Hungarian Architecture 2016/6 by Hungarian Architecture

régi-új magyar építőművészet // hungarian architecture | 2016 / 06 Pro Architectura díj 2016 • CEU-bővítés / CEU Building Extension, Budapest – Sheila O’Donnell, John Tuomey • Rudapithecus Látványtár / Rudapithecus Exhibition, Felsőtelekes – Vasáros Zsolt • Koncertterem / Concert Hall, Pannonhalma – Gutowski Robert • Füzéri vár / Füzér Castle – Skardelli György, Kelemen Bálint, Radványi György, Rudolf Mihály, Molnár Katalin, Lipták Zoltán • Középkori vár, Szászvár / Mediaeval Castle in Szászvár – Albert János, • Érseki palota / Archbishop’s Palace, Eger – Földes László • Pest-Buda Hotel, Budapest – Hild Csorba Bernadett • Rendezvényház / Events House, Villány – Getto Tamás • Erdei kilátó / Lookout pavilion, Surrey – Giles Miller • Time box pavilonok / Pavilions, Călugăreni – Sági Gergely • Kultúrpalota / Cultural Palace, Blaj – Vlad Rusu

2016

Utóirat // post scriptum | xvI. évfolyam / 90. szám Jost Ferenc pályaképe / Ferenc Jost Oeuvre – Térey János • Kaffka Péter gödöllői nyaralója / Gödöllő Holiday Complex by Péter Kaffka – Prakfalvi Endre • Tipológiai párhuzamok – párhuzamos tipológiák / Typological Parallels – Parallel Typologies – Lovra Éva • Daniel Schwartz és az Urban-Think Tank / Daniel Schwartz and Urban-Think Tank – Herbszt Csilla, Komlósi Bence • Expo 2016 kertészeti kiállítás, Antalya / Expo 2016 Gardening World Exhibition – Lővei Pál

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET // Hungarian Architecture

1580 Ft

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | xvI. 90.

„Több mint 17 éve arCHICaD-del dolgozom, mert gyorsan és rugalmasan támogatja a bonyolult tervek feldolgozását is. minden funkció egy felületen, interaktívan elérhető, amely folyamatosan komplett, naprakész dokumentációt biztosít. az arCHICaD beépített automatizált dokumentáló rendszerei az emberi hibázás lehetőségét minimálisra csökkentik.” Kajári J. Tamás okleveles építész felelős tervező - ügyvezető KJB építész kft., Szekszárd

O’Donnell – Tuomey • Vasáros • Gutowski • Skardelli – Kelemen – Rudolf – Molnár – Lipták • Albert • Földes • Hild Csorba • Getto • Sági

Gyors és ruGalmas

Dombori Part Hotel

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2016 | 06

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

RÉGI-ÚJ

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata 1903-tól cultural magazine of the Association of Hungarian Architects since 1903

„Egy tudományos elmélet voltaképpen szellemi mechanizmus, álláspont, integrációs rendszer és kommunikációs mód. Mivel minden elmélet különböző meggondolások szövevényéből áll, bizonyos ellentmondás figyelhető meg benne az egyes elemek törékenysége és az egész viszonylagos szilárdsága között. A tudományos elméletnek az a funkciója, hogy lehetőleg minél több tényt egységes perspektívában fogjon össze. Sajátos szerepe abban áll, hogy a különneműnek látszó dolgokat összefüggésbe állítja egymással.” Abraham A. Moles (Párkányi Mihály idézete nyomán)

régi-új magyar építőművészet

2016 / 06

régi-új Magyar Építőművészet alapítva 1903 A Magyar Építőművészak Szövetségének kulturális folyóirata.

MÉ 2016/06. szám ISSN 1785 – 282X

_____ tartalom content _____

Lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: +36 1 318 2444, +36 70 6149404 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés: Schäffer Zsuzsa, kedd 9-12 óráig Felelős kiadó: Krizsán András DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: Szegő György DLA Főmunkatárs:

Botzheim Bálint Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor Utóirat alapítva 2001 Alapító főszerkesztő: Szegő György DLA Szerkesztők: Götz Eszter, Pálinkás Edit Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Grafika: Kludovácz András Nyomtatás: deMax Művek HIRDETÉSFELVÉTEL: Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: +36 20 4849044 WEBOLDALUNK: www.meonline.hu

szcéna // scene

Pro Architectura díj 2016

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Pro Architectura Award 2016 Párbeszédkísérlet. MÉSZ Esték – Merre tovább, Római-part? – Beliczay Zsuzsa

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

An Attempt to Dialogues. MÉSZ Evenings – Where are you heading, Római Riverbank? – Zsuzsa Beliczay A Mesteriskola XXIV. évfolyamának kiállítása elé – Arnóth Lajos

........................................

To the Exhibition of Master School Grade No. XXIV. – Lajos Arnóth téma // theme

Identitástükrözés. A CEU épületbővítésének I. üteme Budapesten – Dudics Krisztián

. . . . . . . . . . . . . . .

A Reflection of Identity. CEU Building Extension, Budapest – Krisztián Dudics Az ősök helye. Rudapithecus Látványtár, Felsőtelekes – Botzheim Bálint

............................

The Site of Ancestors. Rudapithecus Exhibition, Felsőtelekes – Bálint Botzheim Együtthangzás. Koncertterem, Pannonhalma – Pálinkás Edit

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Harmony. Concert Hall, Pannonhalma – Edit Pálinkás Élővár – Füzér. Az Alsóvár újjáépítése és a Felsővár fejlesztése – Szegő György

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Live Castle – Füzér. Reconstruction of the Lower Castle and the Development of the Upper Castle – Szegő György Folytonossá tett múlt. A szászvári középkori vár rekonstrukciója – Okrutay Miklós

. . . . . . . . . . . . . . . . .

Past to be Continued. Reconstruction of the Mediaeval Castle in Szászvár – Miklós Okrutay A méltóság visszafoglalása. Az egri érseki palota főépületének rekonstrukciója – Losonczy Anna . . . . . 38 Retaking Dignity. The Reconstruction of the Main Building of the Archbishop’s Palace, Eger – Anna Losonczy Rejtett szépség. Pest-Buda Hotel, Budapest – Götz Eszter

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Hidden Beauty. Pest-Buda Hotel, Budapest – Eszter Götz ..................................

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Élő egyszerűség. Kiállító- és rendezvényház, Villány – Radev Gergő Living Simplicity. Exhibitions and Events House, Villány – Gergő Radev

FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

Üzenet. Erdei kilátó, Surrey, Anglia – Götz Eszter

Message. Lookout Pavilion, Surrey, England – Eszter Götz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Jel a kukoricásban. Time Box pavilonok, Mikháza, Románia – Pálinkás Edit Sign in the Cornfield. Time Box Pavilions, Călugăreni, Romania – Edit Pálinkás Idősíkok összjátéka. Kultúrpalota, Blaj, Románia – Pálinkás Edit

Interplay between Timelines. Cultural Palace, Blaj, Romania – Edit Pálinkás

régi-új magyar építőművészet

utóirat // post scriptum

Utóirat: 90

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Post Scriptum: 90 Olasz tégla Debrecenben. Jost Ferenc pályaképe – Térey János

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Italian Brick in Debrecen. Jost Ferenc Oeuvre – János Térey Memento. Emléksorok Kaffka Péter gödöllői nyaraló együtteséről – Prakfalvi Endre

. . . . . . . . . . . . . . . .

Memento. Commemoration Apropos of the Gödöllő Holiday Home Complex by Péter Kaffka – Endre Prakfalvi Tipológiai párhuzamok – párhuzamos tipológiák. A magyar városok szerkezeti típusai 1867–1918 között – Lovra Éva

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Typological Parallels – Parallel Typologies – Éva Lovra Fotósként az építészet világában. Daniel Schwartz és az Urban-Think Tank – Herbszt Csilla, Komlósi Bence

.............................................................................

A Photographer Amongst Architects. Daniel Schwartz and Urban-Think Tank – Csilla Herbszt, Bence Komlósi Paradicsomi kert a puccs árnyékában. Expo 2016 kertészeti világkiállítás, Antalya – Lővei Pál. . . . 75 A Garden of Eden in the Shadow of a Coup d’État. Expo 2016 Gardening World Exhibition, Antalya – Pál Lővei Építészet és belsőépítészet párbeszéde. XIX. BOT konferencia, Zsennye – Márton László Attila. . . . 78 A Dialogue Between Architecture and Interior Architecture. 19th Conference on Interior Architecture – László Attila Márton terv // plan

A Váti-tó legendája. SZIE alkotótábor, 2016 – Köninger Szilárd, Tárai Ádám

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

The Legend of Lake Váti. SZIE Creative, 2016 – Szilárd Köninger, Ádám Tátrai Lélekfürdő, Szabadka. MÉSZ – MÉK Diplomadíj 2016 – Lality Áron

Bath for the Soul, Subotica. MÉSZ–MÉK Diploma Award 2016 – Áron Lality passzázs // passage

Csak tiszta forrásból – mielőtt a páva fölszáll – Magyar Péter

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Kósa Zoltán építész kiállítása, FUGA – Ferkai András Cseh Építészeti Nagydíj 2016 – Mikó László

Széplaky Gerda: Diverzív építészet – Götz Eszter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A tervezés útvesztője. Építész workshop középiskolásoknak – Baku Eszter DesignEuropa-díj 2016 Búcsú // farewell

Kubinszky Mihály (1927–2016) – Winkler Barnabás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 Hírek, díjak, kiállítások, pályázatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 Lapszámunk építészei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 Lapszámunk szerzői. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96

22 A borítón A CEU épülete látható, építész: Sheila O’Donnell, John Tuomey

Fotó: Bujnovszky Tamás

2016 / 06

_____

szcéna scene _____

Pro Architectura díj 2016 ___ 2016-ban – rövid kihagyás után – ismét átadásra került a Pro Architectura díj, amelyre idén öt kategóriában lehetett pályázni. Az építészeti alkotás, az építészeti közélet és oktatás, a terv és tervpályázat, az építtető és a kivitelező témakörökben összesen tíz miniszteri elismerést osztottak ki, melyekhez egymillió forint összegű pénzjutalom és az adományozást igazoló oklevél járt. 2016-ban Pro Architectura díjban részesült Építészeti alkotás kategóriában:

Győrffy Zoltán, a debreceni Szent György római katolikus templom épületéért „Maga a templom elsősorban nemes arányú tömegével és sajátos, homogén anyagszerűségével érinti meg a látogatót. Az alacsony mellvédfalú, egyszerű, hegyesszögű sátortetős tömeget harmonikusan egészíti ki az arányaiban vaskosnak tűnő harangtorony építménye. Jó, hogy nem nyúlik a gerinc fölé, mert úgy agyonnyomná a hajót, így viszont annak természetes párjaként hat: nem „campanile”, ösztönösen inkább a parasztházak kéményei, sőt, a búbos kemencék juthatnak eszünkbe (talán emiatt is érezzük „melegnek” az épületet), miközben a jobboldali oldalhajó tömege a toldott tornácos házak archetípusára emlékeztet. A két, szinte összeolvadó tömeg karaktere annyira feltételezi és kiegészíti egymást, hogy a jang és a jin, vagy a női és férfi elvek egységét, a coniunctio opposito-

Szent György templom, Debrecen. Fotó: Batár Zsolt

régi-új magyar építőművészet

rum elvét idézi. Az egész természetes melegséget sugároz, aminek harmóniáját fokozza a homogén felületkiképzés: a klinkertégla burkolat, ami várhatóan bent is folyatódik.” Meggyesi Tamás: Tellurikus erő. Szent György templom, Debrecen, Józsa városrész, MÉ 2016/1

Horváth Zoltán, a budakalászi Egészségház épületéért „A Budakalászi Egészségügyi Központ létrejöttével nemcsak új rendelőket kapott a település, hanem új közösségi teret is, ahol a település lakói mellett a matéria és a transzcendencia is látványosan összetalálkozik. A különböző ingatlanvásárlások során létrejövő amorf telek, az utca másik oldalán csordogáló Barát-patak, a gyalogos híd, a Millenniumi emlékmű, a rendelő fölött magasodó temető adottságait felmérve a tervező úgy döntött, hogy a korábbi kerítéseket lebontva, térré alakítja az amúgy is forgalmas utcát. Elképzelését a kutatásai is igazolták. Kiderült, hogy a rendelő telkén található kút a vezetékes

Egészségház, Budakalász. Fotó: Dénes György

víz kiépítéséig kulcsszerepet játszott a környékbeliek életében. Az építész úgy döntött, hogy a kutat lefedi, de nem rejti el. A forrást megjelölő pont vált az újonnan kialakított tér és épület legfontosabb szervező erejévé. Egy olyan kettős spirál kiindulópontjává, amely – azon túl, hogy az örök ciklikusság és a végtelenség jelképe – egy szálra fűzi fel a környező objektumokat, élet és halál építményeit, és a hozzájuk kötődő tartalmakat: forrást, gyógyulást, megújulást, emlékezetet és pusztulást.” Berényi Marianna: Életspirál. Egészségügyi Központ, Budakalász, MÉ 2014/3

Deák Zoltán a kőbányai Szent László Plébánia átalakításáért A történeti épület átalakítása Deák Zoltán vezető tervező nevéhez köthető, továbbá a tervek kidolgozásában és a kivitelezés alatt a helyszíni tervezői művezetésben is kiemelt szerep jutott Schuszter Dániel, Bernáth Attila építészeknek. A tervezés során a jelen kor funkcionális igényeihez alakították az alaprajzot, a belső térstruktúrát, és ahhoz igazítva felújították és továbbgondolták a homlokzati kialakítást. Minden lépésnél az épület egységes megjelenésére, az eredeti karakter továbbtervezésére figyelve alkottak kiemelkedőt. A tervezők hozzáállása példaértékűnek számít a mai világban. Az épület valódi szellemét megtartva, az eredeti tervezővel szinte kézen fogva készítették el az átalakítási és felújítási terveket. A ház lelkét kutatták és folytatták, így az áttervezésnél a régi és az új elemek egységét sikerült megteremteniük. Szerencsés, hogy nem válnak el élesen a meglévő és a tervezett építészeti jegyek, hanem egymásra épülve, egymást erősítve hoznak létre harmonikus és egységes művet. Nem stílusban tervezésről szól az épület, hanem a meglévő építészeti mondanivaló továbbtervezéséről, újraértelmezéséről, valamint az új elemeknek az eredeti gondolkodásmódhoz hasonló megtervezéséről. Részlet a Pro Architectura-díj laudációjából

Gereben Marián Építészek Kft. az egri AÉS Borterasz és Venyige SPA épületéért „Az egri borterasz és kísérő épületeinek kom-

Szent László Plébánia, Kőbánya. Fotó: Bernáth Attila

Borterasz és Venyige Spa, Eger. Fotó: Bujnovszky Tamás

Várkerület, Sopron. fotó: Danyi Balázs

Polgármesteri Hivatal, Visegrád. Fotó: Hajdú József

pozíciója alapvetően illusztratív, már-már teátrális koncepción nyugszik. A fedett-nyitott, összetorlódott archetípus-házakra emlékeztető borteraszt, mint központot koncentrikusan veszik körbe az egyirányban kontyolt ház-kunyhók, a medence és a szőlő sarkába telepített kilátó pedig tárgyszerű elemekként egészítik ki az együttest. Az absztrakció foka a kunyhóktól a borteraszon át a kilátóig fokozódik, és fordítva: utalásrendszerében leginkább tág spektrumú a kilátó (magasles, jel, góré), legösszetettebb a borterasz (nyitott szín, sorolt házak, hullámzó tető, feszített sátor) és leginkább konkrétnak a kunyhók tekinthetők (présházak, csőszkunyhók). (…) A három kis ház távolról nézve egyformának tűnik: egyik oldalról lekontyolt nyeregtető, a szőlőbe nyitott, egyterű helyiség, alaposabban szemügyre véve azonban mindegyik más kicsit – a három építtető eltérő igényeinek megfelelően. Elsőre már-már zavarba ejtő a forma trivialitása, sehol a borászatainkból jól ismert narratíva és pátosz.” Szabó Levente: A formától az anyagig és vis�sza. Almagyar Érseki Szőlőbirtok – Borterasz és Venyige Spa, Eger, MÉ 2014/8

terület. A gyermekeket biztonságos játszótér várja a járókelő zónában. A parkolók csak a főútról érhetőek el, így biztosítva a gyalogos területek nyugodtságát. A forgalmi rend és�szerűsítése kellemesen lassította le a közúti forgalmat. Nincsenek fölösleges közlekedési lámpák, a jól kiosztott gyalogátkelők szinte egyetlen nagy gyalogos sétánnyá olvasztják össze a teret. Szépek a zöld sávok az úttest és a gyalogos részek között, nem vágják el, hanem gazdagítják az egységes területet.” Winkler Barnabás: Térnyerés. Várkerület megújítása, Sopron, MÉ 2016/3

pont – helyén azonos léptékben épült turisztikai szolgáltatóház – épülettömegei mutatják a tervezett léptékváltást. De a város középtávú jövőjét döntően meghatározó, a városközpont fejlesztésére a kétezres évek elején kiírt és sikeresnek ítélt pályázatok is hasonló méretű változásokat vizionáltak. Visegrád végül nem ezt az utat választotta: visszafordult saját, jelenlévő önképe felé, és mindezt talán a leginkább szimbolikus módon az újrafogalmazott városháza épülete képviseli. Ebben az esetben is komplex városközpont-fejlesztésről van szó, amely azonban a meglévő energiákból merít erőt, nem átlépve, újraírva, hanem szervesen folyamatossá téve a kisváros múltját. Ennek szellemében újult meg az egészségház, alakult ki a rendezvénytér és épült meg az ezt kiszolgáló pavilon olyan településképi sűrűséget eredményezve, amely a saját, belső igényekre szabottan az idelátogatók számára is hiteles önképet tud mutatni.” Okrutay Miklós: Megtalált lépték. A visegrádi városháza felújítása, MÉ 2016/2

A Hetedik Műterem Kft.-t a soproni Várkerület megújításához kapcsolódó építészeti tervezés és tervpályázatok területén elért kiváló eredményeiért díjazták. „Meggyőző tervük megvalósításán túl a szigorú helyi előírások betartására és a lakosság észrevételeinek figyelembevételére is vállalkoztak. A lakosság a pályázati eredmény kihirdetésétől kezdve folyamatosan tájékoztatást kapott a beruházás alakulásáról. Látványtervekkel és videóvetítéssel mutatkoztak be az alkotók. Elképzeléseik már a tervek első bemutatásától kezdve közel álltak a város régen várt elképzeléseihez. (…) A Várkerület ma már nem csak közlekedő: igazi városi élettel telítődött. Az egész megújult út-tér együtt él a szegélyező házak boltjaival. Nincsenek elválasztó kerítések, a finoman szétválasztott funkciókat az egymással összhangban lévő burkolatok jelzik. Egyértelmű, hol közlekedhetnek a kerékpárosok, és az erre járók számára többszörösen bővült az élhető

szcéna // scene

Dénes Eszter az építészeti közéletben és építészeti oktatásban elért kiváló eredményeiért részesült Pro Architectura díjban. Kivételes dolog az, ha valaki a tudomány és a művészet, nevezetesen a bölcsészet és építészet nyelvét egyszerre, gyakorolja. Dénes Eszter építészmérnökként és publicistaként teszi mindezt fiatal lendülettel és kifogyhatatlan energiával. Házat tervez, szakmai közéletről ír, építészeti újságot, útikönyvet szerkeszt, kistérségi közösségszervező munkát vállal. Magas színvonalon elkészített, a hely szellemét tükröző tervezési munkái mellett mind a nyomtatott, mind az internetes sajtóban rendszeresen publikál, írásainak holisztikus, igényes szemlélete az építészet szakmai és közösségi alapját erősítik. Kiemelkedő munkát végez Dévényi Sándorral és a szerkesztőbizottsággal a negyedszázados múltra visszatekintő Országépítő újságban nagy energiát fektetve annak megújításába. Részlet a Pro Architectura-díj laudációjából

Áts Géza a budaligeti családi villaépület és számtalan kiemelkedő építészeti alkotás megvalósításában közreműködő kivitelezőként, építési projektvezetői és műszaki ellenőri tevékenységéért és Kolyankovszky István kiemelkedő építészeti alkotások megvalósításában közreműködő kivitelező, kőfaragó mesterként kifejtett tevékenységéért kapta meg a miniszteri elismerést. Gratulálunk a kitüntetetteknek!

Az Építtető kategóriában Füzér Község Önkormányzata a füzéri vár megújulásáért, és Visegrád Város Önkormányzata Visegrád városközponti fejlesztésének megvalósításáért vehetett át Pro Architectura díjat. A füzéri vár rekonstrukciójáról lásd cikkünket lapszámunk Téma rovatában – a szerk. „A Duna mentén a középkori beépítést felidéző építészeti program két saroképülete a nyolcvanas évek közepén valósult meg, az iskola tornaterme és az ágasfás látogatóköz-

Pro Architectura Prize 2016 In the year 2016 – after a short pause – the Pro Architectura Prize is awarded again, this year it could be applied for in five categories, namely Architectural work, Architectural public life and education, Design and design contest, Builder /Client and Contractor. All in all, ten acknowledgements were given by the minister about the highly prestigious recognition.

2016 / 06

Párbeszédkísérlet MÉSZ Esték – Merre tovább, Római-part? Építészek Háza, 2016. 10. 10. ___

szöveg text:

Beliczay Zsuzsa

A Vár rekonstrukciója és a Liget múzeumi koncepciója után újabb indulatokat kavaró projekt esetében kezdeményezett társadalmi konzultációt a Magyar Építőművészek Szövetsége. A MÉSZ Esték októberi beszélgetése a Római-part árvízvédelmével foglalkozott. Az október 10-i rendezvény időzítése kiváló volt, hiszen egy nappal korábban több ezres békés demonstráció jelezte a fővárosnak, hogy nem kér a tervezett mobilgátból, a partot természetes voltában, fákkal, kavicsos parttal, kacsákkal és kajakozókkal szeretné megtartani. A hullámtérben élők ezzel szemben azzal érvelnek, hogy a Főváros évtizedek óta nem foglalkozik a Római-part problémájával, magára hagyta az ott élőket, akiknek a mobilgát végre megoldást hozhatna. Abban minden fél egyetért, hogy az árvízvédelemre megoldást kell találni, a partot rendezni kell, és a területnek mindenképpen rekreációs funkciót kell betöltenie. Vita csak abban van: hol és hogyan? A Főváros közvetlenül a Duna-parton, mély alapozású betonfalra rakható mobil elemek felépítésével szeretné biztosítani a Csillaghegyi öblözet árvízvédelmét, az ellenzők szerint azonban a Nánási út – Királyok útján eddig is meglévő nyúlgát vonalában kell megoldani a védekezést, a hullámtérbe épült házak védelmére pedig alternatív megoldásokat kell kidolgozni. Ebben az esetben ugyanis megmaradhatna a természetes Duna-part, és a mélyalapozás miatt kialakuló mocsárosodástól sem kell tartani. A beszélgetésre Kádár Bálint, a Kortárs Építészeti Központ elnöke, Bardóczi Sándor tájépítész, Ébert Ágoston építész, helyi lakos, a part menti mobilgátat ellenző Rómaifürdő Telepegyesület elnöke, illetve Egri Gábor, a gát mellett lobbizó Római-partért Egyesület vezetője, az egyik part menti szálloda tulajdonosa kaptak meghívást. A moderátor Osskó Judit volt. Az ellenérdekelt felek egy asztalhoz ültetésére, a párbeszéd elindítására hivatalos kezdeményezés még soha nem történt, pedig ez lenne az alapja annak, hogy az ilyen erős vitát kavaró ügyek nyugvópontra jussanak, és a végeredményt a megrendelő, a kivitelező, az ott élők és a területet használók egyaránt magukénak érezhessék. Az indula-

régi-új magyar építőművészet

Római part, 1955. Fotó: Fortepan, orig. UVATERV

toktól – időnként személyeskedéstől – sem mentes felszólalások megmutatták, milyen nehéz feladat ez, milyen gyerekcipőben jár Magyarországon a véleményütköztetés és konszenzuskeresés kultúrája. Az este a tragikusan fiatalon elhunyt tájépítész, Csontos Csenge Római-partról készített rövidfilmjével indult, majd Bardóczi Sándor mutatott be a világ nagyvárosaiból olyan, árvízveszélyes területekre született építészeti és tájépítészeti megoldásokat, melyek a környezeti hatásokat adottságként kezelik, és nem megszüntetendő problémaként. A példák közt a Római-partról ismert alternatív árvízvédelmi megoldások – árvízálló kerítések, parton felállítható bakos gát – is szerepeltek, melyek jól vizsgáztak a legutóbbi rekord vízállásnál. Ezután Egri Gábor kapott szót, aki szerint a hullámtérben élőket másodrangú állampolgároknak tekintik, akiket nem illet meg az árvízvédelem, holott Magyarország legmagasabb üdülési adóját fizetik az önkormányzatnak. Felhívta a figyelmet arra, hogy árvíz esetén a területen kikapcsolják az áramot, kiöntenek az emésztők, fertőzésveszélyessé válik a talaj. Ébert Ágoston térképekkel, műszaki adatokkal mutatta be, hogy a parti nyomvonal miként tenné lehetetlenné a természetes vízpart megőrzését. Kádár Bálint arra hívta fel a figyelmet, hogy a problémát nem hátulról visszafelé kellene felfejteni, hanem először azt kellene meghatározni, mit szeretne kezdeni a Római-part 72 hektáros területével a főváros, milyen funkciókat szeretne ide helyezni, s ezután, építészek, tájépítészek, várostervezők és vízügyi szakemberek közös, összehangolt munkájával kellene megfelelő megoldást találni az árvízvédelemre és a rehabilitációra.

A közönség soraiban ülő Szeneczey Balázs, városfejlesztésért felelős főpolgármesterhelyettes az elhangzottakra reagálva kifejtette, hogy a város elsődleges szempontja az emberélet védelme. Biztosította a megjelenteket, hogy a Főváros mindent megtesz annak érdekében, hogy a területet a lehető legtermészetesebb formájában megőrizze. Kádár Bálint felvetését megköszönve annyit mondott, mindenképpen konzultálni fognak a társszakmákkal a mobilgát megépülése után, a terület funkcióinak újragondolásakor. A közönségben helyet foglaló Lányi András rámutatott: ebben a helyzetben a politikának el kell döntenie, hogy a többség véleményét, vagy a kisebbség érveit tartja-e erősebbnek. Ezzel azonban felelősséget is kell vállalnia a Budapest egészét érintő kérdésben.

An Attempt to Dialogues MÉSZ Evenings – Where are you heading, „Római Riverbank”? house of architects, 10. 10. 2016. The discussion of MÉSZ (the Association of Hungarian Architects) held in October focussed on the flood control and protection of the Római Riverbank. On the day before the event on October 10th, a peaceful demonstration of several thousands of participants protest marching showed to the capital that they do not want any of the projected mobile dam system on this section of the riverbank and they wish to preserve it in its natural form, along with the tree, the pebbled bank, the ducks and kayakers.

A Mesteriskola XXIV. évfolyamának kiállítása elé

Építészet Világnapja, 2016. 10. 03. ___

szöveg text:

Arnóth Lajos

Aquinói Szent Tamásnak van egy remek tanulmánya 1270-ből, címe: Az értelem egysége. Ebből a gondozott, szép, tiszta világos szövegből kigyűjtöttem az építészetre vonatkozó részleteket, és most, az Építészet Világnapján elmondom Önöknek. Ne legyen ez a nap a szokásos szófrázisokkal teli. A meghirdetett jelmondat – „Tervezz egy jobb világot” – is erre sarkal bennünket. Hát frázisokkal nem, hanem Szent Tamás traktátusának elgondolkodtató mondataival igen – megnyitjuk ezt a kiállítást. Tamás 1224-ben született jómódú családban, édesapja második házasságának ötödik gyerekeként. A kor szokásait figyelembe véve szülei a gyereket Istennek ajánlották. Ötéves korában került a Monte Cassino-i bencés apátságba. Ott kapott alapfokú kvázi iskolai oktatást. Majd 1239-ben Nápolyba ment, az 1224-ben alapított egyetemen a hét szabad tudományt és a filozófiát tanulmányozta. Mi is az a hét szabad tudomány? A hét szabad tudományt (latinul: Septem Artes Liberales) római Marcus Terentius Varro ( Kr. e. 116. – Kr. e. 27.) foglalta össze elsőként. Ez volt az akkori tudományos világ könyve. A hét szabad tudományba az alábbiak tartoznak: grammatika, dialektika, retorika, geometria, aritmetika, asztrológia és zene. A hét szabad tudomány a szabadok, a szabad emberek tudománya. A kilenc tudomány csak később jelent meg – a tudományok közé sorolva az orvostudományt és az építészetet. Megemlítve, hogy ezen ismeretek a szolgák által is elsajátíthatók. De az igazi tudomány, az igazi csakis az első hét maradt. Tamás komolyan vette az utóbbi kettőt is. Az egyház is befogadta mind a kilencet, hiszen a teológiában alapvető tétel a test és a lélek egysége. Sőt, korábban a szerzetesek tartották fenn az ispotályokat, a kezdetleges kórházakat, a szegények, a menekültek és üldözöttek befogadását. A korabeli írásokban az is feljegyzésre került, hogy a nápolyi egyetemet alapító II. Frigyes császár maga is részt vett a közös tanulmányokban, vitapartner volt, meghívták, és ott nem császárként vett részt a vitákban, hanem művelt tudósként. Később a már korábban Toledóban

szcéna // scene

működő Michael Scotust, a tudóst is meghívta, aki Arisztotelész egyes műveit görögből latinra fordította, tetőzve Averroës műveivel, aki persze már arab volt (Ibn Rusd). Őriznek olyan kéziratot is, melyek görög, arab és latin kultúr-riportokat ábrázoltak, a kép szerint „quasi” gyóntatófülkében. Ma is ilyen és ehhez hasonló van a katolikus templomokban, például itt, a budapesti Ferenciek terén lévő ferences templomban, ahol a boltíves folyosókon ülnek a tudósok és adják át saját könyveikben leírtakat a másik tudósnak – a görögök az araboknak, az arabok a rómaiaknak – a világ alaposabb megismerése céljából. Örömüket lelték ebben, örömöt a „saját igazuk”' közlésében. Ebbe a mi ősi mesterségünk már akkor is beletartozott. Nézzük csak meg azt a hatalmas építészeti örökséget, ami a nyomtatás elterjedésével a könyvekben is megjelenik. Ilyen Vitruvius (Marcus Vitruvius Pollio) könyve, a Tíz könyv az építészetről, azaz a „De Architectura” (1522) – az ókorból egyedül fennmaradt építészetelméleti könyv, mely jól foglalt össze mindent, amit tudni illett és kellett. Egyedül álló mű a múltból. Vagy ennek reneszánsz kori párja 1570-ből, Andrea Palladio Négy könyv az építészetről (Quattro Libri dell' Architettura, megjelent Velencében) , amelyben a leírtakat tanították – ma is igen csak megszívlelendők. Mi, a ma emberei már más módon szívleljük meg a már nyomtatásban is megjelent mesterségünk feladatait. Repülőre, vonatra, autóra, buszokra szállunk, és nem csak látjuk, de meg is simogatjuk a köveket, az anyagokat. Ezekkel tápláljuk testünket, lelkünket, jelenünket, talán jövőnket is. A kilenc szabad tudomány még ma is megjelenik az Építészeti Világnap formájában, most és itt is. Jelszavakban bujkál a múlt öröksége. Nem szükséges tovább részletezni. Összefoglalva, megismételve: „Tervezzünk/építsünk egy szebb, jobb világot!” Igen, építsünk, de nem jelszavakkal, hanem mindennapi, korrekt munkával. A mai ember (építész), amint említettem, más módon szívleli meg a már nyomtatásban is megjelent mesterségünk feladatait. Ide kívánkozik két, általam nagyon kedvelt költő szövege. Az utazásainkkal kapcsolatban Ne-

Klasszikus oszloprendek Vitruvius nyomán. Forrás: Meyers Lexikon, 1892

mes Nagy Ágnes így írt: „Az utazás kötelező, de valódiak a szenzációi.” Legtávolabbi útja az USA-beli Iowába vitt, az ezt megörökítő Amerikai napló 1979 című kötet 2004-ben jelent meg. Az amerikai út összegzése így hangzik: „Amerikában tanultam meg, hogy európai vagyok. Ahogy Magyarországon kívül tanultam meg, hogy magyar vagyok.” A másik Babits Mihály 1909-ben született verse, a Levelek Iris koszorújából. A befejező sorokat idézem: Miért mondám el ezt? Nem is tudom, csak gyakran oly nyomasztón jut eszembe, ha járok a bérházak folyosóin s kinézek holmi keskeny ablakon, s nem tehetném, hogy egyszer el ne mondjam Mi van benne? Mi bánt úgy engem benne? Az írás szerint ünnepeljünk. Lényeges hogy a mai építészek tartsák magukat ehhez, és természetesen a Mesteriskola is.

To Master School Grade No. XXIV. World Day of Architecture, 03. 10. 2016 The exhibition opened on the World Day of Architecture presented the materials submitted by the new grade of the Master School of Master Architect Association for their entrance examination. The opening speech by Lajos Arnóth was about the nine sciences complementing the seven free arts, amongst them about architecture, in the very spirit of this year’s slogan phrased by the UIA: Design a Better World!

2016 / 06

_____

téma theme _____

Identitástükrözés

A CEU épületbővítésének I. üteme Budapesten ___

építészek architects:

___

Sheila O’Donnell, John Tuomey

Huszonöt éve van itt velünk a CEU, Pest történelmi belvárosában, először egy, majd több egymás mellett álló Nádor utcai épületben. Az angol nyelven posztgraduális képzéseket nyújtó intézmény néhány éve elhatározott bővítését további két szomszédos telek, illetve ház bevonásával, egységes, korszerű campussá fejlesztésével kívánja megoldani. A háromlépcsős program első ütemeként valósult meg a Nádor utca 13. és 15. számú telkeken álló épülettömb fejlesztése. régi-új magyar építőművészet

szöveg text:

Dudics Krisztián

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

A Central European University-t Soros György alapította 1991-ben, és tette székhelyét Budapestre, amely akkor nemcsak nemzeti kötődése, hanem Magyarországnak a közép-európai régióban betöltött egyértelmű vezető szerepe miatt is kézenfekvő döntésnek tűnt. Az egyetem küldetésnyilatkozata szerint az ’open society’ előmozdításán dolgozik a nemzetközi oktatógárda és hallgatói bázis, valamint a tudáson alapuló kritikus szellem és párbeszéd eszközeivel. Tény, hogy a CEU céljához híven oktatóit 30 országból, míg hallgatóit 110 országból toborozza, és az egyetemet a különböző rangsorok rendre Közép-Európa legnívósabb intézményei közé teszik. Az egyetem 1991-ben a pesti Nádor utca egyik patinás klasszicista sarokházát lakta be, amelyet hamarosan kinőtt, és a szomszéd épület felé bővült. Ahogy az lenni szokott, az organikus bővülés közel sem optimális térhasználatot eredményezett: a

mindennapokban érezhető kompromisszumokat, kényelmetlenséget okozott, egyes adminisztratív és kutatási részlegeket pedig Budán helyeztek el. Mindezzel együtt az épület már az itt töltött két évtized alatt is a CEU identitásának, hagyományának részévé vált, amit akkor is szerettek volna tovább vinni, amikor egyértelművé vált, hogy a fejlesztés és az összes részleg egy tömbbe szervezése nagyarányú épületbővítést, vagy egy teljesen új campus építését vonná maga után. Ezért az egyetem vezetése a meglévő helyen, szomszédos új telkek bevonásával történő bővítés útját választotta. 2011–12ben több körös, előminősítéses, részben meghívásos nemzetközi építészeti tervpályázatot hirdettek meg az időközben megvásárolt szomszédos két telket is magában foglaló belvárosi tömb fejlesztésének tervezésére. Az utolsó körben magyar építészirodák már nem maradtak versenyben, csak külföldi irodák, amelyek magyar szakmai partnerekkel társultak a további fordulókra. A tervezést végül a dublini O’Donnell + Tuomey építésziroda és az M-Teampannon csapata nyerte el. A pályázati terveket nem ismerve csak feltételezhető, hogy Sheila O’Donnell és John Tuomey terve és praxisa a CEU által elvárt, hasonló projektek angolszász metódus szerinti professzionális lebonyolításában felmutatható tapasztalata mellett mivel győzhette meg a döntéshozókat. A meglévő belvárosi szövetbe illesztés olyan komplex, érzékeny, aprólékos szellemi munkán alapuló építészeti magatartást kíván meg, ami az ír építészpáros eddigi munkái alapján megelőlegezhető volt,

téma // theme

2016 / 06

és ami a produktumot látva beigazolódik. Az épületegyüttest végigjárva, lenyűgöző a részletek mennyisége és átgondoltsága: ahogy a térszervezési elvekből, szerkezeti felépítésből az anyagválasztáson keresztül a legapróbb részletekig megjelenik az egységes építészeti szemlélet, az hatalmas, szisztematikus befektetett szellemi munkát és szakmai elhivatottságot feltételez. Nyilván rengeteg közbenső döntés, változat, mérlegelés előzte meg mindezt, és nemcsak az építészek és az – egyébként szinte teljesen hazai – szakági tervezők, hanem a döntéshozók, a leendő használók részéről is. De minderre hagytak és szántak elegendő időt (és volt rá költség), és ez látszik az eredményen. A beépítésnek ez az üteme egyébként két telket, egy meglévő (Nádor utca 13.) és egy foghíj helyén emelt új (Nádor utca 15.) épülettömböt érintett, amelyeket az utóbbi területén egy új, üvegtetővel fedett belső udvar köré szervezett közlekedőrendszer kapcsol össze. Ez az ovális látszóbeton lépcső-szoborral fémjelzett, bárki által látogatható fogadótér a bővítés egyik súlypontja, míg a másik a meglévő, átalakított épület belső udvara a teret a magasban áthidaló közlekedő-lépcsővel és a meredek ferde síkban ezt is keresztülszelő üvegezett lefedéssel. A belső térben a lépcsőkorlátok – és a hídszerű vagy konzolos elemek szerkezete is – markáns rozsdavörös acélja egységesíti a közös, elsősorban közlekedési használatú belső tereket, ahol az egyes épülettömbök nyersbeton és bontott tégla felületeikkel, anyaghasználatukkal finoman jelzik különállásukat. Ugyanakkor az új épülettömb nagy befogadóképességű használati terei (nagy és kisebb előadótermek, könyvtár) az akusztikai és funkcionális okokból is bensőségesebb, puhább, világosabb faburkolatokkal, szőnyegpadlóval jelennek meg. Szembetűnő, és láthatóan tudatos elgondolás eredménye, hogy a közlekedők, az előadó- és szemináriumi termek, a kávézók és a könyvtár területén milyen sok kisebb-nagyobb, nyitott leülőhelyet vagy zárt tárgyalóhelyet alakítottak ki. Ezekhez mindenhol a legkorszerűbb technikai feltételrendszert építették ki (wifi adatátviteli

régi-új magyar építőművészet

tĂŠma // theme

2016 / 06

és kivetítési, megosztási lehetőség, hangtechnika stb.). A technikai felszerelés igényességében az egyetem vezetése láthatóan nem ismert kompromisszumot, minden feltételt biztosítani akartak a zavartalan tanításhoz, tanuláshoz, eszmecseréhez. Az épületbővítés-rekonstrukció építészeti értelemben egyértelműen magasra teszi a mércét (és várjuk a fejlesztés további ütemeit is), amit használói minden bizonnyal vissza fognak igazolni. Egy gondolat erejéig visszatérhetünk az eredeti célkitűzés másik eleméhez: vajon mennyire sikerült az új épületegyüttesnek a CEU identitását is visszaigazolnia? Nos, a feladat befelé mindenképpen sikeresnek mondható: az épületbővítés az egyetem önidentitásába illeszkedik, azt finoman gazdagítja, tágítja, erősíti, és egy egységesebb formába illesztve, nagyvonalúan fejezi ki. Az épületbővítés belvárosi telektömböt érintő városszövetbe szabása is jól eltalált: a belső udvarok köré szervezett épülettömbök megmaradtak, csak kapcsolataik gazdagodtak, szervesültek, amit a körbejárható tetőkert ötödik homlokzatként funkcionálisan és formailag is összefog. Az új épület a Nádor utca 15. számú telek szélességében felhúzott új homlokzatával kifelé is markáns képet szeretne sugározni, kortárs építészeti eszközökkel visszaidézni a környező utcakép eklektikus, plasztikus homlokzatképzését, és – az intézmény hitvallásának megfelelően – ezen túlmenően a környezete felé nyitottságot is kíván kommunikálni. Ezen összetett szándéknak az új főhomlokzatban megtestesülő gesztusa azonban a korábbi, a tervzsűri által nem egységesen támogatott változatában talán erősebb, egységesebb volt; megvalósult állapotában kicsit széteső. Őszintesége ellenére némi feszengő, idegen elfogódottsággal áll és tart tükröket az avíttas, hierarchikus historizmus álcája mögül figyelő épületeknek, a Dunára kifutó utcának. Vagy éppen mi feszengünk a nyitottság, gazdagság és szabadság e hivalkodó elénk tárása láttán?

régi-új magyar építőművészet

–––––––––– vezető építészek // leading architects:

Sheila O’Donnell, John Tuomey

projekt építészek // project architects:

Mark Grehan, Ciara Reddy – O'Donnell + Tuomey Ltd. Helyi építész // local architects:

Hidasnémeti Máté, Varga Bence – Teampannon Kft. Építész munkatársak // fellow architects:

Brian Barber, Anne Louise Duignan, Jitka Leonard, Geoff Brouder, Henrik Wolterstorff – O'Donnell + Tuomey Ltd. Kern Ádám, Szabó Andrea, Bagdy Eszter, Kriston Szabolcs, Palotás Gábor – Teampannon Kft. Statikus tervezők // structure:

Kenese István, Csáki Tibor – Kenese Kft., Kovács István, Kelényi Nándor – Kovács és Kovács Kft., Petik Csaba – Petik és Társai Kft. Épületgépészet // HVAC:

Szlovák Krisztián – Temesvári Tervező Kft. Villamos tervező // electrical engineering:

Kelemen Ferenc – Kelevill FZ Kft. Tűzvédelem // fire protection:

Takács Lajos – Takács-Tetra Kft. Konyhatechnológia // kitchen technology:

Kaszab Piroska – Kende Gastro Zrt. Épületakusztika // acoustics:

Fürjes Andor Tamás – aQrate akusztikai mérnök iroda Kft. Kertépítész tervező // garden design:

Kuhn András, Varga Eszter – Gardenworks Kft. Generálkivitelező // Main contractor:

Market – Stabag konzorcium Beruházó // client:

CEU-CREO iroda

––––––––––

téma // theme

2016 / 06

A Reflection of Identity CEU Building Extension, Budapest The Central European University has been present in the historic downtown district of Pest for 25 years now. First it moved in one building, then into several ones joining each other. The decision made about a couple of years ago to extend the institute which offers post-graduate training in English involved the integration of two more neighbouring lots and houses on them in order to develop the site into a homogenous genuously modern contemporary campus. An international tender of architecture was published in 2011–12 to work out the scheme meant to develop the downtown block by integrating the two neighbouring sites as well. Designs submitted by Dublin-based O’Donnell + Tuomey architects’ office and M-Teampannon team won the contest. To integrate the complex into the existing fabric of the city required an architectural approach based on a complex, sensible and thorough intellectual process, which we find fully justified after viewing the finished product. The sheer quantity and well-conceivedness of details is simply amazing: the way how the integral architectural attitude and view evolves from the principles of spatial organisation and structural configuration and how it is reflected through the materials selected and even in the tiniest details all come to prove that great and systematic intellectual work as well as professional commitment has been invested in the project. This stage of development concerned two lots, an existing and a vacant one on which a new block had already been built: according to plans, these two are

régi-új magyar építőművészet

going to be connected by a system of communication organized around the inner yard covered with a new glass roof. Open to all visitors, this reception area is marked with an oval transparent concrete stair-sculpture and is actually one of the centres of the whole extension project. Its counterpart is the corresponding inner yard of the other existing and converted building with a communication stairway bridging over space at a certain height: it is covered with glazed roofing which cuts it at a steep slanting plane. In the interior the railings of the stairs as well as the structures of the bridge-like or consoled components feature characteristic rusty red steel which unifies the communal interiors used by everyone typically when moving around where the raw concrete and recycled brick surfaces of the individual building structures delicately show their distinction via the building materials used.

tĂŠma // theme

2016 / 06

Az ősök helye

Rudapithecus Látványtár, Felsőtelekes ___

építész architect:

___

Vasáros Zsolt

szöveg text:

Botzheim Bálint

Tízmillió év távlatát nem képes felfogni az ember, a rudabányai paleontológiai helyszín adottságai azonban egyfajta sűrített helyzetet hoznak létre. Az építészet eszközeivel, értő kezekkel fölerősíthetők ezek az adottságok, így átélhetővé lesz az, amit nem tudunk megtapasztalni. Rudit, a világhírű ősmajom maradványok első példányát a 60-as évek közepén találták az akkor még működő vasércbánya egyik meddőjében. 1985-ben zárt be a bánya, majd a külszíni fejtés hatalmas munkagödrét hamarosan feltöltötte a víz, így létrejött Magyarország legmélyebb állóvize. A tavat kristálytiszta, türkizkék vize miatt búvárok kezdték el használni, jelenleg a helyszínen nemzetközileg is jegyzett búvárkiképzés zajlik. A tó és környezetének hangulatvilága időkapuként röpíti az embert egy hajdani aranykorba, függetlenül attól, hogy a Rudapithecusoknak jól vagy rosszul ment a sora. Ugyanakkor egy ilyen környezetben, ahol a kontextust egyedül a természet jelenti, az építésznek fokozottan meg kell küzdenie az illeszkedés problémájával. Technika és természet feszül itt egymásnak; kérdés, hogy az építész merre billenti meg a mérleg nyelvét. A hét lelőhely közül az I., a II. és a VII. egy jól körülhatárolható, nem túl nagy területen helyezkedik el. Ezek fölé 1977-ben védőtetőt építettek, ami idővel teljesen szétmállott, és torzója méltatlan látványt nyújtva

régi-új magyar építőművészet

fotók photos:

László János, Lovas Klára, Vasáros Zsolt

emelkedett a lelőhely fölé. 2011-ben indult útjára az a fejlesztési koncepció, melynek eredménye a nemrég elkészült Látványtár, a fogadóépület, a kilátók és a tanösvény. A tervezés közben példaértékű együttműködés jött létre a tervezők és a BME Doktori Iskola néhány hallgatója között. A doktoranduszok a borsodi régió ipari, kulturális és természeti örökségének bemutatási lehetőségeivel foglalkoztak, a kutatás nyomán konkrét tervjavaslatok születtek több borsodi helyszínre. Ezek között szerepelt a bányató körüli tanösvény ötlete is, mely sikeresen beépült a tervekbe, így a rudabányai esettanulmány modell értékűvé lett a doktori kutatási projektek között. A finanszírozást célzó pályázatot követően, 2014-re lett végleges a tervezési program, maga a kivitelezés 2015-ben zajlott. Az építészeti koncepciót legalább annyira befolyásolta az egykori ipari helyszín emléke, mint az, hogy egy őstörténeti lelőhelyről van szó. A bemutatók tematikájában ez úgy jelenik meg, hogy a tanösvény ismeretanyaga elsősorban az ipari és a természeti örökségre koncentrál, míg az épületekben bemutatott anyag a Rudapithecus Hungaricust állítja a középpontba. A tanösvény három kilátótornya, pihenői és a közvetlenül a tóparton álló kilátó platformjai az ismeretterjesztésen túl komplex vizuális történetté állnak össze. A két épület telepítése hasonlít az eredeti kialakításra. A látogatók a fogadóépülethez érkeznek, amely a legszükségesebb funkciókat látja el: információs tér, vizesblokk és büfé. Két rámpa indul innen, mint két inda, ezeken lehet továbbhaladni a Látványtár felé. Az egyik rámpa fentről, a tető felől közelít, a másik az épület oldala mellett vezet lefelé, végül a bemutatótér előtereként szolgáló fedett-nyitott térben találkoznak. Maga a Látványtár szintén a lehető legegyszerűbb elrendezésű, alátámasztás nélküli, 18x40 méter alapterületű fedett csarnok, melyet csak a látogatók által használt híd oszt két részre. Ide a jobb- és baloldali falra konzolosan rögzített taposórács járda vezet. A hídon állva belátható a világhírű lelőhely, az egyik oldalon az I., II. és VII. számú, a másik oldalon, délkelet felé pedig az a terület, ahol a kutatások szerint még előkerülhetnek leletek. Az eredeti elképzelés szerint a falakon

––––––––––

Vezető tervező // leading architect:

Vasáros Zsolt DLA Építész tervezők // architects:

Megyesi Zsolt, Nagy Gábor, Sasvári Áron, Somlai Anikó – Narmer Építészeti Stúdió, Antal Gabriella, Borzsák Veronika, Varga Piroska – BORSOD2050 projekt – BME Építőművészeti Doktori Iskola Építész munkatársak // fellow architects:

Bandur-Juhász Emőke, Eiszrich Ágnes, Kőnig Anna, Török Bence Tartószerkezet // structure:

Blasius Norbert – X-pol Kft., Kovács Olivér, Dr. Szendefy János – Eferte Kft. Gépészet // HVAC:

Makáry Csaba, Mottl Tamás – Agorex Kft. Épületvillamosság // electrical engineering:

Nyári Ilona – Libella Lux Kft., Peták András – VA-IQ Kft.

Betontechnológia // concrete technology:

Varga Péter István DLA – VPI Stúdió Kft.

Paleontológus szakértő // paleontologist:

Dr. Kordos László Megbízó // client:

Rudabánya Város Önkormányzata Projektmenedzser // project manager:

Wächter Balázs

Generálkivitelező // main contractor:

Euro Campus Kft.

––––––––––

téma // theme

2016 / 06

régi-új magyar építőművészet

elevenedik meg majd a Rudapithecus története. A kiállításból kilépve újra az előtérbe, a nyugati rámpán lehet az épület melletti játszóparkot megközelíteni. Az épületek egyszerű, semlegességre törekvő formája, nyers anyaghasználata időtlen karaktert hordoz. A monolit, látszó vasbeton szerkezetek anyagukban vöröses árnyalatra színezettek, ezzel utalnak az egykori vasércbányászatra. Az ipari korszakra utal az épületek bordázott megjelenésű fala is. A rámpák érdekessége, hogy nem érnek hozzá az épülethez, hanem ellebegnek mellette, mintegy körbeölelik, Ebből a gesztusból izgalmas téri helyzetek, átlátások adódnak, melyeket a tervezők tudatosan ki is használtak. Mindkét épületen vasbeton forgóajtókkal találkozunk, melyek egyrészt igazi műszaki kihívást jelentettek, másrészt egyfajta szakrális karaktert hordoznak. Az új védőépület, mely nemcsak a meglévő, de a mellette található jövőbeni ásatási helyet is megvédi, méltó lakhely a Rudapithecusoknak, időtlensége ha nem is 10 millió évet, de remélhetőleg jónéhány emberöltőt átfog majd.

téma // theme

The site of Ancestors Rudapithecus Exhibition, Felsőtelekes The first pieces of the remains of Rudi, the world famous primal ape were found in the mid-1960s in one of the abandoned fields of the iron ore mine still active then in Rudabánya, in north-east Hungary. The mine was closed down in 1985 and then the huge hollow of the exterior cultivation was filled up with by water which resulted in the deepest body of water in Hungary. Of the seven sites Nos. I., II. and VII. are located on a well-defined but not very extensive site. A roof to protect it was built above them in 1977 which totally decayed as time passed and its remains are an eyesore sight unworthy of the archeological site. In 2011 the development concept started and as a result the Exhibition building, reception structure, look-outs and study trail have all been finished recently. During the design stage an exemplary cooperation was formed amongst the designers and students of the Doctoral School of BME (Budapest University of Technology). The architectural concept was as deeply influenced by the memories of the former industrial site as by the fact that the area is an archeological excavation site. The study trail features three look-outs, rest areas and look-out platforms built right on the lakeshore. All these come to form a complex visual history reaching far beyond the aims of education and learning.

2016 / 06

régi-új magyar építőművészet

tĂŠma // theme

2016 / 06

Együtthangzás

Koncertterem, Pannonhalma ___

építész architect:

___

Gutowski Robert

szöveg text:

Pálinkás Edit

A Szent Márton-év keretében hiánypótló egységgel: építészeti és akusztikai kialakításának köszönhetően konferenciák, zenei és kisebb színházi események, mozielőadások illetve iskolai ünnepségek befogadására alkalmas koncertteremmel gazdagodott a Pannonhalmi Főapátság 2016 májusában. Az épületegyüttesben szervezett kulturális programok, a korábbi szállásfunkciók és a vendégek részére nyújtandó szolgáltatások fejlesztései, továbbá a zarándokturizmust erősíteni kívánó igények az apátságot folyamatosan új feladatok és célok megvalósítására ösztönzik. A Pannonhalmi Főapátság területén már régóta megfogalmazódott az igény egy nagyobb befogadóképességű multifunkcionális terem iránt. Ehhez az épületen belül megfelelő tér is keletkezett, amikor 2014 szeptemberében az új kosárlabda csarnok átadásával megszűnt a sportcélú felhasználás az iskola egykori tornatermében. A helyiség szervesen kapcsolódik az apátsági épületegyüttes főbejáratához, ugyanakkor jól elkülöníthető,

régi-új magyar építőművészet

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

saját bejárattal is rendelkezik, ezért ideális helyszínnek ígérkezett a tervezett koncertterem kialakítására. A tervezéskor az alaprajzi méretek és az eredeti homlokzat megtartása mellett döntöttek, így az átalakítás az épülettömb külső megjelenését nem érintette. A megfelelő színvonalú akusztika kialakítása kiemelten fontos volt a terem tervezésekor, mivel alkalmassá kellett tenni a magas minőségű és egyenletes beszédérthetőség megvalósítására az előadások és prezentációk alkalmával. A tér elsősorban a kisebb előadói apparátust igénylő kamarazenekari koncertek befogadásához teremt ideális akusztikai környezetet. A megfelelően nagy belmagasságot – amely a kamarazenéhez szükséges – a korábbi tornaterem mélyítésével lehetett elérni. A terem térfogata, formája és arányai döntően meghatározzák a tér utózengési idejének optimális értékét. A megvalósult teremben a frekvenciafüggő utózengési idő a teljes hallható tartományban kiemelkedően egyenletes, és a lecsengés módja is ideális, s ezt az ellenőrző mérések is igazolták. Az egyedileg tervezett kőrisfa burkolatok a terem kiváló hangzásának fontos további összetevőjét, a tér magas diffuzitását szolgálják. Az egyenletes hangenergia ellátást segítik még a sávos bükk mennyezeti hangvetők, a reflektor, diffúzor és hangelnyelő felületek optimalizálása, a tér oldalfalainak megtört kialakítása a beépített membrán felületekkel, és az egyedileg tervezett zsöllyeszékek. A színpad tölgyfa padozatos rétegfelépítése ideális akusztikai környezetet biztosít a fellépők számára is. Az egységes anyaghasználat és formálás méltóságteljes nyugalmát finoman tagolja a lépcsősor és a bejárat elegáns beékelődése. A kellemes, barátságos hangulatú térben különösen szerethető elemek az igényes és aprólékos munkával

––––––––––

Felelős tervező // leading architect:

Gutowski Robert – GUTOWSKI Építész Kft. Építész tervezők // architects:

Dely-Steindl Barnabás, Kovács Hunor László, Bollók Gáspár Építész munkatársak // fellow architects:

Rabb Péter, Mizser Csongor, Ujfalussy Domonkos Akusztika // acoustics:

Borsiné Arató Éva, Borsi Gergely – Arató Akusztikai Kft. Épületszerkezetek // structure:

Horváth Sándor, Tombi Gergely Statika // statics:

dr. Armuth Miklós, dr. Hegyi Dezső, Kiss Benedek, Gász Kata Talajmechanika // soil mechanics:

Móczár Balázs Épületgépészet // HVAC:

Lakner László Gépészakusztika // mechanical room acoustics:

Pintér János

Épületvillamosság // electrical engineering:

Kolb Dóra

Tűzvédelem // fire protection:

Mikus Ferenc

Füstszimuláció // smoke simulation:

Balogh Richárd

Asztalos munkák // woodworks:

Pápai Asztalos Kft., Kovács József, Takács Norbert Audio-vizuális rendszerek // audio-visual system:

Balogh Géza, Martinec Ákos, Péter Mátyás – Interton Group

Árnyékolástechnika // shading technology:

Gosztonyi Miklós – Krüllung Kft.

Műszaki ellenőr // technical supervisor:

Gerzsenyi Albert

Kivitelező // main contractor:

Knáb János, Knáb József, Katona Ferenc, Horváth András, Miklós Gábor, Sümegh István – Merkbau Kft. Megbízó // client:

Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság, dr. Várszegi Asztrik főapát, Hardi Titusz iskolaigazgató Projekt vezetők // project managers:

Rábai László, Szalai Olga, Beck Sándor (Pannonhalmi Főapátság), Barcza István, Pálffy-Józsa Kristóf (Pannonhalmi Bencés Gimnázium)

––––––––––

téma // theme

2016 / 06

elkészült asztalos burkolatok. A koncertterem déli tájolásának köszönhetően a lamellákon át a természetes fény is beszűrődik, de az szükség esetén tompítható a törtfehér színű fényáteresztő árnyékolás segítségével, vagy teljesen megszüntethető. A professzionális világítástechnika és hangrendszer, az audiovizuális rendszerek és a digitális mozi is része a műszaki felszereltségnek, bővítve a terem kihasználtságának lehetőségeit, amely így valóban multifunkcionális helyiséggé válik. A koncert- és rendezvénylátogató közönség komfortérzetét nyáron is temperálható környezet és 268 darab egyedi zsöllyeszék szolgálja. A terem befogadóképessége azonban ennél jóval nagyobb, mivel a színpad körüli karzaton további 60 férőhely található, és a színpad (centrális térré történő) ideiglenes átalakításával további pótszékek állíthatók be. E bővítésekkel akár 400 fős iskolai ünnepségek is megrendezhetők. A terem falainak kialakításakor az építész megadta annak lehetőségét, hogy a színpad előtti oldalfalba beépíthető legyen egy orgona, amely a koncertrepertoár kiszélesítésével sokak számára még vonzóbbá tenné a különleges hangversenyhelyszínt. A hangversenyek megrendezésére is alkalmas multifunkcionális terem kialakítása új funkció megjelenését eredményezte, amelynek szervesen kell illeszkednie a meglévő épületegyütteshez, belső terekhez. Ezt erősíti, hogy a korábban asztalitenisz és kondicionáló teremként is működő aula is megváltozott értelmet nyert, ez

régi-új magyar építőművészet

lett az új helyiség elegáns előtere. A koncertterem felett tetőteraszt alakítottak ki, amely enyhíti az iskolaépület zárt jellegét. Egy meglévő épület modernizálásánál a környezeti harmónia mellett fontos szempont a történeti hagyományokhoz való kapcsolódás: esetünkben ezt úgy oldották meg, hogy a terem mélyítésekor fellelt középkori falmaradványt a padlóban kialakított betekintő ablakkal tették láthatóvá. Az iskola a későbbiekben az aula galériáján kiállító-

tér kialakítását tervezi, és a fejlesztései tervek szerint az egykori tornatermi zuhanyzók helyén hangszeres gyakorlószobák, művészöltözők és stúdió kiépítése is várható, ami teljessé teszi az új kulturális funkció működtetését. Az Arcus Temporum kortárs zenei fesztivál közönsége és zenészei az elsők között élvezhették a különleges koncerthelyszín kiváló adottságait.

Harmony Concert Hall, Pannonhalma As of May, 2016 the Abbey of Pannonhalma was enriched with a concert hall suited to house conferences, music programmes, minor theatre and movie performances, as well as school celebrations thanks to the architectural and acoustic features of this gap-filling development taking place within the framework of St Martin’s Year. The need for a multifunctional hall with a larger capacity had been phrased a long time ago: following the inauguration of the new basketball hall of the Benedictine secondary grammar school in 2014 the former gym hall proved a convenient scene. It is a natural follow-up of the main entrance to the complex of the abbey but also has its own well-separated entrance. Designing of the hall had to focus on a priority, namely the facilitation of high-standards acoustics. The

téma // theme

substantial height of the interior could be realized by deepening the former gym hall. The volume of the hall as well as its shape and proportions predominantly define the optimal values of post-vibrations. The evenly distribution of sound energy is facilitated by the whispering gallery of lanes of beechwood, the optimization of the diffusor and the soundabsorbing surfaces, the broken design of the lateral walls bordering space with built-in membrane surfaces, the layered structuring of the stage and the individually designed 268 seats of the stalls. Another 60 seats are found around the stage in the upper circle and by temporarily transforming the stage into a central space the hall is extended so as to house even school celebrations with as many as 400 participants.

2016 / 06

fotó: fábián andrea

Élővár – Füzér

Az Alsóvár újjáépítése és a Felsővár fejlesztése ___

Skardelli György, Kelemen Bálint (Alsóvár), Radványi György (Sziklagyep lépcső), belsőépítész interiors: dr. Lukács Zsófia Rudolf Mihály, Molnár Katalin, Lipták Zoltán (Felsővár) kurátor curator: várkonyi gábor szöveg text: Szegő György fotók photos: Zsitva Tibor, fábián andrea építészek architects:

___

Négynapos ünnepen utaztam Zemplén, Abaúj vidékére, szinte tavasz volt az őszi tájban. Jó óráinkban érzelmileg viszonyulunk a tájhoz, ha nem is vagyunk ennek tudatában. Az év- és napszakok költői képei a természet – és benne az emberi lét – körforgását idézik a művészet kezdetei óta. A tájba komponált várak, templomok, nőtt falvak és városok összhatása ritka pillanat; a fényekkel, formákkal és illatokkal teli látványban valahogy megsejtjük a létezés misztériumát. Ezt érezve közeledtem Vizsoly és Gönc útvonalán Füzér felé. Bár a tudatomban ott volt a vár felújításához kapcsolódó ádáz szakmai vita, elhalványult, amint a hegyek koszorújában felragyogtak Füzér fehér falai. A középkorban fontos hadi- és kereskedelmi út mentén szükségszerű volt építés és rombolás: kiskirályokkal, tatárral, Habsburg pusztítással, Trianonnal. Füzér jeles napjaiban, a mohácsi csata után itt őrizték a koronát. Amikor jó száz éve Mednyánszky megfestette az erdőt és Ligeti Antal a várat, ez a vidék szimbolikus tájjá változott. Aki ma a romok újjáépítésébe kezd, az a táj és az ember szimbolikus sebeit is gyógyítja. A helyreállítás folyamata még 1910-ben indult, majd a 30-as években folytatódott, de csak 1991-ben, a Füzérért Alapítvány munkájával kapott lendületet. A 2007-ben Forster Gyula díjjal jutalmazott alapítvány első elnöke Horváth Jenő volt, ma a falu polgármestere – 2016 őszén az elsők között kapott nem építészként Pro Architectura díjat. De a jövőt építette a korábbi polgármester, Novák Imre erőfeszítése is, amikor 1995–97 között összefogással segített megmenteni a kis híján leomló várkápolnát. A falu szívesebben maradna meg az isten háta mögötti helynek, a választott vezetők a turizmus révén adnának munkát a helyieknek. A polgármester kertjében állították össze a több mint húsz éve folyó ásatás során talált kapuboltozatot, a megvalósítást indító építőmágia

régi-új magyar építőművészet

sikeres gesztusaként. Ebből a „közösségi kőkertből” nőtt ki az Alsóvár terve. A 2009es első tervet Oltai Péter, a 2011-es módosított engedélyezési és a kiviteli terveket Skardelli György és Kelemen Bálint készítették el. A parkolóból erdőben felfelé kaptatva jutunk az analógiák alapján épített felvonóhídhoz, amely az előbb említett, in situ elemekből rakott kapuív alá vezet. A kiásott sarokpillér fölé emelt andezit kaputorony, illetve a mögé és vele egybeépített fogadóépület történeti és kortárs elemek szerves egysége. Sokféle más arányban is elképzelhető ez a vitákban újra és újra szembeál-

lított kettősség. De az információs pult, shop, pénztár és WC-blokk a régi őrségépület léptékében, eredeti természetes anyagaiban, mai épületszerkezeteivel magától értetődően a helyén van. A rekonstrukció második eleme egy természeti kert. A füzéri várhegy 2008-ban „Magyarország természeti csodája” címet kapta, a kert kialakításának célja a „sziklagyep”, az Eperjes-tokaji hegylánc különleges geológiai képződményének és az ennek megfelelő, egyedi flórával bíró vársziklának bekapcsolása a természeti turizmusba. A Radványi György tervezte falépcső különlegesen érzékeny kapcsolatot tart a tájjal. Időjárást állón rusztikus, de bravúros finomsággal lett a terepre ültetve. Ahol nincs szükség rá, abba-abbamarad, hogy a látogatók a régiek által használt eredeti sziklalépcsőt is használhassák. Természetes és épített lépcsők mesteri harmóniában egészítik ki egymást.

téma // theme

A harmadik egységről, a Felsővárról Várkonyi Gábor történészt idézem: „A füzéri vár palotaszárnyának 2014–2015-ben elvégzett rekonstrukciója, kiépítése a feladat nagyságrendje, tudományos hordereje miatt is élénk, sokszor heves vitát váltott ki… A vitát az 1964-ben kiadott Velencei Charta (The Venice Charter) alapelveinek betartására, vagy éppen idejét múltságára hivatkozó, egymással markánsan szemben álló két vélemény összeütközésére szokás visszavezetni. Kicsit más megközelítéssel a két tábor a műemléknek nyilvánított épített örökség megőrzésnek két lehetősége, a ’konzerválni’ vagy ’rekonstruálni’ problematikájában foglal el egymással össze nem egyeztethető álláspontot… Az Árpád-korszak utolsó évszázadában, a 13. században bukkan fel első ismert említése. Királyi vár, amelyet az uralkodó megvásárolt a Kompolt nemzetség egyik tagjától, majd később a 14. század elején az Aba nemzetség birtokol. Királyi donációk, adománylevelek, birtokmegosztó oklevelek jelzik a vár, illetve a hozzátartozó várbirtok útját a 14. és 15. századon át. A vár és uradalma ekkor már, kisebb megszakításokkal, a Perényi család tulajdonában volt. A családból Perényi Imre a 16. század elejére elérte a nádori hivatalt. Fia, Perényi Péter temesi ispán, koronaőr a mohács utáni évtizedek energikus és meghatározó politikus volt. Füzér így került az országos politika színpadára. 1526-ban a koronaőr, I. János király szé-

2016 / 06

–––––––––– Alsóvár:

Generál tervező // architecture:

Közti Zrt.

Építészek // leading architects:

Skardelli György, Kelemen Bálint Tartószerkezet // structure:

Becker Ádám, Hegyi Béla, Szakáts Miklós Gépészet // HVAC:

Szakál Szilárd Tájépítészet // landscape:

Havassy Gabriella Közmű // public utilities:

Zempléni Épületgépészeti Kft. Régészet // archaeology:

Simon Zoltán, Gál Viktor

Kőrestaurátor // stone restoration:

Kovács István

Bútortervek // furniture:

dr. Lukács Zsófia Kivitelezés // main contractor:

Geoteam Kft. Építtető // client:

Füzér Község Önkormányzata

–––––––––– fotó: fábián andrea

kesfehérvári koronázása után Füzéren helyezte biztonságba a magyar koronázási jelvényeket. Perényi Péter politikai pályafutása 1542-ben lezárult. I. Ferdinánd a magyar politikában meghatározó szerepet játszó főurat elfogatta. …. A vár történetében Nádasdy Ferenc országbíró elfogása és elitélése jelentette a tragikus véget. Nádasdyt a Wesselényi-szervezkedés tagjaként, felségárulás vádjával ítélték el és végezték ki Bécsben 1671-ben. A szervezkedő politikusok az 1664-es vasvári béke újratárgyalását, az ország érdekeinek megfelelő új megállapodást akartak elérni, ám ez ellentétes volt az abszolutista elveknek megfelelő kormányzati átalakítást végrehajtó Habsburg dinasztikus törekvésekkel. Az uralkodó akaratával való szembefordulás pedig elégséges indok volt a felségáruláshoz, és egyben ürügyet is szolgáltatott a magyar politikai rendszer felszámolásához. Nádasdy kivégzése után Füzért a magyar kama-

régi-új magyar építőművészet

ra igazgatása alá helyezték, majd 1676-ban a várat lakhatatlanná téve lerombolták.” Tehát a vár kiépítését történeti forrásokkal ma nem lehet dokumentálni. Igen hiányzik a Perényiek kegyvesztése után valószínűleg elvégzett összeírás, vagyonleltár. Ennek megfelelően, a Rudolf Mihály vezette rekonstrukció nem a középkori, hanem a 17. századtól számos forrással rendelkező korszakból ismert állapotot célozta meg. Ismét Várkonyit idézve: „A vár rekonstrukciójában kiemelkedő szerepet játszottak a Nádasdy család, különösen Nádasdy III. Ferenc által készíttetett összeírások (inventáriumok). Nádasdy Ferenc a várra már nem hagyományos földbirtokosi szemlélettel tekintett. Számára a füzéri várbirtok készpénzre váltható befektetést jelentett. Időről időre elzálogosította a birtokot, így teremtve elő a szükséges készpénzt különböző tervei megvalósításához. A zálogszerződésekhez pedig el kellett készíteni a vár és gazdasági tartozékainak az összeírását. Ezekben az összeírásokban pontosan rögzítették a különböző helyiségek sorrendjét, elnevezését, használatát és berendezését.” Inkább az egyszerű életmód, a vár részleges főúri használata feltételezhető. Várkonyi szerint: „A hajdani reprezentatív megjelenésre egy-két említés utal: a ’nyulak háza’; vagy ’zöld ház’, a gazdagon díszített falfestésre utalt, Báthory Gábor fejedelem még mindig itt őrzött portréja a Báthory rokonságot jelentette, a márványkőasztal pedig a reneszánsz

––––––––––

Felsővár rekonstrukció:

Építészet // architecture:

Rudolf Mihály DLA, Molnár Katalin, Lipták Zoltán Építész munkatársak // fellow architects:

Bögös András, Botos Judith, Cséfalvay Gyula, Gonda Tamás, Huszanyik Borbála, Pintér Dániel, Szamosi Endre, Szász Csaba, Szélné Mercz Eszter, Szilágyi Szabolcs Belsőépítész // interiors:

Dr. Lukács Zsófia Elméleti rekonstrukció // reconstruction concept:

Kelemen Bálint, Mehrl Nándor Történészek régészek // historians, archaeologists:

Dr. Várkonyi Gábor, Simon Zoltán, Dr. Buzás Gergely, Gál Viktor Műemléki szakmérnök // historical monument expert:

Bereczki Zoltán

Kápolna boltozat // chapel vault:

Szekér György

Kőrestaurátorok // stone restoration:

Osgyányi Vilmos, Kovács István Egyedi lámpák // lamps:

Székely Orsolya Kályharekonstrukció // stove reconstruction:

Szebényi Judit, kivitelezés: Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. Művészi üveg // glassworks:

Kovács Keve János DLA, Herczeg Ágnes Művészi- és díszítőfestészet // paintings:

Balogh Zsófia, Boromisza Péter, Nemessányi Klára, Debreczeni Imre, Pap Gitta, Pinczés József, Rudolf Ilona, Sütő Róbert, Zimmermann Kornélia Művészeti és belsőépítész konzulens // art director, interiors:

Bodonyi Csaba DLA Tartószerkezet // structure:

Kalydy Zoltán, Dr. Kanócz János Gépészet // HVAC:

Várfalvi Géza Elektromos tervező // electrical engineering:

Münnich Gábor

Kivitelezés // main contractor:

Laki Épületszobrász Zrt. Építtető // client:

Füzér Község Önkormányzata

––––––––––

pompát idézte fel. A szobákban leírt cserépkályhák színes világa szintén a 16. század végéig élő főúri lakhely kényelmét és egyben lakáskultúráját is megidézte. Mindezzel együtt nem a 17. századi vár épült vissza. Minden rekonstrukció nagyszerűsége és egyben veszélye is abban rejlik, hogy az éppen aktuális jelen hogyan viszonyul a múlthoz. A füzéri vár ízig-vérig kortárs épület. Nemcsak azért, mert a jelen építészeti szabványainak kellett, hogy megfeleljen, hanem leginkább azért, mert napjaink történelemhez való szemléletét tükrözi.” Tehát: a bőségesen fellelt inventáriumok (leltárok) egyszerűbb életvitelről tanúskodnak ugyan, de életszerű, hogy a gyönyörű csempés kályhákat a 17. századi tovább szolgáltak. A mostani helyreállítás finoman érzékelteti, melyik darab az eredeti és melyik az utángyártott, amint a faragott kövek eltérő stokkolása is lehetővé teszi a distinkciót az avatott szem számára.

téma // theme

A szándékosan „más” anyagból formált bútor rekonstrukcióknál a funkció és az arányok, a miliő érzékeltetése, és nem a „műtárgyszemlélet” dominál. Építész, belsőépítész és kurátor összmunkája módszerkísérlet. A mai, spektákulumon szocializálódott néző azonban (a szép őszi napon ezer látogató volt Füzéren!) nem a Velencei Charta ellenőre, de egyszerre vágyik hiteles és mitologizált élmények befogadására. Ezért fogadom el az eredetit idéző történeti falfestést, vagy akár a talmi másolat helyett holografikusan vetített Szent Koronát, mint érzékekre ható didaktikus muzeológiai megoldást. A mai várgondnok, a több mint két évtizedes régészeti és építőmunkát végigasszisztáló – így hiteles – Kónya Ferenc igen alapos várvezetése sem tudományos előadás, inkább múzeumpedagógiai bravúr. A kápolna mai kialakítása külön főfejezet. A munkatárs Bereczki Zoltán műemléki szakmérnököt szeretném idézni: „A terv legfontosabb, az épület összképét, kontúrját meghatározó jellemzője a tetőidom kialakítása. Rudolf Mihály nem próbált egy vélt középkori, tagolt tetőidomhoz hasonlót létrehozni, hanem egy mai konstrukciót tervezett vízszintes, mindenhol azonos magasságban futó gerinccel, és rétegelt-ragasztott faszerkezettel. A vár sziluettjét így nem a 20. századi műemlékes gyakorlat által előnyben részesített, viszont a mi éghajlatunkon fenntarthatatlan és a laikusok szemében

2016 / 06

fotó: fábián andrea

régi-új magyar építőművészet

1A 1B

fotó: fábián andrea

inkább a panelházakra emlékeztető lapos tető határozza meg, hanem egy festői, a vár falkoronáinak görbületeit lekövető, meredek magas tető, ami úgy ízig-vérig mai szerkezet, hogy nem képez disszonáns kontrasztot a fennmaradt középkori épületrészekkel. A tetőről szólva fontos kitérni a kápolna oromfalas kialakítására,… azon még a tervezés megkezdésekor a helyszínen fennálló kontyolt tető volt látható, amit Rudolf Mihály később merész tervezői döntéssel oromfalas megoldásra változtatott. Oromfalas kialakításra említeni lehet… a környék pálos kolostortemplomait (Martonyi, Kurityán, Szentlélek), vagy a kassai Szent Mihály-kápolnát, a SainteChapelle-t és Szepeshelyet is… A régészeti feltárások során előkerült kőtöredékek itt lehetővé tették a csillagboltozat elvi rekonstrukcióját… Mivel a tető nélkül töltött évszázadok során a déli fal jelentősen elmozdult a függőlegestől, középső része kihasasodott, a régi ge-

téma // theme

ometriát nem lehetett egy az egyben követni. A tervező ezt a problémát úgy oldotta fel, hogy a boltozati bordaelemek csatlakozásainál alkalmazott kimozdulásokkal, törésekkel követte le a torzult geometriát, ezzel is jelezve az új boltozat rekonstruktív voltát… Fontos kitérni a Velencei Charta egy sokat idézett, véleményem szerint gyakran félreértelmezett helyére. Az idézet így szól: »mindennemű kiegészítés építészeti alkotásnak minősül, s mint ilyen, korának jegyeit kell magán viselnie«. Ezt szokták úgy értelmezni, hogy csak modernista kiegészítés képzelhető el, de korunk építészete messze nem csak modernista. Rudolf Mihály építészetét tanulmányozva megállapíthatjuk: alkotásai úgy viselik magukon »koruknak jegyeit«, hogy nem követnek aktuális divatokat (legyenek azok modernistának vagy organikusnak mondottak).” Mint gyakorló kurátor és látványtervező, a kápolnában erősen vitathatónak látom az oltár és a szószék építészeti kialakítását. Mert ha a fenti tört bordázat (boltozat rekonstrukció: Szekér György) a kápolna és a vártörténet kulcsa, akkor más hangos Leitmotiv figyelemelterelő. Ilyen a kápolna üvegablakainak ugyancsak kortárs túlzott hangsúlya is. Nem tartom disszonánsnak viszont az oltárképet, amely nem egyetlen mű másolata, hanem fotómontázs, provizórium. Rudolf Mihálytól tudom: készülőben van egy tapasztalt restaurátor által faragott kópia. Ez megfelel a bútorrekonstrukci-

2016 / 06

óknak és vélhetően harmonikusan illeszkedik azokhoz. Összefoglalva: a Felsővár rekonstrukciója muzeológia és építészet műfaji ötvözete. Kísérlet. Lehet elemzés tárgya, de minden eddiginél dinamikusabb korunkban az áthatás igen hatásos. Hatásosabb, mint a romok szikár állagőrzése. Rudolf Mihály koncepciója másképpen illeszti egymáshoz a kortársat és a történetit, mint az Alsóvár építészei – mégis, az épített Füzér-rekonstrukció a természeti tájjal együtt befogadható, szép egész. Diplomámat annak idején a visegrádi Mátyás király Múzeum tervével védtem meg. A helyszínt bejárva Héj Miklós régész, múzeumigazgató – a Chartára is reflektálva – keserűen mondta: „Megvan a palota főkapuja, de visszatemettük, mert jobb helyen van az a föld alatt”. Azóta az utolsó európai tekintélyű uralkodónk, Mátyás által építtetett – és mesterien rekonstruált díszkutakkal ékes – visegrádi palota újjászületett: a szűk szakma átkai ellenére múltunkból építkező identitásunkat szolgálja. Ahogyan Füzér új – sokak szemében apokrif – állapota is. Horváth Jenő polgármester 2016-ban Pro Architectura díjat kapott – a szerk.

régi-új magyar építőművészet

Live Castle – Füzér Reconstruction of the Lower Castle and the Development of the Upper Castle The reconstruction project of the castle in Füzér was launched back in 1910, and continued in the 1930s, but only had the necessary momentum in 1991 thanks to the activities of the Foundation for Füzér. In the mayor’s garden the gate vaulting was assembled from the pieces found throughout excavations going on for more than twenty years. From this communal lapidary the scheme of the Lower Castle was born. One can get from the parking area on a path through the forest to the drawbridge which was built after analogies, which in turn leads us to the gate arch built from the pieces found on the site. The andesit gate tower above the locally found corner pillar and the adjoining reception building behind appear as an integral unit of historic and contemporary components. The second stage of the reconstruction was a natural garden. The timber stairs show an especially sensible relation with the landscape as they have been seated in the terrain with ingenuous delicacy: the natural and man-made steps complement each other in a masterly harmony. The reconstruction project of the Upper Castle managed by Mihály Rudolf did not target at the mediaeval conditions, but focussed on the 17th-century ones which are better known from several sources. The reconstruction delicately shows which piece is original and which is a later fabrication. Made intentionally from different materials, pieces of restored furniture tend to be dominated by functions and proportions.

1,00 2,10

0 2,1

90 0 2,1

0 2,1

75 0 2,1

90 0 2,1

0 2,1

90 0 2,1

75 75 90

90 0 2,1

É 0 1,0 0 2,1

90 0 2,1

„Műemlék, identitás, rekonstrukció” - Konferencia Az MTA Nagytermében november 8-án fenti címen tartottak konferenciát – különös tekintettel a Velencei Charta körüli aktuális vitákra. Marosi Ernő Restauráció és művészettörténet című, szenvedélyes, nem egyszer szarkasztikus hangú nyitóelőadásában támadta az újjáépítéseket. „Nem mellőzhetők azok a (nagyrészt megoldatlan és újabb időkben részben kiújult) viták, amelyek a ’konzerválni; nem restaurálni’ 1900 táján általánosan hangoztatott követelményének, illetve Alois Riegl ’régiségérték’ és ’történeti érték’ kategóriáinak értelmezése körül folytak. Viszonylag új fogalom a már történetinek tekinthető restaurálás eltüntetése (Entrestaurierung), ami ugyancsak az emlék-értékek problémájához tartozik.” A restauráció kérdéskörében kísérelte meg elhelyezni a műalkotás identitásának és integritásának (az eredetiségnek) kérdéskörét és ennek keretében az úgynevezett hitelesség helyét, kitérve a múzeum és a műemlék viszonyára. „További kérdés a restaurálás magyarul pontatlanul ’színrevitelnek’, rendezői, illetve díszletezési eljárásnak (mis-en-scene, Inscenierung) jellemezhető, a vizuális élményre koncentráló törekvésének megítélése.” Marosi Füzér rekonstrukciója kapcsán egyenesen konfabulációról beszélt. Cságoly Ferenc Műemlékvédelem: kérdések és felvetések c., válaszként értelmezhető előadásában az építész köztes helyzetét vázolta: „A gyakorló építész a szűken vett műemlékes szakma és a tágas közönség között, köztes helyzetben áll. Ebben a helyzetben – a szűken vett szakma felől nézve amatőr státuszban – feltehet olyan kérdéseket, amelyek szakmai oldalon evidenciák lehetnek, de a befogadó közönség számára nem kellően értelmezett, tehát nyitott témák. Ugyanakkor ez a pozíció – a befogadó közönség felől nézve hivatásosként – lehetőséget ad olyan felvetésekre, amelyek talán a szűken vett szakma számára is jelentéssel bírhatnak. Kérdések és felvetések az érték, a hitelesség, az eredetiség és a hihetőség kapcsán, köztes helyzetből szemlélődve.” Ő is komoly tekintély kontextusával erősített, Kant De Mundi Sensibilis atque Intelligibilis című disszertációjával a világ érzéki felfogásának kortárs hiányát kárhoztatta, az érzelmi hitelesség nevében. Mindkét vitaindító előadáshoz illeszthető az elhangzott Ciceró idézet: „A fabula sem nem valóságos, sem nem valószínű, mégis alkalmas a történetmesélés befogadására”. De Cságoly Ferenc a Marosi Ernő által kiátkozott rekonstrukcióhoz pontosításként egyértelműen foglalt állást: „Füzér a legyőzöttség változtathatatlanságának meghaladása.” Szegő György

téma // theme

2016 / 06

Folytonossá tett múlt

A szászvári középkori vár rekonstrukciója ___

építész architect:

___

Albert János

szöveg text:

Okrutay Miklós

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

Az északkelet-baranyai Szászvár középkori várának emléke a török kort követő évszázadokban szinte teljesen feledésbe merült, egykori létezése csupán magában a településnévben rögzült. A nyugati épületszárnyon kívül valamennyi további részlete rommá vált, az északi és a keleti palotaszárnyak, a kaputorony és a vár körítő falai is mind az enyészetté lettek. Falazata a község kőnyerő helye, belőle vélhetően a legtöbb régebbi lakóházba juthatott, másutt a várfal a később ideépülő melléképületek falaként él tovább. A 18. század végén már úgy épült fel a falu új, barokk temploma, majd egy évszázaddal később az iskola is, hogy azok semmilyen módon sem kerestek igazodási lehetőséget, egyszerűen rátelepültek a vár déli falaira. Az egykori középkori együttes magja, a 14. században elsőként emelt nyugati palotaszárny barokk plébániaházzá alakítva vészelte át a történelem viharait, egyedüli elemként – de önmagában alig azonosítható módon – őrizve félévezrednyi múltat. A rövid történeti áttekintés alapvetően fontos a szászvári várrekonstrukció jelentőségének megértéséhez. Hiszen a legtöbb romemlékkel szemben itt érzékelhető valóságában teljes mértékben felszámolódott az egykori középkori együttes, a falma-

régi-új magyar építőművészet

radványokat ellepte a feltöltődő talaj, az egyedüliként állva maradt épületrész pedig a barokk kori átépítésekkel vesztette el eredeti megjelenését. Így a falkutatás és a régészeti feltárás eredményeinek ismeretében komoly kihívás a bemutathatóvá tétel arányainak, karakterének meghatározása. Ennek fényében meggyőzőnek tűnik a döntések egymásra épülő sorozata. A nyugati épületrész habitusában továbbviszi a barokk világot, annak ellenére, hogy számos részletében hitelesítő erővel őrzi a középkort. Az egyik fő kérdés: az épületet létrehozó első korszak értékrendben előrébb való-e annál, mint ami az idők során újabb és újabb rétegként rárakódva – itt egyébiránt önmagában harmonikus egységet nyújtó barokk épületként – ránk maradt. A modern kori műemlékvédelem már régen megadta erre a választ, amikor a középkort stílustisztán rekonstruáló purista törekvésekkel szemben érzékenyebb, intellektuálisabb utat jelölt ki. Mégis nagy a csábítás, amikor a beavatkozás tárgya egy, szinte teljes falszövetében eredeti, nyílásrendjében pedig jelentős szá-

–––––––––– Vezető építész // leading architect:

Albert János – 225D ÉpítészIroda Kft.

Építészek // architects:

Mersits Ildikó – Mersits Bt., Dr. Szabó Éva – Szenga Bt Statika // structure:

Dr. Metzing Ferenc, Legeza László Épületgépészet // HVAC:

Bernula Gábor, Mészáros József, Méhes Zsolt Épületvillamosság // electrical engineering:

Gerber Gábor

Belsőépítészet // interiors:

Virágos Gábor, Dr. Lukács Zsófia Műemléki konzulens // monument preservation expert:

Schőner Lászlóné

Régészeti kutatás // archaeology:

Dr. Gerőné Dr. Sándor Mária, Dr. Gerő Győző, Dr. Buzás Gergely Kőrestaurátor // stone restoration:

Osgyáni Vilmos

Kályharestaurátor // stove restoration:

Soós László, Szebényi Judit Festőrestaurátor // painting restoration:

Mauks Zoltán, Mauksné Dittrich Csilla Megbízó // client:

MNV ZRt

kivitelező // main contractor:

Pécsi Építő és Tatarozó ZRt

––––––––––

zalékban feltárható épület. Szerencsés a döntés, hogy a múlt folytonosságban rejlő erejének meghajolva a ház utolsó teljes korszaka, tehát a barokk kor mentén újult meg a főépület, és ezen belül fragmentumokban mutatja be korábbi korszakait. A legerőteljesebb a pince tere, ahol a 18. századi átboltozások mellett egyszerre érvényesülnek a középkori boltívek maradványai is. Emellett értelemszerűen a rekonstruált földszinti gótikus kápolna kelt figyelmet. Alapvetően hitelesnek érezhető minden részletében, egyfajta arányérzék érhető tetten abban is, ahogy az épület legjelentősebb, léptékében mégis alárendelt szerepű részlete a feltárt töredékek alapján elnyerhette eredetinek tekintett formáját.

téma // theme

Innen válik értelmezhetővé a további épületrészekre vonatkozó építészeti döntések sora. Hozzá kell tenni, hogy a tervek még az egykor volt hazai műemlékvédelmi intézményrendszer magabiztos korszakában születtek, a tervtanácsok előtti megmérettetések során érlelődve. Ennek köszönhető a beavatkozások szellemiségének koherens volta, egyes elemeiben azonban olyan megoldásokra is jutva, amely a szabadabbnak született tervezői-alkotói jelenlét túlzott korlátozásához vezetett. Amíg az északi palotaszárny esetében jól komponált kortárs építészeti eszközökkel megvalósított tömegrekonstrukcióval találkozhatunk, addig a déli kaputorony csonka volta már a tervtanácsi elvárásnak való megfelelésből fakad, de hasonlóan bántó részlet a kápolna tömegének félnyeregtetős fedése is. Miközben az építész jelenléte nagyon is tetten érhető, finom gesztusok sorozata vonul végig az együttesen. Rendkívül gondosak a kettős körítő várfal felfalazásai, az eredeti fragmentumokra épülő nyíláskeretezések, érzékeny a homlokzat-felületek ke-

2016 / 06

zelésének didaktikája, ahogy az egységesen fehér szín mellett a textúrák megkülönböztetik az újrafalazott épülettömegeket. A templom felől kialakított hosszanti átvezetés nyersbeton felületei is a helyükön vannak, ahogy az északi szárny üveg függönyfalának részletképzései is. Még eredetibb ez a fajta jelenlét az enteriőrökben. Lenyűgöző munka a tömbfából szerkesztett csigalépcső, kellemesen dinamikus vonalvezetést kaptak az egyes kiállítási tárlók, a recepciós pult, harmonikusan illeszkedik a kápolna gótikus terébe a minimalista formavilágú új csillár. Sajnálatos módon az épületegyüttest megtöltő kiállítási anyag megfelelő koncepció hiányában kissé „lötyög” a terekben. Ez alól kivétel a pince, ahol maga a

régi-új magyar építőművészet

tér is rendkívüli hatású, itt azonban a kiállítási installáció, a középkori ablaktöredékek hatásos megvilágítással teljessé tett látványos bemutatása tovább fokozza az élményt. Valójában a szászvári vár rekonstrukciójának kulcsmomentuma ez. Mert lehet ereje annak, hogy a várudvaron az eredeti középkori kőburkolaton járhatunk, hogy a vár ismét jelen van a település identitásában, s emellett a környék turisztikai kínálatában. De élő tartalom nélkül hamar kimerülhet az újdonságélmény. Éppen ezért van jelentősége annak, hogy az épületegyüttes nem csupán múzeum, hanem közösségi tér is, az északi várfal mellett húzódó többfunkciós terekkel kiegészülve aktívan vehet részt a település életében. A legutolsó időszak feltárásainak köszönhetően, a keleti épületszárnyról nyert ismeretek birtokában immár a teljes épületegyüttes elméleti rekonstrukciója elkészülhetett. Jelen állapotában azonban éppen emiatt befejezetlennek érzett a munka. A szükséges záró ütem tervezése kapcsán nem csupán az eddigi hibák korrigálására nyílhat mód, hanem a tejes együttes funkcionális továbbgondolására is.

past to be continued Reconstruction of the Mediaeval Castle in Szászvár The memories of the mediaeval castle of Szászvár, a town situated in the north-eastern part of Baranya county, had been almost completely forgotten throughout the centuries following the longish eras of the Turkish in the history of Hungary. Its very existence was only recorded for future generations in the name of the settlement itself. The heart of the former complex of mediaeval origins was the western wing of the palace erected as the first structure here back in the 14th century. Converted into a Baroque-style parish structure survived the stormy periods of history, being the only component of the whole complex to preserve a past of 500 year. It has proven to be a welcome decision to renew the main building in line with the Baroque era, which was the last complete period in the history of the house, and within this framework it also presents former periods in fragments to the extent possible. The most powerful part is the cellar where vaults built in the 18th century also allow the remains of the medieval arches to show themselves to their fullest. Besides, the reconstructed Gothic chapel on the ground floor also attracts attention, which is quite natural. Basically, it gives us the overall impression of authenticity regarding every single detail. Meanwhile the presence of the architect is also visible all throughout the complex in a series of sophisticated gestures. Its strengths are the masonry of the external walls surrounding the castle, the frames of the doors nad windows openings based on the original fragments, the sensible treatment of facade surfaces, and the method by which the changes of textures clearly distinguish the newly walled parts of the building against the universally used homogenous white palette. The transition from the direction of the church features raw concrete surfaces which are appropriately positioned, much in the same way as the details of the designs of the glass curtain wall of the northern wing. This kind of presence appears even more original in the interiors. The spiral stairs made from block timber are simply amazing and masterly, the individual exhibition units as well as the reception counter have been designed with a pleasantly dynamic tracery, and the newly made chandelier with minimalist forms has harmoniously been fitted into the domain of the Gothic-style chapel.

téma // theme

2016 / 06

A méltóság visszafoglalása

Az egri érseki palota főépületének rekonstrukciója ___

építész architect:

___

Földes László

szöveg text:

Losonczy Anna

fotók photos:

Nemes róbert

Az érsekség sajátos karakterű épületegyüttese városrésznyi területet foglal el Eger barokk központjában. A történelmi belváros déli kapuját jelentő impozáns épületpár, a Bazilika és a Líceum máig őrzi rangját, a környező épületek azonban megsínylették a 20. századot. Különösen hányatott sors várt az érseki palotára, amely olyan hosszú ideig volt elhagyatott, hogy az emberek szinte megfeledkeztek róla. A díszudvar főkapuja több mint fél évszázad elteltével, Vízkeresztkor nyílt meg újra a nagyközönség előtt. Ma már nem tudható, hogy a püspökség tudatos döntés nyomán vagy kényszer hatására költözött-e várbeli központjából a polgárvárosba a 17. század végén. Stratégiai szempontból előnyös volt a helyszínválasztás, azonban a rendelkezésükre bocsátott három középkori eredetű lakóépület morfológiája és a lejtős terep behatárolta a lehetőségeket. A következő évszázad püspökei és az általuk megbízott építőmesterek számára folyamatos munkát adott a feladat, hogy a megörökölt épületeket reprezentációra alkalmassá tegyék. Erdődy püspök építésze, Giovanni Battista Carlone szemlátomást a lehetőséget látta meg a domborzati adottságokban, és az összeépített lakóházak alkotta épületmagból növesztett nyitott kastélyformát bravúro-

régi-új magyar építőművészet

san illesztette a terepre. A szimmetrikus tömeg az alaprajzi aszimmetria révén képes minden irányban kapcsolatot teremteni a környezetével. Eszterházy püspök megbízásából Josef Ignaz Gerl, majd Fellner Jakab folytatta az oldalszárnyak kiépítését, és a főépületet újabb emelettel bővítette. A mai utcavonalig előrehozott, egyemeletes oldalszárnyak egy-egy szabálytalan alaprajzú gazdasági udvart fognak közre, így téve tágassá és látszólag szabályossá a főépület előtti díszudvart. Fellnerhez köthető számos lelemény, amely végképp egységes külsőt adott az épületnek, és a belső elrendezés esetlegességein is sokat javított. Különösen figyelemre méltó az északi oldalra helyezett bejárati térsor, amely a kocsiáthajtó, az előcsarnok és a lépcsőház ízig-vérig barokk áthatásából jött létre. A második világháború után az addig jól karbantartott főépületet leválasztották az oldalszárnyakról, és a mögötte lévő pincerendszerrel együtt a borkombinát használatába adták. Rongálásra is volt példa, de az ezután keletkezett károk nagyrészt a nemtörődömség következményei. Furcsamód éppen a teljes érdektelenségnek köszön-

hetően maradhatott meg számos műtárgy és bútordarab – többségükre a befalazott érseki magánkápolnában, fél évszázad porával fedve találtak rá. A most befejeződött rekonstrukció tervezőinek kiinduló feladata az volt, hogy megtisztítsák az épületet a közelmúlt átgondolatlan beavatkozásaitól. Az ezt követő feltáró vizsgálatok során számos statikai hibára derült fény – a legsúlyosabb az eltérő talajmechanikai adottságok miatti egyenlőtlen süllyedés volt, amelynek következtében a főhomlokzati fal megerősítésre szorult. A helyreállítás során a cél az eredeti szerkezetek lehetőség szerinti megőrzése volt, beleértve a nagyrészt megmaradt nyílászárókat és a fafödémeket is. A restaurációs munkálatok során csak leírásokból ismert, megsemmisültnek hitt rétegek kerültek felszínre, amelyek közül a legérdekesebb történeti adalékot az emeleti sala terrena madaras falfestménye szolgáltatja. A példásan helyreállított ornamentika mellett eredeti mázas cserépkályhák és felújított bútorok idézik meg a palota virágkorát. Mindezt klasszikus, minőségi anyagból készült padlóburkolat egészíti ki, amelynek mintázata a helyenként még fellelhető eredeti rajzolat sokszorozásából jött létre. A helyiségprogram kötött volt, de az egymásba nyíló reprezentatív terek tökéletesen alkalmasnak bizonyultak a múzeumi szerep befogadására. A második emelet utcai termeiben – ahol több freskó és díszítőelem maradt épen – enteriőrtárlat, az első emeleten egyházművészeti kiállítás nyílt. Utóbbihoz teljesen új installációs bútorzat készült, amelynek visszafogott formálású, tömörfa elemei szándékoltan eltúlzott méretűek, hogy betöltsék a hatalmas, fehérre festett tereket. A korszerű működéshez elengedhetetlen funkciók (vizes helyiségek, lift) rejtett pozícióba kerültek, az elaprózott helyiségekből álló, zegzugos földszint pedig a fogadó- és a szervizfunkciókat látja el, így kevés új válaszfalra és nyílászáróra volt szükség. A tervező háttérbe vonuló, alázatos hozzáállásának köszönhető, hogy a terek a modern kori igények kielégítése után is az eredeti rend szerint

téma // theme

2016 / 06

–––––––––– Felelős építész tervező // leading architect:

Földes László

Építész tervezők // architects:

Farkas András, Vértesy Ágnes, Deigner Ágnes Belsőépítészet // interior deisgn:

Frank György, Tatár Balázs Tartószerkezet // structure:

V. Nagy Zoltán

Kert-és tájépítész // landscape architect:

Herczeg Ágnes

Kertépítész munkatársak // fellow landscape architects:

Edvi Bettina, Azadeh Rahnama Épületgépészet // HVAC:

Cservenyák Gábor Villamos tervező // electrical engineering:

Balázs Judit

Világítástechnika // lighting:

Haász Ferenc

Tűzvédelem // fire protection:

Acsai István

Akadálymentesség // accessibility:

Kormányos Anna

––––––––––

tárulnak fel a látogatók előtt. A szabálytalan, de éppen ezért számos meglepetést tartogató épület végigjárása egy mozgalmas séta, melynek végpontján a palota újra felfedezett kincsét, az érseki kápolnát találjuk. Az oldalszárnyak és a belső kert rekonstrukciója a következő évek feladata, az épület megközelítése szempontjából kulcsfontosságú külső terek azonban megújulhattak. A főutca teresedésévé váló díszkert becsalogatja a látogatókat, a kocsiáthajtó mögötti udvar pedig átjárási lehetőséget teremt a múzeum földszintjén keresztül. A madaras teremhez kapcsolódó udvartér még nem használható, de kialakítása így is gesztusértékkel bír. Számos feladatot kell még elvégezni, de mostantól nem maradhat észrevétlen, ami a palotában történik. Így talán nem kell újabb évtizedeket várnunk arra, hogy az épület újra a város mindenki előtt nyitva álló, élettel teli központjává váljon.

Retaking Dignity The Reconstruction of the Main Building of the Archbishop’s Palace, Eger The Archbishop’s Palace has stood abandoned in the Baroque-style centre of Eger for such a long time that people have almost completely forgotten about it. The

régi-új magyar építőművészet

main gate to the grand courtile has been opened again now to the public after more than five decades. Designers of the reconstruction project had to face first the task to strip off the inconsiderate interventions imposed upon the building recently. The main objective throughout the reconstruction was to restore the original structures as authentic as possible including doors and windows as well as the timber roofing which have essentially been preserved. During the restoration stages, however, various layers have been exposed which had been known from descriptions only and thus were supposed to have been destroyed. The most interesting historic details have been hidden by one of them, the mural gracing sala terrena upstairs with bird motifs. The ornamentation was restored in an exemplary way, but the original tiled stoves and restored furniture also contribute to the overall image evoking the flourishing period of the palace. The representative rooms opening into one another have proven to be perfectly suitable to house a museum. Rooms on the second floor overlooking the street which have preserved more frescoes and decorative details function now as an interior exhibition whilst the halls on the first floor contain a survey of ecclesiology and church art. The ornamental gardens at the widening bottleneck of the main street invites visitors whilst the yard behind the carriage way serves as a passage via the ground-floor of the museum.

tĂŠma // theme

2016 / 06

Rejtett szépség Pest-Buda Hotel, Budapest ___

építészek architects:

Hild Csorba Bernadett,

Erdélyi Erika

somlai tibor Götz Eszter fotók photos: Bujnovszky Tamás

belsőépítészet interior: szöveg text:

___

Egy műemléki városnegyedben kialakított butikhotel attól vonzó, hogy egyszerre kínál nyitottságot és intimitást. Nyitott a környék szépségeire, beviszi a falai közé azt a karaktert, amit a vendégek kívül is megtapasztalhatnak, mégis egyedi, a vendégkörre szabott védettséget és magas színvonalat nyújt. A budai Várban nyílt Pest-Buda Hotel mindezt az ország egyik legrégibb szállodájának épületében kínálja. 1696-ban már működött itt a Vörös Sün fogadó részeként az első vendégfogadó, Buda felszabadítása után tíz évvel, az Európához való gyors visszakapcsolódás jeleként. Középkori alapokon épült újjá az ostrom pusztítása után, és a rá következő időkben folyamatosan bővült. Mint a várbeli polgárházak jó része, szövevényes térkapcsolatban állt a szomszédos épületekkel, és ez az ös�szefonódás a ház mai alaprajzáról is leolvasható. A hotel és a földszinti étterem bejáratát egybefogó, hatalmas boltív valaha egy átjáróhoz vezetett, amelyen megközelíthető volt a mellette álló Vörös Sün udvara. Utóbbi Budapest egyik legrégibb folyamatosan használt, ma is álló háza, amely 1260-as építése óta számos átalakuláson ment át, a 18. században több középkori lakóház egyesítésével vált azzá, amilyennek ma ismerjük. A PestBuda alaprajza is, szerkezete is hordozza az idő nyomait, a folyamatos átalakítások egy-egy utólag beépített födém, boltozat, a szomszédos házakból átvezetett kémény bonyolult térbeli összefüggéseket alakított ki. A helyreállítás a többszáz éves történetet részleteiben fedte fel, újabb és újabb adalékokkal, befalazásokkal és a környező házakhoz való kapcsolódások váratlan jeleivel lepve meg a tervezőket. Hild Csorba Bernadett koncepcióját az építészeti őszinteség vezette: megmutatni, amit lehet, akár az egyes elemek, anyagok áthelyezésével, egy-egy megmaradt profil letisztításával és józan újrahasznosításával, de nem költeni hozzá feltételezett, korhű részleteket. Az elkészült épület ezáltal az idő nyomait hordozza, de a mai használathoz és ízléshez igazodik. A szállodát minden ízében ez a kettős karakter jellemzi, ami Somlai Tibor belsőépítészeti elképzeléseivel együtt magas szintű összművészetté emelkedett. A szerkezet és a térkapcsolatok véletlenszerű alakulása bensőséges megoldásokat hozott, a kényszerű körülményekből a képzelet és a gondos tervezés egyedi hangulatú tereket hozott létre. A bejárati üvegajtó a Vár műemléki környezetében komoly szakmai

régi-új magyar építőművészet

kompromisszum eredménye lett. A recepciós pult az étteremével közös, mögötte a miniatűr földszinti lobby is a szűk alaprajzi kötöttségekhez igazodik, de hangulatos kialakítása, berendezése kárpótol a helyszűkéért: előrevetíti a belső tér különleges hatását. A belső udvar üveglefedésével zárttá lett, tardosi vörös mészkőből faragott lépcső és a folyosó rusztikus részletei – a boltívek, a látszó födémgerendák, a finom indákkal díszes, barokkos hatású kovácsoltvas korlát, az anyagok találkozását kiemelő keskeny fémcsíkok, az egykori kéménynyílást takaró, fehérre lefestett, fémpántos faajtó – a szűk térben szinte díszítőelemként hatnak. A leglátványosabb rész a tetőtér kialakítása. A lépcsőház fölött deszkaburkolatú szárítópadlás jellegű tető volt, az utcai fronton szépen megmaradt a barokk fedélszék. Előbbi, megmaradt elemekből, és az ehhez komponált deszkaburkolattal, a kiszolgáló tereket foglalja magába – innen lamellák viszik a természetes fényt a lépcsőház terébe –,

–––––––––– Vezető építész // leading architect:

Hild Csorba Bernadett Építészek // architects:

Erdélyi Erika, Ráth Miklósné Tóth Ibolya Építész munkatárs // fellow architect:

Tarjányi Vivien

Belsőépítészet // interiors:

Somlai Tibor

Belsőépítész munkatárs // fellow designer:

Debreczeni Szabolcs Tartószerkezet // structure:

Dr Vándor András Épületgépészet // HVAC:

Mangel Zoárd Elektromos tervezés // electrical engineering:

Üveges Zoltán, Gazdagh Péter

Tudományos dokumentáció // historical experts:

Csomortány Levente, Gömöry Judit Tűzvédelmem // fire protection:

Székács András Akusztika // acoustics:

Pintér János

Festő restaurátor // painting restoration:

Springer Ferenc

Kőrestaurátor // stone restiration:

Ludányi Gábor

díszítőfestés, grafika // paintings, graphics:

Ipacs Géza

Műemléki felügyelő // historic monument expert:

Dr Janotti Judit Építtető // client:

Zsidai Gasztronómiai & Hotel Csoport Kivitelező // main contractor:

Stettin Hungária Kft.

––––––––––

téma // theme

2016 / 06

utóbbi mögött két tetőtéri atelier lakosztályt alakítottak ki úgy, hogy annak minden részlete látható maradjon egy üveg függönyfal mögött. Az üvegfal tehát rásimul a tetőszerkezet gerendáira, ferdén ér az udvar lefedése fölött kiépített, növényekkel és a lakosztályokhoz tartozó kiülőkkel betelepített tetőteraszra. Kívülről is, belülről is pompás látvány a gyönyörű faszerkezet, belül tömör fa bútorzat és finom fém kiegészítők rímelnek a szarufák különleges hangulatára. A szobák és lakosztályok berendezése hozzásimul a különleges vári környezethez és a ház intim, történelmi atmoszférájához. Egyedi rézlámpák, faburkolatok, füstölt tölgyfa padló, a tetőtéri lakosztályokban homokfúvással öregbített tölgyfa szekrény, több szobában olasz design rádió és lekerekített formájú, hatvanas éveket idéző minibár, az utcai frontra néző ablakon reneszánsz hatású dísszel kiegészített sötétítő; tiszta anyagok és színek átgondolt kompozícióját látjuk mindenhol. Kézműves gondosság sugárzik a berendezés részleteiről, amivel jól harmonizálnak a szobák falán látható kortárs magyar grafikák és festmények. A lépcsőház hangsúlyos elemei a volutás keretbe foglalt, keskeny, gótikus arányú, fém padlásablakot imitáló tükrök, illetve az orsótérbe függesztett, ovális formájú vas lámpatest, amely tökéletesen eltalált arányaival kitágítja a szűk tér hatását, finoman ellenpontozza a folyosók masszív anyagait és egybefogja a három szintet.

régi-új magyar építőművészet

Hidden Beauty Pest-Buda Hotel, Budapest The oldest hotel building of the country housing todayâ&#x20AC;&#x2122;s Pest-Buda Hotel is found in the neighborhood of the historical quarter of the Castle of Buda, which is a protected site. In 1696 the very first inn combined guesthouse was opened here, only ten years after the liberation of Buda as a sign of the intention to quickly reunite with Europe. It was rebuilt on medieval foundations. Just like the majority of the middle-class houses in the Castle district, it also features intricate spatial relations with the neighbouring buildings. The horizontal plan and layout of the Pest-Buda hotel still bears the marks of times, and the non-stop transformations resulted in a later built-in ceiling with vaults, as well as a chimney, that was channelled over from the neighbouring houses: all these come to make up an intricate system of spatial correlations. The concept worked out by Bernadett Hild Csorba was driven by architectural honesty and straightforwardness: the ambition to show what can be possibly shown either by relocating certain components and materials or rationally recycling them without having to make up authentic details. The finished building thus bears the marks of times but is adjusted to todayâ&#x20AC;&#x2122;s uses and tastes. Every bit of the hotel conveys this kind of dual character which has been transcended into a high standard Gesamtkunstwerk enriched by ideas from interior architect Tibor Somlai.

tĂŠma // theme

2016 / 06

Élő egyszerűség

Kiállító- és rendezvényház, Villány ___

építész architect:

___

Getto Tamás

szöveg text:

Radev Gergő

fotók photos:

Greypixel

Villány kapcsán egyértelműen a bor jut eszünkbe. Ott járva pedig abba az emberközeli, kedves karakterbe kóstolhatunk bele, mely e vidék sajátja. Apró épületeivel, gazdag formavilágával mára élő történelem. Gettó Tamás és társai által érlelt kétszintes rendezvényépület a Kovács család birtokában lévő, 19. századi pincerendszer továbbfejlesztése, tudatos présház-transzformáció. A megrendelő és a tervező egyaránt villányi gyökerekkel rendelkezik, több közös munkát maguk mögött tudva egyértelmű volt, hogy ezt a projektet is együtt valósítják meg. A szándékot az állam és a város is jó szívvel támogatta. A rendezvényház százharminc fő vendégül látására alkalmas alapterületével és a helyi borkultúra történetét és eszközeit bemutató kiállításával új színfoltot jelent a város életében. A megrendelő bortermeléssel ugyan nem foglalkozott, de a régi családi pince impozáns méretű, dongaboltozatos tereiben mindenképpen borral kapcsolatos funkciókat képzelt el. A család ambíciói azonban ennél többet kívántak, ezért további kiegészítő tevékenységet, kiállítóteret, rendezvénytermet és vendéglátást is ter-

régi-új magyar építőművészet

veztek a pincébe, amelynek kiszolgálására a felszínen további épületekre volt szükség. Az építési munkák az építész és a megrendelő közös, gondos előkészítő munkájának alapján kezdődtek. A Getto Tamás munkáira jellemző igényes, jól végiggondolt részletképzés azonban csak a tervezés fáziság terjedhetett. A kivitelezésben itt kisebb súllyal tudtak részt venni, ami itt-ott megdöccenti az alapos építészeti elképzelést. A felszín alatt fűtött rendezvénytér és hagyományos pince klímájú kiállítótér, valamint borozó működik. A felső szinten, a pinceágak felett két különböző méretű, kompakt, archaikus tömegű épület valósult meg. A talajhoz illeszkedés, a rámpás kialakítás természetesen követi a pince vonalát. A nyugodt, ritmikusan tagolt homlokzatok nyerstégla burkolata illeszkedik a pincerendszer alapvető anyaghasználatához, és a környék építészetében is régóta jelen van. A nagyobb alapterületű épületben látványkonyhát és grillteraszt alakítottak ki, a kisebb a vizesblokkot és az egyéb kiszolgáló helyiségeket foglalja magába. Utólagos megerősítések, köpenyfalak gondoskodnak arról, hogy az újabb szintet és a mai igényeket is megbírja a pince. A bonyodalmak elkerülése érde-

–––––––––– Generáltervező // architecture:

Gettoplan Bt. Építész // architect:

Getto Tamás DLA Építész munkatárs // fellow architects:

Schunk Tímea DLA, Kozák Barnabás Statika // structure:

Nagy László Épületvillamosság // electrical engineering:

Vas Tibor

Épületgépészet // HVAC:

Vígh Szabolcs

––––––––––

téma // theme

2016 / 06

kében a sok gépészetet és érzékeny anyagokat igénylő funkciók a föld fölé kerültek. A két tömböt a recepciónak helyet adó folyosó köti össze, amely kettéosztja az épültek által közrefogott teraszt. A nagy üvegfelületek ellenére a két átriumszerű udvar között a teljes transzparencia nem valósul meg. A két főtömeg aszimmetriája az apró borospincék világát idézi. Az egyszerű homlokzat jól kezeli a méretek növekedését, az összekötő nyaktag pedig nem rontja a házak ’ház hatását’. Összességében mind kialakítását, mind szolgáltatásait tekintve egy jóízű épülettel bővült Villány városa. Habár idős alapokra épült, mégis fiatalos lendülettel látja el dolgát a ház.

régi-új magyar építőművészet

Living Simplicity Exhibitions and Events House, Villány The two-storey events building designed by Tamás Getto and his fellow architects is actually a follow-up of the 19thcentury cellar system possessed by the Kovács family: it is a purposeful development and transformation of a winepress. The client and designer architect have their roots in the Villány region and have already had joint projects, which made it obvious that they were going to manage together this one too. Their intention was welcome by both the state and the town that came to sponsor it. The building to host events has a capacity to receive 130 people thanks to its generous floor area and also houses an exhibition of local viticulture and its tools, which is a new and welcome contribution to spice up the town’s life. Construction works were started after making careful preparations in which the client and the architect cooperated. Underground there is a heated event space and an exhibition zone with traditional cellar atmosphere as well as a wine bar. Upstairs above the cellars two buildings of different dimensions were built with compact archaic masses. The adjustment to the soil and the terrain as well as the ramp style design naturally follow the tracery of the cellar. The building with a larger floor area houses a show kitchen counter and barbecue deck, whilst the smaller contains the water areas and other complementary service functions.

téma // theme

2016 / 06

Üzenet

Erdei kilátó, Surrey, Anglia ___

építész architect:

___

Giles Miller

szöveg text:

Götz Eszter

A délkelet-angliai Surrey megye egyik erdei tisztásán 2016 májusában épült meg Giles Miller designer kilátó pavilonja. Messziről rejtőzködő sündisznónak tűnik, egészen közelről pedig fölfedezzük, hogy a nyugati világ egyik legbékésebb, leginkább tájba illő üzenőfalát látjuk. A hegytetőről nyíló panoráma elemei olyanok, mint minden hasonló európai vidéken: erdős táj, turistautak, avar és napsütés. Nem nyílik lélegzetelállító mélység az ide kiránduló lábai alatt, nem néz szembe gigászi hegyormokkal, nem kéklik odalent tó vagy tengerszem. Ezt a klasszikus helyzetet, pusztán a hegytetőre érés pillanatát, az út egy szakaszának lezárását és a táj felé megnyíló tekintet tisztaságát foglalta végtelenül egyszerű alakzatba Giles Miller. Kilátója szembemegy a műfaj hagyományaival: nem kiugró pozíciót foglal el, nem tör a magasba, hanem inkább megbújik a fák között. Mégis tökéletesen hozza a kilátóponthoz fűződő elvárásokat: a tágas szemhatárt, a védett zugot, ülő- és pihenőhelyet, ugyanakkor az egyszerű, tájba simuló karaktert, ami nem töri meg a nyugodt összképet. Az ellipszis alakú acél vázszerkezetre kézzel rögzített, egyforma méretű

régi-új magyar építőművészet

fotók photos:

Richard Chivers

cédrusból faragott zsindelyeket illesztettek. A tervező az itteni táj, a hegyvonulatokban látható alakzatok formai analógiáját alkalmazta az elliptikus szerkezet és a zsindelyek kialakításában, de a falevelek, a süppedő talajban hagyott lábnyomok is hasonló kontúrokat öltenek. Az építmény tetején a zsindelyek rakása sűrűbb, lejjebb ritkásabb, és a darabok egyenként is mozgathatók, hogy esőtől, széltől védett zugot biztosítsanak, de a kilátást ne akadályozzák. Az építményben félkör alakban végigfutó padon ugyanolyan zsindelydarabokból készült ülőfelületek sorakoznak, mint amiből a burok készült. Valójában itt, ebben a kilátópavilonban lehet átélni az építmény mint „második bőr” alapélményét a legtisztább formájában. A zsindelyek felületén itt-ott lézerrel vésett nevek, a tervező által meghívott diákok és a helyi lakosok rövid szövegei, versikéi a fal-, illetve erdei változatban inkább fafirkák mesterséges változatát hozzák. Nyílt felhívás, hogy az üresen maradt többire is kerüljenek oda az itt élményt szerzett kirándulók hasonló bejegyzései; ne a fákat rongálják ezzel, ahogyan azt megszokták. A kezeletlen cédrus színe idővel kifehéredik, de a rájuk vésett versek, szerelmes üzenetek nem halványulnak el. A kilátó szoborszerű, ugyanakkor természeti jelenségnek látszó tömege együtt él a tájjal, a zsindelyek mint fa pikkelyek védik az építményt. Miller már korábban is használta az organikus motívumot építészeti, illetve design elemként: kedvelt eszköze a kisebb, egymáshoz illeszkedő, repetitív elemekből szerkesztett felületek megmozgatása, amit a legváltozatosabb léptékben és műfajokban alkalmaz, a kerámiatárgyaktól a házakig. A pikkelyszerű felületet beltéri installációival már nemzetközi sikerre vitte, a Surreyben megépült kilátó ennek a gondolatnak a tájba ültetett továbbfejlesztése.

Message Lookout pavilion, Surrey, England 'Perspectives' is an organic pavilion structure covered with Cedar Shingles, which sits atop the beautiful Surrey Hills at Winterfold, and throws itself evocatively into the vista that has been opened up below. The project aimed to create places of quiet and restful contemplation along a beautiful scenic route on the Hills of Surrey, south of London. Inspired by the words and messages etched by people in public places, on trees, benches and elsewhere, Giles Miller has collated poetry, messages, initials and messages of love and memory from local schools, residents and other contributors to the project. These messages have been etched onto the surface of the organic cedar shingles that cover the piece, and appear to throw themselves out towards the front of the sculpture as if voicing their sentiments to the world that opens up below. At its core, the shingles overlap and the sculpture functions architecturally to protect and shield the user from the elements, but at its mouth the surface flattens and evocatively opens out in dissipation as the shingles appear to fly out towards the waiting valley.

tĂŠma // theme

2016 / 06

Jel a kukoricásban

Time Box pavilonok, Mikháza, románia ___

Sági Gergely konzulens consultant: Vasáros Zsolt Pálinkás Edit fotók photos: Sági Gergely, Vasáros Zsolt

építészek architects: szöveg text:

___

A BME Ipartanszékének hallgatói 2013 és 2015 között minden nyáron részt vettek a Maros Megyei Múzeum által vezetett „A római limes az európai kultúrtájban” ERASMUS IP projektben, amelynek keretében több romániai, magyar és német intézmény összefogásával interdiszciplináris kutatások és annak eredményeire támaszkodó tervezési feladatok kezdődtek Marosvécs, Mikháza, Sóvárad és a Maros megyei limes más helyszínein is. A négy hetes nyári felmérőtáborok a hallgatók számára rendkívüli lehetőséget adtak szakmagyakorlásuk különböző fázisainak és a más szakterületekkel való együttműködés előnyeinek megismeréséhez. Ugyanakkor a hallgatók munkái kiváló alapot teremtettek a tájjal, az emberekkel, a limes örökségével történő párbeszéd megteremtésére. A kiválasztott helyszíneken inspiráló ötletek és tervek születtek, így az ásatások és az eredmények bemutatása új lehetőséget nyitott nem csupán az érintett települések, hanem a régióba érkező turisták és érdeklődők számára is. A régészeti feltárások Mikházán a részben lakóházak által fedett római tábort és a falun kívüli települést érintették. A geofizikai felmérések alapján a 19. században még álló, később elbontott, beszántott falak helye elég pontosan leolvasható volt. Ennek megfelelően három területet jelöltek ki ásatási célokra: egyet a tábor közepén a principia, azaz a parancsnoksági épület központi

régi-új magyar építőművészet

részén, kettőt pedig a településen. A tábor végére két szelvényt találtak érdemesnek arra, hogy az ásatásokat ezeken a területeken később is folytassák. A munkák előrehaladtával új igények és tervek merültek fel, mint például a fellelt emlékek bemutatását célzó kiállítóhely és a régészek számára alkalmas munkaállomás létrehozása. Mindez természetesen úgy, hogy az a meglévő település szerkezetébe, arculatába, működésébe és jövőbeli terveibe illeszkedjen. Mikháza ugyanis felismerte, hogy ha ki akar törni az elöregedő falu státuszából, akkor a község jövőjét biztosító kulturális fejlesztésekre van szükség. A hallgatók számára a tervezési feladat olyan ideiglenes vagy állandó paviloncsalád tervezése volt, amely lehetővé teszi a látogatók számára, hogy maguk elé képzelhessék a hajdani épületeket. A táborok időkeretein belül erre a fázisra már nem volt lehetőség, így ezt a tanszék egy művészeti TDK szekció formájában szervezte meg. A Sági Gergely tervezte pavilon 2013-ban második díjat és tanszéki különdíjat nyert, majd 2014-ben a Maros Megyei Múzeum által előteremtett forrásoknak köszönhetően lehetővé vált annak megvalósítása is. A kivitelezhetőségi szempontok és a pontos igények felmérését követően oktatói támogatással, a táborban részt vett hallgatók bevonásával a tervező átdolgozta a terveket, korrigálta a szerkezetet. Az építési munkák 2015 nyarán a Maros Megyei Múzeum régész munkatársa, Ötvös Koppány irányítása alatt számos lelkes falubeli bevonásával kezdődtek meg. Az iker-pavilonokat családias ünnepség keretében 2016 májusában avatták fel. „A helyhez való kapcsolódás itt nem a genius loci rezgéseiből fakadó klisé, ami szép formákat és transzcendenstartalmakat szül, hanem sokkal inkább egy olyan, nagyon gyakorlatias igény, ami a pavilon hosszú távú fennmaradását szolgálja: ha úgy tetszik, a kapcsolatteremtés itt a túlélés eszköze. Abban a helyzetben ugyanis, amikor az építmény az év 11 hónapjában (a maradék egy hónap az ásatás ideje) magára hagyva áll a faluszéli kukoricásban, kiszolgáltatva az elemeknek vagy bármilyen más romboló hatásnak, az egyetlen esélye arra, hogy ezt az időszakot túlélje, ha gazdája van. Gazdája pedig akkor lehet, ha a helyiek válnak a gazdájává. Ha a falusiak képesek azonosulni a falujuk határában álló kis építményekkel, képesek azokat befogadni (képletesen és szó szerint), a közösség képes őket a magáénak érezni és felelősséget

––––––––––

Építész // architect:

Sági Gergely Közreműködők // collaborators:

Vasáros Zsolt DLA (vezető konzulens), Gaul Cicelle DLA (konzulens), Tövissi Zsolt (építész partner) Tartószerkezet // structure:

Dénes Péter

Vezető kurátorok // leading curators:

Pánczél Szilamér Péter, Silvia Mustață, Ötvös Koppány Bulcsú Kurátorok // curators:

Dobos Alpár, Karácsony István, Nicoleta Man, Petruț Dávid, Sidó Katalin Építő csapat // builders:

Ambrus Sándor, Andrási Ferencz, Antal János, Balla István, Balla Lehel, Balla Zsigmond, Balla Zsolt, Bálint József, Csiki Botond, Dósa Szilárd, Kacsó Szilárd, Laczkó Nándor, László Regő, Moldován Norbert, Siklódi Botond, Siklódi László, Szabó József, Szász Hunor, Szilveszter Zsolt Kivitelezés // contractor:

Ötvös Koppány Bulcsú építésvezető Megrendelő // client:

Maros Megyei Múzeum

–––––––––– vállalni értük, akkor a pavilonok valóban túlélhetik azt az időt, amire terveztettek” – írja Sági Gergely a programot bemutató tanszéki kiadványban. „A formálást és az anyaghasználatot is részben igyekeztem a környezethez igazítani: bizonyos szemszögből ismerőssé akartam tenni a házat a környezete számára, miközben mindenképp szerettem volna, hogy az újdonságát és az egyéniségét felvállalva semmire se akarjon hasonlítani és igenis, jel legyen a kukoricásban. Így született sok lépésben a „deformált házikó” forma, de ugyan ilyen módon került a szokatlan szituációba az amúgy ismerős zsindely is.” A pavilonokban elhelyezett kiállítás az erőd és a fürdő feltárásának eredményeit, történetét mutatja be. Az épületek egykori állapotát és elhelyezkedését nem csak makettek, hanem ablakra applikált rekonstrukciók is szemléltetik, hiszen a pavilonok egyik nyílása az egykori erőd irányába, a másik a fürdőre néz. A két építmény közvetlen kapcsolatot teremt környezetével, ugyanakkor két teljesen eltérő kort és kultúrát köt össze. A Mikházán megvalósult program a helyi lakosság alkotó erejének is kimagasló példája, az építés közbeni aktív részvételnek köszönhetően a pavilonok nem csak fizikailag, de érzelmileg is a falu közösségéhez tartoznak.

Sign in the Cornfield Time Box Pavilions, Călugăreni, romania Between 2013 and 2015 the Department of Industrial and Agricultural Building Design (Budapest University of Technology and Economics) provided its students with an opportunity to take part in an international cooperative ERASMUS IP project in Transylvania. Under the guidance of the Mureș County Museum and with the participation of other Romanian, Hungarian and German institutes interdisciplinary research projects were conducted in the territory of former Roman forts and settlements of Brâncovenești, Călugăreni and Sărățeni, as well as different parts of the roman limes of Mureș County. After an extensive archeological research in Călugăreni, a temporary exhibition pavilion was required, which could be placed between the trenches to explain the nature of the hardly understandable holes in the ground to visitors during the fieldwork. The project created by Gergely Sági won the 2nd prize and the special mention of the department. Thanks to the funds provided by the Mures County Museum, the two buildings were completed in 2015. „I have tried to partially adjust the shape and the use of materials to the environment: from a point of view I wanted to make them familiar to the surroundings, meanwhile I wanted to emphasize the novelty and identity and didn't want them to look alike anything existing in the environment; I wanted it to be a sign in the cornfield. The ‘deformed house’ shape was born this way, throughout many steps; and the familiar shingle covering was born this way, too.”

téma // theme

2016 / 06

Idősíkok összjátéka

Kultúrpalota, Blaj, Románia ___

építész architect:

___

Vlad Sebastian Rusu

szöveg text:

Pálinkás Edit

fotók photos:

Cosmin Dragomir

2015-ben adták át Blaj (Balázsfalva) új kulturális központját. A tűzvészben elpusztult, és csaknem két évtizedig romosan álló kultúrpalota felújítása során a tragédiára emlékező eredeti falakat megőrző, ugyanakkor tisztán kortárs építészeti gondolkodásmódot tükröző személetnek köszönhetően, a város a múlt iránti érzékenységét kifejező impozáns térrel gazdagodott.

A Gyulafehérvártól alig negyven kilométerre található településen a Victor Smigelschi bukaresti építész által tervezett Kultúrpalota 1930-ban nyitotta meg a kapuit. Az intézmény az Astra kulturális egyesület társasági eseményeinek színhelyeként, elsősorban a román városi értelmiség szellemi életének központja lett. A hatvanas évekbeli átalakítást követően az épület városi mozinak, könyvtárnak, illetve az első emeleten helytörténeti és

régi-új magyar építőművészet

néprajzi múzeumnak adott helyet. 1995 telén, egy tűzvész során a tetőszerkezet és belső terek majdnem teljesen elpusztultak. Csak tizenhét évvel a tragédia után, 2012ben született döntés az önkormányzat részéről a felújításáról, tervpályázat kiírásáról. Addigra azonban az épületet – annak ellenére, hogy kiemelt nemzeti műemléki területen áll – súlyos állapota miatt törölték az országos védettséget élvező műemlékek listájáról. A Kultúrpalota eredeti tervrajzait a Román Nemzeti Levéltár gyűjtemény őrzi. Az épület külső állapota a terveken kívül néhány, az épület megnyitóján készült fénykép alapján volt rekonstruálható. A belső térszerkezetre csak írásos dokumentumokból lehetett következtetni. A tervpályázaton első díjat nyert építész, Vlad Sebastian Rusu ezeket használta fel forrásként az újjáépítéshez, a hatvanas évekbeli változtatásokat elvetette. A terv egy többfunkciós, rugalmasan alakítható csarnok és a hozzá kapcsolódó kisebb helyiségek kialakításáról szólt, részben természetes, részben mesterséges megvilágítással, ahol koncertek, színházi előadások, konferenciák, bálok, kiállítások és a városi élet egyéb eseményei kaphatnak méltó helyet. Két fő elv vezette a tervezői koncepciót: egyrészt meg akarta jeleníteni az épület tragikus történetét, másrészt a flexibilis kialakításnak köszönhetően olyan épületet kívánt létrehozni, amelynek terei gyorsan átalakíthatók a változó funkciók igényei szerint. Kívülről helyreállította az épület eredeti állapotát, a bejárat feletti balusztrádos erkélyt és a nyitott hármas ablakot. A belső terekben azonban élt a megfelelő dokumentáció hiányában felmerülő nagyobb szabadsággal. Az előcsarnokban és a folyosókon is visszafogott kialakítás dominál, fehér falainak tisztaságát a corten acél mennyezet és a nagyterembe vezető ajtószárnyak és ajtóbélletek ellensúlyozzák. A folyosókat minden oldalon kő lépcsőházak zárják.

Az előterek puritán egyszerűsége fokozza a nagyterem impozáns hatását. Az acélajtókon belépve szembesülhetünk igazán a ház sorsával, a csupasz téglafalak és a kortárs építészeti kialakítás kettősségének drámai erejével. A terem hosszoldalának boltívekkel tagolt eredeti, csupasz téglafalai elegánsan fogják közre a fehér álmennyezetet, valamint a két oldalon a lágyan hullámzó vonalú emeleti erkélyt és a színpadot. A falak mentén kialakított felülvilágítókon keresztül behatoló nappali fény mintegy függönyként választja el a két történelmi kort szimbolizáló régi és új építészeti elemeket. A felülvilágítók és a téglafalak fehérre vakolt ívébe illesztett, fa palettás hármas ablakok igény szerint elzárhatók, teret adva az álmennyezetbe épített ledek kínálta dinamikus megvilágításnak. A földszinten kétszáz, az erkélyen ötven ülőhely alakítható ki. A széksorok mozgathatók, így a terem berendezése a különböző rendezvények számára rugalmasan átalakítható. A kiszolgáló funkciók, a gépészet, a különböző raktárak és az archívum az alagsorba került. A földszinti terek így teljes egészében a közönség rendelkezésére állnak. Az első emelet ad otthont az öltözők és a további raktárak mellett a Román Tudományos Akadémia Fehér megyei részlegének. Az épülethez a déli és keleti oldalon egy belső kert is tartozik. A felújítást követően az új kultúrpalota a város életében ismét meghatározó művelődési és közösségi funkciót lát el, ugyanakkor tükrözi azokat a sajátos történelmi helyzeteket, amelyek az elmúlt csaknem száz évet jellemezték. Vlad Sebastian Rusu munkája a külső homlokzatok helyreállítása és a belső térkialakítás kettős jellege révén ezeket a különböző idősíkokat együttesen láttatja, az épület történetét a falakon keresztül végigkövethetjük az eredeti állapotától, a tűzvészen és az azt követő időszakon át egészen napjainkig.

téma // theme

2016 / 06

–––––––––– Építészet // architecture:

Vlad Sebastian Rusu Architecture Office Építész // architect:

Vlad Sebastian Rusu Generáltervező // general manager:

Asiza Birou de Arhitectură Munkatársak // collaborators:

Ilinca Marcu, Cătălin Iliescu, Teodor Vintilă, Raluca Mirea, Felicia Todericiu Épületkutatás // archive research:

Ioana Bârsan, Vlad Sebastian Rusu Gazdasági dokumentáció // economic documantation:

Prima Invest, Florin Pop Szerkezet // structure:

Asiza Birou de Arhitectură, Ovidiu Rusu Installáció // installation design:

Grad Instal, Paul Biriş Színpadtechnika // Stage Technology Design:

Bosch Rexroth Kivitelezés // builder:

K&Kiss, Herbau Művezetés // site supervisors:

Nicuşor Pintea, Adrian Pastiu Megbízó // client:

Blaj Önkormányzata

––––––––––

Interplay between timelines Cultural Palace, Blaj, romania The Cultural Palace was designed in the year 1930 by the Bucharest architect Victor Smigelschi. In the winter of 1995 a violent fire burnt down most of the building, severely damaging the roof and the interior space of the main hall. It remained a ruin until 2012, when the municipality initiated a project for the rehabilitation and refunctionalisation of the Palace. The building would be predesignated to incorporate a flexible multipurpose hall, which could be lit both artificially and by daylight, and which could host a wide variety of cultural events such as concerts, galas, theatre plays, conferences, exhibitions etc. With the benefit of historical research and with technical expertise it was decided that the spatial and functional design concept of the building, which was now a ruin, would follow the initial project. That decision meant that the alterations that were made in order to accommodate the later institutions had to be removed. The new design follows two directions: firstly, to evoke the recent tragic history of the building and secondly, to create a flexible interior and exterior space that can easily be adapted to the needs of the community that it serves. The main hall becomes a multi-purpose space by removing all the seating and through the addition of more daylight through the new roof lights. Other small reversible changes such as, the metal structure of the roof, the brick cladding and the suspended ceiling reminds the visitor of the recent fire.

régi-új magyar építőművészet

u t ó i r at

post scriptum xvI. évfolyam / 90. szám

Utóirat: 90

Az Utóirat 90. számát tartja kezében az olvasó – kisebb jubileumot ünneplünk ezzel. A Magyar Építőművészet melléklete másfél évtizede kíséri a lapot, és jelenleg az egyetlen, rendszeres gyakorisággal megjelenő, építészetelmélettel foglalkozó nyomtatott periodika Magyarországon. Az ezredfordulón az Utóirat megalapításakor az volt a célunk, hogy olyan tudományos igényű folyóirat szülessen, amely megfelelő keretet ad a hazai elméleti diskurzusnak. A Magyar Tudományos Akadémia lektorált folyóiratként az MTMT adatbázisban jegyzi és indexeli a lapot. Az építészetelméleti írásokat a nyomtatott megjelenés mellett az Utóirat honlapján rendszerezzük. Ez a munka a 2001-es évfolyamtól kezdve folyamatosan követhető az utoirat.meonline.hu weboldalunkon, ahol az egyes lapszámok tematikái mellett általánosabb kulcsszavak szerint az összes írás tag-ek (címkék) szerint kereshető. A majd’ száz megjelenést előkészítő munka, a hazai és külföldi egyetemi műhelyekkel, az építészetelmélet kérdéseire nyitott gyakorló építészekkel élő együttműködést generált. Az építészetelmélet Vitruvius óta a “mit, miért és hogyan” kérdéseire adott válaszok tükrében rajzolja fel az építészet gondolati hálóját. Az Utóiratban az építészetelmélet szigorúan vett fogalmának kiszélesítésével az építészet és társművészetek, társtudományok és egyéb határterületek kapcsolata kerül a fókuszpontba. Jól mutatja ezt, hogy az urbanisztika, építészet, belsőépítészet hármasa mellett olyan tematikákkal is foglalkozunk, mint az irodalom, film, vizuális művészetek, kertművészet, színház, társadalomtudományok, tudományfilozófia, ökológia. Az Utóirat első számától kezdve összefüggéseiben vizsgáljuk az építészet kérdéseit. Egy-egy tematika kapcsán felkért szerzőink gyakran egyetemi építész professzorok, az építészeti doktori iskolák doktoranduszai, vagy gyakorló építészek, belsőépítészek, várostervezők, tájtervezők, illetve a társterületek kapcsán tudósok, írók, költők, matematikusok, filozófusok, zenészek. Szerzőink egy-egy általunk kezdeményezett tematika kapcsán kutatómunkát végez-

xvI. évfolyam / 90.szám

ve, tudományos igényességgel írják meg a cikkeket, amelyek nemegyszer új összefüggéseket tárnak fel. Így az Utóirat maga is egyfajta kutatólaborrá válik, elméletek születését, gyakorlati tudományok párbeszédét generálja és aktív részesévé válik az építészetről folytatott gondolkodásnak. Ezeken túl mellékletünk egyfajta építészeti radar szerepét is betölti: így tudósítottunk a klímacsúcsokról, a kortárs művészet nagyobb irányváltásairól, a múzeumok helyzetéről, a vizuális és környezeti kultúra eredményeiről vagy éppen hiányosságairól, illetve időről időre körkérdéssel szólítjuk meg az építészeket, ezzel generálva diskurzust. A következő évfolyamtól kezdve az Utóirat tudományos irányvonalát kívánjuk majd erősíteni. Reményeink szerint az Utóirat folyamatos hivatkozási és referencia alapot jelent, és egyre bővülő tudásanyagot nyújt a témával foglalkozóknak. a szerkesztők

Post Scriptum: 90 This is No. 90 of our supplement issue. This attachment has been published with the periodical titled Hungarian Architecture for one and a half decades now as a supplement devoted to architectural theory, and is the one and only periodical continuously published in Hungary which focusses exclusively on theory. At the turn of the millennia we set ourselves the goal to edit a periodical of scientific standards when we launched Postscriptum also suited to provide an appropriate framework for Hungarian theoretical discourses. Articles and essays on architectural theory are also organised on the website of Postscriptum besides its printed publication. Since the year 2001, this project has been available for those wishing to track it on our website utoirat.meonline.hu, where the themes and all the articles of the individual issues can be searched based on general key words as well as tags (labels), much in the same way as in a classic catalogue.

utóirat // post scriptum

Olasz tégla Debrecenben Jost Ferenc (1901–1957) pályaképe szöveg text:

Mezopotámia óta tudható, hogy a tégla nem csupán falazóanyag, de vakolatlan formában páratlanul izgalmas burkolatnak is bizonyul. A magyar építészeti modernizmus európai tájékozódásáról sokszor esett már szó. Alkotóinak elkülönböződéséről, a stílusok keveredéséről és szeszélyes leágazásairól – a vasbetonvázas neobarokktól egészen a futurizmusig. Leginkább az észak felé tájékozódó, brit, germán és skandináv mintákat követő mesterekről szokás írni, akik hűvösségükről és elsősorban tágas, míves téglatextúráikról ismerszenek föl. Rerrich Béla alapvetően skandináv és balti hatás alatt építette föl Szegeden főművét, a Dóm teret, a stockholmi és az oslói városháza nyilvánvaló ihletésére. Borsos Józsefnek, Debrecen akkori főépítészének nemzeti karakterű, egyszersmind modernista munkáin sokáig élnek tovább a szecessziós boglyaívek és indázó rajzolatok, nem függetlenül Charles Rennie Mackintosh nagy példájának ösztönzésétől. De létezett vidékünkön harmadik út is, mégpedig az itáliai gyökerű modernség. Olasz és olasz Gábor István debreceni építész hívja föl a figyelmet, hogy a harmincas évektől az úgynevezett „comói építészet” hatott például a Magyar Általános Hitelbank székházát építő Padányi-Gulyás Jenőre, Giuseppe Terragni racionalistának hívott munkái a Comói-tó körül, köztük híres egy betonrácsos homlokú fasiszta pártház. Hiába, alkalmazott művészetről beszélünk. Fontos azonban megállapítanunk, hogy a Terragni nevével is fémjelzett építészet soha sem vált a párt hivatalos stílusává. „Sőt a rezsim főépítésze, Marcello Piacentini és mások által képviselt Novecento metafizikai tradicionalizmusa és a racionalizmus avantgardizmusa között feszülő ellentmondás rendkívül megnehezítette Terragninak és társainak, hogy a rendszer számára fontos és sokrétű feladatból munkához jussanak, illetve terveiket vagy pályázataikat elfogadtassák.”( Lampert Rózsa: Giuseppe Terragni, az európai építész, Építészfórum, 2005. március 17.) A Mussolini-korszakban ezzel egy időben erőteljes vonalvezetésű, elsősorban a funkcióra összpontosító, klasszicizáló, de ornamenseket csak mértékkel alkalmazó, majdnem csupasz felületű olasz óriásberuházások épültek. Látnivaló, ugyanolyan heterogén a korszak képe a két háború között, mint nálunk. Némelyik korabeli, monumentális római középület úgy hat, mint az elefánt az állatkert rácsa mögött. Nem ijesztő, csak elgondolkodtató, mint például a gazdasági minisztérium tömbje a varázslatos Via Venetóra pottyantva. Amúgy a részletek finoman kidolgozottak. Vékony, sárga latin tégla vagy homokkő, kecses faragványok, mészkő profilok. Ég és föld a különbség a Via Tagliamentón lévő Coppedè-negyed húszas évekbeli, bizarr fantáziavárosa, tobzódó szertelensége – mondhatni, őrülete – és, mondjuk, Ignazio Sabbatini nagy munkásbérház-komplexuma között a Via Marmoratán. Ha már itt tartunk, nem idegen a szabad klasszicizálástól Ljubljanában Jože Plečnik gyakorlata, ő tudvalevőleg az antik formatan és alakrend néhány olyan alapmotívumát, mint az oszlop, a kolonnád, a korlát, a balusztrád stb. keverte az elemi formákkal (kúppal, piramissal vagy obeliszkek „ceruzahegyeivel”) a maga tökéletesen öntörvényű vi-

régi-új magyar építőművészet

Térey János

lágában. Gondoljunk csak a timpanonos Szentlélek-templomra a bécsi Ottakringben, a tranzisztoros rádióra emlékeztető vinohrady Jézus Szíve templomra vagy a „szláv Akropoliszra” Prágában! És a ljubljanai nemzeti könyvtárra mindenekelőtt. Plečnik a maga Gaudíhoz méltó géniuszával gyakran állami megbízatásokat teljesített. Meg kell hagyni, idehaza kevesek tervezői fantáziája szárnyal(hatot)t annyira, mint az övé, pláne konzervatív megrendelők esetében. Alkotásaihoz képest, teszem azt, Korb Flóris debreceni egyeteme még a késői eklektika előkelő, ám divatjamúlt képviselője. A városban Münnich Aladár Postapalotája és Hübner Tibor Nemzeti Bankja neoklasszicista ihletésű; sőt, nagysokára Borsos is áldoz ezen az oltáron az egyetemi templommal a Nagyerdőn. Az art deco után újabb radikális váltás az első dobozépületek megjelenése Debrecenben, ilyen a kazettaszerű Hősök mauzóleuma, tervezői Lechner Jenő és Szontágh Pál; ilyen Rimanóczy Gyula kubista villája a Horthy Miklós (ma: Egyetem) sugárúton, Vári Szabó Tibor vagy a pesti húzónév, Dávid Károly villái a nagyerdei negyedben. Az itt méltatásra kerülő Jost Ferenc szintén a kubizmust képviselte – alkotásait expresszionistának is mondják. Kubisztikus stílusára éppenséggel az 1935 előtti olasz építészet hatott, s legkevésbé sem a pártos klasszicizálás. Saját formanyelvű munkáinak legfőbb érdekessége, hogy zömüket a protestáns Debrecenben, ám katolikus égbolt alatt hozta létre, ez utóbbi körülmény a dunántúli Wälder Gyulával rokonítja. Precíz ember volt, minden munkájának fillérre lebontott, részletes költségvetése fönnmaradt hagyatékában – avagy az épületek későbbi gazdáinál. Legtöbbjükben és legtöbbjüknél kiskamaszként járhattam is. Egy ép levéltár vagy sértetlen hagyaték nem olyan természetes dolog a huszadik századi Magyarországon, ahol nem csupán az ember bizonyult sérülékenynek. Jost 1901. október 27-én született Temesvárott, sváb eredetű, württembergi család leszármazottjaként. Szülei cukrászok voltak, édesanyja Mann Anna, apja idősebb Jost Ferenc, aki az első világháborús harctéren szerzett sérülésébe halt bele már odahaza. Temesvárról Újpestre költöztek, Ferenc öccse, Jenő már ott született. Öten voltak testvérek, közülük mindkét fiú mérnöki pályára lépett. Ferenc hároméves volt, amikor Debrecenbe indultak tovább. A család városszerte közkedvelt cukrászdája a Piac utca 61. szám alatt nyílt meg. (Fönnmaradt reklámképeslapjukon bonbonokat, cukorkákat, süteményeket és tortákat hirdetnek. Na, innen szép az út a Bauhausba!) A Főreáliskola diákjaként ő is tanárának mondhatta Kardos Albertet, aki nem sokkal előbb Tóth Árpádot tanította, de tanára volt az Adyval versengő, magát magyar Goethének képzelő Oláh Gábor is. Mennyiségtanra Lakner József oktatta. Ferenc hamar kitűnt ragyogó rajzkészségével. 1919-től a Magyar királyi József nádor Műegyetem hallgatója, melyet jeles eredménnyel az 1923/24-es tanévben végzett el. Építészmérnöki diplomáját 1925. december 9-én vehette át. Mint korának majdnem minden, magára valamit is adó művészpalántája, egyetemi hallgatóként kerékpárral utazta be Olaszországot, majd Németországot, ahol magával ragadta a Bauhaus-iskola szelleme, amelynek légköre nem egy művében visszatért. Fiatal mérnökként Palesztinába és Egyiptomba utazott, ezekben az években készített rajzait, festményeit, karikatúráit a nyolcvanas években özvegye őrizte, azóta nincs tudomásom a sorsukról. Annyit tudni, Jostnak élnek leszármazottai, akiket ezúton is keresünk.

Jost Ferenc feljegyzése a Nádor u. 4. sz. alatti lakóházhoz, 1937. Forrás: DMJV Polgármesteri Hivatala, Főépítészi Iroda, Építészeti Archívum – Mikrofilmtár

Indulása még abban is hasonló az art deco mester Sajó Istvánéhoz, hogy atlétaként is maradandó érdemeket mondhatott magáénak. 1920tól hat éven át a Tiszántúl északi kerületének hátúszó és műugró bajnoka, 1925-ben pedig műugró bajnok Kaposvárott. 1923-ban, mint a BEAC tagja, csapatával szintén megnyerte az országos bajnokságot. Odaadóan űzte a kardvívás és a diszkoszvetés sportját is. Mi több, 1924-ben ő volt a Megfagyott Muzsikus, azaz a Műegyetem építész kari kiadványának főszerkesztője. A „derék, ájtatos csapókerti hívek” örömére Műszaki pályafutását 1927-ben kezdte Debrecenben, önálló tervezőként, 1932-től pedig építőmesteri ipart váltott, és mint vállalkozó is működött – egészen 1946-ig. Telephelyéül kezdetben a Kossuth utca 32. számot jegyezték be. Templomjáró, hívő ember volt, így nem csoda, hogy pályafutásának legkifejezőbb alkotásai római katolikus egyházi épületek lettek. Mivel századunk első felére az egyre gyarapodó hívek számára egyetlen templomuk, a mai Szent Anna székesegyház – még a kálvinista Rómában is – szűknek bizonyult, egyre égetőbb szükségét látták újabbak építésének. Ennek köszönhette fölépültét mindenekelőtt a csapókerti Jézus Szíve templom, Jost Ferenc első jelentős munkája. Az épületet 1935. május elseje és 1936. június 14-e között emelték Kummergruber Emil piarista gimnáziumi tanár lelkes kezdeményezésére és aktív közreműködésével. Hogyan épült egy vidéki plébániatemplom a kor viszonyai szerint? Ennek minden mozzanata tanulságos. 1934-ben „egy vasárnapi szentbeszéd alkalmával – írja emlékirataiban Kummergruber –, mintha csak a jó Isten sugallta volna, kijelentettem, hogy egy év múlva a derék, ájtatos

xvI. évfolyam / 90.szám

csapókerti híveknek egy szép, különálló kápolnájuk lesz, mert lennie kell.” Még ez év januárjában megalakult a templomépítő bizottság. A Kassai út közelében fekvő telket Zöld József polgármester-helyettes ingyen adományozta, ám elég faramuci módon, mivel a hivatalos út kitaposása számos nehézségbe ütközött (elég említenem, hogy a Mikes Kelemen utcai területet a Speyer-kölcsön tartotta lekötve, és mint ilyen, elvileg nem volt adományozható). A bizottságnak Ernszt Sándor népjóléti miniszter segítségét kellett kérnie. Ez azonban nem volt elég. Miután nem csak ő, hanem Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter is hozzájárult az ajándékozáshoz, a telek végre valóban a bizottság tulajdonába került. Ezek után, mellőzve a nyílt pályázatot, baráti alapon kértek föl néhány építészt a tervek elkészítésére és a költségvetés kidolgozására. Végül három jelentkezőt bírálhatott el Kárászi Pál osztálymérnök: Fábián Lajos, Sípos István szolnoki építész (a kerekestelepi református templom későbbi tervezője), valamint Jost Ferenc tervét. „...Jost a fősúlyt az egyszerűen szép kivitelre fektette... ha hajlandó 10% engedményre, …elfogadjuk”, rögzíti a főszervező. Jostnak kétszer kellett redukálnia vázlatait, például a homlokzat kiképzésében sudár torony helyett az ablakok megformálásában is domináló latinkeresztmotívumot juttatta érvényre („a tervet jóváhagyás végett az apostoli kormányzó elé terjesztették, aki sehogy sem tudott belenyugodni abba, hogy modern templomon magas, karcsú torony legyen”). Vajon miért, kinek a szemét bökte volna? Paradox módon ez a döntés vezetett az eredetibb megoldáshoz. Jost hivatalos megbízása, majd a gyűjtés lebonyolítása után 1935. június 10-én került sor az alapkőszentelésre, melyet Zadravetz István püspök végzett. Jelen volt Lindenberger János prépost plébános is, akinek „apostoli kormányzósága alatt” a templom épült, amint erről az előtérben elhelyezett márványtábla tanúskodik. Vagyis a kápolna ábrándjából végül önálló plébánia és templom nőtt ki. Jézus Szíve kerek egy évig épült, igen alacsonynak számító költséggel (az összeg centire fönnmaradt a szerződésen: 20.775 pengő 80 fillér!). A forgatókönyv tehát: 1. úrrá lenni a homályos ingatlanviszonyokon, eltekintve az ajándék ló fogától; 2. fölkérés baráti alapon, a pályáztatás mellőzésével; 3. tekintélyelvű döntés; 4. a költségek lefaragása. Minden rövidre vágva. Jost saját gyakorlata szerint személyesen vezette az építkezést. Ez volt első jelentősebb vállalkozása. Az épületet nagyszabású ünnepségek közepette 1936. június 14-én szentelték föl. Jost e temploma hétszáz lelket képes befogadni, hajójának mérete 20 x 11 méter, magassága 9 méter. A lépcsőföljárót befelé szűkülő, bélletes kapu követi. Csigalépcső vezet a százszemélyes karzatra. Orgona helyett harmónium került föl rá. A törtfehér színű falakon kezdetben nem voltak freskók, sehol egy színpompás üvegablak: mára megszűnt ez a maga helyén bátor minimalizmus. Kissé zömök, tömzsi épület. A maga helyén meghökkentően újszerű, sőt, némelyek számára támadó jellegű felkiáltójel. Egyben felemás is, mintha művészi meghasonulás volna. Senyei-Oláh István „aránytalanul tagoltnak” nevezte, s valóban lehet vitatni, vajon a főfront túl erős hangsúlya nem nyomja-e el magát a kubust? Amilyen egyszerű, épp olyan szokatlan – és direkt – döntés a kereszt választása meghatározó homlokzati elemként; az egész templomtömb mégis vibráló benyomást kelt, pláne mostanában, frissen krémszínűre mázolva. A templomépítő Kummergruber 1942-ben adta át a stafétát a városba települő ferenceseknek, akik 1950-ig, a rend föloszlatásáig látták el a szolgálatot. Maga a sajátságos, a forgalom sodrától eldugott, intim és kedves, de kissé rendezetlen téralakulat is figyelemre méltó a Mikes Kelemen utcában, zilált térfalaival, a rendőrségi sportpálya málladozó betonlelátójával, a poros fákkal. Jól kitapinthatóan a szűk, görbe utcás, zárt sorú, belvárosi beépítés és a fasoros, széles járdájú, kertvárosi lazaság határán billeg a város. Mutál és habozik, mint egy kamasz, akit feszít ugyan az erő, de még mindig nem tudja, mit akar az életétől. E terv monumentális változatát elfogadták egy olasz pályázaton, de

utóirat // post scriptum

megvalósulása elé akadályt gördített a második világháború, egyéb kitörési lehetőségek elé is; Jost így megmaradt helyi mesternek. Főműve, a napórás ház Kisfiú korom óta érdekelt az a titokzatos napórás ház. A „Bauhaus-lakótorony”. A vakolatlan, magányos villa tízemeletes panelek tövében húzódott meg, burjánzó kertjében azokkal a böhömnagy, málladozó szobrokkal… Mintha őslénypark volna mamutok és dinoszauruszok csontvázaival. Gyermekkorom egyik termékeny rejtélye. Minden virágkarnevál után szándékosan erre kanyarítottam az utamat, és csak azután hazafelé. Végül egy szép napon be is jutottam. Szakasztott ugyanúgy, mint nem sokkal később Sajóékhoz is. Felütöttem a telefonkönyvet a Jostnál. Még az ő özvegye is élt, 1984 nagyjából last minute volt háború előtti építészek özvegyeit végiglátogatni. (Vajon az építésznőknek a férjeik élnek tovább, hogy mindig legyen, aki emlékezik?, töprengtem.) Miután az építész 1930-ban Balmazújvárosban elvette Harsányi Margit Évát, elsőrendű feladatának ebben az időben a családi otthon megteremtését tekintette – természetesen már Debrecenbe visszatelepedve. Az akkor még barátságosan zöldellő, falusias és földszintes Újkert déli részén, a Nádor utca 4. szám alatt, a Károly Ferenc József (ma Füredi) út sarkához közel vásárolt telket, ahol egy kisebb családi ház állt már. Ennek lebontása után ott emelte ott a ma is álló, egyemeletes villát, amely mind alaprajzi elrendezésében, mind fűtési megoldásaiban újszerűt jelentett, ma pedig Debrecen újkori építészeti emlékeinek egyike. A Bauhaus-eszméket Jost munkái között legtisztábban és legművészibben tükröző, mégis sajátos hangvételű épület alapkőtételére 1937. február 28-án került sor. Az alapkő fontos dokumentumokat tartalmaz az épület és a Jost-család történetével kapcsolatban. A munkálatok tizenhatezer pengő költséggel július elsején fejeződtek be (figyeljünk: alig több, mint négy hónap alatt!). A ház építőanyagaként salakkal szigetelt úgynevezett „vastéglát” használtak, tudtam meg a tervező özvegyétől. Hogy e szerény és csupasz, nyerstégla kocka mint friss látvány mit jelenthetett a debreceniek szemében, képzelhető (egyébként néhány lépésnyire Borsos József sestakerti Ary-villájától és saját vénkerti házától is). Bár mérete folytán és a külvárosi kert mélyére rejtve nem bizonyulhatott igazi urbánus sokkterápiának a jelenléte. Persze, az sem lett volna baj. Bakuban sem mindenki örült Hadidnak. Jost villájában máig az egykori építész-tulajdonos sokoldalúságáról tanúskodik a rétegelt lemezes, kazettás deszkázatú mennyezet, amely saját keze munkája. A födél kivitelezése betonelemek nélkül olcsó és mindenekelőtt modern megoldás volt. A teherhordó és a homlokzati téglafalak közötti, hézagkitöltő, hőszigetelő anyag pedig a kor kőzetgyapotja, a szalma. Fűtésrendszere tehát ugyancsak megelőzte korát. Az egyéb asztalosmunkákat Erdei Ferenc készítette. A ház kialakításában mára jelentős változások történtek, így például elpusztult a keleti és a nyugati frontot megnyújtó pergola, s a telek nagysága az újkerti lakótelep fölhúzásakor mintegy harmadára csökkent.

régi-új magyar építőművészet

A déli homlokzaton látható a városszerte híres napóra, fölötte téglakeretes fülkében az apró, gyermekét tartó Szűz Mária-szoborral. A napóra árnyékvetője csaknem vízszintes. Számlapját klinkertéglákból kirakott félkör alkotja kétméteres átmérővel: ez volna a sugaras napkorong. Számjegyek sohasem szerepeltek a homlokzaton. Manapság fák árnyékolják a napórát: intőbb jelképét aligha találhatnánk a megállt időnek. A látványos hanyatlást betetőzendő, pár éve pedig a Madonna is eltűnt fülkéjéből. E ház udvarán volt látható négy igen szép barokk szobor, szentek egész alakos portréi, föltehetőleg a Carlone művészcsalád tagjainak 18. századi alkotásai, melyekből az időjárás viszontagságainak következ-

Jost saját villája. Fotó: Bakó Irén

tében kettő már a múlt század nyolcvanas éveiben is csak töredékes alakban volt meg. A Szent Anna-templomról származnak egytől egyig, az 1927-ben Wälder Gyula műegyetemi tanár felügyeletével kezdődő külső restaurálás során kerültek le a homlokzat erkélysorának gyámjairól. Szent László, Szent Ilona, Magyarországi Szent Erzsébet és Szent Flórián puha mészkő szobrait a templombelsőt renováló Jost 1937-ben kapta meg. E két utóbbi alkotás látogatásom idején torzóként hevert a fűben; azóta hűlt helyük, további sorsuk ismeretlen. Ezt a házat a hetvenes években tapintatlanul körbeépítették panellel, elvéve lakóitól nem csupán a kertet, de a környékbeliek szerint a naplementét is. Egy internetes komment leszögezi, hogy már a körbeépítés is fölér egy magánlaksértéssel. Josték hat gyermeküket nevelték föl itt, mindezt a zsugorodást végigélve. A család a rendszerváltás táján költözött el. A sarok szakrális jelentősége mindazonáltal megnőtt: ma egyházi közösség működik a viharvert villában. Présbe szorítva az épületet, közvetlenül mellé építette organikus fölfogású templomát az Új Apostoli Egyház, ez ma a reformátusoké. Teljes tehát a kavarodás; a ház, megtépázva, nem rövid veszteséglistával ugyan, de áll. Legfőbb ideje volna visszaállítani eredeti állapotába. Kegyurunk: a MÁV Jost második nagy munkája a nyilastelepi (ma: szabadságtelepi) Szent István-templom, amely a mai Faraktár utcán áll. Építő bizottsága 1936. április 20-án alakult, a telket ezúttal a MÁV adományozta, számítva rá, hogy a jövendő hívek elsősorban a vagongyári munkások közül, a vasutas kolóniából gyűlnek majd ide. Hogy az ő egyházukat is Jost tervezze, nem volt kérdés.

2 in 1: tornacsarnok + internátus Jost 1939-ben vett részt a Svetits Intézet tornacsarnokának és százágyas internátusának tervpályázatán. Ez lett legnagyobb volumenű, ha nem is legnagyobb formátumú munkája. Négy debreceni építészmérnök játszott itt egymás kezére: Jost, a jóval később, 1959–60-ban a Gyógyászati Segédeszközök Gyárát is társtervező Mirgay László, az egyetem befejező munkálatait is irányító Patzó Márton, aki a Svetits Alapítvány Piac utcai, angoludvaros bérházát 1930-ban tervezte (nekünk, 1970 körül születetteknek ez mindörökre a játékbolt háza) és Palcsik Sándor. Az ő feladatuk volt a két különböző rendeltetésű épületrész összehangolása a papíron, majd az internátus fölépítése a csarnok fölé, „figyelembe véve a meglevő épületekkel való kapcsolatot, a jövőbeli bővítés folyamán építendő újabb épületekkel való összeköttetést és a városszabályozás által érintett szempontokat” – írja Palcsik az épület műszaki leírásában, utalva arra, hogy az új szárny a Szent Anna utcai főfront mögött, a tömbbelsőben nyitandó Csáki és Zöldfa utcák sarkán helyezkedik el. (Nota bene a városrendezők évtizedekkel később kissé távolabb, az iskolákon túl vonták meg a tehermentesítő út, a mai Klaipeda utca vonalát, s a Zöldfa utcát sem hosszabbították meg errefelé; a bontás viszont érintette Jost egykori, Kossuth utcai lakását.) Az építész, akárcsak ma, akkoriban is magánvállalkozó volt. Pap Ignác házának terve, 1935. Forrás: DMJV Polgármesteri Hivatala, Főépítészi Iroda, Építészeti Archívum – Mikrofilmtár Nem egy közülük manapság a megrendelő akaratához, a piaci igényekhez való maximális alkalmazkoszintén kereket formáló előtető. A hosszú hajónak nincs oldalkápolnádást jelöli meg első számú céljaként, és bár szeret „kreatívan kibontaja. Jost az oltárt egy félkörívű mélyedésben helyezte el, amely rejtett kozni”, ezt csak korlátok között teheti és teszi. Ez a fölfogás régen nyílt forrásból kap megvilágítást. A hátsó falra jóval később került Márton művészi ambíciókkal párosult, bár azért lássuk be, ilyen körülmények Lajos barokkos festménye, újra csak elütve az eredeti koncepciótól. közt, mint az internátus esetében, nehéz gúzsba kötve táncolni. A négy A 44.930 pengő költséggel elkészült épület fölszentelését, mint a építész elképzelését ötvöző hetedik (!), kiviteli terv nyomán megvalósult Csapókertben, ugyancsak Lindenberger János végezte, október 16-án a épület ma nem az elképzelt sarokra, hanem a gimnázium udvarára néz, virágfüzérekkel gazdagon díszített hajóban. (Megint érdemes a kivitelezés s a forgalom elől tökéletesen rejtve marad. Pech. időtartamára figyelni! Újra csak „amerikai tempó”. És ezek a harmincas A földszinti, háromszáz négyzetméter alapterületű tornatermet és a évekbeli középületek nem összecsapott fesztiválmunkák voltak; állnak hetvenkét négyzetméteres színpadot több öltöző, szertár, márványmozamáig, némelyik eredeti, becsületben kifakult vakolatával.) Megadták a módik lapokkal burkolt zuhanyozó, sőt zsinórpadlás egészíti ki. A mennyezet ját. Az ünnepségen Kölcsey Sándor polgármester képviselte a várost; ekkovasbeton keretrendszere tette lehetővé az internátus tanulóhelyiségeit, a riban zajlott a közelgő Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére a díszgyűlés zongoraszobákat, betegszobát stb. magába foglaló emeletek ráépítését. az Arany Bika szállóban, s a küldöttek többsége az avatáson is jelen volt. Érvényesült a helykihasználó praktikum abban is, hogy a növendékek A kész építmény jellegzetes sugártornyát minden bizonnyal Jost első ruhásszekrényei nem a hálótermekbe, hanem az épület tengelyén végigtemplomtervéből örökölte. Ezúttal tágabb volt a mozgástér és a keret vonuló, csaknem négy méter széles folyosó falfülkéibe kerültek. A Mellau – mégiscsak 3235 négyzetméter! –, és arányaiban módosult az anyagMárton tanügyi főtanácsos igazgatósága alatt megvalósult épület külső használat is: amit csak lehetett, Jost vasbetonból fogalmazott meg, nem munkálatainak költsége 182.884 pengő 44 fillérre rúgott. A kor csúcsépülete modernséget fitogtatva, hanem egyszerű praktikumból. A harantechnikáját szerelték be. A kőműves-, vasbeton- és burkolómunkákat gokat, akár a Csapókertben, Szlezák László aranykoszorús mester öntötte, irányító Joston és Mirgayn kívül 13 iparos végezte a kivitelezést – Szabó a templom berendezése helyi iparosok kezét dicséri. A környezet díszei Imre az épületasztalos-, ifj. Zelinger Ede a festő és mázoló-, Piros Béla a között látható katolikus templomkertek akkoriban kötelező kelléke, a „lurdi műlakatosmunkát, Kaszanyitzky Endre az üvegesmunkákat stb. A fűtés barlang” (Lourdes Szűz Mária jelenéseiről híres zarándokhely Dél-FranciaFolgens Arisztid okleveles gépészmérnök elgondolása, Körtling Béla buországban). Szintén Jost irányításával készült, Varga László kőműves kividapesti vállalkozó keze munkája, és három rendszert alkalmaz: légfűtést telezte már a következő világégés után, 1947-ben. A pasztorációs munkát a tornateremben – ennek látható alkatrészei a díszrácsok –, gőzfűtést 1942-től a ferences szerzetesek végezték 1950-ig; azóta egyházmegyés az öltözőben, valamint alacsony nyomású vízfűtést az internátusban. A papok vezetik a plébániát. A Kiss László káplán által fölkért építész költségvetését a rá jellemző pontossággal nyújtotta be 1938. március 10-én. Az alapkőszentelést április 3-án az erre a célra épített kápolnában Zadravetz István végezte „nagy papi segédlettel”. A templom annak köszönheti elnevezését, hogy éppen államalapító királyunk halálának 900. évfordulóját ülte az ország. A homlokzaton elhelyezett szárnyaskerék volt kegyurát, a MÁV-ot, illetve a Jármű- és Gépjavító Műhelyt idézi. (Istenem, mégiscsak furcsa a Magyar Államvasutakat kegyúri szerepben látni!) Erre utal a félköríves fedelű hajó vasúti kocsi formája is: megint egy építészünkre jellemző, direkt megoldás tehát, csakúgy, mint a

xvI. évfolyam / 90.szám

utóirat // post scriptum

tesztüzem az „igazán erős” 1940-es télen zajlott, amelyik minden műszaki berendezésnek kiváló próbaköve volt. Szenvedélymentes Melyek volnának tehát Jost építőművészetének ismérvei? Természet és ember viszonyát egységben, praktikusan, de szenvedélymentesen képzeli el. Ebből a hajlandóságból ered alkotásainak merészen korszerű mivolta, s az a mód, ahogyan lehántja felületeiről a díszítéseket. Jó kertkapcsolatokat tervez, ezen túl azonban alig reflektál a külvilágra („kompozíciója saját formájából adódó közléseket tartalmaz, nem pedig utalást valami másra… nincs szellemi kapcsolata a környezetével”, írja Rácz Zoltán). Haladó, de nem különc, extravagáns manírja nincs. Bár a betonkereszttel azért jól odavágott, ő sohasem tervezett volna olyan radikális épületet, mint a vakmerő Bán Ferenc „kérlelhetetlen, sem a helyi hagyományhoz, sem a kisvárosi kontextushoz nem kapcsolódó karakterű” nyíregyházi kulturális központja 1969-ben (Takács Ákos találó szavai). Az eddigiek szellemében josti karakterjegy a forma és funkció egységét tükröző letisztult, geometrikus homlokzat, az ódzkodás minden dekadens léhaságnak számító dísztől (mintha tudat alatt saját felekezetének élményét és családjának cukrász múltját akarná ellensúlyozni...). A modern szerkezetek racionalizmusa ihleti meg, ennyiben hasonlít az érett Sajó Istvánra. Rendszerint egyetlen invenció vezeti. Rá vall a sávablak és a félkörös lépcsőház alkalmazása. További alkotásai főként debreceni villák és lakóépületek, illetve további, szerényebb igényű templomok falun. Előbbiek sorából kiemelkedik a Varga utca 22. szám alatti, földszintes dr. Pap Ignác féle-ház és a Komlóssy út 58. számú dr. Varga Zsigmond-villa az Egyetem tér sarkán (1935) A teológus-szumirológus professzor villáját évekkel ezelőtt lebontották egy unalmas társasház kedvéért. Védetté nyilvánítása föl sem merült. A Balmazújváros főterén, a városháza mellett álló, egyemeletes Markovitsüzletházat 1936-ban építette Jost, ma is ott áll 1+4 osztatú homlokzatával, profilozott kapukeretével és pártázatával. Az építészben buzogtak a közösségi ambíciók: tagja volt az 1908ban alakult Magyar Mérnök- és Építész-Egylet debreceni osztályának. 1941-ben jegyzőként, később pénztárosként, 1943-tól a számvizsgáló bizottságban is szerepelt. Ugyancsak tagja az 1923-ban létrejött Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetség helyi csoportjának. Jost Ferencet Debrecenben nem csupán építészként és kivitelezőként, hanem parkettagyárosként is számon tartották. A Faraktár úti fatelepen, az erdei vasút végállomása mellett létesített kis üzeme a negyvenes évek elején 18 munkást foglalkoztatott. Mindeközben 1928 és 1940 között óraadó tanár is volt a Magyar Királyi Fa- és Fémipari Szakiskolában (a mai Mechwart Szakgimnáziumban); az „építőipari téli tagozaton” egyebek mellett ács- és kőművesmunkát, rajzot és építészeti alaktant tanított, később földmérést és lépcsőszerkezetet, út- és hídépítést is. Katonaként a tüzérséghez hívták be 1938-ban, gépkocsijával együtt vett részt a Felvidék és a Kárpátalja visszafoglalásában. A második világháborút Jákon vészelte át a családjával. 1946 után csak elvétve jutott közösségi megrendeléshez; eleinte be kellett érnie azzal, hogy lakóházak és laktanyák renoválását végezheti. Újra óraadó tanár lett a szakiskolában 1947 és 1948 között. 1947ben meglátogatta a domonkosokat, hogy a városban fölépítendő Szent László templomról tárgyaljon velük. A rend 1946-ban telket vásárolt a Bem tér (az akkori Magoss György tér) 20. szám alatt, a Hadházi utca sarkán. Ezúttal pályázatot írtak ki. Jost versenytársa újra Patzó Márton volt, valamint Mayer és Németh építészek. A budapesti tartományfőnökségre végül Jost terveit továbbították. A fönnmaradt rajzok kétségtelenül a főmű ambícióit sejtetik: hangsúlyos velencei campanile, téglaburkolatú, magas, hombárszerű főhajó; félköríves záródású ablakok sűrű és monoton ritmikája: fény, fény, fény! Jost megint mindent egy ötletre fűz föl, egyetlen szerkezeti elem, vagyis az ablaksor túlsúlyában bízva. Ugyan-

régi-új magyar építőművészet

azt az alkotói egyszólamúságot – vagy bizonytalanságot? – figyelhetjük meg itt is, mint korábbi művein. (A motivika alapján a terv távoli, virtuóz rokona Lajta Béla izraelita gimnáziuma Budapesten.) A helyi domonkosok többsége Jostot, a hivatalos álláspont a konzervatív Mayert támogatta. A rendi konzílium mégis Jostnak adott lehetőséget, és 1947-ben elkezdték egy monumentális templom, kolostor és kultúrház építését. (Megjegyzendő, hogy az adománygyűjtő képeslapra mégsem az ő elképzelése került, hanem egy ugyancsak háromhajós, neoromán bazilika terve, nyilvánvalóan egy versenytársa munkája. Vajon miért, milyen kavarodás zajlott a háttérben?) Azonban egy árva falat sem húzhattak föl. A munkálatokat 1948 szeptemberében abba kellett hagyni. A rend 1949-ben hivatalosan is kénytelen volt fölbontani a Josttal kötött szerződést, mivel a hatalom szerte Magyarországon ellehetetlenítette az egyházi építkezéseket. 1950-ben az Elnöki Tanács rendelete alapján a dominikánus rend működése is megszűnt, a plébánia pedig, ismerős fordulattal, az egyházmegyéhez került. Az elkészült alapokat visszabontották és elhordták. Gyerekkoromból faiskolára emlékszem azon a helyen, ma pedig társasház áll ott. Csak a nyolcvanas évekre tudták fölépíteni templomukat a domonkosok, kisebb telken és jóval szerényebb tervek alapján. 1950-ben Jost is visszaadta iparengedélyét, mivel már jó ideje nem volt munkája. 1950-től 1954-ig a Fővárosi Tervezőirodánál dolgozott. Egyetlen magánmegbízása mégis akadt: ez régebbi épületének közvetlen szomszédja, a Komlóssy út 60. számú Grosskó-villa az Egyetem tér és a Bolyai utca sarkán, amelyet 1956-ban épített föl. Jost posztumusz műve a nyírszőlősi katolikus templom puritán, torony nélküli, sátortetős hasábja is. Életének utolsó évében, 1957. március 12-én történt az első kapavágás, majd Jost halála után Barucha József vezette tovább a munkálatokat 1960-ig. 1957. október 18-án, amikor Jost egy sikertelen tüdőműtétet követően elvérzett, egy lényegében még ambiciózus és energikus ember hagyta felébe-harmadába művét. A debreceni Köztemetőben nyugszik. ___________ Irodalom: Gellér Ferenc–Vadász György: Debrecen műemléki katasztere. Debrecen, 1987. Kovács László: Debrecen ferences plébániái a XX. században. Kézirat Rácz Zoltán: Borsos József és Debrecen korai modern építészete. Debrecen, 1990. Rácz Zoltán: Borsos József. Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények. Debrecen, 2015. Szűcs Ernő szerk.: Debrecen templomai. Debrecen, 2003. Takács József szerk.: Katolikusok Debrecenben 1715–2015. Kiadja: Debrecen-Nyíregyházi Római Katolikus Egyházmegyei Levéltár és Könyvtár, 2015. ifj. Tóth János: Művészetét őrzi a városkép. Jost Ferenc élete és munkássága (Hajdú-bihari Napló, 1986. júl. 26.) A Svetits Intézet Évkönyve, 1941.

Italian Brick in Debrecen Ferenc Jost (1901–1957) Oeuvre Within the Modernist trend of Hungarian architecture Ferenc Jost, an architect from Debrecen represented Cubism – his works are also rated as Expressionist pieces. His Cubist style was influenced by Italian architecture before 1935. The most interesting feature of him composed from his own forms is that their majority were created in Debrecen, the capital city of Calvinism (Protestantism). He imagined the relationship between nature and human beings as a unity in a practical way but without passions. From this tendency derives the daringly contemporary character results of his creations, as well as the way how he strips the decorations off his surfaces. He is progressive, but not odd, and he has no extravagant manner. A characteristic feature of Jost is the simple geometric facade reflecting the unity of form and function as well as the avoidance of every form of decoration that could be rated as decaying and superfluous. János Térey presents his architecture in an essay inspired by his own personal impressions and experiences.

Memento Emléksorok Kaffka Péter gödöllői nyaraló együtteséről szöveg text:

Prakfalvi Endre

fotók photos:

Nagy Krisztina, Bélavári Krisztina – Forster Központ

…ismerd meg… (ifj. Plinius: Levelek.V.6.3.)

Építészettörténészi pályafutásomat 1990 elején kezdtem a jelenleginél szebb napokat látott Magyar Építészeti Múzeumban. Magától értetődő volt, hogy szemelvényezett ismereteimet első lépésben az egykorú publikációk és periodikák áttekintésével bővítsem. Nyilvánvaló módon, akinek kezén átment a Magyar Építőművészet 1941. évi júniusi száma, annak szeme megakadt a „Hétvégi ház Gödöllőn” és a „Vadászház jellegű nyaraló Gödöllőn” épületismertetéshez fűzött fényképeken.

Fotó: Bélavári Krisztina – Forster Központ

A tervező, Kaffka Péter munkatársa volt a vitéz Irsy László szerkesztette havilapnak. A fotók alapján sem volt kérdéses a házak értéke, különlegessége. Csaknem negyed századon át készültem, hogy a helyszínen láthassam az épületeket, bízva meglétükben. S ahogy történni szokott, a ház sem várja az embert a végtelenségig. A nyaraló 2014 őszén leégett.1 Az épületek újrafelfedezése a nyolcvanas évek elején történt meg. A Magyar Építőművészet harmincas évekkel foglalkozó tematikus számában Moravánszky Ákos újraközölte a kör alaprajzú kisebbik ház fotóját: hétvégi ház és víztározó, 1940 körül. Magát a műegyüttest építészetünk romantikusabb, nemzetiesebb irányzatán belül az „anonim” vagy „ösztönös” – ma inkább azt mondhatnók: spontán – válfaja alá sorolta.2 Egy évvel később Jakab Sándor, aki 1947-től (?) tulajdonolta az épületeket, rövid ismertetést adott mindenekelőtt a 200 m2 alapterületű nyaralóról. Az „impozáns” vadászterem 70 m2 alapterületű, a „nappali” szobájának hajópadlója az első Nemzeti Színház színpadáról való, ahol annyi sikert aratott Hegyesi Mari (1861–1925) színművésznő. Ma a róla elnevezett utcában állnak a Kaffka Péter tervezte házak. Hegyesi Mari Kaffka Péter édesanyja volt, apjának, Kaffka Lászlónak második felesége. (A villaegyüttes területén egyébiránt számos kőfaragvány lelhető fel az első Nemzeti Színház épületéről.) A

xvI. évfolyam / 90.szám

szerkesztőség egy levélrészletet is közreadott a Kanadában élő Kaffkától. Az építész sajnálkozásának adott hangot, hogy az eredeti, 1941-es közlés nem mutatott képet a harmadik építményről, a 40 m hosszú, szintén nádfedeles, „tipikusan a magyar parasztház szellemét hordozó” cselédház, istálló, pince, kocsiszín helyiségeket magába foglaló egymenetes épületről, ahová nem volt mód bejutni. Kaffka korrigálta a Tisztelet a Szülőföldnek kiállítási katalógusban jelzett születési dátumának téves adatát: 1899.3 A Névjegyzéke mindazoknak, akik a m. kir. József Műegyetemen 1928. évi június hó végéig oklevelet, absolutoriumot vagy oklevél honosítást nyertek (Bp. 1929) c. kiadvány szerint a Budapesten született Kaffka Péter építészi diplomáját 8732/1925. számon kapta meg 26 éves korában. Az első világháborúban az olasz frontot megjárt és egy éves hadifogságot elszenvedett Kaffka neve az építész hallgatók szatirikus évkönyvében, a Megfagyott Muzsikusban kétszer bukkan fel. A Hültl Dezsőnek ajánlott 1921. éviben Möller István portréját rajzolta meg, az 1922-esben, melyet a hallgatók Nagy Virgilnek dedikáltak, a karikatúra portréja jelent meg. Kaffka 1928-ban mint miniszteri segédmérnök kezdte pályafutását a Fővárosi Közmunkák Tanácsánál, és elsősorban városépítészeti kérdésekkel foglalkozott.4 Kaffka László (1856–1923), a darabontkormány volt államtitkára Blaha Lujza (1850–1926) telkének szomszédságában vásárolt kisbirtokot Gödöllőn, a Rákos patak felett emelkedő Öreghegyen. A „nemzet csalogányának” Erzsébet királyné által is megcsodált, híres parasztszoba berendezése akkortájt került a Kaffka család birtokába, amikor a színésznő eladta az ingatlanját Paulay Edének, a Nemzeti Színház igazgatójának (1887, 1893?). Gödöllő a királyi nyaralóhely okán is, a fin-de-siècle hangulatában, a szecesszió bontakozó világában a művésztársadalom számára kedveltté vált, ekkor csatlakozott a Kaffka család is az ide települőkhöz. A dombtetőn az egykori (régi) Kaffka-villa mögött „állt egy kerek kiképzésű zsúpfedeles szín, amit csárdának neveztek és ott zajlott a főzés”. A mulatozásokhoz, melynek résztvevője lehetett a család távoli tagja, az írónő Kaffka Margit is, Vidák Béla prímás és zenekara szolgáltatta a cigányzenét. 5 Gödöllőn 1935. április 8-án keltezett beadványában ezt írja: „Alulírott Kaffka Péter azon tiszteletteljes kéréssel járulok tek. községi elöljárósághoz, hogy a mellékelt tervek alapján végzendő átalakításra az építési engedélyt megadni szíveskedjék. Az építkezés a gr. Festetich út 34 alatt történik. A már meglévő u.n. Kaffka villa lesz átalakítva és a mellékelt uj gazdasági épülettel kibővítve. Miként a tervrajzból kitűnik a főépület nádfödéllel lesz ellátva, de a nádfedél megfelelően impregnálva – tűzbiztossá lesz téve. Előadom még, hogy az épület ingatlanomon úgy helyezkedik el, hogy szomszédos magánterülettől mért legrövidebb távolsága a 20 m-t meghaladja. A telek alsó részén elhelyezett kertészház és ólak fedése cseréphéjazatot kap.” Az építtető az engedélyt 2956/1935. számon megkapta. Őrzési helyén az építészi terv nem lelhető fel, valószínűleg visszapostázták a tervezőnek. A megőrződött helyszínrajz (M=1:2880) szerint az átépítendő villa három, egymáshoz tört vonalú L alakban kapcsolódó négyzetes alaprajzú egységekből szerveződött. Kaffka „Bp. II. Kelenhegyi út 47. sz. alatti lakos, gödöllői birtokos és felesége, valamint dr. Fehér Róbert kúriai bíró tulajdonát képező nyara-

utóirat // post scriptum

Archív fotó a Magyar Építőművészet 1941. júniusi számából

lók vízellátását biztosító munkák engedélyezését kezdeményezte 1935. december 23-án az 1970-es régi helyrajzi számú telken.”6 A vízi munkák nyilván összefüggésben álltak a villa-nyaraló elkészültével, s a hétvégi ház „víztorony” funkciójával. Tervek hiányában Kaffka egykori közlésére és a helyszíni bejárás tapasztalataira kell hagyatkoznunk. Az ún. hétvégi ház kívül kör alakú, belül hat tölgyfapillérrel alátámasztott mennyezetű, 7 méter átmérőjű, egyterű, kúpot formázó nádfedeles tetőzetű házikó, minden kényelmi berendezéssel ellátva, de a részelemek egymástól eltagolva. Az elsődleges cél az volt, hogy a kopasz domboldal csaknem tetején egy nagyobb vízmű tartályát kellett elrejteni, ami a „vadászház” vízellátását szolgálta. „A víztartály vastag nádfedél alá van helyezve és annak terhét tölgyfaoszlopok és nagyszelvényű tölgyfagerendák hordják.” A padlásbejáró a kéménnyel egybe lett építve: „a hatásban előnyös széles kémény szerkezeti szükségesség.” A tölgyfa pillérek tértagolása révén alakult ki a bejáró pitvar, az öltözőfülke, a tűzhely és kemence, a fürdőszoba, WC. A „szabadban való alvás lehetőségét biztosítani kellett” (!), ezért az ágy kitolható „a háztól 10 m távolságra”. A fejrésszel együtt mozgó falrész a nyugati szél ellen nyújt védelmet. A „sinek enyhe lejtése következtében a fék kioldásával hajnali derengéskor (az ágy) begördül az elsötétített szobába.” A fantáziadús mobil ágyfal falba kötésétől eltekintve, a tanyázó hely csaknem intakt állapotban őrzi eredeti kialakítását. 7 A bab alaprajzú, hozzávetőleg K-Ny-i hossztengelyre szervezett, vadászház jellegű egykori nyaraló a „terephez simul”. A nádfedél jellegéhez illeszkedően kontyél és vápa nélkül készült, „puhasága” illeszkedik a szöglet nélküli épületkörvonalhoz, a nem faragott téglából falazott, fehér színű, rusztikusan vakolt falak domborúságához. Az épület hátsó, domb felőli homlokzatán a nádfedél felhúzódik, ezért a padlástérbe épített négy hálófülke ablaka az eresz alá kerülhetett. Így megmaradhatott a nádfedeles ház „kivánatos” földszinti jellege. A konyha a ház alacsonyabban fekvő nyugati oldalán lett kialakítva, s ebből „fülkeszerűen nyílik pár lépcsővel alacsonyabbra helyezve a lehúzódó tető alá helyezett kör alakú cselédebédlő”. Az épület „magasabban fekvő (keleti) része a padlás légterével egybeépített 8x12 m méretű, 6 m belső ürmagasságú helyiség”. Itt két kandalló áll egymással szemben. A nyugat felé eső gerendával keretezett, s azt a gerendapárt tartja, mely a másik „pillérszerű” kandallóra fekszik fel. A szarufák a „kandallóra fekvő szelemengerendákon és

régi-új magyar építőművészet

az oldalfalak sárgerendáin nyugszanak.” A pillérszerű kandalló (keletnek) a félkör alakú fal felé búbos kemencét formázott. A kandallók gazdagon díszített színes (kék, zöld, sárga) figurális és ornamentális kerámiával díszítettek. A széles, dél felé tekintő ajtónyílás a két kandalló között nyert elhelyezést biztosítván a közvetlen kapcsolatot a természettel.8 A színház világához kötődő Kaffka első ismert tervezése a Rákóczi út áthidalása volt a Múzeum körút torkolatánál. A bontakozó építészeti modernizmus első számú szakmai orgánumában, a Bierbauer (Borbíró) Virgil szerkesztette Tér és Forma 1. évfolyamában közreadott elképzelés a Főváros városfejlesztésének egyik legfontosabb kérdését kívánta megoldani: a Nemzeti Színház problematikáját. Kaffka a Tőry–Pogány féle kivitelre elfogadott színházat egy historizáló, három nyílású ívvel kötötte volna össze az Akadémia telkén felépítendő középülettel. S ez lett volna a „mi Brandenburger-Torunk”. A Nemzeti Színház centenáriumára, 1937re remélték az új, állandó Nemzeti megszületését.9 1928-ban Kaffka Zürichből tudósított a svájci városépítészeti kiállításról, és megállapította, hogy az urbanisztikában az esztétikai kérdések (Camillo Sitte) elé „tolakodott” a technikai a gazdasági és a közlekedésszervezési. 10 Ekkortájt keresett megoldást Budapest egyik városépítészeti „fekélyének”, a Császárfürdő és a Zsigmond utca környékének rendezési lehetőségére is. 11 Az Alsó-Margitszigeten 1928. október 14-én avatták fel Bihari János „zeneköltő” mellszobrát, Vaszary László 1944–45-ben elpusztult alkotását. Az „amerikai szurkos fenyőből” készült talapzatot Kaffka tervezte, székely stílusban kiképzett faoszlopzattal formálta. A díszítő részletek – mint a cigányság címere, a sündisznó – más közreműködők munkái voltak. 12 Masirevich Györggyel 1930-ban modern-racionális szellemben új hirdető táblát terveztek a Margit szigetre bevezető út fölé.13 A Margit szigeti víztorony melletti, Kotsis Iván építette tejcsarnok alig egy évtizedig állt fenn, amikor helyére egy „betonszörnyeteg” került a szabadtéri színpad részére Kaffka tervezésében, a munkálatokat 1938. februárjában kezdték.14 Pasaréten a Napraforgó utcában a Fejér és Dénes cég vállalkozásában 1931-ben épült kislakásos mintatelep, a családi ház építészeti modernizációjának bemutatója, egyfajta seregszemléje. Kaffka nem csupán a 3. számú épület alkotója volt, de a Mérnökegylet lakás ankétján felvetett ötlet megszületése körül is bábáskodott. Ferkai András topográfiájában „túlzott magasságával” az egyetlen, tervezésekor lábakon álló,

Fotó: Bélavári Krisztina – Forster Központ

háromszintes épületet az együttes „legfurcsább” házának minősítette. A kiszolgáló helyiségek a földszinten nyertek elhelyezést, az emeleteken pedig 2-2 nagyméretű szoba a társasági élet számára, a félkörívvel záródó homlokzati szakaszok mögött.15 Kaffka 1935-ben publikálta tabáni szabadtéri színpadának átdolgozott tervét. A színpad a Gellérthegy északi lejtőjén egy természetes horpadásba került volna, az Orom utca és az átlós Hegyalja út közé. A körülépített körszínpad új verziója egészen a „természethez simul”, s a színpad bármilyen célra felhasználható szinte kötöttségek nélkül. A nézőtér felső része merev lezárás nélküli, szintén a természethez, a terepformához kapcsolódott volna.16 Kaffka a tervezett Szabadtéri Színház működtetésében is részt vállalt volna. 17 Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója visszaemlékezett arra, hogy a karmelita kolostorból kialakított Várszínházban létesítendő Színháztörténeti Múzeum terveit Kaffka készítette. 18 1933-ban Masirevich György, a L'Architecture d'Aujourd'hui magyar levelezője és Kósa Zoltán Párizsban modern magyar építészeti kiállítást rendezett. Kaffka Péter illusztris társaságban mutatkozott be a rendezők mellett: Árkay Bertalan, Barát és Novák, György és Faragó, Hajós Alfréd, Hofstätter Béla, Kozma Lajos, Málnai Béla, Vágó testvérek, Platschek Imre és mások munkáit láthatta a francia közönség. Lajta Béla építészetét, mint a modern magyar architectura előfutárát prezentálták. Ugyanekkor a milánói Triennálén a Párizsban nem szereplő Lauber László, Ligeti Pál, Molnár Farkas, Révész Zoltán anyaga került falra. 19 Az 1935-ös építőművészeti kiállításon a Budai Szépművészeti Társulat ezüst érmét Rimanóczy Gyula nyerte el, a bronzot Kaffka Péter.20 A harmincas évek közepén, amikor a gödöllői villaegyüttes megépült, tetőpontjára hágott a „modernek” és a „népiesek” közti vita a csalá-

xvI. évfolyam / 90.szám

di ház, különös tekintettel a falun, vidéken élők otthonának megújítása ügyében. Volt azonban egyfajta közös platform. A CIAM magyar csoportjának tagjai és tágabb körük úgy látták, hogy a népi építészet tiszta forrásnak tekintett szegmensének igazsága azonos alapokon nyugszik a modernével; a funkcionalitás elsődlegessége, a tömegek és részarányok nemes harmóniája, mint az esztétikum fundamentuma. A ház nem lesz szebb a reáhordott díszektől. 21 Sőt, Molnár Farkas megalapozottan jelenthette ki, hogy az általuk képviselt építészet közelebb áll a „romlatlan” népihez, mint azoké, akik „völkisch” építenek.22 Gondolhatott itt akár v. Irsy László balatonöszödi tisztviselőtelepi borházára, amelynél egy négyzet alaprajzú borozóhoz centrális, nyolcszög alaprajzú jégház csatlakozott, kúpos nádfedéssel.23 Ritoók Pál, Kaffka kerek házikóját a „minimális szükségleteknek megfelelő lakóház és lakás” megoldási kísérleteinek sorozatába helyezte, s hangsúlyozta, hogy ez megvalósult. 24 Megítélésem szerint az elpusztult ház Gödöllőn a vernakuláris építészetet képviselte, nem csupán a tájhoz illeszkedő tömegformájával és anyagaival. Nem volt ugyan műterem a szó szoros értelmében, de szemléletmódjában kapcsolódott a gödöllői művésztelep századeleji építészetéhez, a Toroczkai Wigand Ede és Medgyaszay István építette műteremházak világához. Itt is a belső, az enteriőr a térszervezés magja; ebből fejlődik ki organikus módon a ház, egymásba kapcsolódó tereivel, és találja meg kapcsolódási pontját a külső térhez, kötődését a tájhoz.25 A városrendezési problémák megoldásának keresése folyamatosan Kaffka rajzasztalán feküdt. Az Andrássy út – Tisza István (József Attila) utca egymásba torkoltatására javaslatba hozta (1929) a Szent István tér – Tisza István utca közötti tömb teljes lebontását, a Vilmos császár (Bajcsy-Zsilinszky) utca felé eső beépítés lefaragását, együtt a Károly körút kiszélesítésével, a toronyházzal bővített Városháza előtt.26 A BelsőFerencváros rendezési tervpályázatára beadott javaslatának lényege az volt, hogy a túlterhelt városszövetet ívelt vonalvezetésű útvonalak mentén „toronyszerű” háztömbökkel lazítsa.27 Az Árpád híd északi hídfőjéhez (ahol most az új uszoda épül) húszezer fős strandfürdő terveit készítette 1943-ban. 28 Az Olgyay testvéreknek az Árpád híd pesti hídfőjére vonatkozó beépítési javaslatával kapcsolatban Kaffka röviden összegezte saját városrendezői krédóját, és a téri viszonyok mellé bevezette a negyedik dimenziót, az időt, ami „legújabban mindinkább átszövi a városrendezési

utóirat // post scriptum

Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára V. 1044 c/b. Gödöllő nagyközség, Elöljárósági Iratok, 7. és 8. doboz. Aktuálisan a körház a 2088, az elpusztult villa a 2087/8, a gazdasági épület a 2087/7. helyrajzi számú telken áll, ill. állt. 7 Itt köszönöm meg Horváth Péter úrnak, a Kaffka család leszármazottjának a tulajdonában lévő ház megtekintését és szíves tájékoztatását. 8 Magyar Építőművészet 1941/6.146-149. (Márkus Lili 1938-ban nagyméretű figurális kerámia kandalló, búbos kemence burkolatot készített. Juliet Kinchin: In the Eye of Storm; Glasgow. 2008.20., 109.) 9 Tér és Forma 1928/8. 289-292. Vö. Új Magyar Építőművészet I. Szerk.: Györgyi Dénes et al. Bp. 1935.151. 10 Tér és Forma 1928/8. 323-325. 11 Tér és Forma 1929/5. 203-205. 12 Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Bp.1934. 346-349. 13 Tér és Forma 1930.486. 14 Kotsis Iván: Életrajzom. S.a.r. Prakfalvi Endre. Bp (2010) 59-61. Tér és Forma 1938/8-9. 239-241. 15 Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Bp. 1995. 122-128. (A Pasaréti út 106. sz. alatt és a Cirok utcában is épült háza a harmincas évek elején. Előbbit Tomay Tamás az ezredfordulón átépítette, lásd MÉ 2000/3.) 16 A kiinduló verzió; Tér és Forma 1935/1. 44-47. Új Magyar Építőművészet I. Szerk: Györgyi Dénes et al. Bp., 1935.154. Átdolgozott terv; Perspektíva 1935/7-8. 152-153. 17 Az ezzel kapcsolatos sajtó polémiára is lásd MTA BTK Művészettörténeti Intézet, Lexikon szerkesztőség, Cédulatár; K.6.d. 18 Magyar Építőművészet 1966/3.2. Kaffka az Iparművészeti Társulat 50 éves jubileumi tárlatán – rendezte Németh Antal – színpad és kosztüm terveit állította ki. Magyar Iparművészet 1938.264. 19 Vállalkozók Lapja, 1933.IV.6., VIII.11., Tér és Forma 1933.185. 20 Ujság 1935.I.11. Pesti Hírlap 1935.I.11. 21 Prakfalvi Endre: Háztűznéző. Műemlékvédelem. 2015/4. 286-301. Lásd még: Prakfalvi Endre: Rimanóczy Gyula építészete Debrecenben (A Mrs. Poward villa). In: Árkádia. szerk. Puhl Antal et al. Debrecen 2012. 90–140. 22 molnár farkas: a cirpac 9 éve. tér és forma (sic!) 1937/1.6. 23 Új Magyar Építőművészet II. Szerk.: Györgyi Dénes et al. Bp. 1938. 159. Valamint Bornemissza Géza miniszter családi lakóházára is. u.o. 71-75. 24 Ritoók Pál: Lakóház-építészet a két világháború között. In. Art deco és modernizmus. Szerk. Horányi Éva. Bp. 2012.41. 25 Vö. Keserü Katalin: Műtermek Gödöllőn, a gödöllőiek műtermei. In. Művészek és műtermek. Szerk.: Hadik András és Radványi Orsolya. Bp. 2002. 150-161. 26 Tér és Forma 1936/7. 199-200. 27 Tér és Forma 1943/9. 140. 28 Est 1943.IX.2.5 29 Magyar Építőművészet 1944/7. 158-196. 30 MMÉE Közlönye 1936.136-138. 31 Magyarország 1937.XI.9.6. (Méltatta Le Corbusier-t) 32 Magyarország 1939.VII.13.4. (Miamiban előadást tartott városrendezési kérdésekről, portré fotót is közöltek róla. u.o.IV.27.7.) 33 Magyar Nemzet 1945.IX.30., 1946.II.16. 34 Világ 1946.X.3.4. 35 Magyar Nemzet 1948.III.25.5. 36 vö. Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása a Műcsarnokban, Bp. 1982. 72 37 A Great Villas of Hungary. Ed. Antal Puhl. Prague 2013 c. kötet nem vette fel a számon tartandók közé. 6

Fotó: Nagy Krisztina – Forster Központ

munkát. az idő mint életmegnyilvánulás és mint előrelátás.”29 Kaffka sokat utazott a világban. Részt vett a londoni város- és lakásépítészeti kongresszuson. 30 Az 1937-es párizsi építész világkongresszusról, ahol előadást is tartott, már úgy jött haza, hogy megbukott a felhőkarcoló. 31 A Magyarország című napilap hosszabb beszélgetést folytatott az építésszel féléves amerikai tanulmány útjáról. A „sötétbarnára sült, világoskék szemű, hófehér hajú fiatalember”, újfent megerősítette, hogy a rentabilitás hiánya miatt megbukott a felhőkarcoló-építészet; talán New York az egyetlen kivétel. Amúgy elképzelhetetlennek tartotta, hogy Budapesten tízemeletesnél magasabb házak épüljenek.32 A második világháború végével azonnal bekapcsolódott az ország újjáépítésébe, Kismarty Lechner Jenővel, Perényi Imrével (!) és Zöldy Emillel „nagyszabású” tervet készített a Margitsziget helyreállítására, új gyógyszállóval. 33 Gerő Ernő közlekedési miniszter 1946 őszén „fontos” megbízással küldte ki Kaffkát Angliába és az USA-ba (ha igaz, saját költségén): nevezetesen, hogy kapcsolatait felhasználva pénzt szerezzen, „kölcsönt” az újjáépítéséhez.34 „Feltűnő” elbocsátások és nyugdíjazások történtek 1948 tavaszán a Darvas József vezette közmunkaügyi minisztériumban; az átszervezési és „tisztogatási akciók” keretében nyugdíjba helyezték a 49 éves Kaffka Péter miniszteri osztályfőnököt is.35 Kaffka Péter még abban az évben elhagyta az országot és Kanadában telepedett le. Ottani építészeti tevékenységéről alig tudunk valamit. Az 1992-ben Vancouverben elhunyt építész emlékét őrzi a városban a British Columbia Egyetem továbbképzési intézetének központi épülete (tervezőtársaival együtt Massey-aranyérmet kaptak munkájukért), illetve az Imperial Apartments Towers, mely a maga idejében 1962-63-ban Nyugat-Kanada legmagasabb épülete volt az English Bay partján…36 A gödöllői domboldalon a privátszféra olyan építészeti terét, emlékét veszítettük el, mely különlegességénél fogva a két világháború közötti építészetünk vonulatai között egyediségével, kvalitásával egyetemben műemléki megőrzésre is méltó lehetett.37 A védettség talán segítette volna a nem helyreállíthatatlanul elpusztult ház-rom megtartását egy újjáépítés számára. ___________ http://tuzoltosag.info/hir/lakastuz/20141026_leegett_egy_nadfedeles_lakohaz_godollon/ Bodor Péternek köszönöm 2 Magyar Építőművészet 1983/2.22 3 Magyar Építőművészet 1984/3. X-XI. 4 Siklóssy László: A Fővárosi Közmunkák Tanácsa története Bp. 1931. 616. A húszas években Kaffka részt vállalt Jósvafőn a Baradla Barlang egy szakaszának feltárásában, és a táró kihaj tásának tervezésében. Székely Kinga geográfus szives közlése. 5 G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn. – Gödöllő, 2013. 76-77., 82-86. Vö. Gödöllő törté nete II/2. (1867-1945) Szerk.: G. Merva Mária-Farkas József, Gödöllő, 2013. 278-279., 444-445. 1

régi-új magyar építőművészet

Memento Commemoration apropos of the Gödöllő holiday home complex by Péter Kaffka The periodical Hungarian Architecture published a presentation of the two buildings in Gödöllő by architect Péter Kaffka in its issue of June, 1941. Even if only viewed on the photos, there had been no doubt of whatsoever regarding the values and uniqueness of these houses. The early 1980s saw their rediscovery. The weekend house is actually a small structure circular in shape when viewed from the outside which has a ceiling supported by six oak pillars and a single-space conical thatched roof structure with a 7-metre diameter, It is equipped with every convenience but the components are separated from each other. Its unique feature was that it offered the owners the chance to sleep outdoors as it had a special bed structure which could be pushed out as far as 10 metres from the house. The wall movable with the head part provided protection against western winds. As the rails were set with a slight inclination by releasing the brakes the bed rolled into the dark room at the first lights of dawn. Apart from the embedding of this highly creative mobile bed into the wall the place has preserved its original design in an almost intact form. The holiday home burnt down in the autumn of 2014, which meant the destruction of all the unique values it had embodied. Protection could have facilitated the conservation of the structure for a reconstruction project as the ruinous house had not been destroyed to the extent of irreversibility.

Tipológiai párhuzamok – párhuzamos tipológiák A magyar vonatkozású városok szerkezeti típusai 1867–1918 között1 szöveg text:

Lovra Éva

„A városoknak élettörténete van. Fejlődésük, a régió kultúrtörténetével együtt, ahol fekszenek, mélyen beleíródott a beépített területeik körvonalába és szövetébe.” 2

M. R. G. Conzen gondolatai máig érvényesek, habár a globalizáció, az építészeti uniformizáció és univerzalizáció hatására a városok egyfajta részleges identitásvesztéssel néznek szembe;3 az épített örökség és a kortárs igények, koncepció harmóniájának megteremtése, a városrehabilitáció folyamatában a megőrzendő értékek meghatározása és feltérképezése nem csak az identitás-őrzés felmerülő kérdései, hanem a komplexitásában a jelenkor várostervezésének megoldandó feladatai is. Noha a probléma nem a mai társadalom sajátja, 4 mégis újra és újra felmerül. A probléma és annak megoldására tett kísérlet hozta létre az olasz városmorfológiai iskolát, s egy újabb értelmezés szerint 5 a morfológiai régiók (M. R. G. Coznen meghatározása) lehatárolása, tulajdonságaik meghatározása jelenti a város örökségvédelmének alapját. Az értelmezés kitér az olasz morfológiai iskola gyakorlatának fontosságára is, amely számításba veszi az épített környezetet kialakító történelmi változásokat. Az urbánus örökség együttesként való komplex értékelése és védelme csak 2006-ban került az UNESCO programjába (World Heritage Cities Programme), így ebből a szempontból adódóan sem vitatható azoknak a városmorfológiai kutatásoknak a létjogosultsága, amelyek a morfológiai régiókra, az épített környezet együtteseire összpontosítanak. A Magyar Királyság (1867–1918) városainak modernizációs, szerkezet-átalakító folyamata az Osztrák-Magyar Monarchia korában érte el (első) csúcspontját, s az ebben az időszakban kialakult városszövet (morfológiai régió) még ma is az urbánus örökség jelentős részét képviseli. A városok rendszertani meghatározásának 6 célja, hogy tipologizálja és rendszerezze a kor városépítési tevékenységének eredményét az adott területen, ennek feldolgozása ugyanis még váratott magára. Az időszak történelmi szempontból is érdekes és összetett, s ennek közvetlen hatása a kor városainak szerkezetén, szöveteinek komplexitásán is érzékelhető. A városok vizsgálata nem csak a típusokat tárja fel, hanem a településeken belül létrejövő új viszonyokat, rámutat a korszak egységet teremtő tulajdonságára és a városszövet típusok által a kor fejlődési tendenciáinak meghatározó erőire is. A kutatás és a városok rendszertanának felállítása az 1867 és 1918 közötti Magyarország egészét fogja át,7 vagyis mód nyílik az akkori városfejlődés és városfejlesztés eredményeinek egységes szemléletű bemutatására és értékelésére. Az adott várostipológia alapját a városmorfológia képezi, különös tekintettel az angol iskola (M. R. G. Conzen) és az olasz iskola (S. Muratori, G. F. Caniggia) elméletére és gyakorlatára. A vizsgálatok egyes rétegei figyelembe veszik és részben alkalmazzák Kevin Lynch (városkép), Christopher Alexander (összetartozó mintázatok) elveit, s kitérnek Spiro Kostov összetett városelméletére. A kutatás folyamatára a legnagyobb hatással Karl Kropf 8 volt, akinek összegzése és módszertani tanácsai

xvI. évfolyam / 90.szám

Szabadka, 1851. Forrás: Vajdasági Múzeum, ZK 645, az eredetiről átrajzolta L.É.

összefogták a folyamatot. A területi sajátosságokból adódóan a vizsgálat azokra a városelméleti kutatásokra is támaszkodik, amelyek az adott időszak városainak evolúciójával és tulajdonságaival foglalkoznak, többek között Erwin A. Gutkind szerkesztésében megjelent International History of City Development (1972) vonatkozó kötetére, Meggyesi Tamás, Mendöl Tibor, Ljubinko Pušić munkáira, valamint számos monográfiára, amelyek az adott város fejlődéstörténetét írják le (egyik legkiemelkedőbb ilyen jellegű mű Preisich Gábor Budapest városépítésének története Buda visszavételétől a II. világháború végéig, 2004).

utóirat // post scriptum

A tipológia problémája A városok tipológiai 9 vizsgálata a kiegyezésig (1867) egyértelmű eredményeket mutat, elkülönülnek az Alföld és a felföld városai mind városképi, mind városszerkezeti szempontból, azonban a várostípusok a kiegyezés és az ipari forradalom hatására egyéni fejlődésnek indultak, kialakult a modern, ám diverzitásában még a városszövetek és városok típusa szerint meghatározatlan település. „Az utcák tipológiája felállításának szinte reménytelen feladat. (...) a ’terület’ valójában mindig leírható utcák szövedékével is. (...) Egyébként is minden tipológia csak azt a célt szolgálhatja, hogy ráébredjünk az utcák és a terek hihetetlen sokféleségére, és ezzel minden tipológia esendőségére is." 10 Meggyesi Tamás, a települési szövettant (városmorfológiát) összefoglaló művének gondolatai felhívják a figyelmet a városszövetet és magát a várost alkotó formák diverzitására, s az ebből adódó tipológiai problémákra. Ha a várost az azt alkotó elemek hierarchiájának11 tükrében nézzük, akkor kiemelt jelentőség jut a városalaprajznak, a település szerkezetének és az azt alkotó elemeknek (utcahálózat, telkek), amelyek reflektálnak a Meggyesi-féle „reménytelen feladat” problémára. A tipológia felállításának problémáját analóg módon továbbgondolva leszögezhető, hogy várostipológia nem létezik, ugyanis a város heterogén szövete nem tesz lehetővé egy egységes rendszer kialakítását, amellyel pontosan meghatározható a város, mint entitás. A tipológia célja az urbánus formák (és azok kombinációinak) közös, leginkább fizikai jellemzők alapján történő taxonómiai besorolása a meghatározott kategóriák szerint. Az egyedi tulajdonságok alkotják a mintákat (elemeket), amelyek kombinációjával a rendszer (utcahálózat, városszövet, város) meghatározható. Így a cél egy olyan várostipológiai rendszer alkotása, amelyik nem csak egy adott települést határozhat meg, de a változók mátrixa által csoportosíthatja az 1867 és 1918 közötti Magyar Királyság 12 városait is. Meggyesi Tamás álláspontját ismerve a városok tipológiai elemzése városszövet tipológiával is kiegészül, amelynek lehatárolásával kialakítható a heterogén városi szövet morfológiai-tipológiai rendszere. „A külső terek nem csak tagolódnak, hanem az épületekkel összefüggésben meghatározott rendszert hoznak létre (...). Ebben a szövedékben az alkotóelemeket nem lehet önmagukban értelmezni; minden elemnek – legyen az épület vagy tér – csak kontextusban, vagyis az adott konkrét települési szövet összefüggésrendszerében van értelme.” 13 A városok tipológiai elemzése részben M. R. G. Conzen gyakorlatára (1960) fókuszál, aki a telkek szerkezetét és használatát, az utcahálózati mintákat vette alapul, s történelmi térképek összehasonlításával alkotott városmorfológiai mintákat, továbbá figyelembe veszi az G. F. Caniggia építészeti szemléletét is. Caniggia a kisebb egységből a nagyobb egység felé való kiterjesztéssel próbálta megérteni a városok kialakulását, mégpedig az elemei (épületek), az elemek konstrukciója (városszövet) és a nagyobb rendszerek (város) kontextusában. Karl Kropf elmélete (1996) szerint a város karakterének meghatározása céljából a leghatékonyabb a fizikai tényezők vizsgálata, mivel ezek az aspektusok a megfigyelés szempontjából legkézenfekvőbbek, azonban történelmi, társadalmi, gazdasági behatások nélkül nem beszélhetünk a tényleges városfejlődésről. A kiválasztott városok szempontjából kihívást jelent a formák és események (illetve a Conzen-féle ontológiai kategóriák alapján a tér– idő) kapcsolatának megfelelő elemzése, valamint az ipari forradalom 14 utáni városfejlődés diverzitása, ugyanis az ezt megelőző időszakban a területen a városfejlődés két archetípusát különböztethetjük meg, amelyek karakterisztikáit a földrajzi helyzet határozta meg, valamint idomult a nyugati és a keleti hagyományokhoz. Ezzel szemben a kiegyezés és az ipari forradalom, valamint más, városteremtő erővel bíró események a települések szerkezeti variabilitásához és új típusaihoz vezettek.

régi-új magyar építőművészet

Szabadka térképe, 1884. Forrás: Történelmi Levéltár Szabadka, F:003, 3.2.1.4.

Várostípusok a kiegyezés előtt A Magyar Királyság városainak fejlődéstörténete tükrözi az ország geográfiai és hidrográfiai adottságainak sokrétűségét, valamint a terület történelmi inklinációit, 15 amelyek megakadályozták az egységes, az egész történelmi Magyarország területén jellegzetes városstruktúra és városkép kialakulását. A települések jellegének kialakulása szempontjából a törökök uralmának időszaka 16 döntő jelentőségű, hiszen a nyugati (európai) típusú városfejlődés csak olyan területeken válhatott szignifikánssá, amelyek természeti jellegzetességei ezt lehetővé tették, s e tulajdonságaiknak miatt kevésbé vagy egyáltalán nem voltak kitéve az okkupációnak, valamint „amelyek az ország kevésbé termékeny területéhez tartoztak s a török hódoltság következtében természetes csereforgalmi lehetőségektől is megfoszttattak”. 17 A törökök által megszállt területen, elsősorban az Alföldön megtalálható település-struktúrát (mezővárosok) 18 viszont az európai alaptípus (civitas) 19 ellenpéldájaként lehet említeni. Győrffy István és Erdei Ferenc a mezővárosok meghatározásánál utal a szerkezeti sajátosságaikra (kétbeltelkes, szálláskertes, később tanyás települések), amelyet a sztyeppei nomádok szállás-struktúrájával hoznak összefüggésbe,20 így a mezővárosokat21 „keleti” alaptípusnak tekinthetjük, utalva ezzel a Győrffy-féle, ma is alkalmazott meghatározásra. Az Alföld sajátos várostípusai, a mezővárosok (lat. oppidum) a gazdasági jellegük, legfőképpen a mezőgazdaság és állattenyésztés településformáló hatására váltak szétterülővé. A város magját jelentő központi halmaz körül csoportosultak a kertek, s a szerkezetet meghatározták a sugárirányban szétszaladó utak, amelyek a központi területen találkoztak. Az alföldi települések meghatározó, formáló elvét jelentette a sugár irányú fejlődés, néhány településnél még ma is megmaradt az eredeti szövet, az utcák elnevezései. Más városoknál a sugár irányú fejlődésre a népesség összetétele és városszerkezeti elkülönülése, morfológiai és építészeti jellegének-kollázsának megfigyelésével következtethetünk. A táj földrajzi és vízrajzi helyzete lehetővé tette, valamint a külterjes földművelés, a népesség kétlakisága, nyári-téli szakasz különböző lakhatási iránya megkövetelte ezt a szerkezetet, mint például Debrecen, Kecskemét vagy Szabadka esetében. A területen a hajdúvárosok rendelkeztek eltérő jellegű, tervszerű beépítésre utaló, körgyűrűszerű alakzattal és csillagszerű úthálózattal.

A török hódoltság jelentette az első olyan mérföldkövet, amelyik elválasztotta az európai városszerkezet fejlődését a hagyományos szövet kialakulásától, s így a történelmi Magyarország területén jellegében hasonló, de morfológiai szempontból pontosan meghatározott és megosztott városok jöttek létre. Az eltérő szövetet nem csak a történelem, hanem a táji jelleg is meghatározta. Az Alföldön általában az alacsony építkezés dominált, hiszen a kő hiányában a házak többsége vályogból készült, a városszerkezet laza, széles utcákkal, közterekkel, s a tér, mint városszerkezeti elem meghatározó. A török hódoltság alól részben kívül eső, lankásabb hegyvidéki területek (Dunántúl, Felvidék, Erdély) városai a nyugati szerkezethez hasonulnak, megjelenik a kő, mint építőanyag, s a kereskedelem, érckitermelés élénkebb forgalommal rendelkező városokat alakít ki, ahol a kiváltságos helyzetben lévők élhetnek és tevékenykedhetnek (településalakító elem lehet a különböző térségben élők jogi helyzete is). A hegyvidéki városok kiterjedését a terepviszonyok szabják meg, illetve korlátozzák, így az Alföld homogenitásával ellentétben beépítésük tömörebb, szabályosabb, meghatározóbb épületmagasságokkal, heterogén szerkezettel. Az Alföldön a klasszicizáló hatású középületek a meghatározók, melyek mintegy a széles utcákra, tágas utcaképekre adott építészeti válaszok, összhangot alkotva a terek és a geometriai formák között. Azokon a területeken, ahol a terepviszonyok megakadályozták az egységes városkép kialakulását, de különösen ott, ahol a különböző nemzetiségek, különösképpen a németek voltak túlsúlyban, gyakran a magyar jellegtől idegen, kolonizációs formavilág jött létre (Pozsony, Sopron, Brassó). Töretlen városfejlődés, európai értelemben vett általános polgáriasodás csak a hegyvidéken, a határszéli területeken és Erdélyben vált lehetségessé.22 A kiegyezés előtt a Magyar Királyság városainak két alaptípusát különböztethetjük meg: az Alföldön a kelet-európai táji jelleget képviselő és a magasabban fekvő, nyugati jegyeket viselő városokat, valamint a hajdúvárosok, mint tervezett alföldi városok külön vonalát. A kiegyezéstől az első világháború végéig Az ipari forradalom évszázada, kiváltképp a kiegyezést követő periódus a Magyar Királyságban az eddigitől eltérő városszöveti változást indukált. 1867-től az első világháború kezdetéig kialakult a modern városok képe és szerkezete. A mezővárosok23 az ipari forradalom időszaka alatt a gazdálkodás és a forgalom átalakulása, intenzitásának növekedése miatt tájidegen fejlődésnek indultak, amelynek irányára és evolúciójára a vasúthálózat kiépítése is hatással volt. A városokba költözés egyre erőteljesebb folyamat lett, az iparosodás és az infrastruktúra formáló ereje visszaszorította a táj, a kiváltságok településformáló dominanciáját. Az ipar és kereskedelem fellendülésével vállalkozók, kereskedők, munkások költöztek az eddig mellőzött városokba is, így fejlődésük iránya is jelentősen megváltozott. Néhány, eddig jelentős város fejlődése megtorpant (Kassa), míg más települések a kedvező forgalmi helyzetükből kifolyólag városiasabbá váltak, intenzíven fejlődtek, így Szabadka is megindult a polgáriasodás útján. A város ennek ellenére a 19. század végéig küzdött azzal az egykori mezővárosokra jellemző struktúrával, amelynek rendezése a fejlődő város egyik legfontosabb feladata volt, hiszen középkori jellegéből adódóan, kacskaringós utcáival, nyitott csatornáival nem alkalmazkodott azokhoz a feltételekhez, amelyet az egyre növekvő, korszerűsödő polgári település támasztott. A gazdasági vonzerővel rendelkező városok lakossága néhány évtized alatt megtöbbszöröződött, 24 így az Alföld és a hegyvidék között elhelyezkedő peremvárosok is fejlődésnek indultak. Az Alföldön a vasúti csomópontok, így Szeged, Szabadka, Kecskemét, a Kisalföldön pedig a Dunának köszönhetően Győr helyzete erősödött. Erdély erős földrajzi tagoltsága miatt a városok modernizációs folyamatai egyenletesen haladtak, csak néhány város prosperizációja volt erőteljesebb: Kolozsvár

xvI. évfolyam / 90.szám

Zenta, 1911. Forrás: Városi Múzeum, Zenta, Történelmi gyűjtemény I.13.

párhuzamosan fejlődött Nagyváraddal. Arad az 1870-es évektől erősödő iparának, Nagyszeben és Brassó pedig kereskedelmi útvonalának köszönhette a modernizációját. A gazdasági fellendülést intenzív városiasodás követte, jellemzően a régi, falusias települések közép- és nagyvárosokká alakultak. A városok úthálózatának vizsgálata adja a legpontosabb lenyomatát azoknak a törekvéseknek, amelyek a szabálytalan városszövetet szabályozták és fellazították. A sík terület sajátos városi úthálózat kialakítását tette lehetővé azáltal, hogy nem torzította el a fejlődését, ily módon a sugárirányú utaknak gyakran egyenletesen elosztott, egyenletesebb rendszere alakult ki. Az utak sajátossága, hogy kifelé szélesednek, befelé elágaznak, és a kertek, valamint a védelmi művek vonalát követő körutak egészítik ki, csillagszerű alaprajzot hozva létre. Az alföldi városok jellegzetessége volt, hogy a bel- és külterületek közötti átmenet miatt a kivezető utak szabdalta külterületeken nem alakultak ki határozott vonalú utcák, viszont erre a határozatlan úthálózatra hatott a vasút, elkezdődött a mérnöki jellegű szabályozás. „A vasút – városfejlesztő szerepétől eltekintve is – a városok közlekedési hálózatának, sőt egész szerkezetének lényeges, olykor meghatározó részévé vált. A pályaudvarokhoz vezető út vagy utak – többnyire szabályozás, új utak nyitása révén (pl. Kecskemét, Pécs, Szombathely, Budapest) – az úthálózatot fontos és jellegzetes elemekkel egészítették ki.” 25 A civitasok úthálózata, különösen a városfalakon belül megtartotta középkori szerkezetét, míg a falakon túl nyúló városfejlődésnek néhány esetben maga a városfal is áldozatául esett. A városrendezési térképek tanúsága szerint az új városrészek utca-tér dinamikája szigorú mértani szabályokat követ, s a gyakran az új telekosztás által alakít ki szabályos szerkezetű tömböket.26 Az 1873-ban egyesült Budapest dominanciája nem csak gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális szinten, de a városkép kialakításában is megmutatkozott. Az itt jelentkező stílusirányzatok gyorsan elterjedtek, mivel gyakran ugyanazok a mérnökök tevékenykedtek a vidéki városokban is. 27 A korszak a gyorsan egymást követő stílusok tobzódásról szól. A 19. század közepétől uralkodik a gót stílus és az újjáéledő reneszánsz, míg az 1890-es években a neo irányzatok jelentkeznek: a neogótika és a neoreneszánsz változatai, neobarokk, eklektika, a századforduló után a szecesszió, s ellenhatásaként a neoklasszicizmus és a neobarokk. Egy város karakterének és fejlődési irányának meghatározása szem-

utóirat // post scriptum

pontjából a várostipológiát28 kiegészítik a városkép vizsgálatok, amelyeknél figyelembe kell venni az adott város kiegyezés előtti és utáni épített környezetét. A várostipológiában jelentős a parkok és zöldterületek, s ezeknek városon belüli elhelyezkedése, valamint a különböző városszövet típusokhoz 29 való viszonya. A városok zöldterületei a várostipológia szempontjából fontos tulajdonságok szerint kategorizálhatók: 1. parkok a városon belül, 2. a város peremén elterülő zöldterületek (rekreációs területek, a város részeként beépülő területek), 3. fasorok a városon belül. A zöldterületek elhelyezkedése a városszövet típusai mellett kihat a városok típusaira is. Az európai parkokkal ellentétben a magyar sík területeken több lehetőség volt arra, hogy megfelelő nagyságú és minőségű liget-park jöjjön létre. A sík tájon a széltől való védelem is oka annak, hogy a városon belül hol alakultak ki a zöldterületek; a növényzet természetes védelmi vonalat alkot. Egyes magyar városoknál központi, a város belterületéhez szorosan kapcsolódó parkokról beszélhetünk (Szombathely, Győr, Szabadka); van a vízpart mentén elhelyezkedő zöldterület (Szeged, Szolnok, Újvidék, Nagyvárad); illetve a pályaudvar és a város között elhelyezkedő park, mint Kecskemét és Szabadka esetében, de ide sorolhatjuk a fasorokat is. A várostipológia rendszerének kialakításához a vasútvonalak elhelyezkedését, a városközpont helyzetét is figyelembe kell venni, valamint egy adott városon belül a különböző szövetek viszonyait: 1. városszövettípus és a központ, 2. városszövet-típus és a zöldterületek, 3. városszövet-típus és a folyó/tó, 4. városszövet-típus és a útvonalak (legkifejezettebben a vasútvonal, valamint a sugárirányú, tengelyként viselkedő utak) közötti térbeli kapcsolat. A szövettípusok kombinációja, viszonyai30 és dominanciája is a várostípust meghatározó tényezők, s a meghatározásánál figyelembe kell vennünk, hogy a városok belső, a fejlődésük első szakaszához tartozó részei a sík területeken kevésbé pontosan lehatárolhatók (városfalak, jellegzetes úthálózat részleges hiányában), valamint számos esetben a település magja teljes transzformáción esett át, így 1867 előtt és után létrejött szövet és úthálózat lokalizálása elengedhetetlen a várostipológia felállításánál. A sík területen a város középületei monumentálisabbak a lakóépületekhez képest, míg a hegyvidéken, illetve magasabban fekvő területeken az épületek egységesebbek a funkcionális eloszlásukra való tekintet nélkül. A tipológiai párhuzam (egyik) alapját képezik azok a várostervezési elvek és gyakorlat, amelyek a kor városainak tervszerű rendezését (Otto Wagner, Josef Stübben), valamint ezzel ellentétben, de részben kiegészítéseként a városi tér művészi elveken alapuló formálását (Camillo Sitte) hirdették. Josef Stübben Der Städtebau (1890, 1907, 1924)32 című részletes összefoglaló városépítési útmutatója és leírása az adott időszak városai szövetének, alkotórészeinek, funkcióinak és működésének pontos lenyomata. A városszövet tipológia során Stübben műve alapján meghatározható a korra (1867–1918) jellemző utcaszerkezet, épülettömbök, középületek elhelyezkedése, beépítések, zöldterületek. Stübben kidolgozta a város nyílt tereinek (utak, terek, zöldterületek) hierarchiáját, és funkciójuk szerint csoportosította. Munkájának alapossága és koncepciója, a leírások és ábrák jellege és a városfejlődés elveinek magyarázata megelőzi korát, hiszen a 20. század második felében kialakuló városmorfológia gyakorlatát irányozza elő. Az Osztrák-Magyar Monarchia városainak korabeli beépítésére jellemzőek a Stübben által leírt épülettömbök (Baublöcke), amelyek variációi megtalálhatók a vizsgált városokban (Ha, Hb).33 Az utcák szabályos rendszere alakította ki a tömbök elnyújtott négyszög, ritkább esetben háromszög alakját, amelyek tömör, részleges szimmetriával rendelkező rendszert alkotnak, valamint a saroképületek homlokzata az egymást keresztező utcákra néz. Az épületek (Eingebaute Häufer)34 és épülettömbök jellemzően belső udvarokat zártak körül. Az 1867 utáni időszakban bizonyos fokú egység jellemző a várostervezésre, ami hasonló városszövet-mintákat eredményez, azonban a városszövet-kombinációk által új várostípusok alakultak ki a települések

régi-új magyar építőművészet

Tipológia

Jellemzők

Szabályos, elnyúló téglalap alakú telkek, jellemzően zártsorú beépítésű, az utca vonalához igazodó házsorral. A telkeket szinte teljesen kitöltik az „U” vagy „L” alakú épületek, amelyek mélysége a homlokzatok szélességének többszöröse (min. 3x). A parcellákhoz nem kapcsolódik beépítetlen telkek-rész (kertek), kivéve a parcella fő részéhez tartozó udvart.

Szabályos, elnyúló téglalap alakú telkek, jellemzően zártsorú beépítésű, az utca vonalához igazodó házsorral. A telkeket szinte teljesen kitöltik az „U” vagy „L” alakú épületek, amelyek mélysége a homlokzatok szélességének többszöröse (max. 3x). A parcellákhoz kapcsolódhatnak beépítetlen telkek (kertek).

Kevésbé szabályos, sokszög alakú parcellák, amelyeken a szabadon álló épületek az utcavonalhoz igazodva vagy az utcavonal közvetlen közelében helyezkednek el, a zártsorú beépítés nem jellemző. A telkeken csak elvétve található melléképület épület. Az utcák vonala szabálytalan, igazodik a terület földrajzi adottságaihoz.

Egy összefüggő telken számos különálló, funkcióját tekintve legtöbb esetben középület áll. A telken az épületek mellett közkertek, kisebb parkok is lehetnek. A telket az utcák határolják, amennyiben ez másként nincs jelölve. A város alaprajzán az ipari terület és a középületeket csoportosító terület is hasonló rajzú. A funkciók különböztetik meg a két különböző típust.

Egy összefüggő telken számos különálló, ebben az esetben funkciója szerint ipari épület áll. A telket az utcák határolják, a város alaprajzán az ipari terület és a köz épületeket csoportosító terület is hasonló rajzú. A funkciók különböztetik meg a két különböző városszövet típust.

Szabályos, rács-szerű utcaszerkezet, a telkek is szabályos, négyszög alakúak, két vagy három részre oszlanak. Az első félben elhelyezkedő épület homlokzata szorosan az utca vonalához zárt. A beépítés dinamikája megegyezik: az épületek alaprajza hasonló, egy vagy két kinyúló résszel (esetleg „L” vagy „U” alakú). Az épületek mögött az udvar és egy belső kert helyezkedik el. Az épületek zárt épülettömböket alkotnak, amelyek belső, elzárt része a belső kertek összefüggő hálózata.

Szabályos, rács-szerű utcahálózat. A telkek alakja szabályos négyszög, amely két részre oszlik. Az első részben helyezkedik el az épület, szorosan az utca vonalához igazodó homlokzattal. A beépítés dinamikája megegyezik: az épületek alakja hasonló, egy vagy két kapcsolódó kinyúló résszel (esetleg „L” alakú saroképület), amely mögött az udvar helyezkedik el. Az épületek zárt épülettömböket alkotnak, amelyek belső része az udvarok hálózata.

Ábra

Pozsony, 1903. Fotó: FORTEPAN, eredeti: Magyar Földrajzi Múzeum – Erdélyi Mór Cége

földrajzi adottságaira való tekintet nélkül, így a városok típusa már nem korlátozódik a keleti és nyugati alaptípusra. A kor városainak utcahálózati mintájában megtalálható a Stübben-féle pontos, a terület topológiáját figyelmen kívül hagyó vonalvezetés (sugárutak, körutak, utcák szabályos raszterhálója) és Sitte terephez alkalmazkodó vonalvezetésű utcái, illetve ezeknek kombinációja. A várostípusok meghatározásának egyik alapvető kritériuma a zöldterületi rendszerek és városszövetek kombinációinak városon belüli elhelyezkedése. Stübben művében a zöldterületekre35 is kitér, amit kerthelynek (Gartenplatz) nevez, s alapvetően a hely (platz) kontextusban vizsgálja a közterületek variációit, egy adott épülethez, épületegyütteshez fűződő viszonyát. A Gartenplatzok a vizsgált városokban a tervezettség különböző szintjén jelennek meg: lehetnek parkok vagy fásított terek a városban (parkok a vasútpályaudvarok előtt, mint Szabadkán, Zágrábban – ’Lenucijeva potkova’, de akár a kisebb városokban, mint Zentán), vagy nyilvános kertek is, amelyek körülkerítettek, s néha épületek részét képezik (Budapest, Prága, Pozsony, Újvidék stb.). Stübben hatása leginkább azokon a városokon érzékelhető, amelyek nem csak részleges (Pozsony, Nagyszeben, Temesvár stb.), hanem teljes átalakuláson mentek keresztül (Zágráb, amelynek alsóvárosi része ebben az időszakban épült, vagy Szeged árvíz utáni újjáépítése). Tipológiai párhuzamok – feltételezett típusok és párhuzamos tipológiák 36 Az adott területen tipológiai párhuzamai, azaz párhuzamos típusai utalnak a kor egységformáló (város)rendezési elveire, a városiasodási folyamat és a városszépítési ambíciók diktálta városszerkezeti átalakításokra, amelyek az urbánus örökséget képviselik. A városrendezési elvek ugyan részben figyelembe vették a természeti adottságokat, 37 de ezzel párhuzamosan, jellegében hasonló városszerkezetet alakítottak ki, amely illeszkedett, vagy felülírta az előző korok városszöveti sajátosságait. A várostipológia mátrix rendszerében meg kell különböztetnünk a feltételezett alaptípusokat, hiszen karakterisztikáik alapján egyedi városszövet dominanciával rendelkeznek (az alaptípusok nem feltétlenül jelentenek egyedei eseteket, csoportosításuk a hasonló/megegyező városszövet típusok és kombinációk alapján a szerkezeti evolúció figyelembe vételével történik). A várostipológia következő fokát jelentik a komplex esetek, amelyek az alaptípusok városszöveti kombinációival jönnek létre, ily módon a várostipológia az egész-rész és rész-egész módszerével is meghatározható: a feltételezett alaptípusok szövetre bontása által ugyanúgy, mint a városszövet kombináció és a városon belüli kapcsolatrendszerek elemzésével és meghatározásával.

xvI. évfolyam / 90.szám

A feltételezett alaptípusokhoz első csoportjához tartozik a bemutatott városszövet típusok (A, B, C) variációi alkotta városok, 38 amelyek főként magasabban fekvő területeken találhatók, természetes határaik (folyó, hegyek lankái) részben településformáló erőként is értelmezhetők. Többek között Besztercebánya, Breznóbánya, Zólyom, Korpona, Trencsén (a vár meghatározó karakterét is figyelembe véve) városok esetében a város központi területén dominál az „Aa” és „Ab” városszövet (kiegyezés előtti), jellemzően lineáris fejlődési irányú, azaz egy utca vonala határozza meg a város strukturális dinamikáját: az utca kiszélesedéséből kialakult tereket széles utcák köti össze, valamint a domináló utca kettéválásával „épülettömb szigeteket” szakít ki a város szövetéből („U”, „V”, „L” alakú épület a sziget felvezető épülete). Az 1867 utáni időszakban az eredeti szerkezetben (utcák-terek) nem jellemző a transzformáció, a strukturális változások a területi fejlődésnél figyelhetők meg (új városszövet), vagy beépítetlen területek beépítésénél (zöldterület: tervezett parkosítás; „C” típus: nagyobb épületkomplexumok, az összefüggő parcellán az épületek szabadon állnak; lakóépületek). A földrajzi karaktertől (lankás, sík) függetlenül a periférián a „Ba” városszövet típus dominál. Természetes határt a folyó és a dombok képezik, a vasút vonala (ha van) nem integrálódik a város szövetébe, így nincs szerkezetformáló jelentősége. Figyelembe véve az elsődleges klaszterizáció,39 valamint a városszövet és kapcsolat-vizsgálatok eredményeit, a jellegzetes, mégis tovább is csoportosítható, tulajdonságaikat tekintve egyértelműen definiálható alaptípusokat különböztethetünk meg. A feltételezett alaptípusok nem feltétlenül tartották meg eredeti, kiegyezés előtti szövetüket, így a szabályozás, teljes transzformáció, vagy expanzió is csoportosító elemként jelenik meg. A feltételezett alaptípusokhoz tartozó városok: 1. Besztercebánya, Breznóbánya, Trencsén, Zólyom, Korpona, Felsőbánya; 2. Körmöcbánya, Selmecbánya Bélabányával (külön-külön is a csoport részei); 3. Nagybánya, Beszterce, Szászsebes; 4. Bazin, Késmárk; 5. Modor, Szentgyörgy, Kisszeben, Eperjes, Kassa; 6. Szakolca, Lőcse; 7. Kecskemét; 8. Szabadka, Pancsova, Versec, Zenta; 9. Szeged; 10. Brassó; 11. Nagyszombat, Nagyszeben; 12. Beregszász, Kaposvár, Csíkszereda; 13. Segesvár; 14. Máramarossziget; 15. Székelyudvarhely; 16. Bártfa; 17. Szamosújvár Kombinált típusok: 40 Arad, Baja, Budapest, Debrecen, Eszék, Esztergom, Fiume, Győr, Gyulafehérvár, Hódmezővásárhely, Kolozsvár, Komárom, Miskolc, Munkács, Nagybecskerek, Nyitra, Pécs, Pozsony, Sopron, Szatmárnémeti, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Temesvár, Újvidék, Ungvár, Nagyvárad, Zágráb, Zombor. Meghatározásra váró: Medgyes, Dés, Szászváros. Szélesebb kontextus: Bécs, Brno, Csernyivci/Csernovic, Graz, Lviv/ Lemberg, Trieszt, Prága.

utóirat // post scriptum

1. Besztercebánya, Breznóbánya, Trencsén, Zólyom, Korpona, Felsőbánya

2. Körmöcbánya, Selmecbánya Bélabányával (külön-külön is a csoport részei)

3. Nagybánya, Beszterce, Szászsebes

4. Bazin, Késmárk

5. Modor, Szentgyörgy, Kisszeben, Eperjes, Kassa

6. Szakolca, Lőcse

7. Kecskemét

8. Szabadka, Pancsova, Versec, Zenta

9. Szeged

10. Brassó

11. Nagyszombat, Nagyszeben

12. Beregszász, Kaposvár, Csíkszereda

13. Segesvár

14. Máramarossziget

15. Székelyudvarhely

16. Bártfa

17. Szamosújvár

Városszövet típus-variációk

A feltételezett alaptípusokhoz tartozó 8. csoportot a kiegyezés utáni városalakító események, az utcaszerkezet szabályozása, a telekhatárok részleges újrarendezése, központi rész strukturális transzformációja (térkialakítás), valamint szerkezeti egységeiben pontosan lehatárolható építészeti nyelv határozza meg. A folyó és a patakok, valamint a városi park elhelyezkedését, mint városszerkezet formáló erőt is figyelembe véve alkotnak csoportot az adott városok. A Szabadkára jellemző többközpontúság a szabályozás utáni szerkezetben is megmaradt, azonban szerepe a csoportokon belüli elhelyezkedésnél háttérbe szorul. Az 5. csoport városainak sajátossága, hogy városmagjuk megőrizte középkori struktúráját (orsó alakú tér, amelyik szimmetrikusan kettészeli a kompakt belső várostestet). Területi kiterjedésük a városok strukturális hierarchiája alapján is figyelemmel kísérhető, míg szerkezeti összetettségében Kassa a meghatározó (a rétegződés több várostörténeti korszak-magra osztja, s a 19. század végére a külváros laza beépítése is fokozatosan sűrűbbé vált, bár a kiterjedésében nem tapasztalható szignifikáns változás, ami a csoport meghatározó tulajdonsága). A városszerkezet teljes átalakítását eredményező városrendezésre a kombinált típushoz tartozó Budapesten kívül csak Szegeden került sor az 1879. évi árvizet követően, amikor fővárosi mintára két körutas és sugárutas rendszerű központi struktúrát hoztak létre, így Szeged tiszta alaptípusnak tekinthető. Városszövetének kombinációi az összetett típusú Budapest városszövetében köszön vissza, s az urbánus formák és utcahálózat párosítások a szélesebb kontextus megteremtés érdekében Béccsel és bizonyos aspektusaiban Berénnel (Brno) vethetők össze. A fővároson és agglomerációján kívül csak néhány vidéki város fejlődésében játszott kiemelkedő szerepet a nagyipar, az ipari fejlődés ellenére a hagyományos értelemben vett ipari város kialakulása elmaradt a területen, a funkciók tematikus tömörülése a perifériára jellemző. Az alföldi városokat továbbra is az agrártermelés, s később a könnyűipar jellemezte. Kecskemét az alföldi városok tiszta alaptípusát képviseli, hiszen struk-

régi-új magyar építőművészet

túráját jellemezi az urbanizált településmagban összpontosuló városi funkciók, míg a várostest határa felé haladva a településgyűrű beépítése lazábbá válik. Annak ellenére, hogy új utakat nyitottak (a város központi részét a pályaudvarral összekötő út), valamint a központ szerkezete és épített környezete is átalakult, a város a hagyományos alföldi városok feltételezett alaptípusát képviseli (7.). A bányavárosok csoportja (2.) teljesen egységes, az utak csápokként törnek utat a lankákon, a beépítés pedig pontszerű, csak a terület laposabb részén, legkifejezettebben a városközpont vonzásában található zártsorú beépítés. A városokra jellemző, hogy a gazdaság átalakulásának következtében fejlődésük lelassult, csak minimális szerkezeti transzformáció tapasztalható, főleg a várostesten belül elkülönült részeken, így Selmecbányán az Akadémia környezetében. A többi csoportba tartozó bányavárosok szerkezeti és fejlődési irányai nagyobb variábilitást mutat, így esetükben már nem alkalmazhatjuk a bányaváros csoportosítást. A feltételezett alaptípusok között számos, egy elemet tartalmazó „csoport” található, így egyedi típus Brassó is, amelynek városteste kitölti a hegyek által körülvett völgykatlant és kompakt városszövetet alkot, amelynek több központja eltérő városszövet mintázattal rendelkezik. A feltételezett kombinált típusok jellemzően az alaptípus-kombinációk által definiálhatók. A csoporton belül alcsoportok kialakítása lehetséges, viszont a városszövet kombinációk és tulajdonságok meghatározása kellő flexibilitást feltételez, hiszen a várostestek városszövet dominancia és kombinációk tükrében nagy variabilitással rendelkeznek. A megfelelő indikátorok kiválasztásával (indikátor: folyó, szövet, vasút, parkok), mint Újvidék és Nagyvárad és Nagybecskerek esetében, amelyek a különbségek ellenére is egy feltételezett alcsoportot alkotnak, a tipológia felállítása lehetővé válik (kitekintés és összehasonlítás: Csernovici). Az osztrák-magyar kontextus megteremtése, a hasonló városszerkezeti és városszövet minták lokalizálása a hét ’osztrák’ város, a hetven ’magyar’ város összehasonlításával érhető el.

___________ A tanulmány elkészítése a Nemzeti Tehetség Program – Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj (NTP-NFTÖ-16-0859) keretein belül történt. 2 “Towns have a life history. Their development, together with the cultural history of the regi on is which they lie, is written deeply into the outline and fabric of their built-up areas.” by CONZEN, M.R.G. 1960. Alnwick, Northumberland: a study in town-plan analysis. Transactions and Papers (Institute of British Geographers). No. 27; reprinted with minor amendments and Glossary, 1969. 6.o. 3 GOSPODINI, A. 2004. Urban morphology and place identity in European cities: built heritage and innovative design, Journal of Urban Design, 9:2, 225-248 o. 4 Az olasz városok esetében már a 20. század elején, különösen a fasiszta érában felmerült a probléma a tradicionális és modern erőltetett „összeegyeztetésére” tett kísérletek miatt, ami ösztönözte az olasz morfológiai iskola létrejöttét s áthidalva az építészet és városépítés közti szakadékot Gustavo Giovanonnival az élen a városközpontok szisztematikus átalakítása, Le Corbusier ihlette felhőkarcolókkal való beépítése helyett a kontextualizmusra törekedett, az eredeti szövet és a kevésbé szignifikáns modern beépítések harmóniájára (MARZOT, N. 2002. The study of urban form in Italy. In: Urban Morphology. 6(2), 59-73. o.) 5 WHITEHAND, J.W.R. GU, K. 2010. Conserving Urban Landscape Heritage: a Geographical Approach In: Procedia - Social and Behavioral Sciences. 2(5), 6948-6953. o.) 6 A jelen tanulmány a szerző doktori kutatásának egyes pontjait mutatja be (a teljesség igénye nélkül), a disszertáció címe Urban and Urban Tissue Typology (1867-1918). A végleges doktori disszertáció bemutatásának és a doktori cím (Építészmérnöki PhD) elnyerésének tervezett időpontja 2017. év vége. 7 A rendszertani vizsgálat célja, hogy rendszerbe foglalja a progresszív városfejlődés hatására kialakult új városszövet típusokat, s azoknak további rendszerezésével és kombinációjával meghatározza a kettős monarchia időszakának várostípusait, egységében láttatva a Magyar Királyság és az osztrák császárság együttes erejének urbánus manifesztálódását. 8 A szerző Karl Kropf tanítványa, előadásait Norvégiában (NMBU) hallgatta, amely előadások és gyakor latok alapjául a 2017 közepén megjelenő munkája, The Handbook of Urban Morphology, szolgált. 9 A tipológia kérdésében Aldo ROSSI (L'architettura della città. Padua. 1966.) és Carlo AYMONINO (Tipología e implicazione formali. Venecia. 1966) gondolatmenete a legfontosabb. Aymonino használta először a tipomorfológia fogalmát az épületek kontextusában, azonban újabb értelmezésében utal a városokban az idő folyamán létrejövő változásokra és a külön böző városok összehasonlíthatóságára. Míg Aymonino az épületekkel foglalkozott, addig Rossi tipoló giájában párhuzamot von az épületek és a város között (monocentrikus város, centrális épület). 10 MEGGYESI, Tamás 2009. Városépítészeti alaktan. Budapest, 164-165. o. 11 Az M. R. G. Conzen-féle hierarchia (1960) elvei szerint a városok tanulmányozása szempont jából fontos elemek (városszerkezet/utcák szerkezete, épületek/építmények, földhasználat/ funkciók) idő- és térbeli állandósága határozza meg a rangsorban elfoglalt helyüket. Így legna gyobb jelentőség a városszerkezetnek jut (állandó), míg az ideiglenes funkciónak a legkeve sebb az elemzés és meghatározás szempontjából. CONZEN, M.R.G., ed. CONZEN, M.P. 2004. Thinking About Urban Form. Papers On Urban Morphology 1932-1998. Bern. 124. o. 12 Az Osztrák-Magyar Monarchia kontextusában az Osztrák Császárság egyes városainak össze hasonlító elemzése is a tipológia része. 13 MEGGYESI, Tamás 2009. Városépítészeti alaktan. Budapest, 41. o. 14 A nyugat első ipari forradalma csak több évtizedes fáziskéséssel érte el Magyarországot, iparának kibontakozása csak a második ipari forradalom időszakát (1871-1914) ölelte el. A mezőgazdaság továbbra is központi szerepet játszott, hiszen az élelmiszer ellátásban és nyersanyag biztosításában is meghatározó volt. A fejlődés első jelei nem a gyáriparban mutatkoznak, hanem az infrastruktúra kiépülésében (közlekedés, világítás, hírközlés, csatornahálózat). 15 Történelmi inklináció alatt értjük a rombolás és építés periódusainak váltakozását: a tatár járás és a törökök betörése jelentette a legnagyobb törést a terület településfejlődésében, mivel a terület különböző intenzitással volt kitéve a pusztításnak, ezért míg a magasabban fekvő települések esetében folyamatos fejlődésről is beszélhetünk, addig az síkvidéken a folyamatosság megtörik, s többek között, a természeti feltételek mellett, ezért sem beszél hetünk egységes struktúráról és karakterisztikákról. 16 Eltekintve a tatárjárás területromboló erőitől, valamint a IV. Béla (1235-1270) által kezde ményezett városépítő, városfejlesztő politikától, amelyik eredményeképp, igaz, hogy kezdetben nem magyar lakosság, hanem a hospesek hatására, majd később a polgáriasodó magyarok betelepülése által intenzív fejlődésnek indulnak, urbanizálódnak az ország települései. 17 RIHMER P. 1941. Magyar város-típusok In: SZENDY K. ed. Magyar városok. Budapest. 36. o. 18 A mezőváros kifejezés eredetileg arra utal, hogy a város a mezőben épült és nem kerítették körül fallal (néhány mezőváros jogot nyert a fal építésére, de ezzel a jogával ritkán élt). (OROSZ I. 2014. A magyarországi mezővárosok múltja, történeti sajátosságai In: KATONA K. –SCHELL A. (eds) Fejlesztési stratégiák – finanszírozási alternatívák. 201-204. o.) 19 A várost körülvevő fal hiánya vagy léte határozza meg az alaptípus-csoportok alapvető különb ségét. Ebből adódóan, amikor a kiegyezés előtti városok alaptípusairól beszélünk, akkor a (nyugat)-európai típus alatt értjük azokat a városokat, amelyek jellemzően fallal voltak körül véve, így szerkezetük kompakt, utcáik szűkebbek, s az épületmagasságok felülmúlják a mező városok épületeinek magasságát. A középkori Magyarországon a városok három típusa fejlő dött ki: a mezővárosok, bányászvárosok és a szabad királyi városok (Stadt, civitas), amelyek kiváltságaihoz tartozott a mezővárosokkal szemben, a várost körülvevő fal építésének joga. Az európai vagy nyugati várostípust a középkori strukturális eredete és kiváltságai határozza meg. A nyugati várostípusnak is két fajtája van, a sziléziai eredetű négykapus úgynevezett Ring-város, és az ovális, két kapuját középen kiszélesedő főutcával összekötő város (PRINZ, Gy. 1923. Európa városai). A felvidéki középkori városalaprajzok mutatják a legnagyobb szerke zeti variabilitást, e típusokat megtalálhatjuk Erdély, Dunántúl és a mai Magyarország északi területein és Kárpátalján (bővebben: LOVRA, É. 2015. Magyar vonatkozású városok az euró pai várostörténetben című, NKA által támogatott kéziratban). A városok szerkezeti változás ának tényleges időszaka az ipari forradalom évszázadában kezdődött. 20 GYŐRFFY István a kétbeltelkes, szálláskertes, később tanyás településeket tekinti mező városoknak. „A kétbeltelkes alföldi mezőváros ősét is megtalálta a sztyeppei nomádok aul jaiban, amelyek formailag valóban hasonlítottak az alföldi szálláskertes településekre” (GYŐRFFY I. 1943. Magyar falu, magyar ház. Budapest. 83. o.; OROSZ 2014: 207) 21 A mezővárosok története az alföldi területeken 14. századig követhető vissza, viszont a kiala kulásuk legintenzívebb időszaka a 15. században volt, ami egybeesett a paraszti függés fellazulásának időszakával. Nyugat-Európában a valódi városok hálózata sűrűbb volt, így kevesebb mezőváros alakult ki, viszont elsősorban Európa középső és keleti területein (Ausztria, Csehország, Szilézia, Lengyelország) is voltak olyan települések, amelyek elne vezése (Ackerbürgerstadt, Marktstadt, Marktsiedlung) és szerkezete is utalt arra, hogy lakói elsődlegesen nem iparral, hanem mezőgazdasággal foglalkoztak. A 15. században a magyar sík területeken létrejöttek a nagyállattartó mezővárosok, amelyek lakosai részben állatkereskedelemmel is foglalkozta, az átalakulást a török uralom kiszélesítette a század folyamán, így segítve elő a társadalmi változásokat is. 22 A megállapítások hosszabb helyszíni és irodalmi kutatás eredményeként jöttek létre. 23 A mezőváros, mint jogállás az 1871-ben végrehajtott közigazgatási átszervezés következté ben megszűnt (1871. évi XVIII. törvénycikk a községek rendezéséről), ez után három kategóriá ba sorolták be a mezővárosokat: törvényhatósági jogú, rendezett tanácsú városok és községek. 24 A városok demográfiai adatai, valamint a területének és épületei számának változásai, ami a kutatás egyik alapja, a következő összegzésekben találhatók: Dr. JEKELFALUSSY J. 1892. 1

xvI. évfolyam / 90.szám

A Magyar Korona Országainak Helységnévtára. Budapest. KOLLERFFY M. 1877. A Magyar Korona Országainak Helységnévtára. Budapest. Magyar Szent Korona Országainak Helység névtára I. II. 1913. Budapest. 25 GRANASZTÓI Pál 1960. Város és építészet. Budapest. 236. o. 26 A szabályozás a város jellegétől és a földrajzi karakterisztikáitól független, így a volt mező város és a civitas esetében is megfigyelhető hasonló módszer, mint Debrecen (1908: OSZK TM 477) és Pozsony (1906: OSZK TM 422). 27 A vidéki városok mellett említést érdemel Zágráb vagy Fiume is, ahol olyan birodalmi építészek tevékenykedtek, akik nem csak Budapest, hanem Bécs épített környezetét is alakították, mint az Atelier Fellner&Helmer, Pfaff Ferenc, Hauszmann Alajos. 28 A Magyar Királyság (1867 és 1918 között) városainak tipológiájának meghatározása, az egysze rűsített módszer kialakítása a szerző sajátja, amelyhez tartozik kitekintő összehasonlításként az osztrák császárság egyes városainak tipo-morfológiai elemzése. 29 A városszövet típusok meghatározása az integrált morfológiai módszert követi, amelyik két morfo lógiai iskola (olasz és angol) gyakorlatának ötvözésével alkotta a szerző. A módszer magya rázata megjelenik a szerző eddig publikált morfológia témájú írásaiban. 30 Viszonyok: egymás között, a parkkal, folyóval, a központtal, a városfalakkal, a várral, a vasúttal, a perifériával stb. 31 Camillo SITTE Der Städtebau nach seinen Künstlerischen Grundsätze (1889) című művében új alapokra helyezte a várostervezést, ami megmutatkozik az utak és terek hálózatának szervezésében, amellyel a „festői kilátásra” helyezte a hangsúlyt. A múlttal való folytonosság visszaállításának fontosságát és a terephez alkalmazkodó vonalvezetésű utcákat favorizálja, ami szemben állt a kortársa, Otto WAGNER fejlődést és szerkezeti-infrastrukturális tervezést favorizáló gyakorlatával (Moderne Architektur, 1896. és a Die Großstadt, 1911.). 32 STÜBBEN 1890-ben publikálta részletes, városépítészettel foglalkozó művét egy építészeti kézikönyv részeként, amit Adalbert ALBRECHT fordított le angolra (The City Building) a második kiadása (1907) alapján. Az elemzések készítésének alapja az angol nyelvű városépítészeti ismer tető, az eredeti, német nyelvű mű figyelembevételével. 33 A vizsgálat mintegy nyolcvan városra terjed ki az volt Osztrák-Magyar Monarchia területén, azonban a városszövetek típusai egy töredéke kerül a jelen tanulmányban bemutatásra, va lamint a várostípusok közül a legjellegzetesebbek. 34 Stübben meghatározásában: “In distinction to villas or detached dwelling houses, the buildings adjoining one another in a row are called “built-in” houses. A built-in house is one that, besides the covered surface has only a court of lightshafts.” (fordításban 13. o., eredeti szövegben 18. o.) 35 Stübben a magyarázatban és csoportosításban a ’platz’ – helymeghatározást alkalmazza mind a tereknél, mind a zöldterületeknél (az allék részben ide is tartoznak). A kategóriák közül ki kell emelni a Gartenplätze (161-170. o.) részt és Architeturplätze alfejezeteit, amelyekben a középületek (szakrális és szekuláris) és a szabad terek viszonyait és fajtáit taglalják. 36 A feltételezett várostípus csoportok több, mint hetven város összehasonlító elemzése alapján kerültek megállapításra. A teljes várostipológia a készülő doktori disszertáció része, a jelen tanulmány az átfogó munka egyes elemeit tartalmazza, amelyek választ adnak a munka összetettségére és különböző rétegeire. 37 A városok expanziója következtében olyan területek is hasznosításra kerültek, amelyeket eddig, a nem megfelelő minőségük miatt figyelmen kívül hagytak. A vizenyős területek lecsapolása, a folyók szabályozása által értékes, gyakran központi elhelyezkedésű területek álltak rendelkezésre. 38 A típus-csoportok következetesen betűkombinációkkal és számokkal jelöltek a munka ebben a szakaszában. A későbbi elnevezések a típus-csoportok további összevonása után lehetségesek. 39 Az elsődleges klaszterizáció négy fő kritérium és mintegy 23 alkritérium alapján történik, amit kiegészítenek a városszövet és kapcsolat-vizsgálatok. A kritériumok és a rendszer ismertetésére a disszertáció keretein belül kerül sor, jelen tanulmány az alap és kombinált típusok csoport osításával foglalkozik. 40 Összefoglaló meghatározás, a kombinált típusok további, specifikus csoportosítása az alaptípusok városszöveti kombinációja alapján történik (rétegződés elemzés).

Éva Lovra Typological Parallels – Parallel Typologies To create the harmony of our built heritage and contemporary demands and concept, the definition and survey of the values to be preserved within the processes of urban rehabilitation are not only issues of identity-preservation, but also a task of contemporary urban planning to be carried out in its complexity. The problem as well as the attempt to solve it brought about the Italian school of urban morphology, and according to a more recent interpretation the definition of the morphological regions and their characteristics form the foundations of urban heritage protection. Assessment and protection of the urban heritage as such were only integrated in the UNESCO World Heritage Cities programme as late as 2006. The modernization process including structural transformations of the towns and cities of the Hungarian Kingdom (1867–1918) reached its first climax during the Austro-Hungarian Monarchy and the urban fabrics shaped back in those days represents a significant part of our urban heritage even today. The taxonomical definition of towns and cities is targeted to create the typologies and systemize the results and achievements of urban construction activities in a certain area. This era is interesting and complex from a historic viewpoint, and its immediate effect is visible on the structures of towns and cities then as well as on the complexity of their fabric. A research into towns and cities does not only reveal types but also maps new relations within settlements, points out the unifying characteristics of the era and the powers that define the tendencies of development of the period via the types of urban fabrics.

utóirat // post scriptum

Fotósként az építészet világában Daniel Schwartz és az Urban-Think Tank szöveg text:

Herbszt Csilla, Komlósi Bence

Az alábbi beszámolót egy több éve tartó szakmai barátság ihlette, melynek egyik szereplője Daniel Schwartz, az Urban-Think Tank (U-TT) filmese, fotósa és kutatója. Műfaja az építészet „segédtudománya”. Daniel elhatározta, hogy egy következő útja során a vécékről fog filmet készíteni. Alfredo Brillembourggal együtt utaztak Fokvárosba. Míg Alfredo előadást tartott, ő az utcákat járta, fotózott, filmezett, hangfelvételeket készített – kutatott. De miért pont az illemhelyek? Nem ötletszerűen választotta ezt az elsőre meghökkentőnek tűnő témát. Utazásait minden esetben pontosan körülírt kutatások előzik meg. Tudja, hogy a nyomornegyedek vécé-ellátottsága a városok egyik legnagyobb problémája. Fokvárosban körülbelül háromszáz emberre jut egy illemhely, ezek koszosak, sokszor nem is működnek rendesen, és az önkormányzat sem foglalkozik a fenntartásukkal. Ezért gondolta, hogy érdemes lenne körbejárni ezt a kérdést, melyre olyan személyiségek is felfigyeltek már, mint Bill Gates, aki a Toilet Challenge projektjével próbál megoldást találni az elfogadhatatlan helyzetre. Mivel Daniel antropológiát és fotózást tanult, képei többnyire az emberek hétkönapjain keresztül mutatják be az épített környezetet. Építészekkel dolgozik, számára mégis egy épület vagy város csak a benne élő emberekkel együtt nyer értelmet. Maga a szerkezet nem más, mint egy váz, mely lehetőséget biztosít az élet megjelenésének. Sokat utazik, rengeteg országban járt már munkája során, de úgy gondolja, sosem fogja azt érezni, hogy már mindent látott és mindent tud a világról. „A világ abban a pillanatban kitágul, amint rájössz, hogy léteznek más valóságok is odakint, melyekről azelőtt gondolni sem mertél volna” – vallja. A fokvárosi nyomornegyedekben sétálva és filmezve feltűnt neki, hogy mindegyikben áll néhány kétszintes kunyhó, ami nem jellemző a területre. Ezt Alfredónak is elmesélte, majd együtt tértek vissza a helyszínre, hogy beszéljenek a tulajdonosokkal. A lakók elmesélték, hogy saját maguk építették a felső szintet, ezáltal megnövelve a lakás méretét. Ez az apró ötletcsíra indította útjára az U-TT Empower Shack projektjét, amely a meglévő kunyhók, otthonok egyszerű és olcsó fejlesztésével fog-

régi-új magyar építőművészet

fotók photos:

Daniel Schwartz – U-TT

lalkozik. További inspirációként, pozitív és reményteli vízióként szolgál Andy Bolnick munkája, aki szintén a lakásokra illetve az infrastruktúrára fókuszál. Andy a kunyhók tűzvédelmével és a közterület csatornázásával foglalkozik. A munka az U-TT főhadiszállásán, Zürichben folytatódott. Daniel filmjei amiatt is hasznosak, mert általuk a csapat többi tagjának is be tudják mutatni a helyszínen tapasztaltakat. A felvételeknek és a történeteknek köszönhetően a többiek is megismerhették a problémákat, igényeket és lehetőségeket anélkül, hogy Fokvárosba kellett volna utazniuk. A megoldások keresése viszont már az építészek feladata. A helyszíni építést egy hosszú kutatási és tervezési szakasz előzte meg; ez az Urban-Think Tank sajátos munkamódszere. Egy ilyen léptékű épületet gyorsan meg lehetne tervezni, ők viszont mindig prototípusokban gondolkoznak, ahogy azt tették a caracasi Metro Cable vagy Vertical Gym projektek esetén is. Eszköztárat kerestek, amely könnyen és olcsón kivitelezhető, és különféle módon variálható elemekből áll. Első körben csak egy kis terület, néhány otthon felújításával foglalkoztak. Az volt a céljuk, hogy az épületek kétszintessé tételével csökkentsék azok ökológiai lábnyomát, illetve hogy az alsó szinten üzlethelyiségek kialakítására biztosítsanak lehetőséget. A tervezés helyi fázisába bevonták a lakókat is, hogy valóban olyan épületek szülessenek, amelyek megfelelnek a használók igényeinek. Daniel filmjei kommunikációs csatornaként működtek az építészek és a helyi lakók között, megkönnyítve az információ áramlását. Az így elkészült tervek sem rögtön a helyszínen valósulnak meg. Először workshopokon próbálják ki az ötleteiket. A tavalyi Hello Wood – Project Village táborban is részt vett az U-TT csapata, ott is tesztelve az új kunyhó design lehetőségeit és hibáit, hogy a tapasztalatokat felhasználva továbbfejlesszék a prototípust. Fokvárosban az első négy ház építése 2015 decemberében fejeződött be. A projekt keretein belül 2017 végéig összesen kilencven kunyhót újítanak fel. Míg a legtöbb építésziroda csak fotókat készíttet a frissen elkészült épületekről, addig az Urban-Think Tank inkább a filmekben bízik. Daniel az építés során is forgat, dokumentálja a folyamatokat és a végered-

ményt. Az így elkészült kisfilmjei sokkal jobban használhatók, sokkal jobban tükrözik a valóságot, mint a fotográfiák: ahelyett, hogy a tervezőknek kellene személyesen meggyőzni a befektetőket, az önkormányzatokat és a közvéleményt, ezek a kis történetek beszélnek. A filmeket építészeti filmfesztiválokon is bemutatják, ennek köszönhetően Daniel már kétszer is járt Magyarországon. A vetítések alatt mindig figyeli a nézők reakcióit. Nagyon fontosak számára a visszajelzések, többször is előfordult már, hogy egy-egy elkészült filmet újravágott ezek hatására. Ahogy azt az U-TT építészei is csinálják a kunyhó prototípusokkal. A projekt körüli gondolkozás az építés után is tovább folytatódik, hogy előkészítse a fejlesztési munkákat. A tervezés számukra nem csak erről a kilencven házról szól, hanem magáról a könnyen variálható és adaptálható prototípus rendszerről, melyet aztán Fokvárosban vagy a világ más részén később is lehet alkalmazni. Az itt elmesélt tervezési és fejlesztési módszer folyamatosan jelen van Daniel és az U-TT munkáiban függetlenül azok helyszínétől, funkciójától és méretétől. Érdemes ebből a szemszögből megvizsgálni a további projektjeiket és azok dokumentációit is.

A Photographer Amongst Architects Daniel Schwartz and Urban-Think Tank The report below has been inspired by a friendshop of professionals with a past of many years now. One of the partners is Daniel Schwartz, the maker, photographer and researcher of Urban-Think Tank (U-TT). As he had studied anthropology and photography, his images typically show our man-made environment through the daily life of people. He works in cooperation with architects, but even so, a building or a city for him becomes meaningful in the context of people living there only. The structure itself is nothing more than a skeleton suited to the appearance of life in it. Walk-

ing in the slums of Cape Town and shooting a film, he realized that there were two-storey huts everywhere, which was not typical of this location at all. Dwellers told him that they had built the upper storeys themselves in order to extend the area of their homes. This tiny germ of idea actually launched the U-TT Empower Shack project, which specializes in the simple and inexpensive development of existing huts. Films shot by Daniel actually function as channels of communication between architects and local residents, facilitating the information flow.

Paradicsomi kert a puccs árnyékában Expo 2016 kertészeti világkiállítás, Antalya, 2016. 04. 23. – 10. 30. szöveg és fotók text and photos:

Törökország egy negyedszázad óta a világkiállítások és a kertészeti expók egyik legszorgalmasabb résztvevője. Bemutatkozásai egyre nagyobb szabásúak, és a kortárs építészet és design keveredik bennük a történelmi-művészeti hagyományok átgondolt tálalásával. 1998-ban az óceánoknak szentelt lisszaboni kiállításon az elegánsan sötétben tartott, csupán kis fényektől csillogó török pavilon aranyos díszekkel telefaragott, ünnepi szultáni gályát állított a középpontba. 2008ban Zaragozában, ahol az édesvíz volt a fő téma, Isztambul különböző századokból származó márvány ivókútjainak és kútházainak lenyűgöző – így együttesként sosem látható – másolatai között bóklászhatott a látogató. A hannoveri expón a teljesen transzparens üveg-fa pavilon hidakkal és galériákkal tagolt, kortárs műalkotásoknak is helyet adó tere egy modern ország képét sugározta. Milánóban is ez volt a célja a filig-

xvI. évfolyam / 90.szám

Lővei Pál

rán, történeti formákra inkább csak ritmusával és arányaival emlékeztető, áttört árnyékoló szerkezet alatti kert által összefogott, kisebb-nagyobb épületecskék alkotta szép sétatérnek. Az egyik kioszk már az idei antalyai kertészeti világkiállítást propagálta, de ennek terveiről a 2012-ben a hollandiai Venlo kertészeti világkiállításán (Floriade) berendezett török kert és pavilon vetített képei is hírt adtak. A törökök fokozatokban gondolkodtak: az ország először a gazdaságilag nem annyira megterhelő – de a többi világkiállítási kategóriához hasonlóan a Kiállítások Nemzetközi Irodája (BIE) által felügyelt – kertészeti expó rendezésével a realitások talaján maradva léphetett a világkiállítást rendező országok sorába, Ázsiában Japánt, Kínát, Thaiföldet követően. Ezt fejelhette volna meg a 2020-ra egyetemes világkiállítási tervekkel színre lépő kikötőváros, İzmir, az utóbbi fél évszázadban a kontinensen a legmagasabb kategóriát jelentő expóval kirukkoló Japán és Kína, a szakvilágkiállítást kétszer is rendező Dél-Korea és Japán, valamint a

utóirat // post scriptum

végre némi élettel töltötték meg a területet. A rendezők nem érdemelték jövőre egy újabbnak otthont adó Kazahsztán példáját követve. A 2020-as meg ezt a „büntetést”; a tájrendezés, a kertek, az épületek átgondolt versenyben végül Dubaj diadalmaskodott, de a török kormányzat aligha kialakítása és tartósnak tűnő kivitele, az infrastruktúra igényes volta a mondott le végleg világkiállítási terveiről. nyitás idején még komoly sikerrel kecsegtetett. Az expónak kezdetben a „Növények és gyerekek” címet szánták, A turizmus világpiacán évi háromszáznál több napsütéses nappal végül azonban a „Zöld élet a jövő generációinak” témánál kötöttek ki. büszkélkedő vidéken a mezőgazdaság, a kertépítés, a zöldfelületek Antalya mint helyszín kiválasztásának több indoka is volt. A török Riviközponti kérdése a víz. Az expó-terület hosszának kétharmadán egy éra központjában sokmillió potenciális látogatóval lehetett számolni, a tórendszert alakítottak ki, egyik oldalán egyenes partfal mentén kisebbnagyváros és környéke ugyanakkor a turizmustól függetlenül is az ország nagyobb épületekkel – leginkább éttermekkel – szegélyezett sétánnyal, egyik ipari-gazdasági központja, és a kertészettel sem csak a városi a másik oldalán ki-be ugráló, szabálytalan partvonallal, ahol a több heparkok szintjén áll kapcsolatban: a leszálláshoz ereszkedő repülőből felyen is telepített vizes élőhelyeket lületes pillantásra szinte hómező azonnal belakták a vízimadarak. látszatát keltik a Taurus hegység Az egész vízrendszer kezdőpontja hegyláncaival körülvett medence egy vízimalom volt – a Közel-Keminden szabad területét összefügletre jellemző, nagyméretű kerekégően lefedő, fehérlő üvegházak. nek legismertebb történeti példája A helyszín egy 112 hektáros, a Mediterráneum másik végében, nyújtott téglalap a város-konga spanyolországi Cordobában lomerátum északkeleti részén, a álló, arab eredetű, roggyantsárepülőtéren túl fejlesztési területgában is monumentális lapátkeként kijelölt Aksu településen átreke. A kert egészének azonban vezető autópálya mentén. (Aksu semmilyen kapcsolata nem volt túlsó szélén található egyébként a Közel-Kelet emblematikus töraz ókori Perge romvárosa.) A kiténeti kertjeivel. A Nagy Kürosz állítás megközelítése érdekében a székvárosában, a perzsiai Pakülvárosokat összekötő, nyugatról szargadai palotaegyüttesében két induló, korszerű gyorsvillamost és fél ezer évvel ezelőtt létesített, meghosszabbították az expóig, régészeti feltárásokból ismert kert egy szárnyvonallal bekapcsolva a máig megőrzött típusának főművei rendszerbe a nemzetközi repülőIránban a világörökség részeként teret is. A tervezett állomások egy védettek, hasonlóan az arab hórészére még szükség sincs, de a dítás ibériai „peremterületének”, közlekedési fejlesztés biztosan Granadának az Alhambra fölött fel fogja gyorsítani a kapcsolódó elterülő Generalife-kerjéhez. Antaterületek beépítését, a sokmilliós lya kiállításának tervezői azonban utasszámú repülőtér könnyebb ela tengelyekben kereszt alakban érhetősége pedig magáért beszél. futó vízfolyások által szabályos A villamos a kiállítás megnyitásátéglalapokra osztott, lényegében a ra még nem készült el, és amikor világot modellező perzsa-arab kervégül nyáron megindult rajta a tektől nem érintve, valódi kortárs forgalom, az országot megrázó alkotást hoztak létre, amelynek puccs következtében eltűntek a ország-bemutatói – világkiállításlátogatók. A tervekben nyolcmillióA zöld híd, mögötte a Mezőgazdaság és Biodiverzitás Múzeuma ról lévén szó – között ugyan voltak val számoltak, az előzetes jegyelerősen történeti ihletettségűek (leginkább az efféle rendezvények hagyoadások jól is alakultak, végül azonban fél év alatt valamivel négy és fél mányának megfelelően a kínai, a dél-koreai és a nepáli, részben a japán millió fölé emelkedett csak a nézőszám – egyértelműen a politikai helyzet kiállítás), maguk a házigazdák azonban az egész területnek csak egy miatt otthon maradt török és a kedvezőtlen hírek nyomán utazásukról kicsiny részét képezték ki oszmán kertnek. Ennek központját egy nyolclemondó külföldi turisták hiányoztak a nyitva tartás második felében. szögű, hagyományos építésű és díszítésű, erős kiülésű tetejével árnyékot Tucatnyinál több világkiállítás alapvető látogatói tapasztalata, hogy adó kioszk alkotta, mellette fehér márványból faragott, barokkos díszítéközponti kérdés a pavilonok, programok előtti sorban állás kivédését, sű, nyílásokkal áttört, ívelt kerítés fókuszpontjában karéjos vízmedence vagy legalábbis rövidre fogását célzó nézői stratégiák optimalizálása. közepén emelkedő, többszintes kúttal. A járófelületek cementágyban Most kiderült, hogy a zsúfoltság ellenkezője sem igazán kedvező: egy színes kavicsokból kirakott indaornamentumai füves mezőket kereteltek, irracionálisan üres expóról hiányzik a hangulat, a nemzetközi közönség amelyekbe helyenként hagyományos török kertdíszeket állítottak, mint hangzavara és színessége – mindössze német és orosz szót lehetett például az íjászversenyek győzteseinek vagy a nyilazásban egymással nagyritkán hallani –, és a török állami légitársaság „Gyerek, tudomány és vetélkedő szultáni csapattesteknek emléket állító, vakítóan fehér oszlotechnológia” című pavilonjának világszínvonalú planetáriumi programja pok, illetve utcai márványkút másolatai, valamint egy tulipánt formázó, és az érzékeket megtévesztő digitális erdei tája sem az igazi félig üres kékkel zománcozott, szerencseformulát hordozó kalligráfia-szobor. Egy nézőtérrel és kongó ösvényekkel. Az Expó Torony panoráma-teraszára határfal négyzetes fülkesorát izniki kerámiaképek színes mezőivel díszívivő gyorsliftekbe is azonnal belefért mindenki, és a belváros éttermeihez tették. A kerámiák kacskaringós motívumkincse feltűnt a kongresszusi képest jutányosan számlázó, kitűnő vendéglők szeptember végén még központ mellett kialakított, kerek parterre-ben is, ahol a gondosan loszombat este sem teltek meg teljesen, amikor pedig a helyi családok

régi-új magyar építőművészet

csolt fűfelületek közötti hófehér kavicságyások oldalról és felülről nézve egyaránt festői látványt nyújtottak. Az expó elnyúló vizeit látványos hidak ívelték át, az egyiken kétoldalt virágágyasokkal kötötték össze a két part növényzetét („zöld híd”), egy kisebb függőhíd járdájának széles középső sávját pedig üveg járófelülettel képezték ki. A szabálytalan vonalvezetésű tórendszer egy kör alakú medencébe torkollott, amelynek négy hídon át elérhető, ugyancsak kör alakú szigetén áttetsző kupolájú, 80 méter átmérőjű pavilon emelkedett. A széljárta, levegős tér lefedésére valójában a tűző napsütés szűrése miatt volt szükség, hogy a Gyerekek Szigete foglalkoztatóit minden napszakban lehessen élvezni – este azonban a monumentális gömbsüveget vetítőfelületként is hasznosították. A vízrendszer utolsó elemét a mellékbejárat irányába vezetett, mindkét oldalán széles sétánnyal kísért csatorna alkotta, amelyet – hogy a bejárat forgalmát ne akadályozza – egy kis kacskaringóval térítették végül oldalra. A tó legszélesebb részén kapott helyet a világkiállítások egyik nélkülözhetetlen eleme, a zenére táncoló szökőkutak együttese – este ez is vetített színekben játszott. Megtekintésének legkedvezőbb helyszíneként a tóba beugró, karéjos teraszt alakítottak ki – körvonala, burkolatának ívelt osztása, az alaprajzot térbe vetítő, színes árnyékolója a tervezői szándék szerint a Mediterráneum emblematikus virágát, a bazsarózsát imitálta. Az expo emblémájának választott virág absztrahált képe még monumentálisabb formában jelent meg a 17 szintes, 100,7 méter magas, pálmát is idéző – az egyik török telefontársaság által szponzorált – Expó Torony (építészek: Serdar Kızıltaş and Zeynep Melike Atay) kihajló, három karéjt formázó kilátóteraszában. Nem tudni, mennyiben a tervezői tudatosság eredménye, de a kilátóból lenézve a torony árnyéka valóban virágformát rajzolt ki. Az elegánsan karcsú építményt acél és alumínium anyagú, fehér vázelemek grafikus rendszere tagolta, este változatos programú – nem kis részben a török nemzeti motívumokra épülő – épületfestésnek biztosítva felületet. A tervezők több helyen is éltek a geometrikus sokszorozás, illetve elforgatás látványos eredményekkel járó eszközével. A két bejáratot legyezőszerű kiterített körívek fehér árnyékolói alá rejtették – a főbejárat horizontalitásával a mögötte emelkedő Expó Torony függőleges hangsúlya feleselt –, a nemzeti kertek között kialakított török kiállítást pedig hét négyzetes, egymás mögött ritmikusan elforgatott fa kapuelem nyitotta. A kiállítás altémái közül a történelem és a biodiverzitás közös kibontásának helyszíneként a zöld híd folytatásában emelték a Mezőgazdaság és Biodiverzitás Múzeumát. Az épület központi részéhez öt zöldtetős „levél” csatlakozott, a Közel-Kelet tízezer éves mezőgazdaságának és társadalmi fejlődésének közös történetét, egyben a biodiverzitás jelentőségét és megőrzésének lehetőségét régészeti leletek, makettek,

xvI. évfolyam / 90.szám

rövidebb-hosszabb vetítések, interaktív kérdés-felet játékok segítségével bemutató kiállítással és az anatóliai élőhelyeken – a kappadókiai kőerdőtől a cápáktól belakott, tenger alatti antik romvárosig – át vezető, 360 o-os, térhatású vetítésig. „Megcímkézett” botanikus kertjével hagyományosabb, ugyanakkor valódibb volt a törökországi biodiverzitás félköríves tartóelemek meghatározta, hol épületbelsőben, hol csak árnyékoló tető alatt, de mindig félig föld takarásában kígyózó ösvénye. Itt kell megemlíteni (negyedszázad expó-beszámolói közül most először) a tucatnyi mellékhelyiséget, amelyek lapos szegmensív lefedésű tereit a színes üvegpanelekkel burkolt homlokfal kivételével föld és növényzet alá rejtették – közvetlenül a bejárat előtt emelt paravánfalaikat azonos technikájú, de különböző színvilágú és mintázatú, absztrakt kerámiaképekkel díszítették. A világkiállításon ötvennél több ország vett részt – a kertészeti expók közül eddig egyedül az 1990ben Oszakában rendezett bemutatón volt több. Többségük a kerek tó egyik oldalán sugaras utakkal szabdalt körívekbe rendezett terület parcelláin osztozott, amelynek külső szélén az országok közel felének a rendezők által épített és leginkább „bazárként” hasznosított, kis egyenpavilonok adtak helyet – a szakvilágkiállítások rendszeréhez hasonlóan. A legnagyobb telket elfoglaló kínai kert színes pagodái, Nepál sztúpája és kézi faragású pavilonja, a thaiföldi aranyozott „templom”, Qatar lassan hagyománnyá váló, homokdűnére utaló, hullámos csarnoka mások – így Nagy-Britannia, Dél-Afrika, Grúzia, Mexikó, Japán – csupán kertészeti eszközökkel élő országbemutatóival álltak szemben. Hollandia a tulipán török eredetének hangsúlyozásával a vendéglátókkal fennálló kapcsolat múltba veAz EXPO Torony és környezete sző hagyományát emelte ki, és ez alkotta Magyarország bemutatkozásának egyik tartalmi rétegét is. A mexikói kaktuszkerttel és Kazahsztán fehér pavilonkupolájával szomszédos magyar terület (kertterv és kivitel: Prime Garden Kft., vezető tájépítész: Maros Krisztián) reneszánsz bejárati részén felállított török kútimitációt Zrínyi Miklós és Nagy Szulejmán mellszobrai vették közre, utalva a szigetvári ostrom 450. évfordulójára. Mögöttük a lécfalas szerkezetű, levegővel átjárt, a hagyományos népi technikákat kortárs megformálással elegyítő pavilonrendszert kis belső udvar felé lejtő nádtetővel képzett főépület és vele pergolás folyosóval összekötött „kukoricagóré” alkotta (Nirmana Építésziroda, vezető tervező: Vékony Péter) – egyéni formavilágával jelentős előrelépésként például a 2003-ban Rostockban rendezett nemzetközi kertészeti kiállítás (IGA) vagy a 2013. évi hollandiai Floriade tornácos parasztházaihoz képest. Voltak országok, amelyek egy közös fedett csarnokban is szerepeltek – közülük kiemelkedett a szingapúri botanikus kert szakmai tapasztalatain alapuló, virágzó egyenlítői kert. Trópusi esőerdőt azonban a rendezők is kialakítottak, egy ferdén lemetszett tetejű csonkakúpot formázó, kor-

utóirat // post scriptum

A Garden of Eden in the Shadow of a Coup d’État Expo 2016 Gardening World Exhibition, Antalya, April 23-October 30th, 2016

A magyar pavilon belső kertje

szerű üvegházban – spirálban futó rámpáján a lombkorona magasságában kilátást biztosító teraszra jutott fel benne a látogató. A nemzetközi kertek és pavilonok ideiglenes alkotások voltak. A pompás nagy terület, szélén az egyre sűrűbb új erdővel, a látványos tórendszerrel, a kitűnő infrastruktúrával és közlekedési kapcsolatokkal azonban megmarad, benne vendéglőkkel, az expó idején világszínvonalú zenei programoknak és kiállításoknak is helyet adó, 5000 fős nagy- és tíz kisebb teremből álló kongresszusi központtal, a korszerű múzeumépülettel és népszerű üvegházzal, és az egésznek a Taurus hegyláncaival együtt alkotott nagyszerű panorámáját áttekinthetővé tevő kilátótoron�nyal. Puccs nélkül pedig használói is lesznek, leginkább a fejlődő nagyváros zöldbe vágyó lakói.

Turkey has been one of the most industrious participant of gardening exhibitions and world exhibitions for about 25 years now. Since then its presentations tend to be of larger and larger scales, and integrate contemporary architecture and design with well-conceived representations of historical and art traditions. This year’s gardening expo in Antalya is focussed on a 112 hectare elongated rectangle on the north-east periphery of the city conglomerate. To make approach easier to the exhibition the routes of the modern fast tram connecting the suburbs were extended as far as the exhibition premises which now by the addition of a subroute the system offers access to an international airport as well. At two-thirds of the length of the expo area a system of lakes was built with a straight shore flanked by an avenue of restaurants, whilst the other side has been shaped with an irregular zigzagging shoreline. The hosts have designed and arranged a minor part of the whole site as an Ottoman garden. The centrepiece of this is an octagonal kiosk with a traditional design and ornamentation. Next to it, there is a water-basin pierced with openings: it was carved from white marble with Baroque-style ornaments and a multi-level fountain in the middle. The elongated bodies of water of the expo feature spectacular bridges. On one of them flowerbeds arranged on both sides connect the vegetation of the two shores, whilst the wide middle lane of the pavement of a minor hanging bridge has been constructed with glazed paving. The irregular tracery of the lake system joined a circular basin. The logo of the exhibition is an abstract flower motif which re-appears in the trefoil design of the look-out deck of the 17-storey Expo Tower.

Építészet és belsőépítészet párbeszéde XIX. BOT konferencia, Zsennye, 2016. 09. 16-18. szöveg text:

Márton László Attila

Fellapozva a Magyar Építőművészet 70-es, 80-as években megjelent lapszámait, azt láthatjuk, hogy az épületek építészeti kialakítása mellett, a munkákat bemutató fotókon és rajzokon hangsúlyosan jelen van a belső terek építészete is. Nem csak alibiből, hanem azonos minőségben megtervezve és megépítve. Sőt, sok esetben még iparművész és képzőművész társtervezők is részesei voltak a közös munkának. Azután valami elromlott. Ma azt láthatjuk, hogy az épület kialakítása építészetileg gyakran megfelelő, akár még magas színvonalú is lehet, de maga a belső tér félbe maradt, vagy magára van hagyva, „csak úgy” kialakul. A homlokzat, az épülettömeg és a tér felosztás elkészül, még valami szellemi tartalom is beköltözik a falak közé, de a létrehozott belső környezet érzéketlen vagy legalábbis passzív a használójával szemben. Az ember közvetlen tapintható élettere, ami megteremti az épület és az ember között a kap-

régi-új magyar építőművészet

csolatot, nincs megformálva, alacsony minőségű vagy önmagáért való, mindentől független képet mutat. Az ilyen típusú terek ráadásul gyakran az állami beruházások, iskolák, óvodák és más középületek jellemzői, pedig éppen ezeknél kellene különös figyelmet fordítani a minőségre, mivel az ott folyó munka környezete hosszan tartó hatású. Generációk látásmódját, gondolkozását és érzékenységét határozza meg a nem megfelelően kialakított tér és az igénytelen tárgyi környezet. Nehéz rendet rakni az érvek és ellenérvek között, amelyek azt tárgyalják, mi vagy ki a felelős a kialakult helyzetért. Írásomnak nem ez a célja, bár egy átfogó kép megteremtése érdekében néhány gondolatot kiemelnék ezek közül. De fontos beszélni róla, nem csak egymás között, hanem párbeszéd formájában, közösen, más művészeti területek alkotóival együtt. A több mint huszonöt évvel ezelőtt lezajlott rendszerváltás mai életünk minden vonatkozásában, így a tér-, tárgy- és képalkotás területén is törést jelent. Az építész tervezőirodák korábbi gyakorlata megszűnt.

Csoportkép a zsennyei találkozó résztvevőiről. Fotó: Kollár Péter

A két ezrelékes határozat, ami elősegítette az ipar- és képzőművészek közreműködését az építészeti, belsőépítészeti tervezés során, megszűnt. Generációs törés alakult ki: nagyon rövid idő alatt gyökeresen átalakultak a szakmagyakorlás alapfeltételei. A tervezőirodákban felnőtt nemzedék, korábbi referenciáira és kapcsolatrendszerére támaszkodva, rövid úton fel tudta építeni a saját magánirodáit. A fiatal tervezők meghívásának gyakorlatát sok helyen felváltotta a munkatársak piaci vagy projekt alapú alkalmazása. Sok helyen elterjedt az ilyen szemlélet, maga alá gyűrve az alkalmazottakat, akik vándoroltak egyik helyről a másikra. A rendszerváltás után diplomázott tervezőknek nem volt lehetőségük a tervezőirodai műtermekben dolgozni. Ekkor már nem jellemző, hogy valamelyik mester mellett rendszeres munkaellátással, fizetésért dolgozzanak. Más szemlélettel és más alapról kellett indulniuk. Néhány évig ott dolgoztak, ahol tudtak, vagy önállóan próbáltak érvényesülni, megbízást szerezni. Szerencsés esetben bekerültek egy mester irodájába, ahol még továbbélt a mester–tanítvány kapcsolat ereje. Az egyik ilyen lehetőség volt a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolája. Ez utóbbi tudatosan a gyakorlatra, a mester–tanítvány kapcsolatra és emellett az elme pallérozására is hangsúlyt fektet. A piaci szemléletű irodai gyakorlat és az utóbbi szemlélet hatása és jelentősége ma még feltáratlan terület, bár az elkülönülésük, másságuk markánsan jelen van településeink és épített környezetünk arculatának alakításában. Eltelt egy körülbelül tíz éves időszak, és az oktatás útjára engedett egy új nemzedéket, amely már felkészültebb tudással rendelkezett a kialakult közegben való érvényesülésre. Míg a köztes generációnak magának kellett megszereznie ezt a tudást, a fiatalok már megfelelő prezentációs készséggel, marketing tudással és üzleti modellel felvértezve, más szemlélettel és más munkamódszerrel építik fel karrierjüket, irodájukat, brandjüket. A többféle szemlélet ismérveit hosszan lehetne sorolni és elemezni. Ebből most csak annyit emelek ki, hogy a második világháborút követő törés, ha fizikailag nem is, de szellemi értelemben hasonló mértékben megismétlődött a ‘90-es évek után. Újabb problémahalmaz keletkezett a 2008-ban kezdődő gazdasági válsággal. A megbízások csökkenésével egzisztenciális kényszer alakult ki; akinek munkalehetősége adódott – még ha ez olyan jellegű munka is, amihez kevésbé értett –, az nem szalasztotta el. Az iroda, a munkatársak „eltartása” kényszerhelyzetbe hozott mindenkit. Az építészeknek sok esetben már nem volt lehetőségük együtt dolgozni belsőépítész, tájépítész társtervezővel. Ezek a munkarészek vagy kimaradtak a megbízás-

xvI. évfolyam / 90.szám

ból, vagy ha szerepeltek is benne, kellett a munka, így azt megtartották maguknak. A belsőépítész pedig már nem társ-, hanem ellentervezővé fokozódott le. A torzsalkodás igazi kárvallottjai az így létrejött terek használói lettek. Nem lehet eléggé hangsúlyozni – még ha sokan nem is hajlandók meghallani –, hogy a jól megformált környezetnek példa értéke van, és ennek révén meghatározó az oktató, nevelő hatása. A 2016-ban megrendezett Belsőépítészek Országos Találkozója konferencia egyik, az egyetemi oktatásról tartott előadásán hangzott el, hogy a képzés és az ennek keretében folyó munka során, az első év vége felé derül ki a hallgatóról, hogy a képességei milyen munka elvégzésére teszik alkalmassá. Az egyre bonyolultabbá váló világ, az egyre kifinomultabb igények, a tudományos megközelítés és módszertan fokozottan igényelnek egy speciális érzékenységet. Nem véletlen, hogy a munka minden területe és így az építészet is egyre inkább részterületekre tagolódik. A folyamat elől nem tudunk kitérni, csak annyit tehetünk, hogy együtt, közös munkával valósítjuk meg az ideálisnak tartott egységet. Így a megoldást a megfelelő érzékenységgel rendelkező tervezők képzése mellett csak a párbeszéd, a közös munka és az összefogás mentén találhatjuk meg; keresve azokat, akik alkotó munkájuk gyakorlásán túl, a gondozásáért is hajlandók tenni. Idén a XIX. Belsőépítészeti Országos Találkozója (BOT) konferencia szervezői és résztvevői ezt célozták meg, és ebbe az irányába már tettek is egy jelentős lépést. 2016-ban a BOT szervezői Zsennyén arra vállalkoztak, hogy ezt a pozitív hozzáállású összefogást állítsák a konferencia középpontjába. Építész és belsőépítész tervezők közös munkájának bemutatása volt a cél, olyan gyakorlati példák sorával, ahol ezt sikerült megvalósítani. Tóth Tibor Pál, a MAOE belsőépítész tagozat elnöke, valamint a MAOE választmánya és a MABE vezetőségi tagjainak támogató munkája eredményeként 2016 szeptemberében olyan háromnapos konferencián vehettünk részt – talán ez volt az egyik legkonstruktívabb tanácskozás az utóbbi években –, amely elindítója és előremutató kezdeményezése lehet a közös gondolkodásnak. Feltéve, ha folytatásra talál. Tizenhárom tervezőpáros, összesen huszonhat tervező mutatta be egy-egy közös alkotását. A munkák mérete a vár-újjáépítéstől a nagy középületeken és a vidéki közösségi házakon keresztül a lakóépületig terjedt. A lépték, a helyszín, a megbízó személye minden esetben más, így elmondhatjuk, hogy a merítés igen változatos. Ugyanez vonatkozik a tervezők hozzáállására is. Mindegyik más alapról indult, de mindben példa értékű az együttműködés és az összefogáson alapuló munka. Fontos

utóirat // post scriptum

ez, mert pontosan jelzi, milyen erő munkál mögötte, ami számtalan formában meg tud nyilvánulni. A hangsúly nem az osztozkodáson, hanem az egységes végeredményen van. Az előadások lényeges és izgalmas pontja volt, amikor arról beszéltek az alkotók, hogyan alakult ki a tervezők közötti munkakapcsolat. A legtöbb esetben már dolgoztak együtt más munkákon. Sokszor ebben komoly szerepe volt az állami tervezőirodai műterem-rendszernek, ahol volt alkalom a közös munkára és egymás megismerésére. Arra is akadt példa, hogy a mester–tanítvány kapcsolat később közös alkotómunkává alakult, illetve arra is, hogy egy speciális tervezési munka hozta össze a munkatársakat. Kiderült, hogy mindenkinek fontos a korábbi személyes kapcsolat vagy barátság. Erre azért kell figyelnünk, mert rávilágít arra, hogy súlya van minden olyan eseménynek, kiállításnak, beszélgetésnek, ahol egymást és a másik munkáját is megismerhetjük. A specializálódással párhuzamosan megfigyelhető egyfajta elzárkózási folyamat is, ahol a művészeti területek képviselői egyre inkább csak a saját területükre figyelnek. Bevonni valakit az alkotómunkába csak akkor lehet felelősen, ha bizalom alakul ki a másikkal szemben, ehhez pedig a személyes kapcsolat elengedhetetlen. Az előadásokból kiderült, hogy a másik fontos elem a közös gondolkodásmód és a koncepcióval való azonosulás. Minőségi munka csak úgy jöhet létre, ha egységes épített tér alakul ki. Az épület formálásán túl ennek elengedhetetlen része a belső – és a külső –, az ember által közvetlenül használt környezet megformálása. Napjainkban ritka, hogy ezt egy alkotó tudja megtervezni, ma jellemzően ez több ember közös munkája során jön létre. Számos példát láthatunk olyan kortárs épületekre, ahol erre már nem fordítanak megfelelő időt vagy anyagi forrást, így az befejezetlen marad. Vagy fel sem merül, hogy erre szükség lenne, vagy nem kap senki megbízást a megtervezésére, vagy kamu belsőépítészeti terv készült, de találkozhatunk olyan megoldással is, amikor utólag a megbízó buherálja a belsőépítészetet. Széles skálán mozog az a munkamegosztás, hogy az épület egészén belül kinek mi a tervezési területe. Volt olyan példa, ahol a két alkotó munkája egyáltalán nem különült el, és volt olyan is, ahol közösen határozták meg a tervezési területek határvonalait. Látni kell, ez egy igen rugalmas és megegyezésen alapuló megosztás, aminek az alapját csak a felelős vállalás adhatja. Feladatonként más és más lehet. Esetenként a belsőépítész munkája a belső térszerkezet kialakításától indul, és egészen a legapróbb részletekig tart. Máskor „csak” a bútorzat megtervezése, konszignálása a feladat. Persze minden esetben fontos, hogy tudjanak egymás munkájáról, összehangolva az alkalmazott anyagokat, felületeket, színeket. Minden esetben lényeges a tervezők hozzáállása, hogy legyen elég önkritikájuk megbeszélni és eldönteni, mit tudnak korrekt módon és felelősen felvállalni. A megbízónak, ha téralakításba fog, tudnia kell (kellene), kihez forduljon. Nem minden munka kíván építész tervezőt, és előfordul, hogy nincs szükség belsőépítész tervezőre. Egy meglévő épület, ahol adottak a térfalak – főleg ha az egy műemléki épület –, a belső tér alakítása

régi-új magyar építőművészet

belsőépítészeti feladat, míg egy ipari épület ritkán igényel ilyen munkát. A két szélső példa között számos, a helyzetre jellemző arányban lehet dönteni. A megbízó részéről annak felismerése, mikor kire van szükség, bizonyos tájékozottságot igényel. Ennek megléte nagyban függ attól, mennyire aktív a belsőépítész közösség annak érdekében, hogy megismertesse, mivel is foglalkozik valójában. Az építészek részéről pedig az a gesztus, hogy a munka során felhívja-e a figyelmet: nem luxus a belsőépítész tervező megbízása. Úgy vélem, a konferencián bemutatott példák, az építészek és a belsőépítészek hozzáállása bizakodásra ad okot. Lehet ma Magyarországon olyan összefogáson alapuló, közös munkát létrehozni, ami mind a tervezésben részt vevők, mind a használók, sőt még a szakma is megelégedéssel és jó érzéssel fogadhat. Meríteni lehet a jó példából és lelkesedni azért a hozzáállásért, amit itt tapasztalhattunk, hogy azután a rajzasztalhoz leülve ez inspiráló módon tudjon megjelenni a további munkákban. A konferencia nagy lépés volt azon az úton, ami széthúzáson túllépve, a közeledés és az erők egyesítésének irányába halad. Csak biztatni tudom a MAOE belsőépítész tagozatát és a MABE vezetőségét a pozitív hozzáállású rendezvények folytatására, a párbeszéd kezdeményezésére az építészek, és azon túl, a tájépítészek, iparművészek, képzőművészek és más rokon művészeti területek irányába is, mert a közös életterünket nem magányosan, hanem csak együtt tudjuk felelősen és magas színvonalon alakítani.

A Dialogue Between Architecture and Interior Architecture 19th Conference on Interior Architecture The change of the political system which took place more than 25 years ago now also meant a ceasure in every aspect of our lives today, including space, object and image making. The former practices of architect designers’ offices and teams came to an end as well. It resulted in a generation gap and within a short period the basic conditions for practicing the profession were transformed radically and quickly. The generation growing up in architects’ offices relied upon their previous references and nexus, and thus managed to build up their own private practices soon and easily. More often than not, the former practice of inviting young designers was replaced with employing fellow architects for individual projects based on market conditions. Designers who graduated after the change of the political system had no chance to work in studios of designers’ offices or teams. After a period of a decade or so, a new generation finished their education who had acquired more relevant knowledge which enabled them to prevail amongst the changing conditions. The relationship between architecture and interior architecture has undergone radical changes. In 2016 the organisers of the 19th Meeting of Interior Architecture in Hungary had set the goal to present joint projects of architects and interior architect designers to survey a series of practical examples and whenever it was viable they actually managed to do so.

_____

terv plan _____

A Váti-tó legendája

SZIE alkotótábor, 2016 ___

szöveg text: Köninger

___

Szilárd, tátrai ádám

fotók photos: Köninger

Szilárd

2016-ban ötödik alkalommal rendezték meg a győri Széchenyi István Egyetem építészképzéséhez kapcsolódó nyári építőtábort, melynek keretében az eredeti augusztusi időpont helyett 2016. szeptember 12. és 18. között épült meg a kapuvári Váti-tóra tervezett stég. A kezdeményezés, ami által 2012 óta minden évben megvalósul egy, a győri építészhallgatók által tervezett és kivitelezett közösségerősítő építmény (2012 Piac, Bogyoszló; 2013 Kilátó, Csikvánd; 2014 Felhő installáció, Győr; 2015 Kápolna, Göbös-major), évről évre fejlődik mind az épített lépték, mind a financiális háttér tekintetében.

terv // plan

2016 / 06

–––––––––– Projekt koordinátorok // project coordination:

Szalánczi Donát, Tátrai Ádám Vezető tervező // leading architect:

Köninger Szilárd Építészet // architecture:

Benyusovics Dalma, Németh Orsolya, Rendi András Statika // structure:

Harrach Dániel Geodézia // geodesy:

Orbán Ádám Építők // builders:

Beiermeiszter Tamás, Benyusovics Dalma, Biky Zsuzsanna, Buchinger Péter, Cseh András, Csikár Ottó, Csuzi Barbara, Doma László, Fülöpi Gergely, Gróf Fanni, Herdics Ágnes, Horváth ákos, Kocsis Vanda, Köninger József, Köninger Szilárd, Köningerné Orbán Margit, Kulicskó Edina, Molnár Zsolt, Nagy András, Németh Orsolya, Péter Zsuzsanna, Rendi András, Roll Dávid, Spánicz Dorina, Stein Júlia, Szalánczi Donát, Takács Zsófia, Tátrai Ádám, Tátrai Rozália, Tóth Miklós, Truhling Noémi, Unger Dóra Kivitelező // main contractor:

Havári Kft., Horváth Zsalutechnika Kft., Schatz-Ház Kft., Tóth Miklós asztalos Megrendelő // client:

Kapuvár Város Önkormányzata Támogatók // sponsors:

Horváth Zsalutechnika Kft., Kapuvár Város Önkormányzata, Leier Hungária Kft., LV Metál Kft., Sz–linea Mérnökiroda Kft.

––––––––––

A tábor hete alatt valóban sokan megfordultak a tó partján, a bicikliút többször is bedugult. A Váti-tó Kapuvár központjában helyezkedik el a főút mellett, pozíciója mégsem definiálja egyértelműen, hogy a belváros szerves része lenne. Valami hiányzott. Attrakció, hangsúly, ami felhívja a figyelmet az értékes vízfelületre. A nagy ötlet mindenki szívét megmelengette: egy körgyűrű fából. Félig a vízre lóg, parti része egy burkolt színpadot határoz meg. A hangsúly, ami a keleti partra esik, bekapcsolja a fő út felől kialakult maradványtelket, melynek magas platánfái véderdő helyett lassan parkban érezik magukat. Vízre építeni izgalmas feladat. A stég szerkezete acél cölöpökön nyugszik, a fa fejszerkezet azokat összekötő fogópárokkal indul. Pontonról, himbálózva szerelve. A rájuk kerülő kötőgerendák tartják a sugár irányba álló, masszív teraszburkolatot. 1024 darab, különböző méretű deszka rajzolja a gyűrűt. Húsz ember négynapi munkája. Ahogy a színpad térkövezése, ívbe vágása, végül a tereprendezés is. A stég azóta kedvelt találkahely. A hozzá kapcsolódó járdáról könnyen eltéved az ember egy kör erejéig. Korlát nincs, a vízzel való kapcsolat fontosabb. Ezért is simul a víz felé az építmény, egyik oldalon rámpa, a másikon lépcső visz közel. A felső járda lent háromszorosára szélesedik. Igazi piknik-helyszín. Ha az időjárás engedi, és újra megjelennek a kor-

régi-új magyar építőművészet

csolyázók a tavon, könnyedén csatolnak fel a stégen ülve. Az építés után hamarosan elindult a parkosítás, új fákat ültettek, melyek pár év múlva árnyékot adnak a sétálóknak. A padokat most már az út helyett a víz felé fordítják. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is párhuzamosan több elképzelés született az építőtábor előzményeként. Változás volt viszont, hogy a tervek nem az eddigi nyílt hallgatói pályáztatás útján, hanem egy előre meghirdetett választható tantárgy keretei között készültek. A tárgyat több mint húsz hallgató vette fel és a szervező építészek – Köninger Szilárd, Szalánczi Donát, Tátrai Ádám – koordinálták. A hallgatók a félév első felében közösen járták körül a feladatot, majd három-négyfős csoportokban készítettek egy-egy tervet. Ezekből egy szakmai zsűri (kiegészülve a város polgármesterével) választotta ki a legjobbnak ítélt négy tervet, melyet azok készítői később lakossági fórumon mutatták be Kapuváron. A döntés, melyik épüljön meg, e fórum titkos szavazásán született meg százhúsz ember többségi véleményével. A Váti-tavi építés a győri egyetemi építészképzés 2016 tavaszi projekt félévének szerves részeként valósult meg. Az 'Én, Kapuvár' elnevezésű projekt félév Kapuvár Város Önkormányzata, valamint az Épülettervezési- és Építészettörténeti és Városépítési Tanszék közös vállalkozása volt. A kitűzött cél,

hogy az építészhallgatók – kisebb-nagyobb tervezési feladatok során – már az egyetem éveiben valós problémák megoldásával foglalkozzanak. A különböző évfolyamok épülettervezés alapjai-, lakó-, közép-, város- és komplex épülettervezés tantárgyakból a város jövőjét és épített állományát kutatták, tervezték közösen. A remények szerint az elkészült tervek a város számára segítnek abban az identitás-keresésben, melyre felépíthető egy fenntartható fejlődési irányvonal. Évek múlva talán híre megy, hogy Kapuvár fejlődését egy kis stég indította be.

The Legend of Lake Váti SZIE Creative, 2016 In 2016 it was the sixth time that Győr-based István Széchenyi University organised its summer camp in association with its architect training courses during which a pier on Lake Váti in Kapuvár was built insteadt of the original date in August between September 12th and 18th, 2016. This initiative, which is a traditional one, as since 2012 every year sees a structure designed and built by the teams of architect students from Győr as part of community building. In 2016 the participants thus built a timber structure pier on Lake Váti.

Lélekfürdő, Szabadka

MÉSZ-MÉK Diplomadíj 2016 ___

terv és szöveg concept and text:

___

Lality Áron

Tervezési helyszínem szülővárosomban, Szabadkán (Szerbia) található. A városban számos építészeti stílus fellelhető, jellegzetes a szecesszió és az eklektika. (…) Hét éve számos olyan beavatkozás történt a városban, melyek veszélyeztetik a műemlék jellegű épületeket. Elbontották, és a helyükre társasházak kezdtek épülni. A legnagyobb érvágás a szabadkaiak számára a Népszínház elbontása, ami 2007-ben történt.

Diplomatémám válasz arra, hogy az elsődleges gondolatnak nem feltétlenül az elbontásnak kell lennie. Hiszek abban, hogy a történelmi, hosszú múlttal rendelkező épületek feléleszthetők, és akár visszanyerhetik egykori funkciójukat is. A szabadkaiak többségének, ha a fürdő szót emlegetjük, a Fekete-fürdő jut eszébe, ahová még a szüleikkel jártak. Ennek a fürdőnek az elbontása is szóba került. Szüleim is az a generáció, akik még ide jártak úszni tanulni, és számos maradandó barátság helyszíne is volt. „A fürdő előtt egy kis díszkert volt, innen a vendég egy fogadóterembe lépett, ami egyúttal vendéglő is volt, ebből fedett folyosón át a kádfürdőbe vezetett, melyben tágas márványkádak várták a fürdeni vágyókat. A kádak között volt egy családi fürdő is, amely több személyt is befogadhatott. A fedett folyosó végén volt a tulajdonképpeni gőzfürdő, mely állt egy öltözőszobából és egy nagy márványozott melegvizes medencéből, valamint mellette egy kisebből, mely hideg vízzel volt feltöltve, ez a helyiség felülről egy üvegtetőn keresztül volt megvilágítva…” 1 (…) Az 1890es években egy új tulajdonos kibővítette a fürdőt, de az egyemeletes ház máig megőrizte eredeti eklektikus homlokzatát. A bérház bejáratán keresztülhaladva az udvarra érkezünk, ahol szembetaláljuk magunkat a fogadóépülettel. Itt az elsődleges

terv // plan

cél az volt, hogy a bérház bejárati sávja folytatódjon és vizuális kapcsolat legyen egészen a telek végéig. Az épület bejáratán belépve egy fogadó és kiállítótérbe érkezünk, továbbhaladva különböző mérető kabin öltözőket látunk, majd jönnek a vizesblokkok és tusolók. Az épület részlegesen alápincézett, itt kap helyet egy személyzeti wc és öltöző, valamint a gépészeti tér, mely egy közlekedőn keresztül átmegy a fürdő épülete alatt. A földszinten egy üveg átjárón áthaladva a félnyeregtetős épületbe érkezünk, ahol

helyet kap egy teázó, három masszázs terem, vizesblokkok, kétfős szaunák és gőzkabinok és végül két különböző hőmérsékletű termálmedence. Továbbhaladva a felújított nagymedence térbe érkezünk, melynek régi medencekontúrjába belehelyeztem egy szintén melegvizes medencét. A telek végén egy kültéri medence is helyet kap, mely a legmagasabb hőmérsékletű. A fogadó épület folytatásában helyet kapott még három nagyobb szauna a hozzá tartozó bemerülő medencékkel. Az emelet utcai szárnyába egy irodahelyiséget helyeztem, mely épületem és a bérház igazgatását látja el, de található még itt egy nagyobb vendégszoba, az udvari rész emeletén még további négy kisebb szoba, a földszinten pedig egy mozgássérülteknek fenntartott vendégszoba. Építészeti koncepcióm az volt, hogy a telek bejárása során ért élmények, érzések minél jobban átjárják az épület belső és külső világát. (…) Homlokzatburkolatnak fazsindelyt használtam, ennek oka a természet közelsége, mivel ez az idő folyamán számos arcát mutatja. A fogadóépület teherhordó szerkezeteit látszóbeton felülettel oldottam meg, az öltöző

2016 / 06

kabinok falai pedig Rider Fibre C szálcement borítást kapnak. Az üvegsáv hasítéknál rétegelt fagerendák tartják a nyílászáró szerkezetet, a padlóburkolat pedig fa parketta. A fürdő épület tereiben szintén látszóbeton felületeket alakítottam ki. A térben álló mas�százs és szauna kabinok fából készülnek. Falszerkezetük rétegelt faváz között ásványi szálas hőszigetelés, kétoldalt táblásított fenyő lapokon furnérlemez (tölgy), amely vékonylazúr réteget kap. A gőzkabinok falszerkezete betonból készül, belül csúszásmentes kerámia burkolattal, kívül pedig fenyőből készült lécváz borítja. A medencék fölé belógatott faszerkezetek, illetve a padlóburkolat szintén fenyőből készül. A meglévő nagy medencetér falszerkezete fehér dörzsölt felületet, míg a lábazat kékes színt kap, hogy minél jobban visszaadja a régmúlt kinézetét. Új padlószerkezetet alakítottam ki. A régi medence kontúrjában világosabb felcsiszolt betont használtam, a közlekedő sávokban pedig matt sötétet. A medence feletti sávot meghagyom látszó téglának, felület kezelve, hogy meggátoljam az esetleges szennyeződések lepotyogását a medencébe. ___________ Vass Géza történész, a Szabadkai Műemlékvédő Intézet igazgatójának összefoglalójából

Bath for the Soul, Subotica MÉSZ–MÉK Diploma Award 2016 The design revives the turn-of-the-century building of the baths complex in Subotica, a town in Serbia formerly belonging to Hungary, whilst retaining its original functions. A few years ago several interventions have taken place in this town, which actually endangered the buildings of historic significance. Unfortunately, many of them have been pulled down only to be replaced with blocks of flats that are still being built today. The scheme was a kind of response able to convincingly show that the first idea does not necessarily have to be that of demolition. The essence of the concept is to heighten the impressions and emotions one experiences when making a tour of the site so that they can permeate both the exterior and the interior of the building.

régi-új magyar építőművészet

_____

passzázs passage _____

Csak tiszta forrásból – mielőtt a páva fölszáll Magyar Péter előadása MÉSZ, 2016. 11. 07. ___

Előadásommal megkísérlem illusztrálni egy korai megfigyelésemet és egy szintén évek óta tervezett szándékomat. Az első intenció azon a kézenfekvő, de mégis ritkán elismert tényen alapul, hogy a tér folyamatosságának feltétele a felület folyamatossága. A második három kifejezéshez kapcsolódik: emóció, kogníció, volíció – érzés, tudás és akarat. Az akaratommal vezérelt (szabadkézi) rajz által érzéseim, érzékeim modulálják a tudásomat. Máshol ezt a folyamatot célzott vagy alkalmazott intuíciónak neveztem. Mivel az építészet a nem-verbális kifejezések egyike, ezért mondanivalóm igazságát kétszáz, egyenként hat másodpercig látható rajzzal szeretném bizonyítani, melyeket csak nagyon kevés magyarázattal egészítenék ki. Nagy számú tervem sok ezer rajza megtanított arra, hogy a ma nélkülözhetetlen digitális tervfeldolgozást egy, a szabadkézi rajzok által kifejlesztett forrásrendszernek kell megelőznie, azaz informálnia; innen ered előadásom címe. Ezért jó néhány – bár rövidített – példával bemutatom az előtanulmányok és a gépi feldolgozás organikus egymásra hatását, és e kölcsönhatás eredményeit. Példáimat a még számítógép előtti korban, ötven évvel ezelőtt készített diplomamunkámmal indítom, melyet az Építészettörténeti Tanszéken, Pogány Frigyes és Vargha László professzor urak tudására támaszkodva, Virág Csaba opponenciájával védtem meg 1967-ben. A finnországi Espoo-ba készült új városközpont és egy kora középko-

passzázs // passage

Topologikus "általános térlenyomat"

ri templom lehetséges együttélését vizsgálta. A rövid példák sorát szándékosan egy másik skandináv terv két, forrásrendszer szintjéig eljutó változatával zárom: egy koppenhágai ökumenikus templom és kultúrház tervével, melyet alig pár hete rajzoltam. Bemutatom a digitálisan „kifejlesztett” változatot is, melyet két, itt nem megnevezett kollégám billentyűzött ki, kérem, Önök vonják le a következtetést. Az előadást záró három kép egy ugyancsak a közelmúltban írt és illusztrált könyvem – talán érdemtelenül rövid – bemutatása. Palladiói tér-neuronok a címe, a lényege a címlapon is látható. Megdöbbentő a hasonlóság az agyrendszerünket ábrázoló tudományos modell és az általam kifejlesztett topologikus „általános térlenyomat” között. Tizenöt diákkal tavaly ősszel tett három hónapos olaszországi és európai tanulmányutunk során megrajzoltuk Andrea Palladio tizenöt villájának térlenyomatát, majd ezeket sok más, kevésbé nevezetes épület hasonló ábrázolása követi a könyvben. A szándékosan nagy számú – mint statisztikailag elégséges – példa annak igazolását szolgálja, hogy nem lenne nehéz áthangolni a felfogásunkat a következő – talán szerénytelen, de igaz – kijelentés szerint: az építészet a tér gyökérzete. Mielőtt az utoljára hagyott, előadásom derékhadát képező munkát sorra venném, felolvasom nem túl régen írott, de – úgy tűnik – kezdettől fogva alkalmazott ars poeticámat: „Az ismert, az ismeretlen és a megismerhetetlen határmezsgyéin dolgozom, inkább a két utóbbit részesítvén előnyben. A tudatelőttit szándékozom kifejteni a tudat-alattiból. Eszközeim a toll és mostanában a stílus. A hely(fel)szín a materiális kiindulópont, de onnan a gondolatok, sőt az érzések megritkult szféráiba kell emelkedni. Ez a lebegés az ismeretlen és a megismerhetetlen tartományaiban – sajnos – a tervezés során, és annak eredményeként, egyre jobban az ismert felé tolódik el, a megvalósításkor pedig minden ismeretlent ki kell küszöbölni. – Folyamat-rajzaim a lebegés fázisának megnyújtását kívánják

szolgálni, valamint azt a reményt vizsgálják, hogy a megvalósult anyagi realitás közvetíthet-e valamit a tervezés ajándékaként átélt ikaroszi élményekből. A rajzok felét kitevő tervekről is mondanék néhány szót. Ez a Japán építészet című folyóirat évenkénti pályázatára készült, ahol az egyszemélyes zsüror állapította meg a témát. Ebben az esetben James Stirling töltötte be ezt a szerepet, és a fiktív feladat egy, a néhai Karl Friedrich Schinkel számára tervezendő villa volt. A befejezetlen, de több évig készült munkát harmincvalahány év után azért vettem elő újra, mert a bevezetésben említett megfigyelés, a felületfolytonosság mint a térfolytonosság feltétele, ebben a pályázatomban dominált a legerősebben, illetve itt alkalmaztam mint elsődleges, tervezési formateremtő eszközt. A „térlenyomat”, a felület, mint a tömeg és az űr közös, képzeletben individualizált, testetlen „megtestesítője”, a hetvenes években tett nigériai tartózkodásunk óta majdnem kizárólagos szerepet játszott minden munkámban. Itt azonban még fontosabb funkciót kapott. Szerettem volna a tényleges, akármilyen formációjú felületen jelenlévő folyamatosságot nem sarkos, hanem görbített felület-átmenetekkel vizuálisan is hangsúlyozni, ezzel közelíteni az adott forma topológiailag transzformált változatához. (Topológiában a metrikus értékek, mint szélesség, magasság, arány, irány megszűnnek, csak a felületfolytonossági kapcsolatok őrizendők meg.) Bebizonyítatlanul, és talán bizonyíthatatlanul, sok éve él bennem az a vágy, hogy továbbfejleszthessem Jean Piaget tételét – mely szerint percepcionális rendszerünk a topológia szabályait követi. Kíváncsian kutatok, tudván, hogy a miszticizmus határait súrolom, amikor az épületektől, bizonyos topológiai kondíciók esetében, az emberek pszichikus képességeinek megnövelését is elvárom. Ettől a csábító illúziótól legtöbb esetben távol tudtam maradni, talán a „realitás” túlzottan kijózanító jelenléte miatt. (Az előadás szövegének szerkesztett változata)

2016 / 06

Kósa Zoltán építész kiállítása FUGA, 2016. 10. 18. – 11. 01. ___

szöveg text:

___

Ferkai András

Egy kiváló modern építész munkásságát láthatjuk a falakon, aki ugyanakkor nem tartozik a legismertebbek közé. Ennek részben a közkézen forgó ismeretek szűkös volta az oka. Lexikonokban szereplő életrajzai mindössze egy mozit, a Széher úti villát, a csepeli Shell-öltözőépületet és egy Attila úti bérház háború utáni átépítését emelik ki, miközben több családi ház és számos bérház fűződik a nevéhez. „Utolsó munkája a Gellért-szálló átalakítása” – írja a Magyar Életrajzi Lexikon, pedig Kósa az 1949-ben befejezett felújítás után még csaknem húsz évig dolgozott, és társasházak mellett olyan jelentős épületek tervezője volt, mint a Dagály utcai Szabadság-strand főépülete. Sajnos szép számmal találhatunk tévedéseket is a forrásokban. Egyes lexikonokban, a Kamara és az Építészfórum honlapján hibás a születési évszáma, és nem igaz, hogy utazásai közben részt vett volna a Bauhaus munkájában, ahogyan ez több helyen is olvasható. Ha valaki e szócikkek alapján próbál képet alkotni Kósa Zoltánról, meglepve nézi majd e falakon az életmű váratlan gazdagságát és magas színvonalát. Mégis nehéz helyzetben vagyok, amikor Kósa életpályáját és műveit a kortársakhoz viszonyítva kell értékelnem. Minden kétség felett áll, hogy tehetséges építész volt, besorolni azonban szinte lehetetlen. Nem tartozott igazán egyetlen csoportosuláshoz, irányzathoz sem. Tervei sokfélék, nem volt „jelszavas” építész. A Posztumusz Ybl Miklós-díj katalógusa így jellemzi: „Magányos, zárkózott ember volt, gondolkodásának középpontjában az építészet ügye állt.” Életrajzával és írásaival megismerkedve azonban úgy érzem, ennél többről van szó. Kósa kifejezetten furcsa ember lehetett, kortársainak többségétől eltérően gondolkodott és bizonyos helyzetekben a szokásostól gyökeresen eltérően viselkedett. Hadd említsek néhány példát ezek közül. Kósa Stern Zoltán néven iratkozott be a Királyi József Műegyetemre 1920-ban, amikor a numerus clausus és az ellenséges légkör miatt sokan inkább külföldre mentek tanulni. Vezetéknevét – másokkal ellentétben – csak diplomázása után magyarosította, miközben a

régi-új magyar építőművészet

Budapest, Széher úti villa, 1934. Forrás: Magyar Építészeti Múzeum

Bethlen-kormány konszolidálta ellenforradalom miatt erre már nem feltétlen lett volna szükség. A zsidótörvények után is itthon maradt, s a munkaszolgálatok között tovább tervezett és épített, amíg csak lehetősége volt erre. 1956ban viszont disszidált feleségével és másfél éves kislányával, de 1957 tavaszán levélben kérte az Elnöki Tanácsot, hogy a meghirdetett amnesztiával hazatérhessen Ausztráliából. (A megnyitó után tudtam meg Fehérvári Zoltántól, akinek édesanya egy időben együtt dolgozott Kósával, hogy sem felesége, sem gyereke nem volt. A Népszabadság 1957. április 17-i számában megjelent levelet tehát vagy egy másik Kósa Zoltán nevű okleveles építészmérnök írta, vagy hamisítvány volt. Így jár az építészettörténész, ha forrásait nem kezeli kritikával.) A modern építészethez való viszonya is különbözött a két világháború között szokásos álláspontoktól. A Preisich Gábor írta nekrológ szerint 1931-től a CIAM magyar szekciójának tagja volt, valójában neve csak később és szórványosan jelent meg a dokumentumokban, és a csoport közös munkájába soha sem kapcsolódott be aktívan. Feltételezem, hogy Molnár Farkas és Fischer József utópikus el-

képzelései és radikálisan lecsupaszított építészete taszította. A Pesti Napló Építésznotesz rovatában írta: „Meggyőződésünk szerint ma a kis részletkérdéseknek gyors, szakszerű és precíz megoldása fontosabb, mint a nagy apparátust igénylő, hatalmas méretű elgondolások konkretizálásán való fejtörés. A kis, de elevenbe vágó részletkérdéseknek gyors, szakszerű és precíz megoldása hamarább teszi leküzdhetőkké és elérhetőkké a nagy problémákat.” Nagyon hasonló gondolatokat fejt ki 1947-ben a Tér és Forma hasábjain Budapest városfejlesztési programjával kapcsolatban, amikor azt a kérdést teszi fel: „Vajon mennyi realitás van ezekben a szép tervekben, mi valósítható meg belőlük és mi az, ami csak építészeti vágyálom és öncsaló elképzelés?” Szkeptikusan fogadja a neves külföldi mesterek világmegváltó terveit, akik többnyire nem érezték meg a jövő alakulását és félreértették a fejlődés irányát. „Léptennyomon tapasztaljuk – írja –, hogy a megvalósult gondolat, a megépített mű mennyire felette áll az elképzelésnek. A valóság men�nyivel sejtelmesebb, szellemisége mennyivel magasabb fokú, formái mennyivel tisztábban fejezik ki a lényeget, mint ahogyan azt az épí-

Budapest, Attila út 2. társasház. Forrás: Magyar Építészeti Múzeum

Budapest, Szabadság (ma Dagály) Strand, 1961 (Tőkés Györggyel). Forrás: Magyar Építészeti Múzeum

tész megálmodta.” Következtetése a korábbi gondolataival rokon: egész várost nem szabad nagy távlatra tervezni, csak rövid időtartamú és kis területekre koncentráló terveknek van értelme, de akkor sem mellőzhető az igények állandó figyelése, a megvalósíthatóság szempontjainak figyelembe vétele. Ez a gyakorlatias

passzázs // passage

hozzáállás jellemzi villáit és bérházait, melyek alaprajza és berendezése jól használható, elegáns és dekoratív formáik pedig megértést mutatnak az épületeket megrendelő vagy használó polgárok otthonosság-igénye iránt. Itt jegyzem meg, hogy Kósa nem csak gyakorolta szakmáját, hanem kedvvel és te-

hetséggel írt róla. Könyvei közül kiemelkedik A világítás művészete (1967), a Modern amerikai építészet (1973) és a Kenzo Tangéről szóló monográfia (1974), mindhárom komoly tanulmányokon alapuló szakkönyv. Az igényes ismeretterjesztés műfaját sem vetette meg, ezt jelzi a Pesti Naplóban éveken át vezetett rovata és az irodalmi Olcsó Könyvtár tudományos megfelelőjében, a Minerva-zsebkönyvek sorozatban megjelent, a 20. század építészetét a nagyközönségnek bemutató kis kötete. Visszatérve építészeti munkásságára, azt kell feltételeznünk, hogy köztes helyzete az avantgárd, a „kisrablók” és a modern szemléletet divattá züllesztők között, pályakezdéséből vezethető le. Kósa Zoltán nem Dessauban vagy Frankfurtban ismerte meg a modern építészetet, hanem Berlinben, s a fényűző metropolisban az mást jelentett, mint a Bauhaus környékén vagy a szociális lakásépítés fellegvárában (hogy ilyen szép képzavarral éljek). Kósa 1929-ben részt vett egy híres vendéglátóhely, a hol Germania Haus, hol Gourmenia Haus néven emlegetett épület tervezésében. A pazar luxussal kialakított, modern és art deco elemeket keverő, új anyagokat és meglepő fényhatásokat alkalmazó étterem-kávéház együttes hatását felfedezhetjük első megvalósult munkájában, a Teréz körúti Décsi mozi sajnos már csak archív fotókon létező belső tereiben. A korszerű anyagok, az indirekt világítás, a neonok, általában a transzparencia és tükröződések révén elérhető hatások, a fén�nyel építés Kósát egész életét végigkíséri, több írása és könyve is ezzel a témával foglalkozik. Tud azonban egyszerű eszközökkel is nagyvonalú épületet tervezni, erről tanúskodnak a háború utáni időszakból a Béke úti lakótelep sávházai és a csepeli Fő tér sarokháza. Ha a környezet azt kívánja, romantikus szellemű házakat épített, ahogyan ezt a csillebérci Úttörőváros magas tetős, terméskő falú fürdő- és lakóházain láthatjuk. E munkáit ismerjük képekről, de mit nem adnék azért, ha láthatnám, milyen díszletet tervezett a Royal Orfeumban Josephine Baker vendégszerepléséhez! (E kívánságom villámgyorsan teljesült, mert a kiállításon – egyéb díszlettervek mellett – két rajz is szerepel az 1928-as színpadképről.) (A kiállításon elhangzott megnyitó szerkesztett változata.)

2016 / 06

Cseh Építészeti Nagydíj 2016 ___

szöveg text:

___

Mikó László

A Cseh Építészek Szövetsége idén 23. alkalommal adta át a Cseh Építészeti Nagydíjat. Az évente meghirdetett pályázatra hét kategóriában lehet nevezni: új épület; családi ház, helyreállítás; belsőépítészet; tájépítészet; városrendezés; design – „kis építészet”. A zsűri egy nagydíjat és kategóriánként egy-egy díjat, valamint dicséreteket adhat ki, saját megítélése szerinti mennyiségben. A pályázat öttagú nemzetközi zsűrije az idén az alábbi összetételű volt: Eva Jiricna (Anglia – Cseh Köztársaság), Petr Franta (Cseh Köztársaság), Vladimir Lazansky (Cseh Köztársaság), Elena Szolgayova (Szlovákia) és Mikó László (Magyarország). A zsűri elnökéül Eva Jiricna cseh származású, Londonban élő neves építész-belsőépítészt választották meg. Ő egy nap késéssel kapcsolódott be a zsűri munkájába, mert részt vett Zaha Hadid temetésén, akivel nagyon szoros szakmai és baráti viszonyban állt. A pályázatra összesen 51 nevezés érkezett be, a pályaműveket a prágai Nemzeti Galériában tekintette át a zsűri. Az első rosta után 24 nevezés maradt bent a további versenyben, melyből 12 épületet látogatottunk meg, találkozva az építészekkel és a megrendelőkkel. A négynapos épületbejárás eredményeként a Cseh Építészeti Nagydíj 2016 elismerést a rekonstrukció kategóriában nevezett Fehér Torony felújítása (Hradec Králové) nyerte el, építészek: Architekti Chmelik & Partneri. A történeti belvárosban álló templom tornya teljes felújítást kapott és az alsó szinteken egy modern hozzáépítésű látogató központtal egészült ki. Látványossága a torony lépcsőjének orsóterébe épített, magát a tornyot ábrázoló, fény- és hangjátékkal kísért plexi makett. Az új épület kategória díjazottja a Lézer Központ (Dolni Brezany) épülete, építészek: Bogle Architects. A belsőépítészet kategóriában a Trebesine főiskola auditóriuma (Prága) kapott díjat, terveője az IO Studio. Design kategóriában a Hylacka kilátó torony (Tábor) kapta díjat, építészek: Architekti Grygar & Spol. A családiház kategória díjazottja egy többszáz négyzetméter alapterületű családiház lett (Oldrichov/Liberec), építész: Pantelis Larcou. A felsorolt kategóriákban a díjak mellett szá-

régi-új magyar építőművészet

Bogle Architects: Lézer Központ, Dolni Brezany

Pantelis Larcou: Családi ház, Oldrichov/Liberec

mos dicsérő elismerést osztott ki a zsűri. A városépítészet kategóriában egyáltalán nem, tájépítészet kategóriában csak egy nevezés érkezett, melyre a zsűri nem adott elismerést. Mivel az előző évben is részt vehettem a Cseh Építészeti Nagydíj zsűrijében, lehetőségem nyílik az összehasonlításra. A 2016-os év nemcsak a nevezések számát – 86 helyett 51 –, de átlagos szakmai színvonalát tekintve is szerényebbnek bizonyult a tavalyinál. Természetesen ez évben is szinte minden kategóriában akadt kiemelkedő minőségű alkotás, de a mezőny „futottak még” csoportja népesebb

volt, mint 2015-ben. A nemzetközi zsűri hivatalos nyelve az angol volt, de mivel a zsűri négy tagja anyanyelvi szinten beszélt csehül, egyik tagja pedig nem tudott angolul – vele oroszul beszéltem –, nyelvileg néha elszigetelődtem. Az épület látogatás szervezése sem volt maradéktalan, hiszen a kiszemelt 24 helyszínből végül csak 12 épületet látogattunk meg, miközben egyik nap két épületért 800 km-t tettünk meg. Mindezek ellenére ismét komoly élmény volt megismerni a kortárs cseh építészet aktuális kiemelkedő eredményeit.

Diverzív építészet Széplaky Gerda

A tervezés útvesztője

Ekler Dezső építészete – esztétikai perspektívából L'Harmattan kiadó, 2016, 160 oldal

www.meonline.hu

Széplaky Gerda könyve az építészetet a befogadás esztétikai élménye felől közelíti meg: az épületet műalkotásként nézi, anyagaival, formáival, arányaival, a környezetben való létezésével együtt vizsgálja. Ezzel az építészet máig feloldatlan kettős jellegét – tudniillik hogy a mérnöki tudományokhoz vagy a művészetekhez tartozik-e – az utóbbi irányába tolja el. Olyan komplex elemzésekkel tárja fel a vizsgálatának tárgyául választott Ekler Dezső-épületeket, ami egészen ritka a magyar művészetelméletben. Egy pályája csúcsán járó kortárs alkotó oeuvre-jét teljes mélységében megvilágítani, ráadásul nem a szélesebb társadalmi, szakmai vagy stílustörténeti összefüggésekbe ágyazva, merész vállalkozás. Széplaky Gerda azonban – nem mellőzve, csupán a háttérben tartva a párhuzamos társadalom- vagy építészettörténeti folyamatokat – Ekler építészetének hatásmechanizmusából indul ki. Megfordítja az építészeti kritika által járt utat, és nem az építést felkínáló helyzetből, a megbízói igényből vagy az építész tapasztalatából indul ki, hanem a kész műből, annak a befogadóra tett hatásáról. Ezt a hatást befogadói érzékenységgel és tágas filozófiai utalásrendszerrel fogalmazza meg. Nyelvi gazdagsága, pontos logikai rendszere mellett a könyv attól is válik élvezetessé, hogy feltűnően jó a képek minősége, kép és szöveg pontosan követi egymást, így magát a kötetet is műalkotásként tudjuk értékelni. Götz Eszter

Építész workshop középiskolásoknak

A tavaly elindított „Tervezd meg az életed” építész workshop sikerein felbuzdulva 2016. október 28-án kétszer annyi diák – a fővárosból és további 13 megyéből – vehetett részt a BME Építészmérnöki Karán megrendezett kreatív, az építészképzést megismertető workshopon. Kilencven középiskolás új élmények, idegen formák világába csöppenve egy fikciónak tűnő történet közepében ismerkednek az ismeretlennel. A helyszín, a BME központi épülete önmagában is útvesztő. A feladat első ránézésre megnyugtatónak tűnik: labirintust kell készíteni egy 50x50 cm-es táblára, melyen fekete sávok jelölik a beépíthető és beépíthetetlen területeket, csapatonként eltérő mintázattal. Nemcsak a feladat, a tervezés menete is sok szempontból labirintushoz hasonlít, hiszen folyamatos döntésláncolatok összefűzése hozza meg a végeredményt, ami már az első válaszút után némiképp determinálva van. A labirintus megtervezése és kivitelezése szabadság és kötöttség egyaránt, szabadság a tervezés szabadságának értelmében és kötöttség a meglévő helyzethez való adaptáció kényszerében. Mindez szabad asszociációt és folyamatos koncepcióalkotást, gondolkodást, tervezést és újraértelmezést szül. A feladattal való küzdelem azonban lassan összecsiszolja az ismeretlen résztvevőket, s egy egész napi közös tervezés után már nyoma sincs a kezdeti félelemnek. 12 labirintus készült, és záróakkordként fény derült a jelentésnélkülinek tűnő fekete határokra is; ez sokszor megnehezítette a feladatot, amit a csapatonként kapott jelszavak (város, diffúz, alagút, átjáró etc.) még tovább bonyolítottak.

A csapatoknak a K épület II. emeletére kellett labirintusokat tervezni, amik sok esetben útvesztővé váltak. Egyszer talán hagyománnyá válik a BME Építészmérnöki Karán megvalósuló középiskolásoknak szervezett építészeti workshop, mindenesetre a második alkalom sikere határozottan ebbe az irányba mutat. A kreatív feladatok kitalálása, megszervezése egy lelkes, elszánt csoport érdeme volt, melynek tagjai: Bánkúti Eszter, Gáspár Orsolya, Lassu Péter, Skaliczki Judit, Ther Tamás, Varga Imre, Zalakovács József és Baku Eszter. Az eseményt az NTP-FKT-M-16-0005 számú pályázata támogatta. Baku Eszter

DesignEuropa-díj 2016 Magyar tervező a döntőben www.meonline.hu

A DesignEuropa-díj az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) díja, amellyel a formatervezési minták és azok menedzselése terén tanúsított kiválóságot tüntetik ki a lajstromozott közösségi formatervezési minták jogosultjai körében. A DesignEuropa-díjat az Európai Unió

szellemi Tulajdon Hivatala (EUIPO) szervezi az Olasz Szavadalmi és Védjegyhivatallal (UIBM) partnerségben. A díjjal a formatervezési minták és azok menedzselése terén tanúsított kiválóságot tüntetik ki a lajstromozott közösségi formatervezési minták (RCD) jogosultjai körében, legyenek azok magánszemély jogosultak, kisvállalkozások vagy nagyvállalatok. A lajstromozott közösségi formatervezési minta az Unió mind a 28 tagállamában érvényes szellemitulajdon-jog, amelyet az EUIPO kezel. Nyolc formatervet válogattak be a döntőbe, amelyek a legjobb formatervezési mintákat és termékterveket vonultatják fel az EU minden részéről, de azon kívülről is. Az első DesignEuropa díjátadó ünnepséget november 30-án rendezik Milánóban. A kis- és feltörekvő vállalatok kategóriájában a magyar formatervező, Szőnyi Anna IDO padja került a döntősök közé. Az IDO-t köztéri padként tervezte meg az alkotója mindössze két alkotóelemből – fából és acélból. A zsűri értékelésében kiemelte, hogy a termék rendkívül sokféle magatartás- és interakciós formába illeszthető bele. Az IDO egy olyan termék, amely a lajstromozott közösségi formatervezési minta által biztosított oltalom mellett került a fiatal formatervező rajzasztaláról a piacra. A DesignEuropa első életműdíját Giorgetto Giugiaro, az ipari formatervezés egyik legnagyobb neve kapja, aki hat évtizedes pályafutása alatt több mint 200 autó formatervét alkotta meg. Olyan autók formatervét készítette el, mint a Volkswagen Golf, a Lotus Esprit, a Fiat Panda és a Maserati Bora 3200 GT. A világ közútjain a vezető autógyártók mintegy 60 millió olyan járműve fut, amelyek mind az ő kreativitásának köszönhetően készültek el. Forrás: sajtóközlemény

Szőnyi Anna: IDO pad

passzázs // passage

2016 / 06

_____

BÚCSÚ farewell _____

Kubinszky Mihály 1927-2016 ___

szöveg text:

___

Winkler Barnabás

Forrás: indóház-archívum

Amióta csak az eszemet tudom, Kubinszky Mihály szorosan hozzátartozik a kultúrában gazdag soproni gyermek-, majd fővárosi felnőttkoromhoz. Édesapámmal fiatal építészhallgató kora óta baráti kapcsolatban volt, később az egyetemen évtizedekig közvetlen munkatársakként dolgoztak, Winkler Oszkár nyugdíjba vonulását követően ő lépett az Építéstani Tanszék élére. 1927. szeptember 17-én született Sopronban. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben szerzett építészmérnöki diplomát. Oklevele megszerzését követően hazatért szülővárosába, ahol 1957-ig a Soproni Magasépítő Vállalatnál, majd a Győr Megyei Állami Építőipari Vállalatnál építésvezetőként dolgozott. Irányításával épült fel többek között a Soproni Asztalosárugyár, a Petőházi Cukorgyár és a fertődi laktanya. A Hunyadi János Általános Iskola újjáépítését is ő vezette felesége, Kassay Éva tervei alapján. Dr. Rados Jenő egyetemi tanár munkatársaként több évtizeden keresztül dolgozott a fertődi Esterházy-kastély felújításán. Kivitelezői munkáját követően a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem oktatójaként folytatta pályáját. 1976 és 1995 között mint egyetemi tanár vezette az Építéstani Tanszéket. 1996-ban vonult nyugdíjba, a Nyugat-magyarországi Egyetem professor

régi-új magyar építőművészet

emeritus címmel ismerte el munkásságát. Oktatói munkája mellett számos könyv szerzője, a legjelentősebbek: Vasutak építészete Európában (1965), Adolf Loos (1967), Györgyi Dénes (1974), Régi magyar vasútállomások (1983), Otto Wagner (1988), Táj+építészet (egyetemi tankönyv, 1995), Sopron építészete a 20. században (2003), A régi soproni Lőver – egy lőverlakó építész feljegyzései (2005, lásd MÉ 2013/9 – a szerk.), Az ion fejezet – egy építész emlékiratai (2006). Főszerkesztője a Modern Építészeti Lexikonnak (1977). Számos, vasúttal kapcsolatos német nyelvű könyve jelent meg Németországban és Ausztriában: Banhöfe in Österreich (1986), Architektur am Schinenstrang (1990), társzerzője az Architektur an der Semme-ringbahn és a K.u.K. Eisenbahn Bilderalbum című kiadványoknak (1992-93). Egész építész életét végigkíséri közéleti tevékenysége. 1987-től a Soproni Városszépítő Egyesület elnöke, a MTA Építészettörténeti, Építészetelméleti és Műemléki Bizottságának, a magyar Építőművészek Szövetségének, a METESZ-nek tevékeny tagja. Munkásságának fontos része a több mint 350 tanulmánya és szakcikke. Jelentősek építészetkritikai írásai. 1974-ben A századforduló építészelmélete című értekezésével elnyerte az akadémiai doktor címet. Életét Sopronban töltötte, szeretett városa 2002-ben Sopron város díszpolgára címmel tüntette ki. 1992-ben Ybl Miklós-díjban, 2003-ban Széchenyi díjban részesült. 2015-ben feleségével, Kassay Évával vehették át a Műegyetemen a vasdiplomát. Átvételét így méltatta: „A huszadik század második felében feleségemmel együtt részt vehettünk szülővárosom építésében, építészeti munkáiban, de legalábbis annak szemtanúi voltunk.” Ez a jubileumi vasdiploma így mintegy összegzése is mindkettőnk életművének. Soproni látogatásaim során gyakran töltöttünk el kellemes órákat együtt, ősi lőveri házukban. Mindig gazdagodtam ezekből a beszélgetésekből, sokat megtudva a város életéről, építészekről, régi soproniakról. Ezeknek a beszélgetéseknek köszönhető Az ion fejezet című emlékirata. A nyár elején találkoztunk utoljára; egy szép soproni rajzzal köszönt el tőlem, mely azóta a rajzasztalom falán emlékeztet Mihályra, atyai barátomra.

_____ hírek news _____

HÍREK 2016. november 4. és 20. között tizenegy helyszínen rendezték meg a Makovecz Imre örökségéhez kapcsolódó Héttorony Fesztivált. Budakalászon, az MMA építész tagozata tagjainak munkáit bemutató kiállítással nyitott a fesztivál, majd Lendván a Pagony Ars Topia tájépítész csoport terveit, Kolozsváron és Zalaegerszegen Makovecz Imre rajzait és terveit, Százhalombattán pedig a Kós Károly Egyesülés alkotóit ismerhették meg a látogatók. Makón Csernyus Lőrinc főépítész munkáiból nyílt tárlat, aki Topolyán Makovecz Imre szakrális építészetéről tartott előadást. Az építészeti programokat az eddigi évekhez hasonlóan, gazdag zenei program kísérte. A fesztivál a Pesti Vigadóban gálakoncerttel zárult a Bartók év jegyében. DÍJAK Bán Ferenc építőművész Nemzet Művésze elismerésben részesült. A Prima Primissima díjat Tima Zoltán vehette át, a Prima díjat Pelényi Margit és Winkler Barnabás kapta. A Molnár Péter díjat Somogyi Krisztina vizuális intelligencia kutató és Cseh András építész kapta. Budapest XXII. kerület önkormányzata Építészeti Nívódíját a nagytétényi zsinagóga könyvtárrá alakításáért Daragó László DLA, Rabb Péter, Paulina András Mihály, Kérey Csilla, Hegedűs Gyöngyi Csilla és Lőke Tamás, valamint a Hómező utcai lakóház terveiért Széll Péter érdemelte ki. Az American Architecture Prize GOLD díját kapta meg Restoration and renovation kategóriában a Kovács Csaba és Vass-Eysen Áron tervei alapján átalakított és bővített kilátó Galyatetőn. A HuGBC Green walk fotópályázatának 1. díját Póllai Attila nyerte, 2. helyezett Jäger Krisztián alkotása lett. A 3. díjat és egyben a közönségdíjat Orosz Máté vehette át. A European Property Awards-on a Váci 1 nyerte a "legjobb többfunkciós épületnek járó építészeti díjat", illetve a "legjobb kereskedelmi célú ingatlanfelújítás" díját. Az Eiffel Palace az "irodaházak belsőépítészetét" méltató kategóriában a "kiemelten ajánlott" minősítést érte el. A Gold Key Awards-on a szegedi Science Hotel, a VarroDesign munkája, a legjobb lobbi díját nyerte meg a gazdaságos, koncentrált szolgáltatást nyújtó szállodák kategóriájában. A 2016-os Piranesi Díj nyertese Maruša Zorec, Maša Živec, és Matjaž Bolčina a trnovoi Plecnik ház felújításáért. Különdíjban részesült a Pedevilla architetti Tűzoltó állomása Vierschachban, illetve Emilio Caravatti és Matteo Caravatti Jigiya So Rehabilitációs Központja Maliban. A hallgatói projektek közül kiemelt dicséretet kapott Thomas Harlander és Florian Anzenberger a bridgingMzamba híd projektjéért.

hírek // news

A 2016-os Temesvári Építészeti Biennálén építészeti víziók kategóriájában Petrovicz Anna és Péter Zsuzsanna Repercussion című projektjét, az építészeti írások közül pedig Cseh András Many is Beautiful című esszéjét díjazták. Év Homlokzata pályázat díjazottjai 2016-ban családi ház kategóriában Dankó Kristóf a Mór belvárosi részén megvalósult családi ház tervezéséért; társasház kategóriában ifj. Benczúr László és Weichinger Miklós a Budapest II. kerületében épült kétlakásos ház koncepciójáért; középület kategóriában a Teampannon Kft. és az ír O'Donnell + Tuomey Ltd. közös projektjeként megépült CEU Belvárosi Campusáért; panel kategóriában az and-an terv építész iroda, Zács András és Fáy Piros a BGE zuglói kollégiumi épületének rekonstrukciójáért. Műemlék kategóriában a legjobb pályázat az építész Műép Építőmérnöki Kft. és a kivitelező RózsaÉp Kft. nyújtott be, a Budapest VIII. kerület, a Könyves Kálmán kőrúton felújított Tündérpalota, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet székházának épületére. Az Év Homlokzata 2016 Baumit ügyvezetői különdíját a Plusz Építő Kft. egy balatonszárszói nyaraló átépítéséért, a reload építészstúdió gödöllői ipari létesítménye a Food Base gyártócsarnok és irodaépület, valamint a lábatlani református templom tornyának felújításáért az Árkádok Kft. kapta. A közönségdíjat egy Nádasdon épült családi ház nyerte el, melynek kivitelezője Vasi Opus Kft. volt. A „Restart és start up” – Az Y-Z generáció irodái rozsdaövezetben – rehabilitáció a Déli pályaudvarnál” címmel meghirdetett IV. Hallgatói Ötletbörzén az „IFK Talentum 2016” díjat a Budapest Startup Center tervezői vehették át. Az EDG Design tervei alapján megépült Kollázs – Brasserie & Bar elnyerte a European Hotel Design Awards 2016 díját. KIÁLLÍTÁSOK ITTHON ∙ SZFE150. FUGA, 04. 28-ig ∙ Art Deco a pusztán. Sajó István (1896 1961) és műve. MODEM, Debrecen ∙ Földek – Czigány Ákos kiállítása. Várfok Galéria, 01. 21-ig ∙ Gregersen Gudbrand retrospektív kiállítás. Gregersen Art Point, 12. 31-ig ∙ House is - Kőszeghy Flóra kiállítása. Nagyerdei Víztorony, Debrecen, 01. 31-ig ∙ #Bartók. Ludwig Múzeum, 01. 08-ig ∙ Személyes utak 003 – Susan Swartz kiállítása. Ludwig Múzeum, 01. 29-ig ∙ Kísértetek és kísérletek – Szűcs Attila kiállítása. Ludwig Múzeum, 02. 19-ig ∙ Az első aranykor. Az Osztrák-Magyar Monarchia festészete és a Műcsarnok. Műcsarnok, 03. 12-ig ∙ 80+20: Kováts Albert és a Magyar Festők Társasága. Műcsarnok, 01. 08-ig ∙ Szemadám. Műcsarnok, 01. 08-ig ∙ Zoltán Mária Flóra: Az avignoni hálószoba. Műcsarnok, 01. 08-ig ∙ ENTER – a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) művészeti hallgatóinak kiállítása. Műcsarnok, 03. 05-ig ∙ DLADLA100 – a Képzőművészeti Egyetem dada kiállítása. MKE, 01. 31-ig ∙ Rippl Rónaitól Vajdáig. Magyar Nemzeti Galéria, 03. 19-ig ∙ Árny a kövön – Ország Lili kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, 03. 26-ig ∙ Idő – Schwanner Endre kiállítása. Magyar Nemzeti Múzeum, 01. 29-ig ∙ Üresség – Molnár Sándor kiállítása. Pesti Vigadó, 01. 08-ig ∙ Keresztes Dóra és Orosz István kiállítása. Pesti Vigadó, 01. 21-ig ∙ Gyerek/kor/kép. Budapesti Történeti Múzeum, 02. 19-ig ∙ Paloták, polgárházak, templomok a középkorból. Budapesti Történeti Múzeum, 01. 08-ig ∙ Én vagyok az – Miskolczi Emese kiállítása. Kiscelli Múzeum, 12. 31-ig ∙ Mutató nélkül - B. A. úr X-ben – Gróf Ferenc

kiállítása. Kiscelli Múzeum, 12. 31-ig ∙ Budapest 1 napja. Magyar Fotográfusok Háza, 01. 08-ig ∙ Walpurg - Ács Alíz Veronika kiállítása. Magyar Fotográfusok Háza, 01. 08-ig ∙ Pécsi 25 – Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj 1991-2016. Capa Központ, 01. 08-ig ∙ Elképzelni egy mozgalmat: A ma Buda pesten. Kassák Múzeum, 01. 15-ig ∙ Prófétaparádé. Új Budapest Galéria, 01. 08-ig ∙ Stúdió 1958-1989. Budapest Galéria, 01. 08-ig ∙ „Az ostromlás a dolgunk” – A betiltott Mozgó Világ (1975–1983). Ferenczy Múzeum, Szentendre, 02. 05-ig ∙ Kerekes Gábor: Futur X – 10 év papír kollázsai. Szentendrei Képtár, 02. 12-ig KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN Anglia ∙ We Live in the Office: A Commission by Giles Round. RIBA, London, 02. 05-ig ∙ Origins. A Project by Ordinary Architecture. Royal Academy of Arts, London, 01. 15-ig ∙ Beazley Designs of the Year. Design Museum, London, 02. 19-ig Ausztria ∙ Vienna’s Unknown Jewel. Architekturzentrum Wien, 01. 09-ig ∙ In the End: Architecture. Journeys through Time 1959–2019. Architekturzentrum Wien, 03. 20-ig ∙ Josiah McElheny. The Ornament Museum. MAK, Bécs, 04. 02-ig ∙ The Poetics of the Material. Leopold Museum, Bécs, 01. 30-ig ∙ Lars Müller: Book Builder. Aut. architektur und tirol, Innsbruck, 02. 17-ig ∙ Kellerbar #01: LSF 50. Aut. architektur und tirol, Innsbruck, 02. 17-ig ∙ Kopf Hand Blatt. Haus der Architektur, Graz, 01. 15-ig Dánia ∙ Our Urban Living Room. DAC, Koppenhága, 01. 08-ig ∙ Dreyer's Architecture Gallery. DAC, Koppenhága, 01. 15-ig Finnország ∙ More Colorful, More Cheerful, More Sophi sticated Finnish Architecture in the Sixties. MFA, Helsinki, 02. 19-ig Franciaország ∙ All at the Beach! Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 02. 12-ig ∙ Everything architecture. Arc en Rêve Centre d'Architecture, Bordeaux, 02. 12-ig Lengyelország ∙ Lviv, 24 June 1937. City, architecture, modernism. Museum of Architecture, Wroclaw, 02. 26-ig Németország ∙ Best Highrises – International Highrise Award 2016. DAM, Frankfurt, 01. 15-ig ∙ Maatwerk\Massarbeit – Custom Made Architecture from Flanders and the Netherlands. DAM, Frankfurt, 02. 12-ig ∙ BIG: Hot to Cold. An Odyssey of Architectural Adaptation. DAM, Frankfurt, 02. 12-ig ∙ Francis Kéré. Radically Simple. Architek turmuseum der TU München, 03. 26-ig ∙ Peter Cook. Retrospective. Tchoban Foundation, Berlin, 02. 12-ig ∙ Milestones from Five Decades. 50 Years of Gerber Architekten, Dortmund. Aedes Architecture Forum, Berlin, 01. 19-ig ∙ ECAL Graphic Design. Type, Print, Digital, Stories. Vitra Design Museum, Weil am Rhein, 01. 08-ig ∙ Ronan & Erwan Bouroullec. Rêveries Urbaines. Vitra Design Museum, Weil am Rhein, 01. 21-ig

Olaszország ∙ The Japanese House. Architecture & life after 1945. MAXXI, Róma, 03. 26-ig ∙ Carlo Scarpa and Japan. MAXXI, Róma, 03. 26-ig ∙ Álvaro Siza, Sacro. MAXXI, Róma, 03. 26-ig Svájc ∙ Schweizweit. Schweizerisches Architekturmuseum, Bázel, 05. 07-ig ∙ Der Architekt Max Frisch. ETH Zürich, 03. 31-ig ∙ Ausstellung der Master-Arbeiten Architektur HS16. ETH Zürich, 01. 11-ig USA ∙ Insecurities: Tracing Displacement and Shelter. MoMA, New York, 01. 22-ig ∙ How Should We Live? Propositions for the Modern Interior. MoMA, New York, 04. 23-ig ∙ Small Stories: At Home in a Dollhouse. NBM, Washington, 01. 22-ig ∙ Timber City. Innovations in Wood. NBM, Washington, 05. 21-ig ∙ JunYang and Bruce Yonemoto.MAK Center, Mackey Garage Top, Los Angeles, 02. 04-ig PÁLYÁZATOK Hódmezővásárhely önkormányzata nyílt ötletpályázatot írtak ki az első világháború emlékművének bővítésére, a hősök nevének megjelenítésére. A pályázaton építészeti vagy képzőművészeti megoldásokat várnak. Beadási határidő: 2017. 02. 28. Én kis falum – országos hallgatói tervpályázatot hirdetett az SPM Hungary, amelynek célja egy Budapesti agglomerációs település új negyedének kialakítása. A helyszín Budapest agglomerációjában található: olyan falukép tervezése a cél, ahol a közösségi élet és a rekreáció központi szerepet kap, valamint kis változtatásokkal egységes, de mégsem unalmas falukép jöhet létre. Felvetéseket várunk arra vonatkozóan, hogy a mai fiatal családoknak milyen közösségi terekre van szüksége ahhoz, hogy vonzóvá váljon számukra a vidéki élet. Beadási határidő: 2017. 01. 16. Információ: enkisfalum.wixsite.com/palyazat/kiiras Evezőspálya céltornya 2016 – a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata 40 év alattiak számára meghirdetett pályázata egy „ideálisra" elképzelt, a jövőben is jól használható evezőspálya épített környezetének területfejlesztési koncepciójára, valamint a versenyek rendezésére szolgáló létesítmények építészeti megfogalmazására várja a terveket és javaslatokat. Beadási határidő: 2017. 01. 24. Információ: www.mma.hu Tervpályázatot írtak ki Siófok központi üdülőterületének hosszú távú komplex fejlesztésére, amely a város egyik legrégibb és legismertebb területének, az üdülőközpontnak a hosszú távú új minőséget jelentő fejlesztését, egyedi, világszínvonalú arculatának kialakítását célozza. A tervezés központi eleme az átalakuló hajózási sziget, a marina, a móló, a Rózsakert, a Nagy strand, illetve a Petőfi sétány összefüggő szövete. Beadási határidő: 2017. 01. 31. Információ: mek.hu Elindult a jelentkezés a fenntartható építészet egyik legjelentősebb pályázatára, a Lafarge Holzim Award 2016-ra. Az immár ötödik alkalommal megrendezett versenyre példaértékű, komoly szakmai háttérrel rendelkező projektek és pályakezdők ötleteit egyaránt várják. Beadási határidő: 2017. 03. 21. Információ: www.lafargeholcim-foundation.org

2016 / 06

_____

építészek architects _____

Sheila O’Donnell

John Tuomey

Vasáros Zsolt

Gutowski Robert

Diploma Degree

1976 University College Dublin

1997 BME Építészmérnöki Kar

2001 BME Építészmérnöki Kar

Oktatói tevékenység Teaching activity

Válogatott munkák Selected projects

1978–80 Spence and Webster, London 1980 MA Royal College of Art, London 1980–81 Stirling Wilford and Associates, London 2010 Mahlum Lecturer, University of Washington 2012 Harvard GSD, meghívott oktató 2016 University College Dublin, professzor

1980–2008 Princeton University, meghívott oktató 1987, 1993 GSD Harvard, meghívott oktató 1988–89 AA, külső oktató 1988–94 Cambridge, oktató 1993–98 Oxford, oktató

BME ÉPK Ipartanszék

Válogatott munkák Selected projects

V&A East Museum, London, 2015–2021 Sadler’s Wells Tánciskola, London, 2015–2021 Saw Swee Hock diákközpont, London, 2014 Lyric Theatre, Belfast, 2011 Timberyard szociális lakások, Dublin, 2009 An Gaeláras, ír kulturális központ, Derry, 2009 Sean O’Casey közösségi ház, Dublin, 2008 Glucksman Gallery, kollégium, Cork, 2004

Szent II. János Pál Templom, Közösségi Ház és Plébánia, Páty Orfeum szálló, Balatonszemes Direxmédia irodaház, Budapest Bencés Erdei Iskola, Táp Rónay villa rekonstrukciója, Budapest Pannonhalmi Kosárlabda Csarnok ISES kutatói szállásépület, Kőszeg Zarándokház felújítása, Mariazell

építész

Queen Elizabeth Park, 2015 Saw Swee Hock Student Centre, 2009 Temple Bar, 1991

építész

Válogatott munkák Selected projects

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Queen Elizabeth Park, 2015 Saw Swee Hock Student Centre, 2009 Temple Bar, 1991 Díjak Awards

2015, 2011, 2003, 1999, 1997 Mies van der Rohe díj, döntős 2015 RIBA Royal Gold Medal 2015 Brunner Prize 2014, 2012, 2011, 2005, 1999 Stirling díj, jelölés 2012, 2010, 2009 AAI Special Award 2005 RIAI Triennial Gold Medal 2002 UIA Abercrombie Prize

2015, 2011, 2003, 1999, 1997 Mies van der Rohe díj, döntős 2015 RIBA Royal Gold Medal 2015 Brunner Prize 2014, 2012, 2011, 2005, 1999 wStirling díj, jelölés 2012, 2010, 2009 AAI Special Award 2005 RIAI Triennial Gold Medal 2002 UIA Abercrombie Prize 1993 Palladio díj, jelölés

Iroda Office

Díjak Awards

O'Donnell + Tuomey Ltd. 20A Camden Row Dublin 8, D08 DH04 Ireland +353 (0)1 475 2500 www.odonnell-tuomey.ie

régi-új magyar építőművészet

O'Donnell + Tuomey Ltd. 20A Camden Row Dublin 8, D08 DH04 Ireland +353 (0)1 475 2500 www.odonnell-tuomey.ie

építész

Válogatott munkák Selected projects

MNM Állandó Régészeti kiállítás, 2002 Tornai Pincészet bővítése, Somló, 2009 Esterházy uradalmi épületek fejlesztése, Devecser, 2012-től Szaléziánum, Veszprém, 2011 OMRRK Szabolcs utcai épületegyüttes (épül) Luxor West Bank síregyüttes helyreállítás, Egyiptom (folyamatos) Szépművészeti Múzeum Cézanne időszaki kiállítás installációja Kiemelt pályázatok Featured competitions

Szent István tér meghívásos tervpályázat, Százhalombatta – 1. díj Csillagerőd Nemzetközi Művészeti Központ, Komárom (Koris Jánossal) – megvétel MNM bővítése 2010 – 3. díj

építész

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Nemzeti Emlékhely fejlesztése, Székesfehérvár Versenyuszoda, élmény- és termálfürdő, Szolnok Városi uszoda és sportközpont, Pilisvörösvár Díjak Awards

2007 Média Építészeti Díj Iroda Office

Iroda Office

Narmer Építészeti Stúdió Budapest 1114 Bartók Béla út 37. 2/9. epiteszet@narmer.hu www.narmer.hu

GUTOWSKI Építész Kft. 2071 Páty, Kossuth L. u. 113. www.gutowski.hu

Skardelli György

Kelemen Bálint Zoltán

Rudolf Mihály

Albert János

Diploma Degree

1980 BME Építészmérnöki Kar

2006 BME Építészmérnöki Kar 2010 BME Építészmérnöki Kar – műemlékvédelmi szakmérnök

1979 BME Építészmérnöki Kar 1984 MÉSZ Mesteriskola 2008 PTE doktori fokozat

1992 BME Építészmérnöki Kar

Válogatott munkák Selected projects

Oktatói tevékenység Teaching activity

Füzér, Alsóvár, 2012-2015 (Skardelli Györggyel)

2008–2012 DE Építészmérnöki Tanszék 2002–2008 Kós Károly Vándoriskola mester-tanára 1999-2001 Janus Pannonius Egyetem Építészmérnöki Kar

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

BME Építészmérnöki Kar Széchenyi István Egyetem, Építészmérnöki Kar Válogatott munkák Selected projects

Alsóvár újjáépítése, Füzér, 2016 Kálvin tér felszíni kialakítása, Budapest, 2013 Innovációs Központ, Sopron, 2005 Sportaréna és Városi tér, Budapest, 2003 Gandhi Alapítványi Gimnázium és Tornacsarnok, Pécs, 2002 Knorr-Bremse Kutatási Központ, Budapest, 1999 Városi Sportcsarnok, Szentes, 1996 SOS Gyermekfalu, Kőszeg, 1993 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Nemzeti Emlékhely, Székesfehérvár, 2009 – 3. díj Nemzeti Színház, Budapest, 2000 – meghívás Világkiállítási Pavilon, Hannover, 1999 – 2. díj Díjak Awards

2009 2005 2003 2002 2001 1997

Prima Primissima díj Winkler Oszkár plakett Budapest Építészeti Nívódíj díj Pro Architectura (XI. ker.) díj Pro Architectura díj Ybl Miklós díj

építész

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség, Alma utcai szeretetotthon felújítása és bővítése, 2016 – 2. díj (vezető tervező: Farkas Dániel) Iroda Office

Közti Zrt. Skardelli stúdió 1023 Budapest, Lublói u. 2. www.kozti.hu

építész

Válogatott munkák Selected projects

Graviso üdülőház, és sportpálya öltözővel, Bózsva, 2016 Felsővár rekonstrukció, 1. ütem, Füzér, 2015 Örökségturisztikai Múzeum és Látogatóközpont, Tolcsva 2015 Lovagi Tornák Tere és Szabadtéri Színház, Miskolc-Diósgyőr, 2015 Vártemplom rekonstrukció, Sárospatak, 2014 Vécsey-Sardagna kastély, Hernádvécse, 2013 Herman Ottó Múzeum Pannon Tenger Múzeuma, Miskolc, 2013

Oktatói tevékenység Teaching activity

1988–2015 Pollack Mihály Műszaki Főiskola (később PTE Műszaki és Informatikai Kar) Válogatott munkák Selected projects

Pécsvárad, vár műemlékegyüttes fejlesztési és rekonstrukciós hasznosítása (társszerző) Szászvár, vár műemlékegyüttes rekonstrukciós hasznosítása Széchenyi tér 6. Iroda kialakítása és belsőépítészeti terve, Pécs Iroda Office

225D Építész Iroda Kft 7634 Pécs, Liliom utca 24.

Kiemelt pályázatok Featured competitions

CBA príma bevásárlócsarnok, Visegrád, 2014 – 1. díj Óvoda felújítása és bővítése, Visegrád, 2014 – megosztott 1. díj Szent Margit kolostor, Margitsziget, Budapest, 1994 – 1. díj Díjak Awards

KÖZTI Zrt. 1023 Budapest, Lublói utca 2. +36 1 4872600 kozti@kozti.hu

2011 Kós Károly díj 2010 "Pro Restauro Monumenti" – ICOMOS Díj 2008 Év Lakóháza 2004 Ybl Miklós díj 2003 Miskolc Város Építészeti Alkotói díj 2001 Miskolc Város Nívódíj 2000 Pro Architectura díj

www.kozti.hu

Iroda Office

építész

Hadas Építész Mérnöki Művészeti Kft. 3530 Miskolc, Hunyadi 13. +36 20 3398880, +36 20 5522621 muterem@hadas.hu www.hadas.hu

építészek // architects

2016 / 06

Földes László építész

Diploma Degree

1985 BME Építészmérnöki Kar Oktatói tevékenység Teaching activity

2000-2012 Korrektor, BME Középület Tanszék 2007-től BME Diploma Bizottság Válogatott munkák Selected projects

Vulkánpark Látogatóközpont, Celldömölk (Földes, Balogh, Tatár-Gönczi), 2013 Sauflon Innovációs Központ, Gyál (Földes, Csűri, Holics), 2013 Hosszúház, Pilisborosjenő (Földes, Sónicz), 2013 Zsámbék, bölcsőde (Földes, Balogh), 201 Balatonalmádi Egészségközpont (Földes, Balogh), 2011 Bíróság, Ítélőtábla, Ügyészség, Debrecen (Koller, Csatai, Földes, Pethő), 2006 Toldy Gimnázium Tornacsarnok, Budapest (Földes, Mórocz), 2004 Erdei Iskola, Visegrád (Turányi, Földes, Göde), 1996 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Pestszentimre, Óvoda, 2010 – 1. díj Nemzeti Múzeum bővítése, 2010 – 3. díj Lakóházak, Maassluis, Hollandia, 1993 – 1. díj Díjak Awards

2014 Média Építészeti díj, különdíja 2011 „Év Háza” 2011 2006 Ybl Miklós díj 2005 Média Építészeti díj 2004 Pro Architectura díj 2004 Toldy 150 emlékérem 1997 Pro Architectura díj Iroda Office

Földes és Társai Építésziroda Kft. 1026 Budapest, Nyúl u. 4. +36 20 5945648 studio@foldesarchitects.hu www.foldesarchitects.hu

régi-új magyar építőművészet

Hild Csorba Bernadett építész

Diploma Degree

1996 BME Építészmérnöki Kar 2006 BME Építészmérnöki Kar, Műemlékvédelmi szakmérnöki diploma Válogatott munkák Selected projects

New York Palota műemléki helyreállítása (Kaló Judittal) Budavári Nagyboldogasszony-templom helyreállítása (Deák Zoltánnal) Kapucinus utcai lakóház helyreállítása (Garaguly Kingával) Tornyospálca református templom helyreállítása Túrricsei református templom helyreállítása Döbrentei utca 15. épület helyreállítása, Mesemúzeum kialakítása Budapest, Labanc utca, Árkay lakóház helyreállítása Rezi vár védőépület Díjak Awards

2015 Média Építészeti Díj (Index közönségdíj) 2015 ICOMOS Díj 2014 Budapest Építőipari Nívódíja 2006 Europa Nostra díj Iroda Office

Forster Központ - Tervezési Osztály 1113 Budapest, Daróci út 3. www.forsterkozpont.hu

Getto Tamás DLA

Sági Gergely

Diploma Degree

1983 Magyar Iparművészeti Főiskola – Belsőépítész tervező művész

2016 BME Építészmérnöki Kar

Oktatói tevékenység Teaching activity

2012–2015 BME-ÉPK Ipartanszék, demonstrátor 2016– BME-ÉPK Ipartanszék, meghívott oktató

építész

2000– Építész Mester Egylet Mesteriskolája 2009–15 PTE PMMIK, Építőművész Szakmai Intézet 2015– PTE MIK, Építőművész Szakmai Intézet

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

Válogatott munkák Selected projects

Time Box, ideiglenes bemutató pavilonok, Mikháza, 2016

Válogatott munkák Selected projects

Kiállító és rendezvényház, Villány, 2015 Rengeteg utcai lakóház, Pécs, 2014 4 csoportos Óvoda, Pellérd, 2014 2 csoportos Bölcsőde, Pellérd, 2013 Hegyalja utcai lakóház, Pécs, Tettye, 2007 Általános Iskola és tornaterem, Pellérd, 2007 Községháza, Pellérd, 2006 Táncsics Mihály Gimnázium és Szakképző Iskola, sportcsarnok és tanuszoda, Siklós, 2005 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Új pécsi Vásárcsarnok és rövid ellátási lánc központi épületének tervezés és környezetének rendezése, 2015 – 2. díj EXPO Milánó magyar pavilon, 2014 – A MALOM – 1. díj Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója, bővítése, 2012 – megvétel Díjak Awards

2015 Kerámia tetőcserép az építészetben – 1. díj 2014 Breuer Marcell díj 2007 Ybl díj Iroda Office

Gettoplan építész stúdió +36 20 3635443 gettoplan@gmail.com

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Vienna House of Music, Archmedium hallgatói ötletpályázat, 2010 – finalista A Budapesti Olimpia városépítészeti víziója, 2009 – különdíj, BOM dicsérő oklevél Díjak Awards

2014 „A következő állomás”, BME TDK, Identitás és Kultúra szekció – 1. díj, tanszéki különdíj 2013 „A múlt jövője”, BME TDK, Identitás és Kultúra szekció – 2. díj 2008 Lakó-IKON kiállítás, Legjobb makett díj Iroda Office

Narmer Építészeti Stúdió 1114 Budapest, Bartók Béla út 37. II/9. www.narmer.hu

Szalánczi Donát

Köninger Szilárd

Tátrai Ádám

Lality Áron

Diploma Degree

2015 SZE Építészmérnöki Kar

2012 SZE Épülettervezési Tanszék

2011 SZE Épülettervezési Tanszék

Oktatói tevékenység Teaching activity

Díjak Awards

Oktatói tevékenység Teaching activity

2016 Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszék

2016- SZE külső munkatárs

2012 Junior Prima díj

2012- SZE Épülettervezési Tanszék

Válogatott munkák Selected projects

Borászat, Győrújbarát, 2015 (L studio Kft.) Kilátó, Csikvánd, 2013 (Herdics Ágnessel)

Kápolna, Göbös-major, 2015 Piac pavilon, Bogyoszló, 2012

Kápolna, Göbös-major, 2015

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Óbudai Multifunkcionális Közösségi Központ, Budapest, 2015 – kiemelt megvétel Bárány uszoda felújítása, Eger, 2011 (CZITA Építész Iroda) – 2. díj 3200 Művészeti, Oktatási és Technikai Központ, Siófok, 2010 (CZITA Építész Iroda) – megvétel Magyar Nemzeti Galéria 'A' épület fogadótereinek kialakítása, Budapest, hallgatói ötletpályázat, 2010 – 1. díj

építész

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Normafa pavilon pályázat, 2015 (Salacz Ádámmal és Tóth Balázzsal) – megvétel Magyar „Színes városrész Tatabányán”, 2012 (Tóth Balázzsal) – megosztott 2. díj Nemzeti Galéria „A” épület fogadótereinek kialakítása, 2010 (Geiszelhardt Júliával) – megosztott 3. díj Iroda Office

L studio Kft. 9023 Győr, Corvin u. 22. info@lstudio.hu

építész

Fő tér, Tatabánya, 2015 (CZITA Építész Iroda) – megosztott 1. díj 3200 Művészeti, Oktatási és Technikai Központ, Siófok, 2010 (Promontorio Arquitectos) – 3. díj Vigorelli stadion, Milánó, 2013 (DGT Architects) – 2. díj Iroda Office

CZITA Építész Iroda 9024 Győr, Zrínyi u. 4/c. +36 96 513710 czita@czita.hu

építész

Kiemelt pályázatok Featured competitions

építész

Díjak Awards

2016 MÉK-MÉSZ diplomadíj (Lélek Fürdő) 2016 Borsos József diplomadíj (Lélek Fürdő) 2013 Magyarország rejtett szépségei fotópályázat – 2. díj

Díjak Awards

2012 Saint Gobain Trófea, terv kategória 2012 Gy-M-S Megyei Építész Kamara diplomadíja 2011 Média Építészet Díja, terv kategória

www.lstudio.hu

építészek // architects

2016 / 06

_____ szerzők authors _____

Arnóth Lajos építész. 1952-ben szerzett diplomát a BME Építészmérnöki Karán. Pályáját a Könynyűipari Tervező Intézet (Kirterv) munkatársaként kezdte, majd a BME tanársegédje, 1953-tól az Iparterv tervező építésze, később irodavezetője volt. 1958-ban elvégezte a MÉSZ Mesteriskoláját. 1964-ben Ybl-díjat, 2010-ben Széchenyi-díjat kapott. Kimagasló eredményeket ért el a hazai ipari építészetben. Rendszeresen publikál. 1992 óta az Építész Mester Egylet Mesteriskolájának vezetője. Baku Eszter művészettörténész. 2009-ben diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán. 2007-2010 a MÉSZ munkatársa, 2010-2013 között a BME Építészkar Csonka Pál Doktori Iskolájának PhDhallgatója. Doktori kutatásait az Építészettörténeti és Műemléki Tanszéken végzi. 2014-tól a műemlékvédelmi szakmérnöki posztgraduális képzés hallgatója. Kutatási területe a két világháború közötti magyar építészet, különös tekintettel a szakrális emlékekre. Számos építészeti és művészettörténeti tanulmány szerzője. Beliczay Zsuzsa bölcsész, 2003-2008 között a Magyar Építőművészet szerkesztője, 2009-től hírügynökségi munkatárs. Német nyelvből számos szakfordítása jelent meg az Utóiratban, lapunk rendszeres szerzője. Botzheim Bálint építész, kutató. Szakterülete: digitális építészet, parametrikus paradigma. 2007-től a Kapy és társai Kft. partnere. Közös pályázatokat készített Kapy Jenővel (Szervita tér 2006, Pécsi Koncert Központ – PKK 2007). Önálló munkái: Vác csillagvizsgáló torony 2007; Art-Universitas Pályázat szoborterv, I. díj, 2008, Sopron. Kutatási területe: kiber-építészet. 2009-től a Magyar Építőművészet szerkesztője. 2013-ban a Pécsi Tudományegyetemen szerzett MA fokozatot. Dudics Krisztián építész, 2000-ben diplomázott a BME Építészmérnöki Karán. Végzés után az Építész Kaláka Kft. munkatársa, 2008-tól vezető tervező. A Középülettervezési Tanszéken DLA abszolutóriumot szerzett, kutatási területe az építészet és az ökológia összefüggései. Számos díjazott építészeti tervpályázat szerzője vagy társszerzője. 2007 óta több építészeti lapban rendszeresen jelennek meg írásai, kritikái. 2011-től a Dudics Építésziroda Kft. ügyvezetője. Ferkai András építész, építészettörténész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egyetemi tanára. Kutatási területe a 20. század magyar építészete, azon belül elsősorban a két világháború közötti építészet, de foglalkozik 1945 után működött építészekkel (Jánossy György, Gulyás Zoltán, Farkasdy Zoltán), lakótelepekkel, üzletportálokkal, az építészek szakmagyakorlásával és az építészet eszmetörténetével. Götz Eszter újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2006-2012 között a www.kultura.hu szerzője, 2009-2011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. Herbszt Csilla építészhallgató, a BME-n végzi tanulmányait. Jelenleg a svájci Laussanne-ban dolgozik egy építészirodában, előtte pedig az Architecture for Refugees munkáját segítette. Több hazai design pályázat díjazott társalkotója. Komlósi Bence építész. A budapesti BME-n, a barcelonai ESTAB-on, a zürichi ETH-n és a budapesti MOME-n végezte és végzi építészeti tanulmányait és kutatásait. Társalapítója a Közösségben Élni kezdeményezésnek, a dotlinearchitects építészirodának és az Archtitecture for Refugees open source online platformnak. Több hazai és nemzetközi cikk szerzője, workshop szervezője és projekt társalkotója. Losonczy Anna építészmérnök. 2014-ben szerzett diplomát a BME Építészmérnöki Karán, jelenleg a BME Urbanisztika Tanszék külsős oktatója. Lovra Éva MSc, építészeti író. Tanulmányait a szabadkai Építőmérnöki Kar Városépítészeti Szakán folytatja, a Pécsi Tudományegyetem PhD hallgatója, a Szlovák Tudományos Akadémia Építési és Építészet Intézetének ösztöndíjas kutatója. Kutatási területe a város- és városszövet tipológia a dualizmus korában és a szocialista modernizmus a volt Jugoszláv tagköztársaságban, Szerbiában. Tudományos monográfiája Szabadka urbanizmusa és építészete a második világháború után (1948–1975) címmel jelent meg (2014, Forum-VMTT).

régi-új magyar építőművészet

Lővei Pál művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, 1979-2013 között a műemlékvédelmi szervezet tudományos kutatója, jelenleg az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézetének munkatársa. Kutatási témái: a középkori művészet története, síremlékművészet, építészettörténet, középkori pecsét- és címertan, valamint a világkiállítások története. Magyar Péter építész (USA). A BME Építészkarán szerzett diplomát, 1975-ben hagyta el az országot. Az Egyesült Államokban él, a világ számos egyetemén oktató, vendégelőadó és professzor, akadémikus, a BME vendégprofesszora, többszáz épület tervezője. Megjelent kötetei: Thought Places (Architectura & Natura, Amszterdam, 1999); Think Ink (Kendall Hunt, USA, 2010). Éveken át működtetett egy magyar-amerikai építész szakmai csereprogramot. 2011-ben Magyar Építőművészetért díjat kapott. Márton László Attila építész, belsőépítész, bútortervező. 1993-ban szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán, mestere Csomay Zsófia volt, majd a MIF Mesterképző intézetében folytatta tanulmányait. 1994–97 között Kozma Lajos ösztöndíjat, 2003–2004 között Moholy-Nagy Formatervezési ösztöndíjat kapott. 1996–199 között elvégezte a Kós Károly Egyesülés Vándoriskoláját. Számos önálló és csoportos kiállítás résztvevője, több szakkönyv társszerzője, a 2014. évi Velencei Építészeti Biennálé magyar kiállításának társkurátora. Mikó László Ybl- és Pro Architectura díjas építész. 1979-ben diplomázott BME Építészmérnöki karán, diplomadíjjal. 1984-1986 között a Mesteriskola VIII. ciklusának hallgatója. 1993-ig a Középülettervező Vállalat, majd a Szántó & Mikó Építészek Tervezőirodája építésze. 1993 óta külső oktató a BME Építészmérnöki karán, jelenleg az Ipari Épülettervezési tanszéken. 2002 óta vesz részt a MÉSZ és a MÉK külügyi tevékenységében, jelenleg a MÉSZ Elnökségének tagja. Okrutay Miklós építész BME (1991), műemlékvédelmi posztgraduális tanulmányok Université Libre de Bruxelles (1994–1995), BME (2002–2004). Építészeti kritikái, tanulmányai 1992 óta jelennek meg különböző folyóiratokban, 2001-től publikál rendszeresen a Magyar Építőművészetben. Pálinkás Edit művészettörténész, közgazdász, az ELTE Művészettörténeti Intézetében szerzett diplomát 2009-ben. Fő érdeklődési területe a színházépítészet és az akusztika. A Budapesti Corvinus Egyetemen 2012-ben szerzett közgazdasági diplomát. Több hazai és nemzetközi kulturális rendezvény szervezője, résztvevője. 2009–2011 között, majd 2013-tól a Magyar Építőművészet szerkesztője. Prakfalvi Endre művészettörténész. 1987-ben az ELTE BTK-n szerzett diplomát. 1990-től a Magyar Építészeti Múzeum kutatója volt, jelenleg a Forster Központ Műemlékvédelmi Tudományos és Szolgáltatási Főosztály szakreferense. Számos szakcikk és könyv szerzője. Radev Gergő építész. 2013-ban szerzett építészmérnöki diplomát a BME Építészkarán. 2013–2014 között kivitelezésben dolgozott. 2014-ben nyert felvételt a Vándoriskolába. Jelenleg tervező építészként dolgozik, valamint építőtáborok szervezésével és a hazai vályogos hagyományok kutatásával foglalkozik. Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/ tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001, 100 % kreativitás, I. Építészeti Nemzeti Szalon/Műcsarnok, 2014). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapítószerkesztője. 2014-ben Ybl díjat, 2016-ban Kiváló Művész elismerést kapott. Térey János 1970-ben született Debrecenben. Író, költő, drámaíró, műfordító. A magyar irodalom kiugrott építésze és aktív urbanistája. Legjellegzetesebb műfajai a verses regény, illetve az újragondolt polgári dráma. Húsz könyve jelent meg, összegyűjtött verseit az Őszi hadjárat tartalmazza, A Legkisebb Jégkorszak című regénye pedig a fagyos magyar jövőben játszódik. Színműveit és fordításait a Krétakör, a Katona József, a Radnóti, a Nemzeti és a Vígszínház játszotta, illetve játssza. Néhány utóbbi munkájában az új magyar középréteg színtereit járta körül, az Asztalizenét kritikusai a polgári színmű föltámadásaként üdvözölték. Winkler Barnabás építész. 1989 óta vezeti az általa létrehozott HAP Tervezőirodát. Legjelentősebb épületei a Pharmafontana Gyógyszertári Központ épületegyüttese (ma Naturland), a Potsdamban és Frankfurt a.d. Oderben megépült sörgyár, a kerekegyházi és bácsalmási patikaház, a Campona városközpont épületei Budapest XXII. kerületében, az Infopark „D” jelű irodaháza, MCC. néven az RTL Klub stúdió- és igazgatási központja, valamint az egykori NDK követség épületéből átalakított Stefánia Park irodaház. 2003-ban hozta létre a HAP Galériát, számos építészeti könyv kiadója. 2005-ben Kós Károly díjban, 2008-ban Budapesti Építészeti Nívódíjban, 2009-ben Ybl Miklós díjban, 2016-ban Prima díjban részesült.

2016

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET // Hungarian Architecture

1580 Ft

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | xvI. 90.

O’Donnell – Tuomey • Vasáros • Gutowski • Skardelli – Kelemen – Rudolf – Molnár – Lipták • Albert • Földes • Hild Csorba • Getto • Sági

Gyors és ruGalmas

Dombori Part Hotel

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2016 | 06

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

RÉGI-ÚJ

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata 1903-tól cultural magazine of the Association of Hungarian Architects since 1903