Hungarian Architecture 2017/5

05

régi-új magyar építőművészet // hungarian architecture | 2017 / 05 Építészeti Fotópályázat / Architectural Photography Award 2017 • Építészet Világnapja / World Day of Architecture 2017 • A 16. Velencei Építészeti Biennálé magyar kiállítása / 16th International Architecture Exhibition, Venice, Hungarian exhibition • Az UIA Kongresszusa és XXVII. közgyűlése, Szöul / UIA Congress and XXVIIth General Assembly, Seoul • Vámos Dominika 1963–2017 • Pásztor Erika Katalina 1961–2017

2017

Utóirat // post scriptum | xvII. évfolyam / 95. szám Helyzetkép az építészeti fotóról / Overall situation of architectural photography • Klösz György városfelvételei és az építészeti fotográfia / Urban Photos by György Klösz and Architectural Photography – Szarka Klára • Az építészeti fotó, mint az információáramlás képi eszköze a két világháború közötti építészeti közéletben / Architectural Photo as a Visual Tool for Information Flow in the Architecture of the Interwar Period – Sebestyén Ágnes Anna • Klösz Györgytől a Szépművészeti Múzeumig / From György Klösz to the Museum of Fine Arts – Baki Péter • Képalkotás a közösségek építészetéről / Direct Experience. Forming an Image about the Architecture of Communities – Somogyi Krisztina • A vágykeltés képei / Images of Generating Desire – Gellér Judit

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

RÉGI-ÚJ

MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET // Hungarian Architecture

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | xvII. 95.

1580 Ft RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2017 | 05

A BIM Menedzser A szAkágAk közöttI hAtékony együttműködés kulcsa “A sikeres építőipari beruházások feltétele, hogy a különböző folyamatok eredményesen egymásra tudjanak épülni.

A BIM-alapú ARCHICAD egyedülálló kommunikációt tesz lehetővé a különböző ágazatok és platformok között, biztosítva a gyors, költséghatékony tervezést és kivitelezést.

Tervezőirodánk a BIM menedzseri pozíció kialakításával ezt az együttműködést kívánja még hatékonyabbá tenni, amely egyaránt szolgálja a megrendelő, a beruházó és az üzemeltető érdekeit, és egyben csökkenti a környezeti

Máshogy fogalmazva: a certifikált BIM menedzser olyan párkapcsolati tanácsadó, aki segítséget nyújt, hogy az építész és az ARCHICAD egymásra találjanak, és szakágakon átívelő eredményes megoldásokat hozzanak létre.”

Budapest Music Center

BIM manager, terv. építészmérnök Art1st Design Stúdió Kft.

www.graphisoft.hu

I t t v a g y u n k - É p í t é s z e t i F o t ó p á l y á z a t / / H e r e W e A r e - A r c h i t e c t u r a l Ph o t o g r a p h y A wa r d 2 0 1 7

terhelést is.

Szabadi Gergely

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata 1903-tól cultural magazine of the Association of Hungarian Architects since 1903

BAR A BÁS K LÁR A:

A történelem körhintáján FÁ BR I 10 0

Fábri Zoltán a magyar és egyetemes fi lmművészet nagy formátumú alakja, legjobb alkotásai a huszadik század jelentős kordokumentumai. Születése századik évfordulójára jelentette meg a Magyar Művészeti Akadémia Barabás Klára könyvét, hogy a páratlan életmű mélységére és gazdagságára ismét rácsodálkozhasson az utókor.

A kiadványhoz DVD-melléklet is társul: 75 perc Fábri Zoltán filmrendezőről (MMA, 2014; rendező: Medgyesi Gabriella)

A könyv árusításban megvásárolható az Írók Boltjában (Budapest, Andrássy út 45.) és a bookline.hu-n.

minden, ami művészet mma.hu

A 21. század minden technikai bravúrjával, high-tech illúziójával együtt is értetlenül állunk a fotográfia kétszáz éves találmányával szemben.

Hogyan tud megmaradni egy elmúlt pillanat? Hogyan képes ennyi személyes érzést, gondolatot ébreszteni bennünk egy papírlap, egy kimerevített kép a monitoron? A helyek varázsát, az épített környezet és emlékezetünk viszonyát szeretnénk megragadni a Here We Are című nemzetközi fotópályázattal. Mikor szemünk elidőz az apró részleteken és szívünk megnyílik képzeletünk világa felé.

Krizsán András DLA A Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke

However equipped we are with the genious technical achievements of the 21st century and the illusions of high-tech, we are still puzzled by the invention of photography which goes back to a past of two centuries. How can a moment of bygone times be preserved and stay with us? How is it possible that so many personal emotions and thoughts are provoked by a single sheet of paper, or an image frozen on the screen of a computer?

This is the magic we are now trying to evoke when publishing our new international photo contest titled Here We Are. This is a time when we can have a closer look at the tiniest details and open our hearts to the world of our own imagination.

András Krizsán DLA President of the Association of Hungarian Architects

régi-új magyar építőművészet

2017 / 05

____

2 régi-új Magyar Építőművészet Alapítva 1903 A Magyar Építőművészak Szövetségének kulturális folyóirata.

tartalom content

____

MÉ 2017/05. szám ISSN 1785 – 282X Lapalapító (1903) és Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2.

SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2.

Tel: +36 1318 2444 Mobil.: +36 70 6149404 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés: Schäffer Zsuzsa, kedd 9-12 óráig Felelős kiadó: Krizsán András DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: Szegő György DLA Főmunkatárs: Botzheim Bálint Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor Utóirat alapítva 2001 Alapító főszerkesztő: Szegő György DLA Szerkesztők: Götz Eszter, Pálinkás Edit

építészeti fotópályázat 2017 // architectural photography award 2017

Here We Are - Itt vagyunk: a pályázat kiírása

________________________________________________________________

5

________________________________________________________________________________________________________

6

Here We Are: Competition Call A zsűri tagjai

Introduction of the Jury A pályázat értékelése

_____________________________________________________________________________________________

The Evaluation of the Competition ___________________________________________________________________________

4

__________________________________________________________________________

4

________________________________________________________________________________________

4

________________________________________________________________________________________

4

A professzionális kategória nyertese Winner of Professional Category A professzionális kategória döntősei Shortlist of Professional Category A nyílt kategória nyertese Winner of Open Category A nyílt kategória döntősei Shortlist of Open Category MÉSZ–MÉ elismerő oklevél

Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Grafika: Kludovácz András Nyomtatás: Print City Europe Zrt. HIRDETÉSFELVÉTEL: Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: +36 20 4849044 WEBOLDALUNK: www.meonline.hu

8

______________________________________________________________________________________

4

AHA–MÉ Certificate of Merit utóirat // post scriptum

Helyzetkép az építészeti fotóról. Körkérdés a pályázatot értékelő zsűri tagjaihoz

___________________

65

Overall Situation of Architectural Photography. Survey Question for Jurors of the Awards Mit tudtak a régiek? Klösz György városfelvételei és az építészeti fotográfia – Szarka Klára

_____

70

What Did Our Predecessors Know? Urban Photos by György Klösz and Architectural Photography – Klára Szarka Informatív kép. Az építészeti fotó, mint az információáramlás képi eszköze a két világháború közötti építészeti közéletben – Sebestyén Ágnes Anna

__________________________________________________

73

Informative Image. Architectural Photo as a Visual Tool for Information Flow in the Architecture of the Interwar Period – Ágnes Anna Sebestyén Közvetlen élmény. Képalkotás a közösségek építészetéről – Somogyi Krisztina

____________________

76

Direct Experience. Forming an Image about the Architecture of Communities – Krisztina Somogyi

FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

______________________________________________

78

_____________________________________________________________________________

79

Klösz Györgytől a Szépművészeti Múzeumig – Baki Péter From György Klösz to the Museum of Fine Arts – Péter Baki A vágykeltés képei – Gellér Judit

Images of Generating Desire – Judit Gellér

régi-új szcéna magyar // scene építőművészet

régi-új magyar építőművészet

szcéna // scene

Építészet Világnapja a MÉSZ-ben, 2017 – Götz Eszter ___________________________________________________ 81 World Day of Architecture in MÉSZ, 2017 – Eszter Götz A szabadság hídja – Új horizontok a városban A 16. Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjának nyertes pályaműve ______________________________________________________________________________ 82 Liberty Bridge – New Urban Horizons. 16th International Architecture Exhibition, Venice, competition for Hungarian exhibition Soul of Seoul. Az UIA Kongresszusa és XXVII. közgyűlése. Krizsán András, Mikó László _________ 83 Soul of Seoul. The UIA Congress and its XX VII th General Assembly, Seoul, Korea – András Krizsán, László Mikó

Kiemelt támogató // featured sponsor

búcsú // farewell

Vámos Dominika 1963–2017 – Götz Eszter _________________________________________________________________ 85 Pásztor Erika Katalina 1961–2017 – Mizsei Anett _ ________________________________________________________ 85 Partnerek // partners terv // plan

Az Öreg-tó malma Tájlabor és Ökoközpont, Veresegyház. MÉSZ-MÉK Diplomadíj 2017 – Nagy Mercédesz Erika _ ______________________________________________________________________________________ 86 The Mill on the Old Lake Regional Camp and Eco-Centre, Veresegyház. MÉSZ-MÉK Diploma Award 2017 – Mercédesz Erika Nagy Budapesti Atlétikai Stadion. A tervpályázat eredménye __________________________________________________ 88 Budapest Athletics Stadium. Results of the Design Contest passzázs // passage

A méltóság krónikása Korniss Péter: Folyamatos emlékezet, MNG – Szegő György _______________ Frau Architekt. Nők az építészetben száz éve. DAM, Frankfurt – Götz Eszter _______________________ Határok. Európai Építészeti Fotópályázat 2017 DAM, Frankfurt – Götz Eszter _______________________ Sony World Photography Award 2017. Az építészeti kategória nyertesei – Götz Eszter ___________ A Végtelen gyökerei. Magyar Péter térrajzai. Műcsarnok, 10. 04. – 10. 30. _ _________________________ Design Hét 2017. Budapest, 10. 06. – 10. 15. _ ____________________________________________________________

90 91 92 94 94 94

Médiapartnerek // media partners

Hírek, díjak, kiállítások, pályázatok ___________________________________________________________________________ 95 Lapszámunk szerzői _ ___________________________________________________________________________________________ 96

2017 / 05

4

pályázati kiírás // competition call

ITT VAGYUNK! – HERE WE ARE A Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Építőművészet folyóirat fotópályázata A pályázat célja, hogy az építészeti fotón keresztül az épített környezetről való gondolkodásra ösztönözzön. 2012-ben következett be az a pillanat, amikor a Föld lakóinak 50%-a városokban él. Ettől kezdve az épített környezet jelentősége más léptéket ölt, mint korábban, bármikor a történelem folyamán.

Ez a léptékváltás az építészeti fotó világszerte tapasztalható térhódításában is jól követhető. Az épített környezetről alkotott képünk, a városi jelenségekkel való együttélés időről időre új szempontokat vet föl. A pályázat ezeket kívánja tudatosítani: friss szemmel látni az épületek és az ember, a városi közeg és a város élete, természeti és mesterséges táj kapcsolatát. Kiíróként szeretnénk kimozdítani az építészeti fotót a szakma szűkebb közegéből, és közelebb vinni a közönséghez.

A vizuális művészetek lényege évezredek óta az ember és környezetének viszonyáról való képi gondolkodás.

A 21. században az emberiség kulcskérdésévé vált a mesterséges környezet humanizálása. Az építészet már régen nem csupán az építész szakma ügye. Ennek nyomán az építészeti fotó is túllépett az építész munkatársaként dolgozó fotográfus alkotói tevékenységén és széles, az egész társadalmat érintő, szociális, pszichológiai, esztétikai és technológiai területeket is bevonó, általános párbeszéd képi nyelven kommunikáló közege lett.

A fotópályázat díjnyertes és döntőbe jutott munkáiból 2017 novemberében kiállítás nyílik Budapesten. Innen 2018 elején Pozsonyba, Prágába és Krakkóba utazik.

A kiállítás teljes anyagát a Magyar Építőművészet tematikus száma publikálja. Két kategóriában várjuk a pályaműveket: nyílt és professzionális.

Pályázati anyagként 2014. január 1. után készült fotó adható be. A pályázat benyújtásával a pályázó hozzájárul, hogy a képei a pályázattal kapcsolatos kommunikáció során felhasználásra kerülhetnek.

— HERE WE ARE – ITT VAGYUNK! Architectural Photography Award launched by the Association of Hungarian Architects and the Hungarian Architecture magazine The main objective of this contest is to encourage and inspire thinking about our man-made environment via architecture-related photograph.

The year 2012 saw the moment when 50% of the entire population of Planet Earth became a town- or citydweller. Since then the significance of our built environment has risen to an unprecedented new scale and level which makes a world of difference compared to earlier periods of human history.

This change of proportions is clearly reflected in the spread and evolution of architectural photography which we experience all round the world nowadays.

Our image of man-made environments as well as our co-existence with urban phenomena produce new aspects from time to time. This contest is targeted to raise awareness of all these tendencies: to view the buildings and humans, the urban sphere and the lives of cities and towns, the relations between natural and urban landscapes with an open-minded approach. As the publishers of this contest we would like to move architectural photography over the boundaries of its professional medium in order to bring it closer to the wider public of non-professionals.

For several millennia now, the essence of visual arts has been thinking about the relationship between mankind and its environment in images. In the 21st century the humanisation of our artificial environment has evolved into a key issue. For a long time now architecture has not been exclusively a case of professionals specialized in architecture. In the wake of this tendency, architectural photography has also grown out of its former status: instead of being part of the creative activities of photographers who work in co-operation with architects, it has turned into a communicating medium using images in comprehensive dialogues to engage areas of society, psychology, aesthetics and technology concerning society as such.

An exhibition is going to be opened in Budapest in November, 2017 to present the winning as well as the shortlisted finalist photos of the contest. From here the exhibition is to be moved on to Bratislava, Prague and Cracow at the beginning of the year 2018.

All the photos exhibited are also to be published in a special issue of the Hungarian Architecture magazine exclusively devoted to this topic. We are hereby inviting photographs in two categories: open and professional.

Only photos made no earlier than 1st January, 2014 are eligible in this contest. By submitting the photos, the applicant also agrees to its later use in communication associated with the contest.

KATEGÓRIÁK : NYÍLT kategória Fődíj – 700 € 10 Döntős PROFESSZIONÁLIS kategória Fődíj – 1500 € 10 Döntős — CATEGORIES: OPEN category First Prize – 700 € 10 Shortlisted PROFESSIONAL category First Prize – 1500 € 10 Shortlisted

zsűri tagjai // Introduction of the jury

IWAN BAAN fotóművész // photographer A hágai Királyi Művészeti Akadémián végezte tanulmányait, azóta dokumentum- és sajtófotózással foglalkozik. Képei az építészet közegében történő életformák és interakciók vizuális narratívái. A caracasi Torre David életéről készített munkájával elnyerte a 2012. évi Velencei Építészeti Biennálé legjobb installációjáért járó Arany Oroszlán díjat. 2010ben elnyerte a Julius Shulman díjat, 2016-ban az AIA new yorki Stephen A. Kliment Oculus díját (2016). 2011-ben az olasz Il Magazine dell’Architettura a kortárs építészet 100 legbefolyásosabb személyisége közé sorolta.

— Iwan Baan photographer. He studied at the Royal Academy of Art in The Hague and worked in publishing and documentary photography. He known primarily for images that narrate the life and interactions that occur within architecture. His images of the Torre David in Caracas – a series that won Baan the Golden Lion for Best Installation at the 2012 Venice Architecture Biennale. He has been awarded by Julius Shulman Photography Award in 2010, and the AIA New York’s Stephen A. Kliment Oculus Award (2016). In 2011, he was named one of the 100 most influential people in contemporary architecture world by the magazine Il Magazine dell’Architettura on occasion of their 100th issue.

BUJNOVSZKY TAMÁS építészeti fotográfus // architectural photographer 2006-tól a Magyar Építőművészet fotószerkesztője. Munkáival folyamatosan jelen van a magyar és nemzetközi építészeti sajtóban. 2012-ben a Sony World Photography Award díjazottja. Fotósként közreműködött a kortárs magyar építészet számos nemzetközi díjat nyert projektjében.

— Tamás Bujnovszky architectural photographer, the editor of the Hungarian Architecture magazine since 2006. He has been continuously active with his works in international and Hungarian architectural photography. In 2012 he has been shortlisted in the Sony Photography Award. As a photographer he has contributed to projects of contemporary Hungarian architecture winning several international prizes.

NICOLAS GROSPIERRE képzőművész, fotográfus // artist, photographer A csoportos tárlatokon túl számos önálló kiállítást mutatott be Lengyelországban, Németországban, Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Kínában és az Egyesült Államokban. 2008-ban a 11. Velencei Építészeti Biennálén Arany Oroszlán díjat nyert a lengyel pavilonban bemutatott Hotel Polonia című installációja. 2009-ben a Lengyel Köztársaság Kulturális Minisztériuma kitüntetéssel ismerte el a tevékenységét.

— Nicolas Grospierre artist and photographer. He has presented several collective and individual exhibitions in Poland, Germany, Spain, Great Britain, Australia, China and the USA. In 2008, his exhibition Hotel Polonia won Golden Lion at the 11th Venice Architecture Biennale for best National participation. In 2009, Ministry of Culture of the Republic of Poland awarded his activity.

KRIZSÁN ANDRÁS DLA építész, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke // architect, President of the Association of Hungarian Architects

Krizsán András DLA építész, a MODUM Építésziroda Kft. vezető tervezője, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke.

Megvalósult épületeit az épített környezethez való kreatív alkalmazkodás jellemzi. Középületeit és lakóházait, illetve a települési értékvédelem és a települési környezetszépítés területén végzett kiemelkedő munkásságát több rangos építészeti díjjal jutalmazták. A zánkai Új Nemzedék Központ épületét Mies van der Rohe Award kortárs európai építészeti nívódíjra jelölték.

5

6

A zsűri tagjai // Introduction of the jury

— András Krizsán DLA architect, senior designer with MODUM Építésziroda Kft. is the President of the Association of Hungarian Architects. What the buildings constructed after his designs have in common is their creative adjustment to their artificial environment. His public buildings and residential buildings as well as his excellent works and activities to preserve and protect architectural values of certain settlements and to beautify local environments have earned him several highly prestigious architectural awards. His building named the New Generation Centre built in Zánka has been shortlisted for the Mies van der Rohe Award of contemporary European architecture.

JOSEF SCHULZ fotográfus // photographer A düsseldorfi Művészeti Akadémián Bernd Becher és Thomas Ruff tanítványa volt. Világszerte számos kiállításon mutatta be képeit, szerepelt a torontói CONTACT fotográfiai fesztiválon és a brazíliai FIF-en. 2001-ben a European Architectural Photography Prize nyertese volt, megkapta a ZF-Kulturstiftung Friedrichshafen ösztöndíját, valamint a Kodak, a Large Format Inkjet és az Arles-i „Voies Off“ fesztivál díját. Munkái jelen vannak a nagyobb európai közgyűjteményekben, mint az UBS, Deutscher Bundestag, ZKM, Karlsruhe, Deutsche Börse és a franciaországi FRAC. — Josef Schulz photographer. He had numerous exhibitions all over the world, and was part of important photo festivals, like CONTACT Photography Festival, Toronto and FIF, Belo Horizonte, Brazil. Josef Schulz won the European Architectural Photography Prize 2001 and got a Grant of the ZF-Kulturstiftung Friedrichshafen, the Kodak und Large Format Inkjet Award and was the Winner of the Festival „Voies Off“ de Recontres d Arles, France. His work is represented in the prestigious collections like UBS, Deutscher Bundestag, ZKM, Karlsruhe, Deutsche Börse and FRAC, France.

JAN STEMPEL építész professzor // professor of architecture A Prágai Műszaki Egyetem építészeti tervezés tanszékének vezetője. Szlovákiában született, diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerezte. 1984 és 1991 között a libereci SIAL stúdióban dolgozott, majd 1991 között 2004 résztulajdonosa volt a prágai A.D.N.S. építészeti irodának. Számos hazai és külföldi építészeti projekt fűződik a nevéhez, melyek között új épületek és felújítások egyaránt szerepelnek. Jelenleg saját építészeti irodájában (Stempel & Tesar) dolgozik.

— Jan Stempel architect, head of the Department of Architectural Design, University of Technology, Prague. Born in the Slovak Republic, he graduated from the Budapest University of Technology as an architect. From 1984 till 1991 he worked with Liberec SIAL studio, then became co-owner of A.D.N.S., a Prague-based office of architects between 1991 and 2004. He has co-operated in several architectural projects, including a variety of new buildings as well as modernizations. As of today, he works for his own studio (Stempel & Tesar).

SZEGŐ GYÖRGY DLA építész, a Magyar Építőművészet főszerkesztője // architect, editor-in-chief of the Hungarian Architecture magazine Építész, művészeti író, szerkesztő, számos építészeti, fotó és képzőművészeti kiállítás kurátora. A 70-es években több fotóhasználattal élő kiállítása volt, 1978-88 a Kaposvári Csiky Gergely Színház látványtervezője volt. 2001-től a Magyar Építőművészet főszerkesztője, 2014-től a budapesti Műcsarnok művészeti igazgatója.

— György Szegő DLA architect, art author, editor, curator of several exhibitions of architecture, photography and fine arts.

He had an exhibition in the 1970s where he presented a variety of uses of photographs, then he was the stage designer of productions in the Gergely Csiky Theatre in Kaposvár between 1978 and 1988. From 2001 on, he has been editorin-chief at the Hungarian Architecture magazine. Since 2014 he has been the art director of Kunsthalle Budapest.

A pályázat értékelése // Evaluation of the competition

A Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Építőművészet folyóirat által 2017. júniusában meghirdetett nemzetközi építészeti fotópályázatra 5 kontinens 34 országából, 137 pályázótól összesen 1273 fotó érkezett.

A pályaművek beadása elektronikusan történt az erre a célra kialakított online felületen. Professzionális és nyílt kategóriában szerzőnként egyaránt öt db egyedi fotót vagy öt db sorozatot lehetett feltölteni. Egy sorozat legfeljebb hat képből állhatott.

A fotópályázat nemzetközi zsűrijébe a hazai szakma és a partnerek képviselőit, valamint neves fotográfusokat kértünk fel: Iwan Baant, Bujnovszky Tamást, Nicolas Grospierre-t, Krizsán Andrást, Josef Schulzot, Jan Stempelt és Szegő Györgyöt. A zsűri összetételével biztosítottnak láttuk a verseny nyitottságát. Az elektronikus úton beérkezett képeket, illetve képsorozatokat a zsűri online véleményezte. A zsűritagok saját szakmai szempontjaik és szubjektív ítéletalkotásuk mentén, a beküldött pályamunkák alapján a fotósok összteljesítményét értékelve, pontozással (1-től 10-ig) jelölték a rangsort. Ezek összesítéséből kerültek ki a professzionális, illetve a nyílt kategória győztesei. A zsűri szavazatai alapján tíz-tíz fotós került a döntősök közé, akik közül egy-egy kategóriagyőztest hirdettünk. Iwan Baan a zsűri munkájának utolsó szakaszában elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni.

A fotópályázaton induló, nagyszámú és magas színvonalú magyar fotósok munkájának elismeréseként a pályázat kiírói, a MÉSZ és a Magyar Építőművészet folyóirat elismerő oklevelet adományoznak nyolc magyar pályázónak.

Az építészeti fotográfiában általában, így a beérkezett munkában is két irány figyelhető meg. Az egyik az építész munkatársaként megfogalmazott, technikailag tökéletes fotó, illetve fotósorozat. A másik az adott pillanat fény-, időjárási és egyéb – akár performansz-szerű jelenet – megismételhetetlen hatásait megragadó, emocionális hatásra törekvő fotó, illetve fotóesszé. Utóbbi egyik változata szereplőket állít be, vagy az utómunka eszközeit alkalmazza, akár az experimentális fotó szemléletéhez nyúlva. Általában jól meg lehet különböztetni a „megrendelésre készített” és az „alkotóinak” nevezhető motivációt.

Kiíróként sikerrel pályáztuk meg a közép-európai térség gazdaságát és kultúráját is összekapcsoló visegrádi országok együttműködését támogató Visegrádi Alapnál az építészeti fotópályázat megrendezésének költségeit.

Együttműködő partnereink a prágai CTU Cseh Műszaki Egyetem, a Lengyel Építészek Szövetsége és a Szlovák Építészek Szövetsége, akiknek köszönhetően a pályázat nyerteseit bemutató kiállítás Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban is bemutatkozik.

— The international architectural photography award published by the Association of Hungarian Architects and the periodical Magyar Építőművészet (Hungarian Architecture) in June, 2017 attracted a total of 1,273 photos submitted by 137 authors from 34 countries of 5 con-

tinents. Entries were accepted in electronic format via an on-line platform created especially for this purpose.

Entries were divided into two categories (professional and open) and had to be uploaded as either a pack of 5 individual photos or 5 series (each including maximum 6 images).

We invited representatives of Hungarian architecture as well as international professionals and famous photographers to act as jurors, namely Iwan Baan, Tamás Bujnovszky, Nicolas Grospierre, András Krizsán, Josef Schulz, Jan Stempel and György Szegő, as we felt this was a guarantee of the genuine openness of the award process. The jurors assessed online the images and series submitted in an electronic format relying on their own professional criteria as well as subjective concerns, and thus established a ranking order based on the overall achievement of each photographer (1 to 10 points). Based on the assessment of these evaluations the winners of the professional and open category were announced.

The shortlist for the finals which was the result of the jurors’ votes included 10 photographers in both categories and thus we are hereby announcing one winner for each, in each respectively. Owing to his occupations, Iwan Baan could not take part in the jury’s activities in its very last stage.

As a recognition of Hungarian photographers’ activities who participated in the award in large numbers and submitted works of high standards, the managers of the award, the Association of Hungarian Architects and the periodical Hungarian Architecture awarded to eight Hungarian photographers a certificate of merit.

There are two tendencies observable in architectural photography today, and the entries also reflect this. One of them is represented by technically perfect photos or series made by photographers who act as colleagues of architects, whilst the other is a photo or photo-essay recording the unrepeatable effects of light conditions, weather phenomena or other performance-like scenes or spectacles with the ambition to generate emotions. A version of the latter uses and stages characters, or applies means used in the finishing stages of photography, or even the approaches of experimental photography.

As a rule, it is fairly easy to distinguish between the two types of motivations in „made-to-order” and purely „creative” photography.

As managers of the award we successfully applied for a grant to cover the expenses and costs of the architectural award to the Visegrad Fund which supports co-operation between countries in Central Europe to connect their economies and cultures. Our partners in this project were the Prague-based CTU (Czech Technical University), the Association of Polish Architects and the Association of Slovak Architects. Thanks to this cooperation, the exhibition presenting the winning entries shall be hosted by the Czech Republic, Slovakia and Poland as well.

7

Az Architectural Photography Award 2017 eredménye // Results of the Architectural Photography Award 2017

— A Professzionális kategória győztese // The winner of the Professional category

Zhang Yong — A Professzionális kategória döntősei // Finalists of the Professional category

Laurian Ghinitoiu Hajdú József Radu Malasincu Catalin Marin Wang Ning Robert Pufleb Liang Shan Parham Taghioff Török Tamás — A Nyílt kategória győztese // The winner of the Open category

Matt Portch — A Nyílt kategória döntősei // Finalists of the Open category

Aurelien Chen Anastasiia Gamalei Holló Eszter Kishan Kumar Thasma Seshier Kuppusamy Corentin Lespagnol Marcel Moonen Nagy Balázs Alexander Shmelkov Shigeru Takato — MÉSZ-MÉ elismerő oklevelet kapott // Certificates of merit have been awarded by AHA-MÉ

Batár Zsolt Francsics László Gyukics Péter Lality Áron Réthey-Prikkel Tamás Sárosi Anita Schneller Márton Domonkos Seres Géza

8

professzionรกlis kategรณria // professional category

professzionális kategória - nyertes // professional category - winner

9

Zhang Yong

Sanghai Qiyuan, Sanghaji Sakk-akadémia, Sanghaj, Kína, 2016, digitális fotó Shanghai Qiyuan, Shanghai Chess Academy, Shanghai, China, 2016, digital photography

10

Zhang Yong

Sanghaji Poly Grand Színház, Sanghaj, Kína, 2014, digitális fotó Shanghai Poly Grand Theater, Shanghai, China, 2014, digital photography

professzionális kategória - nyertes // professional category - winner

11

Zhang Yong

Múzeum a Lou Shanguan-i csata helyszínén, Zunyi, Kína, 2017, digitális fotó The Site Museum of Loushanguan Battle, Zunyi, China, 2017, digital photography

12

Zhang Yong Vidéki könyvtár, Csangsa, Kína, 2015, digitális fotó Rural Library, Changsha, China, 2015, digital photography

professzionális kategória - nyertes // professional category - winner

13

Zhang Yong Az Építészeti Egyetem könyvtára, Peking, Kína, 2017, digitális fotó University of Architecture, Library, Beijing, China, 2017, digital photography

14

Laurian Ghinitoiu

Használatban lévő épületek – sorozat 6/6, Fosun Alapítvány, Sanghaj, Kína, 2016, digitális fotó Buildings in use – series 6/6, Fosun Foundation, Shanghai, China, 2016, digital photography

professzionális kategória - döntős // professional category - shortlisted

15

Laurian Ghinitoiu

Fényerdő a Milánói Design Héten, Olaszország, 2016, digitális fotó Forest of light, Milan during Design Week, Italy, 2016, digital photography

16

Hajdú József

Lépcsők – sorozat 1/3, Etyek, Borház, Magyarország, 2016, digitális fotó Stairs – series 1/3, Vinery, Etyek, Hungary, 2016, digital photography

professzionális kategória - döntős // professional category - shortlisted

17

Hajdú József Ipari Park – sorozat 2/4, Budapest, Magyarország, 2016, digitális fotó Industrial Park – series 2/4, Budapest, Hungary, 2016, digital photography

18

Radu Malasincu

Hitvalló Szent Maxim templom – sorozat 1/6, Iasi, Románia, 2017, digitális fotó St. Maxim Marturisitorul – series 1/6, Iasi, Romania, 2017, digital photography

professzionális kategória - döntős // professional category - shortlisted

19

Radu Malasincu Kunstmuseum – sorozat 6/6, Bázel, Svájc, 2016, digitális fotó Kunstmuseum – series 6/6, Basel, Switzerland, 2016, digital photography

20

Catalin Marin

Asakusa Kulturális és Turisztikai Központ, Tokió, Japán, 2017, digitális fotó Asakusa Culture and Tourism Center, Tokyo, Japan, 2017, digital photography

professzionális kategória - döntős // professional category - shortlisted

21

Catalin Marin Dentsu-épület, Tokió, Japán, 2017, digitális fotó Dentsu Building, Tokyo, Japan, 2017, digital photography

22

Wang Ning

Waterside Buddhista Szentély – sorozat 1/6, Hebei, Kína, 2017, digitális fotó Waterside Buddhist Shrine – series 1/6, Hebei, China, 2017, digital photography

professzionális kategória - döntős // professional category - shortlisted

23

Wang Ning

Waterside Buddhista Szentély – sorozat 3/6, Hebei, Kína, 2017, digitális fotó Waterside Buddhist Shrine – series 3/6, Hebei, China, 2017, digital photography

24

Robert Pufleb Dohányzó. Lakótömb, Liège, Belgium, 2014

Smoking Area. Public Housing Complex, Liège, Belgium, 2014

professzionális kategória - döntős // professional category - shortlisted

25

Robert Pufleb Et In Arcadia Ego – sorozat 3/5, Építészet Rómában és környékén, Róma és Latium, Olaszország, 2017 Et In Arcadia Ego – series 3/5, Architecture in and around Rome, Rome and surrounding areas of Latium, Italy, 2017

26

Liang Shan Keyuan Kert, Suzhou, Kína, 2017, digitális fotó Keyuan Garden, Suzhou, China, 2017, digital photography

professzionális kategória - döntős // professional category - shortlisted

27

Liang Shan Lattice Könyvesház, Könyvbár, Shanghai, Kína, 2016, digitális fotó Lattice Book House, Book bar, Shanghai, China, 2016, digital photography

28

Parham Taghioff

Botaki villa, Aleshrtar, Irรกn, 2014, digitรกlis fotรณ Botaki Villa, Aleshrtar, Iran, 2014, digital photography

professzionális kategória - döntős // professional category - shortlisted

29

Parham Taghioff A fiatalabb testvér villája, Lavasan, Teherán, Irán, 2015, digitális fotó Villa for Younger Brother, Lavasan, Tehran, Iran, 2015, digital photography

30

Török Tamás Várkert Bazár – sorozat 4/5, Budapest, Magyarország, 2014, digitális fotó Várkert Bazár – series 4/5, Budapest, Hungary, 2014, digital photography

professzionális kategória - döntős // professional category - shortlisted

31

Török Tamás Várkert Bazár – Építkezés – sorozat 1/6, Budapest, Magyarország, 2014, digitális fotó Várkert Bazár – Construction – series 1/6, Budapest, Hungary, 2014, digital photography

32

nyĂ­lt kategĂłria // open category

nyílt kategória - nyertes // open category - winner

33

Matt Portch

Fal-keret. A Barrington-kráter bejárati épülete, Arizona, Egyesült Államok, 2015, digitális fotó The Wall Frame. Barrington Crater entrance compound, Arizona, USA, 2015, digital photography

34

Matt Portch

Aranyszínű Mercedes, Palm Springs, Egyesült Államok, 2015, digitális fotó Gold Mercedes, Palm Springs, USA, 2015, digital photography

nyílt kategória - nyertes // open category - winner

35

Matt Portch

Ház és égő cukornád, Louisiana, Egyesült Államok, 2016, digitális fotó House & Burning Cane, Louisiana, USA, 2016, digital photography

36

Matt Portch Krisztus temploma, Colorado City, Texas, Egyesült Államok, 2016, digitális fotó Church of Christ, Colorado City, Texas, USA, 2016, digital photography

nyílt kategória - nyertes // open category - winner

37

Matt Portch Prada, Marfa, Épületszobrászat, Texas, Egyesült Államok, 2016, digitális fotó Prada, Marfa, Architectural Sculpture, Texas, USA, 2016, digital photography

38

Aurelien Chen

Shanshui I – Építészet Huangshan falu tópartján – sorozat 1/6, szálloda, Taiping tó, Kína, 2017, digitális fotó Shanshui I – Architecture by the Lake, Huangshan Village – series 1/6, Hotel, Taiping Lake, China, 2017, digital photography

nyílt kategória - döntős // open category - shortlisted

39

Aurelien Chen Történelmi nyomok és új építészeti elemek dialógusa – sorozat 3/6, A Dahua Fonoda renoválása, Hszian, Kína, 2017 Dialogue between historical traces and new architectural elements – series 3/6, Dahua Cotton mill renovation, Xi'an, China, 2017

40

Anastasiia Gamalei

Nocturne No. 3. Business Center, Múzeum, Lisszabon, Portugália, 2017, digitális fotó Nocturne No. 3. Business Centre, Museum, Lisbon, Portugal, 2017, digital photography

nyílt kategória - döntős // open category - shortlisted

41

Anastasiia Gamalei Columna vertebralis. Tető a mólón, Malaga, Spanyolország, 2017, digitális fotó Columna vertebralis. Roof in the pier, Malaga, Spain, 2017, digital photography

42

Holló Eszter M4 víziók – sorozat 1/5, Rákóczi tér – M4 metróállomás, Budapest, Magyarország, 2017, digitálisan módosított fotó M4 visions – series 1/5, Rákóczi tér – M4 metro station, Budapest, Hungary, 2017, digitally manipulated photography

nyílt kategória - döntős // open category - shortlisted

43

Holló Eszter M4 víziók – sorozat 2/5, Móricz Zsigmond körtér – M4 metróállomás, Budapest, Magyarország, 2017, digitálisan módosított fotó M4 visions – series 2/5, Móricz Zsigmond körtér – M4 metro station, Budapest, Hungary, 2017, digitally manipulated photography

44

Kishan Kumar Thasma Seshier Kuppusamy

Nagy Kövér Kis Nagyvárosok, Antwerpen, Belgium, 2017, digitális fotó Big Fat Small Cities, Antwerp, Belgium, 2017, digital photography

nyílt kategória - döntős // open category - shortlisted

45

Kishan Kumar Thasma Seshier Kuppusamy

A sötétség felé. Zsidó Múzeum, Berlin, Németország, 2017, digitális fotó Toward the Darkness. Jewish Museum, Berlin, Germany, 2017, digital photography

46

Corentin Lespagnol Városi dzsungel, Tiergarten, Berlin, Németország, 2015, digitális fotó Urban Jungle. Tiergarten, Berlin, Germany, 2015, digital photography

nyílt kategória - döntős // open category - shortlisted

47

Corentin Lespagnol Épített égbolt. 1221 Avenue of America, New York, Egyesült Államok, 2017, digitális fotó

Builded Sky. 1221 Avenue of America, New York, USA, 2017, digital photography

48

Marcel Moonen Nem-helyek megszüntetése 2 – sorozat 5/5, A Szokványos. Szahara, 2016, digitálisan módosított fotó Erasing Non-Places 2 – series 5/5, The Ordinary, Sahara, 2016, digitally manipulated photography

nyílt kategória - döntős // open category - shortlisted

49

Marcel Moonen Szín-törlés – sorozat 1/5, Falak premier plánban. Dubaj, 2016, digitális fotó Erasing Colour – series 1/5, Close-ups of Walls, Dubai, 2016, digital photography

50

Nagy Balázs Pénzügyminisztérium, Budapest, Magyarország, 2016, analóg fotó Ministry of Finance, Budapest, Hungary, 2016, analogue photography

nyílt kategória - döntős // open category - shortlisted

51

Nagy Balázs Társasház, Budapest, Magyarország, 2017, analóg fotó Condominium, Budapest, Hungary, 2017, analogue photography

52

Alexander Shmelkov Uralom. Palazzo della Civiltà Italiana, Róma, Olaszország, 2017, digitális fotó Dominion. Palazzo della Civiltà Italiana, Rome, Italy, 2017, digital photography

nyílt kategória - döntős // open category - shortlisted

53

Alexander Shmelkov

A Hálózat. Fővárosok nagyvárosa, Moszkva, Oroszország, 2017, digitális fotó The Grid. City of Capitals, Moscow, Russia, 2017, digital photography

54

Shigeru Takato

Ablakok – sorozat 4/6, Prehisztorikus barlangok, Németország és Horvátország, 2017, analóg fotó Windows – series 4/6, Prehistoric caves, Germany and Croatia, 2017, analogue photography

nyílt kategória - döntős // open category - shortlisted

55

Shigeru Takato

Hírstúdiók – sorozat 5/6, Tévéstúdiók különböző nagyvárosokban, 2017, analóg fotó News Studios – series 5/6, Television Studios in various cities, 2017, analogue photography

56

MÉSZ-MÉ elismerő oklevél // AHA-MÉ Certificate of merit

MÉSZ-MÉ elismerő oklevél // AHA-MÉ Certificate of merit

57

Batár Zsolt

iPhone fotográfia – sorozat 1/6, Eiffel-csarnok, Budapest, Magyarország, 2017 iPhone photography – series 1/6, Eiffel Hall, Budapest, Hungary, 2017

58

Gyukics Péter Vidéki táj, Templom, Rárósmúlyad, Szlovákia, 2016, digitális fotó Countryside, Church, Muľa, Slovakia, 2016, digital photography

MÉSZ-MÉ elismerő oklevél // AHA-MÉ Certificate of merit

59

Sárosi Anita

Sagrada Familia, Barcelona, Spanyolország, 2017, digitális fotó Sagrada Familia, Barcelona, Spain, 2017, digital photography

60

Lality Áron

Az út – sorozat 1/2, San Cataldo temető, Modena, Olaszország, 2017, digitális fotó The Way – series 1/2, San Cataldo Cemetery, Modena, Italy, 2017, digital photography

MÉSZ-MÉ elismerő oklevél // AHA-MÉ Certificate of merit

61

Réthey-Prikkel Tamás

Művészeti helyek – sorozat 6/6, Művészetek Palotája, Budapest, Magyarország, 2015, digitális fotó Artspace – series 6/6, Palace of Arts, Budapest, Hungary, 2015, digital photography

62

Francsics László Felhőváros, Pécs, Magyarország, 2015, digitális fotó Cloud city, Pécs, Hungary, 2015, digital photography

MÉSZ-MÉ elismerő oklevél // AHA-MÉ Certificate of merit

63

Schneller Márton A vízi sportok éve – sorozat 1/6, Duna Aréna, Budapest, Magyarország, 2017, digitális fotó Domonkos Year of Aquatics – series 1/6, Duna Aréna, Budapest, Hungary, 2017, digital photography

64

Seres Géza Látvány 1, Árkád Bevásárlóközpont, Győr, Magyarország, 2017, analóg fotó View 1, Árkád Shopping Centre, Győr, Hungary, 2017, analogue photography

65

u t ó i r at

post scriptum xviI. évfolyam / 95. szám

Helyzetkép az építészeti fotóról Körkérdés a pályázatot értékelő zsűri tagjaihoz .

A fotópályázathoz kapcsolódva a folyóirat szerkesztősége körkérdéssel fordult a zsűri tagjaihoz, hogy mondják el véleményüket a közép európai kortárs építészet helyzetéről, illetve ezzel összefüggésben az építészeti fotográfia mai szerepéről. Ugyanakkor arra is kíváncsiak voltunk, hogy a fotótechnika egyre gyorsuló iramban történő fejlődése, hogyan befolyásolja a fotós mindennapi munkáját.

1. Milyennek látja a közép-európai (különös tekintettel a magyar, cseh, szlovák és lengyel) kortárs építészet helyzetét?

2. Mit gondol, az építészeti fotó ma alkalmazott műfaj, mely elsősorban az építészet reprezentációját szolgálja a médiában, vagy képes autonóm művészeti műfaj lenni?

3. Hogyan alakítja az Ön fotózási gyakorlatát a fotótechnika utóbbi években tapasztalható felgyorsult fejlődése, változása?

Bujnovszky Tamás: 1. Építészeti fotográfusként örülök, hogy olyan korban dolgozom amikor egyszerre jelennek meg kísérleti új technológiák és fedezik fel az építészek az egyszerűséget a hagyományok új értelmezését.

2. Szerintem ma három megjelenési/értelmezési formája van az építészeti fotónak. Ezek természetesen sokszor egymásba fonódnak és önmagukban is nagyon sokrétűek. Az egyik a hagyományos alkalmazott építészeti fotó. Rögzíteni a “valóságot”. A másik a publikációkban – online, hard copy, könyv – megjelenő kép/történet. Ami az építész a fotós és a szerkesztők képe az épületről. A harmadik pedig az az autonóm építészeti fotográfia ahol a hangsúly már nem az építészeten van. Az már csak kiindulópont, téma a fotós számára.

3. A fotótechnika változása nem nagyon változtatott ezen, hiszen komponálni és türelmesnek lenni most is úgyanúgy kell, mint az analóg korban.

Nicolas Grosspierre: 1. Szakterületemnek elsősorban Lengyelországot tekinthetem, mivel ott élek, és az ottani építészet fejlődését követem figyelemmel, ezért a válaszom elsősorban és leginkább a lengyelországi építészet helyzetére vonatkozik. Úgy érzem, Lengyelország az utóbbi években hihetetlenül innovatív eredményeket mutatott fel az építészet területén, mind formai, mind pedig

xvIi. évfolyam / 95. szám

funkcionális szempontból. Néhány évtizedig tartó viszonylagos lelassulást követően a lengyel építészet számos felmérhetetlenül innovatív épületet hozott létre. Közéjük tartozik például a Szczecini Filharmonikusok épülete, a katowicei Tudományos Könyvtár és a toruni Jordanki Kongresszusi Csarnok. Ezek az épületek kivétel nélkül több szempontból is figyelemre méltók, és sok hozzájuk hasonló példát tudnék még felsorolni a mai lengyel építészet példái közül. Érdemes megjegyezni itt, hogy ez a briliáns építészet többnyire a középületekben, ezen belül is elsősorban a kulturális funkciókat hordozó épületekben nyilvánul meg, így múzeumokban, koncerttermekben, könyvtárakban stb. Jó látni azonban, hogy nem csak a legérdekesebb építészeket vonzza a kulturális szféra (ami nem meglepő): a helyi önkormányzatokban is megvan a szándék, hogy kiemelt prioritásként kezelve fejlessze az emberi tevékenységeknek ezt a területét.

Az építészet iránti érdeklődés Lengyelországban megmutatkozik az egyre nagyobb számban megrendezett eseményekben is, amelyeket az építészetnek mint autonóm művészeti ágnak szentelnek, valamint a városépítészet gyakorlatában: az előadások, kiállítások, fesztiválok tükrözik a közszféra fontosságának erősödését. Ezt tényként kezelhetjük. Ugyanakkor, bár megfigyelhető néhány figyelemre méltó eredmény ezen a téren, azt kell mondanom, hogy a kortárs építészet Lengyelországban zömmel vagy kereskedelmi befektetés, azaz olyan épület, amelytől profitot várnak (ezek olykor ízléssel is párosulnak, de sajnos nem ez jellemzi a többséget), vagy magánházak, amelyek építését alig vagy rosszul szabályozzák, aminek eredménye a városok terjeszkedése kifejezetten kaotikus.

utóirat // post scriptum

66

2. Az építészeti fotográfia egyszerre és ugyanúgy alkalmazott művészet és autonóm művészeti ág. Az építészethez jellemzően szélesebb körű közönség társul, és a fotográfia révén válik nyilvánossá. Valójában léteznek olyan építészeti fotók, amelyek emblematikusabbak, mint maguk az általuk megörökített épületek, jóllehet közvetlenül ezekből eredeztethetők. Ebben a tekintetben az építészeti fotográfia olyan alkalmazott művészet, amely az ábrázolt architektúrát szolgálja. Az építészeti fotók biztosítják a közeget, amelyben az épületek ismertté válhatnak.

Jómagam ugyanakkor jobban vonzódom az autonóm művészetként megjelenő építészeti fotográfiához, mert a fotós szeme ilyenkor olyasmit vesz észre, amit az építész nem látott előre, vagy el sem képzelt – a fotós ilyenkor szabadon játszadozik építészeti témájával. Ezt a gondolatmenetet folytatva, a témának nem feltétlenül kell „jó” architektúrának lennie: elég hozzá az is, ha a fényképész szeme elég éles ahhoz, hogy felismerjen egy érdekes részletet vagy felfedezzen benne egy történetet, amely lehetővé teszi számára, hogy valami újat és érdekeset hozzon létre.

3. A fotótechnika fejlődése befolyásolja az általunk létrehozható fényképfelvételek számát és méretét. Másképpen megfogalmazva, a digitális technológia több és nagyobb képek készítését teszi lehetővé, mint amit a korábban használt hagyományos fotósfelszerelés megengedett. Mindazonáltal nem jelent segítséget ahhoz, hogy új témákat képzeljek el, vagy hogy eldöntsem, hogyan kezeljem ezeket. Ez továbbra is megfigyelés, elemzés és ihlet során történik, amit sajnos nem biztosít a digitális technológia. Általános vélemény az eredményekről: Nagy örömmel láttam a magas színvonalat, ami a pályázatok minőségét, a munkák számát és minőségét illeti. A pályázók általában véve kitűnő kompozíciós érzékről és technikai tudásról tettek tanúbizonyságot, ami a jó építészeti fotográfia alapját képezi. Valóban innovatív felvételekkel és kreatív megközelítési móddal azonban csak mintegy féltucatnyi pályázó jelentkezett. Személyes kedvenceim azok a felvételek, amelyek témái nem is annyira maguk az épületek voltak (noha a fényképek természetesen ezekre épültek), hanem azok, amelyek eredeti látásmódot és az épületek értését, megértését is tükrözték. Ezek a valóban eredeti fotósorozatok friss, új szemmel láttatják az épületek történetét, kontextusát, vagy egész egyszerűen eddig még észrevétlen építészeti jelenségekre mutattak rá.

Krizsán András DLA: 1. Milyennek látom a közép-európai kortárs építészet helyzetét? Alapvetően jó minőségűnek és naprakésznek. Igen kiváló kollégák dolgoznak itthon és a környező országokban is, akik munkáikkal nap mint nap bizonyítják, hogy a közép-európai építészet magas minőségű és a világ építészeti élvonalában is megállja a helyét. A V4-ek építészetében örömmel tapasztalom azt is, hogy nagyon jó a középmezőny. A magyar építészet esetében azonban az utóbbi időkben érzékelek egy egyfajta értékvesztést ezen a téren. Olyan értelemben, hogy nagyon erősek és kiváló minőségűek a kiemelt beruházások, az igényes reprezentatív alkotások, egyes magánépítkezések, de az egésznek az összképe egy

régi-új magyar építőművészet

kicsit bizonytalan. Vannak gyönyörű villák, megépült igényes lakóházak, legjobb értelemben vett budai csodapaloták, de nincsenek olcsó, jó minőségű, kortárs bérlakások, bérházak, falusi lakóházak. Vannak gyönyörűen felújított műemlék épületek, kastélyok, vasútállomások, kúriák, de szó sincs arról, hogy például hogyan kell egy kvázi műemlék környezetet úgy rendbe rakni, egyszerű, hétköznapi eszközökkel úgy kialakítani, hogy összességében rendben legyen, kinézzen valahogy. Egy műemlék rekonstrukció mindig túlmutat önmagán és szervezi a környezetét, és ezek az önmagukon túlmutató erővonalak gyengék és hiányoznak. Itthon hiányzik a jó minőségű, magas színvonalú „hétköznapi építészet”, az erős középmezőny.

2. Igaz, hogy az építészeti fotózás eredetileg alkalmazott műfaj, és mi, építészek nem nélkülözhetjük a magas színvonalú építészeti fotózást.

Az általunk tervezett épületek kőből, betonból épült, földhöz ragadt, a maguk helyén és környezetében álló, mozdulatlan és mozdíthatatlan művészi alkotások. Nem foghatjuk meg és vihetjük magunkkal egy-egy kiállításra, pályázatra. Mi csak az építészeti fotósokra számíthatunk, bennük bízhatunk. A jó minőségű építészeti fotós azonban sokat hozzá tud adni az építészeti alkotáshoz, még a rossz házakat is át tudja varázsolni. A legjobb épület fotók pedig valójában egyenrangúak magával az építészeti alkotással, sőt önálló művészi alkotások. Így aztán a valódi, jó minőségű építészeti fotózás igazából független az alkotó építésztől, valójában önálló művészeti ág.

3. Nem vagyok profi fotós, inkább a szabadkézi rajzolást, vázlatolást kedvelem. De az utóbbi években tapasztalható hihetetlen mennyiségű képözön óhatatlanul is hatással van rám. A dömping miatt nehéz szelektálni. De a jó épület fotó olyan érzéseket kelt az emberben, mint mikor egy film hirtelen megáll, de mi, a történet főszereplői tovább léphetünk, és lehetőségünk van, hogy mindent közelebbről megnézzünk, körbejárjuk. Mintha belépnénk a házba, és megéreznénk azt, amit az alkotó gondolt. A jó épület fotó megindítja az építész fantáziáját, távlatot ad képzeletünknek, inspirál és tudatosságra nevel.

Josef Schulz: 1. Az európai államok még közelebb kerültek egymáshoz, ami különösképpen Közép-Európában egy olyan építészet kialakulásához vezetett, amely sokféle különböző hatást ötvöz, mégpedig oly módon, hogy az bátrabbnak hat, mint például Németországban. Ez a közép-európai társadalmi változás lehetővé tesz egy kísérletezőbb jellegű építészetet, amely azonban nem tagadja meg a háború utáni időszak hatását sem. Mindent egybevetve, az európai integráció láthatóan jelen van a kortárs építészetben.

2. Az építészeti fotográfia meglátásom szerint az alkalmazott fényképészet és egy autonóm művészet ötvözete, amely feltételez magas szintű kommunikációs jártasságokat, az absztrakció képességét és a művészethez általában való kötődést is.

67

3. Jómagam az analóg technikák világában nőttem fel, amelyeket lépésről lépésre szorítottak ki más technikák. Jelenleg azon dolgozom, hogy korábbi munkamódszerem előnyeit társítsam a digitális technológiával, és ebben nagy segítségemre vannak eddigi tapasztalataim. Jól ismerem a legújabb fejlesztéseket és örömmel alkalmazom ezeket hétköznapi munkám során, ami sokszor jár olyan eredménnyel, amely korábban elképzelhetetlen lett volna. Ugyanakkor hiányzik a nagyformátumú kamerákból elénk táruló látvány.

Jan Stempel: 1. Sajnos, még ezen országok építészei is követik a nyugat-európai tendenciát, amelynek lényege, hogy a vizuálisan vonzó építészetre koncentrálnak. Ez épp annyira érdekes, amennyire lehetséges. Jómagam ugyanakkor felismerem az értéket az egyszerű, jól megvalósított épületekben is.

2. A színvonalas alkotásokat létrehozó fotográfia természetesen művészet.

3. A mobiltechnológia kifejezetten alkalmas arra, hogy bárhol és bármikor készíthessünk fényképfelvételeket. Így például építkezések helyszínén, vagy amikor elmegyünk megnézni valamely épületet.

Szegő György DLA: 1. A kérdésben megfogalmazott földrajzi-kulturális-geopolitikai szféra minimum középtávú időkeretet diktál. A kortárs építészet fogalma pedig éppen megfelel egy 20-25 éves rálátás igényének. Ha nem az utolsó 8-10 év gazdasági világválságának jelenidejét, hanem az 1989 óta bekövetkezett változásokat tekintem válaszom hatósugarának, akkor (Ausztria kivételével, ott 1955-ben következett be a függetlenné válás – Ausztria építészete ma egyértelműen globális karakterű) a szovjet blokkból kiszabadult államok kultúrájának, művészetének mozgását kell itt értelmezzem. A Visegrádi Négyek országai Ausztria nélkül is ma Közép-Európát jelentik.

A jelenkori építészet itt átalakulóban van, az utolérés effektusának pozitív energiáival, üdítő szellemi autonómiával keresi lokális karakterét. Ami bő 100 éve, a Monarchia utolsó évtizedeiben az egész világ modernitására hatva, példaadó módon volt megfogható. Számomra e ponton kifejező Friedrich Schlegel bon mot-ja, miszerint: a történész visszatekintő próféta. Közérthetőbben: a jelen és a jövő a múlt függvénye. Vagyis, bizakodva tekintek a közép-európai kortárs építészetre.

2. Néhány éve úgy tűnt, hogy az építészeti fotográfia alkalmazott keretei adottak, de a fotós előlépett az építész közvetlen munkatársává. A jó építészeti fotó része lett az építészet befogadásának. Ma a soha nem látott kommunikációs robbanásban ezt a műfajt az építészet részének kell tekintsem. Az architektúrával építészeti fotó nem alkalmazott viszonyban áll, hanem – jó esetben – egyenrangú egységben. Ami úgyis megfogalmazható: két autonóm művészeti műfaj talál egymásra.

xvIi. évfolyam / 95. szám

3. A fotóhoz való viszonyomat meghatározza a kezdet. Annak idején a labormunkát a fotózás elválaszthatatlan részeként tanultam meg és gyakoroltam. Ehhez társul a fotótörténet iránti érdeklődésem és tiszteletem.

Tehát, a fotótechnika felgyorsult fejlődésétől függetlenül, máig analóg módon fotózok.

Overall situation of architectural photography Survey question for jurors of the awards Apropos of the photography award, editors of the periodical asked the jurors a survey question to tell us their opinions about the present-day conditions of contemporary architecture in Central Europe, and, in association with this, the role of architectural photography today. Meanwhile we were also curious to know how the ever-increasing speed of developments in photo technology infuences photographers' work during their everyday activities.

1. What kind of values and possibilities do you notice in contemporary architecture in Central Europe (especially in Hungary, Poland, the Czech Republic and Slovakia)?

2. Do you consider architectural photography an applied art related to architectural media or an autonomous art?

3. How does the continuous development of photo technology influence your practice / architectural photography in the recent years?

Tamás Bujnovszky: 1. As an architectural photographer I am more than pleased to be active in a period when new experimental technologies appear whilst architects discover the power of simplicity and reinterpret traditions.

2. As I see it, architectural photos tend to have three basic forms of appearance and interpretation nowadays which, of course, often intertwine, and are multi-layered and manifold by themselves. One of them is the traditional applied architectural photo which is primarily targeted to record „reality”. The second one is an image/story appearing in publications (on-line, hard copy, book format): it is actually the image of the building as the architect, the photographer and editors see it. The third variation is autonomous photography in which architecture is no longer a priority: it is only a starting point, a topic or a theme for the photographer.

3. The changes in photo technology has not significantly influenced it: the photographer still has to compose and be patient much in the same way as before, when only the analogue technology was available for us.

utóirat // post scriptum

68

Nicolas Grospierre: 1. My field of expertise concerns mostly Poland, as I live here and have followed the developments of architecture in this country, therefore my answer will deal first and foremost with the Polish architectural scene.

I feel that the last years in Poland have seen an incredible development of innovative architecture, from a formal and functional point of view. After a couple of decades of relative slowing down, the Polish architectural scene has produced many immensely innovative buildings, such as the Szczecin Philharmonic, the Academic Library in Katowice, or the Congress Hall Jordanki in Torun. All these buildings are remarkable in many ways, and there are many similar examples in Poland today. It is to note that this brilliant architecture is most of the time that of public buildings, and especially of buildings dedicated to culture: museums, concert halls, libraries, etc. It is good to see that not only the cultural field attracts the most interesting architects (which is not surprising), but that the local governments have the will to develop in priority this filed of human activity.

But the interest for architecture in Poland is also seen in the rising number of events dedicated to architecture as an autonomous artistic discipline and urban practice, through lectures, exhibitions festivals, showing a growing care for the public sphere.

Having said that, and although there are some remarkable achievement in the field, I have to say that the vast majority of contemporary architecture in Poland is either that of commercial investors, building to create profit (sometimes with taste, but most of the time without), or the construction of private houses, which is very poorly regulated, resulting in a very chaotic urban sprawl.

2. Architectural photography is both an applied art related to architectural media and an autonomous art.

Architecture, most of the time, gets a wider audience and is made public through photography. As a matter of fact, some architectural photographs are perhaps even more iconic than the building they depict, although they directly emanate from them. In this respect, architectural photography is an applied art which serves the architecture it depicts. They are the medium which lets the building be known.

However, I am more attracted to architectural photography as an autonomous art, where the eye of the photographer sees something the architect did not foresee, or even imagine, where the photographer plays freely with its architectural subject. In this line of thought, the subject needs not be “good” architecture, it suffices that the photographer’s eye is keen enough to see the interesting feature or narrative to create something new and interesting.

3. The development of photo technology influences the number and size of pictures I am able to create. In other words, digital technology enables me to make more and bigger pictures than I used to with traditional equipment. However, it does not help me in imagining new topics or how to tackle them. This continues to be done through

régi-új magyar építőművészet

observation, analysis and inspiration, which, unfortunately, digital technology does not provide.

General opinion about the result: I was very happy to see such a good level of participation, quantity and quality-wise. On the whole, the applicants showed great composition and technical skills, which is the basis for any good architectural photography. Having said that, I feel that only a handful of applicants really proposed really innovative photographs and creative approaches. My favourites were the images whose subject was not so much the buildings per se (although the photographs were definitely based on them), but that were proposing an original way to see but mostly understand the architecture. These really original series showed new ways to look at the buildings’ history, context, or simply pointed at unnoticed architectural phenomena.

András Krizsán DLA: 1. What is my opinion about the situation of contemporary architecture in Central Europe? It is basically of high standards and up-to-date. My excellent colleagues are working both here in Hungary and in the neighbouring countries proving with their work day by day that the architecture of Central Europe is of high standards and has deserved a good position in the elite of world architecture. I am more than pleased to see in the architecture of the V4-countries that even the medium standard is very well-performing. However, I feel there is a certain tendency of value loss in Hungarian architecture recently in this respect. I mean the prioritized constructions are very strong and high quality, just like the representative buildings and a few private projects, but the overall picture appears slightly uncertain to me. There are truly beautiful villas, high-standard residential buildings, miraculous mansions in Buda in the best sense of the word, but there are no cheap and yet good-quality contemporary tenement houses and blocks of flats, rural family houses.

We have beautifully restored historic buildings, castles, mansions, railway stations, villas, but we have nothing to pride ourselves on when it comes to certain issues such as how a quasi-historical environment could be restored with simple everyday means in such a way that there is a new kind of order ensuing in its wake and an overall integral concept to back it up. The reconstruction of a historic monument always reaches beyond itself and thus organises its own context. However, these energetic lifelines are too weak or entirely missing as such here. In our country there is certainly an absence of good-quality, high-standard „everyday architecture” that would mean the existence of a strong middle of the scale.

2. It is true that architectural photography is a genre which was originally an applied one at the very beginning, and we architects simply cannot do without high-standard architectural photos today. The buildings we designed are made of stone, concrete, and remain grounded on their sites in their individual contexts as unmoving, stationary, unmoveable and immobile works of art. We simply cannot lift them up and carry with us to an exhibition or tender to show around. Thus we

69

can only trust and rely upon architectural photographers. A professional architectural photographer has the potentials to add quite a lot to the architectural work, and they can turn even a bad house into a miracle. The best architectural photos are actually of equal rank with the architectural work, and they are even autonomous art pieces. Thus the genuinely high quality architectural photography is practically independent of the architect: it is actually an autonomous branch of art.

3. I am not a professional photographer, and I prefer simple free-hand drawing and sketches. But the unbelievably large quantity of images flooding all of us in the past few years have evidently influenced me.

Because of this overwhelming boom it is extremely difficult to select.

However, a genuinely good photo of a building impresses the viewer much in the same way as a film which has been stopped suddenly, but we, the main characters in the story can go on, and we have the chance to enter, inspect on a closer look and make a tour of it. As if we could enter the house, and actually feel what its architect had in mind. The truly good architectural photo electrifies and sets the architects’ imagination into motion, inspires it, gives us new perspectives for our fancy, and also raises our awareness.

Josef Schulz: 1. The European states moved closer together, which creates in Central Europe in particular an architecture that combines many different influences in a way which is more brave than in Germany for example.

The change in society in Central Europe allows a more experimental architecture, which also doesn’t deny the influence of the post-war period. So, European integration is visible in contemporary architecture.

2. For me, architecture photography is the combination between applied photography and autonomous art, which requires high communication skills, a sense of abstraction and connection to art in general.

3. I grew up with analogue techniques, which were replaced step by step. I am currently trying to combine the advantages of my previous way of work with digital technology, of course, the experience I have gained so far helps me a lot. I am very familiar with the latest developments and welcome them in my daily work, which often ends in results which were not possible so far. But I miss the view into the screen of large format cameras.

Jan Stempel: 1. Unfortunately, even architects from these countries follow the Western European tendency to focus architecture that is visually attractive. That is as interesting as possible. However, I see value in plain, well-made buildings.

2. Well-done product photography is, of course, art.

xvIi. évfolyam / 95. szám

3. Especially mobile technology allows you to take a photographic record anywhere, anytime. At construction sites or when going to see architecture.

György Szegő DLA 1. The geo-cultural-geopolitical sphere phrased in the question itself requires at least a time framework with a medium perspective: neither a short nor a long run. The concept of contemporary architecture actually meets this requirement of thinking in terms of a 20-25 years span. If I do not take the present time of the past 8-10 years of global economic crisis, but rely upon the changes taking place since 1989, then I am faced with the task of having to interpret the movements of cultures and arts of the countries that have left the former Soviet block to be free (with the exception of Austria, which became independent in 1955 - Austria today has an architecture with an obviously global character). The Visegrád 4 countries actually mean Central Europe today even without Austria. Contemporary architecture is undergoing transformations here and now, fresh with the positive energies the source of which is keeping pace with others, being in search of its local character with a refreshing spiritual autonomy.

Which can be grasped in a perspective of more than a century, as it had influenced modernism in the whole world in the last few decades of the Austro-Hungarian Monarchy in an exemplary way, And this is where I find Friedrich Schlegel’s bonmot highly expressive in which he says that a historian is a prophet in retrospect. To put it more simply, present and future both depend on the past. Which means that I am studying the contemporary architecture of Central European with intact optimism.

2. A couple of years ago it seemed to us that the framework of architectural photography is given, but the photographers have stepped forward from the background to become an immediate workmate of the architects. Genuinely good architectural photos have become integral parts of the reception of architecture. Now, when our world is defined by an unprecedented boom of communication, I have to consider this genre as part of architecture. Architectural photography is not an applied art associated with architecture, but – in the best case – it is part of the same integrity with equal rights. Which may as well be phrased as follows: two autonomous genres of art have found each other.

3. My approach to photography is defined by the very beginnings.

Back in those days I learnt and then also practised lab work as an inseparable part of photography. This was matched by my interest in the history of photography and my full respect for it. As a result, I am still photographing using analogue technology, independently of the rapid development of photo technology.

utóirat // post scriptum

70

Klösz György: A Városligeti-tó és a millenniumi kiállításra épített történelmi főcsoport épületei, balra a Vajdahunyad vára, 1896. Forás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára, l. j.: HU.BFL.XV.19.d.1.01.002

Mit tudtak a régiek?

Klösz György városfelvételei és az építészeti fotográfia szöveg text:

Szarka Klára

Klösz György sokszorosan sikeres fotográfus. Korának, a kiegyezés utáni Magyarországnak keresett és megbecsült alkotója és sikeres vállalkozója volt. De halála után sem felejtették el, egyre lelkesebben fedezték föl újra és újra. Városképeit és épületfotóit ma is érdemes tanulmányozni, vizuális alkotói módszerének titkát megfejtve nemcsak a fotográfiáról, de talán építészeti örökségünkről is többet tudhatunk meg.

Klösz egyik legnagyobb posztumusz sikere a 20. század végéhez köthető. A fényképeiből szerkesztett album, a több kiadást megélt Budapest anno nemcsak a régi Budapest iránt, de a régi várost megörökítő mesterek iránt is fölkeltette a szélesebb közönség figyelmét. 1 Klösz működése a jelenkor fotográfusait2 is megihlette és a fotótörténészek érdeklődésére is számot tarthat. 3 Mi a titka a sikerének, hogyan tette átélhetővé, csaknem maivá a nagyon is régi látványt, hogyan vált az egykori város utcáival, tereivel, épületeivel szinte plasztikusan tapinthatóvá és kedélyesen ismerőssé? Mit tudtak a régi fotográfusok, Klösz mester is, amivel elbűvölik a ma képnézőit? Érdemes újra elővenni magukat a fényképeket, alaposabban átvizsgálni, elemezni, föltárni a vizuális hatáskeltés klöszi módszerét – talán a mai építészeti fotográfiához is adhatnak muníciót a másfélszáz éves fölvételek.

A Fortepan közkedvelt internetes felületén 4 csaknem 1500 Klösz-kép található meg kellő felbontásban a Fővárosi Levéltár 5 jóvoltából. Bárki

régi-új magyar építőművészet

számára, akinek van internet hozzáférése, szabadon tanulmányozhatók a 19. századi és századfordulós főváros látványai Klösz modorában. 6 Ezúttal néhány innen választott érdekes példán keresztül igyekszünk bemutatni, mit tudtak a régiek az építészeti és városfényképezésről.

Klösz György mai szemmel is korszerűnek látszik. Sok mindenben hasonlóan járt el, mint korunk alkotói. Több ma is használatos, bevált és megszokott módszert alkalmazott munkája közben. Körüljárta a témáit, váltakozó plánokat alkalmazott, a jellemző, izgalmas részleteket is bemutatta, hogy csak néhányat ragadjunk ki ezekből. Például, a Vajdahunyad várát és a millenniumi kiállítási helyszíneket7 kívülről és belülről egyaránt végigfényképezte. Szisztematikusan haladt az épületek, részleteik, apróbb díszítések s a belsők, kiállítási attrakciók bemutatásáig. A hidak esetében a távlatokat érzékeltette, illetve azokat is, mert gyakran a kisebb formai szépségeket is föltárta. De nála a híd nem pusztán két folyóparti oldalt köt össze, hanem két városrészt. S ezt igyekezett hangsúlyozni a fotóin.

71

Az épületbelsőknél, részleteknél tudatosan használta a ritmikus ismétlődés, a szimmetria, a geometrikus rend nyújtotta formai esztétikumot, ahogyan a mai építészeti fotográfusok is. Amiért talán a nagyközönség is megszerette a műveit, az legfőképpen az épület és az ember dinamikus viszonyának, együttélésének bemutatása volt. Szinte mindenütt megjelennek a tereket, épületeket, létesítményeket használók, az álldogálók, a sétálók, az üldögélők, a játszadozó gyerekek vagy a terület gondozásával foglalkozók. A maiakhoz hasonlóan Klösz is gyakran él a betekintés izgalmas és intimitást ébresztő módszerével, ha az látszik jónak, ahogyan a Károlyi palota és Károlyi kert esetében is. Máskor akár egyetlen képen adja a kitekintés távlatosságát az erkély elemeinek meghagyásával, innen, a belső felől mutatja egyszerre a be- és kitekintést az előtáruló kertbe és kertre. S ezzel a kint és bent nem szokványos kölcsönösségét sűríti egyetlen képbe.

A kor fotótechnológiai meghatározottságai miatt viszont a manapság oly hatásos fény- és árnyék játékkal, az eltérő tónusok izgalmas látványteremtő erejével nem számolhat. Láthatólag igyekszik is kerülni a nagy vetett árnyékok információt elfedő hatását, bár ebben nem mindig jár sikerrel.

Ami igazán fontosnak és különlegesnek látszik esetében, az a rá nagyon is jellemző és vissza- visszatérő képi eszközeinek és megoldásainak lényege. Ritkán fordul elő, hogy egy-egy épületet teljességgel kimetsszen a környezetéből. Majdnem mindig enged látni valamennyit a környezetből, a házat övező utcák s a szomszédos házak dimenzióiból.

Ekképpen a régi festészeti módszer nyújtotta előnyöket használja: ha van a képen valamiféle, a végtelenbe vezető nyitottság, akkor a látványt fontosabbnak, harmonikusabbnak érezzük. Másfelől azzal, ahogyan az épületnek teret, levegőt ad, bennünk, nézőkben a teljesség érzését, az ismeretlen helyen megtapasztalt könnyű eligazodás harmonikus élményét is erősíti. Nyugodtak lehetünk afelől, hogy a fotográfus mindent megmutat, ami csak hozzátartozik a főtémaként első pillantásra „ígért” látványhoz. Arról nem is beszélve, hogy a környezetet fölvillantva már nemcsak az épületről, hanem a városnegyedről, de legalábbis az utca, a tér jellegéről is képes valami átélhetőt nyújtani.

Ezért olyan gyakori, hogy a sarka felől fotózza le az épületet, mert ezzel két oldalát és az ahhoz tartozó két utcarészletet is képes bemutatni. Így az épület városrészbe ágyazódása könnyebben áttekinthető. Igazi fotográfiai nagysága talán abban rejlik, ahogyan ezt a sokszor ismételt nézőpontot és képkivágást – a lehetőségekhez mérten – változatossá

tudja tenni, meg tudja törni az ábrázolás monotóniáját. Nem állítom, hogy mindig teljesen sikerül is neki, de hogy mindig törekedett rá, az látható. Azonnali és szinte teljességében áttekintő-áttekinthető látványt, az arányok és kölcsönösségek gyors fölismerésének lehetőségét, a részletek és a rejtett szépségek könnyed fölfedezésének örömét, s időnként az apró, már egy picit rejtettebb mozzanatok némi késleltetéssel fölsejlő delikátját is megkapjuk tőle. Úgy tetszik, Klösz művei megjelenítő erejének egyik fő komponensét a nézőpont megválasztásában és a képkivágás tervezésében találhatjuk meg. A kettő persze szorosan összefügg, hiszen a nézőpont megválasztásában legalább három elemnek van döntő szerepe: milyen távolról, milyen irányból és mekkora magasságból nézünk rá a témára. Általában az emberi magasságnál feljebbről – szekéren fölállított állványról – dolgozott, de ha kellett, ment magasabbra is, néha pedig megelégedett a földön fölállított állvánnyal. Fontos észrevenni, hogy Klösz korának minden fotográfiai formaalkotó módszerét ismerte, fortélyát bírta. Ám az épületek és környezetük, az utca és a városrészek fényképezésénél ezek a szakmai fortélyok, vagyis az adott látvány vizuális megformáltsága sohasem nehezítette az átláthatóságot, érthetőséget. Klösz Pest-Budáján kalandozva az ember sohasem érzi elveszettnek magát. Soha nem szorul a „ravasz” fotográfus segítségére – legalábbis ez az érzése –, hogy megfejthesse, áttekinthesse, fölfoghassa és főként megítélhesse a látványt.

Magyarán, Klösz György visszafogta formaalkotó fantáziáját, pedig bőven találunk nála példát arra is, hogy milyen boldogan alkalmazza a dekomponáltságot, a főtémát nemcsak kiegészítő, de már-már felborító melléktémát mint vizuális feszültségkeltő elemet és egyéb, az ő korában igazán modernnek számító formai megoldást is. De csak akkor, ha a kép egésze, a vizuális információ gördülékeny közvetítése megengedi.

Elég ritkán tehát, hiszen az épített környezet megjelenítése bonyolult és kemény munka. Talán az emberek és embercsoportok elrendezésével, spontán jelenlétük tudatos képbe komponálásával élhetett a leginkább szabadon mint kreatív képformáló eszközzel. S ebben az esetben nemcsak az alakok ruházatának tónusaira, hanem mozdulataikra, tartásukra, egymáshoz való viszonyukra és sok más apró mozzanatra is ügyelt.

A Halászbástyáról készült képeinél jól látható, ahogyan variálta az emberalak mint staffázs motívumait a nem, a ruházat, a gesztusok és egyéb szempontok szerint. Keresve nyilván a legjobb megoldást.

Klösz építészeti fotográfiája olyan természetes alázattal és szakmai

Klösz György: Budapest, Wenckheim-palota (ma FSZEK központi épülete).

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára, l. J.: HU.BFL.XV.19.d.1.08.143

Klösz György: Pollack Mihály tér 10., 1881 előtt Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára, l. J.: HU.BFL.XV.19.d.1.05.009

xvIi. évfolyam / 95. szám

utóirat // post scriptum

72

Klösz György: Budai vár, Schulek lépcső, 1906 után. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára l. j.: HU.BFL.XV.19.d.1.08.124

magabiztossággal szolgálja ki a nézőt – és szolgálta ki annak idején a megrendelőit –, olyan kristálytisztán prezentálja a valóságot, hogy képeit tanulmányozva még évtizedekkel később, sőt évszázados távlatból is éppen azt kapjuk, amire szükségünk van. Bár legtöbbször ennek nincs is tudatában az ember. Csak úgy egyszerűen szereti nézegetni a képeit.

Az sem lehetett véletlen, hogy művein egyszerre volt képes megmutatni a modernitás, az építészeti attrakció tényét és azt az édeskés historizálást, múltidézést és -ünneplést, ami rendre visszaköszön a kiegyezés utáni város fejlesztése, építése és birtokba vétele során. Talán nem túlzás, ha egyre inkább elmélyedve képeinek tanulmányozásában, már-már úgy érezzük, Klösz György modernizálódó Pest-Budáján a mai Magyarország ellentmondásait, örömeit és gondjait, inspiráló és megbéklyózó kulturális örökségünk lenyomatát is viszont-, pontosabban előreláthatjuk. ___________ 1 A szakma számára Klösz és társai elég jól ismertek voltak már korábban is. Például Beke László írt már a 70-es években róla. XIX. századi építészeti fényképek in.: Építés építészettudomány 5. évf. 3/4. sz. (1974), p. 559-564. A fotográfiai szaksajtóban Bach Melitta publikált írást Századvégi pillanatok in. Fotó 28. évf. 11. sz. (1981), p. 486-487.

S megismertetésért a legtöbbet Lugosi Lugo László fotográfus tette, lásd. 2. jegyzet.

2 Lugosi Lugo László több helyszínen újrafényképezte a klöszi látványt az ezredvégi Budapesten, s erről albumot publikált, de Klöszről monográfiát is megjelentetett. Budapest 1900–2000, Vince Kiadó, Budapest, 2001. A kétkötetes monográfia: Klösz György élete és munkássága, 1844–1913, PolgArt Kiadó, Budapest, 2002; Klösz György, 1844–191, Fényképek, PolgArt Kiadó, Budapest, 2002. Ezek mellett filmet is készített Klöszről.

3 Klösz 100 címmel a Magyar Fotótörténeti Társaság (www.mafot.hu) a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel együttműködésben kétnapos tudományos konferenciát szervezett Klösz György halálának 100-ik évfordulójára 2013-ban Városfényképezés egykor és ma címmel. A konferencián a városfényképész Klösz mellett hallani lehetett a portréfotós, a riporter vagy a magyar arisztokrácia élettereit megörökítő fotográfusról, illetve a hozzá hasonló utakat járó, de nála kevésbé ismert kortársairól is.

4 http://www.fortepan.hu/?tags=&view=query&lang=hu&q=Kl%C3%B6sz+Gy%C3%B6rgy&x=4&y=45.

5 Klösz György műveit fontos közgyűjtemény őrzik. Műveiből komoly kollekció van Budapest Főváros Levéltárának, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének, a Kiscelli Múzeum Fényképgyűjteményének és Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának birtokában, valamint még egyéb köz- és magángyűjteményekben is találhatók munkái.

Klösz György: A Törvénykezési Palota Nagy Ignác (Koháry) utcai szárnya, 1892 után.

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára, l. j.: HU.BFL.XV.19.d.1.07.174

Klösz nemcsak városképeket, de portrékat, riportokat, illetve tekintélyes mennyiségben vidéki épületeket, illetve enteriőröket, elsősorban kastélyokat és főnemesi apartmanokat örökített meg.

Utóbbiakat az 1900-as párizsi világkiállításra készülve.

7 A millenniumi ünnepségekről nagyon gazdag fotográfiai dokumentáció született, s ebben Klösz György élenjárt több száz felvételével. Műveit több helyen ki is állították.

6

What Did Our Predecessors Know?

Urban Photos by György Klösz and Architectural Photography György Klösz is a highly successful photographer from more than one aspect, having been a popular and much respected creator and wellperforming entrepreneur of his age in Hungary at the time following the compromise of 1867. However, he was not forgotten after his death either: what is more, he has been rediscovered from time to time, with an evergrowing enthusiasm.

The photos he made of towns, cities and buildings are well worth studying even today: whilst trying to decipher the secret of his visual creative methodology one can get to know more and more not only about photography, but also about our architectural heritage. One of the greatest posthumous successes Klösz had ever had dates back to the late-20th century when an album including a selection of his photos was published (and has been republished since then several times) titled Budapest anno.

This volume of photography drew the attention of the wider public to the one-time Budapest as well as to the masters who made records of the old capital city. Klösz’s activities have inspired our contemporary photographers and are expected to be highly interesting for historians specialized in photography as well.

Egy sikeres fotográfus Klösz György 1844-ben Darmstadtban született. Gyógyszerészeti, vegyészeti és fényképészeti tanulmányok után Bécsben kezdett dolgozni fényképészként, s a kiegyezés korának Pest-Budájára már mint fotográfus érkezett. A belvárosban nyitotta meg első műtermét, és hamarosan divatos portréfotográfussá vált. Az elsők között vállalta, hogy a korabeli bonyolult technikával a műtermen kívül is fényképezzen. Az 1870es évektől rendszeresen készített városképeket, és az évtized végén sokszorosító üzemet alapított, majd fotócikk-kereskedésbe is fogott.

Korszerűen, igényesen és üzletileg is sikeresen dogozott. Minden újdonság érdekelte, élen járt az újításban, kísérletezésben. Szakmájának megbecsült mestere lett a Monarchia határain túl is. 1913-ban hunyt el Budapesten.

régi-új magyar építőművészet

73

Informatív kép Az építészeti fotó mint az információáramlás képi eszköze a két világháború közötti építészeti közéletben szöveg text:

Sebestyén Ágnes Anna

Az építészeti fénykép a fotográfia sokarcú és sokféle értelmezési lehetőséget kínáló műfaja, amely készítésének körülményeitől, valamint a fényképész szándékától függően különféle szálakon kapcsolódhat az építészethez. Építészeti fotó készülhet a fotográfus teljesen autonóm művészi elgondolása révén, de egy építészt, illetve az építészetet valamilyen módon szolgáló megbízás következményeként is. Fontos leszögezni, hogy az utóbbi eset sem zárja ki egy épület művészi szempontú leképezését. Az építészeti fotót önálló jogán az 1980-as évektől kezdve vizsgálják fotó- és építészettörténészek nemzetközi szinten, s számos hazai kiadvány is igazolta már ennek relevanciáját.1 Az építészeti fotográfiának már a kezdetektől fontos eleme volt egy adott épületről vagy az épített környezetről alkotott képi információk rögzítése és közvetítése. Az építészek közötti személyes kapcsolattartás, valamint az építész szakma egymással és a nagyközönséggel való kommunikációja tekintetében az építészeti fotó már a 19. század második felétől kezdve fontos eszköz volt. Az építészeti fényképek nagy volumenben építészeti folyóiratok, egyéb publikációk és kiállítások Tér és Forma 1931/7. címlapon Cornelis Albertus Deul fotója a hilversumi városházárévén kerültek forgalomba, napjainkban ról, 1930 Forrás: Magyar Építészeti Múzeum pedig elsősorban és leghatékonyabban internetes platformok révén válnak széles körben elérhetővé. Az építészeti felvételek a nyomdatechnika fejlődésének köszönhetően a 20. század elejétől kezdve korábban nem látott gyorsasággal terjedtek, főleg a szaklapok révén; ugyanakkor már a kortársak is felismerték, hogy az építészeti fotó, bár megkerülhetetlen eleme az építészet-közvetítésnek, nem tökéletes mása a leképezett valóságnak. Hiszen háromdimenziós objektumról – a fotográfus mint szubjektív szűrő közbeiktatásával – készült kétdimenziós képként akarva-akaratlanul is eltol hangsúlyokat.

Ennek ellenére, illetve ezzel együtt az építészeti fotó mint információ különböző jelentésrétegeinek vizsgálata az építészet- és fotótörténet szempontjából is releváns megállapításokra enged következtetni.

Az építész mint informátor Az építészeti fotók terjesztésének fő motorjai építészek voltak, elsősorban építészeti szakfolyóiratok szerkesztőiként, nemzetközi tartalmakat közvetítő gyűjteményes kötetek összeállítóiként vagy nemzetközi építészeti kiállítások kurátoraiként. Az egyik legjelentősebb hazai példa Bierbauer (Borbíró) Virgil (1893–1956) építész, aki 1928 és 1942 között szerkesztette a korszak legjelentősebb magyar építészeti szaklapját, az évente rendszerint 12 lapszámban megjelenő Tér és Forma című folyóiratot.2 A kelenföldi erőmű és a budaörsi repülőtér építészének szerkesztőként az egyik fő célja az volt, hogy a modern építészet hazai és külföldi példáit bemutassa kortársainak. Közvetítő szerepe kétoldalú volt, hiszen kiterjedt és folyamatosan bővülő nemzetközi kapcsolatrendszerét arra is felhasználta, hogy a hazai építészetet külföldi kollégáival is megismertesse. Az információcsere egyik fő eszközét a rendszeresen megjelenő szaklapok jelentették, amelyek mai szemmel nézve is rendkívüli sebes-

xvIi. évfolyam / 95. szám

séggel tudósítottak a korabeli építészet legfrissebb eredményeiről.

Ahogy Bierbauer maga is írta, ez már az a korszak volt, „amikor a reggel megjelent londoni újságot délben olvashatjuk Budapesten.” 3 Azonban nemcsak a lapok jutottak el rövid időn belül olvasóikhoz, hanem a szerkesztők is viszonylag gyorsan tudtak reagálni az újonnan felépült épületekre. A Bierbauer levelezésében található levelek keltezéséből kiderül, hogy a levélváltások gyakran csupán néhány nap különbséggel történtek, így Bierbauer hamar hozzájuthaPécsi József: Bierbauer Virgil és felesége graul adrienn, 1920 K. Forrás: Magyar Építészeti Múzeum tott a kért információhoz, amelyet akár néhány hónap múlva már publikált is a Tér és Formában.

Bierbauer Virgil szakmai levelezésének fennmaradt része mintegy 900 levelet számlál, amelyeket jelenleg a Magyar Építészeti Múzeum őriz. 4 A levelek jelentős részének tartalma feltárja a folyóirat létrejöttét mozgató mechanizmusokat, megismerteti a mai olvasót a lap kulisszatitkaival.

Az anyagból kiderül, hogy Bierbauer korának olyan jelentős alkotóival állt kapcsolatban, mint például Breuer Marcell, Walter Gropius, Le Corbusier, Alvar Aalto, Giuseppe Terragni, J. J. P. Oud és Richard Neutra.

Kapcsolatrendszere elsősorban Európát fedte le, de kiterjedt az Amerikai Egyesült Államokra és Japánra is, amelyet a Tér és Forma tartalma is tükröz. Bierbauer tehát tekintélyes forrásból merített, ugyanakkor saját lapját is eljuttatta külföldi építész kollégáinak és cserekapcsolatai révén lapszerkesztőknek is. A magyar nyelvű folyóirat a többször is közölt idegen nyelvű képaláírásoknak és összefoglalóknak, illetve a fotóknak mint egyetemes „nyelvnek” köszönhetően a külföldi olvasók számára is informatív lehetett. A lap magát Le Corbusier-t is érdekelhette, hiszen Bierbauer Le Corbusier párizsi irodájában történt látogatása kapcsán így emlékezett meg: „Míg Le Corbusier valakivel tárgyal, asztalánál várok.

Azon halomban feküsznek nyomtatványok, könyvek, folyóiratok. Egy japáni avantgardista lap alól a magam lapja, a Tér és Forma kandikál ki.” 5 Kapcsolatrendszere, olvasottsága és utazásai révén Bierbauer rendkívüli mennyiségű információnak volt a birtokában, s ennek jelentős hányadát alkotta a képi információ, amelynek fő médiuma az építészeti fotográfia volt. Szerkesztői tevékenysége során óriási képanyag ment át a kezén, amelynek jó része, illetve az abból válogatott anyag megjelent a

utóirat // post scriptum

74

Bánó Ernő: A kelenföldi erőmű vezénylőterme, Budapest, 1931 (építész: Bierbauer Virgil, 1927–31). Forrás: Magyar Építészeti Múzeum. A verzón lévő Bierbauer Virgiltől származó francia nyelvű felirat a fotó egy lehetséges francia publikálására utalhat.

Seidner Zoltán: Társasház a Pasaréti úton, Budapest, 1936–37 (építész: Molnár Farkas, 1936). Forrás: Magyar Építészeti Múzeum. A verzón Seidner Zoltán mint fényképész, Molnár Farkas mint építészmérnök és a Tér és Forma mint Lapkiadó Kft. pecsétje látható.

Tér és Formában. A levelekből azonban kiderül, hogy a feladók többsége visszakérte az elküldött fényképeket. Egy adott nagyítás sorozat így szerte a világba eljuthatott és több szerkesztőség kezén is átmehetett.

De éppen emiatt sajnos Bierbauer hagyatékában nem maradtak fenn ezek az építészeti felvételek.

vagy egy lakás vérbeli modernisták által szégyellnivalónak minősített tradicionális használati tárgyai. Az utómunkálatok megléte tehát hozzájárul az adott felvétel jelentésrétegeinek és információtartalmának a gazdagságához, illetve ebből adódóan történeti relevanciájának erősödéséhez.

A két világháború közötti időszak építészeti fotósai sok esetben névtelenek maradtak képeik publikálása során, s a fotók terjedését is sokkal inkább építészek mozgatták, mintsem a fotográfusok. 6 Bierbauer szakmai levelezésében is mindössze egy fotós került említésre: a holland Cornelis Albertus Deul, akinek neve Bierbauer Willem Marinus Dudokkal folytatott levelezésében tűnik fel. 7 Bierbauer számára Dudok volt az elsődleges forrás, akivel először kapcsolatba lépett, s Dudok csak azért ajánlotta maga helyett forrásként Deult, mert annyi képkérés érkezett be hozzá, hogy épp nem volt nála egyetlen nagyítás sem, amit el tudott volna küldeni Bierbauernek. Ennek ellenére, vagy talán épp emiatt, a fotográfusok gyakran ellátták szárazpecsétjükkel vagy a képek verzójára nyomott pecsétjükkel a lenagyított felvételeket. Ezek a verzók gyakran egészültek ki a fényképek terjedését sok esetben maguk kontrolláló építészek pecsétjeivel, ezzel is megerősítve szerzőségüket és megbízói szerepüket.

A fotók verzója ezeken túl figyelemre méltó írott emlékeket is megőrizhetett. Ezeknek egy része az adott kép – akár korabeli, akár későbbi – publikálásához kapcsolható instrukció vagy egyéb jelölés, de még érdemibb esetben a kép által bejárt út valamelyik állomásához köthető írás.

Ez lehet egy lapkiadó pecsétje vagy a fényképet mintegy levélként feladó építész üzenete kollégájának, amelyből levezethető kapcsolati hálójuk szerkezete és dinamikája. Ilyen példákat találhatunk többek között Bier-

Az építészeti fotó mint információ Bierbauer Virgil szerkesztőként figyelemreméltó képmennyiséggel dolgozott, amelynek során élt a szelekció, a rendezés és a képszerkesztés különféle eszközeivel. Amatőrként és főleg utazóként maga is készített fényképeket, amelyeket olykor a Tér és Formában is publikált. A lapot azonban zömében művész-, illetve kifejezetten építészeti fényképezésre szakosodott fotósok felvételeivel illusztrálta, amelyeket jelentős részben építész kollégái közvetítésével szerzett be. A Tér és Formában meghatározó szerepet töltöttek be az építészeti fotók, s mint vizuális elemek nem csak a szöveges tartalmak kiegészítőiként, hanem önálló információs tartalomként funkcionáltak. A fényképeken rögzített épületeken, azok különböző nézetein és részletein, valamint a fotográfiai látásmód visszatükröződésén túl azonban a fotó mint tárgy is hordozhat információkat.

A korabeli nagyításokon megőrződött utómunkálatok, a retus és a vágás, illetve a vágásra vonatkozó instrukciók esetenként több vagy kevesebb bizonyossággal konkrét publikációkhoz is hozzárendelhetők.

A retusnak és a vágásnak is az volt a célja, hogy bizonyos képi elemeket kiemeljen vagy elfedjen, de az ábrázolt épület vagy enteriőr olyan alapvető tulajdonságait is negligálhatta, mint egy adott ház épített környezete

régi-új magyar építőművészet

75

képességeit tükrözik, ugyanakkor többletinformációval is gazdagítják a képet. A korszak legfoglalkoztatottabb építészeti fotósai mind képesek voltak ilyen információgazdag és művészi szempontból is kiváló képek készítésére. Bár nevük nem mindig került megjelölésre, de a Tér és Formában is megjelentek a ma már a fotótörténetben is számon tartott neves fotográfusok képei: Pécsi József, Máté Olga, Haár Ferenc, Escher Károly, Bánó Ernő, Seidner Zoltán és Kozelka Tivadar, vagy olyan külföldi alkotók, mint Lucia Moholy, Sasha Stone, Francis Rowland Yerbury, Dell & Wainwright, Jan Kamman, a magyar származású Éva Besnyő, Mario Crimella és az Atelier de Sandalo építészeti felvételei.

Az építészeti fotó és annak története tehát olyan elméleti rendszerben írható le, ahol az építész és a fotós szempontjai a média mint közvetítő, az információ mint tartalom és a kapcsolati hálók mint közeg keretében kerülnek értelmezésre.

Carl Weidemeyer építész levele Bierbauer Virgilnek (kelt 1935. október 6-án). Forrás: Magyar Építészeti Múzeum.

A levélben Weidemeyer legutolsó munkájára utal, ami a levél túloldalán lévő fotón látható (Villa Chiara, Ascona, 1935).

bauer Virgil és Molnár Farkas Magyar Építészeti Múzeumban őrzött hagyatékában is olyan feladókkal, mint Carl Weidemeyer (Bierbauer esetében), Bohuslav Fuchs és Agnoldomenico Pica (Molnár esetében).

A fotográfus mint az információtartalom záloga Az építészek és lapszerkesztők dominanciájával együtt mégis a fotós volt az, aki magát a képet mint az adott épület reprezentációját megalkotta.

Az építészek elismerték és használták a fotográfiában rejlő potenciált, mégis, az építészettörténet legnagyobb nevei között is voltak olyanok, akik szkeptikusak voltak a fotóval szemben. Walter Gropius például a tér érzékeltetése szempontjából inadekvátnak tartotta a fotográfiát. A megoldást valamelyest a hosszú fotósorozatokban látta, hiszen több nézet rögzítése véleménye szerint a fotó kétdimenziósságából fakadó hátrányokat kompenzálhatta.8 Az építészeti fotográfiáról saját jogán a korszakban igen kevés számú írás született. E kevesek egyike Wilhelm Lotznak a német Die Form című folyóiratban 1929-ben megjelent cikke, amelyben az építészeti fényképezés két lehetséges módját elemezte. 9 Ezek fotósorozatok révén filmszerű leképezését adják egy adott épületnek: az egyik az épület egy adott pontból való egyirányú közelítése, a másik az épület körbejárása. Utóbbi elterjedtebb volt a korszak építészeti fényképezésében, s a sorozatokat gyakran részletfotókkal is kiegészítették.

A nézőpontok, illetve sorozatuk megválasztásán túl sok múlt a nap járásából adódó fény-árnyék játék kihasználásán, a kompozíció dinamizálásán, a képkivágásból adódó hangsúlyeltolásokon, valamint az esetleges staffázsalakok szerepeltetésén. Ezek a fotós mint rendező

xvIi. évfolyam / 95. szám

___________ 1 Az építészeti fotográfia jeles kutatói közé tartozik Beatriz Colomina, Robert Elwall, Valeria Carullo, Iñaki Bergera és Claire Zimmerman, illetve Magyarországon Cs. Plank Ibolya, aki szerzője és szerkesztője volt az úttörő Fény és Forma című kötetnek (Cs. Plank Ibolya – Hajdú Virág – Ritoók Pál: Fény és Forma: Modern építészet és fotó 1927–1950 / Light and Form: Modern Architecture and Photography 1927–1950. Budapest: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, 2003. Második, átdolgozott kiadás, Budapest: Vince Kiadó, 2010).

2 A Tér és Forma először a Vállalkozók Lapja mellékleteként jelent meg 1926-ban, majd 1928-tól kezdve önállóan. Bierbauer Virgil 1942-ig szerkesztette a folyóiratot, amikor a katonai szolgálatra behívott Bierbauer helyett egy szerkesztőbizottság élén Fischer József vette át a lap irányítását.

3 A szerkesztő [Bierbauer Virgil]: A revízió revíziója. Tér és Forma 8 (1935), 6. sz., 161.

4 A szerző Bierbauer Virgil szakmai levelezésének feldolgozását a Nemzeti Kulturális Alap alkotói támogatásával végezte el (2015–16, pályázati azonosító: 101102/00444). A kutatás alapján megjelent: Sebestyén, Ágnes Anna: Strategy and Agency in Architectural Photographs: Imaging Strategies that Shaped an Architectural Magazine in Interwar Hungary. In: Inter Photo Arch, Congreso Internacional, inter-fotografía y arquitectura: interpretaciones; Inter Photo Arch, International Conference, inter-photography and architecture: interpretations, szerkesztette Rubén A. Alcolea – Jorge Tárrago Mingo. Pamplona: Universidad de Navarra, 2016, 178–189.

5 Bierbauer Virgil: Utazás Budapest körül II. Magyar Művészet 6 (1930), 1. sz., 20.

6 Walter Gropius például a sajátjaiként kezelte a – nagyrészt az általa tervezett dessaui Bauhaus épületéről – Lucia Moholy által készített felvételeket, amelyeket gyakran a fényképésznő tudta nélkül közölt nevének megjelölése nélkül. Ld. Schuldenfrei, Robin: Images in Exile: Lucia Moholy’s Bauhaus Negatives and the Construction of the Bauhaus Legacy. History of Photography 37 (2013), 2. sz., 182–203. Antoine Baudin az Alberto Sartoris gyűjtemény kapcsán ír a kor fotósainak szerzőségéről, illetve szerzői jogaik negligálásáról, ld. Baudin, Antoine: From Collection to Encyclopedia: Issues and Milestones of an Exemplary Undertaking. In: Baudin, Antoine (ed.): Photography, Modern Architecture and Design: The Alberto Sartoris Collection – Objects from the Vitra Design Museum. Lausanne: Ecole Polytechnique Fédérale de Lausanne Press in collaboration with the Vitra Design Museum, 2005, 16–45, különös tekintettel a „The Tomb of the Unknown Photographer” című alfejezetre, 25–28.

7 Willem Marinus Dudok két levele Bierbauer Virgilnek, 1928. július 19. (no. D 24) és 1931. július 22. (no. D 25), Bierbauer Virgil hagyatéka, Magyar Építészeti Múzeum 8 Zimmerman, Claire: Photographic Architecture in the Twentieth Century. Minneapolis– London: University of Minnesota Press, 2014, 170.

9 Lotz, Wilhelm: Architekturfotos. Die Form 4 (1929), 3. sz., 69–70.

Informative Image Architectural Photo as a Visual Tool for Information Flow in the Architecture of the Interwar Period From the very beginning, the documentation and mediation of visual information about individual buildings and the man-made environment has always been an important component of architectural photography. Architectural photography has been a significant means of both personal communication amongst architects, as well as architects and the public since the latter half of the 19th century. Architectural photographs published in large quantities in architectural periodicals, other publications and exhibitions entered public communication and were circulated as such, whilst today they are widely available and accessible primarily and most efficiently via internet-based platforms.

Since the early 20th century on, thanks to the most recent developments in printing technology, architectural photos are spread and distributed with an unprecedented speed, especially via professional journals. However, our contemporaries have already pinpointed another significant aspect: architectural photography has evolved into a self-evident components in architectural mediation, whilst far from being a perfect equivalent of the translated reality.

utóirat // post scriptum

76

Közvetlen élmény Képalkotás a közösségek építészetéről (részlet)1 szöveg text:

Somogyi Krisztina

Az építészeti fotó az egyik leghatékonyabb és legjellemzőbb eszköz ma az építészet közreadásában, az egyes alkotások megismertetésében, általában az építészettel kapcsolatos gondolatok érzékeltetésében.

A képek szerepe a kortárs kultúrában megnövekedett, a publikációk jelentős többsége már nem verbális, hanem vizuális. Az építészeti fotográfiára ezért közlésként érdemes tekinteni, ennek érdekében fontos lenne tudatos, kritikai attitűddel meghozott döntést hozni mind a fotózandó témáról, mind a fényképezés hogyanjáról (képkivágás, nézőpont...), mind a közreadás egészéről. (...)

Hogyan nézünk fotókat ma, egy olyan időszakban, amikor átlagosan napi négy órát töltünk intenzív impulzusokat adó képernyők előtt?

A vizuális kultúra jelentős mértékben változott, amióta Niépce Kilátás a dolgozószobából című, legkorábbi fennmaradt képe elkészült 1827 körül. A 19. század közepének világa jelentősen eltért a maitól, abban a meghatározó élményt a természet, az emberek és a lassan alakuló épített környezet adta. A fotó is lassú műfaj volt: az első képek hosszú expozíciós idővel készültek, a kihívás pont a bemozdulásmentes helyzet létrehozása volt. Az a kor lassabb volt tehát, bőven hagyva időt a nézelődésre, vizsgálódásra és elmélázásra is akár. Ehhez képest a 20. század utolsó harmadára a képi impulzusok jelentős többsége mesterséges forrásból, agresszíven, valamilyen jól körülhatárolható szándék miatt, kívülről, közlésként támad, mondhatni ránk villan, nem szemlélődés eredményeképp avagy belső képként, saját képzeletünkből emelkedik elő.

A világ megváltozása visszahat magára a látásra. Ma máshogy nézünk és máshogy látunk, mint tettük akár egy évszázaddal ezelőtt. Janáky

István úgy érvel A Vak című írásában, 2 hogy a reneszánszban „jobban láttak” az emberek, ezzel arra utal, hogy a látás nagyobb, totálisabb élmény lehetett számukra. Az általa hivatkozott Benozzo Gozzoli A három királyok vonulása című hatalmas murális alkotását nézve elgondolkodtató, hogy milyen látásélménye lehetett az akkori nézőnek. A firenzei Medici kápolna terében állva a teljes periferikus látómezőt betölti a látvány, amely apró részleteiben gazdagon kidolgozott. A történet a kép hátterétől a középpontig folyamatos intenzitással gomolyog, egy pillantásra bizonyosan nem felfogható. A kompozíció telítettségét pompázatos színek fokozzák. A retina minden egyes receptorát különös inger (izgalom) éri. Összetett történetet látunk, hosszan kell pásztáznunk a figurák között, hogy felfedezzük a viszonyokat. A kép egyértelműen szimbolikus, az értelmezés kulturális tudást igényel, amely az akkori nézőről feltételezhető volt. Hosszú érzékelési idő, hosszú befogadási folyamat egy ilyen kép szemlélése. „Jobban látni” – Janáky gondolatának ebbe az egyetlen szófordulatába kapaszkodnék bele, a látás minőségének különbözőségét emelném ki. Mit jelent ma jobban látni?

Mert a látás aligha igen/nem állapot (látni/nem látni helyzet), hanem spektrumjelenség. Lehet ma is jobban, még jobban és persze rosszabbul látni. És ez nemcsak adottság, hanem – ebben sok tanulmány egyetért – tanult képesség is, azaz fejleszthető. Mintha ez a tény sem lenne benne a köztudatban, gondoljunk csak arra, hogy a látás terén teljesen képzetlen és műveletlen emberek értékítéletét ma képességbeli hiányosságokra hivatkozva nem lehet visszautasítani, figyelmen kívül hagyni.

A tetszik/nem tetszik vitákban ma minden megítélő személy egyenlő.

Janáky felvetését folytatva, a mai képnézési szokásokra fókuszálva: számos jellemző befolyásolja, hogy ma milyenek a képek. Az említett

Válogatás a 2017-es építészeti fotópályázatra érkezett pályamunkákból

Thea Mihu: Gyermeki tér, Kaptár, London, 2017

régi-új magyar építőművészet

Alec Pempek: Néma zaj, Nemzeti Előadóművészeti Központ, Peking, 2017

77

ritmusváltás következtében ma kevesen vannak csak, akik elmélyülten néznének valamit, ezzel szemben nem szokatlan, hogy az észlelési küszöböt éppen csak elérő pillanatokra találkozunk képekkel, így például reklámokkal. A gyors nézési tempóban egészen mások a lehetőségek: az első pillantásra érzékelhető hatás és az először megfogalmazott jelentések a fontosak. Az azonnali reakció az érvényes. Az építészeti fotó ebben az általános közegben jelenik meg, gyors és intenzív képfogyasztáshoz szokott nézőket kell megszólítson.

A képek értelmezhetősége kapcsán fontos tény az is, hogy a kultúra heterogénné vált, így kevés olyan kulturális jelenség van, amelynek értelmezése pontosan kiszámítható, ami magabiztos jelentésekkel büszkélkedhet. A szimbolikus és összetett jelentéstartalmak helyett a jól dekódolható, egyszerű üzeneteké az elsőbbség. Gond az is, hogy a képi zajban nehéz felhívni a figyelmet egy-egy képre, másfelől az is kérdés, hogy milyen képnek van egyáltalán emlékezeti értéke. Az építészet és más kulturális témák számára mindez komoly kihívás: nehéz vetélkedni a reklámok egyszerű üzenetével, az intenzív felvillanásokkal és az alapvető ösztönökre ható látványokkal.

Nem könnyű kapcsolatot találni az ilyen képekhez szokott nézőkkel.

Az építészeti fotónak azonban komoly feladata van: rá kell irányítsa a figyelmet az építészeti minőségre, láttatnia kell az épített világ értékeit és a létrehozók szándékait. A hétköznapokban ugyanis a környezet – ambiens természete okán – csak ritkán tudatosul, sokkal jellemzőbb, hogy láthatatlan közegként létezik az emberek számára. A kérdés tehát az, hogy milyen építészeti fotóval lehet a néző tekintetét az érdeklődés felkeltéséhez szükséges időre odavonzani. Ha felidézem legerősebb élményeimet, azok nem a hagyományos építészeti fotográfia tájékáról valók. A Sugimoto Architecture sorozata, Martin Parr 4 banalitás sorozatai, Czigány Ákos 5 belvárosi udvarokban fényképezett égi tájai és egy-egy építész saját fotója maradtak meg a legintenzívebben, közvetlen élményként bennem. Ezek a képek inkább érzékeltetnek, mint ábrázolnak, inkább sajátos nyelven fogalmaznak, mintsem a láttatott téma irányába transzparensek. Erőteljesek, szubjektív nézőpontot sugallnak: olyan kitüntetett szellemi origót, ahonnan erőteljesen valamilyennek látszik a bemutatott valóság. Még a szenvtelenség is lehet erős vizuális állítás, ábrázolásmód – Martin Parr erre kiváló példa.

De ha az autonóm fotográfia, az erős és önálló képek hatása és emlékezeti értéke nagyobb, jelenti-e ez egyben azt is, hogy ezek a képek alkalmasabbak az épületek kiállításon való megjelenítésére? Hasznosabbak-e az ilyen alkotói képek az épületek érzékeltetésére, mint a szokásosan közreadott építészeti fotók? Avagy éppen ellenkezőleg, ezek a képek nem is az épületekről szólnak, hanem önálló állítások, tehát nem építészeti reprezentációk? A műalkotás igényű fotográfia legnagyobb erejét a néző különleges (látás)élményében ragadnám meg. Ennek azért tulajdonítok fontosságot, mert az építészetről való közbeszéd kialakulásának elsődleges feltétele, hogy egyáltalán váljon érdekessé, látottá a szóban forgó épület. Mint jeleztem, ez egyáltalán nem természetes adottság: az építészet, különösen a kortárs építészet a laikus közönség számára jellemzően láthatatlan marad. (...) ___________ 1 A szöveg a Középületek közvetlen közelségben című, 2017-ben a BME Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszéke által kiadott kötetben megjelent tanulmány részlete, a szerző engedélyével közöljük.

2 Janáky I.: A Vak. In: Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon.Terc, Budapest 2004.

3 Sugimoto Hiroshi: <http://www.sugimotohiroshi.com/architecture.html> [megtekintve: 2017. 03. 20.]

4 Martin Parr: például Home, Sweet Home 1974, <http://www.martinparr.com/archive/ exhibitions/exhibition-2>, Parking Spaces 2008, <http://www.martinparr.com/archive/ exhibitions/a8-parking-spaces/> vagy a Boring Postcards 1999 5 <http://www.martinparr.com/books/books-edited-by-mp/> [megtekintve: 2017. 03. 20.]

Czigány Ákos: Egek sorozat 2010–2013.

Direct Experience Forming an Image about the Architecture of Communities Architectural photography has a serious function: it has to draw attention to architectural quality, and present the qualities of architecture as well as the intentions of its makers. In everyday life we are hardly ever aware of the environment because of its ambient nature. It is more typical that it exists as a medium invisible for human beings. The question then is what kind of architectural photo has the potentials to draw and keep observers’ attentions for as long as it is needed? The study below surveys this issue.

Paul Mayer: Magasles, Németország, 2015

xvIi. évfolyam / 95. szám

Csortos Szabó Sándor: Eltűnő emlékek, Budapest, 2014

utóirat // post scriptum

78

Klösz Györgytől a Szépművészeti Múzeumig szöveg text:

Az építészeti fotó, mint bármelyik olyan alkalmazott fotográfiai műfaj, mely megrendelői igényeket is kiszolgál, művészeti megítélésében kettős. Egyrészt a megbízói elvárások megléte azt sugallja a befogadónak, hogy ebben az esetben nem egyéni invenció alapján történt a fénykép elkészítése, hanem az alkotónak egy olyan szakmai „protokollon” kellett szisztematikusan haladnia, amely egyúttal gúzsba is köti. Az építészeti fotográfia és többek között a színházi fotográfus munkája, vagy éppen a reklámképeket készítő szakember képei között ebben az értelemben nincs számottevő különbség, mindannyiuknak elsősorban a megrendelői igényeket kell figyelembe venniük.

Ugyanakkor rendre felbukkannak azok a fotók, amelyek nem csupán ez a szemléletet érzékeltetik. Mi különbözteti meg Martin Munkácsi két világháború közti reklámfotóit a többi reklámképtől? Miért tekintünk ma az egyikre úgy, hogy a fotóművészet része, míg a másik egy korrekt iparos munka? Vagy térben és időben máshol, később, Lucien Hervé építészeti fotográfiái csak azért lettek világhírűek, mert a rajtuk látható épületeket Le Corbusier tervezte, vagy kell lennie valami másnak is, ami megkülönbözteti azokat a többi képtől? Például Klösz György alkotásaitól, amelyek nélkül nehezebben tudnánk elképzelni az első világháború előtti budapesti városképet. Az ő esetében egy kétségtelenül ragyogó szaktudású fotográfusról van szó, aki nem csupán a megrendelői igényeknek megfelelő képeket exponált, hanem egyúttal megalkotta azt a vizuális emlékezetet, amely a budapesti építészetet volt hivatva dokumentálni. És ebben a szándékában megkérdőjelezhetetlen, szakmailag pedig szinte felülmúlhatatlan. Ugyanakkor a fotótörténészek publikációiból is kiderül a véleményük: mindenki igyekszik bemutatni Klösz alkotásait, miközben fotóművészi besorolása elmarad.

Lucien Hervé születésének centenáriumán pedig a Szépművészeti Múzeum rendezett az alkotónak egy művészeti tárlatot. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy hol van az képzeletbeli határ, amelyet a művek által át kell lépni ahhoz, hogy ez utóbbi megtörténjen? Eugène Atget még eddig a képzeletbeli határhoz sem merészkedett el, amikor több ezer felvételen át dokumentálta Párizst, mit sem törődve a perspektíva-korrekcióval

Baki Péter

vagy a Scheimpflug-szabállyal, életműve darabjait mégis képzőművészeti folyóiratokban publikálták a két világháború között, elsősorban Man Ray és Berenice Abbott támogatásával. És hogyan értelmezzük azt a fotográfusi alapállást, melyet Atget képviselt, miszerint a lapokban csak név nélkül volt hajlandó publikálni képeit, mert azok „csak tisztán dokumentumok”?

A művészeti, fotótörténeti kérdésfelvetések között ugyanakkor van egy szemszög, melyből vizsgálva választ kaphatunk a fenti kérdésekre. Ez pedig az, hogy tekinthetünk-e egy reklámképre, színházi fotóra vagy éppen egy épületet ábrázoló fotográfiára úgy, hogy az a megrendelői igényeken túl mégis magában hordozza az egyéni művészi invenciót? Mert Martin Munkácsi a Pesti Napló Képes Műmellékletében vagy a VU-ban, Hervé Le Corbusier kéréseit teljesítve, mind egyéni vizuális világot teremtettek, műveik szemlélete és művészi, műszaki megoldásai rájuk jellemző módon szolgálták mondanivalójukat úgy, hogy mindezekkel párhuzamosan még a megrendelői igényeknek is megfeleltek.

From György Klösz to the Museum of Fine Arts Architectural photos, much in the same way as any of the genres of applied photography that also serve the needs of clients, are ambiguous when it comes to their artistic evaluation. On the one hand, the sheer existence of clients’ expectations suggests to the observer that in this case the photo was not based on individual invention, whilst on the other hand its creator had to systematically follow a professional „protocol” which simultaneously puts constraints on it. However, there tend to be photos appearing from time to time that do not only illustrate this approach. Besides others, Martin Munkácsi or Lucien Hervé has created such a uniquely individual visual world by works of art that convey their messages via their approach as well as artistic and technical solutions in their own characteristic way that simultaneously with this they also perfectly comply with the requirements of their clients.

Válogatás a 2017-es építészeti fotópályázatra érkezett pályamunkákból

Hsu Hao-Long: Fluid építészet, Nemzeti Művészeti Központ, Kaohsiung, Taiwan, 2017

régi-új magyar építőművészet

Ruizhe Liang: Tomba Brion, San Vito d'Altivole, 2017

79

A vágykeltés képei szöveg text:

Gellér Judit

Nézem ezeket a házakat. Néhol még meg sem száradt a téglák között a habarcs, az udvarban még nem nőtt ki a fű, újak a bútorok, még soha egyetlen izzó sem égett ki. Szép. Mégis szinte tapintható egyfajta űr, egyfajta vágy arra, hogy az élet – egy ráérős reggeli, egy hosszú nyári délután, egy sietős hétköznap, a koncentrált munka, egy átmulatott éjszaka –, a használat nyomaival teljenek meg ezek az épületek. Hiányoznak az apró karcok a padlón, a kis kopások az íróasztalon, az emlékek, az idő múlása által felfedezhető jelek.

A divisare.com az interneten legrégebben, 1998 óta működő, Rómából indult, kortárs építészettel foglalkozó weboldal, mely magát a „legigazibb” építészeti atlaszaként hirdeti. A Divisare több mint százezer kortárs építészeti projektet vonultat fel, melyek nem csak az építészek, az épülettípusok, a tervrajzok, az anyagok és elemek, a helyszínek, de a fotográfusok szerint is kereshetők. Az épületeket, a homlokzatokat, a környezetet, a belső tereket fényképek sora által ismerjük meg, s talán épp ezért állíthatjuk, hogy ez az online építészeti vademecum nem is működne fotók nélkül.

A fotográfia diverz mivoltában az építészeti fotó önálló műfajnak tekinthető. Megvalósítása precíz mesterségbeli tudást, a technika, a perspektíva, az időpont helyes megválasztását kívánja meg a fotográfustól, a képek pedig nem csak online felületeken, de nyomtatott formában, például illusztris építészeti albumokban is megjelenhetnek. S ekkor már szinte evidens, hogy felmerül a kérdés: tud-e egy ilyen terület a kortárs (fotó)művészet része lenni?

A fotográfiát – egy analógiával élve – felfoghatjuk úgy is, mint a nyelvet vagy az írást, mellyel bevásárló cédulát éppúgy írhatunk, mint nagyregényt vagy disszertációt. Miként lenne hát eldönthető a kérdés, hogy mit tekintünk a (fotó)művészet részének, s mit nem? A kérdés megválaszolásához két filozófiai érvelést, Arthur C. Danto és George Dickie vitáját, illetve Vilém Flusser értekezésének egyes pontjait érdemes megismerni. „Ahhoz, hogy valamit művészetnek lássunk, szükség van valamire, amit a szem nem képes felfedezni: a művészetelmélet környezetére, a művészettörténet ismeretére: egy művészetvilágra.” 1 – írja Danto Művészetvilág című, 1964-es esszéjében. A tézisek szerint a modern művészet kezdetei óta a műtárgyakat sokszor nagyon nehéz megkülönböztetni más, akár hétköznapi tárgyaktól, ezért a befogadó sok esetben nem is tudja, hogy művészettel találkozik, egészen addig, míg a művészetelmélet fel nem világosítja erről. Danto itt amellett érvel, hogy a művészetelmélet (vagyis a művészet intézményrendszere) az, ami nem csak segít felismerni a műalkotásokat, de teszi lehetővé a művészetet általában.

A tanulmány évtizedekig tartó hosszas viták, egymásra reflektáló cikkek és könyvek kiindulópontjává vált. George Dickie Az Új Intézményi Művészetelmélet 2 című írásában például amellett érvel, hogy bármely, ember által létrehozott tárgy (artefaktum) műalkotássá válhat a művészet intézményi keretei között. Ahhoz, hogy egy artefaktum (ebben az esetben egy fénykép) műalkotássá váljon, a művészetvilág elismerése szükséges, vagyis amennyiben egy művészeti intézmény befogadja, akkor az e keretek között fellépő pozíciójából adódóan műalkotássá válik. Mindezzel azonban Danto nem értett egyet. A közhely színeváltozása című, magyarul is megjelent könyvében részletesen kifejti: ahhoz, hogy valami műalkotássá váljon, a művészet intézményrendszerének befogadása

xvIi. évfolyam / 95. szám

Muji Studio: kunyhó, 2017, Tokió, Japán. Fotó: Muji, forrás: divisare.com

Aires Mateus: Lakóház, Ajuda, Portugália. Fotó: Juan Rodriguez, forrás: divisare.com

szükséges ugyan, de nem elégséges feltétel. Érvelése szerint bár minden műalkotás artefaktum, nem minden artefaktum válhat műalkotássá, ha nincs benne az az alkotói intenció (szándék), mely műalkotás létrehozására irányul. Összefoglalva: ahhoz, hogy valamit műalkotásnak tekintsünk, szükséges az alkotói szándék a mű létrehozására, a mű maga, és a művészet intézménye, mely műalkotásként fogadja el a tárgyat (képet).

Egy kortárs (fotográfiai) műalkotás létrehozásához tehát nem csupán a médium, a technika, hanem sok másféle (művészettörténeti, filozófiai, kommunikációs stb.) ismeret is szükséges, majd a létrehozott tárgynak, képnek az intézményrendszer szűrőjén is át kell jutnia.

Vilém Flusser A fotográfia filozófiája 3 című írásában azokat a felületeket, melyeken fényképekkel találkozunk, csatornáknak, fotóterjesztési apparátusoknak nevezi, melyek visszacsatolásra késztetik a társadalom

utóirat // post scriptum

80

Defrost Studio: ImmoRefugee projekt

tagjait. A különböző információs tartalommal, üzenettel rendelkező képek különböző csatornákon keresztül jutnak el hozzánk, befogadókhoz, s ez által a különböző fényképeket aszerint értelmezzük, hogy mily módon találkoztunk velük (például műalkotásnak tekintjük a képeket a múzeum falán). Flusser megfogalmazása szerint: „A fotók felosztása csatornákra tehát semmiképpen sem mechanikus, hanem inkább kodifikáló folyamat: a terjesztés apparátusai a fényképet a befogadása szempontjából döntő jelentéssel itatják át.” Vannak azonban olyan esetek, amikor a médium „csatornát vált”, vagyis egy magazinból egy galériába kerül, egy fotóalbumból egy reklámplakátra és így tovább. Flusser amellett, hogy a művészeti intézményre mint speciális csatornára tekint, és ezzel az intézményi elmélethez csatlakozik, közben rávilágít arra is, hogy ugyannak a fényképnek többféle interpretációs lehetőségével kell és lehet számolnunk.

A két értekezés rávilágít, hogy alapos mérlegelés mellett sem feltétlenül dönthető el, mit és milyen formában, milyen kontextusban tekinthetünk műalkotásnak, a „művészetvilág” részének. Visszatérve például a Divisare atlaszában megjelenő építészeti fényképekre, nem is magát a médiumot, hanem azt kell megvizsgálnunk, hogy milyen szándékkal és milyen célból jöttek létre. Funkciójukat tekintve e képek elsősorban az épületek bemutatását (és eladhatóságát) szolgálják, nem pedig azt, hogy egy művészeti intézményben, múzeumban vagy galériában leljenek otthonra. E képek nélkül az épületek csupán kevesek számára láthatók, e képek nélkül csak az ott lakók számára birtokolhatók, épp ezért e képek a vágy tárgyaivá teszik őket. E képek – bár megalkotásuk és kivitelezésük minősége sokkal magasabb szinten áll – megformáltsága mégis hasonlatos ahhoz, ahogy az ingatlanüzletek prospektusai az adás-vételt kínálják.

Flusser esszéjének egy későbbi részében arról ír, hogy a művészek szabadsága az apparátusok kijátszásában áll. Az olasz művészpáros, Maria Ghetti és Marco Tiberio, vagyis a Defrost Studio épp a vágy-

régi-új magyar építőművészet

keltő ingatlanpiacnak adott fricskát. A többszörösen díjazott ImmoRefugee projekt a Self Publish Be Happy nevű művész- és fotókönyv kiadó gondozásában jelent meg 2016-ban. A füzetszerű vékony könyvecske grafikája és struktúrája egyaránt az ingatlan prospektusok mintájára épített, a kínált ingatlanok azonban nem mindennapi lakóövezetekben helyezkednek el. A franciaországi Calais külvárosában készült képek a menekülttáborokban tákolt viskókat, sátrakat, átmeneti szálláshelyeket mutatják be. A rövid leírások kitérnek az anyaghasználatra, felszereltségre, a környék közlekedési feltételeire, néhol alaprajzokkal is illusztrálják a belső tereket. Az ingatlanmagazinokban látható vágykeltő képek ellentéteként itt nem más látható, mint az életjelek. Törekvések a létminimumért, fáradságos küzdelem az alapvető szükségletek kielégítéséért, üzenetek a Maslow-piramis legalsó szintjéről. S valljuk be, a legkevésbé sem ezeken a helyeken, ezekben a helyzetekben szeretnénk elképzelni a családi ebédeket.

Talán veszélyes vállalkozás két egymástól ennyire eltérő fotó (sorozatot) összevetni, vitázni is lehet vele, mégis e két szélsőséges példa nem csak jól illusztrálja, de sugallhatja is a választ a művészetelméleti felvetésre. Míg a Divisare képeit sokkal inkább egy bizonyos stratégia, az apparátus részeként, addig az ImmoRefugee projektet épp annak kijátszásaként, egyfajta taktikaként értelmezhetjük. A kortárs művészet intézményrendszere – legyen az bármilyen kvalitásos is – nem feltétlenül elégszik meg, s fogadja be a szép képet, a szép dolog képét, hiszen igénye sokkal inkább irányul az apparátust megkérdőjelező kritikai felvetésekre. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a két terület között ne lehetnének átjárások vagy átfedések. ___________ 1 Danto, Arthur C.: The Artworld. In. The Journal of Philosophy, 1964., 61: 571-584. pp.

2 Dickie, George: The New Institutional Theory of Art. In.: Aesthetics and the philosophy of art: the analytic tradition: an anthology, Lamarque – Olsen, New York, 2004., 47-54. pp.

3 Flusser, Vilém: A fotográfia filozófiája. Tartóshullám–Belvedere–ELTE BTK, Budapest, 1990.

Images of Generating Desire Photography in its diverse existence may be rated as an independent genre of architectural photography. Its realization and execution requires precise expertise and professional know-how, it also demands the photographer to choose the appropriate technology, perspectives, timing, whilst the images themselves may not only appear online, but also in printed formats, such as illustrious architectural albums, among others. And now it is almost self-evident that the question will occur: may such a field become a part of contemporary (photo) art?

Photography – to rely upon an analogy – may be interpreted much in the same way as the language or the writing which we may use for making a shopping list or a longish novel or a dissertation as well. How could one decide what we should regard as part of (photo) art or what we should discard from that category?

____

81

szcéna scene

____

Építészet Világnapja a MÉSZ-ben MÉSZ, 2017. 10. 02. ___

szöveg text: fotó photo:

___

Götz Eszter pálinkás Edit

Az UIA, az Építészek Nemzetközi Szövetsége 1998-ban nyilvánította október első hétfőjét az Építészek Világnapjává, hogy ezzel is felhívja a figyelmet az ember környezetét meghatározó módon alakító építészetre. Az idei világnapot a MÉSZ számos programmal ünnepelte az Építészek Házában.

Délelőtt a Kós Károly-teremben ünnepi köszöntők nyitották az események sorát, melyeken Krizsán András DLA, a Magyar Építőművészek Szövetsége elnöke, dr. Hajnóczi Péter, a Magyar Építész Kamara elnöke és Csapó Balázs, a Budapesti Építész Kamara elnöke beszélt az építészet 21. századi helyéről és feladatairól. Ezután – több éves hagyományt követve – az Év Háza pályázat eredményhirdetésére került sor, melyet a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Építész Kamara, a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Városfejlesztők Országos Szervezete Egyesület által az év legjobbnak ítélt családi házainak építészei kaptak kitüntetést. 2017-ben a pályázat fődíját Dénes

Az Év háza pályázat nyertesei és a zsűri tagjai

György építész vehette át a tervei alapján Balatonhenyén felújított lakóépületért. „A tervező tisztelettel kezeli az épített örökség értékeit, de a kötöttségeken belül merészen alakítja a mai kor igényeinek megfelelően az épületet, megteremtve ezzel a régi és az új egyensúlyát. Homlokzatképzése, a belső terek alakítása és berendezése példaértékű, kiváló példája a megtartva megújítás gondolatiságának” – mondta méltató beszédében Dévényi Sándor DLA, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, a zsűri elnöke. A fődíj mellett öt különdíjat ajánlottak fel a támogatók, valamint a díj főtámogatója, a Baumit.

A díjátadó ünnepség után Krizsán András, a MÉSZ elnöke sajtófogadást tartott, melyen az UIA szeptemberben megrendezett szöuli világkonferenciájának tapasztalatairól beszélt, illetve a 21. századi építészetről és a MÉSZnek a széles közönség irányában vállalt kommunikációs feladatairól.

Délután a Kós-teremben – ahol az idén 140 éve született Medgyaszay Istvánra emlékező kiállítás volt látható – levetítették Zajti Gábor Az építészet Bartókja című, Medgyaszayról készült dokumentumfilmjét, majd ünnepélyes keretek között került sor a MÉK–MÉSZ Diplomadíj 2017 pályázat eredményhirdetésére, illetve a díjak átadására, a fiatal tehetségek méltatására. Ezután az idősebb generáció elismerésére került sor: Krizsán András a MÉSZ – és az újabb nem-

zedékek nevében – átadta a MÉSZ által alapított Magyar Építészetért érdemérmet az idei díjazottnak, Zalaváry Lajos építésznek – az idős mester távollétében családtagjai vették át az érmet. Zoboki Gábor laudációja személyes élményekkel idézte meg Zalaváry Lajos építészeti és emberi habitusát, kivételes műveltségét és azt a szakmai örökséget, melyet ifjabb kollégáinak továbbadott.

A nap igazi nemzetközi szenzációval zárult: Nigel Dancey, a Foster + Partners vezetőtervezője vetítéses előadásban mutatta be a Kopaszi-gátra tervezett magasház látványtervi koncepcióját. Ezt követően kötetlen baráti, szakmai beszélgetésre invitálta a MÉSZ a jelenlévőket.

World Day of Architecture in MÉSZ October 2nd, 2017 The UIA, that is the International Association of Architects proclaimed the first Monday of October to be the World Day of Architects to draw attention to architecture which has the potentials to modify the environment of people in a formative way. MÉSZ, the Association of Hungarian Architects celebrated this year’s World Day with a variety of programmes held in the Architects’ House.

Zoboki Gábor és Zalaváry Lajos fia, dr. Zalaváry István a Magyar Építészetért érdemérem átadásán

szcéna // scene

Az Év Háza 2017 díjazottjai és zsűrije. Fotó: Pálinkás Edit

2017 / 05

82

A szabadság hídja – Új horizontok a városban A 16. Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjának nyertes pályaműve ___ kurátorok curators: Oravecz Júlia, Tornyánszki Éva, Göttler Anna ___

2018. május 26. és november 25. között rendezik meg a 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálét. A kiállítás főkurátorai Yvonne Farrell és Shelley McNamara építészek, akik Freespace címmel hirdették meg a Biennále központi programját. A magyar kiállítás 2017. június 8-án kiírt pályázatára ös�szesen 9 pályamű érkezett. A szakmai zsűri Oravecz Júlia, Tornyánszki Éva és Göttler Anna A szabadság hídja – Új horizontok a városban című pályázatának megvalósítása mellett döntött.

Részletek a pályázati koncepcióból: „Míg egyesek szerint Budapest legvagányabb találka és közösségi tere, mások a városfejlesztés jövőjét feszegető jó gyakorlatként tekintenek rá. Alig akad ember a fővárosban, akinek a figyelmét ne ragadta volna meg a Szabadság híd két éve kezdődött spontán közösségi hasznosítása. Az 1896-ban átadott, magyar építészek által tervezett harmadik Duna-híd az elmúlt évek egyik legelőremutatóbb, univerzális – mégis jellegzetesen budapesti – urbanisztikai történetét meséli el. A kezdetek 2016 nyarára nyúlnak vissza, amikor felújítási munkálatok miatt Budapest Főváros lezárta a Szabadság hidat. A tömegközlekedés és az autóforgalom megszűnésével Budapest lakói

régi-új magyar építőművészet

eleinte bátortalanul, majd egyre innovatívabb módon vették használatba az új közteret.

A Város és Folyó csapata 2017 nyarára elérte, hogy a Főváros engedélyt adjon a híd négy hétvégére történő lezárására, így a #szabihíd története folytatódhatott. A Szabadság híd kísérleti helyszínné vált. Minden egyes elfoglalható négyzetméter spontán közösségi eseményeket ösztönzött – a hajnali jógától, az akusztikus koncerteken át a mindennapos piknikekig. Ezek a használatok egy régóta áhított budapesti gyaloghíd vízióját és egy, a két partot összekötő köztér lehetőségét vetítették előre.

A magyar urbanisztikai párbeszéd a fenoménre ’Szabadság híd jelenségként’ kezdett hivatkozni, a médiában megjelenő tudósítások pedig par excellence közösségi térré és élménnyé avatták a “Szabihidat”. (…) A Velencei Biennáléra tervezett projekt nem csak a nemzetközi urbanisztikai diskurzus részévé teheti a Szabadság híd jelenséget, de a folyamatban lévő budapesti történésekhez is szervesen kapcsolódik, a kialakult dialógust életben tartja, új horizontokat nyit, és több ponton reflektál a Biennálé főkurátori témájára.”

A Kultúrgorilla és a Studio Nomad által közösen jegyzett projekt arra kíván rámutatni, hogy egy városban érdemes odafigyelni az alulról jövő spontán kezdeményezésekre.

A pályázók szerint a civil aktivitások és akciók frissességet, természetességet hozhatnak egy metropolisz életébe, az elindult folyamat proaktív továbbgondolása pedig segítheti az urbanisztikai problémák megoldásáról való gondolkodást.

Liberty Bridge – New Urban Horizons 16th International Architecture Exhibition, Venice, competition for Hungarian exhibition “Liberty Bridge new urban horizons” is the name of the progressive project that’s set to turn heads during the 16th International Architecture Exhibition happening from May 26th through November 25th in Venice. Demonstrating an urban community event (when the bridge became a scene for impromptu summertime gatherings with cool crowds flooding the emerald-hued monument while it was closed to car traffic for three months in 2016, and then again during designated weekend days in 2017 with the help of the local Valyo “City and River Association”, the intriguing installation will evoke liberating metropolitan moments and serve as a stirring lookout space while providing fresh perspectives to visitors at the Venice Biennale’s Hungarian pavilion.

Soul of Seoul

83

Az UIA Kongresszusa és XXVII. közgyűlése

___ szöveg text: Krizsán András, Mikó László ___

A világ építész szakemberei számára elsődleges szakmai fórumnak számító UIA Kongres�szus idei házigazdája Szöul volt, a szójátékon alapuló „Soul of City” jelmondattal. A háromévente megrendezésre kerülő rangos nemzetközi találkozót plenáris és szekcióülésekkel, vitafórumokkal, sztárépítészek előadásaival a COEX Rendezvényközpontban tartották, számos innovatív építészeti technikát és technológiát bemutatva a látogatóknak. A konferencia ideje alatt megrendezésre kerültek különböző, nyilvános tájékoztató programok, kerekasztal beszélgetések, szemináriumok, workshopok, akadémiai illetve tudományos előadások, építészhallgatók által szervezett események.

A rangos találkozón meghívott előadó volt mások között Dominique Perrault, a Francia Nemzeti Könyvtár tervezője; Billie Tsien és Tod Williams, az Amerikai Népművészeti Múzeum tervezői; David Leatherbarrow, a pennsylvaniai egyetem professzora, valamint Kengo Kuma, a 2020-as tokiói olimpiai játékok fő stadionjának tervezője. Előadást tartott Patrick Schumacher Zaha Hadid örökségéről, H-Sang Seung és Toyo Ito, aki Szöulban elnyerte az UIA aranyérmét is. A 47 országból regisztrált jelöltek közül szeptember 6-án, ünnepélyes keretek között az UIA szakmai zsűri-

szcéna // scene

fotó photo:

Krizsán András

je további díjakat is átadott. Auguste Perretdíjat kapott Nikolay Shumakov (Oroszország), Sir Robert Matthew-díjat Carin Smuts (ÚjZéland), Jean Tschumi-díjat Asraf M. Salama (Egyiptom) és Vassilis Sgoutas-díjat Hoang Thuc Hao (Vietnam).

A kongresszussal párhuzamosan 20 000 kiállítóval és több, mint 30 000 érdeklődővel szakmai kiállításokat is bemutattak, ahol építőanyag gyártók, szakkönyvkiadók, tagországok és régiók, valamint az UIA Kongresszus rendezésére kandidáló városok mutatkoztak be. Hazánk a II. Régió kiállításán a Kossuth téri Parlamenti Látogatóközpont (építész: Tima Zoltán) tablójával szerepelt. A kongresszusra 124 országból érkeztek vendégek és szakemberek, akiknek lehetősége nyílt egymással megosztani a legfrissebb trendeket, jó gyakorlatokat és esettanulmányokat. A konferencia szakmai fókuszpontjában Szöul városa állt.

Az építészet minőségi környezetet teremt a város számára a kultúra, a természet és a jövő aspektusaiból. Ezeket a törekvéseket építette be az UIA kongresszusa 2017-es programjába, amit nyilatkozatban foglaltak össze a résztvevők (Seoul Declaration, lásd www.uia 2017seoul.org/board/board.asp?pLn=Eng.)

A Kongresszust követően került sor az UIA XXVII. Közgyűlésére, melynek helyszíne a Zaha Hadid által tervezett Dongdaemun Design Plaza volt. A közgyűlésen a tagországok delegáltjai vettek részt, a tagszervezetük létszámával arányos szavazati joggal, ennek alapján a jelenlévők összesen mintegy 260 szavazatából négyet a MÉSZ adott.

A közgyűlés első részében a leköszönő vezetőség tagjai tartottak beszámolókat, ezek elfogadása után az UIA szervezeti reformjának kérdéseiről egyeztek meg a képviselők.

Az első, elfogadott javaslat a tagdíj számításának új rendszerére vonatkozott, mely szerint a tagdíjat ne az adott tagország építészeinek száma, hanem a tagszervezet – esetünkben a MÉSZ – tagjainak száma szerint állapítsák meg, egy minimális tagdíj megállapítása mellett.

A második javaslat a három éves kongres�szusi és tisztújítási ciklus két évesre történő módosításáról szólt, melynek elfogadásához a közgyűlés 75%-ának szavazata lett volna szükséges, ám a jelenlévők ezt nem támogatták.

A harmadik javaslat az UIA–UNESCO együttműködésre vonatkozott, miszerint az UNESCO által kezdeményezett „Világ Építészeti Fővárosa” címet az UIA javaslatára adományoznák annak a városnak, ahol az UIA soron

2017 / 05

84

következő kongresszusát tartanák. Ezt a javaslatot a küldöttek nagy többséggel támogatták.

Ezek után került sor az UIA tisztújításra, első lépésként az UIA elnökének megválasztására. A jelöltek Hayder Ali (Szudán), Deniz Incedayi (Törökország) és Thomas Vonier (USA) voltak. A jelöltek bemutatkozása után a közgyűlés csaknem 2/3-os többséggel Thomas Vonier-t választotta meg az UIA elnökének. Thomas Vonier Párizsban és Washington DC-ben tart fenn tervezőirodát, az AIA európai tagozatának alapító elnöke (1994) és jelenleg az AIA elnöke. 2011–2014 között az UIA III. Régió alelnöke, majd 2014–2017 között az UIA főtitkára volt.

Ezek után került sor az UIA főtitkárának és alelnökeinek – akik egyben régióelnökök is – megválasztására. Egyedüli jelöltként Serban Tiganas (Románia) lett az UIA új főtitkára és Fabián Llisterri (Spanyolország) a kincstárnok.

Alelnököknek az alábbi építészeket választotta meg a közgyűlés a 2017-2020 közötti hároméves időszakra: I. Régió: Lorenz Bräker (Svájc) II. Régió: Nikos Fintikakis (Görögország) III. Régió: Roberto Simon (Brazília) IV. Régió: Jong Rhul Hahn (Dél-Korea)

V. Régió: Mohamed Munyanya (Kenya) A Magyarországot is magába foglaló II. Régióban a 4 tanácstagi helyre három jelöltet választottak, Elbay Gasim-Zada (Azerbajdzsán), Istellianna Atanassova (Bulgária) és Jerzy Grochulski (Lengyelország) személyében. A negyedik helyre jelölt Fani Vivali (Görögország) nem volt megválasztható, mert a régió elnöke a görög Nikos Fintikakis lett és ezt az egybeesést az Alapszabály tiltja. A negyedik tanácstagi hely betöltésére, a régió tagországainak javaslata alapján, helyi szavazás eredményeként választanak tisztségviselőt a régió tagországai.

A közgyűlés külön eseménye volt a hat év múlva esedékes következő világtalálkozó helyszínének megválasztása. A megrendezésre öt ország városa aspirált: Antalya (Törökország), Baku (Azerbajdzsán), Kuala Lumpur (Malajzia), Koppenhága (Dánia) és a 2023-ban az UIA megalakulásának éppen 75. évfordulóját ünneplő és helyt adó Lausanne (Svájc).

A kétfordulós, szoros versenyben a XXIX. UIA Kongresszus és Közgyűlés rendezési jogát Koppenhágának ítélte oda a közgyűlés. A következő, XXVIII. Kongresszust és Építész Világtalálkozót 2020-ban Rio de Janeiro rendezi, melynek témája: Építészet a 21. században.

Soul of Seoul The UIA Congress and its XXVIIth General Assembly, Seoul, Korea This year it was Seoul that hosted the Congress of UIA which is the primary international forum for the professionals of architecture today. Its slogan was „Soul of City”, which is a kind of a word pun as well. Taking place every third year, this highly prestigious international meeting includes plenaries, panel discussions, debates and forums, lectures by star architects held in the COEX Events Centre by presenting a large number of innovative architectural technologies and techniques to its visitors. During the conference a variety of public information programmes, round-table discussions, seminars, workshops, academic/scientific lectures, as well as programmes organised by students of architecture were held.

régi-új magyar építőművészet

Pásztor Erika Katalina 1961–2017

_____ BÚCSÚ farewell _____

___

szöveg text:

___

85

Mizsei Anett

2017. október 30. Elhunyt Pásztor Erika Katalina. Felbecsülhetetlen az a veszteség, ami az építészeti médiát, illetve az építész- és mé-

vámos dominika 1963–2017 ___

szöveg text:

___

diaszakmát érte. Szó szerint az: tudjuk, olvashatjuk, hogy 18 évig tanított a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (korábbi Iparművészeti Főiskolán), hogy vezetése alatt akkreditálták a BKF média design szakát, hogy 2000-ben

Götz Eszter

ott volt az Építészfórum.hu megalapításánál Vargha Mihállyal és hogy létrehozta a világon egyedülálló Média Építészeti Díját.

Leírjuk mindezt, de vajon közben sejthetjük-e, valójában hány hallgató, Október 5-én, hosszú betegség után elhunyt

kolléga jutott a környezetében életpályákat eltérítő impulzusokhoz? Foly-

Vámos Dominika. Ötvennégy évesen vitte el

tatta az univerzumteremtést, amit Mihállyal kezdtek, megtalált és felépített

a súlyos, régóta tartó betegség az örökké ka-

újabb és újabb embereket hozzá. Mérhetetlenül bonyolult humán és digitális

maszlánynak tűnő építészt, építészettörténészt,

hálózat épült körülötte, amelynek gyújtópontja, bázisa, megállíthatatlan, fá-

szerkesztőt, egyetemi oktatót. Hiánya pótolha-

radhatatlan fenntartója lett. Kérlelhetetlenül keményen, de briliáns humorral

tatlan a hazai építészeti életben.

kormányozta az Építészfórumot, miközben árnyékként követte örökbefoga-

Állandó és nagy becsben tartott szerzőnk volt. Minden témához úgy került közel, mintha

dott kutyája, Január Lajos, néha vigyázó, néha flegma vagy épp tűnődően emberi sárga szemeivel.

önmagában találta hordozta volna. Rendkívüli

Nornaként fonta az építészeti híradás és tájékoztatás fonalát, az utolsó

tisztasága érzékennyé tette a környezet és az

időkben is csak előre tekintve, távvezérelve azt a közösséget, amit megte-

épület kapcsolatának olyan részleteire is, melyeket rajta kívül talán senki más

remtett Magyarország digitális építészeti napilapja köré. Jól bánt a szálak-

nem tudatosított, de amelyek mégis elementáris hatással vannak a befogadóra.

kal: hiszem, hogy a kapcsolatrendszer fennmarad, ha ő maga finoman el

Lírai, ugyanakkor precíz íráskészsége, rendszerben látó és gondolkodó

is engedte a szövedéket. Amikor megérkezett valahova, nem lehetett nem

egyénisége, kedves humora mellett volt még egy különleges tulajdonsága:

észrevenni. A távozása mindig csendesebb volt – most is az. Hiszem, hogy

pontosan értette az építészet lényegét. Nem lehetett elkápráztatni felszínes

igaza van, a körülötte létrejött szellemi struktúra fenntartó ereje elegendő

bravúrokkal. Bölcsésznek tanult, onnan került az Építészkarra, aztán kutató

lesz; a rendszer magára hagyható. Talán eleget tanultunk már, hogy – ki-ki

és szakíró lett, szerkesztő, filmkészítő. Néhány évig ő szerkesztette a Magyar

a maga helyén, néha botladozva és innentől magunkra utalva, önkritikusan

Építőművészet arc’ című elméleti mellékletét, annak remek tematikus lapszá-

és önreflexíven – de a hálózat részeként egyre nagyobb folytassuk a vele

mait. Kutatásai során Molnár Farkassal, a Mesteriskolával, Rudolf Schwarz-cal

megkezdett közös munkát.

és a 20. század első felének hazai ipari építészetével foglalkozott. Mélyen hitt

Tudást adott és közvetített, miközben ő maga is tudni akart, mindenek-

abban, hogy az építészet humánus, bölcs és alkalmazkodó tevékenység lehet,

felett, mindenről, soha nem nyugvó kíváncsisággal. Ha kérdést tett fel, úgy

egyszerre művészet és szolgálat. Hitt abban, hogy a konfliktusokat fel lehet

várta a választ, hogy éreztük, hatalmas a tét. Ha kellett, kíméletlenül kritikus

oldani. 2016-ban elkészült DLA-értekezését ezekkel a mondatokkal kezdte:

volt, soha nem érte be a középszerrel. Hihetetlen érzékkel volt jelen és do-

„Az építészeti folyóirat szerkesztés – amelyben éveken keresztül volt ré-

kumentálta, rögzítette a pillanatot. Azelőtt felfedezte a low-tech varázsát,

szem –, majd később a dokumentumfilm készítés tapasztalata egy olyan ös-

hogy az a mainstream részévé vált volna. Szenvedélyes vitapartnerként hihe-

vényre irányította rá a figyelmemet, amely meggyőződésem szerint az építészeti

tetlen bátorsággal mert egyet nem érteni. Ha hallgatott, hallgatásában nem

szakmagyakorlással kapcsolatosan felmerülő legnyugtalanítóbb konfliktusok

megalkuvás, hanem dac dolgozott. Dacolt körülményekkel, akadályokkal,

mélyén rejtőzik, alattomosan és igen hatékonyan befolyásolva azok kimenetelét.

nehézségekkel, pillanatra sem megtorpanva.

A szerkesztői, dramaturgiai munkát ugyanis nem elsősorban a végtermék, az

A lassan múló idő nemcsak nekünk hoz majd megbékélést, akiknek az

adott építészeti produktum látványának közzététele, ismertetése vagy kritikája

életében meghatározó alakként volt jelen, és akik most még nem értjük, hogy

képezi, mindenekelőtt a háttérben sorakozó lélektani, szociológiai, filozófiai és

lehet, hogy lesz most, hogy már nem. A veszteség feldolgozásán kívül óriási

egyéb, a konkrét témához csak közvetett módon kapcsolódó tényezők össze-

életmű és vele ugyanakkora felelősség maradt ránk,mindannyiunkra: bitek és

kuszálódott halmazában kell tudni eligazodni (…)

bájtok milliárdjai, anyagtalan matéria, ami egyszerre dokumentációja az el-

Arra a feltételezésre kellett jutnom, hogy a szakmai identitással összefüggő

múlt 18 év hazai szakmai (köz) életének és magának az Építészfórumnak is.

tisztázatlanságok, az elmúlt évtizedek során felhalmozott és átörökített rejtett

indulatok, reflektálatlanság, elbizonytalanodás nehezíti a mai magyar építész-

a közösségi médiában 2017 novemberének első hetében újra összehozta

Erika elment, mégis velünk van – mi sem bizonyítja jobban, mint hogy

társadalom tisztánlátási és döntésképességét, különösen a változó és súlyos

az embereket, és a beszélgetésekben a fájdalom, a düh és az értetlen-

válságokkal terhelt viszonyok közepette…”

ség hangjai mellett egyszerre a humor is újra szikrázni kezdett. Mint azt

A lövészárkok mélyítése helyett az összebékítést, a mélyben húzódó össze-

Bardóczi Sándor kollégánk találóan megjegyezte: „Én arra gondolok, hogy

kapcsoló erőt kereste, és sokoldalú tudással, kivételes intuícióval alátámasztva

[Vargha Mihállyal] már megkezdték a szerkesztőségi értekezletet és mire mi

mutatta fel a lényeget mindenben, amihez nyúlt.

odaérünk, már biztos platformon fog futni az epiteszforum.heaven”.

Nem lesz könnyű nélküle.

BÚCSÚ // farewell

Mindig azt mondta, a kék az igazi női szín. Az ég színe.

2017 / 05

____ terv plan

____

Az Öreg-tó malma Tájlabor és Ökoközpont, Veresegyház MÉSZ-MÉK Diplomadíj 2017 ___ terv concept: Nagy Mercédesz Erika ___

A tervezési terület a veresegyházi Öreg-tó északi partjánál, a tavakat tápláló Sződrákosi-patak kifolyásánál található. Az egykori malom beton gátja és egyik hosszfala a malomkerekek helyével még áll, de rossz állapotú. A malom története során a bal parton faépületként állt, majd az 1930-as években átépítették a jobb partra, beton alapokon, kőből és téglából, amely egészen az 1950-es évekig működött, majd elbontották és csak a mai napig álló falszakasz maradt meg belőle.

Egykor a tó volt malomért, pontosabban az emberért, annak érdekében, hogy a víz energiáját hasznosítva búzából lisztet őröljön.

A mai, technológiailag fejlett világban funkcióját vesztette a malom, másrészt pedig története során a tó folyton csak adott, addig, amíg ez a vízminőségének romlásához vezetett. Így a terv vezérgondolata a malomkerék képzeletbeli visszaforgatása: ahogy eddig a tó volt a malomért, most a malom fog a tóért működni. Ez azt jelenti, hogy teljesen új minőségben, új funkcióval jelenik meg a tóparton. A természetjáráshoz és a tavak körüli 11 állomásos tanösvényhez kapcsolódó új malomépület egy ökoturisz-

régi-új magyar építőművészet

tikai központként a tanösvény 0. állomása.

Az első lépés a vízminőség javulásának elősegítése. Ebben társkonzultációk alkalmával segítségemre volt a Szent István Egyetem Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékének oktatója, Dr. Boromisza Zsombor, valamint a Talajtan és Vízgazdálkodás tanszékvezetője, Dr. Kardos Levente. A konzultációk alkalmával az Öreg-tó úszólápjainak analógiáján működő élővíz-tisztító stégek telepítésének szakmai hátterében nyújtottak segítséget, amely a diplomamunkám koncepciójának alappillére. Ez egy olyan vízi installáció, úszó stég, amely növények betelepítésével tisztítja a tó vizét és ezzel párhuzamosan használható

tömegbe bemutatótér, előadó és oktatótér, labor és kutatószoba kerül. Zárt világ, ami befelé kommunikál, nyitásai is ilyen jellegűek, ahogy anno a sűrűn deszkázott malmok résein beszűrődő fényben úszó lisztpor, itt a szemlélet, a gondolat, a nevelő szándék, ami a belső világban kavarog. A két tömeg közt húzódó fedett-nyitott malomgát tér pedig fogadó- és fogyasztótérként, valamint a malomkerék mechanizmusát szemléltető interaktív térként jelenik meg. A régi malom kerékpárja más szerepben, de újra működni fog. Az egyik alulcsapott kerékként a víz oxigénnel való dúsítását végzi, ami az idelátogatókat bevonva juttatja vissza a vizet a tóba, egy a kerékhez kapcsolódó felvonóval. Ahogy az emberek használatba veszik a súlyuktól lassan süllyedő felvonót, úgy emelkedik meg a vízgyűjtő és emeli vissza a tóba a vizet. A másik kerék felülcsapott kerékként, tengelykapcsolásokkal a régi malom kontúrjában lévő térben a kerék mechanikáját szemlélteti.

A fa épületrész nyitottságát, transzparensnek ható jellegét fa bordás függönyfal rendszer biztosítja, tömör homlokzati részek csak a magok vonalában vannak az északi oldalon, a tó felől pedig lécezett árnyékolók. A vasbeton épületrész burkolata finombeton lapokból a régi deszkázott malmok képét szándékozik tükrözni, nyitásai csak egy-két helyen vannak, ahol azt a belső tér megköveteli.

(Részletek a tervleírásból)

The Mill on the Old Lake Regional Camp and Eco-Centre, Veresegyház MÉSZ-MÉK Diploma Award 2017

vízi színpadként, a tanösvény úszó vízi állomásaként, horgászstégként, pihenőhelyként.

Az újrafogalmazott épület is a gát két partját lakja be. Ahogy egykor a bal parton famalom állt, úgy az új épületrész is fából készül a gát ezen oldalára. A kifolyás jobb partjára a megmaradt beton malomromtól elhúzva egy vasbeton épületrész kerül. A két épületrészt egy fedett-nyitott tér köti össze, ami a malomgátat fedi le, létrehozva ezáltal egy, a tó partján több irányból fogadni képes reprezentatív teret.

A telepítés, tiszteletben tartva a gát helyzetét, egy tető alá szervezve, két eltérő minőségű épületrészként, a gáttól elhúzottan jelenik meg, ahol a kapcsolatot a két épületrész

terv // plan

közötti fedett-nyitott malomgát tér képzi. Az új malomépület funkciója a természetjáráshoz, a környezetvédelemhez, a vízminőség rehabilitációjához kapcsolódóan egy Tájlabor és Ökoturisztikai Központ, melynek két eleméhez a fa és a vasbeton épületrész ad teret.

A fa szerkezetű tömeg egy bakancsos szállóként és tóparti kávézóként működik.

Párhuzamot állítva az egykori malomvilág molnárlakásaival, a könnyed és transzparens faszerkezetű malmok világával, gondolok itt a fűrészmalmokra, ványolókra. Ez az épületrész nyitott, kapcsolatot keres a tó partjával.

A vasbeton épületrész lesz a szilárd bázis, ahogy ezt anyaghasználata is jelzi, ebbe a

The site for design is located near the northern shores of the Old Lake, at the mouth of Sződrákosi spring which feeds the nearby lakes. The dyke of the former mill made of concrete and one of its longitudinal walls with the originalplace of the wheels are still standing, but are in badly deterorating conditions. Throughout its history, the mill had always been a wooden structure on the left bank, but it was rebuilt from stone and brick in the 1930s on the right side on concrete foundations. It was used as late as the 1950s, then they demolished it and as a result it remained only as a section of the wall which is still standing. The chief idea of the design is an imaginary turning back of the wheel main: as it used to be the lake for the sake of the mill, now the mill shall be working for the lake. This means that the structure will appear on the lakeshore with new qualities and functions. The new mill building functions as an ecotourist centre which is also the zero station of the study trail of 11 stages running around the lakes.

2017 / 05

87

88

Budapesti Atlétikai Stadion A tervpályázat eredménye ___

A Kemény Ferenc Program keretében a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja Nonprofit Zrt. 2017 tavaszán pályázatot hirdetett egy hiánypótló fővárosi atlétikai központ létrehozására, amely magában foglal egy központi stadiont, egy fedett csarnokot, valamint szabadtéri edzőpályákat.

A pályaművek átgondoltságát mutatja, hogy a Bíráló Bizottság valamennyi érvényes pályamunkában talált olyan megoldásokat és erényeket, amelyek miatt a megvételére javaslatot tett. A kiíró legfontosabb elvárása volt, hogy a feszes program alapján megépíthető legyen a kompakt és hatékony alapállapot, amely ideiglenes szerkezettel világversenyek befogadására alkalmas nagystadionná átalakítható. Építészet és tömegformálás tekintetében a kiíró határozott elvárása volt, hogy az alapelrendezés építészeti megjelenése, tömege magas esztétikai és műszaki minőséget mutasson, és ne pusztán a bővített állapot alapépítményének hasson, mintegy befejezetlen hatást keltve. A bővített változat tervein a kiíró az ideiglenes szerkezetek, lelátók és létesítmények alkalmazása mellett olyan megoldásokat várt, amelyek erőteljes képi megjelenést biztosítsanak Budapest számára, és méltóképp tükrözik a bennük rendezni tervezett világversenyek jelentőségét. Tekintettel arra, hogy egy világverseny után a kibővített stadion ismét az alapállapotban kerül hasznosításra, a visszaépítés gazdaságossága, költséghatékonysága kiemelt szempontot jelentett a bírálat során. A telepítés szempontrendszerét vizsgálva a Bíráló Bizottság azokat a pályaműveket preferálta, amelyek a környezeti adottságokra is tekintettel, a stadion funkcionális igényeit is ki tudták szolgálni mind az alap-, mind a bővített állapot esetében.

1. díj: Ferencz Marcel DLA, Détári György DLA – Napur Kft. „A pályamű alapállása, hogy a létesítmény az adott helyszínen és a területen adottságként, vagy éppen korlátként létező infrastrukturális környezet tiszteletben tartásával legyen megvalósítható. Emellett kiemelt szempontként tekint

régi-új magyar építőművészet

1. díj: a Napur Kft. pályaműve, építészek: Ferencz Marcel, Détári György

a pályázat legnehezebb kihívásaként értékelhető ideiglenes bővítés megoldására. A terv ennek megfelelően egy nagyon racionális megközelítéssel ad választ mind a telepítés, mind a tömegformálás, mind a bővítés problémáira. (…)

A tömegalakítás hasonló fegyelmezett gondolkozásra vall, szimmetrikusan, azonos magasságú lelátókkal tervezi mind az alap-, mind a bővített állapot nézőterét.

A bővítés megoldása a kiírás szó szerinti megvalósítása – az alapépület vasbeton szerkezetére felépített, kisebb részben előregyártott vasbeton pillér-gerendavázas bővítés, nagyobb

részben bérelhető szerelt acél lelátó rendszer.

A lelátó fedése acélszerkezetű, héjalása transzlucens ponyvaszerkezet. A kiszolgáló szinten a többlet szociális blokkokat erre a célra gyártott, egymás mellé helyezett konténerekkel oldaná meg a tervező. A tetőszerkezet kivételével az ideiglenes bővítmény újra használható elemekre visszabontható. (…) A pályamű egyik pozitív eleme, hogy az élsport célú hasznosítása mellett gondol a tömegsport igényeinek a kielégítésére is, és egy új közösségi teret kialakítva rekreációs futópályát is magába foglal.” (részlet a zsűri értékeléséből)

89

3. díj: a BORD Stúdió pályaműve, építész: Bordás Péter

3. díj: Bordás Péter – BORD Építész Stúdió

2. díj: az Építészkohó Kft. pályaműve, építész: Tarnóczky Tamás Attila

2. díj: Tarnóczky Tamás Attila – Építészkohó Kft. „Az ipari építészettörténetből vett szimbólummal kezdi a tervező a pályamű eszmei megalapozását. A hiperbolikus paraboloid hűtőtornyok szimbolikus és tényleges erejét hozza a stadion szellemi és formai alátámasztására. Talán erőltetett lehet az ipari termelési folyamathoz nélkülözhetetlen és rendkívül erős formaképzésük miatt jelképpé váló hűtőtornyok párhuzamba állítása az atlétika pályán küzdők erőfeszítésével, de az elvitathatatlan, hogy az ennek eredményeként létrehozott forma, részleteivel együtt, magával ragadja a szemlélőt (…) Az erős formai alapvetés meghatározza a stadionképet a 15 ezres alapállapotban, és jó kiindulást teremt a bővített kialakításhoz is. Az épület mindkét állapotban teljes képet mutat, és e tekintetben – figyelembe véve a két állapot közötti szerves egymásra épülést – egyedülálló az összes pályamű közül. Ez a pályázat hozza legjobban azt a töretlen fejlődést, amely egy

terv // plan

két ütemben felépülő stadion esetében mindenképp elvárható volna. (…)

A fő funkciócsoportok rendben megtalálhatók az épületben. Az ilyen jellegű, nagyrészt időszakosan működő épületeknél nagyon fontos szempont, hogy az állandó, egész éves gépészeti háttért igénylő funkciócsoportok, a hőszigetelt terek koncentrálva legyenek elhelyezve az épületben a gazdaságos üzemeltetés miatt. E tekintetben problémás a funkciók szétterítése a küzdőtér teljes kerülete mentén. (…) A stadion megjelenése mind alapállapotban, mind a bővített változat esetén kerek egész képet mutat, attraktív külsővel, esztétikus belső terekkel, körben megnyitva a környezetére, kilátást biztosítva minden közönségforgalmi szinten. (…) A pályamű egyik pozitív, a sportszakmai szempontokat direktben nem befolyásoló eleme a Dunára néző nagy belső tér, mely az atlétikai eseményektől függetlenül használható lenne mint rendezvényhelyszín, ezáltal hozzájárulhat a létesítmény gazdaságos üzemeltetéséhez.” (részlet a zsűri értékeléséből)

„A legegyénibb hangú pályázat, mely szinte minden szempontból kilóg az értékelt pályaművek közül. A szerzők megfogalmazott építészeti célja a funkcionálisan működő épület létrehozásán túl egy élő, aktívan használható városi zöldfelület megalkotása. Olyan zöldfelületé, amely Kopaszi-gát rekreációs felületére válaszolva, a Duna ezen szakaszát – építészeti vízióként – zöldfolyosóvá változtatja. Ennek jegyében a tervezési terület nyugati oldalán egy komoly dombot emel a pályázó. E domb lankája, növényei, teraszai, az onnan nyíló panoráma és az oda kiszolgáló vendéglátó helyek, a szépen formált szigeti kapcsolataival élő, egész évben kihasználható városi zöldterületté válhatnak. (…) Bővített állapotában a stadion befejezett, teljes. Közönségforgalmi kapcsolatai, nézőterei, a nézőket kiszolgáló helyiségek száma, mérete, azok részletmegoldásai, a VIP és kiszolgáló terei mind helyénvalók.

Az egész stadion kellő hangsúlyt és erőt képvisel, feszített szerkezetei és a ponyvaszerkezet révén mégis könnyed, valós jelképpé válhat.” (részlet a zsűri értékeléséből)

Budapest Athletics Stadium Results of the Design Contest Within the framework of Ferenc Kemény Programme, the Prioritized Governmental Investments Centre Non-Profit Co. published a contest in the spring of 2017 to construct a gap-filling municipal athletics centre which contains a central stadium, a covered hall, as well as open-air practise fields and tracks.

2017 / 05

90

____ passzázs passage

____

A méltóság krónikása Korniss Péter: Folyamatos emlékezet MNG, 2017. 09. 29 – 2018. 01. 07. ___ szöveg text: Szegő György ___

Korniss péter: Betlehemesek a lakótelepen, 2010 © Szalóky Gyűjtemény © Korniss Péter

Korniss Péter: Úton, 2015 © Várfok Galéria, Budapest © Korniss Péter

régi-új magyar építőművészet

Korniss Péter Kolozsvárról gyerekként került Magyarországra, 1956 után kizárták a Bölcsészkarról. Fényképezni tanult, 1961 óta ez a hivatása. Munkásságának középpontjában az átváltozó erdélyi és honi vidéki lét ábrázolása áll. Kamerájával, emberi kapcsolatteremtő erejével meglátta, hogy az erdélyi szokások szigorú, összefüggő rendje mögött még ott áll az eltűnő paraszti életforma. Baki Péter kurátor a Nemzeti Galériában most látható kiállításon a – korábban revelációként ható albumokba is rendezett – sorozatokra, az oeuvre főműveire fókuszál, melyeknek java fekete-fehér, klasszikusan komponált fotográfia.

Az 1. fejezet a múlt, a tradicionális népi kultúra szakrális és hétköznapi krónikája.

Az Istentisztelet (Szék, 1973) a templom összetartó erejének emblematikus képe: a templomból jövet népviseletbe öltözött nők kapaszkodnak egymásba. A sárba ragadó csizmás Falusi iskolások (Szék, 1973) is ezt a genius locit jeleníti meg. A Szénát forgató lány ragyogó arca, víg szalmakalapja (Magyarvista, 1974) a búzatermelés képi himnusza. Egy másik ikon, a Fejkendős lány (1975, Bikszád) mesébe illő, öntudatos tartásával most méltán lett a kiállítás plakátja. A záró egységben, a 2000-es években készült munkákon talán ugyanezek a mára időssé lett nők budapesti vendégmunkásokként takarítanak, idős embereket gondoznak – még mindig a régi széki viseletben.

A '80-as években Korniss a Vendégmunkások sorozattal azok életét követte (1979–88). Felkavaró a munkásszálló élelmiszerszekrény-sorozata és szemben a 12 egységből komponált Magyarország a vonatablakból. A Változások 1989–2006 fejezetben a fenti erdélyi településeken élők következő generációit látjuk, de a kivetkőzés pillanataiban. Ellentétes vektor a Betlehemesek világa: egy 2005-ös debreceni találkozón szereplő hagyományőrző emberek megrendítő kalandja a nagyvárosban. Ezek megrendezett képek, a „staged photography” stílusában, ám mélységes mély a fotós empátiája, aki ötven éve jár a vidéki élet, az ingázó emberek nyomában, egységben láttatja a népi kultúra méltóságát és eltűnésének szívszorító fenségét.

Frau Architekt, Nők az építészetben száz éve DAM, Frankfurt, 2017. 09. 30. – 2018. 03. 08.

91

___ szöveg text: Götz Eszter ___

Lino Salini: Margarete Schütte-Lihotzky, Az első frankfurti női építész az építészeti tanácsban. Fotó: Historisches Museum Frankfurt

Az utóbbi két évtizedet meghatározó genderkutatásokból Magyarországon rendre kimaradt a női építészek szerepének vizsgálata.

Egyedül Simon Mariann publikációi tartják a köztudatban a témát, az ő 2003-ban megjelent kötete (Valami más – Beszélgetések építésznőkkel, Terc kiadó) így feladta a leckét az építészettörténészeknek. 2016-ban angol

EAlmut Grüntuch-Ernst. Fotó: Edgar Rodtmann © DAM

passzázs // passage

nyelven jelent meg Simon Mariann és Mary Pepchinski tanulmánykötete Ideologically Equals. Women Architects in Socialist Europe 1945–1989 címmel (lásd MÉ 2017/1).

A frankfurti Deutsches Architekturmuseum most bemutatott kiállítása távolabbra, több mint száz évre tekint vissza, az első lépésekhez, amikor nők építész diplomához juthattak. A kurátorok a 22 portré, az építésznők tervei és megvalósult munkái mellé személyes történeteket illesztettek, hogy a szakmai oldal szélesebb társadalmi összefüggései – legalábbis a németországi közegben – plasztikusan kirajzolódjanak. Nevet és arcot adtak egy szociológiai kérdéskörnek.

A női építészhallgatók aránya bemutatása szakmai szempontból az elmúlt száz év európai építészetének karakteréről is sokat elmond. És ma, amikor a női építészhallgatók aránya már több mint 50%, ennek ellenére a szakma még mindig férfias karakterű, ez nem elhanyagolható szempont.

A kiállításon megidézett, időrendben első női építész Emilie Winkelmann, 1907-ben ő alapította Németországban az első építész stúdiót. A kronológia másik végén a két Berlin 1990-es egyesítésével létrejött mai Németország építészete áll. Művelői között néhány olyan nőt is bemutat a tárlat, kiemel-

Elisabeth von Knobelsdorff és Therese 1909-10. Fotó: I. Weber-Pfleger © DAM

ve őket a névtelenségből, akiket a széles közönség korábban alig ismert. A teljesség helyett egyelőre csak egy erős kérdésfelvetés fogalmazódott meg, de jól van így: az összeállítással csak megkezdődött a női építészek helyének megfelelő kijelölése, a folytatás a következő nemzedékek feladata lesz.

Ingeborg Kuhler munkatársai: Ruth Jureczek és Irene Keil, 1986. Fotó: Marina Auder © DAM

2017 / 05

92

Határok, Európai Építészeti Fotópályázat 2017 DAM, Frankfurt, 2017. 05. 06. – 08. 27. ___ szöveg text: Götz Eszter ___

Andreas Gehrke Megérkezés című díjnyertes sorozata

régi-új magyar építőművészet

93

1995-ben alapították az Európai Építészeti Fotópályázatot, melyet azóta kétévente rendeznek meg Németországban. A jelentős pénzjutalommal járó díj eredményét 2008-tól a frankfurti Deutsches Architekturmuseum (DAM) mutatja be. Az ünnepélyes díjátadó egyben a záró kiállítás megnyitója, melyet a múzeum idén május 5-én rendezett meg.

A kiírók a Határok címmel az idei témát a jelen európai helyzet legfontosabb jelenségéhez rendelték, melynek jelentésrétegeiben a

nyitás–zárás, a földrajzi és társadalmi határvonalak, a felismert vagy csak látható jelek nélkül ható törésvonalak egyaránt jelen vannak. A pályázaton összesen 133 fotós indult, a szakmai zsűri (a zsűri elnöke az idei évben Celina Lunsford volt, a frankfurti Fotografie Forum művészeti vezetője) egy győztest és három második helyezettet díjazott. A nyertes, Andreas Gehrke Megérkezés címet viselő sorozatában berlini ideiglenes menekülttáborok környezetét fényképezte. A fekete-fehér,

illetve színes fotók váltakozása a múlt és a jelen szituációit szembesíti a nézőt. A menekültek különböző körülményeit látva konkrét emberalakok nélkül is átfogó képet kapunk az idegenség és az emberek közötti határok pszichológiai hatásairól. Második díjat Matthias Jung, Daniel Poller és Wilherlm Schünemann kapott. A fotókiállítás 2017 őszétől vándorkiállítás formájában több németországi városban is látható lesz.

Daniel Poller: Stone record

Wilhelm Schünemann: Sötétedés

passzázs // passage

Andreas Fragel: Korlátok

2017 / 05

94

Sony WorldPhotography Award 2017

Design Hét 2017

Az építészeti kategória nyertesei

www.meonline.hu

Budapest, 10. 06. – 10. 15.

www.meonline.hu

A World Photography Organisation a fotográfia világának nemzetközi szervezete, amely támogatja az újító szándékokat. 180 országban hirdeti meg évről évre a Sony támogatásával megrendezett nemzetközi fotópályázatot több kategóriában, profi és amatőr fotósoknak egyaránt. Építészeti témában 2017-ben a kategória győztese a kínai Dongni lett, aki

Space&city Rules című sorozatának fekete-fehér fotográfiáin a modern építészeti formákat geometriai alakzatokba foglalva rajzolja ki a régi és az új város fogalmának határvonalát: az új életstílust a létező térstruktúrákban mutatja meg. Várostervezési és építészeti szabályok ütköznek képeiben az eleven városhasználattal, játékos, sokszor első pillantásra

A Végtelen gyökerei Magyar Péter térrajzai Műcsarnok, 10. 04. – 10. 30. www.meonline.hu

Magyar Péter építész 1975-ben hagyta el Magyarországot, 1980-ban költözött Amerikába, azóta folyamatosan részt vesz az amerikai egyetemi építészoktatásban. Az egyetemi oktatás és a kutatómunka mellett az építészeti tervezést életének minden állomásán aktívan folytatta, több megépült és meg nem valósult projektben vett részt tervező konzulensként, Magyarországon és külföldön egyaránt számos nemzetközi építészeti tervpályázatot készített.

Többezernyi rajzával a szellem anyaggá való átlényegülését vizsgálja.

A rajzolás számára az építészeti tervezés legfontosabb fázisa, analízis és javaslatok megfogalmazása, miközben a teremtés szakrális élményét is átélhetővé teszi. Vajszínű papírra, Mont Blanc tollal, Antique Sepia tin-

régi-új magyar építőművészet

Magyar Péter: A 102015009. számú térlenyomat-töredék

tával készíti építészeti folyamat- és részletrajzainak százait. Könnyed eleganciával, bámulatra méltóan biztos kézzel rajzol, ihletett és precíz vonalas rajzaiból maga a tervezés folyamata, az épületben testet öltő gondolat is kiolvasható.

Dongni: Space & cityRules

Balla Dóra: hv_100. Magyar Formatervezési Díj 2017

nehezen érthető kompozíciókkal.

A döntőbe jutott másik pályázó, az olasz Alessandro Piredda Darkitectures sorozata a legismertebb itáliai építészettörténeti emlékek éjszakai képét mutatja, egyfajta anyagtalan, időtlen emlékképpé átlényegítve.

E rajzok leginkább a térbeli elrendezések lehetőségeiről gondolkodnak, a tér természetéről, kiterjedéséről és minőségéről tesznek fel kérdéseket.

Magyar Péter olyan teljességre törekvő hiperlátásmóddal rajzol, amely folyamatban mindvégig ellenőrzése alatt tartja az ábrázoló geometriával kifejezhető „láthatóságot”, az előtérháttér tapasztalatait.

Rajzai egyben kísérleti módszerébe is beavatnak: általuk egy olyan építészeti megközelítésmódot, egy nyílt tervezési folyamatot dolgozott ki és ad tovább tanítványainak, amely lehetővé teszi a térbeli folyamatok gondolati tartalmának feltárását és segíti azok értelmezését. (Kurátor: Szerdahelyi Júlia) A kiállításon szereplő egyik rajzot beválogatták a 2017-es berlini World Architecture Festival (november 15–17, Berlin Arena) építészeti rajzi díjának kiállítási anyagába.

Az első alkalommal 2004-ben megrendezett Design Hét Budapest rendezvénysorozatot a Magyar Formatervezési Tanács azzal a szándékkal hívta életre, hogy közreműködjön a design gazdasági és társadalmi szerepének tudatosításában, a design iránti bizalom növelésében és a terület szereplői közötti kommunikációban.

A programsor a gazdasági döntéshozók és a hazai vállalkozások figyelmét a designban rejlő lehetőségekre irányítja: az üzleti folyamatokba és a vállalati kultúrába beépülő design olyan új minőséget és többletértéket teremt, amely a versenyképességet növeli, és lépéselőnyt biztosít a többi piaci szereplővel szemben hazai és nemzetközi viszonylatban is.

Mára a Design Hét Budapest tíznapos eseménysorrá nőtte ki magát és pozíciója megerősödött az európai rendezvények sorában. 2017-ben a Design Hét Budapest egy több, mint százhúsz eseményt magában foglaló eseménysorozat volt, amely a társadalmi hasznosságon túl a design gazdasági jelentőségére is kiemelt hangsúlyt helyez.

Az idei Design Hét a „Start” hívószó nyomán a pályakezdésre, a kis- és középvállalkozásokra fókuszált. A hagyományos programok – Magyar Formatervezési Díj és Design Management átadása, nyitott stúdiók, kiállítások és design séták stb. – mellett díszvendégként a Dán Királyság mutatkozott be.

Forrás: Műcsarnok

Forrás: desighet.hu

Götz Eszter

____ hírek news

____

DÍJAK

A Nemzet Művésze díjat vehetett át: Dévényi Sándor Pro Architectura díjban részesült a 4 plusz Építész Stúdió az Újpest főterén álló Egek királynéja Főplébánia épületének megújításáért, revitalizációjáért; Csontos Györgyi DLA ózdi gyárépület kulturális értékek megőrzése mellett történő újrahasznosításáért és korszerű együttessé való áttervezéséért; Füzes András a Tokaj belvárosában álló régi fogadó megmaradt részéből kávézó kialakításáért; Gelesz és Lenzsér Építésziroda az Eiffel Palace épületének korábbi értékeit és a mai igényeket optimálisan ötvöző megalkotásáért; Prof. Dr. habil Kistelegdi István DLA, Ph.D a Komló területén lévő gyárépületet egyedülálló tervezési módszerrel fejlesztő építészeti projekt megvalósításáért; Salamin Miklós a Szerencsi Cukorgyár régi raktárépületének érzékeny, azt eredeti állapotában helyreállító újrahasznosítási koncepciójáért. Az építészeti közéletben és építészeti oktatásban elért kiváló eredményeiért díjban részesült Lőrinczné Balogh Krisztina és az Építészfórum szerkesztősége. Építtető kategóriában a MÁV, kiemelkedő építészeti alkotások megvalósításában közreműködő kivitelezőként pedig Rostás Árpád asztalosmester kapott miniszteri elismerést.

Szabó László DLA Ybl-díjas építész, a népi építészet kutatója és oktatója az MMA építőművészeti díjában részesült, míg az MMA iparés tervezőművészeti díját Baliga Kornél Podmaniczky-díjas építész, belsőépítész nyerte el.

A Holnap Városáért Díj Fenntartható városért kategóriájában Kaposvár és Tata önkormányzata, a Tiszta városért kategóriában Kisújszállás és a Térségi Hulladék-Gazdálkodási Nonprofit Kft., a Természeti erőforrások hatékonyságáért kategóriában Budapest XIII. kerület, illetve Szekszárd önkormányzata részesült. Az Üzlet a városért ésa Mozgásban a város kategóriában szintén Budapest XIII. kerülete, fenntartható közösségekért kategóriában Gödöllő kapott elismerést.

Magyar Formatervezési Díjat kapott termék kategóriában az XBODY ACTIWAVE vezeték nélküli okos fitneszeszköz, melyet a Maform design stúdió készített, illetve Pápai Lilla ruhakollekciója, a Wyhoys 2017/18 őszi-téli kollekciója. Terv kategóriában FabriciusNagy Emese, az Iora személyre szabható táskakollekciónak tervezője, illetve szintén a Maform design stúdió, a Shoka okos, multifunkcionális kerékpáros kiegészítőjéért kapott díjat. Vizuális kommunikáció kategóriában megosztott díjat vehetett át a Reform500 köztéri installációért Szabó Levente és Polgárdi Ákos, valamint a HV_100 projektért Balla

hírek // news

Dóra, aki a de Stijl egyik vezető alakjának, Huszár Vilmos munkásságának állított emléket egy könyv formájában. Diák kategóriában Vas Ádám kapott díjat Vital nevű algatechnológiás beltéri légszűrő tervezéséért. Az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárságának különdíját a Perceptual Thinkers 2018-as tavaszi-nyári ruhakollekciója kapta. Az EMMI Oktatásért Felelős Államtitkárságának különdíjával Orr Péter Tactilis nevű készségfejlesztő játékát ismerték el. A Magyar Formatervezési Tanács különdíját Lévay Ariel Aurora nevű asztala kapta. A Design Management Díjat a Szilvio Kft. – HAMERLI / 1861 Kesztyűmanufaktúra nyerte el. A design átfogó, példaértékű használatáért oklevélben részesültek: Kreinbacher Birtok, MAACRAFT – Miskolci Autista Alapítvány, a Félegyházi Pékség és a Medence Csoport Kft. MÉK-MÉSZ diplomadíjban részesült Táj és kertépítészet kategóriában Hajnal Lilla, Belsőépítészet kategóriában Aleksić Júlia.

Műemlékvédelem témában diplomadíjat kapott Rentka László. Építészet kategóriában Brezina Zsolt, Gárdos Fanni, Györgyi Hanga és Kristóf Imola vehetett át diplomadíjat.

A Graphisoft által támogatott fődíjat Nagy Mercédesz Erika vehette át. Dicsérő oklevélben részesült Terület- és településrendezés kategóriában Fóthi Annamária, Sánta Judit, Belsőépítészet kategóriában Kaczián Tibor, illetve Táj- és kertépítészet kategóriában Kiss Barbara Anna.

Az Év Háza pályázat fődíját Dénes György vette át a tervei alapján Balatonhenyén felújított lakóépületért. A MÉK különdíját Hőnich Richárd DLA kapta soproni családi házának tervezéséért. A MÉSZ különdíját Papp László vette át egy Kapuváron álló családi ház tervezéséért. A Hella Árnyékolástechnikai Kft. Esztétika különdíját Kovács Csaba kapta egy budapesti család ház felújításáért. A Xella Magyarország Kft. Környezetbarát ház különdíját Alexa Zsolt, Rabb Donát, Schreck Ákos, Pap Szabina és Pozna Anita kapta egy leányfalui nyaraló tervezéséért. Az Internorm Ablak Kft. különdíját Benczúr László vette át egy budapesti családi ház tervezéséért.

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON ∙ Plakátok a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményében. FUGA, 11. 29-ig ∙ A Kotsis-fivérek. Lechner Tudásközpont, 12. 31-ig ∙ Piar Tér Idő 100 300 400.

Budapesti Piarista Központ, 12. 31-ig ∙ Középpontban a középkor – A múlt évi középkori régészeti ásatások újdonságai.

Budapesti Történeti Múzeum, 2018. 01. 28-ig ∙ Gazdálkodj okosan – A művészet és a gazdaság kapcsolatáról.

Ludwig Múzeum, 2018. 01. 14-ig ∙ Tarkovszkij: Emlékek tükre.

Műcsarnok, 12. 10-ig ∙ Emlék és mű – Toldi Fotógaléria 1981.

Műcsarnok, 2018. 01. 14-ig ∙ Gyulai Líviusz: Mesék álló- és mozgóké peken. Pesti Vigadó, 2018. 01. 28-ig ∙ Kassákizmus – Az új Kassák. A ló meghal és a madarak kiröpülnek.

Kassák Múzeum, 2018. 02. 25-ig ∙ Kassákizmus – Új művészet. A bécsi MA az avantgárd nemzetközi hálózataiban.

Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018. 02. 25-ig ∙ Németh Sz. Péter: Otthon/Itthon.

Magyar Fotográfusok Háza, 11. 26-ig

∙ Korniss Péter: Hosszútáv.

Várfok Galéria, 2018. 01. 07-ig ∙ Zankó Tamás: Reflexiók.

Kiscelli Múzeum, 11. 26-ig ∙ Maurer Dóra: Nyomhagyás: Nyomtatás.

MKE, Barcsay Terem, 12. 13-ig ∙ A pixeleken innen és túl.

Vízivárosi Galéria, 11. 25-ig ∙ Ezüstkor – Szentendre századfordító év tizedei, a modern város kezdetei, Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2018. 03. 31-ig ∙ Receptorok.

MODEM, Debrecen, 2018. 01. 01-ig

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN Anglia ∙ Pablo Bronstein: Conservatism, or the Long Reign of Pseudo-Georgian Architecture.

RIBA, London, 2018. 02. 11-ig ∙ Abacus, Capital, Base.

RIBA, London, 2018. 02. 11-ig Ausztria ∙ The Terrassenhaus. A Viennese Fetish?

Architekturzentrum Wien, 2018. 01. 09-ig ∙ Margherita Spiluttini. Showcase to the courtyard. Architekturzentrum Wien, 2018. 06. 01-ig ∙ Form follows Rule.

Architekturzentrum Wien, 2018. 04. 04-ig ∙ Walter Niedermayr: Coexistences.

Aut. architektur und tirol, Innsbruck, 2018. 02. 23-ig ∙ Space Structure.

Haus der Architektur, Graz, 12. 22-ig Dánia ∙ City Struck.

DAC, Koppenhága, 2018. 02. 28-ig Finnország ∙ Alvar Aalto Medal 50th anniversary.

MFA, Helsinki, 2018. 02. 25-ig Franciaország ∙ Housing Laboratory. Grouped houses, alter natives to urban sprawl?

Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 2018. 01. 14-ig ∙ Duos and Debates. Installations / Raumlabor, Berlin versus Coloco, Paris.

Cité de l'architecture et du patrimoine, Párizs, 2018. 01. 14-ig Lengyelország ∙ Obverse/reverse. Architect Bohdan Lachert.

Museum of Architecture, Wroclaw, 2018. 04. 02-ig Németország ∙ Best of DAM Architectural Book Award.

DAM, Frankfurt, 2018. 01. 14-ig ∙ Frau Architekt – Over 100 years of women in architecture.

DAM, Frankfurt, 2018. 03. 08-ig ∙ Does Permanence Matter? Ephemeral Urbanism. Architekturmuseum der TU München, 2018. 03. 18-ig ∙ Centrifugal Tendencies. Tchoban Foundation, Berlin, 2018. 02. 18-ig ∙ Charles & Ray Eames. The Power of Design.

Vitra Design Museum, Weil am Rhein, 2018. 02. 25-ig Olaszország ∙ Zaha Hadid and Italy.

MAXXI, Róma, 2018. 01. 28-ig

Svájc ∙ Bengal Stream. The Vibrant Architecture Scene of Bangladesh. Schweizerisches Architekturmuseum, Bázel, 2018. 05. 06-ig USA ∙ Architecture of an Asylum: St. Elizabeths 1852-2017. NBM, Washington, 2018. 01. 15-ig

PÁLYÁZATOK Az MMA nyílt pályázatot hirdet fiatal építészeknek, amelyre karakteres építészeti eszközökkel megfogalmazott, az egyedülálló építészettörténeti és régészeti emlékeket méltó módon bemutató terveket várnak Székesfehérvár történelmi központjában, ahol a látogatók megismerkedhetnek az Árpád-ház szellemi és tárgyi örökségével.

Beadási határidő: 2017. 11. 28.

Információ: www.mma.hu Az Inspireli Awards egy cseh alapítású nemzetközi építészeti pályázat, amelynek célja új tehetségek felfedezése. Idén két kategóriában pályázhatnak a 35 év alatti építészek: Vision és Realization.

Beadási határidő: 2017. 11. 30.

Információ: www.inspireli.com A Király fürdő jelenlegi állapota kritikus, ezért a kezelését végző Budapest Gyógyfürdői Zrt. teljes körű, átfogó felújítását tervezi. A Király Gyógyfürdő műemléki felújításához olyan színvonalas koncepciótervek beérkezését várja a kiíró, amelyek a későbbi tervezési feladatok szakmai megalapozására, az igények előzetes tisztázására alkalmasak és képesek a Király Fürdő örökségét megőrizni.

Beadási határidő: 2017. 12. 05.

Információ: www.budapestgyogyfurdoi.hu A KAZA Concrete idén először Magyarországon is megrendezi burkolattervezési versenyét. A nyílt versenyre olyan, modulárisan installálható háromdimenziós betonburkolatötleteket várnak, amelyek egyedi koncepción alapulnak, és formavilágukkal újdonságot visznek a KAZA termékeinek sorába.

Beadási határidő: 2017. 12. 20.

Információ: www.kazaconcrete.com Idén először lehet Magyarországon is pályázni a francia Architecture(s) Élémentaire(s) díjra, az ALGECO Kft. segítségével. A verseny célja, hogy feltárja a jövőt építészeti szemszögből, innovatív ötletekkel, a zsűri által előre meghatározott témában.

Beadási határidő: 2018. 01. 04.

Információ: algeco.hu A FAKRO és a BIMobject nemzetközi építészpályázatot hirdet tetőterek felújítására és átformálására. Sötét és elfeledett tetőtéri terek, tele felesleges kacatokkal, ez már a múlt – a jelenlegi divatnak köszönhetően a tető alatti élettér népszerűvé vált a belsőépítészek és építészek számára világszerte. Beadási határidő: 2018. 02. 20.

Információ: www.fakro.hu A Nemzetközi VELUX Díj szervezői a világ minden tájáról várják azokat a pályamunkákat, amelyek bemutatják, hogy a természetes fénynek az építészet egyik fontos elemeként milyen szerepe van az életünkben.

Regisztrációs határidő: 2018. 04. 01.

Információ: iva.velux.com

2017 / 05

95

96

____ szerzők authors

____

Baki Péter PhD Balogh Rudolf-díjas fotótörténész, művészettörténész.

és az akusztika. A Budapesti Corvinus Egyetemen 2012-ben szerzett közgazda-

Az ELTE BTK-n művészettörténetből, a JPTE BTK-n kommunikáció-elméletből

sági diplomát. Több hazai és nemzetközi kulturális rendezvény szervezője, részt-

szerzett diplomát. A Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója, a Kaposvári Egye-

vevője. 2009–2011 között, majd 2013-tól a Magyar Építőművészet szerkesztője.

tem Rippl-Rónai Művészeti Karának Művészeti és tudományos dékánhelyettese, valamint a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke. Számos fotótörténeti könyv, tanulmány szerzője és e témájú kiállítások kurátora.

Sebestyén Ágnes Anna művészettörténész. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett művészettörténet mesterszakos diplomát 2013-ban. 2011ben a Leideni Egyetemen hallgatott művészettörténetet, 2015 novembere óta

Gellér Judit szakíró, kurátor. 2000-től publikálja verseit, kritikáit, kiállítás-

a Magyar Építészeti Múzeum munkatársaként dolgozik. Kutatási területe az

ajánlóit különböző szaklapokban és folyóiratokban, 2007-től a MÚOSZ, 2017-től

építészeti fotográfia, illetve az építészet és média kapcsolata, különös tekintet-

az AICA Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozata tagja. Egyete-

tel a két világháború közötti időszak magyar szaksajtójára, a szakmai szereplők

mi tanulmányait a MOME Designelmélet mesterszakán fejezte be. 2012–2016

(pl. Bierbauer Virgil, Molnár Farkas) építészetközvetítésben játszott szerepére.

között tagja, 2013–2015 között vezetőségi tagja volt a Fiatalok Fotóművészeti

2013 óta ad elő és publikál hazai és nemzetközi szakmai fórumokon.

Stúdiójának. 2013-ban kezdte meg PhD tanulmányait az ELTE Film-, Médiaés Kultúraelméleti programján, 2014-től meghívott előadó a MOME Fotográfia

Somogyi Krisztina vizuális intelligencia kutató, 20 éve foglalkozik építé-

szakán, Elméleti Intézetében és a PreMOME előkészítő kurzusokon. 2015-től a

szettel és vizuális kommunikációval. Kiállításokat szervez, televíziós műsorokat

Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ kurátora.

készít, írásai a fontosabb hazai és külföldi szaklapokban jelennek meg. Cságoly Ferencről írott monográfiája 2004-ben, Balázs Mihályról írott könyve 2006-ban

Götz Eszter újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán ma-

jelent meg. Építészet és lélek címmel építészeti portréfilm sorozata 2006 őszén

gyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több

indult. Szerkesztője volt a pécsi EKF beruházásokat követő és értelmező KÖZ_

napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997

TÉR_KÖZ címmel megjelent albumnak, amelyet a DDÉK felkérésére készített.

óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2012 között a www.kultura.hu

2010-2011-ben a University of the Arts London design és építészet kritika kur-

szerzője, 2009-2011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára.

zusát végezte el sikerrel. Tanulmányában, az építészeti kritika új nézőpontjainak meghatározásával foglalkozik, így a hétköznapok felől történő, értelmező olva-

Krizsán András DLA építész. 1986-ban szerzett diplomát a BME Építész-

satok szükségessége mellett érvel. 2011 szeptemberétől a BME Építészmérnöki

mérnöki karán, 1989–1992 elvégezte a Vándoriskola I. ciklusát, 2009-bentele-

karának DLA képzésén a vizuális kommunikáció témakörében felkért előadó.

pülési főépítész szakmérnöki diplomát, 2014-ben a PTE Breuer Marcell Doktori Iskolájában DLA fokozatot kapott. 1992 óta több település főépítésze. Díjai: Pro

Szarka Klára kurátor, fotótörténész. Az ELTE BTK-n diplomázott 1978-

Architectura díj (2013), Ybl Miklós díj (2012), Magyar Köztársaság Ezüst Ér-

ban. Hosszú ideig újságíró-szerkesztőként dolgozott, majd 2004 óta főként

demkereszt (2012), Kós Károly díj (2006), Építészeti Nívódíj (1997, 1998, 1999).

kurátorként, kutatóként és oktatóként tevékenykedik. Hemző Károly és Keleti

A Falufejlesztési Társaság Építész Tagozatának elnöke, az UIA Habitat Hungary

Éva életművének szakmai gondozója. A Magyar Fotótörténeti Társaság elnöke,

munkacsoport tagja, a Csütörtöki Iskola faluszeminárium szervezője és veze-

a Budapest FotóFesztivál kurátora, a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia

tője. 2016-tól a MÉSZ elnöke.

fotóriporter szakának vezetője, a Szellemkép Szabadiskola tanára. Több fontos kiállítást rendezett itthon és külföldön. Számos fotográfiai tárgyú könyve jelent

Mikó László Ybl- és Pro Architectura díjas építész. 1979-ben diplomázott

meg, néhány éve novellákat is publikál. Balogh Rudolf-díjas (2014).

BME Építészmérnöki karán, diplomadíjjal. 1984-1986 között a Mesteriskola VIII. ciklusának hallgatója. 1993-ig a Középülettervező Vállalat, majd a Szántó &

Szegő György építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA

Mikó Építészek Tervezőirodája építésze. 1993 óta külső oktató a BME Építész-

(1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője.

mérnöki karán, jelenleg az Ipari Épülettervezési tanszéken. 2002 óta vesz részt a

1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé

MÉSZ és a MÉK külügyi tevékenységében, jelenleg a MÉSZ Elnökségének tagja.

Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösz-

Mizsei Anett építész. A SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karon végzett,

töndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj

mesterszakos diplomáját a PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karon

(1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket

szerezte meg. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen Markó Balázs

és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/

DLA és Turányi Gábor DLA doktorandusz hallgatója, az Ybl Miklós Építéstudo-

tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra

mányi Kar oktatója építészeti írással 2011 óta foglalkozik.

és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001, 100 % kreativitás, I. Építészeti Nemzeti Szalon/Műcsarnok, 2014).

Pálinkás Edit művészettörténész, közgazdász, az ELTE Művészettörténeti Intézetében szerzett diplomát 2009-ben. Fő érdeklődési területe a színházépítészet

szerzőK // authors

1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapítószerkesztője. 2014-ben Ybl díjat, 2016-ban Kiváló Művész elismerést kapott.

BAR A BÁS K LÁR A:

A történelem körhintáján FÁ BR I 10 0

Fábri Zoltán a magyar és egyetemes fi lmművészet nagy formátumú alakja, legjobb alkotásai a huszadik század jelentős kordokumentumai. Születése századik évfordulójára jelentette meg a Magyar Művészeti Akadémia Barabás Klára könyvét, hogy a páratlan életmű mélységére és gazdagságára ismét rácsodálkozhasson az utókor.

A kiadványhoz DVD-melléklet is társul: 75 perc Fábri Zoltán filmrendezőről (MMA, 2014; rendező: Medgyesi Gabriella)

A könyv árusításban megvásárolható az Írók Boltjában (Budapest, Andrássy út 45.) és a bookline.hu-n.

minden, ami művészet mma.hu

05

régi-új magyar építőművészet // hungarian architecture | 2017 / 05 Építészeti Fotópályázat / Architectural Photography Award 2017 • Építészet Világnapja / World Day of Architecture 2017 • A 16. Velencei Építészeti Biennálé magyar kiállítása / 16th International Architecture Exhibition, Venice, Hungarian exhibition • Az UIA Kongresszusa és XXVII. közgyűlése, Szöul / UIA Congress and XXVIIth General Assembly, Seoul • Vámos Dominika 1963–2017 • Pásztor Erika Katalina 1961–2017

2017

Utóirat // post scriptum | xvII. évfolyam / 95. szám Helyzetkép az építészeti fotóról / Overall situation of architectural photography • Klösz György városfelvételei és az építészeti fotográfia / Urban Photos by György Klösz and Architectural Photography – Szarka Klára • Az építészeti fotó, mint az információáramlás képi eszköze a két világháború közötti építészeti közéletben / Architectural Photo as a Visual Tool for Information Flow in the Architecture of the Interwar Period – Sebestyén Ágnes Anna • Klösz Györgytől a Szépművészeti Múzeumig / From György Klösz to the Museum of Fine Arts – Baki Péter • Képalkotás a közösségek építészetéről / Direct Experience. Forming an Image about the Architecture of Communities – Somogyi Krisztina • A vágykeltés képei / Images of Generating Desire – Gellér Judit

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

RÉGI-ÚJ

MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET // Hungarian Architecture

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | xvII. 95.

1580 Ft RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2017 | 05

A BIM Menedzser A szAkágAk közöttI hAtékony együttműködés kulcsa “A sikeres építőipari beruházások feltétele, hogy a különböző folyamatok eredményesen egymásra tudjanak épülni.

A BIM-alapú ARCHICAD egyedülálló kommunikációt tesz lehetővé a különböző ágazatok és platformok között, biztosítva a gyors, költséghatékony tervezést és kivitelezést.

Tervezőirodánk a BIM menedzseri pozíció kialakításával ezt az együttműködést kívánja még hatékonyabbá tenni, amely egyaránt szolgálja a megrendelő, a beruházó és az üzemeltető érdekeit, és egyben csökkenti a környezeti

Máshogy fogalmazva: a certifikált BIM menedzser olyan párkapcsolati tanácsadó, aki segítséget nyújt, hogy az építész és az ARCHICAD egymásra találjanak, és szakágakon átívelő eredményes megoldásokat hozzanak létre.”

Budapest Music Center

BIM manager, terv. építészmérnök Art1st Design Stúdió Kft.

www.graphisoft.hu

I t t v a g y u n k - É p í t é s z e t i F o t ó p á l y á z a t / / H e r e W e A r e - A r c h i t e c t u r a l Ph o t o g r a p h y A wa r d 2 0 1 7

terhelést is.

Szabadi Gergely

A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata 1903-tól cultural magazine of the Association of Hungarian Architects since 1903