Hungarian Architecture 2019/3 by Hungarian Architecture

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET // HUNGARIAN ARCHITECTURE | 2019 / 03 PÁRISI UDVAR // PARISIAN COURT, BUDAPEST – NAGY CSABA, PÓLUS KÁROLY, PÁSZTOR ÁDÁM, T. MAJOR KRISZTA, BATTA MIKLÓS • RUMBACH SEBESTYÉN UTCAI ZSINAGÓGA REKONSTRUKCIÓJA // RECONSTRUCTION OF THE SYNAGOGUE IN RUMBACH SEBESTYÉN STREET, BUDAPEST – KŐNIG TAMÁS, WAGNER PÉTER • ORMÁNSÁGI TEMPLOMREKONSTRUKCIÓK // CHURCH RECONSTRUCTIONS IN ORMÁNSÁG – RABB DÁNIEL, RABB PÉTER • PATIKAKERT // PHARMACY GARDEN, BUDAJENŐ – ZSIROS-KUNDRÍK LÍVIA • GYERMEKTÁBOR // CHILDREN’S CAMP, BALATONFENYVES – DÉNES GYÖRGY • ÁRPÁD STRANDFÜRDŐ // ÁRPÁD OPEN-AIR BATHS, CSILLAGHEGY – NÉMETH MÁRTA • PIAC ÉS KÖZÖSSÉGI TÉR // MARKET AND COMMUNITY ZONE, BÉKÁSMEGYER – PESCHKA ALFRÉD • KILÁTÓ // LOOK-OUT TOWER, GYŐRÚJBARÁT – KOLLER JÓZSEF • KREATÍV VÁROSOK // CREATIVE CITIES

2019

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | XVIII. ÉVFOLYAM / 105. SZÁM KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI KATOLIKUS TEMPLOMÉPÍTÉSZET // CATHOLIC CHURCHES DURING THE INTERWAR ERA – KISS TAMÁS • TÉRDRAMATURGIA // SPATIAL DRAMATURGY – GUNTHER ZSOLT • 50 ÉVES AZ ORGOVÁNYI MŰVELŐDÉSI HÁZ // 50TH ANNIVERSARY OF THE CULTURE CENTRE IN ORGOVÁNY – BORDÁS MÓNIKA • AZ ÉPÍTÉSZ SZAKKOLLÉGIUM // THE SPECIAL COLLEGE OF ARCHITECTURE – ZSOLDOS ANNA • ÉPÍTÉSZEK & GYEREKEK KONFERENCIA // ARCHITECTS AND CHILDREN CONFERENCE – SOMOGYI KRISZTINA

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | XIX. 105. 2019 | 03

1580 Ft

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET // HUNGARIAN ARCHITECTURE

NAGY – PÓLUS – PÁSZTOR – T. MAJOR – BATTA • KŐNIG – WAGNER • RABB D. – RABB P. • ZSIROS-KUNDRÍK L. • DÉNES GY. • NÉMETH M. • PESCHKA A. • KOLLER J.

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

RÉGI-ÚJ

A MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK KULTURÁLIS FOLYÓIRATA 1903-TÓL CULTURAL MAGAZINE OF THE ASSOCIATION OF HUNGARIAN ARCHITECTS SINCE 1903

Az ingó, szűk kapu megzörren és kitárul: Én sétálok megint az apró kert ölén, És mézesen tüzel a délelőtti fény, Túlérett szirmokon a nedves ragyogás gyúl. Semmi sem változott. Nádszékek sora sárgul A halk lugasban, a vadszőlő rejtekén... A szökőkút ezüst morajt úsztat felém, S a vén nyárfa örök panaszát sírva árvul. A rózsatövek, úgy, mint rég, vonaglanak, S mint rég, a szél dacos liliomokba kap; Minden pacsirta, mely fölröppen, ismerősöm. Állva találom az út végén Velléda Szobrát, melyről a gipsz pereg egy kis köröndön. – Gyér, fanyar illatot szór szét a rezeda.

Paul Verlaine: Három év után Fordította: Térey János†

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2019 / 03

____

TARTALOM CONTENT

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Alapítva 1903 A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata.

____

MÉ 2019/03. szám ISSN 1785 – 282X LAPALAPÍTÓ (1903) ÉS KIADÓ: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. SZERKESZTŐSÉG: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: +36 1318 2444 Mobil.: +36 70 6149404 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés: Schäffer Zsuzsa, kedd 9-12 óráig

SZCÉNA // SCENE

MÉSZ Közgyűlés 2019, Építészek Háza – Krizsán András

MÉSZ Conference 2019, Architects' House – András Krizsán

Tíz éves a FUGA. Ünnepi fesztivál, július – október

Főszerkesztő: Szegő György DLA Főmunkatárs: Botzheim Bálint Olvasószerkesztő: Götz Eszter Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás Webszerkesztő: Pálinkás Edit Web-vizuális kultúra: Hornyik Sándor

Ten Years of Fuga, Anniversary Festival, July – October

Kultúrgyár projekt, Ózd, FIABCI-díj 2019

Culture Factory Project, Ózd, FIABCI Award 2019

A Magyar Művészeti Akadémia Aranyérme 2019: Winkler Barnabás – Török Ferenc

The Gold Medal of the Hungarian Academy of Arts 2019: Barnabás Winkler – Ferenc Török

A Városmajori Szabadtéri Színpad átalakítása. Az ötletpályázat eredménye

The Conversion of the Open-air Stage in Városmajor. The Results of the Concept Contest

UTÓIRAT alapítva 2001 Alapító főszerkesztő: Szegő György DLA Szerkesztők: Botzheim Bálint, Götz Eszter

16 Felfedezett érték. A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga rekonstrukciója – Katona Vilmos

FELELŐS KIADÓ: Krizsán András DLA, a MÉSZ elnöke

Terjesztés: Schäffer Zsuzsa Grafika: Kludovácz András Nyomtatás: Prime Rate Kft. HIRDETÉSFELVÉTEL: Hirdetésszervező: Cser Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: +36 20 4849044

TÉMA // THEME

10 Gyémántcsiszolás. Párisi udvar, Budapest – Ulrich Tamás

Diamond Cutting. Parisian Court, Budapest – Tamás Ulrich An Explored Value. Reconstruction of the Synagogue in Rumbach Sebestyén street – Vilmos Katona

22 Őrzők. Ormánsági templomrekonstrukciók – Rabb Dániel, Rabb Péter

Guardians. Church Reconstructions in Ormánság – Dániel Rabb, Péter Rabb

28 Tudományos kézművesség. Patikakert, Budajenő – Dudics Krisztián

Scientific Handicratsmanship. The Building of the Pharmacy Garden in Budajenő – Krisztián Dudics

32 Terek és események. Gyermektábor, Balatonfenyves – Bártfai-Szabó Gábor

Spaces and Events. Children’s Camp, Balatonfenyves – Gábor Bártfai-Szabó

36 Aquakultúra és modernitás. Árpád Strandfürdő, Csillaghegy – Zöldi Anna

Aquaculture and Modernism. Árpád Open-air Baths, Csillaghegy – Anna Zöldi

40 Időről időre. Piac és közösségi tér, Békásmegyer – Götz Eszter

From Time to Time. Market and Community Zone, Békásmegyer – Eszter Götz

44 Kagylóforma foglalat. Lila-hegyi kilátó, Győrújbarát – Mizsei Anett, Katona Vilmos

A Shell-shaped Framework. The Look-out on Lila Hill Re-opened – Anett Mizsei, Vilmos Katona

47 Prizmák a Duna és a Száva találkozásánál.

Kortárs Művészetek Múzeuma, rekonstrukció, Belgrád – Lovra Éva

Prisms at the Junction of the Rivers Danube and Sava.

Reconstruction of Contemporary Arts Museum, Belgrade – Éva Lovra

WEBOLDALUNK: www.meonline.hu

KREATÍV VÁROSOK // CREATIVE CITIES

FOLYÓIRAT TÁMOGATÓ:

50 Globális falu, kreatív város. Rovatindító gondolatok – Lantos Zoltán

Global Village, Creative City. Thougths on a New Column – Zoltán Lantos

52 A jó építészet regionális jelentősége. Origen Fesztivál, Svájc – Rigó Bálint

RÉGI-ÚJ SZCÉNA MAGYAR // SCENE ÉPÍTŐMŰVÉSZET

The Significance of High-standard Architecture. Origen Festival, Switzerland – Bálint Rigó

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM

57 Gesztusok és téralakítás a két világháború közötti Magyarország katolikus templom

építészetében – Kiss Tamás

Gestures and Spatial Formation in the Architecture of Catholic Churches in Hungary during

the Interwar Era – Tamás Kiss

66 Térdramaturgia. Gondolatok egy kötet nyomán – Gunther Zsolt

Spatial Dramaturgy. Ideas in the Wake of a Volume – Zsolt Gunther

69 Kortalan és változó értékek. 50 éves az Orgoványi Művelődési Ház – Bordás Mónika

Timeless and Changing Values. On the 50th Anniversary of the Culture Centre in Orgovány

– Mónika Bordás

74 Jövőműhely. Az Építész Szakkollégium – Zsoldos Anna

The Workshop for the Future. The Special College of Architecture – Anna Zsoldos

76 Másképpen tanító terek. Építészek & Gyerekek Konferencia, BME, 05. 16. – Somogyi Krisztina

Spaces Teaching in a Different Way. Conference of Architects and Children, Budapest University of Technology, May 16th – Krisztina Somogyi

79 Az építészeti rajz mint műalkotás. Interjú Sergei Tchobannal

Architectural Drawing as Artwork. Interview with Sergei Tchoban

TERV // PLAN

81 Co-housing terve, Budapest, Diplomamunka – Müller Anna

Plans For a Co-housing, Budapest, Diploma Design – Anna Müller

PASSZÁZS // PASSAGE

83 TÉR///ERŐ, Közösség és építészet. II. Építészeti Nemzeti Szalon – Wesselényi-Garay Andor 86 Velence labirintusai. 58. Képzőművészeti Biennálé, Velence – Szegő György 88 Mesternek lenni. Sulyok Miklós: Bodonyi Csaba építészete – Bán András 89 Szecesszió az Alföldön. Dolgozatok a régió művészet- és várostörténetéről – Havas Gyöngyvér 90 A katedra szerzetese. Építészettörténeti írások Guzsik Tamás emlékére – Jahoda Róbert 90 Térey János 1970–2019 91 Egész és a rész. Lázár Antal székfoglalója, FUGA 91 Kollektív álmok és burzsuj villák. A magyar CIRPAC-csoport helyszínrajza, Centrális Galéria 91 Makovecz Benjamin: Száztizenegy lábjegyzet Makovecz Imréről – Götz Eszter

92 Hírek, kiállítások, pályázatok 93 Lapszámunk építészei 96 Lapszámunk szerzői

Helyreigazítás: 2019/2. számunk 90. oldalán Varga Levente nekrológjának elején téves születési évszám szerepel. Varga Levente 1939-ben született. Az olvasóktól szíves elnézést kérünk.

44 A CÍMLAPON A RUMBACH ZSINAGÓGA FOTÓJA LÁTHATÓ. ÉPÍTÉSZEK: KŐNIG TAMÁS, WAGNER PÉTER. FOTÓ: HAJDÚ JÓZSEF

2019 / 03

____ SZCÉNA SCENE

____

MÉSZ Közgyűlés Építészek Háza Kós Károly terem, 2019. 05. 27. — szöveg text: KRIZSÁN ANDRÁS —

fotó photo:

FAZEKAS ILDIKÓ / MÉSZ

KRIZSÁN ANDRÁS, SIMONFFY MÁRTA, FÖLDVÁRY GÁBOR ÉS MAROSI MIKLÓS A KÖZGYŰLÉSEN

Az Építészek Házában tartotta évi rendes közgyűlését a Magyar Építőművészek Szövetsége. A gyűlésen Földváry Gábor miniszteri biztos, Marosi Miklós, az MMA alelnöke, Dr. Hajnóczi Péter, a MÉK elnöke, Winkler Barnabás DLA, a SZIMA Építőművészeti Osztályának elnöke, valamint Simonffy Márta, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöke mondott köszöntőt. Ezután adták át a MÉSZ által alapított Vedres-díjat, melyet az idei évben két fiatal építész nyert el: Juhász Balázs a kemecsei járási tanuszoda, Vadász Balázs pedig a budakeszi Mosolyvár bölcsőde tervezéséért. A közgyűlésen az elnökség tagjai – Golda János, Zoboki Gábor és Nagy Csaba – beszámoltak a MÉSZ elmúlt évi tevékenységéről. Mikó László összegezte a Külügyi Bizottság, Patonai Dénes az Ellenőrző Bizottság munkáját, Szegő György főszerkesztő beszámolt a Magyar Építőművészet folyóirat 2018. évi tevékenységéről. Krizsán András elnök ismertette a 2018. évi közhasznúsági jelentést és költségvetési beszámolót,valamint a 2019. évi költségvetés tervezetét, melyeket a tagok

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

egyszerű többséggel elfogadtak. A közgyűlés végén az elnök vázolta a MÉSZ nonprofit gazdasági társasággá alakulásának feltételeit, ami után a tagság megszavazta az alapszabály módosítását egy nonprofit gazdasági szervezet létrehozása érdekében. Az alábbiakban Krizsán András elnöki beszámolójából idézünk: „…a Magyar Építőművészek Szövetsége aktív szerepet vállal a szakmai és társadalmi közéletben, hogy a minőségi építészet ne

csak egy szűk szakmai elit ügye maradjon, hanem a magyar építészet példaértékű alkotásai nemzetközi szinten is láthatóvá váljanak. Több európai országnál – többek között Hollandia, Dánia, Finnország, Norvégia esetében – láthatunk példát arra, hogy országuk arculatának kialakításában, a vizuális környezetkultúra fejlesztésében mennyire fontos nemzeti építészetük bemutatása. Ezen országok gazdaságát is erősíti, hogy professzionális szolgáltatásaik európai, illetve Európán kívüli exportjában növekvő résszel jelenik meg az építészet. A nemzetközi trendek az élményszerzés, a felfedezés és az örökségértékek közös fejlesztéseként kialakított vonzerők jelentőségét mutatják. A hazai gyakorlat sem hagyhatja figyelmen kívül az építészetet, mint az országimázs és a környezetkultúra kialakításának egyik fontos tényezőjét. A Magyar Építőművészek Szövetsége ezen közfelada-

tok ellátása érdekében kíván megújulni és hosszú távon tevékenykedni (…) Célunk a nemzeti identitásunk, a tájképi örökség megőrzése érdekében az épített környezettel kapcsolatos tudás átadása, a hagyományos és mai épített terekben megnyilvánuló kulturális és társadalmi értékek iránti figyelem felkeltése. A térérzékelés, a térhasználat és a téralakítás képességeinek fejlesztése, az épített környezettel kapcsolatos ismeretek átadása a legkisebb kortól az idősebbekig, hogy a felnövekvő generációban kialakuljon a minőségi környezet iránti igény, az esztétikai és társadalmi kérdések iránti érzékenység. Egy olyan befogadó intézmény, építészeti központ létrehozása, ahol a környezeti nevelés eszközeivel a szélesebb közönség is megismerkedhet a tudatos és felelős térhasználat és téralakítás példaértékű megoldásaival. (…) A hazai közéleti szerepvállalásunk mellett tovább aktivizáltuk nemzetközi tevékenységünket is. Demeter Nóra, a MÉSZ külügyi bizottságának tagja közreműködésével együttműködési megállapodást kötöttünk Amerikai Építészek Intézetének Európai Tagozatával (American Institute of Architects – Continental Europe Chapter – AIA CE). A MÉSZ és az AIA CE közötti együttműködés egyenlő tiszteleten és kölcsönös érdeklődésen alapul. Mindkét szervezet egyetért abban, hogy a szakmai együttműködés és a szakmai tapasztalatcsere szükséges ahhoz a tudásbővítéshez, ami az épített környezet minőségének javításához, egy magasabb életminőséghez vezet. (…) Az elmúlt év egyik legkiemelkedőbb nemzetközi eseménye volt a Visegrádi Négyek építőművész szövetségei közötti partnerségi megállapodás megújítása és megerősítése. Az UIA II. régiójának Athénban megtartott tanácskozásán megállapodás született a V4 országok építőművész szövetségeinek vezetői között, hogy a 2008-ban létrejött V4 Építészeti Társulást megerősítjük, megújítjuk és szövetségi szinten tovább folytatjuk. Elismerjük és nagyra értékeljük, hogy 2008ban, a MÉSZ akkori elnöksége kezdeményezésére létrejött a társulás, de fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az aláírt dokumentum nem az akkori elnökök, mint magán személyek közötti privát együttműködés, hanem a

SZCÉNA // SCENE

FÖLDVÁRY GÁBOR MINISZTERI BIZTOS KÖSZÖNTŐT MOND

V4 országok építőművész szövetségei közötti megállapodás. Ennek megfelelően március 9-én a V4 országok építőművész szövetségeinek elnökei az UIA vezetői, a tagországok nagykövetei és a kormány magas rangú delegáltjai jelenlétében ünnepélyesen aláírták azt a dokumentumot, amelyben kinyilvánítják, hogy a megújuló és megerősödő V4 Építészeti Társulás az UIA II. régióján belül, az UIA tagjaiként tevékenykedő építész szervezetek közötti hivatalos együttműködéseként működik. Ezek alapján összehangoljuk munkánkat és közösen képviseljük a V4 országok építészetét az UIA-ban, a Visegrádi Négyek országaiban, az Európai Unió és világ építészeti szervezeteiben. Együttműködünk és egyeztetjük álláspontunkat az UIA II. régiójának munkabizottságaiban. Segítjük egymás tevékenységét építészeti pályázatok, workshopok és vándorkiállítások szervezésében és lebonyolításában az építészeti és a vizuális kultúra művelői számára. Ennek szellemében részt veszünk a szlovák szövetség kérésére a Dusan Jurkovic Prize zsűrijében és a Lengyel Építész Szövetség (SARP) meghívására a krakkói Nemzetközi Építészeti Biennálé programjain, de mondhatni rendszeres kiállítónk már itt az Ötpacsirta utcában a Cseh Műszaki Egyetem Építészmérnöki kara, akik tavaly egy fotókiállítással szerepeltek székházunkban. (…) A három évvel ezelőtt elfogadott stratégi-

ánk mentén haladunk, a „minőség – jelenlét – együttműködés” jegyében. Ebben a szellemben kívánunk a jövőben is azon munkálkodni, hogy az építészet nemzeti kultúránk szerves része legyen. Ehhez szeretném felajánlani ezután is erőmet és tudásomat, és megköszönni az Önök támogatását és bizalmát a közös munkánkhoz, közös sikereinkhez.”

MÉSZ CONFERENCE 2019 ARCHITECTS’ HOUSE, KÁROLY KÓS AUDITORIUM MAY 27TH, 2019 The Association of Hungarian Architects (MÉSZ) held its annual conference in the Architects’ House. Members of the board – János Golda, Gábor Zoboki and Csaba Nagy – gave an account of the activities of the Association in the past year. László Mikó presented a summary of the activities of the Foreign Affairs committee, Dénes Patonai those of the Supervision Committee, editor-in-chief, György Szegő summarized the achievements of the periodical Hungarian Architecture in 2018. Chairman András Krizsán gave an account of the public and budget report of the year 2018 and gave a detailed account of the budget for 2019, which was approved of by the members majority.

2019 / 03

Tíz éves a FUGA Ünnepi fesztivál 2019. július – október — szöveg és fotók text and photos: FUGA — A FUGA Budapesti Építészeti Központ 2019. október 1-én ünnepli megnyitásának 10. évfordulóját, aminek méltó megemlékezésére nagyszabású és sokrétű eseménysorozattal készül. A felvezető program nyár közepén indul, a ház összes termében megrendezésre kerülő építészeti tervrajz- és makettkiállítással. Az anyaggyűjtés 2019. június 30-ig tart, a kiállítás július 17-én nyílik, és szeptember 4-én adja át a helyét a következő, aukciós kiállításoknak. Az aukciókra az októberi, egyhetes fesztivál keretében kerül sor, építészeti tervrajz és makett, képzőművészet, fotó, design, valamint kotta és kézirat témákban. A bevétel a FUGA infrastruktúrájának fejlesztését szolgálja. Az aukciós anyaggyűjtés szintén június 30-án zárul, az összegyűlt anyagból rendezett kiállítások szeptember 5-én nyílnak, szakáganként egyegy teremben. Az évfordulóra jelenik meg a FUGA 10 éves, képekkel és interjúkkal feldolgozott történetét összefoglaló kötet. Szeptember 30-án, hétfőn este születésnapi partival köszöntik a ház 10 éves fennállását. Október 1-től egy héten át a ház megszokott kínálatához igazodó szakmai

programok követik egymást: Október 1-jén Tallinntól Piránig, Párizstól Moszkváig címmel nemzetközi konferencia következik angol nyelven, szinkrontolmácsolással, európai szakmai partnerekkel, a tervek szerint a díszvendég a New York-i Storefront galéria lesz. A konferencia témái: Építészet a kiállítótérben; Építészeti kiállítás és oktatás; Építészet és társművészetek; Miből lehet mindezt finanszírozni? A konferencia után a "megfagyott zene" felolvad: Mátrai Péter és Markó Balázs építészeti filmrészletekre reagál zenében. Október 2. és 6. között minden délelőtt aukciókra kerül sor (képzőművészet, fotó, design, kézirat és kotta, építészet). Az aktuális aukció után a lebontott aukciós kiállítások helyén másnapra új kiállítás épül: az Hervé terembe Lucien és Rodolf Hervé kiállítása, a Breuer Marcel teremben Breuer-kiállítás, a Vargha Mihály teremben Zalka Imre fotókiállítása, a Janáky István teremben (trezor) Sza-

A FUGA kiadásában 2018 végén jelent meg a Zalotay Elemér eredeti rajzaiból összeállított, 100 számozott példányban elkészített, 40x60 cm méretű rajzmappa, amely öt téma köré csoportosítva válogat Zalotay kivételesen gazdag, invenciózus rajzaiból. Az életművet és jelentőségét bemutató szövegek szerzői Fehérváry Zoltán és Őry Júlia, a mappát Fehérváry Zoltán és Nagy Bálint szerkesztette. Az 50 lapból álló kiadványban az eredeti rajzokról készült másolatokat Zsitva Tibornak a megépült épületekről készült felvételei, valamint két pauszra másolt, 47 cm széles tekercsben dokumentált különleges rajz egészíti ki.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

lay Tibor építész, az alagsori nagyteremben Zalotay Elemér építész kiállítása nyílik meg. Ugyanezeken a napokon a kora délutáni idősávban hazánkban élő, dolgozó külföldi építészek és külföldön élő, dolgozó magyar építészek beszélnek személyesen vagy videofelvételről az építészettel kapcsolatos aktuális kérdésekről. Néhány név a sorból: Batár Attila, Yona Friedman, Magyar Péter, Moravánszky Ákos, Kas Oosterhuis, Erick van Egeraat, Kengo Kuma, Norman Foster, Pálffy György, Zoboki Gábor. Moderátor: Somogyi Krisztina. A késő délutáni sávban kerül sorra Az építész vendége című beszélgetéssorozatot. A résztvevők a legfiatalabb, 30 év körüli generációba tartozó építészek, illetve az általuk meghívott vendégek. A sorozat szerkesztője és moderátora Kovács Dániel művészettörténész. A napi programokat esténként koncertek, illetve irodalmi est követik. Október 7-én rendezik meg az Építészet Világnapját. A ház délután nyit, minden teremben az új kiállítással, melyeknek közös megnyitójával útjára indítjuk a második 10 évet. Ekkor kerül sor a júliusban meghirdetett könyvtombola eredményének közzétételére, ahol a tombolajegyekért a FUGA könyvesbolt és partnereinek választékából összeállított könyvcsomagok találnak gazdára.

TEN YEARS OF FUGA ANNIVERSARY FESTIVAL, JULY-OCTOBER FUGA Budapest Architecture Centre celebrates the 10th anniversary of its inauguration on October 1st, 2019. with aan appropriate series of large-scale events to commemorate the significant date. The introductory programme starts mid-summer with an exhibition of architectural designs and models housed in every room of the house. The exhibition opens on July 17th, and is replaced by the next exhibition doubling as an auction on September 4th. On September 30th, a Monday evening a birthday party is held to celebrate the decade long history of FUGA followed by a week of a series of professional events starting from October 1st.

Kultúrgyár projekt, Ózd

máját az Egyesült Nemzetek Szervezete Gazdasági és Szociális Tanácsában, és egyéb szakmai fórumokon. A 2016-ban átadott Nemzeti Filmtörténeti Élménypark és Digitális Erőmű 2017-ben Pro Architectura díjat kapott, 2018-ban pedig a Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj pályázatán nyert első díjat.

FIABCI-díj 2019 —

A FIABCI (Nemzetközi Ingatlanszövetség) 70. alkalommal megrendezett World Prix d'Excellence World Gold Winner-díját „Heritage” kategóriában a Forum Hungaricum Nonprofit Kft. Kultúrgyár Projekt – Ózd pályázata - építész: Csontos Györgyi, lásd MÉ 2016/4 - nyerte el. A FIABCI által odaítélt díjról a világ ingatlanfejlesztőiből álló nemzetközi zsűri döntött, amely méltatta a projekt társadalmi hasznosságát az épített örökség megóvása, a barnamezős területek revitalizációja, ipari örökségből kulturális

FOTÓ: BUJNOVSZKY TAMÁS

közösségi tér létrehozása szempontjából. A díjátadóra május 30-án Moszkvában került sor. A FIABCI szervezete több mint 60 országot tömörít magába, egyúttal különleges tanácsadói státuszával képviseli a világ ingatlanszak-

A Magyar Művészeti Akadémia Aranyérme 2019: Winkler Barnabás Török Ferenc laudációja —

FOTÓ: BUJNOVSZKY TAMÁS

Winkler Barnabás DLA, Ybl-díjas, Príma díjas építész, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem címzetes tanára. Kiváló építész, számos díjazott alkotással. Különösen kiemelkedő szervezői munkássága a magyar építészet értékeinek gyűjtésében. Két évtizeden át dolgozott az Ipartervnél. Terve-

SZCÉNA // SCENE

zői munkáját jelenleg az 1989-ben általa alapított HAP tervezőirodában folytatja. Winkler Barnabás nevéhez fűződik a múlt században maradandó életművet alkotó 17 művésznek 2010-ben átadott poszthumusz Ybl Miklós-díj és a jeles díjazottak munkásságát megidéző könyv. 2003-ban megalapította a HAP Galériát, melyben 11 év alatt 110 kiállításon mutatta be a múlt század legjelentősebb hazai építészeinek és képzőművészeinek életművét – vállalva a tervek összegyűjtését és önköltségen történő restaurálását. Számos építészeti könyv, monográfia, városépítészeti tanulmány írója. Az Építészeti Múzeum és Műemléki Dokumentációs Központ tervezése nagyrészt az ő munkájának eredménye, és a leendő Építészeti Múzeum anyagának is Winkler Barnabás az előkészítője. A magyar építészeti közélet reprezentatív képviselője, a FUGA Galéria művé-

CULTURE FACTORY PROJECT, ÓZD FIABCI AWARD 2019 Organised for the 70th occasion, the FIABCI World Prix d'Excellence World Gold Winner prize went to an entry submitted in the „Heritage” category by Forum Hungaricum Nonprofit Ltd. titled Culture Factory Project Ózd.

szeti vezetője, számos kiállítás, előadás, találkozó szervezője. További díjai is jelzik értékes tevékenységének állomásait: Kós Károly-díj, Építészeti Nívódíj, Simon Wiesenthal-díj, Kocsis Iván-érem, Forster Gyula-díj, Lyka Károly-díj, Henszlmann Imre-díj és a 2018-ben elnyert Podmaniczky-díj.

THE GOLD MEDAL OF THE HUNGARIAN ARTS ACADEMY 2019: BARNABÁS WINKLER Barnabás Winkler DLA, an architect who is also the holder of the Ybl and Príma prizes and a lecturer with the Budapest University of Technology and Economics is an excellent architect awarded several prizes, the author of a number of architectural books, monographies and studies on urban architecture. The designs of the Architectural Museum and Historic Monuments Documentation Centre are primarily the results of his works, and he also prepared the way for the materials of the would-be Museum of Architecture. As a representative member of Hungarian architecture, the art manager of FUGA Galéria he has organised a large number of exhibitions, lectures and meetings.

2019 / 03

A Városmajori Szabadtéri Színpad átalakítása Az ötletpályázat eredménye — A Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. és Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidék Önkormányzata városépítészeti és építészeti ötletpályázatot írt ki a Városmajori Szabadtéri Színpad kulturális szolgáltató létesítmény kialakítására. A pályázat célja olyan ötletek, javaslatok összegyűjtése volt, amelyek alapjai lehetnek a szabadtéri színpad jövőbeli konkrét tervezési koncepciójának és programjának. Az alábbiakban a 3 legmagasabb értéken megvásárolt pályaművet mutatjuk be.

VALKAI CSABA ÉS FÁBIÁN GÁBOR PÁLYAMŰVE

A Városmajori Park a főváros legelső közparkja. Az 1952-ben épült Szabadtéri Színpad a park közepén található, az Árkay Aladár és Árkay Bertalan által tervezett műemléki templomegyüttes közelében. 1965-ben bővítették egy öltöző-irodaépülettel, majd esővédő tetőt építettek a nézőtér és a színpad fölé. 1992 óta nyári színházként működik, elsősorban zenés, táncos műsorok bemutatására. Az intézmény az utóbbi években kinőtte az eredeti épületet, a kiegészítő funkciók biztosítása céljából (öltözők, raktárak) több konténer-épület került elhelyezésre a területen, ám már ezek sem oldják meg a színház alapvető működéséhez szükséges helyigényt. Az ötletpályázat célja egy építészetileg és tájépítészetileg összefogott, a szabadtérben való előadás élményét mindenekelőtt biztosítani tudó, gazdaságosan és akár többcélúan üzemeltethető létesítmény megvalósítása volt, valamint a történelmi jelentőségű, nagy ökológiai és rekreációs értéket képviselő Városmajori Park történeti és zöldfelületi értékeinek, a park léptékének kiemelt figyelembe RÉV BENCE BALÁZS ÉS RANTAL GÁBOR PÁLYAMŰVE

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

ja szerinti válaszok alapján a továbbtervezés során alaposabb megfontolásra, vizsgálatra érdemesek.” (részlet a Zárójelentésből)

SZILVÁSI ATTILA PÁLYAMŰVE

vétele, a zöldfelületek megóvása mellett. A pályázatra 180-an regisztráltak és 27 érvényes pályamű érkezett. Rangsorolás nélkül 1 500 000 forintot kapott három pályamű, egy kiemelt megvételben részesült 1 100 000 Ft értékben, további hármat rangsorolás nélkül vásároltak meg 800 000 forintért. A Bíráló Bizottság a pályaművek értékelése során a telepítést, a beépítést, a környezetbe, a park léptékébe illeszkedést, valamint az ökológiai szempontokat vette figyelembe. A nézőtérnek „szabadtéri színpad” hangulatot kell sugallnia, a szándék nem egy kőszínház zárt színháztermének megfogalmazása volt. Ezért olyan koncepciók, gondolatok és ötletek kiválasztása volt a cél, amelyek a szabadtéri színpad jellemzőit képviselik. Rangsorolás nélkül bruttó 1.500.000 Ft pályadíjban részesült: 19. számú pályamű, szerzői: Rév Bence Balázs, Rantal Gábor „A pályamű építészetileg és tájépítészetileg átgondolt, a színpad léptéke és megformálása a parkba illeszkedő. A játszótér helyére helyezi az új szabadtéri színpadot. A játszóteret áthelyezi, korszerűsíti. Nagyon finoman és érzékenyen nyúl a témához. Teljes mértékben figyelembe veszi a történeti park szempontjait. A tervezett szabadtéri színpad a történeti kertek archetípusát célozza meg. Akkor is jó és szép kerti építmény, ha nincs benne előadás, finoman süllyeszti és terepplasztikával

SZCÉNA // SCENE

finoman takarja az épített részeket. Légies, a növényi környezetbe illeszkedő. A kiszolgáló helyiségek földbe helyezése jó megközelítés. A park számára is használható funkciókat kerti pavilonokba helyezi. Az év minden napján használható, szerves részévé válik a parknak. Anyaghasználata trendkövető, zöld, ökologikus. Kedvező tájépítészeti elgondolással a történeti kert karakterét erősíti.” (részlet a Zárójelentésből) Rangsorolás nélkül bruttó 1.500.000 Ft pályadíjban részesült: 21. számú pályamű, szerzője: Szilvási Attila „A tervben a színpad a jelenlegi helyén került elhelyezésre. (…) A Széll Kálmán tér felőli térfal egyik telkének megnyitásával létrehozza a „Városmajor kapuját”, a parkolást kiiktatva, a budapesti belvárosi színházak mintájára a tömegközlekedésre korlátozza a látogatói forgalmat. A gazdasági-üzemi forgalmat a Maros utcai behajtón át bonyolítja. Forgó nézőtere a kívánt napálláshoz igazodik, teljes elfordulással erdei színház nézőterévé válik. A nézőtér alatti fedett téren a büfé, a ruhatár, a szükséges szaniterek és egy multifunkcionális, téli-nyári használatú placc alakul ki. Korlátlan ötletorgia, melyet csak a költségek korlátozhatnak majd. A nézőtérre kihajtható esernyő borul, biztosítva az időjárástól független használatot. (…) A pályamű olyan kérdéseket vet fel, amelyekre sajátos, egyedi nézőpont-

Rangsorolás nélkül bruttó 1.500.000 Ft pályadíjban részesült: 24. számú pályamű, szerzői: Valkai Csaba DLA, Fábián Gábor DLA „A terv városépítészetileg és tájépítészetileg is átgondolt, kiemelkedően foglalkozik a park történetével, szerkezetével, amit az épület telepítése és építészeti megformálása során figyelembe vesz. Előnye, hogy a színpad a beépítésre szánt területen kerül elhelyezésre és a park helyreállításra kerül. A tanulmány alapos, gazdag kertépítészeti elemzéssel, jól felvezetett érveléssel indokolja az új szabadtéri színpad helyét. A helyválasztás több szempontból is pozitív. A jelenlegi parkszínpad területét visszakapja a történeti park. Az új helyszín pedig a park ezen részének és a kapcsolódó épületeknek és funkcióknak új szervező eleme is lehet egyben – új kapuja a parknak. Ez indokolja talán a városiasabb építészeti megfogalmazást, megjelenésében átmenetet képezve az épített színház és szabadtéri színpad között.” (részlet a Zárójelentésből) Kiemelt megvételben részesült még Ferenczi Huba terve, továbbá rangsorolás nélkül megvásárlásra került Deichler Tímea, Jakab Dániel és Répás Ferenc terve, a LAB5 Építésziroda, illetve Vörös Tamás, Perényi Flóra és Fürtön Balázs pályaműve.

THE CONVERSION OF THE OPEN-AIR STAGE IN VÁROSMAJOR THE RESULTS OF THE CONCEPT CONTEST Szabad Tér Színház Nonprofit Ltd. and the Municipality of Budapest District XII local government published a tender for concepts of the Open-Air Stage to be built in Városmajor with the objective to collect ideas and proposals that can form the basis for the concept and programme of the open-air stage to be built later on. Hereby we are presenting three projects that have been purchased for the highest prices.

2019 / 03

____ TÉMA THEME

____

FOTÓ: BÓDIS KRISZTIÁN / MARKET

GYÉMÁNTCSISZOLÁS

PÁRISI UDVAR, BUDAPEST —

NAGY CSABA, PÓLUS KÁROLY, PÁSZTOR ÁDÁM, T. MAJOR KRISZTA, BATTA MIKLÓS ULRICH TAMÁS fotók photos: MOLNÁR PÉTER, BÓDIS KRISZTIÁN

építészek architects: szöveg text:

—

Már gyerekkoromban is lenyűgözött a díszes épület és passzázsa, a sejtelmes fényű üvegezett kupolával (az ún. luxferprizmák, mint később megtudtam), az aranyosan csillogó mozaikokkal, meseszerű belső díszekkel, rejtelmes, sugárzó előkelőségével. Szerettem arra sétálni, kézen fogva anyámmal és öcsémmel. Később persze a Jégbüfé lett fontos hely – 1952-ben nyílt meg –, az édeskés (francia)krémes illatú levegője, a sürgés-forgás, főleg kamaszként az első ártatlan találkák színhelye a cukros illatfelhőkben. Aztán meg a közeli Mézes Mackó, a csodálatos klubszendvicsek, a francia és egyéb csudálatos nevű és ízű saláták különös világa. Az ormótlan sarki felirat hosszú évekig az IBUSZ főiroda jelenlétét hirdette. Most újra Párisi az Udvar, a ház visszanyerte régi, mesés szépségét. RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

A telken eredetileg egy Pollack Mihály által, párizsi mintára tervezett üzletház állt (Brudern-bazár, 1817), innen ered a ház neve; az üzletek a földszinten keresztülfutó, nyilvános passzázsból nyíltak. 1906-ban a telket megvásárolta a Belvárosi Takarékpénztár, az üzletházat elbontották, és egy tervpályázat révén Schmahl Henrik kapott megbízást az új épület tervezésére. 1912 őszére készült el, júliusban azonban Schmahl Henrik1 váratlanul elhunyt, így közvetlen munkatársa, Lipták Pál fejezte be az épületet. A trapéz alakú saroktelekre épült ház homlokzatai a Ferenciek tere – Kígyó utca, illetve a Petőfi Sándor utca felé néznek. Schmahl zseniális módon ötszögesítette a telket, lecsapta a sarkot, létrehozta a harmadik utcai homlokzatot, és ezt tervezte meg messziről is jól látható, kéttornyos főhomlokzatnak, az elegáns főbejáratnak, amely egyenesen a bank szívébe, a pénztártermébe vezetett. A ház kuriózumának tartott passzázs megmaradt, sőt az egyik fő ékessége lett. Az üvegablakokat Róth Miksa tervezte, a kerámiák, majolikák, mázas téglaelemek a Zsolnay gyárban készültek, a padlóburkolat a német Villeroy és Boch műhelyeiben, a kor legjobbjai dolgoztak az épületen. A mór (hispániai arab-szúfi) és neogótikus stílust ötvöző, historizáló-szecessziós banképület, üzlet- és lakóház a második világháború során nem sérült meg komolyabban, a gyorsan kiépülő szocialista hatalom 1949-ben a banki ingatlanvagyon részeként államosította, „felújította” belső tereit, átalakította – értsd: felszabdalta – az emeleti nagypolgári lakásokat. Az egykori banki pénztárterem fényűző pompáját az ötvenes években teljesen felszámolták, eltüntetve a Spiegel Frigyes tervei nyomán készült szecessziós, „burzsoá” banki enteriőrt. A hatvanas években a házat ismét „felújították”, elpucolva számos még megmaradt elemet (csillárok, fali díszek, rézkorlátok, portálok); ekkor települt be az IBUSZ főirodája. 1967-től szerencsére műemléki védelem alatt áll a Párisi Udvar. Ennek ellenére a rendszerváltó évek után 2010-ig folyamatosan pusztult, adták-vették, de senki sem mert belekezdeni az újjáépítésbe, félve a kötöttségektől és a költségektől. 2014 nyarán a Belvárosi Önkormányzatnak végre sikerült értékesíteni a házat: a vevő a Párizs Property Kft. projektcég lett. A megállapodás szerint az épületet óriási befektetéssel felújítják, benne ötcsillagos szállodát, éttermeket, kávézókat, üzleteket, konferenciatermeket, wellness- és fitneszrészleget alakítanak ki. 2015 februárjában az építészeti tervezéssel a Nagy Csaba vezette Archikon Kft.-t, a belsőépítészeti kialakítással a Göde András és Kéry Balázs által irányított Kroki Stúdiót bízták meg, akik azonnal megkezdték az épület felmérését, az eredeti tervek és levéltári források feldolgozását. Az elsődleges tervezői szándék az épület három fő stílusvonalának – a neogót, a mór és a magyar szecesszió jegyeinek – megőrzése, kiemelése és az új belsőépítészeti koncepcióba való beépítése volt. 2016 tavaszán a bontásokkal megkezdődött a felújítási munka. Sok meglepetéssel, az eredeti tervektől eltérő megoldással találkoztak, és a korabeli szerkezetek megerősítése, újraépítése is szükségessé vált. Most, mintegy négy és fél évnyi munka, több száz terv és részletterv, rengeteg munkaóra után elkészült. Az épület és passzázsa építészeti-iparművészeti kuriózum, Európa legnagyobb kerámiaburkolatú homlokzata gazFOTÓ: BÓDIS KRISZTIÁN / MARKET

TÉMA // THEME

2019 / 03

FOTÓ: MOLNÁR PÉTER

dag ornamentális részletekkel, kerámiával, üvegmozaikkal, rézlemez díszekkel, festett üvegablakokkal. Kitűnő elhelyezkedése a Belváros kellős közepén, a sétálóutcák kereszteződésében, valamint a pompázatos, rekonstruált belső terek egy 110 szobás, ötcsillagos luxusszállodaként rendkívüli élményeket adhatnak a világ bármely tájáról érkező – és persze mindezt megfizetni képes – vendégnek. A Párisi Udvar a Hyatt szállodaláncnak a The Unbound Collection by Hyatt márkanéven különleges történelmi épületekben kialakított – a párizsi Hôtel du Louvre után második – európai tagja lett. Az építésztervezők megtartották a főbb szerkezeteket, homlokzatokat, a passzázs és a belső terek eredeti elemeit, de beépítették a hátsó udvari szárnyat, valamint a régi párkányszint felett, az egykori lapostető szintjén létrehozták a két óriási elnöki lakosztályt befogadó Rezidenciát hatalmas teraszokkal, pazar kilátással a belvárosra, a Dunára és a Zsolnay-kerámiaburkolatos tetődíszekre. Mindebből odalentről semmi se látható. A Rezidencia új homlokzatának üvegfalát a külső oldalon színes kerámiabetétes pilaszterek osztják, ami plasztikussá teszi a felületet. A visszahúzott homlokzati síkon fémburkolat, fix vagy nyíló nyílászárók és mozgatható, csipkeszerű fém árnyékolók sorakoznak. A passzázsból kialakított szállodai előcsarnokból a

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

szállóvendég két újonnan épült felvonóval, vagy az eredeti díszes, kettős lépcsőházon keresztül érheti el a szállodai szobák öt szintjét. A 110 szoba és lakosztály nagy része az ötödik emelet felett újonnan lefedett, poligon alakú belső udvarra néző, nyitott közlekedőfolyosóról nyílik. A sokszögű udvar lefedésével és a belső udvari homlokzat különleges zöld Zsolnay-kerámiadíszeinek helyreállításával egyedülálló belső tér jött létre, amelyben hangulatos hall-kávézót alakítottak ki. Modern felülvilágítója méltó, kortárs párja a passzázs gyönyörűen rekonstruált üvegfedésének. Az épületsarkokon, valamint a hatszögű udvar körüli terekben egyedi lakosztályokat alakítottak ki. Nincs két egyforma alaprajzú szoba, így a bútorozásuk is egyedi. A belsőépítészeti kialakításban a ház dekoratív stíluselemei jelennek meg, kortárs átiratban. A színvilágban a világos tónusok uralkodnak, a sok helyen megjelenő Zsolnay-kerámiák árnyalatainak finom megidézésével. Az anyagok, falfelületek, burkolatok, festések, tapéták, a beépített egyedi és típusbútorok szoros összhangban állnak az építészeti koncepcióval, a szobákat díszítő tapéták, szőnyegek és a közlekedőfolyosó padlószőnyegei a belsőépítész iroda egyedi tervei alapján készültek. A bútorok formavilága egységes, ennek változatait látjuk minden szobában és lakosztályban, még az előcsarnok finoman ívelt, zongorafekete recepciós pultján is visszaköszön. A koncepciótervek alapján készített kiviteli tervek 2018-ban, az üzemeltető Hyatt standard elvárásainak megfelelően kissé átalakult, a vendéglátáshoz kötődő, ún. „Food and beverage” koncepciót és terveket a szállodalánc által megbízott Henry Chebaane belsőépítész készítette, de az együttműködés sikeres lett, a két belsőépítész csapat által tervezett enteriőrök finom átmenettel kapcsolódnak egymáshoz, szinte összesimulnak. A belső térré alakított földszinti passzázs megőrizte egykori, varázslatos hangulatát, az üvegezett boltozat és a kupolák, a helyreállított belső fa- és üvegportálok, az üvegmozaik burkolatok, a kerámia padlóburkolat, sőt még a két eredeti, fa telefonfülke

——

GENERÁLTERVEZÉS // GENERAL DESIGN:

ARCHIKON KFT.

ÉPÍTÉSZEK // ARCHITECTS:

NAGY CSABA, PÓLUS KÁROLY, PÁSZTOR ÁDÁM, T. MAJOR KRISZTA, BATTA MIKLÓS ÉPÍTÉSZ MUNKATÁRSAK // FELLOW ARCHITECTS:

BOGNÁR GERGELY, BÓDAY BAGÓ BERNADETT, DOBOS BENCE, FARKAS ÁDÁM, KISS TAMÁS, MAJOR ESZTER, MÁRÓ BENCE, NAHOCZKI ÉVA, TŐRÖS ÁGNES, URBÁN JAKAB, VÁRHIDI BENCE BELSŐÉPÍTÉSZ TERVEZŐK // INTERIOR DESIGNERS:

GÖDE ANDRÁS, KÉRY BALÁZS, GÁL BÉLA, HARMAT-SZABÓ ZOLTÁN, TÉBY TÍMEA, SÁRKÖZI DOMINIKA, HORVÁTH-MARÓTHY KATALIN – KROKI KFT. BELSŐÉPÍTÉSZ MUNKATÁRSAK // INTERIOR DESIGN ASSISTANTS:

DEBRECZENI PÉTER, GÖDE FERENC, TÓTH ANNAMÁRIA, KERTÉSZ ZSUZSANNA, PAUNOCH RENÁTA FOOD AND BEVERAGE TERÜLETEK BELSŐÉPÍTÉSZETE // FOOD AND BEVERAGE INTERIORS:

HENRY CHEBAANE – BLUE SKY HOSPITALITY LTD.

MŰEMLÉKI SZAKÉRTŐ // MONUMENT HISTORY EXPERT:

DR. DÉRY ATTILA PHD ÉPÜLETFELMÉRÉS // DIAGNOSTICS:

GAZDAG ANDRÁS – G3 MÉRNÖKIRODA KFT. TARTÓSZERKEZET // STRUCTURE:

PINTÉR TIBOR – ÉKI TERV KFT., KOVÁCS OLIVÉR – EFERTE KFT. ÉPÜLETGÉPÉSZET // HVAC:

BUKOVICS JÁNOS, TERÉK TAMÁS – G&B PLAN KFT. ÉPÜLETSZERKEZET // FRAMEWORK:

CZÉGENI CSABA – BALATERV TERVEZŐ ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT. SPRINKLER:

FARKAS LEVENTE – INTERPIRO KFT. USZODATECHNOLÓGIA // SPA TECHNOLOGY:

SALLAI ZOLTÁN – S-TERV KFT. FELVONÓ // ELEVATOR:

NAGY SÁNDOR ELEKTROMOS TERVEZŐK // ELECTRICAL ENGINEERING:

RAJKAI FERENC, BALÁN GÁBOR, DARNAY JÁNOS – HUNGAROPROJECT KFT. TŰZVÉDELEM // FIRE PROTECTION:

DECSI GYÖRGY – FIREENG KFT. KERTTERVEZÉS // GARDENS:

MOHÁCSI SÁNDOR – S73 KFT. KONYHATECHNOLÓGIA // KITCHEN TECHNOLOGY:

GAULAND ANDRÁS – TECO-GASTRO BT.

AKUSZTIKA, KÖRNYEZETVÉDELEM // ACOUSTICS, ENVIRONMENT:

CSOTT RÓBERT – ’95 APSZIS BT. FORGALOMTECHNIKA // TRAFFIC:

KERTESY GÉZA – METRÓBER KFT.

KÖZTERÜLET // PUBLIC SPACES:

KOSZORÚ LAJOS, KOSZORÚ BÁLINT – VÁROS-TEAMPANNON KFT. RESTAURÁTOR TERVEZŐK // RESTORATION:

KELECSÉNYI GERGELY, CZIFRÁK LÁSZLÓ – ALAKART KFT., BALOGH ELEONÓRA, GYŐRFFY ÁDÁM, HERLING ZSUZSANNA, LEHOCZKY TIVADAR ÉPÍTTETŐ // CLIENT:

PÁRIZS PROPERTY KFT. KIVITELEZŐ // MAIN CONTRACTOR:

MARKET ZRT.

PROJEKTVEZETÉS // PROJECT MANAGEMENT:

ÓBUDA-ÚJLAK ZRT. ——

FOTÓ: MOLNÁR PÉTER

TÉMA // THEME

2019 / 03

is a szállodai előcsarnok-kávézó szerves része lett. Az üvegezett kupola természetes megvilágítást kap az első emeleti teraszos belső udvarból, az acélszerkezetű üvegtégla dongaboltozat fénytechnikai bravúrral tervezett, természetesnek ható, de mesterséges megvilágítással épült. A passzázs felett, a mezzanin szinten kaptak helyet az éttermi különtermek és az igazgatás irodái. Az 1. emeleten található a wellness- és fitneszrészleg, a második emeleten a konferenciaközpont méhsejt alakú terme. A meglévő utcai homlokzat kerámia szobrait, a tornyok és az erkélykorlátok kerámia elemeit, a réz díszítéseket, az üvegmozaik és mázas téglaburkolatú felületeket gondosan restaurálták, sokszor a törött elemek újra felhasználásával, kiegészítésével. A belső eredeti kerámia, réz és öntött vas, kő és vakolat díszeket, falfestéseket is mind-mind rendbe tették, Kelecsényi Gergely vezetésével restaurátorok csapata dolgozott rajta több éven át. A közel 250.000 kerámia- és majolikaelem helyreállítása, a törött elemek kiegészítése speciális, hidegen alkalmazható kerámia pasztával történt, így nem kellett minden darabot újra kiégetni. Az erkélykorlátokat és kerámiaelemeket felújított acélszerkezetre szerelték, mint az eredeti épületen. A faredőnyös, túlnyomó részt egyesített szárnyú ablakok rossz állapotúak, sérültek és hiányosak voltak. Ezeket az eredeti geometria megtartása mellett újragyártották, de korszerű faszerkezettel, hő- és hangszigetelő háromrétegű üvegezéssel, rejtett tokos külső, elektromotoros rolós árnyékolóval. Az utcára néző földszinti eredeti portálok sem maradtak meg, csak a hatvanas években elvégzett átépítés silány minőségű szerkezetei, kivéve a néhány megmaradt, eredeti tölgyfa ajtószárnyat és felülvilágítót. A portálokat fémszerkezettel gyártották újra, amely követi az eredeti épület formavilágát, és hajlított fekete üvegbetétekkel, visszaépítve a restaurált tölgyfa ajtólapokat. A déli oldalon, a Kígyó utca felé a kibillenthető szerkezetű árnyékoló ponyvákat szintén újragyártották, a meglévő támaszkonzolokat díszítő arasznyi ún. „bólogató mór” szobrocskáinak gondos restaurálása mellett. Ugyancsak visszakerültek az eredeti fém-üveg szerkezetű íves utcai kirakatdobozok. A Petőfi Sándor utca és a Kígyó utca felőli bejáratok felett függesztett, leheletfinoman mintázott edzett üveg, fémszegélyű előtetők árulkodnak a kortárs beavatkozásról, de az „építészet” az egész épületben szinte láthatatlan, a tervezők tisztelettudóan alkalmazkodtak az eredeti tervezői koncepcióhoz – az eredmény: varázslatosan felújított épület, számos elegáns részlettel. Aki teheti, üljön be az előcsarnokba kávézni vagy sütizni, csodálja meg pompázatosan helyreállított pas�százs világát, adózzon Schmahl Henrik és a budapesti századforduló építészeti zsenijének, és vele együtt érezze át szecessziós köntös mögé bújtatott 21. századi építészet friss leheletét… Az utcán sétáló pedig emelje fel tekintetét, csodálja meg az épület díszes kerámia homlokzatát, a szobrokat, adózzon tisztelettel a régi és mai építészmestereknek.

FOTÓ: MOLNÁR PÉTER

—— Lásd még: Torma Ágnes: Schmahl Henrik három épülete a mór művészet 19. századi recepciónak tükrében. In: Ars perennis 2010. Fiatal művészettörténészek II. konferenciája, Budapest, 2009. november

FOTÓ: MOLNÁR PÉTER

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

FOTÓ: MOLNÁR PÉTER

DIAMOND CUTTING PARISIAN COURT, BUDAPEST Originally there had been a business complex on the lot built in 1817 after Parisian models, which is where it today’s originates from. In 1906 the lot was purchased by the Inner City Savings Bank which had then designed a gorgeous revivalist Art Nouveau style bank blending Moorish components with neo-Gothic ones. The seriously deteriorating structure was converted into a luxury hotel in 2014, a project which was completed by the spring of 2019. The building and the passages are a genuine rarity and curiosity of architecture and applied arts featuring the largest ceramic clad facade in Europe with an amazing abundance of ornamental details, ceramiuc and glass mosaics, copper plate ornaments with stained glass window designs. Thanks to its excellent location in the very heart of the Inner City at the junctions of pedestrian streets streets and the luxurious reconstructed interiors of 110 rooms, it is now a five-star luxury hotel offering unique experiences for guests coming from all over the world. Designer architects preserved the main structures, the original components of the facades, the passages, as well as those of the interiors, but also developed the courtyard wing at the back and constructed an enormous Residence containing two spatious presidential apartments above the original cornice level with large decks to provide a breath-taking view of the Inner City, the River Danube and the gorgeous roof ornaments of roofs clad in Zsolnay ceramics. The foyer of the hotel converted from the passage contains two newly built lifts, but guests can also walk up to the five storeys of the hotel using the original ornate dual staircase. The 110 rooms and the majority of the apartments open from here, whilst those above the fifth floor are accessible from the open corridor overlooking the roofed polygonal courtile. By covering the polygonal yard and restoring the unique green Zsolnay ceramic ornaments an unparallelled interior was created to house an atmospheric lounge-café. FOTÓ: MOLNÁR PÉTER

TÉMA // THEME

2019 / 03

FELFEDEZETT ÉRTÉK

A RUMBACH SEBESTYÉN UTCAI ZSINAGÓGA REKONSTRUKCIÓJA — építészek architects: KŐNIG TAMÁS, WAGNER PÉTER —

szöveg text:

A Rumbach Sebestyén utcán a Dob utcából végigtekintve történelmi idővonal tárul elénk. Jobb kéz felől Léstyán Ernő keményvonalas transzformátorháza, majd egy foghíj következik, a tűzfalon a Rubik-kocka több emeletes falfestményével. Valamivel lejjebb feltűnnek Otto Wagner egyetlen Magyarországon megvalósult épületének, a kora-szecessziós zsinagógának mór müezzintornyai, az utca látképét pedig a Szent István-bazilika egyik kupolás tornya zárja. Bár ez kívülről nem látszik, a zsinagóga tőszomszédságában, a Rumbach Sebestyén utca 15-ben működött valamikor Makovecz Imre irodája, így az összkép a vártnál is színesebb. RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

KATONA VILMOS

fotók photos:

HAJDÚ JÓZSEF

Az épület-individuumok sorában a fiatal Otto Wagner műve (1870–73) önmagában is összetett egyéniség. Építészettörténeti híd az orientalizáló késő romantika és a szecesszió között, liturgikus szempontból pedig úgyszintén határkő, ami megjelenik sajátos térszervezésében. A kiegyezés után, 1868-ban tartott zsidó országos kongresszus az ortodox és neológ közösségek elkülönülését eredményezte, de egy elenyésző kisebbség itt a szakadás előtti állapot visszaállítására vágyott (statusquo ante). A Rumbach Sebestyén utcai imaház a „statusquo” irányzatot képviselte, ellentétben a Dohány utcai együttessel, amely már 1859-es átadásakor modern tendenciákat mutatott: hosszházas elrendezése, rózsaablaka és toronypárral keretezett kapuzata volt. A „keresztény típusú” zsinagógával 1 Wagner a mór stílust állította szembe, amely minden részletében keletinek hatott, nyolcszög alaprajzú, kolostorboltozattal fedett tere pedig jól hangsúlyozta a Dohány utcai imaházból hiányzó centrális felolvasóállványt (bima). A közel 25 méter átmérőjű, Kallina Mór által kivitelezett enteriőr falait ma is színes növényi ornamentika szövi be, női karzatát aranyra festett oszlopok tartják, amely fölé

csipkés árkádok borulnak. Az Alhambra mecsettől ihletett vízió keleti atmoszféráját az eredetileg Róth Miksa műhelyében legyártott Tiffany üveges, geometrikusan tagolt körablakok és a kupolával fedett frigyszekrény tetőzi be.2 Az épület zárt udvaron álló magvának felújítás utáni, mai állapota olyan, mintha az elmúlt közel 150 évben semmi sem változott volna, a zsinagóga krónikája azonban másról számol be. A második világháború alatt, majd közvetlen utána megrongálódott, az 1945-ig erősen megfogyatkozott hívek pedig nem tudták fenntartani, ezért 1959-től évtizedeken át üresen várta, mit hoz a jövő. A nyolcvanas évek elején a Fejér Megyei Állami Építőipari Vállalat (későbbi nevén Alba Regia) tulajdonába került, amely konferenciaközpontnak kezdte átalakítani. A beomlott boltozatú zsinagóga helyreállítását Zalka István, a belső falak díszes gipszlemez-burkolatának felújítását Baliga Kornél vezette. 4 1993 tavaszán a munkálatok már csaknem a végükhöz értek, a még fellelhető elemek beépítésével restaurálták a karzat alsó, festett faburkolatát is. Utóbbihoz elkészült az új tartószerkezet, de a födém már nem, ugyanis a vállalat váratlanul tönkrement, az építkezés pedig félbemaradt.4 A 2000-es évek elején került újra az épület a hitközség tulajdonába, ami reményt adott a zsinagóga funkcionális, vagy legalább kulturális hasznosítására. 2006-ban referencia-pályázatot írtak ki, ezt Kőnig Tamás és Wagner Péter nyerte meg – méltán, hiszen a tervezők addigra már bőven bizonyítottak szeces�sziós épületek felújításával, gondoljunk például a Schmidl-sírbolt, vagy az Andrássy út 23. alatti sarokház rekonstrukciójára. Kőnigék érdeme, hogy a nyolcvanas évek tervezőinek és restaurátorainak bevonásával mostanra elkészült a zsinagóga színvonalas rehabilitációja, noha új igényeiből fakadóan nemcsak vallási célokat ARCHÍV FOTÓ, 1981 © FORTEPAN / BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA

TÉMA // THEME

2019 / 03

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

szolgál: a központi tér az istentiszteleten túl koncerteket is befogad majd, a galérián múzeum, az utcafronti traktus emeletein, valamint a tetőtérben további kiállítóterek és irodák foglalnak majd helyet. A tervezési programba azonban csúszott némi bizonytalanság. Mivel a központi teret világi rendezvények céljából is használni fogják, a padsorok helyreállítását elvetették, a centrális felolvasóállványt pedig úgy rekonstruálták, hogy az magas kandelábereivel együtt lesüllyeszthető legyen a padlószint alá. A színpadtechnikai megoldással imaházból nyert koncertterem a karzatok miatt mégsem teljes értékű. Azokat ugyanis eredetileg úgy tervezték, hogy a fent tartózkodó nők ne vehessenek fel szemkontaktust a lent imádkozó férfiakkal, így lelátónak sem alkalmasak. Alternatívaként felmerült, hogy a karzatok időszakos vagy állandó kiállításnak adjanak otthont. Kőnigék elkészítették a vitrinek terveit, hogy a precíz munkával, kézzel festett falra később ne kelljen állványzatot szerelni – de ki tudja, mit hoz a jövő? Akik hozzászoktak a megrendelők egzakt elképzeléseihez, azok számára már-már megfoghatatlannak tűnhet az épület melléktereinek lazán megfogalmazott funkcionalizmusa. Ezt a felújítást vezető építészek a zsinagóga wagneri alapszerkesztéséből következő tengelyszimmetrikus elrendezésével igyekeztek ellensúlyozni, különös tekintettel a közlekedőrendszerre. Az utcafronti traktus emeleteit annak két szélén egy-egy lift és lépcső köti össze, amelyeket logikus volt szintenként folyosókkal összekapcsolni. A passzázsok utcára nyíló oldalán nagy egybenyitott teremsorok, míg a zsinagóga felőli oldalon kisebb irodák sorakoznak. Az összekötő hidak egyike az imaház karzata fölött, a frigyszekrénnyel

TÉMA // THEME

2019 / 03

szemközt halad át a másfél évszázados miliőn. Minimalizmusa idegen itt, de a 21. század finoman érzékeltetett jelenléte szinte szükségszerű. Nem úgy az első emeleten, ahol az átkötő elem maga a történeti karzat, így a szabadosan felfogott modern vertikális térrendszer nemcsak vizuálisan, hanem térszervezésében is összefonódik a tömbbelsőbe rejtett zsinagógával. Ahogy felfelé haladunk az egymást követő szinteken, a múlttól is egyre távolodunk. A földszinten még aranyozott előcsarnokkal, míg a tető alatt puritánul megfogalmazott kutatógalériával találkozunk. Említést érdemel még a hagyományőrző zsinagóga és a város szokottnál intenzívebb kölcsönhatása. Főbejárata az előtérből az oktogont bevezető narthexbe nyílik, míg a két szélső kapu közvetlenül a függőleges közlekedőkig visz. A bal oldali bejárat eredetileg egy alagsori vendéglőbe vezetett volna, ez azonban nem valósult meg, helyette itt egy múzeum számára kijelölt, boltozott térsort találunk. Elevenebb városi kapcsolatot teremt a jobb oldali bejárat, amely a zsinagógát is magában foglaló udvarba nyit átjárót. Innen oldalról is megközelíthető az imaház, így kisebb rendezvények, esküvők alkalmával szabadtéri fogadások helyszínéül használható. A zsinagóga külső fala mentén L-alakban bibliai növények hajtanak, így az enteriőr növényfonatait odakint a természet folytatja. Derűs foglalata mindez egy letűntnek hitt kornak, amelynek emléke mégis éppúgy szerves része Budapestnek, mint a Dob utcai trafóház, a Rubik-kocka, vagy a Szent István-bazilika.

—— Vö. Klein Rudolf: A Dohány utcai zsinagóga. Terc, Budapest, 2008, pp. 40-44. 2 A ház számos tervrajzát a BFL Tervtára őrzi, és az építést követően is több közleményben találunk róla szóló ismertetéseket, ld. Építő Ipar – Építő Művészet, 1914. október. 3 A tudományos dokumentációt Sisa József készítette 1981-ben. 4 Ráday Mihály: A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga. Impress Magazin, 2016/január, pp. 108-113. 1

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

AN EXPLORED VALUE RECONSTRUCTION OF THE SYNAGOGUE IN RUMBACH SEBESTYÉN STREET An early Art Nouveau style synagogue is the one and only design by Otto Wagner which has been actually built in Hungary. Standing in Rumbach Sebestyén Street, this prayer house was built in a Moresque style with every detail influenced by Oriental arts. The floor plan is octagonal, the interior evokes the vaultings of monasteries accentuating the centrally positioned bima. The core of the building is focussed on the closed courtyard. In its present-day reconstructed condition it appears as if there has been no changes on its design for the past 150 or so years, but it does not only have religious functions: the central space does not only hosts masses but also concerts, the gallery houses a museum, the street front on the upper levels and the loft contains exhibition rooms and offices. The street front storeys are connected by a lift and stairs on each side. The sides of the passages opening to the street contain large spacious rooms that are opened into one another, whilst the side towards the synagogue houses office rooms. One of the connecting bridges leads above the choir of the prayer house opposite the ark across the atmosphere of 150 years.

——

VEZETŐ TERVEZŐK // LEADING ARCHITECTS:

KŐNIG TAMÁS DLA, WAGNER PÉTER DLA ÉPÍTÉSZ MUNKATÁRSAK // ASSISTANT ARCHITECTS:

RIMELY ÁDÁM, HOLTSÁG ÁGNES

ÉPÍTÉSZ KONZULENS // CONSULTANT ARCHITECT:

ZALKA ISTVÁN

ÉPÍTÉSZ MŰVEZETŐK // PROJEKT ARCHITECTS:

PERJÉS MÁRK, UGRIN LÁSZLÓ TÖRTÉNÉSZEK // ART HISTORIANS:

DÁVID FERENC†, SISA JÓZSEF TARTÓSZERKEZET // STRUCTURE:

KŐNIG ELEMÉR, ZÁMBÓ ERNŐ ÉPÜLETDIAGNOSZTIKA // BUILDING DIAGNOSTICS:

ZÁMBÓ ERNŐ, MARCELL KOLOS ÉPÜLETGÉPÉSZET // HVAC:

ERHARDT LAJOS, ERHARDT PÉTER, SERES EDIT ELEKROMOS TERVEZÉS // ELECTRICAL ENGINEERING:

RÉVHEGYI FERENC, RAJKAI FERENC GYENGEÁRAMÚ HÁLÓZATOK // LOW-VOLTAGE CURRENT:

BOSCH GYULA

ÉPÜLETFELÜGYELET // TECHNICAL MANAGEMENT:

VÁRADI ÁKOS

KERTTERVEZŐ // GARDEN DESIGNER:

HOLTSÁG ÁGNES

KÖRNYEZETVÉDELEM // ENVIRONMENT:

CSOTT RÓBERT, ILYÉS LÁSZLÓ AKUSZTIKA // ACOUSTICS:

CSOTT RÓBERT TÖRTÉNETI TEREK ÉS FELÜLETEK BELSŐÉPÍTÉSZE // HISTORICAL INTERIORS:

BALIGA KORNÉL

MÚZEUM- ÉS KISZOLGÁLÓ TERÜLETEK BELSŐÉPÍTÉSZE // MUSEUM AND SERVICE INTERIORS:

GERGELY LÁSZLÓ

TŰZVÉDELEM // FIRE PROTECTION:

BÁRSONY ANTAL, KOVÁCS RÓBERT VENDÉGLÁTÁSTECHNOLÓGIA // HOSPITALITY TECHNOLOGY:

STRAUB ÁGNES

EGYEDI MOZGATÁS // SPECIAL MOVEMENTS:

KORPONAI BÁLINT ANTAL FELVONÓ // ELEVATOR:

TÓTH MIKLÓS SZIGETELÉS // INSULATION:

KÖVESI ATTILA ——

Az 1980-as évek végén, 1992-ig a Magyar Nemzet című – már akkor – polgári napilapban írhattam képzőművészetről, építészetről. Az évtized fordulóján a kulturális rovatot a legendás Szabó György jegyezte. Támogatta elképzelésemet, hogy eltérő műfajokat fogjak össze egyetlen írásban, akár a rovattól elvben „idegen” politikai kontextusban is. Volt például egy kifejezetten erre kitalált felületünk, a Dőlt sorok, ide írtam többek között az akkor hasonló szemlélettel debütáló Banán c. periodikáról. Aktuális tartalma Art & Freud címmel jelent meg. Az éppen hirtelen szabaddá vált művészetet értelmezték Freud látnokként szinte nekünk címzett soraival: „Ha valaki, aki a realitással összeütközött, és meg van áldva a lélektanilag még talányos művészeti tehetséggel is, akkor módjában áll képzelődéseit tünetek helyett művészi alkotásokká átváltoztatni, ezáltal megmenekül a neurotikus ember balsorsától… visszanyerheti kapcsolatát a realitással.” Nem sokkal később a Rumbach utcai zsinagógát felújító Alba Regia építőipari cég olyan vevőnek gondolta eladni és berendezni a fiatal Otto Wagner gyönyörű pesti szakrális épületét, aki ide képzelte el az új tőzsde indítását. Leírtam a Dőlt sorokba, ami a ház falára elhelyezett emléktáblán olvasható: hogy 70 éve, „1941. augusztus végén a nácik 16-18 ezer, Magyarországról rendezetlen állampolgársága miatt deportált zsidót Kamenyec-Podolszkban legyilkoltak. Az áldozatok egyik internálótábora előzőleg itt működött.” Azt is megírtam, hogy azon túl, hogy ez a hasznosítás kegyeletsértő, az így előidézett „zsidóság–pénz–befektetés–kamat” asszociációt évszázadokon át a bűn fogalmához kapcsolták, amiért is a tőzsde funkció itt blaszfémia. A Magyar Nemzetnek komoly tekintélye volt ekkor, talán szerepünk lehetett abban is, hogy ez a Freud parabolájával éppen ellentétes őrület ne válhasson realitássá. 15 évvel később, 2004-ben Szegő Dóra lányommal írtunk egy könyvet Budapest zsinagógáiról. A Rumbachról szóló fejezetet így zártuk: „A Terézvárosba özönlő, zsidó emlékekre, a múlt századforduló kultúrájára kíváncsi évi százezres turistatömeg érdeklődése alapján ígéretes, egyedi lehetőség a Világörökség épületeinek rávezető területeként védelemre ajánlott: a Dohány, a Rumbach és a Kazinczy utcai zsinagógák kijelölte zsidó háromszög hit-, kultúra- és építészettörténeti szempontból egyaránt kiemelkedő – a prágai zsidónegyedhez hasonlítható – kultikus, kulturális hasznosítása.” És lőn, hála az Óvás! Egyesületnek és a józan észnek. Szegő György

TÉMA // THEME

2019 / 03

ŐRZŐK

ORMÁNSÁGI TEMPLOMREKONSTRUKCIÓK — —

építészek architects:

RABB DÁNIEL, RABB PÉTER

szöveg text:

RABB DÁNIEL, RABB PÉTER

fotók photos:

KALMÁR LAJOS

ZALÁTA, REFORMÁTUS TEMPLOM

Az Ormánsági nyolc templom projekt az NKA támogatásával 2014-ben indult. A célkitűzés az volt, hogy a templomok további súlyos állagromlását megakadályozzuk, és a festett kazettákból restauráljunk annyit, amennyit csak a pályázati költségvetés megenged. A múlt ködébe vész, ahogy bejártuk az Ormánságot, végignéztünk 42 református templomot, és ezeket műemlékvédelmi és veszélyeztetettségi értékelés alapján egy listába rendeztük. Volt köztük olyan – Vejti temploma –, amelyik még nem volt műemlékké nyilvánítva, bár pontosan olyan értékei voltak, mint a környező falvak hasonló templomainak. A felmérés és épületdiagnosztikai vizsgálat során derült ki, hogy a tölgyfából ácsolt fedélszék az alatta lévő gyámboltöves csehsüveg boltozattal együtt statikai remekmű: a gyámboltöv vonóvasait tartó vonógerenda egyben a fedélszék kötőgerendája is, amely fogazott magasítással készült. A tetőszerkezet székoszlopai szorítják össze a két gerendát; amikor esik a hó, és emiatt nagyobb a nyíró igénybevétel a magasított gerendában, hát éppen akkor nagyobb az összeszorító erő is. A zseniális ácsmester nevét azonban hiába kerestük, nem leltük fel, de terveinket az ő ZALÁTA, A TEMPLOM KAZETTÁS MENNYEZETE

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

VEJTI, REFORMÁTUS TEMPLOM

SZAPORCA, REFORMÁTUS TEMPLOM

emlékének ajánlottuk. Szinte törvényszerű volt, hogy az előzetes költségbecslés kevésnek bizonyult, a gyönyörű, míves szoknyás, hagymás kétszintes sisak újraépítéséhez menet közben külön forrást kellett találni, amire pályázati úton nyílt lehetőség. A templom kapuinak restaurálása is megtörtént, újra régi fényükben ragyognak. Jelzés ez arra az időre, amikor a teljes belső felújításra is sor kerül, hogy milyen is lehetett megépítésekor ez a templom. A szerkezetet rehabilitáltuk, a falak nem romlanak tovább, a tető nem ázik be, az épület megmenekült, de sok munka van még hátra. Szaporca templománál lélekemelő pillanat volt, amikor a háborúban lerombolt sisakot újraépítve a helyére emelték, és a falu lelkes lakossága körülállva megkön�nyezte. A csehsüveg boltozatos térlefedés gyámboltöveit az eredeti vonóvasak felhasználásával erősítettük meg. A torony óraműve még becsomagolva várja, hogy ismét a helyére kerüljön, a helyi közösség a háborút követően megóvta, azóta is őrzi és vigyázza. A lelkekben a háború véget ért, most már az építkezés ideje jött el. Kémes templománál az építéskori szerkezeti problémákat is orvosolni kellett. A torony a megépítést követően leomlott, a csatlakozó falakon kialakult repedés megmutatta az újraépítés határát, és azt, hogy a stati-

kusnak hol kell beavatkoznia. A fedélszék szinte valamennyi elemét sikerült megtartani, ahol kellett, ott kiegészítéssel lehetett megerősíteni. A karzat festett előlapját és alsó deszkázatát is restaurálták. A kórus karzat mellvédjét Gyarmati János festette – az alkalmazott minták és az egyházi feljegyzések szerint egyedül itt bizonyítottan. Munkánk főhajtás a hírneves mester előtt, aki az Ormánság több temploma hímes kazettáinak lehetett a festője. Egy műemlék helyreállítása jó esetben hatással van környezetére is. A közeli halászcsárda forgalma örvendetesen emelkedett, és a templomra vezető úton kapott helyet a bérelhető kerékpár állomás, remélve, hogy egyre többen ismerik meg így az Ormánságot. Nagycsány templománál a műemléki kutatás aprómunkájával is szembesülhettünk: az apszis falában megtaláltuk a befalazott ökörszem ablakot, melynek réz páracsatornájából kifolyó víz kékre festette a vakolatot, s láttuk, hogy nem egy falfestés lett lemeszelve, hanem a réz-só tréfált meg bennünket. A falfeltárás kétkezi munkájának kézzelfogható eredménye volt a fizetségünk, no meg egy szép, míves ökörszem ablak. Ha egy kivitelezőben van ambíció, akkor az úgy dolgozik, ahogy Nagycsány temploma fedélszékének ácsmestere. Elragadta a hév, és öröm volt látni, ahogy a barokk fedélszéket részben újraépíti, menet közben megtanulva a rég elfelejtett fakötéseket. Ez bizony nem a „kétszázas szög” világa, ez mesterségbeli tudás, az alkotás öröme. Az ácsmester ma már nagyvállalkozó, kézről kézre adják, elindult egy olyan úton, ami reménnyel tölti el. Vajszló életveszélyes sisakját újraépítettük, mert a teljes beállványozás adott lehetőséget arra, hogy a lebontott héjalású sisak szerkezetét részletesen, elemenként megvizsgáljuk. Természetesen rejtett helyeken, a szinte teljesen elkorhadt gerenda végeken, a csaplyukaknál, a fertőzési kapuknál bukkantak elő a fenyőlemezes tapló

TÉMA // THEME

2019 / 03

—— GENERÁL TERVEZŐ, SZAKÉRTŐ // GENERAL DESIGN, EXPERTS:

BARTAL ÉS RABB KFT.

VEZETŐ TERVEZŐK // LEADING ARCHITECTS:

RABB DÁNIEL, RABB PÉTER ÉPÍTÉSZEK // ARCHITECTS:

RABB DONÁT, KOKAS IGNÁC, RABB DÁNIEL ÉPÍTÉSZ MUNKATÁRSAK // ASSISTANT ARCHITECTS:

VÁCZI GERGELY, HANKÓ ANDREA SZERKEZET // STRUCTURE:

MOLNÁR MIKLÓS, RABB PÉTER, SZABÓ BALÁZS DIAGNOSZTIKA // DIAGNOSTICS:

RABB DÁNIEL, RABB PÉTER ELEKTROMOS TERVEZÉS // ELECTRICAL ENGINEERING:

LÉNÁRT GÁBOR†, HORVÁTH JÓZSEF RESTAURÁTOROK // RESORATORS:

CZAKÓ FERENC, PEFIFFER TIBOR, KISS MARGIT KIVITELEZŐ // MAIN CONTRACTOR:

BRANAU KFT.

MŰSZAKI ELLENŐR // TECHNICAL CONTROL:

GÁRDOS ATTILA

TÁMOGATÓ // SUPPORTERS:

NKA, BARANYA MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT PROJEKT MENEDZSER // PROJECT MANAGER:

RIEGL GÁBOR MEGYEI FŐÉPÍTÉSZ TUDOMÁNYOS TANÁCSADÓ // SCIENTIFIC EXPERT:

DR. ZENTAI TÜNDE ——

KÓRÓS, REFORMÁTUS TEMPLOM

KÓRÓS, A TEMPLOM KAZETTÁS MENNYEZETE

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

NAGYCSÁNY, REFORMÁTUS TEMPLOM

pusztításának nyomai. Elemenként szétbontva és újrafaragva épült fel a sisak faszerkezete, melyre egy igazi bádogos remekmű került vissza, méltó párjaként a templomban újra napvilágra került festett karzatoknak. A restaurátori munka eredményeként újjászületett mindkét karzat, a szószék és a karzataljak. Már a lefestett karzat előlapok bontása során bukkant elő egy feliratos tábla, amely teljesen letisztítva újabb hiteles adalékot adott a templom históriájához. Álljon itt a felirat: Ez az Kar készült az MDCCCIX Esztendőben T:Tudos Dobosy Mihály ÚrPré= dikátorságában, Öreg Bíró Denke András: Vátzi Péter Kurator idejekben több Esküt társaikkal Edgyütt Ki volt Dobosy Mihály? Ezt írja Róla a Szinnyei József Magyar Írók élete és munkái c. 14 kötetes művében: „Dobosy Mihály, ev. ref. lelkész, D. István köznemes és Keresztes Sára fia, szül. 1780-ban; tanulmányait szülőföldén kezdte és Hódmezővásárhelyen folytatta, hol 15 éves korában 140 gyermeket tanított; innét Debreczenbe ment, hol 1796-ban tógátussá lett és iskoláit bevégezte, mire a második nemzeti iskola tanítója s 1803-ban Kis-Marján akadémiai rektor lett. 1806-ban Göttingában látogatta az egyetemet. Egy év mulva hazajött és Vég Veresmarty superintendens mellett volt káplán. 1808-ban Vaiszlóra (Baranyam.), 1813-ban Szentesre választatott meg lelkésznek. Meghalt... Munkái: 1. Grönland historiája, melyben ez a tartomány lakosaival együtt NAGYCSÁNY, A TEMPLOM TORONYSISAKJA

TÉMA // THEME

2019 / 03

VAJSZLÓ, REFORMÁTUS TEMPLOM

VAJSZLÓ, A TEMPLOM TORONYSISAKJA

VAJSZLÓ, A TEMPLOM FESTETT SZÓSZÉKE ÉS KARZATA. FOTÓ: CZAKÓ FERENC

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

leiródik és a természeti historia sok jegyzések tétetnek. Cranz Dávid után ford. Buda, 1810. (Ism. Erdélyi Hiradó 1891. 296. sz.)” Ilyen művelt, sokoldalú lelkészek járták akkoriban a magyar vidéket. Munkánk neki állít méltó emléket. A kutatási eredmények alapján született meg végül muzeológus szakértőnk, Dr. Zentai Tünde tízkötetesre tervezett ormánsági monográfiájának 11. kötete, mert az élet mindent felülír. Gazdagodtunk egy új hímes templommal és egy nem tervezett kötettel, mindenki örömére. Drávaiványiban értékmentés volt a cél, azt reméltük, a következő második ütemnek majd ez a templom lesz a vezérhajója. A míves barokk, tölgyfa anyagú tetőszerkezet felújítása megtörtént, csak ott kellett beavatkozni, ahol a hetvenes években fenyőfa gerendákkal cserélték ki az időközben elkorhadt eredeti elemeket. Tanulság: a legjobb faanyagvédelem a jó fát jól beépíteni. A tetőfedés cseréje megtörtént, immár nem ázik be a templom. A kopogó bogárral fertőzött hímes kazetták és berendezés biológiai mentesítése megtörtént, várjuk a következő ütemet. Az elmúlt 40 évben a technikai fejlődés meghaladott néhány anyagot és technológiai megoldást. Az egyik legszebb hímes templommennyezetünk restaurálását nem szabad sokáig halogatni. Reméljük, szavunk eljut a döntéshozókig. Az első ütem kiemelt temploma Kórós volt, itt a kazetták és a belső berendezés teljes restaurálása is megtörtént. A hímes kazetták az utolsó stádiumban voltak, a körömnyi, pergő festékfoltokat a szinte teljesen megsemmisült deszkázatra kellett rávasalni. Ámulattal néztük a sziszifuszi munkát, mellyel napról napra, lépésenként haladt előre az értékmentő munka. Egy rövid bekezdés a restaurátori jelentésből: „A lakkréteg eltávolítása után a pergő festéket aranyozó enyv híg oldatával aláenyvezve, forró vízzel áztatva finom nyomással rögzíteni tudtam, végül csaknem hideg állapotban hidrofób papíron keresztül hideg vasalással csaknem teljesen ki tudtam simítani. Meleg vasaló hatására a festékréteg megolvadt,gyöngyszerűen összezsugorodott, tehát a melegen vasalásról le kellett mondani.” Faanyagvédő, restaurátor, statikus, építész közös munkája eredményeként sikerült megmenteni a hímes kazettákat, és a templom kívül-belül megújult. Új világítást is kapott, lecserélve a hetvenes években alkalmazott lámpatesteket. Végül, de nem utolsó sorban következzen Zaláta temploma. Két évnyi kutatómunka után előkerült az eredeti szoknyás hagymás toronysisak fotója, így hát helyre tudtuk állítani. A padláson talált festett deszkákból, a holkerben kikutatott, szintén festett kazettákból mintegy 100 négyzetméteres festett templommennyezet

TÉMA // THEME

KÉMES, REFORMÁTUS TEMPLOM

volt összeállítható. Az egyházzal és a műemlékvédelemmel egyeztetve ez a korábban elbontott fa templomból megmenekült mennyezet álmennyezetként került beépítésre a templomba. A háborúban tönkrement orgonát is eredethűen restaurálták. (Egykor a pécsi székesegyház Corpus Christi kápolnájának orgonája volt, onnan került ide.) A teljes berendezés helyreállításával a munkánk egyik remélt, legszebb, legértékesebb temploma lett. Köszönettel tartozunk a NKA-nak, a Baranya Megyei Önkormányzatnak, a református egyház képviselőinek, a lelkes restaurátoroknak, a kivitelezőknek, és kollégáinknak.

GUARDIANS CHURCH RECONSTRUCTIONS IN ORMÁNSÁG The project titled Eight churches in Ormánság was launched in 2014 by the sponsorship of National Cultural Fund, with the aim to prevent the further deterioration of the structures already in bad condition then, and restore the painted faceted ceilings as many as the budget allows to. Designers first made a tour of the region named Ormánság and meanwhile surveyed a total of 42 churches and make a priority list of them according to their significance for the protection of historic buildings and their endangered status. Eight churches from this list have been restored by now including their painted faceted ceilings as well as the pulpits.

2019 / 03

TUDOMÁNYOS KÉZMŰVESSÉG PATIKAKERT, BUDAJENŐ — építész architect: ZSIROS-KUNDRÍK LÍVIA —

szöveg text:

Budai dombok, délnyugati lanka, erdős táj, kiskertes mezőgazdasági termelésre alkalmas terület, Budapest-közeli, mégis vidéki idill. Benne két vakító hófehér, tisztán metszett kontúrú nyeregtetős ház, közte egy nyitott, pergolaszerű fémváz. Erős kontraszttal indít a kompozíció. A már-már bukolikus táji keret és a hangsúlyozottan ember-alkotta, racionális épített környezet közötti jótékony feszültség hatja át az egész projektet, amit az alkotók személyes hozzájárulása fordít teremtő energiává és formálja ezáltal az épületegyüttest egyedi művé. Mint minden építészeti műnél, itt is sok mindent meghatároznak a helyszíni adottságok, különösen, ha természetközeli környezetben épül. A táj első pillanatban megérint, a hely a hamvasi értelemben vett „Dél” géniuszát hordozza magában, az építészeti-kulturális as�szociációs mezőt pedig a hagyományos magyar vidéki lakó- és gazdasági építészet archetípusai rajzolják fel. Mégis, ennek a projektnek és épületegyüttesnek a létrejöttében az emberi tényező a döntő: Dr. Tkacsik Márta igazi self-made woman, aki a hideg, racionális tudományos-üzleti szférából érkezve, annak ellenpontjaként a

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

DUDICS KRISZTIÁN

fotók photos:

DANYI BALÁZS

természetben talált inspirációt – először a saját életében: 20 éve kertészkedni, 5 éve gazdálkodni kezdett. Majd a rá jellemző tudományos alapossággal és minden részletre kiterjedő agilitással egy bogyósgyümölcsökön alapuló étrendkiegészítőt fejlesztett ki, amelyet termékként szeretett volna forgalmazni. Ehhez keresett egy olyan területet, ahol ezek a kiválasztott növények termeszthetők, ahol a termés feldolgozása megoldható –kézműves, ugyanakkor patikai tisztaságú módszerekkel. Már erre a célra vásárolta meg a budajenői domboldalban fekvő kiskertes mezőgazdasági területen fekvő telket, ahol az építési szabályozás egy-egy különálló gazdasági és lakóépület elhelyezését teszi lehetővé, azonos alapterületi korlátokkal. A megbízó és Zsiros-Kundrík Lívia építész tervező – akik nem mellesleg anya és lánya – együtt alkották meg koncepciójukat, amelyben a gazdasági és a lakóépület ténylegesen is egyenrangú, mellérendelt viszonyban áll egymás mellett. Az épülettömegek szándékoltan archetipikus „ház” formájúak, ezzel a hagyományos vidéki építés jellemző formáit és arányait idézik meg. Ugyanakkor a kompozíció markánsan elüt a hagyományos hosszúház mögött sorjázó gazdasági épületek szerkesztésmódjától, vagy az egy udvar köré csoportosuló épületelrendezéstől, ennél feszesebb, tervezettebb képet mutat. Különösen a két épület közötti, a tengelyes szimmetriát hangsúlyozó horganyzott acél pergola-főhajó által felerősítve, elsősorban a kert felőli főnézetből, világos hármas tagolású, már-már reneszánsz kompozíciós elv érvényesül. Az épületek előregyártott fa tartószerkezeti rendszerrel épültek, a kötelezően elvárhatónál ambiciózusabb, passzívház minőségű termikus burokkal, korszerű, energiatakarékos, megújulókat is hasznosító gépészettel. A házak belső elrendezése a funkcionális igényeknek megfelelő: a lakóépület része jelenleg kiadó szálláshelyként üzemel, a gazdasági épületben a termények tárolása, feldolgozása történik.

Ami érdekesebb, az az épületek anyaghasználata: a hosszhomlokzatok és a tetők világosszürke szálcement hullámlemez burkolatot kaptak, az oromfalak fehérre festett vakolatot, az élek pedig sötétszürke titáncinklemezzel szegettek. Mindez kiegészül a fehér műanyag nyílászárókkal és a pergolán kívül az egyedi, eltolható árnyékolótáblákon és a ház belsőjében is megjelenő horganyzott acéllal. A hidegnek tartott fém és a „sufnihoz való” hullámlemez használata mindenképpen elüt a megszokottól, pláne a háborítatlan tájon „környezetbarát” módon termesztett, „természetes” alapanyagú „kézműves” termékhez asszociált rusztikus anyaghasználattól. De nem idegen Dr. Tkacsik Márta szemléletétől, aki a természet nyújtotta adottságokból a célhoz adekvát, észszerűen elérhető legkorszerűbb technika használatának lehetőségeit keresi. Az anyaghasználat kérdése általánosabb kérdésekhez is vezet: vajon mitől válik ökologikussá, helyénvalóvá egy anyag, egy szerkezet, egy technológia használata? Értelmezhető-e önmagában a természetes anyag fogalma? Az ökologikus szemlélet szerint a high-tech és a vernakuláris közötti spektrumon elhelyezkedő „köztes technika” alkalmazása adja az optimumot, amelynek megtalálása az adott helyen és korban elérhető technika ismeretében egyedileg elvégzendő tervezői-alkotói feladat. Az alkotók itt egy modernebb anyaghasználat és szerkezeti rendszer mellett döntöttek, míg például az innen párszáz méterre álló, szűk évtizede azonos megbízó számára épült családi ház esetében egy másik véglet felé mutató fazsindely tetőfedés és falburkolat készült. 1 (Hasonló módon jelenik meg a passzívház vs. autonóm ház kérdése: Vajon adekvátabb válasz lett volna-e az adott helyhez és funkcióhoz a teljes önellátás, a hálózatoktól való függetlenség megcélzása?) A kérdésre, gondolom, az idő segít majd megadni a választ. Ha az anyagok, felületek szépen „öregednek bele” a tájba, akkor jónak mondható az anyagválasztás. Számomra ebből a szempontból talán csak a műanyagtokos nyílászárók használata tűnik disszonánsnak. Az épületek belsejében sokkal inkább játékosság, egyfajta eklektikus szemlélet érvényesül, a sokféle kort és stílust felvonultató berendezési tárgy mégis egységes ízlésvilágot mutat – ami Dr. Tkacsik Márta személyiségét tükrözi: nála a racionalitás és a természetszeretet, a módszeres tudományosság és az intuitív játékosság szerves egységet alkot. Az építészet és a kertépítészet pedig harmonikusan, következetesen kiterjesztik ezt a szellemiséget: a természetet tisztelő, azt művelő humanizmust. —— 1

http://hg.hu/cikkek/varos/13279-passzivhaz-egy-piramisban

TÉMA // THEME

2019 / 03

—— VEZETŐ TERVEZŐ // LEADING ARCHITECT:

ZSIROS-KUNDRÍK LÍVIA BELSŐÉPÍTÉSZET // INTERIOR DESIGN:

ZSIROS-KUNDRÍK LÍVIA, DR. TKACSIK MÁRTA KÖNNYŰSZERKEZET // FRAMEWORK:

UBRANKOVICS GERENDAHÁZ ÉS KÉSZHÁZGYÁRTÓ KFT. STATIKA // STRUCTURE:

PINTÉR ÁGNES GÉPÉSZET // HVAC:

GABULA ANDRÁS - LÉGKOMFORT KFT. KERTTERVEZÉS // GARDEN DESIGN:

RAFAJ MÁTÉ - GYERMELYI KERTÉPÍTŐ KFT. BERUHÁZÓ // CLIENT:

ARTBOS KFT. KIVITELEZŐ // MAIN CONTRACTOR:

ARTBOS KFT.

PROJEKTVEZETŐ // PROJECT MANAGER:

DR. TKACSIK MÁRTA ——

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

SCIENTIFIC HANDICRATSMANSHIP THE BUILDING OF THE PHARMACY GARDEN IN BUDAJENĹ? A forested landscape in a hilly region, an area of small cultivated gardens tiny near the capital city which is still a place with an idyllic rural atmosphere. There are two snowwhite houses with pitched roofs and clear-cut contours and an open pergola-type metal frame wedged in-between them. Permeating the whole project, a welcome tension is created between an almost bucolic landscape context and an accentuated man-made rational environment which is transformed into a creative energy which forms the entire complex into a unique work of architecture. The client and the architect worked in tandem to realize their concept, in which the outbuilding and the residential building stand next to each other as equal coordinated partners. The deliberately archetypal design of the building masses allow them to evoke characteristic forms and proportions of rural architecture. At the same time, the steel pergola nave between the two buildings accentuating the axial symmetry are defined by a principle of composition resembling renaissance ones.

TĂ&#x2030;MA // THEME

2019 / 03

TEREK ÉS ESEMÉNYEK

GYERMEKTÁBOR, BALATONFENYVES — —

építész architect:

DÉNES GYÖRGY

szöveg text:

BÁRTFAI-SZABÓ GÁBOR

Budapest II. kerületi Önkormányzata elhatározta a meglévő gyermektábora felújítását. A korszerűtlen üdülőbarakkok helyett valami új kellene – idáig jutott a folyamat, s majdnem a típusfaházak irányába görbült el a történet, míg végül Dénes Györgynél kötött ki a tervezési feladat, s az építésznek a főépítésszel karöltve sikerült rábeszélni a beruházókat a könnyűszerkezetes épületek helyett téglaházak építésére. A folyamat különlegessége, hogy az igényfelmérés és programalkotás után gyermekek bevonásával alakultak ki a végleges súlypontok és feladatok. A tervező a környéken töltötte gyermekkorát, tervezett már saját nyaralót, sőt fonyódi háza (lásd MÉ 2018/1) 2018-ban üdülőépület kategóriában elnyerte az Év Balatoni Háza díját. Ismeri a léptéket, a hangulatot, elfogult a déli parttal szemben, ennél jobb kezekbe nem is kerülhetett volna a feladat. „Nincs tér esemény nélkül és nincs építészet program nélkül – vajon megkísérelheti-e valaki, hogy ezzel a

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

fotók photos:

DÉNES GYÖRGY

megingathatatlan állítással járuljon hozzá az építészeti diskurzushoz? Munkánk azzal érvel, hogy az építészetet – társadalmi fontosságát és formai invencióját – nem lehet elválasztani a benne „történő” eseményektől” – írja Bernard Tschumi Terek és események című munkájában. Kétszer jártam a balatonfenyvesi gyermektábor építési helyszínén, mindkét alkalommal valami megmagyarázhatatlan nyugalom fogott el. A látogató úgy érzi, mintha előre látná a majdan itt történő eseményeket, hallaná a szobák, az étkező, a kert, a vízpart és főleg a leendő táborozók együttműködéséből adódó hangzavart, vibrálást, történeteket, kalandokat, huncutságokat, szerelmeket, csínytevéseket, azaz életet. Mintha megbízó, helyszín, program és tervező teljes összhangban lenne; ebből a találkozásból csak élhető és jó hely születhet. Az együttes szűk utcában található, egy 4500m2-es vízparti telken, ahol a körülbelül 500m2-es alapterületen 80 gyermek és 8 tanár üdültetését kellett megoldani. A gyerkőcök a 6–18 év közötti korosztályból érkeznek, így a használat során különféle igények léphetnek fel. A bejárat mellett hangsúlyos, kéményszerű építmény fogad, mellette helyezkednek el a tanári szállások, mintha ellenőriznék és védenék a bejáratot. A belső udvar körül szigorú elrendezésben sorakoznak a hálóblokkok, köztük logikus rendben a vizesblokkok, majd a Balaton felé a nagy közösségi tér, az étkező és az elkülönített gazdasági bejárattal rendelkező konyhaüzem. Az épületek megjelenése nem hivalkodó, léptékük helyhez kötött; a hálóblokkok fölött a tető szolidan megugrik, ahol a funkció ezt nem kívánja, ott szépen visszasüllyed. Az anyaghasználatban és a szerkesztésmódban számomra Reischl Gábor vidéki és külföldi épületeinek puritánsága, szerethető-

sége köszön vissza. Az ablakok szabálytalan világa és a tömegek mozgalmassága, illetve az ácsszerkezetek játékossága költőien oldja az alaprajzi elrendezés szigorát. A kert az építmények értékes folyatásaként viselkedik, sejthető, hogy szerves egységet fognak alkotni a használat során. Krasznahorkai László Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó című regényében leírja egy kolostor építésének folyamatát, ahol is a miya-daiku évtizedeket tölt az épülethez megfelelő építőanyag, a hinoki ciprusok kiválasztásával és növekedésük kivárásával. Majd amikor végre megépül a kolostor, mindenki megérti, hogy a döntések mindegyikét egy jól átgondolt, monumentális terv és egy ősi tapasztalat irányította, mely szerint mindennek hajszálpontosan úgy kellett történnie. A balatonfenyvesi tábor esetében a 2016-os tervezés óta nem teltek el évtizedek, mégis valami hasonló nyugalom árad az épületegyüttesből, mint amiről Krasznahorkai ír. Végül pedig az építés után a miya-daiku és tanítványa „szakét ittak apró pohárban, és aznap este sokat nevettek.”

TÉMA // THEME

2019 / 03

—— GENERÁLTERVEZŐ // GENERAL DESIGN:

DNS-ÉPÍTÉSZMŰTEREM KFT. ÉPÍTÉSZEK // ARCHITECTS:

DÉNES GYÖRGY, DÉNES ESZTER KONCEPCIÓ ELŐKÉSZÍTÉSE // PRELIMINARY CONCEPT:

GACSÁLYI ZSOLT, II. KERÜLETI FŐÉPÍTÉSZ KERTÉPÍTÉSZET // GARDEN DESIGN:

KEDVES ZSÓFIA

TARTÓSZERKEZET // STRUCTURE:

BÁNHIDI LÁSZLÓNÉ ÉPÜLETGÉPÉSZET // HVAC:

VÖRÖS TAMÁS

ÉPÜLETVILLAMOSSÁG // ELECTRICAL ENGINEERING:

SINDELYESNÉ BALLA KRISZTINA KONYHATECHNOLÓGIA // KITCHEN TECHNOLOGY:

PALAINÉ STRAUB ÁGNES TŰZVÉDELEM // FIRE PROTECTION:

NÉMETI RÓBERT ——

SPACES AND EVENTS CHILDREN’S CAMP, BALATONFENYVES The local government of Budapest District II made a decision to modernize its existing children’s camp. The outdated barracks thus should be replaced by something new – this is as far as the process reached soon to be followed by a stage to accept archetypal timber huts, before György Dénes was commissioned to start designing them. The architect in tandem with the chief architect managed to talk investors into accepting brick architecture instead of lightweight prefab structures. The unique feature of the process is that children were also involved in the project after surveying their needs and creating the programmes to map the ultimate focus points and the tasks involved. The narrow street with a floor area of approximately 500 m2 had to be integrated with a waterfront lot of 4,500 m2 to host 80 children and their 8 teachers simultaneously. Next to the entrance there is an accentuated chimney-like structure to welcome visitors, next to which there are the accommodations for teachers, giving us the overall impression as if they were controlling and protecting the entrance. Located in a strict order around the interior courtyard, there are the bedrooms with the water zones in a logical arrangement in between them, and a vast expanse of a communal area towards Lake Balaton, the diner and the kitchen with its separate entrance. The windows have irregular designs, which is matched with the lively dynamics of the building masses and the playfulness of the timber structures that all come to counteract the strictness of the horizontal layout in a poetic way.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

TÃ&#x2030;MA // THEME

2019 / 03

AQUAKULTÚRA ÉS MODERNITÁS

ÁRPÁD STRANDFÜRDŐ, CSILLAGHEGY — —

építész architect:

NÉMETH MÁRTA

szöveg text:

ZÖLDI ANNA

fotók photos:

HAJDÚ JÓZSEF

Hosszú vajúdás és nem kevés kompromis�szum árán átadták a csillaghegyi Árpád Strandfürdő új épületét. A projekt háttere nem csak a hasonló beruházások üzleti szempontjairól nyújt képet, de arról is, hogy az olyan léha élvezetek, mint testünk áztatása, kulturális, társadalmi, sőt filozófiai üzenetek hordozói. A fürdőkultúráról a nyugati civilizációban élő polgárnak elsősorban Róma és a rafinált élvezetek kultusza jut eszébe. A sport és a teljesítmények már egy másik korhoz és kultúrához tartoznak: a modernitás társadalma kiemelt fontosságot tulajdonított a sportnak, ezen belül is a hideg vízben való úszásnak. A század elején a Dunán létesített uszodák nem csak a polgári szórakozást szolgálták, de a szegényebbek körében a fürdőszobát is helyettesítették. Budapest valódi strandjai nagyrészt az 1920-as, 1930-as években épültek, a dinamikus art deco, illetve a felvilágosult modern életszemlélet jegyében. Ehhez képest a csillaghegyi strand veteránnak számít a maga 1858-as datálásával, igaz, ekkor még ARCHÍV FELVÉTEL, 1935. FOTÓ: FORTEPAN

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

csak meleg vizű tavacskáról szólt a híradás, amely egy malmot hajtott. A meleg persze relatív, Csillaghegy a modern testedzés kritériumának kiválóan megfelelt, mivel 24 fokos vizét a története során sosem melegítették. A Rókahegy tövébe települt strand a pazar ősfás környezeten kívül hideg vizéről volt híres, és egyúttal e két kuriózum adta a vonzerejét is. Csillaghegy jótékony forrását már a rómaiak is ismerték, vízvezetéken szállították a közeli Aquincum városába. A kissé kénes gyógyvízre alapozva 1919-ben az Elkán és Gerő cég hozta létre a Csillaghegyi Árpád Fürdő Rt.-t, és folyamatosan fejlesztették a vállalkozást. A bevételből minden évben vettek egy részt a fürdő melletti hegyoldalból az Újlaki Téglagyártól. 1925-ben már az egész domb az övék volt, és felépítették Budapest első – és sokáig egyetlen – hullámmedencéjét. Pár évvel később egy harmadik, nemzetközi versenyek rendezésére szánt medence is készült, mellette tribünnel, ezt azonban később betemették, mert a fölötte álló építménytől a talaj megsüllyedt. A környező hatalmas parkban a napozórészeket lépcsőzetesen helyezték el a hegyoldalban. Az úri látogatók a befektetőtől telekrészt kaphattak, amire felépíthették saját villájukat, melyet életük végéig használhattak az év egy bizonyos szakában. A fejlesztői szemlélet a korai időktől fogva jelen volt, és nyereségessé tette az elsősorban polgári közönséget kiszolgáló vállalkozást. A háború után a népi demokráciában más szemlélettel ugyan, de továbbra is virágzott a terület. 1950-ben a strandot államosították,

TÉMA // THEME

és a tömegek szabadidejének kulturált eltöltése jegyében a hatvanas-hetvenes években számos fejlesztést hajtottak végre itt. A Duna-parti vállalati üdülőkhöz hasonlóan ideiglenes szálláshelyekkel bővítették, a faházas telepre csehszlovák és NDK-s turistacsoportok hadai érkeztek. Az aranyidők egészen a rendszerváltásig tartottak, akkor azonban üzletileg hirtelen kevésnek tűnt, amit a csillaghegyi strand nyújtani tudott – bár lelkes hívei továbbra is buzgón látogatták. A rohamosan szaporodó aquaparkok, élményfürdők és vízi paradicsomok versenyében Csillaghegy egyedül ősfás parkját és hideg vizét tudta rajthoz állítani. A fogyasztói társadalom luxus iránti igényének mérlegén mindez kevésnek találtatott – nem úgy, mint az építőipari fejlesztők szemében, akik mohón vágytak az értékes telekre. A strandot körös-körül lakóparkok szorongatták, és mivel éveken át csak veszteséggel tudott működni, már a bezárása fenyegetett. Ebben a helyzetben a tulajdonos Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. a szolgáltatásbővítés mellett döntött: a főváros beruházásában, kormányzati támogatással wellness- és élménykomplexumot álmodott a területre. A teraszos domboldal elvben kreatív lehetőségeket kínál egy kortárs fürdő elhelyezésére, hogy csak a legismertebb, és egyben legprofesszionálisabb példát, Peter Zumthor valsi fürdőjét említsük, amely építészeti szempontból kihasználja mindazt, amit

2019 / 03

—— GENERÁL TERVEZÉS // GENERAL DESIGN:

YBL TERVEZŐ KFT.

VEZETŐ TERVEZŐ // LEADING ARCHITECT:

NÉMETH MÁRTA ÉPÍTÉSZEK // ARCHITECTS:

PÁHI ANDRÁS, KURUNCZI NOÉMI, MÉSZÁROS PÉTER BELSŐÉPÍTÉSZET // INTERIOR DESIGN:

MEDVECZKY KAZIMIR

ELŐCSARNOK, SZAUNAVILÁG, WELLNESS BELSŐÉPÍTÉSZETE // INTERIORS OF ENTRANCE HALL, SAUNAS AND WELLNESS DEPT:

GOTHÁRD ERZSÉBET SZERKEZET // STRUCTURE:

HALMI BALÁZS, PETRILLA ZSOLT MÉLYÉPÍTÉS // CIVIL ENGINEER:

KRISTÓF JÁNOS

ELEKTROMOS TERVEZÉS // ELECTRICAL ENGINEERING:

KUTHI LEVENTE GÉPÉSZET // HVAC:

BARTA ERVIN – ÉPGÉPTERV VÍZGÉPÉSZET // WATER TECHNOLOGY:

BARÁT TAMÁS – OXYGON BERUHÁZÓ // CLIENT:

BGYH ZRT.

GENERÁL KIVITELEZŐ // MAIN CONTRACTOR:

KALOTHERM ZRT. ——

a ma embere a vízhez, a földhöz és ezek élvezetéhez asszociál. A magyar aquapark-építési láz azonban egyelőre nem kényezteti a fürdőzni vágyókat túlzottan kreatív megoldásokkal: a kötelező óriáscsúszda, szaunavilág és mozaikkal burkolt wellness-részleg elengedhetetlen tartozék, és nagyjából ugyanazt hozza minden strandon, fürdőben és wellnesshotelben. De ne fanyalogjunk, a csillaghegyi strand megmenekült a lakóparkosodástól, méghozzá a befektetői koncepció alapján eredeti formájában. Az építészeti feladat azt kívánta, hogy a húszas-harmincas évek miliőjét – a vasbeton kabinsorokat és az egyes források szerint Telcs Edének tulajdonítható, vízi állatokkal évődő pajkos gyermekszobrokat –, valamint a szocialista strandkultúra retró hangulatát egyaránt őrző strandtól teljesen függetlenül, önálló épületbe kerüljenek a nyereséges működést biztosító funkciók: a versenyuszoda és az élményelemek. Ennek megfelelően a terepre illesztett, hátrafelé lépcsőzetesen emelkedő épületben hat szinten helyezkednek el a kívánt funkciók, ami érthető módon számos kompromisszumot szült. Az elrendezésből adódóan az utca felé viszonylag szerény tömeggel forduló ház stílusában a meglévő kabinsor

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

modernista megfogalmazásához igazodik, a bauhausos jellegre erősít rá az utcafronti homlokzaton a vízszintes irány erőteljes hangsúlyozása a teraszkorláttal és az ablakosztással. Az előcsarnok kétszintes tömege mögé került a fatartókkal fedett tágas uszodatér, emögött pedig az élményelemeket befogadó többszintes traktus kapott helyett. Igazán nagyvonalú teret csak az úszómedence körül sikerült kialakítani, a galériás medencetér valóban méltó párja a kivételes természeti adottságú strandnak. A tér díszéül szánták az újpesti uszodából átkerült, Barcsay Jenő készítette muranói mozaikot, amely szinte elvész az óriási, és szemmel láthatóan jól kihasznált úszócsarnokban. Az egész épületre jellemző, hogy ahol csak lehet, nagy ablakfelületek nyílnak a környezetre. Az alaprajzi kényszer következtében azonban bizonyos következetlenség uralkodik a térszervezésben. Egyes terek – az uszodához csatlakozó pihenőtér, az öltözők, illetve maga az úszócsarnok – meglepően tágasak, míg a hátsó traktusba telepített sokszintes wellness-, gyermek- és szaunarészleg beszorul a hegyoldalba, testéből kígyóként türemkednek ki az elmaradhatatlan óriáscsúszdák színes műanyag kanyarulatai, hogy azután a legmeglepőbb pontokon térjenek vissza az épületbe, ijesztően rövid kifutással fékezve a csúszás lendületét. Az élmény-szárnyban több helyen kifejezetten zavaró a kis belmagasság, a zegzugos közlekedők és a szűk lépcsőház, amely mind egyértelműen az alaprajzi kötöttségek kényszerű hozadéka. A térérzet a legfelső szinten tágul ki ismét, ahol a Rudas fürdőből ismerős, tetőteraszon elhelyezett panorámás jakuzzi, és a perforált, eltolható árnyékolók mögötti nagy üvegfelületek ismét a környezethez kapcsolják a fürdőzés élményét. A felső szint gazdag kínálata és tágas terei láttán az az érzése a sok fürdőt megjárt építész-kritikusnak, hogy talán kevesebb pénztermelőnek vélt funkció bezsúfolásával magasabb minőségű szolgáltatást lehetett

volna nyújtani. Az viszont garantálható, hogy ilyen tágas zuhanyzója egy fürdőnek sincs Pesten, kár, hogy érthetetlen módon nem az öltözőből, hanem a főközlekedést szolgáló lépcsőházból nyílik, így egyértelműen kizárva a kellemes és elvárható pucér rohangálást. A szintén tágas öltözőben jó szolgálatot tesznek a színenként elkülönülő szekrényblokkok, de a koedukált működést egy ilyen nívójú létesítményben inkább el kellene felejteni. A zegzugos téralakítás előnye viszont, hogy számos pihenőtér szolgálja a kikapcsolódást. A belsőépítészet színekkel igyekszik segíteni a nagyvonalú terek hiányán, éles kontrasztot képezve a szigorúan fehér épület tömbjével. Nem hagyható szó nélkül azonban az uszodatérben a Barcsay-mozaikkal farkasszemet néző festett OSB burkolat a tribün fölött, amely sürgős korrekcióra szorul. Az új épületbe, ha kompromisszumok árán is, de végül minden belekerült, amit a kényelmes 21. század fürdőkultúrája kíván, a páratlan természeti környezet érintetlen maradt, a pajkos puttók tovább szorongatják vízalatti barátaikat, Budapest pedig gazdagodott még egy komplex szolgáltatásokat nyújtó fürdővel. A 21. századi fürdőkultúra építészeti megújulása azonban továbbra is várat magára. TÉMA // THEME

AQUACULTURE AND MODERNISM ÁRPÁD OPEN-AIR BATHS, CSILLAGHEGY After a long period of instability and making several compromises, the new building of Árpád Open-Air Baths complex was opened to the public. The curing effects of the springs in Csillaghegy had already been obvious for the Romans, who supplied water to the nearby town of Aquincum via aqueducts. The slightly sulphuric waters were the basis for the Csillaghegy Árpád Baths Ltd. launched in 1919 by Elkán and Co., as an enterprise which then was developed non-stop. In 1950 the baths were taken over by the state, and developments in the 1960s and 70s were carried out to cater for large numbers of people to allow them to spend their free time in a civilized way. The golden era was over at the time of the change of the political system, as it was rated as lowprofit and it was threatened with closure. In this situation the owner, the Budapest Thermal Baths Zrt. decided to widen the variety of its services, and started to design a wellness centre on the site. The rising building terraced towards the back is seated on the terrain with six storeys to house all the necessary functions. Facing the street, the house turns with a relatively modest mass with a style adjusted to that of the modernist style row of the changing rooms. The Bauhaus character is reinforced by the accentuation of the vertical arrangement on the street facade with the terrace railings and the window configuration. The spacious swimming pool zone roofed with wooden timber structure is located behind the two-storey block of the foyer. There is a multi-storey wing behind it to house the wellness facilities.

2019 / 03

IDŐRŐL IDŐRE

PIAC ÉS KÖZÖSSÉGI TÉR, BÉKÁSMEGYER — építész architect: PESCHKA ALFRÉD —

szöveg text:

GÖTZ ESZTER

Buda északi végét egy közepes kisváros méretű lakótelep zárja. Az 1950-től Budapest közigazgatása alá rendelt Békásmegyeren 1971 és 1983 között épült fel a főváros egyik legnagyobb lakótelepe, ahol még ma is 3540 000 ember él. A nyolcvanas évek elejétől itt működő, és már régóta tűrhetetlen állapotú Heltai téri piac most új csarnokot kapott, és a tervek szerint jövőre elkészül a közvetlenül mögé tervezett közösségi tér is. Mindenesetre a csarnok már áll, és alatta egy 180 férőhelyes parkoló végre méltó módon szolgálja ki a forgalmat, a komfortját vizesblokk és elektromos töltőpontok is emelik. Békásmegyer lakótelepi része a hetvenes évek nagypaneles korszakában született. A rendszerváltás után erősen szlömösödni kezdett, amit a 2001-ben megindított, majd a recesszióval leállt panelprogram kezelt ugyan, de semmiképpen nem oldott meg; egyes pontházak szige-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

fotók photos:

HLINKA ZSOLT

telése és energetikai korszerűsítése csak a távfűtési számlákat könnyítette, az életminőséget alig, a lakók komfortérzete ugyanis nem ér véget a lakás falánál. A közösségi élet városi színtere rendszerint nem az – egyébként Békásmegyeren viszonylag jól működő – közösségi ház vagy az egészségügyi központ, hanem a piac. Az pedig egészen mostanáig áldatlan állapotokat mutatott: az acélvázas szerkezetű, alumíniumlemezzel burkolt csarnok jócskán elavult, ráadásul nehezen volt megközelíthető, szombat délelőttönként valóságos parkolóvadászat folyt a környéken, az árusok egymás szájába értek, a piac mellé idővel odatelepült kisebb pavilonok kuszasága egy bazár romantikáját hozta, de kelet-balkáni kiadásban, esős napokon sárban tocsogott itt sok ezer ember. Az Óbuda Stúdió tervezői a rendteremtés oldaláról közelítették meg a feladatot. Egységes keretbe kívánták foglalni a csarnok és a műfajhoz elkerülhetetlenül tartozó ideiglenes építmények, őstermelő árusok, lángossütők, alkalmi pultok csoportját. Meg kellett oldani az árumozgatás, a parkolás, a mosdóhoz jutás és a szabad sétának, találkozásoknak, üldögélésnek szánt helyek rendszerét, teret kellett adni az aszfalt mellett a zöldnek is, és az egyre erősödő bio- és termelői piacok nyomására komolyabb pozícióba kellett hozni a rendszeresen itt árusító őstermelőket. Peschka Alfréd építész koncepciója a középkori piactér ideájából indult ki, és egy árkádsorokkal körülvett, földszintes központi csarnokra helyezte a hangsúlyt, aminek keleti oldalához egy pavilonokkal körülvett fedett-nyitott piactér kapcsolódik. Az épület karaktere magából az árkádos vázból fakad, aminek világos tónusú, látszóbeton oszlopsora körbeveszi a terrakotta színű szálcement-

tel burkolt csarnoktömböt. A déli oldalon az árkád mögötti nagy üvegfelületek fellazítják az oszlopok monotóniáját, a Szentendrei út felé néző keleti oldalon pedig önálló – meglehetősen érdektelenre sikerült – üzletek sorakoznak az árkád mögött. Egyszerű forma, semmi extra, inkább csak egy jól működő „üzem”, ami szellős, védett, és rendet teremt a korábbi zűrzavarban. Azon túl viszont nem tesz hozzá semmit. A déli homlokzat a bejárat helye, ide érkezik egy spirál alakú rámpán a Szentendrei út túloldalához és a HÉV-állomáshoz kapcsolódó aluljáró gyalogos és biciklis forgalma, és itt van a Heltai tér, ami eddig is a piac egyik fő megközelítési iránya volt. A korábbi állapothoz képest itt kissé több lett a zöldfelület, néhány utcabútor is megjelent. Az árkádsor egyelőre a csarnoképület sarkánál véget ér, de a második ütemben – aminek befejezését 2020-ra ígérik – már tovább fog futni, és a most még bontás alatt álló régi boltok, pavilonok helyére tervezett többfunkciós közösségi teret is határolni fogja. Belül egy nagy belmagasságú, osztatlan csarnoktér fogad, megtartva a korábbi szerkezet felülvilágítós rendszerét. A tetőn két zöldtető-sávot is kialakítottak, a tízemeletes panelekből lenézve ez üdítő látványelem. A belső teret acélszerkezetű pavilonok tagolják, ezek rugalmasan alakíthatók a bérlők kívánságai szerint. Nincs is ezzel baj – csupán annyi, hogy a korábbi zsúfoltságot most lazább, tágasabb, de jóval unalmasabb rend váltotta fel. Aki piacra jár, az szeret elmerülni a magasra halmozott zöldségkupacok szépségében, a friss áruk színpompájában, amihez nagyobb közelség, egyfajta életerős sűrűség kell – itt viszont a „tiszta udvar, rendes ház” típusú fantáziátlansággal

TÉMA // THEME

2019 / 03

—— GENERÁLTERVEZŐ // GENERAL DESIGN:

ÓBUDA ÉPÍTÉSZ STÚDIÓ KFT. FELELŐS TERVEZŐ // LEADING ARCHITECT:

PESCHKA ALFRÉD

PROJEKTIGAZGATÓ // PROJECT DIRECTOR:

MIKLÓSHALMI ZSOLT ÉPÍTÉSZEK // ARCHITECTS:

CSERNIK TAMÁS, EGERVÁRI TÍMEA, FAZEKAS ARTÚR ÉPÍTÉSZ MUNKATÁRSAK // FELLOW ARCHITECTS:

BANITZ LÁSZLÓ, CSÁKI NÓRA, GALAMBOS PÉTER, KORCSÁK JELISZEJ, LUKÁCS-NAGY ÁDÁM, SZABÓ DÁVID TARTÓSZERKEZETEK // STRUCTURE:

VÉRTESY TAMÁS

ÉPÜLETSZERKEZETEK // FRAMEWORK:

HORVÁTH SÁNDOR, SCHREIBER GÁBOR – PATAKY ÉS HORVÁTH ÉPÍTÉSZIRODA KFT. ÉPÜLETGÉPÉSZET // HVAC:

PAVLICS GYÖRGY – PPR PLAN KFT. ÉPÜLETVILLAMOSSÁG // ELECTRICAL ENGINEERING:

KUN GÁBOR, SZALAI VIKTOR – HUNGAROPROJEKT KFT. TŰZVÉDELEM // FIRE PROTECTION:

TAKÁCS LAJOS, BRINDZIK ORSOLYA – TAKÁCS-TETRA KFT. AKUSZTIKA, KÖRNYEZETVÉDELEM // ACOUSTICS, ENVIRONMENT PROTECTION:

CSOTT RÓBERT – APSZIS 95 KFT. AKADÁLYMENTESÍTÉS // ACCESSIBILITY:

PARTI MÓNIKA – REHABEXPERT KFT.

PIACTECHNOLÓGIA // MARKET TECHNOLOGY:

KURUCZNÉ SZABOLCS GIZELLA – DESIGN STUDIO KFT. KÖZLEKEDÉS, FORGALOMTECHNIKA // TRAFFIC:

ÖTVÖS ZSUZSANNA

KERT- ÉS KÖRNYEZETTERVEZÉS // GARDEN, LANDSCAPE:

MOHÁCSI SÁNDOR, TAKÁCS DÁNIEL – S73 KFT. ——

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

kell megelégednie. Nincsenek egyedi helyek, nincsenek maradásra csábító pultok. Ez az atmoszféra aligha fogja inspirálni azt az európai nagyvárosi vásárcsarnokokban már jó ideje divattá vált szokást, hogy a piaci órák után, az éjszakába nyúlóan még egy-egy piaci kávézó, borozó hangulatos helyszínt nyújt a társasági életnek. Erre inkább a második ütemben kiépülő közösségi téren lehet esély. A látványtervek egy szellős, árnyékolóval védett placcot mutatnak, amelynek minden oldalán árkádsorok futnak körbe, alattuk pavilonokkal, középen néhány utcabútorral. A kettő határán, a piacról kelet felé kilépve már állnak az őstermelői piac nagy méretű betonasztalai, de innen tovább, az egész fedett-nyitott teret körülölelő árkádsor, alatta a lángosos, virágboltos, mézes és egyéb pavilonokkal csak most épül. Az önkormányzat merész elképzelésében az is szerepel, hogy ez a tér „időről-időre kulturális eseményeknek is helyet adhat majd”. Bárcsak így lenne – de azt azért tudjuk, hogy ehhez nem elég a tágas tér, hangulat is szükségeltetik.

TÉMA // THEME

FROM TIME TO TIME MARKET AND COMMUNITY ZONE, BÉKÁSMEGYER Located at the northern end of Buda, the market opened in the early 1980s in a spacious housing estate has now received a new hall and next year it is going to be extended with a community space right behind it. Designers from Óbuda Stúdió approached the task with the ambition to create order here. They ambitioned to provide an integral framework for the hall and the temporary structures that naturally accompany it, including groups of primary producers, doughnut and flat-bread shops, temporary booths. The transport of goods, parking, access to the toilets and space for walking, meeting, sitting were requirements that had to be facilitated here and also some green area had to be included besides asphalt. The concept by Alfréd Peschka architect started from the idea of medieval piazzas, and focussed this market around a single-storey central hall surrounded by arcades, which is in turn joined on the east by an open-closed market square surrounded by pavilions. It is a simple form, with nothing special, only a well-functioning „plant” which is airy, protected, and has the capacity to create an order to replace the formerly existing chaos.

2019 / 03

KAGYLÓFORMA FOGLALAT

LILA-HEGYI KILÁTÓ, GYŐRÚJBARÁT — építész architect: KOLLER JÓZSEF —

szöveg text:

MIZSEI ANETT, KATONA VILMOS

fotók photos:

HAJDÚ JÓZSEF

313 méteres dombtetőn létesült 1977-ben az a geodéziai mérőtorony, amely sok évi elzártság után nemrégiben új köntöst kapott, és ismét biztonságosan fogadhat látogatókat. Az elmúlt évek kilátóépítési hullámának egyik újabb szerethető, egyszerű struktúrájú, mégis szimbolikus tartalommal bíró építménye lett a Lila-hegyi kilátó. Nyúl község és Győrújbarát határában áll az újból megnyitott Lila-hegyi kilátó, amely egyben a Szent Jakab zarándokút (Camino Húngaro) Pannonhalmát Győrrel összekötő szakaszának látványos magaspontja és pihenője. 1 Elhelyezkedéséből adódóan mind Pannonhalma, mind Sopron irányába nagyszerű, 360°-os panoráma nyílik róla, dél felé egészen a Bakony kékbe vesző sziluettjéig. Nem ez az első kilátó azok közt, amelyek az elmúlt években valamilyen „talált tárgy” alapjain, azt továbbépítve vagy arra rátelepülve jöttek létre. A galyatetői Bivak (Nartarchitects, lásd MÉ 2015/7) nemcsak a hazai sajtót, laikus és szakmai közönséget hódította meg. Az eredeti terméskő hasáb geometriáját felfelé és oldalra is folytatva a beton és acél kilátó2 nemzetközi sikert is aratott: döntőbe jutott, majd közönségdíjat nyert az Architizer A+ Awards 2016-os versenyén. 3 Szemben a Galya romjaiban is vonzó terméskő tornyával, egy korábbi katonai lövegállás rút betonalapján nyugszik a Hármashatár-hegyen 2016-ban átadott kilátó. A szokatlan formájú, 8×8 méteres befoglaló méretű, filigrán szerkezetű faépítmény szándékoltan nem torony: virágként nyílik meg a háború maradványain. Takarja és illeszkedik a meglévő alapra, nem nő túl azon, így tiszteletben tartva a Pilisi Parkerdő szigorúan védett természeti közegét.4 A Lila-hegyi kilátó gerince egy geodéziai mérőtorony szabályos betonhengere. Ez a mérnöki objektum nélkülözte ugyan a galyatetői terméskő szépségét, de az egykori katonai állás háborús emlékeit is. A tervezők sűrű lamellás, kétrétegű fastruktúrával ölelték körbe a tornyot. A felvezető lépcsősorok e két réteg közé illeszkednek, terük kellemesen árnyékolt, mégis fény járja át. Kívülről homogénnek tűnik a szerkezet, de résein az erdő és a panoráma töredékei azért eljutnak a látogatóhoz. A földszinten szabályos kör – illetve az azt közelítő tizenkét szögű – alaprajz követi le a betonhengert. A hézagosan rakott „boronafalként” felépülő szerkezet azonban felfelé haladva fokozatosan kitér a szabályos geometriából. A függőleges iránytól elmozduló finom ív inflexiós pontjának magasságában – körülbelül a kilátóterasz felé félúton – a felvezető lépcső egy pihenőre érkezik. Itt átjáró nyílik a betonhengeren, az egyetlen, ahol a kútszerű

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

sötét belső teret megtapasztalhatjuk. A nyitott terasztetőről nyíló panoráma valóban varázslatos, ez önmagában is bőségesen indokolta a torony rehabilitációját. A Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet, a környező települések, Pannonhalma tornyai érdemesek a bemutatásra. Ráadásul a szerkezet a fent elhelyezett geodéziai alappontot körülfogva továbbra is lehetővé teszi annak eredeti funkció szerinti használatát. A legfelső, kilátó szinten a terasz alaprajza a torony finoman torzuló geometriájából adódóan külpontossá válik. Kontúrja és struktúrája szimmetrikus kagylóhéjat idéz: az El Camino jelképe ez, és aligha véletlen a formai egyezés. Lentről, a torony bejárata felől ugyanez a tengelyes szimmetria érvényesül. A látvány, akár egy serleg. Az épület mintegy „kíváncsian” az érkező felé hajlik, aszimmetriája csak körüljárva, vagy a korláton áthajolva érzékelhető.

——

GENERÁLTERVEZÉS // GENERAL DESIGN:

KOLLER ÉS TÁRSA KFT.

VEZETŐ TERVEZŐ // LEADING ARCHITECT:

KOLLER JÓZSEF ÉPÍTÉSZ // ARCHITECT:

TÓTH CSABA

STATIKA // STRUCTURE:

SZŐNYI LÁSZLÓ – GEON ÉPÍTÉSZ STÚDIÓ KIVITELEZÉS // MAIN CONTRACTOR:

FITOTRON – SYSTEM KFT. ——

TÉMA // THEME

2019 / 03

Az első ránézésre egyszerűnek tűnő formai játék tekinthető a fenti szimbolikus tartalmak hordozójának is, a felfedezés örömét kínálva a megfejtőnek. Így aztán nem csoda, ha a torony környezetének rendezése komolyabb hiányérzeteket hagy bennünk, szemben a fent említett két példával. Mindkét korábbi kilátó esetében erre is láthatóan komolyabb erőfeszítések történtek. Egyszer a környezet tájhoz és épített elemekhez szépen illeszkedő alakításával (Bivak) 2, másodszor pedig annak lehetőleg teljes érintetlenül hagyásával, mint a Hármashatár-hegyen 4. A Lila-hegy esetében azonban a tájépítészet – ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről – sajnos elsősorban irtást és nagy kiterjedésű, ám egyelőre indokolatlannak tűnő murvás területek létrehozását jelentette. Utóbbira magyarázat lehetne az autós megközelítés és parkolás lehetősége, ha csatlakozna a Nyúl felől érkező útvonalhoz. Gyülekező térként vagy pihenőhelyként persze működhet, kár, hogy kevés, és a kilátóhoz formai-esztétikai szempontból legkevésbé sem illeszkedő bútorokkal rendezték be. E hiányosságok tekintetében csak remélhetjük, hogy a természet – tudva a dolgát – idővel visszafoglalja a területét, titokzatosabbá és az erdő organikus részévé változtatva a Lila-hegyi kilátótornyot. —— Szent Jakab Zarándokút [honlap]; http://www.szentjakabut.hu/hu/a-magyarorszagi-szent-jakab-zarandokutak/ utvonalak-magyarorszagon/budapest-lebeny-wolfsthal. Martinkó József: Indulj el egy úton: Átépített kilátó és turistaház Galyatetőn. Octogon, no. 121 (2015/5), p. 33. 3 Architizer A+Awards [honlap]; https://awards.architizer.com/winners-gallery/?event=56&type=50 4 Bán Dávid: A tornyok között kivirágzott kilátó. Építészfórum, 2016. október 10; http://epiteszforum.hu/ a-tornyok-kozott-kiviragzott-kilato 1

A SHELL-SHAPED FRAMEWORK THE LOOK-OUT ON LILA HILL RE-OPENED The tower built for geodesic measurings was built on top of the 313 metre hill in 1977 and has been now facelifted after a long period of isolation to welcome visitors in safety. As a result of the trend to construct a large number of look-outs in the past few years, this is s simple and yet loveable structure with symbolic significance. Crowning Lila (Purple) Hill it is an unusually shaped slender timber structure with a framework measuring 8×8 metres, which is deliberately not a tower: it opens up as a flower on the remains of the war. It both covers and adjusts itself to the existing foundation without overgrowing it, and thus respects its strictly protected natural environment. On the ground floor a regular circle shape and the approximately circular horizontal plan of twelve angles translate the cylinder made of concrete. However, the structure laid with some intervals much in the same way as a „boronafal” gradually moves out of this regular geometry whilst growing and evolving upward. A passage opens from the concrete cylinder shape: this is the only point where one can experience the dark interior resembling a well. The top level, the actual look-out deck evokes a symmetrical shell form: it is the symbol of El Camino, which proves that this formal resemblance is hardly a coincidence. When viewing it from below, from next to the entrance to the tower, one can see the very same axial symmetry defining the structure.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

PRIZMÁK A DUNA ÉS A SZÁVA TALÁLKOZÁSÁNÁL

KORTÁRS MŰVÉSZETEK MÚZEUMA, REKONSTRUKCIÓ, BELGRÁD —

DEJAN TODOROVIC (2017), IVAN ANTIĆ, IVANKA RASPOPOVIĆ (1965) LOVRA ÉVA, BOJANA JANJIC / MSUB

építészek architects: fotók photos:

—

szöveg text:

LOVRA ÉVA

A 2019. évi Mies van der Rohe-díj átadását május 7-én Barcelonában a What’s Old, What’s New (Mi a régi, mi az új) című kiállítás megnyitása kísérte. A 383 jelölt épületet bemutató tárlat különös figyelmet szentel a negyven finalistának, közöttük a belgrádi Kortárs Művészetek Múzeuma (Muzej Savremene Umetnosti, Beograd – MSUB) rekonstrukciójának. A kiemelt épületek az európai kortárs építészet olyan lehetőségeire és trendjeire reflektálnak, mint az adaptív újrafelhasználás, a lakhatás és a kultúra. Ezek közül is leginkább a régi és új összekapcsolása, az adaptív jelleg határozza meg azokat – a tizenkét múzeumépület közül kilencet. A MSUB egy évtizedes, hosszabb megszakításokkal végzett rekonstrukciója és korszerűsítése után 2017. október 20-án nyitott újra, 1 a Szekvenciák. Jugoszlávia és Szerbia művészete a Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteményéből kiállítással.2 A múzeum letisztult homlokzata és terei a Mies van der Rohe-féle transzparenciát mímelik. Az 1987-től műemléki státuszú, az 1999-es bombázásban megsérült, s 2003-tól a Docomomo listáján is szereplő épület helyreállítási munkálataiban az egykori tervezők, Ivan Antić (1923–2005) és Ivanka Raspopović (1930–2015) halálukig részt vettek. Raspopović tudatos döntésének eredményeként a rekonstrukció első fázisában hétrétegű üvegablakokat kapott, amelyek az eredeti

TÉMA // THEME

megvalósításhoz viszonyítva sötétebb belső tereket eredményeztek. 2016-ban Dejan Todorović, a Notoo alapítója vette át a munkálatok vezetését, s visszatért az eredeti inspirációhoz: a fényhez, a kristályprizmához. A rekonstrukció, illetve megfogalmazásában a tervezés inspirációja az 1965-ben megnyílt, ötven éve változatlan múzeum főbb értékeinek újrateremtése volt. Az építész arra törekedett, hogy a múzeum alkalmassá váljon a kortárs művészet új formáinak befogadására, és az eredeti elképzelések új tendenciákkal való átfedése által úgy valósuljon meg egy innovatív dizájn, hogy ne változtasson az épület megjelenésén. A „végtelen sorolással bővíthető” moduláris struktúra, a 2007-ben kezdődő – az akkori állapotot tekintve állagmentő – munkálatok első fázisa, az alagsor és a tároló helyiségek, a tetőszigetelés és a lámpák rekonstrukciója, illetve az épületgépészeti korszerűsítés 2010-re készült el. A kiállítótereket elsődlegesen szobrok kiállítására alakították ki, a festmények és grafikák háttérbe szorultak. Az évtizedek folyamán azonban

2019 / 03

a MSUB kollekciója bővült, s a belső terek adaptációja, a jellegében is átalakult kiállítási anyag figyelembe vétele már Todorović feladata volt. A 2016-ban kezdődő második fázisban az épületbelső, a homlokzat3 és a múzeum parkjának kialakításáért az építész elnyerte a 40. Építészeti Szalon díját. A múzeum tervezésére 1959-ben pályázatot írtak ki, majd 1960 és 1965 között, a szocialista modernizmus és jugoszláv identitás megteremtésének kultúr- és művészettörténeti korszakában épült fel. Építészeti szempontból ez izgalmas időszak volt, hiszen a szocialista modern építészet az európai modernizmus egyedi jelensége. Különösen a volt jugoszláv tagköztársaságban, Szerbiában találhatók olyan példák, melyek a haladó szellemű modern esztétikát kombinálták a kultusszal, így adva nemzeti színezetet a nemzetközi trendeknek (például: 1962: Slavija Hotel, Bogdan Ignjatović; 1964: Ušće, Mihail Janković). A MSUB kivitelezési terve eltért a pályázaton elfogadott javaslattól, ugyanis az öt szerkezeti egység helyett hat egyenlő hasáb határozza meg a múzeumon belüli funkciókat és az egymásba nyíló emeleteket. 6x4 oszlop jelöli ki a négyzetes moduláris rendszert, s a belső tér lépcsőzetes kialakítása miatt a múzeum tereinek kommunikációja a spirális mozgás elvét követi. A 2016/17. évben történt átalakítás során ez az elv nem változott, a terek összekötésének lépcsőzetes logikája megmaradt.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Az itt is alkalmazott üvegfelületek az épületet levegősebbé, transzparensebbé tették, úgy, hogy az egyes funkciókat – mint például a könyvtár-kutatószoba – fizikailag elválasztották a kiállítástértől, az üvegfal azonban a földszinten és az első emeleten is vizuálisan összeköti azokat. A belső tereket a homlokzat üvegablakain és a tetőablakokon átszűrődő fény világítja be, ám nagy szerep jut a rejtett világítótesteknek. A homlokzati ablakok a sötétebb tónus ellenére vizuális kapcsolatot tartanak a külső és belső tér között, kiugró prizmáik tengelyesen összefogják a homlokzatot. Az épület alakját, a kristályt mint tökéletes moduláris egységet a homlokzat üveg-, illetve fehér márvány-fém borítása és a tetőablakok határozzák meg. Az épület környezetének rekonstrukciója is a koncepció része volt, itt az eredeti elképzeléseket a modern kialakítással ötvözték: a szoborpark és a természet harmonikus egységet alkot a Száva és Duna találkozásánál, kilátással a Kalemegdánra. Todorović munkája kiemelkedő, mégsem látványos, hiszen úgy alkotta újra a volt Jugoszlávia egyik jelentősebb, a maga korában innovatív, kulturális és építészeti szempontból kiemelkedő épületét, hogy az az eredeti funkció és megfogalmazás megőrzése mellett képessé vált a megújulásra.

—— Az alkotók, Ivan Antić és Ivanka Raspopović 1965. október 20-án, Belgrád Októberi-díját kaptak, amelyet a kiemelkedő teljesítményért adományoztak a kultúra, tudomány és közgazdaság területén. 2 A múzeum földszintjén és első emeletén kapott helyet az állandó kiállítás, míg az időszaki a 3. és 4. szinten. 2019. április 21-én, a fotók készítésének időpontjában Dragan Ilić (Re)evolucija kiállítását készítették elő, így a felső szinteket lezárták. 3 A homlokzat egyes márvány paneljeinek kicserélése elkerülhetetlen volt, ezekből a márványdarabokból készült el a hat prizmából összekapcsolódó épület egyik alkotóelemét megformáló, 282 g tömegű levélnehezék. 1

Irodalom: Belgrádi Kortárs Művészeti Múzeum (MSUB) dokumentáció: http://www.docomomo-serbia.org/registar/ http://www.lighting.philips.com/main/inspiration/specifier/interviews/dejan-todorovic http://beobuild.rs/rekonstrukcija-muzeja-savremene-umetnosti-p2677.html

——

ÉPÍTÉSZ // ARCHITECT:

DEJAN TODOROVIĆ MŰEMLÉKI SZAKÉRTŐ // CULTURAL HERITAGE SURVEY:

SVETLANA MARKOVIĆ BELSŐÉPÍTÉSZET, BÚTOROK // INTERIORS, FURNITURE DESIGN:

MILENA KORDIĆ HOMLOKZAT // ELEVATION:

TERMOINŽENJERING MEGBÍZÓ // CLIENT:

REPUBLIC OF SERBIA, MINISTRY OF CULTURE AND INFORMATION; MUSEUM OF CONTEMPORARY ART, BELGRADE ——

PRISMS AT THE JUNCTION OF THE RIVERS DANUBE AND SAVA RECONSTRUCTION OF CONTEMPORARY ARTS MUSEUM, BELGRADE The awards ceremony of the Mies van der Rohe prize in 2019 was held in Barcelone on May 7th with the opening of the exhibition titled -What’s Old, What’s New. This survey of a total of 383 nominated buildings paid special attention to the 40 finalists, among them the reconstruction of the Belgrade-based Contemporary Arts Museum (Muzej Savremene Umetnosti, Beograd – MSUB). The buildings receiving priority focus reflect to potentials and trends in contemporary European architecture such as the adaptive reutilization, liveability and civilisation. The museum was reopened to the public after a decade-long reconstruction and modernization project on October 20th, 2017. The crystallized, simple facade and spaces of the museum imitate the transparency so typical of Mies van der Rohe’s architecture. The reconstruction was inspired to recreate the chief values of the museum opened in 1965 which have been preserved in their intact unchanged forms ever since.

TÉMA // THEME

2019 / 03

____

KREATÍV VÁROSOK CREATIVE CITIES ____

GLOBÁLIS FALU, KREATÍV VÁROS ROVATINDÍTÓ GONDOLATOK — —

szöveg text:

DR. LANTOS ZOLTÁN / iASK

Újonnan induló rovatunkban azokról a település léptékű kezdeményezésekről számolunk be, amelyeknek célja az egyes városok gazdasági, szociális és kulturális fejlesztése a tudományok és a művészetek révén, beleértve ebbe az analízist, az urbanisztikai tervezést és a konkrét épületeket is. A kulturális és kreatív szektor fejlettsége egy város innovációs képességét, vonzerejét és jövőbeli perspektíváit is jól mutatja. Ezen a területen Európa hagyományosan nagyon erős, és az utóbbi 1520 évben a városfejlesztés fő iránya egyértelműen e területek felé mutat. A rovatban tehát egy-egy település már kialakult vagy éppen alakuló, esetleg még csak ötlet szintjén mozgó fejlesztési koncepcióit, ezek elméleti hátterét, vagy a témához kapcsolódó gondolatmenetet mutatjuk be – a szerk. Ma már világosan látjuk, hogy az új évezreddel beléptünk egy új korszakba, amit 4. ipari forradalomnak vagy digitális átalakulásnak nevezünk. A technológia nyomán egyre nő a digitális lenyomatunk is, ami mind pontosabbá válva digitális ikerként jelenik meg az adatbázisokban. A számítógépes algoritmusok, a mesterséges intelligencia, a robotok, a nano- és biotechnológia olyan fejlesztéseket tesznek lehetővé, amelynek nyomán az elkövetkező években, évtizedekben munkahelyek szűnnek meg, míg újak jelennek meg, emellett mindennapos feladatoktól, kötelezettségektől szabadulunk meg, és lehetőségük van újabb feladatokat találni – sőt valószínűleg újabb kötelezettségeink is lesznek. Az interneten keresztüli összekapcsoltság és az egyre szélesebb körben elérhető utazási lehetőségek mellett a Föld teljes lakossága egy nagy hálózatot alkot globális faluként. A szabályozás, a gondolkodásunk és különösen a felelősségvállalásunk azonban még messze nem alkalmazkodott ehhez a helyzethez. Mára globális hálózati létünknek megfelelően a legfontosabb személyes feladatunkká a felelősségvállalás erősítése vált. Az előttünk álló világgal foglalkozó tudósok két lehetséges közeljövőbeli kimenetelt írnak le. A pesszimista változat szerint a túlzott robotizáció olyan mértékben borítja fel az eddigi földi egyensúlyt, amely katasztrófához és az emberiség részleges pusztulásához vezet. Míg az optimista változat azzal számol, hogy az egyéni és közösségi felelősség erősödésével a társas lény jellemzésnek megfelelő emberi együttműködések jönnek létre, előtérbe helyezve a szeretet és a jóra törekvés alapigényeit. Mindebben a társadalmi innovációnak minden eddiginél fontosabb szerepe van. A mesterséges intelligenciával működő gépek elterjedésével újra kell tanulnunk a gép–ember együttműködést, sőt az ember–ember

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

együttműködést is. Mind többet és többet kell felfedeznünk emberi létünk lényegéből, az egymást követő generációk történetéből, az egyéni és kollektív identitásunkból, a közös mítoszainkból – ahogy Hankiss Elemér fogalmazott, az „emberi kalandból”, ami Yuval Noah Harari írásaiban is megjelenik mint a közösséget megalapozó és újraírásra váró mítosz. Az iASK (Institute of Advanced Studies Kőszeg) mindezekkel a kérdésekkel tudományágakon átívelő módon foglalkozik, aminek részeként működteti a Kreatív város, fenntartható vidék Társadalmi Innovációs programját. A KRAFT Társadalmi Innováció az egyénhez elsősorban az egészséget, a közösségi kapcsolatokhoz a családot és az együttműködések új útjait, a társadalmi felelősségvállaláshoz a fenntarthatóságot, a részvételt és az önkéntességet kapcsolva olyan hálózatos társadalmi és intézményi együttműködést tud fokozatosan kidolgozni és annak megvalósításában részt venni, amely a hazai, regionális és helyi sajátosságokkal összhangban segíti elő a különböző szintű stratégiai célkitűzések sikeres megvalósítását.

Az eddigi kutatási eredményeink szerint a kreatív városokban harmonikusan fejlődik a gazdasági, társadalmi és kulturális tőke. A támogató politikai és közigazgatási keretek között lehetőség van az önkifejezésre, a sokszínűség és dinamizmus nyitottsággal párosul. Hangsúlyos a tudásközpontúság és a helyi örökségek tudatosítása. Hatékony a hálózatos működés, amely a szakértelemmel együtt jó élhetőséget biztosít. Mindebben kulcsszerepet játszik az épített környezet minősége: mind a történelmi épített környezet gondozása, revitalizációja, mind a közelmúlt épületeinek új funkciókkal való megtöltése, az új épületek és terek kialakítása. Az épületek által meghatározott terek alapvetően határozzák meg az egyén és a különböző szintű közösségek jól-létét. Rovatunkban ezzel foglalkozunk különböző szempontok mentén, néhány példát kiemelve. Az egyéni jól-lét előtérbe kerülésével egyre többet tudunk az épített környezet ránk gyakorolt hatásáról. Kutatások igazolják, hogy a zöld lakókörnyezet pozitív hatással van az emberek egészségi állapotára. Például azok, akik csak épített környezetben élnek, növényekkel nem találkoznak, sokkal magasabb stressz-alapszinttel rendelkeznek, mint azok, akik legalább heti rendszeresen megfordulnak parkokban, erdőkben. A munkahelyek kialakítása örök téma. A digitális munkavégzők számára már ott van a munkahelyük, ahol a számítógépüket használják, ugyanakkor az együttműködés, a személyes találkozás, tapasztalatcsere ugyanolyan fontos, mint korábban. Mára már az is kiderült, hogy a nagy, nyitott munkaterek akadályozzák a hatékony munkavégzést. A közintézmények szerepe, működési modellje is változik. Az iskolában lassan megszűnnek az önálló tantárgyak, terjed az egyes tématerületeket minden oldalról megvizsgáló multidiszciplinaritás, a magasabb szintű

KŐSZEG JURISICH TÉR, SGRAFFITÓS HÁZ. FOTÓ: SZENDI PÉTER / VAS NÉPE

oktatásban egyre fontosabbá válik a szimuláció, több elektronikus eszköz válik szükségessé, és az együttműködés, csapatmunka, közös alkotás már a tanulás során előtérbe kerül. Mindehhez más terek kellenek, mint az eddigi osztálytermek és előadótermek. Az egészségügyben is nő a gyakorlati bemutatók, a csoportos foglalkozások, co-kreációs alkalmak szerepe. Kevesebb nagy kórházra lesz szükség és sok diagnosztikai, tanácsadási központra. Új foglalkozások és funkciók jelennek meg, amihez ugyancsak új terek szükségesek. Adatok igazolják, hogy a közösségben élők sokkal egészségesebbek, kiegyensúlyozottabbak, mint a magányosak, ezért egyre több településen nyitott és zárt közösségi terek jönnek létre, mi több, ezek egybeolvadását is megfigyelhetjük, amivel a teret dinamizálják, a közösségépítés támogató eszközévé teszik. A helyi közösségek identitásának és így jól-létének, komfortérzetének fontos eleme a helyi örökségek használata, belakása, a régi épületek korszerű funkciók szerinti használata. Ezekkel témákkal, az épületek és terek, valamint a jól működő emberi hálózatok kölcsönhatásával foglalkozunk a most indított Kreatív városok rovatban: hogyan változik a tér hasznosítása a társadalmi innováció haladásával, hogyan jelenik meg a közösség mint térszervező erő, és miként formálja a tér a városi közösségeket.

GLOBAL VILLAGE, CREATIVE CITY THOUGTHS ON A NEW COLUMN The new topic-related column Creative Cities is devoted to the initiatives with the scales of regions and settlements that target to develop the individual cities and towns economically, socially and culturally with the means of science and arts, including urbanistic design and the social correlations of actual buildings and works of art. This area is traditionally strong all over Europe, and regarding the past 15-20 years, the urban development seems to go this direction. So, this column will present the development concepts of some settlements together with their theoretical background which targets the future fulfillment of the idea of creative cities. VESZPRÉM EURÓPA KULTURÁLIS FŐVÁROSA 2023: A BALATON TÉRSÉGÉT BEVONÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSI KONCEPCIÓ ÁBRÁJA

KREATÍV VÁROSOK // CREATIVE CITIES

2019 / 03

A JÓ ÉPÍTÉSZET REGIONÁLIS JELENTŐSÉGE ORIGEN FESZTIVÁL, SVÁJC — —

szöveg text:

RIGÓ BÁLINT

fotók photos:

A svájci Graubünden kanton egyik alpesi völgyében 2006-tól minden évben megrendezik az Origen fesztivált. Az ország legnagyobb, rétoromán nyelvterületen működő színházi intézménye egyben folyamatos kultúramentő kezdeményezés is lett. 2017-ben egy 30 méter magas fatoronnyal bővült a különleges fesztiválhelyszín – a szerk. Elhagyatott, alpesi tájon kanyargunk a hajnali busszal. A fagyos, kora téli tájban itt-ott hófoltok világítanak – az igazi, zord tél még várat magára, az utóbbi években kiszámíthatatlanná vált, mikor köszönt be a hóesés, és meddig tart egyáltalán a tél. Még kilátszanak a sziklák, a közöttük megtelepedő fű, néhol felvillan a fényszóró csóvájában egy-egy elhagyatott, egykor a hágón átkelő utazóknak szállást adó fogadó, vagy messze a domboldalon álló magányos szénatároló, nyári szállásépület – „alp”, a környék egykori extenzív művelésének néhány tanúja. Felérkezünk a 2284 méter magasan fekvő Julier-hágóra, amely a helyszínen végzett ásatások szerint évezredek óta forgalmas alpesi átkelőhely – s ezt a római kor óta írásos emlékek is bizonyítják. A hágó a Felső-Rajna völgyét köti össze az Inn völgyével, s így földrajzi értelemben az Északi-tenger és a Fekete-tenger közötti vízválasztón fekszik. Bár maga a zord időjárású hágó lakatlan, s az év nagy részében hó borítja, mégis számon tartott, a kulturális emlékezetben is fontos tájékozódási pont, a környező régió történetét és gazdaságát mindmáig befolyásoló, jelentéssel teli hely is. Ezen a régió határain messze túlmutató, szimbolikus helyen épült fel az Origen fesztivál előadásainak helyet biztosító színházépület, ahova tartunk. A toronyszerű épület a hágót mint kitüntetett, egyedi helyet jelöli meg. Ahogy a magasba tör, de a környező, az átkelő fölé tornyosuló hegyek képezte háttér előtt mégis eltörpül, abban van valami színpadias és dacos. A zord természeten átmenetileg felülkerekedett, mégis, a természet monumentalitásával szemben törékeny és ideiglenes. A teljes egészében fából épült toronyban szokatlan érzés fogja el a belépőt – a központosan szimmetrikus, tízszögletű centrális térben magunk is egy színpadra érkezünk, nézők és nézettek vagyunk egyszerre. A kiszolgáló részek a színháztornyot alkotó tíz kisebb, zárt, ötszögletű toronyban kaptak helyet, s a tornyok közötti, térnyi mélységű bélletek kínálnak kilátást a környező tájra. A fafelületeket mélyvörös lazúrral kezelték, így a belső térben uralkodó félhomály erős kontrasztot alkot a hófödte külvilággal. A nézőtérre a tornyokban vezetett csigalépcsők visznek. A teljesen zárt, ablaktalan köz-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

IDEIGLENES SZÍNHÁZTORONY A JULIER-HÁGÓN

lekedő térben nyers fafelületekkel találkozunk – mintha fatörzsekbe bújnánk, s egy pillanatra elfelejtjük, hol is vagyunk. A lépcső adta fordulat után mentális értelemben is elmélyültebb, magasabb szintre érkezünk. A nézőtér meredek tribünként veszi körül a foyer fölé lógatott, kör alakú színpadot. Felettünk magasodik a kör formájú átrium, melybe további magasabb szinteken elhelyezkedő loggiákról nyílik kilátás. Ebben a vertikális térben mozgatható függőlegesen a színpad, hol baldachinként lebegve felettünk, hol a mélyben eltűnve alattunk, vagy – ahogy látogatásunk idején is – velünk egy szinten. Belül még a hatalmas üvegvázákban lobogó gyertyák világítanak, az égbolt mintha még várna a hajnalodással. A gyertyafényt visszatükrözik a sötét üvegtáblák, a kinti világ még nem érzékelhető, a belső világ önmagára zárul. Ekkor a színpad ereszkedni kezd, míg el nem tűnik a szemünk elől, hogy majd újra visszaemelkedjen, immár az énekesekkel, akik a mai laudest – a szerzetesi tradícióban a reggeli imádságot – fogják elénekelni. Ahogy a gyertyafényben nézőként körbeüljük a színpadot, s az előadók elhelyezkednek a kör alakú, gyertyákkal díszített asztal-oltár körül, felszámolódik a néző és nézett, az előadó és befogadó közötti éles határvonal. A téri adottságokból

RIOM, CLAVADEIRA – CSŰRSZÍNHÁZ

RIOM, CLAVADEIRA – CSŰRSZÍNHÁZ, ELŐADÓTÉR

KREATÍV VÁROSOK // CREATIVE CITIES

2019 / 03

A SÁBA KIRÁLYNŐJE ELŐADÁS INSTALLÁCIÓJA A JULIER-HÁGÓN

kibontott, pontosan komponált dramaturgia ritkán elért intenzitású élmény részeseivé teszi a jelenlevőket – az ünneppé formált előadás közös átélését teszi lehetővé. A csendbe lép be a szerzetesi zsolozsma évszázados dallama: Bogoroditse Dyevo. Az imént megidézett előadás az Origen Fesztivál 2018-2019-es téli programján szerepelt. A fesztivált 2006-ban Giovanni Netzer hívta életre, és mára Graubünden kanton legnagyobb kulturális intézményévé vált. A fesztiválnak otthont adó Savognin-völgy a Graubünden kantonban található számos, egymástól földrajzilag elszigetelt alpesi völgy egyike, Svájc délkeleti részén. A régió – más periferiális régióhoz hasonlóan – alapvető strukturális átalakuláson megy keresztül. A városiasodás, a népesség városi központokba telepedése komoly demográfiai kihívásokat támaszt: a fiatalok elvándorlásával az öregedő népesség egyre kevésbé tudja belakni a területet, működtetni az évszázadok alatt kialakult kultúrát. A mezőgazdasági művelés háttérbe szorulásával fontos megélhetési forrástól esik el a régió. Az egykor fontos alpesi tranzitforgalomnak a Gotthard-hágón felépült autópálya és vasúti összeköttetés miatt már évtizedek óta csak marginális szerepe van. A hetvenes évektől kibontakozó téli turizmus pedig a klímaváltozásnak köszönhetően került nehéz helyzetbe. Az Origen fesztivál tudatosan nyújt túlélési alternatívát ebben az egzisztenciális kihívásokkal küzdő régióban – mégpedig a szélesen értelmezett kultúra eszközével. Az előadásokat, illetve a fesztiválhoz kapcsolódó eseményeket, kezdeményezéseket számba véve elmondható, hogy a fesztivál elnevezés nem írja körül kellően az „Origen-jelenséget”. A színházi- és táncelőadásokat, énekes vagy hangszeres koncerteket mindig különleges, egyedi karakterrel bíró helyszíneken mutatják be – az előadóhely minden esetben a produkció meghatározó része, az adott természeti vagy épített környezet az előadás építőeleme. Az előadások tudato-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

A SÁBA KIRÁLYNŐJE ELŐADÁS INSTALLÁCIÓJA A JULIER-HÁGÓN

san kerülik a bevett téri és technikai apparátus használatát, az úgynevezett színházi „fekete dobozban” megvalósított előadásokat. A környezet bevonása az adott természeti és kulturális territórium tudatos középpontba helyezése: egy gazdaságföldrajzi értelemben a perifériára szorult régió fordítja ezáltal éppen az elszigeteltségéből fakadó hátrányát előnnyé. A csillagos éjszakák, a csend, a feltöltődésre való lehetőség, a drámai és fenséges alpesi környezet, egy mező illatában, vagy egy frissen fejt pohár tejet kortyolva átélhető nem áttételes, közvetlen tapasztalat lehetősége mind a városi, ahogy erre mondják – a „laposföldi”(flachländer) életmód antitézisét nyújtják. Éppen ez a regionális alapgondolat az, ami vörös fonalként húzódik minden Origen kezdeményezés hátterében. Minden történés, minden döntés a régió kultúrájából táplálkozik, és minden új kezdeményezésnek van a helyi kultúrából származó eleme. Ez az alapállás van benne a gesztusokban, ahogy egy régi iskolaépületet fesztiválközponttá alakítanak, vagy amikor egy műemlékileg védett istállóban rendeznek be színjátszóhelyet. A fesztivált működtető Origen alapítvány amellett, hogy az előadásokkal látogatókat vonz a régióba, aktív kulturális értékmentést is végez: a főleg szórványtelepülésekből álló területen hagyományosan kevés a professzionális kultúrintézmény, színház, hangversenyterem. Az amatőr, nem intézményesített, népi kultúra színvonala viszont rendkívül magas Európának ebben az évszázadok óra többnyelvű részén. A fesztiválon rendszeresen szerepelnek a helyi zenei és irodalmi hagyomány őrzői, illetve a helyi

hagyományból merítő, azt feldolgozó produkciók. Riom faluban, ahol az első előadásokat rendezték, az üresen álló ingatlanokba a fesztiválhoz kötődő műhelyeket telepítettek, azzal a nem titkolt hosszú távú céllal, hogy ezek egykor önálló lábra fognak tudni állni. Ilyen például a főtéren található, helyi gyapjút feldolgozó párna- és paplanmanufaktúra, amely a jelmezműhelyből nőtte ki magát. A fesztivál ma már a helyi gazdaság számára sem elhanyagolható tényező. A vendégek fogadásában a helyiek segítségére is támaszkodnak, akik szívesen nyújtanak szállást és étkezést a látogatóknak. A helyi boltok és vendéglátóhelyek forgalmán is érződik a fesztivállátogatók jelenléte. A díszletek tervezése és elkészítése a helyi asztalosüzemben történik – a sokszor komplex elemek készítésekor a faépítészetben felhalmozott tapasztalatra tudnak támaszkodni. A gazdasági előnyök mellett talán még fontosabb és maradandóbb, hogy a kulturális turizmus új élményeket nyújt, találkozásokat tesz lehetővé és tágítja a gondolkodás horizontját, mely helyben az életminőség jelentős változását idézi elő. Az első értékmentő kezdeményezés a riomi várba beépített színház volt. A régóta üresen álló, téglalap alaprajzú ablaktalan erődbe – a műemlékvédelmi szakértőkkel egyetértésben – fából színjátszóhelyet építettek lelátóval, színpaddal, foyer-val, kellékraktárral. Ez az úgynevezett reverzibilis beavatkozás új életre segítette a várromot, mely addig egy letűnt kor különc tanúja volt csupán – a belsejében átélhető élmények az épített örökséghez új, személyes viszonyt teremtenek. Ez az élmény több rétegben is specifikus, az előadótér szintjén, mert a várrom méteres, magasba szökő, vakolatlan falai más előadóterekkel össze nem hasonlítható atmoszférát teremtenek. A speciális térarányokkal és felületekkel járó akusztikus élmény is sajátos, ugyanúgy, ahogy a klíma is az, mely a külsőtől lényegében nem különbözik, s ezért előadásokra csak a nyári szezonban alkalmas.

A NAGY KÁROLY ELŐDADÁS INSTALLÁCIÓJA - SILVPLANA/ST. MORITZ

Nem elhanyagolható a téri minőségek hatása az előadókra sem, akik ezáltal mást és máshogy adnak elő, mint egy sztandardizált, temperált, akusztikailag optimalizált színházi miliőben. A fesztivál előadásainak egyik különlegessége éppen a helyi adottságok és az előadói attitűd találkozásából születő új minőség. Az épített örökség újrafelhasználása nem szorítkozik a műemlékekre. Az ezredfordulóra Riomban, főként a faluközpontban, tekintélyes számú ingatlan állt üresen. Mára azonban a településképet alapvetően meghatározó tényezőként is említhetjük a fesztivált és az azzal járó egész éves sürgés-forgást. A nyári programsorozatnak indult kezdeményezés mind nagyobb infrastruktúrát igényel, a tárolóhelyek, raktárak és produkciós műhelyek mellett a közönség kiszolgálására szolgáló helyeket is a településen belüli ingatlanokban rendezték be. A falu főterén üresen álló házban szállodát nyitottak, egy másikban egy kiállításon a jövőbeli tervekről informálódhat a látogató. Nemrég sikerült megvenni egy szintén a közelben álló pajtát, mely a központosodó mezőgazdasági művelés miatt vált feleslegessé. Az egyre szaporodó díszletelemek, illetve a díszletműhely kap majd itt helyet. Az ezzel szemben álló egykori iskolaépületben, mely az iskola-összevonások következtében vált üressé, rendezték be a fesztiválirodákat. A színházi próbák az iskolai tornateremben zajlanak. A megüresedő ingatlanok hasznosításával megóvják az épületeket a pusztulástól, védik a településképet, ráadásul a meglévő ingatlanok újrahasznosítása a településfejlődés leginkább fenntartható módja.

A MARMORERA VÍZTÁROZÓ GÁTJÁRA FELÉPÍTETT, MEGFENEKLETT NOÉ BÁRKÁJA

KREATÍV VÁROSOK // CREATIVE CITIES

2019 / 03

Az egyik első ingatlanegyüttes, melyben a fesztiválközpontot rendezték be, különleges módon kapcsolódik a falu történetéhez: a míves, neoklasszicizmust a helyi építési tradícióval ötvöző házat egy Párizsba kivándorolt és vagyonra szert tett cukrászcsalád építtette nyaraló-, illetve időskori pihenőhelynek. A ház így magában hordozza a régió történetét, illetve azt a tapasztalatot, hogy a külső világgal való kapcsolat, a külső impulzusok – akár az elvándorlás, majd visszatérés révén – mindig is szükségszerű volt a megmaradáshoz. A házban, melyet a Carisch család egy párizsi építésszel terveztetett, különleges módon ötvöződik a nagyvárosi, polgári élet reprezentációs igénye és a helyi klíma- illetve terepviszonyok kényszerítő ereje. A helyben szokatlan, lapos hajlású sátortetős ház minden oldalon szimmetrikus homlokzatával tart tisztes távolságot a környező házaktól. A belső terek egy központi folyosóra fűződnek, melynek végén kilátás nyílik a völgyre és környező hegyekre. A cukrászda, kávézó, illetve a kiállítóhelyek egyedi hangulatát a 20. század elejéről származó, majdnem érintetlenül megmaradt belső terek adják: a legtöbb helyen fennmaradt a bútorzat, a falak belső fa- illetve textilborítása, melyek a kőből épült házban a megfelelő belső klímáért felelősek. Egyes helyiségekben a falak új textilborítást kaptak, melyeket a Sankt Gallen-i székhelyű, a jelmezekért is felelős Schlaepfer textiltervező műhely készített. A műhely egyedi textiljeiről híres, s tervezői mind a mai napig a párizsi divatvilág számára dolgoznak. Riom így félig-meddig akaratlanul is újra kapcsolatba került Párizzsal, a nagyvilággal. A házzal szomszédos egykori hatalmas istálló és kocsiszín, a Clavadeira a fesztivál egyetlen egész évben működtethető színjátszóhelye. A belső tereket – a várhoz hasonlóan – a műemlékileg védett szubsztancia messzemenő figyelembevételével, főként fából alakították ki. A tető és a nyílászárók szigetelésével alakították ki a szabályozható belső klímát. A kocsiszín óriási, áttört faborítású szellőzőnyílásai elé helyezett hőszigetelt üvegtáblák jelzik csupán az új használatot. Az új ablakokat síkba helyezték az érintetlenül hagyott százéves vakolt homlokzattal. Az Origen külső reprezentációjában, amellett, hogy a meglévő épített szubsztanciába lehel új életet, fontos szerepet játszanak az ideiglenes játszóhelyek is. Az efemer színpadok jelentették a fesztivál kiindulópontját és a mai napig a kulturális üzenet legharsányabb hordozói. Ezek az ideiglenes építmények messze túlmutatnak elsődleges profán funkciójukon – a modulelemekből felépülő állványzatok kialakítása már maga is utal a belsejében megszülető előadásra. Tulajdonképpen felnagyított, bejárható makettek ezek, a lényegire redukált építmények, amennyiben belső tér és a külső forma elválaszthatatlanul előtételezi egymást – és így építészet a javából. A Marmorera víztározó gátjára Noé megfeneklett bárkáját építették fel, mely egyik oldalt a mélységgel, másik oldalt a vízzel dacol – a természet maga a kulissza, az előadást befogadó szerkezet a bárka, mi nézők a világba vetett, a természeti erőknek kiszolgáltatott hajósok. Egy másik előadásban Nagy Károly kerül hóviharba. Az Engadin-völgyben, havas téli tájon álló színarany palotájában a néző is a hidegben ülve követhette a császár túlélésért folytatott küzdelmét. A Riom

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

A RIOM KÖZPONTJÁBAN FELÁLLÍTOTT, VÖRÖS TEXTILLEL BORÍTOTT, ISTÁLLÓRA EMLÉKEZTETŐ JÁTSZÓHELY

központjában felállított, a főteret teljes egészében elfoglaló, istállóra emlékeztető játszóhelyet vörös textillel borították. A völgy felől érkezve már messziről látható vörös kubus tömegével idomul, színével azonban kitűnik a szorosan egymás mellé épült, azonos tetőhajlású házak közül. Egy előadóhely fontos sajátsága a figyelemfelkeltés. Itt azonban a kommunikáció igénye az építészet egészét domináló tényező, felkiáltójel a tájban, egy teljes egészében vörösre festett falusi ház. A maga némaságában nyugtalanító felhívás és figyelmeztetés is: figyeljünk a helyre, a tájra, jöjjünk közelebb, találkozzunk a másikkal és végső soron önmagunkkal. A régióért és Riom faluért végzett értékmegőrző, értékteremtő és jövőbe mutató munkájáért az Origen fesztivál 2018-ban megkapta a legrangosabb svájci, településfejlesztésért járó Wakker-díjat.

THE SIGNIFICANCE OF HIGH-STANDARD ARCHITECTURE ORIGEN FESTIVAL, SWITZERLAND Located in a small valley in the Swiss canton of Graubünden, Origen festival has been held every year since 2006. As the very first professional cultural-institution in this remote region, it has also been continuously an initiative targeted to salvage culture and local civilisation. Artistic director Giovanni Netzer and his team understands to combine local tradition with eternal cutural topics and world-class performers. Thanks to the wide-range engagement of the festival-makers, the various acitvities attract a considerable number of visitors though the year. The deliberate integration of local stakeholders fosters tourism, economy and finally encreases the local living standard. In 2017 the unique venue of the festival was extended by a 30-meter high theater tower. The structure actually marks the historical alpine crossing, the Julier-pass, an outstanding and unique site. Made of timber exclusively, the tower houses a centrally organized, movable stage. The service areas are housed in ten smaller, closed-pentagonal spires. The in-between spaces characterized by deep openings offer breath-taking vistas of the surrounding landscape.

U T Ó I R A T POST SCRIPTUM XIX. ÉVFOLYAM / 105. SZÁM

GESZTUSOK ÉS TÉRALAKÍTÁS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG KATOLIKUS TEMPLOMÉPÍTÉSZETÉBEN szöveg text:

,,Készítsenek nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam!” [2Móz 25.8]

Dolgozatom1 témájának kiválasztására gyermekkori behatások ösztönöztek, azon belül is a közben várossá cseperedett szülőfalum, Fertőszentmiklós római katolikus temploma. E kis alapterületű templom legrégebbi része középkori eredetű, visszafogottan barokkos belső formáját 1725-ben nyerte el. Ehhez építettek hozzá nagyszabású tervek keretében 1925 és 1935 között egy neobarokk templomot. A bővítés a Horthy-korszak hiteles lenyomata, amely hűen mutatja, miképpen próbálták provinciálisnak tűnő körülmények között, a kor legalkalmasabbnak vélt formanyelvével megmutatni az egyházközség és a településen folyó elkötelezett hitélet reprezentativitását. Később a gyermekkori behatások fiatalkori dilemmákká elevenedtek, és a templom a maga avíttnak tűnő konzervativizmusával számos kérdést vetett fel bennem: milyen politikai, társadalmi, kultúrpolitikai és egyházi tényezők befolyásolták a korszak templomépítészetének létrejöttét, és annak az új, modernista tendenciák iránt kezdetben heves ellenszenvét? Ezen összetett kérdésre a választ a modern templomépítészet részletes tanulmányozásában véltem megtalálni. Olasz-magyar kulturális kapcsolatok az 1920-as, 1930-as években Az első világháború mély nyomokat hagyott a magyar társadalomban. Csalódottan kellett tudomásul vennie a – megannyi belső ellentéttől feszült – Osztrák-Magyar Monarchiát fenyegető társadalmi konfliktusok következményeit és a trianoni békediktátum okozta nemzeti traumát. Ekkorra a magyarországi modern építészet – azon belül pedig a katolikus templomépítészet – egyik legfőbb forrása Olaszország modern építészete lett. Az itáliai kultúrából történő merítés az évszázadokra visszatekintő, intenzív olasz-magyar kulturális kapcsolatokkal magyarázható. Trianon tragédiája után a magyar politikai elit – ideológiájával nem feltétlenül azonosulva – egyik legpotenciálisabb partnerét látta az olasz vezetésben, remélve, hogy az segíteni tudja majd Magyarország revíziós törekvéseit. A diplomáciai kapcsolatokon túl kulturális téren is nagy hatással bíró kezdeményezések jöttek létre; így alakult meg pél-

XIX. ÉVFOLYAM / 105. SZÁM

KISS TAMÁS

1. PASARÉTI TÉR, PÁDUAI SZENT ANTAL-PLÉBÁNIATEMPLOM. 1940 FOTÓ: FORTEPAN.HU / SOMLAI TIBOR 2. TÉR ÉS FORMA, (1944-45) 17/ 3, P. 37 3. TÉR ÉS FORMA, 1933/4-5, P. 101

dául 1920-ban a Corvin Mátyás Társaság a magyar-olasz kapcsolatok ápolása céljából, 1927/28-ban Rómában a Magyar Akadémia, 1935-ben pedig a budapesti Olasz Kulturális Intézet.2 Miközben Magyarország nagy buzgalommal igyekezett Olaszországgal baráti viszony megteremtésére, a fasiszta állam építészeti csoportosulásai is sajátos szembenállásban voltak az időszakban.3 A súlyos klasszicizáló formák használata éppúgy jelentette az olasz racionalizmus fejlődésének kiindulópontját, mint a háború előtti futurista polémiák örökségét. Ez az építészetben elsőként a Giovanni Muzio építész által preferált Novecento mozgalomban jelentkezett. A Grouppo 7 modernista csoport fő törekvéseinek egyike az olasz klasszicizmus nemzeti értékei, valamint a gépkorszak szerkezeti logikája közötti legszélesebb szintű racionális szintézis megteremtése volt. A hagyományok újraértelmezése mellett azonban élénk érdeklődéssel figyelték az orosz konstruktiviz-

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM

mus és a Deutsche Werkbund alkotásait. Az olasz racionalista építészet mintegy hivatalos csoportja, a MIAR (A Racionális Építészet Olasz Mozgalma) 1930-ban alakult. Míg alapvetően a racionalisták nem foglalkoztak a konzervatív építészekkel, Pietro Maria Bardi műkritikus provokatív röpiratot jelentetett meg „Jelentés Mussolininak az építészetről” címmel, melyben kifejtette, hogy a forradalmi fasiszta elvek egyedüli kifejezője csakis a racionalista építészet lehet. Ekkoriban a MIAR állásfoglalásában hasonlóképp közölte: „Mozgalmunknak ezekben a nehéz időkben nincs más erkölcsi célja, mint a (fasiszta) forradalom szolgálata.” Nem sokkal később, 1931-ben azonban a Nemzeti Építész Szövetség – korábbi támogatása ellenére – elhatárolódott a racionalista építészettől, s kijelentette, hogy az összeegyeztethetetlen a fasizmus támasztotta igényekkel. Az építészeti tendenciák közötti feszültségek feloldását a Piacentini által létrehozott, fasiszta jellegű Raggrupamento Achitetti Moderni (Modern Építészek Csoportosulása) hozta meg. A fasiszta államvezetés kijelentése szerint a MIAR puritán formanyelvéből hiányoztak a közvetlen befogadást biztosító kifejezőeszközök, valamint a futurizmus eszméi is alkalmatlanok a nacionalista ideológia kifejezésére. Ezzel, mint Olaszország hivatalos építészeti stílusa, 1931-től egy sematikus, könnyen reprodukálható klasszicizmus formai elemeit felelevenítő stílus mellett foglaltak állást. A Római Magyar Intézet megalakulásának közvetlen előzménye a klebelsbergi ösztöndíjrendszer, amely Berlin és Bécs után Róma városát találta a legalkalmasabb helyszínnek a magyar kultúrfölény szellemi külképviseletére. A mozgalom létrejöttét segítette, hogy az olasz állam 1927-ben engedélyezte a Palazzo Falconieri megvásárlását a Királyi Magyar Akadémia kibővített működése céljából. E palota szolgált az ösztöndíjasok bázisául a Rómában eltöltött idő alatt. A római iskola sikerének kulcsa eredeti koncepcióból fakadó önálló arculatában és külön programjában keresendő, amely a pályakezdők számára saját feladatkört jelölt ki. Ennek hiányában ezen ösztöndíjasok csupán utazó művészekké váltak volna. 4 Voltaképp különböző művészek időszakos csoportosulásáról, egyfajta tanulmányútról beszélhetünk, ahol a résztvevők azonos tényezőket analizálva vontak le különböző konzekvenciákat, s azokat saját meglátásuk szerint illesztették be művészetükbe. Az intézmény nevesített életre hívója Gerevich Tibor volt, a korszak egyik legjelentősebb művészettörténésze és markáns kultúrpolitikai ambíciókat dédelgető személyisége, aki 1928-tól a Collegium Hungaricum, a Római Magyar Akadémia kinevezett kurátori tisztségét töltötte be. Kidolgozta a posztgraduális művészképző céljait és tematikáját, s kiválasztotta az elsőként kiutazó, az arra leginkább méltó ösztöndíjasokat; festőket, szobrászokat, iparművészeket és építészeket. Gerevich római iskolás koncepciója csatát nyert a húszas évek magyar művészi életében: akkortájt, amikor

az megfertőződött a művésznyomortól, megcsömörlött az akadémikus neobarokktól, ugyanakkor félt a forradalmi modernizmustól. Az intézményesített mozgalom pozitív elbírálását a szűkös anyagi körülmények, az avítt konzervatív reprezentáció és az új művészet iránti vágyakozás hozta meg. A megfogyatkozott polgári vásárlóerő az egyházi és állami megrendeléseknek kedvezett. A római iskola egyik lelkes fogyasztója egy kölcsönösen hasznos kapcsolat keretében a katolikus egyház lett; míg az irányzat a megrendelések útján megkapta létjogosultságát, úgy az egyház az áhított, színvonalas és modern reprezentációt nyerte el a munkák által. 5 A római iskola jellegzetes építészeti vonásai a történelmi hagyományokkal bíró Itália és a kor modern szemléletének szintézisében nyilvánultak meg. A historizáló gesztussal, de ugyanakkor egyfajta technicista szellemben megtervezett, letisztult kubusokból, alapvető térgeometriai formákból építkező, ókori oszlopgerendás szerkezetek és aquaduktok formaképzésére rímelő építészeti részletek reprezentatív és monumentális módon éppúgy jelenítik meg az ókori Itália világát, mint a modernizmus nyújtotta új értelmezésű építészeti lehetőségeket. Noha a korszakban alkotó építészeink közül nem számottevő azok személye, akik 1928 és 1942 között a római ösztöndíj lehetőségeként a kitapasztalás útján taposták ki az új modern szemléletű építészeti stílus jellegzetes formáit, 6 azok köztudatba kerülése révén mintegy újszerű építészeti dogmává merevedve, egyfajta modern neoklasszicizmust hirdetve váltak szélesebb körben is alkalmazott építészeti eszközökké. Építészeti tendenciák a két világháború közötti Magyarországon A két világháború közötti építészet átmeneti időszak. Egy ekkora már anakronisztikus társadalmi rendszer utolsó időszakának lecsengése, a történeti építészeti eszköztárakból táplálkozó korszakok egy utolsó, rendkívül hibrid és bonyolult szakasza, amely tulajdonképpen már az első világháborút megelőzően csírákban jelen levő új építészeti irányzatok szárba szökkenésének megnyilvánulása. Minthogy azt a későbbiekben a konkrét példákon keresztül is látni fogjuk, a katolikus egyház erősen konzervatív beállítottsága hosszú évekig hátráltatta a modern építészet szakrális szegmensének kibontakozását, amely ellenségeskedő hangja mellett voltak a konzervatív vezetői rétegek mellett olyanok is, akik ellenálló magatartást tanúsítottak. E tény hatására a szakrális, modern épületek csak 1933-34 táján kezdtek el megvalósulni. A katolikus templom szakrális tere A katolikus templomok alapvető szervező ereje a liturgia, s annak központi cselekménye: az eucharisztikus áldozat. A templomépítészet ezt a tényt teszi dominánssá; az oltárt és az azt befogadó szentélyt emeli

FOTÓK: KISS TAMÁS

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

ÁRKAY ALADÁR ÉS ÁRKAY BERTALAN: VÁROSMAJORI JÉZUS SZÍVE PLÉBÁNIATEMPLOM (1932–1933, 1935–1936) FOTÓ: KISS TAMÁS

VÁROSMAJORI JÉZUS SZÍVE PLÉBÁNIATEMPLOM ALAPRAJZA. FORRÁS: TÉR ÉS FORMA. 1933/4-5, P. 102

központi kiemelt helyre, és minden más csupán ennek van alárendelve. Ennek egyik legrégebbi módja az axiális térszervezés, vagyis az egy pontba irányított tér. A korszak elvei szerint az oltárra és a szentélyre történő maximális rálátást a templom minden szegletéből biztosítani kell, amely miatt a templom terét nem lehet belátást korlátozó módon mellékhajókkal megosztani. Így, ha alkalmaz hajókat, azok szélességét minimalizálja, a pillérek vagy oszlopok méretével egyetemben. E gesztus – az oltárra való rálátás biztosítása – ugyanakkor már a barokk korban is megvolt, azonban a modern építészet erre még nagyobb figyelmet fordított.7 Ezen túlmenően a szentély és hajó térkapcsolatának építészeti problémájára is kereste a választ, vallási értelemben a szentmiseáldozat papot és híveket lelki közösségben egyesítő erejét, tehát a hajó és a szentély terének egybekapcsolásának lehetőségét kutatta. Az 1930-as évek közepére már örömteli kijelentésként tárták a széles közönség elé, hogy véget ért a kiüresedett történeti formák szolgai utánzása; egy korszak „végre, hál’ Istennek, (…) véglegesen lezárult”. 8 A kor álláspontját tükrözi, hogy az ebben az időszakban fogant művészeti értékekre mintegy tévútként tekintenek, amelyek nem váltak a magyar művészet javára. A konzervatív egyházi művészettel szemben a „békeévek végén” elsőként Fieber Henrik fogalmazta meg, hogy az addig olyannyira népszerűen alkalmazott architektúrák elavult szemléletet követnek, s hogy valójában egyházi művészet külön nem is létezik, hisz az egyház mindenkor az adott kor szellemének nyelvén, azzal azonosulva, vagyis a legérthetőbb módon alkotta meg művészetét. Fieber úttörően korai éleslátással írta le megállapításait Korszerű egyházművészet című

munkájában a formák látszólagos egyeduralmának megdöntéséről, s arról, hogy az új forma magából a szerkezetből alakult ki.

XIX. ÉVFOLYAM / 105. SZÁM

Az épületek dekonstruktív vizsgálata Valamennyi tanulmány és szakirodalom túlnyomó többségben az építészeti nyelv általános jellemzői alapján igyekszik stilárisan beskatulyázni a két világháború közötti építészet produktumait. A kevés építészeti tendenciát felmutató, „stílustiszta” korszakokban e megállapítás elégségesnek bizonyul, hisz az analizálás további szempontokra már nem bontható, mivel az építészeti nyelv és annak gesztusai szétválaszthatatlan kapcsolatban állnak. Azonban a 19. század végére felbomló, viszonylagos egységet követő stíluspluralizmus miatt ez a kép már jóval árnyaltabb. Az építészeti nyelv tartalma rendkívül komplex, amely számos komponenst hordozva közvetíti a valamely építészeti stílus égisze alatt fogant mű tartalmát. Az építészeti nyelv e gesztusokra történő egyfajta dekonstrukciója folytán önmagukban is értelmezhetővé válnak a szintetizált elemek, feltárva azok eredetét és eredeti kontextusát. Jacques Derrida dekonstrukció elméletének praxisa felbontást és újraértelmezést, azaz valamiféle változást feltételez. Ha az építészetet, mint nyelvet fogjuk fel, annak építészeti textualitása van, azaz szövegként értelmezhető. A Derrida-féle elvekből kiindulva Peter Eisenman a szöveg építészetben való jelenlétét egy stratégiával azonosítja, amely forma és jelentés hagyományos viszonyának megszüntetésén vagy összezavarásán alapszik. E gondolat nyomán az építészeti alkotás – mint egyfajta nyelv vagy szöveg – további rétegekre

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM

bontható, s az alkotóelemeire bontása során a már valamely kontextusban értelmet nyert építészeti attribútumok, korábbi kontextusuktól megfosztva, új értelemmel felruházva kerülnek felhasználásra. Következésképpen: az új építészeti mű megalkotása során az építészeti összetevők már egy újraértelmezett formában szerveződnek egy új halmazzá. Ezen újradefiniálás során azonban a tradíció béklyói és az ebből fakadó korábbi másolásának levetkőzhetetlen kényszere miatt az új nem hoz létre a régitől való teljes elhatárolódást, bizonyos gesztusaival utal korábbi létére. A két világháború közötti időszakra a keresztény templomok építészeti nyelvének komponensei közt (tömeg, tér, felület és a mindezek közt létrejövő jellemző, meghatározó elemek) az építészeti tradíció felborul. Az attribútumok konzekvens, harmonikus narratíváját felváltják az újszerűen tálalt, szintetikus, olykor inkonzekvens, de együttesen ugyanakkor jellemzően még harmonikus egységet alkotó komponensek. Ugyancsak felbomlik az építészetnek a társművészetekkel való szoros kapcsolata is; ezt a korszakban talán csak a római iskola ösztöndíjasai tudták ellensúlyozni, s a korábbi hagyományokat követve az épületet összművészeti alkotásként kezelni. Tanulmányom célja az ilyen módon jelentkező komponensek összességéből építkező szintetikus építészeti nyelv (egzaktul nem kifejezhető) „hibrid jellemének” értékítéletektől mentes, objektív feltérképezése, a korszak néhány kiemelkedő fontosságú szakrális épületén keresztül. Árkay Aladár és Árkay Bertalan: Városmajori Jézus Szíve Plébániatemplom (1932–1933, 1935–1936) A Maros utca és Ignotus utca által közrefogott, trapézszerűen elkeskenyedő parkos terület végében állnak a városmajori templom épületei. Főhomlokzataik a Csaba utcára néznek; az újabb templom a Csaba utca park menti élének középtengelyben helyezkedik el. Ezt keretezi északkelet felől a régi városmajori templom (Árkay Aladár), majd délnyugati irányból a szabadon álló harangtorony. Az egyes épületrészeket kolonnád köt össze. A szabadon álló torony magassága 54 méter, mely már méretéből adódóan is városképszervező hatással bír. Környezetéből messziről kitűnik karakteres toronysisakja. A templom tömege jellegzetesen modern megjelenésű, alapvető térgeometriai formák kompozíciója. A fő terét képező, oldalán fekvő hasábhoz a két hosszoldala mentén, a legkisebb oldalukon álló négy-négy hasáb csatlakozik. E hasábok között három-három falszakaszon negyedkörív záródású, kubusként megjelenő üvegablakok láthatók. A templom főhomlokzata tengelyesen szimmetrikus, tömege lépcsőzetes dinamikával szökken a magasba. A tágas félköríves záródású bejárati nyílást két alacsony épülettömb keretezi. E hasábok síkjától hátrébb – a templom testét áthatva – két pilonszerű építmény emelkedik, amelyek a főbejárat középtengelyével megegyező tengelyű üvegablakot fognak közre. A templom törzsének hátsó végében található a szentély. Az épülettömeg ezt a magasztos feladatot kiemelkedő tömbformálásával tudatja a külvilággal. A szentély jobbján és balján helyezkednek el – a főhomlokzati bejáratot keretező épülettömbökhöz hasonlóan – a plébániai iroda és a sekrestye. A templomtömeg leghangsúlyosabb részei a szentély kiemelkedő tömege, és a főbejárat kapumotívumszerűen kiképzett páros pilon architektúrája, melyek az axiális belső térkialakítás kezdő- és végpontjai. A travertin kőlapokkal burkolt külső anyagszerűségéből fakadó súlya miatt archaikus jelleget kölcsönöz az épületnek, ez a megjelenés az épületsarkoknál azonban (a burkolatok átfordulásánál) kiábrándító gesztussá apad. A szentély magas tömbjének sarkai mentén, a burkolaton sávszerűen ejtett vízszintes felhasítások találhatók, ahol a homlokzati burkolat kőrács jelleggel áttört formát öltve oldja az épülettömeg sarkainak feszültségét. Mint újraértelmezett mérművek, hasonló kőrács jellegű kialakítás jelenik meg az épület kisebb ablakai előtt, ezek azonban a teljes ház „kubusosságára” és racionalitására reflektálva

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

RIMANÓCZY GYULA: PASARÉTI PÁDUAI SZENT ANTAL TEMPLOM (1933–1934) FOTÓ: SEIDER. IN: TÉR ÉS FORMA. 1934/12, P. 347

maguk is kisebb hasábok egymásra épülő áttört rendszerét alkotják. A templom külseje figurális vagy ornamentális díszítésektől mentes, társművészeti alkotások – a bejárat környékének kivételével – nem díszítik a homlokzatot. A főbejárat hatalmas félköríves nyílására összpontosuló reprezentativitás azonban megköveteli az emberközeli felületek társművészeti eszközökkel történő díszítését. Ebből fakadóan a bejárat feletti ívháromszögekben két – sajátosan merev testtartású – angyal domborműve (Ohmann Béla alkotásai) kúszik a homlokzati középtengely felé. Ugyanitt a boltöv záróköve felett fémből készült kereszt, és annak két oldalán térdeplő, imádkozó angyalok találhatók. A bejárat boltövének ívbélletében Krisztus-monogram és hat-hat bárány domborműve látható. Az épület mellett álló templomtorony a templomtól különálló olasz tornyok hagyományát eleveníti meg. Egyszerű, karcsú hasáb, amelynek tetejét fokozatosan elfogyó vasbeton keretrács alkotja. A teljes torony 54 méteres magasságával a templom tömegéhez képest talán kissé túlméretezett, azonban városképi hatását csak ilyen méreteket öltve tudja kifejteni. A torony alsó szintjein kialakított helyiségeket az egyházközség használja, a felettük levő tér azonban kihasználatlan. E tér az utca embere számára nem látható, ami sajnálatos, mivel a szinteken keresztül húzódó belső vasbeton térrács, a harangokhoz tartó szemlélődőben izgalmas térérzetet kelt. A kifejezetten mérnöki belső tér, alárendelt mivolta ellenére erős vertikális húzásával, és a résszerű ablakain keresztül kialakuló fényviszonyaival szakrális atmoszférát hordoz. A harangláb három szintes vasbeton keretrács szerkezet. Alaprajza szintenként csökken: az első szintjén egy kilencosztatú nyitott teret hoz létre, majd latin

RIMANÓCZY GYULA: PASARÉTI PÁDUAI SZENT ANTAL TEMPLOM (1933–1934) FOTÓ: BÓDIS KRISZTIÁN

PASARÉTI TÉR, PÁDUAI SZENT ANTAL-PLÉBÁNIATEMPLOM. 1940. FOTÓ: FORTEPAN.HU / SOMLAI TIBOR

PASARÉTI PÁDUAI SZENT ANTAL TEMPLOM ALAPRAJZA

kereszt alaprajz, később egy önálló fedett tér alakul ki. E toronykialakítási megoldás érdekes párhuzama a korabeli olasz építészeti példáknak, amelyek előszeretettel használnak történelmi előképekben gyökerező, hasábszerű, lépcsős kubusokban végződő tornyokat. Egyéb olaszországi példák az áttört, gerendakeret jellegű toronyvégződések megoldásait vonultatják fel. A városmajori templom toronyformálása ezen előképek frappáns szintézise. Szintén a két világháború közötti olasz építészet vonásait mutatja a torony és a templom, valamint az idősebb Árkay-féle, a templom és az új templom között húzódó félköríves záródású pillérívezetes kolonnád. Megjelenésében az antik idők formavilága és a modern kor letisztult tömegképzése nyilvánul meg. A templom főbejáratán belépve az előtérbe jutunk. Innen csigalépcső vezet fel a kórusba. E tér két oldalán helyezkedik el a keresztelőkápolna és a Hősi halottak kápolnája. A kórus alatt a főhajójába érkező hívő egy szerény, de mégis szókimondóan lendületes térben találja magát. A letisztult eleganciát sugalló belső tér monumentális. A főhajó szélessége 11m, a teljes szélessége pedig 22,40m, hossza 29,25m. A főhajót záró vasbeton gerendás födém 13,50 méterrel emelkedik padló síkja fölé. Az ortogonális szerkesztésű vasbeton térlefedést a főhajó és az álmellékhajók mentén egy-egy rendkívül filigrán vasbeton pillérsor gyámolítja, amely rendszerhez szoros statikai kapcsolat fűzi a mellékhajók vasbeton födémszerkezetét és a mellékkápolnák hossztengelyre merőleges oldalfalait. Korai publikációkban Árkay művét gyakran jellemezték úgy, mint „a gót csarnoktemplomok belső térhatásából”9 valami újszerűt alkotó, vagy

mint egy „őskeresztény bazilika”. 10 A tér felmenőinek mibenléte talán épp e két megállapítás között rejlik. Az Árkay-féle térkoncepció ugyanis mindkét jellegzetes térszerkezet attribútumait tartalmazza. Metszetében a talaj felől az ég felé haladva, a pillérek erősen vertikális gesztusai és a csarnokszerű belső a gótikus rokoni szálakat erősítik, míg a tér síkszerű lezárása ókeresztény kötődésekről tanúskodik. E födémszerkezet szabad középmezőiben láthatóak a római ösztöndíjas festő, Aba-Novák Vilmos harsány színekben pompázó, hétköznapian emberi jellemvonásokat használó, karakteres festményei. Ugyancsak a gótikával rokonítható a belső tér fénnyel való erős kapcsolata is, a hatalmas színes üvegablakok fokozott vizuális hatást érnek el. A szentély végfalát egy nagyméretű üvegablak zárja, amely az építése korában merész újítás volt. Az addig megszokott, olykor gigantikus oltárépítmények helyén esetünkben tiszta eleganciával „csupán” egy oltárkép szerepét betöltő színes üvegablak kap helyet. E megoldás azonban nem példa nélküli. Olaszországban, a Luigi Carlo Daneri által 1932-1935-ben Genovában épített Chiesa di San Marcellino templomának szentélyablaka hasonlóképpen készült, színes üveg alkalmazása nélkül. Az Árkay-féle szentélymegoldás ennek egy kifinomultabb, szakrálisabb miliőt teremtő, kortárs testvére. A szentélybe a fény nem csak a színes üvegezésen keresztül érkezik. Tere egy, a főhajó mennyezeti síkjával megközelítőleg azonos síkban levő vasbeton térráccsal záródik. Külső tömege a hajóénál azonban magasabb, így a két tetősík között, az áttört álmennyezetként funkcionáló vasbeton rács felett egy búvótér keletkezik, amely a templom központi helyének misztikus megvilágítást biztosítva a beáramló fény „gyűjtését”

XIX. ÉVFOLYAM / 105. SZÁM

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM

és annak az áttört mennyezeten keresztül történő továbbítását szolgálja. A szentélyt és a hajót elválasztó határ egy katolikus templomban hagyományosan az arcus triumphalis, azaz a diadalív. A városmajori templom esetében a diadalív záródása modern könnyedséggel megszűnt, s a hajó mennyezeti síkja fut tovább a szentélybe. Az ívezet oldalsó pilléreinek helyét egy-egy, a térbe benyúló falpenge vette át, melynek alsó részén egy-egy félköríves nyílás található. E nyílásokban található a szószék, valamint az Oltáriszentséget rejtő tabernákulum. A külső tömegképzés a belső térszerkezet kivetülő őszinte narratívája. A tömeg kompozíciója, annak gesztusai és a belső lehatárolt tér egymással dialektikus kölcsönhatásban vannak. Másképp megközelítve: a belső többhajós térszerkezeti modellt imitáló csarnoktér, többrétegű téralkotó héjak összességeként alakul ki, ami az oldalsó, bizonytalan – fülkékkel, falpengékkel tagolt – térlezárás miatt a tér minden irányában fokozatosan fogy el, mindez úgy, hogy az irányított tér középtengelyének dominanciája nem csökken. Így a külső, főként kubusokból felépülő, szabdalt, additív tömeg a belső téri gesztusokat követi le, úgy, hogy a fal felszakadozik, térszerkezeti jelentősége csökken. Ezt a nagy üvegfelületek alkalmazása, a síkváltások és áttörések szofisztikált sora teszi lehetővé. Megszűnik tehát a hagyományos értelemben vett térelhatároló elem, a fal. Helyét egy bizonytalan térhatárokat kialakító mezsgye veszi át, amely a totális transzparencia médiumát képviselő üvegből 11 és tömör falszakaszokból áll. E szempont azért fontos, mert a templomot jellemző modernista törekvés a katolikus hagyomány által kívánt hos�sztengelyes-hosszházas elrendezéssel vegyítve valósul meg. A legtöbb szakirodalom a templom kapcsán háromhajós, 12 esetleg öthajós 13 térrendszert említ. A térszerkezet mindamellett esetünkben csarnoktér, amelyben az erős katolikus hagyományok nyomán – olykor jelzésértékű módon – alakulnak ki mellékhajók, ám ezek immáron a modern korszellem jellegzetességeként, jobbára tisztán funkcionális szerepet töltenek be. Rimanóczy Gyula: Pasaréti Páduai Szent Antal templom (1933–1934) A pasaréti templom tornya városképszervező hatású. A Pasaréti úton délkelet felől érkezőket már pár száz méterről a templomtorony égbe meredő architektúrája fogadja. A szabadon álló templomtömeg főhomlokzatával délkelet irányába néz. A templom additív tömegfelépítésű, alapvető térgeometriai testek kompozíciójából áll. Legmarkánsabb elemei az alacsony hajlásszögű nyeregtetővel fedett templomhajó hosszan elnyúló, magas kubusa, valamint a mellette magasodó filigrán templomtorony. Az alaptömegeket további, kisebb léptékű épületek egészítik ki, valamint templom mellett álló rendház visszahúzott, ezáltal kevésbé hangsúlyos tömege. Az épület a Pasaréti tér egyik kiemelkedően fontos városszerkezeti és építészeti eleme. Tömegének nagyszerűen megkomponált, városépítészeti jelentőségű kiegészítője a Pasaréti tér peremén álló – szintúgy Rimanóczy Gyula által 1937-ben tervezett – autóbusz végállomás íves, légiesen könnyed tömbje, amelynek horizontális, a téren elterülő megjelenését a templomtorony filigrán vertikalitása ellensúlyozza. A templomhajó tömege előrevetíti a belső térszerkezet jellegét: a tér elsődleges gesztusa szerint csarnoktemplom – s mint ahogy azt később látni fogjuk – a katolikus hagyományok miatt ez jelzés értékűen főhajóra és mellékhajókra osztott. A teljes épülettömegen határozottan érzékelhető az 1930-as évek olasz építészetének közvetett módon érkezett hatása. A főhomlokzat középtengelyében álló háromaxisos portikusz félköríves záródású pillér-ívezeteivel az antik Róma építészetét, letisztult geometriai formáival pedig a korszak modern szellemiségét idézi meg. A főhomlokzat szigorú, síkszerű megjelenését ez a fedett-nyitott bejárati előcsarnok hivatott oldani égbe nyúló, légies gesztusaival, a portikusz mögött sávszerűen, pontokban áttört homlokzattal. A portikusz jobb és bal oldalán, a fő-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

DR. KISMARTY-LECHNER JENŐ: REMETEKERTVÁROSI SZENTLÉLEK TEMPLOM (1938-1942) FOTÓ: TÉR ÉS FORMA, (1944-45) 17/ 3, P. 38

homlokzat tengelyére komponálva reliefek láthatóak. E domborművek plasztikussága a síkszerű homlokzat megőrzése érdekében tudatosan kerüli az erős gesztusokat, az árnyékhatások létrejöttét. A homlokzatformálás alapgesztusa megegyezik a templomépítészetben használt barokk kori gesztussal, a kifejezésmód azonban már a korszak tendenciáinak formanyelvével összhangban valósult meg. A templom oldalhomlokzatát négy hosszúkás, félköríves záródású ablak, és egy körablak törik át, amelyek részletképzései a Medgyaszay István épületein használatos ablakokhoz hasonlók. A markáns kontúrként megjelenő, félköríves záródású, illetve kör geometriájú mezőkből szerkesztett vasbeton keretek a középkori gótika faragott kő mérműves ablakaival rokoníthatók, azonban a Rimanóczy-féle „mérművek” szerkesztettsége nem közelíti meg középkori elődjei szofisztikáltságát, esetünkben letisztult egyszerűség érvényesül. Az ablaksor alatt a hajó tömegének összetettségét növelve a főhomlokzat portikuszához hasonlatos félköríves záródású pillérívezetekből álló öt axisos kolonnád található, mely a hajót a toronnyal összekapcsoló nyaktagba fut bele. Jelentős eleme a templomtömegnek a négyzetes hasábként megjelenő, könnyed lanternával koronázott torony. A már taglalt városképi jelentőségén túlmenően különálló épülettömegként az olasz „campanile” hagyományok képviselője. Az épületegyüttes északnyugati homlokzata jellegzetesen modern építészeti felfogást mutat. A tömegek additív játéka ebből az irányból érzékelhető leginkább: az épülettömbök izgalmas lépcsőzetes kompozíciót formálnak, amelynek merevségét a felületeken vágott nyílások, valamint

DR. KISMARTY-LECHNER JENŐ: REMETEKERTVÁROSI SZENTLÉLEK TEMPLOM (1938-1942) FOTÓ: TÉR ÉS FORMA, (1944-45) 17 ÉVF./ 3, P. 37

DR. KISMARTY-LECHNER JENŐ: REMETEKERTVÁROSI SZENTLÉLEK TEMPLOM (1938-1942) FOTÓ: MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET, (1941) 40 EVF./ 12, P. 381

DR. KISMARTY-LECHNER JENŐ: REMETEKERTVÁROSI SZENTLÉLEK TEMPLOM (1938-1942) FORRÁS: TÉR ÉS FORMA, (1944-45) 17 ÉVF./ 3, P. 39

a félköríves záródású, ám lapostetős szentély puha formái oldják fel. A templomhajó és annak tengelyére merőlegesen csatlakozó rendház belső, négyszögletes udvart fog közre, a templomhajó mentén félköríves árkádsor fut végig; mintegy a középkori kolostorok kerengőjének modern kori átirata. Az így kialakult kvadrumból megfigyelhető homlokzati architektúra változatos képet mutat: a rendház sávszerűen nyitott ablakait az egyszerűség és racionalitás elvét követő eltolható árnyékoló zsalugáterek alsó-felső sínrendszere egészíti ki vizuálisan modern szalagablakká. A kvadrum közepén Szent Ferenc szobra áll, mely elhelyezésével szintén a középkori előkép vízióját erősíti. A templombelső tere a katolikus hagyományoknak megfelelve irányított térszervezést mutat. A csarnoktér két oldalán néhány méter széles, jelzésértékű mellékhajók vannak jelen, amelyek határait a térben álló, karcsú pillér-ívezetek érzékeltetik. Ennek következményeképp egyfajta többhéjú tér jön létre, azonban a mellékhajók a főhajóval koherens egységet alkotnak. A szélső mellékhajók keskeny alaprajzi méretük, az öt tágas nyílás, valamint a filigrán pillérek kölcsönhatásának eredményeképp nem viselkednek különálló térként: a pillérsor jelenléte inkább szimbolikus jelentést vonz magával, mintsem tényleges térelválasztó szerepet tölt be. Az északi mellékhajó falán a négy ablak axisában egy újabb, a hajó tengelyével párhuzamos tengelyre sorolt térsor: mellékkápolnák nyílnak. Elrendezésük párhuzamot mutat a barokk kori mellékkápolnákkal, azzal a kivétellel, hogy e térsor már a mellékhajón kívül, egy újabb, a hajó tömegéhez kapcsolt, néhány lépcsőfokkal magasabb padlószintű kisebb épülettömbben nyert elhelyezést. A főhajó végében levő karzat mellvéd-

jét teljes felületén szakrális témájú sgrafitto hatású, al fresco faliképek díszítik. Ezen felületi díszítések Medgyaszay-féle falképekkel állnak rokonságban: Medgyaszay a nemzeti-modern formanyelvében előszeretettel használt épületein népi témákat bemutató sgrafitto faliképeket. A félköríves záródású, emelt padlójú szentély belső tere a középkori szentélykörüljárókkal épített templomokra reflektál: a külső, zárt, sgrafitto jellegű felületképzésekkel ellátott íves felülettel párhuzamosan egy beforduló, rendkívül karcsú pillér ívezetekkel rendelkező térelhatárolás található, amely félköríves nyílásainak erőteljes égbe törő irányultsága szintúgy a gótikus katedrálisok gesztusaival rokoníthatóak. A szentély kéthéjú térszervezését a külső „térgyűrűben” lévő felülvilágítókból fakadó erős fény-árnyék és kontraszthatások erősítik: a pillérsor mögül érkező fény szakrális atmoszférát teremtve, magasztos megvilágításban részesíti a szentély belső magját. Rendkívüli tervezői konzekvenciáról és átgondoltságról tanúskodik a templom valamennyi részének térlefedése. A főhajót haránt mestergerendás vasbeton szerkezet azon nyugvó fiókgerendákkal, a mellékhajókat pedig sík vasbeton födém fedi. Építészeti vonatkozása ennél azonban jóval rafináltabb: a főhajó födémje, mintegy a középkori templomok racionális rendszerben lévő fából készült födémjeinek átirata, voltaképpen anyagi metamorfózisa, mely során a struktúra átöröklődik: az anyagváltás ellenére megmarad a hagyományos jellegű ortogonális szerkezeti felépítés. Ezen szerkezeti rendre reagál a főhajó padlózatának mintázata is: a különböző színű burkolólapokból egymás alatt-fölött elfutó szalagszerű sávok síkszerű variánsként elevenítik fel a födémszerkezet gerendáza-

XIX. ÉVFOLYAM / 105. SZÁM

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM

tát. A szentély térlefedése szintén vasbeton síklemez födém, amelyet, a hajókhoz hasonlóan, alsó síkján vasbeton gerendák racionális rendszere gyámolít. A szentély félköríves záródása következtében azonban a gerendarács is követi a félkörív vonalát, s a sugárirányú vasbeton gerendák a belső gerendákig már nem futnak be. Ezzel a belső beforduló gerendák a vasbetonnak, mint inhomogén anyagnak a lehetőségeivel némi ellentmondásba ütköznek; e ponton már őszintén felvállalva megfosztatnak tényleges tartószerkezeti szerepüktől, és a szentély mennyezetét markánsan felosztó bordás struktúraként vannak jelen. Dr. Kismarty-Lechner Jenő: Remetekertvárosi Szentlélek templom (1938-1942) A remetekertvárosi Szentlélek-templom a Máriaremete út mentén áll, észak-déli tájolású hajóval, az Ördög-árok nyomvonalának szomszédságában. Telepítéséből adódóan mintegy beleolvad a külvárosi városszövetbe. E környezeti adottságok is erősítik azt az expresszivitást, amelyet az egyébként lankás területi adottságok is előidéznek. A templomhoz folytatott utunk során a torony kíváncsiskodó tekintete csak bizonyos utcaszakaszokon bújik elő a növényzet és lakóházak sora mögül. A templom bekötőútjához érve az eddig sejtelmes toronytest háttérbe szorul, s a házat megpillantva egyből annak monumentalitása taglózza le a szemlélődőt. A templomtömeg egy nagy tömbszerű építményként írható le, amelyhez további kis hasábszerű testek csatlakoznak. A hajó jobbján áll a hasáb alakú, tekintélyes keresztmetszetű lapostetős torony. Ünnepélyes lépcsősor vezet a háromosztatú bejárathoz. A lépcsők mentén a templom alépítményének kapumotívumot előidéző tömbjei találhatóak, amelyek kontúrjai a bejárati szinten már tágas teraszokként vannak jelen. A homlokzat középső kétnegyede a templom ereszvonala fölé emelkedik, úgy, hogy a hatalmas, nagy hajlásszögű tetőidom síkja nem törik meg. Ezzel a teljes fő templomteret egyetlen grandiózus pala héjazattal ellátott fedélszék fedi le. A középrizalitot három csúcsíves záródású fülke tagolja, bennük keskeny, erősen vertikális ablakok találhatóak, alattuk a templom három egyenes záródású főbejárata nyílik. A bejáratok kovácsoltvas rácsait Lechner tervezte, ezek érdekessége, hogy a rácsozat a sűrű vízszintes tagolások közötti vallásos szövegek betűinek sorából, vallási szimbólumok és bibliai jelenetek kontúrszerűen alkotott kompozíciójából áll össze. A homlokzati fülkék mentén, a bejáratok szemöldökmagasságában egy-egy konzolon kubista karakterű szobrok állnak; a négy szobor közül Szent István és Szent László alakja elkészült, de Szent Imre és Szent Erzsébet szobrai a mai napig hiányoznak még. Az oldalsó homlokzatokat egyenes záródású nyílások törik át. A templom jobbján és balján alacsony ereszvonalú lapostetős kápolnák találhatók. A hajó végében van az egyenes záródású, síkfedésű szentély, mellette a hasáb alakú harangtorony. A torony hátsó felén kis félhenger alakú épülettömb látható, amely a toronyba felvezető csigalépcsőt rejti. Már az épület külső tömegének vizsgálatával is egyértelműen kibontakozik a modern felfogással keveredő középkori formavilág. Erődszerű megjelenése, csúcsíves vagy egyenes záródású, keskeny nyílásaival, a gigantikus tető meredek hajlásszöge a középkori építési szokásokat idézi. Ezt a hangulatot erősíti a homlokzat strukturált felülete is. Ez a középkori íz azonban az új szellemiségű komponensek ellenpontozásában oldódik fel. A lapostetős épületrészek, a torony üde modernitása és a mögötte megbúvó kis lépcsőtorony funkciójának homlokzatra vetülése a régi ízekkel összhangot alkotva új ízvilágot teremt, s sajátos épületkarakter alakul ki. A templom főbejáratán belépve tágas előtérbe jutunk. Az ajtószárnyak kifinomult megjelenésű, vékony acélkeretek közé foglalt nagy üvegtáblákból állnak, amelyeken semmiféle rács vagy egyéb dísz nem található. Transzparenciájuk némileg kontrasztban áll a külső bejárati ajtók – érthető módon szükségszerű – transzlucens üvegezésével és

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

külső rácsozatával, amely némileg konzervatívabb megjelenést mutat. Meglepően friss alkalmazási mód ez, amely eleven újszerűséget hoz a korabeli templomépítészetbe: a nyílászáró szerkezet mintha csak egy profán funkciókkal bíró üzletportálról került volna ide. Ugyanakkor a filigrán keretezésű nyílászárók a közöttük lévő zöld műmárvány borítású pillérekkel a szakrális funkcióhoz méltó, modern eleganciát hordoznak. A templom alatti kripta a templomhajók jobbján a kültérből levezető lépcsőn keresztül érhető el. A lépcsősoron leérve egy tágas, halotti búcsúztatásra és szertartásra alkalmas térbe jutunk. E tér közepén négy pillér közt található egy oltár, a folyosók falait a sírhelyek márvány fedlapjai borítják. A templomhajó mintegy 2000 fő befogadására alkalmas álbazilikális csarnoktér, csupán a közlekedést szolgáló álmellékhajókkal. Az egységes csarnokteret hat-hat, a templom hossztengelyére merőleges pillér tagolja. A főhajó belmagassága a mellékhajókénál magasabb. A pillérek közötti térszakaszok középtengelyében egy-egy keskeny, egyenes záródású színes üvegablak látható. A középhajó vasbeton síkfödéme átlós irányú bordákkal tagolt famennyezettel burkolt, egyes tábláiban XII. Pius pápa és Shvoy Lajos megyéspüspök címermotívumai láthatóak. Az itt található világítást maga Kismarty-Lechner tervezte, amelynek egyszerű kör alakú, függesztett formája egyszerre idézi meg a közép- és újkori világítások pazar világát és megelőlegezi a 20. és 21. századi világítástechnikai trendjeit. Valamennyi falfelület puritán, fehérre festett küllemet hordoz. Ezt a megjelenést ellenpontozza a famennyezet sötét kontrasztja és a főhajót szegélyező pillérsor szürke beton felületeinek megjelenése. Ennek félkész állapota kapcsán a Tér és Forma folyóirat a következők szerint számolt be: „zöld márványborítást fognak kapni és a pilléreken kőszentek sorakoznak, akiket aranyozott baldachinok fognak koronázni, ünnepélyes sorfalat alkotnak majd a szentély felé vezetve a tekintetet.” 14 A bejárati pillérekhez hasonlóra tervezett zöld műmárvány borítás ugyan napjainkig sem készült el, de hiánya nem csökkenti a belső tér élményét. Épp ellenkezőleg: a vasbeton anyagszerűsége, a gótikus jellegű csúcsíves áttörések – az egyébként teljesen más tektonikát és belső erőjátékot magukénak tudó szerkezetek ellenére – a gótika nyers megjelenésű, kő ívezeteihez hasonlatos gesztusokat hordoznak. Azonban ez a gesztus esetünkben inkább csak egyfajta hangulatot idéz elő, mintsem indirekt formai parafrázist. Az egyenes záródású szentély térkoncepciója és funkcionális, liturgiai elrendezése az építész leleményességét dicséri. A teljes irányított templomtér fókuszának meghatározó elemeként a szentély középtengelyében látható egy hatalmas csúcsíves nyílás, amely a hagyományos templomépítészet diadalíveit idézi. E mögött kapott volna helyet az eredeti tervek szerint Kontuly Béla nagyméretű freskója, amely azonban nem készült el, így csak később, 1982-ben Pogány Géza készítette el a Szentlélek eljövetelét ábrázoló oltárképét. Kismarty-Lechner Jenő tervezte a templomban elhelyezett valamen�nyi liturgiai berendezést, így a zöld márvány oltárt és szószéket, a süttői márványból készült keresztelőmedencét, a templom valamennyi kovácsoltvas kapuját, vagy a kórusban elhelyezett 3000 sípos orgona megjelenését is. A konzekvens tervezői jelenlét a templomtérben érezhetően biztosítja a belső kiegyensúlyozott megjelenését. A templom belső térkoncepciója egyértelműen az egy térré válás szándékát fejezi ki. Egy szerves tér megteremtését, olyképpen, hogy e legfőbb kritérium teljesítése mellett a templom maradéktalanul eleget tesz a katolikus templomok hagyományos komponensrendszerének is, még akkor is, ha ezen összetevők újraértelmezett, de kézenfekvően értelmezhető formában jelennek meg. A térkoncepció alapja, hogy egyes térrészek között átmeneti terek alakulnak ki, s ezzel elmosódnak az egyébként is laza határvonalak az álmellékhajó-főhajó, valamint a

tengelyességének határozottságát. Mindezt más szemszögből vizsgálva, e templomok téri gesztusai voltaképpen összefüggő terek létrehozására irányulnak, s emellett a funkcionalitás követelménye az egyházi elvárásokkal talál egymásra: a közlekedést szolgáló területek szimbolikus mellékhajókként, azaz álmellékhajókként jelennek meg. A különböző attribútumok tehát a korszakban rendkívül hibrid, de ugyanakkor legmélyebb törekvésében – egyfajta eklektikaként azonosítva – mindenképpen modern templomépítészetet formálnak, amely csak gesztusaiban keveri az egyes elemeket. Oly építészeti magatartás ez, mely a komponensek jelentéstartalmát megváltoztatva, a modernista alapelvek szem előtt tartásával, egy szintézis keretében, a térszerkezetek újszerűen értelmezett alkalmazása mellett, új szerves egységet hoz létre. ——

főhajó-szentély között. A középhajót szegélyező pillérsor tulajdonképpen egy pengefal-sor, amelyet nagy méretű csúcsíves záródású nyílások törnek át, s ennélfogva az ezek tengelyére felfűzött kis alapterületű terek összessége alkotja az oldalhajót. Az így kialakult szűk tér kizárólag funkcionális hasznosítással rendelkezik: a közlekedést szolgálja, így ezek is álmellékhajóknak tekinthetők. A főhajó és az álmellékhajók határát tehát látszólag határozottan meghúzza a vasbeton pillérek bütüinek síkja. E határozottságot azonban a pengefalak hossztengelyre merőleges haránt irányú helyzet, a pillérek bütüjének elvékonyodásának könnyedsége aláássa, s a középhajó tere egyre inkább az álmellékhajók teréhez is tartozik. A főhajó és szentély kapcsolatából adódóan az áloldalhajók és a főhajó között is kialakul egy vizuális térhatár. A szentély szélessége a főhajó pengefalának síkjától beljebb húzott síkban, a hajó szélességénél szűkebb térként folytatódik. Ezzel a szentély és a középhajó határát csak a beszűkülő tér, illetve a szűkület szájától kezdődő padlósík különbségek jelzik. Valódi, markáns határa – az egykori diadalív – nincs is a szentélynek; azaz voltaképpen van, csak áthelyeződött. Ezzel Kismarty megelőzte korát, hisz az általa tervezett tér a 20. század második felében bekövetkező liturgiai változások lekövetésére (szembemiséző oltár elhelyezése és ezzel a liturgia hangsúlyának áthelyeződése) kiváltképpen alkalmassá vált. Összegzés A magyarországi katolikus egyházi építészetben az állami kultúrpolitika és a katolikus egyház egymásra találása sajátos eredményt hozott létre. A korszakban talán egyedüliként összművészeti tevékenységre ösztönző római iskola valamennyi megmutatkozása, ha stílussá nem is válva, de meghatározó elemek alkalmazásán keresztül egyfajta széleskörűen alkalmazott modor, vagy ars poetica megnyilvánulásaként közös építészeti tendenciaként van jelen a korszak templomain. Ez a modor – építészeti kontextusában vizsgálva – sok esetben voltaképpen egy kettős lépcsőben létrejött folyamat eredménye: a tervező által eredetileg tanulmányozott korszakokból levont következtetések átértelmezése eredményezett egyfajta művészi meggyőződést, amely művészi meggyőződést már a konkrét helyszínen az adott szituációban látjuk megvalósulni. Írásom egyik fő gerince a vizsgált templomok térszerkezeti vizsgálatára irányult. Az itt tett megállapítások alapján általános konzekvenciaként elmondható, hogy a redukált formában jelen lévő álmellékhajók tere nem minden példa esetén érvényesül ugyanolyan dominanciával. A központi hosszház irányított tengelye azonban ezzel egyidejűleg minden esetben hangsúlyos marad. Mindezek mellett az áloldalhajók és a főhajó elválasztásának jellege nagymértékben befolyásolja az álmellékhajók

XIX. ÉVFOLYAM / 105. SZÁM

1 A tanulmány a XXXIV. Országos Tudományos Diákköri Konferenciára 2019-ben Hibrid gesztusok és téralakítás címmel benyújtott, és II. díjjal jutalmazott dolgozat rövidített változata. A konzulens Prof. Dr. Klein Rudolf volt. 2 Sárközy Péter: Olasz–magyar, két jó barát… in: Hitel, 2014/02, p. 181 3 Kenneth Frampton: A modern építészet kritikai története. TERC Kft., Budapest, 2009 4 P. Szücs Julianna: A Római iskola. Corvina Kiadó, Békéscsaba, 1987. p. 10 5 uo. 6 A római ösztöndíjasok névsorát lásd P. Szücs Julianna, i.m. pp. 123-124. 7 Somogyi Antal: A modern magyar templomépítészet szelleme és jelen állása. in: Katolikus szemle, 1938/11, p. 648 8 Dr. Décsei Géza: Modern Magyar egyházművészeti törekvések. in: Magyar Művészet. 1934/10, p. 260 9 Dr. Décsei Géza, i. m. p. 266 10 Dr. Erdőssy Béla: Korunk magyar egyházművészete. Katolikus Emléktár, Budapest, 1981, p. 6 11 Moravánszky Ákos gondolata, Az anyagok metamorfózisa az építészetben c. előadásából, BME Építőművészeti Doktori Iskola, 2017. november 22. 12 Dr. Erdőssy Béla, i. m. p. 6 13 Dr. Décsei Géza, i. m. p. 264 14 N. n.: Remetekertvárosi Szentlélek templom. In: Tér és Forma (1944-45) 17/3, p. 38

Felhasznált irodalom: Dr. Erdőssy Béla: Korunk magyar egyházművészete. Katolikus Emléktár, Budapest, 1981. P. Szücs Julianna: a római iskola. Corvina Kiadó, Békéscsaba, 1987. Mojzer Miklós: torony, kupola, kolonnád. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. Dercsényi Balázs et al: magyar katolikus templomok magyarországon. Hegyi & Társa Kiadó, Budapest, 1991. Klein Rudolf: Zsinagógák Magyarországon 1782-1918, Terc Kft., 2011. Pest építészete a két világháború között (szerk. Ferkai András). Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht., Budapest, 2001. Kenneth Frampton: A modern építészet kritikai története. TERC Kft., Budapest, 2009. Jürgen Joedicke: Modern építészettörténet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961. Major Máté: Építészettörténeti és építészetelméleti értelmező szótár. Akadémia Kiadó, Budapest, 1983. Klein Rudolf–Lampel Éva–Lampel Miklós: Kortárs magyar építészeti kalauz. Vertigo, Budapest, 2001. Harsányi István–Vladár Ágnes: A pasaréti páduai Szent Antal Templom. Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Debrecen, 2009. Kunszt György–Klein Rudolf: Peter Eisenman. A dekonstruktivizmustól a foldingig. Akadémia Kiadó, Budapest, 1999.

GESTURES AND SPATIAL FORMATION IN THE ARCHITECTURE OF CATHOLIC CHURCHES IN HUNGARY DURING THE INTERWAR ERA The cooperation of the official culture policy and the Catholic church brought about unique achievements in the Catholic ecclesiastic architecture in Hungary. The Roman school, which was the only community encouraging and inspiring Gesamtkunstwerk activities in the country then had manifestations that did not evolve into a style but provided prevailing components and thus was present in the churches built then as a widely applied manner or a kind of ars poetica or a tendency of architecture. More often than not, it was the result of a two-stage process: the reinterpretation of consequences drawn from the periods studied by the designer resulted in a kind of artistic conviction that we can observe being realized on the premises in question in an actual situation.

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM

TÉRDRAMATURGIA GONDOLATOK EGY KÖTET NYOMÁN HOLGER KLEINE: RAUMDRAMATURGIE: TYPOLOGIE UND INSZENIERUNG VON INNENRAUMEN, BIRKHAUSER VERLAG, BASEL, 2018 szöveg és fotók text and photos:

Van egy téma az építészetben, ami számomra a legfontosabb: az építészeti tér. Hogyan sorolódik, milyen alapelvek alapján bomlik ki – mind-mind megfejtendő talány. Talán éppen ezért vettem örömmel kézbe Holger Kleine Térdramaturgia című könyvét1, ez ugyanis a tér értelmezését fejti ki egy eddig általam ismeretlen irányban. Sokat beszélünk dramaturgiáról, építészeti értelmében azonban elbizonytalanodunk. Ismerjük a színházi dramaturg szakmáját, a zenében is beszélhetünk dramaturgiai alapelvekről. De mi a helyzet az építészettel, konkrétabban az építészeti térrel? A vastag, meglehetősen nagy formátumú könyv a taglalt téma súlyosságát is előrevetíti. Többek között azt is, hogy a szerző nem strandon, nyugágyban történő olvasásra szánta. A négy fejezet önmagában is megállja a helyét. Az első három velencei scuola grandét elemez – ezek Velencében a laikus testvérekből álló vallásos társulatok, ún. testvérületek épületei voltak, akik tevékenységüket a jótékonykodásnak, a szegények ápolásának szentelték. Kleine választása azért esett erre a három épületre, mert valamikori használatuk megegyezett, az elemzés szempontjából pedig nem túl hosszú és bonyolult térsorral rendelkeznek. Tereik viszont változatosak, és a társművészetek is nagy mértékben kivették a részüket a helyiségek falainak megalkotásából. A választás számomra azért figyelemreméltó, mert viszonylag ismeretlen épületekről van szó. Viszont felépítésükben már tapintható az a gazdagság és sokrétűség, melynek analitikus kibontására a szerző vállalkozik. Az utak vezetése, az egyes terek jellege, a megvilágítás, a strukturális díszek, a színek interpretációi az építészettörténeti leírás és az alapos művészettörténeti elemzés között oszcillálnak, azzal a különbséggel, hogy mindez időbeli megtapasztalás mentén történik. A terek komplexitása így bomlik ki igazán. Az épületeket még a leírás olvasása előtt – a szerző biztatására – látogattam meg, ám a könyvben olvasható elemzésük sokat árnyalt percepciójukon. Kleine először a felületekkel foglalkozik. Figyelmesen olvasva lebilincselő a padlóburkolatok, a falfelületek egymásutániságának narratívája, ami nem csoda, hiszen a velencei márványburkolatok, Tintoretto és Tiepolo falfestményei és az ezeket kiegészítő strukturális szobrászi díszek, valamint az ablakokon beszűrődő fények rendkívül gazdag témát kínálnak. Ezt követően az egyes terek leírása következik, abból a szempontból, hogy milyen viszonyban vannak ezek a felületek egymással – a falak függetlenül keretezik a teret, esetleg szoros vizuális kapcsolatban állnak a padlóval vagy a mennyezettel, vagy éppen kapumotívumot alkotnak azáltal, hogy a bütüfalak leválnak a kompozícióról. Különösen érdekes a

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

GUNTHER ZSOLT

köztes terek, a lépcsők elemzése, melyek a különböző hangulatú szinteket kötik össze. A képek és elemzések alapján egy rafinált világ tárul fel, amely tudatosságot vagy ösztönösséget feltételez. A kérdés végig ott kísért a könyv olvasása során: mennyire lehet tudatosan összeállítani egy térsort? Főleg ott kérdés, ahol kisebb-nagyobb mértékben a későbbi korok is belebetyárkodtak. Az elemzés utolsó része szintetizálja a terek leírását, a térszekvencia dramaturgiájaként vizsgálva azt. Az egymást követő terek arányai különféle érzéseket váltanak ki a látogatóból: mozgásra, vagy éppen várakozásra késztetik, vagy azáltal döbbentenek meg, hogy az egyes terek túlszárnyalják egymást. Az útvonalak „kitűzése” (körút, a cél felé vezető, nyolcas hurok stb.) tovább árnyalja a képet. Akadályok, ún. „küszöbök” beiktatása, a fény dinamizálása – és itt még csak természetes fényről beszélhetünk –, a fő nézőpontok és a célpontok meghatározása, valamint az atmoszférateremtés jelentik az építészetben azt az eszköztárat, mellyel ezek a velencei épületek operálnak. A fejezet végére maradt egy, az egyes épületek térsorának feszültségintenzitását bemutató ábra, ami természetesen szubjektív, jellege azonban pontosan megmutatja, hogyan ölt alakot az egyes scuolák dramaturgiája. A könyv ezen a ponton kicsit előreszalad, olyan fogalmakat vezet be, melyeket csupán később tárgyal. Viszont ez az alapos leírás azt is nyilvánvalóvá teszi az olvasó számára, hogy a történeti tér milyen sok eszközzel operál, és hogy ezeket az eszközöket milyen logika szerint veti be annak függvényében, hogy csendes, vagy éppen hatásvadász akar lenni. Nyilvánvaló, hogy a terek rendelkeznek egyfajta dramaturgiával. Ennek elméleti hátterét a kötet második része kívánja bemutatni. Először azokat a művészeti ágakat tárgyalja, melyekben a dramaturgia magától értetődő fogalom – a zenét, a színházi előadást, a filmet –, de a szerző állítása szerint az építészet mintha nem akarna tudomást venni erről az eszközről. Valójában a térdramaturgia nagyon is létező fogalom, ahogyan az elemzett történeti példák is mutatják. A dramaturgia jelenetek időbeli összefűzését jelenti – így definiál a szerző. Majd az építészetre redukálva tovább pontosít: „A jelenetek az amorf módon elfolyó időből és a formátlan, lehatárolás nélküli térből kiemelt figyelmet, várakozást és emlékeket keltő valóságdarabok... az építészet egy felettébb összetett, több médium segítségével megkomponált, több érzékszervünkre ható dramaturgiával rendelkezik, amelynek több szereplője harcol a látogató figyelméért...” Ez a megállapítás már-már drámai színt kölcsönöz az építészeti térsorok értelmezésének. Holger Kleine fogalmi párhuzamai folyamatosan vesznek át elemeket a színház és a zene világából. Ez utóbbi nem véletlen, hiszen a szerző Berlinben zenetudományt is tanult. Talán ezért is hiteles a zenei dramaturgiai módszerek számbavétele. A kánon, a gregorián cantus firmusa, a fúga, a minimál zene stb. matematikai absztrakciója mutatja meg azokat a képleteket, melyek a zeneművek alapját képezik. A képletek jelzik a kompozíció irányultságát, összetettségét. A színházban és a filmben ez nem olyan egyszerűen fogható meg. A képletek helyett fogalmak jelennek meg: felvonásokra, színekre való bontás, a színek egymásutánisága, epizódok, monológ mint a közönség közvetlen

megszólítása a színházban; a filmben ettől eltérően a montázstechnika, a kép és a hang szinkronjának szüneteltetése, az idővel való bánásmód, hogy csak néhányat emeljek ki. A fenti képlet- és fogalomsorok teremtik meg azt az analógiai bázist, amire építve bizonyítható, hogy az építészet is rendelkezik dramaturgiai tulajdonságokkal. A fejezet hátralévő részében a szerző az ezzel kapcsolatos építészeti gondolkodás történeti előzményeit boncolgatja. Az építészetteóriából – nem általánosságban, hanem egyes épületek milyenségét leírva – olyan szerzőket citál, mint Vitruvius, Procopius of Caesarea, Justinianus császár történésze, Leon Battista Alberti, vagy Andrea Palladio. Nicolas le Camus de Mézieres például 1780-ban pontosan leírta a francia városi palota tereinek sorát, ezen belül az egymást követő téri minőségek követelményrendszerét. Heinrich Wölfflin és August Schmarsow már-már nevén nevezi a gyermeket: a Michelangelo által tervezett Capitolium tér leírása, a nézőpontok, a tengelyek megkomponált váltásai egyértelműen térdramaturgiai alapelveket fogalmaznak meg. A sor egészen a jelenkorig folytatódik anélkül, hogy a térdramaturgia mint fogalom megjelenne, és Flora Samuel Le Corbusier-elemzése zárja, mely a Villa La Roche kicsi, de drámaian változó tereinek leírását tartalmazza. Ehhez illeszteném még hozzá Szentkirályi Zoltántól a vatikáni Szent Péter tér leírását. Építészhallgatóként visszafojtott lélegzettel hallgattuk azt az előadást, amelyben megelevenedett előttünk a tér drámaisága. Bernini rengeteg illuzionisztikus hatással, a nézőpontok többirányú váltásával kezelte a Maderno-féle homlokzat hibáit. A probléma ilyen szintű megoldása, a Szent Péter tér színpadjára való állítása korántsem a véletlen műve, hanem a gondos számításé és tervezésé: a barokk térdramaturgiáé. Ezt alátámasztva a harmadik fejezet 18 modern és kortárs épület épületdramaturgiai elemzését hozza. Kleine nem az elmúlt ötven év építészeti slágerlistájából válogatott, nem is egyfajta normatív esztétika bizonyítékaként mutatja be az épületeket, sokkal inkább szubjektív a választása. Az épületeket bejárva, az első fejezetben használt módszertantól többnyire markánsan eltérve, saját érzéseire hagyatkozva, azonban az épületben több időt eltöltve adja a terekből adódó dramaturgiai potenciálok leírását. A példák között megtaláljuk Mies van der Rohe Nemzeti Galériáját, Peter Zumthor valsi fürdőjét, Caruso St John walsalli galériáját, SANAA lensi múzeumát, hogy néhányat említsek a legismertebbek közül. A leírásokat axonometriák egészítik ki, jól szemléltetve a téri összefüggéseket. A kortárs épületek elemzéséből kitűnik, hogy a mai építész mennyivel kevesebb eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy létrehozza a tér dramaturgiáját. A történeti építészet eszközei sokkal erősebbek és hatásosabbak, gondoljunk csak a bonyolult térkompozíciókra és -lefedésekre, vagy a plasztikus díszítésekre, az anyagbeli gazdagságra. Legyen ez figyelmeztetés nekünk, kortárs építészeknek! A könyv utolsó, negyedik fejezete az általános térdramaturgiával foglalkozik. Könyörtelen alapossággal térképezi fel annak eszköztárát, integrálva a 2. fejezetben felsorolt teoretikusok szóhasználatát is. Viszont sok fogalom nagyon nehezen értelmezhető: a térdramaturgia Holger Kleine olvasatában merőben új módszertan, ezért ennek meghatározásai még csiszolódásra és egyszerűsödésre szorulnak. A fejezet a tér vonatkozásában foglalkozik annak archetípusaival, egymáshoz történő kapcsolódásukkal, az épülettest és a tér viszonyrendszerével, a tér additív, illetve szubsztraktív jellegével, annak arányaival, ritmusával, és egymáshoz fűződő dramaturgiai összefüggéseivel. A tér bejárása során a múló idő a belépést, a kezdeteket, a bejárt út milyenségét és az út befejezését tematizálja. Az idő kapcsán még felmerül a feltáruló látvány, az ebből kibontható térsorozat feszültségintenzitásának lefolyása, melyet a történeti példák során már bemutatott a szerző (hol van a térsorozat gyújtópontja és milyen intenzitású tereken keresztül jutunk el idáig). A testünkre vonatkoztatva pedig a tapintáshoz kapcsolható felületi minő-

XIX. ÉVFOLYAM / 105. SZÁM

séget, a fényt, a látás irányultságát, és a szinesztéziát mint az érzetek egymást erősítő együttesét szólaltatja meg. A fenti rendszerezés bonyolultsága előrevetíti, hogy nem lesz egyszerű dolga annak, aki minden aspektust figyelembe akar venni. De szükség van erre egyáltalán? Nem elegendő ösztönösen elővenni néhány fogalmat, mely a könyv olvasása után eszünkbe jut? A könyv megértését kismértékben nehezíti, hogy a szerző által javasolt dramaturgiai szóhasználat már a könyv legelején megjelenik, azonban csak az utolsó fejezetben kerül kibontásra. Ez azt is jelenti, hogy csak elmélyült olvasással lehet értelmezni, de azt is, hogy az építészet hihetetlen bonyolult művészet, melyet nagyon nehezen lehet fogalmak közé szorítani. Minél több fogalommal próbáljuk osztályozni, annál inkább felmerül a gyanú, hogy az épületek jól kodifikálható receptek alapján készülnek. Holott valóban ez a helyzet? A könyv felépítése dramaturgiai szempontból telitalálat. Először három történeti példát mutat be, amitől kedvünk lesz a továbbolvasáshoz. Alaposan végigelemzi a burkolatokat, tereket, térsorokat, az arányaikhoz és egymásba fűzésükhöz kapcsolható hatásokat. A zene- és színházelméleti, valamint építészetelméleti fejtegetésen továbbsegít a lendület, míg el nem érünk a harmadik fejezetig. A kortárs épületek elemzése bátorítást ad az olvasónak, hogy ezeket a szerző szemüvegén keresztül is lássa, másrészt hasonló módszerek alapján bátran merjen más épületeket is értelmezni. Vagy építészként tervezzen tudatosabban, kihasználva a térdramaturgia lehetőségeit. A negyedik, összefoglaló rész az osztályozási kényszer miatt jóval szárazabb, ezért elkülönül az előző fejezetek könnyedségétől. A kötet rengeteg kérdést válaszol meg, ugyanakkor legalább annyi kérdést hagy nyitva. Ez talán azért jó, mert az olvasó feljogosítva érzi magát, hogy bizonyos kérdéseket továbbgondoljon, lefordítson a maga számára, és válaszokat is adjon ezekre – amennyiben igazán elkötelezett az építészet iránt. A könyv olvasásához és bizonyos fokú értéséhez kell ugyanis valamennyi aszketizmus, ami azonban a végén meghálálja magát. Végigolvasása után arra a következtetésre jutottam, hogy a dramaturgia az építészetben mindenkor létezett, csupán az ösztönök szintjén. Mennyiben változik az építészet, ha a térdramaturgia eszköztárát tudatosan használjuk? A saját kérdéseimet és bizonytalanságaimat megválaszolatlanul hagyom, sokkal inkább arra biztatva az olvasót, hogy merüljön el egy új módszertan tanulmányozásában, mert talán éppen ennek folyományaként lesz érdekesebb egy-egy újonnan tervezett épület – térdramaturgiai szempontból. Utóirat Kleine állításaival sokat lehet vitatkozni. Egy azonban bizonyos: szinte minden állítása szellemi kalandra invitál és egyben inspirál. Az előző példákból erőt merítve nekiálltam két épület elemzésének, melyeket nemrégiben jártam be. Kíváncsi voltam, vajon az elmélet mennyiben ültethető át a gyakorlatba. Az egyik példa történeti: egy iráni úton akadtam rá egy egyszerűnek tűnő, mégis bonyolult szakrális épületre, a 17. század elején Iszfahánban épült a Sheikh Lotfolláh mecsetre. A másik pedig kortárs: Peter Zumthor kölni Kolumba múzeuma. A két épület bejárásakor, illetve az utólag felidézhető emlékek alapján kipróbáltam, vajon mennyiben érezhető és értelmezhető a Kleine által felvázolt térdramaturgia. Az eredmény: megállapításaim döntő többsége a könyvtől független, akár a könyv alapján tévesnek is nevezhető. Ezt a szubjektivitás számlájára írom; mindenesetre kaptam egy impulzust, ami segítette az épületek mélyebb megértését. A Kolumba múzeumban először az útvonalvezetés drámája tűnik fel. Az egymás fölötti terekben ugyanolyannak tűnő lépcsők következnek egymás után, azonban pozíciójuk enyhén változik – látszólag ugyanolyan helyzetben egyszer félhomályban mozgunk, másszor a felülről beáramló

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM

fény vakít. A köztes szintek átvezető részeit a visszafogott mesterséges fény uralja. A legfelső szint köztes tereiben nagyméretű ablakok nyílnak a város irányában: Köln kitüntetett pontjai keretezik szuggesztív erővel. A fenti rész három „zsákban” végződő tere hirtelen magas lesz. Itt a fény felülről jut a térbe. A térsort meghatározza a sötét és a világos dinamikus váltakozása. A felületek anyagszerűsége Zumthorra jellemző: a tégla, a durva, szemcsés vakolat, selymesen fénylő terrazzo a lépcsőn, simított beton a padlón, látszóbeton födém. Ezek a felületek alig változnak, csupán a fény hatására válnak minőségileg mássá. A térnek van a textúrák és az indirekt-direkt fény váltakozása hatására egy enyhén vibráló jellege. A fények remegve tükröződnek vissza, az árnyak elmosódottan jelennek meg. Ezekbe az enyhe átmenetekbe vág bele a felső szinten – majdnem durván – a direkt fény. Mindezt erősíti a terek magassági és oldalsó irányú pulzálása. Zumthor a felső szintre való megérkezésre komponálja a múzeum térsorát – a „zsákok” katartikus térélményt nyújtanak. A sok változó, figyelmet elterelő elem hirtelen letisztul, a tér magától értetődővé válik. A következő példa az Iszfahán főterén (Naqsh-e Jahan tér = A világ mintázata tér) álló Sheikh Lotfolláh mecset. A teret és az azt övező épületeket Abbasz sah építtette a 17. század elején, építésze, Bahai Sheikh egyben matematikus és filozófus is volt. Vagyis az Iszfahán főterét szegélyező, királyi mecsetről van szó. A tér irányától eltér a mecset, hiszen Mekka felé tájolt. Eredetileg nem a köz számára épült, hanem a sah és háremének magánkápolnája volt. A tájolás miatti elfordítás már önmagában is bizonytalanságot okoz az épület szemlélésekor. Ez a bizonytalanság a mecset főhelyiségébe való rávezetéskor még tovább növekszik. A 45 és 90 fokos irányváltások egy nyomott, de díszes térben, ahol az egyetlen megvilágítást a két oldalsó ablakfülke adja, arra ösztökélnek, hogy minél hamarabb átkeljünk rajtuk. Ezt az a tény sem tudja befolyásolni, hogy a teljes folyosó színes csempével burkolt, ami sejtelmesen veri vissza a fényeket. Egy hirtelen jobbra fordulásnál, melyet az átszü-

SHEIKH LOTFOLLÁH MECSET, ISZFAHÁN, 18. SZÁZAD

remkedő fény már kellő távolságból előkészít, bekövetkezik a drámai esemény: az eddigi térsor kitárul, magunk mögött hagyjuk a bejövetel nyomott érzését, és a mecset közepén találjuk magunkat. Ugyanazok a felületi elemek folytatódnak, csak a térarányok változnak megrendítően. A központi tér négyzetes alaprajza tökéletes körformába megy át, ami kupolaként teljesedik ki. A fény felülről intenzíven árad, a napszaktól függően hol a padlón, hol a falakon csillan meg. A falakat színes csempe borítja, a kék dominanciája mellett a sárga pettyezés teszi izgalmassá a felületet. Mindenki számára kaland egy-egy épület – legyen az történeti vagy kortárs – megismerése. Kleine könyve különösen élvezetes tapasztalattá teszi az épített terek felfedezését. ——

A könyv angol nyelven is megjelent ugyanennél a kiadónál, melynek címe: The Drama of Space

SPATIAL DRAMATURGY IDEAS IN THE WAKE OF A VOLUME

PETER ZUMTHOR: KOLUMBA MÚZEUM, KÖLN, 2007

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

There is a topic in architecture which is the most important for me of all: it is that of architectural space. The way it is structured, the principles qlong which it evolves are all puzzles to be solved. This may be one of the reasons why it was a pleasure for me to get hold of Holger Kleine’s book titled Raumdramaturgie: Typologie und Inszenierung von Innenräumen (Birkhaeuser Verlag, Basel), published in 2018 as it explains the interpretation of space in a direction so far unknown for me. The volume finds answers to lots of questions and yet leaves just as many unanswered so that the readers feel entitled to think about them, translate them for themselves and provide their own answers.

KORTALAN ÉS VÁLTOZÓ ÉRTÉKEK 50 ÉVES AZ ORGOVÁNYI MŰVELŐDÉSI HÁZ szöveg és fotók text and photos:

…emlékül Jurcsik Károly és Varga Levente tervezőknek

„Született egy új épület, és hozott egy kosárra való elgondolkoztató témát” – így indítja Szrogh György 1969 májusában a Magyar Építőművészet folyóiratban az orgoványi művelődési ház bemutatását.1 2019-ben, 50 évvel később így fogalmaznék: fél évszázada született egy épület, ami ma is bőven ad elgondolkoztató témát.

Évek óta foglalkozom Orgovánnyal és a környék építészeti karakterével, és meggyőződésem, hogy a közelmúlt örökségének fontos épülete az 1969-ben elkészült művelődési ház. Kötődésem személyes is: helyi születésűként működését és a községben betöltött szerepét is jól ismerem, az elmúlt időszakban és az évforduló kapcsán építészként próbálom segíteni a helyieket, akik nemcsak használják az épületet, hanem szeretik is. 2019-ben ünnepeljük az orgoványi művelődési ház átadásának 50. évfordulóját. Az emlékezés örömteli is, szomorú is. Örömteli, hiszen a félszázadik születésnap kitüntetett pillanat egy ház életében. De ugyanakkor szomorú, mivel ősszel lesz tíz éve, hogy Jurcsik Károly tervező elhunyt, és idén márciusban Varga Levente tervezőtől is búcsút kellett vennünk. Tíz éve az Építészfórumon cikksorozat jelent meg az épület tervezett átalakítása kapcsán, ekkor több építész egymással összefogva állt ki a ház eredeti jellegének megőrzése mellett, aminek következményeként az épület műemléki védettséget kapott. A mostani évforduló jó alkalom arra, hogy ismét figyelmet kapjon ez az „építészettörténeti mérföldkő”, 2 hiszen temérdek építészeti kérdés és gondolat vethető fel vele kapcsolatban, köztük a típus- és az egyedi tervezés különbsége, a középületek falusi településszövetbe illesztésének dilemmái, az anyaghasználat és az ebből fakadó megjelenés karakteressége, térszervezés és flexibilitás összhangja, vagy a ma egyre hangsúlyosabbá váló korszerűsíthetőség és energetikai felújíthatóság kérdése.

XIX. ÉVFOLYAM / 105. SZÁM

BORDÁS MÓNIKA

Egy ház karakteréhez és megépülésének körülményeihez nagyban hozzájárul az a kor, amely szüli. Meghatározza a tervezést, az anyagi kereteket és lehetőségeket, legtöbbször az építészeti karakterre is kihat. A magyar államszocializmus idején bőven akadt korlátozó tényező és erős meghatározottság; a típustervezés kényszere, az előirányzott előregyártás és a „gazdaságosságra” való törekvés nem csak az épületek kivitelezését, de a tervezését is meghatározta. Jurcsikék ebben az erősen korlátozott tervezői korszakban keresték a kiutat, a lehetőségeket az egyediség, a minőség megjelenítésére úgy, hogy a fentről jövő utasításoknak is meg kellett felelniük. Ennek a nehéz helyzetben való minőségi építészeti viselkedésnek remek mintája lett az orgoványi művelődési ház. Típusterv sorozat 1969. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján adták át és nyitották meg az épületet. Ez a dátum szabta a művelődési ház megépítésének szűk keretét, hiszen a munkálatok 1968 februárjában kezdődtek meg, és a jegyzőkönyvekben ’69 februárjára kikötött átadási határidő szerepel. Jurcsikék felkérést kaptak – néhány forrásban „felszólításként” szerepel –, hogy az 1967-es Fejleszthető Művelődési Otthonok című nyertes tervpályázatuk 3 települési létszámhoz igazodó változatát adaptálják Orgoványra. Így a pályázat három nagyságrendjéből került kiválasztásra a középső típus, amely némi változtatással épült meg a falu központjában. A tervezésre és a kivitelezésre szabott, igen szűk időkeret következtében a tervezés az építés alatt is folyt, folyamatos tervezői jelenléttel. Már a pályázati anyagban található műleírásban is kitértek arra, hogy az egyes nagyságrendek szerkesztése biztosítja, hogy előregyártott, típuselemekből felépíthetők legyenek a házak, de minden esetben érdemes átgondolni helyi anyagok felhasználását és hagyományos építéstechnológiák alkalmazását. Ez a gondolat vezérelte őket az orgoványi adaptáláskor is, ahol a kivitelező vállalat munkatársaival, az építésvezetővel való személyes jó kapcsolat, és a település vezetőségének engedékenysége nyomán az épület hagyományos technológiával, kívül-belül meszelt, mezőtúri mészhomok téglából épülhetett. A tégla modul az épületben kialakított részletek meghatározójává vált, így 1:10, 1:5, néha 1:1 léptékű terveket készítettek. A ház építészeti és belsőépítészeti, részletekbe menő átgondoltsága ma is példaértékű. Az orgoványi művelődési ház építészeti értéke és a tervezők kitűnő munkája elvitathatatlan, a következőkben mégis olyan kérdéseket és gondolatokat vetnék fel, olyan aktuális szemszögből világítanék a házra, amely a változó igények és a jelenlegi problémák oldaláról vizsgálja azt. Teszem mindezt használóként és a építészként egyaránt, mely kettőség sok esetben nyitva hagyott kérdéseket eredményez. A legkisebb részlettől az egészig Egy ház hosszú távú fennállása és működése során vannak olyan elemei, melyek szükségszerűen változtatásra, cserére, felújításra szorulnak, és vannak olyan meghatározottságok, melyeken viszont nehéz, vagy akár lehetetlen változtatni. A tervezés során az építész kezében van a döntés, hogy melyik kategóriában mekkora rugalmasságot ad, majd a használó-

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM

kon múlik az ehhez való alkalmazkodás. Viszonylag nehezen változtatható általában a térszervezés, a terek aránya és kapcsolatrendszere. E belsőmagos épület alaprajzi elrendezését az összenyitható tereivel és a körbeáramló előcsarnokával „természetes rugalmasság”4 jellemzi, ami az idők folyamán jól állta a helyiségek funkcionális változásait, hiszen a tereket illetően nem történt átalakítás (ez alól csak az egykori klubszoba és kiselőadó összenyitása képez kivételt). A használat változott, funkciók költöztek helyiségről-helyiségre, de csak a rendelkezésre álló keretben. Bár az évek folyamán felmerült a bővítés igénye, de a többszöri próbálkozás utáni sikertelenség és a jelenlegi működőképesség is azt igazolta, hogy talán mégis elegendők a rendelkezésre álló terek és méretek. Az előbbire – tehát a könnyen változtathatóra – normál esetben példaként említhetnénk a falfelületeket és azok színét, a nyílászárókat, burkolatokat és mobíliákat, de ennél az épületnél mégsem kezdhetek bele ilyen egyszerűen a felsorolásba. Ennek oka a tervezési alapvetés, miszerint az egész épületet a legkisebb részlettől az egészig egy gondolatmenet és szerkesztés határozza meg, melyet figyelmen kívül hagyni nem lehet, mert azzal nem csak az egyes elemeket, hanem a mű egészét bontjuk meg. Itt nem csak a méretekre gondolok, hanem a színekre, anyagokra, felületekre, hangulatokra. „Az épület színkompozíciójára a külső-belső fehér falak és natúr borovi fa nyílászáró színén kívül a külsőben a feketés-lila műemléki palaburkolatok, a belsőben a kék habalátétes PVC padlóburkolat, valamint a natúr fára és a kék, valamint a szürke szín különböző tónusaira tervezett belső berendezések, függönyök a jellemzőek.”5 A külső és belső megjelenést összekapcsoló fehér téglafelületek visszafogottságuk és egyszerűségük ellenére olyan erős jegyei a háznak, melyeket eltüntetni, eltakarni és megváltoztatni nem lehet. Ugyanez igaz az egységesen szerkesztett, a koszorú vonaláig érő, felülvilágítós, fényezett fenyőfa nyílászárókra és azok kilincs- és zárszerkezeteire, vagy éppen az egykori acélkék gumi padlóburkolat konzekvens használatára, vagy a puritán térhez és architektonikus megjelenéshez illeszkedő egykori bútorzatra. A hatvanas, hetvenes években a skandináv és angol építészet gyakorolt legnagyobb hatást Jurcsik Károly és Varga Levente munkáira, ami jól tükröződik az orgoványi épületen. „A dán építészetben a józanság az,

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

ami rokon számomra. Megvan benne a részletképzésnek az aprólékossága, megvan a józan észnek a racionalitása, megvan az érzelmi tartalomnak a hozzáadása. És a designnak mindenféle előnye. Ez jelentkezik a városépítészetben, a környezetrendezésben és magában az épületben, lebontva egészen a bútorig és a belsőig” 6 – mondta egy beszélgetésben Jurcsik a mintaként szolgáló északi építészetről. Vallomásait és beszélgetéseit hallgatva és olvasva, valamint a művelődési házat vizsgálva tisztán láthatóvá válik, hogy ez az épület az elmélet, az „építészeti hitvallás” teljes fizikai megvalósulása lett. Természetesen, ami változtatható vagy cserélhető, az változott is, a legtöbb esetben nem az eredeti gondolatot követve. Ahol ez így történt, az a házban azonnal látható, kiabál, elüt. Az egykori teljes bútorzat (székek, asztalok, könyvespolcok) eltűnt, elhasználódott, vagy más helyre került – néhány elem mutatja már csak az akkori képet: az öltözőkben még megvannak az öltözőasztalok, és néhány klubszobai ülőke is fel-felbukkan –, az eredeti padlóburkolat már csak a nagyteremben látható, a nyílászárók külső és belső térben is festést kaptak, vagy cserélték őket. A legtöbb helyen, ahol az egyedi kilincsek megsérültek, leestek, ott az

került a helyére, ami éppen akadt. De ez így van helyén. Vagy mégsem? Nehéz erre válaszolni, hiszen egy élő, változó, folyamatosan használatban lévő falusi művelődési házról van szó. Azokat, akik a változtatásokat véghezvitték, csak a jó szándék vezérelte: ha valami elromlott, cserére szorult, vagy éppen csak lehetőség nyílt valami újra, hát kicserélték. Egy kis középület használóját nagyon kevés esetben vezérli az eredeti építészeti gondolathoz és megjelenéshez való illeszkedés. Ő csak jól használható tereket, elemeket szeretne… baj ez? Kinek kellene segítenie őt? Alapvető elvárás lenne mindenki részéről, hogy lássa, ismerje fel, tudja, hogy egy házban mi az építészeti érték? Ezek messzire vezető és alapvetően kulturális kérdések. Az épület szempontjából viszont nagyon jó hír, hogy ezek az apróbb változtatások mind javíthatók, visszaállíthatók, az alapgondolat nem károsult végérvényesen. Ez a spontán változás egészen a műemlékké nyilvánításig tartott, amióta viszont a használók is próbálnak hűek maradni az eredeti jelleghez. De ez sajnos igen költséges és lassú próbálkozás, nem tudja követni az elhasználódás tempóját. A környezetbe illeszkedésről A tanács 1966-ban művelődési ház építése mellett kötelezte el magát. Két településközponti telek összevonásával, majd a rajtuk álló épületek elbontásával jelölték ki az építési területet. Már csak a típustervet kellett kiválasztani hozzá, a törvényi előírásnak megfelelően. Jurcsikék típustervének adaptálásával egyszerre érvényesült a felülről jövő meghatározottság és a helyi igényekhez való, lehetőség szerinti alkalmazkodás. Az építési telek adottságai, megközelíthetősége és tájolása folytán a típustervet csak kis mértékben kellett módosítani. A telek nyugati oldalára helyezték az épületet, a gazdasági feltárás innen, illetve északról volt lehetséges, míg a főbejárata délre, a főutcára nyílik. A meglévő utakat és

XIX. ÉVFOLYAM / 105. SZÁM

forgalmi rendet megtartották. Az épület keleti oldalán alakítottak ki egy összefüggő, lekerített zöldfelületet, amely azonban kihasználatlan volt, és ma is az. Később, a nyolcvanas években bontották le a mai parkoló helyén álló épületeket, és központi, egyben az épület kiszolgálását is segítő parkolót alakítottak ki. Az 1960-as években Orgovány tipikusnak nevezhető falusias építészeti megjelenéssel jellemezhető földszintes, nyeregtetős, illetve egyre nagyobb számban megjelenő sátortetős épületekkel. Ebbe a szövetbe települt be a művelődési ház lapostetős, enyhén megmozgatott kubusával, hófehér falaival és katonás rendben sorakozó nyílásaival. Az épület megépítésének, majd felépült állapotának bőven akadtak helyi ellenzői, de az idegen forma és jelleg hamar belesimult az agrárfalu hétköznapjaiba – elsősorban nem megjelenése, sokkal inkább működése folytán. Ez az épület adott és ad helyet a közösségi rendezvények szinte mindegyikének, befogadva a paraszti kultúra emlékeit is (sokáig állandó kiállítás volt látható benne a népi kultúra hétköznapi eszközeiből). A közösségi élet szempontjából a nyolcvanas, kilencvenes években különösen nőtt a jelentősége, amikor a település külterületén található öt tanyasi iskolát, mint a tanyák művelődési és kulturális centrumait felszámolták. 1991 után, az utolsó tanyasi iskola bezárását követően ez az épület maradt az egyedüli szórakoztató és kulturális központ. Ez a tény és folyamat azért rendkívül fontos a település életében, mert míg az ötvenes, hatvanas években a lakosság több mint fele tanyákon élt, ma már körülbelül egynegyedéről mondható el ez (ami a magyarországi alföldi települések tekintetében még mindig jelentős arány). 2017-ben Juhász Ágnes építésszel vizsgáltuk az épület bővíthetőségének kérdését, és a használathoz köthető nehézségekkel szembesültünk, melyek közül a legjelentősebb az átmeneti terek hiánya és a külső terekkel való kapcsolatainak rendezetlensége. Ez megépülése óta

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM

elmondható, az épület befelé fordul, minimális kapcsolódási pontokkal (ami a három bejáratra szűkül) a zöldfelületek és park felé. Ez a jellemző talán a típustervek alkalmazhatóságára utal vissza, hiszen egy jó típusterv általában önmagában működik tökéletesen, nem feltétlen a későbbi környezetében. A bővítési szándékok is alighanem többnyire ebből a problémából indultak ki, csak nem a megfelelő kérdések és válaszok születtek meg rá. Először Varga Levente és Lenzsér Péter 2011-es bővítési tervében jelenik ez meg, melyben ezt az adottságot próbálták kezelni egy belső kis udvar köré szerveződő új épületrésszel (a javaslat a koncepcióterv szintjén megrekedt). Egy középület megjelenése egy kisebb település szövetébe sok esetben idegenül hat, vagy legalábbis hosszan tartó folyamat, míg teljesen belesimul a nagyrészt spontánul fejlődő környezetbe. Határozottan elmondható ez az államszocializmus „lehelyezett” típusterveinek esetében (gondoljunk itt iskolákra, óvodákra, egészségügyi és kulturális intézményekre). Az orgoványi művelődési ház kapcsán is többször támadt már az az érzésem, hogy „furcsa” ez az épület itt, ebben a helyzetben, ebben a faluban. Fontos megfigyelésem azonban, hogy ez az építészeti elkülönülés a rendezvények, bálok, műsorok alkalmával, vagyis a hétköznapi használatban egyáltalán nem érzékelhető. Ennek oka, hogy az épületet építészként és használóként más nézőpontból érzékeljük, tehát valójában más házat ítélünk meg. Ha építészként egy lehelyezett tárgyként nézem, épületként vizsgálom egy épített szövetben, akkor annak elkülönülő építészeti karaktere szembeötlő, ha viszont a helyiek szempontjából tekintek rá, akkor egy ismerős, megszokott és a hozzátapadó élmények kapcsán kedves és szeretett ház kerül a szemem elé. Ma, amikor sorra születnek a települési arculati kézikönyvek, védve a még fennmaradt építészeti értékeket, próbálkozást tesznek a település karakterének megőrzésére, vagy éppen egy vágyott állapot elérésére,

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

érdekes lenne végiggondolni, hogy egy ilyen lapostetős épület – mely önmagában remekmű – bekerülhetne-e egy falusi településközpontba.(?) Egyértelmű, hogy egy középület nem viselkedhet úgy, nem jelenhet meg hasonlóan, mint a lakóépületek, sem méretében, sem küllemében nem másolhatja azok jegyeit. De vajon milyen az a viselkedésmód, amel�lyel egyszerre önazonos, de finoman illeszkedő is? A helyhez tapadó kollektív emlékek folytán kiléphet-e egy középület az épített környezet esztétikai, karakterológiai meghatározottságból? A korszerűsíthetőség dilemmái Az épületet 2013-ban felújították, ennek során részleges állagmegóvás történt. Az önkormányzat 2008-ban nyújtotta be pályázatát a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz a bővítés szándékával, majd ennek szerencsés „megakadályozása” után az elnyert összeget az épület egyes elemeinek korszerűsítésére fordították. De a keret csupán a már-már életveszélyessé vált elektromos hálózat cseréjére, az akadálymentesítésre, az öltözők felújítására, a homlokzati nyílászárók egy részének, valamint a burkolatok cseréjére volt elegendő. Sajnos az épület használhatóságát és állagmegóvását leginkább veszélyeztető szerkezetre, a lapostető rendbetételére nem jutott pénz. A tető sok helyütt ázik, szinte a teljes vízszigetelés tönkrement, a felülvilágítókon nagyobb eső alkalmával befolyik a víz (áztatva a felújított részeket is), az attikafal téglái egyre inkább szétporladnak, mivel a beton fedkövek szétrepedtek, sérültek, a hőszigetelő képessége pedig siralmas. Az épület egyes, kevésbé használt területein a nyílászárók még az eredeti formában, egyrétegű üvegezéssel, meglehetősen rossz állapotban vannak. Ezek felújítása, korszerűsítése egyre sürgősebb, és az épület teljes egészét vizsgálva, kellő anyagi keret megléte esetén megoldható lenne. Ami viszont nehezebben orvosolható feladatnak mutatkozik, az a teljes épület mai

energetikai követelményeknek megfelelő és hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása. A 38 cm vastag, kívül-belül látszó téglafalak ma már messze nem felelnek meg a hőszigetelési előírásoknak, de az erős esztétikai megjelenésük az épület alapkarakterét képezik, így sem külső, sem belső hőszigetelésük nem lehetséges. Természetesen a padlóréteg, lapostető rétegrend és a nyílászárók hőszigetelő képessége feljavítható, de a homlokzati falak aránya olyan nagymértékű ezekhez képest, hogy a fenntartási költségek közötti legjelentősebb, fűtésre fordított összeg nem csökkenthető a szükséges mérték szerint. Ez pedig egy kicsi, szegény település esetében óriási probléma, veszélyeztetve akár az épület távolabbi jövőjét. Az egyedüli megoldásnak alternatív, megújuló energiaforrások kiépítése mutatkozik, mely azonban a teljes korszerűsítési munkálatokkal együtt hatalmas beruházás. Nem csak Orgoványra adaptálódott Jurcsikék nyertes művelődési otthon pályázata, de erről nagyon ritkán esik szó. Itt azért utalnék két épületre, mert a példák jól mutatják, hogy a fenntartáshoz szükséges energetikai követelményeknek való megfelelés hogyan alakítja át az eredeti építészeti jelleget. Szalkszentmártonban és Szakmáron épültek fel a típusterv harmadik, legnagyobb típusát képező változatok, nem sokkal az orgoványi építést követően. 2014-ben a szalkszentmártoni épületet újították fel, jelenleg pedig a szakmári művelődési ház korszerűsítése zajlik. A szalki épületre öt éve 10 cm kőzetgyapot hőszigetelés került, a födémet is szigetelték és műanyag nyílászárókat építettek be. A mai követelményeket már ezek sem tudják teljesíteni. A szakmári házon jelenleg folyó munkák is az előbb felsoroltakat érintik. Már 2012-ben a nyílászárókat lecserélték kétrétegű műanyagokra, de azokat újra szükséges cserélni háromrétegű üvegezésűre. A homlokzatra 16 cm polisztirolhab kerül, és teljesen cserélik a lapostető rétegrendet is. Az épületek külleme az eredetihez képest nagymértékben átalakult. Az eredeti formáját őrző orgoványi épület esetében a mai energetikai kérdéseknél visszautalnék a megépülés idejére, mivel akkor a ház ezeket a kategóriákat vizsgálva igen magas színvonalú és korszerű volt, és példaértékű mintáját mutatta az építész, az elektromos- és gépésztervező együttműködésnek, mely egymás és az építészeti lényeg megértéséről tanúskodik. A nyílászárók tokszerkezeteibe rejtett elektromos szerelés, a használati igényekhez igazodóan az egyes kisebb helyiségekben kialakított helyi olajkályha fűtés, a nagyterem légfűtése, az emeleti kiszolgáló egységeken átvezető gravitációs szellőzőkön keresztül működő természetes szellőzés mind a látszó téglafalak adta egységet és karaktert, és a korszerű működést szolgálta.

Záró gondolatok Meggyőződésem, hogy az orgoványi művelődési ház jelentős és értékes építészeti értékünk, mely kitűnő példája egy „átfogó, egységes építészeti szemléletnek”,7 a részletek és az egész tökéletes összhangjának és ös�szefüggésrendszerének. Vagyis a maga nemében ez a ház mindent tud, amivel építészeti értéket lehet teremteni. Kortalannak tekinthető maga az építészeti alapgondolat, precizitás, puritán anyaghasználat, téralakítás és részletképzés. Vannak az épületnek azonban olyan aspektusai, amelyek felvetik az aktualitás kérdését, sőt amelyek folyamatosan változnak: a környezet és az ehhez való alkalmazkodás, és az energetikai és fenntarthatósági követelmények. Kérdéses, hogy melyik kategória élvezhet előnyt a másikkal szemben, őrizhető-e úgy építészeti érték, ha fenntarthatatlanná válik, vagy eltörölhető-e az alapgondolat és jelleg, feláldozva azt az energetika oltárán. Az orgoványi művelődési ház őrzi építészeti értékét, reméljük még sokáig. Viszont a szükségesnek mutatkozó felújítási munkák halogatása vagy esetleges elmaradása, valamint a takarékos és tudatos használhatóságot befolyásoló korszerűsítés késleltetése veszélyezteti ezt az értéket. „Ajánlom építészeinknek, menjenek el, nézzék meg, örömük lesz benne. Az egységben, melyben a tervezői tehetség és szívósság s az összes munkatársak megértése szövődik össze olyan szép eredménnyé.”8 —— Szrogh György: Művelődési ház, Orgovány. Magyar Építőművészet, 1969/5, 39. Csontos János: http://epiteszforum.hu/botrany-orgovanyban A nyertes tervpályázat anyaga: Jurcsik Károly – Budai István (szerk.): Művelődési otthonok – Lakóterv. Lakó- és Kommunálisépületeket Tervező Vállalat Tájékoztatási Osztálya, 1969. 4 Szrogh György, i. m. 5 Jurcsik-Budai, i. m. 6 Jurcsik Károly: Architectúra – Vallomások. Budapest: Kijárat Kiadó, 1998, 19. 7 Szrogh György, i. m. 8 Szrogh György, i. m. 1 2 3

Források: Zólyomi Alfonz: Fejleszthető művelődési Otthonok tervpályázat 1967, nyertes tervek bemutatása. Magyar Építőművészet, 1969/1, 2-8. Bordás Mónika: Típus vs egyedi. Építészet és idő, a BME Építőművészeti Doktori Iskola tanulmánykötete 2016/17, 214-227. Bordás Mónika – Juhász Ágnes: Orgoványi művelődési ház. Építészet és idő, a BME Építőművészeti Doktori Iskola tanulmánykötete 2016/17, 230-239. Bordás Mónika – Juhász Ágnes: Az építészeti lelkület lenyomata – beszélgetés Varga Leventével az orgoványi művelődési házról. Építészet és idő, a BME Építőművészeti Doktori Iskola tanulmánykötete 2016/17, 240-243. http://epiteszforum.hu/orgovany-hirek-es-tervek (2009.10.16 <http://epiteszforum.hu/orgovanyhirek-es-tervek%20%20(2009.10.16>) (utolsó letöltés 2019.04.12.) http://epiteszforum.hu/orgovany-muvelodesi-haz> (2009.11.04) (utolsó letöltés 2019.04.12.) http://epiteszforum.hu/elutasitotta-a-tervtanacs-az-orgovanyi-bovitest (2009 <http://epiteszforum.hu/elutasitotta-a-tervtanacs-az-orgovanyi-bovitest%20(2009>. 12.01) (utolsó letöltés 2019.04.12.)

TIMELESS AND CHANGING VALUES ON THE 50TH ANNIVERSARY OF THE CULTURE CENTRE IN ORGOVÁNY In 2019 we are celebrating the culture centre of Orgovány on its milestone 50th anniversary of its inauguration with a variety of events. Commemoration is both a cheerful and an unhappy one now. We are elated because the 50th anniversary is always an outstanding event in the history of a building. This anniversary is a fine occasion to draw attention once again to this „milestone of architectural history”, as a large number of architectural issues and ideas are associated with it, including the differences between archetypal and unique designs, the dilemmas concerning the integration of public buildings into the fabric of the settlement surrounding them, the building materials used, as well as the character of the building resulting from them, the harmony of spatial organisation and flexibility, or the issues of capacities to modernize and energetical renewability which are more and more in focus today.

XIX. ÉVFOLYAM / 105. SZÁM

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM

FOTÓ: ÉPÍTÉSZ SZAKKOLLÉGIUM

JÖVŐMŰHELY AZ ÉPÍTÉSZ SZAKKOLLÉGIUM szöveg text:

ZSOLDOS ANNA

Az Építész Szakkollégium egyike a BME-n működő szervezeteknek. Mint minden, ez is közvetlenül az egyetemhez tartozik, ugyanakkor független attól, mivel maga szervezi meg felépítését, és tevékenysége függetlenül az egyetemi tanrendtől és kreditrendszertől: maguk a diákok irányítják. A szakkollégium a XI. kerület Bercsényi utca 28–30. alatti Bercsényi Kollégium negyedik emeletén működik, itt található a műterme, a tagok rendszerint ennek az emeletnek a szobáiban laknak. Az intézmény 1996ban alakult meg, azzal a céllal, hogy a Bercsényi Kollégium kulturális hagyatékát és szellemiségét továbbvigye. A kollégium sokszínű kulturális élete az 1960-as években kezdődött, és hamarosan nem csak az Építészkar hallgatóit, az ott élő diákokat, hanem a korabeli művészeti élet legkülönbözőbb szegmenseit is bevonzotta. Az egyetem autonómiája (az egyetem berkein belül el tudták intézni a zsűrizéseket, az egyetem nagy nevű oktatói részt vettek a kiállítások szervezésében és megnyitásában) biztosította, hogy a Bercsényi falai között létrejöjjön egy olyan szellemi közeg, ami teret tudott adni a kortárs építészet és képzőművészet akkor radikálisnak, sőt „tiltottnak” minősített gondolatainak. Itt 1963-tól működött a Bercsényi Klub, amely irányította a kulturális események, az itt rendezett kiállítások szervezését. A galéria működése több korszakra tagolható, a művészek összetétele attól függően változott, hogy ki volt a kiállításszervező, illetve milyen kérdéseket vetettek föl, milyen

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

irányzatokat hoztak az aktuális évek. A Klub múltja a 20. századi magyar művészettörténet egyik nagy lelőhelye. Főleg performatív, helyspecifikus, az environmenthez közel álló munkák kaptak helyet itt, maga a tér nem is volt alkalmas hagyományos festészeti vagy szobrászati tárlatokra. A nyolcvanas évek időszaka tette legendássá a Klub galériájában zajló eseményeket. A teljesség igénye nélkül csak pár nevet említve: helyszíne volt Hajas Tibor performanszainak, Hajnóczy Péter kísérleteinek, Szirtes János, Vető János, Szalai Tibor papír architektúráinak és fotókísérleteinek, és 1982-ben itt jött létre a Brettschneider csoport. A kiállítók listája impozáns, a Klub kiállításain megannyi különböző korosztályhoz és csoporthoz tartozó művész vett részt. A zenei és színházi élet is virágzott ekkoriban, rendszeresen itt koncertezett az Európa Kiadó, fellépett a Bizottság, a Balaton és a Vágtázó Halottkémek. A kiállítások kétheti rendszerességgel frissültek – gyakran megtapasztalva az egyes témák miatti engedélyeztetési problémákat. A Bercsényi falai között 60-as, 70-es, 80-as évek ellenkultúrájának művészei, az akkor kortárs, neoavantgárd, s ezért tiltás alatt álló alkotói állíthattak ki. A mai napig egyedülálló a művészeti interdiszciplinaritás és a kortárs művészet ilyen intenzív jelenléte. Ugyanabban az évben, amikor az első kiállítás megrendezésre került, megjelent a kollégium újságja, a Bercsényi 28-30, a közreműködők között volt Bachman Gábor, Bachmann Zoltán, Beke László, Blazsek Gyöngyvér, Cságoly Ferenc, Ekler Dezső, Ertsey Attila, Golda János,

Hartvig Lajos, Rudolf Mihály, Jankovics Tibor, Kistelegdi István, Nagy Tamás, Pazár Béla, Pusztai László, Salamin Ferenc és Szegő György is. A folyóirat összművészeti koncepcióját, kulturális sokszínűségét a cikkek építészeti és művészeti karaktere, valamint a szerzőgárda szerteágazó érdeklődése és műveltsége garantálta. Az írásokban olyan kortárs külföldi építészekről volt szó, akikről másutt nem lehetett informálódni; olyan művészekről, akiket hivatalos művészeti élet nem támogatott. Rendszeresen közölt irodalmi szövegeket, verseket, kritikákat is. Kincs, egyben súly ez a hagyaték: ha folytatni nem is lehet, hisz más kor ilyen konstellációt nem hozhat újra létre, de megemlékezni és archiválni fontos lenne. Az Építész Szakkollégium többek között erre is törekszik. Kerekasztal beszélgetések, konferenciák során igyekezett feltárni a kollégium múltját, a FUGA-ban kiállítást szervezett a folyóirat korábbi lapszámaiból. 2018ban egy előadás keretében – amelyet a Független Képzőművészeti Tanszék rendezett és ahol Vető János beszélt – a résztvevők képzeletben újra bejárták azokat a tereket, amiket az egykori szereplők. A Bercsényi 28-30 folyóirat számait a szakkollégium őrzi, megkezdte a digitalizálásukat, ma már a lapok nagy része elérthető az interneten. Ennek kapcsán 2014-ben a Bercsényi Kollégium szerepelt a 14. Nemzetközi Velencei Építészeti Biennálé kísérőprogramjában, és a B28-30 mintájára született meg 2013-ban a Strike című lap. Az Építész Szakkollégium működését tekintve egy olyan műhely, amelyet a diákok szerveznek önmaguknak. Tevékenysége annak függvényében alakul, hogy éppen kik alkotják a csapatot, és mivel a programjait minden esetben a tagok érdeklődési iránya határozza meg, évről évre, sőt inkább félévente változik. A diákok az egyetemi tanulmányaik mellett működtetik, olyan programokat szerveznek, melyek kiegészítik és gazdagítják a tudásukat. A szakkollégium élete mozgalmas, párhuzamosan futnak a projektek, melyeknek fő szervezője az a személy, aki kitalálta, viszont a lebonyolításban a szakkollégium több tagja is részt vesz. A szakkollégium minden év tavaszán felvételt hirdet, évente másmás tematikájú felvételi tábor keretein belül. A táborok adott témájához kapcsolódóan (mint az idei „Apátia”, vagy a tavalyi „Zaj”) a szakmában elismert előadókat hívnak meg, majd a felvételizőkkel közös workshopot tartanak, ezek rendszerint együtt készített videóval, performansszal zárulnak. A tagok nagy része az BME Építészkarának hallgatója, de az évek során több külsős hallgató is belépett a szakkollégiumba. Ebből is látszik, hogy működése során nem csak a szűken értelmezett építészetre koncentrál, hanem interdiszciplináris művészeti megközelítéssel él. A szakkollégium történetében visszatérő elem a színházzal való kapcsolat, erről tanúskodnak a POSZT-ra készített köztéri installációk, vagy a díszlettervező kurzus is. Illetve 2019 tavaszán a Blinken OSA Archívum Centrális Galériájában szervezett Kollektív álmok és burzsuj villák – a magyar CIRPAC-csoport helyszínrajza című kiállítás enteriőrjének, installálásának megtervezésére kapott felkérést a szakkollégium. Nagy hangsúlyt fektet az építészetelmélet és -történet elsajátítására, számos meghívott előadó tartott órát, előadás-sorozatot ezekről a témákról. Egyik eredménye ennek a diskurzusnak a 2015-ben megjelent Építészet-Kritika–Írás című kötet (lásd MÉ 2015/5). Az idei évre választott téma a dekonstruktivizmus építészete és filozófiája, olyan neves előadók segítségével, mint Klein Rudolf, vagy Bachman Gábor. A szakkollégium rendszeresen tanulmányutakat szervez a Velencei Építészeti Biennáléra, valamint igyekszik a környékbeli országok és magyarországi városok építészetét felkutatni. Szoros szakmai kapcsolatot tart fenn a barcelonai Colectivo Bajellel, a diákok immár harmadik alkalommal látogattak ki Barcelonába az alkotóműhellyel közös tárgyalkotó workshopra. A szakkollégisták gyakran vesznek részt szociális építészeti akciókban, az építkezésben és a tervezésben egyaránt. Évente több közösségi és szociális építőtábor résztvevői vagy szervezői, ilyen volt például a hajléktalanság kérdésével foglalkozó, általuk szervezett

XIX. ÉVFOLYAM / 105. SZÁM

„Shelter” építési projekt. 2018 őszén a szakkollégium nyílt alkotóhétvégét szervezett Kővágóörsi Alkotótáborba, ott a Képzőművészeti Egyetem hazai és külföldi diákjaival közösen készítettek helyspecifikus és képzőművészeti munkákat. Az idei év legnagyobb munkája a szakkollégium műtermének teljes felújítása volt, melyet a diákok saját kezűleg végeztek: betont öntöttek, festettek, új bútort terveztek és építettek a műterem számára. Nyáron pedig a szakkollégium volt diákjai a jelenlegiek bevonásával szervezik a „Retek” névre hallgató nemzetközi alkotótábort egy elhagyatott gyár területén, itt a helyszín különleges adottságait művészeti kísérletezésre használják. A műteremben havi rendszerességgel filmklub működik, idén magyar filmek tematikával, korábban pedig térelméleti filmklubot szerveztek a Prizma magazin szerkesztőivel. Az intézmény kiterjedt nemzetközi hálózattal is rendelkezik, Magyarországon ez a szervezet képviseli az 1981-ben létrejött EASA (European Architecture Students’ Assembly) építészhallgatók nonprofit hálózatát. Diákjai az utóbbi két évben újraélesztették az 1898-ban indított, legendás Megfagyott Muzsikus lapot. A régi tagok is segítik a jelenlegi diákok munkáját, figyelemmel kísérik és sokszor részt is vállalnak a programokban. A szakkollégium összetartó közösséget alkot az egyetemen belül, szoros baráti-szakmai csoportot, melynek tagjai gyakran együtt laknak, alkotnak és tanulnak, idejük nagy részét a műteremben együtt töltik. Meghatározó élményt ad az egyetemi évek alatt: az együttműködés, a közösen, örömmel végzett munka, a hasonló elvek és az ahhoz kapcsolódó felelősség összehasonlíthatatlan tapasztalatát.

THE WORKSHOP FOR THE FUTURE THE SPECIAL COLLEGE OF ARCHITECTURE The Special College of Architecture is one of the organisations of the numerous specialist colleges working within the Budapest University of Technology. Almost every single faculty of each university has similar organisations but they tend to function in their own individual ways. The one named after Bercsényi was launched in 1996 with the goal to preserve the cultural heritage and spirit of the Bercsényi College. The latter was the starting point of cultural life at this university back in the 1960s which attracted students specialized in architecture as well as each segment of contemporary art life. The autonomy of the university guaranteed an intellectual atmosphere born in the Bercsényi College which welcomed and fostered trends and ideas of contemporary architecture and art that were rated as radical or even prohibited back in those days.

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM

A GYIK-MŰHELY GYEREKFOGLALKOZÁSA. FOTÓK: TERBE RITA

MÁSKÉPPEN TANÍTÓ TEREK ÉPÍTÉSZEK & GYEREKEK KONFERENCIA, BME, 05. 16. szöveg text:

SOMOGYI KRISZTINA

Az épített környezeti nevelés – angol rövidítésben BEE – a nyolcvanas évektől ismert fogalom Magyarországon. Nyári táborok és szabadidős foglalkozások során több építész foglalkozik vele integrált szemlélettel, nagy energiákkal, egyre tudatosabb metodikákkal. Több alkalommal egyetemi képzések indítottak kezdeményezést, amelynek célja az iskolai környezetről való analitikus és kreatív munkafolyamatok ötvözése, a téri kompetenciák és az építészetről szerzett tudás elmélyítése. A közoktatási törvényben és a Nemzeti Alaptantervben a BEE a vizuális művészethez és a technika tárgyakhoz sorolt tudásterület, „Környezetesztétikai nevelés” címszó alatt a Nemzeti Építészetpolitika része. A BEE ennek ellenére a maga komplexitásában, projekt szemlélettel még nem valósul meg a közoktatásban, ami azért sajnálatos, mert az épített környezet minden ember természetes élménye. Fontos lenne, hogy a jövő generációja kompetensebb módon, nagyobb felelősséggel és jobb szemlélettel találja meg a helyét a világban. A témában szervezett nemzetközi konferenciára 16 országból (Benin, Japán, Feröer-szigetek, Bulgária, Oroszország, Svédország, Egyiptom, Franciaország, Románia, Németország, Izrael, Ausztria, Lengyelország, Olaszország, Törökország,

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Szerbia) érkeztek a MÉSZ invitálására az UIA Architecture and Children munkacsoport tagjai, hogy féléves munkamegbeszélésükhöz kapcsolódóan konferencián osszák meg tudásukat a témában. 2019. május 16-án a Műegyetem K 210-es termében egy sűrű program keretében elsőként két országos és egy területi modellről, a román, az osztrák és a német rendszer működéséről és mögöttes logikáiról szólt részletes előadás, majd a nap folyamán 12 rövid prezentációban mutatkozott be a világ különböző országainak egy-egy megközelítésmódja vagy projektje. Ezt követően a BME Építőművészeti Doktori Iskolájához kötődő kiváló magyar aktivitások kerültek sorra, majd a nap zárásaként a témához köthető minisztériumok, egyetemek és szakmai szervezetek ültek egy asztalhoz, hogy a közoktatásba való integrálhatóság lehetőségeiről beszélgessenek. Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésre a kapcsolódó szakterületek számos jelentős képviselője fogadta el a meghívást. Az építészek szemléletmódját Bálint Imre, Csernyus Lőrinc, Füleky Zsolt helyettes államtitkár és Vasáros Zsolt képviselte, építészeti indíttatással BEE területén dolgozó szakemberként Gaul Emil, Mészáros Zsuzska designpedagógus és Szilágyi-Nagy Anna tájépítész, a pedagógia és pszichológia területéről Dúll Andrea környezetpszichológus, Illés Anikó művészetpszichológus, Pataky Gabriella vizuális képességkutató és Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke, a NAT vezetője vett

részt. A nem titkolt szándék a szinergiák megtalálása volt. A nap folyamán Vasáros Zsolt DLA, a BME dékánhelyettese köszöntőjében hangsúlyozta: az Építészek és Gyerekek cím arra is utal, hogy az építészetről való tájékoztatás és gondolkodás minden építész felelőssége. Balázs Mihály, a BME Építészeti Doktori Iskolájának vezetője kiemelte, hogy a DLA képzés tanulói közül többen választanak olyan témát, amelynek fontos alapkérdése a társadalmi szerepvállalás. Krizsán András, a MÉSZ elnöke, valamint Suzanne de Laval svéd kutató és Heba Safey Eldeen egyiptomi építész, az UIA Architecture and Children munkacsoportjának vezetői köszöntőjükben hangsúlyozták, hogy a gyerekekkel való foglalkozás a jövő alakítása. A konferencia szervezőjeként úgy építettem fel a programot, hogy a probléma beágyazását követően a hallgatóság három országos modellen keresztül ismerje meg a BEE oktathatóságát a közoktatásban. Ezt követően a világ legkülönbözőbb vidékeiről érkezett szakemberek jó példákkal és modellekkel csatlakoztak, majd a BME Építőművészeti Doktori Iskolájához köthető magyar szakértők előadásait hallhattuk, végül a BEE jeles magyar képviselői, aktorai, képzési helyek és minisztériumok vezetői ültek egy asztalhoz. A nemzeti modellek sorában elsőként Hannes Hubrich, a Türingiai Építész Kamara delegáltja mutatta be a weimari Bauhaus Egyetemen 1999-ben általa alapított „Építészeti kommunikáció / Építészet és iskola” kurzusát, ahol művészeti szakos pedagógus hallgatóknak oktatnak építészetet. A kezdeti, mérnöki szemléletű képzéstől fokozatosan mozdultak el a komplex élményszerzés irányába; a mai foglalkozások és a tanároknak tartott tréningek középpontjában a valósághoz köthető projektek és a gazdag tapasztalatszerzés áll. Mina Sava és Claudia Pamfil építészek a De-a Architectura elnevezésű romániai kulturális szervezet országos jelenlétű oktatási programját mutatták be: önkéntes építészeket és lelkes tanárokat kapcsolnak össze, készítenek fel az órarendbe integrált közös éves munkára. Építész és tanár tehát egyenlő félként, közösen tanítja a diákokat játékos formában az épített környezetről. Romániában ugyanis a tanároknak lehetőségük van választott tárgyként oktatni ezt a tudást, melyhez – ha jelentkeznek a kamara által támogatott, kizárólag a BEE-vel foglalkozó szervezetnél – teljes felkészítést és egy lelkes építésztársat kapnak segítségül. Az oktatási programban a szervezet három külön

GYEREKFOGLALKOZÁS A NAPHÁZBAN. FOTÓ: B-HAJAS ÁGNES

XIX. ÉVFOLYAM / 105. SZÁM

GYEREKFOGLALKOZÁS A NAPHÁZBAN. FOTÓ: B-HAJAS ÁGNES

korcsoportot különít el: a 6-8 évesek, a 9-11 évesek és a 12-18 évesek, akik eltérő programokkal inspirálhatók: a kicsik még a mese és a fantázia felől közelíthetők meg, a nagyok a valós környezet problémáira reflektálnak. A fejlesztett oktatási program magyar nyelven is elérhető. Barbara Feller, az Osztrák Építészeti Alapítvány vezetője a BEE szervezetek hálózatát vetítette fel. Ausztriában évente a diákok több mint 10%-a vesz részt ebben. Az osztrákok egy szakmai nap keretében is megismertetik a középiskolás diákokat az építész- és mérnöki szakmákkal: mérnököket, tervezőket küldenek ki iskolákba annak érdekében, hogy felkeltsék a fiatalok érdeklődését. A magyarok blokkját a Kortárs Építészeti Központ két munkatársa, Dávid Dóra és Klaniczay János indították, akik három budapesti gimnázium diákjai számára tartanak délutáni szakköröket. Városi sétákkal hívják fel a tanulók figyelmét az őket közvetlenül körülvevő épített környezetre. Skaliczki Judit, a Bartók Vizuális Műhely tagja saját doktori kutatásának felvetését mutatta be, melynek fókusza a téri és konstrukciós képességek fejlesztése fakockákkal és papírhajtogatással három eltérő korosztályban: végzett építészek, óvodapedagógus hallgatók és 3-7 év közötti gyermekek körében. B-Hajas Ágnes, a Nadapi Alkotóház, azaz Napház létrehozója délutáni és hétvégi alkalmak, valamint nyári alkotóműhelyek keretében foglalkozik gyerekekkel. Négyféle tematikát mutatott be, melyekben a mesének, mint keretnek és a térben való mozgásnak kiemelt fontosságot tulajdonít. Mind fizikai, mind szellemi értelemben tehát egy olyan teret hoz létre, ahol szabadon szárnyalhat a gyerekek fantáziája. Tótpál Judit, a Biatorbágy Város Önkormányzata által támogatott „Fedezzük fel Biatorbágyot!” program témavezetője minden negyedik osztályos helyi tanulót bevon a saját környezet megismerésébe. Értékvédelmet és helyismeretet tanít játékos foglalkozások, séták és helyszíni bejárások során. Tóth Eszterrel és Simon-Ihász Veronikával közösen 2018 márciusában Biatorbágy gyerekeknek címmel egy könyvet is kiadtak a témában a kulturAktív támogatásával. A GyIK-Műhellyel közösen kéthetente szombatonként izgalmas foglalkozásokat is szerveznek „Város-tér-játék” címmel Biatorbágyon, melyek tematikus alkalmain a természeti és az épített környezettel foglalkoznak. Terbe Rita, a GyIK-Műhely tagja a 2018-ban, második kiadásban megjelent Táj-Tér-Tár+ (szerzők:

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM

A NAPHÁZ ALKOTÓMŰHELYÉBEN KÉSZÜLT MAKETT

Eplényi Anna PhD, Schmidt Gertrúd, Szentandrási Dóra, Terbe Rita DLA) című könyv tartalmát ismertette, mely kimondottan pedagógusok és szülők számára készült, a gyerekekkel folytatott foglalkozásokat tematizálja, segítséget adva, hogy az általuk megkezdett munka otthon és az iskolákban is tovább folytatódhasson. Emellett akkreditált képzés keretében lelkes felnőtteket oktatnak, akik saját maguk is képessé válnak önálló, kortárs és kreatív művészeti alkotó feladatok kitalálására és alkotó csoportok vezetésére. Tánczos Tibor és Treszkai Anett építészek két középiskolai könyvtár-átalakításról számoltak be, amelynek során látványos makettek segítségével vonják be a diákokat és tanárokat a tervezés folyamatába, és igyekeznek a diákokhoz közel álló multimédiás felületeket (pl. Instagram) is felhasználni a kommunikációban. Végül a budapesti Piarista Gimnáziumban 2018-ban tavaly megkezdett kutatásról volt szó (résztvevők: Balázs Mihály DLA, Bedecs-Varga Éva, Benyovszky-Géczi Zsuzsanna, Palicz Katalin, Somogyi Krisztina), amely három széles, nem jól működő folyosó közösségi térré való átalakítását célozza építészhallgatók és a helyi diákok közös munkájával. A munka érdekessége, hogy eltérő szakmai tudással rendelkező, eltérő generációk képviselőiként dolgozunk egy közös cél érdekében, és igyekszünk mindenki tudását érvényesíteni. A BEE bevezetése egyben a mai oktatási helyzet szükségszerűsége is. Szervezőként a digitális korszak sajátosságairól beszéltem, arról, hogy az ismeretelsajátítási módok és maguk a gyerekek is megváltoztak. Ebben a helyzetben felértékelődnek az integrált szemléletű, feladat-orientált helyzetek, amikor a gyerekek aktív módon, különböző képességeket és tudásokat ötvözve dolgozhatnak együtt egy olyan témában, amely a valósághoz viszi őket közel. Az épített környezeti nevelés mind témafelvetésében, mind a megvalósulás folyamatát nézve jellemzően ilyen. A csinálás maga fontos: a virtualizálódó világban lényeges, tanulandó tapasztalás. A BEE integrálása a közoktatásba a téma miatt is szükséges: az épített örökség és a kortárs épületek értékelése, a környezettudatosság, a térhasználatok kapcsán a felelősség, a tulajdonlás, vagy a biztonság témaköre mindenki számára fontos kérdés. A jövő formálódik, és ebben a folyamatban az épített környezetről való gondolkodásnak aktívabb szerepet kellene kapnia.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

GYEREKFOGLALKOZÁS A NAPHÁZBAN. FOTÓ: B-HAJAS ÁGNES

A KÖZÉPISKOLAI KÖNYVTÁR-ÁTALAKÍTÁS MAKETTJE

SPACES TEACHING IN A DIFFERENT WAY CONFERENCE OF ARCHITECTS AND CHILDREN, BUDAPEST UNIVERSITY OF TECHNOLOGY, MAY 16TH, 2019 The concept of BEE (built environment education) has been known in Hungary since the 1980s. During summer camps and recreation activities a large number of architects deal with an integrated approach and huge energies, as well as with methodologies of an increasing degree of awareness. Several times they had launched initiating university trainings targeted to blend analytical and creative work processes concerning the educational environment, spatial competencies and deepening the knowledge acquired about architecture. In May, 2019 the building of the Budapest University of Technology hosted an international conference with the participation of 16 countries of the teams of UIA Architecture and Children.

SERGEI TCHOBAN

AZ ÉPÍTÉSZETI RAJZ MINT MŰALKOTÁS INTERJÚ SERGEI TCHOBANNAL fotók photos:

Az építészeti rajz mint műalkotás témájáról beszélgettünk Sergei Tchoban építésszel, műszaki rajzolóval, aki 2013-ban Berlinben megalapította az Építészeti Rajzok Múzeumát (lásd MÉ 2014/3), 2018-ban pedig elnyerte a European Architecture Prize-ot. Az interjú apropóját a 10. születésnapját ünneplő FUGA Építészeti Központ őszre tervezett művészeti aukciója adta, amelyen építészeti rajzok kerülnek árverésre – a szerk. - Hogyan látja ma, a 21. század második évtizedében az építészeti rajz szerepét? - A tervezői rajzok ma egyre inkább individuális karakter öltenek, viszonylag kevés ábrázol kifejezetten egy projektet, mivel arra egészen más eszközök és formák állnak rendelkezésre. Az építészeti rajz ma egyre erősebben az építész személyes helyzetét fejezi ki, ha tetszik, az ő egyedi ujjlenyomata. És persze egy kapcsolatot is létrehoz az építész és a tervezési munka többi szereplője között, egyfajta magyarázat, az ideák átadásának eszköze. - A berlini Építészeti Múzeum közönségén belül van-e olyan csoport, akik nem építészeti eszközként, hanem képzőművészeti alkotásként nézik a rajzokat? - A látogatóink legelsősorban műalkotásokat látnak, emiatt jönnek hozzánk. A kiállításaink spektruma nagyon széles, a történeti témáktól a modern művészek munkáin keresztül a filmes és színházi látványig, de

XIX. ÉVFOLYAM / 105. SZÁM

egyvalami minden tárlatunkban közös: nálunk a múltat és a jövőt egyaránt a rajz műfaja jeleníti meg. Ezért hiszek abban, hogy az építészet rajz sohasem veszíti el a fontosságát – hiszen műalkotás. - Mostanában milyen építészeti rajzok vonzzák az érdeklődést? - Legújabban a vázlatkönyvek és a skiccek lettek hangsúlyosak, azok, amelyek egy építész gondolatát spontán, ösztönös formában mutatják meg. De személy szerint nagyon sokféle építészeti rajzot kedvelek, azokat is, amelyek a legapróbb részletekig kidolgozzák a tervet. - Milyen szempontok vezetik a kiállításpolitikájukat? - Úgy gondoljuk, a múzeum legfontosabb küldetése az, hogy az építészeti rajz műfaját a maga sokszínűségében mutassa be. - Vannak-e olyan korszakok, irányzatok, amelyek különösen vonzók a közönségnek?

UTÓIRAT // POST SCRIPTUM

PETER COOK: REAL CITY, 1986 © PETER COOK

LEBBEUS WOODS: AERIAL PARIS, 1989 © ESTATE OF LEBBEUS WOODS

- Nagyon sok érdeklődő jött el Hans Poelzig expresszionista rajzainak kiállítására, az anime-tárlatra, de az Albertinából vagy a londoni John Soane Museumból kölcsönzött anyag bemutatására is. Úgyhogy azt hiszem, nem tudnék egyetlen stílust vagy korszakot mondani, ami most éppen divatos lenne — a rajzok szerencsére a műfaj történetében mindvégig megőrizték a maguk különleges szerepét, még a modernizmusban is. - Lehet-e autonóm művészeti médium a digitális építészeti rajz? Nem kérdés, hogy lehet – sőt, már az. Egy digitális rajzban az építész ugyanúgy kifejezi az egyediségét, mint a kézi rajzban, csak annyi a különbség, hogy egy más, új médiumot használ ehhez. Már most is sokat gyűjtenek digitális rajzokat, és úgy látom, ez a tendencia napról napra erősödik.

ARCHITECTURAL DRAWING AS ARTWORK INTERVIEW WITH SERGEI TCHOBAN In the interview, Sergei Tchoban architect, who founded the Berlin-based Museum of Architectural Drawings in 2013, speaks about the roles, positions, professional recognition of the traditional hand-made architectural drawings actually have nowadays, in the era of digital design. ÁLVARO SIZA KIÁLLÍTÁSA A BERLINI ÉPÍTÉSZETI RAJZOK MÚZEUMÁBAN, 2019. FOTÓ: ISABEL ROBSON

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

____

TERV PLAN

____

CO-HOUSING, BUDAPEST, XIII. KERÜLET DIPLOMAMUNKA, BME LAKÓÉPÜLETTERVEZÉSI TANSZÉK —

terv concept:

MÜLLER ANNA JANCSÓ MIKLÓS

konzulens consultant:

—

A co-housing, más néven kooperatív egy önkéntes lakozási forma, amely privát lakóegységekből és megosztott közösségi funkciók elegyéből jön létre. Alulról induló szerveződésként valós lakozási igényekre ad választ, mivel ebben a lakozási formában a lakók közös érdekek és célok mentén maguk fejlesztik a lakókörnyezetüket. Alapvető céljaim közt fontosnak tartottam a ház sokarcúságát és nyitottságát, illetve hogy több generáció képviselői lakják, hiszen a külföldi kutatások és tapasztalatok szerint

TERV // PLAN

a vegyes összetételű lakóközösségek tudnak hosszútávon jól fenntarthatóan működni. Külföldön számos sikeres példát találhatunk a co-housingokra, a műfajt megteremtő dániai házaktól kezdve a kertvárosias beépítésű amerikai lakóközösségekig. Megfigyelhető, hogy ez a háztípus, mivel jobban próbál idomulni a lakók igényéhez, különbözően alakul az adott kultúrákban. Felmerül a kérdés, hogyan lehet ezt a lakozási módot átültetni a mi világunkba, milyen a magyar co-housing? Tervezési helyszínem Budapesten a XIII. kerületben, a Szent László út és Dévényi utca sarkán található telek. Tömegközleke-

dési szempontból kiváló, azonban jelenleg elhanyagolt, lakatlan helyszín. Egy fiatalos, új kezdeményezésre remek telek, a háztípus reprezentatív, példaszerű funkcióját is el tudja látni elhelyezkedésének köszönhetően. Előzetes kutatásaim alapján a következő célokat tűztem ki a tervezett épületnek. Legyen multigenerációs co-housing, hiszen ezek bizonyítottan fenntarthatóbb közösségeket eredményeznek. A lakások száma legyen 25-35 között. Az átmeneti tereknek egy ilyen funkciónál kiemelt fontossága van, a közösségi terek és a privát otthonok közötti közlekedőterek, illetve azok térbővületei fontos

2019 / 03

hetővé, naposabbá tettem. Mivel az eredeti házban egy szélesebb folyosó lett volna alkalmas találkozásokra, megállásra, beszélgetésre, ezért ezt vágtam szét oly módon, hogy mindkét oldalt térbővületeket hoztam létre. Fontosnak tartottam, hogy a „szétvágás” miatt az épület ne szakadjon ketté, továbbá is könnyű legyen egy szint bejárása, a szomszédok megközelítése, ezért a telek végében egy finom szerkezet továbbra is összeköti a két függőfolyosót. Az épületben három lakástípust helyeztem el. Egy 35 nm-es egyszobás, egy 50 nmes másfél szobás, akadálymentes és egy 80 nm-es típust, ezek számát, arányait előképeimre alapozva. Összességében úgy gondolom, hogy a co-housingok kiváló megoldásai lehetnek napjaink lakhatási válságának, illetve a nagyvárosokban gyakori, közösségi élmények hiányából fakadó problémákra is választ adnak.

PLANS FOR A CO-HOUSING, BUDAPEST, DISTRICT XIII DIPLOMA DESIGN, BUDAPEST UNIVERSITY OF TECHNOLOGY

találkozóhelyek. Ezen terek kiemelése, más jellegű építészeti megfogalmazása – anyaghasználattal, színválasztással stb. – fontos jellemzője az épületnek. A szakirodalmaknak és az előképeknek köszönhetően betekintés nyerhettem a co-housingok funkcionális működésébe is, ez alapján állítottam össze az általam tervezett épület funkciósémáját is. Fontosnak tartottam, hogy a ház kapcsolatot teremtsen a várossal, ezért a földszinten kialakítottam egy kis kávézót, egy sporttermet, illetve pár kis irodát. A kávézó, az irodák és a sportterem bérbeadása a háznak bevételt biztosítana, az ebből befolyó összeget közös céljaik megva-

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

lósítására fordíthatnák. Az épületben közös használatú helyiségek lennének még a parkoló, a tároló, egy barkácsműhely, egy co-working iroda, pár vendégszoba, egy közösségi konyha étkezővel, egy multifunkcionális közösségi tér, udvar, illetve terasz. A beépítési, térszervezési koncepció alapja egy kompakt, pince+földszint+négyszintes, középfolyosós lakóépület volt, melynek a végében, vertikálisan helyezkednek el a közösségi terek, földszintjén pedig a várossal kapcsolatot teremtő funkciók kapnak helyet. A telkem adottságaihoz formálva ezt a kiindulási alapépületet a középfolyosó mentén felnyitottam, ezáltal a lakásokat átszellőztet-

Co-housing, also referred to as co-operative housing is a voluntary form of residence made up by a blend of private residential units and shared communal functions. Organised from below, it is a response to real needs of living as it is a framework within which dwellers have the potentials to develop their own living environment according to joint needs and objectives. The goals of the scheme are as follows: let there be multi-generational cohousing, as they bring about more sustainable communities as it has been proven. Transitory spaces have more significant roles with such a function, as the extending rooms, passages and halls between communal spaces and private homes are important meeting places. The concept of development, spatial organisation is based on a compact ground floor plus four storeys residential building with vertically positioned communal spaces at the end, whilst functions communicating with the city are housed on the ground floor.

____

PASSZÁZS PASSAGE

____

TÉR///ERŐ, KÖZÖSSÉG ÉS ÉPÍTÉSZET II. ÉPÍTÉSZETI NEMZETI SZALON MŰCSARNOK, 04. 26. – 08. 25. — szöveg text: WESSELÉNYI-GARAY ANDOR —

fotók photos:

MŰCSARNOK

Amikor 2014 őszén bezárt az első Építészeti Szalon, sokakban – így bennem is – felmerült: jó-jó, de mi lesz öt év múlva? Akkor a 2000-es évek merítéséből lehetett válogatni, és válság ide, válság oda, a nullás évek voltak annyira gazdagok, hogy az a kiállítás Szegő György kurátorságával felvállalhatta bizonyos tipológiák rögzítését is. Öt év viszont jóval szűkebb horizont: a matéria rendszerezése, a folyamatok kitapintása, klasszifikálása abban az esetben is kihívás, amennyiben van miből válogatni, de 2014-ben viszont épp ezt nem lehetett tudni. Hogy lesz-e elegendő alapanyag a következő Szalonra? 2016 elején a kiemelt beruházásokat tervező néhány nagyot leszámítva az építészirodák még a túlélésért küszködtek, elindult egy masszív szakmai elvándorlás is. A helyzet 2017 elején változott meg: kis túlzással az őrületig fokozódott az építési kedv, a lakásáfa-törvény pedig berántotta az egész

PASSZÁZS // PASSAGE

vertikumot. Mindennek hatása lett erre a Szalonra is. Egy kiállítás mindenképp látszatvilág, a valóság olyasfajta desztillátuma, amely egy atyai pofon tömörségével érzékelteti az éppen zajló tendenciákat, fedi fel a kulcspontokat. Mindez erre a Szalonra is igaz. Megjelenik a közösségépítés, a kö-

zösségi építészet szubzsánere, amely nem csak a nagyvilágban szerveződött legitim építészeti praxissá, hanem egyik kontúros gyakorlatát épp a magyarországi Hello Wood valósítja meg. Az új kraft és az építészeti kézművesség mára túllépett a „design and build” táborok szervezésén, Pozsár Péter kurátorságával szervezett Műhely-installáció interaktív performanszként mutatja be az építést. Az alkalmi műhelyük helyén július negyedike és augusztus vége között lesz majd látható a Fényarchitektúra című kiállítás, Böröcz Sándor fénytervező és Botzheim Bálint építészek rendezésében, amely egyben tisztelgés a százéves Bauhaus előtt is. Hasonlóképp örömteli, ahogy újraszerveződött a pályázatok hazai rendszere, de még inkább, hogy a városképet meghatározó projekteket már nemzetközi versenyeken választjuk ki. A Götz Eszter által összeállított anyag ékes bizonyíték arra, hogy macera ide, macera oda – a mai napig a pályázat az építészeti kreativitás egyik legfontosabb keltetője, amely nélkül például a Néprajzi Múzeum formai leleménye meg sem születhetett volna. Kihívásos ugyanakkor, hogyan és miképp

2019 / 03

helyezzük el a kortárs magyar építészetet Európa térképén. Ehhez ugyanis őstörténetek, alapmítoszok kellenek. Ilyen eredettörténettel szolgálhat Potzner Ferenc rendezésében a Medgyaszay István életművét felvillantó kiállítás. Medgyaszay iskolázottsága, Otto Wagner bécsi mesteriskoláján töltött tanulóévei, életművének külső olvasata lehet az első lépés ahhoz, hogy a kortárs magyar építészet az európai színtér irányából is értelmezhető regionális evidenciaként jelenhessen meg. Ez cseppet sem túlzás: hallgassák csak meg bármely szlovén építész előadását – azzal a fényképpel kezdődik, amelyen Otto Wagner

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

társaságában áll Joze Plećnik és Max Fabiani. Hasonló képünk nekünk is van Medgyaszayról. Nem pont ilyen, de hasonló. Ideje leporolni. A kiállításról: Az oldalszárnyakban a közösségi építészetek különböző típusait ismerhetjük meg: a város felé a Miskolci Építész Műhely jelenét és múltját Sulyok Miklós rendezésében, a Liget felé pedig a szegregátumokban és az iskolákban zajló szociális gyakorlatokat Balázs Mihály összeállításában. Az apszishoz csatlakozó kereszthajókban a tervek: a házak felé a víziók, a zöld felé a pályázatok. Az előttünk lévő

három teremben Keresztmetszet címmel, Szegő György válogatásában látható az elmúlt öt év lenyűgöző és meglepően gazdag termése. Hogy ez mennyire igaz, azt éppúgy igazolja a rendszerezés, mint az installáció. Utóbbi ezúttal egy műerdő: olyasfajta inzertum, amely másodlagos építészetként hoz létre teret és testet, alakot és hátteret a Műcsarnok tengelygerincében. Irányított homogenitás szervezi itt a monolitokat, egyszerre hangsúlyozza az egyediséget és az együvé tartozást, az egyneműséget és a polaritást, a célelvű kutakodást és a magába feledkezett bóklászást. E térbeli hatás nincs, nem létezhet a sok nélkül, mint ahogy nem lehetne a kevéssel feltölteni azokat a nagyon is építészes kategóriákat sem, amelyek mentén Szegő György az anyagot elrendezte. Az első terembe kerültek a lakóházak, a közösségi létesítmények, a szakrális építmények és az irodaházak. Azok a funkciók tehát, amelyek jobbára a személyes viszonyainkkal, együvé tartozásunkkal

kapcsolatosak. A második terem a világgal való érintkezéseink köré szervezett: a kulturális és tudományos intézmények, a kereskedelem és a vendéglátás helyei szerepelnek itt. A harmadik terem a civilizatórikus beruházásainkat mutatja be: közlekedés, sport, egészségügy, oktatás és műemlékek. Három terem, három egység – a közösséggel, a kultúrával és a civilizációval kapcsolatos attitűdjeink szerint csoportosítva. Adódik a kérdés: milyen ez az építészet, miről mesél ez a tárlat? Az itt bemutatott házak java része leginkább az építészetről, annak szerepéről és medialitásáról, csinálásáról és felelősségéről: arról az evidens nem-egyértelműségről, amely folyamatosan át- és újraértelmezi a diszciplína határait. A megjelenítődések tekintetében jól körvonalazható egy nagyon erős neo-vernakularitás, amely rafinált anyagfétissel csatlakozik a 2008-ig csaknem kizárólagos hagyomány-

PASSZÁZS // PASSAGE

ként jelentkező téglaépítészethez – azt lécre, adott esetben nádra cserélve. Építészeti köznyelvvé váltak az újmodernizmusok: szikárabb derivátummal mondjuk Csillag Katalin és Gunther Zsolt építészetében, plasztikus interpretációként például Zoboki Gábor vagy Finta József műveiben. Rendkívül szerencsés, hogy megszerveződtek a topografikusan is azonosítható gyakorlatok, ennek markáns példáit láthatjuk Bán Ferenc vagy Kovács Péter fehérre vakolt építészetében. Szembetűnő az is, ahogy az organikus építészet mintha két irányba fejlődne tovább: egyik ága megejtően közel került a regionalizmusokhoz, amit például Krizsán András és Sajtos Gábor munkáinak összhangja illusztrál, míg másik ága – Ferencz Marcel vagy Csernyus Lőrinc házaira gondolva – egyre termékenyebb hajtásokkal tart a transzcendens expresszionizmus felé. Végül egy zárógondolat: ez a kiállítás a sokasága ellenére nincs túltolva, messze nincs kimaxolva. A „vájt szeműek” tán dohognak is, miért nincs itt iksz vagy ypszilon. Mélységesen megnyugtató, mi több, rendkívül elegáns, hogy nem kellett kisöpörni a padlást; nem kellett a szuszék mélyére kaparni, hogy ez az anyag összejöjjön, hogy bőséggel van tartalék abban, amit kortárs magyar építészetnek nevezünk. Úgy vélem, erre az öt évre nem csak egy olyan, szakmaszociológiailag is meghatározó periódusként fogunk emlékezni, amelyben befejeződött és teljessé vált a 2010-zel elindult szerkezet- és generációváltás, hanem az építészetcsinálás páratlanul termékeny félévtizedeként is. Melózzunk azon, hogy ez így legyen öt év múlva is. Ezzel a gondolattal szeretném megköszönni a kiállítóknak az átéjszakázott hétvégéket, ezekkel a szavakkal Szegő Györgynek és társkurátorainak – Balázs Mihálynak, Botzheim Bálintnak, Böröcz Sándornak, Götz Eszternek, Potzner Ferencnek, Pozsár Péternek és Sulyok Miklósnak – a temérdek erőfeszítést; és ezzel a zárómondattal szeretném átnyújtani, megtisztelő figyelmükbe ajánlani a kiállítást, amelyet ezennel megnyitok. (A Műcsarnokban 2019. április 25-én elhangzott kiállításmegnyitó szövegének szerkesztett változata)

2019 / 03

VELENCE LABIRINTUSAI 58. KÉPZŐMŰVÉSZETI BIENNÁLE, VELENCE, 05. 11. – 11. 24.

—

szöveg text:

SZEGŐ GYÖRGY SZEGŐ HANNA

fotók photos:

—

Velence pusztul. Süllyed, évente többször víz alá kerülnek utcái. A turizmus nőttének arányában a Canale Grande hajóforgalma és hullámverése olyan mértékű, hogy a cölöpökre épült paloták épségét is veszélyezteti. A sétáló főutcák is túlzsúfoltak. A város vezetése próbálja kiszorítani a tömegturizmust, legújabban szóba került, hogy a városon kívül megszállóktól belépti díjat szedjenek. 1000 év művészete tette Velencét kreatív várossá, ez a turistaipar forrása – a Biennálé csak ráadás. Az 58. Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé nyitásának idején megjelent egy utcai képárus, akit a média az „ismeretlen identitású” Banksynak vélt. Banksy a kortárs művészet fősodra által magasra értékelt street art művek „szerzőjeként” nehezményezte, hogy sikerei ellenére még nem hívták meg kiállítónak. Videó készült arról, ahogyan arcát eltakarva „valaki” kilenc táblára festett Velence olajban című sorozata mellett ül, majd a biztonságiak – képárusító engedély híján – kitessékelnek a San Marco tér közeléből. Az emléktárgyak modorában festett képek együtt egy hatalmas luxus óceánjárót ábrázolnak, amint az kiszorítja a lagúnából a gondolákat. Majd az egyik házfalra segítségért könyörgő gyerek festett képe jelent meg – ezúttal Banksy modorában. A luxus és az elesettek képei együtt Velencében. A biennálé idei központi szlogenje – „Élj át érdekes időket!” – eredetileg ősi kínai átok volt…

RÉSZLET A MAGYAR PAVILON KIÁLÍTÁSÁBÓL

A tömegturizmus velejárója a szolgáltatások árainak felívelése és a minőség hanyatlása. A gasztronómiájára büszke Itália itt nem áll a helyzet magaslatán, bár az éttermek jórészében ázsiaiak a séfek és a pincérek is. Mégis, Velence vonzereje örök – mert idejönni időutazás: a mobilizáció előtti Európa városainak békebeli idilljét, a turisták kisebbségének pedig páratlan művészettörténeti élményt jelent. Az idei főkurátor, Ralph Rugoff sem várta el szlogenje komolyan vételét, azokra korábban sem feltétlenül reflektáltak a kiállító országok nemzeti biztosai. Az átok működik: mindenki tudja, hogy az atomizálódott kép-

RÉSZLET AZ OROSZ PAVILON KIÁLLÍTÁSÁBÓL

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

zőművészeti szcéna műfajai/alkotásai nem összemérhetők, mégis a Biennálé fődíját, az Arany Oroszlánt ismeretlen szempontok és érdekek mentén rendre odaítélik. A résztvevők sokáig inkább az országimázs megjelenítésének szentelték pavilonjukat. Ezt a mai pc közbeszéd nacionalizmusnak ítélné. Az utolsó renitensek egyike éppen Izrael volt, ahol a tavalyi – építészeti – biennálén világsztár építészektől az 1967-es háborúban elfoglalt Kelet-Jeruzsálem Óvárosának (újjá)építésére készült terveik makettjeit állították ki (a bátor kurátor Oren Safir volt). 1993-ban pedig egy művészetnek hátat fordító alkotó pedig egy paradicsom-termesztő technológia bemutatásával az izraeli mezőgazdasági csodát prezentálta. Az idei izraeli kiállítás felhagyott ezzel a hagyománnyal – sőt a siker reményével is. Kórházi miliőt építettek kiállítássá (Field Hospital, kurátor: Avi Lubin), ahová bürokratikus úton lehet bejutni. Életszerű. Végül ki-ki egy fülkében akkorát ordíthat, amennyire fáj neki a társadalmi párbeszéd hiánya vagy amennyire az élmény a várakozási időhöz képest csalódás. Szemben, a magyar pavilonban Waliczky Tamás újmédia-művész Képzelt kamerák című, rendkívül elegáns tárlata látható. 23 fotorealista virtuális vízió (a lightboxokon megjelenő fekete-fehér képeket finom archaizáló színeltolással módosítva) a fotótörténet fel nem talált, vagy csak meg nem valósított kameráiról (kurátor: Szegedy-Maszák Zsuzsan-

na). A képcímek egyszerre informatívak és ironikusak. Ha a nem fotótörténész néző nem is érti a képsort képsort, látja, hogy szép. Magyar országimázst még sem érzékelek, már azért sem, mert az 1989-es linzi Ars Electronica díját elnyerő Waliczky évtizedek óta nem itthon él és alkot. A magyar kiállítás másik oldalán, Itália központi pavilonjában főkurátori válogatás várja a közönséget, egy Italo Calvino novellára hivatkozó labirintusban. Megnehezítve a befogadásra kínált szándékot: Afrika és Ázsia művészetének felfedezését. A régi foyer lezárása fokozza az útvesztő-szerű nézővezetést. Itt a vietnami Dahn Vo szcenikai ihletésű virtuális szobra üzemel. Látványtervezőként megfejtettem az élményt: az egy (vagy több) vetítőgépről odalőtt sárkányfigurák 3D plasztikává válnak, mert egy ventilátor forgásában láthatatlan lapátjai fogják fel a képet. Mögötte egy üvegpavilonban exkavátor-robot – Peng Jü mobil installációja – lapátolja a lejtős padozaton újból és újból szétterülő hatalmas vértócsát. Beljebb Shilpa Gupta műve az egyik labirintus-zsákutcában könnyen megtalálható, mert a mobilszobor – egy dübörgő, faldöngető kapurácsozat – az előző robothoz hasonlóan sziszifuszi munkát végez. Szeretne kaput nyitni a falon, amelyet azután rácsként elzárhat. Itália és Magyarország kiállítási épülete előtt – a valaha közös kertbe évtizedekkel ezelőtt beépített, immár a kulcspozíciót át-

vevő – kis pavilon a finneké. Itt betekinthetünk a bevándorlólét hétköznapjaiba. Látni a szomorú valóságot, ami az Európát szétfeszítő politikai süketek párbeszéde mögött, a hírekből hiányzik. Például egy videón ablaka előtt hagyományosan öltözött afrikai nő ül, és elmereng a finn hómező látványán. Ritkán veszünk észre valamit, ami feldolgozhatatlan, inkább hárítjuk. A szociális/érzékeny újmédia-művészet talán segít felfedezni a beszédes csendet, amit rendre elnyom a politikai szembenállás zaja. Az orosz pavilon idén is megrendítő hatású összművészeti mustrát kínál. Most egyenesen a pokol tornácáról kapunk tudósítást. A cím: A tékozló fiú hazatérése, bibliai ihletésű történetre utal. Alekszandr Szukorov filmrendező időtlen jelenetté gyúrja Bosch vízióját, vagy a Vezúv ókori kitörését, netán Fukusima apokalipszisét. Aki belép a videoinstallációba, átélheti a gyerekkorból jól ismert „bemegyek a filmbe” élményt, vagy Umberto Eco nyitott mű-fogalmát. A félhomályban bolyongva látható a világvége működése, tűzeső, háború, özönvíz áradása. Közben a „két lábbal állni a földön” biztonságát egy roppant méretű mobil tükör mozgása és óriásplasztikák fenyegetően ránk hajló árnyéka töri össze. Egy – a látványtervezők és videóvarázslók által jól eldugott – zugban a próféta/messiás és hívei megmenekülni látszanak. Japán kiállításán óriáskivetítőkön alig

RÉSZLET A KÖZPONTI PAVILON AFRIKAI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSÁBÓL

mozgó képek vesznek körül egy középen padoknak álcázott fújtatót (Meru hegyét), amelyen mocorogva a néző szólaltatja meg a képekhez rendelt óriás-klarinétokat. A világ keletkezésének/végének keleti ősmítoszait olvasva, a szférák zenéjét hallva megsejtünk valamit a kozmikus és az emberi lépték drámai különbözőségéről. A közelben Venezuela pavilonja az idén ki sem nyitott… Ezzel szemben a francia és az angol pavilonok előtt egész nap kígyózó sor állt, kettesével engedték be a legkíváncsiabbakat. Arcátlan, a látogatók szűkre szabott velencei időzését semmibe vevő koncepciójuk többekben hamis tömegpszichózist generál, ha ilyen sokan állnak sorba, akkor a valami „páratlanul értékesről” nem szabad lemaradni. Az Arsenaléban az olasz és a kínai nemzeti pavilonok is labirintusok, de erős, jól befogadó mű-válogatással. Az egész biennálé metaforikus útvesztőjében rengeteg a nehezen értelmezhető, akár ki is hagyható ismétlés. Mert Ralph Rugoff, a biennálé idei főnöke a londoni Hayward Gallery vezetőjeként az Italia és az Arsenale pavilonokba elsősorban ugyanazokat az egykori gyarmatokról származó művészeket válogatta be. Talán a kollektív bűntudat motiválta. Mindenesetre az európai művészet kiszorulni tűnik. Brexit?

ENTERIŐR AZ ARSENALE KIÁLLÍTÁSÁBAN

PASSZÁZS // PASSAGE

2019 / 03

MESTERNEK LENNI SULYOK MIKLÓS: BODONYI CSABA ÉPÍTÉSZETE — —

szöveg text:

BÁN ANDRÁS

Bodonyi Csabáról az MMA Kiadó jelentetett meg összefoglalót Sulyok Miklós művészettörténész, az építész és pályatársai kísérőszövegével. A formálódó építészmonográfia-sorozat igényesen, sok fényképpel tárgyalja az életmű fontosabb épületeit.

Az élő építőművészeti szín egyik meghatározó szereplője Bodonyi Csaba (1943), aki egyaránt vallja magát modern funkcionalista építésznek (ha a modernt nem szűkítjük a nemzetközi purista stílusra), összefüggéseket kereső organikus építésznek (ha az organikust nem szűkítjük egyetlen stiláris megnyilatkozási módra), és a létrejött településszervezetet gondozó urbanistának (ha városépítész alatt nem csak a funkcionális zónákra osztott település terepasztal-tervezését értjük). Bodonyi Csaba 1967-ben végezte el a Műegyetemet, 1970-ben került Miskolcra, az ÉSZAKTERV tervezővállalathoz. Az UNESCO javaslatára véletlenül éppen ettől az évtől kezdődően ünneplik a Föld Napját, a következő években jelenik meg A növekedés határai, A kicsi szép és a RIO-jelentés. Ugyanezekben az években akad el az Magyarországon az „új gazdasági mechanizmus”, s a kritikus értelmiségi az arctalan hatalmat próbálta újabb reformokra rávenni. Itt és ott birodalmi mére-

tekben kerestek megoldásokat a soron következő válság előtti percekben. Reménytelennek tűnt annak belátása, hogy egy hajón utazunk (neve Gaia), s csekély emberi képességünk nem elegendő ilyen komplexitás értelmezésére (amelyet megbillenthet akár egy pillangó halála). Mégis, a Bodonyi vezette Miskolci Építész Műhely varsói pályázati tervének alapgondolata (1981) és Kenneth Frampton kritikai regionalizmus elmélete (1983) ugyanazon bölcs útkeresés egy-egy követhető ösvénye. Mindenestre Bodonyi lendületes pályakezdése és a világjobbító utópiák hanyatlása pontosan ugyanarra az időre esett. Nevezték ezt közkeletűen a modernitás végének is. Bodonyi pályája két, nagyjából egyenlő szakaszra tagolódik. Az első felében minderről még nemigen volt értelme beszélni a körülményeink között, a második szakaszában

pedig félő volt, hogy már nem maradt idő az értelmes beszédre. Mindazonáltal Bodonyi Csaba optimista alkat, racionális alkotó: épített életútja első és második szakaszában is, ahogy tisztességesen lehetett, és amit tisztességesen lehetett építeni. A főként Borsodban és Zemplénben megvalósult épületei környezetükkel együtt értelmezhetők, nem hajszolják a formai egyediséget, ugyanakkor térséget-kort meghatározóak. Ilyen a létező szocializmus kiüresedett elveit kritikai módon újragondoló miskolci Kollektív Ház (1977–90), a széteső miskolci városszövedék egy terét újjászervezni próbáló Tudomány és Technika Háza (1976–88), a magyar borépítészetet újraálmodó tokaji Hétszőlő borászat (1992–97), a Tokaj legendáját újraélesztő főépítészi tevékenység (1987–2012) és az organikus településszervezés nagyléptékű megvalósítására példát adó tokaji környezetvédelmi középiskola (1996). A rajzasztalnál végzett munka mellett nem tért ki az elől, hogy részese legyen a szakma gondozásának az országban és a szellemi állapot ápolásának a szerencsétlen sorsú borsodi régióban. Tanú erre az építész szerveződések együttműködése a kultúrpolitikák viharaiban, a Kollektív Házból szétrajzott fiatalok azóta valóra váltott vállalása, avagy Miskolc művészkolóniájának megmaradása. Ami Bodonyi Csabának megadatott: mesternek lenni a sztárok között. Bodonyi Csaba építészete MMA kiadó, 2019, 208 oldal

BESZÉLGETÉS A MISKOLCI MŰHELYRŐL A MŰCSARNOK KIÁLLÍTÁSÁN. FOTÓ: MŰCSARNOK

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

SZECESSZIÓ AZ ALFÖLDÖN DOLGOZATOK A RÉGIÓ MŰVÉSZET- ÉS VÁROSTÖRTÉNETÉRŐL — szöveg text: HAVAS GYÖNGYVÉR — A kötet a 2015-ben Kiskunfélegyházán megrendezett Városépítő polgármesterek és az „alföldi szecesszió” című konferencia előadásainak jegyzetelt változatát teszi közzé. Alapvetése, hogy az alföldi szecessziót regionális léptékben kell vizsgálni, mivel a fejlődő, egymással versengő alföldi városok egymástól is ötleteket merítettek.

Az előadások sorából tizenhat alföldi város szecessziós építészetéről kapunk összegző jellegű, zömében a karakteresebb helyi alkotásokról szóló képet. A kulcskérdések közé tartozik, hogy létezik-e egyáltalán „alföldi szecesszió”, illetve markánsan körülhatárolható-e, mint egy sajátos építészeti irányzat a magyar szecessziós törekvések között. A szerkesztői előszónak már a címe is figyelemfelkeltő: „Pusztán szecesszió?” A szóhasználat egyrészt az Alföldre utal, másrészt azonban a stílustiszta szecesszió létének kérdésességére is. A szecesszió ugyanis sokféle módon megnyilvánult, a téma kutatói ezeket a megjelenési formákat igyekeznek különféle alkategóriák – mint florális, geometrikus vagy belga-francia hatást mutató stílusjegyek – segítségével szétválogatni. A szerkesztők – a vizsgálati léptékek szerint – három nagyobb egységre osztották a kötetben közölt tanulmányokat. Elsőként a makroléptékű munkákat közlik, amelyek az egész

PASSZÁZS // PASSAGE

Alföldre kiterjedő témát ölelnek fel. Ebbe a kategóriába került Eleöd Ildikó alföldi festészettel foglalkozó tanulmánya és Bata Tímea írása, aki a kiskunfélegyházi születésű Huszka József alföldi gyűjtéseiről számol be. Bechtold Ágnes egyrészt arra a kérdésre keresi a választ, hogy létezik-e az Alföldre vonatkoztatható növényszimbolika, másrészt pedig arra, hogy a tervezők az adott növény jelentéstartalmát tudatosan idézték-e egy-egy épület homlokzatán, vagy csupán formai elemként tekintettek rájuk. A második egység az egyes városok, kisebb vidékek határain belül fellelhető alföldi szecessziós építészettel foglalkozik. Itt olvashatjuk Garai Péter Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szecessziós építészetét bemutató írását és Veress Dánielnek a Debrecen szecessziós épített örökségéről szóló tanulmányát. Földi Imelga négy aradi építész – Tabakovits Emil, Steiner József, Szántay Lajos és rétháti Kövér Lajos – munkásságát mutatja be. Nátyi Róbert „több mint félszáz” szecessziós jellegű épület közül választott ki néhány emblematikus, Szeged városképét meghatározó remekművet. Szentesről Sipos Anna, Hódmezővásárhelyről Bodó Péter, míg Nagykőrösről Novák László Ferenc tollából olvashatunk. Szentesen már egészen korán, 1896-ban megjelent a magyaros szecesszió Komor Marcell „Magyar Szellem” jeligéjű pályaművével, melyet a Petőfi Szálló pályázatára készített. Hódmezővásárhelyen a szecesszió főként Sándy Gyula, Borsos József és Sztrucskó József művein jelentkezett.

Nagykőrös esetében a szerző hangsúlyozza Szarvas György helyi építőmester szerepét. A határokon kívül került települések közül Gordana Prčić Vujnović Szabadkáról, Valkay Zoltán pedig a Bácskában található két Tisza-parti város, Zenta és Magyarkanizsa valamint a környékükön lévő szecessziós épületekről írt. Gordana Prčić Vujnović a szecesszió szabadkai megjelenését főként Raichl József Ferenc és a szabadkai születésű Macskovics Titusz nevéhez köti. A magyaros ornamentika hangsúlyos szabadkai megjelenését Komor Marcell és Jakab Dezső munkái mutatják. Valkay Zoltán kiemeli Lajta Béla két zentai alkotását, a tűzoltólaktanyát és a Szlávnity-házat. A magyarkanizsai emlékekkel kapcsolatban a budapesti Reiss Zoltán tevékenységét hangsúlyozza. A harmadik nagyobb fejezetbe azok a tanulmányok kerültek, amelyek egy-egy épület történetéről, illetve egy-egy építészről vagy építtetőről szólnak. Ide tartozik például Csáki Tamásnak az aradi Kultúrpalota tervpályázatáról írt, sokrétű forrásbázisra támaszkodó írása, vagy Oszkó Ágnes Ivett dolgozata Baumhorn Lipót zsinagógaépítész szegedi historizáló-szecessziós alkotásairól. Ninkov K. Olga tanulmányában Biró Károly szabadkai, Székelyné Kőrösi Ilona írásában Lestár Péter, Kada Elek és Sándor István kecskeméti polgármesterek munkásságát ismerhetjük meg. A Vas József és Morbitzer Nándor tervei szerint épült kiskunfélegyházi városháza építéstörténetéről Brunner Attila ír. A kötetet Mészáros Márta dolgozata zárja a német származású, Kiskunfélegyházán letelepedett Kneffel család történetéről, akik saját lakóházukat is szecessziós stílusban építtették fel. Kulcsfontosságúak lennének az ilyen családés helytörténeti vonatkozású dolgozatok, ahhoz ugyanis, hogy bármelyik településen meghatározóvá váljon egy-egy új stílus, a városépítő polgármesterek tevékenysége mellett szükség volt a helyi polgárság nyitottságára és megrendeléseire is. Fontos lenne az Alföld más településein dokumentálható szecessziós épített örökséget is hasonlóan színvonalas kötetben feldolgozni. Szecesszió az Alföldön Kiskun Múzeum, 2017, 259 oldal

2019 / 03

A KATEDRA SZERZETESE — —

szöveg text:

JAHODA RÓBERT

Idén lenne hetvenkét éves dr. Guzsik Tamás, a műegyetemi Építészkar fájdalmasan korán elhunyt tanárlegendája. Emléke előtt tisztelegnek közvetlen munkatársai, tanítványai és szellemi örökösei a Holnap kiadó gondozásában frissen megjelent kötetben.

Különös légkör vett körül a Műegyetem minden professzorát, közülük kiemelkedett azonban a nyolcvanas és kilencvenes évek középkori építészettörténet karizmatikus oktatója. Nagyelőadásainak briliáns szerkezete, szabatos beszéde és szinte páratlan rendszerező képessége tantárgyát a legjobban tanulhatóvá tette. Ez akkor természetesnek tűnt, de a megemlékezésekből kirajzolódnak azok az egészségét is felőrlő konfliktusok, amelyeket bátran felvállalt az oktatás hatékonysága érdekében, az erre nem túl befogadó közegben. A történeti korszak tárgyalásmódját újrarendszerezte – a mai napig érvényes logika szerint –, és kijavította a rendszerváltást megelőző korra jellemző szemléleti ferdüléseket. Az európai középkort az egész korszakot átható

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

keresztény eszmeiség figyelembevételével tárgyalta, az ókeresztény építészetet pedig külön periódusként kezelte, ahogyan ezt a nemzetközi szakirodalom is teszi. Ellenzői kevesebb figyelmét kihasználva a kiegészítő felnőttképzésen vezette be a „Középkori magyar építészettörténet” és a „Szakrális terek építészete” tantárgyak oktatását, melyek később a nappali tagozat tanrendjének szerves részei lettek. A Katona Vilmos szerkesztésében megjelent kötet olvasmányos, jó újra feleleveníteni előadásainak olyan jellegzetes kifejezéseit, mint például a romanika regionális áramlatai. Az egykori tanítványok írásaiból betekinthetünk Guzsik professzor életének legbensőbb pillanataiba, a hitéből is fakadó, szerzetesihez hasonlító életformájába. Mára nevessé vált szerzők mutatják be hagyatékát, mely elvetett magként többszörösen hozza a termését, legyen szó az építészettörténet oktatási módszertanáról, a szakrális építészeti oktatás mai kutató-alkotó-elemző műtermi metodikájáról, a kortárs liturgikus téri reformkísérletekről és azok ókeresztény előképeiről, a középkori templomok tájolásáról, különleges templomtípusokról, kiemelten fontos műemlékekről és síremlékekről, újabb pálos kutatásokról, településekről vagy akár a város léptékű értékvédelemről. Valamennyi írás informatív és gondolatébresztő, közös erényük a kutatás igényessége és a közlés minősége. A könyv akár a kiadó Építészet Mesterei sorozatába is beilleszthető lenne, annak ellenére, hogy Guzsik Tamás nem sok fizikai értelemben megvalósult alkotást hagyott az utókorra – bár a kötet ezzel kapcsolatban is szolgál egy kis meglepetéssel. A magyar építészeti emlékezetkultuszban viszont feltétlenül helye van az olyan oktató egyéniségeknek is, akiknek munkássága és szemlélete hosszan kihat az őt követő alkotó nemzedékekre, azok szellemi és szemléleti iskolázottsága által. Ez a könyv mindenképpen áttörés, és a hasonlóan kiemelkedő nevelő egyéniségekről kapcsolatos olvasmányok minden bizonnyal nagy érdeklődésre tartanának számot, nem csak a szakmai közönség körében. Építészettörténeti írások Guzsik Tamás emlékére. Holnap kiadó, 2019, 224 oldal

TÉREY JÁNOS 1970–2019 — Megdöbbenéssel hallottuk a hírt: Térey János író, költő, lapunk rendszeres szerzője 48 éves korában hirtelen elhunyt. Egyike volt azoknak, akiknek hivatalból semmilyen köze nincs az építészethez, mégis, nem csupán értik a terek, formák, anyagok nyelvét, hanem le is tudják fordítani az irodalom nyelvére. Térey személyes ismerősként kezelte a házakat, utcákat, átérezte sorsformáló erejüket. Igazi polihisztor volt, örömmel beleásta magát szülővárosa, Debrecen egykori jeles építészeinek életművébe – a méltatlanul feledésbe merült Sajó István modern építészete többek között neki köszönheti az újrafelfedezést: a 2016-ban a MODEM-ben, majd 2017-ben a Műcsarnokban is bemutatott Art deco a pusztán című Sajó-életműkiállítás mögött Szoboszlai Lilla művészettörténész és Térey János kurátori munkája állt. De folyóiratunknak ragyogó elemzést írt Jost Ferenc építészetéről (Olasz tégla Debrecenben, MÉ 2016/6), és örömmel vett részt 2018-ban az Utóirat melléklet 100. számát ünneplő eseményekben, a folyóirat által meghirdetett Utóirat 100 esszépályázat háromtagú zsűrijében. Azzal az érzékenységgel, amivel regényeiben, verseiben a terekhez viszonyult, itt is értő, és egészen egyedi hangoltságot mutatott, pontosan ráérezve az építészeti szakírás nyelvi, szellemi és fogalmi lehetőségeire. Remek partner volt, otthonosan mozgott ezen a területen is, figyelme és nyitottsága az apró részletekre is kiterjedt, ugyanakkor átlátta az építészetelmélet nagy dilemmáit is. Az ő soraival búcsúzunk tőle, melyeket alig egy éve, lapunk 2018/4. számában az építészeti kultúráról szóló körkérdésre válaszolt: „...Majdnem mindannyian épületben lakunk és dolgozunk. Hogy mi a barbár pallérmunka és mi a művészet, hogy mi van építészeten innen és túl, ízlés kérdése is, de tény, hogy a környezet, amelyben élünk, mélyen meghatározza életminőségünket és közérzetünket, tehát kultúránkat is.” a szerkesztőség

EGÉSZ ÉS A RÉSZ Lázár Antal székfoglalója FUGA, 2019. 06. 12. www.meonline.hu

Lázár Antal Kossuth- és Ybl-díjas magyar építész, a MÉSZ egykori főtitkára, majd elnökhelyettese, a Műegyetem Építészmérnöki Karának dékánja, a kortárs magyar építészet meghatározó alakja a FUGA-ban tartotta székfoglaló előadását a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiába való felvétele alkalmából. Az előadással együtt mutatták be N. Kósa Judit Jelek a térben. Lázár Antal építész című kötetét. A székfoglaló előadásból idézünk néhány gondolatot: „Az elmúlt napokban négy szó jelentésére kérdezett rá néhány ismerősöm: jelek a térben; egész és rész. Az első kettőt N. Kósa Judit vetette papírra, amelyből a könyv címe lett. A másik kettőt én írtam le, ezért az utóbbiról mondok néhány mondatot, mivel ez a kiállítás címe. Egy alcímet

PASSZÁZS // PASSAGE

is kitaláltam Madách Imre nyomán. Ő így fogalmazott: „ A kicsiben rejlik a nagy.” Ezt én így mondom: „A részben rejlik az egész.” Nem különleges megfigyelés az, hogy a világmindenség megszámlálhatatlan részből tevődik össze. Biztos, hogy az egész nem létezik és nem működik rész nélkül, persze a rész sem létezik, ha nincs egész. Ez a megállapítás érvényes a szellemi világra, így a művészetre is. Ha elfogadjuk, hogy az építészet, mint alkotó tevékenység esetenként a művészet része, akkor az általam kiemelt szó itt is helytálló lehet. Ha az egész valamely részével baj van, eltörik, elszakad, disszonáns, aránytalan, öncélú, jellegtelen, megfáradt, túl harsány – és sorolhatnám a jelzőket – akkor baj van az egésszel is. (…) A mi területünk egy élettelen tárgy, egy épület, amely szintén bonyolult részek szövevénye, persze bonyolultsága nem vethető össze a csodálatos emberi testtel. A mi felelősségünk az egyetlen egész és a több ezer rész egységének megteremtése. Nekünk kell átlátni az egészet. (…) Lehet az építész organikus, vagy dekonstruktivista, népies, vagy minimalista, a résszel foglalkoznia kell. Ha nem teszi, akkor hiányzik belőle az igazi érzelem és az egész iránti alázat. Hogy a rész tökéletes legyen, abban nagy szerepe van minden résztvevőnek: az építésznek, a szaktervezőnek, a megbízónak, az engedélyezőnek, a kivitelezőnek és a későbbi használónak is….”

Forrás: fuga.org

MAKOVECZ BENJAMIN: Száztizenegy lábjegyzet Makovecz Imréről Park kiadó, 2019, 244 oldal www.meonline.hu

KOLLEKTÍV ÁLMOK ÉS BURZSUJ VILLÁK A magyar CIRPAC-csoport helyszínrajza Blinken OSA Archívum Centrális Galéria 2019. 09. 15-ig www.meonline.hu

Apa és fiú kapcsolatát sűríti lábjegyzetek formájában meghatározhatatlan műfajú vallomásregénybe Makovecz Benjamin. Főszereplői a „pesti kisfiú” és a „zalai láma” – a gyerek és az építész –, de mellettük a hatvanas évektől máig kirajzolódik a magyar társadalom, a nagykapornaki nagyszülőktől a sevillai világkiállításig, a művészbarátoktól a pápai audienciáig. Az iskola, a nyaralások, a család, az építészeti élet, a szellemi hatások, az építész munkásságát és személyiségét befogadó, sokszínű közeg fénykép élességgel megőrzött apró részletekből bontakozik ki. A szerző a rendhagyó lábjegyzet formával tudatosan távolságtartó attitűdöt választott, ugyanakkor a csodálatosan míves, ritka választékossággal megformált, humorral átszőtt szöveg minden sorában érezhető a személyesség, a ragaszkodó szeretet, az emlékezés megőrző gesztusa. Az egyes lábjegyzetek önmagukban is egész novellák, a kötet egésze azonban kivételes korrajz, amely a magyar építészet egyik legnagyobb alkotójáról eleven, őszinte portrét rajzol meg, irodalmi jelenségként pedig markáns eszközökkel, hitelesen értelmezi újra az apa-regény fogalmát.

A két világháború között a CIRPAC-csoport volt az „Új építészet” egyik legfontosabb képviselője Magyarországon. A Bauhaushoz, illetve annak szellemiségéhez több szálon kötődő Molnár Farkas, Fischer József és társaik tevékenysége átlépte az építészet határait. Társadalmi kérdésekben írtak publikációkat, szerveztek előadásokat, rendeztek kiállításokat – akár a hatalommal is konfrontációt vállalva. Az egyes nemzeti CIRPAC-csoportokat a nemzetközi modern építészeti szervezet, a CIAM első kongresszusa hozta létre 1928ban. A CIRPAC-csoportok feladata volt, hogy a CIAM-kongresszusokon meghatározott építészeti, urbanisztikai irányelveket közvetítsék mind a szakmai és a nagyobb nyilvánosság, mind a megrendelők és a döntéshozók irányába. Ennek megfelelően a magyar CIRPAC-csoport tevékenysége is az 1920-as, 1930-as évek – a világháború, Trianon, illetve a gazdasági világválság nyomán kialakult – lakhatási válságára összpontosult. A magyar CIRPAC-csoport történetének bemutatásán keresztül a kiállítás ahhoz az elmúlt években folyó diskurzushoz csatlakozik, amely a 20. századi történelemben keres a mára nézve tanulságos mintázatokat. Nemzetközi folyamatokba illeszthető tevékenységük azért is figyelemre méltó, mert építészként építészeten túli, társadalmi kérdésekben foglaltak állást. Ez akár a hatalommal vállalt konfrontációhoz is vezetett; a falak, amelyekbe ütköztek és a válaszutak, amelyekre kényszerültek, az 1930-as évek összetett politikai kondícióit rajzolják ki.

Götz Eszter

Forrás: OSA Archívum

2019 / 03

____

HÍREK NEWS

____

Bükre vezető utak „megérkezési helyeinek”

∙ Kiemelés tőlünk. Látványtár Kiállítóház,

Velencei Építészeti Biennále kurátori pályá-

koncepcionális tervét, amely mind a tele-

Tapolca-Diszel, 10. 01-ig

zatát. A Biennále időpontja: 2020. május 23

püléskép fejlesztése, a karakter formálása,

∙ Az önarckép fantomja. Rembrandt 350

– november 29. Főkurátor: Hashim Sarkis

szempontjából fontos. Nem csak az ide láto-

MNG, 09. 22-ig

építész, aki a kiírás időpontjában még nem

gatók számára, de a városban, térségben lakó

∙ Kötődések. Nemzeti Múzeum, 09. 30-ig

tette közzé a koncepcióját.

polgárok lakókörnyezetének minőségnövelése

∙ Holdmúzeum 1969. Művészet és világűr

A pályázati kiírás itt érhető el: www.ludwig-

érdekében is lényeges a közhasználatú terek

Vasarely Múzeum, 09. 22-ig

museum.hu/velencei-biennale/2020/palya-

kialakítása, megjelenése, funkcióbővítése.

∙ A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig

zati-felhivas

2. A Szapáry-kastély és környezete: Bük

–Válság és újjászületés 1929-ben.

város egyik kiemelt látnivalóját, a Szapá-

MNG, 10. 20-ig

megerősített udvarházból építtette át FelHÍREK

ÉTE Diplomadíj Az Építéstudományi Egyesület ismét meg-

ry-kastélyegyüttest egy 16. századi eredetű,

hirdeti diplomadíját, amellyel az építés

sőbüki Nagy István 1696-ban, kora barokk

KIÁLLÍTÁSOK KÜLFÖLDÖN

stílusban. A négy saroktornyos erődfalból

területén frissen végzettek számára nyújt megmérettetési lehetőséget. A pályázat

Népi Építészeti Program

csak egy torony maradt meg. A feladat a

Anglia

nyilvános, titkos (jeligés) pályázat, amelyre

Magyarország Kormánya 2019-ben folytatja

kastély környezetének feltérképezése, majd

∙ Mágikus realizmus. Művészet a Weimari

mindenki pályázhat, aki az építőiparhoz köt-

a 2017. évben életre hívott Népi Építészeti

– az idegenforgalom, városmarketing és az

Köztársaságban, 1919–1933.

hető szakterületen a 2018-2019. tanév so-

Programot, amelyet 2019-től a Teleki László

épített örökség szempontjait figyelembe vevő

Tate Modern, London, 07. 14-ig

rán diplomát szerzett. Pályázati kategóriák:

Alapítvány gondozásába helyez. A program-

– hasznosítási lehetőségeinek, javaslatainak

∙ Playing the Picturesque.

építész; építő; épületgépészeti és épületvil-

ban az egyedi műemlék vagy helyi védelem

bemutatása, egy koncepcionális terv kereté-

RIBA, London, 09. 07-ig

lamossági; egyéb, az épített környezethez

alatt álló épületek védelme és felújítása mel-

ben. További információ: www.sune.hu

lett fontos az építő hagyomány, a helyenként

kapcsolódó szakirány (pl.: tájépítész, projekt Ausztria

menedzser stb.)

még élő mesterségek átörökítése, az építés-

Az Árkay-pályázat eredménye

∙ Nitsch. A szín terei.

Beadási határidő: 2019. július 31. éjfél

hez kapcsolódó mezőgazdasági tevékenysé-

A Hegyhát út melletti, egykori golfpálya te-

Albertina, Bécs, 08. 11-ig

További információk: www.eptud.org

gek megismerésének és továbbéltetésének

rületén megvalósítandó park és játszótér

∙ Hans Hollein unpacked.

támogatása. A Népi Építészeti Programban

terveinek kidolgozásához kért ötleteket a

AZW, Bécs, 08. 19-ig

33,3 m2

magán- és jogi személy egyaránt részt ve-

Hegyvidék Önkormányzata a MOME mes-

∙ Josef Hoffmann – Otto Prutscher

A Kortárs Építészeti Központ (KÉK) pá-

het, a támogatás 50-80% közötti intenzitású

terképzésben résztvevő építészhallgatóitól

MAK, Bécs, 10. 27-ig

lyázatot hirdet fiatal építészek, kurátorok

– magánszemélyek és a 2000 fősnél kisebb

az idei Árkay-pályázaton. A zsűri harmadik

számára a KÉK-ben megvalósuló kiállítási

települések önkormányzatai számíthatnak

helyre rangsorolta és 100 ezer forinttal ju-

Észtország

projektek rendezésére. A 33,3 m2 program

a 80%-os támogatásra. A programban or-

talmazta Bakonyi Réka Virág, Kovács Gréta

∙ Sots Art és divat. Konceptuális ruhák

fiatal szakemberek számára teszi lehetővé

szágos és helyi, egyedi és területi védelem

és Radovics Judit Játszótér című tervét, ami

Kelet-Európából. Kumu, Tallinn, 08. 04-ig

egy kiállítás szervezését, aminek keretében

alatt álló épülettel is részt lehet venni, viszont

szellemes megoldásként a fákra kifeszített

a népi építészet nem védett emlékei nem tar-

piros kötelekkel vezetné végig a látogatókat

Franciaország

vezésén és kivitelezésén keresztül szerez-

toznak a támogatható épületek csoportjába.

az ösvényeken. Második lett és 150 ezer fo-

∙ A hold. Grand Palais, Párizs, 07. 22-ig

hetnek tapasztalatot az építészeti kurátori

Területi védelem esetén fontos, hogy az épü-

rint pénzjutalomban részesült Fekete Áron,

∙ Les Routes du Futur du Grand Paris

munka és projektmenedzsment területén. A

let egyedi örökségként is értéket képviseljen.

Papp Nikolett Katalin, Adam Schakak és

Pavillon de l'Arsenal, Párizs, 10. 06-ig

projekttervek témája szabadon választható,

A pályázat részeként történeti értékfeltáró

Váczy Zsófia Loop névre hallgató koncepci-

az alábbi három megközelítés egyikéhez

dokumentációt kell készíteni, amely az épü-

ója. Ez egy álló és egy fekvő – akadálymen-

Lengyelország

kapcsolódva:

let népi építészeti értékét mutatja be. Az épü-

tesen használható – kilátótoronnyal vonzaná

∙ Természet a művészetben

∙ nemzetközi kortárs építészeti, urbanisztikai

letek állagmegóvó javításai, kisebb-nagyobb

a látogatókat a parkba. Első helyezést ért

MOCAK, Krakkó, 09. 29-ig

diskurzus

felújításai során fontos, hogy hagyományos

el és 200 ezer forint pénzjutalmat érdemelt

∙ 20-21. századi magyar építészettörténet

anyagokat és szerkezeteket alkalmazzanak.

a „Bújberdő”, amelyben a tervezők, Arany

Németország

∙ épített környezet jövőjével kapcsolatos

A szakszerű építés érdekében a beruházókat

Anett és Balázs Krisztina építészhallgatók,

∙ Bauhaus és fotográfia.

vízió, javaslat

mentori programmal, szakmai segítségnyúj-

valamint Rideg Rebeka grafikus az őshonos

Fotográfiai Múzeum, Berlin, 08. 25-ig

A pályázók a választott témát tetszőleges

tással támogatja a Teleki László Alapítvány. A

virágfajokat bemutató tematikus tanösvények

tudományterület (építészet, építészettörté-

program honlapján online műszaki segédlet

létrehozására tettek javaslatot.

a résztvevők egy konkrét projekt megter-

Norvégia

net, -elmélet, -kritika, tájépítészet, urbanisz-

is elérhető.

∙ OUTDOOR MATTERS.

tika, képzőművészet, mérnöki tudományok,

A pályázatokat június 24-től egy hónapon

Norvég Nemzeti Múzeum, Oslo, 09. 01-ig

stb.) felől közelíthetik meg; szívesen látunk

a területi kereteken túlmutató, interdiszcipli-

Skócia

náris megközelítéseket is. A nyertes pályázó

keresztül lehet online feltölteni, a megva-

KIÁLLÍTÁSOK ITTHON

lósítási időszak 2019. február 6. – 2020. december 31. A Teleki László Alapítvány

∙ TÉR /// ERŐ. II. Építészeti Nemzeti Szalon.

∙ Self Evidence. Woodman, Arbus és

személyre szabott mentoráció segítségével

június 27-én szakmai tájékoztató napot tart,

Műcsarnok, 08. 25-ig

Mapplethorpe fényképei.

dolgozhatja ki a projekttervet, amit legké-

amelyen minden érdeklődő választ kaphat a

∙ Frida országa. Guillermo Kahlo mexikói

Skót Nemzeti Galéria, Edinburgh, 10. 20-ig

sőbb 2019. november 30-ig meg is valósul

programmal kapcsolatos kérdéseire.

fotográfiái, Műcsarnok, 09. 22-ig

a program szervezőjével együttműködve.

∙ Király Tamás életmű-kiállítása

Szlovénia

A részvétel feltételei:

Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem

Ludwig Múzeum, 07. 12. – 09. 15.

∙ A határon: A vizuális művészetek a

∙ Európában dolgozó építészek, kurátorok

Tervező Tábora

∙ Túlélési stratégiák. Barta Lajos kiállítása

Jugoszláv Királyságban (1929–1941).

∙ A pályázaton résztvevő személyek

Kilencedik alkalommal rendezi meg a Vas Me-

Kiscelli Múzeum , 09. 22-ig

Modern Galéria, Ljubljana, 09. 15-ig

átlagéletkora legfeljebb 33,3 év

gyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület a

∙ Tolerance Poster Show. Nemzetközi

Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem Tervező

plakátkiállítás, Anker’t, Budapest, 08. 04-ig

Táborát 2019. augusztus 1–3. között, amely-

∙ Magyar szürrealizmus. Ferenczy Múzeumi

nek helyszíne Bük városa lesz. Az idei évben

Centrum, Szentendre, 09. 01-ig

a résztvevők két feladat közül választhatnak:

∙ Hommage á Bauhaus 100,

17. Velencei Építészeti Biennálé 2020

lósítják és bemutatják

1. Bük városkapui: A tervtábor keretében

FUGA, 07. 12-ig

A Ludwig Múzeum igazgatója, a Velencei

Jelentkezési határidő: 2019. július 31. éjfél

Biennále nemzeti biztosa kiírta a jövő évi

További információ: 33m2.kek.org.hu

a résztvevők feladata közösen elkészíteni a

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

∙ Pályázni lehet egyénileg és csoportosan is ∙ A pályázók vállalják, hogy a program PÁLYÁZATOK

vezetőjével együttműködve projektjüket legkésőbb 2019. november 30-ig megva-

____

ÉPÍTÉSZEK ARCHITECTS

____

NAGY CSABA

PÓLUS KÁROLY

PÁSZTOR ÁDÁM

T. MAJOR KRISZTINA

Diploma // Degree

1987 BME Építészmérnöki Kar 1989 Gustav Peichl Mesteriskola Képzőművészeti Akadémia, Bécs

1994 BME Építészmérnöki Kar

2006 Építészkar 2009–2013 MOME doktori iskola 2016 MÉSZ Mesteriskola XXIII. ciklus

2000 BME Építészmérnöki Kar

építész

Válogatott munkák // Selected projects

Richter Gedeon uszoda, Budapest, 2009 Pannónia Általános Iskola rekonstrukció, Budapest, 2009 Révész utcai Rendelőintézet, Budapest, 2009 Irodaház, Szabadság tér, Budapest, 2011 100 lakásos passzívház, Budapest, 2013 Richter Gedeon raktárhomlokzat, Budapest, 2014 Meséskert óvoda, Budapest, 2015 Hotel Moments, Budapest, 2016 Palatinus Strandfürdő rekonstrukció, Budapest, 2017 LÁNG Művelődési Központ, Budapest, 2018 Díjak // Awards

2009, 2010, 2017 Budapest Építészeti Nívódíj 2009, 2010, 2014, 2016 Építőipari Nívódíj 2011 Reitter Ferenc díj 2011 Ybl Miklós díj 2011 Aluta Építészeti Nívódíj 2011, 2015, 2017 Ingatlanfejlesztési Nívódíj 2014 XIII. Kerületi Építészeti Díj 2015 Megyei Prima Díj 2016, 2017 Média Építészeti Díj 2017 Energy Globe 2018 FIABCI Award

építész

Válogatott munkák // Selected projects

Richter Gedeon uszoda, Budapest, 2009 Pannónia Általános Iskola rekonstrukció, Budapest, 2009 Rendelőintézet, Budapest, 2009 Irodaház, Budapest, 2011 100 lakásos passzívház, Budapest, 2013 Richter Gedeon raktárhomlokzat, Budapest, 2014 Meséskert óvoda, Budapest, 2015 Hotel Moments, Budapest, 2016 Palatinus Strandfürdő rekonstrukció, Budapest, 2017 LÁNG Művelődési Központ, Budapest, 2018 Díjak // Awards

2009, 2010, 2017 Budapest Építészeti Nívódíj 2009, 2010, 2014, 2016 Építőipari Nívódíj 2011 Aluta Építészeti Nívódíj 2011, 2015, 2017 Ingatlanfejlesztési Nívódíj 2016, 2017 Média Építészeti Díj 2017 Energy Globe 2018 FIABCI Award

építész

Oktatói tevékenység //Teaching activity

2013–2014 BME Középülettervezési tanszék, külsős konzulens Válogatott munkák // Selected projects

Horányi nyaraló (ketteS műteremmel), 2009 Zuglói Civil ház (ketteS műteremmel), 2013 Goldberger Textilipari Gyűjtemény, közönségforgalmi terek, 2013 Meséskert óvoda, Budapest (Archikon Kft.-vel), 2016 Párisi Udvar rekonstrukció és szálloda, Budapest (Archikon Kft.-vel), 2019 Kiemelt pályázatok // Featured competitions

Szépművészeti Múzeum bővítése (ketteS műteremmel), 2008 Király fürdő rekonstrukció (Archikon Kft.-vel), 2018

építész

Válogatott munkák // Selected projects

Strandfürdő, Balatonalmádi, 2000 Angyalföldi József Attila Művelődési Központ, 2003 Óvoda és bölcsőde, Budapest, 2008 Il Bacio üzletház, Budapest, 2012 Budai Vigadó, Hagyományok Háza, 2017 Olof Palme Ház rekonstrukció, Budapest, 2018 Párizsi Udvar rekonstrukció, Budapest, 2019 Kiemelt pályázatok // Featured competitions

Óvoda és bölcsőde, Budapest, 2008 – 2. díj Budapest szíve, Városháza Fórum, 2008 – 2. díj Angyalföldi József Attila Művelődési Központ, 2003 – 1. díj Balatonalmádi Strandfürdő, 1999 – 1. díj Iroda // Office

Archikon Kft. 1114 Budapest, Bartók Béla út 61.

Iroda // Office

Archikon Kft. 1114 Budapest, Bartók Béla út 61. adam.pasztor@archikon.hu +36 1 209 9376/112

Archikon Kft. 1114 Budapest, Bartók Béla út 61.

www.archikon.hu

Iroda // Office

Archikon Kft. 1114 Budapest, Bartók Béla út 61. www.archikon.hu

ÉPÍTÉSZEK // ARCHITECTS

2019 / 03

BATTA MIKLÓS

KŐNIG TAMÁS DLA

WAGNER PÉTER DLA

RABB PÉTER

RABB DÁNIEL

Diploma // Degree

2006 BME Építészkar

1974 BME Építészkar 1982 MIF Továbbképző Tagozat 1998 DLA fokozat 2012 MOME habilitáció

1974 BME Építészmérnöki Kar 1979 BME Építészmérnöki Kar könnyűszerkezetes szakmérnöki oklevél 1980–1982 Mesteriskola VI. ciklus 1998 DLA fokozat 2003 BME Építészmérnöki Kar, habilitáció

1974 BME Építőmérnöki Kar 1985 BME Faszerkezetek szakmérnök

2005 PTE Pollack Mihály Műszaki Kar Építészmérnöki Szak 2014 PTE Tervező Építészmérnöki Szak, MSC 2016– BME Építészmérnöki Kar műemlékvédelmi szakmérnöki képzés XX. ciklus

építész

Válogatott munkák // Selected projects

BME Q épület Budapest (A&D Stúdióval), 2010 Amerikai Nagykövetség bővítése, Budapest (A&D Stúdióval), 2014 Hotel Moments, Budapest (Archikon Kft.-vel), 2016 Párisi Udvar rekonstrukció és szálloda, Budapest (Archikon Kft.-vel), 2019

építész

Oktatói tevékenység //Teaching activity

1994– BME Építészkar Építéskivitelezési Tanszék 1997 BME Építészmérnöki Kar meghívott oktatója 2000– SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar 2008–2012 NYME AMI

Iroda // Office

Archikon Kft. 1114 Budapest, Bartók Béla út 61. miklos.batta@archikon.hu +36 1 209 9376/113 www.archikon.hu

Válogatott munkák // Selected projects

MN hangár-labor, Kecskemét,1981 Arany János Színház rekonstrukciója, Budapest,1990 Petőfi Színház rekonstrukciója, Sopron, 1992 MTA reprezentatív előadótermei, Budapest, 1996 Tivoli Színház, Budapest, 1994 Schmidl-kripta rekonstrukciója, Budapest, 1996 Károlyi-palota rekonstrukciója, Budapest, 2000 Rumbach zsinagóga rekonstrukciója, Budapest, 2007 Wahrmann-palota rekonstrukciója, Budapest, 2008 Díjak // Awards

1991 Ybl Miklós díj 1998 Europa Nostra díj 1998 Pro Architectura díj 2009 Podmanitzky díj 2010 ICOMOS díj 2017 FIABCI Örökségvédelem 1. díj Iroda // Office

Kőnig és Wagner Építészek Kft. 1137 Bp, Katona József u. 27.

építész

Oktatói tevékenység //Teaching activity

1976–82 Pollack Mihály Műszaki Főiskola, óraadó tanár 2013– PTE PMMK meghívott előadó

Oktatói tevékenység //Teaching activity

1976–1992 BME Építészkar Ipar Tanszék 1989– BME Építészkar Építéskivitelezési Tanszék 1991 BME címzetes docens Válogatott munkák // Selected projects

OTP bankfiókok, 1981–1987 AGROBANK irodaház, Budapest, 1989 Arany János Színház rekonstrukciója, Budapest, 1990 Petőfi Színház rekonstrukciója, Sopron, 1992 MTA reprezentatív előadótermei, Budapest, 1996 Tivoli Színház, Budapest, 1994 Schmidl-kripta rekonstrukciója, Budapest, 1996 Károlyi-palota rekonstrukciója, Budapest, 2000 Rumbach zsinagóga rekonstrukciója, Budapest, 2007 Wahrmann-palota rekonstrukciója, Budapest, 2008

Válogatott munkák // Selected projects

Szent Miklós malom és molnár ház rekonstrukciója, Mohács Szent Miklós malom, taposómalom, Mohács Magtár felújítása, Dunaszekcső Templomfelújítások, Szulok, Geresdlak, Helesfa, Aparhant, Geresdlak, Kisjakabfalva, Lánycsók, Lengyel, Magyarszék, Nagymányok, Simontornya Római kori villa védőtetőjének tervei, Nemesvámos-Baláca 2010 Podmaniczky díj

Kiemelt pályázatok // Featured competitions

Iroda // Office

Városi sportcsarnok tervpályázat, Vác – 2. díj 120 lakásos komplexum, Pécs – 2. díj Kormányzati negyed, Budapest

Bartal és Rabb Kft barab@t-online.hu/ darabb77@gmail.com +36203973012

Díjak // Awards

www. bartalesrabbkft.hu Díjak // Awards

2010 Podmaniczky díj 2014 Forster Gyula érem Iroda // Office

1988 Ybl Miklós díj 1998 Europa Nostra díj 1998 Pro Architectura díj 2009 Podmanitzky díj 2010 ICOMOS díj 2017 FIABCI Örökségvédelem 1. díj

Bartal és Rabb Kft. Pécs, Alkotmány u. 34. barab@t-online.hu

Kőnig és Wagner Építészek Kft. 1137 Bp, Katona József u. 27.

építész

Tornaterem, Szigetvár 200 lakásos lakótelep, Szigetvár M5 autópálya sótároló épület, Budapest MÁV állomás, Pécs Bóbita bábszínház, Zsolnay-negyed, Pécs Templom toronysisak újraépítése, Bátaszék Zsinagóga és Angster-orgona felújítása, Pécs Római villa védőépület újraépítése, Nemesvámos-Baláca

Díjak // Awards

Iroda // Office

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

építőmérnök, építész

www.bartalesrabbkft.hu

ZSIROS-KUNDRÍK LÍVIA

DÉNES GYÖRGY

NÉMETH MÁRTA

PESCHKA ALFRÉD

KOLLER JÓZSEF

építész

építész, belsőépítész

Diploma // Degree

1996 BME Építészkar

1980 BME Építészmérnöki Kar

1978 BME Építészmérnöki Kar

2010 NYME-FMK Alkalmazott Művészeti Intézet

1991 BME Építészmérnöki Kar 1996 Mesteriskola XIII. ciklus

Válogatott munkák // Selected projects

Családi ház, Budapest Nyaraló, Balatonhenye Nyaraló, Fonyód Esztergomi Városi Bíróság rekonstrukciója, bővítése Buszpályaudvar, Hatvan

Morrison’s söröző, Budapest Szolgáltatóház, Nyizsnyevartovszk (RUS) Irodaház, magasraktárral, Budapest Széchenyi Gyógyfürdő műemléki rekonstrukciója és bővítése Rudas Gyógyfürdő és uszoda műemléki rekonstrukciója Zenepavilon, Kisújszállás Városi Sportuszoda, Ajka

Válogatott munkák // Selected projects

Patikakert, Budajenő Iroda // Office

livikundrik@gmail.com

Válogatott munkák // Selected projects Válogatott munkák // Selected projects

Zuglói Sport és Szabadidő Központ – 2. díj

NKE Speciális oktatási épület, Budapest, 2017 Hungária krt. 17-19 irodaház, Budapest, 2017 Közigazgatási Központ, Szigetszentmiklós, 2017 Könyves Kálmán Krt. irodaház, Budapest, 2009 Bécsi Corner, Budapest, 2009 Hotel Fagus, Sopron, 2002 Jégkorongcsarnok, Budapest, 2002 Westend Hotel Hilton, Budapest, 2000

DNS-Építészműterem Kft. 2000 Szentendre, Vasvári Pál utca 49. 30 914 0 944

Díjak // Awards

Kiemelt pályázatok // Featured competitions

2010 Év Akadálymentes Épülete, középület kategória – 2. díj

www.dns-muterem.hu

Hetvennyolcas Bt. 1039 Budapest, Álmos utca 7. hetvennyolcasbt@gmail.com +3630 442 92 40

Városi sportcsarnok, Szigetszentmiklós, 2002 – 1. díj Egyetemi és Városi könyvtár, Sopron, 2001 – 1. díj Üzletház, Vác, 1993 – 1. díj

Díjak // Awards

2003 Az Év Szép Háza díj 2011 Fémlemezfedés az építészetben díj 2011 Pro Architectura díj 2016 Év Homlokzata különdíj 2017 Év Háza fődíj

Kiemelt pályázatok // Featured competitions

Iroda // Office

Díjak // Awards

1990 Vállalkozói Építőiparért Alapítvány díja 1991 BME diplomadíj 2000 Európai szállodatervezési díj 2001 Figyelő Építészeti díja 2001, 2011 FIABCI – 1. díj 2009 Év Háza különdíj 2010 FIABCI Magyar tagozat különdíja 2017 Equitone különdíj

Igazságügyi Központ, Debrecen Kilátó, Pilis-tető Vadászház, Telki Pécsi Ítélőtábla Alexandra könyvkiadó irodaház és raktárbázis, Pécs Panoráma út családi ház, Pécs Nagyváthy szakközépiskola, Keszthely Fertő-tavi Nemzeti Park székház „Kócsagvár”, Sarród Kiemelt pályázatok // Featured competitions

Keszthely, Nagyváthy szakközépiskola I. díj Budapest, Pest Megyei Bíróság I. díj Debrecen, Igazságügyi Központ I. díj Díjak // Awards

1995 Pro Architectura díj 1998 Ybl Miklós díj 2007 Pro Architectura díj Iroda // Office

Koller és Társa Tervező Kft. 7635 Pécs, Bárány u. 5/2. Tel.: 72/215519, 72/510583 info@kollerstudio.hu www.kollerstudio.hu

Iroda // Office

Óbuda Építész Stúdió Kft. 1033 Budapest, Hévízi út 3/A +36 1 4390504 +36 30 2884181 peschka.alfred@obudastudio.hu www.obudagroup.hu

ÉPÍTÉSZEK // ARCHITECTS

2019 / 03

____ SZERZŐK AUTHORS

____

BÁN ANDRÁS PhD műkritikus, a Miskolci Egyetem oktatója. Vizuális antropológiával foglalkozik; számos írása jelent meg a kortárs képző-, építő- és fotóművészetről. Számos kortárs művészeti kiállítás kurátora. Németh Lajos-díj (2006). 20072011 között a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozatának elnöke, 2008–2013 között a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum igazgatója, jelenleg a Capa Központ stratégiai tanácsadója, 2014–2018 között a Műcsarnok főkurátora. BÁRTFAI-SZABÓ GÁBOR építész. 2002-ben diplomázott a SZIE Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Karán, 2004-ben ugyanitt tervező szakmérnöki végzettséget szerzett. 2002–2005 között elvégezte a Kós Károly Egyesülés Vándoriskoláját, 2008-ban a PTE-n építészmérnöki diplomát kapott. 2008–2010 között a Mesteriskola XX. ciklusának hallgatója volt, 2013-ban DLA-fokozatot szerzett a MOME-n. Épületeivel több ízben elnyerte az Év Háza díjat, 2009-ben a fenntartható építészetért járó Saint Gobain Trófeát. BORDÁS MÓNIKA építészmérnök, a BME Építőművészeti Doktori Iskolájának doktorandusza. Kutatásainak fókuszában a homokhátsági tanyák építészeti öröksége áll, valamint származási helyének épített környezetének összefüggéseit vizsgálja. Tervezői praxisában a kisebb léptékű, hely iránt érzékeny alkotásokra törekszik. BOTZHEIM BÁLINT építész, kutató. Szakterülete: digitális építészet, parametrikus paradigma. 2007-től a Kapy és társai Kft. partnere. Közös pályázatokat készített Kapy Jenővel (Szervita tér 2006, Pécsi Koncert Központ – PKK 2007). Önálló munkái: Vác csillagvizsgáló torony 2007; Art-Universitas Pályázat szoborterv, I. díj, 2008, Sopron. Kutatási területe: kiber-építészet. 2009-től a Magyar Építőművészet szerkesztője, 2017-től főmunkatársa. 2013-ban a Pécsi Tudományegyetemen szerzett MA fokozatot. DUDICS KRISZTIÁN építész. 2000-ben diplomázott a BME Építészmérnöki Karán. Végzés után az Építész Kaláka Kft. munkatársa, 2008-tól vezető tervező. A Középülettervezési Tanszéken DLA abszolutóriumot szerzett, kutatási területe az építészet és az ökológia összefüggései. Számos díjazott építészeti tervpályázat szerzője vagy társszerzője. 2007 óta több építészeti lapban rendszeresen jelennek meg írásai, kritikái. 2011-től a Dudics Építésziroda Kft. ügyvezetője. GÖTZ ESZTER újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napilapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2012 között a www.kultura.hu szerzője, 2009-2011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. 2015-ben Ezüst Ácsceruza-díjat kapott. GUNTHER ZSOLT DLA építész. 1990-ben szerzett diplomát a BME Építészkarán, 1989-90-ben a bécsi Iparművészeti Egyetem mesterkurzusán Hans Hollein hallgatója volt. 1991-ben a delfti Mecanoo irodájában, 1992-1994 között Grazban Volker Gienecke, majd Ernst Gieselbrecht munkatársaként dolgozott. 1994-ben Csillag Katalinnal megalapították a 3h Építészirodát. 2005-ben Ybl-díjat kapott. 2009-ben elvégezte a MOME DLA-képzését. HAVAS GYÖNGYVÉR művészettörténész. 2018-ban szerzett mesterdiplomát a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán, ahol jelenleg a Történelemtudományi Doktori Iskola ösztöndíjas hallgatója. Eddig megjelent publikációi a 19. és 20. századi építészettörténet és társadalomtörténet témakörébe tartoznak. JAHODA RÓBERT építész, színdinamikai szakmérnök. 1998-ban szerzett diplomát a BME Építészkarán. 1993-tól lakóházak, középületek, belsőépítészeti és egyéb munkák tervezője, tervező munkatársa. 2014-ben Pro Architectura-díjat kapott KATONA VILMOS PhD építész, szakíró, a Metszet építészeti folyóirat főszerkesztő-helyettese. 2008-ban szerzett diplomát a BME Építészmérnöki Karán. PhD fokozatát a kar Építészettörténeti és Műemléki Tanszékén végzett ösztöndíjas kutatás, számos külföldi és hazai tudományos szereplés (London AAA, Aberdeen RGU, Luzern HSLU, Basel SAM, Sevilla) után kapta 2014-ben. Kiemelt kutatási területe a kortárs liturgikus építészet. Négy évig a BME és a soproni AMI párhuzamos óraadója volt. KISS TAMÁS építész. 2019-ben diplomázott a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karán. Építész szakmai tevékenysége mellett élénk érdeklődést mutat az építészettörténet; a 19-20. század építészete, és az építészeti téralakítás iránt. Az egyetemi tanulmányai alatt, 2017-ben és 2019-ben az Országos Tudományos Diákköri Konferencián nevezett dolgozataival II. helyezést ért el. Építészeti témájú írással 2017-től foglalkozik. LANTOS ZOLTÁN immunológus, közgazdász, művészetterapeuta, a KRAFT Társadalmi Innováció kutatásvezetője. Különböző vezetői pozíciókat töltött be a gyógyszeriparban, egészségipari és egészségügyi tanácsadóként, egészségélmény kutatások globális igazgatójaként, a hazai egészségügyi rendszer kormányzati innovációs programjában és egyénközpontú egészségszolgáltatások fejlesztésében. A Budapesti Corvinus Egyetem Marketing és Média Intézetének külső munkatársa, számos egyénközpontú egészségszolgáltatás témájú cikk, kiadvány és könyvfejezet szerzője, illetve társszerzője.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

LOVRA ÉVA, Ph.D építészmérnöki tudományok (szakterület: városmorfológia), településmérnök és építőmérnök M.Sc. A Debreceni Egyetem Műszaki Karának egyetemi adjunktusa, az Újvidéki Egyetem Építőmérnöki Karának posztdoktori és a Szlovák Tudományos Akadémia Építészeti tagozatának vendégkutatója. Kutatási területe a várostörténet, várostervezés-elmélet, város- és tipo-morfológia, építészeti és városépítészeti kölcsönhatások, mikro-urbanizmus (1867-1918) Közép-Európában, építészet- és várostervezés-elmélet a II. világháború utáni időszakban (szocialista modernizmus 1948-75, Szerbia); városi örökség meghatározása, értékelése. Tudományos monográfiája Szabadka urbanizmusa és építészete a második világháború után (1948 - 1975) címmel jelent meg (2014, Forum-VMTT). Jelenleg a TERC kiadó felkérésére második monográfiáján dolgozik. MIZSEI ANETT építész. A SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karon végzett, mesterszakos diplomáját a PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karon szerezte meg. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen Markó Balázs DLA és Turányi Gábor DLA doktorandusz hallgatója, az Ybl Miklós Építéstudományi Kar oktatója építészeti írással 2011 óta foglalkozik. RABB DÁNIEL építész. 2005-ben a PTE PMMK Építészmérnöki Szakán 2005-ben diplomázott, 2014-ben szerzett Msc diplomát a PTE Építészmérnöki Szakán. 2016tól a BME Építészmérnöki Kar műemlékvédelmi szakmérnöki képzésének hallgatója. Műemlékfelújítási munkájáért 2010-ben Podmaniczky-díjat kapott. RABB PÉTER építész, faszerkezeti szakmérnök. 1974-ben szerzett diplomát a BME Építőmérnöki Karán. 1976–1982 között a PMMF Műszaki Főiskoláján, 2013-tól a Pécsi Tudományegyetemen oktat. Műemléki felújítási munkáiért 2010-ben Podmaniczky-díjat, 2014-ben Forster Gyula érmet kapott. RIGÓ BÁLINT építész. 2010-ben szerzett diplomát a Műegyetemen, mestere Balázs Mihály volt. A bázeli székhelyű Herzog & de Meuron tervezőiroda munkatársa. Munkája mellett a BME Építőművészeti Doktori Iskola hallgatója. Bázelben és Budapesten él. SOMOGYI KRISZTINA vizuális intelligencia kutató, 20 éve foglalkozik építészettel és vizuális kommunikációval. Kiállításokat szervez, televíziós műsorokat készít, írásai a fontosabb hazai és külföldi szaklapokban jelennek meg. Cságoly Ferencről írott monográfiája 2004-ben, Balázs Mihályról írott könyve 2006-ban jelent meg. Építészet és lélek címmel építészeti portréfilm sorozata 2006 őszén indult. Szerkesztője volt a pécsi EKF beruházásokat követő és értelmező KÖZ_TÉR_KÖZ címmel megjelent albumnak, amelyet a DDÉK felkérésére készített. 2010-2011-ben a University of the Arts London design és építészet kritika kurzusát végezte el sikerrel. Tanulmányában, az építészeti kritika új nézőpontjainak meghatározásával foglalkozik, így a hétköznapok felől történő, értelmező olvasatok szükségessége mellett érvel. 2011 szeptemberétől a BME Építészmérnöki karának DLA képzésén a vizuális kommunikáció témakörében felkért előadó. SZEGŐ GYÖRGY építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA (1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője. 1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösztöndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj (1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/ tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park 2001, 100 % kreativitás, I. Építészeti Nemzeti Szalon/Műcsarnok, 2014). 1997től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet alapító-szerkesztője. 2014-ben Ybl díjat, 2016-ban Kiváló Művész elismerést, 2017-ben Ezüst Ácsceruza díjat kapott. 2014-től a Műcsarnok művészeti vezetője. TÖRÖK FERENC építész, egyetemi tanár. A BME Építészkarán szerzett diplomát. 1983-ban Ybl-díjat, 1992-ben és 1997-ben Pro Architectura-díjat, 1995-ben Kossuth díjat kapott. Az 1960-as évektől oktat a BME Építészkarán, 1996–2011 között a Középülettervezési Tanszék vezetője. Az MMA tagja. Pályáját számos megvalósult épület, díjnyertes hazai és nemzetközi pályázat fémjelzi. Tudományos munkája gyakorló és oktató építészeti tevékenységre épül, annak tapasztalatait összegzi könyvek, jegyzetek, tanulmányok és előadások formájában. Számos cikke, tanulmánya és előadása foglalkozik a közművelődési tér, a szakrális tér megváltozott társadalmi és funkcionális szerepével, az építészeti etika jelentőségével. ULRICH TAMÁS NORBERT építészmérnök. 1980-ban diplomázott a BME Építészmérnöki Karán. 1980–1983 között Középületépítő Vállalatnál munkahelyi mérnök, majd 10 évig a Közti II. irodáján, Marosi Miklós műtermében tervező építészként dolgozott. 1993–1995 között a francia SAE Eiffage budapesti irodájának építésze, majd 1995-től a HAP Építésziroda Kft.-ben műteremvezető építész. Közben elvégezte a BME és a lyoni Jean Moulin Egyetem francia-magyar kétnyelvű menedzserképzését (1997). 2011-től a Magyar Építész Kamara titkárságán szakmai munkatárs. dr. habil. WESSELÉNYI-GARAY ANDOR PhD építész, építészeti író. 1994-ben diplomázott a BME Építészkarán. 2001-től önálló irodát alapított W-G-A PSYCHODESIGN néven és érdeklődése az építészet elméletei oldala felé fordult. 2000–2009 között az Alaprajz folyóirat külsős munkatársa és tanácsadó testületének tagja, 2002-től az Atrium magazin építészeti főmunkatársa, 2006-tól 2009-ig vezető szerkesztője. 2009 óta a Metszet c. folyóirat tanácsadó testületének tagja. Doktori fokozatát 2008-ban szerezte meg a NYME FMK-n. 2012-ben habilitált a PTE PMKK Breuer Marcell Doktori Iskolájában. 2014-ben DLA fokozatott szerzett a MOME-n. Közel háromszáz építészeti tárgyú cikk, esszé, kritika és tanulmány szerzője. 2009-ben a MODEM-ben rendezett, A mindenség modellje című kiállítás, 2010-ben pedig Ferencz Marcellel a 12. Nemzetközi Építészeti Kiállítás magyar kiállításának kurátora. 2018-tól a Metropolitan Egyetemen egyetemi docens, jelenleg az MMA MMKI Művészeti Osztályának munkatársa. ZÖLDI ANNA építész, színdinamikai szakmérnök, építészeti szakíró. A BME Építészkarán szerzett diplomát. Néhány év tervezőintézeti gyakorlat után magántervezéssel kezdett foglalkozni, elsősorban a belsőépítészet területén. 2004 óta publikál a szaksajtóban és a kulturális folyóiratokban. 2013-ban Ezüst Ácsceruza díjat kapott. ZSOLDOS ANNA művészettörténet szakos hallgató az ELTE BTK Művészettörténet szakán. Fél évet tanult Velencében és Rómában. Kutatási területe a 20. századi és kortárs építészet. 2018-tól a Magyar Építőművészet gyakornoka.

+ UTÓIRAT // POST SCRIPTUM | XIX. 105. 2019 | 03

1580 Ft

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

| Kós Károly Díj 2010 | www.meonline.hu

NAGY – PÓLUS – PÁSZTOR – T. MAJOR – BATTA • KŐNIG – WAGNER • RABB D. – RABB P. • ZSIROS-KUNDRÍK L. • DÉNES GY. • NÉMETH M. • PESCHKA A. • KOLLER J.

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap