Hungarian Architecture 2017/2 by Hungarian Architecture

régi-új magyar építőművészet // hungarian architecture | 2017 / 02 MTA Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóház / Research Centre of Arts and Social Sciences,Budapest – Noll Tamás, Madzin Attila, Golda János • MTK Stadion / Stadium, Budapest – Bordás Péter • Önkormányzati ügyfélközpont / Customer Centre, Kőbánya – Lukács István, Vikár András, Gál Árpád • Bölcsőde / Day Nursery, Nagykovácsi – Földes László • ArtKazal, Mórahalom – Nagy Csilla, Tóth Zoltán • Kerékpáros központ, helytörténeti múzeum / Cyclists’ Centre, Local History Museum, Szerencs – Salamin Miklós • Beck-Dégenfeld kastély / Degenfeld-Schonburg Castle, Téglás – Heppes Miklós • A kegytemplom környezetének fejlesztése / The Development of the Surroundings of the Pilgrims’ Church, Máriapócs – Salamin Ferenc, Salamin Pál • Reptár Hadászati Repülőgép Múzeum / Museum of Military Aircrafts, Szolnok – Keresztes Béla

2017

Utóirat // post scriptum | xvII. évfolyam / 92. szám Beszélgetés Török Ferenccel / Ferenc Török Interview – Vukoszávlyev Zorán • Szocialista spektákulum? / Socialist Spectacle? – Hornyik Sándor • Budapest Klub / Budapest Club – Vitányi Iván • Közösség és építészet / Community and Architecture – Fazekas Katalin • Fablab, Barcelona – Botzheim Bálint • A kifejezhetetlen, a megfoghatatlan és a szakrális építészet / The Inexpressible, the Intangible and Sacred Architecture – Schneller István • Egy kis mustra – Nagy Gábor

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | xvII. 92.

1580 Ft

CsúCsteChnológia a kivitelezés támogatásában A különböző szakágak közötti megbízható és folyamatvezérelt ütközésvizsgálat a kivitelező és építőipari beruházó cégek számára komoly hatékonyságnövelést és jelentős költségcsökkenést eredményez. A Solibri Model Checker a világ egyik legfejlettebb, platformfüggetlen megoldása.

A Solibri ütközésvizsgáló, modell megfeleltetési, valamint kivitelezés-követő megoldásai szolgáltatásként is elérhetőek.

Magyarországi forgalmazója a GRAPHISOFT

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2017 | 02

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

M A G YAR ÉPÍTŐ M Ű VÉSZET / / H u n g a r i a n Ar c h i t e c t u r e

Noll – Madzin – Golda • Bordás • Lukács – Vikár – Gál • Földes • Nagy – Tóth • Salamin M. • Heppes • Salamin F. – Salamin P.

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

RÉGI-ÚJ

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata 1903-tól cultural magazine of the Association of Hungarian Architects since 1903

Előfizetési felhívás 2017 2017-ben a régi-új Magyar Építőművészet folyóirat évi 6 lapszámmal, kéthavonta jelenik meg, minden számban UTÓIRAT elméleti melléklettel. A 2017-ben megjelenő 6 lapszám előfizetési díja változatlanul 8.700 Ft. Egy lapszám ára: 1.580 Ft Diák előfizetés: 6.600 Ft

naptar.meonline.hu É p í t é s z e t i e s e m é n y n a p tá r a m e o n l i n e . h u - n !

A diákkedvezmény igényléséhez kérjük a beszkennelt diákigazolványt elküldeni a szerkesztőség email címére: epitomuveszet@gmail.com Külföldi előfizetés egy évre: európai országokba: 87 EUR, tengerentúlra: 128 USD Szívből reméljük, hogy 2017-ben is a folyóiratunk olvasójaként és előfizetőjeként számíthatunk Önre! − A szerkesztők

webshop.meonline.hu webshop a meonline.hu-n! Előfizethető a szerkesztőségben, vagy átutalással a Magyar Építőművészek Szövetsége K&H Bank 10201006-50197952 számú bankszámlájára. Számlaigényét kérjük a szerkesztőség email címén jelezze: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőség: Építészek Háza – Magyar Építőművészek Szövetségének székháza, 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. +36 1 3182444 (116-os mellék), +36 70 6149404 epitomuveszet@gmail.com

Arnóth Lajos: „... a ház a földbe gyökerezik, mint egy fa. Egy házat nem lehet fotó alapján megnézni, oda kell menni, meg kell tapogatni, végigjárni, megnézni a történetét.” Callmeyer Ferenc: „Építésznek lenni gyönyörű mesterség, de a társada lom kulturáltságának a függvénye, hogy milyen az építészet.” Csomay Zsófi: „Vannak azok az építészek, akik minden lehetőséget átgondolva rengeteg energiát ölnek egy ház megtervezésébe, ami aztán a házból masszívan sugárzik.” Finta József: „Az az építész, aki felnőtté válik és elhagyja a gyerekkort, azonnal hagyja abba az építész tevékenységet. A felnőttek nem alkalmasak arra, hogy játszanak – nem szabad felnőni.” Kévés György: „Az építész egy életen át tanul - egy jó építész gondját viseli a házának, amíg le nem bontják.” Kuba Gellért: „Az épület rendkívül érdekes mérnöki létesítmény, amely ben nem az architektúra a döntő, hanem az, ami az épületben történik...” Sylvester Ádám: „Amíg egy ház felépül, az építésznek módja nyílik millió dolgot elmondani a világról - nem a ház megszületése az érdekes, hanem az, hogy mire lehet majd használni.” Török Ferenc: „…óriási kultúr-erő az építészet. Nem formákon, hanem gondolatokon keresztül kell megközelíteni a feladatot.” Vadász György: „A szépség az hatalom - amikor a futtatott vonalakból a ház gondolata jut eszembe. Ennél nagyobb varázslat nincs.” Vámossy Ferenc: „Az építészet – mint minden tanulás – hálókészítés, de csak akkor tudom, hogy miből áll a háló, ha a csomópontjait jól ismerem.” Részletek a Magyar Építőművészek Szövetsége által 2016–2017 folyamán készített, Ház+Mesterek című építészeti portréfilm-sorozatból

régi-új magyar építőművészet

2017 / 02

____

2 régi-új Magyar Építőművészet Alapítva 1903 A Magyar Építőművészak Szövetségének kulturális folyóirata.

tartalom content

____

MÉ 2017/02. szám ISSN 1785 – 282X Lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: +36 1318 2444 Mobil.: +36 70 6149404 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés: Schäffer Zsuzsa, kedd 9-12 óráig Felelős kiadó: Krizsán András DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: Szegő György DLA Főmunkatárs: Botzheim Bálint Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor Utóirat alapítva 2001 Alapító főszerkesztő: Szegő György DLA Szerkesztők: Götz Eszter, Pálinkás Edit Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Grafika: Kludovácz András Nyomtatás: Print City Europe Zrt. HIRDETÉSFELVÉTEL: Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: +36 20 4849044 WEBOLDALUNK: www.meonline.hu FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

08 szcéna // scene

Állami díjak és kitüntetések, 2017. március 15.

______________________________________________________________

Prizes Awarded by the Hungarian State, March 15th, 2017 Friss ötletek. 14. Nemzetközi Építészkongresszus, 2017 – Szegő György, Botzheim Bálint

________

Brand New Ideas. 14th International Architects’ Congress, 2017 – György Szegő, Bálint Botzheim Magánterek és közügyek. 9. Építészeti Filmnapok – Götz Eszter_________________________________________ 6 Private Spheres and Public Affairs. 9th Film Festival of Architecture – Eszter Götz téma // theme

Leköltözés a Várból. MTA Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóház, Budapest – Szövényi Anna

______________________________________________________________________________________

Moving out from the Castle. MTA Research Centre of Arts and Social Sciences, Budapest – Anna Szövényi Kapszulába zárt stadionélmény. MTK Stadion, Budapest – Bán Dávid

_ ______________________________

Sta dium-Feeling Enclosed in a Capsule. MTK Stadium, Budapest – Dávid Bán Egyszerűen és elegánsan. Önkormányzati ügyfélközpont, Budapest, Kőbánya – Tatai Mária

_ _____

Simply and Elegantly. Local Government and Customer Centre, Budapest, Kőbánya – Mária Tatai Falusi léptékben maradni. Bölcsőde, Nagykovácsi – Bechtold Ágnes

_________________________________

Staying in the village scale. Day Nursery, Nagykovácsi – Ágnes Bechtold Építészet határhelyzetben. ArtKazal, Mórahalom – Mizsei Anett

_ ______________________________________

Architecture in a Borderline Situation. ArtKazal, Mórahalom – Anett Mizsei Cukorraktár csokoládéillattal. Kerékpáros turisztikai központ és helytörténeti múzeum, Szerencs – Madár Ivett

_________________________________________________________________________________________

The Chocolate Odour of a Sugar Store. Cyclists’ Tourism Centre and Local History Museum, Szerencs – Ivett Madár A jövőbe mentett múlt. Beck-Dégenfeld kastély rekonstrukciója, Téglás – Nagy Gábor

___________

Past salvaged into the future. Reconstruction Project of Degenfeld-Schonburg Castle, Téglás – Gábor Nagy ___________

_ ________________

A hit távlatai. A kegytemplom környezetének fejlesztése, Máriapócs – Botzheim Bálint Perspectives of Faith. The Development of the Surroundings of the Pilgrims’ Church, Máriapócs – Bálint Botzheim Pilóta leszek. Reptár – Hadászati Repülőgép Múzeum, Szolnok – Okrutay Miklós I’ll be a Pilot. Reptár, Museum of Military Aircrafts, Szolnok – Miklós Okrutay Megújuló emlékezet. Párbeszéd Központ, Nemzeti Múzeum, Szczecin – Pálinkás Edit Renewed memory. National Museum’s Dialogue Centre, Szczecin – Edit Pálinkás

régi-új szcéna magyar // scene építőművészet

_ __________

utóirat // post scriptum

Minták és képek. Beszélgetés a 80 éves Török Ferenccel az 1970-es évek hazai templomépítészetéről – Vukoszávlyev Zorán, Garai Gréta

________________________________________

Samples and Images. On Hungarian church architecture with Ferenc Török, aged 80 – Zotán Vukoszávlyev, Gréta Garai Szocialista spektákulum? Emlékmeghatározás. A szocialista művészet jelképei – Hornyik Sándor ______ 61 A Socialist Spectacle? Definition of the Memory. Symbols of socialist realism – Sándor Hornyik A Budapest Klub húsz éve. Konferencia a Budapest Klub Planetáris Tudat Kiáltványa aláírásának 20. évfordulója alkalmából – Vitányi Iván

_____________________________________________________

20 Years of Budapest Club. Conference at the Hungarian Academy of Sciences – Iván Vitányi Közösség és építészet. Komplex tervezői megközelítések – Fazekas Katalin

________________________

Community and Architecture. Complex Designing Approaches – Katalin Fazekas ________________

_____________________

Közösségi műhelyek. Fablabok és a barcelonai FAB10 fesztivál – Botzheim Bálint Community Workshops. Fablabs and Fab10 Festival, Barcelona – Bálint Botzheim A kifejezhetetlen, a megfoghatatlan és a szakrális építészet – Schneller István

The Inexpressible, the Intangible (Space) and Sacred Architecture – István Schneller _______________________________________

_ _______________________________________________________

Három tételben. Egy kis mustra, Budapest, 2016 – Nagy Gábor In Three Stages. A Brief Survey, Budapest, 2016 – Gábor Nagy terv // plan

Szélfújta ikon. Előadóterem, Riga – Magyar Péter Wind-Blown Icon. Auditorium, Riga – Péter Magyar

Monostor-malom, Pásztó. MÉK-MÉSZ diplomadíj – Varga Bianka

_____________________________________

Monostor Mill, Pásztó. MÉK-MÉSZ Diploma Award – Bianka Varga passzázs // passage

Kaesz Gyula-kiállítás, FUGA, 06. 08. – 06. 25. – Malustyik Mariann Két építészeti kiállítás Bécsben – Szegő György

___________________________________

__________________________________________________________

_______________________________

________________________________________________________________

Építészet & oktatás. BME Építőművészeti Doktori Iskola – Götz Eszter Budapest100. Nyitott házak a Duna-parton

_________

_________________________________________

Tettek ideje. Lakhatási mozgalmak a 20. században, Kassák Múzeum, 01. 26. – 04. 02. Pusztai László művészettörténész 1944–2017 – Hadik András

Hírek, díjak, kiállítások, pályázatok____________________________________________________________________________ 91 Lapszámunk építészei___________________________________________________________________________________________ 92 Lapszámunk szerzői_____________________________________________________________________________________________ 96

40 A borítón a mórahalmi ArtKazal épülete látható. Építészek: Nagy Csilla, Tóth Zoltán, fotó: Bujnovszky Tamás

2017 / 02

____ szcéna scene

____

Állami díjak és kitüntetések 2017. március 15. ___

Az építész szakma állami kitüntetéseit 2017. március 15. alkalmából Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter adta át a Várkert Bazárban. Az építészeti tevékenység elismeréséért járó legmagasabb kitüntetést, az Ybl-díjat idén Bata Tibor, Demeter Nóra, Kovács Csaba, Varga Csaba és Vonnákné Tanos Márta építészek vehették át. Az alábbiakban a hivatalos méltatásokból idézünk: Bata Tibor „…Munkái szerte az országban, elsősorban kistelepüléseken igényes, a helyi léptékhez, szokásokhoz, hagyományhoz igazodó érzékeny felfogást mutatnak, falusi, kisvárosi középületei nélkülözhetetlen, közvetlen, barátságos környezetet biztosítanak. Tevékenységével jelentős mértékben hozzájárul a fejlődésben lemaradt vidékek kulturális színvonalának emeléséhez, a súlyos hátrányok enyhítéséhez…” Demeter Nóra „…Alkotásait különleges nyitottság, az építészet mindenkor egyetemes, mindemellett helyi értékeinek, sajátosságainak figyelembevételével ötvözött hihetetlen szak-

mai elmélyültség és természetéből fakadó érzékenységen alapuló belső igényesség jellemzi. Munkáit következetesen a belsőből a külső felé haladva építi fel. Figyelme a nagy lépték esetében is a finom részletek felé fordul…” Kovács Csaba „…praxisában, és az építészeti oktatásban végzett tevékenysége során a gondosság és kreativitás ritka ötvözetét figyelhetjük meg. A tradíció megtartására és az innovatív gondolatok beemelésére irányuló törekvései olyan hiteles építészeti magatartás és teljesítmény, melyre már a nemzetközi szakmai közösség is felfigyelt, amit számos külföldi elismerés bizonyít.” Varga Csaba „…építészete egyedi a mai magyar architektúrában. Belülről jövő egyértelműséggel tudja ötvözni a hagyományt, a történeti karaktert és a modernséget. Erős, határozott és egységes stílus az övé, de mégis emberi léptékű, nagyon szerethető és élhető. Építészetében az alaprajzok logikussága és kiérleltsége – melynél a funkcionalitás egyben Wright-i térszervezéssel ötvöződik – a tömegformálás rafinált és mozgalmas térbeliségével párosul…” Vonnákné Tanos Márta „…a magyarországi minőségi villaépítészet kiemelkedő építésze, aki férjével, Vonnák Jánossal és lányával, Vonnák Katalinnal a nyolcvanas évektől meghatározó szerepet játszik ezen a területen. Mai világunkban, amikor a tehetős megrendelői kör jelentős része igénytelen csillogást és értéktelen építészeti gesztusokat vár el a tervező

építésztől, Tanos Márta tudatosan kíván példát mutatni arra, hogy az anyagi lehetőség párosulva az értékteremtő tervezői szándékkal, magas szintű építészeti értéket képes felmutatni…” A Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatát kapta Kiss Lajos építész, vezető tervező a minőségi épített környezet megvalósítása mellett a magyar városépítészeti kultúra megőrzését is szolgáló, számos dél-alföldi település rendezési tervét magába foglaló, magas színvonalú munkájáért. Műemlékvédelemért Forster Gyula-díjat kapott Czeglédyné Levárdy Henriette építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök és dr. Szikra Éva táj- és kertépítész mérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. Miniszteri Elismerő Oklevelet kapott Kolossa József DLA, a Miniszterelnökség Stratégiai Ügyekért Felelős Államtitkársága Területrendezési és Településügyi Főosztály vezetője, Sisa Béla Zsolt, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Szolnoki Járási Hivatala Hatósági Főosztálya műemléki szakügyintézője, valamint Tarnai Gergely, a Miniszterelnökség Stratégiai Ügyekért Felelős Államtitkársága Építészet-stratégiai Főosztály vezetője. Gratulálunk a díjazottaknak!

Prizes Awarded by the Hungarian State March 15th, 2017 The award ceremony of prizes of architecture awarded by the Hungarian state was held on March 15th, 2017. János Lázár, the head of the prime minister’s office handed over the prizes in Várkert Bazaar. Ybl Prize, the most prestigious official recognition for the activities in architecture went to architects Tibor Bata, Nóra Demeter, Csaba Kovács, Csaba Varga and Mrs. Vonnák, Márta Tanos. The civil degree of the Hungarian Golden Medal of Awards was awarded to architect Lajos Kiss. Forster Gyula Prize went to architect Mrs. Czeglédy, Henriette Levárdy, specialized in the protection of historic buildings, and dr. Éva Szikra, landscape architect, specialist of the protection of historic buildings. A certificate of recognition of the minister was awarded to József Kolossa DLA, Béla Zsolt Sisa and Gergely Tarnai.

Fotó: Csanády Pál

régi-új magyar építőművészet

Friss ötletek 14. Nemzetközi Építészkongresszus Várkert Bazár, 2017. 03. 10. ___

szöveg text:

Szegő György, Botzheim Bálint Fábry Anna

fotók photos:

___

Az idei Építészkongresszus a Magyarországon legújabban készült vagy készülőfélben lévő építészeti nagyprojektek kapcsán a „friss ötletek” jegyében vizsgálta a szakma pillanatnyi és hosszabb távú helyzetét, az Artifex Kiadó és a MÉSZ támogatásával. Az egész napos előadássorozat megnyitója hármas felvezetéssel indult. Elsőként Füleky Zsolt helyettes államtitkár az állami építészeti stratégiáról beszélt, részletesen elemezve a főépítészek urbanisztikai szerepét és kiemelve a vitathatatlan eredményt, miszerint sikerült „leporolni” a Pro Architectura díjat. Arra is kitért, hogy folyamatban van egy jelentős díj előkészítése az építészetoktatás területén működő szakemberek részére. Ezután Thomas Moschig osztrák kulturális attasé mél-

Krizsán András DLA előadása

tatta a két ország üzleti kapcsolatait, különös tekintettel a mottóban kiemelt „friss ötletek” fontosságára a fenntarthatóság területén, a regionális érdekekre. Számunkra is érdekes: Bécs 2018-ban lezárja a további toronyházépítést. Harmadikként a kongresszus moderátori szerepét is ellátó Krizsán András, a MÉSZ elnöke az évente megrendezett találkozót az architekton–irányelv–teremtés etimológiai értelmezéssel emelte el a médiapiac síkjáról. Hamvas Béla fizikai-metafizikai szublimációjának parafrázisához, a mérnöki munka számaihoz az építészeti alkotás arcát, metafizikáját párosította. Végül felolvasta Deniz In-

ceday, az UIA 2-es régió elnökének üzenetét. A délelőtti ülésen a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja stratégiai főigazgatója, Dr. Schneller Domokos a középtávú sportlétesítmény-fejlesztések kapcsán bemutatta a „Kemény Ferenc fejlesztési program” 11 témáját. Kiemelte az egykori óbudai Gázgyár telepén építendő Velodromot, a 15 ezresről alkalmanként 55 ezresre bővíthető Atlétikai Stadiont a Rákóczi-híd alatt, illetve az ÉszakCsepelre szánt multifunkcionális szabadidő parkot és az egyetemi kollégiumi negyedhez kapcsolódó, utóbbi elemeket összekötő hidat. A Galvani hídra kiírandó több pályázathoz Wesselényi-Garay Andor fűzött gondolatokat. Történeti példákkal írta le a mérnöki munka leválását az építészetről, és Santiago Calatrava, illetve Marc Mimram munkái nyomán a hidakra építészeti karakterű pályázati kiírást javasolt. Ferencz Marcel a 2017-es úszó világbajnokságra tervezett Duna Úszóarénához fűzött rövid bevezetőben azt – a bodrogkeresztúri Hunfürdő kapcsán megerősödött – felismerését kapcsolta, hogy az „épületeket ki lehet faragni”. Az előadás alkotáslélektani dimenzió-ban kívánt hatni, ars poeticaként, ami sokakat megérintett, de az urbanisztikai lépték, a formálás kérdéseire nem adott választ. A kávészünet után következett Andrej Kalamar szlovén építész slide-showja. „A kecskeóltól a felhőkarcolóig” mottónak megfelelő tartalommal mutatta be cégének teljesítmé-

Sven Jonke előadása

szcéna // scene

2017 / 02

nyét. A nap szenzációja Sven Jonke (Numen For Use, Berlin Zágráb) volt. A design alkotócsapat hamar megtalálta a színházi látvány kísérleti terepét, és ragasztószalagból, majd hálókból kézzel épített fantasztikus bejárható felületeket terveznek. Számítógép nélkül, taktilis erőkkel komponálnak. Valódi színpadi akcionizmussal élnek, mintáik között ott vannak Josef Svoboda 1970-es évekbeli munkái, vagy a mai budapesti Élőkép társulat előadásai. A délutáni ülésen mindezek után némi lehiggadást hozott az osztrák építészpáros, Dieter Henke és Marta Schreieck bemutatkozása. Különlegessége miatt emelném ki egy 1930-as években épült síszálló felújítását-bővítését, melyet eredetileg Lois Welzenbacher tervezett. Utolsó projektként a Bécsben épült, kortárs formanyelven fogalmazott Erste Bank központot mutatták be. A következő sztárelőadó Sou Fujimoto nem tudott személyesen eljönni, őt csak videón láthattuk. Kifejezetten a kongresszusra készült az interjú, amely végül személyessé és élményszerűvé tette ezt a formátumot. A „kérdezz–felelek” és a filmfelvételből adódó távolság alkalmat adott rá, hogy alaposan megfigyeljük Fujimoto alkotói intelligenciáját és szerénységét. Csanády Pál beszélgetett az építésszel munkáiról, munkamódszeréről, gondolkodásmódjáról. Befejezésként a Ligetbe tervezett Zene Házáról is szó esett. A kávészünet után került sor a Sivatagi Kőrózsa díj átadására. Idén Domokos Gábor és Várkonyi Péter, a Gömböc feltalálói lettek érdemesek a kővirágra, melyet Timon Kálmán építészmérnök, a díj alapítója adott át. Utolsó előadóként John Tuomey és Sheila O’Donnell, a CEU új épületének tervezői mutatták be három projektjüket. A téglaarchitektúra értő alkalmazását ismerhettük meg a Londonban található LSE diákközpont épülete kapcsán. A Glucksman egyetem galériája ös�szművészeti igénnyel készült, ezt a faburkolat kiképzése is jelezte. Végül az CEU új budapesti épületére tértek rá. Elmondták, hogy a tervezés során több budapesti épületet is tanulmányoztak, köztük Lajta Béla Rózsavölgyi házát és a Parisiana mulatót. A CEU ír-magyar koprodukcióban jött létre, a magyar építészcsapat a Teampannon iroda tervezői közül került ki. Az előadás után az érdeklődők a tervezőkkel közösen járták végig az épületet.

régi-új magyar építőművészet

Brand New Ideas 14th International Architects’ Congress, 2017 Várkert Bazaar, 10. 03. 2017 This years architects’s congress examined the state of the profession both at present and in the long run apropos of the most recent major architectural project sin Hungary with special regard to „brand new ideas”. The whole-day series of lectures were held by Zsolt Füleky, deputy secretary of state, Thomas Moschig, the cultural attache of Austria, András Krizsán, the chairman of AHA, Dr. Domokos Schneller, startegy manager of the Primary Governmental Investments Centre, Andor Wesselényi-Garay, Marcel Ferencz, as well Andrej Kalamar from Slovenia, Sven Jonke from Croatia, Dieter Henke and Marta Schreieck from Austria, John Tuomey and Sheila O’Donnell, a duo of architects from Ireland as lecturers, as well as Sou Fujimoto from Japan who presented a video interview.

Magánterek és közügyek 9. Építészeti Filmnapok, 2017. 03. 02. – 03. 05. ___ szöveg text: Götz Eszter ___

Kilencedik alkalommal rendezte meg a Kortárs Építészeti Központ az Építészeti Filmnapok vetítés- és rendezvénysorozatát. Évről évre nagyobb érdeklődést kelt az építészeti filmek témája, annyira, hogy az idén a fesztivál központjaként működő Toldi mozi pénztára fölött a tábla naponta többször is megjelent: „Minden jegy elkelt.”

Frei Otto kísérleti térmodellje. Részlet Joshua V. Hassel filmjéből

Nemrég lezárult életműveket bemutató dokumentumfilmek és lakótelepek sorsát pásztázó mozik, egyszemélyes felderítő túrák és nagyszabású társadalmi problémák elemzései – az idén is nagyon széles volt a válogatás. A legnagyobb érdeklődést persze a tavaly elhunyt Zaha Hadiddal 2013-ban készített életmű-portré vonzotta, sok apró részlettel, vallomással arról, hogyan lett a bagdadi származású matematikusnőből Londonban a világ legismertebb építésze. Remek képet festett az előző évben búcsúztatott Frei Otto innovatív szerepéről Joshua V. Hassel rendező portréfilmje, amelynek filmnyelvi eszközei ugyan egy jó negyedszázados hagyományhoz ragaszkodtak, de szellemisége gyönyörűen megragadta Otto életművének jelentőségét. Külön blokkba kerültek a modernista építészeti örökség ellentmondásaival foglalkozó filmek, közülük kiemelkedtek Heinz Emigholz német rendező kísérleti nyelven megszólaló, gyakran narráció nélküli filmesszéi, illetve az 1920-as évek bécsi Werkbund kísérletének további sorsával foglalkozó osztrák film. Idén először két játékfilm is felkerült a fesztivállistára: Ben Wheatley 2015-ös antiutópiája (High-Rise) egy toronyház rémálomszerű közegében játszódik, a román újhullámos rendező, Cristi Puiu 2016-os mozija, a Sieranevada pedig egy nálunk is nagyon ismerős problémát, a panelban összezárt családok drámáját dolgozza fel. Alig ismert világról közvetít Alysa Nahmias és Benjamin Murray 2011-ben

szlovák filmek is kerültek, ezeket a rendezők a Közép-európai Építészeti Filmcsere projekt filmtárából válogatták. A fesztivál látogatottsága, a bemutatott filmek színvonala évről évre egyre nyilvánvalóbb módon jelzi, hogy az építészet témája Magyarországon mennyire nincs a helyén. Miközben egyre határozottabban uralja a mindennapjainkat, inkább kérdések kapcsolódnak hozzá, mint állítások. Állami intézményrendszere esetleges, saját múzeuma egyre távolodni látszik a megvalósulás esélyétől, a közmédiában alig kap helyet, az egész téma hiányzik a hazai közgondolkodásból. A Kortárs Építészeti Központ erőfeszítése a fesztivál évenkénti megrendezésével nem csupán óriási hiányt pótol, de példát is mutat. Részlet Alysa Nahmias és Benjamin Murray Befejezetlen terek c. filmjéből

leforgatott Befejezetlen terek című mozija, a kubai forradalom idején, egy havannai golfpályán félig megépült, ottfelejtett, majd újra fölfedezett Nemzeti Művészeti Iskola épületéről. A világmegváltó eszme gyors bukásához a romok kínálnak megindító szimbólumot. A legnagyobb élményt azonban – ahogyan az előző év fesztiváljain is így volt – mégsem a beruházások, nagyobb döntések mögötti folyamatok vagy a sztárépítészek ideáiba való beavatás hozta, hanem azok a mozik, amelyek a nagyvárosi életterekből keresett kiutakkal foglalkoztak. Londoni hajólakók, egy Lisszabon melletti közösségi kert létre-

hozói, egy amszterdami hajóroncson startup vállalkozást indító fiatalok, alpesi pihenőt építő szlovén közösségek, egy önjelölt berlini „romkutató” – széles a paletta, de mindegyik történetben közös a kényszerektől való megszabadulás vágya, a saját térre való rátalálás. Több film is vizsgálta a lakótelepek világát. Külön szekciót kaptak az Ázsia radikális társadalmi-építészeti átalakulását dokumentáló alkotások, a kínai kacatvárosok esztétikájától (Daniel Whelan: Tucatfölde, 2015) a koreai nagyvárosok sajátos urbanisztikai szlengszótáráig (Nils Clauss: Bikiniszavak, 2017). A közép-európai régió szekciójába az idén cseh és

Private Spheres and Public Affairs 9th Film Festival of Architecture, 02. 03. – 05. 03. 2017 It is the ninth time that Contemporary Architecture Centre organised the series of events named Film Festival of Architecture centre, offering film shows and related events, this programme attracts more and more attention year by year with the topics of the films on architecture. The movies presenting oeuvres made complete recently or surveying the fates of housing estates, one-man tours of exploration, as well as the analysis of large-scale social issues, the selection and variety was wide indeed this year too. The most intense interest evidently followed the oeuvre-portrait film made in 2013 with Zaha Hadid, who passed away last year, including an abundancy of details, as well as a personal intimate confession about how the mathematician woman from Baghdad turned into one of the most prestigious and renowned architect living in London. Otto Frei who died last year too was excellently portrayed by Joshua V. Hassel who directed a portrait-film about him. A separate section of the festival was devoted to films dealing with the contradictions of the heritage of Modernist architecture. This year’s festival was also the first occasion when two feature films as a new genre were included in the programme.

Buckminster Fuller az 1967-es montreali EXPO pavilonszerkezetével. Forrás: freiottofilm.com

szcéna // scene

2017 / 02

____ téma theme

____

Leköltözés a Várból

MTA Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóház, Budapest ___ építészek architects: Noll Tamás, Madzin Attila, Golda János ___ Egy 2013-as kormánydöntés alapján az MTA több kutatóbázisának is el kell hagynia a Budai Várat. A cél az épületállomány összevonása egy új, „okos” épületbe a korábbi sok, nehezen fenntartható, régi épület helyett. A kormány erősen támogatta a beruházást. Az új épületnek a Soroksári úton az egyik malom helyén találtak megfelelő méretű telket. Az átköltözés mára jórészt lezajlott, a ház működik. A költözést azonban óriási médiavisszhang és általános köz- és kutatói elégedetlenség övezte. Ahogy a sok újságcikket áttekintjük, jellemzően nem az épület ellen és nem is az épület tervezői felé irányul a rengeteg kritika. A Várból való elköltözés mély nyoma visszafordíthatatlan. Elveszítettek valamit a kutatók, és – „vári gyerekként” mondhatom – veszít a Vár is. Az a történelmi miliő, amit az ott kutató – és azt helyénvalóan értékelni tudó – tudósok gondolataikkal megtöltöttek, üresebb lett. Vári lakosként sokszor hallhattam érdekes, értékes beszélgetéseket a buszon, kávézóban, a „Fortunában”, hallgattam az Erdődy-palotából kiszűrődő koncerteket. Az az inspiráló közeg tűnik el innen, ami az önmagában is értékes épületállományt értékes tartalommal megtöltötte. Maradnak a lakosok(?), a vendéglátók és a turisták, és beköltöznek melléjük a fehérgalléros hivatalnokok. A Vár kilúgozódik, egyik szárnyát – vagy inkább alappillérét – veszítve egyre inkább kirakatvárossá válik, és ezzel veszít vonzerejéből is. És mit veszítenek a tudósok? Sajnos ők is sokat: pszichológiailag kimutatott, hogy az inspiráló környezet – mint pl. a Vár több ezer éves építészeti, történeti hagyománya – jó hatással van a pszichére, gondolatokat inspirál. Ez a környezeti plusz az, ami a Soroksári út mentén, az irodaházak között nehezen vagy egyáltalán nem megteremthető. A sok szépen formált építészeti részlet a gazdag és ötletes városi környezet adta stimulációt nem tudja visszahozni. Hiába hát a szép új épület és a többféle tudományág összeköltözéséből származó kommunikációs nyereség, a veszteség nagyobb; így érthető az elkeseredettség és az azt kísérő

régi-új magyar építőművészet

szöveg text:

Szövényi Anna

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

tĂŠma // theme

2017 / 02

––––––––– Vezető tervezők // leading architects:

NollTamás, Madzin Attila, Golda János

Projekt építészek // project architects:

Légár Ágnes, Károly Ferenc Építész munkatársak // fellow architects:

Szűcs Zsófia, Szabó Andrea, Bagdy Eszzter, Kern Ádám, Kriston Szabolcs, Eszik Mihály, Vörös Balázs Belsőépítészet // interiors:

Csavarga Rózsa – Sandroza Kft., Major György – Teamajor Kft. Lámpa, burkolatok // lamps, overlays:

Szentgyörgyi Szandra Klímahomlokzat // climatic facade:

Stocker György – Stockplan Kft.

Tartószerkezet // structure:

Suhajda Péter, Molnár Árpád, Molnár Krisztián – M-Teampannon Kft. Gépészet // HVAC:

Kordé S. Csaba, Kordé Balázs, Andrejszki Györgyi; Kesztyűs Ferenc – Cse-Ko Kft. Villamos tervezés // electrical engineering:

Rajkai Ferenc, bárány Péter, Balán Gábor – Hungaroproject Mérnökiroda Környezetrendezés // landscape:

Steffler István, Szentesné Dandé Eszter – Garten Studio Külső közmű // outdoor public utilities:

Bíró Attila, Hanczár Gábor – KÉSZ Tervező Kft. Kivitelező // main contractor:

katotherm (1. ütem) meto zrt. (2. ütem)

–––––––––

társadalmi visszhang. Az építészek ezt a drámát átérezve próbálták a helyzetből a legtöbbet kihozni. Az épület telepítésénél is törekedtek az épületszárnyak közé és elé egy, a ferencvárosi ipari miliőtől elzártabb világot teremteni. Az MTA régi épületeinek másolatát, sűrítését is érezhetjük a belső hangulatban. Budapest fejlődésének újabb lépéseként a dél-pesti malomterületek átalakulóban vannak. A Duna-part a Nemzeti Színházzal, az irodaházakkal már kiépült a Rákóczi hídig, és a Duna túlpartja is berendeződött az Infoparkkal és az egyetemi épületekkel. Az a Duna melletti sáv is, ahová az új MTA-épület került, hamarosan hozzá fog fejlődni a belvároshoz. A Hallertől a belváros felé eső tömbök már megújultak, míg a Halleren kívül ez az első tömb, ami átalakul. A változás a Haller Gardens irodaházzal és a NAV Vaskapu utcai épületével kezdődött, és most az MTA-épülettel folytatódik. Az irodaházak sávos, párhuzamos épületszárnyai felszab-

régi-új magyar építőművészet

dalják a tömb északi és déli felét is, míg középen megmaradt a régi világ: gumis és autóalkatrész szaküzlet. Tehát a kutatói, innovatív városi miliő még javában formálódik. Az új épülettel szemközti tömb házai pedig egyelőre megtartották silány és leromlott jellegüket. Ez a terület a most terjeszkedő városközpont első mozdulata; ide már „kimegyünk”. Az akadémiai épületek és az egyetemek (SOTE, BME, Corvinus) sorának összekapcsolásával létrejöhetett volna egy egyetemi negyed városépítészeti víziója, de sajnos csak földrajzi értelemben vannak egymáshoz közel – egy városi köríven –, az intézmények koncepcionális és valós kapcsolata egyelőre legalábbis nincs meg. A szétesett külső világra válaszul a tervezők igyekeznek a belsőbe húzni az érkezőt. Az épületet egy közrefogott és hátrahúzott fogadótérrel és a két épülettömeg közé ékelődő áttetsző aulával indítják, a belső világ felé fordítva a tekintetet. A felnyitott, hátrafelé szűkülő tér óhatatlanul beszippant, magához vonz. Az épület magas sarokképzése helykijelölő szereppel bír – talán a tudomány erejét, súlyát jelezve. Ebben a szárnyban kap helyet a könyvtár, mely a tudás gyűjteménye, esszenciája. A sarokhangsúly nem erőteljes, nem rátelepedő, hanem hívogató. A főhomlokzatról indított, visszanyesett alaprajzi szerkesztés átvonul az épület hátsó vonalaira, mintegy épületkaraktert képez. Az így létrejövő, megmozgatott tömegek különleges kapcsolatot ápolnak a külső terekkel. Minden egységnek legalább két vagy három

eltérő minőségű külső térkapcsolata is van. Ezek belső terei közül némelyik intim, kertszerű, mások pedig nyitott, a szemnek távlatot adó külső terekre nyílnak. A tömegeknek ez a mozgalmassága biztosítja azt a különös értéket, hogy szinte minden iroda és tér több nézőpontra nyitható. Az udvarok és a külső terek, erkélyek a belső terekhez kapcsolódnak. A cella jellegű irodáknak az aulával és az aula tetején elhelyezkedő tetőterasszal van közvetlen összekötetésük. A könyvtárból a tetőterasz és az utca felőli, két szint magas saját erkély is megközelíthető, a hátsó irodatömb pedig egy mikroudvarral kommunikál, az utcára és a hátsó kertre is nyitott. Ez a fajta többterűség, többféle nézőpont segíti az itt dolgozók munkáját, komfortérzetét,

téma // theme

és mai térszemléletével talán egy olyan pluszt ad, mely innovatív gondolatokat hívhat elő. Az épület nemcsak külső tereibe menekíti a lakóit, hanem belső tereiben is igyekszik többet nyújtani, mint egy átlagos irodaház. Ilyen elemek az irodaszárnyban szintenként kihagyott „fölösleges terek”, melyek az egyes kutatócsoportok társalgójává, közösségi terévé alakíthatók. Ilyen a könyvtár monoton sorolt szintjeit megtörő galéria is. És ilyen „fölösleges”, ám jól hasznosítható tér az aula galériaszintje, mely egy másodlagos, informális, csak a dolgozók által használt közösségi térré válhat. Belépéskor az aulatér dinamikus tere fogad, a térbe állított falépcsővel és a belógatott hidakkal. A hidak szépen lezárják az aula elülső nyilvános terét, elkülönítik a földszinttől az emeletek dolgozói és közösségi tereit. Az irodák kialakítása a mai irodaházi szabályokat követi, itt a burkolatok és a belső formálás is egyszerűbb, míg az aulát a nemes burkolatok alkalmazása jellemzi. A közösségi terek különböző minőségei a tudományos együttlét egyes típusaihoz igazodnak. A széles dupla folyosó végén fennmaradó terekben szintenként lehetőség nyílik az azonos szakterületű kutatók megbeszéléseire. A különböző tudományágak a közös külön aulában és a földszinti étteremben találkozhatnak, míg a külvilággal való kapcsolatteremtésre az aula belépő tere és a földszinten elhelyezett konferenciaterem ad lehetőséget. A belső kialakításában is az inspiratív környezet megteremtésére törekedtek a tervezők. Az aula fémburkolatát Lovas Ilo-

2017 / 02

na képzőművész alkotásának felnagyított képe díszíti, mely ekkora nagyításban már nem értelmezhető, mégis, részletei bejátsszák az amúgy monoton burkolatot. A tudomány és a művészet így összekapcsolódik, egymást erősíti, ahogy ezt Csavarga Rózsa belsőépítészeti koncepciója rögzíti. A flexibilisen alakítható földszinti kiselőadóban konferenciákat és rendezvényeket lehet rendezni. A konferenciaterem falainak és burkolatainak finom részletei tagolják a belső teret (tervezője Major György). A rangos épület rangos részletekkel – okosan az okosoknak – megkezdte működését. Reméljük, hogy a kezdeti nehézségek után a kutatók otthonra lelnek itt, Ferencvárosban is; ahogyan azt is, hogy a hely korábbi ipari miliőjéből a további tömböknél egy-egy szép részletet megőriznek a fejlesztők. Így a környezet dinamikája a ház sokszínűségével egyesülve, méltó és inspiratív városi teret teremt majd az itt dolgozóknak.

régi-új magyar építőművészet

Moving out from the Castle MTA Research Centre of Arts and Social Sciences, Budapest In accordance with a governmental decree passed in 2013 several research bases of MTA (Hungarian Academy of Science) also had to move out from the Castle district. The objective is to integrate the building stock into a new „smart” structure instead of the numerous old ones which are difficult to maintain. A building site with appropriate dimensions for this purpose was found along Soroksári Road where a mill had stood before. As a new stage of the development of Budapest, the sites of mills in the southern region of Pest undergo changes that transform them. The lane along the Danube where the new MTA building is located shall soon develop to keep pace with the Inner City. Designers launched the building with a transparent hall wedged between the two blocks as well as a surrounded and retraced reception area. This design draws attention towards the inner world of the centre. Space opened upward and narrowed down backward evidently suck us in and attract us. The high corner design of the building also functions as a space marker whilst also symbolizing the power and significance of sciences. This section houses the library which is the essence and collection of knowledge. Starting out from the main building the cut-away horizontal configuration reoccurs on the tracery of lines at the back of the building. The volumes thus ensuing appear dynamic and communicate with the exteriors in a unique way. Every unit has at least two or three links to the outside which differ in nature and character. This kind of multi-spatiality and variety of aspects help the work of people here, enhance their feeling of comfort, and provide extras with their approach to space that may also inspire innovative ideas. The interiors of the building are also targeted to give more than an average office block. Such components are the „superfluous spaces” left out on every floor in the office block, which can function as and transform into lounges or communal areas for research teams later on. The same holds true for the gallery which breaks the monotonous levels of the library. And similarly, the seemingly superfluous, but excellently exploitable space is the gallery level of the entrance hall, which can evolve into a secondary informal communal area used exclusively by people working here. The double-width corridor also has left-over spaces at its end on each floor, which could be used by researchers of the same field for discussions and meetings. The various branches of science have the chance to meet in the joint separate hall and the restaurant on the ground floor, whilst those wishing to keep in touch with the world outside the building can use the entrance area of the entrance hall and the conference room housed on the ground floor.

téma // theme

2017 / 02

Fotó: bujnovszky tamás

Kapszulába zárt stadionélmény MTK Stadion, Budapest ___ építész architect: Bordás Péter ___

szöveg text:

Bán Dávid

fotók photos:

Bujnovszky Tamás, Palkó György

A szurkolók a közelmúltban egy új formával ismerkedhettek meg: a futballkapszulával. Az arénáknál kisebb, de építészeti kialakítása miatt ugyanolyan élményt nyújtó, „stadionnak látszó tárgy” prototípusa a Bordás Péter és csapata tervezte új Hidegkuti Nándor Stadion, az MTK otthona. A nagy rivális, a Ferencváros 1911-ben avatta Üllői úti sportlétesítményét, amely lépés az MTK-t sem hagyhatta tétlenkedni, még abban az évben elkezdte előkészíteni pályája megépítését. A törekvéseket Bárczy István főpolgármester is támogatta és a csapat rendelkezésére bocsátotta a Temető dűlő és a Hungária körút mellett elterülő kültelki térséget. Egy évvel az FTC után, 1912 márciusának utolsó napján már az MTK is új pályán fogadhatta nyitómeccsén a riválist, akit az ünnepléshez illően egy góllal le is győzött. Az MTK-pálya lényegében két év kihagyással egy jó évszázada folyamatosan otthont nyújt a csapatának, de játszottak itt válogatott meccseket is, illetve az 1980-as évek közepétől évente néhányszor koncertközönséggel is megtelt a stadion. A második világháború végén bombatalálatot kapott, majd 1947-ben újra megnyílt stadion csak kisebb bővítéseken esett át, állaga azonban az ezredfordulóra olyan�nyira leromlott, hogy a válogatott mérkőzéseket nemegyszer kénytelenek voltak zárt kapuk mögött lejátszani. A klub már korábban, saját költségen próbálta részlegesen megújítani a pályát, ezzel azonban kénytelen volt az ülőhelyek számát is csökkenteni, ezért a létesítmény nem felelt meg az UEFA előírásainak. Míg az első Orbán-kormány az ezredfordulón megítélt felújítási támogatást 2002-ben visszavonta, addig a bő évtizeddel később, az akkor már Deutsch Tamás elnökletével működő csapat belekerült a jelenlegi stadionépítési hullámba. A minden szempontból elavult pálya felújítása helyett ekkor már a teljes megújulás mellett döntöttek, és egy 5000 férőhelyes stadion megtervezésére írtak ki pályáza-

régi-új magyar építőművészet

Fotó: bujnovszky tamás

a futballkapszula vázlata

tot. A 2002-ben elhunyt Aranycsapat-tagról, Hidegkuti Nándorról elnevezett létesítmény megtervezését végül a komoly minőséget képviselő debreceni Nagyerdei Stadion épületét létrehozó Bordás Péter és a BORD Stúdió nyerte el. Az új MTK-aréna kialakításának első komoly dilemmája maga a méret volt. Hiszen egy stadionnak voltaképpen nem nevezhető stadiont kellett építeni, vagy – ahogy Bordás Péter fogalmazott – „egy stadionnak látszó tárgyat” alkotni, megfelelő előkép nélkül. Arénát ugyanis általában 10.000, de leginkább 15.000 néző fölött érdemes építeni, ez az a méret, ahol már klasszikus értelemben beszélhetünk stadionokról. Ehhez képest a realitással számoló kiírás 5000 fő befogadásáról szólt, olyan méretről, amellyel külföldön leginkább a kisvárosi klubcsapatok számolnak, a pálya köré egy, de legfeljebb két oldalra rendezett, egyszerű lelátókkal. A Hungária körúton tehát egy NB1-es besorolású, nagy hagyományú fővárosi klubcsapat nem túl nagy méretű, mégis figyelemre méltó otthonát kellett megteremteni. Fotó: bujnovszky tamás

téma // theme

2017 / 02

A dilemma az elhelyezkedéssel is folytatódott. Az UEFA előírásait figyelembe véve, amely a televíziós közvetítésekhez igazíttatja a stadionok tájolását szerte a világon, 90 fokkal el kellett fordítani az új stadion tengelyét, hogy az előírásoknak megfelelően észak-déli irányba mutasson. Ezzel azonban igencsak leszűkült a tervezők mozgástere, hiszen a korábbi, szellősebb elrendezést megengedő kelet-nyugati nézetből kellett egy erőteljesen lehatárolt telken úgy elfordítani az új épületet, hogy a fejlesztési lehetőségek minden irányban korlátokba ütköztek. A villamospályákkal és -töltésekkel, kocsiszínnel, a BKV Előre pályájával, illetve magával a Hungária körúttal körbevett területen bővítési lehetőség nem maradt, az előírásoknak megfelelő új tengelyt pedig a legszűkebb keresztmetszetbe kellett mintegy „cipőkanállal” beszorítani. Míg Bordás Péteréknek Debrecenben megadatott, hogy egy hagyományos értelemben vett, ugyanakkor modern, külföldi mintákat is figyelembe vevő, nagyszabású arénát hozzanak létre, addig a Hungária körúton alaposan át kellett gondolni, miként lehet egy ilyen szűk térben stadionhatást elérni. Hiszen majdnem mindenkiben – olyanokban is, akik személyesen sosem jártak nagyobb sportlétesítményekben, csak közvetítésekből

Fotó: bujnovszky tamás

régi-új magyar építőművészet

ismernek ilyet – aránylag határozottan kirajzolódik az archetipikus stadion, a pályákat körbevevő, felülről védett lelátókkal, külön üvegezett közvetítői és VIP-részleggel stb. Viszont minden ilyen, a fejünkben élő stadionkép alapvetően a nagy létesítmények leképezése, az MTK pálya viszont sosem volt ilyen értelemben stadion, a jelenlegi elképzelések szerint is „csak úgy csinál, mintha”. A tervezőknek ezt a látszatstadiont kellett tehát megteremteniük. Persze kérdezhetnénk, hogy mindezt miért? A válasz egyrészt a mai sportpolitikában keresendő, amelynek részleteibe belebonyolódni itt nem lenne sem ildomos, sem szakszerű; másrészt pedig a futball és a játéktér kapcsolatának átalakulásában, a sportterek megváltozásában. Hiszen – anélkül, hogy belemennénk a futball minőségének elemzésébe – tény, hogy a szurkolói szokások megváltoztak. A baráti és közösségi meccsnézés összetettebb élménnyé vált, amely egyre inkább otthon, a tévé előtt, sportkocsmák képernyőinél, kivetítőinél zajlik. Nem véletlen, hogy a mai stadionépítésekre vonatkozó legszigorúbb előírások a magas színvonalú közvetíthetőséget szolgálják: az észak-déli tájolású pálya mellé nyugati oldalra elhelyezett kamerákkal tudják a leginkább csillogásmentes képet felvenni a pályán zajló eseményekről. A fotelekben ülő nézők és a helyszínen szurkolók egyre kisebb csoportja azonban joggal várja el a meccs teljes élményét, amelybe beletartozik annak sajátos hangulata, különböző hatásai is. Összetett képlet várta tehát a tervezőket: egy nagy hagyományú NB1-es csapat számára kellett méltó, de kis méretű, viszont minden elemében stadionnak látszó, annak hangulatát sugárzó sportlétesítményt létrehozni, amely ugyanakkor megfelel az UEFA – mindenekelőtt a közvetíthetőségre vonatkozó – szigorú előírásainak, ráadásul mindezt korlátozott területen. A BORD Stúdió ezért egy újfajta programmal állt elő, amely kezdetben csak belső használatra szánt munkacímként futott, de azóta külön

Fotó: bujnovszky tamás

Forrás: Bord Stúdió

építészeti kategóriává vált: a „futballkapszulával”. Egy olyan konstrukcióval, amely építészeti hatásával igyekszik a tömeget pótolni, s néhány ezer emberrel is stadionhatást képes kelteni. A tervezési folyamat elején az építészeknek meglepő térélményt nyújtott a régi pálya pozíciója, amely a felszínhez képest mélyebben, egy kivájt katlanban helyezkedett el, a szélén földsáncszerűen kialakított lelátókkal. Tudták, hogy ezt az élményt – nevezetesen, hogy a megérkező szurkolók azonnal rálátnak az egész pályára – az új építményben is meg akarják őrizni. Szintén az első tollvonásnál eldőlt, hogy a Hungária körúttól, mint kiindulási ponttól az egész létesítmény dinamikus lendülettel halad befelé, középpontjában pedig a lemez alatti, origamiszerűen hajtogatott formában forr egybe a belső szerkezet tömege. Bordás Péter a Kisherceg kígyó/kalap motívumához hasonlította a kapszula kirajzolt erővonalait. Emellett a körúttól visszahúzva kialakított főbejárattal egy elegáns városi tér jött létre, a szurkolók pedig közvetlenül az utca szintjén, a keleti oldali lelátóra érve léphetnek be a kapszulába. Kis mérete ellenére, az építészeti kialakításnak és a geometriai, illetve akusztikai megoldásoknak köszönhetően, a kapszula igazi arénaélményt nyújt. Az épületbe és környezetébe természetesen minden olyan, a mai stadionoknál elvárt elemet is bele kellett tervezni, mint a VIP-részlegek, különböző sajtóterületek, akadálymentes útvonalak. Szintén a területen alakították ki a klub székházát, a Salgótarjáni út felőli oldalon pedig lehetőség nyílik kereskedelmi területek, bárok, éttermek nyitására. A funkcionálisan jól elrendezett futballkapszula megoldás lehet a kisebb tömegigényű, mégis kiemelt jelentőségű sportlétesítmények igényes építészeti kialakítására. Erre az újonnan megteremtett, ha úgy tetszik, hiánypótló kategóriára nemcsak Magyarországon, de külföldön is igény mutatkozik, mert olyan építészeti választ, illetve élményt nyújt, amelyre korábban csak nagyszabású arénák esetében láttunk példát. Fotó: bujnovszky tamás

téma // theme

2017 / 02

Fotó: bujnovszky tamás

Stadium-Feeling Enclosed in a Capsule MTK Stadium, Budapest Fans and supporters have got to know a new form recently which is the football-capsule. The prototype of this edifice, which „seems to be a stadium”, but is smaller than an area, and yet provides the same experience, was designed by Péter Bordás and his fellow architects: named Nándor Hidegkuti Stadium, it functions as the new home of MTK sports club. Opened in 1912, this pitch has been the venue of sports events for over a century now non-stop. National teams also played here and it has hosted concerts too. It had been badly deteriorating by the turn of the millennia. Instead of renovating it, a tender was published to design a stadium with 5,000 seating capacity. Designs by Péter Bordás were selected as the best. A complicated formula had to be solved here, as the task was to build a sports structure for a League 1 team with a long history which is worthwile and yet small scale, but appears to be a stadium considering every component, and meets the strict criteria of the UEFA despite the limited floor plan. As a result, BORD Stúdió has come up with an innovative architectural programme bearing the temporary name „fottball capsule”, which was first used within the architects’ team only, but has evolved into an independent category of architecture since then. It is a construction which tries to compansate for its modest volume with architectural effects, and has the capacity to impress people like a stadium even if there are only a couple of thousands of spectators at a sports event. Hungária Boulevard was used as a starting point for the complex. From here the structure launches inward with a dynamic momentum, at its heart beneath the plate the mass of the inner structure merges into one taking on a form resembling a folding like an origami. Retraced from the boulevard, there is an elegant urban plaza at the entrance, whilst supporters of the team can enter the capsule directly from the street-level via the eastern great stand. Despite its modest dimensions, the capsule has the potential to provide a genuine arena feeling and experience owing to its architectural formation, its geometry and acoustics.

régi-új magyar építőművészet

–––––––––

Építészet // general design:

BORD Stúdió

Vezető építész // leading architect:

Bordás Péter

Koordináló építész // co-ordinating architect:

Zih Kata

Építészek // fellow architects:

Benke Róbert, Bukovszky Péter, Dobay Zsófia, Gulyás Róbert, Marsal Béla, Mezey Tamás, Répai Dorottya, Tolvaj Tamás, Ulmann István, Vágvölgyi É. Eszter, Zsólyomi Réka Gépészet // mechanical engineering:

Hollókövi Zoltán – BORD Stúdió Statika // structure:

Hydrastat Mérnöki Iroda Kft. Megbízó // client:

Magyar Testgyakorlók Köre (MTK)

–––––––––

Fotó: bujnovszky tamás

Fotó: palkó györgy

téma // theme

2017 / 02

Egyszerűen és elegánsan

Önkormányzati ügyfélközpont, Budapest, Kőbánya

___ építészek architects: Lukács István, Vikár András, Gál Árpád ___

szöveg text:

Tatai Mária

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

Valódi új korszakot hozhat a kőbányaiak életébe az Állomás utcai ügyfélközpont: mostantól ha ügyes-bajos dolgaikat (adó, szociálpolitika, anyakönyvvezetés) kénytelenek elintézni, akkor egy világos, jól áttekinthető házat kereshetnek fel. Az új irodaház ugyanis ilyen lett – s ha az épített környezet hatással van a benne zajló történésekre, talán az ügyek is simán, rendben, átláthatóan rendeződnek el. Egy régi lakóház átépítésével, egy sarokházzal egybeolvasztva, akár a gordiuszi csomót: egyszerűen, ám hatásosan oldották meg a feladatot az építészek. A funkcióhoz úgy tudták hozzárendelni a tereket, hogy ügyintézők és ügyfelek egyaránt jól érezzék magukat munkájuk végzése, problémáik rendezése közben. Az ügyfélközpont szerepének megfelelően a városrész központjába került. Az új homlokzat két régi házat kapcsol össze. A szélső, függőleges ablakosztású, egyenletes ritmusban tagolt, vakolatarchitektúrás, múltat őrző homlokzatok között mai nyelven szólal meg. Az ereszvonalat tartva teljesen besimul a házak közé, s bár architektúrája gyökeresen eltér a szomszéd épületekétől, mégsem hat idegenül: szolid, racionális egyszerűséggel kapcsolja egybe a háztömböt. Az utcai homlokzatot – a belső osztásnak is megfelelően – függőlegesen két egyenlő szintre tagolták a tervezők. Az emeletmagas nyílások és a semleges,

régi-új magyar építőművészet

világosszürke falszakaszok, a kőlamellák változó, játékos ritmusa visszafogott, mégis mozgalmas felületet hoz létre. Az új rész úgy illeszkedik, hogy központi helyzete miatt főszereplővé válik, nagyvonalú és elegáns, ugyanakkor megmarad egyszerűnek. A bejáratot finom eszközök jelzik: aszimmetrikus ferde falsíkok képeznek befelé (illetve bentről kifelé) irányító kapubélletet. A baloldali, szélesebb bélletfal rozsdaszín kortenacél felületével nemcsak kiemel, de meleg hatásával barátságosan köszönti a belépőt. Az előcsarnokba már kintről is belátunk, az előtte lévő tér tükröződésével kevert képen át, sőt még a belső udvarkertbe is átlátni kissé. Mintha nem is ügyet intézni mennénk, hanem egy kis üdülésre… Tágas szélfogón át érünk az előcsarnok világos terébe. Szemben, a szintnagyságú üvegfalon át a belső kert megnyugtató látványt nyújt, előterében jól látható módon, de mégsem tolakodóan találjuk az infópultot. Az érkezés irányára merőlegesen is felnyílik a tér, a régi ház emelt földszintjében, fél szinteltolással folytatódik a kellemes arányú aula. A három oldalról kapcsolódó, ugyancsak világos irodák terébe homokfúvott, függőleges csíkmotívummal tagolt üvegfalakon át be is láthatunk – ez a nagyvonalú kitárulkozás szöges ellentétben áll az ügyintézéssel kapcsolatos korábbi tapasztalatainkkal. Utóbbiakat gyakran sötét, szűk, végtelenbe vesző folyosók, afféle kafkai kastély-szindróma jellemezte, ezt itt viszont barátságos-

tĂŠma // theme

2017 / 02

––––––––– Vezető tervezők // leading architects:

Lukács István, Vikár András DLA, Gál Árpád

Építész munkatársak // fellow architects:

Kákóczki Norbert, Berecz Dániel, Király Szabolcs, Mangel János, Seidl Krisztián Statika // structure:

Hegedűs Péter – Hegedűs és Mizere Kft. Épületgépészet // HVAC:

Balla Júlia, Suri Ilona – É-GÉTI Bt. Elektromos tervezés // electrical engineering:

Sápi József – Orfireusz Kft. Belsőépítészet // interiors:

Ignácz Erika

Kert- és tájépítészet // landscape, gardening:

Vikár és Lukács Építész Stúdió Kft.

–––––––––

régi-új magyar építőművészet

tĂŠma // theme

2017 / 02

nak érezzük, talán még demokratikusnak is tarthatjuk. A belső kertbe az itt dolgozók is, de a várakozó ügyfelek is kimehetnek. Valójában egy kis parkocska ez, amelyet az új rész, illetve a sarokház régi szárnyának boltíves tornáca határol, otthonos érzést keltve. A sétáló rámpán járva, vagy csak a megnyugtató környezetben álldogálva (később majd padokon üldögélve is) időzhetünk a sorunkra várva. Az emelet csak a dolgozóké, de az alapkoncepció itt is ugyanaz. Az egyszerű kétkarú lépcsőt világos színei és a pihenők felől érkező természetes megvilágítás könnyeddé, a sötétebb, keskeny színsávok viszont határozottá teszik. A korlátnyi orsótérben a függőleges osztású fehér fémszerkezet a kapaszkodó ferde fa sávjával harmonikusan egészítik ki a közlekedőterek áramát. Az átláthatóság felülről is biztosított, még az üvegmellvédek is fokozzák az egységes fogadócsarnok érzetét. Az udvar felőli külső folyosó pedig nemcsak a szerkezeti és formai rend szerves része, hanem fedett-nyitott terével a munka közben is felüdülést kínál. A belsőépítészeti kialakítás is hasonló szellemben készült, a tágasság, átláthatóság és a jó tájékoztatás jegyében. Az irodákon belül a munkahelyek többnyire a terek közepén sorakoznak, a falak fehér hátteret adnak a világos fa bútoroknak. A tájékozódást tiszta, világos színkódok is segítik. Az egyes munkahelyeket alacsony, színes paravánfalak tagolják az ügyintézés színkódja szerint: segítségükkel jól érzékelhetjük, hol is vagyunk éppen, és ez a diszkrét, ám határozott színezés egyszersmind feszültségoldó eszköz is. Az élénk színek az emeleti irodákat is barátságossá teszik. Egy kis tárgyaló a fenti lobbyban kialakított üvegdobozban kapott helyet, ez könnyed és fénnyel teli, egyszerre nyitott, mégis határolt, „színmentes” zóna, kiemelt hely a terek sorában. Az új irodaszárny alatti pincében a mellékhelyiségeken kívül egy nagyterű konyha-étkező van. Itt az uralkodó fehér színt főleg a piros székek játéka és a visszaköszönő színes felületek teszik élénkké, ám a fő lelemény itt is építészeti karakterű: a földszintről járóráccsal fedett bevilágító aknafolyosó biztosít természetes fényt a kávézáshoz, ebédeléshez. És egy ráadás – a régi ház alatt boltíves pincetermek maradtak fenn. A kő-tégla fa-

régi-új magyar építőművészet

lakban a lecsupaszítást követően óriási kőtömbök váltak láthatóvá, kiemelve a tényt, hogy Kőbányán járunk. A pinceablakok sora szépen világítja meg ezt a lenyűgöző föld alatti teret, amely ódon, masszív szerkezetével a fenti, könnyed ügyféltér ellenpontja. A Lukács-Vikár műterem sok évnyi tapasztalatának gyümölcse ez a letisztult kis műremek. Külön értékelhető, hogy a kivitelező is jól teljesített, és a végeredményen a tervezőkben bízó „jó gazda” hozzáállása is érezhető.

Simply and Elegantly Local Government and Customer Centre, Budapest, Kőbánya When designing the customer centre in Állomás Street, Kőbánya, a former residential building had to be remodelled whilst merging it with a corner structure. Much in the same way as the Gordian knot was cut, architects simply but effeciently solved the task. Spaces were matched to the functions so that both clerks working here and customers feel fine here. The new facade joins two old houses. It speaks a contemporary modern language amongst the lateral facades preserving the past which have vertically configurated windows, are articulated in an evenly rhythm and are clad in plasterwork architecture. Following the line of the eaves, it completely nestles in-between the houses, even though its architectura radically deviates from those of the neighbouring buildings and yet it does not impress us as if it was something alien here: it connects the whole block with a modest, rational kind of simplicity. The new part adjusts in here whilst evolving into the chief agent owing to its central position. It is generous and elegant, whilst retaining its simplicity.

tĂŠma // theme

2017 / 02

falusi léptékben maradni Bölcsőde, Nagykovácsi ___ építész architect: Földes László ___

szöveg text:

Bechtold Ágnes

fotók photos:

Sirokai Levente

Nagykovácsi zsáktelepülés a budapesti agglomerációban. Védett, nyugalmas hely, gyönyörű természeti környezetben. Egyedülálló sajátossága, hogy sok kisgyermekes család lakja (a népesség 25 százaléka gyermekkorú), és láthatóan erős a közösségi élet. A település Földes László és Sónicz Péter tervezte első önkormányzati bölcsődéje a 2010-ben felépített óvoda mellett nyílt meg. Az építészirodának nem ez az első megvalósult munkája Nagykovácsiban. Ők tervezték a református templomot, a kálvária kápolna felújítását, illetve családi házakat is. Nem volt tehát ismeretlen számukra a település karaktere, ahogy Földes Lászlónak a bölcsődetervezés sem jelentett új feladatot. „A tervezéskor azon gondolkodtunk el, hogyan tudnánk megmaradni a falusi léptéknél, úgy hogy közben mégis egy súlycsoportban maradjunk a szomszédokkal. Hogyan tudnánk a zárt falszerű homlokzatok világát feloldani úgy, hogy az utcakép oldódjon, de a bölcsőde homlokzata markáns és felismerhető maradjon. Végül a falusi ház tömegét, kontúrját mint archetípust vettük alapul és az így képzett pavilonok egymás mellé helyezésével alakítottunk ki egy térrendszert” – vázolta a koncepció lényegét. A célkitűzést – a falusi léptékhez illeszkedést – teljes mértékben sikerült megvalósítani. A bölcsőde egyszerű, nyeregtetővel fedett épületegységei tömegükben a parasztházak ará-

régi-új magyar építőművészet

nyait követik, finoman illeszkedve a településképbe, hiszen Nagykovácsiban a főút mentén a mai napig szép számmal maradtak meg egykori falusi lakóházak. Érzékeny gesztus, olyan új fejlesztésbe vont területen, ahol ez nem előírás. Végtelenül letisztult és ésszerű épületegyüttes született, amely mégsem jellegtelen. A tömeg letisztultságát erősíti az egységes anyaghasználat: a fal a tetővel egyező vörös tégla burkolatú. Az épület komolyságát oldják viszont a sima burkolólapok közé szabálytalan ritmusban illesztett bordázott lapok, a játékosan kiosztott egyszerű ablaknyílások és a tetők hajlásszögének változatossága. A tervek értelmében az együttes három funkciót: bölcsődét, védőnőközpontot és szakorvosi rendelőt foglalna magába. Ebből egyelőre az előbbi kettő valósult meg, és a bölcsődének is csak az egyik foglalkoztató-szárnya, amely jelenleg két csoportszobás, 24 férőhelyes. A térrendszer világos. A funkcionális egységek pavilonokba rendeltek, amelyek egymáshoz képest eltolva helyezkednek el, köztük a közlekedést üvegfalú nyaktagok biztosítják. Jót tett, hogy a bölcsőde épületegységei nem folytatják monotonon az óvoda utcavonalra illeszkedő térfalát. A felnyíló homlokzatok befogadást sugallnak. A pavilonok egymáshoz képest történő elmozgatásával lehetővé vált a belső és külső terek differenciálása, különböző minőségű kertrészek kialakítása is, ugyanakkor ezáltal a pavilonokba is több fény juthat. A belső terek tágasak, fénnyel teltek. A sok üvegfelület következtében az egész tér átlátható, és a külső terek is részeivé válnak a belsőnek. A mosdóhelyiség

téma // theme

2017 / 02

––––––––– Generáltervező // general design:

Földes és Társai Építésziroda Kft.

Felelős építész tervező // leading architect:

Földes László

Építész tervező // architect:

Sónicz Péter

Lpítész munkatársak // fellow architects:

Bagdy Eszter, Györgyi Hanga, Laczó Dániel

Tartószerkezet // structure:

V. Nagy Zoltán – Lapidárium Mérnöki Kft. Épületgépészet // HVAC:

Lucz Attila – HVArC Mérnöki Iroda Kft. Villamos tervező // electrical engineering:

Balázs Judit – ArtVill Mérnöki Iroda Kft. Konyhatechnológia // kitchen technology:

Palainé Straub Ágnes

Rehabilitációs szakmérnök // rehabilitation expert:

Jávor Éva

Kertépítészet // garden design:

Sándor Tamás Építtető // client:

Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata

–––––––––

régi-új magyar építőművészet

a foglalkoztató-szárny magjaként, ívesen alakított falával befogadó-óvó formaként jelenik meg, kívülről pedig vezeti a folyosón a haladást. A csoportszobák – amelyek átjárhatók – mintegy ezt a magot ölelik körbe. A tájékozódást segítik a színek is: a padlón kék és zöld vezetősávok irányítanak a megfelelő csoportszobába, ahol minden elemen (padlón, mosdószekrényen) visszaköszön az adott csoport színe. A letisztultság a belső térre is jellemező. A térrendszer funkcionálisan kitűnően működik, mindennek megvan a jól átgondolt helye. Ennek szép példája a mosdóhelyiség íves falába illesztett „gardrób”, amely amellett, hogy jó helyen van, esztétikai értéket is hordoz. Az ablakok két sávra oszlanak: a csöppségek szintjén elhelyezettek alsón fixek, a fölsők között vannak nyithatók. A bölcsőde foglalkoztató-szárnyának három oldalról nyitott előtere tornácot idéz. A mély loggia funkciója, hogy védi a belső tereket a nyári hőségtől, jó időben játékra, esőben altatásra alkalmas. A főépület előtti teret a tervezők egyszerre szánták települési és intézményi térnek, amely lehetőséget teremt a találkozásra. A tégla falburkolat visszaköszön a tér padjain és burkolatában is.

téma // theme

staying in the village scale Day Nursery, Nagykovácsi Nagykovácsi is a cul-de-sac village on the margins of Budapest. It is located in a beautiful, protected, peaceful natural neighbourhood. Its unique property is that many of its inhabitants are families with young children (25 % of its population are children) and communal life appears to be quite intense. The first public day nursery of the village was designed by László Földes to be built next to the kindergarten completed in 2010. The objective, to adjust the building to the scales and proportions of the village, was achieved to the full. The day nursery building has a simple gabled roof and units that follow the proportions of vernacular peasant houses and seamlessly fit into the townscape. As a result, an utterly simplified and crystallized complex was born, which does not lack character. The simplicity of the building mass is reinforced by the homogenuous use of materials: the masonry walls are the same tone of red as the roof. The strictness of the building is counteracted by ribbed plates inserted in-between the smooth tiles at a random rhythm, the windows, which are simple and configurated in a playful manner, and the inclination of the roofs, which is fairly varied. The functional units are organised into pavilions, which are shifted on the same level. Communication between them is provided by glass-walled bottlenecks. The facades opening upward also suggest the willingness to receive. By moving the pavilions the differentiation of interior and exterior spaces was made possible, just like the creation of garden sections of the pavilion that show a variety of of qualities.

2017 / 02

Építészet határhelyzetben ArtKazal, Mórahalom ___ építészek architects: Nagy Csilla, Tóth Zoltán ___

szöveg text:

Mizsei Anett

fotók photos:

Bujnovszky Tamás

Tervező elmék játékossága, építészek kísérletező kedve egy szögletes szalmabála analógiájára alkotta meg Mórahalom mellett a náddal borított apartmanházat, ezt a gondolkodásra késztető csendes különcöt. Az ország és a városka déli határában, akár egy jó kedélyű, meditáló szerzetes, hátát nekiveti az utca utolsó, szomszédos házának, de egyebekben alig vesz tudomást a környezetében uralkodó olcsó építészeti kakofóniáról. Mintha nem is a tervezők, hanem a telken könnyed léptekkel át- meg átfutó táj maga szőtte volna az épületet. Óhatatlanul felmerül a kérdés: a mezőhöz tartozik vagy a városhoz? Esetleg végeredményben egyikhez sem? Nem beszélhetünk kilátásokról vagy átlátásokról – ezek ugyanis jelentésüknél fogva feltételeznek egy emberi tényezőt, azt, aki kilát vagy átlát. Itt a környező mező egyszerűen csak átvágtat a nyílásokon és keresztülsuhan a belső udvaron. Akadálytalanul szalad keresztül a házon, ahogyan a pontosan tengelybe hozott nyílásokon át a légáramlat is, a lehető természetesebben klimatizálva az épületet. Azt mondhatnánk, hogy a nyílások keretbe foglalt látványokat kínálnak – megszokott, jól bevált építészeti eszköz lenne –, de úgy hiszem, itt nem erről van szó. A tájban ugyanis éppen az a különös, hogy nincs benne

régi-új magyar építőművészet

semmi különös. Nincsen fókuszpont, látványosság, keretezhető képkivágás, csak a mező évszakról évszakra változó szőnyegszerű felülete. Ez a vízszintes felület válik a belső tér integráns részévé, nem falra helyezett látképként, hanem mint az enteriőr szabad kiterjedése a síkon, három irányban, kerítés nélkül. A negyedik iránytól, a szomszéd épülettől szigorúan tömör fallal zárkózik el a ház. Ezt a kiterjedést, figyelmünk túlzott szétszóródását akasztja meg a hátsó kertben elhelyezett szauna lézervágott, növényi mintázatú kortenacél lemez oldalával és a jakuzzi nyersen hagyott vasbeton hátfala. Az utcafront felől szintén rozsdás acéllemez kapuépítmény fogadja az érkezőt és jelöli ki a házhoz tartozó szűkebb környezetet. A pavilonszerűen megjelenő épített szerkezetek a házról leválasztva, önálló objektumként jelennek meg, méretüknél fogva átvezetnek a belső tér mikroarchitektúrája felé. A belsőépítészeti megoldások ugyanis egybeforrnak a házzal, legyen szó helyszínen öntött beton pultfelületről vagy súlyos, gerenda méretű fából acéllábakkal ide tervezett asztalokról. A félátriumot közrefogó két épületszárny használata, funkciója lehetővé tette, hogy beltéri összekötés nélkül, az udvar az épületbelső aktív részévé váljon. A két oldalt fedett terasszal szegélyezett tömegeket 11 fokos hajlásszögű tető zárja. Ennek meg-

–––––––––

Vezető építészek // leading architects:

Nagy Csilla, Tóth Zoltán – Artgroup Építész munkatársak // fellow architects:

Kimle Olga, Kollár Petra Statika // structure:

Csákvári Zoltán – Csákvári Mérnök Iroda Kft. Épületgépészet // HVAC:

Erhardt Lajos – Novoterv Kft. Épületvillamosság // electrical engineering:

Karácsony István – AP Lightworks Kft.

–––––––––

téma // theme

2017 / 02

hosszabbított vonala metszi ki a falnyílást a szomszédos vadvirágos rét felé. A tetőn napelemek segítik a ház geo-tarifás energiaellátását. Hőszigetelését két réteg természetes nádpalló biztosítja. Ezen kívül, átszellőztetett légréteggel elválasztva, klímahomlokzatként került a házra a külső nádborítás. A ház él. A falait beborító nádkévék egyszerre lágyak és szúrósak. Ahogyan a nap felmelegíti, a nád enyhe illata érezhetővé válik. A színe idővel változik, ahogyan a kortenacél lemezek felületét is az időjárás érleli. Néhány évente, ahogyan a hagyományos parasztházak nádteteje, gondozást igényel. Kívülről konzekvensen beburkolják a kévék. A belső udvar felől hófehér vakolatot kaptak a falfelületek, a beltérhez hangolva. A kortárs építészeti trendben elterjedt és szándékolt „jópofa” kliséket maníroktól mentes, őszinte játékosság helyettesíti, a rendszerint „kutatás” zászlója alá sorolt, gyakran öncélú anyagkísérleteket pedig józan innováció. A ház leszámol a divattal, az öko-bio építészeti előképekkel. Teszi mindezt a déli határ mentén, városszéli magányában.

régi-új magyar építőművészet

tĂŠma // theme

2017 / 02

régi-új magyar építőművészet

ﬁﬂ

Architecture in a Borderline Situation ArtKazal, Mórahalom The playfulness of designers and the experimental attitude of architects resulted in this apartman house with a hatched roof modelled on the analogy of a rectangular straw stack on the margins of Mórahalom. It impresses us as if it was not designers who built it but it had been woven by the landscape itself which lightly crosses the site here and there. We are not justified to talk about views or see-throughs and transparencies here, as the surrounding field simply rushes across through the openings and the courtile. Smoothless and unhindered, it runs across the house just like the draught passes through the openings set along the same axes, whilst providing ventilation throughout the building as naturally as possible. The vertical plane of the surrounding field has been turned into an integral part of the interior, as if it was a free continuation or extension of the interior in the same plane, in three directions, without a fence. From the fourth direction, which is that of the neighbouring building, the house separates itself with a strictly solid wall. This extension is stopped by the sauna positioned in the back garden, with its botanical design laser-cut steel side and the ferro-concrete back wall of the jacuzzi. Built structures appear as pavilions being detached from the house: they exist as independent objects that lead us towards the micro-architecture of the interior. Solutions applied by interior design seamlessly fit into the house: such

téma // theme

as the on-site cast concrete counter, the tables with steel legs made from massive timber designs purposefully here. Solar panels on the roof facilitate the geo-thermal energy supply of the house. Thermal insulation is reinforced by two layers of natural reed planks. Besides, the outer reed layer was fixed as a climate facade separated from the structure by a ventilated layer of air.

2017 / 02

cukorraktár csokoládéillattal

Kerékpáros turisztikai központ és helytörténeti múzeum, Szerencs

___ építész architect: Salamin Miklós ___

szöveg text:

Madár Ivett

fotók photos:

Dénes György

Szerencs nevéhez manapság automatikusan a „Hegyalja kapuja” kifejezést társítjuk. Ezek után természetesen egyből hozzárendeljük magunkban a bort is, ami vitathatatlanul hozzá is tartozik, de mindezt felnőtt fejjel tesszük. Ha gyerekkori önmagunkat kérdeznénk, a csokoládé lenne az első, ami eszünkbe jutna. Sokan nőttünk fel úgy, hogy Szerencs egyet jelentett a cukorral, a Boci csokival és a Macskanyelvvel – akkor talán még nem is tudva, merre lehet ez a város. A Szerencsi Cukorgyárat 1889-ben alapították, és egy híján 120 éves fennállása alatt a gyárnak köszönhetően Szerencs is nagy fejlődésen ment keresztül. A csokoládégyárat 1923-ban hozták létre és a svájci állampolgárságú Liechti Frigyes érkezése után indult igazán növekedésnek. A későbbi államosítás, majd privatizáció után a csokoládégyár jelenleg a svájci Nestlé tulajdonában – ha nem is régi formájában – ma is létezik, viszont a cukorgyárat német tulajdonosa 2008-ban végleg felszámolta. Az uniós cukorreform szerint a termelési kvóta megváltásának feltétele volt a bezárt gyár alkalmatlanná tétele a további cukorgyártásra, így a gyár épületeinek nagy részét elbontották, csak az ipari műemlékké nyilvánított épületek és a helyi védettségű cukorraktár menekült meg. Az átalakulás drasztikus volt. A mai légi felvételeken is meghökkentő a látvány, ahogy a régi gyárkémények hosszú árnyékot vetnek a felszántott gyárterületre. A Rákóczi út másik oldalán viszont a cukorraktár ma már megújulva hirdeti a pozitív változásokat. Az 1880-as években épült raktár építési minősége – mint akkoriban az ipari épületeké általában – kimagaslott az átlag közül. 2009-ben, az új funkció keresé-

régi-új magyar építőművészet

sének kezdetekor az általános raktárként hasznosított, helyi védettségű épület már nagyon rossz állapotban volt. Salamin Miklós ekkor kezdett foglalkozni a feladattal. Mire az első felmérésektől eljutottak a végleges funkció és pályázati forrás megtalálásáig, a helyzet tovább romlott. Szerencs 27 település egyikeként vett részt a „Kiemelt turisztikai attrakciók és szolgáltatások fejlesztése” programban, ami – mint zömében a hasonló projekteknél – nagyban befolyásolta az épület felújításának menetét és költségérzékenységét. Az épület kerékpáros turisztikai központ és helytörténeti múzeum funkcióval kapott új esélyt. A végeredményt dicséri, hogy az idei Creaton „Tradíció és innováció – tető az építészetben” pályázaton megosztott első díjat kapott. Az omladozó vakolat alól előbukkantak a kőből és téglából épült falak, melyeknek nyers szépsége nem csak az építészt fogta meg, hanem a megrendelőt és a tervtanácsot is meggyőzte arról, hogy a vakolatot a teljes homlokzatról leverve, láttatni kell a falazatot. Ez a merész döntés teszi kívülről izgalmassá a házat. Az egykori beavatkozások tégla sebhelyei még érdekesebbé teszik a Tokaj-Hegyaljára annyira jellemző kő-tégla vegyes falazat képét, a befalazott ablaksor és a homlokzaton körbefutó téglagyűrűk pedig az egykor háromszintes kialakításról árulkodnak. Az eredeti fafödémet a 60-as, 70-es években nagy részben kibontották, helyette a két födémsík közé egy vasbeton pillérekből és gerendákból álló födémet építettek, amivel módosították a belső térarányokat. Ez az átalakítás tette ideálissá az épületet új funkciójára számára. A több mint száz év alatt az eredeti épülettömeg

téma // theme

2017 / 02

nem sokat változott, ezt a ránk maradt nyugodt, karakteres tömeget az építész a végletekig tiszteletben tartotta a felújítás során. Az új funkció által megkívánt beavatkozások a lehető legvisszafogottabbak lettek. Így került a hosszanti tömeg udvar felőli oldalára az acél-fa szerkezetű tornác, amiről kiderül az építési fázisok egymásutánisága, de az épület régi és új részein egységesen végigmenő anyaghasználat miatt mégis szervesen illeszkedik az egységbe. A T-alakú tömeg lehetővé tette a két eltérő funkció, a kerékpáros központ és a helytörténeti múzeum egyidejű zavartalan működését. Ezt a külső megközelítés és a belső használat szempontjából is sikerült megoldani a T-alak szárában kialakított fogadótérrel és a csuklópontjában elhelyezett kiszolgáló helyiségekkel. Az épület egységes külső megjelenése után a házba belépve hirtelen hiányérzetem támadt. A belső bútoro-

régi-új magyar építőművészet

––––––––– Generáltervezés // general design:

Axis Kft.

Vezető tervező // leading architect:

Salamin Miklós

Építész munkatársak // fellow architects:

Bozsik Judit, Korda Zsolt Statika // structure:

Pataki Zoltán – Mepa Expert Kft. Gépészet // HVAC:

Szilágyi Zsolt – Energo-Tallér Kft. Épületvillamosság // electrical engineering:

Münnich Gábor – Fényesvölgy Kft. Közmű // public utilities:

Papp Gábor – PK.Terv Kft. Megbízó // client:

Szerencs Város Önkormányzata Generálkivitelező // main contractor:

Szivárvány-Ép Kft.

–––––––––

zás anyagi forrás hiányában még várat magára, és a meglévő bútorokon érezhető a szükségszerűség, azonban a mindezeknek hátteret adó épületbelső, a mozdíthatatlan szerkezetek, az elegáns, nagyvonalú terek türelmesen várják, hogy végleg „belakják” őket. Egy helyen azonban már visszafordíthatatlan a folyamat: az emelet egyik termébe költöztették a városi csokifesztiválok alkalmával készített csokoládészobrokat, melyek mindent betöltő csokoládéillattal árasztják el a helyiséget, a mellettük kiállított korabeli játékokat nézegetve segítik az időutazást. A megfelelő funkció megtalálásával elkerülhető volt a belső széttagolása, és az egykori raktár levegős terei így eredeti formájukban láthatók. A két elkerülhetetlen új elem, az akadálymentes lift és a lépcső egyszerű vonalvezetésével nem harsogja túl a teret, belesimul a belsőkben végigvitt, egységes, ipari jellegű világba. Az eredeti szerkezetek szépségét megmutató szándék végigvonul a belsőkben is, a fehérre festett vasbeton pillérek és gerendák, az eredeti, illetve a szükséges helyeken pótolt fa szerkezetek és a látszó fedélszékek látványa adja meg az alaphangulatot. Minden szerkezet őszinte és erőteljes. Az eredeti kovácsoltvas ablakok ráccsá átminősülve őrzik a külső megjelenés egykori jellegét az új fa ablakok előtt, és az ipari karaktert tovább erősítve az új lépcsőre antracit színű acél korlát, a liftházra fém burkolat került. Az épület rideg férfiasságát lágyította volna a fa padlóburkolat, de talán anyagi vagy funkcionális okokból csiszolt betonpadló vonul végig egységesen a meghatározó tereken.

téma // theme

Az épület régi fotóit nézegetve most is ámulatba ejtett, hogy egy régi, romos épületből a hozzáértés és az eltökéltség hogyan képes újra előhozni a házban megbújó értékeket. Tervező, megbízó, kivitelező és persze az anyagi lehetőségek összhangja kell ehhez. Ennél a projektnél szerencsésen találkoztak ezek a tényezők is, sikerült felébreszteni a régi cukorraktárat, és új, életképes funkcióval megtöltve újra bekapcsolni Szerencs életébe.

The Chocolate Odour of a Sugar Store Cyclists’ Tourism Centre and Local History Museum, Szerencs The Sugar Factory in Szerencs was founded in 1889. During its 120 but one years of existence the town also underwent radical changes and development. The chocolate factory was launched in 1923 but developed only after the arrival of Frigyes Liachti who came here from Switzerland. The owner of the sugar factory closed down his business finally in 2008, but the store which was part of it was revived and thus heralds positive changes: the building was given a second chance by receiving new functions and now serves as cyclists’ tourism centre as well as a museum of local history. From beneath the peeling plasterwork masonry and brick walls appeared. This brave decision makes the house really exciting when viewed from the outside. Former interventions that wounded the brick texture make the walls even more exciting as they are mixed types: typical of the region of Tokaj-Hegyalja were the walls built from brick and stone. The row of brickedin windows and brick rings wrapping round the facade reveal the original three-storey design of the structure. The new function required new interventions that were implemented as modestly as possible. As a result, there is a steel-timber structure porch now on the longer block facing the yard, which also reveals the chronology of the construction stages. However, the selection of materials used here integrate the old and new parts of the building and thus it seamlessly fits into the architectural unity. The T-shaped block allowed for the smooth and undisturbed co-existence of the double function, the simultaneous maintenance of the cyclists’ centre and the museum of local history.

2017 / 02

A jövőbe mentett múlt

Beck-Dégenfeld kastély rekonstrukciója, Téglás ___ építész architect: Heppes Miklós ___

szöveg text:

Nagy Gábor

Csöndes kis település Téglás a Nyírség déli részén. Mintha semmi különös nem történne itt, pedig csak a szélső házsorokig kell eljutni, hogy csudákat lásson az ember. A jellegtelen családi házak mögül szolid méltósággal bukkan elő a kastély: a hétköznapokból az ünnep. Közelebb kell menni, de csak annyira, hogy egyben lássuk az épületet. Álljunk meg egy kicsit, és gondoljunk erős türelemmel az elmúlt századokra, idézzük meg a múltat, hívjuk elő a főszereplőket. Először is Bek Pál uramat, aki kitűnő gazda és ügyes pénzember volt, de mindenekelőtt kiváló földmérő. 1799 és 1804 között Tiszántúl jelentős részét felmérte, így bizonyosan tudta, melyik a jó hely és melyik nem, hová érdemes házat építeni és hová nem. Ki is választotta ezt a nagyszerű helyet a település szélén, az enyhén kiemelkedő magaslat szinte ajánlgatta magát: ide építeni kell. 1804-re készült el a kúria, nyomait ma már nehezen lehet föllelni. Bek Pál és felesége, Bárczay Anna elsőszülött leánya,

régi-új magyar építőművészet

fotók photos:

Zsitva Tibor

Paulina 1834-ben Degenfeld-Schonburg Imrével kötött házasságot, és ezt követően épült a kúria helyén a tekintélyes méretű, U alaprajzú egyemeletes klasszicista kastély. Az egytraktusos oldalszárnyak a környező terephez képest egy megemelt szintű díszudvart fognak közre, ami rendkívül hatásossá teszi az épület megjelenését keleti irányból. Az új kastély ura Szabolcs vármegye főispánja volt, akit az 1848-as forradalomban betöltött hazafias szerepvállalásáért fogságra ítéltek, a kötéláltali haláltól pedig csak a kegyvesztett Haynau szeszélye mentette meg. A következő generációt a már Tégláson született gróf Degenfeld Gusztáv képviseli, aki az 1870-es években a kastélyt a nyugati oldalon romantikus kocsialáhajtóval és középrizalittal egészítette ki. Itt mintha egy kicsit megbicsaklana az építészeti kánon, de a kritika a régi időkkel mindig elnézőbb, azt mondjuk rá: érdekes. A gróf híres lótenyésztő lévén a gazdasági udvarra hosszan elnyúló, barokk jegyekkel díszített istállót épített ménese számára. A kastély utolsó főnemes lakója Degenfeld Pál, aki a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokaként is szolgált, amíg lehetett. Aztán jött a háború és a szocializmus. A rombolás és az új funkció. 1946-ban az épületet szinte börtönné alakították át, a Hajdúsági Iparműveket építő raboknak szolgált kényszerszállásul. Elkezdődött a belső eltorzítása. Cellákat falaztak le, a folyosók végét zuhanyzókkal zárták le. 1965-ben gyermekotthonná alakították az épületet. A rombolásos torzítás újabb szakasza. A földszint feletti födém döntő részét vasbetonra cserélték, új nyílásokat vágtak, nagy hálótermeket és új vizesblokkokat hoztak

létre. 1995-ben az intézmény kiköltözött az épületből, a pusztulás felgyorsult, az állapot kétségbeejtővé vált. És 2002-ben megtörtént a fordulat. Magánkézbe került a kastély, és az új tulajdonosok a korábbról ismert Heppes Miklós építészre bízták az épületet. Úgy képzelem, hogy akkor, valamikor, az építész is itt állhatott a megbecstelenített kastély előtt, ő is láthatta a múltnak ezt a szívszorító előadását. Akkor az Idő kézen fogta, végigbukdácsoltak az összes sebzett, halódó helyiségen, az Idő átadta a titkokat az építésznek, aztán elengedte a kezét, érezte és tudta, hogy a jövőt rábízhatja. Először egy tanulmányterv készült, majd uniós pályázat nyomán elindulhatott a külső felújítás. A homlokzat szinte lépésről lépésre nyerte vissza eredeti architektúráját, majd következett a belső helyreállítása, egyelőre még csak a földszinten. A cél, a szándék természetesen az eredeti állapot, a történeti térrendszer lehetőség szerinti minél teljesebb helyreállítása volt. De mindennek az alapja az új funkció megtalálása, ami szinte adódott, hiszen a kastély központi tere, a két szint magasságát átfogó, középtengelyben elhelyezett, belső udvarra nyíló, keleti tájolású nagyterem ideális különböző, nagyszabású rendezvények megtartására. Így aztán rendezvényház lett a kastélyból. A nyugati oldalon nyitott új bejárat a gépkocsis megközelítést is lehetővé teszi. Innen jutunk el a fedett kocsiáthajtóból nyíló főbejárathoz, amely a sarkokban fülkékkel tagolt előtérbe vezet. Ehhez előlépcsővel kapcsolódik a kissé eldugott, vagy szebben mondva, a korszak építészeti színvonalához képest kevésbé reprezentatív félköríves lépcsőház, amelynek kelheimi kőburkolata és barna homokkő fokai épségben vészelték át a nehéz időket is. Az impozáns nagyterembe érünk. Itt

téma // theme

2017 / 02

–––––––––

Építész vezető tervező // leading architect:

Heppes Miklós – Archiflex Stúdió

Építész munkatársak // fellow architects:

Lente András, Jánossy Johanna, Steinbach Erzsébet Statika // structure:

Gerzsenyi László – Pro-Nívó Kft. Kivitelező // main contractor:

KEVIÉP Kft.

–––––––––

aztán lehet nagy levegőt venni. Felnézve a mennyezetre azonban zavaró elnagyoltságot érzünk a peremeken léptéktelenül hajlított megoldásban. De mindjárt megnyugszunk, ha megtudjuk a valóságot. A nagyterem eredeti födéme, belső kialakítása teljesen elpusztult, amit most látunk, ideiglenes állapot, a teljes helyreállítás még a jövő feladata. De már így is működik a funkció, a hozzá kapcsolódó különtermekkel, koktélbárral és ruhatárral. Az északi szárnyba, az egykori melegítőkonyha helyére került az új, korszerű konyha. A déli oldalszárny enfilade-rendszerét visszaállították, ez a külső megközelítés révén önálló funkciót is kaphat, az elképzelések szerint itt helytörténeti kiállítás lesz. Az elfalazásoktól megszabadított, fellélegzett kastély szinte észrevétlenül fogadja be a kortárs megjelenéssel kialakított vizesblokkokat, és büszkén mutogatja az értékmegőrzés szép példáit: a helyreállított, kiegészített kőkeretes ajtókat, a megmaradt, méhviasszal kezelt eredeti sötétbarna színű belső nyílászárókat és az egyetlen megmaradt pallótokos, kibe nyíló ablak mintájára újragyártott ablakokat. Sétálunk a most üres, helyreállított földszinten, és minden olyan nyugodtnak, természetesnek tűnik. Bizonyára nagy szerepe van ebben a színeknek, a színezésnek. Már a külső megjelenést is dominálja az az okkeres-umbrás-zöldes szín, amely borús időben elegáns, napfényben pedig eleven. Ugyanez a tónus található a belsőkben is. Ehhez jön még, szinte ráadásként, hogy a sarokszobákban és a déli oldalszárnyban díszítőfestés nyomok kerültek elő. Derdák Éva restaurátorművész teljes egészében helyreállította a kertre néző előteret, valamint a többi helyiségben a töredékeket. Nem tudom, nem tudjuk, milyen volt az eredeti belső kialakítása, nem maradt fenn archív ábrázolás vagy fotó, de aki eljön a kastélyba, bizton érezni fogja, hogy ez „olyan, mintha”. És akkor még nem beszéltünk a kastélyparkról. Az egykori angolpark gróf Degenfeld Gusz-

régi-új magyar építőművészet

táv munkája nyomán érte meg legszebb, legteljesebb állapotát, az őshonos tölgyerdőt foltokban kiirtották, több mint félszáz külföldi növényfajt telepítve, szépséges park jött létre. Ami szintén az épület sorsával osztozott. Trianoni módon területének kétharmadát elveszítette, nyugati és déli sávját felparcellázták, keleti részén, az egykori tó helyén, futballpályát alakítottak ki. Aztán még jött a szörnyű 2010-es vihar, melynek nyomait a csonkolt óriásfák jelzik, és az értékes növények fele is elpusztult. De a belső udvar előtti csodálatos platán épségben megmaradt és biztatva hirdeti az életet, a jövőt.

Mondják, nagy valószínűséggel termálvíz is lehet a föld alatt. És akkor már nemcsak folytatni kellene a helyreállítást az emeleti szinten a szállodai szobák kialakításával, a gazdasági szárnyak újjáépítésével, hanem a manapság oly divatos és kelendő wellness részleggel is bővíteni lehetne a kastélyt, ami a biztos jövőt jelentené. De talán túlságosan is előreszaladtam. A jövőbe, ahová sikerült ezt a gazdag múltat elmenteni.

téma // theme

Past salvaged into the future Reconstruction Project of Degenfeld-Schonburg Castle, Téglás Respectable in its dimensions and scales, the single-storey Revivalist Classicist style castle was built in 1835 for Imre Degenfeld-Schonburg and his wife. The lateral structures surround an elevated grand court above the terrain which makes the appearance of the building extremely spectacular when viewed from the east. The master of the new castle was also the count of Szabolcs county, who was sentenced to prison because of his patriotic activities during the revolution in 1848, He only narrowly escaped capital punishment thanks to General Haynau’s changing mood. The next generation added a Romantique style driveway and a central projection on the west side in the 1870s. The very last aristocrat to reside in the castle was Pál Degenfeld, also acting as the chief curator of the district of the Reformed Church in Tiszántúl. Then the war broke out, followed by post-war Socialist era with destruction and the new function: in 1946 the building was remodelled to accommodate prisoners forced to work in the region. In 1995 the institution moved from here which accelerated decay to desperate conditions. In 2002 it was purchased by private individuals and the new owners commissioned architect Miklós Heppes to facelift it. The facade was restored to its old glory step by step by reconstructing the original architecture of the building, which was followed by the renovation of the interiors, to start with the ground floor only. The purpose of this project was to restore the original conditions as much as possible, including the historic configuration and spatial system. The castle now hosts a variety of events. The new open entrance on the western side makes it accessible also by car, from where one can go on from the roofed-in driveway to the open main entrance. The latter leads us to a lounge area articulated by niches and alcoves. This is joined by a semi-circular stairway the stone facework of which survived the hardest times intact. The original roofing and ceiling of the imposing grand hall as well its interior design were completely destroyed. What we can see now is a temporary condition: completion of the project as such still awaits. The new modern kitchen is now housed in the northern wing to replace the former one. The enfilade system of the southern wing has also been restored, which may also house an independent function thanks to its external accessibility. Stripped of later-on built masonry, the castle now breathes freely and prides itself showing off beautiful examples of preserving values such as the restored and complemented stone-framed doors, the existing original interior doors and windows, as well as reproductions of the windows made after the design of a single surviving model.

2017 / 02

Családvár Zarándokház, beltéri kápolna, fotó: Dénes György

A hit távlatai

A kegytemplom környezetének fejlesztése, Máriapócs ___ építészek architects: Salamin Ferenc, Salamin Pál ___

szöveg text:

Botzheim Bálint

fotók photos:

Dénes György, Botzheim Bálint

Egy kegykép ereje nem csak a rajta keresztül megnyilvánuló csodákkal és imameghallgatásokkal mérhető, de része van a zarándoklatok által megtapasztalható közösségformálásban is. A kegyképnek otthont adó hely számára ugyanakkor feladatot jelent a hátteret adó infrastruktúra megteremtése és fenntartása. Az Istenszülő Szűzanyát ábrázoló ikon a töröktől való megszabadulás hívta életre. Egy nyírségi kis faluban, az akkori Pócson, Csigri László bíró készíttette el a képet, miután hazatért a rabságból. 1696. november 4-én az ikon könnyezni kezdett, s a csoda abban az évben többször megismétlődött. A könnyező kegyképet 1697-ben I. Lipót császár felesége, Eleonóra kívánságára magához rendelte – csakhogy Bécsben nem ismétlődött meg az isteni jelzés. A róla készült másolat viszont Pócsra vis�szakerülve 1715-ben és 1905-ben ismét könnyezett. A településnévhez a Mária előtag a 18. században került hozzá, és mára Máriapócs a legnagyobb magyarországi görögkatolikus zarándokhellyé vált, 2005-ben Nemzeti Kegyhellyé nyilvánították. A Hajdúdorogi Főegyházmegye a kegyhely környezetének megújítását célzó átfogó fejlesztések időbeli fókuszpontját a kegykép 1715-ös könnyezésének, Máriapócs zarándokhellyé válásának 300. évfordulójára helyezte. Első ütemként 2015 febru-

régi-új magyar építőművészet

–––––––––

Családvár Zarándokház Vezető építész // leading architect:

Salamin Ferenc

Építész munkatársak // fellow architects:

Salamin Pál, Szilágyi Szabolcs

Statika // structure:

Mantuano Tamás Gépészet // HVAC:

Erhardt Péter Elektromos tervezés // electrical engineering:

Münnich Gábor Közmű // public utilities:

Bíró Károly

–––––––––

családvár zarándokház, Fotó: dénes györgy

téma // theme

2017 / 02

emmanuel-ház Zarándokközpont, Fotó: dénes györgy

árjában adták át az Emmanuel-ház Zarándokközpontot, ugyanez év novemberében készült el a templom mögött álló Nemzetiségek Háza, decemberben a II. János Pál pápa téren álló Csodák Tornya. Utolsóként a Családvár építése fejeződött be, melyet a kivitelezési munkák csúszása miatt csak 2016-ban adhattak át. A fejlesztések jelentőségét a városszerkezet léptékében is érdemes megvizsgálni. A mai templomtér környékének utcaszerkezete már az első katonai felmérésen (1763–1787) megfigyelhető. A második felmérésen (1806–1869) pedig már látszik az 1756-ban befejezett Szentmihály templom és a Bazilita kolostor. A városszerkezet tehát évszázadok óta változatlan, azonban a templomtér falusias karaktere a most elkészült épületek térfalainak köszönhetően kisvárosivá alakult át. Az első lépés, amely ezt az utat kijelölte, az 1997-ben épült zarándokház volt, melyet Török Ferenc és Bartók István tervezett a tér északnyugati sarkára. A most elkészült Családvár és az Emmánuel-ház, bár két külön épület, mégis lehet róluk egységként beszélni, mint a zarándokház bővítése. A két épület befejezi a teret körülölelő térsort, a nyugati oldalon a zarándokház térfalát folytatva, majd lezárva azt a déli oldalon. Itt fogják remélhetőleg megépíteni az Emmanuel-ház jelenlegi oromfalához csatlakozó piacépületet is, amely Salamin Ferenc terveiben ugyan szerepelt, de megvalósítása a későbbiekre maradt. A Családvár a Török-féle zarándokházhoz egy híddal kapcsolódik, amely alatt egy kapun át a Családvár udvarába jutunk. Nemcsak a híd jelenti a kapcsot a két épület között: az új épület is a régi tömegét folytatja. A

Emmanuel-ház oromfalához csatlakozó piacépületet terve

nemzetiségek háza, Fotó: botzheim bálint

régi-új magyar építőművészet

–––––––––

Zarándokközpont (volt óvodaépület) Vezető építész // leading architect:

Salamin Ferenc

Építész munkatársak // fellow architects:

Salamin Pál, Szilágyi Szabolcs, Nemes Dávid Statika // structure:

Mantuano Tamás Gépészet // HVAC:

Nagylucskay László Elektromos tervezés // electrical engineering:

Münnich Gábor Közmű // public utilities:

Bíró Károly

Nemzetiségek Háza Építész vezető tervező // leading architect:

Wachsler György Építész tervező // architect:

Horváth László Statika // structure:

Vértesy László Gépészet // Hvac:

Boros Iván Elektromos tervező // Electrical Engineering:

Rácz Géza

Rehabilitációs szakmérnök // Rehabilition expert:

Sipos Zsolt

–––––––––

családvár zarándokház, Fotó: dénes györgy

nemzetiségek háza, Fotó: botzheim bálint

téma // theme

2017 / 02

csodák tornya, Fotó: botzheim bálint

beforduló keresztszárny motívuma is megismétlődik, itt rizalitként emelkedik ki a homlokzati síkból a kápolnát magában foglaló épületrész. Majd további hangsúlyt kap a boltvállak megerősítésével és a bejárat boltíves motívumának bélletes többszörözésével. A boltíves földszinti árkádokkal futó homlokzat egyértelműen a városi ház archetípusának karakterét hordozza, mely a középkor óta Európa-szerte jellemzi a városi tereket. A homlokzat síkjából a boltívek találkozásánál egy féloszlopsor is kiemelkedik, mely a tetőig felérve egybefogja a két szintet, és ezzel plasztikai erőt ad az épületnek. Ezt fokozza, hogy a kápolna keresztszárnya geometriailag majdnem, optikailag pedig pontosan a tömb szimmetriatengelyében helyezkedik el. Az erős építészeti formálás és a stílusbeli különbségek ellenére a két épület egységet képez, a Családvár a zarándoképület folytatásaként jelenik meg. Az egész tömb egyszerű törtfehér színű, a plasztikát kihangsúlyozó vakolatot kapott. Az árkádsor átmeneti tere kapcsolatot teremt a

régi-új magyar építőművészet

templomtérrel, ugyanez az emeleten loggiasorként értékes, esőtől védett külső térrel látja el a helyiségeket. A földszinten főleg közösségi funkciókat találunk, rendezvényilletve kiállítóteret, játszószobát és vizesblokkot. Az emeleten inkább a zarándokokat kiszolgáló terek kaptak helyet: hálóhelyiségek, étkező, társalgó és a kápolna, melynek boglyaíves keresztmetszetű belvilága különleges térélményt nyújt. Az épület udvara alkalmas közösségi programok kültéri rendezésére. Az Emmanuel-ház formájában és funkciójában is testvére a Családvárnak. Megjelenése szelídebb, az emeleti loggiára fölnézve látjuk a fagerendás födémet. Az emeleti osztásrend a duplázott oszlopokkal szintén a faépítészetre utal vissza. A síkban tartott főhomlokzat visszafogottságot és egyszerűséget közvetít. Érzékeny plasztikai elem az árkád íveinek homlokzati rajzolatként való megismétlése. Funkcióit tekintve a földszinten helyet kapott egy nagy előadóterem, egy kegytárgybolt, a későbbiekben egy étterem is lesz itt, amelynek fogyasztótere nyáron kiköltözhet az árnyas boltozatok közé. A kisebb helyiségek között orvosi szoba, baba-mama szoba, játszóház illetve kiscsoportos foglalkozásra alkalmas termeket találunk. A zarándokok kiszolgálása mellett, a görögkatolikus egyház pasztorációs szerepvállalásának támogatása is a fejlesztések részét képezte. A templom mögött több települést átfogó fejlesztés részeként épült a Nemzetiségek Háza. Ezen kívül Tuzséren Művészetek Háza, Kántorjánosin Tudás Háza, Hodászon pedig a Hagyományok

–––––––––

Csodák Tornya Vezető építész // leading architect:

Salamin Pál

Építész konzulens // consultant architect:

Salamin Ferenc Statika // structure:

Pongor László Elektromos tervezés // electrical engineering:

Münnich Gábor

–––––––––

csodák tornya, Fotó: botzheim bálint

Háza készült el. A Nemzetiségek Háza fő feladata, hogy kulturális rendezvényekkel, felzárkóztató programokkal segítse a cigány pasztorációt. Maga az épület kéttraktusú, középen helyezkedik el a bejárat. Egyszerű nyeregtetejével, oromzatot megmutató tömegével a fésűs beépítésű falusi környezetre utal vissza. A fejlesztés nem csak a templomtér közvetlen környezetére korlátozódott. A nagyobb létszámú zarándoklatok új parkolójának, a templomtól alig 500 méterre található II. János Pál pápa teret jelölték ki. Ezen a füves területen 1991-ben a Szentatya bizánci liturgia szerinti szentmisét celebrált. Szép gondolat volt ide kilátót helyezni, ez a gesztus megjelöli és összekapcsolja ezt a helyet a kegytemplommal. A Csodák Tornya fogadja a busszal, autóval érkező zarándokokat, akik innen általában már együtt énekelve, körmenetszerűen sétálnak át a templomtérre. A harangtornyot idéző, robusztus megjelenésű kilátó fából készült. Alaprajza két, egymáson 90°-ban elforgatott négyzet. Ez a játék az épület tömegében is megjelenik, mint két egymásba forduló hasáb, melyeket a ferdén elágazó gerendák faágként feszítenek egymáshoz. A megérkező zarándokok a kilátóba föllépcsőzve, a mindennapok horizontján túl pillantják meg a Székesegyház tornyait, a hit perspektíváját.

téma // theme

Perspectives of Faith The Development of the Surroundings of the Pilgrims’ Church, Máriapócs The situation after getting rid of the Turkish rule made it possible to create the iconostasis presenting God’s Mother, the Virgin Mary in a tiny village in the Nyírség region which was called then simply Pócs. It was painted by László Csigri to show his gratefulness after being freed from captivity. On November 4th, 1696 the painting started to shed tears, and the miracle repeated itself several times in that year. Máriapócs has evolved into the largest pilgrimage site of Saint Mary in Hungary of the Greek Orthodox community. The modernization of the surroundings of the pilgrims’ site had been completed by the end of 2016. The rural character of the square in front of the church has been transformed into that of a town as a result of the spatial walls of the buildings completed now. The last members of this group of structures, Családvár (Family Castle) and Immanuel house round off the spatial row embracing the square: they continue the spatial wall of the pilgrims’ house on its western site and close it down to the south. This is also the site where the market hall building is going to be built later on to join the present-day parapet wall of Immannuel house.

2017 / 02

Pilóta leszek

Reptár – Hadászati Repülőgép Múzeum, Szolnok ___ építész architect: Sós Róbert, … ___

szöveg text:

Okrutay Miklós

fotók photos:

Lality Áron

Szolnok város számára szinte kézenfekvő helyzetként adódott, hogy itt létesüljön az európai léptékben is említésre méltó harcászati repülőgép múzeum. A máig működő katonai repülőtér – jelenleg helikopter-kiképzőközpont –, valamint az 1970es évektől gyarapodó szabadtéri repülő-kiállítás élő hagyományként biztos hátteret jelentett. De még ennek ismeretében is megdöbbentő erejű az a rendkívül átgondolt kiállítási program, ami a Reptár névre keresztelt múzeumban fogadja a látogatót, nem kell eleve a téma rajongójának lenni ahhoz, hogy varázslatként éljük meg e misztikumtól övezett világ feltáruló titkait. A helyszín maga a város egyfajta aranytartalékaként évtizedek óta várta hasznosítását. Magyarországnak a reformkorban létesített egyik első vasútvonalának végállomása épült meg itt 1847-ben, elsősorban a Tiszán idáig úsztatott faáru, valamint a só továbbszállítása érdekében. Végül a vonal folytatása az Alföld felé nem innen épült tovább, így az indóház és a vasúti üzem további épületei másodlagos funkciókat kaptak, a végső enyészet előtti utolsó momentumként a főépület terei szükséglakásokként szolgáltak. A vasúttörténeti fontosság és az épületegyüttesre kihirdetett műemléki védelem azonban elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy esély maradjon az újjászületésre. A terület adottsága kulcsfontosságú a kiállítás telepítése szempontjából, a belakható beépítetlen tér alapvetően határozza meg a helyszín nagyvonalúságát. Némi küzdelem árán, de végül három eredeti elem is megmaradhatott a korabeli vasúti épületekből. Az indóház, a vízház és a raktár együttese jól foglalja össze az egykori használatot, a területre befutó, ma is élő sínpár, az ezen várakozó tehervagon ezt tovább hangsúlyozza. Valójában azonban az eredeti történet másodlagossá válik: a főszerep immár a repülőgépeké, de ebben sem-

régi-új magyar építőművészet

mi számon kérhető gesztus nem található. A témaváltás talán éppen a tágasság miatt magától értetődő; minden részlet harmonikusan találja meg a helyét, a hatalmas léptékű új kiállítótértől az új funkciókat fogadó vasúti épületeken át a kiállítás szabadtéri részének lényegét jelentő, feszes rendbe felsorakoztatott vadászrepülőkig, illetve a tematika szempontjából ellenpólusként felállított légvédelmi eszközökig. Építészeti értelemben a legnagyobb kihívást a 3000 négyzetméteres kiállítási csarnok telepítése, formálása jelentette, nem utolsó sorban a megfelelő illeszkedés megtalálása az addig főépület szerepét betöltő indóházzal. A legfontosabb döntés éppen az, ahogy a klasszicizmus nyugalmát árasztó vasúti állomásépület továbbra is megőrizhette ezt a szerepet, sőt láthatóan pompásan érzi magát ebben. Kiválóan működik a múzeum fogadóépületeként, kellemes léptékű a megérkezés tere. A földszinten tágas, kellemes hangulatú kávézó-étterem – nélkülözhetetlen a kortárs múzeumi világban, ha itt jól érezzük magunkat, akkor garantáltan jó emlékekkel távozunk – és ajándékbolt, az emeleten konferenciaterem, és már indul is a program, a kiállítás befogadása. Műemlékvédelmi szempontból képletszerűen értelmezhető a beavatkozás. Mindaz, ami az épület eredeti lényegét adó érték, ehhez méltó kezelésben részesült. Itt ez a homlokzati megjelenést, annak részletképzéseit, ezen belül akár az ereszképzés mívességét is jelenti. Ugyanakkor a megújulást jelentő funkció számára nem az eredeti építészeti világot túlharsogó, hanem szerény, mellérendelő attitűd formálja a tereket, használja ki a jelen lévő, jól értelmezett adottságokat, ezzel teremt új építészeti minőséget. Ez a felfogás hatja át a legjelentősebb beavatkozásként jelentkező csarnoktér szerkesztését is. Kiváló döntések sorozata az, ahogy végül magától értetődő módon az indóház mellé, az utcafrontra került, ahogy megtalálta léptékét, és az is, ahogy akár az utca felé mutatja magát, vagy a belső terület felé megnyílik. Az utcaképben az azonos, vagy legalábbis annak mutatkozó magasság, az indóház klasszicista homlokzatrendje mellett a sza-

téma // theme

2017 / 02

régi-új magyar építőművészet

––––––––– Vezető tervező // leading architect:

Keresztes Béla

Társtervező // co-architect:

Sós Róbert

Elektromos tervezés // electrical engineering:

Nagy Attila Gépészet // HVAC:

Nagy Attila Kivitelezés // main contractor:

Baukomplex Kft.

–––––––––

bályos rendű horizontális megnyitások egyaránt segítik az illeszkedést a két épület közötti jelentős léptékkülönbség ellenére is, az utcafrontról hátrahúzott transzparens nyaktag jól eltalált ritmusváltást hoz. A belső terület felé jóval nagyobb üvegfelületekkel kacsolódik, és minthogy déli homlokzatról van szó, így indokolt a lapostető árnyékolóként működő túlfuttatása. Az ezt alátámasztó pillérsor középület-karaktert hordozó részletként ebben az esetben indokolt, a hangár ebből a nézetből immár az épületegyüttes központi elemévé válik. A belső tér immár ismét a csodáké. Nem elsősorban építészeti értelemben. Mert itt az építészet helyzetet teremt, keretet ad, úgy, hogy igyekszik észrevétlen maradni, érvényesülni hagyva azt a világot, amit befogadni hivatott. Egyfajta szelíd semlegesség, nem biztos, hogy ezt nevezzük a ma divatos szóval minimalizmusnak, mindenesetre semmi túljátszás, semmi önmagáért való. Így ide belépve azonnal magával ragadhat a kiállítás, a repülés világának misztikuma, mindez átitatva egyfajta borzongással, hiszen a harci repülők mégiscsak a háborúk értelmetlen és emberfeletti léptékű pusztítását jelképezik. Mégsem ez a hangulat hatja át a távozó lelkét. Biztosan szerepet kap ebben az a hazai gyakorlatban még ritkának tapasztalt érzékeny tudatosság, ami az építészeti megközelítéseken túl a kiállítóhely valamen�-

téma // theme

nyi részletében jelen van. Elég csak az itt dolgozók pilótauniformisára, vagy olyan apróságra gondolni, mint a büfé indulásjelző tábla mintájára formált étlapja. És persze a kiállítás kínálta élmények, kalandok. Hogy nem csupán testközelből élvezhetők a legendás MIG-21-esek, hanem bele is lehet ülni a pilóta helyére, gyerekkori álmok valósulnak meg így pillanatokra.

I’ll be a Pilot Reptár – the museum of military aircrafts, Szolnok It was a practical and self-evident opportunity for the city of Szolnok to found a museum of military aircrafts which is a worthwhile collection to European standards. The military airport still in operation today – at present used mainly as a helicopter training centre -, for which the live traditions of the open-air aircraft exhibition being extended from the 1970s on served as a firm background for the museum. Even if knowing all this, it is highly surprising to see such a well-conceived and thoroughly planned programme which awaits visitors named as „Reptár”. The site which is one of the first railway stations built in Hungary in the mid-19th century is well suited to house the new functions. The key to success was spaciousness: every single detail has found its right place in the huge scale new exhibition area, including the buildings of the former railway station that house the new functions, as well as the core of the open-air exhibition where aircrafts are arranged in a strict military order, as well as the air-defence devices set up here to counteract them with a variation of the same topic.

2017 / 02

Megújuló emlékezet

Párbeszéd Központ, Nemzeti Múzeum, Szczecin ___

Robert Konieczny szöveg text: Pálinkás Edit Jakub Certowicz, Juliusz Sokołowski, Jarosław Syrek

építész architect: fotók photos:

___

A múlttal való szembenézés sokféle módon tárgyiasulhat. Olykor elég lehet egy tér, amely történelmi események kőbe zárt tanújaként befogadja a múlt tanúságtételként szolgáló dokumentumait, emlékeit, hogy mementóként szolgáljon a jelen és a jövő számára is. S ha mindez a közösség számára élhető és élvezhető közegben valósul meg, akkor nem elidegeníti, hanem befogadóvá teszi mindazt, ami a föld alatti interakcióban feltárul a közönség számára. A Solidarności tér a második világháború előtt Szczecin reprezentatív lakó- és középületekkel teli városrészének központja volt. A háború során a város épületeinek több mint fele megsemmisült. A terület pezsgő kulturális élete megszűnt, és hatalmas méretei ellenére éveken keresztül funkció nélkül maradt. A tér elhagyatott jellegét tovább erősítette az attól délre húzódó, a városközpontot a kikötővel összekötő út átmenő forgalma. 1970-ben itt került sor a kegyetlenül elfojtott munkástüntetésre, amely a teret a szabadságért folytatott küzdelem szimbólumává tette. Az elmúlt évek jelentős építészeti fejlesztéseinek köszönhetően a tér újjászületésének tanúi lehetünk. 2014ben elkészült a Fabrizio Barozzi és Alberto Veiga által tervezett új Filharmónia, amely 2015-ben Mies van der

régi-új magyar építőművészet

Rohe díjban részesült (lásd MÉ 2015/5). A tér rehabilitációjának következő lépéseként megvalósult a szczecini Nemzeti Múzeum Párbeszéd Központja. Robert Konieczny koncepciója tökéletesen egyesíti magában a történeti, építészeti és városrendezési szempontokat. Az épülettömb földbe süllyesztésével érzékenyen reflektál a múzeum tematikájára, megtartva és továbbfejlesztve a tér közösségi értékét. Az építészet és a városépítészet közötti határok elmosódnak. Az új térrendezés még jobban kiemeli a város ikonjává vált Filharmónia, vagy a keleti oldalon álló katolikus templom épületét. Az egységes burkolatnak köszönhetően nem elkülöníthető, meddig tart a tér, és hol kezdődik a múzeum, az épület eggyé olvad környezetével. A múzeum földszinti előcsarnokát rejtő, monolitszerű kiemelkedés zártságát a nyitható panelek enyhítik, melyek árkádot formálnak a múzeum két külső bejárata előtt. Az épület harmadik bejárata a tér vonalába ékelődik. Az előcsarnokból a kiállítótérbe érve a beton felületeket fekete falak váltják fel, ezek adnak hátteret a város második világháború utáni történetét feldolgozó kiállításnak. A korabeli dokumentumok, filmrészletek és információs tablók, vetítések mellett képzőmű-

Fotó: Juliusz Sokołowski

Fotó: Jarosław Syrek

téma // theme

2017 / 02

––––––––– Építészet // architecture:

KWK Promes

Térrendezés // author of the square:

Robert Konieczny Épület // building:

Michał Lisiński Bejárat // entrance:

Dorota Żurek, Katarzyna Furgalińska Munkatársak // collaboration:

Aleksandra Stolecka, Piotr Tokarski, Adam Radzimski, Joanna Biedna, Magdalena Adamczak Kiállítás // exhibition:

Piotr Wysocki, Roman Kaczmarczyk, Michał Czasnojć, Kwk Promes Kivitelező // construction:

Proeco

Installáció // installations:

Cegroup

Beruházó // investor:

Nemzeti Múzeum, Szczecin

–––––––––

Fotó: Jakub Certowicz

vészeti alkotások színesítik a tárlatot, melyek egy része kifejezetten ide készült. A történeti és művészeti megközelítés keveredése segít a mélyebb átélésben. A fekete háttér a művészeti múzeum jelleget erősíti, a kiállított tárgyakra irányítja a figyelem fókuszát. A múzeummal átellenes oldalon húzódó mesterséges domb egyfelől lezárja a tér déli oldalát, ugyanakkor elválasztja azt a környező forgalmas úttól. A tér mesterséges topográfiája új térhasználati lehetőségeket teremt a városlakók számára. Emelkedő nézőtérként a tér ideális koncertek, ünnepségek, vagy akár demonstrációk rendezésére. Emellett szabadidős programok széles skáláját kínálja: napozóteraszként, görkorcsolya és deszkapályaként, télen szánkópályaként is használható.

Renewed memory National Museum’s Dialogue Centre, Szczecin For years, the Solidarności Square had been a square by name only – with vague borders, open frontages, burdensome busy street neighborhood and the absence of a defined function, despite the dominating one – to commemorate the worker protest of December 1970. In 2014, the former Konzerthaus was replaced by a new philharmonic venue. The next initiative, which contributed to changing the perception of the space was the National Museum’s Dialogue Centre, devoted to the history of Szczecin. When designing the museum KWK Promes set their mind humble to the history of the place and the new city icon close by. Thus, the idea to hide the museum underground to create a background architecture. The flattened areas of the square create foregrounds in front of the philharmonic and the church. The quarter forms in opposite corners as elevated square floor. The one elevation houses the museum facility, the other one is an artificial hill, closing up the urban interior and shielding it from the tumult of the busy street. These hills provide an opportunity for discovering new outlooks on the city and the slanted floor inspires various activities.

Fotó: Juliusz Sokołowski

régi-új magyar építőművészet

Fotó: Juliusz Sokołowski

u t ó i r at

post scriptum xviI. évfolyam / 92. szám

Minták és képek Beszélgetés a 80 éves Török Ferenccel az 1970-es évek hazai templomépítészetéről interjú interview:

Vukoszávlyev Zorán, Garai Gréta

fotók photos:

Vukoszávlyev Zorán

A Vigadóban megrendezett életmű-kiállítás megnyitója felemelő közösségi élmény volt: rajzok, makettek, barátok, tanítványok, pályatársak és jelentős egyházi személyek. Török Ferenc, a templomépítő sokak számára meghatározó építész-alkotó. A beszélgetés célja feltárni azt a személyes hátteret, amely az indulás éveiben az útkeresést meghatározhatta. Az 1960-as években a templomépítő gyakorlat új szellemisége bontakozott ki: a liturgia szimbolikájának értelmezése a II. vatikáni zsinat hatására Magyarországon is átalakulóban volt, elkészültek az első tér-átalakítások, majd a ‘70-es években az új templomok építésénél merőben új építészeti formálás jelent meg. • Az első egyházi kötődésű munkáim templomok liturgikus tereinek átalakításáról szóltak: Tiszabercel kis falusi templomának, majd Kisvárda gótikus eredetű barokk műemlék templomának helyreállítása alkalmával új liturgikus térberendezést készítettünk. És később Csatka templománál – ez egy kevésbé ismert épület, pedig ismert Mária búcsújáró hely. • Mit lehetett tudni, ismerni a korabeli folyamatokról a vasfüggönyön belül? Milyen inspirációk hatottak a templomtervezőkre – közvetlenül a II. vatikáni zsinat után, ami valójában már egy ideje formálódó új templomépítési gyakorlat deklarálása volt? • Az ‘50-es évek végén az egyetem falai között még a szocreál divatja élt, a modern építészetről nemigen voltak igazi előképeink. De a 60-as években már minket is elértek a változások előjelei: a L'Architecture d'Aujourd'hui és a Domus lapjain keresztül ekkor kezdtünk ismerkedni a modern építészet korabeli állapotával... és a templomépítészettel is, hiszen ‘62-ben megkezdődött a II. vatikáni zsinat, és ’65-től egyházi berkeken belül már hallott az ember a megújulási szándékokról. • Ezekről leginkább a gyülekezeteken belül lehetett hallani? • Nem, alapvetően személyes kapcsolatokon keresztül volt ismert mindez. Egy nagyon kedves barátom, Vanyó László biblikus professzor, kitűnő festő-grafikus a Képzőművészeti Főiskola mellett végezte el a papi szemináriumot, ahol igen hamar hozzáfért a teológiai irodalomhoz. A vele való beszélgetések rendezték bennem, hogy miről is szól a vatikáni zsinat: a szent fogalma miként változott meg az egyházon belül, és a hierarchia mennyire más színt kapott. Jelenits István piarista tanár is ekkor kezdett foglalkozni a liturgia szimbolikájával, majd később a temp-

xvIi. évfolyam / 92. szám

Révfülöp, római katolikus templom, 1981. Fotó: Vukoszávlyev Zorán

lomépítészet és liturgia kapcsolódásaival. De számomra az igazán meghatározó személyiség páter Hegedüs Viktor Honor karmelita szerzetes volt, aki mind szociálisan, mind a teológia szempontjából lelkiismeretes és igen kulturált ember volt. A vele folytatott személyes beszélgetések tanítottak elméleti értelemben, de ezeknek még semmi köze nem volt a térhez. Változtak a liturgikus formák, de az első igazi gyakorlatokat a templomok liturgikus terének átalakításai jelentették. Mindeközben templomtervezők nagyon keveset tudtunk egymásról: Csaba László Cserépváralján dolgozott, Tarnai István Szegeden. Szabó Istvánt személyesen is ismertem, ami egy véletlen találkozással indult. A Táltos utca környékén sétáltam, véletlenül láttam meg, hogy templom épül ott. Este volt, beléptem a templomba, az enyhe világítás fényénél kivettem

utóirat // post scriptum

különös hangulatú képei jelentettek számomra követhető utat. Kezdő volt az ember a templomépítészetben, és kezdő volt a megrendelő is. Viszont lelkesek voltak az emberek: a ’70-es években a templomépítés politikai aktus volt, a hívők kitartásáról szólt, a közösségteremtő erő megmutatkozásáról. Mindez egészen a ‘80-as évekig nagyon erősen működött. A kis közösségekre bátran támaszkodhatott az építész – nem csak anyagi vonatkozásban, vagy áldozatos fizikai munkájukra lehetett számítani, de nyitottságukra is a templomtér kialakítását illetően. Így lett a nagydobszai templom finn hatású: téglaépület belső udvarral, pációval. • A finn építészet mellett milyen hatások érték akkoriban az embert, milyen példákat láthatott, aki tájékozódni kívánt?

Balatonfenyves, római katolikus templom, 1977. Fotó: Vukoszávlyev Zorán

Pista bácsi alakját – 60 év körül lehetett –, amint leizzadva fűrészelt: padokat csinált egy asztalosmesterrel. Teljesen elképedtem, hogy ez az idős ember itt dolgozik – persze ez a korszak sajátja volt, mert nem volt pénz, segíteni kellett, az asztalos pedig nem tudott tervet olvasni. Annyira előttem van ez a kép, ahogy izzadtan dolgozik egy öreg építész, hogy létrejöjjön a templom. Az első konkrét megbízásokhoz Honor atyán keresztül kerültem. A vatikáni zsinat szellemében minden egyházmegyének művészeti tanácsot kellett felállítani, egyik vezetője volt Koroncz László veszprémi kanonok; őt ismerte Honor atya. Első megbízásom nekik köszönhetően a nagydobszai templom. Lékai László – akkor a veszprémi egyházmegye apostoli kormányzója – megtudta, hogy kiemelt mezőgazdasági fejlesztést terveznek e kis baranyai faluban; ő kezdeményezte és sürgette, hogy az egyház mihamarabb jelenjen meg a közösség építésében. Abban az időben nagyon keveset tudtam a templomépítészetről – ismertem persze az Otaniemiben épült, Sirén házaspár által tervezett gyönyörű finn templomocskát, mert a korabeli folyóiratokban megjelent, és Le Corbusier Ronchamp-ját, ami a hazai újságokból is megismerhető volt. Illetve még néhány további nagyobb léptékű épület: a Skidmore – Owings – Merill iroda gyönyörű katonai temploma (Colorado Springs, United States Air Force Academy Cadet Chapel, 1962), de nagy hatással volt rám az olasz Giovanni Michelucci sztrádatemploma is (Firenze, Szent Szűz Mária Szíve kápolna, 1960–1964). Valójában nem is a konkrét előképek, hanem a finn építészet finom – ekkor még nem úgy hívtuk, hogy regionális – karaktere fogott meg, amiben legfőképp Alvar Aalto építészetének

régi-új magyar építőművészet

• Az olasz Domus jelent meg először, majd a francia L'Architecture d'Aujourd'hui és a finn, valamint osztrák lapok közvetítettek sok mindent számunkra. A német lapok, mint a Baumeister, talán ugyancsak az elsők között volt, de az ebben közölt templomokkal nem nagyon lehetett mit kezdeni, mert abban az időben a német templomépítészetben a flexibilis csarnoktér volt divatban, eltérő funkciókkal, szakralitás nélkül. Ugyanakkor 1974-ben Münchenben egy családi kirándulás alkalmával láttam Emil Steffan kis templomát (München-Gern, Szt. Lőrinc templom, 1954–55): még a vatikáni zsinat előtt készült ez a templom, de a tervező megérezte, hogy mi fog történni az egyházzal, milyen változások lesznek. Ez engem nagyon megérintett. Ott láttam egy korai templomát is, egy kicsi füzetecske mutatta be. Ez a bousti csűrtemplom 1943-ban készült Lotharingiában, a nácizmus idején, ami meglepően hasonló helyzet volt, mint nálunk később a szocializmusban – a templomépítészettel nagyon árnyaltan lehetett foglalkozni. A bousti templom összetett funkcióval épült, egy fedett nyitott előtér, majd a kápolna a hozzátartozó plébániával. Az elemek additív viszonya. Teljesen meglepett. Azokon a képeken megfogalmazódott: mit is jelent a közösség, mit jelent a félelem. Láttam, hogy a templomépítészet ma már bizony másról szól. Az egyházi élményeim is hasonlóak voltak: kis rejtett közösségek, a piarista és a Regnum Marianum-beli atyák üldöztetéseiről lehetett hallani. Kis közösségekben éltük a magunk életét, mindig vigyázva, befüggönyözve. Az ember érezte, hogy az egyház, mint intézményrendszer nagyot fog változni, kisközösségi irányba megy – ezért hatott meg engem a bousti csűrtemplom, mert itt éreztem, hogy nem történelmi példák nagy katedrálisait kell építenünk, hanem Isten házát, megkeresni az eszközöket, amelyek mégis művészivé teszik a templomot. Hittük, hogy a jó művészet lelki tartalommal és hittel bír, akkor is, ha világi témáról van szó; ha az érték, akkor az Istenről is beszél. Ezeket a felismeréseket igazából Jelenits tanár úrnak köszönhetem. • Jelenits professzorral közvetlenebb kapcsolatban voltak, vagy közösségen keresztül ismerték egymást? • Jelenits István akkor a piarista gimnázium jeles tanára volt. Nem a piaristákhoz jártam, de volt egy bábszakkörük, amelynek nyilvános előadásait látogattam, személyes kapcsolatokból adódóan: Meggyesi Tamás évfolyamtársam volt a zongorista, és Kós Iván – egykori rajztanárom a Rajzi Tanszéken – a bábművész. Rajtuk keresztül kerültem kapcsolatba Jelenits tanár úrral. Ő értő művészként közelített a problémához: „bár változnak a funkciók, de nem változhat a képzőművészeti tartalom”. Az, hogy funkcionálisan máshová kerül az oltár, és más lesz a liturgia formája, még nem térművészet. A tér differenciáltsága igen fontos: a nagyobb közösségek befogadására kell alkalmasnak lennie, de a kisebb csoportok, akár egyetlen személy számára is otthonosságot kell biztosítania. A nagydobszai templom ezen az úton haladt, ezt igyekeztem megfogalmazni a finn építészetről alkotott élményeimen keresztül.

A templom építése hozta meg a barátságot Ciprián atyával, egykori ciszterci szerzetessel, akinek fíliája volt Nagydobsza. Helyettem művezetett súlyos betegen is, hogy ne kelljen lejárnom olyan sokat. Ilyen emberi kapcsolatok pótolták az akkor divatos építészetről elég gyenge tudásunkat, de így volt ez a megrendelőknél is. Csaba László cserépváraljai temploma jól példázza ezt az ismerethiányt: nem értették meg azokat a szép formai belsőtéri gesztusokat, de a képzőművészeti alkotásokat sem: Kondor Béla szentségtartója, Somogyi József korpusza az enyészeté lett. • A következő templom, Nemeshetés hasonlóan személyes kapcsolatokon keresztül jöhetett létre? • A már említett Koroncz László búcsúszentlászlói plébános keresett meg a szomszéd településen építendő templom gondolatával. Nemeshetés egy völgyben lévő piciny zalai falu, nagyon lelkes közösséggel. Akkoriban a falu lakosságának 70%-a ács volt, Egerszegre jártak be, és az ácsmesterségnek a vasbetonnal kapcsolatos minden csínját-bínját ismerték, így szinte adódott a kérés: a templom vasbeton legyen. Kép: Nemeshetés • Ez a szokatlan kérés mennyire állt közel a szívéhez? • Abszolút távol állt tőlem. Ismertem az újságokból Paul Rudolph építészkari épületét (New Haven, Yale Art and Architecture Building, 1963), brutális beton ház, főleg külsőre. A belső teljesen más: ahogy beköltözik a törtbeton, fantasztikusan egységessé válik a tér, ma is olyan friss, mintha most készült volna. Nemeshetésen a közösség kérte, hát megpróbáltuk. Két hétig voltam lent, pont a nyersbeton öntésekor, éjjel-nappal dolgoztak. Marussy Ferenc volt akkor a munkatársam és hallgatóm is, szépen megterveztük a felületek osztását, záróvonalakkal, hogy a változó keverési arány ne bontsa meg a homlokzat egységes hatását. Az építők reggeltől estig dolgoztak, meghúzták a dilatációs vonalakat is, de semmi szükség nem volt rájuk, mert folyamatosan ment a munka. Gyönyörű éjszakák voltak, a nők nemcsak az anyagot hordták, de főztek is a dombtetőn. Annyira megszerették a munkájuk tényleg gyönyörű gyümölcsét, hogy azt a bizonyos „törtbeton” felületet már nem akarták megcsinálni. Így maradt a kissé merevnek mutatkozó beton bordázat. A közösség ereje – ez határozta meg a munkásságom során épült templomokat. Változatosak, de szellemiségükben állandó – amit Steffan bousti temploma inspirált. A közösség szándékát figyeltem, hogyan dolgoznak együtt, milyen helyi anyagok vannak, mit sugall a helyszín. A révfülöpi templom is egy kitartó közösségnek és plébánosának köszönhetően jött létre. Akkoriban az egész engedélyezési eljárás egy kellemetlen procedúra volt. Itt egy kis alápincézett nyaralóra hivatkozva építkezhettünk, de kikötés volt, hogy csak annak megfelelő méretűt lehet építeni. Ez megadta a léptéket, a balatonalmádi homokkőből épített pince megadta az anyaghasználatot. Ott volt az a csodálatos fa előtte, és a szőlő, amely inspirált. A fa árnyékában és a eltolható üvegportálon keresztül a szőlőre nézünk, az Eucharisztia jelképeként – ez adta a képzőművészeti megjelenést is. A templom nagyon benne ül a környezetében, eggyé válik vele. De ebben benne volt Bauer Ferenc plébános hatása is, aki „nagy” borász volt. Korzenszky Richárd akkori bencés igazgató pannonhalmi diákjaival minden nyáron lelkesen vettek részt a templom építésben. • A szakrális művészet helyzete miként jellemezhető ebben az időszakban? • Akkoriban csak kevés alkotóra szorítkozott a kapcsolat. Pénzhiány! Az építész az anyag minőségével, a szerkezet szellemességével pótolta ezt a hiányt. De kiemelhetünk nagyszerű művészeket, akikkel együtt dolgoztam: Csíkszentmihályi Róbert, Udvardi Erzsébet, Somogyi Győző, Deim

xvIi. évfolyam / 92. szám

Nagydobsza, római katolikus templom, 1975. Fotó: Garai Gréta

Pál és a fiatalon meghalt Tarr Miklós alkotásai egyediek voltak, amit csináltak, az maga a kortárs egyházművészet. Koroncz László plébános kérésére Nemeshetésen és Edelényben is dolgoztam Nemcsics Antallal, a kis tiszaberceli templom átalakításánál Kákonyi István szobrászművésszel – mindketten munkatársaim voltak az egyetemen. • A ‘60-as évek végén, a ‘70-es években milyen útmutatók segítették a tervezőket? Korai templomait nézve feltűnő a térszervezés változatossága: az egyik tér diagonális, a másik centrálisan szervezett. Minden templomnak van egy története – de mintha minden templom az útkeresésnek egy-egy állomása lenne, mintha mindig valamire válaszolnának. • A balatonfenyvesi templomot az ‘50-es években kezdték építeni, de a hatalom leállította a munkákat. Megmaradtak a pillérek, egy keretszerkezetnek az alapjai, ehhez kellett igazodni. Amikor felvetődött a folytatás lehetősége, kiderült, hogy Balatonkeresztúron a fémműves üzem ingyen adja az acélszerkezetet. De miként lehet templomot építeni acélból? Valójában mit is jelent a templom szó? A római madárjósoknál, az auguroknál a „templum” szó azt jelentette, hogy az égbolton egy tiszta foltnak kellett megjelenni, akkor lehetett bemutatni a madár áldozatot. Ezért nyílt meg a templom üvegezett gerince az ég felé. Abban az időben a szerkezetépítés szempontjából elég újszerű volt ez a megoldás. Nehéz volt az akkoriban használatos drótüvegnél szebbet találni, ami tűzrendészeti előírásoknak is megfelel. Nem is volt kis feladat. A plébánosnak Németországból sikerült megfelelő üvegtáblákat behozatnia. Létrejött

utóirat // post scriptum

egy elegáns tér, egy hosszanti felülvilágítóval, amely mindig változó árnyékkal festi meg a teret. A kiszolgáló helyiségeket a karzat alá rejtettük, hogy a tér egysége domináljon. A fenyvesi templom az első, amelynél érzésem szerint saját hangot ütöttem meg. Kicsit már Révfülöpnél is, és a következő ábrahámhegyi is eltérő forma. Janáky István mondta: „Nekem gyanús, hogy minden templomod más… de a hangzás az egységes.” Igen, a hangzás lényege az, hogy az épület mindig kötődjön a helyszínhez. A II. vatikáni zsinat útmutatásai igen világos képet adtak az új liturgikus térformálásra: meg volt szabva, hogy hova kerüljön a népoltár, hol van az ambó, hol vannak a szédeszek, mi van az északi oldalon, mi van a délin. Ezek kötött dolgok voltak. Az építész elsősorban a fénnyel és az anyaggal gazdagíthatta az esztétikai mondanivalót. A térszervezés akkor vált tudatossá bennem, amikor megismertem a római Santo Stefano Rotondo történetét. A centrális templom közepén, az oltártér felett egy hármas ívezet található – szerkezeti megerősítés –, amit csak képekről ismertem, de elképzeltem, hogy mennyire modulálja a hatalmas csarnokteret. Többször is jártam Rómában, mindig zárva volt ez a templom, de egy évvel ezelőtt kint voltunk feleségemmel, és megtudtuk, hogy épp akkor Mindszenty emlékmise lesz ebben a templomban. 80 évesen jutottam be végre álmaim templomába. Lélegzetelállító volt, s ahogy azt képek után elképzeltem, a térhatása lenyűgözött. Talán ez az első igen tudatos szerkesztési elv, amit e római magyar templom hatására alkalmaztam: a diagonálisnak és a centrálisnak az ötvözése. Ez a közösségi térszervezés és az egyéni magánáhítat térformája egyszerre.

Nemeshetés, római katolikus templom, 1976. Fotó: Vukoszávlyev Zorán

Rimanóczy templomai is mind nagyszerű épületek. Megértettem, hogy egy strukturált mennyezetnek, vagy egy finomabb szerkezetű ajtónak, a jó bevilágításnak milyen jelentős szerepe van.

• Milyen volt a kapcsolata a hazai templomépítészet mestereivel? • Abban az időben nagyon megérintett Weichinger Károlynak a pécsi pálos temploma. 1962-ben kirándultunk a proffal, a helyszínen jártunk, és éreztem, hogy teljesen hatalmába kerített ez a templom. ’37-ben épült, de ma is megállja a helyét. Ül a tájban. Ha nem lenne ott, a táj nagyon nélkülözné. No meg a gyönyörű kő és a finom egyszerű részletek. Weichinger nagy hatással volt rám a pécsi templomával. De az Árkayak és

• A korszak zárásaként és már egy sokak által ismert „Török-féle templomépítészet” mintájának is tekinthető az ábrahámhegyi templom. • Ábrahámhegy – Révfülöphöz hasonlóan – egy igen különös adottságból jött létre. Adva volt egy fésűs beépítésű környezet, keskeny telkek, amelyeken a legmagasabb épület a pajta volt. Miként illeszthető ide egy templom méretű építmény? A megoldást itt is a környezet adta. Nem katedrálist, hanem betlehemi istállót kell építeni: egy-házat a házak között. De a tér egy kis épületnél is megmozdulhat. A főhajó mellett húzódhat egy galéria, tartozéka lehet egy hittanterem, alatta nyaraló helyiség. A teherhordó szerkezet kis rafinériával nagyon rajzos formát ölthet. A térben itt is megjelenik az általam mindig keresett kettősség: az egyéni és a közösségi lét egyként érvényesül. A későbbi tervek már a Santo Stefano élményeihez kötődnek, a centrális és irányított térformához. De ez már egy másik korszak története.

Samples and Images On Hungarian church architecture with Ferenc Török, aged 80 The opening of the oeuvre exhibition of Ferenc Török held in Vigadó in 2016 was a genuinely emotional experience of his childhood memories, drawings, models, friends, students, fellow architects, and formative characters of churches. Ferenc Török, a designer and architect of churches, is an exemplary professional significant for many Hungarian architects. The interview with him was targeted to reveal the personal background which defined his orientation in the early years of his career. A new spirituality of church-architecture evolved back in the 1960s: the interpretation of the liturgy underwent changes in Hungary as a result of the Vatican synod II, the first spatial transformations were completed, and then in the 1970s a radically new architectural formation appeared along with the construction of new churches. Ferenc Török told us about this era in this interview Ábrahámhegy, római katolikus templom, 1988. Fotó: Vukoszávlyev Zorán

régi-új magyar építőművészet

Szocialista spektákulum? Emlékmeghatározás. A szocialista művészet jelképei, OSA Centrális Galéria, 2017. 02. 02. – 03. 19. szöveg text:

Hornyik Sándor

fotók photos:

A szocialista spektákulum nem színpad és nem képeskönyv, nem performansz és nem is szimpla látványosság, de még csak nem is az indoktrináció, tehát az esztétikai és politikai nevelés, vagyis az identitásformálás eszköze, hanem magának az identitásformálásnak az aktusa, illetve praxisa. Éppúgy szerepet játszanak benne az épített látványosságok, a munka és a tudás szocialista katedrálisai, mint a boltok kirakatai, a könyvek képei és a mozik műsorai. Ez az, amit a legismertebb revizionista „szovjetológus”, a Schillerre és Lukácsra hivatkozó Katerina Clark esztétikai államnak nevez, amelyben a nevelés első számú eszköze maga az esztétikai köntösbe öltöztetett állam.1 Ahogy az Walter Benjamin óta köztudott, nagyjából hasonló esztétikai mentalitás jellemezte a náci kultúraformálást is, ami Guy Debord felől nézve a spektákulum alapesetének tekinthető, hiszen szerinte a történelem során először a harmincas évek közepén a náci birodalom technológiailag fejlett kapitalista környezetében vált láthatóvá a spektákulum a tömegkultúra, a propaganda és a populista politika náci összefonódása során, amely minden korábbinál hatékonyabban tudta Société Réaliste: Megváltoztatandó: narancssárga, 2011. A művészek és az acb Galéria jóvoltából manipulálni a tömegeket. Debord a hatvanas évek közepén a francia újbaloldal miliőjében azonban még nem különösebben hangsúlyozta azt, hogy a nácikat szorosan követték, sőt a rajzasztalon meg is előzték a kommunista konstruktivisták, akiknek öröksége Boris Groys szerint Sztálin kultúrpolitikáját is nagymértékben meghatározta. 2 Clark és Groys esztétikai állam elképzeléseit radikalizálva, Evgeny Dobrenko a szimulákrum és a spektákulum elméleteinek felhasználásával a szocialista realizmust már kifejezetten egy olyan társadalmi intézményként értelmezte újra, amelynek feladata magának a szocializmusnak a létrehozása volt. 3 Vagyis szerinte nem a szocializmus teremtette meg a szocialista realizmust, hanem fordítva történt a dolog, a szocialista realizmus hozta létre a szocializmust, ami nem csak az indoktrinációt jelentette, hanem a valóság konkrét átformálását is, vagyis mindazt, amit akár szocialista vizuális kultúrának is aposztrofálhatnánk. Ez a vizuális kultúra azonban ontológiáját tekintve leginkább Baudrillard reális és hiperreális (vagyis imaginárius, mentális képként létező) elemeket keverő szimulákrumára emlékeztet, ahol a képi elemek igyekeztek elfedni a valóság, a valódi épített környezet és a gazdasági-politikai infrastruktúra hiányosságait. Dobrenko azonban Baudrillardtól eltérően nem az ideális kapitalista fogyasztó, hanem az ideális kommunista termelő létrehozását tekinti a

xvIi. évfolyam / 92. szám

Végel Dániel / Blinken OSA Archívum

szimulákrum céljának, ami viszont Debordhoz közelíti a szocializmusról alkotott elképzelését, aki a fennálló társadalmi viszonyok összességének imaginációjaként, mentális képeként határozta meg a spektákulumot. A spektákulum, vagy ahogy Guy Debord nevezte annak kommunista verzióját: a koncentrált spektákulum ideája, amúgy egyáltalán nem volt idegen magától a szocialista korszaktól és annak társadalmi valóságától, avagy a szocializmus megkonstruálásának, illetve felépítésének programjától sem, amelynek legfontosabb eleme nem is annyira az innováció és a modernizáció, hanem inkább az indoktrináció, a kulturális forradalom volt, amelyet a vizuális kultúrának is szolgálnia kellett.4 Ennek a bizonyos kulturális forradalomnak az egyik legtöményebb allegóriája az olvasó munkás figurája, amely Rodin Gondolkodóján és a reneszánsz melankólia-ábrázolásokon át egészen a keresztény egyházatyákig, konkrétan Szent Jeromosig vezet vissza, ahogy erre Aradi Nóra is rámutat a szocialista ikonográfiát áttekintő nagy volumenű könyvében, A szocialista képzőművészet jelképeiben (Corvina, Budapest, 1974), amely Székely Katalin kiállítását nem egyszerűen inspirálta, hanem gyakorlatilag annak struktúráját is meghatározta. Az Aradi könyvétől kölcsönzött című kiállításon ugyanis a kurátor olyan tablók mellé rendelt kortárs magyar, cseh, szlovák, lengyel és horvát művészektől származó munkákat, amelyek kép- és szöveganyaga (a szövegek a képek szimbolikáját magyarázzák) az anyaságtól a vörös zászlóig ívelően Aradi könyvére támaszkodik. Nem lehet a véletlen műve, hogy az OSA terébe is bekerült egy klas�szikus realista kivitelezésű „olvasó munkás” szobor, amelynek eredetileg az lett volna a funkciója, hogy a munkás fiatalok számára alapított Derkovits Gyula művészeti szakkollégium előtt váljon a szocialista spektákulum vizuális kultúrájának meghatározó részévé. Az egykoron abszolút közérthető Beck András szobrot (1950) 2014-ben a Kis Varsó távolította el akkori helyéről, a MOME kertjéből, hogy Unmemorial cím alatt újra felállítsa saját kiállításán a Wiener Sezessionban. Ezzel az akcióval párhuzamosan hoztak létre egy másik művet is, amely egy általuk talált fotósorozat a Rákosi Mátyást megmintázó Beckről, ami egy másik fosztóképzős címet kapott: Unperson (2014). A két mű és a két cím tökéletesen jelzi, hogy a kommunista diktatúra és a kulturális forradalom tapasztalatának és emlékezetének összeegyeztetése továbbra is izgalmas téma, miközben a korszak még mindig őrzi hátborzongató egzotikumát, amit jól mutat Rákosi figurájának felidézése is. Ha csak önmagukban nézzük a „képeket” (a szobrot és a fotókat), és nem olvassuk az azokat narrativizáló Kis Varsó regényt (Naming You, 2014), akkor a képek egzotikuma könnyen felül is írhatja a szocialista szubjektum jelenkori újrapozícionálásának programját. Az allegóriaként is értelmezhető képek, a korabeli fotográfiák és az emlékek fölötti lamentálás mindazonáltal választ adhat arra is, hogy miért van ma létjogosultsága a spektákulum metaforájának és elméletének az ideológia, illetve annak lacanizált verziója, az ideologikus államapparátus elmélete mellett, amely Louis Althussertől Slavoj Zizekig a legkedveltebb tudományos modellje maradt a kommunista indoktrináció leírásának. 5 A mai művészeti világ felől nézve a megvalósult kommunizmus paradox módon egyszerre kísérteties látványosság, egyfajta groteszk

utóirat // post scriptum

Kiállítási enteriőr. Fotó: © Végel Dániel / Blinken OSA Archívum

szimulákrum és – ezzel párhuzamosan – titokzatos űr, ismeretelméleti vakfolt is a történelemben, mert a kollaboráció gyakorlata továbbra is „fekete doboz” az utókor történészei számára. A valóság szocialista szimulációjának jellegzetes elemei (lakótelepek, kultúrházak) és jelképei (vörös csillag, sarló, kalapács) a rendeltetés-szerű, majd a nem rendeltetés-szerű (irónia, groteszk) használat során persze mára már eléggé megkoptak, és valószínűleg ezért is váltották fel őket az antropológia és a kultúrtörténet által inspirált művészi kutatások, amelyek az ideológia és az egyén, a spektákulum és a szubjektum kölcsönhatására fókuszálnak. Székely Katalin néhány jól kiválasztott műalkotással remekül be is mutatja az OSA-ban a kommunizmus magyarországi történetének évszázados kultúráját a szocialista szimulákrum felidézésétől a posztszocialista múltfeldolgozásig ívelően, miközben talán éppen arra keresi a választ a szocialista ikonográfia és a kortárs művészet feszültségterében, hogy miként is jött létre a spektákulum. E kérdés vizsgálatát szolgálhatja az is, hogy a kiállítás vázát egy igen érdekes ikonográfiai, sőt „ikonológiai” (a szimulákrum ikonológiája!) kézikönyv adja: A szocialista művészet jelképei, amelyet Aradi Nóra írt és állított össze rengeteg műalkotás felhasználásával, értelmezésével és újraértelmezésével. Ez utóbbi azért hangsúlyozandó, mert Aradi a magyar kommunizmus kulturális és politikai legitimációs deficitéből fakadóan az egyes jelképek történetére, történetiségére is rámutatott (lásd a már említett olvasó munkást!), amiből indirekt módon az is kiderül, hogy nagyon kevés az „eredeti” szocialista jelkép. A szocialista vizuális kultúra ugyanis nem elsősorban teremtette a szimbólumokat, hanem inkább kisajátította, átértelmezte őket. Hogy miért és hogyan, arra Dobrenko adja a leginkább plauzibilis választ Clark nyomán, amikor a sztálinizmust a középszerű ízlés diktatúrájaként értelmezi. 6 A cél ugyanis nem elsősorban a „meggyőzött” vagy elhallgattatott értelmiség kondicionálása volt, hanem a munkásság és a parasztság tudatának formálása, hogy végrehajtsák a kitűzött célokat és átalakítsák a társadalmi és gazdasági valóságot. A személyi kultusz és az intenzív és erőszakos tudatformálás sztálinista időszaka után azonban a történelem tanúsága szerint jött a nyitás, a koegzisztencia és a tudományos-technológiai versengés időszaka, ami Dobrenko értelmezésében a szocialista realizmus lassú leépüléséhez, dekonstruálódásához vezetett. Ennek legfőbb oka – paradox módon – éppen a nyitás, a versengés, a modernizáció volt, ami a művészetekben is egyfajta korszerűsítést, avantgárd facelift-et, ráncfelvarrást jelentett, ami viszont egészen gyorsan egy ironikus, posztszovjet spektákulumhoz vezetett, aminek legismertebb nyugati (ex-szovjet) verziója Komar és Me-

régi-új magyar építőművészet

lamid munkássága – magyar részről pedig Pinczehelyi Sándor ikonikus műve, a Sarló és kalapács sorozat (1973) futott be komoly nemzetközi karriert. A Székely kiállításának antréját is jelentő, legismertebb Sarló és kalapács verzió első pillantásra posztkommunista iróniát áraszt magából, miközben átszellemültségéből adódóan arra is reflektál, ahogy a szimbólumok és a jelképek mégiscsak átformálják és megváltoztatják a szubjektumot, sőt még arra is, ahogy a szubjektum, jelen esetben a „fiatal pécsi művész” rajtuk keresztül pozícionálja magát az akkori művészeti világban. Pinczehelyi ugyanis okosan nem űzött gúnyt a szimbólumokból, de nem is értelmezte azokat újra, mint Attalai Gábor a vörös csillagot a Duna-parti rakpart havas lépcsőjén (Negatív csillag, 1971). Inkább magáévá tette és komolyan vette a spektákulum jellegzetes elemeit egy olyan korban, amikor a hatvanas évek retorziói után már egyre kevesebben hittek a szocializmus emancipatorikus küldetésében és programjában. A szocialista spektákulum erejét azonban jól mutatja, hogy Galántai György és Klaniczay Júlia még 1980-ban is ahhoz képest definiálta önmagát az Hommage a Vera Muhina akció során, amikor életre keltették a Moszfilm legendás szimbólumát, a munkás-paraszt szövetség emblémáját. Az akcióra a magyar államiság szimbolikus reprezentációjának legismertebb helyszínén, a Hősök terén került sor, ahol a nagy magyar királyok szobrai előtt elevenítették meg Muhina 1937-es szobrát, amely a Párizsi Világkiállításon reprezentálta a Szovjetuniót. Kezükben azonban nem sarlót és kalapácsot tartottak, hanem egy könyvet, az indoktrináció legfontosabb eszközét, benne Muhina szobrának reprodukciójával. És az sem volt mellékes része az akciónak, hogy részt vett benne Guglielmo Achille Cavellini is, aki Galántai és Klaniczay fehér ruhájára írta fel az európai művészettörténet nagy alakjainak (zömében itáliaiak) nevét, ami egy másfajta, nem hivatalos, hanem mondhatni személyes indoktrinációt, egyéni kulturális forradalmat állított szembe a hivatalossal. Székely az OSA Centrális Galériában azonban egy kevésbé ismert, de annál reflektívebb Galántai művet mutatott be, amely Szentendrei akció néven (1974) fut. A tervezett akció során Galántai Aradi szocialista ikonográfiájának egyes szimbólum-leírásait (ablak, állványzat, kereszt, lámpa, munkás, fal, rács, szerszám stb.) kívánta visszavetíteni a valóságra, azaz a való világ egy adott szegmensére, hogy így konfrontálja egymással a dialektika és a materializmus szellemében a szocialista realizmust és a realitást, az imagináriust és a valóságot. A szocialista művészet jelképei kiállításon megjelenő művek azt mutatják, hogy ez a fajta ideológiakritikai mentalitás továbbra is aktuális, hiszen az emlékezetpolitikai jellegű művek mellett olyan alkotások is láthatók, amelyek a szocializmus nagyon erős Debord-i és dobrenkói értelemben vett nevelő-tudatformáló jellegét, vagyis spektákulum voltát hangsúlyozzák, ami ráadásul az indoktrináció egyetlen valódi, kézzelfogható tényezőjét is jelentette, hiszen a munkásosztály népi demokratikus hatalomgyakorlásában 1956 után már csak nagyon kevesen hittek. Ilyen szempontból is izgalmas a Randomroutines (Kaszás Tamás, Kristóf Krisztián) és az Ex-Artists Collective (Kaszás Tamás, Lóránt Anikó) tevékenysége, akik a szocialista vizuális kultúrát használják a globalizált kapitalizmus és az illiberális demokrácia kritikájához. Különféle projektjeik közül most a Randomroutines-ra jellemző és a szocialista épületplasztikát idéző hegesztett vasrajz összeállítás látható Tájrács címen, amely tűnhetne a mezei és a kerti munka nosztalgikus, antikapitalista ábrázolásának is, ha nem az európai menekültválság idején keletkezett volna, ami a kerítés jelentését radikálisan újraszituálta (erre utal az angol cím is, a Fencescapes, amelyben a kerítés és a látvány mellett a menekülés is benne van.) A hegesztett betonvas ráadásul az ábrázolt képek rekontextualizált banalitásán túl önmagában is jelentésteli, emlékekben gazdag matéria, hiszen kerítések és virágtartók formájában a szocialista vizuális kultúra egyik meghatározó eleme volt: praktikus, olcsó, buherált

kulissza, amit Kaszás és Kristóf az antipolitikus civil társadalom és a taktikus kultúrafogyasztás szellemében hasznosított újra.7 Hasonlóan komplex, alapvetően nyugati értelemben vett baloldali alapállás jellemzi Gróf Ferenc, illetve az egykori Societé Réaliste munkásságát is, ami a Fegyverbe! (2017) című munkán, illetve a Bíró Mihály híres 1911-es Népszava-plakátját (vörös kalapácsos ember) átalakító 19?9-es plakát-sorozaton tükröződik vissza, amely több másik munkájukkal együtt 1919, 1949 és 1989 rendszerváltásait és alkotmányozásait állítja egymással párhuzamba. Bíró plakátjáról tudni kell, hogy eredetileg a magyar szociáldemokrata párt megbízásából készült, majd a Népszava emblémája lett, és csak később sajátította ki a Tanácsköztársaság és a kommunista párt. És azt sem árt tudni, hogy Aradi ikonográfiája is éppen ezzel a történettel indul! Gróf új és önálló munkája, a Fegyverbe! ehhez a lényegében múltfeldolgozó, kultúrtörténeti művészeti gyakorlathoz képest már kifejezetten aktuálpolitikai, aktivista tónust kap, hiszen a Fegyverbe! 1919-es felszólításának betűi helyett különféle pénznemek szimbólumai láthatók, ami az egykori internacionalista és mára sokszorosan korrumpálódott jelszót a globális virtuális gazdaság és a tőzsdei spekulációk által motivált létbizonytalanság jelenébe helyezi át, ahol az még mindig meglepően frissnek hat. Szalay Péter Háború és béke (2015) objektje a kaszával és a sisakkal hasonlóan elementáris munka, mégis összességében egy hagyományosabb jellegű, a nosztalgiát és a kommunizmus totalitárius értelmezését keverő, a talált tárgyak és a történelem esztétikumára építő alkotás. Kevésbé látványos, viszont rafináltabb referenciákkal dolgozik Katarina Sevic News from Nowhere (2009–2014) tárgy együttese, amely William Morris 1890-es utópikus regényétől kölcsönözte címét. A tárgyak alkotója mintegy a Morris által konstruált szebb jövőből tekint vissza egy olyan múltra, amelyet a regény hősei már réges-rég elvesztettek, csak a múzeumokból ismernek. Így úgy tűnik, mintha Sevic nem akarná elveszíteni a múltat, és ezért alkotja újra azt elegáns kinézetű, arts and crafts stílusú, csiszolt és lakkozott fa tárgyak formájában, amelyek funkciója és jelentése annak ellenére is ambivalens, hogy nagy részük a közép-európai szocializmus „hulladékának” tűnik. Amíg Sevic saját maga kombinálta össze a létező szocializmus és a szocialista utópia eltérő korokból és társadalmakból származó jelenségeit, addig Anna Baumgart és Adela Babanova „valódi” utópiákat vizsgált meg filmjeiben. Baumgart Malevics avantgárd, agitprop operája, A nap meghódítói után keresztelte el a saját kutatásait dokumentáló filmjét, ami az 1924-ben Moszkvából Varsón át Berlinbe küldött szovjet forradalmi propaganda vonat történetét idézi fel, amely egyesek szerint konstruktivista munkákat szállított, míg mások szerint azok csupán elrejtették a

Adéla Babanová: Visszatérés Adriaportra, 2013 (részlet a videóból). A művész és a berlini Jiri Svestka Gallery jóvoltából

fegyvert és a robbanóanyagokat, amelyeket a szovjetek német elvtársaiknak szántak. Babanova pedig a cseh Adriaport utópiáját mutatja be, illetve gondolja tovább egészen a megvalósulásig és a megsemmisülésig, ami egy Prágától az Adriáig vezető alagút elképzelésére épült, amelynek földjéből egy csehszlovák üdülőszigetet (Adriaport) hoztak volna létre valahol Rijeka környékén. A csehek találmányára irigy szovjetek azonban – a film fiktív történelme szerint – végül bezárták a szigetet, ami a már sokat emlegetett posztkommunista nosztalgia tipikus mentalitását tükrözi vis�sza. A Babanova által felsorakoztatott fiktív szereplők egyike, egy valaha az Adriaporton nyaraló nő ráadásul annak is allegorikus figurája lehetne, hogy a szocializmusnak nem csak áldozatai, de haszonélvezői is voltak. A kiállítás különös érdeme és érdekessége a Mélyi József által rendezett „kamarakiállítás”, amely a szocialista ikonográfia szerzőjének és legfőbb apostolának, Aradinak a figuráját vizsgálja – vagyis egy olyan figurát, magát az ideológust, akiről az ideológia és a spektákulum elméletei sem igazán beszélnek. Mélyi vizsgálatának eredménye ráadásul az lett, hogy a szubjektum formációja jóval komplexebb annál, mint ahogy azt a spektákulum vagy az ideológia elmélete sejteti, hiszen a spektákulum és a szocialista ikonológia csak az alapanyagokat, az identitás alapvető építőkockáit tudja számba venni, azok egymáshoz való viszonyát, a sorsot meghatározó dinamikáját nem képes modellezni. Jól mutatja ezt a kiállított Aradi-kartoték (a Szabad Európa Rádió Archívumából) és a Mélyi által készített három interjú Beke Lászlóval, Marosi Ernővel és Aradi lányával, Tóth Annával. A dokumentumok szerint Aradi sorsára komoly hatással lehetett, hogy férje az ÁVH századosa, majd ezredese volt, akit 1956 után a vendéglátóiparba „menekítettek át”. Aradi viszont 1957-ben a Művelődésügyi Minisztériumba került, ahol a képzőművészet „nagyasszonya” lett, aki a szocialista képzőművészeti világ számára Aczél után a második ember volt, aki ortodox kommunistaként keményen küzdött a polgári dekadens törekvések képviselői (az akkori művészeti szlengben: „aradi vértanúk”) ellen. Aradi lánya viszont úgy emlékszik, hogy édesanyja nem érezte jól magát a minisztériumban, az egyetemre vágyott, vélhetően azért, mert ott nem kellett nap, mint nap megküzdenie a szocialista spektákulum verifikációjáért az önfejű művészekkel és a cezaromán bürokratákkal. Az „aradi vértanúk” rokonai és ismerősei azonban másként látják és láttatják Aradit, egyesek állítólag emlékeznek arra is, hogy egykor, még egyetemi karrierje előtt a Magyar Néphadsereg katonapolitikai osztályán dolgozott, ahol nemcsak fordított és rejtjeleket fejtett az elhárításnak, de kihallgatásokon is részt vett. Az interjúkban felidézett anekdoták és emlékek azt a kérdést is felvetik, hogy miként is lehetne a spektákulumon vagy a lacani-althuseri,

Kiállítási enteriőr. Fotó: © Végel Dániel / Blinken OSA Archívum

xvIi. évfolyam / 92. szám

utóirat // post scriptum

alkalmazkodott az elvárásokhoz. 1956 után azonban nagyon gyorsan Párizsba emigrált, ahol már nem realista, hanem expresszionista, majd absztrakt szobrokat készített. Az ellenséges és kellemetlen környezethez történő rugalmas alkalmazkodás, vagyis a reziliencia egy másik esete lehet Pinczehelyié, ami szintén azt mutatja, hogy a reziliencia és a rezisztencia összefonódását gyakorlatilag lehetetlen szétszálazni, hiszen a Pécsi Műhely modernista és posztszocialista szellemiségű alkotója 1977-től a Pécsi Kisgaléria vezetője lett, és megtalálta a karrier útját az állami keretek között is, miközben nyilvánvalóan nem azonosult a hivatalos ideológiával. Az adaptáció, avagy a „túlélés” lehetőségeit a kiállítás harmadik történelmi szereplője, Galántai is minden bizonnyal alaposan számba vette, miközben ő nem mondott le a direkt politikai aktivitásról sem, így a demokratikus ellenzék és az underground művészet kultúrájában vált kultikus alakká, akiről művei alapján az is feltételezhető, hogy hármójuk közül talán leginkább ő értette meg a szocialista spektákulum működését. Nem véletlen, hogy éppen az esztétikai nevelés eszközeivel, az Artpool létrehozásával, majd az Artpool Letters kiadásával, vagyis egy alternatív, ellenkulturális spektákulum létrehozásával harcolt ellene, amely a hatalom és a tudás hivatalos színházával egy másik kánont, egy másik nyelvet, egy másik vizuális kultúrát, vagyis – némiképp ironikus módon – egy másik spektákulumot, egy másik szimulákrumot szegezett szembe.

Erik Janeček: Nem tudni, halott-e vagy csupán alszik, Pozsony, fotó dokumentáció, 2014. A művész jóvoltából

sőt horribile dictu a sztálini szimbolikus indoktrináción túl leírni a szubjektum formálódását? A választ szintén az interjúk, illetve az egyéni perspektívák rejtik, amelyek a jelképektől és a szimbólumoktól a hétköznapok és az egyéni érvényesülés stratégiái felé vezetik a szocialista kultúra értelmezőit is. Ennek a horizontváltásnak egyik markáns nyoma a német múltfeldolgozás jelentős terméke, az Eigen-Sinn fogalma, ami a központi hatalommal és a bürokrácia uralkodásával szemben az önérdek, a konok „egzisztencializmus”, az egyéni boldogulás imperatívuszát is játékba hozza, ami nyilván nem volt mellékes szempont egy Észak-Erdélyből menekülő, zsidó származású nő életében sem. 8 Aradi esetében ráadásul arra is vannak források, hogy valójában sokkal többre tartotta az absztrakciót és a szürrealizmust, mintsem az a szocialista realista szövegeiből látszik. Karrierje és sorsa tekintetében így a kommunista aszkétizmus Szolláth Dávid által megírt önformálási gyakorlata is érdekes értelmezési tényező lehet, hiszen a több nyelven kiválóan beszélő Aradi erdélyi, zsidó, nagypolgári családból származott. 9 Vagyis vélelmezhető, hogy Lukács Györgyhöz hasonlóan tisztában volt a polgári, „dekadens” modernizmus értékeivel, és azokról Lukácshoz hasonlóan ő is tudatosan mondott le azért, hogy egy szocialista realista, avagy a tömegek számára szóló művészet mellett szállhasson síkra. A sors, illetve a spektákulum különös fintora, hogy amíg az egyéni boldogulás könnyen generálja a kompromisszumokat, addig a tömegek ízlését meglehetősen nehéz formálni, így a valódi (nem sokat olvasó) munkás nemcsak az érthetetlen avantgárdon röhöghetett nagyokat, de saját maga szocialista realista önarcképén is, amelynek szimulált jellegével nyilván nap mint nap szembesült. Innen érdemes végezetül visszakanyarodni az olvasó munkás figurájának megalkotójához, Beck Andráshoz, aki akár az egyik paradigmatikus esete is lehetne a szocialista művészeti karriernek, avagy a flexibilis adaptációnak, vagyis annak, amit Majtényi György egy pszichológiai szakkifejezést alkalmazva rezilienciának nevez. 10 A koalíciós időkben a klasszikus ízléssel és nagypolgári „bildunggal” megáldott Beck antifasiszta szellemben támogatta a baloldalt, de 1953 utáni pályája azt mutatja, hogy nem formálta át identitását kommunistává, hanem csak megragadta a rendszer kínálta lehetőségeket, és legjobb tudása szerint

régi-új magyar építőművészet

___________ 1 Katerina Clark: Moscow – The Fourth Rome. Harvard UP, Cambridge, 2011. 2 Boris Groys: Gesamtkunstwerk Stalin. Hanser, München, 1988. 3 Evgeny Dobrenko: Political Economy of Socialist Realism. Yale UP, New Haven, 2007. 4 A vizuális kultúra kifejezést Magyarországon először Miklós Pál definiálta. Értelmezésében a „vizuális kultúra” szemiotikai és iparművészeti fogalom, amely a valóság tárgyszerű leírására szolgál. A jelen horizontjából szemlélve Miklós nézőpontjára Debord és Althusser elméletei felől nézve egyfajta Paul de Man-i értelemben vett ismeretelméleti vakság jellemző, hiszen pontosan látta a vizualitás jelentőségét, de nem reflektált annak manipulatív, énformáló potenciáljára. Vagyis arra, amire Debord és Althusser nyolcvanas évekbeli újrafelfedezése után a képi fordulat elmélete (W. J. T. Mitchell), a vizuális kultúra tudománya (Nicholas Mirzoeff) és a posztrevizionista szovjetológia (Stephen Kotkin, Evgeny Dobrenko) is nagy hangsúlyt helyezett. V.ö.: Miklós Pál: Vizuális kultúra. Magvető, Budapest, 1976. Miklós e gyűjteményes kötet tanúsága szerint amúgy nem ismerte sem Althusser, sem pedig Debord írásait, számára egyértelműen a nyelvészeti alapokon álló szemiotika és Roland Barthes munkássága volt iránymutató. 5 v. ö.: Slavoj Zizek: The Sublime Object of Ideology. Verso, London, 1989. 6 Evgeny Dobrenko: The Disaster of Middlebrow Taste, or Who Invented Socialist Realism? in: Thomas Lahusen – Evgeny Dobrenko (eds.): Socialist Realism Without Shores. Duke UP, Durham, 1997, 135-164. Dobrenko e téren nagyban támaszkodott a szocialista realizmust a populáris ízlés kulturális forradalmaként meghatározó Katerina Clark munkásságára: The Soviet Novel: History as Ritual. University of Chicago Press, Chicago, 1981. 7 Michel de Certeau: A cselekvés művészete. (1980) Kijárat, Budapest, 2010. 8 Thomas Lindenberger: Eigen-Sinn, Herrschaft, und kein Widerstand. Docupedia, 2015. https://docupedia.de/zg/Eigensinn 9 Szolláth Dávid: A kommunista aszkétizmus esztétikája. Balassi, Budapest, 2011. 10 Majtényi György: „De elmehet a Kádár jani a picsába!” Reziliencia az államszocializmusban. Replika, 94, 2015. 92-112.

A Socialist Spectacle? definition of the memory. Symbols of socialist realism, OSA, Centralis gallery 02. 02. – 19. 03. 2017 The exhibition titled Symbols of Socialist Art in the Budapest gallery of Open Society Archive interprets the visual paradigms of the era in a critical way based on the book by art historian Nóra Aradi published in 1974 with the help of contemporary artists from Eastern and Central Europe. The title of the exhibition was borrowed from the book. Curator Katalin Székely matched the works of contemporary Hungarian, Czech, Slovak, Polish and croation artists with tableaux the texts and images of which range from motherhood to the red flag relying upon the book by Aradi. The curator has sensibly chosen only a few works of art which excellently reflect the 100-year culture of communism in Hungary in the OSA now by evoking the Socialist simulacrum as well as the interpretations of the past in postsocialism, whilst most probably trying to find an answer to the question: how could the spectacle be born?

A Budapest Klub húsz éve Konferencia a Budapest Klub Planetáris Tudat Kiáltványa aláírásának 20. évfordulója alkalmából, mta díszterem, 2016. 12. 03. szöveg text:

A múlt század közepén úgy látszott, hogy különleges lehetőség nyílt meg az emberiség számára. Jóléti állam, jólét és demokrácia együtt. A társadalom eddigi szerkezete piramis alakú volt, minél feljebb mentünk a lehetőségek, a jólét és a hatalom világában, annál kevesebb embert találtunk. Az emberi közösség csak az autokrácia többféle formái között válogathatott. Arisztotelész azt mondta erre, hogy ebből csak akkor léphetünk ki, ha „az orsók maguktól fonnak”. Most ez a modern gazdaságban (amit Hegel „második világállapotnak” nevezett) bekövetkezett. Az emberi közösség szerkezete a piramis helyett kupolaformát öltött, kihasasodott. Az egyharmados társadalomból kétharmados társadalom lett – legalábbis Észak-Amerikában és Nyugat-Európában. De ez csak a világtársadalom kisebbik részében következett be. Mert a világ – mint Huntington leírta – egymástól független világokra oszlott. A jóléti centrum mellett ott volt a félperiféria (mi is odatartoztunk), aztán a Távol-Kelet, India, az arab világ, Afrika különböző részei, Ausztrália, DélAmerika, Közép-Amerika. Ezekhez nem jutott el a jóléti társadalom. De eljutottak annak egyes vívmányai, amit most a maguk rendszerébe illesztve igyekeztek felhasználni. Ezt nevezte Ulrich Beck második modernitásnak. A jóléti állam országaiban felébredt a reménység, de csakhamar kiderült, hogy vannak nehézségek, amelyek egyre inkább egyetemes veszéllyé növekedtek. Egyrészt azáltal, hogy a technikai vívmányok csakhamar a többi huntingtoni világrészre is kiterjedtek, de az uralkodó autokráciák eszközévé váltak, és ez egyre zavarosabbá tette a világhelyzetet. Másrészt azzal, hogy a centrum országaiban sem alakultak ki azok az új formák, amelyek lehetővé tették volna, hogy az új lehetőségeket a társadalom minden rétege ki tudja használni. Ezt elég sokan felismerték. Benjamin Barber például úgy fogalmazta ezt meg, hogy a centrumban a társadalmi együttélés és a kultúra elsivárosodott – a további világrészben viszont felébresztette az eddigi centrum elleni bosszú igényét. Ezt egyrészt a világcentrum macdonaldizálásában – ahogy ő mondta: a McWorld kialakulásában – fejezte ki, másrészt a többi világrészben a szent dzsihád indulatában. De idézhetünk más jelentős gondolkodókat is. Putnam például az amerikai társadalom alakulását elemezte. Legsúlyosabbnak a közösségi viszonyok elsatnyulását tartotta, amelyeket bőven elemzett. Címszóként azt jelölte meg, hogy az Egyesült Államok kisvárosaiban azelőtt seregesen jöttek össze a helyi vendéglőkben kiépített pályákon kuglizni – ez a közösségi élet jellemző vonása volt –, most viszont kevesen vannak és egyedül kugliznak. Könyvének is ez a címe: Bowling alone. Robert Dahl viszont azt fejtegette, hogy a centrum demokráciája poliarchiává silányult. Ekkor lépett fel a Római Klub is, hogy felhívja a figyelmet a további növekedés nehézségeire, és a fenntartható fejlődés biztosításának problémáira. Széleskörű érdeklődést keltett, de a politikai-gazdasági hatalom nem törődött vele. A Római Klub utolsó számottevő gyűlését 1986-ban Pennsylvaniában tartotta az értékek megőrzésének és fejlesztésének problémáiról. Ennek szervezésére László Ervint kérték fel, aki akkor az ENSZ tudományos intézetében, az Unitarban dolgozott. Akkor ő visszalátogatott Magyarországra. Én még zongorista csodagyerekként ismertem. Újra találkoztunk, és a Valóság szerkesztőségével – amelynek tagja

xvIi. évfolyam / 92. szám

Vitányi Iván

voltam – egy összejövetelt szerveztünk, hogy gondolatait elmondhassa. Ő pedig engem is meghívott a Római Klub ülésére. Az ülés alapgondolata a planetary consciousness eszméje volt, ami most is a Budapest Klub központi eszméje. Sajnos nem lehetett ugyanabban a körben folytatni, mert a Római Klub lassan szétesett, vezetői meghaltak. Az alapgondolat azonban ma is érvényes. Vannak ugyan, akik utópiának vélik, de a polgári fejlődés, a kapitalizmus, majd a jóléti állam kialakulása is lehetetlen lett volna e nélkül. Az újabb események ezt bizonyítják. A jelen világhelyzet egy olyan széleskörű válság, amely nem hasonlít a korábbiakhoz. A jóléti demokrácia elérte a jólét kiterjesztését, de csak a világ egy részében, a piramissal szemben a kupola szellemében. Most azonban új piramisodás következett be az egymással is küzdő piramisok szellemében. A Mozgó Világ legutóbbi számában Szelényi Iván és Mihályi Péter bemutatja, hogy most ismét egyre kevesebb ember birtokolja a gazdasági és politikai javak egyre nagyobb részét. Jody Jensen pedig a legújabb nyugati irodalom alapján a rend (ordo) és a káosz viszonyát elemezte. Ezek eddig szétválaszthatók voltak. Most azonban a kétféle szerkezet egyesült, nincsen rend káosz nélkül, és nincsen káosz rend nélkül. Világváltásra van szükség, mert ha nem, akkor előre nem látható tragédiák következnek. És ez nem pusztán a gazdaság kérdése, hanem az egész emberi magatartásé. László Ervin kitűnő, helyzetmagyarázó koncepcióban foglalta össze az emberi gondolkodás fejlődését a mítosz – theosz – logosz – holosz fogalmaiban. Az elmúlt századokban Descartes óta (Cogito ergo sum) az emberi gondolkodás a logoszon épült. Ezzel elértük, amit elértünk, de most a rész-logoszok összeütköznek és megülik egymást. Most az egészen, a holoszon alapuló planetáris gondolkodás vezethet csak ki a mélyülő válságból. Ez a Budapest Klub alapgondolata. Nem lesz könnyű. De nincs más út.

20 Years of Budapest Club Conference at the Hungarian Academy of Sciences, 03. 12. 2016 In the middle of the last century there seemed to be a new unique opportunity opening up for mankind. We felt there is a good chance for us to achieve welfare societies, well-being and democracy at the same time. Society was layered like a pyramid: the higher one climbed into the sphere of opportunities, welfare and power, the less people we found there. Humanity had the chance to choose from various forms of autocracy. Aristotle said about it that we could only step out of this system „when spindles will spin by themselves”. The most recent events also prove this. The present-day state of the world is a widespread crisis which is unprecedented and does not resemble any of the crises before. At the moment it is only planetary thinking based on holos which can offer us a way out of the ever worsening crisis. This is the very basic concept of Budapest Club too.

utóirat // post scriptum

TYIN tegnestue Architects: Safe Haven fürdőház, Thaiföld, 2009

Közösség és építészet Komplex tervezői megközelítések1 szöveg text:

Fazekas Katalin

„A jó terv elsősorban nem a stílusról szól, sokkal inkább arról, hogy kinek készül és hogyan teszi jobbá a világot.” Steve Badanes, 2013

Közösségi Tervezési Központ) igazgatója; a harmadik riport alanya pedig Steve Badanes volt, aki a világon számos helyen, egyetemen és helyszínen vezetett építő (design/build) programokat.

Az amerikai Bryan Bell által alapított Public Interest Design Intézet definíciója szerint a szociális építészet egy olyan emberközpontú és participatív tervezői gyakorlat, amely nagy hangsúlyt fektet az ökológiai, gazdasági és társadalmi kérdésekre, és olyan termékeket, struktúrákat és rendszereket hoz létre, amelyek olyan problémákat érintenek, mint gazdasági fejlődés és a környezetvédelem.

A szociális építészet megjelenése Általánosan elmondható, hogy az 1990-es évek óta, a globalizáció és a környezeti problémák elhatalmasodásával, a túlnépesedés és az egyre növekvő szegénység időszakában az építészek irányából egyre nagyobb igyekezet, a lakosok részéről egyre nagyobb igény jelentkezik minőségi építészeti beavatkozásokra. Egyre több és több ilyen építészeti munka, azokat bemutató kiadvány, könyv és kiállítás jelent meg az elmúlt években. A 20. század második felében a Habitat for Humanity, 2 a UN-Habitat 3 megjelenésével egyre szélesebb kör figyelme irányult a hátrányos helyzetben lévő közösségek építészeti segítésére. A kilencvenes években sorra jelentek meg kisebb, de jelentős építészeti csoportok, egyetemhez köthető csapatok kezdték meg munkájukat az Egyesült Államokban, Európában és szerte a világban. Cameron Sinclair és Kate Stohr 1999ben megalapította az Architecture for Humanity nonprofit szervezetet, amely építészeti megoldásokat keresett humanitárius krízisekre. Több kiadványuk jelent meg és a világ szinte minden táján építkeztek (2015ben a szervezet felhagyott a működéssel). 2010-ben a New York-i MoMA Múzeumban nyílt a különösen nagy jelentőségű Small Scale, Big Change: New Architecture of Social Engagement c. kiállítás, amely az első olyan kiállítás volt, ahol szociális témájú építészetet mutattak be nagyközönség számára (lásd az Andres Lepik MOME-beli előadásáról szóló beszámolónkat, MÉ 2016/2 – a szerk.). Ezt követte 2011-ben a Design with the Other 90%: Cities című utazó kiállítás, amely újabb fontos lépésnek tekinthető. Az elmúlt két velencei építészeti biennálé témája részben 4 vagy egészben 5 már a szolidáris építészet volt. A gyarapodó építészeti példák egyik oka, hogy a Föld népessége a 20. század alatt közel négyszeresére, 1,6 milliárdról 6,1 milliárdra nőtt. Mindeközben egyre nő a szegények száma. A Világbank 2015-ös je-

DLA-kutatásom során a szolidáris építészetre jellemző tulajdonságokat kerestem, és ezekhez a földrajzi elhelyezkedést, így a kulturális környezetet és az építészeti nyelvezetet tekintve is eltérő példákat vizsgáltam. Az értekezés részben publikációkra, nemzetközi példákra támaszkodik, részben a saját gyakorlati tapasztalataimra; ennek néhány részletét tartalmazza az alábbi írás. Tapasztalataim jó része a kilenc hónapos Fulbright Látogató Kutatói ösztöndíjam alatt szerzett gyűjtőmunkából származik, amelyet a Portlandi Állami Egyetemen végeztem a 2012/2013. tanév során. A szociális építészet egyedülálló helyzetben van az Államokban, köszönhetően az önkéntesség és az adakozás erős hagyományainak. Ez a hozzáállás természetesen áthatotta az elmúlt évtizedekben az amerikai építészeti szakmát is, és így számos program, képzés, tanfolyam, kiadvány, kiállítás, csoport és munka készült a társadalmi felelősségvállalás jegyében. A kutatói ösztöndíj alatt több, a szociális munkában aktív építésszel volt lehetőségem találkozni. A beszélgetésekből három riport is készült. Az egyik Teddy Cruzzal, akinek az amerikai és a mexikói határon élő bevándorlók lakhatási problémája és azok társadalmi integrációja a kutatásának fő témája; a második Dan Pitera építésszel, politikai és társadalmi aktivistával, aki 2000 óta a Detroit Collaborative Design Center (Detroiti

régi-új magyar építőművészet

lentése alapján 2012-ben több mint 900 millió ember élt világszerte a globális szegénységi küszöbszint alatt. A globális szegénységi küszöb 2015 októberétől napi 1,90 dollár.6 Magyarországon a KSH létminimumszámításai alapján 2016-ban a lakosság 30%-a, mintegy 3 millió ember él a létminimumon (73 ezer forint/fő/hónap) és az alatt. A 10 milliós Magyarországon – a KSH szerint – 1,1 milliónyian tartósan leszakadtak a társadalomról, többszörösen hátrányos helyzetben, kirekesztettségben élnek. Ők a mélyszegények; a felkapaszkodás szinte lehetetlen számukra. A magyar gyermekek 20%-a él az EU-ban általánosan elfogadott szegénységi küszöb alatt. Az EU mérések szerint a 2,2 millió gyermek közül 430 ezren nagyon szegénynek tekinthetők. A magyar standardok szerint a szegénység valamilyen formában mintegy 750 ezer gyereket érint. Újra megjelent az alultápláltság, ma több tízezer gyerek éhezik Magyarországon. Gyakran csak az óvodában vagy iskolában jutnak meleg ételhez.7 A világon ma több mint egymilliárd ember él bádogvárosokban, becslések szerint 2030-ra ez a szám akár a duplájára nőhet. Az efféle sűrűség társadalmi és egészségügyi problémákat is magával hordoz. A súlyos környezeti problémák további terheket jelentenek. Ezen okok miatt lett most fontos a szakmai cselekvés, a tudatos magatartás, a társadalmi szerepvállalás. A szociális építészet ma Az építészet a kultúra fontos része, társadalmi pozíciót leképző jellege vitathatatlan, mindemellett az egyik legszociálisabb a művészetek közül. Komoly felelősség rejlik az építész tevékenységében. Meghatározó építészeti alakok, vezető egyetemek professzorai, sikeres építészek, kiállítások kurátorai sorra jelentetik meg felhívásaikat és javaslataikat az építészeti szerepvállalásra vonatkozóan. Korunk problémáinak változtatásához az építészeknek át kell gondolniuk, újra kell fogalmazniuk a szerepüket. A Public Interest Design Institute által készített felmérések alapján az építészek több mint 30%-ának az első két oka, amiért építész lett, hogy kreatív munkát végezzenek, és azzal közösségek életminőségét segítsék. Ez a szám jól mutatja, hogy számos tervező érintett a témában, illetve szándékában áll munkájával társadalmi szerepet vállalni. Dietmar Eberle, a Zürichi Műszaki Egyetem vezető professzora tankönyvének 8 bevezetőjében felhívja az olvasók figyelmét, hogy egy olyan

TYIN tegnestue Architects: Cassia Coop oktatási központ, Szumátra, Indonézia, 2011

xvIi. évfolyam / 92. szám

érában élünk, amikor a csupán design által vezetett tervezés nem elégíti ki többé a szakmai jószolgálatot. Felhívja a figyelmet arra, hogy az építészeknek fel kell készülniük új szerepükre, amelyben a különböző részterületek koordinációját és a folyamatok strukturálását is meg kell tanulniuk, valamint arra, hogy a mindenkori korszakban történő diskurzusok megértését a szakma keretein kívül milyen rendkívül fontosnak látja. Használható, értékálló, élhető világ és életminőséget javító építészet létrehozását javasolja. „Egyenlőtlenségek, Fenntarthatóság, Közlekedés, Hulladék, Bűncselekmény, Környezetszennyezés, Közösségek, Migráció, Szegregáció, Természeti katasztrófák, Informalitás, Perifériák, Lakhatás, Életminőség, Higiénia, Középszerűség és Banalitás” 9 – ezek a kifejezések voltak a 2016-os Velencei Építészeti Biennále hívószavai. Az építészeti felelősségvállalás és a szociális építészet egyre növekvő fontosságát is jelzi, hogy ez a rangos nemzetközi esemény középpontjába került. Alejandro Aravena, a Biennále fő kurátora bevezető szövegében a következőt írja: „… Azt szeretnénk, ha a 2016-os Velencei Építészeti Biennále egy új szempontot mutatna… Az építészeti kihívások összetettségét és sokféleségét tekintve, amelyekre az építészetnek válaszolnia kell. A Jelentés a frontról arról fog szólni, hogy azokra hallgatunk, akiknek már van rálátásuk, és következésképpen abban a helyzetben vannak, hogy meg tudják osztani a tapasztalataikat azokkal, akik a földön állnak.”10 Megvalósítási modellek – gazdasági képletek Gyakran felmerülő kérdés, hogyan lehet segíteni olyan közösségeken, ahol nincs saját forrás a fejlesztésre, és a közösségnek lehetősége sincs támogatást szerezni. Érdemes végigtekinteni, hogy milyen felállásban valósulhatnak meg a programok. Tervezők és a fedezeti kapcsolatok alapján az alábbi négy kategória látszik működőképesnek: 1. Alapítvány megbíz egy nonprofit tervezői intézményt Néhány szélesebb körben ismert, relatíve nagyobb nonprofit tervezői intézmény létezik, ilyen volt például az Architecture for Humanity, amely fennállása alatt számos projektet valósított meg a világ minden táján, többnyire alapítványi ill. kormányzati megbízásokból. Léteznek kisebb irodák is, amelyek egyenes alapítványi megrendelést is kapnak, többek között ilyen a Mass Design Group számos munkája. 2. Nonprofit tervezési intézmény támogatásokból tervez Ez a kategória az olyan formációkat veszi számba, amikor egy nonprofit tervezői szervezet társadalmi tervezői segítségnyújtás érdekében jön létre, maga keresi a segítségre rászoruló közösséget, helyszínt és problémát és szintén önmaguk szerzik a támogatásokat a projekt megvalósításához. Kiváló példa a Saija Hollmén, Jenni Reuter és Helena Sandman építészek által alapított 2007-ben létrejött finnországi UKUMBI nonprofit szervezet munkája. Az UKUMBI arra vállalkozott, hogy építészeti megoldásokkal segítse a rászorulókat a világ minden táján, mivel a csoportnak meggyőződése, hogy építészeti eszközökkel jelentősen és hatékonyan enyhíthető a szegénység. Elsősorban nők, gyermekek és fiatalok számára nyújtanak segítséget, menedék, iskola, illetve árvaházak létesítésével, melynek köszönhetően a helyi közösségek az élhető fizikai környezet létrehozása mellett méltóságot és önbecsülést nyernek. Jellemzően ragaszkodnak a hagyományos építészeti technológiákhoz és szokásokhoz a tervezés és a kivitelezés során. Helyi forrásból származó, újrahasznosított vagy saját maguk által előállított építési anyagokkal dolgoznak annak érdekében, hogy minimalizálják tevékenységük ökológiai lábnyomát. Saját bevallásuk szerint a fenntarthatóság mellett az esztétikai szempontok is kulcsfontosságúak az alkotók számára: alapja a funkcionalitás és a kultúra, az épület környezethez való illeszkedésének módja és az építészeti terv helyi adottságok hierarchiájához való alkalmazko-

utóirat // post scriptum

TYIN tegnestue Architects: Klong Toey közösségi tér , Thaiföld, 2011

dása. A kulturális integritását az UKUMBI csoport a helyi önkéntesekkel való közös munka által és a közösség bevonásával, támogatásával éri el. A szenegáli nők hagyományosan csoportokba szerveződve élnek, mely csoportok mérete tíz főtől akár több száz főig is terjedhet. Egy aktív, erős nőcsoport arra törekszik, hogy tagjainak hétköznapjait könnyebbé tegye a rendkívül nehéz körülmények között, és társadalmi biztonságot nyújtson számukra. Az iskolázottság a független kezdeményezések és az írás-olvasás oktatásának köszönhetően fejlődik, a csoport saját készítésű ételek és hímzett textilek árusításából tartja fenn magát. A nőcsoportok strukturált szervezetek, melyek a hagyományos családi és baráti kapcsolatok szociális hálózatához képest szorosabb köteléket jelentenek. A Rufisque városának peremterületén létrehozott Női Központ a különféle női szervezetek tevékenységei számára biztosítja a működés feltételeit. A központ létrehozásának ötlete és terve helyi nőcsoportokkal való együttműködésben született meg. Az épület a 'Tekniska Föreningen i Finland’ szervezetén keresztül egy nonprofit program keretében épült meg, a Finn Külügyminisztérium, az ARC Szenegáli Finn Szövetség és számos más alapítvány támogatásával. A területet Rufisque városa adományozta és a helyiek is hozzájárultak támogatásaikkal a projekt megvalósulásához. A támogatásokat a csoport a tervezés finanszírozására és az építkezés fedezetére használta fel. Az építészek 2001 óta a mai napig a társadalmi segítségnyújtás szellemiségében dolgoznak: legfrissebb megvalósult munkájuk a KWIECO (Kilimanjaro Women Information Excange and Consultancy Organization) épület Tanzániában, amely menedéket nyújt húsz nő és gyermekeik számára, egyúttal otthont ad a szervezet központjának is. 3. For-profit tervezői iroda nonprofit tervezői szolgáltatásban vesz részt Számos kezdeményezés létezik, amelyben építészirodák ajánlják fel pro bono munkájuk egy bizonyos hányadát nonprofit szervezetek munkájához. Egy ilyen kezdeményezés, amely össze kívánja kötni az alapítványokat és partnercégeket, az Egyesült Államokban a John Peterson 11 által alapított 1+ kezdeményezés. Több mint 1500 cég vett már részt Amerikában úgy, hogy idejük legalább 1%-át adományozták pro bono szolgáltatásként nonprofit szervezeteknek.

régi-új magyar építőművészet

4. Egyetemhez köthető stúdiók Ezen kategória azokat a vállalkozásokat foglalja össze, amelyek a gyakorlati építészeti oktatást integrálják a társadalmi hasznosság érdekében. Az egyetemi keretek között létrehozott munkák nagy részben a hallgatók, oktatók munkájából és pályázati pénzekből valósulnak meg. Nemzetközi példák közül ide tartozik az amerikai Rural Studio, a svájci UTT munkássága, illetve a Sergio Palleroni nevéhez kapcsolható Portlandi Állami Egyetem munkája. Hazai példák közül a Budapesti Műszaki Egyetemhez köthető Holczer Veronika és Kemes Balázs munkáját emelném ki. A Rural Studiót 1993-ban alapította Samuel Mockbee és D. K. Ruth az Egyesült Államok egyik legszegényebb, feketék lakta területén, Newburn városában, Hale megyében, Alabama államban. (Lásd MÉ 2003/2 – szerk.) 1993-ban Mockbee az Auburn Egyetem építészkarán mint tanár dolgozott és határozta el, hogy a diákjaival megalapítja a stúdiót. Mára már az egyetemi képzés része a stúdium: egy szemeszter, amikor gyakorlatilag felmérnek egy adott helyzetet, megkeresik a helyi közösség szükségletét és minimális pénzből, legfőképp újrahasznosított anyagokból, rövid idő alatt, megépítik, amire szükség van, illetve a közösség összetartását javítják. Egyik első és jelentős munkájuk, a Brynat (Hay Bale) családiház felújítás és füstölő, 1994-ben készült el, egy nagyon szegény, hátrányos helyzetű család számára. A füstölő Scott Stafford diplomamunkája, amelyet Mockbee csak úgy hívott, hogy „Alabama Ronchampja”. Falai egy elbontott siló betondarabjaiból vannak, az ablakok üres üvegek, a tető fedése már nem használt utcai jelzőtáblákból van. A füstölő 140 dollárból készült el. A Rural Studio munkáiban elsősorban a közösség számít. Az építészet, a technika, a szakmai tudás csak kiszolgálja a helyi szükségleteket, az életkörülmények javítását veszi célba. Mockbee meggyőződése volt, hogy az építészetnek erkölcsi felelőssége van és erős etikai normákat kell betartania annak érdekében, hogy jelentőségteljes lehessen. A csoport sikerének egyik kulcsa Mockbee világos és pragmatikus víziója mellett az, hogy míg a legtöbb szociális projekt ideiglenesen működik ott, ahol a programot megvalósítják, addig a stúdió kizárólag Hale megyében folytatja tevékenységét. Ennek a folytonosságnak köszönhető társadalmi beágyazottsága és hosszú távú sikere. Mockbee 2001-es halála után az Auburn Egyetem Andrew Freeart nevezte ki a stúdió élére. A Rural Studio jelentőségét a 2016-os Velencei Építészeti Biennálén való szereplése is bizonyítja. Kiállításukat elsősorban az anyagok utóélete határozta meg. Ahelyett, hogy utólag kerestek volna újrahasznosítási lehetőséget a beépített anyagoknak, sokkal radikálisabb megközelítést alkalmaztak: kerestek Velence környékén egy projektet, és olyan anyagokból építették a kiállítást, amelyre ennél a projektnél később szükség lesz. Fulbright amerikai ösztöndíjam alatt Sergio Palleroni professzor által a Portlandi Állami Egyetemen (Portland State University, PSU) vezetett, szociális építészet orientált képzésébe és az amerikai szociális építészeti képzésbe nyílt lehetőségem betekintést nyerni. Az egyetem jelszava – Let knowledge serve the city (Tudással szolgáljuk a várost) – is mutatja, hogy a helyi közösségek segítése már az egyetemi évek alatt a hallgatók tanulmányait is áthatja. Az építészkar tervezési és elméleti tárgyaihoz kapcsolódó gyakorlati feladatok nagy részben Portland város aktuális problémáihoz vagy új fejlesztésekhez kapcsolódnak, és a helyi közösségek bevonásával zajlanak. A hallgatók így közelről megismerik az adott problémát, és mindennapjaikban, közvetlen környezetükben jelentkező kihívásokra keresnek komplex tervezői válaszokat. Az egyik ilyen stúdió a helyi hajléktalan fiatalok lakhatásával foglalkozott. Köszönhetően a városban lévő remek szociális ellátottságnak, sok fiatal választja Portland utcáit lakhelyéül. A probléma megoldására a hallgatók számos lehetőséget vizsgáltak meg a féléves tervezési tárgy keretein belül, a terveket felajánlották a városnak. Egy másik tárgy, amely a fenntarthatósággal foglalkozik, a városban fellelhető nagy mennyiségű hulladék típusa-

a Mass Design Group többi projektje is: kizárólag helyben fellelhető alapanyagokat használtak a kivitelezés során, az építési munkát helyi munkaerő látta el, a helyi lakosokat pedig a kezdetektől fogva bevonták a projekt kialakításába annak érdekében, hogy elkötelezetté váljanak és magukénak érezzék az új létesítményt. A várandós falu helyben előállított téglából épült, amely nemcsak a helyi erőforrások használata miatt fontos, hanem a tanulási folyamat miatt is, melynek keretében az építésben résztvevők egy új technológia elsajátításának segítségével hosszú távon hasznos tudásra tettek szert.

Anna Heringer: DESI oktatási központ, Banglades, 2007-2008

it gyűjtötte össze, és ezek újrahasznosítására keresett megoldásokat. Ilyen volt például a mozgólépcsők gumi fogódzója, amelyből meglepő mód nagy mennyiség keletkezik évente a városban, és nem könnyen újrahasznosítható anyag. 5. Helyzetspecifikus megoldások Ebbe a csoportba jellemzően olyan programok kerülnek, ahol több szereplő vesz részt adott program, épület létrehozásában. Az amerikai Mass Design Group által elkészített Várandós falu megvalósítása során bevonásra került a kormány, alapítvány és a nonprofit iroda is. Malawi Köztársaságban a népesség legkomolyabb problémáját a gyermekágyi halálozás okozza, melynek aránya a szegénység, a nem megfelelő tájékozottság, a víz és elektromos áram hiánya, az alultápláltság és a hiányos ellátás miatt itt a legmagasabb egész Dél-Afrikában. 2012-ben Joyce Banda, Malawi első női elnökének kezdeményezésére jött létre a Várandós Egészség és Biztonságos Anyaság elnevezésű program, melynek célja a gyermekágyi halandóság csökkentése 150 várandós otthon (Maternity Waiting Home) létrehozásával, melyből jelenleg tíz otthon már megépült. A program keretében a Malawi Egészségügyi Minisztérium, az Észak-Karolina-Malawi Egyetem és a Gates Alapítvány együttműködésében épült meg Kasungu városában a Mass Design Group tervei alapján a Várandós falu (Maternity Waiting Village) épületegyüttese, ahol a várandós anyák a terhesség 36. hetétől állandó egészségügyi felügyelet mellett biztonságos és higiénikus környezetben tartózkodhatnak. A várandós otthonok építészeti koncepciójának kialakításakor a Mass Design Group tervezői a helyi építészeti jelleget alapul véve olyan épületeket hoztak létre, melyek lehetővé teszik, hogy az ott tartózkodó kismamák a köztes terekben közösségi életet éljenek. Az épületek a befogadást, a biztonságot és a kényelmet kívánják szolgálni az itt tartózkodók számára, így teremtve biztonságos környezetet a női lét legnehezebb időszakában. A tervezőiroda koncepciója egy nyitott stratégiai prototípus létrehozása volt, amely a helyi igényekhez alkalmazkodva újratervezhető, átalakítható és bővíthető. A projekt egyedi környezeti és fejlesztési kontextusa a szociális tervezés három alapelve mentén alakult ki, ahogy

xvIi. évfolyam / 92. szám

Az építész szerepe A közösségi építészeti munkák során jellemzően az építész szerepköre a hagyományos megrendeléshez képest átfogóbb, feladata komplexebb. Hagyományos modell alatt értem az általános értelemben vett megbízóépítész kapcsolatot, a feladatban megadott program és helyszín ismeretében az építészeti tervezést jelenti. Nem ismertek ilyen jellegű példák a szorosan szociális építészeti csoportba tartozó példák közül. A szociális építésznek nevezett tervező részt vesz már az előkészítő munkákban, a tervezés -1. fázisában, a programalkotási folyamatban, segít a közösség igényeinek pontos építészeti megfogalmazásában, esetenként a finanszírozáshoz összeállítandó pályázatban is összefoglalja, építészeti nyelvre fordítja azokat. Pályázatok írása alkalmával az építész fogja össze az igényeket és lehetőségeket, és/vagy fogja össze a szereplőket is. Mindezek után vagy ezekkel párhuzamosan az építészeti tervezés is készül. Diébédo Francis Kéré a világ egyik legszegényebb országába, Burkina Fasóba tervezett gandói iskolák terveivel vált híressé (lásd MÉ2013/3 – a szerk.). Kéré a helyi törzs hercege, ahogy azt az arcán lévő sebhelyek is jelzik. Miután Berlinben befejezte az építész tanulmányait elhatározta, hogy a saját közösségét fogja segíteni a tudásával, és hogy azzal a legtöbb embert segítse a közösségben, úgy döntött, iskolákat fog tervezni és építeni. Az iskolák tervezése során a megfelelő klíma és benapozás elérése érdekében az Európában tanult tudást alkalmazta, mint kéthéjú tetőszerkezet, átszellőztetés, hőtároló tömeg és árnyékolás. Az építkezésen helyi, írástudatlan munkásoknak magyarázta el a feladatokat. Az írástudatlanság nagyon elterjedt és gyakori, a közösség a mai napig beszédközpontú. A szerkezet tervezése során Kéré nem a leghatékonyabb szerkezetet tervezte, hanem a legalkalmasabbat. Mit is jelent ez? Olyan szerkezetet tervezett, amely építésében a helyi asszonyok és gyerekek is részt tudtak venni. Az iskolát Kéré munkáján keresztül európai forrásokból finanszírozták. Amikor Kéré a támogatóknak bemutatta a tervet és elmondta, hogy miért azt választotta, azok azonnal kérték, hogy a gyermekek hagyják el az építkezést. A közösségben értetlenül álltak a dolog előtt: ugyanis nem értették, hogy miért fosztják meg a gyerekeket attól a joguktól, hogy a saját iskolájukat építsék. Végül megérttette a támogatókkal ennek jelentőségét, és megkérte a gyerekeket, hogy jöjjenek vissza az építkezésre. 12 Építő közösség Építő közösség esetében az egész folyamat a programalkotástól a megvalósításig az építészeti feladat része. Az építési folyamat, a közös építés, és azáltal a közösség építése különösen nagy hangsúllyal bír. Gyakran ezek a munkák egyetemhez köthető építkezéseket jelentenek, de ilyen, a helyi közösséggel együtt épített munka például a későbbiekben bemutatott Anna Heringer munkája is. Steve (Steven Paul) Badanes gyakorlati, valamint oktatási (design/ build) munkássága széles körben ismert. A Jersey Devil (alapítva 1972) elnevezésű tervező/építő társaság egyik társalapítója, jelenleg a Washingtoni Egyetem Építész Tanszékének professzora, ahol a Washingtoni Egyetemi Testület Épített Környezet Kollektíva Howard S. Wright által

utóirat // post scriptum

földek megmunkálását, a MASS építészei burkolóanyagként használták fel. A rakott kőfal azóta népszerű lett, sok itt tanult munkás már valahol máshol az országban épít ebből az olcsó és helyben található anyagból. A projekt során nemcsak építőipari munkásokat képeztek, hanem külföldön tanult helyi építészeknek tudtak munkát és ösztöndíjat adni. A közösség a részvétel révén pontosan tudta, mi történik, részese lett a folyamatnak, magukénak érezhetik az emberek az elkészült épületet (kommunikáció). A kommunikációra a MASS csoport különösen nagy hangsúlyt fektet nemcsak helyben, hanem globálisan is: rengeteg előadást tartanak, interjút adnak, könyveket adnak ki, világosan és egyszerűen mesélik el, mit miért és hogyan csinálnak. Elmondásuk szerint a MASS 4 szemponton keresztül gondolkodik (4 E): economy, environment, education, emotion – gazdaságosság, környezet, oktatás, érzelem. Míg az első három fogalom nem kíván magyarázatot, az emotion (érzelem) fogalom használata a tervezés során némi magyarázatot igényel. Az érzelmi ráhatás annyit tesz, hogy ha amit építünk, szép, az méltóságot közvetít, és így az büszkeséggel tölti el a használóit. Az emocionális töltet a fenntartásban, az épített érték megőrzésében, gondozásában nagy szerepet játszik.

MASS Design: Butarói kórház, Rwanda, 2011

felruházott elnöke. Badanes a világ számos helyén, egyetemen és helyszínen vezetett építő (design/build) programokat. Jelenleg Seattle környékén építenek a hallgatókkal és a helyi mikroközösségekkel. Általában működő programokhoz csatlakoznak, ilyenek például a közösségi kertek, közparkok, játszóterek vagy kertészetek. Badanes számára nem csak az építés közbeni közösség fontos, de már a tervezés során is különös hangsúlyt fektet a hallgatók közösséggé formálására. Komplex segítségnyújtás A kelet-afrikai Rwanda a világ egyik legszegényebb országa. 20 évvel ezelőtt a várható maximális életkor 40 év alatt volt. 2005 óta van az országban jelen a Partners in Health nevű szervezet, amely Rwanda legelszigeteltebb részein tette elérhetővé a magas minőségű orvosi ellátást. A projekt központi eleme a 2011-ben megnyílt Butaro District Hospital. A projektbe a MASS Design Group alapítói diákként kapcsolódtak be, és talán fiatalságuknak köszönhetően olyan hozzáállással 13 tervezték és építették meg a kórházat, amelyből tanulhatunk. Az a tény adta az alapkoncepciót, hogy sokan a kórházakban a tömött, rosszul szellőztetett folyosókon betegedtek meg: kórház folyosók nélkül és olyan tömegképzés, amely elősegíti a természetes szellőzést. Kutatások során azt állapították meg, hogy a természet látványa 25%-kal segíti a gyógyulást, ebben a kórházban minden ágyból látni a környező hegyeket. Az épület nem lehet csak egy kubus, ami véd az időjárástól, hanem a benne zajló tevékenységet is segítenie kell. A fiatalok az építés folyamatában is látták a közösségformáló potenciált, fontos volt nekik, hogy az innovatív épület építésébe bevonják a helyieket. Az emberek ezzel munkát kaptak (munkahelyteremtés). A munka során kitanulták az egyes szakmákat (képzés), ők maguk szerették volna a korai fázis egyes részeit később kijavítani. Az építkezés alatt igyekeztek minél több képzetlen munkaerőt alkalmazni, 4000 helyi vett részt a kivitelezésben. A rwandai építkezés csak import anyagokkal dolgozott korábban, ezzel is szakítottak az építészek. Helyi anyagokból, helyi emberek munkájával készült az épület. A mindenhol megtalálható vulkanikus követ, amely az ott élőknek csak egy értéktelen kő, megnehezíti a termő-

régi-új magyar építőművészet

Tervezési sajátosságok Az alábbi fejezet a szociális építészet sajátos tervezési vonásait, illetve gyakran felmerülő tervezési szempontjait mutatja be. Két ilyen állandóan felmerülő aspektus látszik a megvizsgált példákból, az egyik az, hogy a környezettudatosság elsődleges szempont. A másik ilyen szempont a programalkotáshoz ill. a térszervezéshez kapcsolódik, az átmeneti terek különös fontosságáról szól. 1. Környezettudatos mérnöki megoldások A nemzetközileg elismert TYIN tegnestue Architects és Anna Heringer egy-egy emblematikus munkáján keresztül mutatom be a környezettudatos mérnöki megoldásokat a szociális építészetben. A TYIN tegnestue Architects irodát 2008-ban alapították Trondheimben, Norvégiában. 2009-ben az egyetemi tanárok, hallgatók és TYIN iroda tagjai közösen Észak-Thaiföldre utaztak, hogy egy helyi árvaháznak segítsenek. Bevezetésként a csoport egy régi épületet alakított át egy szellős, világos fürdőházzá, amely higiénikus mosdókat és mosóhelyiségeket biztosít az ott lakók számára. Ezzel egy időben a hallgatókkal közösen megépítették a Safe Haven (Biztonságos Menedék) elnevezésű könyvtárat, melyben árnyékos szobákban tudnak tanulni a gyerekek. Beton falakból áll, a szellőzést nyitott bambusz homlokzatok biztosítják. 2011-ben a TYIN egy léptékében nagyobb projektet épített Szumátrán, Indonéziában. Cassia Coop, a megbízó egy új fahéjüzemet kívánt létrehozni új standardokkal, mint fenntarthatóság és társadalmi felelősségtudat, ami egyedülálló a fahéj iparágban. A Cassia Co-op training center egyedülálló központtá vált, azzal az ambícióval, hogy jobb legyen a konkurenciánál, nemcsak minőségileg, hanem etikailag és erkölcsileg is. A központ új példát állított szociálisan jól működtetett vállalkozásként: a helyi farmerek és munkások korrekt bért, megfelelő egészségügyi ellátást kapnak, továbbá hozzáférést az oktatáshoz. A vállalkozás ideológiájának megfelelően az építészeti kialakítást is társadalmi felelősségvállalás jegyében kívánták terveztetni és felépíteni. A projekt alapkoncepciója klasszikus, könnyű, faszerkezetes tetőkonstrukció nehéz tégla-beton alapzaton. A legfőbb problémát a megfelelő klíma jelentette. Nagy hőtároló tömegeket és árnyékolt felületeket terveztek, természetes szellőzéssel. A projekt építésében hetven helyi, képzetlen munkaerő vett részt. A legnehezebb feladat a projekt koordinációja és a projektmenedzsment volt – helyi erőforrásokból, helyi anyagokból, helyi építési technológiával készült az épület. A terveket is ennek megfelelően készítették. A teljes projekt 10 alapcsomópontból állt. Ez

Torre David, Caracas

az egyszerű és gyakorlatias megközelítés tette lehetővé, hogy a projekt megvalósításában képzetlen, helyi munkaerő is részt tudjon venni úgy, hogy közben az építkezés gördülékenyen menjen. Egy másik igen fontos helyi adottság a gyakori földrengés. Az épület már több földrengést túlélt – Richter skála szerinti 5-öst is – ezzel bebizonyosodott, hogy a különböző frekvenciájú épületelemek szétválasztása jó ötletnek bizonyult. A helyi anyagok, források és építési technológiák egyik fontos példája az észak-bangladesi Rudrapur faluban létrehozott oktatási intézet. A METI (Modern Education and Training Institute – Modern Oktatási és Tréning Intézet) 14 terveit Anna Heringer és Eike Roswag készítették szoros együttműködésben a helyi nonprofit Dipshikha alapítvánnyal. A METI Handmade School – Kézzel épített iskola – helyi mesteremberek és helyi képzetlen munkaerő bevonásával a területen hagyományosan használt bambusz és sár felhasználásával épült. Nemzetközi hírű példája a fenntartható építészetnek, mely 2007-ben megnyerte a rangos Aga Khan elismerést, nemcsak egyszerűsége, szépsége, hanem az együttműködés magas szintje miatt is. A METI tervezését Anna Heringer már egyetemi diplomamunkája során kezdte. A tervezési terület a világ egyik legsűrűbben lakott területe, lakosai elsősorban mezőgazdaságból élnek. Az itt lakók több mint kétharmada természetközeli, vidéki létformában él. Épületeik hagyományos technológiával készülnek agyagból és bambuszból. Alapozás és csapadékálló tetőhéjalás híján az épületeik élettartalma átlagosan 10 év. A projekt legfontosabb célja az oktatási intézet létrehozásán túl továbbfejleszteni a helyiekkel közösen a meglévő helyi alapanyagokat használó építési technikákat helyi anyagok felhasználásával. Ez a tudás az épület felépítésén túl hosszú távon segítséget nyújt az életkörülmények javításában. A METI oktatási struktúráját a helyi Dipshikha alapítvány dolgozta ki. A tervezett intézet funkcionális elrendezése a programnak megfelelően lett kialakítva. Három külön bejáratú, vastag agyagfalú tanterem készült a földszinten, melyekhez egy-egy, a terem végében kialakított „barlang” kapcsolódik, amelyek az elmélyülést és a koncentrációt segítik a gyermekek számára.

xvIi. évfolyam / 92. szám

Az emelet a közösségi programok helye. Falai és tetőszerkezete bambuszból készült, áttört, árnyékolt szerkezet, kilátással a környező falura, földekre és bambuszerdőkre. Az épületet gondos tervezés és jól szervezett építés jellemzi. Kiváló példája annak, hogy milyen lehetőségek vannak a hagyományos, egyszerű technológiákat alkalmazó agyag-bambusz építészetben, példaként szolgál a jövőbeni építkezésekhez. A vályog több környezettudatos építkezés anyagaként felmerül. A Földön jelenleg is 3 milliárd ember él agyagból épített épületekben, városokban és falvakban egyaránt. Az agyag a világ szinte minden pontján elérhető, kinyerhető, és bármikor visszaadható a természetnek. Anna Heringer szerint a történeti kapcsolódáson túl a jövőnk számára hatalmas potenciál van ebben az építőanyagban. Napjainkban egyre több szerkezet készül nem újrahasznosítható anyagból, melyek előállítása hatalmas energiafelhasználással és széndioxid-kibocsátással jár. A Föld egyszerűen nem rendelkezik elég forrással 7 milliárd otthon felépítéséhez szükséges beton és acél előállításához. Fel kell fedeznünk az agyagot, mint az otthonaink és városaink jövőbeni építőanyagát. További kutatások szükségesek, műszaki fejlődés, új építészeti megoldások, amelyek révén megoldásokat tudunk nyújtani a jelenlegi és a jövőbeni társadalomnak. Olyan projekteket kell létrehozni, melyekkel meggyőzhetők a megbízóink, hogy az agyagépítészet stabilitást, kényelmet biztosít, és az ökológiai jelentőségén túl még szép is – mondja Anna Heringer.15 A 2016-os Velencei Építészeti Biennále Anna Heringer, Martin Rauch és Andres Lepik által tervezett Because Mud Works c. pavilonjában is az agyag sokrétű felhasználhatóságára kívánják felhívni a figyelmet. Elmondásuk szerint a legnagyobb kihívás meggyőzni a megbízókat az agyagépítészetről: stabil, megbízható, gazdag színvilággal rendelkezik, és pozitív hatást gyakorol a testre és a lélekre egyaránt. A kiállítás létrehozásához 25 tonna agyagot használtak fel. 2. Takarékos térhasználat – az átmeneti terek fontossága Kint és bent határa a szociális projektek esetében különösen fontos. Vannak olyan munkák, amelyek esetében a zártság védelmet is nyújt a használó közösség számára. Ilyen például a korábban már bemutatott Hollmén-Reuter-Sandman Architects közösségi háza nők részére. Az épületrészek egy belső udvar köré szerveződnek, a belső zárt udvar napos oldala verandával kapcsolódik. Az árnyékolás szempontjából is fontosak a veranda oszlopának közeibe épített padok. A belső zárt, biztonságos kerthez csatlakozó fedett, nyitott terek a közösségi események színterei. Hasonló alaprajzi elrendezése van a TYIN tegnestue Architects által tervezett Cassia Coop oktatási központnak is. A MASS Design Várandós Központjának épületei közötti fedett, nyitott terek a közösség élet színterei. A modulokból tervezett rendszer részei a padok. A belső, privát terek a hely ill. takarékoskodási szempontok miatt minimálisak. A köztes fedett, nyitott terek így a ház primer funkcionális terei közé tartoznak. Összegzés A megvalósult munkák sokszínűek. Közös bennük, hogy a környezeti és társadalmi problémákat igyekeznek enyhíteni. Jelenleg alternatív tervezői gyakorlatként gondolunk az efféle feladatokra, azonban a világ ma abba az irányba halad, hogy egyre szélesebb körben válik szükségessé a személyes és szakmai szerepvállalás. Érdemes ezeknek az irodáknak és alapítványok munkáját továbbra is követni, a jövő építészeinek felkészítésébe ezt az új szempontrendszert, mint komplex tervezői megközelítést, szociális érzékenységet, környezettudatos tervezést egyre nagyobb hangsúllyal az oktatásába integrálni elméleti, és gyakorlati téren is. Magyarországon több ilyen kezdeményezés is megjelent az elmúlt években. Az egyik ilyen fontos munka a monori biobrikett-szárító (lásd MÉ 2016/5), amelyet a BME építészhallgatói és volt amerikai ösztöndíjasok közösen hoztak létre.

utóirat // post scriptum

Felhasznált irodalom: Aravena, Alejandro szerk.; Iacobelli, Andrés szerk. (2016): Elemental – Incremental Housing and Participatory Design Manual, Hatje Cantz Architecture for Humanity; Stohr, Kate szerk.; Sinclair, Cameron szerk. (2006): Design Like You Give A Damn: Architectural Responses To Humanitarian Crises. Thames&Hudson Bouman, Ole (2009): Architecture of Consequence, Dutch Designs on the Future, p.4, NAi Publishers, Rotterdam Freear, Andrew; Barthel, Elena; Oppenheimer Dean, Andrea; Hursley, Timothy (2014): Rural Studio at Twenty: Designing and Building in Hale County, Alabama, Princeton Architectural Press Lepik, Andres (2010): Small Scale, Big Change. The Museum of Modern Art, New York Lepik, Andreas; Simone Bader, Vera; Körner, Peter; Sturm, Philipp: Think Global, Build Social – Architecture for a Better World, Goethe Institute Oppenheimer Dean, Andrea (2002): Rural Studio: Samuel Mockbee and an Architecture of Decency. Princeton Architectural Press Sykes, Krista A. (2010): Constructing a New Agenda: Architectural Theory 1993-2009. , In: The Rural Studio, Samuel Mockbee (1998) p.105-116, Princeton Architectural Press Smithsonian Institution (2013): Design and Socialimpact, A Cross - Sectoral Agenda for Design Education, Research, and Practice Mpotokwane, Pulane, Long section, Expect the best c. cikk, Mass Design Group, In: MARK magazin #61 2016, april/may, p.104-113 Detroit Future City, 2012 Detroit Strategic Framework (2013): https://detroitfuturecity.com/wpcontent/uploads/2014/02/DFC_ExecutiveSummary_2ndEd.pdf, utolsó megtekintés: 2017. január MASS Design Group: Curry Stone Design Prize videó– 2012, https://www.youtube.com/ watch?v=2Mzqmxb08ic, utolsó megtekintés: 2017. január www.holcimfoundation.org www.laufenmanifesto.org ___________ 1 DLA értekezés. Témavezető: Cságoly Ferenc DLA, DSc. BME Építőművészeti Doktori Iskola, Budapest, 2017 2 1973–76: a Habitat for Humanity felépíti az első épületét Zaireban, Millard és Linda Fuller vezetésével 3 1976 United Nations Conference on Human Settlements (Habitat), Vancouver; ez vezetett az UN-HABITAT megalapításához 4 2014 Velencei Építészeti Biennálé: Fundamentals, kurátor: Rem Koolhaas – UTT: Gran Horizonte 5 2016 Velencei építészeti Biennále, Reporting from the front (Jelentés a frontról) Kurátor: Alejandro Aravena 6 The World Bank, Global Poverty Line Update, September 30, 2015 7 Farkas Péter: Rosszabbodó szociális helyzet és kirekesztettség Magyarországon a válság időszakában, http://www.magyardiplo.hu/szegenyseg-konferencia-cikkek-hu/267 rosszabbodo-szocialis-helyzet-es-a-kirekesztettseg-magyarorszagon-a-valsag-idszakaban-, utolsó megtekintés: 2017. január 8 Eberle, Dietmar (2010): Foreword, In: Dietmar Eberle szerk., Pia Simmendinger szerk.: From City to House: A Design Theory, gta publishers, Zürich 9 Aravena, Alejandro (2016): Reporting from the Front: 15th International Architecture Exhibition, Volume I. and Volume II. Marsilio

Aravena, Alejandro, i. m. Peterson, John; founder of Public Architecture, appointed curator of the Loeb Fellowship http://www.gsd.harvard.edu/2015/04/john-peterson-founder-of-public-architecture appointed-curator/, utolsó megtekintés: 2017. január 12 Aravena, Alejandro, i. m. 13 “MASS Design Group: Curry Stone Design Prize video - 2012”…If you change the way that we build to have impact along the way, and the building isn’t just a performance of improving health it’s the building process which can also improve the community’s health…” Michael Murphy, Founding Partner/Executive Director, https://www.youtube.com/ watch?v=2Mzqmxb08ic, utolsó megtekintés: 2017. január 14 Heringer, Anna; Roswag, Eike: Handmade School: http://www.archdaily.com/51664/ handmade-school-anna-heringer-eike-roswag, utolsó megtekintés: 2017. január; Heringer, Anna; Roswag, Eike: METI Handmade school: https://en.wikipedia.org/wiki/METI_ Handmade_School, utolsó megtekintés: 2017. január 15 Heringer, Anna; Rauch, Martin; Lepik, Andres: Mud works! Architecture Bienalle 2016, Venice: http://www.anna-heringer.com/index.php?id=96, utolsó megtekintés 2017. január 10 11

Community and Architecture Complex Designing Approaches By the definition of Public Interest Design Institute, which was founded by the American Bryan Bell, social architecture is a humanistic is a participative practice of design which stresses the importance of ecological, economic and social issues, and also creates products, structures and systems that touch upon such problems as economic growth and the protection of environment. Throughout his DLA research work the author was looking for characteristics typical of the architecture of solidarity, and also examined a variety of examples that differ in geographical location, cultural context and architectural paradigms. The essay relies partly upon publications and international examples, and partly on the author’s personal experience gained in his practice. The article below contains some excerpts of this publication.

Közösségi műhelyek Fablabok és a barcelonai FAB10 fesztivál szöveg text:

Botzheim Bálint

A szociális építészet mai formája leginkább abban tér el a korábbitól, hogy már nem kizárólag az építészek és a döntéshozók közötti párbeszéd határozza meg, mi és hogyan épüljön. Előtérbe kerül az építész és a közösség közötti közvetlen párbeszéd, sőt a közös építés folyamata is. A fablab mozgalom története a MIT 2001-ben alapított Center for Bits and Atom laborjából indult, kiötlője és vezetője Neil GershenFeld profes�szor. Mottója: „Adj a hétköznapi embereknek megfelelő eszközöket, és ők rendkívüli dolgokat fognak alkotni.” A fablab sokoldalú közösségi műhely, amelyben bárki használhatja azokat a technológiákat, amelyek jellemzően elég költségesek, emiatt csak az ipari felhasználók számára elérhetők. Digitális gyártástechnológiáról beszélünk, olyan eszközökről, mint a CNC vagy a 3D nyomtató. A fablab ezeket kapcsolja össze a csináld– magad mozgalom céljával. A lépték igen változó, az egészen apró, akár ékszer méretű dolgoktól az épületek előregyártásáig terjed. A jól körülírt működési modellnek köszönhetően néhány év alatt a világ számos pontján elterjedt a fablab gyakorlata, 2016 végén összesen 713-ról volt adat. Fablab, Barcelona. Forrás: IAAC

régi-új magyar építőművészet

Észak-Amerikában gyakori, hogy a létrehozása egyetemek építészkarához kötődik. Ez alighanem annak köszönhető, hogy a digitális gyártástechnológiák az ezredforduló környékén kezdtek terjedni az építészetben és az építészeti oktatásban. Európa élen jár ezen a területen, jónéhány egyetem rendelkezik saját digitális műhellyel, melyek a fablabokhoz hasonlóan felszereltek, de nem feltétlenül nyitott rendszerben működnek. Közülük kiemelkedik Barcelona, Delft, Zürich, Stuttgart és az AA School. Itt az építészkarok olyan műhellyel rendelkeznek, amely épület léptékű előregyártásra is alkalmas. A Barcelonában működő IAAC (Institute for Advanced Architecture of Catalonia) is csatlakozott a fablab hálózathoz. Itt található az MIT-vel szoros együttműködésben létrehozott, az egész világra kiterjedő oktatási hálózat, a Fab Academy központja. Hitvallása szerint a Föld egy osztályterem, a fablabok pedig a tanulás színhelyeit jelentő osztályok. A fablabok közti együttműködés másik fontos platformja az évenként különböző helyszínen megrendezett fab fesztivál. Az egyhetes rendezvénysorozatban a szimpóziumok és konferenciák mellett építő workshopok, panelbeszélgetések is zajlanak. A 2014-ben megrendezett barcelonai fab10 fesztiválnak magyar vonatkozása is volt. A hívószó ez volt: From Fab Labs to Fab Cities. A mögötte rejlő gondolatot Neil Gershenfeld ragadta meg a legjobban. Szerinte a fablabok alapkövei lehetnek egy új gazdasági modellnek, amellyel kiváltható a mostani, újabb és újabb válságokat generáló gazdasági szisztéma, amely ezt mondja: „Állítsd elő a terméket ott, ahol a legolcsóbb, majd csomagold és szállítsd oda, ahol szükség van rá, legyen az akár a világ másik felén.” Az új modell szerint a fablabok segítségével helyben állítható elő mindaz, amire szükség van. A közösség önellátóvá válhat, a helyi gazdasági ökoszisztéma működésbe hozásával megszűnik a globális gazdaságtól való függés. Ezt demonstrálta a Fab Condenser pavilon, melyet a fesztivál ideje alatt, egy hét alatt építettek meg közösségi tervezés alapján, helyi építőanyagokkal, a fablabban készült előregyártott elemkből. A tervezés alapgondolata Buckminster Fuller Dymaxion vetületének felhasználása volt. A Fuller-féle vetület lényege, hogy a földgolyót egy ikozaéder lapjaira vetíti, majd azokat síkba kiterítve egy világtérképet kapunk. A szimbólum szépen kifejezi, hogy a fablabok, bár szétszórva helyezkednek el a Földön, mégis egy rendszert alkotnak. A Fuller-vetületnek több előnye is van más vetületekhez képest. Kevesebbet torzít, nincs fönt és lent, nincsenek égtájak, így nem hordozza a kulturális világképünkből eredő alá-fölérendeltséget. Ehelyett a kontinensek egyenértékűvé válnak. A Dymaxion térképet ikozaéderré hajtogatták vissza, melynek húsz lapja van. Ezt a kiinduló formát úgy módosították, hogy a helyszínen minimális szoláris terhelés legyen, vagyis a lehető legkisebb a napnak kitett felülete. A másik szempont az volt, hogy természetes úton minél jobban kiszellőzzön. A pavilon anyag fa, OSB lemez és vászon, az elemeket legyártották a fablabban, a helyszínen már csak össze kellett szerelni őket. A koncepció az internetre feltöltve elérhető vált, innentől bárki bekapcsolódhatott a tervezésbe. A honlap megadta azokat a szempontokat, amelyek még további pontosításra vártak, ilyen volt például a panelek grafikájának továbbtervezése, a pavilon formájának továbbgondolása, a belső tér topográfiájának kitalálása, szenzorok elhelyezése, a világítás megtervezése, de ebbe a körbe tartozott a rendezvényekre, kiállításokra vonatkozó ötletek begyűjtése is. A pavilon tervezésénél meghatározó szerepet játszott a parametrikus modell, melynek elkészítésében vezető szerepet vállalt a magyar származású Bükösdi György építész, aki először az IAAC-ben tanult, majd saját tervezőirodát alapított és jelenleg is Barcelonában él. A pavilont generáló algoritmus kifejlesztése két hónapot vett igénybe, ennek a modellnek a segítségével tudták minimalizálni a szoláris terhelést, illetve maximalizálni a természetes szellőzést. A digitális gyártás közvetlenül a modellből indult ki. A pavilon teljesen szétszedhető, elvihető új helyszínekre, vagy ha erre nincsen igény, a felhasznált anyagok teljes mértékben újrahasznosíthatók.

xvIi. évfolyam / 92. szám

Fab Condenser Pavilon, 2014. Fotó: Adriá Goula

Community Workshops Fablabs and Fab10 Festival, Barcelona The history of the movement named fablab started in MIT Center for Bits and Atom laboratory which was founded in 2001. Its founder and manager is Professor Neil GershenFeld, and the slogan of the movement is as follows: „Give ordinary people the appropriate tools and they shall create most extraordinary things”. This motto is materialized in as much as anyone can use digital production technologies (e.g. CNC, 3D printer) in the fablab community lab which are otherwise rather expensive, and as such are only available to industrial users as a rule. Fablab combines them with the basic concepts of the do-it-yourself movement. The scale is variable, and ranges from the tiny little things (as big as jewels) to the prefabrication of buildings. Thanks to the precisely definable working model we may meet in fablabs all over the world. Several universities have their own digital workshops, which are equipped similarly to fablabs, but do not necessarily operate within the framework of an open system. Of them the most excellent ones are Barcelona, Delft, Zürich, Stuttgart, and the AA school. Based in Barcelona, IAAC (Institute for Advanced Architecture of Catalonia) has also joined the fablab network. This is where Fab Academy is located: it was launched in cooperation with the MIT as a centre of the globally extended educational network. According to their credo, Planet Earth is a classroom, and fablabs are the classes where education takes place.

utóirat // post scriptum

A kifejezhetetlen, a megfoghatatlan és a szakrális építészet szöveg text:

Schneller István

Minden szakrális építészettel foglalkozó elméleti és gyakorlati megfontolás alapvető kérdése a szent megjelenítésének lehetősége. Lehetséges-e, szükséges-e ez a megjelenítés, másképpen fogalmazva: mi az a többlettartalom, ami a funkcionális és esztétikai igényeken, a magas szintű építészeti formáláson túl, jelen lehet a szakrális célú épületben? Ahány alkotó, ahány értékelés, annyiféle megközelítése létezik ennek a kifejezhetetlen és nehezen megfogható többletnek. A megfoghatatlan jelenléte vagy hiánya problémává vált. Az eleven vallásos világképpel rendelkező történeti korok hiteles szakrális épületeinél ez a probléma nem létezik, hiszen ott egyértelmű jelentése, szimbolikus jelentéstöbblete van a tájolásnak, az alaprajzi elrendezésnek, a térszervezésnek, a képi megjelenítéseknek és megannyi apró részletképzésnek. Csakhogy az egykor élő szimbólumok világa egyértelműen kötődik egy-egy jól meghatározható vallási rendszerhez, kultúrkörhöz, sőt a látszólag kortalan vallási rendszereken belül is az egyes korokhoz. A jelentésrendszerek nem vihetők át egyik világból a másikba. Azt is mondhatnánk, hogy ma, a rohamosan terjedő szekularizáció korában a szimbólumok válságával1 szembesülünk. Ez a válság különösen jellemzi a szakrális szimbólumokat, amelyek témánk szempontjából különösen fontosak. Az élő szimbólum olyan jel, mely miközben fölfedi a jelentését, további jelentésrétegek kutatására ösztönöz. Olyan összetett és metafizikai tartalommal is rendelkező fogalom, gondolatok és érzelmek megjelenítője, amelyet nem lehet csak szavakkal leírható formában kifejezni, megjeleníteni. Azt is mondhatnánk, hogy a történeti korok szakrális épületeiben, a szakrális szimbólumokban felszakad a tér háromdimenziós világa, rányílik a transzcendens világra. Általuk jelenik meg az a kifejezhetetlen, megragadhatatlan többlet, amely a szakrális épületeket megkülönbözteti az egyéb rendeltetésű épületektől. Korunkban két alapvető jelenséggel kell szembenéznünk. Az egyik a modern kor egészére jellemző szekularizáció folyamata. Ez általános értelemben még akkor is igaz, ha éppen ma sokan egy poszt-szekuláris korról beszélnek, amelyre jellemző az önmagukat hívőként definiáló vagy vallásos meggyőződéssel rendelkezők számának mérhető növekedése. Erre a poszt-szekuláris korra2 a vallásosság individualizálódása jellemző, amely ugyanúgy nem kedvez a közösségi szimbólumok megjelenésének, mint a szekularizáció, hiszen az individuális forma mögött általában egyfajta vallásos mix jelenik meg. Szintén poszt-szekuláris jelenségnek tekinthetjük a vallási fundamentalizmusok megerősödését, ez azonban témánk szempontjából nem igazán értékelhető folyamat. Földrészek és országok között is óriási különbségek tapasztalhatók, hiszen az Egyesült Államokban jóval többen vallják magukat egyházakhoz, különböző felekezetekhez tartozóknak, mint Európában, ahol a hívők számának csökkenése, sőt szakrális épületek sokaságának funkcióváltása – lásd például Hollandiát – általános. A szekularizáció általános értelemben véve azt jelenti, hogy a tudományok, a művészetek, a politika elkülönült világa mellett, a közgondolkodásban, a társadalmi párbeszédekben a szakralitás egyre szűkebb

régi-új magyar építőművészet

Emil Steffan: Szent Lőrinc kápolna, München-Gern, 1955

területekre szorul vissza. Szokásos értelmezésben a szekularizáció a társadalom mindennapi életéből a vallásosság, mindennapi életet átható szokásainak kiszorulását, illetve azok elkülönülését jelent. Mindez nem jelenti azt, hogy a pszeudo-szakralitás nincs jelen a sztárkultuszban, a fogyasztói társadalom színpadain, vagy akár a sport világában. Máig találó a Andé Malraux-nak 3 tulajdonított mondás: „Mára a templomok múzeumokká, s a múzeumok templomokká váltak.” A szekularizált korra jellemző az is, hogy a szent fogalmát az egyes vallásokra, felekezetekre való tekintet nélkül általánosságban kell védelembe venni, értelmezni. Rudolf Otto közhelyszerűen sokat idézett könyve A szent címmel jelent meg a 20. sz. elején, és azóta hivatkozási alap lett ebben a problémakörben. Otto a szent valóságát a különböző vallásoktól függetleníthető jelenségként definiálja. A szentet azonosítja a tremendum, a megrendítő megtapasztalásával – függetlenül attól, hogy a zsidó, a keresztény, avagy a hindu, vagy éppen buddhista vallásban jelenik meg. Amellett, hogy megkísérli rehabilitálni a szekularizáció folyamán visszaszoruló szakralitást, mindez együtt jár azzal is, hogy a szakrális jelenség még inkább ábrázolhatatlanná válik, hiszen nem kapcsolható így konkrét vallási közösséghez csupán tudomásunk van róla. Mintegy az ő munkásságát folytatja Mircea Eliade, akinek A szent és profán c. könyve, s annak fogalom használata az építészeti elemzésekben legtöbbször mint hivatkozási alap szerepel. Állítása, hogy a történeti társadalmakban a világ szentre és profánra tagozódott, s a profán világa szent hely körzetében terült el, mintegy köré szerveződve, általánossá tette azt az érzést, hogy mindez valamikor így volt, de a szekularizáció folyamán mindez eltűnt, kikerült világunkból. Eliade azonban

nemcsak a tér szervezéséről beszél, hanem arról is, hogy a szent általában, mint olyan hely, pont vagy szervező erő jelenik meg, amelyben a profán világ felszakad, átjárhatóságot biztosít föld és ég között. Eliade értelmezésében a világtengely, az „axis mundi”, a szent fa, a szent hegy vagy ezeknek képei, s a tradicionális szent kerületek és épületek a kifejezhetetlent, a megfoghatatlant jelenítik meg, hordozzák azt a tartalmi többletet, amely a szent helyet megkülönbözteti a többi helytől, épülettől, építménytől. Modern világunkban Eliade szerint a szent és a profán világának kettőssége megszűnt. A szent visszahúzódott a látható térből, a tér homogén kiterjedéssé vált. Ebben a homogenizálódott térben a szakrális épület már csak ünnepélyes jelként hordozza a tér felnyílásának emlékét. A szent helyek másolatai nem jelenítik meg a kifejezhetetlent, csak kiüresedett szimbólumaikkal utalnak rá. Ugyanakkor, éppen ez ellen a homogenizálódott térfelfogás ellen lép fel Martin Heidegger a térrel kapcsolatos írásaiban, különösen az Építeni, lakni, gondolkodni címűben. 4 Heidegger gondolatmenetében z ember először a helyet hozza létre a világban, éppen azáltal, hogy a négyességet helyként létező dolgokba formálja át. A négyességet, amelynek egyik dimenziója éppen az, hogy az ember ugyan a Földet lakja be, a Föld lakója, de az ég alatt él saját végességének, halandóságának tudatában. A négyesség tudomásul vétele a kifejezhetetlen jelenlétére utal, amely itt a hely szinte szakrális egyediségében fejeződik ki. Az itt körvonalazódó genius loci gondolat folytatódik az egzisztenciális térelméletekben, és a hozzájuk kapcsolódó építészeti irányzatokban. A genius loci felfedezése és megjelenítése nagy szerepet játszik nemcsak a modern és kortárs világi, hanem a szakrális építészetben is, mint a kifejezhetetlen, megragadhatatlan megragadásának lehetősége. A szakrális, mint egyedi, megismételhetetlen, valóságos jelenik meg benne, ami azáltal válik a kifejezhetetlen megjelenítőjévé, hogy a mindenkori megrendelő egzisztenciális élethelyzetére reagálva hozza létre minden mástól különböző helyét. Frederic Debuyst A hely szelleme a keresztény építészetben című könyvében igen nagy jelentőséget tulajdonít a hely visszaszerzésére irányuló törekvésnek a szakrális építészetben, egy olyan világban, amelyre a „hely elvesztése”, más szóval a hely-semlegesség jellemző. A hely ugyanis mindig egyedi és mindig konkrét, s mint ilyen, bizonyos értelemben személyes. E tekintetben kiemelkedően fontos a helyhez való keresztény viszonyulás, hiszen a hely szakralitás többlete szorosan kapcsolódik a személyes jelenléthez. A kereszténység a hit vallása, s a hit személyhez kapcsolódik – ahogy Tábor Béla mondja A zsidóság két útja című művében: „Hinni csak személyben lehet. Ez világítja meg legélesebben a kereszténység helyét a vallások hangsúlyrendszerében. Egy eszme, mint az üdvösséghez vezető út, meggyőződésem lehet; az igazságot tudhatom – de hinni csak személyben lehet”.5 A személyesség jelenlétének fontosságát Debuyst is kiemelten hangsúlyozza a kortárs keresztény építészetben. „Ahhoz, hogy a hely keresztény szellemét megfelelően minősítsük, hangsúlyoznunk kell a közelségnek és a távolságnak, a nemességnek és az egyszerűségnek ezt a meglepő konvergenciáját – azt a tényt, hogy a keresztény szentség mindig szorosan kötődik a személy és a személyek misztériumához.”6 Fentieken túlmenően a keresztény templom alap mintájának fontos jelelemzője, hogy nem pusztán egyetlen kultikus épület, amely a világtól elkülönülten helyet ad a liturgiának, nem a világ terétől elkülönített „ereklyetartó” (ahogy ezt a 19. század fő vonulata meghatározta), hanem olyan épületek, épületrészek együttese, amely egy konkrét keresztény közösség otthonául szolgál, a közösség liturgikus és mindennapi szükségletét egyaránt kielégítse. „A keresztény templom tehát természetes módon totális hely, a jelenlét csodálatos gazdagságával, amely képes arra, hogy a keresztény közösség számára lehetővé tegye a megérkezés fokozatosságát és … az egyszerre erőteljes és gyengéd befogadást” – írja korábban idézett művében. 7

xvIi. évfolyam / 92. szám

Heikki és Kaija Siren: Otaniemi kápolna, Espoo, 1956

Az eddigieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a szakrális az összegyűlés helye, azáltal is több, mint világi változata, hogy mindig konkrét gyülekezet otthona, a világban való otthonlét sajátos értelmében, azaz benne-lét, mégis elkülönülve, a transzcendenssel való személyes kapcsolat lehetőségeként. A szakrális épületegyüttes nemcsak elfoglal egy egyedi helyet, hanem maga is helyek, mikro-helyek sokasága. Nem pusztán abban az értelemben, hogy a liturgikus térhez a gyülekezet életét szolgáló különböző helységek kapcsolódnak, hanem úgy is, hogy maga a liturgikus tér sem egy meghatározott térszervezési alapképlet nyomán szerveződik. Nem csak egy hosszanti tengelyre vagy éppen egy mindent domináló centrális pontra épül, hanem kisebb helyek, egy-egy részterületet szervező al-centrumok tagolják. A hívők számára rendelkezésre állnak benne a domináns térszervezési alapképleten túlmenően egyéb orientációs és azonosulási lehetőséget biztosító pontok is. Egy-egy meghatározó képzőművészeti alkotás, szobor vagy festmény saját tere, egy meghitt imádkozásra szolgáló mikro-hely, vagy éppen a keresztelés szentségét kiszolgáltató térrész. Ahogy John Henry Newmann írja a bencés építészetről, amelyet a mesterkéletlen additív fejlődés mintaképének tekint: „Ez fejeződik ki abban, ahogyan az egyik kápolnát a másikhoz ragasztották, a kerengőt a körülményeknek megfelelően megnagyobbították, vagy ezt sugallják az elmélyülésre alkalmas, rejtőzködő részletek: váratlan zugok, festmények, amelyek, mintha utólag kerültek volna oda.” 8 Ez a szabálytalan szépség a természet meglévő szépségéhez, a hely szelleméhez hasonlítható. A szakrális tér, a templom így konkrét helyek halmozódásának, egymásra rétegződésének is színtere. A hívők számára a tér a liturgia és a személyes áhítat, ima tereinek összetettségéből áll. Így a templom a helyek helyévé válik. A szakrális tér tehát azon túl, hogy teret biztosít a közösségi alkalmaknak, a liturgiaának, a személyes elmélyedést is lehetővé teszi. „A korai keresztény hagyomány és a középkor spirituális szerzői nem ismerték a ’közösségi’ és a ’magán’ ima közötti konfliktust, vagy a liturgia és a kontempláció közötti konfliktust. Ez egy modern probléma” – írja Thomas Merton amerikai trappista szerzetes, a 20. század egyik legnagyobb keresztény gondolkodója a Kontemplatív ima c. könyvében.9 A szakrális tér e két tevékenységnek egyformán otthont kell adjon, de míg a liturgia funkcionális kötöttségeket sugall, a kontempláció a sza-

utóirat // post scriptum

Rudolf Schwarz: Sankt Fronleichnam kápolna, Aachen, 1928–1930

badság, a megragadhatatlanság, a szakrálisra való közvetlen rányílás lehetőségét igényli. A másik jelenség, amivel szembe kell néznünk, a szakralitás és a művészetek elszakadása a modernitásban. Ez a folyamat párhuzamosan halad a szekularizáció általánossá válásával, de nem azonosítható azzal – hiszen fontos eleme nem csak az önállósodó modern művészet, hanem a szakrálisnak olyan felfogása is, amely az érzékelhető szép aktuális megjelenítését nem tartja kiemelkedően fontos feladatának, s bezárkózik dogmatikai fellegvárába. Egyik oldalról a kor, élenjáró művészei – a figyelemre méltó kivételek (pl. Henri Matisse Vence-i, vagy Mark Rothko Houston-i kápolnája) ellenére – egyre kevésbé választanak szakrális témát, s a másik oldalon a szakralitást hivatalból képviselő egyház, mint megbízó, egyre kevésbé választ a kor élenjáró művészei közül. Graham Howes írja A szakralitás művészete c. könyvében: „Ha valaki az utolsó száz év vallásos művészettörténetét szándékozná megírni, gyakorlatilag úgy foglalhatná össze, mint ennek a művészetnek – mint jelentős művészi tevékenységnek – majdhogynem teljes kipusztulását.”10 Majd magyarázatként így folytatja. „…az egyházak bizonyos értelemben társadalmi intézmények, sok művész pedig olyan formanyelvet alkalmaz, amely társadalmilag nem elfogadott.. A második, amely egyben magyarázatot ad részben a vallási intézmények és a vallásos művészet közötti disszonanciára, az egyházak kulturális szerepe általánosabb hanyatlásának felismerése – amely szintén a szekularizáció egyik dimenziója legalábbis Európában – egyfajta relatív kudarc, hogy meglássa és fenntartsa mindazt, ami új és termékeny az adott időszak kulturális és társadalmi életében.” 11 Összességében elmondható, hogy a történeti időkben elválaszthatatlan egységbe fonódó művészet és szakralitás elszakad egymástól, s csak igen kevés kísérlet történik egységük helyreállítására. Ezt a témát a teológia oldaláról legmélyebben Hans Uhr von Balthasar fejti ki, azt állítva, hogy a felvilágosodás kora óta sőt szerinte a reformáció egyik mellékhatásaként az esztétikai szép mintegy kimetsződik a teológiából. „…ezt igazolja az, ami az esztétikai vonatkozásoknak a teológiából és az egész keresztény életből való száműzése következtében előállt, s amit, mint már láttuk, összefoglalóan kimetszésként írhatunk le. A kontempláció kimetsződik a hitaktusból, a ’látás’ a ’hallásból’, az

régi-új magyar építőművészet

eszkatológikus szemlélés csírája a hitből, s így a keresztény ember a megszűnő, régi világkorszakba száműzetik (miközben a dicsőség és az ezzel kapcsolatos teológiai állítások a kizárólag a remény számára megközelíthető új világkorszakhoz rendelődnek).” 12 Pedig a szép a szelleminek egyedül látható formája, s a teológia gyanakvása a szép irányában éppen abból adódik, hogy megriadva annak démonikus mivoltától, meg akarja különböztetni az e világi szépet, az örökkévaló szépségétől. „A szép olyan evidenciát von magával, amely közvetlenül be- és felfogható. Ezért van, hogy amikor a szép kategóriájával közelítjük meg Isten kinyilatkoztatását, mintegy magától értetődően a szép világi kategóriájával indulunk útra, s csak akkor méregetjük tanácstalanul, ha nem illik a kinyilatkoztatás, mindenen túllépő alakjára, és lelkiismeretesnek lenni igyekezvén, nem megyünk tovább.” 13 Balthasar idézi Gerhard Nebel kortárs író és kultúrakritikusnak A Szép eseménye című, meglehetősen provokatív írását, amely szempontunkból a legérthetőbben foglalja össze azt a hiányt, ami művészet és vallás között korunkban fennáll: „A valóság nem írható le kimerítően (nemcsak a mítosz, de a Biblia szempontjából sem) egyfelől az ember belső világával, másfelől a teremtés és könyörület Istenével, mint külső tényezővel. A jelenségek kényszerítő erővel arra mutatnak, hogy közbülső tér létezését kell állítanunk, amely a szép daimónjának közege, s amelyet évszázadok óta leszűkítenek, összepréselnek, sőt végül még tagadnak is. A modern világ története éppúgy egyet jelent a nyilvánosság és a kultúra keresztény jellegének felszámolásával, mint ennek a köztes daimóni világnak a lerombolásával és félresöprésével.”14 Ez a fajta mítosztalanítás, amit az „ég kiürülésének” is nevezhetünk, azt eredményezte, hogy a vallás szimbólumai válságba kerültek, korábbi történeti formáik ismételgetése a „vallásos giccs” megszületéséhez vezetett. Ahogy ezt Paul Tillich evangélikus rendszeres teológus kegyetlen kritikával a jelenséget az egyházművészetre vonatkoztatva leírta: „szentimentális, szépítgető naturalizmus.. gyenge ügyetlen rajzok, a képzelet szegényessége és az egyházunk által szponzorált művészet bagatell történetisége (…)nem egyszerűen elviselhetetlen, hanem hihetetlen … egyenesen képrombolásért kiált” 15 A „képrombolás” az egyházak hatókörén kívül, a művészetek területén, a modern művészetek fejlődése során tulajdonképpen meg is történt: a nonfiguratív, elsősorban az absztrakt művészetek megszületésével. A „képrombolást” megalapozta a modern korban a „tiszta művészetek” megteremtésének Hans Sedlmayer művészettörténész által oly világosan kifejtett igénye.16 Az egyes művészeti ágak leválasztják magukról más területek jelentésrétegeit, kínosan vigyáznak arra, hogy például az építészet ne használjon festői vagy éppen szobrászi eszközöket, s ugyanígy ne közvetítsen semmiféle verbalizálható tartalmat. Az eszmény a tiszta festészet, a tiszta szobrászat, sőt a tiszta építészet lett. Az egyes művészeti ágak sem „külső” tartalmat, sem egymásra való utalást nem közvetítnek. A „megtisztított” művészetek kora felkeltette a vágyódást a „művészet-vallás” iránt, hiszen a művészi katarzis, a „változtasd meg élted” 17 rilkei parancsa rokonítható a szent „tremendummal”. Ha mindezeket a jelenségeket összeadjuk, feltételezzük a tiszta művészetek világát, a magas művészet direkt vallási témákat kerülő jellegét, s tudomásul vesszük az egyház, mint kortárs megrendelő szerepének elhalványulását, akkor is le kell szögeznünk, hogy az építészet, ha új templomot kell építenie, kivételt jelent. Az építészetre nézve is polgárjogot nyert ugyan az „ábrázolási tilalom”, az önmagán túlra mutatás üdvösnek gondolt hiánya, a „nem valamit kifejezni” ideája. A templomépítés mégsem kerülheti meg a konkrét gyülekezet hitbeli meggyőződését, létrejöttének és fontos eseményeinek történetét, az építészet saját történetéhez való kötődését, a konkrét helyhez való alkalmazkodást. Ebből adódóan mindig jelöl valamit, utal valamire vagy valaki(k)re, megformál valamit. A szent jelenlétét, a hely karakterét és rétegeit, a vallási és tör-

téneti emlékezet eseményeit, a megújított, újraértelmezett szimbólumok világát kell magába sűríteni. Ezt pedig elsősorban a tér megformálásával tudja tenni. A kifejezhetetlennek a nehezen megragadhatóban a térben kell megjelennie. Az ilyen típusú rányílás biztosítása programszerűen van jelen a modern templomépítészet egyik legnagyobbja, Rudolf Schwarz elméleti és gyakorlati munkásságában. Schwarz a Vom Bau der Kirche c. művében foglalja össze – már akkor nagy gyakorlatra támaszkodó – elméleti megfontolásait. Mint a modern templomépítészet radikális képviselője megindokolja, miért nem lehet historizáló építészetet alkalmazni, s miért nem tudunk a középkori katedrális módjára templomot építeni. Mai anyagokat, mai eszközöket, mai térszervezési és térhatároló mintákat kell használni; de azt is leszögezi, hogy mindez nem elegendő. Nem elég a mostani anyagokból és formákból dolgozni, azaz a tiszta építészetből. Végső soron – mondja – „csak a szent realitásból nőhet ki a szent épület.” Ezt a gondolatot tovább részletezve is kifejti. Schwarz hat térszervezési történeti templomtípust ír le, amelyek részben történeti előképek, részben szakrális történéseket követő térszervezési alapképletek. Ezek a gyűrű, a felnyíló gyűrű, a fény kelyhe, a szent utazás, a szent öntés, a fény katedrálisa metaforikus neveket viselik, hogy végül alapját képezzék egy minden idők katedrálisa elnevezésű hetedik térszervezési alapképletnek. E hat térszervezési alaptípus mintegy egymásnak adja a képzetes stafétabotot, egymásba alakulva őrzi meg és viszi tovább spirituális lényegét. A minden idők katedrálisa azonban teljesen soha nem építhető meg, az általa képviselt „szent egész” csak a szakrális épületben zajló történésekben ragadható meg. Ennek illusztrálásra álljon itt egy rövid részlet a második templomtípus leírásából, ahol a legérzékletesebben írja le a megfogható és a megragadhatatlan kettősségét a szakrális építészetben: „Az oltár előtt fekszik a világ. A föld kitárul, az emberek belakják, és a mennyezet körülveszi a világmindenséget. A ’nyíltságban’, az oltáron túl fekszik a ’másik világ’: az ég. Az oltár előtti rész megmutatható a művészet eszközeivel. Itt az építész otthon van, és ezen a ’világi’ feladatán bemutathatja, amit tanult…(ugyanakkor) Nem elég, ha az épület ezen részét, mint ’kozmikus analógiát’ alkotja meg, mert itt a világ imádságban áll. A végtelen felnyílás (a szakadék) előtt áll és a másik oldalra néz, alárendelve magát, és várakozva a kegyelemre. Gravitációs központja kimozdult az örök felé, és minden formája nyitott.”18

Rudolf Schwarz rajza a gyűrűs alaprajzú templom típusáról. Forrás: Vom Bau der Kirche. Schneider, Heidelberg 1947

Innentől kezdve nincs tanult megoldóképlet az épület térszervezésére, a transzcendensre való felnyílás imává válik. Ha sikerül, az épület az oltártérben, az apszisban, a fényt beengedő végfalban vagy éppen a kupola lebegésében a megfoghatatlanra nyílik. De mindezek inkább csak küszöbök, amelyeken túl már nem lehet róluk a szokásos módon beszélni. Schwarz szerint tehát megkísérelhetjük, de végső soron a templom nem írható le funkcionális vagy térszervezési alapképletekkel, s nem is „liturgia-gép”, ahogy Schwarz fogalmaz, tehát még a szent cselekményből sem vezethető le. A szakrális tér, különösen a keresztény templom, az emlékeztetés és az emlékezés helye is. Szekularizált vagy poszt-szekuláris társadalmunkban, posztmodern állapotát élő korunkban az emlékezés különleges eseménnyé vált. A „történelem vége”, a sebesség uralma a különböző eszmék, vallások pluralizmusában, a felejtés tengerében a kereszténység egyik legfőbb feladata éppen az emlékeztetés. Erről a feladatáról írja Johann Baptist Metz, korunk egyik legkiválóbb katolikus teológusa a következőket: „Miközben ma azon vagyunk, hogy egyre kevésbé hagyományainkból, egyre inkább csak kísérleteinkből táplálkozva éljünk, az egyház elefántmemóriája létfontosságú, a túléléshez elengedhetetlen felismeréseket bocsát rendelkezésre – például azt, hogy az ember egyáltalán nem önmaga kísérlete, hanem lényegibb módon tulajdon emlékezete. Hogy jelenlegi állapota nemcsak génjeinek, hanem történelmének is köszönhető.” 19 Ez az emlékezés–emlékeztetés azonban már nem kikristályosodott szimbólumok, világképre utaló tér és tömegalakzatok, egyértelmű orientációs pontok formájában van jelen a modern templomban, hanem szinte láthatatlanul, az utalások sokrétűségében. Megjelenhet az emlékezet az elpusztult templom helyén újra felépített kápolna formájában (pl. a berlini Versöhnung kápolna); a korábbian elpusztult templom anyagának újrahasznosításában (pl. Le Corbusier Ronchamp kápolnája), vagy éppen egy elpusztult város építőanyagainak felhasználásával (a kölni Szent Kolumba templom maradványainak felhasználása), de ugyanígy a középkorból származó Mária-szobor modern templomban való elhelyezésében is. Az emlékezet rejtett megjelenítése lehorgonyozza a templomot az időben, a történelemben, segít a hívő saját emlékezetének felidézésben. A kifejezhetetlen (szakrális) megjelenik a modern művészetek, így az építészet törekvéseiben is. A szóhasználat maga Le Corbusier-től ered, aki ezt a kifejezhetetlent a tér egyfajta sugárzásában leli meg. A következőket mondja: „Én vagyok a ’kifejezhetetlen-megragadhatatlan tér’ fogalmának feltalálója (…) Ha egy mű eléri intenzitásának maximumát, ha a

Peter Zumthor: Bruder Klaus kápolna, Wachendorf, 2007

xvIi. évfolyam / 92. szám

utóirat // post scriptum

kutatása. Bármi legyen is ez a szakralitás, a formálás segítségével láthatóvá akarják tenni: mérték és szám, tehát arányok segítségével, egy bizonyos építőanyag extrém tiszta alkalmazásával, hogy bármiféle használata önmagában hasson; valami szokatlanul lebegővel vagy súlyossal, amelynek erőjátéka vonzza a tekintetet; áttetsző felületek alkalmazásával az átlátszók helyett, hogy a fény csak fény legyen és ne ennek vagy annak a tárgynak megvilágítója” – írja Rudolf Stegers. 23 Stegers hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az atmoszférateremtés és az aura irányában mindenfajta építészeti vonzódás ellenére sem szabad elfelejteni, hogy a templom nem műalkotás, és az esztétikai előrelépés önmagában egyetlen gyülekezetet sem segít ki. Idézi Otto Bartningot, a nagy német evangélikus templomépítőt: „Vajon a szakrális épület iránti vonzódás talán csak építészvágy, egyfajta esztétikai atavizmus? Lesz-e az új templomnak új gyülekezete? Vajon a magot csak a héj kedvéért akarjuk, vagy csak a héjat mag nélkül?” 24 A kételyek mai világunkban különösen erősek. A Bartning által héjnak nevezett térbeli keret tulajdonképpen membránként viselkedik, ami vis�szatükrözi nemcsak az építészeti törekvéseket, hanem a használó gyülekezet imáit is. A sokféle keresés, a hely egyediségének, szakralitásának, a tér megfoghatatlan, de művészi alakításának vágya eredményezhet mai szent helyet, ahol a megfoghatatlan megjelenik – de mindez valamiféle előre nem kiszámítható csoda. Rudolf Schwarz: Rothenfels, diákkápola belső tere, 1926

legjobb arányokkal rendelkezik, és a legjobb minőségben vitelezzük ki, ha eléri a tökéletességet, egy jelenség lép elő, amelyet a „kifejezhetetlen tér” kifejezéssel illethetünk. Amikor ez megtörténik, ezek a helyek sugározni kezdenek. Fizikai értelemben sugároznak és meghatározzák, azt, amit „kifejezhetetlen térnek” nevezek, ami annyit tesz, hogy olyan tér, amely nem dimenzióktól függ, hanem tökéletességének minőségétől. Ez pedig a kifejezhetetlen birodalmába tartozik, amelyről nem mondható semmi.” 20 A kifejezhetetlen a tér rejtett vagy másképpen „minőségi dimenzióiban” lehet jelen. A tér megrendítő hatása egyfajta telítettséget jelez. A hagyomány, az emlékezés, a hely karaktere, az elhalványult, de rejtetten jelenlévő szimbólumok együttesen alkothatják azt a „negyedik dimenziót” amely a modern szakrális építészetben is megjelenhet. Nem véletlen, hogy a szakrális építészet, bár szekularizált világunkban perifériára szorult, számos jelentős építész számára mégis az építészeti kísérletezés terepévé vált. Talán elég, ha felidézzük Le Corbusier Ronchamp kápolnáját, amely a racionalistának tartott építész irracionálisba átnyúló költői kísérletének mintapéldájává vált. Ismert az is, hogy Le Corbusier La Tourette kolostora milyen nagy hatással volt a Marseilles-i lakóházra. Vagy éppen a már említett Rudolf Schwarz Mies van der Rohe-ra gyakorolt hatása 21 például a chicagói Illinois Institute of Technology campus fő épülete, a Crown Hall, illetve az egyetem kápolnája esetében, amelyek esetében a Schwarz által megfogalmazott „a teremtmények Isten fényében fürdenek” és az „Isten az ürességben lakozik” gondolata. Talán nem tűnik erőszakoltnak, ha a Mies van der Rohe-nak tulajdonított, angolul elmondott „kevesebb több” gondolatának legtisztább kifejtését e chicagói épületekben látjuk. A „kevesebb több” minimalizmusa társul itt a majdnem semmivel, tehát a leginkább lényegre törő maximalizmus gondolatával. 22 A tér tisztasága itt a megfoghatatlan dimenzióját idézi meg. Ugyanazt a tisztaságot, amelyet Romano Guardini Schwarz első modern templomában, az aacheni Krisztus teste templomban, amikor a szent tér képnélküliségéről beszél. A modern művészetben folyamatosan jelentkező üresség vagy a hiányként jelenlévő szakralitás itt válik a megfoghatatlan kifejezőjévé. Az építészetben a megfoghatatlan kutatása szinte természetes, hiszen alapvető „anyaga” a tér. Éppen ezért különleges feladat egy építész számára a templom tervezése. „Mindenképpen úgy tűnik, hogy az építészek számára igen erős motiváció a ’szakralitás’ és az ’atmoszféra’

régi-új magyar építőművészet

___________ 1 Tábor Béla exponálja így a jelenséget a modern művészetekről szóló, még meg nem jelent írásában 2 Jürgen Habermas: The Resurgence of religion, The Castle Lectures, Yale University, 2008 3 André Malraux (1901–1976) francia író és kultuszminiszter 4 Martin Heidegger: Építeni - lakozni - gondolkodni, 1951. In: Előadások és tanulmányok, 1954 5 Tábor Béla. A zsidóság két útja, Pesti Szalon, 1990, 71.o. 6 Fréderic Debuyst: A hely szelleme a keresztény építészetben, Bencés Kiadó, 2005, 60-61. o. 7 i. m. 52. o. 8 i. m. 127. o. 9 Thomas Merton: Contemplative Prayer, Imago books, New York, 1971. 10 Graham Howes: A szakralitás művészete, Bencés Kiadó, 2011. 32. o. 11 i.m. 34. o. 12 Hans Urs von Balthasar: A dicsőség felfénylése, teológiai esztétika, Sík Sándor kiadó, 2004. 67. o. 13 i. m. p. 37.o. 14 idézi H. U. v. Balthasar, i.m. 60. o. 15 Paul Tillich: Theology of Culture, idézi Graham Howes, i.m. 35. o. 16 ld. Hans Sedlmayer: Verlust der Mitte 17 Rainer Maria M. Rilke: Archaikus Apolló torzó. Ford. Tóth Árpád 18 Rudolf Schwarz, i. m. 82-83. o. 19 Johann Baptist Metz: Memoria passionis. Veszélyes emlékezet a pluralista társadalomban, Vigilia, 2008. 229. o. 20 A „Kifejezhetetlen megalkotása” c. könyvből származó idézet egy Le Corbusier-rel folytatott beszélgetésből, in: L’Architecture d’Aujourd’hui, 1961 21 Thomas H. Beeby: Rudolf Schwarz and Mies van der Rohe. The form of the spirit, in: Constructing the ineffable, Yale University Press, 2010. 22 Vittorio E. Savi –Joseph Maria Montaner. Less is more. Az UIA kongresszusának katalógusa, 1996 23 Rudolf Stegers: Sakralbau, Birkhäuser, 2010. 27. o. 24 i. m. 35. o.

The Inexpressible, the Intangible (Space) and Sacred Architecture Every theory engaged in sacred architecture, as well as practical considerations have the same basic question: the possibilities of the representation of the sacred in arts. Architecture has a unique position in this respect as the question is even more significant when a church is to be built. Is this representation viable and necessary, or to put it another way: what are the additional contents which – beyond functional and aesthetic requirements and needs as well as beyond high-standard architectural formation – can be present in a building of sacred functions? There are as many evaluations and aproaches as many creators to this inexpressible additional content which is so difficult to grap. The presence of the lack of the intangible has turned into an issue: this is the very topic of the essay below.

Három tételben Egy kis mustra, Budapest, 2016 szöveg text:

Nagy Gábor

Hatodik évben jelenik meg a Pest Megyei Kormányhivatal kiadásában az előző év műemléki felújításait bemutató kötet, az Egy kis mustra. Az alábbiakban a könyvbemutatón elhangzott beszéd szerkesztett változatát közöljük – a szerk.

Beethoven VI. szimfóniájának kezdő ütemeivel köszöntjük a mi hatodik opuszunkat, a hatodik Egy kis Mustrát. Az öttételes szimfónia bevezető taktusaihoz jómagam három tétellel kapcsolódnék. 1. tétel: A törvény és a háromlábú szék Az idősebb generáció tagjai közül talán emlékeznek néhányan még a régi kedves gyerekfilmre, a Hahó Öcsi-re, amiben a szeleburdi szőke kis főszereplő, mikor megismerte ezt a szót, hogy törvény, csak annyit értett meg belőle, hogy ez nagyon fontos és hogy ezt mindenkinek tudnia kell, ezért végigrohant az utcán és minden postaládába belekiabálta, hogy törvény, törvény. Mert a posta mindenkihez minden fontosat elvisz. Szóval a törvény. Van ennek a szónak egy magasztos, misztikus jelentése, de nem tekinthetünk el a nagy holisztikus gondolkodó, bizonyos Murphy megállapításától, miszerint: „Minden törvény csak utánzata a valóságnak.” Nos, az utánzatnak felsőbb műemlékes körökben nagyon alacsony az ázsiója. A hitelességnek, annak magas. A valóság hiteles utánzatának lehet ugyan egy filozófiai olvasata, de értelme nem nagyon. Ezek szerint elméletileg nem is lehet tökéletes műemléki törvényt alkotni? Az utóbbi idők gyakorlata erősen ezt bizonyítja. Szerencsére vagy sem, a törvényalkotók nem elméleti művészettörténészek, és joggal, értjük: joggal gondolnak arra, hogy minden törvény hibáit ki lehet javítani, nem gondolván komolyan arra, hogy a javított törvénynek is lesznek majd hibái, mivel, ahogy mondottuk, az is csak másolat lesz, a valóság másolata. Nézzünk egy példát. Az idei Békési Népi Építészeti Konferencia kimagasló eseménye volt az év szakmai rendezvényeinek. Ezen a konferencián Füleky Zsolt helyettes államtitkár egy dinamikus, gyors előadással jelent meg, bejelentvén, hogy akkor minden egyszerűbb lesz, mert az új törvény szerint az eddigi négylábas struktúrát (építtető, tervező, hatóság, kivitelező) háromlábassá alakítják, a hatóság nevezetű lábat levágják, és akkor minden nagyon jó és biztonságos lesz, mert a háromlábú szék is jó és biztonságos. Makói nagyapám asztalos volt. Mindig szerettem abba a Meskó utcai műhelybe járni, az a rengeteg szerszám a falon, a polcokon, a fűrészpor és a csontenyv egymásba kavarodó illata, szóval, az egy különös világ volt. Egyszer egy széket kellett készíteni megrendelésre, asztalosoknál ez előfordul, én csak csodáltam, milyen szép lett, festés előtt még egyszer körbenézte, megvizsgálta, aztán föltette a gyalupadra, kezét rátette az ülőlapra és akkor a szék az egyik láb irányába egy nagyon kicsit meg-

xvIi. évfolyam / 92. szám

Magtár, Budajenő, 19. sz. eleje

billent. Az öreg csak annyit mondott: hibog. De nem vágta le azt a kicsit rövidebb lábat, hanem a másik hármat finoman hozzáillesztette. Aki kicsit is ad magára, meg haladni akar a korral, az nem hagyhatja ki a performansz hatásosságát. Aki meg egy kicsit is gondolkodik, az nem csinál ilyen hülyeséget. A kettő ötvözete a képzeletbeli performansz. Tehát most képzeletben játsszunk el egy performanszt. Játsszuk azt, hogy most, itt mindenkinek kiosztanék egy kis fűrészt azzal, hogy nézze meg a saját székét, és amelyik lábra úgy gondolja, hogy az a hatóság, azt vágja le. Körülbelül a közepén, mert műemlékek esetében félig megmaradt a hatóság. Aztán üljön rá. És próbálja ki, hogy mennyire jó, mennyire biztonságos. Mert a lényeg, hogy a négylábú székből egyetlen fűrészeléssel nem lesz optimális háromlábú szék. Attól, hogy a füvet egyszer lenyírjuk, még nem lesz angol gyöp. Persze le kell nyírnunk, csak tudnunk kell, hogy ahhoz még kell az a 400 év. Nekünk meg a hátunkban van az a 40 év, mikor az emberek azon mesterkedtek, hogyan lehet kijátszani a hazug hatalmat. A mostani jóhiszemű törvény viszont jóhiszemű polgárokká minősítette föl az embereket, de az nem megy rendeletileg. Hogy majd a felminősített polgárok mindent szépen bejelentenek, és a hatóság nélkül is mindent szabályosan csinálnak, sőt még a településképre is figyelemmel lesznek. De a valóság az, hogy az emberek manapság még inkább feljelentenek, mint bejelentenek. Ez persze nem zavarja a lendületes jogalkotókat, akik szinte futólépésben kreálják az új cikkelyeket. Lehet, hogy néha le kellene ülni egy csöppet és szembenézni a valósággal. Mert hovatovább már saját magukat is lehagyják. Októberben például született egy olyan rendelet, aminél kimondták, hogy januárban meg fogják változtatni. Ehhez nincs mit hozzátenni.

utóirat // post scriptum

botanikus kert, vác

Nepomuki Szent János-szobor, Gödöllő, 1750

2. tétel: Honvágy itthon Honvágy itthon… Micsoda badarság ez! Hiszen honvágya annak van, aki elkerül valahonnan valahová és onnan vágyakozik vissza arra a helyre, ahonnan elkerült. De nemcsak egy helyre lehet visszavágyakozni, hanem egy helyzetre is. Egy helyzetre is, ami volt, de már messze van. Igen, a műemlékvédelem egykori helyzetére, mikor minden úgy együtt volt, létezett egy központ, egy székház, aztán voltak más egységek is, de azok is a központhoz tartoztak, az emberek ismerték egymást, nem kellett hivatalosan, elektronikusan kérdezgetnünk egymást, megtehettük azt a folyosón is. És most sok műemlékes érez honvágyat egy olyan helyzet után, mikor december elsején nagy biztonsággal lehetett tudni, hogy mi lesz jövő év január elsején, Most meg ötödikén tudtuk meg, hogyan lesz ugyanaz, vagy más, de mindenképpen másként.

is legyen. Elszánás, hogy ne csak azt végezzük el, ami kötelező, hanem még azon túl is. Legyenek szakmai előadások és legyen minden évben egy kis összefoglaló kiadvány, amely bemutatja az abban az évben elkészült jelentősebb helyreállításokat. Ez a mi kis kiadványunk, az Egy kis Mustra, amely immár hatodik évfolyamába ért. Az azonos szerkesztés miatt már a könyvespolcon is igen szépen mutat. Az ezévi kiadványban két változás, újítás található. Az egyik, hogy a régészet is helyet kapott a lapokon, egy feltárást mutatunk be, és felhasználva Visy professzor úr terminológiáját, miszerint a műemlék kifejezés magában foglalja az épített műemlék és a régészeti műemlék fogalmát, kiadványunk főcímén, Műemléki helyreállítások Pest megyében, sem változtattunk. A másik újítás, hogy két tervet is bemutatunk, egyrészt a tervek magas építészeti színvonala miatt, másrészt az a reményünk, hogy a jövő évi Mustrában már a megvalósult épületekről adhatunk számot.

3. tétel: A sziget A sziget, amelynek neve is van. Úgy hívják: Pesti Vármegyeháza. Amikor az Idő kitessékelt bennünket a Várból, igazi hajótörötteknek éreztük magunkat. Mutattak egy szigetet, hogy ezután mi itt leszünk, itt kell dolgozni. Először nagyon idegen volt. Aztán rájöttünk, hogy ez nem is olyan rossz. Sőt. Történelmi levegője van, a klímája jó, a 80 centis falak nyáron hűvösek, télen melegek, a kormányzóság pedig teljes szakmai szabadságot ad, az adott törvényi kereteken belül. Ez persze nem olyan egyértelmű, mert nem mutogathatunk másra, csak magunkra. Talán éppen ezért azt érezhettük, ez egy olyan hely, ahol lehet, ahol még saját törvényünk is lehet. Összesen kettő van. Az első: a józan ész használata nem tilos. A második: a fölösleges munka végzése szigorúan tilos. Ebből egy nagy lehetőség adódik. És ahol lehetőség van, ott illik, hogy elszánás

régi-új magyar építőművészet

In Three Stages A brief survey, Budapest, 2016 It is the sixth year in a row that the volume titled Egy kis mustra is published by the Government Office of Pest County to present reconstruction projects of protected historic buildings of the previous year. At the book show architect Gábor Nagy, a supervisor of the protection of historic buildings and monuments described the current situation of this special field in Hungary including the changes of the relevant laws and the roles of the Government office. We are hereby publishing an edited version of his speech.

____

terv plan

____

Szélfújta ikon Előadóterem, Riga ___ terv és szöveg ___

concept and text:

Magyar Péter

A terv egy nemzetközi pályázatra készült, amelynek célja Rigában egy 250 fős előadóterem és a hozzá kapcsolódó kisebb létesítmények terének megtervezése volt, két meglévő kiállítási csarnok összekapcsolásával és kiegészítésével. Ma már tényként kell elfogadnunk, hogy a digitális prezentáció minden építészeti tervpályázat kötelező része. (Boldog idők, amikor az akkor meg lassú és akadozós számítógép korában a budapesti Nemzeti Színház második változatára, a Várba készülő tervemet szabadkézi rajz formájában adtam be... Egy ötödéves, MA diploma előtt álló volt diákom számítógépes tudása segített, hogy a skiccekkel megfogalmazott terv pályamunka formáját ölthesse.) A város új ikonjának szánt épülethez a kiírásban viszonylag kevés megkötést járult, de ezek között volt a 28 méteres maximális magasság. Ennek ellenére megengedték a

terv // plan

szabályok indokolt megszegését, ha ebből igazolható előny származik. Ezzel élve, az ikon jelleg egyik jellemzőjének a messziről látható, kiemelkedő magasságot tekintve, ezt a megkötést szándékosan mellőztem. Sokszor próbáltam „nem-tervezett” épületet tervezni, így ezt a véletlenül, néhány rajz után felfedezett rendszert fejlesztettük tovább, illetve alávetettük magunkat e rendszer organikus meghatározóinak. Az először négyoldalú, majd pentagon alapú piramisból kinövesztett, négy, akusztikailag ideális formájú előadóterem folyamatosan csökkenő módon, 325, 275, 225 és 175 férőhellyel teljesítette

2017 / 02

az elvárt 1000 fős kapacitást. Az ötödik oldal a függőleges cirkulációt szolgálva lehetőséget biztosított a négy fő funkció zavartalan megközelítésére. A többi előírt helyiség egy csonka kúp alakú belső átrium köré szerveződik. A magasságból adódó többletterületet bérirodaként értelmeztem, kihasználva egy ilyen jelentőségű épület promóciós előnyeit. A „Szélfújta ikon” nevet viselő pályaművet 11 felső vízszintes födémlemez, majd a fölöttük lévő üvegezett világítótest egészíti ki egy befejezett ötszögű piramissá. A környezettudatos szempontokat figyelembe vevő kiírásnak megfelelve, e felső lemezeken szélturbinák lettek volna hivatva az energiafogyasztás csökkentésére. A 700 gépkocsi elhelyezésére négyszintes parkolóház építését javasoltam, de mint sok egyéb szerkezeti, anyagi és térhasználati kérdést, ezt is csak érintőlegesen oldottuk meg. Ugyancsak tudatos volt a számítógépes modell rajzként való ábrázolása, valósághű fotók helyett. E tudatos döntések – valószínűleg egyéb szempontok mellett – hozzájárulhattak ahhoz, hogy a pályázaton megvételt sem nyertünk. Amint a nyertes tervek bizonyítják a világszerte tapasztalható valóságot: a zsűri most is teljesen megol-

régi-új magyar építőművészet

dott, költségvetési kiírásra kész terveket részesített előnyben, melyet egy kivitelezőnek mint fővállalkozónak kiadva, csökkentheti az alvállalkozóként, a kivitelező által szerződtetett építesz tervezési költségeit és szellemi tulajdonának érvényre juttatását.

Wind-Blown Icon Auditorium, Riga The design was made for an international tender published to invite concepts for an auditorium seating 250 people in Riga as well as for minor structures associated with it, preferably by connecting and complementing the two existing exhibition halls. Shaped ideally as far as acoustics are concerned, the four auditoriums grew out of an originally four-sided then a pentagonal based pyramid with decreasing dimensions and a seating capacity of 25, 275, 225 és 175 people to meet the requirements of seating 1,000 people. The fifth side serves vertical circulation and allows for unhindered access to the four main functions. The other compulsory rooms are organised around an inner atrium which is shaped like a truncated

cone. I have interpreted the extra floor area owing to the height as an office to be rent, making use of the promotional advantages of a building so significant. The design submitted for the tender is made complete with 11 upper horizontal roof plates and a glazed illuminating fixture above them so as to make it a complete pentagonal pyramid. Considerations of environment-awareness were regarded in harmony with the criteria of the tender, as a result, wind turbines on these upper plates would have been meant to reduce energy consumption.

Monostor-malom, Pásztó MÉK-MÉSZ diplomadíj ___ terv és szöveg ___

concept and text:

Varga Bianka

A pásztói Múzeumkert a város kellemes, fás parkja, de egyúttal annak történeti központja is. A kert déli határán azonban omladozó falak rejtőznek az egyre jobban elburjánzó gaz között. Ez a magára hagyott épület az egykori Monostor-malom. A diplomaterv kapcsán a malom és a Múzeumkerttől leszakadó környezete problémájának megoldására törekedtem. A vízimalom jelentősége leginkább történetének felderítése során mutatkozott meg. A város által körbenőtt területen a ciszterci kolostor mellett az üveghuta és a kovácsműhely, valamint lent a vízimalom egy virágzó gazdaság együttesének emlékei. A malom környezetét egészen a közelmúltig házsor zárta el a Szent Imre tér irányából, ez a beépítés mára

terv // plan

elpusztult. A ház újra feltárulhat az utca felől, ugyanakkor kérdésessé is vált az így kialakuló, nagy alapterületű "saroktelek" kezelése ebben az új szituációban. A funkció megtalálásában az egykori pásztói vízimalmok felkutatása segített, így leltem rá egy nagy múltú, ma is működő malomra. Ennek léte teremtett alapot arra, hogy elképzeljem egy hozzá kapcsolódó, a város központjában működő pékség kialakításának lehetőségét. Akár egy kisebb pékség is, ma már komoly technológiával felszerelt, ezért nem szerettem volna ezt a vízimalom falai között elhelyezni. A történeti épület kiemelt, de a pékséghez kapcsolódó funkciót kapott. Sütőiskolaként működik, ahol kisebb csoportok sajátíthatják el a kenyérsütés hagyományos módszerét. A pékség új épülete lezárja a Kossuth Lajos utca házsorát, a hozzá kapcsolódó üzlet

és kávézó pedig az újonnan kialakult tér és az Apátsági-domb látványa felé fordul. Az épületnek ez a szárnya épp csak annyira húzódik el a mögötte sorakozó házaktól, hogy az itt futó gyalogos út fennmaradjon, alternatív útvonalat kínálva a romkert felé. A pékség és a malom tömegét épített kemence és tároló fogja össze, az így létrejövő térfal pedig kis teret zár közre. A tér meglévő támfalai mentén két szintre tagolt, így adva egy városi teret a kávézó teraszának, vásároknak, de egy új "előteret" is kínál a Múzeumkertnek. Elképzelhetőnek és megvalósíthatónak tartom a mára kiszáradt Malom-patak helyreállítását, kiemelten fontos karakter-elemét adva vissza ezzel a területnek. A legizgalmasabb építészeti feladatot a vízimalom romos épülete adta. A ház 1948-ban leégett, azóta tető nélkül áll, falai pusztulnak,

2017 / 02

évtizedek óta nem történt változás. Az elsődleges cél az épület újra zárttá alakítása volt – egy elsődleges tömeggel teret adni a tervezett aktivitásoknak. Igyekeztem elhatárolódni a kőfalak díszletként történő hasznosításától és visszaadni a vastag falak tényleges szerepét. A hiányos szerkezetet kisméretű téglafal egészíti ki, majd a megerősített falakkal határolt tereket tégla felületű tető zárja le. Így kívülről a kiegészítés nem csak elkülönül a meglévőtől, de homogén egységet is alkot a továbbépítés. A keréktér, amelyen keresztül újra átfut a víz, leválik a belső temperált

használati tértől, de állandó vizuális kapcsolatban marad azzal, nyáron pedig a belsővel összenyitva segíti a sütőiskola szellőzését és hűtését. A malom déli és nyugati homlokzatán az eredeti nyílásokat tartottam meg, a hozzáépítés részeként pedig az északi oldalon nagyméretű bevilágító engedi be a fényt. A Monostor-malom jelenlegi állapotában már nem épület, hiszen csak falai állnak, mégsem romként kezeltem. Folyamatosan zajló pusztulását szerettem volna megállítani, de nem a mára nyomtalanul eltűnt szerkezetek visszaállításával. A környező házak közül

egykor enyhén kiemelkedő tömeg újragondolása során tartózkodtam az éles kontraszttól. Olyan kiegészítést kerestem, ami sokkal inkább a meglévő kőfalak révén nyer értelmet, mintsem konkurál azokkal. A funkcióváltást magyarázza, hogy a malom „múzeumi tárg�gyá” alakítása helyett olyan használatot szerettem volna találni, ami visszacsatolhatja az épületet Pásztóhoz, a műemléki együttes sajátos környezetéhez.

Monostor Mill, Pásztó MÉK-MÉSZ Diploma Award Based in Pásztó, Múzeumkert is a pleasant parkland of the town as well as the historic centre of the settlement. On its southern edge, however, badly deteriorating walls are hiding in the lush weed. This abandoned building is the former Monostor mill. The diploma design targeted to solve the environmental issues of the surroundings of Múzeumkert which is left behind development. To find the functions of the structure a survey of the former watermills in Pásztó was carried out: its very existence was used for and inspired the concept of the designer to imagine it with an adjoining bakery now working in the town centre to exploit its potentials.

régi-új magyar építőművészet

____

passzázs passage

____

A Nemzeti Takarékpénztár pénztártermének látványterve 1940 körül

Kaesz Gyula-kiállítás FUGA, 2017. 06. 08. – 06. 25. ___ szöveg text: Malustyik Mariann ___

fotók photos:

Kaesz Gyula a 20. századi építészet, belsőépítészet és iparművészet meghatározó alakja volt. Születésének 120. és halálának 50. évfordulója alkalmából június 8-án munkásságát bemutató kiállítás nyílik a FUGA Budapesti Építészeti Központ belvárosi helyszínén, amely nagyobb részt a Magyar Művészeti Akadémia fenntartásában álló Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményében található hagyatékból válogat. Kaesz Gyulára – mindamellett, hogy rendkívül sokoldalú és tehetséges művész volt – kortársai és tanítványai pedagógusként és emberként is nagy tisztelettel emlékeztek. Az Iparművészeti Iskola tanáraként magyar belsőépítészek generációit inspirálta és türelemmel, megértéssel, de a minőségi munkához

Magyar Építészeti Múzeum

való töretlen ragaszkodással oktatta, nevelte. A tárlat célja, hogy bemutassa Kaesz sokoldalú művészetét, így építészeti, belsőépítészeti és bútortervei mellett grafikai munkái is nagy hangsúlyt kapnak. Végigkísérhető lesz, ahogy stílusa alakult, formálódott az évek során: diplomamunkáján, amely egy vidéki házat mutat be, erősen érezhető a szecesszió és a népies barokk hatása, ahogy a húszas évek bútorterveit is még Kozma Lajos barokkos stílusa befolyásolta. A harmincas-negyvenes években azonban már a modern művészet felé fordult, de mindig elsődlegesnek tartotta a megrendelők igényeit és kényelmét. Nem akart uniformizált családi házakat, lakásokat, üzlethelyiségeket létrehozni, a modern építészeti elveket is kritikával kezelte. Az új dolgokkal merészen és szabadon kísérletező művész leginkább grafikai munkáit és pavilon terveit vizsgálva érhető tetten. Az 1930-as Őszi Lakberendezési és Háztartási Vásár plakátja

passzázs // passage

2017 / 02

Kaesz Gyula az Iparművészeti iskola bútortervező szakos hallgatóinak kiállításán, 1920-as évek közepe

Mindezek mellett a Kaesz Gyula által tervezett bútorok kiállítása talán még közelebb hozhatja a tervezőt a ma emberéhez. Korán felismerte, hogy a bútorgyártás jövője a tömegtermelésben rejlik, de ragaszkodott a minőségi, funkcionális, ugyanakkor kényelmes típusbútor megalkotásához. Megkérdőjelezte a tradicionális polgári lakások nagy bútorgarnitúráinak létjogosultságát, a független egységekből összeállított, hasznos, de szép bútorokkal berendezett lakások, házak mellett tette le a voksát. Kitűnő példája ennek a Petőfi téren található saját lakásának berendezése, amely máig szinte sértetlen állapotban maradt fenn. A kiállításon bemutatandó bútorok egy része is innen származik. Felesége, Lukáts Kató végig nagy hatással volt a tervezőre. Társa volt nemcsak a magánéletben, hanem egy-egy megbízás grafikai munkáinak elkészítésében is. A kiállítás ezért egy külön részben foglalkozik a tervezőnő munkásságának egy szeletével. Az általa tervezett csomagoló papírok, képes- és üdvözlőlapok, bonbonos dobozok jól kiegészítik a Kaesz Gyula életművét bemutató tárlatot. Lengyel Béla villája, Budapest, Hegyalja út 91. Seidner Zoltán felvétele, 1938

régi-új magyar építőművészet

Két építészeti kiállítás Bécsben Az építészet vége, Architekturzentrum Wien, 03. 20-ig A hosszú 60-as évek építészete, Ringturm, Bécs, 04. 06. – 05. 26. ___ szöveg text: Szegő György ___

fotók photos:

AzW, Ringturm

Hiába hirdette ki Francis Fukuyama a történelem végét, „az építészet vége” is elhamarkodott szlogennek tűnik. De az AzW 26 év után leköszönő igazgatója, Dietmar Steiner szavajárásával – „ezt már a 60-as években csináltuk” – jobban leírható az előtte tisztelgő tárlat, mint a címével: Az építészet vége: 1959–2019 időutazás. Igaz, a szomszéd MuseumsQuartier Wienben nemrég a festészet végét prófétálta egy kiállítás. „Már a 60-as években megcsináltuk” mottó mentén a magyarországi 60-as évekről szóló, a Ringturmban bemutatott tárlat is hozzászól a térség korabeli architektúrájának elfeledett szcénájához.

Kiállítási enteriőr. Fotó: Pez Hejduk

Az AzW időszaki kiállítása a 26 évig az intézményt vezető Steiner interjújával indít, magát a teret öt, általa is preferált fejezetre tagolták. Ezek: „elmélet”, „társadalom”, „történelem”, „anyag” illetve „törvényi keretek”. Kezdjük a végén: Steiner erősen kritizálja a nemzetközi terepen is általános túlszabályozást, ami az alkotóerőt gúzsba köti, így ma kockázatos a járt útról letérni. Tréfásan komor válasz erre Manuel Herz kölni háza, ahol az összes előírást tudatosan komolyan vették… A „történelem” fejezet azzal indít, hogy a 60-as évek a CIAM 1959-es feloszlatásával kezdődött, és a modern, illetve modern utáni évtizedeket a

passzázs // passage

Haus-Rucker-Co: Sárga szív, pneumatikus objekt, Bécs, 1967/68. Fotó: HRC, Günter Zamp Kelp

Blade Runner sci-fi architektúrájával zárja. Ez utóbbi, 2019-re datált fikció az egyik a 24 témából. De vannak erősen elméleti ellenpontok is, például a „strukturalizmus” vagy a „metabolizmus”, sőt vannak olyan pre-ökologikus csomópontok, mint az olasz „radiális építészet”, ezek közül kiemelkedik a firenzei Superstudio a látnokivá nemesült „12 karácsonyi mese” című sorozatával. Steiner – aki több jeles kortárs nagysággal is beszélget videóinterjúkban – a mai zöldépítészetet, a „zöld” minősítés tartós fenntarthatóságát inkább az „itt és most jobban eladható” jelzővel illeti. Egy-egy pragmatikus téma mégis ki-

Kisho Kurokawa: Nakagin Kapszulatorony, Tokió, 1972. fotó: Tomio Ohashi

emelkedik, pl. a Linz Forum Design, vagy az 1987-es Berlini Nemzetközi Építészeti kiállításra épített lakópark. A tárlaton a rengeteg terv, fotó, makett és olvasnivaló történetté áll össze, melyhez hiteles az alcímül választott ajánló: „referenciák az újonnan érkezőknek”. Ez a história épp azoknak az évtizedeknek állít emléket, amelyekben magam is szocializálódtam. Így a magyar 60-as évek építészete tárlattal kapcsolatban – a két tárlat láttán – joggal rákérdezhetek: mikor is vált ketté Közép-Európa építészete? A magyar tárlat anyaga indirekt választ ad erre. Ha az 1958as brüsszeli EXPO magyar pavilonja (Gádoros

2017 / 02

Gádoros Lajos: 1958-as brüsszeli EXPO magyar pavilonja a tablókon

Pintér Béla: Magyar Kereskedelmi Kamara székháza, Budapest, 1969

Pázmándi Margit: Óvoda, Budapest, 1969-72

Lajos) a szocialista realista korszak karakteres meghaladása, akkor a hosszú 60-as évek kezdő dátumát jó tájékozódó pontként jelölik ki Adolph Stiller, Fehérvári Zoltán és Hadik András kurátorok. Az új gazdasági mechanizmus és a konszolidáció megengedő környezetet jelentett az egyéni kísérletezést vállaló, sokarcú elitnek. A tárlaton többek közt Vedres György, Borvendég Béla, Jánossy György, Arnóth Lajos, Szrogh György, Zalaváry Lajos, Gulyás Zoltán, Makovecz Imre, Pázmándi Margit vagy Ivánka András és Finta József emblematikus épületei jelzik azt az ígéretet, amit a korszak kínált. A kurátorok, a kataló-

régi-új magyar építőművészet

gustanulmányok a negatív politikai változásokban, a panelprogramban és az 1973-as olajválságban látják a lendület megtorpanását. Utóbbiban az egyes projekteket meghatározó „lassulás” is szerepet kapott: egy-egy épület elhúzódó megvalósulása stilisztikai jellegű (nézet)eltérések forrása lett. Azaz egyszerre hozta meg az architektúrák gazdagságát és a szakmapolitikai viszályokat. A kiállítás nem a vitákat, hanem a korszak gazdagságát tárja a néző elé, impozáns ünnepi képet kölcsönöz a kor (inkább lehangoló) hétköznapi építőipara köré. Ha a mi 60-as éveink csúcsait összevetjük az egykorú oszt-

Zalaváry Lajos: Jászberényi fürdő makettje, 1958

rák teljesítményekkel, az egybevetés számunkra meglepően hízelgő. De az olló kinyílt: Ausztria a függetlenség 1955-ös megvalósulásával 35 év előnyre tett szert, ráadásul a világgazdasági válság is csak 2008-ra érte el. A valódi, hétköznapi különbözőség ránk nézve kevéssé üdvözítő: például Raimund Abraham, Hans Hollein vagy Wolf D. Prix szabadon mozoghattak és alkottak a globális térben. Nem importálták a nyugati architektúrát, de részesei, formálói lettek. A kor többre érdemes magyar építészeinek ez nem adatott meg, és az ebből (is) fakadó hiányokat is jól prezentálja a Ringturm 46. – talán kicsit megkésett – tárlata.

Építészet & oktatás BME Építőművészeti Doktori Iskola Budapest, 2016, 282 oldal www.meonline.hu

Ritkán avatja be a nagyközönséget egy egyetemi képzési csoport ilyen mélyrehatóan a munkájába, mint ahogyan a BME Építőművészeti Doktori Iskolája tette ezzel a nagyalakú, majdnem 300 oldalas, alaposan végiggondolt kötettel. A megmutatkozás oka maga a címben megjelölt téma: az építészet szerepe az oktatásban, illetve az oktatás szerepe az építészetben ma az egész világon átalakulóban van. Maga az oktatás is inkább két- vagy többoldalú kölcsönhatásra épülő tudásmegosztássá vált, ugyanakkor az építészet hagyományosan mindig őrzi a mestertanítvány viszony alapvető szerepét. Ilyen konstellációban azok a tanulmányok, melyeket Szabó Levente és Kerékgyártó Béla szerkesztői munkája a kötetben összegyűjtött, egyenként is, együtt is sugár irányban szórják a további kérdéseket. Az ürügyet a Doktori Iskola tematikus évének eredményei szolgáltatták, de az eredményei messze túlmutatnak ezen, túl a BME Építészkarán, túl a teljes hazai építészetoktatás problémáin. A szerzők egy-egy résztéma kapcsán olyan alapvetéseket fogalmaznak meg, mint a szabad gondolkodás lehetősége, az oktatást

passzázs // passage

támogató tér mibenléte, a digitális médiumok és a tanulás kapcsolata, a térbeli gondolkodás, vagy éppen az alkotómunka köztes fázisainak rögzítése. A kutatók – a Doktori Iskola résztvevői – a hazai tapasztalatokhoz hozzátették a külföldi tanulmányutak vagy vendégelőadók révén összegyűlt párhuzamokat is, így a vizsgálatba bevonták ausztriai, svájci, hollandiai, romániai és vietnami építészkarok tapasztalatát is. Érdemes kiemelni néhány gondolatot a tanulmányokból. Radnóczi László terjedelmes tanulmányában az oktatást mint a személet átadásának folyamatát elemzi, és ebben a térlátástól a társadalmi tér érzékeléséig, az önkifejezéstől a szakmai jogi kérdésekig terjedően, párhuzamosan vizsgálja a BME, a MOME, a győri SZE, a zürichi ETH és a delfti TU módszertanát. Ugyanő ír egy másik tanulmányban az építészek és a laikusok szemléletbeli különbségéről; szerteágazó tanulságaival, pontos megfogalmazásaival kitűnő összefoglalók, reményeim szerint egyik írás sem kerüli el a hazai oktatáspolitika irányítóinak figyelmét és modellt fog jelenteni más területek oktatási szisztémájának újragondolásában. Figyelemre méltó az a kérdőív, illetve a kérdésekre adott válaszok, amellyel Jancsó Miklós szólította meg a BME építészhallgatóit; a válaszokból összeállított statisztika tűéles reflexió

az oktatás valós állapotára, melyben az egyetemen elsajátítható készségek ezek hiánya, illetve a tömeges képzés összes hátulütője feketénfehéren megfogalmazódik. Egy-egy írás részletesebben megvizsgálja a szabadkézi rajz szerepét a mai oktatásban (Soltész Judit), a makettkészítés jelentőségét (Skaliczki Judit), az építészeti kiállítások (Biri Balázs) vagy a drámapedagógiai módszerek bevonását a képzésbe (Ónodi Bettina). A kötet záró fejezete az elméleti megközelítések és a tapasztalatok összegzése után kitér a gyakorlati terepre is. A konkrét feladatot Budapest XII. kerület Önkormányzata kínálta fel a Doktori Iskola részvevőinek: egy kutatási-tervezési folyamat végigvitelét az iskolai menzák kreatív, támogató térré való újragondolását. Ennek tanulságairól Somogyi Krisztina írása ad beszámolót. A kötettel a Doktori Iskola nem csupán kilép az egyetemi közeg rendszeréből, hanem egyfajta kimondatlan felhívást intéz a hazai felsőoktatás minden szereplője felé: itt az ideje újragondolni a tudásmegosztás 21. századi útját. Jelentős munka; nem arra született, hogy tanszéki könyvtárak polcán várja az arra járókat. Götz Eszter

Budapest100 Nyitott házak a Duna-parton 2017. 04. 22. – 23. www.meonline.hu

A Budapest 100 egy rendhagyó, az egész várost megmozgató civil esemény, amely 2011-ben hagyományteremtő szándékkal indult az OSA Archívum és a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) kezdeményezésére. Ez a közösségépítő városi ünnep különböző társadalmi hátterű embereket és generációkon átívelő közösségeket

hoz közelebb egymáshoz. Felhívja a figyelmet épített környezetünk értékeire, a körülöttünk lévő épületekre, az ott élők történeteire, a másutt nem megtalálható legendákra. 2011-ben ünnepelte 100. születésnapját a Goldberger-ház, az OSA Archívumának épülete az V. kerületben. Ez adta az ötletet, hogy minden, akkor százéves ház ünnepeljen együtt az év századik napjához közeli hétvégén. Azóta évente minden olyan ház – lakóépület vagy intézmény – csatlakozhatott, amelynek az építése kapcsolódott az adott évhez: akkor kaptak építési engedélyt, akkor volt az alapkőletétel, vagy az átadás stb. 2016-ban a pesti Nagykörút volt a Budapest100 helyszíne és témája. A házak koruktól függetlenül csatlakoztak, hiszen az I. világháború miatt nem lehetett kellő számú új épületet találni a fővárosban. 2017-ben a Rakpart a helyszín: a 18. századtól napjainkig, több száz évet fog át az épületek sora a Duna két partján. Pesten és Budán is állnak régi és új lakóházak, intézmények, templomok, köztéri alkotások. A Dunával együtt élünk. Partjain a magyar történelem ünnepei és tragédiái zajlottak. A rakpartokat összekötő hidak páratlan látványa, a pesti templomtornyok és a budai dombok, a vízben este tükröződő fények gyöngysora méltán tette a Világörökség >

2017 / 02

részévé. Hétköznapjait régebben az ipar és a kereskedelem éltette. Ma már a turizmus, a szórakozás, a hajókázás, a híres fürdők mellett a diplomácia és a politika helyszíne és a rakpartról szóló viták témája. A Rákóczi hídtól az Árpád hídig majdnem 10 folyamkilométer a távolság. A kishajó a pesti oldalon 8, a budain 7 állomáson köt ki. Sétálva, villamossal, vagy bringával mindkét partot végigjárni és közben a házakba is benézni – igazi kaland. 54 épület és 28 külön program alkotja a Budapest100 két napos eseménysorozatát. Forrás: sajtóközlemény

Tettek ideje Lakhatási mozgalmak a 20. században Kassák Múzeum 2017. 01. 26. – 04. 02. www.meonline.hu

A Kassák Múzeum és a Közélet Iskolája részvételi alapú kiállítása a 20. század elejétől a rendszerváltásig terjedő időszak lakhatásért folytatott küzdelmeit tekinti át, bemutatva az érintettek közös cselekvési stratégiáit, a megélhetésért folytatott praktikáikat, megoldási kísérleteiket és önszerveződésüket. A Kassák Múzeum 2012-ben megkezdett Életmód és társadalmi moz-

régi-új magyar építőművészet

galmak a modernitásban című kiállítási és kutatási programjában nagy teret biztosít a szociálisan érzékeny témák és művészeti projektek bemutatására. Ebbe a sorba illeszkedik a Tettek ideje. Lakhatási mozgalmak a 20. században című kiállítás is, mely a Közélet Iskolája közösségi oktató- és kutatóközponttal együttműködésben valósult meg. A Kassák Múzeum munkatársai és a Közélet Iskolája kutatói 2016 januárja óta közel egy éven át intenzív közös munkát folytattak, hogy bemutassák a tömeges lakhatási problémák megoldására törekvő közösségi és önszerveződő kezdeményezéseket. A kiállítás kuriózum abban a tekintetben, hogy nem múzeumi szakemberek válogatását láthatjuk, hanem a hajléktalanságot megtapasztalt kutatóikkal közös munka során kristályosodott ki a kiállítás koncepciója és a dokumentumok bemutatási módja. A cél tehát az volt, hogy a társadalom peremén élők szemszögéből láttassuk a szegénységet, kiemelve a megélhetésért folytatott praktikákat, a közös cselekvés és az önszerveződés történeti példáit. Fontos hangsúlyozni, hogy a városi szegény családok, a munkanélküliek, alkalmi munkások életmódjáról, mindennapjairól kevés dokumentum és fénykép állt rendelkezésre. A médiaképeken pedig a szegénységben élők könnyen a borzongás, a sajnálat vagy az egzotikum tárgyai lettek. A társadalom alsó rétegeiben keveseknek adatott meg a lehetőség, hogy fényképeken vagy naplókban örökítsék meg az általuk megélt eseményeket. A személyes történeteket és az érintettek által létrehozott anyagokat olyan, a szociális problémák iránt érzékeny fotográfusok és értelmiségiek képei egészítik ki, mint Escher Károly, Müllner János, Benkő Imre, Csoszó Gabriella és Erdei Krisztina. Forrás: Kassák Múzeum

Fotó: Barka Gábor

Pusztai László művészettörténész 1944–2017 www.meonline.hu

2017. január 27-én kísérte utolsó útjára a család, a barátok, munkatársak, kollégák serege Pusztai Lászlót az óbudai temetőben. Péren született, a győri zenei gimnáziumban érettségizett. 1968-ban szerzett diplomát az ELTE művészettörténet-történelem szakán. Egyik kutatási területe a magyarországi szobrászat volt, tanulmányai jelentek meg Dunainszky Lőrinc, Marco Casagrande és Ferenczy István munkásságáról a szaklapokban. 1968ban kezdett dolgozni az 1956-ban létrehozott OMF Gyűjteményi Osztályán, amelynek része volt a Rados Jenő és Zádor Anna által létrehozott Építészeti Gyűjtemény is. Borsos Béla osztályvezető javaslatáras kezdett foglalkozni az ötvösművészet relikviáival, jelentős gyűjteményt hozott létre e tárgykörben (ez volt az alapja egyik fő művének, az Ötvösművesség Magyarországon c. könyvének (1978, 1998). 1975-től az Építészeti Múzeumban dolgozott, melynek 1975-től 2000-ig volt a vezetője. Elsőként ki kell emelni azt a jelentős gyűjtőmunkát, amellyel az intézmény gyűjteményét gyarapította. Olyan tervhagyatékok mellett, mint Tálos Gyula, Györgyi Dénes, Winkler Oszkár, Rimanóczy Gyula, Thomas Antal, Kismarty-Lechner Lóránd, Weichinger Károly, Vákár Tibor,

Foerk Ernő, két fotóanyagot kell kiemelni: a Kozelka és a Seidner hagyatékot. Ugyanakkor gyűjtött olyan anyagokat is a társművészetek területéről, amelyek kapcsolódnak az építészethez; Róth Miksa, Majoros Károly, Walter Gida, Sztéhlo Lily ólomüvegtervei, Reismann Károly Miksa dekorációs falképkartonjai, építész szobor portrék, Hoch István építész-karikatúrái, építészeket vagy épületeket ábrázoló érmek és kerámiák sorolhatók ide. A könyvállomány is jelentősen gyarapodott, pl. Árkay Aladár és Bertalan könyvtárával, melyben olyan jelentős folyóiratok kerültek a múzeum tulajdonába, mint a bécsi Der Architekt és a londoni Academy Architecture. Igazgatása alatt megsokszorozódott a múzeum kiállításainak száma. Pusztai meghívottként jelen volt Helsinkiben, ahol 1979-ben megalakult az építészeti múzeumok és gyűjtemények nemzetközi szervezete, az ICAM. A szervezet 1987-től kétévente rendezett kongres�szusain kialakult szakmai kapcsolatok révén a múzeum kiállíthatott külföldön is: így például a Stockholmban rendezett szocreál kiállításon. Londonban, Bécsben, Prágában és Pozsonyban bemutathatta Lechner Ödön munkásságát, az Iparművészeti Múzeummal közösen rendezett Panoráma 1896–1916 c. kiállításával Japánban is bemutatkozhatott. Külföldi kiállításokat is sikerült meghívnia Norvégiából, Ausztriából, Hollandiából, Skóciából, Szlovákiából, Szlovéniából, Csehországból. A kiállítási katalógusok mellett 1995-ben és 1998-ban a múzeum publikálta a Lapis Angularis sorozat első két kötetét. Sokat tanultunk tőle a szakmáról, nyitott személyisége, toleranciája, segítőkészsége jó közösséget alakított ki a múzeumban. Jómagam 1981-től 2012-ig dolgozhattam az intézményben. Kollégáim nevében is elmondhatom, hogy Pusztai László szeretetre méltó lényét, egyéniségét örökre megőrizzük emlékezetünkben. Hadik András

____ hírek news

____

DÍJAK

A 2017. március 15-én átadott állami kitüntetésekről készült összefoglalónkat lásd e lapszámunk Szcéna rovatában. 2017. április 18-án, a Műemléki Világnapon ICOMOS-Díjban részesült a gyulai Harruckern-Wenckheim-Almásy kastély felújítása és látogató központ létrehozása, (építészek: Földes László, Balogh Csaba, lásd MÉ 2016/4), a hosszúhetényi Dallos-Böröcz vízimalom helyreállítása és hasznosítása (építész: Pelényi Margit), a paksi Szeniczey kúria, Deák-ház példamutató helyreállítása (építészek: Karácsony Tamás, Boór András, Kern Orsolya, lásd MÉ 2016/5) és a pannonhalmi volt apátsági major helyreállítása és hasznosítása (építész: Czigány Tamás, Papp Róbert, lásd MÉ 2014/8). Példaadó Műemlékgondozásért díjat kapott a muemlekem.hu, Varga Ödön, a műemlékmentő és Závod község több évtizedes, települési értékvédő programja. Citrom-díjban részesült a Népstadion a műemléki értékeinek eltüntetéséért és Füzér felső vára (lásd MÉ 2016/6). A Nartarchitects két projektje, a Csontváry Múzeum terve és a Galyatető turistaház is, illetve a Brick Visual Sosnoviec sportkomplexumhoz készült látványterve is a finalisták között van, a Pannonhalmi Apátság Gutowski Robert által tervezett multifunkcionális terme, illetve a Brick egy másik látványterve pedig kiemelt dicséretben részesült az Architizer építészeti versenyén. Az idei Pritzker-díjat a RCR Arquitectes katalán építésziroda kapta. Az Év Tetője 2016 pályázaton fémlemeztető kategóriában Főczény Árpád, Bagyinka Árpád, Kujbus Mihály, ifj. Puskás András, lapostető kategóriában az Enterol Kft., kettős cserépfedés kategóriában Katona László, egyszeres cserépfedés kategóriában Katona Szabolcs, betoncserép kategóriában és Aranyszekerce vándordíjban Kotrics Gábor és Horváth Csaba nyert. Aranyceruza vándordíjat Gereben Péter, Marián Balázs vehette át. Energiatudatos épületburok kategóriában és Velux különdíjban Zsárik Ferenc részesült. Fémlemez homlokzatburkolatok nívódíjat Túróczi Zoltán a Pasaréti úti lakóépületért, fémlemez tetőfedések nívódíjat Stang Ákos a zselickislaki idősek otthonáért, lapostető nívódíjat az Europass 90 Kft., Valyon András a budapesti Kozma utcai raktárcsarnokért, magastető nívódíjat Pahocsa Kálmán a tószegi lakóépületért kapott.

hírek // news

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON ∙ Az Év Tájépítésze és Az Év Junior Tájépítésze. FUGA, 05. 09-ig ∙ Kertai László építész életmű-kiállítása. FUGA, 05. 14-ig ∙ Térben / Síkban / Szemléletben. Külgaz dasági és Külügyminisztérium, 06. 07-ig ∙ Art deco a pusztán. Sajó István és műve. Műcsarnok, 06. 04-ig ∙ ARCHIV – a soproni AMI kiállítása. Műcsarnok, 05. 14-ig ∙ Körülöttünk. Ipar- és tervezőművészet. Nemzeti Szalon 2017. Műcsarnok, 08. 13-ig ∙ Breuer újra itthon. Iparművészeti Múzeum, 06. 11-ig ∙ El nem kötelezett modernitás. Ludwig Múzeum, 06. 25-ig ∙ Párhuzamos avantgárd. Pécsi Műhely 1968–1980. Ludwig Múzeum, 06. 25-ig ∙ Baselitz. Újrajátszott múlt. Magyar Nemzeti Galéria, 07. 02-ig ∙ Pesti Srácok hangjai. Várkert Bazár, 06. 04-ig ∙ Kondor Béla gyűjteményes kiállítása. Várkert Bazár, 06. 02-ig ∙ Keletről. Pesti Vigadó, 05. 31-ig ∙ Somos Miklós (1933-2009) emlékkiállítás. Vigadó Galéria, 07. 02-ig ∙ 35. Magyar Sajtófotó Kiállítás. Capa Központ, 05. 28-ig ∙ Vittorio Storaro: Writing with Light. Capa Központ, 06. 25-ig ∙ Mona Lisa Vakuval - Hórusz Archívum. Magyar Fotográfusok Háza, 05. 14-ig ∙ Látható hiány. Magyar Fotográfusok Háza, 05. 14-ig ∙ Letting Go / Sodródás. Trafó, 05. 07-ig ∙ Kristóf Krisztián: Együttérző tájkép. Trafó, 06. 18-ig ∙ RED AFRICA - Széthulló világ / Things Fall Apart. Centrális Galéria, 06. 04-ig ∙ Váradi Brigitta: Jelölés. Budapest Galéria, 06. 04-ig ∙ Bozsó Nóra: A nyolcas lehet, hogy mindenirányú hármas. Budapest Galéria, 06. 04-ig ∙ Hejettes Szomlyazók: Rügyfakadás. Új Budapest Galéria, 05. 31 – 09. 03-ig ∙ DIGIT / KLASSZIK – nyomatok. Vízivárosi Galéria, 05. 26-ig ∙ Levitáció – feLugossy / Bukta / Szirtes. MűvészetMalom, Szentendre, 06. 11-ig ∙ Az otthontalanság polaritása. b24 Galéria, Debrecen, 05. 20-ig ∙ Gémkapocs 2. MODEM, Debrecen, 05. 28-ig ∙ Béke veled! drMáriás kiállítása. MODEM, Debrecen, 05. 14-ig

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN Anglia ∙ Mies van der Rohe and James Stirling: Circling the Square. RIBA, London, 06. 25-ig ∙ Futures Found. The Real and Imagined Cityscapes of Post-war Britain. Royal Academy of Arts, London, 05. 29-ig ∙ Imagine Moscow: Architecture, Propaganda, Revolution. Design Museum, London, 06. 04-ig

Ausztria ∙ Assemble. How we build. Architekturzentrum Wien, 06. 01 – 09. 11. ∙ Hungary_Architecture in the Long 1960s. Architektur im Ringturm, 05. 26-ig ∙ Book Covers of the Wiener Werkstätte. MAK, Bécs, 06. 18-ig ∙ Simple everyday. Aut. architektur und tirol, Innsbruck, 06. 03-ig Dánia ∙ Sambuichi. DAC, Koppenhága, 06. 25-ig ∙ Built Denmark. DAC, Koppenhága, 07. 02-ig Finnország ∙ How Finland was modernized – A story told in 200 drawings. MFA, Helsinki, 08. 27-ig ∙ Line, space and color. Constructions by Sakari Laitinen. MFA, Helsinki, 05. 28-ig ∙ Modern life! Helsinki Art Museum, 07. 30-ig Franciaország ∙ The Architect. Portraits and pictures. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 09. 04-ig ∙ Laboratory of Housing. Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 06. 04-ig ∙ Paris Haussmann. City Model. Pavillon de l’Arsenal, Párizs, 06. 04-ig ∙ The space of the debate. Arc en Rêve Centre d'Architecture, Bordeaux, 06. 04-ig ∙ Landskating anywhere. Arc en Rêve Centre d'Architecture, Bordeaux, 06. 27 – 10. 15. Lengyelország ∙ Józef Hałas. In Pursuit. Museum of Architecture, Wroclaw, 05. 28-ig ∙ JEMS Architekci. (RE)collections. Museum of Architecture, Wroclaw, 06. 18-ig Németország ∙ Making Heimat. Germany, Arrival Country. DAM, Frankfurt, 09. 10-ig ∙ Architecture and Actors in the Post Criteria: Practice, Public, Ethos. Architektur museum der TU München, 06. 23-ig ∙ Berlin Projects. Architectural Drawings 1920–1990. Tchoban Foundation, Berlin, 06. 25-ig ∙ Mind Landscapes. Studio Zhu-Pei, Beijing. Aedes Architecture Forum, Berlin, 05. 18-ig ∙ Augmenting the Invisible. Jakob + Mac Farlane. Aedes Architecture Forum, Berlin, 05. 18-ig ∙ Monobloc – A Chair for the World. Vitra Museum, Weil am Rhein, 07. 09-ig ∙ Elytra Filament Pavilion. Vitra Museum, Weil am Rhein, 09. 10-ig Olaszország ∙ Interiors. MAXXI, Róma, 10. 29-ig ∙ Zaha Hadid and Italy. MAXXI, Róma, 06. 23 – 01. 28. ∙ Mobile Architecture. Yona Friedman. MAXXI, Róma, 06. 23 – 10. 29.

∙ Discreet Violence. Architecture and the French War in Algeria. ETH Zürich, 06. 03-ig USA ∙ Investigating Where We Live 2016. NBM, Washington, 06. 07-ig ∙ Timber City. Innovations in Wood. NBM, Washington, 09. 10-ig ∙ Mandla Reuter: Wasser. MAK Center, Mackey Garage Top, LA, 06. 04-ig ∙ Frank Lloyd Wright at 150: Unpacking the Archive. MoMA, New York, 06. 12 – 10. 01.

PÁLYÁZATOK A debreceni önkormányzat kiírta a Pallagon épülő Debreceni Nemzetközi Iskola tervpályázatát. A hirdetmény szerint az 550 főre tervezett intézmény a Bánat utca és a Manninger Gusztáv utca által határolt öthektáros területen épül, a mezőgazdasági képzést adó Balásházy Szakközépiskola közelében. A projekt célja egy több oktatási egységből álló, nemzetközi IB-rendszerben működtetett iskolaépület, valamint az ahhoz kapcsolódó építmények létrehozása. Beadási határidő: 2017. 05. 22. Információ: mek.hu A ferencvárosi József Attila-lakótelep megújítása tervpályázat célja hogy feltárja a tervezési terület megújítási lehetőségeit és az annak alapján elkészítendő új kerületi építési szabályzat hosszútávon biztosítsa a tervezési terület jövőjének fenntartható megújítását. Továbbá mutassa be az épületállomány típuslakóházainak és pavilonjainak esztétikus megújítási mintaterveit, amelynek alapján elindulhat az egyedi létesítmények tervezése. Beadási határidő: 2017. 05. 23. Információ: www.ferencvaros.hu A Budavári Palota egykori kapuja, a Szent György tér és Dísz tér megújítására, urbanisztikai-építészeti újrafogalmazására hirdet nyílt ötletpályázatot a Lechner Tudásközpont. Az ötletpályázat célja a beérkező ötletek és koncepciók alapján egy későbbi lehetséges fejlesztés előkészítéseként a tervezési terület funkciójának, beépítési programjának tisztázása, a jelenleg érvényes szabályozási előírások felülvizsgálata, valamint további nyílt tervpályázatok alapjául szolgáló beépítési koncepció meghatározása. Beadási határidő: 2017. 05. 29. Információ: szentgyorgyterpalyazat.hu A Kemény Ferenc Program részeként új velodrom épül Óbudán, az egykori óbudai gázgyár területén. A tervpályázat célja a tervező(k) kiválasztása a Velodrom megépítéséhez szükséges tervdokumentációk elkészítésére. A pályázat díjazottjaival közbeszerzési eljárás kerül lefolytatásra a tervezési szerződés megkötése érdekében. A kiíró fenntartja magának a jogot, hogy a tervezési feladatot megossza. Beadási határidő: 2017. 05. 30. Információ: www.kemenyferencprogram.org/ velodrom

Svájc ∙ Forum Basel. Schweizerisches Architekturmuseum, Bázel, 06. 18-ig

2017 / 02

____ építészek architects

____

Noll Tamás

Madzin Attila

Golda János

Bordás Péter

Diploma Degree

1977 BME Építészmérnöki Kar 1983 MÉSZ Mesteriskola

1989 BME Építészmérnöki Kar 2002 Magyar Iparművészeti Egyetem DLA

1977 BME Építészmérnöki Kar 1982 MÉSZ Mesteriskola

2003 BME Építészmérnöki Kar

Válogatott munkák Selected projects

Oktatói tevékenység Teaching activity

Skanska irodaház, Budapest, 2017 MTA Humántudományok Kutatóháza, Budapest, 2016 Budapest Postapalota, Budapest, 2013 Újpalota Orvosi Rendelő, 2012 Semmelweis Egyetem Oktatási és Kutatási Központ, 2008 Egészségügyi infrastruktura átalakítás koncepcióterv, Szeged, 2008 Sapientia EMTE, Marosvásárhely, 2005 Strabag Irodaház, Budapest, 2001 MOM Park lakóépületek, Budapest, 2001

Skanska, Budapest, 2017 MTA Humántudományok Kutatóháza, Budapest, 2016 Postapalota, Budapest, 2013 Magyar Design Központ, Budapest, 2013 Újpalota Orvosi Rendelő, 2012 Budapesti Piarista Központ, 2011 Egészségügyi infrastruktura átalakítás koncepcióterv, 2008 Semmelweis Egyetem Oktatási épület, 2007 Sapientia EMTE, Marosvásárhely, 2005 Piarista templom, Szeged, 2001 Piarista Gimnázium Tornaterem Kollégium és Rendház, Szeged, 1999

2006- SZIE Épülettervezési Tanszék

Új Hidegkuti Nándor Stadion, Budapest, 2016 Bem Park, Debrecen, 2015 Nagyerdei Futballstadion, Debrecen, 2014 Etyeki Kúria Borászat, Etyek, 2013 Holdvölgy borászat új épülete, Mád, 2012 Korda Filmpark látogatóközpont, Etyek, 2011 Holdvölgy Borászat, Mád, 2010 Villa Budapest, 2006

Kiemelt pályázatok Featured competitions

építész

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Szegedi Tudományegyetem Központi magkórház, 2008 – 1. díj BME – ELTE Oktatási és Sportlétesítmények EXPO pályázat, 1993 – 2. díj Nagykanizsa Városi Könyvtár, 1993 – 1. díj Díjak Awards

2010 Pro Architectura díj 1985 Egészségügyi Miniszter Kiváló Munkáért kitüntetés 1984 Építésügyi Miniszter Kiváló Munkáért kitüntetés 1984 UIA Világkiállítás Bronz Medál 1983 Ybl Miklós díj Iroda Office

M-TEAMPANNON Kft. 1053 Budapest, Veres Pálné u. 7. +36 1 4297080 teampannon@teampannon.hu www.teampannon.hu

építész

Szegedi Tudományegyetem, 265 ágyas klinika, 2012 – 1. díj Magyar Design Központ, Budapest, 2005 – 1. díj Semmelweis Egyetem Oktatási Központ, 2004 – 1. díj Iroda Office

M-TEAMPANNON Kft. 1053 Budapest, Veres Pálné u. 7. +36 1 4297080 teampannon@teampannon.hu www.teampannon.hu

építész

Válogatott munkák Selected projects

MTA Humántudományok Kutatóháza, Budapest, 2016 Magyar Design Központ, Budapest, 2013 Budapesti Piarista Központ, 2011 Piarista Gimnázium, Vác, 2011 Piarista Szakiskola, I-III. ütem, Göd, 2012 Ferencvárosi Malom Projekt, 2009 Élettudományi Épület és Könyvtár, Debrecen, 2005 Szegedi Piarista Gimnázium, kollégium, rendház, templom, 2000 NKE Ludovika Campus Sportközpont, 2013 – 2. díj Közösségi Ház, Piliscsaba, 2009 – 1. díj Budapest Szíve, 2006 – 1. díj Díjak Awards

2012 2011 2011 2006 2006 2003 2000 2001

Építőipari Nívódíj Philip Rotthier-díj Reitter Ferenc-díj Pro Architectura díj Építőipari Nívódíj Év szép háza I. díj Ybl Miklós díj Építészeti nívódíj

Iroda Office

M-TEAMPANNON Kft. 1053 Budapest, Veres Pálné u. 7. +36 1 4297080 teampannon@teampannon.hu www.teampannon.hu

régi-új magyar építőművészet

építész

Válogatott munkák Selected projects

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Dósa Nádor tér, a Városháza bővítésére és új zenei központ, Debrecen, 2016 – 1. díj Aquaticum Strandfürdő ötletpályázat, Debrecen, 2015 – 1. díj Új Hidegkuti Nándor Stadion, Budapest, 2014 – 1. díj Díjak Awards

2014 Csonka Pál emlékérem 2014 Építőipari Menedzsment Mesterdíj Iroda Office

1068 Budapest, Felső erdősor 3. III/22. +36 1 709 6941, +36 20 939 6968 4024 Debrecen, Piac utca 40. III/3. +36 52 871 570, +36 20 387 4795 adminisztracio@bordstudio.hu www.bordstudio.hu

Lukács István

Vikár András DLA

Gál Árpád

Földes László

Diploma Degree

1982 BME Építészmérnöki Kar

1978 BME Építészmérnöki Kar 2008 BME DLA

1995 BME Építészmérnöki Kar 2012 BCE Gazdálkodástudományi Kar, mérnök-közgazdász

1985 BME Építészmérnöki Kar

építész

Válogatott munkák Selected projects

Magyar Autóklub Székház Arena Corner Irodaház Allianz székház Akadémia Park Officium irodaház IBS Diákszálló, Graphisoft Park Graphisoft Park M épület Simplon B lakóépület (Allee) Krisztina körúti irodaház Kiemelt pályázatok Featured competitions

MVM Székház – 1. díj Magyar Autóklub Székház – 1. díj Iparművészeti Múzeum rekonstrukció – 1. díj Díjak Awards

2013 Green Apple Award 2011, 2013 Építőipari Nívódíj 2011 CEE Green Building Awards 2011 Europen Property Award 2006 Ybl Miklós díj 2001, 2009 Pro Architectura Díj 2000, 2001, 2002 Figyelő Építészeti Díj 1996, 2001, 2005 Fővárosi Építészeti Nívódíj Iroda Office

Vikár és Lukács Építész Stúdió 1052 Budapest, Szervita tér 5. vikluk@vikluk.hu www.vikluk.hu

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

1990-2012 Korrektor, BME Lakó-, Középület- és Urbanisztikai tanszék 2008- BME Diploma Bizottság Válogatott munkák Selected projects

Magyar Autóklub Székház Arena Corner Irodaház Allianz székház, Könyves Kálmán krt. Akadémia Park Officium irodaház IBS Diákszálló, Graphisoft Park Graphisoft Park M épület Simplon B lakóépület (Allee) Krisztina körúti irodaház

építész

Válogatott munkák Selected projects

Arena Corner Irodaház MVM irodaház, Szentendrei út EGIS irodaház, Lehel út Allianz székház, Könyves Kálmán krt. Akadémia Park Officium irodaház IBS Diákszálló, Graphisoft Park Kőbányai Ügyfélszolgálati Központ SAP irodaház, Graphisoft Park Kiemelt pályázatok Featured competitions

Akadémia Park beépítés – 2. díj Iparművészeti Múzeum rekonstrukció – 1. díj

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Díjak Awards

MVM Székház – 1. díj Magyar Autóklub Székház – 1. díj Iparművészeti Múzeum rekonstrukció – 1. díj

2011, 2013 Építőipari Nívódíj 2011 Europen Property Award 2013 Green Apple Award

Díjak Awards

Iroda Office

2013 Green Apple Award 2011, 2013 Építőipari Nívódíj 2011 CEE Green Building Awards 2011 Europen Property Award 2006 Ybl Miklós díj 2001, 2009 Pro Architectura díj 2000, 2001, 2002 Figyelő Építészeti díj 1996, 2001, 2005 Fővárosi Építészeti Nívódíj

Vikár és Lukács Építész Stúdió 1052 Bp., Szervita tér 5. vikluk@vikluk.hu www.vikluk.hu

építész

Oktatói tevékenység Teaching activity

2000-2012 Korrektor, BME Középület Tanszék 2007-től BME Diploma Bizottság Válogatott munkák Selected projects

Vulkánpark Látogatóközpont, Celldömölk, 2013 Sauflon Innovációs Központ, Gyál, 2013 Hosszúház, Pilisborosjenő, 2013 Zsámbék, bölcsőde, 2011 Balatonalmádi Egészségközpont, 2011 Bíróság, Ítélőtábla, Ügyészség, Debrecen, 2006 Toldy Gimnázium Tornacsarnok, Budapest, 2004 Erdei Iskola, Visegrád, 1996 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Pestszentimre, Óvoda, 2010 – 1. díj Nemzeti Múzeum bővítése, 2010 – 3. díj Lakóházak, Maassluis, Hollandia, 1993 – 1. díj Díjak Awards

2014 2011 2006 2005 2004 2004 1997

Média Építészeti díj, zsűri különdíja „Év Háza” 2011 Ybl Miklós díj Média Építészeti díj Pro Architectura díj Toldy 150 emlékérem Pro Architectura díj

Iroda Office

Vikár és Lukács Építész Stúdió 1052 Budapest, Szervita tér 5. vikluk@vikluk.hu

Földes és Társai Építésziroda Kft. 1026 Budapest, Nyúl u. 4. +36 20 5945648 +36 1 7889383 studio@foldesarchitects.hu

www.vikluk.hu

www.foldesarchitects.hu

építészek // architects

2017 / 02

Nagy Csilla

Tóth Zoltán

Salamin Miklós

Heppes Miklós

Salamin Ferenc

Diploma Degree

1997 BME Építészmérnöki Kar

2000 BME Építészmérnöki Kar

1988 BME Építészmérnöki Kar

1985 BME Építészmérnöki Kar

Oktatói tevékenység Teaching activity

Válogatott munkák Selected projects

1996 BME Építészmérnöki Kar 1998-2000 ÉME Mesteriskola

Válogatott munkák Selected projects

Oktatói tevékenység Teaching activity

2009 Debreceni Egyetem

EnerSys Székház, Budaörs ArtKazal a Nád panzió, Mórahalom Beton Fotó Stúdió, Budapest Kematechnik irodaépület, Budafok Euro-Office-Center, Budapest Pannonia Golf és Country Klub, Máriavölgy

Válogatott munkák Selected projects

Art Hotel, Budapest, 1995 Óvoda, Remetekertváros, 1996 Millenáris Központ, 'B', 'D', 'E' épületek, Budapest, 2000 Főnix Csarnok, Debrecen, 2002 Tarkabarka Óvoda, Budakeszi, 2006 Stiebel Eltron irodaház, 2010

1995-96 BME, konzulens tanár 2003, 2004 Vándoriskola

építész

Válogatott munkák Selected projects

2007 Építészeti Nívódíj 2007 Saint Gobain Trófea 2006 Média Építészeti Díja Iroda Office

Artgroup Kft. 1118 Budapest, Ménesi út 104. +36 1 2791920

építész

Díjak Awards

2007 Építészeti Nívódíj 2007 Saint Gobain Trófea 2006 Média Építészeti Díja Iroda Office

Artgroup Kft. 1118 Budapest, Ménesi út 104. +36 1 2791920 www.artgroup.hu

www.artgroup.hu

építész

Ravatalozó, Tarcal, 2014 Electrolux bemutató és oktatóterem, Budapest, 2014 Óvoda, Tarcal, 2012 Orvosi rendelő, Tarcal, 2011 Lakóház, Kaposvár, 2009 Recepcióépület és wellness központ, Budapest, 2006 Ipari épület, Budapest, 2003 Munkás Szent József Római Katolikus templom, Szerencs, 2001 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Delta irodaház, 2003 – 1. díj Díjak Awards

1999 Év Háza díj 2012 Kós Károly-díj 2017 Creaton pályázat – 1. díj Iroda Office

AXIS Építésziroda 1024 Budapest, Margit Körút 5/a. +36 30 3132193 www.axisepitesz.hu

építész

Főépítészeti tevékenység Chief architect

1993- Zebegény 1987- Szerencs Válogatott munkák Selected projects

1996 Pro Architectura díj 2002 Europa Nostra díj

Szepsi Lackó Máté emlékház, Erdőbénye, 2010 Kúria és Borászat, Tarcal, 2008 Vay-Kastély, Golop, 2008 Patricius Borászat, Bodrogkisfalud, 2003 Tokajicum Borászat, Tarcal, 2002 Királyudvar Borászat, Tarcal, 1998 Degenfeld Pincészet, Tarcal, 1996 Általános iskola, sportcsarnok, Szerencs, 1993

Iroda Office

Díjak Awards

Kiemelt pályázatok Featured competitions

MTK Football stadion pályázat 2015 – 4. díj Új Millenáris Velodrom pályázat 2013 – kiemelt megvétel Siófok 320 pályázat 2011 Díjak Awards

Archiflex Stúdió építésziroda Bt. Budapest, 1113 Ulászló utca 52. archiflex@archiflex.hu www.archiflex.hu

2016 Takács András díj 2014 Magyar Érdemrend Tisztikeresztje 2012 Kós Károly díj 2008 Helyi Építészeti Örökség Nívódíj 2007 Év Főépítésze díj 2005 Építőipari Nívódíj 2005, 2009 Ybl Miklós díj 2000 Pro Urbe díj 1999 Podmaniczky díj 1998 Hild díj Iroda Office

AXIS Építésziroda Kft. 1024 Budapest, Margit krt. 5/a. +36 30 9149728 salamin.ferenc@gmail.com www.axisepitesz.hu

régi-új magyar építőművészet

Salamin Pál

Wachsler György

Keresztes Béla

Magyar Péter

Varga Bianka

Diploma Degree

1991-97 BME Építészmérnöki Kar 2000-04 KKE Vándoriskola

1991 BME Építészmérnöki Kar

1989 BME Építészmérnöki Kar

2016 BME Építészmérnöki Kar

Válogatott munkák Selected projects

1967 BME Építészmérnöki Kar 1992 doktori fokozat

Válogatott munkák Selected projects

Mezőcsát Városközpont rehabilitáció, 2011 Görögkatolikus templom, Szirma, 2011 Járóbeteg Szakellátó Központ, Vámospércs, 2009 Ópusztaszeri Rotunda felújítása, 2008 Térségi Integrációs Szakképzési Központ, Debrecen, 2006

Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Rehabilitációs Tömb, 2015 Paulus Étterem és Konferencia Központ, 2012 Irodaház, Pécs, 2010 Konzum Irodaház és Kossuth téri mélyparkoló, Pécs, 2010 Aquapark, Orfű, 2010 Biokristály Étterem és lakóépület, 2005 Harkány Gyógy- Strandfürdő I. épület, 2003 2. sz. postahivatal, Pécs, 2002

Oktatói tevékenység Teaching activity

2016 MÉSZ-MÉK diplomadíj, Műemléki tagozat díja és Építészet fődíj 2014 TDK különdíj

építész

Kézműves húsfeldolgozó és húsüzem, Tokaj, 2016 Zarándokközpont, Zarándokház, Máriapócs, 2015 Csodák tornya, Máriapócs, 2014 Szegilong, ravatalozó, 2014 Plébánia és Közösségi Ház, I. ütem, Kerepes, 2009 Borászat, Tarcal, 2008 Általános iskola bővítése, Bekecs, 2007 Ravatalozó átalakítása, bővítése, Bekecs, 2000 Kiemelt pályázatok Featured competitions

Mártonhegyi u. idősek otthona felújítás, bővítés, Budapest, 2000 – kiemelt megvétel Tihany móló rekonstrukció, parkrendezés, 2001 – megosztott 1. díj Kerepes, plébánia tervezése, 2008 – 1. díj Iroda Office

+36 30 7252646 salamin.pal@gmail.com

építészek // architects

építész

Iroda Office

Q-art Építészeti Stúdió 1026 Budapest, Batthány utca 26.

építész

Kansas State University Florida Atlantic University The Pennsylvania State University BME Építészmérnöki Kar Ahmadu Bello University, Zaria, Nigéria Auburn University University of Cincinnati University of Monterrey, Mexico, Royal Academy of Arts, Koppenhága Válogatott munkák Selected projects

2. sz. postahivatal, Pécs – 1. díj Gyógy- Strandfürdő fejlesztése, Harkány – 1. díj

Tüskecsarnok, Budapest, 2014 BE&K irodaház, Birmingham, Alabama Állami Minisztérium, Montgomery, Alabama

Díjak Awards

Kiemelt pályázatok Featured competitions

2014 Pécs Szerethető Háza díj 2012 Építőipari Nívódíj 2008 Helyi Építészeti Örökségi díj 2003 Baranya Megye Nívódíj

Tüskecsarnok, 1993 – 1. díj

Kiemelt pályázatok Featured competitions

Iroda Office

Niké26 Kft. 5000 Szolnok, Jósika u. 17. +36 20 9835060 nike26@nike26.hu

építész

Díjak Awards

Iroda Office

Archikon 1114 Budapest, Bartók Béla út 61. +36 1 2099376 +36 1 2099377 titkarsag@archikon.hu www.archikon.hu

Díjak Awards

2011 Magyar Építészetért Érem 1987 Építészet professzora – Auburn University Iroda Office

College of Architecture, Planning and Design Kansas State University Manhattan, Kansas 66506, USA pmagyar1@me.com

2017 / 02

____ szerzők authors

____

Malustyik Mariann művészettörténész. Az ELTE BTK művészettörténet mesterszakán végzett. Jelenleg az MTA BTK Művészettörténeti Intézetének tudományos segédmunkatársa, mint topográfiai referens. Mizsei Anett építész. A SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karon végzett, mesterszakos diplomáját a PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karon szerezte meg. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen Markó Balázs DLA és Turányi Gábor DLA doktorandusz hallgatója, az Ybl Miklós Építéstudományi Kar oktatója építészeti írással 2011 óta foglalkozik. Nagy Gábor építész. 1975-ben végzett a BME építészkarán, ezt követően az ÁÉTV és az Atlant Kft építész tervezője. 1994-ben került az Országos Műemlékvédelmi Hivatalhoz, kezdetben Baranya megye, majd Budapest Belvárosának műemléki felügyelőjeként. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál Budapest és Pest megye szakmai irányítója. 2011-től a Pest Megyei Kormányhivatalnál az örökségvédelem vezetője. Publikációi mellett több könyve is megjelent építészetről, műemlékvédelemről és másról.

Bán Dávid kulturális antropológus, városkutató. Az ELTE-n és a párizsi EHESS-en szerzett doktori fokozatot, témája a pályaudvarok szerepe a nagyvárosok építészeti és társadalmi szövetében. Az Anthropolis Egyesület egyik alapítója, oktatási és vizuális projektek koordinátora. Emellett több helyen publikál főleg építészeti, kulturális témákban. Bechtold Ágnes művészettörténész (ELTE, 2008), tájépítész (BCE, 2008, kertépítészeti műemlékvédelem szakirány). 2008–2009 között a Magyar Építőművészet szerkesztője volt. Kerttörténettel foglalkozik, jelenleg a Budavári Nonprofit Kft. Műemléki Fejlesztési Osztályának munkatársa. Botzheim Bálint építész, kutató. Szakterülete: digitális építészet, parametrikus paradigma. 2007-től a Kapy és társai Kft. partner. Közös pályázatokat készített Kapy Jenővel (Szervita tér 2006, Pécsi Koncert Központ – PKK 2007). Önálló munkái: Vác csillagvizsgáló torony 2007; Art-Universitas Pályázat szobor-terv, I. díj, 2008, Sopron. Kutatási területe: kiber-építészet. 2009-től a Magyar Építőművészet szerkesztője. 2013-ban a Pécsi Tudományegyetemen szerzett MA fokozatot. Fazekas Katalin Junior Prima díjas építész. Budapesti Műszaki Egyetem Középülettervezési Tanszékén diplomázott, majd ugyanitt az Építőművészeti Doktori Iskola hallgatója volt. Témavezetője Cságoly Ferenc DLA DSc. 2012ben Fulbright ösztöndíj keretein belül a Portlandi Állami Egyetem (Portland State University, OR) látogató kutatója (Visiting Student Researcher) volt. A Kettőpera Stúdió társalapítója. Garai Gréta abszolvált építész a BME Építészmérnöki Karon. Kutatási területe a második világháború utáni hazai építészet, különös tekintettel a '7080-as évek építészeti tendenciáira. Tudományos diákköri kutatás keretein belül e korszak katolikus templomépítészetét dolgozta fel, annak nemzetközi vonatkozásait és megadta tipológiai értékelését vizsgálta. Götz Eszter újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2012 között a www.kultura.hu szerzője, 2009-2011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. Hadik András művészettörténész. 1980-ban az ELTE-n szerzett diplomát művészettörténet-történelemszakon, 1981–2012 között az Országos Műemléki Felügyelőség, illetve az OMVH Magyar Építészeti Múzeumban dolgozott. Kutatási területe a múlt századforduló, a két világháború közötti időszak, az 1945 utáni művészet. A DOCOMOMO Magyar Nemzeti Bizottságának tagja, 1991–98 között az ICAM vezetőségének tagja. A 80-as évek második felétől több hazai és külföldi építészettörténeti kiállításnak volt kurátora/rendezője Bécsben, Londonban, Münchenben, Prágában, Tokióban és a határon túli városokban. Alapítója és szerkesztője a Pavilon, illetve a Lapis Angularis című periodikának. Hornyik Sándor művészettörténész, az MTA BTK Művészettörténeti Intézetének tudományos főmunkatársa. PhD-disszertációját az avantgárd művészet és a modern természettudomány kapcsolatáról írta. Művészettörténeti munkásságát Németh Lajos-díjjal és AICA-díjjal ismerték el. Az avantgárd és a neoavantgárd művészet kérdései mellett a vizuális kultúra elméletei is foglalkoztatják, jelenleg a szocialista és a posztszocialista vizuális kultúrákat kutatja. Rendszeresen ír tanulmányokat és kritikákat a kortárs képzőművészetről, és kiállításokat is rendez. 2012-től 2014-ig a debreceni MODEM vezető kurátora volt. Kötetei: Avantgárd tudomány? Akadémiai, Budapest, 2008. Idegenek egy bűnös városban. Művészettörténetek és vizuális kultúrák. L’Harmattan – MTA MKI, Budapest 2011. Madár Ivett építész. A BME Építészmérnöki Karán szerzett diplomát 2009-ben, majd elvégezte a KKE Vándoriskoláját. Jelenleg a zalaegerszegi Alfaterv-2000 Kft. építész munkatársa.

régi-új magyar építőművészet

Okrutay Miklós építész BME (1991), műemlékvédelmi posztgraduális tanulmányok Université Libre de Bruxelles (1994–1995), BME (2002–2004). Építészeti kritikái, tanulmányai 1992 óta jelennek meg különböző folyóiratokban, 2001-től publikál rendszeresen a Magyar Építőművészetben. Pálinkás Edit művészettörténész, közgazdász, az ELTE Művészettörténeti Intézetében szerzett diplomát 2009-ben. Fő érdeklődési területe a színházépítészet és az akusztika. A Budapesti Corvinus Egyetemen 2012-ben szerzett közgazdasági diplomát. Több hazai és nemzetközi kulturális rendezvény szervezője, résztvevője. 2009–2011 között, majd 2013-tól a Magyar Építőművészet szerkesztője. Schneller István építész. 1973-ban szerzett diplomát a BME Építészkarán. 1975-1990- ig a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben dolgozott, regionális és települési tervek készítőjeként. Eközben a BME Urbanisztikai Tanszékén tudományos továbbképzési ösztöndíjas volt, kandidátusi értekezésében az építészeti tér település léptékű értelmezésérvel foglalkozott 1991–1994 között Budapest műszaki főpolgármester-helyettese volt. 1994–2006 között Budapest főépítészeként irányította és készítette a Városfejlesztési Koncepcióját, Településszerkezeti tervét és Szabályozási Kerettervét. 2006-ban az év főépítésze életmű díjat kapott. 2003-tól külsős oktató, majd 2006-tól egyetemi tanár a Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karán, 2007-től tanszékvezető. Kötete: Az építészeti tér minőségi dimenziói (TERC, 2011). 2011-ben Szentgyörgyi Albert díjat kapott. Jelenleg a SZIE Tájépítészeti és Településtervezési karán oktat. Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/ tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001, 100 % kreativitás, I. Építészeti Nemzeti Szalon/Műcsarnok, 2014). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapítószerkesztője. 2014-ben Ybl díjat, 2016-ban Kiváló Művész elismerést kapott. Szövényi Anna építészmérnök. 2004-ben diplomázott a BME Építészkarán, Hauszmann diplomadíjasként. diplomamunkájával Kőszeg városa 2005-ben európai uniós Interreg IIIA pályázatot nyert. 2015-ben DLA fokozatot szerzett a BME Urbanisztika Tanszékén. 2008-tól a BCE Tájépítész Karán tanársegéd, 2000-től a Gipszlak építésziroda tervezője. Tatai Mária építészmérnök (1978 BME). Tervező, szakíró, szakfordító, a környezetkultúra iskolai program egyik megalkotója, oktatott az ELTÉ-n és az Iparművészeti Egyetemen. Mozdulatművészeti darabok rendezője, koreográfusa. Jelenleg a MÉK munkatársa, az Építész Évkönyv szerkesztője. Vitányi Iván Dr., szociológus, esztéta, politikus. Filozófiát és esztétikát tanult, Lukács György tanítványa volt. 1953-ban Nagy Imre reformcsoportjának tagja volt, a Petőfi kör résztvevője, a forradalom idején az Értelmiségi Forradalmi Bizottság tagja. 1958-tól kulturális és irodalmi folyóiratok munkatársa, 1972től a Népművelési Intézet, majd a Művelődéskutatási Intézet igazgatója. Több társadalmi, kulturális szervezetben, a rendszerváltás után a politikában vállalt szerepet, parlamenti képviselő volt, a Demokratikus Charta egyik szóvivője. Vukoszávlyev Zorán építész, műemlékvédelmi szakmérnök. Egyetemi docens a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszéken. MTA-OTDT Pro Scientia aranyérmes, Magyar Állami Eötvös ösztöndíjas, MTA Bolyai ösztöndíjas. Kutatási területe: a kortárs szakrális építészet, az 1945 utáni hazai építészettörténet és a kortárs örökségvédelem.

naptar.meonline.hu É p í t é s z e t i e s e m é n y n a p tá r a m e o n l i n e . h u - n !

2017

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | xvII. 92.

1580 Ft

A Solibri ütközésvizsgáló, modell megfeleltetési, valamint kivitelezés-követő megoldásai szolgáltatásként is elérhetőek.

Magyarországi forgalmazója a GRAPHISOFT

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2017 | 02

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

M A G YAR ÉPÍTŐ M Ű VÉSZET / / H u n g a r i a n Ar c h i t e c t u r e

Noll – Madzin – Golda • Bordás • Lukács – Vikár – Gál • Földes • Nagy – Tóth • Salamin M. • Heppes • Salamin F. – Salamin P.

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

RÉGI-ÚJ

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata 1903-tól cultural magazine of the Association of Hungarian Architects since 1903