Örömteli kapcsolat Istennel

Tim Chester: Örömteli kapcsolat Istennel

Örömteli kapcsolat Istennel

EÉld át Isten erejét és szeretetét a mindennapokban!

Tim Ches T er

Originally published under the title: Enjoying God, by Tim Chester Copyright © Tim Chester 2018

Originally published by The Good Book Company

Published by arrangement with The Good Book Company All rights reserved.

Hungarian edition © 2022 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány

Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány

A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/B Tel.: 350-7201 www.kiakonyvek.hu

Fordította: Kozák-Bella Virág Borítóterv: Herrmann Hanna Tördelőszerkesztő: Urkuti Dóra Felelős kiadó: Monty Taylor

A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt. Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 978-615-5446-76-4

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2022

Tartalomjegyzék Mike és Emma hétfő reggele ........................... 7 1. Van több!...................................................... 11 2. Öröm ............................................................ 25 3. Atyánk nagylelkűségét élvezhetjük minden örömünkben.................................. 39 4. Atyánk formálását élvezhetjük minden nehézségünkben ........................... 53 5. Atyánk kedves fogadtatását élvezhetjük minden imádságunkban ............................ 67 6. A Fiú kegyelmét élvezhetjük minden bukásunkban................................. 81 7. A Fiú jelenlétét élvezhetjük minden szenvedésünkben .......................... 95 8. A Fiú érintését élvezhetjük minden úrvacsorában ............................... 109 9. A Szentlélek életét élvezhetjük minden kísértésünkben ............................ 119

10. A Lélek reménységét élvezhetjük minden sóhajtásunkban ........................ 133

11. A Lélek hangját élvezhetjük minden igeversben .................................. 143

12. Isten szeretetét élvezhetjük az egymással való közösségünkben ...... 157

13. Isten szabadságát élvezhetjük a naponkénti bűnbánat és hit által ....... 169 14. Ami a motorháztető alatt van ............... 185

Utószó: Az esőben állva ............................... 197 Köszönet ........................................................ 200

Mike és Emma hétfő reggele

Vasárnap délelőtt van. Mike szíve megtelik örömmel éneklés közben. A lelkipásztor arról beszélt az igehirdetés során, hogy mennyire szeret minket Isten Krisztusban. Mike újra átélte, hogy bár ő nem méltó erre, Krisztus igen. Most, miközben fennhangon dicsőíti őt, erősnek érzi Krisztus iránti szeretetét. Nincs kétsége afelől, hogy Isten itt és most jelen van. Ráadásul Emma arcán is könynyek csorognak.

Hétfő reggel van. Olyan jól indult a nap. Mike, még mindig felvillanyozódva a tegnapi gyülekezeti élménytől, leült, hogy megegye szalonnás szendvicsét. A gyerekek csendben játszottak az utcai szobában. Mike ágyba vitte a kávét Emmának, és gyengéden csókot lehelt felesége arcára. Kint sütött a nap és csicseregtek a madarak. Lehet az élet ennél jobb?!

Mike arra ér ki az állomásra, hogy törölték a vonatát. A következő járaton így most két vonatnyi utas zsúfolódik össze, s neki állnia kell. Feladta a reményt, hogy olvashasson. Nyilvánvaló, hogy a fickó, aki hozzápréselődik, dezodornak még hírét sem hallotta. Nem lesz valami kellemes a következő negyven perc.

Eközben Emma feltörli a tejet a konyhapadlóról. Sam és Jamie a zoknikon veszekszenek. És a kis Poppy… Hol van Poppy? Emma arra néz fel, hogy a kukoricapelyhes doboz épp ledől a konyhaasztalról. „Hogyan tud egy nap ilyen gyorsan elromlani?” – gondolja magában.

Tíz perccel később beleharap a pirítósába, és kinyitja a Bibliáját. Elolvas pár verset, aztán lehunyja a szemét, hogy imádkozzon. „Atyám, kérlek, hogy Mike-nak jó napja legyen a munkában. Kérlek, áldd meg…” Hirtelen Jamie viharzik be a szobába. „Hol a sulis pulcsim?” Mögötte Sam jön. „Nem láttad a házi feladatomat?” És Poppy… Hol is van Poppy?

Mike újra becsukja a szemét, és képzeletben messze kalandozik a zsúfolt vagontól. Amikor épp alámerülne egy trópusi lagúna kék vizébe, valaki teát löttyint az ingjére. Mike káromkodik egyet, majd rögtön elvörösödik. És nemcsak azért, mert a meleg tea végigfolyik a hasán. Szégyelli magát. „Annyira sajnálom, tényleg. Csak a késés meg az ácsorgás miatt van… Egyébként nem szoktam ilyen mogorva lenni.” A teája maradékát szorongató fiatal nő is legalább ennyire feszeng. „Nem, nem, az én hibám” – mondja, miközben keresztülfurakodik a tömegen, és eltűnik.

Otthon Emma kitessékeli a gyerekeket az ajtón. Egy, kettő, három. Aztán Rosie-ra gondol, a negyedikre… Mindennap eszébe jut Rosie, a negyedik gyermekük, aki szívfejlődési rendellenességgel született, és három hónaposan meghalt. Nincs már köztük, mégis mindig jelen van. Két év után Emma még mindig érzi a veszteség fájdalmát. Itt, a küszöbön állva is fáj. „Majd az idő begyógyítja a sebet” – mondták neki az emberek. Emma tudja, hogy csak próbálnak pozitívan hozzáállni. Ő viszont nem akar „pozitívan hozzáállni”. Néha egyszerűen csak sírni szeretne.

Tegnap Mike olyan egyértelműen érezte Isten jelenlétét. De ma… Ma minden más. A mai nap a túlzsúfolt vonatokról, az izzadságszagú utasokról, a nedves ingéről, és arról a mindenütt jelenlévő

kapcsolat Istennel

ürességről szól, amelyet a kis Rosie hagyott maga után. Ma Isten… Milyen is? Nyilván nincs távol – Mike nem kételkedik abban, hogy Isten mindenütt jelen van. De nem lehet igazán érezni a jelenlétét. Legalábbis számára tapintható vagy látható módon nem.

Emma a játszótéren álldogál, és a többi anyukával beszélget, miközben Poppy ráncigálja a pólóját. „Hallottátok, mi történt Roxanne-nel? Tudjátok, Jamal anyukájával. Nos, azt hallottam…” Emma nem hallotta, de szeretné. Egy kis pletyka feldobná a reggelét. Egy kis botrány, amitől felsőbbrendűnek érezhetné magát. Közelebb is húzódik, hogy jobban hallja. „Nem – figyelmezteti magát –, ne menj oda, rossz ötlet.” Elfordul. De tényleg olyan rossz ötlet lenne? Ugyan mi rossz származna egy kis pletykából? Elvonná a figyelmét a nap egyhangúságától. De Emma Isten Igéjére és Krisztus iránta való kegyelmére gondol. Szeretne ő is ugyanezzel a kegyelemmel fordulni mások felé. „Bocsánat – veti oda a válla fölött –, rohannom kell.” A többieknek fel sem tűnik. Mindannyian a legújabb pletykáért csődültek össze.

A vonat lassan megáll. Mike előregörnyed, hogy kinézzen az ablakon, azt remélve, hogy az állomás peronját látja. De csak egy graffitis falat pillant meg. „A jelzőberendezés meghibásodása miatt tizenöt percet késni fogunk. Az okozott kellemetlenségért elnézésüket kérjük.” Mike hallhatóan felsóhajt. És nem ő az egyetlen. A vagon felélénkül az utasok zúgolódásától.

Mike lehunyja a szemét. Próbálja felidézni a tegnapi igehirdetést. Mit is mondott a lelkész? Valamit azzal kapcsolatban, hogy Krisztus a mi igazságunk. Semmi újat, Mike már sokszor hallotta. Mégis olyan megnyugtató volt tegnap újra hallani. És megnyugtató újra visszaemlékezni rá ezen a reggelen is.

Ezalatt Emma, kissé megkésve, Amanda bejárati ajtaja felé tart. Általában hetente szoktak találkozni közös bibliaolvasásra és imádkozásra. Emma megkísérli feleleveníteni, mivel foglalkoztak múlt héten. A Filippibeliekhez írt levélből volt valami. Valami Krisztus

ismeretével kapcsolatban. Bármi is volt, Emma még emlékszik, mennyire izgatott lett tőle.

„Bocsánat a rumliért” – mentegetőzik Amanda. Emma elmosolyodik. Amanda házában mindig rendetlenség van. Átrak egy halom szennyest a székről az asztalra, hogy le tudjon ülni. Amanda egy csésze igencsak erős teát nyújt felé. Emma nem érti, Amanda hogyan bírja ki ezt a káoszt.

Félórás késés után Mike végre az asztalánál ül. „Milyen volt az istentisztelet?” – kérdezi Bob, Mike egyetlen keresztyén munkatársa. Hogy milyen volt? Az igazság az, hogy úgy tűnik, mintha már régesrég lett volna. Tegnap a lelkész az Istennel való kapcsolatról beszélt, és vasárnap ez még valós lehetőségnek is tűnt. De akkor vasárnap volt, most pedig hétfő van. Ma ezt az egészet annyira nehezen megfoghatónak érzi. Bárcsak több ideje lenne imádkozni; talán akkor élvezné is az Istennel való kapcsolatot. Talán akkor újra átélhetné azt a vasárnap délelőtti jó érzést. Talán csak várnia kell a következő vasárnapig. A következő vasárnapig? Hiszen még csak hétfő reggel van…

1. Van több!

Hiszek abban, hogy van több. Több Istenből. Az bizonyos, hogy több vár ránk; de már most is megélhetünk többet. Jobban megismerhetjük Istent, és te is megismerheted őt még mélyebben. Mindig is szerettem nézegetni a Vincent van Gogh festményeit ábrázoló képeket és posztereket. De amikor megláttam magukat a festményeket a párizsi Musée d’Orsay-ben, a lélegzetem is elállt rendkívüli színviláguk és mozgalmasságuk láttán. Mindig is élvezettel hallgattam Ralph Vaughan Williams A felröppenő pacsirta című felvételét. De amikor élőben hallottam az Angol Kamarazenekar előadásában a sheffieldi városházán, a könnyeimet törölgettem. A hegedű szárnyaló hangja teljesen rabul ejtette a szívem. Nemrég örömmel olvastam, hogy kedvenc focicsapatom, a Sheffield United győzött a helyi riválisunkkal szemben (annak a csapatnak valahogy mindig kimegy a neve a fejemből). De teljesen más volt, amikor én magam ott álltam a stadionban, és gólt lőttünk az ellenfélnek. Felnőtt férfiak ölelgették egymást örömükben. Szívesen nézem a vidéki brit tájakat bemutató tévéműsorokat is. De amikor sétálni indulok, szó szerint szökdécselek örömömben és nevetgélek magamban. És ezzel nem túlzok!

Hasonlóképpen, mindig is szívesen olvastam Istenről. De amikor megtapasztalom magát Istent, az teljesen lenyűgöz, könnyeket csal a szemembe, vagy ugrándozásra késztet – néha mindhármat egyszerre.

Ez a könyv arról szól, hogyan élhetünk meg többet Istenből.

Isten megtapasztalása

Ehhez először hadd kérdezzek valamit. A Szentháromság melyik személyével – az Atya Istennel, a Fiú Istennel vagy a Szentlélek Istennel – éled át leginkább a kapcsolatot az érzések szintjén? Nem azt kérdezem, mit gondolsz, mi lenne a helyes válasz, hanem arra kérlek, hogy a saját tapasztalataid alapján felelj. És miért ne válaszolnál most, mielőtt továbbmennél?

Az elmúlt pár évben minden alkalmat megragadtam, hogy minél több, különböző helyeken élő és más-más egyházi tradícióból érkező embernek feltegyem ezt a kérdést. Nagyon érdekes vállalkozás volt. Mindig a legkülönfélébb válaszokat kaptam. Egyesek azt mondták, az Atyával, mások a Fiúval, megint mások a Szentlélekkel, és voltak, akik ezek valamilyen összetételével feleltek. És mielőtt még rákérdeznél, úgy tűnik, nem igazán van összefüggés az emberek válaszai és a gyülekezeti hátterük között – nem arról van szó, hogy a karizmatikus keresztyének mindig a Lélekre mutatnak, míg a konzervatívak inkább az Atyát részesítik előnyben.

Ez a könyv azzal a felismeréssel indult, hogy míg azt világosan éreztem, hogy az Atyával és a Szentlélekkel élő kapcsolatban vagyok, a Fiúval kapcsolatosan már nem ez volt a helyzet. Élő megtapasztalásom, hogy imádságban az Atyához fordulok. Ismerem, milyen az, amikor kérek és kapok tőle. Nem mindig kapom meg, amit kérek, de örömmel bízom abban, hogy az életem minden körülményét – jót és rosszat egyaránt – úgy rendezi, hogy a javamat szolgálja. És azt is vitathatatlanul tapasztalom, hogy a Szentlélek ereje által élek. Nem azért, mert amerre csak járok, csodák kísérnek, vagy bizsergő érzések futnak át a gerincemen, hanem mert meg vagyok győződve arról,

Örömteli kapcsolat Istennel

hogy bármi jót is teszek, az a Lélek késztetése és ereje által történik, és nyilvánvalóan nem Tim Chester erejéből. Így folyamatosan átérzem, hogy rá vagyok utalva a Szentlélekre.

Rájöttem azonban, hogy a Fiúval jelenleg kevésbé élményszerű a kapcsolatom; távol érzem magamat tőle. Tisztában vagyok vele, hogy ő azért élt, halt meg és támadt fel értem, hogy megbékélhessek Istennel. Elmondhatatlanul hálás vagyok ezért a dicsőséges igazságért. Meggyőződésem, hogy életem minden áldása az ő megváltó munkájából fakad. De mindez kétezer évvel ezelőtt történt, és ő most fenn van a mennyben – ez pedig időben és térben is igen nagy távolság. Mit jelent az, hogy valaki személyesen ismeri Jézust? És mit jelent itt és most kapcsolatban lenni vele?

De miért számít ez? Mert hiszek abban, hogy van több.

Két alapelv

Ez a könyv két alapelvre épül – olyan alapelvekre, amelyek segítenek abban, hogy jobban élvezhesd az Istennel való kapcsolatodat. Egyik sem bonyolult. Nem készségek, amiket el kell sajátítanod, s nem is olyan teljesítmények, amik különleges akaraterőt igényelnének a részedről. Mégis gyanítom, hogy sok keresztyén azért nem érzi erősnek vagy élvezi jobban az Istennel való kapcsolatát, mert nem ismeri fel e két alapelv jelentőségét. Az alapelvek a következők:

1. Isten a három Személyén keresztül ismerhető meg, így az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel állunk kapcsolatban.

2. Az Istennel Krisztusban való egységünk az alapja annak, hogy meg is éljük a vele való közösségünket.

A másodikra mindjárt vissza fogunk térni. Az első alapelv azt tisztázza, miért a Szentháromság három személyével való kapcsolat a kulcs ahhoz, hogy jobban élvezhessük az Istennel való közösségünket.

1. Megismerhetjük Istent: A „három és egy” elve

Amikor imádkozunk, könnyű azt gondolni, hogy egy dologhoz vagy erőhöz beszélünk. Az egész imádság egy kicsit elvontnak tűnik. Megpróbáljuk elképzelni Istent, de ő láthatatlan. Hogyan láthatnánk a láthatatlan Istent? Véges emberek hogyan ismerhetnék meg a végtelen Istent? A válasz az, hogy sehogy! Nem egy általános értelemben vett „Istennel” van kapcsolatunk. Nem tudjuk megismerni Isten lényegét – Isten „istenségét”. Természete felfoghatatlan számunkra.

Isten Személyeit viszont megismerhetjük. Isten egy örök közösségben él, amelyben az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetkapcsolatban vannak egymással. És amikor Isten kapcsolatba lép velünk, ezt ugyanígy teszi – Atyaként, Fiúként és Lélekként. Ezért amikor arról beszélünk, hogy kapcsolatban vagyunk Istennel, valójában ez annak a rövidítése, hogy az Atya Istennel, a Fiú Istennel és a Szentlélek Istennel vagyunk kapcsolatban.

Atya Fiú Szentlélek

Mi

EA gyakorlatba átültetve ez egyszerűen annyit jelent, hogy ha végiggondolod, milyen kapcsolatban állsz az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel, az Istennel való kapcsolatod elmélyül és meggazdagodik. Gondold át, a Szentháromság minden egyes tagja hogyan viszonyul hozzád, és te hogyan viszonyulsz hozzájuk. Például, amikor imádkozol, gondolj arra, hogy szavaidat a Fiú által a Lélek segítségével az Atyához intézed. Vagy bibliaolvasás köz-

Örömteli kapcsolat Istennel

ben gondolj az Atyára, aki a Szentlélek által a Fiában nyilatkoztatja ki magát, vagy gondolj a Fiúra, aki a Szentlelken keresztül közvetíti feléd szeretetét.

Most állj meg egy pillanatra, és gondolkodj el ezen. Az Atya milyen kapcsolatban van veled, és te hogyan kapcsolódsz hozzá? Mi a helyzet a Fiúval? És a Szentlélekkel?

Ebben a könyvben azt járjuk körbe, hogy a Szentháromság egyes tagjai mit tesznek felénk, és nekünk hogyan kellene erre reagálnunk. Felfedezzük majd, hogy a Szentháromság Isten – aki Atya, Fiú és Lélek – mindennap ezernyi módon lép velünk kapcsolatba.

Az Istenhez való kapcsolódásunk első lépése tehát az, hogy a Szentháromság minden egyes Személyéhez kapcsolódunk – az Atyához, a Fiúhoz és a Szentlélekhez. Mindeközben azonban Isten három személyére csak úgy gondolhatunk, hogy egyúttal azt is tudatosítjuk magunkban, hogy Isten egy. Isten egysége azért számít, mivel ez azt jelenti, hogy ha az egyik Személyt ismerjük, akkor mind a hármat ismerjük. Sosem csak az egyikükkel állunk kapcsolatban. Ebből az is következik, hogy a gondolataink folyamatosan az egyikről a másikra fognak vándorolni. Így ennek az egész könyvnek is lesz egyfajta „bájos összevisszasága”. Nem tudunk az Atyával való kapcsolatunkról úgy beszélni, hogy közben ne említenénk meg, ő menynyire szeret minket a Fiúban, vagy a Lélek hogyan tesz minket képessé arra, hogy így kiáltsunk: „Abba, Atyám”. Nem tudunk Jézus jelenlétéről úgy beszélni, hogy a Lélek munkáját szóba ne hoznánk. Az Óz, a csodák csodája című filmben Dorothy és társai elindulnak, hogy megkeressék Ózt, a nagy varázslót, azt gondolva, hogy ő egy istenszerű alak, aki észt, szívet és bátorságot adhat nekik. Azonban kiderül róla, hogy csak egy szélhámos. Félelmetes megjelenése valójában egy szánalmas öregembert takar. A káprázatos külső csak álca. Időnként az emberek egy kicsit úgy gondolnak Istenre, mint Ózra, a nagy varázslóra: Jézus Isten vonzó arca, de igazából ez csak egy megtévesztő külső, amely mögött egy morcos vénember lapul.

Pedig mi sem lehetne távolabb az igazságtól. A Szentháromság egysége azt jelenti, hogy amikor Istent Krisztusban látjuk, nem egy álarccal vagy álcával van dolgunk. Krisztus mögé nézve nem érnek minket meglepetések. Jézus Isten tökéletes Igéje és képmása, mivel ő Isten. Amikor a Fiút látjuk, az Atyát látjuk. „Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása.” (Zsid 1,3) Az Atya és a Fiú egy lény. Nincs másik Isten, aki a felszín mögött rejtőzködne; Jézus tényleg olyan, mint amilyen az Atya Isten. A Fiúval kapcsolatban állva az Atyával és a Szentlélekkel is kapcsolatban állunk.

A negyedik századi teológus, Nazianzoszi Gergely ezt így fogalmazta meg: „Nem tudok az egyre úgy gondolni, hogy körül ne ragyogna a három fénye, a hármat sem vagyok képes egymástól úgy megkülönböztetni, hogy rögtön vissza ne térnék az egyre.”1

A valódi keresztyén lelkiség magában foglal egy állandó mozgást az egyről a háromra és a háromról az egyre. Edzenünk kell a lelkünket, hogy a három Személyre gondoljunk, és arra, hogy miként állunk külön-külön mindegyikkel kapcsolatban. Ugyanakkor azt is gyakorolnunk kell, hogy a háromra egyként gondoljunk, és amikor az egyik személyhez kapcsolódunk, akkor a másik kettővel is találkozunk.

2. Istent jobban is megismerhetjük: Az „egység és közösség” elve Mózes élete messze nem volt példaértékű. Van egy eset, ami miatt mégis hősként tekintek rá.

Isten megmentette népét az egyiptomi rabszolgaságból. Ők azonban most a pusztában aranyborjút készítenek, és Isten helyett

1 Nazianzoszi Gergely a keresztségről írt munkájának 40. fejezetében szól erről. Nazianzoszi Szent Gergely beszédei (Budapest, 2001). Ezt a változatot a szerző az alábbi mű angol fordításából emelte át: Kálvin János, A keresztyén vallás rendszere I. (Kálvin Kiadó, Budapest, 2014) 107. o.

Örömteli kapcsolat Istennel

azt imádják (2Móz 32,1–6). Ennek ellenére Isten mégis megismétli ígéretét, miszerint nekik adja Kánaán földjét, ám hozzáteszi: „De én nem megyek veled, mert keménynyakú nép vagy, és elpusztítanálak az úton.” (2Móz 33,3)

Gondolkodj el egy pillanatra ezen az ajánlaton: a nép megkaphatja Isten áldásait az elvárások nélkül, amelyek szent jelenlétéből fakadnak. Képzeld el, hogy egy mennybe szóló jegyet kínálnak neked anélkül, hogy szentül kellene élned. Elfogadnád ezt az ajánlatot? Mózes így válaszolt:

Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped elnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén. (2Móz 33,15–16)

Ez egy rendkívüli válasz. Bizonyos szempontból Mózes számára életművének beteljesedését ajánlja fel Isten, amely az övé lehet anélkül, hogy Isten elkülönített népévé kellene válniuk. De Mózesnek épp az számít leginkább, hogy megismerjék Istent és az ő népe legyenek. Isten felajánlja Mózesnek, hogy az övé lehet minden Isten nélkül is, de Mózesnek nem kell minden; ő magát Istent akarja, így elutasítja az ajánlatot. Az ígéret földjének áldásai másodlagosak a valódi áldáshoz képest, ami maga Isten. Nem egyszerűen a bűnből váltattunk meg, hanem Isten számára.

A keresztyén élethez hozzátartozik Isten élő, érezhető megtapasztalása. Ez egy valós, kétoldalú kapcsolat, amelyben adunk és kapunk, szeretünk és Isten is szeret bennünket. A keresztyénség nem csupán Istenről szóló igazságok halmaza, amiben hinnünk kell, vagy egy elsajátítandó életforma. Ez egy valós, kétoldalú kapcsolat, amelyet itt és most megélünk. Korábban ezt „Istennel való közösségnek” nevezték a keresztyének. Ma ezt a szót (angolul communion) alap-

vetően csak az úrvacsorára használjuk, de a régiek sokkal általánosabb értelemben használták az Istennel megélt kapcsolatuk leírására (amelybe az úrvacsora is beletartozott).

Itt jön be a képbe a második alapelvünk: Az Istennel való közösségünk megélésének (ennek a kétoldalú kapcsolatnak) az alapja az Istennel való egységünk Krisztusban (amely teljesen az ő műve). Vagy egyszerűbben kifejezve: Az Istennel való közösségünk alapja az Istennel való egységünk.

Isten

Egység Közösség

EMi

Ez az alapelv megóv bennünket két, egymással ellentétes veszélytől. Az egyik veszély az, hogy azt gondoljuk: az Istennel való kapcsolatunk tulajdonképpen a mi teljesítményünk. Azt feltételezzük, hogy ha odaszántan imádkozunk, elsajátítunk meditációs technikákat, vagy keményen odatesszük magunkat Isten szolgálatában, akkor igazán megismerhetjük őt. Pedig az Istennel való egység egyoldalú utca. Teljesen Isten kegyelmén alapszik: az Atya szerető döntésével kezdődik, a Fiú viszi véghez, és a Szentlélek alkalmazza mindegyikünkre. Ez tehát egyáltalán nem olyasmi, amit mi érünk el; mégcsak nem is olyasmi, amihez valamiképpen mi is hozzájárulunk. Ez egy ajándék, amelyet Isten szeretetből ad nekünk. Ez a műve teljesen egyoldalú. Talán soha nem is volt olyan érzésed, hogy kapcsolatban lennél Istennel. Lehetséges, hogy ez azért van, mert soha nem bíztad magadat Krisztusra. Jézus azt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6) Istennel csak Jézuson keresztül lehetünk kapcsolatban, nincs más út.

Örömteli kapcsolat Istennel

A másik veszély az, hogy túl kevéssel beérjük – túl kevéssel Istenből.

Édesanyám majdnem hatvan éve keresztyén. Nemrég azt mondta nekem: „Jézus drágább nekem, mint valaha.” Egy hónappal korábban pedig ezt hallottam tőle: „Édesapáddal idén több áldást éltünk meg bibliaolvasás közben, mint bármikor életünk során.” A megtérése után hatvan évvel anyám jobban élvezi az Istennel való kapcsolatát, mint eddig bármikor.

Te is jobban megismerheted Istent. Isten azért váltott meg minket, hogy a vele való kapcsolatot élvezhessük – és ez a kapcsolat kétoldalú. Isten kapcsolatba lép velünk, és válaszul mi is kapcsolatba lépünk vele. Vagyis mi is hozzájárulunk ehhez a kapcsolathoz. Amit teszünk, az hat arra, milyen Istennel kapcsolatos élményeink lesznek. Képzelj el két fivért. Jack mindennap reggelit készít az édesapjának, és miközben együtt megeszik, fél órán át beszélgetnek. Később is együtt múlatják az időt – papírsárkányt eregetnek, fociznak, könyvet olvasnak. Mindeközben Jack bátyját, Philt feszélyezi az apja társasága. Így egész nap a szobájában marad és a zenét bömbölteti. Amikor nagy ritkán szóba áll az apjával, az általában kimerül pár elutasító dörmögésben.

Hány fia van ennek az apának? A válasz természetesen az, hogy kettő. Ők mit tettek azért, hogy a fiaivá váljanak? Semmit. Egyszerűen így születtek. De csak Jack élvezi, hogy fiú lehet; csak ő éli meg a jó kapcsolatot az apjával.

Nem leszel „keresztyénibb” attól, hogy imádkozol és olvasod a Bibliát, ahogy attól sem leszel „kevésbé keresztyéni”, ha ezeket elhanyagolod. Valahogy úgy, ahogy Jack és Phil, mi is születés által válunk mennyei Atyánk gyermekeivé – a különbség annyi, hogy a keresztyének esetében újjászületésről van szó. Egyedül kegyelemből, a Krisztusban való hit által üdvözülünk. Az, hogy Isten gyermekei lettünk, ajándék. De hogy mennyire élvezzük a vele való közösséget,

az azon múlik, hogy mit teszünk. Pál találóan fogalmazott, amikor azt írta erről a lelki dinamikáról: „Igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus.” (Fil 3,12)

Számít, hogy mit teszünk?

Az Istennel való egység és a vele való közösség közötti különbség megértése egyrészt megvéd minket attól, hogy azt gondoljuk, minden a mi cselekedeteinken múlik, másrészt megóv attól is, hogy azt gondoljuk, a tetteink egyáltalán nem is számítanak.

• A cselekedeteink nem tesznek bennünket keresztyénné vagy „keresztyénibbé”, és nem is ezektől maradunk keresztyének – mivel az Istennel való egységünk teljes mértékben az ő műve.

• A tetteink igenis hatással vannak arra, hogy mennyire élvezzük a vele való kapcsolatot – hiszen az Istennel való közösségünk (amikor az Istennel való egységünket élvezzük) kétoldalú kapcsolatot jelent.

Ez az oka annak, hogy ha elhanyagolod az Istennel való kapcsolatot – még ha keresztyén is vagy –, gyengének érzed majd ezt a kapcsolatodat. Ugyanakkor épp ezért ahhoz is mindig ragaszkodhatsz, hogy az Istennel való egységed Krisztus befejezett művének sziklaszilárd alapján áll. Bermennyire elszúrod vagy félvállról veszed az Istennel való közösséget, mindig újrakezdheted, mivel Krisztusban mindig egy vagy Istennel.

A továbbiakban az Istennel való közösségünket vesszük górcső alá – azt, hogyan élvezhetjük az élő kapcsolatot Istennel. De sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az Istennel való közösségünk alapja a vele való egységünk Krisztusban. Isten kegyelmének a csodája, hogy a vele való kapcsolatunk nem olyasvalami, amit nekünk kell elérnünk, hanem az elejétől a végéig ajándék.