EGY KÖZÉPKORI SIKERTÖRTÉNET
Egy középkori sikertörténet A magyar-horvát államközösség létrehozása A 9. század elején alapított tengermelléki horvát fejedelemség (a 10. századtól királyság) uralkodóháza, a Trpimiridák rokonságban álltak az Árpádokkal, az utolsó jelentős horvát király, Zvonimir, magyarosan Zelemér I. Béla magyar király lányát, Ilonát vette feleségül. Zvonimir halála (1089) után özvegye, Ilona királyné és a horvát előkelők egy része szívesebben látta volna az uralkodói székben az elhunyt király sógorát, Szent Lászlót.
Ferdinand Quiquerez: Zvonimir koronázása (1897)
4 Nagy Magyarország
EGY KÖZÉPKORI SIKERTÖRTÉNET
amás spalatói esperes meséli el az Árpád-ház horvátországi trónszerző akcióját, igaz, jó másfélszáz évvel az események után. A történetnek minden bizonnyal volt valóságmagva, még ha nem is egészen pontos a krónikás híradása. Egy másik forrás, az ún. Spalatói Névtelen is megerősíti az érsek által leírtakat, alighanem közelebb járva a valósághoz: szerinte nem egy ember, hanem több jeles személyiség keresi meg László királyt Magyarországon. „Ebben az időben egy szlavóniai mágnás, ki a törzsbeliektől sok igazságtalanságot és nagy kárt szenvedett, kétségbeesve sorsán, Magyarországba menekült. László királyhoz fordult, és beszéd közben felszólította őt, hogy induljon Horvátország királyságának elfoglalására és meghódítására. Bízhatik abban, hogy nemigen talál ellenállásra, mert a trón üres és a királyságnak senki sem viseli gondját. László király hajlott a tanácsra, és késedelem nélkül, számos sereget gyűjtve, eljött és megszállotta az egész földet a Drávától egészen a Vasas-hegységig, minden akadály nélkül. Azután átment a hegységen, és elkezdte foglalni a várakat és erősségeket. Sok csatában összecsapott a horvát nemzetségekkel, de mivel ezek meg voltak oszolva és sehogy sem segítettek egymásnak, a király könnyen erőt vett rajtok. A tenger mellékére azonban nem jutott el, mert hírt véve, hogy idegen nemzet tört királyságába, ismét hazafordult.” A magyar király sereggel indult horvát földre az Árpád-ház jogainak érvényesítése céljából. A horvát (és dalmát) krónikák és az Árpád-házi királyok egyes 13. századi oklevelei határfolyóként a Drávát emlegetik. Más források alapján a magyar történettudomány képviselői nem fogadják el, hogy a Dráva a 11. században Magyarország déli határát képezte volna. Egy dolog azonban bizonyos: I. László király kései utódai a Dráva és a Gvozd- (Kapela-) hegység közötti vidéket nem olvasztották be közvetlenül Magyarországba, hanem Szlavónia néven területileg különálló politikai egységként csatolták a magyar koronához. Szent László építette ki e terület egyházszervezetét a zágrábi püspökség megalapításával (1090–1091 körül). Szent László hadai eljutottak a tengermelléki Horvátországba. László király Oderisius
Oton Iveković: Tomiszláv király koronázása (1905)
Monte Cassinó-i apátnak írt levelében állította, hogy királysága immár szomszédos Itáliával, mert „már csaknem egész Szlavóniát megszereztem.” Szlavónián itt értelemszerűen Horvátországot kell érteni, hiszen az uralkodó a kontinens belsejében fekvő valódi Szlavóniát nem nevezhette volna Itália szomszédjának. A magyar király horvát földre érve unokaöccsét, Álmost segítette a horvát trónra, vagyis nem egyesítette Magyarországot Horvátországgal. Álmos horvát királyságát egyébként csak egy – de hitelesnek tartott – 1091-es keltezésű zárai forrás, Dragus prior oklevele említi. Uralkodása a tengermelléken és a belső, hegyvidéki horvát területeken aligha lehetett tartós, Álmost nem sokkal később már Magyarországon találjuk, horvát földön pedig ekkortájt egy Péter nevű horvát főúr birtokolta a királyi címet. Szent László Horvátország elfoglalása miatt ellentétbe keveredett a pápával, II. Orbán ugyan-
925
A Trpimirović-házból származó Tomiszláv a Horvát Királyság első uralkodója.
1076
Megkoronázzák Dmitar Zvonimir horvát királyt. Az utolsó valódi hatalommal bíró horvát uralkodó székhelye Knin városa.
1091
Alig kétéves uralkodás után meghal a Zvonimirt követő II. István, s vele kihalnak a Trpimiridák.
Nagy Magyarország 5
HORVÁTORSZÁG (1868–1941)
ÁLLAMISÁG ÖNÁLLÓSÁG NÉLKÜL Horvátország (1868–1941) Az 1918 őszén létrejött jugoszláv állam már megszületésekor halálra volt ítélve. A magyar–horvát perszonáluniótól szabadulni akaró horvát társadalom hamar megtapasztalta, hogy az új délszláv állam a szerb terjeszkedés eszköze. Így újabb függetlenségi mozgalom kezdődött, amely mintegy két évtized múlva sikerre vezetett.
32 Nagy Magyarország
HORVÁTORSZÁG (1868–1941)
A
hhoz, hogy egy nemzet – esetünkben a horvát – önértékelését, önképét megértsük, érdemes felidézni az ezt kifejező eredetmondát. Az idők kezdetén magához szólítá a Jóisten a népek fiait, hogy kijelölje számukra a lakóhelyüket. Mentek hát az arabok, a kínaiak, az oroszok, a négerek… az Úristen színe elé. Elindult a dalmát ember is, hogy megtudja a horvátok helyét a Földön, de ahogy ment a tűző napon, nagyon elfáradt. Leült egy árok partjára pihenni, s nyomban elaludt. Mire fölébredt, már esteledett. Fölpattant és rohant tovább a dalmát ember, de amikor a Jóisten elé ért, már fönn voltak a csillagok, a többiek pedig régen elmentek. Az Úr elmondta, már elosztott minden területet a népek között, nem maradt semmi hely. Sírva fakadt a horvát ember, akkor az ő népe hol éljen? A Jóisten megsajnálta a zokogó embert, s így szólt: – Félretettem magamnak egy kis területet a Földön, de tudod mit, én fölköltözöm a mennyországba, a te néped pedig éljen ott, ahol én akartam… Így született a monda szerint Horvátország.
A HORVÁT–MAGYAR KIEGYEZÉSTŐL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG
1868. szeptember havában a horvát Szábor (országgyűlés), majd a magyar Országgyűlés is elfogadta, és utóbbi 1868: XXX. szám alatt cikkelyezte be a horvát–magyar kiegyezésről szóló törvényt, amely az 1867es osztrák–magyar kiegyezés mintájára jött létre. Így az Osztrák–Magyar Monarchián belül társország „született” a társországban, melynek neve Magyar–Horvát Királyság lett, s a horvát lobogó is kikerült a magyar Parlament épületére. Ebben az évtizedben alakult át lassan-lassan a délszláv népek romantikus testvérkeresése a korábbi illírizmusból jugoszlávizmussá, amely elnevezést ugyan Ilija Garašanin szerb belügyminiszter, majd miniszterelnöktől származtatnak, de maga az elv, az ötlet horvát eredetű. Élharcosai is horvátok: a „Se Bécsnek, sem Pestnek!” jelszóval harcoló dr. Ante Starčević jogpár-
Zágráb főtere az 1930-as években, közepén a Budapest felé mutató Jelačić-szoborral
Nagy Magyarország 33
NYARALÁS AZ ADRIÁN
NYARALÁS AZ ADRIÁN
A „BOLDOG BÉKEIDŐKBEN” „Noha a Quarnero egy tó benyomását gyakorolja reánk – mert a Lussin, Veglia, Cherso szigetcsoport elzárja –, mégis milyen tó ez? Az ember egyszerre roppant törpének érzi magát – nem tudja, hogy miért, csak érzi. […] A partok ellapulnak, noha a Karszt sziklahomokát ők alkotják, s ők őrzik a szárazföldi életét. Hiú reményünk, a magyar »tengeri hatalom« fészke: Fiume azokra a házikókra emlékeztet, amelyeket karácsonyfa hozogat a »jó gyermekeknek«. Cirkvenica egy kis üstök, Novi egy fehérlő pont: víztömeggel, annak mozgásával szemben minden letörpül. A látvány megbűvölt, de vonzott is »csak a parthoz, a parthoz«” – írta a rá nagy hatást tevő tájról Herman Ottó az Adriai képek című novellájában. Az említett települések közül Fiume egykori és mai jelentősége mindenki előtt köztudott, de a „kis üstököt”, Cirkvenicát (a mai Crikvenicát) már kevesebben ismerik, pedig az apró üdülőhely az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legnagyobb terveket szövögető települése volt az Észak-Adrián, sőt talán az egész birodalomban. „Cirkvenica éppen szemben fekszik Abbáziával. Ennek a Cirkvenicának szebb jövőt jósolok én, mint Abbáziának…” – nyilatkozta a Pesti Napló 1893. május 3-án megjelent számában József királyi herceg az általa kedvelt és támogatott kis településről. Bár a falucska már a római korban is lakott volt, igazi fejlődésnek csak a 19. század második felében indult. A kis települést, mint an�nyi más üdülőhelyet, különleges tengerpartja és klímája emelte ki az egyszerű halászfaluk sorából; elsősorban a közelében húzódó két-három kilométer hosszú és 400-500 méter széles homokföveny. Ez egyedülálló volt a környéken, és közkedveltté tette a horvátok lakta települést. Az itt élők elsősorban halászattal és kőfaragással foglakoztak, de sokan rendelkeztek
38 Nagy Magyarország
földdel a településsel szemben levő szigeten, Veglián. Azért ott, mivel ott találtak legközelebb megművelhető földet: a szárazföld rendkívül sziklás volt, földművelésre szinte telje-
Cirkvenica egy 1913-as képeslapon
NYARALÁS AZ ADRIÁN
sen alkalmatlan. A korabeli leírások szerint érdekes látványt nyújtott, amikor az asszonyok fekete ruháikban csónakjaikkal megindultak a közeli sziget felé a földet művelni, kertjüket gondozni. A környék fejlődésének egyik alapfeltétele a kiegyezést követően átadott fiumei vasútvonal volt. Ennek hatására a környék gyors, dinamikus fejlődésnek indult. A tájat jól ismerő és szenvedélyesen szerető gráci egyetemi tanár, dr. Johannes Frischauf hívta fel a figyelmet a terület természeti viszonyaiban rejlő lehetőségekre, melyeket 1887-ben megjelent tanulmányában méltatott. Kezdetben nem érte el a várt eredményt,
de nem adta fel tervét, és még további három alkalommal publikált tudományos értekezést Cirkvenica természeti, éghajlati viszonyairól. Eközben József királyi herceg is felfigyelt a kis településre, és kapcsolatait kihasználva igyekezett népszerűsíteni a Monarchia magyarországi területén levő egyetlen fövenyes parti fürdőhelyet. Ennek eredményeképpen a település a nagyközönség körében is egyre közkedveltebb lett. Dr. Horváth Géza, a budapesti entomológiai (rovartani) állomás vezetője egyenesen ezt írta róla: „Meg vagyok győződve, hogy a cirkvenicai parton ép olyan szépen és buján fog tenyészni a pálma, mint most a nizzai tájakon…”
Nagy Magyarország 39
KOMMUNISTA JUGOSZLÁVIA
HORVÁTORSZÁG A KOMMUNISTA JUGOSZLÁVIÁBAN
50 Nagy Magyarország
KOMMUNISTA JUGOSZLÁVIA
A második világháborúból vesztesként kikerült Horvátország újból a délszláv állam része lett. A titói, majd az azt követő időszakban csendes, kitartó küzdelem zajlott az önálló állam megteremtéséért.
S
zerbia abszolút győztesként került ki a második világháborúból, Horvátország Hitler bábállamaként (a Független Horvát Állam nemzetközi elismerése elmaradt) abszolút vesztesként, megfélemlítve és megalázva. Az usztasa állam atomjaira hullott szét. Fegyveres erejének maradéka és adminisztrációjának civilekkel, családtagokkal jócskán kibővült része korábbi osztrák területre menekült a csetnikekkel felduzzasztott kommunista szerb-jugoszláv partizánhadsereg elől, s Bleiburgban tették le a fegyvert és adták meg magukat a szövetségeseknek 1945 májusában. A győztes angol–amerikai erők tartottak attól, hogy az üldöző partizán alakulatok átlépik a valamikori jugoszláv–osztrák határt, és ezért szinte azonnal, felelőtlenül, mérlegelés és garanciák nélkül kiadták a több tízezer horvát embert a bosszúra éhes, állig fölfegyverzett partizánoknak, akik nem messze Bleiburgtól, de már jugoszláv területen, a maribori országút mentén mintegy negyvenezer horvátot öltek meg válogatott kegyetlenséggel, s tömegsírokba tüntették el korábbi honfitársaikat. (Ugyanezt tették több tízezer délvidéki magyarral, tizenötezer szlovén domobránnal és más nemzetek fiaival is.) Az 1945 nyarán sebtében újra létrehozott (rekonstruált), kommunista vezetésű ország neve Demokratikus Föderatív Jugoszláv Köztársaság lett, területe pedig a „balkáni Napóleon” (Márai Sándor nevezte így Josip Broz Titót) hódításainak köszönhetően 248 666 km2-ről 255 804 km2-re nőtt. Tito a vesztes Horvátor-
Zágráb a 60-as évek végén
A HORVÁT HONVÉDŐ HÁBORÚ
Szentlászló szétlőtt református temploma horvát és magyar zászlóval
A nemzetközi és a magyar szakirodalomban is Horvátország szabadságáért és önállóságáért folytatott harcát vagy a délszláv háborúk egyikének mondják, vagy polgárháborúként emlegetik. A horvátok honvédő háborúként tartják számon. A különbség nem elhanyagolható, nem szavak játékáról van szó, hanem a lényegről: a háború egyformán felelős szembenálló felek harca volt-e, vagy Horvátországot megtámadták, agresszió áldozata lett? Mi történt valójában 20-22 évvel ezelőtt szomszédságunkban és a nemzetközi politika kulisszái mögött?
58 Nagy Magyarország
A HORVÁT HONVÉDŐ HÁBORÚ
többpártrendszer bevezetésére Horvátországban csak 1990 januárjában került sor, miután a Horvát Kommunisták Szövetségében felülkerekedtek a reformerek. Jugoszlávián belül csak a szlovének és a horvátok kaptak lehetőséget, hogy 1990 tavaszán demokratikus választásokon dönthessenek sorsukról. Ez a későbbiekben komoly problémát okozott, mert a régi rend hívei, élükön a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) kommunista érzelmű tisztikarával, nem kívánták elismerni a többpártrendszert és a nyugati típusú demokráciát. Az első alternatív politikai mozgalmak horvát földön 1989-ben jelentek meg, a két legfontosabb a nemzeti jelleget hangsúlyozó Horvát Demokrata Közösség (HDZ), valamint a liberális (HSLS) Horvát Szociálliberális Szövetség volt. Az új pártok közül 1990. áprilisi-májusi választásokon a Franjo Tuđman vezette HDZ járt sikerrel, bár ekkor még a Jugoszláviától való teljes elszakadás nem szerepelt a párt programjában. A választások előtti utolsó televíziós vitában a műsorvezető felszólítására
A
Tuđman már hitet tett a teljes függetlenség mellett, ha annak elérését a helyzet lehetővé teszi. Az új horvát vezetés – akárcsak a szlovén – előbb megpróbálta tárgyalások útján átalakítani Jugoszlávia belső berendezkedését, melyek során az aszimmetrikus föderációtól a konföderációig számos változat felmerült. Slobodan Milošević, a még 1986–1987-ben hatalomra került szerb kommunista vezető azonban nem volt hajlandó engedni. Ő egy központosított jugoszláv államot akart, amelyben (továbbra is) a szerbeké a politikai és gazdasági vezető szerep. Miután ezt a célt a Jugoszláv Kommunisták Szövetségén és a szövetségi elnökségen keresztül nem sikerült megvalósítani, Milošević mintegy „B tervként” hozzálátott Nagy-Szerbia megteremtéséhez, amihez fellázította a horvátországi, majd boszniai szerbeket és maga mellé állította a JNA-t. Ha meg akarjuk érteni a szerb–horvát háború kirobbanásának közvetlen okait, nem árt végigkísérni a horvátországi szerbek politikai tevékenységét 1988-tól, illetve Belgrád hozzájuk fűződő viszonyát 1986-tól kezdve. A Szerb Tudományos Akadémia 1986-ban megjelent Memoranduma hosszasan ecsetelte,
Nagy Magyarország 59