Ki tanítjaőket1 20 by KIA

KI TANÍTJA ÕKET ?

A Titusz 2 példája

Susan Hunt

NÕK A NÕKÉRT Wickie Kraft

Untitled-1 1

2016.03.30. 13:01:25

Magyarországi felelõs kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztõ Alapítvány (A member of Christian Leadership International) Budapest 1133 Esztergomi út 14.

Ki tanítja

Nõk

Nõk a nõkért Copyright © 1992 by Vickie Kraft Originally published by Moody Press, Chicago under the title Women Mentoring Women A fordítások és a kiadás a kiadók engedélyével történt. Minden jog fenntartva. A könyveket fordította: Kovácsné Sz. Ildikó A könyvben olvasható egyes szereplõk nevei és a velük történtek részletei személyiségi jogaik védelme érdekében néhol meg lettek változtatva. A kiadásért felelõs: Monty Taylor Borítóterv: Ácsné Tolner Márta és Ács Mihály A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemzõ cikkekben. ISBN 963-04-9418-3 Budapest, 1998.

Untitled-1 2

2016.03.30. 13:01:26

Tartalomjegyzék Ki tanítja õket? Nõk a nõkért

rész-

hoz atok-

Untitled-1 3

2016.03.30. 13:01:26

Untitled-1 4

2016.03.30. 13:01:26

KI TANÍTJA ÕKET ?

A Titusz 2 példája

Susan Hunt

Untitled-1 5

2016.03.30. 13:01:26

Ki tanítja õket? Tartalomjegyzék

ho a

Untitled-1 6

2016.03.30. 13:01:26

Unokámnak, Mary Kate Barriaultnak, azzal az imádsággal, hogy Isten adjon hitben élõ nõket nemzedékének, akik vállalják a lelki anyaság szerepét. „Elbeszéljük a jövõ nemzedéknek: az Úr dicsõ tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt... Tudja meg ezt a jövõ nemzedék, a születendõ fiak, és ha felnõnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.” Zsolt 78:4,6-7

Untitled-1 7

2016.03.30. 13:01:26

katársainak is, akik szenvedélyemet nyomtatott formába öntötték.

Elõszó

z a könyv lelki útmutatást ad. Ne értsenek félre! A gyakorlatra helyezi a hangsúlyt, ezért olvasmányos és mondanivalója azonnal alkalmazható. Nem egy újabb vaskos, magasröptû, elefántcsonttoronyba zárt kötet. Ellenkezõleg: tanítása józan, tiszta és õszinte. Mindazonáltal legjellemzõbb vonása a sziklaszilárd lelki látás arról, hogy milyenné válhat az egyház, sõt, hogy valójában milyenné kellene válnia. Sajnos a lelki látás hiányzik manapság. Túl sokszor találkozunk azzal, hogy a szolgálatban gépies megoldásokkal vagy a legkisebb közös nevezõ elvével helyettesítik. A hideg és intézményes pragmatizmus árhulláma, melyet az üzletpolitika, a demográfiai adatok, a bürokratikus modellek és a vállalati hatékonysági mutatók vad szelei hajtanak, szinte teljesen elmosta az egyházban a lelki látásra való érzékenységet. Ez különösen igaz a nõi szolgálatra, ahol az idõ és a körülmények dagálya a zûrzavar és a káosz folytonos viharát hozta magával. És ahol „nincs mennyei látás, a nép elvadul.” (Péld 29:18) Azonban a lelki látás – a komoly biblikus látás – újrahangsúlyozása a háborgó tengert és a teológiai kétértelmûség viharait is lecsendesítheti. Ez a könyv ilyen látásból nõtt ki. Az elmúlt két évtized folyamán Susan Hunt példát mutatott az egyháznak abban, hogy milyen egy igazi tanítvány. Mind cselekedeteivel, mind pedig szavaival tanúságot tett arról, hogy a hûséges szolgálat az egyedüli útja annak, hogy a körülöttünk élõk égetõ szükségeire megoldást találjunk. Könyvében részletesen megosztja velünk, hogy lelki látása milyen alapokra épül. Susan gyengéden és hozzáértéssel emlékeztet minket arra, hogy nincsenek gyors megoldások, varázslatos módszerek, azonnal ható gyógymódok, melyek segítségével meggyógyíthatnánk napjaink sérült-

Untitled-1 8

2016.03.30. 13:01:26

az ala H nem báto általu So hálás hogy nagy G kába lette A dolg zom John támo Kö a pre amel Le oszto adna átérz És

a heal alnyba náltal enné

azzal, özös zmus tikus zinte et. Ez gálya nincs

ása a theti.

egyeivel, at az meglelki

hogy ható érült-

Köszönetnyilvánítás

emmit sem teszek pusztán a saját erõmbõl, mert sokan segítenek munkámban. Férjem, Gene, életemet szeretetével veszi körül, nevetésével tesz kiegyensúlyozottá és mindehhez imádsága adja az alapot. Hálás szívvel gondolok gyermekeinkre és házastársaikra, mert nemcsak õszinte érdeklõdést tanúsítanak életem ezen része iránt de bátorítanak is. Örülök, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy elbeszéljem az általunk átélt dolgokat. Sok mindenért tartozom köszönettel édesanyámnak, de különösen hálás vagyok a családunk múltjáról mesélt történetekért. Az a tudat, hogy nagymamám imádságban hordozta az eljövendõ nemzedékeket, nagy örömmel tölt el. Goerge és Karen Grant valamint Georgia Settle hittek ebben a munkában. Bátorításuk és tevékeny részvételük nélkül kétlem, hogy képes lettem volna végig kitartani. Az Amerikai Presbiteriánus Egyház Keresztyén Oktatási irodájában dolgozó munkatársaim egyszerûen csodálatosak. Külön hálával tartozom Dennis Bennetnek, Jane Brooksnak, Charles és Collen Dunahoonak, John Dunahoonak, Debbie Trickettnek és Stacey UpDeGraffnak, mert támogattak könyvem megírásában. Köszönetet mondok Todd Allennek, lelkipásztorunknak valamint a presbitereknek, mert olyan légkört teremtettek gyülekezetünkben, amelyben a nõk lelki kapcsolatai és ajándékai kiteljesedhetnek. Lekötelezettje lettem azoknak a nõknek, akik e könyv oldalain megosztották velünk lelki anyaságról szóló élményeiket. Ezek a történetek adnak a könyvnek lendületet. Biztos vagyok abban, hogy olvasóim is átérzik majd, miért vagyok ilyen hálás nekik. És végül, de nem utolsó sorban köszönettel tartozom kiadóm mun-

Untitled-1 9

2016.03.30. 13:01:27

jeit. Nem létezik könnyebb út, mely által hatékonyan tudnánk a nõket felkészíteni a Krisztusban való érettség elérésére. Ehelyett azt állítja, hogy a nõk közötti szolgálat – sõt minden szolgálat – lényege az emberi kapcsolatokban rejlik. Nõk tanítanak nõket. Idõsebbek törõdnek a fiatalabbakkal, tanítva, táplálva és bátorítva õket. A Szentírásból vett idézetek gazdag tárházára támaszkodik, miközben olyan igaz és tiszteletre méltó emberek örökségére irányítja a figyelmet, akik emberekbe fektették életüket, nem pedig különféle programokba vagy távlati tervekbe. Mindez olyan lelki látásról tesz tanúságot, melyre bizony nagy szüksége van szorongó világunknak. Közel egy évszázada a nagyszerû Theodore Roosevelt így kiáltott harsogó szóval: „Vajon azt látjuk, amit látnunk kellene? Látjuk-e a harcos bizonyságtevõket magunk körül, vagy Elizeus szolgáihoz hasonlóan vakok vagyunk és nem vesszük észre a körülöttünk zajló csatát? Látjuk-e a Megváltót magunk elõtt vagy az emmausi tanítványokhoz hasonlóan saját problémáink homályosítják el szemünket? Látunk-e egyáltalán, vagy csak világtalanul botorkálunk a sötétben, magunk elõtt hadonászva? Vajon mivel terheltük meg a kegyelem evangéliumát lelki látásunk hiányában? Hiszen az Igazság Országa nem szûkölködik erõforrásokban. Sõt az egyház sincs hiányában a találékonyságnak, és az igazak bõvölködnek lehetõségekben. Valójában csak egy dologban szenved szükséget a jelen óra, a nap és a kor, mégpedig lelki látásban: hogy képesek legyünk helyesen látni, cselekedni és létezni. Aratás Ura, hozzád imádkozunk: adj nekünk nagy férfiakat, kiváló asszonyokat, és nagyszerû családokat! Aratás Ura, hozzád imádkozunk: add nekünk a kiemelkedõ emberek lelki látását!” Ez a könyv éppen ilyen kiáltásra született válasz, melyhez csak a szívem belsejébõl fakadó áment tudom hozzátenni. George Grant Franklin, Tennessee

Untitled-1 10

2016.03.30. 13:01:27

haszn totta Fé csak keres szám lekez elkép látszo Fe gyak rúan az id kapc volt téma anny a fiat D viszo a fiat enne hogy nõk s Ekko

nõket llítja, mberi fiatazetek méltó ették e. szük-

áltott

os nló si el áük en yek et ek ád és e-

sak a

Grant essee

Bevezetés

osszú éveken keresztül azt tartottam, hogy a Tit 2:3-5 izgalmas alapelveket és gyakorlati tanácsokat tartalmaz nõk számára. Voltak elképzeléseim az idõsebb és fiatalabb nõk kapcsolatának hasznáról, de kevés életbõl vett példával rendelkeztem, ami alátámasztotta volna elméletemet. Férjem egy nagyszerû gyülekezetben volt lelkipásztor, ahova fõként csak fiatal családok jártak. Harmincas éveim végétõl mintegy tíz éven keresztül ehhez a közösséghez tartoztam, ahol idõsebb asszonynak számítottam. Az a három vagy négy idõsebb nõ, akik csatlakoztak gyülekezetünkhöz, idõnként felvillantották elõttem azt, amit a Tit 2:3-5-rõl elképzeltem, de idõnként olyasmi jutott a tudomásomra, ami cáfolni látszott elméletemet. Felekezetünkben a Nõk a Gyülekezetben Bizottság tanácsadójaként gyakran kapok olyan telefonhívásokat, melyekben lelkészek szomorúan számolnak be arról, hogy gyülekezetükben feszültség érezhetõ az idõsebb és fiatalabb nõk között. Tudtam viszont, hogy ennek a kapcsolatnak mûködni kellene, mert Isten adott rá parancsot, de nem volt jó gyakorlati példa elõttem. A teológiai könyvek, melyekben a téma magyarázatát kerestem, úgy tûnt, kikerülik ezt a szakaszt. Csak annyit mondanak, hogy Isten parancsa szerint az idõsebb nõk tanítsák a fiatalabbakat – ennyit én is tudtam már. De miért nem mûködik ez egyéni kapcsolatokban, és gyülekezeti viszonylatokban sem? Mi hiányzik? Mit kellene úgy az idõsebb, mint a fiatalabb asszonyoknak tudniuk ahhoz, hogy engedelmeskedjenek ennek a parancsnak? Egyre jobban erõsödött az a meggyõzõdésem, hogy a tituszi alapszabály valami csodálatos és gazdag tartalmat rejt a nõk számára, de a gyakorlati megoldást még homály fedte. Ekkor kerültem szemtõl-szembe azzal, ahogy ez a hétköznapokban

Untitled-1 11

2016.03.30. 13:01:27

mûködik. Férjem egy olyan nagy gyülekezetben lett az egyik lelkipásztor, ahol több generáció volt megtalálható. Mivel egyik feladata az evangélizáció volt, megkért, hogy kezdjek el egy nõi bibliatanulmányozó csoportot, mely eszközül szolgálna a városunkban élõ nem hívõ nõk elérésére, valamint segíthetne abban, hogy a gyülekezetünkbe jövõ látogatók barátságokat kössenek gyülekezetünk tagjaival. Az elsõ összejövetelre, nagy meglepetésemre, sok idõs asszony jelent meg a gyülekezetbõl, kezükben Bibliával, és szívükben nagy elszántsággal arra, hogy az új program résztvevõi legyenek. Én 5-6 fiatalasszonyt vártam, akik nemrégiben kezdtek el járni a gyülekezetbe, és ennek megfelelõen készültem az alkalomra. Most pedig jó néhány 60 – 70 éves asszony várt rám, akiknek az ismerete és az Úrral szerzett tapasztalata jóval felülmúlta az enyémet. Gyorsan át kellet rendeznem gondolataimat; röviden az Úr segítségét kértem, és igyekeztem alkalmazkodni a helyzethez. Hogyan lehet a húszas és hetvenes éveikben járó asszonyokat, valamint a közöttük levõ korosztályt együtt tanítani? Hamarosan felismertem, hogy Isten lehetõséget biztosított számomra ezzel a helyzettel, hogy megtapasztaljam a Tituszhoz írt alapszabály igazságát. Az is világos lett számomra, hogy az asszonyoknak segítségre van szükségük a generációs szakadék áthidalásához. Meg kellett tanulnunk mély és õszinte érzéssel a másik felé fordulni. Fel kellett fedeznünk, hogyan épülhetünk egymás tapasztalatai által. A fordulópont akkor következett be, amikor úgy éreztem, az Úr arra indít, hogy a házasságról tanítsak. De Uram, vitatkoztam, hogy tehetem meg ezt, amikor annyi özvegyasszony van csoportunkban? Tudtam, hogy a fiatalabb asszonyoknak szükségük van rá, de nem lesz ez a téma túlságosan fájdalmas az özvegyek számára? Amint tovább imádkoztam, a válasz világos lett: Az özvegyek rendelkeznek a legértékesebb forrással, melyre szükség van ennek a kérdésnek a tanításához. Azt is tisztán láttam, hogy nem várhatom el az özvegyasszonyoktól: ismerjék fel magukban ezt a nagy kincset; ennek is a tanítási folyamat részévé kell válnia. A sorozat elsõ alkalmát azzal kezdtem, hogy elmondtam aggálya-

Untitled-1 12

2016.03.30. 13:01:27

imat az id mon besz a fiat „Hog azok emlé meg Lá pokk az id hang idõse külön besz A asszo szívü B mind retné Egy o a gyü Halál életé El Csen még megr besz aki e felad és biz

ahol záció ortot, sére, gatók telre, tbõl, az új mréltem rám, múlta en az . Homint a

momabály ségre anulnünk, akkor ágról annyi sszolmas

rena kérel az nnek

álya-

imat és az Úr válaszát a témával kapcsolatban. Ezután megkértem az idõsebb asszonyokat, beleértve az özvegyeket is, hogy õszintén mondják el nekünk tapasztalataikat és véleményüket. A kiscsoportos beszélgetésekben ezek az áldott idõsebb nõk megnyitották szívüket a fiatalabbak elõtt. Amikor az egyik fiatalasszony a végén ezt mondta: „Hogy panaszkodhatok otthon az elõl hagyott piszkos zoknik miatt azok után, hogy itt hallottam mennyire drága még a leghétköznapibb emlék is, ha valaki megözvegyül?” – tudtam, hogy gyakorlatban látom megvalósulni a tituszi alapszabályt. Láttam, ahogy kézzel fogható módon növekszik és elmélyül. Hónapokkal késõbb, amikor arról beszélgettünk, hogy milyen sokat nyertünk az idõsebb és fiatalabb nõk között létrejött kapcsolatból, a fiatalabbak hangsúlyozták, hogy mennyit kaptak az idõsebbektõl. Majd mikor az idõsebbek is elmesélték, hogy õk mennyit tanultak a fiatalabbaktól különösen a tekintetben, hogyan kell õszintén megnyílni és érzéseikrõl beszélni, tudtam, hogy átéltük azt, amit Isten eltervezett számunkra. Azt figyeltem meg, hogy amikor összetalálkoznak tanítható fiatalabb asszonyok olyan istenfélõ idõsebb asszonyokkal, akik készek megnyitni szívüket, akkor kezdünk engedelmeskedni a Tituszhoz írt parancsnak. Bibliatanulmányozó csoportunk idõsebb asszonyai, az én hõseim, mindannyian jelentõs hatással voltak életemre. Az egyiket külön is szeretném megemlíteni, élete példázza azt, amit a többiekben is láttam. Egy olyan asszonyról számolok be, aki éppen az elmúlt héten ment át a gyülekezet e földön küzdõ harcosai közül a mennyei gyõztesek közé. Halála óta igen sok idõt töltök azzal, hogy visszaemlékezzek gazdag életére. Elizabeth Scott, akit mindenki Erzsikének becézett, 76 évet kapott. Csendes, alázatos asszony volt, látványos gyülekezeti megbizatás nélkül, mégis nagyon sokan jöttek el temetésére. A sok száz gyászoló mélyen megrendült halálhírén. Engem különösen meghatott a nõkkel folytatott beszélgetés. Azt gondoltam, hogy Erzsike az én saját bátorítóm volt, aki engem derített jókedvre újra meg újra. Mióta megismertem, több feladatot mertem elvállalni, mert számíthattam az õ imatámogatására és biztatására. Az lepett meg igazán, hogy úgy tûnt: minden nõ hasonló

Untitled-1 13

2016.03.30. 13:01:27

kapcsolatban állt Erzsikével. Velük is azt tette, amit velem. Ugyanakkor mindezt olyan csendben, hogy mindannyian azt gondoltuk: csupán ránk fordít ennyi figyelmet, minket tüntet ki kedvességével, törõdésével. Szinte alig hittem, amikor a nõk sorban elmondták, hogy családostól vendégül látta õket ebédre, mások arról számoltak be, hogy Erzsike hívta õket a gyülekezetbe, vagy õ volt, aki elsõként üdvözölte õket, amikor ismeretlenül meglátogatták közösségünket. Többen emlegették a tõle kapott üdvözlõlapokat, vagy telefonhívásokat. Amint az életében munkálkodó erõre gondoltam, azok a dolgok is szembetûnõek voltak, amiket nem tett. Pletykának, panasznak, kritikának semmi helye nem volt nála. Erzsike szerette gyülekezetünk fiatalabb asszonyait. Gyakran hallottuk tõle: „Olyan hálás vagyok a fiatalasszonyokért. Õk fogják tovább vinni a fáklyát.” S bár megállapítottuk, hogy egyikünk sem képes átvenni azt, amit õ csinált, mégis eldöntöttük, hogy együtt megpróbáljuk kitölteni azt a nagy ûrt, melyet halála okozott. Megmutatta számunkra, milyennek kell lennie egy nõnek a gyülekezetben. Gyönyörû örökséget hagyott ránk. Temetésén férjem a Példabeszédek 31. fejezetét olvasta fel. Tiszteletteljes megdöbbenés töltötte be a gyülekezet tagjait minden egyes versnél, mert felismertük, hogy milyen pontosan illet rá az istenfélõ asszony jellemzése. Más hasonló nõi példaképek, mint Elisabeth Elliot és Edith Schaeffer szintén hõsök a szememben. Rájuk gondolva azonban nincs igazán lelkiismeretfurdalásom, mert bõven van kifogásom, hogy miért is nem vagyok olyan, mint õk. Amikor viszont Erzsike emléke áll elõttem, kényelmetlenül érzem magam, mert nincs mentségem. Viszont sok biztatást is jelent rágondolni, mert amilyen õ volt, és amit õ tett, arra minden hívõ nõ képes. Nem rendelkezett különleges lelki ajándékkal vagy körülménnyel. Egyszerûen csak szerette Jézust, és minden nap az õ dicsõségére élt. Urára hasonlított, mikor a környezetében lévõket szolgálta. Fia nagyon jól jellemezte õt: „Nincsenek olyan szavak, melyek jobban bizonyítanák számomra az evangélium érvényességét, mint Anya szeretettel teli élete.”

Untitled-1 14

2016.03.30. 13:01:27

Õ támo éljen ságb Elmé mind hogy Bá lánya tanu Legm nõi s kiscs alape A meg Õk az

akkor upán sével. ostól hívta mikor a tõle

ok is itiká-

halvább venni uk kinkra, éget

Õ olyan volt, amilyen én is szeretnék lenni: valódi lelki anya, aki kész támogatni és biztatni a fiatalabbakat arra, hogy õk is Isten dicsõségére éljenek. Az ilyen asszonyok, mint Erzsike, részesítenek abban a kiváltságban, hogy láthatom a Tit 2:3-5-öt a gyakorlatban megvalósulni. Elmélete nem csupán igaznak bizonyult, hanem messze túlszárnyalta mindazt, amit el tudtam képzelni. Éppen ezért az az õszinte vágyam, hogy lássam a tituszi alapelv megvalósulását sok hívõ asszony életében. Bármelyik nõ, aki ezt a könyvet olvassa, elkezdhet kiépíteni lelki anyalánya kapcsolatokat. Arra biztatlak azonban, hogy elõször csoportban tanulmányozzátok az itt leírtakat. A tituszi parancsot a gyülekezet kapta. Legmegfelelõbb módon a gyülekezetben lehet megvalósítani, hatékony nõi szolgálat keretében. A vezetõnek szóló útmutatás ötleteket ad a kiscsoportos beszélgetéshez és gyakorlatokhoz, melyek elõsegítik az alapelvek megvalósítását. A könyv szavait én írtam, viszont gyülekezetem nõtestvérei élték meg azokat. Õk fordították le a Biblia igazságait, valódi kapcsolatokra. Õk az én nõi hõseim.

sztegyes nfélõ ot és nban hogy ke áll szont , arra ékkal nap võket

jobAnya

Untitled-1 15

2016.03.30. 13:01:27

Untitled-1 16

2016.03.30. 13:01:27

ELSÕ RÉSZ

A MEGBÍZATÁS „Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, hogy az idõs emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; ugyanígy az idõs asszonyok is szentekhez illõen viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét.” (Tit 2:1-5)

Untitled-1 17

2016.03.30. 13:01:27

Azza bete egy i Ko besz nincs geté emlé mive mely mód édes életü A vele, meg magá tuda példa ritkas hogy várom felrag Milye torítá keres és a „ Elmú szélt.

Untitled-1 18

2016.03.30. 13:01:27

Julie története Azzal a szándékkal mentem a kórházba, hogy bátorítsak néhány idõsebb beteget. Éppen az ellenkezõje történt. Én nyertem nagyon sokat, mert egy istenfélõ asszony társaságában voltam. Korábban nem találkoztam Mrs. Johnsonnal, de igen könnyû volt beszélgetésbe elegyedni vele. Elmondta, hogy már úgy látta: életének nincs célja, ezért azt kívánta, hogy az Úr vigye el õt magához. Beszélgetésünk Istenre terelõdött. Miközben hûségére és mindenhatóságára emlékeztünk, Mrs. Johnson belátta, hogy az Úrnak még terve van vele, mivel életben tartja. Elmondta, mennyire hálás Isten gondviseléséért, melyet egész életében tapasztalt. Elmesélte megtérését, egész életmódjának megváltozását, és azt, hogy hogyan imádkozott férjéért és édesanyjáért éveken keresztül, míg végre láthatóvá lett az Úr munkája életükben. Õk is megtértek. Ahogy egyik történetet a másik után mondta el arról, mit tett Isten vele, az Úr népe iránti hûségére gondoltam. Ebben az idõs asszonyban megláttam az Úr megbízható, engedelmes szolgáját, aki megalázta magát, hogy mindenért Istennek adja a dicsõséget. Beszélgetés közben tudatossá vált bennem, hogy kincset fedeztem fel: egy mai, istenfélõ példaképet, egy hívõ asszonyt, aki vállalja feladatait, mely olyan nagy ritkaság mostanában. Az a mód, ahogy férjérõl beszélt, arra ösztönzött, hogy még jobban szeressem férjemet. Amikor elmondtam, hogy nagyon várom gyermekeim születését, és szeretnék otthon maradni velük, arca felragyogott, és azt mondta: ez a legfontosabb, amit értük tehetek. Milyen szokatlan tanács ez az 1990-es évek rohanó világában! Ez bátorításul szolgált számomra, hogy fiatal korom ellenére az Úr tetszését keressem egy olyan társadalomban, mely a „valósítsd meg önmagad” és a „ragaszkodj a jogaidhoz” jelszavakat hangoztatja. Elmúlt egy óra, és Mrs. Johnson bocsánatot kért, hogy olyan sokat beszélt. Meglepõdött, mikor azt mondtam, hogy sok áldást nyertem általa.

Untitled-1 19

2016.03.30. 13:01:27

Micsoda kár, hogy ez az istenfélõ asszony, egy hosszú élet alatt felhalmozott bölcsességgel egyedül él, szinte a világtól elzártan! Majdhogy senki nem ismeri fel, és nem értékesíti csodálatos kincseit. Mindketten mosolyogtunk, miközben elbúcsúztunk. Valaki számára õ értékes volt, én pedig drága bölcsességet nyertem. Egy egyszerû bibliai igazság valósult meg, amit Isten megáldott. A tituszi parancs azt várja el az idõsebb nõktõl, hogy képezzék, és biztassák a fiatalabbakat. Korunk gyülekezeteiben az idõsebb asszonyok tapasztalatai túl gyakran el vannak zárva elõlünk, miközben a fiatalabb nõk keresik a Példabeszédek 31. asszonyait, akiket követhetnének. Isten válasza mindkét problémát megoldja. Julie Garland St. Louis, Missouri

Untitled-1 20

2016.03.30. 13:01:28

g n é t az el esem vajon N beko perc lelké Isten verse M nõk szeri dicsõ A aki ö kapc gond A köve