Hungarian Architecture 2020/3 by Hungarian Architecture

2020

A MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK KULTURÁLIS FOLYÓIRATA 1903-TÓL CULTURAL MAGAZINE OF THE ASSOCIATION OF HUNGARIAN ARCHITECTS SINCE 1903

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

Kós Károly Díj 2010

www.meonline.hu

1580 Ft

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | HUNGARIAN ARCHITECTURE 2020 I 03

+ UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

XX. 111.

Ami gyönyörűt és merészet Kínál a nagynak a művészet: Az mind tied volt, szép öreg Életre hívtad a követ,

FU GA M I KR OKOZMOSZ

S emléked annyi lészen itt, Amennyi nagyot alkotott zsenid.

Töltsön velünk napi 5 percet! A FUGA napi megjelenésű videósorozatot indított 2020. május 25-től. A néhány perces videókban a ház munkatársai, valamint a házhoz kötődő építészek és más művészeti ágakban tevékeny alkotók szólalnak meg egy-egy általuk választott témában, műfajban, a ház sokszínű programkínálata szerint. A videókat Asbót Kristóf készíti, a főcím Mátrai Péterrel közös munkájuk. A videók elsődleges megjelenési felülete a FUGA YouTube csatornája, ahol naponta 19 órától egy újabb videót teszünk nyilvánossá, így gyarapodik a tartalom. Szeptember 1-ig 100 adás készül el. A videók elérhetők honlapunkról és megtekinthetők YouTube csatornánkon (fugabudapest) és Facebook oldalunkon: www.fuga.org.hu https://www.youtube.com/user/fugabudapest/videos https://www.facebook.com/fuga.bek/ http://fuga.org.hu/fevent/fuga-mikrokozmosz -minden-nap-5-perc-velunk/

Nézzék a FUGA mikrokozmosz adásait egész nyáron!

Búcsúvers Lechner Ödön halálára (szerzője feltehetően a főszerkesztő, Ágai Adolf) a Borsszem Jankó hetilapban, 1914. június 14. (in: Sümegi György: Lechner Ödön írásai, 2020)

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET Alapítva 1903 A Magyar Építőművészek Szövetségének kulturális folyóirata.

TARTALOM CONTENT

MÉ 2020/03. szám ISSN 1785 – 282X LAPALAPÍTÓ (1903) ÉS KIADÓ: Magyar Építőművészek Szövetsége 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. — Szerkesztőség: 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2. Tel: +36 1318 2444 Mobil.: +36 70 6149404 e-mail: epitomuveszet@gmail.com Szerkesztőségi nap: szerda Előfizetés: SCHÄFFER Zsuzsa, kedd 9-12 óráig — Felelős kiadó: KRIZSÁN András DLA, a MÉSZ elnöke Főszerkesztő: SZEGŐ György DLA Főmunkatárs: BOTZHEIM Bálint Olvasószerkesztő: GÖTZ Eszter Fotószerkesztő: BUJNOVSZKY Tamás Webszerkesztő: PÁLINKÁS Edit Web-vizuális kultúra: HORNYIK Sándor — UTÓIRAT alapítva 2001 Alapító főszerkesztő: SZEGŐ György DLA Szerkesztők: BOTZHEIM Bálint, GÖTZ Eszter — Terjesztés: SCHÄFFER Zsuzsa Grafika: KLUDOVÁCZ András Nyomtatás: Prime Rate Kft. — Hirdetésszervező: CSER Márta e-mail: martacser@yahoo.com Tel: +36 20 4849044 — weboldalunk: www.meonline.hu Folyóirat támogató:

Együttműködő partner:

— A címlapon a Kecskemét CAMPUS Oktatási Épületének fotója látható. Építészek: Hartvig Lajos DLA, Nyéki Gábor, Bánáti Béla Fotó: Bujnovszky Tamás

SZCÉNA | SCENE 02 04

A MÉSZ állásfoglalása Virág Csaba építész Budavári Országos Villamos Teherelosztó épületének sorsáról A Statement by MÉSZ about the Future of the Buda Vár National Electricity Spreader Building Újabb kérdés Lechner forradalmáról. Száz évnyi adósság, meghosszabbítva – Szegő György A New Issue Concerning Lechner's Revolution: Debt of a Century, Prolonged – György Szegő

TÉMA | THEME 08 12 16 22 26 30 33 36

Összefonódó gesztusok. Szent II. János Pál Pápa templom, Páty – Kiss Tamás Intertwining Gestures. St John Paul II Church, Páty – Tamás Kiss Broadway melódia. A Thália Télikert rekonstrukciója, Budapest – Szegő György Broadway Melody. The Reconstruction of the Thalia Orangery – György Szegő A Tőzsdetojás háza. Campus Oktatási Épület, Kecskemét – Tatai Mária The House Of The Exchange Egg. Kecskemét Campus, Education Building – Mária Tatai A kör ívén. Családi ház, Gödöllő – Csontó Sándor Along the Arch of a Circle. Detached House, Gödöllő – Sándor Csontó Történelemrekonstrukció. Várkapitányi Lak, Gödöllő – Götz Eszter Reconstruction of the History. Fort Captain's Lodge, Gödöllő – Eszter Götz Őszinte modern. Családi ház Budakeszin – Botzheim Bálint Genuine Modernist. Detached House, Budakeszi – Bálint Botzheim Az átalakulás természete. Családi ház átépítése, Balatonalmádi – Gyulovics István The Nature of Transformation. Remodelling a Detached Family House, Balatonalmádi – István Gyulovics Múzeum a város alatt. Amos Rex Museum, Helsinki – Götz Eszter Museum under the City. Amos Rex Museum, Helsinki – Eszter Götz

TERV | PLAN 39 Tisza erdei iskola és tanösvény. Diplomamunka, MOME Építészeti Intézet – Szász Levente Tisza Forest School and Trail. Thesis, MOME Institute of Architecture – Levente Szász

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM 41 46 47 52 58 61

Urbanisztikáról a koronavírus lázában – Ongjerth Richárd Urbanistics with Corona Virus Fever – Richárd Ongjerth Nyilatkozat egy jobb világért Manifest for a Better World Zárva vagy nyitva? Gondolatok a pesti rakpart átalakításához – Nagy Béla Closed or Open? Thoughts Concerning the Conversion of the Quay in Budapest – Béla Nagy A Miskolci Kollektív Ház – Pirity Ádám, Kissfazekas Kornélia Collective House, Miskolc – Ádám Pirity, Kornélia Kissfazekas Sándy – Konok: Metszéspontok. Családtörténeti kiállítás a Műcsarnokban – Bodó Péter Sándy – Konok: Intersection Points. Family History Exhibition in the Budapest Kunsthalle – Péter Bodó Az építészet valósága – „Minden megvan” A kilencvenöt éves Batár Attilának – György Péter The Reality of Architecture – „There, We Have Everything" To Attila Batár Aged 95 – Péter György

JÖVŐTÉRKÉP | FUTURE PLANS 65 Digitális Arts and Crafts. Marebito ház, Japán – Botzheim Bálint Digital Arts and Crafts. Marebito House, Japan – Bálint Botzheim

PASSZÁZS | PASSAGE 67 Paár Eszter Szilvia: Wälder Gyula – Magyaróvári Fanni Izabella 69 Balkrishna Doshi: Építészetet az embernek – Szegő György

Helyreigazítás: Előző lapszámunk 66. oldalán a Magyar Bau, magyar Haus című kötet szerzőjének nevét tévesen közöltük. A könyvet Sebestyén Ágnes írta. Az érintettől és az olvasóktól szíves elnézést kérünk! TÉMA | THEME

70 Lapszámunk építészei 72 Lapszámunk szerzői

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

SZCÉNA SCENE

A MÉSZ állásfoglalása

Virág Csaba építész Budavári Országos Villamos Teherelosztó épületének sorsáról

—

védendőek, mint az azt megelőző korok építészeti művei. Történelmünk szövetének sűrű, sokszor nehéz elemeit sem szabad nyomtalanul eltüntetni, mert azzal saját kulturális örökségünket csonkítjuk meg, elzárjuk kortársainkat ezen művek – és ezzel közelmúltunk – jobb megismerésének lehetőségétől, gyermekeinket, unokáinkat a mi nagyszüleink és szüleink életének, sorsának igaz megismerési lehetőségétől. A második világháború után, a rendszerváltás előtti időszakban megvalósult beruházások közül nem egy saját korát meghaladó kvalitású épület, nemzetközi mércével mérve is magas építészeti minőséget képvisel, mely nemzeti örökségünk része.

A Magyar Építőművészek Szövetsége aggódva figyeli a napokban megjelent híreket Virág Csaba Budavári Országos Villamos Teherelosztó épületének sorsával kapcsolatban. A nyilvánosságra került hírek szerint a Magyar Kormány mégis el kívánja bontani a sok vitát kiváltott emblematikus budavári épületet, sőt a bontási munkálatok már meg is kezdődtek, és az épület belső, nem tartószerkezeti elemei már elbontásra is kerültek. Az elmúlt 100 évben sok-sok olyan változás történt a világban és ezzel az emberi kultúrában, ami radikálisan megváltoztatta az életformánkat, világlátásunkat. A modern képzőművészet egykor radikális eszméi és művei ma a legsikeresebb múzeumok büszke darabjai, hatásuk életünk, vizuális látásunk minden területére kiterjed, sokszor olyan területeken is megjelenik, ami a többségben még ma sem

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

tudatosodik. A modern építészet is egy ilyen komplex jelenség, ami elválaszthatatlan a 20. század történéseitől, és mint örökség jelen van a 21. században is. Velünk van fizikai örökségként, de az építészeti gondolkozásba és látásmódba – más meghatározó elemek mellé beépülve – szellemi jelenségként is. Meggyőződésünk, hogy az elmúlt száz év kiemelkedő minőségű építészeti művei éppúgy

Virág Csaba többszörös Ybl-díjas építész pályája a ’60-as években indult és több, mint 50 évig dolgozott. Kijelenthetjük, hogy a modern magyar építőművészet egyik „legextravagánsabb fenegyereke” volt. Mindig új utakat keresett, munkássága példaértékű a mai napig. Egészen haláláig dolgozott és épp öt éve halt meg. A Budavári Országos Villamos Teherelosztó is a kor innovatív, előremutató – léptékében és tömegében kétségtelenül a Vár történeti hangulatához illeszkedő – épület. A kor legfontosabb „tanú-épületeinek” egyike – létrejötte a háború utáni magyar építészettörténet meghatározó pillanata volt. Meggyőződésünk, hogy megtartása szükséges – új funkcióval való újjáélesztése és felújítása a mai kor technikai elvárásai szerint kötelező. Várhatóan új képében bizonyára sok ember számára érthető lesz építészeti kvalitása és különlegessége. Ezért emeltük fel szavunkat és tettük közzé állásfoglalásunkat már 2016. 06. 11-én is a Budapest I. kerület, Nándor utca 5-7. szám alatti épület tervezett bontásával kapcsolatban és kértük a Kormányt, hogy függessze fel a bontással kapcsolatos döntés végrehajtását,

adjon időt és lehetőséget arra, hogy az érdeklődők és az érintettek lebonyolítsák azt az eszmecserét, ami egy ilyen jelentős, de megosztó épület esetén szükséges, hogy szakmai konszenzussal a hátterében tudja az épület az új, megfelelő funkcióját megtalálni, szolgálni. Örömmel konstatáltuk akkor, hogy szakmai állásfoglalásunk eredményeként a Kormány 336/2016. (XI. 11.) Korm. rendelete nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította a volt Országos Villamos Teherelosztó épület beruházását, és a Belügyminisztérium teljes létszámának elhelyezését célzó felújításáról, átalakításáról döntött vele kapcsolatban. Ez megnyugtató megoldásnak tűnt az épület hosszútávú értékőrző felújítására és hasznosítására vonatkozóan, és bíztunk benne, hogy a bontás végleg lekerült a napirendről. Értetlenül konstatáltuk, hogy a Belügyminisztérium Kommunikációs Főosztályának napokban napvilágot látott levele szerint a Kormány 2018. október 24-én az épület bontásáról döntött. Nehezményezzük, hogy a korábbi konstruktív hozzáállás ellenére a döntést semmiféle szakmai párbeszéd és megkeresés nem előzte meg – tudomásunk szerint a döntés sem került nyilvánosságra. Nem vitatjuk, hogy az épület szerkezetei a karbantartás több évtizedes hiánya miatt mára leromlottak, továbbá, hogy az épület speciális, 2007-ig ellátott eredeti funkcióját elvesztette, de nem értünk egyet azzal a döntéssel, hogy az épület más feladatra nem átalakítható, hogy a döntésnek nem volt alternatívája. Az épületet robusztus szerkezetei, kényelmes méretezése, nagyvonalú térkínálata alkalmassá teszik új funkció befogadására. Hasznosításával a

21. századi fenntarthatósági szempontokat is szolgálnánk, kevesebb bontási törmelék, kisebb ökológiai lábnyom árán hozhatnánk létre értékes új funkciókat. Ismételten arra kérjük a Kormányt, függessze fel a bontással kapcsolatos döntés végrehajtását, és álljon ki a 60-as, 70-es évek modern építészetének értékei mellett. Ne teremtsen újabb precedenst Virág Csaba Budavári Országos Villamos Teherelosztó épületének bontásával az építész szakma és az örökségvédelem előtt arra, hogy semmibe veszi a rendszerváltás előtti korszak értékeit, múltunk és nemzeti kultúránk emlékeit. Kérjük, adjon időt és lehetőséget arra, hogy az érdeklődők és az érintettek lebonyolítsák szakmai és társadalmi eszmecseréjüket, és levonhassák a következtetéseiket, megfogalmazhassák értékorientált szakmai-társadalmi ajánlásaikat az épület további sorsára vonatkozóan. A Magyar Építőművészek Szövetsége ennek érdekében felajánlja segítségét, tapasztalatát. Budapest, 2020. 04. 30. A MÉSZ elnöksége: Krizsán András DLA építész, elnök Golda János építész, alelnök Kerekes György építész, alelnök Zoboki Gábor DLA habil. építész, alelnök Kovács Csaba építész, elnökségi tag Nagy Csaba építész, elnökségi tag Pelényi Margit építész, elnökségi tag Osskó Judit építész, elnökségi tag Kováts András építész, elnökségi póttag Vukoszávlyev Zorán PhD építész, elnökségi póttag

A STATEMENT BY MÉSZ ABOUT T HE F UTURE OF T HE BUDA VÁR NAT IONAL ELECT RICIT Y SPREADER BUILDING According to news published recently, the Hungarian Government intends to demolish the much disputed, yet iconic Budavár National Electricity Spreader building. The Association of Hungarian Architects is convinced that high-standard architectural works of the past century should be protected much in the same way as those built earlier. The building concerned is a progressive and innovative structure of its era which must be preserved. To support this, the Association of Hungarian Architects wishes to publish its statement concerning the issue as below.

SZCÉNA | SCENE

A MÉSZ állásfoglalásának nyomán fogott hozzá a The Greypixel Workshop alkotócsapata, Sipos Máté, Kosári Aurél, Lipka József és Mátételki Ákos, hogy 3D lézerszkenneléses metódussal felmérjék a Budavári Országos Villamos Teherelosztó épületét. Az eljárás keretében 360°-os fotókon rögzítik az épület tömegét, homlokzatait és belső tereit. Ezekből az adatokból a későbbiekben 3D nyomtatható épületmodell és számos, az építészettörténet számára fontos elemzés készülhet. Fotók: The Greypixel

Újabb kérdés Lechner forradalmáról Száz évnyi adósság, meghosszabbítva

—

szöveg i text:

SZEGŐ GYÖRGY

Lechner Ödön 1845. augusztus 17-én született. Most, 2020-ban 175. születésnapjára fogunk emlékezni. Az ilyen ünnepeket a születéshez illik rendelni, de mert a szecesszió és benne a „magyar forma” megítélése finoman szólva ellentmondásos, ildomos halála 1914. június 10-i dátumát is a méltatás apropójaként használni. Az MÉ 2014/8. számában erre a centenáriumra írt írásom néhány részletének felidézése ma – ha az Iparművészeti Múzeum romló állapotára, elhúzódó felújítására, annak elméleti okaira gondolunk – fokozottan aktuális.

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM, 1900 K. KLÖSZ GYÖRGY FELVÉTELE. FOTÓ: FORTEPAN / ADOMÁNYOZÓ: BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA

Ideje Lechner életművét végre előítéletektől mentesen értékelni, elhelyezni a honi és európai kánonban. Építészetének civil híveként, fiatal építészként azonban azt kellett látnom, hogy a 20. század utolsó harmadát meghatározó Zeitgeist a „progresszív építészetből” az art nouveau „modernjét” kiszorította – ez máig alig változott. Az utóbbi évtizedek magyar építészettörténete nem a maga idejében, hanem a későbbi nyugat-európai építészettörténet logikáját követve helyezi hangsúlyait még egy olyan kvalitás esetén is, mint amilyen a Lechner-életmű. Példa erre Bakonyi Tibor – Kubinszky Mihály Lechner Ödön kismonográfiája

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

(Corvina Kiadó, 1981). A közönség és az építészek azt várták a magyar építészettörténettől, hogy: „Lechner életművének vonatkozási rendszere nem a nyugat-európai kultúra útja, hanem az akkori magyar valóság lesz. Magyarországon a századvég művészeti ideológiáját a hatalom nacionalizmusa, megállapodott, hallgatólagos konzervativizmusa s a közgondolkodás filozófiaellenessége határozta meg. Az adott keretek között úgymond mindenki kiélhette függetlenségigényét, magyarságát, haladásvágyát. Nem hatalmi szó, maga a kulturális konszenzus korlátozta a radikális gondolatok hatását” – írtuk a Művészetbe az egyidejű

könyvkritikában Bán Andrással. A monográfia szerzői körképet rajzoltak a kor építészetéről. Az olvasó azt remélte, hogy ez egy bevezető annak kibontásához, ahol Lechnert mint Feszl szellemi örökösét tárgyalják. Mert aki bármely ponton megkérdőjelezte a nemzeti történeti gondolkodást reaktiváló historizmus építészetének tökéletesség-eszményét, azt romboló erőnek tekintették a K. u. K. államiság intézményei. A nagy pályázatok zsűrijét summázva kiderül, a renitens építész azon kaphatta magát, hogy ő a közjó kerékkötője, hogy a fejlődés gondolatával szemben áll, parvenünek kiáltják ki. Ráadásul a kor klasszikus architektúra ideálját megtestesítő „állami építészetben” minden részletnek megvan a helye egy idejétmúlt, historizáló egészben. Aki ezt a „rendet” megtörte, annak számára a legjelentősebb császári és királyi intézmények tervezéséből nem jutott megbízás. Ebben a légkörben nem épül meg Lechner első kőbányai templomterve (1892), vagy a Rezső téri ugyancsak impozáns kupolás templom (1914) sem. Ezt a szerkezeti értelemben is kísérleti architektúrát nem díjazza az Áru- és Értéktőzsde Szabadság téri pályázatának zsűrije – két változatban sem (1899, Baumgarten Sándorral). Nem nyer a Pécsi Nemzeti Színházzal és nem kapják majd meg a „nagy munkát” a Nemzeti Bank vagy a Nemzeti Színház pályázatánál még a Lechner után következő generáció, iskoláját képviselő fiatalok sem. És elmarasztalja az Erzsébet királyné-emlékmű (1902) ugyancsak botrányos zsűrije is. Még egy – talán jogos – fiaskó: a Kultuszminisztérium tervpályázata (1905, Kőrössy Alberttel). Ami viszont megvalósult, az maga a lechneri program: a konstrukció és a motívum sajátos, egyéni kapcsolata. „Amihez így eljutott, primitív stílusokhoz való mesterséges visszatérés nélkül is egészen »primitív«, a kezdet kezdete.” (Fülep Lajos). Lechner nem a statikai probléma megoldására alkalmazott vas-üveg konstrukciót, az ő gondolkodása az ideától az anyaghoz vezetett. Épp ezért tervezett – a világon egyedülálló módon – a kőbányai templom első tervváltozatán üvegkupolákat. Ez az ellentmondás Lechner korának vizsgálatára és mai gondolkodásunk sablonjaival szembenéző önreflexióra kellene ösztönözzön. Vitaindítónk nem volt eredményes. Pozitív kivételt talán csak Gerle János munkássága

jelentett. Az 1981-es kötet szerzőinek hibájába esnénk – írtuk akkor –, ha Lechner kapcsán a „modern” építészet kritikájába bocsátkoznánk: „Annál kevésbé, hisz ehhez nálunk hivatottabbak már hozzáláttak. Robert Venturi például így ír az ornamentika és a racionalizmus viszonyáról – ez Lehnernél is kulcskérdés: »Amikor a modern építészek becsületes módon elhagyták az ornamentikát az épületekről, öntudatlanul is olyan épületeket terveztek, melyek maguk voltak ornamensek. Azzal, hogy e teret és a forma artikulációját hirdették a szimbolizmus és az ornamentika ellenében, az egész épületet kacsává torzították… A hagyományos külső burok ártatlan és olcsó dekorációit a program és a szerkezet jóval cinikusabb és drágább eltorzításával cserélték fel, hogy kacsát hozzanak létre. A mini-megastruktúrák nagyrészt kacsák. Itt az ideje, hogy újraértékeljük John Ruskin egykor meghökkentő állítását, hogy az építészet a szerkezet dekorációja.«” Az elmúlt 40 év fő iránya azonban továbbra sem a történeti tények fényében értékelte a szecesszió épületeit. Még mindig nóvum a szinte kortárs Fülep Lajos: „A művészet megvalósulásának (…) egynél több útja van, s ami Németországban terméketlen és abszurd, az másutt esetleg termékeny és emberi logikán túl bölcs. Nem az épület logikáján túl – merthogy a jó épületnek másutt is azok az attribútumai, mint Németországban, nyilvánvaló. Az út lehet többféle, amelyen a művész megtalálja a jó épületalkotásának lehetőségét. A német úgy, hogy elvet minden stílust a jó épület kedvéért, s másként nem tehet, Lechner úgy, hogy a stílust keresi a jó épület kedvéért, s nyilvánvaló, ő sem tehet másként. A német a jó épületből indul ki, és a végén megtalálja a stílust; Lechner a stílusból indul, és megtalálja a jó épületet. Ami a német számára képtelenség, Lechner számára lehetőség.” Már Vámos Ferenc kutatásai is rámutattak, hogy Lechner életrajzának kőbányai vonatkozásai nem a kerámia megismerése miatt lényegesek igazán. Itt kerül közel a szomszédos idős téglagyároshoz, Feszl Frigyeshez. Feszl köre, Kriza János, Erdélyi János és a népi ornamentika általuk támogatott kutatója, Huszka József adja Lechner számára azt az irodalmi indíttatást, melynek ismerete elengedhetetlen építészeti programjának megértéséhez. S épp ez a pont, ahol Lechner valóban messze

SZCÉNA | SCENE

a kora előtt jár. Az építészet története a másik utat kanonizálta, pedig Lechner „a nemzetit keresve megtalálta az európait, a sajátost keresve az egyetemest és az ősit keresve a modernet, az aktuálist” (Fülep). Az irodalmi indíttatás, a mély szubjektív tartalom, az ősi motívumok – ráérzés – felkutatása és felhasználása, az építészet „kulcsának” tudatos, szinte már megszállott keresése nem a racionalisták, de a szürrealisták elődévé teszi Lechnert. Érdemes összevetni a Lechnert csak néhány évvel követő katalán Antoni Gaudí kortárs reputációját, a Sagrada Familia identitásképző szerepét a mi felemás Lechner-képünkkel. Ott a grandiózus vállalkozás jelenlegi feszített tempójú zárószakaszának végére talán éppen sikerül Katalónia teljes autonómiájának kivívása. És ebben Gaudínak és a barcelonai szecessziónak elévülhetetlen érdemei vannak.

Kamill, majd Sümegi György, Mendöl Zsuzsa, Mendele Ferenc és Gerle János elemzései megelőlegezték Akachi Tuneo és Ito Daisuke 1990-es tokiói katalógustanulmányát. 2003ban a Holnap Kiadó sorozatának részeként Gerle János jelentős Lechner-albuma is megjelent. Keretes írásunkban röviden bemutatjuk a Lechner Ödön írásait tartalmazó új szöveggyűjteményt, melyet Sümegi György rendezett sajtó alá. De egy friss szellemű Lechner-monográfia továbbra is hiány. Provokatív kérdésem: hogyan is állunk 2020-ban Lechner forradalmához?

Az 1981-es és a 2014-es recenzió és visszaemlékezés összefoglalója ezzel zárul: „Lechner Ödönnek 2020-ban lesz a 175. születési évfordulója. Ha lesz akkor is Építészet Éve (legyen!), akkor – az Ybl-bazár megmenekítése nyomán – legyen közös cél a Lechner-életmű megújuló felragyogása.” Az időközben publikált Építészeti Múzeum katalógusok (1985, Pusztai László és Hadik András), illetve Kismarty-Lechner

The greatest master of Hungarian Art Nouveau, Ödön Lechner was born on August 17th, 1845. Now, in 2020 we are celebrating his 175th birthday. Celebrations like this are supposed to be associated with births, but as the evaluation of Art Nouveau and its "Hungarian form" are contradictory even today, so it is well worth using the date of his death (June 10th, 1914) as apropos for his recognition.

A NEW ISSUE CONCERNING LECHNER'S REVOLUTION DEBT OF A CENTURY, PROLONGED

Sümegi György: Lechner Ödön írásai Néhány hete jelent meg Sümegi György kötete, amelyben időrendben publikálja Lechner Ödön írott hagyatékát, benne azokat a programadó írásokat, melyeket a mindenkori szakma és az utókor ismer, és mellettük sok olyan szöveget, amelyek – noha néhányuk már kötetben is megjelent – nyom nélkül kerültek ki a közfigyelem fókuszából. A most összegyűjtött dokumentumok között vannak személyes levelek, nyilatkozatok, hivatalos iratok, önéletrajzok és interjúk. Ezekből szépen kirajzolódik az alkotó személyisége, a magyar művészeti életben való szerepe, és azok a támadások is, melyek a szakma és a nagyközönség részéről érték az általa képviselt új építészeti stílust. Lechner saját írásait a kortársak visszaemlékezései zárják, a kötet végén pedig Sümegi tanulmánya felhívja a figyelmet arra a tényre, ami éppen az itt közölt levelek egyikéből derül ki: hogy Lechner már 1902-ben, jóval a Malonyai irányította kutatóutakat megelőzően sürgette a magyar népművészet emlékeinek feldolgozását, gyűjtését. Az írásokban megjelenik a mai építész szakma több fontos intézményének, köztük az Építőművész Szövetségnek és a Mesteriskolának az alapítása, mindkettő Lechnerhez és az őt támogató kortársakhoz fűződik. A Magyar Építőművészet folyóirat is neki köszönheti a születését: a szövetség 1903-ban indította útjára, először Magyar Pályázatok név alatt, azzal a küldetéssel, hogy a hazai építészek önálló fóruma legyen. G. E.

TÉMA THEME

ÖSSZEFONÓDÓ GESZTUSOK

SZENT II. JÁNOS PÁL PÁPA TEMPLOM, PÁTY

—

építész i architect:

GUTOWSKI ROBERT

szöveg i text:

KISS TAMÁS

fotók i photos:

BUJNOVSZKY TAMÁS

A Pest megyei Pátyon az 1990-es évek elejétől gyorsan gyarapodó katolikus közösségben az ezredforduló küszöbén fogalmazódott meg egy saját templom építésének igénye. A 2000-ben megtartott alapkőletételt követő tervezési, és 2006-ban kezdődő építési munkák eredményeképpen a felszentelésre 2019-ben került sor. A templom a település középpontjában lévő, az utóbbi évtizedekben kialakult kertvárosias, családi házakkal övezett, lankás területre épült fel. Kompozíciója a domborzatra is reagáló kiegyensúlyozott megjelenést mutat. Noha a mérete jókora, mégsem hat nyomasztóan a környezetében. Alacsony, rusztikus nyers téglával burkolt, szakaszosan áttört kerítésfalaival az erődtemplomokhoz hasonló biztonságot sugall. Feltáruló, folyamatosan emelkedő épülettömege a bensőséges meghívás gesztusát mutatja az érkezőnek. Az alaprajz külső ívén álló torony megformálása szoborszerű, tekintélyes mérete dacára, az ég felé keskenyedő formája és áttört nyílásai – melyek öt harang lakhelyéül szolgálnak – révén filigrán, karakteres eleme a teljes architektúrának. A templom alaprajza a tervezői koncepciónak köszönhetően vallástörténeti szimbolikával bír: a kert és a templomtér megtört tengelyének vonala a megtört test középkori metaforája. Az épület magjába helyezett liturgikus térhez rendezvény- és közösségi tér, konyha, vendégszoba, plébániai iroda, paplak, illetve járulékos funkciójú helyiségek kapcsolódnak. A szemlélődőben a földszinti közlekedő áramló, dinamikus tere a találkozás pillanata előtti várakozás feszültségét kelti, amely a templomtérbe érve egy kifejezetten otthonos, higgadt, és tapinthatóan szakrális atmoszférában oldódik fel. Az udvar belső ívének falát a külső homlokzaton pillérekkel tagolt könnyed árkádsor oldja. Ezek a pillérsorok már a belső terekkel kommunikálnak: a több rétegből sorolt térkialakítás első határát alkotják. Az izgalmas, többhéjú felépítés további téralkat-határokat képez, ilyen a két szint magas függönyfal még egy pillérsorral, majd – a templom magja felé haladva – a két önálló szintté váló közlekedőn az emeleti mellvédfal, s végül a már csak néhány kisebb nyílással áttört belső fal. E téri adottságok hatását erősítik a néhol egymást

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

közelítő íves alaprajzi kontúrok és a különböző términőségű „héjak” időnkénti látszólagos összemetsződése. Mindezek az eltérő magasságú terekbe történő átlátásokkal együtt izgalmas térélményt hoznak létre. Ugyanennek az építészeti játékosságnak szerves része a már említett, ívesen kanyargó, szalagszerű emeleti mellvédfal, és a külsőbb ívek mentén sorolt pillérekkel alkotott vízszintesek és függőlegesek kompozíciója. A liturgiák színhelyéül szolgáló templomtér az épület egyértelműen legattraktívabb helyszíne. Kifinomultsága több tényezőből ered: a centrális jellegű szakrális tér vasbetonból készült puha formáit az építész a középtengelyre szimmetrikus, azonos íveknek egy adott térgörbe mentén történő sorolásából alkotott transzlációs felületeként szerkesztette ki. Az íves födémszerkezetet rafinált módon megtervezett áttörések és fénykürtők szakítják meg, melyeken keresztül a belső tér direkt vagy derített fényt kap. A fény a fehérre festett falak között az építészeti tér egyik tudatos főszereplőjévé válik; hangsúlyos elemeket jelöl ki, a különböző napszakokban a változó visszaverődések más-más arcát mutatják meg a templomnak. A tér gyújtópontjában áll a liturgiák legfőbb színhelye: a monolit kőoltár zöld színű tömbje, amelynek belsejében Szent II. János Pál pápa vérereklyéjét 1 helyezték el. A tér berendezése egyfajta centrális teremtemplom hatását kelti, mely a hívek és a liturgia

TÉMA | THEME

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

—

Felelős tervező | leading architect:

Gutowski Robert (Robert Gutowski Architects) Építészet és belsőépítészet | Architecture and interiors:

Boczkó Ákos, Bollók Gáspár, Dely-Steindl Barnabás, Kovács Hunor László, Kövér István, Révai Attila, Szokolay Béla Ákos Statika | structure:

Klopka Zoltán Ötvösművész | Goldsmith:

Ozsvári Csaba † Szobrász | Sculptor:

Böjte Horváth István Kertépítészet | Garden:

Páll Attila Épületgépészet | HVAC:

Lantos András Épületvillamosság | Electrical engineering:

Sándor Gáspár Tűzvédelem | Fire protection:

Mészáros János Megbízó | Client:

Székesfehérvári Egyházmegye, Spányi Antal megyéspüspök

A templomépítésben részt vett a teljes közösség | The church was made by the whole community

TÉMA | THEME

kapcsolatát erősíti. Az oltár mögött, annak jobbján hangsúlyos, erősen vertikális kialakítású falfülkében a szentségházat, illetve balján egy fülkepárban Boldogságos Szűz Mária és II. János Pál pápa szobrát2 helyezték el. A visszafogott, mégis intenzív hatású liturgikus térrel összhangban vannak az egyszerű geometriát követő, faanyaguk természetességét hangsúlyozó padsorok, ezek karakteréhez illeszkedik az orgonakarzat gesztenyebarna mellvédburkolata is. A templomtér végében önálló, az oltár irányában nyitott kis centrális térben áll az oltárkővel azonos kőzetből készült keresztelőkút. Ez a kis tér tulajdonképpen egy két szint magas opeionon keresztül diffúz módon megvilágított kis kápolna, amelybe a karzat szintjéről is letekinthetünk, érzékelve annak erőteljes vertikalitását. Míg a belső szakrális tér puritán és szoborszerű megfogalmazásával egy barlangszerű, organikus formavilágot közvetít, a külső megformálás egy szigorú, de friss szellemben megalkotott, vibráló hatású téglaburkolatba bújtatott, geometrikus formavilágot hordoz. E kétarcúság látszólagos szeszélyessége a templom karakterének forrása. Összefonódó gesztusok, amelyek mint igaz barátok, ösztönösen törekednek egymás énjének kiegészítésére.

—

1 Stanisław Dziwisz bíboros, a pápa egykori személyi titkára, nyugalmazott krakkói érsek ajándéka az egyházközség részére 2 Böjte Horváth István, erdőkertesi szobrászművész alkotásai

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

INTERTWINING GESTURES ST JOHN PAUL II CHURCH, PÁT Y The church is located in the heart of the village, on a gently inclining neighbourhood surrounded by detached family houses built in the past few decades with a green-belt typology. As a composition, it strikes one as a building responding to the surrounding terrain with a balanced design. Although it is quite sizeable, it does not overwhelm its environment. With its low-built fence walls clad in rustic raw brick pierced at certain parts it impresses us with its safe appearance resembling fort-churches. The design of the tower set on the outer arch of the horizontal plan is sculpturesque despite its respectable dimensions: its form tapering towards the sky and its pierced openings – which are home to five bells – appears as a slender and yet characteristic component of the entire architecture. The floor-plan of the church is based on a design concept enriched with symbols of religion history: the garden and the broken line of the axis of the church space are a mediaeval metaphor of the broken human body. The church interior as the venue for liturgies is certainly the most attractive part of the building. Its sophisticated design is a result of several factors: the centrally organised sacred sphere features soft forms of ferroconcrete arranged by the architect on identical arches symmetrical to the central axis placed along a certain spatial curve that make up a translation surface. Designed with a refined logic, the arched ceiling structure is accentuated by piercings and light funnels through which the interior receives direct or reconnaisanced light.

TÉMA | THEME

BROADWAY MELÓDIA

A THÁLIA TÉLIKERT REKONSTRUKCIÓJA, BUDAPEST

—

építész i architect:

VINCZE KRISZTIÁN

szöveg i text:

SZEGŐ GYÖRGY

A Nagymező utca 22–24 sz. alatti, Weinreb Fülöp tervezte házba Spiegel Frigyes által 1913ban megálmodott mulató, majd színház, mozi, újra színház és kabarék funkciói együtt történelmet írtak. Jobb és rosszabb időkben szerves részei voltak a valaha büszkén pesti Broadway-nek elkeresztelt, tudatosan elfelejtetett, végre újra felfedezett kulturális projektnek. A bő évtizede megújított Thália oldalában lepusztult kis színházi zugot fővárosi-állami összefogással lehetett megmenteni. Ez a példa nem csak szakmai, de nagyrészt társadalmi siker is. „1900 körül az építési láz olyan magasra szökött, hogy olykor már »amerikai« Budapestről beszéltek. »Amerikai tempó«, ez volt a kor egyik közhelye” – írta John Lukacs, őt idéztük a ház és a néhai pesti Broadway történetéről készült kötetben. 1 Budapest történelme színháztörténet

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

fotók i photos:

BUJNOVSZKY TAMÁS

is. A konszolidációk korszakai töltik meg a városi kultúra üres statisztikáit emberi érzelmekkel, a kabarénézők nevetésével. A Télikert (Jardin d´Hiver), a Renaissance Színház, a Radius mozi, a Vígszínház, az Ifjúsági Színház, a Petőfi Színház, az Arizona Színház, a Művész Színház, a Thália Színház(ak) a ház kerek száz évének főbb korszakai 2012-ig. Ekkor lett a Thália nagy- és kisszínházát befogadó épületrészeknek közös menedzsmentje. Ezzel a pesti Broadway hányatott sorsában osztozó Nagymező utcai házban működő színi intézmények újra fontos állomáshoz érkeztek. A 2018/19-es évad kezdésére, a Fővárosi Önkormányzat és az államot képviselő kulturális tárca közös beruházásában a Thália Színház rekonstrukciójának első ütemében befejeződött a nagyszínpad szcenikai fejlesztése. Októberre a két épületegység integrált működését megvalósító, Vincze Krisztián építész által továbbvitt koncepció második üteme is elkészült. Az újjászületett kisszínház régi-új neve Thália Télikert lett. A nagyszabású átalakítás során 90°-kal elfordították a játszás irányát. Az új térbe egészen egyedi, mobil nézőteret terveztek. Előbb önmagába összetolható széksorokban gondolkodtak, de végül egy jóval helytakarékosabb, mégis gyors átalakíthatóságra képes megoldás mellett döntöttek. Voltak már honi előzményei a nézőtér egész padozatát mozgató emelőgépészetnek, például Magyar Ede kaposvári nyári színházában a téli báli szezonra a publikum már akkor gépi emelőtechnikával tudott vízszintes parketthez jutni.

—

Építész | Architect:

Vincze Krisztián Belsőépítészet | Interiors:

Tarján Andrea, Mezey Sándor Statika | Structure:

Kamarás Ferenc Gépészet | HVAC:

Pál Gábor, Varga János Elektromos tervezés | Electrical engineering:

Nagy Gábor Gyengeáram | Weak current:

Borsányi Károly Üvegtextil | Glass textile:

Hegedűs Andrea Színpadtechnika | Stage technology:

Tompai Zsuzsanna Világítástervező | Lights:

Vértessy László Generálkivitelezés | Main contractor:

Bástya Millennium Zrt.

TÉMA | THEME

Ott évi két átalakítás elbírta a széksorok kiszerelését. Itt a Télikert multifunkcionális, sűrűn változó hasznosításához az egész padlónak a 141 férőhelyes széksorokkal együtt történő emelése bizonyult a legjobb, leginkább üzemeltetésbarát technológiának. A padozatot karcsú acélszerkezettel méretezték, 16 db, 1 tonna teherbírású láncos emelőgép végzi a mozgatást, út- és időszinkronos vezérléssel, végálláskapcsolóval és aktív terheléskontrollal. Felső és alsó állásban reteszeléssel 10 perc alatt biztonságosan átalakítható a tér. Hasonló, bravúros technikájú, süllyedő színpaddal működött a harmincas, negyvenes években a szomszéd Mai Manó Ház épületében a legendás Arizona. A Télikert gyors átalakíthatóságával – színpadtechnikai tervező: Tompai Zsuzsa – akár egy rendezvényen belül is lehetőség nyílik a többféle elrendezésre. Síkpadlós állás esetén a belső oldalon a szcenika elemei – az előfüggöny és a takarások – is eltüntethetők. Mindkét, tehát a felső, galériára nyíló állásban is jól kapcsolódik össze a játéktér és a foyer. Az összenyitott színpad–nézőtér egyszerre térszínpad és egységes belsőépítészeti tér. A régi, ideiglenes irodaszint-födém elbontásával és a lépcső áthelyezésével az előcsarnok a teljes épülettraktus szélességében vizuálisan kinyílt az új utcai front, a

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

Nagymező utca nyüzsgő járdája felé. A lépcsőház portált és ezáltal természetes fényt kapott. A lépcsőház befelé is transzparens, az átláthatóságot segítő anyagokkal a foyerval együtt tágas hatású lett (belsőépítészek: Tarján Andrea és Mezey Sándor). A burkolatok neutrális hangulatúak, egyedül a nézőtéri ajtók téglavörös színűek. A végfalon Hegedűs Andrea textiltervező geometrikus üvegtextil falképei eleganciával öltöztetik az új teret. A nézőtéren a felső állásból adódó álmennyezetben olyan belsőépítészeti kazettákat terveztek, amelyek mind a tűzvédelmi, mind a világítóberendezéseknek helyet adnak. A 8,5x5,5 m-nyi színpadon minimális, de használható két kis oldalszínpadot is kialakítottak. A pinceszinten műszaki öltözőknek, raktáraknak, az elengedhetetlen gépészetnek is jutott hely. Az 1500 kg teherbírású teherfelvonó a színpadot és a nézőtéri büfé üzemét is kiszolgálja. Műemlékbe zárt színházépületeink egyszerre történeti kincseink és a korszerű színházi igények szolgálatát nehezítő kihívások. A magyar színháztechnika örökifjú doyenje, Szabó-Jilek Iván a Thália Télikert kapcsán kiemelte, hogy ezt a feladatot csak rendkívüli erőfeszítésekkel lehet teljesíteni: „Magyarország költi a legtöbbet – a GDP 1,5%-át – kultúrára Európában, az átlag 0,6% körül van”. 2 Ez az építészre, a szakági tervezőkre és színházvezetőkre is nagy felelősséget ró, együttműködést kíván. Színházi infrastruktúránk és a közönség nagy nyertese az összefogásnak.

—

1 John Lukacs: A város és kultúrája. Európa, Budapest, 1991. In: Gajdó Tamás – Korniss Péter – Szegő György: SzínHázKutatás. Nagymező u. 22-24. Thália Színház, Budapest, 1998. 2 Szabó-Jilek Iván: Műemlékbe zárt színházépületeink, Színpad, 2019/4.

BROADWAY MELODY THE RECONSTRUCTION OF THE THALIA ORANGERY One of the most unique curiosities of the „Pest Broadway” is the building of Thália Theatre in which a minor theatre was now reborn named Thália Télikert (Orangery). During the large-scale reconstruction the direction of acting was turned by 90°. The new space was designed to integrate a unique mobile auditorium. Opened as one space, the stage and auditorium has turned into a spatial stage and the sphere of a homogenuous interior architecture. The old temporary office level was demolished and the staircase was repositioned to visually open up the new facade facing the street on the entire width of the building tract in the foyer towards the busy pavement of Nagymező Street. Our theatre buildings contained within historic monuments are simultaneously our historic gems and challenges making the service of contemporary requirements of the theatre quite difficult. This task can only be fulfilled with extraordinary efforts: in Europe Hungary is the country spending most money on culture (1,5% of its GDP). This requires cooperation between architects, specialist designers and managers of the theatres who also have huge responsibilities. The infrastructure of our theatres and our audiences are both winners in this situation as a result of cooperation.

TÉMA | THEME

A TŐZSDETOJÁS HÁZA

CAMPUS OKTATÁSI ÉPÜLET, KECSKEMÉT

—

építészek i architects:

HARTVIG LAJOS DLA, NYÉKI GÁBOR, BÁNÁTI BÉLA

A kecskeméti Neumann János Egyetem 2016ban jött létre a Kecskeméti Főiskola és a Szolnoki Főiskola integrációjával. 2019 őszén került sor az egyetem számára létesülő Campus első egységének átadására, mely a Kecskeméti Duális Oktatás Zrt. beruházásban létrejött Oktatási Épület, amely az 5,5 hektárnyi fejlesztési területen 1,1 hektáron valósult meg. A továbbiakban még öt épület öleli majd körbe a Campus belső parkját. A látványterv szerint a stílus egységes lesz: fehér, lekerekített épület-objektumok jellemzik a jövőbeli, kilátótoronnyal is hangsúlyozott együttest. A budapesti Moholy-Nagy Egyetem campusának három épületét is 2019-ben adták át, s bár a két beruházás adottságai nagyon eltérőek – és a MOME projekt épp a befejezéséhez ért, míg a kecskeméti az első üteménél tart –, mégis érződik hasonlóság a két campus között. Az eltérő építészeti karakter ellenére is ilyen a fehér szín dominanciája, és hogy az épületek fénnyel átjártak és átláthatóak, valamint, hogy függesztett szerkezetet is

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

szöveg i text:

TATAI MÁRIA

fotók i photos:

BUJNOVSZKY TAMÁS

találunk bennük. Míg a sok üvegfelület és a fehér szín a MOME több épületét jellemzi, a Kecskemét CAMPUS oktatási egységét alapvetően meghatározza. A világos terek a fehér lamellás, homogén felületként körbefutó üveghomlokzatnak köszönhetők. A 880 m 2 alapterületű, négy szint magas aula kifejezetten fényben fürdik, amit a hatalmas ablaktáblákon kívül felülvilágítók is biztosítanak. Az automatikusan vezérelt lamellák belső oldala türkiz színű, állításukkal a homlokzat színe időben változik, de a belső tér fényei is módosulnak. A lekerekített homlokzat áramvonalasságát a külső síkján körbefutó vízszintes és ferde fémlécek vonalai hangsúlyozzák. A campus parkjából a tágas, levegős aulába lépve jól áttekinthető az épület rendje. Azt érezhetjük, itt minden „tiszta és világos”, azaz „clare et distincte”, ahogy az a descartes-i racionalista filozófia egyik fő premisszája is volt. A racionalitás pedig a gazdaságtudományt is jellemzi, az épület mindenesetre ezt sugallja. Az aula két épületszárny között közvetít: az előadótermek északi szárnyát, illetve a tanszékek déli épületrészét fogja egybe. Belsőépítészeti kialakítása kifejező, északi oldala tagolt, itt a térbe nyúló íves, szoborszerű tömegek – valójában csak takarófelületek – azt jelzik, hogy mögöttük valami kiemelt funkció kaphatott helyet – nevezetesen az auditórium(ok); a másik oldalon pedig az egykarú fehér lépcsősorok mentén óriás abakusz utal a számolás tudományára. A főbejárattal szemben, a szintenkénti átkötő folyosók mögött felsejlik a „tőzsdetojás”. A tágas térben kissé szokatlan arányú a körbefutó közlekedők födémvastagsága, ami persze nem véletlen, hiszen gépészeti berendezéseket is rejtenek. Testességüket fehér színük és a szerkezet aljáig lefutó, sűrű osztású mellvédpálcák oldják.

TÉMA | THEME

—

Generáltervező | General design:

Lima Design Kft. Projektvezető | Project management:

Madosfalvi Zoltán Felelős építész tervező | leading architect:

Nyéki Gábor Építészeti generáltervezés | Architecture:

Bánáti + Hartvig Építész Iroda Kft Felelős építész tervezők | Leading architects:

Hartvig Lajos Dla, Bánáti Béla, Nyéki Gábor Projektvezető | Project management:

Kopasz László Projektvezető építészek | Project architects:

Székely Ágnes, Dr. Bérces László Építészek | Architects:

Bárdi Emese, Bukta Csaba, Ferencz Tamás, Guld Beatrix, Kádár Gergő, Kósa Luca Kornélia, Palkó Szilvia, Stircz György, Szatmári Szabolcs Belsőépítészet | Interiors:

Ördög Alíz, Vékony Tamás – Lima Design Kft. Belsőépítész tervező munkatársak | Interior designers:

Csaba Eszter, Cseke Sándor, Dobrovicz Vivien, Faragó Szilvia, Fekete Emese, Hajdú Bianka, Horváth-szabó Tamás, Mede Zsuzsanna, Szabó Daniella, Trikkal Adrienn Tartószerkezet | Structure:

Szántó László – Exon 2000 Kft. Épületszerkezetek | Building frameworks:

Takács Balázs – Frt Kft. Épületgépészet | HVAC:

Nógrádi Péter – Hano-Plan Kft. Épületvillamosság | Elecrical engineering:

Ivanics Zoltán – Provill Kft. Akusztika, szcenika | Acoustics, stage technology:

Kotschy András – Kotschy és Társai Kft. Tűzvédelem | Fire protection:

Csuba Bendegúz – Ventor Kft. Út, forgalomtechnika | Roads, traffic:

Várnai Péter – Argon-Geo Kft. Közművek | Public utilities:

Gárdonyiné Kormos Mária – Argon-Geo Kft. Hídtervezés | Bridge technology:

Csuka Bálint – Argon-Geo Kft. Környezetrendezés | Environment:

Steffler István – Garten Stúdió Kft. Rehabilitációs környezettervezés | Environment rehabilitation:

Szabó Henriett – Környezetgyár Kft. Konyhatechnológia | Kitchen technology:

Gauland András – Teco-Gastro Bt.

A nagyobb függesztett szerkezetek az acél és a vasbeton tökéletesítésével indultak hódító útjukra a 20. században. A függesztés máig is különlegesnek számít, legtöbbünkre pszichésen is hat. A MOME B épületében a legfelső födém hatalmas gerendáira függesztették az alsóbb födémeket, ezért a belső terekben nincsenek pillérek, s az üveghomlokzatú földszint fölött mintha lebegne a ház. Kecskeméten, az Oktatási Épület aulájában viszont egy látványos formát függesztettek be: a 13 méter magas tőzsdetojást. A 88 tonnás szerkezet 24 függesztő rúdon „lebeg” a térben (acélszerelvényekkel rögzítve a vasbeton szerkezet gerendáihoz). Két helyisége közül a nagyobbikban a tőzsde működését gyakorolhatják a hallgatók, alatta a kisebbik pihenőkuckóul szolgál, zsákfotelekkel és csatlakozókkal az elektromos kütyük számára. Az íves acélgerendákból kialakított szerkezet fémburkolatot kapott, talán Faraday-kalitkaként is működik egyben. Magyarországon mindenképpen úttörő megoldást látunk itt, de eszünkbe juttat néhány, formájában és metaforikus funkciójában rokon kompozíciót. Elsőnek Bán Ferenc 2000-ben elkészült tokaji nyaralójának fehér, lebegő gubóit (lásd MÉ 2001/1), amelyek azonban szabálytalan felületű organikus formák. Ott is jellemző a ház derékszöges szerkesztése, azt ellenpontozzák az amorf „krumplik”. A léptékében sokkal nagyobb CAMPUS Oktatási Épület is alapvetően racionális szerkesztésű, az aulában is egyenes vonalak és derékszögek uralkodnak. A tojás pedig, mint biológiai forma, összetett ellenpont: kemény és sima felülete, szabályos körszimmetrikus teste az élővilág „technikai csodája”, itt pedig óriás méretben, fémből, fehér pikkelyes burkolatával szerves forma és kifejező szimbólum. A tojás távoli rokona még a 2010-ben elkészült Pécsi Tudásközpont „kaptára” is (tervezők: Balázs Mihály, Tarnóczky Tamás, Tatár Balázs, lásd MÉ 2010/5), amely szintén több szintet átfogó, kívülről fehér színű,

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

organikus forma, szimbolikus jelentéssel. Valamint a Szegedi Lézerkutató központban (tervezők: Szőkedencsi Géza, Orbán Csaba, lásd MÉ 2017/4) is láthatunk egy üvegdobozba zárt, sötétnarancs színű „agyat”, egy konferenciatermet rejtő „gömboid” testet, amely pikkelyes burkolatával ugyancsak kifejező, organikus test egy racionális környezetben. Ez utóbbi példákkal ellentétben a kecskeméti egyetem tőzsdetojása csendesebben, mégis hatásosan van jelen az aula szélén: lebegő fehér test fehér szerkezetek mögött. Az épület egységes látszata ellenére összetett, tömegét és tereit a derékszögek mellett ívek is jellemzik. Kívülről a homlokzati köpeny körbeöleli a nem „házszerű”, inkább formatervezett épület-tárgyat. A belsőben pedig az auditórium tömbje – valódi „ház a házban” – ívek határolta, reprezentatív nagytermet rejt, amely kisebb termekké osztható. A terem színpadtechnikával ellátott, így az 500 fős előadóból három terem – egy kb. 300 fős, egy 120 fős és egy 80 fős – hozható létre két kör alaprajzú, emelkedő padozatú térrész elforgatásával. A szemináriumi termek és az irodák többsége a homlokzat menti traktusba került, a természetes fény és a külső zöld látványa barátságos légkört teremt bennük. Az épület funkcionális megoldásai jól szolgálják

TÉMA | THEME

az egyetemi életet, kellemes közösségi terekkel, kertes tetőteraszokkal. A ház a város számára is nyitott, alkalmas kisebb-nagyobb közösségi rendezvények lebonyolítására. A tisztaságot jelképező hófehér dominanciája mellett a belső terek burkolatait visszafogott, gondosan hangolt színhasználat jellemzi; több helyen világos fa felületek oldják a mesterséges környezet összhatását. Kellemes a bútorozás, barátságosak a pasztellszínű, változatos formájú kagylófotelok. Élénkebb tónusok inkább csak az aulában jelennek meg, leglátványosabban az óriás számolótábla tologatható hasábjain. Az új egyetem építészeti megfogalmazása szemmel láthatóan befogadó és inspiratív, megfelelő környezetet kínál az oktatásnak és a tanulásnak, azok kortárs igényeinek is. Az előadásoktól a speciális képzésen át a kapcsolatépítésig változatos terek állnak rendelkezésre. A szerkezeti bravúrok és a metaforikus elemek pedig emlékezetessé teszik az alma matert. A valódi campus-légkör azonban csak az együttes további kiépülésével jöhet majd létre.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

THE HOUSE OF THE EXCHANGE EGG KECSKEMÉT CAMPUS, EDUCATION BUILDING Based in Kecskemét, János Neumann University was founded by uniting several colleges of the Great Hung-arian Plain in 2000. In Autumn 2019 the first unit of the campus was opened for the university to house the Faculty of Economics on an area of 1,1 acres of the 5,5 acres of the development. Another five buildings will be built to embrace the inner park of the campus. According to the scheme the style will be homogenuous: white, round-off building objects completed and accentuated with a lookout tower shall dominate the view. The park of the campus offers a transparent order of the building now completed when entering the airy and spacious assembly hall which mediates between two wings of the building: the northern part of the auditoriums, and the southern section of the departments. The homogenuous appearance contains complexity, a mass and spaces characterized by right angles and arches. Viewed from the outside, a facade cladding embraces the building-object which is not a house-like one, but a designed novelty. In the interior the mass of the imposing large hall is defined by arches and can be extended by two smaller circular auditoriums to seat as many as 300 or even 500 people. The extension is facilitated by the swivelling stage technology.

TÉMA | THEME

A KÖR ÍVÉN

CSALÁDI HÁZ, GÖDÖLLŐ

—

építészek i architects:

HORVÁTH ZOLTÁN, JUHÁSZ BALÁZS, BENEDEK MÁRTON

Gödöllő és környéke népszerű agglomerációs célpont, de ez így volt már a két háború közötti időszakban is. Akkor tucatjával épültek a pesti művészek mutatós nyaralóvillái, ma százával az ötlettelen családi házak. A színvonalas épületek egyike a helyi építészeti emlékezetre épülő, modern és karakteres ház. A hely szelleme nemcsak hivatkozás, hanem valóság, mert az építészeti folytonosság nem a puszta formai hasonlatosságokban rejlik. 1940-ben – a település Blaha városrészén – ismert fővárosi művészekből álló társaság számára tervezett Kaffka Péter építész egy három házból álló épületegyüttest. A magyar népi építészet eszközeit felhasználó, de azon túlmutató trió (lásd MÉ 2016/6) tartalmazott egy hosszú, egymenetes melléképületet, egy kör alaprajzú, kisméretű hétvégi házat, valamint egy vadászházat. A műegyüttest a kor nívós szaksajtója, a Magyar Építőművészet méltatta 1941-ben. Kaffka édesanyja, Hegyesi Mari a régi

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

szöveg i text:

CSONTÓ SÁNDOR

fotók i photos:

BERECZKI NÓRA

Nemzeti Színház híres színésznője volt, nagynénje, Kaffka Margit hozzá írta Petike jár című versét. Kaffka Péter (1899–1996) a kor egyik jelentős, progresszív építésze volt, több családi ház is fűződik a nevéhez (pl. a Napraforgó utca 3.), 1937-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsa főmérnöke volt. 1938-ban tervezte meg a Margitszigeti Szabadtéri Színpadot és a New York-i Világkiállítás magyar pavilonját. Nyugdíjba vonulása után, 1948-ban Kanadába távozott, ahol torontói és vancouveri cégeknél dolgozott, 1954-től önálló irodát nyitott. A telekalakításokkal felszabdalt Kaffka-épületek közül a vadászház a ’90-es évek végén földalatti garázzsal és összekötő folyosóval egészült ki. 2014-ig nagyjából eredeti állapotban maradt meg, amikor egy tűzvészben a tetőszerkezete elpusztult, a megmaradt romokat két év múlva elbontották. Ekkor kereste fel a megbízó Horváth Zoltán építészt családi otthonának tervezési feladatával. Az ő szakmai felügyelete mellett a Triskell építészirodában dolgozó munkatársai, Juhász Balázs és Benedek Márton készítették el a terveket. „Ritkán adatik meg egy családi ház tervezése kapcsán, hogy a helyszín és a megbízó család mikroklímáján és kölcsönhatásain túl egy olyan történet szereplője lehet a tervező, amiben megtalálhatók egy száz évvel ezelőtti művésztársadalom életének kézzelfogható emlékei” – nyilatkozta a két, nyíregyházi kötődésű mérnök a feladat kapcsán. Az elkészült ház azt bizonyítja, hogy a kellő érzékenységgel megfogalmazott építészetben láthatóvá válik az ember és a természet együttélésének összhangja, a múlt

—

Vezető tervező | Leading architect:

Horváth Zoltán Építész tervezők | Architects:

Benedek Márton, Juhász Balázs Statika | Structure:

Demjén József Épületgépészet | HVAC:

Szöllősi Árpád Épületvillamosság | Electrical engineering:

Mihalovics József Táj- és kertépítészet | Ladscape, garden:

Mandel Mónika

és a jelen folyamatossága. Utánzás helyett kortárs kötődés, amelynek eredménye egy tudatos szemlélettel és természetes eszközökkel létrehozott, nagyvonalúan újrakomponált tömeg. A tervezési koncepciót néhány egyszerű elv mentén alakították ki. Az íves tengelyű új ház a környezeti adottságok, a terepmozgások és a tervezett használat miatt egy kis eltolással, de a régi vadászház helyére került. Íve olyan, mint a fecske farktollai. Anyaghasználatában az egyszerűség dominál – terméskő, fa és üveg –, amit esztétikai és minőségi szempontból is rendkívül igényes kivitelezés kísér. Az egész épület belső és külső szervezőeleme a tető tömege és szerkezete, amely rásimul a terméskő támfalak tektonikáját idéző falazatra. A déli oldalon néhány lépcsőn érjük el a hátsó kertre nyitott alsó szintet. Bal karéjában a hatalmas légterű nappali-ebédlő nagy üvegfelületekkel nyílik a teraszra. A kihajló tetőszerkezet terhét vaskos faoszlopok viselik. A padlófűtést fatüzelésű kandalló egészíti ki. A jobb homlokzat itt valamelyest erőteljesebb, amit az emeleti szint faborítása és a fenti szobákból egy kis

TÉMA | THEME

kilépő tesz izgalmasabbá. Az épület minimálisan kiugrasztott tengelyében lévő bejárat a terepszint emelkedése miatt tulajdonképpen a felső kertre néz. Belépve szemben a lépcsőház, jobb oldalon a gyönyörű tetőszerkezet a látványos karzattal, míg a zártabb oldalon a hálóhelyiségek, a folyosón beépített bútorokkal. A gerinc alatt lévő, sorban elhelyezkedő tetőablakok még több fényt engednek a házba. Még a bejárati ajtó előtt hatrétegű, járható üvegfödémen lehet letekinteni. Itt fut a garázsból az alsó szinti lépcsőházba vezető földalatti folyosó. A gyönyörűen felrakott ürömi terméskövek monotonitását a falazatban speciális, hármas elrendezésű üvegtégla szemek oldják. Jobban szigetelnek, több fényt engednek a házba és megidézik az alföldi szemeskályhák hangulatát. A régi ház tetőszerkezetéből jó állapotban fennmaradt gerendákat beépítették a nappali tetőszerkezetébe, a kandalló fa betétjébe és az ebédlőasztal feletti lámpába. A százéves fakereszt körül – igazolva az emlékeket – ma is ott állnak a régi Nemzeti Színház oszlop- és pillértöredékei. A ház megjelenését az ősfás kertben gondosan tervezett növényágyak, kerti sétányok, kemence és a boros pince lejárata teszik még harmonikusabbá és attraktívabbá.

ALONG THE ARCH OF A CIRCLE DETACHED HOUSE, GÖDÖLLŐ Architect Péter Kaffka designed a complex in Gödöllő in 1940 to contain three houses for a company of well-known Budapest-based artists. Using means of Hungarian folk art, and yet reaching beyond it, the complex included a long single unit auxiliary building, a circular modest sized weekend house as well as a hunter's lodge. Up until 2014 the latter was destroyed by fire, and the detached house presented here was built on its site. The arch of its axis resembles the tail feathers of a swallow. The materials used are simple: quarry stones, timber and glass. The mass and the structure of the roofing, which is the organizing principle of the entire building, nestles onto the masonry evoking the tectonics of the quarry rampants. We can access the lower level opening into the back garden via a few steps on the southern side. In the left foil the spacious living-room doubling as a dining area opens into the deck with large glass expanses. The roofing bending outward is supported by thick timber columns. Timbers preserved in good conditions from the roofing of the old house have been integrated into that of the living-room, the timber inlay and the light above the dining table.

TÉMA | THEME

TÖRTÉNELEMREKONSTRUKCIÓ

VÁRKAPITÁNYI LAK, GÖDÖLLŐ, ICOMOS-DÍJ 2020

—

építész i architect:

KRUPPA GÁBOR

szöveg i text:

GÖTZ ESZTER

Amikor 2011-ben Magyarország töltötte be az EU soros elnöki pozícióját, és az ünnepségek, tanácskozások egyik fő helyszíne a gödöllői Grassalkovich kastély volt, az onnan nem messze álló Várkapitányi Lakot hálóval kellett letakarni a látogatók szeme elől. Most, csaknem tíz évvel később, teljes pompájában megújult a barokk épület. A kétszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett ház 1750 körül épült, és amikor használatban volt, szinte mindig a kastélyhoz kötődő funkciót látott el. Először a Grassalkovich-uradalom jószágigazgatója lakott itt, 1848-ban orosz csapatok foglalták el, a kiegyezés után Ferenc József magántulajdona lett. Jó ideig az uradalom hivatalnokai használták – elsősorban a várkapitány –, de a Gödöllőn gyakran tartózkodó Erzsébet királyné is itt rendezte be titkári hivatalát, 1920 után pedig a királyi testőrség laktanyája lett. A kastélyra néző, látványos faverandáját 1900 után illesztették hozzá. 1945 után lassú pusztulás vette kezdetét, amely a rendszerváltás után felgyorsult, és az sem segített rajta, hogy egy ideig magánkézbe került. 2010-ben vásárolta vissza a város önkormányzata, azzal a szándékkal, hogy kulturális és közösségi szerepet

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

fotók i photos:

TÖRÖK TAMÁS / TOPOGRAM

ad az épületnek, de a források lassan érkeztek, a város jelentős támogatása mellett is csak mostanra sikerült befejezni a teljes felújítást. A siker azonban teljes, a Várkapitányi Lak kívül-belül visszanyerte eredeti szerkezetét, térstruktúráját, építészeti részleteit, és korszerű gépészettel ellátva alkalmas lett a mai használatra. A viszonylag egyszerű épületben számos olyan megoldást kellett alkalmazni, amelyek nem látványos újdonságok ugyan, de annál nagyobb átfogó figyelem, precíz mérlegelés eredményei. A barokk fedélszék évekig aládúcolva állt, a falakat injektálással kellett megmenteni az összedőléstől. A rekonstrukció első ütemében az alapozás, a falak megerősítése és a tetőszerkezet helyreállítása történt, ahol lehetett, az eredeti gerendákkal, a szerkezeti forma pontos másaként. Ezután került sor a homlokzatra – az eredeti formák és méretek szerinti nyílászárók újragyártatásával, a díszítő tagozatok pontos visszaállításával –, valamint a belső terekre. Itt is az eredeti állapot létrehozása volt a cél, az utólag beépített válaszfalak elbontásával, az ajtók visszahelyezésével. A földszint déli végén lévő (a korábbi istállóból kialakított) hatosztatú, kőpillérek által tartott boltozatos tér hófehér falaiba néhány eredeti kőtagozatot is beépítettek. Az emeleti nagyterem visszanyerte a barokk kastélyépítészetre jellemző enfilade szerkezetét. A térsor különlegessége a termeken végigvonuló, a falakat, boltozatokat beborító gazdag díszítőfestés volt; ennek egy része mára elpusztult, de nagyobb részét az utólagos rávakolás megmentette az utókornak. A mostani helyreállítás restaurátori koncepciója értelmében nem pótolták a hiányzó részeket, hanem egyszínű vakolattal jelezték a motívumok közötti hiányokat, ezzel a megoldással a termek különleges, antik hatású, mégis elmosódott, szinte álomszerű atmoszférát nyertek. A kilenc, egymásba nyíló földszinti termet végigjárva minden tér más tónusú, finom átmenetekben gazdag látványt nyújt, a keleti traktusban pedig megmaradtak a kiszolgáló és belső közlekedő

TÉMA | THEME

funkciók. A helyreállítás fontos eleme a homlokzatra szimmetrikusan illeszkedő, kétszintes, zöldre festett faveranda, amelyet elemeire szedve restauráltak, valamint a hófehérre festett folyosón melegbarna tónusával szépen érvényesülő, helyreállított belső falépcső. A Várkapitányi Lak összesen 547m 2 -nyi hasznos alapterülete még vár a funkcióra. Az eredeti elképzelés szerint a földszintre recepció és turisztikai információs pont, illetve többfunkciós kiállító- és oktatótermek kerülnek, irodákkal és a gödöllői művészetre fókuszáló bolttal kiegészülve, az emeletre gasztrokulturális műhelyt, látványkonyhát, interaktív látogatói tereket terveztek. A hasznosítási koncepció azóta persze árnyalódott, a város nem csak turisztikai, hanem jelentős civil központnak is szánja a szépen helyreállított épületet, amelyet a pusztulás előtti utolsó pillanatban mentett át az utókornak.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

RECONSTRUCTION OF THE HISTORY FORT CAPTAIN'S LODGE, GÖDÖLLŐ, ICOMOS PRIZE 2020 Located next to the castle in Gödöllő, the fort captain's lodge was built around 1750 and whenever it was used it had functions associated with the castle. Its spectacular timber porch was an addition sometime after 1900. The bulding started to slowly deteriorate after 1945, which then accelerated following the change of the political system, and even though it was taken over temporarily by private owners, it did not help. The local government repurchased it in 2010 intending to use it for cultural and communal purposes. The comprehensive facelifting was finished by the end of 2019 and was awarded the ICOMOS prize in 2020. The fort captain's lodge has been restored to its original structure and spatial configuration including architectural details. Equipped with contemporary engineering system, it is now suited to all modern uses and functions.

—

Generáltervezés | General design:

Kima Stúdió Vezető építész | Leading architect:

Kruppa Gábor Építészek | Architects:

Merkel Tamás, Rónai Piroska, Butora Tamás Tartószerkezet | Structure:

Besey László, Szabó Zoltán Épületvillamosság | Electrical engineering:

Petkovics János Épületgépészet | HVAC:

Komáromi Dániel Tűzvédelem | Fire protection:

Brindzik Orsolya Kertépítészet | Landscape:

Andaházy László Útterv | Roads:

Fekete Zsolt Faanyagvédelem | Timber protection:

Dr. Pluzsik András Faldiagnosztika | Wall survey:

Kövesi Attila Falkép restaurátor | Frescoe restoration:

Lángi József Művészettörténészek | Art historians:

Balázsik Tamás, Rostás Péter Műemléki felügyelő | Monument history expert:

Klaniczay Péter

TÉMA | THEME

ŐSZINTE MODERN

CSALÁDI HÁZ BUDAKESZIN, GERMAN DESIGN AWARD 2020

—

építész i architect:

BORSAY ATTILA

szöveg i text:

BOTZHEIM BÁLINT

A családi ház tervezés különleges odafigyelést, alázatot és sok munkát igénylő feladat, az építészek egy része emiatt tartja hálátlan feladatnak. Persze vannak kivételek. Szerencsés együttállás, amikor a felek közös értékrendet képviselnek. Ha ez még párosul a tervező elhivatottságával, igazán jó építészet lehet a végeredmény. Az építészeti közeg, ahová a Borsay Attila tervezte új épület beleízesül, Budakeszi sűrűn beépített családi házas övezete, melynek összképe igen heterogén. A két közvetlen szomszédja hetvenes-nyolcvanas években épült, átlagos, többszintes erkélyes lakóház. Generációk egymás mellettiségét is tükrözi ez a helyzet. Minden nemzedék különbözőnek érzi magát az előzőtől, ez az építészettel kapcsolatos értékválasztásban is megjelenik. Az elvek tekintetében a rendszerváltás előtt inkább a mintakövetés volt jellemző, majd ezt egyfajta

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

fotók i photos:

BUJNOVSZKY TAMÁS

szabadság-romantika követte. Végül az utóbbi évtizedben a racionalitás vágya erősödött meg. Jól példázza ezt a jelenséget, hogy 15-20 éve mediterrán stílust kívántak a megbízók (és borzolták ezzel az építészek idegeit), az utóbbi években pedig a modern felé fordult a közízlés. A megrendelők és az őt kiszolgáló építészek persze hamar megtalálták, hogyan lehet modern stílusú házakkal is „barokkos” túlzásokba esni. A modern építészet elveit is lehet tehát jól, s rosszul művelni. Az eredeti gondolatot többek között Peter Meyer fogalmazta meg, amikor azt írta, hogy a modern építészet nem egy új formanyelvet, nem stílust keresett a történelmi stílusok értelmében, hanem éppen elfordulni törekedett minden formalizmustól, a régi előítéletek fellazításával. A modern a letisztultságot keresve, Molnár Farkas ezt pontosan leírta a K.U.R.I. manifesztumban, amelyben az épület három összetevőjét így határozta meg: szükségleti-ökonomikus, szerkezeti-matematikai és szellemi-tartalmi. Itt jön a mesterségbeli tudás, amivel a fenti három fogalmat a tervező az építészet nyelvére fordítja. A szűk és meredek telek, a kaotikus lakókörnyezet nagy kihívást jelentett. A telken eredetileg egy hetvenes években épült lakóépület állt. Az alapozást és főfalakat megtartva, az új ház majdnem 100 négyzetméterrel kisebb lett, ez is felelős gondolkodásra utal: csak akkorát építsünk, amennyire szükség van. Az épület belesimul a kertbe, de kifelé zárkozottságot sugall: az utca felé néző oldalán csak a bejárat és a

—

Építész | Architect:

Borsay Attila Statika | Structure:

Surányi György Gépészet | HVAC:

Detre Zsolt Tájépítész | Landscape:

Bán Karolin

garázskapu jelenik meg. Tömege a lehető legegyszerűbb kubusokból álló kompozíció, melyet Borsay úgy helyezett a terepre, hogy a lakótér a lehető legjobban együttműködjön a kerttel. A hálószobák így az emeletre kerültek. Az épület nemcsak tömegformálásában, de térszervezésében is dinamikus. Az előtérbe lépve rögtön feltárul a teljes belső tér, fellátni az emeletre, lefelé pedig a lakótér hívogat. A hálószobák a középfolyosóra felfűzve érhetők el, míg a nappali-konyha egybefüggő tér, mely ráadásként kitágul a kert felé is. A tágasság érzetét fokozza, hogy a hatalmas, eltolható teraszajtó osztatlan üvegfelületén át láthatóvá válik a kert. A nappali belsőépítészete sallangoktól mentes, ugyanakkor a bútorok, berendezések megfelelnek a legmagasabb minőségi követelményeknek. A kert felől nézve érvényesül legjobban az épületforma dinamikája. Egy lépcső fut fel oldalt a ház mellett, így könnyen el lehet jutni a bejárathoz. A fehér szín anyagtalanná teszi a házat, a fény és a tömegek játéka ezáltal még jobban érvényesül. Az alacsony energiafelhasználást passzív rendszerek segítik, megnövelt vastagságú hőszigeteléssel, fúrt kutas hőszivattyúkkal. A fűtés-hűtést a mennyezetbe épített csőrendszer biztosítja és épületautomatika gondoskodik az erőforrások hatékony felhasználásáról. Az elkészült épület megjelenésében és műszaki megoldásaiban is magas színvonalat képvisel. A modern építészeti elvek időtlenségét mutatja, hogy azokat követve ma is érvényes válaszok születhetnek. TÉMA | THEME

GENUINE MODERNIST DETACHED HOUSE BUDAKESZI, GERMAN DESIGN AWARD 2020 Attila Borsay designed a new detached house in Budakeszi on a steep and narrow site, surrounded by a chaotic residential environment, which was a great challenge. There used to be a dwelling house on the lot built back in the 1970s. Even thought the foundations and the main walls have been preserved, the new house has a floor area smaller by almost 100 square metres than the original structure, which is a clear sign of responsible thinking: one should build just as big as needed. The building nestles into the garden, but suggests closedness outwards: on the side overlooking the street ther is only the entrance and the garage. Its mass is a composition of the simplest cubes possible, which was seated by Borsay on the terrain to facilitate the best cooperation between the residential space and the garden. The white colour renders the house immaterial, whilst enhancing the playful interaction between the light and masses to the best effects.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

AZ ÁTALAKULÁS TERMÉSZETE

CSALÁDI HÁZ ÁTÉPÍTÉSE, BALATONALMÁDI

—

építész i architect:

TOMAY TAMÁS

szöveg és fotó i text and photos:

Az igazán nehéz feladatokat nem keresi az ember, azok találják meg őt. Egy tartószerkezeti rendszerében, formálásában és belső tereiben is hibás ház lehet lakóépület, de otthon nem. Az építészet nem a funkció szenvtelen körülrajzolása. Ezt a házat a gondolat teremtő ereje támasztotta fel az évtizedes tetszhalálból. Almádi belső részén, egy három utca által körülzárt saroktelken áll Tomay Tamás fiának háza. Az Esze Tamással párhuzamos Töltés utca az egykori észak-balatoni vasút nyomvonalának emlékét őrzi, akárcsak a telekkel határos vasúti felüljáró vörös homokkő műtárgya. A '70-es években készült ház két, sarokhelyzetben elhelyezett teraszával egykor furcsa épület lehetett. Az átépítés során a felső szint reciprokát véve alakul ki az új, Balaton felé néző homlokzat.

TÉMA | THEME

GYULOVICS ISTVÁN

A sarkokon lévő kiharapásokat begyógyítva kirajzolódik a tengelybe kerülő teraszkonzol helye. Az erkély tömör mellvédes konzoljának finom kiugratása a homlokzatból a tervező érzékenységét jól jelző megoldás: túllépve a kompozíció képletszerűségén, ezzel a gesztussal izgalmassá teszi a Balaton felé néző, egyébként szinte semleges homlokzatot. A bejárat kiemelt pozíciója az eredeti épület öröksége. Ezt tovább hangsúlyozza az új látszóbeton mellvéd a bejárat előtt. Az aszimmetrikus tető ereszkinyúlása invitáló gesztussal végigkíséri az érkezőt a bejáratig. Az alacsony ereszmagasság és a mellvéd az otthonosság és a megérkezés komponált dramaturgiai elemei a házon. Az alaprajzi szervezés eredeti, kisszerű celláit a kialakított háromosztatú térsor nagyobb egységeibe rendezi a tervező. Ez a feladat a ház átalakításának legnagyobb bravúrja: megmutatja, hogyan lehet elegáns térsort kialakítani egy alapvetően szűkre szabott kiinduló helyzetből. Az eredeti alaprajzokat nézve csak az ötlik fel a szemlélőben, hogy innen szép nyerni. Az új rendszerben a középső egységben a konyha-étkező központi rasztere köré rendeződik az előszoba, mosdó, lépcsőház és a külső falra kitapadó konyha. Ez a tér válik a ház szívévé, az egymásból nyíló terek ferde enfilade tengelye a földszinti hálótól mutat a terasz felé.

—

Az eredeti homlokzatok esetlenségeit Tomay apró, finom beavatkozásokkal korrigálja – ezzel azonban új minőséget teremt, rá jellemző könnyedséggel formálja újra ház homlokzatait, ami végeredményként egyszerre friss és emlékeztet a korai modern formai örökségére. Jól példázza ezt a ház legzártabb, nyugati homlokzata: ezt az aszimmetrikus nyeregtető eldobozolt eresze által létrejövő fedett tér gyakorlatilag újradefiniálja. Hasonló a helyzet a már említett bejárat esetében: az ajtóhoz felvezető három lépcső és az új építésű látszóbeton mellvéd pontosabb és jobb arányokkal fogalmazza meg a megérkezés eredeti helyét. A ház mellérendelt kerti funkciói – mint a gyalogos megérkezés helye és a terasz-kerti tároló – egymással rokon, pálcás acél határolószerkezetet kaptak. Ez az eszköz nagyon határozottan bontja külön egységekre a lakóházat és a teraszt. Míg az eredeti épület zavaros kiterjesztése volt a vasbeton szerkezet, itt világosan kirajzolódik, hogy a teraszt a tervező a kert részeként értelmezi. A telek autós megközelítése az Esze Tamás utcáról nyílik. Az aszimmetrikus kétszárnyú kapun első ránézésre csak a pálcák jó ritmusú kiosztása szembeötlő, de az alapos szemlélő számára hamar kibomlanak gondos részletei, mint a postaláda szokatlan függőleges nyílása és a részleges keretezés, ami a felső gyalogos bejárattal ápol formai kapcsolatot. A Töltés utca felől közelítve a gyalogos bejárat járdája tört tengely mentén közelíti a lakóházat. Ezt a töréspont a telekhatáron a Tomayra jellemző kapuépítmény rendezi. A járdaelemek azonos geometriáját a töréspontban egyetlen rendhagyó elem illeszti. A ház utóéletének szerencsés, de tervezhetetlen hatása, hogy mikroszinten trendteremtővé vált. A szomszédos épület homlokzati felújítása során a fehér homlokzati színezés mellett a nyílászáró keretezés hasonló zöld színt kapott, mint Tomay Tamás házán a nyílászárók. Ez az igazodási szándék jólesően megerősíthet minket abban, hogy a műépítészet ma is hatással van a környezetére.

Építész | Architect:

Tomay Tamás Kivitelező | Main contractor:

Kötél András

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

THE NATURE OF TRANSFORMATION REMODELLING A DETACHED FAMILY HOUSE, BALATONALMÁDI Situated on a corner lot defined by three streets, the residential house remodelled after designs by Tamás Tomay is found in the inner part of a settlement near Lake Balaton. Originally built in the 1970s, the building rated as a peculiar solution back in those days with its two ocner-positioned decks. This remodelling was based on taking the inverse of the upper level to create the new facade overlooking the lake. Outcuts on the corners have been healed to draw the position of the deck bracket now moved to the axis. Tomay was right in seeing that the facade towards the lake would be too neutral after completing the incomplete mass if the solid balustraded bracket of the balcony would be left within the plane of the facade. By gently projecting it from the facade, the solution chosen by the architect proves his sensitivity: b reaching beyond the formulaic composition, with this gesture he managed to turn the otherwise almost neutral facade overlooking the lake an exciting one. The floor-plan configuration featuring the original modest-size cells have been integrated into larger units of the threefold spatial row by the designer. This task was the greatest achievement of the transformation of the house: it actual shows how it is possible to create an elegant spatial configuration in a rather confined and limited situation. It has been a successful venture. The newly established system contains in the central unit the raster of the kitchen-dining area as a focus for the hall, bathroom, stairway, and the kitchen attached to the outer wall. This space is promoted to be the heart of the house, with the slanting enfilade axis of spaces opening into one another showing directions from the ground-floor bedroom towards the deck.

TÉMA | THEME

MÚZEUM A VÁROS ALATT

AMOS REX MUSEUM, HELSINKI

—

építész i architect:

ASMO JAAKSI – JKMM ARCHITECTS

szöveg i text:

Finnország egyik legnagyobb magánmúzeumát Amos Anderson lapkiadó, műgyűjtő és filantróp végrendelete nyomán 1965-ben hozták létre Helsinkiben, abban az épületben, amelyben az adományozó élt és dolgozott. A több mint fél évszázados intézmény vezetősége 2013-ban úgy döntött, hogy a 21. század látogatóinak korszerű kiállítótereket kell kínálni, és 2018 végén a város központjában, hat méterrel egy hatalmas tér alatt – új névvel – megnyílt az Amos Rex Museum. A váltás a belváros jelentős átalakulását hozta, a múzeumot irányító alapítvány ugyanis az új helyet a Finn Parlament, a Steven Holl által tervezett Kiasma Museum és a városháza épületében működő Helsinki Art Museum közvetlen közelében, egy korábban katonai felvonulásokra szabadon hagyott, négyszögletes tér alatt találta meg. A helyszín különlegessége az 1936-ban Viljo Revell, Heimo Riihimäki és Niilo Kokko által tervezett Lasipalatsi, vagyis Üvegpalota, amely a finn funkcionalista

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

GÖTZ ESZTER

fotók i photos:

TUOMAS UUSHEIMO, HANNU RYTKY, MIKA HUISMAN

építészet ikonikus darabja, és egy grandiózus, Bio Rex nevű mozipalotát is magába foglal. Mára a finn főváros egyik divatos plázája lett, változatlanul működő mozirésszel. A tervezésre felkért JKMM építészei úgy döntöttek, hogy a múzeumot összekötik az Üvegpalotával; a projekt keretében utóbbit mintaszerűen felújították – még a Finnországban először itt alkalmazott külső neonvilágítást is restaurálták –, az 550 férőhelyes mozi is visszanyerte harmincas évekbeli kinézetét, és ehhez kapcsolták hozzá a tér alá illesztett múzeumi részt. Az eredmény egy izgalmas részletekkel teli, összesen 13 000 m 2 területű városi táj lett, amelyben minden mindennel összekapcsolódik: a teret szegélyező, 19. századi neoklasszicista házsorok, a pláza, a mozi, a múzeum és annak kisebb-nagyobb kúpokból komponált, lágy, amorf dombként emelkedő teteje egy egység lett, a föld alatti és föld feletti terek közvetlen átlátások révén kommunikálnak egymással. A főutca felől nem is tűnik fel a változás, mivel az Üvegpalota kétszintes, hosszanti homlokzatán semmi új elem nem érzékelhető. Az eredeti épület hátrafelé karéjban öleli körbe a teret, amely a múzeum teteje lett, periszkópra emlékeztető, mindenféle irányba néző ablakszemekkel, fehér-sárga betonmozaik burkolattal és a két legnagyobb kúp között álló, karcsú hajókéményt idéző toronnyal. Gyakorlatilag ez a tető, az ötödik homlokzat a múzeum egyetlen, kívülről is látható építészeti eleme, amely egyúttal nyitott városi park, organikusnak ható, szoborszerű térformákkal. (A térszint alatti elhelyezés Helsinkiben már nem ismeretlen: a Töölö városrészben 1969-ben szentelték fel a sziklába vájt, föld alatti Sziklatemplomot (építészek: Timo és Tuomo Suomalainen), amelynek

hatalmas kupolája szélén 180 körbefutó felülvilágító ablakon keresztül árad be a fény.) A múzeum bejárata az Üvegpalotából nyílik, a látogatók egy lépcsőn ereszkednek le a felszín alatti kiállítótermekhez; a lépcső tere maga is látványos, mivel egy hatalmas ablak révén kommunikál a külső térrel, a föld alá vezető út nem zárt, hanem a város része. Odalent egy 2200 m 2-es, alátámasztás nélküli, egybefüggő tér nyílik meg, grandiózis acélszerkezetű mennyezettel. Kerek ablakain át természetes fény jut a föld alá. A hatalmas, legkiemelkedőbb pontján csaknem 10 méteres belmagasságú tér ugyanakkor nem zárt világ, hiszen a mennyezeti ablakokon át a tér egy-egy szeletének látványa is beszűrődik. A látogatók számára bejárható rész alatt egy raktár- és kiszolgáló helyiségeket befogadó alsó szint segíti a múzeum működését. Odalentről felfelé a pláza előcsarnokába vezet az út, egyenesen a mozi bejáratához. A három, különböző funkciójú egység a jövőben közös kulturális eseményeket tervez: a moziban megrendezett filmfesztiválok a kiállításokhoz és az Üvegpalota shopjainak kínálatához kapcsolódnak, a múzeum tető-parkja pedig a nem túl hosszú finn nyár szabadtéri helyszíneit gazdagítja. Az együttműködést támogató építészeti gesztus a városon belül egyre erősebb; az Amos Rex Museum és a mindössze néhány száz méterrel odébb, szintén 2018 legvégén átadott Helsinki Központi Könyvtár (lásd MÉ 2019/1) épületei programmá emelik a kihasználatlan városi terek és a kulturális intézmények közvetlen ös�szekapcsolásának igényét.

TÉMA | THEME

—

Vezető építész | Leading architect:

Asmo Jaaksi – JKMM Építészek | Architects:

Freja Ståhlberg-Aalto, Katja Savolainen, Teemu Kurkela, Samuli Miettinen, Juha Mäki-Jyllilä, Edit Bajsz, Christopher Delany, Markus Manninen, Marko Pulli, Katariina Takala Belsaőépítészet | Interior design:

Jarno Vesa, Päivi Meuronen, Noora Liesimaa Statika | Structure:

Sipti Oy

Épületgépészet, villamosság | HVAC, Electrical engineering:

Ramboll Talotekniikka Akusztika | Acoustics:

Helimäki Akustikot Világítástechnika | Lightning system:

Petri Vainio, Doctor Design

MUSEUM UNDER THE CIT Y AMOS REX MUSEUM, HENSINKI Located in the heart of the city, Amos Rex is sited across from the 1920s classicist Parliament building and diagonally opposite the Steven Holl designed Kiasma Museum. The entrance to Amos Rex is through Lasipalatsi (“glass palace”), a distinguished 1930s Functionalist pavilion comprising restaurants, shops, the Bio Rex cinema and an open square behind it. All the new build gallery spaces of Amos Rex, however, are underground. This radical approach to designing a 6,230 square metre building below Lasipalatsi Square was driven by the historically sensitive context of the neighbouring 19th century neo-classical barracks. The solution came in the form of highly sculptural roof lights that also address the challenge of bringing daylight into the subterranean exhibition spaces. The roof lights create a new topography, their gently rolling forms playing on the idea of an urban park in keeping with the integrity of the square.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

TERV PLAN

TISZA ERDEI ISKOLA ÉS TANÖSVÉNY DIPLOMAMUNKA, MOME ÉPÍTÉSZETI INTÉZET —

terv és szöveg i concept and text:

SZÁSZ LEVENTE

Magyarország északkeleti régiója hazánk egyik legszegényebb területe. Etnikai és gazdasági problémákkal küzdenek az emberek, melyek torzítják az ott élő gyerekek gondolkodásmódját, világnézetét is. Erre a problémára próbál részben megoldást találni a Borsod és Szabolcs megye határán húzódó ártéri területre tervezett iskola. Itt a gyerekek képességeiket fejlesztve a gyakorlatban próbálhatnak helyt állni, társaik segítségét kérve a különböző erdei felfedezésekkor, ezzel kísérletet téve arra, hogy előítéletek nélkül kialakulhasson egy kölcsönös bizalom embertársaik felé. TERV | PLAN

konzulens i consultant:

GÖDE ANDRÁS

A kígyózó Tisza sokszínű életet hoz létre maga körül, lehetőséget nyújtva ezzel kirándulások, táborok megszervezéséhez. A Cigánd és Dombrád határán húzódó ártéri terület egy potenciális hely arra, hogy a gyerekek felfedezhessék a környezetüket. A terv lehetőséget ad nomád jellegű elszállásolásra, ami egy lábakra állított gyűrű formájában testesül meg. Nyitható-zárható falaival kifelé a természettel kommunikál, befelé pedig egy bensőségesebb, a gyerekeket óvni próbáló légkört teremt. Ezt egészíti ki a néhol hálón felfüggesztett tanösvény és a gyűrű szerkezetét használó csónakház. A minket körülvevő környezet befolyásolja kedélyünket, viselkedésünket, a világról alkotott

képünket. Folyamatos kölcsönhatásban vagyunk a természettel, legyen az mesterséges vagy természetes. E témakörön belül az otthonosság érzése egy olyan, még nem teljesen felfedezett környezetpszichológiai terület, ami építészként alapköve lehet tervezési módszereknek. A szakdolgozatban javasolt terv ezen a vezérvonalon haladva nyit ki ajtókat és próbál válaszokat adni az otthonosság témájában felmerült kérdésekre.

TISZA FOREST SCHOOL AND TRAIL T HESIS, MOME INST I T U T E OF ARCHITECTURE

Northern-Eastern Hungary is one of the poorest areas in our country. People are struggling with ethnic and economic problems which distort the minds of the children and their world views. The presented forest school project, designed on flood basin, intends to solve this problem partly in the generation of youth at the border between Borsod and Szabolcs counties. Children can develop their abilities in practice and help each other by asking their mates for various forest discoveries, attempting to create a mutual trust in their fellow creature without preconception. The river Tisza creates a diversified wildlife, providing opportunities for excursions, camps, and the floodplain across the border between Cigánd and Dombrád is a potential place for children to explore their surroundings. In the plan it will be able to provide a nomade accommodation, which is embodied in the form of a circle. With its open and lockable walls, it communicates with nature and creates a more intimate atmosphere and a secure feeling from inside at the same time. A boat house on the same architectural structure and a nature path with net system are connected with the camp.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

41 |

U T Ó I R A T POST SCRIPTUM XX. ÉVFOLYAM / 111. SZÁM

ÜRES BEVÁSÁRLÓUTCA TOKIÓBAN A JÁRVÁNY IDEJÉN, 2020. ÁPRILIS. FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Urbanisztikáról a koronavírus lázában szöveg | text

: ONGJERTH RICHÁRD

„Mindazt, amit a klímaváltozás megkövetel tőlünk, amúgy is hasznos lenne megtennünk, ezért szinte mindegy is, hogy tényleg van-e klímaváltozás.” (Ismert filozófus és kommunikációs szakember egy magánbeszélgetésben, 2010 körül)

Ahhoz, hogy megbízhatóan értékelhetők legyenek a koronavírus urbanisztikai következményei, még túlságosan korán van, hiszen az alábbi írás a 2020. május 15-20. között elérhető adatokat tükrözi. Magyarországon – az elvégzett reprezentatív felmérésnek a napokban napvilágot látott előzetes adatai szerint – a járvány ezekben a napokban lecsengeni látszik, és többé-kevésbé hasonló a helyzet Európa más országaiban is. Bár az információk terén számos és jelentős bizonytalanság tapasztalható – például az országonként eltérő adatgyűjtési és publikálási módszerek miatt –, az európai országokban és az Egyesült Államokban a regisztrált fertőzöttség aránya egyelőre nem haladta meg a népesség 0,5%-át.

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

Ha a hazai egészségügy tesztjei szerint fertőzöttek számát összevetjük az orvosegyetemek által elvégzett reprezentatív felmérés eredményével, 16-17-szeres különbséget láthatunk. Az így becsülhető, legfeljebb 8-10%-os átfertőződöttségi arány is messze elmarad a szakértők szerint a járvánnyal szembeni társadalmi léptékű ellenállóképességhez – az úgynevezett nyájimmunitáshoz – szükségesnek tartott 50-60%-tól. Árnyalja a sok szempontból bizonytalan helyzetet az a tény, hogy az európai országokban a fertőzések és a halálesetek igen jelentős része – általában mintegy egynegyede-egyharmada – a bentlakásos intézményekben, főként idősotthonokban, kisebb részben hajléktalanszállókon, börtönökben, laktanyákban, gyermekotthonokban jelentkezett. Hazánkban a Nemzeti Népegészségügyi Központtól származó információ szerint április végén a magyarországi bentlakásos intézményekben fertőzöttek 26,1%-os aránya mellett 31,6% volt az egészségügyi intézményekben – nagyrészt a kórházakban – megfertőzött betegek és dolgozók együttes aránya. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy az ilyen intézeteken kívül élő, kórházba nem került lakosság fertőződöttségi és megbetegedési aránya a fenti átlagoknál jóval alacsonyabb, így napjaink sajtójában felmerül az

XX. ÉVFOLYAM | 111. SZÁM

| 42

a kérdés is, hogy egyáltalán volt-e Magyarországon járvány, amire a szakemberek olyanféle válaszokat adnak, miszerint „nálunk lett volna, ha nem lépünk időben”. Ezekben a hetekben mindenhol a korlátozások fokozatos leépítését tervezik, ugyanakkor él és terjed az a félelem, hogy a nyájimmunitás elérésének hiányában néhány hónap múlva a fertőzések újabb hulláma kap lábra, ami – hasonlóan az 1918-19-ben három hullámban támadó, a Föld akkori népességének legalább az egyharmadát megfertőző, és 3-5%-át elpusztító spanyolnátha fertőzéshez – több áldozatot szed majd, mint a most véget érő első. A vágyott biztonságra mai tudásunk szerint legalább a megfelelő védőoltás kifejlesztéséig – optimista hazai becslések szerint 2020 késő őszéig, pesszimistábbak szerint 2021 közepéig-végéig – várnunk kell. Mi történt eddig a városainkban? Az ismeretlen, kiszámíthatatlan járványtól való félelem nyomán – főként az első tragikus olaszországi jelentések megjelenését követően – viharos gyorsasággal megszülettek azok a járvány terjedését a személyes fizikai távolságtartás segítségével gátló kormányzati intézkedések, amelyek az óvodák, iskolák, a rekreációs, vendéglátó A VILÁGMÉRETŰ KARANTÉN HATÁSAI. FORRÁS: CURRENCY.COM és szórakozóhelyek teljes, illetve a munkahelyek igen jelentős részének a bezárását írták elő. Ezek egyúttal a turizmus leállását, a szolgáltató vállalkozások munkájának lényeges mérséklődését, és sokak számára a személyi jövedelmek drasztikus csökkenését, vagy megszűnését eredményezték. Mivel a „maradj otthon!” felszólítás az iskolás gyerekek és a járvány által fokozottan veszélyeztetett nyugdíjasok mellett elsődlegesen a zárt térben, csoportosan dolgozókat érintette – így például a főként szabadtéri munkát végző építőiparban kevés visszaesést okozott –, széles körben bevett gyakorlattá vált a hazánkban korábban parciálisnak mondható otthoni munkavégzés, a „home office”, ami az internetes megbeszélések, konzultációk, illetve a digitális távoktatás robbanásszerű terjedése mellett minimalizálta a naponta, meghatározott időpontban, rendszeresen ugyanoda munkába járók számát. Ez egyúttal a városi közlekedés drasztikus csökkenését és az irodaépületek részleges kiürülését eredményezte. A fennmaradt vásárlási, fogyasztási igények kielégítésére ugyanakkor fellendült az internetes vásárlás, és a bezárt vendéglők is nagy számban kínálnak házhoz szállított ételeket. Március végétől, április elejétől, kihasználva a drasztikusan lecsökkent autóforgalmat, több európai nagyvárosban, így Budapesten is lényeges átalakítások indultak a közlekedés korábbi, rendszerint igen

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

A BUDAPESTI KERÉKPÁRÚT-HÁLÓZAT BŐVÍTÉSE 2020 TAVASZÁN. FORRÁS: BKK.HU

kedvezőtlennek mondott rendszerének megváltoztatására, általában ideiglenes, kísérleti jelleggel. Ezen belül – a fertőzésveszélyesnek tartott közösségi közlekedési eszközök elkerülése miatt megnövekvő egyéni forgalom, ezen belül főként a környezetbarát kerékpáros közlekedés elősegítésére – kiemelkedő szerep jutott az elautótlanodó főútvonalakon új biciklisávok felfestésének. Említésre méltó, az urbanisztikával összefüggő – bár a járvánnyal elvben csak áttételesen, illetve időben egybeeső – fejlemény volt továbbá az, hogy a kormány – egyedi rendeletével – április közepén kiemelt gazdasági övezetté minősítette a gödi Samsung beruházás területét, úgy rendelkezve, hogy az onnan származó iparűzési adó a Pest Megyei Önkormányzatot illesse, majd május elején törvényjavaslat készült arról, hogy az 5 milliárd forintnál nagyobb értékű beruházások iparűzési adója a településektől a megyei önkormányzatokhoz kerüljön. Április közepén a Fővárosi Közgyűlés nevében a főpolgármester egy, a budapesti közlekedés baleset-megelőzését szolgáló közlekedésfejlesztési koncepció elkészítéséről és egyeztetéséről döntött, hat hónapos határidővel. A korábbi katasztrófák tartós urbanisztikai hatásai A városok fejlődésében a katasztrófák kétféle módon is fontos szerepet játszottak. Az egyik ezek közül az, hogy a történelem során gyakran felbukkanó, ismétlődő katasztrófák – tűzvészek, árvizek, földrengések, vagy akár vulkánkitörések – gyakorta lerombolták a meglévő városokat, megsemmisítve az addig fennálló viszonyokat, életkörülményeket. Az ilyen események ugyanakkor arra is lehetőséget teremtettek, hogy – mint például az 1838. évi pest-budai, vagy az 1879. évi szegedi árvizet, illetve az 1906. évi San Francisco-i földrengést és tűzvészt követően – a városok megújulva, a korábbinál korszerűbben, jobb életkörülményeket kínálva épüljenek újjá, figyelembe véve a lezajlott katasztrófa tanulságait is. A

43 |

A FÖLDRENGÉS SÚJTOTTA SAN FRANCISCO, 1906. FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

katasztrófák hatásaként említhető az is, hogy a városok fejlődésében egyebek mellett a járványok elleni védekezésnek is jelentős szerepe volt a közcsatorna- és az ivóvíz-hálózat elterjedésében. Az egészségügyi okok – a tűzvédelmi és reprezentációs szempontok mellett – szerepet játszottak a megfelelő benapozást lehetővé tevő utcaszélességeknek, a tömbbelsők méretezési szabályainak, a beépítési arányoknak a meghatározásában, sőt, az építési szabályok felállítása iránti igények megszületésében is. Ezek a folyamatok azonban – a történelmi példák tanulságai szerint – a legtöbbször nem voltak se gyorsak, se következetesek, és szorosan összefüggtek az adott ország, társadalom kultúrájával, szokásrendjével is. Máig ható módon igen gyakran előfordult, hogy a korábbi veszély elmúltával az egyéb szempontok felülírták a haváriák, járványok tanulságaiból származó követelményeket. Így válhattak például a 19. század végi ingatlanfejlesztő lobbi jogalkotókra gyakorolt befolyásának hatására a budapesti tömör beépítésű városnegyedek utcái – az 1894. évi építési szabályzat alapján – jóval keskenyebbé, belső udvarai pedig jóval szűkebbé a Monarchia más városaiban, illetve Nyugat-Európában szokásosnál, és az egészséges benapozáshoz szükségesnél is. A jelentős mértékű és tartós együttműködést igénylő holland polderek esetében viszont a folyamatos árvízveszély elhárításához nélkülözhetetlen állandó kooperációhoz szükséges sok egyeztetés a vezetéselméletben olyan, saját fogalommal bíró eljárási modellhez vezetett, ami a hosszas és körültekintő konszenzuskereső tárgyalásokat követően gördülékeny megvalósítást tesz lehetővé. A hazai és nemzetközi urbanisztikai szakirodalom fókusztémái Urbanisztikai szakirodalom Magyarországon alig létezik: a jó esetben évente, minisztériumi kiadványként megjelenő Falu, Város, Régió, valamint a Regionális Kutatások Központja kiadásában rendszeresen kiadott, de tudományos folyóiratként hosszú átfutású Tér és Társadalom mellett

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

az Építészfórum.hu internetes folyóirat, illetve a digitális és nyomtatott napisajtó ad rendszeresen és naprakészen híreket a hazai urbanisztika fejleményeiről. Eddig főként az utóbbiakban jelentek meg különféle szakmai cikkek a COVID hatásaival összefüggő változásokról, a Berlinben élő Brenner János írása1 mellett főként a kerékpáros közlekedés2 preferálása,3 a kompakt város, 4 vagy a különböző városok szükségintézkedéseihez, 5 illetve lehetőségeihez 6 kapcsolódó témakörökben. Az angol és a német nyelvű internetes szakirodalomban egyes kutatók az egyes országokban részletes területi bontásban publikált statisztikai adatok elemzésével felfedezték, hogy a fertőzöttség terjedése a nagyobb sűrűségű, sokféle társadalmi kapcsolattal bíró nagyvárosokban lényegesen gyorsabb volt, mint a kertvárosokban vagy a vidéki térségekben. Kommunikációs akcióba lendült a kreatív városok elméletéről világhírűvé vált amerikai geográfus, Richard Florida is. Kezdetben A vírus geográfiája című írásában felhívta a figyelmet arra, hogy a vírus a kisléptékű területi adatok szerint a sűrűn lakott nagyvárosoknak nem a nagy lakásokban élő gazdagok lakta körzeteiben, hanem a szegényebb negyedekben terjed, 7 további írásaiban pedig amellett érvelt, hogy a városok vonzereje a fiatalok körében messze felülmúlja a vírus miatti félelmet.8 Mit várhatunk? Ha hihetünk az egyre bizakodóbb szakorvosi megnyilvánulásoknak, úgy tűnik, Magyarország az elkövetkező hónapokban túlesik a COVID-19 által okozott sokkon, más közép-kelet-európai országokhoz hasonlóan Nyugat-Európa nagy részénél kisebb áldozatokkal. Ezen belül viszonylag szerény társadalmi veszteséggel járt maga a járvány, az európai halálozási adattár nálunk nem is mutat ki észrevehető különbséget a szokásos adatokhoz képest. 9 Ugyanakkor – bár a kettő nem vethető össze – a

XX. ÉVFOLYAM | 111. SZÁM

| 44

A KORONAVÍRUS HATÁSA A VÁROSI MOBILITÁSRA. FORRÁS: GFK.COM

társadalom széles rétegei számára a betegségnél lényegesen súlyosabb következményekkel járt a gazdaságnak a védekezés miatti leállása: a munkanélküliségi ráta növekedése hazánkban és Európa más részein is meghaladja a fertőzöttségi mutatókat. Ennek megfelelően az prognosztizálható, hogy a járványnak az épületek, az infrastruktúra, a zöldfelületek, a város különféle fizikai összetevőinek a kialakítására, tervezési módszereire nem lesz érdemi hatása. A távolságtartás igénye a közvetlen veszély elmúltával – esetleg több járvány-hullámot követően – hónapról hónapra csökken majd, a védőoltás kifejlesztésével és tömeges beadásával pedig egy-másfél éven belül, azaz a városi beruházások, fejlesztések időigénye szempontjából nagyon rövid idő alatt elmúlik. Bár vannak olyanok, akik a kialakult átmeneti helyzetben valamilyen szempontból egy új világ elindítási lehetőségét látják, a dolgok menetére befolyást gyakorló túlnyomó társadalmi többség – szegények és gazdagok, északiak és déliek egyaránt – általában korábbi életük folytatásához kívánnak visszatérni, és legfeljebb kis, célszerű korrekciókat hajlamosak véghez vinni korábbi életvitelükön Megmaradnak viszont – kisebb vagy nagyobb részben – azok a gazdasági leállásból származó egyes viszonyok, amelyek megtartásához jelentős szükségszerűségek vagy érdekek fűződnek. Várható például, hogy a tőkeszegény kiskereskedések egy része nem tudja átvészelni a járványt, és a korlátozások elmúltával nem tud újra kinyitni, így a gazdaságilag korábban sem virágzó üzletek jelentős része hosszabb ideig zárva maradhat. A korábbinál nagyobb szerep juthat az otthoni munkavégzésnek, ami kapcsolódhat a részmunkaidős, rugalmasabb időbeosztás terjedéséhez is. Várhatóan növekszik majd az interneten keresztül lefolytatott megbeszélések, kisebb-nagyobb találkozók szerepe, és a távoktatás kényszerűen bevezetett új formáiból megmaradnak majd elemek az eredeti medrébe visszatérő közoktatásba integrálva, vagy a felnőttoktatás, az át- és továbbképzés új formáit megteremtve. A korábbinál magasabb szintre fog visszaállni az internetes kereskedelem, ami a házhoz szállítás

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

és a városszéli, főút-közeli logisztikai területeken működő raktárak iránti igények növekedését is magával hozza. A sokszínűbb munkaviszonyokkal együtt jár majd a közlekedési szokások kisebb átalakulása: lassan visszaáll a bizalom a közösségi közlekedéssel szemben, de megmaradhat a kerékpárra átnyergeltek egy részének a biciklihasználata, igaz – a BUBI statisztikáit alapul véve – csak kisebb részben az autósok, és nagyobb hányadban a közösségi közlekedést használók táborából verbuválódva. Ezzel együtt Budapesten várhatóan fennmarad az ideiglenesen kialakított kerékpársávok – súlyos közlekedési dugókat nem okozó – túlnyomó többsége, ami összességében kicsit javítja majd a város „modal split”-jét, de gyökeres megoldást nem jelent a fennálló problémákra. Mit kellene tennünk? Bár a fentiek szerint prognosztizálható, hogy a járvány – és esetleges „utórezgései” – elmúltával, a gazdaság újraindulásával az élet a városokban nem teljesen új, hanem csak kissé módosult mederben zajlik tovább, a járvánnyal kapcsolatos eseménysorokból levonhatók olyan következtetések, amelyek erősíthetik a nagyvárosoknak a következő váratlan, ma még nem ismert katasztrófákkal szembeni rugalmas ellenállóképességét, egyúttal segíthetik a mindennapi élet számára is élhetőbb, biztonságosabb körülmények kialakítását. A váratlan eseményekre való felkészülésben alapvető fontosságú a mobilizálható tartalékok rendelkezésre állása. Ez a városok esetében az intézményi és műszaki infrastruktúra méretezésében és a szükséges szervezeti, szervezési tartalékokban egyaránt szükséges. Széles körű tapasztalat, hogy a központosított irányítás – a sokféle helyi sajátosság ismeretének hiányában – mindig magas hibaszázalékkal dolgozik, míg a szubszidiaritás elvei szerinti feladatmegosztás, a különféle kompetens szereplők jól szervezett kooperációja segíti a hibák jelentős részének elkerülését.

45 |

AUTÓPÁLYA FELIRAT, TORONTO, KANADA, 2020. MÁRCIUS. FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Nem túlzás ezért azt állítani, hogy a vészhelyzetekben és a mindennapokban is hatékonyabb, stabilabb működésű, jövőálló városok érdekében az államigazgatás különböző szintjei között a kompetenciák és a kapacitások, források elosztásának az újragondolására, ennek nyomán a korábbinál nagyobb kölcsönös bizalomra és magasabb szintű szakmai felkészültségre van szükség. Ennek a nyomán várható, hogy a kormányzati és önkormányzati szervezetek, személyek a lehetőségeket a köz érdekében a legjobban kihasználva működhessenek együtt. Ennek a folyamatában indokolt sort keríteni a megyék területfejlesztési pozíciójának stabilizálására. Ehhez – a jelenleg csak nagyvonalúan meghatározott tervezési és szervezési szerep megerősítése érdekében – normatív, a terület fejlesztésével összefüggő megyei adóbevételek megteremtése szükséges, például az államilag támogatott beruházások iparűzési adójának az érintett településsel való megosztásából. Indokolt továbbá a stabilitás növelése érdekében, hogy a következő uniós ciklus strukturális alapokból származó forrásainak hazai elosztási szabályaiban ne csak egyedi projektek, hanem jelentős részben a térség más településeinek a fejlődését is eredményező, integrált, sokszereplős programok támogatása történjen meg. Ehhez illeszkedve olyan városi, térségi szintű támogatási alapok létrehozása is indokolt, amelyek a megtérülő városfejlesztési beruházások finanszírozásához sokféle forrás ös�szegyűjtését és folyamatosan újratermelődő megtérülését valósítják meg. A prosperáló, fenntartható városok érdekében a fejlesztési súlypontok áthelyezése indokolt, az egyedi nagyberuházások visszafogása mellett az olyan összetett, sokszereplős és sokféle forrásból finanszírozott programokra, amelyek az egyre inkább kiürülő, élhetetlenné váló városközpontok megújulását, és azon belül különösen a vonzó kiskereskedelmi és kulturális létesítmények, a gazdaság fejlesztését segítő színvonalas közterületek megteremtését segítik elő. Ehhez nélkülözhetetlen a magántőke számára is befektetési lehetőségeket kínáló városközpont-rehabilitációs programok, üzletutca-fejlesztések elindítása, hozzárendelve a Nyugat-Európában és a tengerentúl már bevált, a sokféle szereplő együttműködését lehetővé tevő Business Improvement District (BID, gazdaságfejlesztési körzet) módszertanának alkalmazását. Növelné a stabilitást és az élhetőséget a városok kompaktságának, viszonylag kis távolságokkal megközelíthető szolgáltatásainak erősítése, ami leginkább a megszűnt funkciójú, alulhasznosított egykori ipari, vasúti és honvédségi területeket tartalmazó rozsdaövezetek integrált, sokszereplős fejlesztési programjainak a támogatását igényli. A turizmus átmeneti visszaesése, az újranyitás előkészítése során a városfejlesztési tervek felülvizsgálata során indokolt a túlturistásodott területrészek továbbfejlesztett profiljának olyan újragondolása, hogy az

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

az igényes környezet és szolgáltatások segítségével a minőségi turizmus irányában alakítsa a korábbi tömegturizmus által sújtott városrészeket. Ehhez az érintett turisztikai célterületek arculatának, profiljának átalakítása szükséges. A tömeges elnyomorodás megelőzése, a hátrányos helyzetű rétegek ellenálló-képességének gyökeres javítása érdekében mielőbb lényegesen ki kellene szélesíteni a halmozottan hátrányos térségek nyomornegyedeinek (finomkodó szakkifejezéssel szegregátumainak) esélyteremtő megújítási programját, minél előbb, minél szélesebb körben megfelelő munka-, tanulási és lakhatási körülményeket teremtve a rászorulók számára, akik egyébként megfelelő területpolitika mellett a jövő potenciális munkaerő-tartalékát jelentik. A városi bérlakásszektor megerősítése, a sokszor a szürkegazdaságba beragadt magánbérletek kifehérítése, a bérbeadói és bérlői jogbiztonság megteremtése szintén lényeges összetevője lehet a városi életkörülmények biztonsági tartalékainak. Végül, de nem utolsó sorban – az átmenetiként bevezetett kísérleti környezetbarát közlekedési megoldások tárgyilagos értékelését, és a szükséges változtatások megállapítását követően – szükséges lesz a megfelelő átalakítások elvégzése az érintett útszakaszokon, a legjobb megoldások véglegesítése érdekében. Számos, nem az urbanisztika fogalomkörébe tartozó intézkedés mellett mindezek nyomán várható, hogy városaink, falvaink a jelenleginél nagyobb biztonságban állhatnak ellen nem csak a prognózisok szerint gyakoribbá váló járványoknak, hanem a ma még nem ismert egyéb fenyegetéseknek is.

—

1 Brenner János: https: Város és vírus, Népszava, https://nepszava.hu/3077064_varos-es-virus 2 Kürti Gábor: Életünket vagy kényelmünket védjék a sebességhatárok? Index, https://index.hu/ velemeny/olvir/2020/05/06/sebessegcsokkentes_kerekpar_kurti_gabor/ 3 Biczók Péter: Nincs ideálisabb időpont csökkenteni az autók által uralt tereket, Azonnali.hu, https://azonnali.hu/cikk/20200326_nincs-idealisabb-idopont-csokkenteni-az-autok-altal-uralt-tereket 4 Édes Balázs: Hogyan lehet Budapest kompakt város? Qbit, https://qubit.hu/2020/03/10/ hogyan-lehet-budapest-kompakt-varos 5 Tosics Iván: Városok a vírus ellen, Népszava, https://nepszava.hu/3077418_varosok-a-virus-ellen 6 Futó Péter: Forradalmi változásokat hozhat a járvány a jövő városaiban Portfolió, https:// www.portfolio.hu/ingatlan/20200424/forradalmi-valtozasokat-hozhat-a-jarvany-a-jovo varosaiban-425918 7 Richard Florida: Geography of Virus, CityLab, https://www.citylab.com/equity/2020/04/ coronavirus-spread-map-city-urban-density-suburbs-rural-data/609394/ 8 Richard Florida: Is Covid-19 the end of cities? (Spoiler: No.) City Observatory, http:// cityobservatory.org/corona_outmigration/ 9 https://www.euromomo.eu/graphs-and-maps/

URBANISTICS WITH CORONA VIRUS FEVER Disasters have played major roles in the development of cities in two different ways so far. Firstly, fires, floods, earthquakes, or even volcano eruptions often destroyed existing settlements, annihilating long-standing conditions, circumstances of existence. Such events, however, also made it possible for towns and cities to further develop after rebirth in a more modern way, offering better conditions with regard to the lessons of the recent disaster. These trends did not as a rule take place quickly or systematically, and were closely associated with the culture and traditions of the country and society concerned. Although it seems to be likely that after the passage of the COVID-19 pandemic – and its potential aftermaths – life will go on in a slightly modified, but not entirely new new way after the restart of economies in cities, there are lessons to be learnt from the series of events associated with the pandemic that may strengthen the flexibility and resistance of cities agains would-be, unexpected and yet unknown disasters whilst also facilitating the evolution of more liveable and safer conditions for everda life.

XX. ÉVFOLYAM | 111. SZÁM

| 46

Nyilatkozat egy jobb világért 2020. JÚNIUS 9.

Neves építészek – köztük Jean Nouvel, Shigeru Ban és Kengo Kuma –, Nobel-díjas közgazdászok, a világ 24 vezető gondolkodója és kreatív szakembere közös nyilatkozatot írt alá a gazdaság kulturális újjáélesztésére. A manifesztum az El Pais és a Corriere della Sera hasábjain jelent meg. A jelenlegi világjárványra reagáló nyílt levél hangsúlyozza a kultúra fontosságát és kijelöli az utat, amelyen a társadalmaknak el kell indulni a globális jólét és a fenntartható jövő irányában. A kulcsfontosságú kulturális és gazdasági elemek mellett, mint például a gasztronómia és a turizmus, a manifesztum kiemeli az építészet és a formatervezés alapvető szerepét, amelyek segíthetnek urbanizált világunk újragondolásában. A nyílt levél szövege: „A jelenlegi válság és az ezzel kapcsolatos korlátozások kiemelték annak jelentőségét, hogy mivel járulunk hozzá mindannyian, azaz minden egyes ember, közvetlen környezetünkhöz, e környezet valamennyi dimenziójához, amelyet a civilizáció, a természet és a társadalmi kapcsolatok formálnak. Ez pedig összhangban áll azokkal a megállapításokkal, amelyeket sok éve megfogalmazott már a nemzetközi közösség – és elsősorban az UNESCO –, felismerve és elismerve a kultúra kulcsfontosságú szerepét a fenntartható fejlődés koncepciója szempontjából. Ez a kulturális dimenzió meghatározza életkörülményeinket; elválaszthatatlan a napi gazdaságtól, és éppen ezért erősödött fel a szerepe és hatása a jelenlegi körülmények között. A hozzáadott érték kulturális ös�szetevője jelentőségének megnövekedése erőteljes tendencia, amely már kezd teret nyerni a közérdekben és az üzleti stratégiákban. Ebben az ös�szefüggésben sokat profitálhatnak azok a térségek, amelyek a leginkább megőrzik identitásuk eredeti elemeit, amennyiben sikerül fejleszteniük azokat, hogy valóban „versenyképes előnyökhöz” juthassanak. Helyi környezetünk e kulturális revitalizációja nem jelenti azt, hogy a távoli társadalmaknak ne lenne ez az érdeke. Érdeklődésünk más kultúrák iránt és az igény, hogy jobban megismerjük azokat, törvényszerűen azt jelenti, hogy ezek a folyamatok érintik a holnap világát. Minden térségnek, így azoknak is, amelyek kevesebb gazdasági és műszaki erőforrással rendelkeznek, lehet kulturális üzenete, amelyet továbbadhat. Ezért az a cél, hogy mindegyik térségnek lehetőséget adjunk arra, hogy megmutassa, mitől különleges egy olyan világban, amelynek szabványosítása, egységesítése elszegényedéshez és életképtelenné váláshoz vezetne. Egyre növekvő jelentősége ellenére a kultúrára ez idáig nem tekintettünk úgy, mint ökoszisztémára; továbbra is másodlagos szemszögből szemléljük. A kis- és nagyvárosok jól példázzák ezt. A köz-, azaz nyilvános és magántereknek funkcionálisnak kell lenniük, összhangban állva lakóik törekvéseivel. Az építészet és a tervezés hozzájárulhat egy olyan urbanizált világ újbóli feltalálásához, amely felöleli az ökológia, az együttélés és a szépség kategóriáit. Ez a dinamika ösztönzően hat arra, hogy állandó piaca legyen az élőhely kulturális értékelésének. A létezés művészete iránti lelkesedés tovább fog erősödni. Érvényes ez az élelmiszerre is, amelynek mostantól

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

fogva egyszerűbbnek, igazságosabbnak és értelmesebbnek kellene lennie a bolygó szempontjából. Ez vonatkozik majd a turizmusra is, amelyre felelősségteljesebb szerep vár, valamint a digitális technológiákra, amelyek megbízhatósága egyre javulni fog a létrehozott és átadott tartalmak minőségének köszönhetően. Ebben az összefüggésben a kultúra szerepét hangsúlyozó gazdaság lépték- és szemléletváltást javasol, olyan szisztematikus megközelítést részesítve előnyben, amelyben a változatos tevékenységeket és kulturális tényezőket (oktatás, információ, kommunikáció és minden javunk, amely erőteljesen a fantáziára épülő és érzékeny komponensekkel rendelkezik) nem a formális módon, egymástól izoláltan vizsgáljuk. Ennek az átalakulásnak köszönhetően, a gazdaság, amelyet átitat a kultúra, képes lesz teljesen kibontakoztatni humán jellegét. Ez az evolúció előkészítheti a terepet a globális prosperitásnak, a természeti környezet iránti nagyobb tiszteletnek, és a javak méltányosabb megosztásának. Ami egykor egy lehetőség volt, annak most a fenntartható fejlődés jelenévé, valóságává kell válnia.” Aláírók: Ferran Adrià, séf Massimiliano Alajmo, séf Elena Arzak, séf Rafael Aranda, építész (Pritzker-díj, 2017) Shigeru Ban, építész (Pritzker-díj, 2014) Massimo Bottura, séf Mariya Gabriel, az Európai Bizottság innovációért, kutatásért, kultúráért, oktatásért és ifjúságért felelős biztosa José Ángel Gurría, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) főtitkára Jérôme Gouadain, a Prix Versailles alapítója Iris Van Herpen, divattervező Kengo Kuma, építész Pascal Lamy, a Les Musiciens Du Louvre elnöke Eric Maskin, közgazdász (Közgazdasági Nobel-díj, 2007) Jean Nouvel, építész (Pritzker-díj 2008) Edmund Phelps, közgazdász (Közgazdasági Nobel-díj, 2006) Renzo Piano, építész (Pritzker-díj 1988) Annesophie Pic, séf Carme Pigem, építész (Pritzker-díj, 2017) Christopher Pissarides, közgazdász (Közgazdasági Nobel-díj, 2010) Zurab Pololikashvili, a Turisztikai Világszervezet (UNWTO) főtitkára David Sassoli, az Európai Parlament elnöke Vera Songwe, az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának főtitkára Jean-Noël Tronc, a SACEM vezérigazgatója Ramón Vilalta, építész (Pritzker-díj, 2017) (Fordította: Németh Anikó)

MANIFEST FOR A BETTER WORLD 9 JUNE, 2020 From Nobel prize winning economists to renowned architects, 24 of the world’s leading thinkers and creatives have signed a manifesto for a cultural revival of the economy, as reported in european news outlets El Pais and Corriere della Sera. written in response to the current health pandemic, the open letter underlines the importance of culture and how society can evolve to pave the way for global prosperity and sustainable development. Seven prolific and world-class architects, including Shigeru Ban, Kengo Kuma, Jean Nouvel, Renzo Piano, have all signed the manifesto.

47 |

A PESTI FELDUNASOR ÉS A NEMZETI CASINO. LUDWIG ROHBOCK METSZETE, 1850 KÖRÜL

Zárva vagy nyitva? GONDOLATOK A PESTI RAKPART ÁTALAKÍTÁSÁHOZ szöveg | text:

Merániai János válaszlevelének mai pesti parafrázisa – „A rakpartot lezárni nem kell, félnetek jó lesz. Ha mindenki egyetért én nem, ellenzem”, avagy: „A rakpartot lezárni nem kell félnetek, jó lesz. Ha mindenki egyetért, én nem ellenzem” – talán jól kifejezi a helyzetet; a pesti rakpart lezárása körüli viták is hasonlók. A lezárás-pártiak, a gyalogosok, biciklisek, az erre sétálók jogos elvárásai, a tiszta (inkább tisztább) levegő, a csend (inkább kisebb zaj), a víz megérintésének igénye, a partok építészeti remekei, a hegyek lenyűgöző látványa, a szélesebb körű városhasználat melletti érvek az egyik oldalon; a másikon pedig a menekülő utak hiányára, hosszára, az alternatív utak időveszteségeire, vagy a benzinégető torlódások növekedésének káros hatásaira, a legrövidebb út „elveszítésére” hivatkozó ellenzők. 2. A pesti rakpart – vagyis inkább így, csupa nagybetűvel: a „PESTI RAKPART” – Budapest integráns része, a városkép meghatározó eleme, amely markáns vonalként húzza alá Pestről a budai part változatos beépítésének látványát, a Gellért-hegy, a budai Vár és a budai hegyek sziluettjét. Budáról nézve, a pesti rakpart felett viszonylag egységes, de néhány fontos épülettel – az Országház, a Magyar Tudományos Akadémia, a Vigadó, a Belvárosi templom jellegzetes tömegeivel – tagolt kép tárul elénk, az első réteg mögött feltűnő templomtornyok, karakteres tetődíszek, kiemelkedő

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

NAGY BÉLA

épületek egymás mögött sorakozó rétegeiként. Mindkét partról gyönyörű hidak osztják a látványt, léptéket adva az egyes partszakaszoknak. Belül alsó-, kívül felsőpályás hidak. Megunhatatlan látvány. Napos nyári délután a formák gazdagsága, ködös téli reggelen a város tömör testéből kiemelkedő, a látványt cizelláló tornyok csipkéje, nappal a homlokzatok színeinek szépsége, este a fények játéka elragadó. Ez a látvány – a rendet zavaró néhány épület ellenére – olyan, mintha mindig így lett volna. Pedig nem. 3. Sokáig „hátsó udvarként” használt széles, természetes part uralta a látványt. Amint Kolundzsija Gábor A rakodópart kövei című kiváló könyvéből megtudhatjuk, az első hajóhíd a török uralom alatt épült és 1686-ig állt fenn, majd 1767-től egy ideiglenesnek épült hajóhíd szolgálta a két várost, amely áthelyezése után 1788-tól 1849-ig volt használatban. „Buda visszafoglalása után egy köteles komp (ún. repülőhíd) biztosította a közlekedést az innen elnevezett Kishíd (ma Türr István) utca magasságában, amely akkor Pest észak felőli szélső utcája volt. 1767-től készült ismét hajóhíd, kezdetben ugyanott. […] A Kishíd utca keskeny és kanyargós lévén, a Hajóhidat 1788-ban feljebb vitték a Nagyhíd (ma Deák Ferenc) utca vonaláig, a város északi határára. Ezzel kapcsolatban Pest városa megépítette az első partfalat. A támfal az új hídfőtől északra és délre épült ki azonos távolságig, összességében 150 öl (285 m) hosszan. A Wurm (ma Szende Pál) utcánál kezdődött, és a Kishíd (Türr István) meg Régiposta utca vonala között véget

XX. ÉVFOLYAM | 111. SZÁM

| 48

A PESTI KORZÓ 1910 KÖRÜL

is ért. A pesti hídfőt ebben már kiképezték, míg a budai oldalon csak levert cölöpökhöz erősítették. Ez volt az első Duna-parti védmű…” József nádor kezdeményezésére Hild János elkészítette Pest első átfogó várostervét, a „Szépítési Tervet” (1805), amely a korábbi szemétlerakásra, meg szennyezéssel járó foglalatosságokra használt területből partfalakkal védett fasoros parti sétányt rajzolt, a sétányra nyíló palotasort tervezett; vagyis a Dunára „fordította” a várost. 4. A kiépített partfal biztonságos rakodásra adott lehetőséget; a dunai hajózás igen fontos volt a Pest-Bécs kapcsolatban. Az ipari forradalom a hajózás fejlesztésének is hatalmas lendületet adott. A többé-kevésbé rendszeres árvizek folyamatosan napirenden tartották a vitát a Duna szabályozásáról. Időközben elkészült a Duna medrének síkrajzi és mélységi felmérése (Vörös László, 1833); a szakemberek megállás nélkül dolgoztak a vízhozamok mérésén, miközben élénk vita folyt a Duna szélességének, a partfalak helyének meghatározása körül. Aztán bekövetkezett a város egy jelentős részét elpusztító nagy árvíz (1838). A károk kikényszerítették a város első építési szabályzatának megalkotását, amely – érthető okokból – az árvizek kárainak megelőzésére és enyhítésére tette a hangsúlyt. Ekkor kezdődött az utcák biztonságos szintjének meghatározása, az épületek kialakításának szabályozása. A partfalak tervezése is folytatódott, elsőként a Lánchíd környezetében, ahol a híd két oldalán valósult meg a Duna Gőzhajózási Társaság kikötője és raktárakkal kialakított alsó rakodópartja, és ezzel ki is alakult a kétszintes, lépcsős rakpart első szakasza. Azután 1873-ban három város (az együtt is kevesebb, mint 300 000 fős Pest, Buda és Óbuda) egyesítésével megszületett Budapest. Ma is fiatal főváros, még Magyarország életében is (például Esztergom vagy Pozsony két és fél évszázadon át töltötte be a főváros szerepét). Az új főváros felépítése új lendületet adott a partfalak építésének is, az első világháborúig elkészült a mai rakpartok több mint fele,1 jellemzően az 1873-as szabályozási tervben meghatározott szakaszokon. A folyamat azt szemlélteti, hogy egy fordulatokban gazdag történet lépésről lépésre vezetett a mai rakpartok kialakulásához, amelyek akkor már álltak, amikor utcára kerül – a Lewis Mumford írásában 2

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

„negyedik migrációként” megjósolt új korszak, a motorizáció és a szabad helyváltoztatás, a mobilitás korabeli szimbóluma – a Ford T-Modell (1906). 5. A Korzón szállodasor, éttermek, kávéházak nyíltak, élénk társadalmi élet alakult ki.3 A Grand Hotel Ritz, a Grand Hotel Hungária, a Hotel Bristol és a Hotel Carlton kávéházai, az elegáns teraszok és sörözők a társadalom széles rétegeinek adtak találkozási lehetőséget a kor közösségi platformjaként, korabeli Facebook-ként. Erre szolgált a felső rakpart még azután is, hogy a Korzóval párhuzamosan – a látvány védelme érdekében alsó áramszedőkkel – megépült a villamospályát hordozó „Viadukt”. A Korzó a társadalmi élet színtereként helyet adott a társadalom szinte minden rétegének, az elegáns szállodák közönségétől a művészeken át az egyszerű városi polgárig. A rakpart két szintje fizikailag elválasztotta a használat módját: felül az éttermekkel, kávéházakkal, teraszokkal kísért elegáns korzó, gyönyörű kilátással a Dunára és Budára, lenn a hajók, a kikötők, az árusok, a piac és a közlekedés. Az autók megjelenésével az alsó rakparton várakoztak a taxik, teherautók. Idővel az áruszállító hajókat kiszorította a teherautó, a piacok is elkerültek innen és az autók birtokba vették a partot (is). A város népességének, kiterjedésének és az autók számának növekedésével egyre távolibb területről is megjelent itt a forgalom. A sűrű belső városmag és a munkahelyek növekvő száma nemcsak a forgalomban, hanem a parkolásban is látható volt, egyre több parkoló került az alsó rakpartra. A rendszerváltást követően kisebb vállalkozások, cégek tömege jelent meg a környező lakásokban, lassan kiszorítva a korábbi lakosság közel felét… A budapesti munkahelyek közel harmada a történeti városmagban, a Hungária körúton belül, a város területének alig huszadrészén koncentrálódik. A forgalomcsillapítási törekvések és megvalósult projektek (Budapest Főutcája, a belső városmag forgalomcsillapítása) a belső városmagban a gyalogos mozgások elsőbbségére épültek, de a munkahelyek területi szerkezete, aránytalansága a mai napig megmaradt. A rakpartok szerepe nem, vagy alig változott: az észak-déli forgalom telített közlekedési tengelye maradt.

49 |

6. Ne zárjuk le? Hát ne zárjuk. Ez a legkényelmesebb megoldás, hiszen amióta vannak Pesten autók, azóta mindig is használhatták a rakpartot. A rakpartok és a Duna szabályozása szorosan összekapcsolódó témakörök és már 1838 előtt évtizedekkel is éles viták folytak a jó megoldásról. A Budapest megtervezésére kiírt tervpályázat (1871) nemzetközi zsűrijébe neves szakértőket is meghívtak (Johannes Dahlmann hamburgi vízépítési igazgató, Leon Lalanne francia középítési felügyelő), akiknek a véleményét is kikérték. Budapest jóváhagyott városrendezési tervébe jórészt be is épültek a javaslataik, úgy a meder, mint a rakpartok kialakításába. Utóbbiak kiépítését a korabeli építési technikák is befolyásolták, mert kezdetben csak szárazon, vagy a víz kirekesztésével tudtak partfalakat építeni; a vízalatti építés technológiái ekkortájt kezdtek elterjedni a világban. Az eredetileg elképzelt „emeletes”, azaz kétszintű, függőleges rakpartok alsó szintjét a legmagasabb nyári árvizek szintje felett alakították ki. 4 A 15,2–19 méter szélességű alsó rakpartok szolgálták a hajózást; ez volt a kikötés, ki- és berakodás szintje, amelyet csak ritkán öntött el a víz. Jules Coumes – akit magyar kérésre, a francia közlekedés- és közmunkaügyi miniszter küldött Budapestre – felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebb hajók, tutajok, faúsztatók számára kedvezőbb lenne lépcsős rakpartokat is kialakítani (1872). A felső rakpart belső szakasza a városi életet és a város biztonságos védelmét szolgálta, szolgálja ma is. A Margit hídtól a Széchenyi téren át a „Viaduktra”, majd a Boráros térig kiépített villamos vonallal megvalósult a Duna-part – Nagykörút körvillamos. 7. Akkor zárjuk le! De teljesen! Az alsó rakpartot az árvizek miatt időnként úgy is lezárja a természet, ami okoz ugyan némi zavart a közlekedésben, de ez csak átmeneti; az autósok hamar megtalálják az úticéljaik eléréséhez pillanatnyilag szükséges racionális útvonalakat. És egyébként is, a pesti és a budai rakpart 2011 óta védett műemlék. „A pesti oldalon a Dráva utcától a Déli összekötő vasúti hídig, a budain pedig a Komjádi uszodától a Petőfi hídig terjedő szakasz, illetve a Margit-sziget körbe, ami 17,5 km hosszú összesen. Ez a világ egyik legnagyobb műemléke, amire akár büszkék is lehetnénk” (a teljes budapesti partfalrendszer közel 80%a). 5 A Szabadság hídtól a Kossuth Lajos térig terjedő szakasz ~2.230 m, annyi, mint az Andrássy út hossza. Az autómentesítéssel létrehozható városi léptékű sétány alkalmassá válik Duna-parti sétákra, futásra, sportolásra, szabadidős tevékenységekre, kerékpározásra, vagy csak a folyó és a látvány élvezetére. Az alsó rakparti sétány a Duna „közteresítésének” lényegi eleme lehet, amint a RAK-PARK tervpályázat zárójelentése is ös�szefoglalja: „A tervpályázat célja az volt, hogy a pesti belvárosi Duna-part Kossuth tér – Fővám tér közötti szakaszának rekonstrukciójával az elmúlt években megújított belvárosi közterület-hálózat fejlesztése a Duna-partra is kiterjedjen, ezzel szerves kapcsolatot teremtve a városszövet és a folyam között.” 6 Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az alsó rakpart az ártér része, bármikor elöntheti a víz: „…az alsó rakpart a Duna medrének része, így jelentős mértékben részt vesz a folyam vízemésztő kapacitásában. Erre figyelemmel a továbbtervezés során az állandó – árvíz esetén is ott maradó – létesítmények, közművek, különféle tereptárgyak és utcabútorok tervezésekor, illetve a növényalkalmazásnál tekintettel kell lenni az árvízi elöntés lehetőségére. A 2-es villamos viaduktja alatti helyiségekben kialakítandó funkciók tervezésekor figyelembe kell venni, hogy árvíz esetén ez a terület vízborítás alá kerül. A helyiségek dunai homlokzatának vízszigetelését víznyomásra méretezve kell megoldani, mely magas költséget jelenthet – ellenkező esetben számolni kell az 1-2 éves gyakoriságú elöntéssel.” 7 Ennek megfelelően az új köztér berendezését úgy kellene

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

A PESTI KORZÓ 2005-BEN. FOTÓ: NORBERT AEPLI

megvalósítani, hogy az ne zavarja az árvizek levonulását, az uszadék feltorlódását, és miután levonult az ár, könnyen újra visszaadható legyen a használóknak. Emiatt fasorok, facsoportok csak korlátozottan helyezhetők el, és a sétányhoz kapcsolódó kiegészítő funkciók is jellemzően ideiglenes jellegűek lehetnek, vagy biztonságosan úszóműveken, kikötött hajókon valósulhatnak meg. Ha az alsó rakpart – a megkülönböztetett járművek kivételével – teljesen autómentes lenne, az áruk, a szolgáltatások működtetéséhez szükséges eszközök, berendezések, felszerelések csak vízi úton, vagy a felső rakpart felől gyalogosan, esetleg „bringó-hintó” jellegű kiszolgálással lenne megoldható. Az eredeti célok – a Duna-part bevonása a városi életbe – korlátozottan teljesülhetnek, mert közepes vízállás felett a kikötőkben álló kisebb-nagyobb hajók, hajókon elhelyezett funkciók részben takarják Buda látványát. A vízzel közvetlen kapcsolat csak a kikötött hajók közötti néhány lejáratnál és a vizet belvárosi telekké transzformáló úszóműveken valósulhat meg. 8. Építész hallgatóként csak a „tiszta”, egyértelmű megoldásokat tudtam elfogadni. Az gondoltam, hogy van „a megoldás”, amelyet megfelelő odafigyeléssel ki is lehet találni, meg lehet keresni. Legyen vagy fekete, vagy fehér, de a szürke nem elég jó, annak ellenére sem, hogy fantasztikus gyakorlatvezetőim, Bitó Jánostól Elekes Kevén át Tenke Tiboron keresztül Bognár Lászlóig arra tanítottak, hogy a világ sokkal összetettebb annál, hogy két tónussal le lehessen festeni. Csak később, mesteriskolás koromban, Kisho Kurokawa írásából, a szürke kultúrájáról szóló tanulmányából értettem meg, hogy milyen igazuk volt. 8 A koegzisztencia, a sokszínűség azonban nem a feltétel nélküli pragmatizmus (rossz esetben „jóvanazúgyis” hozzáállás) szinonimája, sőt inkább széles körű tapasztalatot, körültekintő, eltökélt igényességet követel, mert meg kell különböztetni, hogy mikor, hol, melyik árnyalat jelenti az optimumot. Tehát nem értékek átlépését, megtagadását jelenti, hanem az érdekek harmonizálását, összeegyeztetését, éppen az értékek megőrzése és átmentése érdekében. A világ szerencsére nem fekete-fehér, árnyalt átmenetek adják a részletezettség finomságát. Szükség lehet a kurokawai kékes-szürkétől

XX. ÉVFOLYAM | 111. SZÁM

| 50

A KORZÓ SUDIÓ KFT. RAKPART-TERVE, 2016-2018. FORRÁS: KORZOSTUDIO.HU

a zöldes-szürkén át a vöröses-szürkéig a többi árnyalatra is, mert lehet, hogy az adott szituációban az a legjobb, bár lehet olyan helyzet is, amikor a fehér vagy a fekete a jó megoldás. 9. A város bonyolult, összetett rendszer. Geoffrey West 9 és kutatócsoportja (2010) több ezer (!) város adatainak elemzése alapján megállapította, hogy a város az emberek közötti kapcsolatok hálózatának (network) térbeli manifesztációja; és ez a kapcsolati háló a világ minden részén egyformán működik, független attól, hogy az adott társadalmi csoport melyik földrészen van. A 20. század első harmadának szociológiai, várostervezési kísérletei és a gyakorlati tapasztalatokból leszűrt felismerései jegyében ez a kapcsolati háló kisebb város-ökológiai, társadalom-ökológiai (társadalmi, gazdasági és környezeti) egységekre tagolható. A szomszédsági egység Perry-féle megfogalmazásától10 az első elválasztott rendszerű, autóra tervezett Radburn11 szerkezetén át a mai Barcelona „szupertömbjéig” hosszú út vezetett. Meggyesi Tamás kutatási eredményei szerint a kertvárosi „close”-ok félprivát tereinek modelljéből kinőtt „szupertömb” a gyalogos és az autós forgalom elválasztására épül, így az ilyen területek – általában – mentesek az átmenő forgalomtól. Méretük igen szélsőségesen eltérő is lehet, miközben valamennyi az 5 perces gyaloglási távolságra és ennek többszörösére épül (400–800–1600 méter). A klasszikus Perry-féle szomszédsági egység területe, akárcsak Clarence Samuel Stein elvi modelljében, ~50 hektár volt, de Brasilia szupertömbje12 is ekkora. Radburn alapegysége ~18-20 hektár, míg az újabb városokban akár 100 hektárnál nagyobb is lehet (Chandigarh vagy Milton Keynes főutakkal határolt szupertömbjei). Budapesten a Duna – Vámház körút – Múzeum körút – Kossuth Lajos utca által határolt terület ~40 hektár, míg a Duna – Kossuth Lajos utca – Károly körút – József Attila utca vonalán körüljárt: ~48 hektár, vagyis megfelelnek a szomszédsági egység történetileg kialakult léptékének. A Belváros déli részén a Belgrád rakpart kivételével már meg is valósult, és az északi oldalon is láthatók az ebbe az irányba történő elmozdulás első jelei (Pest Főutcája). A szupertömbök Duna felőli megoldására készült tervpályázati pályaművek és tervek egyfajta vegyes megoldást körvonalaztak.

10. A pesti rakpartok újragondolása során, az átmenő forgalom fenntartása és a teljesen autómentes, gyalogos rakpart koncepció két véglete között még számos más lehetőség is felmerülhet. „A” változat: marad az átmenő forgalom, némi ráncfelvarrással. „B” változat: az egyik legkézenfekvőbb a célforgalom igényeire történő átszervezés, TEMPO 30 zónaként. Néhány tábla kihelyezésével és rendszámkövetéssel megvalósítható állapot, de persze a Duna-part mai, „leharcolt” állapotában ez valószínűleg nem lenne elég. „C” változat: a rakpartok belső szakaszai csak a kerületen belülről induló, vagy ide érkező forgalom szervezésében vesznek részt, a külső forgalom kizárásával, egyfajta különleges szervizútként, három kapcsolódási ponttal: Lánchíd (Széchenyi tér), Erzsébet híd (Március 15. tér) és Szabadság híd (Fővám tér). „D” változat: csak lokális kiszolgáló forgalom, a forgalmi irányok megfelelő ki- és befelé irányításával, hasonlóan a Belváros déli részének tehermentesítéséhez, az átmenő forgalom kizárása érdekében. „E” változat: teljes autómentesség, gyalogos- és biciklis világ, a kapcsolódó nehézségekkel. Mind az öt változathoz hozzátartozik a parthasználat differenciált átszervezése, akár egy mátrixban. A mátrix oszlopait a Dunával párhuzamos eltérő rendeltetésű és karakterű sávok alkotják: a Duna, a folyóval közvetlen kapcsolat teremtésére alkalmas sáv, az alsó rakpart, majd a felső rakpart sávja (benne a „Viadukt”), a Korzó és annak déli folytatása a Belgrád rakparton, a Korzót kísérő teraszok és egyéb szabadtéri elemek sávja, az épületek földszinti helyiségeinek zónája, a Duna-parti beépítés és a területeket kiszolgáló utcák hálózata. Az eltérő típusú zónák az adottságaiknak megfelelően szolgálhatják a pillanatnyi igényeket a víz érintésétől, a kerékpározáson vagy a sportoláson, a kapcsolatok ápolásán át a környezet szépségeinek élvezetéig. A mátrix sorainak vázát a Dunára merőleges utcák alkotják (Wekerle utca, Vigadó utca, Deák Ferenc utca, Régiposta utca, Március 15. tér/ Piarista utca, Erzsébet híd, Március 15. tér/Duna utca vonala, Irányi utca, Sörház utca, Havas utca, Fővám tér/Só utca, Szabadság híd). Ezek a

A DUNA-PART HASZNÁLATÁNAK MÁTRIXA, A SZERZŐ ÁBRÁJA

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

51 |

kapcsolatok levezetnek a Duna felé, mindnek más a jellege, ami tovább árnyalható, és élénk életet vihetnek a Belváros és a Duna közötti kapcsolatok minőségébe. Külön jelentőséget kapnak a mátrix mezői, mert differenciálni kell. Például ott, ahol a vízen úszó pontonról a víz felszínéről lehet gyönyörködni a város és a víz különleges nézőpontból feltáruló látványában, ott zavaró lehet egy hajó kiszolgálásába cseppenni, ahol viszont a hajók állhatnak, ott az alsó rakpartok szintjén korlátozott a kilátás a budai oldal felé, de ott a vízzel közvetlen kapcsolatba kerülni sem kellemes (generátorok és motorok zaja, levegőszennyezés), és a futót vagy kerékpárost is zavarhatja a Budai Vár látványában gyönyörködni kívánó látogató. Amint megtanulhattuk Yuval Noah Harari13 könyveiből: az ember sajátossága, hogy a környezet, az emberek közötti kapcsolati háló változásaira reagálunk, alkalmazkodunk. Az emberek folyamatosan változnak és ennek megfelelő működést várnak el a környezettől. Az említett mátrix egy dinamikus hálózatot alkot, amely képes követni a pillanatnyi igények változását. Amikor a vízparton vagy a Korzón történik valami, akkor a mátrix oszlopai élénkülnek, amikor a partra vezető kapcsolatok kapnak jelentőséget, akkor a sorok erősödnek. 11. A RAK-PARK pályázat az alsó rakpart megoldására a forgalom- és sebességcsökkentést javasolta, TEMPO 30 zónaként, egységes, süllyesztett szegéllyel kialakított burkolattal, az út egyenes vonalvezetésének korrigálásával (id. Antall József rakpart és Jane Haining rakpart), de az útpálya süllyesztését nem támogatta. 14 A felső rakparton a Belgrád rakpart keresztmetszetének átalakítását javasolta. A tervek céljai széles kört fednek le egyidejűleg, az egységes arculatú, jól használható Duna-parti közterület-hálózat kialakításától a terület fizikai állapotának javításáig (burkolatok, korlátok, reklámtáblák, parkolók, hulladéktárolók stb.). Végül a tervek legfontosabb szempontjai között ugyanúgy megtalálható a rakpart szakaszolásának igénye (adottságai, használati, városképi és -szerkezeti, partkialakítás stb. alapján), mint a Duna-parti panoráma vagy a történeti térstruktúra megőrzése. A megközelíthetőség javítása mellett felmerült a rugalmasan alakítható forgalmi rendszer igénye, a gyalogos és kerékpáros közlekedés kiszolgálása, de a burkolati rendszer és a zöldfelületek bővítése is szerepelt a szempontok között. Három eltérő arculatú szakasz alakult ki: az id. Antall József rakparton a jelenlegi adottságokra alapozott intenzív és reprezentatív folyóparti zöldfelület alakulhat ki; a Jane Haining rakpart a régihez hasonló városias, helyenként árnyékot adó facsoportokkal tagolt, de jellemzően burkolt partszakasz; míg a Belgrád rakparton vízközeli kávézók és éttermek zónája lenne, de megmaradna a szállodahajók kikötési lehetősége is.15 12. Epilógusként annyit lehetne hozzátenni, hogy a leglényegesebb döntések még nem születtek meg. A műemlék partfalak (és a „Viadukt”) megőrzése nem kérdés. Az, hogy mit teszünk hozzá, mi kell hozzátennünk ehhez az értékhez, az a jövőbeni használati mód(ok)tól függ. Ezek a kérdések ma még nyitottak: milyen legyen a belváros használati intenzitása? A forgalomcsillapítás miatt vonzóbbá váló parti környezetben a turizmus, a vendéglátás mellett a lakások visszatérése mennyire módosítja a partok használatát? A belvárosi munkahelyek jelenlegi túlsúlya mennyiben csökkenhet (már 25% csökkenés is javulást jelentene)? Lesznek-e Dunára telepített speciális funkciók (más környezetet igényel a tudástranszfer, mint a tömeges turizmus)? Mi lesz a közforgalmú hajók, a turistahajók, az úszó szállodák és vendéglők sorsa? Lesznek-e úszóművekre telepedett funkciók? Lesznek-e (lehetnek-e) új zöldfelületek, facsoportok a műemléki rakpartokon? és így tovább…

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

—

1 A mai 22 500 folyóméter partfalból ~13.288,7 folyóméter valósult meg 1909-ig. A kiegyezésig (1867 előtt) csak 1.471 méternyi partfal állt, 1909-re már 13.288,7 fm, tehát 42 év alatt évente 280 fm épült, majd 1913 és 2014 között 9.237,8 fm, ebből 7.507,8 fm a 19131942 közötti periódusban. Összességében az elmúlt évszázadban évente 92 fm/év. Forrás: Kolundzsija Gábor: A rakodópart kövei. Postcard Bt., Budapest, 2019. 2 Lewis Mumford: The Fourth Migraton. The Survey, Graphic Number 54 No. 3 (1925) 130–33. Forrás: http://www.unz.org/Pub/TheSurvey-1925may01-00130 3 „Különleges és valóban világvárosias szintű, sőt a maga nemében egyedülálló volt a Dunakorzó szállodasorával egybekötött, azt kiegészítő étterem és kávéház-sor; dél felől indulva a Carlton, a Britsol, a Hungária, a Negresco kávéház…” (Granasztói Pál). Forrás: http:// budapest100.hu/fulop-andrea-mosa-diana-a-dunaparti-fekete-hoditasa-rakparti-kavehazak/ 4 A vízmérce „0” pontját a meghatározásakor eddig mért legkisebb vízálláshoz határozzák meg, és ehhez viszonyítva centiméterben adják meg. A „0” pont meghatározása után a folyómeder jelentősen átalakulhat, például meder mélyülés, aminek következménye, hogy a korábban meghatározott „0” pont alatt is lehetnek vízállások. Lehetőség lenne az „0” pont újbóli megállapítása, aminek hatására az adott felszíni víz korábbi adatsorát át kellene számolni, ami idő és költségigényes eljárás. A vízmércék „0” pontját …[…]… a Dunán 1834. évi …[…]… kisvízszint magasságához adták meg. A módosítások elkerülésnek érdekében vezették be a „0" pont alatti vízállásoknál a negatív előjelet. Az adott vízmérce „0" pontját a tengerszint feletti magasság értékével is rögzítik. A Dunán, Budapesten a Vigadó térnél elhelyezett vízmérce „0” pontja 94,98 mBf, vagyis a Balti-tenger (kronstadti) közepes vízszintjéhez viszonyított tengerszint feletti magasság. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADz%C3%A1ll%C3%A1s 5 Forrás: https://epiteszforum.hu/kolundzsija-gabor-automentesiteni-kene-a-pesti-alsorakpartot 6 RAK-PARK – Építészeti tervpályázat a pesti belvárosi Duna-part Kossuth tér – Fővám tér közötti szakaszának komplex megújítására. Zárójelentés, Budapest, 2015. november 24. 7 Uo. 8 Kisho Kurokawa (1934–2007) japán építész egy európai előadásán megkérdezte a hallgatóktól: hogyan kevernék ki a szürkét? Feketéből és fehérből, hangzott a nyugati kultúrában született válasz. A keleti kultúrában más a megoldás; ott a színeket, a vöröset, a kéket, a zöldet, a sárgát összekeverve születik a szürke, amely nem homogén; szólt a válasz. Rikyu Grey and The Art of Ambiguity (1977) című tanulmányában erről így írt: „Grey was generally considered a vile color conjuring up images of rats or ashes and had never been popular. But when it became known as Rikyu grey, it was better appreciated; in the latter part of the Edo period (1600-1868) it gained tremendous popularity, along with brown and indigo (navy) blue, at the embodiment of the aesthetic ideal of iki. Iki in this period is a complex concept but may be simply described as "richness in sobriety." As the cult of tea spread beyond the upper classes to be practiced in the homes of ordinary people, so did the taste for this grey color. People took pleasure in naming all manner of colors containing the element of charcoal grey such as Fukagawa grey, silver grey, indigo grey, reddish grey, lavender grey, grape grey, brown grey, dove grey and lentil grey. When various colors are mixed until no trace of any specific color remains, it is called simply "grey." All these colors have chromas of very low intensity and their subtle differences of tone had great appeal in that period. This taste in colors prevailed throughout Edo culture from the Genroku period beginning in 1688 and continuing throughout the eighteenth century.” Forrás: https://www.kisho.co.jp/page/303.html 9 Geoffrey West (1940): amerikai elméleti fizikus, a Santa Fe Institute professzora. http:// www.nature.com/nature/journal/v467/n7318/abs/467912a.html http://www.citylab.com/weather/2013/06/scientific-proof-cities-are-nothing-else-nature/5977/ 10 Clarence Arthur Perry (1872–1944) amerikai várostervező, szociológus, kiadó és oktató 11 Radburn (1929) terve, tervező: Clarence Samuel Stein (1882–1975) amerikai várostervező, építész, író és Henry Wright (1878–1936) amerikai várostervező 12 Brasilia (Brazília, 1954) tervező: Lucio Costa (teljes nevén Lúcio Marçal Ferreira Ribeiro Lima Costa, 1902–1998) építész, várostervező és Oscar Niemeyer (teljes nevén: Oscar Ribeiro de Almeida Niemeyer Soares Filho, 1907–2012) építész 13 Yuval Noah Harari (1976) izraeli történész, író; magyarul is megjelent művei: Sapiens – Az emberiség rövid története, Animus Kiadó, Budapest, 2015, 2018; Homo Deus – A holnap rövid története, Animus Kiadó, Budapest, 2017; 21 lecke a 21. századra, Animus Kiadó, Budapest, 2018. 14 RAK-PARK – Építészeti tervpályázat a pesti belvárosi Duna-part Kossuth tér – Fővám tér közötti szakaszának komplex megújítására. Zárójelentés, Budapest, 2015. november 24. 15 www.korzostudio.hu/viz//rak-park-budapest-br-megjul-duna-partok

CLOSED OR OPEN? THOUGHTS CONCERNING THE CONVERSION OF THE QUAY IN BUDAPEST The quay on the Pest side of Budapest is an integral part of the city, and also a prominent part of the cityscape accentuating the picturesque view of the riverbank from Pest to Buda, the silhouettes of Gellért Hill, the Buda Castle. Seen from Buda, above the quay of Pest we have a view defined by a few, but still significant buildings: the Houses of Parliament, the Hungarian Academy of Science, the Vigadó and the Inner City Parish Church. From both sides of the River Danube beautiful bridges accentuate and divide the spectacle, providing a scale for the various sections of the quay. After the closure of the quay in Pest from vehicles, the issue of integrating it into the life of the capital city has been always on the agenda. The study below comments on this providing some up-to-date ideas.

XX. ÉVFOLYAM | 111. SZÁM

| 52

IRODABELSŐ AZ ÉSZAKTERV ZSIGMONDY UTCAI ÉPÜLETÉBEN. FOTÓ: GOLDA JÁNOS

A MISKOLCI KOLLEKTÍV HÁZ szöveg | text:

PIRITY ÁDÁM, KISSFAZEKAS KORNÉLIA

A közösségi életforma egyre népszerűbb. Utazáshoz közös autót, közös biciklit használunk. Az üres belvárosi telkeken közösségi kerteket hozunk létre. Szinte már minden használati cikket ki lehet bérelni rövid időszakra is, a ruhától kezdve a szerszámgépekig. A munkavégzés területén az egyik legnépszerűbb új trend a közösségi iroda, a co-housing lakhatási formában pedig sokan a városi együttélés alternatív lehetőségét látják. Ezek tükrében fontos megismerni az egyik első hazai kezdeményezést, amely az 1970-es évek végén valósult meg, amikor 30 egyetemista úgy döntött, hogy közösen kezdi el a felnőtt életet. A letelepedés helyének Miskolcot választották, ahol az ország egyik legfontosabb ipari központja épült, égető szükség volt tehát szakemberekre, köztük fiatal tervezőkre. Talán ennek is volt köszönhető, hogy az akkori Városi Tanács lehetőséget adott az együtt maradni vágyó kollektíva számára egy közösségi terekkel kiegészített lakóépület megvalósítására. Az épület kísérleti mert 1) közösségi tervezésen alapult, 2) élet- és munkatér jött benne létre, melyek szervesen kiegészítették egymást, 3) újszerűen használta a házgyári paneleket az egyedi térszervezés érdekében. Kontextus Felvetődhet a kérdés: miként volt lehetséges a Miskolci Kollektív Ház létrejötte és üzemeltetése egy, a kapcsolattartási formákat oly erősen kontrollálni akaró politikai közegben, mint amilyen az 1970-es évek Magyarországa volt? Az egyenlőség és a kollektivitás az államszocializmus egyik ideológiai alapelemének is tekinthető. A közösség kulcsszerepet

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

kapott a jövőbeni társadalom építése során, melynek szimbóluma a polgári értékrendet felülíró, elkötelezett, lelkes és tevékeny közös akarat lett. Az új társadalmi mag a család maradt és látszólag nem változott (apa, anya, gyerekek), de a résztvevők szerepvállalásával és a társadalmi tudatosságával szembeni elvárás merőben más lett. Heller Ágnes és Vajda Mihály 1970-ben megjelent tanulmányában azonban a kommunista társadalom lehetséges családtípusaként a kommuna is nevesült, mint a polgári család „utóda”. Olyan szabadon választott közösség, melybe egyének lépnek be; családok esetében pedig azok minden egyes felnőtt tagja, mint egyén lesz a közösség tagja. Az egyéni szerepek átértékelődtek, miközben a közösségért, a közös, „szebb jövőért” történő együttes munka kiemelt üzenetként volt jelen. A szervezett és irányított közösségi tevékenységekben való részvétellel szemben az egyéb típusú csoportos együttlétet a rendszer szabályokkal és kontrollal igyekezett korlátozni, sokszor az új társadalom erkölcsi elvárásainak megfelelő, „szocialista” viselkedési normákra hivatkozva. A Miskolci Kollektív Házat életre hívók gondolata alapvetően egy baráti, alkotói közösségi lét szellemi, fizikai formájának a keresése, és nem a hivatalos mozgalmi élet erősítése volt. Nem illeszkedett a fent leírt, a kommunista társadalom család típusának felvázolására tett kísérleti modellbe sem. Ugyanakkor a korszak politikusait, ideológusait foglalkoztatta egy új típusú közösségi modell gondolata, ahol „egy idejét múlt kor negatív hatásai tekintetében nincsen különbség kollektív- és magánélet között." Egy kollektív ház rendszerében benne rejlett a hagyományos összetételű, de idealizált „szocialista” családmodell és a munka alapú közösségi összetartozás lehetősége is. Talán ez magyarázza, hogy miként kaphatott szabad utat a miskolci kísérlet ideája és szándéka, egy amúgy felettébb gyanakvó, politikailag kontrollált rendszeren belül.

53 |

Az Északterv mint a háttérintézmény A Kollektív Ház létrejöttében több szempontból is nagy szerepe volt az Észak-magyarországi Tervező Vállalatnak, amely 1948-ban kezdte meg a működését, mint állami tervezőiroda. Az építési feladatok mennyisége miatt és a gyorsabb kivitelezés érdekében, itt készült a legtöbb helyi, előregyártott rendszer terve, a BÁÉV Házgyár, a BVPR, a KERVÁZ, az UNIVÁZ és a VVR. Bár elsősorban a jövőbeli iparosítás előkészítése és a lakhatás megteremtése volt a prioritás, számos jelentős középületet is terveztek, így vonzó célállomás lehetett egy pályakezdő építésznek. Az elkészült interjúk során számos meghatározó építész neve felmerül, azonban legtöbben Plesz Antalt említették, aki nemcsak tervező, sikeres pályázó és tanár volt, hanem nagy hatású, karizmatikus személyiség. Tanítványai között volt Bán Ferenc, Vesmás Péter, Kulcsár Attila, Kocsis József, Dobó János, valamint Bodonyi Csaba és Ferencz István is, akik közvetett formában továbbadták Plesz Antal szellemiségét saját tanítványaiknak. Életműve kapcsán a Derkovits utcai művészlakásokat kell kiemelni, mint a Kollektív Ház egyfajta helyi előzményét, melyben – az eredeti terv szerint – közös kiállítótér kötötte volna össze a lakásokat.

újraindítása, amelyre Bodonyi Csaba felvételt nyert és Plesz Antalt választotta mesterének. 1973-ban az Iparművészeti Főiskola elvégzése után belépett Ferencz István is, így hamarosan hármuk személye erősödő szakmai közösséget alkotott a vállalatnál. Ebben a közegben kezdte meg a munkát a Kollektív Házba érkező fiatal építészek köre. 1980-ban 3 főt vettek fel közülük a Mesteriskolába, 1982-ben pedig további 4 főt. Majd az érkező fiatalabb építészek is elvégezték a Mesteriskolát, 1 így az 1982-ben Bodonyi Csaba vezetésével megalakuló 30 fős építész irodában – amely 1983-ra 80 fős komplex irodává fejlődött – egy időben 12 mesteriskolás építész is dolgozott.

A Miskolci Építészeti Műhely 1977-ben, a budapesti egyetemisták leköltözésével és a miskolci kötődésű fiatal építészek bevonásával jött spontán módon létre egy csoportosulás, melyet később Miskolci Építész Műhelynek neveztek. Nem hivatalos szervezet volt, inkább egy azonos értékrendet valló szakmai baráti szerveződés. A szervezet léte egyfajta szellemi kapcsolatot teremtett az Északterv és a Ház lakói között. A csoport szellemiségét közvetetten Plesz Antal, közvetlenül Bodonyi Csaba és Ferencz István iránymutatásai határozták meg. Ideológiájukat áthatotta a modern építészetből való kiábrándulás, a hely nélküli, elvont igazságok helyett a racionális, helyhez kötődő, alkalmazkodó megoldásokba vetett hit. Mint a kritikai regionalizmus magyarországi képviselői a hely természeti, épített környezetére, az építészeti örökségre fókuszáltak a modernizmus utópiáival szemben. Más aspektusból a Miskolci Építészeti Műhely története 1970-re vezethető vissza. Ekkora tehető ugyanis a Mesteriskola első ciklusának A KOLLEKTÍV HÁZ FÖLDSZINTI ALAPRAJZA ÉS ROBBANTOTT AXONOMETRIÁJA. FORRÁSOK: EPITESZFORUM.HU, ILLETVE GOLDA JÁNOS GYŰJTEMÉNYE

A PLESZ ANTAL TERVEZTE DERKOVITS UTCAI MŰVÉSZLAKÁSOK. FORRÁS: MÓZER ISTVÁN - TIMON KÁLMÁN: KORSZERŰ KERTES BEÉPÍTÉSEK A SORHÁZTÓL A LAKÓDOMBIG, MŰSZAKI KÖNYVKIADÓ, BUDAPEST, 1980,

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

XX. ÉVFOLYAM | 111. SZÁM

| 54

A Kollektív Ház Több olyan tényező volt, amely a közös szándékon túl elősegítette a Ház létrejöttét. Szakmai hátteret jelentett az Északterv, ami a sokszínű feladatok és nagy tudású mesterek révén szellemi bázist és munkát nyújtott a közösségnek. A Miskolci Építészeti Műhely ennek szűkített, elsősorban a fiatalokat magába foglaló, kisebb léptékű szakmai-baráti közösséget képviselt. Kellett azonban hozzá egy alapötlet, melyet széles körben el tudtak fogadni a kezdeményezéshez csatlakozók, és egy finanszírozó, aki a saját célja érdekében képes volt rugalmasságot mutatni. A Kollektív Ház elsősorban ennek a három pillérnek köszönhetően tudott létrejönni. Az elkészített interjúk szerint az ötlet valamikor az egyetemi képzést megelőző 11 hónapos csongrádi katonai szolgálat alatt fogalmazódott meg. Kialakult egy hasonló felfogású emberekből álló társaság (Golda János, Horváth Zoltán, Noll Tamás, Szántó László, Szőke László), akik szerettek volna közösen dolgozni. A műegyetemi évek alatt az ötlet megmaradt és többen csatlakoztak a kezdeményezéshez (Ekler Károly, Koncz János, Novák Ágnes, Thoma Ágnes). A Bercsényi kollégiumi élet, a közös vitorlázások, a finnországi és wroclawi tanulmányutak elősegítették a barátságok kialakulását és elmélyülését. A következő lépés a megfelelő befogadó helyszín kiválasztása volt. Az ötlet végül eljutott a Miskolc Városi Tanácshoz (Műegyetemmel való kapcsolata révén) és az Északtervhez (Szántó László itt töltött gyakorlatának köszönhetően). Ekkor lépett be a megfelelő finanszírozó. Miskolcon az új ipari város építése a hetvenes években már javában folyt. Új városrészek épültek fel az iparosítás miatt megnövekvő lakásigény kielégítésére. Hozzávetőlegesen az országos beruházások 20-22%-a a megyében valósult meg, ahol az ország 4500 diplomás építésze közül azonban csupán 80 fő dolgozott. Erre a helyzetre kellett megoldást találnia a Miskolc Városi Tanácsnak, amikor tudomására jutott, hogy 30-40 főnyi építész keres egy olyan helyet magának, ahol közösen élhetnek és dolgozhatnak. Bár az akkori politikai környezetben az ilyen típusú közösségi szerveződés nem volt kívánatos, a gazdasági kényszer miatt mégis vállalták a kockázatot. Miután a Miskolc Városi Tanács beleegyezett a Kollektív Ház létrehozásába, 1975-ben az ÉSZAKTERV kiírt egy házi tervpályázatot, melyen részt vehettek a jövőbeli – akkor még egyetemista – építészek is. A pályázatot – melynek a helyszíne az Avas-Dél lett volna – végül Bodonyi Csaba és Ferencz István nyerte meg. Pályaművükben már akkor jól elkülönültek a közös és az egyéni felhasználású terek, ugyanakkor a lakásoknak nem volt kertkapcsolata, a fürdőszoba, konyha, étkező közös használatú térként, a lakásokkal szemben jött volna létre. A közösségi tér a megvalósult tervhez képest jóval nagyobb volt, viszont nem egybefüggően, hanem közlekedőblokkal elválasztva. A tárolásra alkalmas terek a közös terekhez kapcsolódva alakultak volna ki, a dolgozó- és a lakózónát egy átmeneti tér választotta el. A megvalósult tervhez képest a magántereket háttérbe szorító, kollégiumi életmódra hajazó megoldás volt. A programot azonban a költségei miatt csökkentették, a jövőbeli lakók javaslatai alapján a megvalósult épületben a konyha, étkező és a fürdőszoba a lakásokba került. A végleges tervezési helyszín pedig átkerült a Győri kapuhoz, melynek az oka – egyes elmondások alapján – az lehetett, hogy a szomszédban volt a BM alkalmazottainak a lakóépülete, és így könnyebben szemmel tudták tartani a kísérleti közösséget. A megvalósult épület tervét Bodonyi Csaba készítette el. Célkitűzése a pályázattal szemben az volt, hogy az egyéni és közösségi terek harmóniában, de elzártan csatlakozzanak egymáshoz, összehangolva a kétféle életmód igényeit. A lakrészek az átlagos panellakások 54 m2-es méretéhez igazodtak, annyi eltéréssel, hogy mindegyiknél leadtak 18 m2-t a közösségi terek javára. Az így kialakult lakásokban – az elképzelések szerint – 2 fő tudott szeparáltan, vagy maximum egy négyfős család összenyitott

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

lakrészekben élni. Valójában azonban csak egygyerekes családoknál tudott működni, a második gyereknél már hozzátoldottak egy 18 m 2-es lakrészt. A 36 m 2-es lakásokból szintenként 6 db, összesen 12 valósult meg, ami kiegészült még 2 db 54 m 2-es lakással. A lakóterek flexibilisek voltak, a lakáselválasztó harántfalakba előre betervezett és kiszerelhető, hangszigetelt elválasztó szerkezettel meg lehetett oldani a felmerülő bővítési igényeket. A földszinti lakásokhoz lakószobánként egy 18 m 2-es átriumkert, az emeleten pedig egy 6 m2-es erkély tartozott. A lakások egy észak-déli tengelyű közlekedőről nyíltak, másik oldalán kaptak helyet a közös használatú részek, amelyek magukba foglaltak egy kb. 120 m2-es, egybefüggő közösségi teret. Ehhez csatlakozott még 5 db, raktárként vagy privátabb munkatérként használható kisebb tér, illetve az északi és déli oldalon egy-egy fedett terasz. A szintek közti közlekedők és egyéb, egyenként 12 m 2-es, közös használatra szánt terek 2 szintén a nyugati oldalon, az épület két végében helyezkedtek el. Az interjúkra adott válaszok szerint mindenki meg volt elégedve a megvalósult épülettel. Ebben közrejátszhatott a tervezést megelőző pályázat, ahol volt lehetőség papírra vetni az egyéni elképzeléseket, illetve a közösségi tervezés, melynek során hozzá lehetett szólni a tervekhez. A használat során azonban többen a közös és a magánhasználatú terek közti átmeneti tereket hiányolták, ami a pályázati tervben ugyan megvolt, de áldozatul esett a költségcsökkentésnek. Volt, aki a ház konfliktusforrásának számító mosókonyha méretét találta kicsinek. Egyes vélemények szerint végbement egy érési folyamat a pályázati és a megvalósult terv között, ahol egy idealista, közösségi térre szervezett, minimális egyéni használatú terekből álló elképzelés egy arányos közös és magánhasználatú terekre szervezett megoldásig jutott el. A beköltözés 1977-ben készült el a terv. Az évben végezte el az ötletgazda-csapat az egyetemet. Az Északtervben kezdett munka miatt kénytelenek voltak Miskolcon az átmenetileg kiutalt tanácsi lakásokba költözni. Az Északtervben töltött első évek a tanulásról szóltak. Önálló tervezési feladataik még nem

HORVÁTH ZOLTÁN AZ ÉPÜLŐ KOLLEKTÍV HÁZ FOLYOSÓJÁN. FOTÓ: GOLDA JÁNOS

55 |

CSOPORTKÉP A HÁZ LAKÓIRÓL, 1979. GOLDA JÁNOS GYŰJTEMÉNYÉBŐL

voltak, ezért is volt fontos tényező a gyakori házi pályázati lehetőség, melyek helyszíne külön engedéllyel, munkaidőn túl az irodában, illetve Ferenc István Északterv mellett levő lakásában volt. 1979-re lett kész a Ház, mely építési szempontból is egyedi volt, mivel az Alsózsolcán működő BÁÉV panelgyár Északtervvel közösen fejlesztett építési rendszerét használta. A ténylegesen beköltözők száma nyárra lecsökkent; sokan elbizonytalanodtak vagy Budapesten találták meg a számításukat. Az eredeti 30-40 fős egyetemista csapatból végül kb. 10 fő maradt meg, így további beköltözőket kellett toborozni. Az Északtervnél voltak miskolci kötődésű, fiatal építészek – Bede István, Farkas Pál, Klie Zoltán, Lautner Emőke, Lohrmann Mária, Pirity Attila –, akik pár évvel korábban végezték el az egyetemet és szimpatikus volt számukra a kezdeményezés. Többségében velük, illetve ismeretség alapján szakmán kívüliekkel 3 egészült ki a csapat. Az első hónapokat eufória jellemezte. Létrejött a katonaság óta, nyolc éven át dédelgetett álom. Élvezték és kihasználták a közösségi teret, amely napról napra változott; a gyerekeknek játszókuckó készült, kialakítottak egy konyhát a közös főzésekre, Albert Péter megoldotta a tér hangosítását, Thoma Ágnes a főző- és a munkatér közé vászon válaszfalat varrt, aztán a lakásokból kikerültek a rajztáblák, először rendezetlen, aztán tervezett formában. A működési modell A Miskolcon töltött évek alatt kiforrott Noll Tamás ötlete alapján az a működési forma, amely keretet adott az együttélésnek. TEAMPANNON Kollektív Lakóegyesületnek hívták, és a beköltözést követően 1979-ben hozták létre. Működését egyfajta szervezeti keretbe foglalt lakógyűlésként lehet elképzelni, amely gyakorolta a tulajdonlás jogát, adott időre megválasztott tisztségviselőkkel. Az aktuálisan felmerülő műszaki problémák megoldására szánt keretet a lakók által megszavazott és befizetett közös költség képezte. A házat nem személyek bérelték a Miskolc Városi Tanácstól, hanem egy egyesület, így kontrollálni lehetett a be- és kiköltözések rendjét, a házzal és a szabályaival kapcsolatban közösen döntéseket hozni.

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

Az alapszabály szerint: „...Az egyesület kitűzött célja olyan életforma kialakítása, mely az egyénnek és a családnak belső fejlődését, szakmai és kulturális tevékenységét, valamint társadalmi munkamegosztásban való részvételét, egy önként vállalt közösség közegén keresztül minőségileg új keretek között biztosítja. Az általános célkitűzés megvalósítása érdekében az egyesület szakmai közéleti célul tűzi ki a város építészeti alakításában való aktív részvételt. E cél megvalósításának eszköze a kollektív ház, amely inspiráló térbeli kerete a közösségi életformának...” Önmagában az, hogy ez a bérlési forma létrejött az adott politikai környezetben felért egy csodával. A városvezetés ugyan – annak érdekében, hogy jobban ellenőrzés alatt tudják tartani a Ház lakóit – megpróbálta egy, az egyesülethez tartozó KISZ-szervezet létrehozását, azonban azzal az érvvel, hogy az Északtervben már van egy ilyen, és a lakók döntő része ott dolgozik, sikerült ezt a kezdeményezést elhárítani. Élet a Kollektív Házban Az épület, mint közösségi alkotótér jól működött. Nagytere alkalmas volt több 3-5 személyes pályázó team munkavégzésére anélkül, hogy ezek a csoportok egymás munkáját zavarták volna. Gyakran ugyanabban a témában párhuzamosan készült több országos nyilvános tervpályázat. A pályázatot készítő csoportok az Északterv-beli munkavégzés során szerveződtek, az eziránt fogékony szerkesztő-konstruktőrök, rajzolók csatlakoztak, így kialakult a Ház szakmai holdudvara, és az esetenként nagyjából azonos személyekből álló pályázó teamek. A tervezővállalati munkanap után lelkesen folytatódott a Házban a pályázatok készítése. Egy kívülálló számára biztosan fárasztónak tűnő, a véghajrában gyakran 3-4 napos éjszakázással járó munka hangulata utánozhatatlan örömöt okozott a résztvevőknek. Gyakori helyzet volt, hogy a beadás előtt a rajztáblát körül állva, ugyanazon a beadandó lapon folyt a munka, ezért nagy kereslet volt a körbejárható rajzasztalokra. A lakásokban nem voltak nagyobb családot befogadni képes terek, ezért a családi események is elsősorban a közösségi térrészben lettek megszervezve. Gyakoriak voltak a közös főzések, ahol mindig más-más vállalta magára a konyhafőnök szerepét, lezárva egy közös étkezéssel.

XX. ÉVFOLYAM | 111. SZÁM

| 56

Az egyik legérzékenyebb kérdés azonban a gyermeknevelés lett. A Házba történő beköltözést követően a nagyterem berendezésénél a gyermekek közös játszórészének kialakítása volt az elsődleges feladat. A gyerekek szemszögéből előnyös volt, hogy otthon nem csak egy lakás várta őket, hanem egy inspirálóbb, nagyobb tér, hasonló korú játszótársakkal. Az elmondásokból kiderült, hogy egy-egy család esetleg eltérő nevelési elvei azért tudtak érvényesülni a kollektíván belül is. Fontos kérdés volt a határok felállítása, például meddig számít családinak egy esemény és meddig közösséginek, vagy, hogy bele lehet-e szólni más nevelési elveibe. Éppen az ilyen jellegű határok átlépése okozhatott leginkább konfliktusokat, súrlódásokat. Az eleinte elterjedt városi pletykákkal ellentétben a Házban hagyományos családok kezdték meg, vagy folytatták közös életüket. Gördülékenyen akkor tudott működni a közös élet, ha a párok mindkét tagja egyet tudott érteni a ház céljaival, a kollektív életformával. Sok esetben ez nem tudott megvalósulni, ami már a kezdetekben feszültséghez, később adott esetben konfliktusokhoz, elköltözéshez vezetett. Emellett az is előfordult, hogy a nem építész végzettségű partner nehezen tudott alkalmazkodni a sajátos életritmushoz, amely a hivatástudattal végzett szakmagyakorlást jellemezte. Hogy ki mennyire tudott azonosulni az újszerű életformával, hogyan tudta élvezni annak előnyeit, illetve tolerálni a hátrányokat, az természetesen elsősorban az adott ember személyiségétől függött. A közösség mindenesetre igyekezett tompítani, feloldani a konfliktusokat, megoldást keresni azokra. A korabeli társadalmi megítélés A környékbeliek körében vegyes fogadtatást kapott a közösség. Nem értették, hogy miért olyan az épület, és miért élnek így ezek az emberek. Feltételezésként nyilvánvalóan felmerült a szabadelvű szerelmen alapuló közösségi modell gyanúja, amely némiképp érthető, ismerve a nyugati ifjúsági és hippi-mozgalmakról szűrt és manipulált akkori információkat. A média sokat foglalkozott a témával. 4 Filmek is készültek; a Riasztólövés című társadalomkritikus játékfilmet Bacsó Péter rendezte (1977), és elsősorban a kollektív életmóddal foglalkozott, Vitézy László dokumentumfilmje (1980) azonban már konkrétan a Kollektív Házról szólt, a közösségi életforma buktatóit, árnyoldalait bemutatva. Gyakoriak voltak a

GOLDA JÁNOS ÉS THOMA ÁGNES A KÖZÖSSÉGI TÉRBEN. FORRÁS: MÓZER ISTVÁN - TIMON KÁLMÁN: KORSZERŰ KERTES BEÉPÍTÉSEK A SORHÁZTÓL A LAKÓDOMBIG. MŰSZAKI KÖNYVKIADÓ, BUDAPEST, 1980.

rendezvények; a szakmához tartozó vendégeken kívül az akkori „másként gondolkodó” értelmiségiek is rendszeres vendégek voltak. Talán ez is hozzájárult, hogy a város politikai vezetése a Ház működésének lehetőségét biztosította ugyan, azonban az ellenőrzés jogát az akkor elterjedt módszerrel, megfigyeléssekkel stb. gyakorolta. Végnapok és utóélet „Első 5 év: szellemi közösség Második 5 év: gyakorlati közösség Harmadik 5 év kényszerközösség Negyedik 5 év: a közösség elvesztése”5 1990-től a rendszerváltás hozományaként az Északterv is átalakult. A bizonytalanság miatt elindultak a kft-alapítások, melyekben eleinte benne maradt az Északterv, mint jogi személy, törzstőkeként a meglévő infrastruktúrát (berendezett irodaház) adva a kft-hez. Cserébe a bevétel jelentős százalékára tartott igényt. 1992-től megkezdődött a privatizáció, az irodaház is magánkézbe került. Az új tulajdonos a bérbeadását tűzte ki célul, a tervező magáncégek a magas bérleti díj miatt folyamatosan elhagyták az épületet, hátrahagyva azt a szellemi örökséget, amelyet az Északterv 40 éves fennállása jelentett, az ott dolgozó tervezők tapasztalatával, tudásával, komoly szakmai könyvtárával, tervtárral. A privatizáció érintette a Kollektív Házat is. Az eredeti lakók közül – a Városi Tanács nyújtotta lehetőséggel élve – legtöbben megvásárolták lakásaikat, abban a méretben, ahogyan éppen az adott időpontban használták. Ez feszültségeket, igazságtalanságokat eredményezett. Megszűnt az Északterv nyújtotta egységes háttér, nem voltak már házi pályázatok vagy közös munkák. A magáncégek megalakulását követően felerősödött az egyes szervezetek közötti, munkaszerzésre irányuló versenyhelyzet, a bizonytalan egzisztenciális lét miatt már kevés volt az a szakmai kapocs, ami egybetartotta volna a teljes közösséget. A kilencvenes évek folyamán az eredeti lakók közül lakásaik értékesítését követően a legtöbben elköltöztek. A Kollektíva tagjai közül ma már csak öten laknak a házban. A Kollektív Ház az 1990-es évek közepétől a lakások megvásárlását

A KOLLEKTÍV HÁZ BELSŐ TERE. FOTÓ: GOLDA JÁNOS

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

57 |

követően egyszerű társasházként működött tovább. A közösségi tér így okafogyottá vált, az eredeti lakók többségének elköltözését követően az új lakók már nem találtak megfelelő funkciót a hasznosítására, ezért elkezdett leromlani a közösségi terek állapota. Az épület fenntartásának költsége a kihasználatlan közösségi terek miatt a lakások méretéhez képest nagyon magas lett. Az épület kora miatt ráadásul egy általános felújítás is indokolttá vált. A kialakult állapotra adott válaszok egyike az emeletráépítés volt, ahol az építési terület fejében az új lakók újították volna fel a közösségi tereket. Végül ez nem valósult meg, mert az érdeklődők jobb áron találtak a belvárosban más lehetőséget. Felmerült a közösségi tér beépítése, de a lakók elvetették, mert megszüntette volna az épület alapkoncepcióját. A közösségi terek kiadása is szóba került, de az érdeklődés ellenére végül ez sem valósult meg. A privatizáció és a szabadság légkörét hozó rendszerváltás paradox módon a Ház eredeti funkciója szerinti működésének megszűnését vonta maga után. A rendszerváltást követően a Miskolci Műhely tagjaiból kialakult, többnyire 2-3 építész által megalapított kft. formában dolgozó tervező szervezetek a kezdeti nehézségekkel történő megbirkózás után újra közeledtek egymáshoz. Bár külön tervező szervezetekben, de a Miskolci Műhely szellemiségében dolgoznak tovább, figyelemmel kísérve egymás munkásságát. A barátságok nem szűntek meg, a Megyei Építészkamara Kós Házában megtartott szakmai rendezvényeire ma is eljönnek az ország különböző pontjaiba elszakadt, volt Műhely tagok, valaha a Házban élők. A lassan 40 éves modell az új közösségi mozgalmak nyomán feléledhet. A Kollektív Ház saját korát jócskán megelőzte felfogásában. Egyedi téri kapcsolatrendszerével egyszerre biztosította a lakó- és szakmai közösségépítés lehetőségét, melynek köszönhetően különböző gondolkodású építészek is tudtak egy alkotó- és életközösséget működtetni. A lakóközösségi tapasztalatok a szakmaival összevetve ellentmondásosak, azonban a Ház nyújtotta életmód előnyeinek és hátrányainak az értékelései éppen ezért változatlanul tanulságosak – akár a mai, co-housing típusú kezdeményezések számára is. A közelmúlt kutatási anyagai, kiállítások, szakmai beszélgetések, filmek6 is bizonyítják, hogy a téma aktuális, és az érdeklődés iránta nagyobb, mint valaha. A tanulmány Pirity Ádám TDK-dolgozata alapján készült, mellyel 2018ban a BME TDK Urbanisztika szekciójában 1. helyezést, majd a XXXIV. OTDK Műszaki Tudományi szekciója, Építészeti tervezés tagozatában 2. helyezést ért el (témavezető: Kissfazekas Kornélia PhD). A dolgozat alapjául kérdőív és személyes interjúk szolgáltak.

—

A KÖZÖSSÉGI TÉR MA. FOTÓ: PIRITY ÁDÁM

1 Noll Tamás, Golda János, Dobai János, Horváth Zoltán, Szőke László, Rudolf Mihály, Pirity Attila, Viszlai József, Rostás László, Taba Benő 2 babakocsi-tároló, lomkamra, barkácsműhely, mosó- és szárítókonyha, fotólabor 3 Albert Péter orgonaépítő-villamosmérnök, Horváth Benő limnológus, Hudák Katalin tájépítész, Koródy Péter tájépítész, Vincze Ildikó keramikus 4 Basler Magazin, 1988 május 7.; Petőfi Népe, 1980. augusztus 16.; Déli Hírlap, 1979. július 31.; Észak-Magyarország, 1981. február 8. 5 Golda János, személyes interjú 6 TÉR///ERŐ. II. Építészeti Nemzeti Szalon (főkurátor: Szegő György DLA) Miskolci Építész Műhely (kurátor: Sulyok Miklós), , Műcsarnok, 2019; Élet a Kollektív házban és azután – Kerekasztal beszélgetések (a II. Építészeti Nemzeti Szalon kísérőprogramja) Felhasznált szakirodalom: Dénes Eszter: Életút. Országépítő Melléklet, 2 (2015) p. 3 Északterv Műszaki Tájékoztató. Építésügyi Tájékoztatási Központ Nyomdaüzeme. Budapest. 1978. 89–91. Golda János: TEAMPANNON Lakóegyesület – Építészek Kollektív Háza, Miskolc. Magyar Építőművészet 6 (1988) 12–15. Heller Ágnes – Vajda Mihály: Családforma és kommunizmus. Beszélő évek 3. évf. 1. sz. (1970) Miskolci Építész Műhely Kiállítása (szerk.: Sulyok Miklós) A Budapest Galéria katalógussorozata, 1988. Plesz Antal (szerk: Dénes Eszter, Bodonyi Csaba) Országépítő Melléklet Kós Károly Egyesülés 2015. Schéry Gábor: A Magyar Tervezőirodák Története. Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft., Budapest. 2001. 81–94. Somogyi Krisztina: Golda János. Terc Kiadó, Budapest. 2018. Sulyok Miklós: Építészet, történelem, hely.Akadémiai székfoglaló; 2015. Szabó Julianna – Kissfazekas Kornélia – Babos Annamária: Co-housing és városi fenntarthatóság. Építés – Építészettudomány 47/3–4. (2019) 383–403. Sulyok Miklós: A Miskolci Építész Műhely Országépítő-Melléklet 2 (2015) 32–35. Reimholz Péter – Puhl Antal: Prágai levél. Magyar Építőművészet 3 (1977) 50–54. http://epiteszforum.hu/galeria/kollektiv-haz-hosszu-tavu-mukodese/155636

COLLECTIVE HOUSE, MISKOLC Communal life is getting more and more popular. We can use shared cars, bicycles to travel. Vacant lots in downtown zones are converted into communal gardens. Almost every kind of household appliance can be rented even for a short period, including clothes and turning machines. In the field of work one of the most popular trends is having communal offices, whilst co-housing is seen as an alternative to urban co-habiting. Viewing these tendencies, it is a priority to get to know one of the first initiatives in Hungary that was realized at the end of the 1970s by 30 university students who decided to start their adult life together. They chose Miskolc to settle down which was then one of the most significant industrial centres of the country, which badly needed young professionals, including designers. This might be the reason why the City Council then gave them the opportunity to build a residential building made complete with communal spaces for the community whiching to stay together. A BEJÁRATI HOMLOKZAT MA. FOTÓ: PIRITY ÁDÁM

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

XX. ÉVFOLYAM | 111. SZÁM

| 58

Sándy – Konok: Metszéspontok CSALÁDTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS A MŰCSARNOKBAN, 07. 28. – 10. 25. szöveg | text:

BODÓ PÉTER

fotók | photos:

MAGYAR ÉPÍTÉSZETI MÚZEUM ÉS MŰEMLÉKVÉDELMI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT

Konok Tamás festőművész 90. születésnapja alkalmából a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ a Műcsarnokkal közös kiállításon tiszteleg az életmű előtt. Konok felmenői nagymértékben befolyásolták művészetét, amit a négy generációt átfogó családtörténeti kiállításon mutatnak be a rendezők. Konok Tamás az építész-nagyapa, ifj. Sándy Gyula szerkesztéseire, rajz-eszközeire mint konstruktív kompozícióinak meghatározó forrásaira emlékezik vissza.

IFJ. SÁNDY GYULA: BUDAPEST, I. KER. SZILÁGYI DEZSŐ TÉR 3., BUDAI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG BÉRHÁZA, 1898–99. FOTÓ: BÉLAVÁRI KRISZTINA

IFJ. SÁNDY GYULA: BUDAPEST, XVII. KER., XIX. UTCA 25. RÁKOSLIGETI EVANGÉLIKUS TEMPLOM, 1931–32. FOTÓ: BÉLAVÁRI KRISZTINA

Konok Tamás Kossuth-díjas festő életművében jelentős részt képviselnek a Graphidion-képek, melyek a legkorábbi művész ősre, Ferenczy István szobrászra utalnak. Az ő leghíresebb művét, melyet ma Pásztorlánykaként ismerünk, Kazinczy Ferenc eredetileg Graphidionnak nevezte (jelentése kis rajzoló, mert a lányka kedvese alakját rajzolja a porba).1 Ferenczy kapcsán a kiállítás a Leonardo da Vincinek tulajdonított híres lovas szobrot is említi, amelyet ő hozott Rómából Magyarországra. Konok Tamás dédapja, id. Sándy Gyula szintén festőművész volt, és rajztanárként is dolgozott: többek között Benczúr Gyulát is tanította. Sándy a Tokaj-hegyaljai Tállyán született. Rengeteget utazott: Bécsben tanult festészetet, a szabadságharc után pedig büntetésből Itáliába sorozták be katonának. 2 Hazatérését követően Kassán és Eperjesen is élt hosszabb-rövidebb ideig, majd 1871-ben családjával Budára költözött. Gyakran visszajártak a Felvidékre, elsősorban felesége Rimaszombatban maradt rokonait látogatták meg. A nyughatatlan festőt a kirándulások is

vonzották, a gyönyörű hegyvidéki tájakat pedig gyakran lefestette. Megörökítette az ormokra épített várakat és a felvidéki embereket is. Kirándulásaira gyakran magával vitte fiát, akire főleg a várromok tettek mély benyomást. Ifj. Sándy Gyula 3 a műszaki érdeklődése okán az építészmérnöki pályát választotta. Konok Tamásra ő volt a legnagyobb hatással, őt nevezte első mesterének, így a kiállítás is leginkább az ő munkásságának bemutatására koncentrál. Sándy Gyulához a gyermekkorában látott várak miatt a középkori stílusok álltak közel. A Királyi József Műegyetemen Steindl Imre és Pecz Samu volt a két legmeghatározóbb tanára. Pecz téglahomlokzatú neoromán, illetve neogótikus épületei mintát adtak Sándynak, aki azonban már fiatalon egyéni stílus kialakítására törekedett, 4 így alkotásaiba beépítette az éppen divatos áramlatok elemeit is. A kiállítás öt szekcióban mutatja be az életművet: az elsőben a legkorábbi épületei kapnak helyet, melyeken a neogótikát a népi építészeti elemekkel, illetve a magyaros

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

59 |

IFJ. SÁNDY GYULA: BUDAPEST, XII. KER. KRISZTINA KÖRÚT 6-8., BUDAI POSTAPALOTA, 1923–26. FOTÓ: BÉLAVÁRI KRISZTINA

szecesszióval vegyítette. Hódmezővásárhelyre hat épületet is tervezett, melyek közül a tárlaton az újvárosi református templom szószékének terve látható. A budai Szilágyi Dezső téri bérházából különböző formájú és anyagú virágdíszek jelennek meg a kiállításon. A második szekcióban a Foerk Ernővel közösen készített munkák kaptak helyet, többek között a breznóbányai evangélikus templom tornyának három különböző tervváltozata, melyek a pártázatos reneszánsz egyes stílusjegyeit is magukon hordozzák. A harmadik szekció a nemzetközi pályatervekről szól, itt tizenhat év után láthatja újra a közönség a genfi Népszövetségi Palota pályázatára készített művészi kivitelű, rendkívül igényes terveit 5, melyekkel 1928-ban elnyerte a Képzőművészeti Társulat nagydíját. 6 A negyedik szekcióban láthatók a két világháború között tervezett jelentősebb profán épületei, köztük a Budai Postapalota. Az éppen felújítás alatt álló épületből eredeti épülettartozékok, többek között ajtókilincsek is szerepelnek a kiállításon, melyeket a róluk készített tervekkel együtt mutatnak be. Látható a palotáról nemrégiben készült makett is. Az épület dicsőséget szerzett Sándynak, a kor jeles művészei emlékérmet és mellszobrot is készítettek róla, műegyetemi tanítványai ugyanakkor találó karikatúrán ábrázolták. Az ötödik szekció Sándy templomaiból mutat be válogatást. Közel félszáz evangélikus templomhoz készített tervet, melyek közül huszonhét épült meg, a kiállított darabok az építész által használt jellegzetes formákat reprezentálják. Látható a nagytarcsai, a rákosligeti, a rákosszentmihályi, a budafoki és a pestújhelyi, melyek azt is jelzik, hogy a Budapest külső kerületeiben álló evangélikus templomok zömét Sándy tervezte. A vidékiek közül a kaposvári, a Miskolc-diósgyőri, a székesfehérvári, valamint a győri IFJ. SÁNDY GYULA: BUDAPEST, XII. KER. KRISZTINA KÖRÚT 6-8., BUDAI POSTAPALOTA, 1923–26. FOTÓ: BÉLAVÁRI KRISZTINA

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

XX. ÉVFOLYAM | 111. SZÁM

| 60

IFJ. SÁNDY GYULA: BUDAPEST, XXII. KER., JÁTÉK U. 16. BUDAFOKI EVANGÉLIKUS TEMPLOM, 1932–34. FOTÓ: BÉLAVÁRI KRISZTINA

templom kapott helyet. A kiállított tervek nagy része művészi kivitelezésű akvarell, melyek versenyre kelnek a kiállításon látható olajfestményekkel is. A teljesebb élmény érdekében a templomok belső terei is feltárulnak, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ fotósának, Bélavári Krisztinának remek kompozíciójú képeiből kivetítőn jelenik meg válogatás. Id. Konok Tamás katonatiszti pályája ellenére mindig fogékony volt a művészetek iránt. Nagyon szerette a komolyzenét, hírnevet azonban fényképeivel szerzett. Az elsők között volt Magyarországon, aki színes felvételeket is készített, de nem művészi cél vezérelte, csak hobbifotósnak tartotta magát. A hatalmas életműből válogatott harminc fotó három szekcióba rendezve mutatkozik be: az elsőben családjának és szűkebb környezetének mindennapi életét ábrázoló fotók, a másodikban a keleti fronton készült, rendkívül sokatmondó képei jelennek meg, a harmadikban pedig a különböző jellegű körmenetek és felvonulások képeinek párhuzamba állításával ismerhetik meg a látogatók a 20. századi élet különböző szegmenseit. Ifj. Konok Tamás ötvenes években kezdődött és napjainkban is aktív festői pályáját huszonegy alkotással mutatja be a kiállítás. Egy korai, még Magyarországon készült figurális festmény mellett a válogatás törzsét a nyugati emigrációban készített geometrikus absztrakt művek adják, de látható lesz néhány egészen friss mű is. A festményekhez fűzött rövid magyarázatokkal a látogató megismerheti azokat a hatásokat is, amelyek a festőt inspirálták az alkotásban.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

IFJ. SÁNDY GYULA: BUDAPEST, XVI. KER., HŐSÖK TERE 11. RÁKOSSZENTMIHÁLYI EVANGÉLIKUS TEMPLOM, 1931–34. FOTÓ: BÉLAVÁRI KRISZTINA

—

1 Bódi Katalin: Kazinczy a múzeumban. In.: Irodalomtörténet XLVII. (2016), 1. sz. pp. 24. 2 Magyar Nemzeti Galéria Adattára, ltsz: 24283/2003 3 Életművét a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ vándorkiállítása mutatta be Napsugaras tornyok címmel 2018-2019-ben. A tárlat —melynek kurátora e sorok szerzője volt — Budapesten, a Magyar Építőművészek Szövetsége Kós Károly termében, valamint Rimaszombatban, Pozsonyban és Kassán is látható volt. 4 Sándy Gyula: Hogyan lettem és hogyan voltam én templom-építő, -tervező és művezető építész? Lapis Angularis VI. Magyar Építészeti Múzeum, Budapest, 2005. pp. 70. 5 A terveket erre az alkalomra restaurálja Budapest Főváros Levéltára. 6 Építő Ipar – Építő Művészet LII. (1928) 19-20.sz. pp. 74.

SÁNDY – KONOK: INTERSECTION POINTS FAMILY HISTORY EXHIBIT ION IN T HE BUDAPEST KUNSTHALLE On his 90th birthday, painter Tamás Konok is celebrated by a joint exhibition organised by the Budapest Kunsthalle, the Museum of Hungarian Architecture and the Centre of Historic Building Protection and Documentation to honour his oeuvre. Konok's art has been deeply influenced by his predecessors, which is presented in a family history exhibition spanning four generations by the organizers. Its special focus is to accentuate common characteristics, and this is the reason why the exhibition was given the subtitle Intersection Points.

61 |

Az építészet valósága – „Minden megvan” A KILENCVENÖT ÉVES BATÁR ATTILÁNAK szöveg | text:

GYÖRGY PÉTER

BATÁR ATTILA. FORRÁS: ÉPÍTÉSZFÓRUM.HU

„Az egyik térfelfogás szerint, mely a teret semlegesként jellemzi és kísérleti terepet lát benne, a térbeli felosztás egyetlen érdeme, hogy hasznos. A másik a térből területet csinál, reprezentációk és gyakorlatok tárgyát, és az összevetések és a beleértett kompozíciós hatások révén a történeti fejlődés egyik résztvevőjét látja benne.”1 1. Amikor építészetről beszélünk, sokszor szinte kizárólag a politikai, kulturális, társadalmi terek összefüggéseit keressük, s azokat tesszük kritikai elemzések tárgyává. Azaz, Henri Lefebvre nagy hatású kategóriájával élve, a tér termelésének és a korszellem hatásának koordináta-rendszerében helyezzük el és azonosítjuk mindazt, amire aztán építészetként tekintünk. A fizikai és a szimbolikus terek közti elválaszthatatlan összefüggések újra és újra az építészet politikai, hatalmi szerepét bizonyítják. Már-már magától értetődőnek tekintjük, hogy a kulturális terek teljes egészében kitakarják mindazt, amit a fizikai, természeti terek valóságának hívunk, amelynek végtelen gazdagságáról, összetettségéről Batár Attila több könyvében eltérő kontextusokban, makacs hűséggel ír. Majd húsz éve annak, hogy megkaptam Batár A történelem mint tervező. Egy bécsi utca, a Mölker Steig, 2 és tizenöt éve, hogy elolvashattuk

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

a Láthatatlan építészet című kötetét, 3 amelyek pár év alatt – nem radikálisan, ellenben kérlelhetetlen türelemmel – kikezdték a tér termelésével összefüggő nagy elméleteket. A bécsi Mölker Steig sokszori bejárása során személyes tapasztalatait rögzítő szöveg nem a teoretikus térelméletek hatalmi-politikai szerződéseit, összefüggéseit tárta fel. A Mölker Steig „kiváltságos helyzete abból is adódik, hogy együttese korszakok egymásra rakódásából származik. A történelem évszázados alakulását követő térsorozatával az egyes alkotások helyett a történelem egymást követő jelenségeire fordítja a figyelmet, így magára a történelmi folyamatra összpontosíthatunk.” 4 A Mölker Steig tehát térbeli palimpszeszt, egymásra rakódott, egymás mellé torlódott nyomok gyűjteménye, amely nincs utólag újrarendezve, mint egy múzeum, s nincs egyetlen része, amely ne utalna vissza egy másik időre. Nincs a térnek egy kiemelt pontja, amely kijelölné a helyünket, nem írta át egy hatalmi kéz, amely utólag mindent láthatatlanná tesz, amit nem érdeke fenntartania, azaz nem érdemes megőriznie. Ez volt tehát a legmegfelelőbb hely Batár számára, hogy láthatóvá tegye a történelmi idő nyomait. A Mölker Steig – mint Lucien Hervé lenyűgöző fényképein látható – a város történetének csupán egy helye, amelynek egyediségét az idő ellenére fennmaradt térbeli szintkülönbségei határozzák meg, miközben, mint

XX. ÉVFOLYAM | 111. SZÁM

| 62

Batár a rá jellemző pontossággal írja: „[a] Mölker Steig esetében a fentről jövők helyzeti előnyéből nem lesz diadal, a szűk lépcsőn keresztül az alsó szintre inkább betévednek, mintsem bevonulnak az emberek.” 5 Batár jól tudja, hogy a politika áthatotta kulturális terek szükségképp mindig a hatalmi viszonyok, az elnyomás és az uralom színterei, amelyekben már nyoma sincs többé a kiismerhetetlenségnek, az azonosíthatatlan vagy többértelmű jelentéseknek, a váratlan élmények sorának, mindannak, ami a városok fontos részét jelenti számára. Az ő írásbeli munkásságában a tág határok, a távlatok azok, amelyek között az építészetet érteni, művelni szereti. Mindazok a lehetőségek foglalkoztatják, amelyek feltárulnak bárhol, bárkinek, hiszen a városlakók névtelen tömege nélkül nincs tudásunk építészetről, amely nem a kiváltságosok jutalma, nem a hírnév és a siker diadalmas önelégültségének díszlete. S közben nem a hatalom ellenében fogalmaz, ír és él, hanem az ellenhatalmak, az instrumentalizálhatatlan, eszközzé nem tehető dimenziók feltárásában érdekelt kutató, ha tetszik: csavargó, flaneur – s most valóban tévedünk, ha Benjamin hősére gondolunk. Batár a múló időben megismert kulturális/politikai tereket teljes érzéki valóságukban felnyitó hatásokat keresi, majd írja le lenyűgözően. Azok közé tartozik, akik az építészet magától értetődő tárgyának tekintik azt is, ami múlékony és végtelen, azaz láthatatlan, észrevehetetlen: az idő és az élők nyomait a köveken, a tereken. 2. És itt hátralépek egyet az időben. Batár pályája kezdetén dolgozott a KÖZTI-ben, Jánossy György műhelyében, műtermében, vele és a közelében, s ahogy ír róla, az félreérthetetlenül pontos: „Formavilága, épületeinek plasztikussága, a részek arányrendszere, ritmikája, illetve a homlokzatok felületkezelése egyedi volt. Jánossy épületei feszültséggel teltek, a tömegek nagyságrendi különbözőségekkel s viszonyuk drámaiságával feszítettek, vagy épp ellenkezőleg – játékos szembeállítás révén oldottak.” 6 Pontosan látta, hogy Jánossy kivételes építész, egyedülálló szellem volt. Abban a korban, azokban az években saját bátorságának megfelelően fért hozzá, mindennek ellenére, az építészet szabadságához is, amikor pontosan tudta, hogy eleget kell tennie a funkcionalizmus normarendszerének. S közben korlátozhatatlanul izgalmas tereket tervezett, melyeknek sajnos csak egy részét valósíthatta meg. Nagyszerű épületeket hagyott ránk, amelyek utólag, most szemlélve teljesen függetlenek a korszellem politikai/kulturális tereinek hierarchiájától. A kórház Kazincbarcikán, vagy a víztorony Gödöllőn igazi biztatás volt akkor, és ma is az. Az építészet félreismerhetetlen kiváltsága, hogy a politikai narratívákra nem könnyen lefordítható terek szabadsága nem a politikai programok ellenében épített ellenprogramok kérdését jelenti. Az építészeti ellenállás nem direkt válasz egy megoldhatatlan ostobaságra vagy gőgre, az ellenállás az építészet fogalmának és gyakorlatának kitágítása, azaz láthatóság és láthatatlanság tartományainak újraértelmezése. A fények, árnyékok, ritmusok, funkciók mind egymást erősítő, egymásra válaszoló, egymástól újra kérdező sorozata. „A funkcionalista építészet korszakában úgy gondolkodott, hogy a »szép« fogalmát, az esztétikai szempontokat is a funkciók közé sorolta. Sőt – kiemelt pozícióba helyezte.” 7 Valóban így történt. Valahányszor végigmegyek a várbeli Tóth Árpád sétányon, mindig és mind hosszabb

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

ideig állok a Jánossy tervezte lakóház előtt, amely éppoly magától értetődően feltűnésmentes, mint amilyen megszokhatatlan és kiismerhetetlen, ha az ember sokszor nézi, látja alkonyatban, reggel, ott áll előtte télen, vagy őszi szélben. Olyan, mint egy nagy és ritka, múlhatatlan barátság, amelyben minden év új tudást, új szövetséget, ismeretet hoz, amelyben semmi sem tűnik el, és minden más lesz. Jó arra gondolnom Batár Attila 95. születésnapján, 2020-ban, hogy kortársától, Jánossytól értette meg: az építészet kiváltsága a politikai és ideológiai programokon túlmutató szabadság szellemének térben megvalósult gyakorlata is lehet. 3. Batár „csendes forradalma”, tehát az építészetet meghatározó, alakító, ahhoz tartozóként értett jelenségek, tényezők összefüggésrendszere nem más, mint a társadalmi és fizikai tér közti határok újraírása. Az ő lenyűgöző szellemi autonómiája nem jelenti azt, hogy ne lenne tisztában a térértelmezések determinizmusának hagyományára kritikával tekintő szemléletmód szerepével, jelentőségével – így azzal a többek között Bernard Lepetit munkásságával is összefüggő „dinamikus térmodellel”, amely igen könnyen átvezetett a társadalmi reprezentációk történetiségének, folyamatos metamorfózisának kérdéseitől addig a fizikai, természeti jelenségek számbavételét megalkotó szemléletig, amelyet Batár az érzékszervek összbenyomásának, szinergiájának nevez. Az érzékszervi tapasztalatokra való reflexión alapuló tér- és építészeti szemléletnek a vizualitás egyeduralmát kritika alá vevő élmények, eddig gyakran tudomásul nem vett tudások csendes forradalma az építészet és a kortárs világ, társadalom közti szerződés újraírásához, értelmezéséhez vezet. Azaz, Batár nem egy társadalomtudományi, társadalomelméleti-politikai modellnek, radikális utópiának megfelelő építészetet művelt, keresett, fedezett fel, „látott meg” a szó szoros és átvitt értelmében, hanem az érzékszervek által közvetett tapasztalatok és élmények olyan összefüggéseiről számol be, amelyek nem kis részben drámai mértékben befolyásolják az építészeti gyakorlat lehetőségtartományát. Könyve, a Láthatatlan építészet tartalomjegyzékében azonnal felismerhetjük a türelmes, ideológiamentes szemlélet költészetét, hiszen abban gyakorlatilag egy szabadverssel találkozunk, s nem véletlenül: Fény, árnyék és sötétség Hő, gőz, köd Városi vizek Szellő és szélcsend Hang, zaj, csend Szagolni is lehet a teret Tapintás Kinetikai élmények A szinergia Asszociációk, emlékezet, ismeret, képzelet Mindez éppannyira tárgyilagos és pontos leírás, mint amennyire költészet, s ez érvényes az egész kötetre, az abban közölt írásokra és fényképekre, hiszen a szinergia nemcsak az építészet, hanem az arról író építész munkásságának sajátja is. Batár ugyanott és ugyanakkor tekinti át ebben a felsorolásban a történeti időket és tereket, mint az azokról tudomást nem vevő érzéki élményeket. Így kerül egymás mellé városi zaj és szél, gőz és köd éppúgy, ahogyan a valóságban annak tanúi, átélői, formálói, szenvedői és boldog megértői vagyunk, lehetünk. Ennek az építészet határait, jelentését átíró békés türelemnek és radikális bátorságnak számos példáját idézhetjük, képek és szövegek montázsát. A könyv 178. oldalán (a Tapintás versus látás című részben) négy fénykép látható. Kavicsos út; Elgereblyézett kavics, Kiotó; Faforgács

63 |

BATÁR ATTILA KIÁLLÍTÁSA A FUGA-BAN, 2018. FOTÓ: ZSITVA TIBOR

fű helyett; Havas utca, New York. Két közeli kép, amely bárhol készülhetett, s talán a kavicsos út és a faforgács valóban mindenhol ugyanolyan. Az Elgereblyézett kavics, Kiotó számomra feloldásra váró, rejtelmes talány. Batár sokat tud Japánról, ahol én soha nem jártam, s őszintén szólva még képzeteim sincsenek arról, amit ő példásan tud, ért és fontosnak tart. Annyit látok a képen, hogy az elgereblyézett kavics geometriai rendet teremt. A negyedik kép felülnézetben ábrázol egy parkot? teret? New Yorkról vannak személyes emlékeim, amikor nem pusztán ott jártam, hanem hónapokat töltöttem el, azaz már-már ott éltem, akkor magam is láttam hasonlót. A képek alatt a szöveg. „Az anyagok tapintásakor ugyanaz a hatás érhet minket, mint bizonyos formák megtekintésekor. A puha tapintású anyagok hasonló hatással lehetnek ránk, mint egyes formák, mint például a lekerekített kontúrok látványa.” 8 S itt most ismét megállok Batár munkásságának úgymond tárgyilagos ismertetésében, amiről (ha szabad így kifejeznem magam) könyvei tárgyilagos költészete tehet. Batár szövegeinek olvasásakor újra és újra Ottlik mondatai idéződnek fel, mintha lenne valamiféle léptékazonosság kettejük prózájában. „»Tehát ez történt például ebben a háborúban, amiről a történetírók nem fognak tudni: hogy télen esett a hó« – mondta az író.”9 „A kapaszkodót legyűrve, megizzadva érkeztem meg a platóra. Kifújtam magam, s végre megkönnyebbülve néztem körül. A napsütötte templom [Segesta, Szicília, i. e. 425 – Gy. P.)] kövei ott ragyogtak előttem. Talán leheveredtem volna, ha hirtelenül váratlan szellő nem futott volna végig a fennsíkon. A szellő lebbent egyet, körülvett, felszárítva az arcomról a

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM

maradék verejtéket. Szívtam magamba a frissítő levegőt. Felélénkültem. Már nem izzadtságtól csípős szemmel néztem a közvetlenül elém táruló látványt. Kárpótlás volt és jutalom.” 10 Ilyesmiről valóban ritkán számolnak be azok az utazók, építészek, történészek, műemlékes szakemberek, akik egy dór templom 2400 évvel ezelőtt megszakított építésének utóéletét kívánják látni, egy majdnem ép állapotban lévő épületet. Amely, mint az ilyesfajta épületek kapcsán oly sokszor megjegyzik, úgymond az európai történelem „szemtanúja” volt. S ez az a retorika, pontosabban lépték, amelyet Batár (és Ottlik) egyaránt visszautasít. A láthatatlanság felfedezése részben valóban a vizuális tartományokon kívüli érzékek hatásmechanizmusainak elemzése által történt, az építészet előtt feltáruló dimenziók áttekintése egy sor olyan élményről szóló beszámoló, amely mind az építészethez, mind egyes épületekhez köthetők, s amelyekről mint múlékony, pillanatokra létező élményekről az állandóság, az idővel szembeni lét metaforájaként értett építészetfogalom nem vesz tudomást. Ugyanúgy, mint ahogy történetírók számára érdektelen és lényegtelen, hogy két budai fiatal, egy nő és egy férfi, miként volt riadt és boldog a város közepén, a néma és hatalmas hóban, Ottliknál: „Ugrálni kezdtük féllábon. Ujjongó boldogság öntött el – a hótól, a haláltól, az élettől. Azután megjött az autóbusz.” 11 Batár munkásságának lenyűgöző kettőssége abban áll, hogy figyelme egyszerre terjed ki a változatlannak, állandónak tekintettre, valamint az idő és az érzékek peremén létezőre. Az illékony változásokra figyel, melyeket eleddig nem tekintettek az építészet magától értetődő, immanens részének. Azoknak a jelenségeknek, jeleknek a sorát emelte be az építészet világába, amelyekről vagy tudomást sem vettünk, vagy épp zavarónak tartottuk, ha magáról a kőről, a betonról, az üvegről, a hatalomról, a kikezdhetetlen állandóságról, a reprezentáció és az absztrakció uralmáról, a kétségbevonhatatlan bizonyosságról ejtettünk szavakat. Úgy képzeljük, mindig pontosan tudjuk, mi a tárgyunk. Ez komoly kockázat, amely szomorú tévedésekhez vezethet. Batár csendesen és nem gőgösen, nem evidensen, ellenben pontosan rögzíti az állandó átváltozást. A

XX. ÉVFOLYAM | 111. SZÁM

| 64

láthatatlanság tartománya valójában az állandóság felől nézvést létezik csak. S amint tudomásul vesszük a sima márvány és az ugyancsak sima beton közti különbséget, amelyeket egyszerre látunk, tapintunk, tudunk, amelyeknek más a hőséghez és a hideghez való viszonya, másként tűnik fel és el rajtuk a fény, más az árnyékuk s más a szerepük, akkor végre megértjük talán, hogy nem pusztán, nem egyszerűen az építészek anyaghasználatának politikai gazdaságtanáról, esztétikai uralomhoz való viszonyáról van szó, hanem az anyagok eltérő válaszairól, ahogyan felelnek a szélnek, hidegnek, esőnek, hónak, párának és ködnek; másként őrzik meg a tenyerünk lenyomatát, és az másképp tűnik el onnan. 4. Öt évvel a Láthatatlan építészet után jelent meg Az emberi tér, a kortárs nyugati városépítészetről szóló tanulmánykötet, 12 amelynek centrumában – némiképp hasonlóan a benne különböző példákon elemzett hatalmi perspektívákhoz – a városi tér egészének metamorfózisáról, s ennek megfelelően az építészek szerepének átalakulásáról van szó. Ez a kötet radikális léptékváltás, „főszereplője” nem az észrevett, az örökölt és épített terekben eltérő módon érzékelhető idők nyoma, hanem a politikai kronológia szerint szabályozott történeti idő, amelyet az építészet ugyanakkor és ugyanott részben kiszolgálni, részben uralni kényszerül. A kortárs városok, regionális központok mind folyamatos metamorfózisok terei: a geometria a politika és pénz uralta nagyságrendeknek felel meg, akár a párizsi Défense-ról, akár a berlini Potsdamer Platz és a Tiergarten egymáshoz való viszonyáról van szó, újra és újra a múzeumokban találjuk magunkat. Vagy úgy, mint Párizsban, amelyet Batár okkal museumcitynek tekint, s nem pusztán a megállíthatatlan múzeumépítészet új és új példáiról van szó, hanem az egész városról, amely önmagát állítja ki, a saját tereit keretezi be, valóban mesterien vezeti át lakóit és látogatóit a perspektivikus rendben értelmezhető közelképeken és távlatokon egyaránt. Vagy úgy, mint Berlinben, ahol a még mindig tágabb térben, mint azt Batár tévedhetetlenül jól látja és írja, üres sávok, „szakadékok” vannak az egyes helyi centrumok között, s ahol a politikailag újraegyesített város talán soha nem lesz egységes, egyetlen térrendszerbe foglalható. A regionális városokról, így többek között Berlinről szóló, 2002 telén New Yorkban írt, vagy ott befejezett tanulmányban, ennek megfelelően a város döntő kérdését a centralizált és a decentralizált terek viszonyával hozza összefüggésbe. Azóta majdnem húsz év telt el, s Berlin számos változáson esett át, de ha jól látom, semmi sem oldódott meg. Az év elején, amikor a berlini Collegium Hungaricumban laktam, és kinéztem az ablakon, kora reggel és késő éjjel is a Neues Museum, illetve most már az azt részben elfedő James Simon Galerie látványával szembesülhettem. A Múzeumsziget és a párizsitól eltérő múzeumváros kérdésein gondolkodva próbáltam felmérni mindannak a jelentőségét, amit az eltérő napszakokban láttam. S persze, újra és újra eszembe jutott Batár munkássága, ő maga és a könyvei: a csendes figyelme, a beszélgetések folyamán megőrzött végtelen

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

nyugalma, a New York-i lakásuk, ahol Bíró Yvette-tel éltek, és ahol megismerhettem őt. Saját élete példázza, hogy milyen kiismerhetetlen mindaz, ami előttünk áll. Dolgozott Jánossy Györggyel, akit soha nem felejt el mestereként említeni. S aztán kijutott a világba, és a könyvei sorával, előadásaival tért vissza. 1968-ban ment el itthonról, ugyanabban az évben, amikor Ottlik Géza emblematikus novellája, a Minden megvan megjelent a Vigilia decemberi számában. „Vörhenyes árnyalat játszott bele a napfénybe. Az utcazaj kitisztult, szétáradt, egy fiáker csattogott el, klopen-klopan, a kísérő városzúgás elúszott, túl a Széna-piacon, túl a folyón, a messzeségben, elúszott és visszacsengett a Húsvét-szigetek felől. A Hebridákról. Valahonnét a Dél keresztje alól. Istenem, gondolta Jacobi, jártam ezen a földön.” 13 Mint az Batár Attilával is történt, s történik most is, s mindannyian köszönettel tartozunk mindenért. Elment innen, és lám, mégis visszatért.

—

1 Bernard Lepetit: Tér és történelem, in Tér és történelem. Előadások az Atelier-ben, ford. Takács Ádám, Bp., L’Harmattan–Atelier, 2002, 68. o. 2 Wien, Mölker–Bp., N&n, 2001 3 Budapest, Ab Ovo, 2005 4 A történelem mint tervező, 8. o. 5 uo., 87. o. 6 Jánossy György építőművész. 1923–1998, szerk. Ferkai András, Bp., 6 BT Kiadó, 2001, 123–124. o. 7 uo., 125. o. 8 Láthatatlan építészet, 178. o. 9 Ottlik Géza: Történelem (1942–43), in Próza, Bp., Magvető, 1988. 76. o. 10 Szellő és szélcsend, in Láthatatlan építészet, 75. o. 11 Ottlik, i. m. 76. o. 12 Budapest, TERC Kiadó, 2010. 13 Ottlik Géza: Minden megvan. Budapest, Magvető, 1991. 311. o.

THE REALIT Y OF ARCHITECTURE – „THERE, WE HAVE EVERYTHING" TO AT TILA BATÁR AGED 95 Talking about architecture, we tend to exclusively look for correlations between political, cultural and social spheres, and then make them objects of critical analyses. The inseparable associations of physical and symbolic spaces prove again and again the role of architecture in politics and power. We find it way too self-evident that cultural spheres overlap and screen almost entirely what we term as the realities of physical, natural spaces, the infinite richness and complexity of Attila Batár in several books and in a variety of contexts. Batár analyzes the effects and impacts of cultural and political spaces as we get to know them in the passage of time in their entire sensitive realities. He is one of those professionals who regard architecture a self-evident subject, including mortal and infinite, invisible and imperceptible, the traces of time and living things left on stones and in spaces.

PASSZÁZS PASSAGE

PAÁR ESZTER SZILVIA: WÄLDER GYULA Holnap Kiadó, Budapest, 2020, 264 oldal —

szöveg i text:

MAGYARÓVÁRI FANNI IZABELLA

A Holnap Kiadó évek óta gondozza a számos építészt és építészpárost bemutató Az építészet mesterei című monografikus könyvsorozatot, melynek új darabja Wälder Gyula (1884–1944) építészről szól. Wälder az építészettörténeti kánonban a két világháború közötti neobarokk építészet sokat foglalkoztatott alakja. A most megjelent kötet minden eddiginél teljesebben tárja elénk ezt a tekintélyes életművet.

minket az 1940-es évek Budapestjére, a Deák Ferenc tér és környékének forgatagába. A kötet elején Sisa József sorozatszerkesztő, majd a szerző előszava után Wälder Gyula életútjáról olvashatunk. Ezt követi épületeinek bemutatása; a korai művek után a kötet egyenként foglalkozik a budapesti, az egri, valamint a vidéki településekre és külföldre tervezett neobarokk épületekkel, végül a Wälder építészetében is megjelenő modernizmussal. Minden egyes épülethez és tervhez tartozik építéstörténet és pontos leírás, valamint az épületek utóéletének összefoglalása. A Dokumentumok fejezetben az építész előadásait és építészetelméleti írásait olvashatjuk. A könnyed hangvételű, olvasmányos bevezető rész után az épületek tudományos igényű leírása következik. Ez a kettősség biztosítja, hogy a könyv a nagyközönség és a

szakma számára egyaránt érdekes. Szerzője értő szemmel helyezi a hazai építészet tágabb kontextusába Wälder életművét és épületeit, párhuzamot vonva a hasonló utat bejárt építészek példáival. Ahogyan kortársai közül sokaknak, Wälder pályája is a szecesszió jegyében indult, majd a régi korok építészetének tanulmányozása, felmérése és a műemlékvédelem is fontos szerepet kapott. Nemcsak a korszakos jelentőségű alkotásokat, hanem a parasztházakat, kisépítészeti produktumokat is értékelni tudta. Ezt tükrözi tervezői szemlélete is: egy épület nem a stílustól válik figyelemre méltóvá. A megállapítás különösen fontosnak bizonyult a két világháború közötti időszakban, de a korszak épületeinek mai megítélésében is. A szerző Wälder egyetemi oktatói munkásságáról szólva érzékeny képet ad a műegyetemi

A két világháború közötti magyar építészet összképe igen színes, változatos. A kutatók, építészettörténészek először ennek a korszaknak a progresszív irányzataival kezdtek foglalkozni, majd az utóbbi évtizedekben az art deco került a kutatások homlokterébe, mint eddig feltérképezetlen terület. A történeti stílusokban alkotó konzervatív építészek, akik időnként szintén terveztek modernizáló, vagy art deco jegyeket hordozó épületeket, mára háttérbe szorultak. Örvendetes, hogy a sorozat ezzel a kötettel Wälder Gyulát is beemelte a korszak jelentős építészeinek sorába. Már a címlapon szereplő fotó is tökéletes választás: egy szempillantás alatt visszahelyez A BUDAPESTI MADÁCH TÉRI ÉPÜLETEGYÜTTES ÉPÍTÉSE. 1937. FORRÁS: MÉM MDK MAGYAR ÉPÍTÉSZETI MÚZEUM

PASSZÁZS | PASSAGE

A SZOMBATHELYI SZÉKESEGYHÁZ A WÄLDER-HÁZ KERTJÉBŐL. AKVARELL WÄLDER GYULA GYERMEKKORI RAJZFÜZETÉBŐL. FORRÁS: MÉM MDK MAGYAR ÉPÍTÉSZETI MÚZEUM

professzor egyéniségéről, humoráról. Lassan száz év távlatából tanulságos látni, mit tartott fontosnak átadni növendékeinek, és ebből tanítványai mit vettek át, hogyan formálta gondolkodásukat a mesterük. Közülük sokan váltak a hazai építészettörténet fontos szereplőivé: „Keze alatt sok olyan fiatal építész dolgozott, akik később jelentős szerephez jutottak, és a magyar építészettörténet fontos alakjaivá váltak. Kardos György, Lauber László, Rimanóczy Gyula, Nyiri István, Papp Imre, Szabó Loránd, Pázmándi István, Kisdi (Kriszta) Pál, Várady-Szabó Lajos, Heim Ernő, Reischl Antal, Hevesy Sándor, Radnai Lóránt és Károlyi Antal mind Wälder Gyula irodájában kezdték pályafutásukat.”1 A neobarokk épületeket bevezető rész a neobarokk építészet fejlődéséről szól. Ez a pár oldalas összefoglalás rövidsége ellenére kulcsfontosságú Wälder életművének megértéséhez. Nem utolsó sorban jó néhány téves feltételezést oszlat el, mint például azt, hogy a neobarokk a Horthy-korszak szüleménye. A szerző kifejti, hogy az 1920-as évektől a neobarokk sokkal tisztább stílusként jelent meg, mint a 19. század második felében. A két világháború közötti neobarokk épületek forrása a kétszáz évvel ezelőtti magyar barokk építészet, ellentétben a historizmus neobarokkjával, amely kortárs külföldi példákból építkezett. Ennek alapja a századforduló építészetében is megjelent nemzeti identitáskeresés lehetett.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

JÉZUS SZÍVE RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM, BORSODNÁDASD, 1934. FORRÁS: MÉM MDK MAGYAR ÉPÍTÉSZETI MÚZEUM

A barokk építészet Wälder olvasatában a falusi, népi barokk építészetet is magába foglalta. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint saját otthona, ahol paraszti bútorokkal vette körül magát: „Van nekem a XVIII-ik század végéről való hálószobám, festett szekrényem és ágyam, ahol a barokkalakos medaillonokat magyaros virágdíszítés veszi körül. Ezeket a bútorokat Mezőnyárádról a Majthényi-családtól kaptam. Ezek a Mezőségről, Mezőkövesd környékéről valók és szent meggyőződésem, hogy sehol másutt ilyen formában nem készülhettek volna el.”2 Wälder professzor sokat emlegetett intése volt: „Jegyezzék meg jól, az épület a helyszínen épül!” Ez a szemlélete tükröződik például a borsodnádasdi lemezgyártelepi Jézus Szíve templomon is: 1934-ben épült, amikor a modern stílus már az egyházi építészetben is kezdett teret nyerni. A neobarokk építészetnek ez a kései példája tökéletesen belesimul festői környezetébe. Sokan a Madách téri együttest tartják Wälder Gyula jellegzetes munkájának, holott építészetének fő irányvonalát nem ez az épület fémjelzi. A modern építészetről szóló részben

Paár Eszter Szilvia olyan megállapításokat tesz, amelyek révén koherens, egymásból következő épületek soraként tudunk tekinteni az életpálya egészére. Wälder munkáit a zárt, egységes épülettömbök alkalmazása jellemzi, hangsúlyos kapuzatokkal és egyéb részletekkel. Ezzel kibontakozik előttünk egy ív, amely átvezet a Villányi úti ciszterci Szent Imre Gimnáziumtól a Madách téri házakig. Ahogyan Sisa József előszavában is olvashatjuk, a magyar építészettörténet-írás mostanában érkezett el oda, hogy a két világháború közötti építészet minden irányzatát egyenlő módon értékeli és elismeri, ezáltal átláthatóbb képet kaphatunk erről a nagyon változatos, és városaink arculatát máig meghatározó korszakról. Ez a kötet is ehhez a munkához járul hozzá a hazai neobarokk építészet legjelentősebb életműve feldolgozásával.

—

1 2

Lásd a kötet 15. oldalán. Wälder Gyula: A magyar nemzeti művészet kialakulása. Wälder Gyula Műegyetemi tanár felolvasása az O. M. Iparművészeti Társulat debreceni kiállításának megnyitása alkalmából. Magyar Iparművészet, 1933. 36. évf. 1–2. szám 14., lásd a kötet 239. oldalán.

BALKRISHNA DOSHI: ÉPÍTÉSZETET AZ EMBERNEK AZW, Bécs, 05. 29. – 06. 29. —

szöveg i text:

SZEGŐ GYÖRGY

fotók i photos:

AzW

A két évvel ezelőtti Pritzker-díja (lásd MÉ 2018/3) révén nagy nemzetközi ismertséget szerzett Balkrishna Doshinak – a világjárvány miatt némi késéssel – kiállítása nyílt az AzW-ben. Az egyszerre modern és vízionárius építész, urbanista és tanár munkásságának kiállítása a Vitra Design Museum válogatása. Középpontjában a költségtakarékos lakásépítés, az oktatásintézmények és a környezettudatos várostervezés áll. A díj és nyomában a mostani vándorkiállítás az indiai kortárs építészet elismerése. Doshinak tárlatcímül is választott jelmondata a kiállítás anyaga nyomán azt a – laikus által is érzékelhető – alkotói felismerést és törekvést tükrözi, hogy az épített környezetnek döntő befolyása van az emberi elégedettségre és otthonosság-érzetre. Amikor Doshi 1956-ban első műtermét nyitotta, annak a Vastushilpa nevet adta. Szanszkrit etimológia szerint a vastu a környezet filozófiai egységét, a shilpa a formaadást jelenti. Doshi 1927-ben hagyománytisztelő családba született, de egész fiatalságát áthatotta a függetlenségi program Mahatma Gandhi által megfogalmazott hangulata. India függetlenségének elismerésének évében, 1947-ben Bombay-ben kezdte meg építésztanulmányait a Sir J. J. College of Architecture-ön. 1950-ben Londonba ment, de hamarosan Párizsban, Le Corbusier munkatársaként, majd közel egy évtizedet Louis Kahnnál dolgozhatott. Visszatérve hazájába, munkásságában az internacionális modern eszméit a helyi adottságokkal, a kézműves hagyományokkal ötvözte, és mindezeknek a természettisztelettel való ös�szecsiszolását tűzte célul. Sikerét Angelika Fitz, az AzW igazgatója így vezette fel: „Ez az építészet ma Európában is a legaktuálisabb, abban a rendhagyó dimenzióban, amelyben a kulturális, ökológiai, szociális és gazdasági feltételek egysége fenntartható.” Ezek a mindennapi praxisban legtöbbször összeegyeztethetetlennek tűnő célkitűzések Doshi sok munkájára jellemzők, mint például az Indian Institute of Management Bangalore-ban (1977, 1992), az aranyai lakóegyüttes (1989) vagy az időben első, általa alapított és megtervezett Építészeti Főiskola Ahmedabadban (1968). A kiállítás azt a sikeres

PASSZÁZS | PASSAGE

kísérletet prezentálja, hogy Doshi építészként hogyan képes egyeztetni nyugati képzettségét Gandhi szociális útmutatásával, India több ezer éves hagyományaival és természettiszteletével. Épületeiben az újbrutalizmus robusztus, plasztikus kompozíciói és az ezek által közrefogott terek trópusi szépségű parkarchitektúrája harmonikus egységet alkotnak. A szociális lakótelep szeriális monotóniáját a nőtt városokra emlékeztető homlokzat-alakítás és -színezés teszi emberléptékűvé. A keleti miniatúrafestészet stílusában készíti látványterveinek egy részét, anélkül, hogy a modern eszményeit szem elől tévesztené – ez rendkívüli teljesítmény. Amint képes volt áthidalni azt az alapvető különbözőséget is, ami a modernizmusra jellemző

nagyszerkezetek és a kézi építőtechnológia között feszül. Végül mindez csak rá jellemző antropomorfia lesz. E szinergiát a nyugati praxis nem képes elérni. A kiállítás négy súlypont köré csoportosítja Doshi életművét. Az első az építész-pedagógus dimenziója. Az 1962–2012 közötti fél évszázadban a kiállítási egység címében is megidézett „teljességben gondolkodás” vezérelte. Ezt Doshi úgy valósítja meg, hogy tereiben és oktatói koncepciójában a tanárok és a hallgatók párbeszéde az ajtók nélküli, áramló terekben szabadon zajlik. A második fókusz: Doshi India széteső társadalmában is olyan lakóegységeket tervez, amelyekre az otthonosság jellemző. Az egymásba nyíló lakó-, belsőudvari és utcai terekben a lépcsők elválasztanak, ugyanakkor szimbolikusan is összekötik az indiai társadalomban meghatározó szinteket. Doshinak ez a lakónegyedekben kikísérletezett térfelfogása a középületeiben is megjelenik. Harmadik jelentős építészeti tette: oktatási intézmények megalakítása. A korábbi szegregált társadalomban az olyan szociális funkcióknak, melyek nyugaton sok évszázad alatt fejlődtek nyitottá, 70-80 év alatt kell változást hozni. A példa a Doshi által kigondolt és létrehozott bangalore-i Institute of Management eszköztára. Mert a lépcsők, rézsűk, barlangszerű kiteresedések és szűkületek, a zölddel ültetett belső udvarok helyi méltatói szerint is bizonyították, hogy képesek ledönteni a sok ezer éves kasztrendszer emberi érintkezést gátló korlátait is. Az utolsó tárlategységet Doshi urbanisztikai léptékű jelszava, az „Életben gazdag város” szervezi. A túlnépesedett nagyvárosok tumultusában elvész az ember. Doshi tervezőirodája úgy kívánja ezt meghaladni, hogy a hétköznapi ember váljon rendteremtő erővé. Álljon a közterek és a közlekedésstruktúra, a műemlékek és a templomok nőtt városainak zsúfolt káosza felett. A multifunkcionalitás és más építőelvek ne sodorják el a szubkontinens gazdag múltját.

JÖVŐTÉRKÉP

FUTURE PLANS

DIGITÁLIS ARTS AND CRAFTS Marebito ház, Nanto, Japán —

építészet i architecture:

VUILD. CO.

szöveg i text:

BOTZHEIM BÁLINT

fotók i photos:

HAYATO KUROBE, AYA IKEDA

Japán rendkívül gazdag faépítészeti tradícióval büszkélkedhet, mára azonban az archaikus faépítési módszerek eltűnőben vannak. A régi építési eljárásokat mai digitális gyártástechnikával éleszti újjá egy japán építészeti startup, a Vuild. Kezdeményezésük egyik különlegessége, hogy fém helyett fa kötőelemeket alkalmaznak. A fa, mint építőanyag, kisebb széndioxid lábnyommal rendelkezik a fémnél, ezen túl pedig – tudatos erdőgazdálkodást feltételezve – környezetbarát építőanyag. A fém kötőelemek, csavarok, rögzítőelemek kiváltása innovatív gondolat, a tudatos fagazdálkodás komoly szerepet kaphat a globális felmelegedés elleni küzdelemben. Nanto városa mellett található egy alig 600 lelkes erdei falu, Toga. Ezen a vidéken még szinte érintetlen a természet gazdagsága, a terület 97%-át erdő borítja. Togát úgynevezett veszélyeztetett faluvá nyilvánították, mivel lakosainak átlagéletkora magasabb, mint 65 év. A vendégház megszületésének alapötlete abból a vágyból származott, hogy a településre gyakrabban érkezzenek kirándulók, rokonokat látogatók, így csökkenjen az elszigeteltsége.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

A megvalósítás során két tradicionális építési módot ötvöztek: a Gassho Zukuri-t és a Wakunouchi-t. Közös jellemzőjük, hogy masszív szerkezetet eredményeznek, mely elbírja a hegyvidéken jellemző óriási hómennyiséget. Az épület létrehozásához az alapanyagokat 10 km-es körzeten belül termelték ki, állították elő. A faanyagot egy helyi üzemben dolgozták fel, itt készítették el a fapallókat, a fából készült szerkezeti elemeket pedig CNC maró segítségével vágták ki. Nemcsak a létrára emlékeztető főtartók, de a kötőelemek is fából készültek, így a szerkezet rendkívül merev rendszert eredményez. A fa kötőelemek és a majdnem legó egyszerűségű össszeépítési mód lehetővé tette, hogy a helyiek is részt vegyenek az építkezésben. Az építőelemek rendszerének megtervezésekor az is szempont volt, hogy a könnyű mozgatás érdekében ne legyenek túl nagy, túl nehéz elemek. A fiatalok és az idősek is be tudtak csatlakozni, nem volt feltétel az építőipari

tapasztalat. Több, mint ezer darab alkatrész és kötőelem került pontosan a helyére, a digitális gyártásnak köszönhetően minden megfelelően illeszkedik egymáshoz. Építés közben állványzatra sem volt szükség, maga a szerkezet alkalmas arra, hogy lépcsőzetesen fel lehessen mászni rá. A vendégház tájolásánál figyelembe vették, hogy a hegyek felől érkező szél átszellőztesse a házat a sok kis nyílászárón keresztül. Kinyitott állapotukban a szellőzők a fa szálkáira emlékeztetnek. Az épület szinte egy felnagyított bútor, a házban lévő asztalok, székek pedig mintha a ház kicsinyített makettjei lennének. A tervezőiroda az építés módjával, az anyaghasználattal és az előállítással nemcsak egy archaikus építési tradíciót élesztenek újra, de az összművészet gondolatát is újra átélik.

DIGITAL ARTS AND CRAFTS MAREBITO HOUSE, NANTO, JAPAN An architecture startup Vuild, Inc. has completed “House for Marebito” in Nanto City, Toyama Prefecture in 2019. This project challenges the local issues of forestry and marginal settlement by only using local lumbers and CNC milling machine. Toga village is stated as “marginal village” with over half the residents over the age of 65 that is in danger of disappearing. By building a guesthouse in such location, this project proposes a new concept of second home “more than tourism, but not migration” that people go back and forth the land as they visit their relatives. For construction, Vuild proposed a new local networking system which completes all the construction process, from material procurement to installation, within a 10-kilometer radius in order to make use of local forest resources, and approach the decline of forestry. By processing all the parts small, they succeeded in involving residents who had never been able to participate in architecture such as kids, women, and elder people.

JÖVŐTÉRKÉP | FUTURE PLANS

ÉPÍTÉSZEK ARCHITECTS

GUTOWSKI ROBERT

VINCZE KRISZTIÁN

BÁNÁTI BÉLA

HARTVIG LAJOS DLA

NYÉKI GÁBOR

Diploma | Degree

2001 BME Építészmérnöki Kar

1999 BME Építészmérnöki Kar

1985 BME Építészkar

Válogatott munkák | Selected projects

École d'Architecture de Lyon TEMPRA ösztöndíj BME Építészkar

Szent II. János Pál plébánia, Páty Orfeum, Balatonszemes Bencés Erdei Iskola, Táp Rónay villa rekonstrukciója, Budapest Pannonhalmi kosárlabdacsarnok ISES kutatói szállásépület, Kőszeg Zarándokház felújítása, Mariazell

József Attila Színház homlokzati felújítása, 2017 Örkény Színház felújítása, 2018

Vitalis lakópark, Herceghalom, 2009 Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium rekonstrukciója, Budapest, Kossuth tér, 2014 Köztársasági Őrezred Irodaház, Házelnöki Rezidencia, Budapest, 2016 D8 Hotel, Budapest 2016 MLSZ Edzőcentrum bővítése, Telki, 2018 Drechsler Palota, Budapest, 2019

1985 BME Építészkar 1992 MÉK Mesteriskola XI. ciklus 2009 PTE Pollack Mihály Műszaki Kar DLA fokozat

építész

Kiemelt pályázatok | Featured competitions

Pannon GMS építészeti-arculati pályázata (Bártol Nándorral), 1. díj Felsőtárkány Művelődési Központ (Bártol Nándorral), 2. díj

Kiemelt pályázatok | Featured competitions

Nemzeti Emlékhely fejlesztése, Székesfehérvár Versenyuszoda, élmény- és termálfürdő, Szolnok Városi uszoda és sportközpont, Pilisvörösvár Zarándokház felújítása, Mariazell Szverdlovszki Filharmonia, Jekatyerinburg, 3. díj

Iroda | Office

ArchiNest Kft. 1024 Budapest, Lövőház u. 28.

építész

2007 Média Építészeti Díj 2010 RIBA Goldfinger Scholar, döntős 2019 Pro Architectura díj 2019 Big SEE Architecture Award, Ljubljana

Tokaj művésztelep, városi kulturális központ, 1996, 2. díj (M. Anda Judittal) BILK Központi Irodaház, 2002, 1. díj (Szabó Alexával, Hidasi Györggyel) XIII. kerület Önkormányzat Fecskeház és orvosi rendelő, 2003, megosztott 1. díj (Nyirati Zolóval, Farkas Zsófiával, Nagy Andreával) XVII. Kerületi Önkormányzat bővítése, 2006, 2. díj (Varga Borival)

Iroda | Office

GUTOWSKI Építész Kft. 2071 Páty, Kossuth L. u. 113.

Bánáti + Hartvig Építész Iroda Kft. 1097 Budapest, Vaskapu u. 1014. C ép. bh@bh.hu

www.gutowski.hu

építész

Válogatott munkák | Selected projects Válogatott munkák | Selected projects

Aquincum Logisztikai Központ, 2004 CET acélszerkezet, 2009 Indiai Nagykövetség bővítése, Budapest, 2011 Kecskemét, PADMA Campus Épületegyüttes, Kecskemét, 2015 Green Court lakópark Budapest, 2017 Kiemelt pályázatok | Featured competitions

Kiemelt pályázatok | Featured competitions

Díjak | Awards

építész

Piliscsaba Oktatási és Közművelődési Központ, 2002, 2. díj Esztergomi úti lakópark, Budapest, 2006, 1. díj Kormányzati Negyed, Budapest, 2007, megvétel XIII. ker. Városközpont, 2008, megosztott 1. díj Budapesti Német Iskola bővítése, 2015, 1. díj Díjak | Awards

2001 Budapest Építészeti Nívódíj, dicsérő oklevél

Budapest VI. kerület – Andrássy úti műemlék palota átalakítása, felújítása, Budapest Jégcsarnok, Érd Kecskeméti Campus, Kecskemét Golfklub apartmanházak, Zalacsány Villaépület átalakítása, bővítése, Budapest Kiemelt pályázatok | Featured competitions

Budapest Déli Városkapu fejlesztése Graphisoft Park G és H irodaépület, Budapest Visegrád, Lepencei strandfürdő és szálloda Dubai, Global Village, Fusion Tower toronyház Dubai, Voyager Apartment szállodaés apartmanház Iroda | Office

LIMA Design Kft. 1037 Budapest Bojtár u. 53. www.limaeurope.com

Iroda | Office

Bánáti + Hartvig Építész Iroda Kft. 1097 Budapest, Vaskapu u. 1014. C ép. bh@bh.hu

bh.hu bh.hu

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

HORVÁTH ZOLTÁN építész

BENEDEK MÁRTON építész

KRUPPA GÁBOR építész

BORSAY ATTILA

TOMAY TAMÁS

építész

JUHÁSZ BALÁZS

építész

Diploma | Degree

Diploma | Degreee

Diploma // Degree

1992 BME Építészkar 2011 Főépítészi szakvizsga

2016 BME Építészkar

2015 BME Építészkar

1990 BME Építészkar

Válogatott munkák | Selected projects

Oktatói tevékenység | Teaching activity

1970 YMMF 1977 BME Építészmérnöki Kar 1978–80 Mesteriskola V. ciklus

Halmi Telepi Általános Iskola bővítés, Vecsés, 2016 (vezető tervező: Horváth Zoltán) Nyitnikék Óvoda tornaszobája, Budakalász, 2016 (vezető tervező: Terdik Bálint) Családi ház, Maglód, 2018 Családi ház, Nyíregyháza, 2020

BME Középülettervezési Tanszék, meghívott oktató

Architectura Hirundo Kft. 1086 Budapest, Illés utca 28-30. B ép. III/309. +36-30-963-3817 +36-20-369-5597

Bölcsőde, Budakalász, 2013 (vezető tervező: Turi Attila) Megmaradás Emlékpark és Látogatóközpont, Nagygéc, 2014 (vezető tervező: Csernyus Lőrinc) Halmi Telepi Általános Iskola bővítés, Vecsés, 2016 (vezető tervező: Horváth Zoltán) Nyitnikék Óvoda tornaszobája, Budakalász, 2016 (vezető tervező: Terdik Bálint) Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete, Piliscsaba, 2019 (vezető tervező: Turi Attila)

1994 Ybl Miklós Főiskola, magasépítő szak 1997 Ybl Miklós Főiskola tervező szakmérnök 2000–2002 MÉSZ Mesteriskola XVI. ciklus

www.archirundo.com

Iroda | Office

Válogatott munkák | Selected projects

Porcelánmanufaktúra szállóépülete, Herend, 1995 12 tantermes általános iskola, Ócsa, 1999 Millenniumi emlékmű, Ócsa, 2000 Szlovák tájház épületegyüttese, Dabas, 2007 Ravatalozó, Felsőpakony, 2008 Sportcsarnok, Örkény, 2009 Duna-Ipoly Nemzeti Park bemutatóépülete, Ócsa, 2010 Városháza, Dunavarsány, 2014 Régészeti központ, Múzeum, Budaörs, 2017 EGYMI – iskola, Szigetszentmiklós, 2018 Kiemelt pályázatok | Featured competitions

2013 Budapest, Múzeumi negyed beépítési tervpályázata, 2013, 1. díj Mátraháza, Magaslati edzőtábor fejlesztési terve, 2019 Díjak | Awards

2002, 2005, 2010, 2011, 2013 Építészeti Nívódíj 2013 Creaton-díj 2016 Pro Architectura díj 2019 Ybl Miklós-díj Iroda | Office

1034 Budapest, Makovecz Imre utca 25. iroda@triskell.hu

Iroda | Office

2013–2016 SZIE YMMF,, komplex külsős korrektor

1984–86 Mesteriskola 2002– Mesteriskola, vezető építész 1991–95 IMF Mesterképző 2002–12 MOME Doktori Iskola

Válogatott munkák | Selected projects

Családi lakóház, Árpádföld, 2000 Tranzit Art Café, Budapest, 2004 Bl Yachtclub & apartmans, 2007 Családi lakóház, Budakeszi, 2015 Börtönkórház, Berettyóújfalu, 2020

Pestújhelyi kórház (Varga Leventével), 1984 Menedzserképző Porta (Somogyi Soma Katalinnal, U. Nagy Gáborral), 1989 Lakóépület bővítés, Budapest Pasaréti út, 1999 Garzonház, Budapest Gül Baba u., 2001 Társasház, Budapest Csévi u., 2007 Irodaház, Budapest Kacsa u. (Galina Zoltánnal, Szabó Zoltánnal), 2008 Családi ház átépítés, Budapest Daru u. (Mayer Brigittával, Szentgyörgyi Lászlóval), 2012

Válogatott munkák | Selected projects

Four Seasons Hotel Gresham Palace, Budapest, 2004 Újpalotai katolikus templom, 2009 Esterházy kastély felújítása, Fertőd, 2008–2020 Kastély és zarándokközpont felújítása, Püspökszentlászló, 2015 Bence-hegyi kilátó, 2018

Oktatói tevékenység | Teaching activity

Díjak | Awards

Architectura Hirundo Kft. 1086 Budapest, Illés utca 28-30. B ép. III/309. +36-30-963-3817 +36-20-369-5597

2005 Reitter Ferenc-díj 2004, 2010 Budapest Építészeti Nívódíja 2010 Ybl-díj 2018, 2020 ICOMOS-díj Iroda | Office

www.archirundo.com

Hamburg C. Kft. 1025 Budapest Csatárka köz 7.

Oktatói tevékenység | Teaching activity

Kiemelt pályázatok | Featured competitions

Bem téri új irodaház, 2008, 2. díj Élményfürdő és versenyuszoda, Szolnok, 2008, megosztott 2. díj Nemzeti Múzeum rekonstrukciója, 2010, 3. díj Startup irodaház, Budapest, Graphisoft Park, 2015, 2. díj Díjak | Awards

1997 Diplomadíj 2005 Budapest Építészeti Nívódíja 2009 Molnár Péter-díj 2020 German Design Award, Excellent Architecture fődíj

Díjak | Awards

Iroda | Office

Borsay Attila Építészműterme Kft. 1113 Budapest Schweidel u. 24.

1025 Budapest, Török u. 5.

1985 Ybl-díj 2000 Pro Architectura díj 2004 Molnár Farkas-díj 2015 Prima díj 2017 Kotsis Iván-díj

baem.hu triskell.hu

KISSFAZEKAS KORNÉLIA, PhD építész, egyetemi oktató. 1986-ban diplomázott a BME Építészmérnöki Karán. 2010-ben a Csonka Pál Doktori Iskolában szerezte

SZERZŐK AUTHORS

meg a PhD fokozatot. Tervezőként városrendezési koncepciók, tervek készítésével foglalkozik. 1990-től tanít a BME-n, külsős óraadóként, majd főállású oktatóként. Jelenleg a BME Urbanisztika Tanszék tudományos főmunkatársa. Kutatási területei az államszocializmus időszakának városépítészeti történései, valamint a magyar települések morfológiai, városalaktani jellemzői. MAGYARÓVÁRI FANNI IZABELLA művészettörténész. 2015-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett diplomát. Kutatási területe Györgyi Dénes építész életműve, valamint a századelő art deco síremlékművészete. Jelenleg a Magyar Épí-

BODÓ PÉTER éművészettörténész. 2011-ben szerzett diplomát a PPKE Bölcsé-

tészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ muzeológusa.

szettudományi Karán. 2010-2011-ben szakmai gyakorlatot teljesített a Magyar Építészeti Múzeumban és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Dél-alföldi Irodájában.

NAGY BÉLA dr. városépítész, egyetemi tanár. 1976-ban szerzett diplomát a BME

2011 óta a Magyar Nemzeti Galériában dolgozik. Kutatási területe a századfordulós

Építészkarán, 1989-ben doktori címet, 2013-ban DLA fokozatot szerzett. A SZIE Ybl

és a két világháború közötti magyar építészet, különös tekintettel Sándy Gyula és

Miklós Építéstudományi Kar oktatója, a Mű-Hely Zrt. igazgatója, az MTA köztestü-

Kismarty-Lechner Jenő munkásságára. 2018 óta posztgraduális tanulmányokat foly-

leti tagja, számos városépítészeti szakmai testületben aktív, rendszeresen publikál.

tat a PPKE Történelemtudományi Doktori Iskolájában.

Önálló kötete: A település az épített világ (B+V Kiadó, 2005). 2010-ben Palóczi Antal-díjat kapott.

BOTZHEIM BÁLINT építész, kutató. Szakterülete: digitális építészet, parametrikus paradigma. 2007-től a Kapy és társai Kft. partner. Közös pályázatokat készí-

ONGJERTH RICHÁRD urbanista, várostervező, városkutató, oktató, moderátor, a

tett Kapy Jenővel (Szervita tér 2006, Pécsi Koncert Központ – PKK 2007). Önálló

DRO Studio ügyvezetője, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének tudo-

munkái: Vác csillagvizsgáló torony 2007; Art-Universitas pályázat szoborterve, I. díj,

mányos munkatársa. 1980-ban diplomázott a BME Építészkarán. 1992-től a BUVÁTI

2008, Sopron. Kutatási területe a kiber-építészet. 2009-től a Magyar Építőművészet

Rt. Térségkutatási és Városfejlesztési Irodájának vezetője, 1995–2007 között a Stu-

szerkesztője. 2013-ban a Pécsi Tudományegyetemen szerzett MA fokozatot. 2013-

dio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ ügyvezető igazgatója, majd 2008-ig

tól a Mérték Stúdió, majd a Paulinyi and Partners munkatársa, 2019-től a Soproni

kutatási igazgatója. 2007–2011 között a RÉV8 Zrt. igazgatóságának elnöke. 2008–

Egyetem építésztanára.

2016 között a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont vezetője. 1993 óta vesz részt az urbanisztikai felsőoktatásban. Több szakmai csoportosulásban, civil szervezetben

CSONTÓ SÁNDOR újságíró, szerkesztő népművelő (BDTF), művelődéstörténész

vállalt különféle szakmai, társadalmi megbízatásokat. 2019-ben Hild-díjat kapott.

(ELTE), a Budapest folyóirat állandó munkatársa. Számos várostörténeti cikket publikált lapokban és tanulmányai jelentek meg Budapesttel foglalkozó könyvekben,

PIRITY ÁDÁM építészhallgató. 2018-ban szerezte meg alapdiplomáját a BME Építészmérnöki Karán, jelenleg mesterdiplomáját védi. A Kollektív Ház témájával

kiadványokban.

2018-ban kezdett el foglalkozni, melynek maga is lakója volt. Ugyanebben az évben GÖTZ ESZTER újságíró, szerkesztő. 1991-ben az ELTE Bölcsészkarán magyar-történelem szakon diplomázott, 1992-től szabadúszó újságíróként több napi-

leadott TDK dolgozatát a kari fordulón 1. díjjal és különdíjjal, az országos fordulón 2. díjjal jutalmazták.

lapban és folyóiratban rendszeresen publikál kulturális tárgyú írásokat. 1997 óta a Magyar Építőművészet olvasószerkesztője. 2012 között a www.kultura.hu szerzője,

SZEGŐ GYÖRGY építészmérnök (BME, 1972), belsőépítész (IMF, 1976), DLA

2009-2011 között a Budapesti Városvédő Egyesület titkára. 2015-ben Ezüst Ács-

(1999). 1972-73 BUVÁTI, 1979-88 a Csiky Gergely Színház díszlet-jelmeztervezője.

ceruza-díjat kapott.

1982 a BITEF fődíjas Marat halála tervezője. Az Újvidéki Szcenográfiai Triennálé Ezüst-díjasa (1983). 1989-2001 között látványtervezést (MKE), ill. 1998-2003 között

GYÖRGY PÉTER esztéta, médiakutató, egyetemi tanár. Az ELTE Művészetelméleti

műtörténetet (ORZSE) oktat. 1987 MTA Soros-, 1990 Eötvös-, 1998 Széchenyi-ösz-

és Médiakutatási Intézetének igazgatója, a Média és Kommunikáció tanszék tanára.

töndíjas. 1992 Greg Lynn ösztöndíjasa / F. Meritis, Univ. Amszterdam). Jászai-díj

1979-ben az ELTE-n szerzett diplomát magyar, történelem és esztétika szakon. 1980

(1995), Dercsényi díj (1999), Érdemes művész (2002). 1983-tól publikál szakcikkeket

óta oktat itt esztétikát és médiát. 1985-ben egyetemi doktori fokozatot, 1995-ben

és könyveket a vizuális kultúra területén. Építészeti, művészeti kiállítások kurátora/

PhD fokozatot szerzett. 2000 óta a Media Center igazgatója. Tanított New Yorkban,

tervezője (Építészeti Tendenciák 1981, Baumhorn Lipót építész, 1997, Diaszpóra és

Londonban, Manchesterben és Krakkóban is. Kutatási területe a 20–21. századi

művészet 1999, 7. Velencei Építészeti Biennálé 2000, Álmok Álmodói/Millenáris Park

magyar művészettörténet, a kortárs művészet elmélete és gyakorlata, illetve az új

2001, 100% kreativitás, I. Építészeti Nemzeti Szalon/Műcsarnok, 2014, Tér/// Erő,

média kulturális összefüggései. Több száz kritikája és több kötete jelent meg. 2008-

2019). 1997-től a MÉ szerk. biz. tag, 2001-től főszerkesztő. Az Utóirat melléklet ala-

ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

pító-szerkesztője. 2014-ben Ybl díjat, 2016-ban Kiváló Művész elismerést, 2017-ben Ezüst Ácsceruza díjat kapott. 2014-től a Műcsarnok művészeti vezetője.

GYULOVICS ISTVÁN építész. 2010-ben szerzett diplomát a BME Építészmérnöki Karán, majd 2014-ben elvégezte az Építőművészeti Doktori Iskolát. Értekezésében To-

TATAI MÁRIA építészmérnök (BME, 1978). 1978–1983 között a BUVÁTI tervezője,

may Tamás átépítéseivel foglalkozik. Dolgozott a szlovén Sadar+Vuga építészirodában

majd szabadúszó tervezőként, szakíróként, szakfordítóként dolgozott. A környezet-

és a dmb műteremben, majd 2015-ben önálló irodát alapított doktorandusz társaival

kultúra iskolai program egyik megalkotója, oktatott az ELTE-n és az Iparművészeti

Studio Konstella néven. 2010 óta a BME Lakóépülettervezési Tanszékén külsős oktató.

Egyetemen. Mozdulatművészeti darabok rendezője, koreográfusa. 2006–2019 között a MÉK munkatársaként többek között az Építész Évkönyveket szerkesztette. 2015-

KISS TAMÁS építész 2019-ben diplomázott a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi

ben Ezüst Ácsceruza díjat kapott.

Karán. Építész szakmai tevékenysége mellett élénk érdeklődést mutat az építészettörténet; a 19-20. század építészete, és az építészeti téralakítás iránt. Az egyetemi tanulmányai alatt, 2017-ben és 2019-ben az Országos Tudományos Diákköri Konferencián nevezett dolgozataival II. helyezést ért el. Építészeti témájú írással 2017-től foglalkozik.

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET

2020 | 03

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET | HUNGARIAN ARCHITECTURE • 2020 / 03 Szent II. János Pál Pápa templom | St. John Paul II Church, Páty – Gutowski Robert • A Thália Télikert rekonstrukciója | Reconstruction of the Thalia Orangery, Budapest – Vincze Krisztián • Kecskeméti Campus Oktatási Épület | Kecskemét Campus, Education Building, Kecskemét – Hartvig Lajos, Nyéki Gábor, Bánáti Béla • Családi ház | Detached House, Gödöllő – Horváth Zoltán, Juhász Balázs, Benedek Márton • Várkapitányi Lak | Fort Captain's Lodge, Gödöllő – Kruppa Gábor • Családi ház | Detached House, Budakeszi – Borsay Attila • Családi ház átépítése | Remodelling a Detached Family House, Balatonalmádi – Tomay Tamás • Amos Rex Museum, Helsinki – JKMM

UTÓIRAT | POST SCRIPTUM • XX. ÉVFOLYAM / 111. SZÁM Urbanisztikáról a koronavírus lázában | Urbanistics with Corona Virus Fever – Richárd Ongjerth • Nyilatkozat egy jobb világért | Manifest for a Better World • Gondolatok a pesti rakpart átalakításához | Thoughts Concerning the Conversion of the Quay in Budapest – Nagy Béla • A Miskolci Kollektív Ház | Collective House, Miskolc – Pirity Ádám, Kissfazekas Kornélia • Sándy – Konok: Metszéspontok | Sándy – Konok: Intersection Points – Bodó Péter • A kilencvenöt éves Batár Attilának | To Attila Batár Aged 95 – György Péter

Kós Károly Díj 2010

www.meonline.hu

1580 Ft 2020 I 03

Lapunk támogatója a Nemzeti Kulturális Alap

GUTOWSKI ROBERT • VINCZE KRISZTIÁN • HARTVIG – NYÉKI – BÁNÁTI • HORVÁTH – JUHÁSZ – BENEDEK • KRUPPA GÁBOR • BORSAY ATTILA • TOMAY TAMÁS