Klikkout 01 20 by KLIKK OUT

JANUÁR 2020 INGYENES

sza vaz z

Szerző: Szilvási Tibor

ELMÉLKEDŐ / EDITORIAL

Egy dolgod van: maradj észnél!

Aprók vagyunk, mint a visszajáró, és a véleményünkre is szinte ugyanazt mondják: tartsd meg magadnak, te mocskos állat! E napokban még pislákol valami az újévi fesztelen és féktelen fogadalmakból, de már lassan odapörköl a hangulatnak az ízetlen, sőt, mérgező pártpörkölt. Óévbúcsúztatótól karikás szemeinket már csípik a fából ígért vaskarikák, az apokalipszis paripáiról hencegő, s eszet osztó egyszeri hercegek, akik csakhamar elvárják a számkarikát. Százával kopogtatnak a kalandorok, és állítják, ők biz’ nem az eddigi dementorok. Higgyem el, hogy elbírja a felelősség meg a jövőnk súlyát az ő háta? Majd, ha nem reszket, s fénylik az izzadságtól a homloka úgy, mint a bányászlámpa. Kitaposhatod idén a magad hídjait, vagy összefoghatsz bárkivel, elindulhatsz szabadon, szolidárisan, progresszívan és egyszerűen az emberekért, arra vigyázz, nehogy a kampánypatkány piszkítsa tele, s rágja élettelenre veled együtt a széles környezetét.

Úgy éljünk, hogy a szomszéd egészséges irigységből legyen kénytelen söprögetni a saját portáján, mert az nálunk már tiszta! Ha meg mi voltunk eddig a piszok szomszéd, szüntessük be a más iránti privát utálatot, idén már nem kell az a rohadt gyűlöletlista! Azt kívánom, csak annyi eszünk legyen idén, mint a templomban nyújtott békejobb, de annál mindenképp több, mint a közben kikényszerített szemkontaktus. Legyünk idén maradéktalanul őszinték és egyszersmind tapintatosak! Ha kell, osszuk a véleményünk, de fésüljük a széleit, legyenek szavaink jóindulatúak, finomak! Ne hig�gyük azonban, hogy ha otthon csücsülünk, csak úgy maradhatunk örökké zamatosak! Vessük el a kockát úgy, ahogy nekünk tetszik, de kockára ne tegyünk családot, barátságot, mert az életünket keresztbemetszik! Dobjuk ki a karácsonyfával együtt a tavalyi féltékenységeket, felelőtlenségeket, sunnyogásokat és torkosságokat, de ne a díszeket: a békét, az alázatot, az érzékenységet, a józanságot és a becsületet!

DUNASZERDAHELY

ÉRSEKÚJVÁR

GÚTA

VÁGSELLYE

SOMORJA

r 31-ig

2020. januá

IMPRESSZUM

ISSN 1339-9810 havi magazin, 10. évfolyam, 01/2020

JANUÁR 2020 INGYENES

Regisztrációs szám: EV 4545/12

sza vaz z

Lapigazgató: Gocoň Péter

Főszerkesztő: Poór Tibor Szerkesztők: Kiss Balázs, Kovács Andrea, Kovács Ákos, Mundi Józsi, Szilvási Tibor Külső munkatársak: Kürthy Judit, Poór Marianna, Szigeti Attila, Štefkovič Patasi Ági, Sipos Janka, Ugróczky István Korrektúra: Szilvási Tibor, Undesser Tímea Fotó: Szabó Péter Pál, Ugróczky István

Hirdetés felvétel: Varga Balázs +421 915 249 867 reklam@klikkout.sk klikkout.sk facebook.com/klikkout

Grafika és borítóterv: Gocoň Laci (trikk.sk) Kiadja: Klikk, o.z. Kostolná 450 93016 Vydrany IČO: 42404843

issuu.com/klikkout instagram.com/klikkout youtube.com/klikkout A lapban megjelent tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak.

OKOS / AUTÓ

Szerző és fotók: Ugróczky István

500 X Már a számát se tudom, hányszor kaptam meg az 500-ast, hogy az legyen a hónap autója. Szinte már úgy érzem, mintha a sajátom lenne. Persze, mind egy kicsit más volt. Ez most egy X-es modell, ami azt jelöli, hogy az eredeti 500as nagyobb változata. Mintha a filmbéli nagyító masinába tették volna. Ugyanaz, csak nagyobb. 6

Ezáltal megmaradt a régi, jó olaszos retro hangulat, plusz van helye a térdeknek is. Egy nagyobb falat Olaszország, amivel már nemcsak a városban érzi otthon magát a gazdája, de hos�szabb utakon, vagy akár enyhe terepen is. Az autó azoknak ajánlható, akiknek bejött az 500-as formavilága, de ódzkodtak tőle a mérete miatt.

AUTÃ&#x201C;

SZÓRAKOZTATÓ / INTERJÚ

Szerző: Szilvási Tibor / Fotók: Ugróczky István

Jó azt látni, hogy az életükben ott maradt a zene Van itt nekünk Dunaszerdahelyen egy kincsünk, amiről sokan nem is sejtik, mekkora. A két severi lakótelep közötti „tisztáson”, egy kívülről ma már nem túl patinás épületben működik a Művészeti Alapiskola, vagy ahogy mindenki hívja, a zeneiskola. Az intézmény 60 éves, és egy rátermett, az ének és a zene különböző műfajaiban tehetséges igazgató vezeti. Kollár Katalinnal beszélgettünk. Ön igazgatónő, énekesnő (nóta-, opera-, kórus-, stb.) pedagógus, karnagy, anyuka. Mi ezek közös nevezője, melyek azok a tulajdonságai, amelyek mindegyikben meghatározóak? Az összekötő kapocs mindenképpen az, hogy szeretem a jó zenét, és hogy keresem a lehetőségeket a jó zenét művelni. Ez végül is itt kezdődött a zeneiskolában. Ha pedig van rá lehetőségem, adottak a társak és olyan zenészek, akikkel ezt lehet csinálni, akkor miért ne?! Tulajdonság, amire szükség van – mivel különböző műfajú zenékkel foglalkozom, szólóban vagy akár csapatban is – hogy mindig tudni kell alkalmazkodni. Alázatra, a zene iránti tiszteletre van szükség a részemről is, hogy „ennyi idős fejjel” még mindig tudjak tanulni, hogy gyakoroljak, illetve a másokkal szembeni türelemre, mivel például a kórusban nem mindenki profi énekes, nem mindenki tud kottát olvasni. A fent említett funkciók milyen sorrendben érkeztek az életébe? Legelőször a zenélés. A gimnázium után zenei pályára készültem, zenepedagógusnak tanultam a Konstantin Filozófus Egyetemen. Először klas�szikus zenével foglalkoztam, amivel talán mindenki kezd, utána jött az operett és a nóta, amit 8

a szüleim által otthonról hoztam, de a férjem is nagy rajongója a műfajnak. A főiskola alatt már énekeltem az egyetemi kórusban, onnantól pedig ez is az életem részévé vált, és itthon ezt a Szent György Kórusban folytathattam. Teljesen más kihívást jelentett a Four Art Singers. Gondoltuk, hogy ha már tudunk nagy kórusban énekelni, próbáljuk meg kicsiben is, amikor minden szólamra csak egy ember van. Más műfajokban, zenei stílusban. Megint eltérő kihívást jelent az Opera Trió, és megint másfajtát a nóta- vagy operetténeklés. Másképpen gyakorlunk, amikor hárman vagyunk a színpadon és másképpen, amikor csak egyedül. A kívülállók nem is nagyon látják, hogy a produkciók mögött mennyi munka van.

INTERJÚ

2014-től látja el a művészeti alapiskola igazgatói funkcióját. A menedzseri poszt nem vesz vissza a zenéhez való művészi hozzáállásából? Nagyon szeretek tanítani, éppen ezért az igazgatói funkcióm mellett nagyon jólesik, amikor bemegyek az osztályba, és a diákokkal foglalkozom. Amikor szembejött ez a kihívás, azt mondtam, szeretném csinálni, tenni ez ügyben, bár ilyen feladatra – ma már tudom – egyáltalán nem lehet előre felkészülni. Folyamatában kell megbirkózni a mindig új és újabb kihívásokkal. Amikor elvégeztem az egyetemet, volt egy olyan lehetőségem, hogy esetleg külföldön zenéljek, de én nem azt választottam. Több ilyen válaszút

is volt az életemben, ezek a mérföldkövek szembejöttek, és olyankor úgy éreztem, megpróbálok eleget tenni a kihívásoknak. Ha már a válaszutakról esett szó, akkor is volt ilyen, amikor pályát választott? A zenén kívül mi az, ami felé elindulhatott volna akkoriban? Felmerült ilyesmi egyáltalán? Igen, mivel azután, hogy a gimnáziumban leérettségiztem és megcsináltam a felvételit Nyitrára, felvettek a pozsonyi Műszaki Egyetemre, építészetre is. Választani kellett és Nyitra mellett döntöttem. A világ legtermészetesebb dolgának tűnik, hogy itt tart és ezzel foglalkozik. Öt évvel ez9

előtt Lipcsey Ildikótól vette át az intézmény vezetését, aki a rendszerváltás óta meghatározta az intézmény irányvonalát. Hogyan tekintett akkor arra, ami előtt áll? Lipcsey Ildikó a rendszerváltás után lett igazgatónő, és bizonyára akkor is nagy feladat volt átvenni az iskola vezetését, mivel át kellett alakítani az új törvények szerinti hátterét mindennek. Az első ötéves igazgatói ciklusom már nekem is letelt, szeptemberben kezdődött a második és már én is látom, hogy tulajdonképpen a 2010-es évekkel kezdődően, sőt már 2008-tól, mekkora változások történtek és történnek az oktatásügyben szinte évről évre, napról napra. A digitalizálás által megpróbálják megkönnyíteni a munkánkat, de a művészeti iskolák kicsit mindig „mostohagyerekek”. Sok újdonságot vezetnek be, ami a művészeti iskolákra nem mindig vonatkoztatható, a gyakorlatban nem megoldható olyan formában, mint az alapiskoláknál, és más fejlesz10

téseknél is utolsóként kerülünk sorra. Nekünk pedig tulajdonképpen az marad, hogy végezzük a dolgunkat, tanítsuk meg a gyerekeket hangszeren játszani, vagy épp a rajzórán rajzolni, a táncórán táncolni. Az egyik oldalon ott a digitalizációs követelmények, a másik oldalon pedig a Z- vagy Alfagenerációs gyerekek, akiknek szintén meg kell felelni a kor vívmányait illetően. Hogyan tudnak az ő igényeikhez alkalmazkodni? Nagyon örülünk, hogy van az a bizonyos internetes csatorna, ahol a legjobb zenekaroktól, előadóktól tudunk meghallgatni klasszikus zeneműveket nagyon jó minőségben. Még mindig megvannak ugyan a régi bakelitek, de azokon már korántsem olyan a hangzás, mint a mai felvételeken. Természetesen van interaktív táblánk és különböző lejátszók, de a gyerekeknek úgy kell megmutatni a zenét, hogy az igazi élmény le-

INTERJÚ gyen. Megmutatni azt, milyen az élő zene, amikor valakit élőben hall, amikor egy hangszert a saját kezével megszólaltat, egy képet maga megfest, vagy egy koreográfiát megtanul. Az élő produkcióhoz hozzátartozik minden zörej is, hallani azt is, ahogy az énekes a levegőt veszi éneklés közben, csak sajnos a mai gyerekekhez ez már nem áll annyira közel... Szégyellősek vagy inkább idegenkednek tőle? Nem szégyellősek, inkább arról van szó, hogy kimarad az életükből ez a fajta élmény. A karácsonyi időszak előtt karácsonyi dalokat énekelünk a gyerekekkel, és nekem annyira furcsa, mikor egy 7-8 éves gyerek azt mondja, hogy nem ismeri a Hull a pelyhest. Mentsvárunk ezen a téren az ovi, és mondtam is neki, hogy ott biztos tanulták, ő viszont erre azt válaszolta, hogy arra már nem emlékszik. Évek maradnak ki éneklés nélkül... A mi időnkben ez még nem így volt. Ez a hozzáállás tetten érhető a többi területen is, amivel foglalkozik a suli? Általános tapasztalat a gyerekek részéről a kitartás hiánya. Nagyon kevesen vannak tudatában annak, hogy az eredményért meg kell dolgozni. Bármilyen hangszert is vesz a kezébe az ember, valaki gyorsabban tanul, másnál ez lassabban megy, de el kell telnie bizonyos időnek, hogy valami úgy szólaljon meg a kiválasztott hangszeren, hogy a gyerek maga és a környezete is élvezze. Néha a szülőknek is elképesztő elképzeléseik vannak arról, hogy mondjuk egy év próbálkozás után már mi mindent szeretnének hallani a gyermeküktől. Ez nem így működik. Ez az, amit a digitális kor hozott magával, az azonnali tudás követelménye... A zenetanulás, tánctanulás, színpadi jelenlét, rajzkészségek fejlesztése mind hosszú folyamat. A kisdiák szellemének és testének is fejlődnie, fizikailag is erősödnie kell. A hangszeres játéknál a kezének, a táncnál a testfelépítésének is úgy kell alakulnia, hogy bírja a terhelést. Aztán valaki alkalmas lesz rá, másnál két-három év után kiderül, hogy nem úgy fejlődnek az izmok vagy inak,

nem tud megbirkózni ezekkel a kihívásokkal. Semmit sem adnak ingyen, ez egy hosszú folyamat, ami sok munkával, gyakorlással érik be. Veleszületett adottságokra bizony szükség van, de főleg a kitartáson, a gyakorláson múlik az egész. A mai gyerekekből pedig ez gyakran hiányzik. Valahol olvastam, hogy az Önök felelőssége, hogy egy-egy tehetség kellően ki tudjon bontakozni. Mit jelent ez tulajdonképpen, mik az ismérvei egy tehetségnek, ami alapján eldönthető, hogy vele többet, esetleg másképp kell foglalkozni? Az igazán nagy tehetség nagyon ritka, azt azért felismerjük. A hangszeren jobban teljesít, gyorsabban tanul, fogékonyabb, van egy belső zenei, előadói elképzelése, és ez az előadásában is megmutatkozik. Látszik, hogy meg tudja benne valósítani önmagát. Ugyanígy van ez a rajzosoknál vagy a táncosoknál is. Téthelyzetben mutatkozik meg, hogy ki az, aki igazán oda való. Ha egy tanár életében legalább egy olyan diák akad, akit erre a pályára tud irányítani, az már sikertörténet. A mostani növendékek közül ki lehet valakit emelni? Van olyan fiú, aki harmadik éve jár Pozsonyba előkészítő osztályba, a konzervatóriumba. Van olyan, aki kimondottan népzenére specializálódik, fúvós, vonós hangszerekkel és énekkel, ő is zenei pályára készül. Egy fiatalabb kisdiákunk is nagyon jó hegedűs, színpadra termett, emellett akadtak már a más hangszeresek, az énekesek és táncosok között is olyanok, akiket felvettek konzervatóriumba, művészeti szakközépiskolába. A rajzosok közül pedig sokan kimondottan ilyen pályára mennek tovább, a számítógépes- és reklámgrafika, tervezés érdekli őket. Az egyik oldalon ott a tehetségek, a másik oldalon pedig azok, akik pusztán eltöltenek itt néhány olyan évet, amire jó esetben mindig szívesen tekintenek majd vissza – velük mi az önök feladata? Az elsődleges cél, hogy a diák szeresse azt, amit csinál. Ha elmegy egy koncertre vagy előadásra, 11

akkor élvezze és értse is, hogy mi történik a színpadon. Milyen szerepet kellene betöltsön a zenesuli a gyerekek között? Régebben az volt a művészeti alapiskola lényege, hogy azok a gyerekek, akik jobban teljesítenek az iskolában valamelyik művészeti területen, itt esetleg még jobban ki tudják bontakoztatni a tehetségüket. Manapság viszont, tisztelet a kivételnek, de az iskolákban már nem igazán foglalkoznak ezzel a területtel. Az elsősöknek nincs a hivatalos tanterv szerint zeneórájuk. A művészeti alapiskola feladata lett, hogy egyáltalán megismertesse a gyerekkel, mi az a művészet, akad gyerek, aki itt találkozik először azzal, mi az, hogy zenét művelni, festeni, vagy megtalálni a helyünket a színpadon. Megváltoztak ezek a dolgok és ettől mindig kicsit elszomorodom. A gyerekektől, akik ide jártak, és az ön tanítványai voltak, vissza tud emlékezni kedves, szívmelengető reakciókra? 12

Reakciókra talán nem is, de van pár olyan diák, akire nagyon jó ránézni. Először mint diákkal találkoztam Kevický Tündével, most meg már mint kolléganőmmel, akivel együtt énekelek. Vagy például ott van Maja, az Arizóna énekesnője, aki szintén maradt a zenélés, éneklés mellett. Jó azt látni, hogy az életükben ott maradt a zene. Voltak, akik azóta tanárok lettek, van, aki épp zenetanár, és ez az, ami szívmelengető. A suli 60 éves, Ön pedig második megbízatási idejét kezdte az élén, ráadásul beszélgetésünkkor még épp az év végén járunk. Ez számos apropó ahhoz, hogy megkérdezzem: milyen célokkal vág neki a következő évnek, időszaknak? Mindig is arra törekedtünk, és ez nem fog változni, hogy az igényes zenét megismertessük a gyerekekkel, ezáltal felnőttkorukban ők is az igényességre törekedjenek, és ez nem csupán a zenére vagy a művészetekre igaz, hanem az élet minden területére. Hogy tudják értékelni azt a befektetett energiát, erőfeszítést, amit itt az iskolában kifejtenek. Mindenféleképpen az lenne a cél, hogy valamiféle szépérzék, igény kialakuljon náluk, és meg tudják különböztetni, mi az értékes, és mi az értéktelen. Ha ezek feledésbe merülnek, akkor nem tudom, hova fogunk fejlődni.

A választások egy lehetőség, amivel élni kell és élni is fogunk! A Magyar Közösségi Összefogás pártjában a politikai tapasztalat képviselője és úgy gondolja, hogy az újonnan megalakult összefogás közössége egy jó irány ahhoz, hogy a magyar kisebbségi képviselet jobb és hatékonyabb legyen az eddiginél. Bárdos Gyulával, a MKÖ választási listájának első számú jelöltjével beszélgettünk. Bárdos úr, megkérem, hogy néhány mondatban mutatkozzon be! Jó napot kívánok! Bárdos Gyula vagyok és köszönöm a meghívást. Jelenleg a CSEMADOK országos elnökeként dolgozom és a Magyar Közösségi Összefogásnak vagyok a listavezetője. Pozsonyban a bölcsészkaron végeztem, dolgoztam újságíróként és szerkesztőként, bizonyos ideig parlamenti képviselőként a parlamentben is tevékenykedtem. Most egy olyan csapat élén vágok neki ismételten a választásoknak, ahol sok a fiatal és tulajdonképpen én vagyok a kakukktojás, mert a 150 tagú lista átlagéletkora 43 év. Bárdos úr, az Ön neve az első a MKÖ listáján, és az egyik legnagyobb feladata az, hogy lekommunikálja a magyar pártokkal való jelenlegi történéseket. Ezért is kérdezem, hogy milyen története volt a Magyar Közösségi Összefogás létrejöttének? Való igaz, hogy nem volt egyszerű. Igaz, hogy a Most-Híd parlamenti párt, de ha azt nézzük, 14

hogy a Magyar Közösség Pártja helyi szinten és az európai választások szintjén sokkal eredményesebben szerepelt, akkor elképzelhetetlen egy 70-30-as arány a közös indulásnál. Emiatt aztán egyszerűen nem lehetett egyezségre jutni, de szeptemberben egy felmelegített forduló keretén belül ismét tárgyalóasztalhoz ültünk. Közben volt egy európai parlamenti választás, amely mindenkinek felnyitotta a szemét arra, hogy a szembenállásnak és a nem összefogásnak az az eredménye, hogy kimaradunk. Az Európai Parlamentben Szlovákia uniós részvételétől számítva első alkalommal nincs a felvidéki magyarságnak közvetlen képviselete. Ekkor még nagyobb nyomás jött, és ekkor a Magyar Közösség Pártja azt mondta, hogy mindenképpen együtt kellene indulni egy választási pártban. A Magyar Közösség Pártjában többek között én voltam az

egyik szóvivője annak, hogy az elmúlt évtized szembenállása és árokásása miatt nem reális az, hogy a Híd elinduljon az MKP listáján vagy fordítva. Ezért egyedüli reális útnak egy választási párt indítását tartottam és a legdemokratikusabbnak is, ahol a két releváns és később a több kisebb párt egy listán indul az ötszázalékos parlamenti küszöb mellett, és majd a legilletékesebbek, a szavazók eldöntik, hogy ki kerüljön be a preferenciaszavazatok alapján a parlamentbe. Ezt szerettem volna én is, de ezek a tárgyalások nem voltak eredményesek személyes és egyéb okok miatt. Ami ebben az országban a Kuciakgyilkosság után teljesen világos mindenki számára, hogy a regnáló hatalom és a maffia között micsoda polipszerű kapcsolat van, ahol a farok csóválja a kutyát, tehát tulajdonképpen a maffi-

ózók irányítják az országot, a főügyészt és minden fontos dologban ráhatásuk van az ügyintézésre és a dolgok menetére. Amikor a legutolsó fázisban kezdtünk tárgyalni erről a közös listáról immár több párt részvételével – a Híd, az MKP, a Magyar Fórum és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség – és a tárgyalások sikertelenek voltak, elindult egy aláírásgyűjtés az Összefogás nevű választási párt beiktatására. Az Összefogás, mint politikai mozgalom egy választási pártként jött létre, amely egy közös platformot akar kínálni mindenki számára. A Híd részéről azonban nem voltak hajlandók és képesek azt mondani, hogy a mostani legerősebb kormánypárttal, a Smerrel nem mennek koalícióba a választások után. Az egyeztetések során többször is szünetet tartottunk, amikor azt mondták, hogy meg15

beszélik otthon. Az az igazság, hogy nekem már akkor világos volt, hogy nem lesz egyezség, amikor az ötpárti tárgyalásokon egyszer sem jelent meg Bugár Béla, a Most-Híd elnöke. Ha egy párt komolyan gondolja, akkor szerintem el kell menni tárgyalni, mert tárgyalni, beszélni kell. Tárgyaltunk azokkal, akik ott voltak, és az volt a legfontosabb, hogy ne áruljunk zsákbamacskát, tehát hogy a választásokon úgy menjünk az emberek elé, hogy van itt egy választási párt, amely nem szünteti meg a pártokat. Az összefogás mellet fontos a választók mobilizációja. Mi az, amivel szavazásra lehet ösztönözni a magyar választókat? Egyetértek azzal, hogy főleg magyar szavazatokat akarunk szerezni. Ezekkel juthatunk be és jutunk is be a parlamentbe. Nem zárom ki a velünk együtt élő szlovákok vagy más nemzetiségek szavazatait sem, hiszen a déli régiókban élő más nemzetiségek ugyanúgy a rövidebbet húzzák, mint mi, az itteni magyarok. Meg akarjuk értetni, hogy mit akarunk. A számok nem engednek. A statisztikai adatok, a választási mutatók és eredmények azt mutatják, hogy az országos megmérettetésen össze kéne fogni. Az ötből három párt össze tudott fogni, itt a kulcsszó az 16

együtt. Együtt, közösen, amikor a pártérdek és az egyéni érdek a háttérbe kell, hogy szoruljon. És van itt egy felsőbb érdek, ami mindent felülbírál, felülmúl: itt közösségben kell gondolkodni. És ez a közösségi gondolkodás a régiónkban a velünk együtt élőkre is kiterjed. Tehát mi változtatni akarunk, nem ilyen kormányzati stílust szeretnénk. Meg akarjuk szüntetni a maffia polipszerű összefonódását az igazságszolgáltatással és a politikummal. Becsületes, tisztességes politizálást akarunk, olyan törvényeket, kormányzást, amely felemeli a déli régiót, és egyenrangúvá teszi. Nem lehet szó nélkül hagyni azt, hogy mi még mindig a rövidebbet húzzuk harminc évvel a rendszerváltozást követően is. Az az ország, amely 27 éve létezik, az alkotmányában feltételezi, hogy lesz egy átfogó kisebbségi törvény, egy kerettörvény, ami a mai napig nincs. Fontosnak tartjuk a kisebbségi jogállást, de legalább an�nyira fontos a regionális felzárkóztatás is. Az, hogy a felvidéki magyarok és a velünk együtt élők jól érezzék magukat, otthon érezzék magukat a szülőföldjükön, és ne legyen az a megkülönböztetés, hogy ha én valamilyen ügyet akarok intézni, akkor veszekednem kelljen az ügyintézővel, hogy ezt milyen nyelven akarom megtenni. Ha egy olyan államban élünk, ahol megbecsülik

a számbeli kisebbségekben élőket – nem csak a magyarokat, hanem a többieket is -, akkor az egy plusz dolog, hogy az anyanyelvemen kívül egy más nyelvet is beszélek, más kultúrát is ismerek. Ez egy többlet, nem pedig negatívum. Ezt kell elfogadtatni a többségi nemzettel és ahhoz, hogy ezek a változások bekövetkezzenek, ennek a csapatnak be kell jutnia és be is fog jutni a parlamentbe, ahol meg kell változtatni az eddigi retorikát, az eddigi módszereket. Tételezzük fel, hogy az Összefogás bejut a parlamentbe és kormánypárttá válik. Mi lesz a legfontosabb programpont? Egyértelműen a déli régiókban élők felzárkóztatása. Ennek megvan a gazdasági és szociális vetülete az egészségügy és a közlekedés, az infrastruktúra, a kultúra, továbbá az oktatás területén. A programunkat január elején, pontosabban 8-án mutatjuk be Révkomáromban. A helyszín és az időpont nem véletlen, hiszen 1994-ben január 8-án Révkomáromban volt egy nagygyűlés, aminek az önkormányzatiság megerősítése lett volna a célja. Szimbolikus jelentőségű, hogy mi is akkor mutatjuk be a programunkat, amelyben az önkormányzatiság mindenképpen a fontos területek között fog szerepelni, mert az önkormányzatiságnak regionális, megyei és országos szinten is sokkal erősebbnek kell lennie. Ez az ún. szubszidiaritás elve, amely alapján a dolgokat ott kell intézni, ahol a legközelebb vannak a polgárhoz. Helyi, községi vagy városi, esetleg megyei szinten, de a jelenlegi megyei leosztás azt mutatja, a természetes régiókat minden logikát nélkülözően osztották fel. És itt nemcsak a mi területünket, Dél-Szlovákiát mondom, hanem például a Szepességet vagy az Erdőhátat is, amely mesterségesen ketté van vágva, hogy a magyarok aránya ne legyen túl nagy és mondjuk a megyefőnök választásában ne rúghassunk labdába. Az önkormányzatiságot szakmailag kell elővenni. Tulajdonképpen az, hogy mi magyarok vagyunk, tény. De az, hogy mi magyarok vagyunk,

nem elég, kell a szakmaiság és a kompetens hozzáállás is, kellenek az érvekkel alátámasztott elképzelések és ez a program ezeket tartalmazza. Most is azzal riogatnak egyesek, hogy amíg a mostani jó magyarok vannak ott, addig rendben van, de ha mások kerülnek oda, akkor gond lenne. Dehogy lesz gond, pont fordítva. Ha ész érvekkel tárgyalunk, ha pontosan alá tudjuk támasztani a dolgainkat és a választások után a választók erejével és mandátumával le tudunk ülni a tárgyalóasztalhoz, akkor másképp, más módon, sokkal erőteljesebben és határozottabban tudunk onnan felkelni és eredményeket elérni. Ez a politika lényege. Beszélgetésünk végén egy zárógondolatot kérnék, amivel üzenetet küldhet a választópolgároknak. Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, egy nagyon korrekt beszélgetésnek lehettem részese. Köszönöm a kérdéseket, a lehetőséget, a gondolatokat és az üzenet egyértelmű. Felvidéki magyarok, velünk együtt élő szlovákok, ruszinok, németek, lengyelek, bárkik, akik DélSzlovákiában élnek: menjenek el február 29-én választani és nyugodt szívvel válasszák a 22-es sorszám alatt induló Magyar Közösségi Összefogást, mert első alkalommal nem egy párt indul, nem egy pártlista, hanem a Magyar Közösségi Összefogás listája, ahol pont azért vannak ott a függetlenek és akik nem szerepeltek soha egyetlen pártban, mert egy új időszakot szeretnénk nyitni. Köszönöm szépen a lehetőséget és kívánok mindenkinek ideológiától és párthovatartozástól függetlenül békés, boldog, eredményekben gazdag új esztendőt. A Csallóköz, Mátyusföld vagy Dél-Szlovákia bármelyik régiójában elő választópolgárokat pedig annak reményében szólítom meg, hogy egy olyan lehetőség van a kezünkben, amellyel élni kell és élni is fogunk. tisztes képviseletet ajánl az MKÖ. A régiónknak szüksége van arra, hogy ilyen képviselet kerüljön

SZÓRAKOZTATÓ / INTERJÚ

Szerző: Kovács Ákos / Fotók: Horváth Anita, Ugróczky István

South Park: „Rólatok szól és íme, a tükör!” A South Park c. amerikai szatirikus rajzfilmsorozat az egyik legviccesebb és legjobban kidolgozott társadalomkritika, amit valaha láttam. A kilencvenes évek óta osztja a szürreálisan ábrázolt igazságot, és mára a sorozat a 23. évadánál jár. A HBO-nak hála a sorozat amerikai bemutatása után három évvel már Magyarországon is elérhető volt, amiben a szereplőket már a szinkronhangjaikon ismerhettük meg. A karakterek magyar hangjai decemberben Nagymegyeren jártak, ahol találkozhattam velük és a személyes tapasztalataikról kérdeztem őket. A felnőtt nézőknek szánt műsor elsősorban szatirikus és trágár hangvételéről, illetve a napi események, valamint a popkultúra és az amerikai közélet szereplőinek gyakori kifigurázásáról vált 18

hírhedtté. Ahhoz, hogy a magyar verzió is hiteles és egyaránt vicces lehessen, nem kis feladat hárul a szinkronstúdióra. A kalandok főszereplője a négy alsó tagozatos srác, Stan Marsh (magyar hangja: Bozsó Péter), Kenny McCormick (Markovics Tamás), Kyle Broflovski (Dolmány Attila) és Eric Cartman (Csőre Gábor). Az utóbbi két karakter magyar hangjával betekintettünk a coloradói Sziklás-hegységben fekvő fiktív kisvároskába, és átvettük annak fontosságait és szereplőit, majd fény derül arra is, miért éppen Nagymegyeren adnak elő a szinkronizálás és a színészet létfontosságáról. Miért vállalkoztatok anno arra a feladatra, hogy ti legyetek a srácok magyar hangjai? Dolmány Attila (Kyle): Ez nem vállalkozás kérdése volt. A gyártásvezető felhívott, majd közölte,

SZÓRAKOZTATÓ / INTERJÚ

hogy lesz egy ilyen vicces rajzfilmsorozat, és felkért, vállalnánk-e a szinkront. Természetesen azonnal igent mondtunk, persze, közben fogalmunk sem volt arról, mire vállalkozunk. Aztán ez így szépen útközben ki is derült, és még jobban imádtuk. Csőre Gábor (Cartman): Az elején még az HBO sem tudta pontosan, mit csinál, mert abban az időben ez annyira unikális sorozat volt. Megmutatták, hogy ez lesz és akkor csináljuk. Gyakorlatilag a mikrofon előtt dőlt el, mit hogyan csinálunk majd. Ott szembesültünk vele, hogy ez egy felettébb vulgáris szövegmenetű dolog lesz, de megkaptuk az intést, hogy ez szigorúan felnőtt sorozat és bármilyen ízesen káromkodhatunk. Tehát nem tudtátok, mennyire szarkasztikus és szatirikus lesz a sorozat? Cs. G.: Hát már az első részben ufók hajtanak végre anális fémbeültetést Cartman seggében. 20

Meglepetésszerűen jöttek a szürreális poénok és üzenetek. Ahogy a szerzők is egyre jobban csavarták magukat be a történetekbe, meglepődtünk, hogy

úristen, ez mennyire komoly és fontos dolog, már Monthy Python-i szinteket meghaladó társadalomkritika, amit ezek a srácok nyomnak ott Amerikában! D. A.: Arról nem beszélve, hogy amikor elkezdtük, akkor még senki sem tudta, mik ezek az amerikai „sitcom” (szituációs komédia) sorozatok. Nálunk akkor indultak be a kereskedelmi tévézések és egyebek, tehát nem volt akkora szórása

orac.sk

Beltéri díszlecek

AKCIÓ 15 % árengedmény az első online megrendelés után Showroom: Galántai út 688/4, Dunaszerdahely, T: +421 903 201 699

Member of group

SZÓRAKOZTATÓ / INTERJÚ

annak, hogy bárki tudott volna róla, hogy ez micsoda. Nem véletlenül, mi magunk sem tudtuk. Ahogy ez alakult, és az emberek ráéreztek az ízére, szerintem velünk együtt párhuzamosan, úgy hirtelen berobbant a köztudatba. Attila, te milyennek találod Kyle karakterét? D. A.: Kyle egy nagyon érdekes figura. Bájos, jópofa kis zsidó gyerek, aki általánosságban mindig mindenkinek jót akar, csak Cartmannek nem. Szerintem ő az egyik leginkább jóbarát típus a sorozatban. Gábor, a te hangod nagyon passzol Cartman szerepéhez. Szerinted miért van ez így, van bennetek valami, ami közös? Cs. G.: Ha nem én kaptam volna anno, lehet más is ugyanilyen jó lett volna benne. Nekem nagyon hálás feladatom van, ugyanis

azt azért tudni kell, és a világirodalom számos szerepe 22

bizonyíték arra, hogy a gonoszt mindig jó játszani. A bennünk rejlő mocsok valahogy könnyebben kijön, ha van rá lehetősége! (-nevet). Ebben természetesen segít az, ahogy meg van írva a figura, meg ahogy ez a csávó működik. „Filmünk szereplői kitalált alakok, a műsorban csúnya szavak hangzanak el, megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánljuk!” – hangzik el az epizódok nyitányaként. Nem ajánlják senkinek, de mégis. Ti mit mondotok erre, kinek való a sorozat? Kinek ajánljátok? Cs. G.: Hát már a film elején elhangzó szöveg arról szól, hogy ahová tilos belépni, oda mindenki be akar lépni. A film szereplői kitalált figurák, tehát nem azok! Megtekintését senkinek nem ajánlják, tehát mindenki nézze meg, csesszék meg,

INTERJÚ

mert rólatok szól és íme, a tükör! Egyébként azt még hozzátenném, hogy a sorozat alsó hangon 16 éven felülieknek íródott. Az első évadoktól nézem a sorozatot, jó pár részre emlékszem pontosan, amelyek nagy hatást gyakoroltak rám. Volt olyan epizód vagy apró rész, ami bennetek is nagy hatást váltott ki? D. A.: Huszonhárom évad távlatában most nehéz lenne konkrétakat kiemelni, de például én nagyon szerettem az elején az ilyen kis dalocskákat. Volt is egy kedvencem, egy karácsonyi kis dalocska, vagy ami még nagyon megmaradt, az a Kula bácsi Ünnepi Kaki c. dala, és a Dreidel, Dreidel, Dreidel c. dal. Most itt vagytok Nagymegyeren, a magánszakközépiskolában, ahol egy csomó kíváncsi diák várja, hogy találkozhasson veletek.

Miért hívnak titeket középsulikba? Netán jártok máshova is előadni? Cs. G.: Eddig csak Magyarországon jártunk és járunk továbbra is, ahol bemutatkozunk és az általunk szinkronizált karakterekről is beszélgetünk. Ez az első alkalom, hogy határon túl tartunk találkozót, de éppen az idevezető úton jegyeztem meg Attilának, hogy ha valahova érdemes elmenni, azok a külhoni magyar nyelvű iskolák. A felkérésre személy szerint azért is mondtam igent, mert akárhogy is nézzük, azon kívül, hogy egy jót nevetünk, ez egy missziós tevékenység is egyben. Ezt nem lehet letagadni! Nekünk fontos az, hogy magyar gyerekekkel vagyunk együtt és magyar diákoknak mesélünk erről. Az interjú nagyon kellemes volt, az egész egy kis csallóközi extrával meghallgatható a Hétindító című podcastjeim közt.

SZÓRAKOZTATÓ /

Szerző: SzT

ATTILA Vetítik január 30-tól. Végh „Pumukli” Attiláról Petr Vetrovsky rendezésében készült dokumentumfilm, amire nemcsak szlovákiaiként, de még inkább szlovákiai magyarként egy sikertörténetként tekinthetünk. A bősi ketrecharcos a mienk, közülünk való, innen ért fel a világ egyik legdinamikusabban fejlődő sportágában a csúcsra, holott nyilván gyerekként még kevesen nézték ki belőle, hogy nemzetek fölé emelkedő ketrecharcos szupersztár lesz belőle. A filmben barátok, ismerősök, sporttársak, kortársak szólalnak meg, mely nyilatkozatokból, valamint a bemutatott, a nyilvánosság által soha nem látott archív vagy kulisszák mögötti felvételekből kirajzolódik a ketrecen kívüli személyiség, amely predesztinálja azt, amit ő a ketrecen belül elért, a cseh Terminátor, Karlos Vémola elleni évszázad mérkőzéséig bezárólag.

ÚRIEMBEREK Vetítik január 30-tól. Guy Ritchie egyetlen későbbi filmje sem váltott ki olyan osztatlan sikert, mint a két legelső. A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, valamint a Blöff számos emlékezetes karaktert vonultatott fel, legyen szó párba állítható figurákról, Dudváról és a Törökről (Jason Statham), Baltás Harryről vagy Bunkóról, Nagy Chrisről és golyófogú Tonyról (Vinnie Jones). Később az elszálltabb, gyenge Revolverrel nem, de a Spílerrel legalább egy egyszer nézhető film erejéig visszatért ebbe a miliőbe majd jöttek az épphogy elfogadható szuperprodukciók (Sherlock Holmes, Az U.N.C.L.E. embere), és az utóbbi évek mélyrepülései (Arthur király, Aladdin). Ideje visszanyúlni a múlthoz, az Úriemberek pedig effajta ambíciókat dédelget, olyan sztárokkal, mint Matthew McConaughey, Hugh Grant, Charlie Hunnam vagy Colin Farrell.

RAGADOZÓ MADARAK (ÉS EGY BIZONYOS HARLEY QUINN CSODASZTIKUS FELSZABADULÁSA) Vetítik február 6-tól. Akármennyire is befuccsolt mind a kritika, mind a közönség köreiben a három évvel ezelőtti DC-darab, a Suicide Squad, egy valamire való karaktert azért sikerült kitermelnie, a Margot Robbie által megformált Harley Quinnt, aki kikloffolta magának, hogy ne csak pusztán a „női Jokerként” tekintsünk rá. Persze a karakter és a film is magában rejti a túlzott ripacskodás opcióját, de ezúttal független filmes területről érkező rendezőt kapott az alkotás Cathy Yan személyében (2018-as, Dead Pigs c. első nagyjátékfilmjét a Sundance fesztiválon díjazták) – és az ilyesmi például Marvelnél is be szokott válni, mivel az ő feladata nem a bombasztikus látvány és történet, mint inkább hogy az egésznek súlyt adjon, kidomborítsa a drámát és visszarántsa a filmet a giccstengerből.

A fenti filmeket rovatunk támogatója, a dunaszerdahelyi CINEMAX vetíti – előreláthatóan az elkövetkezendő hónapban, némelyiket magyar szinkronnal, de a változás jogát fenntartva. Részletek: www.cine-max.sk 24

Klimatizácie33Vzduchotechnika Tepelné3čerpadlá33Rekuperátory

Projekt33Predaj33Montáž33Servis

Kontakt: Revilo s.r.o. Alžbetínske3námestie3RR94pR 9y93éR3Dunajská3Streda

Tel:3é3R3p355y39R3y8 Mobil:3é9R83p37y93578 EVmail:3jakli@reviloheuhsk

SZÓRAKOZTATÓ / KÜLÖNVÉLEMÉNY

Szerző: Këri

Szexuális felvilágosítás extrákkal Amikor az ember kamaszodni kezd, eljön az időpont, amikor a szülei belátják, itt az ideje végre előhozakodni „A dologgal“. A szülő jobban izgul, mint a gyereke (akinek az unokatestvérének a barátja már mondta, hogy létezik olyan, hogy pornó), aztán jöhet a nagy beszéd.

eszközök végtelenek. Mégis, hányan lépnek be úgy a szex világába, hogy csak testileg állnak készen az együttlétre, de igazából fogalmuk sincs, hogy mi történik épp? Hányan kérnek a boltban szemlesütve terhességi tesztet vagy esemény utáni tablettát, a hiányos ismeretek és a pillanatnyi meggondolatlanság miatt?

A naiv megközelítés: tudod, fiam, vannak a virágok és a méhecskék, és mikor ezek ketten nagyon megszeretik egymást, akkor abból lesz a gyerek.

A Netflix futószalagon gyártja saját sorozatait, ezek közül választottam most a Szexoktatás (Sex education) című, könnyed darabot. Főszereplője Otis (Asa Butterfield), aki szexuálterapeuta édesanyja (Gillian Anderson) mellett döbben rá arra, hogy mennyien küzdenek az intimitással kapcsolatos problémákkal. Mikor aztán a középsuliban találkozik Maeve-vel (Emma Mackey), úgy döntenek, hogy kimaxolják a tanácsadásban rejlő üzleti lehetőségeket, így megnyitják a saját, fapados szexklinikájukat.

A vicces apa vagyok-megközelítés: tudod, mi a közös a serpenyőben és a nőben fiam? Mindkettőt fel kell forrósítani, hogy betehesd a húst, hahaha. A félelmet és bűntudatot keltő megközelítés: tudod, lányom, mindig óvszert kell használni, nehogy elkapj valamit, vagy felcsináljanak tizenhat évesen. Sőt, a legjobb, ha aszpirint szorítasz a térdeid közé, annál jobb fogamzásgátló nincs! A kínos párbeszédet persze át is lehet ugrani, jöhetnek a könyvek, cikkek, filmek – az illusztrációs 26

A történet dinamikájában, nyelvezetében és felépítésében tipikus tinisorozatként működik, olykor vicces és obszcén, máskor meg olyan drámákkal szembesít minket, hogy a fal adja a másikat. A

KÜLÖNVÉLEMÉNY

karakterek felhozatalában is ennek megfelelően egyensúlyoz – találkozunk a középiskolák jellemző arcaival – lúzerekkel, különcökkel, teljesítménykényszertől szenvedő sportolókkal, gazdag gyerekekkel, nagyszájú csajokkal és az egész bagázst kordában tartani igyekvő tanárokkal.

2020 elején érkezik – szóval még pont van egy kis időtök arra, hogy az új részek megjelenése előtt gyorsan ledaráljátok őket!

A főszereplők nagyon élesen elválnak a mellékszereplőktől – és pont ebben rejlik a Szexoktatás gyengesége is. Míg néhány, kiemelkedő karakter életútját és fejlődését nagyító alatt szemléljük, van az „összes többi“, aki csak úgy néha beugrik egy-egy mondatra, de igazából semmit sem tudunk meg róluk. A sorozat készítői nem rukkolnak elő semmi váratlannal, nem hoznak újítást a műfajon belül – s bár a szexualitás témáját alaposan körüljárják, a mondanivaló sokszor a felszínen lebeg. Mindezek ellenére, megtekintését ajánlani tudom mindazoknak, akik a fagyos, bekuckózós téli időszakban valami igazán szórakoztatóra vágynak, mert e téren biztosan nem fognak csalódni. Az első évad 2019-ben készült, a második pedig 27

SZÓRAKOZTATÓ / HANGFAL

Szerző: SzT

COLDPLAY – Everyday Life Észrevehető egy fatális irányváltás a Coldplay munkájában. Ősszel bejelentették, hogy az Everyday Life c. albumuk megjelenése után nem indulnak turnézni – addig, amíg egy turnét nem tudnak karbonsemlegessé tenni. Amikor az album megjelent, a jordániai Ammánban adtak egy duplakoncertet, napkeltekor, illetve napnyugtakor, amivel a friss duplalemezük két részének alcímére utaltak. Az irányváltás nemcsak a környezethez való hozzáállásukban mutatkozik meg, de a zenéjükön is, ugyanis az Everyday Life jó ideje nem látott távolságba löki az együttest a tőlük megszokott stadionpoptól. Sokkal visszafogottabb, intimebb, és hangzásában is megjelennek új elemek, afrikai törzsi zenék, afropop, soul, és mindez meglepően jól működik, a 2010-es években talán nem is volt ennyire giccsmentes albumuk.

Jelen: Church, Orphans, Arabesque, Daddy, Trouble In Town, Guns, Cry Cry Cry, Champion Of The World. Múlt: The Scientist, Clocks, In My Place, Yellow, Don’t Panic, Fix You, Hurts Like Heaven, Charlie Brown, Viva La Vida, Magic.

NICK CAVE & THE BAD SEEDS – Ghosteen Nincs annál megrázóbb tragédia, mint amiből az ausztrál Nick Cave és zenekara Ghosteen című albuma született. 2015-ben egy Brightonhoz közeli sziklafalról zuhant le és halt meg 15 éves fia. A gyász kezdeti fázisa már érződött az akkoriban rögzített Skeleton Tree című albumukon is, a feldolgozás kiforrottabb szakasza azonban most érkezett el. Nick Cave vélhetően élete legfájdalmasabb és legintimebb albumát alkotta meg, melyből nem a pátosz és a megjátszott szenvelgés köszön vissza, hanem az üresség, a kilátástalanság, a soha véget nem érő sóhajok, az értelmét vesztett bármilyen cselekmény. A hallgatása közben – tudatában annak, ami történt – összeszorul az ember szíve, a nyitószám, a Spinning Song utolsó sorainál vagy a Waiting For You refrénjénél pedig még a mécses is eltörik.

Jelen: Waiting For You, Spinning Song, Bright Horses, Galleon Ship, Ghosteen, Hollywood. Múlt: Where The Wild Roses Grow, Into My Arms, Red Right Hand, Jubilee Street, Fifteen Feet Of Pure White Snow, O Children.

CHROMATICS – Closer To Grey A Chromatics egyrészt a Drive c. film segedelmével, másrészt önerőből határozta meg az elmúlt évtized neonfényű látványvilággal megfestett, melankolikus italo diszkóval izmosított, 80-as évekre visszakacsintó hangulatvilágát. Az önerőt a Night Drive, illetve még inkább a Kill For Love c. lemez jelentette. Ez utóbbit viszont hosszú szünet követte, noha meghirdették már 2014-ben a Dear Tommy c. lemez megjelenését, de az a zenekar frontemberének balesete miatt végül a fiókban maradt. A Closer To Grey viszont részben feldolgozásokat tartalmaz (The Sound Of Silence – Simon & Garfunkel, On The Wall – Jesus & Mary Chain), nagyobb részben viszont saját, mégpedig a korábbi elidegenítő, fátyolos, melankolikus hangulatokat idézve. Ebben még mindig van kraft, nem tudnak hibázni.

Jelen: You’re No Good, Twist The Knife, Closer To Grey, The Sound Of Silence, Touch Red. Múlt: Tick Of The Clock, Into The Black, Kill For Love, Night Drive, Lady, The Streets Will Never Look The Same.

SZÓRAKOZTATÓ / HANGFAL

FKA TWIGS – MAGDALENE FKA Twigs nehéz időszakon van túl a 2014-es, osztatlan sikert aratott első albuma óta. 2017 volt a legnehezebb, amikor szakított Robert Pattintsonnal, illetve egy rakás daganatot távolítottak el a méhéből. Mindez hozzájárulhatott, hogy második nagylemeze hasonlóan progresszív, mély, törékeny, sebezhető és érzékeny, és talán még elképesztőbb érzelmi ívet jár be, mint az első. Őt nem érdemes sokféle ingerrel szennyezett közegben hallgatni, csakis egyedül, vagy párban, minden mást kizárva. FKA Twigs egyfajta újkori elektronikával megtámogatott post-R&B-dívaként futott be, rendkívüli érzékenységét titokzatossága és az előremutató stílusokat és hatásokat (triphop, trap, IDM) ötvöző stílusa ellensúlyozza, amivel nemcsak a 2010-es, de remélhetőleg az elkövetkező évtized(ek) meghatározó egyéniségévé vált.

Jelen: cellophane, sad day, holy terrain, mary magdalene, home with you. Múlt: Two Weeks, Pendulum, Video Girl, Water Me, Lights, Hours, Give Up, Ache, Papi Pacify, In Time.

BIG THIEF – Two Hands Nem túl gyakori, hogy egy zenekar egyazon évben két albumot is kiadjon, ráadásul mindkettő ugyanolyan magas színvonalat üssön meg, különösen a gyakran az átlagba való belesüppedéssel fenyegető folk rock/ americana stílusban. A brooklyni Big Thief a tekintélyes Pitchforknál mindkét idei albumával (a másik az U.F.O.F., melyről korábban szintén írtunk) 9-es értékelést kapott tízes skálán, ami pedig nagyon keveseknek sikerül (2016-ban még Frank Oceannak sem ment, noha ő az évtized egyik legjellegzetesebb előadója). A Big Thief sikere elsősorban az énekesnő, Adrienne Lenker intim, remegő hangjának és őszinte szövegeinek köszönhető, míg dalaik nincsenek túlkomponálva, éppen csak an�nyi teret kíván magának a zenekar, hogy azzal ne tolakodjon Lenker elé.

Jelen: Forgtotten Eyes, Not, Shoulders, Two Hands, Those Girls, The Toy, Wolf. Múlt: UFOF, Cattails, Century, Paul, Mary, Pretty Things, Shark Smile, Mythological Beauty, Masterpiece.

ANGEL OLSEN – All Mirrors A St. Louisban született, de Észak-Karolinában élő folkénekesnő eddig szinte mindegyik albumán más arcát mutatta. 2010 óta jelentetett meg lemezeket, de igazán három albumát szokták a minimálisan figyelemre méltók közé sorolni, ezek közül is a két utolsó, amely már az adott év legjobbjai közt is megjelent, az All Mirrors például a Guardiannál egyenesen a hatodik volt tavaly. Míg a 2016-ban megjelent My Woman-en rockosabb hangot ütött meg, addig az All Mirrorson egy tizenegy tagú nagyzenekar áll mögötte, aminek rétegei több dalban, többek között a címadóban is megmutatkoznak, a másik pólus pedig a nagyon intim és szinte már minimalista New Love Cassette, amelyet egy izmos alap kísér végig, míg helyenként egy-egy vonós köszön be hátborzongató módon. Monumentális és gyönyörű az egész.

Jelen: New Love Cassette, All Mirrors, Lark, Too Easy, Spring, What It Is, Chance. Múlt: Shut Up An Kiss Me, Never Be Mine, Unfucktheworld, Acrobat, Sister, Intern.

SZÓRAKOZTATÓ / PROGRAMAJÁNLÓ Koncert / Party

01. 15. – 19.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Badár Sándor önálló estje 01. 16-17. – 19.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY A padlás A Jókai Színház előadása.

Fesztivál

Színház

01. 19. - 18.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Ember az embertelenségben A Bekecs Néptáncszínház táncszínházi előadása.

Kiállítás

KOMÁROM Bolha a fülbe A Jókai Színház előadása. Szereplők: Mokos Attila, Melecsky Kristóf, Béhr Márton, stb. 01. 31. NFG klub DUNASZERDAHELY Winter Techno Dj-k: Wazzovski, Luc X, PLUSplus

01. 21. Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY 01. 17. – 17.00 Ekotopfilm – Vermes-villa Envirofilm DUNASZERDAHELY Program – 08.30: Junior 02. 01. Gyenes Gábor kiállítása fesztivál iskolásoknak. Soul Hunter Music Club 16.00: Vetítés a nyilvánosDUNASZERDAHELY 01. 17. – 20.00 ságnak. Raf-II RÉV – A Magyar Kultúra Háza 01. 22. 02. 04. – 17.00 KOMÁROM Csaplár Benedek VMK VMK Blues Company, KerecseN DUNASZERDAHELY SOMORJA és Blues A magyar kultúra napja Spievankovo-koncert 01. 18. – 19.00 01. 25. – 18.30 02. 05. – 18.00 Jókai Színház RÉV – A Magyar Kultúra Csaplár Benedek VMK KOMÁROM Háza DUNASZERDAHELY Teljesen idegenek KOMÁROM Szép nyári nap – Neoton A Jókai Színház előadása. Kontor Horvath Acoustic, musical Sonia, Blues and Roll & 01. 18. – 20.00 Olivérsky 02. 06. – 19.00 Mozi Csaplár Benedek VMK SOMORJA 01. 26. – 17.00 DUNASZERDAHELY Hushegyi Johnny szóló Vermes-villa Mi a cél ma: Jó párkapcsokoncertje DUNASZERDAHELY lat vagy jópár kapcsolat? Janík Júlia koncertje – Dr. Hevesi Krisztina 01. 19. – 17.00 Jókai Színház (Vasmacska) 01. 30. – 19.00 02. 08. KOMÁROM Csaplár Benedek VMK Soul Hunter Music Club Helló, náci! DUNASZERDAHELY DUNASZERDAHELY A The Art n. o. és a pozsonyi Zorán Fatal Error, Kies VŠMU előadása. 01. 31. – 19.00 Jókai Színház

Egyéb

02. 10. – 19.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Farsangi koncert a Győri Filharmonikusokkal 02. 13. – 19.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Szabó Magda: Az ajtó (színmű) A budapesti Spirit Színház előadása. Szereplők: Hegyi Barbara, Nagyváradi Erzsébet, Perjés János, Nagy Enikő. 02. 14. Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY 10 éves a Soul Hunter: Absurd Party 02. 14. – 20.00 Rómer Ház GYŐR Margaret Island 02. 15. Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY 10 éves a Soul Hunter: P.Mobil 02. 15. Metro klub VÁGSELLYE GreenLand InDoor III – Ed Rush 02. 15 Dévényi kultúrház POZSONY 13. Pozsonyi Magyar Diákbál

Hirdetés

Egy, az emberek felé igazságosabb politikát akarok képviselni! Egy szociológus, akinek fő célja, hogy segítsen a nehéz helyzetekben. Belépett a nagypolitikába és a Magyar Fórum tagjaként a Magyar Közösségi Összefogás listáján indul a februári parlamenti választásokon. Janits Erzsébetet kérdeztük, hogy milyen elképzelésekkel. Erzsébet, az interjúinkban már megszokott, hogy kérünk az elején egy kis bemutatkozást. Azt teszem most is. Több mint huszonnégy éve vállalkozom, ebből tíz évet pénzügyi területen. A végzettségem szociológus, három lány édesanyja vagyok, és kitartóan harcolok a gyengébbekért és az igazságtalanság ellen. A válasza közben ez jutott eszembe: a polgárok iránti empátia. Ezzel a rálátással miként látja ennek az országnak a működését? Állítólag tizenkét éve szociális államban élünk. Én nem így látom, ezért nagyon furának és hitelteleneknek tartom a kampány alatt elhangzott mondatokat, hogy ezt tettünk, azt tettünk. Igen, említhetünk néhány jónak tűnő döntést a kormány részéről, de azok inkább populista jellegűek. A munkám során is olyan visszajelzéseket kapok, hogy az emberek nem érzékelik a mindennapjaikban, hogy valami lényegeset tett volna értük az ország. Inkább negatív jelenségekkel találkozok, például, hogy milyen kiszolgáltatottá válik egy család, ha születik egy egészségkárosodott gyermekük, akinek szüksége van állami támogatásra. Nem kap megfelelő segítséget, sőt egy ilyen család sokszor a szegénység határára sodródik. Gondolom, hogy most rendszerszintű hibákról beszélünk, nem emberi mulasztásokról. Igen, rendszerhibáról, mert lehetetlen állapot az, 34

ha 270-300 euró illet egy olyan anyukát, aki az élete során napi huszonnégy órán át gondoskodik egy beteg gyermekről, ez nem adekvát, nem megfelelő összeg. Másik dolog, és most konkrét leszek, egy komáromi család gyermekénél Aspenger-szindrómát fedeztek fel, az anyuka pedig versenyt futott az idővel, így a megoldást csak abban látta, hogy a gyermekét elviszi Magyarországra. A lényeg, hogy Szlovákiában nem volt lehetőség a diagnosztizálásra, mert az illetékes intézmény nincs felszerelve magyar nyelvű tesztelő szöveganyagokkal. Viszont, ez nem megoldás, mert nem mindenkinek van arra pénze, hogy a gyermekét Magyarországra vigye vizsgálatra, kezelésre. A végeredmény az, hogy a gyermek nem kap komplex diagnózist 15 éves koráig, később már nem kaphatja meg az orvosi igazolást róla, és később vagy felnőttkorban azt mondják rájuk, hogy viselkedészavarokkal küzdenek. Nem lesz orvosi diagnózisa (papírja), ami aztán több negatívumot vonhat maga után. Ez volt a rövid helyzetjelentés, viszont mi a megoldás? Mit szeretne elérni képviselőként? Elsősorban, azonnali hatállyal eltörölném a kettős adózást, a nyolcszázalékos biztosítási adót, ami a az életbiztosításokra és kötelező gépjármű-biztosításra ugyan nem vonatkozik, de a többire, például a cascóra már igen! A nyugdíjbiztosítás második pillére is megkíván módosításokat a Fico-kormány döntése után, amivel gyakorlatilag elérte azt, hogy az ember a befektetéseivel nem keres elegendő pénzt. A javaslatom az lenne, hogy az először munkába lépő fiatalok kötelezően lépjenek be a második pillérbe, azzal a lehetőséggel, hogy később kiléphetnek. Az automatikus belépéssel növelnénk az emberek tudatosságát a második pillér fontosságáról. Ezeket lényeges lépéseknek tartom.

Ilyen létfontosságú témából van rengeteg, de a megoldásokhoz politikai háttér kell, és most áthidalok erre a témára. Milyen érzésekkel lépett a politikába? Néha elmosolyodom azon, hogy nemcsak az ismerőseim, hanem én is feltettem a kérdést: kellett ez neked? Viszont, éreztem, hogy szükség van rám. Voltak emberek, akik biztattak, hogy pont ilyen ember kell, mert te nem vagy lefizethető, te nem ijedsz meg, ha megfenyegetnek, te igazságos vagy. Nem akartam úgy gondolkodni, mint sokan, hogy engem ez a téma nem érdekel, megvannak a saját problémáim. Legfőképpen azt nem szeretném, ha ebben az országban folytatódna az az állapot, ami eddig volt. Ön a Magyar Fórum párt tagja, és a választásokon a Magyar Közösségi Összefogás listáján indul. Politikai szempontból hogyan jellemezné önmagát? Jobbközépnek, mert elég magas a szociális érzékenységem, ám a vállalkozói szféra támogatását is helyeslem. Segíteni kell az olyan társadalmi rétegnek, aki akar alkotni és dolgozni, de különféle nehézségek miatt, mint például az egészségi állapotuk, ez nem megy nekik olyan könnyen. Más-

részt, az államnak nem szabad a vállalkozókból tolvajokat kreálni, vagy csak azt a szempontot előtérbe helyezni, hogy miként lehet megbüntetni őket. Picit mintha eldurvultak volna ilyen helyzetekben is a viszonyok, a viselkedés módja. Erre talán a szociális hálózatok is negatív hatással vannak. Olyan választás előtt állunk, amely mérföldkő lehet a magyar pártok, a magyarság kérdésében az országban, és nem utolsósorban ennek az országnak az irányzatában is. Ön ezt hogyan látja? Nagyon fontos választásoknak tartom. Bízom abban, hogy az MKÖ bejut a parlamentbe. Három pártból és függetlenekből is áll az MKÖ. Szerintem nemcsak a Magyar Fórum jelöleltjei között, de a többi jelölt között is sok jószándékú ember van. Fontosnak tartom a választóink hozzáállását, ami a resztvételt illeti. Szeretném, ha érzékelnék, ha nem mennek el szavazni, ezzel legfőképp saját magukat büntetik, mert szüksége van a magyarságnak, a régiónknak tisztes képviseletre. Hangsúlyozom, hogy véleményem szerint tisztes képviseletet ajánl az MKÖ. A régiónknak szüksége van arra, hogy ilyen képviselet kerüljön 35

be a parlamentbe, nem pedig egy bizniszpárt. Ami nem másodlagos ebben a történetben, hogy ha nem kerül be az új magyar képviselet, akkor nehéz lesz egy olyan kormányt alakítani, amely változást jelentene. Az analitikusok is azt mondják, az előző magyar, illetve vegyes képviselet a parlamentben egyben a régi koalíciós vonal megmaradását jelentené. Beszéljünk a mobilizációról. Úgy néz ki, hogy ezekre a választásokra nemcsak a politikusok mobilizációjára lesz szükség, hogy a polgárok elmenjenek választani, hanem a polgárok egymást közti mobilizálására is. Milyen lenne erre fókuszálva az üzenete a polgárok felé? A választóknak minden négy évben hatalmas lehetőség van a kezében, és ezzel a jogukkal kell élni – elmenni és karikázni. Meg vagyok győződve arról, hogy a listán mindenki talál neki megfelelő négy személyt, akiket megbíznak a személyük képviseletével ebben az országban. Meg kell mutatni, hogy mi, polgárok döntünk, hogy ki nemcsak képvisel, hanem szolgál bennünket, mert igen, a politikus egy szolga, a polgárok szolgája, aki az emberek adójából él. Erről valahogy megfeledkeztek a politikusok. 36

A beszélgetésünk végén összegezném, hogy beszéltünk itt az ország működéséről, törvényeiről, a számok, az adatok világáról, de egy országnak fontosak az olyan kategóriák is, mint a morál vagy etika. A Kuciak-gyilkosság után kiszivárgott tények tudatában, milyen feladat vár ebből a szempontból egy új kormányra? Ami Kuciak és kedvese meggyilkolása után kiszivárgott, azt nem tudom máshogy jellemezni, mint azzal a helyzettel, amikor valakit víz alá nyomnak és nem kap levegőt. Akkora rossz van az országunkban, amekkorát nem is sejtettünk, és ezzel le kell számolni, meg kell büntetni a felelősöket. A történelem már sokszor megmutatta, hogy a kis- és a nagypolitikának is szüksége van női képviseletre. Meddig szeretne aktív lenni a nagypolitikában? Azt hiszem, hogy ideális a két választási ciklus. Négy év kevés arra, hogy javítsunk azon, amin szeretnénk. Nyolc év erre elegendő és ideális időszak. Másfelől, bízok abban, hogy nyolc év múlva már felnő egy új, más gondolkodású generáció, és ők folytatják az elkezdett munkánkat.

súkromné jasle a skôlka “Sok szeretetet a szívetekbe! Áldott, meghitt, békés Karácsonyi ünnepeket kívánunk!.” 930 16 Hodos 346 Tel: +421 904 56 56 86 www.kakademia.sk

FINOM / GASZTROBETYÁR

Szerző: Mundi Józsi / Fotók: Szabó Péter Pál

A karácsonyi halászléfőző verseny 2019. december 21., szombat, reggel 6:30-kor rendíthetetlenül és kíméletlenül ébreszt a dallam, amelyet annyira nem szeretek hallani, mint az iskola tábláján a kréta fogcsikorgató visítását. Ám rögtön arra gondolok, mennyien végighallgatnák ezt az ébresztőt, így rögtön hálát adtam az Úrnak, hogy nekem még megadta ezt a napot is... :-) Egy percnyi ásítozás után a jéghideg víz frissítő hatásától már csak az jár az fejemben, hogy ma egy remek napnak nézünk elébe, hiszen ma van a dunaszerdahelyi karácsonyi vásár egyik legnagyobb napja, a Betyártanya karácsonyi halászléfőző versenye! Amint ez a gondolat eljutott a főszerverembe, máris szaporábban szedtem a testem, észre sem vettem, és már a legmelegebb „szerkómban” találtam magam... :) Ahogy kiléptem az ajtón, Betyár kutyám máris csóváló farokkal üdvözölt, ám ez köszönhető annak is, hogy a munkaruhám már messziről az ételszagtól bűzlött! Cserélheted te azt naponta is, egy konyhában eltöltött tizenöt perc után ugyanolyan „zamatos” illatú, mintha egy hónapig viselted volna. Nyitom a kocsim ajtaját, bepöccintem a kétszázhúsz lovas ménest, és már húzok is a főfőző mesteremért, Csípős Zoliért, aki a karácsonyi vásár minden napját velem együtt gyúrta végig! Ma ő is mosolygósabb, mint máskor, hiszen ő is nagyon kedveli a főzőversenyeket, mikor az amatőrnek, a szakinak, a horgásznak, vadásznak, madarásznak egy a célja: hogy a legjobb halászlevet főzze, és elvigye a legnagyobb elismerést! Tudniillik Csípős Zoli pár éve a Csípős bandával háromszor egymás után elnyerte a szolnoki pörköltfőző ver38

seny első helyét. Mondhatni, európai bajnokok pörköltfőzésben! Több mint 1200 csapatból háromszor egymás után! Nem semmi! Mivel ez a nap a halakról szólt, így mi a Betyártanyában is csak úsztunk az árral, és halkülönlegességeket készítettünk. Közel fél nyolckor értünk a helyszínre, ahol a legnagyobb meglepetésünkre már két csapat is toporzékolt, és készítette a saját portáját! Zolikám, mi már elkéstünk az elsők közt érkezők köréből, így gyorsan csapjunk a lovak közé – mondtam mosolyogva. Leparkolás, pakolás, ajtókinyitás, és ezernyi más tevékenység, míg egy konyhát használható hőmérsékletűre hevítesz. Egy szakácsnak mindig is a nap kezdetekor akad a legtöbb dolga, tennivalója. Mivel mindketten kellő tapasztalattal rendelkezünk, így már szinte szó nélkül teszünkveszünk, és szinte telepatikusan kommunikálunk egymással... Ahogy készülnek az ételek, a csapatokat üdvözlöm egy székely különlegességgel, melyet tüzesvíznek kereszteltek székely testvéreink. Miért tüzes? Mert székely testvéreink az amúgy is erős pálinkájukat a nagy hidegben még felhevítik egy lábosban, majd mikor már kezd elpárologni az alkohol akkor egy csettintéssel meggyújtják, ami által kék láng keletkezik a forró pálinka színén. Majd ebből a „párlatból” öntenek egy jó kupicára valót, koccintanak, és teszik fel a kérdést! Mije van a fának? Hát le-vele! Ahogy a felhevült alkoholt a szádba vetted, már érzékeled, hogy ez egy medvét is agyonvágna, ám mikor lenyeled, akkor észleled csak igazán a sárkány haragját, és azonnal végig csiklandozza a torkod után a nyelőcsövedet, majd a gyomrodat, majd szinte azonnal felszívódik, és már a helyén is van! A fe-

GASZTROBETYÁR

jedben! :-) Hatása nagyon kellemes – mértékkel gyógyszer! Egy kis útbaigazítást tartok a már a helyszínen lévő csapatoknak a helyük elfoglalásával kapcsolatban, míg fokozatosan érkeznek a többiek. Sajnos valamilyen furcsa vírus folytán a Magaszfeszültség, a Miss Q babes, a Fortissimo, és a Nagyhalak csapata nem tudott részt venni a megmérettetésben, ám ennek ellenére is összejött nyolc csapat. Fél kilenc tájékán érkezett a verseny főfőbírája, Tatai Robi, majd a tutit mindig megmondó Mondok Árpád, magazinunk főszerkesztője - Poór Tibor, majd Kovácsi Gyula alias Pók - életművész barátom. Egyeztettek a zsűrizés pontjairól, majd pontosan tíz órakor megnyitottuk a 3. Karácsonyi Halászléfőző Versenyt. A csapatok elkezdték a hagymapucolást, közben tüzet raktak, majd nekifogtak a halászlé főzésével kapcsolatos tennivalóknak. A zsűri tagjai elvegyültek a nagyon szép számban megjelenő vendégseregben, majd minden figyelmüket a csapatokra szögezték. Közben a Betyártanyában jobbnál jobb

halkülönlegességek készültek, amelyek szaporán fogytak is. A rácponty hatalmas sikere nem maradt alul, hasonlóképp a pontypaprikásé sem. Sajnos az időjárás az utolsó adventi hétvégén nem volt hozzánk kegyes, mert dél tájékán elkezdett esni az eső, így megint csak sokaktól jött a varázskérdés: mikor kell inni? Hát amikor jól esik... :-) Ám nagyon jól esett az is, hogy a rendezvén�nyel közel ötszáz eurót sikerült összegyűjtenünk a Nyitra melletti buszbalesetben elhunyt koloniak hozzátartozóinak, amelyet személyesen Kolon polgármestere, Balkó Robi barátom továbbított az érintetteknek. Nagyon szép cselekedet, hogy még a mai nehéz időszakban is hozzájárulnak az emberek a jócselekedethez és a jótékonykodáshoz. Mert ma nekik van rá szükségük, de lehet, hogy holnap már nekünk! Ezt sajnos soha nem lehet kizárni! Szóval, ahogy közeledett a délután két óra, a csapatok már készenlétben várták a zsűritagok érkezését, akik a mintákat összeszedve figyelmesen nekiültek a kóstolásnak. Vagy húsz perc után 39

FINOM / GASZTROBETYÁR

meg is született az eredmény. Annak kihirdetése előtt azért a biztonság kedvéért végigfutottam jómagam is a mintákat, és ugyan csak a számokkal megjelölt tányérokat tudtam értékelni, végsősoron teljes mértékben azonosultam a zsűri döntésével. A Betyártanya 2019-es karácsonyi halászléfőző versenyén a következő csapatok értek el dobogós helyezést:

1. helyezett TÓTH SZILÁRD és kedvese BOTH KATALIN

2. helyezett ROBERT DANIEL és csapata

3. helyezett MEGYERI HALÁSZOK 40

A nyerteseknek szívből gratulálunk, és annyit tudni illik, hogy vesztese e napnak nem volt, esetleg az vesztett, ki nem látogatott ki a helyszínre. Nagyon jó volt látni a „dőzsölő” vendégeket, az egymással kommunikáló csapatokat, és hallani, hogy „ezt kóstold meg, testvír”, meg „nincs véletlenül ezed vagy azod”, esetleg „sózz oda neki”, vagy „mi lesz ez, eccsó? lecsó?”. :-) Nagyon örülök, hogy ez a délelőtt volt a legmozgalmasabb, legvidámabb az egész karácsonyi vásár során. Ezennel szeretném megköszönni sz összes csapatnak a részvételt, a vendégeknek a jóindulatot és a megtiszteltetést, hogy részt vettek rendezvényünkön. Jövőre TE se maradj le róla! Sok szeretetet, erőt és türelmet az új évhez, és azt kívánom, hogy mindenki találja meg az élet apró örömeit!

ELMÉLKEDŐ / PESTI NAPLÓ

Szerző: Këri / Fotó: PixaBay

10. fejezet

Nagyvárosi lánko‘ Nem tagadom, kedvelem a nagyváros nyüzsgésével járó előnyöket. Mindig gyönyörködve néztem azokat a filmeket, ahol a főszereplők valamelyik nagyvárosban élnek, mert úgy láttam, hogy szinte pezseg körülöttük az élet. Tudjátok, azokra a csajokra gondolok, akik reggel laza öltözékben lépnek ki egy bérház ajtaján, beugranak a sarki pékségbe egy croissant-ért és kávéért, majd meló után összegyűjtik a barátnőket, hogy a közeli bárban koktélozzanak, csinosan felöltözve. Annyira idillikus, nem? A fővárosi életből elsősorban az állandó rohanás az, ami az eddigi, tíz hónapos ittlétemet meghatározta – a munkám komoly odafigyelést kíván, emellett háztartást is vezetek, szóval úton hazafelé, fejben már a szennyest válogatom, és egyszerűbb recepteket keresgélek a neten, hogy a gyors bevásárlásból hazaérve, meleg vacsorát tudjak tálalni. Mikor megyek edzeni? Mikor fogok új cikket/verset írni? Mikor fogok a barátnőmmel találkozni? Mikor kezdek el önmagamra figyelni és megvalósítani a terveimet? Ha látszólag nincs semmi dolgom, akkor fejben már egy következő feladatot rakok össze. Amikor aztán nem sikerül minden fronton jól teljesíteni, nagyon elégedetlen tudok lenni magammal szemben. A harmincas felé közeledve ugyan már észrevehetően visszavettem a hétvégékkel járó lendületből – nem szakítom el a láncokat péntek délután, hogy valamelyik menő belvárosi helyre induljak bulizni, viszont szívesen használom ki azokat az újabb és „felnőttesebb“ programlehetőségeket, amelyeket most Budapest kínál számomra. Ezek 42

a valódi ünnepnapok, ilyenkor szögre akasztom a teendőket, és csak az adott program köti le a figyelmemet. Decemberben végre eljutottam egy balettelőadásra az Erkel Színházba, amely már régóta nagy vágyam volt. Karácsony közeledtével a Diótörő kiváló választásnak bizonyult – balettcipők és surrogó fellépőruhák mindenütt, és rengeteg, de rengeteg tehetséges, apró táncos. Két és fél órára csodálkozó kislány lettem én is, az egyszerűségében is szép történet többször is örömkönnyeket csalt a szemembe. Mintha újra megtaláltam volna magamban valamit, ami a hétköznapok rohanása közepette oly sokszor elsikkad... A 2020-as évben szeretnék még több kulturális élménnyel gazdagodni és időt szánni olyan szórakozási formákra, amelyek magas művészi színvonalat képviselnek. Bár a téli hónapok során az ember lánya nehezen veszi rá magát arra, hogy jó melegen felöltözzön, majd tömegközlekedéssel induljon útnak, ígérem, erőt fogok venni magamon, hogy ne maradjak le valamilyen, számomra fontos és érdekes eseményről. Az étkezésben is meg lehet találni a pillanattól való elszakadás módját - a nagyvárosi létben például tetszik a gasztronómia sokfélesége. Nem kell három-négyféle étterem közül választanom, ha az éhségemet szeretném csillapítani valahol, hiszen csak a kerületen belül erre számtalan lehetőség kínálkozik. A minőségi ételek és italok fogyasztása ugyan Budapesten igencsak költséges szórakozás, viszont úgy gondolom, alkalmanként belefér az eddig szokatlan ízek kipróbálása.

PESTI NAPLÓ

Amióta ide költöztem, szívesen próbálom ki idegen országok fogásait, az ázsiai konyhának pedig egyenesen a rajongója lettem. A boltban kapható, kész sushiboxok össze sem hasonlíthatóak a Kolosy térnél található, tradicionális japán étterem finomságaival, amelyeket a séf a vendégek szeme láttára, frissen készít el. A helyet kissé kalandosan, egy udvaron és egy pincébe vezető lépcsősoron át lehet megközelíteni, az ételre való várakozás perceit pedig frissen készült, jázminos zöld tea teszi még kellemesebbé. Elhatároztam, hogy idén jobban odafigyelek arra, hogy kevésbé legyek szigorú önmagammal, ellenben néha megengedjem magamnak az egyszerű örömökhöz, például a kultúra vagy a gasztronómia lehetőségeihez való hozzáférést. Hajlamos

vagyok rá, hogy mások igényeit a sajátjaim elé helyezzem, és a végletekig hajtsam magam, viszont ez negatív következményekkel járhat. Tavaly több alkalommal is összeszedtem olyan betegségeket, amelyek egyértelműen önmagam túlfárasztásából erednek – s bár a végén könnyű összerakni az egyértelmű jeleket, a folyamat közben a test végig üzent. A ráérős, szép pillanatok évének szeretném 2020at, amelyben jól érzem magam és amelyben van időm felpillantani a teendők közepette és észrevenni a minket körülvevő, napi csodákat. Ehhez bizonyára több, lényeges dolgot kell majd megváltoztatnom magam körül – bár ez komoly kihívásnak ígérkezik, állok elébe. Kívánom, hogy a Ti évetek is legyen több, legyen jobb, legyen más! 43

ELMÉLKEDŐ / JEGYZET

Szerző: Szigeti Attila

Katonaéveim – mazák lettem

A következő 6 hónap a kétéves katonai szolgálat alatt valahogy gyorsabban telt. Hódolhattunk a hobbijainknak, ami focizásban, asztaliteniszben, biliárdozásban és testépítésben merült ki. Szóval, mikor 15.30-kor kiestek a lampiónok és csak a szolgálati tiszt maradt a kaszárnyában, szinte nekünk is lejárt a napi teendőnk, ha nem voltunk szolgálatban. Ezen kívül ebben a félévben fújtak két nagy gyakorlatot, ami az egész antennarendszer szétszedését és összerakását jelentette. A rakétákat kellett bevagoníroznunk, és mikor minden kész volt, újra üzembe kellett helyeznünk a komplexot. Volt rá egy egész éjszakánk! Lassan egyévesek lettünk, és a mi mazákjaink már nagyon várták a civilt. Nem foglalkoztak velünk, mindent megcsináltak a fiatal katonák és eljött a felütés napja is. Nem volt egy hű de nagy valami, de azért bekészítettük a kötelezőt – sör és pálinka formájában. Érdekes módon a tisztek sem szagoltak ki semmit, vagy nem akartak. Aztán elérkezett a búcsú napja is, mazákjaink már civil ruhában szálltak fel a teherautóra. Emlékszem, a szobában feküdtem az ágyon, felrakott lábakkal olvastam valamelyik napilapot. Bejöttek a szobába elbúcsúzni, és mit ad isten, Malovec Milannak, Širokýnak, miközben megölel44

tek, könnybe lábadt a szemük. Petrák keményen kezet fogott velem, és csak annyit mondott: vydrž, si tvrdý! A többiek is bejöttek, de talán ők álltak a leginkább közel hozzám. Általuk tanultam alázatot, keménységet, kitartást. Érdekes módon, magyar gyerek létemre szinte mindenki hozzám odajött elbúcsúzni, és bizony megesett, hogy pár szlovákhoz nem. Másnap aztán szembesültünk azzal, hogy a képzeletbeli ranglétra azon fokára léptünk, amikor már senkinek sem kellett elszámolnunk. Šabík, az írnok például megkérdezte, akarok-e szolgálatba menni, vagy esetleg kimenőre. A szakács megkérdezte tőlünk, mit szeretnénk vacsorára, mert maradt pár kiló hús a disznóölésből, és az is előfordult, hogy pár órára hazaugrottam Dunaszerdahelyre. …de ez már egy következő fejezet. Következik a pár óra otthon.

JEGYZET

SPORTOS / ANKÃ&#x2030;T

SPORTOS / JEGYZET

Szerző: Bögi Róbert

A szerdahelyi Fergusontól a gegenpressing jópofa „őrültjén” keresztül…

„Végtére lehetne jobb és lehetne szebb, de ez a mi DAC-unk. Nekünk, szurkolóknak mindig egy kicsit többet jelent, cseppet a szívünkbe zárva tekintünk mindarra, ami körülötte folyik. Mint a hűs patak sodrása nyáron, és mint a meghitt szobánk melege télen. Csakis ezért nem tud közömbös lenni” – ezzel az ajánlóval vezettem be legutóbbi jegyzetem, majd másnap jött a hivatalos bejelentés. Nem mondhatnám, hogy meglepett, inkább tanulságosnak véltem. És ha hinni lehet a magyarázatnak, az „útilapu kötése” tényszerűen indokolt volt. Az érzelmek ismét erősebbek a szakmaiságnál, bár az utóbbit továbbra sem gyakorolnám. A szenvedély pedig maga a kinyilatkoztatás: nincs ez így teljesen rendben!? A minap egy másik történet okán eszembe jutott egy sampon reklámja. Talán még emlékeznek rá kedves olvasóim: egy boltban két pénztár van nyitva, de csak az egyikhez sorakozik a jónép. A másik kassza előtt üresség van, mivel a pénztáros hölgynek korpás a haja. Ha ez a hölgy saját üzletet nyitna, ahol csak ő számlázhat, bizonyára lenne forgalma, ám a haja ettől még korpás maradna… Nos, kedves vezetőség? Egy ilyen tanulság sok kérdést vet fel, amit most megpróbálok átemelni aktuális problémánkba, vagyis a DAC

edzőinek sorsára. Csokorba szedtem, az új tulajdonos megjelenése óta, tehát 2014-től kik ültek a kispadon, miként és hogyan ténykedtek:

Radványi Miklós (2012. június 1. – 2015. január 17.) Miki az az edző, akinek maximális hálával tartozhatunk, hiszen a legnehezebb időkben is a klub mellett állt, s nem utolsósorban értett a szurkolók nyelvén. Így is-úgy is. Irányítása alatt bentmaradtunk a ligában, ez akkor kisebbfajta csoda volt, és akkora népünnepélyt azóta is ritkán látott a Sport utca közönsége. Aztán az ősz folyamán sem vesztünk el, és már elkezdődött a téli alapozás, amikor „robbant a bomba”. Vágsellyén még becsülettel összerakta a csapatot egy felkészülési mérkőzésen, pedig már ismerte a forgatókönyvet. Nem kétséges, maradt benne potenciál, és az is tény, hogy az új edzővel nem jött minőségbeli változás. Sőt…

Tomislav Marić (2015. január 17. – 2016. május 23.) Számomra eleddig a legnagyobb talány, miért pont ő következett, és főleg milyen okból. A fiatalokat szisztematikusan hanyagolta, legismertebb mondatai pedig azóta is rezonálnak a szerdahelyi kocsmákban: „a fiatalok hamar kiégnének”, „felejtsük el Európát”, „profi vagyok”, stb. Egy szurkolói találkozó alkalmával az egyik segédje

JEGYZET

térden rúgott az asztal alatt, amikor elfogyott a kifogások tárháza. Az öltözőben sem volt minden rendben, egy életre megemlegettem a szenyicei kupameccs utáni történéseket. Kicsit tovább maradt, mint az egészséges, menesztése több mint indokolt volt. Azóta sem hallani felőle…

Németh Krisztián (2016. május 23. – 2016. október 20.) Krisztiánt bedobták a mélyvízbe, de nem fulladt bele. Annak ellenére is volt tartása, hogy nyilvánvaló volt, a játékosok közül nem mindenki respektálja. Tomislav után volt mit sepregetni az öltözőben, ráadásul a roppant nehéz időszakot tetézte, hogy a stadion átépítése miatt hazai meccseinket is „idegenben” játszottuk. Szinte átok ült a csapaton, azt beszélték a rossz nyelvek, hogy egy öreg sámán segítségére is szükség volt az „ördögűzésben”. Az edzőcsere ismét létkérdés lett, de pár játékos hozzáállása sem volt profihoz méltó, annyi szent.

László Csaba (2016. október 20. – 2017. június 9.) Mint utóbb kiderült, roppant megosztó figura, bár ki kell jelenteni, új színt hozott a klub világába. Szakértelmével bizonyára sokaknak meggyűlt a baja, ám ő maga hamar közkedvenc lett. Ismét egy edző, akinek a szurkolók is fontosak voltak, egy karakán székely fazon, ezt több személyes találkozásnál bizonyította. Csakhogy a foci nem népmese, ott a szépségnél fontosabb az eredményesség. Utólag kijelenthető, hogy a váltás pozitív volt, viszont fele annyira kéne „utálni” a Csabát, mint ahogyan ezt egyesek teszik azóta is…

Marco Rossi (2017. június 11. – 2018. július 19.) Mister Szakember, azt hiszem a Világi-éra legjobb edzőjét tisztelhettük benne. Meggyűlt a baja elődje „személyi kultuszával”, de bebizonyította, köztünk a helye. Jól kezelte a „rosszfiúkat” is. Irányí49

SPORTOS / JEGYZET

tása alatt a DAC negyedszázad után ismét kijutott az európai porondra. Talán ezért (is) figyeltek fel képességeire az MLSZ-nél. Ha nem kapta volna meg a magyar labdarúgó-válogatott karmesteri pálcáját, talán még mindig Dunaszerdahelyen lenne. A fociban viszont nincs ha, s bár egyik szemünk sírt, a másik pedig nevetett, távozásával végérvényesen elkönyvelhettük, hogy az edzői poszt Szerdahelyen nem egy nyugdíjas állás.

Peter Hyballa (2018. július 20. – 2020. január 3.) Rossitól kész csapatot kapott, viszont korábbi „német” elődjével szemben, valóban német mentalitást vezetett be. Rossi sem volt piskóta, de a robbanékonyságot és a mérkőzések alatti testbeszédjét nem kellett tőle örökölnie. Az új játékstílus bevezetésével, mint oly sokszor, a csapat összetétele is változott. Ezzel egyidejűleg viszont kezdett rövidülni a cserepad, ám Európába vele is eljutottunk. A csapat állandó rotációja és a távozások már csaknem tavaly nyáron megpecsételték a sorsát, végül maradt. A valódi erősítések hiányában abból volt kénytelen főzni, amit kapott. Az viszont, hogy előre kijelentette, idén nyáron nem hosszabbít szerződést, sok mindent elárul(hat) a klub körüli helyzetről. Ismét becsa50

pódott pár ajtó is az öltözőben, talán üveg is tört. Az emberek beszélnek ezt-azt, ám sosem zörgött még a haraszt szél nélkül. Ha úgy vesszük, a meglévő információk birtokában logikus döntés a jövőre nézve a távozása-menesztése. Logikus, de fájó döntés. Danke Mr. Gegenpressing!

Hélder Cristovao (2020. január 6. -) 5 év alatt 5-6 edző, ez nem sok, ez rengeteg – szerintem. S ha ehhez hozzávesszük, mennyi kész labdarúgó is távozott időnap előtt, kicsit morcosak lehetünk. Nem vagy ismeretlen, sőt! Kösd fel az alsóneműd, kedves Hélder, mert olyan helyre jössz, ahol nagy elvárások várnak. Már öt éve folyamatosan csapatot építünk, ráadásul szinte minden évben az edző személye is kérdéses. A portugál foci merőben eltér a német felfogástól, de ez nem szegheti kedvünk. Inkább az, hogy a számítógépes szlengben, ha állandóan hardvert és szoftvert cserélünk, egyszer csak elkopik a “kiszni”, vagyis fogytán lesz az emberek türelme. Minimális elvárás a nemzetközi porond, játékban vagyunk két fronton is. Egyben biztos vagyok, a legfanatikusabb szurkolókra mindig számíthatsz! Gyere, teljesítsd az álmaikat, és te leszel a király! Hogy mondják portugálul, hogy hajrá DAC?

OKOS / SÁRKÁNY ELLEN SÁRKÁNYFŰ

Szerző: Sipos Janka / Fotó: wikipedia

Gyógyulásért kezeskedők Ki ne találkozott volna már olyan véleménnyel, mely szerint a tudomány világa érthetetlen, és a tudományos kísérletek úgy általában bonyolultak és dögunalmasak? Mi lenne, ha azt mondanám, hogy ez egyáltalán nincs így, és hoznék is egy példát? Nem szeretném előre lelőni a poént, és mindjárt az elején elárulni, hogy a következőkben leírt kísérletnek pontosan mi is a fő érdekessége. Annyit viszont megsúgok, hogy aki megtervezte és kivitelezte, ezzel rekordot döntött, és máig tartja is azt… Mindenekelőtt a kísérlet tárgyáról ejtenék pár szót. A terápiás érintés (angolul therapeutic touch vagy distance healing néven futó) alternatív gyógymód az 1970-es években született meg Amerikában. Szülőanyja Dolores Krieger volt, egy nővér, aki állítása szerint érzékelte az emberi energiamezőket, és azokat manipulálva tudott gyógyítani. Mi több, még csak megérintenie sem kellett pácienseit ennek érdekében – elég volt testük fölött hókuszpókuszolnia a kezével, s a betegek máris jobban érezték magukat. A lényeg, hogy a terápiát végző személy tulajdonképpen nem is gyógyít, hanem az immunrendszert „aktiválja”, mely aztán maga bánik el a kórral. Ahogy azt könyvében is írta, Dolores módszere olyan ősi gyökerekhez nyúlt vissza, mint például a kézrátétellel gyógyítás. Azt azonban tagadta, hogy köze lenne az imádkozással gyógyításhoz vagy hasonló vallásos praktikákhoz. Inkább a kvantumfizika irányából próbált magyarázatot adni arra, hogy mindez hogyan is működik, bár több fizikus felhívta rá a figyelmet, hogy állításainak se füle, se farka. Már eleve arra sincsen semmiféle bizonyíték, hogy az emberi testnek efféle sajátos energiamezeje lenne. Nem mintha egyedül a terápiás érintés feltételezne ilyet, ugyanis a koncepció ismerős lehet többek között a hagyományos kínai orvoslásból is. Egyébként 52

sok alternatív gyógymód próbálja működésmódját a kvantumelmélet csűrés-csavarásával magyarázni, ami már csak azért is kifizetődő lehet, mert azt úgysem érti szinte senki, viszont baromi érdekesnek és tudományosnak hangzik. Krieger ennek ellenére (vagy épp ezért) mindenesetre meggyőzött egy csomó embert, és sikerült híveket és tanítványokat toboroznia, illetve több százmillió dolláros üzletet csinálnia a terápiás érintésből. Mert – félreértés ne essék – ugyan a nyugati orvoslás semmiképp sem olcsó mulatság, általában az alternatív módszerek űzői sem a két szép szemünkért akarnak kikezelni minket minden nyavalyánkból. Dolores azonban nem győzött meg mindenkit maradéktalanul. Egy Emily Rosa nevű hölgy személyében emberére akadt. Emily szkeptikusan állt az egészhez, és úgy döntött, be is bizonyítja, hogy az egész egy lufi, melyet gyerekjáték kipukkasztani. Megtervezett és kivitelezett egy nagyon egyszerű és ötletes kísérletet, melyhez 21 terápiás érintést praktizáló gyógyítót sikerült beszerveznie. Rosa elsősorban arra volt kíváncsi, hogy alanyai tényleg képesek-e érzékelni az emberi test energiáját. Minden ezen áll vagy bukik ugyanis: ha nem képesek vagy eleve nem is lehetséges ezt a feltételezett erőteret érzékelni, hogyan is tudnák sikeresen manipulálni azt a gyógyítás érdekében? Emily Rosa egy fal mögé ültette kísérlete résztvevőit, akik egy lyukon keresztül nyújtották át kezüket a másik oldalra. Nem láthatták így Rosát, aki egy pénzérme feldobásával döntötte el, hogy saját kezét az ő jobb vagy bal kezük fölé helyezze kicsivel. Ahhoz, hogy módszerük működjön, nyilván a terapeutáknak meg kellett tudniuk mondani, hogy melyik kezük fölött érezték a kísérletet végző személyét. Ha viszont csak véletlenszerűen találgattak, nagyjából 50 százalékban trafáltak volna bele. Az eredmények pedig magukért beszél-

SÁRKÁNY ELLEN SÁRKÁNYFŰ

Delores Krieger egyik páciénsével, 1980

Emily Rosa

tek. A 21 alany összesen 280 próbálkozásából mindössze 44%-ban találták el helyesen, hogy melyik kezük fölött lebegett kéz, ami meglehetősen siralmas. Ennél statisztikailag akkor is jobb eredményt értek volna el, ha ők maguk is kockát vetnek, és a vakszerencsére bízzák a döntést. Bebizonyosodott, hogy noha a terápiát végző személyek valóban őszintén meg lehetnek győződve róla, hogy érzékelik a másik energiamezejét, mindez csupán a fejükben létezik.

lyeknek az a lényege, hogy a diákok egymással versenyezve tesztelnek különböző, általuk választott tudományos hipotéziseket, míg munkájukat egy zsűri értékeli ki és díjazza. Noha iskolájában ezzel a projekttel Emily nem aratott különösebb sikert, a tudományos közösség elismerését, róla szóló újságcikkeket és pár tévés szereplést hozott neki a dolog. Mindemellett a mai napig szerepel neve a Guiness Rekordok könyvében, mint a legfiatalabb emberé, akinek cikke jelent meg orvosi szakfolyóiratban.

Emily Rosa kísérletének eredményeit a Journal of American Medical Association publikálta A Close Look at Therapeutic Touch cím alatt. A slusszpoén az, hogy amikor a kísérletet végrehajtotta, kutatónknak, Emily Rosának nem hogy egyetemi, de még csak általános iskolai végzettsége sem volt: mindössze kilenc éves volt ugyanis. Egy science fair előadás keretében csinálta meg az egészet, és édesanyja segített neki a kivitelezésben. Az amerikai iskolákban minden évben rendeznek ilyen tudományos vetélkedőket, me-

Noha Emily fricskája egy időre megtépázta a terápiás érintés renoméját, a módszert magát mégsem sikerült igazán népszerűtlenné tennie. Sokan praktizálják és hisznek benne ma is annak ellenére, hogy egy igazán színvonalas kísérlet sem bizonyította hatékonyságát. A kislány történetének mégis van egy fontos tanulsága: a tudomány nem csak a tudósoké, hanem mindannyiunké, és a kritikus gondolkodás sem csak kevesek kiváltsága, hiszen egy általános iskolás is képes lehet rá. 53

SZÉP / ÚJÉV

Szerző: Štefkovič Patasi Ági

A fogadalmak hálójában Az év végi ünnepi dömping után a januárral egy lelassult, szürke időszak veszi kezdetét. Az érzelmileg dús december után az év eleje sok ember számára az „új év, új élet“ címszó alatt valamiféle változás kezdetét jelentheti. A másra, a jobbra való sóvárgás okán sorra születnek meg papírra vetve, fejben vagy hangosan kimondva az újévi fogadalmak. A listavezető fogadalmak közé a súlyleadás, valamilyen rossz szokás elhagyása, illetve a kevesebb munka, több kikapcsolódás tartozik. Berögződött szokásaink, destruktív viselkedési formáink, mindennapi rutinunk kényelmet és kiszámíthatóságot biztosít kis életünkben, olyan komfortot, amelyet nem szívesen hagyunk el. Ezért is olyan nehéz betartani fogadalmainkat, nemcsak szilveszterkor, de az év bármely napján. A viselkedéspszichológia kutatásai alapján a fogadalmaink gyakran csak szimbólumok és mélyebb vágyainkat jelzik. 54

Vajon mi indítja el bennünk a belső motivációt a változásra? Aki ismeri Maslow szükségletpiramisát, tudja, hogy az emberi szükséglet hét nem egyenlő részre osztható. A piramis leghosszabb részét, az alját a létfenntartó szükségleteink képezik, s a piramis csúcsán pedig az önmegvalósítás található. Ők irányítanak tehát minket. De miért pont az év utolsó napján? Az emberi kultúrához hozzátartoznak az ünnepek, rituális tevékenységek, a napfordulók. Valamin változtatni az év bármelyik napján lehetséges, azonban az ember cselekvését vagy döntéseit szívesen köti valamihez. Ahogyan lezárul egy év, az ember maga mögött tudja a múltat, és nagyobb motivációval tekint a tiszta, érintetlen jövőbe. A számoknak nagy szerepe van a kultúránkban, a kerek számok, időpontok sokkal gyakrabban szerepelnek az életünkben. Gondoljunk csak bele, az intézmények nyitva tartási ideje sem 8 óra 11 perc, hanem 8 óra, ahogyan a munkameg-

ÚJÉV beszélés is általában 10 órakor kezdődik, nem 10 óra 24 perckor, 14 másodperckor. A fogadalmak sikerességét gyakran árnyékolják be az irreális elvárások. Az ünnep hevében gyakran túlértékeljük teljesítményünket, akaraterőnket, lehetőségeinket. Az apró, reális célokkal garantáltabb a siker. A hamis remény szindróma főleg az irreális célok kapcsán szokott felbukkanni. Ha túl nagy falatnak is bizonyult a kívánt cél, de teljesítettük, a kérdés még mindig ott lóg a levegőben: vajon tényleg boldogabb lettem attól, hogy elértem a célomat? Megérte-e a sok áldozat, erőfeszítés? Meghozta-e számomra a kívánt lelki nyugalmat? Gyakran fordul elő, hogy már a fogadalom megszületésének pillanatában nem magunk miatt, sokkal inkább a külvilág elvárása alapján cselekszünk. A belső motiváció hiányában ez az út már az elején halálra van ítélve. Ilyenkor pontosan az a belső munka veszíti el értelmét, amely megadja a kitartás, elszántság és komoly akarat alapját.

Egy, ami mindent visz Ha valóban sikerre akarjuk vinni fogadalmainkat, a figyelmünk központjába egy, számunkra legfontosabb célt helyezzük. A koncentrációnk és a cél iránt érzett vágyunk elaprózódik, ha egyszerre több fogadalmat teszünk. Az ember egyik legalapvetőbb igénye, hogy magát nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is biztonságban tudja, még ha ez a biztonság látszólagos is. Visszacsúszni a jól megszokott kerékvágásba nagyon könnyű, az ismert viselkedési formák pillanatnyi megnyugvást adnak a léleknek, amelyben ismét biztonságosan érzi magát. A végső cél elérése során ezért gyakran fordulhat elő, hogy akaraterőnk, motiváltságunk híján visszatérünk a startvonalhoz. A viselkedéspszichológusok szerint ez is az út része, itt kezdődik az önismeret és a lelki munka. Innen szép győzni, és teljesen mindegy, hogy új év kezdődik-e, vagy a nyári napforduló.

SZÉP / APU(CI)RÓKA

Szerző: Szilvási Tibor / Fotó: Horen

Rókus úrfink soha vissza nem térő első éve Avagy alcímnek azt is írhatnám, hogy „Tudom, hogy bőgtünk tavaly nyárson”. Csupán 365-öt pislantottunk és eltelt. A szó költői, átvitt és piszkosul szoros értelmében is, mivel egy-egy elalvásunk nem tűnt többnek egy pillanatnál. E sorok írásakor már két hét eltelt Rókus első szülinapja óta, de még mindig csak találgatjuk, hogy mégis mi a ménkű volt ez. Gyereket vállalni olyan mint – profánul szólva – beülni a szaunába. Folyamatosan izzadsz, kiadod az addig felgyülemlett mérgeket, és időről időre elfog valami elégedettségérzés. Persze egy-két dolgot az a büdös szauna nem tud: hozzád szaladni, megölelni, szorítani. Gyereket vállalni olyan, mint – megint csak profánul – lehajtani az addig profin (mások által és általunk) kihúzott sztrádáról. Az már egy viszonylag kényelmes út volt, ismertük, hova vezet és hogy hol tudjuk magunkat feltankolni. A lehajtó után viszont nincs út. Azt pont most, puszta tenyérrel csákányozzuk mi magunk. Télen! Már az idegeink is vízhólyagosak, de akkor is, egyszer ebből is egy út lesz. Rókusé. Mi csak visszafele tudunk rajta nézni, és ugyan úgy tűnik, alig haladtunk, mégse látjuk már a sztrádát, ami pedig mögöttünk van, az már aszfalt. Rókus már gyalogol, sőt, sedrén, de szaladgál rajta. Az első napokban megtanultuk, hogy egy óra az örökkévalóság is lehet. Amikor hazajöttünk a kórházból és először aludt ennyit, mi azt se tudtuk, mihez kezdjünk magunkkal, mint Travolta a ponyvaregényes mémben. Aztán megtanultuk, hogy egy átaludt fél éjszaka kis híján szívrohamot is okozhat. 4-5 óra alvás után fél hétkor kelni a pici babánk mellett most már megváltás lenne, akkor egy-két pillanatig, míg 56

le nem ellenőriztük a létfunkciókat, pokol volt. Rókus is érezhette ezt rajtunk, mert azóta nem tesz ilyet, és éjszaka óránként biztosít afelől, hogy minden oké! Megtanultuk, hogy a tegnap a holnap régmúltja, a holnap pedig a tegnap talánya. Sose higgyetek nekünk, mikor esetleg nagy pofával valamit leszögezünk, hangsúlyozunk, aláhúzunk. Sajnos a szánkon nincsen radírgumi, pedig valaki igazán feltalálhatná. Megtanultuk, hogy az etetőszékben töltött idő áldás, különösen úgy, hogy BLW-zünk, vagyis Rókusunk maga szortírozza és csócsálja az elé rakott

APU(CI)RÓKA

falatokat. Egy szűk fél óra, ami alatt le lehet takarítani a konyhapultot, ki lehet pakolni a mosogatógépet, szabad reggelizni/ebédelni/vacsorázni. Rókus közben olyan büntetőket lő főtt batátával meg nyálas kiflivel, hogy nincs az a Jedlička, aki hárítaná! Megtanultuk, hogy a könyv a saláta, a popsikrém a Pikao, a mobil a keksz, a billentyűzet meg a körömreszelő. Ami egykor a blokkok közti placcon volt a kétkazettás magnó, az most a játszószőnyegen a bluetooth hangfal. Rókus maga a technika ördöge! Kioktatott bennünket abból, hogy a puha körte, a vadasos knédli, anyuci gyümölcsturmixa vagy

a Manó mannás palacsinta a legfőbb dopping, de ízletes fasírt gyúrható brokkoliból, zellerből, házi barackpüréből és karičkás kiflibélből. Azt is megtanultuk, hogy a lakás nem egy státuszszimbólum, hanem hadszíntér, és olyan stratégiai jelentőségű bázisok, mint például a kanapé hátsó sarka, is egy idő után elesnek. Rókus nélkül nem tudnánk, hogy a házi anarchiában a csend szitokszó, a rend pedig utópia. Életünk egy kaleidoszkóp panorámája, pokoli és csodás pillanatképeink mesés, ismétlődő vagy egyidejű egyvelege, mi pedig hiába érezzük néha, hogy a kafkai metamorfózis emberből lett redvás 57

SZÉP / APU(CI)RÓKA csótánya vagyunk, ennek csaknem épp a fordítottja igaz. Szerettünk volna gyereket, Hulk lett, de maradhat. Apró pusztítónk bádogosként kalapálja ki életünkből a szabadidőt, az öntörvényűséget, a szenvtelenséget, és tölti meg ezek helyét mindent keresztülmetsző odaadással, hálával, kötelességtudattal. Ahogy a magzatpózból felegyenesedett és szó szerint belegyalogolt a lelkünkbe, nap mint nap rádöbbenünk, hogy egy év alatt már felhúztunk egy

apró „felhőkarcolót”, már nem egy magatehetetlen kisállatunk van, hanem egy minden hájjal megkent huncut törpénk, és azért élünk, hogy életfogytig kísérő cellatársaiból, vagy pusztán az őseiből a legjobb haverjai legyünk, ne csak szeressük, de rendszeresen értelmezzük és meg is értsük, amivel majd folyamatosan szembe kerül. Ott legyünk neki aszfaltként és horizontként, mennydörgésként, friss szellőként és napsütésként, mikor épp mire lesz szüksége. Mellettünk vagy nélkülünk, de mindig velünk.

Kövesd sorozatunkat a weboldalunkon (www.klikkout.sk) is, írd be a keresőbe: Apu(ci)róka Instagram: @rokkorokush

KREATÍV / HAVI KREATÍV

Juhász Nóra Nora Shepherd

Egy csodálatos világ fogadja a látogatót, amint belép a dunaszerdahelyi emme design room ajtaján. Számos fiatal tehetség alkotásait csodálhatjuk meg ott testközelből, köztük Juhász Nóráét is, akinek ruhái Nora Shepherd márkanév alatt ugyancsak elérhetőek. Mióta foglalkozol tervezéssel? Mi vitt erre a pályára? Évek óta kirakóként tekintek az életemre, és gyűjtöm világszerte hozzá a puzzle-darabokat. Hihetetlen, de bármerre utazom, mindenhol az utcán elkószált kirakós darabok jönnek velem szembe. Ilyenkor tudom, hogy jó helyen vagyok. Ezért is egy puzzle-darab a márkajelzésem. Tavaly elmentem egyedül egy hátizsákos túrára, amire egy valódi lélekutazásként tekintek. Erről bővebben olvashattok a blogomon 60

(www.naposvidamsag.blog.hu) Ekkor döntöttem úgy, hogy megvalósítom a nagy álmomat. Óvodás korom óta vágytam rendíthetetlenül arra, hogy életem során valami maradandót alkothassak. Valami olyat, amivel szebbé tehetem a világot. 2019 Februárjában lettem vállalkozó. Természetesen eleinte találkoztam jó néhány buktatóval, nagyon nehezen állt össze, de mára tudom, hogy okkal történt így, és építő jelleggel hatott rám. Hálás vagyok Istennek, hogy útitársammá váltak az akadályok is, és nemcsak csodaországgal találkoztam. Miből merítesz ötletet a munkáidhoz, hogyan inspirálódsz? Általában csendben elvonulok a természet falai közé, a lényeg, hogy egyedül legyek. Ilyenkor hagyom, hogy cikázzanak a gondolataim. Majd a következő lendülettel elkezdek rajzolni,

Szerző: Kürthy Judit

alkotni. A lelkem, az aktuális érzelmeim, a felmerülő illúzióképek alkotják a terveimet. Ettől függetlenül van, hogy pont az ellenkezője inspirál: hangos zene, a körülöttem táncoló nyüzsgő világ.

Úgy érzem, hogy a 2020-as tavaszi lesz az. Már most olyan izgatott vagyok. Egyet elárulok: tavasszal minden virágba fog borulni. A természet újjá éled, és azzal a lendülettel fog a márkám is. Nagyon várom már.

Kinek tervezel elsősorban? Nőknek tervezek, és ezen belül én úgy gondolom, hogy a fiataltól kezdve egészen a középkorú hölgyek is rátalálhatnak kedvenc darabjukra. Az évek során számtalanszor volt úgy, hogy a hozzám ideálisan passzoló ruhadarabnak a színe nem illett a karakteremhez, valami hiányzott az összhatásból. Ezért döntöttem úgy, hogy minden egyes ruhadarabom kérhető bármilyen színvilágban.

Mit üzensz a ma divatos nőjének? Azt üzenem nekik, hogy először találjanak önmagukra, és a saját stílusirányzatukra, ami a karakterükhöz legjobban illik, ami valóban kiemeli a személyiségüket. Mottóm: álmodd, tervezd meg kedvenc színvilágodban akár saját elképzelésedet is, és mi valósággá varrjuk legmerészebb álmodat is!

Mi volt a legizgalmasabb kreációd az eddigiek során?

Hol érhetjük el, ha mi is egy ruhára vágyunk? A ruháim a webshopomban érhetőek el: www.norashepherd.hu. 61

SZÉP /

Kérdez: Kurucz Klaudia / Fotók: Szabó Péter Pál

HÓNAP NŐJE

Mészáros Viktória

Hol volt , hol nem volt, volt egyszer egy hamvas bőrű, aranyhajú leányzó, aki ellátogatott stábunkkal a dunatőkési vízimalomhoz felfedezni a természet zúzmarás csodáit. Röviden mutatkozz be a Klikkout olvasóinak, név, életkor, honnan jöttél? Mészáros Viktóriának hívnak, 22 éves vagyok és Bősön élek. Jelenleg a nagyszombati Cirill és Metód Egyetem negyedéves hallgatója vagyok marketing szakon. Mit csinálsz, mivel foglalkozol a szabadidődben? A szabadidőmet legszívesebben olvasással és lustálkodással töltöm a két cicám társaságában. Ugyanakkor nagyon szeretek a barátaimmal közös programokat szervezni és jókat bulizni. Hogy ünnepelted a karácsonyt, vannak hagyományos családi szokásaitok? A karácsonyom mindig nagyon hektikus. A szentestét anyukámmal és a nagyszüleimmel töltöm – vacsora, ajándékozás, filmnézés. Röviddel éjfél előtt összeül a baráti társaságunk és gyakran megesik, hogy reggelig ünnepelünk. December 25-ét pedig apukámékkal töltöm. Mit hozott az új év számodra? Hiszel az újévi fogadalmakban? Nehezen engedtem el a 2019-es évet, mert csupa pozitív élménnyel gazdagított. Remélem, hogy az előtünk álló év is hasonlóan sikeres lesz. Az 62

újévi fogadalmakban nem hiszek. Nem kell az új évig várni, hogy célokat tűzz ki magad elé. Milyen tapasztalataid vannak a modellkedés és fotózások világában? 18 éves koromban kezdtem el modellkedni. 2 évig egy kisebb pozsonyi ügynökségnél dolgoztam, azóta pedig freelance-ként modellkedem. Mennyire kell megfelelni az elvárásoknak, ha úgy dönt valaki, hogy nekivág a modellkedésnek? A magasságon, testarányokon és a külső elvárásokon kívül nagyon fontos a kisugárzás, az energia, a modell személyisége, intelligenciája és a természete. Elengedhetetlen a céltudatosság és hogy komolyan vegyük ezt a munkát. Hogy ért téged, mikor stábunk felkért, hogy légy januárban a magazin Hónap Nője? Miért vállaltad el? Meglepetésként ért, de nagy örömmel fogadtam el a felkérést, egy újabb kihívásnak tekintettem. Hogy érezted magad a Klikkout Hónap Nője fotózáson a jeges körülmények között? :-) Valljuk be, nem a legegyszerűbb és legmelegebb körülmények között zajlott a fotózás. Ennek ellenére nagyon jól éreztem magam, mindenki kedves és segítőkész volt. Mennyire vagy bálozos típus? Ha választanál, rövid koktélruha vagy hosszú estélyi? Nem vagyok az a bálozós típus. Most szilveszter-

SZÉP /

HÓNAP NŐJE

kor vettem részt másodszor bálon, de mindkét alkalommal rövid koktélruhát viseltem. Valószínűleg következőre is így választok, praktikusabb, ha az ember egész este táncol. :) Mit gondolsz arról, hogy a Klikkout minden évben kiválasztja a három legszebb lányt az adott évadból? Szerintem ez egy remek lehetőség és élmény minden lány számára. Valami újban vehetnek

részt, kiléphetnek a komfortzónából, emellett még csodás díjakat is nyerhetnek. Idén egy bál keretein belül választunk. Mondd el az olvasóinknak, miért érdemes eljönniük és bulizni velünk egy jót! Remek szervezés keretein belül, a verseny mellett kellemes társaság, hangulat, finom ételek és fergeteges buli vár mindenkire!

KÖNNYŰ / KLICCEK Hirdetés

- Mi a különbség az anyós és a víziló között? - ??? - Az egyik ronda, nagy szőrös állat. A másik meg aranyosan tudja mozgatni a fülét. Három jómódú testvér összejön, megbeszélik, ki mit vett az anyjuk századik születésnapjára. Mondja az első: - Tudjátok, én építtettem neki egy szép nagy házat! A második: - Az semmi, én vettem neki egy luxus Mercedest! Mondja a harmadik: - Akkor én vettem a legkülönlegesebbet. Emlékeztek, anyánk mennyire szereti olvasgatni a Bibliát? Találtam egy papagájt, ami 12 évig egy templomban volt, ez alatt megtanulta a teljes szöveget. Mivel anyánk már nagyon rosszul lát, megvettem a paptól. Elég a fejezetcím a papagájnak, az már egyből mondja is a szöveget. Mit mondjak, a pap nem adta olcsón! Eltelik egy hét, mindegyik fiú kap egy levelet az anyjától. Az első: „Kedves fiam! Szép ez a ház, de én csak az egyik szobát használom, ám a többit is kell takarítani, és olyan drága a bejárónő.” Megkapja a második is: „Kedves fiam! Nagyon szép ez az autó, de hát én már öreg vagyok, nem tudok vezetni, a sofőr meg olyan drága.” A harmadik egy lelkendező levelet kap: „Kedves fiam! Nagyon örültem az ajándéknak, sikerült eltalálnod a vágyamat. A csirke nagyon finom volt!” A piaci árus Viagrát próbál eladni: - Nézze uram, csak 40 dollár a Viagra, alkalmi vétel! - Á, nem érdekel! - És mit szólna 25 dollárhoz? - Á, nem kell! 66

- Na, legyen 10 dollár, de ez az utolsó ajánlatom. - Á, nem éri meg! - Hogy-hogy nem éri meg? Nekem többe került! - Nem a gyógyszer nem éri meg, hanem a feleségem! - Mindig így fogsz szeretni? - Mindig. Csak nem mindig téged. - Hogyan lehet a langyos vízből meleget csinálni? - ??? - Kiöntöd belőle a hideg vizet. A székely utast vesz föl a kocsijára. Ahogy mennek a kanyargós úton, egy kivételesen éles kanyar tűnik fel előttük, de a székely nem fékez, sőt odacsap a lovak közé. - Fékezzen bátyám, mert kisodródunk! - Negyven éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart. Nem is lassítanak, és be is veszik a kanyart. Nemsokára egy újabb éles kanyar tűnik föl előttük. Az utas megint megszólal: - Fékezzünk, bátyám, mert itt halunk meg! - Negyven éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart. Nem lassítanak, de beveszik ezt a kanyart is. Ezután egy harmadik kanyar is föltűnik, de az utas már nem szól semmit, gondolja, tudja a székely a dolgát. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul és darabokra törik. A kocsi roncsai közül egyszer csak kikászálódik az öreg székely, és így szól: - Negyven éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sose sikerült bevennem! Hol voltál ilyen sokáig, Pistike? - Fociztunk a Zolikával. - De hát a Zolikának se keze, se lába nincsen! - Igen, nyertem is 7:0-ra.