KlikkOut 07 22

Honnan fogjuk tudni, hogy megtörtént?

Hamarosan már csak azok lesznek az élők sorában, akiknek meséltek róla, és nem azok, akik saját bőrükön tapasztalták meg a borzalmakat. Június 15-én volt a holokauszt dunaszerdahelyi emléknapja. 78 évvel ezelőtt ezen a borzalmas napon a város 2969 zsidó lakosát, akkori népességének közel felét szállították el marhavagonokban koncentrációs táborokba.

Vajon hogy nézhet ki egy város, melynek eltűnik a népessége fele? Mai szemmel az ilyesmi felfoghatatlan. Házak, utcák üresedtek ki, majd népesedtek be újra, új lakosokkal, akik elfoglalhatták az elhurcolt zsidók otthonait. Ma mindenről gyakorlatilag azonnal tudomást szerzünk a világhálón keresztül, 80 éve azonban még nem volt nyilvánvaló, mi történik. 1944 áprilisában két szlovák zsidó, Rudolf Vrba és Alfred Wetzler megszökött Auschwitzból, majd ők voltak azok, akik egyértelművé tették a világ előtt, hogy a holokauszt létezik és zajlik. 1942 óta voltak a táborban. A Szovjetunió lényegében a felbomlásáig, 1990-ig tagadta a katyńi vérengzést, mely során mintegy 20-25 ezer lengyel hadifoglyot gyilkoltak meg 1940-ben. Erről 1943-ban mutattak be először bizonyítékokat. Ma is történnek nyilvánvaló tömeges tragédiák Ukrajnában. Kamerák és fényképezőgépek ezrei vannak terepen és rögzítik az eseményeket, melyeket aztán független szakemberek rekonstruálnak. Még az is lehet, hogy több olyan esemény lesz, melyre a közeljö-

vő ráragaszt majd valamilyen kifejezést, mint ahogy tette azt nemrég a bucsai vérengzéssel.

Akadnak ma is olyan hangok, amelyek megpróbálják a holokauszt élét venni, relativizálni vagy épp bizonyos mértékben, illetve teljesen tagadni, a józan észt abszolút módon megkerülő érvekkel. Mivel azonban általánosan elfogadott tény, hogy a holokauszt megtörtént, így még őrzi legerősebb pozícióját az emberiesség elleni bűncselekmények között.

Sőt, még tulajdonképpen az orosz-ukrán háború mentén tolt orosz propagandagépezet is használja, csak a szereplőket ellenkező előjellel értelmezi, saját megszálló és pusztító egységeit felszabadítókként beállítva.

Ha már alig maradt a holokausztnak túlélője, aki mesélhetne róla, és ezért utódaikra marad az emlékek őrzése, mihez kezdjünk a mával, amikor már az sem elég, ha a szomszédban zajló eseményeket az azt megtapasztalók mesélik el?! Polgártársaink egy jelentős csoportja zsigerből visszautasítja. Hiába állítja egybehangzóan ugyanazt a szabad világ, vannak, akik azt minden érv nélkül pusztán negálják, tagadják. Hova vezet az ilyen szintű, bicskanyitogató szemellenzés? Talán oda, hogy egy élőben közvetített népirtást is le lehet majd tagadni, és az ilyen borzalmas cselekmények előjelét lehet pusztán hit alapon megfordítani. Talán nem, de ha így lenne, akkor sem nézne ki ez másképp.

* Akcia sa vzťahuje na vybrané práčky, sušičky, umývačky riadu a chladničky Bosch. Maximálna čiastka pri nákupe štyroch spotrebičov. Akcia trvá od 1. 5. do 31. 7. 2022.

ISSN 1339-9810 havi magazin, 12. évfolyam, 6 / 2022

Regisztrációs szám: EV 4545/12

Lapigazgató: Gocoň Péter

Főszerkesztő: Poór Tibor

Szerkesztők: Kovács Andrea, Kovács Ákos, Mundi Józsi, Szilvási Tibor

Külső munkatársak: Bögi Róbert, Kürthy Judit, Sipos Janka, Ugróczky István, Kurucz Klaudia, Herdics Juli, Menyhárt Dodi

Korrektúra: Szilvási Tibor, Undesser Tímea

Fotó: Szabó Péter Pál, Ugróczky István, Dobai Bálint

Grafika és borítóterv: Gocoň Laci (trikk.sk)

Kiadja: Klikk, o.z. Kostolná 450 93016 Vydrany IČO: 42404843

Hirdetés felvétel: Varga Balázs +421 915 249 867 info@klikkout.sk

klikkout.sk facebook.com/klikkout issuu.com/klikkout instagram.com/klikkout youtube.com/klikkout

A lapban megjelent tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak.

Létrejött a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával. / Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúry národnostných menšín.

Nemeshodosba repülünk a mesék kocsiján!

Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be! Ja, nem, ez más! Meseautóban színezüst erdők során, repülünk a szívünk tavaszán, arany országút csillogó gyémánt porán, repülünk a mesék kocsiján. Helyezkedjünk el kényelmesen, ugyanis idén augusztus 12-én, a Nemeshodosi Nagy Lakoma előestéjén olyan élményben lesz részünk, hogy azt még megemlegetjük. A Nemeshodosi Szabadtéri Színházba elhívtuk a Magyarock Dalszínház művészeit, azoknak is Meseautó című darabját, amely a klasszikus magyar film és musical 21. századra átültetett feldolgozása. Az estét Nyári Kálmán koncertje zárja.

Emlékezhetünk a Kabos Gyula-féle 1934es klasszikusra, de a 2000-ben készült filmre is Ónodi Eszterrel és Stohl Andrással. Nem hinném, hogy volna bárki, aki nem hallott volna még róla, de akadhatnak, akik még nem látták élőben, így elevenítsük egy picit fel a történetét a színházi szinopszis alapján:

„A sokak által ismert film alapján készült színdarabban Szűcs János, bank-vezérigazgató 1 hónapos szabadságra készül újonnan vásárolt sportautójával. Szeretne pihenni, elvonulni a könnyelmű aranyifjú

életétől, melyből immáron kiábrándult. Vagyis csak indulna, ha nem találkozna Kovács Verával, a bank aznap felvett alkalmazottjával. Vera nagyon örül az új munkájának és rögtön körbe is néz a drágábbnál drágább üzletekben, mint pl.: egy autó szalonban, ahol meg is tetszik a bankigazgatónak.”

Karakterei mára legendává váltak, és azok az egysorosok is, amelyekről tán nem is sejtjük, honnan idézzük („Mit sütsz, kis Szűcs?”, „Egy a párna, egy a részvény”). A musical dalai ugyancsak emlékezetesek, legyen szó a címadó dalról vagy az „Én nem tudtam…”, esetleg a „Legyen esze, és az eszét veszítse el miattam” c. szerzeményekről.

Mi se kérünk mást, csak ez utóbbit, némi igazítással! Legyen eszük, és azt veszítsék el Nemeshodosban!

A Nemeshodosi Nagy Lakomára és a Magyarock Dalszínház előadására is megvásárolható a kedvezményes belépő elővételben: Online: Jegy.sk Telefonon: 0917 175 910 Személyesen: Fitos Marikánál a hodosi községházán

Báránybőrbe bújt Alfa

Alfa Romeo Giulia MY21 2.0 GME

Mondhatnám, hogy ez a Giulia feledhetetlen látvány, de minek hazudjak?

A Giulia nem csúnya autó, sőt, szép, de nem emlékezetes. Szürke színével és viszszafogott vonalaival belesimul a közlekedésbe.

Ellenben, ha beülünk, rögvest magával ragad. A beltér már sokkal egyedibb, összetéveszthetetlenül alfás. A formák és vonások mind a méltán elismert olasz márka jegyeit viselik. A legjobb pedig a padló. Itt nem az autó belterének alját értem ezalatt, hanem a padlógázt, ami beletapaszt a nagy műgonddal varrt piros bőrülésbe.

Ilyenkor már cseppet sem bánkódunk az autó külsejét jellemző átlagos szépsége miatt, hanem csak élvezzük a 200 lóerő nyomását a mellkasunkon.

Lelki bringázás Erich atyával

A római katolikus anyaszentegyház a világ legnagyobb keresztény közössége, és kétezer éves történelmével ez a világ legősibb, máig fennmaradt vallási intézménye. Talán kevesen tudatosítják, hogy a Föld népességének harmincegy százaléka, több mint 2,2 milliárd ember keresztény. Ha Szlovákia lakosságát nézzük, a 2021-es népszámlálási adatok tükrében 55,8 százalék vallotta magát a katolikus felekezethez tartozónak. Ennyit a számokról. De mit is csinál és hogy éli napjait egy katolikus pap a Felvidéken? Erről beszélgetünk mai vendégünkkel, Jelencsics Erich Gábor atyával, Marcelháza plébánosával.

Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Amikor a papságról és az egyházról beszélünk, rengeteg a misztikum a tevékenységetek és az életetek körül. Az érdekelne, hogy éled mindennapjaidat, mit tartasz fontosnak a pályádon, illetve honnan jött az isteni megszólítás, hogy pap légy?

A meghívás mindig belülről jön, a hitünk válasz Isten kérdésére, hívására. A hit tükrözi le, hogy belül mennyire vagyunk nyitottak Isten felé. Ez megnyilvánulhat egy általános keresztény életben is, de teljes odaadásban a papság keretein belül lehet megélni azt a bizonyos meghívást. Ebben tükröződik le a papság, hogy igennel válaszolok Isten meghívására.

Te mikor érezted ezt?

Ez nem annyira érzés, inkább egy felismerés. Egyszerű emberként igyekeztem lelkiismeretesen élni a mindennapjaimat, elvégeztem a főiskolát, dolgoztam, de ész-

revettem, hogy valami hiányzik az életemből.

Akkor nem papnak készültél, hanem egy civil pályára. Honnan származol pontosan? Érsekújvárban születtem, Naszvadról származom. A gimnáziumi érettségi után felvételiztem a főiskolára: a nyitrai mezőgazdasági egyetemen közgazdászként végeztem. A családi hagyományt követtem ezzel, hiszen virágokkal és mezőgazdasági tevékenyéggel foglalkoztunk. Így, vállalkozóként szerettem volna érvényesülni. Pont az egyetemen került elém egy válaszút, éreztem, hogy mégsem a gazdasági szféra, hanem inkább a humán, szociális, pszichológiai, filozófiai, teológiai út foglalkoztat jobban. Piarista atyák szentmiséire jártam, és valahol megérintett a dolog. Mint minden ember, én is a pályámat, helyemet, önmagamat, az élet értelmét és az elhivatottságot kerestem. Igyekeztem kitalálni, milyen adottságokkal áldott meg Isten. Kezdtem felismerni, merre is húz a szívem. Az Isten vágyakat is adott a szívünkbe, ekkor kezdtem más irányba menni. Az egyetem elvégzése után szállodamenedzserként dolgoztam a naszvadi sportközpontban. Ott hoztam meg az első komolyabb döntésemet. Ismertem néhány lelkiatyát, szerzeteseket. Nem a hagyományos papság, hanem valamilyen miszszió vonzott. Akkoriban kapcsolatban álltam a redemptoristákkal, majd felhívott egy atya, aki a hivatásokat gondozta a miszsziós szerzetben. A telefonbeszélgetést követően csatlakoztam is hozzájuk. A kérdés

már régóta fogalmazódott bennem, de akkor és ott a választ is megkaptam.

Hogyan fogadták a szüleid a döntést: örültek, aggódtak, féltettek, netán csalódtak, hogy nem a közgazdászi pályát viszed tovább?

Aki ismer, tudja, hogy igyekeztem mindig a helyes utat keresni, választani. Édesanyám református, édesapám katolikus. Természetesen az édesanyám unokákat, családot akart, és vastag kolostori falakról szőtt elképzeléseket velem kapcsolatban. Imába foglaltam, hogy ha az Úr hív,

akkor úgyis megyek, Isten kegyeire bíztam magam. Kell, hogy ilyen legyen, hiszen az isteni gondviselés akkor is működik, ha nem fordulunk hozzá. Végül megoldódott a kérdés, hiszen a testvérem éppen akkor házasodott meg, és jött is a gyermekáldás. Ezzel az unokakérdés le lett zárva: előttem meg megnyílt az út.

Dunaszerdahelyen kezdtél, itt találkoztam veled először több társas eseményen, esküvőkön, ahol vőfélyként kísértem a násznépet, te meg összeadtad a párokat. Milyen korszak az életedben

Dunaszerdahely?

Nagyon örültem, amikor a kinevezésem után ide kerültem. Az első benyomás mindig meghatározó, és ez pozitív volt Dunaszerdahellyel kapcsolatban. Igyekeztem az itteni embereknek a lehető legjobb példát mutatni.

Szeretted a várost?

Igen. Fontos az intellektuális tudás is, de a legfontosabb, hogy miként viszonyulunk a szolgálatunkhoz. Ez pedig emberfüggő. Ez a hívőkön is visszatükröződik.

Hogy láttad: vallásos város Dunaszerdahely? Az itt élők mennyire fogadják be az általad hordozott isteni üzenetet? Meghatározó nézet a vallásosság, e mögött pedig ott rejlik a hit. Az a fontos, hogy az emberek mennyire élik meg a hitüket. A vallásosság és a hit két külön dolog. Egy morálteológus, Klaus Demmer azt mondja, hogy ’Ki hogyan gondolkodik, úgy él.’ Ezért is fontos, hogy miképp képzeli el az ember a hitet, milyen az életvitele. Másik dolog a vallásosság. Ellátogatunk Isten házába, a templomba, misére. Van, aki letérdel, keresztet vet, de nem tudni, ez mennyire hiteles... Isten van bennem, vagy csak azért csinálom, hogy kipipáljam a harmadik parancsolatot? Az igazi arc a templom falain kívül mutatkozik meg. Kell a hitelesség, de a vallásosság is fontos, hiszen onnan vezet út a hit felé.

Jelenleg a Komáromi járásban tevékenykedsz, a Nagyszombati Egyházmegyében, ahol Marcelháza tartozik hozzád. Miből áll egy heted? Milyen egy mai fiatal pap élete?

Mindenkinek kell, hogy valahonnan merítsen, csak azt adhatom át, ami bennem van. Kell lennie egy bizonyos rendszernek, időbeosztásnak, hogy tudjuk, mikor dolgozunk és mikor pihenünk. Öt és fél évet töltöttem egy szerzetesrendben, és ez nagyon sokat adott, sok mindent átvettem azokból

az időkből. Egyértelmű igazság az a mondás, hogy ’Tartsd meg a rendet, és a rend is megtart téged.’ Ha ez ember rendetlenül éli az életét, akkor az valahol megmutatkozik. Ha van egy bizonyos rend, értékrend, időbeosztás, akkor az megtartja az embert. Ezt mindenkinek saját magában kell kialakítania. Ez főleg ebben a materialista, rohanó világban fontos. Meg kell védeni önmagunkat, nem szabad kiégni, feszültnek, ingerültnek lenni. Egy hívő embernek mindig kell időt találnia Istenre is. Ha nem Isten van az első helyen, akkor jön a káosz. Az analfabéta görög kifejezés három szóból tevődik össze, ha nem értem meg az alfát, akkor a bétát sem fogom. Hiába van humanizmus, szolidaritás, ha az a bizonyos első betű, az alap, amelyre épül az életünk, hiányzik.

Az a hivatásod, hogy a hitet erősítsd, tápláld, gerjeszd... Véleményed szerint jelenleg a világ vajon hitetlen?

Materialista világban élünk, de ugyanakkor pszichoszomatikus lények vagyunk, vagyis nem csak a testünknek, a hasunknak vagy a biológiai szükségleteinknek élünk: egyre nagyobb szükségünk van lelki táplálékra is... Nem úgy fogalmaznék, hogy az emberek hitetlenek, csak nem találnak rá az igazi forrásra, amiért teremttettünk. Gondolom, ezért keresünk pótmegoldásokat. Valaki szereket, mások tanokat használnak: sok minden jelen van a világban...

A hit is kegyelem, ajándék, amelyet nem kap meg mindenki, vagy ha meg is kapja, nem csomagolja ki. Erre senkit sem utasíthatok, legfeljebb egyfajta útmutatást biztosíthatok. Ugyanez a helyzet a szeretettel is. Egy olyan embert nem kérhetek arra, hogy szeressen, aki olyan környezetből jön, ahol ezt nem tapasztalhatta meg. Viszont, ha nyitott erre, akkor rá lehet vezetni, de természetesen kettőn áll a vásár.

Nemrég hallgattam egy beszélgetést, amelynek a papi hivatás kiégése volt a té -

mája. Ugyanezen beszélgetésben az elmagányosodás szó is szerepelt. Kiéghet, illetve elmagányosodhat egy pap? Szerintem igen.

És mit tehet ilyenkor? Saját magamból kiindulva mondom, hogy a magány mindenkiben benne van.

De a ti papi vállalásotokban jobban jelen van, elég csak a cölibátusra gondolni és arra, hogy nem alapíthatsz saját családot… Talán nem is a magányról van szó, ha az ember egyedül él – a kettő nem ugyanaz. Egyedül jövünk világra, és egyedül is távozunk. Egy kapcsolatban is lehet valaki magányos, sőt a társas magány még rosszabb. Mindenkiben jelen van a magányt jelentő szakadék, és mindenki bele is eshet, le is csúszhat ezen. Ehhez nem kell papnak lenni. A szerzetben, még a fogadalmak előtt volt egy évem, amelyet teljes egé-

szében a kolostorban töltöttem, imádkoztam és dolgoztam. Ez a szerzetesi regula két alappillére. Ott és akkor önmagamban kellett egy egész évet eltöltenem, és szerintem itt gyökerezik az, mennyire bírja ki az ember önmagával. Öt évig éltem magammal, ismerem magamat és a hibáimat is: de a kérdés az, mennyire akarom ezeket a dolgokat a felszínre hozni a tudatalattimból és szembenézni velük. Ehhez bátorság kell – de ugyanakkor egyfajta félelem is van az emberben ezektől a sötét dolgoktól. Ez egy kemény talaj, amibe nem egyszerű beleásni. A kényelmesebb megoldás mindig a könnyebb is. Vannak olyan emberek, akik nagyon tevékenyek, de önmagukkal nem szeretnek lenni. Ez egyfajta pótcselekvés. Az embernek elsősorban saját magával és az Istennel kell jóban lennie. Szent Ágoston szerint Isten hangja, a Vox Dei bennünk van, és ez hozza elő azokat a kérdéseket, ame-

lyeket meg kell válaszolni. Innen eredeztethető az egész. Én is megtapasztaltam a kiégést, megesik, hogy a mindennapi mókuskerékben két szék közé esik az ember. Ez az állapot benne van a pakliban.

Mit csinál ilyenkor egy pap? A paptársaihoz fordul vagy pszichológushoz megy? Olyankor azt kell felkutatni, mit hanyagol el az ember. Amikor a lejtő szélére kerülünk, át kell gondolnunk, miért jutottunk el idáig. Ez önismereti dolog, és ilyenkor általában az Isten rámutat, merre folytassam az utam, mire összpontosítsak, mi a fontos. Isten, a családom, az életem, a pihenés vagy a munka van az első helyen? Ha az ember ilyenkor őszintén magába néz, akkor észreveszi, mi a gond. A bűnöknek is van oka. Például, ha valaki azt gyónja meg, hogy türelmetlen, akkor annak is megvan a maga oka. Ez lehet az egó vagy a becsvágy miatt. Ilyenkor az embernek fel kell tennie magá-

ban a kérdést, hogy mi a türelmetlenség oka. Felismerem, észreveszem és tudok rá reagálni. Nagyon fontos az önismeret és a tudatosság. Isten ismer minket a legjobban, hiszen az ő teremtményei vagyunk. Valamilyen törvényszerűségek alapján működik a világ: élünk, dolgozunk, családot alapítunk. Ezt a törvényszerűséget valakinek meg kellett alkotnia.

Az önmagaddal való szembenézés, felismerés sokkal könnyebb, ha Istenre hagyatkozol, mert az ő segítségét is be kell kapcsolnod ebbe a folyamatba... Így van. Igyekszem Isten szemén keresztül látni az embereket. Vannak anonim keresztények is, akik nem járnak templomba, de keresik Istent. Lehet, hogy ez még nem fogalmazódott meg bennük, de valahol ők is felismerik ezt a hívást, hangot. Az ember elsősorban Isten képmására lett teremtve. Isten maga a szeretet,

és mi is a szeretetből lettünk megteremtve. Szeretve akarunk lenni és szeretni. Senki sem vágyik arra, hogy gyűlöljék, rossz szemmel nézzenek rá, rossz véleménnyel legyenek róla. Isten örök, Isten maga az élet. Egészséges ember nem vágyódik a halál után, élni akarunk. Értelmes lények vagyunk, valamiért Isten megajándékozott bennünket az értelemmel, felfogással, kereséssel, tanulással. Isten a legfőbb intelligencia. Nem utolsósorban az Istentől kapott legnagyobb ajándék a szabad akarat. Isten pártatlan, és nem vezet minket az orrunknál fogva. Mindig lehetőséget ad arra,

hogy megtapasztaljuk a jelenlétét, sose legyünk egyedül. Például, ha meg szeretnénk tanulni biciklizni, mindig lesz olyan, aki segít ebben. Először természetesen pótkerekek segítségével, de az idő előrehaladtával már azok nélkül kell érett emberként megtanulni biciklizni.

Ezt a beszélgetést mindenképpen folytatjuk majd a lelki biciklizésről és a mindennapi kegyelmekről. Nagyon köszönöm a gondolataidat, kívánom, hogy a most vezetett közösségedet minél tovább vezethesd. A pályádhoz kiégésmentes és Istenhez való napokat!

Tökéletes pénzügyi szolgáltatás

Dunaszerdahelyen megnyitotta székhelyét Simplea Point, a franchaise alapokon működő banki-tanácsadói szolgáltató. A beszélgetésben Klempa István és Vladimir Milan hasznos információkról és pontos részletekről informálják a széles közönséget.

Mivel találkozik az önökhöz betérő kliens? VM: Elsősorban barátságos, segítőkész emberekkel. Ami nagyon fontos, hogy a Szlovák Nemzeti Bank által elismert licencrendszer mind a hat ágazatában tevékenykedünk, legyen szó akár biztosításról, befektetésről, lakhatásról vagy a nyugdíjjal kapcsolatos dolgokról. Ezáltal a kliens teljes pénzügyi szolgáltatást kap egy helyen. Ez az egyik különlegességünk, a másik pedig a sa-

ját termékportfólió. A kliens tőlünk kapott ajánlatai jelenleg a piacon máshol nem elérhetőek. Van saját biztosítónk, befektetési cégünk, továbbá a második és harmadik pillérről is gondoskodunk. Ennek a csúcsán áll a saját bank.

Fontos látni, hogy a cég mögött egy nagyobb konzorcium áll, és ez a cég csak a hálózatuknak az egyik alkotóeleme, egyfajta franchise-rendszert képviselve. Mit tudhatunk meg önökről?

KI: A cég Csehországban alakult, és az ottani kirendeltségek 10-12 éve működnek sikeresen. Ezt a koncepciót hoztuk át Szlovákiába, de Európában is fokozatosan terjeszkedünk. Csehországban Partners, míg Szlovákiában Simplea néven működünk, ahol immár öt irodánk nyitott meg. A tervek szerint idén negyven, három éven belül pedig száznegyven irodát létesítünk az országban. Egy nagyon erős cseh magáncég áll mögöttünk.

Egy új kliens számára meghatározó az első benyomás és az emberekkel való kapcsolat. Mi alapján válogatták az alkalmazottakat, és ebben a tekintetben mi a cég filozófiája?

VM: A professzionális és emberközpontú hozzáállás az alap. Kliensközpontúak vagyunk, tehát nem az emberek eladósítása a cél, épp ellenkezőleg, őket gazdagabbá, a pénzüket pedig értékesebbé akarjuk tenni. Mi nem ajánlunk olyan termékeket a klienseknek, amelyekre nincs szüksége. Sajnos jelenleg ez zajlik a piacon.

Hogyan került kialakításra az iroda belső stílusa?

VM: A cég világos stílusjegyekkel rendelkezik. Azt szeretnénk elérni, hogy az emberek kellemesen érezzék magunkat nálunk, ne idegeskedjenek, mint általában a bankban szoktak. Igyekeztünk kellemes, otthonias környezetet teremteni.

Miért fontos és előnyös a szlovákiai piacon évek óta jelenlevő szolgáltatások effajta kínálata?

KI: Azért látom szerencsés megoldásnak ezt a rendszert, mert a kliens minden pénzügyi szolgáltatást megtalál egy helyen. Rajtunk keresztül minden megoldható, nem kell sehova sem mennie. Rendszerszinten össze vagyunk kötve az összes bankkal és biztosítóval, tehát egy helyről képes a kliens mindenkivel kommunikálni.

A cég érezhetően stabil lábakon áll, és ilyen vállalatok általában racionális célokat tűznek ki maguk elé. Mik az önök céljai rövid- és hosszútávon?

VM: Egy cseh óriás áll mögöttünk, ez pedig jó a klienseknek, hiszen nem egy ismeretlen cég lép a piacra. Csehországban immár tizenöt éve működünk, 120 franchise-rendszerben működő irodával. Jelenleg ezt a modellt a szlovákiai piacra is át akarjuk hozni, hiszen itt nem létezik hasonló cég. A portfóliónkat a már említett saját termékeinkkel kibővítettük.

Mielőtt valahol irodát nyitnak, alaposan ki kell elemezni az adott térséget nemcsak gazdasági, hanem más szempontok alapján is. Hogyan jellemezné Dunaszerdahelyt és környékét?

KI: Mivel Dunaszerdahelyen lakom, ismerem az emberek pénzügyi helyzetét. Szlovákiában mindenki tudja, hogy ez egy gazdag régió, és az általunk kínált szolgáltatások között mindenki megtalálja a magának valót. Itt nemcsak Dunaszerdahelyről, hanem az egész járásról, vagyis 100-120 ezer emberről beszélünk.

VM: Az irodánk célja, hogy két és fél-négyezer embernek segítsünk. Szeretnénk egy éven belül egy újabb irodát nyitni, hogy még több embernek segíthessünk.

Ha belép egy kliens az irodába, mi a teendő?

Elsőként egy kedves ember fogadja, aki felméri az érkezése célját. Ezt követően a megfelelő munkatárshoz irányítja, akinek kötelessége felmérni a kliens anyagi helyzetét, és ebből kiindulva készíti el az egyénre szabott pénzügyi tervet, amely nem egy évre, hanem az egész élethosszra kerül felépítésre. Szeretnénk egészen a nyugdíjig foglalkozni a kliens pénzügyeivel, hiszen egy nyolcvanévesnek teljesen más igényei vannak, mint egy harmincévesnek. Ezért mindig külön elemzést készítünk mindenkinek, nincs egy közös, amelyet mindenkinél használunk. Ha egy mondattal kellene bemutatnunk magunkat, azt mondanám, tökéletes pénzügyi szolgáltatást nyújtunk. Mivel franchise-rendszerben működünk, ez hatalmas lehetőséget kínál a pénzügyi szektorban dolgozóknak és a magánvállalkozóknak is, hogy közelebbről megismerjék ezt az üzletágat. Ahogyan azt a vezérigazgatónk, Borkovec úr mondta, százmillió kliens a cél. Ha az emberek szeretnének egy iroda tulajdonosai lenni, megvan erre a lehetőségük.

Dr. Hevesi Krisztát

kérdezte Bia, persze nem a bélyeggyűjteményéről, hanem a SZEXről

Dr. Hevesi Kriszta szexuál-szakpszichológus nemrég Dunaszerdahelyen járt és legnagyobb szerencsémre sikerült vele interjút készíteni. Ha valakit érdemes követni a neten, akkor az bizony a Hevesi Kriszta, aki Magyarország legvagányabb szexuál-szakpszichológusa. Ő az, aki lényegre törően és még humorral is megspékelve beszél úgy a szexről, ahogy kevesen. Sokszor olyan kérdésekre is választ adott a videóiban, amiket még csak megfogalmazni sem tudott az ember.

Az a helyzet, hogy az iskolában a szexről nem kapunk valami hasznos útravalót. Ha pedig valaki az interneten keresgélne, akkor a felnőtt filmek már inkább a fantasy filmek kategóriájába léptek át. Honnan is tudhatná egy tini, hogy ami a pornóban oly természetesnek tűnik, az a valóságban már az agresszív szexet is felülmúlja?! Szerintem az egyik legnagyobb baj talán a tévhitekkel van. Van egy réteg, aki még mindig az alapján hisz el dolgokat, hogy a szomszéd Juliska néni lányának az unokatestvérének a keresztanyukája AZT mondta, és akkor az biztosan úgy is van. A társadalom nem nagyon toleráns a kisebbségekkel szemben, főleg úgy, hogy sok ember fejében hatalmas káosz van bizonyos dolgokról. Erre nagyon jó példa, hogy még mindig rengeteg ember van abban a hitben, hogy homoszexuálisnak lenni betegség és gyógyítani kell. Nem kell ahhoz tudósnak lenni, hogy tisztában legyünk azzal,

hogy ez nem betegség, tehát nem kell gyógyítani. Beszéltünk még a Kinsey-skáláról, amiről viszonylag kevesen hallottak, pedig egy elég lényeges témát dolgoz fel.

Milyen a Z generáció hozzáállása a szexualitáshoz?

A mai fiatalok egyáltalán nem rosszabbak, mint az előzőek, csak sokkal rosszabb információkat kapnak. Sokszor mondjuk azt, hogy az előtte lévő generáció sem dúskált a szexuális felvilágosításban, viszont nem kaptak ennyi téves információt sem. Például a pornófilmek révén, mert pornó mindig is volt, csak nem volt ennyire extrém, most sokkal jobban elmegy az agreszszió irányába. Az év elején kaptunk a Nemzetközi Szexuális Medicina Társaságtól (ISSM) körüzenetet, hogy nagyon gyakori a serdülők körében a szexuális erőszak. A felnőtt filmek azt sugallják, hogy a női NEM az IGEN és a nők kimondottan szeretik a durva, agresszív együttléteket, ezért a fiataloknak már ez válik természetessé. Pedig ugyanúgy örömet akarnak okozni, a serdülőknek ugyanúgy az a fontos, hogyan váljanak jó szeretővé, hogy tudjanak adni a másiknak, viszont a pornó által kapnak egy torz és hamis világot. A való élet sem olyan, mint az akciófilmek, nem lógunk a repülőgép szárnyán és nem is ugrálunk ki a 13. emeletről. Ne gondoljuk azt, hogy ez lenne a valóság. Mivel nincs szexuális edukáció, maximum megemlítik a szexuális úton terjedő betegséget, meg a nem kívánt

terhességet, de nincs is igazából olyan dolog, ami számukra iránymutató lenne. Kijelenthetjük, hogy az elsődleges szexedukációs források a pornófilmek.

Miért tabu még mindig ennyire a szex, amikor a szülő és a gyerek között kéne előjönnie a témának?

Ezt úgy hívjuk, hogy az incesztus (vérfertőzés) tabuja, ami genetikusan belénk van kódolva. Azért, hogy ne akarjon a szülő és a gyerek közt szexuális aktus lenni, ezért bármit, ami a szexualitással kapcsolatos, rögtön elutasítunk. Egy olyan dolgot akarunk kiiktatni, ami biológiai program. Hogyha a szexről beszélünk, elképzelhető, hogy szexuális izgalomba jövünk. Ez egy belénk épített tabu, azért, hogy ne alakuljon ki vérfertőző kapcsolat. Viszont van olyan, hogy a szülő és a gyerek között ez a beszélgetés tabu nélkül meg tud valósulni. Hasonló példa lehet, hogy az emberek

úgy születnek, hogy a keserű ízt elutasítják, ami azért van, hogy ne együnk mérgező bogyókat. Csecsemőkorunkban kiköpjük a keserűt, viszont később megszeretjük a sört, a tonikot, a kávét... Valahol le tudjuk győzni, vannak szülők, akik a saját maguk korlátját meghaladva tabu nélkül tudnak beszélni a szexről, viszont nem tehetjük kötelezővé, hogy egy ilyen dolgot mindenki át tudjon lépni. A másik dolog az iskolában történő „szexuális felvilágosítás”. Miért hisszük el, hogy az osztályfőnök, például egy kémiatanár 4 évente egyszer hirtelen szexuálpedagógussá tud válni!? Ez nem ilyen egyszerű, ráadásul másnap ugyanúgy be kell menni a kamaszok közé, nem mindenkinek ilyen természetes beszélni a szexről. A szülők és a tanárok is csak akkor tudnak pozitívan beszélni a szexről, ha nekik is jó szexuális életük van. Ezért van szükség külső szakemberekre, akik tudják, hogyan kezeljék a témát.

Vannak helyszínek, ahová évente mentem előadni a serdülőknek. De olyan is előfordult, hogy az egyik gimnázium igazgatónője közölte, hogy szexuális felvilágosításra semmi szükség, mivel a fiatalok ilyesmivel nem foglalkoznak…

Milyen hatással van egy elutasító közeg az azonos nemű párokra? Milyen az, amikor valaki nem meri megfogni a szerelme kezét?

A coming out (előbújás, önfelvállalás) egy egészséges folyamat, hiszen az ember felvállalja magát, viszont ha előítélettel és bántással találja magát szemben, akkor ez kisebbségi stresszhez vezet. A folyamatos bujkálás distresszt okozva az immunrendszert károsítja, ami számos megbetegedést okozhat, az önelnemfogadás pedig önpusztító életmódhoz vezethet. A homoszexuálisok sok negatív dolgot élnek meg, kitaszítottságot a munkahelyen, akár az iskolában, bántalmazást, magányt. A fiúknál megfigyelhető, hogy a 20-as éveikig nem is nagyon merik megélni a szerelmet, a szexualitást, pedig a serdülőkorban az első szerelmek megtapasztalása pszichológiailag nagyon fontos. A fiúk többsége el sem jut odáig, hogy bárki előtt előbújjon. Ebben sokat ártott egy terápiás irányzat: a reparatív. A reparatív terápia azt mondja ki, hogy egy homoszexuális ember átváltoztatható heteroszexuálissá. Ez egy nagyon sok szenvedéssel járó folyamat, ami további elfojtással, saját maga megtagadásával jár, számos probléma forrása, ráadásul eredménytelen is. A másik, az affirmatív terápia viszont az önelfogadást segíti. Ezt azért emelném ki, mert sokszor találkozom olyan esettel, hogy a szülő eljön hozzám, hogyan tudná megváltoztatni a gyerekének a szexuális orientációját. SEHOGY, elfogadni, szeretni és támogatni lehet az adott személyt, viszont megváltoztatni nem.

El tudnád röviden mondani, hogy mi az a Kinsey-skála?

A Kinsey-skála a genetikai örökségünket mutatja, ez egy hétfokú skála, nullától hatig mutatja, hogy mennyire vagyunk heteroszexuálisak és homoszexuálisak. A 0 a kizárólag heteroszexuális, a 6 pedig a kizárólag homoszexuális, középen megtalálható a 3, ami a biszexuálist jelenti. Az emberek többsége rendelkezik egyfajta biológiai nyitottsággal, mivel az, hogy mi szabad, tilos vagy éppen kötelező, attól is függ, hogy milyen társadalomba születünk. Például vannak olyan természeti népek, ahol a 13 éves fiúkat, amikor betöltik ezt az életkort, egy közös kunyhóba költöztetik és egymáson tanulják meg a szexuális viselkedést, de utána 18 éves korukban megnősülnek. Ezért fontos egy bizonyos fokú rugalmasság. Adott tehát egy biológiai hajlam, s akik a skála két oldalán vannak, nekik hatalmas önmegtagadás lenne, ha a másik oldalhoz kéne igazodniuk. Létezik emellett a szituációs homoszexualitás is, ami például előfordulhat a börtönökben, tehát az emberekben van egyfajta rugalmasság, ami segíti, hogy átmenetileg különböző helyzetekhez tudjanak alkalmazkodni. Ezért ezt a skálát szokták a szemszínhez is hasonlítani, ahol árnyalatok vannak, hiszen nem minden fekete és fehér. Az emberek kevés százaléka sorolható kizárólag az egyik vagy a másik végletbe. Itt még egy fontos dolgot említenék meg: van a szexuális vonzalom, hogy kitől jön az ember izgalomba, van az érzelmi kötődés, ami ettől különböző lehet, mivel valakihez érzelmileg kötődsz, szerelembe esel, aki akár másnemű is lehet, mint amit a szexus diktál, valamint a szexuális viselkedés, ami pedig azt jelenti, hogy kíváncsiságból kipróbálhat az ember a szexuális vonzalmától eltérő dolgot is.

A falak ereje

Member of group

Őket keresse, ha pazar és innovatív belteret szeretne!

Szakembereknek tartottak képzést június közepén az olasz Colorificio MP vállalat által gyártott innovatív bevonatokról, a mikrocement és a dekorációs festékek különböző típusainak alkalmazásáról a dunaszerdahelyi Inportante szervezésében. A cég dunaszerdahelyi boltjának (Artica Décor) vezetője, Túry Nikola számolt be erről.

Hogy nézett ki a gyakorlatban a kétnapos képzés?

Az olasz vállat szakembere a dunaszerdahelyi nagyraktárunkban előkészített helyszínre érkezett, ahol a résztvevők az első nap az innovatív mikrocement alkalmazási technológiájával ismerkedhettek meg, a második napon pedig a dekorációs festékekével. Ami nyilván a résztvevők javát leginkább érdekelte, az az első, mivel a mikrocement felénk még nem annyira elterjedt, az alkalmazásának ismerete éppen ezért olyan tudást jelent, amivel itt még viszony-

lag kevesen rendelkeznek, és versenyelőnyt jelenthet a szakemberek számára.

Egyre többet hallani a kifejezést, mégis keveset tudunk róla. Mi az a mikrocement?

Egy innovatív termék, ami kitűnő minőségű cement és műgyanta keveréke. Nagyon széles színválasztékban elérhető, és illik hagyományos, rusztikus, de modern, indusztriális vagy skandináv stílusú terekbe is. A szakemberek nálunk megtanulhatták, hogyan is kell felvinni a felületre, melyet bevonnak vele. Ez ugyanis hét rétegből áll, melyek mintegy 3-4 milliméter vastag, vízhatlan, fugamentes, higiénikus és könnyen takarítható felületet alkotnak, megfelelőek például tehát zuhanyzósarkakba is. Mivel mindegyik felületnek száradnia kell, mielőtt rákerül a következő, időigényesebb a felvitele, ugyanakkor megéri a fáradozást. Számtalan színárnyalatot tudunk kikeverni és számos struktúrát tudunk megalkotni vele.

Széleskörben alkalmazható különböző korábbi felületeken is, legyen szó csempéről, kerámialapról, gipszkartonról, vagy akár OSB lapról. Ellenálló az UV sugárzással szemben és nem kopik, ami a padlófelületen történő alkalmazása során nagyon fontos.

És a dekorációs festékek terén mit tanulhattak a résztvevők?

Lényegében a Colorificio MP legegyszerűbb és legelterjedtebb festékeinek, mint az Eventi & Spiagge, a Veli D’Oriente, az Art Metal, a Heavy Metal vagy a Ferrum-Siderum-Cuprum alkalmazását. A dekorációs festékek teljes kínálatát megtalálják a dunaszerdahelyi vagy pozsonyi üzleteinkben, további információkat és videókat az alkalmazásukról pedig a weboldalunkon (inportante.sk/dekoracne-farby). Ezek a festékek elterjedtek nálunk is, viszont a mikrocementhez hasonlóan mindig meg lehet tanulni valami újat is velük kapcsolatban, arról nem is beszélve, milyen fontos egy ilyen képzésen a gyakorlati tapasztalatok cseréje a szakemberek között.

Mi a legfontosabb tanulsága egy ilyen képzésnek?

Hogy nem egy használati utasítást kap a résztvevő, hanem lényegében a gyakorlatban ismerkedik meg innovatív technológiákkal, és ezzel kilép a sorból, a jövő felé veszi az irányt. Mint már említettem korábban, olyan előremutató ismeretekre tesz szert, amelyekkel kitűnik és ezzel versenyelőnyt szerez a munkapiacon. Végül, de nem utolsósorban kapcsolatot teremt az olasz Riminiből származó gyártóval és velünk, akik a térségben egyedüliként forgalmazzák a termékeit, ez a közvetlen kapcsolat pedig sokkal előnyösebb ajánlatokat jelenthet. Akit érdekelne, az ősz folyamán hasonló képzést szervezünk a gyártóval együttműködve Riminibe. Augusztus 15-ig lehet jelentkezni e-mailen (turyova@inportante.sk)

Az a bizonyos érettségi…

Jó buli lehet az érettségi, nem tudom pontosan, mert nekem pont nem volt, de szerintem semmivel sem kevesebbek azok a diákok, akik nem álltak oda ahhoz a bizonyos zöld asztalhoz. Mindenesetre nem lettem volna azok helyében, akik idén az ,,együttérző és könnyebb’’ írásbeli érettségit kapták. Néha olyan érzésem van, mintha a finn oktatási rendszer egyre távolabb kerülne tőlünk… Az idei érettségiről kérdeztem a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium tanárait. Úgy éreztem eljött az idő, hogy visszamenjek és most már én kérdezzek :D Egykori tanáraim, B Szabó Csilla és Horváth Péter válaszoltak a kérdéseimre (persze én nem osztályoztam a válaszaikat, mint annak idején ők… :D )

Van érezhető különbség azok az évfolyamok között, akik érettségiztek és akiknek elmaradt?

Horváth Péter: Igen, egyértelműen. Nem hiába, én az egész online tanítás alatt is „érettségipárti” voltam, és az volt a véleményem, hogy legyen szóbeli érettségi. Ha valamilyen könnyített, lerövidített, egyszerűbb is, de legyen. Érezzék a diákok annak a súlyát, hogy véget ért a négy év, és zárják le méltóképp. És a tanár is kapjon visszaigazolást a munkájáról. Természetesen ebben a témában mindig is véleménykülönbség volt köztem és a diákok között, hiszen ők (az ő szemszögükből érthető módon) az érettségi ellen érveltek. Viszont, ha most összevetem, hogy milyen volt a negyedik évfolyam azokkal a diákok-

kal, akik nem érettségiztek, és azokkal, akik most már ismét érettségiztek, teljesen más volt. Pl. a mostani negyedikesek tanultak :D Az előző két év negyedikeseit viszont nagyon nehéz volt már motiválni, hiszen elég korán tudták már, hogy nem lesz érettségi. Ráadásul úgy gondolom, hogy azok az évfolyamok, akik az érettségi megtapasztalása nélkül mentek egyetemre, rögtön a mély vízbe estek. A mostani negyedikesek viszont már úgy mehetnek egyetemre, hogy megtapasztalták, milyen érzés izgulni egy ilyen megpróbáltatás előtt, hogyan lehet egyszerre ekkora anyagmennyiséggel boldogulni. És maga a négy év lezárása teljesen más volt úgy, hogy ismét volt szalagavató-ballagás-érettségi. Ebből a három dologból szerintem mindhá-

rom nagyon fontos. Viszont, ha összevetem azokat az évfolyamokat, akik még az online oktatás előtt érettségiztek, és azokat, akik most, közöttük egyáltalán nem éreztem különbséget. A mostani negyedikesek másfél évig online tanultak, de ez az érettségi feleletükön egyáltalán nem látszott meg. Ugyanazt a szintet tudták hozni, mint a „covid előttiek”. Vagy még jobbat.

B Szabó Csilla: Hogy van-e különbség? Ezt a kérdést sokféleképpen lehet megközelíteni. Biztos van sokféle apró részlet, ami sok különbséget ad. A felkészülésük és felkészítésük ugyanolyan lelkiismeretesen zajlott, mint bármelyik másik érettségiző évfolyamé. Alapvetően viszont szerintem az a különbség, hogy az előző két évfolyam nem szerzett tapasztalatot

és élményeket, hogy milyen érettségizni, milyen érzés megmérettetni, s leszüretelni a jól végzett munka gyümölcsét. Mert szerintem úgy teljes egy folyamat, ha illően és kellőképpen zárjuk le azt.

2. Hogyan élték meg a diákok a felkészülést?

H.P.: Na, ebben viszont látok különbséget a „covid előtti” és mostani negyedikesek között. Ugyanis míg régebben mindenki úgy vette, hogy lesz érettségi, senkinek meg sem fordult a fejében, hogy nem lesz, az idei érettségizőkben még nagyon sokáig élt a remény, hogy nekik sem lesz. Ez meglátszott a felkészülésben is. Ott volt a bizonytalanság bennük, hogy vajon mi lesz, kell-e a „normálisan” készülni... Ez a helyzet nem lehetett kellemes. Ahogy közeledett az érettségi, lehetett látni, hogy a diákok egyre jobban érezték a súlyát, egyre nagyobb volt a teher rajtuk, egyre idegesebbek voltak. Viszont annál nagyobb volt a megkönnyebbülés is miután leérettségiztek. Látszott rajtuk, hogy hatalmas teher gördült le róluk, és ott volt az arcukon, hogy „igen, megcsináltuk”. Ez az érzés szerintem szintén nagyon fontos. Hogy a kemény munka után az ember érezze azt, hogy nem dolgozott hiába, erre is képes volt, sikerrel vette az akadályt. Viszont nemcsak az érdekes kérdés, hogy hogy élték meg a diákok a felkészülést, hanem az is, hogy élték meg a tanárok :D Mert higgyétek el, két év után nekünk sem volt egyszerű ;)

BSz.CS.: A diákok részéről elképzelhető, hogy volt egy kis remény, hátha idén is elmarad az érettségi, de alapvetően úgy álltunk hozzá, hogy lesz megmérettetés. Apait-anyait beleadva készültek, jó volt velük együtt dolgozni, s nem volt nagy siránkozás azon, hogy ők ugyebár szintén sokat tanultak online, s ezért talán őket is megilleti, ha egy pici enyhítést kapnak. Len-

dületes volt a munka, amely az utolsó órákig kitartott, hiszen ne felejtsük azt, hogy nem csupán vizsgákra tanul az ember, hanem olyan tudást kell szereznie, amit bármikor tud használni, amely őt szolgálja. A vizsga után is van élet, s igazából erre is fel kell készülni.

Hogy is volt az a bizonyos írásbeli érettségi, amin a dátumot is a diákoknak kellett átírni?

H.P.: Az első válaszomban ugye kifejtettem, hogy az online oktatás alatt is „érettségipárti” voltam. Itt hangsúlyozom azt, hogy ez a szóbeli érettségire vonatkozott. Úgy voltam vele, hogy ha valaminek el kell maradnia, az az írásbeli rész. Miért is? A szóbeli érettségin azt kérjük számon a diáktól, amit mi tanítottunk meg vele, és nagyon sok mindent figyelembe tudunk venni. Az írásbelit viszont központilag állítják össze, sok esetben olyanok, akik nem is gyakorló tanárok, csak felcsapják a tankönyvet, hogy „na, akkor ezt kérdezzük meg tőlük”. Elnézést, ha ez nem így van, de nekem ez így jön le. És akkor most jöjjön a válasz :D Még írásbeli érettségi előtt én magam is azon poénkodtam a tanáriban, hogy az má milyen lenne, ha ugyanazt a tesztet adnák, ami már elő volt készítve 2020-ban, de nem lett megíratva. Erre aztán több kolléga is mondta, hogy az a baj, hogy ők ezt simán el tudják képzelni, hogy ez így lesz. Még az is szóba került viccből, hogy a régi dátum lesz ott, amit át kell írnunk. És hát bizony, a próféta szólt belőlünk, mert tényleg így történt. Nehéz erre mit mondani. Az a durva az egészben, hogy még a csapból is az folyt a minisztérium részéről, hogy ők mennyire figyelembe fogják venni, hogy ez az évfolyam másfél évig online volt. Aha, persze. Erre beadják minden tantárgyból ugyanazokat a teszteket, amiket még egy olyan időszakban készítettek, amikor az online tanítást max. sci-fi filmek-

ből ismertük. Jaj, de nem mondhatok ilyet, hogy nem vették figyelembe a dolgokat, hiszen plusz 15 percet kaptak a diákok. Respect. Félretértés ne essék, én megértem, hogy azok a tesztek már ki voltak nyomtatva, és nem is akartam volna, hogy a kukában landoljanak. Viszont véleményem szerint szét kellett volna küldeni a sulikra „főpróbaként”, próbálják ki magukat benne a diákok, gyakoroljanak az érettségi előtt. Az érettségire pedig elvártam volna, hogy új tesztet csinálnak, ha már két évig semmi dolguk nem volt. BSz.CS.: Ez felettébb érdekes volt… Olyan ígéret hangzott el az oktatási minisztérium részéről, hogy az idei írásbeli érettségi könnyebb lesz… A diákoknak nincs mitől tartaniuk, mert figyelembe veszik az elmúlt időszak miatt kialakult nehézségeket, azt, hogy majdnem másfél évig online térben tanultak, s ebből kifolyólag lesznek enyhí-

Hirdetés

tések. Amikor azt az utasítást kaptuk, hogy a 2019/20-as tanév érettségi feladatsorait kell megíratnunk, és a 2020-as fejléces válaszadó lapjokat kell felhasználnunk az idei írásbelin, gondolkodóba estünk, hogy vajon milyen lesz az a könnyítés, mit fognak enyhíteni, s hogyan tudnak bármire tekintettel lenni, ha már a pár éve megalkotott és kinyomtatott tesztet kell felhasználni?! Aztán kisvártatva meg is tudtuk a választ! 15 perccel több időt kaptak a gyerekek a feladatok megoldására. Hát ez igen! …csattantunk fel mindannyian… Nem volt könnyebb idén érettségizni, mint 3 évvel ezelőtt, sőt! Az angol írásbeli jó pár feladata meghaladta a B2-es szintet, ami bármikor övön aluli, nem csupán egy ilyen kihívásokkal teli időszak után. De örömmel jelentem, hogy a magángimiben mindenki sikeresen leérettségizett! Diákjaink remekül helytálltak, s nekünk ez a lényeg!

Ellentétek

E havi verseinknek egy olyan témát választottunk, mely tulajdonképpen laza, ám sokféleképp értelmezhető, így termékenyen megmozgatja a fantáziát. Ellentétekben gondolkoztunk, hiszen a világ telis-tele van velük. Persze nemcsak negatív értelemben, az ellentétek ugyanis nemcsak konfliktusokat szülnek, hanem kreativitást is, előrelendítik gondolkodásunkat, új utak, kompromisszumok keresésére buzdítanak. Az efféle termékeny kettősség lelkivilágunkban is jelen van, hiszen az emberi életben adódó különböző helyzetek sokszor felemás érzelmekben csapódnak le, melyek mégis megférnek egymás mellett, és igazi erejük épp komplexitásukban rejlik.

Sipos Janka: Mag

Mint az a szívós, láthatatlan, embertelen és mélyen emberi kötelék, mely, akár a paplan, tested fojtogatja és öleli –

Egyszerre lehet eredet és végpont, béklyó és felszabadító erő, hidegrázással támadó melegfront, ház, melyen se ablak, se tető.

Felelősség, de számon mégsem kér. Nem birtokolhatod, mégis tied. Aprócska csak: a tenyeredben elfér, de mindenestül belakja szived.

Mint fából a fagyöngy, belőled él szétválaszthatatlan, mégis külön. Hajléktalanságának vagy fedél, s neked is otthont ad ez az öröm.

Néha világgá szaladnék előled, aztán mégis maradnék örökre. Sosem leszünk hasonlók: a felismerés teper földre. Az elme csalárd illúzióján hosszú pillanat, míg átesek, de a pólusaink azonosak, szerencsétlen mágnesek. Az arcod szép, a lelked üres, hozzám nem köt semmi többé, hozzád képzeltem egy világot, ami most lassan szétfoszlik köddé. Feloldhatatlan konfliktus koppan, mint száraz ecset kies vásznon, maradsz, ahol mindig voltál: olyan közel, olyan távol.

Kovács Andrea: Törés

Rubin Eszter: Minek szenved, aki nem bírja?

Pesti Kalligram Kft., 2021 Pető Hanga boldog kéne legyen. Tinikorában ugyan állandóan a fullasztó asztmával és elszigetelődésével küzdött, utána pe dig a saját rossz döntései és elmulasztott cselekvése következ ményeivel élt együtt jóval tovább, mint ameddig kellett volna, de az élete nagyjából negyven felé végre rendeződni látszik. Mégis darabjaira hull, mind testi, mind pedig lelki értelem ben, és rá vár a nagy feladat, hogy megértse, miért, és miért épp ekkor. Rubin Eszter regényében olyan fontos kérdéseket boncolgat, mint a testi és lelki egészség közötti kapcsolat, az anya-lánya viszony viszontagságai, a generációkon átívelő örökölt traumák és szorongások lélekrajza, vagy épp, hogy mit jelent az egykori koncentrációs táborok túlélői leszármazottjának lenni, mit le het ilyen háttérrel kezdeni azzal a szóval, hogy „zsidó”. Hogy lehetséges-e kitörni a gondolataink és szokásokká csontoso dott cselekvéseink rabságából, és újraalkotni önmagunkat. Miközben olvasok, egyfolytában elszorul a szívem Hangáért, de az anyjáért és a lányáért is – minden nőért, aki nem bír zöld ágra vergődni sem saját magával, sem egymással, sem a világgal. Ha akarom, ha nem, tiszta szívből szorítok nekik. (SJ)

Philip Roth: Nemezis

(Fordította: Nemes Anna), XXI. Század Kiadó. 2019 Amikor könyvet választok, mindig a legapróbb részletekig min dent átkutatok róla: ki írta, mikor, miért. Az író életét, a könyv fogadtatását, fontosságát az irodalomtörténetben stb. Ebben a hónapban viszont picit máshogy vágtam bele: bementem a könyvesboltba és a legelső regény, amelynek megtetszett a címe, megvettem. Nem figyeltem az írót, vastagságot, tar talmat: semmit. Amikor megláttam a „Nemezis” szót, tudtam, hogy ezt el kell olvasnom: kevés regénynek van ilyen egyszerű, baljós és nagyszerű címe. 1944-ben járunk, Amerikában. Bucky Cantor testnevelő ta nár gyerektábort vezet Newarkban. Ezen a légydöglesztő nyá ron a városban kitör a mindenki által rettegett gyermekbé nulás-járvány. Bucky barátnője kérleli a férfit, hogy hagyja ott a tábort és menjen el hozzá: egy másik táborba, ahol nincs jelen a betegség. Buckyban egész világok ütköznek, hogy végül eldöntse, mi a helyes tennivaló ebben a borzalmas helyzetben. NEMEZIS: a bosszú istennője a görög mitológiában. Ja, majdnem elfelejtettem, a könyv a legendás Philip Roth utolsó műve… és csupán a tiszta véletlen vezetett el ehhez a gyöngyszemhez. (VO)

Beach House – Once Twice Melody

Négy évvel az előző, 7 című (sorrendben a hetedik) stúdióalbumuk után a baltimore-i zenekar (is) belecsöppent a covid-érába, ami saját bevallásuk szerint összehozta őket annyira, hogy maguk vágtak neki új szerzeményeik produceri munkálatainak. Noha a Once Twice Melody szerzeményei közül sok még a járvány előtt született, miután elérte végleges verzióját, az összezártság és egymásra utaltság, közeledés, egyszersmind távolságtartás himnuszává is válhatna. A Beach House mint a dreampop egyik legjelentősebb képviselőjének új albuma egyáltalán nem süllyed (sokadszor sem) unalomba, sőt, a Once Twice Melody egy fantasztikus ívet jár be, és ha hagyjuk magunkat, úgy oldódunk fel benne, hogy azt észre sem vesszük.

Rosalía – Motomami

Az idén harmincéves katalán Rosalia Vila Tobella az előző albumával olyannyira befutott, hogy néhány merész húzással mostanra gyakorlatilag bármit megengedhet magának. Új albumán, mely kb. három évvel követi az előzőt, betekintést enged boszorkánykonyhájába, azon belül egy eklektikus tégelybe, amelyet Motomaminak keresztelt el. Van itt minden és mindennek az ellentéte is, a dalok közös jellemzője csupán Rosalía, aki olyan energiákat szabadít fel, amitől kicsi lesz a szoba vagy az autó, ahol hallgatjuk. Lendületes, energikus, izgalmas, tüzes, lényegében üresjárat nélküli (néhány dalt leszámítva a 16-ból), és olyan természetességgel váltogat stílusokkal , mintha csak egy kés két oldalával kenegetne, miközben mi vagyunk a lekvár.

Denzel Curry –Melt My Eyez See Your Future

Nagyot akart markolni, és ahhoz képest keveset fogott. Ez az egyetlen hibája Denzel Curry idén kijött soron következő lemezének, melyen számos neves közreműködő felbukkan, ám velük együtt sem, vagy talán éppen miattuk süllyed a saját mércéjén az átlagba. Ha hozzájuk képest meghallgatjuk például a Ricky vagy a Zuu c. korábbi slágereket, akkor észrevehetjük azt az ívet, amelyre a Melt My Eyez See Your Future átköltözött. Itt is vannak erős pillanatok, többségben viszont a felejthetők. Egyáltalán nem büntet az album, akadnak csúcspontjai, a Walkinon kívül a vége felé található Sanjuro és Zatoichi, de Denzel Curry most remélhetőleg vesz egy nagy levegőt, lekaparja magáról a felesleges réteget, ballasztot, és aztán ismét nyers és ütős lesz, mint egy légicsapás.

Jelen: Once Twice Melody, Through Me, Superstar, New Romance, Only You Know, Hurts To Love.

Múlt: Zebra, Myst, Space Song, Norway, Silver Soul, Used To Be, Walk In The Park, Master Of None, Take Care.

Jelen: La Fama (w/ The Weeknd), Saoko, Candy, Chicken Teriyaki, Bizcochito, Diablo.

Múlt: Malamente, Con Altura, TKN (w/ Travis Scott), Yo x Ti, Tu x Mi, Di Mi Nombre, Pienso En Tu Mirá.

Jelen: Walkin, Troubles, Zatoichi, X-Wing, Ain’t No Way, Sanjuro, X-Wing, The Last.

Múlt: Ricky, Shake 88, Birdz, Ultimate, Black Balloon, Sumo, Clout Cobain, DIET_.

Metronomy – Small World

Egy úgymond pályaösszegző, önmagát megkoronázó album és a covid után a frontember Joe Mount megpróbált egy optimista visszatérést produkálni. Optimistának optimista lett, csak nem különösebben erős. A Small World többnyire nélkülözi azt a lendületet, és izgalmas rétegeket, ambiciózus megszólalást, amit a Metronomy esetében megszokhattunk. Egy kellemes indiepop-album, ami nem veszi el a kedvünket, legfeljebb egy kimaradt helyzetecskeként tekinthetünk rá, hogy Mount újrapozicionálja magát. Az ilyesmire nincs is szükség. A Small World szívmelengetően könnyed, mondhatni súlytalan, éppen ezért nem érezzük sem tehernek, se nem indít be különösebben., csakhogy Joe Mount hibája, hogy nem ehhez szoktatott bennünket.

Jenny Hval – Classic Objects

Jenny Hval a csupasz norvég valóság, a maga abszurdumaival és bizarr elemeivel. A kortárs norvég előadók egyik legnagyobbikával van dolgunk, aki gondosan megmasszírozza a lelkünket ismét. A Classic Objects a nyolcadik albuma, és nála sem maradt nyom nélkül a covid-éra, ami ha máshogy nem, a szerzemények lecsupaszított egyszerűségében tetten érhető. Jenny Hval saját bevallása szerint is az élet apró momentumaira összpontosított az elkészítésekor, melyeket saját megélésein szűr keresztül. Hálásak lehetünk neki, hogy ezt kellő érzékenységgel teszi, és ugyan nem lesz ebből egy könnyen fogyasztható popalbum, annál inkább kapunk egy színtiszta, desztillált Jenny Hvalt, egy norvég dívát, aki a tudatalattinkba gázol, hogy azon keresztül nagytakarítson.

Placebo – Never Let Me Go

Idén tavasszal kilenc év után tért vissza albummal a 90-es évek végének és a 2000-es évek elejének egyik legjelentősebb brit zenekara, a Brian Molko vezette Placebo. Dekadens power popjukkal akkoriban maximálisan megágyaztak az ezredforduló kamasz lelkivilágának, David Bowie is azok közé tartozott, akik gyakran méltatták őket. A 2000-es évek második felétől egy ideig lényegében ebből a sikerből éltek, míg az újonnan megjelent albumaik kritikailag elindultak a lejtőn. 2016-ban egy fennállásuk 20 évének szentelt világkörüli turnén vettek részt, utólag viszont már úgy vallanak erről, mint egy kényszermaszturbálásról, miközben megutálták saját dalaikat. Ezután jött egyfajta tisztulás, melynek eredménye a Never Let Me Go, ami egyértelműen a 2006-os Meds c. lemez óta a legjobb. Molkoék törekszenek a figyelmünkre, és tesznek is érte, hogy megkapják.

Jelen: It’s good to be back, Things will be fine, Right on time, Hold me tonight.

Múlt: The Look, Heartbreaker, The Bay, Love Letters, Reservoir, I’m Aquarius, Old Skool, Everything Goes My Way.

Jelen: Year Of Love, American Coffee, Cemetery Of Spendour, Year Of Sky.

Múlt: Conceptual Romance, Female Vampire, Innocence Is Kinky, Spells, Lions, Ashes To Ashes, High Alice.

Jelen: Beautiful James, Surrounded By Spies, Try Better Next Time, Happy Birthday In The Sky.

Múlt: The Bitter End, Special Needs, Every You Every Me, Pure Morning, Special K, This Picture.

Fekete telefon

Vetítik július 14-től. Stephen King fia, az apai örökség miatt álnéven író Joe Hill mindössze 25 oldalas horrornovellájából készített filmet Scott Derrickson, a Doctor Strange rendezője. Derrickson a hírek szerint már épp belefogott volna a Marvel-film második részébe, amikor egyszer csak kiszállt a produkcióból. Később elmondta, hogy gyerekkori traumái hatalmasodtak el rajta, ezeket pedig belekomponálta a Fekete telefonba, és így tulajdonképpen egyfajta terápiaként is segített számára a film elkészítése. Maga a film egy szadista gyerekgyilkosról szól, aki egy pincébe zárja áldozatait, újabban Finney-t, aki pedig egy elvileg működésképtelen fekete telefonon keresztül lép kapcsolatba a korábbi áldozatokkal. Ők segítenek neki abban, mihez kezdjen. Természetfeletti elemekkel sűrített gyerekrablós krimi-horror, melynek rosszfiúját, a gyerekeket fekete lufikkal és bűvésztrükkökkel becserkésző Portyázót Ethan Hawke alakítja, és róla ódákat zengenek.

Good Luck to You, Leo Grande

Vetítik július 14-től. Az Emma Thompson és Daryl McCormack főszereplésével készült film megjárta a Sundance filmfesztivált és a Berlinalét is, és tulajdonképpen egy középkorú vagy idős, de tulajdonképpen a legtöbb nő sérült énképének hátterét boncolgatja. Thompson egy újságnak erről azt mondta, hogy ő maga sem képes megállni meztelenül a tükör előtt és pusztán nézni magát (erre van egy jelenet a filmben), hanem folyamatosan méregeti a testét. Ebben a filmben egy 50-es évei közepén járó özvegyet alakít, aki felbérel egy fiatal szexmunkást, hogy életében először átélje az orgazmust. Komikus elemekkel átszőtt drámát látunk, melynek az a célja, hogy segítsen magunkat elfogadni olyannak amilyenek vagyunk, de legalábbis segítsen elfogadni, hogy telik az a rohadt idő, és változik a testünk. Ha ehhez egy fiatal szexmunkás kell egy napra, ám legyen!

Minden, mindenhol, mindenkor

Vetítik július 21-től.

Az élet legfontosabb tanulságait néhány szavas közhelyekkel le lehet írni. Ma viszont már többnyire nem elég, ha hozzátesszük, hogy „közhely, de igaz”. Kell neki valami eszeveszettül kreatív és burjánzó, humoros és nem utolsó sorban szívmelengető csomagolás. Tulajdonképpen erre volt egy receptje Dan Kwan és Daniel Scheinert rendezőknek, akik a csodás Michelle Yeoh-t kérték fel arra, hogy legyen szócsövük. A Minden, mindenhol, mindenkor című filmet már most klasszicizálták a kritikusok azzal, hogy ez olyasvalami, amit eddig még biztosan nem láttál. A főhős Evelyn Wang egy mosodát vezet bevándorló családjával, tele vannak gondokkal, az egyik pillanatról a másikra viszont ebből a nőből lesz egy multiverzumon átívelő háború főhősnője. Nincs más teendőnk, mint végigkísérnünk őt egy úton, melynek a végén darabokban leszünk, és át fogjuk gondolni, mégis mi a frászt rakjunk össze magunkból, mert az biztos, hogy nem maradunk azok, akik eddig.

Egyéb Kiállítás Színház Fesztivál Koncert / Party

07. 06. – 19.00

Egressy Béni VMK KOMÁROM

Pintér Béla-Darvas Benedek: Parasztopera (népies-zenés krimiballada) A kassai Thália Színház vendégjátéka

07. 07. – 20.00

VMK előtti tér

DUNASZERDAHELY

Dunaszerdahelyi Udvari Muzsika: Samaria Klezmer Band

07. 09. – 17.00

DOBORGAZ

Doborgazi Kemencék Titka

Fellépnek: Irigy Hónaljmirigy, Valasko Ferenc, Rómeó Band, Ábrahám Imike, Nagy Viktória, Dóka Zsuzsa, Bősi Szabó László.

07. 09. – 17.00

Futballpálya DUNATŐKÉS

3. Polgármesteri kupa, és a Duna menti tűzoltóliga 4. fordulója

07. 09. – 20.00

Big Horn Ranch

NAGYSZARVA

Vadkeleti Fesztivál Fellépők: Koppány (lemezbemutató), Cornfield Kids

07. 12-17.

Gombaszögi kemping GOMBASZÖG

Gombaszögi Nyári Tábor Fellépnek: Ákos, 30y, Krúbi, Carson Coma,

Beliczay Kamarazenekar, Storyum, Slow Village, Parno Graszt, Muzsikás együttes, Fanfara Transilvania, Óperentzia, Jóvilágvan, Estendøn, Endorfin, Gorlo Volka.

07. 14. – 20.00

VMK előtti tér

DUNASZERDAHELY

Dunaszerdahelyi Udvari Muzsika: Kalandor zenekar

07. 15. – 20.00

Tiszti pavilon – szabadtéri színpad KOMÁROM Kökény Attila

07. 16. – 10.00

DUNATŐKÉS

II. Dunatőkési Íjászverseny A Csallóközi Íjász Klub szervezésében.

07. 16. – 10.00

NÁDSZEG

II. Levendula napok Fellépnek: Kmeťoband, Kökény Attila, Rostás Szabika

07. 16. – 20.00

Vadkacsa Aréna NAGYABONY

Retro Piton Party: Fatima & Beat (Fekete Vonat)

07. 16. Mundo 2.0 GYŐR

Mundo X – 10. Birthday Ceremony

Dj-k: ValMar, Bruno x Spacc, Kempy

07. 21. – 20.00

VMK előtti tér

DUNASZERDAHELY Dunaszerdahelyi Udvari Muzsika: Tom White & the Mad Circus

07. 21-23. Vízimalom GÚTA

Hajómalom Fesztivál Fellépnek: Wellhello, BSW, Parnograszt, Budapest Bár, Fortissimo, Generáció Táncműhely, Jakuza Ritual, Sajó Banda.

07. 22. – 19.00

MILIA Event & Wine Resort DUNATŐKÉS

Klikkout Midsummer Party és Klikkout Szépe választás Dj-k: Colin Dale, Chriss Ronson, Kühl, DJ Giga, Groove X

07. 22. – 20.00

VMK előtti tér DUNASZERDAHELY Dunaszerdahelyi Nyár: Szuperzöld

07. 22. Harmónia Cruise Boat POZSONY

Moody Waves Dj-k: Frankey & Sandrino, Philipp Straub, Denes Toth, PLUSplus.

07. 23. – 17.30

ILLÉSHÁZA

Aloha – Túl minden határon – Vujity Tvrtko előadása

07. 28. – 20.00

VMK előtti tér

DUNASZERDAHELY

Dunaszerdahelyi Nyár: Retrock Party Band

07. 29. – 20.30

Futballpálya NYÁRASD

Nyárasdi Színházi Esték: Imádok férjhez menni A Cervinus Teátrum előadása. R.: Dósa Zsuzsa. Fsz.: Szemerédi Bernadett, Timkó János, Boronyák Gergely, Nagy Róbert, Jónás Gabriella.

07. 30. – 19.00

VÍZKELET

Generations Summer Fellépők: TNT, Herceg, Burai x Binhky, Rico x Miss Mood, Groovehouse.

08. 04. – 20.00

VMK előtti tér

DUNASZERDAHELY

Dunaszerdahelyi Nyár: Country Old Boys

08. 06. – 08.00-16.00 Amade Park BŐS

Örömíjász verseny A Bősi Rétisas Íjászklub szervezésében.

08. 11. – 20.00

VMK előtti tér

DUNASZERDAHELY

Dunaszerdahelyi Nyár: Shadows Club

A szófogadó gyerekek nem feleselnek (?)

- avagy gondolatok a Netflix azonos című

sorozatáról

Mostanában valahogy megtalálnak a zárt vallási közösségeket bemutató sorozatok, kezdve „A tettes” (Sinner) c. misztikus-bűnügyi nyomasztástól, a látványvilágukban lenyűgöző, de egyébként harmatgyenge produkciókig (pl. az „Üdvözöl az Éden”). Ezzel a sorozattal azonban egy olyan témára bukkantam, amilyenre álmomban sem számítottam...

Ti mit tudtok a mormon vallásról? Én idáig csak futólag találkoztam az elnevezéssel amerikai filmekben és annyit véltem tudni róla, hogy tagjai egymás között házasodnak, rokonság ide vagy oda. Az Utolsó Napok Szentjeinek Fundamentalista Jézus Krisztus Egyháza (FLDS) nevű vallási közösség azonban ennél is tovább ment, mikor az önjelölt próféta, Warren Jeffs apja halála után átvette a csoportot.

A próféta tanítása szerint Jézus egyetértett a többnejűséggel, a férfiak tehát ennek megfelelően, rengeteg feleséget gyűjtöttek maguk köré, az örök üdvösségben reménykedve. A szekta tagjai egy teljesen zárt, önellátó csoportosulásként éltek Utah államban, így a házasságkötés is kizárólag egymás között valósult meg. Szürreális látványt nyújtanak a sorozatban bemutatott családi képek, amelyeken a klasszikus felállás (apa-anya-gyerekek) helyett, mindig csak egyetlen férfit láthatunk, negyven-ötven felesége és rengeteg utódja társaságában.

A gyermekeket gyakran szakították el családjaiktól felsőbb utasításra, majd a „Sion“ nevű helyre szállították őket, hogy leendő FLDS-kiválóságokat képezzenek belőlük. A lányok galléros, teljes testet fedő vászonruhát, hosszú szárú alsóneműt és kötelező

hajfonatot viseltek, életüket pedig körbelengte a „Keep Sweet” (Légy kedves!) filozófia – kérdezni, önállósodni nem volt szabad, életüket teljes egészében a vallásnak, a farmon végzett ingyenmunkának és a leendő házasságra való felkészülésnek rendelték alá.

Warren Jeffs agymosott tanítványai ugyanis attól sem riadtak vissza, hogy tinilányokat válasszanak feleségeiknek, a vallási vezető szertartás keretében egyesített házasságban idős férfiakat serdülő lányokkal, akiket szüleik önként ajánlottak fel a prófétának. A négyrészes dokumentumfilm-sorozat rávilágít arra, hogy a leánygyermek valóságos fizetőeszközként működött, és azok a családapák számítottak a közösség megbecsült tagjainak, akik minél több lányt tudtak kiházasítani.

A csoport illegális tevékenységei nyomán a rendőrség hajtóvadászatot indított Warren ellen, aki több államon keresztül menekült az igazságszolgáltatás elől, a hívei által felajánlott összegeket pedig eközben luxushotelekben, kaszinókban és sztriptízklubokban mulatta el. Az izgalmas téma ellenére a sorozat meglehetősen gyenge kivitelezésben készült el, nagyrészt egykori FLDS-tagok vallanak élményeikről - semmivel sem nyújt többet, mint a hasonló műfajú alkotások. Maga a történet abszurditása és a nyomozás izgalmai azonban lekötik a nézőt, akinek túl nagy erőbefektetésre sincs szüksége, az összesen négy darab, egyenként negyven-ötvenperces epizód megtekintéséhez.

Designo

részt anyukámnak köszönhetem, hogy betekintést nyerhettem a művészet világába, rengeteget tanultam tőle és festőművész barátaitól. A fiamnak szerettem volna minőségi és egyben stílusos ruhákat készíteni. Nem felejtem el soha, amikor sikerült megvarrnom az első lógó ülepű nadrágját, óriási öröm volt számomra.

Milyen anyagokkal dolgozol és mik a kedvenceid?

Legfőképpen pamut jersey és futter anyagokból dolgozunk (95% pamut, 5% elastan). Nagyon szeretünk dolgozni velük, nem bolyhosodnak a rengeteg mosás után sem, ami ugye elkerülhetetlen főleg egy pici babánál. Jelenleg a nagyon kedvelt dupla gézből varrjuk a nyári kollekciót a csodás tulajdonságai miatt. Nagyon gyorsan szárad, nem kell vasalni, puha, kellemes a viselése és nem utolsó sorban szép.

Mely termékeket kedvelik leginkább a megrendelőid?

Nektek mi jut eszetekbe a nyuszifülről? Talán így becéztek, vagy a tanító néni diktálása, amikor az idézőjelhez, a macskakörömhöz ér, olyan is akad, akinek egyenesen a nyuszi füle ugrik be, de biztos vagyok abban is, hogy sok anyuka azonnal a Designo babasapikra gondol, amikben az ő kisbabája a legcukibb. S hogy mi jut eszünkbe a szóról, Designo? A nyuszifül és persze a jó minőség. Lássuk hát, hogy ki áll a brand mögött?

Mikor kezdtél el varrással foglalkozni?

A varrással kisfiam születése után kezdtem el foglalkozni, előtte virágboltom volt, az alkotási vágy gyermekkorom óta csitíthatatlan. Biztos vagyok benne, hogy ezt nagy-

Nagyon kedves vásárlói köröm van, minden újdonságnak nagyon örülnek, de aminek mindig lennie kell készleten, azok a bunyny (nyuszi) sapkáink. Jó pár évvel ezelőtt megrajzoltam a szabásmintáját, megvarrtam az első darabot, akkor még nem sejtettem, hogy ekkora sikere lesz. Sok verzióban készítjük azóta, van az őszi, kétrétegű, téli béléssel és az egyrétegű sapik tavaszra. Mindig újítunk, rengeteg fajta anyagból megvarrtuk már őket. Imádják a vásárlóink és mi is. Mindig arról álmodtam, hogy ha valaki meghallja a márkanevem, a DESIGNO-t, azonnal a bunny sapkák és a jó minőség jussanak az eszébe.

Változtatott valamit a helyzeteden a covid és a háborús körülmények okozta társadalmi és gazdasági szituáció?

A vásárlóink a legnehezebb időszakokban is kitartottak mellettünk, és lelkesen adták le a megrendeléseiket. Óriási hálát érzek ilyenkor, amikor eszembe jut, milyen volt csak neten értékesíteni. Nem volt egyszerű, mivel én azok közé tartozom, akik szeretnek találkozni és beszélgetni a vásárlókkal, úgy is alakítottam mindent, hogy ez létrejöhessen, erre összpontosítottam mindig, így a hirtelen átállás rengeteg energiámat elvette, de sikerült. Sok munka van mögötte, marketinget és fotózást tanultam ebben az időszakban. Férjemnek és fiamnak köszönöm, hogy mellettem voltak és igyekeztek kialakítani a lehető legjobb körülményeket, hogy dolgozni tudjak.

Mik a jövőbeni terveid, milyen újításokkal készülsz?

Jelenleg a nyári kollekcióval vagyok elfoglalva, de őszre új anyagok és minták várhatóak. A covid-időszak átvészelésében sokat segített a művészet, festettem és korongozást tanultam, így hamarosan a saját készítésű kerámiatárgyaimat is szeretném

bemutatni. Érdekes ez, mert ugyanúgy izgulok, mint amikor a ruhákat kezdtem készíteni. Remélem, hogy ezzel is örömet tudok okozni a vásárlóimnak.

Mit üzensz a fiatal vállalkozóknak?

A fiatal vállalkozóknak azt üzenem, hogy meg tudjátok csinálni! Mindennek, amit szeretettel, odaadással csinálunk, van értelme, csak türelemmel és alázattal kell csinálni. Lesznek nehéz időszakok, de ha túl tudtok rajta lendülni, akkor nyert ügyetek van. Mindenkinek vannak jó és rosszabb, vagy fogalmazzunk úgy, hogy nehezebb időszakai és ez teljesen rendben van, nem tudunk mindig egyformán teljesíteni.

Hol érhetünk el, ha mi is egy szép babakellékre vágyunk?

A DESIGNO Facebook-oldalamon találtok meg, és az Aquárióban, Érsekújvárban van egy standom hétvégenként. Az oldalamon mindig jelzem időben, melyik napokon találtok meg ott. Szeretettel várok minden kedves érdeklődőt!

Így nyaralunk mink! (sic!)

Most, hogy 30 fokkal berobbant a nyár, a csallóközi népnek egyre inkább nehezére esik a munka. A laptop-mobiltelefon-számlatömb hármasa mindinkább kifordul kezéből, fokozottan izzad a munkahelyén, hideg csapolt sörről, ropogósra sült hekkről, sokgombócos fagyiról álmodik – és ahogy a bankban a sokadik kölcsönt felvéve meglát egy idilli pálmafás képet, megvilágosodik: nyaralni kéne!

Az iménti poén a kölcsönről egy valóban élet írta történet, hiszen ha nincs rá pénz, egy előnytelen konstrukciójú gyorskölcsön valóban sokak nyaralását fedezi mifelénk. Kellenek a képek a Fészbukra, na! Az egzotikus úticélok szerelmesei megtalálják számításaikat valamelyik helyi uta-

zási irodában – az all inclusive-os bomba ajánlatoknak tényleg csak a képzelet, illetve a pénztárca vastagsága szab határt. Ha azonban alacsonyabb költségvetésből kell megoldanunk a nyarat, és nem fér bele egy hét „Horvát“ sem hűtőtáskával, akkor sem kell elkeseredni – a lehetőségek ugyanis adottak, mindenki számára. Mondanám, hogy menj ki a helyi termálba – de az a helyzet, hogy a növekvő belépőárak és az általános áremelés hatására, már a fürdő sem az a hely, ahogy a panelrengeteghez szokott lakosok lelkiismeret-furdalás nélkül megteremthetik a holiday-életérzést. Egy négy-öttagú család a havi bevétel jelentős részét tudja eltapsolni, ha a belépődíjak kifizetésén felül,

esetleg a wellness-részlegek, büfék, bárok kínálatát is szeretné letesztelni.

Szerencsére a környék bővelkedik természetes ill. mesterséges tavakban, „kavicsgödrökben“, így egy szerényebb tóparti kiruccanás sem elvetendő ötlet, ha némi felfrissülésre vágyunk. A szemfülesebb csoportok a reggeli órákban érkeznek, és ha nem kell közelharcot vívni a tíz perccel utánunk megérkező kiscsaláddal, akkor akár egy privát partszakaszt is szerezhetnek maguknak az adott napra. Előkerülnek a mobil grillek, a sörrel megpakolt hűtőtáskák, felfújható úszóalkalmatosságok, illetve a bluetooth-os hangfalak, hogy a szomszédok is max hangerőn élvezhessék a legnagyobb slágereket. Ha nem vagyunk ennyire kalandvágyóak, csupán egy hideg italra vágyunk, azt bármelyik teraszon megtehetjük, nyáron ugyanis kifejezetten felpezsdülnek

a sétálóutcák. Örömmel és (most az egyszer) iróniamentesen konstatálom, hogy a helyi „podnyikok“ felnőttek a feladathoz, kényelmes székekkel, óriási napernyőkkel, párát porlasztó ventillátorokkal (mmm!) várják a sétában megfáradt helyi lakosokat, turistákat.

Százféle verzióban készített limonádé, egy pohár hűvös Prosecco vagy koktél mellett oldódnak mindennapi szorongásaink és a nyomasztó tudat, hogy a fizetésünk most már tényleg, hónapról hónapra kevesebbet ér. De még kikérjük a második kört, még otthagyjuk a borravalót, rámosolygunk a pincérlányokra, akiknek mintha hetente rövidülne a szoknyája...

Mindenki egy kicsit boldogabb annak a ténynek a hatására, hogy végre elérkeztünk az év legmelegebb hónapjaihoz. Élvezzük ki tehát a napsugarakat, családunk, barátaink körében!

LOKÁL Bistro

Nem állt meg az élet, sem az ihlet a járvány utáni időszakban. Sok vállalkozás tönkrement, ám még többen fedeztek fel új lehetőségeket. Megannyian felújították az éttermeiket, vagy egy teljesen új csillagként jelentek meg városunk gasztrouniverzumában. Amerre járok, bisztró vagy étterem terem... :-) Az utóbbi időszakban mintha egy kissé elszaporodtak volna Dunaszerdahelyen az újonnan megnyílt bisztrók, éttermek, ami nekünk, vendégeknek csak pozitív dolog.

Ha kipróbálunk egy újonnan nyílt éttermet, minden esetben egy kis változatosságot viszünk a mindennapjainkba, másrészt támogatjuk azokat a bátor vállalkozókat, akik ilyen megpróbáltatásokkal teli időszak után sem féltek belevágni egy új vállalkozásba. Csapatunkkal most a Lokál Bistrót látogattuk meg, amely mindössze pár hete tart nyitva.

A LOKÁL Bistro Dunaszerdahelyen, a Kondé püspök utcában található, a Gradus Residence épületkomplexus alsó részében.

Sajnos a bejárat kissé észrevétlen, és a teraszról sem integetnek ránk az ismerőseink, mivel az étterem hátsó udvarán lelhető fel. Néha a kevesebb több, így amennyire észrevétlen és szürke kívülről, annál színesebb belülről!

Este hét óra előtt érkeztünk a LOKÁL-ba, majd kényelmesen helyet foglaltunk egy hat személyre megterített asztalnál. Annak ellenére, hogy bisztróról beszélgetünk, minden egyes asztal meg volt terítve. Tényleg csak olyan sportosan, bisztrósan, minimalisztikusan, lezseren, de mindenképp stílusosan... Az étteremre nézve sajnálatos, a szakácsra és ránk nézve viszont szerencsés, hogy jöttünkkor szinte alig volt vendég, mivel mi mindig csendesen, előzetes bejelentés nélkül érkezünk, noha szükség esetén álnéven asztalt foglalunk... :-)

A felszolgálónk kissé stresszes állapotba került, miután kiderült, hogy egy mennyire szemügyre vesszük a kínálatot, de semmiképp sem szeretnénk feszélyezni az egyébként is nehéz munkát végző éttermi alkal-

Mundi József, Gocoň Péter / Szabó

mazottakat. Inkább lazán, ám kellőképpen odafigyelve minden apró részletre próbáljuk benyomásainkat szavakba önteni, majd egy kis „élménybeszámolót” nyújtani a Klikk Out magazin olvasóinak. Tudom, hogy ez itt nem a reklám helye, de el kell mondanom, hogy a LOKÁL talán az egyetlen hely a városunkban, ahol Hoegaarden belga búzasört (is) csapolnak! Aki szereti, nincs mit tenni, a LOKÁLBA kell menni!

Most már komolyra fordítva a szót, kissé „szeleburdi”, ám kétségkívül nagyon kedves pincérnőnk pár perc alatt hozta is a megrendelt italokat, majd átnyújtotta az étlapot. A következő fogásokra esett a választásunk:

ELŐÉTELEK

Marhahúsgolyók házi BBQ mártással (4,90 €)

Egy hatalmas tányér kellős közepére helyezett három apró húsgolyócskát kap-

tunk, amelynek mennyisége első ránézésre csalódást okozhat, ám a kóstolásakor az íze szinte azonnal a mennybe emel. Mivel előételről beszélünk, a mennyiség teljesen rendben volt, az étel ízvilága pedig annál is sokkal jobban rendben volt... :-) Pihe-puha golyócskák, kiváló, lédús állag, kiegyensúlyozott fűszerezés, isteni BBQ mártással, nagyon jó választás!

Hagyományos recept alapján készült tatár beefsteak, pirítóssal (4,90 €)

Ez az étel a húsimádók „netovábbja”, de még mindig sokan tartózkodnak a nyers húsból és tojásból készített fogás fogyasztásától. Jelen esetben egy csepnyi panaszunk sem lehetett az ételre, mivel elég „szemrevaló” tálalással landolt az asztalunkon, ízvilága is kifogástalan volt. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a tojás nem volt összekeverve a fűszerezett húsmasszával, így nagyon elegáns megjelenést biztosított az ételnek.

Mentás görögdinnyesaláta, feta sajttal (4,90 €)

Már az étel megnevezése közben arra gondoltam, hogy mennyire sikerül majd „egybehangolni” a hatalmas ízvilágkülönbségeket, amelyekkel a felhasznált alapanyagok rendelkeznek. Az első falatnál azonnal kiderült, hogy a séf tudta, mit csínál. Kellőképpen édeskés és hideg dinnye, majd jellegzetesen sós ízvilággal rendelkező feta juhsajt, és a végére egy kis hűsítő menta, amely teljesen lezárta a nagyon kellemes ízhatást. Isteni volt!

LEVES

Házi halászlé (5,90 €)

A halászlét valaki vagy szereti, vagy nem. Már most leszögezem, hogy a halászlé nagyon sokféleképpen elkészíthető, és gyakorlatilag mindenhogyan finom. A LOKÁL-ban felszolgált halászlé számomra túl paradicsomos volt, ami elnyomta a hal jellegzetes ízvilágát, egyben nagyon krémessé tette az alaplevét, amelynek nem a paradicsomtól, inkább a haltól kel-

lett volna sűrűnek lennie. Amennyiben egy halászlé egy fikarcnyit sem csíp, akkor az nem is halászlé! Olyan nincs, hogy hozzá lehet adni bármikor az asztalnál! A legjobb az, ha az asztalon az étellel semmit sem kell már oldani, csak szépen lassan elmajszolgatni. Szerintem a halászlé mint egyetlen leves az étlapon a napi ajánlat mellett egy kissé melléfogás az étlapon. Már az elején megjegyeztem, hogy valaki vagy szereti, vagy nem, így azonnal 5050% az esélye annak, hogy megrendelik. Egyébként is nagyon kilóg a többi étel közül, és nekünk, Csallóköz sziget lakóinak, két Dunával is bekerítve, túl nagy hagyománya van e csodálatos ételnek! A halászlé nem csak egy leves! A halászlé a történelmünk, a magyarságunk, a múltunk, egyben a jövőnk! Így kérem, a halászlét nagy tisztelettel elkészíteni...!

FŐÉTELEK

Fokhagymás, vajas grillezett garnélák chilivel (14,90 €)

Ez a fogás fejedelmi ízvilággal rendelkezett,

amely azonnal megnyilvánult az első falatnál. Roppanós, ám selymesen puha garnélarákokat tálaltak fel, amelyeknek alapja a fokhagymás, enyhén pikáns vaj alapú mártás volt. Egy mártás az ételen épp olyan, mint egy ékszer egy csodálatos hölgyön. A koriander az egyik legkedvencebb zöldfűszerem, amelyet nagy előszeretettel, hetente többször is fogyasztok. Az étel nagyon jó választás egy laza vacsorához.

Grillezett tengeri sügér, szezonális, grillezett zöldséggel, friss pesztóval (14,90 €) Szereted a halat? Ha nem, tegyél egy próbát, és kóstold meg a tengeri sügért, bármilyen formában is készítik el. A tengeri sügér az egyik legízletesebb halfajta azok közül, amiket eddig az életem során kóstoltam. Hála az égnek, már több étteremben is jelen van, így a LOKÁL-ban azonnal célkeresztbe került a rendelésnél. Nagyon stílusosan, az asztalunknál filézte ki a pincér úr, aki a vacsora során később csatlakozott a személyzethez, valószínűleg behívták segítségül... :-) Pincérünk nagyon szakszerű-

en és udvariasan, laza mozdulatokkal tette a dolgát, majd tálalta az ételt. Nem csalódtam egy csöppnyit sem, sőt, irgalmatlanul finomra sikerült az étel. A grillezett zöldség is kellemesen roppanós volt.

Szuvidált sertésszűz, szalonnás burgonyapürével, kéksajtos mártással (14,90 €)

A sertés legfinomabb része a szűzpecsenye, és amennyiben jól van elkészítve, akkor szaftos marad. Esetünkben a hús zsenge, lédús maradt, egyben kérgesre sikerült elkészítenie a séfnek. Nagyon jó választásnak tartom a köretet, amely nagyon ízletes burgonyapüré és pirított szalonna házasításával készült, és még pompásabbá varázsolta az ételt. Ami pedig a kéksajtos mártást illeti, az turbózta fel még csak rendesen a fogást.

A főételek terén már a végére értünk, ám sohasem lehet kihagyni a desszertet, amelyből a LOKÁLBAN mindössze kétfajtát tartanak, így hát megrendeltük, majd felfaltuk egy szemig.

DESSZERT

Madártej (3,90 €)

Tojás, tej, cukor, vanília! Ennyiből áll a madártej. Elgondolkodtatok róla, hogy miért hívják madártejnek ezt a desszertet? Mert én sem tudom, sőt, szerintem egy vándorkifejezés, amely szájhagyomány útján terjedt. Annyit megtudtam, hogy francia eredetű, és nagyjából a 17. század végén lett felkapott. A LOKÁL-ban a madártej kissé hígabbra sikerült, ám az ízvilága isteni volt.

Desszert a napi ajánlat szerint (4,90 €) Mivel fogalmunk sem volt, hogy mit is fognak valójában az asztalra tenni, így nem is nagyon képzeltünk valami extrát, ám amikor jobban szemügyre vettük, azonnal szemrevalónak tűnt. Friss eper, fehércsoki, barnacsoki és a pohár alja málna pürével volt megtöltve. Az első kóstolásnál csak annyi jött ki a számon, hogy „a marha”, és azonnal ránéztem Tiborra, a desszertszakértőnkre, akinek szintén tátva maradt a szája.

Hihetettlenül krémes csokoládéegyveleg, amelynek ízvilágát sajnos nem tudom szavakba önteni, így rögvest szedd a lábad te is, és kóstold meg! Ezt nem lehet kihagyni, és azonnal mondtuk a séfnek, hogy ezt a remekművet le ne vegye az étlapról, sőt felajánlottuk, hogy viselje magazinunk nevét, így elkereszteltük Klikk Out bögrének.

A LOKÁL Bistro egy nagyon remek hely, ahol kalandos ízvilágú ételekkel várják a kedves vendégeket. Hihetetlen, de nagyon örülök annak, hogy eddig a kettőből-kettő vendéglőles szinte tökéletes volt, melyek során kiváló minőségű, kifogástalan ízvilágú fogásokat kóstoltunk. Remek, hogy Dunaszerdahelyen is felvették a kesztyűt a hagyományos magyar jellegű ételekkel, így tágabbra nyílhatnak ízlelőbimbóink a nagyvilág „zamatai” ellen. Hajrá LOKÁL, egy új bisztró, ahová érdemes betérni!

A tompotai betyárok

TOMPOTA! Sokat elmélkedtem, vajon milyen jelentőséggel bír ez a megnevezés, ám még Pista bá, Nemeshódos egykori polgármestere, aki húsz éven át volt a falunk élén, és hamarosan a hetvenedik életévét tölti be, sem tudta elmesélni, hogy valójában merről és kitől ered az elnevezés. Hogy képben legyünk, Tompotának hívják Nemeshódos egyik zsákutcácskáját, amely „legényeiből” alakult meg egy baráti társaság, ők a „Tompotai Betyárok” (egyébként a személyükre nagyon is illő megnevezés), ami csak rájuk ragadt voltaképpen, mint minden egyes hodosi lakosra egy becenév vagy csúfnév...

Miért éppen Tompota? Miért nem Váci utca, amely girbe-görbe, vagy akár Futrinka? A Futrinka utcát biztosan nem kell bemutatnom senkinek, ám szívem mélyéből szeretnék bepillantást nyújtani számotokra Tompota lakóinak életviteléről. Miért a szí-

vem mélyéből? Mert egykor, „kiscsikó” koromban jómagam is tompotai voltam több mint egy évtizedig, egyben Tompotához köthetőek a legszebb gyermekkori élményeim. Szüleimnek még a cikk elején szeretném megköszönni a csodás gyermekkoromat, amelynek pillanatai egész életemen keresztül kísérni fognak. Tompota 346 volt az egykori családi házunk címe, amely persze nem hivatalos elnevezése az utcának, ám ha bárki bárhonnan a nagyvilágból a Tompota címet adta meg a postai küldeményén, az szinte biztosan megérkezett a címzetthez. Tompota lakóinak kapuja és a háza ajtaja mindig nyitva tartott gyermekkori emlékeim szerint. Az időkben Tompota összes gyereke az utcán focizott, vagy a Bűtös úti veremben bújócskázott, vagy éppen a Csíkostóban vagy a Köves tavakban békázott, vagy pecázott, esetleg nyilazott, vagy bújócskázott a focipályát

körülvevő kiserdőben. Ha megéheztünk, befutottunk abba a házba, amely előtt épp játszottunk, és egyhamar már lekváros vagy zsíros kenyérrel a kezünkben folytattuk a gondtalan gyermekkorunk tevékenységeit. Már jó pár éve felfigyeltem arra, hogy Tompotában valami nagy „betyárságon” törik a fejüket, az utca életében megjelentek a betyárok! Nem is akármilyenek! Hogy mi vezetett arra, hogy „papoljak” egyet a Tompotai Betyárokról? Hogy kik is ők valójában, és miért is alakult meg ez a baráti társaság? Megkérdeztem tőlük...

Umma, Csődör, Tutta, Gyöki, Pista bá, Fityi, András...

Velük beszélgettem egy kicsit a tizenhárom betyár közül, hogy meséljék el a Tompotai Betyárok történetét. A lényeg, hogy mindannyiuk a Tompota utcában cseperedett fel, akik meg mégsem, azok vagy benősültek az utcába, vagy oda költöztek. Umma és Fityi elmondása alapján azért hozták létre ezt a baráti társaságot, hogy összekovácsolják, segítsék egyben közös szórakozásra invitálják az utca lakosait. Tudniillik, létezik egy nap az évben, július utolsó szombatja, mikor is a nyolc éve alakult társaság meghívja Tompota apraja-nagyját, és Fityi udvarán egy hatalmas tompotai vigadalmat tartanak. A rendezvény szigorúan, egyben kizárólag csakis Tompota lakosainak van megszervezve, és mindössze harminc „előkelő” vendég jegyet lehet vásárolni, ám ahhoz is csak a tompotaiakkal közeli barátságot ápoló személyek juthatnak hozzá. A vendégsereg elég számos, hiszen néha közel kétszáz vendég is jelen van a vigadalmon, amely az utca lakosainak teljesen ingyenes, legyen szó ételről-italról, kultúrprogramról, gyermekprogramokról. Az asszonyok csak a süteményekért felelősek, amelyeket a tompotai háztartásokból visznek a vigadalomra.

Hogy is kezdődött? Hát úgy, hogy Fityi és Umma elmélkedni kezdtek, és „unalmukban” kitalálták, hogy mi lenne, ha főznének egy jó katlan gulyást, lehűtenének pár üveg sört, majd tágra nyitnák Fityi kapuját, és sok szeretettel meghívnák a tompotaiakat egy-két kedves szóra, finom gulyásra és egy közös sörözésre. Ez a gondolat több éven keresztül motoszkált a fejükben, míg véglegesen eldőlt, hogy bizony tüzet csiholnak a katlan alá. Mindez Umma feleségének, Edit asszonynak köszönhető, aki már nem bírta hallgatni tovább az álmodozásokat, majd az asztalra csapott, és kőkemény tekintettel kimondta: „Vajon meddig akartok még beszélgetni róla?! Fogjatok már végre neki!”

Ez esetben már nem volt mit tenni, ám már az első gondolat is merészre sikerült, hiszen a betyároknak nem bográcsra, hanem rögtön katlanra esett a választásuk. Mi különbség a bogrács és a katlan között? Óriási, ami a gulyás mennyiségét illeti! Annak idején megannyi gyerek volt Tompotában, mint a korai cseresznyefán a cseresznye, és bizony mindegyikünk az utcán nőtt fel, együtt, jó barátként, és ezt az érzést, a gyermekkori nosztalgiázást szerették volna újra felidézni. Mivel a betyárok közül mindegyik szereti a bendőjét, így a gulyásparti tökéletes ötletnek bizonyult. Ahogy már korábban említettem, gyermekként bármelyik házban élelemhez jutottunk, így e formában az idősebb tompotaiaknak szerették volna mindazt viszonozni, amit akkoriban értünk tettek az idősebbek –a betyárok elmondása alapján...

A tompotai hírességekről kérdeztem a rangidős Pista bát, hogy esetleg nem került-e ki valaki Tompotából, aki bármilyen módon kiemelkedő tevékenységével világgá vitte volna az utca jóhírét. Fityi nagy hangosan rögtön közbevágott, hogy bizony Cédli Miska elég híres ember, szakálla, mint a kender...:-) Pista bá, komolyra fordítva a szót Somogyi Misi bát kezdte

emlegetni, ki a fényképészet mestere volt, kiválóan hegedült, és még színjátszó csoportban is szerepelt. A tompotaiak mindig is összetartóak voltak, lehetett szó akár tollfosztásról, akár mulatásról vagy más tevékenységről. Ha segítség kellett, jöttek, ha mulatni kellett, akkor is jöttek...:-) Úgy gondolom, hogy mindenki a saját faluját, vagy a lakhelyét tartja a világ közepének, ám nagyon ritka az ilyen kezdeményezés, minthogy magánszemélyként a betyárok havonta egy kis összeggel támogatják a közös kasszát, majd ebből az összegből fedezik a vigadalom költségeit. A betyárok főképp arra törekednek, hogy a vigadalom hagyománnyá váljon, hogy azok, akik kirepültek Tompotából, erre az egy napra visszatérjenek, és régi történeteket meséljenek egymásnak, kellemes evés-ivás közepette. Tompotát egy utcanévtábla jelzi, amely valójában még nem hivatalos, de a híresztelések alapján ez hamarosan változni fog. Az utca elején egy hirdetőtábla is megta-

lálható, amelyen gondolom majd bizonyos közinformációk, régi fotográfiák lesznek közzétéve, mostanság a magyar himnusz szövegével ékeskedik. Kérdésemre, hogy mi változott meg legjobban Tompotában, azonnali hatállyal szinte egyszerre mondták ki, hogy a soha nem látott „zárt kapuk” időszaka jellemző manapság Tompotára. Mit kívánnak a Tompotai Betyárok a jövőbe nézve? A legfontosabb, hogy a tevékenységük, egyben a közért való nemes cselekedetük még jó sokáig éljen, és rettenetesen jó volna, ha a fiatal generáció ezt a kezdeményezést tovább vinné, esetleg a falu más utcáiban is hasonlóan járnának el a szomszédok. Az idén én is kilátogatok a tompotai vigadalomra, az utolsó „előkelő” vendégjegyet sikerült megkaparintanom, így már alig várom, hogy megéljem a negyedik tompotai vigadalmat!

Soha ne felejtsd el, hogy ki vagy, és honnan jöttél!

A cseh liga tizenhat gólos felfedezettje

Gyakorlatilag ki lehet jelenteni, hogy álomszerű volt, ahogy Almási Laci berobbant a legfelsőbb cseh ligában a legnagyobb érdeklődést felkeltő játékosok közé, mindezt a nagy múltú Baník Ostrava színeiben. Kíváncsiak voltunk, hogy miként élte meg azt a szezont, amelyben kiharcolta a helyet a szlovák válogatottban, és arra is, hogy mik a tervei a jövőben.

Laci, a beszélgetésünk elején üdvözöllek a stúdiónkban! Köszönöm a meghívást.

Laci, a szlovák válogatott négymérkőzéses összetartásáról, lényegében a reptérről érkeztél hozzánk. Valószínűleg az eredmények miatt nem vagy elégedett, de kérnénk egy kis értékelést kezdésképpen. Nyolc órányi repülés után elég fáradtan értünk haza Kazahsztánból, az elmúlt egy hét során nagyjából tizenháromezer kilométert utaztunk. Nagyon sok volt ez, és az eredmények sem az elképzeléseink szerint alakultak. Az első összecsapást szerencsére megnyertük a fehéroroszok ellen, a másodikon vereséget szenvedtünk, a harmadikon ismét miénk lett a három pont, de a legutolsón Kazahsztán újra legyőzött minket. Jelenleg a csoport második helyén állunk, de természetesen az első pozíció volt a cél, ami elúszni látszik. Csalódottak vagyunk.

Milyen volt a hangulat a nemzeti csapatnál?

Az első meccs után kiváló, majd a második után menesztették Tarkovič szövet-

ségi kapitányt, így szomorúak voltunk. Az azt követő két hétben a két másodedző látta el a főedzői feladatokat, ami elég furcsa volt számunkra, de mindent megtettünk annak érdekében, hogy megnyerjük a hátralevő két összecsapást. Sajnos csak az egyiket sikerült.

Huszonhárom évesen több klubcsapatod is volt már. Beszéljünk a pályafutásod kezdeteiről!

Dunaszerdahelyen a DAC-ban kezdtem el futballozni, majd 14 évesen kerültem Szenicére, ahol három évet szerepeltem. Véleményem szerint, ha akkor nem távozom Erdőhátra, akkor lehet, hogy ma nem is lennék profi futballista. Akkoriban komoly problémák voltak Dunaszerdahelyen, így a már említett átigazolás mentette meg a pályafutásom. Szenicén tizenhat esztendősen mutatkoztam be a Fortuna Ligában, és akkoriban azt gondoltam, hogy minden könnyen fog menni. Nem így történt, de nem is baj, hiszen megerősödtem az évek során, több élvonalbeli és másodosztályú együttesben is megfordultam, futballoztam Oroszországban, jelenleg pedig Csehországban keresem a kenyerem. Megedződtem emberileg.

Egy beszélgetésben fordulópontnak nevezted a Ligetfalun eltöltött félszezonod, amely során 12 gólt is lőttél. Azt megelőzően Dunaszerdahelyen futballoztál. Hogy érezted magad itt?

Tizenhét évesen jöttem viszsza. Az A csapat keretéhez tartoztam, de az U19-es és a tartalékegyüttesben is sokat játszottam. Nem volt stabil együt-

tesem, ami nem tett jót. Viszont azt követően visszaléptem egyet a második ligába, ahol a somorjai és ligetfalui szerepvállalásom is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ott tartok jelenleg, ahol tartok.

A Rózsahegy elleni mérkőzéseken többször is megfigyeltem, hogy az odaigazolásod után szinte rögtön rád építettek a támadások és a rögzített játékhelyzetek során is. Sokat köszönhetsz a Haspra-Sapara edzőpárosnak?

A jól sikerült ligetfalui félévem után személyesen Ján Haspra hívott fel, hogy lenne-e kedvem Rózsahegyre igazolni. A DACba való visszatérésem kizárt volt, mivel a klub nem mutatott érdeklődést irántam. Szerettem volna az első osztályban szerepelni, és azt is tudtam, hogy a rózsahegyiek nagyrészt hazai játékosokra építenek, talán csak egyetlen idegenlégiós volt az akkori keretben. További pozitívum volt, hogy az edzőjük szlovák és hogy ismert engem. Kellett néhány meccs, amíg ismét felvettem a ritmust, hiszen az első és második liga között komoly a különbség. Aztán jöttek a gólok, türelmesek voltak velem, így sokat köszönhetek az MFK-nak.

Mi volt a legmaradandóbb emléked a rózsahegyi időszakból?

A Nagymihály elleni mesterhármasom –pályafutásom első háromgólos meccse –, egész életem során velem marad. Szintén emlékezetes volt a MOL Arénában szerzett találatom, de azt az összecsapást elveszítettük.

A Csehországba való igazolásodat megelőzően az orosz élvonalbeli Groznij együttesénél is megfordultál. Jano Ďuricától tudjuk, hogy az ottani egy nagyon kemény bajnokság, amely jó feltételeket kínál, de nem egyszerű érvényesülni. Hogy boldogultál Oroszországban? Fél évet töltöttem ott. Csecsenföld kicsit más, mint Oroszország többi része. Érdekes

volt, hogy fél évig magam laktam egy luxushotel szobájában. Elég nehéz volt megszokni eleinte, hogy mindegyik meccsre repülővel mentünk, de mivel magángéppel utaztunk, nem volt gond. A legközelebbi ellenfél is nyolcszáz kilométerre volt. Szerencsére nem a legkeményebb tél idején szerepeltem ott. Az orosz csapatok egy-másfél hónapos törökországi összpontosítás után csak márciusban térnek haza, hiszen akkor csak mínusz öt-tíz fok van, míg télen akár mínusz harminc is lehet. A pályák talaja is szörnyű, nem könnyű ott futballozni.

Jelenleg az ostravai Baník játékosa vagy – egy olyan klubé, amely évtizedeken keresztül nemcsak a cseh, hanem a csehszlovák labdarúgásnak is meghatározó szereplője volt. Hogy ment végbe ez az átigazolás? Oroszországban kölcsönben szerepeltem. Nyáron két forgatókönyv áll előttem: maradok Rózsahegyen, vagy befut értem egy jó ajánlat, amit megfontolnánk. Bíztam benne, hogy ez mihamarabb megtörténik, és a felkészülést már az új csapatomnál kezdhetem meg. Őszintén szólva, az orosz időszakom után nem szerettem volna a szlovák élvonalba visszajönni, mert komoly a minőségbeli különbség. A cseh pontvadászat jobb a szlováknál, így amikor befutott az Ostrava ajánlata, egy hét alatt mindegyik félnek sikerült megegyeznie, és alá is írtam a szerződésem. A mögöttünk hagyott szezon pedig szerencsére jól sikerült, így mondhatjuk, hogy bejött a váltás.

A szlovák élvonalból sok hagyományos gárda kiesett, mint például a Nyitra, a Besztercebánya, a Kassa vagy a Sároseperjes, és jöttek helyettük úgynevezett vidéki klubok. Csehországban megmaradtak a nagycsapatok, és hozzájuk jöttek olyanok, amelyek a nyolcvanas években még nem játszottak komoly szerepet, mint a Liberec vagy a Plzeň. A cseh liga gyakorlatilag a két ország különválá-

sa óta nagyon erős. Hogyan értékelnéd az ottani élvonalat?

Nagyon fizikális, sok a párharc és a futás. Olyan sokat futottunk a felkészülés során, amennyit még sosem éltem át, naponta legalább tíz kilométert abszolváltunk. Tisztában voltam azzal, hogy a szlováknál minőségibb bajnokságban futballozom. Kellett néhány meccs, míg ezt megszoktam, de szerencsére elég hamar jöttek a gólok, ez pedig sokat segített.

A szerződésed aláírásakor nyilván volt egy elképzelésed a csapatban betöltött szerepedről. Hogy látod, beigazolódtak az elvárásaid?

A kezdetektől éreztem, hogy komoly szerepet szánnak nekem, hiszen az új tulajdonos legdrágább igazolása voltam. Biztos voltam benne, hogy kellő időt kapok a bajnokságba való beilleszkedésre. Így is lett, a felkészülési meccsek majdnem mind-

egyikét végigjátszottam, így valószínűsítettem, hogy a bajnoki összecsapásokon is a kezdőcsapatban leszek. Az első tétmérkőzésen a videóbíró még megfosztott a góltól, de a másodikon már érvényes találatot szereztem.

Mindegyik bajnoki forduló után meghallgattam az elemzéseket, és a te neved volt az egyik leggyakoribb, amely ezekben a műsorokban elhangzott. Kielemezték, hogyan sikerült beilleszteni a csapatba, és hogy milyen lehetőségek rejlenek még benned. Végül mindegyik szakértő megegyezett abban, hogy bár lőttél tizenhat gólt, még messze nem mutattad a legjobb formádat, 50-60 százalékosra teszik az eddigi teljesítményed. Ezt te is így érzed?

Huszonhárom éves vagyok, nemrégtől vagyok stabil élvonalbeli labdarúgó, nagyjából 70 első ligás találkozó áll a nevem

mellett, így szert tettem némi tapasztalatra is. Örülök, hogy így értékelnek, hiszen a számok alapján akkor a százszázalékos formám akár harminc gólt is hozhat szezononként, ami már nagyon jó teljesítmény. A gólkirály végül tizenkilenc találatot ért el, viszont hetet tizenegyesből, szóval nem könnyű gólt rúgni a cseh bajnokságban. Szerintem sem vagyok még életem formájában, majd 26-27 évesen juthatok el odáig, hogy kész játékosnak mondhassam magam, ráadásul a magas futballisták később érnek be. Van még hova fejlődnöm.

Ha jól emlékszem, a Slavia elleni mérkőzésen történt, hogy beálltál csereként, lőttél egy gólt, kiharcoltál, értékesítettél, majd ki is hagytál egy tizenegyest. Veled volt tele a média. Hogyan kezeled a téged körülvevő felhajtást? Elolvasom a cikkeket, de nem tulajdonítok nekik túl nagy jelentőséget. A Slavia ellen

egy rendkívül hektikus meccs volt. A kispadon kezdtem, majd a második félidőre beálltam, és egy perc elteltével sikerült is gólt lőnöm. Negyedóra múlva az ellenfél egyik játékosa kézzel hárította a szöglet utáni fejesemet, amiért büntetőt ítéltek. Ezt sikerült is értékesítenem, de sajnos ez utolsó percben kihagytam a másik tizenegyesemet. Nagyon durva összecsapás volt.

Milyen a Baník Ostrava csapatának az arculata, jövője? Igaz, hogy a Slavia erőteljesen érdeklődik irántad? Két hét múlva kezdem meg a felkészülést Ostraván, egyelőre nem érkezett olyan ajánlat, amely felkeltette volna az érdeklődésemet. Még három év van a szerződésemből, így nagyon jó ajánlattal kell a klub ajtaján kopogtatni, és nálam is, hogy egyáltalán elgondolkodjak a váltáson. Jó helyen vagyok, van még hova fejlődnöm, így felesleges bármit is erőltetni. Nem nőttem

ki a cseh ligát, egyelőre az Ostrava játékosa vagyok.

Nem vonzana egy olyan gárda, amely a nemzetközi kupaszíntéren is indul? Csehországból két csapat jöhet szóba: a Sparta és a Slavia, a többi csapat nem lenne képes kifizetni az Ostrava által meghatározott összeget. Inkább külföld felé kacsingatnék. Tudom, hogy Csehország is külföld, de sokban hasonlít a szlovák élvonalhoz. Szeretnék megtenni még egy köztes lépést a cseh és egy topligás bajnokság között.

Térjünk át a válogatottra, ahova tavaly kaptál először meghívót. Hogyan üdvözölt az azóta már leváltott Tarkovič szövetségi kapitány, és mit várt tőled? Tavaly októberben kerültem be először a nemzeti csapatba, amiért hálás vagyok Tarkovič úrnak, akire nem is tudok rosszat mondani. Az első találkozás előtt eléggé ideges voltam, hiszen olyan futballisták szerepeltek a keretben, mint a válogatottól nemrég visszavonuló Marek Hamšík, Juraj Kucka vagy Milan Škriniar. Az első edzésen ideges voltam, de rájöttem, hogy mindegyikük jó ember, nem bántottak.

Sok poszton talán nagyobb nevek és jobb futballisták vannak a szlovák válogatottban, mint a magyarban, de mégsem sikerül olyan játékot nyújtani, amilyet a szlovákiai közvélemény elvárna. Mi lehet ennek az oka? Szerintem is nagyobb klubokban játszanak a szlovák válogatott tagjai a magyaroknál, de mégis ők a jobbak jelenleg. Szerintem kellene egy koncepcióval rendelkező edzőt hozni, aki minden körülmények között ragaszkodni fog az elképzeléseihez. Ez az egy lehetőség van arra, hogyan javuljon fel a szlovákiai labdarúgás. További dolog, hogy még több lehetőséget kell adni a fiataloknak. Jelenleg kilenc alkalommal léptem pályára a nemzeti csapat szí-

neiben, ebből hatszor kezdőként. Voltak jobb, de rosszabb meccseim is. Úgy éreztem, valami hiányzik a csapatból, kellene egy új vezéregyéniség Hamšík után és egy koncepcióval rendelkező szövetségi kapitány.

Hasznos játékos vagy, viszont a válogatottnál eddig nem építettek az előnyös oldalaidra, sokszor magadnak kellett felvenned a harcot az ellenfél védelmével. A meg nem adott gólod a Kazahsztán elleni hazai mérkőzésen is a kockázatvállalásnak köszönhető támadás után született, mintsem egy taktikai változtatásnak. Egyszerűen az erősségeid még nincsenek olyan mértékben kihasználva a válogatottnál, mint a klubcsapatodnál.

Ezt én is így érzem. A klubban mondhatni rám van szabva a játékstílus, sok beadással, szöglettel. A válogatottban öt meccset kell várnom egy helyzetre. A meg nem adott gólom is tipikus volt számomra, de kilenc mérkőzés alatt az volt az első ilyen szélről belőtt labda. Tipológiai szempontból kristálytiszta, milyen típusú labdarúgó vagyok, és hogy kellene rám játszani. Szerintem előny, hogy nincs sok ilyen testfelépítésű focista. Az edzők tudják, mit várhatnak tőlem. Vagy kihasználják ezt, vagy nem –a válogatottnál eddig nem tették.

Melyik játékrendszerben érzed a legjobban magad? Mindegy, csak egyedül legyek a támadósorban, esetleg legyen mellettem néhány méternyire egy támadó középpályás, akivel össze tudok játszani.

A válogatott nem praktizálja az olaszokra jellemző, három középső védős rendszert?

Nem, azt alaposan be kellene gyakorolni. Egy olasz csapat fél évig edzi, hogy be tudják vetni. Ez nem megy egyik napról a másikra, kellenek hozzá megfelelő játékosok.

Ejtsünk néhány szót a magyar válogatottról. Míg a szlovák csapat csak szenvedett a Nemzetek Ligájában, addig a magyar együttes olyan eredménnyel tette fel a koronát a két hét alatt mutatott teljesítményére az angolok ellen, amelyre az egész világon felkapták a fejüket… Néztem a mérkőzést, és nem hittem el, amit láttam. Nagyon örültem neki, már az első meccsen is jól játszottak. Én is legfeljebb egy döntetlenben bíztam, de hogy 0:4 lesz a vége, ezt szerintem senki sem gondolta volna. Le a kalappal előttük.

Ha a magyar válogatott sikerességéről van szó, akkor mindenki megemlíti Rossi szövetségi kapitány szerepét. Játékosként biztosan tudod, hogy a nemzetközi színtéren nem elég csak a küzdeni tudás, a kapitányon látni a taktikai érettséget, fegyelmet, higgadtságot. Mi a magyar szövetségi kapitány legnagyobb pozitívuma?

Ezen a szinten nem elég csak meghalni a pályán. Magyarországnak nagyon ül a 3-52-es taktikai felállás, főleg a védekezésre van komoly hangsúly fektetve, és ebben kiválóak. Az angolok ellen is több gólt gyors ellentámadásokból szereztek. Ez nagyon megy nekik, a játékosok elhitték Rossinak, hogy ez így működni fog – és működik is.

Milyen a csehországi élet, hogyan telnek a napjaid?

Általában minden nap van edzés. Ha nincs, akkor jövök haza. Szeretek golfozni, azzal töltöm a szabadidőm.

Egy sportolónak oda kel figyelnie a táplálkozásra. Csehország nem a könnyű ételeiről híres. Hogyan tartod be az étkezési előírásokat?

Általában mindent eszem, de két-három nappal a meccs előtt már odafigyelek az étrendemre. A találkozók után két-három napig bármit ehetek. Sok edzésünk van, fiatal

vagyok, szerencsére nincs gondom a súlyommal, elégetem a kalóriákat.

Édesapád nagy szurkolód, aki minden mérkőzésre kijár. Mit szól hozzá, hogy a cseh élvonal egyik legértékesebb futballistája vagy?

Az egész család büszke rám, ez pedig további energiát ad. Mindegyik családtagom, néha még a nagyszülők is eljönnek megnézni. Remek érzés.

Milyen gyakran jársz Dunaszerdahelyre? A mérkőzések menetrendjétől függ, általában kéthetente látogatok haza. Három és fél óra a hazaút, tehát nem vészes.

Kilátogatsz a DAC mérkőzéseire?

Többévnyi kihagyás után a Trencsén ellen voltam kint a stadionban. A televízióban sem követem figyelemmel őket, viszont a történésekkel képben vagyok.

Mit szólsz a jelenlegi helyzetre? Mivel nem láttam mérkőzéseket, nem nagyon tudok konkrétumokat mondani. Tudom, hogy a legutóbbi szezon nem az elképzelések szerint sikerült, de Adrian Guľát személyesen ismerem az U21-es válogatottból, és nagyon jó edzőnek tartom. Már hamarabb ide kellett volna őt hozni.

Nem úgy távoztál Dunaszerdahelyről, ahogy szerettél volna. Ennyi év távlatából hogyan tekintenél vissza az itt töltött időszakodra?

Tizenkilenc évesen egyszerű volt a dolgom: távoznom kellett, mert itt nem kaptam játéklehetőséget. A második ligában nyílt erre esély. Keménynek kellett lenni, mert egy ilyen válaszút előtt sok játékos abbahagyja, mert nem bírja lelkileg. Szerencsére nekem ezzel nem volt gondom. Hittem magamban és a családom is bennem, ez sok erőt adott. Van az úgy, hogy az ember nem kell valamelyik klubnak.

A családod mellett még mi, ki adott erőt, hogy újra felépítsd a pályafutásod? Kiskoromtól kezdve nem azért fociztam, mert ebből akartam megélni, hanem mert érdekel és szeretem. Amikor elmentem Somorjára a második ligába, csak szerettem volna újra élvezni a focit, nem gondoltam arra, milyen pályát futhatok be. Amikor Ligetfalun elkezdtek jönni a gólok, szerettem volna feljebb lépni, és így fokozatosan építettem fel magam. Miért ne juthatnék még messzebb? Jelenleg sem rugaszkodok el a valóságtól, minden feladatot becsületesen elvégzek. Minden úgy van, ahogy annak lennie kell.

Jó az ilyen habitus, hiszen, feltételezem, nem vagy az a típus, aki egy vesztes meccs vagy egy gyengébb teljesítmény után nem tud aludni.

Olyan voltam, de már nem vagyok, megtanultam kezelni. A legutóbbi szezon so-

kat segített az önbizalmam növelésében. A cseh és a minőségibb bajnokságok között már nincs nagy különbség, mindenhol futni és harcolni kell. Itt már csak kis részletek döntenek. Öt-hat éve dolgozom együtt sportpszichológussal, és ő is nagyon sokat segít.

Mit szoktál csinálni kikapcsolódásképpen?

Nem igazán nézek például sorozatokat, filmeket, ellenben nagyon sokat olvasok.

Milyen célokat tűztél ki magad elé az új idényre?

Annyit, hogy élvezzem a focit, és kerüljenek el a sérülések.

Köszönjük a beszélgetést és sok gólt kívánunk a cseh bajnokságban és a válogatottban egyaránt!

Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok

Nem az évek teszik a szurkolót azzá,

Rusznák Ádám

Emlékszem, mindig a főtribünön ültünk, nem messze a „copfos bácsitól” – akkoriban még csak így ismertem őt, egyébként Bíró Györgyről van szó. Mindig integettünk egymásnak, megmondom őszintén, a mai napig nem tudom, ki ült mellette, de a copfos bácsi mellett mindig ugyanaz a valaki ült és integetett vele együtt. Szóval nekem, ha valaki azt mondta, hogy DAC – és ez a mai napig így van – akkor az első gondolatom a régi főtribün és a copfos bácsi, aki integet nekem. Tizenöt éves koromtól a sellyei A csapattal edzettem. Amikor a DAC kiesett a második ligába, volt, hogy éppen a Sellyével játszott bajnokit, én meg ott ültem a sellyei cserepadon és csak néztem, hogy atyaúristen: ide jártam kiskoromban, nekik szurkoltam és most velük játszunk. Akkor nem sikerült pályára lépnem a szentélyben, erre csak azon a bizonyos Felvidék–Székelyföld mérkőzésen került sor. Akkoriban már stabilan védtem a sellyei csapatban, és ez eltartott egészen 2018-ig, amikor Dunaszerdahelyre költöztem a feleségem után…

ami,

Sipos Marcell és Marci

Marcell: Abban az időben még Szarván laktunk. Ott mesélték a barátaink, hogy ők voltak Szerdahelyen focin, és milyen jó a hangulat, egyszer menjünk el mi is. A következő alkalommal már ott voltunk a stadionban, és onnantól kezdve eljártunk gyakorlatilag minden hazai meccsre, és ha úgy adódott, akkor idegenbe is elutaztunk. Kettőnk közül Marci lett a nagyobb focibolond, persze régebben én is otthagytam a hangomat, végigszurkoltunk minden meccset. Marci: Azt a bizonyos első mérkőzést 2014ben a Győr ellen játszottuk, barátságos meccs volt. Nagyon megtetszett a hangulat, azóta lehet azt mondani, hogy a foci, meg a DAC lett az életem. Minden meccsről rekedten megyek haza… Marcell: …rekedten járt haza, de otthon csinálta tovább a hangulatot, megtanult minden szurkolói dalt. Mikrofonba énekelte a rigmusokat, ahogy te a régi stadionban, mikor még cápó voltál. Téged utánozott, közben ütötte a dobot, szomszédok meg gondolom „örültek neki”, néha este tízig-tizenegyig is, aszerint, ahogy éppen hazaértünk meccsről…

hanem csakis a szív szava.

Molnár Ferenc

Ha nem lenne a DAC, sosem találkoztam volna olyan ismerősökkel, barátokkal, akiknek ugyanazt jelentik a sárga-kék színek, mint nekem. Fiatalokkal, idősebbekkek, a Bíró Gyurival például. Vagy a csapat gyúrójával, Nagy Bélával, aki az mellett, hogy kiváló szakember, nagyon kedves ember is. Általában már két órával a meccsek előtt Szerdahelyen vagyunk, benézünk a Fan Shopba, ahol Rózsa Szilvia a háziasszony. Megvárjuk a csapat autóbuszát, kiszállnak a játékosok, Bíró Attila fotókat meg videót készít. Nagy élmény testközelből látni a játékosainkat, aztán irány a stadion. A kezdő sípszóig társalgunk a haverokkal, ismerősökkel. Senkinek sincs ilyen szép létesítménye, mint a DAC-nak, ezt is, mint sok minden mást, ezúton is szeretném megköszönni Világi úrnak. A galántai társaság nevében azt is, hogy felkarolta a szerdahelyi focit, amit most a magunkénak tudhatunk. A családot: feleségemet, unokákat, lányomat és a vejemet is elcsaltam már magammal focira, a VIP szektorban is voltunk már.

Ezek a kalandok örökre megmaradnak az emberben: mentünk, és végig daloltunk az úton, mert abban voltunk, hogy biztosan nyerünk. Az más időszak volt, mint most, ha elvesztettünk egy meccset, akkor tudtuk, hogy valószínűleg azért, mert jobb volt az ellenfél egy góllal, vagy kettővel. De ha a mostani viszonyokat nézzük, bizony néha lógó orral jövünk haza, nehéz megemészteni, hogy egy Szeredet például nem tudunk megverni. Minden győzelemnek tudok örülni és elismerem a vereséget, de azt nem tudom elviselni, amikor saját magunkat verjük meg. Sosem fogom elfelejteni az egykori túrákat, az ember már nem gyerek, mégis tud örülni még mindig, ha visszatekint erre az időszakra. Nyitrára vagy hat busszal mentünk, megálltunk elvégezni a dolgunk Sellyén, és minden selylyei kint lógott az ablakban, mert elleptük a várost. Ugyanez a galántai benzinkúton, ha az a szegény kerítés beszélni tudna! Vagy Pozsonyba a Slovan ellen mindig mennyien mentünk, ugye! A sok élmény mellett sok barátot is köszönhetek a DAC-nak…

Horváth Rudolf

Nem kutyából lesz… mi az?

Egyik kedves kolléganőm nemrég egy érdekes cikket küldött át nekem, amelyben nem másról volt szó, mint a szalonnáról. Bizony ám, arról a jó kis finomságról, amelyet a legtöbben nagyon szeretünk, és kezelőorvosunk, gyógyszerészünk rosszallása ellenére is előszeretettel fogyasztunk. A szóban forgó cikkben azonban nem a szalonna negatív élettani hatásait taglalták. Épp ellenkezőleg: azt hangsúlyozták, hogy ez egy rendkívül egészséges élelmiszer, amely mérsékelt, de gyakori fogyasztás mellett meghosszabbítja az életet, sőt egy csomó konkrét egészségügyi probléma ellen is javasolták, nem feltétlenül belső használatra. A dolog persze rögtön megragadta a fantáziámat, így nem is volt kérdéses, hogy előbb-utóbb a cikksorozat egyik epizódját is magának a szalonnának fogom szentelni.

Lássuk, mi mindenre jó a szalonna! Legalábbis, ha a fent említett cikk íróit kérdezed. Először is, mindenképpen jó pont, hogy nem tartalmaz sem színezékeket, sem tartósítószert, sem „E-számokat”. De ennél is fontosabb, hogy a (nem idézett) kutatások szerint a szalonna erősíti az immunrendszert. Arachidonsavat tartalmaz, amely csökkenti a koleszterint, és javítja az ellenállóképességet, ráadásul „a szalonna szabályozza a belső szervek izmainak összehúzódásait, beleértve a szívizmot és az érnyomást”. (Bizony, saját kezűleg.) És ez még nem minden! Ha dohányzol, mindenképp ellensúlyozd a rossz szokásodat napi szintű szalonnafogyasztással, mert a szeléntartalma okán megakadályozza az oxidációt. Sőt, ha a pohár fenekére nézel, akkor is csipegess mellé egy kicsit, mert az alkoholmérgezést is enyhíti. Egy másik oldalon hasonló megállapításokkal találkozhatunk. A szalonna ellenállóvá

tesz minket a betegségek ellen, a zsír nélkül az immunrendszerünk működésképtelenné válna. Persze a koleszterinszintünk emelkedni fog, de igazából ez egy király dolog. Hizlalni pedig még véletlenül sem hizlal ez a szuper élelmiszer, hiszen rengeteg kalóriát tartalmaz ugyan, de eltelít, és gyorsan felszívódik a gyomorban. Mi több, egy kis hagymával vagy fokhagymával megspékelve a szalonna még az influenzát is távol tartja tőled a hosszú téli hónapok folyamán.

Nagy öregeink is állandóan szalonnát majszoltak, mégis sokáig éltek! Nem lehet véletlen…

Nem eszik olyan forrón a… szalonnát?

A helyzet az, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű, a fenti állítások több ponton csúsztatást tartalmaznak. Ugyan a szalonna tényleg tartalmaz telítetlen zsírsavakat, amelyek pozitív hatással vannak a szervezetre, de tartalmaz telített zsírsavakat is, amelyek viszont nem. Ugyan a koleszterinszintet nagyban befolyásolják az örökletes tényezők, az ilyen problémával küzdőknek nem ajánlják az orvosok a hasonló feldolgozott termékek fogyasztását.

A hizlalással az a helyzet, hogy igazából az számít, miből mennyit eszel öszszességében, és emellett mennyit mozogsz. Ha minden vacsoraidőben megeszel egy nagy szelet szalonnát két vastag karéj fehér kenyérrel, miközben napközben még a másodikra is lifttel mész fel, akkor különösebben nem kéne meglepjen, ha felszaladnak rád a kilók. Viszont ha aktív vagy, de időnként megengedsz magadnak néhány zsírosabb falatot, nincs mitől tartanod. Nagypapa is valószínűleg kapálás után vagy előtt szelt magának néhány szeletet, nem Netflix-maraton közben. Az influenza elleni védelem pedig sejthetően telje-

sen légből kapott dolog, szóval ha biztosra akarsz menni, inkább oltasd be magad ellene minden évben. Ugyan még ez sem garantálja, hogy nem kapod el, a tünetek enyhítésében viszont eléggé hatékony. A szalonna valóban kifejezetten tápláló étel és a fehérjék mellett tartalmaz szelént, vasat, több fajta B-vitamint, magnéziumot és cinket is, amelyekre szüksége van a szervezetünknek, ám korántsem egyedüli lehetséges forrása mindezeknek a tápanyagoknak. Ha így lenne, aligha maradna életben, aki mondjuk vegetáriánus, vagy egyszerűen csak nem rajong a zsíros falatokért, márpedig ők eléggé sokan vannak, és még az immunrendszerükkel sincs több problémájuk, mint másnak. A dohányzás és alkohol káros hatásait pedig a leghatékonyabban nyilván az ellensúlyozza, ha nem, vagy legalábbis kevesebbet cigizel és iszol. Van sajnos egy rosszabb hírem is. A szalonna a feldolgozott hústermékek közé tartozik, amelyekről viszont valóban több kuta-

tás egybehangzóan bebizonyította, hogy gyakori fogyasztásuk komoly egészségügyi kockázatokkal jár. Boldogkői Zsolt Hiénák a betegágy körül című könyvében jól összefoglalta a kutatási eredményeket. Ezek szerint a feldolgozott hústermékek jelentősen növelik a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, valamint bizonyos ráktípusok, többek közt a végbélrák kockázatát. Ennek megfelelően az Egészségügyi Világszervezet a rákkeltő anyagok közé sorolta be őket, bár Boldogkői hozzáteszi, hogy ez a kockázat azért például az ugyanilyen kategóriába sorolt dohányzás esetében jóval magasabb, és mások is kritizálták a szervezet ilyen irányú döntését.

De a cikkben más felhasználást is javasolnak ám a szalonnának! És még meg sem kell enni hozzá. Ha például ízületi fájdalom kínoz, akkor darált avas szalonnát mézzel elkeverve ajánlják a bőrre kenni, celofánnal és kendővel betekerni, és éjjelre otthagyni. Mellgyulladás ese-

tén hasonló a tipp, egy csík avas szalonna a megoldás sztaniolpapírral és sebtapaszszal leragasztva. Nos, azt őszintén kétlem, hogy valamiféle hivatalos vizsgálat is létezne azt illetően, hogy a módszer működik, de ki tudja. Viszont nagy a gyanúm, hogy ha jobban nem is leszel, de büdösebb biztosan, úgyhogy én csak akkor próbálkoznék ez utóbbival, ha csökkenteni akarnám a szoptatás gyakoriságát.

Ekcéma elleni krémet is készíthetsz viszont szalonna, tojásfehérje, gyümölcspép és vérfű két napig állva hagyott keverékéből, ha rá mered kenni a problémás felületre. De ha nem, akkor mondjuk bőrgyógyásszal, illetve gyógyszertárban kapható készítményekkel is próbálkozhatsz. Ha pedig a fogad fáj? Akkor tegyél egy vékony csík sózatlan szalonnát a fájós fog köré, az majd fokozatosan elmulasztja a fájdalmat. Mondjuk, itt számomra nem egészen világos, hogy belülről, vagy kívülről kell a fog köré helyezni a szalonnát, illetve hogyan kellene azt ott egy helyben tartani, de ezt már a fantáziánkra bízzák.

Ha mást nem is, azt legalább elmondhatjuk erről a módszerről, hogy olcsóbb, mint a fogorvos. Ha pedig sarkantyúd nőtt, körülbelül egy hét alatt azt is megoldja a szalonna, némi ecettel és nyers tojással elkeverve, és éjszakára applikálva. Vagy nem, de ez is költséghatékony, végül is.

Eszed, vagy sem… Véletlenül sem vitatkoznék azzal, hogy a szalonna finom, ez nyilván ízlés dolga. Ám hogy mindennapi fogyasztása valóban olyan egészséges lenne, az azért erősen kérdéses. Ami jó benne, azt eléggé könnyen helyettesítheted más élelmiszerek fogyasztásával, hogy a negatív hatásokat cserébe kikerülhesd. Persze ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül le kell mondanod róla, de a tudományos konszenzus szerint mindenképp megéri mértéket tartani, ami egyébként nagyon sok más dologra éppígy érvényes. Ha pedig mondjuk történetesen nem szereted, akkor kár erőltetni az immunrendszer karbantartása végett, mert annak egészen biztosan nem ez az egyetlen záloga.

Egy kis csallóközi lila varázslat

Horváth Dóra

Életkor: 24

Lakhely: Kisudvarnok

Tanulmányok: Üzleti menedzsment, pozsonyi Közgazdasági Egyetem

Pipacs, mák, napraforgó… és a megunhatatlan szépségű, illatú, színű, romantikus levendula. Júliusi számunk forgatása Csallóközkürtre csalogatott bennünket, a Lovender virágoskertbe, melyről a Varga házaspár gondoskodik. Kedves fogadtatás, a kert bejáratánál a „lovender” betűit csilingeltette meg a szél. Választásunk mindenképp egy kívül-belül bájos teremtésre kellett hogy essen, akinek személyisége eggyé válik a levendulakert varázsával.

Nagyon elterjedt téma ez, nemcsak a mi köreinkben, hanem világszerte használják a levendulakerteket családi fotók, állatos és különböző romantikus ihletésű fotók megvalósításához. Ám a Lovender egy kicsit különbözik a többi kerttől. A levendula nemcsak dísznövény, de gyógyító, alvást segítő hatású, emellett fűszernövény is. Készletükben megtalálhatóak saját készítésű szörpök, limonádék, szappan, olaj, frissítő víz, és szárított levendulából készült ajándéktárgyak is.

Ismerjétek meg júliusi hölgyeményünket: Neve olvasóink számára ismert lehet, hiszen

a tavalyi szezonban is már segédkezett a rovatunk háttérmunkálataiban: a júliusi Hónap Nője nem más, mint a kisudvarnoki Horváth Dóra (24), aki utolsó éves a pozsonyi Közgazdasági Egyetem üzleti menedzsment szakán. Tanulmányai mellett marketinggel foglalkozik, konkrétabban a közösségi média egyes platformjainak menedzselésével - Social Bunch néven. Nagyon sokoldalú lány, hiszen emellett érdekli őt a jóga is, amellyel már három éve foglalkozik komolyabb szinten, és az egyetem elvégzése után saját vállalkozásként jógát oktatna, ehhez még hátravan egy tanfolyam elvégzése.

A forgatás során stábunkhoz csatlakozott pár méhecske, akik jelenléte nagyobb kihívássá tette a fotózást, mint azt gondoltuk. Csodahely a Csallóköz szívében, ahol mindent eláraszt a jellegzetes levendula illat. Reméljük, olvasóink is kedvet kapnak, hogy kipróbálják otthoni használatra is ezt a sokrétű növényt. Köszönjük a ruhákat a dunaszerdahelyi MissQ ruhaüzletének. Kövessetek minket a közösségi médiában, ahol hamarosan többet is megmutatunk a júliusi számunkról.

Hazamegy Pistike a focimeccsről, és büszkén újságolja:

- Képzeld, papa, két gólt is rúgtam! - Nagyszerű. És mennyi lett a végeredmény? - 1:1.

A férj születésnapja van, ezért a feleség azzal akarja meglepni, hogy elviszi egy sztriptízbárba, hiszen eddig szegényke éjjel-nappal dolgozott, és mindig hű volt hozzá, úgyhogy ennyit megérdemel. Eljön a nagy nap. Kiszállnak a taxiból, erre a kidobófiú:

- Szevasz Bélukám, hogy vagy ma este?

Erre a feleség hüledezve: - Honnan ismer ez téged?

- Ááá, csak a tekeklubból, ő is törzstag... Bemennek, és leülnek egy asztalhoz. Jön a pincérnő: - Szia Béla! A szokásos koktélt? Mire elhűlve a feleség: - Honnan ismer ez?

- Ááá, csak a céges rendezvényeken is ő a pincérnő...

Erre odamegy egy szinte meztelen táncosnő:

- A szokásos kedvencedet adjam elő, Bélám, mókuskám?

Erre a feleség vérig sértődötten kirohan, a férj pedig utána, és látja, hogy épp beszáll egy taxiba, erre ő is utánaugrik: - Drágám, hadd magyarázzam meg ezt a félreértést!

- Eressz el, te szemét strici! Erre a taxis hátrafordul: - Mi van, Bélám, te mindig ilyen harcias kis ku***kat fogsz ki magadnak?

- Tegnap búvárpizzát ettem!

- Az meg mi?

- Lement, körülnézett, aztán feljött.

Pistikétől kérdezi a tanító néni: - Pistike, hogyan telt a nyaralás? - Jól, tanító néni. Anyu új férjével voltam nyaralni a Balatonon. - És megbarátkoztál az új apukával? - Igen, rendes bácsi. Minden nap bevitt a Balatonba, én meg teljesen egyedül kiúsztam!

- És nem volt nehéz ennyit úszni? - Á, az úszás jó volt, viszont a zsákból kimászni már nehezebb. - Hogyan kell eltemetni az anyóst? - ??? - Fejjel lefelé, hogyha föltámad, akkor lefelé ásson!

Négy pap vitatkozik egy teológiai kérdésről. Hárman képviselik az egyik álláspontot, egyiküknek más a véleménye. Mikor a renitens pap kifogy az érvekből, felkiált: - Uram, tudom, hogy igazam van! Adj valami jelet, hogy így van! Hirtelen mennydörög. - Ugyan már, ez csak véletlen! - mondja a három másik. - Uram, ha igazam van, adj egy nagyobb jelet, hogy a többiek is elhiggyék! A derült égből lecsap egy villám. - Ez csak véletlen! - hitetlenkednek a többiek.

- Uram, adj valamilyen félreérthetetlen jelet, hogy meggyőzd ezt a három hitetlent! Az égből egy mély hang dörmögi: - IGAZA VAN!

A három hitetlenkedő pap összenéz, majd az egyikük: - Jól van, akkor most két vélemény áll hárommal szemben...

- Mi fut át a ferraris agyán, ha 180-nal nekimegy a falnak? - ??? - A hátsó lökhárító.