Építse egyik a másikat 1 20

Építse egyik a másikat!

Építse egyik a másikat!

Avagy hogyan tudnak a gyülekezet tagjai részt venni egymás építésében

Gene A. Getz

Originally published in English under the title Building up one another.

Published by VICTOR BOOKS, Inc., Box 141000 Nashville, TN, 37214, USA All rights reserved Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány 1135 Budapest, Béke utca 35/A Telefon/fax: (1)350-7201 info@kiakonyvek.hu www.kiakonyvek.hu A member of Entrust Felelős kiadó: Monty Taylor Fordította: Kisházy Mária Borítóterv: Janneke de Leeuw van Weenen A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 978-963-04-6774-2 Új, átdolgozott kiadás, 2010

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS 1. EGYMÁSNAK TAGJAI 2. EGYMÁS IRÁNT FIGYELMESEK 3. A TISZTELETADÁSBAN EGYMÁST MEGELŐZŐK 4. KÖLCSÖNÖS EGYETÉRTÉS EGYMÁS KÖZÖTT 5. FOGADJÁTOK BE (fogadjátok el) EGYMÁST! 6. INTSÉTEK (tanítsátok) EGYMÁST! 7. KÖSZÖNTSÉTEK EGYMÁST! 8. SZOLGÁLJATOK EGYMÁSNAK! 9. EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK! 10. VISELJÉTEK EL EGYMÁST! 11. ENGEDELMESKEDJETEK EGYMÁSNAK! 12. BÁTORÍTSÁTOK EGYMÁST!

7 11 23 31 37 43 51 59 67 75 87 95 105

5

BEVEZETÉS Az újszövetség írói újra és újra arra buzdították a hívőket, hogy olyan tevékenységek végzésében vegyenek részt, amelyek elősegítik Krisztus testének hatékony működését és lelki növekedését. Ennek a kölcsönös és visszaható folyamatnak a jellemzésére rendszeresen használtak egy egyedülálló szót – a görög alléón-t, amit legtöbbször „egymás”-ként fordítottak le. Az evangéliumokat nem számolva 58-szor fordul elő az Újszövetségben. Pál használja legtöbbször, nála 40-szer fordul elő ez a szó.

Természetesen ezen elvek és parancsok egy része levélről levélre ismétlődik. De amikor az összes „egymás” parancsolatot tanulmányozzuk, és jelentésük szerint csoportosítjuk, akkor azt láthatjuk, hogy gyakorlatilag tizenkettőt kell a keresztyéneknek gyakorolniuk annak érdekében, hogy Krisztus teste felépüljön.

Erről szól ez a könyv; 12 olyan fejezetből áll, melyek ezen tizenkét határozott parancsolatra épülnek. Ezek a fejezetek nem csupán a parancsolatok részletes tanulmányozásával foglalkoznak, hanem gyakorlati lépések sorozata segíti ezen parancsolatok gyülekezetbeli alkalmazását.

A gyakorlatokban megadott lépések nem csupán elméleti jellegűek, hanem a gyakorlatban is beváltak, és működnek. Amikor ezekről a parancsolatokról az ember nem csupán beszél, hanem alkalmazza is őket, akkor a föld legdinamikusabb erejének – Krisztus élő testének – működésében vesz részt.

Megújulás – A biblikus szemlélet

A megújulás a dinamikus keresztyénség lényege és az az alap, amelyből kiindulva mind az egyén, mind pedig az egyetemes egyház, vagy más néven a „test” képes felismerni Isten akaratát. Pál

7

Építse egyik a másikat! világosan szólt erről, amikor a római keresztyénekhez így írt egy levelében: „változzatok meg értelmetek megújulásával”, majd így folytatja: „hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata”. (Róm 12,2) Itt Pál a megújulást testületi szinten érti. Más szóval arra kéri a keresztyéneket, mint a hívő „testet”, hogy fejlesszék ki Krisztus lelkületét az együttes megújulás révén.

Az egyén megújulása nem Isten akarata szerint megy végbe, ha nem a közösségi szintű megújulás keretében történik, ugyanakkor a közösség megújulása sem fog Isten szerinti módon történni az egyén megújulása nélkül. Mindkettő szükséges.

Egyéni megújulás

A család megújulása

A házasság megújulása

Gyülekezeti megújulás

Biblikus megújulás Krisztus lelkületének kifejlesztése A nagy kör a „gyülekezeti megújulást” jelképezi. Bár ez a legszélesebb körre vonatkozó elv az Újszövetségben, a helyi gyülekezet mindig kisebb önálló, de egymással szerves kapcsolatban álló egységekből áll.

A családot az Írás úgy mutatja be, mint az egyház kicsinyített mása. A családon belül pedig egy még nála is kisebb önálló egységet találunk: a házasságot. A harmadik belső kör az egyéni megújulást jelképezi, amelyik elválaszthatatlanul hozzákapcsolódik a másik két alapegység-

8

Bevezetés hez. A házasság két elválaszthatatlan egyénből áll, akik eggyé állnak.

A család a szülőket és a gyerekeket foglalja magába, akiknek szintén Krisztus lelkületét kell tükrözniük. A gyülekezetet pedig nemcsak az egyes hívők alkotják, hanem a házaspárok és a családok is.

Bár mindezek a társadalmi egységek kapcsolatban állnak egymással, a biblikus megújulás bármelyik egységen belül elkezdődhet.

Azonban bárhol kezdődjék is a folyamat – a gyülekezetben, a családokban, a házasságokban vagy az egyes emberek életében – azon nyomban hatással lesz a többi társadalmi egységre is. Ezenkívül egy dolog még biztosan igaz. Amit Isten mond, az mindig következetes és harmonikus. Hiszen Isten nem alkotott különböző alapelveket a gyülekezeti életről, a csa­ládtagok vagy a férj-feleség kapcsolatáról, egy másikat pedig az egyének életéről. Például azok az alapelvek, amelyeket Isten lefektetett a gyülekezeti elöljárók, az apák és a férjek vezetői szerepével kapcsolatban, egymáshoz kapcsolódnak, és következetesek. Ha nem így találnánk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy Isten tervét nem megfelelően értelmeztük.

9

1 EGYMÁSNAK TAGJAI „Sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Róm 12,5) Az Újszövetség világosan és egyértelműen kijelenti, hogy a keresztyének „egymásnak tagjai”. Minden újszövetségi író fel­ismerte ezt az igazságot, Pál azonban tovább mélyítette a gyülekezetekhez írt leveleiben. Ugyancsak Pál volt az, aki egyedülálló példaként az emberi test képét használta fel arra, hogy megértesse ezt az igazságot. A rómaiakhoz, korinthusi­akhoz, efezusiakhoz és kolosséiakhoz írott leveleiben több mint harmincszor használta a test (görögül szóma) szót a gyülekezet szemléltetésére. Az esetek felében a fizikai testre utalt, annak számos részével és tagjával együtt. Az esetek másik felében a Gyülekezetre mint Krisztus testére alkalmazta ezt a fogalmat.

A hasonlóság (analógia)

Pál az emberi test hasonlóságának példáját a korinthusiakhoz írt levelében használta fel a legátfogóbb értelmezésben, – kétségtelenül testi gondolkodásuk és éretlenségük miatt. Éretlen állapotukra való tekintettel világosan és gondosan hangsúlyozta „az emberi test” és „a Krisztus teste – a Gyülekezet” közti hasonlóságot. A test szót két hosszú igerészben tizenháromszor használta, hogy szemléltesse, hogyan működik ez a test valójában. Pál nem akarta, hogy olvasói félreértsék a lényeget. Mivel már tapasztalta, hogy mennyire képtelenek megérteni a lelki igazságokat, s mivel még mindig „nem bírták

11

Építse egyik a másikat! el a kemény eledelt” (1Kor 3,1–2), elhatározta: olyan világossá teszi mondanivalóját, hogy még a legéretlenebb keresztyén is megérthesse azt. Így írt: Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e?

Ha a test csupán szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test.

Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyöngébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így, ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. (1Kor 12,14–26) Lehetetlen volt, hogy még a legtestiesebb és legéretlenebb korinthusi keresztyén is ne értse meg Pál üzenetét. Ha a különféle módon történő ismétlés fontos eleme a tanulásnak (és az!), akkor Pál bizonyára kiváló tanító volt. A módszer alkalmazásakor azt hangsúlyozta, hogy „a keresztyének egymásnak tagjai”. Így a következő megállapítással fejezte be a részletesen leíró majd ismétlődő részeket: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (1Kor 12,27)

12

1. Egymásnak tagjai

A helytelen értelmezés

Pál leveleiben három nagyobb szakasz szemlélteti és írja le Krisztus testének működését. Az egyiket már megnéztük az 1Kor 12-ben. A másik kettő a Róma 12-ben és az Ef 4-ben található.

Az a véleményem, hogy sok keresztyén (köztük jómagam is), aki olvasta és tanulmányozta a Szentírás ezen részeit, nem vette észre, hogy Pál mit is akar hangsúlyozni. Évekig azt tanítottam – ezeket az igéket alkalmazva –, hogy a keresztyéneknek kutatniuk kell és meg kell próbálniuk felfedezni lelki ajándékaikat, hogy Krisztus testében betöltsék feladatukat. Ennek oka nyilvánvaló. Ezekben a részekben Pál számos utalást tesz a lelki ajándékokra.

Egy napon, amint az Igét tanulmányoztam hirtelen rájöttem, hogy ezekben a versekben sehol sem találunk arra buzdítást, hogy a keresztyének kutassák vagy „próbálják felfedezni” lel­ki ajándékaikat. Valójában az Ige sehol sem szólít fel bennünket erre.

Mit mondott hát akkor Pál?

Először is: Pál azt tanította az újszövetségi hívőknek, hogy egy keresztyén sem tud egyedül hatékonyan működni.

Nemrégiben egy porszem ment a szemembe. Ösztönösen megdörzsöltem ujjammal a szememet. Nem kellett vitatkoznom az ujjammal, hogy segítsen a szememnek. Miután lehúztam a szemhéjamat, kön�nyezni kezdett a szemem, és kimosta a porszemet. A szemem rendbejött. De a kezem és az ujjam nélkül az irritáció megmaradt volna.

Mint ahogy „egy testnek sok tagja van” a fizikai testben, úgy Krisztus teste is sok tagból áll. És minden egyes tag fontos. Mi valóban „egymás tagjai vagyunk”. Krisztus testének egyetlen tagja sem mondhatja a másiknak: „Nincs rád szükségem”. Mindannyiunknak szükségünk van egymásra.

Másodszor: Pál azt tanította, hogy Krisztus testének egyik tagja se érezze magát fontosabbnak a másiknál. Egy keresztyénnek sincs kizárólagos joga Isten kegyelmére. Ez talán Pál egyik leglényegesebb tanítása ebben a három részben. Pál az alázatosságot hangsúlyozta.

Bár a korinthusi részben mindvégig jelen van ez a gondolat (néhány korinthusi azt mondta: „Nincs rád szükségem” és „én fontosabb va-

13

Építse egyik a másikat! gyok, mint te”), Pál a Római levélben tette még érthetőbbé: „A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.” (Róm 12,3) Majd folytatta: „sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai”. (Róm 12,5) Úgy tűnik, hogy a rómaiaknak hasonló problémájuk volt, mint a korinthusiaknak, de nem ugyanabban a mértékben. Néhányan testi mó­don használták lelki ajándékaikat, hogy a test többi tagját kevésbé fontosnak tüntessék fel. Érdekes módon a Krisztus teste működését leíró efezusi rész ugyanezt emeli ki. Pál leírta a lelki ajándékok használatának módját (amint ezt az Ef 4,11–16-ban kifejtette), és hozzáfűzte: „teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel”. (Ef 4,2) Miért hangsúlyozta Pál az alázatosságot, szelídséget és türelmet?

Amint tovább folytatta, ezt mondta: „Egy a test, és egy a Lélek”. (Ef 4,4) Ezzel a kijelentéssel lényegében ugyanazt mondta, amit a korinthusiaknak mondott: „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk.” (1Kor 12,13) Más szóval: Krisztus testének egyik tagja sem fontosabb a másiknál. Lehet, hogy valakinek felelősségteljesebb feladata vagy helyzete van, Isten szemében azonban a számunkra talán jelentéktelennek tűnő ember is éppen olyan fontos és szükséges Krisztus testében (1Kor 12,22–23).

Amikor az emberi test hasonlatát használjuk, képzeletünkben azonnal a test jellegzetes részei jelennek meg: száj, kezek, lábak, szemek. A test helyes működéséhez ezek elengedhetetlenül szükséges tagok. De a rejtett részek: csontok, izületek, izmok, mirigyek is életfontosságúak a helyes testműködéshez. Tudnának-e a kezek, lábak vagy a nyelv működni az izmok segítsége vagy a mindent vezérlő agy nélkül?

Harmadszor: Pál azt tanította, hogy a keresztyéneknek keményen kell munkálkodniuk Krisztus testének egységén. Pál egyértelműen azt írja a korinthusiaknak: „a test egy, bár sok tagja van” (1Kor 12,12).

S ez az, amiért azonnal így kezdi a hozzájuk intézett levelét: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mind-

14

1. Egymásnak tagjai nyájan egyféleképpen szól­jatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.” (1Kor 1,10) Ezért írta az efezusiaknak is egy hasonló igerészben, ahol a test működését tárgyalja, hogy: „Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.” (Ef 4,3) Összefoglalva tehát, Pál ezekben a következőket tanította: (1.)

Egyikünk sem tud önmagában hatékonyan működni; szükségünk van egymásra. (2.) Egyikünk sem fontosabb a másiknál, még akkor sem, ha valakinek feltűnőbb vagy jelentősebb feladata van Krisztus testében. Alázatosságot kell magunkra öltenünk, és arra gondolni, hogy annak kell a legalázatosabban szolgálnia, akinek a legnagyobb a felelőssége. (3.) Valamennyiünknek, akik Krisztus testének tagjai vagyunk, odaadóan kell törekednünk az egységre és a békességre. Minden lehetséges módon meg kell akadályoznunk, hogy félreértések és szakadások történjenek.

A lelki ajándékokról

Pál ezekben a részekben utal a lelki ajándékokra is. A három rész egyikében sincs azonban olyan utalás vagy következtetés, amiből arra következtethetnénk, hogy ezek a keresztyének nem tudták milyen lelki ajándékaik vannak. Ellenkezőleg, nagyon is tisztában voltak vele. Inkább az volt a baj, hogy rosszul használták azokat. Némelyek önmagukat építették, vagy a többi keresztyént szorították háttérbe.

Mások azt a benyomást akarták kelteni, hogy fontosabbak a többieknél: nem volt szükségük a test többi tagjára. Ismét mások pedig, akik tudták, hogy nekik kevésbé feltűnő ajándékaik vannak, értéktelennek érezték magukat Krisztus testében. Úgy tűnik, hogy mindazok az ajándékok, amelyeket a Szent­lélek adott a korai gyülekezeteknek, kizárólagosan és isteni módon ajándékozott képességek voltak. Minden ajándék olyan nyilvánvaló volt, hogy minden keresztyén pontosan tudta, mi az ajándéka; és minden keresztyén tudta azt is, hogy mi a másik ajándéka. Senkinek sem kellett keresnie a saját lelki ajándékait. Inkább az volt a probléma, hogy alázatos, szelíd, türelmes módon használják-e, hiszen tudták,

15

Építse egyik a másikat! hogy az ajándékok nem saját dicsőségükre, hanem mások szolgálatára adattak.

Mi a helyzet ma a lelki ajándékokkal?

Az egyházakban különböző vélemények vannak erről a témáról. A legtöbb keresztyén vezető között általános egyetértés van ebben a kérdésben, mégis sok kiváló bibliakutató nem ért egyet bizonyos nézetekben. Jellemző módon a legtöbben ellentétes véleményen vannak afelől, hogy ma hány lelki ajándék létezik, hogyan ismerhetjük fel azokat, és hogyan használjuk őket. Úgy tűnik, az ellentét elsődleges oka az, hogy nem azt hangsúlyozzuk, amit a Biblia. Amint már előzőleg leszögeztük, az Ige sehol sem tanítja, hogy keresnünk kell ajándékainkat, hogy Krisztus testében megfelelően működhessünk.

Néhányan az 1Kor 14,1 alapján azt tanítják, hogy meg kell próbálnunk felfedezni lelki ajándékainkat. Ha azonban gondosan tanulmányozzuk a szöveget és a szövegkörnyezetet, arra a következtetésre jutunk, hogy Pál nem ezt tanította. A Korinthusi levélnek ebben a szakaszában Pál az intéseit nem egyénekhez, hanem a korinthusi hívők közösségéhez intézte. Hang­súlyozottan a többes szám második személyt használta: „Buz­gón kérjétek a lelki ajándékokat.” (1Kor 14,1) Más szóval: mint a hívők „teste”, kívánjátok, hogy „nagyobb” ajándékok legyenek közöttetek. Amint láthatjuk, bizonyos korinthusi hívők nagyobb figyelmet fordítottak a nyelveken szólásra (amit Pál kifejezetten kisebb ajándéknak minősített), mint az apostolságra, prófétálásra és tanításra, amelyek pedig „na­gyobb kegyelmi ajándékok” voltak (lásd: 1Kor 12,28-31).

A helyes értelmezés

Mit hangsúlyoz tehát a Biblia? A Krisztusban való érettséget. Pál a Korinthusi levél írásakor arra törekedett, az volt a célja, hogy a hívők többé ne beszéljenek, gondolkozzanak, érveljenek úgy, mint a gyermekek (1Kor 13,11). Az egységhez és a test hatékony működéséhez a legfontosabb kulcs az egymás iránti szeretet.

16

1. Egymásnak tagjai Amikor Pál a vezetéshez szükséges alkalmasságot tárgyalta (a presbiterekre és a diakónusokra nézve), nem tett semmiféle utalást a lelki ajándékokra. Inkább a jellemvonásokról írt rész­letesen: feddhetetlen, erkölcsileg tiszta, mértékletes, bölcs, tisz­tességes, vendégszerető, tanításra alkalmas; nem indulatos, nem önkényeskedő, nem részeges, nem kötekedő, a viszálykodást kerülő, megértő, nem pénzsóvár; olyan aki a maga háza né­pét jól vezeti, akiről a kívülállóknak is jó véleménye van; a jóra hajlandó, igazságos, kegyes; valamint ne legyen újon­­­­nan megtért, nem érett keresztyén (1Tim 3; Tit 1).

Néhányan úgy értelmezik azt, hogy legyen tanításra alkalmas, mint a tanítás ajándékát. Azonban ha gondosan megnézzük az igehelyet az eredeti szövegben, és ahogyan Pál használja az 1Tim 3,2-ben és a 2Tim 2,24-ben azt, mint „taní­tásra alkalmas” kifejezést, kitűnik, hogy Pál életminőségről beszél, nem pedig pedagógiai képességről vagy különleges ajándékról. Elég különös lenne Páltól, ha a tanítás ajándékát emelné ki a vezetés követelményeként, és mellőzné a pász­ to­rolás ajándékát, vagy a szervezés adományát. Ez már csak azért is különösen furcsa lenne, mert Pál kifejezetten uta­sította a véneket: vállaljanak felelősséget a tanításban, a pásztorolásban és a gyülekezet felelősségteljes irányításában.

Személyes tapasztalat

Jó pár esztendeig buzgón tanítottam, hogy a keresztyének próbálják felfedezni lelki ajándékaikat, hogy Krisztus testében jól működjenek.

De lassanként kezdtem észrevenni néhány komoly problémát azok életében, akik tanításomat – vagy más, e szemléletet elfogadó személy tanítását – hallgatták. Egyrészt sokan összezavarodtak. Némelyek megpróbálták buzgón és kétségbeesetten megtalálni ajándékaikat, hogy aztán a megfelelő helyre rakják azt, amiről úgy gondolták, hogy az a megtérésükkor kapott lelki ajándékuk. De sok keresztyén – köztük szá­mos érett hívő – nem volt képes ajándékait egymástól megkülönböztetni. Emlékszem, hogy egy lelkipásztor egészen elkeseredett, mert még a legérettebb gyü­lekezeti tagok sem voltak képesek felfedezni lelki ajándékaikat.

17

Építse egyik a másikat!

Mások pedig nyugodtak, mert azt hiszik, hogy nekik már megvan a lelki ajándékuk. Azonnal elkezdik használni ezt az ajándékot, és ésszerűen meg is tudják indokolni, hogy miért nem töltik be egyéb bibliai kötelességüket. Egy teológiai sze­mináriumon figyeltem meg a következőket: Egy férfi arra a következtetésre jutott, hogy neki a tanításra – nem pedig a pásztorolásra – van ajándéka. Ez a következtetése elsősorban azon a tényen alapult, hogy a katedrán vagy a szószéken jól érezte magát, de külön-külön nem szeretett foglalkozni az emberekkel. Van olyan, aki nem szereti tanulmányozni a Bibliát, nehéz felkészülnie a prédikációra, de szeret fesztelenül beszélgetni az emberekkel. Így arra a következtetésre jut: „Ne­kem a pásztorolás ajándéka adatott, és nem a tanításé”. Természetesen valamennyien találkoztunk már olyan emberekkel, akik nem tesznek bizonyságot, mert úgy gondolják, hogy nincs meg bennük az evangélizálás ajándéka. Mi az indokuk? Nem szeretik megosztani hitüket.

Márton kiváló diák volt görögből és héberből. Büszkén jelentette ki teológustársainak, hogy ő a tanítás ajándékát kap­ta. Az evangélizálásra viszont nem kapott elhívást. Életét a hívők építésére szánja. Mások evangélizálhatnak. Az olyanoknak való, mondta, akiknek nincsenek igazán mély gondolataik, vagy nem tudják az Írásokat magyarázni!

Ha bepillantunk az ember személyiségébe, tisztán láthatjuk a problémát. Ez nem a lelki ajándék hiányát bizonyítja, hanem a pszichikai elakadást és a kifogást, ami visszatartja az embert attól, hogy Jézus Krisztusban éretté váljék.

Egy másik probléma, ami megfigyelésem szerint az ajándékok felfedezésének hangsúlyozásából ered, az önámítás problémája. Elsősorban olyanokról beszélek itt, akik úgy gondolják, hogy megvan egy bizonyos ajándékuk – holott nincs. Egy ember például, akinek gyors az észjárása, arra a következtetésre jut, hogy a bölcsesség ajándékát kapta. Vagy a hatásoktól könnyen befolyásolható ember, aki hajlamos egyéni és ösztönös gondolatokra, vagy egyenesen megszállottja azoknak, könnyen arra következtethet, hogy a prófétálás ajándékát kapta.

A példák sora még sokáig folytatható.

18

1. Egymásnak tagjai Ezek a megfigyelések arra ösztönöztek, hogy újra tanulmányozzam az ajándékok szerepét az Újszövetségben. Meglepetésemre és bosszúságomra nem találtam felszólítást a lelki ajándékok egyéni keresésére.

Ehelyett a Jézus Krisztusban való éretté válás sűrű és ismételt hangsúlyozásával találkoztam.

Ezzel az új felismeréssel egy időben az Úr megengedte, hogy a texasi Dallasban új gyülekezeti munkába kezdjek. Ez alkalmat nyújtott arra, hogy prédikálásomban és tanításomban az ajándékok helyett az érettséget hangsúlyozzam – érettséget mind a közösségben, mind az egyéni életben. Egyrészről hangsúlyoztam a hitet, a reménységet és a szeretetet, mint a „test érettségének” jellemzőit. Másrészt az egyéni érettség vonásait emeltem ki az 1Tim 3 és a Tit 1 alapján. Nem meglepő, hogy a Biblia szemszögéből nézve több lelki ajándékot láthattam a gyakorlatban, mint lelki szolgálatom bármely más ideje alatt – méghozzá zavar, okoskodás vagy önáltatás nélkül.

Gyakorlati lépések a közösségi együttműködés fejlesztésére A következők ahhoz nyújtanak segítséget, hogy Krisztus testének hatékonyabb tagjává válhass.

Első lépés

Krisztus testének tevékenységéről a legtöbb bibliai utalás a helyi gyülekezeteknek szól, kivéve néhány kijelentést az Efezusi és Kolosséi levélben. De azokból is nyilvánvaló, hogy a hívők csakis egymással való szoros kapcsolatban tudnak együttműködni és szolgálni. Tudom például, hogy Krisztus testének tagja vagyok – bárhol is élek –, de nem tudok együtt szenvedni vagy együtt örülni olyan valakivel, akit nem ismerek.

Nem ismerem a Kínában Krisztusért szenvedő embereket, ezért nehéz velük együtt szenvednem. De azonosulni tudok az észak-afrikai szárazság sújtotta hívőkkel vagy az oklahomai aszályos vidéken élőkkel, mert ismerem Texasból, hogy milyen a hatalmas forróság és aszály.

19

Építse egyik a másikat!

Ahhoz hogy a „test működése” hatékony, értelmes és erőteljes legyen, az szükséges, hogy a helyi gyülekezet tagjai jól ismerjék egymást, és így képesek legyenek egymást szolgálni. Ők valóban Krisztus egyetemes testének tagjai. Ennek az egyetemes testnek a helyi megnyilvánulásait képviselik. Ezekben a gyülekezetekben a test igazi működését láthatjuk.

Második lépés

Fontos megértenünk, hogy a hívők helyi teste nem működik automatikusan. A lelki érettség bizonyos fokára el kell jutni. A hívőket Krisztus testének természetére kell tanítani ahhoz, hogy éretté válhassanak. Pál a Korinthusi levélben elemezte ezt részletesen.

Különös módon, amikor Pál az efezusi és kolosséi keresztyéneknek írt, sehol sem írta le az emberi test természetét. Egyenesen Krisztus testének működéséről beszélt, feltételezve a megértést, belátást és belső felismerést. Ez nem meglepő, ha összehasonlítjuk a gyülekezetek érettségi szintjét. Az efezusiak és a kolosséiak lelkileg sokkal érettebbek voltak.

Figyeljük meg ezekben a levelekben Pál utalásait Krisztus működő testére: → „És őt (Krisztust) tette mindenek felett való fővé az egyházban, amely az ő teste.” (Ef 1,22–23) → „…hogy (Krisztus) békességet szerezve, a kettőt (zsidókat és pogányokat) egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel... a kereszt által.” (Ef 2,15–16) → „Egy a test, és egy a Lélek.” (Ef 4,4) → „És ő adott némelyeket... hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére.” (Ef 4,11–12) → „Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.” (Ef 4,16) → „Mert a férfi feje a feleségének, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is.” (Ef 5,23)

20