Hungarian Architecture 2017/1 by Hungarian Architecture

régi-új magyar építőművészet // hungarian architecture | 2017 / 01 Hild villa, felújítás és bővítés / Hild Mansion, Budapest – Kokas László • Bleyer Jakab Általános Iskola / Elementary School, Budaörs – Tőrös Ágnes, Pólus Károly, Nagy Csaba • Nemzeti Teniszközpont / National Tennis Centre, Budapest – Kendik Géza • Hajóállomás / Ferry Station, Szentendre – Puhl Antal, Dajka Péter • Nordic Light irodaház / Office Block, Budapest – Paulinyi Gergely, Reith András • Energiatudatos családi ház / Energy-conscious detached house, Pécs – ifj. Kistelegdi István • Kiskastély helyreállítása / Reconstruction of the minor castle, Fertőd – Szentkuti Viktor, Halmai Dénes, Molnár Csaba • Boldog Donáti Celesztina piarista óvoda / Piarist Kindergarten, Nagykanizsa – Falvai Balázs, Nagy Márton, Tatár Balázs, Török Dávid

2017

Utóirat // post scriptum | xvII. évfolyam / 91. szám Óbudai zsinagóga / Synagogue, Óbuda – Klein Rudolf, Nagy Gergely Domonkos • Kolostorok újrahasznosítása és továbbélése / Recycling cloisters and their afterlife – Varga Bianka • Nő építészek a szocialista érában / Women Architects in the Socialist Era – Kerékgyártó Béla • Tadao Ando St. Louis-i galériája / Tadao Ando in St. Louis – Losonczi Anna • Magasházak Budapesten / Highrises in Budapest – Körmendy Imre

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | xvII. 91.

1580 Ft RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2017 | 01

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

MAGYAR É P ÍTŐM Ű VÉSZET / / H u n g a r i a n A r c h i t e c t u r e

Kokas • Tőrös – Pólus – Nagy • Kendik • Puhl – Dajka • Paulinyi – Reith • Ifj. Kistelegdi • Szentkuti – Halmai – Molnár

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

RÉGI-ÚJ

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata 1903-tól cultural magazine of the Association of Hungarian Architects since 1903

Előfizetési felhívás 2017

névmutató

2016 ___

Fenyvesi Judit 1–38 Ferdinánd Árpád 4–42 Ferdinánd Csaba 4–42 Ferenczi Huba 2–83 Ferkai András 6–86 Fialovszky Tamás 3–26 Finta József 2–18, 5–89 Földes László 4–22, 6–38 Frank, Josef 2–85

G A

2017-ben a régi-új Magyar Építőművészet folyóirat évi 6 lapszámmal, kéthavonta jelenik meg, minden számban UTÓIRAT elméleti melléklettel. A 2017-ben megjelenő 6 lapszám előfizetési díja változatlanul 8.700 Ft. Egy lapszám ára: 1.580 Ft Diák előfizetés: 6.600 Ft A diákkedvezmény igényléséhez kérjük a beszkennelt diákigazolványt elküldeni a szerkesztőség email címére: epitomuveszet@gmail.com Külföldi előfizetés egy évre: európai országokba: 87 EUR, tengerentúlra: 128 USD Szívből reméljük, hogy 2017-ben is a folyóiratunk olvasójaként és előfizetőjeként számíthatunk Önre! − A szerkesztők

Albert János 6–34 Antal Z. László 1–70 Aravena, Alejandro 1–85 Arnóth Lajos 6–7 Áts Géza 6–5 Ázbej Sándor 4–90

B Baku Eszter 3–14, 6–89 Bálint Imre 2–90 Balla Regina 3–72 Balogh Csaba 4–22 Bán Dávid 4–42 Baróthy Anna 4–50 Bártfai Tamás 2–28 Bártfai-Szabó Gábor 5–54 Beliczay Zsuzsa 6–6 Berényi Marianna 4–50 Bihari Ádám 3–79 Boór András 5–24 Borsos András 3–44, 5–90 Botzheim Bálint 2–42, 3–50, 4–34,5–63, 6–16 Bozzay Dezső 3–89

C Cock, Harry 1–27 Cságoly Ferenc 1–87 Csete György 4–12 Csikós Zoltán 1–12 Csomay Zsófia 4–34 Csontó Sándor 3–34, 4–46 Csontos Györgyi 4–14

Előfizethető a szerkesztőségben, vagy átutalással a Magyar Építőművészek Szövetsége K&H Bank 10201006-50197952 számú bankszámlájára. Számlaigényét kérjük a szerkesztőség email címén jelezze: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőség: Építészek Háza – Magyar Építőművészek Szövetségének székháza, 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. +36 1 3182444 (116-os mellék), +36 70 6149404 epitomuveszet@gmail.com

Deák Zoltán 6–4 Dénes Eszter 5–54, 6–5 Dobó János 1–56 Dudics Krisztián 6–8 Dukanović, Dubravka 45–89

E Ébli Gábor 4–90 Erdélyi Erika 6–42 Erdélyi Róbert 1–38 Erdélyi-Gáspár Judit 1–38 Erhardt Gábor 5–18 Ernyey Gyula 3–89

F Fábián Gábor 3–4, 4–28 Fabiani, Max 2–71 Faddi Dalma 4–50 Fajcsák Dénes 3–4, 4–28 Farkas Gábor 2–87 Fazekas Katalin 2–46, 5–44 Fejérdy Péter 5–44 Fejérdy Tamás 2–32 Fenyvesi Bori 1–83

Gerster Kálmán 1–60 Getto Tamás 1–52, 6–46 Götz Eszter 1–4, 1–44, 1–88, 2–18, 2–38, 2–50, 2–57, 2–87, 2–88, 3–26, 3–89, 3–90, 4–14, 4–90, 5–40, 5–46, 5–74, 6–42, 6–50, 6–89 Gőz Dorottya 3–50 Gutowski Robert 2–81, 6–22 Győrffy Zoltán 1–6, 4–38, 6–4

H Hadid, Zaha 1–44, 2–89 Hadik András 4–89 Häider Andrea 5–89 Hajós Tibor 1–18 Halmai Dénes 3–14 Halmos Balázs 1–88 Herbszt Csilla 6–74 Hild Csorba Bernadett 6–42 Holczer Veronika 2–53 Horváth Zoltán 6–4 Hory Gergely 4–77 Hőnich Henrik 2–90, 5–40 Hőnich Richárd 3–26

J Jeney Lajos 3–90 Jost Ferenc 6–58 Jószai Ágnes 3–83 Juhász Kristóf Attila 5–84

K Kaffka Péter 6–63 Kaló Judit 2–32 Karácsony Tamás 5–24 Kassai Ferenc 3–85 Katona Vilmos 2–74, 4–57 Kelbert Krisztina 3–85 Kelemen Bálint 6–26 Kemes Balázs 5–40 Kendik Géza 1–30, 1–81, 4–83 Kerékgyártó Béla 5–24 Kerényi József 2–90 Kern Orsolya 5–24 Kerner Gábor 3–54 Kiesler, Friedrich 4–87 Kiss Zsolt István dr. 1–12 Kistelegdi István, ifj. 2–87 Klaniczay Péter 3–67 Klein Rudolf 2–66, 5–76 Koch Péter 5–32 Kolossa József 4–46 Kolossáné Bartha Katalin 4–46 Komáromi Tas 4–28 Komlósi Bence 6–74 Kósa Zoltán 6–86 Kovács Ágnes 5–18 Kovács Csaba 4–38 Kovács Péter 5–50 Kőninger Szilárd 6–81 Körmendy Imre 4–62

Kőszeghy Attila 5–50 Krizsán András 3–81, 4–4 Kubinszky Mihály 6–90 Kun Zoltán 3–34

L Lality Áron 6–83 László Ervin 1–67 Lepik, Andres 2–57 Lévai Tamás 3–83 Lipták Zoltán 6–26 Losonczi Anna 1–75 Losonczy Anna 6–38 Lovra Éva 4–72, 6–67 Lőkei Ferenc dr. 1–48 Lőrinczi Edit 1–88 Lővei Pál 4–67, 6–75

M M. Juhász Ágnes 4–50 Mácsai Pál 5–73 Magyar Péter 6–85 Major György 3–76 Marián Balázs 1–83 Marosi Bálint 5–40 Marosi Miklós 5–82 Marótzy Katalin 1–88 Márton László Attila 6–78 Mátrai Péter 3–46 Meggyesi Tamás 1–6, 3–57 Mikó László 3–54, 6–88 Miller, Giles 6–50 Mizsei Anett 1–30 Molnár Csaba 3–14 Molnár Katalin 6–26 Moravcikova, Henrieta 5–76 Murka István 2–10

N Nagy Béla dr. 1–22 Nagy Csaba 5–8 Nagy Gábor 1–65, 4–69 Németh Tamás 4–34

O O’Donnell, Sheila 6–8 Okrutay Miklós 1–34, 1–48, 2–28, 3–38, 4–28, 5–8, 6–34 Oroszlány Miklós 5–40

P Paládi-Kovács Ádám 5–40 Pálinkás Edit 1–27, 2–88, 3–90, 4–22, 4–54, 6–22, 6–52, 6–54 Pataki Dániel 2–83 Peity Attila 1–12 Peračić, Dinko 2–50 Pethő László 2–42 Pilkhoffer Mónika 1–18 Pintér Tamás 1–81 Pintér Tamás János 4–81 Plečnik, Joze 5–86 Podrecca, Boris 2–71 Pólus Károly 5–8 Prakfalvi Endre 6–63 Puskás Péter 5–38

R Radev Gergő 1–52, 6–46 Radványi György 6–26 Rahim, Chehadé Abdel 3–50 Redneczki Ivett 2–83 Reisinger, Dan 3–42

Riedl Tamás 1–34 Rudolf Mihály 6–26 Rusu, Vlad Sebastian 6–54

S Sági Gergely 6–52 Scarpa, Carlo 3–67 Schneller István 3–63 Schrammel Zoltán 5–14 Schunk Tímea 1–52 Schwartz, Daniel 6–74 Silló Dániel 2–83 Simon Viktória 4–81 Skardelli György 6–26 Sólyom Benedek 3–26 Somogyi Pál 1–56, 5–81 Sporaarchitects 3–46 Sulyok Miklós 4–12 Szabó Gábor 5–84 Szabó Julianna 1–86, 3–75 Szabó Levente 2–46, 3–20 Szabó Tamás János 2–18 Szakács Barnabás 3–26 Szcuka Levente 5–57 Szécsi Zsolt 4–50 Szegő György 1–60, 2–59, 2–64, 2–87, 2–89, 2–90, 3–4, 3–85, 3–86, 3–87, 3–88, 4–6, 4–85, 4–87, 5–6, 5–86, 6–26 Szegő Hanna 2–85 Szende András 5–84 Szentkuti Viktor 3–14 Szepes Hédi 3–42 Széplaky Gerda 6–89 Szerdahelyi Júlia 1–87 Szövényi Anna 2–24 Szövényi István 2–24

T Takács Viktor 3–38 Tatai Mária 1–88 Tátrai Ádám 6–81 Térey János 6–58 Tétényi Éva 1–5 Tóth Bálint 4–50 Török Bence 2–79, 3–76 Török Ferenc 2–24, 5–6, 5–78 Török Szabolcs Bence 5–38 Tuomey, John 6–8 Turányi Gábor 5–86

U Ulrich Tamás 1–64, 5–32

V Vámossy Ferenc 3–89 Varga Tamás 5–14 Vasáros Zsolt 6–16, 6–52 Vesztergom Ádám 1–81 Vilics Árpád 2–46

W Weiss, Rudolf 3–88 Weiszkopf András 4–46 Winkler Barnabás 3–20, 4–67, 5–78, 6–90

Z Zeke Gyula 3–32, 5–69 Zöldi Anna 2–5, 2–6, 2–10

„Ma egy olyan intézmény, mint a frankfurti Német Építészeti Múzeum (DAM) nemcsak múzeumként definiálja magát, hanem kiállítási csarnokként is. Nem pusztán állandó gyűjteménye, de új és új tárlatai is éltetik. Mint múzeum kötelezőnek tartja eddigi gyűjtői tradíciói és vásárlásai folytatását a jövőben is, hogy a klasszikus formák és az örökérvényűnek remélt tartalmak mai és jövő generációknak is fenntartsák jelentésüket (…) A DAM legfontosabb feladata, hogy az architektúra, mint esztétikai építőművészet – ami keveseknek épül – és az építészet, mint általános téma szakadéka felett akrobatikus terpeszugrásokkal teremtse meg, tartsa fenn a kapcsolatot. Az esztétikai dominancia ma még nem teljesen idejétmúlt, de már nem az egyetlen kulturális olvasat. A művészet és kultúra mai aktív közvetítőinek tekintettel kell lenniük az élményszerzés és a közművelődés aspektusaira is.” Részlet a Deutsche Architekturmuseum (DAM) koncepciójából. A MÉ idei évfolyamában folyamatosan visszatérünk az újjáalakuló Magyar Építészeti Múzeum előkészületeire és kiállításaira – a szerk.

régi-új magyar építőművészet

2017 / 01

____

2 régi-új Magyar Építőművészet Alapítva 1903 A Magyar Építőművészak Szövetségének kulturális folyóirata.

tartalom content

____

MÉ 2017/01. szám ISSN 1785 – 282X Lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: +36 1318 2444 Mobil.: +36 70 6149404 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés: Schäffer Zsuzsa, kedd 9-12 óráig Felelős kiadó: Krizsán András DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: Szegő György DLA Főmunkatárs: Botzheim Bálint Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor Utóirat alapítva 2001 Alapító főszerkesztő: Szegő György DLA Szerkesztők: Götz Eszter, Pálinkás Edit Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Grafika: Kludovácz András Nyomtatás: Print City Europe Zrt. HIRDETÉSFELVÉTEL: Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: +36 20 4849044 WEBOLDALUNK: www.meonline.hu

28 szcéna // scene

Citadella ötletpályázat bemutatója – Beliczay Zsuzsa_______________________________________________________ 4 Concept Contest for Citadella – Zsuzsa Beliczay Média Építészeti Díj 2016

________________________________________________________________________________________

Architecture Media Awards 2016 téma // theme

Időív – Hild villa, felújítás és bővítés. MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet – Sulyok Miklós_____________________________________________________________________________________________________ 8 An Arc of Time. Reconstruction and Extension of Hild Mansion – Miklós Sulyok Tanítók és tanulók rendezett társulása. Bleyer Jakab Általános Iskola, Budaörs – Dragon Zoltán______ 14 An Organised Association of Teachers and Students. Jakab Bleyer Elementary School, Budaörs – Zoltán Dragon A szín tettei. Nemzeti Teniszközpont, Budapest – Zöldi Anna___________________________________________ 20 Acting Colours. National Tennis Centre, Budapest – Anna Zöldi A felébresztett Csipkerózsika. Hajóállomás, Szentendre – Ulrich Tamás______________________________ 24 Sleeping Beauty Awaken. Ferry Station, Szentendre – Tamás Ulrich Felragyogó mérföldkő. Nordic Light irodaház, Budapest – Mizsei Anett_______________________________ 28 A Milestone Brightening Up. Nordic Light Office Block, Budapest – Anett Mizsei Barátságos lakógép. Energiatudatos családi ház, Pécs – Botzheim Bálint____________________________ 34 A Friendly Dwelling Machine. Energy-conscious Detached House, Pécs – Bálint Botzheim A tér törvénye. Science Museum, Winton Gallery, London – Götz Eszter_ ____________________________ 38 The Principles of Space. Science Museum, London – Eszter Götz Idővel felfénylik. A fertődi Kiskastély helyreállítása – Götz Eszter_______________________________________ 42 By Time it will Shine. The Reconstruction of the Minor Castle in Fertőd – Eszter Götz

FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

Régi otthon – új funkciók. Plečnik-ház, Ljubljana – Pálinkás Edit________________________________________ 48 Old Home, New Functions. Plečnik House, Ljubljana – Edit Pálinkás Minden rendben van. Boldog Donáti Celesztina piarista óvoda, Nagykanizsa – Cságoly Ferenc____ 52 Everything is all right. Piarist Kindergarten in Nagykanizsa – Ferenc Cságoly

régi-új szcéna magyar // scene építőművészet

utóirat // post scriptum

A zsidó vallásreform építészeti tanúja. Az óbudai zsinagóga – Klein Rudolf, Nagy Gergely Domonkos_ ___________________________________________________________________ 57 Architectural Witness of the Jewish Enlightment. The Synagogue In Óbuda. – Rudolf Klein, Gergely Domonkos Nagy Érték(újra)teremtés. Kolostorok újrahasznosítása és továbbélése kortárs építészeti beavatkozások segítségével – Varga Bianka________________________________________________________________ 64 (Re)creating Values. Recycling Cloisters and their Afterlife via Contemporary Architectural Interventions – Bianka Varga Nő építészek a szocialista érában (1945–1989). Egy frissen megjelent angol nyelvű tanulmánygyűjteményről – Kerékgyártó Béla________________________________________________________________ 68 Women Architects in the Socialist Era (1945–1989) – Béla Kerékgyártó Az észleletek váltakozásából kialakuló építészeti élmény Tadao Ando St. Louis-i galéria épületében – Losonczi Anna___________________________________________________________________________________ 70 Architectural interest aroused by a variety of percepts in the interiors designed by Tadao Ando in St. Louis Magasházak Budapesten – Körmendy Imre_________________________________________________________________ 77 Highrises in Budapest – Imre Körmendy A MÉSZ a 21. században. Beszélgetés a MÉSZ jövőjéről, Építészpince 2017. január – Zöldi Anna, Botzheim Bálint__________________________________________________________________________________ 78 AHA in the 21st century. Discussion about the Future of AHA – Anna Zöldi, Bálint Botzheim terv // plan

Együttélés a távolabbi szomszéddal. Chlorella algapavilon terve – Miklósi Ádám___________________ 81 Symbiosis with the far neighbours. Chlorella Pavilion – Ádám Miklósi passzázs // passage

Kik éltek, kik építettek itt? Zsidó hozzájárulás Budapest világvárossá válásához Az ÓVÁS! Egyesület konferenciája és kiállítása – Götz Eszter___________________________________________ 83 Sajó István újrafelfedezése, MODEM, Műcsarnok – Szegő György_____________________________________ 84 Peter Cook retrospektív kiállítás. Építészeti Rajzok Múzeuma, Berlin – Götz Eszter________________ 85 Piranesi díj 2016, FUGA – Pálinkás Edit_____________________________________________________________________ 86 Kotsis Iván emlékérem 2016: Nagy Tamás__________________________________________________________________ 87 Rerrich Béla emlékkiállítás, Pavilon Galéria – Szegő György_____________________________________________ 87 Breuer újra itthon, Iparművészeti Múzeum_ _________________________________________________________________ 87 İstanbul 100. Kós Károly kiállítás, Isztambuli Magyar Intézet____________________________________________ 87 Hírek, díjak, kiállítások, pályázatok____________________________________________________________________________ 88 Lapszámunk építészei___________________________________________________________________________________________ 89 Lapszámunk szerzői_____________________________________________________________________________________________ 93 Éves tartalom – Névmutató 2016______________________________________________________________________________ 94

A borítón A Budapesti Nordic Light irodaház látható, építészek: Paulinyi Gergely, Reith András Fotó: Bujnovszky Tamás

14 2017 / 01

____ szcéna scene

____

Citadella ötletpályázat bemutatója MÉSZ, 2016. 12. 13. ___ szöveg text: beliczay zsuzsa ___

Hagyományteremtő rendezvényen mutatták be a Magyar Építőművészek Szövetsége Kós Károly termében a Citadella Ötletpályázat díjazott műveit. A Gellért-hegy kiemelt városképi, turisztikai, történelmi és szakrális jelentőségű hely, átalakítása érzékeny és sok kérdést megbolygató feladat. Krizsán András, a MÉSZ elnöke bevezetőjében felhívta a figyelmet arra, hogy az országos jelentőségű tervpályázatok szakmai fórumainak megrendezése mindig is a MÉSZ kiemelt feladatai közé tartozott. A Szövetség ezzel a rendezvénnyel tehát egy száz éves hagyományt szeretne újból feleleveníteni, és akár a szűkebb szakmán túlmutató építészetitársadalmi párbeszédet kezdeményezni. A rendezvény házigazdája és moderátora, Somogyi Krisztina vizuális intelligencia kutató köszöntőjében örömét fejezte ki afelett, hogy az ötletpályázat kapcsán újra lehet beszélgetni Budapest egy turisztikai és városképi szempontból kiemelt jelentőségű pontjáról, melynek átalakításával sokszor és sokan próbálkoztak már. Az ötletpályázatok ismertetését a kiemelt megvételben részesülő három pályamű alkotói kezdték. Boda István és Iszak Bálint, a Tima Stúdió munkatársai a hely adottságainak erősítésére, a turisták és a helyiek ott tartását ösztönző megoldásokra tették a hangsúlyt. A For-ma Kft. (Palotai Tamás, Varga-Ötvös Béla, Kotsis István, Gőczey András, Csuport Györgyné, Éltető Zsófia) pályamunkájának hangsúlyos vizuális eleme a Citadella felett ívelő fényhíd. Tervük a Gellért-hegy nemzeti zarándokhellyé alakítását emeli középpontba. 15. sz. pályamű – Boda István, Iszak Bálint – kiemelt megvétel

régi-új magyar építőművészet

A Szent István Egyetem Táj- és Településrendezési Tanszékének végzős hallgatói Hubayné dr. Horváth Nóra vezetésével készítették pályamunkájukat. A terv központi elemeit a tájtörténeti elemzések alapján kialakított kertek, parkok és a világörökségi terület gondolata adják. Az este második felében további tíz, elismerésben részesült pályamű mutatkozott be. A zsűri két megjelent tagja, Perényi Tamás, a BME Lakóépülettervezési Tanszékének vezetője és Turi Attila építész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja értékelésükben rámutattak arra a kettősségre, hogy miközben a Gellért-hegy kiemelt státusza, történelmi jelentősége nehéz súlyként telepedett a pályázókra, az ötletpályázat megkötések nélküli, teljes szabadságot biztosított. Hangsúlyozták, hogy az értékelés legfőbb szempontja a megtermékenyítő gondolatok megtalálása volt. Reményüket fejezték ki, hogy a folyamat itt nem zárul le, hiszen a kiválasztott munkák alkalmasak arra, hogy alapot nyújtsanak egy második forduló szűkebb perspektívájú programpályázatához. Mindketten pozitívumként emelték ki, hogy a pályázatok túlnyomó többsége megtartotta a vitatott történelmi örökségű Citadellát és a Szabadság-szobrot. Reményüket fejezték ki, hogy ezzel talán megszakad a vitatott épületek és szimbólumok eltüntetésének folyamata. Az erről 40. sz. pályamű – Palotai Tamás, Varga-Ötvös Béla, Kotsis István, Gőczey András, Csuport Györgyné, Éltető Zsófia – kiemelt megvétel

szcéna // scene

2017 / 01

kialakult vitát Turi Attila azzal a gondolattal vezette le, hogy az amnézia és a történelmi megnyugvás közti mezsgye igen keskeny, rátalálni csak nagyon lassan és megfelelő, felemelő gondolatok segítségével lehet. Egy ötletpályázatban felmerülő elemek ehhez is nyújtanak kapaszkodókat. A résztvevők között többekben felmerült, hogy hasznos lenne az ötletpályázat egészét nyilvánossá tenni. Krizsán András támogatta ezt a kezdeményezést. Hangsúlyozta, hogy a MÉSZ fontosnak tartja és rendszeressé szeretné tenni azokat az alkalmakat, melyeken a tervezők maguk mutathatják be pályamunkáikat. Ígéretet tett arra, hogy a közeljövőben a többi pályázó számára is lehetőséget biztosítanak önkéntes alapon terveik ismertetésére. Az ötletpályázat díjazott pályaműveiről bővebben: www.gellerthegypalyazat.hu 43. sz. pályamű – Hubayné dr. Horváth Nóra, Módosné Bugyi Ildikó, Jákli Eszter, Kovács András, Kovács Dóra, Fentősi Eszter, Hódos Katinka, Major Ivett, Nagy Fanni, Németh Annamária, Tóth Bettina, Vida Sára – kiemelt megvétel

Concept Contest for Citadella, Budapest Association of Hungarian Architects, 13. 12. 2016 Winning designs submitted for the concept contest for Citadella were presented during an event meant to launch new traditions in

régi-új magyar építőművészet

Károly Kós Hall of Architects’ House. The re-development of Gellért Hill, which is an outstanding landmark of the capital city, as well as a tourist centre with historic and sacred significance, involves loads of sensitive issues and various aspects. This programme offered an opportunity to discuss with the authors their concepts, and the members of the jury were also present to survey evaluation viewpoints and the genuine achievements of the tender which is innovative and inspired thoughts as an outcome of discussions associated with the site of unique significance.

Média Építészeti Díj 2016

Uránia Nemzeti Filmszínház 2016. 12. 11. ___

12. alkalommal rendezte meg az Építészfórum a Média Építészeti Díj nyilvános zsűrizését és díjátadóját december közepén az Uránia Filmszínházban. A gálán minden évben köszöntenek egy mestert, 2016-ban Török Ferencet, a ma élő építészgeneráció egyik legfontosabb alakját üdvözölték. Az eseményt Füleky Zsolt építészeti és építésügyi helyettes államtitkár nyitotta meg. A tizenegy döntőbe jutott projektet 158 jelentkezőből válogatta ki a nemzetközi előzsűri; a kiválasztás szempontjairól az előzsűri elnöke, Indira van’t Klooster, az A10 magazin főszerkesztője tartott összefoglalót. A kiválasztott 6 épületet és 5 tervet rövid prezentációkban ismertették a jelöltek, majd a médiazsűri képviselői elemezték a döntőbe került épületeket és terveket. Végül három szakmai bíráló – Bardóczi Sándor tájépítész, Dúll Andrea környezetpszichológus és Martinkó József design- és építészetkritikus – véleményezte a munkákat. Terv kategóriában a 2016-os Média Építészeti Díját a Nartarchitects Csontváry Múzeum-terve kapta (lásd MÉ 2016/4). A megvalósult épületek közül a győztes a debreceni Szent György templom lett (építész: Győrffy Zoltán, lásd MÉ 2016/1). Idén először a zsűri egy különdíjat is odaítélt, amelyet a Narmer Építészeti Stúdió és a BME Építőművészeti Doktori Iskola által megálmodott Rudapithecus Látványtár nyert el (lásd MÉ 2016/6). Három díjat is hazavitt az Archikon Építésziroda munkája, a Meséskert óvoda (lásd MÉ 2016/5). A közönségdíj Terv kategóriában a ghánai Newill Akadémia magyar tervezőit jutalmazta (Funk Bogdán, Szelecsényi Balázs, Vadász Orsolya, Nusszer Diána, Cserháti Csinszka). Épület kategóriában a Meséskert óvoda kapott közönségdíjat, ami az Index.hu közönségdíját is elhozta; különdíjat szintén a Meséskert óvoda, továbbá a Blokk Építész Műhely Hullám Csónakháza nyert. Idén először adták át a Lechner Tudásközpont a „Legjobb 1945 után épült épület rekonstrukciója” különdíját, amelyet az egri Eszterházy Károly Egyetem aktív egyetemi kampusza nyert el (építész, energetikus: Kormos Gyula). Gratulálunk a díjazottaknak!

szcéna // scene

Győrffy Zoltán: Szent György templom, Debrecen. Fotó: Batár Zsolt

Narmer Stúdió: Rudapithecus Látványtár, Felsőtelekes. Fotó: Vasáros Zsolt

Archikon Építésziroda: Meséskert óvoda, Budapest. Fotó: Bujnovszky Tamás

Architecture Media Awards 2016 Uránia National Movie Theatre, 11. 12. 2016 This year it was the 12th occasion that Építészfórum magazine organised the evaluation and ceremony of Architecture Media Awards in the middle of December in Uránia Movie Theatre. As a rule, the event is also an occasion to greet a master of architecture. In 2016 it was thus the greeting of Ferenc Török, an emblematic figure of today’s architects’ generation. Of the 158 applications a total of eleven projects were selected by the international panel of jury. The chairman of the Indira van’t Klooster, the chief editor of A10 magazine presented a brief survey of the aspects and criteria of assessment. The 6 buildings and 5 schemes selected were introduced by the applicants themselves in a brief summary followed by the representatives of the media jury who analysed the buildings and designs selected for the finals of the contest. In the end three professionals expressed their evaluation of the works submitted for the tender.

2017 / 01

____ téma theme

____

Időív – Hild villa, felújítás és bővítés

mma művészetelméleti és módszertani kutatóintézet ___ építész architect: Kokas László ___

szöveg text:

Sulyok Miklós

Napjainkra vajmi kevés maradt fenn a Hild-kori Pest-Buda urbanisztikai karakteréből. Azonban áll még fővárosunkban számos háza Hild Józsefnek, a magyar építészettörténet közismerten egyik legtermékenyebb építészének, aki csak Pesten mintegy kilencszáz építési engedély kérelmet nyújtott be pályája során. A Budakeszi úti villát saját családja számára tervezte 1844-ben, a korban divatos nyaralóépület céljára, a mainál jóval szerényebb méretekben. Mint ismeretes, a 19. században jelentek meg Pest-Budán a külvárosokban, különösen a budai hegyvidéken, a kisebb-nagyobb

régi-új magyar építőművészet

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

nyaralók és úrilakok. Eredetileg a kastélyszerűen elegáns portikuszos bejárattal megközelíthető fogadóhelység mindkét oldalán és mögötte egy-egy helyiség helyezkedett el. Mára azonban, amikor Kokas László és irodája három évvel ezelőtt hozzáfogott a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete számára szolgáló felújításhoz, már sokszorosan bővített és átalakított házzá változott az egykori nyaraló. Az építési program kutatóhelyeket, vezetői irodákat, előadótermet, könyvtárat és kiszolgáló helyiségeket tartalmazott. Az igen rossz fizikai állapotban lévő ház műemléki felújításának építészeti koncepciójában az építész láthatólag a klasszicizmus egyszerűségének és egyensúlyának lehetőség szerinti visszaállítására törekedett, miközben sikerrel kerülte el a „stílusban tervezés” buktatóit. Kokas László mestere az Iparművészeti Főiskolán, majd az Óbudai Alkotóközösségben Ferencz István, az 1980-as években a Miskolci Építész Műhely egyik vezető mestere volt és maradt. Az egyik legfontosabb tanítás, amit ő átadott, éppen az építé-

si örökség, a hely és a történelem tisztelete. Világosan látható ez a szemlélet abban, ahogyan Kokas hozzááll a műemléki felújítási feladathoz. Nem pusztán múzeumi módon, sterilen és távolságtartással kívánja konzerválni az épületet, de az újdonságot önmagáért hajszoló, technicista építészeti formák alkalmazását is elutasítja. A villát kívül-belül Hild-korabeli épületként kezeli, amit lehet, megtartott ebből a többszörösen átépített épületben, de természetes módon illeszti hozzá saját hozzájárulását a házhoz és berendezéséhez. Az épület felé közeledve világosan észlelhető, hogy a lejtős telekre ültetett villa podeszten (a klasszicizmus görögös antikizáló felfogása szerint pontosabb, ha azt mondjuk: krepidómán) áll. A felújítás ennek hatását erősíti, amikor a lábazatot vakolat helyett kőburkolattal látja el, olyan fuga-megoldással, amely szinte eltünteti a függőleges hézagokat és megnöveli a vízszinteseket. Ez a burkolólap-felhelyezési mód a villa építési korának, a 19. századnak építészetelméleti vitáira emlékezteti az építészettörténészt, amikor Gottfried Semper, Otto Wagner, Lechner Ödön és mások arról gondolkodtak, a burkolat a felöltöztetés hatását kelti, tehát lehetséges jelezni, hogy nem az épület falazatának tömör szerkezetét látjuk a homlokzaton. Nem állítanám, hogy Kokas László ezzel a szándékkal alakította volna ki ezt a lábazati burkolatot, mégis jól illik az épület korának építészeti megoldásaihoz. A villa podesztje a timpanonos, prostylos típusú, négyoszlopos homlokzati rizalittal és a főlépcsővel együtt erőt és nyugalmat sugároz. Ottjártamkor, a januári hóesésben, különösen erősen érvényesült a világos homoksárga, monokróm vakolatszínezés hatása, a nyílászárók egészen világos szürkéjével, s ezek a színeffektusok is az épület egységét finomságát közvetítették. A külső vakolatfestés színéhez nagyon hasonlót találtak az épület korábbi vakolatán, olyan helyen, amelyet nem érintettek a későbbi átépítések. A villa egész testének – ideértve az építészeti tagozatokat és magukat az oszlopokat is – egyszínű világos homoksárga külső vakolatfestése szokatlan lehet a klasszicizmus kálvinistasárga templomvakolatához, illetve az építészeti tagozatok színekkel való megkülönböztetéséhez szokott szemlélőnek. Ez a festésmód azonban hozzájárul az épület egészének egységességéhez, ami itt, klasszicista épületről lévén szó, fontos esztétikai cél. A nyílászárók egészen világosszürke színének megalkotása is Kokas László invenciója, tökéletesen hozza a klasszicista építészet visszafogott, kissé puritán megjelenését. Belépve, a bejárati ajtó tengelyére merőleges, impozáns, enfilade-jellegű térsor kiválóan érvényesül Kokas felújítási koncepciójának következtében. Az épületbelső terei közül csak az eredeti méreteiben fennmaradt foy-

téma // theme

2017 / 01

––––––––– Generáltervező // general design:

Kokas Műterem Kft. Vezető Építész // leading architect:

Kokas László

Építészek // architects:

Kokas Ignác, Balogh-Farkas Csaba, Lukács Péter, Kokas Balázs Belsőépítészet // interios:

Kokas László, Lukács Péter Statika // structure:

Lengyel Csaba – LCSL Kft. Gépészet // HVAC:

Szatmári Örs, Jagasics János – Szatmári és Szatmári Bt., Érchegyi Csaba – Érchegyi Generál Elektromos tervezés // electrical engineering:

Ivanics Zoltán – Provill Kft. Kertészet // gardening:

Szabó Gábor, Orbán Nóra – Tér-Team Kft.

–––––––––

er-ban lehetséges a Hild-korabeli enteriőr megidézése a bútorozással, a finoman elegáns homokszínű textiltapétával, a mennyezet alatti sávban futó rozettás grisaillefestésű díszítéssel, a visszafogott méretű csillárral és a lábazati faburkolattal. „A foyer-t úgy alakítottuk ki, hogy az ünnepélyes főlépcsőn feljőve, majd áthaladva a timpanonos-oszlopos portikusz alatt, a klasszicista építészet szabályai szerint kialakított fogadótérbe lépjünk, ahol a Hild-korabeli bútorvilág jelenik meg” – mondja az építész. Az itt már meglévő, mázas domborműves, halvány mogyorószínű kandalló a tér hangsúlyos elemeként jelenik meg, anélkül, hogy tolakodóvá válna. A fogadó tértől jobbra és balra elhelyezkedő két-két helyiségben a falak színe a mennyezet alatti faltagoló gipszprofilig halvány faforgács színű, ettől fölfelé fehér, míg a fogadótér mögötti helyiségben fordított a mennyezet és a fal színezése. Ezeken túl minden helyiség fala egyszerűen fehér. A belsőépítészet hangsúlyos eleme Kokas saját tervezésű bútor-rendszere: laminált faforgácslapból arányos, de modern, sőt időtlen karakterrel készültek a kutatóhelyek asztalai és szekrényei, a könyvtári polcrendszerek, a folyosói tárlók, amelyeken jól érzékelhető az igényes tervezés és kivitelezés. Mindezt egyedül a német Brunner cégnek a skandináv modern klasszicizmus szellemében tervezett székei egészítik ki. Az irodák

régi-új magyar építőművészet

téma // theme

2017 / 01

a legegyszerűbb berendezést kapták, új és funkcionális bútorokkal, ideértve a vezető irodákat is. A Ferencz István-tanítvány Kokas László építészeti szakterülete (és szenvedélye) az építészeti tervezés részterületei közül a belsőépítészet és a bútortervezés. Olyan léptéke ez az építészetnek, amely a legintimebb közelségben és viszonyban van az épület használójával és bárkivel, aki a házba lép. Az építészetnek ez a mozzanata az, amit valóban a „bőrünkön” érzünk, hiszen a falburkolatok, a színezés, a padló kialakítása, a világítás, az anyaghasználat, a berendezés léptéke és részletképzése minden milliméterében hatással van ránk látványában, tapintási minőségével, sőt még az épületen belüli mozgásunkat is meghatározza. Az épület belsőépítészetének egyik legfontosabb eleme a teljes belsőben egységesen végigvitt fényes horvát mészkő burkolat, ami nemességével, de mégis tartózkodó színével halk eleganciát és nagyvonalúságot kölcsönöz a villának. Fontos mozzanat, hogy a ház területét a hátsó homlokzaton egy 47 m2-es kutatóteremmel bővítették, ahol az egyterű helységben kutatóhelyeket – íróasztal, szék, zárható szekrény – létesítettek. Ezt a bővítést Kokas a kortárs technicizmus fitogtatása helyett a lehető legkevésbé feltűnő módon kívánta megoldani, vagyis az épület iránti alázattal, a meglévő homlokzati szakaszt az új épületrész külsején megismételve, s az új, nagyméretű ablakokat a lehető legsemlegesebb ablakosztással kialakítva. A felújítás során a földszint plusz pinceszintes épület teljes értékűen kétszintessé vált, a mai építési technológia tökéletesen ki tudja használni a Hild-korabeli építési szokások által kialakított szuterén szintjét, immár nem csak borospince vagy tüzelőtárolás céljára. Itt oldották meg minden műemléki felújítás egyik leginkább időigényes és legköltségesebb munkafázisát, az alapfalak vízszigetelését. Az épületet körbeásták, feltárva a talajszint alatti falrészeket, majd ezeket injektálással és

régi-új magyar építőművészet

ún. áldozati vakolat-eljárással kiszárították. Ekkor derült ki, hogy az épületnek egészen egyszerűen nem voltak alapjai, ezért utólagosan pótolták az alapokat, majd körben drénezéssel védték meg az épületet a további vizesedéstől. A pinceszinten egy falszakaszt régészeti módon eredeti állapotában meghagytak (ún. „tanúfal”) abban a térrészben, ahol a szép régi téglaboltozat maradt fenn. A villa telkén áll az ún. svájci lak, vagy gazdasági épület is, ami szintén bővítésre került, a főépület felújítási elvei szerint, funkciója kutatóirodák, vendéglakás, valamint műszaki tároló helyiség lett. A története során már egyszer bővített (igen szerény) svájci villa-típusú, fatornácos ház most hosszirányban, a másik oldalán kapott kiszolgáló helyiségeket tartalmazó bővítményével újra szimmetrikus lett. Ezt a bővítést az épí-

tész faburkolattal „öltöztette föl” és kőlábazattal jelezve egyszerre hozzáillesztette és el is különítette a korábbi építési szakaszokból származó épületrésztől. Kokas László keze nyomán tehát modern épület született a régiben, amely azonban mégsem puszta divatkövetésével, hanem időtlen súlyával és komolyságával szolgálja majd a beköltöző kutatóintézetet, példát mutatva a múlt és a jelen összebékítésének művésziépítészeti lehetőségeire.

An Arc of Time Reconstruction and Extension of Hild Mansion, Budapest József Hild, one of the most productive architects of Hungarian architectural history designed this mansion for his own family in 1844. As it was customary then, it was meant to be a holiday home, and it had been a lot more modest than it is today. Originally, it was accessible via an elegant entrance with a portico on both sides of the reception hall, much like castles, behind each of which there was only one room. However, as a result of the new renovation project, László Kokas and his fellow architects started to work on it three years ago to suit it to house a research centre specialized in art theory. It had been extended and remodelled several times since its completion as a holiday home. The construction scheme included management offices, lecture halls, a library and other rooms. The concept of the architect to renovate the structure in decaying and very badly deteriorated conditions ambitioned to restore the clarity and balance of Revivalist Classicism as an authentic historic building. Not only to conserve it like a museum, in a sterile but reserved way whilst also rejecting

téma // theme

the application of technicist architectural forms as well as the preference of novelties and innovations for their own sake. The mansion was treated like a building from the age of Hild regarding both the exterior and interior by preserving what could be preserved from this building reconstructed several times, whilst extending and enriching the house and its furniture with its own contributions in a natural way. On entering the building, one is impressed by the magnificence of the imposing enfilade-like spatial system perpendicular to the axis of the entrance door which is entirely exposed now thanks to the concept of the reconstruction project worked out by Kokas. Of the interiors it is only the foyer where it is possible to evoke the age of Hild which has preserved its original dimensions by the furniture, the finely elegant earth colours of the textile wallpaper, the band of the grisaille technique painting with rosette-motifs wrapping around in a band, the modestly sized chandelier and the wainscot of the plinth. An accentuated component of the interior design is the modular system of furniture designed by Kokas himself such as the wardrobes and the tables of the research units, which are well-proportioned but have modern, and even timeless characters, the system of the library shelves, the storage cabinets in the corridors, all of which feature high-standard design and execution. A modern building was born within the old one, which serves the functions of the research institute it is meant to house with its timeless weight and seriousness, showing an example to the architectural potentials of reconciling the past and the present.

2017 / 01

Tanítók és tanulók rendezett társulása Bleyer Jakab Általános Iskola, Budaörs

___ építészek architects: Tőrös Ágnes, Pólus Károly, Nagy Csaba ___ Legtöbbször egy iskolaépület felújítása is örömet okoz, de egy új épület emelése igazán ritka esemény – kivéve Budaörsön. És a múlt idő végképp nem indokolt, mert noha a Bleyer Jakab Német Nemzetiségi Általános Iskola gyógypedagógiai intézményi egységének új tömbjét tavaly adták át, de az idén lakják be tanulók. „Az iskola… tanítók és tanulók rendezett társulása, akik az emberi életkörülmények szempontjából hasznos és szükséges ismereteket tanítanak és tanulnak. E társulás… feloszlik alsó, közép- és felső iskolákra.” 1 Apáczai Csere János korát megelőzve, ugyanakkor némi hiánnyal írta le az iskola fogalmának meghatározását, hiszen még nem számolhatott a fenntartói, (speciális) módszertani vagy szakirány szerinti csoportosítással. Ha gyorsan átlapozzuk az oktatás történetének fejezeteit, akkor Apáczai után Mária Terézia, a Tanügyi Bizottság, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, a Ratio Educationis sejlik fel a lapokon.2 Az állami fenntartású iskolák építési boomjára a 19. század második feléig kellett várni: ugyan az 1868-as Eötvös-féle népoktatási törvény előírta a tankötelezettséget, de 1870-ben pél-

régi-új magyar építőművészet

szöveg text:

Dragon Zoltán

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

dául a tanköteles gyermekeknek csak mintegy 60%-át lehetett a rendelkezésre álló tantermekben elhelyezni. Viszont az 1899/1900-as tanévre (Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszterségének köszönhetően) az állami elemi iskolák száma 1539re emelkedett. Eközben a polgári iskolák száma hasonló ütemű növekedésen ment keresztül; egy-két emeletes, világos épületeket emeltek, szertárakkal, előadó- és díszteremmel, tornateremmel, könyvtárral. 3 2014. február 4-én emelkedett jogerőre a budaörsi Árpád u. 4-8. szám alatt a Bleyer Jakab általános iskola új épületére vonatkozó építési engedély. Ennek alapján Budaörs Város Önkormányzat megrendelésére (és finanszírozásában) 2015. augusztus 13-án a terület átadásával megkezdték a munkálatokat. 2015. szeptember 29-én ünnepélyes keretek között tették le az alapkövet, majd a mintegy 330 millió forintba kerülő új épület kivitelezése 2016 áprilisában fejeződött be. Az Árpád utcai iskola új épületének építéséhez összesen három telekre és az ezeken lévő épületek lebontására volt szükség. Az iskolához tartozó tagozat tanulásban akadályozott és értelmileg akadályozott tanulókat oktat, fejleszt. Az iskola a kötelező tanórai foglalkozásokon kívül rehabilitációs fejlesztéssel, logopédiai ellátással, kutyás terápiás és lovas terápiás foglalkozások biztosításával, illetve informatika és bábszakkörrel, kirándulásokkal, színházlátogatással, könyvtári és kézműves foglalkozásokkal is igyekszik a tanulók fejlődését elősegíteni. Az építészeti koncepció alapja egy, a használat szempontjából ideális akadálymentes, belső átriumkertes megoldás. Ezt a belső udvart öleli körbe a félnyereg- illetve nyeregtetős, 499 négyzetméteres épület. A térszervezést tekintve az átriumhoz közvetlenül kapcsolódnak a közlekedő részek, majd a tantermek, szaktantermek, igazgatási blokk, étterem, konyha, sport egység és a vizes blokkok – átellenben pedig a könyvtár és a

tĂŠma // theme

2017 / 01

––––––––– Építész tervezők // architects:

Tőrös Ágnes, Pólus Károly, Nagy Csaba Statika // structure:

Pintér Tibor Épületgépészet // HVAC:

Nógrádi Péter Elektromos tervező // electrical engineering:

Karácsony István Kivitelező // main contractor:

LAM Zrt.

–––––––––

technikaterem. Mindezeket a lehető legideálisabb csoportosításba rendezte, és a legkedvezőbb tájolással alakították ki az Archikon Kft. tervezői. A tantermek elé látványkertet, a szaktanteremhez pedig tankertet terveztek, a hátsó kertben pedig játszórész, tornapálya, parkoló és kerti tároló fogadja a negyven diákot. Az épített környezetbe illeszkedő, földszintes épület legmeghatározóbb vizuális jellegét a kerámiával burkolt mezőkből és vékonyvakolati mezőkből álló homlokzatképzésnek köszönheti. A hanggátló válaszfalakat szintén kerámiaelemekből falazták, a sima válaszfalak gipszkartonból készültek. A külső nyílászárók fa, a tantermi oldalon pedig műanyag szerkezetűek hőszigetelő üvegezéssel. A padlóburkolatok kiválasztásánál is az egyszerűségre és a könnyű fenntarthatóságra figyeltek: a konyhában és a vizes helyiségekben greslapburkolat, egyéb helyeken pedig melegburkolat, pontosabban linóleum jelenik meg. A budaörsi iskolaépítési boomnak köszönhetően a közel fél tucat általános iskola fele kortárs épületben kapott elhelyezést. Ha nem adjuk fel a történeti megközelítést, akkor elmondhatjuk, hogy a helytörténet, illetve az építészettörténet lapjain Dobai János, illetve a Gereben Marián Építészek Kft. mellett immár Nagy Csaba és Pólus Károly vezető tervezők nevei is olvashatók. ___________ 1 Apáczai Csere János: Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról. Magvető, 1981., 12. 2 Katona András: Az iskolai felügyelet története Magyarországon I. (1935-ig) in: http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2016/02/katona-andras-az-iskolai-felugyelet-tortenete -magyarorszagon-i-1935-ig-06-03-03/ 3 Magyarország a XX. században. V. kötet. Szerk. Kollega Tarsoly István in: http://www.mek.oszk.hu/02100/02185/html/1362.html

régi-új magyar építőművészet

tĂŠma // theme

2017 / 01

régi-új magyar építőművészet

An organised association of teachers and students Jakab Bleyer Elementary School, Budaörs The building project of Jakab Bleyer German Minority Elementary School was licensed in 2014 in Budaörs commissioned by the local authority which also finances it. The new part of the school building was completed in April, 2016 to house special education for groups of handicapped schoolchildren with learning difficulties. The school specializes in rehabilitation development, speech therapy, dog-aided and therapeutic riding as well as providing information technology as well as puppetry, excursions, theatre, library and handicrafts activities to facilitate their pupils’ development. The architectural concept is based on an ideal scheme focussed on an atrium garden easily accessible. This core is surrounded by a semi-gable or gable-roof building. The atrium is directly linked to the passages and corridors, followed by classrooms and specialized classrooms, staff rooms, cafeteria, kitchen, sports unit and water areas – opposite which there is the library and the room for handicrafts activities. Everything has been designed and arranged in the most ideal way and configuration possible, including orientation. Outside the classrooms there is a spectacular garden and even a special garden for practising gardening, whilst the back yard is divided into areas for plays and games, physical education lessons, as well as a parking space and a garden store for the forty schoolchildren.

téma // theme

2017 / 01

A szín tettei

Nemzeti Teniszközpont, Budapest

___ építész architect: Kendik Géza ___

szöveg text:

Zöldi Anna

Goethe szerint a színek a fény tettei és szenvedése. Kendik Géza legújabb épületének merész színei amellett érvelnek, hogy ez a szenvedés nem hiábavaló. Anélkül, hogy Goethe költői megállapítását mélyebb elemzésnek vetnénk alá, annyi a közhely szintjén is megállapítható, hogy a színek jellemzően a lelki működés indikátorai. Minden történelmi illetve stíluskorszak, társadalmi csoport, kulturális közeg egyedi színkarakterrel bír; spontán vagy tudatosan válogatja, olykor száműzi a színeket. A cifrálkodás, a tarkaság a 20. század folyamán egyre inkább egyfajta olcsóság, a szellemi, társadalmi, művészeti elittel szemben a populáris ízlés szinonimájává vált a „népi” mindenfajta jelentésében – legyen szó akár a falu, akár a város, akár térben és időben távoli kultúrák népéről. Az építészetben a szecessziótól kezdve a gazdag tónusban alkalmazott színek fokozatosan háttérbe szorultak, az art deco elmúltával az élénk színek divatja is véget ért, a modernizmus teljesen száműzte a tónusokat, legfeljebb csak a tiszta

régi-új magyar építőművészet

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

színeket tűrte meg. A modern építészet őszintesége nem tűrte a mázt, helyébe az anyag és a textúra lépett, mint felületformáló gesztus. A posztmodern ugyan némileg rehabilitálta a színeket is, de a századvég általános képlete a fekete garbós építész, aki fehér, de még inkább látszóbeton=szürke házat tervez. A bekezdés indító mondatára visszautalva: nem indult derűsen és felszabadultan az új évezred. Az utóbbi évek viszont látványosan kezdik a színeket visszacsempészni az épített környezetbe. Néhány éve egy festékgyártók által szponzorált színkonferencián még hazai építészetünk kiválóságai arról tartottak előadást, hogy a legszebb szín mégiscsak a fehér, ma viszont már nem ez a helyzet. Békésen megfér egymás mellett, pontosabban megtalálja a maga helyét a tégla, a beton, a rozsdás vas és a precíz árnyalatokra hangolt homlokzatburkolat. A Nemzeti Teniszcentrum óbudai hegyoldalban álló épülete felvállalja a kezdettől elit sportként művelt tenisz utóbbi évtizedekben tapasztalható „elszíneződését”. A tenisz korábban kifejezetten a felsőbb rétegek, a nemesség kiváltsága volt, innen ered a fehér ruha hagyománya. Érdekes történeti adalék, hogy a sport a Moszkva tér helyén lévő agyaggödör feltöltése után kialakított teniszpályák révén szerzett Magyarországon népszerűséget, ennek nyomán fordították le a tenisz szabályait angolról magyarra. A „fehér sport” a paradicsommadárnak keresztelt Andre Agassi különc viselkedése és megjelenése révén kezdett színesedni, ma már játszanak kék salakon is, az ütők, mezek, csuklószorítók pedig egy-egy versenyző esetében is váltakozhatnak pálya, helyszín és szerint. A szín trend és brand funkciót tölt be a szofisztikált táncrend szerint zajló világversenyek sorozatában.

––––––––– Generáltervező // general design:

Studio A4 Kft.

Vezető tervező // leading architect:

Kendik Géza

Építészek // architects:

Papp Zoltán, Hargitay Zsófia Tartószerkezet // structure:

László Viktor Épületgépészet // HVAC:

Végh Benedek Épületvillamosság // electrical engineering:

Tóth Zoltán

Geotechnika // geotechnical expert:

Vásárhelyi Balázs

–––––––––

Bár vannak világverseny-győztes magyar versezőink, a tenisz mégsem számít kiemelten támogatott nemzeti sportnak, ezt a nemzeti teniszcentrum léptéke is tükrözi: szemben például a svájci 10 000 m 2-es nemzeti centrummal, egy mintegy 1800 m 2-es, háromszintes épület ül a meredek domboldalon, kilátással a hajdani Bányász, később Vasas pályákra. Az építészeti kialakításnak a megrendelő kívánságára mégis tükröznie kellett a kiemelt funkciót csakúgy, mint a nemzeti jelleget. Az előbbit a nagyvonalú tömegalakítás, és funkciók átgondolt gazdagsága, utóbbit a homlokzat színes kialakítása rejti. A ferdén levágott végű, vízszintes sorokba rendezett elemekből szerelt, porszórt fémlemez burkolat színmozaikja ugyanis a nemzeti trikolor színeit bontja harmonikus színsorokra, 12 különböző tónusra. A SYBA gyártotta a lapokat pontos színterv és konszig-

téma // theme

náció alapján, a végeredmény pedig jó példa arra, hogyan lehet esztétikus építészeti választ adni egy csapda-gyanús, didaktikusnak tűnő kihívásra. A nemzeti identitás felhasználóbarát árnyalatainak békés együttélése vonzó módon ellenpontozza a „feketén-fehéren” merev, életidegen szemléletét. Kendik Géza számára a Nemzeti Teniszközpont megtervezése bevallottan komoly érzelmi kötődéssel járt. A teniszcentrum tervezésének nincs standardja, még kevésbé kézikönyve – szemben mondjuk egy hotellel, vagy egy általános sportlétesítménnyel. Kendik ugyan nyolcéves kora óta űzi a sportot, és ma is ez a hobbija, mégsem restellte világelső teniszezők tanácsait kikérni a tervezési program összeállítása során. Taróczy Balázs révén került kapcsolatba azokkal a nemzetközi bajnokokkal, akik készségesen leírták számára, hogy mit tartanak fontosnak egy ilyen funkciójú épületben. A feljegyzések lefűzve értékes ereklyévé váltak, de Kendik fejből is pontosan tudja idézni, hogy a program melyik eleme kinek a személyes tanácsára került az épületbe: többek között Pat Cash, Heinz Günthardt (ő nyert Wimbledont Taróczyval párosban), Mats Wilander feljegyzései alapján alakultak ki a világítás, a családias belső terek és a „szülői foglalkoztatók” terei. Az úgynevezett „tenisz szülőket” is a sokat tapasztalt bajnokok tanácsa

2017 / 01

alapján ültették a pályáktól elválasztott lelátókra, illetve az edzések idején egyéb elfoglaltságokat kínálnak nekik. Az épület az alapfelszereltséget jelentő öltözőkön kívül így egy hotelszárnyat, egy tágas büfét és közösségi teret, rekreációs központot, foglalkoztató-„nappalit” tartalmaz a szövetség irodái mellett. A szülői lelátók sora alkalmanként mobil lelátókkal bővíthető. A centrum egyszerre négyféle igényt elégít ki, és ennek megfelelően négyféle kapacitást kell befogadnia: a napi amatőr használatot, ugyanezt hétvégén nagyobb létszámmal, nyílt napokat és amatőr eseményeket, és nagy versenyeket, ahol egyszerre 30 csapat vesz részt. Az eredetileg itt álló barakkok helyére az utcavonallal párhuzamosan elnyúló, az utca felé zárt, az épület mögötti pályák felé kinyíló, egymáson elcsúsztatott hasábokból álló épülettömeg került. A telek lejtése akkora, hogy már a bejárati szinthez is hidak vezetnek az utca felől, levegősen illesztve a terepre a teraszos tömeget. Az épület előtti teresedéshez vezető utcát karakter nélküli házak szegélyezik, ezt a látványt zárja le az utca végén keresztben az új létesítmény élénk színfoltja. Az épületformálásban több ponton tetten érhetően ihlető forrást jelentett a teniszütő struktúrája. Ez azonban olyan áttételes, hogy valószínűleg tervezői megjegyzés nélkül aligha tűnik fel az egyszeri használónak. A főhomlokzat a fekvő, vagy inkább kinyújtott jobb kézzel tartott teniszütő struktúráját imitálja: bal oldala zárt, a színes burkolat nyitható lamellák formájában még az ablakok előtt is végigfut. A különböző szögben kinyitott lamellák textúrája tovább mozgatja a homlokzaton a színek

régi-új magyar építőművészet

játékát. A zárt homlokzat mögé kerültek az öltözők és a hotelszobák, külön bejárattal. Jobb oldalon a teniszütő húrozott felületéhez hasonlóan átláthatóvá válik a struktúra, a nagy üvegfelületek mögött az igazgatás kapott helyet. A színes homlokzatburkoló lemezek ferde illesztését az ütő nyelének, a gripnek a kialakítása inspirálta. A három szint egymáson enyhén elfordul, így képez a bejárattal szembeni VIP-szekció előtt végigfutó teraszt. Ez már olyan téri játék, aminek tenisz-vonatkozását csak az értheti, aki fogott már meccs után ütőt a kezében. Én csak a szerző magyarázatát tudom interpretálni: az egymáson elforduló szintek az öltözőben, cipőfűzés közben letett ütők elcsúsztatott helyzetét idézik A tömeg a pályák felé kinyílik, a lelátók és a terasz mellett a közösségi terek nagy üvegfelület szolgálja az épület és a tenisz műfajának nem elhanyagolható küldetését: a látvány élvezetét. A viszonylag visszafogott alapterületen nagyvonalúan megoldott sportközpont a WAN (World Architectural News) Color in Architecture kategóriájában versenyezve bekerült a legjobb 15 épület jelöltjei közé.

Acting Colours National Tennis Centre, Budapest Colours applied in rich tones in architecture from the Art Nouveau style on were gradually pushed into the background and the passage of Art Deco also meant the end of bright palettes. Modernism as such exiled tones altogether, and only tolerated the presence of clean colours if any. The past few years, however, saw the return of colours in a spectacular way into our man-made environment. Built on a hillside, the building of the National Tennis Centre takes on the game which was an elite sport from the very beginning. Its architectural appearance also had to reflect its outstanding and prioritized function, the national character. The former lies in the generous overall formation of the volume of the building, as well as in the well-conceived richness of functions, whilst the latter in the colourful design of the facade. Cut in an angle and organised into horizontal rows, the components are fixed in a powder-sprinkled metal sheeting which is actually a grand mosaic of colours as it breaks down the three colours of the national flag into harmonious lines of colours, a total of 12 various shades. The outcome is a fine example of how aesthetic architecture can respond to a trap-like challenge which seems didactic. The relatively modest size floor area features a generous sports centre which has been selected as one of the 15 best applicant projects of WAN (World Architectural News) in the category titled Color in Architecture.

tĂŠma // theme

2017 / 01

A felébresztett Csipkerózsika Hajóállomás, Szentendre ___ építészek architects: Puhl Antal, Dajka Péter ___

szöveg text:

Ulrich Tamás

fotók photos:

Hajdú József

Szentendre, Czóbel sétány 6, Duna-part. Az egykori hajóállomás átépítés előtti állapotáról készült fotók alapján ez a vasbeton Csipkerózsika jó néhány évet átaludt, és álmában bizony alaposan tönkrement. Az 1970-es években tervezett és készült épület eredetileg a MAHART szentendrei hajóállomása volt, de ez már csak romokban volt felfedezhető, csak a nyers vasbeton csontváz, rothadó pozdorja lapok, és a tetőn lévő régi felirat megvakult betűtáblái maradtak meg az enyészet Duna-parti ligetében.

Az új építészet öt pontja: 1. Az épület lábakra állítása, hogy az ne vegyen el területet a természettől. 2. A pillérvázzal biztosítható a tartószerkezettől független szabad alaprajzi alakítás. 3. A teherviseléstől mentesült homlokzat szabad alakítása. 4. Szalagablakok, melyek növelik a bevilágítás mértékét és nyitnak a külső tér felé. 5. Tetőkert kialakítására lehetőséget adó lapostető.1 Az eredeti, lepusztult állapot. Archív fotó

Közel ötven évvel ezelőtt az (ismeretlen, vagy legalábbis a rekonstrukció idejéig megtalálni nem sikerült) tervezők Le Corbusier fenti elvei alapján formálhatták a házat. Nyers erőt sugárzó, látszó monolit vasbeton pillérvázas tartószerkezet, az árvíz miatt erőteljes lábakon álló emelet, homlokzatra kifutó gerendák, markáns attika vízköpővel, kazettás födém – szinte érthetetlen, miért acélszerkezetű lépcső készült annak idején, de az elvek

régi-új magyar építőművészet

első négy pontja maradéktalanul teljesült. A tetőkertre nem volt szükség, ez nem városi környezet, és az épület körül óriási a zöldterület, ráadásul közel a folyó. A környező, valószínűleg hasonló korú épültek is sugároznak valamit ebből az architektúrából, csak kevésbé ennyire képletszerűen. Az Európai Unió által is támogatott, tavaly készült „felújításnál” a Villa Savoye (Le Corbusier, Poissy, 1931) elvei, tervei és képei inspirálhatták a tervezőket: Puhl Antalt, Dajka Pétert és munkatársaikat. Az átépítési terv jól sikerült, az új épület szép, elegáns, mint egy fehér ruhás hercegnő, a folyóról nézve – a főnézete – is jól mutat.

––––––––– Generáltervezés // general design:

Puhl és Dajka Építész Iroda Kft

Építész vezető tervezők // leading architects:

Puhl Antal, Dajka Péter

Építész munkatársak // fellow architects:

Csáki Melinda, Füzesi Katalin, Serestyén Tamás Belsőépítészet // interior:

Ördög Aliz – LIMA Design Statika // structure:

Hampl Róbert Gépészet // HVAC:

Oltvai András Elektromos tervezés // electrical engineering:

Ivanics Zoltán

Környezettervezés // environment:

Andor Anikó

–––––––––

A földszint tömör beépítése kissé ellentmond az idézett Corbusier-i elveknek, de ezt maga a mester sem tartotta be minden ponton a Villa Savoye tervezésekor. „A ház egy doboz a levegőben, melyet körös-körül megszakítás nélkül átlyukasztottak egy szalag-ablakkal (fenêtre à longueur)” – írja Le Corbusier. Az erősen vis�szahúzott, újonnan beépített földszint – mint egy nagy láb – a nyílás nélküli homlokzatai felett szépen lebeg az

téma // theme

üvegezett emelet. A tiszta fehér fémlemez tömör homlokzaton külső homlokzati síkig csak az új lépcsőház tömbje és három új acélpillér éri a földet, és nyílásként is csak a lépcsőházi ajtó és az oktatóterem bejárata – alig észrevehetően, egy fehér garázskapu képében – jelenik meg. Ráadásként, mint a megidézett épületnél, a hófehér pillérek itt is meg vannak, tektonikusan az acélfödém kiegészítést megtámasztva. „Az átlyuggatott doboznak van még egy további konzekvenciája, mely összefügg a vázas rendszerrel: a fal immár nem igazi fal többé. Sikerült dekonstruálni az építészet legősibb elemét, jelképét, mely a kint és bent differenciálását volt hivatott szolgálni,

2017 / 01

valós és jelképes értelemben. A fal ugyanis elveszti értelmét, ha folytonossága megszűnik. Egy-egy szoliter ablak vagy ajtó még nem veszélyezteti a fal integritását, ám a tetszőleges és bőséges átlyuggatás megszünteti a falszerűségét, papírmasévá degradálja a falat, melyet nem a tektonikusság szabályai, az ősi nehézségi erő és szolid anyag (tégla, kő) tartanak egyben, hanem az anyag, a vasbeton (papírmasé) strukturális adottságai” – elemzi a Villa Savoye homlokzatát Klein Rudolf az Összetettség és ellentmondás a modern építészetben című előadásában. 2 Az írás a Villa Savoye építészetének alapos elemzése, ajánlom ezt is olvasni. Az idézett leírásnak tökéletesen megfelel a szentendrei épület. A szépen lebegő emeleti homlokzat körben egységesen szalagszerű, de teljes emelet magasságú strukturális üvegszerkezet, csak a folyóra néző délkeleti homlokzat függőleges osztásrendje duplázott, e mögött van a nagy irodatér – ami inkább nappalinak tűnik. Az emeleti teraszok belső homlokzati sarkában jelenik meg egy-egy burkolt pillér a négyből. A homogén külső üvegezés mögött festett üvegtáblák takarják a belső tömör homlokzati falszakaszokat. A belső terekben két vasbeton pillér eltűnik a falakban, az eredeti vasbeton kazettás födémet sík fehér álmennyezet fedi, a tervezők csak egy helyen, a nagy irodatér homlokzati részében mutatják meg a régit. Az emeleti irodákhoz és tárgyalókhoz mély szociális érzékenységről tanúskodó, nagyon elegáns és jól méretezett konyha-étkező, wc-mosdó, zuhanyozó-wc,

régi-új magyar építőművészet

fürdőszoba, gardrób is kapcsolódik. Újabb idézetként emeletmagas vízszintes osztású középszürke fémzsalus tolóajtókkal. A nagy négyzetes alaprajzú irodatér mellett a két terasz a főlátványosság, a Duna felé tájolt. A teraszok edzett üveg mellvéd elemei sem takarnak ki semmit látványból, szépen illeszkednek a homlokzati üvegszalagba. Az alaprajzon – újabb idézetként – a nagy irodatérben kandalló, „családi tűzhely” a négyzetes épület kontúr mértani közepén. A két sarokterasz kimetszése a tömegből a délkeleti homlokzaton ismét idézet Corbusier hivatkozott villájáról. Igényesen megtervezett épület lett az egykori hajóállomás. Mint felújítás vagy átépítés véleményem szerint vitatható, mivel a lepusztult vasbeton csontvázon új ház-mű jött létre – logikus tiszta szerkesztésű alaprajzok és elegáns homlokzatok, szépek az épület belsőterei, gondosan megválasztott anyagok és burkolatok, rendezett kert és környezett, követendő komplex építészi gondolkodás és magatartás. Számomra kissé visszatetsző az épület körüli, 2,20 magas vadonatúj kerítés, furcsa cikkcakkos nyomvonalával, lezárva a Duna felé a közvetlen kijárást, a figyelmeztető feliratokkal, a homlokzatokon minden irányt figyelő kamerarendszerrel és a zöld fűben behatolás jelző infravörös érzékelőinek kis fekete oszlopaival. A három, fehérre festett acélpillér U-profilokból durván hegesztett felülete és a garázskapu is ront az összhatáson. Az épület a tervezők leírása szerint a Mafracht Kft. (a MAHART egyik cége) szolgáltató központja, illetve iroda- és rendezvény épülete. Egy jó órát kóboroltam az épület körül, élő embert nem láttam mozogni, és úgy tűnik a szép, hófehér új ruhájában Csipkerózsika visszaaludt... továbbra is várja az igazi Királyfit, az igazi csókot, az ébresztést, hogy végre családot alapíthassanak; 21. századi kastélyuk immár készen áll.

___________ 1 Le Corbusier: Az új építészet öt pontja (Les 5 Points d'une architecture nouvelle), 1926 2 Klein Rudolf: „Az összetettség és ellentmondás a modern építészetben” című előadása. A cikk címe utalás Robert Venturi „Összetettség és ellentmondás az építészetben” című könyvére. A BME Építészmérnöki Karának 1993/94-es Doktoranduszképző kurzusán elhangzott előadás szerkesztett változata. Megjelent: Magyar Építőművészet, 1994/6.

Sleeping Beauty Awaken Ferry station, Szentendre Based on photos made of the former ferry station in Szentendre one can see that this ferro-concrete Sleeping Beauty was sleeping for quite a long time and badly deteriorated meanwhile. Designed and built back in the 1970s the building was in ruins beyond recognition: it was only the reinforced concrete shell, some rotting wooden panels and the letters of the old inscription that came down to us in the parkland along the riverbank of the Danube. Almost five decades ago this house was designed probably following the architectural principles phrased by after designs by Le Corbusier. Radiating raw physical force, it features a monolithic ferro-concrete pillar structure, robust plinths necessitated by floods that support the upper floors, beams and struts that run onto the facade, a characteristic attic with gargoyles, and a faceted ceiling. During the reconstruction taking place in 2016 the designers, Antal Puhl and PĂŠter Dajka seem to have been inspired by principles, designs and images of Villa Savoye (Le Corbusier, Poissy, 1931). It was such a successful project that the new building appears also imposing, beautiful and elegant when its main spectacle is viewed from the river. The nicely floating upper-floor facade features an integrating ribbon-like structural glass elevation as high as a whole level, the reconstruction only doubled the vertical articulation of the south-eastern fa-

tĂŠma // theme

cade overlooking the river. Behind it there is an office area with a huge horizontal plan. The upper-floordecks have interior facades in the corner of which one of the four panelled pillars appear. Behind the homogeneous exterior glazing stained glass panels conceal the solid interior wall sections. The two ferro-concrete pillars disappear into the walls in the interiors, the original faceted ferro-concrete ceiling is covered by a white suspended ceiling, and designers only exposed the old parts in one place, namely the facade of the spacious office area. The offices and conference rooms upstairs reflect highly elegant and well-sized kitchen-dining, bathroom-toilet, shower-toilet, bathroom, wardrobe areas which reflect social sensitivity. The large floor area of the square-shape offices as well as the two decks facing the Danube are the main spectacles. The deck has glazed balustrades that do not hinder the view, quite the contrary, they are nice additions nestling into the glaze band wrapping round the facade.

2017 / 01

Felragyogó mérföldkő

Nordic Light irodaház, Budapest

___ építészek architects: Paulinyi Gergely, Reith András ___

Egy építészeti alkotás megtapasztalása sosem állóképek sorozataként történik, hanem integrált módon, fizikai és szellemi jellemzőit együtt érzékelve. Megerősíti a befogadót önnön létezésében és tudatosítja a világban elfoglalt helyét.1 Mégis vannak házak, amelyek szinte „meghívják” a fotográfust. Ikonikus képek születnek róluk, amelyek bejárják a világot és beépülnek a kultúránkba. A Nordic Light azonban nem fotóra komponált ház: koncepciója alapjául a mozgást, az élő megtapasztalást választották a tervezői. A kifinomult koncepció, a precíz kivitelezés, a gondosan megválasztott és nagy tudással alkalmazott anyagok az építészek kezei alatt olyan minőséget hoztak létre, amely természetesen a fotókon is megjelenik. Ugyanakkor a ház arculatát meghatározó idea nem ábrázolható állóképeken. Szemben azokkal a házakkal, amelyek jóformán úgy kerülnek ki a tervezőasztalról, hogy képmásuk publikációjára hivatottak, a Nordic Light személyes találkozást kíván.

régi-új magyar építőművészet

szöveg text:

Mizsei Anett

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

tĂŠma // theme

2017 / 01

régi-új magyar építőművészet

Elsősorban igaz ez főhomlokzatának üveg lamella-sorára. A Mérték Stúdió építészei a parametrikus tervezési metódusokat kihasználva alkották meg a finoman metszett üveglemezek szabálytalan, lágy íveit. A véletlenszerűség illúzióját a legújabb technikai fejlesztések segítségével hozták létre, modellezve azt a néhány másodpercet, amíg a Váci úton közlekedő ember elsuhan az épület előtt, és Budapest „irodafolyosójának” heterogén közegében egy pillanatra megéli saját sebességét a ház látványán keresztül. A homlokzat finoman hullámozni látszik, a tervező és az előtte elhaladó egy pillanatra találkozik ebben a mozdulatban. Nem szükséges a gyorsforgalmi út sebességét felvennünk, hogy részünk legyen abban az optikai játékban, amelyet az alkotók létrehoztak. Az üveghomlokzat elé helyezett lamella-sor átfedései az átlátszatlantól az áttetszőn át feloldják az épület éles kontúrjait, elbizonytalanítva a szemlélőt az épület és az égbolt határvonalának egyértelmű érzékelésében. Természetesen ennél többet is ad az épület a környék lakóinak és a benne dolgozóknak. A tervezők a tömb és a tágabb környezet struktúrájából kiindulva, több lépésben alakították azt a kanyargó tömegformát, amely tájolásában, homlokzati felületarányában a megbízói elvárásokat teljesíteni tudta. A legfölső szint hátrahúzásával, illetve bizonyos pontokon a tömegből lefaragva a városszövethez hangolták az épületet: külső felületein az utca meglévő házsorainak ritmusához illeszkedik. A sarkon átfordulva lélektelen tömbszerűség helyett tagolt, mégis egybetartozó homlokzatsor képét mutatja, a köz számára megnyitott gyalogos passzázson át pedig zöld belső kert, a homlokzat finom hullámait idéző mikro-táj tárul fel. A beruházói szándékként megjelenő „well-being”, a munkahelyi „jól-lét” elvárásaira adott vála-

téma // theme

2017 / 01

szokat a tervezők a projekt közvetlen városi környezetére, mint emberi élettérre, mesterséges tájra is kiterjesztették. A belső kert mellett a legfölső szintekhez tetőterasz tartozik, onnét pedig újabb városi rétegre: a csatlakozó tömb magastetőinek ritmikusan váltakozó síkjaira nyílik rálátás. A tetőfelületet a lehetséges legnagyobb arányban zöldtetőként tervezték meg, kihasználva annak minden pozitív, az épület belső és külső mikroklímájára gyakorolt hatását. Az ökologikus gondolkodás ezen túlmenően is átszövi a házat, hitelesítve a Paulinyi-Reith Műterem (Mérték Építészeti Stúdió) létrehozásakor (2004) kitűzött célokat. Elméleti kutatói, egyben alkalmazói az integrált tervezési módszertannak (IDP). A fenntarthatóság és a környezet megóvása alapvető volt számukra – egy olyan hazai piaci és társadalmi környezetben is, amelyben alig-alig esett még szó ilyesmiről. Az optimális tájolás vagy a természetes módon bevilágítható traktusmélység kialakítása mellett energiatakarékos „okos” irodai rendszerek, az ivóvíz és a mosdók öblítésére használt vízhálózat szétválasztása, a szürkevíz és a talajvíz hasznosítása, a kerékpáros közlekedést elősegítő tárolók, külön zuhanyzó-öltöző blokkok vagy épp az elektromos autók töltésére szolgáló állomás nem csak a ház gazdaságos működtetését segíti elő, hanem támogatja a használóit a környezetvédelem szempontjából pozitív döntések meghozatalában. Az ökologikus megoldások mellett az alkotók élen járnak a kortárs tervezőeszközök alkalmazásában és az innovatív vizuális megoldások tekintetében is. A homlokzati lamella-sor dinamikus optikai hatását napnyugta után látványos, színes fényjáték váltja fel, és teszi a házat éjjel-nappal a forgalmas útvonal ikonikus elemévé. ___________ 1 Pallasmaa, Juhani, 2005, The eyes of the skin, Chichester: John Wiley & Sons Ltd. p. 12

régi-új magyar építőművészet

––––––––– Építész generáltervező // general design:

Mérték Építészeti Stúdió Kft. Vezető tervezők // leading architects:

Dr. Paulinyi Gergely DLA, Dr. Reith András PhD Projektvezető építész // project architect:

Vámossy István

Építész főmunkatársak // co-architects:

Burián Gergő, Fülöp Orsolya Építész munkatársak // fellow architects:

Debreczeni Péter, Gáspár Gabriella, Gulyás Róbert, Lukács Zsombor, Reviczky Zalán, Somodi-Ridzi Júlia, Szécsi Margó, Vida Lóránt Üveg lamellasor parametrikus tervezői // Parametric Design of Glass Facade:

Botzheim Bálint, Nyírő Zsolt

Tartószerkezet // Structure:

Gecsényi Róbert, Lakos Gellért Épületgépészet // HVAC:

Kolarovszky László Épületautomatika // Building Automation:

Labádi Mihály

Elektromos tervező // Electrical Engineering:

Üveges Zoltán

Kertépítészet // Garden Design:

Csontos Csenge†, Gyüre Borbála Megrendelő, építtető // Client:

Skanska

Kivitelezés // Main Contractor:

Skanska

–––––––––

A Milestone Brightening Up Nordic Light Office Block, Budapest The concept of Nordic Light office block is based on motion and live experience, as a deliberate choice made by designers. Architects from Mérték Stúdió made use of parametric design methods to create the gentle irregular arches of the delicately cut glass plates in the rows of glass lamellas on the main facade. The system of lamellas placed in front of the glass front overlap from the non-transparent to the transparent to solve the sharp contours of the building which also makes the observer of the building uncertain about unambiguously perceiving the borders between the building and the horizons of the sky. Designers took several steps to create the winding mass forms starting from the block and its wider context. By retracting the top level and carving off from the mass at certain points they actually tuned the building in to harmonize with the fabric of the city: the exterior surfaces adjust to the rhythm of the existing rows of houses in the street. Answers to the expectations of work-place welfare and well-being as the objectives of the investor involve the immediate urban context of the project, as human beings’ niches and man-made environments. Besides the inner garden, the upper levels also possess green roofs from where there are views of yet another layer of this urban context: the block offers a panoramic view of the adjoining highrise with tall roofs with alternating planes with a unique rhythm. The roof expanse was designed to invite as much greenery as possible by making use of all the positive effects it offers, including its impact on the inner and outer microclimate of the building.

téma // theme

2017 / 01

Barátságos lakógép

Energiatudatos családi ház, Pécs ___ építész architect: ifj. Kistelegdi István ___

szöveg és fotók text and photos:

Botzheim Bálint

A 21. század elvárásai szerint az épületek egyik feladata, hogy a külvilág időjárási viszonyaihoz automatikusan alkalmazkodva biztosítsák a megfelelő életfeltételeket a felhasználóknak. Vajon milyen lesz az átlagos családi ház húsz év múlva? A jó levegő, a víz, az emberi test számára kellemes hőmérséklet automatizált előállítása géppé fogja formálni épületeket? Az energiatudatos családi ház számára Pécs Alsómakár kertvárosi negyede kínál kontextust. Jellemzően zártsorú beépítéssel találkozhatunk a közvetlen környezetben. Az utcakép a hetvenes években sorházszerűen épített, jólrosszul felújított, átalakított házakból áll, az itt sorakozó kockaházak egyike adta a felújítás kiindulási alapját. A végeredmény semmiben nem emlékeztet az eredetire, ebben az esetben azonban ezt inkább pozitívumként lehet értékelni. Az újjászületett ház karakteréről egyfajta jó értelemben vett vagányság sugárzik. Az épületkubus határozottan két részre tagolódik. A lakófunkciókat tartalmazó, erősen megformált és minőségi burkolatokat felvonultató tömb élesen elkülönül a garázs szürke, lapostetős dobozától. A terv alapvetése, hogy a ház formájával, szerkesztésével is kihasználja a telepítésből adódó lehetőségeket. Ennek egyik példája a pontosan kelet-nyugat irányba tájolt tetőgerinc, mely a funkcionalításon túl design elemmé is válik. Így jön létre a délre néző tetőfelület, amely napelemek elhelyezése szempontjából ideális. A szoláris energia minél hatékonyabb kiaknázásához a tájolás mellett a tető dőlésszöge járul hozzá, ezt az előzetes szimulációk adataiból következtetve 27 fokra állítottak be a tervezők. Az épület működésének lényegi eleme a központi helyzetbe komponált, több szerepet is hordozó lépcsőház-fénykürtő mag. Egyrészt világosságot csalogat a földszint egybenyitott konyha-nappali terébe, emellett télen hőnyereséget hoz be a házba a dél-délkeletre néző üvegfalon keresztül, a kürtőhatás révén pedig tavasszal, ősszel és nyáron az épület természetes átszellőzését segítő felfelé irányuló áramlást indukál. Az épület funkciósémája logikus rendet követ. A földszinten konyha és nappali, az emeleten a leendő szülői háló és fürdőszoba, valamint egy dolgozó-gardrób szoba kapott helyet, a tetőtéren pedig egy hobbiterem és a gépészet osztozkodik. Az egyes helyiségek nagyvonalú terei az épület főbb arányait tükrözik vis�sza. A tervezés fázisában – több szcenáriót figyelembe véve – a Kistelegdi István által kifejlesztett Energia Design módszerrel előre szimulálták a ház működését, így találták meg a forma, az alkalmazott technológiák és szerkezetek optimális kombinációját. A ház európai viszonylatban is ütősnek számító gépészettel lett fölszerelve, melyet a talajszondától kezdve a hőszivattyún , a levegő-talaj hőcserélő kolletkoron, hővisszanyerős gépi szellőztetésen és a napkollektoron át a napelemekig sok technológiai megoldás erősít. A teljesen automatizáltan

régi-új magyar építőművészet

tĂŠma // theme

2017 / 01

–––––––––

Generáltervező // general design:

Kistelegdi 2008 Kft.

Vezető építész // leading architect:

ifj. Kistelegdi István Építész tervező munkatárs // co-architect:

Baranya Bálint

Építész munkatársak // fellow architects:

Póth Bálint, Szilágyi Domonkos, Bazsali Gábor Belsőépítészet // interiors:

Szatlóczki Dóra Lilla Épületgépészet // HVAC:

Vígh Szabolcs Épületvillamosság // electrical engineering:

ifj. Sas Gyula

Épületautomatika // automatic solutions:

Dravecz Gábor

Generálkivitelező // main contractor:

A. Beaver Kft.

–––––––––

működő rendszer képes alkalmazkodni a mindenkori időjáráshoz. Az épületben több helyen megtalálható fali kijelzőkön nyomon követhető a működés, illetve lehetőség van a rendszer szükség szerinti felülbírálatára. A ház téli hővesztesége és nyári hőterelése minimális, így előfordul, hogy több áramot termel, mint amennyit fogyaszt, az így keletkező plusz energiát pedig visszatáplálja a hálózatba. Ahhoz, hogy az épület ilyen teljesítményt nyújtson, olyan, Magyarországon speciálisnak mondható, kis ökológiai lábnyomú építőanyagokat használtak fel, mint a fal külső hőszigeteléseként alkalmazott fagyapot, vagy a belső oldali vályogvakolat. A homlokzatokon alkalmazott faburkolat barátságos külsőt kölcsönöz a háznak. A motorral működtetett külső árnyékolók segítségével pontosan szabályozható a beérkező fény és a nyári hőterhelés mennyisége. Technika és természet, avagy – Le Corbusier provokatív szóhasználát aktualizálva – ember és gép ellentétének feloldása mindig is az építészet nagy kihívásai közé fog tartozni. Pécsett, a Makár-hegy lábánál ezt a feladatot példásan sikerült megoldani.

régi-új magyar építőművészet

A Friendly Dwelling Machine Energy-conscious detached house, PĂŠcs The energy-conscious detached house was born as the conversion of a cubic prefab block of flats built back in the 1970s as a series of terraced houses which were then more or less updated or converted. Its forms and configura tion takes advantage of the potentials its location offers. An example of this is the backbone of the roof which is built on an east-west axis, which also turns into a design component beyond its functionality. This is how the roof surface facing south was created, which is ideal with regard to the positioning of solar panels. An essential component of the operation of the building is the centrally placed staircase-light chimney core which has a variety of functions. On the one hand, it conjures light into the open plan kitchen-living room unit on the ground floor, whilst making use of the extra heat in wintertime all over the house via the south-facing glass partition, and as a result of the chimney effect, it induces an upward flow of air which facilitates the natural ventillation of the building. The house has been equipped with the most modern technology, which is reinforced by lots of solutions and details ranging from the soil probe to a thermal pump and solar collectors to solar panels. This fully automated system is able to adjust to the weather outside at any time.

tĂŠma // theme

2017 / 01

A tér törvénye

Science Museum, Winton Gallery, London ___ építész architect: Zaha Hadid† ___

szöveg text:

götz eszter

2016 legvégén készült el Londonban a tavaly márciusban váratlanul elhunyt Zaha Hadid tervei alapján a Science Museum új terme: a Matematika galériája. Hadid eredetileg matematikusnak készült a bejrúti egyetemen. A Winton Gallery tere azt mutatja, hogy Hadid radikálisan új térfogalma szigorúan a matematikára épül. A kurátorok elképzelése a kiállítást többségben látogatók életkorához igazodik, azaz a kamaszok fantáziájához. A mai élet kulcsfogalmait veti fel a matematika felől; így a mintegy száz tárgy, szerkezet, videó, fotó és dokumentum nem a tudománytörténet egységeibe rendeződik, hanem olyan hétköznapi fogalmak köré, amelyek a mindennapi élet kereteit adják: háború és béke, szépség és forma, pénz, kereskedelem, élet és halál dimenzióiba. Az elvont, akadémiai tudomány helyébe a kiállítás egy inspiratív, egyéni felfedezésekre indító,

régi-új magyar építőművészet

fotók photos:

Luke Hayes

komplex összefüggéseket felmutató matematika képét mutatja meg. A feladathoz megtalálták azt a tervezőt, akinek építészete eleve – és felvállaltan – a matematikára épül. Hadid térfogalma számokból, arányokból, algoritmusokból indul ki, ezek törvényszerűségeiből komponálja vízionárius tereit. Szintézist alkot a tér fizikai, a matematika számadat alapú és az emberi képzelet racionalitáson túli világából. Tudományt és költőiséget úgy kapcsol egybe, ahogyan azok eleve összefüggnek, az idők kezdete óta. Úgy látja egyben a kétféle terrénumot, mintha a felvilágosodás elveiből kiinduló, racionális modernizmus nem szakította volna ketté a gondolkodás és a képzelet birodalmát. A Winton Gallery megkomponálása ezt a szemléletet helyezi szimbolikus, ugyanakkor rendkívül érzéki közegbe. A kiállítótér központjában egy kis fedeles, kétszárnyú repülőgép lebeg: az 1929-ben a Guggenheim Foundation pályázatára tervezett Handley Page Gugnunc. Ez volt az a jármű, amelyik lehetővé tette a civilek számára is a repülés élményét, mivel viszonylag alacsony sebességgel és gyors fel- és leszállással, biztonságosan közlekedett. Mérnökei komoly matematikai problémák megoldásával hozták létre. A kicsi, kétfedeles gép az egész kiállítás üzenetét hordozza: egy matematikai kérdés megoldása a fejlődés egy újabb szintjét jelenti. A galéria tere körbeöleli a felfüggesztett repülőt. Fent a mennyezetbe süllyesztett

S2 0

1000

2500

5000

10000

Longitudinal Section S1

Mathematics: The Winton Gallery

Zone

War & Peace

Trade & Travel

Form & Beauty

Zone

Maps & Models

Life & Death

Money

1000

2500

5000

tĂŠma // theme

Gallery Layout

Mathematics: The Winton Gallery

10000

2017 / 01

világítás-csík, lent a padlóburkolaton szaggatott vonalak rajzolják ki a láthatatlan légáramlatokat. A csarnok közepét négy egyszerű szürke oszlop támasztja alá, a burkolatok fémesszürke színe homogén térélményt ad. Az egészet azonban a csarnok közepén a mennyezetről függő hatalmas, áttetsző, hullámzó, sátorszerű installációs elem uralja, földöntúli ibolyaszínben tündökölve. A Hadid terveire jellemző fluid tér itt maga a láthatóvá tett tudomány: a levegő áramlása a repülő körül, a turbulencia, a láthatatlan törvényszerűség, amelynek megismerésével és uralásával létrejöhetett az eszköz. Az egyenlet, amelyet a Gugnunc tervezői sikeresen megoldottak. A baldachin alatt elhelyezett pihenőpadok vonalvezetése is ugyanennek az egyenletnek geometriai variációit hordozzák, miközben maga a kiállítás rendkívül egyszerű eszközökkel, a tárgyra fókuszáló látványelemekkel él: üvegtárlók, szürke fémfelületek, keretek és a monitorokat tartó, finoman elcsavarodó lábszerkezetek, a látogató felé kissé megdöntött, jól olvasható felirattáblák mindenütt. Színhasználata is kulcsfontosságú: a szürke-ibolya együttes hatása olyan erős, hogy megnyitja a tudat képlékenyebb, mélyebb rétegeit is, mintha megsokszorozná a dimenziókat. Az összhatás lenyűgöző, ráadásul alig elrejtve egy vallomást is magába foglal az építészről, aki ugyanúgy hitt a tudományban, mint a fantáziában, és azt is tudta, hogy a kettő csak együtt képes láthatóvá tenni a láthatatlant.

régi-új magyar építőművészet

––––––––– Generáltervezés // general design:

Zaha Hadid Architects Vezető tervezők // leading architects:

Zaha Hadid, Patrik Schumacher Projektvezető // Project director:

Charles Walker

Tervező munkatársak // fellow architects and designers:

Vishu Bhooshan, Henry Louth, David Reeves, Nhan Vo, Mattia Santi, Sai Prateik Bhasgi, Karthikeyan Arunachalam, Tommaso Casucci, Marko Margeta , Filippo Nassetti, Mostafa El Sayed, Suryansh Chandra, Ming Cheong, Carlos Parraga-Botero, Ilya Pereyaslavtsev, Ramon Weber Szerkezet // structure:

Arup

Világítás // lighting design:

Arup Lighting

Kivitelezés // main contractor:

Paragon

–––––––––

the principles of space Science Museum, Winton Gallery, London The Winton Gallery is the first permanent public museum exhibition designed by Zaha Hadid Architects anywhere in the world. The gallery is also the first of Zaha Hadid Architects’ projects to open in the UK since Dame Zaha Hadid’s sudden death in March 2016. The late Dame Zaha first became interested in geometry while studying mathematics at university. Mathematics and geometry have a strong connection with architecture and she continued to examine these relationships throughout each of her projects; with mathematics always central to her work.

tĂŠma // theme

2017 / 01

Idővel felfénylik

A fertődi Kiskastély helyreállítása ___ építészek architects: Szentkuti Viktor, Halmai Dénes, Molnár Csaba ___ A 2000-es évek elején – először tudományos kutatómunkával, majd tervezéssel, 2009-től pedig a kivitelezés egymást követő ütemeivel – folyik a fertődi Esterházy-kastélyegyüttes komplexumának megújítása. 2014-ben egy kormányhatározat döntött arról, hogy Eszterházát Magyarország, illetve a közép-európai régió egyik kulcsfontosságú kulturális és turisztikai helyszínévé emeli, több uniós, illetve hazai forrásból támogatva. Miközben a kastélyépület rekonstrukciója javában folyik, 2013-ban az M Építész Iroda Kft. tervei alapján átadták az ún. Kiskastély több egységét, a Marionettszínházat, a Víztornyot és a Narancsházat (lásd MÉ 2013/9), 2015 év végére pedig elkészült a jószágkormányzói épület rekonstrukciója is. Az épületegyüttes elsődleges feladata a Marionettszínházban egész évben működő, nemzetközi színvonalú komolyzenei programsorozat kiszolgálása komplex rendezvényközpontként, illetve a kastélyt és programjait működtető központ irodáinak, tárgyalóinak és infrastruktúrájának befogadása.

régi-új magyar építőművészet

szöveg text:

Götz Eszter

fotók photos:

Batár Zsolt

A tervezők jó tíz éve foglalkoznak az épülettel. Részt vettek a program kidolgozásában, bőséges tapasztalatot nyertek a barokk szerkezetek korszerű megőrzésének, visszaépítésének gyakorlatából. A régészeti és építéstörténeti kutatások, az állapotfelmérés, a külső homlokzat helyreállítása a kor és a helyszín olyan mély ismeretébe avatták be őket, aminek alapján pontos döntéseket tudtak hozni az eredeti részek megtartása-visszaállítása és a kortárs elemek megjelenítése ügyében. Minden helyreállítás kritikus pontja ez az arány. Ráadásul a főbejárati tömb, a nyugati összekötő szárny és a Marionettszínház – Víztorony – Narancsház összekapcsolódó tereit befejező negyedik elemet, a keleti szárnyat „nyom nélkül” elbontotta a gondatlan utókor. Ide olyan egységet kellett építeni, ami egyértelműen mai, ugyanakkor harmóniában marad a három rekonstruált szárnnyal. A tervezői koncepció így a barokk díszítőelemek visszahelyezésével a tömeg és a külső homlokzatok rekonstrukciójára törekedett, de a szerkezetek kialakításában mai technológiákat alkalmaztak. Az egykori Jószágkormányzóság teljes tető- és zárófödém szerkezetét kicserélték, a belső tereket újraszabták a mai funkcióknak megfelelően, középen pedig kb. 500 főt befogadó rendezvényudvart alakítottak ki. A nyitott tér klímáját temperáló szökőkúttal (eredetit nem találtak, így ez mai, egyszerű vonalvezetésű, díszítések nélküli változat született), mobil szabadtéri színpaddal és egyszerű fixált zúzottkő-burkolattal, ami nem engedi, hogy a kőmorzsalék a cipőtalpakon a belső terekbe kerüljön. A megőrzés nem csupán látványosság: a 18. századi fa tetőszerkezet néhány megmaradt darabját is visszaépítették, ahogyan a későbbi korok átépítéseinek egy-egy nyomát is láthatóvá tették.

––––––––– Építész tervezők // architects:

Szentkuti Viktor, Halmai Dénes, Molnár Csaba DLA – M Építész Iroda Kft. Építész munkatársak // fellow architects:

Istók Viktória, Koch Lilla Boróka, König Gergely, Pethő Regina, Vörös Tamás Tartószerkezet // structure:

Dr. Armuth Miklós Épületgépészet // HVAC:

Nagy András

Elektromos tervező // electrical engineering:

Zentai Csaba

Tájépítészet // landscape:

Remeczki Rita, Massány Edina Régészet // archaeology:

Koppány András Építtető // client:

Eszterháza Kulturális, Kutató és Fesztiválközpont Generálkivitelező // main contractor:

Laki Épületszobrász Zrt.

–––––––––

téma // theme

2017 / 01

A főbejárattól nyugatra, a rendezvényközpont földszintjén kiállítótér, gyermekfoglalkoztató, előadó- és próbatermek sorakoznak, a folyosó végén – sajnos nem elég feltűnő helyen – egy igazán látványos kamaratárlat Pietro Travaglia milánói díszletfestő munkáiról, aki a teljesen elpusztult fertődi Opera perspektivikus kulisszadíszleteit készítette. Itt látható egy reneszánsz színház működését bemutató nagy famakett is, melyen jól követhető a díszletmozgató gépezet szinte haditechnikai igényességgel kialakított szerkezete. Az emeletre vezető lépcső mellett pompás látszóbeton plasztikába foglalva látjuk az egykori lépcsőkorlát árnyék-kontúrjait; odafent a programokat szervező, a kastély életét koordináló munkatársak irodái kaptak helyet. A tetőtérbe raktár került Az újonnan épített keleti szárnyban – amely a Narancsházat köti össze a Jószágkormányzóság kétszintes tömegével – egy hosszanti folyosóra felfűzött kiszolgáló blokk helyiségei sorakoznak, zenekari öltözők és hangszertároló. Végül a kiszélesedő közlekedőt egy tágas művészváró zárja le dupla légtérrel, a tetőtérbe raktár került. Anyagaiban és technológiájában egyértelműen mai, ám az épületegység elrendezése az egykori geometriát követi. Nyeregtetős, földszintes tömbjét a nyugati szárny analógiájára formálták, a belső udvarra néző, betonkeretbe foglalt, nagyméretű üvegfelületek és a művészváró bevilágító falhasítékai a szemközt megmaradt nyugati, szintén földszintes összekötő szárny ritmusát folytatják. Kiemelt szerepet kap a tömb közepére került kapuáthajtó, amely közvetlenül a külső parkolóhoz kapcsolódik. A főépület megmaradt befor-

régi-új magyar építőművészet

tĂŠma // theme

2017 / 01

duló szárnyának földszintjén a zenei programok kiemelt vendégei számára VIP öltözőket alakítottak ki, elegáns nyersfa berendezéssel, amelybe a mosdó nagyvonalúan beépített bútorként illeszkedik. A fertődi Kiskastély megújulása fölveti a korhűség és a korszerűség fogalmainak újragondolását. Példát mutat arra, hogy az építészeti szerkezet a 21. századi technológiákkal kiegészítve hogyan tekinthető kulturális örökségnek és felvállalt, továbbvitt hagyománynak.

By Time it will Shine The reconstruction of the minor castle in Fertőd Since the early 2000s – first via scientific research work, then designing and from 2009 on via the various stages of implementation and construction – the renewal project of the complex Esterházy castle in Fertőd has been going on non-stop. In 2013 many units of the so-called minor castle were inaugurated after designs by M Építész Iroda (architects), including the Puppet Theatre, the Water Tower and the Orangery. By 2016 the building of the manor’s manager was also completed. The primary task of the complex is to house the classical music events of the Theatre all the year round as a cultural centre as well as to house the conference rooms and infrastructure of the central office organizing the events and maintaining the castle. The designer’s concept ambitioned to reconstruct the entire building structure and the exteriors by restoring the Baroque-style decorations whilst applying contemporary technologies on the structures. The entire roofing and ceiling was replaced, the interiors resized and tailored to suit today’s functions, and in the middle a courtile to seat appr. 500 people was furnished for visitors of the programmes held here. Preservation is not only a spectacle here: surviving pieces of the 18th century timber roofing and ceiling were integrated beneath the roof and also remains of later conversions and remodellings have been exposed for curiosity.

régi-új magyar építőművészet

tĂŠma // theme

2017 / 01

Régi otthon – új funkciók

Plečnik-ház, Ljubljana – Piranesi díj 2016

___ építészek architects: Maruša Zorec, Maša Živec, Matjaž Bolčina ___

szöveg text:

Pálinkás Edit

fotók photos:

Tadej Bolta

Ljubljana új múzeuma a város kiemelkedő építészének emléke előtt tiszteleg. A város és múzeumai, valamint a kulturális kormányzat példaértékű együttműködésének köszönhetően, az 1957-ben elhunyt Jože Plečnik otthonát a 2015-ös átalakítás nyomán a korhű szellemiség és a modern kiállítótér-funkció összehangolása teszi egyedülállóvá. A Trnovo városrészben több egységből álló, műemlékké nyilvánított ház felújítása során a bejárati rész eddig használaton kívüli tereit megnyitották a látogatók számára. A ház főbejáratát áthelyezték, ennek köszönhetően a bejárati loggia három funkciót is összeköt: a múzeumot, a múzeumpedagógiai szobát és a kertre nyíló teraszt. Az új épületrészben lehetőség van kisebb programok, előadások, workshopok megtartására, illetve egy ajándékboltot is kialakítottak. A tetőtérben a gondnoki szobák és a kutatóközpont kaptak helyet. A belső terekre egyszerű, mégis elegáns kialakítás jellemző, a fehér falakat a fa bútorok és nyíláskeretek ritmusa teszi A felújítás előtt, archív fotó

régi-új magyar építőművészet

természetessé. A házban elsőként az újonnan létesült állandó kiállítást tekinthetik meg a látogatók. A tárlat megkapta a szlovén múzeumoknak adható legmagasabb elismerést, a Valvasor díjat. Az egyszerű és közérthető installációnak köszönhetően könnyen áttekinthető Plečnik munkássága, a falakon elhelyezett óriási, a padlótól az ajtó magasságáig érő tablókon és nagyméretű fekete-fehér minőségi fotókon kronológiai sorrendben követhetők végig a fontosabb munkák, de a kihúzható fiókos asztalok a tervrajzok és skiccek mélyebb tanulmányozására is lehetőséget kínálnak. A kiállítást a meg nem valósult épületek modelljei gazdagítják. (Az életműről lásd még: MÉ 2015/7, ill. 2016/5 – a szerk.) A felújítás célja az épület eredeti hangulatának megőrzése volt, ugyanakkor kortárs módon megfogalmazott kiegészítésekkel. Az Arrea építésziroda tervezői arra törekedtek, hogy a meglévő szerkezetet a lehető legkevesebb beavatkozással erősítsék meg; csupán két esetben mozdították el a falakat az eredeti helyükről. Nagy gondot fordítottak arra is, hogy minimalizálják és elrejtsék a modern gépészetet. Az új funkcióhoz igazodva a nyí-

téma // theme

2017 / 01

lászárókat és a burkolatot kicserélték, az új berendezést a kiállítás installációi uralják. Az új épületrész szervesen kiegészíti Plečnik házának intim hangulatát, amelyben úgy érezhetjük magunkat, mintha az építész épp most hagyta volna el otthonát. A legapróbb részletekig átgondolt installáció ezt a pillanatnyiságot ragadja meg. Ugyanez sugárzik a házat körülvevő kertből is. Az elmúlt nyolc évben a felújítás mellett Plečnik hagyatékának teljes dokumentációja, digitalizálása és katalogizálása is megtörtént, amely az új állandó kiállítás törzsanyagát képezi. A felújításról angol és szlovén nyelvű kötet jelent meg, amelynek első nagy fejezete a ház történetével, illetve a rekonstrukció technikai részleteivel foglalkozik. A második részben az építész életútját követhetjük végig még sosem látott fényképekkel, és személyiségének részletes elemzésével levelezése, emlékiratai és Fran Saleški Finžgarral kötött barátsága alapján. A kötettel egy időben bemutatták a felújításról szóló dokumentumfilmet, amelyet Tone Stojko fotográfus készített. A város alpolgármestere – aki maga is építész – a könyvbemutatón úgy jellemezte az építkezést, mint egy rituálét, ahol az épület mély megismerése és kutatása kellett Plečnik szellemének megőrzéséhez, ugyanakkor kortárs átalakításához. A Plečnik ház felújításának sikere abban az összefogásban rejlik, amely Ljubljana Önkormányzata, a város múzeumait és a galériáit összefogó szervezet (MGML), a Szlovén Kulturális Örökségvédelmi Intézet és az Arrea építésziroda között jött létre, a projekt előkészítésétől a megvalósításon át egészen a fenntartásig. A Piranesi díjról lásd beszámolónkat e lapszámunk Pas�százs rovatában – szerk.

Old Home, New functions Plečnik House, Ljubljana – Piranesi Award 2016 The Plečnik House, the home of architect Jože Plečnik located in the leafy Trnovo borough, reopened in September 2015 after two years of renovation. The renovation of the House Plečnik is a small but complex work. It is dealing with two parts: the subtle renovation of the architect's home which is preserved as it was from 1957, and the establishment of the new entrance area in front of it, which opens the former private spaces to the public, to the visitors of the museum. Thanks to the renovation, spaces for a new permanent exhibition and temporary exhibitions have been gained and a new study centre for the investigation of Plečnik’s heritage has been established. In the course of the renovation, the Museum & Galleries of Ljubljana took a complete inventory of the heritage of Plečnik’s collection and digitised Plečnik’s original plans. Visitors to the house now get a clear view into the architect’s privacy, everyone who visits the Plečnik House will understand his phenomenon. The exhibition is cleverly designed throughout the rooms available and presents, in a clear and understandable fashion, all of the most important stopovers of the architect’s life.

régi-új magyar építőművészet

––––––––– Építészet // architecture:

Arrea, arhitektura d.o.o. Építészek // architects:

Maruša Zorec, Maša Živec, Matjaž Bolčina (kiállítás installáció) Modellek // models:

Tadej Bolta

Vezető műemlékvédelmi szakértő // head conservator:

Irena Vesel

Kert rekonstrukció // garden reconstruction:

Ana Kučan, Mojca Kumer – Studio AKKA d.o.o. Kertépítészeti szakértő // head conservator for the garden:

Darja Pergovnik

Projektmenedzser // project manager:

Jerneja Batič

Kivitelezők // main contractors:

Szlovén Kulturális Örökségvédelmi Intézet, Makro 5 gradnje d.o.o. Megbízó // client:

Ljubljana Város Önkormányzata

–––––––––

téma // theme

2017 / 01

Minden rendben van

Boldog Donáti Celesztina piarista óvoda, Nagykanizsa ___

falvai balázs, nagy márton, tatár balázs, török dávid cságoly ferenc fotók photos: kudász gábor arion

építészek architects: szöveg text:

___

Pár héttel az évzáró után a nagykanizsai piarista iskolaközpont területén minden békés és nyugalmas volt, az itt megszokott gyerekzsivaj helyett a nyár madárcsicsergéses, bogárzümmögéses csendje. Az épületek közötti nagy fák árnyékában sétálgatva, a környezettel ismerkedve, lassan-lassan megérintett a hely atmoszférája, feltárulkoztak, érezhetővé váltak a lényegi tulajdonságok. Mindenekelőtt a rendezettség, ami itt nem csak a fizikai rendet jelenti, a szépen karbantartott épületeket, a tisztaságot, hanem valami ennél mélyebb, nehezen megfogalmazható lényegi rendet, aminek csupán külső kérge, felszíne a látható rendezettség állapota. Aztán az egyszerűség, takarékosság és józanság együttese, amelyben nincsenek sem fölöslegek, sem túlzások, csak a szükséges lényeg. És végül mindezek összegzéseként a kiegyensúlyozottság és békesség. Ez sugárzott mindenből, az épületekből, a fákból, a rendezett kertből, és abból a pár emberből, akit a munkája és elfoglaltsága nyáron is ide kötött. Ezek a számomra vonzó tulajdonságok a tudatos megismerés során csak megerősödtek és tovább finomodtak. Az iskola és a hely története segített megérteni a lényegi vonásokat, meglátni az évszázadokon átívelő és máig tartó folyamatok szellemi-morális alapjait, megkülönböztetni az időtlen értékeket az időleges esetlegességektől. Az iskola története immár több mint 250 évet ölel föl. 1763-ban Kanizsa földesura, gróf Batthyány Lajos nádor 10000 forintos alapítványt ajánlott fel a piarista rendnek az iskola alapítására. Az alapítványi összeg elégtelensége (a rend csak a kamatokat használhatta, azaz évi 500 forintot), és az iskola számára megvásárolt két kaszárnyaépület alkalmatlansága ellenére a tanítás 1765-ben négy szerzetessel megindult. Az alapítólevélben részletesen rögzítették, hogy milyen osztályokban mit tanítsanak. Természetesen itt is minden az írás, olvasás tanításával kezdődött, amit három osztály (grammatikai, poétikai és retorikai) követett. Ezekben a hittanon és a latin nyelven kívül zenét és számtant, magyar és német nyelveket tanítottak. A történelemoktatás zömmel az ókori történelemre koncentrált, de a legfelső osztályban már csak a magyar történelem volt a téma. Az iskola létrejöttének fontosságát két adat érzékelteti. Az egyik az, hogy 75 évvel a törökök kiűzése után nemhogy Kanizsa városában, de egész Somogy, Zala és Vas vármegyékben nem működött egyetlen középiskola sem. A másik pedig, talán éppen ennek következményeként az, hogy ebben az időben Kanizsa és Zalaegerszeg városok tanácsában – a jegyzőkön kívül – nem volt írástudó ember. Nem csoda hát, hogy már rögtön az első években 400 körül volt a diákok száma, ám ezeknek csak kis hányada volt kanizsai, többségük zalai, vasi és somogyi volt, sőt néhányan még Horvátországból is jöttek. Az indulást követő száz-százötven esztendőben az iskola működését a szűkösség határozta meg, a mindenkori igazgatók legfontosabb és állandó feladata volt

régi-új magyar építőművészet

a fenntartáshoz szükséges anyagiak előteremtése – azaz a koldulás. A pénzhiány leginkább az iskolaépület egyre romló állapotában nyilvánult meg, Jenovai János iskolaigazgató 1801-ben így írt erről: „…nincs egyetlen ajtó vagy ablak használható állapotban... nagyobb esők alkalmával a víz az ajtón és a tetőn egyaránt behatol a tantermekbe, melyeknek oldalfalain a meztelen téglák láthatók… A folyosó nyílt, s félig rom, talaja a hiányos téglaburkolat miatt gödrös, s esős időben rajta tócsák képződnek.” A rossz anyagi körülmények ellenére a szellemi munka, a tanítás folyamatos volt, köszönhetően néhány nagylelkű adakozónak, de főképpen és elsősorban a lelkes és kitartó kegyesrendi tanítóknak, akik szerzetesi fogadalmukban ab ovo a szegénység és az egyszerűség mellett kötelezték el magukat. Ezeket az életvitellel és neveléssel egyaránt kapcsolatos piarista elveket a 19. század végén Pachinger Alajos, az akkori igazgató egyszerű szavakkal összegezte: „…a piaristák a szegény gyermekek oktatását tekintették feladatuknak… Az ő nevelési rendszerük célja az ember általános kimívelése, minden mellék cél és tekintet nélkül. Módszerük nem köti magát semmiféle társadalmi osztályhoz, egészen demokratikus alapon nyugszik... A piaris-

–––––––––

Generál tervező // general design:

dmb műterem Kft. Építészet // architecture:

Falvai Balázs DLA, Nagy Márton DLA, Tatár Balázs, Török Dávid DLA Belsőépítészet // interior architecture:

Fábián Péter Statika // statics:

Kenese István Gépészet // HVAC:

Végh Benedek Elektromosság // electrical engineering:

Magosi Zsolt

Kertépítészet // landscape architecture:

Gyüre Borbála

Akadálymentesítés // accessibility:

Pandula András

Tűzrendészet // fire protection:

akács Lajos Megbízó // client:

Piarista Rend Magyar Tartománya Kivitelező // main contractor:

Mega – Logistic Zrt

–––––––––

ták intézetei szerényebbek, kevesebbel beérik, vezetőiket nem befolyásra való törekvés, hanem az emberiség és műveltség szeretete lelkesíti és vezérli.” Aztán az 1810-es évektől a lassú és szolid gyarapodás első jelei mutatkoztak; saját kutat fúrtak és a kijavított tetőre kicsi fa harangtornyot emeltek, 1822-ben pedig bővítették a meglévő épületeket. Az 1848-49-es szabadságharc után az iskolát hazafias szellemisége miatt tíz más piarista gimnáziummal együtt bezáratták. A város azonban nem nyugodott ebbe bele, és az elöljárók kitartó munkájának köszönhetően 1850-ben újra nyitott az iskola, igaz, hogy a régi hat helyett csak négy évfolyammal, és a korábbiaknál jóval kevesebb diákkal. Ez így is maradt a kiegyezésig, amikor is a gimnázium immár nyolc év-

téma // theme

folyamos lehetett, és a tanulók száma is gyorsan gyarapodott. Ennek megfelelően 1868-ban az iskolaépületet részint rendbe hozták, részint rajzteremmel, tornateremmel és kápolnával bővítették. A 20. század első éveiben az akkor már 300 éves toldott-foldott egykori kaszárnya végképp használhatatlanná vált, és felmerült egy teljesen új épület megvalósításának a lehetősége a régi helyén. Ezért az iskola 1904-ben – akkor még ideiglenesnek gondolva – a Sugár út 9. szám alatti városi honvédlaktanyába költözött, ezzel egy időben pedig országos pályázatot írtak ki a gimnázium új épületére. A beérkezett húsz pályamű közül az első díjat, és vele az építési megbízást, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos budapesti műépítészek nyerték meg, de a grandiózus terv túlzott méretei, felesleges palotaszerű pompája és ezáltal óriási költségei miatt hosszú huzavona után sem épülhetett meg. Az ideiglenesnek szánt, oktatásra alig használható kaszárnyaépület pedig húsz évig adott otthont az iskolának. Mai helyükre végül 1923-ban költözhettek a piaristák, a Monarchia megszűnte miatt szükségtelenné vált cs. és kir. közös laktanya Sugár út 11. alatti épületegyüttesét

2017 / 01

kapták meg. Az ittlét a kezdeti esztendők nyugalma után hamarosan zaklatottá vált. A háborús időkben először német, majd szovjet katonai kórház sajátította ki az épületek nagy részét, végül 1948 júniusában államosították az iskolát, az itt tanító paptanárokat pedig kényszerlakhelyként Vácra deportálták. A rendszerváltás után 1992-ben kezdett újra működni a piarista általános iskola, akkor még egy használaton kívüli bölcsőde épületében, 1995-től pedig fokozatosan kapták vissza épületeiket, és ennek megfelelően bővült az oktatás spektruma is. 2006-ra vált teljessé az együttes; óvoda, általános iskola és gimnázium lány- és fiúkollégiummal, rendházzal, kiszolgáló épületekkel. A hely története korántsem olyan hosszú, mint az iskoláé. Az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregének Sugár úti kaszárnyája, akkori nevén a Frigyes laktanya 1890-ben készült el, Geiszl Mór nagykanizsai építőmester tervei szerint. (Feljegyezték az építkezésről, hogy ahhoz összesen öt és félmillió helyi gyártású téglát használtak fel.) A nagy kiterjedésű épületegyüttesben volt parancsnoksági épület, legénységi szállás, altiszti lakások, valamint kiszolgáló épületek, kantin, konyha, istállók és raktárak. Amikor 1923-ban a piaristák ideköltöztek, még minden épület kifogástalan állapotban volt, csak éppen a beosztásuk volt tanításra alkalmatlan. Ezért Hültl Dezső építész, műegyetemi tanár (aki pár évvel korábban a pesti piarista rendházat és gimnáziumot építette) az egész együttest áttervezte. Az átalakítási-átépítési munkálatok öt évig tartottak, de ez idő alatt is folyamatos volt a tanítás. A rekonstrukció során a Sugár út mentén álló, volt parancsnoki épületre egy újabb emeletet húztak, ez lett a rendház, amit egy folyosóval kapcsoltak össze a mellette lévő refektóriummal (étkezővel), a korábbi altiszti épülettel. A tömb belsejében elhelyezkedő legénységi szállásból lett az iskolaépület, melynek földszintjén volt az igazgatói iroda és különféle termek, továbbá az északi szárnyban kapott helyet – a Királyi Pál utca felől külön bejárattal – a város múzeuma és könyvtára is. Az első emeleten voltak az osztályok és a tanári szoba, a másodikon pedig a különféle előadótermek. Az iskolaépület mögötti volt pótraktár (szertár) épületében alakították ki az internátust, hat nagy hálóteremben összesen ötven diák számára. Végül pedig a Királyi Pál utcai oldalon álló volt istállót tornateremmé alakították. Az átalakítás léptékét és minőségét alapvetően és nyilvánvalóan az anyagi lehetőségek határozták meg, de ezek mellett nagy szerepe lehetett benne, hogy egyrészt Hültl jól ismerte a piarista szellemiséget, másrészt a hely léptékhez igazodva készítette mértéktartó és józan terveit.

régi-új magyar építőművészet

Az együttes utolsónak megvalósult eleme a Sugár út és a Királyi Pál utca sarkán 1934-ben épült kápolna, amelyet Vécsey Barnabás városi mérnök tervezett, a korábban itt állt parancsnoki lakás helyére. Valószínűleg véletlen, hogy a nagykanizsai piarista iskola a kezdetektől máig, mindhárom eddigi helyszínén felhagyott katonai épületekben kapott helyet. Az azonban már nem az, hogy ezekben az épületekben kisebb-nagyobb átalakításokat követően otthont is talált. Ez talán annak is tulajdonítható, hogy a katonás karakterben és a piarista szellemiségben van valami közös, ami a fegyelmezettségben és rendben mutatkozik meg. A két eset hasonlósága mellett nyilván a különbözőségek is nagyok: a katonaság kényszerű fegyelme a piaristák esetében sokkal inkább önként vállalt szellemi és morális meghatározottság. És ugyanígy a rend, ami az egyik oldalon inkább a fizikai formákban jelentkezik, a másik oldalon ennél mélyebb, lelki értelmet is hordoz. Mindezek azért fontosak, mert itt és most, a jelenben és a helyszínen, segítenek megértetni a látható formák mögötti, de rejtőző jellegük ellenére is meghatározó erejű tartalmakat. A látható formák pedig egyszerűek, célszerűek és fegyelmezettek. Az iskola területén minden régi épület fel van újítva, de minden felesleges építészeti mutatvány nélkül, sem drága anyagok, sem különleges és elvont építészeti eszmék nem terhelik a látványt. Nincsen feszültség a házak és használóik között, nem érezhető ellentét a rendeltetés és a megjelenés között. Rend van.

Az új óvodaépületnek alapvetően ebbe a rendbe kellett beletalálnia. Számomra ez volt itt a lényegi kérdés, és ezáltal a szakmai rétegeket, a telepítés módját, az alaprajzok kialakítását, a téri megoldásokat, a homlokzatok képét csak ennek tükrében tudtam vizsgálni. Másképpen kifejezve: szerintem ez a lényeg határozza meg az építészeti eszközhasználat helyességét vagy éppen helytelenségét. Mindezt persze általában is igaznak tartom. Egy építészeti alkotás önmagában való elemzése öncélú bölcselkedés, ami éppen a legfontosabb kérdésekre képtelen válaszolni. Arra, hogy tud-e gyökeret ereszteni a helyén, hogy abból táplálkozva hosszú életű lehessen. Arra, hogy be tud-e illeszkedni a közegébe, vagy kitaszított és magányos különc marad. És végül arra, hogy élettelen keretként be tudja-e fogadni az életet, a maga teljes szélességében, erényeivel és esendőségeivel együtt. A telepítés első közelítésben merész, ugyanakkor teljesen észszerű és gazdaságos. Az eredeti laktanyaegyüttes tömbjeinek nagyvonalúan szimmetrikus téri rendje megépítésük idején megfelelt a boldog békeidők elvárásainak, de ellentétes a mai korszellem meghatározó vonásaival. Az óvoda tömbjének aszimmetrikus elhelyezése így határozottan korszerű állásfoglalás, ugyanakkor a szerényen visszahúzódó és relatíve kicsi tömeg egyáltalán nem zavarja a régi épületek tengelyes rendjét. E józan és praktikus elhelyezés eredményeképpen a teljes kertfelület összefüggése is zavartalan maradhatott, és ebben a lehető legnagyobb önálló játszótér vált kialakíthatóvá. Ha egy pillanatra elfeledkezem a szakmailag korrekt fogalmazástól, akkor azt is mondhatnám, hogy a telepítés vagány. Az alaprajzi kialakítás kiforrott, csiszolt, mondhatni hibátlan. Összevetve a végleges és a korábbi tervváltozatokat, örömmel láthatóak az egyszerűsödés stációi, amelyek a szép és tehetséges, ámde cseppet öncélú megoldásoktól a gyerekekig, az óvónénikig és dadusokig vezettek, a tanult elvektől a gyakorlatig. Nem tudom, hogy az építészek részéről ez tudatosan vállalt út volt-e, vagy a kényszerítő hatások eredménye, de ez mindegy is, hiszen a megérkezés pontja, a végeredmény mindenképpen helyes. A házzal együtt ők is jó helyre érkeztek. A funkcionális és téri rend összekapcsolódó egészt képeznek. Magyarországon nagyon hosszú ideig, mondhatni a szocializmus teljes ideje alatt, a modern építészet egyik legnagyobb fogyatékossága a szegényes térképzés volt, köszönhetően az akkor kizárólagos funkcionalista szemléletnek, a szűkre szabott anyagi lehetőségeknek, és nem utolsósorban a mindent

téma // theme

elárasztó igénytelenségnek. Tehetséges és tapasztalt építészek is csak kivételes, és szerencsés esetekben tudtak téri gazdagságot, valódi térélményeket teremteni. Hála Istennek, ez már a múlté. A térképzés, téri gondolkodás jó ideje az építészoktatás alapvető eleme, és ennek eredményeképpen a modern épületeket is egyre inkább jellemzi a téri gazdagság. Különösen fontos ez az oktatási épületek esetében. A változóan összetett terek ingergazdag világában a gyerekek térszemlélete is gazdagodik, ez pedig igényesebbé teszi a környezethez való viszonyukat, tágasabban értelmezve szélesíti világlátásuk horizontját. Ilyen szempontból ez a kicsi óvoda az abszolút pozitív példák közé sorolható. Az összetett téri világ magától értetődően egyszerű eszközökből építkezik, alacsony és működéscentrikus, ahol annak kell lennie (mosdók, előterek stb.), és tágas-magas, ahol az a megfelelő. Építészetileg külön is izgalmasnak tartom az oldalfolyosós-öltöző feszes arányú magas terét, ami a használókat is szemmel láthatólag megérintette – hemzseg a különféle téri dekorációktól. A homlokzatok korszerűsége az egyszerű eszközhasználat miatt akár időtálló is lehet. A kerti (nyugati) homlokzat finoman aszimmetrikus nyílásainak sorolt rendje, plasztikus hatású, belső falsíkon való elhelyezése és színezése, mind-mind igen egyszerű és költségkímélő eszköz, ugyanakkor tagadhatatlanul hatásos, friss és fiatalos. A külső nyílászárókon megjelenő tavaszias színek egyfajta színkódként a belsőkben is folytatódnak, a beépített bútorok, korlátok és ajtók színezésében. Mindezeket

2017 / 01

kiegészíti, sőt kiemeli a falak meghatározóan szürke tónusa és annak árnyalatai. A telekhatártól bő egy méterre álló hátsó (keleti) homlokzat számomra egyértelműen a hely iránt való érzékenységet jeleníti meg, ezért nagyon szimpatikus. A tervezőknek itt módjuk lett volna arra, hogy az óvoda és a vele azonos magasságú iskolai tornaterem homlokzatait a látványosabb hatás miatt összevontan, egynemű felületként kezeljék, de mégsem ez történt. Ráérezve a hely folyamatosan változó, nőtt jellegére, a természetes megoldást választották, és mindkét elemet saját belső törvényszerűségei szerint formálták. Ahogyan az alaprajzoknál, úgy a homlokzatok esetében is meg kell említenem az egyszerűsödés, tisztulás folyamatát. Az engedélyezési tervek lapjain a kerti (nyugati) homlokzat két szint magas, nagyméretű, és mélyen behúzott nyílászárokkal volt tagolt. Ezek – szerintem – egy kicsit túlzóak lettek volna, akár a plasztikusság, akár a lépték tekintetében. Sokkal jobb, arányosabb és a helyhez illőbb a megépült változat. Hasonlónak érzem a játszókertet keretező, az enyhe lejtésű tető síkjában tartott kerti építményt, ami a végén teljesen elmaradt. Ezt sem sajnálom. Az építészeti értékeknél ez esetben magasabbra tartom az emberi mértéktartás képességét. Befejezésként az élettel való kapcsolatról. Örülök nagyon, hogy nem az átadás után közvetlenül, hanem bejáratott használat közben voltam a házban. Láthattam így az óvónők és gyermekek társművészeti alkotásait (amitől néhány magasröptű építőművész bizonyára felszisszenne, de legalábbis elborulna a tekintete), láthattam azokat a kisebb-nagyobb jeleket, amelyek a ház elfogadásáról, sőt megszeretéséről árulkodtak. Megérezhettem, hogy a kétségtelen építészeti értékek összeszövődtek az élettel, és ez így van jól. Ezzel kapcsolatos, hogy az építészeti fotók döntő többsége csak a házakra koncentrál, a steril (ezáltal élettelen) építészeti teljesítményre. Ebben az épületben Kudász Arion készített pár remek felvételt, gyökeresen szakítva ezzel a hagyománnyal. Az ő képein a ház és a benne zajló élet szerves egységben van, ezáltal nem csak igazabb, de teljesebb képet is közvetít. Ideje van ennek az új hangnak, örülök a változásnak. Összegezve mindezt, úgy érzem, hogy az új óvoda átfogó értelemben vett helyfoglalása sikeres. Illeszkedni tudott ahhoz a lelki-szellemi habitushoz, amelyet az iskola és a hely története alapvetően meghatározott. Szerény és józan tudott maradni, mint az itt álló többi épület, nincsenek rajta-benne feleslegek, mint ahogyan a többiekben sincsenek, és fegyelmezetten célszerű, ahogyan itt ez az általános. Röviden szólva, minden rendben van.

régi-új magyar építőművészet

Everything is all right Piarist Kindergarten in Nagykanizsa The Piarist school centre in Nagykanizsa has a history spanning over 250 years. In 1763 the landlord of the town, count Lajos Batthyány offered to sponsor it. It has been one of the most important educational centres of the region for centuries. The complex was completed in the 1920s in its today’s conditions, and is now complemented by the recently opened kindergarten, which is a successful addition to the existing architectural character. This in turn lead to the horizontal plans of contemporary designs, spatial configurations and solutions, as well as the designs of the facades. Its orientation is sober and practical, the horizontal scheme is well-conceived and chiselled, the functional and spatial systems come to make up an integral overall scheme of architecture. The complex spatial system is built upon self-evidently simple means which are lasting owing to the contemporary character of the facades and its simple solutions. The new kindergarten could adjust to the intellectual-spiritual habit which is defined by the history of the school and the location. It managed to stay modest and rational, much in the same way as all the other buildings in the neighbourhood.

u t ó i r at

post scriptum xviI. évfolyam / 91. szám

A zsidó vallásreform építészeti tanúja Az óbudai zsinagóga szöveg text:

Klein Rudolf, Nagy Gergely domonkos

fotók photos:

Klein Rudolf

Európában kevés olyan zsidó imahely létezik, amely az óbudai zsinagógánál meggyőzőbben és megindítóbban bizonyítja a zsidó vallásreform folyamatát.1 A szabadon álló zsinagóga két ütemben épült: az első még a zsidó vallás reformját megelőző időszakra esett, a másik a reform kiteljesedésének idejére, így az épület magán viseli mindazon változások nyomait, amelyeket a felvilágosodás, a nagy francia forradalom és a német zsidó vallási modernizáció idézett elő a Habsburg Birodalom területén élő zsidó közösségekben és azok zsinagógaépítészetében. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a zsinagóga jelentőségét Óbuda helytörténetében; ugyanakkor fontos mérföldkövet jelent a főváros, sőt a Magyar Királyság zsinagógáinak fejlődéstörténetében is. Egyúttal áthidalja az időbeli szakadékot a budai vár középkori (13-15. századi) zsinagógái és a Dohány utcai hatalmas neológ zsinagóga (1854–59) között. Ez utóbbi építése idején a legnagyobb volt a világon, de jelenleg is a legnagyobb Európában. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az óbudai zsinagóga első változata néhány évtizeddel korábban keletkezett, mint bármely más hasonló rendeltetésű épület, amely a történelmi Magyarország területén áll, egyúttal egy olyan zsinagógatípus korai reprezentánsa, amely egyszerre mutatja a lengyel- és a morvaországi négypilléres, kilenc boltmezős típus hatását. 2 Az alábbi tanulmány célja, hogy bemutassa az épület legfontosabb építészeti jellemzőit és jelentőségét, továbbá tisztázza a zsinagóga építési fázisai körül kialakult sokféle, egymásnak ellentmondó hipotéziseket, egyrészt az újonnan előkerült levéltári bizonyítékok, másrészt a helyszínen végzett mérések alapján; végül összevesse más zsinagógákkal és templomépületekkel. Történelmi háttér Az első zsidók a rómaiak idején, a Kr. e. 2. században telepedtek le a mai Óbuda területén, amint ezt sírköveik bizonyítják, de ez idáig nem bukkantunk nyomára olyan itt épült zsinagógának, amely az ókorból származhat. A budai Várhegy déli részén már a 13. században emeltek egy zsinagógát, amelyet egy másik építése követett a 15. század második felében, a Bécsi kapu közelében. Ez utóbbi a legnagyobb gótikus stílusú európai zsinagógák közé tartozik. A pazar épületet Mátyás kincstárnoka és bizalmasa, Jacob Mendel építette, és ma a Várnegyed

xvIi. évfolyam / 91. szám

útburkolata alatt található. Nincs messze innen a kései középkorban épült szefárd zsinagóga sem. 1686-ban – miközben az európai keresztény államok egyesített erői javában űzték ki a török hadakat a Magyar Királyság területéről – a zsidókat a törökökkel együtt elzavarták vagy legyilkolták, 3 így a térség néhány évtizedig judenrein (zsidómentes) volt. Az első bevándorló zsidók a Habsburg Birodalom északi részeiből érkeztek ide a 18. század elején, és a Magyar Királyság északi és belső régióiban telepedtek le. Letelepedésüket azonban megtiltották a szabad királyi városokban – így Pesten és

utóirat // post scriptum

Budán is –, ezért inkább a közeli nagybirtokokat választották lakóhelyül. A nemességnek szüksége volt a zsidók kereskedelmi tevékenységre, ezért támogatták és lehetővé tették a letelepedésüket. Ilyen volt Óbudán a Zichy család. 4 Egy 1720-ban keltezett dokumentum említ egy zsidó bírót, azaz Judenrichtert, ami bizonyítja az itteni zsidó közösség létezését. Az 1725-as népszámlálás tíz zsidó családot sorol fel név szerint. Számuk folyamatosan nőtt: 1737-ben 43, 1767-ben 109, 1784-ben pedig már 285 volt. Mária Terézia rendelete nyomán a zsidókat 1746-ban kiutasították Buda területéről, ami nagyban hozzájárult az óbudai zsidó közösség felemelkedéséhez. A források az első óbudai zsinagógát Judenschule vagy imaterem néven említik még 1727-ben, amely azonban megsemmisült egy, a Zichy család tagjai között kirobbant fegyveres konfliktus során. 1732-ben a zsidók szerződést kötöttek a nemesi családdal, amely lehetővé tette számukra egy nagyobb zsinagóga felépítését. Csak keveset tudunk erről a második zsinagógáról, amely 1738-ban épült, azon kívül, hogy kerítéssel vették körül, ami akkoriban az általános gyakorlat volt, és hogy a közelében működött zsidó iskola, kórház és kóser mészárszék is, ami szintén megfelel az akkor szokványos telepítésnek. 1765-ben, amikor Zichy Miklós özvegye megújította a szerződést a zsidó közösséggel, a zsinagóga már omladozott. Az új megállapodás lehetővé tette egy új zsinagóga felépítését, amely már a harmadik volt Óbudán: ez 1767–1769 között épült. Bár úgy tűnhet, az óbudai zsinagógát egy kisebb zsidó negyed, ún. stetl vette körül, Óbuda minden volt, csak nem stetl a szó galíciai vagy morva értelmében; azaz nem volt zárt zsidó település, amely alig került érintkezésbe a zsidónegyed határain túli világgal. Óbuda, vagyis akkor még inkább németül Alt Ofen zsidó lakói erősen városiasodott emberek voltak, akik nemzetközi viszonylatban is jó összeköttetésekkel rendelkeztek. A 18. század végére a közösség már 3000 lelket számlált, ami számottevő mind a korszakot, mind a földrajzi helyet figyelembe véve: a település Pest-Buda ikerváros, az újjászületőben lévő főváros peremén helyezkedett el. A zsidók látták el a pesti piacot, amely a Judenplatzon működött (ez a mai Deák tér): azaz a modern Budapest szívében, amely jóformán sétaútnyi távolságra esett Óbudától. Az akkori szabályozás miatt azonban a zsidóknak még szürkület előtt vissza kellett térniük Óbudára. A nap még így is elég hosszúnak bizonyult ahhoz, hogy előmozdítsák a kereskedelmet, emellett erősítették a nemzetközi kapcsolatokat is, amire nagy szüksége volt a virágzó közösségnek. Magáról a zsinagóga építkezéséről keveset tudunk, mivel a tervrajzok elvesztek, ismert azonban néhány műszaki vonatkozása és pénzügyi részlete. A zsinagóga következő periódusa 1820-ban épült. Tudjuk, hogy ekkor 364 fix és számozott üléshely állt a férfiak rendelkezésére, mindegyikhez tartozott egy stender (Ständer) is, amelyben az imakönyveket tárolták. A nők számára fenntartott részt az első karzaton alakították ki 298 hasonló üléssel és stenderekkel. A második karzatot ideiglenes használatra alakították ki a maga 169 számozatlan, de szintén stenderekkel kialakított ülőhelyével. A zsinagóga így összesen 832 ülőhelyet kínált, de a nagyobb ünnepeken az állóhelyeket is beleszámolva valamivel több, mint 1000 hívőt fogadott be. Érdekesség, hogy szinte ugyanannyi ülőhelyet tartottak fenn a férfiak és a nők számára, ami a közösség erősen emancipálódott jellegére utal. Az építkezés költségvetése 130 000 forintra rúgott, amit kölcsönökből és a zsinagógai ülőhelyek értékesítésével teremtettek elő. Boscowitz Simon 40 000 forint kölcsönnel járult hozzá a zsinagóga 1820-as változatának építési költségeihez, amiből 30 000 forintot fizetett vissza neki a közösség, mivel tekintélyes bevétellel rendelkezett, éppen a zsinagógai férőhelyek bérbe adásának köszönhetően. Az 1840-es törvény, amely lehetővé tette a zsidók számára a letelepedést a Habsburg Birodalom szabad királyi városaiban, hozzájárult

régi-új magyar építőművészet

számos premodern zsidó település hanyatlásához: a közösségekből a leginkább vállalkozó szelleműek ugyanis elköltöztek a gyorsan fejlődő kisvárosokba vagy regionális központokba, illetve a birodalom három legnagyobb városának valamelyikébe, azaz Bécsbe, Pest-Budára vagy Prágába. Hosszabb távon Óbuda sem menekülhetett a változás elől: az itteni közösség legtörekvőbb tagjai idővel Pestre költöztek, így a legnevesebb családokkal és velük együtt sok judaikával is szegényebb lett. 5 Erre a sorsra jutott a Boscowitz család is. Boscowitz Simon továbbra is meghatározó alakja maradt a már megerősödőben lévő, de európai mércével még szerény méretű közösségnek, Boscowitz József Löbl pedig a már erős és befolyásos pesti zsidó közösség vezetőjévé lépett elő, és kulcsszerepet játszott a Dohány utcai zsinagóga építésében. 6 Bár az óbudai közösség lassan hanyatlásnak indult, a zsinagóga még tanúja lehetett az 1848 előtti korszak társadalmi és vallási változásainak, és a zsidók e folyamatban játszott szerepének. Építéstörténet és az épület története A zsinagóga jelenleg látható állapotában a harmadik óbudai zsinagógáig (1767–69) vezethető vissza, amely az épület első, építészeti szempontból jelentős változata volt. Mivel a zsidók nem lehettek céhtagok, Habsburg Birodalom-szerte mindig keresztény építészeket bíztak meg a zsinagógák felépítésével. 7 Óbuda zsinagógáját is egy keresztény építész tervezte, az akkor már érett alkotói korszakában járó Matthäus Nepauer (Nepauer Máté), aki minden valószínűség szerint Bécsben vagy Brünnben született.8 Nepauer 1748-ban lett tagja a budai kőművesek céhének, miután feleségül vette Christoph Hamon özvegyét, mégpedig jóval a gyászesztendő letelte előtt. Nepauer igyekezett megszerezni magának az elhunyt építőmester jól fizető megbízásait. Ilyen munka volt példá-

ul a budai Várhegy lábánál álló, városképi jelentőségű katolikus Szent Anna-templom, amely centrális alaprajzzal épült föl Budán, a Víziváros legfontosabb terén. Nepauer befejezte a templom építését és kisebb módosításokat is eszközölt rajta, s ezzel megalkotta a magyarországi barokk építészet egyik legértékesebb emlékét. Szintén a felesége elhunyt férjétől örökölte meg az újlaki (akkori nevén Neustift) városrész plébániatemplomának megépítésére vonatkozó megbízást, amely földrajzi helyét tekintve épp félúton volt a Szt. Anna-templom és a későbbi zsinagóga között. A barokk korszak egyik legnépszerűbb budai építésze lévén ugyanő tervezhette a ferencesek (korábban: Ágoston-rendiek) templomát az Országúton, a vízivárosi Szent Flórián-templomot, valamint az Erdődy-palotát és a budai városháza kibővítését a Várnegyedben. Jóllehet Nepauer többi épülete jól dokumentált, a harmadik óbudai zsinagógáról csak keveset tudunk: nem csak a tervrajzai tűntek el, de semmilyen más ábrázolása sem maradt ránk. A zsinagóga kívülről egyszerű, kompakt épület lehetett, nem volt sem tornya, sem portikusza. Hasonlíthatott a valamivel később Tarcalon, Bonyhádon és Mádon épült társaihoz, vagy a korábbi, 18. századi lengyelországi zsinagógákhoz (ilyen áll Przisucha városában), vagy morvaországiakhoz, például a nikolsburgihoz (ma: Mikulov). Az egyszerű, hasáb alakú épülettömbből valószínűleg csak a női karzatra vezető fedett lépcsőház emelkedett ki, mint az előbbiekben említett épületek esetében is. Kortársaihoz hasonlóan ez a zsinagóga is egy udvarban állott, a zsidó közösség más rendeltetésű épületeinek karéjában. Zsinagógákat egyrészt az akkor érvényben lévő szabályozás szerint nem is építhettek közvetlenül az utcákra, másrészt ez az elrendezés tökéletesen megfelelt a zsidó közösségek akkori, jellemzően zárt természetének is. A belső térnek azonban egészen más jelleget kellett öltenie. A közösség jelentősége és akkoriban jellemző szokásai miatt feltételezzük, hogy kilencosztatú szerkezet lehetett négy központi oszloppal, amelyek közrefogták a szintén középre helyezett bimát. A szerződés szerint, amelyet a közösség Nepauer építőmesterrel kötött, 9 a zsinagógának kőből és márványból kellett épülnie, a boltozatot pedig négy centrális oszlopnak kellett hordoznia. Vagyis a közösség egy kilenc boltmezős épületszerkezetet rendelt az építésztől, ami valójában a zsidók morva- és lengyelországi hagyományainak folytatását jelenti. Ezt a zsinagógát eredetileg stenderekkel és különböző méretű mozgatható ülésekkel kellett volna bebútorozni, ami fontos jellemzője a hagyományos zsinagógáknak. Ezt láthatjuk például napjainkban is a huszti (Khust, Ukrajna) zsinagógában. Igen ám, de vita támadt a közösségen belül: egyes tagok támadták elnöküket, Moses Österreichert állítólagos „tékozló magatartása” miatt, mert a különálló székeket padokra cseréltette és tizennégy kandelábert rendelt a belső térbe. Azt rebesgették Österreicherről, hogy hasznot húzott az építőmesterek állítólagos túlfizetéséből, ami később általános gyakorlattá vált számos nagy építkezés kapcsán. A túlköltekezés ellenére hamarosan kiderült, hogy az új zsinagóga alapozása rosszul sikerült. Egyfelől azért, mert még részben a rómaiak idejéből származó alapfalakra építették, másfelől pedig a Duna medrének közelsége miatt maga a talaj nem volt kellően stabil. Az 1780-as években történtek ugyan kísérletek az épület megerősítésére, de 1817-ben Joseph Tallherr (Tallherr József) már a lebontás mellett kardoskodott. 10 Úgy tűnik, később mégsem bontották le teljesen, hanem részben megtartották és felhasználták az új, immár negyedik óbudai zsinagóga építésekor. 1820-ban a közösség két építészt bízott meg az új zsinagóga felépítésével: az akkor már jó nevű Pollack Mihályt és az akkor még pályakezdő Landherr Andrást. Gyakori volt, hogy a zsidó közösségek vállalták a kockázatot, és még be nem futott építészeket bíztak meg építkezéseikkel. Így kapott megbízást Otto Wagner a pesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga építésére (1871), vagy Jakab Dezső és Komor Marcell a csodálatos szecessziós szabadkai (1901) zsinagógára. Ritkább esetben,

xvIi. évfolyam / 91. szám

Az óbudai zsinagóga belső tere az 1900-as években. Archív fotó

főleg a felemelkedőben lévő közösségek már neves építészeket bíztak meg (így Joseph Kornhäuselt vagy Ludwig Förstert Bécsben a Seitenstettengasse és a Tempelgasse zsinagógáira, 1828-ban, illetve 1853-ban; szintén Förstert Pest és Miskolc zsinagógáira, 1854-ben és 1863-ban; vagy akár Peter Behrenst a zsolnai zsinagógára 1934-ben). Hosszas tanácskozást követően a közösség végül Landherr Andrást bízta meg, valószínűleg anyagi megfontolásból. Ez a megoldás egyrészt olcsóbbnak tűnt, másrészt Landherrtől azt remélték, hogy rugalmasabban viszonyul a közösség elvárásaihoz. Ugyanakkor Pollack építészeti formanyelvének bizonyos elemei is megmutatkoztak az elkészült épületen, közülük a legfontosabb a nyugati homlokzaton kialakított nagy portikusz. Tudjuk, hogy Pollack Mihály portikusszal tervezte a pompás evangélikus templomot a pesti Deák téren, amely végül nem épült meg. A templom ehelyett egy kis tornyot kapott, amelyet később lebontottak.11 Feltételezzük, hogy a zsidó közösség igényelhette a portikusz kialakítását, amely a felvilágosodás eszmeiségét – az egyenlőségről és egyetemes humanizmusról szóló ígéretét – hordozza, és emiatt elnyerhette a zsidó közösség tetszését, amely akkor a kialakulóban lévő magyar főváros peremén élt. Az óbudai zsinagóga 1820–21-es változatának elkészülte után egész sor zsidó imahely épült hasonló oszlopcsarnokkal szerte a Magyar Királyság területén. 12 Ez volt az első klasszicista portikusz Budapest területén, és nagyon is beszédes a tény, hogy először éppen egy zsinagóga részeként épülhetett meg. Van portikusza például a kempeni zsinagógának (ma Kepno, Lengyelország, 1815), amely kevésbé meghatározó, mint óbudai megfelelője: a lengyel zsinagógákhoz hasonlóan ugyanis ez is hatalmas tetőszerkezettel épült. Cseppet sem valószínű, hogy ez a távoli északkeleti zsinagóga hathatott a Magyar Királyság területén építettre. A kempeni

utóirat // post scriptum

zsinagóga portikusza egyébként is alárendelődik az épület fő tömegének, ha méreteit és arányait tekintjük. Ez a megoldás a templomépítészetre jellemző. Az óbudai zsinagóga valódi különlegessége a nyugati homlokzat – akkoriban egyébként is csak ezt a nézetét láthatta a külvilág, mert itt a portikusz nemcsak egy újabb építészeti elem a sok közül, hanem az ókori szentélyekre is emlékeztet, a nyugat-európai felvilágosodás építészetének közvetítő hatásának köszönhetően.Feltételezésünk szerint Landherr megtartotta a barokk kori épület falainak egy részét, elsősorban azokat, amelyek a férfiak imatermét veszik körül, emellett a női karzat miatt meghosszabbította a teret észak és nyugat felé, illetve az új lépcsőházak felé. 13 A magyarországi zsinagógaépítészet legaktívabb időszakában, az 1820-as évektől az 1890-es évekig az óbudai zsinagóga változatlan formában maradt: felújítására, korszerűsítésére nem került sor ekkor. A körülötte élő közösség jelentősége fokozatosan csökkent, miközben egyre erősödött a pesti zsidónegyedé, amely az 1840-es évektől egyre dinamikusabban fejlődött: a zsidóknak akkortól engedélyezték, hogy birtokolhassanak ingatlant, letelepedhessenek a szabad királyi városokban, így Pest egyik elővárosában, Erzsébetvárosban és az akkor még újnak számító Lipótvárosban is. 1871-ben Pest, Buda és Óbuda Budapest néven egyesült, így a tehetősebb zsidó családok közül egyre több költözött el innen a főváros más negyedeibe, a legprominensebbek elsősorban az Andrássy útra, mások a budai hegyekbe vagy a XIV. kerületbe. Csak 1900-ban tettek kísérletet az akkor már meglehetősen leromlott állagú óbudai zsinagóga modernizálására. Ezek elsősorban „szépészeti” beavatkozások voltak, amelyeket Ullmann építész végzett el rajta, és nem változtatták meg az épület külső megjelenését. A második női karzat téglalap alakú ablakait a portikusz alatt kör alakúakra szűkítették, ablakosztóik hatágú csillagokat formáztak. Magukat az ablakkereteket nem cserélték le, csak kör alakú betéteket illesztettek a belsejükbe, hogy kialakítsák a helyet a Dávid-csillagoknak, mely a hazai zsinagógákon a 19. század végén vált kedvelt motívummá. Érdekes módon korábban épp csak fel-feltűntek a csillagok a zsinagógák külső felületein, valószínűleg a jelképhez a középkor óta társuló diszkriminatív jelentés miatt. Az 1895. évi törvény nyomán, amely kimondta az összes monoteista vallás elfogadását és egyenlőségét, valamelyest megváltoztak a zsidó vallási jelképek használatában megmutatkozó preferenciák. Ha összehasonlítjuk a zsinagógáról Vasquez által az 1830-as években készült rajzot és az épületet ábrázoló 1900 utáni fényképeket, láthatjuk, hogy Ullmann változatán ökörszemablakok (oculus) fogják közre a timpanon óráját, és eltűntek róla a korábbi plasztikus díszítmények. Azt azonban nem tudjuk, mi lehetett a rendeltetése ezeknek az ökörszemablakoknak. A zsinagógák keleti és néha nyugati falán sok kisméretű ökörszemablak volt látható a 18. században és a 19. század elején. A legérdekesebb példa ezek közül az 1804-ben épült stomfai zsinagógán található (ma Stupava, Szlovákia). Egyedüli magyarázatukkal a miszticizmus szolgálhat. Ezeknek az ablakoknak az emlékét később egyes esetekben megőrizték, mint ezt a liptószentmiklósi zsinagóga szecessziós változata és az ugyanilyen stílusú szabadkai zsinagóga (1901–1903) is példázza. A magyar zsinagógákban azonban nem volt példa arra, hogy az ökörszemablak a nyugati portikuszba került volna. A zsinagóga túlélte a második világháborút, de megváltozott a környezete. A kerítését lebontották, a portikusz elé fákat ültettek. Jelenlegi környezete sem mondható autentikusnak, mert magas lakóépületek veszik körül, és a szocialista rendszer bukását megelőzően még egy szállodát is építettek ide. A szocializmus idején a zsinagógát tévéstúdióvá alakították át, a bimát és a négy központi oszlopot eltávolították, a galériákat lefalazták a nagy imateremről. Az épület alapjainak stabilizálása céljából a hatóságok elrendelték egy vasbeton födém beépítését az eredeti padló fölé, ami lehetetlenné teszi a régészeti feltárást. A rendszerváltást követően az új demokrácia nem tartott igényt az

régi-új magyar építőművészet

épületre, így az mintegy két évtizedig üresen állt. A 21. század elején a Chabad Lubavich közösség birtokába került, így ismét zsinagógaként használják.14 Felállították a centrális bimát az eredeti képére, bár az eredetieknél könnyebb anyagokat használtak fel hozzá, az első női karzaton konyhát és étkezőt alakítottak ki. A karzatokat leválasztó falakat lebontották és újra megnyitották a férfiak imaterére, miáltal a térélmény közel került az eredetihez, leszámítva az üvegezést, amit az étkeztetés funkciója megkövetel. A Lyubavics zsidó hitközségnek ugyanis közel sincs szüksége annyi ülőhelyre, mint az eredeti óbudai zsidó hitközségnek volt, ám közösségi életük megköveteli a kóser konyhát és a nagy ebédlőt, melyek ma az egykori női karzatot foglalják el. A nők a földszinten imádkoznak, a férfiaktól függönnyel elválasztva. Az építéstörténetre vonatkozó hipotézisek Számos bizonyíték szól amellett, hogy az 1820-as változat kialakításakor felhasználták az 1767-es épület bizonyos elemeit. Az új zsinagóga alaprajza aszimmetrikus, ami ellentmond a klasszicizmus elveinek, a kor szellemének, valamint a poszt-reneszánsz askenázi zsinagógaépítészet hagyományainak is. A nagy imatermet ugyanis a nyugati oldalról a karzat határolja – amelynek részeit elképzelhető, hogy még a barokk kori épületből őrizték meg – és északról is, ám ezt 1820-ban építették hozzá. Így jött létre a női karzat L alaprajza. Az imatermet keleti és a déli oldalán is csak homlokzati falak fogják közre, karzatok itt nincsenek. Bár történetileg a zsinagógák keleti falához sohasem építettek karzatot, néhány igen ritka, oktogonális alaprajzú zsinagóga kivételével, a déli falhoz szinte mindig tartoztak karzatok az 1820-as évektől kezdve. Így tehát a karzat elhelyezését tekintve az óbudai zsinagóga egy átmeneti épülettípust képvisel: a nagy imaterem egy korábbi időszakból származhatott, és ezt anyagi okokból részben megtartották az 1820-as bővítés során. Az 1767-es változat részleges fennmaradása mellett szóló legmeggyőzőbb érv talán az 1820-as változat bimája, amelyet négy oszlop vesz körül. Dokumentált, hogy a zsinagóga tévéstúdióvá alakítása előtt a bima egy masszív kő-tégla építmény volt, amelynek egy része a kilencosztatú előzményből maradhatott fenn. Máskülönben nincs semmiféle magyarázat a bima körül álló oszlopokra. Szerkezetileg, statikailag ezek az oszlopok feleslegessé váltak, mert a vallási reform miatt felhagytak a kilenc boltmezős szerkezettel, ám az oszlopokat mégis helyreállították, ha kissé átalakítva is, a korábbi alaprajzi elrendezés emlékeként. Az a legvalószínűbb, hogy Andreas Landherrnek keresztény építész lévén semmiféle tapasztalata nem volt még a zsinagógaépítés terén, ezért nem sikerült a közösség számára elfogadható megoldást találnia a bima kialakítására. Bizonyára a rabbi és a közösség elöljárói arra a következtetésre jutottak, hogy meg kell tartani vagy helyre kell állítani a korábbi centrális bimát, de formai szempontból alkalmazkodva az új szerkezeti meghatározókhoz. Mivel az új boltozatnak nem volt semmiféle alátámasztása középen, ellentétben a kilencosztatúval, az oszlopok végét visszabontották és sasokat ültettek rájuk. A sasok itt látható formája ritka motívum, de olykor szerepelt a zsinagógák keleti falán, általában a tóratartó mögötti drapériát tartva. A sasok ilyen egyértelmű és központi helyen történő megjelenítése rokonságot mutat a nem-zsidók hatalmi jelképével. A déli homlokzat kompozíciója is bizonyítja a két építési fázist, valamint a formai preferenciák megváltozását az 1767-es és 1820-as változat között. A déli homlokzatot szerkezeti okokból át kellett építeni. Amikor a kilencosztatú szerkezetet felváltották egy szélesebb, osztatlan térrel, a boltozat fesztávolsága radikálisan, csaknem háromszorosára nőtt, ami vastagabb homlokzati falat igényelt, hogy fel tudja venni a nagy csehboltozat miatt megnövekedett vízszintes erőket. Nemcsak a homlokzatot vastagították meg, hanem vonórudakat is beépítettek, amelyek a tetőszerkezettel álltak kapcsolatban. Az imaterem északi fala vékonyabb maradt, itt ugyanis a női karzat boltozata kellően semlegesíti a vízszin-

tesen ható erőket. A déli homlokzat formai megoldása közelít egyes protestáns templomokéhoz. A késő-barokk katolikus templomok legelterjedtebb tértípusában a boltozatok oldalirányú nyomását a falak belső felületéből előrelépő félpillérek viselik. Így sekély oldalkápolnák jönnek létre, melyek – mint a mellékoltárok elhelyezésére alkalmas térbővületek – szerves, sőt kvázi nélkülözhetetlen részei a katolikus templomépítészet hagyományának. Mellékkápolnákra azonban nincsen szükség egy zsinagógában, ahogyan a protestáns és ortodox templomokban sem. Ily módon – a votív misék és oldalkápolnák hiánya okán – a protestáns és ortodox templomok téralakítása megfelelt a zsinagógaépítészet térbeli követelményeinek. Ezért lehet az, hogy a protestáns templomépítészetből származó homlokzati struktúra mintaként szolgálhatott az óbudai zsinagóga 1820-as verziójához. Ez az említett forma, mikor a boltozat hevedereit megtámasztó pillérek a homlokzat külső oldalán állnak, s közöttük félköríves boltövek teremtenek impozáns kapcsolatot, elterjedt volt az egész Alföldön. 15 Ráadásul a déli homlokzat míves kialakítása ellentétben áll az északival, amelynek felületkezelése egyszerű és kevéssé plasztikus, mindössze lizénákat alkalmaz. Így a déli homlokzat plasztikussága nem elsősorban esztétikai kérdés, hanem egy statikai szükségszerűség elfedése is, amelyet nem lehetett volna megoldani a katolikus templomok kínálta minta követésével. Ellenkező esetben az északi homlokzat is hasonlóan kidolgozott lenne, mert formai kialakításukra ugyanabban az időszakban került sor. A keleti homlokzat is magán viseli a két építési fázis nyomait, amen�nyiben egyértelműen aszimmetrikus az északi oldal bővítése miatt. Ezt a feltevést támasztja alá az ablakosztás és a homlokzat kompozíciós elemei. Ezen a homlokzaton áttört és zárt szakaszokat is találunk, amelyek váltogatják egymást. Déli szélén egy zárt rész látható, amelyet egy ablakos egység követ, ezután egy szélesebb zárt rész jelzi a régi épület korábbi szimmetriatengelyét és a tóratartó helyét. Ezt az egységet ismét egy ablakot magában foglaló, hasonló mező követ, amely után egy újabb zárt részt láthatunk. Ez idáig a barokk zsinagógák tipikus tagolása. Ezt a kompozíciót azonban meghosszabbították egy újabb egységgel az északi oldalon, egy hasonlóan nagy ablakkal az első emelet magasságában, valamint e szint alatt és fölött két kisebb ablakkal, ami mutatja, hogy ennek a bővítménynek más a belső tagolása és a rendeltetése is. Érdekes mó-

xvIi. évfolyam / 91. szám

don ennek az utólag hozzáépített ablakos résznek nincs vak egysége az északi oldalon, mint az elsőnek, ami a homlokzat aszimmetrikus jellegét erősíti. Hogy harmonizáljon a meglévő épületszerkezettel, a bővítményt hasonló ablakkal látták el az első emelet magasságában, de még ennél is érdekesebb, hogy a bővítmény kis ablaka megismétlődik a régi épületrészen a nagy ablakok fölötti kis vakablakok formájában. A nagy ablakok természetesen nem tükrözik a korábbi barokk ablakok méreteit, csak a helyüket jelzik. Valamennyi egységet ugyanolyan főpárkány koronáz, ami a kompozíció egységességét biztosítja. Fontos kiemelni, hogy a barokk kori bővítmények továbbra is bővítmények maradtak, nemigen történtek erőfeszítések arra, hogy integrálják egy zárt egység szerves részeként, ahogyan ez az óbudai zsinagóga 1820-as változata esetében is történt. A klasszicista oszloprend kiteljesítette az épületet, egységet képezve egy domináns portikusszal. A két építési fázis tényét alátámasztja továbbá a déli homlokzat egy különös részlete. E homlokzat felületét pilaszterek osztják négy egyenlő mezőre, amelyek tengelyében egy-egy ablak áll. Csak a nyugati sarok első ablaka alatt látható egy nagy ökörszemablak, amely a négy mező közül optikailag megkülönbözteti azokat, amelyek az imatermet takarják, illetve azt, amelyik a bejárati részt fedi, azaz az előteret és a női karzatot. Az ökörszemablak azonban belülről nézve rossz helyre került: egy fal van mögötte, amelynek végét éppen ezért ferdén visszabontottak. Korábban feltételezték, 16 hogy a hiba a kapkodva végzett építkezéssel magyarázható, de nehezen hihető, hogy egy jó építész másfél méternyit tévedett volna a tervrajzban. Valószínűbbnek tűnik az a magyarázat, hogy az előtér régebbi, még az 1767-es változatból maradhatott fenn, és érintetlenül hagyták, a klasszicista homlokzat pedig újabb keletű nála, és a kettő szinkronba hozására nem találtak jobb megoldást. Az ökörszemablak a férfiak számára fenntartott korábbi bejárat mementója is lehet. A barokk korban a férfiak és nők sohasem léphettek be ugyanazon az oldalon a zsinagógába. Az esetek többségében délről nyílt a bejáratuk – ilyen Bonyhád, Mád, Stomfa és Bártfa zsinagógája –, és csak az apostagi zsinagógába érkeztek nyugatról, amely egyúttal a legfiatalabb kilencosztatú zsinagóga a mai Magyarországon. A nők nyugatról vagy északról léphettek be egy lépcsősoron át, amely jól látható volt odakintről. Az első katonai felmérés 1783-ból származó térképén az épület kon-

utóirat // post scriptum

túrja arra utal, hogy a barokk zsinagógának külső lépcsőháza lehetett. Ugyanezen a rajzon az épület hosszúkásabbnak tűnik, mint jelenleg, azaz az északi bővítmény nélkül, de jelenlegi hosszával szerepel rajta (ha a portikusztól eltekintünk). Ez az ábrázolás bizonyítja, hogy az 1820-as változat nem új épület, hanem a régi kibővítése, annak többé-kevésbé megtartott falaival. Nem állíthatjuk, hogy 1820-ban egyszerűen csak meghosszabbították a régi épületet észak felé, mert a belső tér szinte valamennyi fontosabb részlete a klasszicizmus jegyeit mutatja, így többek között az ablakok, a lizénák és a pilaszterek is. A zsinagógák barokk ablakai lényegesen kisebbek voltak és jellemzően szegmensívben végződtek. Ezt láthatjuk Szécsény, Tarcal, Mád, Bonyhád és Stomfa zsinagógáin is. Valószínűbb, hogy az eredeti falakat jórészt megtartották, de a részleteket a klasszicizmus jegyében módosították. Jelenleg sem az anyagi eszközök, sem a műszaki állapotok nem teszik lehetővé a falak és az alapok vizsgálatát és kutatását, ezért a történeti kutatás csak feltételezésekkel szolgálhat. Elvben lehetséges, hogy a zsinagógát 1767-ben a szerződés kilenc boltmezős épületre vonatkozó kikötését megszegve építették meg, de ismerve a várostérképeken feltüntetett zsinagóga méreteit, ez gyakorlatilag valószínűtlen. Ha helytálló a feltevésünk, akkor az óbudai épület kilencosztatú szerkezet lehetett, hasonlóan a bonyhádihoz, ami azt jelenti, hogy elnyújtott boltmezőkkel és tekintélyesen nagy női karzattal alakíthatták ki. Történelmi jelentősége Az óbudai zsinagóga építéstörténetének két, jól elkülöníthető szakasza rávilágít a zsidó vallásreform, áttételesen pedig a felvilágosodás hatására, ami a zsidók iránti tolerancia felerősödésében nyilvánult meg. Építészeti szempontból az épület mindkét változata fontos mérföldkő a Magyar Királyság zsinagógaépítészete fejlődésében, és általában véve az építészettörténetben is. Az 1767-es változat a galíciai és morvaországi zsinagógák hagyományait követi azáltal, hogy átvette azok kilencosztású szerkezetét, ami megmutatja demográfiai gyökereit, azaz tükrözi a Magyar Királyság területére a Habsburg Birodalom északi részeiből érkező zsidók bevándorlási tendenciáit. Ebből a szempontból Óbuda irányt mutatott és hagyományt teremtett: az itteni volt az egyik első ismert kilencosztatú zsinagóga a Magyar Királyság területén,17 amelyet hasonló kilenc boltmezős zsinagógák egész sora követett az 1790-es évektől egészen az 1850-es évekig: ilyen példa Bonyhád (1795), Gyöngyös (1790-as évek), Apostag (1768, 1822), Paks (1785), Mád (1789), Stomfa (1803), Csejte, Trencsény (1804), Hunfalva (1821), Bártfa (1836), Zsámbék (19. század első fele) és Huszt (19. századközepe) zsinagógái. A kilencosztatúság újdonság volt az újkori magyar építészetben. Ellentétben a templomokkal (legyen bár katolikus, protestáns vagy ortodox), ahol az enteriőr szívét a főhajó tere alkotta, a kilenc boltmezős zsinagóga belső terének közepét egy súlyos, masszív objektum, a bima foglalta el. Ez a zsinagógák alaprajzi elrendezésére jellemző nyilvánvaló bifokalitás következménye, szemben a protestáns templomok gyakorlatilag unifokális, vagy legalább egymáshoz igen közeli fókuszpontokkal élő — építészeti megoldásával. A katolikus templomok két rituális középpontjának létezése valójában zsidó hagyományban gyökerezik. A kettő között főleg az a különbség, hogy milyen mértékig ültetik át ezt a vallási-filozófiai gondolatot az építészet-térbeliség nyelvére. Az egyik középpont az Írás olvasásának, a másik Isten jelenlétének a helye (Sekina: „Jelenlét”). A szentélyben az utóbbi van jelen, amire jelképesen utal a zsinagógában a Frigyláda keleti tájolása. Az emancipáció előtti zsinagógák legmarkánsabb megkülönböztető jegye (a templomokhoz képest) a Frigyláda és a bima szigorú építészeti elhatárolása, amiről később lemondtak a keresztény rituáléhoz való asszimiláció érdekében.

régi-új magyar építőművészet

A bima ráadásul nem egyszerűen csak az Írás olvasásának helye volt az emancipációig, hanem rendkívül erős közösségi összetartozást is jelent: az emberek itt láthatják egymás arcát. 18 Nem csoda tehát, hogy a bima volt a zsinagógák enteriőrjének legfeltűnőbb térbeli eleme, amelyet idővel, a zsidó vallási reform során eltüntettek, hogy kialakításukat közelítsék a keresztény szakrális terekéhez. Az óbudai zsinagóga az egyetlen olyan épület, amely bizonyítja ezt az átmenetet a kétfókuszúság felől a csaknem egyfókuszú elrendezés felé, mind a tér, mind pedig a szerkezet szempontjából is. 1820-ban, amikor megépítették az új boltozatot a korábbi kilencosztatú struktúra helyett, a szerkezetileg indokolatlanná vált bima térjelző elemmé minősült át. Az új boltozat egyértelműen meghatározza az enteriőr hosszanti jellegét, ötlete valójában a katolikus templombelsők via sacra koncepciójára vezethető vissza. A zsidók, akik szerettek volna közelebb kerülni a keresztényekhez, átvették a hosszanti alaprajzot és elrendezést, ám ekkor még nem mondtak le a középre helyezett bimáról. Erre csak két évtizeddel később került sor a kései protestáns templom típusú zsinagógák megépítésekor. Ilyen zsinagóga például az 1846-ben emelt bajai zsinagóga. Az óbudai zsinagóga jelentőségét éppen abban látjuk, hogy ezt az átmeneti fázist testesíti meg. További újító megoldása az L alakú karzat, amelynek révén a nők közelebb kerültek a tóraszekrényhez. Ezt a formátumot azonban nem elsősorban vallási megfontolások hívták életre az U alakú alaprajz túl sok lett volna az épületszerkezet racionális méreteihez és arányaihoz képest, illetve az U alakkal és az adott férőhelyekkel számolva a fesztávolság ésszerűtlen lett volna. Jellegzetes aszimmetriájuk ellenére L alakú karzatokat alkalmaztak protestáns templomokban is, ahol a szószék elhelyezése szintén aszimmetrikus. 19 1820 táján a zsinagógák már vitathatatlanul a keresztény templomok belső tereinek elrendezését követték az axialitást és a karzatok kialakítását tekintve, amelyeket eleinte L, majd végül U alakban törtek meg, ami

egyúttal oldotta a hívek nemek szerinti elkülönítésének szigorát, valamint tükrözi a reprezentáció iránt megmutatkozó igényt is. A zsinagógák enteriőrjében leginkább lutheránus hatásra kezdtek megjelenni az axialitás első jelei, ahogyan az U alakú karzat is. A kilencosztatú szerkezet elvetésén kívül az óbudai zsinagóga legfontosabb újítása a portikusz alkalmazása volt: ez lett az első szabadonálló klasszicista portikusz Budapest területén. Ebben az időben ugyan már a hasonló portikuszok meglehetősen elterjedtek voltak a feudális kastélyok és vidéki kúriák építészetében, amit olyan példák támasztanak alá, mint a Cziráky-kastély (1803−1811) Lovasberényben (a lovasberényi zsinagóga azonban nem ezzel a megoldással épült), vagy az 1810 táján emelt Bréda-kastély Lőkösházán, a Festetics-kastély Dégen (1810−1815), a Széchenyi-Gerliczy kastély Hegyfaluban (1810−1820) és az Esterházykastély Csákvárott (1816−1823). A mai Budapest területén ez időből ilyet nem találhatunk, hanem csupán olyanokat, mikor pilaszterekkel idézték meg a portikusz formáját, mely ezáltal nem lépett előre a homlokzat síkjától (például ilyen az 1805-ben épült budai Marczibányi-menház). Míg 1820 táján Pollack Mihály már neves építésznek számított, Landherr András még nem alapozta meg pályafutását, ezért a portikuszt ambiciózus megoldás volt részéről. Feltételezhetjük, hogy a zsidó közösség mint megrendelő ünnepélyes megjelenésű épületet szeretett volna, ezért választhatta Landherr a portikuszt, amelynek előzményét Pollack alkotta meg a pesti lutheránus templom tervével a Deák téren 20 1800 körül. Zádor Anna 21 szerint az óbudai zsinagóga homlokzata Pollack elképzelését tükrözi, aki szintén benyújtotta tervét az építendő zsinagógára vonatkozóan. 22 A korabeli zsinagógaépítészet ismeretében az óbudai épület további újításának tekinthetjük a déli homlokzat már említett kialakítását, amelyet öt hatalmas pillér tagol négy szakaszra. A pillérek felületét ikerpilaszterek tagolják, amelyekről félköríves boltívek indulnak ki oldal irányban. Az összkép így a Colosseumot idézi, ami kifejezetten szokatlan megoldás a zsinagógaarchitektúrában. Ezek a pillérek bizonyára a barokk falak külső kiegészítéseként készülhettek, mert mint korábban már említettük, a főhajó széles boltozatának oldalirányú terhelése miatt szükség volt rájuk. A vízszintes terhet ellensúlyozzák a vonórudak is, amelyek felső vége ferdén a fedélszék kötőgerendáihoz csatlakozik, az alsó vége pedig a falakhoz a boltvállak magasságában. Miután az épület 1767-es változata statikailag nem volt sikeres, különös figyelmet fordítottak a szerkezet biztonságos kialakítására. A déli homlokzat efféle tagolása – mint említettük – nem volt ismeretlen jelenség a régió akkori építészetének gyakorlatában a protestáns és ortodox templomok körében. Ugyanakkor valószínűleg ez az egyetlen zsinagóga, amely ezt az építészeti megoldást követte: a többi ugyanis két oldalhajóval épült, ami feleslegessé tette ezt a markáns homlokzatalakítást. Landherr 1825-ben építette az abonyi zsinagógát hasonló, de elnagyoltabb Colosseum-motívummal, mert ennek a zsinagógának két mellékhajója volt, de valószínűleg nem fedte boltozat a főhajóját. Ma csupán az épület 1873–75-ben kialakított változatának romjait láthatjuk: ez faoszlopokkal rendelkezett, ácsolt födém borult a mellékhajók és a főhajó fölé. A második világháború alatt és a Rákosi-korszakban számos épület és még annál is több levéltári anyag semmisült meg. A zsinagógaépítészetre vonatkozó tudásunk jó esetben is hézagos – különösképpen a sajtó széleskörű elterjedését megelőző időszakra vonatkozóan, mivel azt követően már több forrás, emlék és adat maradt fenn. Bár az óbudai zsinagógáról is csak kevés ismerettel rendelkezünk, ami a korszak többi épületére nézve még inkább igaz, ez is kellően bizonyítja, milyen nagy horderejű változások mentek végbe a kérdéses időszakban már jelentősnek tekinthető óbudai zsidó közösség – és egyúttal a Habsburg Birodalom – gondolkodásmódjában és zsinagógaépítészetében is.

xvIi. évfolyam / 91. szám

___________ 1 Számos zsinagóga létezik, amelyet dongaboltozattal vagy csehboltozattal és középen elhelyezett bimával alakítottak ki, ám a bima minden esetben „magára hagyatott”, azaz elveszítette építészeti-szerkezeti kontextusát, amelyet a kilencosztatú épület biztosított számára. Az óbudai zsinagógában máig állnak a bima körül az egykori pillérek. 2 Lengyelországban Lublin, Morvaországban Mikulov vagy Nikolsburg. Az utóbbi esetben a középső boltmező minősült vissza dongaboltozattá. Részben ezt az utóbbi megoldást követi Bonyhád zsinagógája is. 3 Úgy tűnik, ez alól a Schulhof család lehetett az egyetlen kivétel. A legenda szerint ők beszéltek csehül, így sikerült megegyezniük a felszabadító cseh katonákkal arról, hogy mennyi pénzzel válthatják meg az életüket. 4 Ugyanakkor bőséges bizonyíték áll rendelkezésünkre arról, hogy a zsidók közül néhányan letelepedtek a magyarországi szabad királyi városokban és azok környékén. 5 Az óbudai zsidó közösség jegyzőkönyvei szerint 1820. április 3-án vezetőségi ülést tartottak, melynek során döntést hoztak arról, hogy melyik változatot építsék meg: Pollack vagy Nepauer elképzelését. Korábban mindkét építészt felkérték ugyanis, hogy nyújtsák be terveiket. Bár végül Landherr kapta meg a megbízást, ő feltehetően Pollack korábbi megoldását követte, amely megépülni nem épült meg ugyan, de terítékre került az építkezést megelőző egyeztetések során. 6 Lásd: Rudolf Klein: The Great Synagogue of Budapest (Terc, Budapest, 2008). 7 Ez valamelyest különbözik a lengyel stetlektől, ahol a zsidók nagyobb fokú autonómiával rendelkeztek, maguk tervezték és építették zsinagógáikat. 8 Gy. Balogh Ágnes: Buda főváros kőműves és kőfaragó céhe mesterei. In: Építés Építészettudomány XXVII. 3-4. (1998). 269-333. oldal. 9 Nepauer és a zsidó közösség szerződésének egyik kikötése volt a négy centrális oszlop, ami egyet jelent a kilencosztatú kialakítással. Lásd: Gál Éva: Az óbudai zsinagóga. In: Óbuda évszázadai Ed: Kiss Csongor. Better Kiadó (Budapest, 2000), 442-444. oldal. 10 Lásd: 8. jegyzet 11 A torony jobban kifejezte a vallási türelmet, ami a katolikus egyház uralmának meggyöngülését jelzi az országban: ezt az építészeti elemet jobban kedvelték a protestánsok, mint a szekuláris épület megjelenésével társított portikuszt. A ma látható portikusz később épült, 1856-ban, Hild József tervei alapján. 12 Például: Csongrád, Várpalota, Abony, Baja. 13 Nagy a valószínűsége annak, hogy a barokk épületben a nők egy külső lépcsőn át közelítették meg a karzatot, amely az épület nyugati oldalára korlátozódott. Ezt láthatjuk Tarcal, Bonyhád és Mád zsinagógáin. 14 Az eredetileg Oroszországban, Lyubavicsi nevű faluban alakult Chabad Lubavich, ma már az egész világra kiterjedő mozgalom 2004-ben alapított magyarországi ágának hivatalos neve: Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség. A haszid hagyományokat követik, és világ zsidóságának nagyjából 1%-a tartozik kötelékükbe. 15 E típus jellegzetes példája a mezőberényi lutheránus, a hódmezővásárhelyi kálvinista és a gyulai ortodox templom is. Lásd: Az Alföld későbarokk és klasszicista építészetének néhány kérdése. In: Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények 1967/3-4 (1968), 525-564. oldal; Egy sajátos későbarokk építészeti emlékcsoport az Alföldön. In: Építés- Építészettudomány V. 3-4 (1974), 509-515. oldal és Egy sajátos késő barokk építészeti emlékcsoport az Alföldön és a Partiumban. In: Stílusok, Művek, Mesterek. Erdély művészete 1690-1848 között. Tanulmányok B. Nagy Margit emlékére. Szerk.: Orbán János. Maros Megyei Múzeum és Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2011. Marosvásárhely – Kolozsvár, 197-204. oldal. 16 Csemegi József (ifj.): Az óbudai zsidótemplom. In: Budapest III(1947)/3. 108-111. oldal 17 Stílusjegyeit tekintve a szécsényi zsinagóga akár az óbudai kortársa is lehetett, de ennek pontos datálását nem támasztják alá megbízható levéltári adatok. 18 A templomokban a szószék funkcionál Isten igéje oltáraként, hasonlóan a bimához, az oltár pedig az áldozat helye, és mint ilyen, a Sekinához társítható.) A templom axialitása az említett középpontok helyének kijelöléséhez köthető, vagyis szintén a zsidó örökségre vezethető vissza. Mivel a templomokban a Jeruzsálemre való utalás elveszítette jelentését, a keleti tájolás a feltámadó fiúra utal, azaz Krisztus második eljövetelének szimbóluma. 19 Például Frankföldön (Weihenzell, Gunzenhausen-Aha, Haundorf, Igensdorf, Brünnau, Bahra, Langenaltheim etc.). Lásd: Alfred Schelter: Der protestantische Kirchebau des 18. Jahrhunderts in Franken, Freunde der Plassenburg E.V. (Kulmbach, 1981). 20 Kalmár Miklós: Pollack Mihály. In: Architectura Hungariae I/3 (1999). 21 Zádor Anna – Rados Jenő: A klasszicizmus építészete Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia (Budapest, 1943), 154. oldal. 22 Az óbudai zsidó közösség jegyzőkönyvei szerint 1820. április 3-án vezetőségi ülést tartottak, melynek során döntést hoztak arról, hogy melyik változatot építsék meg: Pollack vagy Nepauer elképzelését. Korábban mindkét építészt felkérték ugyanis, hogy nyújtsák be terveiket. Bár végül Landherr kapta meg a megbízást, ő feltehetően Pollack korábbi megoldását követte, amely megépülni nem épült meg ugyan, de terítékre került az építkezést megelőző egyeztetések során.

Architectural Witness of the Jewish Enlightment The Synagogue In Óbuda The synagogue in Óbuda is a unique case in which modernisation has a clear lead, but the building still retains elements of the tradition in explicit architectural terms. The local significance of the synagogue in Óbuda cannot be overstated: it represents an important milestone in synagogue history of Budapest and the whole Hungarian Kingdom, bridging the time gap between medieval synagogues in Buda Castle (13th, 15th centuries) and the great neolog synagogue in the Dohány Street (1854-59), the largest in its time of construction in the world and the largest of Europe today. The aim of the study is to present the architectural characteristics of this remarkable edifice and their meanings, to clear diverse and contradictory hypotheses regarding the building phases of this synagogue, based on new archival evidence and concrete measurements on the spot, discussion and comparative analyses with other synagogues and churches.

utóirat // post scriptum

Érték(újra)teremtés Kolostorok újrahasznosítása és továbbélése kortárs építészeti beavatkozások segítségével szöveg text:

Varga Bianka

A kereszténnyé váló középkori Európa első kolostorai óta a rendek és rendházak sorsa párhuzamosan alakult az egyház történetével. Az egyházak társadalmi–közéleti–politikai pozícióinak megváltozása szinte természetszerűleg hozta a legjelentősebb oktatási, szociális és egészségügyi tevékenységet folytató szerzetesrendek és ingatlanjaik helyzetének megváltozását.1 Szerzetesrendek azonban ma is működnek. Az évszázadok alatt folyamatosan bővülő épületállományuk még napjainkban is újabb kolostorokkal bővül. Egyes rendházak máig szerzetesi közösségek lakóhelyéül szolgálnak, de a változó körülmények és igények ebben az esetben is építészeti kérdéseket vetnek fel. A működő kolostorok mellett jelentős számú lakatlan, pusztuló épülettel kell számolni. Ahhoz, hogy ezek az épületek fennmaradjanak és megőrizzék értékeiket, a jelen építészete nyújthat segítséget. E tanulmány a történeti kolostorokhoz kapcsolódó európai példákat gyűjt össze az elmúlt 10–20 évből. Mivel e házak továbbélése leggyakrabban egy új funkció adaptálása révén lehetséges, ezért az új rendeltetés és annak megvalósítása kiemelt fontossággal bírt a vizsgálat során. A folyamatos jelen – kolostorok funkcióbővülése A rendházak legjellegzetesebb eleme a kerengős udvar, a csendes elmélkedés helyszíne. Használatához olyan szimbolikusan is értelmezhető tulajdonságok társulnak, mint a négyzetes alaprajz, a kert, vagy az égbolttal teremtett vizuális kapcsolat. Ezek az épületek amellett, hogy egy közösség lakóhelyeként funkcionálnak, intézményi szerepet is betöltenek. A kolostor kapcsolatban állhat a környezetével, az oda látogatókkal. Az aszkézis, a világi javakról való lemondás és a különböző regulák mellett vállalt, rendenként változó missziók módosíthatják a kolostorépület rendszerét, de általában nem távolodnak el az archaikus, kerengő köré szervezett formától. A fennmaradt kolostorok egy része megőrizte eredeti funkcióját. Európa történeti kolostorépületei megtestesítik az építésük idején nagy hatalommal bíró egyház pozícióját. Ezek az épületek jellemzően nagy létszámú közösségeknek épültek, sok esetben a kor magas minőségű építészetét prezentálva. A ma tevékenykedő szerzetesrendek épületei azonban új elvárásoknak kell, hogy megfeleljenek. Amellett, hogy ezek az életterek – a szerzetesi hivatáshoz és annak jelenkori üzenetéhez igazodva – egyre szerényebb kialakításúak, elkerülhetetlenné vált, hogy az épületek korunk igényeihez is alkalmazkodjanak. Az akadálymentesség, a személyes teret biztosító magáncellák kialakítása vagy a fenntarthatóság figyelembevétele hozzájárulhat a rendház folyamatos működéséhez.2 Nagyobb beavatkozást kíván, ha bővül a kolostor eredeti programja. A külvilágtól való elzárkózás – fennmaradásuk érdekében – elképzelhetetlenné vált, különböző módokon keresik a kapcsolatot a kívülről érkezőkkel. A zarándoklattal, lelki gyakorlattal kapcsolatos új elemek beemelése a rendelkezésre álló terek átszervezését vagy további terek hozzáadását vonja maga után. A látogatók fogadása érzékeny változ-

régi-új magyar építőművészet

ODOS Architects: Rendház bővítése, Knocktopher, Írország, 2002-2006.

tatásokat kíván, hiszen a szerzetesi élettértől való elválasztás illetve a találkozás terei hatással vannak a kolostor további működésére. A szerzetesrendek mai jelenlétét különösképpen igazolják azok a közösségek, melyek egyre több tagot számlálhatnak. A létszám növekedése pedig magával hozza az épület bővítésének szükségességét is. A Knocktopherben élő karmelita közösség a 14. században alapította rendházát, és már a 19. században szüksége volt egy új kolostorra, ekkor épült a jelenleg is használatban lévő kétszintes szállásépület. 150 évvel később ismét aktuálissá vált lakóhelyük bővítése. A meglévő rendházat bővítették, a hozzáépítés tömegének keresésekor pedig a négyzetes kerengő motívumát idézték fel a tervezők. 3 Az új épületszárnyakat U alakban, belső udvar köré szervezve alakították ki, melynek negyedik oldalát a régi épület zárja le. A négyzetes udvar megidézi a történeti előképet, a kerengős kolostorudvart, de újra is értelmezi azt. Az árkádos körfolyosó eltűnt, helyette csak néhány kitüntetett ponton teremtettek kapcsolatot a belső és a kert között. A kert, történeti előképeihez hasonlóan, geometrikus elrendezésű. Dilemmát okozhat azonban, hogy ez az újragondolás megteremti-e ugyanazt az erős kapcsolatot, amelyet elődei külső és belső tér közötti viszonyában tapasztalhatunk. Természetszerű fordulat – szállás jellegű hasznosítással A kolostorépület elsődleges funkciója helyet adni egy szerzetesi közösségnek. Ez határozza meg tereinek kialakítását, mely jellemzően nagy közösségi helyiségekből és cellás felosztású szobákból áll. Egy szálloda felépítése is ehhez hasonló, így ez a funkció könnyen adaptálható lehet a meglévő épületbe. E funkció választása mellett szólhat a kolostorokra gyakran jellemző magas építészeti minőség, a kiemelkedő esztétikum.

További sajátosságuk az elhelyezkedésük és környezetük. A kolostorokat, melyek a természetbe elvonuló rendeket szolgálták, ma is lenyűgöző táj övezi, a városi rendek házai pedig, építési idejükből adódóan, a történeti városrész szövetében rejlenek. Az előnyök mellett számolni kell azokkal a szükséges átalakításokkal is, amelyek egy történeti épület komfortszintjét egy mai szállás jellegű épülethez emelik. Egyedi példái a hotelként hasznosításnak a portugál pousada-k.4 Portugáliában az 1950-es években indultak kezdeményezések a műemléki épületek hasznosításának érdekében, elsősorban turisztikai fejlesztések részeként. A rossz állapotú, de történeti értékekkel és kivételes környezettel büszkélkedő emlékeket szállodává, úgynevezett pousada-vá alakították át. A kolostorok különösen sikeres átalakulásokat eredményeztek, majd a 80-as évektől egyre nagyobb hangsúlyt fektettek az építészeti minőségre. Az egyik legismertebb példa a Santa Maria do Bouro kolostor, ahol messziről szemlélve a megújulás szinte észrevétlen marad. A beomlott tetőt, a kerengő eltűnt szerkezeteit nem állították vissza. Az attika mögött zöldellő lapostető bújik meg, az új nyílászárók keretei rejtetten maradnak a nyílások kávája mögött. A gyümölcsfákkal ültetett udvarban fedés nélkül állnak az egykori kerengő ívsorai, középpontjában a régi kőmedence (egykor talán mosodaként használva) vize csillog. Erre reflektál az új konyha-épületrésznél a nagy vízfelület és a kert kerek pihenőmedencéje. Semmi sem lett tehát visszaállítva, ami az épület mostohább korszaka alatt eltűnt5, a folytonosságot biztosítva pedig olyan új elemek kerültek a házba, melyek belesimulnak annak összképébe, őrizve a meglévő karaktert. Az épület esztétikája és térélménye önmagában is elég erős ahhoz, hogy helyet adjon egy reprezentatív szállóépületnek. Nem csak ideiglenes szállások lehetnek az átalakítások céljai, találunk példát állandó lakások beillesztésére is. A szintén Portugáliában található Tavira különleges adottságokkal bíró területén épült a ciszterci rend nagyméretű épületegyüttese. Sós vizű mocsarak szomszédságában emelték a kolostort, mely így még hosszú időn át birtokolhatja nyitott, a tájra néző pozícióját. Ideális helyszín tehát a 2000-es évekre romos állapotba kerülő rendház falai között létrehozott lakóépületnek.6 Az emelkedett környezet mellett azonban felmerülhet, hogy méltó követője-e egy ciszterci kolostornak ez a profán funkció. Az építész ehhez fűzött véleménye mentén boncolgathatjuk tovább ezt a témát: ezekben az épületekben legtöbbször hoteleket, múzeumokat, kulturális központokat alakítanak ki, azonban nincs annyi kulturális funkcióra igény, mint amennyi műemlék vár megújulásra. 7 Speciális hospitáció – kórházfunkció adaptálása Akár a szállodáknál, a kórházak esetében is párhuzam vonható a kolostorok térrendszerével. A cellák a betegek elszállásolásának egységeiként, a nagyobb terek közösségi helyiségekként jelennek meg. Ez részben magyarázhatja azt a tendenciát, amiért egyes rendházakban, miután lakói elhagyták, kórházat alakítottak ki. Bizonyos rendek a betegek gyógyítását választották hivatásuknak, így gondolati síkon is kapcsolódhat e funkció adaptálása. A kórházi épületek térigényei viszont, az orvostudományhoz hasonlóan, dinamikusan fejlődnek és egyre speciálisabb követelményeket támasztanak, melyek már túlmutatnak a történeti épületek adta lehetőségeken. Az épületgépészet, a különböző berendezések elhelyezésének, és a betegek mozgásához vagy mozgatásához elengedhetetlen akadálymentesség teljesítésének érdekében az építészeti beavatkozások listája jelentősen megnő. Ezt mérlegelve kell meghozni a döntést, hogy alkalmas-e az adott kolostor arra, hogy kórházként működhessen tovább. A belgiumi Hasselt központjában, négyméteres falak mögött rejtőzik a klarisszák kolostora, melyet 2004-ben hagytak el a nővérek. Egy egészségügyi központot alakítottak ki itt, amelynek megközelítése meg-

xvIi. évfolyam / 91. szám

Alvaro Siza, Eduardo Souto de Moura: Abade Pedrosa Múzeum bővítése, Santo Tirso, Portugália, 2012-2016

egyezik az egykori kolostoréval, majd ugyanúgy nagy közösségi terekkel folytatódik, a térrendszer végén pedig szobák sorakoznak.8 Az eredeti kolostor téri adottságai jóval alulmúlták azt a helyigényt, amelyet az új funkció megkövetelt. A meglévő arányaira rímelő bővítések kerültek a régi épület köré, teljesen behálózva a falakkal körülzárt udvart. A bővítés arányaiban túl nagy lett az eredeti házhoz képest, a nagymértékű hozzáépítés pedig megkérdőjelezi a funkció adaptálhatóságának sikerét. Kulturálisan jól befogad – múzeumi terek kolostorokban Az összegyűjtött példák között gyakran fordulnak elő múzeumok. Történeti épületek hasznosításának gyakori célja múzeum kialakítása, így van ez a kolostoroknál is. A ház és használat között létrejövő kapcsolat különbözőképpen valósulhat meg. A kolostorhoz egyértelműen a saját történeti kiállítás adaptálása kötődik legerősebben. A ház saját történetét, művészeti vagy egyéb értékkel bíró tulajdonait kívánják a látogatók számára elérhetővé tenni. Előnyös helyzetet teremt egy ilyen jellegű átalakítás megvalósításában, hogy az épület, a kiállítótér és maga a kiállítás egységet alkot. Kevés helyszín rendelkezik azonban egy saját, fenntartható kiállítás létrehozásának lehetőségével, de szoros kapcsolat e nélkül is létrejöhet. Egy illeszkedő tematikájú (a helyszínhez kötődő, szakrális tulajdonságokkal bíró) tárlat számára megfelelő hátteret nyújthat egy kolostor ódon környezete. Ugyanakkor a kolostorokra jellemző, egyszerűen formált, egymás után felfűzött terek megfelelőek lehetnek egy mai múzeum egyszerűségre és leginkább semlegességre törekvő kiállítótér-koncepciójának. Nagy alapterületű tereik formálhatóak és alkalmasak bemutatóterek vagy térelemek kötetlen elhelyezésére. A folyamatosan növekvő kiállítások előbb-utóbb túlnőhetik a meglévő épület belső tereit. Az így elkerülhetetlenné váló bővítés természetesen már az új funkcióhoz alkalmazkodik, annak használhatósága kerül előtérbe. Ahogy más jellegű funkciók adaptálásának bővítéseinél is, itt is felmerül a pozícionálás, a kapcsolódás, a régi és új közötti kommunikáció problémája. Az Abade Pedrosa Múzeum különleges példa egy ilyen szituációra. A helyszín Santo Tirso, egy 9. században alapított bencés kolostor, melynek ma főleg a 17. században történt bővítése látható. Az épületegyüttesbe már a 19. században városi intézmények költöztek, ezek között találhatjuk a környék régészeti eredményeit bemutató múzeumot is. A meglévő épületszárny szűkössé vált a kiállítóterek számára. A régi épület renoválása mellett új épületrész került az együtteshez kap-

utóirat // post scriptum

csolódva. 9 Az új szárny bekapcsolódik a régi ház közlekedési rendszerébe, s a tágasabb terek előnyeit kihasználva új bejáratot, előteret ad a múzeumnak. Az épület tömege a kolostor egykori kőkerítése mellé húzódik, és egy keskeny sikátort hagyva, nem vágja el az eredeti közlekedési tengelyeket sem. A többrétű illeszkedés leginkább a ház külső megjelenésében érhető nyomon. A fehérre vakolt, mészkő lábazatú, kerámia cseréppel fedett kolostor anyagai köszönnek vissza rajta. A rendház legékesebb részei a gazdag architektúrájú nyíláskeretek és plasztikus kőfaragások, ezeket előtérbe engedve az új épületen egyáltalán nem jelenik meg utcafronti megnyitás, a bejárattól eltekintve. A média közvetítő terei – előadótermek és konferenciaközpontok a szakrális terekben A templomok és előadótermek között vonható párhuzam könnyen értelmezhető. A templomban végzett liturgiák elsősorban szertartások, azonban a tanító rendek megjelenése, az egyház reformjai és a hívekhez viszonyulás formálódása révén az egyre nagyobb jelentőséggel bíró prédikáció előadásként is felfogható. A hasonlóság a térelemekben és elrendezésben is megjelenik, mint például a kiemelt oltártér és az előadói pódium párhuzamának esetében. Akár az előadótermeknél, a templomban is az előadó és a hallgatóság foglal helyet egymással szemben. A párhuzam felderítése során nem elhanyagolható tényező a szerzetesrendek történeti szerepe sem. Az igehirdetést Szent Domonkos rendje művelte a legmagasabb szinten. A szemlélődő rendek életmódját megújítva, nem elvonulásban, hanem a hívekhez közel, városokban telepedtek le. Tudományos és teológiai ismeretekkel alátámasztott, nagy hatású és egyre népszerűbbé váló prédikációkat tartottak. Mint a többi szerzetesrend esetében is, II. József rendeket feloszlató rendelete után elhagyni kényszerültek kolostoraikat. Ptuj domonkosrendi kolostora nem tért vissza eredeti rendeltetéséhez, állapota pedig folyamatosan romlott. A falai között kialakítani kívánt konferenciaközpont megvalósulását viszont akadályozták a folyamatosan zajló régészeti feltárások. A problémát egy „betonszőnyeg” orvosolta, amelyet végiggördítettek a kolostor terein. 10 Ez magába rejti a gépészet összes vezetékét, a falak pedig szabadon maradtak, így a freskók a későbbiekben is kutathatók. A templomtérben, ahol a központ előadóterme kapott helyet, az előzőekkel ellentétben padlózat alatti ásatásokra lesz szükség a továbbiakban. A fekete installáció így itt felemelkedik, szabadon hagyva a régészek területét és egyben lelátót teremtve a hallgatóság számára. Amellett, hogy elkerülték a további épületkutatások lehetőségének megállítását, tiszteletben tartva a kolostor emlékeit, a beavatkozás sem szorul háttérbe, különösen az előadótérben, ahol drámai térélményt teremt. A tanítás több száz éves hagyományával – iskola és oktatás Ahogy az előadótermek esetében említett igehirdetés feladata, úgy a tudás átadásának másik formája, a tanítás is hozzátartozik a szerzetesrendek tevékenységeinek köréhez. 11 A településekhez közeli kolostorok már a középkor kezdetétől biztosítottak oktatást a közelükben élőknek. A tanításhoz használt terek kialakításánál mindig lényeges szempont volt a rendháztól való elkülönülés megtartása. Ettől a mintától eltérve, az eredeti használattól független váltásként is létrejöhetnek oktatással foglalkozó intézmények a kolostorépületekben. A zárt tömeg és a szabályos elrendezésű terek kedveznek az ilyen jellegű funkció integrálásának. Hosszú ideig pusztult az Ágoston-rendiek kolostora az olaszországi Gonzagában, majd a városi közösség szolgálatában újult meg. A 15. század végén emelt épület ad ma helyet a település kulturális központjának és könyvtárának.12 Mint más középületté alakítás során, itt is meg kellett oldani az akadálymentes közlekedést. A különböző épületrészek apró, gyakran csak néhány lépcsőfoknyi eltérései nehéz feladatot állítottak az építész elé. Kétféle megoldás született: a kisebb szinteltéréseket bútor-

régi-új magyar építőművészet

szerűen lehelyezett rámpák hidalják át, valamint egy új közlekedőmagot is kapcsoltak a házhoz, mely az épület szintjeit összefogja és lehetővé teszi felvonó elhelyezését is. Ez az új épületrész egy mára elpusztult szárny helyén emelkedik, így nem csak a könyvtár használatának kulcsfontosságú eleme, de szerepet játszik az épület jellegzetes, zárt tömegének visszaállításában is. A múlt emlékei – romok és rombemutatási megoldások Sok kolostor napjainkra teljesen eltűnt, vagy már csak töredékei árulkodnak egykori ottlétéről. Az eddigi példák között találhatunk romos állapotból visszaemelt épületeket, de ezekre az esetekre általánosan jellemző, hogy egy élő, épített szövet részét képezik, így idővel elkerülhetetlenné válik a közbelépés. Tehát vagy elbontják, vagy újjáépítik ezeket a házakat. Ettől eltérő helyzetben vannak a természeti környezetben álló kolostorok, melyek pusztulása csak az időn és a természet hatásain múlik. Így végül az épület eléri azt a pontot, amikor fő szerkezeti elemeinek és belső tereinek elvesztésével rommá válik. A romok bemutatása tulajdonképpen a múzeumok csoportjához is sorolható, hiszen itt is fogadó- és kiállítóterek, a látogatókhoz kapcsolódó helyiségek alakulnak ki. Mivel azonban itt maga az épület a kiállítás tárgya, s a körülményekből adódóan kiemelten fontossá válnak nem csak az építészeti, hanem a tájépítészeti megoldások is, ezért a tanulmány külön csoportban taglalja a rombemutatás témakörét. Európa egyik legnagyobb ciszterci kolostorának romjai láthatók Villersben, mely még ebben az állapotban is lenyűgöző látvány. A romok bemutatásánál elsődleges feladat, hogy értelmezhetővé tegyék azokat az oda látogatóknak. Amennyiben ezt sikerül megoldani, lehetővé válik egy egész napot felölelő látogatási program megalkotása a helyszínen. E kolostor bemutatásánál olyan irányított útvonalon vezetik a látogatókat, ahol a megérkezéstől fokozatosan ismerkednek meg a ciszterciek örökségével, majd csak a séta végén, egyfajta csúcspontként tekintik meg a monumentális romokat. 13 A különböző hidak, rámpák és kilátási pontok nem csak a terepadottságokkal játszva irányítják a tekintetet, de teljesen akadálymentessé is teszik az útvonalat. Ezek a cor-ten acél és beton elemek egyes helyeken a romoktól különváló építészeti attrakcióvá válnak, ugyanakkor a bemutathatóság megteremtésével értéket adnak a történelmi helyszínhez. A kolostorok jelenének jó használati irányai A tanulmány összeállításához 38 kolostor átépítését, újrahasznosítását vizsgáltam. A funkciók szerinti csoportokba rendezés során kitűnt, hogy az eredeti használati mód mellett, a szerzetesek nélkül maradt kolostorok leggyakrabban szállásépületként vagy múzeumként születnek újjá. A szállás funkció választását magyarázhatja a praktikum. Egy, az adottságokat is figyelembe vevő program könnyen, más funkciókhoz képest kevesebb átalakítással integrálható a szerzetesek által is lakóhelynek, tehát tulajdonképpen szállásnak használt épületekbe. Múzeum kialakítása nem csak kolostorok esetén jellemző, hanem összességében a történeti épületek hasznosításakor. Ennek legfőbb oka, hogy a kiállítások – leginkább a mai kor kiállítás-rendezési koncepciói mentén – rugalmasan kezelhetők különböző adottságú terek esetén is. A funkcióváltás a legtöbb esetben az épületek bővítésével, kisebbnagyobb épületrészek hozzáadásával jár. Ezen hozzá- illetve átépítések során régi és új elkülönítésére és egyben kapcsolódására többféle megközelítés látható a szemlézett épületeken. A hozzáépítések pozícionálásában két irány figyelhető meg. Az enyészettel küzdő kolostorok egyes épületrészei mára elpusztultak, s a bővítést gyakran ezek helyére illesztik be. A pótlásként, kiegészítésként viselkedő új elem visszaállítja az épület eredeti tömegének arányait. Találhatók viszont olyan beavatkozások is, melyeknél a hozzáadott tömeg

a2o architecten: Clarenhof egészséggondozó központ, Hasselt, Belgium, 2014.

nem szükségszerűen a régit egészíti ki, hanem új kompozíciót hoz létre. A régi és új megkülönböztetésének építészeti eszközei sokfélék lehetnek. Az elkülönülés mellőzhetetlen szempont, hiszen az új épületrészek és kiegészítések a meglévő épület másolásával nem biztosítják annak továbbélését, sokkal inkább megakasztják a folytonosságát. Míg egyes kolostorok szinte észrevétlen, finoman beillesztett részletek révén újulnak meg, a leggyakoribb eszköz mégis a kontrasztkeltés. A kontrasztot használva, az új részek konkurálhatnak a meglévővel, míg más esetek – ezt elkerülve – az eredetit hangsúlyozó, kimért és racionális építészeti döntésekről tanúskodnak. Azonban a napjainkban jellemző tendenciák, amelyek egy történeti épület átalakításának végeredményét egy (esetlegesen turisztikailag csábító) építészeti szenzációban látják, könnyen elmozdíthatják e kontraszt megfelelő mértékét. Ezt az irányt követve, az új részek idegenként viselkednek, elválnak a háztól, így végül nem biztosítva annak továbbélését.14 A meglévőhöz viszonyulás szélsőségei: a régi másolása, illetve a parazitaként viselkedő ráépítések között találhatók azok a helyesnek ítélhető megoldások, ahol bizonyos szempontok felkutatásával, vizsgálatával és figyelembe vételével egy akár használatában távolabb eső újragondolás is működhet. E szempontok az egyes kolostorokat jellemző főbb jegyekben keresendők: a tér struktúrája, az épület szellemisége és története, a kolostor környezete. Vizsgálatuk feltárhatja az épület egyedi vonásait. Ezeknek az újrahasznosításoknak kiemelt kérdése a hely szakralitásának kezelése is. Új funkció adaptálása előtt megválaszolandó, hogy a hely eredeti rendeltetésének vallásos célból történő megépülése teszi-e megszenteltté, vagy a benne élő rend emeli-e azzá használata során. 15 E kérdés megválaszolása különböző irányokba terelheti a ház újraéledését. Ezek alapján elmondható, hogy nem létezik általános képlet a kolostorépületek hasznosítására. A tervező döntésein múlik, hogy a fellelt karakterjegyeket hogyan integrálja tervezési folyamatába. Minden épületet külön megvizsgálva lehet csak megtalálni azt a módot, amellyel mind megmaradó épületként, mind új épületként értelmezve értéket képvisel.

xvIi. évfolyam / 91. szám

___________ 1 A második világháború után a szovjet típusú államberendezkedésre beálló magyar állam drasztikus lépések sorozatában és szinte hihetetlen vehemenciával választotta le az egyházak működését. Az előzőekben idézetteken felül építészeti vonatkozásait e folyamatnak általános ságban lásd: Vukoszávlyev, Zorán: Church At The Border – Church Architecture in Hungary from the start of 20th Century: Architettura di chiese in Ungheria nel XX secolo- Chiese sul confine. In: Della Longa, Giorgo - Marchesi, Antonio - Zahner, Walter (eds.): Arte Architettura Liturgia Esperienze internazionali a confronto 6. AlcionEdizioni, Venezia 2014. 17-41. 2 Veilleux, Armand: What makes a monastery a sacred place? In: Coomans, Thomas (ed.): Loci Sacri - Understanding sacred places. Leuven University Press, Leuven 2012. 3 Az épületet részletesen ismerteti: Knocktopher Friary / ODOS Architects. Archdaily 31. 05. 2012. <http://www.archdaily.com/239458/knocktopher-friary-odos-architects/> [megtekintve: 2015. 05. 04.] 4 Fidalgo de Sousa Venda, Catia Filipa: Reabilitacao e reconversao de usos - o caso das pousadas como patrimonio. (disszertáció) FAUTL, Lisboa 2008. A folyamat magyar nyelven megjelent értékelése: Szentirmai Tamás - Vukoszávlyev Zorán: Hely és viszony - Pousadák Portugáliában. Metszet 2010/4. 34-37. 5 Souto de Moura építészetéről és a kolostor-felújítás kapcsán alkotói korszakáról magyar nyelven: Vukoszávlyev Zorán: Modernista minimalizmus és genius loci - Eduardo Souto de Moura portugál építész munkái. Debreceni Disputa Vol.7. (2009) No.11-12. 66-71. Ez az épület -rehabilitáció a kortárs portugál építészet nemzetközi elismertségének egyik korai letéte ményese, ennek értékelését lásd: Vukoszávlyev Zorán - Szentirmai Tamás: Kortárs portugál építészet / Contemporary Portuguese Architecture. Terc, Budapest 2010.; illetve: Vukoszávlyev Zorán: Sacred places in Portugal - the need for memory. In: Grienggrai Sampatchalit, Tharaphong Srisuchat (eds.): Icomos Thailand International Conference 2008: "Conservation and Management of Sacred Places". ICOMOS Thailand, Bangkok 2009. Paper 4. 6 Az épületet részletesen ismerteti: Bernardas Convent / Eduardo Souto de Moura. Divisare 19.February 2013. < https://divisare.com/projects/223618-eduardo-souto-de-moura-luis ferreira-alves-bernardas-convent/ > [megtekintve: 2015. május 04.] 7 Idézet: "(...)Usually these “stones” are associated to programs like hostels, hotels, museums, cultural centers …; but there is not enough culture for so many available objects. This time we made it differently …, and why not make houses?" Convento Das Bernardas / Eduardo Souto de Moura. Archdaily 19. 06. 2015 <http://www.archdaily.com/643576/convento-das bernardas-eduardo-souto-de-moura/ > [megtekintve: 2016. 12. 26.] 8 Az épületet részletesen ismerteti: Conversion of Clarenhof Chapel /a2o architecten. Archdaily 28.May 2014. < http://www.archdaily.com/509209/conversion-of-clarenhof-chapel a2o-architecten/ > [megtekintve: 2015. 05. 04.] 9 Az épületet részletesen ismerteti: Abade Pedrosa Museum / Alvaro Siza, Eduardo Souto de Moura Divisare 23.May 2016. < http://divisare.com/projects/318376-alvaro-siza-eduardo souto-de-moura-joao-morgado-abade-pedrosa-museum/ > [megtekintve: 2016. december 26.] 10 Az épületet részletesen ismerteti: Ptuj Performance Center / ENOTA. Archdaily 26.September 2013. < http://www.archdaily.com/431421/ptuj-performance-center-enota/ > [megtekintve: 2015. 05. 04.] 11 Ez a funkció specializálódott a kifejezetten tanítói feladatokat ellátó (például a piarista) szerzetes rendek 16. századi létrejöttével és legfőképp a 19. századra teljesedett ki már elsődlegesen iskola-funkcióval létrejött nagy intézményekkel. A szerzetesrendek jelenléte ma is számottevő az európai oktatásban. 12 Az épületet részletesen ismerteti: Addition to S.Maria Convent / LR-Architetti. Archdaily 23. 07. 2015. < http://www.archdaily.com/770647/addition-to-s-maria-convent-lr-architetti/ > [megtekintve: 2016. 12. 26.] 13 Az épületet részletesen ismerteti: Villers Abbey Visitor Center / Binario Architectes. Archello 28. 09. 2016. < http://www.archello.com/en/project/villers-abbey-visitor-center/ > [megtekintve: 2016. 12 26.] 14 Falgueras Font, Joan: Restes, raó i sentits. In: Gómez Val, Ricardo: XXXVIIé Curset - Patrimoni Sacre: permanent innovació. Barcelona 11-14 desembre 2014. < http://upcommons.upc.edu/handle/2099/16373/ > [megtekintve: 2015. május 04.] 15 Veilleux, Armand: What makes a monastery a sacred place? In: Coomans, Thomas (ed.): Loci Sacri - Understanding sacred places. Leuven University Press, Leuven 2012.

(Re)creating Values Recycling cloisters and their afterlife via contemporary architectural interventions Whilst transforming into a world of Christianity, the fate of religious orders and their institutions in mediaeval Europe ran parallel with the history of the church after the foundations of the very first cloisters. The changes of the social-political positions of churches almost naturally involved the changes of the status of the orders that were the most active both in society and health care which in turn also affected the conditions of their real estates. Some of the fraternities have been upkeeping their activities since then. Throughout the centuries, their ever extending building stock has been enriched with new cloisters even today. Some of the orders have buildings that are still homes to their communities, but their changing conditions and needs involve architectural issues as well. Besides cloisters, they also have to maintain a large number of abandoned and decaying structures. Contemporary architecture, however, has the faculties to assist them to upkeep the buildings concerned amd preserve their values. The essay below surveys examples of European history associated with cloisters from the past 10-20 years. As the future existence of these houses typically requires the adaptation of new functions, it is a priority to examine their viability and sustainability.

utóirat // post scriptum

Nő építészek a szocialista érában (1945–1989) Egy frissen megjelent angol nyelvű tanulmánygyűjteményről szöveg text:

Kerékgyártó Béla

Hogyan nyertek teret és mi volt a szerepük a nő építészeknek a szocialista tábor országaiban? Volt-e lényeges különbség ebből a szempontból Nyugat- és Kelet-Európa között? E kérdéseket járja körül a Routledge kiadónál Simon Mariann és Mary Pepchinski szerkesztésében nemrég megjelent kötet.1 Mint a szerkesztők bevezetőjükben megjegyzik, ezek a tanulmányok nem a gender diskurzusokra jellemző különbség, hanem az egyenlőség felől közelítik meg a témát. Teljes joggal, hiszen az az ideológiailag hirdetett és intézmények által is megtámogatott egyenlőség elv volt a közös nevező a keleti tömb országaiban, ami a nők, s ezen belül a női építészek helyzetét is meghatározta. A kötet tucatnyi tanulmány fényében igyekszik képet adni erről az eddig kevés figyelemre méltatott területről, s megfogalmazni a további kutatások számára a kérdéseket és dilemmákat. A két szerkesztő eredetileg az Európai Építészettörténészek Hálózata (European Architectural History Network – EAHN) konferenciájára szervezett egy szekciót, amelyen öt előadás hangzott el. Ennek sikere nyomán kezdett egy angol kiadó érdeklődni a téma iránt. A tervezett kötet számára a szerkesztők jelentősen kibővítették a kört: tizenkét – illetve ha az utószót is számítjuk, tizenhárom – szerző tanulmánya készült el.2 Maguk az írások az egyes országok, a kutatások állása és a szerzők különbségeiből fakadóan is eltérnek egymástól, de a szerkesztők által megszabott keretek és irányok összefogják őket, együttesen a téma sokoldalú megközelítését nyújtják. A könyv három részre tagolódik. Az Esettanulmányok című első részben hét különböző ország viszonyaiba kapunk betekintést. Az NDK, Lengyelország, Szlovákia, Románia, Szlovénia és természetesen Magyarország mellett a tárgyidőszakban a Szovjetunióba betagolt Észtország is szerepel közöttük. A második részben, amely az Egyéniségek kontextusban címet viseli, három jelentős vagy legalábbis érdekes pályát befutó építésznő portréját olvashatjuk, míg a Kölcsönkapcsolatok és nyilvánosság című rész két tanulmánya a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatkeresésről, médiamegjelenésről és az egymásról alkotott képről szól. Legalábbis részben ide kapcsolható az utószó is, amelyben egy neves amerikai építészettörténész, Mary McLeod méltatja a vállalkozást, von rövid párhuzamot a Keleten és Nyugaton élő női építészek helyzetének és önképének különbségeiről, s fogalmazza meg a kutatás előtt álló kérdéseket Az Ideológiailag egyenlők (Ideological Equals) cím jól ragadja meg azt a korszakos jellemzőt, amely a politikai-intézményi rendszer és ideológia azonossága, vagy legalábbis nagyfokú hasonlósága révén kényszerűen összefűzte ezeket a társadalmakat, s egyben

régi-új magyar építőművészet

megkülönböztette őket a Nyugattól. Ez a modernizációs kísérlet a nyugati modellhez, centrumhoz képest az elmaradottság felszámolását, de egyúttal egy annál „fejlettebb” „közösségi társadalom” megvalósításának utópikus célját tűzte maga elé. Ez utóbbi részét képezte az általános társadalmi egyenlőség eszméje, amely a nők emancipációját is magában foglalta. Ennek az egyenlőségnek a körüljárása – valósága és illuzórikussága – jelenti a kötet központi témáját. A nők egyenjogúsága az oktatási rendszerhez és a foglalkozásokhoz való hozzáférést és az önálló életpálya, érvényesülés lehetőségét is magában foglalta. A másik oldalon viszont oldalon viszont – az alacsonyan tartott bérekből is következően – a kereső foglalkozás kényszere állt, így a nőkre gyakorlatilag kettős teher hárult. Ezen a nyilvánvaló problémán a rendszer gyermekellátó és egészségügyi intézményekkel és közétkeztetéssel próbált segíteni. Az egyenlősítés jegyében a műszaki, így az építész pálya is megnyílt a nők előtt. Míg a háború előtt egyáltalán nem, vagy csak kis számban kerültek be nők az ilyen jellegű képzésekbe illetve pályákra, addig a 40es évek második felétől ez a szám folyamatosan emelkedett. Az NDKban 1980 körül a regisztrált építészek mintegy negyede volt nő, míg Nyugat-Németországban ez a szám nem érte el a 10%-ot. Romániában az egész időszakot tekintve 40% körüli, míg Magyarországon a 70-es években 35% volt a női építészhallgatók aránya. Ezek az évjáratok aztán fokozatosan bekerültek a szakmába, mégpedig valamelyik állami tervező vállalatba. Modellszerűen és az adatokat tekintve is látványosan eltért ettől a női építészek aránya „Nyugaton” vagyis Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban, s ezen majd csak a 60-as évek ifjúsági és társadalmi mozgalmai, köztük a feminizmus második hulláma és a felsőoktatás demokratizálása változtatott. A keleti tömb országaiban az arányszám növekedése ebben a hagyományosan férfi szakmában persze nem hozta magával automatikusan a presztízs és a pozíciók hasonló kiegyenlítődését. A korszak nagy, egyre inkább a termelővállalatok mintájára működő állami tervezőirodáiban az individuális alkotó rovására egyébként is a névtelen kollektivitás került előtérbe. A női építészek közül nagyon kevesen kerültek vezető pozícióba – az NDK-ban például mindössze három főépítész nő dolgozott, illetve az Építészeti Akadémia Igazgatósági Tanácsának a rendszer egész fennállása alatt számított 120 tagjából mindössze egy volt nő. Az építészirodákban a nők általában beosztott pozícióban szerepeltek. Gyakran férfi alkotótárs mellett – aki többnyire férj vagy élettárs is volt – jutottak jelentős szerephez, 3 de ezekben az esetekben is előfordult, hogy nem egyenlő mértékben ismerték el munkásságukat. Így például hiába dolgozott együtt a legszorosabban a Cvengorosová-Droppa építészpáros, s hiába hangoztatta Virgil Droppa, hogy „a tervező mindig többes számban beszél”,4 a nyilvánosságban a férfit emlegették a közös projektek tervezőjeként, s egyedül kapta meg a legrangosabb szlovák építészeti kitüntetést. A nők általában a „természetükhöz” jobban illőnek tekintett feladatokat – gyermekellátási vagy egészségügyi létesítmények tervezését, belső építészeti munkákat kaptak, illetve az alacsonyabb presztízzsel bíró

műemlékvédelemben jutottak szerephez. A tanulmányokban többször is olvashatunk az egykori szereplőktől olyan kijelentéseket, hogy nem is törekedtek ennél nagyobb munkákra vagy vezető pozícióra, mert az nagyobb időbeli kötöttséggel, illetve politikai elköteleződéssel járt volna.5 Miközben a nők mind a vizsgált korszakban, mind pedig az utólagos interjúkban elutasították az önálló vagy különálló női építészet létét, an�nyit azonban maguk is megfogalmaztak, hogy sajátosan nőkre jellemző tulajdonságok, így nagyobb figyelem a használói igényekre, szociális témákra, vagy a részletképzés, a csoportban dolgozás és kommunikáció iránti érzék előnyt jelentettek bizonyos feladatoknál. A női építészek háttérben maradása persze csak általános tendenciát jelölt, amelyhez képest az egyes országokban, illetve korszakokban lényeges eltérések voltak megfigyelhetők. Az új érában végzett építésznők közül például Szlovákiában többen jelentős középületeket terveztek a 60-as években, Magyarországon a kivételes helyzetben lévő és kiemelt jelentőségű IPARTERV-en belül több női tervező is jelentős karriert futott be már a háború előtti generációból (Wolf Johanna, Pécsi Eszter, Tevan Zsófia), majd aztán a 60-as években a háború utáni generációból is (Mináry Olga, Cs. Juhász Sára és mások), mégpedig nemcsak ipari, hanem lakó- és középületek tervezésével is.6 Szlovéniában az idős, korábbi felfogásához ragaszkodó Plečnik körül csoportosultak nagyobb számban női hallgatók, Észtországban a vidéki, mezőgazdasági építészetben jutottak női építészek nagyobb szerephez, amely egyben a hazai, regionalista törekvések sikerét, a hivatalos irányvonallal szemben egyfajta ellenállást is jelentette (vö. Tina Potocnik, illetve Ingrid Ruudi tanulmányai). Romániában – legalábbis a jeles építészettörténész, Ana Maria Zahariade személyes élményekkel és emlékekkel is átszőtt tanulmánya szerint – az egyetemi évek jelentettek egyfajta kivételes állapotot, amikor a szakma megőrzött, „céhszerű” kapcsolatrendszere és identitása megkülönböztetés nélkül foglalta magában a női és férfi hallgatókat, és mintegy területen kívüliséget biztosított a társadalmi környezet és a politika durvaságával szemben. Ami a női építészek önképét, identitását illeti, a többször felvetődő kérdésre, hogy létezik-e sajátosan női építészet, vagy ők maguk a férfiakétól eltérő női építészként tekintettek, tekintenek-e magukra, egyöntetűen elutasító választ adtak. Semmiképp sem akarták magukat szakmai szempontból egy elkülönülő, marginális csoport képviselőjének lát(tat)ni, ami ellentmondott volna a hirdetett és hitt egyenlőségnek. S ez nemcsak a hivatalos megnyilvánulásokban volt így, mint amilyennek Spiró Éva referátuma tekinthető az Építésznők Nemzetközi Szövetségének első kongresszusán, miszerint Magyarországon „[A] női építészek helyzete, lehetőségei és bére azonos a férfi kollégákéval, ugyanazt a munkát végzik, mint ők, s a társadalmi ellátó intézményeknek köszönhetően össze tudják egyeztetni a családi élet és a karrier követelményeit”. 7 De a tanulmányokban szereplő nők általában is elutasították valamiféle egyéni és/ vagy csoportos külön női építész-identitás feltevését, mint ahogy azt is, hogy saját érdekeik érvényesítésére valamifajta kapcsolati hálóval rendelkeztek volna. A feminista jelzőt idegenkedve fogadták, eleve elutasítottak egy olyan kisebbségi pozíciót, amely épp a látensen jelenlévő egyenlőtlenségeket hoz(hat)ta volna a felszínre. Az általános képet a második rész egyéni történetekre bontja, három különböző, jelentősnek vagy szimptomatikusnak mondható pályát mutat be. A lengyel, nagypolgári származású Karola Piotrowskiról, aki az 1920-as évektől elkötelezett kommunista, a 30-as évektől kezdve pedig a neves baloldali filozófus, Ernst Bloch felesége volt, Mary Pepchinski írt tanulmányt. A házaspár amerikai emigrációból tért vissza Németország keleti felébe, ahol Karolát kommunista előélete, kapcsolatai, valamint szakmai tapasztalatai miatt kérték fel az újonnan létesítendő gyermekintézmények tipizálási munkáinak irányítására (az ötéves tervben 40 ezer bölcsődei és 160 ezer óvodai hely, illetve 1960-ig 3300 létesítmény építését tervezték). Amikor azonban 1953-tól férjével együtt egyre kritiku-

xvIi. évfolyam / 91. szám

sabban szemlélték a kelet-német viszonyokat, s ennek hangot is adtak, kegyvesztetté váltak. Ekkor már korábban elismert szakmai munkáját is bírálták. Nem csoda ezek után, hogy a berlini fal építésének hatására férjével együtt Nyugat-Németországban maradtak. A macedón építésznő, Mimoza Nestorova-Tomic az 1961-ben földrengés sújtotta Skopje újjáépítésében vett rész a pályázat nyertes japán Kenzo Tange vezette team kontaktépítészeként. Nestorova-Tomic építészeti karrierjét a hagyományos női szereptől és feladatoktól való függetlenedés tette lehetővé. A kor szokásától és elvárásaitól eltérően háztartási alkalmazottat tartott (ez legtöbb országban hallgatólagos rosszallás tárgya volt, de például Csehszlovákiában törvényileg tiltották), illetve hosszabb külföldi útjai idején gyermekét az édesanyjára bízta (Mirjana Lozanovska tanulmánya). A női építészek többnyire visszahúzódó, a politikától távolságot tartó magatartásától élesen eltért a Ceausescu-féle Néppalota építésze, Anca Petrescu pályája. Az ő esetében fordított szereposztásról beszélhetünk, hiszen építész férje hozzá képest árnyékban maradt. 1990 után Petrescu nyugati minta szerint próbálta érvényesíteni „szerzői jogait” és kisajátítani a befejezetlen épület tervezési-építési munkálatait. A hézagosan dokumentált, mítoszok és mendemondák által övezett történetet bravúrosan rekonstruálja Dana Vais kolozsvári építészettörténész, s kimutatja, hogy semmi sem az volt vagy úgy történt, mint aminek hirdették. Nem volt valódi pályázat, nem voltak részletes vagy egységes tervek, mert a kondukátor a neki bemutatott modell alapján nyomban építtetni akart, majd az építkezés során hetente a helyszínen jelölte ki a visszabontandó és új elképzelések során megépítendő részeket. Petrescu szerepe elsősorban a konduktor akaratának feltétlen közvetítésében állt. A nyers és értelmetlen hatalommánia, amely a puszta méretekben és a részletek ízléstelen másolásában és halmozásában fejeződött ki, mint zsák a foltjára, úgy talált rá a törtető, minden szakmai és morális normát áthágó Petrescura, akit épp ezért a szakma megvetéssel sújtott. A kötet utolsó írásai azt mutatják be, mennyire és hogyan jelent meg (vagy egyáltalán megjelent-e) a női építészek vagy a női építészet ügye a nyilvánosságban. Petra Lohmann tanulmánya a már fiatalon brandenburgi főépítésszé vált, s ilyen módon a sikeres építésznő prototípusának tekintett Iris Dullin-Grundról kelet-, illetve nyugat-németek által készített két portréfilmet veti össze, s mutatja ki a jellegzetesen eltérő szemléleti-értékelésbeli különbségeiket. Simon Mariann a magyar építésznők részvételével és szerepével foglalkozott az 1960-as évek elején Párizsban, egy emigráns román építésznő által alapított Építésznők Nemzetközi Szövetségében (UIFA), amely tulajdonképpen az Építészek Nemzetközi Szövetsége (UIA) párjaként jött létre. A kutatónak meg kellett küzdenie a források és adatok hiányával. Annak ellenére, hogy magyar részről Spiró Éva a kezdeteknél jelentős szerepet játszott, a szervezet egyik alelnökének is megválasztották, s szó volt egy budapesti kongresszus megrendezéséről, illetve egy itt felállítandó dokumentációs központról is, ezekből semmi sem lett. A hazai szakmai nyilvánosság fórumaként működő Magyar Építőművészet folyóiratban pedig az egész időszak alatt egyetlen sor sem jelent meg a szervezetről, illetve a magyar építésznők szerepvállalásáról. Végül a már említett utószóban Mary McLeod a kötet jelentőségével kapcsolatban kiemelte, hogy nemcsak a nemek közötti viszonyok elemzése, hanem a keleti tömb időszakának építészete általában is fehér foltot jelent az angolszász, de mondhatjuk úgy is, hogy a nemzetközi diskurzusban. Pedig csak így válhat teljesebbé a korszakról alkotott kép, s a felek módszertanilag is tanulhatnak egymástól. Míg a nyugati diskurzusban az intézményi szempontokra, a keletiben az individuális autonómiára, a személyes és magánszférában érvényesülő nemi egyenlőtlenségek megfogalmazására helyeződhet nagyobb hangsúly. Hozzáfűzhetjük ehhez: a közös diskurzusnak az is feltétele, hogy az egykori szocialista országok együtt is számot vessenek a múlt közös, s mélységében csak

utóirat // post scriptum

általuk ismerhető és megismerhető vonásaival, s ezt nemzetközileg is hozzáférhetővé tegyék. E kötet ebben a tekintetben is fontos lépést jelent, melynek remélhetőleg más témákkal kapcsolatban is lesz folytatása. ___________ 1 Ideological EqualsWoman Architects in Socialist Europe 1945-1989. Routledge 2017. 195 oldal. Simon Mariann a SZIE, az amerikai származású Mary Pepchinski pedig a drezdai Műszaki Egyetem építészettörténet professzora. 2 A szerzők között 10 nő és három férfi szerepel. 3 A lengyel Piotr Marciniak tanulmányának ez a központi témája. 4 Az eset és az idézet Henrieta Moravciková tanulmányából származik (52.o.). 5 A német (férfi) elemző, Harald Engler joggal jegyzi meg ezzel kapcsolatban, hogy nemigen lehet eldönteni, hogy ez mennyiben volt tényleges indok vagy mennyiben utólagos/önigazoló magyarázat. 6 Haba Péter tanulmánya az 1945 és 1970 közötti időszakkal foglalkozik. 7 159.o., az idézet az UIFA 1963-as kongresszusáról beszámoló kiadványból származik.

Women Architects in the Socialist Era (1945–1989) On a newly published collection of English-language essays How did they find their places and what was the role of women who were active as architects in the countries of the Socialist block? Was there any essential difference between West and East Europe in this regard? Edited by Mariann Simon and Mary Pepchinski, the volume recently published by Routledge publishing company focuses on these issues. As they men-

tion in the preface to the publication, these essays do not approach the topic from the difference featuring gender discourses as such: they focus on the concept of equality instead. This is perfectly justified as the principle of equality also supported by the ideology and institutions was what the countries of the eastern block had in common: it also defined the role and situation of women, and amongst them, those of architects. In the light of a dozen of essays, this selection is targeted to highlight on this topic which has rarely been focussed on before besides providing a comprehensive survey of the issues it involves and phrasing further questions and dilemmas for future research into this field. The editors had originally organised a section for the conference of EAHN (European Architectural History Network within the framework of which five lectures were delivered. In the wake of their success, an English publishing company took interest in the topic. Compared to the original concept, editors significantly extended the contents and included a total of 12 essays which the authors wrote for this very purpose. (Or if we add the editorial conclusion chapter, their number adds up to 13). The essays themselves show differences owing to the variety of attitudes of the individual countries, the present stages of research work, and simply the individual characteristics of their authors. However, editors defined a framework for all of them to integrate the tendencies they represent, which resulted in a versatile and comprehensive approach to the topic.

Az észleletek váltakozásából kialakuló építészeti élmény Tadao Ando St. Louis-i galéria épületében szöveg text:

Losonczi Anna

Az írás olyan épületekről szól, ahol az időbeliség kulcsszerepet kap, mert a téregyüttes hatása az épület időben elhúzódó felderítésével teljesedik ki. A mozgás és a többszöri látogatás során tapasztaljuk meg az épület különböző olvasatait időbeli és térbeli kontextustól függően. Ez a jelenség nem tapasztalható bármely épület esetén, de vannak olyan fizikai faktorok, melyek ezt az észleletbeli váltakozást és a különböző észleletek egymásra rétegződését előidézhetik. Az észleletek váltakozásából kialakuló építészeti élmény tervezhető, izgalmas építész tervezői feladat. Épületválasztás tervezői és kutatói megfontolások mentén A minimalista építészetre jellemző letisztult formák és felületszerű díszítés teret enged a tériségben rejlő kísérletezésnek. Tadao Ando munkássága különösen izgalmas ebből a szempontból, a térészlelés, térértelmezés folyamatait jól lehet vizsgálni az épületek belső tereiben. Tadao Ando Pulitzer Foundation for the Arts épületét az Atlantai Georgia Institute of Technology építész karán végzett kutatásunkhoz 1 választottam, amikor a térészlelés, térértelmezés változásának jelenségét szerettük volna felderíteni és mérni 2. Olyan tanulmányozható épületre volt szükség, mely formailag minél egyszerűbb, jelentésrétegeiben minél

régi-új magyar építőművészet

összetettebb. Az észleletek gazdagságát szerettük volna mérni, a mérést viszont az egyszerű formai kialakítás könnyíti meg. Olyan térre volt szükség, melynek kialakításában jól elkülönülő, kevés számú építészeti elem játszik szerepet, és az azok közötti téri és pszichológiai viszonyok váltják ki az építészeti élményt. A Tadao Ando épület egyszerű vonalvezetésű, letisztult terei egyszerre kedvezőek a térélmény intuitív tanulmányozására és az azt vizsgáló tudományos kísérletek felállítására is. A jól elkülöníthető elemeket a tudományos kísérletben jól lehet számolni, egyértelmű a rájuk való szóbeli hivatkozás a kísérleti személyek részéről, és könnyen meg lehet vizsgálni a tér egyes elemeinek szerepét a teljes tér észlelésében, ha azokat egyesével változtatjuk. A virtuálisan módosított térrel újra elvégezhető a kísérlet, és az eredmények összehasonlíthatóak. Az épület három egyforma szélességű traktusból áll. A két szélső épületszárny egy külső téri vízmedencét fog közre. A háromtraktusos épülethez egy széles, udvari téregyüttes kapcsolódik, mely végül összefonódik a szomszédos művészeti létesítmény udvarával. Az épület fő terei különféle módon, észrevétlenül szövődnek egymásba, mégis jól definiálhatóak az egyes térrészek és azok kapcsolatai. Ezek a téri találkozópontok minden esetben egyediek, akár két belső térrész, akár

I/1,2. fotók: Belső folyosó kétféle időpillanatban - a fény változásának hatása

I/3,4. fotók: Külső teret alkotó elemek és azok észlelésben betöltött szerepének változása mozgás közben

két külső térrész, akár külső és belső tér találkozásáról van szó. Az építészeti élményt az teszi rendkívülivé, hogy az idő dimenziójának belépésével ezek a jól definiált térrészek és térkapcsolatok változnak, és új elrendeződést vesznek fel. Például a fény változása képes arra, hogy teljesen átrajzolja a látványt, megváltoztassa a térészlelést, és ezáltal a térélményt. Ez nem minden épületnél van így. A fény változása legtöbb esetben módosítja az építészeti élményt, de csak különös esetekben változtatja meg az épület térrendszerének észlelt felépítését és a térértelmezést. Ehhez tudatos tervezői vízió és eszköztár szükséges. A fény változása szerinti, többolvasatú épület Az I/1. és I/2. fotókon ugyanaz a belső nézet látható különböző időpontokban megörökítve. A folyosóról több térbővület nyílik balra, de a figyelmünk a fény felé irányul, mely a folyosó végén az egyik képen balról, a másikon jobbról érkezik. Az első esetben a folyosóval szemben a fal mögött egy olyan térrészt sejtünk, mely valamiért fontos, hiszen narancsszínű fénnyel meg van világítva. A folyosó tere egy balra kibővülő, nagyobb

térbe torkollik, melynek várhatóan nagy nyílás van a baloldali határoló falán (melyet közvetlenül nem látunk), és a külső térhez kapcsolódik. Erre a balról érkező fény vetületének geometriájából következtettünk. Az első esetben tehát a bal oldal irányából várunk további történéseket, a jobb oldali folyosóvégi kisebb nyílás nem kelti fel az érdeklődést. A második esetben ennek fordítottja történik. Abból az előző esetben hangsúlytalan nyílásból most olyan erővel törekszik a fény az előttünk látható térbe, hogy egyértelműnek érezzük, hogy jobbra kell folytatnunk az épület bejárását. Ezek a hívogató jelenségek akkor is befolyásolnak, ha már ismerjük az épületet, és pontosan tudjuk, hogy mit találunk jobbra és balra. Az épített környezet felderítésekor ilyen vagy ehhez hasonló kulcsinformációkat használunk a tájékozódásnál, és az „olvasható" környezet 3 ezeket a kulcsinformációkat relevánsan szolgáltatja. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló információ elegendő és helyes, tehát nem eredményez ellentétes vagy hibás következtetést a környezetről annak használata közben. Ezeknek az üzeneteknek az olvasásához előzetes tapasztalatainkat használjuk fel, melyek különböző gyökerűek

II. képsorozat: Tadao Ando, Pulitzer Foundation for the Arts (St.Louis, USA) alaprajza és a belső udvar látványai különböző időpillanatokban - a látványok összehasonlítódása az észlelési folyamat során (nézőpont váltás és időjárás változás)

xvIi. évfolyam / 91. szám

utóirat // post scriptum

láthatóság

parapetfal oldala

nézőpont

a tér hátsóalsó éle

lépcsőpihenő síkja

ablak széle

bal

jobb

I I I I

III/A. képsorozat: Az öt nézőpont szisztematikus megállapításának logikája, és a különböző nézőpontok térről közölt információtartalma (Kutatás 2011-ben)

A útvonal 1-3-5 nézőpontok

B útvonal 1-4-5 nézőpontok

C útvonal 2-3-5 nézőpontok

D útvonal 2-4-5 nézőpontok

III/B. képsorozat: Azonos térben való mozgást modellező útvonalak, ugyanazon 5 nézőpont kombinációiból felállítva (Kutatás 2011)

lehetnek (életünk során, vagy előző napokban tanult információ, evolúcióra visszavezethető stb.). Stephen Kaplan 4 környezetpszichológus kísérleteiben azt tapasztalta, hogy az emberek vonzódnak azokhoz a téri szituációkhoz, ahol a tér folytatódását az ismeretlen irányból érkező fény is hangsúlyozza, megerősítve, hogy a feltáruló irányban további izgalmak fognak feltárulni. (Kaplan kutatócsoportja ezt a preferencia-faktort5 a rejtélyesség csoportjába sorolta.) Az előbbi fotókon látható szituációval kapcsolatban egy fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet. Izgalmas építészeti kialakítás, amikor a fény egyik és másik oldalról is be tud áramlani a térbe, de csak akkor jön létre hitelesen a többolvasatú térkapcsolat jelensége, ha a hívogatásnak eredménye is van. Tehát a kijelölt irányt követve elhiteti a látogatóval, hogy releváns volt az üzenet. Ezért az ilyen helyzetek megtervezése nemcsak annyit jelent, hogy a térbe mindkét irányból érkezhet fény a napszaknak megfelelően, hanem hogy mindkét irányban értelmezhető a hívogatás funkcionálisan is. Egy ilyen többhangsúlyú téregyüttest tervezett Tadao Ando. Az épület látogatásakor az ebből eredő ambivalens bizonytalanság csak akkor múlik el, ha már többször bejártuk a tereket, és megtapasztaltuk a térkapcsolatok egyik és másik értelmét. Végül az egyes téri értelmezések összeadódnak, és együttesen adnak páratlan építészeti élményt. A fény nemcsak a térrészek közötti kapcsolatokat módosíthatja, hanem az egyes terek belső arányainak érzetét is befolyásolhatja. II/1-2-3. fotókat összehasonlítva látjuk, hogy az udvar szélességét, magasságát és mélységét különbözőképpen észleljük. A II/2. fotó esetében a jobboldali térfalra vetülő árnyék és annak tükörképe olyan erőteljesen eltér a nála sokkal világosabb környezettől, hogy a térfal világos része inkább az éggel kapcsolódik össze a vizuális csoportosításnál 6, mint a térfal sokkal sötétebb, árnyékos darabjával. A tükröződésben ugyanez történik, a vízben tükröződő ég és a vízben tükröződő világos térfal-rész

régi-új magyar építőművészet

is összekapcsolódik. Ez azt eredményezi, hogy az udvart szélesebbnek észleljük 7, mint abban az esetben, amikor a tükröződő térfal rész homogén sötét tónusú (például önárnyékos és nem osztja a felületet vetett árnyék). A víztükör fodrozódása is befolyásolja a hatást, ilyenkor a tükröződés eltűnik, és a vízmedence teljes felületét észleljük egy egységként 8. A térarányok változása hatással van a térrendszer tagjai között kialakuló hangsúlyokra, hierarchiára és ezáltal a térrészek között kialakuló pszichológiai kapcsolatokra is. Így a térrészek közötti pszichológiai kapcsolatok a fizikai környezet változásával alakulnak. Ezek a környezeti változások csak részben számíthatóak ki, a környezet fény-árnyék tónusos képe a napjárás ritmusán túl sok más összetevőtől is függ (például a széljárástól is, a példában bemutatott módon). A mozgás közben egymás után következő olvasatok A fény változása tehát átrajzolja a látványt, és a szemlélő akkor lép be aktív szereplőként, amikor az érzékszerveihez (vizuális inger esetén a szemekbe) érkező információt értelmezi. Tehát ebben az esetben a szemlélő az érzékelés szintjét még nem befolyásolja, csak az észlelés folyamatát (lásd az érzékelés és észlelés fogalmait 7). Ettől az esettől különböztessük meg azokat az eseteket, amikor a szemlélő az érzékelés szintjén is aktív, tehát befolyásolja azt, hogy milyen vizuális információhoz jut. Ilyen például a térben való mozgás esete, amikor a téregyüttes bejárása során a szemlélő maga választja ki a nézőpontot és a távolságot, tehát a látvány felől érkező képi információt már az érzékelés szintjén is befolyásolja. (Az előző esetben csak annak értelmezésekor, tehát az észleléskor lépett be aktív szereplőként a folyamatba). Például a II/3. fotón látható kupolás épület felkeltheti az érdeklődést, és a szemlélő pár méterrel arrébb léphet, hogy a lehető legtöbb információt szerezhesse meg róla az udvartérben való mozgás lehetősége szerint. Általában az építészeti együttesek szemlélői szabadon változtatják a né-

zőpontot és az építészeti elemektől való távolságot (az épített környezet fizikai keretei között). Döntésüket különböző tényezők, például aktuális céljaik, előzetes tapasztalataik, érdeklődésük alakítják. Figyelmüket belső motivációk, és a környezet fizikai megjelenése által külső tényezők irányítják. Ez egy végtelen láncreakciót indít el: ha egy építészeti elem magára vonja a figyelmet vagy egy építészeti kérdés felkelti az érdeklődést, akkor az befolyásolja a szemlélőt abban, hogy milyen nézőpontot és távolságot választ a kívánt információ (látvány) elérése érdekében. A térben való mozgással ez rendkívül összetetté válik, mert a rendelkezésre álló információ feltárulási sorrendje is befolyásolja a figyelmet, tehát nem csupán az egymás utáni látványok, hanem azok egymáshoz képest észlelt különbségei is befolyásolóak. Ezek a különbségek, és ugyanúgy az egymás utáni látványok hasonlóságai is, többletinformációt hordoznak és meghatározzák az építészeti élményt.9 Az I/3-4. fotópár olyan egymást követő látványokat mutat, amelyeket a Pulitzer Foundation for the Arts épületének udvarán való mozgás során tapasztalunk. Egymás után elképzelve őket egészen más értelmezéseket hordoznak, mint külön-külön. Az első látvány síkok kompozícióját tárja a szemlélő elé, mely síkkompozícióban egy tömegszerű elem áll, egy nagyméretű, sötét árnyalatú test. A második látvány esetén izgalmasan alakul a síkok és tömegek játéka. Az előbbi test síkká változik, de sötét tónusával továbbra is uralkodó marad a látványalakító elemek között. A síkok viszont elmozdulnak az előbbi állapotukhoz képest, teret alkotva az egyes komponensek között. A térben álló elemek közül három kulcsszerepet játszik a kompozícióban, mert csíkozott struktúráik miatt koncepcionálisan összekapcsolódnak. Ezáltal egy olyan virtuális teret emelnek maguk közé, mely az előbbi képen egyeduralkodó sötét folt hatását feloldja, kiegyensúlyozza. (A csíkozott struktúrájú látványalakító elemek három különböző módon jöttek létre. Az egyik egy bordázott felületből adódik, a másik egy lépcsőző test látványa, a harmadik pedig egymás mellé rakott pálcák és árnyékuk által jött létre.) Az egymás utáni látványok összehasonlítása és egymásra rétegződése tehát kétféle esetre értelmezhető. Egyik esetben a látványok ugyanannak a fizikai környezetnek azonos nézőpontból való különféle értelmezései (észleletei). Ez történhet az adott nézőpontból való folyamatos megfigyeléskor vagy az épület többszöri látogatása esetén, amikor ugyanabba a nézőpontba érkezik az ember, mint az előző alkalommal. Az olvasatok különbségeinek okai lehetnek külsők (környezetiek, például fényviszonyok) és belsők. Belső okoknak neveztünk minden olyan körülményt, melyet a szemlélő hoz magával. Hozza előzetes tapasztalatait, előzetes elvárásait, hangulatát stb. (Építész tervezőként egyik kiemelt előzetes tapasztalat az érkezési irányok különbségeiből adódó téri tapasztalat különbség.) A második esetben az egymás utáni látványok összehasonlítása nem ugyanannak a nézőpontnak az olvasataira vonatkozik, mint az előző esetben, hanem a térben való mozgás közben egymás után következő látványokra. Az olvasatok összehasonlítása itt azért adhat mégis az előzőhöz hasonló típusú élményt, mert az egymás után következő látványok csak részben térnek el egymástól, sok köztük a hasonlóság, általában ugyanazoknak az építészeti elemeknek a kapcsolataiból állnak össze. Az atlantai kutatás eredményei és a budapesti kutatások A térben való mozgás folyamán a szemlélő látóterébe kerülő - egymás utáni - látványok észleléspszichológiai hatását vizsgáltuk a Georgia Institute of Technology építész karán. 1 A III. képsorozat a St.Louis-i tér öt nézőpontjából létrehozott útvonal kombinációit mutatja, melyeket kísérleteinkben használtunk. Az volt a kiindulási feltételezésünk, hogy az előző látványokhoz képest újonnan megjelenő információ magára hívja a figyelmet és kulcsszerepet kap az észlelés folyamatában. A választott

xvIi. évfolyam / 91. szám

Tadao Ando térben a jobb oldali külső tér, és a lenti világ feltárulásait tartottuk kiemelt fontosságúnak. Ezért olyan útvonalakat állítottunk össze az öt nézőpont segítségével, hogy ez a két fontos téri információ eltérő ütemben és hangsúllyal érkezzen a térben való mozgás során. Az 1-es és a 2-es számú nézetek különböző mértékű információt adnak a kinti világról, ezért a mozgás során a következő nézőpontban eltérő hatást vált ki a kinti világ jelenléte. Sokkal nagyobb hangsúlyt kap azokban az esetekben, ahol ez az információ újonnan jelenik meg (tehát a B és D útvonalak esetén, ahol az első nézőpontban még nem látszott a külső tér). Ugyanez a helyzet a lenti térrész esetében. A 3-as és 4-es számú nézetek különböző mértékű információt adnak a lenti világról, ezért a mozgás során az 5-s számú nézőpontban eltérő hatást vált ki a lenti világ jelenléte. A 3-as számú látvány után nem jelent olyan mértékű újdonságot, mint ha a 4-es számú látvány után következne. Az egyes útvonalak hatását úgy hasonlítottuk össze, hogy kérdőíves kísérletet állítottunk össze, melynek résztvevői a Tadao Ando-épület belső tereiről készített fotósorozatokat értékelték különféle verbális formában. Megszámoltuk, hogy a különböző felderítési útvonalakhoz tartozó résztvevők hányféle és hány darab téri viszonyt említettek mondataikban, és hogy látható-e az útvonalak között szignifikáns (nem véletlenszerű) különbség. A felállított útvonalak közül a B és D jelű esetén a résztvevők lényegesen többször használtak olyan téri viszonyszavakat, melyek a tér egyik eleme és a teljes tér közötti viszonyra utalnak (eredmény2). A és C útvonalak esetén ehhez képest inkább az elemek közötti téri viszonyításon volt a hangsúly. Az összes téri viszonyszó típust együttvéve a D jelű útvonal esetén a résztvevők lényegesen több téri összefüggést tartottak fontosnak megemlíteni (eredmény1), valamint lényegesen többször fordultak elő olyan példák, ahol egy mondaton belül említették a tér jobb és baloldali felében található elemeket (eredmény3). Kísérleti eredményeink alapján arra jutottunk, hogy adott térben való mozgás közben ugyanazon térről alkotott mentális térkép11 a bejárt útvonaltól függően rendkívül eltérő összetettségű és minőségű lehet. Adott térsor téri minőségének, térbeli kapcsolatainak olvasása és megértése nagy mértékben függ az útvonal által nyújtott új térbeli elemek megjelenésének sorrendjétől és ritmusától.2 A 2012-ben Atlantában végzett kísérlet egy tágabb kérdéskört feszegetett: mely terek képesek arra, hogy valamilyen változásra képes tényező (pl. fény vagy a szemlélő helyének változása a térben) hatására egymástól nagyon eltérő észleleteket és téri értelmezéseket sorakoztassanak fel; és milyen építészeti eszközökkel tervezhető olyan téregyüttes, amely képes ezeknek az intenzív észleletváltásoknak a kiváltására. A 2012 óta Budapesten folyó kutatás 10 a teljes tér hatásának vizsgálatát bontja fel a teret alkotó egyes elemek hatásaira, és az észleleti hatásban szerepet játszó térbeli elemek tulajdonságait külön-külön vizsgálja. Hipotézisek felállítása után a folyamatokat az eredeti tér áttervezésével teszteljük. Megváltoztatjuk vagy megszüntetjük a térnek azon elemét, amely kulcsszerepet tölt be a hatás kifejtésében és kísérlettel vizsgáljuk a következményeit. Mindezek vizsgálata közben felmerül a kérdés, hogy a hatás pontosságának szempontjából mely mélységig voltak tudatosak az építész tervező döntései. Tadao Ando (elmondása szerint) szándékosan tervezett olyan téregyüttest, mely a látogatót észleleti játékra hívja, de pontosan megtervezett szituációkat fűzött fel, vagy bízott az egyszerű vonalvezetésű absztrakt formavilág és saját téralkotó intuíciója együttes eredményében? A bemutatott téri gazdagságból adódó építészeti élmény - szerintünk - csak egyes épületek esetén valósulhat meg, tehát nem adódik automatikusan a formavilág vagy egyes részletek kiválasztásából, hanem azok összehangolásából és egymásra rímelő összekapcsolásából - a fődallam (koncepció) különböző formában való folyamatos jelenlétével.

utóirat // post scriptum

IV. képsorozat: belső udvar lehetséges látványai többszöri látogatás során és a fény változásának hatása a térérzetre

Az építészeti élmény és a környezeti preferencia kutatások eredményeinek összefüggései Az építészeti élmény témakörének vizsgálata a környezetpszichológia területén jól ismert úgynevezett preferencia kutatásokhoz kapcsolható, melynek egyik legszélesebb körben elfogadott eredménye Stephen Kaplan és kutató csoportja munkája4. A kutatás során arra kerestek választ, milyen tényezők játszanak meghatározó szerepet abban, hogy pozitívan vélekedünk-e a vizsgált környezetről. Legtöbb kísérletük során különböző természeti és épített környezetek fotóit mutatták a résztvevőknek, akiknek az volt a feladatuk, hogy a képeket sorba tegyék aszerint, hogy melyik tetszik nekik leginkább. A kísérletek kimutatták, hogy az embereknek két dimenzió mentén rendeződött a preferenciájuk: az érthetőség és az izgalmasság mentén. Különbséget találtak azonban a között, hogy a környezet képe azonnal érthető és izgalmas, vagy csak egy jövőbeli ígéretet tartalmaz arra, hogy a környezet megismerésével, vagy abban való mozgás során a szemlélő meg fogja érteni, illetve további izgalmak tárulnak majd fel előtte. Az előbbieket koherenciának és komplexitásnak nevezték, az utóbbi, jövőre vonatkozó ígéreteket olvashatóságnak és rejtélyességnek. Kaplan az eredményeket azzal magyarázta, hogy az ember célja az optimális alkalmazkodás a környezethez (evolúciós fejlődés). Kaplan elmélete és eredményei a mai napig a környezetpszichológia és a környezeti preferenciavizsgálatok egyik fő irányát adják. Stephen és Rachel Kaplan és doktorandusz hallgatóik a Michigan-i egyetemen jelenleg is folytatják kutatásaikat (USA, University of Michigan, Department of Psychology). Az ő csoportosításukon kívül sokféle elmélet ismert, általában hasonló dimenziók különböző rendszerezésével, illetve az egyes dimenziók árnyaltabb vagy részben eltérő definiálásával. Érthetőség

Izgalmasság

Azonnal

Koherencia

Komplexitás

Jövőbeli-jóslolt

Olvshatóság

Rejtélyesség

V. ábra: Stephen Kaplan kutatócsoportjának összefoglaló ábrája a környezet szerethetőségéről, 1987

Az észlelő és az idő dimenzió kulcsszerepe Tadao Ando St-Louis-i épületében Az építészek sokszor azzal kísérleteznek, hogyan lehet olyan környezeteket tervezni, melyekre az érthetőség és izgalmasság Stephen Kaplan-i dimenziói egyszerre teljesülnek, milyen határhelyzetek, szélsőségek jöhetnek létre, és mikor áll be a két dimenzió közötti egyensúly. Milyen típusú ingerekkel lehet gazdagítani az építészeti élményt? Egy egyszerű

régi-új magyar építőművészet

vonalvezetésű, díszítéstől lecsupaszított absztrakt téregyüttes a tériség élményét adja. Egy gyermekek számára berendezett lakószoba a különféle textilek, színes tárgyak kavalkádjának struktúrájával gazdagít. Az érthetőség és izgalmasság dimenziói közötti egyensúly megteremtésére jó példa a vizsgált, Tadao Ando által tervezett téregyüttes, ahol az egyensúly időben eltolva, a térben való mozgás feltételével jön létre. Az épület a felderítő út során válik olvashatóvá, a téregyüttes strukturális logikája a benne való mozgás során rajzolódik ki. A tériség élményét, az épület geometriájába rejtett információ- és ingergazdagságot az épület felderítése közben, a mozgás által tapasztaljuk meg. A vizsgált épületnél tehát mind a kaplan-i érthetőség, mind az izgalmasság kérdésében kulcsszerepet tölt be az idő dimenziója. Az ember fejében élő, környezetről alkotott kép folyamatosan változik a környezet felderítése közben. A mentális térkép kiegészül az újonnan érkező információk által, és az agyunk minden pillanatban újraszelektál, fontossági sorrendet állít az információk között aszerint, hogy a szemlélőnek mi az aktuális célja, a környezetet mire használja stb. Megkülönböztetünk környezeteket, ahol az egyidejűleg rendelkezésre álló információ viszonylag több, mint más esetekben. A vizsgált Tadao Ando-épületre jellemző ezzel szemben, hogy az információ az épület felderítésével, idővel jut el a szemlélőhöz. A térben való helyváltoztatással, a fény változásával, a víz fodrozódásának mértékével egyre több összefüggés tárul fel, melyet a szemlélő folyamatosan épít be a környezetről alakuló mentális térképébe. A többszörös találkozás ugyanazzal a beállítással és az előző élmények emléke még tovább gazdagítja az élményt. A IV. képsorozaton ugyanannak az udvari nézetnek különböző időpillanatokban lefotózott változatai láthatók, mely látványokat a többszöri látogató egymást követően tapasztalhat meg. A képek a belső térből kifelé nézve készültek egy üvegfelületen keresztül. Mind a négy látványra jellemző a „tűnékenység, felbomlás, eloszlás, felszívódás” gondolatának megfogalmazódása, mely hatást a különböző látványok eltérő módon hoznak létre. Van, ahol a felületet kirajzoló szélek bomlanak fel, rojtozódnak, foszlanak, tűnedeznek el, van, ahol a vetett árnyék és a fogadó felület kontrasztja olvasztja össze az épületszárny tömegét az éggel. A negyedik fotón a rétegesség lazítja fel a látott felületet és határait, ami abból adódik, hogy az üvegfelületen (mely a szemlélőt elválasztja az udvartól) tükröződik a belső tér berendezése. Ugyanazon épületrész kapcsán átélt különböző értelmezések összeadódnak, és az egyes esetek jelentésein túl többletjelentések adódnak hozzá az egymás után megélt „foszló pillanatok” összehasonlítása és asszociációs összekapcsolása által.

VI/1,2. fotók: Egymásután feltáruló terek, a hasonlóságok és az eltérések által életrehívott játék

Tadao Ando a St.Louis-i épületben különböző összetettségű és minőségű térértelmezéseket hoz létre attól függően, hogy milyen térbeli és időbeli kontextusban találkozik az adott fizikai környezettel a szemlélő. Az idő dimenziójának bevonása a gondolkodásba nemcsak arról szól, hogy időben változó környezetekkel és azok hatásaival foglalkozunk, hanem olyan belső téregyütteseket gyűjtünk, ahol időben eltolva jelentkezik egy-egy építészeti szituáció hatása. Tehát olyan hosszan kiható pillanatokat szeretnénk tetten érni, melyek következménye a szemlélő felderítési útja során később jelentkezik, és a jövőben fejti ki hatását az építészeti élményre. Ezek a „bevésődő pillanatok” csak különleges esetekben jönnek létre, és még összetettebb azok következményeinek megtervezése. Létrejötte az építész tervező kezében van, akár tudatosan, akár intuitíven hozza létre a különleges építészeti hatást. A 4-es nézőpont (lásd a III/B. képsorozat fotói között) például többféle asszociációt válthat ki a térben mozgó szemlélőből. Egyes esetekben a jobbra és balra feltáruló terek közötti lét (terek közötti fizikai jelenlét) gondolata dominál, a lábunk alatt a határozott síkú, fényes padló biztonságérzetet ad, és engedi, hogy figyelmünk a két oldalsó történésre koncentráljon. A kétoldali folytatódó térrészek kompozíciósan és érdekesség szempontjából is egyensúlyban vannak, mindkettőt egyszerre észleljük, és élvezzük a „között”-ség állapotát. Egy másik esetben nem a két oldalsó történés dominál, hanem az előttünk látható világos térrész, melyet a mellvédfal és az ablaksáv jelöl ki, és a hátsó fali nyílásig vezet. Az ablaksáv, a nyílás mentén húzódó fényes padlósáv, a mellvédfal és az őt követő fémcső mind ugyanoda tartanak. A nyílást kitöltő fémszerkezet ezúttal lezárja a teret, nem fontos az azon túli világ és a mellvédfalon túli rész sem. Figyelmünket a fény által kijelölt térrész kitölti, asszociációinkat az az érzet inspirálja, hogy valami „mentén” mozgunk. A 4-es nézőpontban látható szituáció tehát két érzet, a „valami mentén” és a „valamik között” lehetőségét hordozza. A körülményektől függ, hogy az észlelőben végül melyik koncepció aktivizálódik. Befolyásolja az észlelő aktuális hangulata, hogy előzőleg mi történt vele, és ezáltal éppen milyen információra vált nyitottá, milyen elvárásokkal lépett a térbe stb. Ezek közül minket a megközelítési útvonal hatása érdekelt, mert építészként olyan szempontokat érdemes vizsgálni, melyeket tervezéssel tudunk befolyásolni. (Nem tudjuk például befolyásolni a látogató „hozott” hangulatát, de a bejárható tér kialakítását igen.) Feltételezésünk szerint abban az esetben, ha az épület látogatója a felderítési útvonalon a 4-es nézőponttal való találkozás előtt már megtapasztalta a „között” (feltevésünk szerint 1-es nézőpont) vagy „mentén”

xvIi. évfolyam / 91. szám

(feltevésünk szerint 2-es nézőpont) téri szituációját, akkor az befolyásolja a 4-es nézőpontban felbukkanó látvány megélésében. Tehát a 4-es nézőpontban nagyobb az esélye a „között” koncepció kialakulásának, ha az épület bejárása érinti az 1-es nézőpontot, és nagyobb az esélye a "mentén" érzés felébredésének, ha az épület bejárása érinti az 2-es nézőpontot. Környezetünk észlelése számos hasonló mérlegelés lánca, ahol az előzetes téri tapasztalatok befolyásolják az élményt. Ez tehát általában igaz minden környezetre. Vannak azonban olyan környezeti jellemzők, melyek potenciálisan hordozzák a példához hasonló ambivalens helyzeteket. Kutatási munkánk elején ehhez a kérdéskörhöz választottuk a Tadao Ando-épületet, melynek absztrakt terei egyszerű vonalvezetésű, de összetett és változásra képes térkapcsolatokkal szövődnek egymásba. Hasonló környezetek megtalálásán és elemzésén túl az is érdekel minket, hogy az említett formajegyek betervezésével hogyan lehet ezt a változó észleletek által létrejövő hatást tudatosan alakítani.13 Az érthetőség és izgalmasság Stephen Kaplan-i dimenziói közötti összefüggések Az érthetőség és az izgalmasság közötti egyensúly elbillenése egyik vagy másik irányba kaotikus (ingergazdag, de már érthetetlen, túl sok inger) illetve unalmas (érthető, de nem eléggé ingergazdag) környezetet eredményezhet. Az egyensúly elbillenését ebben a két esetben az ingerek mennyisége, az izgalmasság dimenziója befolyásolta. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy az érthetőség dimenziója hogyan járul hozzá az izgalmasság létrejöttéhez. A környezet tagoltsága segít abban, hogy annak léptékét saját magunkhoz képest meghatározzuk. Adott környezetnél csak bizonyos távolságra értelmezve beszélhetünk a tagoltság mértékéről.14 Egy egyenletes mintázat figurái például pár méterről tagolt látványt adnak, de messzebbről tekintve ugyanerre a mintázatra a figurák összeolvadnak és a látvány tagolatlanná válik. (Ha a mintázat nem egyenletes, például sűrűsödések vannak benne, akkor elképzelhető, hogy távolabbról nézve is tagoltnak értékeljük.) Tadao Ando Pulitzer Foundation for the Arts épülete egyes nézőpontokból és távolságokból szemlélve tagolatlan, nincs megfelelő kulcsinformáció ahhoz, hogy a látogató fel tudja mérni saját és környezete méreteit. Ilyenkor az épület tárgyszerű hatást kelt. Az épület egyes pontjain ehhez az „objektumhoz” hozzákapcsolódik a tagolt és részletezett környezete (az épület körül szétterülő városszövet mintázata), és a keletkező kontraszt kiemeli az épület jelenlétét. A külső (épületen kívüli) környezet látványba való becsempészésén kívül a belső tér megértéséhez és a léptékbe helyezéshez segítséget

utóirat // post scriptum

adhatnak a szemlélő saját méretei is, összehasonlítva a belső térelemekkel azokon a pontokon, ahol ezt a tervező a látogató számára lehetővé teszi. A St. Louis-i épület belsejében az első tapasztalatok inkább az ambivalens, léptéktelen látványok értelmezéséről szólnak. A nyílásokon keresztül csak jól megkomponált esetekben találkozunk a külső, strukturált környezettel. Legtöbb esetben az épület önmagára, saját objektumszerű testére néz vissza. Az épület téregyüttesének kialakításába bele vannak azonban tervezve azok a kulcsinformációk, melyekre a terekben való mozgás közben rátalál a látogató, és léptékbe helyezik az addig nehezen értelmezhető síkokat és tereket. Mivel a szemlélő figyelme kihegyeződik a várt információra, ezek megérkezése jó ritmust ad a felderítő bejárásnak. A léptéktelenségből adódó ambivalencia és a megoldás kibontakozása izgalmas játékra hívja a látogatót. Az első összefüggés tehát a környezet megértése kapcsán fellépő ambivalens helyzetek okozta izgalmasságról szólt, és az érthetőség hiánya illetve annak határhelyzete hozott létre izgalmasságot. A második összefüggés is az érthetőségről szól, de annak egy optimális állapotáról, amikor a környezet érthető, de ugyanakkor összetett és sokrétű információt hordoz. A környezet érthetősége nem a közvetített információ mennyiségétől függ, hanem annak rendszerezhetőségétől, tehát a benne rejlő strukturális logikától. A környezet feltérképezhető strukturális logikája előfeltétele és életre hívója az izgalmasság dimenziójának15. A VI/1. és VI/2. fotókon látható terek a vizsgált Tadao Ando-épület részei, amelyek jellegükben hasonlóak, de részleteikben eltérnek. Az épület bejárása során az egymás után feltáruló terek között különös pszichológiai viszony alakul ki az ismétlődés és az eltérések realizálása által. A medence egyik oldalán található terem és másik oldalán található folyosó térarányaiban, méretében, funkcionális hangsúlyában eltérő, de pszichológiai hangsúlyuk különbsége mégsem ilyen egyértelmű. A folyosó nem vezet sehová (a belőle nyíló helyiségek nem közhasználatúak), mégis kulcsfontosságúnak érezzük. Ez az épület feltérképezésekor zavart kelt, és az olvashatóság ellen hat, de idővel megértjük, hogy ennek a folyosótérnek a látványa gondolati felvezetése a medence másik oldalán található térnek, tehát a folyosó a teljes téregyüttes hatásának szempontjából visszakapja különlegességének létjogosultságát. A folyosótér (VI/2. fotó) végén található falban lévő nyílás mögött egy fekete szobrot látunk, mely irányultságot és mélységet ad a térnek. Alig észrevehető, hogy a falnyílás elérése előtt a padló megszakad és lépcső vezet le az alsó szintre. A folyosó bal oldali fala is felnyílik, de szemmagasság alatt húzódik végig, melyen keresztül vízmedencét sejtünk. Ehhez képest az VI/1. fotón látható terem hasonló, hosszan húzódó nyílása szemmagasság fölé ér, így megfelelő szögből és távolságból a vízmedence és a jobbra kitáruló kinti világ részévé válik a térnek. Az ablak mentén egy híd található, mely a szemközti falban lévő ajtónyíláshoz vezet. Ugyanezen a falon egy kék-fekete színű festmény található, mely alábukásával kihangsúlyozza a padló megszűnését a tér hátsó részében, így felhívja a figyelmet a mozgás közben feltáruló alsó világra. A folyosó és a terem felépítése összehangolt strukturális logikát mutat, ezáltal válik képessé arra, hogy a szemlélőben pszichológiai kapcsolatok felismerését hívja elő. Az ismétlődő elemek és ismétlődő kérdések eltérő kontextusban jelennek meg, ezáltal eltérő válaszokat adnak a bejárás során. A hasonlóságok és a viszonyítás által létrejövő izgalmasság tehát a strukturális logika következménye. A fentiekben kifejtett építészeti élmény létrejöttének alapja tehát a strukturális logika 15, mely megteremti az összetett környezetben a rendet. A rend és összetettség együttvéve a látványban többértelműséget, viszonyítást, párbeszédet, ezáltal egymásrarétegződést és a különböző olvasatok egymásrahatását hozza létre. A tanulmány alapját Losonczi Anna Konstellációk 2014 című DLA dis�szertációjának III. fejezete adja (BME Építőművészeti Doktori Iskola, témavezetők: Dr. Dúll Andrea, Pálfy Sándor DLA).

régi-új magyar építőművészet

___________ 1 Georgia Institute of Technology, School of Architecture, Atlanta, USA. 2010-2011-ben témavezetőim voltak: John Peponis PhD és Sonit Bafna PhD professzorok. Az ott töltött idő alatt készült a 2. jegyzetpontban említett közös publikációnk. 2 Sonit Bafna, Anna Losonczi, John Peponis: Perceptual tuning of a Simple box (Egy egyszerű doboz észlelése – Finomrahangolás), 2012 Space Syntax Symposium proceedings, 8024-es számú írás http://www.sss8.cl/list-papers/ 3 Az olvashatóság egy környezetpszichológia területén használt fogalom, mely a környezet értelmezhetőségének sebességét, minőségét írja le a használó szemszögéből. Az olvasha tóságról a 11. pontban említett könyv kutatói és tervezői szemszögből is részletesen ír. 4 Stephen Kaplan: Aesthetics, Affect and Cognition – Environmental Preference from an Evolutionary Perspective, Environment and Behavior, 19(1), 1987 5 A környezetpszichológiai preferenciavizsgálatok arra keresnek választ, hogy milyen környezeteket szeret az ember. 6 Hasonlóság elve: Az agy vizuális rendszere a környezetet nem pontokként, hanem különböző egységekként "látja". A Gestalt elvek olyan biológiailag kódolt észlelési elvek, melyek meghatározzák, hogy a vizuális környezet pontjai, azaz a látott pontok milyen szabályok szerint csoportosuljanak, és alakuljanak egységekké az észlelés során. A hasonlóság elve szerint az azonos alakú vagy azonos színárnyalatú pontok csoportosulnak össze. A hasonlóság elvén kívül más Gestalt elvek is közreműködnek az észlelésben (pl. közelség elve, jó folytatás elve stb). Ezeket a csoportosító és kiegészítő mechanizmusokat a pszichológia területén absztrakt ábrák segítségével vizsgálják és illusztrálják. Ezek az absztrakt leírások továbbgondolva arra is rávilágítanak, hogy hogyan működhet az épített környezetből érkező információ értelmezése. A pszichológiában ismert észlelési elvek egy részét, például a Gestalt elveket az építészek a tervezési folyamatban általában ösztönösen alkalmazzák. Az II. képsorozat fotói között példát találunk két különböző vizuális össze csoportosulásra, melyek az időjárástól függően erősödhetnek és gyengülhetnek (erős napsütés és szél). A Gestalt elvek építészeti példák kapcsán történő bemutatását a 16. pontban említett cikkben fejtettük ki. 7 Érzékelés és Észlelés fogalmai: Érzékelésnek nevezzük az érzékszerveink felé érkező ingerhalmaz érzékszerveink általi befogadását. Ennek a beérkező, strukturálatlan informá cióhalmaznak a feldolgozása, értelmezése az agyban (vizuális észlelés esetén az agy vizuális rendszerében) történik az észlelés folyamata során. A beérkező információt szűri a figyelem, az észlelést segítik és befolyásolják az észlelő előzetes tapasztalatai. Az észlelés térbeli és időbeli kontextus szerint változik. Az érzékelés és észlelés folyamatának építészeti példák kapcsán történő bemutatását a 16. pontban említett cikkben fejtettük ki. 8 Lásd 6-os pont. 9 Lásd Konstellációk 2014 című DLA disszertáció, Losonczi Anna, III. Tézis. 10 Közös munka (kutatóműhely) Sarbak Klárával, Gulyás Leventével és Kurucz Attilával (2012-től). Munkánkat Dúll Andrea PhD habil és Sonit Bafna PhD professzorok segítik. Tág kutatási téma: az építészet és az észleléspszichológia kapcsolódási pontjai. Szűk kutatási téma: az Észlelési Matrix nevű kutatásunk kognitív (észlelési) folyamatok vizsgálatáról szól Tadao Ando St.Louis-i belső terében. 11 Az emberek fejében mentális képek (térképek) élnek épített és természetes környezeteikről, melyek sajátos belső logika szerint épülnek fel, szubjektívek, különböznek az objektív szem pontok mentén megrajzolt, méretarányos geográfiai térképektől. A valós fizikai környezet és a mentális kép különbségei szubjektív értékítélet és szempontok szerint alakulnak, és szoro san összefüggnek a környezet és a befogadó közötti kölcsönhatásból alakuló építészeti élménnyel. Kevin Lynch 1960-ban publikálta The Image of the City (MIT Press) című könyvét, melyben bemutatta a mentális térképek létéről és természetéről szóló kutatási eredményeit és azok építész tervezőként való továbbgondolását. A mentális térképek fogalmáról, kutatásáról és az eredmények tervezésben való alkalmazásáról szólt a 12. pontban említett cikkünk. 12 Losonczi Anna: A mentális térkép és az észlelés kölcsönhatása. Új Magyar Építőművészet, 2016/1. 13 Losonczi Anna DLA, Ragó Anett PhD, Sarbak Klára, Kurucz Attila, Gulyás Levente, Dúll Andrea PhD habil: The role of categorization in the cognitive process of a person moving in an interior space. European Conference on Visual Perception, Barcelona, 2016 14 Hasonló gondolatokkal foglalkozik Szövényi Anna: Léptékek és léptéktelenségek az érzékelés tükrében című cikke. Utóirat. Az Új Magyar építőművészet melléklete. 2011/4. 15 Lásd Konstellációk 2014 című DLA disszertáció, Losonczi Anna, I. Tézis. 16 Losonczi Anna, Sarbak Klára, Dúll Andrea: Épülethomlokzatok elemzése környezet pszichológiai szempontok alapján. Új Magyar Építőművészet 2014/10. Képek forrása: III/B. képsorozat: fotorealisztikus renderek A többi fotót készítette: Losonczi Anna, Oroszlány Miklós

Architectural interest aroused by a variety of percepts in the interiors designed by Tadao Ando in St. Louis This study examines the spatial experience based on the interiors designed by Tadao Ando in St. Louis. This survey relies upon the designers’ intuition and weaves a short summary of research outcomes into the story of observation. It is about environments where temporality plays a key role as the spatial complex evolves in its entirety via a lengthy exploration. The observer compares the spectacles following one another, the similarities of alternating images as well as their differences play an important role in perception. The individual spatial interpretations are layered onto one another and come together to create an unprecedented architectural experience.

MagasházaK budapesten szöveg text:

Körmendy Imre

„Mi a legszebb? Az arány! S csúf? Ami magánál többnek akar látszani! Ne nagyra nézzetek, hanem igazra, nem az oromra, hanem az alapra! Hány „világváros”: tojás üres héja s még több hány olyan, mint a felfútt béka!” Illyés Gyula: Szófiában A magas épületek építése mindenkor a hatalom kifejezése volt (egészen visszamenve az időben utalhatnánk a Biblia írójának értelmezésére, Bábel tornyára, ahol az akkori emberiség az Isten fölé akarta ezzel magát helyezni). A középkor itáliai városállamaiból ismerjük a gazdag családok vetélkedését abban, hogy kinek a lakótornya magasabb. A vetélkedés odáig fajult, hogy az éppen hatalomra jutó család esetenként visszabontatta a másikét, hogy ne azé legyen magasabb. A kiemelkedő épületek kijelölik a központi helyet, a falu vagy a város templomának tornya kilométerekről jelzi, jelezte a célt, az útirányt (a nyelvben így rögzült: „toronyiránt”). A felfelé való terjeszkedés – a hatalmi hóborton túl – ott jelentkezett, ahol szűkében volt a beépíthető terület. E szűkösség két okból állhat elő. Vagy ténylegesen kevés a terület (ez igen ritkán fordul elő), vagy a védhető terület kevés (ez gyakoribb, sok középkori európai városra jellemző). A felhőkarcolók hazájában, az USA-ban és a szomszédos Kanadában nincs kevés hely: az Egyesült Államok laksűrűsége hazánkénak a 33%-a (34 fő/km2), északi szomszédjáé meg konvergál a nullához (3,2 fő/km 2), hiszen egy Európányi területen 35 millióan élnek. A felhőkarcolók létesítése kihívás az építész és a mérnök társadalom számára, akiket vonz a nehéz feladat és „a nyomot hagyni” ősi vágya. Ez erőteljesen érinti a politikusokat és a pénz embereit is.1 A kilátók és az adók (tv, rádió, telefon) kivételével sehol sem indokolt hazánkban magas épületet létesíteni. Lakófunkcióra alkalmatlan, annak ellenére, hogy sokan részesítik előnyben a felső emeleteket. Annak idején Szelényi és Konrád végezte azokat az Európában másutt is elvégzett szociológiai vizsgálatokat a lakótelepekről, amelyben kimutatták, hogy az ötödik szinttől fölfelé a szülőnek megszűnik a szem- és a beszédkontaktusa a gyerekekkel, s ezért kevéssé engedik le őket a játszótérre. Ezeknek a gyerekeknek torzul(hat) a személyiségük. Az emberi szem látásváltozását a távolsággal remekül mutatja be Jan Gehl: Az élhető város c. könyve. 2 USA-beli munkaegészségügyi vizsgálatok igazolták, hogy a város felett dolgozók közül sokan kívülről, felülről szemlélik a társadalmat, s annak szabályait nem vonatkoztatják magukra (hisz felette állnak). Különösen a fiatalabb korosztály van e veszélynek kitéve. Természetesen a földszintről is lehet valaki nagyképű – elég itt, mondjuk Néróra gondolni –, de a társadalom miért vállaljon felesleges kockázatot? Budapestre jellemző, hogy igen nagy területei egyenletes magassággal épültek be. Major Jenő és Granasztói György kutatásaik alapján jutottak arra a következtetésre, hogy a középkor óta az azonos beépítési feltételek (köztük az épületek azonos magassága) valamilyen módon

xvIi. évfolyam / 91. szám

kifejezték a polgárok törvény előtti egyenlőségét is. Feltétlenül fel kell-e rúgnunk ezt a hagyományt? A magasházakat, felhőkarcolókat magukba foglaló városközpontok, iroda-negyedek nem Európára, az európai városépítésre jellemzőek, hanem az amerikaira (még ha helyenként Európában is fel-feltűnnek). Az európai városokra, azok központjára – mivel esetenként több ezer éves fejlődés eredményei – a vegyes területfelhasználás, a kevert funkciók jellemzők. Ez kedvező, mert a belvárosok soha nem válnak kihalttá, s közlekedési szempontból is a fenntarthatóság esélyeit növeli. Ahol ezt feladták, azt a szakma külön névvel illeti, amikor negatív éllel brüsszelizációról beszél. Nem érdeke sem az országnak, sem a városnak, sem lakóinak, sem az idegenforgalomnak, hogy Budapest elveszítse jelenlegi karakterét. A város történetileg kialakult és tudatosan formált városképére igen jellemző, hogy a kevés, igazán kimagasló épülete közösségi funkciójú: 96 méteres csúcsával a legmagasabb két épület az Országház és a Szt. István bazilika. Előbbi a törvényhozó hatalmat, az utóbbi a társadalom transzcendens kapcsolatait jelképezi. A harmadik kiemelkedő épület a királyi palota, amely a nemzet egységét tükrözi (hisz ezer éven át a király képviselte, jelképezte azt egy személyben). Ezt a kört követik a különböző történelmi egyházak templomainak tornyai a Dohány utcai zsinagógától a Kálvin téri református templomon át az egyes városrészek egyszerű plébánia templomaiig. Ebben a képben, a létező szocializmusban is csak mérsékelt változás történt. A tizenhat – tizenkilenc emeletes lakóházak (Óbuda, Dél-Buda és Újpalota lakótelepei és a józsefvárosi rekonstrukció területén) mellett az igazán magas épületek a Társadalombiztosítás székháza (Árpád-híd pesti hídfője közelében) és a SOTE Nagyvárad téri épülete, mindkettő 22 szinttel. Egyik sem emelte a város értékét, nem szépítette a városképet. Mint ahogy a később épültek, az Árpád-híd pesti hídfője környékén épült bankok és a rendőrség, sem tettek hozzá a városképhez, inkább rontották, rontják azt. A lakótelepek építésének korszakában különféle vizsgálatok történtek a beépítési sűrűségekkel, a területek hasznosításával kapcsolatban. Ezek egyértelműen igazolták, hogy az ötszintesről tízszintesre (vagy tízemeletesre) váltás csupán öt-hat százalékos területnyereséggel jár, mert a lakóterületek nagysága a területigényes gyermekintézményektől a parkolókon át a zöldterületekig sokkal több tényezőtől függ jelentősebb mértékben, mint maguktól a lakóépületektől. Ez a kutatás alapozta meg az alacsony szintszámú lakóterületek létesítését. A ma épülő lakóterületek (gyakran „lakóparknak” hirdetve magukat) sokszor nagyobb laksűrűségeket érnek el, mint az egykoriak, de ennek az az oka, hogy nem épülnek meg azok a járulékos létesítmények, amelyek teljes értékűvé, a fenntartható fejlődés elveinek megfelelővé tennék e területeket. A 20. század végén, amikor sok jeles szerző a hely fontosságának megszűnéséről írt, amikor – s ma is – a távmunka lehetőségeit kontinenseken átnyúlva alkalmazzák, érthetetlen a magasházak kapcsán arról beszélni, hogy kevés a hely. Budapesten egy átlagos kerület nagyságú területet foglalnak el a vasút nagyrészt kihasználatlanul álló területei, amelynek hasznosítása az elmúlt években megkezdődött (az egykori Duna-part pu. helyén épült a Nemzeti Színház és környezete, a Nyugati-

utóirat // post scriptum

pu. egy kis részén a West End City Center). Jelentős kiterjedésűek az újrahasznosításra váró rozsdaövezeti területek. A főváros policentrikus fejlesztése tűnik a jövő útjának, ezt rögzíti mind a városfejlesztési koncepció, mind a településszerkezeti terv. Területhiány miatt semmiképp sem indokolt Budapesten magasházakat, felhőkarcolókat építeni. Sokan azt állítják, hogy azért van szükség magas épületekre, hogy ezekről kilátás nyíljék a városra. Buda hegyei rengeteg kilátópontot kínálnak, s Pest külső kerületei sem szűkölködnek ilyen lehetőségekben. Elég a 37-es villamossal felhajtani Kőbányán a vasút felett átívelő felüljáróra, s annak ablakából látható a Budai hegyláncolat, a Citadella és a Szabadság-szobor. A magán irodaházak tetején egyébként sem közkilátók épülnek, hanem a néha idelátogató főnökök körpanorámás tárgyalói és hálószobái. A városokban való tájékozódást segítik – több helyen – a kiemelkedő épületek. Budapesten a budai oldal domborzati adottságai, a Duna léte, a pesti oldalon a fő úthálózat sugaras-gyűrűs jellege mind nagymértékben segítik a tájékozódást, nincs szükség újabb irányjelzőkre. Összességében teljesen feleslegesnek és károsnak tartom Budapesten és hazánkban magas épületek építését. Lakóépületekben – a történeti beépítésekhez igazodáson kívül – sehol nem építenék háromnégyemeletesnél magasabban fekvő lakásokat (Dániában három szintben maximalizálják a lakóépületek magasságát, e fölé csupán kivételesen lépnek), s irodában, középületek esetében sem haladnám meg ezt jelentősen (max. 8-10 emelet). Ettől meggyőződésem szerint nem lenne ros�szabb egyetlen város sem, sőt jobb, emberibb, barátságosabb lehetne. Ha valakitől meg kellene kérdezni, hogy egy városban kellenek-e magas épületek, akkor én nem tervező építészeket kérdeznék meg, mert érdekeltek az ügyben, a megbízásokban és személyesen is megtámadottak egy ilyen esetleges tiltás által, mert alkotói szabadságukban érzik magukat korlátozottnak. Nem minden megrendelői igényt kell kielégíteni (még ha a pénz uralma ezt is sugallja), egy városnak önmagának kell maradnia, s nem mások után szaladnia (akik ma itt építkeznek, majd holnap elköltöznek, ha érdekük úgy kívánja).

Az ember nem madár, még ha Daidalosz és Ikarosz óta ismert ősi vágya a szárnyalásra, hogy magasan, a fák koronája felett éljen, inkább jellemez bennünket Antaiosz/Antaeus alakja, aki a földanyával való kapcsolatából merítette az erőt. A Margitszigeten történő szálló építésekor helyesen döntött a szakmai zsűri (még a rendszerváltás előtt), amikor kimondta, hogy az ne magasodjék a fák koronaszintje fölé. Egy város vonzereje nem felhőkarcolóitól függ, Rómában pl. egy sincs, s mégis milliókat vonz az örök város. Budapest ereje is egyenletességében, egységességében rejlik. ___________ 1 (Lásd erről, s ennek betegségig fajuló kényszerességéről Deyan Sudjic Épület-komplexus c. könyvét; HVG könyvek, Bp. 2007.) 2 Korábban angolul megjelent könyvéből válhatott volna közismertté: J. Gehl: Life between buildings, New York, 1987)

Highrises in Budapest

The construction of tall buildings has almost always been an expression of power (travelling back in time as far as the interpretation of the Bible’s author, the symbol of Babel’s tower, whereby mankind ambitioned to surpass God). We know from the history from Italian town states that rich families competed to build the highest residential buildings possible. This rivalry went so far that the family in power sometimes even demolished those built by other dynasties so that they could not pride themselves of having taller structures than their masters. To build skyscrapers was a challenge for both architects and engineers who are attracted by these complicated tasks as well as the ancient ambition to leave behind their marks. European towns as well as their centres – as sometimes they are the fruits of developments of several millennia – featured mixed type of utilization of the land and thus mixed functions. This is an advantageous development as the downtown areas would never be abandoned totally, which in turn increases the potentials of sustainability. Budapest should not lose its present-day character by any means as it is not in the interest of the country and the capital, its residents and tourists visiting it.

A MÉSZ a 21. században Beszélgetés a MÉSZ jövőjéről, ÉpítészPince, 2017. január szöveg text:

Zöldi Anna, Botzheim Bálint

A MÉSZ új elnöksége legfontosabb feladatának tekinti, hogy a hazai építésztársadalom időről időre megújuló, a szakma állapotváltozásaira érzékenyen reagáló, hiteles szervezete legyen. Ettől a szándéktól vezérelve, az új elnökség informális és szervezett formában keresi a lehetőségét, hogy a tagságot aktivizálva, véleményüket kikérve a megtalálja MÉSZ megújulását segítő lépéseket. Az elnökség 2016 végén körlevelet küldött ki a tagságnak, amelyben a szervezet működését érintő kérdéseket fogalmaztak meg, január elején pedig az Építészpincébe beszélgetést szerveztek, egy több részes esz-

régi-új magyar építőművészet

mecsere első epizódjaként. A sorozat meghívottjai szakmájukat elhivatottan gyakorló, oktató, kommunikáló, szervező, igazgató építészek és a társszakmák művelői, a szervezők szándéka szerint az asztaltársaság az egyes alkalmakkor változó összetételű lesz. Az első beszélgetés év elején zajlott, fehér asztal mellett. Körbejárt a mikrofon, mindenkinek lehetősége nyílt, hogy elmondja a véleményét, az ötleteit. A beszélgetés érintette a MÉSZ identitását, céljait, szervezetét, tevékenységét, működésének rendjét, a fiatalok bevonását, a vidéken alkotók minél szélesebb körű bevonását, többen fölvetették a székház hasznosításának, illetve a MÉSZ társadalmi, szakmai közéleti és kulturális tevékenységének kérdését. Leginkább az itt mellékelt szófelhő adhat

A MÉSZ székháza, fotó: Gulyás Attila

hű képet az elhangzottakról, a következőkben mégis igyekszünk logikus rendszerbe terelni a hozzászólásokból álló mozaik darabkáit. Az identitás az első, ez mindennek az alapja. A szervezetvezetési tapasztalattal rendelkezők közül többen is hangsúlyozták: egy szervezet – akárcsak az egyén – életében a konkrét cél definiálása, az identitás meghatározása belső munka, amely nem kerülhető meg. Milyen pozíciót töltsön be a Lechner Ödön által 1902-ben alapított, hagyományosan az építészet élvonalában tevékenykedő alkotókat tömörítő művészeti szövetség abban az új helyzetben, amely az MMA köztestületté válásával, illetve a KÉK széleskörű nyilvánosságot megszólító szerepével alakult ki? A MÉSZ hagyományosan – jobb szó híján – „szakmai elitet” tömörítő szervezet, és ezen nem is kíván változtatni; elsősorban az építészeti minőség szószólója kíván maradni. Krizsán András elnök megfogalmazásában: a legkiválóbb építészek szervezete, akik élethivatás-szerűen gyakorolják a szakmát. Nem önkéntes alapon gyarapodik, hanem egy minőségi szűrővel; tagjának lenni megtiszteltetés, rang, dicsőség; ajtaja egyformán nyitva áll fiatalok, tapasztalt mesterek és nagyszakállú bölcsek előtt. A legfontosabb, minden szempontból mérvadó jellegzetessége, hogy nem köztestület, azaz lehet független véleménye – ez kihat az egzisztenciájának minden aspektusára: az identitásra, a szervezetre, a működésre, és garanciát jelent a tisztán szakmai minőség képviseletére. Többek között ez különbözteti meg az Építész Kamarától, amely nem tehet különbséget a tagjai között, és a szakmagyakorlás gyakorlati kérdéseivel hivatott foglalkozni. Az identitás témakörében a legfontosabb kérdés, hogy azok a célok, melyek az alapításkor érvényesek voltak, ma is megállják-e a helyüket. Érvényes cél-e a mai világban, a minőségi épületeket tervező építészek összefogása és saját munkájuk példaként való felállítása, vagy ennél ma nagyobb társadalmi szerepvállalásra van szükség? A minőség, mint egyedüli fogalom, a célok rendszerében ma nem fedi le a szervezet tevékenységét. A mai világ jelenségeivel, fogalmaival – hogy csak kettőt idézzünk: a közösségi építészet, vagy a környezettudatosság – az eredeti fogalomrendszer nem tud mit kezdeni. Az új fogalomkörben már nem csak az épületek fontosak, hanem a városi lét javítását megcélzó közösségi kezdeményezések, az építészetről való diskurzus, vagy akár egy filmklub megszervezése is. Szélesíteni kell az identitáshoz kapcsolódó fogalmakat, és magának az építészet ügyének képviseletére kell vállalkozni. A MÉSZ társadalmi szerepvállalása kapcsán több is szempontot érdemes átgondolni, ez a beszélgetés során egyértelműen kiderült. Önmagában nem cél, hogy az emberek ide járjanak; azt kell tisztázni, hogy miért szeretne a szervezet bárkit ide vonzani. Fontos ezt szem előtt tartani, hogy a MÉSZ ne váljon entertainment szervezetté. A cél, a „piaci” rés feltárása során nem csak azt kell figyelembe venni, hogy mit szeretne

xvIi. évfolyam / 91. szám

a MÉSZ, hanem azt is, mi van most: kikből áll a tagság, ők mit várnak el. Fontos a három vezető szakmai testület: a MÉSZ, a Kamara és az MMA Építészeti Tagozata szerepének körülírása, erre az MMA képviselői hívták fel a figyelmet. Krizsán András a továbbiakban részletezett gyakorlati felvetések nyomán végül a példa, minőség, elit, tiszta szakmaiság, jelenlét, együttműködés, közös nevező, szakmai minimum/maximum fogalmai mentén vázolta az általa irányított MÉSZ küldetését. A célok aktualizálása után a következő témakört a szervezetet érintő kérdésekre került a sor. Itt az első kérdés: elfogadható-e, hogy szinte kizárólag az elnökség folytat aktív tevékenységet a MÉSZ érdekében. A már cég jelleggel működő szakmai fórumok (Építészfórum, KÉK) képviselői arra figyelmeztettek, hogy a sikeres működés alapvető feltétele a hatékony szervezet kialakítása, ehhez profi szervezetépítésre van szükség. Az alapvető célok és az identitás tisztázása után tehát a soron következő feladat a hatékony szervezet kialakítása, ezek után lehet azon gondolkozni, hogyan tölthető meg a szövetség székháza élettel – szó szerint és képletesen is. Az ebben járatos kollégák az élmény-alapú tudásmegosztásra biztatták a MÉSZ vezetőségének tagjait. Rendszeres épületlátogatások, külföldi előadók, egymás munkájának megismerése, felkészülés a szakmát érintő változásokra, a jó értelemben vett fenntartható, energiatudatos és zöld építészet, az új technológiák megismerése testközelből, klubélet, a művészet más területein jeleskedő szereplők bevonása – minden informális alkalom hasznos, ahol a közös élmény megalapozza a szakmán belüli bizalom és összetartozás megerősödését. Egy összetartó, homogén közösségi tudattal és értékrenddel bíró közeg tud a társadalom felé érvényes üzenetet sugározni. Legfontosabbnak a szakmán belül, a szakma és civilek, illetve a szakma és döntéshozók között oda-vissza zajló kommunikáció minden formáját érzik a kollégák: a társadalmi jelenlét megteremtését, az építészet helyzetbe hozásától a szakma eredményeinek jó értelemben vett „bulvárosításáig”. Erre külföldön számtalan példa kínálkozik, a portugál falusiak helyi kortárs építészetet illető tájékozottságától az amerikai tévében futó építészeti tárgyú reklámokig. Ehhez persze le kell számolni az építész szakma hagyományos elitista magatartásával, és vállalni kell, hogy a megszólítottak visszabeszélnek, sőt meg is kell hallani, amit mondanak. A MÉSZ a kezdő lépéseket az aktuális közéleti kérdések – például a Kopaszi gát vagy a Római part ügyének – nyilvános megvitatásával az elmúlt hónapokban már megtette. Krizsán András leszögezte: a kommunikáció alapja minden esetben az építészeti tett: „tervezzetek jót, és mi büszkén fogjuk képviselni!” Örök téma a fiatalok bevonzása. A jelenlévők praxisuk alapján arról biztosították a MÉSZ vezetőségét, hogy a fiatalok várakozáson felül nyitottak az érett generáció tapasztalatainak befogadására, és ez kölcsönös előnyöket ígér. Ebben a folyamatban az idősebbek részéről erős elhatározás van arra, hogy továbbörökítsék a szervezetet. Konkrét javaslatként elhangzott, hogy az erre elhivatottságot érző „öregek” tartsanak a MÉSZ székházában kvázi fogadóórát heti rendszerességgel, ahol gátlás nélkül, kötetlenül kérdezhetnek tőlük a kezdő szakmabeliek. A következő két nemzedék jelen lévő képviselői felajánlották hasznosításra a tapasztalataikat, és jelezték, hogy szívesen vesznek részt a generációs szakadék áthidalásában. Ugyanakkor olyan vélemény is elhangzott, hogy hiba a mester–tanítvány pozíció erőltetése, mivel a mai körülmények között praktizáló fiatalok ebből már nem profitálnak. Ezzel kapcsolatos a Mesteriskola tevékenységének újradefiniálása, illetve az abban rejlő potenciál mozgósítása. Igazán autentikus vélemény azonban ez ügyben nem hangzott el, mert tény, hogy a jelenlévők átlagéletkora nem kezdődött 4-nél kisebb számmal – ugyanakkor megszívlelendő Plesz Antal idézett mondása: nincs korkülönbség, csak kor van, és különbség. Szinte közhely az online jelenlét erősítése; ezen a téren akkor is van teendő, ha Krizsán András elmondása szerint a szövetség facebook-

utóirat // post scriptum

posztjai naponta, honlapja hetente frissül. A gyakorló, nemzetközi szcénában is jártas építészek részéről sürgető igény az intenzív nemzetközi jelenlét: a MÉSZ nyisson ablakot a világra, hívjon rendszeresen külföldi előadókat, fordíttassa le a kulcsműveket. Krizsán András elmondta, hogy Kassán a Visegrádi Négyek kiállításának megnyitása kapcsán megállapodott a többi ország szakmai vezetőségével arról, hogy a négy ország rendszeres munkaértekezleteket fog tartani, tervpályázatokat ír ki fiatalok számára, melyet nemzetközi alkotótábor keretében kíván megvalósítani. A minőségbiztosítással kapcsolatban elhangzott, hogy célszerű és időszerű lenne a pályázatok bonyolításának kézbe vétele az államigazgatástól nem független Kamara helyett. Ugyancsak a szakmai nívóval kapcsolatos a kétséges eredménnyel kecsegtető, vagy akár káros beruházásokkal kapcsolatos állásfoglalás – a jelenlegi viszonyok között láthatóan ezt várja el leginkább a szakma az ő elitjét tömörítő szervezettől. Nem hálás feladat, ugyanakkor a karakán kiállásnak köszönhetően az első siker már megszületett: Virág Csaba várbeli teherelosztó épületének megmenekülésében vélhetően a MÉSZ állásfoglalásának is szerepe van. Megszívlelendő azonban az egyik, e téren sokat próbált kolléga figyelmeztetése: a méltóságot adó kiállás morális kötelesség, és nem feltétlenül eredmény-orientált. Számtalan, már lejátszottnak tűnő közérdekű projekt – a Liget, a Római part, vagy a Kossuth téri irodaház – esetében lenne szükség hasonlóan egyértelmű véleménynyilvánításra. A Szövetség ebben a tagok támogatására számít, hiszen csak akkor vállalhatja csak konkrét szakmai vélemények publikálását, ha az nem csak hat elnökségi tag, hanem egy szélesebb közeg csiszolt és megvitatott nézeteit tükrözi. A Szövetség – és főképp az elnökség – nem kíván pálcát törni semmiféle stílus és irányzat fölött, egyedül az építészeti minőséget tekinti mérvadónak. Külön fejezet a vidéki építészek helyzete – ezt a szegmenset mindössze két fő képviselte a mintegy harmincfős asztaltársaságban, és ez mindennél árulkodóbb. Különösen a vidéki képzések helyzete érdemel figyelmet. Egyrészt az építészkarokra felvételizők számának országosan mutatkozó, drámai visszaesése miatt, másrészt mert kétségtelen tény, hogy a nomád életforma általánossá válásával mindenki a minőséget keresi, a mozgás iránya pedig nyugat felé mutat, természetesen nem csak az építészet esetében. Ha cél, hogy vidéken is működjenek tehetséges építészek, a képzésnek helyben kell történnie, ellenkező esetben a jobb megélhetés, a kedvezőbb körülmények már az egyetemi évek alatt a nagyvárosokba szippantják a lehetséges jelölteket. És akkor még nem szóltunk a nők helyzetéről, a szakma minden kétséget kizáró „elnőiesedéséről”, aminek következményeit szintén hasznos lenne feltárni, valamint az óvodától kezdve nélkülözhetetlen épített környezeti nevelésről, aminek szintén jó lenne végre felelős gazdát találni. A fentiekből is kiderül, hogy minden koordináta irányában messzire kalandoztak a résztvevők, az est önmagában igazolt és kijelölt egy lehetséges irányt: a szakma örömmel veszi az informális alkalmakat, amikor az építészet téma lehet. A konkrét tennivalók talajáról elrugaszkodva, az építészetet érintő eszmei dilemmákig ívelt a párbeszéd, amely

régi-új magyar építőművészet

rang tapasztalatok FIATALOK interdiszciplináris szemlélet kenyérharc

pályázatok minőségbiztosítás mesterek konténer-szerep aktuális közéleti szerep minőség, jelenlét, együttműködés példa kommunikáció organizál sajtóesemények eladni a francba

ablak a világra nemzetközi segíti lobbierő

változásra civilek szigorúan szakmai független nem köztestület szakmai kiállás méltóság, eredménycentrikus? vidék másik ország profi cég párbeszéd épületlátogatások

női szerep közhely felkészülés a

mi jó? kiszámíthatóság

élmény legyen tétje elbulvárosodott állásfoglalás

élő lelkiismeret kedves emberek gyülekezete elit nem szervezet mesteriskola szekszi

láthatóvá válni közös nevező szakmai minimum kánon felsza-

badító sokféleség közös a ceruzát

tetés

többszörös holnap reggel kezembe vegyem-e szervezet szervezetépítés megtisztel-

professzionális

minőségi szűrő legkiválóbb élethivatás vektor

oktatás

periféria

ezúttal azokat a minden gyakorló építészt foglalkoztató témákat emelte a fókuszba, amelyekről ritkán váltanak szót őszintén és nyilvánosan a kenyérharcban megfáradt kollégák: mi a minőségi építészet kritériuma? Miért kell, kell-e róla beszélni egyáltalán? Meg kell-e magyarázni a jó házakat? Kívül, vagy belül dől el a világszínvonal? Felfedezzük-e egymásban a tehetséget? Fontos-e, hogy a világ felfedezze bennünk? Vajon a periféria elitjét képviseljük? Holnap reggel kezembe vegyem-e a ceruzát? A szerteágazó lehetőségek gyakorlati megvalósítása szakszerű menedzsmentért kiált. Az első lépések már megtörténtek, és úgy tűnik, a vezetőség részéről van akarat és potenciál, a tagokból sem hiányzik a hajlandóság a részvételre, hogy támogatásukkal, a MÉSZ a 21. századi célokkal, mondanivalóval, hatékony szervezetté válhasson.

AHA in the 21st century Discussion about the future of AHA (Association of Hungarian Architects), Építészpince, January 2017 The new management of AHA prioritizes its tasks so as to focus on being an authentic organisation of Hungarian architects which reacts sensitively to the changes of the profession and is able to revive itself from time to time. Ambitioned to achieve this goal, the new management is looking for potentials and chances to activate its membership both informally and in an organised form by asking for their opinions to find the steps it has to take in order to renew itself. At the end of 2016, the management sent out newsletters to the members in which they touched upon issues concerning the activities of the organisation, whilst at the beginning of January a discussion was organised in Építészpince (Architects’ Cellar) as the first episode of a series of discussions. People invited to this series of events are professionals devoted to architecture, educators, communicators, organisers, managing architects and pursuers of related and associated professions as well.

____

terv plan

____

Együttélés a távolabbi szomszéddal Chlorella algapavilon terve ___ terv concept: Miklósi Ádám ___

A biológia egyik alapelvére építette Miklósi Ádám napelemmel működtetett, bárhol felállítható algapavilonja, amely 2016 végén az Inhabitat Biodesign pályázatán elnyerte a Gyógyító Helyek kategória fődíját. A Föld lakóinak immár több mint 60%-a nagyvárosokban él, és a WHO 2016-os felmérése szerint bolygónk légszennyezettsége egyre több helyen lépi túllépi az egészségügyi határértéket: immár 92%-unk él súlyosan szennyezett levegőben. A Chlorella Pavilon „oxigénbárként” üzemel. Tórusz alakú váza bükkfából

terv // plan

készült, és félig áttetsző filmbevonat fedi. A vázat műanyagcsatornák veszik körül, melyekben az algás víz kering, úgy, hogy a váz külső oldalán minél több napfény érje, a belső felén pedig árnyékban maradjon. A középső részen a csatornákból „algaszökőkút” alakul, ezen keresztül friss oxigén kerül a levegőbe.

Az egész rendszer napelemekkel működik, ezek nem csak a világításban játszanak szerepet, de a fotoszintézishez is hozzájárulnak. Az algák ugyanis a többi növényhez hasonlóan oxigént termelnek, a kilégzéssel keletkező széndioxidot pedig megkötik. Az ún. fitoplankton szervezetek fotoszin-

2017 / 01

tézissel veszik fel a szükséges energiát. Ez a faj látja el a Föld fotoszintetikus aktivitásának közel 50%-át. Az energiát szénvegyületek formájában kötik meg. Számuk a klímaváltozás hatásaként, a 20. század folyamán drasztikusan csökken, 1950 és 2010 között 40%-os visszaesést állapítottak meg a kutatók. A vízi ökoszisztémák – melyeknek felborulása a tápláléklánc alján álló algák pusztulásával lassan megfordíthatatlan lett – tovább erősíti a klímaváltozás hatásait is. Az oxigéntermelő algák pusztulásával is emelkedik a vizek hőmérséklete és savassága, csökken a korallok és a halak száma, és ez az emberi élelmezésre is kihat. Miklósi Ádám koncepciója a kölcsönös

előnyöket az élővilágból a városi közegbe ülteti. Szimbiózist hoz létre két egészen távoli faj között, kölcsönösen egymásra támaszkodó életformát, amely újfajta gondolkodásmódot mutat: nem természet és város elhatárolódását, hanem az együttélés formáit kínálja lehetséges jövőbeli megoldásnak. A pavilonok a nyugalom, a gyógyulás, a rekreáció terei lehetnek a városi környezetben, légtisztító szerepet betöltve biztosítják a folyamatos tiszta levegőt. Nemcsak az erősen szennyezett városi levegőben alkalmazható, hanem a gyógyászatban, a rehabilitációban és a civilizációs ártalmakból fakadó pszichés problémák enyhítésében is.

Symbiosis with the far neighbours Chlorella Pavilion Chlorella is an algae operated portable photo-bioreactor functions as an oxygen bar can be installed on public places. It uses the exhaled CO2 of the visitors and thanks to the photosynthesis it creates oxygen for them in a relaxing athmosphere. The project is inspired by the philosophy of symbiosis and the methodology of the photosynthesis. The essence is the interdependent living when humans breathing oxygen while algaes using the exhaled CO2 and thanks to the photosynthesis converts to oxygen with the sunshine again. The object is meant to be a temple of relaxation during the hectic life. The inside airflow is based on the molar mass circulation, the heavier co2 tends to flow lower. The mixing process of the exhale and fresh oxygen is happening in the centered algae fountain. The algae filled water is circulating in tubes outside in a spiral way in order to maximize the usage of sunshine. The structure is a space frame made of molded beech and covered with a semi-transparent isolating film.

régi-új magyar építőművészet

____

passzázs passage

____

Kik éltek, kik építettek itt? Zsidó hozzájárulás Budapest világvárossá válásához Az ÓVÁS! Egyesület konferenciája és kiállítása, FUGA, 2017. 02. 23. – 03. 15. ___ szöveg text: Götz Eszter ___

fotók photos:

Lábass Endre

„De az igaz ugye, hogy közénk senkik, még egyformákban is százfélék közé, elvegyült egy millió zsidó? Hogy e zsidók megcsinálták nekünk Budapestet, s mindazt, ami talán – talán? Biztosan – nincs is, de európaias és távolról mutatós? Segítségünkre jöttek nekünk, akik már nem vagyunk, azok, akik, mint nép, szintén nincsenek” – írta Ady Endre Korrobori című, 1924-ben a Nyugat 1917. évi kézirat-mappájából előkerült kiadatlan cikkében, amelynek közlését akkor vele egyetértően a Nyugat folyóirat cenzúramentes időre halasztotta.

www.lathatatlan.ovas.hu

A zsidók szerepét a főváros fejlődésében sokan és sokféle módon tárgyalták, a témának komoly irodalma van. Az Óvás! Egyesület Kik éltek, kik építettek itt? címen 2015-ben indított kutatási programja egy weboldalt eredményezett, amely épületek, építtetőik, tervezőik és lakóik megjelenítésével mutatja be, mivel járult hozzá a főváros arculatához annak zsidó lakossága. A weboldal fotóanyagát, a kutatás eredményeit és további felhasználását prezentálja a FUGA-ban megrendezett kiállítás, melyhez az Óvás! Egyesület egésznapos, külföldi előadókat is bevonó konferenciát rendezett február 23-én. A kutatást Perczel Anna építész vezette, a budapesti épületek fotóit Lábass Endre fotográfus készítette. A zsidó építők és építtetők hozzájárulása Budapest világvárossá válásához különösen

passzázs // passage

a pesti oldalon volt feltűnő, de Budán, Óbudán is érzékelhető. Legjelentősebb azonban az Erzsébetvárosban, a Terézvárosban, a Lipótvárosban és még koncentráltabb az Újlipótvárosban. Ezek a városrészek azok, ahol a zsidó jelenlét a második világháború előtt a legjelentősebb volt. Az Erzsébetváros és a Terézváros esetében a mai városképet adó épületek közel felét – de helyenként többet is – zsidó építtetők építették, zsidó építészek tervezték. Hasonló a helyzet a Lipótvárosban is. Az Újlipótvárosban pedig ez az arány akár a 80-90%-ot is eléri. Ez a típusú zsidó hozzájárulás többnyire ismeretlen és láthatatlan. Leginkább a jelentős zsinagógák és azok a zsidó intézmények ismertek, melyek elkerülhették az államosítást, és így megtarthatták eredeti funkciójukat. Az utak, utcák jellegét nagyrészt meghatározó bérházak, a volt zsidó intézmények, a volt zsidó egyleti székházak, a kisebb zsinagógák múltjáról az arra járók mit sem tudnak, történetüket csak az ott lakók emlékezete őrzi. A zsidó hozzájárulást Hevesi Simon főrabbi nyomán Komoróczy Géza „láthatatlan zsidó Budapestnek” nevezett. Ezt mutatja be a FUGA-beli kiállítás és a konferencia programja, melyhez a téma hazai szakértői (Klein Rudolf, Konrád Miklós, Michael Miller, Kovács András, Perczel Anna, Szőnyi Andrea) mellett több országból érkeztek előadók: Fredric Bedoire a Stockholmi Királyi Művészeti Akadémiáról, Dominique Tomasov Blinder kutató Barcelonából, Katrin Kessler a

Chorin-villa (Andrássy út 114, tervezte Freund Vilmos, 1877)

braunschweigi Műszaki Egyetemről, Catherine Szántó a párizsi kutatócsoportból, Ruth Ellen Gruber Londonból. A kutatást szociológiai tanulmányok támogatják, hogy az épületek egy részének hiányzó, beszerezhetetlen adatai ellenére pontos kép alakuljon ki a zsidó hozzájárulás mértékéről, a zsidó építtetők és építészek arányáról (lásd MÉ 2013/8). Tíz interjú készült el Szegő Dóri szociológus közreműködésével, amelyekkel a személyes történeteken keresztül a terek korabeli használatát, a városi polgár életmódjához, a zsidó vallási szokásokhoz és a vészkorszakhoz kötődő emlékeket szeretnék felidézni. Az interjúkat egy dokumentumfilm-sorozat egészíti ki (rendezte: Jávor István), amely egyenként 15 percben mutatja be a kutatásban szereplő budapesti házakat.

2017 / 01

Sajó István újrafelfedézése MODEM, Debrecen, 2016. 12. 08. – 2017. 02. 26. Műcsarnok, 2017. 04. 05. – 06. 04. ___ szöveg text: Szegő György ___

A honi építészettörténeti tárlatok – reményben – gazdag jövőjét ígérő, úttörő jelentőségű kiállítás címe: Art deco a pusztán. Sajó István (1896–1961) és műve. A kiállítás két kurátora, Térey János költő, polihisztor és Szoboszlai Lilla muzeológus olyan orbis pictus módszerrel mutatják be a Debrecenen túl szinte ismeretlen, elfeledett alkotó életét és kiemelkedő művét, amelyben a családi archívum, a Déri Múzeum, a Hajdú-Bihar megyei Levéltár, a Mikrofilmtár Debrecen tervrajzai, fotói, dokumentumai és a New York-i The Coops szakszervezeti munkásbérház-telepet, történetét és jelenét bemutató dokumentumfilm töredékeiből egységes sors- és pályakép alakul ki. A debreceni városkép jellegzetes, a maga korában és az utókor megkésett értékítélete szerint is meghatározó épületeit tervező-építő Sajó István egyéni sorsa legalább annyira témája a kiállításnak, mint a művek. Kárhoztatni szokták a műtörténészek ezt a 19. században miliő-elméletként (Hippolyte Taine) megfogalmazott metódust: a főáram tagadja, hogy az oeuvre az alkotó életét társadalmi és családi kereteinek tükrében elemezhető célszerűen. Ez a tárlat (is) remek cáfolata ennek a munkásmozgalmi ihletésű, a szociális egyenlőség utópiáját veszélyeztető egyelőre általános tévhitnek. Sajó István sorsa kész regény, művétől elválaszthatatlan kontextus. Éppen még a numerus clausus dicstelen bevezetése előtt, 1920-ban végezte el a Műegyetemet – eredeti családi neve Schwartz volt. Dortmundba utazott ahol Hugo Steinbach építész professzor munkatársa lett. Közösen jegyzett munkájuk a dortmundi Hansastrassén ma is álló Takarékpénztár neoklasszicista palotája (1923). Saját, geometrikus díszítőmotívumokkal élő architektúrájának első kísérlete a duisburgi Kabaré belső tereinek megfogalmazása (Hans Wissmann és Wilhelm Brenschede építészekkel közösen). A kurátorok kutatása szerint már ekkor hatással lehetett rá a hamburgi Chilehaus, Fritz Höger korszakos épülete. A német építészettörténet ezt a Hans Poeltziggel, Josef Hoffmannal vagy Peter Behrenssel is jellemezhető „másik modern” irányt dekoratív expresszionizmusnak, a modern első félidejének is nevezi. Vagyis ahhoz a később leginkább talán az art decóban folytatódó, a díszítést nem tagadó alkotó metódushoz tartozik,

régi-új magyar építőművészet

amely a Bauhaustól független, jelentős önálló – ám mindeddig a kutatás által szinte mellőzött – terület. Sajó ebbe az északi, nagyrészt téglaarchitektúraként megjelenő közegbe kóstolt bele európai útján, miközben bútorokat is tervezett. A vándoréveket az USA-ban folytatta, ahol Florida állami egyetemén szerzett amerikai építészdiplomát (1926). Ottani legjelentősebb munkája a Bronx Parkban megépült The Coops szakszervezeti munkástelep (Herman Jessorral), amit a fent említett német-holland-osztrák hatás jellemez. A debreceni kiállítás szenzációja az a dokumentumfilm, amit a bronxi telep – nagyrészt Kelet-Európából menekült zsidó – lakók és leszármazottjaik oral history interjúi a mi szocialista lakótelepeinkkel való összehasonlításra késztetnek. Közben a háttér a középkori eredetű európai városi kultúrát és építészetet idéző, egyszerre finom és rusztikus, Sajó közreműködésével tervezett épületegyüttes (1927–29). Az építkezés beindulása után, 1928-ban Sajó hazatért Debrecenbe, ahol emblematikus épülettel debütált: az izraelita hitközség Hatvan u. 6. szám alatti bérháza a magyar art deco egyik csúcsa lett. Majd számos, ma mostoha állapotban, csonkított formában álló (vagy lerombolt) villa következett Sajó pályáján. Az utókor hozzáállását Térey a süllyedő Atlantiszhoz hasonlítva írja le. Az építész 1934-ben Debrecennek tervezte a „világ első földsánc stadionját”, 1935ben Arbe (ma Rab) szigetén a Hotel Imperialt. 1944-ben Bergen-Belsenbe deportálják – a

család archívuma őrzi ott készített rajzait is. Túlélte, visszatért Debrecenbe; családja egy Strasshof felé terelt halálvonatra került és szintén megmenekült. Sajó 1945-ben részt vett a Nagytemplom helyreállításában, majd az OTI székház tervezésében (Králik Lajossal, 1947–49). Új mű a Nagyállomás betonhéj kupolája is (Kelemen Lászlóval, 1955–61). 1961ben a saját tervezésű stadionban, szurkolás közben, 65 évesen halt meg. Emlékezete most egy megrázó és felemelő tárlattal támadt fel. A kiállítás installációja kiemeli Sajó pályájának egyedi karakterét. Így válik szembetűnővé egy eddig rejtőzködő párhuzam az ugyancsak sajátosan magyar art deco építész, a kassai, tátrai, miskolci Oelschläger-Őry Lajos építészetével. Róla 2012-ben Adriana Priatkova és Pásztor Péter publikált háromnyelvű!, reprezentatív monográfiát (lásd MÉ 2013/3).

Peter Cook retrospektív kiállítás Építészeti Rajzok Múzeuma, Tschoban Foundation, Berlin 2016. 10. 30. – 2017. 02. 12

___ szöveg text: Götz Eszter ___

A hatvanas évek legendás brit tervezőcsapata, az Archigram alapítója, lelke és ösztönzője Peter Cook építész, akinek 80. születésnapját egy nagyszabású retrospektív kiállítással ünnepli a berlini Építészeti Rajzok Múzeuma. Cook rajzaiból 1982-ben volt utoljára kiállítás Berlinben az Aedes Architecture Forum rendezésében, most, a kerek születésnap apropóján, ismét visszatért ide. Cook idős korában ugyanolyan aktív, mint az előző évtizedekben: Európa egyetemein oktat, tervez, tavaly a Velencei Építészeti Biennálé brit kiállításának kurátori feladatát is ellátta. Rajzművészete talán minden más felületnél pontosabban hordozza Cook építészeti ideáit. A tárlat kurátorai a teljes életműből válogattak, az 1968-as Plug-In City rajzaitól a mai Hidden City-féle akvarellekig, így a bemutatott anyag egy fél évszázad kulturális szemléletváltásainak lenyomata – mégpedig a radikális építészet oldaláról. Az 1960-as évek fiatal brit építészeinek lendületes kitörése a megszokott tervezési gyakorlatból, a „dühös fiatalok” szabadságérzetének kiterjesztése a téralakításra a nyugati világban legerősebben talán az Archigram projektjei nyomán terjedt el. A csoport utópisztikus, társadalomalakító szándéka egy újabb építészeti nyelv megszületésével is együtt járt, amely éppen Peter Cook grafikáiban kapott közérthető formát: a víz alatti városok, a lakócellák, hibrid villák, és általában a metamorfózis elve. Az 1980-as években készült, Berlin építészetével foglalkozó grafikai sorozatában fölteszi a kérdést: miért olyan korlátozott az építészet nyelve? 1986-ban Frankfurt-Oberradba készült a Real City (Valós Város) terve, amely máig megvalósulatlan, az ehhez készült grafikák is látható a mostani kiállításon. Utópiák és városi metamorfózisok fázisai, a növények által inspirált településstruktúrák és élő organizmusok elvén működő városszövetek jelennek meg a rajzokon, műfajukban a képregényektől a továbbdolgozott építészeti skicceken át egészen a karikatúrákig vagy a finoman részletezett akvarellekig. A születésnapra az Aedes Forum 2016. október 29-én ünnepi szimpóziumot is szervezett, olyan világsztárok részvételével, mint Wolf Prix, Zvi Hecker, Odile Decq vagy Thom Mayne.

Real City, 1986 © Peter Cook

Veg House, 2001 © Peter Cook

passzázs // passage

2017 / 01

Piranesi díj 2016 FUGA, 2017. 01. 25. – 02. 13. ___ szöveg text: pálinkás edit ___

2016. november 16. és 19. között rendezték meg a Piráni Építészeti Napokat, Európa egyik legnagyobb múltú nemzetközi építészeti konferenciájának idei eseményét, amely minden évben bemutatja a legfrissebb építészeti trendeket és a leginnovatívabb térformálási ötleteket. A konferenciához több építészeti kiállítás is kapcsolódik, közülük a legfontosabb a Nemzetközi Piranesi Építészeti Kiállítás: az előző két év munkáiból Ausztria, Csehország, Görögország, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Szlovákia és Szlovénia jelölőbizottságai választják ki országonként azt az öt projektet, melyek bemutatkoznak a tárlaton és versenyeznek a Piranesi díjért. 2016-ban nyolc országból összesen több mint 30 épület és 22 hallgatói terv versengett az elismerésért. A magyar zsűri a következő öt hazai projektet jelölte a díjra: • Rudapithecus Látványtár, Felsőtelekes, 2015, építész: Vasáros Zsolt DLA (Narmer Architecture Studio & BME Doctoral School Architecture, lásd MÉ 2016/6) • Szomszédok piaca Budafokon, 2015, építészek: Kertész András Tibor (Avant-Garde Architect Studio), Torma Sarolta (Land-A, lásd MÉ 2015/9) • Kelenvölgyi lakóház, Budapest, 2015. Építész: Makrai Sándor (Ív Stúdio Kft.) • ARTKAZAL, Mórahalom, 2016. Építészek: Nagy Csilla, Tóth Zoltán (Artgroup Kft.) • Meséskert passzív óvoda, Budapest, 2016. Építészek: Nagy Csaba, Pólus Károly (Archikon, lásd MÉ 2016/5) A Piráni Építészeti Napok 2016-os résztvevői a grazi, a bécsi, a budapesti, a spliti, a zágrábi, a pescarai, a trieszti, a ljubljanai és a maribori egyetemek építészkarai, valamint a londoni Architectural Association School of Architecture és a Fachhochschule Kärnten voltak. A diákok a fent említett karokon keresztül pályázhatnak a Piranesi díj hallgatói kategóriájának díjára. A munkákat minden évben október végéig választják ki. A 2016. évi Piranesi díjat a ljubljanai Plečnik ház felújítása nyerte el, a tervezők Maruša Zorec, Maša Živec, Matjaž Bolčina – Arrea Arhitekti (lásd e lapszámunk Téma rovatát).

régi-új magyar építőművészet

Pedevilla Architetti: Tűzoltó állomás, Vierschach, 2016

Emilio Caravatti, Matteo Caravatti: Jigiya So Rehabilitációs Központ, Mali, 2014

Thomas Harlander, Florian Anzenberger: bridgingMzamba híd projekt, Dél-afrikai Köztársaság, 2015

Különdíjban részesült a Jigiya So Rehabilitációs Központ, (Kati’, Mali), tervezői Emilio Caravatti és Matteo Caravatti, valamint a vierschach-i Tűzoltó állomás, építésze: Pedevilla

Architetti. A hallgatói projektek közül kiemelt dicséretet kapott Thomas Harlander és Florian Anzenberger bridgingMzamba gyaloghíd projektje (Dél-afrikai Köztársaság).

Kotsis Iván emlékérem 2016: Nagy Tamás

Rerrich Béla emlékkiállítás

www.meonline.hu

Pavilon Galéria, Pestszentlőrinc

Breuer újra itthon Kurátorok: Horányi Éva, Dévényi Tamás, Ritoók Pál Látvány: Dévényi Tamás

İstanbul 100 Kós Károly kiállítás

Isztambuli Magyar Intézet, 02. 07. www.meonline.hu

Iparművészeti Múzeum 2016. 12. 08. – 2017. 06. 11. www.meonline.hu

Forrás: Budapest Főváros Levéltára

Fotó: Tomory Lajos Múzeum

2016. december 15-én a Magyar Építőművészek Szövetsége székházában ünnepély keretében adták át a Kotsis Iván emlékérmet. A díjat – melyet a hazai építészek „fair play” díjaként tartanak számon – 1989-ben alapították, és minden év decemberében, egy szakmai kuratórium javaslata alapján adják egy kiemelkedő színvonalon alkotó és oktató építésznek. 2016. december 15-én, Kotsis Iván 127. születésnapján, a szakma nevében a kuratórium Nagy Tamás DLA, Ybl-díjas építésznek adományozta. „…Nagy Tamás a kortárs magyar templomépítészet nemzetközileg is elismert, meghatározó alakja, gondolati tisztaság, formai következetesség és korszerűség jellemzi a munkáit. A dunaújvárosi evangélikus templomsziget erős szimbolikáját például a vernakuláris építészet tűpontos szerkesztési szabályai hitelesítik, Sopronnémetiben a barokk toronyhoz kapcsolt csöppnyi templomtér egyszerre kiegészít és megidéz, a balatonboglári evangélikus templom pedig éppen Kotsis Iván klasszikussá érett boglári modern katolikus plébánia-templomával hozható érdekes párhuzamba. (…) Lassan négy évtizede tanít és építészhallgatók generációit avatta be a tervezés misztériumába, miközben nyári gyakorlatokon kézbe is veszik az anyagot. A Műegyetemen, majd az Iparművészeti Főiskolán óraadóként kezdte, később a MOME tanára, 2004-től egy évtizedig pedig az Építész Tanszék vezetője és meghatározó építész-tanára lett (…) Épületeinek műszaki és művészi színvonala is kiemelkedően magas, közben fáradhatatlanul tanítja az újabb és újabb generációkat. Kotsis Iván méltó mai örököse.” (részlet Golda János laudációjából)

A kiállítás helyszíne az építészkerttervező egyik budapesti kertvárosi parkja, a XVIII. kerületi Kossuth tér. A teret 1910-ben az akkor még önálló község vásárolta meg, piac kialakításához. Az első világháború után itt hozták létre a település centrumát. 1929-ben tervpályázatot írtak ki az iskola, az evangélikus templom, a kultúrház és a református templom környezetének közösségi parkként történő megfogalmazására. A tér közepére a községházát szánták. A pályázatot Rerrich Béla építészmérnök nyerte meg, aki akkoriban a Foerk Ernő tervezte Fogadalmi templom – környezete, a szegedi Dóm-tér beépítési tervével ért pályája csúcsára. 1903-ban Petz Samu tanítványaként végzett a Műegyetemen, majd két évig az asszisztense volt. Rerrich a „Virágos Budapest” mozgalom egyik oszlopa lett. 1908-tól a Kertészeti Tanintézetben oktatott, ugyanitt a 20as évek elején igazgató lett. Elindította Európa egyik első tájépítészeti képzését, ahol új tantárgyakként bevezette a kertművészetet és a kerttervezést. Vezetői megbízatását az intézmény épületének tervezői feladatára cserélte. Az egységes, új tervezési elveket Pestszentlőrincen, a Hősök Ligete parkban is megvalósította, ahol a fákat a község háborúban elesett egyegy katonájának emlékére ültették. Az árnyas sétautakat évelő virágágyások és gyep, kerti lépcső és műkő vázák tagolják. 2015-ben a teret a Tér_Köz program támogatásával újították meg. Az 1932-ben váratlanul elhunyt Rerrich munkásságát egy friss kiadványban Hajós György foglalta össze (ÉTK, Bp. 2016). A Tomory Lajos Múzeum által gondozott tárlat március végéig látható.

A 2016 őszén az Iparművészeti Múzeumba érkezett a világhírű, magyar származású építész és bútortervező, Breuer Marcell New York-i irodájának egykori berendezéséhez tartozó tárgyalóasztala. A tárlatban ráadásként hét olyan építész-iparművész kortárs irodaberendezései is felsorakoznak, akikkel Breuer együttműködött vagy a korabeli hazai építészeti közélet aktív figyelőjeként kapcsolatban lehetett. A tervezők, Molnár Farkas, Fischer József, Kozma Lajos, Bierbauer Virgil, Kaesz Gyula, Kovács Zsuzsa, Wágner László bútorai és a pályájukat ismertető archív dokumentumok által Breuernek a modern magyar enteriőr- és bútortervezésre gyakorolt hatása is megelevenedik. Az egykori irodákat idéző fényképek, a tervrajzok és modellek között mozogva betekintést nyerhetünk az izgalmas tervezési folyamatba, a tervezők mindennapjaiba és nem utolsó sorban egy sztárépítész életterébe. A kiállítás programját szakmai és szubjektív tárlatvezetések, előadások, kerekasztal-beszélgetések, workshopok és izgalmas múzeumpedagógiai foglalkozások színesítik.

Götz Eszter

Szegő György

forrás: Iparművészeti Múzeum

passzázs // passage

Budapest Főváros Levéltára, a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kara és az Isztambuli Magyar Intézet közös kiállítást rendezett Kós Károly építész munkásságáról a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet alapításának 100. évfordulóján. „Igazat adok én Corbusiernek, a nagy építésznek aki azt mondta, hogy a világnak legcsúnyább városa New York, és a legszebb városa Sztambul – írta Kós Károly. 1917 januárjában kezdte meg működését Magyarország első állami alapítású külföldi kutatóintézete, a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet. Az intézetben annak 1918. novemberi bezárásáig Hekler Antal igazgatón kívül hat ösztöndíjas fordult meg. Köztük volt a fiatal Kós Károly is, aki 1917 februárjától 1918 májusáig tartózkodott az oszmán fővárosban, és ezalatt elkészítette a város térképét, megfigyeléseket végzett a hagyományos oszmán építészet témájában, tanulmányozta Szinán mester munkáit, javaslatokat tett a városfejlesztés kijelölendő főbb irányelvei tekintetében, és mindezeket Sztambul c. könyvében összefoglalva tárta az olvasók elő. A könyv hamarosan az Isztambuli Magyar Intézet támogatásával törökül is megjelenik. A több éves levéltári kutatásokon alapuló kiállítás egyaránt kíván tisztelegni a magyar építészet és az erdélyi magyarság kiemelkedő személyisége, Kós Károly előtt, illetve a rövid életű, mégis úttörő jelentőségű Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet megalapítói és ösztöndíjasai előtt. A tárlat 2017-ben Törökország több pontján is kiállításra kerül. Forrás: Budapest Főváros Levéltára

2017 / 01

____

hírek news

____

DÍJAK A Fény Mestere – Master of Light 2016 nívódíjának győztese a Healium Decoration – Lightformer koncepció, Dodekaéder. A zsűri dicséretében, az MMK ELT elismerő oklevelében és a GE által támogatott Eco Különdíjában részesült Kudlacsek Janka Örvény-lámpa című pályaművéért. A zsűri dicséretében részesült Bokor Gyöngyi, LedbyLed pályaműve. A MABE díjazottja Gothárd Erzsébet, aki “Vasútegészségügyi Nonprofit Közhasznú Kft. VI. emeleti egészségközpont közlekedők és irodablokk belsőépítész tervei” című pályaművéért a Design Különdíjat kapta. Junior Master of Light hallgatói pályázatán a zsűri megosztott 1. díjat hirdetett: Boruzs Ádám, Érzékeny becsapódások és Molnár Tamás Dinamikus fény az iskolában című pályaműve végeztek az élen. A 3. helyezett a Jakab Zsófia – Horváth Attila alkotópáros, OptiCube című pályaművükkel. A Creaton – Kerámia tetőcserép az építészetben pályázaton megosztott 1. díjban részesült a Gáspár Péter által tervezett szombathelyi Árpád-házi Szent Erzsébet ferences templom tetőfelújítása és Kovács Zsolt György, Beránková Jana és Kovács Dávid családi háza Veszprémben, Salamin Miklós kerékpáros turisztikai központja és helytörténeti múzeuma Szerencsen, valamint Vékony Péter családi háza Bugyin. Az anyag természete – Equitone szálcement burkolatok az építészetben pályázatán 1. díjat vehetett át Mészáros Erzsébet, Stiebel Rita és Szepesi János (Káva Kft.) a X. kerületi Felnőtt és Gyermek Háziorvosi rendelőjének felújításáért. 2. díjat kapott Tóth László, Papp László, Schalling Frigyes, Schmidt Péter (Tóth Project Építésziroda Kft.) budapesti családi házukért, 3. díjat Kovács István, Morvai Etelka, Retkes Csaba a balatonfüredi Aura Hotel épületéért. Különdíjat Peschka Alfréd, Csernik Tamás, Egervári Tímea, Fazekas Artúr vehetett át a budapesti Heltai Jenő téri Piac terveiért.

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON ∙ Kik éltek, kik építettek itt? FUGA, 03. 15-ig ∙ Háló… Tajti Eszter és Szentiváni János közös kiállítása. FUGA, 03. 21-ig ∙ Euroépítészet. Az Észt Építészek Szö vetségének kiállítása. FUGA, 04. 03-ig ∙ Hommage á Vasarely. FUGA, 04. 09-ig ∙ Metszetek Heves megye építészetéből. Hajdú-Bihar Megyei Ép. Kamara, 03. 14-ig

régi-új magyar építőművészet

∙ Kertai László életműkiállítása. MODEM, Debrecen, 03. 16-ig ∙ Édes geometria. Art+Text Budapest, 03. 24-ig ∙ Grapics Open2. MKE, Barcsay Terem, 03. 17-ig ∙ A szocialista művészet jelképei. OSA Centrális Galéria, 03. 19-ig ∙ Mentés másként? "Mi marad az újmédia-művészetből?" Ludwig Múzeum, 03. 26-ig ∙ El nem kötelezett modernitás (Non- aligned modernity). Ludwig Múzeum, 03. 23 – 06. 25. ∙ Az első aranykor. Az Osztrák-Magyar Monarchia festészete és a Műcsarnok. Műcsarnok, 03. 12-ig ∙ Derkó2017 – Képzőművészeti ösztön díjasok beszámoló kiállítása. Műcsarnok, 03. 26-ig ∙ Alex Webb: A fény szenvedése. Műcsarnok, 04. 09-ig ∙ ARCHIV. A Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének kiállítása. Műcsarnok, 05. 14-ig ∙ IMA-FONÁL – Kubinyi Anna emlékkiál lítása. Vigadó Galéria, 03. 31-ig ∙ Pesti Srácok hangjai. Várkert Bazár, 06. 04-ig ∙ Kondor Béla gyűjteményes kiállítása. Várkert Bazár, 03. 30 – 06. 02. ∙ Rippl Rónaitól Vajdáig. Magyar Nemzeti Galéria, 03. 19-ig ∙ Árny a kövön – Ország Lili kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, 03. 26-ig ∙ Itt vannak! – Válogatás a Történeti Fényképtár portrégyűjteményéből. Magyar Nemzeti Múzeum, 04. 30-ig ∙ Mona Lisa Vakuval - Hórusz Archívum. Magyar Fotográfusok Háza, 05. 14-ig ∙ Végh László - Kárpátalja az orosz-ukrán konfliktus árnyékában. Magyar Fotográfusok Háza, 03. 12-ig ∙ A jövő kapuja: egy új generáció művészete Japánban. Új Budapest Galéria, 03. 12-ig ∙ 5. meed + 12. madeinhungary: Határtalan design. Új Budapest Galéria, 03. 31 – 05. 07. ∙ A látszat csal. Budapest Galéria, 04. 16-ig ∙ Németh Hajnal: FEHÉR DAL - Többek között. Trafó, 03. 09-ig ∙ Mulasics László: A megoldás kezdete. Várfok Galéria, 03. 11-ig

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN Anglia ∙ Mies van der Rohe and James Stirling: Circling the Square. RIBA, London, 06. 25-ig ∙ Futures Found. The Real and Imagined Cityscapes of Post-war Britain. Royal Academy of Arts, London, 05. 29-ig ∙ Imagine Moscow: Architecture, Propaganda, Revolution. Design Museum, London, 06. 04-ig Ausztria ∙ Shift in Perception — How Knowledge Changes Seeing. Architekturzentrum Wien, 03. 20-ig ∙ In the End: Architecture. Journeys through Time 1959–2019. Architekturzentrum Wien, 03. 20-ig ∙ Josiah McElheny. The Ornament Museum.

MAK, Bécs, 04. 02-ig ∙ Simple everyday. Aut. architektur und tirol, Innsbruck, 06. 03-ig ∙ BauherrInnenpreis '16. Haus der Architektur, Graz, 03. 19-ig Dánia ∙ Wasteland. DAC, Koppenhága, 04. 17-ig Finnország ∙ How Finland was modernized – A story told in 200 drawings. MFA, Helsinki, 08. 27-ig ∙ Line, space and color. Constructions by Sakari Laitinen. MFA, Helsinki, 05. 28-ig ∙ Modern life! HAM, Helsinki, 07. 30-ig Franciaország ∙ Fabien Vienne. Point. Ligne. Surface. Volume. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 04. 01-ig ∙ Everything architecture. Arc en Rêve Centre d'Architecture, Bordeaux, 04. 02-ig Lengyelország ∙ Ludwik Gronowski. Photographs. Krzemieniec / Volhynia 1930-1939. Museum of Architecture, Wroclaw, 03. 19-ig ∙ Bohuslav Fuchs. Museum of Architecture, Wroclaw, 03. 31-ig Németország ∙ Making Heimat. Germany, Arrival Country. DAM, Frankfurt, 09. 10-ig ∙ Stages, Banks, Hangars. Frankfurt Projects by Otto Apel\ABB. DAM, Frankfurt, 05. 14-ig ∙ Francis Kéré. Radically Simple. Architektur museum der TU München, 03. 26-ig ∙ Berlin Projects. Architectural Drawings 1920–1990. Tchoban Foundation, Berlin, 06. 25-ig ∙ Unlakecity - Where there was a lake, now there is a city. Aedes Architecture Forum, Berlin, 03. 21-ig ∙ Augmenting the invisible. Jakob + MacFarlane. Aedes Architecture Forum, Berlin, 04. 01 – 05. 18. ∙ Mind Landscapes. Studio Zhu-Pei, Beijing. Aedes Architecture Forum, Berlin, 04. 01 – 05. 18. ∙ Hello, Robot. Design between Human and Machine. Vitra Design Museum, Weil am Rhein, 05. 14-ig ∙ Elytra Filament Pavilion. Vitra Design Museum, Weil am Rhein, 05. 14-ig Olaszország ∙ The Japanese House. Architecture & life after 1945. MAXXI, Róma, 03. 26-ig ∙ Álvaro Siza, Sacro. MAXXI, Róma, 03. 26-ig ∙ Carlo Scarpa and Japan. MAXXI, Róma, 04. 17-ig Svájc ∙ Schweizweit. Schweizerisches Architektur museum, Bázel, 05. 07-ig ∙ Der Architekt Max Frisch. ETH Zürich, 03. 31-ig USA ∙ How Should We Live? Propositions for the Modern Interior. MoMA, New York, 04. 23-ig

∙ Timber City. Innovations in Wood. NBM, Washington, 09. 10-ig ∙ The Landscape Architecture of Lawrence Halprin. NBM, Washington, 04. 16-ig ∙ Investigating Where We Live 2016. NBM, Washington, 06. 07-ig ∙ Mandla Reuter: Wasser. MAK Center, Mackey Garage Top, Los Angeles, 06 04-ig

PÁLYÁZATOK A Budavári Palota egykori kapuja, a Szent György tér és Dísz tér megújítására, urbanisztikai-építészeti újrafogalmazására hirdet nyílt ötletpályázatot a Lechner Tudásközpont. Az ötletpályázat célja a beérkező ötletek és koncepciók alapján egy későbbi lehetséges fejlesztés előkészítéseként a tervezési terület funkciójának, beépítési programjának tisztázása, a jelenleg érvényes szabályozási előírások felülvizsgálata, valamint további nyílt tervpályázatok alapjául szolgáló beépítési koncepció meghatározása. Beadási határidő: 2017. 05. 29. Információ: szentgyorgyterpalyazat.hu Elindult a jelentkezés a fenntartható építészet egyik legjelentősebb pályázatára, a Lafarge Holzim Award 2016-ra. Az immár ötödik alkalommal megrendezett versenyre példaértékű, komoly szakmai háttérrel rendelkező projektek és pályakezdők ötleteit egyaránt várják. Beadási határidő: 2017. 03. 21. Info: www.lafargeholcim-foundation.org A paksi önkormányzat a Pollack Mihály utcától északra fekvő lakóterület újragondolására ír ki városrendezési és építészeti ötletpályázatot. Ez a terület a város egyik legfontosabb lakó célú tartalékterülete, melynek korszerű újraértékelése és városszerkezetben betöltött szerepének újradefiniálása az egyik legfontosabb város előtt álló feladat. Beadási határidő: 2017. 04. 10. Információ: www.mek.hu A Kerepesi úti Sportpark fejlesztésére kiírt tervpályázat célja, hogy helyet adjon a 2019. évi Maccabi Európa Játékok központi rendezvényeinek, sportversenyeinek, kulturális és közösségi programjainak. Beadási határidő: 2017. 04. 14. Információ: www.mek.hu A ferencvárosi József Attila-lakótelep megújítása tervpályázat célja hogy feltárja a tervezési terület megújítási lehetőségeit és az annak alapján elkészítendő új kerületi építési szabályzat hosszútávon biztosítsa a tervezési terület jövőjének fenntartható megújítását. Továbbá mutassa be az épületállomány típuslakóházainak és pavilonjainak esztétikus megújítási mintaterveit, amelynek alapján elindulhat az egyedi létesítmények tervezése. Beadási határidő: 2017. 05. 23. Információ: www.ferencvaros.hu

____

építészek architects

____

Kokas László

Nagy Csaba

Pólus Károly

Kendik Géza

Diploma Degree

1984 Magyar Iparművészeti Főiskola, Belsőépítész Tanszék

1989 Gustav Peichl Mesteriskola Képzőművészeti Akadémia, Bécs 1987 BME Építészmérnöki Kar

1994 BME Építészmérnöki Kar

1988 BME Építészmérnöki Kar

Válogatott munkák Selected projects

Oktatói tevékenység Teaching activity

Richter Gedeon uszoda, Budapest Pannónia Általános Iskola teljes rekonstrukció, Budapest Irodaház, Szabadság tér 14., Budapest Il Bacio di Stile, Budapest Hotel, Andrássy 8., Budapest 100 lakásos passzívház, Budapest

Baár-Madas Református Általános iskola és gimnázium, külsős óraadó

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

1996-2013 Budai Rajziskola Művészeti Iskola Válogatott munkák Selected projects

Magyar Képzőművészeti Egyetem, rekonstrukció, 2017 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Somogyi József Művésztelep bővítése, Tihany, 2017 Hild-villa és Svájci-lak felújítása, átalakítása és bővítése, Budapest, 2016 Váci Egyházmegyei Levéltár, 2016 Balatoni Regionális Kutatóintézet és Könyvtár, Siófok, belsőépítészet, 2010 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Monori Postahivatal, 2006 – 1. díj Iroda Office

Kokas Műterem 1139 Budapest, Máglya köz 3. kokasmuterem@gmail.com +36 20 9384751

építész

Válogatott munkák Selected projects

Richter Gedeon raktárhomlokzat, 2014 Reprezentatív Irodaház, Szabadság tér, 2011 Richter Gedeon uszoda, 2009 Révész utcai Rendelőintézet, 2009 Pannónia Általános Iskola, 2009 Óvoda és bölcsőde Váci út, 2008 Angyalföldi József Attila Művelődési Központ, 2003 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Óvoda és bölcsőde Váci út, 2008 – 2. díj Budapest szíve, Városháza fórum, 2008 – 2. díj Angyalföldi József Attila Művelődési Központ, 2003 – 1. díj Díjak Awards

2014 Építőipari Nívódíj 2014 XIII. kerület építészeti díja 2011 Reitter Ferenc díj 2011 Ybl Miklós díj 2011 Ingatlanfejlesztési Nívódíj BÉK különdíj 2011 Aluta Építészeti Nívódíj 2009, 2010 Építőipari Nívódíj 2009, 2010 Budapest Építészeti Nívódíja Iroda Office

Archikon Kft. 1113 Budapest, Csetneki utca 11. www.archikon.hu

építész

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2012 – megvétel Budapest Szíve, Városháza fórum, 2008 – 2. díj Szeretem Budapestet, Vizibusz-dokkoló, 2005 – 1. díj Díjak Awards

építész

Válogatott munkák Selected projects

Tűzoltó utca, Aldi áruház, Budapest, 2010 Club 218Apartmanház, Siófok, 2007 Vasas Vívócsarnok, Budapest, 2013 Siópláza, Siófok, 2012 Messer Hungarogáz, új töltőállomás, Budapest, 2012 Hotel Wombat, Király utca, Budapest Vakok Batthyány László Gyermekotthona, Budapest, 2015 Dessewffy Star Inn Hotel, Budapest, 2009

2011 Ingatlanfejlesztési Nívódíj BÉK különdíj 2011 Aluta Építészeti Nívódíj 2009, 2010 Építőipari Nívódíj 2009, 2010 Budapest Építészeti Nívódíja

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Iroda Office

Díjak Awards

Archikon Kft. 1113 Budapest, Csetneki utca 11.

2014 A média építészeti díja – Közönségdíj, 1. díj 2012 Trimo Future Dream Award – győztes, Ljubljana 2009 World Architecture Festival, Future Project kategória győztes, Barcelona

www.archikon.hu

Szentendre Új Köztemető, 2008 – 1. díj Pestszentimrei Óvoda, 2010 – 3. díj Balatonszemes Yachtclub és apartmanházak, 2008 – 1. díj

Iroda Office

A4 Studio Építésziroda 1026, Budapest, Hegyi utca 1. +36 1 3927887 info@a4studio.hu www.a4studio.hu

építészek // architects

2017 / 01

Prof. Puhl Antal DLA

Dajka Péter

Dr. Paulinyi Gergely DLA

Dr. Reith András PhD

Diploma Degree

2011–2016 DE Filozófia Intézet, MA diploma 2007 egyetemi habilitáció 1999 DLA fokozat 1979–1981 MÉSZ Mesteriskolája 1975 BME Építészmérnöki Kar

2010 DLA fokozat 1999 BME Építészmérnöki Kar 1998 NTNU, Trondheim

2007 Moholy Nagy Művészeti Egyetem, DLA fokozat 2001 BME Építészmérnöki kar

2009 TU-München, MSc. ClimaDesign 2005 Doktori fokozat 2000 BME Építészmérnöki Kar

Oktatói tevékenység Teaching activity

Válogatott munkák Selected projects

2003–10 BME Középülettervezési Tanszék Hódi Pál utcai park és mélygarázs, Hódmezővásárhely, 2015 Bárány uszoda, Eger, 2015 M4, II. János Pál pápa téri állomás, 2014 TEVA gyógyszergyár steril üzeme, Gödöllő, 2012 ÉMI Tudásközpont, Szentendre, 2012 (Puhl A.) Eötvös József Főiskola, Baja, 2006 (Puhl A.) Régi Művésztelep, Szentendre 2005 Járási Földhivatal, Szentendre, 2004

Nordic Light irodaház, Budapest, 2016 Pannon Park Projekt, 2016 Őrmező Intermodális Központ, 2015 Fenntartható várostervezés, Dongying, Kína, 2010 HIEX szálloda, Lónyay u., Budapest, 2010 Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatal, 2008 40 lakásos üdülőpark és szolgáltató központ, Királyok útja, Budapest, 2008 257 lakásos társasház és szolgáltató központ, Rozsnyai u., Budapest, 2007 Prestige Yachtkikötő, Prestige Towers, Budapest, 2007

Nordic Light irodaház, Budapest, 2016 Fenntartható várostervezés, Dongying, Kína, 2010 Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatal, 2008 40 lakásos üdülőpark és szolgáltató központ, Királyok útja, Budapest, 2008 257 lakásos társasház és szolgáltató központ, Rozsnyai u., Budapest, 2007 Prestige Yachtkikötő, Prestige Towers, Budapest, 2007 40+45 lakásos lakóépület, Szövetség u., Budapest, 2005 AUDI Győr, ipari és ivóvíz kezelő épület, 2005

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Őrmező Intermodális Központ, 2013 – 1. díj Nagyfelszíni víztísztítómű hasznosítása, városépítészeti ötletpályázat, 2010 – 1. díj Móricz Zsigmond körtéri "Gomba" épületének hasznosítása, 2009 – 1. díj Budapest, XIII. ker. városrendezése, meghívásos ötletpályázat, 2009 – 2. díj

Magyar Nemzeti Múzeum komplex fejlesztése, 2010 – megvétel Nagyfelszíni víztísztítómű hasznosítása, városépítészeti ötletpályázat, 2010 – 1. díj Móricz Zsigmond körtéri "Gomba" épületének hasznosítása, 2009 – 1. díj HIEX Hotel, 2008 – 1. díj

Iroda Office

Mérték Építészeti Stúdió Kft. 1082 Budapest, Kisfaludy u. 38. II. em. +36 1 8889600 mertek@mertek.hu

www.mertek.hu

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

2011–2016 DEMK, tanszékvezető 2009–2011 DEMK, egyetemi tanár 1977–1987 BME Középülettervezési Tanszék Válogatott munkák Selected projects

Dunakorzó (Dajka P., Füzesi K.), Szentendre, 2009 DEMK, előadótermek és laborok, 2008 Szentedre, Régi Művésztelep, 2005 (Dajka P.) Szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola, 2004 (Dajka P.) MOM Park épület és irodaházak, 2001 (Dajka P., Dobrányi Á., Marián B.) CIB Bank, Budapest, 1996 Kempinszki szálló, Budapest, 1989 (Finta J.) Kiemelt pályázatok Featured competitions

Nemzeti Könyvtár, Ljubljana, 2013 – megvétel Avas Régészeti Múzeum, Miskolc, 2006 – 1. díj Megyei könyvtár, Tatabánya, 2003 – 1. díj Díjak Awards

2015 Wéber Antal díj 2013 PREFA Fémlemezfedések az építészetben különdíj 2013 Média Építészeti Díj különdíj 2002, 2005, 2008 Pest Megyei Nívódíj 2002 Pro Architectura díj 1993 Ybl Miklós díj Iroda Office

Puhl és Dajka Építésziroda 2000 Szentendre, Angyal u. 3. +36 26 301 247 info@puhlarchitect.hu www.puhlarchitect.hu

régi-új magyar építőművészet

építész

Válogatott munkák Selected projects

Avas Régészeti Múzeum, Miskolc, 2006 – 1. díj Bárány uszoda, Eger, 2011 – 1. díj Városháza, Törökbálint, 2015 – 3. díj Díjak Awards

2015 Budapesti Építészeti Nívódíj 2013 PREFA Fémlemezfedések az építészetben – Különdíj 2013 Média Építészeti Díja különdíj 2013 Építőipari Nívódíj 2008 „Az év kiemelkedő fiatal építésze” díj 2002, 2005, 2008 Pest Megyei Nívódíj 2002 Pro Architectura díj 1999 Diplomadíj Iroda Office

Puhl és Dajka Építésziroda 2000 Szentendre, Angyal u. 3. +36 26 301 247 info@puhlarchitect.hu www.puhlarchitect.hu

építész

Prof. Dr. habil Kistelegdi István DLA, PhD építész

Diploma Degree

2011–13 PTE PMMK, PhD képzés 2008–10 TU München 2008 PTE, habilitáció 2002–06 PTE PMMKE, DLA képzés 1999 Universität GhK Kassel 1996 Fachhochschule Würzburg Oktatói tevékenység Teaching activity

2015–PTE MIK 2010–14 TU München 2010 Hochschule für angewandte Wissenschaften, Würzburg-Schweinfurt 2007–15 PTE PMMIK Válogatott munkák Selected projects

Energiaház bemutató központ, Paks, 2016 Plusz-energia mérlegű aktívház-családi ház, Pécs, 2015 Szentágothai János Kutatóközpont (Science Building), Pécs, 2012 RATI plusz energia gyárüzem, Komló, 2011 PTE Rektori Palota, Pécs, 2010 Modern Magyar Képtár bővítése, Pécs, 2009 Kiemelt pályázatok Featured competitions

5let OUTLET Ötletverseny PTE, 2015 – díjnyertes Main Spessart Vereinshaus, 2004 – 1. díj Kassel Unterneustadt városrész újraalapítása, 2002 – DIFA Award Villa Schraudt, Tauberbischofsheim, 1997 – 2. díj Díjak Awards

2015 Gábor Dénes díj 2015 OTDK, témavezetői elismerő oklevél 2012 Best oral presentation, ICFCC, Hongkong 2011 Holcim Awards for Sustainable Construction – magyar különdíj

Szentkuti Viktor

Halmai Dénes

Molnár Csaba

Diploma Degree

2000 BME Építészmérnöki kar

2002 BME Építészmérnöki Kar

Válogatott munkák Selected projects

Esterházy-kastély – Jószágkormányzói épületegyüttes, Fertőd, 2016 Kupavárhegy, Fogadóépület építése, Somogyvár, 2015 Családi ház, Budapest, 2015 Polgármesteri Hivatala és Városi Könyvtár, Edelény, 2014 Esterházy-kastély – Rendezvényközpont, Fertőd, 2013 BME Központi épület tetőrekonstrukciója, Budapest, 2013 Átrium I. társasház, Budapest, 2007 32 lakásos önkormányzati lakóépület, Budapest, 2007

Esterházy-kastély – Jószágkormányzói épületegyüttes, Fertőd, 2016 Kupavárhegy, Fogadóépület építése, Somogyvár, 2015 Polgármesteri Hivatala és Városi Könyvtár, Edelény, 2014 Esterházy-kastély – Rendezvényközpont, Fertőd, 2013 BME Központi épület tetőrekonstrukciója, Budapest, 2013 Átrium I. társasház, Budapest, 2007 32 lakásos önkormányzati lakóépület, Budapest, 2007 36 lakásos társasház, Budapest, 2000

2006 DLA 1994 Mesteriskola XII. ciklus 1989 BME Építészmérnöki Kar

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Magyar Nemzeti Múzeum fejlesztése, 2010 – megvétel 32 lakásos önkormányzati lakóépület, Budapest, 2005 – 1. díj Eötvös József Főiskola bővítés, Baja, 2003 – 2. díj

Magyar Nemzeti Múzeum fejlesztése, 2010 – megvétel 32 lakásos önkormányzati lakóépület, Budapest, 2005 – I. díj Eötvös József Főiskola bővítés, Baja, 2003 – II. díj

Díjak Awards

2014 ICOMOS-díj 2013 Média Építészeti Díja

2014 ICOMOS-díj 2013 Média Építészeti Díja 2003 Hauszmann Alajos Diplomadíj

építész

Iroda Office

M Építész Iroda Kft. 1096 Budapest, Sobieski János u.19-21. +36 1 2011811

építész

Iroda Office

M Építész Iroda Kft. 1096 Budapest, Sobieski János u.19-21. +36 1 2011811

www.mepitesziroda.hu www.mepitesziroda.hu

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

2014– Dékán, BME Építészmérnöki Kar 1989– BME Rajzi és Formaismereti Tanszék Válogatott munkák Selected projects

Esterházy-kastély – Jószágkormányzói épületegyüttes, Fertőd, 2016 Kupavárhegy, fogadóépület építése, Somogyvár, 2015 Polgármesteri Hivatal és Városi Könyvtár, Edelény, 2014 Esterházy-kastély – Rendezvényközpont, Fertőd, 2013 BME Központi épület tetőrekonstrukciója, Budapest, 2013 Átrium I. társasház, Budapest, 2007 32 lakásos önkormányzati lakóépület, Budapest, 2007 36 lakásos társasház, Budapest, 2000 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Magyar Nemzeti Múzeum fejlesztése, 2010 – megvétel 32 lakásos önkormányzati lakóépület, Budapest, 2005 – I. díj Eötvös József Főiskola bővítés, Baja, 2003 – II. díj Díjak Awards

2014 ICOMOS-díj 2013 Média Építészeti Díja 2013 Ybl Miklós-díj 2011 Kós Károly-díj 2000 Szép Könyv Díj, Tipográfiai Nívódíj, Gutenberg díj 2000 Tessedik Sámuel Díj 1989 Diplomadíj Iroda Office

Iroda Office

Kistelegdi 2008 Kft. 7635 Pécs, Bagoly Dűlő 8. +36 30 5172617

M Építész Iroda Kft. 1096 Budapest, Sobieski János u.19-21. +36 1 201 1811 www.mepitesziroda.hu

építészek // architects

2017 / 01

Falvai Balázs DLA

Nagy Márton DLA

Tatár Balázs

Török Dávid DLA

Miklósi Ádám

Diploma Degree

2013 DLA fokozat 2003 BME Építészkar, diploma 2001–02 TKK Építészmérnöki Kar Tampere, Finnország

2013 DLA fokozat 2004 BME Építészmérnöki Kar 2001–02 TTKK Építészmérnöki Kar, Tampere, Finnország 1999 IAESTE ösztöndíj Tarragona, Spanyolország

1998 YMMF településmérnök 2004 BME Építészmérnöki Kar

2013 BME, DLA fokozat 2003 BME Építészmérnöki Kar 2001–02 Politecnico di Milano, Bovisa

2012 Högskolan för design och konsthantver, Design MA, Gothenburg

Oktatói tevékenység Teaching activity

2011 Electrolux DesignLab – finalista 2016 A'Design Award – ezüstérem 2016 X-prize & Inhabitat Biodesign Award – nagydíj

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

2011– DEMK Építészmérnöki Tanszék, egyetemi docens 2009–11 SZIE YMMF Magasépítési Tanszék, tanársegéd Válogatott munkák Selected projects

Boldog Donáti Celesztína Óvoda, Nagykanizsa, 2015 Pozsonyi úti rendelőintézet átalakítása, Újpest, 2014 Piarista Általános Iskola, átalakítás, Nagykanizsa, 2014 Látássérültek Rehabilitációs Intézete, Tata, 2014 Városgondnokság új telephelye, Újpest, 2014 Szent György Római Katolikus Plébánia, Üröm, 2013 Családi ház, Balatonfüred, 2011 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Nemzeti emlékhely, Székesfehérvár, 2009 – kiemelt megvétel (Balázs M.) Hatcsoportos óvoda, Budaörs, 2009 – kiemelt megvétel (Balázs M.) Agóra Pólus interaktív kiállítási központ, Győr, 2009 – 2. díj (Balázs M.) Díjak Awards

2015 Publikációs díj, DEMK 2012 Junior Príma díj 2003 Hauszmann Alajos diplomadíj Iroda Office

dmb műterem kft. 1077 Budapest, Rottenbiller u.32. www.dmbmuterem.hu

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

2007– BME Építészkar 2012–13 DEMK Építészmérnöki Tanszék Válogatott munkák Selected projects

2004 Építészmérnöki Kar diplomadíja 2000 TDK művészeti szekció I. díj, rektori különdíj 2004 MÉK–MÉSZ diplomadíj

építész

Válogatott munkák Selected projects

építész

2011 DEMK Építészmérnöki Tanszék Válogatott munkák Selected projects

2004 Diplomadíj – Építés Fejlődéséért Alapítvány 2011 Pro Architectura díj

Iroda Office

Díjak Awards

dmb műterem kft. 1077 Budapest, Rottenbiller u.32.

2015 Publikációs díj, DEMK 2013 Dékáni dicséret, DEMK 2000 TDK művészeti szekció 1. díj, Rektori különdíj

Díjak Awards

www.dmbmuterem.hu

Iroda Office

dmb műterem kft. 1077 Budapest, Rottenbiller u.32.

Iroda Office

dmb műterem kft. 1077 Budapest, Rottenbiller u.32. www.dmbmuterem.hu

régi-új magyar építőművészet

www.dmbmuterem.hu

formatervező

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Iroda Office

www.adammiklosi.hu

____ szerzők authors

____

Botzheim Bálint építész, kutató. Szakterülete: digitális építészet, parametrikus paradigma. 2007-től a Kapy és társai Kft. partnere. Közös pályázatokat készített Kapy Jenővel (Szervita tér 2006, Pécsi Koncert Központ – PKK 2007). Önálló munkái: Vác csillagvizsgáló torony 2007; Art-Universitas Pályázat szoborterv, I. díj, 2008, Sopron. Kutatási területe: kiber-építészet. 2009-től a Magyar Építőművészet szerkesztője. 2013-ban a Pécsi Tudományegyetemen szerzett MA fokozatot. Cságoly Ferenc Kossuth-díjas építész. A BME Építészkarán szerzett diplomát 1972-ben. 2001–2011 között a BME Középülettervezési Tanszékének vezetője. Magyarország egyik legjelentősebb középület-tervezője, az MTA levelező tagja, az építőtudományok doktora, a városkarakterológia avatott szakértője, számos ismert középület és várostervezési koncepció tervezője. 1991-ben Pálfy Sándorral megalapította az Építész Stúdiót, máig ennek vezető munkatársa, több építészetelméleti és építészetkritikai írást, önálló köteteket is publikált. 1993-ban Ybl-díjat, 2003-ban Kossuth-díjat kapott. 2007-től az MTA levelező tagja, 2013-tól rendes tagja. Dragon Zoltán művészettörténész. 2000-ben a PPKE HTK-n hittanári, 2002-ben az ELTE BTK-n művészettörténészi diplomát szerzett, 2004-2009 között ugyanitt elvégezte a Doktori Iskolát, disszertációjának témája: Idősebb Markó Károly hatása a mexikói tájképfestészetre. 2003-ban Mexikóban volt ösztöndíjas tanulmányúton. Művészettörténészként és muzeológusként a Szépművészeti Múzeumban, a Keresztény Múzeumban, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a Múzeumi Digitalizálási Bizottságban és a Múzeumtudományi Kutatócsoportban dolgozott, illetve az ELTE BTK Művészettörténeti Intézetében oktatott. Számos publikációja jelent meg a szaklapokban. Götz Eszter újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2012 között a www.kultura.hu szerzője, 2009-2011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. Kerékgyártó Béla PhD filozófus, a BME Filozófiai és Tudománytörténet Tanszékének egyetemi docense, 2002-2005 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjas volt. A BME mellett részt vett a MoME DLA-képzésében, valamint oktatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Építészetelméleti szakíró, szakfordító, kutató, kutatásvezető. Legfontosabb kötetei: A mérhető és a mérhetetlen. Huszadik századi építészeti írások (szerkesztő, 2000, 2004); Kenneth Frampton: A modern építészet kritikai története (szerk., 2002); Adolf Loos: Ornamens és nevelés. Válogatott írások (szerkesztő, 2004); Berlin átváltozásai. Város, építészet, kultúra (2008). 2014-ben Kotsis Iván emlékérmet kapott. Klein Rudolf PhD (1985 és 1995), Mphil (1982) építészettörténész, habil. egyetemi tanár (Szent István Egyetem, előzően: Tel-avivi Egyetem, Kyotói Műegyetem, Jeruzsálemi Héber Egyetem, Bezalel Művészeti Akadémia, Újvidéki Egyetem), a 20. századi építészet ill. az újabb kori zsinagógaépítészet kutatója. Fontosabb könyvei: Zvi Hecker – Oltre il riconoscibile, Testo & Immagine, Torino, 2002; L’art Juif (társsz.: G.S. Rajna, Z.A. Maisels, R. Reich. D. Jarassé) – Paris: Citadelles & Mazenod, 1995. /ang.: Jewish Art, Abrams, New York, 1997., / ném.: Die Jüdische Kunst – Freiburg, Basel, Wien: Herder, 1997.; Tadao Ando – Architect Between East and West / Az építész Kelet és Nyugat között, Pont, Bp., 1996.; Kortárs Magyar Építészeti Kalauz (társszerzők: Lampel Éva és Miklós), Vertigo, Bp., 2001; Jože Plečnik, Akadémia K. Bp., 1992; Peter Eisenman – A dekonstruktivizmustól a foldingig (Kunszt Györggyel), Akadémiai K. Bp., 1999.; A lakógéptől az érző építészetig. 20. századi elméletek, Novi Sad, 1988; Sudelovanje korisnika u oblikovanju stana, Gradevinski fakultet, Subotica, 1987.

szerzőK // authors

Körmendy Imre Palóczi-díjas építészmérnök, tudományos munkatárs. 1975-ben szerzett diplomát a BME Építészkarán, ezután a VÁTI-ban, majd a szentendrei SZNM irodában, később különböző minisztériumokban dolgozott. Jelenleg a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke, a Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem tanácsának elnöke, a BCE Településépítészeti Tanszékének tudományos munkatársa. Legjelentősebb publikációi: A településrendezés szabályozási kérdései (egyetemi jegyzet, 2011), Élhető települési táj - településépítészeti tanulmányok (szerk., 2012), Körmendyné Érdi Máriával közösen: A városbarát család (Új Város, 2014). Előadások/videók: A családbarát város, Szeged, 2013; Kivéve a gyevi bírót (Építészfórum) Losonczi Anna építészmérnök. 2015-ben szerezte DLA fokozatát a BME Építőművészeti Doktori Iskolában építészet és észleléspszichológia témában. Tervezői és kutatói munkájáért 2012-ben Junior Prima díjat kapott. A 2014 óta működő Ginkgo-Zöld Építész Iroda egyik alapítója. Jelenleg kutató-tervező cég modell kifejlesztésén dolgozik, és a Georgia Institute of Technology (USA) építész karának vizuális észlelést kutató csoportjával együttműködésben kutat. Mizsei Anett építész. A SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karon végzett, mesterszakos diplomáját a PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karon szerezte meg. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen Markó Balázs DLA és Turányi Gábor DLA doktorandusz hallgatója, az Ybl Miklós Építéstudományi Kar oktatója építészeti írással 2011 óta foglalkozik. Nagy Gergely Domonkos PhD építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök. A SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karán adjunktus, építészettörténetet oktat. Főbb kutatási területei a barokk és a szakrális építészet. Pálinkás Edit művészettörténész, közgazdász, az ELTE Művészettörténeti Intézetében szerzett diplomát 2009-ben. Fő érdeklődési területe a színházépítészet és az akusztika. A Budapesti Corvinus Egyetemen 2012-ben szerzett közgazdasági diplomát. Több hazai és nemzetközi kulturális rendezvény szervezője, résztvevője. 2009–2011 között, majd 2013-tól a Magyar Építőművészet szerkesztője. Sulyok Miklós művészettörténész, a Budapest Galéria kurátora. Szakterülete a kortárs magyar építészet. 1993-98 között a Római Magyar Akadémia művészeti titkára, az RMA kortárs művészeti galériájának elindítója. 2002-ben a Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjának kurátora. Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/ tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001, 100 % kreativitás, I. Építészeti Nemzeti Szalon/Műcsarnok, 2014). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapítószerkesztője. 2014-ben Ybl díjat, 2016-ban Kiváló Művész elismerést kapott. Ulrich Tamás Norbert építészmérnök. 1980-ban diplomázott a BME Építészmérnöki Karán. 1980–1983 között Középületépítő Vállalatnál munkahelyi mérnök, majd 10 évig a Közti II. irodáján, Marosi Miklós műtermében tervező építészként dolgozott. 1993–1995 között a francia SAE Eiffage budapesti irodájának építésze, majd 1995-től a HAP Építésziroda Kft.-ben műteremvezető építész. Közben elvégezte a BME és a lyoni Jean Moulin Egyetem francia-magyar kétnyelvű menedzserképzését (1997). 2011-től a Magyar Építész Kamara titkárságán szakmai munkatárs. Varga Bianka építész. 2016-ban diplomázott a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékén. Tervezési tárgy és TDK-dolgozat keretein belül foglalkozott történeti kolostorépületekkel és hasznosításukkal. Jelenleg tervező építészként dolgozik. Zöldi Anna építész, színdinamikai szakmérnök, építészeti szakíró. A BME Építészkarán szerzett diplomát. Néhány év tervezőintézeti gyakorlat után magántervezéssel kezdett foglalkozni, elsősorban a belsőépítészet területén. 2004 óta publikál a szaksajtóban és a kulturális folyóiratokban. 2013-ban Ezüst Ácsceruza díjat kapott.

2017 / 01

____

éves tartalom 2016

____

2016 // 01

Terv

50 Napfénytető. Városi piac, Vodice – Götz Eszter

81 A budapesti Kossuth téri irodaház átalakítása.

53 Építészet Magyarország peremén. Közösségi

Szcéna

4 Középület – változó aspektusok – Götz Eszter

83 Szelíd ember, szelíd ház. Diplomamunka,

5 Szabadon vagy felelősen. Vélemény a családi házak

A nyílt ötletpályázat eredménye MOME, 2015 – Fenyvesi Bori

engedélyeztetésének eltörléséről – Tétényi Éva

gyümölcsfeldolgozó, Markóc – Holczer Veronika Utóirat | XVI.86.

57 Kisebb lépték, nagyobb változás. Andres Lepik Passzázs

Téma

85 Alejandro Aravena: Pritzker-díj 2016

59 Építészet Ausztriában a 20. és 21. században – egy

6 Tellurikus erő. Szent György templom, Debrecen,

86 Mese a városrehabilitációról. SEM IX. konferencia,

Józsa városrész – Meggyesi Tamás

64 Mavericks: a brit építészet törött öntőformái

12 A szintézis méltósága. A pécsi Klinika átalakítása

87 Re: konstrukció. A Hetedik Műterem kiállítása

66 Posztmodern Patyomkin. Skopje 2014 projekt

és bővítése – dr. Kiss Zsolt István

Budapest – Szabó Julianna – Cságoly Ferenc

előadása a MOME-n – Götz Eszter könyvről magyar szemmel – Szegő György – Szegő György

18 Indóházból köztér. A pécsi vasútállomás

87 Kulturális nagyberuházások 2016 – Szerdahelyi Júlia

88 Lőrinczi Edit belsőépítész – Tatai Mária

71 Max Fabiani, a Monarchia építésze

22 Átértékelődő városszerkezet. Déli pályaudvar:

88 Halmos Balázs– Marótzy Katalin: Műemlék, rajz,

74 A csend mint építészeti térkoncepció. Kontemplatív

– Pilkhoffer Mónika budai centrum – dr. Nagy Béla

kutatás – Götz Eszter

– Klein Rudolf – Boris Podrecca

26 Egységbe foglalva. Városháza és vasútállomás, Delft

88 Városliget – Város – Vár. MUT, 2015 – Götz Eszter

88 A Fény Mestere díj 2015

79 Xin chao Viet Nam – üdvözlet Vietnamnak. A BME

– Pálinkás Edit

Építészmérnöki Kar Építőművészeti DLA iskolájának

30 Szerethető játékosság. Buszváró, Szentgotthárd

– Mizsei Anett

terek napjaink templomépítészetében I. –

89 Hírek, díjak, kiállítások, pályázatok

tanulmányútja – Török Bence

34 Pompásan buszozunk. Autóbusz-állomás, Keszthely

– Okrutay Miklós

Passzázs

2016 // 02

38 Közel s távol.. Zselici Csillagpark – Fenyvesi Judit 44 Land art a világ tetején. Messner Mountain Museum,

Corones – Götz Eszter

81 Sacre Coeur női rendház. építészeti pályázat 1. díj 83 Gourmet Street Food pavilon építészeti pályázat 1. díj

Szcéna

85 Josef Frank: Against design – Szegő Hanna

48 Építő játék. Dévényi Antal-kilátó, Nagy-Kopasz hegy

4 Állami díjak és kitüntetések 2016. március 15.

87 Gábor Dénes-díj 2015: ifj. Kistelegdi István

– Okrutay Miklós

5 13. Nemzetközi Építészkongresszus – Zöldi Anna

52 High-tech és egyszerűség között. Családi ház,

6 8. Budapesti Építészeti Filmnapok – Zöldi Anna

87 Örömvonalak. Farkas Gábor építész albuma

Pécs, Mecsek-oldal – Radev Gergő

7 MOME Campus fejlesztési terv. A pályázat eredménye

56 Rejtett szakrális tengely. Szent Gellért hotel és

tanulmányi ház, Székesfehérvár – Dobó János

– Götz Eszter – Szegő György

88 Demo-polis – Götz Eszter Téma

88 Vízizrí. Munkáskultúra a Duna partján

60 A megmentett Kossuth-mauzóleum. Átadták a

10 Mértéktartó közelítések. Ópusztaszeri Nemzeti

88 Pier Luigi Nervi: építészet a sportért – Pálinkás Edit

Történeti Emlékpark – Zöldi Anna

felújított emlékhelyet – Szegő György

64 Építészek, archiváljatok! – Ulrich Tamás

18 Kapunyitás. A Ludovika Campus kollégiuma, Budapest

Búcsú

89 Zaha Hadid 1950–2016 – Szegő György

– Götz Eszter

24 Friss borkultúra. Anonym pince, Etyek – Török Ferenc

90 Kerényi József 1934–2016 – Szegő György

65 Az ötödik évgyűrű. Egy kis mustra 2015

24 Megtalált lépték. A visegrádi városháza felújítása

90 Hőnich Henrik 1941–2016 – Bálint Imre

Utóirat | XVI.85.

– Nagy Gábor

– Okrutay Miklós

67 A globális világ kihívásai. Előadás a MÉSZ Csütörtöki

32 Kibontakozó történelem. A Siklósi Vár műemléki

Iskolájában – László Ervin

70 Változó világ. A párizsi klímacsúcs holisztikus

38 Fekete gyémánt. Konferenciaközpont, Katowice

megközelítésben – Antal Z. László

helyreállításáról – Fejérdy Tamás – Götz Eszter

75 A mentális térkép és az észlelés kölcsönhatása.

42 Utazásra rendezve. MÁV szakszolgálati épületek, Vác

Építészet és pszichológia, kutatás és tervezés

46 Belülről kifelé. Nyaralóépület, Balatonszárszó

– Losonczi Anna

régi-új magyar építőművészet

– Botzheim Bálint – Szabó Levente

91 Hírek, díjak, kiállítások, pályázatok

2016 // 03

Terv

42 Körbeszalagozott vízcsepp. Kerékpárközpont

81 Luther kápolna terve, Pestszentlőrinc – Krizsán András

Szcéna

83 Zaubergarten – Varázskert. Családi napközi és

46 Zsinórmértékkel. Egészségház, Csomád

4 Jelentés a frontról – aektivátorok. Velencei magyar

óvoda, Svájc – Lévay Tamás, Jószai Ágnes

a Tisza-tónál – Bán Dávid – Csontó Sándor

50 Faltöredékből kibontakozó világok. Holokauszt

kiállítás – Szegő György

6 Év Tájépítésze Díj 2016

Passzázs

7 Néprajzi Múzeum a Városligetben. A tervpályázat

85 Szemtől szemben. Képek az elhurcolt szombathelyi

54 Megújult örökség. Wroclaw, Európa Kulturális

eredménye

zsidóság történetéből – Szegő György

emlékfal, Olaszliszka – Berényi Marianna Fővárosa 2016 – Pálinkás Edit

86 A Monarchia formaművészete. Két bécsi tárlat Téma

14 Kulturális emlékezeti kontúrok. Szent László Nemzeti

88 Rajzolt modern. Rudolf Weiss – Szegő György

57 A csend mint építészeti térkoncepció. Kontemplatív

89 A Dunánál. A BME doktori Iskola évkönyve

20 Térnyerés. Sopron, Várkerület megújítása

62 Folyamatos jelen. A Magyar Urbanisztikai Társaság

Emlékhely Látogatóközpont, Somogyvár – Baku Eszter

– Szegő György

– Götz Eszter

Utóirat | XVI.85.

terek napjaink templomépítészetében II. – Katona Vilmos

89 Vámossy Ferenc: A 20. század magyar építészete

26 Lassítás. Széll Kálmán tér rekonstrukciója, Budapest

67 Henszlmann Imre díj 2015. A Hap Galéria és

– Winkler Barnabás

– Götz Eszter

alapításának 50. évfordulójára – Körmendy Imre

89 Ernyey Gyula, Bozzay Dezső és pályatársai – Götz Eszter

32 Megfújt a Széll… Jegyzetek az új Moszkva térről

90 Káprázatos környezetünk. Farkas Imre fotókiállítása

69 A Nyárád vidékén. A Teleki Alapítvány határontúli

– Götz Eszter – Zeke Gyula

– Götz Eszter

Winkler Barnabás köszöntése – Lővei Pál műemlékgondozási konferenciája, 2016 – Nagy Gábor

34 Vásárcsarnok, mint közösségi tér. A Klauzál téri

90 Közösségépítészet. Jeney Lajos életmű-kiállítása

72 A szerb szocialista modernizmus. A titóizmus

90 Moholy-Nagy: Future Present – Pálinkás Edit

csarnok rekonstrukciója, Budapest – Csontó Sándor

38 A megújulás jele. Információs pavilon a budapesti

Kálvária téren – Okrutay Miklós

építészeti képe – Lovra Éva

77 Akciószerű építészeti beavatkozások. A raumlabor91 Hírek, díjak, kiállítások, pályázatok

42 Árnyék-sorsok. Munkaszolgálatosok emlékműve a

berlin pneumatikus projektjeinek elemzése

– Hory Gergely

Teleki téren – Szepes Hédi

2016 // 04

44 Pozsonyi kifli. Pozsony új fejlesztései – Borsos András 46 Furnitecture. Magyar stand a Lipcsei Könyvvásáron

– Mátrai Péter

Terv

81 Csontváry Múzeum elhelyezése pályázat 1. díj Szcéna

83 Fenntartható piactér Casablancában. S.ARCH

50 Sugár a mélyben. NRHT Látogatóközpont, Bátaapáti

4 A MÉSZ új elnöke – Krizsán András DLA

6 15. Velencei Építészeti Biennálé II.

– Botzheim Bálint

54 A kő ereje. Lakóépület átalakítás, Tihany – Kerner Gábor Utóirat | XVI.87.

A nemzetközi mezőny – Szegő György

„Jövő Építészete” konferencia II. díj

Passzázs

9 Liget Projekt tájépítészeti pályázat.

85 Translocation – Transformation. Ai Weiwei kiállítása,

A díjnyertes pályaművek bemutatása

Bécs – Szegő György

57 Promenadológia. A séta költészete az urbanisztikában

12 Fénytengely. Csete György (1937–2016) életére,

87 Friedrich Kiesler: A művészet hosszú, az építészet

– Meggyesi Tamás

halálára és művészetére – Sulyok Miklós

végtelen – Szegő György

89 Dubravka Đukanović: Vajdasági római katolikus

63 Csendesség. A csend szerepe a kortárs szakrális Téma

67 Életmű-gondozás. Carlo Scarpa (1906–1978) egy

14 Megtalált középpont. Digitális Erőmű és Nemzeti

90 Ázbej & Ázbej, Műcsarnok

90 Builders / Építők. Szemléletformálás és közösségterem-

építészetben – Schneller István évtizeddel a centenárium után – Klaniczay Péter

Filmtörténeti élménypark, Ózd – Götz Eszter

templomok építészete 1699–1939 – Hadik András

72 Kisvárosi lakótelepeink. Bökényalj Csongrádon

22 Tudásközvetítés felsőfokon. Almásy kastély Láto-

90 Ébli Gábor: Muzeumánia – Götz Eszter

– Balla Regina

gatóközpont, Gyula – Pálinkás Edit

75 Modrai képeslap. Vidéki térségek a 21. században

28 Helyek Egerben: Valide Szultána fürdő védőtetője;

– Szabó Julianna

Ellátó – Arkt Művészeti Központ, Eger – Okrutay Miklós

76 Eszközkeresés. Építészeti fenntarthatóság elméletben

34 Első képkocka. MOME Műhelyház, Budapest

és gyakorlatban – Török Bence

38 Bontás helyett. Bige Holding Irodaház, Nyíregyháza

éves tartalom // 2016

Búcsú

91 In memoriam Tiba János

– Botzheim Bálint

79 Vályog Workshop. Hogyan közelítsük meg a vályogot, mint építőanyagot tudományosan? – Bihari Ádám

tés – szociális építészet a 21. században – Götz Eszter

91 Hírek, díjak, kiállítások, pályázatok

– Győrffy Zoltán

2017 / 01

2016 // 05

82 A Magyar Állami Operaház és Erkel Színház műhely-

52 Jel a kukoricásban. Time box pavilonok, Mikháza,

Románia – Pálinkás Edit

házaés próbacentruma, Budapest – Marosi Miklós

Szcéna

84 Ötletpályázat a Múzeumkert rehabilitációjára.

54 Idősíkok összjátéka. Kultúrpalota, Blaj, Románia

4 Építészet Világnapja 2016 – Design a better world!

A TÉR-TEAM Kft. I. díjas terve

– Pálinkás Edit

6 Török Ferenc 80 – Építészet és hitvallás – Szegő György Utóirat | XVI.85.

Passzázs Téma

86 Vár-rekonstrukció. A prágai vár és Plečnik

57 Utóirat: 90 – Botzheim Bálint

8 Varázsdoboz. Meséskert óvoda, Budapest, Angyalföld

58 Olasz tégla Debrecenben. Jost Ferenc pályaképe

88 Négy nap. Beszámoló az MMA Építőművészeti Tagoza-

14 Egyensúlyozás. Pécsi Tudományegyetem, Klinikai

63 Memento. Emléksorok Kaffka Péter gödöllői

– Okrutay Miklós

– Szegő György tának felvidéki tanulmányútjáról – Turányi Gábor

– Térey János

89 Laudáció Häider Andrea fotóművész kitüntetéséhez.

18 Hagyománytisztelet, tudatosság, igényesség. Rákóczi-

67 Tipológiai párhuzamok – párhuzamos tipológiák.

90 Magyar Formatervezési Díj

A magyar városok szerkezeti típusai 1867–1918

90 Elytra Filament Pavilon – Borsos András

között – Lovra Éva

Központ Onkoterápiás Intézet – Schrammel Zoltán Aspremont kúria rekonstrukciója, Mád – Kovács Ágnes

24 Paksi Odüsszeia. A Városi Múzeum felújítása és

91 Hírek, díjak, kiállítások, pályázatok

2016 // 06

– Török Szabolcs Bence Látogatóközpont, Nagykörű – Götz Eszter

– Herbszt Csilla, Komlósi Bence

75 Paradicsomi kert a puccs árnyékában. Expo

2016 kertészeti világkiállítás, Antalya – Lővei Pál

78 Építészet és belsőépítészet párbeszéde. XIX.

40 Az újragondolt cseresznyéskert. Ökoturisztikai

Daniel Schwartz és az Urban-Think Tank

közönségfogadó épülete, Szigetvár – Ulrich Tamás

38 A lajtorja első foka. Krematórium, Nagytétény

nyaraló együtteséről – Prakfalvi Endre

74 Fotósként az építészet világában.

bővítése – Kerékgyártó Béla

32 Civitas Invicta – a „leghősiesebb város”. Vármúzeum

Magyar Építészetért Érem 2016 – Finta József

Szcéna

44 Hiedelem-építők. Biobrikett-szárító, Monor

4 Pro Architectura díj 2016

BOT konferencia, Zsennye – Márton László Attila

6 Párbeszédkísérlet. MÉSZ Esték – Merre tovább,

Terv

46 A repülő labda íve. Gammel gimnázium bővítése,

Római-part? – Beliczay Zsuzsa

81 A Váti-tó legendája. SZIE alkotótábor, 2016

7 A Mesteriskola XXIV. évfolyamának kiállítása elé

83 Lélekfürdő, Szabadka.

– Marosi Bálint Hellerup, Dánia – Götz Eszter

50 Majdnem-bizarr megnyitások. Lakóház, Debrecen

– Arnóth Lajos

– Kőszeghy Attila

54 Mérték és lépték. Lakóház, Szentendre – Dénes Eszter

– Köninger Szilárd, Tárai Ádám MÉSZ–MÉK Diplomadíj 2016 – Lality Áron

Téma

8 Identitástükrözés. A CEU épületbővítésének

Passzázs

I. üteme Budapesten – Dudics Krisztián

85 Csak tiszta forrásból: mielőtt a páva fölszáll

57 Smart City. Várostervezés az adatok bűvöletében

16 Az ősök helye. Rudapithecus Látványtár, Felsőtelekes

86 Kósa Zoltán építész kiállítása, FUGA

Utóirat | XVI.85.

– Szczuka Levente

– Botzheim Bálint

– Magyar Péter

63 Űrépítészet. A határterületek kutatása

22 Együtthangzás. Koncertterem, Pannonhalma

88 Cseh Építészeti Nagydíj 2016 – Mikó László

– Botzheim Bálint

– Pálinkás Edit

– Ferkai András

69 Aquincum-futamok – Zeke Gyula

26 Élővár – Füzér. Az Alsóvár újjáépítése és a

89 Széplaky Gerda: Diverzív építészet – Götz Eszter

73 A BME Középülettervezési Tanszékének kiállítása

89 A tervezés útvesztője. Építész workshop közép-

Felsővár fejlesztése – Szegő György

34 Folytonossá tett múlt. A szászvári középkori vár

74 Középületek közvetlen közelségben – Götz Eszter

89 DesignEuropa-díj 2016

76 Henrieta Moravčíková: Friedrich Weinwurm

38 A méltóság visszafoglalása. Az egri érseki palota

– Mácsai Pál

Architect – Klein Rudolf

78 Török Ferenc kiállítása elé – Winkler Barnabás

rekonstrukciója – Okrutay Miklós főépületének rekonstrukciója – Losonczy Anna

42 Rejtett szépség. Pest-Buda Hotel, Budapest

46 Élő egyszerűség. Kiállító- és rendezvényház, Villány

81 Karátson Gábor Emlékpont. Lakásmúzeum,

50 Üzenet. Erdei kilátó, Surrey, Anglia – Götz Eszter

régi-új magyar építőművészet

Búcsú

90 Kubinszky Mihály 1927–2016 – Winkler Barnabás

– Götz Eszter

Terv

Budapest – Somogyi Pál

iskolásoknak – Baku Eszter

– Radev Gergő