Ker, gyermeknevelés szem 1 20

1. OLVASMÁNY PLÁNTÁLJ GYERMEKEDBE ISTENÉRT ÉGŐ SZÍVET! Mit tehetsz, hogy érett, odaadó szeretetet ültess el gyermekedben Isten iránt? Istennek az a terve, hogy a szülők felelősek igazi lelki értékeket közvetíteni gyerekeiknek. Tehát a válasz elsősorban rajtad múlik.

Milyen példát mutatsz a családi életben? Timóteus őszinte hite először nagyanyjában, Loisban és édesanyjában, Eunikében lakott (2.Tim. 1:5). Gyerekeid nem fognak átvenni tőled valamit, amid nincs.

Sőt, ha lelki életed gyenge, ez csak elriasztja őket attól, hogy az igazit átvegyék.

Pál szavai a 2.Tim. 3:14,15-ben azt jelzik, hogy valójában szeretnénk eljutni a harmadik szintre. Az első az ismeret (megbízható információ Istenről). A második a tanulás (az említett igazságok személyes alkalmazása). És a harmadik a bölcsesség (Isten szemszögéből nézni). Azok a szülők, akiknek sikerült elsegíteni gyermekeiket a harmadik szintre, általában odafigyelnek néhány fontos területre. Először nézzünk önmagunkba, aztán lássunk néhány gyakorlati javaslatot. * Érdemes-e utánozni az én lelki életemet? Imádkozom-e egyedül, közbenjárva családom konkrét szükségeiért? * Van-e természetes lelkesedés bennem a lelki dolgok iránt, vagy az imádság, a bibliatanulmányozás és a gyülekezeti élet csak mechanikusan ismétlődnek vagy tetszőleges szokások? * Segíti-e gyermekemet a fegyelmezés abban, hogy egészséges tisztelete legyen a felettesei iránt, ami elvezeti ahhoz, hogy tudatosan elfogadja Isten felsőbbségét? * Beszélek-e gyermekemnek a Szentírásról a saját problémáival, a tőle elvárt tulajdonságokkal, és olyan világeseményekkel kapcsolatban, melyek izgatják a gyermeket vagy kérdéseket támasztanak benne az élettel kapcsolatban? * Az imádság és a gyakorlati segítség a természetes reakcióm, amikor gyermekem hozzám jön a szükségleteivel? Látja-e tőlem, hogy először Isten elé viszem a problémákat? Imádkozik-e a családunk együtt természetes és spontán módon az étkezési és lefekvési időkön kívül?

A pszichológiai tanulmányok szerint gyermekünk felnőtt személyiségének 85%-a kialakul a hatodik születésnapja körüli ideig. Tehát az első néhány kritikus év alatt van legnagyobb esélyed a sikeres fegyelmezésre és a szeretetre. Aztán amint a maradék 15%-on dolgozol még mindig érdemes megfontolni néhány javaslatot: * Ha még soha nem szentelted oda gyermekedet Istennek, akkor tedd meg ezt most! Add oda gyermekedet Istennek, elismerve, hogy csak egy ideig van rád bízva. * Imádkozz gyermekedért naponta. Mindig légy tudatában sajátos szükségleteinek, hogy konkrétan imádkozhass ezekért. Mondd el neki, hogy imádkozol érte. Ne felejts el rámutatni Isten válaszaira a gyermek életében. Imádkozz gyakran gyermeked jövőéért is, mint például a foglalkozásáért, házastársáért és gyermekeiért. * Teremts kiegyensúlyozott légkört otthon, melyben egyaránt van nevetés, kaland, meglepetések, kölcsönös gondoskodás, jó zene, könyvek és jó barátok. Legyen élvezetes ott élni. Az otthoni légkör egyik fokmérője, hogy szeretnek-e odagyűlni a szomszéd gyerekek! * Legyen gyakran közös lelki élményetek, mint családnak, mely igazodik a gyermekek érdeklődési köréhez és figyelmi idejéhez. Vedd rá, hogy ő is hozzájáruljon ehhez valamivel. Változtasd a gyakoriságát sűrűn. Jutalmazd meg a gyermeket egy-egy igevers megtanulásáért. * Legyenek spontán családi imádkozásaitok. Ha egy örömteli eseményt meg kell ünnepelni, adjatok hálát Istennek együtt énekelve és imádkozva.

* Intézd úgy, hogy gyermeked részt vegyen egy hatékony keresztyén nyári táborban és bármilyen jó ifjúsági programban, amit gyülekezeted támogat. * Vedd komolyan gyermeked kérdéseit a lelki dolgokkal kapcsolatban. Ne nevesd ki, ha azt szeretné tudni, hogy a szúnyogok a mennybe jutnak-e. Használd ki a kérdés adta lehetőséget, hogy beszélj neki megígért örök életünkről, melyet Isten jelenlétében fogunk tölteni. Ha egy kérdésre nem tudod a választ, akkor ezt mondd meg nyugodtan, aztán keressétek meg, hogy mit mond róla a Biblia. * Használd ki az ünnepek és más különleges alkalmak adta lehetőséget, hogy beszélj a hitedről. Van-e nagyszerűbb időszak Istennek az emberek iránti szeretetéről beszélni, mint karácsony estéjén vagy az Ő erejéről, mint húsvét reggelén? Még a születésnapok is alkalmak lehetnek annak érzékeltetésére, hogy Isten szemében mennyire értékes és egyedi az a személy akit ünnepelünk. A házassági évfordulók természetesen kínálják a lehetőséget, hogy beszélgessünk Isten tervéről a házassággal kapcsolatban. * Segíts gyermekednek, hogy megismerje gyülekezetedet, és jól érezze magát a tagok között, az istentiszteleten és más közös alkalmakon. * Ismertesd meg gyermekedet híres keresztyén emberek életrajzával és a mai keresztyén zenével, aminek jó szövege van. * Akassz ki egy világtérképet a falra, és rendszeresen nézzétek meg, hol van éhség, politikai elnyomás, és lelki szükség. Kérj anyagokat különböző missziós társaságoktól, melyek ismertetik Isten munkáját a különböző országokban. * Hívj meg misszionáriusokat és lelkileg odaszánt életű embereket az otthonodba. Bíztasd gyermekedet, hogy tegyen fel kérdéseket és igyekezzen megtudni, hogyan hívta el Isten őket a missziói munkára. * Tűzd fel a családi faliújságra azoknak a misszionáriusoknak a fényképét, akikkel megismerkedtetek.

Levelezz velük. Imádkozzon értük az egész család és közösen adakozzatok a szükségleteikre. * Családi nyaralásotok idején látogassatok meg egy evangélizációt vagy valamilyen missziós munkát azon a területen, ahová mentek. * Ismerkedj meg gyermeked hitetlen barátaival. Imádkozz értük, és tervezz közös időtöltést velük, ami alkalmat teremthet nekik az evangélium elmondására. Ügyelj rá, hogy gyermekeddel együtt tudjátok mit kell mondani, amikor az alkalom elérkezik. * Gyermeked tinédzser évei során hitének már önállóan meg kell állnia a helyét a te hitedtől függetlenül.

Egy tinédzser valószínű, hogy megkérdőjelezi a legnagyobb részét annak, amit korábban elfogadott.

Ne ess pánikba! Imádkozz és tégy hozzáférhetővé olyan irodalmat, mely határozott választ ad a kérdéseire, és olyan előadókat, akik jól tudnak kapcsolatot teremteni a fiatalokkal. Légy kész arra, hogy ne mindent te akarj megbeszélni vele, és minden korábbi igyekezetednél jobban törekedj arra, hogy meg is tedd, amit prédikálsz.

A Példabeszédek 22:6-ban Isten megígéri, hogy adhatsz gyermekednek Istenért égő szívet. Ez egy állandóan tartó kölcsönös fejlődési folyamat minden nap, melynek lesznek azonnali örömei — és örökké tartó jutalmai.

2. OLVASMÁNY HOGYAN FEGYELMEZI A TERMÉSZET GYERMEKÜNET? Amikor kislányunk egyéves volt, elkezdte harapdálni a szappant. Mondtuk neki, hogy „Nem szabad!”, elfenekeltük, és elvettük tőle a szappant. De egy-két nappal később megint rajtakaptuk. Egyik vasárnap reggel mielőtt a gyülekezetbe indultunk elhatároztuk, hogy felhasználjuk a természetes következményeket. Amikor Debbi megint kezdte kóstolgatni a szappant nem törődtünk vele. Kati nem

sokáig bírta, „Édesem, nem kellene leállítanunk már?” „Nem,” válaszoltam. „Várjunk és lássuk mi történik.” Összeszorítottuk a fogunkat és Debbi folytatta a rágcsálást. Hamarosan buborékok törtek elő a szájából. Egy idő után sírni kezdett. Végül beemeltem a fürdőkádba és a csap alá tettem. Azután egy törülköző segítségével igyekeztünk kiszedni szájából a szappant. Debbi továbbra is sírt, mert nem tudtuk mind kiszedni. Hamarosan az ajka kezdett megdagadni. Most már igazán bűnösnek éreztük magunkat.

Borzasztónak tűnt így elbánni ezzel a kis „ártatlan” gyerekkel. Természetesen egyáltalán nem bántunk el vele. És valójában nem volt „ártatlan”. Amikor Debbi ajkai csak tovább dagadtak Kati felhívta az orvosunkat. Ő megnyugtatta, hogy semmi komoly baj nem fog történni, és mondta, hogy kenjük be egy kis vazelinnal. De Debbi még az istentisztelet után is rosszul volt! Biztos, hogy baj volt a gyomrával, mert nem ette meg az ebédjét. Kedvetlennek tűnt és nem tudott elaludni. Már az este is eljött mire nagy nehezen kezdett jobban lenni.

Az a nap nagyon lehangoló volt! Borzasztóan éreztük magunkat. Ránéztünk egymásra és küszködtünk a sírással. Hogyan voltunk képesek arra, hogy egy ilyen kis csöppséget, mint Debbi így hagyjunk szenvedni! De munkánknak hamar meg lett a gyümölcse. Körülbelül egy héttel a szappan-incidens után Debbi megint fürdött. Felvette a szappant, odatette a szájához, megszagolta, ránézett az édesanyjára és letette. Attól kezdve soha nem evett szappant! Rimánkodásunknak és fenekelésünknek nem sok haszna volt, de amikor engedtük, hogy a természet tegye a dolgát, megoldódott a problémánk!

TERMÉSZETES KÖVETKEZMÉNYEK A legtöbb családi konfliktusban megfigyelhető a hatalomért vívott harc a gyermek és a szülő között.

Mivel a szülő erősebb, rá tudja kényszeríteni akaratát a gyermekre. De ez ritkán oldja meg a problémát. A hataloméhes gyerek visszavág. Lehet, hogy nem éri el amit akar, de legalább megkeserítheti szülei életét.

Ez egy végtelen körforgást eredményez. A gyerek rosszul viselkedik. A szülő próbálja rávenni, hogy igazodjon, és a gyerek visszavág.

Ha kialakult ez a folyamat, akkor nem sok békés percre lehet számítani. Minden fegyelmezési kísérlet hatalmi harccá torzul. Ennek nem kell így történnie. Többféle lehetőség is adódik, hogy kivonjuk magunkat a harcból, és higgadtan helyreigazítsuk gyermekünk helytelen viselkedését. Az egyik ilyen lehetőség a természetes következmények alkalmazása.

Ha megengedjük, hogy a természet elvégezze a maga munkáját, ezzel elkerülhetjük a hatalmi harcot.

Se a szülő, se a gyerek nem mérgesedik fel, mert nincs összeütközés. Sőt a gyermek világosan látja az okokat, hogy miért kell változtatnia magatartásán. Nem azért kell leállnia, „mert apa azt mondta.” Azért áll le, mert ez a jó számára. Isten is ezt a módszert használja velünk szemben. Gondolj csak a következő versekre: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.”

Gal. 6:7 „Aki álnokságot vet, bajt arat, és megsemmisül haragjának botja.” Péld. 22:8 Amikor Isten tanítani akar bennünket valamire, gyakran úgy érezzük, hogy beavatkozik, hatalmát használja és fegyelmez. Esetenként meg is teszi, de sokszor megengedi, hogy a hibáinkból tanuljunk. A tékozló fiú példázata jó példa a természetes következményekre. Az Atya ebben a történetben a Mennyei Atyát képviseli, a fiú pedig Isten bármelyik elcsatangoló gyermekét.

Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgy hogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jól lakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem

vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy volt. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút és vágjátok le! Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” Luk. 15:11-24.

Ennek a fiatalembernek volt egy problémája. Önző, csapongó és a testi élvezeteket hajhászó volt.

Eldöntötte, hogy kiélvezi az életet, és kérte az apját, hogy adja ki részét a családi ingatlanból. Figyeljük meg az apa reakcióját. Tudta, hogy milyen problémákba fog ütközni a fia. Szerette fiát, és segíteni akart neki, hogy elkerülje a komoly nehézségeket. De odaadta neki a pénzt! Mi a csodának cselekedett így? Mi talán ezt mondanánk: „Természetesen nem kapod meg a pénzt. Még alig esett le rólad a tojáshéj, a zsebpénzeddel se tudsz jól bánni. Arról nem is beszélve, hogy mindenféle bűnbe keverednél, amit egyáltalán nem akarok. Ha majd felnősz, akkor megkapod a részed. Most menj a mezőre és dolgozz, mint a bátyád!”

De ez az apa másként állt a dolgokhoz. Használta a természetes következményeket. Nyilvánvalóan rájött, hogy fia nem fog „felnőni” azzal, ha otthon marad. A fiú makacs, ezért csak a saját kárán fog tanulni. Így az apa elengedte. Ez nem volt könnyű. Biztos, hogy az apát kísértette a vágy, hogy megleckéztesse fiát és erőltesse, hogy otthon maradjon. De tudta, hogy ez nem fog sikerülni. Odaadta a pénzt, sok szerencsét kívánt neki, és végezte a maga dolgát.

A frissen szerzett gazdagsággal felszerelkezve a fiú elment egy jó messzi országba. Minél messzebb van az otthontól, annál jobb. Elege volt a tanyájukból, és igyekezett kivetkőzni paraszti múltjából külföldön. Rátalált az utcanőkre, jól berúgott, és hamarosan elherdálta apja pénzét. Mivel semmi más munkalehetőség nem adódott, elszegődött disznópásztornak egy kis költőpénz fejében. Annyira rosszra fordult a helyzete, hogy már a disznók ennivalóját is megkívánta. Gondolj bele! Egy gazdag ember fia úgy élt, mint egy csavargó. Ez volt a következménye a viselkedésének. Nem volt semmi olyan módszer a világon, ami így észre térítette volna. Végül tényleg felnyílt a szeme. Tudta, hogy apja szolgáinak jobb dolguk van, mint neki. Ezért haza indult, hogy bocsánatot kérjen.

Amint az apa látta, hogy fia közeledik az úton, elébe szaladt és megcsókolta. Nem mondta: „Ugye megmondtam!” és nem dörzsölte az orra alá kudarcát. Biztos vagyok benne, hogy szívesen kioktatta volna csavargó fiát, és megígértette volna vele, hogy ezután jobb lesz. De az apa bölcsen hallgatott, tudta, hogy a fiú megtanulta a leckét. Fia hazatérése feletti örömében az apa levágatta a hízott borjút. Nem alkalmazott semmilyen más fegyelmezést, mert felhasználta a természetes következményeket. Ez a történet egy ideális apát ábrázol. Állandó volt a szeretete. Nem alázta meg a fiát, hanem hasznosított egy meglehetősen komoly természetes következményt.

Vajon legtöbben nem a tetteink következményeire emlékezünk-e leginkább? Saját tapasztalatunk miatt emlékezünk rájuk. A fenekelés, vagy más szülői beavatkozás megteszi a hatását egy darabig. De általában elfelejtjük a tanulságot, és már csak a fenekelésre emlékszünk. A természetes következmények esetében nemigen felejtjük el a tanulságot. Nem a más ismeretéből tanulunk, hanem első kézből szerzett tapasztalataink vannak.

A VÁLOGATÓS Robi meglehetősen rossz evő volt. Nagyon keveset evett, de azt is csak sok anyai „segítséggel”. Minden étkezés közelharc volt. Evansné minden fajta ételből tett egy kis adagot fia tányérjára. Robi csak nézte.

Evansné bíztatta: „Edd meg az ételedet Robi. Nagy fiú akarsz lenni ugye?” Robi evett egy-két falatot, aztán kólát kért. „Edd meg az ennivalódat és utána kapsz” alkudozott Evansné. Robi evett még egy kicsit, aztán játszani kezdett a villájával. „Igyekezz Robi, mert nem kapsz süteményt” fenyegette Evansné. Végül Robi megette az étel felét és anyja ráhagyta.

Analizáljuk egy kicsit ezt a helyzetet. Mit akar Robi elérni az étkezési viselkedésével? Nyolc szükséglete közül melyiket akarja kielégíteni? Nem az önértékelésével, vagy a tökéletesség utáni vágyával van baj és egyáltalán nem húzódik vissza a pszichikai biztonságtól sem! Öt különböző választási lehetőségünk van. Lehet, hogy Robi szeretetre és odafigyelésre vágyik. Ha megenné az ételt, arra nem figyelnének fel. De az alultáplált gyereket játszva, Robi próbál hatni anyja együttérzésére. Ily módon állandóan odafigyelnek rá.

Robi is benne van a hatalmi harcban. Evansné próbálja működésben tartani a gyermek életét és Robi ezt tudja. Az anya ezt mondja: „Gyenge kisgyerek vagy. Anya segíteni akar neked az evésben, és így lehetsz majd nagy fiú.” Robi tudat alatt így gondolkodik: „Megmutatom neki, hogy én máris nagy fiú vagyok! Nem csinálom azt amit mond! Ebből kiderül, hogy ki a főnök!”

Robi arra is használhatja az evést, hogy visszavágjon Evansnénak. Senki sem szereti, ha állandóan noszogatják az evéskor. Elege van anyja állandó nógatásából, és egyre nő benne a méreg. Nagyszerűen ki lehet egyenlíteni a számlát azzal, hogy nem hajlandó enni. Anya kérlelhet, könyöröghet, fenyegethet és kényszeríthet, de minden hiába. Robi látja tehetetlenségét és élvezi a helyzetet.

Bármelyik volt is a célja, megkapta jutalmát. Külön figyelmet kap anyjától, hatalmi harcban bizonyíthatja erejét, és visszavághat, mert Evansné tehetetlennek érzi magát. Mivel Robi megszerezte a jutalmát rossz viselkedéséért, nagyon valószínű, hogy legközelebb se lesz hajlandó rendesen enni.

Természetesen ez borzasztó módja annak, hogy rávegyünk egy gyereket az evésre! Isten úgy teremtette az emberi testet, hogy amikor éhesek vagyunk, akkor enni akarunk. Az egyetlen mód, ahogy segíthetünk a gyermeknek megfelelő étkezési szokások kialakításában az, ha engedjük, hogy a természet elvégezze a maga munkáját. Amikor Robi tényleg megéhezik, enni fog. Nem kell emlékeztetni erre. Ha a gyerekek nem akarnak enni, vegyünk le minden ételt az asztalról az étkezés végén. Mondjuk el nekik, hogy a legközelebbi étkezésig nincs evés. Aztán a többit hagyjuk rá a természetre!

A szülők mulatságos teremtmények. Könyörgünk, alkudozunk és büntetünk, amikor semmi mást nem kellene tennünk csak elállni az útból. Miért nem vagyunk képesek megengedni a természetnek, hogy elvégezze a maga dolgát? Három fő oka van ennek. Először, gyakran azt hisszük, hogy kérlelnünk kell.

Hiszen nem az a dolga egy édesanyának, hogy megőrizze gyermekei egészségét? A mi szüleink is lehet, hogy így rimánkodtak, hogy együnk, tehát csak ezt a módszert ismerjük.

A bűntudat is okozhatja a szülői erőltetést étkezéskor. Ha a gyerek beteg, vagy alultáplált, akkor bűnösnek és hibásnak érezzük magunkat. A könyörgéssel és erőltetéssel könnyítünk bűntudatunkon.

Lehet, hogy gyerekeink nem fejlődnek jobban, és az étkezések állandóan vitatkozásba torkollnak. De legalább elmondhatjuk, hogy „Minden tőlem telhetőt megpróbáltam. Mást nem tudok tenni.” Ez segít ugyan könnyíteni a bűntudatunkon, de nem sok haszna van a gyerekeink szempontjából.

Az együttérzés miatt is érezhetjük úgy, hogy túl nehéz a természetes következmények módszerét alkalmazni az étkezéskor. Lefekvés körül Robi éhes lesz. Ezt mondja: „Fáj a hasikóm mami!” és elkezd sírni. Evansné megsajnálja és ezt gondolja: „Talán egy pohár tej még elmegy.” De ha beadja a derekát, akkor Robi manipulálta őt a hatalmi harcban. Az édesanya beavatkozott a természetes következményekbe és megspórolt Robitól egy értékes leckét.

Arra kényszeríteni egy gyereket, hogy éhesen feküdjön le, kegyetlen dolognak tűnik. De ne felejtsd el, hogy nem mi kényszerítjük erre. Ő kényszeríti saját magát. A figyelem felkeltés, a hatalom és visszavágás ára az éhes gyomorral való lefekvés. Nem fog sokáig tartani, amíg Robi rájön, hogy túl magas az ár. „De mi lesz az egészségével? Csak nem hagyhatod éhezni!” Ez gyakori reakció a természetes következmények ilyen alkalmazásakor. És úgy hangzik, mint egy jogos észrevétel. De nézzük csak meg egy kicsit közelebbről. Nem arra használjuk a természetes következményeket, hogy megvonjuk az ételt a gyerektől. Arra használjuk ezt a fegyelmezést, hogy megtanítsuk a gyerekeknek a jó evést, és mindezt békésen. Tudunk-e tolerálni néhány kihagyott étkezést a jó étkezési szokások megtanítása érdekében?

Vajon milyen hatással van személyiségére az állandó veszekedés az evéskor, nem is beszélve a család többi tagjának békességéről? Meg kell tanulnunk félretenni félelmeinket és bűntudatunkat néhány étkezés erejéig annak érdekében, hogy elkerüljük a hónapokig, sőt akár évekig elhúzódó érzelmi sérüléseket, mint következményeket.

De nem elég, ha a gyerek kimarad egy étkezésből azért mert késik. A jó étkezési szokások kialakítása összetett kérdés, amit meg kell terveznünk. Mint szülőknek két fő feladatunk van gyermekeink étrendjét illetően. Egészséges étrendet kell biztosítanunk és ügyelnünk kell arra, hogy ne rontsák el étvágyukat az étkezések közötti időben elfogyasztott nyalánkságokkal. Az első feladat érdekében csupán egy alap étrendet kell biztosítanunk. Figyelembe kell vennünk a gyerekek ízlését, mert vannak olyan dolgok, amiket a gyerekek általában nem szeretnek. Nem sok haszna van ha leerőltetünk gyermekünk torkán egy olyan főzeléket, amitől undorodik. Ez csak hatalmi harchoz vezet. Mi megpróbáljuk rávenni, hogy egyen, ő pedig nem hajlandó együttműködni. Ennek elkerülése érdekében igyekezzünk olyan ételeket készíteni, amiket a gyerekek szeretnek, még akkor is ha elég kicsi a választék belőlük. Ínycsiklandó étellel az egészséges étkezést segítjük elő.

Második feladatunk, hogy korlátozzuk az étkezések közötti nassolást. Ha a gyerekek rendesen esznek a fő étkezés alkalmával, akkor semmi kifogás egy kis édesség ellen. De ha otthagyják az ételt a főétkezéskor, és egész nap teletömik magukat cukorkákkal, annak semmi haszna. Csendes hangon el kell magyaráznunk az evési szabályokat. „Ha rendesen eszel az asztalnál, akkor esetenként kaphatsz később édességet is. De ha nem eszed meg az ennivalódat, akkor nincs édesség.” Ez logikus következmény. De vigyázzunk! Ne alkudozzunk gyerekünkkel, „Ne felejtsd el: nincs édesség, amíg meg nem eszed az ételt.”

Ha ezt hangoztatjuk, akkor még mindig hatalmi harcban vagyunk, mert kényszeríteni próbáljuk a gyermeket az evésre. Nem a mi dolgunk, hogy rávegyük a gyereket az evésre. Isten minden gyereknek adott egy beépített emlékeztetőt. A mi felelősségünk, hogy gondoskodjunk az ételről, és korlátozzuk a nyalánkságot. Gyerekünk felelőssége, hogy egyen, amikor éhes.

A természetes következmények felhasználása hihetetlenül sikeres módja a gyerekekkel való bánásnak.

Hónapok, sőt évek veszekedését hirtelen be lehet fagyasztani, amikor kivonjuk magunkat a gyerekeinkkel való hatalmi harcból. A gyerekek nem buták! Ha azt látják, hogy nem uralkodunk az életükön, akkor kezdik átvenni a felelősséget. A számukra fájdalmas és sérelmes magatartást hamar feladják a családi élet pozitívabb formái érdekében.

A természetes következményeket szinte minden magatartási területen hasznosítani lehet, ahol vannak negatív következmények. Ritkán kell más eszközökhöz folyamodnunk, ha a természetes következményekkel is célt érünk. Ez a módszer megtanítja a felelősséget és önfegyelmet, míg a szülői hatalom közvetlen bevetése csak „megmutatja a gyereknek, hogy ki a főnök” LOGIKUS KÖVETKEZMÉNYEK A logikus következmények használata a fegyelmezés másik formája. Az ötlet hasonlít a természetes következményekéhez. A cél a hatalmi harc elkerülése oly módon, hogy megengedjük gyerekeinknek hogy tanuljanak saját viselkedésük következményeiből. Az erőltetést felváltják a következmények.

A logikus következmények egy dologban különböznek a természetes következményektől. A logikus következményeknél részt kell vennünk a rossz viselkedés következményeinek irányításában. A természetes következményeknél nem irányítjuk a fájdalmas következményeket, hiszen azok természetesen adódnak.

A logikus következményekkel történt fegyelmezés másik velejárója, hogy a rossz viselkedés negatív következményeinek „logikailag” kapcsolódniuk kell a csínytevéshez. Ha megvonjuk tinédzser gyermekünk kimenőjét, mert nem takarította ki a szobáját, ez nem tűnik „logikusnak”. A kimenő megvonása logikus lenne annál a tinédzsernél, aki nem tartotta be az esti hazaérkezés idejét.

KÖZÖS ÉTKEZÉSEK Benton úrnak és feleségének kifejezetten keserű a szájíze, ha össze kell terelni négy gyereküket a vacsorához. Bentonné már fél hatkor hívni kezdi őket, hogy hatra odaérjenek az asztalhoz. Ha a gyerekek véletlenül fél hatkor leülnének az asztalhoz, akkor csalódnának. Anyjuk ekkorra még nem várta őket, és nem fejezte még be a vacsorakészítést. Többéves veszekedés után a Benton szülők megtanulták a logikus következmények alapelvét.

Mi lenne egy logikus következmény, ha valaki nem ér az asztalhoz este időben? A válasz nyilvánvaló volt. Nincs vacsora! De ez kegyetlennek tűnt. És mi van akkor, ha csak egy kicsit késnek? Tényleg ilyen drasztikus eszközöket kellene használniuk egy ilyen általános probléma miatt? Bentonék halálosan belefáradtak, hogy minden este erőnek erejével húzzák vacsorázni a gyerekeket. Eldöntötték, hogy kipróbálják a logikus következményeket. Elmondták gyermekeiknek, hogy nincs szükség minden este hosszú unszolásra a vacsorához. Úgy érzik, a gyerekek már maguktól is tudnak jönni az asztalhoz. Édesanya egyszer fogja hívni őket öt perccel a vacsora előtt. Bárki, aki nem lesz a helyén mire apa befejezi az imádságot, ki kell, hogy bírja evés nélkül a következő étkezésig.

Első este mindenki ott volt. De másnap este Márk valamelyik szomszédban időzött. Jónéhány perccel később jött. Bentonnénak lelkiismeretfurdalása volt. Valóban vacsora nélkül küldje aludni?

Legszívesebben azt mondaná, hogy „Jól van, most az egyszer,” de tudta, hogy ez nem segítene.

Megkeményítve a szívét így szólt: „Sajnos Márk, elkéstél. Emlékszel az új szabályunkra. Ha nem érsz ide vacsorára, akkor várnod kell a következő étkezésünkig.” „De Anya! — könyörgött Márk —, nem hallhattam, hogy hívtál.” „Sajnálom Márk. Tudtad miben állapodtunk meg” — veszi át a szót apa. Márk morogva magában elhagyta a helyiséget. Hosszú idő telt el, mire Márk újból késett, és amikor előfordult, teljesen természetesnek találta a vacsorából való kimaradást. Tudta, hogy nem érkezett időben, és nem hibáztatott ezért valaki mást. Márk megtanulta a felelősséget a logikus következményekből.

A logikus következmények alkalmazásakor képeseknek kell lennünk kivonni magunkat a gyerekünk viselkedése miatti felelősség alól. Ezt a legnehezebb megtenni. Ha Bentonné úgy érezte volna, hogy „Ennek a fiúnak vacsoráznia kell, és ez az én felelősségem”, akkor soha nem tudta volna sikeresen alkalmazni a logikus következmények elvét. El kellett jutnia arra a pontra, hogy teljesen gyerekeire hagyja, hogy időben jönnek vacsorázni, vagy nem. Ha megkönyörült volna, vagy továbbra is hívogatta volna gyerekeit, ezzel csak további felelőtlenségüket támogatta volna. A logikus következmények csak addig hatásosak, amíg sikeresen ki tudjuk vonni magunkat a hatalmi harcból, és engedjük, hogy a gyerekek megtanulják a leckéjüket.

KÉSÉS AZ ISKOLÁBÓL Egy átlagos családban mindig van legalább egy gyerek, aki általában késik vagy lassú. Félálomban mászik ki az ágyból, betámolyog a fürdőszobába, hívni kell a reggeliző asztalhoz, és ritkán éri el a buszt. Ha lekésik a buszról, kétségbeesetten szalad haza anyjához és izgatottan hadarja: „El kell vinned az iskolába; lemaradtam a buszról!” A tipikus anyuka ekkor gyermeke segítségére siet.

Mit tanít ez az anya a lányának? Valami ilyesmit: „Nem baj ha piszmogsz a fürdőszobában, válogatsz a reggeliben, és lekésed a buszt. Anya megoldja a problémádat. Ő elvisz az iskolába. Az anya azzal jutalmazza gyermeke viselkedését, hogy kisegíti abból a bajból, amit magának köszönhet.

Hogyan lehet ezt megváltoztatni? Hogyan tanulják meg a gyerekek felvenni a felelősséget az iskolából való lemaradásért? Ebben a helyzetben meg kell kérdeznünk magunkat: „Mi a logikus következménye annak, ha valaki nem kel fel időben, nem ér oda a reggelihez, és lekési a buszt?” A válasz egyszerű. Ha valaki nem kel fel időben, ennek az a logikus következménye, hogy lekésik a reggeliről. A reggeliről való lekésés logikus következménye az, hogy nem eszik a következő étkezési időpontig. A buszról való lekésés logikus következménye pedig az, hogy gyermekünk gyalog megy az iskolába, elkésik, vagy egyáltalán nem megy iskolába!

Ezt a minden reggel jelentkező problémát csak kétféleképpen lehet kezelni. Az első módszert azok a szülők alkalmazzák, akik magukon hordják a felelősséget. A mi felelősségünk, hogy kiszedjük a gyereket az ágyból. A mi felelősségünk, hogy odatuszkoljuk az asztalhoz. A mi felelősségünk, hogy kijutassuk időben a buszmegállóhoz. Rajtunk van a felelősség, és a civakodás megmarad.

A másik alternatíva a logikus következmények útja. Ebben az esetben a gyerek felelős a tetteiért.

Felhúzzuk a csörgőórát, vagy határozottan felébresztjük egyszer. Mire a reggeli az asztalra kerül, a gyerekeknek ott a helyük. Nincs rimánkodás és idegeskedés: „Gyerünk már! Elkésel!” és nincs több harag a gyerek vagy a szülő részéről. Régi módszerünk során a gyerek ellenáll a noszogatásnak és bíztatásnak.

Mi pedig teljesen elcsüggedünk gyerekünk nemtörődöm lassúságán, aki tudja, hogy megint el fog késni!

Az új módszer alkalmazásakor nem lesz méreg, mert nem lesz szülői nyomás vagy hatalmi harc.

Ha a piszmogó gyerek lemarad a buszról, ne vigyük el autóval az iskolába. A késés az ő felelőssége, nem a mienk. Ha elvisszük, ezzel ellopjuk tőle a lehetőséget, hogy tanuljon az esetből, és állandósítjuk éretlen viselkedését. Ha a gyerek lekésik a buszról, és biztonságosan el tud gyalogolni az iskoláig, akkor engedjük, hogy gyalogoljon. Ha az iskola túl messze van, vagy túl veszélyes az út, akkor otthon kell maradnia. Nem nézhet TV-t és nem szórakozhat otthon. Bent kell maradnia a házban, mintha beteg lenne.

Ez a módszer elég nagy aggódást vált ki sok édesanyánál. Hogyan írjuk meg az iskolának, hogy nem voltunk hajlandóak elvinni Jancsit a tanításra miután lekéste a buszt? Mi lesz, ha éppen témazáró dolgozatot írnak, vagy felelnie kellene? Nem okoz ez kárt a jegyeiben? Éppen ez a lényeg! Ha az iskolából való kimaradás lerontja a jegyeit, ez gyerekünk felelőssége, és nem a mienk. Ha ez elég fájdalmas neki, akkor változtatni fog viselkedésén, hogy elkerülje a negatív következményeket És mi a helyzet a tanárral? Ha ez probléma, akkor hívd fel, és mondd el neki a helyzetet, és azt, hogy milyen megoldást választottál. A legtöbb tanár megérti, és örömmel közreműködik. Ha a tanár mérges lesz, gyerekednek vállalnia kell ezt a következményt. Ez az ő hibája, nem a tied. A tanár nemtetszése többet elérhet gyermekednél arra nézve, hogy időben odaérjen az iskolába, mint minden rimánkodásod és idegeskedésed. A legtöbb gyereknek az egynapos kimaradás az iskolából elég ahhoz, hogy megoldja a nyűgös felkelést. Ha nem engeded, hogy gyermeked vállalja a felelősséget, akkor lehet hogy neked kell éveken át vállalnod az állandó késéseket, a velük járó piszkálódással és kudarccal.

A TÁRSASÁGTÓL VALÓ ELSZIGETELÉS, MINT LOGIKUS KÖVETKEZMÉNY Láttuk, hogy a legtöbb gyerekes magatartás törekvés a figyelem felkeltésére, a hatalom átvételre vagy a visszavágásra. A társaságtól való elszigetelés jó módszer e szokások megszüntetésére. Misi hangoskodó, nyolcéves kisfiú volt, aki könnyen káosszá változtatta a közös étkezéseket. Udvariatlan volt, ugratta a húgait, és be nem állt a szája, ami egy idő után meglehetősen zavaró volt. Szülei elhozták hozzám tanácsadásra. Miután megismertem az egész családi helyzetet azt javasoltam, hogy Misi legyen teljesen külön az egész családtól az étkezések alatt. Édesanyja megterít neki egy másik helyiségben, és Misi ehet egyedül. Mondják el neki, hogy: „Szeretünk téged, és annak örülnénk, ha velünk ehetnél. De mindannyiunknak szüksége van egy kis nyugalomra az asztalnál. Ha tudsz csendben lenni, velünk ehetsz.

Ha továbbra is folytatod a felfordulást, ez azt jelenti, hogy ezután is egyedül akarsz enni.”

Miután elmondtam nekik ezt a javaslatot, az anyuka felkiáltott: „De ez az ő elutasítása lenne!” Be kellett vallanom neki, hogy én is így reagáltam, amikor először láttam, hogy a pszichológusok az elszigetelés módszerét alkalmazzák fegyelmezési eszközként. De most már másképp látom. Ha ezt mondjuk: „Nem szeretünk téged. Egyedül kell enned,” akkor gyerekeink tényleg elutasítottnak érezhetnék magukat. De ha tudatjuk velük, hogy szeretjük őket és nyugodtan kezdjük el ezt a logikai következményt megfelelő figyelmeztetéssel kísérve, akkor gyerekeink nem érzik úgy, hogy elutasítottuk őket. Lehet, hogy úgy fognak viselkedni, hogy manipulálni próbálnak bennünket. De valójában hasznot merítenek abból, hogy megtanulnak felelős családtagok lenni. Megtanulhatják azt érezni, hogy elfogadjuk őket, miközben helyesen viselkednek ahelyett, hogy negatív viselkedéssel igyekeznének magukra terelni a figyelmet.

Szobájába küldeni a gyermeket, egy másik formája az elszigetelésnek, mint logikus következmény.

Ha a gyerek azért rossz, hogy ezzel magára vonja a figyelmet, felülkerekedjen, vagy visszavágjon, logikus, hogy eltávolítjuk őt arról a helyről, vagy azok közül, ahol, vagy akik között okozta a problémát.

De ezt óvatosan kell tennünk. Ha indulatosak vagyunk, és elszigeteljük a gyereket, hogy megbüntessük, ezzel csak növeljük haragját. Ha hangosan rákiáltunk: „Azonnal indulj a szobádba!”, ezzel hatalmi harcba keveredtünk, és csak rontunk a helyzeten. Ehelyett nyugodtan meg kell mondanunk gyermekünknek már előre: „Ha nem tudsz szépen játszani, be kell menned a szobádba. Azért küldelek be, hogy megtanulj szépen játszani.” Az első alkalommal, amikor a gyerek rosszul viselkedik e figyelmeztetés után, szeretettel, de határozottan be kell küldeni a szobájába. Elszigeteltségének egyértelmű határokat kell szabni. Öt perc általában jó kezdésnek. A következő kihágás után lehet növelni tíz percre. Nem sok időbe

telik, míg megtanulja, hogy jobb megfelelően viselkedni és élvezni a családját és barátait, mint rosszul viselkedni, és egyedül maradni egy fél órára.

3. OLVASMÁNY DÖNTÉSEK — HOGYAN SEGÍTS GYERMEKEDNEK, HOGY JÓ DÖNTÉSEKET HOZZON? Tudtad-e, hogy mai döntéseidet a saját magadról alkotott véleményed határozta meg? Az az énkép, mely 16-18 éves korodban alakult ki benned a szülői házban. Saját magad képességeit összehasonlítva másokéval kialakítasz egy képet magadról, és ez lényeges szerepet játszik a döntéseid meghozatalában.

Ezért, ha segíteni akarunk gyermekeinknek, hogy jó döntéseket hozzanak, akkor egyrészt meg kell tanítanunk nekik egy megfelelő módszert, másrészt segíteni kell, hogy kialakuljon bennük az egészséges önbizalom.

A döntési módszerek sokfélék lehetnek, de lényegében mindig végig kell menni a következő lépéseken: meghatározni, hogy miről kell dönteni, kiválasztani a legjobb lehetőséget, elfogadni és bekalkulálni a következményeket. Mint szülőnek az a feladatod, hogy lássák nálad ezeket a lépéseket.

Vezesd és támogasd gyermeked önbizalmának helyes irányban való fejlődését ezekben! Ez a feladat változni fog gyermeked növekedésével. * Az óvodás gyermek szemében szinte Istenhez hasonló szereped van. Arra van szüksége, hogy állandóan irányítsd, de ne diktatórikusan. Segítened kell a döntési folyamat meghatározási és kiválasztási szakaszában is. A gyermek akkor fejlődik leginkább, amikor felismeri a következményeket, és kezdi alkalmazni azt, amit korábbi döntéseiből tanult. Például segíthetsz eldönteni neki, hogy milyen cipőt érdemes felvenni hideg vagy esős időben. * A kisgyerekkorban (6-8 éves kor) gyermeked úgy követi példádat, mintha te lennél a hőse. Ebben az időszakban fejlődnie kell a gyermek aktivitásának a kiválasztási folyamatban. Megerősítheted a pozitív énképet azzal, hogy segítesz a gyermeknek igazán jól csinálni bizonyos dolgokat, és kialakítani a jó választásokat az ismétlődő döntéshelyzetekben. Például jó lehetőség a döntéshozatal gyakorlására annak kiválasztása, hogy mivel töltse el az iskola utáni szabad idejét. * A serdülőkorhoz közeledve a gyerekek kezdik érzékelni, hogy szüleiknek egyaránt vannak erősségeik és gyengéik. Ebben az időszakban a gyerek magánélete és a korosztályával való kapcsolata egyre nagyobb szeletet hasít ki a figyelmi köréből. Ezért próbáld meg belevonni a gyermek barátait egyes családi tevékenységekbe. A serdülőkorhoz közeledve segíts gyermekednek, hogy jelentősen kiszélesítse döntést hozó képességét. Ezt úgy teheted, hogy lehetővé teszed a felelősségvállalást az alternatívák közötti választásban és a következmények vállalásában. Igyekezz annyira mérsékelni a tanácsaidat, amennyire csak a gyermek érettsége és bölcsessége megengedi. Jó gyakorlat lehet megmutatni a gyermeknek, hogyan lehet felsorolni egy lapon az esetleges választás mellett, és ellen szóló tényeket, ha összetettebb a döntés. Lehet, hogy jónak látod az alábbi hat pontot, mely segít a jó döntések meghozatalában: 1. Határozd meg, hogy mit kell eldönteni!

2. Határozd meg a lehetőségeket! Gondolj át minden lehetséges döntést! Menj túl a nyilvánvaló alternatívákon és mérlegeld, hogy milyen szélsőséges ötletek léteznek! Ilyenkor fel lehet vetni a legvadabb ötleteket is, előfordulhat, hogy egy képtelen ötlet vezet el a legjobb megoldáshoz. Írj le minden ötletet!

3. Gondold át mindegyik lehetőség előnyét és hátrányát! Itt figyelembe kell venni a mellette és ellene felsorolt érveket. Ekkor kell eldönteni, hogy mi az, ami megvalósítható és mi nem. Kutass minden lehetséges következményt mindegyik döntés esetében!

4. Válaszd ki a legjobb lehetőséget! Ha ez a legjobb lehetőség mégsem válik be, legyen egy második is, amit éppen úgy választasz ki, mint az elsőt.

5. Tedd meg, amit eldöntöttél!

6. Értékeld ki döntésedet miután látod az eredményeket! Vajon jó választás volt-e vagy sem? Vajon megint így döntenél, ha lehetőséged lenne rá?

Joy Barry javasol még három szempontot a gyermekeknek a hat lépéshez, melyekre érdemes odafigyelni minden döntésnél: 1. Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy kimutasd Istennek az iránta érzett szeretetedet!

2. Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy vigyázz magadra!

3. Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy kimutasd: odafigyelsz másokra!

A gyerekek döntési és problémamegoldási készségének fejlesztése a célja egy kiváló könyvnek, melynek címe: Making Up Your Own Mind (Word 1978). * A serdülőkorral gyakran együtt jár a lázadás és a feszültség. Támogasd gyermekedet, miközben azzal küzd, hogy „magára találjon”! Bíztasd tinédzser gyermekedet, hogy inkább a tehetséget és a hozzáértést fejlessze magában, mint a szerepeket! Elsősorban abban segíts gyermekednek, hogy tisztázza azokat a döntéseket, amiket meg kell hozni, ahelyett, hogy kritizálnád a döntéseit. Ha szembe kell néznie saját gyenge döntései következményeivel, abból sokkal többet tanul, mint a te intelmeidből.

A következő szint már a teljes függetlenség lesz. * Jó gyakorlat minden korban a „mi lenne ha” típusú szerepjáték. Gondolj ki egy képzeletbeli helyzetet — legyen olyan általános vagy szokatlan, amennyire csak akarod — és kérdezd meg: „Mi lenne ha ez történne veled? Mit csinálnál?” Aztán menjetek végig együtt a döntési folyamaton. Próbálj ki ilyen helyzeteket, mint: „Mi lenne, ha nem jó helyen szállnál le a buszról, és a város egy ismeretlen pontján találnád magad telefonálási lehetőség nélkül? Mi lenne, ha a legjobb barátod arra kérne, hogy egy kis csalással segíts neki a matek dolgozatában? Mi lenne, ha valaki megkérné a kezed, vagy szeretne hozzád feleségül menni? Mi lenne, ha leérettségiznél és egyetemet kellene választanod?”

Miközben tanítod a döntéshozási folyamatot, ne erőltesd gyermekedet, hogy átugorjon bizonyos fázisokat, sőt ne is bíztasd erre. Ez csak kiábrándítja őt, és később úgyis meg kell másznia a kihagyott fokokat.

Mutass jó példát a te döntéshozataloddal, gyermeked figyelni fog. Ismerd be kudarcaidat, és ünnepeld sikereidet. És soha ne feledd alapvető szülői feladatod, hogy kitanuld a szülői „mesterséget”.

4. OLVASMÁNY IDŐT TALÁLNI — TUDJA-E GYERMEKED, HOGYAN? Megtanítani gyermekednek, hogy hogyan ossza be az idejét — talán nem a legelső helyen áll a fontossági sorrendedben, ha egyáltalán szerepel benne. De lehet, hogy ezen változtatnod kellene.

Felnőttként általában már felismerjük, hogy a jó időbeosztási szokások teszik lehetővé, hogy időt tudjunk szakítani mindarra, ami élvezetessé és tartalmassá teszi az életet. De ez érvényes a gyerekekre is.

Minél gyorsabban rendet tudnak tenni a szobájukban, elvégzik a házimunkát, a házi feladatot és egyéb teendőiket, annál több idejük marad a hobbijukra, olvasásra, barátokra és minden másra, mely gazdagabbá teszi az életüket. * Miközben segítesz gyermekednek, ne felejtsd el, hogy az időbeosztás és a felelősségérzet egyes gyerekeknek könnyebben megy, mint másoknak. Légy érzékeny amint továbbsegíted gyermekedet képessége egy bizonyos szintjéről a következőre. * A fontossági sorrend felállítása lehet a kulcsa az időbeosztásnak. Ritkán van bárkinek — még egy gyereknek is — elég ideje arra, hogy mindent megtegyen, amit szeretne. Következésképpen az

értékítélet kritikus szerepet játszik a gyermek időbeosztásában. Fontos, hogy segíts gyermekednek egyre jobb döntéseket hozni az időbeosztást illetően. A gyereknek az megy jól, amit gyakorol.

NÉHÁNY GYAKORLATI JAVASLAT KÜLÖNBÖZŐ KOROSZÁLYOKNAK: * Nyilvánvaló, hogy az óvodás korú gyermek képessége a helyes időbeosztást illetően meglehetősen korlátozott, és nincs is nagy szüksége rá. Ezt a gondtalan kort nem szabad indokolatlanul telezsúfolni időpontokra vonatkozó elvárásokkal. A gyermek időérzéke lassan fejlődik. Az idő múlását úgy érzékeltetjük, hogy mikor jön hozzánk a nagypapa és a nagymama, hogy hányat alszunk még addig, mintsem percekben, órákban és napokban. * Amint gyermeked érettebbé válik, érzékeltetheted vele a jó időkihasználást oly módon, hogy beállíthatsz egy időmérőt, amivel versenyezhet a játékai összepakolásakor vagy más otthoni feladat elvégzésénél. Ha a gyerek túl gyakran veszít, segíts be az utolsó percben, hogy ne veszítse el a kedvét. * A családi munka, mint például a közös udvartakarítás jó eszköz lehet az időérzék kialakításában.

Határozzátok meg, hogy legkésőbb mikorra kell készen lenni a munkával, és tűzzetek ki egy olyan jutalmat, amit mindenki élvezni fog abban az esetben, ha időben végeztek. Oszd be a köztes időt is, hogy mindenki érzékelje, hol kell éppen tartania ahhoz, hogy teljesüljön a cél. * A legtöbb általános iskolás korú gyermek hamar meg tudja mondani, hogy mennyi az idő, és jót tesz neki, ha van egy egyszerű karórája. Egy színes naptár a gyermek szobájában szintén segíthet a nagyobb időegységek múlásának követésében. Az iskolaév alatt segíts gyermekednek egy időtáblázat elkészítésében, melyben a hét minden órája fel van tüntetve. Aztán bíztasd a gyermeket, hogy írja be mivel telnek el ezek az órák nála egész héten át. A hét végén segíts neki összeadni az órák számát az egyes tevékenységek szerint csoportosítva.

Ezután nézze meg a kitöltött táblázatot alaposan, hogy meglássa, mivel tölti el az idejét. Válaszoljon az alábbi kérdésekre: 1. Mivel töltöttem a legtöbb időt ezen a héten? És a legkevesebbet?

2. Mik azok, amikkel több időt szerettem volna tölteni? És amikkel kevesebbet?

3. Mit szerettem volna megcsinálni, de nem sikerült?

4. Volt elég szabad időm, arra amit akartam?

5. Elégedett vagyok-e azzal, ahogy az időm eltelt?

Most írjátok le együtt egy papírlapra, hogyan szeretné gyermeked beosztani az iskola utáni időtől a lefekvésig terjedő időt minden nap oly módon, hogy ez tükrözze azokat a dolgokat, amiket fontosnak tart és a céljait. Együtt tervezzétek be a házi feladathoz , az otthoni munkához, a játékhoz, zenetanuláshoz, vagy egyéb igényekhez és feladatokhoz szükséges időt. Gyermeked hamar rá fog jönni, hogy az eleve adott teendők gyors elvégzése a titka annak, hogy több ideje maradjon bármire, amit szeretne. * Nyáron javasold, hogy gyereked sorolja fel a tennivalókat, tanulnivalókat, a barátokat, akikhez át szeretne menni, az elolvasni való könyveket, és más célokat, amik eszébe jutnak. Aztán írja be a naptárába segítségeddel, hogy az egyes célokat melyik héten és mely napokon akarja elérni a nyár folyamán. Legyen bőséges fehér folt. Ha a gyermek bejelöl egy X-et a napokra amikor leteltek, látni fogja, hogy megfelel-e az időbeosztása a céljainak. * Vigyázz, nehogy leterhelődjön csemetéd a kudarc súlya alatt. Amikor észreveszed, hogy állandóan elfecsérli az idejét, helyénvaló lehet egy finom emlékeztető azokra a célokra, melyet maga elé tűzött.

Segíthet valamilyen jutalom kitűzése amikor eléri a céljait, így valószínüleg komolyabban fogja venni őket. Az ösztönzés másik hatékony módja két vagy több gyerek összevonása, hogy segítsenek

egymásnak az egyéni vagy csoportos célok elérésében. Semmi sem hatékonyabb az előrejutás és az önbizalom kialakításában, mint a siker. * Amint a gyermek közeledik a serdülőkorhoz és a tinédzser évekhez, az időbeosztási képesség egyre döntőbb és nehezebb feladattá válik. Fontos előre tervezni a heti eseményeket és feladatokat.

Fontossági sorrendjének komolyabb képet kell mutatnia, lehetőséget adva a munkára, a játékra éppen úgy, mint a társasági, valamint a lelki fejlődésre. Mutasd meg a gyereknek, hogyan kell előre készülni a nagyobb felelésekre, vagy dolgozatokra. Az időegységek legjobb kihasználásának előre elhatározása segít legyőzni az idő elvesztegetésének kísértését vagy a határozatlanság miatti elfecsérlését. * Lehet, hogy hosszú távú tervek kialakításában is akarsz segíteni tinédzserednek. Beszéljetek meg heti, havi, és éves célokat is.

Miközben igyekszel kialakítani a jó időbeosztás képességét gyermekedben, ne felejtsd el, hogy példát kell adnod abban, amit tanítasz. Az időt nem lehet raktározni, ezért mikor lenne jobban itt az ideje mint most, hogy kezdd megtanítani az idő értékét és helyes beosztását?

5. OLVASMÁNY AZ EGYEDÜLÁLLÓ SZÜLŐ — NÉHÁNY BIBLIAI ÚTMUTATÓ Jean elvált. Három gyermek édesanyja, bérelt lakásban él, és heti negyven órát dolgozik egy belvárosi irodaház recepcióján. A gyerekek után nem sok támogatást kap, de kijönnek valahogy. Miután kifizette minden számláját, szerencsés, ha marad valami egy kis családi szórakozásra, de legalább gondot tud viselni családja alapvető szükségleteire. Mióta keresztyén lett félretett egy bizonyos százalékot havi jövedelméből az Úr munkájára — ami új tapasztalat Jeannak. Elámult azon, hogy mennyire megáldotta az Úr ezért a hitbeli lépésért.

Jean egy éve lett hívő. Már néhány évvel korábban elvált, amikor volt férje otthagyta őt a családdal együtt egy másik nőért. Mióta megismerte Krisztust, mint személyes Megváltóját új remény ébredt benne.

Magányos és keserű ember volt mielőtt keresztyénné lett. És igaz, hogy még mindig küzd a múlt és a jelen problémáival, mégis másképp látja az életet. Néha meglehetősen nehéz egyszerre anyának és apának is lenni gyermekei számára, de eltökélte magát, hogy emelt fővel száll szembe a problémákkal. Kedvenc igeverse a Filippi 4:13 — „Mindenre van erőm abban, aki engem megerősít.” Gyakran idézi ezt magában, mert sokszor úgy érzi, hogy nem megy tovább. De mindig folytatja.

Ez az életszerű történet egyre több emberre jellemző — férfiakra és nőkre egyaránt — akik egyedülálló szülőkként néznek szembe az élettel. Amint a válások aránya rakétaszerűen emelkedik kultúránkban, éppen úgy nő az olyan helyzetek száma is ahol az egyik vagy másik szülő magára hagyottan kell, hogy nevelje a gyerekeket, kenyérkereső legyen, és egyedül nézzen szembe mindazzal, amit Isten két emberre szabott, mint vezetési feladatot.

Mit lehet mondani keresztyén nézőpontból ezeknek az embereknek a bátorítására? Hogyan tudunk valamennyien, mint Krisztus testének tagjai szolgálni az egyedülálló szülőnek? Mit kell tenniük, hogy felelősen nézzenek szembe problémáikkal? Ezekre a kérdésekre valamennyiünknek válaszolnunk kell, ha hívők vagyunk.

A BIBLIA ÁLLÁSPONTJA A Biblia tele van parancsokkal és illusztrációkkal azzal a felelősséggel kapcsolatban, mely Krisztus testének minden tagjára hárul a többiekért. Olvassuk Pál írását: „Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test . . . Nem mondhatja a szem a kéznek: »Nincs rátok szükségem!« Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre

szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi” 1 Kor. 12:12, 21-26).

A mondanivaló természetesen világos. Mindannyian Krisztus testének tagjai vagyunk, beleértve az egyedülálló szülőt is. Van azonban két illusztráció a Bibliában, melyek különös bátorítást jelenthetnek mind az egyedülálló szülőknek, mind a hívőknek. Bár nem lehetünk biztosak minden részlet felöl, elegendő információt találunk ebben az igeszakaszban ahhoz, hogy ösztönözzön és útmutatást adjon mind az egyedülálló szülőknek mind Krisztus teste más tagjainak, akik szolgálnak az egyedülálló szülőknek.

Lídia a bíborárus (Csel. 16:11-15). Lídia volt az első megtérő Pál munkája nyomán Filippiben. Üzletasszony, aki „Thiatírából való bíborárus” (Csel. 16:14). Pál egy imaközösségben találkozott vele a folyó partján Filippi városán kívül. Igaz, hogy vallásos asszony volt, aki imádta Istent, de még nem volt keresztyén. Amikor hallotta Páltól a jó hírt az üdvösségről, behívta Krisztust az életébe, mint személyes Megváltóját. Ezt olvassuk: „...az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond”.

Nagyon keveset tudunk Lídia családi helyzetéről. Csupán találgathatunk. Elképzelhető, hogy egyedülálló szülőként szerepel a Bibliában. Nyilvánvalóan volt családja, mely szintén befogadta az evangéliumot, mert Lukács azt írja, hogy „házanépével együtt megkeresztelkedett” (15. v.). Ő és családtagjai megtérése után meghívta Pált és útitársait, hogy tartózkodjanak nála, és nagyon rámenős volt. „Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!” és utána ezt olvassuk: „És kérlelt bennünket.” (15. v.). Feltételezzük, hogy Pál és munkatársai ezek után tényleg elfogadták a meghívást. Vannak akik azt tartják, hogy Lídia háza lehetett a Gyülekezet első összejöveteli helye Filippiben.

Ha Lídia tényleg egyedülálló szülőt példáz a Szentírásban — és valószínűleg az volt — akkor jónéhány nagyon fontos megfigyelést tehetünk.

Először is, sikeres vállalkozó, bíborárus volt. Nem engedte, hogy az életben kialakult helyzete megakadályozza a felelősségteljes munkában. Teljesen magán hordta a család eltartásának felelősségét.

Másodszor, nyilvánvalóan erős hatással volt a gyermekeire és másokra a házanépe között. Ők is elfogadták az evangéliumot. Asszony létére olyan hatással volt háznépére, mint a legtöbb édesapa az első században. Nem engedte, hogy egy férfi hiánya megakadályozza abban, hogy gyerekei tiszteljék és kövessék példáját saját döntéseikben.

Harmadszor, azonnal megnyilvánult nála a keresztyén vendégszeretet, amikor megnyitotta otthonát Pál és munkatársai előtt. Megint csak nem engedte, hogy élethelyzete visszatartsa az Úr szolgálatától.

Negyedszer, már mielőtt keresztyén lett volna, Isten felé fordította szívét. Arra vágyott, hogy első helyre tegye Őt az életében. Amikor aztán keresztyén lett, nem volt kétséges, hogy mi a legfontosabb az életében.

Mindezekből kiderül, hogy Lídiát nem akadályozhatta meg a férfi uralmú kultúra abban, hogy sikeres egyedülálló szülő legyen. Felállította a dolgok fontossági sorrendjét, és tette, amit tennie kellett. Isten pedig megengedte, hogy ő legyen az első megtérő azon az egész földrajzi területen, ahol élt.

Euniké, Timóteus édesanyja (Csel. 16:1; 2.Tim. 1:5; 3:14, 15). Euniké egy egész más családi helyzetet példáz. Olyan értelemben volt egyedülálló szülő, hogy egyedül hordozta fiatal fia, Timóteus lelki nevelésének felelősségét. Férje valószínűleg nem volt keresztyén. Az Apostolok cselekedeteiről írt könyvben azt olvassuk, hogy: „hívő zsidó asszony”, akinek férje „görög” (16:1).

Ez a példa is jellemző számos mai családra. Sok nő megismeri Krisztust személyesen, de férje megmarad hitetlennek. Akármilyen jó férj és apa lehet, nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben a lelki nevelés feladata elsősorban keresztyén feleségére hárul.

Ez történt Timóteus családjában. Édesanyja jól ellátta lelki feladatát. Istenfélő asszony volt, a hit asszonya (lásd 2.Tim. 1:5). Pál egyértelműen utalt hűségére fiatal fia nevelésében, amikor később levelet írt a már felnőtt Timóteusnak: „De te maradj meg abban, amit tanultál és amiről megbizonyosodtál, tudván, kitől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által” (2.Tim. 3:14-15).

Igaz, hogy Isten ideális elhívása mindkét szülőnek szól a keresztyén nevelésre, különösen az apának (lásd Ef. 6:4), de ez nem mindig lehetséges, amint ebből a bibliai példából is látjuk. Euniké világosan példázza, hogy lehetséges nevelni a gyerekeket „az Úr félelmében” még akkor is ha az egyik szülő nem keresztyén.

Természetesen vannak sokkal nehezebb helyzetek, különösen, ha a nem hívő fél ellenségesen viszonyul Istenhez és Fiához Jézus Krisztushoz.

NÉHÁNY GYAKORLATI ÚTMUTATÁS A HUSZADIK SZÁZADI EGYEDÜLÁLLÓ SZÜLŐNEK A Szentírás tehát világossá teszi, hogy lehetséges sikeres egyedülálló szülőnek lenni akár úgy, hogy teljesen rád hárul a feladat, mert nincs házastársad, akár úgy, hogy a lelki felelősséget kell magadra vállalnod meg nem tért házastársad segítsége nélkül. De ne felejtsd el, hogy mint keresztyén nem vagy egyedül ebben a feladatban. Először is ott van Jézus Krisztus az életedben. Soha nem hagy el, sem el nem távozik tőled. Másodszor tagja vagy Krisztus testének. Kapcsolatban állsz más keresztyénekkel, akik tudnak segíteni a terheiden és kell is, hogy segítsenek.

Ne fogjon meg a bűntudat csapdája. Sok egyedülálló szülőt gyötör a bűntudat régi élete miatt.

Valószínűleg te is hozzájárultál a váláshoz. Ugye tudod, hogy általában nincs „ártatlan fél” ilyen helyzetben? Mindannyian emberek vagyunk, és van amikor elbukunk.

De emlékezz, hogy Jézus Krisztus azért halt meg, hogy megváltson a bűneinkből. Kiontotta vérét, hogy tisztára mosson minket. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1 Ján. 1:9).

Nem számít, hogy milyen a bűnöd, és milyen szereped volt a jelenlegi helyzet kialakulásában, Jézus vére meg tud tisztítani. Nem kell fogva maradnod a bűntudat csapdájában. Ne büntesd továbbra is magad a bűneid miatt. Jézus már magára vette a büntetést miattad. Ne engedd meg, hogy a bűntudat megakadályozzon, hogy megtégy minden tőled telhetőt a múlt hibáinak kijavításáért. Szabad vagy! Hidd el, és ebből a realitásból kiindulva cselekedj!

Ne sajnálgasd magad. Biztos, hogy az élet meglehetősen nehéz az egyedülálló szülőknek. Néha szinte elviselhetetlenek a követelmények. Az élet lehetetlennek tűnik. De az önsajnálat csak ronthat a helyzeteden. Vannak, akik rengeteg energiát vesztegetnek el csupán a problémáik körbejárásával, ahelyett, hogy befektetnék ezeket az energiákat problémáik megoldásába.

Győzz le minden haragot és keserűséget. Az állandó sértettség érzése és ellenségeskedés rombolja az emberi személyiséget. Ezek az érzések kiömlenek, és hatással vannak mindenkire, akik közel állnak hozzád, különösen a gyerekeidre. Azokra is kihatnak, akik a legjobban segíteni akarnak neked. És nem utolsó sorban felemésztenek rengeteg testi és lelki energiát; olyan energiákat, melyekre óriási szükséged van, hogy boldogulj az életben.

Felejtsd el a múltat! Koncentrálj a jelenre és a jövőre. Köszönd meg Istennek, hogy ismered Krisztust, megbocsátotta a bűneidet, és tagja vagy Krisztus testének. Ne engedd, hogy a negatív érzelmeid eluralkodjanak feletted, és lerombolják azt, ami egy új kezdet lehet.

Van egy gyakorlati javaslat a keserűség legyőzésére: Ne magaddal foglalkozz, gondolj másokra.

Gondolj arra a bocsánatra, amit Krisztusban kaptál. És ha lehetséges, kerüld az olyan helyzeteket, amik felidézik a régi emlékeket.

Ne várd el másoktól, hogy ők tartsák fenn az életedet. Biztos, hogy nem könnyű, és még rosszabb is lehet. De ne várd el, hogy a világ vagy a gyülekezet oldja meg a problémáidat. Mindannyian magunk felelünk a nehézségeinkért. Igaz, hogy lehetünk a körülményeink áldozatai, de ez nem jogosít fel minket az igénytelen megoldásokra.

Másfelől, csak azért mert keresztyén vagy ne engedd, hogy mások fölényeskedjenek veled. Légy határozott, és olyan valaki, akire odafigyelnek. Fogadd el amit kapsz. Például ismerek olyan keresztyén elvált asszonyokat, akik megengedték korábbi férjüknek, hogy kihasználja őket, ne fizessen gyerektartást és ne tegyen eleget más kötelezettségeinek. Ha ez előfordul, azonnal fordulj ügyvédhez.

Ugye tudod, hogy ezt is lehet keresztyén magatartással tenni? Nem kell bosszúállónak lenned, vagy saját magadnak törvénykezned, ettől óv Pál (lásd Róma 12:17-19). De élj azzal, hogy a törvény védjen meg téged! Ne add fel jogaidat ezeken a területeken!

A bibliai sorrend figyelembevételével rendezd be az életedet. Lehet, hogy korlátozni kell a céljaidat, mint általában a legtöbb embernek, az egyedülálló szülőnek pedig különösen. Azonban mindig a biblia értékrendje szerint élj.

Ne felejtsd el, hogy Istennek kell az elsőnek lenni az életedben! Ne hanyagold el a Vele való kapcsolatodat! Olvasd a Bibliádat és imádkozz! Ne hanyagold el a közösséget más hívőkkel, sem az erőmerítést a Krisztus testéből!

Utána jönnek a gyerekeid. Rendezd be úgy az életedet, hogy minden tőled telhetőt megtégy szükségleteik kielégítésére testileg, lelkileg és szellemileg. Igaz, hogy nem tudsz majd mindent megtenni amit szeretnél, de ne felejtsd el, hogy egy kis következetes szeretet nagyon-nagyon sokra képes.

Ne házasodj meg újra csupán a biztonság miatt. Egyes egyedülálló szülők a forró serpenyőből egyenesen a tűzbe ugranak. Elválnak egy felelőtlen házastárstól és hamarosan azt veszik észre, hogy összeházasodtak egy másikkal. Magányukban, elkeseredésükben és kiábrándultságukban sebezhetővé válnak, ezért olyan döntést hoznak, ami inkább érzelmi, mint értelmi. Aztán hirtelen megint oda jutnak, ahol voltak, és határozottan haladnak a következő házassági katasztrófa felé. Olyan hívőket is ismerek, akik belementek még a nem hívővel való házasságba is, amivel vég nélküli problémák sorát zúdították magukra.

Megfigyelhető egy érdekes törvényszerűség: Akik nehezen jönnek ki másokkal, gyakran vonzódnak olyanokhoz, akiknek szintén ugyanez a problémájuk. Ez nem egészséges alap egy jó házassághoz. Jobb egyedül maradni, mint egy másik boldogtalan házasságba kerülni.

GYAKORLATI TANÁCSOK KRISZTUS TESTÉNEK Hogyan szolgálhat minden gyülekezeti tag az egyedülálló szülőknek és gyerekeiknek?

Tudatosítsd magadban jelenlétüket és problémáikat! Ne felejtsd el, hogy az egyedülálló szülők is Krisztus testének tagjai. Nekik is szükségük van szeretetre, elfogadásra, és bátorításra.

Kerüld az ítélkezést! Mindannyian benne lehetnénk az ő helyzetükben, és csak Isten kegyelme, hogy ez nem így van. Mi is lehetünk még egyedülálló szülők; özvegyen, különélve vagy elváltan. Egyikünk sem kivétel az emberi tragédiák, az emberi kudarcok és a komoly hibák alól. Igaz, hogy egyes emberek alaposan elrontották az életüket felelőtlenségük miatt, de csak Isten kegyelme, hogy mi nem követtük el ugyanezeket a hibákat.

Teremts kapcsolatot az egyedülálló szülők gyerekeivel! Az egyedülálló szülők gyerekeinek is szükségük van arra, hogy legyen kapcsolatuk egy édesapával és egy édesanyával. Még a minimális kapcsolat is segít.

Néhány évvel ezelőtt lelkigondoztam egy fiatal házaspárt. Komoly házassági problémáik voltak.

Emberileg szólva semmit sem lehetett már tenni a házasság egyben tartása érdekében. A fiatal férj és apa mindenáron válni akart, és bárki bármit mondhatott neki, nem volt hajlandó változtatni ezen. Teljesen szemben állt Istennel.

A fiatalasszony ott maradt egy gyönyörű egyéves kislánnyal. Rendszeresen hozta gyermekét a gyülekezetbe, és igyekeztem külön odafigyelni minden héten arra, hogy kapcsolatot teremtsek ezzel a kislánnyal a gyülekezetben. Felvettem, beszélgettem vele, egyszerűen csak szerettem. Igyekezetem természetesen korlátozott volt. De valami nagyon egyszerű formában mégis segítettem ennek a kislánynak helyettesíteni az apát.

Senki nem tud minden gyermeknek szolgálni, akiknek szükségük van egy apára vagy anyára. De ha Krisztus testének minden tagja kitűzné célul, hogy kapcsolatot teremtsen legalább egy gyerekkel, akkor annak hihetetlen eredményei lennének ezeknek a gyerekeknek — és a szüleiknek az életében.

Hadd álljon itt egy gyakorlati javaslat! Ügyeljetek arra, hogy gyülekezetetek vasárnapi iskolai csoportjaiban, vagy gyerekvigyázói között egyaránt legyenek férfi és női tanítók. Ez már önmagában

lehetővé teszi az egyedülálló szülők gyerekeinek, hogy kapcsolatokat teremthessenek apa- és anyahelyettesítőkkel.

Másodszor, minden egyedülálló szülő a gyülekezetben, aki szívesen venné, hogy valaki különösen odafigyeljen a gyerekeire, jelezze ezt a vágyát valamilyen konkrét módon, például egy sajátos kérdőív kitöltésével. Aztán minden gyülekezeti tag, aki szeretne szolgálni egy egyedülálló szülő gyerekének is jelezze ezt a vágyát egy hasonló kérdőíven. Aztán hozzátok össze ezeket az embereket legalább egy gyerekkel!

Figyelem! Az egyedülálló szülők ne támasszanak túl nagy elvárásokat, sem pedig a gyülekezeti tagoknak nem szabad túl magas elvárásokkal előállni. Lehet, hogy a személyes kapcsolatnak csak minimálisnak kell lennie. Jusson eszünkbe, hogy a legtöbb szülő nem tölt elég időt a saját gyerekével.

Nem szabad elhanyagolnunk a sajátunkat sem, miközben másoknak szolgálunk.

Még egy figyelmeztetés. Fontos vigyázni arra, hogy mind a férjnek mind a feleségnek legyen kapcsolata az egyedülálló szülő gyermekével! Az érzelmek magasra csapnak az ilyen kapcsolatokban.

Például egy egyedülálló anya érzelmileg reagál bármelyik férfire, aki érdeklődik gyereke iránt. Légy résen! Ne engedd, hogy egy jó dolog tragédiába torkolljon!

CSALÁDI FELADAT A család együtt gondolkodjon és imádkozzon azért, hogy adoptáljatok egy másik családot, ahol csak egy szülő van. Lehet célotok, hogy rendszeresen imádkoztok azért a családért, meghívjátok őket időnként és terveztek más együttes közös tevékenységet is.

6. OLVASMÁNY MI REJTŐZIK A GYERMEKEMBEN? Gyerekgyógyász ismerősömtől hallottam, hogy a gyereknevelés egy kicsit olyan, mint a tortasütés. Az ember nem veszi észre a katasztrófát csak akkor, amikor már túl késő! Bizonyos esetekben lehet, hogy így van. Mégis, ha készek vagyunk türelmesen figyelve és meghallgatva megismerni gyermekeinket, akkor gyakran előre láthatjuk, hogy ha „katasztrófa” közeleg. Isten adni fog kellő átlátást a figyelmes szülőknek, mellyel a katasztrófák általában elháríthatók.

Az előző részben szó volt a Péld. 22:6-ról: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”

Szabad fordításban ugyanez így is hangozhat: „Olyan nevelésben részesítsd gyermeked, mely figyelembe veszi Istentől kapott jellemzőit és hajlamait; még ha felnő, akkor sem tér el attól.”

Említettük, hogy Isten mennyire különbözőnek teremtette a gyerekeket, és ezért mennyire sorsdöntő, hogy odafigyeljünk a cselekedeteikre. Ily módon megismerhetjük, mik az egyéni sajátosságaik.

Azzal fejeztük be az előző részt, hogy az ilyen szülői odafigyeléshez koncentrálás és idő kell.

Mindkettő nagyon költséges dolog a huszadik században.

Mégis nagyon jól esik látni, hogy sok szülő kész bármilyen szükséges árat és áldozatot vállalni gyermekük helyes nevelése érdekében. Ha te is az ilyen növekvő számú, lelkiismeretes szülő közé tartozol, akkor nagyon szeretnéd megtudni, hogy mire kell odafigyelni a gyermekednél. Szükséged van konkrét és objektív ismeretekre.

Javaslataimat leegyszerűsítve gondoljunk két alapvető „hajlamra”, melyeket ismernünk kell gyermekeinknél. Ne felejtsük el, hogy ezek a hajlamok beleépültek a gyermekbe születésétől fogva.

Minden gyermekben megtalálhatók, függetlenül a fajtól, színtől, országtól, vallástól, vagy a szülők anyagi helyzetétől.

Először is, minden gyerekben vannak hajlamok a jóra. Bizonyos jellemzők beleszövődtek mindegyik gyerek anyagába, melyek meghatározzák testi kinézetét, érzelmeit, alapvető személyiségjegyeit,

érdeklődési körét és képességeit. Ezeket a tendenciákat pontosabb meghatározás híján „jó hajlamoknak” fogjuk nevezni. Ezek produktívak és hasznosak a gyermek és a világ számára, melybe megérkezett.

Másodsorban, minden gyermekben vannak hajlamok, vagy tendenciák a rosszra. Megfigyelhetők bizonyos jellemzők minden gyermekben, melyek kikerülhetetlenül konfliktusokat, szívfájdalmat, aggódást és önzést eredményeznek. Ezeket a rossz hajlamokat örököljük, eredetileg Ádámtól és közvetlenül a szüleinktől. Ez az emberiség bűnös természete, ami tovább terjed szülőtől a gyermekre, egyik nemzedékről a másikra. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a rossz hajlamnál azt a tényezőt, hogy vissza eredeztethető bűnös jellemzők láncolata minden gyerek őseihez. Lehet, hogy ez furcsának tűnik most neked, de ha engedjük, hogy a Szentírás megszólaljon ebben a kérdésben, akkor nagyon világosan kitűnik belőle.

Nézzük meg most ezeket a hajlamokat, először a jót, aztán a rosszat!

A JÓ HAJLAM Amint már megjegyeztük, a bölcs szülő, aki odafigyel a szülő-gyerek kapcsolatra állandóan emlékezetben tartja azokat a hajlamokat, melyeket Isten beépített a gyermekébe. Ez különösen érvényes, ahogy felfedezzük és ápoljuk mindazt ami jó és hasznos mindegyik gyerek jellemében.

A 139. Zsoltár leírja azt a „jó hajlamot”, melyet Isten adott nekünk — mindegyikünknek személy szerint — mielőtt még megszülettünk. Ez egy figyelemre méltó igeszakasz.

Gondolj gyermekedre, miközben olvasod. Ha nincs gyermeked, akkor alkalmazd magadra. Gondolj vissza a születés előtti időszakra a Zsoltárok 139:13-16 alapján. „Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.”

A „Te” kifejezés ebben az igeversben nagyon hangsúlyos a héber szövegben. Azt jelenti, hogy „Te Istenem, és nem más”. Nem az anyatermészet formált. És nem is csak úgy magamtól lettem. „Istenem te vagy a felelős a kiformálódásomért, és nem más.” A „formáltad” kifejezés jelentése „létrehoztad” „Mert te Istenem létrehoztad veséimet.” A „veséim” kifejezés a héberben minden életfontosságú szerv (a tüdő, a vesék, a máj, az agy, a szív) gyűjtőneve. Ezek az életelindító és fenntartó szerveink, melyek nélkül nem tudnánk élni. „Istenem Te teremtetted bennem ezeket az életfontosságú szerveket.”

A zsoltáros így folytatja: „te formáltál anyám méhében.” A héber nyelv itt arra utal, amikor a nők kötéssel vagy horgolással kialakítanak egy mintát a nagy köteg fonalból. Ez a szervezetben zajló belső folyamatok képe. Ebben az embrionális állapotban Isten minden gyermeket úgy sző össze, amilyennek Ő akarja látni.

A 14. versben Dávid dicsőíti Istent ezért a gondolatért. Ezt mondja „Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid.”

De nem áll meg itt. „Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.” Milyen szép az eredeti szöveg! A képződtem kifejezés változatos színekre utaló kép, mint a szőttes, vagy a finom tűhegy. Ugyanez a szó szerepel Mózes második könyvében, amikor a szent sátor belső függönyeit írja le. Ezeket speciális módon kellett elkészíteni, összeilleszteni, kialakítani és kihímezni, hogy a mintázata egyedülálló szépségű legyen.

Egy fiatalember a gyülekezetünkben másodéves orvostanhallgató egy dél-kaliforniai egyetemen.

Nemrég elmondta nekem, hogy kelt éltre ez az igeszakasz számára, amikor tankörtársaival együtt megfigyelték az emberi test belső anatómiáját. Amint nagy várakozással feltárta a bőr alatti titkos üregeket, látta a különböző színű szervek hihetetlen hálózatát, körülvéve a vénás és artériás erek számtalan fonalával. Elmondta, hogy a 139. Zsoltár jutott eszébe és az, hogy Dávid milyen szépen írja le ezt az igazságot.

Isten olyan pontosan alkotott minket, mint a finom tűhegy „titkon . . . a föld mélyén”. Ez jelképes kifejezés a védettségre vagy rejtekhelyre. Életszerű, kedves leírása az anyai méhnek. Azon a védett helyen Isten irányította a születésemet megelőző időszakot, melyben kialakított és kiformált, mint egy precíz tűhegyet.

Most nézzük meg a 16. verset. „Alaktalan testemet már látták szemeid;” Az „alaktalan test” kifejezés jelentése: embrió. A „látták” ige szó szerint: felügyelték. Istenem felügyeltél rám, amikor embrió voltam, mint egy építész, aki felügyeli az építés idején azt az épületet, amit ő tervezett. Kigondoltál egy tervet, és figyelemmel kísérted a születésem előtti időszakot, hogy pont olyanná formálódjak, amilyenné Te elterveztél.

Menjünk még egy lépéssel tovább. „Könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál.” Amikor ezt olvassuk, megértjük, hogy Istennek van egy könyve (a mi fogalmaink szerint) minden gyerekre nézve. Van három gyermeked, Istennek van három könyve amit eltervezett, és életre váltja ezt a három könyvnyi tervet attól fogva, hogy belehelyezte gyermekeidet a családotokba. Minden egyes gyermek születésével egy új könyv kezdődött. Lehet, hogy annyira elütnek egymástól, mint a nap meg az éjszaka, de mindegyiküket Isten tervezte meg, hozta létre és rendelte el.

Amerikában a General Motors autók emblémáin látszik egy felirat: „Body by Fisher” (a karosszéria Fisher készítmény). Mindig előtűnik ez a felirat, ha kinyitjuk bármelyik ott készült autó valamelyik ajtaját.

Ez a védjegyük. Ugyanígy testünk is hordozza Teremtőnk védjegyét . . . „a test Isten készítménye”. Így van! A test, a karosszéria, amivel rendelkezünk, — még személyiségünk belső megnyilvánulásai is — Isten tervei alapján készültek. És ez érvényes a megjelenésünkre, érzelmi alkatunkra, érdeklődési körünkre, értelmi és művészeti vagy atlétikai képességeinkre, művészi hajlamainkra.

Most rakjuk össze az egészet. Ezt mondja Dávid: „Istenem egyedül Te, és nem más teremtetted életfontosságú szerveimet. Egybeszerkesztettél engem anyám méhében. Csontvázam nem volt rejtve Előtted, amikor azon a rejtekhelyen készültem teljes védelemben. Amikor vénáim és artériáim személyiségemmel együtt szakértelemmel összefonódtak különböző színárnyalatokból, szemeid felügyeltek rám, amikor még csak embrió voltam. Könyvedben előírtad azokat a napokat, melyeket át kell élnem, melyek olyan személlyé formálnak, amilyennek Te akarsz látni.

Gondoljuk át alaposan: A bölcs szülő számol azzal, hogy a szuverén Isten ajándéka a gyermek, akit Ő eltervezett, kialakított és előírt meghatározott tulajdonságokkal, képességekkel, személyiségjegyekkel és testi külalakkal. Megfigyeléssel és tanulmányozással ez a szülő egyre inkább megismeri azt a gyermeket, akit Isten adott neki. Van ideje az imádságra, bölcsességet kérve. Van ideje, hogy megfigyelje csodálatos gyermekét, beszélgessen vele, meghallgassa, nemcsak amikor kicsi, hanem mindazokon az éveken át, amíg otthon él. A szülő valójában a gyermek tanulmányozójává válik, mert tudja, hogy gyermekében vannak bizonyos beépített hajlamok. Éleslátással észreveszi a megjelenő tulajdonságokat. Abban a reményben tanulmányozza gyermekét, hogy bölcs, intelligens útmutatásokat tud majd adni neki azokban a sorsdöntő növekedési években.

Nemrég voltak vendégeink, akik segítettek nekünk a kerti munkában. Egyikük megkérdezte a feleségemet: „Hogy lehet nektek kettőtöknek két olyan lányotok, akik annyira különbözőek?” Igaza volt.

(Ha jobban ismert volna bennünket, akkor ezt így is kérdezhette volna: „Hát ti négyen, hogy lehettek ennyire különbözőek?”)

A JÓ HAJLAM ALKALMAZÁSA Feltűnő! Ugyanaz a nevelés, azonos szülők, azonos környezet, de minden gyerek teljesen sajátos és eltérő.

Most álljunk meg és gondolkodjunk. Gondolj saját személyiségedre, ahogy Isten téged megteremtett.

Felnőttként már tisztábban látod magad . . . sokkal pontosabban. Talán ez a felfedezés fájdalmas volt, gyakran az. Lehet, hogy szüleidtől nem kaptál eligazítást néhány jellemző tulajdonságoddal kapcsolatban.

Mennyivel könnyebb lenne, ha megkaptad volna!

De vonjuk le ebből most a tanulságot. Az egyik legjobb befektetés, amit tehetsz, ha elmondod gyermekednek, hogyan értheti meg önmagát — hogyan „formáltatott meg”. Segíts gyermekednek, hogy

felismerje Istentől kapott képességeit és érdeklődési körét. Bátorítsd, hogy fogadja el magát, és lássa meg a hasznát azoknak a tulajdonságoknak, amik azzá teszik aki.

Gondold át a másik lehetőséget. Amint a gyermek egyre inkább felnő, így érvelhet: „Engedem, hogy tanítsanak, de úgysem értik meg, hogy mi van bennem belül.” Gyakran az engedelmesség elérése egy nagyobb személy, apa vagy anya erősebb pozíciójának eredménye. A puszta erő lázadásra, vagy menekülésre készteti a gyermeket. Lassan kialakul benne, hogy semmibe vegye azokat, akik felnevelik.

Ellenáll és elutasítja azokat, akik segíthetnének neki megérteni önmagát, akik azonban nem hajlandók időt szánni erre.

Talán ezt mondod: „Az engedelmesség megkövetelésével (még erőltetés árán is) tulajdonképpen azt teszem, amit a Biblia tanít.” Nem, az első lépés nem gyermeked erőltetése, hanem megismerése. Sajátos módon formálódott. Semmilyen mértékű erőltető nevelés sem lesz sikeres, ha nem tudod kiismerni gyermekedet.

Ez nagyon valóságos probléma az olyan családokban, ahol az apa fiában próbálja megvalósítani saját be nem vált ábrándjait. Gondolj egy sportos alkatú apára, akinek művészi hajlamú fia van. Az apa (aki majdnem profi focista lett, de megsebesült egyetemista korában) 2500 Ft-os focilabdát vesz fiának hároméves születésnapjára! Az apa napról napra azt várja, hogy fiában feltámad az érdeklődés a foci iránt.

De a fiú mindig a zongorán akar játszani.

Mire az ifjú tízéves lesz, az apának komoly gondjai támadnak. Van egy fia, aki el tudja játszani Paderewszki menüettjét, de nem tud levenni egy beadást. De ami még rosszabb, nem is érdekli, hogy megtanulja! Az apa hangosabban kiabál, a fiú próbálja megmagyarázni a dolgot. Az apa nem hajlandó odafigyelni, és úgy próbálja kierőltetni a változást, hogy megszégyeníti a fiát mások előtt, vagy azzal fenyegeti, hogy abba kell hagynia a zongoratanulást. A fiú szeretne örömet okozni apjának, de akárhogy igyekszik, egyszerűen nem tudja úgy összerendezi a mozgását, ahogy a játékhoz kellene. Apa és fiú kifejlesztik azt a megdöbbentő képességet, hogy egy fedél alatt laknak, de nem beszélnek egymással.

Ugyanabban az autóban utaznak (a gyülekezetbe!), de az alkalmi felmordulásokon, és egymásra villanó tekinteteken kívül az ember azt hinné, hogy egyedül vannak. Múlik az idő. Jön a foci idény, és el is telik néma emlékeket felidézve arról a konfliktusról, mely megoldatlan maradt.

Az apa, rendíthetetlen, templomba járó keresztyén elvárja, hogy a fia is éppen úgy érdeklődjön az Úr iránt. De neki véletlenül se jut eszébe. Egy furcsa, de mégis nagyon elterjedt jelenség alakul ki: fokozatosan eltávolodnak egymástól. Az apa kiábrándultsága, és a fiú megbántottsága miatt beindul egy lassú, de határozott lemorzsoló folyamat a lelki dolgok iránti érdeklődésben.

Változtass meg néhány részletet, és lehet, hogy beleolvashatsz ebbe az elképzelt helyzetbe egy hasonló szituációt, ami fájdalmasan valóságos a saját családodban mostanában. Mennyivel jobb abba fektetni az energiádat, hogy ápolod és bíztatod gyermeked Istentől kapott képességeit, ami azt fogja eredményezni, hogy a lehető legjobb képessége szerint fog teljesíteni.

A ROSSZRA VALÓ HAJLAM Két másik zsoltárból vett igeszakasz beszél a rossz hajlamról. Gyermekeinkben van egy általános hajlam a rosszra. Bölcs az a szülő, aki meglátja ezt. Ha nem vagy hajlandó elismerni a gyermekedben lévő rosszra való hajlamot, ami az öröklött bűnből ered, akkor képtelen leszel megérteni a harcait, és minden igyekezeted hiábavalóvá lesz. Egyre hangosabban kiabálsz és keményebben ütsz, és nem tudod megérteni, hogy miért nem hajlandó gyermeked együttműködni veled.

Gyermeked azért hajlik a rosszra, mert lelkileg halottan született. Lehet, hogy ez keményen hangzik, de ez az igazság. A Zsolt. 51:7 állítja: „Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.”

Első pillantásra úgy tűnik, hogy egy édesanya vétkezik, amikor gyermeket fogan. Egyesek azt taníthatják, hogy a fogamzás helytelen és bűnös, de a zsoltáros nem erről beszél. Egy bibliafordítás ezt így adja vissza: „Lásd, bűnös állapotban jöttem létre. Bűnös volt anyám, aki fogant engem. És én is bűnös vagyok.” (angol Amplified Bible).

Más szóval, függetlenül attól, hogy milyen kedves és drága lehetett édesanyánk és édesapánk, nekik is bűnös természetük volt. Jézus Krisztuson, az egyedüli módon szűztől született Isten Fián kívül, mindenki

aki valaha is lélegzetet vett, lelkileg romlottan és halottan született. Nem számít, hogy milyen szép és formás egy újszülött, a Szentírás azt állítja róla, hogy természetéből eredően elidegenült Istentől. A zsoltáros ezt mondja: „A kezdet kezdetétől vétkes voltam. Természetemből következően bűnös.”

Az 58. Zsoltár 4. verse ugyanezt a gondolatot fejezi ki: „Pártütők a bűnösök, már amikor világra jönnek, tévelygők a hazugok, amint megszületnek.” A gonoszok már az anyaméhtől, az élet legelejétől kezdve tévelygők. Figyeld meg: amint világra jönnek, amint megszületnek. Évszázadokkal később Pál apostol ezt írja: „Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.” (Róma 5:12) Pál egyszerűen igazolja azt, amit Dávid király a Zsoltárokban írt. Az élet kezdetétől fogva minden gyerek hajlik a gonoszra. Érdeklődve olvastam a Minnesotai Bűnügyi Bizottság jelentését, mert ez feltételezhetően semleges szervezet bármilyen lelki természetű kérdés megítélésében. A bűnözési statisztika rekorddöntéseinek okát vizsgálva próbálták magyarázni a bűnözési arány emelkedését. Jelentésük egy részében ez állt: „Minden gyerek kis vademberként kezdi az életet. Teljesen önző és önmaga körül forog. Azt akarja, amit akar, amikor akarja, a cumisüveget, édesanyja figyelmét játszótársa játékát, nagybácsija óráját.

Tagadd meg ezeket tőle és felforr a méregtől és az agresszivitástól, ami akár gyilkossághoz is vezethetne, ha nem lenne annyira kiszolgáltatott. Valójában szennyes, nincs erkölcsi érzéke, ismerete, tudása. Ez azt jelenti, hogy minden gyerek, nemcsak egyesek, kötelességmulasztónak születik. Ha engednék, hogy tovább folytassa a csecsemő korára jellemző önmaga körül forgó életet, szabad folyást engedve kicsapongó követelőzéseinek, hogy kielégítse akaratát, akkor minden gyerekből bűnöző felnőtt lenne, tolvaj, gyilkos, vagy erőszakot elkövető.”

A gonoszok elidegenültek Istentől!

Kedves szülő, ha azt hiszed, hogy helyesen ismered és neveled gyermeked, de közben mindvégig figyelmen kívül hagyod a lelkében lévő károsodást, akkor szörnyen tévedsz. Szeretheted teljes szívedből, még az életednél is jobban, de szembe kell nézned azzal, hogy a bűn jelen van az életében, és elbukott.

Segítségre van szüksége. Arra van szüksége, hogy helyes viszonyba kerüljön Istennel. Öröklött bűnére csak egy gyógyszer van, egy ellenirányú cselekedet, egy olyan erő, ami nagyobb a romlottságnál. Ennek az „erőnek” a neve: Úr Jézus Krisztus. Ahhoz, hogy működésbe lépjen ez az ellenirányú tevékenység, a gyereknek személyesen, hittel oda kell jönnie Krisztus Jézushoz.

A rosszra való általános hajlammal kapcsolatban nézzük még meg a Péld. 29:15-öt. Isten tanácsa: „A bot és a fenyítés bölccsé tesz . . .” Egy későbbi fejezetben a gyerek fegyelmezésével kapcsolatban részletesebben kitérünk majd a bot és a fenyítés közti különbségre. Most csak egyszerűen annyit akarok megjegyezni, hogy a helyreállítás és fegyelmezés sokkal többet jelent, mint csak a pálcát. Az is benne van, de a fenyítésnek sokkal nagyobb szerepe van a gyereknevelésben. A bot és a fenyítés bölccsé tesz.

A Péld. 29:15 másik fele így hangzik: „. . . a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára.” Ez egy kicsit szerencsétlen és félrevezető fordítás. Szó szerint az ige ezt mondja: „De az elhagyott gyerek szégyent hoz az anyjára.” Valamelyik „írástudó” úgy érezte, hogy segít nekünk, ha úgy fordítja, hogy az a gyerek, akire mindent ráhagynak szégyent hoz az anyjára. Ez bizonyára igaz, de az Ige valódi mondanivalója az, hogy ha egy gyereket abban az eredeti állapotban hagynak, ahogy megszületett, akkor szégyent hoz az anyjára. Szolgáltass ki egy gyereket a társadalomnak, etesd, öltöztesd, add meg neki amire vágyik, de úgy, hogy közben semmit nem teszel gonosz hajlama ellen, és meg fog szégyeníteni. Még nagyobb romlást és szívfájdalmat hoz erre a világra, mely máris sebhelyes a korlátlan gonoszság miatt.

A Krisztus erejével való ellenállás lényeges része a rossz hajlam megtörésének. Ugye milyen érdekes, hogy a jó hajlamhoz emberi együttműködésre van szükség, de a gonosz hajlamot isteni ellenállással tudjuk csak legyőzni! Egyiket sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha helyesen akarjuk nevelni gyermekeinket.