KERESZTYÉN GYERMEKNEVELÉS Munkafüzet
Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány 1133 Budapest, Esztergomi út 14. I/1. A member of BEE International Originally published by Biblical Education by Extension, Dallas, TX. © 1990 BEE International All rights reserved Fordította: Köves Gábor Borító és tördelés: Ács Mihály Felelős kiadó: Taylorné Szakáll Ibolya A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt. Minden jog fenntartva. A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.
Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest
TARTALOMJEGYZÉK
A TANFOLYAM BEVEZETÉSE .......................................................................................
4
TUDNIVALÓK ....................................................................................................................
5
ELSÕ RÉSZ — TÁPLÁLNI ISTEN AJÁNDÉKÁT .......................................................... 1. Lecke — Gyermeknevelés ................................................................................................ „A” Függelék — Javaslatok a családi áhítatokhoz ...................................................... „B” Függelék — Forrásanyag a családi áhítatokhoz ................................................... 2. Lecke — A bölcsesség háza .............................................................................................. 3. Lecke — Szülői viselkedésminták ....................................................................................
11 13 34 43 53 77
MÁSODIK RÉSZ — GYERMEKÜNK MEGÉRTÉSE ..................................................... 4. Lecke — Gyermeknevelés születéstől 6 éves korig .......................................................... 5. Lecke — Gyermeknevelés 7-től 12 éves korig ................................................................. „C” Függelék — Javaslatok a nemi nevelésre ............................................................. 6. Lecke — Serdülők nevelése ..............................................................................................
103 105 143 176 185
HARMADIK RÉSZ — FEGYELMEZÉS SZERETETBEN ............................................. 7. Lecke — Fegyelmezés ...................................................................................................... 8. Lecke — Az akaratos gyerek ............................................................................................ 9. Lecke — A lázadó serdülő ................................................................................................
227 229 257 279
NEGYEDIK RÉSZ — ÚTBAN A NAGYKORÚSÁG FELÉ ............................................ 311 10. Lecke — A gyermek kapcsolata az Úrral ........................................................................ 313 11. Lecke — Tántoríthatatlan szilárdság ............................................................................... 343 12. Lecke — Engedd el gyermeked ...................................................................................... 375 BEVEZETÉS Gondolkodtál-e már azon, hogy mi minden történik a növekedés folyamatában? Az óriás platán alig 1,6 mm-es átmérőjű magból fejlődik ki, de végleges magassága olykor eléri a 90 m-t is. A tudósoknak mikroszkópot kell használniuk, hogy megvizsgálhassák egy bálna petesejtjét, de a teljesen kifejlett bálna több mint 30 m hosszú, és súlya meghaladhatja a 72 ezer kg-ot. A növekedés titokzatos és ámulatba ejtő folyamatát Isten rendelte el a világ teremtése óta. A növények és az állatok növekedése előre kiszámítható folyamat, mely sejtosztódásból, sejtszaporodásból és differenciálódásból áll. A növekedést lehet táplálni, serkenteni, de megvalósulásához teljesülniük kell bizonyos feltételeknek, mint például fény és megfelelő tápanyagok jelenléte. A növekedés azonban akadályokba is ütközhet. Erre példák a betegségek. A fizikai növekedéssel kapcsolatos tényezők jó része bizonyos értelemben érvényes a lelki növekedésre is. Ahhoz hogy gyermekük Isten számára nevelkedjen, a szülőknek biztosítani kell az alapfeltételeket; és itt is léteznek akadályok, melyek hátráltatják a gyermek lelki fejlődését. Ez a tanfolyam azoknak a szülőknek készült, akik úgy szeretnék nevelni gyermeküket, hogy azok felnőve érett és felelősségteljes keresztyén emberek legyenek. Foglalkozunk néhány, a lelki
éréshez alapvetően szükséges „tápanyaggal”, és azokkal az akadályokkal is, melyek ki akarják tépni a drága palántát a talajból, még mielőtt az meggyökerezhetne. A nevelés folyamatának kívánt végeredménye a lelki érettség. Az a vágyunk, hogy a kis magok jól meggyökerezett növényekké váljanak, melyek alkalmasak a virágzásra és a gyümölcstermésre. Bár a növényi hasonlatot használjuk, mégis valami sokkal értékesebbre és személyesebbre gondolunk — gyermekünkre. Arra, akit Isten nekünk ajándékozott, és ránk bízott, hogy felneveljük. Kaphatnánk-e nagyobb ajándékot Istentől, mint egy gyermeket, akit a saját képmására teremtett? Lehet-e nagyobb felelősségünk vagy kiváltságunk, mint Isten számára nevelni gyermekünket, és visszaadni őt Istennek, az Õ szolgálatára? Ez a tanfolyam tanácsokat ad abban, hogy hogyan neveljük gyermekünket lelkileg érett személlyé. Megvizsgáljuk a Biblia tanítását a gyermeknevelésről, és gyakorlati tanácsokat adunk a Szentírásban lefektetett alapelvek mindennapi alkalmazásához. Reméljük, hogy élvezni fogod ezt a tanfolyamot, és segítségedre lesz, hogy jobban meglásd a családi értékeket, közelebbi kapcsolatba kerülj gyermekeddel, és jobban megértsd, hogyan lehet Istennek nevelni őt. A tanfolyam céljai A tanfolyam végeztével az alábbiakat kell tudnod: Ismerni azokat a legfontosabb igeszakaszokat, melyek közvetlenül a gyermekneveléssel foglalkoznak. Felvázolni olyan módszereket amelyekkel a gyermek akarata személyiségének megtörése nélkül formálható. Elmagyarázni a szülői felelősség különböző oldalait a gyermeknevelésben, és rámutatni azok határaira, valamint a gyermek akaratának szerepére. Ismerni az egyes korosztályok életkori sajátosságait, és kitűzni az azoknak megfelelő nevelési célokat. Elmagyarázni, miért van szükség a határozott, de szeretetteljes fegyelmezésre, és megnevezni a különböző korosztályokban elfogadható fegyelmezési módokat. Fejlődni a gyermekeddel való kommunikáció, szeretet, tisztelet, érdeklődés, és a vele való foglalkozás terén. Krisztushoz vezetni gyermekedet, és tovább segíteni a keresztyén hitben. Egyre inkább közeledni ahhoz a végső célhoz, hogy a gyermek egyszer felelős és független felnőttként saját lábára tudjon állni. TUDNIVALÓK A hatékony tanulás érdekében fontos az egyes részek és leckék megadott sorrend szerinti tanulmányozása. A második részhez szükségesek az első részben tárgyalt alapvető információk, mivel a tananyag részei egymásra épülnek. Tervezd meg a tanfolyam anyagának szisztematikus feldolgozását ahelyett, hogy kiválasztanál egy kedvenc témát valahol a tanfolyam közepén, és azzal kezdenéd a tanulást. Ez a munkafüzet négy részből áll. Az egyes részekben olyan kérdéseket, gyakorlatokat és feladatokat is találsz, melyek a gyereknevelés alapelveinek mélyebb megértésében és alkalmazásában segítenek. Az a céljuk, hogy megmutassák, hogyan vezethetjük gyermekünket a
Krisztusban való érettségre. Szülők és nagyszülők egyaránt elismerték, hogy ez az anyag értékes segítség volt számukra a gyermeknevelés tárgyalt területein. Az a vágyunk, hogy a tanfolyam szorgalmas áttanulmányozása nyilvánvaló, személyes növekedéssel járjon mind saját, mind gyermeked életében. Legalább hat órát kell szánnod az egyes leckék elvégzésére. Ebben szerepel az olvasásra szükséges idő, a kérdések megválaszolása, a gyakorlatok megoldása és a tanulmányozási feladatok elvégzése. Ha azt tervezed, hogy később Te is segíteni fogsz e tananyag megtanulásában másoknak, akkor érdemes feljegyezned, hogy hány órát töltöttél az egyes részek, leckék tanulmányozásával. Az is hasznos lesz, ha leírod azokat a problémákat és kérdéseket, amik a tanulás során felmerültek benned. Az egyes részek felépítése A minden rész elején megtalálható Célkitűzések a leckében elsajátítandó legfontosabb ismereteket foglalja össze címszavakban. Hasznos, ha figyelmesen átolvasod ezeket a célkitűzéseket, és időnként ellenőrzöd, hogy mennyire sajátítottad el a tananyagot. Ezek a célkitűzések irányadók a munkafüzet végén található témazáró vizsgakérdések tekintetében is. Arra törekedtünk, hogy minden rész és lecke könnyen áttekinthető, világosan meghatározott szakaszokból álljon. A rész célkitűzésekből azonnal látszik, hogy mit kell megtanulni, ezért kezdettől fogva világos lesz, hogy mely témákra kell több időt fordítani. Ha egy téma szerepel a rész célkitűzései között, akkor annak elsajátításáról biztosan számot kell adni vagy egy konkrét feladat, tanulmány elvégzésekor, vagy a vizsgakérdéseknél. Csoportvezetőd meg fogja mondani, hogy az egyes részek végén található vizsgakérdésekre egyedül, otthon kell-e válaszolni vagy együtt a csoportban. A leckék felépítése A tanulmányozás megkönnyítése végett minden leckébe beépítettünk néhány állandóan ismétlődő egységes elemet. A következőkben ezeket egyenként bemutatjuk, és megmagyarázzuk, hogy könnyen felismerd és a lehető legelőnyösebben használhasd:
A vázlat átfogó képet ad a lecke szakaszairól. Segítségével előre látod a különféle témák sorrendjét és főbb pontjait, még mielőtt hozzákezdenél a tanulmányozáshoz. A célkitűzések segítenek felismerni a lecke legfontosabb részeit, így útmutatást adhatnak tanulmányi időd jobb kihasználására. A lecke végeztével a célkitűzések átnézésével ellenőrizheted, hogy mennyire sajátítottad el az anyagot. Készülj fel, csoportvezetőd ki fog választani közülük egy-egy témát közös megbeszélésre! A kérdéseket azért tesszük fel időről-időre, hogy segítségedre legyenek a lecke megértésében. A kérdésekre azonnal válaszolni kell. Amikor a „kérdés” feliratot látod, állj meg, és írd le a választ jegyzetfüzetedbe. Később összehasonlíthatod saját válaszaidat a „Válaszok a kérdésekre” című részben található válaszokkal. A kérdések és a válaszok számozott sorrendben találhatók, így könnyebben ellenőrizheted munkádat. A gyakorlatok nem csupán olvasási vagy tanulmányozási feladatok. Olyan konkrét tennivalókra hívják fel a figyelmedet, amelyek nélkül nem sajátíthatod el tökéletesen a tananyagot. Készülj fel arra, hogy a csoport összejövetelén megbeszélitek és kiértékelitek ezeket a gyakorlatokat!
A tanulmányozási feladatok átfogó alkalmazási tevékenységeket jelentenek, amelyeket úgy állítottunk össze, hogy segítségedre legyenek a lecke fogalmainak minél alaposabb elsajátításában. A feladatok a tanfolyam legfontosabb részei. Ezek segítségével láthatod, hogy hogyan valósíthatod meg életedben a leckében tárgyalt igazságokat. Ezekhez nem találsz válaszokat, de mindegyiket alaposan kiértékelitek és megbeszélitek majd a szemináriumi foglalkozásokon. A tanulmányozási feladat mindig az adott lecke végén található. Az önértékelő teszteket azért iktattuk be a leckék végére, hogy segítsenek a lecke gondolatainak megértésében. A lecke elvégzése után töltsd ki a tesztet, és hasonlítsd össze válaszaidat a megoldásokkal. A vizsgakérdések is fontos elemei a tanfolyamnak. Összesen négy témazáró vizsgával találkozol az egyes részek végén. Mindegyik vizsga az előző rész legfontosabb kérdéseivel foglalkozik. A négy vizsga eredménye hozzájárul a tanfolyam zárójegyéhez.
Szükséges anyagok A tanfolyamhoz szükséged lesz egy Bibliára, erre a munkafüzetre, egy jegyzetfüzetre az írásbeli gyakorlatok számára és a Szemelvények című kiegészítő könyvre. A Szemelvények tartalmazza az egyes leckék feladatainak elvégzéséhez szükséges olvasmányokat, de vannak benne a tanulmányi követelményekhez közvetlenül nem kapcsolódó, de nagyon hasznos anyagok is. Aszerint olvasd el őket, amint a lecke kéri. Valahányszor a kérdés felirattal találkozol, írásban kell felelned a jegyzetfüzetedben. Lesznek olyan gyakorlatok és feladatok is, melyek azt kérik, hogy írj le bizonyos dolgokat. Egyes gyakorlatoknak nincs megadott válaszuk, másoknak van. A kérdések elsődleges célja, hogy beszélgetésre vagy gondolkozásra ösztönözzenek.
OSZTÁLYOZÁS Az alábbi osztályozási táblázat:
Megmutatja, hogyan határozható meg a tanfolyam zárójegye. Határozott mércét állít fel a tanfolyam elvégzésével kapcsolatosan. Helyes egyensúlyt tükröz az ismeret, a hűséges részvétel és a gyakorlati feladatok között. Kiértékelő eszközként szolgál életed azon területeinek felismerésében, ahol még növekedned kell, vagy ahol már előrehaladtál.
OSZTÁLYOZÁSI RENDSZER Fokozat
Témazáró vizsgák
1 2 3 4 5 6
90-100% 90-100% 80-89% 80-89%
Munkafüzet
Jelenlét
Tanulmányozási feladatok
Dolgozat
100% 5 részvétel Mind a 8-at elvégezte Elvégezte 100% 4 részvétel 7-8-at végzett el Elvégezte 80% 5 részvétel 7-8-at végzett el Elvégezte 80% 4 részvétel 5-8-at végzett el Elvégezte 4 szemináriumnál kevesebb foglalkozáson volt jelen Bármely részterületen 4-es fokozat alatti teljesítmény befejezetlen munkát jelent
A zárójegy meghatározása 1.fokozat: Kitűnő elméleti tudás, hűséges részvétel. Elvégzett minden tanulmányi feladatot. 2.fokozat: Kitűnő elméleti tudás, elfogadhatóan hűséges részvétel. Kidolgozott legalább 7 tanulmányozási feladatot. 3.fokozat: Jó elméleti tudás, hűséges szemináriumi részvétel. Kidolgozott legalább 7 tanulmányozási feladatot. 4.fokozat: Jó elméleti tudás, elfogadhatóan hűséges részvétel. Kidolgozott legalább 5 tanulmányozási feladatot. 5.fokozat: A szemináriumi foglalkozások rendszertelen látogatása miatt munkája kiértékelhetetlen. További részvétele a tanfolyamon megbeszélés tárgyát képezi. 6.fokozat: Elégtelen munka vagy részvétel. Irányelvek az osztályozáshoz Osztályzat — A zárójegyet a tanfolyam minden területének „minimális követelményei” alapján kell meghatározni. Munkafüzet — A lecke átvételébe beletartozik minden olvasási és írásbeli feladat elvégzése. Jelenlét — A jelenlétet lehetetlen pótolni. A hallgatóval egyénileg kell elbeszélgetni arról, hogy folytathatja-e a tanfolyamot. Ha távol maradására elfogadható indokot tud felhozni, adható osztályzat, de csak rendkívüli esetben. Tanulmányozási feladatok — A tanulónak ki kell dolgoznia minden tanulmányozási feladatot a munkafüzetben megadott utasítások alapján. Tanulmányának eredményeiről tájékoztatnia kell a szemináriumokon a többieket is, ha a tanfolyam vezetője erre felkéri. Dolgozat a hallgató gyereknevelési elveiről — El kell készítened egy 3-5 oldalas írást, melyben összefoglalod a gyerekneveléssel kapcsolatos gondolataidat. Befejezetlen — Lehetőséget kell adni kiértékelhető osztályzat megszerzésére a befejezetlen munka esetén (6-os fokozat). Elfogadható időt kell kiszabni a pótlásra. Egy hónapot javaslunk, nem pedig valamilyen meghatározatlan időszakaszt.
KÖNYVEK A Szemelvényekben található olvasmányok leckéhez kapcsolódása, eredeti fellelési helye, szerzője. Lecke A könyv címe 2. 40 módszer gyermeked értékítéletének formálására 2. rész: Döntések—Hogyan segíts gyermekednek, hogy jó döntéseket hozzon? 3. rész: Időt találni—Tudja a gyermeked, hogyan? 40. rész: Plántálj gyermekedbe Istenért égő szívet Segítség! Szülő vagyok 5. rész: Hogyan fegyelmezi a természet gyermekünket? 3. A család mércéje 10. rész: Az egyedülálló szülő — Néhány bibliai útmutató 4. Te és a gyermeked 2. rész: Mi rejtőzik a gyermekemben? 5. Merjünk fegyelmezni 2. rész: A csodatévő eszközök 6. Dr. Dobson válaszol a kérdésekre 16. rész: Mit kezdjek egy serdülővel? Felkészülés a serdülőkorra (Kiegészítő olvasmány) Bevezetés — Üzenet a szülőknek 1. rész: Az önbecsülés titka 2. rész: Mindenki ezt csinálja 3. rész: Valami furcsa dolog történik a testemmel 7. Segítség! Szülő vagyok 8. rész: A fegyelmezés „helyes” módjának megválasztása 8. Az akaratos gyerek 7. rész: Szülők, gyermekek és a kerekasztal Szenvedő szülők 13. rész: Párbeszéd az Úrral 9. Szenvedő szülők 9. rész: Elengedés 10. Dr. Dobson válaszol a kérdésekre 2. rész: A gyermekek lelki nevelése
Szerző Paul Lewis
Bruce Narramore Gene A. Getz Charles R. Swindoll James Dobson James Dobson James Dobson
Bruce Narramore James Dobson John White John White James Dobson
ELSŐ RÉSZ TÁPLÁLNI ISTEN AJÁNDÉKÁT A különböző kultúrákban sokféle nevelési elképzelés létezik, a legkülönbözőbb módszerekkel találkozunk egyik véglettől a másikig. Jó szándékú szülők a világ minden táján, akik úgy hiszik, hogy a lehető legjobban nevelik gyermekeiket. A keresztyén szülők különösen vágynak arra, hogy jól neveljék gyermeküket, mégis sok hívő szülő ismeri el nevelési hiányosságait. Mi a Bibliát tartjuk életünk mércéjének, ezért kell, hogy eligazítást és segítséget találjunk benne a keresztyén gyermeknevelés elméletére és gyakorlatára vonatkozóan. Az első részben megvizsgáljuk a Biblia tanítását a gyermekekről és nevelésükről. Ezzel a témával kapcsolatban sok igeszakaszt fogunk átnézni. Az lesz a célunk, hogy meglássuk a gyermeknevelés bibliai alapját, melyből a tanfolyam további része ered, és amelyen alapulnia kell. Meg fogjuk vizsgálni a gyermeknevelés néhány negatív formáját is, melyre a szülők hajlamosak, és mintát keresünk egy kiegyensúlyozottabb szülői hozzáállásra, mely megtanítja a gyermeket Istennel járni. TARTALOM 1. lecke — Gyermeknevelés 2. lecke — A bölcsesség háza 3. lecke — Szülői viselkedésminták
CÉLKITŰZÉSEK A rész végeztével az alábbiakat kell tudnod: Megérteni a gyermeknevelés témájával foglalkozó legfontosabb igeszakaszokat. Elmagyarázni a szülők elsődleges felelősségét abban, hogy aktívan részt vegyenek gyermekeik lelki nevelésében. Meghatározni, hogyan segít a Példabeszédek könyve a bölcs gyermeknevelésben az Úr félelme szerint. Felvázolni egy tervet gyermekeid lelki nevelésének elmélyítésére: személyes példaadás, valamint előkészített és spontán tanítás segítségével. Megszabadulni a negatív szülői beállítottságtól, és azoktól a problémáktól, melyeket ez a szülői magatartás eredményez. Elmagyarázni néhány pozitív biblikus gyermeknevelési módszert.
1. LECKE GYERMEKNEVELÉS A legtöbb szakma elsajátítása sokéves előkészületet, tanulást igényel. A tanároknak számtalan elvárásnak kell megfelelniük ahhoz, hogy a különböző iskolákban taníthassanak. Egyes országokban a szakorvosi képesítés megszerzéséhez 20 éves tanulásra van szükség. Asztalosok és vízvezeték-szerelők több évet töltenek inasként tanulással, míg teljesen elsajátítják szakmájukat. A gyermeknevelésre viszont semmilyen képzést nem kapunk az iskolákban. Talán úgy gondoljuk, hogy ha a fogantatás, a terhesség és a születés mind természetes testi funkciók, melyekhez nem szükséges különösebb képzettség, akkor a gyermeknevelés is természetesen fog adódni. Fájdalmasan beigazolódott, hogy ez nem így van. Milyen sokszor hallani boldogtalan családokról, a szülők és a gyermekek elidegenedéséről, és ezzel egyidőben arról, hogy a fiatalok a kábítószerekhez és az alkoholhoz menekülnek. Ezek a problémák szinte harsogják, hogy baj van a gyermeknevelési módszereinkkel, és vissza kell térnünk a Biblia tanításaihoz. Ebben a leckében megvizsgáljuk a nevelés folyamatát és annak velejáróit. Megnézünk néhány, a gyermekneveléssel foglalkozó igeszakaszt, és azok gyakorlati alkalmazását. VÁZLAT A gyermeknevelés óriási felelősség Hogyan látja a Szentírás a gyermekeket? Jézus és a gyermekek Mit tanít az Újszövetség a nevelésről? Mit tanít az Ószövetség a nevelésről? A Példabeszédek 22:6 értelmezése Isten klasszikus gyermeknevelési tanácsai Jézus kiegyensúlyozott családi neveltetése Összefoglalás
CÉLKITÛZÉSEK A lecke végeztével az alábbiakat kell tudnod: Összefoglalni az Újszövetség tanítását a gyermekekről és a gyermeknevelésről. Bemutatni a Péld. 22:6 egyik értelmezését. Elmagyarázni a szülők elsődleges felelősségét gyermekük lelki nevelésében, és elfogadni a lelkivezetőre váró feladatokat a családban. Megvizsgálni az Úrral való kapcsolatodat, mert innen indul ki minden eredményes tanulás. Elmagyarázni az 5.Móz. 6:4-9-ben leírt nevelés jellegzetességeit. Leírni a családi nevelés két típusát. Nyomon követni a növekedés négy területét a Luk. 2:52 alapján, mely a jól kiegyensúlyozott élet összefoglalása. A GYERMEKNEVELÉS ÓRIÁSI FELELŐSSÉG Lehet, hogy a kisfiú vagy kislány keze, melyet olyan bizalommal tesz a mi kezünkbe, ragadós a cukorkától, ami az előbb még benne volt, talán koszos, mert kint játszott az udvaron, esetleg valamelyik kis ujja be is van kötözve. A lényeg azonban az, hogy megfogja a kezünket. Isten valamennyiüket családjainkba helyezte, és ránk bízta a feladatot, hogy kézen fogva végigvezessük őket a lelki érettséghez vezető úton.
Nagyon fontos, hogy milyen családi légkört biztosítunk gyermekeink számára. Bizonyos értelemben a családi otthon egy inkubátorhoz hasonlítható: olyan környezetet biztosít, ami a gyermek növekedéséhez szükséges, és nélküle lehet, hogy nem is maradna meg. A család óriási kárt okozhat egy gyermekben, de nagyszerű áldások forrása is lehet. Nagyon élesen szemlélteti a családi légkör hatását az alábbi (az Egyesült Államokban népszerű) vers: Ha a gyermek kritizáló légkörben él, Ha a gyermek veszekedő légkörben él,
Megtanul kárhoztatni. Megtanul verekedni.
Ha a gyermek gúnyolódó légkörben él, Ha a gyermeket mindig megszégyenítik, Ha a gyermek rugalmas légkörben él, Ha a gyermek bátorítást kap, Ha a gyermeket megdicsérik, Ha a gyermek megkapja, amit megérdemel, Ha a gyermek biztonságban él, Ha a gyermeket elismerik, Ha a gyermek elfogadó, baráti légkörben él,
Szégyenlős lesz. Bűntudat fogja gyötörni. Megtanulja a türelmet. Megtanulja az önbizalmat. Megtanul értékelni másokat. Megtanulja az igazságot. Megtanul hinni. Megtanulja szeretni magát. Megtanulja felfedezni a szeretetet a világban.
A gyermek értékrendszere túlnyomó részét otthon sajátítja el. Viselkedései, gondolatai és szokásai nagy részt azon alapulnak, amit családjában tanul. Ezt egy lelkipásztor egyszer így fogalmazta meg: „A szülők ujjnyomai élesen bevésődnek utódaik minden porcikájába”. Ezzel nem azt állítjuk, hogy a gyermek nem több, mint egy nedves agyaghalmaz, melyre csak a szülők és a környezet van formáló hatással. Mindegyik gyermeknek van veleszületett temperamentuma és saját akarata, ezért választhat, hogy elfogadja vagy elutasítja tanításodat és értékrendedet. Egyszer majd egyedül kell megállnia Isten előtt, és neki kell felelnie saját tetteiért. Amíg azonban gyermek, te mint szülő vagy felelős érte. Keze a te kezedben van, és az a feladatod, hogy neveld őt lelkileg érett felnőtté. Egy nap, amikor elhagyja majd a szülői házat, sok mindent magával fog vinni — nem feltétlenül anyagi javakat vagy tárgyakat, hanem azokat a gondolatokat, értékrendet és szokásokat, amiket veled egy fedél alatt sajátított el. Magával fog vinni sok mindent — jót és rosszat egyaránt — abba a családba, amit ő alapít. Ily módon az a nevelés, ami jelenleg a családodban megvalósul, átöröklődik a következő nemzedékekre. Ez új szemléletet adhat a gyermekeink nevelésével kapcsolatos felelősségünknek, tudva, hogy a jövő bizonyos mértékig attól függ, amit most teszünk. Ebben a leckében a nevelés témáját vizsgáljuk meg a Biblia néhány fontos tanítása alapján. Először is, keressünk ki néhány igeszakaszt, mely a gyermekről beszél, akit nevelnünk kell! Hogyan látja a Szentírás a gyermekeket? Esetenként a gyermek rácáfol az elvárásokra. Vannak idők, amikor a gyermek minden képzeletet felülmúl, különösen, ha etetőszékében ülve fejére borítja a túrós tésztát csak azért, hogy élvezze, hogyan csúsznak le a tésztadarabok az arcán. Nem csoda, ha az emberek furcsa hasonlatokban írják le a gyermekeket. A Salamonnak tulajdonított 127. zsoltár bővölködik a gyermekre vonatkozó metaforákban. A 3. vers ezt mondja: „Az Úr ajándéka a gyermek”. Amikor megszületett a gyermeked, Isten a saját tulajdonát bízta rád (az ajándéknak fordított héber szó „tulajdont, örökséget, és a neki juttatott részt jelent”) Isten gyermekeidet az Õ szeretetéből szánja neked, de Isten terve lehet az is, ha visszatartja a gyermekeket, mint Anna esetében, akinek az Úr bezárta a méhét (1.Sám. 1.). Anna istenfélő asszony volt. A Szentírás nem mondja, hogy meddőségét Isten büntetésnek szánta. Az Ige világosan kijelenti, hogy a gyermekek ajándékok, melyeket nem mindenki, és nem is egyenlő arányban kap. Milyen butaság lenne azon lemérni valakinek a lelkiállapotát, hogy hány gyermeke van! A Bibliában jó néhány istentelen embernek volt sok gyermeke. A gyermekek Isten tulajdonai, akiket Õ oszt szét a családoknak.
Minden férj és feleség kölcsönbe kapja gyermekeit. Gyermekeink nem a mieink, hanem Istenéi. Kölcsönadta nekünk őket egy időre. Nem azért kaptuk őket, hogy magunknak megtartsuk, hanem hogy felneveljük. Nem azért kaptuk gyermekeinket, hogy rákényszerítsük őket életünk kiteljesítésére, és ily módon bizonyos értelemben a kudarcaink leplezésére. Õk nem használati tárgyak, hanem szeretetet igénylő lelkek. Értékelnünk kell azt az ajándékot, melyet Isten adott nekünk! Ha valóban az Úrtól kapott ajándéknak tartod gyermekeidet, teljesen ennek kell meghatároznia a velük szembeni magatartásodat. Töltsön el csodálattal az a tudat, hogy Isten méltónak tartott arra, hogy rád bízza az Õ ajándékát. Értékelned kell magát az ajándékot. Így viszonyulsz a gyermekeidhez? Látják a szemedben a megelégedettséget, amikor rájuk nézel? Megtiszteled őket azzal, hogy meghallgatod és számításba veszed véleményüket, gondolataikat és érzéseiket? Látszik-e a beszélgetéseitekből, hogy ők drágák neked? A 127. Zsoltár 4. verse így folytatja: „Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak”. Nem mindenkinek azonos méretű a tegze. Egyesek állítják, hogy létezik egy optimális családi szám, mert a tegezbe öt nyíl tartozik. Mégis, a Bibliában sok istenfélő embert látunk, akinek kevesebb, vagy több nyila volt a tegzében. A Bibliában nincs utalás egy minden hívőre érvényes családi létszámra. Amikor a zsoltáros a gyermekeket a harcos kezében lévő nyilakhoz hasonlítja, akkor arról az erőről és büszkeségről beszél, melyet az ember jogosan érezhet a családjában. Az Ószövetségi időben a gyermekek anyagilag is nagyon értékes szerepet töltöttek be a családban, mert munkájukkal — és ha kellett, a harc vállalásával — biztosították a család életfeltételeit. A 128. Zsoltár 3. verse olajfacsemetékhez hasonlítja a gyermekeket. A terhesség ideje alatt Isten egy adott személyiséggé formál ki minden csemetét. Amikor szülők leszünk, megkapjuk ezt a kis csemetét, hogy ápoljuk, öntözzük, és ügyeljünk növekedésére, amíg ő is gyümölcsöző olajfává nő. A 128. Zsoltár leírja, hogy milyen áldott az az ember, aki az Urat féli, és az Õ útjain jár: olyan a felesége, mint a termő szőlő a háza belsejében, és gyermekei, mint olajfacsemeték az asztala körül. Ez a kép a családi béke és harmónia leírása — az édesanya és az édesapa gyönyörűségét leli kis csemetéi növekedésének figyelésében. Világosan látszik, hogy Isten ajándéknak és áldásnak tartja a család számára a gyermekeket. Nevelnünk és metszenünk kell a fiatal olajfacsemetéket, bátorítva, fegyelmezve, és szeretetteljesen gondoskodva róluk. Így segítsünk gyermekeinknek gyümölcsöt teremni! Jézus és a gyermekek Jézus olyan nagyra értékelte a gyermekeket, hogy egy gyermeket hívott a tanítványai közé, ezt mondva nekik: „Ha ... olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mát. 18:3)... és amint a gyermek továbbra is ott állt, így folytatta: „Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be” (4-5. vers). A „befogad” görög szó jelentése elfogadni vagy szívesen látni. Nekünk, akiknek gyermekeink vannak, el kell fogadnunk — és szívesen kell látnunk — őket. Jézus tovább folytatta tanítását: „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyére vetik” (6. vers). Ez az Ige arra a lelki felelősségre figyelmeztet, hogy a szülői nevelésnek nem szabad a gyermeket megbotránkoztatnia. Isten nagyon ügyel a gyermekek jólétére, és a Mát. 18:10, valamint 14. vers arra utal, hogy a gyermekeknek őrző angyalaik
vannak Isten közvetlen jelenlétében, mert Isten nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül. MIT TANÍT AZ ÚJSZÖVETSÉG A SZÜLŐKNEK
Az ember azt hinné, hogy e nagy felelősség miatt az Újszövetség tele van a szülőknek szóló eligazításokkal. Meglepő, hogy ennek ellenére csupán két igevers szól közvetlenül a szülőkhöz. Az egyik az Ef. 6:4, a másik pedig a Kol. 3:21. Mind a két igevers óv attól, hogy botránykővé váljunk a gyermek számára. A Szentírás figyelmezteti az apákat, hogy ne ingereljék vagy provokálják gyermekeiket, hanem neveljék „az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel” (Ef. 6:4). Ezekből a figyelmeztetésekből kiderül, hogy rossz irányba — Istentől eltávolítva — is lehet vezetni a gyermekeket, amint azt sok jó szándékú szülő teszi is. A gyermeknevelésről szóló tanítás ritka előfordulása az Újszövetségben azt jelzi, hogy a gyermekneveléshez nincs szükség új igazságokra. E látszólagos hallgatás a témáról úgy is értelmezhető, hogy nincs szükség az Ószövetségben lefektetett gyermeknevelési alapok módosítására. Isten azonban elvárja tőlünk, hogy az emberi kapcsolatok általános újszövetségi alapelveit alkalmazását a saját gyermekünk nevelésére és tanítására is alkalmazzuk. Nézzük meg először az Ószövetség legfőbb eligazításait a szülők számára! MIT TANÍT AZ ÓSZÖVETSÉG A SZÜLŐKNEK
Míg az Újszövetség meglehetősen szűkszavú a szülők feladatával kapcsolatban, addig az Ószövetség sokszor tanít erről. A gyermekneveléssel kapcsolatos legismertebb igevers talán a Péld. 22:6: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” 1. gyakorlat Tanuld meg kívülről a Péld. 22:6-ot!
A Péld. 22:6 értelmezése Bár sokszor visszaéltek ezzel az igeverssel, mégis átfogó képet ad arról, mit Isten a szülőgyermek kapcsolatban látni akar. Elemezzük most közelebbről ezt az igeverset, és értsük meg üzenetét! Ki nevelje a gyermeket? A Biblia általánosan azt feltételezi, hogy a szülők Istentől kapott feladata és felelőssége, hogy elsődlegesen ők neveljék gyermekeiket. A Szentírás beszél a Krisztus testének egymás iránti közös felelősségéről, de elsődlegesen a szülő feladata a gyermekek felnevelése. Ez a feladat időlegesen átruházható másokra is, mint például a nagyszülőkre vagy más gyermekvigyázókra, ha mindkét szülőnek dolgoznia kell, de a felelősség és a tekintély mégis a szülőt terheli. „A szülő Isten munkatársa abban, hogy gyermekei Isten tanítványaivá váljanak”.
Vajon természetes és könnyű-e ez a folyamat? Valószínű, hogy nem. Talán ezért is figyelmezteti a Szentírás a szülőket, hogy neveljék gyermekeiket, és vigyázzanak, hogyan teszik ezt. Ha nevelésre gondolunk, általában megtervezett, szándékos cselekvés jut eszünkbe: A nevelő, a pedagógus bizonyos tanterv szerint tanítja a gyermekeket. A Szentírás azonban beszél egy másfajta, egy szakadatlanul tartó nevelésről is. Ezt megfigyelésen alapuló tanulásnak is nevezhetjük. A Péld. 22:24-25 bemutat erre egy példát. Ezek az igeversek arra figyelmeztetnek, hogy ne tartsunk barátságot a haragos természetűvel, és ne járjunk együtt a heveskedővel, mert megszokjuk, hogy mi is így viselkedjünk. Más szóval: egyszerűen úgy tanulunk, hogy megfigyelünk másokat, és fokozatosan elsajátítjuk szokásaikat. Gyermekeink állandóan ezt teszik. Látják cselekedeteinket, és kezdenek ők is úgy viselkedni, ahogyan azt tőlünk látták. Természetesen a gyermekre saját korosztálya is hatást gyakorol, de végül is kivel tölti ideje legnagyobb részét? Valaki egyszer úgy becsülte meg, hogy „egy átlagos gyülekezet a gyermek idejének kb. 1%-át köti le, a családja 83%-át, a maradék idő az iskolára jut”. A szerző következtetése: „A család életre szóló nyomokat hagy a gyermekben”. 1. kérdés: Szerinted hogyan alakul a fenti statisztika a ti körülményeitek között? Egy másik lelkipásztor azonos következtetésre jutott: „Más szervezetek és társaságok is hozzájárulnak a gyermek jellemének és személyiségének formálásához, de egyiknek sincs oly mértékű befolyása, mint a gyermek saját szüleinek. Ez nemcsak a szülő-gyermek kapcsolat sajátosságából és intenzitásából adódik, hanem az otthon töltött idő mennyiségéből is. Mielőtt gyermekeink megkezdenék az iskolát, többet vannak odahaza, de az iskolaévek alatt is igaz, hogy a heti ébren töltött órák közül legalább 60-at otthon vagy a család körül élnek, és ez sokkal magasabb óraszám bármely más helyhez képest. Ezeknek az óráknak az élményei határozzák meg leginkább, hogy milyen felnőttek lesznek gyermekeinkből. Ezeknek az éveknek a jelei kitörölhetetlenül bevésődnek személyiségükbe. Isten azt mondja, hogy a neveltetés és a gyermekkori élmények nagymértékben meghatározzák az ember későbbi életét!” Tudatában voltál annak, hogy a gyermek életéből milyen sok időt tölt otthon? Mi szülők minden nap — a családi forgatag kellős közepén is — kimondatlan jeleket sugárzunk gyermekeink felé arra nézve, hogyan viselkedjenek és éljenek. Megtaníthatjuk egy gyermeknek, hogyan legyen mérges, hogyan panaszkodjon, vagy hogyan legyen kritizáló lelkületű. Átadhatjuk azonban a türelem, a kedvesség és a hálás viselkedés alapjait is. Fel kell ismernünk, hogy mit kommunikálunk nekik, és kérnünk kell Istent, hogy segítsen bemutatni gyermekeinknek a krisztusi jellemet. 2. gyakorlat Milyen pozitív vagy negatív dolgokat tanult meg a gyermeked tőled anélkül, hogy közvetlenül tanítottad volna rá? E kérdés megválaszolásához írd le gyermekeid nevét külön-külön, és jegyezd fel tapasztalataidat (egy gyermekhez több megjegyzést is írhatsz)! Figyeld meg, hogy mik azok, amik közösek mindegyiküknél, és írd le véleményedet az eredményekről! Isten azt akarja, hogy a szülők vezessék és gondozzák gyermekeiket. A gyermek így vagy úgy, de
tanulni fog szüleitől. A nevelés elkötelezettséget igényel. Isten azt akarja, hogy a szülők aktív felvigyázók legyenek. Olyan apák vagy anyák, akik nyíltan és szeretettel vezetik és irányítják a rájuk bízott gyermeket. A nevelésnek a szülők életében kell kezdődnie, az Istennek való személyes elkötelezettségükkel. Az Istennek való elkötelezettség együtt jár az Õ Igéje iránti elkötelezettséggel (5.Móz. 6:6). Amint a 119. Zsoltár írója felfedezte, Isten Igéjének központi helyen kell lennie az életünkben, mint szülőknek. Az Igének át kell itatnia bennünket, földi gondolkodásunkat örökkévaló szemléletre alakítva át. Ha napról-napra ténylegesen Isten jelenlétében élünk, akkor tudhatjuk, hogy az Õ akaratában vagyunk, és biztosak lehetünk abban, hogy támogatni fog bennünket szülői feladatainkban. A gyermeknevelésben nincs biztos sikert garantáló módszer. Bármely módszert követnél, mindig akad olyan helyzet, mely valahogy nem illik a te problémádra. Minden gyermek más. Nem ugyanabból a formából erednek. Ezért van szükségünk isteni bölcsességre, és ennek legfőbb forrása a Szentírás. Az Ige olvasásának és az azon való elmélkedésnek mindig elsődleges helyen kell állnia életünkben. Istennek és az Õ Igéjének való elkötelezettségen túl, vállalnunk kell a tanítás feladatát (5.Móz. 5:7-9). Sok hívő keresztyén úgy érzi, hogy alkalmatlan a család lelki vezetésére. Isten segítségével, az Õ bölcsességét kérve képesek vagyunk saját lelki tapasztalatunk alapján vezetni. Igaz, hogy mindig lesznek új és új akadályok és olyan körülmények, melyek több hitet igényelnek részünkről, mégsem mentegethetjük magunkat, ha képtelenek vagyunk továbbadni gyermekeinknek azt, amit az Úr már megtanított nekünk a Vele való kapcsolatunkban. Végül el kell szánnunk magunkat gyermekeink helyreigazítására (5.Móz. 6:10-12). Ahogy nekünk is szükségünk van helyreigazításra, ez gyermekeinkre is érvényes. Keressük ki a Zsid. 12:7-13-at. Ezek az igeversek arra emlékeztetnek bennünket, hogy nem az a szerető apa, aki soha nem fenyíti vagy nem igazítja helyre gyermekeit, hanem az, aki törődik velük annyira, hogy megteszi ezt. Nagyszerű lenne, ha gyermekeink szépen elfogadnák minden szavunkat morgás és lázadás nélkül. A gyermekben lévő bűnös természet azonban kikerülhetetlenné teszi, hogy esetenként megfenyítsük, ezért szükséges a fegyelmezés. Péld. 29:15 arra figyelmeztet, hogy az a gyermek, akire mindent ráhagynak, szégyent hoz az anyjára. A másik véglet az, amikor a szülő az állandó rendreutasítással és fegyelmezéssel haragra ingerli és kimeríti gyermekét (Ef. 6:4). E két veszélyes szélsőség között kell a szülőnek alkalmaznia a szerető fegyelmezést, elkerülve azokat a zátonyokat, amelyek tönkre tehetik a gyermeket. A családban a vezető szerep vállalása döntés kérdése. Vagy úgy döntünk, hogy aktívan együttműködünk Istennel és az Õ Igéjével, vagy ha nem tesszük, ezzel automatikusan az engedetlenség mellett döntünk, megengedve, hogy gyermekeinket az éppen uralkodó hatások és pillanatnyi szeszélyek irányítsák. 2. kérdés Foglald össze a fenti négyféle elkötelezettséget! Hogyan osztályoznád magad az elkötelezettségek négy területén? Mik az erősségeid és a gyengéid? Mi a nevelés? A Péld. 22:6-ban szereplő „neveld” héber szó a „chanak”. A bibliai szóhasználatban általában „odaszánás” értelemben fordítják, de a megkezdés, kezdeményezés
vagy beavatás értelmű fordításai helyesebbek. Szemléletes képe ennek a kezdeményező folyamatnak az a kifejezés, melynek jelentése „megdörzsölni a szájpadlást”. Ezt a szót a bábákkal kapcsolatban használták, akik megdörzsölték az újszülött szájpadlását, hogy szopásra késztessék. A héber bábák általában datolyalébe mártották ujjukat, majd erőteljesen dörzsölték a gyermek ínyét és szájpadlását mindaddig, míg csak egy fintort nem láttak az arcán, és akkor a gyermek elkezdett szopni. Ezután azonnal az édesanyja mellére tették. A Péld. 22:6-ban említett gondolat a korabeli nyelven arra utal, hogy a szülőnek kezdettől fogva helyes irányba kell vezetnie gyermekét. A gyermek életének első napjától fogva megkezdhető a helyes, bölcs életre való nevelést. Ha ezt tesszük, akkor a gyermek normális esetben egész életében ezen az úton fog járni. A nevelés célja. A gyermek nevelésével a szülőknek az a célja, hogy fokozatosan olyan irányba formálják a gyerek akaratát, hogy jelleme és viselkedése összhangba kerüljön azzal az igazsággal vagy utasítással, amit kapott. Tehát a nevelés célja a helyes viselkedés és a helyes jellem kialakítása. A szülői elvárások külső elfogadása még nem jelent biblikus nevelést, hiszen az belső átalakulása nélkül is történhet. A gyermek elmehet a vasárnapi iskolába, megtanulhatja a Tízparancsolatot, olvashatja a Bibliáját és rendszeresen imádkozhat, de lehet, hogy közben kitart a hazugságban, a csalásban, a lopásban, a szülők iránti tiszteletlenségben és az Isten elleni lázadásban. Valójában az ilyen gyermek „neveletlen”, hiszen a nevelés célja nem csupán ezeknek a külső megnyilvánulásoknak a betartatása, és nem is az, hogy a gyermek számtalan bibliaverset tudjon ledarálni, miközben képtelen azokat az életére alkalmazni. A nevelés célja a keresztyén jellem kialakítása, mely képessé teszi az egyre érettebbé váló gyermeket, hogy meg tudjon állni a hitben. A gyermeket több területen kell nevelni: meg kell tanulnia az engedelmességet, a tiszteletet, a kedvességet, a jószívűséget és a türelmet. Meg kell tanulnia, hogy kijöjjön másokkal, és ugyanakkor értékelje azokat az ajándékokat és talentumokat, amelyeket Isten adott neki. A helyes nevelés fokozatosan a Krisztusban való üdvözítő hitre jutás felé vezeti a gyermeket, majd az Úrban való növekedést célozza meg. 3. gyakorlat Keresd ki az alábbi igeszakaszokat, és nézd meg, hogyan kapcsolódik mindegyikük a nevelés céljához! Foglald össze ezt a célt mindegyik igeversnél: a, Ef. 3:14-19 b, Ef. 5:16 c, 1.Tim. 1:5 d, 2.Tim. 3:14-17 Nevelni annyi, mint tanítani. Az Ószövetségben a tanítás fogalmára 10 szót használtak. Jelentésüket az alábbiakban lehet összefoglalni: 1. Alaph — megismertetni; aki tanít, az megismerteti a gyermeket különböző tárgyakkal, témákkal. 2. Bin — a felfogás és a megítélés serkentése.
3. Dabar — szóbeli utasítások, melyek egyaránt lehetnek pozitívak és negatívak. 4. Zahar — inteni, figyelmeztetni. 5. Yada — ismeretet közölni egy adott céllal, segíteni a megfigyelésben. 6. Yasar — helyreigazítani, megfenyíteni és meginteni. 7. Yara — úgy vezetni, hogy megengedni a kudarcot. 8. Lamad — mesterfogások átadása és az engedelmesség belecsepegtetése. 9. Sakal — összefüggések feltárása a körültekintő gondolkodás kialakítására 10. Shanan — szorgalmasan (ismételten) tanítani Azért ismertettük ezt a felsorolást, hogy rámutassunk, milyen sok összetevője van a szülő által megvalósítandó nevelési folyamatnak. Ezek többségét minden különösebb tudatosság nélkül alkalmazzák a szülők. E felsorolásból is látszik, milyen sokoldalú a munkaköri leírásunk! Mennyi ideig tart a nevelés? Talán úgy gondolod, hogy az újszülött kortól a 10-12 éves korig beszélhetünk gyermekről. A gyermek leírására szolgáló héber szó viszont sokkal tágabb jelentéstartalmú: az újszülött kortól (mint az 1.Sám. 4:20-21-ben és az 1:22-23-ban) a házasságkötésre alkalmas korig (József az 1.Móz. 37:2-ben) tart. A Péld. 22:6 második felében Salamon egy olyan igét használ, mely valószínű, hogy a „szakállas” szóból származik. Ez az igei alap érzékelteti az emberek „korosodását”. Ezért a „még ha megöregszik” kifejezés valószínűleg azt jelenti, hogy annyira megöregszik, hogy már szakállat ereszt, azaz eléri a felnőtt kort. Salamon szerint a nevelés egészen a felnőtt korig tart. Amikor a gyermek kicsi, szomjúságot kell ébresztenünk benne Isten ismeretére, és arra kell bíztatnunk, hogy engedelmeskedjen Istennek és az Õ Igéjének. Tanításunk az érett, felnőtt korban csúcsosodik ki, amikor a gyermekből felnőtt férfi vagy nő lesz, aki elég érett ahhoz, hogy megházasodjon, és vállalja a családalapítás felelősségét. Ettől a ponttól kezdve a Szentírás szerint a szülői nevelés általában tanácsadásra, bátorításra vagy feddésre korlátozódik. Ugyanúgy kell-e nevelni minden gyermeket? A Péld. 22:6 szerint „a neki megfelelő módon” kell nevelnünk a gyermeket. Szó szerinti értelmezésben azt mondhatnánk, hogy „a saját útja szerint”. Ezt a kifejezést nem minden bibliatudós értelmezi azonos módon. Az egyik értelmezésben a „neki” Istenre vonatkozik, azaz Istennek megfelelő módon, mások azt tartják, hogy „a gyermek szokásainak és érdeklődési körének megfelelő módon”. „A nevelésnek számításba kell vennie a gyermek egyéniségét és hajlamait, valamint testi és értelmi fejlettségét”. Ezen értelmezés szerint a Péld. 22:6 azt tanácsolja, hogy az egyik esetben bevált módszer nem biztos, hogy minden gyermekre érvényes, mert figyelembe kell vennünk a gyermek személyiségét, ha érett embert akarunk faragni belőle. „A neki megfelelő módon” kifejezés arra utal, hogy a gyermeket a saját jellegzetességei és tulajdonságai szerint kell nevelnünk. Hogyan lehet ezt tenni? Úgy, hogy nevelésünk igazodjon a gyermek személyiségéhez. A gyermekek nem futószalagon készültek, és nem lehet velük azonos módon bánni. Minden gyermeknek megvan a maga jellegzetessége, és ami segít az egyik gyermeknél, az nem mindig válik be a másiknál. A szülők két tipikus hibát követnek el. Az első, hogy megpróbálnak ugyanúgy bánni mindegyik gyermekükkel. A második, hogy egyik gyermeket a másikhoz mérik, akár tudatosan, akár észrevétlenül. Mindkét hiba abból ered, hogy nem veszik figyelembe és nem értékelik a gyermekek egyéniségét. Ebből azután számtalan különböző konfliktus keletkezik.
4. gyakorlat Gondold át, hogyan bánsz gyermekeiddel! Próbáld meg kiértékelni, hogy vajon mindegyikkel azonos módon viselkedsz-e, és szoktál-e összehasonlításokat tenni közöttük. Milyen hatásai vannak ezeknek a szokásaidnak? Ha nincs gyermeked, akkor gondold át, hogyan bántak veled és testvéreiddel a szüleid. A tanfolyam során később, részletesebben is megnézzük a gyermekek tulajdonságait. Megbeszéljük azokat a tulajdonságokat, amelyek minden gyermeket egyénivé tesznek, és melyekhez személyre szabott nevelési tervet kell készítenünk. Biztosak lehetünk-e a végeredményben? A Péld. 22:6 úgy következtet, hogy amikor a gyermek idősebb lesz, nem távozik el „attól”. Ezt gyakran úgy értelmezik, hogy az odaszánt hívő szülők gyermekei nem veszhetnek el; vagy ígéretként, hogy ha el is kalandoznak, előbb-utóbb vissza fognak térni az Úrhoz. Egyesek szerint ez az ige azt tanítja, hogy még ha bűnben él is valaki, vissza fog térni ahhoz a tanításhoz, amit ifjú korában kapott. Amint arra már korábban is utaltunk, a „megöregszik” szó jelentése „felnő” vagy „éretté válik”. Tehát ez az értelmezés nem állja meg a helyét. Fel kell tennünk a kérdést, mi előzi meg az „attól” szót? Az „attól” szó a nevelésre utal vissza. Amikor a gyermek felnő, nem tér el a neveltetésétől. Fokozatos jellemformálódás történik — akár pozitív, akár negatív irányba — azokban az években, amikor a gyermek elsajátítja, hogy mi az, ami értékes és mi nem, és egy adott módon reagál a nevelésére. Felnőtt korban nehezen tud változni vagy irányt váltani. Ha jó volt a nevelése, és belegyökerezett az Ige talajába, akkor nem valószínű, hogy gyökerei könnyen kimozdíthatók onnan. Ez az igevers mégsem feltétel nélküli ígéret arra, hogy a helyesen nevelt gyermek soha nem fogja elutasítani a szülői tanítást! A Példabeszédekben nem feltétel nélküli ígéreteket olvasunk, hanem olyan megfigyeléseket, amelyek általános igazságokat tükröznek az életben. Általában az emberek nem térnek el attól, ahogy gyermekkorukban nevelték őket. Vannak azonban olyan gyermekek, akik igenis elutasítják szüleik nevelését. Ha ez történik, akkor a szülő egyedül Istenre és az Õ kegyelmére számíthat, kérve hogy Isten munkálkodjon tovább annak életében. A nevelés olyan, mint az érme két oldala. Szükséges hozzá a szülő felelőssége, és a gyermek helyes reagálása is. A szülő felelős a helyes nevelésért, a gyermek felelős a helyes reagálásért. Felnőttként felelősséget kell vállalnia saját tetteiért. Akik azt vallják, hogy a Péld. 22:6 garancia a hívő szülők gyermekének üdvösségére, azok tulajdonképpen azt feltételezik, hogy a gyermeket be lehet úgy programozni, hogy az teljesen meghatározza további életútját. Egyes szülők azt hiszik, hogy ha ők megteszik a maguk részét, igyekeznek jól nevelni gyermeküket, és megfelelő lelki légkört biztosítani a növekedéséhez, akkor Isten garantálja a jó végkimenetelt. Mégis, sok odaszánt és őszinte hívő ember nevelt fel olyan fiakat és lányokat, akik fellázadtak Isten és a saját családjuk ellen. Ezek az édesapák és édesanyák mindent megtettek annak érdekében, hogy helyesen neveljék gyermeküket, de ők úgy döntöttek, hogy elutasítják a keresztyén tanítást. Ha a gyermek eltávolodik az Úrtól, ez óriási bűntudatot eredményezhet a szülőkben. Ha a Péld. 22:6-ot abszolút garanciának tartják arra, hogy a helyesen nevelt gyermekkel biztosan minden rendben lesz, csak arra a következtetésre juthatnak, hogy gyermekük lázadása miattuk történt. Nem tudták jól csinálni a saját részüket, és gyermekeik a pokolra kerülnek szüleik mulasztása miatt.
Mindezt a Biblia tanításának fényében vizsgálva nem támasztható alá az a nézet, amely szerint a következő generáció bűneiért való felelősség teljesen a szüleiket terheli. A Szentírásban sok istenfélő embernek voltak olyan leszármazottai, akik elfordultak az Úrtól, de csak kevés esetben olvasunk arról, hogy ez a szüleik hibájából történt. Gyakran hivatkoznak Éli esetére a szülői felelősség bizonyítása során. Élinek tényleg Isten haragjával kellett szembesülnie, mert nem tudta visszatartani felnőtt fiait a bűntől, és eltávolítani őket a papi szolgálatból. A teológusok egy része szerint Isten nem kérte számon Élitől felnőtt fiainak, Hofninak és Fineásnak lázadó viselkedését, hiszen ők már elég idősek voltak ahhoz, hogy a saját tetteikért feleljenek. Élinek mint főpapnak gondoskodnia kellett volna arról, hogy eltávolítsa fiait a papi pozícióból, melyre méltatlanná váltak, de Éli ezt nem tudta megtenni. Az Ef. 6:1-4 világossá teszi, hogy a gyermeknevelésnek két oldala van. Felszólítja a szülőket, hogy gyermekeiket az Úr tanítása szerinti fegyelemben neveljék, de úgy, hogy az ne ingerelje őket. Majd felszólítja a gyermekeket is, hogy engedelmeskedjenek szüleiknek, mert ez a helyes, és tiszteljék őket. Tehát a szülők felelőssége a helyes és szeretetteljes nevelés, példamutatás, a gyermek felelőssége pedig az engedelmes és tiszteletteljes viszonyulás a szülői neveléshez. Vannak olyan esetek, amikor a szülők szorgalmasan nevelik gyermekeiket, és jó példát mutatnak nekik, mégis akad közöttük olyan, aki nem engedelmeskedik nekik, és nem tiszteli őket. Ilyen helyzetben Isten nem akarja, hogy a szülők bűntudattal küszködjenek az olyan körülmények miatt, melyek túl vannak az ő hatáskörükön. Egy ószövetségi igeszakasz, az Ez. 18:1-4 segít meglátnunk a felnőtt gyermekek bűnös viselkedéséért való felelősség kérdését: „Így szólt hozzám az Úr Igéje: Hogy mondhattok ilyen közmondást Izrael földjéről: Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?! Életemre mondom, így szól az én Uram, az Úr, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izraelben! Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik.” A 20. vers összefoglalja az elhangzottakat: „A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik fia bűne miatt. Az igaz azt kapja, amit igazságáért érdemel, a bűnös pedig azt kapja, amit bűnéért érdemel”. Az Úrnak ezek a szavai világosan jelzik, hogy minden felnőtt felelős a saját viselkedéséért. 5. gyakorlat Ismersz-e valakit, akit a bűntudat gyötör, mert felnőtt gyermeke eltért az Úrtól? Mivel bátoríthatsz egy ilyen embert? Írd le a vázlatát annak, amit mondanál neki. Nincs garancia arra, még ha odaszánt életű hívők vagyunk is, és hűségesen megtesszük szülői feladatainkat, hogy minden gyermekünk szeretni fogja az Urat. A Példabeszédek könyvének célja nem az, hogy Istentől eredő közvetlen ígéreteket továbbítson nekünk, hanem általános igazságokat és eligazításokat fogalmazzon meg, melyek alól lehetnek kivételek. Salamon, aki a Példabeszédek könyvének nagy részét írta, Istentől ihletett megfigyeléseit jegyezte le a dolgok alakulásáról. Adott körülmények esetén általában elvárhatunk bizonyos következményeket. Akad azonban sok kivétel a Példabeszédek állításai alól. Ezeknek a kivételeknek semmi közük nincs a Biblia megbízhatóságához, mert a könyv jellegéből adódnak: a példabeszédek csupán általános igazságokat fogalmaznak meg.