Az Ĺ? nyomdokain
AzONyomdokain.indd 1
2016.03.30. 15:42:40
AzONyomdokain.indd 2
2016.03.30. 15:42:42
Az Ĺ? nyomdokain avagy Mit tenne JĂŠzus?
Charles M. Sheldon
AzONyomdokain.indd 3
2016.03.30. 15:42:42
Originally published under the title Charles M. Sheldon: In his Steps. Magyarországon kiadja a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/A Tel.: 350-7201 E-mail: info@kiakonyvek.hu www.kiakonyvek.hu A könyv kiadásában közreműködött: Baráti Missziós Alapítvány 6440 Jánoshalma, Kisszállás u. 7/A A kiadásért felelős: Monty Taylor Fordította: Csizmadia Sándor Borítóterv: Boltos Péter Átdolgozott kiadás. Minden jog fenntartva. A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben. ISBN 963 9390 02 X
Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2002 Javított kiadás: 2012
AzONyomdokain.indd 4
2016.03.30. 15:42:43
Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, naponként vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Luk 9,23
AzONyomdokain.indd 5
2016.03.30. 15:42:44
AzONyomdokain.indd 6
2016.03.30. 15:42:44
1. fejezet Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek. 1Pt 2,21 Szombat reggel volt. Henry Maxwell tiszteletes a vasárnap délelőtti prédikációján dolgozott. Munka közben többször is megzavarták, és kezdett bosszankodni, mert bár az idő gyorsan haladt, a prédikáció nagyon is lassan készült. – Márta – szólt feleségéhez egy újabb háborgatás után a lépcsőn felfelé menet –, ha jön valaki, kérlek, mondd meg neki, hogy nagyon el vagyok foglalva, nem tudok vele beszélni, hacsak nem valami nagyon fontos dologról van szó. – Rendben van, Henry, de nekem át kell mennem az iskolába, így egyedül maradsz a házban. A lelkész fölment a dolgozószobájába, s az ajtót behúzta maga után. Kisvártatva hallotta, amint felesége mögött bezárul a bejárati ajtó. A megkönnyebbülés sóhajával helyezkedett el az íróasztal mögött, s újra az íráshoz fogott. Textusként Péter első levele második részének huszonegyedik versét választotta: „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek.” Beszéde első része arról szólt, hogy Jézus önfeláldozással váltott meg bennünket, önként alávetve magát értünk az életében és halálában való szenvedéseknek. Ezután arról beszélt, hogy Jézus az ő önmegtartóztató és szenvedéssel teljes életével egyúttal példát is mutatott nekünk a tökéletes életre. Majd Jézus tanításaiból és életéből vett példákkal bemutatta, hogy a Krisztusban való hit hogyan segít bennünket az elénk adott példakép követésében. Már az utolsó részhez érkezett, melyben Jézus önfeláldozása és példája követésének szükséges voltát akarta kifejteni. Éppen ezt írta a papírra:
7
AzONyomdokain.indd 7
2016.03.30. 15:42:44
Az Ő nyomdokain „S végül az ő nyomdokairól szeretnék beszélni. Mit értsünk ez alatt?”, amikor a csengő hangosan megszólalt. Olyan fajta rugós szerszám volt ez, mely egy rántásra is hosszasan csengett-bongott, mint mikor a nekibuzdult falióra egyszerre akarja elütni mind a tizenkét órát. A tiszteletes úr kissé összeráncolta homlokát, de nem mozdult íróasztala mellől. A csengő azonban kisvártatva ismét megszólalt. Felállt és az ablakhoz lépett, ahonnét rálátott a bejáratra. Az ajtó előtt egy szerfölött kopott ruházatú férfi álldogált. – Egy csavargó – gondolta a lelkész. – Lemegyek és... – de nem fejezte be a gondolatot, hanem lement a lépcsőn és kinyitotta az ajtót. Egy pillanatig szótlanul néztek egymásra, majd a kopott külsejű fiatalember megszólalt: – Nincs munkám, uram, úgy gondoltam, ön talán segíthetne rajtam. – Nem hiszem. Nehéz most munkát kapni – válaszolta a lelkész, s csendesen be akarta csukni az ajtót. – Írhatna pár sort az érdekemben a vasúti igazgatósághoz vagy a vasúti gyárak főfelügyelőjéhez, esetleg másvalakihez – folytatta a férfi, színehagyott kalapját idegesen forgatva két kezében. – Nem lenne semmi haszna. Bocsásson meg, de most el vagyok foglalva. Remélem, talál majd valamilyen állást. Sajnálom, de én sem tudok semmilyen munkát adni magának. Csak egy lovam és egy tehenem van, a munkát magam végzem mellettük. A lelkész bezárta az ajtót, és visszament a dolgozószobába. Az ablakból látta, amint az ember lassan végigballag az utcán, kalapját még mindig két kezében tartva. Egész lényéből olyan levertség és elhagyatottság áradt, hogy a lelkész egy pillanatig tétovázva tekintett utána. Utána azonban visszaült az íróasztal mellé, és egy sóhajt elnyomva tovább folytatta félbeszakított munkáját. Nem zavarta többé senki. Két órával később, amikor felesége hazaérkezett, már készen volt a prédikáció. A teleírt lapokat összegyűjtötte, és összefűzve a Bibliájába helyezte. Teljesen felkészült a vasárnap délelőtti istentiszteletre. – Különös dolog történt ma az iskolában – szólalt meg a felesége ebéd közben. – Mint tudod, Mrs. Brownnal elmentünk megnézni az iskolát. A játék után a gyerekek már a padokban ültek, amikor kinyílt az ajtó, és
8
AzONyomdokain.indd 8
2016.03.30. 15:42:44
1. fejezet belépett egy fiatal férfi. A kezében gyűrött, piszkos kalapot tartott. Leült az ajtó mellé, és egy szót sem szólt, csak nézte a gyerekeket. Nyilván csavargó volt. Ms. Wren és a segítője, Ms. Kyle egy kissé megrémültek, de ez csak ült csendesen, majd néhány perc múlva kiment. – Talán fáradt volt, és kissé pihenni vágyott. Azt hiszem, itt is járt az az ember. Azt mondtad ugye, hogy csavargónak látszott? – Igen, a ruhája piszkos és kopott volt. Csavargónak tűnt. Úgy harminc-harminchárom éves lehetett. – Ugyanaz – mondta a lelkész elgondolkozva. – Elkészültél a prédikációval, Henry? – kérdezte felesége egy kis szünet után. – Igen, készen vagyok. Kemény hetem volt megint. A két prédikáció megírása meglehetősen sok dolgot ad nekem. – De remélem, nagyszámú hallgatóság fogja holnap méltányolni – válaszolta mosolyogva az asszony. – Miről fogsz délelőtt prédikálni? – Krisztus követéséről. A megváltást az önfeláldozás és a példaadás szempontjából tárgyalom, és azután kifejtem, mennyire szükséges Krisztus önfeláldozását és példáját követnünk. – Biztos vagyok benne, hogy jó beszéd lesz. Csak ne legyen eső holnap! Olyan sok esőnk volt már. – Bizony, és emiatt néha igen kevés hallgatóm volt. Hiába, az emberek esőben nem szeretnek templomba járni – mondta sóhajtva a lelkész. Eszébe jutott a sok gond és fáradtság, melyet – nagy hallgatóságra számítva – prédikációira szokott fordítani, de az utóbbi időben a várt hallgatóság nagy része rendszeresen elmaradt. Ezen a vasárnap reggelen azonban Raymond városára szép nap derült. Olyan, amely a hosszan tartó szeles, esős időjárást szokta követni. A levegő tiszta és világos volt. Az égen sem mutatkozott semmiféle fenyegető jel. Mr. Maxwell gyülekezetének minden tagja a templomba készülődött. Amikor tizenegy órakor az istentisztelet megkezdődött, a tágas templom egészen megtelt Raymond jómódú, szépen öltözött lakosaival. A raymondiak különösen büszkék voltak énekkarukra. Az ő templomukban kitűnő énekben lehetett gyönyörködni, olyanban, ami különben csak drága pénzen megszerezhető. A négy szólamra begyakorolt énekkar a lelki élvezet gazdag forrását nyitotta meg a mai napon is a gyülekezet előtt.
9
AzONyomdokain.indd 9
2016.03.30. 15:42:44
Az Ő nyomdokain Hangjuk magával ragadó volt. Az ének szorosan összefüggött a prédikáció tárgyával, és az énekesek torkából művészi tökéletességgel áradt a dal: Jézusom, felveszem keresztemet, Mindent, de mindent elhagyok Teérted! Közvetlenül a prédikáció előtt egy gyönyörű szoprán hang csendült fel szólóban, és énekelte az ismert dal e versét: Követlek, ahová szent kezed vezet, Ó, hadd járhassak egy úton teveled! Rachel Winslow, a szólóénekes sugárzóan szép volt ezen a reggelen, ahogy ott állt a tölgyfából készült, a keresztet és a koronát formázó faragásokkal díszített dobogón. Hangja pedig, ha azt lehet fokozni, még szebb volt, mint az arca. A gyülekezet várakozásteljesen nézett rá, amikor felállt. A lelkész elégedetten ült a helyén. Rachel Winslow éneke mindig lelkesítően hatott rá. Ezért is intézte úgy, hogy a prédikáció előtt énekeljen egy verset. Lelkét annyira megihlette, hogy sokkal hatásosabban tudott beszélni. A jelenlevők megállapították, hogy még sohasem hallották ilyen szépen énekelni Rachelt. Bizonyosra vehetjük, hogy ha nem templomban vannak, élénken megtapsolják. A lelkésznek egy pillanatra úgy tűnt, mintha gyenge taps és lábdobogás zaját hallaná. Meg is döbbent emiatt. De amikor a szószéken fölemelkedett és Bibliáját kinyitotta, már úgy vélte, csak érzéki csalódás volt. Lehetséges, hogy valóban az is volt. Néhány pillanat múlva pedig átadva magát a prédikálás élvezetének, minden másról megfeledkezett. Henry Maxwell tiszteletesről senki sem állította soha, hogy unalmas előadó. Sőt, ellenkezőleg, inkább hatásvadászattal lehetett volna vádolni. Nem annyira a beszéde témáját, mint inkább előadási módját tekintve. De gyülekezete éppen emiatt kedvelte. Szerintük ez a körülmény igen kellemesen különböztette meg a lelkészt és a gyülekezetet a többitől. A nagytemplom lelkésze szeretett prédikálni. Nagy ritkán helyettesítette más. Vágyva vágyott a szószékbe és türelmetlenül várta a vasárnap
10
AzONyomdokain.indd 10
2016.03.30. 15:42:44
1. fejezet délelőtt közeledtét. Számára kellemes félóra volt az, melyet a szószéken töltött, egészen megvidámodott, látva és tudva, milyen figyelemmel hallgatják. A hallgatóság számának változására nagyon érzékeny volt. Kisszámú hallgatóság előtt sohasem tudott jól prédikálni. Az időjárás is nagy befolyással volt rá. Legszívesebben ilyen sok ember előtt és egy ilyen napon prédikált, mint a mai. Beszéd közben bensőjét édes megelégedés töltötte el. A város legnagyobb templomának a lelkésze. Nekik van a legjobb énekkaruk. Gyülekezetének tagjai a város hangadó személyiségei, a vagyon, az előkelőség, a műveltség képviselői. A három nyári hónapot üdülés céljából külföldi utazással szándékozta eltölteni, és állásának egyéb körülményei, befolyása, tekintélye a városban... Maga sem tudta volna megmondani, hogy e gondolatai miképpen keletkeznek prédikálás közben, de amikor végzett a beszéddel, jól tudta, hogy mindezek fölvillantak elméjében. Arról aligha lett volna képes számot adni, hány másodpercig foglalkozott e gondolatokkal, de teljes tudatában volt annak, mennyire erőteljesen jelentkeztek, és hogy előadása az önmagával való teljes megelégedéssel töltötte el. A prédikáció különben igen érdekes volt, tele figyelemre méltó gondolatokkal. Még olvasva is lebilincselte volna a figyelmet. A jó ízlést sértő dagályosságot és az üres pátoszt gondosan kerülő, drámai hévvel ellátott szónoki előadás igen nagy hatást gyakorolt a hallgatóságra. Ha Maxwell tiszteletes elégedett volt ezen a napon pozíciója körülményeivel, nem kevésbé volt elégedett a gyülekezet sem, és joggal érezhetett büszkeséget, hogy a szószék mögött ez a nagy műveltségű, ékes szavú, vonzó és tekintélyes külsejű lelkipásztor áll, aki oly lelkesen prédikált, és akitől távol áll minden közönséges, lármás és kellemetlen modorosság. Hirtelen azonban ezt a szónok és hallgatósága közti tökéletes összhangot egy rendkívüli esemény zavarta meg. Nehéz lenne pontosan leírni az eset által előidézett megdöbbenést. Annyira váratlanul érte a jelenlevőket, hogy még idejük sem maradt a gondolkozásra vagy az esemény megakadályozására. A prédikáció éppen befejeződött. A lelkész visszatette Bibliájába a jegyzeteit és leülni készült, az énekkar pedig már csaknem belekezdett a záróénekbe...
11
AzONyomdokain.indd 11
2016.03.30. 15:42:44
Az Ő nyomdokain Ó, Jézus! Neked, neked szentelem Mindazt, mivel megáldott Istenem... ...Mikor hirtelen az egész gyülekezetet rémületbe ejtette egy férfihang. A háttérből, a karzat alól tört elő. A következő pillanatban a hang tulajdonosa kilépett a félhomályból, s a padsorok között a szószék felé tartott. Mielőtt a megrémült gyülekezet felocsúdhatott volna, a férfi már a szószék előtt állt, arccal a gyülekezet felé fordulva. – Mióta csak ebbe a szent épületbe léptem, azon gondolkozom – már a karzat alatt is mondta e szavakat, de most újból elismételte –, hogy helyénvaló dolog lesz-e, ha szólok egy-két szót az istentisztelet végén. Nem vagyok sem részeg, sem elmeháborodott, nincs rossz szándékom, csak abban a megnyugtató tudatban akarok meghalni – ami valószínűleg néhány napon belül bekövetkezik –, hogy elmondtam azt, ami a szívemen fekszik egy ilyen helyen, egy ilyen gyülekezet előtt. A lelkész a szószékre támaszkodva nézett le rá. Az az ember volt, aki előző nap nála járt. Ugyanaz a koszos, megviselt külsejű férfi. Gyűrött kalapját két kezében tartotta most is. Úgy látszik, rendes szokása volt ez. Arca régen látott borotvát, haja is kócos és csapzott volt. Ilyen külsejű egyén aligha mutatkozott valaha ebben a templomban. Hozzá hasonló alakot eleget láttak az utcákon, a vasútállomás körül, de arra még álmában sem gondolt senki, hogy egyszer csak közéjük toppan egy is közülük. Sem a hangjában, sem a magaviseletében nem volt semmi, ami bántó lett volna. Izgalom nélkül, csendesen, de érthető módon beszélt. A lelkész elámulva, némán nézett rá a szószékből; úgy tűnt neki, hogy ennek az embernek a mozdulatai emlékeztetik valakire, akit álmában látott járni és beszélni. Egy lélek sem mozdult, hogy ezt az embert föltartóztassa vagy megakadályozza szándéka kivitelében. Talán a hirtelen megjelenése miatti döbbenet ment át olyan bénultságba, hogy nem tettek semmit. Ő pedig nyugodtan beszélt tovább, mint akinek sejtelme sincs arról, hogy a szokások és az illem ellen vét. Amíg beszélt, a lelkész folyamatosan a szószékre támaszkodva állt, arca pedig egyre sápadtabb és szomorúbb lett. Ő sem mozdult, hogy félbeszakítsa, és az emberek is dermedten ültek a néma csöndben. Egy másik arc is halottsápadtan meredt a toprongyos
12
AzONyomdokain.indd 12
2016.03.30. 15:42:44
1. fejezet alakra és gyűrött kalapjára, a karból Rachel Winslowé. Amúgy is figyelemfelkeltő arca a szokatlan helyzetben még inkább kitűnt a többieké közül, mintha csak tűzben lángolt volna. – Nem vagyok közönséges csavargó, bár nem ismerek olyat az Úr Jézus tanításai között, mellyel különbséget tenne a csavargók között, egyiket méltóbbnak találván az üdvösségre a másiknál. Ugye, önök sem? – Természetes hangon tette fel a kérdést, mintha nem is egy nagy gyülekezethez beszélne, hanem bizalmas baráti körben társalogna vallási kérdésekről. Egy pillanatra szünetet tartott, mert görcsös köhögés fogta el. Azután folytatta: – Tíz hónapja vesztettem el az állásomat. Nyomdász vagyok. Az új betűszedőgép nagyszerű találmány, de hat embert tudok, akik egy éven belül öngyilkosok lettek miatta. Természetesen nem hibáztatom az újságokat, hogy iparkodtak megszerezni ezt a gépet. De én mit tegyek? Csak egy mesterséget tanultam, máshoz nem értek. Bejártam az országot, munkát kerestem. Sokan vannak az enyémhez hasonló helyzetben. Nem akarok panaszkodni. Csak a tényeket mondom el. Ott a karzat alatt ülve elgondolkodtam azon, hogy amit önök Jézus követése alatt értenek, ugyanaz-e, amit ő kíván? Vajon mit akart azzal mondani, hogy „Kövessetek engem!”? A lelkész úr mondta – és ekkor megfordulva föltekintett a szószékre –, hogy Jézus tanítványainak az ő nyomdokait kell követniük, és hogy e nyomdokok: az engedelmesség, a hit, a szeretet és a jóra való igyekezet. De azt nem hallottam, hogy megmondta volna, mit kell a jóra való igyekezet alatt érteni. Mit értenek a keresztyének Jézus nyomdokainak követése alatt? Három napig kóboroltam munkát keresve e város utcáin, és senkitől sem hallottam a részvét és a vigasztalás szavát lelkészükön kívül, aki azt mondta, sajnál engem, és reméli, hogy majd kapok valami munkát. Úgy sejtem, önöket sokszor megcsalhatták az iparszerűen csavargók, és emiatt a más fajtájúakkal sem törődnek. Nem ócsárlok senkit, csak a tényeket mondom el. Természetesnek találom, hogy önök közül senki sem járhatja be a várost egy magamfajta ember számára munkát keresni. Nem is kérem ezt senkitől, csak azt szeretném tudni, mit kell érteni a Krisztus követése alatt? Úgy értelmezik-e önök, hogy magukat megtagadva igyekezzenek az elveszetteket, a szenvedőket megtartani, miként Jézus is cselekedett? Hogyan értik ezt önök?
13
AzONyomdokain.indd 13
2016.03.30. 15:42:44
Az Ő nyomdokain Én sok nyomorúságot látok itt. Amint hallom, e városban ötszáznál többen vannak hozzám hasonló helyzetben, és nagyobb részük családos. Az én feleségem négy hónapja halt meg. Örülök, hogy megszabadult a nyomortól. Kislányomat egy nyolcgyermekes családnál helyeztem el, amíg sikerül munkát szereznem. Mindig zavarba jövök, ha jómódban élő keresztyéneket hallok így énekelni: Jézusom, felveszem keresztemet, Mindent, de mindent elhagyok Teérted! – Eszembe jut szegény feleségem, aki egy New York-i bérkaszárnyában levegő után kapkodva halt meg, és kérte Istent, hogy kislányunkat is vegye magához. Természetesen nem képzelem azt, hogy önök mindenkit megmenthetnének az éhhaláltól s a bérkaszárnyák rossz levegőjétől; de mit értsünk Krisztus követése alatt? Arra gondolok, hogy sok keresztyén embernek van bérháza. A feleségem is egy buzgó keresztyén házában halt meg, s szeretném tudni, hű követője volt-e az az ember Jézusnak? A minap egy este egy gyülekezeti összejövetelen hallottam néhány ember énekét: Ó, Jézus! Neked, neked szentelem Mindazt, mivel megáldott Istenem: Testem erőit, lelkem gondolatát És földi éltem minden pillanatát. – Azóta egyre csak azt forgatom a fejemben, mit akarhattak ezzel mondani. Úgy hiszem, a világon lévő rettenetes nyomorúság nagy része eltűnne a földről, ha azok, akik így énekelnek, eszerint is élnének. Lehet, hogy nincs igazam, de mit tenne Jézus? Így kell-e Jézus nyomdokainak követését értelmezni? Nekem úgy tűnik, hogy a városi gyülekezetek tagjai mind jó ruhákban járnak, szép házakban laknak, bőven van pénzük fényűzésre, s nyaranta kéjutazásokra. Az egyházon kívül álló tömegek viszont fullasztó levegőjű, zsúfolt bérkaszárnyákban halnak meg, munka után szaladgálnak az utcákon, lakásaikban nem lehet látni zongorát vagy egy szép képet, nyomorban, részegségben, bűnben nőnek fel...
14
AzONyomdokain.indd 14
2016.03.30. 15:42:44
1. fejezet Az ember hirtelen megtántorodott, és egyik kezével a szószékbe kapaszkodott, kalapja kihullott a kezéből. Moraj futott végig a gyülekezeten. Dr. West félig felemelkedett a helyéről, de aztán újra csend lett, melyet egyetlen szó vagy mozdulat sem zavart meg. Az ember másik kezét szemeire tapasztotta, előrebukott, és teljes hosszában elterült a padlón. Henry Maxwell megszólalt: – Az istentisztelet véget ért. Gyorsan lejött a szószékről, mindenkit megelőzve a szerencsétlen ember mellé térdelt. A hallgatóság is rögtön felállt, s megindult a szószék felé. Az ember még élt, csak elájult. – Szívbajos – mormogta még az orvos, miközben segített felemelni s átvinni a lelkészi hivatalba.
15
AzONyomdokain.indd 15
2016.03.30. 15:42:44
AzONyomdokain.indd 16
2016.03.30. 15:42:44
2. fejezet Maxwell lelkész és a gyülekezet több tagja a beteg körül maradtak. Az ember mozdulatlanul feküdt, és nehezen lélegzett. Felmerült a kérdés, hogy mit tegyenek vele, és a lelkész határozottan kijelentette, hogy vigyék őhozzá. Lakása közel van, és vendégszobája üresen áll. Rachel Winslow is felszólalt: – Anyámnak most nincs vendége, szívesen ad neki helyet. – Megindultnak látszott, de ez most senkinek sem tűnt fel. A különös eset, melyhez hasonlóra senki sem emlékezett a gyülekezetben, mindnyájukat izgalomba hozta. A lelkész szilárdan ragaszkodott ahhoz, hogy ő veszi fel az ismeretlen ember gondját, és amikor a kocsi megérkezett, az öntudatlan, de még élő férfit lakásába vitette. A beteg lelkészlakba vitelével a lelkész életének új szakasza kezdődött el. Senki sem sejtette – ő maga a legkevésbé – azt a gyökeres fordulatot, mely ettől fogva a Krisztus tanítványairól való felfogását átalakította. Az eset nagy feltűnést keltett a gyülekezetben. Egy hétig nem is beszéltek másról. Úgy vélekedtek, hogy azt a szegény embert elméjében megzavarta a nyomorúság, ilyen állapotban ment be a templomba, és amíg ott lázas önkívületben beszélt, sejtelme sem volt arról, hogy hol van. Magaviseletének ez volt a legszelídebb megítélése. A vélemények abban is megegyeztek, hogy beszédéből hiányzott a keserűség és a panaszkodás. Teljességgel szelíd, mentegetőző hangon beszélt, mintha ő is a gyülekezet tagja lett volna, s valami nehéz kérdésben kért volna felvilágosítást. Három nappal azután, hogy a lelkészlakba szállították, nagy változás állt be állapotában. Az orvos lemondott minden reményről. Szombat reggel még élt ugyan, de ereje óráról órára fogyott. A vasárnapra virradó hajnali egy óra tájban az élet szikrája még egyszer fellángolt benne, és leányát tudakozta, hogy megjött-e már. A lelkész már az első napon érte küldetett, mert a magával tehetetlen ember zsebében talált levelekből megtudta tartózkodási helyét. A beteg eddig csak egy-egy pillanatra
17
AzONyomdokain.indd 17
2016.03.30. 15:42:44
Az Ő nyomdokain nyerte vissza öntudatát, de ilyenkor képes volt néhány összefüggő szót elmondani. – A gyermek úton van, nemsokára itt lesz – vigasztalta a lelkész, ágya mellé ülve. Arcán meglátszott az egyheti virrasztás nyoma. Az éjszakák nagy részét a beteg mellett töltötte. – Nem látom én többé ezen a világon – suttogta a beteg. Majd nagy erőfeszítéssel a lelkész felé fordult, e szavakat mondta: – Ön nagyon jó volt hozzám. Úgy érzem, Jézus is így cselekedett volna. – Néhány pillanat múlva fejét egy kissé elfordította, és mielőtt a lelkész felfoghatta volna, mi is történt, az orvos halkan megszólalt: – Meghalt. Ismét ragyogó szép vasárnap derült Raymond városára, teljesen az előző hetihez hasonló. Maxwell lelkész még nem látott ilyen nagyszámú hallgatóságot. Ő maga lesoványodott, s úgy nézett ki, mintha most kelt volna fel valami hosszan tartó, nagy betegségből. Felesége otthon maradt a kislánnyal, aki apja halála után egy órával érkezett meg a vonattal. A halott a vendégszobában feküdt, szenvedései véget értek. A lelkész maga előtt látta a halottat, amikor kinyitotta Bibliáját és elrendezte maga előtt jegyzeteit, amint azt tíz év óta tenni szokta. Ezen a napon új elemet hozott be a prédikációba. Senki sem emlékezett rá, hogy valaha jegyzetek nélkül prédikált volna. Lelkészkedése kezdetén még így beszélt, de már régóta gondosan leírta délelőtti és többnyire délutáni prédikációját is az utolsó betűig. Nem mondható, hogy a mai napon hatásosan, elragadóan prédikált volna, beszéde inkább vontatott volt. Nyilván valamely – prédikációja tárgyán kívül eső – nagy gondolattal foglalkozott elméjében. Csak a beszéd vége felé kezdte összeszedni erejét. Amikor befejezte, becsukta Bibliáját, és a múlt vasárnapi rendkívüli eseményről, illetve ennek okozójáról kezdett beszélni. – Felebarátunk – s e szavak különös módon hangzottak ajkairól – ma hajnalban elhunyt. Még nem volt időm és alkalmam élettörténetével megismerkedni. Egy testvére Chicagóban él. Írtam neki, de még nem válaszolt. A kislánya megérkezett, nálam van, és ott is marad egy ideig. Itt egy kis szünetet tartott, és végigtekintett a gyülekezeten. Egész lelkészkedése alatt nem látott ennyi komolyan figyelő arcot. Még nem érezte magát képesnek az átélt lelki válság és új belső megtapasztalásainak elbeszélésére. De érzelmei valamilyen módon átragadtak hall-
18
AzONyomdokain.indd 18
2016.03.30. 15:42:44
2. fejezet gatóságára, és úgy tűnt neki, hogy nem cselekszik megfontolatlanul és ötletszerűen, ha közöl valamit hallgatóival abból, amit szívében rejteget. Ezért így folytatta: – Mély benyomást gyakoroltak rám az idegen múlt vasárnap itt elhangzott szavai. Nem titkolhatom el sem előttetek, sem magam előtt, hogy amiket itt elmondott, majd a házamban bekövetkezett halála ellenállhatatlanul ösztönöztek arra, hogy mélyebben kutassak Jézus követésének valódi értelme után. Nem akarok kárhoztató ítéletet mondani népünkről – és bizonyos tekintetben magamról is – azon keresztyéni bánásmód dolgában, melyet iránta és az övéhez hasonló sorsúak iránt tanúsítunk. De be kell vallanom, hogy ez az ember nagyon is igazat mondott, és tennünk kell valamit, ha a keresztyén nevet nem akarjuk méltatlanul viselni. Beszédének nagy része komoly vádként vehető gyakorlati keresztyénségünkkel szemben. E vád súlyát azóta is napról napra növekedni érzem. Nem ismerek a jelenleginél alkalmasabb időpontot arra, hogy elétek tárjam a lelkemben megérlelődött tervet vagy célt, amely némileg megnyugtató választ jelenthet a múlt vasárnap elhangzottakra. Itt egy kis szünetet tartott, s végigtekintett hallgatóságán. Gyüle kezetének sok komoly és elkötelezett tagja volt jelen. Ott volt Edward Norman, a Híradó című újság szerkesztője. Tíz éve volt tagja a gyülekezetnek, s nem volt nála nagyobb tekintélyű személy. Ott volt Alexander Powers, a vasúti műhelyek felügyelője; Donald Marsh, a külvárosban fekvő Lincoln College igazgatója; Bright Milton, a nagykereskedő, aki legalább száz embert foglalkoztatott különböző üzleteiben. Ott volt Dr. West is, még aránylag fiatal férfi, s máris nagy tekintély a sebészet terén. Az ifjú Gaspar Chase, az író, akinek nemrég megjelent könyve nagy kelendőségnek örvendett, s mint mondják, most is egy regényen dolgozik. Ott volt Virginia Page, a gazdag örökösnő, kinek apja mostanában halt meg, legalább 1 millió dollárt hagyva rá, és aki emellett még ritka testilelki adományokkal is bírt. Ne feledkezzünk meg Rachel Winslow-ról sem, aki ma különösen szép volt, és akit olyan mélyen megindított a múlt vasárnapi jelenet. Ilyen tagokból álló gyülekezetet szemlélve talán nem ok nélkül érzett Maxwell lelkész múlt vasárnap megelégedést. A gyülekezetnek sok határozott jellemű és erős egyéniségű tagja volt. De amikor ma tekintetüket
19
AzONyomdokain.indd 19
2016.03.30. 15:42:44
Az Ő nyomdokain fürkészte, semmi másra nem gondolt, mint hogy közülük hánynál talál kedvező fogadtatásra a terv, melyet előadni akart. Lassan, szavait gondosan megválogatva beszélt, és olyan hatást ért el, amilyet azelőtt soha: – Javaslatomnak nem szabadna szokatlannak vagy kivihetetlennek látszania. Mégis félek, hogy a gyülekezet sok tagja előtt annak fog tűnni. De hogy szándékomat jól megértsék, indítványomat röviden és világosan adom elő. Önkénteseket akarok toborozni a gyülekezet tagjai közül, olyanokat, akik elkötelezik magukat, hogy egy évig semmit sem tesznek, amíg előbb komolyan és becsületesen fel nem teszik maguknak a kérdést: „Mit tenne Jézus?”, és a kérdés átgondolt megválaszolása után azon meggyőződésük szerint is cselekszenek, tekintet nélkül a következményekre. Természetesen én is csatlakozom az önkéntesekhez, és remélem, hogy a gyülekezet nem fog megütközni magatartásomon, melynek alapja Jézus, a mi példaképünk hű követése lesz. Hiszem, hogy senki sem fog megbotránkozni, ha belegondol, hogy Krisztus hogyan tenne az adott viszonyok között. Kérem a gyülekezet csatlakozni kívánó tagjait, hogy az istentisztelet után maradjanak itt, hogy a tervet részletesen megbeszéljük. Jelszavunk ez lesz: „Mit tenne Jézus?” Célunk: Úgy cselekedni, ahogy ő cselekedne a mi helyzetünkben, nem törődve a közvetlen következményekkel. Más szavakkal oly híven és betű szerint akarunk Jézus nyomdokaiban járni, amiként nézeteink szerint tanítványaitól elvárja. Akik erre önként vállalkoznak, mától számítva egy évig kötelezik el magukat a fogadalom mellett. Nem könnyű dolog annak az izgalomnak a leírása, melyet ez az egyszerű indítvány előidézett. Az emberek tanácstalanul tekintettek egymásra. Gondolataik összezavarodtak. Felfogták ugyan a tervet, de nyilván nagy nézeteltérés uralkodott közöttük Jézus tanítása és példájának gyakorlati alkalmazása tekintetében. A lelkész egy rövid imával befejezte az istentiszteletet. Az áldás elhangzása után megszólalt az orgona, és a nép kifelé tódult. Élénken beszéltek egymás között. Kívül csoportokba verődtek, és izgatottan tárgyalták az indítványt. Szemmel láthatólag nagy volt az érdeklődés. Maxwell arra kérte a bent maradottakat, hogy vonuljanak át a tanácsterembe. Ő maga beszélgetésbe merült néhány emberrel a templom előtt, és amikor visszatekintett, a templom már üres volt. Várakozással lépett
20
AzONyomdokain.indd 20
2016.03.30. 15:42:45