Sara Wallace: Evangéliumi központú anya by KIA

Sara Wallace: Evangéliumi központú anya

n a n ya

Eva ngé

közp o i m

tú

Sara Wallace

Originally published in the U.S.A. under the title: The Gospel Centered Mom by Sara Wallace Copyright © 2014 by Minuteman Press Translation copyright © 2023 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Published by arrangement with Sara Wallace. All rights reserved. Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/B Tel: (1) 350-7201 E-mail: info@kiakonyvek.hu www.kiakonyvek.hu Felelős vezető: Monty Taylor Fordította: Csiha Márton Tördelés: Urkuti Dóra Borítóterv: Bozsóki Dániel Minden jog fenntartva. A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben. ISBN 978-615-5446-86-3

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2023

Tartalom

1. Hol is kezdődött ez a káosz? 2. Mit jelent az evangélium az anyukák (vagy bárki más) számára? 3. Az identitás krízise 4. Valóság-teszt: evangéliumi identitásunk 5. Mi ez a szag? 6. A törvénykezés fortélyai 7. Rakjuk ki a törvénykezést, és hozzuk be az evangéliumot! 8. Mit tegyek hát? 9. Tetteinkkel prédikálunk 10. A gyermekeink (nyilvánvalóan) bűnösök 11. Szabadítóra van szükségük 12. Az evangéliumi központú gyereknevelés 13. A kegyelem különböző formái különböző gyermekek esetén 14. Hogyan tanítsuk az evangéliumot az Ige fényében? Evangéliumi emlékeztetők Jegyzetek

9 13 19 25 33 37 43 49 57 63 69 77 83 89 97 101 5

Apunak Mindig az evangéliumi központú élet példája voltál.

1. fejezet Hol is kezdődött ez a káosz?

ielőtt kinyílt volna az ajtó, már hallottam a kiabálást. Hároméves fiam robbant be a konyhába és sírva szaladt oda hozzám. Kis arcáról patakzottak a könnyek. Egyértelmű volt, hogy a bátyja valami megbocsáthatatlan bűnt követett el ellene. Félre kellett tennem a mosogatást. Mielőtt elindultam volna, hogy kétségbeesett kisfiamat kövessem a bűntett helyszínére, kis totyogósom jelent meg a hátsó ajtóban, dundi kezeivel óvatosan markolva egy sáros vízzel teli tálat. Loccs! A koszos víz a szélrózsa minden irányában szétterült a padlószőnyegen, egy adag ázott gilisztával koronázva a látványt, amit a fiúk gyűjtöttek. A konyhai csapból még mindig folyt a víz. Elsőszülött fiamnak fegyelmezésre volt szüksége, másodszülött fiamnak vigasztalásra, a harmadiknak segítségre, mivel továbbra is a sár kellős közepén tapicskolt. A negyedik poronty épp ekkor kezdett el sírdogálni a kiságyban. Mielőtt folytatnám, álljunk meg egy pillanatra! Naponta többször meg kell húznom a vészféket és megállnom, hogy a másodperc törtrésze alatt átgondoljam, melyik problémával foglalkozzak először; hogyan kezeljem őket; honnan lesz elég erőm, hogy kicsi szíveikről és testi szükségleteikről gondoskodjak – és mindezt tökéletes türelemmel és szeretettel! 9

Evangéliumi központú anya

A férjemmel fiatalon házasodtunk össze. Mindig is tudtuk, hogy szeretnénk gyerekeket, de élveztük a munkánkat és a kettesben töltött időt. Nem siettünk sehova. Körülbelül négy év után döntöttünk úgy, hogy szeretnénk családot alapítani… és négy év alatt született négy fiunk. Egyik napról a másikra egy intenzív, gyorstalpaló gyereknevelési tanfolyamba csöppentünk, s erre egyáltalán nem voltunk felkészülve. Ha egy szóval kellene jellemeznem mostani életemet, akkor az a TELI lenne. Ha ennél is pontosabban kellene fogalmazni, akkor a JAJJ szót választanám. De maradjunk inkább a telinél. Picit jobban hangzik. Mindkét kezem folyamatosan tele van. Az otthonunk tele van visítozással, nevetéssel, rejtélyes szagokkal (és pár kevésbé rejtélyessel is), kisautókkal, gyurmával, morzsával, papírrepülőkkel, koszos zoknikkal és a többi. Az anyaság számomra eddig a pelusok és gabonapelyhek tengerén való átevickélést jelentette. Sok áldással jár, de az is biztos, hogy sokszor jellemzi káosz. Úgy érzem, mintha állandóan a „babakorszakban” lennénk, ebben a csodás, varázslatos, ugyanakkor álmatlan életszakaszban. De az is igaz, hogy semmi pénzért sem cserélnénk el! Minden megfáradt pillantást köztem és a férjem között tíz olyan kísér, ami ezt sugallja: „Felfoghatatlan, hogy ennek a részesei lehetünk! Hogyan lehetséges, hogy ilyen hatalmas áldásokkal áraszt el bennünket Isten?” Ámulatba ejt minket az élet, amit tőle kaptunk. Van egy visszatérő álmom. Látom magam a messzi jövőben nyolcvanéves néniként, ahogy egy hintaszékben üldögélek a meleg tavaszi napsütésben. Teázgatok és csendben hallgatom a méhecskék halk zümmögését a rózsaágyásaimban. Visszaemlékszem a napokra, amikor fiatal anyuka voltam, és elmosolyodok a sok szép emléken, amelyeket a gyerekeimmel együtt átélhettem. De egyelőre még nem tartok ott, hanem benne vagyok a kellős közepében. Csendben teázgatni? Még a vécére sem tudok egyedül kimenni! Egyedüllétem az a pár perc, amíg a legkisebbet szoptatom, s közben sikerül a másik hármat karnyújtásnyi távolságra tartani. De hidd el, számomra ezek gyönyörű pillanatok! Azt hiszem, 10

1. Hol is kezdődött ez a káosz?

tudod, miről beszélek. Számomra nem nosztalgikus visszatekintés a Krisztus-központú anyaság – nekem most van rá szükségem! Biztosan egyetértesz velem, ha azt mondom, hogy semmi más nem semmisíti meg úgy a büszkeségedet, töri össze úgy az önállóságodat, vagy törli ki belőled az összes racionális agysejtedet, aminek a felépítésén annyit dolgoztál az egyetemen, mint az anyaság. A káosz nem hagy sok helyet másnak. Ebben viszont megvan az az irónia, hogy minél telibb és sűrűbb az életed, annál több hely lesz benne az evangélium számára. „Hogyan szerethetném jobban a gyerekeimet?” „Hogyan szerethetném jobban Istent?” „Hogyan lehetnék önzetlenebb?” „Hogyan lehetnék jobb feleség?” „Hogyan rendezhetném át az életemet úgy, hogy a dolgok az Isten szerinti helyükre kerüljenek?” Ezek azok a kérdések, amiket nap mint nap, sokszor éjszakába nyúlóan a szívünkben forgatunk. Hidd el, én már csak tudom! Bukott szívünket örökre megragadta Krisztus szeretete, és most arra vágyunk, hogy ezt a szeretetet kitölthessük az otthonainkra is. De sajnos sokszor a vágy és a valóság nagyon messze esik egymástól. Amikor úgy érezzük, hogy teljesen kicsúszott a kezünkből az irányítás, belül ezt kiáltjuk: „Ez nem lehet igaz! Miért nem vagyok képes rá??” De a küzdelem sosem fog jó gyümölcsöt teremni, ha a kérdéseink középpontjában mindig az „én” van. Az evangéliumi központú anya először Krisztusra tekint. „Mit tett értem Krisztus? Mit tett ő jól ott, ahol én teljesen elbuktam? Az, ahogyan Krisztus lát engem, hogyan befolyásolja azt, ahogyan önmagamat látom?” Az evangélium a mi horgonyunk. Ez az az alap, amire építenünk kell és ez az a szemlélet, amelyen keresztül tisztán láthatjuk a pelenkák halmazát, az odaégett ebédet, vagy anyai csődünket. Hatalmas feladat áll előttünk, de ne feledjük: ennél is hatalmasabb Megváltónk van! Tehát ahelyett, hogy azt mondogatnád magadnak: „Szedd össze magad!”, emlékezz inkább Arra, aki téged már régen „összeszedett”! Ő mindig mindent a kezében tart. Ő a mi kiindulópontunk. 11

Evangéliumi központú anya

Kérdések 1. Olvasd el a Jeremiás Siralmai 3,22–23-at. Gondolkodj el azon, hogy milyen úton vezetett Isten oda, ahol most vagy az anyaságban. Miben mutatta meg neked különösen is az ő hűségét?

2. Milyen helyzetekben tapasztaltad meg, hogy az anyaság alázatra tanít?

3. Hogyan bátorít a 2Korinthus 12,10, amikor gyengék és erőtlenek vagyunk?

4. Hogyan foglalnád össze az evangéliumot egy mondatban? (Ne aggódj, ha nem megy. Ezt még gyakorolni fogjuk!)

5. Meg tudod fogalmazni, mit vársz ettől az anyagtól?

2. fejezet Mit jelent az evangélium az anyukák (vagy bárki más) számára?

gyszer a vonaton ülve beszédbe elegyedtem egy fiatalemberrel az evangéliumról. Elég önfejű és önhitt volt, emellett nagyon jól ismerte szektájának tantételeit. Retorikai íjába sorra töltögette a nyilakat, és jól megcélozva, egyesével, rendszerezve igyekezett kilőni minden biblikus válaszomat. Egyre csak körözött „prédája” körül. Már éppen arra készült, hogy a végső csapást mérje rám, amikor sikerült a földre terítenem. Fiatalember: „Ha mindaz, amit mondasz, igaz, akkor tényleg létezik az örök gyötrelem helye, és Isten oda küldi azokat, akik nem felelnek meg az elvárásainak. Ez szerinted igazságos?” Én: „Igen, abszolút igazságos!” Az önelégült mosoly eltűnt az arcáról. Meg volt döbbenve. Gondosan összerakott érvrendszere kezdett szétesni. Valaki úgy gondolja, hogy a pokol igazságos? Rögtön láttam, hogy ilyen választ még senkitől sem kapott. Ez a három szó a feje tetejére állította a fejében felépített rendszert. 13

Evangéliumi központú anya

Az evangélium középpontjában Isten igazságrendszere áll, nem az emberé. Isten igazsága kimondja, hogy az ember gonosz, Isten pedig szent, és a gonoszt meg kell büntetni. Ez az első igazság, amit el kell fogadnunk, ha mélyebbre akarunk ásni az evangéliumban. Sajnos ez az a pont, ahol sokan elakadnak. Sokszor még a keresztyének is csak hebegnek-habognak, ha az örökkévaló büntetésről van szó, mert nem akarják Istent rossz színben feltüntetni. De Istent nem kell félteni, ő meg tudja védeni magát. Ha könnyedén vesszük a bűnünket és az érte járó büntetést, azzal Istent magát vesszük könnyedén. Önközpontú és önelégült szívünk nagyon nehezen fogadja el, hogy mennyire bűnösök vagyunk. Megpróbáljuk az Isten és ember közötti távolságot ledolgozni azzal, hogy a bűneinket lekicsinyeljük. De ezáltal Isten lesz kevésbé szent, a kegyelme pedig kevésbé értékes a szemünkben. Ne rejtsd el az igazságot a bűnnel kapcsolatban! Isten bűnnel szembeni szélsőséges hozzáállása arról tanúskodik, hogy az evangélium nem puszta önfejlesztő program. Nem kozmetikázás. „Várjunk csak egy kicsit, ezek szerint az evangélium nem fog jó érzéseket kelteni bennem önmagammal kapcsolatban?” – kérdezi önközpontú természetünk. Nem, az evangélium megsemmisíti az ént. Az én gonosz, romlott, halott és hiábavaló. Az evangélium nem az identitásunk fejlesztésére van, hanem a kicserélésére. Nem kell azt keresgélnünk magunkban, mi jó rejlik bennünk, mert teljesen új identitást kapunk – Krisztus identitását. Az evangélium az, hogy lemondunk mindarról, amit Istennek fel akarunk ajánlani, és helyébe felvesszük magunkra Krisztus igazságát. Ő nemcsak leveszi bűnös köntösünket, hanem fel is ruház a saját igazságával. Egyedül így lehetünk igazak a szent Isten előtt. Semmit sem tudunk felmutatni Istennek, ami kielégíthetné igazságát. Az egyetlen fizetség, ami megfelel a tökéletes Istennek, maga a tökéletesség. Pál a Kolossé levélben azt írja, hogy Krisztus áldozata tökéletesen elegendő volt ahhoz, hogy Isten népének minden bűnét elvegye (Kolossé 2,14). 14

2. Mit jelent az evangélium az anyukák (vagy bárki más) számára?

Micsoda elképesztő orvosság ez reménytelen helyzetünkre! Miért tenné meg ezt Isten nekünk, akik az ellenségei vagyunk? A válasz egyszerű: mert szeret bennünket. „Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1János 4,19) Amikor abszolút szerethetetlenek voltunk, Isten megtette az elképzelhetetlent. Akkor mi a mi részünk? Az evangéliumra csak egy válasz létezik: a hála. Arca borulunk a kereszt tövében és alázattal elfogadjuk az ingyen kegyelmet. Természetünk arra hajlamosít, hogy a kereszthez inkább utasításokért szaladgáljunk, mert mindenképp tudni akarjuk, hogyan tartsuk meg a megállapodás ránk eső részét. Szívünk mélyén ott a sürgető kényszer, hogy törlesszük Istennek a tartozásunkat. „Mit tegyek ma, hogy megfizessem az igazságosság rám eső részét?” Kedves anyukák, engedjétek ezt el! Istennél nincs ilyen „rám eső rész”. Krisztusban már megkaptuk az ő igazságát, és ezt a Szentlélek örökre megpecsételte (Efezus 4,30). Elvégeztetett. Az evangélium akkor sem rajtunk állt, amikor először elhittük, és most sem rajtunk áll. Az evangélium teljes mértékben rajtunk kívül álló dolog. Engedelmességünk a hálánk kifejezése azért, amit Isten tett értünk. A szívből jövő engedelmesség nem az adósság visszafizetése, hanem hálából fakad. A világ szemében a keresztyén ember nagyon vallásosnak tűnhet – máshogy nézünk ki, máshogy beszélünk, máshogy élünk. De engedelmességünknek egyedülálló forrása van: a szeretet. A vallás rabbá tesz, az evangélium szabaddá. A vallás azt hirdeti: „Nézz önmagadba és cselekedj!”, az evangélium ezzel szemben ezt mondja: „Nézz Krisztusra; minden elvégeztetett!” Fogadd el ezt, pihenj meg benne és örülj neki! Mit is jelent tehát evangéliumi központú anyának lenni? Hogyan írja át ez a hihetetlen történet a mindennapi pelenka- és keksztenger valóságát? Az evangélium a mi horgonyunk. Féken tartja az érzelmeinket és képessé tesz arra, hogy folyamatosan túllássunk önmagunkon, és nyugalmat találjunk valami nálunk nagyobb dologban. 15

Evangéliumi központú anya

Elképesztő, hogyan rendezi át az evangélium a fontossági sorrendünket. Teljesen más fényben, mondhatni „mennyei fényben” fogjuk látni az otthonunkat, a gyermekeinket és a férjünket. Jonathan Edwards szerint „az evangélium fényében ez a földi élet csupán egy utazás a menny felé, s ennek kell minden mást alárendelnünk. Mi másért igyekeznénk és fáradoznánk ezen kívül? Hisz egyedül ebben van életünk célja, értelme és igazi öröme.”1 Az evangélium segít előre tekinteni. A világban minden a jelenről szól. Ez az egy esélyed van a boldogságra, úgyhogy ebbe kell beleadnod mindent. Ezzel szemben az evangélium megnyitja a szemünket a jövőre, amiért élünk. Miközben gyermekeid civakodnak és zajonganak, a szellemi valóságban természetfeletti dolgok történnek. Ott, a fizikai világon túl Megváltó Krisztusunk folyamatosan közbenjár értünk, gyermekeiért. A Teremtő otthont készít a számunkra. Szuverén Istenünk gondosan rendezgeti jövőnket az ő dicsőségére és a mi javunkra. Micsoda megkönnyebbülést jelent aggodalmaskodó anyai szívünknek az evangélium! Nézzétek, milyen gyönyörű fényt áraszt az evangélium stresszel teli napjainkra: Krisztus betöltötte a törvényt, megbocsátása már enyém. A szolgából gyermek lett, a munkából önkéntesség. Egykor szolgaként dolgoztam, hogy elnyerjem igazságom. Most Fia kiválasztott, így hát én is őt választom.2

1 Jonathan Edwards, The Christian Pilgrim, 1733. szeptember. 2 William Cowper, Olney Hymns (London: W. Oliver, 1779). 16

2. Mit jelent az evangélium az anyukák (vagy bárki más) számára?

Nézzük tehát, hogyan is néz ez ki a gyakorlatban. Hogyan lehetünk evangéliumi központú anyák? Hogyan nevelhetünk az evangéliumban gyökerező gyermekeket? Előttünk az óriási lehetőség, hogy megtanítsuk gyermekeinket az élet igazi értelmére. Izgalmas, ugyanakkor kijózanító gondolat ez – ugyanis mi mutatjuk be nekik a Megváltót.

Evangéliumi központú anya

Kérdések 1. Olvasd el a Róma 6,23-at. Miért fontos először elfogadnunk a bűnösségünket és az örök ítéletet, hogy megérthessük az evangéliumot?

2. Miben különbözik az evangélium a tipikus „önfejlesztő” gyakorlatoktól?

3. „ Az evangélium teljes mértékben Isten munkája.” Mit gondolsz, miért olyan nehéz sok ember számára ezt elfogadni?

4. Olvasd el az Efezus 2,8–9-et. Mit mutat meg ez az igeszakasz velünk kapcsolatban?

5. Hogyan kellene az evangéliumra reagálnunk?

3. rész Az identitás krízise

gy kedves ismerősöm látogatott meg néhány héttel azután, hogy megszültem negyedik gyermekünket. Be is vásárolt, mivel egy ideje már nem volt lehetőségem boltba menni. Kedvesen megkérdezte, hogy bírom immár négy négy év alatti gyerekkel. Sírva fakadtam. A nappaliban álltunk, én sírtam, ő pedig átölelt és imádkozott értem. Ez alatt a rövid idő alatt a két középsőnek sikerült kiöntenie a kádból a vizet a fürdőszoba padlójára. Nem volt időm sem arra, hogy sajnáltassam magam, sem arra, hogy a káosz közepén megálljak egyet sóhajtani. Egyikőjüket gyorsan beküldtem a nappaliba, nehogy elcsússzon a vizes padlón. Néhány másodperccel később rápisilt a szőnyegre. Gyorsan felöltöztettem, de amíg a pisis szőnyeget tisztítottam, visszament a fürdőszobába, ahol testvére a maradék vizet is kiöntötte a kádból tiszta és száraz ruhájára. Ekkor eszembe jutott az ismerősöm kérdése: „Hogy bírom?” Hát, kezdtem elveszíteni a józan eszemet. Szükségem volt valami támpontra. Azt sem tudtam, mit csinálok és ki is vagyok tulajdonképpen. A mai világ identitáskrízisben van. Valami olyasmiben, amiben én is voltam akkor. Szerencsére az evangélium nemcsak Jézusról beszél, hanem a saját szívünket is megmutatja nekünk. Az első lépés ahhoz, 19

Evangéliumi központú anya

hogy evangéliumi beállítottságú anyák legyünk az, hogy felismerjük, kik is vagyunk Krisztusban. Miért olyan fontos ez nekünk az anyaságban? Azért, mert mi vagyunk az elsők a gyermekeink életében, akiken keresztül megismerhetik Istent. Nem túlzás ez? Egyáltalán nem. Istent nem látják, nem hallják és nem érinthetik. De bennünket látnak, hallanak és érinthetnek. Mi festjük le előttük, hogy kicsoda Isten. Tehát kik is vagyunk valójában? Sajnos túl sokszor engedjük, hogy más határozza meg anyai identitásunkat, nem az evangélium. Legelsőnek a társadalom játszik óriási szerepet abban, hogy definiálja, mi az anyaság. A Wall Street Journal nemrég közzétett egy cikket arról, hogy Amerika népességfogyása annyira drasztikus, hogy az negatív hatással lehet a jövő gazdaságára.3 A társadalom nem akar „nyilakkal megtöltött tegezt”, sem „olajfacsemetéket az asztal körül” (Zsoltárok 127,4–5; 128,3). A társadalom a szabadságot és önmaga megelégítését keresi. Milyen üzenete van ennek az anyák számára? Az anyaság teher. Az anyaság leköt és akadályoz. Ha a világ végignézi mindazt, amin akkor keresztülmentem a nappaliban és a fürdőszobában, valószínűleg a fejét rázva valami ilyesmit mond: „Mi értelme ilyen életet választani? Milyen előnyöd származhat ebből?” A közelmúltban elterjedt egy írás a neten az anyasággal kapcsolatban. Amy Glass tökéletesen összefoglalja a társadalom anyaságról alkotott képét: „Férjhez menni és gyerekeket szülni nem nagy szám. Szuper könnyű dolog, amire szó szerint bárki képes. Teljesen átlagos, és ebben van a lényeg: nőként miért akarnánk átlagosak lenni? Ha ma egy nő bármit megtehet, akkor miért tapsoljuk meg őket még mindig a semmittevésért?”4 Semmittevés. Ez igen! A világ szerint a nagy semmit teszed egész nap. 3 Jonathan V. Last, „America's Baby Bust”, The Wall Street Journal, 2013. február 12. 4 https://thoughtcatalog.com/amy-glass/2014/01/i-look-down-on-youngwomen-with-husbands-and-kids-and-im-not-sorry/ 20