és lebontás fázisaira is, mint például a föld-, telek-, víz- és energiahasználat, a szennyvízképződés és szilárd hulladék képződés, az élőlények és épített környezet megőrzése, az építőanyagok és épülethasználat visszaforgatása.21 A fenti alapelvek mellett véleményem szerint meg kell, hogy jelenjen még az egyszerűsítésre való törekvés. Az egyszerűsítést olyan értelemben használom, hogy a technológiai újítások hatására bonyolulttá vált épületszerkezetek és az épületek fenntartásához szükséges gépészeti rendszerek sok esetben helyettesíthetők évezredekig bevált megoldásokkal, melyek ökológiai értelemben fenntarthatóbbak, mint a bonyolult, mai megoldások. Az intelligens vagy csak eszközigényes megoldások előállításához szükséges energia és nyersanyag felhasználás terén is nagy csökkenést lehetne elérni, ha első körben megpróbáljuk ezeket természetes eszközökkel helyettesíteni. Maradnak olyan komplex épületek, melyeknél nem lehet ezektől eltekinteni, de minden esetben arra kellene törekedni, hogy a legegyszerűbb megoldás felől közelítsünk a bonyolult felé, és ne a bonyolult megoldást tekintsük megkerülhetetlennek. Egy másik fontos tényező a felelősség, mely a fenntarthatóság kiindulópontja. A tervezés minden válfaja jövőre irányuló tevékenység. A jelen tudásunkat használjuk arra, hogy befolyásoljuk, meghatározzuk, „bebiztosítsuk” jövőnket. A tervezés a jövő spontán szabadságának játékterét korlátozza cserébe azért, hogy biztonságot találjunk. Az építészeti tervezés is a jövő körülményeit alakítja, arra törekszik, hogy a jelen tudásunk alapján kitűzzük a későbbi életünk vagy mások életének kereteit. Abból indulunk ki, hogy az építéshez szükséges anyagi és szellemi erőforrások rendelkezésre fognak állni, ha ez nem így lenne, nem is lenne érdemes nekikezdeni. A nyugati ember élete arra a bizonyosságra épül, hogy mindig lesz mivel terveznünk. Úgy tűnik azonban,

régi-új magyar építőművészet

hogy ezt a bizonyosságot fel kell adjuk annak érdekében, hogy a jövőről felelősen tudjunk gondolkozni. A fenntartható gondolkodás alapja az a felelős tervezői magatartás, amire nem csak az építészetben, de az élet minden területén szükség van. Minden ember tervező, ha más nem, napi életének tervezője, a mai napot azonban a holnap eljövetelének biztos tudatában kell tervezni. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferencia meghatározását a fenntartható fejlődésről úgy is átértelmezhetjük, hogy a fejlődés fogalma helyére a tervezést tesszük: csak az a tervezés fogadható el, amely kielégíti a mai generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációinak lehetőségeit saját szükségleteik kielégítésében. 22 Ez a gondolkozás alapvetően mindenki számára elfogadható, és a legtöbb ember így is éli életét, amikor a hétköznapokról van szó. A gond az, hogy cselekedeteink súlyával nem mindig vagyunk tisztában, nem látjuk előre döntéseink következményeit. A Lipcsei Charta (2007) a településekre értelmezve kétféle felelősséget határozott meg: az intragenerációs felelősség a települések olyan működését írja elő, amely a Föld valamennyi települése számára lehetővé teszi a fenntartható működést, míg a transzgenerációs felelősség a Föld valamennyi jövőbeli generációja számára teszi lehetővé a fenntartható működést. 23 A globalizáció következtében valóban nem vagyunk függetlenek a távoli földrészek embereitől, hiszen fogyasztási javainkat nagyrészt külföldön állítják elő. Ha azonban törekszünk arra, hogy helyi termékekre és így építőanyagokra támaszkodjunk, akkor a transzgenerációs felelősségünk kerül előtérbe. Hasonló gondolatokat pendít meg Ernst F. Schumacher is mikor a négy sarkalatos erényt állítja követendő példaként elénk. A prudentia, azaz belátás annak belátásáról is kell szólnia, hogy felelősségünk van a jövőt tekintve, mert megismerve a valóságot be kell látnunk, hogy a cselekedeteinknek mik a következményei.24 ___________ Zöld András: Energiatudatos építészet. Műszaki Könyvkiadó, 1999 Az ökológia fogalmát Ernst Haeckel német zoológus alkotta meg, hogy nevet adjon elméletének, miszerint a természetben minden mindennel összefügg. 3 Richard Ingersoll: The Ecology Question and Architecture. In: Crysler, C. Creig et al (szerk.), The SAGE Handbook of Architectural Theory. SAGE Publications Ltd., 2012 4 Frampton, Kenneth: Technoscience and environmental culture: a provisional critique. Journal of Architectural Education 54(3) idézi Guy, Simon 2012: Introduction: Whither ‘Earthly’ Architectures: Constructing Sustainability. In: C. Creig Crysler et al (szerk.): The SAGE Handbook of Architectural Theory. SAGE Publications Ltd., 2001 5 Guy, Simon: Introduction: Whither ‘Earthly’ Architectures: Constructing Sustainability. In: Crysler, C. Creig et al (szerk.), The SAGE Handbook of Architectural Theory. SAGE Publications Ltd., 2012 6 Latour, Alessandra: Louis I. Kahn: Writings, Lectures, Interviews. Rizzoli idézi: Ingersoll, Richard 2012: The Ecology Question and Architecture. In: Crysler, C. Creig et al (szerk.), The SAGE Handbook of Architectural Theory. SAGE Publications Ltd2., 1991 7 Lányi Erzsébet: Környezettudatos épített környezet – A modellváltás elvei és építészeti eszközei. PhD értekezés, 2010. Lányi Erzsébet, a BMGE jelenleg nyugalmazott docense 1981 óta oktat épületszerkezettan és ökologikus építészet témakörében. 2010-ben védte meg PhD értekezését, melyet a környezettudatos építészet témakörében írt. Átfogó jellegű, összegző munkájában áttekinti az ökológia és a környezettudatos gondolkodásmód kialakulásának gyökereit és erős kritikát fogalmaz meg a kapitalizmussal és globalizációval kapcsolatban, melyeket a mai pazarló életvitel felelőseiként nevez meg. Véleménye szerint elkerülhetetlen egy összeomlás, mely után alapvető gondolkodásmódbeli változásra lesz szükség, szelíd technológiákkal, a hagyományos építészet eszköztárát felhasználva kell új életet kezdeni. Elveti a fenntartható építészet technicista és „zöld ruhába öltöztetett” válfajait, mert felületesen foglalkoznak csak a problémákkal. Tervezési irányelveket és stratégiákat nevez meg, az építészek feladataként pedig elsősorban a meglévő épületállomány átalakítását és a vidékfejlesztést nevezi meg. 8 Schumacher, Ernst F.: A kicsi szép. Katalizátor Kiadó, 2014 9 Lányi, i.m. 10 Schumacher, i.m. 11 Fromm, Erich: Birtokolni vagy létezni? Egy új társadalom alapvetése. Akadémiai Kiadó, 1984 12 Lányi, i.m. 13 Meadows, Donella, Randers, Jorgen, Meadows, Dennis: A növekedés határai, Harminc év múltán. Kossuth Kiadó, 2005 14 Guy, i.m. 15 Kurzweil, Ray: The singularity is near - when humans transcend biology. Viking, 2005 16 Droege, Peter: Beyong sustainability: Architecture in the Renewable City. In: Crysler, C. Creig et al (szerk.), The SAGE Handbook of Architectural Theory. SAGE Publications Ltd., 2012 17 McDonough, William, Braungart, Michael. Cradle to Cradle: remaking the way we make things. North Point Press, 2002 18 Farmer, John: Green shift, Towards a Green Sensibility in Architecture. Butterwort Heinemann. idézi GUY, Simon 2012: Introduction: Whither ‘Earthly’ Architectures: Constructing Sustainability. In: Crysler, C. Creig et al (szerk.), The SAGE Handbook of Architectural Theory. SAGE Publications Ltd., 1996 1 2

19 Hinchcliffe, Steve, Whatmore, Sarah: Living cities: towards a politics of conviviality. Science as Culture, 15(2) idézi Guy, Simon 2012: Introduction: Whither ‘Earthly’ Architectures: Constructing Sustainability. In: Crysler, C. Creig et al (szerk.), The SAGE Handbook of Architectural Theory. SAGE Publications Ltd., 2006 20 Deplazes, Andrea (szerk.): Constructing Architecture, Materials, Processes, Structures – A handbook. Birkhäuser, 2005 21 Lányi, i.m. 22 Lányi, i.m. 23 Lányi, i.m. 24 Schumacher, i.m.

Searching for Tools Architectural Sustainability in Practice and Theory One of the greatest challenges in our age is an efficient protection of our environment and a responsible way of thinking about our future. A change of attitude is necessary in order to manifest the concept of sustainability in every field of life. We must all build ourselves a vision of the future so as

to visualize what kind of world we would like to live in as there are a large number of signs showing that thorough changes are absolutely necessary. About 45% of global energy consumption is that of the maintenance of buildings, and 5% is used by construction industry alone which all comes down to a tiny and easily calculable segment of the impacts of architecture on our environment and thus on our lives too. Our image of architecture largely determines whether there shall be genuine changes or we shall only be able to achieve superficial results. Architecture must be examined with due and equal regard to aspects of social, economic, and environmental sustainability so as to put it in a framework suitable for sustainability which is acceptable also from the ecological viewpoint. The study below gives us first a glimpse into the general topics and issues of sustainability and ecology, then distinguishes various forms of architectural behaviour based on this. The author has compiled the most important basic principles that may define sustainable architecture.

Vályog Workshop Hogyan közelítsük meg a vályogot, mint építőanyagot tudományosan? szöveg text:

A vályog történeti építőanyagunk, sokak által ismert fogalom. Mindannyian tudjuk, hogy a vályog jó hőszigetelő. Vagy mégsem? Sok ehhez hasonló népi hiedelem kering a vályog körül. A VályogWorkshop bemutatósorozat célja, hogy a téves feltevéseken alapuló hiedelmeket tényszerű, műszaki megállapításokra, a korábbi romantikus megvilágítást tudományosra cserélje. A Vályog Workshop a vályogot használó építészet alapjaival foglalkozik, az anyag felől közelítve. Célja, hogy a vályog mint építőanyag objektív anyagtulajdonságaiból kiindulva bemutassa az alapanyag működését, a belőle készülő építőelemeket és épületszerkezeteket, valamint a vályogot felhasználó építészetben rejlő lehetőségeket. Formai szempontA Grains de Bâtisseurs kiadványának címlapja ból a Vályog Workshop látványos kísérletekkel illusztrált tudományos előadás és gyakorlati demonstráció. Az oktatási jellegű információ-átadás akkor a leghatékonyabb, ha elmélet és gyakorlat egymást kiegészítve és erősítve, egyszerre jelenik meg a képzésben. Különösen igaz ez olyan elemi anyag esetében, mint a vályog, amit csak úgy ismerhetünk meg igazán, ha minden érzékszervünknek lehetősége van kapcsolatba kerülni vele. Különböző tapasztalati anyagvizsgálati módszerek léteznek, melyek a vályoggal kapcsolatban a szaglástól kezdve az érintésen át akár az ízlelésig is terjedhetnek, a sok száz színárnyalatról nem is beszélve. A bemutató eredete térben és időben is messzire nyúlik. A 2000-es évek elején Romain Anger és Laetitia Fontaine, a Grenoble-i Laboratoire CRAterre földépítészeti kutatóközpont fiatal mérnökei Grains de Bâtis-

xvI. évfolyam / 87.szám

Bihari Ádám

seurs néven hozták létre pedagógiai célzatú tudományos demonstrációsorozatukat. Az elv rendkívül egyszerű volt: a földépítészet anyagainak, azok fizikai-kémiai működésének bemutatása egyszerű, de szemléletes eszközökkel. A munka sikerét jelzi, hogy több oktatásszakmai és innovációs díj elnyerése mellett a Grains de Bâtisseurs bemutató ma is igen keresett szellemi termék, a francia általános iskoláktól egészen a tudományegyetemekig. Anger és Fontaine később létrehozta az amàco névre hallgató, meghatározott ideig működő és a francia állam által nagymértékben támogatott projektet, melynek legfontosabb feladata a fenntartható építészet eszköztárának népszerűsítése a természetes építőanyaghasználatra alapozva, illetve az ehhez szükséges pedagógiai és oktatási anyagok előállítása. (A francia nyelvű ismeretterjesztő rövidfilmeket lásd: https://vimeo.com/atelieramaco/videos) A kutatások központját jelentő a CRAterre egyesülést harminc évvel ezelőtt három fiatal kutató alapított meg egy grenoble-i garázsban. A kezdeményezés mára odáig jutott, hogy a grenoble-i építészeti iskola (École Nationale Supérieure d'Architecture de Grenoble) egyik legelső laboratóriuma és Európa, valamint a frankofón államok első számú vályogépítési kutatóintézete. Hozzájuk köthető többek között a Grains d’Isère nemzetközi földépítészeti fesztivál is, melynek minden évben a villefontaine-i Les Grands Ateliers ad helyet. A Vályog Workshop előadói (Sárkollektíva – Bihari Ádám és Holczer Veronika) a fenti intézményekben és helyszíneken végzett tanulmányaik és kutatómunkájuk során sajátították el a francia pedagógiai metódus alapjait, majd elhatározták, hogy a magyarországi vályogépítés-kultúra erősítése érdekében hasonló témájú bemutató sorozatot indítanak. A bemutató elméleti része három fontos kérdésre keresi a választ: Anyagfizikai értelemben mi a vályog? Hogyan alakul ki a vályogtalaj? Mitől állnak össze a belőle készült elemek, szerkezetek? A magyar nyelv – egyedülálló módon – nevesíti a vályogot, ami azonban tudományosan nem használható fogalom. A talajfizika szemcsenagyság szerint megkülönböztet görgeteget, kavicsot, homokot, homoklisztet,

utóirat // post scriptum

iszapot és agyagot. E logika mentén a vályogot úgy definiálhatnánk, mint agyagos talaj, mely különböző arányban tartalmaz a többi fent nevezett összetevőből is. Érdekesség, hogy a nagy nyugat-európai nyelvek nem rendelkeznek a vályognak megfelelő szóval, ehelyett egyszerűen a ’föld’ (franciául terre, spanyolul terra, angolul earth) vagy az ’agyag’ (németül lehm, angolul clay, franciául argile) kifejezéseket használják. Ahhoz, hogy a vályog kötőanyag mivoltát megértsük, szemléltetni kell az agyag és a többi szemcseosztály egymáshoz viszonyított méretét és alaki különbségeit. Ezek elemei között triviálisnak tűnő, ám szabad szemmel alig érzékelhető különbségek vannak. Az elektronmikroszkóp által nyert képeken jól látható, hogy a homokszemcsék és az agyaglamellák között egyrészt dimenzióbeli különbség van, másrészt a molekuláris felépítésükből kifolyólag teljesen eltérő térbeli alakot öltenek. Ahogy a nevükből is kiolvasható, a homok eredendően szemcsés, kerek, gömbszerű formát képez, míg az agyag vékony, lapos lamellaszerű képződmény. A második kérdés a vályogtalaj kialakulását boncolgatja. Nagyon fontos megállapítani, hogy egy vályogtalaj minőségét és ezáltal a belőle készíthető épületszerkezetek körét alapvetően meghatározzák az adott talaj kialakulásában szerepet játszó folyamatok. Ezért mondhatjuk, hogy nincs két egyforma vályog, nincs állandó érvényű keverési recept, ezért a különböző vályogot használó vernakuláris építészet szerkezeti megoldásai mindenhol egyediek. A magyarországi vályogtalajok döntő hányada üledékes képződmény, az ősi Pannon-beltó üledékének és a Kárpát-medence folyóinak közepes szállító sebességű mozgatásának eredménye. Ez azt jelenti, hogy a Kárpát-medence vályogtalajai döntően finom szemcséjű, kissé homokos és iszapos talajok. Ezen kívül megkülönböztetünk még levegő (szél) és gleccser szállította vályogtalajokat is. Ez utóbbinál a legszembetűnőbb különbség, hogy a lassú – és ezáltal kevéssé szelektív – mozgás következtében a talaj teli van kisebb-nagyobb kövekkel, kavicsokkal. Összegezve: a szállítás módja alapvetően meghatározza a talaj minőségét, így azt is, hogy az adott vályog milyen építéstechnikával hasznosítható a leghatékonyabban. A harmadik nagy kérdéskör: mitől állnak össze a vályogból felépülő szerkezetek? A vályog definiálása után már egyértelmű, hogy szemcsés anyagról beszélünk. Ennek építőelemei, a szemcsék már önmagukban képesek szárazon is állékony formát ölteni, ez a súrlódási erő következménye. A jelenséget pontosan szemlélteti a homokóra: a lehulló homokszemek nem vízszintes felületet, hanem egy kis hegyes képződményt alkotnak. Ha úgy tetszik, a száraz talaj egyszerre szilárd halmazállapotú, ugyanakkor a folyadék számos alapvető tulajdonságával is rendelkezik: önthető, keverhető stb. A második összetartó erő már a hozzáadott vízzel jelenik meg. Ez az erő a kapilláris, vagy más néven adhéziós erő, ami a víz felületi feszültségéből adódóan kölcsönöz ragasztó hatást nedves anyagok között. A harmadik tényező nem más, mint maga az agyag, ami méretéből és molekuláris felépítéséből adódóan a kötőanyag klasszikus szerepét játssza. A negyedik pedig a levegő, vagyis a levegő hiánya. Értelemszerűen minél jobban tömörített a talaj vagy a falszerkezet, annál kevesebb levegő van a

régi-új magyar építőművészet

szemcsék között, így az annál összetartóbb, kötöttebb, állékonyabb. Az elméleti kérdéskörök megvizsgálása után, elengedhetetlen kézzelfogható közelségbe kerülni az anyaggal. Éppen ezért a workshop gyakorlati része – különböző helyszíni vizsgálatok bemutatása mellett – egym szintén Franciaországból származó gyakorlati demonstrációt is tartalmaz. A Test Carazas egy három sorból és öt oszlopból álló mátrix, mely a különböző nedvességtartalmú vályog-keverékeket különböző erősségű tömörítési módokhoz rendeli. A végeredmény jól szemlélteti a vályog különböző minőségeit, a folyékony, öntött sártól egészen a teljesen szárazon, rétegenként döngölt állapotig. A kísérlet több, különböző helyről származó vályoggal a legszemléletesebb, de már egyetlen egy típussal is elvégezhető. Ez a gyakorlat ideális összefoglalása a fent nevezett három elméleti témakörnek. Az anyag kézzelfogható közelsége, a felfedezéssel járó fizikai erőkifejtés, valamint a nedvességtartalom és a tömörítettség függvényében kirajzolódó próbatestek mind nagyban hozzájárulnak a sokszor nehezen befogadható elmélet elsajátításához. A Vályog Workshop bemutató bár a tényszerű műszaki tartalom felől közelít, szándékosan nem éri el a téma tudományos kutatói színvonalát. A cél a vályog működésének megértetése és ezáltal a benne rejlő építészeti lehetőségek feltárása. Fontos lenne, hogy egy ilyen jó minőségű vályogban gazdag vidéken, mint a Kárpát-medence, ne csak a népi építészet lelkes hívei nyúljanak előszeretettel a sárhoz, hanem mind a szakmai, mind a széles nyilvánosság a kortárs építészet egyik építőanyag alternatívájaként tekintsen rá. Mi a magunk részéről továbbra is ezen fogunk dolgozni.

Adobe Workshop How to approach adobe as a building material in a scientific way? The Adobe Workshop was targeted to present the workings of the raw material based on its objective qualities and faculties as a building material, as well as surveying the variety of components and structures made from it and the potentials architecture may acquire by using it. In the early 2000s architects Romain Anger and Laetitia Fontaine specialized in earth architecture with the Grenoble-based Laboratoire CRAterre started their series of scientific demonstrations titled Grains de Bâtisseurs to present the topic in scientific depth and with pedagogical ambitions. Their principle was very simple indeed: to present the materials of earth architecture as well as their physical-chemical workings by using simple and yet spectacular means. Lecturers of the Adobe Workshop (Mud Collective – Ádám Bihari and Veronika Holczer) acquired the basics of the French pedagogy method during their on-site studies and research work at the institution and places mentioned above and then decided to start a similar series of lectures in order to reinforce and boost Hungarian adobe-architecture. Their objective was to make people aware of the workings of adobe and thus explore its hidden potentials for architecture.

_____

terv plan _____

Luther kápolna terve

Pestszentlőrinc ___

terv concept: Krizsán

___

András

Nincs még egy olyan építészeti feladat, amely annyit változott volna az elmúlt századokban, mint a templomépítészet. A régi korok építői alapvetően a hagyomány, az örökség fontosságából indultak ki, és a történeti stílusokat követték. A kortárs építészet egyszerűségre, racionális, tiszta belső terekre és formákra törekszik. Az épülő pestszentlőrinci evangélikus kápolna sem pazarló, különleges formájával, érdektelen, felesleges díszítésével vonja magára a figyelmet, hanem a liturgikus funkció egyszerű építészeti megformálásával. Hely, ahol az ember legmélyebb önmagát ismerheti meg, kapcsolatba léphet Istennel, embertársaival, és a művészet segítségével harmóniába kerülhet a körülötte lévő világgal. Külső megjelenésében, tiszta tömegformálásával, homogén homlokzatával, két lábbal áll a földön, de mégis az ég felé törekszik. Olyan erők jelennek meg benne, melyek mindenkit magukkal ragadnak. Amikor egyszerre érezzük földi létünk hétköznapjaiban az imádság erejét, és a közösség transzcendens élményét. Mikor a szavak lábujjhegyre állnak és Isten beszélni kezd velünk. Szavakat keres, hogy igévé váljon, köveket keres, hogy templom épüljön.

terv // plan

2016 / 03

Luther Chapel Pestszentlőrinc No architectural task has undergone such radical changes throughout the past centuries as church architecture. Builders of former periods have had tradition, the significance of their heritage as their starting point, and they followed historic styles. Contemporary architecture ambitions simplicity, rational and clear interiors and forms. The Lutheran church in Pestszentlőrinc, which is being built now, is not a luxurious one: it does not attract attention with its unique forms, or uninteresting superfluous decorations, but rather with the simple architectural formation of the liturgical functions. The venue where people can get to know their own depths, their real nature, get in touch with God and their human fellows, and with the help of arts experience harmony with the world surrounding them. Its exterior and clear mass formation, the homogenous facade show that it is down to earth, and yet ambitions to reach for the skies. It shows the presence of powers within that have the capacity to carry away everyone. Once, when we all of a sudden can feel both the energy of prayer in the everyday life of our earthly existence and the transcendental experience of community.

régi-új magyar építőművészet

Zaubergarten – Varázskert

Családi napközi és óvoda, Aarau Rohr, Svájc – nemzetközi tervpályázat 4. díj ___

terv concept:

___

Lévai Tamás, Jószai Ágnes

A gyerekek léptéke magától értetődően kisebb, mint a felnőtteké, nem véletlen, hogy gyerekkorunk óvodája jóval nagyobbnak raktározódik el a fejünkben, mint ahogy az a valóságban van. Az udvarok, teraszok, homokozók, kerítések, fák, bokrok és falak szövedéke egy városrész elemeit hordozzák abban a világban, melyben a gyerekek élnek. Nekünk felnőtteknek is városszöveti léptékben kell gondolkodnunk, s nem épületben, amikor megszőjük e szövetet. Ha ideális környezetet képzelünk el a gyermekeknek, kertvárosban gondolkodunk. Ennek csak egyik eleme az építészeti, ami abban foglalható össze, hogy a foglalkoztató terek minél intenzívebben találkozzanak a növényekkel. A másik, s talán még lényegesebb elem maga a növényzetet, melyet úgy érdemes kialakítani, hogy egész évben változatos, színes képet adjon, lehetőséget adva az évszakok szerinti közösségi életre. Ennek elemei a magas lombkoronájú, árnyékot adó fák fészkelő madarakkal, a kerítésként működő bokrok, sövények, az épülettömegek közti kis kertek, ahol bentről is követni lehet magasabb fűfélék növekedését, virágokat, bogarakat. Ahogy a növényeknek, éppúgy az embernek is magától értetődőnek vesszük a természetes igényét a fényre, ez a gyerekek kapcsán még fokozottabban érvényes. A foglalkoztatók alacsony, de üvegezett kialakítása egy kifordított kerti növényházhoz hasonlatos, ahol az intenzív, „dzsungelos” növényzet kint van, a sok üveg miatt mégis egybemosódik a kint és a bent határa. Az intenzív, zajos játék mellett az elmélyült foglalkozások lehetőségét adják az akusztikai megfontolások. Nem annyira az utca forgalma, inkább a tájolás indokolja az udvarok hátsó kialakítását. A bölcsőde és az

terv // plan

óvoda udvarait a napköziotthon kertje választja le. A kerti játéktárolók vizuális és hangi választóelemként is működnek. A kisebb területfelhasználás végett az emeletre került a napközi, alatta viszont csak a bölcsődével közös funkciók vannak, így az a bölcsi foglalkoztatóit nem zavarja. A környezettudatosságnak és környezeti nevelésnek leginkább a fa anyaga felel meg. Ez mind tartószerkezeti, mind burkolatként ideális. A hőtehetetlenségét az extenzív zöldtető tömege biztosítja, segítve a hőháztartást, s a csapadékvizet nem engedi lökésszerűen a csatornába, s önfenntartó vegetációja mini-

mális karbantartást igényel. Az épület fa vázszerkezetű, a merevítő elemek nemcsak a tartószerkezet, hanem a vizuális könnyedség eszközei egyaránt. A belső flexibilitás érdekében az óvodai főfoglalkoztatók középső oszlopát két irányú teherhordással kiváltottuk. A teraszok feletti tetők fa ráccsal egy irányban függesztett könnyűszerkezetek. Az önálló épületek külön üzemeltethetők, az energetikai rendszerük közös forrása az alsó szinten kapott helyet, melyet a földben vezetett csatornákkal lehet szétosztani. Minden épületben a mozgássérült WC mellett van a felszálló ág, mely a tetőben,

2016 / 03

födémben kerül elvezetésre. A csapadékvíz összegyűjtve öntözésre és szürke vízként öblítésre használható. A tetők alatt kiszellőztetett a szerkezet. Az előtetők tájolása megvéd a tűző naptól. A nagy lombkoronájú lombhullató fák természetes szabályzóként télen átengedik a fényt, nyáron felfogják. Megújuló energiaforrások felhasználásához a körülmények részletesebb vizsgálata szerint érdemes választani a levegővel, talajvízzel, vagy a horizontális kivitelű talajkollektorral működő hőszivattyúk közül. Építészeti szempontból mindhárom megoldható. Napkollektorként síkkollektor kerül integráltan a zöldtetőbe a használati melegvíz-ellátáshoz, s fűtésrásegítésként. Napelem, szintén a zöldtetőbe süllyesztve, a déli tájolású tetőkön nagyon ideális hatásfokkal üzemeltethető.

Zaubergarten – Magic Garden Family Kindergarten, Switzerland Evoking the world of Daniel Defoe’s famous novel, the garden enveloped in a lush garden was designed by Tamás Lévai and Ágnes Jószai for an international design contest. The scheme had a fresh and different approach to the basic issues of how we think of buildings with educational functions, how we should design them, especially those meant for children. The designers offer an open process of evolutionary development by designing an innovative and unique children-oriented complex. By evoking Robinson’s playground, making use of the potentials in building one’s own hut, surrounded by a wild lush garden they conjured magic and poetry into the designs. By disregarding the classic attributes of architecture and civic design, they managed to create a fascinating dream world of their own.

régi-új magyar építőművészet

_____

passzázs passage _____

Szemtől szemben Képek az elhurcolt szombathelyi zsidóság történetéből ___

Szegő György Kelbert Krisztina látvány design: Kassai Ferenc szöveg text:

kurátor curator:

___

Építészeti tér és tartalom, kép és szöveg kiállításon ritkán látható egysége valósult meg Szombathelyen, a város már-már elfeledett mikrotörténelmét alapvetően fotókkal bemutató új, állandó kiállításon. Csaknem ezer kép az egykori zsidó elemi iskola két egybenyitott osztálytermében. Szinte befogadhatatlan mennyiség – különösképpen, mert a felfoghatatlan magyar holokauszt húzódik meg az egyébként döntően békebeli időket visszaidéző fotográfiák látványa mögött. A képek – nem kis részben Knebel Jenő császári és királyi udvari fényképész/utódai fotóinak és pedáns üzletkönyveinek hála – 439 azonosított szombathelyi zsidó polgár 19-20. századi munkáját, örömét és társadalmi hálóját, hétköznapi és ünnepi életét láttatják. A fotók a hirtelen nagyvárossá nőtt Szombathely, s az azzal együtt született polgári lét méltóságának és törékenységének dokumentumai. A kurátor és a látványtervező-grafikus példás együttműködésével a tárlat 40 témát csoportosít, amelyek befogadásához képek és kísérőszöveg szinkronjával, térben szigorú geometriával és finom kortárs grafikával eltervezett, megvalósított rend vezet. A kiállítás végén egy ellenpontozó, katartikus „szemtőlszemben” tükörfal-installációval találkozunk, amelyen a közel 3000 megölt szombathelyi polgár – fiatal, öreg és gyerek – közül fotón fennmaradt, de névtelen, beazonosítatlan portréi és mi, nézők együtt tükröződünk… A

passzázs // passage

diktátorok úgy fogalmaztak, hogy egyetlen ember halála lehet tragédia, de a tömegeké csak statisztika. Martin Buber filozófus a holokausztban az üldözötteket segítők „tanulságát” egy haszid mondás alapján így fogalmazta meg: „Aki egyetlen ember életét megmenti, az egész világot menti meg.” A tárlat készítői pedig ezt írják: „Céljuk a bemutatás, a megértés és az emlékezés. Módszerük az egymással folytonos kölcsönhatásban álló vizuális és textuális ábrázolás. Szereplőjük a tekintetével, gesztusaival, mozdulataival megjelenő és saját hangján megszólaló ember.” Kitűzött céljukat a legmagasabb szinten valósították meg, többek között annak is köszönhetően, hogy a fotóválogatás (a Knebel Archívum 20 000 üveglemez-negatívot tartalmaz) technikai részletgazdagsága és a mai digitális képfeldolgozás egymást erősítő segítségével életnagyságúra nagyíthatták a néhai szombathelyi embereket. Buber szellemében

„megmentették” őket – legalább a feledéstől. Az anyag tavaly, a tragédia 70. évfordulóján a szombathelyi zsinagógával szemben nemrég átadott Isis szentély egyik melléképületében debütált, és most állandó helyén, a zsinagóga mögötti egykori iskolában, a Zsidó Kultúra Házában nyílt meg (Zrínyi Ilona utca 17.).

2016 / 03

A Monarchia formaművészete két bécsi tárlat ___

szöveg text:

___

Szegő György

A Formaművészet című tárlat a cseh kubizmusra és a bécsi szecesszióra fókuszál, de nagyon erős a magyar konstruktivizmus jelenléte is. Alexander Klee kurátor egészében tekint a késői Duna-Monarchia természettudományos, filozófiai és alkotói kapcsolathálójára. Külön figyel a moderneket generáló jelenség itteni forrásaira, elsősorban az alapfokú oktatás 150 évvel ezelőtti, hallatlanul progresszív reformjára. Ebből indult ki az ornamentika és a geometrikus tárgyalakítás, az organikus absztrakt festészet kísérlete. Erre eddig inkább csak a Monarchiában cseperedett Nobel díjasoknál figyeltünk. A MAK kiállítása ezzel párhuzamosan a bécsi pszichoanalízis felől vizsgálja a geometrikus mintázatokat. Formaművészet. Klimt, Kupka, Picasso és mások, Belvedere, 2016. 03. 10. – 06. 19.

A kiállítási koncepció erőssége a prágai filozófia professzor, Franz Serafin Exner 184849-es korszakos kezdőlépését bemutató szál. Ő alakította át az oktatást a német herbarti modern pedagógia módszertan tudományos szellemében. Ennek egyik empirikus-pszichológiai újítása volt a geometria és a trigonometria térbeli láttatása a rajz és az ábrázoló geometria komplex szemléletével. A korabeli fantasztikus tankönyvábrákkal a tárlat párhuzamba állítja a művészet geometrikus

régi-új magyar építőművészet

formakeresését. Kiemeli Robert Zimmermann filozófus-tanár szerepét is, aki Bolzano matematikai szemléletével átjárót kínált a ma újra előtérbe került modern képteóriák, a zenei, illetve a szín- és formaelméletek felé. A falszövegek és katalógus tanulmányai arra is kitérnek, hogy Eötvös és Trefort 30 évvel később hasonló, még átfogóbb metodikát vezettek be a magyar oktatáspolitikában. A tárlat Adolf Hölzeltől Bohumil Kubištán át rövid párizsi kitérővel jut el a cseh kubis-

ta építészetig: Pavel Janákhoz, Josef Chocholhoz, Josef Gočar homlokzataihoz és Vlastislav Hofman futurisztikus-geometrikus bútorcsaládjaihoz. Külön termet kapnak a geometrikus-költői kísérleti játékok vagy Koloman Moser formakereső kerámia dísztárgyai. A tárlat szenzációi a cseh kubizmus nagy festőjének, a sokáig francia környezetben alkotó František Kupkának művei, ahogyan a Picassóval párhuzamba állított Emil Filla vásznai és plasztikái, vagy Otto Gutfreund szobrai is. Picasso a

címből (ki tudja, miért) kimaradt magyar mestereket helyettesíti. Pedig jó néhány korszakos jelentőségű magyar alkotó – Bortnyik Sándor, Csáky József, Ébneth Lajos, Huszár Vilmos, Moiret Ödön, Tihanyi Lajos, Uitz Béla és az építész Weininger Andor – fontos vonulat a kurátori koncepcióban. Kassák, Beöthy, Moholy-Nagy vagy Péri László pedig főművekkel vannak jelen a közép-európai közös vizuális formanyelv alapszótárában, amit Passuth Krisztina katalógustanulmánya is elhelyez ebben a nagyszabású műtörténeti tárhelyben. A kiállításon felvonultatott 280 műtárgynak mindenesetre az egyötöde magyar művész alkotása.

Josiah McElheny Ornamentika-múzeuma, MAK, 2016. 04. 24. – 2017. 02. 04. A MAK kiállítás-színpada az ornamentika pszichológiai gyökereit kutatva egybeolvasható a fenti tudományos elemzésen alapuló mustrával. Az installáció egy üvegpavilonra felvitt ornamentika-színpad az emeleti látványtárban felépítve, ahová teátrális függőlépcső vezet. Körben a bécsi ornamensművészet 1910-es évek iparművészetének állandó tárlata: Klimt Palais Stoclet étkezőszalonjába tervezett frízének pannói, Carlott Czeschka Trisztán és Izolda kosztümtervei, Leopold Forstner (80 év múlva kivitelezett) Koszorús táncosnő mozaikterve vagy Margaret Macdonaldnak Mackintosh híres Glasgow – pár éve leégett – iskolájába tervezett gipsz-üveg berakású fala – 1:1-es modellben. A New Yorkban élő Joshiah McElheny, aki az üveg és más médiumok kombinációját kutatja, újraértelmezi a bécsi történeti-modern design nyelvezetét. „Múzeum a múzeumban” formában aktualizálja a művészet és a pszichológia egykori kontextusát. John Vinci chicagói építésszel épített tere, annak arányai Josef Hoffmannak a párizsi 1925-ös Exposition internationale des Arts décoratifs

et industriels modernes kiállításra tervezett osztrák pavilonjára emlékeztetnek. Hoffmann anno saját Gesamtkunstwerk ideálját építette meg, és ezzel szembehelyezkedett az 1900as Bécs esztétikai vitájában a többi építész funkcionális designt célzó alapvetésével. A hagyományos szitanyomással készült finom fekete dessin Koloman Moser ornamentika-tanulmányaira hajaz, melyek a Die Quelle Flächenschmuck kötetében (1902) jelentek meg. Az 1920-as évek avantgárdja számára az üvegstruktúrák költői mulandóságot, kristályformákon alapuló, utópikus jövőmodelleket inspiráltak. A tárlat címe Paul Scheerbart ornamentika-múzeumot vizionáló esszéjére utal, amit a Der Gegenwart folyóirat közölt (Berlin, 1911). Az egykori projektre minden bizonnyal hatással volt Loos, Hoffmann, Moser és Alois Riegl műtörténész heves párbeszéde az ornamentikáról. McElheny a modern pszichológia, Sigmund Freud és mások felé is kapcsolatot épít, hivatkozik az antik és a 19. századi karakterológiákra, amelyeket már többször is próbáltak direkt módon a mintázatoknak

megfeleltetni. E sejtéseket jeleníti meg most a kiállítás terében több performansz keretében Susanne Sachsse színésznő. Jelmeze Emilie L. Flöge 1908-ban tervezett munkájának utánérzése. A művésznő pavilonba vezeti a látogatókat és elmeséli, elmozogja az egyes minták rejtett, tudatalatti jelentését. A performatív megközelítésben McElheny elvi koncepciója a testtel, a tárgyakkal, vagy az érzéki tapasztalatokkal való interakcióról igen dinamikusan kel életre. Feltámad a századforduló misztikus tétele: a fizikai érzékelés elbeszélésként interpretálható. A Wiener Moderne ornamentikája, mely a felületek és a médiumok minden formáját ellepte – papírt, textilt, ékszert, bútort, falakat és építészeti elemeket, és pl. Klimt festményeit – képpel írta le társadalmának pszichológiáját, és erős hatással volt az ilyen, szinte pszichedelikus terekben mozgó emberek lelkiállapotára. Pavilon és színész ezt idézi fel az előadásokban. (A MAK kiállítás recenziójánál Beliczay Zsuzsa fordítására támaszkodtam – Sz. Gy.)

passzázs // passage

2016 / 03

Rajzolt modern – Rudolf Weiss Wien Museum, 04. 14.– 09. 18. ___

szöveg text:

Szegő György Wien Museum

fotók photos:

___

Nemrégiben adományozás útján került a bécsi Városi Múzeum gyűjteményébe egy elfeledett szecessziós építész, Rudolf Weiss (1890–1980) tervrajzokból álló hagyatéka. Mestere, Otto Wagner sikerrel lépett fel a birodalmi historizmussal szemben, iskolája etalon lett. A Wagner által fémjelzett bécsi építészeti akadémia kiemelkedő tanárai, Hoffmann, Olbrich és Loos a közép-európai – ha tetszik, a Monarchia – ki nem teljesedett modern építészetét alapozták meg, melyet végül a Nagy Háború és a nyomában fellépő szociális népmozgalmak a birodalommal együtt végleg elsodortak. A Wagner-iskola tanítványai közül azonban bőven akadt kiemelkedő alkotó a háború utáni időkre is, köztük például Medgyaszay István. Most a Wien Museum a be nem futott, igen jól rajzoló nagy ígéret, Rudolf Weiss jórészt papíron maradt vizionárius építészetét fedezi fel. Rafinált metszetek, madárperspektívák, kifinomult ornamentikát hordozó homlokzatok – 118 munka – egy soha nem intézményesült „másik modern” tervlapjai adják a kiállítást. Egy részüket már hallgatóként magasra értékelte és díjazta az illusztris tanári kar. Később Wagner munkatársaként folytathatta. A háború után Weiss lényegében felhagyott a tervezéssel, elmerült a helyi politikában. Lakóhelyén, Kaltenleutgebenben a polgármesterségig vitte. Ezzel párhuzamosan építészetet tanított a Bécs melletti neves HTL Mödlingben, amit ma egy építőipari felsőfokú technikumnak feleltethetnénk meg. A Hotel Wien tervei egy Wagnernek szánt ajándék-albumba készültek 1912-ben. Az oszlopcsarnokon, üveggel fedett udvaron és lépcsőházon át felvett perspektivikus metszet a funkciókon túl a belsők geometrikus díszítőmotívumainak is pazar architektonikus keretet adnak. Az épület kubusa erősen emlékeztet az egykorú pesti Adria Biztosító székháza – Tőry Emil és Pogány Móric – Deák téri palotájára. Az 1911-es Villatelep pályázatra készített, telepítésében, tömegeiben nemzetközi, díszítményeiben bécsi tervért a 21 éves Weiss Olbrich-díjat kapott. Ideális házam fantázianevű munkája Hoffmann és Klimt brüsszeli Stoclet Palotáját (1912) vetíti előre. Érdekes

régi-új magyar építőművészet

Ideális lakóház-negyed, 1912

párhuzamot kínál a mester bécsi Karlsplatz metrópavilonjának Weiss féle változata is. Fantasztikus látomás az óriási Garda-tóhoz, Sirmionéba szánt Szórakoztató palota, Casino és parképítmény terve (1913), amely inkább a Wagner-ellenlábas bécsi urbanista, Camillo Sitte lágyabb, zöldebb beépítését ötvözi a

mester mérnöki világával. Az életmű papíron maradt, gyönyörű rajzai üzenetek egy eltüs�szentett birodalom álom-architektúrájáról. Ismét egy megfontolandó példa Bécsből: az értékekről a ma távlatából és nem a megvalósult, létező modernizmus szemüvegén át érdemes ítélkezni, megőrzésükről dönteni.

A Dunánál A BME Doktori Iskola évkönyve, 2014-2015 BME, 2015, szerk. Szabó Levente www.meonline.hu

Vámossy Ferenc: A 20. század magyar építészete Örökségünk értékei 1902–2002. I. kötet Tarsoly Kiadó, 2015, 276 oldal szerk.: F. Vámossy Erzsébet, Tatai Mária www.meonline.hu

2010 óta új működési rendet követ a BME Építőművészeti Doktori Iskolája: egyrészt a képzésben az egyéni kutatás mellett erős hangsúlyt kapott a csoportmunka, másrészt minden év tevékenysége egy-egy aktuális téma köré csoportosul. A tanulmányok elméleti és a gyakorlati oldala tehát – mind a kutatás, mind a tervezés – részben vagy teljesen csoportosan és az egész évre szóló tematikus irányultsággal történik. Ezért a most megjelent évkönyv az elmúlt öt év tapasztalatát összegzi, az újfajta képzés eredményét – noha részletesen csak a 2014/205. doktori év munkáit mutatja be. Beszámol az év kutatási témáiról: az óbudai Gázgyár, az újpesti paneltömb és az egykori Nagyvásártelep rehabilitációs lehetőségeiről, illetve a Csepelre tervezett vízisporttelep integrálásáról a városszövetbe. A projektleírásokon túl a doktoranduszok egyéni kutatásait, a Ferencváros rehabilitációs területére kiírt meghívásos ötletpályázat eredményeit és a prágai tanulmányút naplóját is bemutatja. Az évkönyvből összességében képet kapunk a DLA-hallgatók munkamódszereiről, és a Doktori Iskolának arról a törekvéséről, hogy a hallgatók figyelmét az építészet szakmai oldala mellett egyre határozottabban a szociális vonatkozások felé irányítsa.

Négy évtized munkáját foglalja össze Vámossy Ferenc monográfiája, melynek gerince a 20. század magyar építészetét vizsgálja az örökség és az újítás kölcsönhatásának tükrében. A kötetet a szerző kézikönyvként definiálja a rendkívül gazda tárgyi anyagot és átfogó értékszemléletet kínáló munkát, amelyben az értékőrzés szempontjaihoz bőséges kultúr-, építészet- és technológiatörténeti áttekintést ad a gótikától a 20. század közepéig. Minden fejezethez jól, összeállított irodalomjegyzéket is mellékel, amely önmagában is kiválóan használható. Vámossy fő szempontja a megértés, az értékek felmutatása, a társadalmi környezet komplex vizsgálata, és ehhez, illetve a kultúra folytonosságához igazított mérlegelés: mi az, ami megőrzendő, mi elbontandó, egyáltalán: hogyan lehet értő és felelős módon kezelni egy sok tévutat bejárt évszázad építészeti produktumait. A kétkötetes munka első része az 1956-ig tartó időszakot vizsgálja, a történeti előzményekkel együtt, a következő, megjelenésre váró rész a század második felével foglalkozik.

Götz Eszter

passzázs // passage

Bozzay Dezső: Néptelevízió, 1959

Ernyey Gyula: Bozzay Dezső és pályatársai FUGA, 2016, 242 oldal www.meonline.hu

Újabb jelentős kötet jelent meg a hazai formatervezés múltjáról. A korszakot és a területet a legalaposabb feltáró munkával közelítő Ernyey Gyula évtizedek óta dolgozik a magyar design történetének tudományos feldolgozásán, kötetei olyan komplex kultúrtörténeti összefoglalók, amelyek még a nem szakmabeliek számára is élményszerű közelségbe hozzák

a formatervezés, a design kifejező eszközeit. Bozzay Dezső neve a köztudatban alig ismert, de az általa tervezett, emblematikussá vált tárgyak között nőtt fel több generáció Magyarországon: a Pacsirta rádió, az Orion asztali tévé minden lakásban ott volt, ahogyan a budapestiek kivétel nélkül azon a kétcsuklós villamoson utaztak, melyet Lengyel Istvánnal közösen terveztek. A Bozzayt és korát, pályatársait bemutató kötet egyben a 20. századi magyar kultúra, s benne a művészet, a művészeti képzés, a művészeti szakmai szervezetek, valamint az elektronikai ipar jól összefoglalt történetével is szolgál, rendkívül olvasmányos stílusban, remek képanyaggal, olyan csemegékkel a több ezer termékre rúgó Bozzay-életműből, mint a hatvanas évekbeli főnöki irodai hívókészülék, a televíziók és rádiók legkülönfélébb változatai, vagy a maga korában világszínvonalú MÁVétkezőkocsik archív fotói. Götz Eszter

2016 / 03

Nevelési-közösségi Központ, Mezőhegyes, 1983, építész: Tihanyi Judit

Közösségépítészet Jeney Lajos életmű-kiállítás Lechner Lajos Tudásközpont, 05. 23. - 09. 30. www.meonline.hu

A Föld Napja tiszteletére rendezett kiállítást a budapesti Bank Center galériája Farkas Imre építész-fotográfus képeiből. Farkas az utazásai során készített fotográfiákban a természet és az épített környezet olyan rendjét mutatja fel, amelyet mindkettőben azonos törvények alakítanak. Építészként a szerkezeti tisztaság, fotósként a kompozíciók gazdagsága, a főtéma és a környezet viszonya izgatja. Az utazás mint tevékenység Farkas számára a világ megismerésének eszköze, a fotózás pedig a látottak újraértelmezése, újrateremtése. A világ legkülönbözőbb tájain készített, épületeket, tereket, ritka természeti tüneményeket ábrázoló fotói a hagyományosnál jóval tágabban értelmezik az építészeti fotó műfaját.

2015 októberében az örökösök Jeney szakmai hagyatékát a Lechner Tudásközpont tervtárának és könyvtárának adományozták. A Lechner Tudásközpont ezzel a kiállítással mutatja meg a szélesebb nyilvánosságnak is az ide került értékes anyagot. Az építészet nem csupán házak materiális létrehozásáról, hanem az ezekben zajló életről is szól. Előremozdíthatja közösségek létrejöttét és virágzását, a nem megfelelő körülmények pedig el is lehetetleníthetik azt. Jeney Lajos, miután közösségépítő elhivatottsága az 50-es évek elejének nyomasztó világában az eredetileg vágyott református papi hivatásban nem kaphatott teret, az építész pályában találta meg azt a közeget, amelyen keresztül az egész népét tudta, ha nem is „taní-tani”, de az ehhez szükséges építészeti környezetet megteremteni iskolaterveivel, az általános nevelési központ koncepciójával és a hátrányos helyzetű települések intézményeinek fejlesztésében végzett munkájával.

Götz Eszter

Lechner Lajos Tudásközpont

Káprázatos környezetünk Farkas Imre fotókiállítása Bank Center, 04. 22. – 05. 05. www.meonline.hu

régi-új magyar építőművészet

Moholy-Nagy: Future Present Guggenheim Museum, New York, 2016. 05. 27 – 09. 07. www.meonline.hu

A New York-i Guggenheim Múzeum Future Present tárlata ötven év után az első nagyszabású MoholyNagy retrospektív kiállítás az Egyesült Államokban. A tárlat több mint háromszáz, részben európai és amerikai magángyűjteményekből származó művet mutat be a kollázsoktól, a fotogramokon és a filmeken át a szobrászati alkotásokig. A kronologikus rendbe szervezett anyagban kiemelkedik Moholy-Nagy 1930-as Room of the Present tér-elképzelésének kortárs megvalósítása, amelyben fotók, diák, filmek, építészeti, színházi és ipari modellek mellett a kinetikus Light Prop for an Electric Stage 2006-ban készült replikája is szerepel. A kiállítást a Guggenheim a Chicagói Művészeti Intézettel és a Los Angeles Művészeti

Múzeummal együtt szervezte, ennek köszönhetően később a másik két intézményben is megtekinthető lesz. A tárlathoz Modernity X Hungary címmel 2016. május 7. és augusztus 14. között összművészeti fesztivál kapcsolódik New Yorkban. Az eseménysorozat négy kiemelt helyszínen művészeti kiállításokkal, kortárs, könnyű- és komolyzenei koncertekkel idézi meg a magyar modernizmust és annak máig ható örökségét. Az Alma Galleryben két nagyszabású fotóművészeti kiállítást rendeznek Absztrakció és kísérletezés a magyar fotóművészetben és Visszhangok: Város, társadalom, konfliktus és önábrázolás a magyar fotóművészetben címmel, ahol a 20. századi magyar mesterek – Moholy-Nagy, André Kertész, Martin Munkácsi, Robert Capa és Brassaï – félszáz képe mellett több mint negyven kortárs művész alkotásai is szerepelnek. Pálinkás Edit

_____ hírek news _____

hírek A Magyar Építőművészek Szövetsége 2016. június 6-i tisztújító közgyűlésén Krizsán Andrást választották meg a szervezet elnöknek, aki Sáros László György leköszönő elnököt váltotta a pozícióban. Az új alelnökök: Kerekes György, Golda János és Zoboki Gábor. Elnökségi tagok: Kovács Csaba, Nagy Csaba, Osskó Judit, Pelényi Margit, póttagok: Kováts András, Vukoszávlyev Zorán, ellenőrző bizottság elnöke: Patonai Dénes, ellenőrző bizottság alelnöke: Marosi Miklós, ellenőrző bizottság tagja: Puskás Péter, Tóth Balázs.

DÍJAK ∙ Az Év Tájépítésze díjakat lásd e lapszámunk Szcéna rovatában. ∙ Vedres György díjat Semmelweis Tamás kapta a velencei Járóbeteg Ellátó Központ épületéért. ∙ A FIABCI Ingatlanfejlesztési Nívódíj pályázatán a nemzetközi zsűri ezüst fokozatú díjjal (WORLD Silver Winner) ismerte el a 100 laká sos passzívházat, építészek: Nagy Csaba, Pólus Károly, Déri Dániel, Várhidi Bence, Kiss Tamás (lásd MÉ 2015/5). ∙ A Kun Zoltán tervei alapján felújított Klauzál téri Vásárcsarnok nyerte a Grand Prix Casalgrande Padana első díját (lásd e lap számunk Téma rovata). ∙ A Budvában rendezett S.Arch „Jövő Épí tészete” Konferencián megosztott második díjat nyert Kendik Géza és a Studio A4 Kft. a casablancai piac terveivel. ∙ A 9. nemzetközi „DOMIGIUS” építész pályá zaton az Archikon Kft nyerte az 1. díjat a Richter Gedeon gyár II. raktárépülete hom lokzat-rekonstrukciójának tervezéséért, épí tészek: Nagy Csaba, Déri Dániel, Kováts Judit, Várhidi Bence. ∙ Vedres István díjban részesült Csada László, Körmöczi Ernő és Nagy Imre. ∙ A Millenniumi díj kitüntetettje lett 2016-ban a Kortárs Építészeti Központ. ∙ A 15. Velencei Építészeti Biennále legjobb nemzeti kiállításáért odaítélt Arany Oroszlán díját idén Spanyolország kapta.

∙ Nagyítások 1963. Az Oldás és kötés kora. Új Budapest Galéria, 09. 18-ig ∙ Nézők és képek Pest-Budán. Várkert Bazár, 07. 31-ig ∙ Picasso: Alakváltozások, 1895-1972. Magyar Nemzeti Galéria, 07. 31-ig ∙ Modigliani. Magyar Nemzeti Galéria, 10. 02-ig ∙ Perspektívák – művészet és etnográfia. Magyar Nemzeti Galéria, 10. 02-ig ∙ Julius Popp: Bit.Fall. Ludwig Múzeum, 07. 31-ig ∙ Megmentett műkincsek. Magyar Nemzeti Múzeum, 09. 18-ig ∙ REJT/JEL/KÉPEK 56. A forradalom titkos művészete. Magyar Nemzeti Múzeum, 11. 13-ig ∙ Színekre hangolva. Iparművészeti Múzeum, 09. 04-ig ∙ Bringológia. Amikor a dizájn hajtja a kerékpárt. Iparművészeti Múzeum, 11. 27-ig ∙ Korea dokumentumfotókon. Hopp Ferenc Ázsiai Múzeum, 08. 28-ig ∙ Két kontinens egy lélekben. Torday Emil kongói gyűjtése. Néprajzi Múzeum, 09. 25-ig ∙ Kudász Gábor Arion: Human. Capa Központ, 07. 11-ig ∙ Total Records. Lemezborítók: zene és fotográfia. Capa Központ, 10. 02-ig ∙ Chiharu Shiota: Emlékeső. Szentendrei Képtár, 10. 16-ig ∙ Pilisi gótika. II. András francia kapcsolatai. Ferenczy Múzeum, Szentendre, 07. 31-ig ∙ Kiterjesztett valóság – Természetművészet. MODEM, Debrecen, 07. 17-ig ∙ Vonalak és felületek. MODEM, Debrecen, 07. 24-ig ∙ Jovánovics György: Egy önéletrajz. Vaszary Villa, Balatonfüred, 07. 17-ig ∙ Elsodort világ. Plakát álmok 1910-1920. Balatoni Múzeum, Keszthely, 09. 17-ig

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN Anglia ∙ Peter Cook RA: Floating Ideas. Royal Academy of Arts, London, 10. 02-ig ∙ Engineering the World. V&A Museum, London, 11. 06-ig Ausztria ∙ Europe's Best Buildings. Mies van der Rohe Award 2015. Architekturzentrum Wien, 08. 29-ig ∙ Frederick Kiesler: Life Visions. MAK, Bécs, 10. 02-ig ∙ Harun Farocki, Antje Ehmann: Working Conditions. aut. architektur und tirol, Innsbruck, 06. 18-ig ∙ Form Follows... Haus der Architektur, Graz, 08. 14-ig ∙ Az W in Lienz: Architekt Raimund Abraham. "Back Home". Museum der Stadt Lienz, 10. 26-ig

Dánia ∙ Update – Making The City Smart. DAC, Koppenhága, 07. 12-ig ∙ Let’s Play. DAC, Koppenhága, 10. 02-ig Finnország ∙ Finnish Architecture – Biennial Review 2016. MFA, Helsinki, 10. 02-ig Franciaország ∙ Universalists. 50 years of Portuguese architecture. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 08. 29-ig ∙ Living in the camp. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 08. 29-ig ∙ Yona Friedman. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 11. 07-ig ∙ constellation.s – new ways of inhabit ing the world. Arc en Rêve Centre d'Architecture, Bordeaux,09. 25-ig Hollandia ∙ 100 Years of Inspiration. ARCAM, Amszterdam, 09. 30-ig Lengyelország ∙ Patchwork. The Architecture of Jadwiga Grabowska-Hawrylak. Museum of Architecture, Wroclaw, 09. 04-ig Németország ∙ Making Heimat – Germany, Arrival Country. DAM, Frankfurt, 11. 27-ig ∙ Yesterday's Future. Visionary Designs from Future Systems and Archigram. DAM, Frankfurt, 09. 18-ig ∙ Between the Sun and the Moon – Studio Mumbai. DAM, Frankfurt, 08. 21-ig ∙ World of Malls. Architekturen des Konsums. Architekturmuseum der TU München, 10. 16-ig ∙ Architectural Master Drawings from the Albertina. Tchoban Foundation, Berlin, 07. 10-ig ∙ The Vienna Model. Housing for the 21st Century City. Aedes Architecture Forum, Berlin, 08. 11-ig ∙ Buildings for Science and Culture. Revitalization of the Gdynia Seaport. Aedes Architecture Forum, Berlin, 08. 11-ig ∙ Radical Design. Vitra Design Museum, Weil am Rhein, 11. 17-ig Olaszország ∙ æktivátorok. Helyi aktív építészet. Magyar Pavilon, Velencei Építészeti Biennále, 11. 27-ig ∙ Pier Luigi Nervi. MAXXI, Róma, 10. 02-ig ∙ Marcello Morandini: Art architectures. Marignana Arte, Velence, 09. 10-ig Svájc ∙ André M. Studer. On the Measure of Things. SAM, Bázel, 09. 25-ig ∙ The architect Max Frisch. ETH Zürich, 09. 30-ig

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON ∙ A1/Soproni grafikushallgatók munkái. FUGA, 07. 10-ig ∙ Közösségépítészet. Jeney Lajos életmű-kiállítás. Lechner Tudásközpont, 09. 30-ig ∙ #moszkvater. A Széll Kálmán tér törté nete. Kiscelli Múzeum, 10. 02-ig ∙ Közös úton. Budapest és Krakkó a középkorban. Budapesti Történeti Múzeum, 07. 24-ig

hírek // news

Belgium ∙ Homes for Heroes. CIVA, Brüsszel, 09. 25-ig Csehország ∙ Czech architects and the beginnings of tourism on the Adriatic. Kabinet Architektury, Ostrava, 08. 14-ig ∙ Josef Hoffmann – Josef Frank. From “Endless Trimmings” to an Open System. Josef Hoffmann Museum, Brtnice, 10. 30-ig

USA ∙ Moholy-Nagy: Future Present. Guggenheim Museum, New York, 09. 07-ig ∙ A Japanese Constellation: Toyo Ito, SANAA, and Beyond. MoMA, New York, 07. 31-ig ∙ Icebergs. National Building Museum, Washington, 09. 05-ig ∙ Luminous Landscapes: Photographs by Alan Ward. NBM, Washington, 09. 05-ig ∙ Small Stories: At Home in a Dollhouse. NBM, Washington, 2017. 01. 22-ig

PÁLYÁZATOK

Tata városi piacára kiírt tervpályázat célja olyan korszerű piac létrehozása, mely funkcionálisan és városképileg is megfelel a városfejlesztési koncepciójának. Beadási határidő: 2016. 07. 11. Információ: www.mek.hu Az EUROPAN14 szervezői a helyszínkiválasztó fordulóján való részvételre június végéig várják területgazdák jelentkezését, hogy részt vegyenek a „produktív város” tematika mentén szervezett programon. Beadási határidő: 2016. 07. 15. Információ: www.europan-hungary.hu A Young Talent Architecture Award a legkiválóbb európai diplomamunkának járó elismerés, amely célja, hogy támogassa a fiatal tehetségeket egy nemzetközileg elismert karrier elindításában. Regisztrációs határidő oktatási intézmények számára: 2016. 07. 15. Információ: www.ytaaward.com A Magyar Nemzeti Múzeum ötletpályázatot ír ki a Múzeumkertben az intézmény rendeltetésével, az épület műemléki jellegével harmonizáló, de a Palota-negyed zöldfelület-igényét is magas színvonalon kiszolgáló, korlátozottan látogatható intézményi közkert létrehozásának elősegítésére. Beadási határidő: 2015. 07. 18. Információ: info@hnm.hu Modern Városok Program keretében megvalósítandó Hotel Sóstó SPA&Resort négycsillagos szálloda épületére Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata titkos tervpályázatot ír ki. Beadási határidő: 2016. 07. 18. Információ: www.mek.hu „Minden építés alapja 2016” – Betonpályázat felhívására elsősorban olyan építésztervezők projektjeit várják, akik nem félnek kihasználni a betonban rejlő lehetőségeket, és kreatívan alkalmazzák azt. Beadási határidő: 2016. 07. 31. Információ: beton.hu Szeged Önkormányzata tervpályázatot hirdetett egy a FINA követelményeinek megfelelő fedett sportuszoda tervezésére az Etelka sori sportcentrum területén. Beadási határidő: 2016. 09. 05. Információ: www.mek.hu Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzata ötletpályázatot ír ki Csepel, Kossuth Lajos utcai Ü1-Ü2 üzletközpont arculat és design váltására. Beadási határidő: 2016. 09. 16. Információ: info@csepelarca.hu A Fővárosi Közgyűlés pályázatot hirdet a városkép és városi környezet javítását, az épített, természeti és kulturális örökség, valamint a helyi identitás megőrzését, megújítását, és ezáltal az érintett városrészek vonzerejének növelését szolgáló programok megvalósítására. Beadási határidő: 2016. 09. 30. Információ: budapest.hu

2016 / 03

_____

építészek architects _____

Molnár Csaba

Szentkuti Viktor

Halmai Dénes

Szabó Levente

Diploma Degree

2006 DLA 1994 Mesteriskola XII. ciklus 1989 BME Építészmérnöki Kar

2000 BME Építészmérnöki Kar

2002 BME Építészmérnöki Kar

1999 BME Középülettervezési Tanszék

Válogatott munkák Selected projects

Oktatói tevékenység Teaching activity

Esterházy-kastély – Jószágkormányzói épületegyüttes, Fertőd, 2016 Kupavárhegy, Fogadóépület építése, Somogyvár, 2015 Családi ház, Budapest, 2015 Polgármesteri Hivatala és Városi Könyvtár, Edelény, 2014 Esterházy-kastély – Rendezvényközpont, Fertőd, 2013 BME Központi épület tetőrekonstrukciója, Budapest, 2013 Átrium I. társasház, Budapest, 2007 32 lakásos önkormányzati lakóépület, Budapest, 2007

Esterházy-kastély – Jószágkormányzói épületegyüttes, Fertőd, 2016 Kupavárhegy, Fogadóépület építése, Somogyvár, 2015 Polgármesteri Hivatala és Városi Könyvtár, Edelény, 2014 Esterházy-kastély – Rendezvényközpont, Fertőd, 2013 BME Központi épület tetőrekonstrukciója, Budapest, 2013 Átrium I. társasház, Budapest, 2007 32 lakásos önkormányzati lakóépület, Budapest, 2007 36 lakásos társasház, Budapest, 2000

2008– ÉME Mesteriskola 2001– BME Középülettervezési Tanszék

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Magyar Nemzeti Múzeum fejlesztése, 2010 – megvétel Eötvös József Főiskola bővítés, Baja, 2003 – II. díj

Díjak Awards

2014 ICOMOS-díj 2013 Média Építészeti Díja

2014 ICOMOS-díj 2013 Média Építészeti Díja 2003 Hauszmann Alajos Diplomadíj

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

2014– dékán, BME Építészmérnöki Kar 1989– BME Rajzi és Formaismereti Tanszék Válogatott munkák Selected projects

Esterházy-kastély – Jószágkormányzói épületegyüttes, Fertőd, 2016 Kupavárhegy, fogadóépület építése, Somogyvár, 2015 Polgármesteri Hivatal és Városi Könyvtár, Edelény, 2014 Esterházy-kastély – Rendezvényközpont, Fertőd, 2013 BME Központi épület tetőrekonstrukciója, Budapest, 2013 Átrium I. társasház, Budapest, 2007 32 lakásos önkormányzati lakóépület, Budapest, 2007 36 lakásos társasház, Budapest, 2000 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Magyar Nemzeti Múzeum fejlesztése, 2010 – megvétel Eötvös József Főiskola bővítés, Baja, 2003 – II. díj Díjak Awards

2014 ICOMOS-díj 2013 Média Építészeti Díja 2013 Ybl Miklós-díj 2011 Kós Károly-díj 2000 Szép Könyv Díj, Tipográfiai Nívódíj, Gutenberg díj 2000 Tessedik Sámuel Díj 1989 Diplomadíj Iroda Office

M Építész Iroda Kft. 1096 Budapest, Sobieski János u. 19-21. +36 1 2011811 www.mepitesziroda.hu

régi-új magyar építőművészet

építész

Iroda Office

M Építész Iroda Kft. 1096 Budapest, Sobieski János u. 19-21. +36 1 2011811

építész

Iroda Office

M Építész Iroda Kft. 1096 Budapest, Sobieski János u. 19-21. +36 1 2011811

www.mepitesziroda.hu www.mepitesziroda.hu

építész

Válogatott munkák Selected projects

Uri utca, régi Városháza épületének rekonstrukciója (építés alatt), Budapest, 2016 Várkerület revitalizációja, Sopron, 2015 Trefort-kert, az ELTE BTK II. világháborús emlékműve, Budapest, 2014 Móricz Zsigmond körtéri Gomba revitalizációja, Budapest, 2014 BME Sportközpont, Budapest, 2012 Népliget Center irodaház, Budapest, 2008 Kétlakásos ház, Göd, 2005 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Bárány Uszoda felújítása, Eger, 2011 – megosztott III. díj Várkerület revitalizációja, Sopron, 2009 – II. díj Móricz Zsigmond körtéri Gomba ötletpályázat, 2009 – megosztott I. díj Díjak Awards

2016 ICOMOS-díj 2015 Piranesi Award – dicséret 2015 BÉK Nívódíj 2015 Média Építészeti Díja – zsűri különdíja 2012 Pro Architectura Újbuda Díj 2010 Pro Architectura-díj 2001 MÉ építészetkritikai pályázat – I. díj 1999 MÉSZ-ÉTE diplomadíj Iroda Office

Hetedik Műterem Kft. szabo@hetedik.hu www.hetedik.hu

Fialovszky Tamás

Hőnich Richárd

Sólyom Benedek

Szakács Barnabás

Kun Zoltán

Diploma Degree

2004 MÉSZ Mesteriskola 2000 BME Középülettervezési Tanszék

2003 BME DLA 1996 MÉSZ Mesteriskola 1991 BME Építészmérnöki Kar

2001 BME DLA 1998 MÉSZ Mesteriskola 1992 BME Építészmérnöki Kar

2001 BCE Tájépítészeti Kar

1980 BME Építészmérnöki Kar

Válogatott munkák Selected projects

Oktatói tevékenység Teaching activity

2009 BME Urbanisztika Tanszék 2006– BME Középülettervezési Tanszék

1995– BME Középülettervezési Tanszék

2011– BME Urbanisztikai Tanszék 1998–2001 BME Középülettervezési Tanszék

Válogatott munkák Selected projects

Fény utcai piac, Budapest Alkotás Point irodaház, Budapest Infopark C-épület, Budapest Népliget Center irodaegyüttes, Budapest Kodály Központ, Pécs EKF 2010

Újhegyi sétány felújítása, Budapest, Kőbánya Széll Kálmán tér felújítása Károly körút megújítása Uránváros főterének és kapcsolódó területeinek megújítása Hollán Ernő utca megújítása, Budapest

Hollós utca 6. védett épület rekonstrukciója, Budapest Jászai Mari Művészotthon rekonstrukciója, Budapest ELTE Tanítóképző Főiskola bővítése, Budapest Természettörténeti Múzeum tetőtér-beépítése, Bécs (Norbert Kotz) Austria Biztosítótársaság irodaépülete, Bécs (Norbert Kotz) Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságok székházának rekonstrukciója, Budapest (Nyíri Péter) Városi sportcsarnok, Üllő Gólyavár rekonstrukciója, ELTE Trefort kert, Budapest Hotel OTP Birkenhof bővítése, uszoda, étterem, Bad Kleinkirchheim, Ausztria ELTE egyetemi épület rekonstrukciója, Budapest Klauzál téri csarnok rekonstrukciója, Budapest Hotel Pacsirta bővítése, Mária Villa rekonstrukciója, uszoda építése, Szováta

építész

Arena Savaria, Szombathely Vadvirág Óvoda, Veszprém Margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszoda bővítése, Budapest Kodály Központ, Pécs EKF 2010 Füleky Borászat, Bodrogkeresztúr Díjak Awards

2011 Média Építészeti Díja, közönségdíj 2011 hg.hu Design Award – I. díj 2011 Természetes kő az építészetben díj 2010 Pro Communitate díj, Pécs 2007 Pro Architectura díj 2000 Diplomadíj Iroda Office

Építész Stúdió 1016 Budapest, Krisztina krt. 71. +36 1 2120125 epstudio@epstudio.hu www.epstudio.hu

építész

Válogatott munkák Selected projects

Díjak Awards

2011 Média Építészeti Díja, közönségdíj 2011 hg.hu Design Award, I. díj 2011 Ybl Miklós díj 2010 Pro Communitate díj, Pécs 2010 Pro Architectura díj 2005 XI. kerületi Pro Architectura díj 2003 Budapest Építészeti Nívódíja 1999 Ex Aequo díj, 4. Építészeti Világkiállítás, Sao Paolo 1999 Pro Architectura díj 1998 Budapest Építészeti Nívódíja, Oklevél 1991 Diplomadíj Iroda Office

Építész Stúdió 1016 Budapest, Krisztina krt. 71. +36 1 2120125 epstudio@epstudio.hu

építész

Válogatott munkák Selected projects

Pasaréti buszállomás műemléki rekonstrukciója, Budapest Medve utcai Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium bővítése, Budapest II. Rákóczi Ferenc Gimnázium bővítése, Budapest Vadvirág Óvoda, Veszprém Kodály Központ, Pécs EKF 2010 Díjak Awards

2011 Média Építészeti Díja, közönségdíj 2011 hg.hu Design Award, I. díj 2010 Pro Communitate díj, Pécs 2006 Média Építészeti Díja 2006 Budapest Építészeti Nívódíja 2003 Figyelő építészeti díj 2003 Budapest Építészeti Nívódíja Iroda Office

Építész Stúdió 1016 Budapest, Krisztina krt. 71. +36 1 2120125 epstudio@epstudio.hu www.epstudio.hu

tájépítész

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Széll Kálmán tér felújítása, Budapest, 2012 – I. díj Uránváros főterének tervezése, Pécs, 2008 – I. díj Városliget parkrehabilitációs tervpályázat, Budapest – II. díj Díjak Awards

2015 Év tájépítésze, Tájműves különdíja, MMA Építőművészeti különdíj 2014 Év tájépítésze, MÉSZ különdíj 2014 MUT Nívódíj 2014 2010 MUT Nívódíj – dicsérő oklevél 2010 MUT Nívódíj – dicsérő oklevél 2010 Hild János Emlékérem Iroda Office

Lépték-Terv Tájépítész Iroda 1132 Budapest, Visegrádi u.9 +36 1 7885111 iroda@leptek.hu

építész

Iroda Office

KUNYHO Építésziroda Kft. +36 1 3161287 kunyho.hu

www.leptek.hu

www.epstudio.hu

építészek // architects

2016 / 03

Takács Viktor Tibor építész, belsőépítész Diploma Degree

1996 Delta Technology Institute, Toronto 1994 Magyar Iparművészeti Oktatói tevékenység Teaching activity

2014 BME Rajzi Tanszék 2012-13 BME Közlekedésmérnöki Kar 2004-05 BME Magasépítési Tanszék Válogatott munkák Selected projects

Csepel Birkózó csarnok, 2016 Pesti Vigadó felújítása, 2014 Jó Kenyérüzem, 2009 K6 irodaház, Budapest, 2008 Gyermek Egészségügyi Központ, Csíkszentmárton, 2001 Bankers Hall Gallery, Calgary, 1999 York Mills Tower, Toronto, 1998 City Hall, Calgary, 1995 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Múzeum Liget Környezetalakítási és elhelyezési pályázat, 2013 – kiemelt megvétel Educational Centre Banff, Alberta, 1994 – II. díj Díjak Awards

2011 Contemporary Architecture Beijing – dicséret 2004 Az Év Tetője – I. díj 2003 Az Év Homlokzata – I. díj 2002 Tetőtér – I. díj 1994 Budapesti Nemzetközi Bútorkiállítás – különdíj 1993 Milano International Furniture Fair, Wobble Vase

Hatvani Ádám

Dékány Tibor

Gőz Dorottya

Diploma Degree

2000 Magyar Képzőművészeti Egyetem 1995 BME Építészmérnöki Kar

1999 BME Építészmérnöki Kar 1992 BME Építőmérnöki Kar

2006 BME Építészmérnöki Kar

Válogatott munkák Selected projects

Oktatói tevékenység Teaching activity

M4 Gellért téri metróállomás, 2014 M4 Fővám téri metróállomás, 2014 Pure Hungarian, kiállítás installáció, Bécs, Design hét, 2014 Ferencvárosi irodaépület, Budapest, 2013 Espresso Embassy kávézó, Budapest, 2012 Slow Design, kiállítás installáció, Budapest, Design Terminál, 2012 INDEX – belsőépítészet – INDEX, Budapest, 2009

NRHT Látogatóközpont, Bátaapáti, 2015 (belsőépítészet) Montem Vendégház, Mátraszentimre, 2015 (építészet) Budapest Music Center, 2013 (építészet és belsőépítészet) Ankert', Budapest, 2013 (építészet és belsőépítészet) Gozsdu Manó Klub, Budapest, 2011 (belsőépítészet)

építész, grafikus

2013 IUAV Egyetem, Velence Válogatott munkák Selected projects

Bortársaság rendezvényterem, Budapest, 2015 Ilcsi szépségszalon és bemutatóterem, Budapest, 2015 TD ház, Debrecen, 2015 M4 Szent Gellért tér és Fővám tér, Budapest, 2014 Espresso Embassy, Budapest, 2013 Klímacentrum Irodaház, Budapest, 2011 Díjak Awards

2015 Budapesti Építész Kamara Nívódíja 2015 archdaily.com BOTY 2015 – legjobb középület díj 2014 ARCHITIZER A+AWARDS – zsűri és közönség díj 2005, 2006 Média Építészeti Díja – terv kategória Iroda Office

sporaarchitects 1061 Budapest, Székely Mihály u. 8. +36 1 2553530 spora@sporaarchitects.hu sporaarchitects.hu

Iroda Office

Anterra Zrt. 1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 87. +36 1 2000639 vtakacs@anterra.hu www.anterra.hu

régi-új magyar építőművészet

építész

Kiemelt pályázatok Featured competitions

MOME Campus, Budapest, 2016 – II. díj Bodo városháza, Norvégia, 2014 – megvétel Törökbálint óvoda, 2005 – II. díj Dunaújváros Campus, 2004 – I. díj Díjak Awards

2015 Budapesti Építészeti Nívódíj 2015 archdaily Building of the Year 2014 Architizer A+ Award zsűri díja, közönségdíj 2010 Wallpaper – Architects Directory 2007 Média Építészeti díja 2006 Média Építészeti díja Iroda Office

sporaarchitects 1061 Budapest, Székely Mihály u. 8. +36 1 2553530 spora@sporaarchitects.hu sporaarchitects.hu

építész

Válogatott munkák Selected projects

Díjak Awards

2015 Építőipari Nívódíj 2014 Architizer Awards Iroda Office

Amoeba Group Kft. goz@amoebagroup.hu www.amoebagroup.hu

Chehadé Abdel Rahim építész

Diploma Degree

2007 BME Építészmérnöki Kar Válogatott munkák Selected projects

Budapest Music Center, 2013 (építészet és belsőépítészet) Montem Vendégház, Mátraszentimre, 2015 (építészet) NRHT Látogatóközpont, Bátaapáti, 2015 (belsőépítészet) Díjak Awards

2015 Építőipari Nívódíj 2014 Architizer Awards Iroda Office

Amoeba Group Kft. goz@amoebagroup.hu www.amoebagroup.hu

Mikó László

Krizsán András

Jószai Ágnes

Lévai Tamás

Diploma Degree

építész

1979 BME Építészmérnöki Kar Oktatói tevékenység Teaching activity

2011– BME Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék 1992–2010 BME Középülettervezési Tanszék

építész

1986 BME Építészmérnöki Kar 1992 KKE Vándoriskola 2009 BME települési főépítész szakmérnök Főépítészi tevékenység Chief architect

1992-től Pula 2011-2013 Felsőörs 2013-tól Esztergom

Válogatott munkák Selected projects

Versenyuszoda és élményfürdő, Kecskemét Tanulmányi és Információs Központ, Szeged Foglalkoztató Intézet, Darvastó 68 lakásos lakóépület, Budapest IX. Erkel utca 80 lakásos lakóépület, Budapest XIII. Tüzér utca Lakóházak, Tihany Lakóház, Piliscsaba Kiemelt pályázatok Featured competitions

Tudásközpont, Pécs – megvétel Lakóépület, Budapest, Nyáry Pál u. – megvétel Sport- és Szabadidő Központ, Budapest, Bástya u. – II. díj Díjak Awards

2010 2008 2000 1979

Ybl-díj Pro Architectura díj Év lakóháza fődíj és MÉK különdíja Diplomadíj

Iroda Office

Szántó & Mikó Építészek Kft 1052 Budapest, Városház u.14. +36 1 2667870 szm@t-online.hu www.szantoesmiko.hu

építészek // architects

Oktatói tevékenység Teaching activity

Csütörtöki iskola faluszeminárium Nagyapám Háza mester inas képzés Válogatott munkák Selected projects

Bezerédi-ház, Csopak, 1997 Szigeti Strandfürdő, Révfülöp, 1998 Evangélikus Oktatási Központ, Révfülöp, 1999 Ravatalozó átalakítás, Felsődörgicse, 2007 Egry József Iskola, Zánka, 2011 Új Nemzedék Központ, Zánka, 2013 Díjak Awards

1997, 1998, 1999 Veszprém Megye Építészeti Nívódíj 2006 Kós Károly díj 2012 Ybl Miklós díj 2013 Pro Architectura díj Iroda Office

MODUM Építésziroda Kft +36 1 2200677 modumkft@gmail.com www.modum.hu

építész

2008 BME Építészmérnöki Kar

1999 BME Építészmérnöki Kar

Oktatói tevékenység Teaching activity

2009-13 BME Középülettervezési Tanszék Kiemelt pályázatok Featured competitions

Óvoda, bölcsőde és napközi otthon, Aarau Rohr, Svájc, 2015 – IV. díj Millenáris Velodrom, Budapest, 2014 – III. díj Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2012 – III. díj Maribor 2012. EKF, Szlovénia - Új Művészeti Galéria, 2010 – I. díj Gyulai Várfürdő fejlesztése, 2009 – megvétel Hársfa utcai óvoda, Budaörs, 2009 – megvétel Miskolc-Tapolca Barlangfürdő bővítése, 2009 – megosztott I. díj Celldömölki Kemenes Vulkánpark központi épülete, 2009 – megvétel Díjak Awards

2009 Junior Príma-díj 2008 MÉK-MÉSZ diplomadíj Iroda Office

TARKA Építész Műterem Kft. 1021 Bp Vadaskerti u. 11. www.tarka.hu

2012–13 SZIE Műszaki Tudományi Kar 2006– ÉME Mesteriskola 1999– BME Középülettervezési Tanszék Válogatott munkák Selected projects

Sanghaj 2010 Világkiállítás magyar pavilonja Kiemelt pályázatok Featured competitions

Óvoda, bölcsőde és napközi otthon, Aarau Rohr, Svájc, 2015 – IV. díj Millenáris Velodrom, Budapest, 2014 – III. díj Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2012 – III. díj Helsinki Központi Könyvtár, 2012 – honorary mention Maribor 2012. EKF, Szlovénia - Új Művészeti Galéria, 2010 – I. díj Miskolc-Tapolca Barlangfürdő bővítése, 2009 – megosztott I. díj Sanghaj 2010 Világkiállítás Magyar Pavilonja, 2008 – I. díj Ulcisia Castra, Ferenczy Múzeum és régészeti park nemzetközi tervpályázat, Szentendre, 2006 – I. díj Díjak Awards

2013 Molnár Péter emlékdíj 2010 Pavilon Tervezési Ezüstdíj – Sanghaj EXPO 2010 Szendrői Díj 1999 MÉK-MÉSZ diplomadíj Iroda Office

TARKA Építész Műterem Kft. 1021 Bp Vadaskerti u. 11. www.tarka.hu

2016 / 03

_____ szerzők authors _____

Baku Eszter művészettörténész. 2009-ben diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán. 2007-2010 a MÉSZ munkatársa, 2010-2013 között a BME Építészkar Csonka Pál Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Doktori kutatásait az Építészettörténeti és Műemléki Tanszéken végzi. 2014tól a műemlékvédelmi szakmérnöki posztgraduális képzés hallgatója. Kutatási területe a két világháború közötti magyar építészet, különös tekintettel a szakrális emlékekre. Számos építészeti és művészettörténeti tanulmány szerzője. Balla Regina végzős építészhallgató. Néhány éve a paneles lakótelepek témakörével foglalkozik. 2014-ben egy külföldi hallgatói pályázaton egy diáktársával közösen készített paneles revitalizációs kísérleti tervük 3. helyezést ért el. Ezt követte egy különdíjas térelméleti OTDK dolgozat. Bihari Ádám építészmérnök, a BME urbanista-építészmérnök MSc képzésének végzős hallgatója. A grenoble-i Laboratoire CRAterre és a villefontaine-i 'amàco' projekt egykori gyakornok kutatója. A SÁRKoLLEKTíVA alapító tagja, a Nagyapám Háza mester inas képzés programfelelőse és táborszervezője. A magyar népi építészet kutatásának és a kortárs vályogépítészet népszerűsítésének elkötelezettje. Borsos András építész. 1986-ban szerzett diplomát a BME Építészkarán. Dolgozott a MATERV-ben (1986-1997), a RIZALIT Kft.-ben (2001-2003), a Kiniczky Mérnök Irodában (2006) és a VAM Design-nál (1997-2008). 2008-tól a Magyar Építőművészek Szövetsége Titkára, a "fiatalok feketén-fehéren / young architects' generation" 2013 pályázat és vándorkiállítás kurátora. Botzheim Bálint építész, kutató. Szakterülete: digitális építészet, parametrikus paradigma. 2007-től a Kapy és társai Kft. partner. Közös pályázatokat készített Kapy Jenővel (Szervita tér 2006, Pécsi Koncert Központ – PKK 2007). Önálló munkái: Vác csillagvizsgáló torony 2007; Art-Universitas Pályázat szobor-terv, I. díj, 2008, Sopron. Kutatási területe: kiber-építészet. 2009-től a Magyar Építőművészet szerkesztője. 2013-ban a Pécsi Tudományegyetemen szerzett MA fokozatot. Csontó Sándor újságíró, szerkesztő népművelő (BDTF), művelődéstörténész (ELTE), a Budapest folyóirat állandó munkatársa. Számos várostörténeti cikket publikált lapokban és tanulmányai jelentek meg Budapesttel foglalkozó könyvekben, kiadványokban. Götz Eszter újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2012 között a www.kultura.hu szerzője, 2009-2011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. Kerner Gábor okleveles etnográfus, műemlékvédelmi szakmérnök. Az Országos Műemléki Felügyelőségnél kezdte szakmai munkáját és folytatja a mai napig a különböző jogutód szervezeteknél. Hivatásosként a műemlékvédelem különböző szakterületeivel foglalkozik, speciális kutatási területe a népi építészet változásainak vizsgálata. A Káli-medence Környezetvédelmi Társaság alapító tagja. Kővágóörsön él. Klaniczay Péter építész (1981), műemlékvédelmi szakmérnök (1988). 1985-ben, ösztöndíjjal a római Sapienza Egyetemen a Műemlék-restaurálási Továbbképző Iskola hallgatója. Első munkahelye a FIMŰV Műemléki Tervező Osztály (1980-1986), majd 1986-tól az Országos Műemléki Felügyelőségen (OMF) és utódszervezeteinél (OMvH, KÖH), illetve 2011-től a Pest Megyei Kormányhivatalnál műemlék-felügyelőként dolgozik. 199–2004 között különböző vezető funkciót is betöltött. Meghatározó szerepe volt Pest megye műemléki helyreállításainál. 2012-től az ICOMOS MNB Egyesület alelnöke, 2015-től a MÉK Műemlékvédelmi Tagozatának elnökségi tagja. Számos konferencián adott elő itthon és Olaszországban. Írásai magyar és olasz kiadványokban jelentek meg. A Római Magyar Akadémia, a Falconieri palota Borromini loggiájának helyreállítását tervezte. Jelenleg a palota építéstörténetén dolgozik. Mátrai Péter DLA habil. professor emeritus, építész-zeneszerző. Ybl- és Pro Architectura díjas. A Magyar Iparművészeti Egyetemen szerzett diplomát (1973). Az IPARTERV vezető építésze volt 1991-ig. Azóta elsősorban zeneszerzéssel, hanginstallációkkal és hangperformanszokkal foglalkozik. 1980-tól kezdődően különböző egyetemeken tanít (MIE/MOME, BME, NyME-AMI, BKF/ METROPOLITAN). Írásai megjelentek több hazai szaklapban. Több kiállítás résztvevője, illetve kurátora volt.

régi-új magyar építőművészet

Meggyesi Tamás építész, egyetemi tanár. (BME 1960). 1987–2000 között tanszékvezető. Kutatási területe a 20. századi urbanisztikai gondolkodás története, a hazai települési hagyományok és a tervezéselmélet. Több város rehabilitációs tervét készítette el. Oktató és oktatásszervező, kutató, publicista, hazai és külföldi előadásokat tart. 1992-ben Pécsett a Műszaki Főiskolán megalapította a Településmérnök szakot. Fontosabb kötetei: A városépítés útjai és tévútjai (1985), A 20. század urbanisztikájának útvesztői (2005). Ybl-díjat (1992), Széchenyi-díjat (2004), 2005-ben Hild díjat (2005) kapott. Okrutay Miklós építész BME (1991), műemlékvédelmi posztgraduális tanulmányok Université Libre de Bruxelles (1994-1995), BME (2002-2004). Építészeti kritikái, tanulmányai 1992 óta jelennek meg különböző folyóiratokban, 2001-től publikál rendszeresen a Magyar Építőművészetben. Pálinkás Edit művészettörténész, közgazdász, az ELTE Művészettörténeti Intézetében szerzett diplomát 2009-ben. Fő érdeklődési területe a színházépítészet és az akusztika. A Budapesti Corvinus Egyetemen 2012-ben szerzett közgazdasági diplomát. Több hazai és nemzetközi kulturális rendezvény szervezője, résztvevője. 2009-2011 között, majd 2013-tól a Magyar Építőművészet szerkesztője. Schneller István építész. 1973-ban szerzett diplomát a BME Építészkarán. 1975-1990- ig a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben dolgozott, regionális és települési tervek készítőjeként. Eközben a BME Urbanisztikai Tanszékén tudományos továbbképzési ösztöndíjas volt, kandidátusi értekezésében az építészeti tér település léptékű értelmezésérvel foglalkozott 1991–1994 között Budapest műszaki főpolgármester-helyettese volt. 1994–2006 között Budapest főépítészeként irányította és készítette a Városfejlesztési Koncepcióját, Településszerkezeti tervét és Szabályozási Kerettervét. 2006-ban az Év Főépítésze életmű díjat kapott. 2003-tól külsős oktató, majd 2006-tól egyetemi tanár a Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karán, 2007-től tanszékvezető. Kötete: Az építészeti tér minőségi dimenziói (TERC, 2011). 2011-ben Szentgyörgyi Albert díjat kapott. Jelenleg a SZIE Tájépítészeti és Településtervezési karán oktat. Szabó Julianna Dr. építész, urbanista. 1992-ban szerzett diplomát a BME Építészkarán, 1995-ben az Université Louis Pasteur-ön tanult, 2003-ban a BME-n városépítési és városgazdasági szakmérnöki végzettséget, 2008ban DLA fokozatot szerzett. Jelenleg a BME Építészmérnöki Kar Urbanisztika Tanszékének docense. 2009–11 között az MTA Regionális Kutatások Központjának tudományos munkatársa. Budapest Tematikus Fejlesztési Programjainak kidolgozása során részt vett a szociális rehabilitáció koncepciójában. Számos városépítészeti, urbanisztikai tanulmány, könyvfejezet szerzője. Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/ tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001, 100 % kreativitás, I. Építészeti Nemzeti Szalon/Műcsarnok, 2014). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapítószerkesztője. 2014-ben Ybl díjat, 2016-ban Kiváló Művész elismerést kapott. Szepes Hédi művészettörténész. 1976-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-művészettörténet szakon diplomázott. 1984-től 2013-ig a kulturális minisztérium képzőművészeti szakreferense, a Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíj titkára. Számos nemzetközi és hazai kiállítást rendezett és nyitott meg. Kutatási területe a tervezőgrafika. 1990-től a Békéscsabai Tervezőgrafikai Biennálék kurátora és rendezője. 2013-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Arany Keresztje kitüntetést, 2014-ben Konecsni-díjat kapott. Jelenleg a MANK szakmai tanácsadója. Török Bence építész. 2008-ban diplomázott a BME Középülettervezési Tanszékén, 2012-ben társalapitója a bytheway architects építészirodának. 2013 óta a BME Építőművészeti Doktori Iskola doktorandusza a Középülettervezési Tanszéken, témavezetője Major György. 2015 őszétől Hollandiában dolgozik építészként. Winkler Barnabás építész. 1989 óta vezeti az általa létrehozott HAP Tervezőirodát. Legjelentősebb épületei a Pharmafontana Gyógyszertári Központ épületegyüttese (ma Naturland), a Potsdamban és Frankfurt a.d. Oderben megépült sörgyár, a kerekegyházi és bácsalmási patikaház, a Campona városközpont épületei Budapest XXII. kerületében, az Infopark „D” jelű irodaháza, MCC. néven az RTL Klub stúdió- és igazgatási központja, valamint az egykori NDK követség épületéből átalakított Stefánia Park irodaház. 2003-ban hozta létre a HAP Galériát, számos építészeti könyv kiadója. 2005-ben Kós Károly díjban, 2008ban Budapesti Építészeti Nívódíjban, 2009-ben Ybl Miklós díjban részesült. Zeke Gyula író, szociológus. Született 1956 októberében a Józsefvárosban, mellyel azóta álmodik. A világra kíváncsin és bizalommal érkezett, így csak későn tudta meg, mit lát. Mos és vasal, alumíniumbérlete van. Szeret szellőztetni, szabadidejében az esőt hallgatja. Többen felkérték nekrológírásra, amelytől vonakodik. Főz, a cipőpucolásban nem jeleskedik. Állópultok híve a szabad ég alatt, ahonnét szélcsendben fölfelé száll a füst. Sokáig meg sem fordult a fejében, hogy élni fog.

ISMÉT KERESSÜK A LEGSZÍNVONALASABB BETON MEGOLDÁSOKAT!

Beadási határidő: 2016. július 31. 24:00 A kiírással és a jelentkezéssel kapcsolatos részletek a www.beton.hu/palyazat oldalon találhatóak.

2016

1580 Ft

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | xvI. 87. RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2016 | 03

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET // Hungarian Architecture

Molnár – Szentkuti – Halmai • Szabó – Geum • Fialovszky – Hőnich – Sólyom – Szakács • Kun Z. • Takács V. • Gőz – Chehadé • Mikó L.

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

RÉGI-ÚJ

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata 1903-tól cultural magazine of the Association of Hungarian Architects since 1903