Bibliai, történeti és rendszeres keresztyén teológia (2)
BIBLIAI, TÖRTÉNETI ÉS RENDSZERES KERESZTYÉN TEOLÓGIA (2)
Dr. Robert D. Culver
Originally published in English under the title Systematic Theology – Biblical and Historical Copyright @ 2005 by Robert Duncan Culver Requests for information should be addressed to: Christian Focus Publications, Ltd., Geanies House, Fearn, Ross-shire, IV20 1TW, Great Britain Hungarian Copyright @ 2010 by Project Hungary Magyarországon kiadja a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány (KIA) A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/A Telefon: 350-7201 E-mail: info@kiakonyvek.hu www.kiakonyvek.hu Felelős kiadó: Monty Taylor Fordító: Darvas-Tanács Erik Szaklektor: Földvári Tibor Anyanyelvi lektor: Greizer Miklós Borító: Janneke de Leeuw van Weenen A fordítás és a kiadás engedélyével történt. Minden jog fenntartva. A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben. A bibliai idézeteket és neveket a Magyar Bibliatársulat által 1975-ben kiadott új fordítású Biblia 1992-ben megjelent javított kiadásából vettük.
ISBN 978-963-9390-73-7 Budapest, 2011 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány
TARTALOMJEGYZÉK IV. RÉSZ: KRISZTOLÓGIA Krisztus személye és munkája
17
1. Bevezetés a krisztológiához
19
2. Felkészülés Krisztus eljövetelére A „választott nép” felkészülése Az Ószövetség Előkészületek az egyéb ókori népek között.
35 35 36 43
3. Krisztus preegzisztenciája Az Újszövetség bizonyságtétele Jézus preegzisztenciájáról A preegzisztens Krisztus az ószövetségi elbeszélésekben és a próféciákban Krisztus preegzisztenciájának helye, és az azon belüli tevékenysége
51 52 57 60
4. Krisztus Istensége (I): Bevezetés; Isten nevei és tulajdonságai A kérdés vizsgálatának alapelvei és módszerei Krisztus neveinek bizonyító ereje Krisztus isteni tulajdonságai
63 63 66 71
5. Krisztus Istensége (II): Cselekedetek, igények, méltóságok, követelmények (feltevések), a Szentháromságon belül elfoglalt hely Krisztus cselekedetei kizárólag és egyedülálló módon Isten tettei Krisztus istenségének igényei, méltóságai, követelményei az Újszövetségben I. függelék: Vincent Taylor az örökkévaló Fiú tevékenységbeli alárendeltségéről II. függelék: Alapelvek a krisztológiai témájú írásokhoz III. függelék: Egy szükséges kitérő
77 77 78 82 84 88
6. Anthrópotész: Krisztus emberi természete A földi Jézus A levelekben Az evangéliumokban Jézus halálának fontossága Jézus szolgálatának időrendje Valóságos, közönséges ember A Krisztus ember-voltáról szóló teológiai tanítás
91 92 92 93 94 94 96 97
7. Jézus szűztől születése Meghatározás és elnevezés
105 105
5
Bibliai, történeti és rendszeres keresztyén teológia A szűztől születés az ősegyház tanítása szerint Ellenvetések régen és most Amit a Jézus fogantatásáról, születéséről és annak körülményeiről szóló beszámolók kijelentenek A nemzetségtáblák és a születéstörténetek természete és jelentősége A szűztől születés a többi evangéliumban és Jézus tudatában A szűztől születés az újszövetségi tanításban A szűztől születés jelentősége és gyakorlati haszna
106 107 113 115 117 122 124
8. Az inkarnáció: Isten Fiának a testet öltése A központi üzenet a kezdetekben Az apostolok üzenetének és kijelentéseinek egyedülálló volta A titok és a név A klasszikus igeszakasz A testet öltés bibliai kifejezései A keresztyén tanítás megfogalmazása az ősegyház korában A legfontosabb kijelentések A testet öltés gyakorlati jelentősége Öt változás, ami a testet öltéssel együtt járt A személyiségben nincs változás Az egységes egyetemes egyház hitvallása A kalkhedóni hitvallás A személyes (theanthropikus, istenemberi) egység
129 129 130 130 130 131 131 132 133 134 137 138 138 139
9. A testet öltött Jézus Krisztus személye Következtetések és megjegyzések
145 159
10. Isten Fiának megszabadító munkája A Személy és a véghezvitt mű egymástól ugyan megkülönböztethető, de nem választható el Jézus, a cselekvő Az Ő munkájának a természete 1. Megkeresni és megmenteni. 2. Szolgálni. 3. Az evangéliumot hirdetni. A legfőbb feladat. 4. Váltság sokakért. Az Ő „munkájáról” szóló ószövetségi kijelentések. Jézus határozott célja A közbenjáró (közvetítő) szerepe A meszitész szó használata Pál megváltás-teológiájában A megváltás közvetítőjének hármas tiszte Próféta Pap Király
161
6
161 162 163 163 163 164 165 165 165 166 167 168 169 170 170 171
Tartalomjegyzék A Messiás [a Fölkent] a qumráni és a Holt-tengeri irodalomban A fogság utáni váradalmak – Jézus idejéig
173 174
11. Megaláztatás és felmagasztalás: Isten Fiának két állapota 177 A megalázkodás-felmagasztalást tan fejlődése 180 A korai lutheránus teológiában 180 A lutheránus-református vita 181 Krisztus állapotai az ószövetségi próféciákban 182 A megaláztatás, mint tantétel megfogalmazása 183 Két további kérdés 185 A mindentudás, mindenhatóság és mindenütt jelenvalóság a megalázottság állapotában 186 Krisztus cselekvő engedelmessége, mint a megalázkodás egyik megnyilvánulási módja 189 „Alászállt a poklokra”: valóban megtörtént? 192 12. Jézus bűntelen élete Gyakorlati szükségesség Jézus bűntelenségének ténye Krisztus bűntelenségének újszövetségi bizonyítékai Jézus kérdőre vonja a vádlókat Jézus bűntelenségének isteni igazolása Az apostolok bizonyságtétele Az ellenségek és a kívülállók benyomásai Krisztus bűntelenségének kétségbe vonása Vajon Krisztus képtelen volt a bűnre? További kérdések Jézus bűntelenségével kapcsolatban Vajon a bűntelenség kizárja-e a testi vágyakozást? Jézus, mint a bűntelenség példája Jézus, a bűntelen útkereső, mint az állhatatosság példája A kísértés fölötti bűntelen győztesként Jézus most a mi segítőnk Olyan Főpapként, aki kísértést szenvedett, de mégis bűntelen, Jézus képessé tesz bennünket arra, hogy imádságban a kegyelem trónusához járuljunk
195 196 197 199 199 199 199 200 202 204 208 208 210 211 211
13. Jézus szenvedése és halála A szenvedés és a halál összetartoznak Krisztus szenvedése Jézus halála: mi is történt? Krisztus halálának jelentősége a Biblia szerint: bűnért való helyettes áldozat A Jézus életéről szóló beszámolók tanúságtétele A szenvedő szolgáról szóló ézsaiási próféciák (Ézs 42-53) beteljesedése Az evangélium történetébe és Jézus figyelmeztetéseibe ágyazva Más idevonatkozó ószövetségi jövendölések Azon szertartások és sákramentumok jelentősége, amelyeket az Egyház számára Krisztus határozott meg Minden áldás kútja ez Az újszövetségi levelek és a Jelenések könyve is kihangsúlyozza ezt
213 213 214 215 217 217 218 219 221
212
221 222 222
7
Bibliai, történeti és rendszeres keresztyén teológia A mennybeli lények érdeklődésének a jelentősége Az eljövendő világ jelentősége Vajon Krisztus halála szükségszerű volt? Logikai szükségszerűség? Erkölcsi szükségszerűség? Nincs szükségszerűség? Feltétlen (abszolút) vagy feltételes (hipotetikus) szükségszerűség? Megoldási javaslat 14. Jézus halálának jelentése (I): a kijelentett titok feltárása Közös keresztyén álláspont Mit mond a Szentírás? Azok az alapelvek, amelyek segítségünkre lehetnek abban, hogy Krisztus halálának jelentését helyesen értelmezzük A két Szövetség egysége Az Ószövetség és Újszövetség egységének tagadása és az ezzel kapcsolatos tévtanítások A Krisztus haláláról szóló újszövetségi tanítás értelmezésének alapelvei
222 223 223 224 224 225 225 226 229 229 231 232 234 235 237
15. Jézus halálának jelentése (II): az elégtétel bibliai fogalmai Az elnevezés fontossága Az isteni terv beteljesülése A bűnért Bibliai kifejezések Áldozat Felajánlás, ajándék, áldozat, valami, amit Istennek ajánlanak fel Vér, különösen is a Szövetség vére A váltság, vagy a megváltás ára Megvásárlás, vagy a megváltásért fizetett ár Megbékít, megbékítés, jóvátesz, elégtétel A kiengesztelés Büntetés - helyettes áldozat
239 239 240 241 241 242 246 246 247 249 250 252 255
16. Jézus halálának jelentése (III): a helyettes áldozat általi elégtétel Egy filozófus nemleges válasza A laikusok hite A protestánsok vívmányai Luther kezdeményezései Melanchton Loci Communes című műve és a lutheránus hitvallások A római katolikus válasz A szociniánusok (az újjáéledt pelagianizmus) Az elégtételről szóló bibliai tanítás meghatározó elemei A szükségtelennek mondott helyettes elégtétel Az erkölcstelennek, így lehetetlennek mondott helyettes elégtétel A megbocsátás szelleme ellentétes a helyettes áldozattal
263 263 263 264 265 267 268 270 270 277 278 279
8
Tartalomjegyzék 17. Az elégtétel mértéke Hogyan vált e kérdés egyáltalán kérdéssé? A részleges elégtétel a kiválasztással függ össze Hogyan illeszkedik mindez Isten üdvtervébe? Az arminiánus ellenvetés A „teljes képesség” visszaállítása Az Istennel mostanra megbékélt világ Az „elégtétel” egyénre vonatkozó és általános megnyilvánulási módjai Kálvin „paradox” megoldásai Kálvin az „elégtétel” mértékéről A részleges/partikuláris elégtétel az Institúcióban Warfield és az általános megbékítés A kilencedik, tizenegyedik, tizenharmadik század és a késő reformáció kora Miért nem 1619 előtt? A dordrechti zsinat második kánonja Amiről a dordrechti kánonok nem szólnak W. G. T. Shedd felvetése Az imádságok és énekeskönyvek egységes álláspontja Egy megjegyzés
283 283 284 285 286 287 287 288 288 290 292 292 293 295 296 297 298 300 300
18. Krisztus helyettünk elszenvedett halálának további haszna és eredményei Haszon a teremtett világ számára Haszon maga Krisztus számára is Haszon az Atya Isten számára, mint a kijelentés eszköze 8. A kereszt haszna a gyümölcsöző, szent életre nézve A mi keresztünk és az Ő igája
301 301 306 309 311 312
19. A helyettes áldozat tana Anzelmusz előtt Az ismétlés (rekapituláció) általi üdvösség – Irenaeus Megváltó Helyettes szenvedés A törvény és az igazságosság kielégítése Áldozat Váltság A győzedelmes Krisztus (Győzelem az ő ellenségei és a mi ellenségeink fölött) Helyettesítés és elégtétel Kijelentés Szabadítás Üdvösség igazságos áldozat általi jóvátétellel
317 319 320 320 321 322 323 324 324 326 326 328
20. Krisztus feltámadása (I) A halál és a feltámadás összetartozik A feltámadás és a mennybemenetel Krisztus feltámadásának apologetikája
331 331 332 333
9
Bibliai, történeti és rendszeres keresztyén teológia A feltámadás, mint evangélium I. Krisztus feltámadása az ószövetségi tipológiában és próféciában Krisztus feltámadásának ószövetségi előképei Krisztus feltámadása az ószövetségi próféciákban Az Írások szerint II. Jézus feltámadásának ténye – mint történelmi esemény Krisztológia – valóságos testi feltámadás nélkül? „Az istentelenek ugatásának semmibe vétele” Jézus megjelenései a feltámadás után A feltámadás eseménye: bizonyított tények
334 334 335 336 338 339 339 340 341 342
21. Krisztus feltámadása (II) III. A Jézus feltámadásáról szóló újszövetségi tanúságtétel hat jellemzője Átváltozás Megdicsőülés Korlátok IV. Krisztus feltámadásának teológiai jelentése Krisztus feltámadásának jelentősége a megváltás művében A feltámadás jelentősége magára Istenre nézve A feltámadás jelentősége a Fiúra nézve A feltámadás jelentősége Isten népére nézve
343 343 348 348 350 351 352 352 353 354
22. Krisztus mennybemenetele A mennybemenetel ténye Egy kérdés: vajon az Ószövetség utal-e a mennybemenetelre? Egy másik kérdés: vajon kettő mennybemenetel volt-e? A Biblia Krisztus mennybemenetelét történeti eseményként közli Összefoglalás és következtetés A mennybemenetel jelentősége Krisztus mennybemenetelének teológiai és gyakorlati jelentősége
357 358 359 359 361 364 366 366
23. Ül a mennyben az Isten jobbján Az Isten jobbján való uralkodás ténye Az ószövetségi háttér A hatalom elfoglalása Krisztus jelenlegi, királyként való uralkodása Létezett-e egy elhalasztott hatalmas királyi uralom? Krisztus jelenlegi uralkodása és a keresztyén evangélium A kegyelem jelenlegi királyságának Krisztus a feje Néhány tisztázandó dolog és figyelmeztetés
369 369 370 371 372 372 375 376 377
24. Krisztus jelenlegi mennyei főpapi szolgálata A Főpap kifejezés nem csupán hasonlat A Zsidókhoz írt levél egyedülálló vallási jellege Az ószövetségi hierarchiai háttér
379 380 380 381
10
Tartalomjegyzék 1. A Szent Sátor építménye 381 2. Az ároni papság, Krisztus papságának az előképe 382 A Zsidókhoz írt levél szerzője által kiemelt különbségek 384 A mi legfőbb Főpapunknak a mennyei szolgálatra való felkészülése a külső udvarban 384 Az oltárnál bemutatott áldozatot a szentélyben végzett szolgálat követi 385 Az ószövetségi előkép 385 Az újszövetségi ellenpár 386 A legfőbb főpapi szolgálat jellemzői 387 Mit csinál egy főpap? 387 Krisztus elvégezte a kívánt engesztelést 387 Krisztus új szövetséget, új törvényt vagy új szövetségi rendszert vezetett be 389 Krisztus imádkozik az Ő népéért 390 Papként meghallja a mi imádságainkat 392 Ő továbbra is „Isten Báránya” 393 Vajon Jézus minden ember Pártfogó-Közbenjárója? 394
V. RÉSZ: SZÓTÉRIOLÓGIA Megváltás a gyakorlatban
397
Előszó
399
1. Bevezetés az üdvösségről szóló tanításba
401
2. Mi az üdvösség? Meghatározások Fontos bibliai kifejezések és szavak Az üdvösség átfogó jellege A Szentháromság Isten, az „Üdvösség Szerzője” Hogyan kelti az üdvösség életre az embert? Egyedül Istentől, egyedül kegyelemből, egyedül hit által
409 409 409 413 415 416 418
3. Az Ordo Salutis, avagy az üdvösség rendje A személyes üdvösség megnyilvánulási módjai és azok sorrendje Az Ordo Salutis, avagy a szótériológiához tartozó tanok elrendezése Néhány fontosabb, az „üdvrenden” belüli különbség
419 419 421 423
4. A kegyelemről szóló tanítás I. A kegyelem szó jelentése és használata a Bibliában II. A kegyelem és a törvény (vagy a törvény és az evangélium) III. „A kegyelem időszaka?” IV. A kegyelem a római katolikus teológiában V. A kegyelem a diszpenzacionalizmus teológiájában
429 429 430 434 436 440
5. A Krisztussal való egységről szóló tanítás Az egység téves értelmezései
443 444
11
Bibliai, történeti és rendszeres keresztyén teológia A Krisztussal való azonosulás, avagy az Isten végzése szerinti egyesülés a megváltásban – megkülönböztetendő a létfontosságú, lelki egységtől 445 A hívők Krisztussal való egysége már megvalósult 446 Hogyan ment végbe az egyesülés? 446 Az egyes hívők Krisztussal való egységének természete 448 Lelki egység 448 Természetfölötti vagy titokzatos (misztikus) egység – ha megfelelően határozzuk azt meg 450 Élet-egység, életközösség 451 Teljes egység 452 Állandó egység 452 6. A kiválasztásról szóló tanítás A tan megfogalmazása A bibliai bizonyítékok A kiválasztás alapja A kiválasztás célja A kiválasztás tanának bibliai alátámasztása A kiválasztás tanának gyakorlati-lelki haszna A kiválasztásról való tanítás és igehirdetés bibliai módjai A kiválasztással kapcsolatos általános ellenvetések és kérdések Egy utolsó megjegyzés
455 459 459 462 465 465 466 469 470 473
7. Az elhívásról szóló tanítás 475 Az általános elhívás 476 Az eredményes, különleges elhívás (amit belső, lelki elhívásnak is neveznek) 479 Hogyan terjeszti ki Isten a különleges elhívást, és hogyan teszi azt eredményessé? 481 Az eredményes elhívásból fakadó áldások 483 Összefoglalás és következtetések 484 A pelagiánus nézet 484 A félpelagiánus nézet 484 Az arminiánus nézet 485 8. Az újjászületésről szóló tanítás Az „újjászületés” jelentése és teológiai értelme A paliggeneszia (újjászületés) a keresztyénség korát megelőző iratokban A megújulással kapcsolatos biblián kívüli fogalmak Az újjászületés a bibliai történetekben és igehirdetésben Az Ószövetségben Az újjászületés az ószövetségi ígéretekben Az újjászületés az Újszövetségben Az újjászületés természete – a kijelentés alapján A meghatározás Az újjászületésről még bővebben Mi az újjászületés, avagy mit jelent az újjászületés? Honnan ered az újjászületés, mi annak a „forrása”?
12
487 487 490 490 491 491 493 494 496 496 499 500 500
Tartalomjegyzék Kik születhetnek újjá? Az újjászületés négy következménye
501 501
9. A megtérésről szóló tanítás 503 A megtéréssel kapcsolatos héber és görög kifejezések 503 A megtérés fontossága a hívő életre nézve 504 A megtérés lényege – mi a megtérés? 505 Néhány kérdés és észrevétel a megtéréssel kapcsolatban 511 Záró gondolatok: a megtérés jelentősége az igehirdető és lelkipásztori szolgálatban 513 10. A bűnbánatról szóló tanítás A bűnbánat meghatározása A görög és héber szavak A bűnbánat három eleme A bűnbánat néhány további tényezője Következtetések
515 519 519 520 525 526
11. A hitről szóló tanítás: nyelvi jellemzők és sajátosságok A héber és görög szavak A hit általános jelentése (pisztisz és piszteüó) Az üdvözítő hit sajátos természete Az ideiglenes hit Amit a Biblia az üdvözítő hit kapcsán még ír
529 530 531 532 536 537
12. A hitről szóló tanítás, mint teológiai tantétel Az üdvözítő hit eredete: min alapszik és minek a következménye az? A bizonyítékok és az érvek helye Isten igéjének közreműködése A Szentlélek közreműködése a hitrejutásban A megtérés lélektana (pszichológiája) A hit, az ismeret és az értelem Az üdvözítő hit tárgya A Krisztusban való megvallása Milyen erős legyen az üdvözítő hit? Jézus Úrként és Krisztusként való megvallása A hitről szóló tanítás néhány következménye
541 541 541 543 545 547 548 550 551 552 555 558
13. A hit általi megigazulás tana E döntő jelentőségű evangéliumi igazság háttere A hit általi megigazulásról szóló tanítás a Bibliában A megigazulással kapcsolatos különleges kifejezések A szótériológiai tanítás Kérdések és észrevételek Egy megjegyzés az 1Móz 15,6 fordítása kapcsán
561 561 564 566 568 575 576
14. Az örökbefogadás (adoptálás, fiúság) tana
579
13
Bibliai, történeti és rendszeres keresztyén teológia Hol van az örökbefogadás helye az ordo salutisban? 579 Pál örökbefogadás-tana nem zsidó, hanem római eredetű 580 A páli örökbefogadás tanának főbb jellemzői 581 Kiegészítés: az örökbefogadás, mint a megigazulás egyik megnyilvánulási módja 582 15. A megszenteltetés tana (I): nyelvi jellemzők és a múltbeli megszenteltetés 585 A megszenteltetéssel kapcsolatos kifejezések az Ó- és az Újszövetségben 585 A qds különféle formáinak jelentése és alkalmazási területe 586 (1) Pogány, kultikus értelem 586 (2) A bibliai értelem 588 (3) Az etikai-erkölcsi értelemben vett szentség 588 (4) A szentség a keresztyén tanításban 589 A hívők múltbeli vagy helyzeti megszenteltetése 589 Az egyház szentsége 593 A szentség iránti tisztelet 595 16. A megszenteltetés tana (II): a jelenbeli és jövőbeli megszenteltetés A tan a reformáció kora előtt A reformáció kora Az erkölcsi fejlődés jelentősége Az egész ember megszenteltetése A jelenbeli megszenteltetés eszközei vagy okozói A megszenteltetés szakaszai A jövőbeli megszenteltetés Krisztus második eljövetele, ami a keresztyéneket a tiszta életre sarkallja A megdicsőítés
599 599 599 603 604 607 611 612 613 614
17. Az állhatatosságról (a hitben és az üdvösségben való megmaradásról) szóló tanítás Az állhatatosság meghatározása Három figyelmeztetés A közvetlen bibliai bizonyítékok Más tanítások által is alátámasztva Ellenvetések a tannal szemben
617 620 620 622 623 624
18. Az üdvbizonyosságról szóló tanítás Az üdvbizonyosságot két forrás is alátámasztja
629 633
19. Üdvösség – egyedül Krisztus által A történelem Vajon a Biblia és a történeti keresztyénség azt tanítja, hogy az üdvösség kizárólagosan Krisztus által – és senki más által nem – lehetséges? A bibliai bizonyítékok Melyik bibliai igeszakaszok jelentik ki világosan azt, hogy az üdvösség kizárólag Krisztus által lehetséges, és senki máson keresztül nem?
643 644
14
648 649 652
Tartalomjegyzék Jn 14,6 – „Én vagyok az út, az igazság és az élet: senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”. Róm 10,9–17 ApCsel 4,12: „… és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnének”. Róm 16,25–26 2Thessz 1,5–10 20. Jelen van-e Krisztus a nem-keresztyén vallásokban? Az evangéliumot nem hallók üdvösségének kérdése a történeti protestáns teológiában A keresztyén apologetika célja, hogy Krisztus kizárólagos igényét védelmezze és képviselje Függelék
655 655 656 658 659 661 665 668 670
15
I. RÉSZ: A TEOLÓGIA MAGA Bevezetés és az Istenről szóló tanítás II. RÉSZ: ANTROPOLÓGIA A teremtett ember III. RÉSZ: HAMARTIOLÓGIA A bűnös ember IV. RÉSZ: KRISZTOLÓGIA Krisztus személye és munkája V. RÉSZ: SZÓTÉRIOLÓGIA Megváltás a gyakorlatban VI. RÉSZ: EKKLÉZIOLÓGIA Az egyetemes egyház és a gyülekezet VII. RÉSZ: ESZKATOLÓGIA A végső dolgokról egyéni és általános szinten
17
1. BEVEZETÉS A KRISZTOLÓGIÁHOZ „Krisztus személye és műve” – ezzel a kifejezéssel gyakran találkozhatunk keresztyén teológiában. E kifejezés magát a krisztológia tárgyát jelöli; nevezetesen azt, hogy ki volt Jézus Krisztus, és mi volt az a feladat, amit elvégezni jött. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy e kifejezés gyakori előfordulása is azt bizonyítja, hogy Jézus Krisztus művét lehetetlen megérteni anélkül, hogy az Ő személyét, azt, hogy ki volt Ő és kicsoda most, ne látnánk világosan. Az, hogy Jézus Krisztus személyének és művének központi szerepe van a keresztyén hitben, az apostoli hitvallásból, valamint azokból a legkorábbi „ökumenikus” hitvallásokból is egyértelműen kiderül, amelyeket az egyház ide s tova másfél évezrede folyamatosan használ. Az apostoli hitvallást a különféle keresztyén felekezetekben a világ minden részén mindmáig használják – legyen szó akár istentiszteleti alkalmakról, keresztelésekről, vagy hitoktatásról. Ennek magyar szövege így hangzik: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a halottakhoz, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes keresztyén anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen. E hitvallás szövegének mintegy kétharmada közvetlenül Jézus Krisztushoz kapcsolódik; ezek egyharmada az Ő személyére, míg kétharmada az Ő művére vonatkozik. Ez az arány pontosan tükrözi azt, hogy az igaz keresztyénségben min is van a hangsúly. Ez az ősi hitvallás nem csupán adott újszövetségi igeszakaszok rövid kivonata, vagy az Újszövetség valamilyen összegzése. Az újszövetségi iratokban állandóan az áll a középpontban, hogy Jézus arra rendeltetett, sőt, predesztináltatott, hogy az emberek bűneiért meghaljon, így végezve el a rábízott feladatot. Jézus erről nem sokat beszélt, mivel nem azért jött, hogy a haláláról beszéljen, hanem hogy meghaljon. Jézus maga is egyértelműen fogalmazott erre vonatkozóan, amikor ezt mondta: „az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 20,28).
19
IV. Rész: Krisztológia – Krisztus személye és munkája Közvetlenül azután, hogy Jézus kijelentette, az Ő célja nem más, mint az Ő egyházának a felépítése (Mt 16,13-18), az evangélista így folytatja: „Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.” (Mt 16,21). Péter számára Jézus keresztre feszítése „Isten elhatározott döntése és terve szerint” történt (ApCsel 2,23) és az Ő áldozata annak a hibátlan és szeplőtelen Báránynak a drága vére volt, aki a világ teremtése előtt választatott ki (1Pt 1,19-20); János evangélista a „megöletett Bárány”-nak nevezi Jézust (Jel 13,8; az angol fordítás szerint a „a világ kezdetétől megöletett Bárány”). Krisztus halálának helyes értelmezése annyira központi fontosságú a bibliai megalapozottságú keresztyénség számára, hogy Pál apostol azoknak a gyülekezeteknek, amelyekben az igét hirdette, méltán írhatta ezt: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről” (1Kor 2,2). Ennek fényében majdhogynem csak a kereszt maradt az egyetlen, olyan egyetemes jelkép, ami által a keresztyének a maguk hitét kifejezik. A teológusok között nincs egyetértés arra vonatkozóan, hogy a rendszeres teológiának ezt a területét hogyan is kellene helyesen elnevezni. Hogy ezekbe mi se zavarodjunk bele, amennyire csak lehetséges, próbáljuk meg ezeket az elnevezéseket számba venni, tisztázni. Ezek közül némelyik nem csupán egy részterületre vonatkozik – a megváltás (redemptio) vagy megbékéltetés (reconciliatio) például vonatkozhat akár mindarra, ami Krisztus személyével és művével kapcsolatos, vagy csak az Ő művére, vagy akár kifejezetten csupán Jézusnak a bűnért való elégtételére. Az a szövegösszefüggés, amelyben a kifejezés megtalálható fogja meghatározni azt, hogy a szerző mit is ért alatta. Egyesek az üdvtan és a szótériológia (megváltástan) kifejezések alatt azt a területet értik, ami Krisztus személyével, művével foglalkozik, illetve azzal, hogy ezek hogyan nyilvánulnak meg a bűnösök életében (kiválasztás, „megigazítás” – azaz igaznak nyilvánítás, hit stb.). Az objektív szótériológia ugyanígy Krisztus Személyét és művét öleli föl, míg a szubjektív szótériológia azt vizsgálja, hogy mi történt az „üdvözítettek” életében, illetve értük – úgy mint kiválasztás, újjászületés és igaznak nyilvánítás. Hogy azért ez ne legyen ilyen egyszerű, a szótériológiának is két területe van. Az első az Ef 1,7-ben van összefoglalva, „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk” – Krisztus, az Ő személye és értük végzett műve –, míg a második a Róm 8,28-30-ban, nevezetesen eleve elhatározás, eleve kiválasztás és elrendelés, elhívás, megigazítás, megszentelés, megdicsőítés – úgy is mondhatnánk, az Ő művének ránk, bűnösökre való gyakorlati vonatkozása. Bennünket most csak az első rész érdekel csupán, Krisztus, az Ő személye és műve. Egyes teológusok krisztológia alatt a Krisztus személyéről, míg szótériológia alatt a Krisztus elvégzett művéről szóló tanítást értik. 1 1
20
Philip Schaff, „Christology”, in Schaff-Herzog, Encyclopedia of Religious Knowledge, vagy A Religious Encyclopaedia: or Dictionary of Biblical, Historical, Doctrinal and Practical Theology i, ami Herzog, Pitt és Hauck Real-Encyclopaedia-ján alapszik, szerk. Schaff (New York: Funk & Wagnalls Co., 1891), 451. o. Lásd még R. A. Cole, „Christology”, Zondervan Pictorial Encyclopedia of the Bible i, szerk. Tenney (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1975), 805. o.
4.1 – Bevezetés a krisztológiához Ebben a részben, amennyire az csak lehetséges, Jézus Krisztust elsőként a Biblia alapján szeretnénk bemutatni, de tekintettel lennénk mindarra a Jézus Krisztus személyéről szóló rengeteg történeti jellegű műre és hagyományanyagra, illetve azokra a magyarázatokra is, amelyek Jézus megváltó munkájával foglalkoztak. Ez magában foglalja a hagyományos „Krisztus személye és műve” megközelítési módot is, de Jézus Krisztus személyére elsősorban az Ő megváltó művén keresztül tekint – ami a kezdetektől a végítéletig tart. E szakaszokat lépésről-lépésre megvizsgálva külön-külön összegezzük a tényeket, és ezeket az adatokat értelmezve áll össze maga a tanítás. Ha ezt a megfelelő módon tesszük, akkor ezekből épül fel a rendszeres teológia, ami éppen az ellenkezője annak a spekulatív jellegű teológiai gondolkodásnak, ami manapság is igen divatos, különösen is a liberális teológiai irodalomban. A vizsgálat első szakasza Jézus Krisztus személyéhez kapcsolódik – a következő témákat felölelve: 1) Bevezetés, 2) Krisztus eljövetelének az előkészítése, 3) Pre-egzisztencia, 4) Krisztus istensége, I., 4) Krisztus istensége, II., 5) Krisztus emberi természete, 7) A szűztől való születés, 8) A testet öltés, 9) Jézus Krisztus személye. A kilencedikben szükségképpen foglalkozni fogunk az ortodox krisztológia történeti fejlődésével is, valamint azokkal a krisztológiai tévtanításokkal, amelyek az ökumenikus hitvallások megfogalmazásához vezettek. Mindezek után következnek majd a Krisztus megváltó művével foglakozó fejezetek, amelyekben azt vizsgáljuk meg, hogy abból következően, milyen feladat elvégzésére jött, kicsoda és micsoda Jézus, ki volt, és ki marad mindörökké Ő. Ezek a témakörök a következők: 10) Témák, kifejezések, kérdések, 11) Alávettetés és felmagasztalás, 12) Bűntelen élet, 13) Szenvedés és halál, 14) A kinyilatkoztatott titok, 15) Az elégtétellel kapcsolatos kifejezések, 16) A helyettes elégtétel, 17) Az elégtétel mértéke, 18) További jótétemények, 19) A tan Anzelmusz előtt, 20) Feltámadás I., 21) Feltámadás II., 22) Mennybemenetel, 23) Isten jobbján, 23) A mennyei Főpap. A 12. fejezetben, ami Jézus bűntelen és engedelmes életéről szól, röviden szó lesz a megaláztatás és a felmagasztalás két állapotáról szóló tanításról, éppúgy, mint Krisztus prófétai, papi és királyi tisztségéről, és természetesen a 13. fejezetben, amely Krisztus szenvedéséről és haláláról szól, már a helyettes elégtétel tana is megjelenik. Ez a sorrend nem különbözik annyira a hagyományos megközelítésektől, mint amennyire az első látásra eltérőnek tűnhet. A krisztológia efféle felosztására a legközelebbi példa John Gill Body of Divinity című munkája (először 1769-ben jelent meg). 2 A tanításban a magam részéről a leíró módszert követem, és maga a tanítás is inkább a teológushallgatók igényeit tartja szem előtt, és noha Berkouwer a maga művében az európai teológiával folytat állhatatos párbeszédet, az ő sorrendjéhez hasonlóan közelítem meg én is a kérdést, mivel teológiatanári pályafutásom során ennek az alkalmasságáról győződtem meg leginkább. (Lásd G. C. H. Berkouwer, The Person of Christ, 2
John Gill, Complete Body of Doctrinal and Practical Divinity i (Grand Rapids, MI: Baker Books, 1978, az 1839-es kiadás reprint változata), lásd „Contents of vol. i”,xxxiii. o., és Book iv, „Manifestation of the Covenant of Grace”, 491-644. o.
21
IV. Rész: Krisztológia – Krisztus személye és munkája 1954, 1973 és The Work of Christ, Eerdmans, 1965). Hogy ezt a módszert válasszam, abban a legnagyobb hatással rám talán Kálvin (A keresztyén vallás rendszere, Második könyv, Istennek, mint a Krisztusban megváltónknak, ismeretéről, mely először az atyáknak a törvény alatt, aztán az evangéliumban nekünk is kijelentetett) és A. J. McClain – egykori egyetemi tanárom – voltak. Utóbbi gondolkodását az egykor méltán nevezetes Xenia (Presbyterian) Seminary ortodox nézeteket képviselő teológiai kara formálta ki – amelyről sokat mesélt nekünk. Nagyon alaposan és megfontoltan kell kiválasztani azt, hogy mi alapján fogunk munkához. Krisztus ugyan mind az Ó-, mind az Újszövetségben központi helyet foglal el: az Ószövetségben közvetve, rejtetten, az Újszövetségben közvetlenül, nyilvánvalóan jelenik meg – azonban ezek közül is ki kell válogatnunk a fontosabbakat, össze kell foglalnunk azokat. Ami Krisztus ószövetségi vonatkozását illeti, E. W. A. Hengstenberg máig figyelmet érdemlő Christology of the Old Testament című munkája három vastag kötetre rúg. Ezzel szemben Oehler „Messiah, Messianic Prophecy” (A Messiás és a messiási próféciák) címszó alatt csupán néhány hasábot írt a Schaff-Herzog Encyclopediaban, és Schaff a maga nevezetes tanulmányában is csupán kilenc sort írt ugyanebben a sorozatban „Christology” (Krisztológia) címmel. A kortárs irodalomban is ugyanezt a változatosságot találhatjuk. Minden valamirevaló ószövetségi és újszövetségi teológiai műben foglalkoznak valamelyest a krisztológiával, és évről-évre olyan újabb és újabb könyvek jelennek meg, amelyeknek kifejezetten a krisztológia a tárgya. Ha valaki mindent szeretne tudni, ami ezekben a könyvekben le van írva, olvassa csak el. Én – talán egyesek ennek nem fognak örülni – igyekszem csak a lényegre szorítkozni. Sok olyan – inkább apologetikus, mintsem szigorúan teológiai jellegű – kérdés van, amelyekkel egyesek szerint egy krisztológiával foglalkozó mű bevezetésében foglalkozni kell. Először is, kell-e foglalkoznunk azokkal a kritikai jellegű támadásokkal, amelyek során kétségbe vonták azt, hogy az Újszövetség történetileg hitelesen mutatja be Jézus Krisztust, kezdve David Strauss 1835-ben megjelent The Life of Jesus (Jézus élete) című munkájával – amiben a szerző egy új kifejezést bevezetve „mítosznak” nevezte a Jézus természetfölötti személyéről és csodás tetteiről szóló evangéliumi beszámolókat –, egészen az 1977-es The Myth of God Incarnate (A testet öltött Isten mítosza) elnevezése szimpóziumig (szerk. John Hicks). Másodszor, végig kell-e kísérnünk azt a történeti Jézus személye utáni kutatást, amelynek az elmúlt százötven esztendőben három főbb szakasza is volt? Harmadszor, foglalkoznunk kell-e azzal a kérdéssel, amit Emil Brunner The Mediator (A közvetítő) című 1934-ben megjelent munkájában vetett fel (ezzel a neo-ortodoxiához 1943 körül írt bevezetésemben foglalkoztam), miszerint a krisztológiát a feltételezett kérügmával kell kezdeni 3, különösen is, ami Pál igehirdetését illeti (igaz vagy sem), vagy Pannenberggel együtt még mélyebbről indulva, Jézus életének és munkásságának döntő eseményeit történeti szempontok szerint megvizsgálva kell az úgynevezett krisztológiának hozzáfognunk? Negyedszer, kell-e foglalkoznunk az Újszövetség kritikai vizsgálatával ahhoz, hogy eldönthessük, egyes teológusok (formak3
22
Emil Brunner, Jesus – God and Man (1968) és Dogmatics Theology ii (1952).