Hungarian Architecture 2016/4 by Hungarian Architecture

régi-új magyar építőművészet // hungarian architecture | 2016 / 04 Digitális Erőmű és Filmtörténeti élménypark / Digital Power Plant and Film History Theme Park, Ózd – Csontos Györgyi • Almásy kastély látogatóközpont / Almásy Mansion, Visitors’ Centre, Gyula – Földes László, Balogh Csaba • Valide Szultána fürdő; Arkt Művészeti Központ / Valide Sultana Baths; Arkt Arts Centre, Eger – Komáromi Tas, Fábián Gábor, Fajcsák Dénes • MOME Műhelyház / MOME workshop house, Budapest – Csomay Zsófia, Németh Tamás • Bige Holding Irodaház / Office Block, Nyíregyháza – Kovács Csaba • Kerékpárközpont / Bike-centre, Tisza-tó – Ferdinánd Árpád, Ferdinánd Csaba • Egészségház / Health Centre, Csomád – Kolossa József, Kolossáné Bartha Katalin, Weiszkopf András • Holokauszt emlékfal / Holocaust Memorial Wall, Olaszliszka – Szécsi Zsolt, M. Juhász Ágnes, Baróthy Anna, Tóth Bálint, Faddi Dalma

2016

Utóirat // post scriptum | xvI. évfolyam / 88. szám A csend mint építészeti térkoncepció / Silence as a Concept of Architectural Space – Katona Vilmos • Folyamatos jelen / Continuous Present – Körmendy Imre • Henszlmann Imre díj 2015 / Henszlmann Imre prize 2015 – Lővei Pál • A Teleki Alapítvány konferenciája / Conference of Teleki Foundation – Nagy Gábor • A titóizmus építészeti képe / Architectural Image of Titoism – Lovra Éva • Akciószerű építészeti beavatkozások / Action-like Architectural Interventions – Hory Gergely

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET // Hungarian Architecture

1580 Ft

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | xvI. 88.

Az ARCHICAD az épületinformációs modellezés (BIM) világszerte vezető megoldása.

ARCHICAD = BIM

www.graphisoft.hu

Csontos • Földes - Balogh • Komáromi • Fábián - Fajcsák • Csomay - Németh • Kovács • Ferdinánd - Ferdinánd • Kolossa – Weiszkopf

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2016 | 04

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

RÉGI-ÚJ

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata 1903-tól cultural magazine of the Association of Hungarian Architects since 1903

MINŐSÉG – JELENLÉT – EGYÜTTMŰKÖDÉS A MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK STRATÉGIÁJA 2016-2020 MINŐSÉG A Magyar Építőművészek Szövetsége a hazai alkotó építészek első számú közhasznú egyesülete, az Union International des Architectes (Építészek Nemzetközi Szövetsége, UIA) tagszervezete, és hazai képviselője. 1902-ben alapította, többek között Lechner Ödön, Lajta Béla, Komor Marcell és tagjának lenni ma is megtiszteltetés.

WORLD DAY ARCHITECTURE 2016

A Magyar Építőművészek Szövetsége olyan elhivatott, építészekből álló szakmai szervezet, aminek az ajtaja nyitva áll minden tehetséges építész előtt, legyen az pályakezdő fiatal, érett alkotó, vagy tapasztalt, bölcs mester. Tagjai a magyar építésztársadalom szakmailag elismert személyiségei, akik magas színvonalon végzik művészi munkájukat. Akik tehetségükkel, tudásukkal, tapasztalatukkal, alkotó munkájukkal hozzájárulnak, hogy az építészet nemzeti kultúránk szerves része legyen.

DESIGN A BETTER WORLD

A Magyar Építőművészek Szövetsége történelmi feladata és célja, hogy: • építészeti örökségünket, építészet-történeti emlékeinket ápolja, • lehetőséget teremtsen az építészek számára, hogy a magas színvonalú, alkotó építész munka megbecsült és példa értékű eredményei elismertek legyenek, • láthatóvá tegye a társadalom nyilvánossága számára a példaértékű kortárs építészeti értékeinket, • véleményt nyilvánítson a minőségi épített környezet érdekében, • megerősítse ennek a polgári hivatásnak a tekintélyét.

3 OCTOBER 2016

JELENLÉT A Magyar Építőművészek Szövetsége a példaértékű építészeti alkotások és eredmények láthatóvá tétele, valamint a magas színvonalú, művészi értékű alkotó munka és hivatás bemutatása érdekében aktív szerepet vállal a szakmai és társadalmi közéletben, a társadalom nyilvánossága elé tárja a hazai építészek példa értékű munkáit, terveit, véleményét és tapasztalatait. Ennek érdekében: • párbeszédet kezdeményez és folytat a szakma és a társadalom között az épített környezet értékeinek bemutatása, a vizuális kultúra minőségének javítása és a közízlés színvonalának emelése érdekében, • fórumokat szervez és támogat, melyek elősegítik a társadalom és az építészek, valamint az építész-generációk egymás közti gondolatcseréjét, véleményt nyilvánít az építészet ügyét érintő közérdekű kérdésekben, • szakmai fórumokat, kiállításokat szervez, nyomtatott kiadványokat szerkeszt és online kommunikációs felületeket működtet, • az alapítókkal közösen - hiteles hazai és nemzetközi építészekből álló zsűrik bevonásávalújjászervezi a Kós Károly-díj, a Pro Archtektúra-díj és egyéb építész díjak adományozását, a sajtó nyilvánossága mellett méltó díjátadó ünnepségeket szervez a díjak átadására, • minden törvényes eszközt igénybe vesz az építészeti minőség érvényesülése érdekében, szerepet vállal építészeti tervpályáztok zsűrizésében és lebonyo lításában, kiáll a méltó pályázati díjak és a pályázati eredmények nyilvános bemutatása mellett, • életutakat bemutató portré filmeket, riport sorozatokat készít, ahol elismert építész mesterek vallanak hivatásukról, munkájukról, az építész szakma szépségeiről.

EGYÜTTMŰKÖDÉS A Magyar Építőművészek Szövetsége az épített környezet minősége, az építész hivatás magas színvonalú gyakorlása és céljai megvalósítása érdekében együttműködik: • az állami, kormányzati és önkormányzati szervezetekkel, vezetőkkel, tisztségviselőkkel, • szakmai köztestületekkel, a Magyar Művészeti Akadémiával (MMA) a Széchenyi István Művészeti Akadémiával (SZIMA), a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA) és a Magyar Építész Kamarával (MÉK), • a szakmai szervezetekkel, a Főépítészi Kollégiummal (FÖK), a Magyar Urbanisztikai Társasággal (MUT), a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségével (MKISZ), a Tájépítészek Szövetségével, a Kortárs Építészeti Központtal (KÉK), • a graduális (BME, DE, MOME, NYME, PTE, SZIE-Győr, SZIE-YBL, stb.) és a posztgraduális (Mesteriskola, Vándoriskola, Doktoriskolák, stb.) építész képző helyekkel, • az építészeti és közmédiával, • civil szervezetekkel, az építészet ügyének minden támogatójával.

Építészet világnapja 2016 Tervezz egy jobb világot! Az UIA szerint a globális kihívások növekednek, az építészet, a tervezés és a design szerepe kritikusabbá válik, mivel ez tudja biztosítani a jobb jövőt az emberek számára. Fontosnak tartják az építészet fontosságának megvilágítását az emberiség szenvedésének enyhítésében, a globális terhek enyhítésében és az életminőség javításában. Az idei szlogennel és világnappal szeretnék mozgósítani az építészeket, hogy mozdítsák elő az éghajlatváltozás ügyét az építészet segítségével.

Budapest, 2016. június 30.

A MÉSZ ELNÖKSÉGE: Krizsán András építész, elnök Golda János építész, alelnök Kerekes György építész, alelnök Zoboki Gábor építész, alelnök Kovács Csaba építész, elnökségi tag Nagy Csaba építész, elnökségi tag Pelényi Margit építész, elnökségi tag Osskó Judit építész, elnökségi tag Kováts András építész, elnökségi póttag Vukoszávlyev Zorán építész, elnökségi póttag

INTERNATIONAL UNION OF ARCHITECTS

„Amikor az emberi művelődés egy-egy újabb fordulóhoz ért és az az új irányban erősebben fellendült: a végtelen élet lüktetése megnyilatkozott a művészetben is. Ezekből az időkből származnak az örök értékű remekművek. Emberi fejlődésünk egy-egy nagy mozzanata kövült meg azokban. Évezredek óta letűnt korok szelleme szunnyad az óriási gránit tömbök formavilágában. Álmuk titokzatos és mégis sokat sejtet, a legfontosabbat: az emberiség akkori fejlettségének fokát, az emberiségnek a végtelenségben való folyton változó viszonyát, szóval: az akkori világnézetet. Ez a mindenkori művészetek forrása, alakító ereje. Forrása az építőművészetnek is, sőt megnyilatkozása ebben a legközvetlenebb, mert magában foglalja a feladatot és a szükségletet is. Kutassunk tovább azok után a lelki erők után, melyek az építőművészetet alkotják és fejlődésében irányítják. Ezek a megismerés, mely a művekben fellépő fizikai erőket felfedezi, továbbá az a művészi képesség, amely ezeknek az erőknek a szerepét szép formában kifejezi, megérzékíti. Világnézet, megismerés és művészi kifejező képesség az emberi lélekből induló művészetet alakító erők. Az éghajlat és földrajzi helyzet alakító befolyása földünk viszonyaiból következik. Magának a műnek szempontjából az előbbeniek külső alakító erők és körülmények. A belsők: a koronként dívó anyagok belső fizikai és kémiai erői, az anyag ellenálló ereje: szilárdsági viszonyai és viharálló képessége. Így alkotja meg lelkünk és az életünk körülményei a nagy korok építőművészetét. Ez azonban csak a születés. Az építőművészet élete és értéke abban az etikai hatásban nyilvánul, amelyet korára gyakorol...” (Medgyaszay István: A vasbeton művészi formája, 1908)

régi-új magyar építőművészet

2016 / 04

_____ régi-új Magyar Építőművészet alapítva 1903 A Magyar Építőművészak Szövetségének kulturális folyóirata.

MÉ 2016/04. szám ISSN 1785 – 282X

tartalom content _____

Lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: +36 1 318 2444, +36 70 6149404 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés: Schäffer Zsuzsa, kedd 9-12 óráig Felelős kiadó: Krizsán András DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: Szegő György DLA Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás

Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor Utóirat alapítva 2001 Alapító főszerkesztő: Szegő György DLA Szerkesztők: Götz Eszter, Pálinkás Edit

szcéna // scene

A MÉSZ új elnöke – Krizsán András DLA

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15. Velencei Építészeti Biennálé II. A nemzetközi mezőny – Szegő György

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15th Venice Biennale of Architecture II. The International Participation – György Szegő Liget Projekt tájépítészeti pályázat. A díjnyertes pályaművek bemutatása

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Liget Project Landscape Design Contest: a Survey of the Winning Schemes Fénytengely. Csete György (1937–2016) életére, halálára és művészetére – Sulyok Miklós

Terjesztés:

The new chairman of the Association of Hungarian Architects: András Krizsán DLA

. . . . . . .

Light Axis. On the Life, Death and Art of György Csete (1937–2016) – Miklós Sulyok

Schäffer Zsuzsa Grafika:

téma // theme

Kludovácz András Nyomtatás:

Megtalált középpont. Digitális Erőmű és Nemzeti Filmtörténeti élménypark, Ózd – Götz Eszter. . . . . 14

deMax Művek

The Focal Point Found. Digital Power Plant and National Film History Theme Park, Ózd – Eszter Götz Tudásközvetítés felsőfokon. Almásy kastély Látogatóközpont, Gyula – Pálinkás Edit

. . . . . . . . . . . . .

HIRDETÉSFELVÉTEL:

Handing Down Knowledge at the Highest Level. Almásy Mansion, Visitors’ Centre, Gyula – Edit Pálinkás

Hirdetésszervező:

Helyek Egerben: Valide Szultána fürdő védőtetője; Ellátó – Arkt Művészeti Központ, Eger –

Cser Márta

Okrutay Miklós

e-mail: martacser@yahoo.com

Venues in Eger: Ruins of Valide Sultana Baths; Ellátó – Arkt Arts Centre – Miklós Okrutay

Tel: +36 20 4849044

Első képkocka. MOME Műhelyház, Budapest – Botzheim Bálint

.................................................................................................

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

28 34

The First Shot. MOME Workshop House, Budapest – Bálint Botzheim WEBOLDALUNK:

Bontás helyett. Bige Holding Irodaház, Nyíregyháza – Győrffy Zoltán

www.meonline.hu

Instead of Demolishing. Bige Holding Office Block, Nyíregyháza – Zoltán Győrffy

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Körbeszalagozott vízcsepp. Kerékpárközpont a Tisza-tónál – Bán Dávid FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

38 42

A Drop of Water Wrapped Around. Bike-centre by the Lake Tisza – Dávid Bán Zsinórmértékkel. Egészségház, Csomád – Csontó Sándor

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Exemplary Standards. Health Centre, Csomád – Sándor Csontó Faltöredékből kibontakozó világok. Holokauszt emlékfal, Olaszliszka – Berényi Marianna

. . . . . . . .

Worlds Evolving Out of Wall Fragments. Holocaust Memorial Wall, Olaszliszka – Marianna Berényi Megújult örökség. Wroclaw, Európa Kulturális Fővárosa 2016 – Pálinkás Edit Renewed Heritage: Wroclaw, European Capital of Culture 2016 – Edit Pálinkás

régi-új magyar építőművészet

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

utóirat // post scriptum

A csend mint építészeti térkoncepció. Kontemplatív terek napjaink templomépítészetében II. – Katona Vilmos

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Silence as a Concept of Architectural Space. Contemplative Spaces in Church Architecture Today II

– Vilmos Katona Folyamatos jelen. A Magyar Urbanisztikai Társaság alapításának 50. évfordulójára – Körmendy Imre

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Continuous Present. On the 50th Anniversary of the Hungarian Society of Urbanistics – Imre Körmendy Henszlmann Imre díj 2015. A Hap Galéria és Winkler Barnabás köszöntése – Lővei Pál

. . . . . . . . . .

Henszlmann Imre prize 2015. Salutation to Hap Galéria and Barnabás Winkler – Pál Lővei A Nyárád vidékén. A Teleki Alapítvány határontúli műemlékgondozási konferenciája, 2016 – Nagy Gábor

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Roundabout Nyárád. Conference on the Cross-Border Protection of Historic Buildings, Organized by the Teleki Foundation, 2016 – Gábor Nagy A szerb szocialista modernizmus. A titóizmus építészeti képe – Lovra Éva

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Socialist Modernism in Serbia. The Architectural Image of Titoism – Éva Lovra Akciószerű építészeti beavatkozások. A raumlaborberlin pneumatikus projektjeinek elemzése – Hory Gergely

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Action-like Architectural Interventions. Analysis of raumlaborberlin Pneumatic Projects – Gergely Hory terv // plan

A Csontváry Múzeum elhelyezése pályázat I. díj – Pintér Tamás János, Simon Viktória

. . . . . . . . . . . . .

Relocating Csontváry Museum Concept Tender, 1st Prize – Tamás János Pintér, Viktória Simon Fenntartható piactér Casablancában. S.ARCH „Jövő Építészete” konferencia II. díj – Kendik Géza . . . . . 83

Casablanca Market Hall, S.ARCH International Architecture Award 2nd Prize – Géza Kendik passzázs // passage

Translocation – Transformation. Ai Weiwei kiállítása, Bécs – Szegő György

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Friedrich Kiesler: A művészet hosszú, az építészet végtelen – Szegő György

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

85 87

Dubravka Đukanović: Vajdasági római katolikus templomok építészete 1699–1939 – Hadik András

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Ázbej & Ázbej – Műcsarnok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Builders / Építők. Szemléletformálás és közösségteremtés – Hello Wood Ébli Gábor: Muzeumánia – Götz Eszter HÍREK // news

Hírek, díjak, kiállítások, pályázatok

Lapszámunk építészei Lapszámunk szerzői

14 A borítón a nyíregyházi Bige Holdig irodaház látható, építész: Kovács Csaba

Fotó: Bujnovszky Tamás

2016 / 04

_____

szcéna scene _____

A MÉSZ új elnöke

Krizsán András DLA ___

A Magyar Építőművészek Szövetsége 2016. június 6-i tisztújító közgyűlésén Krizsán Andrást választották meg a szervezet elnökének. A munkáját segítő alelnökök: Kerekes György, Golda János és Zoboki Gábor, a MÉSZ új elnökségi tagjai: Kovács Csaba, Nagy Csaba, Osskó Judit és Pelényi Margit, póttagok: Kováts András és Vukoszávlyev Zorán, az ellenőrző bizottságban Puskás Péter és Tóth Balázs vesz részt. Az alábbiakban Krizsán András elnöki programbeszédét közöljük.

Tisztelt Elnök úr, tisztelt Közgyűlés, kedves kollégák, kedves barátaim! Kérem, engedjék/engedjétek meg, hogy mindenekelőtt bemutatkozzam: Krizsán András építész vagyok, a MODUM Építésziroda vezető tervezője. Talán ebben a körben nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt is hozzáteszem, hogy Kós Károly-díjas, Ybl-díjas és Pro Architectura díjas építész. Hat évig voltam a Falufejlesztési Társaság elnöke, ahol a szellemi támogatás nélkül magukra maradt apró falvak, a perifériára szorult kis települések érdekében tevékenykedünk. A rendszerváltás idején például létrehoztuk a ma már több mint 1400 településen működő országos tanya- és falugondnoki szolgálatot és részt vettünk a tanya-program kidolgozásban. Reischl Gábor egykori MÉSZ elnök javaslatára és támogatásával, több mint 10 éve vezetem és szervezem a Csütörtöki Iskola programsorozatot a Magyar Építőművészek Szövetségével közösen, a MÉSZ székházban. 2010 óta a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnökségi tagja vagyok, számos vidékfejlesztési program és kezdeményezés aktív támogatója és szervezője. Öt éve útjára indítottam és szervezem a Nagyapám Háza hagyományos házépítő mester–inas képzésünket, ahol évente 60-80 fiatal ismerkedik meg a gyakorlatban a hagyományos házépítés technológiájával, a tradicionális népi építészet értékeivel. De ehhez az időszakhoz kötődik az is, hogy egy írországi útmutató mintájára, Magyarországon először sikerült megszerkesztenem és közzétenni egy tájegység építészeti útmutatóját, a Balaton-felvidéki építészeti útmutatót. Miért vállaltam a MÉSZ elnöki jelölést? Mert dolgozni szeretnék. Hogy tudásomat, tapasztalatomat, ismereteimet a Magyar Építőművészek Szövetsége javára kamatoztassam. Hogy a MÉSZ (újra) a hazai alkotó építészek elit szervezete (Szövetsége) legyen, ahol a szakma legkiválóbbjai tömörülnek. Hogy újra a helyén kezeljük a szakmát, és ehhez megkapja a kellő tiszteletet. Hogy lehetőséget teremtsünk ennek a polgári hivatásnak és képesek legyünk megerősíteni azt. Hogy javítani tudjunk a magyar építésztársadalom lehetőségein és társadalmi megbecsülésén.

régi-új magyar építőművészet

Ferenc pápa azt mondta: az egyházban nem menedzserekre van szükség, hanem szentekre. Én ezt úgy fordítanám, hogy az építészetben nem csak kiváló mérnökökre, tervezőkre van szükség, hanem tehetségekre is (a szakma szentjeire). Akikre felnézhetünk, akik tehetségükkel, alkotó munkájukkal hozzájárultak, hogy az építészet nemzeti kultúránk szerves része legyen. Igen, olyan kiváló építészekre, mint Önök, akik nap mint nap magas színvonalon végzik alkotó munkájukat. Mert hál’ Istennek vannak egy páran, akik magas színvonalon, példamutató módon dolgoznak és tehetségükkel, példamutató munkájukkal öregbítik szakmánk hírnevét. Például csak az elmúlt héten három olyan kollégáról tudok, akik külföldről jöttek haza, és igen magas rangú díjat vehettek át Közép-Amerikában, New Yorkban és Montenegróban. De vajon tud-e erről a magyar társadalom? A Magyar Építőművészek Szövetségének ezeket az eredményeket kell láthatóvá tenni. Ezeknek a tehetséges építészeknek a szövetsége kell legyen. Egy olyan elit klub, aminek az ajtaja nyitva áll minden tehetséges építész előtt, legyen az fiatal pályakezdő, érett alkotó vagy tapasztalt, bölcs mester. De nem csak tehetségekre, kiváló építészekre van szükség, hanem azok bemutatására, megbecsülésére, és a példa értékű munkájuk, eredményeik elismerésére. Ehhez apró, de konkrét lépések kellenek. Mert minden hídon átvezető út az első lépéssel kezdődik. Mindenekelőtt szakmai fórumok, kiállítások, kiadványok, ahol a hazai építész elit munkáit, terveit, véleményét és nem utolsó sorban tapasztalatait a társadalom nyilvánossága elé tárjuk. Példát mutatunk a szakmának, a társadalomnak, a külföldi kollégáknak. A párbeszéd, az igényes közgondolkodás, a vizuális kultúra és nevelés eszközeivel. Életutakat bemutató portréfilmeket, riportsorozatokat kell készítenünk és közzétennünk, ahol elismert építész mesterek vallanak hivatásukról, munkájukról, az építész szakma szépségeiről. Hogy megmaradjon valami, ami ellenáll az időnek. És ami még fontos: a szakmai megbecsülés, az alkotó építész munka elismerése. Örömmel tapasztaltam, hogy kilenc év után végre ismét kapott építész Kossuth-díjat.

Remélem, hogy ezután ez minden évben így lesz, és minden évben részesül egy (vagy több) kiváló építész kolléga ebben a rangos elismerésben. De nagyon fontos az is, hogy a ma nem létező szakmai díjainkat újra átadhassuk. Szeretnék leülni az alapítókkal, hogy ha kell önerőből, de újra legyen Kós Károly díj és Pro Architectura díj. Mindez a MÉSZ szervezésében, meghívott nemzetközi zsűri bevonásával, egy méltó díjátadó ünnepség keretében. Persze tudom, hogy mindehhez anyagi támogatásra, pénzre is szükség van, amit elsősorban sikeres pályázatokkal, eredményes, partnerségi megállapodásokkal, együttműködésekkel kell megalapoznunk. Ehhez szeretnék konstruktívan együttműködni az állami, kormányzati és önkormányzati vezetőkkel, a kormány illetékes minisztériumaival. A szakmai köztestületekkel, mindenekelőtt a Magyar Művészeti Akadémiával és az Építész Kamarával. A társ szakmai szervezetekkel (Főépítészi Kollégium, MUT, Belsőépítészek, Tájépítészek Szövetsége). A szakma minden szereplőjével és az egyéb civil szervezetekkel. Ehhez szeretném felajánlani erőmet és tudásomat, és megköszönni az Önök támogatását és bizalmát a közös munkánkhoz, közös sikereinkhez.

The new chairman of the Association of Hungarian Architects: András Krizsán DLA The Association of Hungarian Architects (Magyar Építőművészek Szövetsége, MÉSZ) elected András Krizsán as its new chairman at the general assembly of the organisation on June 6th, 2016. The new vice chairmen to support his activities are György Kerekes, János Golda and Gábor Zoboki, whilst new members of the management are Csaba Kovács, Csaba Nagy, Judit Osskó and Margit Pelényi. Substitute members are András Kováts and Zorán Vukoszávlyev, and the auditing committee shall include Péter Puskás and Balázs Tóth. We are hereby publishing the speech delivered by András Krizsán about his programme in his capacity as the new chairman of the organisation.

szcéna // scene

A MÉSZ új vezetőségének tagjai: Kovács Csaba, Kováts András, Kerekes György, Nagy Csaba, Osskó Judit, Vukoszávlyev Zorán, Krizsán András, Patonai Dénes, Pelényi Margit, Golda János. Fotó: Ulrich Tamás

Krizsán András DLA Tanulmányok: 1986 BME Építészmérnöki kar, diploma 1989–1992 Vándoriskola I. ciklus 2009 BME Települési Főépítész szakmérnöki diploma 2014 PTE Breuer Marcell Doktori Iskola DLA fokozat Díjak, elismerések: 2013 Pro Architectura díj 2012 Ybl Miklós díj 2012 Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt kitüntetés 2006 Kós Károly díj 1997, 1998, 1999 Veszprém Megye Háza – Építészeti Nívódíj Munkahely: MODUM Építésziroda Kft. Szakmai gyakorlat: 1992– Pula község főépítésze 2011–2013 Felsőörs község főépítésze 2013–2015 Esztergom főépítésze 2008–2014 Falufejlesztési Társaság elnöke Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) elnökségének tagja Falufejlesztési Társaság Építész Tagozatának elnöke UIA Habitat Hungary munkacsoport tagja A MÉSZ Falufejlesztési Társaság „Csütörtöki Iskola” faluszeminárium szervezője és vezetője Magyarországi Evangélikus Egyház Építész Bizottságának alelnöke 2007–2010 Országos Főépítészi Kollégium elnökségének tagja

Könyvei: A Balaton-felvidék tájba simuló népi építészete, Cser Kiadó, 2010 Csütörtöki Iskola, Terc Kiadó, 2013 Balaton-felvidéki építészeti útmutató, NAKVI, 2014 Krizsán András a modern organikus építészet művelője. Sokoldalú építészeti tevékenysége az ország legkülönbözőbb térségére kiterjed, ezen belül különösen a Balaton-felvidéken sűrűsödnek alkotó munkáinak eredményei. Középületeit és lakóházait több alkalommal Építészeti Nívódíjjal jutalmazták. Megvalósult épületeire jellemző az emberi lépték, a tájba illő anyaghasználat, az épített környezethez való kreatív alkalmazkodás. Tervei nyomán olyan épületek születnek, melyekben a hely szelleme és a kor szelleme barátságosan és szervesen kapcsolódik. Művei bizonyítják azt az alaptézist, hogy a modern organikus építészet nem stílus, hanem olyan gondolkodás, magatartás, a világhoz való sajátos viszony, amely az embert, az ember biológiai, pszichológiai és kozmikus igényeit, a természettel való kapcsolatának megőrzését, a hely szellemét, s a konkrét társadalmi közeget, hagyományait, építészeti és egyéb sajátosságait helyezi középpontba. 2006-ban települési értékvédelem és a települési környezetszépítés területén végzett kiemelkedő, eredményes munkájáért Kós Károly egyéni díjjal, 2012-ben magas színvonalú építészeti alkotó munkássága elismeréséül Ybl Mikós díjjal tüntették ki.

2016 / 04

15. Velencei Építészeti Biennálé II. A nemzetközi mezőny ___

szöveg text:

Szegő György

fotók photos:

Szegő Hanna

Előző, 2016/3-as számunkban már bemutattuk a frissen nyílt Velencei Biennálé magyar kiállítását. Amint ott is írtam, a nemzeti pavilonok általában nem, vagy csak áttételesen követik a központi jelszót, ami ezúttal Aravena Prizker-díjas chilei építész főkurátor megfogalmazásában újra morális indíttatású: „Jelentés a frontról”. A kiáltványszerű felhívás ritkán teszi lehetővé egyegy résztvevő ország építészetének bemutatását, így a kurátori főtéma rendre a központi pavilon és az Arsenale műsorára szorítkozik. A pavilonokban kiállítók nagy része számára a kurátori jelszó pusztába kiáltott szó marad.

Központi pavilon: A. Aravena: előcsarnok, újrahasznosított installáció

Az idei Arany Oroszlán díjat a spanyol pavilon nyerte, Carnicero & Carlos Quintos kurátorok kiállításával, a „feltörekvőnek” nevezett, 45 alatti évjáratok teljesítményének a meglévő régi fenntartására vagy új építészeti értékekre fókuszáló munkáival. Igen, építészettel közvetített országimázzsal. Vannak országok, melyek globális problémára, pl. a képzetlen munkaerő felhasználására mutatnak példát. Ilyen a szintén fődíjat kapott paraguayi kiállításon Solano Benitez anyaga, aki megfelelő, hordozható sablonnal segítené a helyi anyaghasználatot, a téglaépítést. Az ötlet eszembe juttatta a Szövényi féle szövetszerkezetes építést, melynek innovatív technológiáját Janesch Péter éppen itt, Velencében elevenítette fel 2004-ben (lásd MÉ 2004/5). A rég várt visszhang ismét elmaradt. A központi pavilon halljába éppen egy gipsz-konstrukció került: Aravena a korábbi sok ezer m 2 nyi bontott gipszkarton installációt téglákra szabdalva újrahasznosította és egy impozáns fogadófalat épített belőle. Az ipari-természeti katasztrófák rombolása utáni újjáépítésről szól a különdíjas japán kiállítás, de különdíjas a peruiak amazonasi indiánok számára épített iskolaépítési programja is. Nemrég egy delfti szociológiai konferencián az arrogáns nyugati üzleti terjeszkedés okozta megannyi társadalmi probléma között elemezték ezt a témát is. Egy

régi-új magyar építőművészet

dokumentumfilmből kiderült, hogy az ilyen helyzetekbe kényszerült őslakosok, köszönik szépen, nem kérik a civilizált világ által üdvözítőnek tartott pozitivista tudás iskoláit. Eredeti, természet közeli életmódot kívánnak, nem az erdőirtással együtt érkező tanodákat. Szomorú szcénáról mond erkölcsi ítéletet Kanada pavilonja. Egy harmadik világbeli aranybánya (kanadai cég üzemelteti – vesd össze az ausztrálok által elfoglalt Verespatakkal) környezeti katasztrófát, tájrombolást sejtető homokzsák-barikádja elzárja az épületbe való bejutást. A zsákokba a meddő földjét töltötték. Ez igazi „jelentés a frontról” – miközben a magyar pavilon közelében tavaly épült új ausztráliai kiállítóházban medence szolgálja a látogatók felüdülését – feltehetően többek között az aranybányák profitjából befolyt adókból. A dán pavilonban a látványos makett terepasztalon látható, nagyszámú környezettudatos épület modellje valóságos kapcsolatban áll a világot szorongató ökológiai kérdések építészeti kezelésével. Eddig is tudtuk, a dán építészek szakmaképe túlnő az esztétikai/technikai tevékenység szűk keresztmetszetén. Dél-Korea pavilonjában a frontjelentés a nagyvárosi harc terepén jelenik meg. Szöulban a leglátványosabb az urbanistákra kétfelől nehezedő nyomás. Az egyik az ingatlan-

piacé, a másik a lakosságé. A városlakók itt viselik el a világ legzsúfoltabb egy főre jutó lakóélettér mutatóit. Szöulban a világ egyik legintenzívebben fejlődő gazdasága felnyomta az építési telkek árait, és a lakókkal éppen ellenkezően, a földterület és a légtér kizsigerelésére tör. A civilek 50%-os, az üzleti élet 200%-os beépítést céloznak. A város urbanisztikai kísérlete civil mozgalomból indul ki: a lakosság illegálisan beépíti a házak erkélyeit, külső lépcsőit, és él a tetőkön adódó térhasználat „szabálytalan” lehetőségeivel is. A szöuli hatóságok ehhez tesznek hozzá olyan megkötéseket, mint a régi magastetők dőlésszögeit idéző szabályozás, ami tekintettel van az utca és a szemben lévő házak benapozására. A csatát most a néző nyeri meg: a koreai kiállításon ezt a valós problémát 3D-nyomtatással készült modellek teszik élményszerűen átélhetővé. Ezzel ellentétes, pozitív folyamatot láttat a francia pavilon kis épitészeti gesztusokat felmutató kurátori koncepciója. Ők az ország különböző földrajzi adottságú, más-más helyi építőanyagot kínáló területein kialakult építészeti tradícióiból, ősi mesterségeiből indulnak ki. A cím: Új gazdagság. A régi építő knowhow megújulásának mérnöki és civil szemet egyszerre gyönyörködtető eredményeivel együtt jelenik meg a zsindely, a szalmabála építés, a terméskőhasználat és a mai ener-

Központi pavilon: S. Benitez: előregyártott zsalurendszer-installáció

Németország: "Making Heimat. Germany Arrival Country"- kurátor O. Elser

Központi pavilon: Vályogépítés - "Think Global/Build Social" - kurátor: A. Lepik

Franciaország: "New Riches / Új Gazdagság" - J. Ch. Quinton terve

giatakarékos követelményeknek megfelelő hi-tech gondolkodásmód. Huszonkét eltérő szellemű, magas technikai és szakmai tudást tükröző példát mutatnak be fotóban, rajzban, modellben és életnagyságú, tapintható, gazdag részletekkel. A német pavilont az idén alaposan átalakították. Az antik minta nyomán épített, nemzetiszocialista klasszicista monolit architektúrába – rengeteg beton és kő kibontásával – jókora kapukat nyitottak. A pavilon ezáltal tengerre néző, nyitott kerti villává vált: a német befogadó menekültpolitika üzenetévé. Belül 150 alternatív (építő) projekt bemutatásával a 20-30 éve érkezett vendégmunkásokból a német gazdaság hasznos tagjává vált emberek mikrokörnyezetét pásztázzák. Pl. egy olasz – pékként érkező – család fia ma egy neves színházi jelmezkészítő műhely feje. Egy Offenbachban büfét nyitó – később azt hálózattá kiépítő – török ember világa is egyénítetten jelenik meg itt. Az „eseteket” riportokkal, sok fotóval prezentálják. A megvalósítható beilleszkedés tárlatának címe: Barátok otthona. Az Újépítés című óriásmakett ad ízelítőt Hamburg és München ipari zónáiban a következő évtizedben építendő, összesen 12 millió bevándorlót befogadó 4 millió lakásról. Bevándorló-közmunka hozzáadásával szeretnék 150 euro/m²-re leszorítani a költségeket. Szép álomterv.

szcéna // scene

A központi pavilon főkurátori koncepciójának egyik megdöbbentő adatát idézem a németek „bunkerbontó” példája mellé: „Kínában 2011–2013 között több cementet használtak fel, mint az USA-ban az egész 20. században”. Ez a terem agyagépítészetet prezentál, „STOP ASTMA” táblákkal – a betonnal ellentétben a vályogház ugyanis lélegzik. Ma hárommilliárd ember él vályogházban és még kétmilliárdnak volna mód „vas nélkül”, ipari szennyezés nélkül otthonokat építeni. Újabb ellentét a technika bűvölete diktálta svájci kiállítás. 3D nyomtatóval készült elemekből fabrikáltak lakóbarlangot. Egész iparágak rettegnek a 3D nyomtatás autó- és szerszámgépipari – talán építőipari – területeket elárasztó mindenható megjelenésétől. Christian Kerez amorf háza? felhője? hegye? talán egy új esztétikát is jelez. És hogy magukat az építőipari munkásokat is eléri (majd) az automatizálás, arra a lengyelek pavilonjában egy épületállvány-installációhoz vetített építőmunkások videója figyelmeztet. A velünk szomszédos izraeli pavilon ugyancsak futurisztikus látomás. A kiállítás címe: LifeObject. A nagy formátumú kortárs szobor-installáció bejárható: a biológiai struktúrákat, csontszerkezeteket, geológiai képződményeket idéző forma a régi Wunderkammerekhez hasonló, lehetséges architektúra-vízió. A spekulatív építészeti szcéna kurátorai részint építészek,

részben természettudósok – egyikük Nobeldíjas. Ez a prezentáció a saját utat járó ország tudástőkéjének sikeres vizualizációja, lélegző-élő, növényi hatású, de mesterséges anyagból nőtt architektúra. Mint minden biennálén, most is akadnak blöffnek tűnő, üres gegek is. Egy belga design-alkotópáros gondolára szerelt, felfújható óriás menekültet utaztat a lagúnákon. Már behajózták ezzel a projekttel Uppsalát és Amszterdamot, innen Melbourne-be és Rotterdamba viszik. A hivatalos belga pavilon is furcsa, Aravena morális töltésű programja fennakadt a belga pavilon szűrőjén. Marketingjük erejéhez egyáltalán nem kapcsolódott értékelhető tartalom. A magyar pavilon közelében az USA kiállítása felemás hatású. Detroit példáján keresztül vetik fel a valós urbanisztikai témát, az elnéptelenedő, elszegényedő város túlélésének lehetőségét. De úgy tűnik, az amerikai habitus akkor hiszi el, hogy lakóhelyéül választott településnek van jövője, ha a város ezt bombasztikus külsőségekkel kommunikálja. Az autó- és nehézipar nélkül maradt egykori „városlegenda” megmentését az amerikaiak látványépítészettel képzelik el, legalábbis itt a Biennálén. Maga Velence városa most is széles kulturális kínálatot mellékel a nemzetközi mustrához. A varázslatos Palazzo Fortunyban Jean Clair kurátor Atelier Cadorin tárlatát, a Peggy

2016 / 04

15th Venice Biennale of Architecture II. The International Participation

Izrael: "A - is for Architecture, B - is for Biology" - kurátor A. Turgerman

Guggenheim Alapítvány Imagine – a barbár itáliai művészet 1960-69” c. mustrájával az olasz kánont átíró Luca Massimo kurátori koncepcióját, a Palazzo Ducale pedig a Velence, a zsidók és Európa 1516–2016 történelmi panorámáját kínálja annak, aki győzi. És még ott van a kapcsolódó mustrák és események özöne. Ezek közül meg kell említenem a három és fél évig körülzárt, elpusztított Szarajevó újjáépítését bemutató demót. De a mi térségünk számára nem kevésbé érdekes az önálló Katalónia kiállítása sem. Itt kell rákérdezni: nem volna itt az ideje belefogni a 2018-as velencei építészeti biennále Erdélypavilonjának szervezésébe? A városban látható kapcsolódó kiállítások között a legkeresettebb a március végén elhunyt Zaha Hadidé (lásd MÉ 2016/2). A korábban cégtársával, Patrik Schumacherrel együtt eltervezett elegáns prezentációból emlék-tárlat lett. A korai, szinte építészeti vázlatokként ható geometrikus festmények egy címek nélküli makett-erdőt vesznek körül. A 60-as, 70-es évek vízionárius tervei és a nagyrészt megvalósított – s ettől talán még álomszerűbb – épületek makettjei közti összefüggés a nem szakember nézők számára is nyilvánvaló. Ráadásul a helyszín, a velencei Irodalmi Intézetként működő Palazzo Franchetti merev

márvány-architektúrája ellenpontként fokozza a Hadid-féle épülettárgyak mozgási energiáit. A sok excentrikus ruha-, bútor-, cipő- és/vagy motorcsónakterv, az áramvonalas középületek mögé vetítve ott látjuk az alkotót, aki Bagdadból a bejrúti Amerikai Egyetemre ment tanulni, azután Londonba, ahol 1979-ben alapította első építészirodáját. És aki az egyenrangú női kreativitás harcát mind viseletben, mind habitusában, mind lehengerlő architektúrájában sikerre vitte. Fiókirodái szerte a világban többszáz fős teameknek adnak álomszerű munkát. Hozzánk közel, a bécsi Praterben két éve készült el a Wirtschaftsuniversität tanulmányi központja (lásd MÉ 2014/5). Hogy hogyan valósította meg az álmát, azt elmeséli a kiállításon vetített három filmben. Többek között az apácáknál töltött gimnáziumi évekről elbeszélt emlékekben, ahol először kellett szembesülnie a kirekesztettségből előtörő energia roppant erejével. Az idén is aktuális a már bő évtizede újra és újra felmerülő kritika: a Biennálék szervezői nem tudják eldönteni, hogy a turisták, a szakmák, a befektetők vagy a műgyűjtők a célközönségük. Jó szándékú a főkurátor koncepciója, ami azonban fragmentumokra esik szét. Viszont a város varázslatos identitása szilárd, kulturális kínálata izgalmasan vonzó.

Palazzo Franchetti: Zaha Hadid emlékkiállítás - kurátor P. Schumacher

régi-új magyar építőművészet

In our previous issue (2016/3) we have already presented the Hungarian exhibition at the recently opened Venice Biennale. As we wrote there and then, the national pavilions do not follow the central slogan or they focus on it in an indirect way, which is yet another morally inspired motto phrased by Aravena the chief curator-architect of the biennale from Chile who holds Prizker prize: „Report from the front”. This manifest-like call rarely permits to present and survey the architecture of the individual countries participating in the expo. As a result, the main topic proposed by the curator is typically dealt with in the central pavilion and the programme of the Arsenale. This year the Golden Lion prize went to the Spanish pavilion with the exhibition of curators Carnicero & Carlos Quintos. A portable mould by Solani Benitez exhibited at the exhibition of Paraguay, which was also awarded the main prize, is meant to facilitate the application of local materials and in turn, brick architecture. Awarded the special prize of the biennale, the Japanese exhibition is about reconstruction projects following natural-industrial disasters. Another special prize went to the Peruvian programme about building schools for the native tribes in the basin of the River Amazon. The Danish pavilion contained a spectacular installation of numerous models of environment-conscious buildings that are directly linked with architectural solutions to burning issues of ecology pressing the world. In the pavilion of South Korea the report from the front is represented in the field of a metropolitan struggle. Contrary to this, a positive tendency is represented by the French pavilion, with a curator’s concept of showing minor gestures. They relied upon a variety of architectural traditions associated with regions of the country with versatile geographical features and faculties as well as the time-honoured crafts and trades related to them. The German pavilion has been turned into a villa with a garden facing the sea: it is a message of Germany’s policy to accept and welcome refugees. The pavilion of Israel is a futuristic vision in itself: a sculpture-installation which is a tourable architecture vision evoking biological structures, bone systems and geological formations too. The most frequented of all the exhibitions found in the city in association with the biennale is that of Zaha Hadid who died at the end of March: the elegant presentation originally planned in co-operation with her former fellow architect Patrik Schumacher has turned into an exhibition of commemoration.

Liget Projekt Tájépítészeti pályázat

A díjnyertes pályaművek bemutatása ___

A Városliget Zrt. a Liget Budapest Projekt keretein belül 2016 januárjában nyílt tájépítészeti tervpályázatot hirdetett a Városligetnek, mint Európa egyik első közparkjának átfogó fejlesztésére, kerttörténeti értékeinek bemutatása mellett történő kortárs szemléletű megtervezésére – figyelemmel a nemzetközi építészeti tervpályázatok eredményeire, valamint a meglévő intézmények megújításának jogszabályokban és kormányhatározatokban előírt feladataira. A meghirdetett pályázatra hét pályamű érkezett. A többségében tájépítész tagokból álló zsűri egyhangú döntése alapján az 1. helyezett a Garten Studio Kft. tájépítész iroda lett. A 2. helyezett a Lépték-Terv pályaműve, és a 3. helyezett pedig megosztva a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda, valamint az s73 iroda tervei. Díjazásban részesültek még: Kertművészeti és Kerttechnikai Tanszék (SZIE, Tájépítészeti és Településtervezési Kar), Unitef-83 Zrt. Újirány Tájépítész Kft., Korzó Tervezési Stúdió Kft. Az alábbiakban az első három díjazott tervet mutatjuk be. 1. díj: Garten Stúdió Tájépítész tervezők: Steffler István, Szloszjár György, Vastagh Gabriella, Mándoky Petra, Stéhli Zoltán, munkatársak: Bőhm Gábor, Csákó Edina, Helfrich Franciska, Illyés Miklós, Köllő Janka, Pálffy Dóra, Szentesné Dandé Eszter, látványtervek: Ölbey Zoltán

szcéna // scene

2016 / 04

2. díj: Lépték-Terv Bt. Tájépítész vezető tervező: Szakács Barnabás, tájépítész munkatársak: Fekete Albert, László Viktor, Turcsányi Katalin, Angyal Andrea, Rudd Mátyás, Galambos Máté, Horváth Bettina, Kelemen Edmond, Szilágyi-Nagy Anna, Kóbori Dorottya, Boda Ilona, vízgazdálkodási építészet: Németh Roland Dániel, vízgazdálkodás: Kenyeres István, Kenyeres Márton, Borbély Pál, Házi Ferenc, Poór-Pócsi Erzsébet, Vargha Sára, konzulens: Karkal Karthik – CPG Corporation, Szingapúr; látványtervezők: Vági Bence, Pazsiczky Péter, Berki Bálint

Liget Project Landscape Design Contest A Survey of the Winning Schemes Városliget Zrt. published a design contest calling for landscape designs in January, 2016 for the City Park, Budapest, which is to be developed in a comprehensive way, being the very first public park of Europe. Schemes are expected to present values of the area for garden history, as well as to integrate contemporary design with a modern approach – with regard to the results of the international architectural design contests as well as to the current regulations referring to the renovation of the existing institutions and their tasks as described by governmental decrees. A total of seven applications were submitted for the tender. The jury of professionals, the majority of the members being a landscape architects themselves selected unanimously that No. 1. is that of Garten Studio Ltd. , whilst the Lépték-Terv came second and the third best ones Pagony Office and s73 Office. We are presenting the first three schemes below.

régi-új magyar építőművészet

Megosztott 3. díj: s73 Stúdió Projektvezető tájépítész tervezők: dr. Balogh Péter István, Mohácsi Sándor, tájépítész tervezők: Balogh Fanni, Bugnics Ida Bogáta, Major József, Polarecki Dóra, Reith Anita, Takács Dániel, Tóth Evelin Enikő, Seres Anna, Szilassy Boglárka, építész tervező: Gergely Antal, látványtervező: Balogh András Miklós, világítási szakértő: Deme László, Szakács István, közmű szakértő: Székely Lajos, közlekedési szakértő: Rhorer Ádám

Megosztott 3. díj: Pagony Kft. Vezető tervező: Vincze Attila, tájépítészek: Herczeg Ágnes, Bognár Emese, Hudák Katalin, Kiss-Tikk Dóra, Kesselyák Noémi, Meszesán Péter, Nemcsok Márton, Rahnama Azadeh, Szaszák Gabriella, Takács Edvárd, építész: Anthony Gall, közlekedéstervező: Molnár László Árpád, látványtervező: Kerekes Bence

szcéna // scene

2016 / 04

Fénytengely Csete György (1937–2016) életére, halálára és művészetére ___

szöveg text:

Sulyok Miklós

„...mindenek előtt a magyar nép sorsa és jövője kötelez.” (Csete György)

fotó: Zsitva Tibor

Csete György építészeti alapeszméje az anyanyelvű építészet volt. A magyar anyanyelvé az idegen helyett. Építészete mégis univerzális tartalommal bír: éppen magyarsága által. Építészeti szókincse legfontosabb szavának a „hajlék”-ot tartotta, s ő lelte meg ennek a szép, egyszerű szónak az építészeti jelentését. Hajlított faszerkezetként értelmezte a „hajlék”-ot, tanárként etimológiájában megtalálta a régi magyar pásztorépítmény szerkezeti valóságát is. Építészetének alapjává tette a centrális alaprajzot és ebből kiindulva a függőleges fénytengelyt, az opeionon beérkező fény téralkotó szerepét. Ez a keresztény építészetben a mennyei, isteni világ hatásának sugárzása a földre és az Isten felé törekvő ember irányulása. Ilyen módon Csete a szimbolikus építészet szószólója lett már első és máig leghíresebb épülete, az orfűi Forrásház (1970–74) által. A magyar organikus építészetnek ezt az ikonikus alkotását 2002 óta műemlékként tartja nyilván a magyar állam. Valójában éppen ugyanannyira funkcionális, mint szimbolikus épület: a magyar díszítő hagyomány motívuma ötvöződik a természeti formával, s a forrásfoglalás épülete vasbeton szoborként ad menedéket a barlangászoknak. De leginkább mégis a mindenkori legtöbb: varázslat, amire nincs magyarázat.

régi-új magyar építőművészet

Orfű, Forrásház, fotó: Panyik István

Amikor ezt tervezte, már létezett másik főműve, amely nem egy épület, hanem a Pécs Csoport néven híressé vált építésztársaság: a fiatalon elhunyt Blazsek Gyöngyvér, férje Deák László, Jankovics Tibor, Kistelegdi István, Kovács Attila és Oltai Péter. És természetesen Dulánszky Jenő statikus mérnök, Csete hűséges alkotótársa és barátja, a szerkezettervezés virtuóza, aki Csete épületszobrainak szerkezetét megkonstruálta. A 20. század számos művészéhez és építészéhez hasonlóan Csete György is újra kívánta alapítani az építészetet, s ennek a látszólag képtelen vállalkozásnak oka a kor: a városokat mérgező panel-lakótelepek, az iparosított építészet sivársága és a nemzeti

történelem elvesztése volt. Sokan érezték, hogy tenni kell valamit ellene, de kevesen voltak rá képesek. A paksi atomerőmű lakótelepe, amely az úgynevezett Tulipán-vitát kirobbantotta, példázza, hogy a kor mégoly merev és pazarló technológiáját, az orosz házgyári nagypanelt is megkísérelték jó építészet, használható alaprajzú lakások és külső megjelenésükben is szerethető lakóépületek létrehozására fordítani. A kor korlátolt kulturális irányítása tönkretette őket, csoportjukat föloszlatták, el kellett hagyniuk Pécset. Az 1979-es halásztelki Árpád-házi Szent Erzsébet templommal olyan kupolaformát teremtett, amely éppen a fénytengely által hordozza a geometria tökéletességét és a

ge, a család, a nemzet életét, formálódását, vagyis történelmét különösen fontosnak tekinti. A másik alapkérdés a természettel való viszony, ami Csete munkásságának is mindvégig alapmotívuma maradt. A világ mindkettejükre odafigyelt; a magyar építészettörténet feladata munkásságuk és hatásuk elemzése.

Light Axis On the Life, Death and Art of György Csete (1937–2016) György Csete had a basic principle on architecture which is best summed up as architecture in Hungarian. To use Hungarian language in architecture instead of foreign ones. His architecture, however, was filled with universal contents: however, it was his being Hungarian that filled it with it. It was „shelter” that he regarded the most important expression

of his own architectural vocabulary and paradigm, and he found the architectural meaning of this nice and simple word himself. In his interpretation it was a bent timber structure, being a teacher he found in its etimology the structural reality of the ancient architecture of Hungarian shepherds. He based his architecture on a centrally organized horizontal plan, and combined it with a vertical axis of light coming in through the opeion to create space. In the Christian architecture it is the radiation of the celestial, divine sphere down to earth reflecting the ambition of human beings to ascend towards God. In doing so, György Csete heralded symbolic architecture with his very first building, the Spring House built in Orfű (1970-74) which remained his most famous work ever since. Now, when we are surveying his oeuvre from the aspect of his death we must conclude: he and his peer, Imre Makovecz came to be the twin-stars of Hungarian organic architecture.

A zempléni hegyvonulatok, a füzéri vár, a Vár-hegy sziklakúpja uralta tájban, a füzéri temetőben ravatalozó kápolna áll. Csete György alkotásának magával ragadó, magas pártázatos, ég felé mutató tömege, a pártázatok közötti üvegprizmán keresztül a végtelenre nyíló belső tere 1986 óta kapocs az ég és a föld között – kapu. Hét éve annak, hogy a jó füzériek tervbe vették a temető ravatalozó kápolnájának felújítását és a katonasírok környezetében egy hősi temetőrész kialakítását. Füzér polgármestere Csete Györgyhöz fordult instrukciókért a ravatalozó felújításához és a hősi temető megtervezéséért. Füzér megbízott főépítészeként vállaltam a találkozó megszervezését. Így került sor a polgármester meghívására 2009 őszén egy füzéri kirándulásra. Míg öreg Fordom falta a jól ismert kilométereket, hol Gyurka, hol Ildikó ontotta történeteit, szinte észrevétlenül tettük meg az utat. Csete György terve, a hősi temető központjául szánt faragott fakereszt nagy sikert aratott. Így azután a fogadtatás feletti öröm, a polgármestertől a mártélyi tanyához szükséges faanyagokról a korábban megbeszéltekre kapott ígéret, a Koronaőr vendéglő-beli finom ebéd, s egyéb kedvére valók jó hatása alatt, meg azért is, hogy ne járjon meg ilyen hosszú utat s térjen haza „dolga végezetlen”, még felvázolt egy hajlékot a hősi temető hatalmas hársfái közé, s még adott egy-egy vázlatot a temető kerítésére, kapujára: Egyszer, ha sor kerül rá, hát így! A pályázati támogatás valamilyen ostoba szempont elégtelen pontszáma miatt elmaradt, s a ravatalozó 30 évi szolgálat után, egyre több halogathatatlan javítanivalóval megoldásért kiált. E hónap első napjaiban, a hét évvel ezelőtti vázlatokkal, jegyzetekkel és emlékekkel felvértezve álltam ezen a megjelölt helyen, a füzéri ravatalozó kápolnában, hogy számba vegyem a tennivalókat... ...akkor már résnyire nyitva volt a kapu. Radványi György

szcéna // scene

Csete György 2009 őszén készült füzéri vázlata: a temetői hajlék

Csete György 2009 őszén készült füzéri vázlata: a hősi temető keresztje

kialakuló belső tér pozitív arányait. A klas�szikus építészetben szokatlan módon közvetlenül a földre helyezett kupola látványos megoldás, a ragasztott fatartók szerkezeti erőjátéka modern értelemben véve is világos építészeti formálást hordoz. Minden munkáját az egyszerűség jellemezte, épületeit szoborrá lényegítve formálta meg. Ilyenek az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark épületei 1998-ból, a Megbékélés kápolnája Beremenden ugyanabból az időből, és a Tégláskerti református templom Debrecenben 2006-ból. Most, amikor Csete munkásságát halála felől gondoljuk át, ki kell mondanunk: ő és nemzedéktársa, Makovecz Imre a magyar organikus építészet ikercsillagai voltak. Mindkettejük építészete egyszerre művészi és szellemi töltéssel bírt, az obskurus létező szocializmusban, s utána is, a kapitalizmus körülményei között. Érdeklődésük egyik fókusza a történelem, a magyar nemzet története volt: az organikus szemlélet az egyén és közössé-

2016 / 04

_____

téma theme _____

Megtalált középpont

Digitális Erőmű és Nemzeti Filmtörténeti élménypark, Ózd ___

építész architect:

___

Csontos Györgyi

szöveg text:

Götz Eszter

Amikor 2010-ben Európa legnagyobb nehézipari területén, a Ruhr-vidéki bezárt bányák és iparcsarnokok rozsdasivatagának helyén megnyílt a Zollverein élménypark, a magyar kohászat egykori fellegvára, Ózd városa már évek óta kereste a rehabilitáció módját. Most, 2016 nyarán még nem beszélhetünk teljes kibontakozásról, de már látható a jövő iránya. A német vaskohászat múltját megőrző, emellett a kreatív iparnak is teret adó esseni komplexum (lásd MÉ 2010/4), valamint hasonló spanyol és skandináv példák egységben kezelik az épületek megőrzését, a tartalom újragondolását és a városok szociális rehabilitációját. Ózdon is ezen van a hangsúly. A kohászatra épülő egykori iparváros központjában álló gyártelepet a rendszerváltással együtt végleg letarolta az 1990-ben bekövet-

régi-új magyar építőművészet

fotók photos:

bujnovszky tamás

kezett, halálos áldozatokat is szedő hidrogénrobbanás. A városnak nincs központja, földrajzi közepén a gyártelep romjai állnak, a bomlás brutális jelképeiként magasodnak a gyönyörű acélszerkezetű csarnokok, téglaépületek, mintha Tarkovszkij Stalker című filmjének Zónájában járnánk: egy emberen túli, idegen romvilágban, ahol semmilyen ismert szabály nem érvényes. A 2000-es évek elején még a templomtoronyként magasodó kéménysort is felrobbantották, s ezzel a városlakók utolsó igazodási pontja is eltűnt. A telep körül egy egykor jól szervezett, kolóniákra tagolódott, ma azonban középpont és jövőkép nélküli város kétségbeesett túlélési kísérlete folyik. Az építészeti értékek védelme már korábban megkezdődött, 2005-ben a még létező műemlékvédelmi hivatal műemléki együttessé nyilvánította a gyár és a lakónegyedek nyolc épületét. Ezt követte az önkormányzat egyre tudatosabb rehabilitációs törekvése, ami csak 2010től kezdett reális körvonalakat ölteni. És kellett a folyamathoz egy katalizátor, Csontos Györgyi építész, aki történetesen ózdi származású, és saját bevallása szerint régóta „Ózd-betegsége” van: mindent megtesz, hogy szülővárosát új életre keltse. Olyan szívós elkötelezettséggel, ami már messze túlmegy a szakmája keretein. Lassan bontakozott ki a történet, keresgélve, kompromisszumok végtelen folyamában, lépésről lépésre, és ami mára megszületett, távolról sem végleges eredmény,

–––––––––– Építész vezető tervező // leading architect:

Csontos Györgyi DLA Tájépítészet // landscape:

Adorján Anna Gépészet // HVAC:

Tóth Tihamér – Thermo 93 Kft. Elektromos tervezés / / electrical engineering:

Münnich Gábor – Fényesvölgy Kft. Gyártörténeti emlékpark és élménykomplexum Építész munkatársak // fellow architects:

Ivacs Tamás, Serfőző Evelin, Sajbán Judit – Archinvest’97 Kft. Statika // structure:

Sterner Pál – Sterner Mérnökiroda Kft. Kiállítás kurátora // curator of the exhibition:

Kaján Imre Beruházó // client:

Ózd Város Önkormányzata Generálkivitelező // main contractor:

Mester-Építő Fővállalkozó és Kivitelező Kft.

––––––––––

téma // theme

2016 / 04

sokkal inkább valami nagyszabásúnak a kezdete. Először a volt iskolaépületben működő város- és ipartörténeti múzeum került sorra: egy komplex arculatváltással járó építészeti átalakítás végre új színt mutatott fel a gyártelep romjaival szemközti telken. Csontos Györgyi tervei puritán megoldásokat hoztak, erős kortárs látványvilággal. A bejárat mögötti térben kisebb előcsarnokot alakított ki, az akadálymentesítést lift szolgálja, új vizesblokkok épültek. A folyosókon és a kiállítási termek között fekete sávok, fekete nyíláskeretek jelölik az egységeket, fekete lámpatest hasábok követik a járás irányát. A helyi múlt fotóival borított tolófalak rugalmas téralakítást tesznek lehetővé, miközben a régi burkolatok megmaradtak. A múzeum két szintjén kisebb, jelzésszerű beavatkozások sora mutatja, hogy a régi múzeumi koncepció szépen simul a mai elvárásokhoz. Az udvar látványa azonban jócskán átalakult. A két oldalszárny téglahomlokzata fekete festést kapott, ami méltóságteljes kontrasztban áll a fejépület sárgájával, de nem mondható komornak. Itt, ahol a vaskohászat tradíciója nemrég még minden városlakó életét alapvetően meghatározta, a fekete nagyon is ismerős. Az antracit szín kiemeli a meghagyott hiányokat, csorbaságokat, egyenetlenségeket, és ezáltal élő történelem lett a ház teste. Az U-alakban hátranyúló két szárny között a szabadban is folytatódik az ipartörténeti kiállítás, led-világítású tablók keretezik a kerti utat, jövőre talán már pergola-boltozat lesz a keretre futtatott növényekből, árnyékot adva az itt sétálóknak. Mostanra már a két szárnyra kívülről felfut-

régi-új magyar építőművészet

tĂŠma // theme

2016 / 04

tatott vadszőlő is megeredt, élettel tölti meg az udvart. A múzeum megújulása azonban nem állt meg a kerítésnél: a források függvényében lassan, de állhatatosan átszivárgott a gyártelepre is. A múzeumudvaron két mozdulattal felgyűrődő keskeny, festetlen betonhéj jelzi, hogy valami komolyabb is elkezdődik itt. A lendületesen emelkedő, majd visszaforduló betontető kis alapterületű, nyitott pavilon lett, szabadtéri színpad a síneken végleg megpihent öreg ipari mozdony mellett. Előtte kis fakocka ülőkék jelzik, hogy az udvarnak ez a része közösségi használatra szolgál – ha talál programot és közönséget. De a lehetőség már adott. A pavilontól pedig a mélybe visz tovább az út, át a túloldalon haldokló gyártelepre. Az életet adó víz Ózdon is megtette a sok évezrede működő csodát. Az ipartelepet nyílegyenesen keresztülfutó patakmeder vitt a megújuláshoz. Csontos Györgyi ugyanis az elkeserítő állapotú felszín helyett itt, a patak fölé feszített expandált lemezjárdán vezeti be a látogatókat a telepre, ahol az ipartörténeti bemutató egy mini skanzennel folytatódik – és ahol időközben, újabb pályázati forrásokra lelve, két épület is meg tudott újulni. A lesüllyesztett út mentén, a beton támfalakba az ere-

régi-új magyar építőművészet

detileg ott maradt kő-, tégla- és betondarabokat, itt talált figyelmeztető és információs óntáblákat is beépítették, így nem csak a vízinövények és a túloldali betonmaradványok melankolikus szépsége tárul fel a különleges út során, hanem a hely konkrét anyagai is elkísérik a látogatót. Ahogyan a pécsi Zsolnay Negyed tervezői felhasználták az ott talált törött kerámiadarabokat, Csontos Györgyi is Ózd közvetlen „terméséből” aratott, és a megoldás eredetiségében, részleteinek szépségében bizony vetekszik a pécsiével. Az út nem ér véget, csak megszakad, folytatását már a betonromokon eluralkodott természet vállalja át. A látogató pedig lépcsőn jut fel a skanzen pavilonjaihoz, négy ugyanolyan szerkezethez, mint amit a múzeumkertben látott. Ezek a kohótörténet egyegy fejezetét mutatják be – sajnos a látszóbetonra itt már nehezen értelmezhető figurális festés került, bántó jeleként az üzemeltető, a kivitelező és a tervező elképzelései közötti szakadéknak. A negyedikbe a skanzen büféje költözött, ez mutatja, milyen lett volna a többi is: festetlen látszóbeton, a működéshez szükséges napkollektorral ellátva. Jó lett volna így a többi is, de a részleteket bízzuk az időre és a belátásra. Ha a hely működni kezd, hamar kiderül, milyen különleges érték született a romokon. A szabadtérbe helyezett ipartörténeti emlékek és a kevés, de szellemesen nehézipari technológiákat idéző játszótéri darabok mögött ott van az egész beruházás lelke, két helyrehozott, funkcióval megtöltött ipari épület: az Erőmű és a Fúvógépház. A hasznosítás témája legalább olyan távol áll Ózdtól, mint Makó Jeruzsálemtől – de az uniós pályázatokhoz szükséges, nálunk gyakran csavart logikát követő funkciókeresés ezúttal nem tűnik ködkergetésnek. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet, a MaNDA kapott a két csarnokban óriási lehetőséget. A Fúvógépház 200 000 doboznyi film-

tekercs hely- és technológiaigényes tárolását oldja meg, az Erőműben pedig a digitalizálás kapott helyet, oktatóbázist és kiállítási területet. Vagyis Ózdra beköltözött a magyar filmtörténet. Az egyikben látogatóközponttal, ennek megfelelő attrakciókkal, filmtörténeti kiállítással, látványraktárral, filmes karaoke-val, profi stúdiókkal és egy green-box trükkre kialakított óriási, 40 méter hos�szú műteremmel; a másikban a már digitalizált magyar filmekből összeállított bemutatóval, oktatóközponttal, tantermekkel, irodákkal. Mindezt úgy elhelyezve, hogy a Fúvóház és az Erőmű eredeti szecessziós szerkezete, külső és belső felületei tökéletesen megmaradtak. A Fúvóház oldalnyílásain kitüremkedő zöld dobozok (az egész épület színhasználata a green-boxra utal) változatos ritmussal lazítják fel az iparcsarnok klasszikus arányú, szigorú geometriáját. Bejárata mögött kéttraktusnyi bontással előcsarnok keletkezett – külön gyönyörűség itt a felső szintre vezető lépcső századfordulós kovácsoltvas korlátja –, innen már belátni a stúdiókba, ezek mögött tárul fel a hatalmas csarnoktér, az eredeti fedélszékkel. A tekercseket befogadó látványraktár a patak felőli részbe került, a zöld könnyűfém polcsorok között finoman lejtő rámpa fut végig, a polcokat a magyar filmtörténet egy-egy epizódját megjelenítő kiállítási egységek szakítják meg, megtöltve az épületből kinyúló zöld dobozokat is. Az Erőmű tömbjében nem volt mód előcsarnok kialakítására, így a déli homlokzaton bővítményt kapott. Az új, üveghomlokzatú részt – ahogyan az északi homlokzatot is – expandált fémlemez borítja, ami távol tartja az erős napsugárzást, de a rácson át kellő fénnyel látja el a bejárati egységet. A látogató útvonala itt a pinceszinten indul. A kipucolt, szerkezetében

téma // theme

megerősített, de semmilyen beavatkozással nem módosított alsó szinten filmtörténeti vetítéssorozaton járunk végig, innen egy szélesen futó, több kanyarban feljutó fehér rámpa visz a csarnok földszinti terébe. Nagyvonalú a helyi „leletek” kezelése: megmaradtak a gépállások, a kapcsolótáblák, a térbe még egy darupályáról függesztett hatalmas darukampó is belóg. Egyelőre a tér elenyésző részét tölti ki egy kisebb számítástechnikai kiállítás, de a lehetőségek adottak, jó ízlésű belsőépítészeti részletek is kerültek ide, profin kiszolgálhatják a később ide telepítendő programokat. A felső szinteken oktatási és konferenciatermek, lejjebb irodák vannak, a Kelenföldi Erőmű irányítócsarnokának szépségével vetekedő központi kapcsolóterembe előadóterem költözött, mindenütt csupán a legkevesebb szükséges bútorral. Mindent az ipari építészet eredeti szerkezetei uralnak, letisztítás és átfestés nélkül, brutális őszinteséggel feltárva az épület múltját. Ez a rehabilitáció már egészen más nyelven szólal meg, mint 15-20 évvel korábban újragondolt ipari terek, ahol az őszinteség csak a térélményben volt tetten érhető, a többit giccsbe hajló nosztalgikus múltidézés pótolta. Itt, Ózdon a leplezetlen, kemény ipari esztétikum sokkal meggyőzőbb és hitelesebb. Ráadásul, ha így is képes kulturális szerepet befogadni és kiszolgálni, ezzel könnyebben kapcsolódik a városhoz, sokkal inkább a sajátjának érezheti, nem marad idegen ízű zárvány. A külső digitális kijelzőtábla, a fémrács, a kapuszerű jel a patakmeder felé kötelező látványosságok, de a lényeg mégis: az épületek egy részének megmentése, munkahelyteremtés, az életesély megajánlása. A feltételek adottak, mostantól az idő – és a városvezetés találékonysága, lélekjelenléte – hozza a döntéseket.

–––––––––– Fúvógépház

Építész tervezők // architects:

Percz Gábor, Petheő Dániel, Nagy Barbara, Ábel Viktor, Dobos Bence – MIXA Stúdió, Archinvest’97 Építész munkatársak // fellow architects:

Krakomperger Dávid, Révai Balázs, Újfalussy Domonkos, Vizi Gergely Norbert Statika // structure:

Bimbó Gábor, Sterner Mérnökiroda Kft. Beruházó // client:

Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) Generálkivitelező // main contractor:

Zeron Befektető Zrt.

Kiállítás kurátora // curator of the exhibition:

Haragos Péter Erőmű

Építész tervezők // architects:

Percz Gábor, Petheő Dániel, Nagy Barbara – MIXA Stúdió, Archinvest’97 Építész munkatársak // fellow architects:

Krakomperger Dávid, Újfalussy Domonkos, Vizi Gergely Norbert Belsőépítészet // interiors:

Kéry Balázs, Göde András – Kroki Stúdió Statika // structure:

Sterner Pál – Sterner Mérnökiroda Kft. Beruházó // client:

Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) Generálkivitelező // main contractor:

Market Építő Zrt.

Kiállítás kurátora // curator of the exhibition:

Képes Gábor (MaNDA)

––––––––––

2016 / 04

The Focal Point Found Digital Power Plant and National Film History Theme Park, Ózd Ózd, which used to be an industrial centre based on metallurgy back in the Socialist era, had ultimately demolished its factory plant simultaneously with the change of the political system in 1990 when there was a fatal hydrogen explosion killing several victims. As of today, the city lacks a genuine centre, and its geographical focus is still occupied by the ruins and remnants of the factory plant. The protection of its architectural values had started somewhat earlier to be followed by a growingly conscious ambition of the local government to rehabilitate the zone. Firstly, it was the turn of the museum of the city and industrial history housed in the school building: accompanied by a complex change of its public image, the architectural transformation at last managed to show up something delightfully new thanks to designs by Györgyi Csontos which brought about simple and unadorned solutions coupled with powerful contemporary spectacles. The renewal project of the museum was followed by that of the factory zone. Positioned as an out-door exhibition, the relics of local industrial history are backed by the very heart of the development: two restored buildings now hosting new functions. One of them is the Powerplant and the other is the Blowerhouse, which have now been given the greatest opportunities of their history as they house the National Hungarian Digital Archives and Film Institution. The Blower-house stores 200,000 boxes of film rolls, whilst the Powerplant is the place of digitization doubling as an education centre and exhibition. One of them also contains the visitors’ centre with matching attractions, an exhibition on film history, store room, filmed karaoke, professional studios, and a huge 40 metre long

régi-új magyar építőművészet

studio based on green-box tricks, whilst the other shows a survey of already digitized Hungarian films, an education centre, classrooms and offices too. The whole project was implemented so as to perfectly preserve the original Art Nouveau structure of the Blower-house and the Powerplant including their exterior and interior surfaces.

tĂŠma // theme

2016 / 04

Tudásközvetítés felsőfokon

Almásy kastély Látogatóközpont, Gyula ___

építészek architects:

___

Földes László, Balogh Csaba

szöveg text:

Pálinkás Edit

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

Az utóbbi években hazánkban is megjelentek azok a külföldön már bevált multidiszciplináris kiállítások, amelyek több nézőpontból, átfogó gondolkodásmóddal közelítenek meg bizonyos témákat, legyen szó akár képzőművészetről vagy természettudományról. A gyulai kastély ennek a folyamatnak egy fontos állomása, ahol az építészeti rekonstrukció olyan interaktív megoldásokban bővelkedő kiállítótér létrehozásával kapcsolódik össze, amely alkalmassá teszi könnyedén befogadható, mégis sokrétű tudás közvetítésére. A gyulai kastély első épületét Harruckern János György építtette, aki a török hódoltság visszahúzódását követően III. Károly magyar királytól szolgálatai fejében kapta a majd egész Békés vármegyére kiterjedő területet. A kastély barokk tömbjét fia, Harruckern Ferenc alakította ki, és unokája, Wenckheim Ferenc idejében élte igazi fénykorát. Az Almásy család Wenckheim Stefánia Mária grófnő és gróf Almásy Kálmán házassága révén került kapcsolatba a kastéllyal. A második világháború után a kastélyt államosították, szakmunkásképzőt, ápolónőképzőt, majd csecsemőotthont helyeztek el benne. Az 1960as években a kastélypark nagyobb részén termálfürdőt alakítottak ki, magát a kastélyt a rendszerváltás utáni években fokozatosan kiürítették. A felújítás előkészítése 2011-ben indult, majd 2014-ben egy nyertes Európai Uniós pályázat révén megkezdődhetett a kivitelezés. Az Almásy kastély mindig nagy szerepet játszott a térség kulturális életében. 1746-ban itt tartották az első színházi előadást, az Erkel család több generációja adott zenei estet, és Munkácsy Mihály is itt kezdett ismerkedni a festészettel, a régi családi arcképeit javítgató Szamossy Elek keze alatt. Múltbeli rangjához híven a kastély – azon túl, hogy megjelenésével és kiállításának

régi-új magyar építőművészet

színvonalával tovább erősíti Gyula turisztikai vonzerejét – szervesen beépül a város életébe, funkcionális egységbe foglalja a fürdő és a vár közötti területet. A kastély mocsaras területre épült, ezért gyakorlatilag folyamatosan süllyed. Ezt a folyamatot a statikai megerősítés során alkalmazott mikrocölöpös alapozás hivatott megállítani. Az ötven cölöp elhelyezésénél arra törekedtek, hogy a lehető legkevesebb beavatkozást kelljen végrehajtani az épületen, ugyanakkor teljes mértékben megszüntesse az épület süllyedését. A felújítás során komoly segítséget nyújtott a kastélyról készült pontos műszeres felmérés és digitális rekonstrukció. A kastély kertjére gondos előtanulmányokat követően egyszerű, angolkertre emlékeztető terv készült, amely a várfürdő kiköltözése után méltó módon tehetné teljessé a kastély felújítását. A rekonstrukciót megelőző régészeti feltárások során megtalálták a vár régi kiszolgáló épületét, amit az 1700-as évek nagy átalakításai során bontottak le. Az ajándékbolt egy részén üvegpadló láttatja ennek maradványait. Feltárták a kastély barokk nagykonyháját is. A padló drámaian megsüllyedt, ezért a terem fém rámpán járható be, és installációk segítenek a korabeli állapot felidézésében. A nyugati, törökkori torony feltárásakor az eklektikus homlokzat alatt előkerült a barokk homlokzat – a felújítás során ezt állították helyre. A keleti tornyot a nyolcvanas években teljesen átépítették, az egykori boltozatokat vasbetonnal pótolták. A torony így már nem tekinthető műemléknek, ami lehetőséget adott

téma // theme

2016 / 04

––––––––––

Építészeti tervezés // architecture:

Földes és Társai Építésziroda Kft. Felelős építészek // leading architects:

Földes László, Balogh Csaba Építész munkatársak // fellow architects:

Csűri Johanna, Deigner Ágnes, Holics Tamás, Sirokai Levente, Sónicz Péter, Vértesy Ágnes Tartószerkezet // structure:

V. Nagy Zoltán, Szopkó István – Lapidárium Mérnöki Kft. Épületgépészet // HVAC:

Lucz Attila – HVArC Mérnöki Iroda Kft. Villamos tervezés // electrical engineering:

Balázs Judit, Balázs Péter – Artvill Mérnöki Iroda Kft. Kerttervezés // gardening:

Szászné dr. Várkonyi Adrienn – Szász Kert Bt. Belsőépítészet, installáció // interiors, installations:

Földes és Társai Építésziroda Kft., Konkrét Stúdió Kft. Felelős belsőépítészeti tervezők // leading interior designers:

Földes László, Balogh Csaba Belsőépítész tervező // interior designer:

Szlabey Balázs Belsőépítész munkatársak // fellow interior designers:

Deigner Ágnes, Sirokai Levente, Sónicz Péter

Kiállítás kurátora // curator of the exhibition:

Sz. Szilágyi Gábor Társkurátor // fellow curator:

Lukács Zsófia

Kiállítási koncepció // concept:

Virág Zsolt

Arculat, művészeti tanácsadó // design, art director:

Flanek Péter

Enteriőr szakértők // interiors:

Igaz Rita, Lukács Zsófia, Semsey Balázs, Tóth G. Péter Világítási koncepcióterv // lighting concept:

Haász Ferenc Építtető // client:

Gyula Város Önkormányzata, dr. Görgényi Ernő polgármester Kivitelezés // main contractor:

Modinvest Építőipari – Beruházó- és Kereske delmi Kft. Stilfa Kft.

––––––––––

régi-új magyar építőművészet

tĂŠma // theme

2016 / 04

a belső tér kortárs újragondolására. Itt alakították ki a kastély bejáratát, a jegypénztárt és a ruhatárt, tetején pedig kilátóteraszt nyitottak. A tiszta, homogén felület és a látszó acél tartószerkezet kontrasztot alkot az épület többi részével, mégis követi azt a letisztult formavilágot, amely az egész rekonstrukciót jellemzi. A modern dizájn és technika, valamint a korabeli berendezés és díszítőfestés együttes jelenléte különleges harmóniát sugároz. Ehhez talán hozzájárul, hogy minden egyes bútordarabot újonnan gyártottak le, a felújítás egységes koncepció mentén, építész és kurátor együttműködésének eredményeként valósult meg. A kiállítás a modern digitális technika eszközeinek felhasználásával egyesíti az építészeti, képzőművészeti, életmód-történeti értékek bemutatását, de nem feledke-

régi-új magyar építőművészet

zik meg a tradicionális, kronologikus szemlélet alkalmazásáról sem. A korabeli életmód sokszínűségét mutatja a kastély életét bemutató termek sorozata, amely a személyzet és az általuk végzett tevékenységek ábrázolásával indul, és az emeleten a főúri termekben teljesedik ki. Az installáció nem csupán felsorakoztatja a különböző ismereteket, hanem interaktív jellegéből adódóan segíti a szerzett tudás elmélyítését is. A kiállítás kiválóan alkalmas oktatási célokra, kreativitásra, gondolkodásra ösztönöz. A generációs szakadék azonban itt is jelen van, hiszen aki még nem találkozott ilyen eszközökkel, a kiállítás jelentős részéről lemaradhat. Az installáció kreatívan használja fel a háromdimenziós digitális technológia adta lehetőségeket a kastély tereinek, makettjeinek életre keltésére vagy akár a különböző építési fázisok szemléletes megjelenítésére. A kiállítás igazi értéke, hogy a rekonstrukció összetett folyamatába is beavatja a közönséget: fotókon, videókon követhető végig az épület eredeti állapotától az építkezés egy-egy mozzanatán és a bútorok készítésén át egészen a tárgyak elhelyezéséig. Ezáltal olyan átfogó képet nyújt, amely Magyarországon eddig nem ismert mélységét tárja fel a kiállítások adta lehetőségeknek.

Handing Down Knowledge at the Highest Level Almásy Mansion, Visitors’ Centre, Gyula The very first building of the mansion in Gyula was built by János György Harruckern, who was given the area as a reward for his services to King Charles III of Hungary after the withdrawal of the Turkish conquerors from the country. The Baroque-style structure of the building was created by his son, Ferenc Harruckern. After World War II the mansion was nationalized by the state to function first as various schools, later on to house a care home for newborn babies. In the 1960s the majority of the landscaped park belonging to the mansion was used as a thermal baths complex. The building was gradually evacuated in the 1990s. Preparations prior to the renovation project were launched in 2011, whilst implementation started in 2014 after winning an EU tender. During archaeological excavations the old ancillary building of the mansion was exposed: it had been pulled down in the 1700s as part of the extensive transformation of the complex. In a certain part of the souvenir shop a glass floor expanse exhibits the remains of this structure. The Baroque-style main kitchen of the mansion has also been revealed. The basic principle of the whole reconstruction project, its modern design and technology, as well as the contemporary furniture and decorative painting come to create a harmony of unique character. A welcome extra addition to all this effect is that each piece of furniture is a remake tailor-made to their original designs, in line with the comprehensive organic concept, which is a result of close cooperation between the architect and curator. The exhibition integrates the presentation of values of architecture, fine arts and life-style history by relying upon tools of modern digital technologies as well as by applying the traditional chronological approach of exhibitions.

téma // theme

2016 / 04

Helyek Egerben

Valide Szultána fürdő védőtetője; Ellátó – Arkt Művészeti Központ, Eger ___

Komáromi Tas (Valide Szultána fürdő védőtetője); Fábián Gábor, Fajcsák Dénes (Ellátó – Arkt Művészeti Központ) szöveg text: Okrutay Miklós fotók photos: Hajdú József építészek architects:

___

Eger érezhetően lendületben van. A városi léptékű beavatkozások, a Dobó tér letisztult újraértelmezése, a patakpart felfedezése és bekerülése a városi élet lüktetésébe, a külső várfalsétány várat körülölelő lendülete mindmind egy új életminőség ígéretei. Helyet teremteni, ez bizonyosan az építész legmélyebb vágya. Olyat, amelyik él, élettel teli, nem feltétlenül abban az értelemben, hogy tömegek lepik el, hanem amelynek vonzása van, amelyre rálelnek azok, akikhez szólni szeretne. Alaphelyzetben adott egy feladat, funkciók és épületszerkezetek kihívásai – ezen túl már siker, ha működik a megálmodott tér. De az igazi élmény az, amikor önálló identitásként életre kel, történetek születnek és kötődnek hozzá, rögzül az arra járó idegenek emlékkép-sorában, az ott élők számára pedig az élettér

régi-új magyar építőművészet

részévé válik. Eger a közelmúltban két ilyen hellyel gazdagodott. Külön-külön biztosan másként közelítenénk meg az értelmezésüket, de amennyire első érzésre egymástól távolinak is tűnnek a történeteik, annyira kapocs közöttük az a tény, hogy hellyé tudtak lenni a kisváros sűrűjében. A Tinódi Sebestyén tér apró háromszöge egyfajta origó, felfelé máris a vár főkapujára kanyarodunk rá, míg a Dobó utca íve a város főteréig vezeti az erre járót. Ilyen módon a lendület jellemzi, inkább egy pillanatnyi megtorpanás, semmint a hosszas nézelődés. Ebben a helyzetben a déli térfal kisvárosi szövetének megnyílása önmagában is figyelmet követel. Az itt jelentkező architektúra elsődleges sikere az, hogy ezt az ébredező érdeklődést tovább fokozza; közel kell lépni, meg kell tudni, mit is rejt a léc-soros felületű, dobozszerű építmény. És ha ez az első lépés megtörtént, már bent is vagyunk a térben, először a lécek résein át egy pillantás, innen még csak a teljes együttes futó áttekintése, de már sodor is befelé a kíváncsiság, az ismeretlen utáni érdeklődés. A bejárat mellett apró kis tábla közli a legfontosabb tudnivalókat: Eger török hódoltsági évszázadának egykor fontos helyszíne, a Valide Szultána hamam – „a Szultán Anyja” gőzfürdő – romjait találjuk itt. Evila Cselebi török utazó korabeli beszámolója szerint „nagyon szép, kellemes vizű, hat kamrájú fürdő, egész kupoláját vörös keramit fedi”. Enyészete a törökök kiűzését követően szinte azonnal megindul, gabonaraktárként, harangöntő műhelyként használják, hogy a 18.

téma // theme

2016 / 04

század közepére már csak romjaiban álljon. Talán túlzás lenne a hazai műemlékvédelmen túlmutató, a rekonstrukciókra – ebben az értelemben visszaépítésekre – törekvő szándékok kapcsán kibontakozott vitában az itt jelentkező építészeti felvetéseket érvként említeni. Hiszen középkori várainkhoz mérten periférikus jelentőségűnek tűnhet egy 17. századi törökkori fürdő romja, mivel annak újraépítése, használhatóvá tétele nyilvánvalóan nem merül föl. Mégis, a romemlékek megőrzésének, bemutatásának egykor széles körben alkalmazott, mára azonban elfelejtettnek tűnő megoldása, a védőtető alkalmazásának olyan sikeres példáját látjuk itt, ami követendő magatartásként kínálkozik. Szinte látjuk a romokat feltáró régész mozdulatait, ahogy a

régi-új magyar építőművészet

rárakódott hordalékok utolsó rétegeit választja le a maradványokról. Minden, amit itt látunk, alapvetően hiteles, az in situ állapot megkérdőjelezhetetlen. Egy boltozategység értelmező rekonstrukciót nyer, de közvetlenül mellette ott a ránk maradt hasonló részlet töredékesen. Az eredeti padlósíkon járunk, de az nem téglával burkolt, hanem a padlószerkezet maradványait láttató fémrács. A faltestek folytatása, kiegészítése az itt talált kövekből történt, az eredetivel azonos szövettel. Maga a lefedés nem egy lendületű tömegként alakul, hanem az egykori térbeli egységeket követni igyekvő módon több elemre lebontott. Ilyen értelemben szinte képletszerűen letisztult a tudatosság, de mindez nem válik sem tolakodóvá, sem didaktikussá. Vajon ez a belső tér felé a fényt sávosan szűrő, a külsőben izgalmasan ritmizált, meleg tónusú léc-sornak, mint homlokzat- és tömegképző elemnek köszönhető? Vagy a kis kertnek, ami a 17. századi térszintre ereszkedve fogad? Mindenesetre működik a hely, folyamatosan jönnek az érdeklődők, nem a turistacsoportok terelt tömegei, hanem a felfedezéseket, csendesebb, meghittebb, elgondolkodtató helyeket keresők.

tĂŠma // theme

2016 / 04

Pontosan ilyen lett az Ellátó Művészeti Központ is a Gárdonyi-kertben. Egy fontos további adalékkal, ami a hellyé válás alapvetése: sármmal, a személyes megszólítás képességével kiegészülve. Adott egy kultikus hely, inkább a helyi identitás része, mint a szélesebb közösségé, ahová a vár bejárása után már csak a legelszántabb magyartanárok hozták el a kiránduló osztályokat. Egy tornácos, fehérre meszelt falú parasztház, parkká terebélyesedett kerttel körülvéve, itt élt Gárdonyi Géza legfontosabb regénye megírásakor, ő ültette a fák java részét is. Önmagában leginkább zarándokhely, valós életjelek nélkül. Valljuk be, talán kicsit unalmas is. És a kert szélén egy, a városi szolgáltató szervezet hatvanas években épült, mára használaton kívüli, romosodó épülete. Az első mozzanat itt is a rátalálásé, még ha nem is archeológiai értelemben. És innen, ha nem is feltétlenül egyenes az út, a végeredmény mégis azt mutatja, mintha az lett volna. A kulcsszó az újrahasznosítás, második generációs romkocsma-világ, ahol nem a megtalált hely elfoglalása és felélése, hanem sok-sok, zömében akár

régi-új magyar építőművészet

szinte észrevétlen, gesztusokon, gegeken túlmutató tudatos formálás – ennélfogva tartós új érték teremtése – a jellemző. Mintha építészet, így építész nélküli beavatkozással találkoznánk. De a részletek árulkodóak, finom és nagyvonalú, de leginkább vidám gesztusok apró léptékre átírva. Terek egybenyitása nyersbeton tartószerkezettel. Transzparencia teremtése a kert felé, keret nélküli üvegfelülettel. Felszeletelt rönkfa teraszburkolat és reciklált választási kampánymolinó a homlokzatokon. A kávé- és borkert a legmagasabb minőséget kínálja, várhatóan kortárs kiállítóhelyként sem adja alább. Egyszerűen jó ide felsétálni a városból, kínálkozik az útvonal akár egészen a Valide Szultána hamamtól végig a Dobó utcán, majd a várfalsétányon, az egész alig negyed óra. És kellemes itt időzni a gesztenyefák alatt egy pohár jó borral, jó társaságban. Érték, amit igazoltak a hely alkotói, hiszen magas fokon hasznosul a korábban akár bontásra ítélt épület. De a győzelem nem is ebben mérhető igazán. Hanem abban, ahogy ez a mikrovilág működik, élet költözött a kertbe, akár a közösségteremtés küldetésével, a lehetőség immár adott – és jobb így a Gárdonyi-háznak is, ez bizonyos. Hogy jelentés-e ez a frontról, ahogy azt az idei Velencei Biennálé szlogenje hirdeti?1 Nem, ez mindenképpen túlzás, a valóság nehézkedési ereje helyett itt annak felhajtóereje érvényesül. Heroizmusnak, küzdelemnek semmi nyoma, sokkal inkább szelíd békesség, élni akarás és élni tudás. ___________ 1 A 2016-os Velencei építészeti Biennálé magyar pavilonjának kiállítása, az Aektivátorok az egri Ellátó közösségi építését, kialakítását mutatja be, lásd MÉ 2016/3.

Venues in Eger Ruins of Valide Sultana Baths; Ellátó – Arkt Arts Centre Eger has been enriched with two developments recently which have the potentials to evolve into genuine venues in the depth of this town of modest size. The protective roof erected above the ruins of the steam bath of Valide Sultana hamam (the Sultan’s mother), which is one of the most significant sites from the century-long era of the Turkish occupation in Hungary, is a real hit: an exemplary gesture of the reconstruction of protected historic buildings to follow. Everything we have seen here is basically authentic, the in situ state is unquestionable. We were walking on the original floor level which is, however, not covered with bricks: it is a metal lattice to expose the remains of the original flooring. The continuation and complementation of the wall bodies are made from the locally found stones used in a design

téma // theme

identical with the original fabric. The roofing itself does not evolve as a mass drawing with a single sweep, but is subdivided into several components in an attempt to follow the original spatial units. A similarly authentic solution is seen in the restored building in Gárdonyi gardens which hosts the Ellátó („Supplier”) arts centre: housing a service organisation of the municipality, it is a gradually deteriorating, almost ruinous structure built back in the 1960s. The key word is recycling here, a second-generation ruinous pub featuring the occupation and exploitation of the found place but conscious formation going beyond gags and many gestures, the majority of which remains invisible. Opening spaces into each other was implemented by a system of raw concrete struts. Creating transparency towards the garden with a frameless glass expanse. Sliced up trunk facework for the deck and a recycled molino on the facades. Inside there is a high standard café and wine garden as well as a contemporary exhibit area. Life has moved in the garden, with the mission of creating a community here.

2016 / 04

Első képkocka

MOME műhelyház, Budapest ___

építészek architect:

___

Csomay Zsófia, Németh Tamás

A strukturalista gondolkodás sajátossága, hogy elsősorban a modus operandi érdekli. A törvényszerűségeket, a belső összefüggéseket keresi, azt vizsgálja, hogyan működik az épület mint rendszer.1 A MOME történetének különleges jelentőségű időszakát éli, országos tervpályázatot követően 2018-ig a teljes campus megújul. A folyamat első, tulajdonképpeni generáló elemeként a Műhelyház készült el. Már 1952-ben – amikor az Iparművészeti Főiskola a Zugligeti útra költözött – tudható volt, hogy a Farkasdyféle épület nem lesz elegendő az összes funkció befogadására. A műhelyek évtizedekig szatellitként működtek az Iparművészeti Múzeum Kinizsi utcai szárnyában. Az egységes helyszín hiánya végigkísérte az iskola történetét. Egy műhelyház építése folyamatosan napirenden volt, de csak 2006-tól kezdtek el komolyan foglalkozni a gondolattal. Először Nagy Tamás, majd 2008-tól Reimholz Péter készített tervváltozatokat. Az igények folyamatosan változtak, az anyagi lehetőségek viszont még jó ideig nem voltak adottak. 2010-ben, Reimholz halála után vette át a tervezést Csomay Zsófia és Németh Tamás. A program további bővülésével a feladat már egy több épületből álló Technológiai Park

régi-új magyar építőművészet

szöveg text:

Botzheim Bálint

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

megtervezése lett, melyben a műhelyek mellett a média szakokhoz kötődő stúdiók és az építészek tárgy- és téralkotó laborjai is helyet kapnak. A Műhelyház évtizedekig tartó tervezgetése nem bizonyult haszontalannak, hiszen ez a folyamat vezetett el a Campus teljes megújításának gondolatáig. 2015-ben országos tervpályázatot követően elindult a fejlesztés, de a Műhelyház mint az egész fejlesztés generátorának építése már 2014ben elkezdődött. A hozzá szorosan kapcsolódó Média és Műteremház 2017-re készül el, a két épület együttesen a Campus Technológiai parkjaként fog funkcionálni. A program további elemeként a doktori iskolának is helyet adó Tudásközpont a jelenlegi kollégium helyén épül majd. A mostani B tömb lebontása után, teljesen új épületet kap a BA képzés, az átalakításra váró központi épület pedig az MA képzés otthona lesz. A Campus központi helyén, részben az udvar alá építve a főként közösségi funkciókat tartalmazó MOME Szíve tömb foglal majd helyet. A MOME mint fogalom mára nagyon erős branddé vált, a Zugligeti úti ősfás helyszín pedig nagyban hozzájárul a Campus páratlan hangulatához. Ha valaki járt már a MOME-n, emlékezetébe íródott a kertet otthonosan használó hallgatók látványa. Jönnek-mennek, tanulnak, játszanak, vagy csak önfeledt piknikezésükkel bizonyítják, hogy a fákkal övezett park legalább olyan fontos az iskola mindennapi életében, mint az épületek. A Műhelyház telepítésénél a fő szervezőerő az udvarral, illetve a központi épülettel való kapcsolat volt. Az üzemi bejáratot és későbbiekben majd a parkolást is a Budakeszi útra áthelyezett gépkocsibejárókkal és szervizúttal oldják meg, így az eddigi Zugligeti úti autó bejárat megszüntethető, a helyén nagyvonalú gyalogos bejárat lesz. Az épülettömeg alapvetően egy fekete doboz, ugyanakkor a forma a közlekedő-kiszolgálóblokk térbeli kiemelkedésével és hátrafelé emelkedő tetejével egy gyár ősformáját is magában hordozza. Mindkét asszociáció nagyon is adekvát ehhez a funkcióhoz. A sötét színű téglaburkolat nyers faktúrája természetközelivé teszi az

épületet. A homlokzat sakktáblaszerűen felrakott, de konzekvensen azonos ablakméretű nyílásrendje egyszerre szigorú és játékos. A funkcionális elrendezés is leolvasható a tömegről: az eredeti 20x20-as kvadratikus elképzelést megtartó műhelyhez csatlakozik egy tömegben magasabb egység, mely a lépcsőházat, a műhely előtereket és a vizesblokkokat foglalja magában. A terep jelentékeny emelkedését kihasználva elkülönül a gazdasági bejárat – mely a Budakeszi úti csatlakozás alatti szinten van – és a főbejárat, amely az udvar szintjéhez kapcsolódik, így az épületnek két földszintje is van. Az épület négy szintje azonos alaprajzi elrendezésű, a műhelyek foglalják a nagyobb helyet. Erre szükség is van, hiszen az összes műhely, amely eddig a Kinizsi utcában működött, most végre az alma materbe költözik. Fém-,

téma // theme

2016 / 04

–––––––––– Felelős tervezők // leading architects:

Reimholz Péter (2008–2009), Csomay Zsófia és Németh Tamás (2010–2015) Építész munkatársak // fellow architects:

Magyari Mátyás, Szijjártó Csongor Kertépítészet // landscape:

Gyüre Borbála – Geum Tájépítész Kft. Tartószerkezet // structure:

Szőnyi László – Geon Kft.

Elektromos tervezés // electrical engineering:

Rajkai Ferenc – Hungaroproject Mérnökiroda Kft. Épületgépészet // HVAC:

Kabak János – CAD-Controll Plan Kft. Technológia // technology:

Cséfalvay István – IGA Kft. Tűzvédelem // fire protection:

Szöllősi Levente – Fire-Med Bt.

Környezetvédelem // environment:

Weiner László – Toppedion Kft. Akusztika // acoustics:

dr. Karsai Elekné Épületszerkezetek // frameworks:

Horváth Sándor, Szecskő Heléna – Pataky és Horváth Építésziroda Kft.

Generáltervezés // main contractor:

CET Budapest Kft.

––––––––––

régi-új magyar építőművészet

asztalos-, textil- és festőműhely, valamint autólabor kezdi meg a munkát. A felszereltség 21. századi, a legkorszerűbb gépekkel, 3D nyomtatóval, központi sűrített levegő és porelszívó rendszerrel. A műhelyeknél a flexibilitás volt a fő szempont, minden átalakítható az igényeknek megfelelően, ugyanakkor robusztus, strapabíró megoldásokat alkalmaztak. A műhelyterek fehérre festett felületei az elválasztó üvegfalakkal együttesen világos, átlátható tereket eredményeznek. Az épület kitüntetett pontjai a műhelyekhez csatlakozó tágas közlekedő előterek, melyeket bizonyosan közösségi térként is belaknak majd a MOME hallgatói. A látszóbeton lépcsőház minden részletében precízen, szinte bútorléptékű gondossággal kidolgozott. A diákok által bizonyára kedvelt hely lesz a tetőterasz, amely nagyszerű kilátással adja vissza az udvarból elvett területet. Reimholz Péter strukturalista indíttatású felfogása szerint 2 az épületet mint fölfelé és lefelé is nyitott rendszert kell kontextusba helyezni, mely képes a változások fogadására. Ez a gondolat jól megfigyelhetően tovább él a hallgatói munkákban, jó néhány doktori kutatásban 3 és a most elkészült Műhelyházban, mint az új MOME Campus első rendszeralkotó elemében.

___________ 1 Erwin Panofsky: Gótikus építészet és skolasztikus gondolkodás. In: Strukturalizmus I. szerk.: Hankiss Elemér, Európa Könyvkiadó 1971. 2 Kapy Jenő: A neostrukturalizmus újradefiniálásához - BME Q-épület, Budapest Lágymányos. In: MÉ 2011/1. 3 Lásd többek között: Kecskés Tibor és Marián Balázs DLA értekezését

téma // theme

The First Shot MOME Workshop House, Budapest Back in 1952 – just when the College of Applied Arts moved to Zugligeti Road – it was clear that the existing building shall not have enough capacity to contain all the necessary functions. The lack of an integral venue has been a feature of the whole history of the institution, but they only started to seriously tackle this issue from 2006 on. Accordingly, designs had been made by Zsófia Csomay and Tamás Németh since 2010. By further extending the programme, the task at present is about designing a Technology Park containing several buildings to house not only the workshops, but also studios associated with media majors and labs for architects to create objects and spaces. The construction of the Workshop House as the engine of the whole development was launched back in 2014. Positioning the structure itself was mainly decided by taking into consideration its relations with the yard and the central building respectively. The mass of the building is basically a black box which in its present form also contains the archetypal form of a factory with its spatially elevated block of communication and services and its roof sloping upward towards the back. The dark palette of the brick facework has a raw untreated texture which in turn brings the building closer to nature. The functional configuration is also legible from the mass: the original quadratic 20x20 scheme has been preserved for the workshop, which is joined by a higher unit containing the stairways, whereas the workshop houses the entry areas and water zones. The exposed concrete stairway is precisely elaborated considering all details, much in the same way as pieces of furniture are as a rule. The roof deck will most certainly be a place popular with students as it compensates for the area taken from the yard with spectacular views.

2016 / 04

Bontás helyett

Bige Holding Irodaház, Nyíregyháza ___

építész architect:

___

Kovács Csaba

szöveg text:

Győrffy Zoltán

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

A nyíregyházi székhelyű Nzrt-Trade Kft. a magyar mezőgazdaság keleti országrészének műtrágya ellátójaként a Bige Holding Csoport tagja. Új irodaháza a régi székhely átalakításával, újraértelmezésével valósult meg, a Nartarchitects terve nyomán. Mind az építészeti koncepció, mind a kivitelezés kimagasló színvonalú lett, ahol láthatóan nem kellett kompromisszumokat kötni. Hogy mindezzel Kelet-Magyarországon, Nyíregyházán találkozhatunk, szinte unikumnak számít. Egy épület sokat elárul magáról a megérkezéskor, az első rápillantáskor, az első élményekkel. A nyíregyházi irodaházzal különböző médiafelületeken már találkoztam, így nem volt ismeretlen, amikor autóval az északikörútról közeledve hirtelen feltűnt a fák között. 70-es, 80-as években épült panelházak veszik körbe, ezek közé ágyazódik be az új ház. Első benyomás: óriási a kontraszt az új létesítmény és környezete között. Ezt az ellentétet oldja fel a ház történetének megismerése, azt is bizonyítva, hogy a régi alapok felhasználásával, átértelmezésével is lehetséges kimagasló építészeti minőséget létrehozni. A tervezés során gyakran szembesülünk azzal a dilemmával, hogy egy elavult épületet elbontani érdemese, vagy felhasználhatjuk részben/egészben, kiegészítve

régi-új magyar építőművészet

az új programnak megfelelően. A tapasztalat az, hogy többnyire az előbbi érvényesül, mivel a beruházó nem kívánja hasznosítani a régit, mert túl sok ismeretlent, bizonytalanságot hordoz. Ez a könnyebb út, a megalkuvás útja, ami felveti az építész felelősségét is. Nagyságrendekkel több értéket hordoz az a megoldás, ami itt is megszületett: a cég régi irodaháza ott lapul az új ruha alatt. Megmaradt az épület helyhez kötődése, de korszerűbb lett, arculata a kortárs építészet jegyeit viseli. Az eredeti épület minden valószínűség szerint id. Kálmán Ernő munkája az 1970-es évek végéről, de ezt teljes bizonyossággal ő sem állítja. Akkoriban a Keletterv számtalan épülete valósult meg Nyíregyházán is. Az Univáz szerkezet és a tiszta térszervezés jó alapot adott az új programnak, amelyben a kötött építészeti moz-

téma // theme

gástér ellenére sikerült feloldani az épületet. A tervezők meghagyták a vázszerkezetet, külső és belső határoló falait elbontották, így az új belső tér kialakítása szinte a váz architektúráját nyújtja. Az épület minden szintről átlátható, a tér minden négyzetméterét átjárja a fény. Ezt két tényező biztosítja. Egyrészt az épület külső homlokzata három oldalról üveg függönyfalat kapott, a belső udvar helyett pedig egy felülről megvilágított átrium készült. Másrészről az anyaghasználat és azok világos, fehér tónusai révén a belső terek harmonikussá válnak. A bővítés a teljes alapterületre kiterjedő emeletráépítést jelent, amely acélszerkezetű megoldásként egészíti ki a vasbeton vázat úgy, hogy a különböző funkciójú blokkok megmozgatják az emeleti tömeget. A szintmagasságokkal való játék, illetve a transzparens és tömör felületek egysége teszi izgalmassá a homlokzatot. A homlokzati üveg függönyfal a kőburkolat színével harmonizáló fix függőleges sávokat kapott, ezzel is egységesítve az épületet. A párkányon végigfutó szalagmotívumtól – bár valóban összefogja az épületet – az egyébként könnyed homlokzatszerkesztés kissé masszívvá válik. Általában az új építésű, többnyire magánerőből végigvitt beruházásoknál megfi-

2016 / 04

gyelhető, hogy a megvalósítás során az anyaghasználat és a részletképzés jókora költségcsökkentés áldozatává válik, ezáltal az építészeti gondolat nem tud érvényesülni. Itt azt láthatjuk, hogy a tervezők megalkuvás nélküli, mindenre kiterjedő alapossággal gondolták végig az irodaház átalakítását, és abban a megrendelő valódi partner volt. Nem az alacsony költségvetés béklyójában vergődve kellett tervezni, így a végeredmény látványosan reprezentálja a céget, magas minőségű technológiai megoldásokkal, igényes részletekkel.

Instead of demolishing Bige Holding Office Block, Nyíregyháza Based in Nyíregyháza, Nzrt-Trade Ltd is a member of Bige Holding Group as a supplier of artificial fertilizers in the agricultural regions in Eastern Hungary. Its new office center has been implemented by transforming and reinterpreting the old headquarters after designs by Nartarchitects. The former office building of the company nestles under the new attire as the local belongingness of the building has been preserved intact, but it has also undergone a change to be updated and have a new face with features that reflect characteristics of contemporary architecture. Designers have kept the frame structure, whilst pulling down the walls dividing exteriors and interiors. As a result, the new interior features a design roughly following the architecture of the frame. The building appears transparent from every level and each square metre of its interior space is permeated by light. Extension in this case meant building an additional storey to cover the entire floor area of the horizontal plan,

régi-új magyar építőművészet

which in turn completes the reinforced concrete frame with its steel-structure frame so that the blocks with various functions make the upper mass of the building appear to be dynamic. A kind of playful treatment of the various levels as well as the integrity of transparent and solid surfaces lend the facade a genuinely exciting character. The glass curtain expanse of the facade was spiced up with fixed vertical bands to harmonize with the palette of the stone facework which in turn integrates the entire building. Enriched with high-standard technological solutions and quality details, the result thus spectacularly represents the company itself.

–––––––––– Vezető építész tervező // leading architect:

Kovács Csaba – Nartarchitects

Építész tervezők // architects:

Vass-Eysen Áron, Bartha István

Építész munkatársak // fellow architects:

Debreczeni Péter, Szenthe Ágoston, Kakasy László, Belsőépítészet // interiors:

Kovács Csaba, Vitáris László

Belsőépítész munkatársak // fellow interior designers:

Gyuris Eszter, Taliánné Csizmadia Anikó, Molnár Péter Tartószerkezet // structure:

Puskás Balázs statikus vezető tervező – Terraplan'97 Kft. Elektromosság // electrical engineering:

Rajkai Ferenc – Hungaroproject Mérnökiroda Kft. Gépészet // HVAC:

Temesvári László – Temesvári Tervező Mérnökiroda Kft.

––––––––––

téma // theme

2016 / 04

Körbeszalagozott vízcsepp

Kerékpárközpont a Tisza-tónál ___

építészek architects:

___

Ferdinánd Árpád, Ferdinánd Csaba

Egy csepp a Tisza-tó mentén. Fehér épület, szalagszerű rámpákkal körülvéve. Ferdinánd Árpád és Ferdinánd Csaba Tiszafüred határába tervezte meg az első hazai kerékpárközpontot. A lehetőség nyitott volt, ők pedig igyekeztek merészen és funkcionálisan gondolkodni. A Tisza-tó környéke és a Hortobágy vidéke remekül alkalmas a kerékpározásra, hiszen a szinte végig sík terepen különösebb erőfeszítés nélkül tekerve, akár gyerekekkel is jól bebarangolható a terület. A természeti látnivalók is sokszínű élményt nyújtanak az arra járó aktív pihenőknek, épp ezért tűnt kézenfekvő gondolatnak a vidék kerékpáros turizmusának fejlesztése. Ennek jegyében, az Európai Unió finanszírozásával olyan kerékpárút-hálózat építésébe kezdtek, amely a tervek szerint egy összefüggő rendszerben valósulna meg, számos túraútvonalat kínálna, és a jövőben akár Egerig, illetve Debrecenig továbbvezethető lenne. Ezzel az ország legkomplexebb kerékpáros túravidéke jöhetne létre. A megépülő útvonalhálózatot olyan, Magyarországon eddig még nem alkalmazott kiszolgáló elemekkel egészítenék ki, amelyek összetett szolgáltatást nyújtanak majd a kerékpáros turistáknak. Az utak mentén meghatározott távolságban kisebb-nagyobb kapacitású és szolgáltatási szintű épületek jönnének létre, amelyek pihenőhelyül, akár eső előli védelemül, vagy éppen turisztikai attrakcióként szolgálnának. Ennek az épülethálózatnak a prototípusa készült el idén tavasszal,

régi-új magyar építőművészet

szöveg text:

Bán Dávid

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

tĂŠma // theme

2016 / 04

Tiszafüred határában: egy hazánkban eddig egyedülálló kerékpáros-központ. A Ferdinánd Árpád és Ferdinánd Csaba tervezte vezérépület az első, egyben legjelentősebb eleme ennek a kísérleti épülethálózatnak, amelyet a jövőben három további, kisebb építmény követ. Ezeket egészítik majd ki az utak mentén nagyjából azonos ritmusban telepítendő esőbeállók és a környék természeti világának fürkészését lehetővé tevő madárvárták, amelyek alsó szintje szintén védelemül szolgál majd a kerékpárosok számára. A tiszafüredi állomás jól illusztrálja, milyen lehetőségeket rejtenek magukban az ehhez hasonló, a jövőben remélhetőleg másutt is létrejövő kerékpáros-központok. A pihenőhelyen mosdók, átöltözési és gumicsere lehetőség, kávézó létesült, amely funkciók a kisebb központokban is visszaköszönnének; az első átadott épületben mindez egy mini szervizzel is kiegészül. Tiszafüreden, az EuroVelo kontinentális kerékpárhálózat útvonala mentén, a város északi szélén egy alapvetően ügyetlen formájú, háromszög-beszögelléses csomóponti telek állt rendelkezésre. Beépítésével már korábban is kísérletezett a város, de éppen előnytelen alakja és nem megfelelő mérete miatt nem talált rá építményt. Amikor azonban előkerült a kerékpáros-központ létesítésének ötlete, a telek végül megtalálta szerepét. A városközponttól távol, az üdülőkerület határában, a Tisza-tavat átszelő 33-as út mentén fekszik, ideális távolságban a biciklivel jól elérhető turisztikai úti céloktól, így például a túlparton elterülő poroszlói Ökocentrumtól. Mivel ez az épülettípus hazánkban még nóvumnak számít, így az építtető Tisza-tavi Turizmus Fejlesztő Egyesület az építészekkel közösen gondolkozva, rugalmasan alakíthatta ki a különböző szintű kerékpáros-állomáshelyek rendeltetését. A tiszafüredi, mint egyfajta zászlóshajó, összetett funkciókkal rendelkezik, és mindenképpen kiemelkedő építészeti minőséget képvisel. Részben a telek formája inspirálta a szokatlan, csepp alakú alaprajzot, amelyre három szint épült a különböző kiszolgálóegységekkel. Az épület tudatosan nem reflektál környezetére: kiemelkedő, megállító jellegű turisztikai

régi-új magyar építőművészet

állomáshely kíván lenni, nem akar belesimulni az amúgy sem túl karakteres külvárosi miliőbe. A földszintre kölcsönző, szerviz és kerékpármosó, az első emeletre a vendégeket kiszolgáló öltözők és vizesblokkok, mellé dolgozói terek, a felső szintre pedig kávézó és terasz került, könnyednek ható acélgerendázattal tartott és merészen belógatott fedéssel. A szintek közötti közlekedést a házat körbefutó, szalagszerű rámpa szolgálja ötletesen, de azért belülre „hagyományos”, kétkarú lépcső és felvonó is került. A tervezés során formabontó ötletek is felmerültek, például hogy a lelkesebb vendégek fixen felszerelt energiatermelő kerékpárokkal megtermelhetnék a maguk vagy akár egyes épületrészek ellátására szolgáló energiát. Mindezért kedvezményeket is kaphattak volna a ház szolgáltatásainak árából, de ez az igazán jó szemléletű megoldás, amely szórakoztató és példamutató módon ötvözte volna a testmozgást a zöld gondolkodással, sajnos nem valósult meg. Az egész éves nyitva tartásra tervezett kerékpáros-központ intermodális csomópontként is üzemel, hiszen a kerékpár mellett busszal, vasúttal és hajóval is megközelíthető. Így a nem kerékpáros turisták számára is pihenőhelyül szolgál, akik a buszról leszállva vagy a hajójáratra várakozva szintén megismerkedhetnek ezzel az új épületfajtával. A vezérépület elkészült tehát, amit remélhetőleg a komplex rendszer megvalósulása is követni fog.

A Drop of Water Wrapped Around Bike-centre by the Lake Tisza A drop of water along the Lake Tisza. A white building wrapped around by ramps. Árpád Ferdinánd and Csaba Ferdinánd designed the first bike centre of Hungary to be built here on the margins of Tiszafüred. The option was open and they did their best to think daringly and functionally. The surroundings of Lake Tisza and Hortobágy is excellent for biking, and natural sights offer a variety of experience to active tourists passing here. This is why it seemed like a practical idea to develop bikers’ tourism here in the region. As a result, they started to construct a system of bike paths in this very spirit, which then would evolve into a continuous network offering a variety of routes to freely choose from. The system to be built here would be completed with service components never applied before in Hungary to offer complex services to facilitate biking tourists. The unique drop-like horizontal plan was inspired by the shape of the construction site on which three levels are going to be built along with a variety of service units. The building does not reflect to its environment: it ambitions to become an outstanding station of tourism encouraging people to stop over here, and has no wish of whatsoever to nestle into its suburban milieu which is far from being a characteristic one anyway.

–––––––––– Építészet, kert- és tájépítészet // architecture, landscape:

Ferdinánd Árpád, Ferdinánd Csaba – Ferdinánd és Ferdinánd Építésziroda Kft. Statika // structure:

Facskó Gergely – Artrad Kft. Gépészet // HVAC:

Lencsés János – Le'vél Kft. Elektromos tervezés // electrical engineering:

Nagy Gábor – Yurosignal Kft. Beruházó // client:

Tisza-Tó Fejlesztési Kft. Kivitelezés // main contractor:

Magyar Mélyépítő Kft.

––––––––––

téma // theme

2016 / 04

Zsinórmértékkel

Egészségház, Csomád ___

Kolossa József, Kolossáné Bartha Katalin, Weiszkopf András Bujnovszky Tamás

építészek architects:

fotók photos:

___

Napjainkban jól érzékelhető a kortárs építészet egyre erőteljesebb társadalmi érzékenysége: a megaberuházások, magasröptű filozófiák és „jelhagyások” helyett a helyi, konkrét igényekre figyelő szemlélet. Csomádon a döntéshozók tudnak valamit: már évekkel ezelőtt megtalálták azt az építész kollektívát, aki a környezeti és társadalmi igényekre szabott egyedi épületeiket, a település közösségi életének színtereit ilyen elvek alapján tervezi meg. Legutóbb az Egészségházat. Korábbi lapszámainkban (MÉ 2009/1, 2010/5 ill. 2015/6.) sorra bemutattuk a Pest megyei agglomeráció dinamikusan fejlődő községében már elkészült csomádi „csodákat”. Köztudott tény, hogy az épített környezet nem csak jelképezi, de formálja is a közösséget, alakítja a helyiek személyes társadalmi és környezeti szükségleteit, a hétköznapok hangulatát. Talán a település domborzati elhelyezkedésének köszönhetően, eddig nem tudott kialakulni egy valódi agora, egy korszerű faluközpont. Az önkormányzat nyolc évvel ezelőtt felismerte szélesebben értelmezett feladatának jelentőségét, felmérte a civil szféra igényeit, és a közösségi funkciókat érintő szisztematikus fejlesztésekbe fogott. Ennek eredményekép-

régi-új magyar építőművészet

szöveg text:

Csontó Sándor

2,40 5

tĂŠma // theme

2,65

2016 / 04

–––––––––– Építész tervezők // architects:

Kolossa József DLA, Kolossáné Bartha Katalin, Weiszkopf András Építész munkatársak // fellow architects:

Árkovics Lilla, Babos Annamária, Csöndes Dániel Beltéri grafika // graphic design:

Máthé Dóra

Statika // structure:

Mózes László Épületgépészet // HVAC:

Mangel Zoárd Villamosság // electrical engineering:

Piller Tamás

Kivitelező // main contractor:

Progress-B 90 Zrt. Építtető // client:

Csomád Önkormányzat Polgármesteri Hivatal

––––––––––

pen létesült egymást követően az óvoda, az általános iskola, a sportközpont és a lelkészlak – Kolossa József, Kolossáné Bartha Katalin és Weiszkopf András tervezők szellemi munkája nyomán. A Napsugár óvoda Pest megyei Építészeti Nívódíjat kapott, a különleges térszervezésű Esztergály Mihály Általános Iskoláért 2010-ben Kolossa József az év egyik kiemelkedő fiatal építészeként lett jutalmazva. A kollektíva itteni megbízásaival is többszörösen bizonyította, hogy a mesterségbeli tudás mellett szociálisan nyitott, kezdeményező szemléletű és pozitív folyamatokban gondolkodó tervezőkről van szó. Megvalósult épületeik intenzív élményt kínálnak és fenntartható módon szolgálják a közösséget. A csomádi Egészségháznak is ez lett a zsinórmértéke. Nem véletlen, hogy számos korábbi munkájuknál alkalmazott megoldás – vertikalitás, oszlopok és tagolt üvegfelületek – visszafogottabb formában itt is megjelenik. A főúton, az egykori ÁFÉSZ presszó mellett áll a régi építésű Polgármesteri Hivatal. (Mindenképpen józan döntés, hogy az önkormányzat nem a saját épületével kezdte a megújulást.) A mögötte lévő ingatlanon, a főútra merőleges, enyhén lejtős sétatengelyen helyezkedik el az óvoda és az általános iskola, ezek elé került most a fejlesztés első elemeként az Egészségház. (Energiaellátásukat uniós forrásból telepített, két db 24,675 kWos napelemes rendszer biztosítja, közvetlenül a málnás mellett.) Az utcavonaltól jelentősen hátrahúzott, U-alakban szervezett épülettömeg nyitott száraival a községházához kapcsolódik. Ez a telepítés felkínálja majdan egy főtér kialakításának lehetőségét, sőt akár egy új hivatali épületét is. Mérete alig nagyobb egy kisebb budai családi házénál, bruttó alapterülete 435 m2. Formai inspirációjában a római patríciusok domusának arányos téglalap formáját idézi, amelynek nyitott központi átriumán árad be a természetes fény és a friss levegő. Az átjáró tágas kapuzata viszont a helyi gazdálkodók hagyományos, nagyudvaros portáit eleveníti meg, amilyen a Kossuth utca 55-nél még ma is látható. Ide egy megrakott szénásszekér is behajthat. Az átmeneti terekkel övezett belső udvarban nagyméretű, egybefüggő, de osztott üvegfelület fut körbe, ez biztosítja a kilátást és a természetes fény bejutását. A fedélszék a szokottnál kissé előrébb húzott és oszlopok tartják, így egy barátságos, védett érzetet keltő árkádra emlékeztet. Itt kaptak helyet a várótermek, a mosdóhelyiségek, a gyermekorvosi és háziorvosi rendelők, illetve a védőnői szobák. Az átjáró két sarkára egy postahivatal és egy fiókgyógyszertár került. A földszinti

régi-új magyar építőművészet

terek látványvilágát levélzöld szín fogja össze, ami itt a mennyezeten jelenik meg. A tájékozódást, eligazodást pasztellszínű pöttyök segítik. A tetőtérbe került két jól felszerelt szolgálati lakás, egy iroda és a gépészet. A faszerkezetű, barnára pácolt ereszalja deszkázata még egy métert ráúszik a külső homlokzatra. Innentől a fehér vakolat glettvassal függőlegesen lehúzott sávokban folytatódik, ami szépen rímel a környező, gondozott szántóföldek párhuzamosan boronált talajával. Ez a játékosság tovább erősíti az épület építészeti értékét és amúgy is könnyen befogadható léptékét. Akik ide gyógyulni jönnek, egyvalamiben biztosak lehetnek: már a látványtól is könnyebb szívvel távoznak.

Exemplary Standards Health Centre, Csomád As of today, one can clearly feel an increasingly heightened social sensitivity of contemporary architecture: an approach focussing on local and genuine needs instead of mega-scale investments and developments, high-brow philosophies and gestures of leaving signs behind. Decision-makers in Csomád know something indeed: a couple of years ago they had already found the team of architects that tailor-made the individual buildings to meet social and environmental needs and design the venues of communal life here according to such principles. Most recently, the project of the Health Centre also proves this. On the site behind the Mayor’s Office the kindergarten and the primary school buildings are seated perpendicularly to the main road along a gently sloping pedestrian path axis. Now the Health Centre has been erected in front of them. Significantly retraced back from the street line, the complex configured as a U shape joins the community house with its open wings. This arrangement offered the design for a would-be main square and maybe even that of a new office building. Its forms have been inspired by the well-proportioned rectangle of the domus of Roman aristocrats in which the open and centrally positioned atrium lets in natural light and fresh air. The passage with its spacious gateway, however, evokes the traditional extensive farms of local farmers with spacious yards. Surrounded by transitory zones, the courtile features a large-size and continuous but subdivided wrap-around glass expanse

which permits views and also lets in natural light. The timber structure, the planks of the brown stained eaves extend it by a metre to float onto the exterior facade. From here the white plasterwork continues in bands vertically smoothed with iron, which in turn nicely rhymes with the soil of the surrounding well-groomed fields ploughed in a system of parallel lines. The same kind of playfulness further enhances and reinforces the values of the building as well as its easy-to-accept scales.

tĂŠma // theme

2016 / 04

Faltöredékből kibontakozó világok Holokauszt emlékfal, Olaszliszka ___

Szécsi Zsolt, M. Juhász Ágnes művészeti design art concept: Baróthy Anna, Tóth Bálint, Faddi Dalma Berényi Marianna fotók photos: Bujnovszky Tamás

építészek architects:

szöveg text:

___

Jancsó Miklós Jelenlét sorozatában 1965-ben, 1978-ban és 1986-ban forgatott Olaszliszkán, ahol rögzítette, miként pusztul el az egykori népes zsidó közösség építészeti öröksége, hogyan válik az enyészetté a híres csodarabbi, Friedmann Hersele (1808–1874) által felépíttetett, 500 fő befogadására is alkalmas zsinagóga. A film ugyanakkor az emlékezetre, az emberi jelenlétre is reflektál. Kifinomultan érzékelteti, hogy minden rémtett, pusztulás ellenére a hely kitörölhetetlenül része a zsidó örökségnek. Valószínűleg ennek a kettősségnek a bemutatása az olaszliszkai emlékhely tervezői számára is cél volt, hiszen olyan alkotás született, amely nem csupán az áldozatok, egy halálra ítélt közösség előtt fejet hajtó emlékmű, hanem olyan építészeti-művészeti projekt, amely a Jancsó által is megfogalmazott jelenlétet emeli át a materiális világba. Ugyanakkor az olaszliszkai zsinagóga kövenként elhordott épületének maradványaiból kialakított hely a holokauszt emlékművek másik problémájára is választ ad: hogyan lehet egyszerre beszélni az áldozatokról, a

régi-új magyar építőművészet

gyászról, a hiányról és a vészkorszakot megelőző időszak közösségeinek világáról? Szécsi Zsolt és M. Juhász Ágnes nem építették, nem zárták le újra falakkal és tetővel az évtizedek alatt megnyílt teret. A 21. századra már csak a keleti fal részletei és a tóratartó fülke nyomai maradtak meg abból a zsinagógából, amelyre maga Friedmann Hersele sem helyeztetett zárókövet, hogy az örökös befejezetlenség a jeruzsálemi Szentély pusztulására emlékeztesse a híveket. A megmaradt faltöredékek nem voltak elegendők, hogy megidézzék az eredeti épület térélményét és ezzel együtt az egykori hegyaljai haszidok világát, gazdagságát, a rabbi körül kialakult pezsgő zarándokseregletet, majd a 20. században bekövetkező hanyatlást és végül a vészkorszak okozta tragédiát. Az építészek a nyugati fal visszaépítésével tették észlelhetővé az épület eredeti

méreteit, ennek révén tetőszerkezet nélkül is átélhetővé vált a kint és a bent érzete. Az új fal az eredetitől eltérő anyagból és szerkezettel készült el. A látogató az emlékhelyen barangolva, saját maga fedezi fel a korábbi struktúrákat, a bimát megérintve pedig még inkább megélénkül a „hely szelleme”. Kopogó lépteket hall, visszhangzó tóraolvasás üti meg a fülét, hogy a mesterséges akusztika által a tér újabb vetületét érzékelhesse. A megmaradt keleti fal közepén látható tóratartó fülkében a tórafüggönyöket Hári Andrea és Szeidl Dóra betonplasztikája idézi, amelynek héber nyelvű üzenete az emlékezet fontosságát helyezi középpontba: „Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben” (Móz2,17:14). A szöveg akkor válik különösen erőteljessé, ha megfordulunk, hiszen az újonnan emelt falra került fel annak a 63 családnak a neve, akiket 1944. április 14-án deportáltak.

téma // theme

Az áttört betűk mögé elhelyezhető mécses a falu történetéből is kimetszett lakók hiányára világít rá, miközben nevük élővé, jelenlévő válik. A meggyilkolt emberek nem egy emléktábla névsoraként jelennek meg, hanem nevük arra a falra néz, amelyre minden bizonnyal ők maguk is sokat pillantottak ünnepeik, imáik alatt. Az esti díszkivilágítással a szabad ég alatt maradt padló is metaforává válik: az emlékező olyan égbolt-képen lépked, ahol a felragyogó fények által kirajzolódó csillagállás a deportálás, azaz a tér közösségtől való megfosztásának időpontján látható csillagállást vési kőbe. Az olaszliszkai interaktív emlékhely ma a Csodarabbik Útja zarándokút egyik állomása, amely egyszerre emlékeztet egy elpusztult épületre, a helyi temetőben nyugvó rabbira és a holokauszt idején elhurcolt családokra. A zarándokút éppúgy összeköti a településeket, ahogy az egykori rebbék tették, hiszen a gyermek Kossuthot is gyógyító sátoraljaújhelyi Mose Teitelbaum tanítványa volt az olaszliszkai Friedman, aki pedig a messze földön ismert bodrogkeresztúri Reb Sájelét oktatta, nevelte. A falon megjelenő településháló, amely első pillantásra akár csillagképként is értelmezhető, így nemcsak településeket kapcsol össze, hanem generációkat, tudást, hagyományt, az idő síkjait és az emlékezet különböző vetületeit.

2016 / 04

régi-új magyar építőművészet

––––––––––

Építészet // architecture:

Szécsi Zsolt, M. Juhász Ágnes – Örökségvédelmi Tervező és Szolgáltató Kft. Művészeti design // art concept:

Baróthy Anna, Tóth Bálint, Faddi Dalma – S'39 Hybrid Design Manufaktúra Kivitelezés // main contractor:

Laki Épületszobrász Zrt, T-Komfort Kft Művészeti design kivitelezés // art design:

S'39 Hybrid Design Manufaktúra Megbízó // client:

Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség

––––––––––

Worlds Evolving Out of Wall Fragments Holocaust Memorial Wall, Olaszliszka Located in the Hegyalja region, Olaszliszka used to have a fairly large Jewish community. Its the architectural heritage, the synagogue built by Friedmann Hersele (1808– 1874), the famous rabbi of miracles has deteriorated by now to such an extent that it is destroyed now. The memorial site now constructed here is not only a bow of respect to the victims, a community sentenced to death, but also an architectural-artistic project, which elevates the relics of the former site into the material world. Designers did not build or close down the site opening up throughout decades with walls or roofs again. By the 21st century it is only certain parts of the eastern wall and the remains of the Torah storing niche that have survived. Architects made the original sizes of the building perceptible by rebuilding the western wall. As a result, visitors can also clearly feel the distinction between the interior and exterior without having the roofing above. In the middle of the surviving eastern wall there is the Torah storing niche in which concrete sculpturesque pieces made by Andrea Hári and Dóra Szeidl evoke the Torah curtains: their Hebrew-language message focusses on the importance of commemoration: „Write this on a scroll as something to be remembered” (Moses2,17:14). The newly built wall features the names of the 63 families members of which were deported on April 14th, 1944. Owing to the illumination of the site at night, even the floor exposed to and under the open skies turns into a metaphor: visitors evoking memories here walk on such an image of the sky where the bright lights showing the constellation of stars actually reveal the act of deporting people: carved into stone here is the constellation belonging to the exact time when this place was deprived of its community.

téma // theme

2016 / 04

Megújult örökség

Wroclaw – Európa Kulturális Fővárosa 2016 ___

szöveg text:

___

Pálinkás Edit

fotók photos:

wroclaw ekf 2016

Nemzeti Zenei Fórum, Fotó: Lukasz Rajchert

Az Európa Kulturális Fővárosa címet elnyert városok kultúrpolitikájában és projektjeiben mindig kiemelt szerepet kap az építészet. Wroclawban ez az építészeti örökség szélesebb történelmi kontextusba vonásával történt: az önkormányzat nem csupán új épületekben, látványos beruházásokban gondolkodott, hanem több éves előkészítő munka során megvizsgálta az építészettörténeti adaptáció lehetőségeit, és élt is ezek lehetőségeivel. A pályázat jelmondata is erről szól: a város története a megújulás története. Sok közép-európai városhoz hasonlóan Wroclaw épületeinek jelentős része is elpusztult a második világháborúban. A rehabilitáció folyamata máig tartó kihívás a város tervezői, építészei és közössége számára. Az új történeti múzeum, a Centrum Historii Zajezdnia egy 1920-as évekbeli autóbusz garázs felújításával jött létre (építé-

régi-új magyar építőművészet

szet: Mackow Pracownia Projektowa). Az intézményben rendezett állandó és időszaki kiállítások 1945-től napjainkig foglalják össze a város és Lengyelország történelmét. A belváros szélén húzódó Wolnosci teret 1945 előtt múzeumok és galériák övezték. A háborús pusztítás következtében a tér megüresedett, csak az operaház és a királyi vár két szárnya maradt fenn, itt működik ma a Városi Múzeum és a Színháztörténeti Múzeum. A művészeti központ jelleg visszaállítása érdekében 2005-ben nemzetközi építészeti pályázatot hirdettek egy új koncertterem kialakítására. Az első díjat nyert Kuryłowicz & Associates építészirodának egy már korábban elfogadott akusztikai terv felhasználásával, az Operaház esetleges bővítésével, a királyi vár nyugati szárnyának rekonstrukciójával, valamint egy tér alatti mélygarázs létrehozásával kellett számolnia. A Nemzeti Zenei Fórum 2015 szeptemberében nyitotta meg kapuit, benne négy koncertteremmel, a legnagyobb 1800, a középső 400, a két kamaraterem pedig 200 néző befogadására képes. A termek a legjobb akusztika és hangszigetelés érdekében a „doboz a dobozban” elv alapján, elszigetelten helyezkednek el. A hatszintes épületben – amelyhez még további három földalatti szint csatlakozik – konferenciaterem, stúdió, könyvtár, kávézó, könyvesbolt, próbatermek, öltözők és irodák is helyet kaptak. Az épület megjelenése visszafogott, amit a történelmi belváros közelsége és Wroclaw központjának sokfelé ágazó építészeti karaktere indokol. A speciális Prodema faburkolatú homlokzat szigorú formájának a keskeny, horizontális bemetszések adnak ritmust. A

Nemzeti Zenei Fórum, Fotó: Lukasz Rajchert

vöröses árnyalat illeszkedik a város történelmi épületeinek arculatához. A terv minden részletében hangszerek formáját és anyagát imitálja: a faburkolatú homlokzat, a koncertterem színei és textúrája hangszerek hangdobozára utal, az előcsarnok fekete és fehér Corian burkolata a zongora billentyűire hasonlít, az arany felületek a rézfúvósokat idézik. A város további építészeti teljesítményei közül kiemelkedik az Olawa part revitalizációja, amelyben rekreációs övezeteket, futópályákat, kerékpáros és gyalogos útvonalakat, hidakat és kilátóhelyeket alakítottak ki. A folyóparti fejlesztések másik példája a Xawery Dunikowski partszakasz rehabilitációja, amelyben a lépcsőzetes rendszer közösségi térként is szolgál (építész: Piotr Zuraw). Mindezek mellett felújításra került a Hans Poelzig tervei szerint épült Kortárs Művészeti Múzeum, és megnyitotta kapuit a Hydropolis oktatási központ is (építész: New Amsterdam/ART FM). A számos új épület, közterület fejlesztése mellett kiállításokkal, előadásokNemzeti Zenei Fórum, Fotó: Marcin Jędrzejczak

téma // theme

2016 / 04

A Nowe Żerniki modell lakótelep látványterve, 2016

kal, webes applikációkkal és közösségi fórumokkal, a lakosság bevonásával kívánja a város tovább fejleszteni Wroclaw építészeti megjelenését. A lengyel építész szövetség hosszú távú projektje, a „Városi Akupunktúra” a helyi közösségekkel együttműködve olyan közterületek megújítását tűzte ki célul, amelyek a városrészek között új kapcsolatokat tudnak teremteni. 2015-16-ban a megújítás a Zawalnej utca folyóparti szakaszára fókuszál. A városközpontot és az északi lakónegyedet összekötő híd melletti terület rendezése a busz- és villamosmegálló elhelyezkedése, illetve az épületek elhanyagolt állapota miatt – a kedvező adottságok ellenére – máig megoldatlan. A projekt keretében építészeti, közlekedési és szociológiai kutatások folynak, hallgatói workshopok, közösségi konzultációk, városépítészeti és építészeti pályázatok kerültek kiírásra. Ezek együttes eredménye ad támpontot a fejlesztés lehetséges irányára. A város másik kiemelt építészeti projektje a Nowe Żerniki minta lakótelep létrehozása. Az inspirációt a Werkbund sziléziai projektre, az 1929-es Wohnung und Werkraum (WUWA) kiállítás adta. A kiállításra 37 különböző igényeket kielégítő kísérleti épület terve készült el, amelyek mindegyike három hónap alatt meg is épült. A legfontosabb szempont az egyszerűség és a funkcionalitás volt, amelyhez ugyanakkor nem triviális építészeti kialakítás járult. A lakóépületek mellett rekreációs területek és egy óvoda is a koncepcióhoz tartozott. A projekt megmutatta, milyen egyszerű és költségkímélő megoldások lehetségesek a lakáskörülmények javítására. Ennek mai aktualitását felismerve az Európa Kulturális Fővárosa programba bekerült az új lakótelep tervezése és megvalósítása. A hét éven keresztül végzett kutatások, workshopok, valamint társadalmi konzultáció során összegyűjtött adatok alapján egy ös�szetett, minden igényt kielégítő lakótelep létrehozását tűzték ki célul, amelyben a szolgáltatások, kereskedelmi egységek, közterek, magánterületek és közösségi központok, iskolák elhelyezkedése és aránya a legjobban megfelel a hely és a közösség igényeinek. Az új nyugati városrész megvalósítása folyamatban van, az első ütemben megvalósuló épületeket hamarosan átadják. Az Európai Kulturális Főváros programjainak sorában bőségesen találunk építészeti témájú kiállításokat is. Az Építészeti Múzeum A modernitás felé címmel a Werkbund

régi-új magyar építőművészet

Lakóépület egyedülállók és gyermektelen párok számára, Wroclaw, építész: Hans Scharoun, WUWA, 1929

1927–1932 közötti hat kísérleti lakótelepét mutatja be (Stuttgart, Bern, Zürich, Prága, Bécs és Wroclaw). Egy másik tárlat Jadwiga Grabowska-Hawrylak munkásságát mutatja be, különös tekintettel a Grunwaldzki tér 2016-ban a Jednostka Architektury által felújított, 1970–73 között épült emblematikus lakóépületére. Emellett látható egy Wroclaw 20. századi építészetét átfogó kiállítás is. A lengyel építész szövetség a BigA projekt keretében előadás és workshop sorozatot szervez hazai és külföldi építészek vezetésével, ahol globális építészeti kérdésekre keresik a helyi válaszokat. Októberben pedig kezdetét veszi az építész szövetség által szervezett DoFA’ 2016 Alsó-Sziléziai Építészeti Fesztivál.

Renewed Heritage Wroclaw – European Capital of Culture 2016 Wrocław entered the competition for the title of European Capital of Culture, because it has a story to tell. The city wants to talk about its past and present, and architecture has a main role in it. Besides the completed buildings and ongoing developments, exhibitions, workshops and public discussions enrich the program of the city. The basic functional program of National Music Forum consists of the main Concert Hall for 1800 seats and three chamber halls. Besides serving the purpose of musical presentations, the building is also a seat of several musical institutions. The elevations of the building are finished with reddish wooden Prodema panels and golden aluminium which is a symbolic reference to the appearance of the musical instruments and a building’s dialogue with the surrounding red brick historical buildings. The main foyer with a big black Corian wall and white balconies reminds us to the keyboard of a piano. Architects working together with the city of Wroclaw initiated a unique project of an estate made for the needs of a contemporary citizen. The idea was to create a total and coherent housing estate equipped with a set of services to fulfil all the inhabitants’ needs: from a service and commercial base, public space, private space, to a community centre and school following the steps of the Werkbund’s Wohnung und Werkraum (WUWA) exhibition in 1929.

u t ó i r at

post scriptum xvI. évfolyam / 88.szám

A csend mint építészeti térkoncepció Kontemplatív terek napjaink templomépítészetében II. szöveg text:

Katona Vilmos

Az alábbi tanulmány alapját képző előadás a 9. Szakrális Építész-Belsőépítész Konferencián 2015. szeptember 22-én, a FUGA-ban hangzott el. A konferencia mottója a csend volt. A tanulmány első részét az MÉ 2016/1. számában közöltük. Mediális szerepét feladva, az építészet új formába születik és a megnyílás útjára lép. A hiány apoteózisával szembekerül a fény és a friss levegő iránti szomjúság, az ember erős késztetése, hogy visszatérjen a biztonságot nyújtó természetbe. A tájékozódás létének új alapokat ad, 1 mely túlmutat a távolság csendjén és állandóságán is. Egy eképp felszínre törő új építészet már nem azonosul a tér heterogén szerkezetével, mert magán viseli az irány letörölhetetlen stigmáját.

Szentkereszt kápolna, Sedona, építész: Richard Hein, 1956

Az Egyesült Államokban Richard Hein Szentkereszt kápolnája (Sedona, 1956) erről tanúskodik. Az arizonai vörös kőzetet magabiztosan áttörő, dinamikus tömegű betonépítmény apszisa teljes felületén nyitott. Az épület szokatlan helyzetéből adódó drámai potenciált a mozgalmas tömeg, a perspektivikusan összetartó falak és a ferdén emelkedő tető aknázza ki, melyek ‘metastabil’ egyensúlyát a főhomlokzat sziklába mé-

xvI. évfolyam / 88.szám

lyedő, óriási pengefala biztosítja. A kápolna jól artikulált, longitudinális terének logikus meghosszabbítása a homlokzatot lezáró üvegfal és a kereszt alakú tartószerkezet együttese. Utóbbi maga is előretolt állást vesz fel az épület többi részéhez képest. Bár a kápolna kőbe ágyazott tere szorosan fogva tartaná még a szabad képzelőerőt, az ember tekintete nyugvópontját már csak az épületen kívül találja meg; az excentrikus alakzat külső impulzusoktól áthatva derít fényt saját viszonylagosságára. Ugyanez kulturális szempontból is elmondható Tadao Ando ‘vízre épült’ júfutszui templomáról (1988), mivel a jól ismert japán szentély fontos kísérlet a keresztény kultúra befogadására. 2 Egyik legjelentősebb eleme egy, az épületen kívül, de a templom és környezete közös fókuszpontjában felállított kereszt, mely a sintó szent kaput interpretálja. Mint vízre épült torii, a profán és a szakrális világ küszöbét jelzi, míg keresztként a szent jelenlétére utal, határok nélkül. Azonban mindkettőben – ha más nézőpontból is – ég és föld köteléke jut kifejeződésre, s mint ilyen, tiszteletet követel. Keresztény szemszögből a horizontális betonépítmény szentélyét meghosszabbító kereszt az axis mundi tengelyét jeleníti meg. A tavon állva így másutt nemigen látott kapcsolatba kerül a Biblia vízszimbolikájával, azon belül a teremtés (Ter 1,2) és az újjászületés (Jn 1,33) aspektusával, mely a kereszt jelképi rendszerének ekvivalens része. Mindez összeér a hagyományos japán szemlélettel, amely a kompozíciót az ellenkező irányból olvassa: a szent hely a templom, míg a szakrális jel a szent körzet küszöbét jelzi az ide érkezőknek (eszerint inkább kezdőés nem végpont a kereszt). E kettős irányultság átértékeli a gyülekezet terét, melynek spirituális és kulturális értelemben a híd szerepét szánja. Indokolja ez a tér optikai nyitottságát is a láthatatlan üvegfalon át, melyet a határoló szerkezet és födém súlyos vasbeton anyaga keretez. E kontraszt a figyelmet a megnyílás vektorára irányítja, mely – oltár híján – az alkalmi tér súlypontja és az excentrikus kereszt között húzható. Ugyanez a motívum víz nélkül és egészen más kulturális légkörben megjelent Finnországban is, a japán példa előtt mintegy három évtizeddel (1957). A Siren házaspár diákkápolnája Helsinki egyetemi városában magaslatra épült és sűrűbb vegetáció közé rejtőzik. Ez a kápolna kevésbé a jelesebb ünnepek, a gyász- és esküvői szertartások kedvéért épült, inkább a csendes elvonulás vagy a rendszeres istentisztelet céljait szolgálja. Spirituális búvóhely, mely a természettel és különösen az erdővel keresi a kapcsolatot, ezért nem lehet barlangszerű, mint Ando temploma. A kör-

utóirat // post scriptum

Zarándoktemplom, Chihuahua, építészek: COA, 2014

nyező szerkezetek a helyi faépítészetből merített absztrakt megoldások, amilyen a liturgikus tér tengelyére merőleges gerincű, nyitott fedélszékes tető, az ablakkeretezés vagy a kápolna előudvarában álló harangtorony finom lécezése. Az épület határozottabb befoglaló formáját a téglából készült fal és padló adja, de épp ez a kettősség jellemzi a finn tájakat is: a zömében karcsú, magas fák a sziklákkal szabdalt horizont vékony talajtakaróját népesítik be, az élettelen így mindig párban jár az organikussal.3 A kereszt itt nem az eszmei bejáratot jelöli, hanem egy kert közepén áll, melyet körülzár a sűrű növényzet (hortus conclusus). Mint köztudott, az Ószövetség jelképes kertjének közepébe Isten az élet fáját ültette, melytől az embert eltávolította vétsége, hogy alkotójának tudására és hatalmára akart szert tenni (Ter 3,5). E távolságot a jelenben a kápolna fizikai határt képező üvegezése csak tovább növeli, a megnyílást látszólagossá teszi. Az egyszerre falként és ablakként is viselkedő üvegen túl érinthetetlen a kert, közepén a kereszt intő jel. Ám mint a kápolna meghatározó fényforrásának útjába állított szimbólum, jelenléte vonzó, miként egy fáé, melynek lombja mögül előbújik a nap. A finn tájakra jellemző aranyló, játékos fény az ország északi fekvésének köszönhető. Nyáron a nappalok hosszúak, az alacsonyan járó nap sugarai közel párhuzamosak a földdel. Ez inspirálta Petäjävesi mindmáig épen maradt öreg fatemplomának építőit is (1763–64), hogy Isten házának ablakait alacsonyra tervezzék. Az északi napjárás miatt a tájolás nehézségeivel is számolni kellett: a napfelkelte ciklusonként nagy léptekkel változtatja helyét a horizonton, és fénye – különösen télen – nem különbözik jelentős mértékben a többi napállásétól. Ebből adódik az északi templomok határozatlan orientációja és szabados nyílásarchitektúrája, amely kénytelen a nappálya egészére tájolódni.4 A fák függönyén keresztültörő fény itt ritka kincs, amit értékelni kell, bármely irányból érkezzen is. Mindezek a modern finn templomépítészet egy jellegzetességét, a teret egységesítő és tájoló irányvektor hiányát is megmagyarázzák. Valamelyest kivételt képez ez alól Erik Bryggman Feltámadás kápolnája a turkui temetőben (1941), mely hossztengelyes liturgikus térrel rendelkezik, noha az apszis erőteljes déli megnyitása felülírja azt. Az oldalsó kitekintés helyi sajátosság, mely mélyebb hagyományrétegben gyökerezik, mint például a szentélyt fedő félköríves boltozat. Bizonyítja ezt Aarno Ruusuvuori két egymást átható poliéderből szerkesztett modern temploma is Hyvinkää-ben (1961), ahol az egészen más térben és tömegben elgondolt terv ellenére az előbbi szentélymegoldás ismétlődik. E tipikus motívum Juha Ilmari Leiviskä két templomában, Myyrmäkiben (1984) és Pakilában (2002) jut el mesteri fokra. Mindkét szakrális teret épületmagas, de igen rövid szakaszokra osztott falpanelek határolják, melyek függőleges rései az ablakokat helyettesítik. 5 A párhuzamos vagy egymással szöget bezáró elemek az erdő fáihoz hasonló sűrű, raszteres árnyékot vetnek az enteriőr fehér vásznára. A templomok megidézik az északi erdei tisztást, legyenek bár a város szélén vagy ténylegesen a

régi-új magyar építőművészet

vadonban. Heterogén, de fénnyel átjárt s ezáltal átlátható tereiket visszafogott szín- és anyaghasználat, egzakt szerkezeti rend teszi teljessé. A finn tájaktól olyannyira különböző Münchenben is hasonló megoldást látott egy külvárosi közösség az ezredfordulón. A Herz Jesu (2000) nagy lélekszámú gyülekezettel rendelkező irányított-hosszházas templom, melynek fekvése csak észak-északnyugati tájolást tett lehetővé. A telek adottságából származó hátrányt azonban a tervezők (Markus Allmann, Amandus Sattler és Ludwig Wappner) ötletesen feloldották. A templom egységes csarnokterének homogén hatását az átlagosnál nagyobb vizuális tagoltság ellensúlyozza. Az enteriőrt különböző szögben beállított lamellák határolják, melyek alaprajzi szakaszonként más, mindig az adott részfunkcióhoz igazodó térfalat képeznek. A bejárathoz közeli szakaszon, ami a megérkezés helye, alul nyitott térfal fogad, de az oltár irányában haladva a lamellák fokozatosan összezárnak. A burkolat ilyen módon az istentisztelet jelképes rétegeit jelzi, felidézve a történeti keresztény templomok tornácos felépítését. 6 Erősíti e hagyományt a kapuzat és a fából készült második homlokzat közötti előcsarnok (endonarthex) is. A liturgia szimbolikus tengelyét kísérő falak nyílásainak elsődleges szerepe – a fény bebocsátásán túl – a tér értelmezése. Az oldalsó nyílások hiánya az egyéni kontempláció számára teremt kedvező feltételeket, míg a játékos perforáció interaktív kapcsolatba lép környezetével. Az efféle terek prizmaként működnek: összegyűjtik a külvilág szétszórt részeit, és egy meghatározott irányba terelik azokat.7 Kiemelkedő példája ennek egy Guadalupei Szűznek ajánlott zarándoktemplom Chihuahuában, a COA (Francisco Ortíz, Sara Mar, Sara Ortíz és Diego Ortíz) fiatal mexikói építészcsoport munkája (2014). Bár a sivatagos közép-amerikai fennsík a magárahagyatottság tájképét festi az építmény köré, a templomot nagyszámú zarándok érkezésére tervezték. A guadalupei jelenést megelevenítő épület szentélye öntött kőből készült betlehemi jászol, melynek hátsó építménye robusztus keresztet formál. A hajó acélvázas csarnokától látványosan elválasztott betonépítmény színházi szkénéként magasodik a liturgiát ‘előadó’ papság és diakónia feje fölé, míg a hívek helye minden horizontális irányban nyitott. A csarnoknak nincsenek határoló falai. Az acél pillérsor által három hajóra osztott gyülekezeti teret azonos magasságban fémlemez fedi, melyet a két hosszabb oldal felső szegmensére ráhajtottak. A perforált függönyfal így csak az erősebb napsugárzás és a beverő eső ellen véd, egyébként áttűz rajta a fény. A templom bejárati homlokzata hiányzik. Szélső határait csak egy lazán csatlakozó betonparaván védi, kerítést vagy rácsos kaput nem látni. A templomot olyan események lebonyolítására is alkalmassá akarták tenni, ami meghaladja a fedett hajó befogadóképességét. Az ünnepi megemlékezés csendes meghívása minden arra tévedő vándornak szól. Könnyen azt hihetnénk, hogy a megnyílás hasonló motívuma a klauzúrás rendek életmódjával nehezen lenne összeegyeztethető. Az imádság-

Ciszterci nővérek kolostora, Tautra, építészek: Jan Olav Jensen, Børre Skodvin, 2004

nak szentelt életről önkéntelenül azt feltételezzük, hogy csak vastag falak, fénytelen cellák és zárt udvarok között lehetséges. E közkeletű tévedést a tautrai norvég ciszterci nővérek kolostora cáfolja leglátványosabban. Az épületet Jan Olav Jensen és Børre Skodvin tervezők 2004-ben a tektonikus könnyedség és nyitottság jegyében emelték.8 A kolostor kerengőjének és közlekedőinek nagy része burkolatlan, az alsó szinten át lehet látni a fából készült pillérek között, de az emeletet és a fogadószárnyat is kön�nyűszerkezetű, elemes héjazat fedi. A nővérek kápolnája gyalult tömör favázelemekből és panelekből épül, de egy rézsútosan héjalt, nyitott fedélszék koronázza. A tetőszerkezet a szó szoros értelmében nyitva van: sem cserépfedés, sem lécezés nem került rá, a csapadéktól egy külső üvegtető védi az imaórák terét. A stallumok és az oltár is alkalmazkodik a puritán anyaghasználathoz, de egyszerűségében mindet felülmúlja a szentély. A zárkózottnak amúgy sem mondható épület itt, a legszentebb titok helyén fordul leginkább a természet látványa felé. Jogos lehet az ellenvetés, hogy a telek adottságai, a magaslati hely és a környező fák kellően fedezik a kolostort, ám ez hidegen hagyja a tér üzenetét, amely a szent cselekményt egy üvegfalon át közvetlenül a tenger és a domborzat látványára vetíti, s innen merít erőt a kontemplatív lelki munkához is. Kisebb léptékben és félig világi környezetben ugyan, de Sajtos Gábor kisfakosi ferences kápolnája (2001) is jó példája ennek a szemléletnek. A befejezetlenül hagyott pajta és misézőhely megbontott szerkezetét és túlfutó elemeit a természet folytatja a fény és a vetett árnyékok által. A vizsgált esetekre jellemző külpontos vagy excentrikus szakrális tér az építészettörténetben jól ismert hosszházas szerkesztés sémájából ered, de attól eltérően a – jelképes vagy valós – keleti irány felé is áttört. Vizuális lezárás hiányában szabadon meghosszabbítható tengelye csak esetlegesen metszi az oltárt vagy a szent cselekmény helyét. Egy mindezeket viszonylagossá tevő koncepció pedig csak egy végtelenben beteljesedő eszkatológiában hihet, amit a természet vagy maga a kozmosz kínál fel. 9 Az Isten és ember közötti távolságot leküzdő megnyílás így végül a fizikai határtalanban talál rá a távolság mására. Az épület feloldódik a határok nélküli irányban, az architektúra üzenete az anyagtalan átlényegülés lesz.10 E szemlélet kiérleli a maga kristálytiszta épülettípusát is, amelyet három, egymástól térben és időben függetlenül keletkezett

xvI. évfolyam / 88.szám

kápolna illusztrál a legjobban. A turkui kikötővel szemközti szigeten, Kaistarniemiben épült Szent Henrik ökumenikus kápolna és kortárs képzőművészeti kiállítóház (2005) szerkezete az összeboruló lombkoronák belső erőinek statikai leképezése. A fiatal finn generációhoz tartozó Matti és Pirjo Sanaksenaho a ház belső terét csúcsíves fahevederek sorolásával alakította ki. Így adódott a különböző magasságú elemeket összekötő görbe halgerincre emlékeztető vonala. A bordák egyetlen keskeny és magas, ablakok nélküli hosszházat tagolnak, mely mindössze két helyen kap természetes megvilágítást: a végfal záradékánál, és az utolsó boltmezőben, Hannu Konola lelkész-festőművész laza vonásokkal telirótt áttetsző üveglapjain keresztül. 11 A boltmezőket deszkaburkolat tölti ki, míg kívülre pikkelyszerűen illesztett rézlemezt szereltek. Bár a lendületes tér vége kemény fába koppan, a hevedereket a végtelenségig lehetne sorolni. A szerkezet nem végződik beforduló megoldással, a sort mintha önkényesen elvágták volna a tervezett térarányoknak megfelelő helyen,12 noha a gerinc vonalvezetése enyhe visszahajlással utal a ‘haltest’ utolsó csigolyáira. Másodikként említhető ebben a sorban a Beton építészcsoport (Marta Rowińska és Lech Rowiński) munkája a lengyelországi Tarnówban (2009). A finnországihoz hasonló arányú, bár szerényebb méretű tér alakját nem boltozatok, hanem a templomtetők fedélszékei ihlették. A fazsindellyel fedett, homogén megjelenésű tömeg belül statikailag könnyed, bútorai puritánok. A szerkezeti elemek a síkban végződő szentélyhez érve elvékonyodnak, mögöttük a természet képe zárja a téri akkordot. Mint Tautrában, a megnyílás kísérője ezúttal is a felkönnyített faváz, mely törékeny stabilitást ad a látványt keretező héjazatnak. Turku és Tarnów kápolnájához geometriai és szerkezeti értelemben is közel áll, de korban és szellemiségében mindkettőt jócskán megelőzi Edward Fay Jones Ozark hegységben (USA) épült erdei kápolnája. Frédéric Debuyst a hely szelleméről szóló könyvének (1997) összegző oldalain ad számot erről az épületről, azok között említve, ahol meglátása szerint a genius loci rendkívüli minőségben fejeződik ki. „Ilyen E. Fay Jones fából és üvegből épített kápolnája (1988) az Arkansastól északra fekvő erdős dombok egyikén, melynek nagyszerű tetőszerkezete úgy kínál spirituális menedéket a zarándokoknak és kirándulóknak, hogy eközben tökéletesen elvegyül a környező hatalmas fák ágai között.”13 Debuyst gondolatai helytállóak, hiszen Fay Jones kápolnája a szó szoros értelmében megvalósítja a tektonika ideálját azzal, hogy légneműen egyesül a természettel, ahonnan alapanyaga és a megépítéséhez szükséges technikai tudás egyaránt vétetett. Amint Kenneth Frampton azt enigmatikusan megfogalmazza: „… a tektonikus forma artikulációjában főként a nehéz-sztereotomikus és a könnyű-tektonikus kultúrák közti kontraszt játszik közre. Az első teherhordó falat (masonry) kíván és a föld, a tömörség felé tart. A második anyagtalan A-keretet (A-frame) kíván és a fény, az áttetszőség irányába halad.”14 Szükségszerű, hogy a tektonikus építészet egyszerre törekszik transzparenciára és az abszolút irány kifejezésére. Ha a tektonika végső modellje egy tökéletesen átlátszó, megfoghatatlanul bonyolult struktúra volna, akkor nyomtalanul feloldódna az erdő organikus képződményei közt. Ha ezzel szemben meg akar maradni épületként, akkor jelenlétét egy magasabb törvényszerűségre kell alapoznia, mely kizárja az esetlegest. Minél áttetszőbb az épület, annál inkább rá kell találnia erre a lényegre, hogy létezhessen épületként. E lényeg pedig a kozmikus tengely.15 A töviskoszorúról elnevezett Thorncrown kápolna környezetében nincsenek épületek, csak a sűrű növénytakaróval borított hegyvidék. E romlatlan szomszédságban az alapítás aktusaként a kezdet meghatározására volt szükség, mely a természet meglévő kontextusába elbeszélőként, in medias res lépett be. 16 Mint egy misztikus idegen, felvette környezete fonalát, hasonult az ember munkájához, építészeti nyelvezetéhez, majd váratlanul hallgatásba burkolózott. A kontempláció univerzális tere általa

utóirat // post scriptum

James Turrell: Roden kráter, Arizona, 1977

olyan valóságot akar létrehozni, aminek oltár, kereszt és szószék nélkül hiányát szenvedi. Apszisa nyitott kapu, átjáró, melyről nem tudni, hová vezet. Az ismeretlent hosszabbítja meg a végtelenbe, ahol vélhetően, de beláthatatlanul minden ismert és ismeretlen entitás pályája találkozik. * Az építészet teljesítményét nem halványítja a használhatóság követelményéből adódó kompromisszum, jellemző azonban, hogy egy megszentelt épületet elsődleges funkciója csak mellékesen vagy alkalmanként avatja kontemplatív térré. Az Egyesült Államokban ugyanakkor ismeretes egy olyan profán alkotás, amelyet kifejezetten a szellemi obszerváció kedvéért terveztek. Ez az alkotás magasan a megszokott diszciplináris keretek fölött áll: épületként, műtárgyként és településként is azonosítható. James Turrell az észak-arizonai Painted Desert régióban 1977-ben kezdett hozzá egy geológiai képződmény, a Roden kráter átalakításához, amely azóta is folyamatban van. Az 1960-as évek amerikai land art művészetébe illeszkedő elgondolás a természet szubjektív kiegészítésével, az észlelés átalakíthatóságával kísérletezik. A vulkáni törmelékkel borított hegy mélyén épült kamrarendszer tapasztalata a befogadó és a szemlélt objektum szoros kapcsolatán alapul. A tufába vájt és alagutakkal ös�szekötött földalatti cellákban nincsenek kiállított tárgyak, a bejutó fény szerepe nem merül ki az enteriőr megvilágításában, hanem főszerepet kap. A meghatározott helyeken kitekintő, nagy pontossággal tájolt nyílások és fénycsatornák szemek a külvilágra, melyekre ponyvaként feszül az ég. Az együttest alkotó, nap- és holdfordulóra szegezett archaizáló obszervatóriumok megfigyelik mind az égitesteket, mind pedig azok médiumát, a perspektívát és a látás belső törvényszerűségeit.17 Az anyagi nehézkedés haptikus tapasztalatának kitett emberi test és az ég együttes észlelésében egy platóni értelemben vett szellemi felemelkedés veszi kezdetét.18 Turrell először az optikai csalódás titkaiba vezet be. A nyílások pereme megfoghatatlanul elvékonyodik, nem érzékeljük a szerkezet vastagságát és az égbolt magasságát. A nyílások a testközelbe hozott csillagos ég képsíkja mögé néznek. Túl az észlelt valóság érzéki apparátusán, Turrell célja a gyermeki csodálat felkeltése a végtelen fenomenológiája iránt, mely a teremtés tiszta léte az emberben. 19 A távolság és a megnyílás közti kontemplatív út csúcspontja az ismeretlen apoteózisa volt egy végtelen horizontális tengely által (Thorncrown kápolna), de végső kiteljesítése nagyon is az anyag révén történt. Turrell sziklakamrái a földbe mélyítve, nehéz kőzet által szereztek érvényt maguknak, noha céljuk az abszolút megnyílás volt. E látszólagos ellentmondást feloldják a Roden kráter előképei: a skóciai Maes Howe, az írországi Newgrange és az angliai Old Sarum késő neolitikus építményei (ca. Kr.e. 3000), az Abu Szimbel-i templomok Egyiptomban (Kr.e. 13. sz.), vagy a jeruzsále-

régi-új magyar építőművészet

mi Herodium (Kr.e. 23-15).20 A megnyílás alapvetése ezeknél az épületeknél az anyag mélye és csendje volt. Mint Latium vulkáni kúpjain, Monte Cavo, Tivoli vagy Palestrina szentélykörzetében, az ókori világban is súlyos, maradandó építmények őrizték az égitestek pályáinak vetületét a földön.21 Azok a kortárs épületek, amelyek ég és föld között közvetítenek, sajátosan megőrzik magukban az anyag princípiumát. Az anyag nem tűnik el a műalkotásban, miként más úton teljesen feloldódott, hanem kitartóan tovább él átalakulása során.22 A megnyílás itt – kevésbé elvontan – a megfoghatóra irányul, mely külső végességében és korlátosságában belső végtelenséget rejt. Egy ennek megfelelő introvertált tér tengelyének félegyenese rendszerint egy meghatározott ponthoz érkezik. Megállása drámai, mert az elvileg határtalanul folytatható impulzus egyszer csak letörik, lecseng, véget ér. A drasztikus lezárásnak mégis van feloldása: a tengely e ponton túl is folytatódik, de nem a fizikai tér és idő határtalansága, hanem ezek korlátossága hosszabbítja meg. Geometriai egzaktság és a visszafogott anyaghasználat jellemzi Christian Kerez kontemplatív terét is a svájci Oberrealta fölötti alpesi magaslaton (1993). A ház archetípust betonban megálmodó tervező egyszemélyes cellájának nincs ablaka, csak egy vékony függőleges bevilágító rés jelzi a felkelő napot. Peter Zumthor Flüeli Szent Miklós remete (Bruder Klaus) tiszteletére felajánlott zarándokhelye (2007) még mélyebb lélektani rétegeket érint. A németországi Wachendorf egyik szántóföldjén emelt kápolna kívülről egyszerű, de szokatlan enteriőrt rejt. Külső felülete függőleges metszésű síkokból áll, míg belseje konoidhoz hasonló torzfelület. Az utóbbi zsaluzatát rönkökből alakították ki görbe gerincvonallal, és egy opeionnal a tér legmagasabb pontján. A földbeton megszilárdulása után a külső zsaluzatot elbontották, a belsőt pedig meggyújtották és azonmód kihamvasztották. A füst a tetőrésen távozott.23 Zumthor eljárása pogány alapítási rítusokhoz áll közel. Az efféle szertartások a hiedelmek szerint egy csomóval kötötték össze az eget a földdel. Egy jól látható pózna jelölte a kezdetet, a tűz melege pedig a lakott terület határát. 24 A kápolnában jelentős szerep jut az elemeknek: az épület földbeton falát tűz égette ki, ide levegő iramodik be minden ajtónyitáskor, és padozatán összegyűlik a tetőről lecsorgó víz. Az enteriőrt apró fénycsatornák, a hajlított térfalat kannelúra-nyomatok tagolják, és megjelenik a hatszögű Krisztus-monogram körbe foglalt absztrakt öntvénye is. Az eseményben gazdag architektúra inkább marasztal, semmint kifelé irányít, és ebből a szempontból ugyanazt az élményt adja, mint Le Corbusier szakrális terei. Az új évezredben a mester José Oubrerie által befejezett Szent Péter-temploma Firminyben kiterjesztette a fényhasználat és formaplasztika drámai spektrumát. 25 A transzlációs betonköpenyt áttörő színes hen-

gerek, hasábok, a falat perforáló apró rések olykor koncentrált megvilágítással, másutt alkalmi felületeket képezve hoznak létre hangsúlyokat – ezúttal is inkább az ‘elemek vonzásának’, mint a térhasználat racionális kívánalmainak engedelmeskedve. 26 Felmerül a kérdés, hogy hová és milyen eszközökkel fokozható a kontemplatív tér belső dinamikája anélkül, hogy zaklatott vagy extrovertált közeggé válna. A megoldás a vízió átalakítása, lecsendesítése, az erők átvitele a láthatóból egy belső, láthatatlan frontra, ahol a visszafogottság nem eszközhiányt James Turrell: Roden kráter, Arizona, 1977 jelent, hanem olyan szellemi teljesítményt, amely erejét a belső áttörésre, önmaga felülmúlására összpontosítja. Erre példa Udurraga Devés kápolnája a chilei Santiagótól nem messze, Aucóban. A Retiro-kápolna (2009) az Andoki Szent Teréz, Chile első szentjének földi maradványait őrző karmelita kolostor közelében áll. Bár a helyszín jelentősége az ország vallási hagyománya szempontjából kiemelkedő, az építmény nem több egy félreeső, földbe mélyített üregnél, melyet négyzet alakban súlyos vasbeton tetőszerkezet takar. A mélyedés támfala helyben kitermelt kő felhasználásával készült, a vízszintes födém terhét az üreg peremén pontalapra állított pengefalak váltják ki. A szabálytalan vonalú szikla és a vasbeton falazatot lefelé meghosszabbító üvegfal között mind a négy oldalon légüres fényaknák húzódnak, melyek fentről és oldalirányból világítják meg a szentélyt. A kizárt külvilág az építőanyagok és a fény révén mégis jelen van a liturgikus térben, a teljességet jelentő négyzetet szakrális tengely szervezi és gyűjti egybe. A megnyílás a föld mélyén, puritán kövek között a belső szent cselekményben következik be. A Retiro-kápolna architektúráját a föld és a monasztikus geometria közösen formálta eggyé a hellyel, melyhez folytatólagosan illeszkedik. A megnyílás építészeti eseménye azonban a hellyel való reflektív viszonyban is elképzelhető, erre világít rá a magyar ciszterci kongregáció 27 otthona a texasi Irvingben (1992). Gary Cunningham temploma egy tiszta téri képlet foglalata, mely megfelel mind a hagyományos építőmesterség, mind a ciszterci építészet koncepciójának, de felszínre hozza az anyag nyerseségét és brutalitását is. Az apátsági templom fala helyi mészkőből épült. A dísztelen anyagból emelt tér egykor az aszkétikus regula szerint élő középkori szerzetesek csendes és tevékeny életmódjának pontos tükörképe volt, és Irvingben ma is egybevág azzal. A szakrális teret körbevevő mészkő tömböket egy nyugat-texasi bányában termelték ki és vágták készre. A helyszínre szállított falazat elemeit 1 hüvelyknyi (2,54 cm) habarcságyba rakták. Az időjárás viszontagságainak nyomait viselő, átlagosan 3 x 6 x 2 lábnyi (91,5 x 183 x 61 cm) tömbök a kőbánya természet faragta felületét adják vissza. Az irányított-tengelyes alaprajzú templom a tőle délre elhelyezkedő, meglévő monostor együttesét egészíti ki. A főhajóba erdei fenyőből készült kapu vezet, amelyet nyolc hengeres kőoszlop által hordott portikusz keretez. Az oldalhajók felnyílásait helyszínen öntött betonpillérek fogják közre. Kő alkotja a kórus padozatát is, ahol a szerzetesek napi négy imaórájukat tartják. A rézzsindellyel fedett tető rétegelt-ragasztott tartóit félhüvelykes húzott acélhuzalok fogják össze, míg a szarufák végeit acélkonzolok tartják el a kőfalaktól. Az eredmény a falak mentén aláhulló súrlófény, melynek köszönhetően a liturgikus tér egyenletesen világos, ezért kiegészítő fényforrás gyanánt elég volt lőrésnyi ablakokat

xvI. évfolyam / 88.szám

tervezni. Az apszisfalon ebből három, Szentháromságra utaló nyílás jelöli a spirituális megérkezés helyét. A sort hosszasan folytathatnánk újabb és újabb példákkal. Ezek között kiemelt figyelmet érdemelnének a hagyományos hosszházas templomforma kortárs értelmezései,28 amilyen Balázs Mihály és Somogyi-Soma Katalin Isteni Irgalmasság temploma Győr-Kismegyeren (2010), vagy az augsburgi Szent Mór-káptalantemplom John Pawson-féle rekonstrukciója (2013). Utóbbi témánk szempontjából főként a szentély melletti északi kápolna miatt lényeges, mert a súlytalan térhatárokkal körülvett, diffúz fehér fénnyel átjárt helyiséget a személyes csend számára építették. A kápolna funkciójához illő lett volna egy végletekig redukált forma, melyet járulékos elemek nem törnek meg, de a tervező teljes figyelmét egy fából készült korpuszra koncentrálta. A Georg Petel és Ehrgott Bernhard Bendel 17. századi barokk faragványai közt kisebb méretű és művészeti jelentőségű alkotás a bazilika mellékhajóját átértékeli: a feszület a perspektíva enyészpontjában átfogja a történeti teret, szemmagasságba helyezett alakjában felismerhető a szenvedő ember. A bejárat északi keresztelőkápolnájától idáig vezető, apostolok szobrai és kőreliefek által kísért út a megtisztulás lépcsőin halad végig, hogy végül egy kis boltív hajlata alatt a Teremtő elé érkezzen. Az anyag átalakulásának ezen útja jelentősen különbözik attól, amit az arkansasi Thorncrown kápolna és konceptuális rokonai esetén láthattunk. Ott a határok megnyílásával abszolúttá vált az ember és a transzcendens közti távolság, az anyag súlytalanná vált és jelentőségét veszítette, míg az Obberrealta, Wachendorf, Firminy, Auco, Irving és végül Augsburg által fémjelzett út végpontja a távolságot számolta fel. Az építész kontemplatív ösvénye végén a legnemesebb anyaggal, a kézzel faragott műalkotással találkozott, mely önmagát testesíti meg. Szemlélete mostanára átalakult: a külső távolságot belső tágasságra cserélte és annak képmásává vált, aki őt nyíltságába hívja. Ezzel a Hans Urs von Balthasar által leírt misztikus egyesülés harmadik fokozata is betelt, melynek lépcsőit az ember épített környezetében, kontemplatív tereiben fedeztük fel. E végkövetkeztetés nem azt sugallja, hogy a tanulmány során megvizsgált példákat eldobhatjuk, és csak ezt az egyet, az augsburgi káptalantemplomot tekintjük követendőnek. Annál is inkább, mert általános építőművészeti jelentőségét és gondolatiságát tekintve is szép számmal bukkanunk rokonlelkű művekre: ilyen Balázs Mihály kazincbarcikai görögkatolikus temploma (1991-95), melynek modern kupolája Krisztus Pantokrátor képének ad helyet. Peter Zumthor híres sumvitgi Benedek-kápolnája (1989) is rejt egy az építész által tervezett arasznyi széles, nyitható fémdobozt az oltár bal oldalán, melyben az Istenanya és a kis Jézus képe található. Minden építőmester tisztában van vele, hogy a teljes megismeréshez a szellemi út összes lépcsőfokára szükség van, de egyedül „a kép (Krisztus képmása) tudja áthidalni azt a távolságot vagy ‘törést’, mely kezdetben ráébresztette a lelket Isten iránti kiolthatatlan szükségletére.”29 ___________ 1 Martin Heidegger: „…költőien lakozik az ember…” (1951) (ford. Szijj Ferenc), in Pongrácz T. (szerk.): „…költőien lakozik az ember…” T-Twins, Budapest/Szeged 1994, pp. 191-209. A nyíltságról és a térnyerés ontológiájáról ld. Martin Heidegger: „A művészet és a tér” (ford. Bacsó Béla), in Pongrácz T.: id. mű, pp. 211-217. 2 Vö. Schneller István: Csendesség. A csend szerepe a kortárs szakrális építészetben. MÉ 2016/3. 3 Katona Vilmos: Finnországi jegyzet. Alkotómódszer és folytonosság a kortárs finn építészetben, MÉ Utóirat 2011/6. 4 Mindezek a történeti korokra visszamenőleg is igazolják Kenneth Frampton tézisét az éghajlati-topográfiai adottságok közvetlen építészeti hatásairól, ld. Kenneth Frampton: Kritikai regionalizmus: az ellenállás építészetének hat pontja, in Kerékgyártó Béla (szerk.): A mérhető és a mérhetetlen. Építészeti írások a huszadik századból. Typotex, Budapest 2004, pp. 301 305. Vö. K.F.: Kritikai regionalizmus – modern építészet és kulturális önazonosság, in K.F.: A modern építészet kritikai története. Terc, Budapest 2002, pp. 429-430. 5 A fényhasználat tipológiájához és gyakorlati szerepének kiterjedtebb vizsgálatához a szakrális térben ld. Nikoletti Lilla: A fény szerepe a kortárs szakrális térben. Vigilia, vol. 81, no. 7 (2016), pp. 489-496. A témát feldolgozó korábbi részletes tanulmány Vukoszávlyev Zorán: Light and Essence. Óbuda University e-Bulletin, vol. 3, no. 1 (2012), pp. 173-182. 6 A keresztény templom eredeti, eszkatologikus felépítésével kapcsolatos legfontosabb

utóirat // post scriptum

jellemzőket Földváry Miklós István elemzi. A longitudinális templom lényegében közös tengelyre fűzött és egymástól finoman elválasztott centrális terek dinamikus sora, amelyben a bejárattól a szentélyig mind közelebb kerülünk az egészet átható szentség teljesen jelenvaló forrásához. Ld. F.M.I.: „A kultikus tér szerveződése a kereszténységben”, in Barsi Balázs: „Belépek Isten Oltárához”. Bevezetés a templom misztériumába. Vágó Lajos Gábor, Sümeg 2003, pp. 105-169, különös tekintettel pp. 134-135. 7 Rudolf Schwarz: The Church Incarnate. The Sacred Function of Christian Architecture (translated by Cynthia Harris). Henry Regnery Company, Chicago 1958, pp. 72-73. 8 A keresztény szakrális jelképrendszer és a tektonikus építésmód kapcsolatát liturgikus megközelítésben elemzem Ph.D. értekezésemben. Katona Vilmos: „Az építőmesterség és a keresztény kultusz kapcsolata”, in K.V.: „Az Úr bevonul szentélyébe”. Kortárs római katolikus templomépítészet a liturgia tükrében – Európa 1989-től napjainkig. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Csonka Pál Doktori Iskola, 2014, pp. 75-82. 9 Más szövegösszefüggésben e megállapítás kritika egy jeles magyar templomrekonstrukcióról, in Katona Vilmos: „Az Úr bevonul szentélyébe”, id. mű, pp. 87-88; valamint K.V: Az "üresség tere": A pannonhalmi bazilika szentélye, MÉ 2015/10). Mindezt megerősíti Földváry Miklós István Ph.D. értekezésemről szóló opponensi véleménye, in F.M.I., „Mesterművek”, Magyar Egyházzene, vol. 22, no. 2 (2014/2015), pp. 217-220. 10 Kenneth Frampton: „Rappel á l’ordre, the Case for the Tectonic”, in Kate Nesbitt (szerk.): Theorizing a New Agenda for Architecture: an Anthology of Architectural Theory 1965-1995. Princeton Architectural Press, New York 1996, p. 527. 11 Katona Vilmos: Finnországi jegyzet, id. mű, p. 7. 12 A szerkezet végtelen folytathatóságának gondolata Le Corbusier Dom-Ino terve kapcsán a dekonstruktivista építészetelméletben merül fel, ld. Peter Eisenman: Aspects of Modernism: Maison Dom-ino and the Self-Referential Sign. Oppositions, no. 15/16 (1980), pp. 119-128. Magyar nyelven részletek olvashatók in Moravánszky Ákos – M. Gyöngy Katalin (szerk.): Monumentalitás. Kritikai Antológia. Építészetelmélet a 20. században. Terc, Budapest 2006, pp. 194-201. 13 Frédéric Debuyst: A hely szelleme a keresztény építészetben. Bencés Kiadó, Pannonhalma 2005, pp. 173-174. 14 Kate Nesbitt (szerk.): Theorizing a New Agenda for Architecture, id. mű, p. 527. (K.V. ford.) 15 Az építészeti tér fenomenológiai vizsgálata Christian Norberg-Schulznál rámutatott a tengely, a szervezett térhasználat és az időszámítás kezdetének (ab initio) szoros összefüggéseire. A gondolatot folytatva megállapítja, hogy a két tengelyre (cardo és decumanus) szervezett római város a rendezett világ képével (imago mundi) azonos, ld. C.N.S.: Existence, Space and Architecture. Praeger Publishers, New York-Washington 1971, pp. 20-24. 16 Mircea Eliade: „Profán időtartam és a szent idő”, in M.E.: A szent és a profán. Európa, Budapest 1999, pp. 61-65. 17 Péter Szabina: A land art haptikus tájai. Többlet, vol. 8, no. 16 (2015), pp. 25-38. Hozzáférhető: <https://independent.academia.edu/SzabinaP%C3%A9ter> [utolsó belépés: 2016. július 18.]. 18 Platón: Az állam, 514a-518b. 19 Gaston Bachelard: A tér poétikája. Kijárat Kiadó, Budapest 2011, p. 163. 20 A tervező műleírásából. Hozzáférhető: <http://rodencrater.com/celestial-events> 21 Christian Norberg-Schulz: Genius Loci. Towards a phenomenology of architecture. Academy Editions, London 1980, pp. 144-148 22 Martin Heidegger: „A műalkotás eredete (1935/36)” (ford. Bacsó Béla), in M.H.: Rejtekutak. 23 Cornelius Tafel – Andreas Rossmann: Ehrliches Konstruieren – ein zeitloses Ideal. Detail, vol. 48, no. 1-2 (2008), pp. 6-14. Részletesebben in Katona Vilmos – Vukoszávlyev Zorán: Középen az ég alatt. Gondolatok Peter Zumthor wachendorfi Bruder Klaus kápol nájáról. Alaprajz, vol. 15, no.4 (2008), pp. 20-23. 24 Mircea Eliade: id. mű, pp. 27-30 és 44-48; vö. Katona Vilmos – Vukoszávlyev Zorán: Place and Identity. Critical Regionalism in the New Millennium, National and International Achievements / Hely és identitás. Kritikai regionalizmus az új évezredben, nemzetközi és

hazai eredmények. Építés – Építészettudomány, vol. 40, no. 1-2 (2012), pp. 141-197, különös tekintettel p. 149. 25 Ld. José Oubrerie: „La Iglesia de Saint-Pierre en Firminy, de José Oubrerie y Le Corbusier / The church of Saint-Pierre in Firminy, by José Oubrerie and Le Corbusier”, in E. Fernández Cobián (szerk.): Arquitectura de lo sagrado. Memoria y proyecto. Netbiblo, Ourense, pp. 162-177 26 Le Corbuser ösvényén járva alakítja ki Steven Holl is saját drámai eszköztárát a Seattle-i Loyolai Szent Ignác egyetemi jezsuita kápolnában (1994-1997), ld. Jean-François Pousse, et al.: Espaces sacres / Sacred spaces. Techniques & architecture, no. 459 (2002), pp. 36-41. 27 A dallasi központú ciszterci kongregáció alapítói Magyarországról, Zircről származó szerzetesek. A kommunizmus üldözése elől az 1940-es évek végétől folyamatosan menekülő atyákat Thomas K. Gorman, a Dallas-Fort Worth-i püspök fogadta be egyházmegyéjébe. 1961-ben a közösség Texas államban felépíthette saját apátságát, amelyet a Boldogasszony oltalmába ajánlottak. Egy évvel később magyar oktatási rend szerint működő ciszterci gimnáziumot is alapítottak. Irvingben 1992-ben új templomot emeltek. A teljes beszámoló hozzáférhető in Katona Vilmos: Kőbe foglalt tér. A magyar ciszterek temploma Texasban. Tervlap, 2015. szeptember 16. Hozzáférhető: <http://tervlap.hu/web/cikk/show/id/3825> 28 Erről készült tanulmány Katona Vilmos: Az irányított-tengelyes szerkesztés kortárs reneszánsza Európa katolikus templomépítészetében. Magyar Egyházzene, vol. 21, no. 4 (2013/2014), pp. 403-414. 29 Philip Nielsen: Depicting the Whole Christ. Hans Urs von Balthasar and Sacred Architecture. Sacred Architecture, Issue 16 (2009), p. 33.

Silence as a Concept of Architectural Space Contemplative Spaces in Church Architecture Today II The essay is the second and ending part of an extended study based on the presentation of Vilmos Katona at the 9th Conference of Sacred Architecture and Interior Design taking place in Budapest in 2015, as an event of Ars Sacra Festival. The lead issue of the conference was Silence, explained by the lecturer as the source of contemporary sacred architecture’s three ‘silent principles’: matter, distance, and openness. As construction begins with the building’s material, distance is generated by voids between major structures, in order to let openness point out unto the transcendental existence. Spiritual places naturally use all of these principles with a certain configuration to create a sense of inwardness or contemplative atmosphere. The physical space of a church is defined by its materials and spatial distance, while the dialogue of prayer unfolds in-between distance and openness. Architects’ most extensive works claim to raise matter into this openness, that is, to transform the building into a living image of eternity. The essay introduces readers to the phases of silence inside the sacred space through the recognition of several masterpieces of the most influential 20th century church builders.

Folyamatos jelen A Magyar Urbanisztikai Társaság alapításának 50. évfordulójára szöveg text:

Körmendy Imre

Ötven éve alakult meg a Magyar Urbanisztikai Társaság, amely minden korszakban valódi egyesülése volt szakmánk együtt dolgozó, együtt gondolkodó kiváló képviselőinek. A MUT öt évtized alatt várospolitikusok, közigazgatási szakemberek, mérnökök, építészek, közlekedési szakemberek, demográfusok, közgazdászok, szociológusok együttműködésének keretévé vált. Az évfordulóra rendezett ünnepi konferencia ezt a hagyományt élteti tovább.1 Az ad nekem reményt, hogy e feladatot nem egyedül kell teljesítenem, nekem csak a bevezetést kell elvégeznem. De mi van, ha fals az alaphang, ha nem jó ütemű a felütés? Egy Granasztói Páltól vett idézettel kezdem: „A város nem csupán épületek és mérnöki berendezések szövedéke, hanem bonyolult életegység, amelynek működését az emberi, a társadalmi, a gazdasági élet

régi-új magyar építőművészet

törvényei irányítják. A város tehát nem gyúrható anyag, amit tetszésünk szerint alakíthatunk, hanem élő szervezet, aminek titkait ki kell fürkésznünk, mielőtt sorsába avatkozunk.”2 Meggyőződésem, hogy ezek a gondolatok a „térre” (a régióra) is vonatkoznak, amiként az ókori Róma, mint városállam is „kiterjedt” fokozatosan a fél világra. Remélem, elnézik nekem, hogy személyes lesz az emlékezés, és szubjektív az előretekintés.

Visszatekintés A Magyar Urbanisztikai Társaság 50 évéből magam 20 évnek vagyok a tanúja, mint a társaság tagja, magának az urbanisztikának az utóbbi ötven évéből viszont 41-ben vettem részt, mint tervező, mint hivatalnok s mint oktató. Ez az ötven év mindenképpen igen jelentős időszak, még akkor is, ha a hazai várostervezés – gondolva a társaság díjának névadójára, Hild Jánosra, s tervére Pest szabályozására – immár több mint két évszázadot ölel fel (1805–2016), s gyökerei még messzebbre nyúlnak az idők homályába veszve. 3 Ennek az ötven évnek a jelentőségét ahhoz is mérhetjük, hogy a várostervezés és építés első átfogó szabályozása 1937-ben jött létre, a városrendezésről és az építésügyről szóló törvénnyel, továbbá, ha figyelembe vesszük, hogy a második világháború után, valamint a rendszerváltozást követően milyen jelentős társadalmi és urbanisztikai változások történtek hazánkban. A szakma alapjait a BME Városépítési Tanszékén ismertem meg (mint a jelenlévők és a szakmát gyakorlók közül sokan), de a tervezés mindennapjaiba a VÁTI-ban nyertem betekintést és bevezetést.4 A közelmúltban – éppen az elmúlt évi tisztújító közgyűlésre készülve – fogalmaztam meg elsőként magamnak, majd az elnökség tagjainak, hogy kik azok, akik a költő szavaival „fogják ceruzámat”. Minden büszkeség nélkül mondhatom – hisz ezért a kalandért én lehetek hálás –, hogy igen gazdag és szép a névsor. Az 1970-es évek második felében került sor a második világháború után készült általános rendezési tervek felülvizsgálatára, amihez a településeknek az ÉVM komoly támogatást adott a központi költségvetésből. A támogatás feltétele volt, hogy a városok a hozzájuk szorosan kapcsolódó, velük szimbiózisban élő községekkel közösen készíttessék el a „településcsoport” fejlesztési koncepcióját (ami egyben biztosíthatta a rendezési tervek összhangját). Meglepődve tapasztaltam a Településrendezési Irodán (a 6-700 fős VÁTI legnépesebb irodája volt, mintegy 120150 munkatárssal: 7 építész műterem és 6 mérnöki szakosztály alkotta), hogy az építészek nem kapkodnak a feladatért. Hamarosan az ok is kiderült: a településtervező kollégák mindegyike építészképzésben részesült, s ezért közelebb állt hozzájuk a részletes rendezési tervek világa, hisz ott városrészeket, azok építészeti arculatát lehetett formálni. S itt meg kell állni egy pillanatra: történelmi sajátosság, hogy hazánkban a várostervezés a második világháború után egyértelműen építész-orientált volt, s a másutt kialakult és oktatott szakma, a planning/planner, a Raumordnung/ Stadtplaner nem létezett. (A háború után történt egy kísérlet a városgazdász képzésre,5 de ez rövidesen megszűnt – a legenda szerint egy évfolyam végzett, amelynek tagjai közül Barna Gábort, Laár Árpádot és Paksy Gábort ismerhettük.) 6 Az országban 2003-ban vette kezdetét a településmérnök képzés (Pécsett és Budapesten, majd Győrött és Debrecenben), bár ez sem teljesen felel meg az angolszász ’planner’ képzésnek. A VÁTI-ban végzett településcsoport tervezések fantasztikus lehetőséget nyújtottak. Én Eger és 13 község tervezésében vettem részt először (majd Kalocsa következett két községgel).7 Ennek során együtt dolgoztunk az ÉGSZI szakembereivel, akik a fejlesztéshez adtak gazdasági, társadalmi adatokat, a VÁTI regionális irodája területi összefüggéseket elemzett (geográfus, közgazdász, mérnök részvevőkkel), a műemlékes iroda településtörténettel és értékvédelemmel vett részt a munkában, a BME geológusai (Kleb Béla) a frissen elkészült mérnökgeológiai térképsorozattal segítették a tervezés megalapozását. A településtervezési irodáról pedig bekapcsolódott a munkába építész, közlekedéstervező, közműves (víz és energia), kert- és tájépítész, geodéta és talajmechanikus. Ebben az időszakban tettük meg az első lépéseket a tervezés társadalmasítása felé: bevontuk a helyi értelmiséget a munkába (műszakiakat, helytörténettel foglalkozókat, levéltárost, a városi és megyei tanácsok különböző osztályait – a kereskedelmitől az oktatásin át az egészségügyiig), s a „lakosság” részére szóróanyagok készültek,

xvI. évfolyam / 88.szám

véleményüket kérve, kiállítást szervezve. Ez az időszak, a tervek megújításához kapcsolódó metodika egy szakma kiteljesedését is jelentette: a tájtervezését. A belterületen kívül csupán néhány elemet felvázoló környékterv helyébe a teljes közigazgatási terület tervezése lépett.8 Ennek a remek folyamatnak lett a továbbvitele, fejlesztése az 1983ban kiadott ÉVM „csomag”: a jogi iránymutatás egyéb eszközei közé tartozó utasítás, irányelv. Talán sokan emlékeznek a 7/1983. (Ép. Ért. 23.) ÉVM utasításra. 9 A Hazafias Népfront szervezte a várospolitikai fórumokat, lakossági egyeztetéseket. Két dolgot érdemes megemlíteni ennek kapcsán: az egyik a kiművelt emberfők, akiknek voltak ismereteik a nyugati világról (dolgoztak Angliában – pl. Goldfinger Ernőnél többen is: Borvendég Béla, Láng Tivadar, Callmeyer Ferenc; Finnországban – pl. Kálmán Lászlóné Ráduly Piroska, vagy hozzájutottak ottani folyóiratokhoz, szakmai anyagokhoz), az utasítás kapcsán meg kell említeni Ottlik Gábort, annak fogalmazóját. A másik figyelemre méltó dolog, hogy csak ilyen alacsony szinten került kiadásra, mert a MTTH (a Minisztertanács Tanácsi Hivatala) megakadályozta, hogy a tanácsok ügyébe komolyabb szinten beavatkozzon egy szakterület. (A régebb óta fiatalok emlékeznek a jelszóra: „Minden hatalmat a szovjeteknek”) E tervezések kapcsán a hatalom gyakorlásába is mélyebben beleláttunk: érdemben nem a városi tanács döntött a tervekről (ami pedig a jogszabályokból következett volna), hanem a helyi „vezetőség”. Ez a megyei és városi pártbizottság, KISZ bizottság, a megyei és a városi tanács vezetőiből, a megyei OTP meg a Beruházási Vállalat vezetőjéből alakult. A legkisebb megyeszékhelyen, Szekszárdon e testület kb. 25 tagból állt. Egy ilyen fórum elé csoda volt, ha közönséges vagy mezei tervező bekerülhetett – Miskolcon pl. csak a VÁTI igazgatója, Kálnoki Kis Sándor vehetett részt a tanácskozáson; a tervezők az előszobában várakoztak, hogy a ki-kilépő igazgató kéréseire válaszoljanak. Szekszárdon én bejutottam, de a műszaki tanácselnök-helyettes, aki oda bevitt (s aki nagyon beletanult a szakmába és a „városba”), Rápolti Árpád hamarosan más beosztásba helyeztetett: nem bírták elviselni, hogy egy nem helybéli, műszaki ember helyismeretben, az összefüggések ismeretében jobb a politikusoknál, a helyieknél. 1977–78-ban, kissé megkésve dolgoztunk a második 15 éves lakásépítési programon. Ekkor vált számomra világossá, hogy Budapest központjában, egy hivatalban döntenek arról, hogy melyik város melyik részén, melyik házgyár milyen termékéből hány lakás épül a következő ötéves tervben. S a városok vezetői ezt, mint végrehajtandó feladatot kapták meg. Nekünk, tervezőknek azonban kis mozgástér esetenként adódott: Kalocsán sikerült elérnem, hogy a paneles lakótelep ne a Vajason túli kertvárosba kerüljön, hanem az 51-es út kerteken és földszintes lakóterületen átvágott nyomvonala mentén (de ehhez kellett a HM segítsége is – a repülőtér közelsége miatt).10 Az eladósodás, a gazdasági problémák már 1981-től éreztették hatásukat, az állami és tanácsi lakásépítés drasztikusan visszaesett (csak a K2-es és a VA tervelemek maradtak szilárdak az ötéves lakásépítési tervekben).11 Sokan mondják, hogy a „létező szocializmus” városfejlesztése kimerült a lakásépítésben, de ez nem állja meg a helyét, mert egész új városok létesültek: Dunaújváros, Tiszaújváros, tulajdonképpen Tatabánya, Komló, Oroszlány, Ajka, Kazincbarcika. Ezeket a városokat sok kritika érte (néha joggal, máskor jogtalanul), de mindenképpen el kell mondani, hogy számos korszerű várostervezési elvet valósítottak meg. Hogy csupán egyet említsek: a Seveso 2. program 12 az EU-ban azt a célt szolgálta, hogy a veszélyes üzemek körüli lakóterületek problémáját megoldják, s hazánknak ebben kevesebb feladat jutott, mert az új városok iparterületei véderdőkön túl települtek, távolabb a lakóterületektől, a városon kívüli jó megközelítési útvonalakkal. S a város beépített területei is gyakran zöldfelületekkel tagoltak, ma sem lehetne jobbat kívánni. Nem véletlen, hogy egyes korai városi együtteseket, a szocialista realizmus –

utóirat // post scriptum

Farkas Tibor: A Balaton regionális fejlesztési terve, 1964

építészek által sokáig kitagadott, elhallgatott korszakában épült – városrészeket mára már értékeljük, sokan kedvelik, s e korszak építészetéről kiállítások és kiadványok jöttek, jönnek létre.13 Bár e kérdésben is adós az urbanisztika – egy-egy szakkönyv kivételével,14 hogy a városi léptékről szóljon: az óbudai kísérleti lakótelepről pl. remek könyv született, de sem a tájépítészeti, sem a településtervezési vonatkozásokat nem tárgyalta. 15 E városok megítéléséhez javaslom figyelembe venni Pilinszky János sorait: „Az idő a város maltere.” Annyiban viszont igaz a szocializmus városfejlesztésére vonatkozó kritika, hogy a lakásépítés, kiváltképp a ’70-es években túlzott mértéket öltött, s ez által hozzájárult az eladósodáshoz. A csúcsot 1975 jelentette, amikor egy év alatt csaknem százezer lakás épült (ilyen ütem mellett 40 év alatt kicserélődött volna az egész lakásállomány), s ebből 36500 előregyártott elemekből, jellemzően panelból. Két éve kevesebb, mint 7000 lakást adtak át egy év alatt, ami viszont 600 éves megújulást vetített előre.16 A szocializmus sokáig a meglévő településekkel, településrészekkel nem tudott mit kezdeni, mert a cél „a múltat végképp eltörölni” volt (legalábbis az Internacionáléban máig ezt éneklik), s a szakma is rásegített erre, hisz a modern fennen hirdette felsőbbrendűségét a korábbi korszakok építésével szemben. A hivatalos ideológia (Lukács György filozófus) és a belső száműzetésbe kényszerített műítész (Fülep Lajos művészetfilozófus, református tiszteletes) egyaránt azt állította, hogy a historizmus, az eklektika és a szecesszió építészete nem művészet, hogy az építőművészet 50 évre kihunyt. Mivel Budapest épületállományának nagy része ebben a periódusban épült, ezért ennek kimúlásával, bontásával számoltak. A magyar urbanisztika olyan sikereket is elért, mint a Farkas Tibor vezette tervezőgárda által megalkotott Balaton regionális terve, amiért 1965-ban az UIA Abercombrie-díját nyerte el. Különösen jellemző a korra, hogy a díjat nem ő vehette át, s izgalmas kérdés, hogy a 60-as évek végén megkezdett nagyarányú zártkertesítést oly rossznak találta (ellentétesnek az egész régió érdekeivel, a táj használatával), hogy lemondott balatoni főépítészi rangjáról. A Balaton térségében több szakmai kérdés is remekül tanulmányozható: éppen az előbb említett változással felerősödő alakulás (fejlődésnek a szó eredeti értelmében aligha nevezhető) mintapéldája a „közlegelők tragédiája” néven leírt jelenségnek, továbbá egy magyar sajátosság is tetten érhető. A magyar térségi és településtervezésnek talán egyik legnagyobb hiányossága, problémája (megítélésem szerint) a fejlesztés és a rendezés elkülönülése, megosztottsága.17 Ennek eredetét az előttünk jártak tudnák

régi-új magyar építőművészet

igazán megválaszolni, de talán az OT (Országos Tervhivatal) és az ÉVM (Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium) ellentétére, rivalizálására vezethető vissza, meg a szakmák eltérő szemléletére. Saját szakmai tapasztalataim e téren igazán 1990 utániak, amikor pl. a pályázaton elnyert csodás európai berendezés már hazánkba érkezett, de a befogadására szolgáló épület még nem rendelkezett építési engedéllyel sem (veszélyes hulladék égető berendezés, Debrecen), vagy amikor a mezőkövesdi autószerelő műhely fejlesztése – ugyancsak a fejlesztés vonalon elnyert támogatásból származó gép – a hadas településrész szűk, zegzugos közéből nyíló telekre került volna, ahol a javításra váró autók sem a telken, sem az utcán nem fértek el, s az utolsó két parkoló helyére került volna az új épület. Egyébként ennél sokkal jelentősebb problémák is tapasztalhatók e téren: pl. az országos úthálózatra tapadó települések kérdése, az országos vagy európai érdekű nyomvonalas létesítmények helyének elépítése. E kérdéssel már egy további problémakör is feltárul: a helyi, a térségi és az országos érdekek egymáshoz való viszonya. Erről már több alkalommal írtam és szóltam, itt csupán utalni szeretnék a súlyos gondra. 18 A közelmúlt Az urbanisztikának voltak drámai időszakai az elmúlt időszakban (ha beszélhetünk egyáltalán múlt időről, s nem ma is ezt éljük). Az egyik ilyen a rendszerváltozást követő évtized: a létező szocializmus rengeteget beszélt a „tervgazdálkodásról”, a tervezésről, intézményeiben is (pl. a már említett Tervhivatal) nevesítve, az ötéves tervekről. Ennek lett egyik következménye, hogy az új önkormányzatokban (s valószínűleg az Országgyűlésben is) sokan azt gondolták, hogy a „tervezés” szocialista (hogy nem mondjam: kommunista) találmány, s mint ilyen felesleges, téves, rossz dolog, majd’ minden bajnak a gyökere. Emlékezhetünk, a legtöbb helyen a fiókba rakták a településrendezési terveket (ez persze még a jobb megoldás, mert egyes helyeken ki is dobták), másutt csupán a piros színt – az intenzív lakóterületek nemzetközi jelölését – akarták kitörölni a tervekből. Az ország ahelyett, hogy intenzív tervmódosításokba kezdett volna, azokat figyelembe nem véve fejlesztett. Az önkormányzatok gazdája, akkor a Belügyminisztérium, felvetésemre, hogy az önkormányzati beruházások elnyerésének legyen kritériuma a rendezési terveknek való megfelelés, azt válaszolta (már kétezer körül jártunk!), hogy akkor a fejlesztések 50%-a nem valósulhatna meg. Még a szakterületért felelős minisztériumban is sok kolléga hitt abban, hogy a piac majd rendezi a dolgokat, s a magántulajdon sokkal

jobb, mint a közösségi (sőt, ez az egyedül jó!). Amikor Helmut Kohl kancellár Budapesten járt 1989-ben, a KÖHÉM-ben javaslatokat kértek tőlünk, hogy mit üzenjen beszédében nekünk, magyaroknak. Akkor a nagy dereguláció korszakát éltük, s én azt találtam javasolni, hogy a demokrácia pontosabb és sok tekintetben részletesebb szabályokat igényel, mint a sok kézi vezérlést tartalmazó szocialista kormányzás, államigazgatás. Mondanom sem kell, még a saját kollégáim is hülyének néztek. A ’90-es évek első fele várakozással és áldatlan vitákkal telt: a szakmán belül is tévhitek és érdekek harca dúlt, pl. az egyik minisztérium hevesen ellenezte a területfejlesztési és területrendezési tervezést, hivatkozva a települési önkormányzatok önállóságára. (Emlékeztetőül: az egyik település megtiltotta volna, hogy légterét a légi útvonalak érintsék. Az Alkotmánybíróságnak elég sokat kellett foglalkoznia a szakterület kérdéseivel – amíg tehette.19) Még 1996-ban is el akarták érni, hogy a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény alapján elkészülő (országos és) megyei tervek ne kötelezzék a településeket. Ennek köszönhetjük a 3/1997-es AB határozatot, amelyik gyönyörűen fogalmazza meg az átfogó tervezés egyik alapvető célját és értelmét.20 A magyar urbanisztika további jelentős problémája a társadalom és ezen belül a szakma területi gondolkodásának hiánya. Mintha sajátos módon kifordult volna az, amit Schöpflin Aladár írt A város c. esszéjében: „szívük visszavágyik kaszák pengésére, pacsirtadalra, meg tücsök cirpelésére”. 21 Sokan máig idegenül érzik magukat a városban – Budapestről 1980 óta majd’ 200.000 ember költözött ki, más nagyvárosainkból is megkezdődött a kiköltözés –, ugyanakkor ott, kinn a természet közelében összközműre, burkolt utakra, kukorékolás nélküli létre vágynak (s amíg lehetett, ki is harcolták a haszonállatok tartásának tilalmát sok községben). A térségi, területi gondolkodás hiánya mutatkozott és mutatkozik meg számos kérdésben, pl. a települések összeépülésének elkerülésének kérdésében. A budapesti agglomeráció területrendezési tervében elvileg szerepelt az összeépülés tilalma, de egy tágas „kiskapuval” együtt; Kecskemét déli iparterületének kialakításához (500 hektár a legjobb szántóföldeken! 22) a közigazgatási határt módosították – a ’green belt’, ami Angliában 1946 óta megkérdőjelezhetetlen evidencia, nálunk értetlenségbe ütközik sokak részéről, még a „szakmán” belül is. A nagytelkes, szabadonálló családi házas lakóterületek szinte kizárólagos használata, a települések szétterülése, érzékeny területek beépítése, egyes jelentős fejlesztések rossz helyválasztása, 23 mind ugyanerről a gondról tanúskodik. E problémával nem állunk egyedül, elég itt az USA végeláthatatlan városaira gondolni, 24 de az Európa-szerte tapasztalható városszétterülés is a területi gondolkodás elégtelen voltáról regél. Paulhans Peters 1973-ban azt írta, hogy amíg a politikusok nem merik felvállalni a népszerűtlen döntéseket, addig ez nem is fog változni.25 A magánérdekek vagy csoportérdekek közösségi érdek elé helyezése sokszor tett nagy kárt a térségek és a települések tervezésében és fejlesztésében, s e kérdésben sem beszélhetünk múlt időről. Kitérő csemegékkel Aki közelebbről ismer, vagy tudja, hogy 20 és fél évet töltöttem el az államigazgatásban, a jogalkotásban, az nem csodálkozik azon, hogy kedvenc olvasmányaim közé tartozik „a Zubriczky”, azaz a ’37-es törvény magyarázó kiadványa, az 1940-es Budapest székesfőváros építési szabályzata (mélyzöld kötetével)26 s az 1961-es OÉSZ városrendezési kötete. A városépítésről és az építésügyről szóló 1937. évi VI. törvénycikk már címével is üzen a mának: a városfejlesztés és a városrendezés (együtt szól ezekről a törvény, bár a fejlesztési tervet nem fejti ki részletesen) nem az építésügy része, azaz nem építészeti kérdés! A Zubriczky fivérek – két fővárosi jogász – voltak a törvény előkészítői (egy harmadik jogásszal együtt), s a kötetben ők magyarázzák a törvényt – remek idé-

xvI. évfolyam / 88.szám

zetekkel, pl. a törvény felsőházi előterjesztőjétől, Harrer Ferenctől – a MUT alapító atyáinak egyikétől. Harrer arról szólt, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsának létrehozásakor, az 1870-es törvény országgyűlési vitájában felmerült a gondolat, hogy a Tanács szerepét terjesszék ki az akkori főváros határain túlra, de ezt csak 1937-ben fogadták el. Érdemes figyelni erre a késésre: 67 év. Nem más országokhoz mérem magunkat, hanem önmagunkhoz, s azt állítom, hogy önmagunkhoz képest szenvedünk jelentős késésben, vagyunk lemaradásban. Körner Zsuzsa legutóbbi könyvében, A történeti városszövet megújulása 1870 és 1940 között c. művében 27 elemzi a tömbök átalakulását, a körülépített udvaros beépítéstől a csatlakozóudvaros – keretesen, az utcák mentén beépített – tömbökig. Ebben bemutatja, hogy Európa egyes országai milyen korán felismerték a tömbbelsői kertek jelentőségét, az emberhez méltóbb életkörülmények fontosságát. Jámbor Imre februári Városligetelőadásában tűnt fel számomra Friwisz Ferenc 1872-es városrendezési terve, amelyben a Liget külső (északkeleti) oldalának lezárására keretes beépítésű tömböket tervezett. 28 A 20. század elejétől a későbbi Városépítési Tanszék első professzora, Warga László küzdött a körülépített udvaros beépítés ellen és a keretes beépítés alkalmazásáért, de küzdelme csak az 1940-es szabályzatba épült be.29 A sor erre a késedelemre még hosszan sorolható, akit érdekel, többet megtalál az Élhető települési táj – Alapvetés c. tanulmányomban.30 Az 1939–40-es budapesti építési szabályzat immár el nem érhető teljességű mestermű 553 paragrafusával. Teljessége elérhetetlen, hiszen a benne szabályozott kérdések jelentős hányada ma már országos jogszabályban rendezett. Mestermű jellege abból származik, hogy a száz éve formálódó szabályokat messzemenően figyelembe veszi, egy folyamatos és következetes építkezés eredménye. Több olyan beépítési formát ír le, szabályoz egyértelműen, amely az előző évtizedek gyakorlatából erőfeszítéseiből származik; egyes elemeiről – pl. a hátraugrásról, az előudvarról és az épületközről – már egy évtizede írtam, sőt egy eleme, az épületköz az OTÉK-ba is bekerült. 31 A szabályzat sok további értéket rejt, javaslom tanulmányozását. Az 1961-as Országos Építésügyi Szabályzat (OÉSZ) első kötete hasonlóan kiváló dolgokat rejt magában. Látszik rajta, hogy a két világháború közötti időszakon edződött, szakmai vitáin érlelődött szakemberek: városépítészek, mérnökök és jogászok alkották. Most csupán egy eleméről szólok, a város beépített területének tagolásáról. Természetesen ez a kérdés a népesebb, nagyobb városokban létkérdés, de a többi település számára sem érdektelen. Paulhans Peters védőbeszédében így ír: „A történelmi múltú nagyvárosok mind több, társadalmilag önállóan strukturált negyedből állnak – gondoljunk csak Párizs, Berlin, Róma, München régi negyedeire. Az újonnan épülő lakóvárosoknak is számos sejtből kell összeállniuk, amelyek határozottan különböznek egymástól, megőrzik egyéniségüket; s nem lehetnek meg tehát bizonyos cezúrák, elkülönülések nélkül.”32 Az OÉSZ ezt írja (majd’ másfél évtizeddel korábban): „A lakóterületeket az ipari és egyéb rendeltetésű területektől el kell különíteni és közösségi életre alkalmas, közintézményekkel ellátott belső – a gazdaságosság határáig csökkentett laksűrűségű és beépítettségű – egységekre kell tagolni oly módon, hogy ezek az átmenő forgalomtól lehetőleg mentesek és a munkahelyekről jól elérhetők legyenek.” 33 Lehet, hogy csupán ez az egy szakasz elemzése megérne egy külön előadást, sőt vitanapot?! Mintha Clarence Arthur Perry 1929-es szomszédsági egysége köszönne vissza ebben a jogi előírásban. Érdemes arra is felfigyelni, hogy az ekkor már épülő ferencvárosi József Attila lakótelep ennek az elvnek tökéletesen megfelel (kivéve az 1979-81 között utólag besűrített Üllői út menti tízemeletes beépítést). A városnegyed jövőre lesz 60 éves: megérne egy méltó megemlékezést, bemutatást, például egy könyvet. Tervezője: Mester Árpád (BVTV, Ybl-díj, 1961).34

utóirat // post scriptum

A mai helyzet Ezt véljük ismerni legjobban, tehát erről keveset szólok. A térségi és a településrendezés, sőt az építésügy is válságos korszakát éli. Rendre borulnak fel biztosnak tűnő szabályok, évszázados tradíciók. Elegendő a Városligetre, a Várra, az úszó világbajnokság helyszínére, az építési engedélyezési eljárásra, a műemlékvédelem intézményeire gondolnunk. A Városliget védelmében kifejtett tevékenységünk kapcsán rendre felmerül a politika kérdése, a szakma és a politika viszonya. Azt hiszem, a tervezőkben nem tudatosult eléggé, hogy a területi és a települési tervezésnek szoros kapcsolata van a politikával, hiszen már a politika szó is a görög város nevéből származik. Tehát a várossal, a településsel és a térrel való foglalkozás keményen politika. Azt vallom azonban, hogy a politika nem szükségszerűen pártpolitika. Elég emlékezetünkbe idézni a szakma „homálybogozóját”, Kemény Bertalant (1928–2007), aki a falugondnoki hálózat létrehívásával, szervezésével mindennek ellenére nagyot alkotott, igazi, az egészért, s benne a legsebezhetőbbekért felelősséget vállaló politikát folytatott. Előretekintés „A gazdasági hatalmak folytatják a mostani világrendszer igazolását, amelyben a spekuláció és az anyagi haszon hajszolása áll első helyen; ezek pedig általában figyelmen kívül hagyják az összefüggéseket, valamint az emberi méltóságra és a környezetre gyakorolt hatásukat. Így világosan megmutatkozik, hogy a környezet pusztulása, valamint az emberi és etikai hanyatlás szorosan összefügg” – állapítja meg a Laudato si’ kezdetű enciklikájában Ferenc pápa.35 Talán tűnhet úgy valaki számára, hogy ez a kitétel nem hazánkra jellemző, de én évtizedek óta azt látom, hogy a döntések mögött igen gyakran egyetlen érv áll: az anyagi haszonszerzés. Ezért sorolnak önkormányzatok beépítésre szánt területté vízjárta, mélyfekvésű területeket, meredek domboldalakat, drágán beépíthető magasan fekvő területeket. De a természetvédelem mellőzése is tapasztalható egyes nagyvállalatok terjeszkedésekor, az épített örökség védelmének negligálása számos régi épület bontásakor, a zöldterületek beépítésekor. A természettel való visszaélés, annak jelzéseinek semmibevétele figyelhető meg hazánkban is. Technokrata megközelítés, a korlátok negligálása – pl. amikor a legdrágább építési lehetőség mellett döntenek. Nem akarom másra hárítani a felelősséget, mert a települések deformálásában az urbanisztikát mívelő szakemberek, az építészek is sokat tettek. Építészeti megközelítés, kivagyiság, jelet hagyni, különbözni, kitűnni (a semmivel). Urbanisztikánk egyik súlyos gondja a már említett építészeti dominancia, ami gyakran értelmetlen beépítésben, építészeti formákban öltött és ölt testet. Az Index publicistája mutatja be a két világháború közötti építészeti retteneteket, a Duna-partot két híd között egy épülettel „megújító” tervet, az Anker-ház mellé és a Rókus kápolna és kórház helyére álmodott toronyházakat, a Gellérthegy magasságával vetekedő, annak tetejére tervezett szobrot. 36 Mondhatják persze, hogy mindez nem épült meg, de megépültek teljesen feleslegesen és értelmetlenül Gyöngyösön, Debrecenben, Szolnokon, Pécsett (immár a múlté), Veszprémben és Budapesten 20-25 emeletes toronyházak, kis városokban is idegen tízemeletes lakótelepek. Egyáltalán minek kellett három emeletnél magasabb új lakóépületeket építeni? (Dániában három szint a lakóépületek maximuma, ennél több csak külön eljárás keretében épülhet. 37) A görögök két és félezer éve leírták az ember egyik legjellegzetesebb tulajdonságát, a földhözkötöttséget.38 A középiskolákban alapvető tárgynak kellene lennie az állampolgári ismereteknek, hogy képzett, felelős állampolgárként tudjanak részt venni a közéletben, annak bármely szintjén; hogy értsék az összefüggéseket, az egyes „szerepeket”. Az utóbbi években a Városligetről és

régi-új magyar építőművészet

a Várról folytatott gondolkodás, s a körülötte zajló események, az akár még szakmabeliekkel lezajlott találkozások, beszélgetések bizonyítják, hogy az embereknek igen gyakran halvány fogalmuk sincs arról, hogy a politikusok döntései mit jelentenek a számukra, mindennapi életükre, környezetükre. Befejezésül Még hosszan lehetne folytatni, hisz ez még csak a kezdet volt. A magyar urbanisztika sikerek és kudarcok sorozata. Egyet említek: létrejött a területrendezési tervek rendszere, és „teljes” a tervellátottság, de vajon tartalmával elégedettek lehetünk? Azt hiszem, a válasz egyértelműen a nem felé hajlik (elismerve az értékeket). Martin Luther Kinggel együtt én is elmondhatom: van egy álmom, s nem csupán az enyém. Chiara Lubich, a 20. század egyik jelentős alakja, az ENSZ békedíjával kitüntetett lelki vezető így írt egy igazi társadalomról: „A parlamentek pedig olyan emberek találkozási területeivé válnának, akiknek a közösség java fontosabb, mint a maguk pártja, és nem csapnák be testvéreiket, sem a hazát.” 39 Ezt kívánom minden települési képviselőnek, testületnek is, s erre buzdítok mindenkit a szakmánk ezernyi területén: a közjót keressék, s annak előmozdításán fáradozzanak. Az urbanisztikával foglalkozóknak, mindnyájunknak meg egy visszavisszatérő gondolatot ajánlok figyelmébe: „Az egész mindig fontosabb, mint a rész.” Másutt: „Az egész több mint a részek egyszerű összessége.” Amivel ötven éve az alapító atyák indultak, hogy létrehozzák és erősítsék a szakterületek közötti párbeszédet, elősegítsék a közös gondolkozást, az ma is aktuális, talán jobban, mint valaha, hiszen a specializáció korát éljük. ___________ 1 A tanulmány a 2016. június 8-án megrendezett Folyamatos jelen c. MUT-konferencia nyitóbeszédének szerkesztett változata. 2 Granasztói Pál: Városok a múltban és jövőben, Budapest, 1942 3 Az elődök közül említést érdemel többek között báró Schilson János és Orczy László, mindketten a Lipótváros legrégebbi részének tervezőjeként, az előbbi még Balatonfüred fürdőtelepének fejlesztéséért. Ezek a történések még a 18. század végét idézik. 4 Aczél Gábor, Csontos János, Lukovich Tamás: Volt egyszer egy VÁTI – Egy tervezőintézet ötven éve, 1950 – 2000. Pro Régió Ügynökség, Budapest, 2013. Kiegészítő információk: Körmendy Imre: Házigazdai köszöntő (a könyvbemutatón, 2013. június 11. – olvasható a MUT honlapján). Az igazsághoz tartozik, hogy nem intézetként, hanem vállalatként működött a VÁTI – a könyvben leírt VÁTI mindenképp. 5 Az egyik jeles oktató Borsos József volt, aki a MUT alapító tagja. 6 Barna Gábor /1932-1993/a MUT legendás főtitkára volt, Laár Árpád /1932-2010/ az ÉVM Építésügyi Igazgatási Főosztályán tevékenykedett (legalábbis nyugdíjba vonulása előtti évtizedben), Paksy Gábor az ÉVM főosztályvezetője, majd a VÁTI vezérigazgatója volt, s a MUT elnöki tisztét is hosszú évekig ellátta. 7 A településcsoport fejlesztési koncepciója 200 példányban készült el az egyeztetések, véleményezések érdekében. A köteles példányok megtalálhatók az Országos Széchényi Könyvtárban. 8 Ez tárcaközi problémákat is felvetett, mert a Földművelésügyi Minisztérium jelentős szerepet igényelt magának a területi tervezésben, hiszen a mező- és erdőgazdaságok foglalták, foglalják el az ország területének kb. 80%-át, s akkortájt 90%-ról beszéltek. 9 L! Területrendezési segédletek, ÉVM kiadvány, 1986. Ún. szürke füzetek, újrainduló (mélyebb szürke kötés) sorozat 1* kötet. Területrendezési jogszabályok. 10 Az 51-es út Széchenyiről elnevezett szakasza a Kossuth Lajos út és a Szent István király út (Miskei út) között. 11 A K2-es fedőnév jelentette a honvédségi lakásépítést, a VA pedig a „vendégalakulatok”, azaz az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok tisztjeinek „öröklakásait” (ahogy a korabeli kritika /?/ fogalmazta). 12 1997-ben jött létre a 96/82/EK számú Seveso II. Tanácsi irányelv. Hazai intenzív munka 1998 2001 között zajlott a Katasztrófavédelem létrejöttekor. 13 Pl. HAP galéria kiállítása, amelyet Bonta János nyitott meg: A szocialista realizmus maradandó épületei. 2006. aug. –szept. 14 Elsősorban Körner Zsuzsa könyve, az európai és a magyar telepszerű lakásépítésről, meg Szirmai Viktória (szerk.): Csinált városok 15 Branczik Márta – Keller Márkus: Korszerű lakás - 1960: az óbudai kísérlet, TERC Budapest, 2012. A Kiscelli kastélyban remek kiállítást rendeztek a témáról. 16 A százezer új lakás a lakásállomány 2,5%-át tette ki, s 10 lakást jelentett ezer lakosra. Abban az időben, Finnországban volt ez az érték az egyik legmagasabb, 8 lakás/1000 lakos. A szocialista állam bizonyítani akart, de erején felül teljesített. Még akkor is igaz ez, ha árnyalja a képet a lakásnagyság, minőség, felszereltség kérdésköre is. A második tizenötéves lakásépítési program előkészítésekor egy lakóház élettartamát átlagosan 100 évre becsülték, ezért az avulás miatt egy százalékot kellett pótolni. Ezt egészítette ki a lakásigény növekedése, a települések közötti vándorlás és a funkcióváltások, bontások miatt szükséges lakásépítés. De a 2,5 % így is túlzás. 17 Lásd erről: Körmendy Imre: A településrendezési tervek fejlesztési összefüggései

(In: A településrendezés szabályozási kérdései, BCE Bp. 2011.), továbbá: Körmendy Imre: A fejlesztés és a rendezés integrációja kistérségekben (Építésügyi Szemle 2008./1. sz.). 18 Helyi önállóság és önkormányzati feladatok (tanulmányok). Közigazgatás-fejlesztési füzetek 1. Miniszterelnöki Hivatal, Bp. 2000. 137-144. p., Az önkormányzatok és az állam szerepe a településtervezésben, javaslat a hazai gyakorlat továbbfejlesztésére 2006. (készült a Magyar Közigazgatási Intézet megbízásából a ROP 3.1.1. témájában), A közlekedés helye és szerepe a terület- és településrendezésben (egy településtervező szemével) - Közlekedésfejlesztés Magyarországon (BPMK és MMK Közlekedési Tagozat által szervezett konferencia előadás) Balatonfüred, 2016. május 10. 2. sz. melléklet 19 Egy kisebb gyűjtemény található Körmendy Imre: A településrendezés szabályozási kérdései c. (BCE, Bp. 2011.) egyetemi jegyzetében. 20 A veretes határozat nem foglalkozik a területfejlesztés és a területrendezés azon elemével, hogy a fejlesztési lehetőségeket, terhelhetőségeket elossza, meghatározza. Ez vezetett oda, hogy egyesek új városokat akartak alapítani a „semmiben”, veszélyeztetve, felborítva ezzel az évszázadok során kialakult településhálózatot. Kaszinóváros Bezenye és Hegyeshalom között, amely Mosonmagyaróvár népességével kívánt vetekedni, másik kaszinóváros a Velencei tó északi partján, Sukoró mellett; korábban, a rendszerváltozást követően: K+F város – „Buda Nova” Budakeszi és Budaörs között. 21 Schöpflin Aladár: A város, Nyugat, 1908./7. szám. 22 Csupán a termőföldről szóló, meg az országos területrendezési tervről szóló törvényekkel volt ellentétes a beruházás, ezen kívül a megyei területrendezési tervvel, a város fejlesztési koncepciójával. 23 Pl. a tervezett motorpályának nem Sávoly (533 lakos, a Kis-Balaton érzékeny természeti területe mentén) mellett lenne a helye (ha mindenképpen kellene), hanem a közeli Nagykanizsán /48240 fő, jelentős intézmények/, a futballakadémiának is méltóbb helye lenne Bicske városában (11552 lakos), mint Felcsúton (1812 fő), hisz a stadionba többen férnek be /3500 férőhely/, mint ahányan helyben élnek. 24 A kertvárosnak csúfolt végeláthatatlan ritka lakóterületekre gondolok, ahol – az Ollókezű Edward c. film érzékletes jelenete szerint – reggel, a munkába indulás idején minden házban felnyílnak a garázskapuk, az addig kihalt utca megtelik autókkal, majd tíz perc múlva síri csend, kihalt vidék. Ez nem város. 25 Paulhans Peters: Város az emberért – Védőbeszéd a városi élet mellett, Corvina, Bp., 1978. Eredeti: Stadt für Menschen, Callwey, München, 1973. 26 Építésügyi szabályzat Budapest székesfőváros területére. Az 1937:VI. törvénycikk alapján alkotta a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Hivatalos kiadás, Budapest, 1940. Magyar Királyi Állami Nyomda. 27 BME Urbanisztikai Tanszék, 2015. 28 Az előadás a FUGA Budapesti Építészeti Központban hangzott el 2016. február 16-án. A pesti Városliget két évszázados története címmel. a terv a Chicago területére is egészen laza tömböket ábrázolt, ez lehet elvi jelölés is, de a Liget külső oldalán ábrázolt, tervezett tömbök reális javaslatok, intenzív beépítéssel,de összefüggő zöld tömbbelsővel. 29 Egy tanszék 80 éve – A BME Urbanisztikai Tanszékének története (1929 – 2009) c. könyv emlékezik Warga László küzdelmére. 30 Lásd erről bővebben: Körmendy Imre: Élhető települési táj – alapvetés, In: Élhető települési táj – Településépítészeti tanulmányok, 4D Könyvek, BCE, Budapest, 2012. (szerk.: Körmendy Imre) 31 Szemelvények a településrendezés műhelyéből 2. Építész Közlöny, 2004. július. Megjelent Körmendy Imre: A településrendezés szabályozási kérdései c. egyetemi jegyzetben. BCE, Budapest, 2011. Érdekes, hogy több szerző pl. az épületközről – a szabályzati definíció előtti

épületekről írva – nem szól, azt oldalkertek csatlakozásaként vagy magánútként írja le. Meggyes Tamás: Városépítészeti alaktan, TERC Bp., 2009.; Körner Zsuzsa: Városias beépítési formák – Bérház- és lakástípusok, TERC Bp., 2010. 32 Peters, 13. lap. 33 5/1961. (III. 19.) ÉM. sz. rendelettel közzétett országos építésügyi szabályzat 3.§ (!) bekezdés. 34 Ír a telepről Körner Zsuzsa – Nagy Márta: Az európai és a magyar telepszerű lakásépítés története 1945-től napjainkig, TERC Bp., 2006. /Urbanisztikai füzetek 4./. A telep kert- és szabadtér-építészetét elemzi Bakay Eszter: Retroterek, retroparkok c. könyvében, TERC Bp. 2013. 35 Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikája, Szent István Társulat, Bp. 2015. (56. pont.) 36 Jamrik Levente, INDEX – Urbanista; Falanszter blog, számos remek írás. A Gellérthegy tetejére álmodott szobor látványát bemutató képen a szobor a megadott magasságához képest sokkal kisebb. 37 Mester Árpád József Attila lakótelepe is háromemeletes lett volna, csak politikai nyomásra lett négyemeletes. Granasztói Pál leírása szerint. Granasztói Pál: Vallomás és búcsú. Magvető és Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1961. 38 Antaiosz (latinosan: Antaeus) a Föld gyermeke, s Héraklész csak úgy tudta legyőzni, hogy felemelte a földről. 39 Chiara Lubich: Ha tüzet gyújtanánk, Città Nuova, Róma, 1972

Continuous Present On the 50th Anniversary of the Hungarian Society of Urbanistics The Hungarian Society of Urbanistics (MUT) was founded fifty years ago. Throughout its history, it has always been a genuine union of representatives of our profession who co-operate and think together. During its existence of five decades, MUT has evolved into a framework of co-operation for civic politicians, administrative professionals, engineers, architects, transport professionals, demographists, economists and sociologists. The ceremonial conference to celebrate the anniversary is an attempt to renew this tradition. Besides commemoration, the basic idea of the author may be summed up like this: the whole is always more important than the part. The goal with which the founding members started with 50 years ago (to initiate and reinforce communication between various fields of specialisation and facilitate common thinking) is now an even more pressing issue in the age of intense specialisation than it has been ever before.

Henszlmann Imre díj 2015 A Hap Galéria és Winkler Barnabás köszöntése szöveg text:

Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat minden évben Henszlmann Imre-díjjal jutalmazza a magyar régészet, művészettörténet, iparművészet és műemlékvédelem ügyét támogató legkiválóbb magánszemélyeket és intézményeket. Az alábbi laudáció 2015. november 18-án, a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett díjátadón hangzott el. Nem tudom, hány olyan tagtársunk van a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatban – de minden bizonnyal egy kézen meg lehet őket számolni –, aki a jelenleg aktuális programunkat olvasva tisztában volt azzal, mit is fed a Társulat Henszlmann-díjára érdemesnek talált HAP Galéria nevében megbúvó mozaikszó. Egy 1989-ben osztrák részvétellel alapított – az osztrák kapcsolatot régóta már csak a nevében hordozó – magán tervezőiroda egy periódusában a HUNGARO-AUSTRO Plan Kft. nevet viselte, amelyet később egyszerűen HAP Tervezőiroda Kft.-nek

xvI. évfolyam / 88.szám

Lővei Pál

neveztek át. Az idővel Nyugat-Magyarországról Budapestre áttelepült iroda a Margit körúti székhelyének helyet adó, a II. világháborút közvetlenül megelőző időben épült modernista lakóház földszintjén egyedülálló vállalkozásba fogott: 2003-ban építészeti kiállítóhelyet alapított Hap Galéria néven. Az alapítás, a programadás és az „üzletvitel” – a nagyon munkás szervezési feladatok ellátása – Winkler Barnabás Ybl-díjas építész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja nevéhez fűződik. A galéria sokjelentésű szó, az antikvitásból eredő, alapvetően építészeti kötődését mára részben új jelentésre is cserélte: az oszlopcsarnokokban, paloták galériáján elhelyezett művészeti gyűjtemények utódai ma is galériákban tekinthetők meg, de már függetlenül azok építészeti kialakításától, épülettípusától – ilyen például a Magyar Nemzeti Galéria –, az utcákon jobb környékeken fel-felbukkanó, helyenként egyenesen csoportosuló galériák pedig már nem is gyűjtemények, kiállításaikat is műtárgy-kereskedelmi célból szervezik. Kivétel a HAP Galéria, amelynek

utóirat // post scriptum

alapításában és működésében kereskedelmi szempont nem játszott szerepet – itt nem eladják az építészetet vagy akár annak műtárgyértékkel is rendelkező segédleteit, a tervrajzokat, maketteket, minőségi fotográfiákat, hanem a szó legnemesebb értelmében propagálják, elemzik, népszerűsítik. A HAP Galéria nem a Falk Miksa utca hasonnevű intézményeire hajaz, rokona sokkal inkább a már említett Nemzeti Galéria. Tevékenysége a szó eredeti – manapság egyre ritkábban érvényes – értelmében nemzeti ügy, ennek az országnak kulturális magára találását, önképének pozitív alakítását, az építészet művészeti-intellektuális oldalának bemutatását és hangsúlyozását, a hagyományok őrzését és példaként állítását szolgálja. Amikor 2014-ben a Margit körúti galériahelyiség bezárt, a záró kiállítás és 312 oldalas, impozáns katalógusa 11 év és 110 kiállítás jegyében adott számot az addigi munkáról. A 20. századi magyar építészet színejava, többek között Winkler Oszkár, Visy Zoltán, Pázmándi Margit, Mináry Olga, Csaba László, Füredi Oszkár, Gulyás Zoltán, Jurcsik Károly, Tálos Gyula, Lauber László és Nyíri István, Preisich Gábor, Nagy Elemér, Kotsis Iván, Rimanóczy Gyula, Gádoros Lajos, Györgyi Dénes, Vince Pál, Dávid Károly, Jánossy György, Szrogh György építészek, továbbá ritkábban képzőművészek, így például a szobrász-restaurátor Szakál Ernő voltak emlék- és életműkiállítások főszereplői. A tárlatok egy részét nem magában a HAP Galériában rendezték, a soproni, győri, pécsi, balatonalmádi kapcsolódású bemutatók változatait a vidéki városokban is bemutatták. A Winkler Barnabás műemléki kötődését – utolsó, komoly ellenszélben működő korszakában volt éppen tagja a műemléki tervtanácsnak – jelző, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságával történő együttműködésén alapuló országos kiállítási és konferencia-program pedig a vidéki egyetemeket, kulturális intézményeket járta körbe. Több helyszínen, így például Diszelben is megtekinthető volt a Zsolnay gyár ezernél több rózsaszín fajansz használati tárgyából álló, Winkler Barnabás negyven éves gyűjtőmunkáján alapuló gyűjtemény. A teljes feledés homályából felszínre hozott anyag 2011 decembere óta állandó kiállításként – a gyűjtő saját rendezésében – Pécsett a Zsolnay Kulturális Negyedet gazdagítja. A kiállítások túlnyomó többsége azonban Budapesten volt látható. A bíbor, fehér, fekete, szürke színek és egységes grafikai terv használatával formailag is sorozatot képező kis katalógusok együtt két-három monográfia terjedelmét teszik ki, sok közülük úttörő, hézagpótló munka. A zárókiállítás nagy katalógusa pedig a megnyitóbeszédek, megemlékezések közreadásával egyszerre emlékezik a 20. századi magyar építészet nagy alakjaira és a páratlan kiállítássorozatra. A kiállítások a rendelkezésre álló hely függvényében mindig az életmű monografikus bemutatását tűzték ki célul, a zárókiállítás pedig soha nem látott ös�szetettségében sajátos mozaikként vázolta fel a 20. század második negyedétől kezdődő viharos 80-90 év építészetének Winkler Barnabás szemüvegén keresztül megmutatkozó sokszínűségét. Az ő nevéhez fűződik a múlt század második felében különlegesen maradandó életművet alkotó, azonban különböző okokból mégsem díjazott tizenhét építésznek 2010-ben átadott posztumusz Ybl Miklós-díj, és a díjazottak munkásságát felidéző könyv és vándorkiállítás is. Ennek egy állomása akkor a FUGA-ban volt, és lassan egy éve már ez az általános helyszíne a HAP Galéria kiállításainak. A Margit körúti galériaterem bezárása 2014-ben egyfajta tiltakozás is volt amiatt, hogy a magyar műemlékvédelem szétverése és megszüntetése folyamatában egyik percről a másikra az igazgató kivételével elbocsátották az Építészeti Múzeum valamennyi építészettörténész munkatársát, és veszélybe került még a Múzeum anyagának megőrizhetősége is (korábban Winkler Barnabás komoly erőfeszítéseket tett a közelmúlt nagy építészegyéniségei hagyatékainak a Múzeumba történő „becsatornázása” érdekében). A HAP Galéria kiállításaihoz az Építészeti Múzeum nélkülözhetetlen volt, mind a terv- és fotóanyaga, könyvtári gyűjteménye

régi-új magyar építőművészet

kiállításokhoz felhasznált alkotásaival, műveivel, tárgyaival, mind pedig munkatársai rendezői közreműködése miatt. Az átszervezések az egész munkát tették szinte lehetetlenné, és nagyon örülhetünk, hogy komoly erőfeszítésekkel a kiállítás-sorozat nem állt le teljesen. A Margit körúti kiállítások megnyitóira a résztvevők egész életükben emlékezni fognak. A megnyitásra mindig kiemelkedő szakembereket kértek fel, és a programoknak szerves részét képezték a zenei kiskoncertek – Winkler Barnabás és családja komoly zenei és komolyzenei érintettsége okán, egyben az „építészet megfagyott muzsika” hagyománya jegyében. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Henszlmann-díjának üveggömbje méltó helyre kerül, amikor a HAP Galéria és Winkler Barnabás építészetet és építészettörténetet népszerűsítő, hazánkban páratlan kiállítói munkásságát ismerjük el vele.

fotó: Bujnovszky Tamás

Henszlmann Imre prize 2015 Salutation to Hap Galéria and Barnabás Winkler The Hungarian Association of Archeology and Art History launched the award named after Imre Heinszlmann in 1989 to recognize achievements of individuals and institutions supporting the case of archeology, art history, applied arts and the protection of historic monuments and buildings in Hungary. At the end of 2015 Barnabás Winkler received this prize as recognition of his founding of the gallery as well as his unique activities as exhibitor owing to exhibitions the gallery hosted between 2003 and 2014 to popularize architecture and the history of architecture. The laudation published here was delivered at the awards ceremony on November 18th, 2015 taking place in the National Museum.

A Nyárád vidékén A Teleki Alapítvány határontúli műemlékgondozási konferenciája, 2016 szöveg és fotók text and photos:

Ebben az évben is eljött a május, annak is a vége. Ilyentájt mi műemlékvédők sokan úgy gondoljuk, indulni kell, utazni, hiszen a Teleki Alapítvány rendszerint erre az időpontra hirdeti meg a magyar segítségű, határontúli műemlékgondozás többnapos helyszíni konferenciáját. Indulás a szokott helyről, a Műcsarnok mellől, sok az ismerős, ez olyan melengető érzés, bár valaki azt mondja, Tusnádon 4°C van. Buszra szállunk, a határig mindenki nagyon fegyelmezett, mert mégiscsak határ, álltunk itt már fél napokat is. Most csak fél órát, közben legalább harminc rendszám nélküli autót segítenek át a határon. Németországból hozzák ezeket a használt szerkezeteket, mert ott a környezetvédelmi előírások miatt magas adót kellene fizetni értük. Így aztán a németek Fületelke. A szerző útirajza új autókat vesznek, éltetve saját gazdaságukat, a lejártat pedig nem a kukába dobják, hanem eladják Európa keleti felébe, fenntartva azt a gőgös különbözőséget, ami az „egységes Európa” kimondatlan problémája. Megyünk tovább. Idelátszik az aradi Tűztorony, ami valójában a Vágóhíd víztornya, de itt mindent egy kicsit másként szokás mondani. Jobbra Nagyszentmiklós, a kincs lelőhelye, amit még éppen jókor fordított ki az eke, mert később már bizonyosan dák emlék lett volna, vagy nem is lett volna. És itt született Bartók Béla… A busz ütemesen nyeli a kilométereket, a monotóniában előjönnek a nehéz kérdések. Vajon most éppen a magyarság szimbolikus tere felé közelítünk? Valóban Erdély a magyarság szimbolikus tere, amiből természetes eredetiséggel táplálkozik a nemzeti érzés? Vagy Erdély csupán a magyar kulturális múlt egyik régiója? Vagy higgyünk az alábbi soroknak: „Az Alföldön megmaradtak az ősi állatok: a honfoglalás ősi alapja, a székelyeknél fennmaradt az ősi írás, a faragás s az ősi énekstílus: a szellem.” Cs. Szabó László 1940-ben írta ezeket, amikor örömittasan járta végig a visszacsatolt erdélyi területeket. Talán nekünk is úgy kellene indulnunk, mintha lélekben kicsit mindig visszafogadnánk, ami a miénk. Az első állomás Igazfalva. Kopjafa a református templom előtt, talapzatán a felirat: „Állíttatott Igazfalva 110. és a templom 400. évfordulójára.” Telepes falu; Vésztőről, Gyomáról és Makóról jöttek ide az emberek, a Magyar Kincstár támogatásával. Ma, a kétszeres Trianon után ezt inkább kitelepítésnek gondoljuk. 1980-ig színtiszta magyar lakossága volt, most fele magyar, fele román. A lelkész úrral néhány szót váltok, mondom, én is makói vagyok, kérdem, van-e kapcsolat a régi makói betelepülőkkel. Igen, mondja, neveket citálunk, amiket mindketten ismerünk, és úgy örülünk neki, csendesen, mint a rég nem látott szerelmeinknek. A templomot Alpár Ignác tervezte. A templomhajó tetőjét, homlokzatát most

xvI. évfolyam / 88.szám

Nagy Gábor

hozzák rendbe, a torony viszont elég veszélyes állapotban van. A négy kis fiatorony mintha statikailag lekívánkozna onnan; talán még építészeti szempontból is. A historizmus utolsó nagy alakjának életművét olyan nagy középületek fémjelzik, mint a Kúria, a Tőzsde, a Vajdahunyad vára. A formai arzenál teljes birtokában sem olyan könnyű egyszerűt tervezni. Kívülről legalábbis így látszik – a belső azonban más. Talán a fiatornyos „feeling” miatt tűnik először üresnek, de hamar rájövök: nem üres, Énlaka. A szerző útirajza hanem egyszerű. A lelkész mondja, kevés volt a pénz. Néha ez kifejezetten segít. Fületelke a szomorúság helye. Az erődített templom a romfotósok kedvence lehetne: a pusztulás részletei a lenyugvó nap fényében, igazán artisztikus téma. Sokaknak tetszik, köztük egyes műemlékeseknek, művészettörténészeknek is: erős gyökerei vannak az érintetlen hitelességnek, a romkultusznak. Csakhogy közben az élet elenyészik. Aztán mutatnak néhány rajzot, milyen volt, milyen lehetne. Ettől is elfog a szomorúság. A második napot Erdőcsinád református templomával kezdjük. A későbarokk, rokokó egyterű templom a 18. század utolsó másfél évtizedében épült. Stukkós mennyezete és a gazdag faragású fenyő és hárs bútorzat igazi értéket képvisel. Csakhogy megjelent a könnyező házigomba, használhatatlanná és életveszélyessé téve a templomot. „Csak azért lehetett megmenteni, mert nem volt műemléki védelem alatt. A gombás elemeket nem égették el, a födémgerendák közé újakat húztak és megmaradt a stukkóval díszített mennyezet faboltozata” – kommentálta Mihály Ferenc. Ez szíven ütött. Belegondoltam, mi lett volna, ha az épület műemlék. Először is engedélyt kell kérni. Ahhoz idő kell, ami alatt tovább dolgozik a házigomba. Aztán nyilván kell faanyagvédelmi szakértő, aki nyilván azt mondta volna, sajnos a helyzet menthetetlen. Ehelyett egy hozzáértő egyszerűen megoldotta a helyzetet, megmentette a műemléket. Adódik az általánosítás: mi kell a műemlékvédelemben? Bürokráciamentesség és hozzáértés. Sajnos ezek hiányoznak leginkább. Disznajó református templomában néhány percet késtem Lángi József előadásáról, emiatt értetlenül álltam az egyik fal diadalívszerű kifestésén. Az igazság gyorsan kiderült: azért diadalívszerű, mert ez a korábbi templom diadalíve, és csak ez, illetve az északi fal egy kis csonkja maradt meg, mikor 1888-ban sajátos módon megbővítették a templomot. Mondhatnánk, ez a 19. századbeli „faszádizmus”, mikor a bővítés során csak egy kis faldarab marad meg. Mint a 21. században a budapesti Bem téren… A Kemény család adományából épült marosvécsi református templomban az erdélyi egyházi építészet egyik legegységesebb rokokó terét láthatjuk. A stukkós mennyezetet a református ikonográfia ritka elemei díszítik. A mellette lévő legendás Kemény-várkastély nehéz falai között

utóirat // post scriptum

Igazfalva, református templom

Igazfalva, a református templom belső tere

pedig, a reprivatizációs csoda folytán, mintha újjáéledne Kemény János öröksége és a helikoni gyülekezés szelleme, ahogy Sütő András írja. Tancs református templomában a lelkész úr mélységes komolysággal mondja: pusztulunk, fogyunk. Szomorúság, fájdalom süt át a szavain, mikor folytatja, temetek, kis csönd, a kérdést meg sem várja, keresztelek is, cigányokat. És amikor a szívünk már kezd nagyon szorítani, akkor jön a valószínűtlenül optimista, erős katarzist hozó mondat: de tesszük a dolgunkat, amíg lehet. Félénken nézünk föl a festett famennyezetre, ami szintén megszenvedte az idők múlását. Szürke, fekete és okker, az életteli színek az évek során elfogytak. Az életteli helyzetek az évek során ugyanígy. Nagyercse. A falu közepén, kis dombon áll a templom és a fa harangláb. Tisztességesen, üresen. Merthogy elfogyott a gyülekezet, elfogytak a hívek, elfogytak az emberek. Hajnóczy Gyula egyik előadásán ezt mondta: „A műemléknek van még egy funkciója, és ez az, hogy műemlék.” Sajnos itt már csak a „még egy” maradt meg. Másfél éve nem volt itt istentisztelet. Félénken ülünk be a hallgatag padokba. A lelkész elkezd beszélni, aztán énekelünk, majd újra beszél, de az már inkább prédikáció, és végén megint énekelünk. Mintha a bús alföldi költő, Juhász Gyula mondatai kísérnének: „Az egyik építész arról panaszkodott, hogy ma nemigen engednek időt a terv megérlelésére és a nyugodt körültekintő megvalósításra. Igaz, a régi dómokat századokon keresztül építették. De manapság könnyen megesik az is, hogy a templom elkészül, és már eltűnt a hit, amely emelte.” Gernyeszeg, Teleki-kastély. 1803-ra készült el az épület, tervezője Mayerhoffer András. Minden olyan ismerős, mint Gödöllő és Pécel. Igen, ez a Grassalkovich stílus. Az év beosztásának megfelelően a kastélynak 52 szobája és 365 ablaka van. Állunk a szolidan üres, míves lépcsőházban, Teleki Kálmán, a család leszármazottja beszél a visszaszolgáltatás, a reprivatizáció öt éves huzavonájáról, kálváriájáról. A szavak kicsit mélyebben ülnek meg bennem a kelleténél, mert arra gondolok, hogy ez nyögvenyelős romániai reprivatizáció mégiscsak több eredményt hozott, mint a diadalos magyar kárpótlás. Megyünk tovább, mert közeleg az este, és még előttünk a nagy előadás: Marosszék néptánca és népzenéje, természetesen Diószegi László prezentációjával, amely ötvözi az egyetemi előadás, a táncházi bemutató

és a tánciskolai öröm együttes élvezetét. Pontos mondatok, lényegre törő részletbemutatók és egy jó zenekar. Aztán két táncospár Csíkszeredából. Csak néztünk. És egy cigánypár. A nő alig mozgott, ő volt az élőhúsban is mérhető, rengő erotika. A fiú géppuskaláb, bizonyos, hogy egy sorozattal verné Michael Flatleyt, az ír sztepptáncost. Csak csodáltuk és tapsoltunk, nem mertünk ráadást kérni. Aztán párokra szakadtunk, és roptuk, míg a zene szólt, gondoltuk, vége, a zenészek csomagolnak, de nem, elkezdődött az éneklés, a zenészek kicsomagoltak, alig akart véget érni a mulatozás. A harmadik nap a mikházai ferences kolostortemplommal kezdődött. Rákóczi György fejedelem engedélyével 1635-ben telepedtek le itt a Boszniából érkezett ferencesek. Kőkápolnát és lakócellákat építettek, majd Kájoni János házfőnöksége idején ezt bővítették. A gazdag belső mellett különlegesség a déli és keleti homlokzaton viszonylag jó állapotban előkerült 17. századi festés. Az ablakokat keretező díszítmények és az egykori párkány alatti futókutyás fríz hiteles helyreállítása is megtörtént. Nyárádszentmárton, unitárius templom. A festett kazettás famen�nyezet díszítését többnyire virágornamentika jellemzi, de nyolc kazettán figurális ábrázolás látható. A mennyezettel egy időben, 1667-ben készülhetett a kilenctáblás nyugati karzatmellvéd, a mennyezet kazettáihoz hasonló festéssel. Ritkaságszámba menő fapadlózata 1772-ben készült. A fenyőfa padlók keresztirányú merevítésére, illetve díszítésére ferdén becsúsztatott tölgyfamerevítők szolgálnak, melynek köszönhetően a padlózat jellegzetes rajzolatot kapott. Berekeresztúr református temploma a megszakadt idő jelképe. Vagy mondhatnánk így is: a Teleki Alapítvány története falképekben. A 14. századi falképmaradványok megszakadt kutatása és konzerválása egy előző impériumváltáskor, amikor a Teleki Alapítványt egy tollvonással megszüntették. És remény a folytatásra. Az utolsó nap Énlakára indulunk. Az unitárius templom kazettás famennyezetén 70 négyzetméteren 88 kazetta. Színüket sajnos nagyban elvesztették. „Az értelmezhetőség határán belül konzerválunk, egy táblát pedig rekonstruálunk” – mondta Mihály Ferenc. Végigsétálunk a falun. Olyan ismerős. Több mint negyven évvel ezelőtt jártam itt először. Az egyetem harmadéves nyári szünetében több, mint húszan egy nagy erdélyi utat tettünk. A terv mindössze annyi volt, hogy melyik nap hol al-

régi-új magyar építőművészet

Gernyeszeg, Teleki kastély

Énlaka, falusi utcakép

szunk. Két-háromfős csoportokban mentünk, akkor még nagyon lehetett stoppolni, és estére összejött a csapat. Az egyik megálló Korondon volt, innen együtt mentünk a hegyen át Énlakára. Nagyszerű érzés volt. Jó volt újra látni, újra érezni a múltat. Marosszentanna az utolsó állomás. A református templom falképei nagyon teljesek, aztán kiderült, hogy ezt már korábban restaurálták, igen nagy lendülettel és még nagyobb önbizalommal, táblaképeket kreáltak egy ott talált motívummal. Ezt „természesítette” vissza a mostani restaurálás, ami tényleg helyreállítás. A parókia kertjében a lelkész felesége szorgoskodott. Pogácsa, kávé, ásványvíz és vörös színű ital, valaki kérdezte, ez bor vagy szörp, a válasz lehetne ez is: a direkt termő szőlő és a mesterséges napsugár házasítása. „Ez terem itt, mi ezt isszuk, tessenek fogyasztani,” mondta kedvesen vendéglátónk, és már nem is volt fontos, milyen bort iszunk, csak a szíves kínálás. Gyönyörűen sütött a koradélutáni nap, nehezen szedelőzködtünk, megköszöntük ezt az utolsó kedves traktát, és a búcsúzásban a „mindenkinek mindent köszönünk” is benne volt. Az út visszafelé a szokásos program szerint zajlott. Arról nem beszéltünk, ami nekünk olyan természetes, hogy milyen jó az ilyen „helyszíni

konferencia”, ahol nem kell kocogtatni az elnöknek a poharat, hogy lejárt az idő, hiszen a helyszínen láthatjuk azt, amiről beszélnek. És jó megtapasztalni a Rómer Flóris Program hazai kis pénzeinek határontúli nagy eredményeit. Meg a kedves fogadtatásokat, a „de jó, hogy jöttek” mondatokat. Így aztán nem maradt más hátra, mint a maradék világ megváltása.

Roundabout Nyárád Conference on the Cross-Border Protection of Historic Buildings, Organized by the Teleki Foundation, 2016 As a rule now every May the Teleki Foundation held its local conference on the cross-border protection of historic buildings sponsored and assisted by Hungary taking several days. This article below maps and surveys the historic buildings of Transylvanian villages apropos of a study tour including their reconstruction projects as well as the relations within the communities using the buildings concerned.

2016 elején hozták nyilvánosságra a Möller István Alapítvány új feltárásának szenzációját: a mezőségi Kiszsolna pusztuló középkori templomában talált freskót, amely a Giotto által a római Szent Péter-székesegyház számára készített Navicella mozaik hű másolata. Az eredeti mozaik a 17. században megsemmisült, így az Európában fennmaradt négy másolat mindegyike kivételes értékkel bír. A kiszsolnai templomfreskó a Giotto-művel egy időben készült. A templom évtizedek óta elnéptelenedett, beomlott boltozatai alatt, a belső falakat pusztító esőnek köszönhetően, a lehulló mészfestés mögött találta meg a falKiszsolna, a középkori templom és a freskótöredék. Forrás: vasarhely.ro festményeket Papp Szilárd művészettörténész. Az óriási jelentőségű lelet néhány épen maradt részletét Beszterce város múzeumának munkatársai leválasztották a falról és szakszerűen restaurálták, de a többi tovább pusztul a helyszínen. Alkotója egyelőre nem azonosítható, készítése feltehetően 1350–1375-re tehető. A Möller István Alapítvány vállalta a gyülekezettől elhagyott kiszsolnai templom feltárásának és népszerűsítésének ügyét – egy legalább részben megmenekül a sok pusztuló kárpát-medencei kincs közül. Több mint üdvös lenne, ha a Teleki Alapítvány felvállalná e kivételes kincs egészének megmentését – a szerk.

xvI. évfolyam / 88.szám

utóirat // post scriptum

A SZERB SZOCIALISTA MODERNIZMUS a titóizmus építészeti képe szöveg és fotók text and photos:

LOVRA ÉVA

A 20. század második felének hivatalos jugoszláv művészete ötvözte a késő modernizmus politika felett álló semlegességét az erős hatalmi ideológiával, amely párosult a jugoszlávizmus és a titóizmus kialakulásával. Tito Sztálinnal való szakítása (1948) egy, a szocreál ellen fellépő kultúrpolitikát eredményezett, a kortárs nyugati elemek beemelésével a háború előtti modern újrafelfedezését sajátos, anyaghasználatában fejlődő, építészeti nyelvében variábilis módon. Hogy 1948-at vagy az 1950-es, az építészet esztétikai felfogását megváltoztató dubrovniki konferenciát, esetleg 1956-ot, Hruscsov beszédét tekintjük-e a szocialista modernizmus kezdetének, az vitatható, de már akkor az állam hivatalos stílusának tekintették, amikor még sem a pontos jellege, sem az ideológiája nem alakult ki. „A modern irányzat az építészetet absztrakt formákra egyszerűsítette, amely ily módon alkalmatlanná vált az állam hatalmának és ideológiájának a megjelenítésére.” 1 A szocialista modernizmus gyökerei 2 Nikola Dobrović: Új-Belgrád terve, 1948

Az Európa nyugati részén már jelentős múltra és hagyományokra vis�szatekintő modern törekvések némi késéssel jelentkeztek Szerbiában (Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, 1918–1929; Jugoszláv Királyság, 1929–1941), abban a periódusban, amikor már a kontinens és a jugoszláv állam többi részén (Zágrábban a Loos-tanítványok már a húszas években alkottak) kialakult a stílus és árnyalatainak pontos programja. A művészek a képzőművészetben és az építészetben egyaránt alkottak. Ebből a szerbiai építészet – a húszas évek közepétől kisebb idő- és stílusbeli megszakításokkal – máig táplálkozik. Inspiráló, néha tagadást szülő, de ritkán plagizáló a hatás, lebontva a balkáni kontextus és az egyedi értelmezés alkotta mikrokörnyezetre. Néhány jelenség, köztük a húszas évek kulturálisan emancipálódott zenitizmusa a képzőművészetben, a szerb építészek első világháború utáni nemzedékének visszatérése Jugoszláviába a külföldi tanulmányok és tapasztalatszerzés után, valamint az ebben az időszakban itt élő külföldi művészek munkája mind alakították és sürgették a modern kialakulását. A zenitizmus a húszas évek avantgárd mozgalma, kialakulása a Zágrábban és Belgrádban (1924-től) megjelenő Zenit folyóirathoz köthető (1921–1926), melyet be is tiltottak egy szélsőbaloldali gondolatokat hirdető cikke, a Zenitizam kroz prizmu marksizma című írás miatt. A mai Szerbia területén ekkor kialakuló pánszlávizmus szellemét az első világháború után emigrált orosz és cseh művészek hozták be, míg az európaiasság szelleme inkább a horvát és szlovén térségekre volt jellemző. Jan Dubovi (1892–1969) cseh építész egyike azoknak, akik a pánszlávizmust erősítették, bár a húszas évek közepén kis kitérőt tett, Adolf Loos-hatású funkcionalista szellemben tervezett, ami a térség művészeti köztudatában addig ismeretlen volt. 1928 júniusában megalakult a CIAM, s mozgalomról elsődlegesen a zágrábi építészeti magazinból, az Arhitekturából tájékozódtak a jugosz-

régi-új magyar építőművészet

láv építészek. Ennek hatására 1928 novemberében Branislav Kojić, Milan Zloković, Jan Dubovi és Dušan Babić Belgrádban megalakították a modern irányzatú építészek csoportját, a GAMP-ot. 3 1928 végét tekintjük a szerb építészeti modernizmus kezdetének, amikor teljes mértékben kikristályosodott a stílus és a mondanivaló, programját 1929-ben Kojić fogalmazta meg. (Arhitektura Beograda címen a Vreme napilapban jelent meg.) A második világháborút kevés, a karrierje csúcsán lévő építész művészete élte túl. Nikola Dobrović (1887–1967) nemcsak a modern egyik legjelentősebb alakja volt, hanem a későbbi szocialista realizmus és szocialista modernizmus korszakában is – asszimilálódva az adott kor követelményeihez – jelentőset alkotott. Másokkal ellentétben felismerte és gyorsan alkalmazkodott az új politikai-társadalmi helyzethez, Belgrád főépítészeként álmodta meg (Đorđe Kovaljevski nyomán) a Száva bal partján elterülő új, sugaras elrendezésű urbanizált közeget (Újbelgrád), aminek ötlettervét 1948-ban publikálta is (GUP za grad Beograd, 1948). Élete nagyobb részét Prágában töltötte, tanulmányai idején Otto Wagner köréhez tartozott. A szerb modernizmus iránti elkötelezettsége mellett művészetének jelentősége abban állt, hogy az urbanisztika és az építészet korszerű problémáival foglalkozott, azok megoldásait kutatta. Építészetében kompromisszumok nélkül, a legújabb műszaki felfedezések szellemében törekedett az építészeti tömeg díszítésmentes megformálására. A korszerű építési technikák és építőanyagok használata mellett a modern új kifejezésmódjait és koncepcióit is kutatta. Igaz, hogy számos szakmai elismerésben részesült, de küzdenie kellett a konzervatív, szűk látókörű tömeg ellen, ami későbbi munkáira is hatással volt. Az alkotókörnyezetében való csalódás szétrobbanó formákat és gondolatokat eredményezett. Ezt a Népvédelmi Államtitkárság épülete (1954–1963) és az Arhitektura i urbanizam folyóirat hasábjain 1960-ban megjelent cikke, a Strukturalizam című tükrözi. A Népvédelmi Államtitkárság meg-

A szocreállal való szakítás egy haladó szellemű vezetőt feltételez, akinek eszmei és művészeti akaratát a hruscsovi beszéd is igazolni látszik: nemzetköziség csak a nemzetközi–nemzeti építészetben összpontosulhat. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a jugoszláv művészetet nem itatta át annyira a szocreál, mint más országok kultúráját, amelyek 1945 után hamar pártállamokká váltak.4 Tito 1948-as szakítása Sztálinnal tudatosította, hogy e rövid időszak hivatalos művészete a szocialista realizmus volt, amit azok a művészek is követtek, akik a harmincas évek baloldali szoc-artjába is belekeveredtek, s azok is, akik a burzsoának nevezett párizsi modernizmust követték. 5 Szocialista világkép és esztétika

Nikola Dobrović: Népvédelmi Államtitkárság, Belgrád, 1954–1963

tervezésével Dobrović a szocialista modernizmus első generációjának egyik legjellegzetesebb épületét alkotta meg. A mementóként magasodó monumentális épület strukturalista metafora, az új nemzeti identitás elképzelésének manifesztuma, amely stílusában visszanyúlik a szocialista modernizmus kialakulására is ható orosz avantgárdhoz, plasztikussága pedig a háború utáni újexpresszionizmus (ronchamp-i kápolna, Sydney-i Opera) újraértelmezése. Az 1948-as szakítás 1948 történelmi, társadalmi, kulturális választóvonal a jugoszlávság történetében, amely nemcsak a titóizmust indította útjára, de e légkör megteremtette a rendszer monumentalista igényét is a szocialista modernizmusra. 1948-ig a jugoszláv vezetés feltétel nélkül alkalmazta és elfogadta a szovjet állam- és pártvezetés módszereit, Sztálin minden akaratának végrehajtásával egy szovjet mintájú diktatúrát hoztak létre. Tény, hogy az országot szovjet mintára tervezték meg, kínosan ügyelve még a személyi kultusz megteremtésére is, de Tito balkáni külpolitikájában egyre inkább kizárta a sztálini befolyást, ami sértette Moszkva érdekeit. Hivatalosan ez az ellentét vezetett az 1948-as szakításhoz, amikor Jugoszláviát kizárták a Kominformból, és a keleti blokk országaiban megkezdődött a titóisták üldöztetése. Sztálin és Tito 1948-as szakítása nem csak politikai szinten játszódott le: Tito Jugoszláviájában a hivatalos művészet a modernizmus volt, a szocialista modernizmus, s nem akarta elfogadni a szocialista realizmust állami művészetként. Aki az építészetben nem követte a modern szellemet, azt konzervatívnak bélyegezték, bár elvétve még 1948 után is készültek szocreál stílusú épületek.

xvI. évfolyam / 88.szám

A szocialista esztétizmus a társadalom által elfogadott és támogatott kultúrával és művészettel hasonuló, kétségtelen esztétikai minőséggel rendelkező mérsékelt modernizmus (Jerko De Negri nyomán). A modernizmus fogalmát el kell határolnunk a második világháború utáni szocialista modernizmustól, a titói Jugoszlávia6 hivatalos művészeti irányzatától. Az 1945-öt követő négy év nemcsak állami és társadalmi szinten jelentett hatalmas törést, de megszakította az építészeti törekvések kibontakozását is: a vezető építészek egy része elhagyta az országot. A holt periódus után újra felbukkanó kulturális elit körében tetszést kiváltó szocialista realizmus megfelelő környezetre talált, bár az építészet még hordozta a húszas, harmincas évek modern hagyományait, de másrészről igyekezett megfelelni a szocializmus által támasztott szabályoknak. Az 1948-as szakítást követő hullám csak részben nevezhető modernnek, Tito személyi kultusza még ekkor is a sztálini példát követte. Bár a szövetségi államot szovjet mintára tervezték, és 1948-ig erős politikai és társadalmi hatással volt rá a Szovjetunió, de Josip Broz Tito külpolitikájában egyre inkább kizárta a sztálini befolyást, és a Nyugat felé fordult. A szocialista modernizmus irányzatként való kialakulása a második Jugoszlávia tagköztársaságában, Szerbiában nem volt egyértelmű és zökkenőmentes, mivel az absztrakt – mint ennek a stílusnak egyik alappillére – a szerbiai művészetelméletben sokadszorra sem talált igazolásra, a mindenkori rendszer alakítóinak elfogadására. Figyelmen kívül hagyva a történelmi, kulturális és ideológiai eltéréseket, az alapvető ok, ami miatt a szerb művészet valamilyen szinten szerepet vállalhatott a legtöbb európai országban, az a földrajzi elhelyezkedése. Hiszen a felvilágosodás korától kezdve a szerb művészeti értelmiség elhatárolódott a nemzetközi hullámtól, amit idegennek érzett, helyet adva inkább a helyi, hiteles és ortodox keresztény normáknak az univerzális, kozmopolita, európai keresztény értékekkel szemben. 7 Josip Broz Tito a Jugoszláv Népi Ifjúság VII. kongresszusán, 1963. január 23-án Belgrádban mondott beszédében még az absztrakt művészet ellen szólalt fel, míg az országban egyre inkább teret hódított a modern irányzat. Tito a művészetet a maga funkcionális voltában látta, abban a közegben, amely a kreatív művészi munkához elegendő, sőt gazdag élményanyaggal szolgál, a fiatal művészek viszont az absztraktba menekültek ahelyett, hogy a valóságot fogalmazták volna meg. 8 Elégedetlensége nem volt hosszú életű, pragmatizmusa mégis blokkolta a szerbiai művészeti eseményeket, és a civil szférában modern ellenes törekvéseket generált. Míg a szocialista realizmus – mint közvetlen utóda a 19. századi történelmi realizmusnak – a sztálinista-leninista politikai rendszer alárendeltje volt, és nem szűnt meg létezni a köztéri szobrok esetében, addig a hatvanas évek folyamán a titói államban emelt szobrok többsége modern volt, formáival és üzenetével ünnepelve a szocialista forradalmat, amely győzelmet aratott a fasizmus felett. Bogdan Bogdanović a szocialista modern időszakának egyik legkiemelkedőbb és legtermékenyebb művésze volt. Munkáira hatott a romanticizmus és a viktoriánus építészet, valamint a szürrealizmus, a

utóirat // post scriptum

metafizika, a zsidó szimbolizmus. 9 Építész, urbanista, esszéista, mégis az a mintegy húsz emlékmű és emlékhely határozza meg munkásságát, amit 1951 és 1981 között Tito felkérésére készített. Minden munkája kőből készült, kivétel a feszített vasbeton Kővirág (Kameni cvet) Jasenovacon (ma Horvátország). A fasizmus áldozatainak szentelt emlékművei vallástól és nemzetiségtől függetlenek voltak, így az archaikus és mitológiai formavilágra támaszkodtak, amely kontrasztban állt a szocialista realizmussal, ezzel az ellentéttel is hangsúlyozva a titói Jugoszlávia függetlenségét a Szovjetuniótól. Annak ellenére, hogy a Szovjetunióban és a szerb tagköztársaságban a köztéri művészetet (public art) 10 tisztán absztraktként mutatták be, új olvasatában heroikus jellegű, a korszakot tükröző alkotások jellemezték, amelyek a „hivatalos” művészetet képviselik, és nem rejtett jelképek, amint azt az absztrakt megkövetelné. A tagadás és a titkon elfogadás eme paradoxona felteheti a kérdést: vajon szocialista modernizmusról, szocialista esztétizmusról, illetve magas modernizmusról beszélhetünk-e az 1948-at követő időszakban, vagy mindezek alapja ugyanaz az elképzelés, amely a nyugati eszmék „jugoszlávosítását”, a kapitalizmus szocializálását jelenti? 1963-ban, ugyanabban az évben, amikor Tito a valóság megformálását hirdette kongresszusi beszédében, Sveta Lukić szerb író egy új fogalmat hozott a művészeti köztudatba. A szocialista esztétizmus 11 szembehelyezkedett a szocialista realizmussal, amely a valóság mélyebb összefüggéseit akarta megragadni konkrét képekben, s elvetette az absztrakt formalizmus, a kapitalista Nyugat egyik importcikkeként való definiálását. Ugyanakkor az úgynevezett magas művészetben a szocialista esztétizmus nem találta meg a helyét, a szocreál is erősen elkülönült a szépművészettől, átadva ezt a helyet a nyugat-orientált „burzsoá művészeteknek”. „1955 után válaszul a szocialista realizmusra (...) Jugoszláviában a művészet a másik véglethez érkezett. Az új pozíciók főbb jellemzői: semlegesség, kompromisszum, hatások. (...) A művészeti alkotást nem mint a szocialista valóság »reflexióját« kezelik, hanem mint a valóság optimális kivetítését...” 12 A mindennapi életben az esztétizmus dominált, amelynek átalakulása szocialista esztétizmussá elkerülhetetlen volt, hiszen a mindennapok is a titóista ideológia körül formálódtak.

régi-új magyar építőművészet

Hiába tekintjük a szocialista esztétizmust a társadalom által elfogadott mérsékelt modernizmusnak, mégsem tudta kivívni magának azt a tiszteletet, amit a nemzetközi modern.13 Valójában e két irányzat nem különíthető el egymástól, átfedik egymást időben és ideológiában, csak a társadalom különböző rétegeinek szintjén léteznek. A francia hatás mellett a Pax Americana ideológiája is megjelent a keleti blokkban, amely már a művészi nyelv univerzalizációját vonta maga után. A második Jugoszlávia Szerbia tagállamában – amerikai és francia mintára – egymással párhuzamosan a szabadság stílusa és formavilága alakult ki. Jerko De Negri belgrádi művészettörténész, a volt jugoszláv képzőművészeti modernista áramlatok egyik legjobb ismerője, a szocialista esztétizmust a szoBogdan Bogdanović: Kővirág, Jasenovac, 1966 cialista realizmus után következő stílusként azonosította. Az ötvenes és hatvanas évek művészeti ízlését egy olyan nemzedék alakította ki, amelyre nagy hatással volt a párizsi modernizmus, amely nem reagált a társadalomra, a szocialista realizmussal ellentétben csak a művészetet létrehozó formai sajátosságok érdekelték. A szerb művészek szembesültek ezzel a modernizmussal, ami kihathatott arra, hogy a nemzetközi modern Szerbia (a volt Jugoszlávia azon része, ahol a második világháború alatt eltűnt a modern) hivatalos művészeti ideológiájává váljon. A kicsit elitista és individualista kultúra egy olyan közegben kapott életre, ahol a kommunista párt hatalma a kulturális és művészeti életre is kiterjedt. Az absztrakt formalizmus, maga a társadalomtól és politikától való függetlenség ideológiája nem felelt meg az akkori hatalomnak, de mint modern olyan semlegességet képviselt, amely akaratlanul is egy politikai rendszer hivatalos kultúrájává tette. A magas modernizmus már nem mondott ellent a modernizálódó, nyugatiasodó kommunizmusnak, így nemcsak párizsi, nyugati közegben működhetett, hanem a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szerb tagköztársaságában is. A szocialista modernizmus mint a második (titói) Jugoszlávia hivatalos művészeti irányzata A társadalom által elfogadott kultúrában asszimilálódó mérsékelt modernizmus, Sveta Lukić szocialista esztétizmusa gyakran egy általánosabb terminológiában is kiegyenlítődik, a szocialista modernizmusban, amely a szocializmus eszméin átszűrt magas művészet. Alapvető különbség a nemzetközi modernizmus és a szocialista esztétizmus – szocialista modernizmus építészete között, hogy míg az előbbi tiszta, ornamentikamentes, stílusában közvetlenül kapcsolódik korának európai történelmi mintájához, addig utóbbi a „belső értékek”14 felé fordul, megkísérelve megteremteni az egyedi, helyi építészeti kifejezést. A „mozgalom” kulturális értékét és az ötvenes évek ellentmondásos művészeti légkörét legjobban a Delo és a Savremenik belgrádi folyóiratok közvetítették. Az ellentét a realizmus és modernizmus között még a „Sztálin-mentes” környezetben sem ért véget. A Delo modernista szer-

kesztői, akiket anarchoindividualistáknak, franciapártoló burzsoá öntudatú antihumanistáknak tituláltak, hittek abban, hogy a szocialista társadalomban a művészet organizmusként van jelen, amely a saját szabályai szerint fejlődik. A művészet autonómiáját hirdették, elismerve a szürrealizmust és az absztraktot. Követelték a kifejezés szabadságát és a művészeti pluralizmust, ami a szocialista társadalom legfőbb karakterisztikája, gondoljunk itt Jugoszlávia multinacionalitására és a szocializmus állítólagos emberközpontúságára, vagyis a dolgozó ember eszméjére. Ebben a légkörben, illetve az állami vezetés támogatásával olyan nemzetközi-nemzeti építészet alakult ki, amely méltó volt arra, hogy egy, a Nyugat és Amerika felé nyitott, nemzetközi modern nagyhatalmat monumentalitásával és korszerűségével képviseljen. Az ötvenes évek lakásépítési hullámára jelentős mértékben hatottak Le Corbusier tervei a múlt század húszas éveinek végéről, illetve Az új építészet öt pontja (Les 5 points d’une architecture nouvelle, 1926), 15 amely szellemiségében és funkcionalitásában irányadóként szerepelt, ugyanakkor a lényeg modifikációja nélkül az igényekhez és a lehetőségekhez igazodva nem követte pontról pontra. Újbelgrád a felpörgetett fejlődés színtere volt. Walter Gropius szintén a húszas évek végi terveinek lényeges hatását fedezhetjük fel. A szerb lakásépítészetben is alkalmazott nemzetközi modern mintái a Vajdaságban is érzékelhetők. A kubista kompozíció lényege a díszítőelemektől felszabadult „fehér”, tiszta homlokzat, a lapos tető és a szalagablakok. A lakásépítészethez igazodó példa maga Le Corbusier Unité d’Habitation (Marseille, 1947–1952) projektje is, amely az előre gyártott elemek alkalmazásával az építkezés új, szélesebb dimenzióit szorgalmazta. A szovjet konstruktivista építészet (1922–1936) képviselői előszeretettel alkalmazták e technikát – az 1917-es októberi forradalmat és polgárháborút követően – a megváltozott igények kielégítésére. Konsztantyin Melnyikov, aki az irányzat lelkes képviselője (Melnyikov-ház, 1927–1929) volt, technológiailag

Anton Ulrich, Vladimir Potočnjak, Zlatko Neumann, Dragica Perak: Szerb Palota, Új- Belgrád, 1947–1959

nemcsak a háború előtti szerb modernizmusra hatott, hanem a szocialista modernizmus képviselőire is. A változatos, egyrészről az építészek kreativitását, önálló gondolatait ellehetetlenítő szocreál szükségeszme, másrészről a kihívásoktól sem mentes, inspiratív építészeti feladatokat hozó 194716 paradoxona a Föderáció Palotája, ma Szerb Palota (Újbelgrád, 1947–1959). Tervezői a szlovén Anton Ulrich, a horvát Vladimir Potočnjak, Zlatko Neumann, valamint Dragica Perak voltak. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság építészeinek és településtervezőinek Dubrovnikban 1950-ben megtartott első tanácskozásán 17 Milorad Macura (1914–1989) felvetette a szocialista realizmussal való szakítást, 18 és kiáltványával elérte azt, hogy az építészetre úgy tekintsenek, mint művészeti alkotásra, ne csak mint az emberi szükségletek kielégítésének leképezését kezeljék. Az építész az ötvenes évek végén Belgrádban Unité d’Habitation hatású lakóépületet tervezett. A szocialista modernizmus építészeti eszköztárával, még ha homlokzati elemei kifejezők is, továbbra is alkalmazza a nemzetközi modernből átmentett anyaghasználatot és részleteket: az említett lapos tetőket, a szalagablakokat és a nyersbetont. Ebben a furcsa kettősségben az építész kreatív individuumként a névtelenségbe veszik, bár egyre szervesebben része annak az épített organizmusnak, amit megvalósítani látszik. Slobodan Maldini a belgrádi új vásárcsarnokot (1954, tervezők: Vladeta Maksimović, Milorad Pantović, Branko Žeželj) az új konstruktivizmus (nem azonos a neokonstruktivizmussal) példájaként említi, amely nem kötődött a Szerbián kívüli építészethez, csak direkt válasz a közvetlen igényekre és a tervező elvárásaira. A képzőművészetben jelentkező amerikai hullám mellett a szerb építészet fejlődésében is nyomon követhető a chicagói magasházak és az Amerikai Egyesült Államokban alkotó építészek hatása. Ludwig Mies van der Rohe és Philip Johnson munkája (Seagram building, New York, 1958) feltehetően hatott Bogdan Ignjatovićra, a belgrádi Slavija Hotel (1962) tervezőjére és Mihail Jankovićra is, akinek munkája az 1964-es, még ma is gyakran CK-nak (Centralni Komitet) nevezett Ušće, amely egykor a kommunista párt székháza volt. Az épület szerkezetileg megrongálódott az 1999-es NATO-bombázás alatt, 2003 és 2005 között került sor a rekonstruálásra Ljubomir Vlajić tervei alapján. Az Ušće előteré-

Mihajlo Mitrović: Genex Torony, Új-Belgrád nyugati kapuja, 1977

xvI. évfolyam / 88.szám

utóirat // post scriptum

építészetben: MITROVIĆ , Vladimir 2003. Tamo gde postoji priroda teško je napraviti fenomen arhitekture (Ivan Antić [intervju]). In: DaNS Časopis za arhitekturu i urbanizam, 41., 6–12. DIMITRIJEVIĆ, Branislav 2003. Shaping the Grand Compromise: The case of blending the mainstream and dissident art in Serbia 1948–1974. 6 A második, titói Jugoszlávia 1943–1945-től hivatalosan és Josip Broz Tito halála után (1980), 1991-ig létező, föderatív alapon szerveződő szocialista állam volt, ami 1948 után nem kötelezte el magát a sztálini Szovjetuniónak. A föderatív állam a következő tagországokból állt: Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia és Szlovénia. Az ország neve 1943-tól Jugoszláv Demokratikus Szövetségi Köztársaság (Demokratska Federativna Republika Jugoslavija – DFRJ), 1945-től Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság (Federativna Narodna Republika Jugoslavija – FNRJ), 1963-tól Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (Socijalistička Federativna Republika Jugoslavija – SFRJ). A köztársaság elnöke 1953 és 1980 között Josip Broz Tito volt. 7 MARKOVIĆ, Predrag J. 1996. Beograd izmeđ u istoka i zapada 1948–1965. In: NIU Službeni list. Beograd 8 BROZ, Josip (Tito) 1966. Sabrana djela 7. Govori i članci, XVIII. Zagreb. 76. o. 9 BOGDANOVIĆ, Bogdan (1997). Der verdammte Baumeister. Vienna 10 PEJIĆ , Bojana 2003. Socialist Modernism and the Aftermath, http://www.c3.hu/ican.artnet.org/ican/texted92.html?id_text=57 11 LUKIĆ, Sveta 1963. Socijalistič ki estetizam – Jedna nova pojava. In: Politika, 1963. 04. 28. 12 POPANDIĆ, Milan 2010. Novi ulepš ali svet: socijalistič ki estetizam i arhitektura. In: Zbornik Matice srpske za likovne umetnosti, 38., 247–260. 248. o. 13 A nemzetközi modernizmust a SFRJ tagköztársaságában, Szerbiában politikailag semleges művészetként fogadták el, ami már nem mondott ellent a nyugatiasodó, modernizálódó kommunizmusnak, így akár Szerbia hivatalos művészeti ideológiájává válhatott volna, mert az önkifejezés „tiszta retorikájának” és a művészet autonómiájának modernista mítoszából alakult ki. (Bojana Pejić jegyzetei nyomán.) 14 Belső értékek alatt az a szocializmusban hangoztatott értékrend értendő, amely a szocialista személyiség mind teljesebb kibontakozását, az egyén értékének és szabadságának eszméit emeli ki, törekedve ezáltal arra, hogy az egyén kifejezésre jusson – az értékrend teljes megvalósulása a gyakorlatban háttérbe szorult. 15 1. Az épület lábakra állítása, hogy az ne vegyen el területet a természettől. 2. A pillérvázzal biztosítható, a tartószerkezettől független szabad alaprajzi alakítás. 3. A teherviseléstől mentesült homlokzat szabad alakítása. 4. Szalagablakok, amelyek növelik a bevilágítás mértékét, és nyitnak a külső tér felé. 5. Tetőkert kialakítására lehetőséget adó lapos tető. 16 Ekkor írták ki a háború utáni időszak első nagyobb építészeti pályázatait. 17 Prvo savetovanje arhitekata i urbanista FNR Jugoslavije. 18 MARIĆ -MILAŠINOVIĆ, Dijana 2006. Kritika socrealizma iz ugla savremenika arhitekte Milorada Macure. In: Arhitektura i urbanizam, 18–19., 134–139. 19 Tito személyi kultuszának kialakulásához szükség volt az egységes nemzet kialakulására, amely nem a hagyományos értelemben vett nemzetállam alapja s annak igénye az uniformizált hatalomra, ami biztonságot ad. Tito volt maga a márka, a név, a fénykép, ami fémjelezte az állami egységet. 20 A nyugati modern semlegessége alatt nem politikai hozzáállás értendő, hanem a különböző hatások, amelyek egymást erősítve vagy kioltva heterogén modern művészeti stíluskombinációt hoztak létre. A politikai hatás itt is adott volt, de nem centralizált, nem csak egy államilag meghatározott művészetet hozott létre, mint a keleti blokkban. 21 Az építészet szolgálta a lakosságot és nem utolsósorban az építőipart, valamint közvetve serkentette a nemzetgazdaságot is. Az állam közvetlenül nem volt jelen, de indirekt befolyása nem zárható ki. 22 Drago Galić horvát építészre és egyetemi professzorra hivatkozva elmondható, hogy a jugoszláv építészet jellegét tekintve általánosíthatunk, de termés 5

Ivan Antić, Ivanka Raspopović: Kortárs Művészeti Múzeum, Belgrád, 1960

ben, a Duna és Száva találkozásánál áll Ivan Antić és Ivanka Raspopović remekműve, a Kortárs Művészeti Múzeum (1960) fehér kubusa. A háború utáni első nemzedék 1955 és 1965 között megalapozta a szocialista modernizmust, amely már akkor a titóista Jugoszlávia elfogadott művészeti irányzatává vált, amikor még jellegzetes jegyei nem is kristályosodtak ki. Az az igény teremtette, amely a nemzetköziség és modernitás felé vezette az országot (1960-ban jelent meg Belgrádban először az Arhitektura – urbanizam folyóirat, amely tovább erősítette az identitást). Az irányzat a modern alatt elkülönülő trendek olvasztótégelye volt, első időszakát a funkcionalizmus és a nemzetközi stílus jellemezte, amely még a vernakuláris építészetben is megnyilvánul. A korszerű anyaghasználatnak és műszaki megoldásoknak köszönhetően felbukkantak a konstruktivista példák is. A végkifejlet Az úgynevezett szocialista modernizmus csak részben nevezhető modernnek, Tito személyi kultuszának megteremtése 19 a sztálini példát közvetíti, még ha a jugoszláv művészetre nem is hatott annyira a szocialista eszme, mint a szovjet vagy más, 1945 után kialakuló pártállam kultúrájára. Noha Tito 1963-ban az absztrakt, a szocialista modernizmus egyik alappillére ellen szólalt fel, elégedetlensége nem volt hosszú életű, de blokkolta a szerbiai művészetet, és antimodernista törekvéseket generált. A kor építészetére kihatottak az új, a második világháború utáni igények, amelyek között a legjelentősebb a lakóépületek építése volt. Az általános, társadalmi, politikai és gazdasági szinten lejátszódó folyamatok mellett az adott város lokális vonásai és eseményei is alakították, hozzájárultak a korra jellemző formavilág, ideológia létrejöttéhez, amely összetettségében meghatározó jellemzőit tekintve egyedi, ötvözi az egymással ellentétben álló, mégis kiegészülő építészeti stílusokat (a nyugati modern semlegessége 20 és a keleti blokk politikai központosítottsága között). Építészeti szempontból is izgalmas időszak ez, hiszen az európai modernizmus meghökkentő manifesztációja a titói építészet, különösen a kommunista ideológiát is befogadó volt jugoszláv tagköztársaságban, Szerbiában. A 20. század második felének hivatalos jugoszláv művészete, a szocialista modernizmus, különösen az építészete már nemcsak önmagáért létező21, hanem az állam, Josip Broz Tito nyugatbarát, „haladó szellemű politikájának” 22 materializálódása. ___________ 1 FRAMPTON, Kenneth: A modern építészet kritikai története, Budapest, 2009. 277. o. 2 Aleksandar IGNJATOVIĆ Jugoslovenstvo u arhitekturi 1904–1941, Slobodan MALDINI Arhitektura u Srbiji u XX veku és Ljiljana BLAGOJEVIĆ Modernism in Serbia: The Elusive Margins of Belgrade Architecture 1919–1941 című kötetének felhasználásával készült. 3 Grupa arhitekata modernog pravca (GAMP) 4 Ivan Antić véleménye szerint a szocialista realizmus mint stílus nem létezett a szerbiai

régi-új magyar építőművészet

Socialist Modernism in Serbia the architectural image of titoism The official art of Yugoslavia in the latter half of the 20th century blended the neutral quality of late-Modernism reaching far beyond politics with a strong ideology of power which was matched and went hand in hand with the simultaneous evolution of Yugoslavism and and Titoism. Tito’s break away from Stalin back in 1948 resulted in a culture policy targeted against Socialist Realism, and integrated contemporary western components to rediscover Modernism preceding the war with its unique use of materials, evolving architectural code in a variable way. It may be disputed whether it was 1948 or 1950, the conference in Dubrovnik changing the aesthetic approach of architecture there or maybe even 1956 when Hruschev delivered his famous speech that we can date back the origins and beginnings of Socialist Modernism to, but it is true that it had already been considered to be the official style of state art when it had not yet had an exact character or ideology either. The year 1948 was a milestone in history, society and culture in the history of Yugoslavism, which in turn did not only launch Titoism but also created an atmosphere which bore the need of the regime to monumentalism and thus Socialist Modernism too. On the whole, however, Socialist Realism failed to permeate Yugoslavian arts to the extent it did the cultures of other countries which were soon to evolve into single-party countries after 1945.

Konyha-emlékmű, 2006, Berlin, Duisburg, Giessen, Hamburg, Liverpool, Mülheim, Varsó

akciószerű építészeti beavatkozások A raumlaborberlin pneumatikus projektjeinek elemzése szöveg text:

Hory Gergely

Az alábbi tanulmány célja a kortárs akciószerű, jellemzően köztereken megvalósuló ideiglenes építészeti beavatkozások építési stratégiáinak és szerkezeti megoldásainak elemzése, valamint történeti előképeikkel, inspirációs forrásaikkal való összevetése. Egy meglehetősen szerteágazó területről van szó, ezért az áttekinthetőség és a terjedelmi korlátok miatt a vizsgálat egyetlen építész csoport, a raumlaborberlin munkásságának egy meghatározó szegmensére koncentrál, mégpedig a pneumatikus szerkezeteket használó projektjeire. Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen a raumlaborberlint emeljük ki, amikor számos egyéni és csoportban dolgozó alkotó is hasonló megközelítéssel és eszközrendszerrel dolgozik, mint például az EXYZT, Plastique Fantastique, Numen- for Use, muf architecture/art, public works, PKMN, Santiago Cirugeda és még sokan mások 1 Egyrészt azért, mert elöbbiek tudatosan és szisztematikusan viszonyulnak a 60-as és 70-es évek utópista és alternatív építészeti irányzataihoz, ami lehetőséget kínál egy szerkezettörténeti vizsgálathoz. Másrészt a raumlaborberlin munkái szerkezeti szempontból karakteresen különböző stratégiákat alkalmaznak, míg a legtöbb hasonló csoport esetében a változatosság kevésbé jellemző. Ezen sokszínűség pedig jelen tanulmány továbbfejlesztését teszi lehetővé. A raumlaborberlin A raumlaborberlint 1999-ben alapította egy csapat fiatal építész – ahogy a nevükből is kiolvasható – Berlinben, ellenreakcióként az abban az idő-

xvI. évfolyam / 88.szám

ben a városban zajló tömeges, agresszív és gyakran átgondolatlan építkezésekre, melyek gátat szabtak a város társadalmi, téri és esztétikai megújulásának. 2 A használhatóságukat tekintve merev, statikus, nagy léptékű beruházásokkal szemben a fiatal építész generáció más fajta attitűddel kezdett el gondolkodni a városi térről: egyszerű technológiákkal készülő, mobil, ideiglenes beavatkozásokat készítettek, melyekkel a városi terekben rejlő kihasználatlan potenciált próbálták kiaknázni és kiterjeszteni. A csoport által gyakran hivatkozott francia filozófus, Henri Lefebvre gondolatai nyomán a raumlaborberlin munkái az építészeti teret a társadalom tagjai által végzett tevékenységek és interakcióik produktumaként értelmezik. A projekteknek tehát nem objektum mivoltukon van a hangsúly, hanem azokon a folyamatokon, kollektív használati lehetőségeken, amit létrejöttük generál. A következőkben a raumlaborberlin egy karakteres beavatkozási stratégiáját fogjuk vizsgálni: ezek a csoport által mobil aktivátoroknak hívott projektek, melyeknek többségére az előregyártás, gyors helyszíni installálhatóság és a mobilitás jellemző. Ezen projektek eszközéül leggyakrabban légtartós szerkezeteket használnak. Mobil aktivátorok (Das Küchenmonument, Spacebuster, Rosy-The Ballerina, Bang Bang) A mobil aktivátorok ideiglenes közösségi használatot generálnak városi terekben, kiaknázzák a környezet adottságaiban rejlő lehetőségeket és interakcióba lépnek az építészeti és társadalmi térrel. 4 Az egyik legkorábbi projekt a 2006-ban a Plastique Fantastique 5 csoporttal közösen készített ’Küchenmonument’ (Konyhaemlékmű) volt, mely bejárta többek

utóirat // post scriptum

Space Buster, New York, 2009

között Berlin, Hamburg, Liverpool és Varsó kihasználatlan köztereit is. A csoport szavaival ’mobil szobor'-nak nevezett installációnak két állapota volt: zárt állapotban csak egy 6m 2 alapterületű, cinklemezzel borított doboz, mely magában foglal egy előteret, kis recepciót, illetve a nyitott állapot üzemeléséhez szükséges ventillátorokat. Nyitott állapotban az emlékmű ugyanis ideiglenes közösségi térré tud bővülni egy a dobozhoz kapcsolódó, erősített polietilén fóliából készült légtartós sátorral, melynek hosszúsága 20m, szélessége 12m, magassága pedig átlagosan 6m. A túlnyomásos térbe a cinklemez dobozon keresztül lehetett bejutni, ami zsiliprendszerként is szolgált. A sátor a különböző helyszíneken változatos közösségi funkciókat töltött be: üzemelt bálteremként, helyet adott konferenciáknak, közösségi ebédeknek, filmvetítéseknek, rendeztek benne koncertet, bokszmeccset de szálláshelyként és gőzfürdőként is működött. A mobil emlékmű helyének kiválasztásakor a koncepció tekintetében a városterápiás és társadalomkohéziós szempontok élveztek prioritást, azaz alulértékelt, elhagyatott városi tereket kerestek, ahol a helyi lakosok nyilvános közösségi életén próbáltak javítani. A projektről megjelent publikációk fotódokumentációin azonban más, fizikai szempontok érvényesülése is látható: mivel átlátszó PE fóliát használtak – ami által a belső tér közvetlen vizuális kapcsolatba kerül a külső városi térrel –, ezért a túlnyomásos tér könnyen felmelegedhetett. 6 A koncepcionális szempontok mellett ezért is lehetett előnyös választás például egy felüljáró alá vagy egy magas fákkal körbevett területen felállítani az installációt. Bár a projekt egyik legfontosabb eleme a mobilitás, a cinkdoboz önmagában nem volt képes a helyváltoztatásra, a mozgáshoz valamilyen szállítóeszközre volt szükség. Erre a hiányosságra adott választ a projekt továbbfejlesztett változata, a 2009-ben New Yorkban üzembe helyezett SPACE BUSTER, ahol a cinkdoboz szerepét egy átalakított furgon vette át. A furgon rakteréhez kapcsolódott az egy időben 80 személy befogadására alkalmas pneumatikus tér, mely az előzőekhez hasonlóan szintén változatos közösségi események színhelyéül szolgált. A recept és a cél tehát ugyanaz volt a két munkánál: a városi térről és annak fejlesztéséről való gondolkodás nem az épületek optimális elrendezésére, hanem a tereket használó emberek viselkedésére koncentrál. Az építészet hagyományos megnyilvánulási formáival szemben (50–100 éves élettartamra tervezett épületek építése főleg betonból és acélból) olyan eszközöket kerestek, melyek segítségével az építészet mint esemény jelenhet meg. Egy néhány óra alatt felépíthető pneumatikus sátor, ahol az 'épület' burka csak egy vékony áttetsző membrán és ahol ugyanaz az anyag a tartószerkezet, amit a használók belélegeznek, egyszerre válik láthatatlan építészetté és látványos 'városi aktivátorrá'. A mobil pneumatikus szerkezeteket alkalmazó projektek sorába tartozik egy dél-koreai művészeti fesztivál – a harmadik Anyang Public

régi-új magyar építőművészet

Art Project (APAP 2010) – meghívására készített BANG BANG, mely Szöul és Anyang városai között utazott 2009 szeptemberétől. A SPACE BUSTER-hez hasonlóan itt is egy átalakított kisteherautót használtak, azonban a helyi környezethez alkalmazkodva egy dél-koreai típust választottak. Az előzőekhez képest újítás, hogy a furgonhoz nem csak egy sátor tud kapcsolódni, hanem a két oldala és a teteje is bővíthető egy-egy ideiglenes szerkezettel, valamint a jármű belseje sem csak a gépészetnek és raktárnak ad helyet, hanem aktív használati térré válik. Ezzel a fejlesztéssel a projekt képes volt alkalmazkodni a különböző típusú és méretű közösségi eseményekhez. Látható, hogy a fejlesztések elsősorban maga az installáció a működésének és használhatóságának kiterjesztésére irányulnak. A koncepciónak az a része viszont, hogy kifejezetten kihasználatlan helyeket aktivizáljanak, némileg háttérbe szorul, legalábbis a dél-koreai projekt dokumentációi között és projektleírásában az installáció helyszínei kevesebb hangsúlyt kapnak mint korábban. 8 A projekt sokkal inkább önmagában, helyszíni adottságoktól függetlenül képes önálló, mobil közteret létrehozni. A Portapavillion 2010 keretében valósult meg a csoport ROSY (The Ballarina) című projektje, mely London-szerte 15 helyszínen bukkant fel, mint ideiglenes köztér. Szerkezeti szempontból az építmény több változást is mutat a korábbi munkákhoz képest: a pneumatikus sátor nagyobb méretet és új geometriát kapott, hiszen ezúttal három buborék áthatásából jött létre a forma. Bár ebben az esetben is kapcsolódott a szerkezethez egy állandó elem – ezúttal egy lakókocsi –, ami a szükséges gépészeti installációkat tartalmazta, viszont a sátortérbe való bejutást nem ezen keresztül oldották meg: a ki- és bejutás egy, a sátorszerkezethez kapcsolódó PE fóliából épített zsilipkapun keresztül zajlott. Új elemmel bővült a pneumatikus szerkezet felemelkedés ellen való leterhelése is: míg a korábbi projekteknél csak a belső oldalon a sátor széleinél alkalmaztak vízzel telt műanyagdobozokat, addig itt a buborékelemeket a külső oldalról hevederek szelték körbe, melyek végeihez szintén vízzel teli műanyagtartályokat erősítettek. Valószínűleg a korábbiakhoz képest nagyobb méret miatt nagyobb túlnyomásra volt szükség, emiatt pedig több súlyt kellett alkalmazni a szerkezet földön tartásához. Mobil, pneumatikus városi aktivátoraikkal a raumlaborberlin bejárt több kontinenst és mára világhírű csoporttá nőtte ki magát. A kiindulási cél egy kritika megfogalmazása volt a hagyományos, bevett városépítési folyamatok hiányosságaival szemben, melynek eszközéül a légtartós szerkezeteket választották. Vajon honnan jött az ötlet? Ahogyan a bevezetőben is említettük, a raumlaborberlin gyakran hivatkozik a 60-as, 70-es évek radikális építészeti csoportjaira, mint inspirációs forrásra. A következőkben megpróbálunk egy összefoglalást adni ezen forrásokról és összehasonlítani koncepcióikat és szerkezeti megoldásaikat kortárs utódaikéval. Történeti a visszatekintés: a pneumatikus szerkezetek, mint az ellenkultúra építészete A 60-as és 70-es évek fiatal építészei – hasonlóan mint Berlinben a 90-es évek végén – az uralkodó paradigmákkal szembehelyezkedve radikálisan más felfogásban kezdtek gondolkodni az építészetről. Az idősebb generációk képviselte merevnek, alkalmazkodni képtelennek, és gyakran öncélúnak tartott modernista építészet kritikájaként megjelentek a könnyű, egyszerűen létrehozható légtartós szerkezetek.9 Ezen projektek nagyrészt rajzok és egyéb vizualizációk formájában jelentek meg, de megépült építményekre is voltak példák, melyek kiállítások installációiként vagy különböző rendezvényeken ideiglenes pavilonokként működtek. Reyner Banham, aki az 50-es évek közepétől a 80-as évekig az egyik legmeghatározóbb publicista volt az építészet, dizájn és pop kultúra területén, 1965-ben írta az A House Is Not a Home 10 című máig nagy

hatású művét, amelyben az Egyesült Államok lakóinak építészethez való viszonyát elemzi: szerinte az amerikai és az európai építészet között a legnagyobb különbség, hogy az amerikaiak nem törekednek a monumentalitásra, nem foglalkoznak a téri kompozíciók többlettartalmával, konkrétan úgy fogalmaz, hogy „nem csinálnak építészetet”. A kényelmes, kontrollált környezetre viszont nagy igényük van, melyet jellemzően nem építészettel, hanem épületgépészeti eszközök alkalmazásával biztosítanak. Hivatkozik Adolf Loosra, aki szerint az amerikai életmódot az informalitás és a tisztaságra való igény jellemzi. Az informalitásra vezethető vissza például, hogy nem kedvelik otthonaikon belül a kötött téri elrendezéseket: a házat csak egy buroknak tartják, ami belül szabadon alakítható. Sokan, ha tehetnék, leválnának a közműhálózatról és önálló, az adott helytől teljesen független környezetben élnének. Az építészethez tehát nincsen kulturális vagy esztétikai kötődésük, pusztán a szükségleteikhez alkalmazkodni képes környezetre vágynak. Banham odáig jut el, hogy az amerikaiak akár meg is válnának az épített környezettől, és szívesen élnének a természetben, amennyiben azt képesek lennének komfortigényeikhez alakítani és kontrollálhatóvá tenni, azaz a zavaró, komfortot csökkentő körülményeket kiiktatni. Ezen megfigyelések és elgondolások alapján Banham megtervezte az 'unhouse'-ot (antiház), ami a „logikus/illogikus” következménye a gépészeti berendezések térnyerésének az építészet felett: a ház igazából egy táska méretűvé összecsukható „standard-of-living package” (életszínvonal csomag), ami egyetlen mobil berendezésben tartalmaz légkondicionálót, televíziót, sztereómagnót, időjárásjelző szenzorokat, valamint ejtőernyőszerűen kicsomagolható belőle egy áttetsző műanyag légtartós sátor is. A sátor belsejében a túlnyomást szintén a mindent tudó berendezés biztosítaná, amely a tér közepén, mint egyfajta modern tábortűz helyezkedne el. Az építészet utáni építészet tehát csak egy bárhol felállítható műanyag buborék, melynek egyetlen feladata a belső térből kizárni a külső tér azon elemeit, melyek korlátoznák az ember komfortérzetét. Nincs többlettartalom, monumentalitás, térkompozíció: nincs építészet, csak egy burok és technológia. A 60-as évek high-tech utópistái: az Archigram A raumlaborberlin előadásaiban gyakran említi, hogy számukra a 60-as és 70-es évek utópista építészeti projektjei a legfontosabb inspirációs forrás, csakhogy velük ellentétben ők nem globális problémákat akarnak megoldani papíron, hanem helyi, valós helyzetekbe avatkoznak be. Leggyakrabban az Archigram csoportra hivatkoznak, 11 akik a technológiai fejlődésbe vetett optimizmussal az elterjedt modern építészettel szemben mobil, a felhasználók igényeire szabott városi környezetek fikcióit vázolták fel. Részben ennek a technicista lelkesedésnek a kritikájaként fogalmazta meg a raumlaborberlin a weblapján is olvasható szlogenjét: Bye Bye Utopia, amivel arra utalnak, hogy ugyanazt a radikalizmust akarják képviselni, mint elődeik, de nem elérhetetlen víziókon keresztül, hanem a valóságban. Vizsgáljuk meg közelebbről, vajon mely Archigram projektek inspirálhatták a raumlaborberlint. Az Archigram 1964-ben publikálta Michael Webb12 Cushicle című tervét, ami egy egyszemélyes légtartós sátor, ahol a felhasználónak rendelkezésére állnak a legfontosabb, kényelmet szolgáló technikai eszközök, úgymint egy televízió vagy rádió, de további modulok is csatlakoztathatóak a rendszerhez. A szerkezet lényege, hogy bárhol, bármikor üzembe helyezhető, így egy mobil városi lakóegységként képes működni. Közös Banham tervével, hogy a teljes installáció két részből áll: egy high-tech kiszolgálóegységből és egy mobil burokból. Az Un-House-al szemben viszont fontos, hogy a Cushicle kifejezetten városi környezetbe készült és mindössze egyszemélyes. Koncepciótervről van szó, tehát részletesen kidolgozott javaslatokat

xvI. évfolyam / 88.szám

Clean Air Pod, 1970. Az Ant Farm performansza Andy Shapiróval és Kelly Glogerrel, Kaliforniai Egyetem, Berkeley

nem találunk a sátor működését illetően. 1967-ben viszont megjelent egy továbbfejlesztett változat Suitaloon néven: az egyik fontos változás a mobilitással kapcsolatban történt, ugyanis a szállíthatóságot megkön�nyítendő, a Suitaloon „összecsukott formában” köpenyként viselhető. Amikor a használó alkalmas helyet talált az ideiglenes letelepedésre, a szerkezet felfújódik és egy buborék formájú hajlékká alakul. További újítás, hogy a membrán falán kiépítettek egy csatlakozó felületet, amivel a használó rácsatlakozhat ismerősei Suitaloon-jára, ezáltal létrehozva egy nagy közös buborékot. A raumlaborberlin egyébként szintén kísérletezik egyszemélyes terekkel,13 amelyek ugyanúgy ideiglenesek és városi környezetbe készültek, azonban egyszerű technológiákat alkalmaznak és rendszerint meg is épülnek. Fontos megemlíteni az 1968-69 között publikált Instant City projektet is, mely nem szerkezeti vonatkozásban ugyan, de koncepcionálisan erősen kapcsolódik a raumlaborberlin mobil városi aktivátoraihoz. A projekt lényege, hogy létrehoznak egy légi úton közlekedő olyan szolgáltatáscsomagot – természetesen a legfejlettebb audiovizuális technológiákkal felszerelve –, mely bármely „alvó” városba érve közösségi eseményekkel és szórakoztató programokkal új energiákat injektál az adott helyszínbe. Az építészetnek tehát az eseményszerűsége kerül középpontba, ami – ahogyan korábban már említettük – a raumlaborberlin gondolkodásmódjának alapját képezi. Miután az instant város megfelelő mennyiségű eseményt pumpált egy alvóvárosba, egyszerűen továbbrepül a következő ébredésre váró helyszínre. Az ideiglenes beavatkozás eredményeképp a közösségi aktivitások gyökeret vernek a városokban és az élhetőbbé tett környezet hosszútávon is, immár külső segítség nélkül válik önfenntartóvá. A Küchenmonument, a SPACE BUSTER és a többi projekt mind ezen alapkoncepcióra épülnek. DIY technológiák a 70-es évekből: az Ant Farm Míg Banham és az Archigram elméleti munkákat és terveket készített, addig az 1968-ban San Fransiscóban alakult Ant Farm csoport a valóságban megépült projekteket is készített. Ez abból a gondolkodásbeli különbségből is következik, hogy míg előbbiek projektjeit nagyon magas műszaki technológiák alkalmazásával képzelték el – emiatt is választották a terv formátumot gondolataik megjelenítéséhez –, addig az utóbbiak az olajválsággal sújtott 70-es években már kiábrándultak abból, hogy a jövő építészetét a magas technológiák fogják dominálni. Az Ant Farm munkái kifejezetten az egyszerű, DIY technológiák alkalmazását helyezik előtérbe. Így persze érthetőbb, hogy ők miért tudtak többet építeni. Ugyanakkor ők is készítettek kiadványokat: ilyen az Inflatocookbook, 14 ami nem utópisztikus elképzeléseket tartalmaz, hanem egy részletes

utóirat // post scriptum

útmutatót ahhoz, hogy hogyan készíthet otthon bárki egyszerű eszközökkel légtartós szerkezeteket. A csoport számos pneumatikus szerkezet tervezésében és építésében vett részt, melyek során összegyűjtött gyakorlati tapasztalatokat foglalja össze a kötet. Banham-mel szemben a légtartós sátrakat nem építészetpótló eszköznek tekintik, hanem azok saját építészeti tulajdonságait vizsgálják: a szabadságot és az instabilitást emelik ki, mint a két legfontosabb jellemzőt, amit az ember egy légtartós sátorba érve megtapasztal. Felbomlik a hagyományos x, y, z koordinátarendszer: a mennyezet, a fal, a padló határai egybemosódnak és így a belső tér minden kötöttségtől szabaddá válik. Ezen szabadság pedig lehetővé teszi, hogy a sátrak a legváltozatosabb tevékenységeknek adjanak helyet. A sátrakban a szerzők – azok egyszerű építhetősége miatt – azt a lehetőséget is látják, hogy az építészet felhasználói annak alakítóivá is válhatnak. Az Inflatocookbook részletesen bemutatja a különböző polietilén típusokat és azok tulajdonságait, valamint szabásmintákat és különböző anyagtoldási technikákat is javasol. Kitér a nyílások készítésére, értékeli az elérhető ventillátor típusokat, illetve egy egyszerű algoritmust is közöl ezek méretezésére, ami figyelembe veszi a napsütés és a beltérben tartózkodó emberek okozta hőnyereséget, valamint a hőveszteséget, melyet a kondukció és a sátoron átáramló levegő okoz. A kiadvány végén szerepel egy terv Truckin' University címmel, ahol egy mobil oktatási és kulturális intézmény létrehozását kezdeményezik, felvázolva az oktatási és működési elképzeléseket. A nomád iskola egy kisteherautók rakteréből felfúvódó sátorban kapna helyet. Közel 40 évvel később a raumlaborberlin kis változtatásokkal megvalósította ezt a koncepciót. A raumlaborberlin és hasonló csoportok munkássága nyomán tehát elmondható, hogy a 2000-es években a 60-as és 70-es években megjelent alternatív építészeti gondolatok reneszánszukat élték és élik még ma is. Egy alapvető különbség azonban például az Ant Farm és a raumlaborberlin szemléletében, hogy míg előbbi a légtartós szerkezetek építészetének újszerűségére és építészeti tulajdonságaira koncentrál, addig utóbbi az elődök munkásságát ismerve már csak eszközként használja a meglévő ismereteket és tudatosan építi azokat bele saját városfejlesztési stratégiájába. Konklúzió Az előzőekben áttekintettük a kortárs ideiglenes építészet egyik legmeghatározóbb csoportjának, a raumlaborberlinnek pneumatikus szerkezeteket használó projektjeit, megvizsgáltuk az alkalmazott szerkezeteket és építésük körülményeit, valamint a szerkezetválasztás okainak koncepcionális vonatkozásait. Kiemeltünk több alkotót a 20. század második feléből, akiknek elméleti és gyakorlati munkássága nagy hatást gyakorol a raumlaborberlinre. Rámutattunk, hogy a kortárs csoport az Archigram 60-as években készített, fejlett, magas technológiákra alapozott terveinek elsősorban gondolatiságát, míg a főleg a 70-es években aktív Ant Farm csoportnak viszont gyakorlati, szerkezeti megoldásait kezeli örök-

régi-új magyar építőművészet

ségként. Azt is bemutattuk, hogy azért is válhattak ismét aktuálissá a 60-as, 70-es években készült projektek gondolatai a 2000-es években, mert sokban hasonló körülmények között kezdett praktizálni a fiatal építészgeneráció: az egyik esetben az uralkodó modern építészet, a másikban pedig az élhetetlen lakókörnyezetet generáló nagyberuházások kritikájaként jelenik meg egy másik építészet. ___________ 1 További hasonló, az építészeti beavatkozások kísérleti lehetőségeivel foglalkozó csoportok találhatók a Spatial Agency: Other ways of doing architecture kutatási projektben, mely nyomtatott formában és online is elérhető. Internetes forrás: http://www.spatialagency.net/ Nyomtatott forrás: Awan, N.; Schneider, T.; Till, J.(2011) Spatial Agency: Other Ways of Doing Architecture, 1st.ed.,New York: Routledge. 2 Maak, N. (2008). A New Approach to Urbanity. In Maier J.& Ricks M. (Eds.), Acting in Public (2-5), Berlin: jovis Verlag. Ingyenesen hozzáférhető itt: http://raumlabor.net/wp-content/ uploads/2008/01/raumlaborberlin_actinginpublic_web.pdf 3 Lefebvre, H. (1991). The production of space. Oxford, OX, UK: Blackwell 4 Mobile Activators (2016, június 20). Letöltve innen: http://raumlabor.net/mobile-activator/ 5 Pastique Fantastique (2016, Június 20). Letöltve innen: http://www.plastique-fantastique.de/ 6 ANT FARM. (1973). Inflatocookbook. Ant Corporation. Ingyenesen hozzáférhető itt: http:// alumni.media.mit.edu/~bcroy/inflato-splitpages-small.pdf 7 Anyang Public Art Project 2010 (2016, június 22). Letöltve innen: http://www.aaa.org.hk/ Collection/Details/47896 8 BANG BANG projekt (2016, június 22). Letöltve innen: http://raumlabor.net/bang-bang/ 9 Artemel, A. (2016, június 23).Retrospective: The Incredible Inflatable Architecture Of The 1960s [Oldalbejegyzés]. Letöltve innen: http://architizer.com/blog/retrospective-the-incredible inflatable-architecture-of-the-1960s/ 10 Banham, R. (1965). A House is Not a Home. Art in America. Volume 2, 70-79. 11 Rick, M. (2016. május 29). Fleeting Architecture. Raumlabor’s Instant Urbanism [Előadáskivonat]. Letöltve innen:http://www.archfondas.lt/leidiniu/en/alf-03/lectures/matthias-rick 12 THE CUSHICLE AND SUITALOON. (2016, június 22). Letöltve innen: http:// architecturewithoutarchitecture.blogspot.hu/p/cushicle-and-suitaloon-were-conceptual.html 13 ShabbyShabby Apartments. (2016, június 22). Letöltve innen: http://raumlabor.net/ shabbyshabby-apartments/ 14 Az Inflatocookbook először 1971 januárjában jelent meg az Ant Farm csoport saját kiadásában 2000 példányban.

Action-like Architectural Interventions Analysis of raumlaborberlin Pneumatic Projects The primary goal of this study is to analyse the construction strategies and structural solutions of contemporary and temporary action-like architectural interventions typically implemented in public places as well as to compare them with their historic prototypes and sources of inspiration. It is a highly varied and comprehensive field of interest as such, so we shall only focus on a prominent segment of the activities of a single group of architects, namely the projects of raumlaborberlin using pneumatic structures because of concerns of transparency on the one hand and limitations of space here on the other. The raumlaborberlin was founded in 1999 by a team of young architects in Berlin as a respond to counteract the multitude of massive and aggressive, typically superficially conceived construction projects that hindered the social, spatial and aesthetic renewal of the city. Despite investments that are rigid, large-scale ones as far as their usefulness is concerned, this generation of young architects started to think about urban space following a different approach: they planned mobile temporary interventions by using simple technologies that have the capacity to exploit and extend potentials of urban spaces that are hidden in them and have been untapped so far.

_____

terv plan _____

a Csontváry Múzeum elhelyezése

pályázat – I. díj ___

terv és szöveg concept and text:

Pintér Tamás János, Simon Viktória

___

Csontváry életmű kiállításának helyszíneként a Budapest II. kerületében lévő, Molnár Farkas tervezte Szentföld templom épületét javasoljuk. Csontváry életében és életművében kiemelt szerepet tölt be a Szentföld: többszöri célpontja az utazásainak, és ott találja meg a sokat keresett „nagy motívumot”, a Baalbeket, amelyet maga is fő művének tart. Csontváry művészi útkereséséhez hasonlóan az ég és a föld találkozásaként lehet megélni a Szentföld templom tereit. Az épület elkülönülten, ufóként áll családi házakkal beépített környezetében, alig lehet rátalálni. A belső terében mintha egy másik világban találná magát az ember. Részben befejezetlensége miatt – csak az ég, a környező hegyek és a fák láthatók. A mára többször átalakított, megcsonkolt épület értékes elemeit kiemelve, a lehető legkevesebb beavatkozással egészítjük ki, és tesszük a funkciónak megfelelővé. A Csontváry által megálmodott életmű kiállítás – „Rokkantak és hadiárvák javára” tervezett kiállítás leírásában foglaltak szerint – kis eltérésekkel valósul meg az egykori templom tereiben. Tervezett megoldásunk két, régóta nyitva hagyott kérdésben egyszerre tudja befejezni a befejezetlent, és ezzel kettős értéket teremteni. A Szentföld templom épülete, aminek a kápolnasora a szentföldi kegyhelyeket idézi, mind szellemiségében, mind belső tereivel kiválóan megfelel a tervezett kiállítási funkciónak.

terv // plan

Az épület részleges kiegészítésével 1660 m 2 kiállítótér, 395 m2 előcsarnok és kiszolgáló terek, 315 m2 kávézó és múzeum bolt alakítható ki. A 660 m2-es templomtér központi elosztótér és kiállítótér szerepet kap, emellett 150m2es és 50-60 m 2-es termekben biztosítható a kiállítás elhelyezése. Csontváry három „nagy motívum”-ként megjelölt képe köré szervezi a kiállított műveket. A templomépület térosztása átalakítás nélkül, tökéletesen alkalmas a kiállítás tematika befogadására.

A meglévő templomtérben és a hozzá két oldalról csatlakozó egykori kápolnasorokban helyezhető el a három fő téma és a csatlakozó festmények. Csontváry eredeti koncepciójához képest különbség, hogy a Taormina teremhez kapcsolódó nagyformátumú Cédrusok és a Panaszfal képeket a templomtér Taormina terem előtti részében helyeztük el, a jobb megtekinthetőség érdekében. A festő kiállítási koncepciójában megfogalmazottakból csak a festmények elhelyezését vettük alapul,

2016 / 04

a kapcsolódó víziókat (zenepavilon, mozsár, zászlósor) nem hoztuk létre. A galéria szintre kerülnek azok a képek, amelyekkel Csontváry nem foglalkozott külön a tematikájában, a tanulmányok, részletek, önarcképek. A templomtér lefedésével egy nagy központi tér jön létre, amely pihenő, várakozó térként, elosztó és kiállítótérként is működik. Az új kiegészítésekben pedig a szükséges kiszolgáló funkciókat helyeztük el. A templomtérben elhelyezett paravánfalak osztják a teret közlekedő és kiállítótérre. A terv fontos része a műemléki védettség alatt álló épület értékmegőrző rekonstrukciója. A Hűvösvölgyben található épület a ferences szerzetesrend beruházásában épült meg 1940–1949 között, Molnár Farkas építész többször átdolgozott tervei alapján. Befejezéséhez nem sok hiányzott volna, de a munkákat 1949-ben leállíttatták, és a tetőszerkezet már elkészült részeit is visszabontatták. Az épület hosszú ideig üresen, kihasználatlanul állt, a mozdítható építőanyagok egy részét elhordták. Többféle hasznosítási kísérlet után – melyek során működött itt traktorgyári ös�szeszerelő műhely és exportraktár, művésztelep, sőt könnyűzenei koncertek helyszíne is volt – levéltári hasznosításba került. 2013 óta ismét a ferencesek tulajdona. Az épület rekonstrukciója során a lehető legnagyobb mértékben vissza kell térni a megépült formákhoz, szerkezetekhez. A templomtérben levő szintkülönbséget ülőlépcsőkkel alakítjuk ki, úgy, hogy az a teret két

régi-új magyar építőművészet

külön térrészre osztja: a Baalbek teremre, és a Cédrusok termére. A térosztások csak paravánfalakkal, bútorozással kialakítottak, úgy, hogy a nagy tér ereje és karaktere megmarad. A kortárs kiegészítések visszafogottak, lehető legkevesebb beavatkozással jönnek létre. Az emeleti funkciók kiszolgálására egy kerengőszerű lebegő belső közlekedőt hoztunk létre. Erről közelíthető meg az emeleti nagytermekben elhelyezett kávézó és a múzeumbolt, valamint a hozzájuk csatlakozó terasz, és további kiállító felületet biztosít. Az emeleti lebegő közlekedő erősíti a különleges térélményt. A külső teraszról még jobban érvényesül az épület és a természeti környezet kapcsolata: ellátni a szomszédos házak felett, a kétoldalt elnyúló hegyek felé. Az eredetileg tervezett kupola helyett egy visszafogott, kéthéjú, árnyékolt üvegfedést terveztünk, amely a kiállítótér funkciónak megfelel, és a mostani, ég felé nyitott térélmény megmarad. Az egykor templomként működő épületben fontosnak tartjuk, hogy megtörténjen a zarándokhelyek részleges visszaállítása. A Szentföld mozgalom három legfontosabb elemét a Molnár Farkas építész által tervezett helyükön jelként állítjuk vissza a kiállítótérben (a Születés barlang, a Szent sír, Mária Sírja). Amennyiben igény van egyházi funkció visszaállítására: eredeti (tervezett) formájában lehet rekonstruálni az Angyali üdvözlet kápolnát, amely a kiállítástól függetlenül, az előcsarnokból önállóan megközelíthető istentiszteleti helyként szolgálhat.

Relocating Csontváry Museum Concept Tender, 1st Prize The Prime Minister’s Office published an open tender for concepts on potential exhibition facilities where works by Tivadar Csontváry Kosztka could be displayed in an appropriate way. The first prize of the contest went to the scheme submitted by Unitef-83 Zrt. As the venue for the exhibition of Csontváry’s oeuvre the building of the Holy Land church (Budapest, District II) was proposed. An important aspect of the scheme was to simultaneously reconstruct the protected historic structure with regard to the preservation of its existing values. Transformed several times by now, this mutilated building shall be completed whilst highlighting its most significant values and making the least interventions possible to suit it to contain all the new functions. The oeuvre exhibition as Csontváry himself imagined – in line with his description of the planned exhibition titled „For the benefit of handicapped people and orphans of war victims” – shall be implemented in the rooms of the former church building. By partly completing the original structure, the building shall house a 1660 m 2 exhibition area, a 395 m 2 foyer and additional rooms, as well as a cafeteria and museum shop on 315 m 2. Works to be exhibited here by Csontváry shall be organized around the three „leitmotif” paintings he designated himself.

Fenntartható Piactér Casablancában S.ARCH “Jövő Építészete” Konferencia – II. díj ___

terv concept:

Kendik Géza

munkatársak fellow designers:

Mészáros Zsuzska, Hargitay Zsófia, Redenczki Ivett, Pataki Dániel

___

A kortárs piactér koncepciója a tradicionális marokkói piacra vezethető vissza. A szűk sikátorokba a lakók által, spontán módon kikötözött színes árnyékolók, a fellógatott áruk és kelmék hangulatát idézik meg a sűrűn felerősített kötelek, melyek teljesen beborítják a háromszög alaprajzú telket. A kötéltömeg adja egyben a piac árnyékolását is. A telek hátsó frontjára, a tűzfal mellé kerülnek a kiszolgálóhelyiségek, a kávézó, az újságos pult és a hűtött áruk standjai. A terület többi része így szabadon alakítható. Az árusok pultjai éjszakára étkezőasztallá, színpaddá alakulhatnak, ahol zenés-táncos előadások tarthatók. A piactér így éjjel-nappal a helyi közösségi élet központja lehet. A tűzfal mellé került kiszolgáló sáv még egy plusz funkcióval rendelkezik. Az állványzat – melyhez a kötelek is kapcsolódnak – a felsőbb szintjein a társadalmi élet megélésének további lehetőségeit teremti meg. Békés kávézásra, társasozásra, vagy csak egyszerű szemlélődésre és beszélgetésre van itt lehetőség, miközben a nyüzsgő piac és a kötélrendszer újabb távlatai nyílnak meg. A háromszögű telek kapcsolatot teremt a tágabb környezetével is, mivel a kötél-struktúra a szomszédos házakhoz is csatlakozik, szimbolikus és fizikai kapcsolatot teremtve a szomszédsággal. A tető az épületekhez erő-

terv // plan

2016 / 04

sített szerkezetekről, valamint a tűzfal mellé épített állványzatról lóg. A piactérre készített terv ökologikus és közösségi célokat is szolgál: a telken keletkező szürkevíz a szomszédos parkot öntözi, az új piac pedig elősegíti a környék fejlődését, új éttermek, boltok nyitását, ösztönzi a helyi társasági életet.

Casablanca Market Hall S.ARCH International Architecture Award – 2nd Prize Inspired by the suspended-hanging communitydesigned shading structures seen on traditional moroccan marketplaces. The scaffolding-like building lets the traffic flow through the arcade-like marketplace. Lively commerce on the ground floor, peaceful conversations on the terraces. The triangle of the site is in contact with its broader environment as the rope structure integrates the neighbouring houses, the greywater of the market irrigates the park in front of the school and the stalls transform into dining tables and a stage in the evening and facilitates the start-up of new restaurants and shops in the premises of the surrounding buildings.

régi-új magyar építőművészet

_____

passzázs passage _____

Translocation – Transformation Ai Weiwei kiállítása, 21er Haus, Bécs, 2016. 07.14. – 11. 20. ___

szöveg text:

Szegő György Fábián Andrea

fotók photos:

___

Ai Weiwei kínai-amerikai képzőművész többféle építészeti projektet is jegyez. Ezek közül a legnevezetesebb a pekingi olimpiai stadion, a „Madárfészek” tervezésében való részvétel volt. Ezúttal egy ház köré rendezett installáció a friss szenzáció. Weiwei háza most ősi „családi templom”, ahol teaszertartásokkal ünnepelt a Wangok nemzetsége, egészen Mao 1966-os kulturális forradalmáig. A tea több ezer éve kultúrnövény Kínában. A teázás tradíciójában jelentős szerepe van a kifinomult szertartásnak és az ehhez épített pavilonoknak. Szertartás és helye évezredek óta az állandóság szimbóluma, filozófia és esztétikum. Ha a Wang nemzetség antik háza megmozdul, utazni kezd, az jelkép. Sok mindent el lehet mondani vele. Különösen, ha a ház átváltozik kortárs műtárggyá, egy menekülő alkotó, Ai Weiwei „műveként” – a kiállítás címe szerint és a valóságban is átalakulás, áthelyezés egyszerre. Ai Weiwei apja Mao alatt betiltott, elüldözött költő volt. A politikai okból menekülő Wangék hátrahagyták a családi szentélyt. Weiwei sikerei csúcsán hazatért, néhány éve bebörtönözték, nemrég menekült el újra Kínából, ma Berlinben él. A migráns lét a sajátja. Projektjének ősi faháza csodálatos ácsszerkezet, impozáns oszlopokkal, gerendákkal. A késő Ming dinasztia mesterműve – kevés, de annál csodálatosabb faragásokkal. Rózsák és elefántok, felhők és geometrikus motívumok a „ház”-ság ornamentikában megfogalmazott lényegeként mutatkoznak a bécsi 21. Századi Művészetek Múzeumában. Utóbbi egy előre gyártott vasszerkezetű kiállítási épület, az 1958-as brüsszeli EXPO osztrák pavilonja, melyet lebontása után múzeumként szereltek újra össze Bécsben. Ennek fedett átriumába

passzázs // passage

éppen befért a 14 méter magas szertartás-ház. A galériáról az ámuló nézők elé tárul az ősi architektúra és faragóművészet sok részlete. A konceptművész megvásárolta a dél-kínai Jiangxiban élő ősi teakereskedő-család elhagyott szentélyét, és az 1300 darabból álló faépületet elhozatta Kínából. Újjáépítve, eredeti funkcióját elvesztve – szándéka szerint – a 21. század kaotikus kommunikációjának tárgya, műtárgya lett. A bábeli zavart a művész néhány mesterien faragott elem világító akril színű megfestésével is érzékelteti. A múzeum átriumában megépített gyö-

nyörű fa-emlék csupaszon is a teljességet sugározza. Három oldalról Ai Weiwei három kiegészítő munkája veszi körül, a szétesés, a töredékesség, a tradíció-pazarlás műtárgyaiként. Az egyik az ácsmunka feleslege, a faragványok még kupacba rakva is őrzik az eredeti ház kozmikus üzenetét. A második egy „szőnyeg”, amely több ezer ódon porcelán teáskanna törmelékéből áll össze – a szétesés szimbóluma. A harmadik műrész maga a föld: az aranyárban mért Pu-Erh teazúzalék összepréselt burkolata. Rajta, hasonló tea-falakból az ősi teaház-jelkép modellje: az installáció a

2016 / 04

szertartások, az ősök csarnoka megsemmisülésének konceptuális jele. A helynek azonban teaillata van. A pszichológia szerint a szagok az emlékezés legmaradandóbb hordozói. Az egész, négy elemből álló művet az Ai Weiweijel készült riportfilm egészíti ki, ahol művészfejedelemként beszél az átalakulás – áthelyezés traumájáról. A múzeum telke, a régi Belvedere-palota kertjének maradéka – újabb adalék átalakuláshoz, a helyek mulandóságához. Maga a Belvedere a 20. század európai történelmének tanúja, itt írták alá a második világháború előtt az első, majd a második bécsi döntést. A palota ma a világ vezető múzeuma, a kultúra közvetítője. Ennek barokk vízmedencéje is egy Weiwei-installáció. Lebegő lótuszvirágok: 201 használt mentőmellény, a Földközi-tengeren át Európába menekülő/átváltozó százezernyi ember „levetett bőre”. Kafkai látomás. A mentőmellények úszó f-betűt formáznak: a tapasztalat, a remény, a félelem és a vágyak jele – de Weiwei elárulja, mániája a provokatív „fuck” szócska. A medence peremén és a palota lépcsőházában kalandos sorsú antik kínai szobrok terelik a nézőt a Gürtel túloldalára, a modern múzeumba beépített Wang-féle szertartásépülethez. A Belvedere a kiállításhoz számos előadást, workshopot, tea-beszélgetést és Ai Weiwei építészeti jellegű munkáit bemutató vezetést is meghirdetett.

régi-új magyar építőművészet

Friedrich Kiesler: a művészet hosszú, az építészet végtelen MAK, Bécs, 2016. 06.14. – 10. 02. ___

szöveg text:

Szegő György MAK

fotók photos:

___

Friedrich Kiesler (1890-1965) műfajfeletti osztrák-amerikai művész: experimentális designer, vizionárius építész, szürrealista díszlettervező, utópista kiállítás-csináló. Halála után első bécsi kiállítása 1988-ban volt a 20. Századi Művészetek Múzeumában. Láttam, elvarázsolt. Időközben megsokszorozódott az anyag. A kurátor már akkor is Dieter Bogner volt, aki egyike a bécsi Friedrich és Lillian Kiesler Alapítvány 1997-es alapítóinak. Kutató- és gyűjtőmunkájuk nyomán most a MAK egész szintjét betölti a páratlan anyag. A bécsi Kiesler Alapítvány elnöke, a sztárépítész Hani Rashid az „ars longa, vita brevis” mondást bővítette ki az „építészet végtelen”

passzázs // passage

bon mot-val, utalva ezzel Kiesler talán legfantasztikusabb tervére, a Végtelen házra, melyen 1950–59 között dolgozott, és amely sohasem valósult meg. Barlangszerű, lábakon álló zoomorf tömeg, amelynek belső tere egy Möbius-szalag ihlette plasztika. Félig megvalósult előzménye ennek a modern bútorokat forgalmazó cég által egy kiállításra építtetett Space House (1933) 1:1-es modellje, melynek vonalai a jelenkori építészet trendi példáit is megszégyenítik. Most pedig eddig nem látott bőségben megidézik a Kiesler életmű egyik csúcsát, a legendává lett New York-i Art of This Century kiállítás Szürrealista Galériáját (1942). A ma is kísérleti térként megjelenő, bejárható modell a kiállítás egyik csúcspontja. A Kiesler-kutatás utánajárt az akkori kiállított művészeknek és művészbarátoknak: Pevsner, Ozenfant, Vantongerloo, Laurens műveivel harmonizál a gravitációt tagadó térbe ugyancsak Kiesler tervezte, ma újragyártott bútorzat. Egy következő, Bloodflames (1947) című, hasonlóan futurisztikus kiállításon Roberto Mattas és Isamu Noguchi művei Kiesler formáival egy pillanatig úgy hatottak, mintha az avantgárd képes volna bevonulni a mindennapi életbe. Ekkor fogalmazta meg a Korrealizmus kiáltványát (Korrupció, művészet és építészet). A kiáltvány azért is jelentős, párját ritkító műtörténeti pillanat, mert ekkor a galériák törekvéseiket talán még képesek voltak a művészeti innovációnak és utópiának, nem pedig a pénzipar igen eltérő követelményeinek szolgálatába állítani. Az összefogó szándék azért is fontos, mert a Kiesler-életmű forrása is az összművészeti karakterű, színházi élő laboratórium volt. 1908-ban költözött a Birodalom végvidékén felvirágzó Czernowitzból Bécsbe.

2016 / 04

Felsőreál építész-technikusi stúdiumát a bécsi Akadémián festőként folytatta, záróvizsgák helyett önkéntesként a frontra jelentkezett. A háborút a „Kunstgruppe” alakulatánál fejezte be. 1920 körül egyre többet járt Berlinbe, ahol Karel Čapek R.U.R. című művének német ősbemutatójához készítette első díszletét. 1924-ben a bécsi Új Színháztechnika Nemzetközi Kiállításán a bécsi Konzerthaus deszkáira tervezett egy forradalmian ható spirális térszínpadot. Ekkor már berlini barátai voltak Theo von Doesburg, Hans Richter és Mies van der Rohe. De nem csatlakozott egyikük mozgalmába sem, saját útját járta. Josef Hoffmann hívta az 1925-ös Párizsi Iparművészeti Világkiállításra, ahol a friss osztrák színháztechnikát mutatták be, ennek terét ma újraépítette a MAK. 1926-ban a fenti eredmények nyomán hasonló avantgárd színházi munkákkal foglalkozott – már Amerikában. Több filmtechnikai és díszlettervezői színházi munka nyomán kezdett el foglalkozni a mi Weininger Andorunk gömbházához igen hasonló totális színház terveivel. Ennek fejlesztése végül az 1950-es években már a nézőtér és a színpad „térszínházi” funkciójához vezetett. A befoglaló forma egy emberi koponyára emlékeztet. De ez a konkrét projekt, a The Universal (1959-62, New York) nem épült meg. A terv mindenképp hozzásegíti/ihleti az életmű megkoronázását jelentő – a Végtelen ház, a Szürrealista Galéria és a The Universal színház ideáit összegző – jeruzsálemi Shrine of the Book múzemépület plasztikájának megfogalmazásához (1959–65). A felnagyított tóratekercs és markolata fölé emelt fehér kupola a 40-es években felfedezett qumráni tekercsek szentélymúzeuma. Ezzel közös kompozíciót alkot egy fekete kubus, ami a szent iratokat befogadó fehér „barlanggal” a jó és a rossz örök küzdelmét szimbolizáló, kultúrtörténeti jelentőségi épületegyüttes – egyetlen elkészült háza halhatatlanná tette. Úgy jegyzik Kiesler munkásságát, hogy övé az egyetlen szürrealista építészeti életmű. A tárlathoz a Kiesler Alapítvány és a MAK műtörténeti előadásokat, interaktív vezetéseket, performanszokat, illetve az 1925-ös párizsi Raumstadt 1:1-es modelljét körül- és betáncoló színpadi eseményt mellékel.

régi-új magyar építőművészet

Dubravka Đukanović: Vajdasági római katolikus templomok építészete 1699–1939 Péterváradi Területi Műemlékvédelmi Intézet, 2015, 580 oldal ___

szöveg text:

___

Hadik András

Öt év tiszteletre méltó kutatómunkáját összegzi az újvidéki építész, melyet a helyi műemlékvédelem adott ki gazdag illusztrációval, szerb és angol nyelven. A templomépítők és a hívek a magyar ill. német nyelvet inkább indokolnák, ezek hiánya kevésbé méltányolható. A szerzőnek már megjelent hasonló munkája: Ortodox templomok a XVIII-XIX. században a Bácskában címmel (2009).

Ez a könyv nagyobb földrajzi egységet vizsgál: a mai Vajdaságot. Az 1848-as szabadságharc leverése után az abszolutizmus kormányzata hozta létre a szerb vajdaságot, amely akkor magában foglalta a ma Romániához tartozó Bánságot is, a kötet a volt Bács-Bodrog, Torontál és Szerém megye katolikus templomait teszi vizsgálata tárgyává. Nehezítette a szerző helyzetét a katonai határőrvidék adminisztrációja, amelyhez Bécsben, az Állami Levéltárban kellett kutatást folytatni; továbbá, hogy a források nyelve nem szerb, hanem latin, magyar és német a tárgyalt korszakban. A török után a nagyrészt pusztasággá vált régióba betelepítés történt, melynek során az ortodox szerbek és románok mellett elsősorban a katolikus németek, magyarok és horvátok, bunyevácok találtak új hazát e területen, az ő számukra épültek a katolikus templomok.

passzázs // passage

A 20. században többször változott a lakosság nemzetiségi és vallási aránya (ki- és betelepítések, tömeggyilkosságok), legfőképp az első és második világháború után. Legutoljára az 1990-es években kerültek veszélybe ezek az elnéptelenedő templomok, mivel a kis közösség azokat már nem tudja fenntartani. A vizsgált nagyszámú (243) templom és kápolna közül a 18. században barokk és későbarokk stílusban, majd a 19. század első felében klasszicista stílusban épültek, ezt követték a romantikus, majd a historizmus jegyében neobarokk, neogót építészeti jegyeket felmutató objektumok. A szecesszió kevésbé jelenik meg, talán a megrendelők konzervativizmusa okán. Külön fejezetet szentel a könyv az e területen működő építészeknek is. Számos kismestert ismerünk meg, így pl. Kiss Józsefnek az Országos Levéltárban, Pecz Samu hagyatékában fennmaradt terveit, aki a 19. század elején négy templomot is tervezett. Megemlíti a szerző a budapesti Hoepfner Guido szabadkai (Szent Rókus 1894), és a szintén budapesti Aigner Sándor szabadkai ferences; (átépítés 1908), vagy a szabadkai Raichle J. Ferenc bácstopolyai neogótikus templomát (1904–1907). Érdekes adalék, hogy Raichle világi épületeiben a lechneri építészet egyik leginvenciózusabb délvidéki képviselője. A Szerémségben a legnagyobb alkotó a német Hermann Bolle, a „zágrábi Schulek”, aki Friedrich Schmidtnél végzett Bécsben, majd a horvát fővárosba telepedve jelentős szerepet játszott a horvát műemlékvédelemben. Nem említi viszont a könyv a temesvári születésű, szintén Schmidt-növendék, budapesti Foerk Ernőt, aki

Tavankúton és Bácsföldváron is épített templomot és ő bővítette a bajmoki templomot is. Érdemes lett volna az áttekintő táblázatban feltüntetni a tervezőket, illetve a függelékben az építészekről összeállított kislexikont is mellékelni. A kötet erőssége a tipológiai táblázatok sora, melyek során különböző aspektusokból (egyhajós, háromhajós, félköríves záródású, sokszögzáródású, kereszthajós stb.) vizsgálja és kronologikusan lajstromozza az objektumokat. Tipológiai rendszerét nagyrészt Klein Rudolf magyarországi zsinagógákról szóló könyvéből adaptálja. Dubravka Đukanović könyve alapmű, mely további kutatásokat inspirálhat.

A Szent Gerhard templom szószéke, Vrsac, Szerbia

2016 / 04

Ázbej Sándor: július 5. Stadion, Algír, 1972

Ázbej & Ázbej Műcsarnok, 2016. 07. 26. – 09. 11. www.meonline.hu

Építész apa, képzőművész fiú, egyegy unikális építészeti és képzőművészeti alkotás. A Műcsarnok kiállítása Ázbej Sándor és fia, Kristóf munkáit mutatja be. Ázbej Sándor (1913– 1998) Ybl Miklós-díjas építész az algíri Július 5. Olimpiai Stadion tervezője és kivitelezésének egyik irányítója volt, munkája pedig megalapozta a bő két évtizedes magyar–algériai műszaki együttműködést. Bár a megrendelői igények szerint a stadionnak az akkor még csak néhány éves Népstadion mintáját kellett követnie, építészeti és technikai megoldásaiban túl is szárnyalta azt. Az Algírban megépült aréna a kortárs nemzetközi megítélés szerint is pazar, a kor igényeit minden szempontból kielégítő épület lett. A hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek végéig tartó időszakban csaknem 160 építészeti és mérnöki létesítmény terveit készítették el magyar szakemberek Algériában. A megépült létesítmények az észak-afrikai ország építészeti-műszaki infrastruktúrájának máig szerves részét alkotják. Ázbej Kristófot (1953) saját bevallása szerint is a családi környezet vonzotta a képzőművészeti pályára. Munkásságának legjelentősebb része egy közel 52 négyzetméter felületű panoramikus óriáskollázs, melyet 1981-től tizenöt éven keresz-

régi-új magyar építőművészet

tül folyamatosan készített kétszobás Párizs környéki (bagneux-i) műteremlakásában. Az enciklopédikus jellegű kollázsfal-ornamentum sajátságos, mozaikszerűen szerkesztett formája és különleges esztétikai minősége mellett fantasztikus időutazást is kínál a néző számára. Forrás: Műcsarnok

Builders / Építők Szemléletformálás és közösségteremtés – szociális építészet a 21. században Szerk. Pozsár Péter, Hello Wood, magyar-angol kiadás, 194 oldal www.meonline.hu

A hétköznapi ember számára az építészet falakat, tetőt, ablakokat, jó esetben esztétikus formákat, esetleg művészeti értéket jelent. Pedig az építészet ennél sokkal több: filantróp misszió, társadalmi felelősségvállalás, közösségteremtés, viselkedésminta, sőt aktív gondolkodásformálás. Erről szól a Hello Wood által szerkesztett és kiadott, szociálisan elkötelezett magyar építészeti projekteket felvonultató kötet. Célja nem csupán ezen kezdeményezések bemutatása: az elkészült munkák mellett elénk tárja azok hátterét, a mélyebb társadalmi összefüggéseket, lokális problémákat és feladatokat, felvillantja a jelenség

magyarországi gyökereit, ismerteti a hazai alkotók nemzetközi kapcsolódásait, tapasztalatait. A kötet olyan valóra vált projekteket mutat be, amelyekben a közösségi szerepvállalás, a nyitottság, a személyes jelenlét, valamint a képesség az együttműködésre és a segítségnyújtásra nem szakmai és nem csupán építészeti kérdés. A kötet szerkesztője Pozsár Péter, szerzők: Borbás Péter, Cságoly Ferenc, Fajcsák Dénes és Fábián Gábor, Fehér Bori, Holczer Veronika, Hüttl Sarolta, Irimiás Balázs, Andres Lepik, Kemes Balázs, Michael MülerVerweyen, Oroszlány Miklós, Pozsár Péter, Somogyi Krisztina, Stein Júlia és Tátrai Ádám, Turi Attila, és a Debreceni Alkotóműhely tagjai, a kiadványt Vári János Hunor tervezte. Forrás: Hello Wood

Ébli Gábor: Muzeumánia L'Harmattan Kiadó, 2016, 259 oldal www.meonline.hu

„A múzeum hatalom” – így kezdi Ébli Gábor az európai „kulturális élménygyár” európai modelljeinek elemző kötetét. A cím és a téma alapján gyaníthatóan szakmabeliek fogják kezükbe venni – művészet- és kultúrtörténészek –, holott a muzeológiai trendek, módszerek és kommunikációs stratégiák részletein túl a szerző lényeglátó szemlélete a mai

európai kultúra egészéről szól. A történelemcsinálástól, a múlthamisítástól a fogyasztói magatartásmodellekig és a reklámpszichológiáig, múlt és jelen viszonyáig benne van az egész elmúlt kétezer év és a jelen, sőt a jövőről alkotott képzetek. Pedig a fegyelmezett szöveg ritkán lép ki a szorosabban vett kontextusból. A rövid előszó és az országonként, városonként vagy régiónként csoportokba fogott múzeumi helyzetelemzés szigorúan intézményről intézményre halad, igaz, bőséges kulturális-történeti háttérbe helyezve a jelenségeket. A múzeumokon keresztül valójában az európai társadalmak tudatállapotát kutatja. Szándékoltan nem a kulturális turizmus legnagyobb központjaival foglalkozik; London, Párizs nem kerül itt szóba, viszont képet kapunk Lisszabontól Rigáig, Helsinkitől Athénig minden jelentősebb múzeum típusú vállalkozásról, legyen az állami, magán- vagy alapítványi tulajdonban. Fontos könyv, messzehangzó tanulsággal. Pontos, szellemes és tág horizontot fogalmaz meg nem csupán a múzeumok mai helyzetéről, de – egyetlen szóval sem említve, csupán a párhuzamok plasztikus kiemelésével elegánsan rávezetve – a hazai múzeumpolitikai ellentmondások valódi természetéről is. Götz Eszter

_____ hírek news _____

Építésziroda budai villaépülete, valamint közönségdíjat kapott középület kategóriában a szabadszállási óvoda Katkics Tamás építész által tervezett bővítése és felújítása. Az Építők Napja alkalmából a Magyar Építész Kamara felterjesztése alapján miniszteri elismerő oklevél kitüntetésben részesült dr. habil. Kuba Gellért építészmérnök, a Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem volt tanára. A Red Dot díjat kapott az Inarchi Ray falilámpája és a Tipton Global Vinylize Ashby szemüvege.

BÚCSÚ Ladik Katalin vajdasági performer, költő kapta augusztus 20-án – Anish Kapoor, Ai Wei-Wei és Olafur Eliasson társaságában – a Yoko Ono által alapított LenonOno Grant for Peace nemzetközi békedíjat.

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON

Életének 46. évében, 2016. augusztus 12-én elhunyt Tiba János, a Tiba Építész Stúdió alapítója és vezetője. 1996-ban diplomázott a BME Építészmérnöki Karán. Neves nemzetközi irodákban szerezhetett gyakorlatot, több európai országban is dolgozott Erick van Egeraatnak, akinek budapesti képviseletét 1999–2005 között ő vezette. 2005-ben megalapította saját szakmai műhelyét, a Tiba Építész Stúdiót, ami azóta az ország egyik vezető és külföldön is mértékadó irodája lett. Halálával egy kivételesen kreatív, ugyanakkor az építészetre alkalmazott tudományként tekintő egyedülálló mérnökkel, művésszel lettünk szegényebbek. Az általa tervezett épületek energiahatékonyságát, a megújuló erőforrások felhasználását nemzetközi tanusítványok is bizonyítják. Több emblematikus épület, terv és elismerés kötődik személyesen az ő nevéhez, illetve a Tiba Építész Stúdióhoz itthon és külföldön egyaránt. Ilyen a számtalan díjat nyert Párizsi Nagyáruház, a paphos-i (Ciprus) új városrész és mesterséges sziget beépítési és lakóépületek tervei és a Váci Greens tömbjei. Mindezek mellett éppen a napokban kezdődött meg a Magyar Telekom Nyrt. új székházának építése a Hungária körúton. Korábbi munkái közül kiemelkedő az Egeraat iroda által jegyzett ING székház a Dózsa György úton, illetve a prágai Villa Bianca lakóegyüttes tervezése.

DÍJAK Augusztus 20-i nemzeti ünnepünk alkalmából Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapott Winkler Barnabás Ybl Miklós-díjas építész, a BME Építészmérnöki Karának címzetes egyetemi tanára és Nagy Gergely, a BME Építészmérnöki Kar Lakóépülettervezési Tanszékének címzetes egyetemi docense. A Baumit Life Challenge 66 díját műemlék kategóriában a kolozsvári Farkas utcai református templom M&M Design iroda által tervezett felújítása nyerte, családi ház kategóriában döntőbe került a Tóth Projekt

hírek // news

∙ Közösségépítészet – Jeney Lajos életmű-kiállítás. Lechner Tudásközpont, 09. 30-ig ∙ #moszkvater – A Széll Kálmán tér története. Kiscelli Múzeum, 10. 02-ig ∙ Nagyítások – 1963 – Az Oldás és kötés kora. Új Budapest Galéria, 09. 18-ig ∙ Vadnyugat. Az avantgárd Wrocław tör ténete. Ludwig Múzeum, 10. 01. – 12. 04. ∙ Fiatal Lengyelország. Ludwig Múzeum, 10. 01. – 12. 04. ∙ Természetművészet – változatok. Műcsarnok, 10. 16-ig ∙ Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor: Két szobrász, két nemzedék. Műcsarnok, 10. 16-ig ∙ Szalay – Sokol – Picasso. Várkert Bazár, 11. 13-ig ∙ Török Ferenc 80 / Építészet és hitvallás. Vigadó, 09. 25-ig ∙ Modigliani. Magyar Nemzeti Galéria, 10. 02-ig ∙ Perspektívák – művészet és etnográfia. Magyar Nemzeti Galéria, 10. 02-ig ∙ Megmentett műkincsek. Magyar Nemzeti Múzeum, 09. 18-ig ∙ Rejt/Jel/Képek – 56 – A forradalom titkos művészete. Magyar Nemzeti Múzeum, 11. 13-ig ∙ Bringológia – Amikor a dizájn hajtja a kerékpárt. Iparművészeti Múzeum, 11. 27-ig ∙ Két kontinens egy lélekben – Torday Emil kongói gyűjtése. Néprajzi Múzeum, 09. 25-ig ∙ A szabadság kódjai – kiállítás az 1956-os forradalom 60. évfordulóján. Néprajzi Múzeum, 11. 04-ig ∙ Total Records – Lemezborítók: zene és fotográfia. Capa Központ, 10. 02-ig ∙ Hangképek. Capa Központ, 09. 19-ig ∙ Robert Capa – A háború és béke képei. Magyar Fotográfusok Háza, 09. 18-ig ∙ Chiharu Shiota: Emlékeső. Szentendrei Képtár, 10. 16-ig ∙ Anna Margit: Utolsó ítélet. Ferenczy Múzeum, Szentendre, 09. 16-ig ∙ Ef Zámbó István: A gyönyör visszhangja. Ferenczy Múzeum, Szentendre, 10. 23-ig ∙ Art Capital Szentendre – Az elvesz tegetett idő. MűvészetMalom, Szentendre, 10. 16-ig ∙ Fajó János: Szabad forma. Vass-gyűjtemény, Veszprém, 10. 01-ig ∙ Elsodort világ – Plakát álmok 1910-1920. Balatoni Múzeum, Keszthely, 09. 17-ig

∙ GÉMkapcsok és műpárok. MODEM, Debrecen, 12. 31-ig ∙ A szabadság szigete. MODEM, Debrecen, 11. 06-ig ∙ Imre álma – Makovecz Imre megrajzolt hite az égtől a földig. Almásy-kastély, Gyula, 09. 18-ig ∙ Konkoly. REÖK, Szeged, 10. 09-ig

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN Anglia ∙ We Live in the Office: A Commission by Giles Round. RIBA, London, 2017. 02. 05-ig ∙ Peter Cook RA: Floating Ideas. Royal Academy of Arts, London, 10. 02-ig ∙ Engineering the World. V&A Museum, London, 11. 06-ig Ausztria ∙ In the End: Architecture. Journeys through Time 1959–2019. Az Wien, 10. 06 – 2017. 03. 20. ∙ Frederick Kiesler: Life Visions. MAK, Bécs, 10. 02-ig ∙ Prague Castle & Plečnik. Architektur im Ringturm, Bécs, 09. 23-ig ∙ New Buildings in Tirol. aut. architektur und tirol, Innsbruck, 11. 12-ig ∙ Arthur Salner: Raumbilderwelten. aut. Architektur und Tirol, Innsbruck, 11. 12-ig ∙ Steirischer Herbst: Chinafrika. Haus der Architektur, Graz, 10. 09-ig ∙ Az W in Lienz: Architekt Raimund Abraham. "Back Home". Museum der Stadt Lienz, 10. 26-ig Belgium ∙ Homes for Heroes. CIVA, Brüsszel, 09. 25-ig

houses. DAM, Frankfurt, 11. 20-ig ∙ World of Malls. Architekturen des Konsums. Architekturmuseum der TU München, 10. 16-ig ∙ Anime Architecture. Tchoban Foundation, Berlin, 10. 16-ig ∙ Post Resettlement. Ai Weiwei, China + Eid Hthaleen, Palestine. Aedes Architecture Forum, Berlin, 10. 13-ig ∙ Sixteen Chinese Museums, Fifteen Chinese Architects. Aedes Architecture Forum, Berlin, 10. 13-ig ∙ Radical Design. Vitra Design Museum, Weil am Rhein, 11. 17-ig Olaszország ∙ æktivátorok. Helyi aktív építészet. Magyar Pavilon, Velencei Építészeti Biennále, 11. 27-ig ∙ Pier Luigi Nervi. MAXXI, Róma, 10. 02-ig Svájc ∙ André M. Studer. On the Measure of Things Schweizerisches Architekturmuseum, Bázel, 09. 25-ig ∙ School Buildings in Basel 1845-2015. Schweizerisches Architekturmuseum, Bázel, 10. 16-ig ∙ The architect Max Frisch. ETH Zürich, 09. 30-ig USA ∙ A Japanese Constellation: Toyo Ito, SANAA, and Beyond. MoMA, New York, 07. 31-ig ∙ Luminous Landscapes: Photographs by Alan Ward. NBM, Washington, 09. 05-ig ∙ Small Stories: At Home in a Dollhouse. NBM, Washington, 2017. 01. 22-ig ∙ Timber City. Innovations in Wood. NBM, Washington, 2017. 05. 21-ig

PÁLYÁZATOK Csehország ∙ Josef Hoffmann – Josef Frank. From “Endless Trimmings” to an Open System. Josef Hoffmann Museum, Brtnice, 10. 30-ig Dánia ∙ Let’s Play. DAC, Koppenhága, 10. 02-ig Finnország ∙ Finnish Architecture – Biennial Review 2016. MFA, Helsinki, 10. 02-ig Franciaország ∙ Yona Friedman. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 11. 07-ig ∙ constellation.s – new ways of inhabiting the world. Arc en Rêve Centre d'Archi tecture, Bordeaux, 09. 25-ig Hollandia ∙ 100 Years of Inspiration. ARCAM, Amszterdam, 09. 30-ig Lengyelország ∙ Lviv, 24 June 1937. City, architecture, modernism. Museum of Architecture, Wroclaw, 09. 30. – 11. 30. Németország ∙ Making Heimat – Germany, Arrival Country. DAM, Frankfurt, 11. 27-ig ∙ BDA-Architekturpreis. Max40 – Junge Architekten 2016. DAM, Frankfurt, 10. 16-ig ∙ Mies van der Rohe Award 2015. DAM, Frankfurt, 10. 23-ig ∙ House of the Year 2016. The best family

A Fővárosi Közgyűlés pályázatot hirdet a városkép és városi környezet javítását, az épített, természeti és kulturális örökség, valamint a helyi identitás megőrzését, megújítását, és ezáltal az érintett városrészek vonzerejének növelését szolgáló programok megvalósítására. „A” program: városrehabilitáció keretében megvalósuló közterületek komplex megújítása, „B” program: közösségi célú városrehabilitációs programok. Beadási határidő: 2016. 09. 30. Információ: budapest.hu A Miniszterelnökség nyílt ötletpályázatot írt ki a Gellérthegy területének funkcionális rendezésére és eszmei megújulására vonatkozó építészeti, tájépítészeti, képzőművészeti ötletek, lehetséges megoldások kidolgozása. Beadási határidő: 2016. 10. 03. Információ: gellerthegypalyazat.hu Paks önkormányzata a város főterének rendezésére, funkcióinak és szerkezetének újragondolására írt ki ötletpályázatot. Beadási határidő: 2016. 10. 19. Információ: mek.hu A Főváros Közgyűlése pályázatot írt ki az építészeti örökségvédelem alatt álló társasházak és lakásszövetkezeti lakóépületek állagmegóvási munkáinak támogatására, amellyel a városképet meghatározó több lakásos társasházas és lakásszövetkezeti lakóépületek állagmegóvását elősegítő munkákat kívánja támogatni. Beadási határidő: 2016. 12. 02. Információ: budapest.hu

2016 / 04

_____

építészek architects _____

Csontos Györgyi

Földes László

Balogh csaba

Komáromi Tas

Fábián Gábor

Diploma Degree

2012 SZIE, PTE-PMMK Doktori Iskola 2007 PTE-PMMK Építőművész szak 2002 ÉME Mesteriskola 1999 YMMF Tervező Szakmérnöki Tagozat 1996 YMMF Magasépítő szak

1985 BME Építészmérnöki Kar

2008 BME Középülettervezési tanszék – Tervezői Mesterkurzus 2002 BME Építészmérnöki Kar

2006 BME Építészmérnöki Kar 1998 EKTF történelem szak

2012 ÉME Mesteriskola 2008 BME DLA Mesterképzés 2004 BME Építészmérnöki Kar

Válogatott munkák Selected projects

Dobó u. 12. műemléki rekonstrukció, Eger, 2015 Bükki Nemzeti Park – Gépszín, Garáb, 2014 Valide Sultana fürdőrom, Eger, 2012 Dobó tér és környékének rekonstrukciója, Eger, 2012 Szépasszonyvölgyi Márai Aktív turisztikai látogatóközpont-szabadtéri színpad, Eger, 2011

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

2002- SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar Válogatott munkák Selected projects

Filmtörténeti interaktív élménypark és látványraktár, 2015 Digitális oktatási központ és kiállítótér, Ózd, 2015 Általános iskola korszerűsítés és bővítés, Ózd, 2014 Gyártörténeti emlékpark és élménykomplexum, Ózd, 2013 Kiemelt pályázatok Featured competitions

I. világháború hőseinek központi emlékhelye ötletpályázat, 2016 Foghíj-beépítés, Budapest, Nyáry Pál utca, 2007 Ökoházak, Miskolc-Bodótető, 2002 – megvétel Díjak Awards

2011 Ezüst ácsceruza-díj 2009 Molnár Péter-díj Iroda Office

MIXA Stúdió 1146 Budapest, Zichy Géza u. 4. info@mixastudio.hu

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

2007- BME Diploma Bizottság 2000-12 Korrektor, BME Középület Tanszék Válogatott munkák Selected projects

Sauflon Innovációs Központ, Gyál, 2013 Kemenes Vulkánpark, Celldömölk, 2013 Hosszúház, Pilisborosjenő, 2013 Balatonalmádi Egészségközpont, 2011 Bölcsőde, Zsámbék, 2011 Bíróság, Ítélőtábla, Ügyészség, Debrecen, 2006 Toldy Gimnázium Tornacsarnok, Budapest, 2004 Erdei Iskola, Visegrád, 1996

Festetics Kastély új Látogatóközpont, Keszthely, 2016 Almásy-kastély Látogatóközpont, Gyula, 2016 Kemenes Vulkánpark, Celldömölk, 2013 Városi Bölcsőde, Zsámbék, 2011 Balatonalmádi Egészségház, 2011 Lakóház, Nagykovácsi, 2009 Klebelsberg Kulturális és Művészeti Központ, Budapest, 2002 Városi Könyvtár és Információs Központ, Gödöllő, 2002 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Pestszentimre, Óvoda, 2010 – 1. díj Nemzeti Múzeum bővítése, 2010 – 3. díj 3 lakóház, Maassluis, Hollandia, 1999 – 1. díj

Rákospalota Városközpont ötletpályázat, 2011 – kiemelt megvétel 320 º Művészeti, Kulturális, Oktatási és Technikai Témapark, 2010 – kiemelt megvétel Pestszentimre Óvodacentrum ötletpályázat, 2010 – 1. díj Magyar Nemzeti Múzeum bővítése, 2010 – 3. díj

Díjak Awards

Kiemelt pályázatok Featured competitions

2014 Média Építészeti díj, zsűri különdíja 2011 Év Háza díj 2006 Ybl díj 2005 Média Építészeti díj 2004 Toldy 150 emlékérem 1997, 2004 Pro Architectura díj Iroda Office

www.mixastudio.hu

építész

Földes és Társai Építésziroda Kft. 1026 Budapest, Nyúl u. 4. +36 20 5945648 studio@foldesarchitects.hu www.foldesarchitects.hu

régi-új magyar építőművészet

2011 Év Háza díj Iroda Office

Konkrét Stúdió 1126 Budapest, Böszörményi út 19/a +36 70 516 42 84 studio@konkretstudio.hu www.konkretstudio.hu

építész

Válogatott munkák Selected projects

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Dobó tér és környékének rekonstrukciója ötletpályázat, Eger, 2008 – 1. díj Agóra pályázat, Multifunkcionális Közösségi Központ, Eger, 2008 – 2. díj

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

2004-10 BME Építészmérnöki Kar, Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék Válogatott munkák Selected projects

A38 kulturális állóhajó II. ütem, 2009 Négylakásos társasház, Gellérthegy, 2009 Családi ház, Eger, 2011 Családi ház, Felsőtárkány, 2011 Népkonyha és családi napközi, Gyöngyös, 2012 Arkt Művészeti Ellátó, 2014 Iroda Office

Díjak Awards

Arkt Építész Stúdió 3300 Eger, Gárdonyi kert 5. +36 36 363867 arkt@arkt.hu

2014 Kulturált Környezetért Nívódíj

wwww.arkt.hu

Iroda Office

Egri Építész Iroda Kft. 3300 Eger, Dobó u. 18. +36 36 511570 egriepir@egriepir.hu www.egriepir.hu

Fajcsák Dénes

Csomay Zsófia

Németh Tamás

Kovács Csaba

Ferdinánd Árpád

Diploma Degree

2014 ÉME Mesteriskola 2005 BME Építészmérnöki Kar

1967 Magyar Iparművészeti Főiskola

2003 BME Építészmérnöki Kar

1994 BME Építészmérnöki Kar

Válogatott munkák Selected projects

Oktatói tevékenység Teaching activity

Arkt Művészeti Ellátó, 2014 Népkonyha és családi napközi, Gyöngyös, 2012 Családi ház, Felsőtárkány, 2011 Családi ház, Eger, 2011 Családi lakóépület és iroda, Eger, 2009

1986- Magyar Iparművészeti Egyetem, MOME

2007-08 BME Lakóépülettervezési Tanszék

1993 MIF Belsőépítész és Bútortervező Szak 1986 BME Építészmérnöki Kar

építész

Iroda Office

Arkt Építész Stúdió 3300 Eger, Gárdonyi kert 5. +36 36 363867 arkt@arkt.hu www.arkt.hu

építész

Válogatott munkák Selected projects

Völgyikút Szabadidőközpont, Veszprém, 2007 Dunapest Rezidenciák, Budapest, 2002 Raoul Wallenberg Vendégház, Budapest, 2001 Fő utcai irodaház 2, Budapest, 2001 Kolozsvár utcai óvoda, Budapest, 1996 Fő utcai irodaház 1, Budapest, 1986 Békéscsabai Megyei Könyvtár, 1985 OMKDK szolgáltatóház, Budapest, 1977 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Völgyikút Szabadidőközpont, Veszprém – 1. díj Székesfehérvári Nemzeti Emlékhely – 1. díj MAOE Műteremház – 1. díj Díjak Awards

2008 Érdemes Művész 2003 Kotsis Iván emlékérem 2000 Budapesti Építészeti Nívódíj 1995, 2002, 2009 Pro Architectura díj 1986 Ybl díj

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

Válogatott munkák Selected projects

MOME Műterem- és Médiaháza, Budapest, 2015 MOME Műhelyháza, 2015 8 csoportos óvoda, Jászberény, 2011 Lipicai Lovasközpont, Szilvásvárad, 2014 50 szobás ötcsillagos szálloda, Budapest, Október 6. utca, 2010 30 lakásos társasház, Budapest, Szalag utca, Donáti utca, 2007 Gépesített parkolóház, Budapest, Akácfa utca, 2006

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

MOME Építészeti Intézet építészeti tervezés tanára Válogatott munkák Selected projects

Csányi Pincészet, Villány Csányi pincészet telephelye, Kisharsány Villaépület, Pécs Vendégház, Pécs Interaktív Szökőkút, Budapest Kerti szerszámtároló (XXS sufni), Nagybajom Kilátó, Galyatető Málnai Béla Villájának rekonstrukciója, Budapest

építész

Válogatott munkák Selected projects

Kőszegi Vár bővítése, átalakítása Bautrans/Transporta műszaki forgalmi bázis, Budapest Országgyűlési Biztosok Hivatala, Budapest Amsy Jelöléstechnika Kft., Budaörs Társasház átépítése, Budapest, Szemlőhegyi utca Tisza-Balneum Thermálhotel, Tiszafüred 4 lakásos társasház, Budapest, Tulipán utca Pannon-Falap Lemez Kereskedelmi bázis, Biatorbágy Kiemelt pályázatok Featured competitions

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Agóra pólus interaktív kiállítási központ, Győr, 2009 – megvétel Idősek otthona, Budapest, Baross utca, 2007 – megvétel 8 csoportos óvoda, Jászberény, 2006 – 1. díj

Budapest Szíve Pályázat, 2006 Zöld Gyűrű koncepciója, Budapest, 2005

EUROPAN 4 Graz 1995 – 1. díj Oktatási és Közoktatási Központ, Piliscsaba – 3. díj Resorthotel és Apartmanházak, Zweisimmen, Svájc – 1. díj

Díjak Awards

Iroda Office

OPAQ 1093 Budapest, Lónyay u. 13/B info@opaq.hu +36 70 5149384 www.opaq.hu

2012 Pro Architectura díj 2012 Természetes Kő az Építészetben díj 2012 Év Háza díj 2011 Reitter Ferenc díj 2010 Jövő Városáért díj 2005 Építészeti kultúráért díj 2004 Építészeti kultúráért díj 2004 Építőipari nívódíj 2000 Év Háza díj

Ferdinánd és Ferdinánd Építésziroda Kft. 1053 Budapest, Szép utca 2. +36 1 3280460 www.ferdinand.hu

Iroda Office

NARTARCHITECTS 1025 Budapest, Vérhalom u. 12-16. B/24 +36 20 9790274 nart@nartarchitects.hu www.nartarchitects.hu

építészek // architects

2016 / 04

Ferdinánd Csaba

Kolossa József

Kolossáné Weiszkopf Bartha Katalin András építész

építész

Pintér Tamás János

Diploma Degree

építész

1994 BME Építészmérnöki Kar 2007 DLA mester fokozat 2002 BME Építészmérnöki Kar 2011 BME Építészmérnöki Kar 2002 ÉME Mesteriskola 2001 BME Építészmérnöki Kar 1997 YMMF Szakmérnöki Oktatói tevékenység Válogatott munkák Válogatott munkák diploma Teaching activity Selected projects Selected projects Oktatói tevékenység 1995 Ybl Miklós Műszaki 2011- BME LakóépületterTeaching activity Amsy Jelöléstechnika Kft., Napsugár Óvoda, Főiskola vezési Tanszék Budaörs BME LakóépületCsomád, I-II. ütem Műemlékjellegű luxusvilla át- tervezési Tanszék Családi ház, Piliscsaba Oktatói tevékenység Válogatott munkák Teaching activity építése, felújítása, Budapest BME Építőművészeti Esztergály Mihály Általános Selected projects BME Középülettervezési Társasház átépítése, Buda- Doktori Iskola Iskola, Csomád Sportközpont, Csomád Tanszék pest, Szemlőhegyi utca Bölcsőde, Csomád Kiemelt pályázatok Tisza-Balneum Thermálhotel, Válogatott munkák Selected projects Díjak Awards Válogatott munkák Featured competitions Tiszafüred Budafoki 3000 m3-es 2008 Pest Megye Építészeti Aquincumi Múzeum múzeum- Selected projects 4 lakásos társasház, víztorony nívódíja – 2. díj épület, romterület rehabilitáció Zsolnay Kulturális Negyed, Budapest, Tulipán utca Napsugár Óvoda, Pécs, 2012 – megosztott 3. díj Hunguest Hotels Palotaszálló Csomád, I-II. ütem Iroda Office Béres Szőlőbirtok és PincéLillafüred korszerűsítése és Sportközpont, Csomád Építész Műterem Kolossa Kft. szet, Erdőbénye, 2006 bővítése, 2008 Saját családi ház, Piliscsaba +36 20 6694824 Hunguest Hotels Hotel Béke Kiemelt pályázatok Esztergály Mihály Általános info@kolossa.eu korszerűsítése és bővítése, Featured competitions Iskola, Csomád Hajdúszoboszló, 2008 Csontváry ötletpályázat, www.kolossa.eu Uniqa Székház, Budapest, 2016 – 1. díj Kiemelt pályázatok 2009 Zsolnay Kulturális negyed Featured competitions Budafoki 3000 m3-es tervpályázat, Pécs, 2008 Kiemelt pályázatok víztorony – 1. díj – 1. díj Featured competitions Tananyagfejlesztés a Béres Szőlőbirtok és Resorthotel és Apartmanlakóépületek tervezése Pincészet, Erdőbénye, 2003 házak, Zweisimmen, Svájc tárgykörben – BME Lakó– 1. díj – 1. díj épülettervezési Tanszék Spenótház tervpályázat, 2001 – 1. díj Iroda Office Díjak Awards

Ferdinánd és Ferdinánd 2010 Az Év Kiemelkedő Építésziroda Kft. Fiatal Építésze – 3. díj 1053 Budapest, Szép utca 2. 2010 Pro Architectura Díj +36 1 3280460 2008 Média Építészeti Díja 2008 Budapest Építészeti www.ferdinand.hu Nívódíja – dicséret 2008 Az Év kiemelkedő PhD/DLA értekezése – 1. díj 2008 Pest Megye Építészeti nívódíja – 2. díj Iroda Office

Építész Műterem Kolossa Kft. +36 20 6694824 info@kolossa.eu

Díjak Awards

2013 ICOMOS díj 2012 Média Építészeti díj 2012 Molnár Péter díj 2012 Szendrői Jenő díj 2007, 2013 Pro Architectura díj 2007 Építőipari Nívódíj Iroda Office

Unitef’83 Zrt. 1119 Budapest, Bornemissza tér 12. +36 1 2056330 www.unitef.hu

www.kolossa.eu

régi-új magyar építőművészet

Simon Viktória építész

Diploma Degree

2009 DLA fokozat 2002 ÉME Mesteriskola 1997 BME Építészmérnöki Kar Oktatói tevékenység Teaching activity

BME Urbanisztika tanszék Válogatott munkák Selected projects

Evangélikus templom, Encs, 2005 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Csontváry ötletpályázat, 2016 – 1. díj XVI. Kerületi uszoda – tanuszoda tervpályázat, Erzsébet-Liget, 2007 Korányi Kórház rekonstrukciója, 2005 – 3. díj Honvédkórház rekonstrukció, pavilonépületek, 2004 – 1. díj Iroda Office

Unitef’83 Zrt. 1119 Budapest, Bornemissza tér 12. +36 1 2056330 www.unitef.hu

Kendik Géza építész

Diploma Degree

Maizlné Juhász Szécsi Zsolt építész Ágnes építész

Diploma Degree

Baróthy Anna

Faddi Dalma

Tóth Bálint

Diploma Degree

formatervező, szobrász

1988 BME Építészmérnöki Kar Diploma Degree 1993 BME Építészmérnöki Kar 2002 MOME Szilikát szak 1991 BME Építészmérnöki Kar Válogatott munkák Selected projects

Vakok Batthyány László Gyermekotthona, Budapest, 2015 Vasas Vívócsarnok, Budapest, 2013 Messer Hungarogáz, új töltőállomás, Budapest, 2012 Siópláza, Siófok, 2012 Hotel Wombat, Király utca, Budapest, 2012 Tűzoltó utca, Aldi áruház, Budapest, 2010 Dessewffy Star Inn Hotel, Budapest, 2009 Club 218Apartmanház, Siófok, 2007 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Pestszentimrei Óvoda, 2010 – 3. díj Szentendre Új Köztemető, 2008 – 1. díj Balatonszemes Yachtclub és apartmanházak, 2008 – 1. díj Díjak Awards

Válogatott munkák Selected projects

Váci 1 üzletház, Budapest Sümegi Vár megújítása Múzeumok utcája, Nagy Kiállítótér, Pécs Zeneiskola, Sárospatak Múzsák temploma, volt Trinitárius kolostor helyreállítása, Sárospatak Rákóczi vár helyreállítása II-III. ütem, Sárospatak Deák kúria helyreállítása, Kehidakustány Kiemelt pályázatok Featured competitions

Hollókői kiállítási pavilon az UNESCO palota kertjében, Párizs – 1. díj Díjak Awards

2006 Építőipari Nívódíj Iroda Office

Örökségvédelmi Tervező és Szolgáltató Kft. 1117 Budapest, Galambóc u. 35. info@otesz.hu

2014 Média Építészeti díja – 1. díj, közönségdíj 2012 Trimo Future Dream Award 2009 World Architecture Festival, Future Project kategória győztes Iroda Office

A4 Studio Építésziroda 1026, Budapest, Hegyi utca 1. +36 1 3927887 info@a4studio.hu

Oktatói tevékenység Teaching activity

Válogatott munkák Selected projects

2010-13 PTE PMMIK Építészmérnöki Kar

KALEF Moszkva téri új óra, Budapest, 2015 (építész: Építész Stúdió) Gettó emlékfal, Budapest, 2015 (építész: Sugár Péter, Kara László) Lánchíd 19 Design Hotel üveghomlokzata (Szövetség’39, Nextlab), Budapest, 2007 (építész: Sugár Péter, Ifj. Benczúr László)

Válogatott munkák Selected projects

Óbuda Zsinagóga, Budapest, 2016 Olaszliszka Zsinagóga emlékpark, 2015 Mád Rabbi ház, 2015 Ária Hotel, Budapest, 2015 Váci 1. Tőzsdepalota, 2010 RUM Hotel, Budapest, 2009 Szent Anna Kápolna és Kálvária domb, Bakonybél, 2008 Ferihegy 1. Terminál, 2005 Szent Miklós templom, Kecskemét, 2005 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Egykori Honvéd Főparancsnokság tervpályázat, 2004 – megvétel Díjak Awards

2016 Prefa díj – építész tervezői kategóriában 2. hely 2006 Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje 2006 Európa Nostra Díj 1993 Diplomadíj Iroda Office

Örökségvédelmi Tervező és Szolgáltató Kft. 1117 Budapest, Galambóc u. 35. info@otesz.hu

építész

2016 BME Építészmérnöki Kar 2015 BME Építészmérnöki Kar Iroda Office

Iroda Office

S'39 Hybrid Design Manufacture 1074 Budapest, Szövetség utca 39. +36 30 3368329 posta@s39.hu

s39.hu

Kiemelt pályázatok Featured competitions

CALTROPe, 2014 – Jacques Rougerie Alapítvány pályázatának fődíja Díjak Awards

2015 Milleniumi Díj 2007, 2015 Magyar Formatervezési Nívódíj 2007 Designboom Különdíj 2006 BIO20 (Ljubjana) 2005 Formatervezési Pályázat – különdíj 2005 Magyar Formatervezési Nívódíj – különdíj Iroda Office

S'39 Hybrid Design Manufacture 1074 Budapest, Szövetség utca 39. +36 30 3368329 posta@s39.hu s39.hu

www.a4studio.hu

építészek // architects

2016 / 04

_____ szerzők authors _____

Bán Dávid kulturális antropológus, városkutató. Az ELTE-n és a párizsi EHESS-en szerzett doktori fokozatot, témája a pályaudvarok szerepe a nagyvárosok építészeti és társadalmi szövetében. Az Anthropolis Egyesület egyik alapítója, oktatási és vizuális projektek koordinátora. Emellett több helyen publikál főleg építészeti, kulturális témákban. Berényi Marianna muzeológus, újságíró, szerkesztő. 1998-ban végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem–néprajz szakán. Pályáját a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban kezdte muzeológusként, majd újságíróként, szerkesztőként dolgozott a Silver Kiadónál. Jelenleg a Magyar Múzeumok Online főszerkesztője, a MúzeumCafé munkatársa, állandó szerzője, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum kommunikációjáért felel. Botzheim Bálint építész, kutató. Szakterülete: digitális építészet, parametrikus paradigma. 2007-től a Kapy és társai Kft. partnere. Közös pályázatokat készített Kapy Jenővel (Szervita tér 2006, Pécsi Koncert Központ – PKK 2007). Önálló munkái: Vác csillagvizsgáló torony 2007; Art-Universitas Pályázat szoborterv, I. díj, 2008, Sopron. Kutatási területe: kiber-építészet. 2009-től a Magyar Építőművészet szerkesztője. 2013-ban a Pécsi Tudományegyetemen szerzett MA fokozatot. Csontó Sándor újságíró, szerkesztő népművelő (BDTF), művelődéstörténész (ELTE), a Budapest folyóirat állandó munkatársa. Számos várostörténeti cikket publikált lapokban és tanulmányai jelentek meg Budapesttel foglalkozó könyvekben, kiadványokban. Götz Eszter újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2012 között a www.kultura.hu szerzője, 2009-2011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. Győrffy Zoltán építész. 1996-ban diplomázott a Kossuth Lajos Tudományegyetem Műszaki Főiskolai Karán, 2001-ben a BME Építészkarán, diplomadíjjal. 2008–2010 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskola XX. ciklusát, 211-től a MOME doktori iskola hallgatója. 2009-től a debreceni Alkotó Műhely alapító tagja. Hadik András művészettörténész. 1980-ban az ELTE-n szerzett diplomát művészettörténet-történelemszakon, 1981–2012 között az Országos Műemléki Felügyelőség, illetve az OMVH Magyar Építészeti Múzeumban dolgozott. Kutatási területe a múlt századforduló, a két világháború közötti időszak, az 1945 utáni művészet. A DOCOMOMO Magyar Nemzeti Bizottságának tagja, 1991–98 között az ICAM vezetőségének tagja. A 80-as évek második felétől több hazai és külföldi építészettörténeti kiállításnak volt kurátora/rendezője Bécsben, Londonban, Münchenben, Prágában, Tokióban és a határon túli városokban. Alapítója és szerkesztője a Pavilon, illetve a Lapis Angularis című periodikának. Hory Gergely építész. 2013-ban szerzett diplomát a BME-n, mellette építészeti tanulmányokat folytatott a Delfti Műszaki Egyetemen is. 2008 óta dolgozik a Téreltérítés Munkacsoportban. Alkotói és kutatói ösztöndíjakkal dolgozott Bukarestben és Bécsben. Alapító tagja a Partizan Architecture építészeti tervező és kutatócsoportnak. 2009 óta tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek. 2014 óta állami ösztöndíjjal PhD tanulmányokat folytat a BME Urbanisztika Tanszékén. Katona Vilmos PhD építész, szakíró, a Metszet építészeti folyóirat főszerkesztő-helyettese. 2008-ban szerzett diplomát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán. PhD fokozatát a kar Építészettörténeti és Műemléki Tanszékén végzett ösztöndíjas kutatás, számos külföldi

régi-új magyar építőművészet

és hazai tudományos szereplés (London AAA, Aberdeen RGU, Luzern HSLU, Basel SAM, Sevilla) után kapta 2014-ben. Kiemelt kutatási területe a kortárs liturgikus építészet. Négy évig a BME és a soproni AMI párhuzamos óraadója. Körmendy Imre Palóczi-díjas építészmérnök, tudományos munkatárs. 1975-ben szerzett diplomát a BME Építészkarán, ezután a VÁTI-ban, majd a szentendrei SZNM irodában, később különböző minisztériumokban dolgozott. Jelenleg a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke, a Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem tanácsának elnöke, a BCE Településépítészeti Tanszékének tudományos munkatársa. Legjelentősebb publikációi: A településrendezés szabályozási kérdései (egyetemi jegyzet, 2011), Élhető települési táj - településépítészeti tanulmányok (szerk., 2012), Körmendyné Érdi Máriával közösen: A városbarát család (Új Város, 2014). Előadások/videók: A családbarát város, Szeged, 2013; Kivéve a gyevi bírót (Építészfórum 2014), Döntési mechanizmusok a városfejlesztésben (MUT, Építészfórum 2015) Lovra Éva MSc, építészeti író. Tanulmányait a szabadkai Építőmérnöki Kar Városépítészeti Szakán folytatja, a Pécsi Tudományegyetem PhD hallgatója, a Szlovák Tudományos Akadémia Építési és Építészet Intézetének ösztöndíjas kutatója. Kutatási területe a város- és városszövet tipológia a dualizmus korában és a szocialista modernizmus a volt Jugoszláv tagköztársaságban, Szerbiában. Tudományos monográfiája Szabadka urbanizmusa és építészete a második világháború után (1948–1975) címmel jelent meg (2014, Forum-VMTT). Lővei Pál művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, 1979-2013 között a műemlékvédelmi szervezet tudományos kutatója, jelenleg az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézetének munkatársa. Kutatási témái: a középkori művészet története, síremlékművészet, építészettörténet, középkori pecsét- és címertan, valamint a világkiállítások története. Nagy Gábor építész, műemlékvédelmi felügyelő. Építészeti tervei közül kiemelkedik a Csornai Kórház bővítése, a református templom és parókia felújítása Tinnyén, a harangtorony építése Pilisen. 1994-ben került az Országos Műemlékvédelmi Hivatalhoz, kezdetben Baranya megye, majd Budapest Belváros műemléki felügyelőjeként, illetve a Közép-magyarországi Régió szakmai vezetőjeként dolgozott. 2011-ben a Pest Megyei Kormányhivatalnál Pest és Nógrád megye Kulturális Örökségvédelmi Irodáját vezette.2013-tól a Pest Megyei Kormányhivatal Érdi Járási Hivatal Járási Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatalát vezeti. Tagja az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága Elnökségének és a Magyar Építész Kamarának. Évek óta részt vesz különböző tervtanácsok munkájában. Rendszeresen publikált műemlékes szakmai lapokban, több könyve is megjelent a műemlékvédelem témájában. 2013-ban Podmaniczky-díjat kapott. Okrutay Miklós építész BME (1991), műemlékvédelmi posztgraduális tanulmányok Université Libre de Bruxelles (1994-1995), BME (2002-2004). Építészeti kritikái, tanulmányai 1992 óta jelennek meg különböző folyóiratokban, 2001-től publikál rendszeresen a Magyar Építőművészetben. Pálinkás Edit művészettörténész, közgazdász, az ELTE Művészettörténeti Intézetében szerzett diplomát 2009-ben. Fő érdeklődési területe a színházépítészet és az akusztika. A Budapesti Corvinus Egyetemen 2012-ben szerzett közgazdasági diplomát. Több hazai és nemzetközi kulturális rendezvény szervezője, résztvevője. 2009–2011 között, majd 2013-tól a Magyar Építőművészet szerkesztője. Sulyok Miklós művészettörténész, a Budapest Galéria kurátora. Szakterülete a kortárs magyar építészet. 1993-98 között a Római Magyar Akadémia művészeti titkára, az RMA kortárs művészeti galériájának elindítója. 2002-ben a Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjának kurátora. Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/ tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001, 100 % kreativitás, I. Építészeti Nemzeti Szalon/Műcsarnok, 2014). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapítószerkesztője. 2014-ben Ybl díjat, 2016-ban Kiváló Művész elismerést kapott.

WORLD DAY ARCHITECTURE 2016

DESIGN A BETTER WORLD

3 OCTOBER 2016

Budapest, 2016. június 30.

INTERNATIONAL UNION OF ARCHITECTS

2016

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET // Hungarian Architecture

1580 Ft

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | xvI. 88.

Az ARCHICAD az épületinformációs modellezés (BIM) világszerte vezető megoldása.

ARCHICAD = BIM

www.graphisoft.hu

Csontos • Földes - Balogh • Komáromi • Fábián - Fajcsák • Csomay - Németh • Kovács • Ferdinánd - Ferdinánd • Kolossa – Weiszkopf

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2016 | 04

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

RÉGI-ÚJ

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata 1903-tól cultural magazine of the Association of Hungarian Architects since 1903