SZAVAZATI
KÖRNYEZETEDÉRT
ÉLJ
L E
A G D O Á F
S
FELELOSSÉGET
FEBRUÁR INGYENES VÁLLALJ
1
JOGODDAL
EM G B E RS É
2
ELMÉLKEDŐ / EDITORIAL
Szerző: Szilvási Tibor
Másra sincs szükségünk, csak gyűlöletre? Szögezzük le gyorsan, sose voltunk annál jobb helyzetben, mint ma. Idén lesz 75 éve, hogy békében élhetünk a világnak egy olyan szegletén, amelyet nem sújtanak olyan rendkívüli mértékben természeti katasztrófák sem, mint sok más pontját. Tulajdonképpen a legtöbben épp olyan szinten élhetnek, hogy ugyan panaszkodásra még futja, a szélesedő középréteg lehetőségekhez igazítandó igényessége viszont szendereg. Nagyon szűk az az értelmiségi réteg, amely szellemileg előre mozdíthatná a társadalmat, és még lényegében az sem egységes közösségként, mint inkább szórványban működik. Ráadásul az intellektuális jelző is gyakran pejoratív felhangot kap az alsóbb rétegektől, amely elvesztette a bizalmát benne, egy szakadék választja el tőle. Nem feltétlen anyagiakban, hanem megértésben.
Egójánál fogva az ember képes az ítélkezésre, a bűntudatkeltésre és a bűnbakkeresésre egyaránt, és valahogy természetünknél fogva a rossz hírek mindig jobban magukkal ragadnak. Ha egy társaságban valaki azt mondja, hogy Péter szereti a feleségét, vagy pedig azt, hogy utálja őt – vajon melyik lesz az érdekesebb számunkra? Na, ugye. Ugyanígy állunk a bűnbakkereséssel. Vannak konkrétumok, melyeknél el tudjuk ismerni az egyéni hibáinkat, viszont amint absztraktabb területre tévedünk, például a társadalmi folyamatok alakulásában való felelősségünkről esik szó, ott már nehezebb „észrevennünk magunkat a világban”, ha viszont valaki hangosan mutogat egy jól körülhatárolható csoportra, mint akiknek köszönhető, hogy hol is tartunk, azt a faék egyszerűségű logikánkkal könnyű elfogadni.
Ebbe a szakadékba állnak bele és töltik ki azt olyan véleményformálók, akik a nép gyermekeinek álarcát viselik, látszólag a nevükben, az ő nyelvükön kiabálnak, valójában viszont pusztán az alantas ösztöneiket tüzelik. Azt ugyanis könnyebb, az ember ugyanis a pszichológia szerint az egyetlen olyan lény, amely rendelkezik egóval, ezáltal saját elképzeléssel a körülötte lévő dolgokról, a világról és reflektálni is tud azokra, valamint önmagára.
Csakhogy az ilyesmi nem a demokrácia egyik alapkövéhez, a szabad véleménynyilvánításhoz áll közelebb, mint inkább a diktatúrához, az elnyomó rendszerekhez, a bélyegek alapján történő gettósításhoz. Az ilyen véleményformálók tulajdonképpen pszichológiai értelemben hipnotizőrök. A hipnotizőr, mint olyan, a megfelelő technikával az ember egóját képes kikapcsolni, annak pozitívumaival együtt, mint például az önreflexió. Nem vesszük észre magunkat, beállunk a sorba, és követünk valakit, akié az egyetlen vélt igazság.
Popper Péter előadásában szerepel, hogy az ember az a lény, amely észreveszi magát a világban. Ez azt jelenti, hogy ha például megijed valamitől, akkor később képes azt fejtegetni, hogy miért is ijedt meg, míg például egy állat az ijedtség után nem tér vissza ehhez, hanem továbblép.
Választás és változás előtt állunk, és ha nem vigyázunk, észrevétlenül visszaszivároghatnak az életünkbe olyan rendszerek, amelyeket szüleink, nagyszüleink tapasztaltak a saját bőrükön. Ne a gyűlöletet, ne a hipnotizőröket válasszuk, ne másokra, hanem előre mutogassunk!
3
Ahoj,
válassz bármilyen árut hitelre Az4akció 2020. február 1 - 29. között érvényes.
IMPRESSZUM
ISSN 1339-9810 havi magazin, 10. évfolyam, 02/2020 KÖRNYEZETEDÉRT
F EL
Lapigazgató: Gocoň Péter
OGADÁ
S
EM B E RS É G FEBRUÁR
JOGODDAL
FELELOSSÉGET
Főszerkesztő: Poór Tibor Szerkesztők: Kiss Balázs, Kovács Andrea, Kovács Ákos, Mundi Józsi, Szilvási Tibor
SZAVAZATI
Regisztrációs szám: EV 4545/12
ÉLJ
INGYENES
Külső munkatársak: Kürthy Judit, Szigeti Attila, Štefkovič Patasi Ági, Sipos Janka, Ugróczky István
Fotó: Szabó Péter Pál, Ugróczky István Grafika és borítóterv: Gocoň Laci (trikk.sk)
VÁLLALJ
Korrektúra: Szilvási Tibor, Undesser Tímea
Hirdetés felvétel: Varga Balázs +421 915 249 867 reklam@klikkout.sk klikkout.sk facebook.com/klikkout issuu.com/klikkout
Kiadja: Klikk, o.z. Kostolná 450 93016 Vydrany IČO: 42404843
instagram.com/klikkout youtube.com/klikkout A lapban megjelent tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak.
5
OKOS / AUTÓ
Ha De Nirónak jó, akkor neked is Ez az a modell, amit a névrokon színésszel reklámoznak. De Niro jó színész, bármikor eljátszaná, hogy tetszik neki az autó. De ebben az esetben nincs szüksége színészkedésre, a Niro ugyanis egy szerethető kocsit. Kívül mutatós, belül tágas, és praktikus minden tekintetben. A hibrid meghajtás már csak hab a tortán. A Niro ugyanis enélkül is egy jó választás lenne, ezzel együtt pedig maximálisan versenyképes. Talán De Niro se pöccen be a Taxisofőr végén, ha ezzel hordhatta volna az utasait. Szép, praktikus, tágas, és még pénzt is spórol neked. Ez a Kia Niro hybrid.
6
Szerző és fotók: Ugróczky István
AUTÓ
7
ELMELKEDŐ / INTERJÚ
Szerző: Poór Tibor / Fotók: Ugróczky István, parameter.sk
Az elásott igazság után kutatva... A kilencvenes évekről sokféleképpen olvashattunk, beszélgethettünk, de a tényfeltárás műfaja az, amely minden bizon�nyal a legjobb képet alkotja egy ilyen nehéz időszakról. Az Elásott igazság könyv szerzőjével, Barak Dáviddal beszélgettünk. Dávid, mint már hagyományosan az interjúim elején, téged is megkérlek, röviden mutatkozz be. Barak Dávid vagyok, a parameter.sk újságírója és egy kíváncsi ember. Egy mondatban talán ez a találó jellemzésem. Hat-hét éve dolgozom a Paraméternél, amolyan családi vállalkozásba léptem bele. Nem volt életcélom, hogy újságíró legyek, de ahogy belekóstoltam az online világba, megtetszett ez az út. Immár belemélyedve az újságírásba, mi az, ami megragadott a munkádban? Érdekelne az is, hogy miért tartod fontosnak az újságírást? Másrészt pedig, számodra mi a legnagyobb hátránya? Általánosan minden embernek fontos a munkája, főleg az olyan szerencsések számára, akik azt csinálhatják, amit szeretnek. Konkrétan az enyémet abból a szempontból tekintem fontosnak, hogy a nyilvánosságnak nagy szerepe van a közélet alakulásában, és a közélet aszerint változik, hogy a fontos dolgok megkapják-e a nyilvánosságot. Ennek a munkának egyetlen hátránya van, mégpedig, hogy a hír nem vár és az olvasó sem, ebből kifolyólag folyamatos készenlétben kell lenni. Ján Kuciak és kedvese meggyilkolása óta kiszivárgott egy elképesztő kép az az országban eltelt évtizedekről. Ezzel szembesülhetünk, te viszont feltártál olyan témákat, amelyeket nem ismer ennyire aprólékosan 8
a nyilvánosság. Még mielőtt a könyvedről beszélnénk, a kérdésem így szól: szerinted milyen országban éltünk, élünk? Kiváló kérdés, amire nagyon nehéz választ adni… Én nem is szeretnék konkrétan felelni erre, ezt mindenkinek egyénileg kellene leszűrnie. Viszont, ha párhuzamot keresünk a két esetnél, azt határozottan ki lehet jelenteni, hogy a Kuciak-gyilkosság sem történt volna meg, ha Szlovákiában a demokrácia másképp születik meg, illetve, ha felelősségteljesebb politikusok jutnak hatalomra. Érdekelne, miért és miként karolta, karolja fel ezt a témát egy 30 éves ember. Pontosabban, milyen elképzeléssel indultál neki a kilencvenes évek témájának? Teljesen véletlenszerű volt, hogy elkezdtem foglalkozni a kilencvenes évekről szóló témával. 2016ban őrizetbe vették a Sátor-bűnszervezet még életben lévő tagjait, és azt vettük észre, hogy rengeteg embert érdekel ez a téma, aminek nyilván az volt az oka, hogy ezek az emberek, akik súlyos bűncselekményt követtek el, az olvasóink közvetlen környezetében élték az életüket. Ez érdekelte az embereket, és én is emiatt kezdtem érdeklődni a téma iránt. Azzal pedig, hogy elkezdtünk járni a tárgyalásokra, szerintem a régiónkban egy hiánypótló műfajt alkottunk, amit a téma tényfeltárásának neveznék. A tényfeltárás műfaja a maffia témájában miért csak most született meg nálunk? Túl nagy volt eddig a félelem, vagy a hiányzó emberi háttér miatt? Lehet, hogy benne volt a félelem is, de én inkább a megfelelő munkaerő hiányának tudnám be egyrészről, másrészről pedig annak, hogy túl kicsi ez a szlovákiai magyar közösség. Magyarán, egy közegben, ahol mindenki ismer mindenkit, előbb vagy utóbb belebotlik egy oknyomozó vagy tényfeltá-
9
ró személy olyasvalakibe, aki ismeri az alanyokat, vagy az alanyok ismerőseit és kellemetlennek gondolja, hogy ezzel foglalkozik. Szerinted a 2018-ban kezdődő maffiapereknek az lesz a vége, hogy most már az igazságszolgáltatás pontot tesz az esetek többségére? Nem biztos, hogy a Dunaszerdahelyen történt bűnügyek egytől egyig fel lesznek derítve, illetve elítélik azok elkövetőit, az viszont tény, hogy rengeteg gyilkosságot vizsgál még a rendőrség, amelyek a dunaszerdahelyi bűnszervezetekhez köthetők. Kilenc gyilkossággal kapcsolatosan már megszületett a bírói ítélet és az várható, hogy még több tucat ilyen ügy is előkerül. Már sokan megpróbálták összerakni egy mozaikba ennek a történetnek a szálait, összefüggéseit arra a célra fókuszálva, hogy ténylegesen megértsük, mi is történt Dunaszerdahelyen. Neked milyen mozaik állt, illetve áll össze? 10
Egy egyszerű, de mindent megmagyarázó szó – a bűn –, ami az alfája és omegája ennek a történetnek. A lényeget a sztoriban látom, mert úgy gondolom, hogy az emberek nem fogják megismerni az összefüggéseket, amíg nem ismerik azt a történetet, vagy legalább egy részét annak, ami a múltban történt. Azt tudjuk, hogy az akkori politika, a titkosszolgálat segítette ezeket a kilencvenes években kialakult bűnszervezeteket, de a következtetést mindenki csak magából a történetből tudja levonni. Térjünk rá a könyvedre. Eddig két évtized után két könyv jelent meg, ami valljuk be, nem sok egy ilyen témával kapcsolatban. Most pedig itt van Barak Dávid, aki nekiállt a harmadik könyvnek. Mire támaszkodtál, milyen pilléreken állt a könyv elkészítése? Megjegyzem, koromból kifolyólag természetesen nekem sem volt srácként személyes tapasztalatom azon kívül, hogy E.T. Peti egyszer visszarúgta a labdánkat, vagy láttam az óriási Mercedeseket. Gyerekként ismertem a kor hangulatát, de nyilvánvaló, hogy a konkrét történéseket nem ismertem. Az in-
INTERJÚ díttatás akkor jött, amikor elkezdődött a maffiaper, és az ott tárgyalt bűncselekményeken kívül még sokkal több bűntényről beszéltek érintőlegesen a vádlottak, és ekkor vált nyilvánvalóvá számomra, hogy milyen súlyos volt ez az egész helyzet. A kor megismeréséhez több dolgot kellett alkalmazni: egyrészt sok beszélgetést, interjúkat készítettem, és szinte végigolvastam a rendszerváltástól megjelent szlovákiai magyar sajtót, elsősorban a Csallóköz hetilapra és az Új Szó napilapra gondolok. A könyvedben van egy lényeges dolog, illetve egy lényeges személy: Jaroslav Spišiak… Ahhoz, hogy Spišiak történeteit olvashatjuk a könyvben, hozzájárult, hogy most kezdtek ítéletek születni azokkal az ügyekkel kapcsolatban, amelyeket annak idején ő, vagy az ő kollégái próbáltak felderíteni. Azt is figyelembe kell venni, hogy ő kulcsfontosságú szereplője ennek a történetnek. Tulajdonképpen Szlovákiában az egyetlen rendőr, illetve ex-rendőr, aki a professzionális karrierje befejezése után is vállalt bizonyos közszerepléseket, illetve részt vesz bizonyos beszélgetéseken. Az pedig, hogy a sajtó érdeklődik a személye és a véleménye iránt, az általa régebben elvégzett munkájának köszönhető. Milyen a könyvnek a felépítése tartalmi szempontból? Négy részből áll. Az első Jaroslav Spišiak rendőri pályafutásának első tíz évét öleli fel, a második rész a kilencvenes évek dunaszerdahelyi maffiaháborúival kapcsolatos, a harmadik része a dunaszerdahelyi tízes gyilkosságot érinti, illetve a közvetlenül ezután történteket, az utolsó pedig Sátor Lajos tevékenységének utolsó tíz évéről szól. A kilencvenes évek sok rosszat hoztak. Mi az, ami például a mai napig megmaradt a városunk viselkedésében? Amit mondjuk minden nap láthat bárki, vagy amit én első ránézésre leszűrök, hogy nagy kávéházi kultúra van Dunaszerdahelyen. Napközben nagyon sokan mutatkoznak ilyen helyeken, viszont az éjszakai életről ezt már nem igazán lehet elmondani. Szóval, amit talán még ma is érezni, illetve tinédzserként vagy huszonévesként éreztem az az,
hogyan bénította egy kicsit meg az éjszakai életet ezeknek a sötétebb időszakoknak a hangulata. A régi kornak a stílusa sokakban megmaradt. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy már utánam is felnőtt egy generáció, akiknek semmit nem mond ez az időszak és már ők is nagykorúak. Szóval nem tartom biztosnak, hogy átöröklődnek rájuk a traumák. Amit viszont tapasztalok, illetve következtetésként leszűrhettem, hogy az átlagosnál zárkózottabbak az emberek Dunaszerdahelyen és környékén. Érvényes, hogy az embereknek átlagnál nagyobb a szkepticizmusuk és alapból pesszimisták. Megismétlődhet a történelem, a kilencvenes évek? Már csak amiatt is optimista vagyok, hogy a kor óriásit változott. Mindenkinek a kezében ott van az okostelefonja, ami mindent tud, minden ott van a közösségi oldalakon, ebből kifolyólag egy kétlábon járó hírtelevízióvá alakulhat át manapság mindenki, ami azt jelenti, hogy sokkal könnyeben kapnak nyilvánosságot azok a dolgok, amik a kilencvenes években nehezen láttak napvilágot. Mondok egy példát. Ha most történne egy kocsmai verekedés bizonyos alvilági szereplők és az átlagemberek között, akkor valószínűleg hét és fél perc múlva felkerülne az eset egy közösségi oldalra, vagy akár Instagramon élőben közvetítenék a járókelők. Nem akarom túlbecsülni a nyilvánosság ilyen szintű erejét és kontrollját, de ez valamilyen szinten garantálja azt, hogy közösséget megbotránkoztató dolgok már nagyon nehezen tudnak megtörténni. Mondok egy szakkifejezést: elektronikus nyom… Nem zárnám ki azt, hogy egy szörnyűséget már nem lehet elkövetni, viszont a Kuciak-gyilkosság bizonyítékain is látszik, hogy nem csak a nyilvánosság szerepe változott meg a húsz évvel ezelőtti állapotokhoz képest, hanem a technika is óriásit fejlődött. Nyilvánvaló a régi bírósági iratokból, hogy a bűnüldöző szerveknek egyrészt bizonyítékra, ám legfőképp tanúkra volt szüksége a bűntények felderítésére. A dunaszerdahelyi maffia egyik legfőbb tevékenysége volt ezeknek a tanúknak a likvidálása. Margóra megjegyzem, hogy a könyvem ezért is 11
is szeretném továbbra is figyelemmel kísérni, mert fontosnak tartom, hogy tisztában legyünk a múlt történéseivel.
kapta az Elásott igazság címet. Szó szerint elásták az igazságot, hogy az soha ne derülhessen ki. Szóval a fejlettebb technika egész biztosan hozzájárul ahhoz, hogy a bűntény valamivel könnyebb és ös�szetettebb, viszont könnyebb dokumentálni, illetve felderíteni, mint régen, amikor, ha nem volt tanú, akkor gyilkosság sem. Amikor befejezted a könyvet, mire gondoltál, és hogyan tovább? Nyilván nagy odafigyelést igényel egy ilyen projekt létrehozása, amivel én sem voltam tisztában, hanem munka közben tapasztaltam meg, hogy ez mivel is jár. Nyilvánvalóan a képet az teszi a pozitívvá, hogy rengeteg, többségében pozitív visszajelzést kapok a könyvre, aminek nagyon örülök, és ez arra bátorít, hogy tovább végezzem a mindennapi munkámat. A jövőben ez teszi majd a hétköznapjaim kilencven százalékát. Próbálom kamatoztatni a tapasztalataimat, talán ezen a bűnügyi vonalon haladok tovább és a Kuciak-gyilkosságtól kezdve a dunaszerdahelyi kapcsolattal rendelkező bűncselekmények kapcsán elindított bírósági eljárásokat 12
Egy DAC-os korszak alatt (2008-2014) többször megkérdezték tőlem, mint újságírótól, hogy nem félek-e. Ezt akkor is jogos kérdésnek tartottam, ezért tőled is megkérdezem: érzel-e félelmet, illetve hogyan kezeled a munkád e részét? Nyilvánvaló, hogy az ember elgondolkozik azon, hogy veszélyes-e, amihez nyúl, illetve járhat-e ez valami veszélyekkel. Amikor ezen gondolkodtam, akkor arra a következtetésre jutottam, hogy a félelem elsősorban döntés kérdése. Az embernek el kell dönteni azt, hogy fél vagy nem fél. Erre saját magának kell határozott választ adni. Az anélküli hozzáállást meglátni az ember munkáján. Milyen vége lehet ennek a kilencvenes években kezdődő történetnek, ha egyáltalán lehet beszélni befejezésről, és mi a tanulsága? Ennek a történetnek nem lehet boldog befejezése, mivel annyi áldozattal jártak a kilencvenes évek szörnyűségei, és itt ártatlan áldozatokról is beszélek, hogy az nyilvánvaló traumákat okozott. Szerintem a tanulsága az elsősorban az, hogy érdeklődjünk a közélet iránt, akarjunk tisztában lenni azzal, hogy mi történik körülöttünk és próbáljunk tisztán látni.
13
PR
Kormányváltás a célunk A Magyar Közösség Pártja elnökeként az egyik legnagyobb kihívások elé nézett az utóbbi időben – az MKÖ megalakítása és a magyar képviselet felkészítése az utóbbi idők egyik legfontosabb választására. Menyhárt Józseffel bészéltünk. Dodi, üdvözöllek! A legutóbbi beszélgetésünk óta milyen új dolgok történtek veled és a párttal a politikai életben? 2017-ben, a megyei választásokkor a Magyar Közösség Pártja mindent elsöprő eredményt ért el a Dunaszerdahelyi járásban, hiszen nyolc megyei képviselőből nyolc MKP-s ül ma Nagyszombat megye tanácsában, és ez egy nagy erő, hiszen képesek vagyunk regionális szinten képviselni a dolgainkat. Ilyen például a Csallóközcsütörtök irányába elvégzett útfelújítás vagy az Alistált és Nyárasdot összekötő út kamionforgalmának elterelése, amely hamarosan szintén megvalósul. Ezt követően viszont volt három olyan választás, amelyek nagyon meghatározók voltak a magyar közösség szempontjából. Az egyik ilyen a 2018-as önkormányzati választás, amikor is a Magyar Közösség Pártja szintén meg tudta növelni a Dunaszerdahelyi járásban induló polgármesterei számát, illetve elkezdődött egy olyan együttgondolkodás annak érdekében a más pártok színeiben és függetlenként induló polgármesterekkel, hogy ennek a régiónak az erejét ténylegesen hatékonnyá tudjuk tenni. Úgy gondolom, hogy az önkormányzati választások is meghozták a maguk gyümölcsét, regionális szinten erősödött a párt. Ezt követően tavaly, 2019-ben volt két választás. Egyik a köztársaságielnök-választás, amelyen végül nem mérettettem meg magam, mert visszaléptem egy demokratikus jelölt javára, aki aztán szintén visszalépett a jelenlegi köztársasági elnök asszony javára. Ekkor sokan kritikával éltek nemcsak a személyem ellen, hanem maga a cselekedet vonatkozásában is, 14
de úgy gondolom, hogy akkor elkezdődött a kormányváltás első és nagyon fontos lépése. Az interjú készítésének időpontjában zajlik a Kočnerper harmadik tárgyalási napja, amikor is bebizonyosodik, hogy az állam és a maffia szorosan összefügg. Szerintem az a lépés azért volt indokolt, mert ezt a kormányt le kell váltani, és ha a választások sorát nézzük, akkor az európai parlamenti választások is a mi közösségünk erejét mutatták meg. A közelgő választáson nemcsak a politikai hatalom, hanem az ország arculata is a tét. Az általad elnökölt párt is egy turbulens időszakon megy át – hogyan éled át ezeket a dolgokat? Világosan ki kell mondani, hogy annak ellenére, hogy tárgyaltunk a Híd párt vezetőségével, számomra és a közösségünk több vezetője számára is egyértelmű volt, hogy a megosztottságunkat úgy lehet csak legyőzni, ha összerakjuk az erőnket és együtt indulunk tovább. Ehhez ki kell mondani bizonyos alapigazságokat. Ki kell mondani, hogy hiba volt megtartani a Smer-kormányt. Ott a Hídnak volt egy történelmi pillanata, amikor a jó oldalra állhatott volna. Hogy miért nem tették meg, ez az ő döntésük. Nem is kritikaként mondom, de tudomásul kell venni, hogy abban a történelmi pillanatban ők ezt a lépést nem tették meg. Hogy ezt mivel indokolják, az az ő saját történetük, ebbe nem is folynék bele. Én úgy gondolom, hogy 2020 olyan értelemben az ös�szefogás éve, hogy mi, a felvidéki magyar közösség, azokkal is képesek voltunk félretenni a korábbi feszültségeket, akik a múltban a Híd pártban politizáltak. Fel tudtunk egymás mellé sorakozni, és ez nem egy könnyű művelet. Úgy gondolom, hogy a változások éve az MKP szempontjából is ott van, mert ha mindig mindent ugyanúgy csinálunk, mint eddig, akkor az eredmény is ugyanaz lesz. Tehát, ha a párt szempontjából né-
PR
zem, akkor ez megújulást, egyfajta dinamizmust hoz. Ez egy feszített lista. Olyan emberek is rajta vannak, akik mondjuk egy évvel ezelőtt, akár Dunaszerdahely szempontjából még ellenpéldaként feszültek neki a pozícióknak, most pedig ott vannak a listán. Ez azt jelenti, hogy ők közösségben gondolkodnak, képesek meghozni azt a morális döntést, hogy ezt a rendszert nem szabad tovább fenntartani. A Smer ereje még mindig stabil, így ezt most egy nagyon nagy összefogással lehetne csak megdönteni. Ez nekünk, a magyar közösségnek azért is nehéz, mert ha a parlamenti választásokon magas a részvételi arány, akkor számunkra ez hátrány, mert mi számszerűen ennyien vagyunk, nem többen. Ezért bízunk abban, hogy gyakorlatilag nemcsak a magyar közösségért indul a Magyar Közösségi Összefogás, hanem az egész déli régióért. A Magyar Közösségi Összefogás alakításánál min volt a hangsúly, ami az Összefogás tartalmi részét és az emberállományát illeti?
A Magyar Közösség Pártja mindig sokszínű párt volt, ebben volt az ereje – a regionalizmusában és a sokféle gondolkodásában. Egy, ami összekötött bennünket, hogy a felvidéki magyar közösségért tevékeny és elkötelezett emberek alkották a pártot. Ehhez jött az Összefogás és a Magyar Fórum. El kellett dönteni azt is, hogy a Magyar Közösség Pártjának az oldalára lép-e fel mindenki. Láthattuk, hogy az egész nyár folyamán nyitott volt a listánk, de ahogy azt előbb mondtam: ha mindent mindenképpen ugyanúgy csinálunk, mint eddig, akkor gyakorlatilag megismétlődik a négy évvel ezelőtti eset, amikor a Magyar Közösség Pártja néhány civillel kiegészülve indult neki a választásnak. Alapjában meg kellett mozdítani a dolgokat. Értékrendben sokfélék vagyunk és a Magyar Közösségi Összefogásban tényleg megmutatkozik, hogy korosztályilag is történt egyfajta váltás, és nemcsak regionálisan, világlátásban is. Mindenki a szlovákiai magyar közösségért akar tenni. Vannak közöttünk olyanok is, akik vegyes házasságban élnek, olyanok is, akik a szórványvidékekről jönnek, tehát 15
PR
családilag más a beágyazottság. Korosztályilag nagyon komoly változás történt. Ha megnézzük a programot, amelyet Révkomáromban mutattunk be pont a komáromi nagygyűlés 26. évfordulóján, abban a különféle témaköröket összerakó csoportokban rengeteg fiatal – akár civil aktivista, szakpolitikus, polgármester, menedzser – dolgozott. Ez is mutatja, hogy ez az Összefogás nemcsak területileg, nemcsak társadalmilag, nemcsak világlátásilag, hanem generációs szempontból is újat hozott. A felvidéki magyart nem szabad beskatulyázni, hogy az egy félénk, visszahúzódó, általában a véleményét ritkán elmondó ember. Nagyon is határozottak, bátrak, másképpen gondolkodók vagyunk, ezt az országot tekintjük gyakorlatilag a szülőföldünknek. Azt sem kell megtagadni, hogy kötődünk az anyaországhoz. Nekünk azért kell a következő öt, tíz, tizenöt évben nagyon hos�szadalmas munkával rendszerszint mélységében megváltoztatni Szlovákia déli területeinek – Pozsonytól egészen a keleti végekig, tehát Kassán túl, Királyhelmecig – a struktúráját, átgondolni társadalmilag, hogy mit lehet a gazdaságpolitikában változtatni és mit tudunk ebben pozitívat hozni az embereknek. Fel kell állítani egy stratégiát, amelyet kőkeményen megyei és önkormányzati és parlamenti szinten be kell tartani. 16
A kampány időszakát éljük, jelszavakat hallunk, látunk, olvasunk. Ezzel és a magyar közösséggel kapcsolatban egy szó jut eszembe: mobilizáció… A mobilizáció nagyon fontos kulcsszava ennek a választásnak, akárcsak minden választásnak. Hoznék egy példát. A beszélgetésünket azzal kezdtük, hogy 2017-ben a megyei választáson nyolc MKP-s képviselő indult, és nyolc jutott be Nagyszombat megyébe. Ott is megvolt a kellő mobilizáció, kellően el tudtuk mondani az embereinknek, miért fontos, hogy ott legyünk megyei szinten. Nagyon fontos, hogy ezt évről évre eredményekre váltottuk, mindamellett viszont a partnereink tisztelnek bennünket, nem alárendelt helyzetben vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy pozícióban egy másik etnikum fölé szeretnénk kerülni, hanem hogy az erőnk alapján tiszteljenek bennünket és partnerként kezeljenek. Ez nagyon fontos a parlamentbe jutásnál is. A mobilizáció az egyén szintjén kezdődik. Az egyénnek kell eldöntenie, hogy akar-e olyan Szlovákiát, ahol a déli rész fejlődik, avagy sem. Az egyén dönti majd el azt, hogy egy olyan országban akar-e élni, ahol a Kočner-félék döntik el, kit ölnek meg és kiért, ahol a politikusok adják a megrendeléseket és olyan embereken keresztül tiporják
PR
el a kisembert, akiknek a pere most zajlik. Akarunk-e ilyen rendszert fenntartani vagy sem. Úgy gondolom, hogy az emberek zöme lehet, hogy fásult a politikai cselekményektől és úgy gondolja, hogy sosem fog változni ez a helyzet, de ha mi nem teszünk érte egyéni szinten, akkor ennek a közösség látja kárát. Mi a térségben regionális erőként ezt megtettük a megyei és az önkormányzati választásokkor. A Magyar Közösség Pártja felvállalta azt a petíciót is, ami a himnuszügy kapcsán is kirobbant, és elvittük odáig, hogy parlamenten kívüli pártként tárgyaltunk arról, hogy lehetne a nemzeti szimbólumainkat a sporteseményeken is megjeleníteni úgy, ahogy az méltó. Minket ne bélyegezzenek meg azért, mert Dunaszerdahelyen a stadionban elénekeljük a magyar himnuszt, mert nekünk az olyan fontos érték, amely az egész közösség szempontjából egy önkifejezési forma. Nagyon fontos, hogy az egyénnek kell elmenni szavazni, és neki kell eldönteni, hogy egy jobb rendszert, más rendszert, minket építő rendszert akar-e. Tételezzük fel, hogy a párt bejut a parlamentbe és sikerül kormánypárttá válnia. Mi az elsődleges vonal, témakör, amihez ragaszkodtok? Bölcsészértelmiségi ember vagyok, Nyitrán tanárként is dolgozom. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az oktatás és a kultúra sarokkövek, viszont ennek a régiónak elsősorban a gazdasági építését kell elindítani, nyugattól egészen keletig. El kell mondani, hogy kiéheztettek minket, az elmúlt tíz év a dél elszegényesítéséről szólt. Az ember csak üljön autóba és menjen mondjuk 150 kilométert Dunaszerdahelytől keletre. Óriási különbségeket lát, és ha még tovább megy – és a világ nem áll meg Kassánál, onnan még száz kilométert tovább utazhatunk -, ott is élnek magyarok, szlovákok és romák. Ezeknek az embereknek is kell egyfajta világkép. Tehát, ha Szlovákiában gondolkodunk, akkor az nemcsak Pozsonyt és a nyugati részt jelenti, hanem abban benne van Gömör, Nógrád és a keleti végek. Minden térség szeretne bátran ragaszkodni a szü-
lőföldhöz. Ezt először is gazdasági lábazatra kell tenni, ebben kell munkálkodnunk. Ebben viszont benne van az is, hogy az iskolarendszerünket pozitívan kell diszkriminálni. Szlovákia legnagyobb olyan őshonos közössége vagyunk, amelynek az oktatása gyakorlatilag mindennapi problémákkal küzd. Ki kell mondani, hogy nem történt meg a kisiskolák megmentése, mert ezeknek két-négy év múlva ugyanúgy ott lesz a problematikája. Egy megoldás akkor megoldás, ha véglegesítjük, nem pedig akkor, ha valamit elmaszatoltunk, és ezt előadjuk, mint a világ legnagyobb dolgát. Az eredményt nem kérdőjelezem meg, de lehet ezt jobban csinálni. Úgy gondolom, hogy az elsődleges az, hogy ennek a térségnek a gazdasági erejét visszaadjuk, hogy bátran, büszkén és nyugodtan lehessen az ember felvidéki magyar. Eddig politikusként nyilatkoztál. Magyarként, polgárként mit üzennél a választóknak? Az üzenet nagyon egyszerű. A világ reggelizőasztaloknál kezdődik, amikor is kézen fogjuk gyerekeinket, elvisszük őket óvodába, iskolába. Amikor elbúcsúzunk a párunktól, aki elmegy munkába – mi is tesszük a dolgunkat. Egyénenként kell eldöntenünk azt, hogy szeretnénk-e olyan országban élni, ahol a hatalom a kisembert eltiporja, vagy szeretnénk változásokat elérni. Ezek a változások nem mennek egyik napról a másikra, de ha minden nap, a nap huszonnégy órájában teszünk a változásért, akkor azok idővel megérlelődnek és ott lesznek. Én úgy gondolom, hogy 2020 Szlovákiában lehet a változás éve, de ezt otthon a családok döntik el. Szerintem mindenkinek el kellene mennie választani és dönteni arról, hogy milyen országban akar élni. Mi, felvidéki magyarok újra a kezünkbe vehetjük a sorsunkat, újra hiteles magyar képviselet lehet a szlovák törvényhozásban. Én ebben nemcsak bízom, hanem tudom, hogy elérkezik és mindent meg fogok tenni nemcsak politikusként, hanem magánemberként is azért, hogy minél többeket mozgósítsunk, hogy komolyan vegyék ezt a döntést. 17
SZÓRAKOZTATÓ / KLUBJÁRÓ
Szerző: Kovács Ákos / Fotók: Fekete Nándor, Juraj Varga, Ugróczky István
A zenefgé (utóbbi) három évadja (NFG klub, Dunaszerdahely)
A kilencvenes években nemcsak a maffiasztorik tették „ismertebb” várossá Dunaszerdahelyt. A gengszterek ámokfutásaival párhuzamosan egy izolált közösségben újfajta kultúra bontogatta szárnyait. A város segítségével és pár helyi fiatal közreműködésével létrejöhetett egy úgynevezett alternatív kultúrtér, aminek csodájára jártak Szlovákia és Magyarország nagyvárosaiból is. A kultikus és misztikus NFG klub már több mint húsz éve ad otthont a kultúrára és minőségi szórakozásra vágyó közönségnek. A klubjáró rovatom célja főként az, hogy megismerjük az adott hely történelmét és az indulásának körülményeit. Ám az NFG klub esetében nem lenne elég ez a pár oldal, annál inkább igényelné a magazin összes lapját a borítók belső és kül18
ső oldalával egyetemben. A színes és érdekes múltról az alapítók, többek közt a Bankó fivérek, valamint Kovács Szilárd, Héger „Hadzsi” István, a későbbiekben Mészáros Veroni, Ravasz Ábel és Strieženec (Vermes) Zsuzsi tudnának mesélni. Több generáció váltotta már egymást, de a klub célja mindig ugyanaz volt. Közösségépítés és a kultúra terjesztése. Fejlesztése és fenntartása általában önerőből történt, illetve számos esemény Dunaszerdahely városának hozzájárulásával jöhetett létre. 2017 novemberében, egy hosszú őszbe nyúló nyári szünet után egy szokatlan, kétnapos „nyitóbulira” került sor, ami egy olyan korszakot indított útjára, ami a teljes tisztváltástól kezdve a belső átalakuláson és a vizuális megjelenésen át az események újragondolásában mutatkozott meg leginkább. Ekkor kerültem Tóth Lali, Nagy Péter, Kovács Norbert és Németh Gergely társa-
KLUBJÁRÓ
ságában én is a képbe. Egy szupercsapat, amely a néhai Durvacrew házban csiszolódott össze. Németh Gergely, alias epres egy grafikus művész, aki rendkívüli rajzokkal, stencilekkel, vizuális megjelenéssel és eklektikus DJ-szettekkel járul hozzá a klub egyediségéhez. Ő még a húsz évvel ezelőtti alapítógárda tagja, aki ismeri a klub minden tulajdonságát, lehetőségeit, magában hordozza az igazi NFG-szellemiséget, ami hihetetlenül inspiráló. „A klub 1997 óta az életem szerves része. Egy intellektuális búvóhely a gyilkos 90-es és a 2000-es években. Egy fekete lyuk, ami paradox módon a rengeteg vendégnek, fellépőnek, előadóművésznek köszönhetően behozta az internacionalitást, a világot Dunaszerdahelyre és kirekesztette a rosszat, a politikát, ideológiát, a kispolgári átlagosságot és kapzsiságot. Teljesen új utakat nyitott meg az életemben. Toleranciát, lelkesedést, örömet, közösségi teret, barátsá-
gokat, soha nem látott művészetet, hangokat, formákat, képeket kínált. S ami a legfontosabb, hogy annyira erősek lettek mára a gyökerei, hogy következő generációk is rátapadva élik és táplálják ezt a dunaszerdahelyi csodát.” Számunkra mindig is fontos volt az a tény, hogy városunkban a kultúra minden formája teret kapjon. Az eddig szokatlan, de annál inkább értékes rendezvényekkel felkeltsük az emberek érdeklődését az új és a szép dolgok iránt. Lehetőségek után kutattunk, hogy átadhassuk, amink van, és gyermekeink egy fejlődőbb és szebb világba szülessenek. Visszatekintés szempontjából értékes három évet látok magunk mögött. Külső szervezők segítségével sok-sok értékes esemény történt. Ha 2019et nézzük, volt esemény bőven. 46 akusztikus koncert, 9 színházi előadás, 20 tánczenei buli, összművészeti fesztiválok, megannyi tárlat, ahol 19
SZÓRAKOZTATÓ / KLUBJÁRÓ
festők, grafikusok és szobrászok műveit mutattuk be, impró-délutánok, könyvbemutatók, klubestek, film-estek, karaoke-bulik, lemezhallgatós este, börze és piac. A klub a dunaszerdahelyi kultúrház hátsó bejáratánál közelíthető meg. Ahogy felérsz a lépcsőkön és belépsz a száz négyzetméteres helyiségbe, a sárga IFA kabinjából Tóth Lali köszönt mosolyogva. Lali a klub szorgos menedzsere és bártendere. Együtt szervezünk, gondolkodunk és tervezünk.
A klubbal való viszonyáról őt faggattam: Az elmúlt három évad egyik főszereplője vagy. Az elején részt vettél a felújító munkálatokban, és akkor még úgy tervezted, hogy az IFA bár lesz a felségterületed, a programszervezésben nem veszel részt. Mára ez megváltozott. Miért alakult így, hogy az események legalább felét te szervezed? 20
Igen, akkoriban még csak mint „mellékállást” képzeltem el az NFG-t. Úgy gondoltam, ha már úgy is szinte minden hétvégén ott tengetem estéimet, legalább hasznossá teszem magam, beállok a pultba és szervezek néhány programot. Csábított az is, hogy kipróbáljam magam valami újban, addigi állásaim az üzleti és az ITszegmenst érintették. Kívülről persze minden sokkal egyszerűbbnek tűnt, a mély vízbe való zuhanást követően eszméltem rá, hogy a csallóközi emberek meglehetősen ki vannak éhezve a kultúra ezen nem tradicionális formáira. Egy 100 négyzetméteres teremben minden máshogy hat, más érzés megnézni egy színházi előadást, meghallgatni egy koncertet, stb. Nem szerettük volna, hogy azért járjanak a klubba, mert „jó ott berúgni”. Tartalommal akartuk megtölteni. Az pedig csak rengeteg munka/szervezés árán sikerülhetett. Mostanra fordult a kocka: a klub lett a főállásom, s mellette van egy mellékállásom. Hogy értékeled a klub fejlődését eme három év alatt?
KLUBJÁRÓ Mivel szinte szűzen kezdtünk hozzá, így az elmúlt három évben rengeteget tanultunk és fejlődtünk, épp így volt ez az általunk szervezett vagy társszervezett programokkal is. A filozófiánk viszont nem változott:
Teret adunk a hazai „termésnek”, zenekaroknak, színészeknek, képzőművészeknek. Igyekszünk valami maradandót adni azon kívül, hogy szórakoztatunk. Mik az NFG legnagyobb előnyei és mik a hiányosságai? Természetesen mindig lehetünk „jobbak”, de úgy érzem, az idő, a befektetett energia és az anyagi javak függvényében kihozzuk a maximumot. Úgy előny, mint hátrány a terem mérete: meghittebb a hangulat, viszont limitált a létszám. Ugyanezt mondanám az anyagi lehetőségekről is: rengeteg minden fejlesztésre szorul, de mivel ez nem a pénzről szól, így például az általunk barkácsolt berendezés sokkal hangulatosabb, mintha valahol drágán megvettük volna. Mennyire van igény új tagokra, akik felfrissítenék a klub lelkületét? Rengetegen segítik a munkánkat, hiszen mint polgári társulás működünk, mindenki önkéntes alapon, a szabadidejét feláldozva támogatja a klub működését. Épp ezért mindig szívesen vesszük a felajánlott segítséget. Sajnos a fiatalokból hiány van, pedig kíváncsiak lennénk a nézőpontjukra és az igényeikre. Mindenki számára nyilvánvaló tény, hogy az egész városban te töltöd a legtöbb időt a klubban. Százalékban ez mennyit tesz ki, ha egy erős hónapot nézünk? Huha, havi bontásban nehéz erre válaszolni, inkább azt mondanám hétvégefüggő. Hét közben általában takarítás, árufeltöltés, programszervezés, marketinghadjárat, megbeszélések, kiállításinstallálás zajlanak. Csütörtökön kezdünk:
kiállításmegnyitók, mozi-, kvíz-estek, workshopok. Pénteken bulik, koncertek, karaoke, számtalan zenei program, mindenfajta zenei stílusban. Szombati rendezvények: az improvizációs délutánok, a színházi estek, néhány akusztikus koncert, társasjáték-estek, könyvbemutatók, lemezhallgatós estek, stb. Havonta egy vasárnap gyermekszínházzal indítunk még délelőtt. A hétvégék bizony elég sűrűek, tényleg csak aludni járok haza. Végezetül bemutatnád az olvasóknak, milyen programokra számíthatunk február második felében illetve a tavasz beköszöntével? Számtalan, programmal készülünk, de hogy említsek is párat: február végén Benes Tarr Csilla drámapedagógus tart improvizációs délutánt, 28-án a drum and bass kap teret, majd 29-én a Pillangó című darab kerül bemutatásra. Tavas�szal lesz Jóvilágvan- és Nightride-koncert, bemutatkozik pár tehetséges hazai képzőművész, fotós, megünnepeljük a magyar költészet napját, mint a Mediawave Fesztivál külső helyszíne működünk majd és a felnőtt, illetve a gyerekszínházat sem szeretnénk hanyagolni. 21
SZÓRAKOZTATÓ /
Szerző: SzT
1917 Vetítik február 13-tól. Sam Mendes első világháborús drámája derült égből villámcsapásként húzta be az év elején a legjobb filmnek járó Arany Glóbuszt. A szakavatottak már akkor érezhették, hogy ez nem egy tucatfilm. Az egykor az Amerikai szépséggel berobbant rendező pár éve megcsinálta az elmúlt évtizedek leghipnotikusabb James Bond-darabját (Skyfall), majd most valami hasonlóra törekedett a háborús filmek terén is. Az 1917 története mondhatni hihetetlen, hiszen két srácot azzal bíznak meg, hogy eljussanak egy hadosztályhoz, és értesítsék őket arról, hogy épp egy csapdába tartanak. Nem (csak) a Ryan közlegény megmentéséhez is hasonlító cselekmény teszi emlékezetessé a filmet, mint inkább az atmoszférateremtés, a fojtogató légkör, a mindenhonnan leselkedő, láthatatlan veszély, amit a legendás operatőr Roger Deakins lencséjén keresztül érzékelhetünk.
JUDY
Vetítik február 13-tól. Judy Garland jórészt az Óz, a csodák csodája Dorothyjaként és a Somewhere Over The Rainbow előadójaként maradt fenn az emlékezetekben, a Judy c. filmjében azonban a reflektorfény mögötti sötétségben követhetjük nyomon. Judy Garland ugyanis élete utolsó hónapjaiban gyógyszerfüggőségben szenvedett, és egy európai turnéval próbálta helyrerántani anyagi helyzetét. Míg ugyanis Amerikában a 60-as években 40-es évei közepén járó sztár már lerágott csontnak számított, addig Európában tündökölt, csakhogy ez az út sokat követelt tőle is. A filmet egy színdarabból adoptálták a vászonra, Judy Garland megformálásáért pedig Renée Zellweger már begyűjtötte negyedik Arany Glóbuszát, valamint negyedik Oscar-jelölését, és esélyesnek látják arra, hogy másodszor is hazavigye a legértékesebb filmes szobrot.
A VADON HÍVÓ SZAVA
Vetítik február 20-tól. Jack London legkedveltebb kalandregényével nehéz hibázni. A skótjuhász-bernáthegyi keverék Buck és ideiglenes kísérője, John Thornton (Harrison Ford) szívbemarkoló története sodró lendületű, izgalmas. Készült már belőle korábban is film, a modern vizuális effektusoknak, animációnak köszönhetően azonban mára a lehető legrealisztikusabban lehet visszaadni. Az animációt és az élő felvételeket ötvöző alkotás egyetlen hibaforrása, ha az animált állatok mozgása, mimikája túlságosan is életszerűtlen. Ilyenkor gyakran a kevesebb több elve a követendő, különösen egy olyan darabnál, ahol a történetet elrontani nem lehet, legfeljebb a valószerűtlenséggel aláásni a cselekmény komolyságát. Bizonyára ennek elkerülése végett ült a direktori székbe egy animációs filmrendező, Chris Sanders (Így neveld a sárkányodat, Lilo és Stich).
A fenti filmeket rovatunk támogatója, a dunaszerdahelyi CINEMAX vetíti – előreláthatóan az elkövetkezendő hónapban, némelyiket magyar szinkronnal, de a változás jogát fenntartva. Részletek: www.cine-max.sk 22
Klimatizácie33Vzduchotechnika Tepelné3čerpadlá33Rekuperátory
Projekt33Predaj33Montáž33Servis
Kontakt: Revilo s.r.o. Alžbetínske3námestie3RR94pR 9y93éR3Dunajská3Streda
Tel:3é3R3p355y39R3y8 Mobil:3é9R83p37y93578 EVmail:3jakli@reviloheuhsk
23
SZÓRAKOZTATÓ / KÜLÖNVÉLEMÉNY
Szerző: Këri
A gyűlölet gyűlöletet szül Január elején megdöbbentő statisztikával futottam össze a neten – a közvéleménykutatások alapján, a február 29-ei parlamenti választásokon várhatóan másodikként fut majd be a Marián Kotleba-féle, A Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS). Eszmeisége nacionalista, antiszemita, iszlám- és melegellenes, euroszkeptikus, s még ki tudja, hányféle jelzővel illethetné őket az, aki kicsit jobban beleássa magát az alig néhány évre visszamenő, ám annál inkább romboló hatású munkásságukba. Nemrég láttam a még 2018-ban megjelent, A bőrömben (Farming) című, zéró hírverést kapott filmet. Hogy mi köze ennek a felvezetőhöz? Máris kifejtem. A film alaptörténetét az a tény adja, hogy a 60-as és 80-as évek között rengeteg nigériai család adta bérbe gyermekeit jómódú angliai családoknak. A nevelőszülők a könnyen jött pénz mellé jelentős szociális támogatást is kaptak, a gyerekek pedig szálláshoz, egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz 24
jutottak – így a rendszer mindkét fél számára előnyös volt. A film főszereplője, Enitan (Damson Idris) azonban nem érzi magát otthon sem a nevelőanyjánál (Kate Beckinsale), sem Nigériában, az igazi családja mellett, mások különcnek látják, sehová sem tartozik. Lelki vívódásai során arra a felismerésre jut, hogy gyűlöli az embereket, míg végül tizenéves korára egy skinhead bandához csapódik. Enitan fenntartások nélkül támad a saját fajára, érzelmi analfabetizmusa és az ehhez társuló megfelelési kényszere pedig kegyetlen tetteket szül. Primitív jelszavak és gesztusok kötik össze a bőrfejű csoportot, ahol világos hierarchia uralkodik. Az igaz történeten alapuló film egy elképesztő érzelmi hullámvasút, s csak a végén eszmélünk rá – lám, mennyire másképp alakulhattak volna a dolgok, ha a fiú kezdettől fogva megkapja az igazi törődést és odafigyelést. Bár a második világháború lassan 75 éve véget ért, a különböző neonáci ill. félkatonai szervezetek továbbra is borzolják a közvéleményt - meg-
KÜLÖNVÉLEMÉNY
lovagolják a bevándorló- és migránshullámot, cigánytelepeken „tisztogatnak“, imitt zászlót bontanak, amott erőt demonstrálnak. Igen ám, de a jelentős térnyeréshez be kell szállni a politikába, így az eszesebbje pártot alapítva formálta a propagandát pártprogrammá, mára pedig bent ülnek a parlamentben. A bakancsot lakkcipőre, a zubbonyt zakóra cserélték, azonban ne téves�szen meg senkit a rendezett küllem! A politikusnak becézett párttagok semmivel sem különbek a 60-as évek angol skinheadjeinél, akik a kisebbségek iránti gyűlöletükön kívül semmiről sem képesek véleményt formálni.
ő is úgy, mint a többiek az osztályból. Mindenkit óvatosságra és mértékletességre intenék, a közelgő parlamenti választások kapcsán. Ugyanis nagyon veszélyes ám ez a borotvaél, fiúk! Nehogy valaki komolyabban megsérüljön – a gyűlölet által okozott sebek helyrehozása ugyanis lehetetlen.
A Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) jövőképében Szlovákia egy önálló kis provinciaként létezik Európa közepén, EU- és NATO-tagság nélkül, ahol kék az ég, csiripelnek a madárkák, s ahol keresztény, fehér kisfiúk, keresztény, fehér kislányokkal kézen fogva, szlovák népdalocskákat énekelve járnak majd iskolába. A családi ebédnél Jozef Tiso szentképéhez imádkoznak, s a kisfiuk, Jozefko tizennyolcadik születésnapjára azt kéri majd apjától, hogy hadd borotválhassa tarkopaszra a fejét 25
SZÓRAKOZTATÓ / HANGFAL
Szerző: SzT
LEONARD COHEN – Thanks For The Dance! A legendás költő-zenész 2016-os halála előtti bő egy évtizedben az összes albumát utolsóként mutatta be, és úgy tűnt, életműve egyik legerősebbjével zárta pályafutását, amikor halála előtt néhány nappal megjelent a You Want It Darker. Nemrég viszont kiderült, hogy akkoriban már zajlottak egy újabb, a Thanks For The Dance felvételei, amit végül fia fejezett be olyan művészekkel, mint Beck, Feist, vagy Bryce Dessner a The Nationalból. A dalok szövege már megjelent posztumusz verseskötetében, a The Flame (Láng) címűben is. A szerzemények Cohenhez méltóan nem hivalkodóak, tolakodóak, hanem nagyon is visszafogottak, némelyik talán már túlságosan is, ám elmondható, hogy kár lett volna ezeket hagyni valahol elkallódni. Leonard elegáns módon még a síron túlról is megköszönte, hogy voltunk neki.
Jelen: Happens To The Heart, Thanks For The Dance, Moving On, It’s Torn. Múlt: Suzanne, Bird On The Wire, Hallelujah, I’m Your Man, Take This Waltz, Famous Blue Raincoat, So Long, Marianne, Leaving The Table, You Want It Darker.
CLAMS CASINO – Moon Trip Radio Elképesztő, hogy a New Jersey-i olasz-amerikai producer, Michael Volpe, azaz Clams Casino leggyönyörűbb szerzeménye lényegében „csak” egy rapper, Lil B egyik számának alapja. Az I’m God csodásan megállja a helyét önmagában is, így viszont csak az eddig négy részes Instrumentals c. mixtape-sorozata második lemezén találjuk meg (ebben a szériában épp rappereknek készített alapjai szerepelnek). Első része ugyanakkor előkelő helyen szerepelt a 2011-es év végi albumlistákon. Clams Casinót egyébként a 2010-es évek legjelentősebb producerei közt tartják számon, aki tulajdonképpen hozzájárult az ún. cloud rap (A$AP Rocky, Lil B) hangzás zenei részének megteremtéséhez, míg saját albuma csak kettő jelent meg. Az előzőn (32 Levels) számos neves rapper közreműködött, a Moon Trip Radio viszont már nem róluk szól. Esszenciális Clams Casino.
Jelen: Rune, Cupidwinig, Healing, Moon Trip Radio, NSX, Glowing Bones. Múlt: I’m God, All I Need, Blast, Motivation, Kali Yuga, All Nite, Be Somebody, Numb, Gorilla.
EARL SWEATSHIRT – FEET OF CLAY Earl Sweatshirt annak a Los Angeles-i Odd Future nevű rapcsapatnak a növendéke, amelyben a Tyler The Creator köré csoportosuló , a műfajban teljesen új irányokat és hangzásokat megütő alternatív előadók termelődnek, rajtuk kívül a harmadik legismertebb arc az Odd Futureből Frank Ocean, a 2010-es évek egyik legnagyobb hatású előadója. Sweatshirt leginkább brutálisan kemény és erőszakos szövegeivel vált ismertté, egyfajta sátáni imázst öltött magára nagyon fiatalon, amit viszont gyorsan maga mögött is hagyott az első lemezére. Marad a mély és unott hangja, ami jellegzetessé teszi szerzeményeit. És az utóbbi két évben a sajátossága, hogy mintha rekordot akarna dönteni minimális albumhosszban. A tavalyi megjelenése alig volt több húsz percnél, a mostani pedig csak pár perccel hosszabb negyed óránál.
26
Jelen: El Toro Combo Meal, El Tomb, East, 74. Múlt: Chum, Hive, Sunday, Whoa, Shattered Dreams, Nowhere2go, The Mint.
27
SZÓRAKOZTATÓ / HANGFAL
MICHAEL KIWANUKA – Kiwanuka Nyolc éve annak, hogy megnyerte a BBC Sound of 2012-t, ami által a legnagyobb feltörekvő tehetségnek tartották a brit szakavatottak. Az ugandai származású soul-folk énekes, aki Bob Dylant tekinti legnagyobb példaképének, rettentő precizitással, játékossággal szerkeszti szerzeményeit, nem véletlenül hasonlíthatják Curtis Mayfieldhez vagy Van Morrisonhoz. 2012-es bemutatkozó (Home Again), majd 2016-os eddigi legjobb (Love & Hate) lemeze után 2019 végén rukkolt elő a harmadikkal. Időközben a legutóbbi albumán szereplő Cold Little Heartból a HBO Big Little Lies c. díjhalmozó sorozatának köszönhetően, melynek főcímdala, hatalmas sláger lett. Harmadik albuma, lévén hogy saját magáról nevezte el, jól körülírja, hogy mi szeretne lenni. Egy játékosan, lazán bűvölő, de szívbemarkoló témákkal is elbíró egyéniség, és ez többé kevésbé sikerül is neki.
Jelen: You Aint’t The Problem, Hero, Rolling, Piano Joint (This Kind Of Love), I’ve Been Dazed Múlt: Cold Little Heart, Love & Hate, One More Night, Home Again, I’ll Get Along, I’m Getting Ready.
LAPALUX – Amnioverse A 2010-es évek egyik legtehetségesebb és legsokoldalúbb elektronikus zenei tehetségét tisztelhetjük a Lapalux projekt mögött álló essexi Stuart Howardban, aki az újkori r’n’b és z IDM, az atmoszferikus breakbeat és az ambient hangzások között evezve vezetett végig bennünket a kort meghatározó hangulatokon, az elidegenedésen, az útkeresésen, a magányon. Éteri, utaztatós és andalító szerzemények mellett rendre találunk a repertoárjában fémes-darabolós számokat is, ez alól nem kivétel az Amnioverse sem. 2013-tól két évente jelenik meg egy-egy kiegyensúlyozottan magas színvonalat képviselő albuma, és tulajdonképpen bármelyiket is indítjuk el, betekintést nyerhetünk általa abba, amilyen irányba ma az elektronikus zene tart, Lapalux pedig ügyes révészként kalauzol bennünket a stílusok között, úgy, hogy az egyes darabok minden rétegét legyen időnk felfedezni.
Jelen: Earth, Limb To Limb, Voltaic Acid, Thin Air, Helix, The Lux Quadrant. Múlt: Without You, Don’t Mean A Thing, Straight Over My Head, Closure, Rotted Arp, 4EVA, Flickering.
BECK – Hyperspace A 90-es és 2000-es évek egyik kultikus előadója is felült az aktuális retrohullámra, ami a 80-as évek színes-szagos, neonfénnyel övezett melankolikus diszkóját hivatott új rétegekkel színesíteni. Ennek a műfajnak egyik legprofibb művelője az előző számunkban bemutatott Chromatics, Beck viszont nem lenne Beck, ha nem kóstolna bele úgy, mint azt tette már szinte mindennel – és tegyük hozzá, ciki egyszer se lett. A Hyperspace egy helyenként túlexponált és izzadságszagú gyűjtemény, ami csak kevéssé idézi meg az alternatív popzenét, a diszkót, az indie rockot és a hiphopot is megbűvölő fazont, de mást nem is tehetünk, minthogy elmentjük szépen magunknak az aktuális dalok közül azokat, amelyek legközelebb állnak ahhoz az alakhoz, aki egykor elénk rakta a 90-es évek himnuszát, a Losert. 28
Jelen: Uneventful Days, Everlasting Nothing, Stratosphere, Die Waiting, Hyperspace. Múlt: Loser, Morning, Dreams, Colors, Up All Night, E-Pro, Girl, Debra, Everybody’s Gotta Learn Sometime, Blue Moon.
29
SZÓRAKOZTATÓ / PROGRAMAJÁNLÓ Koncert / Party
02. 12. – 18.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Dunaszerdahelyi képek (kiállításmegnyitó) 02. 13. – 19.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Szabó Magda: Az ajtó (színmű) A budapesti Spirit Színház előadása. Szereplők: Hegyi Barbara, Nagyváradi Erzsébet, Perjés János, Nagy Enikő. 02. 13. – 19.00 Vetvár kultúrház POZSONYPÜSPÖKI Csepregi Éva és Kökény Attila 02. 14. – 18.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Könczei Árpád / Könczei Csongor: A banda (táncszínház) Közreműködik: Háromszék Táncegyüttes – Heveder zenekar 02. 14. Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY 10 éves a Soul Hunter: Absurd Party 02. 15., 21. – 19.00 Jókai Színház KOMÁROM Bolha a fülbe A Jókai Színház előadása. Szereplők: Mokos Attila, 30
Fesztivál
Színház
Melecsky Kristóf, Béhr Márton, stb. 02. 15. Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY 10 éves a Soul Hunter: P.Mobil, Asphalt
Kiállítás
02. 18. – 18.00 GALÁNTA - VMK 03. 10. – 18.00 VÁGSELLYE – VMK Fehérlaposok A Magyarock Dalszínház előadása. Fsz.: Varga Miklós.
02. 21. – 19.00 02. 15. VMK Metro klub NAGYMEGYER VÁGSELLYE Nő a tét GreenLand InDoor III – Ed A Gergely Theater előadása. Rush Fsz.: Lippai László, Forgács Gábor, Angler Balázs, La02. 15 bancz Lilla, Gergely Róbert. Dévényi kultúrház POZSONY 02. 21. – 19.00 13. Pozsonyi Magyar Big Man Pub Diákbál NAGYMEGYER Közreműködik a ZSEB 20 év Best of – Kalapácszenekar. és Smoking-koncert 02. 15. 02. 22. – 18.00 New Red5 Club Kultúrház NÁDSZEG VÁSÁRÚT Generations Valentin Farsangi Bál és Klikkout Év Party Nője választás Fellépnek: Desperado, Groovehouse, Csordás Tibi (Fiesta), Rico & Miss Mood. 02. 25. – 10.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY 02. 15. – 20.30 Műsor a kommunizmus RÉV – A Magyar Kultúra áldozatainak emlékére Háza KOMÁROM 02. 25. – 17.00 Best of – Aurora- és Vermes-villa Kerecsen-koncert DUNASZERDAHELY A széppróza napja 02. 15. – 22.00 A Szlovákiai Magyar Írók W Club Társaságának programja. ÉRSEKÚJVÁR 02. 27. – 18.00 Love the 90’s – NanaCsaplár Benedek VMK koncert DUNASZERDAHELY
Egyéb
Tvrtko – Túl minden határon (előadás) 02. 28. – 18.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Szép nyári nap – Neoton musical 02. 28. Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Counter Clockwise, Macskanadrág 02. 28. – 20.00 Mozi SOMORJA Vak a szerelem – Arizónakoncert 02. 28. – 21.00 NFG DUNASZERDAHELY Shots and Bagz Dj-k: Codeshift,Yumi, Kisscut, The Ixian, Liquid Delay, Illl. 02. 29. – 18.00 Big Man Pub NAGYMEGYER Totalica- és túlontoolkoncert 02. 29. – 19.00 Luni OSP DUNASZERDAHELY Cigánybál Bangó Margittal 02. 29. – 19.30 Sportcsarnok DUNASZERDAHELY Kowalsky meg a Vega és Phoenix RT
Hirdetés
Hirdetés
31
PR
Csak együtt győzhetünk A közelgő parlamenti választások kapcsán beszélgettünk a Magyar Közösségi Összefogás választási szövetség kampánykoordinátorával, jelöltjével, Őry Péterrel. Kérjük, hogy néhány mondatban mutatkozzon be nekünk! Őry Péter vagyok. A bemutatkozásomban azt írtam, hogy családfő, egy egyszerű csallóközi átlagember, Csallóközcsütörtök polgármestere vagyok. Azt sem mondhatom, hogy fiatalember lennék, mert közeledik az életem nagyjából „féltávja”. Egy, főleg a dunaszerdahelyi régióban és Dél-Szlovákiában mozgó ember vagyok, de Magyarországon és Erdélyben is megfordulok. Olyan életet próbálok élni, mint bárki más, aki itt él. Ön egy községi hivatal élén áll. Milyen előzményei voltak ennek, hogyan jutott erre a pályára? Ez a véletlenek egybeesésének köszönhető. 1990-ben végeztem el a középiskolát, majd a Jednotában dolgoztam. Ezt követően letöltöttem a kötelező sorkatonai szolgálatomat és a körzeti hivatalnál dolgoztam. 1994-ben alkalmazottként belecsöppentem az Együttélés nevű párt életébe. Ekkor indultak el olyan tevékenységek, amelyek a mai napig meghatározzák az életemet. A párt pénzügyi részlegén dolgoztam, és 1995-ben úgy éreztük, hogy szükség van egy ifjúsági szervezet létrehozására a fiatalokkal való összefogás jegyében. Az első próbálkozásunk egy olyan kerékpártúra volt, amely az anyanyelvi oktatás elleni akkori tevékenységekre próbálta meg felhívni a figyelmet. Ez az akció az ukrán határtól, Kisszelmencről indult, érintette Nagyszelmencet, Királyhelmecet, Kassát és öt nap alatt elkerekeztünk Pozsonyba, ahol csatlakoztak hozzánk az erdélyiek. Az időseb32
bek valószínűleg emlékeznek rá, hogy akkoriban a Szlovák Nemzeti Pártból jövő miniszterasszony, 1995-ben, be akarta vezetni az úgynevezett alternatív oktatást. Mi ez ellen tiltakoztunk. Miután kezdtünk belelátni a dolgokba, és érdekelt is minket a téma, a munka mellett alakítottunk egy ifjúsági szervezetet Magyar Ifjúsági Közösség néven, amelynek én voltam az alapító elnöke. Öt év után lemondtam a tisztségről és átadtam a helyem a fiataloknak. Ma már sajnos ez a szervezet nem létezik, pedig abban az időben közel négyezer tagunk volt. Elég híresek voltak a madarászi szabadegyetemeink, ahol többek között nem hivatalosan megegyezett Dzurinda és Orbán miniszterelnök a Mária Valéria híd újjáépítéséről. Itt születtek továbbá olyan csereprogramok magyarszlovák viszonylatban, amelyek az ifjúságpolitikát érintették. Továbbra is maradtam ebben a közegben, több helyen és funkcióban is megfordultam: voltam parlamenti asszisztens, több alapítványnak is a tagja voltam, elkezdtünk foglalkozni a nyelvhasználati kérdésekkel is. Azt követően nyertem el a polgármesteri tisztségem, ahol már a negyedik ciklusomat töltöm. 2006-ban nem indultam a választásokon, amelyet később egy tragédia árnyékolt be. Mindeközben parlamenti as�szisztensként is dolgoztam, így volt némi rálátásom a dolgokra. 2010-ben választottak be MKPba egy közigazgatási pozícióba alelnökként. Mi volt annak a döntésnek a hajtóereje, hogy a helyi politikából a nagypolitikába átlépve próbál meg érvényesülni? Néha az embert csak sodorják magával a történések. El akar valamit érni, de nem biztos, hogy magának, hanem valaki másnak. A minap volt egy sajtótájékoztató. A nagypolitikában tizenhat éve érvényben van egy rendelet, amely arról szól, hogy az önkormányzatban ki mennyi pénzt kap egy lakos után. A képlet nagyon egyszerű: minden lakos után 300 eurót kap például a falu,
PR
ebből kell gazdálkodnia, amit az állami költségvetés biztosít. Van azonban egy olyan abszurd helyzet, ahol a mondjuk szintén ezer lakosú észak-szlovákiai, a liptói vagy a tátrai régióban található falu 400 eurót kap lakosonként, akkor a Dunaszerdahelyi járásban levő miért csak 280at? Tizenhat éve mindenki tudja, hogy van egy tengerszint feletti magassági kvóta, amely alapján megszabják azt, hogy az adott településen mennyit ér egy ember. Én azt gondolom, hogy az ország adófizető polgárai egyenértékűek. Ha nekem egy liter üzemanyag 1,20 euró, akkor a másiknak is annyi – ez egy teljesen természetes dolog. Az ilyen, mindennapokat érintő abszurditásokat, anomáliákat kellene kezelni és megoldani. Ehhez kell a kommunális politikából fakadó tapasztalat, viszont, ha ezt módosítani akarjuk, akkor olyan helyzetbe kell kerülni, hogy ez lehetséges legyen. Ezek azok a kérdések, amelyeket szerintem simán bele lehet vinni a politikai kérdéskörbe, általános megfogalmazással élve a nagypolitikába.
A sajnálatos Kuciak-gyilkosság által azt is megtudhattuk, hogyan működött évekig ez az ország. Hogyan értékeli a mostani helyzetet, mi lehet a kiút? Mindenki azt mondja, hogy kormányt kell váltani. Még pontosabban fogalmazva én azt mondanám, hogy kormánypolitikát és politikát kell váltani. Az elviség, az etika kikopott a politikából, vagy talán igazán meg sem jelent. Ennek talán az is az oka lehet, hogy a kilencvenes években, az önálló Szlovákia megalakulásakor egy olyan Mečiar-féle rendszert kellett megbuktatni, amely a velejéig romlott volt. Ezáltal nem tudott felépülni egy normális, demokratikus jogállami rendszer. Nemcsak az újságíró-gyilkosságra vagy az ügyészségek működésére gondolok – ebbe nem látok bele, nem az én szakterületem -, az viszont látható, hogy folyamatát tekintve a politikából kikopott az elviség. Azok a kérdések, amelyek a klasszikus történelmi hagyományokon, akár a keresztényi kulturális hagyományokon alapul33
PR
nak, nem jelennek meg. Ezek a „ne bánts, ne hazudj, ne lopj” kategóriájába tartozó kérdések. A másik probléma, hogy az utóbbi időben a társadalomban elharapódzott a negativizmus. Erről eszembe jutott az egyik közösségi hálón olvasott anekdota, amikor is Einstein húsz szorzási példát kiírt a táblára a gyerekek előtt, amelyekből egyet szándékosan elrontott. Amikor a gyerekek szóvá tették, hogy egy rossz, ő azt válaszolta, hogy tizenkilenc viszont jó. Ez valahol átszőtte a társadalmat és a közgondolkodást is. Az emberek nagy része manapság a negatív kommentek világában él, és nem akarja észrevenni, hogy vannak jó dolgok, nem akar boldog lenni. Azt gondolom, hogy a politikába és a jogállami rendszerbe a számonkérést és az elviséget kell vis�szavezetni. Ezek a választások a magyarság mérföldkövei lesznek. Hol látja annak kulcsát, hogy bejussanak a parlamentbe? Egy folyamat végéhez értünk, és véleményem 34
szerint nem engedhetjük meg magunknak, hogy felaprózódjunk. Ez a hárompárti egyezség, a Magyar Közösségi Összefogás néven induló formáció szerintem ebben a tekintetben igyekszik megszüntetni a viszályt és az egymás elleni viaskodást a kormányváltási hangulattal. A közös listánkon megtalálhatók kormánypolitikusok, egykori miniszterek. Nem azt mondom, hogy mindig felhőtlen a viszony, hiszen más-más emberek vagyunk, de ez például egy családban is így van. Ezt a viszályt kellene elsősorban megszüntetni. Nehéz megítélni, hogy mit hoz a jövő, de be kell kerülni a parlamentbe, szükség van a magyar képviseletre. Ez befolyásolja, hogy van-e emberünk a kerületi és járási hivatalban, van-e szavunk és visszajelzési lehetőségünk. Egy nyolc és fél százaléknyi magyar közösségnek nem lehet opció az, hogy nincs bent a parlamentben. Nagyban valószínűsítem, hogy nálunk nem fognak elveszni a szavazatok. Azt is meg kell gondolni, hogy kinek jó az, hogy a magyar szavazatokért több szlovák párt is verseng. Ha megnézzük
PR
a mostani parlamenti matematikát, akkor a nagy kormánypártoknak az érdeke, hogy minél több olyan töredékszavazat legyen, amely vagy nem ment el szavazni, vagy a parlamentbe nem bejutó pártokra érkezett. Nézzük meg, mennyi olyan párt van jelenleg a közvélemény-kutatásokban, amely fél vagy egy százalék alatti támogatottsággal rendelkezik? Tíz-tizenkettő. Ezek a pártok tizenkét százalékot jelentenek és plusz képviselői helyeket. Ez viszont akár azt is jelentheti, hogy kormányon tudnak maradni, ezáltal a nem jó irányú politikai tevékenység folytatódik. Ez a kérdés ebben a tekintetben. Március elsejét követően pedig mindenképpen egyesíteni kell a magyar erőket. Aki azt gondolja, hogy neki fontos a magyarsága és magyar etnikai alapon akar politizálni, annak ott a helye. Sokszor hallottuk azt, hogy aki magyarként akar politizálni, az kizár mást. Ez nem igaz, csak a saját érdekeit akarja védeni. Ez egy természetes emberi igény, hiszen a mi családunk a mi közösségünk. Ha bejutnak a parlamentbe és kormánypárt lesznek, mit szeretne tenni a közösségért, ahogy azt polgármesterként is teszi? Fontos lépés lehetne a közigazgatási egységek átgondolása, áttervezése, átszervezése. Hozzátenném, hogy erre azért a szlovák politikusok részéről is nemegyszer volt utalás. Vannak olyan szlovák liberális pártok színeiben induló elemzők, akik elmondták, hogy például a mostani közigazgatási rendszer egyértelműen a magyarság ellen jött létre. Szintén fontos pont lenne az általam már említett önkormányzati finanszírozás egyenrangúsítása. Úgy gondolom, hogy innen el lehet kezdeni építkezni, ezeket a kérdéseket meg kell nyitni. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem egyik napról a másikra fog megoldódni – ezt polgármesterként is mondom. El kell kezdeni aprólékosan, szisztematikusan dolgozni. Sohasem ígértem meg semmit, mindig azt mondtam, hogy megpróbálom megtenni, ami az erőmből kitelik a lehető legjobban és legbecsületesebben, aztán majd elmondjuk az eredményt. Ezt tudom most is mondani. Bízom abban, hogy lesz erőnk, energiánk és gyarapodni fogunk abban, hogy előre
menjünk, ne pedig megragadjunk a jelenlegi állapotunkban vagy esetleg visszafele lépkedjünk. Sok politikai párt használja a mobilizáció szót. A mi közösségünknek is fontos, hogy a tagjai elmenjenek választani. Mit üzenne azoknak, akik nem terveztek elmenni szavazni? A falum egyik polgára mondta néhány évvel ezelőtt, hogy gondoljak bele abba, ha mindenki ignorálja a választásokat, akkor akár egy együgyű ember szavazata is dönthet. Arra is hoznék egy példát, hogy mennyire fontos minden egyes szavazat. Az előző polgármester-választáson egyetlen voks döntötte el az utolsó képviselői hely sorsát. Lehet, hogy ha két polgár elmegy szavazni vagy otthon marad, akkor változik az arány. Lehet, hogy akik a közösségi hálón a leghangosabbak, azok el sem mennek szavazni. Akkor milyen etikai jogalapja van bármit is számonkérni? Menjen el szavazni, karikázza be azt, akit jónak lát, aztán jöhet a számonkérés. Én azt gondolom, hogy ez az alap. Egy gondolat erejéig visszakanyarodnék a negativizmusra. Ha folyamatosan negatív irányból közelítjük meg a kérdéseket, akkor sohasem az lesz a cél, hogy arról beszéljünk, mit szeretnénk a közösbe betenni, kihozni és megtenni a közösségért. Ha visszatekintek arra, hogy pár éve letettünk egy programot a falu asztalára, akkor büszkén mondhatom, hogy a benne található célok megvalósításra kerültek. Számon lehet rajtunk kérni az akkori programokat. Megkérem arra, hogy zárszóként küldjön üzenetet a választóknak. Ne legyünk negatívak, próbáljuk meg tisztelni, kedvelni és segíteni egymást. Ez tud minket ös�szekovácsolni. A magyar ember szeret többet panaszkodni, mint amennyit kellene. Azt tapasztaltam, hogy egyes országokban sokkal rosszabb anyagi helyzetben élnek az emberek, de mindenki mosolyog. Mi is mosollyal menjünk végig az utcán, hogy mosolyt kapjunk vissza. Ez a legfontosabb üzenetem. 35
FINOM / GASZTROBETYÁR
Szerző: Mundi Józsi / Fotók: Ugróczky István
Tizenegyes a Bartal pincészetben Bármelyik kapus képtelen lett volna kivédeni az idei újbor Szent Vince-napi megáldásának bombagólját és annak sikeres végkimenetelét! Miért épp tizenegyes? Mert már tizenegyedik éve annak, hogy a házigazda, Bartal László tágra nyitotta Szent Vince napján a Bartal családi pincészet kapuit, és vendégül látta az évente egyre nagyobb számban megjelenő borbarátok társaságát... A január vége immár hagyományszerűen a Bartal családi borászat egyik legnagyobb ünnepe, a Szent Vince-napi újbor szentelése. A bor ünnepén Bohunický teológus, a borlovagrend papja adta áldását a tavalyi év végtermékére, a borokra, amelyek Bartal László tulajdonos szavai szerint is kiváló minőségűekre sikeredtek. Mindezt megerősítette František Slezák, az Európai Borlovagrend szlovákiai konzulja is, és elismeréssel szólt az újbor minőségéről, valamint a Bartal család tiszteletet parancsoló munkásságáról. Tény, hogy ez alkalommal nemcsak az újbort áldották a Bartal családi pincészetben, hanem egy nagyobb vendégsereg befogadására is alkalmas, több funkciós termet. A rendezvénypajtát is felavatták, amelynek oltalmazójaként Szent Vincét nevezte meg Orosz Csaba, Somorja polgármestere a borlovagok társaságában. A rendezvénypajta bármilyen jellegű összejövetelek szervezésére alkalmas százötven főig, ám ha itt szeretnék megszervezni életük nagy eseményét, jóval előbbre gondolkodjanak, hiszen a 2020-as évben már alig találni üres hétvégi időpontot... :-)
36
Mint minden évben, a rendezvény kora délután veszi kezdetét, mikor a vendégsereg érkezése közben megkezdődik a bor kóstolgatása, és természetesen az elkészült ételek felszolgálása. A jó borhoz remek ételek és fogások dukálnak! Bartal Lászlóval közösen álmodtuk meg az étlapot, melynek egyes elemeit Erzsikével, a pincészet szakácsnőjével és Kovácsi Gyula barátommal közösen készítettünk el a kedves vendégeknek. Egy kis „nyálcsorgatóként” hadd soroljak fel pár izgalmas falatot az idei kínálatból: - Hidegtálak, paraszttálak, partyfalatkák - Dámvadgulyás, szarvasborjúgulyás, vadkacsapörkölt - Rakott káposzta kemencében sütve - Szalonnás-hagymás burgonyán sült harcsafalatok - Zöldségágyon párolt harcsaszeletek, Rácz ponty - Kemencében sült vaddisznómalac és vaddisznópecsenye A végéről semmiképp sem maradhatott el a mákos guba vaníliaöntettel, amelyet a vendégsereg már a rendezvény kezdetekor tág szemekkel várt. A rendezvény évről évre egyre színvonalasabb, ezt bizonyítják a közel háromszáz vendég elismeréssel bíró szavai és visszajelzései is. Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy Bartal Laci barátom már nyolcadik éve bizalommal fordul személyemhez, és bízza rám e neves rendezvény vendégeinek étekkel való ellátását. Köszönöm a bizalmat, Lacikám, SALVE VINI!
GASZTROBETYÁR
37
ELMÉLKEDŐ / JEGYZET
Szerző: Szigeti Attila
Katonaéveim – egy kis honvágy Mazákjaink civilbe vonulása után csendes napok következtek míg nem jöttek az újoncok, így elég sok szolgálat jutott azoknak, akik maradtak. Csak néha kaptunk szabadot, amikor esetleg egyegy kimenőre eljutottunk. Az ellenőrzések lazábbak voltak, így békén hagytuk egymást a hivatásos katonákkal vívott napi csatákban. A tényleges katonai szolgálatnak még a fele hátra volt, ami cca 365 napot jelentett. Ami némi felüdülést és kitartást eredményezett, azok az otthonról kapott levelek voltak. Barátok, barátnők és szülők hoztak a mindennapjainkba egy kis hazai feelinget. Egy ilyen otthonról kapott levél után döntöttem úgy, hogy hazaugrom néhány órára. Elterveztem az útvonalat, beszereztem a fél évvel idősebb katonáktól a civil ruhát, és egyik délután megpattantam. Az útvonal pedig a következő volt: Bartošovice– Mošnov gyalog a földeken keresztül, hogy rendőrökkel ne találkozzam, Mošnovból busszal Zsolnára, ahonnan éjfélkor indult a vonatom Pozsonyba. Kora reggel érkeztem a fővárosba, aztán busszal vagy vonattal Dunaszerdahelyre. Nem volt egyszerű, de szombat dél körül már a hotel Dunaj teraszán söröztem. Vasárnap délután indultam vissza, mert a hétfő reggeli sorakozónál már a kaszárnyában kellett lennem. Addig tudtak falazni nekem a társaim. Rövid és rizikós vállalkozás volt, de nekem akkor megérte, hiszen 12 hónap után láttam újra anyámat, kishúgomat és a barátaimat. 38
Azt mondták a sokat megélt szuprákjaim, hogy ilyet még nem nagyon vitt véghez senki a kaszárnya történetében. Ha lebukok, a katonai bíróság minden bizonnyal Sabinovba küldött volna, amit aztán rászolgálhattam volna a két év letöltése után. Lassan, de biztosan eljött az a nap is, mikor megérkeztek a fiatal katonák, az úgynevezett zobákjaink. Engem személy szerint nem nagyon érdekelt a dolog, mert így is megvolt mindenem, annak viszont örültem volna, ha magyar gyerekek érkeznek. Az ablakon keresztül figyeltük őket és jókat derültünk, emlékezve, hogy egy évvel korábban mi is olyan esetlenül álltunk ott hátunkon a hálózsákkal. Estére aztán kiderült, hogy a Nyitrai járásból és Somorjáról érkezett magyar sráccal „gazdagodtunk”. Az első találkozásunkkor azonnal elmagyaráztam nekik a viselkedési kódexet és biztosítottam őket arról, hogy minden oké lesz, ha jó fognak viselkedni. Aznap este 40 bakancsot bokszoltak fényesre és 15 karéj hagymás kenyeret készítettek. Szóval nem volt kivétel, de ez már egy másik történet.
JEGYZET
39
ELMÉLKEDŐ / PESTI NAPLÓ
Szerző: Këri / Fotó: PixaBay
11. rész
Nyelvtani és irodalmi kitérő Most, hogy lassan egy éve Budapesten tartózkodom, teljesen megváltozott a viszonyom a magyar nyelvvel. Kiskoromtól ebben nevelkedtem, ezt hallottam óvodában, iskolában, főiskolán, így osztom meg a barátaimmal a gondolataimat, ezt művelem, így írok, így álmodom. Viszont a csallóközi magyar olyan nyelvi különlegesség, amely hallatán a tapasztalt nyelvészek is elképednek. Eleinte szinte kerestem a szavakat amiatt, hogy például egy hivatalban vagy munkahelyen úgy tudjam magam kifejezni, ahogy az elvárható és megfelelő. Az utcai beszéd sokfélesége lenyűgöző, ugyanakkor még ma is fura a fülemnek a sokszor nyavalygónak, affektálónak tűnő hanghordozás, ami kifejezetten a pestiekre jellemző. Hogy a sok kicsinyítő képzőről és rövidítésről is beszéljünk! - Két év lesz rá a gari – mosolyog rám egy kigyúrt, harmincas fickó, miközben a számlát nyomtatja a frissen vásárolt műszaki cikkhez. - Bocsánat, hogy késtem, de dugsiba kerültem... – szabadkozik egy ötvenes úr olyan mély hangon, mintha naponta elszívna egy karton cigit. Én meg csak csöndesen somolygok ez efféle finomkodás hallatán, hisz hozzászoktam a magyar nyelv egy sokkal lényegretörőbb, szókimondóbb fajtájához. Viszont jó, hogy van itt néhány olyan „bástyám“, aki előtt nem kell megjátszanom 40
magam. Értik, mi az a batri, a tyepláki, hogy a virágot nem locsolom, hanem öntözöm. Mellőzik a nocsiskodást, nem haragszanak meg, ha igenlő válaszom egy sima „na / no“, és ha valakinek összejön egy jó munkahely vagy esetleg fizetésemelés, az egybehangzó véleményünk szerint: igen nagy stíl. Persze az anyanyelv művelése nem merülhet ki annyiban, hogy azt naponta több millióan, többféleképpen használjuk. Részemről legalábbis semmiképp. Mikor Budapestre jöttem, célom volt kicsit „bemutatkozni” irodalmi téren is, esetleg publikálni. Bár a munkám mellett az írásra aránylag kevés időm és energiám marad, igyekszem megragadni a kínálkozó lehetőségeket. Erre remek alkalmam nyílt a közelmúltban, két irodalmi pályázat formájában. Az első felhívás teljesen véletlenül jött szembe velem a közösségi hálón, én pedig csak úgy próbából, beküldtem két, jónak ítélt versemet. Pár héttel később kaptam egy e-mailt, amely szerint mindkettőt beválasztották egy készülő verses antológiába (olyan kiadvány, amely több alkotó verseit, prózáit tartalmazza). Majd kiugrottam a bőrömből örömömben, több példányt is megrendeltem ajándékba, míg aztán a futár megérkezett a küldeménnyel. Mikor kibontottam a csomagot, azt hittem, leesek a székről: a szerkesztő lehagyta a második vers kb. háromnegyedét (a velőt, a lényeget), az írókat felsoroló „stáblistába” pedig bele sem írták a nevemet. Következett a hajcihő, email-váltások az állítólagos szerkesztővel,
PESTI NAPLÓ
bocsánatkérés, újabb egyeztetés, hazudozás (na nem az én részemről), ködösítés, míg a végén visszavásárolták a könyveket. Le voltam törve, mint a bili füle. Miért pont velem történik ez? A kellemetlen fiaskó után, jóval tudatosabban kerestem az újabb pályázati lehetőségeket. Így került képbe a miskolci Irodalmi Rádió, ahol minden évben Bálint-napi antológiát jelentetnek meg, amatőr írók, költők munkáiból. Az egész háttér sokkal szervezettebb volt, mint az első esetben – a szervezet weboldala információkban gazdag, adatlapot kellett kitöltenem, illetve külön visszaigazoló emailt is küldtek, a pályázati anyag beérkezéséről. Szinte el is felejtettem már a dolgot, úgy merültem bele az új évvel járó új teendőkbe, mikor befigyelt
egy új levélke a postaládámban. Az Irodalmi Rádió működtetői írták meg az örömteli hírt, miszerint egy vagy több versem bekerült a készülő antológiába. Napokig hezitáltam, hogy megéri-e több órát utazni Miskolcra, de végül is meggyőztem magam róla, hogy megéri. Benne leszek egy profin szerkesztett kiadványban, ami bekerül a Líra könyvesboltok hálózatába is, ezt meg kell élni, meg kell ünnepelni. Óriási dolog számomra, hogy a temérdek pályázó közül kiválasztották az általam írt verseket, külhoni magyarként még inkább. Szóval lámpalázzal vegyes büszkeséggel indulok majd útnak február 1-jén és alig várom, hogy a könyvet a közepénél kinyitva beleszimatolhassak majd az általam annyira szeretett, újkönyv-szagba… 41
SPORTOS / INTERJÚ
Szerző: Poór Tibor / Fotók: Szabó Péter Pál
Más stílust hoztam, de a cél marad – egy sikeres DAC! László Csaba távozása után a szurkolók nagyon nehezen fogadták el Marco Rossit. Az olasz távozása után hasonló helyzetben találta magát Peter Hyballa is. Mr. Gegenpressing távozása után pedig ez várt a portugál Hélder Cristóvãora is. Játékstílus-változást ígért, ezért is kérdeztük, hogy miben rejlik az ő edzői filozófiája. Üdvözlöm önt Dunaszerdahelyen! Kérem, hogy néhány szóban mutatkozzon be nekünk! A nevem Hélder Cristóvão. Egykori futballista vagyok, aki olyan klubokban fordult meg, mint a Benfica, a La Coruña, a Newcastle vagy a Paris Saint Germain. Pályafutásomat a görög Larissza együttesében fejeztem be. Edzői karrieremet az egykori klubomnál, az Estorilnál kezdtem, majd következett a Portimonense. Ezt követően a Benfica B-csapatánál töltöttem öt évet, ahol sok fiatal tehetséggel dolgoztam együtt. Ezután Szaúd-Arábiába kerültem egy évre, majd Dunaszerdahelyre jöttem az itteni projekt felügyelésére. Jelenleg az aktív játékos-pályafutásom befejeződött, edzőként tevékenykedem. Szeretnék sikeres lenni ebben a szerepkörben. A DAC megadta a lehetőséget, hogy részt vehessek ebben a szerintem remek projektben, ahol sok tehetséges fiatallal találkozhatok. Tehát, munkára fel! A portugál labdarúgás mindig is a támadófutballjáról volt híres, de például a 2016-os Európa-bajnokság döntőjén azt is láthattam élőben, hogy milyen fantasztikusan egységes védekezése volt a csapatnak. Portugál edzőként mire fektet nagyobb hangsúlyt: a támadásra vagy a védekezésre? Mindegyik edző a győzelemre helyezi a hangsúlyt. Tudjuk, hogy a modern labdarúgás nagyon gyors, a játékosok fürgék és erősek, tehát
42
nagyon jól meg kell szerveznünk a csapatot. Ez a különbség a mai edzők között: elkezdtük nagyon jól megszervezni az együttest, hogy blokkolhassuk az ellenfél játékát és megpróbáljunk gólt szerezni. Az én filozófiám, hogy a gárda játékának mindig kiegyensúlyozottnak kell lennie. Nem vagyok védekező felfogású edző, szeretem a támadófocit, de az elsődleges, hogy ne kapjunk gólt. Ha nem kapunk, akkor egy lőtt találattal is lehet meccset nyerni. Szeretem a látványos futballt, de néha nincsenek meg a kellő játékosok ehhez a stílushoz. Tíz nappal ezelőtt érkeztem Dunaszerdahelyre, elkezdtem megismerni a futballistákat, és már van is néhány ötletem. Azt gondolom, hogy a múltban túl gyorsan futballozott az együttes, én pedig azt szeretném a játékosoktól, hogy jobban tartsák meg a labdát. Ez nem mindig könnyű, mert változtatni kell a játékosoknak szánt üzeneten és az edzéseken. A labdarúgók rengeteg új információt kapnak, így ezt a folyamatot edzésről edzésre, napról napra kell felépítenünk. Nem törődünk az eredmén�nyel és azzal, hogy győzünk vagy veszítünk, de úgy vélem, hogy a legutóbbi vereségünk túlságosan nagyarányú volt. Végül azonban a jó dolgokat tartjuk meg. Egy más ötletekkel teli csapatot láthattunk, amely hátulról építkezik, többet pas�szol a mezőnyben, amelyben több játékos helyezkedik a labdához közel. És ha letámadunk, akkor mindenkit nyomás alá helyezünk, nem csak kéthárom játékost. Az ideérkezése előtt milyen információkkal rendelkezett a Fortuna Ligáról és a DAC-ról? Majdnem két hét után van valami, ami szemet szúrt önnek? Régebb óta figyelemmel követem a DAC-ot. Tudom, hogy előttem gyors visszatámadásos taktikával és támadólag léptek fel. Én azonban szeretném jobban megbecsülni a labdát és ala-
posan megjáratni a középpályán. A Fortuna Ligában három kiemelkedő együttes van: a DAC, a Slovan és a Zsolna. A Slovan egy lépéssel mindenki előtt jár, ez az igazság. Az a célom, hogy lassacskán megközelítsük őket és lefaragjuk ezt a lépéshátrányt. Ez egy nehéz bajnokság sok olyan csapattal, amely hátulról építkezik, és akik nem ritkán öt védővel lépnek pályára. Ezek a gárdák jól szervezettek és a gyors ellentámadásokra játszanak. Ennek ellenére egy jó, versenyképes bajnokságnak tartom a szlovák élvonalat, amely megfelelő a fiatal játékosok fejlesztéséhez. Ez a projekt, azért jöttem Dunaszerdahelyre, hogy megadjam a lehetőséget a fiataloknak, hogy a csapat tagjai lehessenek és a jövőben nagy nevet szerezhessenek maguknak.
a személyeket, hanem inkább a pozíciókat érinti majd. Fontos, hogy mindenkit megismerjek, de még csak másfél hete vagyok itt. Vannak erősségeink és gyenge pontjaink egyaránt, jelenleg azonban nem szeretnék a gyengeségeinkről beszélni, csak az erősségekről. Versengő típusú és tapasztalt futballisták alkotják a keretet, és azért jöttem ide, hogy segítsek nekik még jobbá válni. Ugyanolyan formában kell megkezdenünk a változást, ahogy a legtöbb mérkőzést meg fogjuk nyerni, de erősek akarunk lenni és fel szeretnénk készíteni a csapatot a nagyobb kihívásokra is, hiszen nem akarunk Szlovákia határain belül megállni. Egy olyan együttest akarunk építeni, amely készen áll a nehezebb összecsapásokra is.
El tudná mondani tömören a jelenlegi gárda erősségeit és gyenge pontjait? Felkészülési időszak van, láttam a játékosokat, és talán lesz néhány változtatás, amely nem
Mit tudna mondani az esetleges érkezőkről? Nem lesznek új futballisták, csak a csapaton belüli pozíciókat szeretném néhány helyen megváltoztatni. Ha lesz is érkező, az valószínűleg itteni 43
SPORTOS / INTERJÚ
játékos lesz. Nem azért érkeztem Dunaszerdahelyre, hogy új futballistákat hozzak, hanem hogy az itteniekkel foglalkozzam. A dunaszerdahelyi szurkolók Rossi és Hyballa alatt hozzászokhattak a kifelé forduló edzői viselkedéshez. Az eddigi mérkőzéseken önből inkább visszafogottság sugárzott. Ez csak azért volt, mert teljesen a játékosok megismerésére összpontosított? Milyen típusú edző ön? Nyugodt vagyok, hiszen nekem a labdarúgóim felé kell kommunikálnom, nem pedig a szurkolók felé. Nem vagyok showman, abban a munkában hiszek, amit az edzéseken elvégzünk. Szerintem minőségiek a gyakorlásaim, és ha a játékosok megértik, amit akarok tőlük, akkor nem kell produkálnom magam a mérkőzések alatt. A szurkolók a csapattól akarnak jó produkciót és győzelmeket látni, nem pedig a vezetőedzőtől. Nem jó, 44
ha az edző lesz a sztár a játékosok helyett. A futballistáknak kell a figyelem középpontjában lenniük, nem az edzőnek. Az edző azért van itt, hogy megszervezze a csapatot, hogy kiindulópontot adjon a hétközben begyakorolt dolgok tekintetében. Azonban a döntéseket a futballistáknak kell meghozniuk a pályán. Ha minőségi volt a hétközi gyakorlás, akkor csak annyi a dolgom a kispadon, hogy a kisebb dolgokra odafigyeljek. Ha így lesz, akkor jönni fognak a győzelmek, a szurkolók pedig nagyon boldogok lesznek. A szurkolóknak megígérem, hogy minden győztes meccs után közösen fogunk ünnepelni, de a találkozó során a játékosoké a főszerep. A legutóbbi két felkészülési mérkőzés láthatólag nem hozta ki önt a sodrából, és úgy véli, nem az eredmény a fontos, ám mégis készítenie kellett egyfajta értékelést és levonta a következtetéseket. A felkészülés melyik fá-
INTERJÚ
zisában vagyunk jelenleg? A felkészülés kezdetén vagyunk még csak, jelenleg pedig az a célom, hogy mindegyik játékost alaposan megismerjem. Ezért mindkét mérkőzésen másoknak adtam lehetőséget, így most van egyfajra rálátásom arra, hogy kivel számolhatok az első csapatban. A keretben három típusú futballista található meg: azok, akik készen állnak, azok, akiknek fejlődniük kell, és a harmadik kategória pedig azok, akiknek még sokat kell fejlődniük. Ebbe a kategóriába főleg az U17-es és az U19-es futballisták tartoznak. Tudom, kik állnak készen, azoknak pedig szeretnénk időt adni, akik szerintünk még nem állnak készen, de a jövőben igen. A Szakolca ellen főleg a fiatalokat vetettem be, a Nyitra ellen már inkább olyan formában küldöm pályára a csapatot, ahogy azt a jövőben is szeretném. Hétfőn a videószobában megmutattuk a futballistáknak, hogy mi működött jól a Brünn elleni összecsapáson, amelyet 5:0-ra vesztettünk el. Az elmúlt héten láthattunk néhány nagyon pozitív dolgot is, a negatívumokat pedig meghagyjuk magunknak. A Nyitra ellen egy kicsit más taktikai hadrendű csapatot küldök pályára, és természetesen győzni szeretnénk. Az ideérkezése előtt valószínűleg minden fellelhető információt kikeresett a DAC-ról. Mit látott? Rengeteg információm van a klubról. Tisztában vagyok vele, hogy a szurkolók nagyon fontosak a klub számára. Néha a szurkolók nyerik meg a meccseket, és itt ez több alkalommal is előfordult már. Higgye el, tudom, miről beszélek, hiszen láttam már élőben egy mérkőzést a stadionban. Láttam a környezetet, és megértem a klub kultúráját, de az én célom a Szenice elleni első bajnoki találkozó megnyerése. El kell érnünk a megfelelő erőnlétet addig a meccsig. Nem könnyű dolog néhány nap alatt elérni ezt. Megtehettem volna, hogy a régi kezdőcsapatot játszatom, de vannak olyanok, mint például Javro, Phillips vagy a fél évet kihagyó Bednár, akiknek most kell megadni a játéklehetőséget. A Máltára való utazásunk után tovább folytatjuk a megkez-
dett munkát, és a Szenice elleni összecsapásnak pedig nagyon erősen vágunk neki. Nem azért jöttem, hogy új labdarúgókat hozzak, hanem hogy az itteniekkel foglalkozzam, megadjam nekik a lehetőséget. Könnyű lenne megkérnem a klubtulajdonost, hogy hoznék ide egy brazilt, egy portugált és egy spanyolt, akikkel nagyon erősek lennénk, de a szerződésem aláírásakor tisztában voltam az itteni projekttel, hogy javítsak a jelenlegi futballisták teljesítményén és a Fortuna Ligában való helyezésünkön is. Fantasztikus munkát szeretnénk végezni, és nem fél évre, hanem két és fél évre jöttünk. Ez egy hosszantartó projekt, amely során néhány dolgot a klub működésében is megváltoztatunk, mint például a mentalitást. Csodálatos épületek állnak a rendelkezésünkre, ez nagy pozitívum, tudom, hogy a szurkolók mindig győzelmet akarnak látni, de sajnos ezen a két felkészülési mérkőzésen ez nem jött össze. Bocsánatot kérek ezért, de igyekezni fogunk egy kiváló együttest kialakítani, amelyre bárki büszke lehet. A beszélgetésünk során nekem az jön le, hogy ön szereti a kihívásokat. Ez a klub magában a remek és igényes szurkolói közeggel egy nagy kihívás. Ezért a beszélgetésünket megköszönve kívánom, hogy a szurkolókkal a sikeres szezon végén egy jót pacsizzon! Pontosan ez az, amit szeretnék. Ezért is olyan fontos ez a beszélgetés, hogy az emberek jobban megismerhessenek. Azt üzenném a szurkolóknak, hogy tudjuk, mit csinálunk. Azért jöttünk a DAC-ba, hogy egy új stílusú futballt produkáljunk, de természetesen mindig szeretnénk az ellenőrzésünk alatt tartani az adott mérkőzés menetét. Ehhez nem mindig az szükséges, hogy valaki ötven métert sprinteljen. Ha a játékosok közelebb helyezkednek a labdához, akkor sokkal könnyebb azt visszaszerezni. Szeretem a látványos focit, és respektálnunk kell a szurkolókat is. Valami különlegeset szeretnénk hozni Dunaszerdahelyre trófeák formájában, és szerintem erre meg is van minden esélyünk.
45
PR
Életeket menthet, ha előre gondolkodunk Bizonyára senki nem szeretne bekerülni a hírekbe, különösen nem egy tragédia felelőseként, vagy olyasvalakiként, aki tehetett volna azért, hogy azt megelőzzék. Utólag könnyű okosnak lenni, némi ráfordítással viszont valóban nagy mértékben csökkenthető az esélye annak, hogy vendéglátó egységeink, szórakozóhelyeink vagy egyéb kereskedelmi célú belső tereink biztonságát megszilárdítsuk. „Éppen azzal a céllal látogattunk el január elején a frankfurti Heimtextil világkiállításra, hogy rálássunk egy területre, ami hamarosan, az elkövetkezendő években nálunk is mérvadó lesz. Ez pedig az éghetetlen anyagoké, a tapétáktól, függönyöktől kezdve a szőnyegeken keresztül a bútorokig” – árulta el Tóth Péter, az Inportante kereskedelmi igazgatója, hozzátéve, hogy ennek kapcsán már képzéseken is részt vettek.
46
Gyakran hallhatunk hotelekben, szállodákban, panziókban, éttermekben, bárokban, szórakozóhelyeken, kaszinóban keletkezett tűzről, és az ilyen katasztrófáknak sajnos gyakorta vannak halálos áldozatai, sérültjei. A tömegpánik ellen nehéz megoldást találni, a tűz keletkezése és terjedése terén azonban egyre szigorúbb előírásokkal kell szembenéznie a fent említett egységek építőinek, üzemeltetőinek. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak az előírások miatt ildomos biztonságossá tenni a tereinket, hanem mert felelősnek érezzük magunkat látogatóinkkal, vendégeinkkel, ügyfeleinkkel szemben. Utólag, mikor megtörtént a baj, már hiába gondolkodunk ezen. Ami ezen a területen Csehországban vagy attól is nyugatabbra már előírásnak számít, de nálunk még sokan nem is hallottak róla, az éghetetlen anyagoké, felületeké. Persze néhány éven belül a hazai törvénykezés részét is képezi majd, eb-
PR
Bemutatótermeink Artica Decor Dunaszerdahely: Galantská cesta 866/4, 929 01 Dunajská Streda Artica Decor Pozsony: Rožňavská 1, 831 04 Bratislava INPORTANTE ceramica & design Prága: Rohanské nábreží 693/10,18000 PRAHA 8 –KARLÍN Web: www.inportante.sk Facebook: ArticaDecor
ből kifolyólag érdemes felkészülni rá. De mégis hogyan lesz éghetetlen a textil, a szőnyeg, vagy a bútor? Peter Tóth szerint ennek két módja van, az első viszont inkább alibista. „Textilek esetében gyakorta alkalmazzák az éghetetlenség bizonyos szintjének elérésére, hogy éghetetlen anyagba mártják. Ennek viszont van egy hátulütője, mégpedig hogy mosás után ez az éghetetlenség meg is szűnik. A professzionálisabb megközelítés viszont arról szól, hogy már az anyag olyan cérnából készül, ami éghetetlen. Így jutottunk el egy osztrák gyártóig, a Deliusig, melynek textiltermékeit Csehországban és Szlovákiában már képviseljük. Különösen fontos ez olyan tereknél, ahol fokozott a tűz keletkezésének veszélye, mint például a vezetékekkel behálózott kaszinókban, játéktermekben vagy diszkókban” – fejtette ki.
A bútorok esetében ugyanez az éghetetlenségi funkció a bevonatuk által érhető el, ugyanis ez a fél vagy egy milliméteres felület meggátolja, hogy az a bizonyos anyag azonnal meggyulladjon. „Hozzá kell tenni, hogy egy idő után minden elég, kellő hőfokon a fém is megolvad. Az éghetetlenségi funkcióról szóló tanúsítvánnyal rendelkező textil, bőr, bútor, szegélyléc és még sorolhatnánk, mi minden viszont nem gyullad ki azonnal, hanem adott esetben 60 másodpercig visszatartja a tüzet. Ez az az idő, amíg ez a felület a tűzben megsemmisül, és ez az az idő, ami életeket menthet. Törekedtünk arra, hogy képesek legyünk ennek biztosítására, és mostanra elmondhatjuk, hogy a korábban már említett egységek belső tereit illetően erre már képesek is vagyunk” – szögezte le Peter Tóth.
47
OKOS / SÁRKÁNY ELLEN SÁRKÁNYFŰ
Szerző: Sipos Janka / Fotó: wikipedia
Fűvel-fával Miről ismerszik meg egy jó nagymama? Nála mindig lehet még egy kicsivel tovább tévét nézni? Az ő nappalijában szét lehet ugrálni a kanapét? Esetleg ő süti a legfinomabb mákos kalácsot? Naná. De ha valami bibit szerzünk, valamink fáj, azt is ő tudja a legjobban, hogy mitől fog az meggyógyulni. “Fáj a torkod, fiam?” (Ha lány vagy, jó eséllyel akkor is ezt a megszólítást választja.) “Igyál egy kis kamillateát, az jót tesz.” Kilométeres a listája a házi praktikáknak, melyekkel nyavalyáinkat kúráljuk. Ezek zöme növényi alapú. És persze voltak azok az idők, melyekben másfajta orvoslás nem is létezett, vagy ha mégis, nem biztos, hogy volt benne köszönet. Gondolok itt például a középkorban hihetetlen népszerűségnek örvendő érvágásra, mely abban nagyon is hasonlított a modern csodagyógymódokra, hogy kisebb változtatásokkal, de mindent gyógyítottak vele. Vagy legalábbis megpróbálták. Ennél sokkal régebb óta, évezredek hosszú során át kúráltak viszont gyógynövényekkel, illetve belőlük készült főzetekkel. Emlékszünk például az ausztriai Ötzire, az 5000 évvel ezelőtt élt emberkére, akit a tetoválásaiból kikövetkeztethetően akupunktúrával kezelhettek? Nos, a tetkók mellett egyéb érdekességekkel is szolgált a lelet, például a gyomrában nyírfataplót találtak, valamint ostorféreg tojásait. Előbbi hatékonyan irtja az utóbbiakat, és nagyon úgy tűnik, hogy erre már az ő korában is rájöttek. A gyógynövények mind a mai napig fontos szerepet játszanak az orvoslásban ilyen vagy olyan formában, és a fejlődő világ nagy részén még mindig ez a gyógyítás meghatározó, ha nem az egyetlen elérhető módja. Fokozatosan, próba szerencse alapon jöttek rá az emberek hosszú generációk alatt, hogy melyik fű milyen tüneteket képes enyhíteni, s az utódoknak is megtanították, amire rájöttek. Tudták például, hogy a nyírfa kérgéből készített főzet leviszi a lá48
zat, vagy hogy az éretlen mák gubójából nyert tej fájdalomcsillapító hatású. Nyilván azzal nem voltak tisztában, hogy miként is működik ez pontosan, de számukra nem is volt fontos, ha a beteg jobban lett. Edzard Ernst professzor Trükk vagy terápia című könyvében részletesen leírja, hogyan is nőtt ki szépen lassan a modern farmakológia épp a gyógynövény-terápiából. A 18. századtól kezdtek a kutatók tudatosan kísérletezni az adagokkal, a beadás formájával a minél nagyobb hatás, illetve minél kevesebb mellékhatás elérése érdekében. William Withering angol orvos például 9 évet áldozott az életéből arra, hogy 156 betegen kísérletezze ki, hogy a vizenyő ellenszereként használt gyűszűvirág por vagy tea formájában, illetve mekkora dózisban adva fejti ki optimálisan a hatását. Mások fokozatosan aztán arra is rájöttek, hogy a növényeknek nem feltétlenül egésze az, mely gyógyító erővel bír, és sikerrel tudták izolálni magát a hatóanyagot belőlük. A kínafa kérgét a perui indiánok nagyon régóta használták a malária ellen, de csak Európába való importálása után jöttek rá francia tudósok, hogy a kérgében levő kinin a kulcsa a hatékonyságának, így ezentúl elég volt azt beadni a pácienseknek. A lázcsillapítóként használt fűzfakéregből pedig szintén sikerült a hatóanyagot, a szalicint izolálni. Az azonban ebben a formájában komoly gyomorproblémákat okozhatott. A kellemetlen tünetek kiküszöbölése érdekében kémiailag kicsit modifikálták, s meg is született az acetilszalicilsav, melyet azóta is Aspirin néven ismer és szed a fél világ. Ugyan ritka esetben még így is okozhat gyomorbántalmakat, és kicsi gyerekeknek sem ajánlják, a tanulmányok szerint a felnőtteknél csökkenti a szívroham, agyvérzés és bizonyos ráktípusok kockázatát. Innen is látszik, hogy – ellentétben azzal, amit sokan gondolnak –, nincsen olyan éles ellentét a gyógynövényterápia és a „nyugati orvoslás” által használt gyógyszerek között, hiszen az alapanya-
SÁRKÁNY ELLEN SÁRKÁNYFŰ
Orbáncfű
gok nagyon sokszor megegyeznek. Igaz ez még az olyan gyógyszerekre is, mint a kemoterápia során használt Vincristine, nincs túl sok értelme tehát a „természetes” és „kémiai” szembeállításnak. A természetes dolgokhoz amúgy hajlamosak vagyunk csupa pozitív képzetet társítani, holott mes�sze nem minden természetes dolog emberbarát – eleve az összes vírus és baktérium is az, az általuk okozott betegségekkel egyetemben. Egy másik gyakori, de téves elképzelés az, hogy a gyógynövénykészítmények szedésének nem lehetnek negatív hatásai. Sajnos ami valóban hat, az jó eséllyel mellékhatásokkal is bír, főként ha hosszú távon szedik – igazából minden a dózison múlik. Azt pedig könnyebb ellenőrizni a gyógyszertárban kapható készítmények esetében, melyeknél a használati útmutatóban fel is van tüntetve az ajánlott adagolás, minden esetleges mellékhatással egyetemben. A gyógynövények szedése emellett gátolhatja bizonyos konvencionális gyógyszerek felszívódását. Nem árt tehát rákérdezni ezekre a dolgokra, mielőtt valaki úgy dönt, hogy használni kezd valamilyen gyógynövényt. A már emlegetett Trükk vagy terápia vonatkozó fejezetében találunk két táblázatot is arról, hogy melyek azok a leggyak-
rabban alkalmazott gyógynövények, melyek klinikai tesztek alapján igazoltan hatékonyak (vagy épp nem azok) bizonyos kórképek esetén, illetve hogy milyen mellékhatásokkal jár nagy dózisban való szedésük. Jó példa az előbbiek illusztrálására az orbáncfű, mellyel sok kísérletet is lefolytattak, így elegendő adattal rendelkezünk a megítéléséhez. A Cochrane Library által végzett nagy metaanalízis szerint, mely összegzi a tanulmányok eredményeit, valóban hatásos enyhe vagy közepes fokú depresszió esetén. Ráadásul e növény esetében nem sikerült a hatóanyagot sem izolálni, vagy legalábbis izolálva nem hatott a kívánt mértékben. Erős depres�szió és különböző pszichózisok esetében azonban hatástalannak bizonyult, ezért ilyen állapotokra egyáltalán nem is ajánlott. Emellett nagyon sok receptre előírt orvosság felszívódását gátolja, köztük bizonyos rákgyógyszerekét, fogamzásgátlókét, illetve szervátültetés után szedett kilökődésgátlókét is – mondanom sem kell, ennek katasztrofális következményei lehetnek. Több okból különösen kell vigyázni a kínai eredetű gyógynövénykészítményekkel. Mivel azoknak 49
OKOS / SÁRKÁNY ELLEN SÁRKÁNYFŰ
Aristolochia
a piaca nincs olyan szigorúan ellenőrizve, mint az európai, bizony érhetik és már érték is nagyon kellemetlen meglepetések a fogyasztókat. Csak hogy egy példát említsünk, a 90-es évek elején nagy népszerűségnek örvendett az aristolochia néven futó készítmény, melytől rengetegen reméltek csodás eredményeket fogyókúrájuk során. Annyi volt „csak” a probléma, hogy a szer sokaknál veseelégtelenséget okozott, 30 esetben halálosat. Erre a lehetőségre persze nyilván nem figyelmeztették a felhasználókat, különben épeszű ember nem nyúlt volna az aristolochia után. Ráadásul évekkel később az is bebizonyosodott, hogy hosszú távú szedésének rákkeltő hatása van.
ul 2003-ban gyógynövényes krémeket teszteltek, melyeket gyermekeknek ajánlottak ekcémára. A 24 készítményből 20 kortikoszteroidokat tartalmazott, mely ugyan valóban hatásos ekcéma ellen, gyermekeknek mégsem szabad adni, hiszen hormonális- és növekedési zavarokat okozhat. Mindemellett a kínai eredetű termékekkel az is a baj, hogy gyakorta védett növényeket használnak fel bennük, vagy épp állati eredetű összetevőkkel is találkozhatunk. Megeshet hát, hogy bár épp a természet iránti szeretetünk által vezérelve választjuk a gyógynövénykészítményeket, tudtunk nélkül éppen a természetnek, amúgy is kihalással fenyegetett állatoknak, növényeknek ártunk ezzel.
Ahogy arra Rose Shapiro is figyelmeztet Beveszed?jében, az ellenőrzés hiánya miatt az is kérdéses, hogy mennyi hatóanyag van a kínai készítményekben. Könnyen lehet, hogy jóval kevesebb, vagy ami rosszabb, több, mint amennyi fel van tüntetve – ez könnyen túladagoláshoz vezethet. Előfordul az is, hogy a gyógynövények nehézfémekkel szen�nyezettek, melyek a szervezetben felhalmozódva mérgezéshez vezetnek, illetve a hatás biztosítása érdekében az élelmes gyártók valódi gyógyszereket kevernek a termékükhöz. Sheffieldben példá-
Mindezekből kifolyólag ugyan nem szeretnék senkit lebeszélni a gyógynövényekről, mindenkit tájékozódásra buzdítanék azok hatását, mellékhatásait, esetleg más gyógyszerekkel való kölcsönhatásait illetően. Semmiképp ne helyettesítsük velük például vérnyomásgyógyszerünket vagy egyéb, orvos által előírt terápiánkat. Továbbá az ellenőrizetlen forrásból származó termékeket mindenképpen érdemes elkerülni, pláne, ha csodás gyógyulást ígérnek mindenfajta nyavalya ellen – az ilyen ugyanis több mint valószínű, hogy sárkány ellen sárkányfű…
50
51
SZÉP / BABA-MAMA
Szerző: Štefkovič Patasi Ági / Fotók: Ugróczky István
Csodára várva Ádámmal 2020-ban Ismerek odaadó, gondoskodó édesanyákat, akik bármire képesek lennének gyermekükért, és ismerem Deniszát. Bár elfogultnak tűnhetek, aki ismeri őt, tudja, hogy ő egy igazi harcos amazon. Hálás vagyok, hogy a Sors úgy alakította, pár évvel ezelőtt ő lett a munkahelyemen az első igazi főnököm. Pont olyan volt, mint amilyent az ember kívánna magának. Emberséges, nagy tudású, közvetlen és jó humorú. Igaz, ő itta a leghangosabban a kávét az irodában, de ezt is megbocsájtottuk neki. Két gyermek édesanyja, jelenleg legkisebbik fiával, Ádámmal tölti szülői szabadságát Egyházgellén. Ismerjétek meg Méry Ádám és családja történetét! 52
Ádám ebben az évben tölti negyedik életévét, ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kezetekben tarthassatok egy papírt a diagnózisával. Adott ez nektek valamiféle megnyugvást, hogy az ellenségnek neve is lett végre? Ez a négy év nagyon sok vizsgálattal és bizonytalansággal, találgatással telt. Rengeteg betegségről hallottunk az utunk során, láttunk különböző diagnózissal gyermekeket a rehabilitációkon, tornákon, viszont Ádinak az állapota nem egyezett egyikőjükével sem. Végül egy 2,5 éven át tartó genetikai szűrés segítségével megállapították a myotubuláris myopáthiát. Megtalálták a tűt a szénakazalban. Nagyvonalakban ismertetve ez egy öröklődő genetikai betegség, amely már a gyermek megszületése után súlyos izom-
BABA-MAMA
gyengeségben és légzési elégtelenségben mutatkozik meg. A világon ötvenezer gyermekből egyet érint, és kizárólag fiúkat. Az MTM1-génben alakul ki mutáció, amely következtében nem termelődik elegendő myotubulin az izmokban, főleg a légzőés nyelőizmokban. Ezért van Ádinak szüksége lélegeztetőgépre és a pocakjába vezető csövecskére, amin keresztül a táplálékot kapja. Kettős érzéssel töltött el bennünket a várakozás. Minél előbb szerettük volna tudni, hogy hol van a probléma gyökere, hogy végre tudjunk elindulni valamerre. A másik oldalról viszont féltünk az eredménytől. A valódi megnyugvást az adta, hogy nem vagyunk egyedül a nagyvilágban, van kivel együtt harcolni és van lehetőségünk a javulásra. A Facebookon nyomon követheti bárki Ádám mindennapjait (Dýchaj sám!) Ott azt írtad, Szlovákiában jelenleg nem található senki ezzel a diagnózissal. Bizony, Szlovákiában Ádám az egyetlen ezzel a betegséggel, ezért is tartott ennyi ideig a diagnosztizálása. A hasonló cipőben járó édesanyák a világ minden tájáról csoportot indítottak a Facebookon, hogy segítsék, támogassák egymást és természetesen tanácsot adjanak egyes helyzetekben. Ennek a csoportnak mi is a tagja lettünk. A legutóbbi információim szerint a hozzánk legközelebbi kis betegek Lengyelországban vannak, szám szerint nyolcan, Németországban kicsivel magasabb ez a szám. A Facebook-bejegyzésben továbbá írsz egy génterápiás kezelésről, mely javulást hozhat Ádinak. Erről jelenleg milyen információitok vannak? A génterápiás kezelés nagyon új dolog, még a kutatási eredmények is bizonytalanok, hiszen csak néhány betegnél tudták alkalmazni. Emlékszem, aznap, mikor értesültünk a fejlemé-
nyekről, délelőtt volt, este tízre szinte majdnem minden lehetőségről szóló információ a birtokunkban volt. Aki ismer, tudja, hogy ez így megy nálunk. Kutatások, riportok, videók, vélemények, anyukák segítségével találtunk rá pontosan arra, hogy hol is tart az MTM1 sikeres gyógyszeres fejlesztése. A kutatások befejeződtek, a feltaláló cégnek most az a feladata, hogy kérvényezze a gyógyszer elfogadását, előbb Amerikában, később az Európia Unióban. A génterápia egy ártalmatlan vírus segítségével beépíti az egészséges gént a szervezetbe, ami átveszi a hibás gén működését. Ez egyszerűen csodálatos, nem? A kísérleti alanyok pár hónap után mászni, majd menni beszélni kezdtek, illetve elhagyták a lélegeztetőgépet is. Izgatottan és reményekkel várjuk az újabb fejleményeket minden nap. Mesélj arról, hogyan néznek ki Ádi mindennapjai? Hogyan, miben tudjátok őt ti az otthoni környezetben segíteni? Ádi mindennapjaihoz mára már az egész család teljes mértékben alkalmazkodott. Felvettünk egy megszokott rutint, ami csak néhanapján változik. Reggel természetesen a nagy fiam iskolába megy, apa munkába, míg mi a reggeli után általában útra kelünk a mamataxival. A délelőtt minden nap tornákkal, terápiával vagy logopédussal telik, néha a kettő egyszerre kombinálva. Szerencsések vagyunk, mivel minden szükséges kezelés közel van hozzánk. A torna után jöhet egy kiadós szundi, ekkortájt megérkezik Bence is az iskolából. Mikor Ádi felkelt, jöhet a játszás, általában egy speciális eszközben, mint pl. a gurulós kerekesszéke, vagy az ugráló, amit nagyon szeret: az egy speciális szék, amivel asztalnál tud játszani. A tornák mellett a mentális fejlődésre is nagy hangsúlyt fektetünk, mindenképpen az a legfontosabb, hogy egy mosolygós és vidám kisgyerek legyen. Mára eljutott oda, hogy bármit meg tud mutatni, amit szeretne, jelbeszéd segít53
SZÉP / BABA-MAMA
ségével. Kitartóan mutatja például, ha a mamával szeretne menni Dunaszerdahelyre játszani, ahol vonat is van. Tudom, hogy az év eleje egy fontos időszak, hiszen az adó 2 százalékát gyűjtitek Ádám számára, amelyből aztán a fejlesztését, tornáit, segédeszközeit finanszírozzátok. Az adó 2 százalékának a gyűjtése az egyetlen módja annak, hogy Ádámnak biztosítani tudjuk a megfelelő tornákat, vitaminokat, kezeléseket. A tavalyi hihetetlen összefogás meghatott minket. Idén sem szabad hagyni elveszni az állami kasszában ezt az összeget, még ha csak 3 vagy 5 euró is, mert ahogy a mondás tartja, sok kicsi sokra megy. Amennyiben valaki adója 2 %-val szeretné segíteni Ádámkát, a következőképpen 54
kell eljárni: alkalmazottként - keresse fel bérelszámolóját, kérjen igazolást a befizetett adójáról (Potvrdenie) és töltsön ki egy nyilatkozatot (Vyhlásenie). Mindkét nyomtatványt legkésőbb 2020. április 30-ig el kell juttatnia az adóhivatalba. Egyébként a nyomtatványt személyesen el lehet hozni hozzánk. Amennyiben valaki saját maga készíti el az adóbevallását, az adóbevallási nyomtatványon lévő megfelelő részt kell kitöltenie. Adataink: Obchodné meno: Dýchaj sám / Právna forma: Občianske združenie / IČO: 50650149 / Sídlo: Kostolná Gala 170, 930 34 Holice. Bármilyen kérdéssel forduljanak hozzánk, hálásak vagyunk minden jószándékú embernek! Ádi, legyen a 2020-as év a Te éved!
BABA-MAMA
.. .. Magan bolcsode es ovoda ' '
Minden kisgyermek számára az első lépés a legfontosabb! Mi a Kakadémiában ezt már 10 éve megtettük! Köszönjük a bizalmat, és hogy minket választ gyermeke második otthonává!
Tel.: 0904 56 56 86 www.kakademia.sk 930 16 Hodos 346
55
SZÉP / APU(CI)RÓKA
Szerző: Szilvási Tibor / Fotó: Horen
Örökké ösztönös lököttek, avagy az öröklött örökzöldek Vőfélyektől gyakorta hallhatjuk lagzin: régen a lányok úgy főztek, mint az anyjuk, ma meg úgy isznak, mint az apjuk. És ha egészen precízek akarunk lenni: régen a fiúk úgy ittak, mint az apjuk, ma meg úgy főznek, mint az anyjuk. Na persze, ugye?! Miután a kicsi születése után elhalkul az örömóda, végre rátérhet a család a lényegre. Óvatosan, finomkodva megkezdődik a meccs! Az egyeztetés a családi hagyatékról, arról, hogy a pici kitől mit kapott, mit örökölt.
tároz meg, hogy mindketten javarészt otthonról dolgozunk és urambocsá’ rendetlenek vagyunk. Cserébe viszont Róki örökölt mindenekelőtt – Vekerdy Tamás szavaival élve – két „jól rágható, jól szívható” szülőt. Ezekben a sportágakban pedig ő minimum világbajnok! Na, de térjünk rá a konkrétumokra, hiszen azért mégiscsak túl vagyunk már egy éven meg egy további hónapon, és ilyenkor azért már az eljárás is átlépett a nyomozatiból a bizonyítási szakaszba! Lássuk megállapításaink esszenciáját!
Olyan határozott, mint az anyja! Brit tudósok is bizonyára foglalkoztak már a témával, de szerintem nem jutottak semmire. Noha érdemes volna kitalálni a végrendelet fordítottját, és még az élet előtt leülni egy ügyvédnél, és leszögezni, ki mit szeretne, ám ez nem kívánságműsor. És különben is: veszíteni nem lehet, hiszen ahány családtag vagy barát, annyi az aspektus, annyi a kidomborított részlet, ami alapján éppen ott rejtőzik benne a dédapja, aki már nincs köztünk, vagy a nagyanyja, vagy az unokatestvére. Legyen bárki, csak ne a postás, ugyebár! Egyébként az ilyesmiben mi, a szülők vagyunk leginkább kompetensek, és Renivel aprólékosan el is terveztük, hogy majd rám fog hasonlítani és az övé lesz a természete. Ja és hogy lány lesz! Aztán szembejött az ultrahang, és egy kis kukac miatt újratervezhettük a jövendőt. Nem volt még persze rózsaszín a gyerekszoba (isten őrizz!), és nem is lett végül kék se, sőt, tulajdonképpen még gyerekszoba sincs, hiszen az az egész lakás a kulcslyuktól a páraelszívóig. A gondolat, hogy egyszer Rókinak lesz valami ilyesmije, egyelőre ütközik a realitással, amit az ha56
Rögtön születése után például kitalálta, hogy ő napokig ébren lesz, és úgy is lett! Határozottsága szemernyit sem lanyhult, így történhetett, hogy ma már lényegében egyedül felmászik a kanapéra és onnan csaknem az ablakba (nekünk meg úgy kalapál közben a szívünk, mint egy Kalasnyikov). Ahova menni akar, oda megy. Nincs apelláta! A nap is már akkor kel, amikor ő, és kész!
Olyan csapongó, mint az apja! Aztán persze ott van az a férfinyavalya, aminek gyökerét már bizonyára számtalan tudósember próbálta feltárni: hogy mégis miért van az, hogy a pasi határozottan nekivág egy feladatnak, de útközben kap néhány gellert a cselekmény. Például kiüríteném a macskaalmot, de az lesz a vége, hogy katonás rendben állnak az ételhordók a sarokszekrényben úgy, hogy közben kimostam a hűtőben a zöldséges fiókot is. Kitűnő férj vagyok, tudom, de az alom közben megrohad! Ezt Roki is örökölte, még ha egyelőre úgy tűnik, kicsit félre is érti. Nála ugyanis a történet valahogy úgy kezdődik, hogy elindul segíteni nekem bepakolni a mosogatógépbe (értsd: kipakolni onnan),
de közben megbotlik egy kockában, ezért ki kell borítania a kockás vödröt, majd észreveszi, hogy kilóg egy állatka a plüssös dobozból, ezért azt is ki kell pakolni, mire feltűnik neki, hogy az összes rágnivaló könyvecske szintén a saját dobozában hever, azt pedig úgy nem illik, hisz ki kell nyitogatni őket. Tanul a gyerek, de még van mit finomítani a technikáján!
játok, hogy farkasszemet nézni vele olyan, mint egy farkassal. Addig nem néz félre, míg meg nem eszi a húsod! De hát ő talán mégiscsak jobban tudja, mikor kell őt felvenni, azután pedig merre kell vele elindulni, és ha nem úgy lesz tüstént, akkor szemmel láthatóan minden részletre kiterjedő magyarázatot vár az indokokról.
Olyan torkos, mint az apja! Úgy néz, mint az anyja! Ha találkoztatok már Roki tekintetével, akkor tud-
A friss üzleti, de a fagyasztóból előkapott kőkemény zsemlének is ugyanolyan elánnal fog neki, 57
nem is beszélve egy-egy szelet gyümölcsről, különösen a körtéről. Az etetőszék számára egy magánzárka, ahol más diktál. Az evés második fele ennélfogva panaszkodástól hangos, de abba nem hagyja még akkor sem, amikor már épp bújtatom ki a kényszerzubbonyból vagy emelem ki a székből.
Úgy tüsszög, mint az anyja! Renim minimum egy megyei fordulóban helyezést érne el, Roki pedig már első évében is keményen edzett, hamarosan küldhetjük valami korosztályos vébére. Különösen úgy, hogy miután befejezi, földet éréskor elereszt egy olyan mosolyt, hogy a zsűri el is felejti, hogy mások is versenyben lehetnek!
Úgy csuklik, mint az apja! Műfajom! Amin – akárcsak a gyászon – semmi más nem segít, csak az idő és a türelem. Közben el is felejtem, hogy volt egy életem a csuklásmaraton előtt. Rokinál a kezdetektől 12 perc volt egy menet, és ezt akár stopperrel le is mérheted!
Annyit alszik, mint az apja! Mondanám én neki, hogy ki éjjel legény, az legyen nappal is, de szerencsére nem hallgat rám, és legalább időnként nappal jókat szunyál. Én fiam! Folytathatnám a sort, hiszen még egyetlen testrésze sem került szóba, de hát nézz csak bele a szemébe és meglátod Reni szigorát és magabiztosságát, klímaváltozást előidéző mosolyát, aztán nézd meg egyben az egész fejét és meglátod az egyéves Tibikét. Reni pedig már megállapította, hogy a feneke és a csodás combja, de a kis pocakja, kiemelkedő bordái és urambocsá’ lapos mellkasa is olyan, mint az apjáé, és ezt felőlem akár papírra is vethetjük! Azért pedig mindent meg fogunk tenni, hogy az élete a maga tanulásra és önreflexióra ösztökélő kátyúival is olyan boldog, vidám és játékos legyen, mint a szüleié!
Kövesd sorozatunkat a weboldalunkon (www.klikkout.sk) is, írd be a keresőbe: Apu(ci)róka Instagram: @rokkorokush
58
59
KREATÍV / HAVI KREATÍV
Botka Ildi DOT ’N’ POT
Ildi munkái ámulatba ejtőek. A természet szerelmesei inkább meg se nézzék a műveit, mert még a végén nemcsak a csodás festett ruhadarabokat, hanem Ildit is magukkal szeretnék vinni. Szóval csak csendben, halkan osztjuk meg. Először is, áruld el, kérlek, hol alkotsz! Olyan varázslatosan szép az a hely a fotóidon, hogy nem tudom nem megkérdezni. Köszönöm! Van egy családi házam Negyeden, benti és kinti műteremmel, növényekkel teli folyosóval. A benti műteremben folyik a tervezés, szabás, fotózás, intézkedés..., a kintiben a növényi festés, a folyosón pedig a varrógépeim kaptak helyet, ott varrok. Mindig is a növények és a színek szerelmese voltál? 60
Szerző: Kürthy Judit
Az alapiskola 9 éve alatt délutáni rajziskolába is jártam, utána Trencsénbe mentem egy művészeti szakközépiskolába, ahol divattervező szakon tanultam. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán végeztem az egyetemi és doktori tanulmányaimat festő szakon, most pedig rajztanárként dolgozom a Gútai- és Vágsellyei Művészeti Alapiskolában. Így a válasz igen, a színek mindig is fontos szerepet játszottak az életemben. Nem mondható el ugyanez a növényekről, sokáig nem nagyon érdekeltek. Például nem igazán szerettem nagyszüleim kertjébe járni (mert az akkor számomra gyomlálást jelentett), vagy nagytakarításkor törölgetni a port a szobanövények leveleiről. Másodéves egyetemista lehettem, mikor megvettem az első szobanövényemet a kollégiumi szobába, egy ZZ pálmát. Vele kezdődött minden. Mára több, mint 200 szobanövényem van, saját kertem, külön fagyasztóm falevelekre és virágokra a munkámhoz, és már tudom, hogy gyomlálni nem feltétlenül szükséges, sőt. Mikor kezdted el ruhákon is megvalósítani az elképzeléseidet? 2017 júniusában kezdtem el intenzívebben foglalkozni a növényi festéssel, miután felmondtam az addigi munkahelyemen. Reggelente boldogan keltem, és még pizsamában szaladtam a műterembe dolgozni... Hamar rájöttem, hogy többet jelent ez nekem, mint egy hobbi. 2018 februárjától DOT ’N’ POT márkanév alatt vállalkozásszerűen végzem az ökologikus textilfestést és tervezést. Kiknek mutattad meg először, amiket készítettél? Az első próbálkozásaimat rögtön egy nagy kiállí-
táson mutattam be. A doktori képzés utolsó évében részt vettem egy Land Art művésztelepen Erdélyben, a vidék színeit gyűjtöttem nyers vászonra. Az ekkor készült alkotásokból nyílt egy nagy csoportos kiállítás 2014 nyarán a pécsi m21 Galériában. Viszont mikor 2017-ben komolyabbra fordult az érdeklődésem, a párom volt az első és egyetlen, aki látta a munkáimat. Hogy lettél ilyen profi? Jaj, messze nem nevezném magam annak! :-) Nagyon sok idegen nyelvű irodalmat olvastam, könyveket rendeltem, workshopokra jártam, magam is tartottam néhányat... Most február 1-től egy egész hónapos online tanfolyamon veszek részt egy ausztrál művésznőnél, az eco-print (öko-nyomat) technika megalkotójánál, júliusban Hollandiába utazom, hogy egy hétig a technikát legmagasabb fokon végző izraeli mestertől tanuljak. Az őszinte lelkesedés és kíváncsiság az, ami folyamatosan hajt előre. Végtelen lehetőség rejlik a növényi festésben!
Mi volt a legkülönlegesebb megrendelés, amit valaha készítettél? A növényekkel való festés kimenetele nem jósolható teljes bizonyossággal előre, eltérő árnyalatokat eredményez már az is, mely évszakban volt gyűjtve a festőnövény, milyen körülmények közt nőtt, milyen földben... Állandó meglepetés az eredmény, nem lehet megunni. Emiatt ritkán dolgozok megrendelésre - vagy ha igen, általában szabad kezet kapok. A legemlékezetesebb ilyen megrendelésem egy merino gyapjúruha volt, amit egy férfi rendelt a feleségének karácsonyra, megható gesztus volt... Hol találunk meg, ha mi egy ilyen csodás, festett ruhadarabra vágyunk? A legaktívabb jelenleg az Instagramon vagyok, oda töltöm fel minden munkámat még frissében, ott lehet mindenféle kérdésekkel megkeresni (instagram.com/dotnpot). Azoknak, akiknek nincs Insta-fiókjuk, íme az email-címem: dotnpot. eco@gmail.com, örülni fogok minden megkeresésnek. 61
SZÉP /
HĂ“NAP NĹ?JE
KĂŠrdez: Kurucz Klaudia / FotĂłk: SzabĂł PĂŠter PĂĄl
CsĂłka Edina
Mi mĂĄsrĂłl is szĂłlhatna a farsangi idĹ‘szak, mint a bĂĄlokrĂłl, a csilli-villi koktĂŠlruhĂĄkrĂłl ĂŠs az Ăzletes fĂĄnkokrĂłl. A februĂĄri HĂłnap NĹ‘je fotĂłzĂĄs egy igazi csajoskĂŠszĂźlĹ‘dĹ‘s kis tĂśrtĂŠnet, amely egy classy hotelben zajlott, a Thermalpark Hotel egyik gyĂśnyĂśrĹą szobĂĄjĂĄban. CsĂłka EdinĂĄnak a keszĂźlĹ‘dĂŠs mellĂŠ elengedhetetlen volt egy finom ĂŠs omlĂłs pizza, amit Tatai Robi kĂŠszĂtett neki. Mutatkozz be kĂŠrlek a Klikkout olvasĂłinak. CsĂłka EdinĂĄnak hĂvnak, 20 ĂŠves vagyok, itt ĂŠlek Dunaszerdahelyen. Mi a foglalkozĂĄsod, ĂŠs csinĂĄlsz szĂvesen a szabadidĹ‘dben? PincĂŠrnĹ‘kĂŠnt dolgozom egy kĂĄvĂŠzĂłban, a szabadidĹ‘mben szĂvesen sportolok, szeretem a termĂŠszetet. Mi a hĂĄrom legerĹ‘sebb tulajdonsĂĄgod? KommunikatĂv vagyok, precĂz, nĂŠha tĂşl forrĂłfejĹą. Mit hozott az Ăşj ĂŠv szĂĄmodra? Hiszel az ĂşjĂŠvi fogadalmakban? Az Ăşj ĂŠv Ăşj lehetĹ‘sĂŠgeket hoz mindig. Most pĂŠldĂĄul azt, hogy itt lehetek đ&#x;™‚ Nem hiszek az ĂşjĂŠvi fogadalmakban, minden nap egy Ăşj kezdet, egy Ăşj lehetĹ‘sĂŠg. Milyen tapasztalataid vannak a modellkedĂŠs vilĂĄgĂĄban? Szerepeltem egy felvidĂŠki szĂŠpsĂŠgversenyen, ahol helyezĂŠst is elĂŠrtem, jĂĄrtam fotĂłzĂĄsokra, imĂĄdom a divatot.
62
Ha kĂvanhatnĂĄl egyet, mi lenne az, amitĹ‘l ebben a pillanatban nagyon boldog lennĂŠl? Ha jelen pillanatban kĂvĂĄnhatnĂŠk, azt kĂvĂĄnnĂĄm, hogy most azonnal indulhassak a MaldĂv-szigetekre kirĂĄndulni, akar hosszabb idĹ‘re is, mivel nagyon szeretek kiruccanni a pĂĄrommal. MagadtĂłl jelentkeztĂŠl stĂĄbunknĂĄl, hogy szĂvesen rĂŠszt vennĂŠl a fotĂłzĂĄson. Mi ezt ĂśrĂśmmel fogadtuk. Mit mondanĂĄl batorĂtĂĄskĂŠnt a leendĹ‘ HĂłnap NĹ‘jeinek? Minden nĹ‘tĂĄrsamat, aki ki szeretnĂŠ magĂĄt prĂłbĂĄlni a divatszakmĂĄban, csak buzdĂtani tudom, hogy merje megmutatni magĂĄt, merjen szĂŠp lenni, merjen jelentkezni. Volt-e valami a fotĂłzĂĄs sorĂĄn, ami nem tetszett vagy nagyon tetszett? A fotĂłzĂĄs nagyon tetszett, szĂłrakoztatĂł csapattal ĂŠs szĂŠp helyen zajlott le. Ha mĂĄr farsang, szoktĂĄl kĂŠszĂteni otthon ilyenkor kifejezetten farsangi ĂŠteleket? Otthon nem, de ha idĹ‘m engedi, a nagymamĂĄmnak vagy anyukĂĄmnak be szoktam segĂteni a farsangi vagy egyĂŠb ĂŠtelek elkĂŠszĂtĂŠsĂŠben. A Klikkout Év NĹ‘je vĂĄlasztĂĄson veled is talĂĄlkozhatunk majd. Mondd el az olvasĂłinknak, hogy a jĂłtĂŠkonysĂĄgi cĂŠl mellett miĂŠrt ĂŠrdemes eljĂśnniĂźk ĂŠs bulizni velĂźnk egy jĂłt! A jĂłtĂŠkonykodĂĄs mellett a jĂł szĂłrakozĂĄs, a jĂł programok miatt vĂĄrunk mindenkit szeretettel egy fergeteges buliba. :)
63
64
65
KÖNNYŰ / KLICCEK Hirdetés
A nyúl bemegy a boltba, és kér a medvétől két répát. - Nincsen! - válaszolja a medve. A nyuszika szomorúan elkullog. 2 óra múlva bemegy a boltba: - Két répát kérek! - Nincs, de ha még egyszer bejössz, és kérsz 2 répát, kilapítalak egy kalapáccsal, és a kutyáknak adlak vacsorára!!! A nyuszika elkullog, és 2 óra múlva újra bemegy a boltba: - Van kalapács? - Nincs. - És kutyák? - Azok sincsenek! - Akkor kérek két répát! - Két Lada áll a parkolóban egymás mellett. Melyiknek van köze az irodalomhoz? - ??? - A bal-ladának. A városi tanító bácsi helyettesít a falusi suliban. Első dolga, hogy figyelmeztesse az ízesen beszélő srácokat a helyes kiejtésre: - Gyerekek, figyeljetek: nem vella, hanem villa, nem tenta, hanem tinta és nem penna, hanem... izé... toll! A nagypapa elviszi az unokáját a játszótérre, amikor meglátnak egy gilisztát, amint éppen kibújik a földből. - No, kisunokám, fogadjunk! Ha ezt a gilisztát vis�sza tudod dugni a lyukba akkor nyersz tőlem egy tízest - mondja a papa. Az unoka elővesz egy hajlakkot, befújja vele a gilisztát, és simán benyomja lukba. A nagyapa fizethet. Másnap megint mennek sétálni, és ekkor egy százast vesz elő a nagypapa. - Megint fogadunk, nagypapa? - kérdezi a kissrác.
66
- Ja, nem, ezt az százast a nagymama küldi neked! Golfpálya öltözőjében egy fickó gyönyörködik egy golflabdában. - Új? - kérdezi a haverja. - Ez a világ legjobb golflabdája! - Miért? - Nem lehet elveszíteni. Beütöd a sűrűbe, fütyül. Erdőbe ütöd, sípol. A vízen úszik, sötétben foszforeszkál... - És hogy szerezted? - Találtam. - Apa! - Mondjad fiam! - Öltözhetek sírnak farsangkor? - Igen, de tavaly nem lánynak öltöztél? - De… Miért? - Mert bolond, aki sír egy lány után!!! - Jean, kóstolja meg ezt a konyakot! Mit talál benne furcsának? - Azt, hogy megkínált vele uram! Találkozik a kismalac a bátor nyuszikával. - Szia, bátor nyuszika! Te tényleg nem félsz a rókától? - Tényleg. - Veled tarthatok? Hallottam, hogy pont erre vadászik, és nagyon félek. - Gyere! - Te bátor nyuszi, már érzem, hogy itt a róka a közelben. Biztos nem félsz? - Biztos. - Már látom is, ott vicsorog. Hogyhogy téged nem esz meg? - Néhanapján viszek neki egy malacot. - Mi az? Csip, csip, csip, bumm? - ??? - Csirke az aknamezőn.
67
68