KlikkOut 05 19 by KLIKK OUT

Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúry národnostných menšín Weboldalunkat a Kissebségi Kulturális Alap támogatja

TÖLTSD LE A KLIKKOUT APLIKÁCIÓT 2

Szerző: Szilvási Tibi

ELMÉLKEDŐ / EDITORIAL

Elalszol a padon, csöves-e vagy?! El tudod képzelni, hogy megkapod az év végi bizonyítványod a suliban, majd a számodra nem tetsző jegyeket átírod szebbekre? Otthon már a realitás talajától szolidan elrugaszkodott tiszta egyest mutogathatod – hát nem csodás?! Bizonyítványhamisítás. Valahogy így képzelem el, amikor a hajléktalanokat úgy próbálják meg eltüntetni az utcákról vagy a számukra kialakított szállókba gyömöszölni, hogy az első esetben megtiltják, míg a másikban kötelezővé teszik számukra, hogy ott legyenek. A hajléktalanok a társadalmunk pattanásai, rendellenességre rámutató „rendszerellenségek”.

Korlátozza-e a jogaimat akkor az ápolatlanság „illata”? És az ápoltságé? Beszéljünk a két lábon járó drogériákról? Urambocsá’ megszólít? Ugyan már. Inzultál, zaklat, fenyeget, meglop, kényszerít, korlátoz a szabad mozgásomban a fentieken keresztül? Nem igazán.

Most Dunaszerdahelyen próbálják szabályozni az életüket, életvitelüket, amihez sokan tapsolnak. Született egy városi rendelet, amely úgy, ahogy van, betiltja az utcán lakást, alvást, sőt, még a padon alvást is. Ezekkel a szavakkal. Nem említ hajléktalant, nem is teheti, ergo vonatkozik mindenkire. Aki pedig megszegi, az ellen szabálysértési eljárás indulhat, aminek a vége általában pénzbírság.

Rájuk ugyanúgy érvényesek azok a jogszabályok, amelyek másokra is, tehát „ránk” is érvényesek azok a rendeletek, melyek(et) rájuk (szabtak – hisz ahogy említettem, magát a hajléktalan fogalmát a rendelet nem említi). Innen nézve miért ne büntethetné a városi rendőr akár egy köztéren babakocsiban alvó kisbaba szüleit, vagy a fűbe leheveredő, piknikező, elbóbiskoló családot?

Nyilván a hajléktalannak is párosulnak a jogai mellé kötelezettségei, csakhogy annak nevezhető-e vajon a közterületről való felszívódás? Belemászik-e a hajléktalan bárki életébe és jogaiba azzal, hogy ott van?

Nyilván egyetlen biztos úr se indítványozna ilyen abszurd szituációt, az egyenlő bánásmód elve viszont azt kívánná, hogy ez esetben akkor olyanok ellen se alkalmazzák a rendeletnek e pontját, akik nem „mi” vagyunk.

Emberi kinézet mint látványrombolás nem jogsértő. Hiába fáj a szemem a citromsárga és ciklámen ruháktól...!

Még ha a cél a sorok között ennél nemesebb is, az utcai élet önmagában nem korlátozza mások jogait, ergo nem tiltható be. Nem kényszeríthető senki se arra, hogy valakivel lakjon, kivéve, ha azt a helyet börtönnek hívják.

Akkor netán az, hogy ott vannak a dolgai a közterületen? Bocs, én se hordom fel a balkonra az autóm.

Segítő kezet nyújtani kötelességünk, azt elfogadni jogunk. Minden más méltatlan. 3

DUNASZERDAHELY

ÉRSEKÚJVÁR

299,-

GÚTA

VÁGSELLYE

SOMORJA

Rendezze be a kertjét

549,-

CALIFORNIA 3 SET

CORFU II RELAX SET

kanapé 182 x 182 x 79 cm • asztal 77 x 57 x 42 cm

kanapé 199 x 68 x 72 cm • asztal 68 x 68 x 35 cm • 2x fotel 83 x 68 x 72 cm

CORFU BOX SET

CORFU II SET

259,-

kanapé 128 x 70 x 79 cm • asztal 79 x 59 x 42 cm • 42x fotel 75 x 70 x 79 cm Az akció 2019. június 15-ig érvényes.

249,-

kanapé 128 x 70 x 79 cm • asztal 77 x 57 x 42 cm • 2x fotel 75 x 70 x 79 cm

IMPRESSZUM

ISSN 1339-9810 havi magazin 9. évfolyam, 05/2019 Regisztrációs szám: EV 4545/12 Lapigazgató: Gocoň Péter Főszerkesztő: Poór Tibi Szerkesztők: Kiss Balázs, Kovács Andrea, Kovács Ákos, Mundi Józsi, Szilvási Tibi Külső munkatársak: Bögi Róbert, Kálmán Norbi, Kürthy Judit, Mezei Máté, Poór Marianna, Szigeti Attila, Štefkovič Patasi Ági, Sipos Janka, Bartalos Tóth Iveta/Mészáros Krisztina, Ugróczky Pityu Korrektúra: Szilvási Tibi, Undesser Tímea

klikkout.sk facebook.com/klikkout

Fotó: Fekete Nándor, Ugróczky Pityu Grafika és borítóterv: Gocoň László (trikk.sk)

issuu.com/klikkout instagram.com/klikkout youtube.com/klikkout

Kiadja: INPORTANTE s.r.o. Nová Osada 805/25 92901, Dunajská Streda IČO: 45 354 928

A lapban megjelent tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak.

Hirdetés felvétel: Varga Balázs +421 915 249 867 reklam@klikkout.sk

OKOS / AUTÓ

Szerző és fotók: Ugróczky Pityu

Jeep Compass 2.0 MultiJet Pár hónappal ezelőtt szerepelt már a rovatban a Compass. Akkor jó benyomást tett rám a modell, és ez most sem volt másként. A Jeep alapvetően városba szánja a Compasst. Ez a külső alapján egyből lejön. De ha kimerészkedünk vele a városon kívülre, esetleg még a falun túlra is, a réti utakra, ott is hozza azt, amit betonon tud. Talán csak jobban kell rá vigyáznunk, mivel nem oda tervezték, de a kocsi megy, és élvezi is a terepet, nem nyöszörög, nem

szuszog, szinte felszabadul, ha kicsit durvább terepre merészkedhet. Persze azért megvannak a korlátai, mivel nem sárgyúrásra tervezték, de városi terepjáróként nem vall szégyent olyan utakon sem, ahol út nincs is. Technikai adatok Motor: Teljesítmény: Váltó: Fogyasztás (kombinált):

1956 cm3 140 LE Automata 5.7 l/100 km

AUTÃ&#x201C;

SZÓRAKOZTATÓ / INTERJÚ

Szerző: Szilvási Tibor / Fotók: Fekete Nándor,ill. Snitt-archív

SNITT – Egy oázis a nagymegyeri kultúrpusztán Szűk négy évvel ezelőtt, 2015 nyarának végén néhány filmkedvelő nagymegyeri fiatal kialakított egy kultúrteret, ahol időről időre összegyűltek, hogy mainstreamnek nem nevezhető, kultusz, művész-, alternatív filmeket vetítsenek, vitassanak meg, és közben csak úgy együtt legyenek. Nemcsak ők, magukkal, hanem mindenki, aki kikapcsolódna egy laza közegben. Arról, hogy hova jutottak, és innen merre tovább, az immár polgári társulásként működő SNITT két tagjával, Katona Rékával és Horváth Attilával beszélgettünk. 8

Közel négy éve indult a kezdeményezésetek, mi hívta életre? Réka: Kint voltunk a megyeri fürdősétányon, a fiúk zenéltek, iszogattunk, és aztán elgondolkodtunk azon, hogy miért nincs semmi Megyeren. És hogy akkor miért nem csinálunk mi valamit... ne csak szövegeljünk, hanem csináljuk! Ha együtt zenéltetek, akkor hogy-hogy filmklub lett a vége és nem valamilyen koncertvagy jammelő helyszín? Attila: Ha valami ilyesmibe kezdtünk volna, akkor a rendőröket hívják ki ránk. :-)

INTERJÚ R.: Megyeren fél tíz után meghal a város, semmit nem szabad... A.: Nem, egyébként arról volt szó, hogy valamilyen szinten mindannyian filmbuzik voltunk, és kézenfekvő volt, hogy akkor csináljunk filmklubot. Szerencsére nagyon gyorsan elkezdtünk intézkedni, nem hagytuk, hogy ez a lendület kikopjon. Milyen intézkedéssel jár ez? R.: Csináltunk egy Facebook-oldalat, és a filmvetítéseknél, ugye, jogdíjakat is kell fizetni. Már ezt is hivatalossá tettük, fizetünk a SOZA-nak és a filmforgalmazónak is. Kellett egy helyszín – Ati és a filmklubból páran még cserkészek voltak, a cserkészszövetség végül a Zárdában biztosított számunkra helyszínt a vetítésekre. Adományokból szereztünk matracokat, kölcsönbe kaptunk vetítőt, hangcuccot pedig egy megyeri dobos srác biztosított számunkra, ha tudott. Ha pedig nem, akkor Dezsi bácsi, a kultúrház mindenese adta oda saját felszerelését. Nagymegyeri Filmklubként indultatok, később született meg a SNITT, logóként egy piros körrel. Sejtem, hogy ez mire utal, de mondd ki te! :-) A.: Igen, a Rec gombra. A SNITT megnevezés alá pedig több minden befér, filmes szakzsargon, emellett nemzetközi, rövid, hangzatos Tulajdonképpen hányan alkotjátok a csapatot? A.: Egy szűk baráti kör, 5-en vagyunk. Kettőnkön kívül Vincze Attila, Mátis Márk és Juhász Laci. R.: Plusz a mostani polgármesterünk, Holényi Gergő is benne volt. Ő volt a kulcsemberünk, lényegében ő intézte a helyet, és hordott nekünk raklapokat is a szabadtéri vetítésekre. Az első vetítésünk is épp szabadtéri volt – másfél hét alatt szerveztük meg, de szerencsére nagy sikere lett. Minket is meglepett, mennyien eljöttek, kb. 120 embert számoltam. Mi volt az, amit akkor vetítettetek? A.: Az Út a vadonba c. filmet. R.: Utána volt beszélgetés három El Caminót megjárt sráccal. Érdekes, mert később hallottam arról,

hogy azok közül, akik jelen voltak, 2-3-an is elindultak később a zarándokúton... Akkor a jelenlévők 1-2 százaléka elment utána az El Caminóra... :-) A.: Igen, ez jól mutat a statisztikánkban! :-) Minek köszönhető szerintetek, hogy ez akkor olyan rövid idő alatt ennyire szétfutott, és ilyen kiugró, titeket is meglepő méretű közönsége lett? A.: Az újdonság. Soha utána annyian nem voltunk, szép lassan elkezdett lankadni a figyelem. R.: Egyrészt a vetítés is újdonság, mert Megyeren nem működik mozi, és az is, hogy szabadtéri. Ennek nagyon nagy varázsa van. A téli vetítésekkel úgy vagyunk, hogy oké, jól érezzük magunkat, haverok között vagyunk, megnézünk egy jó filmet, de nyáron az igazi. Mert már a vetítés előtt összegyűlünk odakint, beszélgetünk, majd lemegy a film, közben elkezdünk enni-inni, utána pedig még a tábortűz mellett hajnali 2-3-ig maradunk. Valamikor Szerdahelyt is eléggé halott városnak tartották kulturális szempontból, most ezt már kevésbé hallani, Nagymegyerre viszont ez szintén illett... Azóta milyen a helyzet? A.: Szerintem most is legalább olyan rossz, mint amikor elkezdtük. Hiába vannak kulturális események, ha a fiatalokat nem tudják vele megszólítani. Körbe-körbe ugyanaz a közönség jár el ugyanoda... R.: Meg olyan színházak jönnek el Megyerre, amelyekben például a Barátok köztből vannak színészek, aztán arra majd biztos el fog jönni a közönség, mert őket már látták a tévében. Az elmúlt közel négy évben volt 15 vetítésetek. Mi gátolta, hogy sűrűbb legyen a program? R.: Igazából csak személyes okok. Leginkább az, hogy szét vagyunk szóródva a térképen. A.: A legnagyobb kihívás az egész logisztikája. Nehéz összehozni, hogy az adott dátumon a legtöbben otthon legyünk.

SZÓRAKOZTATÓ / INTERJÚ

Ha valaki valami értelmesbe belekezd, jellemzően érkeznek az olyan demotiváló beszólások, hogy „hol voltatok eddig”. Előfordult veletek is ilyesmi? R.: Én nem tudok róla. A.: Tényleg nem volt. Valószínűleg azért, mert ingyen csináljuk, és nincs olyan óriási visszhangja. Hogyan válogatjátok ki a vetítendő filmeket? A.: Igyekszünk érdemi filmeket bedobni. Mindenki hoz egy saját ötletet, aztán próbálunk róla szavazni a csapaton belül. R.: Próbálunk olyan filmeket vetíteni, amelyek nem annyira kommerszek, de mégis emészthetőek sokak számára. Az egyik ilyen, a Szerelempatak c. dokumentumfilm vetítése nagyon jól sikerült. A film idős székelyekről szól; meghívtuk rá a nyugdíjasklubot, és totál jó hangulata lett annak, ahogy a nyugdíjasok és a fiatalok ott üldögéltek és nevetgéltek egymás mellett. Olyan is volt, hogy egy adott film témájához kerestünk beszélgetőpartnereket, mint például a már említett Út a vadonba, vagy a CBGB (egy legendás New York-i punkklub történetéről szóló film – a szerk. megj.). Utóbbihoz megyeri punkokat, a Totál Chaos nevű régi zenekar tagjait hívtuk el. Beszélgettünk velük arról, milyen volt punknak lenni a szociban – elmesélték, honnan szerezték be a lemezeket, meg hogy jártak kihallgatásokra Szerdahelyre. Néhányan a vetítés után hazamentek, de kb. 40 ember hajnali egyig maradt beszélgetni a témáról... 10

Olyan filmeket vetítetek, amiket ti már láttatok? A.: A csapat nagy része már látta. Kérdem ezt azért is, mert akkor talán nem azért választjátok ki, hogy ti megnézzétek együtt, hanem hogy annak is megmutassátok, aki eljön... R.: Igen, pontosan. A.: Mindenféle kritikát kapunk egyébként, mert annyira különbözőek egy-egy film kapcsán az emberek interpretációi. Nálam is előfordult, hogy egy filmről azt gondoltam, illeni fog az ottani hangulathoz, de végül egyáltalán nem úgy jött le. Ilyen kis közösségben félő, hogy egy kezdeményezés megreked egy szinten, és végül egy szűk közösség önmagát kezdi szórakoztatni. Nálatok nem állt fenn ennek a veszélye? A.: Én most éreztem, hogy itt tartunk, de talán a benti vetítések miatt. Minden évben elterveztük, hogy komolyabban vesszük az egészet, de ez minden évben be is fulladt. R.: Most viszont már tényleg elkezdtük. A.: Most már nem egy héttel a vetítés előtt kezdjük el hirdetni az egészet, hanem egy ütemterv szerint haladunk, és egész jól. R.: Célul tűztük ki, hogy minden hónapban fogunk egy filmet vetíteni. És tényleg az a nagy dobás, amikor ezt már kint tudjuk megvalósítani, mert annak annyira jó hangulata van. Annyira szabad az egész, mindenki hozhat, akit-amit akar, kutyát-

INTERJÚ

macskát. Előfordult, hogy egyik barátunk elhozta a kutyáját és amikor kezdődött a film, odakakilt a nézők elé. :-) Egy bónusz performansz... R.: Igen-igen. Mi az, amire most törekszetek? A.: Kell a lóvé!!! :-) R.: Nem, dehogy. :-) Semmi mást nem szeretnénk, csak egy vetítőt és hangcuccot, hogy ne folyton kölcsön kelljen kérnünk. Több helyre is hívtak minket vetíteni, diákklubokba, vagy Gombaszögre, de úgy nem láttuk értelmét, hogy akkor ők beszerzik a technikát, mi meg csak megnyomjuk a play gombot. Nektek egyébként mik a kedvenc filmjeitek? R.: Nekem a Trainspotting. A.: Az első ilyen súlyos filmélményem, amikor egy péntek délután megnéztem a Rekviem egy álomért címűt, és utána két napig meg sem tudtam szólalni. El sem tudtam képzelni, hogyan lehet egy film ilyen hatással rám, hogy tudta ezt elérni. Ez egy audiovizuális jobb horog volt. R.: Egyébként nemcsak ilyen drogos filmeket nézünk... :-) Huszonegy-két évesen nekem is ezek voltak a kedvenceim... :-) Említettétek, hogy eléggé szét vagytok szóródva földrajzilag – mennyi

eseményre lesz így kapacitásotok? R.: A cél most az, hogy tudjunk saját technikát szerezni, és hogy legyen minden hónapban vetítés. A.: Ha pedig ez sikerülne, akkor máshol is vetíthetnénk. Például? A.: Nagy álmunk, hogy valamelyik lakótelepen egy blokk oldalára kivetítsük a Gyűlölet c. filmet. :-) R.: Erdőben is szeretnénk vetíteni, de azt nem mondjuk el, hogy mit. :-) Megjelenésünkkor már túllesztek a Mechanikus narancson (április 27.), ezen kívül van már egy lista arról, mit vetítenétek? R.: Van pár film betervezve, de azt egyelőre nem áruljuk el, hogy mi. Nagyon jó filmek lesznek, arra számíthattok! Szóval mindenképp gyertek!

Ha valaki anyagilag vagy bármilyen úton támogatni tudja/szeretné a csapatot, az alábbi elérhetőségeken veheti fel velük a kapcsolatot: snitt.mozi@gmail.com facebook.com/thesnitt @thesnitt

„A nemzeti alapú politizálás számomra az alfa és az omega” Csáky Pál gazdag és sokrétű politikusi pályafutását nem kell bemutatni a szlovákiai magyarok körében. Öt évig az Európai Unió parlamenti képviselőjeként tevékenykedett az Európai Néppárt frakciójának képviselőjeként. Az EP Petíciós Bizottságának elnöke volt, tagja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak. A május 25-i európai parlamenti választásokon a Magyar Közösség Pártja listavezetőjeként ismét megméretteti magát. Az európai parlamenti választások képjelöltjével beszélgettünk. 12

Kérem mutatkozzon be a Klikkout olvasóinak! Csáky Pál vagyok, európai parlamenti képviselő voltam 2014–2019 között. Korábban elég sűrű politikai pályát tudhattam magam mögött Szlovákiában. Húsz évig voltam a szlovák parlament képviselője, a két Dzurinda-kormányban vettem részt. A nyolcvanas években pedig csemadokos voltam, társadalmi aktivista, könyveket írtam, újságokba is gyakran, most újabban színdarabokat is írok.

Ennyi politikusi pályán eltöltött idő után, hogyan vélekedik, milyen magyarként politikusnak lenni Szlovákiában? Nem volt egyszerű magyarnak lenni, magyarként felvállalni magamat és a közösség problémáit. Sokak számára máig én vagyok a pán maďar Szlovákiában, de hát ez valahol megtisztelő is. Én úgy gondolom, hogy az embernek egyértelműnek kell lenni. Manapság gyakori, hogy a pártok és a politikusok változtatnak a politikai irányvonalukon? Ön maradt jobboldali, konzervatív-keresztény politikus. Miért nem változtatott? Az én esetemben még nehezebb a helyzet, vagy talán egyszerűbb a másik oldalról. Ugyanis, ahogy említettem, 35 éve írok különböző írásokat, könyveket, tehát vissza lehet keresni, hogy mit írtam például 1987-88-ban. Mindig is antikommunista voltam, mert azt a rendszert rossznak tartottam, mindig is a demokrácia híve voltam, mindig is inkább a jobbközép kereszténydemokrata vonalat képviseltem, ez nem változott azóta sem, és úgy gondolom, már nem is fog változni. Elképzelhetőnek tartja a liberális és a konzervatív politika hasonló működését, mint ahogy azt a két közgazdász, Friedman és Keynes örökös vitájában vázolta, amely végeredményben nem volt rossz? Azt hiszem, hogy a két pólus, vagy talán a három pólus, a keresztény-konzervatív, a liberális meg még a szocialistákat is odatehetjük harmadik pólusként, ez megmarad. Erőeltolódások valószínűleg lesznek, erről is szól egyébként az európai parlamenti választás most. Európában mindenütt ezzel van tele a sajtó, hogy vajon visszatér-e Európa a klasszikus kereszténydemokrata, konzervatív eszmékhez, elvekhez, én ezt szeretném, és a Magyar Közösség Pártja ezt kínálja a választóknak. Ön szerint milyen pozitívumokat hozott a konzervatív politika? És milyen előnyöket hozott Ön szerint a liberalizmus?

A kereszténydemokratáknak köszönhetjük szerintem a prosperitást, az európai békét. A második világháború után nagy válság volt Európában, nagy része le volt bombázva, és akkor jött egy kereszténydemokrata generáció – Adenauer, De Gasperi Olaszországból, illetve Schuman Franciaországból, akik létrehozták a jelenlegi Európai Unió alapjait, és ennek köszönhetően mondhatjuk el, hogy hetven éve az együttműködés területén nem volt katonai konfliktus, ami nagyon nagy előny. Létrejött a piacgazdaság, ami a prosperitást, a gazdasági stabilitást és a szociális biztonságot is garantálta. Tehát a kereszténydemokratákat tenném mindenképp az első helyre, és ezért mondom azt, hogy vissza kell térni ezekhez az alapokhoz. Persze a klasszikus liberalizmus is hozott előnyöket, hacsak a magyar térfelet nézzük, akkor a kiegyezés utáni magyar nemzeti liberális politikusgárdának sokat köszönhetünk. Nekünk, felvidéki magyaroknak, milyen kézzelfogható előnyünk van az MKP-s képviseletből az Európai Parlamentben? Az, hogy ott vagyunk és hallatjuk a hangunkat. Az, hogy van 1,2 millió aláírással egy Minority Safepack európai kisebbségvédelmi kezdeményezés, amely a jogainkért folytatott harc lényege. Az, hogy hozzá tudunk szólni a biztonsági kérdésekhez. Én az elmúlt öt évben két olyan témának voltam a néppárti felelőse, amely azt célozta, hogy a rendőrségek jobban működjenek együtt, illetve, ha bejön valaki az Európai Unió területére, akkor kialakuljon egy védett számítógépes rendszer, hogy ha valahol a harmadik országban vagy az EU bármely tagállamában már el volt ítélve jogerősen valaki, akkor bekerüljön egy olyan rendszerbe, ahol a rendőrség figyelni tudja őt, a tevékenységét az unió területén. 341 alkalommal szólaltam fel az elmúlt ötéves időszakban a plénumon, 2015-16-ban néhányan voltunk csak, akik azt mondtuk, hogy nem szabad csak kötelező kvótarendszerben gondolkodni, hanem ott kell segíteni, ahol a probléma kialakult. A külső határokat kell védeni, bent pedig meg kell próbálni azokat, akik illegálisan 13

vannak itt, visszatoloncolni. Azt a német filozófiát sikerült hároméves munkával áttörnünk, tehát ma az EU politikája teljesen más migránstémában, mint volt 2015-16-ban, amikor hibás volt. Gazdasági téren említeném a fair viszonyokat. A petíciós bizottság alelnöke vagyok, és az első petíció Szlovákiából jött azt illetően, hogy az élelmiszereknek kettős minőségük van. Stabil euró van a zsebünkben, most már csak arra kell törekednünk, hogy minél több legyen mindan�nyiunk zsebében. Az tény, hogy vannak hibák is. Tehát én eurorealista vagyok, az MKP is az, s azt mondjuk, hogy ahol hibák vannak, nem a gyereket kell kiönteni a fürdővízzel, hanem a hibákat ki kell javítani.

Melyik konzervatív politikus vagy történész-politológus Ön számára a legnagyobb inspiráció? Elég sok van. Számomra az egyik legnagyobb professzor egy Paul Johnson nevű történész-politológus, aki az európai történelem témáját nagyon szépen körbejárta, kiemelkedően jól kielemezte. Kissinger Diplomácia című könyve szintén fontos abból a szempontból, hogy az amerikai szem hogyan látta a 20. századi történéseket. Rengeteget lehet belőle tanulni. Mondhatnám a klasszikusokat, akiket gyakran idéznek 2000 óta, akár már 1990 óta, ugye, a Huntington, aki szintén egy jó könyvet, jó elemzést tett az asztalra, de azért láthatjuk, hogy az a generáció egy kicsit befolyásolva volt a nagy felszabadulás által.

Európai parlamenti képviselőként, mit gondol a felvidéki politikai pártok jövőjéről? A Felvidéken egy releváns magyar pártot látok, ez a Magyar Közösség Pártja. Az MKP-t én mindig támogatni fogom, és a nemzeti alapú politizálás számomra az alfa és az omega. A vegyespárti hozzáállást nemcsak én nem fogadom el, de az RMDSZ, a vajdaságiak sem, a pokolba vezető útnak tartják azt, amikor már nem beszélhetünk magyarul bent az elnökségünkben, mert a szlovák kollégák is ott vannak. Az a fajta filozófia, hogy mások elvárásainak feleljünk meg, mindig problémát okoz, de gondolom, erről a EP-választás után majd többet kell vitázni. Jelenleg én azt látom, ha meg akarjuk tenni a második és a harmadik lépést, azt az első lépés nélkül nem tehetjük meg. Az első lépés pedig az, hogy a tisztelt választópolgárok vegyenek részt május 25-én az európai parlamenti választásokon. Ha az elkötelezett magyarok nagy része május 25-én a választóurnákhoz tudna járulni, akkor csodát tudnánk tenni. És erre a csodára nem nekem vagy az MKP-nak van elsősorban szüksége, hanem mindannyiunknak, a közösségnek. És utána le tudunk ülni más lelkiállapotban, és elgondolkodni arról, hogyan tudjuk tovább vinni a felvidéki jövőt.

Azt hiszem, ha valaki egy ilyen hosszú politikai karriert tudhat maga mögött, attól nem illetlenség megkérdezni, hogy miként kezeli ezt a családja… Európai barátaim néha mosolyogva mondják, hogy én vagyok az abszolút kisebbségi, mert ugye Szlovákiában magyar kisebbségiként élek, ugyanakkor van négy lányom és egy feleségem, és volt egy anyósom is, szóval abszolút kisebbségi a helyzetem a családban is. Sokat köszönhetek nekik, a feleségem türelmének, megértésének rengeteget, és a gyerekeim támogatása és odafigyelése most is nagyon fontos. Mi minden évben három vagy négy alkalommal tartunk családi napokat, télen is, nyáron is, ahol együtt van mindenki, arra ők már figyelnek, ők szervezik meg. És most már az unokák is bekapcsolódnak ebbe, tehát háromgenerációs az egész. Aminek én nagyon örülök, mert úgy érzem, hogy számukra is fontos. Emberi dimenzió nélkül a politikus is egy kiüresedett robot lenne csak. Erről sohasem szabad megfeledkezni: a feleség támogatása, a család támogatása nagyon fontos.

Öné a zárszó! Számomra a felvidéki magyar közösség jövője az egyik legfontosabb dolog. Számomra fontos az, hogy tisztességes viszonyok között éljünk a tár-

sadalomban, valamint Európában. A politikus az nem valamiféle tizenötödik emeleti pulpitusról megjelenő valaki, hanem legyen emberközpontú. Engem az éltet máig, és ezt nagyon őszintén mondom, hogy ha bármelyik községbe elmegyek a Felvidéken, de ha elmegyek Magyarországra, Erdélybe, rengeteg barátom van. A barátok várnak. És ez a barátság, ezek az emberi, nyitott kapcsolatok a legnagyobb erő, amit egy közéleti ember, egy politikus kaphat. pai Unió területfejlesztési és mezőgazdasági költségvetését, elfogadásra kerülne egy, a nemzeti közösségeket védő jogszabály, és visszaerősödne a keresztény-konzervatív értékrend. Milyen üzenetet küldene a magyar polgárok felé a választásokkal kapcsolatosan? Az EP-választásokon Szlovákiában hagyományosan alacsony a részvétel. Megfelelő mozgósítással mi, felvidéki magyarok jó eredményt érhetünk el. Az Európai Parlament csak a mi jelenlétünkkel teljes, nélkülünk mások döntenek rólunk.

„Európa addig lesz sikeres és fejlődőképes, amíg nem tagadja meg a múltját...” Berényi úr, mivel Önt főleg politikusként ismerik itt a Felvidéken, kérem, mutatkozzon be, milyen a nem politikus Berényi József? Igyekszem jó családapa lenni, hiszen köztudott, hogy a politikusnak kevesebb az ideje a családjára, mint más szakmában dolgozóknak. Emellett sok zenét hallgatok, iskoláskoromban még együttesben is játszottam. Szeretek barkácsolni, és ahogy gyűjtöm az éveket, úgy a kertben is dolgozni, bevallom, tizenöt évvel ezelőtt ez nem így volt. 16

Most viszont térjünk vissza a politikusi éveire. Ön 1998-ban lépett be az MKP pártjába, és 2010-től hat évig az MKP országos elnöki tisztségét töltötte be. Miként emlékezik vis�sza pártbéli és hogyan az országos elnöki évekre? 1998-ban a három magyar párt fúziója nem volt könnyű folyamat. Kezdettől fogva azon voltam, hogy eltöröljük a korábbi különbségeket, és egy irányba húzzon a csapat. Ez 2007-ig többé-kevésbé sikerült is. 2010-ben úgy vettem át a párt

irányítását, hogy kiestünk a parlamentből. Mindent újra kellett gondolni, sok mindent át kellett szervezni, hogy az MKP ne szűnjön meg, hanem létezzen, és érdeket tudjon érvényesíteni. Örömmel idézem fel, hogy elnökségem alatt két helyhatósági, egy megyei és egy európai parlamenti választáson is Dél-Szlovákiában győzni tudtunk. Sajnos a nagy áttörés, a parlamentbe való visszajutás nem sikerült. Ezért is adtam át a pártelnöki posztot 2016-ban. Jelenleg hogyan jellemezné az MKP pártot? Az MKP-nak továbbra is mintegy tízezer tagja van. Tagjaink egy olyan erős hálózatot alkotnak DélSzlovákiában, amelyre támaszkodni lehet, egyben számolni is kell velünk a jövőt tekintve. Az MKP által képviselt ügyek még nem oldódtak meg Szlovákiában, sem gazdasági, sem nemzetiségi szempontból. Ez az egyik oka, hogy továbbra is sokan szavaznak ránk a választásokon. Miért döntött úgy, hogy MKP jelöltjeként indul a közelgő EU-s parlamenti választásokon? Az európai ügyek mindig is közel álltak hozzám, hiszen külügyi államtitkár is voltam 2002-2006 között. Ma azt látom, hogy a keresztény-konzervatív értékrend komoly támadásoknak van kitéve az Európai Unióban. Továbbra sincs a nemzeti közösségeket védő törvénye Európának. Továbbá az Európai Bizottság költségvetés-javaslata alapján csökkenne a terültfejlesztésre és mezőgazdaságra szánt pénzcsomag. Ezek azok a kihívások, amiken változtatni szeretnék, ezért fogadtam el az MKP jelölélését az EP-választásokon. Ön szerint az EU-ban jelenleg mik a legnagyobb kihívások? Az előbb felsoroltakhoz még hozzá kell tenni a hibás európai bevándorláspolitikát. Szlovákiából nézve ez a kérdés talán nem tartozik a legfontosabbak közé, mert ide nem jutott el a migránshullám 2015-ben. De számunkra sem lehet közömbös, hogy az EU-nak milyen az etnikai és vallási összetétele. A világ problémáira nem az a megoldás, hogy idetelepítjük a Közel-Kelet és Afrika la-

kosságát. Vissza kell térnünk ahhoz, amit Európa végzett a második világháború után, hogy ott igyekezett segíteni akár katonailag, akár gazdaságilag, ahol a konfliktusok kirobbantak. Az Európai Parlamentben, ahogy az egyes országokban is, a legnagyobb vitát a liberális és a konzervatív értékek ütközése generálja. Ön milyen módon kapcsolódna be az Európai Parlamentben ezekbe a vitákba? Nyugat-Európában ma már szinte szégyen a keresztény-konzervatív értékrend vállalása. Márpedig Európa addig lesz sikeres és fejlődőképes, amíg nem tagadja meg a múltját, és közös víziót, jövőképet talál lakosai számára. Ebben a feladatban kívánok részt vállalni én is. A felvidéki partok között egyelőre megjósolhatatlan, milyen lesz a viszony. Mi lenne Ön számára az ideális végkifejlet ebben a témában? Az európai parlamenti választásokon még mindenki külön indul. De a 2020-as parlamenti választásokra én is szorgalmazom az összefogást. Azonban ez nem valósulhat meg személyes konzekvenciák levonása nélkül. Magyarán, azok, akik szétverték az egységes magyar képviseletet, az MKP-t, nem lehetnek az újraegyesítési folyamat élén. Mivel lenne elégedett az EP-be jutás esetén az ötéves európai uniós képviselői munka után? Azzal, ha sikerülne megőrizni és növelni az Európai Unió területfejlesztési és mezőgazdasági költségvetését, elfogadásra kerülne egy, a nemzeti közösségeket védő jogszabály, és visszaerősödne a keresztény-konzervatív értékrend. Milyen üzenetet küldene a magyar polgárok felé a választásokkal kapcsolatosan? Az EP-választásokon Szlovákiában hagyományosan alacsony a részvétel. Megfelelő mozgósítással mi, felvidéki magyarok jó eredményt érhetünk el. Az Európai Parlament csak a mi jelenlétünkkel teljes, nélkülünk mások döntenek rólunk. 17

SZÓRAKOZTATÓ / EZTHALLGASDMEGË

Szerző: Kovács Ákos

Nyári fesztiválok (2. rész, Magyarország)

A fesztiválok nálunk a kilencvenes években, nagyobb létszámú baráti társaságok szórakoztatásából születtek. Azóta folyamatosan nőnek, sőt, minden évben rekordokat döntenek. A méltán elismert nemzetközi zenészek fellegvárának árnyékában pedig tehettséges hazai előadókat is népszerűsítenek a tízezres létszámú közönségek előtt. Az első részben otthon, Szlovákiában vizsgáltuk meg az öt legérdekesebb zenés fesztivált. A felsoroltak közt szerepelt az ország legnagyobbja, a multikulti Pohoda, a hiphop és reggae nagyhatalmak, a Hip Hop Žije és az Uprising, valamint a főszervezőktől megtudtuk, mitől különleges a Grape és a Gombaszögi Nyári Tábor. Tömérdek jóérzéssel tölt el, hogy kicsiny or18

Sziget Fesztivál szágunk is erősen helyt áll a fesztiválok szempontjából és az európai igények legmagasabb szintjeit is boldogan kielégíti. De mi a helyzet Magyarországon? Nos, annyit elárulok, hogy Európában a ranglétra tetejét karcolgatják az eszméletlenül színes fesztivál kínálatukkal.

Sziget Fesztivál Aug. 7-13., Óbudai-sziget, Budapest

Folytatódjék háromrészes sorozatunk, melyben minden hónapban egy adott ország legjobb nyári zenei és összművészeti fesztiváljait mutatjuk be. Nyakunkban a “mindjárt itt a nyár!” érzés, mi pedig színvonalasan akarjuk az értékes szabadságot tölteni, ezért a legjobbat keressük. Ha nem tengerpartos pihire vágyunk, hanem nyüzsgéssel teli zenés napokra, arra tökéletes megoldás lehet elvegyülni egy zenés fesztivál mély bugyraiban. Akár társaságban, akár egyedül.

Az itt felsoroltak közül, talán az egyetlen, amelyet senkinek sem kell bemutatni. Növekedése és transzformálódása viszont lehengerlő! Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi fejéből pattant ki az ötlet 1993-ban, és Diáksziget néven indult. A kétezres évek elejéig Pepsi Sziget, azóta pedig Sziget Fesztivál néven ontja magából a pop és alter zenevilág legjobbjait. Abszolút unikumnak számít a zenei műfajokon és művészeti ágakon átívelő programkínálatával, az instant házasságkötős sátoros, silent diszkós közösségépítős szupererejével. Sikeressége a Sziget produkciós iroda terjeszkedéséhez vezetett, felvásároltak kisebb, egyébként is sikeres fesztiválokat, mint a Balaton Sound és a Volt Fesztivál. Így lett az iroda fesztivál-nagyhatalom Magyarországon. A Sziget eddigi legemlékezetesebb koncertjei közé sorolandó a Morcheeba 2001-es, az Underworld 2005-ös, a Radiohead 2006-os, valamint Prince 2011-es koncertje. Néhányukon magam is részt vettem. Aki ott volt, az tudja, aki meg nem járt

INTERJÃ&#x161;

EZTHALLGASDMEGË

O.Z.O.R.A. állás még megmenthetné a Földet.

soha a Szigeten, annak itt a lehetőség valami olyat látni, amit még a TV-ben sem mutatnak! (Mert nem merik!)

2005-ös megalakulásakor psy trance fesztiválként indult, aztán folyamatosan bővült a zenei kínálat.

A hetijegyek jelenleg 250 és 320 euró közt állnak, de ez csak nőni fog. Egyértelműen a legköltségesebb mind közül, viszont olyan koncerteket és egyéb élményeket kapsz érte, ami megfizethetetlen!

Mára már megannyi zenei stílus szól a különféle színpadokon. A goa mesterein kívül eddig olyan nevek jártak ott, mint a torokének királya, HuunHuur-Tu, Aphex Twin haverja, az éles elektronika istene, Squarepusher, a legendás német modulár szintis Tangerine Dream, vagy a brit történelemírók, a Leftfield.

A Sziget után a második legnagyobb fesztivál Magyarországon. Az öröm völgye, azaz az Ozora fesztivál a szabad gondolkodású embereké, akik külsejükkel és viselkedésükkel szemléltetik a lelki szabadságukat, és a természetes boldogság okozta eufória az, ami a helyszínen uralkodik. (Hogy van ott drog, ahogy azt a híradóban hallottad, arra azt mondanám, hogy a kétezres évek elejétől egy sima hazai falunapon is felbukkan az alja szer. Bezony.) A fesztiválon dominál az élni akarás, a természet, a zene, a művészetek és a kreatív munkálatok imádata, a természetes anyagokból álló látványos építészet, a szürreális éjszakai fényjátékok, a vegán konyhák és főzőtanfolyamok minden formája. A teljes területén abszolút reklám- és szemétmentes, az ott lakóktól csak tanulni lehet, ahogy vigyáznak a környezetükre. Az ilyen hozzá20

Jún. 19-22., Panorama Camping, Orfű

Júl. 29. - aug. 4., Dádpuszta, Tolna megye

O.Z.O.R.A.

A fesztiválbérlet 140 és 200 euró közt mozog per fő, és maximum 30.000-re limitálták a belépést.

Fishing On Orfű Magyarország legmenőbb könnyűzenei fesztiválja két ember nevéhez, a Kispál Lovasijához és a szemtelenül fiatal Kalócz Tamáshoz kötődik. A fesztivált igazi alter fesztként tartják számon, nincsenek kommersz produkciók. Itt nem a brutális hömpölygő tömeg, a rekedtre fesztiválozott hangú holland ölelgetős tinédzserek nyomulnak. Ez a nyugalom, az önfeledt szórakozás négy napja, ahova szinte mindenki visszatér, aki egyszer már járt ott. Egy tökéletes módja összekötni a fesztiválozást magával a természettel, mely a Panoráma kemping és a három tó adta

SZÓRAKOZTATÓ / EZTHALLGASDMEGË

Fishing on Orfű szépségeket foglalja magába. A zenei kínálat pár külföldi zenekaron kívül szinte csak magyar fellépőkből áll. Az idei nevek, akik miatt biztosan megéri majd’ tíz órát vonatozni, az maga Lovasi, a Quimby, a Csík Zenekar, Péterfy Boriék, a Vad Fruttik, a Parno Graszt, Ficture, valamint Krúbi és Dé:Nash! A négynapos bérlet már elfogyott, a napijegyek 25 euró értékben még kaphatók.

Jún. 19-23., Juliannamajor, Nagykovácsi

Kolorádó A Kolorádó Magyarország egyik legfiatalabb fesztiválja, idén negyedik alkalommal kerül megrendezésre. Négy napig tart, a belvárosi klubok, művészek és zenerajongók kiköltöznek a budai hegyekbe, ahol csak a zenére és egymásra tudnak figyelni. Pompás zenei kínálatával minden évben megdobogtatja a szívem. Két éve itt járt kedvenc DJ-m, a holland Young Marco, tavaly pedig az amerikai gyönyörűség, Kelela neve szerepelt elsőként a fellépők közt. A sátras bérlet négy nap alatt átszámítva mindössze 72, a napijegy pedig 25 euró. 22

Az idei Kolorádóról és az idei kuriózumokról a főszervezőt, Csete (Manek) Gábort kérdeztem: Te mint főszervező, hogy mutatnád be a fesztivált? Mi az a jelző, ami leginkább rá illik? A Kolorádót 2016 ban alapítottuk Budapest határában, mélyen a természetben, a budai hegyek ölelésében rendezzük. Festői környezet, nincs térerő, mélyen az erdőbe rejtett színpadok, installációk, kis ösvényeken barangolás, teljes lekapcsolódás a túlhajszolt világunkról, na és persze az elképesztően haladó szemléletű, bitang erős lineup, amik talán a legerősebbek szerintem a Kolorádóban. Öröm nézni, hogy itt valódi kapcsolatok születnek emberek között, mindenki nagyon nyitott az új dolgokra, felfedezik az eddig ismeretlen zenéket és művészeteket. Meg persze a sok feltöltődést és inspirációt reggelig tartó technóval és egyéb bulival vezetik

EZTHALLGASDMEGË le a legtöbben, hiszen Magyarországon példátlanul aktuális és erős a nemzetközi elektronikus zenei felhozatal. A folyamatosan növekvő Kolorádó évről évre több színpaddal, performansszal bővül. Idén milyen különlegességekre számíthatnak a látogatók? A tavalyi lineupot még sikerült is felülmúlnunk, azt hiszem, elképesztően várom az összes fellépőt. Csinálunk egy titkos erdei helyszínt még pluszban, tervezünk egy tanösvényt is, melyen még több rejtett installáció lesz. Szeretnénk a meglévő szemléletünket még jobban átadni, és a programok lebonyolítását még flottabbá ten-

ni, a kisebb helyszíneken is emelni a vizualitás szintjén, még több meghökkentő dolgot kitalálni. Idén a már tavaly debütált színházi és kulturális aktivitások tovább erősítésén kívül még egy iskolát is építünk, melyben a MOME művészeti egyetem szervez programokat, meg izgi beszélgetések, workshopok és TED talkok is lesznek benne. Ez az iskola továbbá méltó helyszín tud lenni színházi előadásoknak is. Meggyőződésem, hogy a felsorolt fesztiválok közül találsz olyat, ami neked való! Ha nem a kézműves sörös, alter rockos Orfűn, akkor színes festékkel kifestve nyomhatod a Pumpui sátornál az Ozorán, vagy a csűrben üvöltheted a szabadság dicső himnuszát a Kolorádón. Ha nagyobbra és hangosabbra vágysz, ott a Sziget és annak varázsa, nomeg a “kistesói”, a Balaton Sound és a Volt Fesztivál.

Csete (Manek) Gábor

SZÓRAKOZTATÓ / HANGFAL

Szerző: SzT

INTERNATIONAL TEACHERS OF POP – International Teachers Of Pop A sheffieldi Adrian Flanagan és Dean Honer korábban már együtt alapították meg az Eccentronic Research Council (2012), valamint a The Moonlandingz (2015) nevű bandákat, és úgy tűnik, három évvel az utóbbi után megint szükségét érzik, hogy valami orbitálisat markoljanak, így jött létre az ITOP. Az eddigi neopszichedelikus vágányról átálltak az ún. „nerd discóra”, szerzeményeikben pedig felfedezhető az eurodisco ősatyja, Giorgio Moroder öröksége, de az LCD Soundsystem ihlette kreativitás egyaránt. A szintipop alapokat gyúró két háttéremberhez csatlakozott az ITOP esetében Leonore Wheatley énekesnő, ebből az egészből pedig valami kortalanul üde egyveleget sikerült összekalapálniuk, melynek legnagyobb erénye, hogy nem veszi igazán komolyan magát. Ez azonban már a névválasztásnál is nyilvánvaló volt.

Jelen: Age of Train, The Ballad Of Remedy Nilsson, After Dark. Múlt: Sweet Saturn Mine (E. R. C.), The Strangle Of Anna (Moonlandingz).

LADYTRON – Ladytron Csaknem nyolc évet kihagyott a 2000-es évek egyik legizgalmasabb electropop-formációja, mielőtt kiadta saját nevéről elkeresztelt albumát, ami újrakezdést, egyszersmind a valódi önmagukra való rátalálást is jelentheti. A Ladytronról elmondható, hogy hiába hagytak ki olyan hosszú időt, hogy arról leginkább már arra lehetett következtetni, hogy nem is léteznek, az albumon ez egyáltalán nem vehető észre. Sőt, mintha valamiféle küldetéstudat munkált volna bennük, hogy még letegyenek valamit az asztalra, egyúttal üzenjenek is a kornak. A Ladytron varázsát leginkább a rideg gépzene és a két vokalista, Helen Marnie és Mira Aroyo bársonyos hangfüggönyének kontrasztja adja, bizonyára ezért sorolja kedvencei közé őket a legendás Brian Eno is.

Jelen: Tower Of Glass, The Island, Far From Home, The Animals. Múlt: Destroy Everything You Touch, Seventeen, International Dateline,Discotraxx, Playgirl.

JULIA JACKLIN – Crushing Julia Jacklint a jövő reménységei közt tartja számon a szakma. Az ausztrál énekesnő inspirációi közt van Doris Day és Björk, ugyanakkor Fiona Apple is. A Crushing második stúdióalbuma a 2016-os első, Don’t Let The Kids Win után, mellyel hosszú turnét abszolvált. Olvasni lehetett róla, hogy erre ráment a kapcsolata is, ennek eredménye lett az egy kissé édes-savanyú Crushing. Julia Jacklin az art popot, a dream popot és az alternatív country-t vegyíti dalaiban, roppant egyszerű eszközökkel. Visszafogottságukkal lassan lopódznak be a hallgató rétegeibe, de a hatásuk elnyújtott. Nehezebb kikerülni alóla, mint amennyire alá kerülni. Pont mint egy meghatározó kapcsolatból, szerelemből vagy hajnalban a paplan alól!

Jelen: Pressure To Party, Head Alone, Body, Don’t Know How To Keep Loving You. Múlt: Pool Party, Leadlight, Don’t Let The Kids Win, Eastwick, Coming of Age, Elizabeth.

SZÓRAKOZTATÓ / HANGFAL

RINA MUSHONGA – In A Galaxy Gyakoribb az, amikor egy előadó bemutatkozó anyagával robban, majd a konjunktúrát meglovagolva elveszti magát és kutat az identitása után. Rina Mushongával kicsit fordított ez a történet, esetében ugyanis a debütáló album andalgott el tulajdonképpen mindenki mellett, és a londoni South End-re való költözés bonthatta ki azt, ami végül az In A Galaxyban testesült meg. Amszterdamban élt, és az első albumának egyik dalát, az Eastern Higlandset épp egy ottani ismeretség, Joris Voorn remixe tette viszonylag ismertté, ám az áttörést mégis az In A Galaxy hozta el. Leginkább talán azért, mert sokkal inkább kijön zimbabwei származása – ezáltal házasítja az afropopot a szintipoppal, aminek az eredményében felfedezhetők afrikai törzsi ritmusok is, melyekre rákerült egy modern hangzású elektronikus réteg. Izgi!

Jelen: Atalanta, 4qrtrs, Jungles, Pipe Dreamz, Narcisc0, For A Fool. Múlt: Eastern Highlands, Bullet, The Bitter End, YDMLB.

RY X – Unfurl Az Ausztráliában született, de Los Angelesben élő Ry Cuming szólóprojektjének egy egész jelentős múltja van, hiszen már 2013-ban megjelent egy EP-n az életműve máig egyik legintimebb és leginkább meghatározó szerzeménye, a Berlin, illetve a Shortline. RY X hangja hipnotikus erővel bír abban a pulzáló csendben, amit dalaiban köré fon. Minimalista eszközökből építkező szerzeményeinek csodás gyűjteménye volt az első stúdióalbuma, a Dawn, ami valóban olyan intenzíven hat az emberre, mint egy hideg hajnali érintés. RY X hangjából árad a melankólia, törékeny, mint az üveg, és inspiráló, mint egy kiadós nyújtózkodás. Az Unfurl-ön ennek csak a töredékét látjuk viszont, de még így sem érdemes elmenni mellette. Különösen ha valaki most ismeri meg, és visszalapozna az életművében.

Jelen: Untold, Bound, Hounds, YaYaYa, Foreign Tides. Múlt: Sweat, Berlin, Only, Howling, Shortline, Deliverance.

HOZIER – Wasteland, Baby! Az írek nemzeti ünnepén, Szent Patrik napján (március 17.) született ír Hozier hat évvel ezelőtt alkotta meg a 2010-es évek minden bizon�nyal egyik legnagyobb ír slágerét, a Take Me To The Church-öt, amit a YouTube-on 400 millióan, a Spotify-on pedig közel egymilliárdan hallgattak meg. A vallási kérdéseket feszegető, homoszexualitás mellett állást foglaló szerzemény ugyan kiemelkedik Hozier életművéből, de nem az egyetlen valamire való slágere (lent sorolom a többit). Ehhez képest az új lemez egy színtelenebb, szagtalanabb önismétlés, és talán a Pitchfork fogalmazott róla a legfrappánsabban: „az ember, aki elvitt minket a templomba, megpróbál hat évvel később ugyanabba a templomba elvinni, 14-szer.” Öt év elteltével is ugyanazt próbálta megragadni, kevéssé sikerült. 26

Jelen: Almost (Sweet Music), Shrike, Movement. Múlt: Take Me To The Church, Someone New, Work Song, Cherry Wine, Like Real People Do.

orac.sk

Beltéri díszlecek

AKCIÓ 15 % árengedmény az első online megrendelés után Showroom: Galántai út 688/4, Dunaszerdahely, T: +421 903 201 699

Member of group

SZÓRAKOZTATÓ /

Szerző: SzT

JOHN WICK 3 Vetítik május 16-tól. Nem épp szokványos, hogy valaki a kaszkadőri, kaszkadőrkoordinátori pozícióból válik rendezővé, Chad Stahelski viszont azon kevesek egyike, aki ezt kíméletlenül kreatívan meg tudta oldani, mindeközben a sírból hozta vissza a szomorú Keanut. Nyilvánvalóan látványos akciókat képes komponálni kaszkadőr múltjából adódóan, ám ez még kevés volna ahhoz, hogy az egész olyan pöpec legyen, mint amilyen lett, immár harmadik alkalommal. John Wick először New York-ból, majd Európából csinált csatateret, most pedig az egész világ van ellene. Kő’ több? A bérgyilkosvilág Deadpoolja, aki fordított utat járt be, mint a mocskos szájú antihős – a film ugyanis azóta képregényt ihletett. Pedig John Wick csak egy rohadt nyugdíjas akart lenni.

ALADDIN

Vetítik május 23-tól.

A Disney vastagon beleállt klasszikusainak élőszereplős újrázásába, a közepes Szépség és a szörnyeteg után pedig idén három másikat is bemutat (igaz, a legsikeresebb rajzfilmjük, az Oroszlánkirály élő szereplőket nem, csak egy modern köntöst kap). A Dumbo már egy hónapja a mozikban (közepes), a már említett Oroszlánkirály a nyáron jön, májusra pedig megkapjuk Aladdint. Eddig tulajdonképpen egyik sem aratott osztatlan sikert, holott mindegyiket egy kiemelkedő rendezőre bízták (A Szépség és a szörnyeteg – Bill Condon / Chicago, Dreamgirls, Dumbó – Tim Burton, Oroszlánkirály – Jon Favreau (később), az Aladdint konkrétan az a Guy Ritchie vállalta, akitől lassan már semmi sem meglepő. Kíváncsian várjuk, hogy az ilyen egyéni látásmódú direktor mit tud hozzátenni az ismert szereplők által előadott ismert történethez.

FÁJDALOM ÉS DICSŐSÉG Vetítik május 23-tól. Akinek akár csak minimális rálátása is van Pedro Almodóvar pályafutására, annak kétségkívül feltűnik, hogy a Fájdalom és dicsőség az ő személyes vis�szatekintése. A kultikus spanyol rendező alkotásainak mélységeit és magasságait is leginkább az szolgálta ki, hogy imádta a történeteket, szereplőit és azok megformálóit egyaránt. Így teljesen evidens, hogy sokadszor is visszatér az egyéni szemléletmódjának és stílusjegyeinek köszönhetően pazar életművet maga mögött tudó direktorhoz két olyan szupersztárja, akik neki is köszönhetik privát sikerüket, mint Antonio Banderas és Penelope Cruz, nem is beszélve egykori múzsájáról, Cecilia Roth-ról. Almodóvar vélhetően saját küzdelmeit, sikereit és kudarcait értelmezi újra, hisz elképzelhető, hogy még önmagának is szeretné megmagyarázni azt a rendkívüli utat, ami mögötte van.

A fenti filmeket rovatunk támogatója, a dunaszerdahelyi CINEMAX vetíti – előreláthatóan az elkövetkezendő hónapban, némelyiket magyar szinkronnal, de a változás jogát fenntartva. Részletek: www.cine-max.sk 28

Klimatizácie33Vzduchotechnika Tepelné3čerpadlá33Rekuperátory

Projekt33Predaj33Montáž33Servis

Kontakt: Revilo s.r.o. Alžbetínske3námestie3RR94pR 9y93éR3Dunajská3Streda

Tel:3é3R3p355y39R3y8 Mobil:3é9R83p37y93578 EVmail:3jakli@reviloheuhsk

SZÓRAKOZTATÓ / PROGRAMAJÁNLÓ Koncert / Party

05. 10. NFG klub DUNASZERDAHELY MC Kemon & The Kemonication Band (HU)

Fesztivál

Színház

05. 16. – 18.00 Hotel Therma DUNASZERDAHELY Ördög Nóra beszélgető estje a Molin Events szervezésében

05. 11. GYŐR-DUNASZERDAHELY 05. 15. – 19.00 Barátság határtalanul Csaplár Benedek VMK jótékonysági kerékpártúra DUNASZERDAHELY a Rotary Club szervezéVándor LÁSS-est: Utazás sében gyerekekkel 05. 11. – 08.00-14.00 Esterházy-kastély TALLÓS Termelői piac 05. 11. NFG klub DUNASZERDAHELY Nene 05. 12. Szabadidőközpont (Smetana liget) DUNASZERDAHELY 3. I Love Eco Bolhapiac (10.00-17.00) 05. 12. – 18.00 NFG klub DUNASZERDAHELY Helyettem élsz – Replay A Trainingspot Társulat két szobaszínházi előadása. 05. 14. – 19.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Segítség, megnősültem! Pindroch Csaba egyszemélyes komédiája.

05. 16. – 19.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Kálmán I. – J. Brammer – A. Grünwald: A Montmartre-i ibolya (operett) A Thália Színház előadása. Szereplők: Dégner Lilla, Lax Judit, Madarász Máté, Nádasdi Péter, Habodász István, Varga Lívia. 05. 16. – 19.00 VMK NAGYMEGYER Badár Sándor önálló estje 05. 17-18. Városi Sportcsarnok DUNASZERDAHELY Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozó 05. 17. NFG klub DUNASZERDAHELY Tavaszi Techno Dj-k: Denes Toth, PLUSplus 05. 18. VÁSÁRÚT 13. Réteshúzó Fesztivál

Kiállítás

Jelen lesz: Gianni, Garami Gábor. Fellépnek: Gitano, Zsapka Attila – ZsapkaEmmer duó, DJ Szemi &Sipos.

Egyéb

05. 25. – 08.00-14.00 Platán panzió CSILIZNYÁRAD 10. Csilizközi Őstermeői Piac

05. 18. – 19.00 05. 26. – 15.00 NFG klub Jókai Színház DUNASZERDAHELY KOMÁROM Árny az árnyban A padlás Radnóti Miklós-monodráma Turek Miklós színművész 05. 30. – 18.00 előadásában. Hotel Therma DUNASZERDAHELY 05. 19. – 15.00 Rubint Réka motivációs Jókai Színház előadása Molin Events KOMÁROM szervezésében Kabaré A Jókai Színház előadása. 05. 31 NFG klub 05. 21. DUNASZERDAHELY Csaplár Benedek VMK Kétszemközt DUNASZERDAHELY Azt a kutya mindenit! 05. 31. – 20.00 A Black&White zenekar köMozi zös produkciója ifj. Sárközy SOMORJA Lajossal és cigányzenekaHajrá, Dominika! (jótérával. konysági koncert) 05. 24. – 18.00 Kortárs Magyar Galéria DUNASZERDAHELY Almási Róbert-emlékkiállítás 05. 24-25. Sikabonyi reptér DUNASZERDAHELY V. Felvidéki Vágta Program – péntek, 18.00: Lehár Ferenc: Víg özvegy. Szombat, 20.00: Curtis, 21.00: Szikora Róbert és az R-GO.

06. 07. – 17.00 Műjégpálya DUNASZERDAHELY 4. Felvidéki Juniális Családi Fesztivál Fellépnek: Apostol, Arizóna, Burai, GWM, Kunu Mário, 307 Music. 06. 07-09. BŐS Bősiek Bősért 9 Fellépők: EDDA Művek, Follow The Flow, Kökény Attila, Oszvald Marika, Sterbinszky, Budai, Pixa, Newik, Peter Makto,...

SZÓRAKOZTATÓ / JEGYZET

Szerző: Mezei Máté / Fotó: Jojo Samek

Világépítés à la Martin, avagy itt is mindenki magyar(?) Ebben a hónapban utolsó részéhez ér sokunk kedvenc sorozata, a méltán ismert és elismert Game of Thrones. Hosszú kihagyás után a rajongók nagy örömére április közepén megjelent a széria utolsó, nyolcadik évada, és mire már megörülhettünk volna a rendszeres Martini csavarforgatagnak, addigra a végéhez is érkeztünk. A sorozat több szempontból is formabontóra sikeredett, végre valahára valaki megfogta a fantasy műfaját, és erélyes seggberúgásokkal kitoloncolta azt Tolkien árnyékából úgy, hogy közben egy főhajtással sosem volt rest adózni a tiszteletreméltó epikus ős előtt. A sorozat első évadának ihletője, a ’90-es években megjelent George R. R. Martin által fémjelzett Tűz és Jég dala című regénye már magában is hatalmas kasszasikernek bizonyult, de végül az HBO által készített sorozat volt az, ami az abszolút világhírt meghozta. Köszönhetően annak, hogy a Trónok Harca egyöntetűen fürdőzik a nagyközönség és az emberiség feltétel nélküli szeretetében, a karaktereket és a történeteket illetően rengeteg elmélet született már, és természetesen mi magyarok sem maradhattunk le, konkrétan weboldalak tömkelege foglalkozik azzal, hogy erőszakkal bebizonyítsa nekünk, márpedig a magyar történelem ihlette a Trónok Harcát. Fontos leszögeznünk, hogy bár egy mű szempontjából, legyen az regény, vers vagy akár 32

dalszöveg, teljességgel lényegtelen információ kell legyen számunkra a szerző személye vagy a szerző ihletének eredete. Legfeljebb mellékes érdekességként jegyezhető meg az információ. A valódi értéket a szerző kreativitása, történetvezetése jelenti. Az emberi agy, még az írók agya is, bizonyos korlátok közt képes dolgozni. Teljességgel lehetetlen megteremteni egy olyan világot, ami nem hasonlít semmihez, amit eddig ismerünk. Martin is bevallottan merítkezett regényeinek megírásakor a történelemből, de erős túlzás lenne részünkről azt állítani, hogy csak és kizárólag a magyar történelmet vette alapul. De lássuk, mit hozhatunk fel az állítás alátámasztásáért!

Martin, mint az egy interjúból később kiderült, tudatosan magyar nevet adott néhány karakterének. Gondoljunk csak Sandor Clegane-re, Boros Blunt-ra vagy Janos Slynthre. Ugyancsak az elméletet igazolandó szokták felhozni annak ötletét is, hogy az Elsők érkezése Westerosra tulajdonképpen a honfoglalás, valamint, hogy a vadkeleti lovas nép, a dothraki tulajdonképpen a hunokat jelenti. Végül, ez utóbbit még maga Martin sem tagadta, tényleg a hunokról mintázta a dothraki népet, viszont más kérdés, hogy történelmileg a hunoknak és a magyaroknak semmi köze nincs egymáshoz. De találunk a történetben királygyilkos vadkant, amiről a magyar történelemben Imre herceg és Zrínyi is tudnának mesélni, találunk párhuzamot a magyar, szintén gyermekein keresztül ural-

kodni próbáló Kotromanic Erzsébet és a Trónok Harca Cersei-je közt is. Akárhogy is vesszük, sok eleme rávetíthető a magyar történelemre, de ettől függetlenül még nem jelenthetjük ki, hogy konkrétan rólunk íródott, hisz ugyanennyi vagy sokszor még több párhuzam felfedezhető más népek történelmével is. Épp ezért is olyan összetett és bonyolult Martin világa, mert annyira életszerű, hogy legyen az bármennyire is fantasztikus irodalom, szinte a történelem igazolja. Viszont, ha nem is konkrétan a magyar történelemhez hasonlít, arra már jó volt, hogy arra késztessen néhány embert, hogy megismerje azt! Bravó, Martin! 33

SZÓRAKOZTATÓ / IRODALOM

Szerző: Bögi Róbert / Grafika: Gocoň Laci

Tompa Mihály: A gólyához A regények és az elbeszélések után ezúttal rendhagyó módon egy felvidéki költő versét hoztam el önöknek. Az utóbbi hónapok történései egyenesen egy mélabús, ámbár gyönyörű költeményért kiáltanak. Bizonyára nem csak én voltam vele úgy, hogy az iskolában ránk erőltetett verseket nyűgként éltük meg, és például a Walesi bárdoktól egyenesen szövettani vizsgálat után sóvárgott szervezetünk. Aztán ahogy az ember felnő, tudatosítja, milyen gazdag a magyar irodalom tárháza, és egy-egy megélt, vagy épp’ átszenvedett esemény után mennyire kézenfekvő „hozzányúlni” egyik vagy másik kulturális örökségünkhöz: Talpra magyar – hirdeti március idusa minden évben, és Ady az Aradi golgotához írt versét szavaljuk október hatodikán. Tartalmát és szellemiségét tekintve Tompa Mihály költeménye nem köthető szigorúan véve egyetlen történelmi eseményhez, viszont tény, hogy az 1848/49-es szabadságharc leverése után íródott. Aktualitása van minden, a magyar egyetemes nemzetet ért külső behatások idején, amikor annak egységét belülről „rágó férgek” is gyengítik. A legnehezebb harc a belső viszály, ami a kiút keresése közben fenevadként hátráltatja reménykeresésünket. Tompa Mihálynak elég volt egyetlen vers ahhoz, hogy megtapasztalja a megfélemlítést és a börtön árnyékát. Felbujtó lett és nemzetébresztő, pedig ezen vers tartalma inkább egy búcsúztató szertartáshoz illene, nem újabb forradalom kirobbantásához. Tompa Mihály 1817-ben született Rimaszombatban, költő, a népi-nemzeti irányzat egyik legjelentősebb képviselője. „Polgári” foglalkozását tekintve református lelkész, majd a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Szegény családból származott, ennek ellenére 1832-ben a sárospataki református kollégiumba került, ahol szolgadiákként tanulhatott. A sok nélkü34

lözés után segédtanári állást vállalt, majd visszatért a kollégiumba, ahol bölcsészeti, jogi és teológiai tanfolyamot is elvégzett, hogy teológiai pályára léphessen. Eközben megmutatkozott költői tehetsége is, melyet az Athenaeum című lapban kamatoztatott. Első jelentős műve a Népregék és népmondák. Tanulmányi évei után Eperjesre hívták, ahol nevelői állást vállalt. Kapcsolatba lépett Petőfi Sándorral, akit költői levéllel keresett meg. Közben Budapestre került, ahol Arany Jánossal kiegészülve a Kisfaludy Társaság ifjú költői triumvirátusának tagja lett. A szabadságharc idején tábori lelkész volt, annak leverése költői munkásságában jelentős változást hozott. Ekkor írta hazafias allegóriáit, így született A gólyához című verse is. Megnősült, két gyermeke született, azonban mindkettőt korán elvesztette. Egész életében beteges ember hírében állt, 1868ban hunyt el Hanván, ahol a település lelkésze volt. Tompa Mihály a levert szabadságharc „bronzérmes” költője volt, Petőfi és Arany árnyékában. Nem titkolom, hogy A gólyához című költeménye a kedvenc versem, azonban ez a szubjektív vetület ne hátráltassa önöket abban, hogy meghallják annak valódi tartalmát. Ennek a versnek küldetése van, ahogy a múltban, úgy a jelenben is. A jövőt pedig mi magunk írjuk, olykor színesebbnek képzelve a pillanat varázsát. Hogy ki a magyar, és merre tart ez a nemzet(rész), attól is függ majd, hányszor intjük még óvatosságra a házunkon fészket rakni kívánó gólyát. Mennyiszer eped még a „menyasszony meddőségért”, és eladja-e „fiú az apját”. Mert nem az a magyar, akinek a szülei azok, hanem akinek az unokája is magyar lesz. Ki magyarul álmodik, és nem szégyenli magyar iskolába adni gyermekét, hogy a betűvetést anyanyelvén tanulja meg. Hisz’ „nehogy ki távol sír e nemzeten: megútálni is kénytelen legyen!” Végezetül a vers behatóbb elemzése után álljon itt maga a költemény. Minden sora akkora tartalmat tükröz, melyből csak az nem okul, akinek közömbös, hogy „mint oldott kéve, széthull nemzetünk”!

IRODALOM

SZÓRAKOZTATÓ / IRODALOM

Megenyhült a lég, vídul a határ, S te újra itt vagy, jó gólyamadár! Az ócska fészket megigazgatod, Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

Repülj, repülj! és délen valahol A bujdosókkal ha találkozol: Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak Csalárd napsúgár és síró patak; Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet, Az élet fagyva van, s megdermedett.

Sokra sír, sokra vak börtön borul, Kik élünk, járunk búsan, szótlanul; Van aki felkél, és sírván, megyen Új hont keresni túl a tengeren.

Ne járj a mezőn, temető van ott; Ne menj a tóra, vértől áradott; Toronytetőkön nézvén nyughelyet, Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.

A menyasszony meddőségért eped, Szüle nem zokog holt magzat felett, A vén lelke örömmel eltelik, Hogy nem kell élni már sok ideig.

Házamról jobb, ha elhurcolkodol, De melyiken tudsz fészket rakni, hol Kétségbeesést ne hallanál alól, S nem félhetnél az ég villámitól?

Beszéld el, ah! hogy ... gyalázat reánk! Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk: A kidült fában őrlő szú lakik... A honfi honfira vádaskodik.

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár; Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár. Neked két hazát adott végzeted; Nekünk csak egy volt! az is elveszett!

Testvért testvér, apát fiú elad... Mégis, ne szóljon erről ajakad, Nehogy ki távol sír e nemzeten: Megútálni is kénytelen legyen!

ELMÉLKEDŐ / PESTI NAPLÓ

Szerző és fotók: Këri

2. fejezet

Jövök-megyek, intézkedek Elköltöztem. Egy ízlésesen berendezett, másfél szobás budai lakást bérlek, aminek egyelőre minden centimétere idegen. Mikor Pesten kirándultam, mindig AirBnb-n foglaltam szállást – fura, hogy ez most nem átmeneti, hanem a leendő otthonom. Az ablakot tibeti imazászlók díszítik, tavaszillat van a levegőben. Mostanára berendezkedtem, és az új helyzet ellenére kiválóan alszom.

Az első hétfőm ügyintézéssel és hosszas utazással telt, mivel a hivatalok a város legkülönbözőbb pontjain találhatóak. A BKV-bérletem megváltása közben jót beszélgettem egy középkorú hölggyel, aki sokat kérdezett rólam, de saját magáról is mesélt – az életútjáról, eddigi lakhelyeiről, nézeteiről a világ dolgaival kapcsolatban. Szomorkásan konstatálta, hogy a magyar emberek nem mosolyognak, nem segítőkészek – ehelyett mindenki a telefonjába bámul. Igaza van, alig látni olyan járókelőt, aki nem visel fülhallgatót, vagy legalább felvenné a szemkontaktust. A jegyirodában két ügyintéző dolgozott (5 pult volt) – egy ügyesebb hölgy meg egy álmatag, tohonya fickó – pont olyan, mint a Zootopia c. rajzfilm egyik lajhárja. Félhangosan kacagtam a tagadhatatlan párhuzamon, amíg sorra kerültem. Tegnap a turisták közé vegyülve átsétáltam a Lánchídon, tettem egy óriási kört a pesti oldalon. Gyönyörködtet az elvonuló tömeg sokfélesége. Kávéztam, megálltam egy templomban, majd kiültem a Parlament elé sütkérezni. Hát itt vagyok, pont ahogy elterveztem... Valósággá vált az egész, karnyújtásnyira van a Duna-part és a szépséges építészeti remekművek – ettől kicsit meg is hatódtam a napszemüvegem alatt.

A napokban körbejártam a környékbeli utcákat, hogy felfedezzem, mit-merre találok. Bejelentkeztem pedikűröshöz is, hogy kicsit rendbe szedjék az elhasznált „futóműveimet”. Egy olyan szalont választottam a csillivilli (és pofátlanul drága) üvegpaloták helyett, ahol tapasztalt 50-es nénik dolgoznak és a vendégek korosztálya is nagyjából hasonló. Szeretem ezeket a csevegő mamikat hallgatni, akik két melírozás között megállapodnak 38

ELMÉLKEDŐ / PESTI NAPLÓ

Szerző és fotók: Këri

abban, hogy az Aldiban vesznek majd akciós kacsát, munka után. Persze rögtön megtudhattam az elkészítés szakszerű módját is, a fodrásznő tolmácsolásában. Pár utcával feljebb találtam egy boltot, ahol fénymásolnak, és ahol tegnap elbeszélgettem a kiszolgáló hölggyel. Hullámos fekete haja és kreol arca van, meglepően kék szemekkel. Megdicsért, hogy szépen beszélek magyarul, csodabogárnak nevez, amiért magyar iskolába jártam Szlovákiában. Láthatóan nem értette, hogyan lehetséges az, hogy valaki magyarnak születik külföldön. Talán hiányzott történelemóráról. Mindig. Fura érzés – ha Magyarországon próbálsz szerencsét, egyből külföldivé, sőt bevándorlóvá válsz. Tagadhatatlan előnyöm származik viszont abból, hogy folyékonyan beszélem az államnyelvet. Néhány külföldi sorstárs szemében látom a bizonytalanságot, ha ügyintézésről van szó, tőlem pró-

bálnak segítséget kérni - sajnos hiába. Ezeket a bürokráciai kereteket nem rájuk szabták, angol nyelvű tájékoztatás alig akad. Én meg tettetett magabiztossággal menetelek a megadott címek felé (GPS/ON), sorakozom a megfelelő helyeken, szerzem be a sorszámomat – holott csak egy jólfésült statiszta vagyok, tele kérdésekkel és bizonytalansággal. Különben szeretek otthon is tartózkodni, mert az ablakok belső kertre néznek, magas fákkal. Napközben több a zaj, megy a fúrásvésés-kalapálás, itt a tavaszi lakásfelújítások ideje - de estére minden elcsendesedik. A fűben cicák osonnak olyankor, szinte észrevétlenül. Valaki rendszeresen zenél. Most is egy megnyugtatóan szép zongoradarab hallatszik a szoba jobb felén át, míg a konvektor, némi morajlással kísérve eléri a kellemesnek mondható hőfokot.

SZÉP / UTAZÓNA

Szerző: Këri / Fotó: welovebudapest.com

Alter kulturális lehetőségek – ezt nézd meg magadnak!

Ha épp Budapesten jársz és untatnak a szokványos programok (városnézés, múzeumok stb.), akkor az alábbi, alternatív programlehetőségek bizonyára ínyedre lesznek. Lássuk csak szép sorjában, mi mindent kínál májusi 5-ös toplistánk azoknak, akik nem „előre rágott” formában fogyasztják legszívesebben a művészetet!

3. Graffiti / street art – Városszerte bukkanhatunk street art remekekre, ill. gyönyörű falfirkákra, amelyek tűzfalakon kaptak helyet, óriási méretben. A Filatorigáthoz látogatva megcsodálhatod a hazai és külföldi graffitiművészek időszakosan váltakozó munkáit, illetve, ha szívesen flakont ragadnál, itt legálisan meg is teheted ezt. Fújásra fel!

1. Jazz, jazz, jazz – A magyar fővárosban több olyan jazzklub működik, amely fellépési lehetőséget kínál amatőr zenészeknek, formációknak. A 15 perc hírnév minden előre regisztráló, lelkes jelentkezőnek jár, de elegendő szabad műsoridő esetén a helyszínen is lehet csatlakozni fellépőként. A muzsikusok közös jammelés keretén belül is alkothatnak – akár zenész, akár vájtfülű hallgatóság lennél inkább, minden adott egy remek estéhez!

4. Vitázz, beszélgess, olvass! – A Bartók Béla úton található Kelet Café nemcsak kávézóként üzemel, hanem rendszeresen ad helyet izgalmas előadásoknak, vitaesteknek, könyvbemutatóknak, kiállításoknak is. A keleties hangulatú hely napközben alkalmas egy finom tea elfogyasztására, amely mellé az elérhető használt könyvek garmadájából válogathatunk. Ha cserekönyvet hozol magaddal, elviheted azt a darabot, ami megtetszik az aktuális kínálatból.

2. Slam poetry – A slam poetry egy elsősorban a szólásszabadságra építő költészeti műfaj, amely az előadóművészet eszközeit sem nélkülözi. A fellépőknek 03:15 idejük van arra, hogy az általuk írt szövegeiket előadják, amelyeket egy, általában a közönség tagjai közül összeverbuvált zsűri pontoz. Az Anker´t nevű romkocsma minden hónap utolsó csütörtökén SPB klubestet tart, amire bárki jelentkezhet, emellett országos bajnokságot és ún. team slam versenyeket is rendeznek.

5. Trafó – minden, ami kortárs. A Trafó Kortárs Művészetek Háza olyan művészeti befogadótér, amely különböző újcirkusz, ill. kortárs színház-, képző- és táncművészeti kezdeményezések bemutatását tűzte zászlójára. A programok széles palettájáról minden korosztály talál kedvére valót, érdemes nyomon követni a közelgő eseményeket, minifesztiválokat is, amelyek lehetőséget kínálnak az egyéni látókör szélesítésére és művelődésre.

súkromné jasle a skôlka “Ezen a világon a legnagyobb kincs a gyermek. Minden vagyonnál, hatalomnál többet ér.” A Keresztapa c. film

930 16 Hodos 346 Tel: +421 904 56 56 86 www.kakademia.sk 43

FINOM / GASZTROBETYÁR

Szerző: Mundi Józsi / Fotók: Molnár Artúr

Aranyhal Ismeritek ezt a viccet? Egyszer egy szegény ember elment horgászni. Egész nap a parton tűz reá a nap, egy bokornyi árnyék sem vetődik rá. Mivel odahaza a lurkók már két napja nem ettek rendesen, elhatározta, hogy csak akkor tér haza, ha legalább egy méretes halat is sikerül kifognia. Már jócskán délutánt mutatott a napjárás, mikor megmozdult a víz színén a kapásjelző dugó, és a vízszint alá bukott. Mit ad isten, a szegény ember kifog egy tíz és fél centis aranyhalat. - Hé, te paraszt! Ha visszadobsz, teljesítem három kívánságodat, legyen az bármi is... A szegény ember dühösen lerántja a halat a pecáról, földhöz vágja, bakancsával a földbe tapossa, ugrál rajta egy sort, végül a botjával félbehasítja, majd a vérvörös - dühtől gőzölgő fejéből így szól: Az anyád a paraszt, az! Te anyaszomorító! Majd felhúzta az új csalit, és visszadobta a pecáját... :-D Kérem szépen, nekem is hasonlóképpen gőzölni kezdett a fejem, mikor megtudtam, hogy Székesfehérváron a Halünnep nevű rendezvény keretén belül szervezett főzőversenyen több mint 80 csapat vesz részt. A versenyen kizárólag szabad tűzön készíthettük az ételeket, és azon belül is két, halászlé és egyéb halétel kategóriába jelentkezhettek a résztvevők. Maga a verseny reggel kilenc órától kezdődött, előtte regisztráció, majd a portánk kialakítása. Miután megkaptuk a tűzifát, majd csapatonként a két darab élő pontyot, melyeket azonnal elkezdtünk tisztítani, nekiláttunk a tűzgyújtásnak. Nincs bográcsozás tűz nélkül, ezt minden bográcsozó tudja, és valószínűleg azt is, hogy ez eset44

ben nem egy gáz- vagy villanykályha gombjával állítjuk megfelelő mértékűre a lángot, hanem gondos odafigyeléssel és kellő tapasztalattal tápláljuk fával a tüzet, hogy az étel le se égjen, és mégis időre elkészüljön. Voltatok már olyan helyszínen, ahol több mint 80 bográcstűzhely füstölög? Páratlan látvány, ám miután a füst már könnyesre csípte a szemedet, és nem tudod, mivel vigasztald magadat, csapattársaidat, szomszédaidat, akkor jön az első pálinka... :-) A palotavárosi tavak körül lassan, de biztosan elkezdtek szállni az ínycsiklandozó illatok, amelyek mintha csaliként vonzották volna a rendezvényre kilátogató vendégsereget. Délre, mikor már a déli harangszó sem veri el bendőd korgását, épp elkészült a város halászleve, egy több mint 1200 adagos óriás bográcsban, ám ennek ellenére pillanatokon belül hűlt helye maradt. Jómagam egy vérbeli magyar hagyományos étel elkészítése mellett döntöttem, amelyet megspékeltem még egy kis „tót” ízvilággal. Így született meg a fejemben a harcsapaprikás, amelyet juhtúrós sztrapacskával tálaltam, apróra vágott szalonnapörccel, metélőhagymával, tejföllel, kaporral és gránátalmával izmosítottam. A végeredmény szerintem remekre sikeredett, és már csak abban bíztam, hogy az étel elnyeri a zsűri tetszését is, hiszen harcsapaprikásból az elmondásuk alapján is több mint negyven készült... A zsűrizés folyamata nem volt a legkorrektebb! Tudni kell, hogy mivel halból készültek a fogások, az elkészítés után nagyon rövid ideig tartják meg az ételek azt a minőséget, amivel tálalhatóak. A zsűri tagjai fél kettőre ígérték a degusztálást, így 15 perccel hamarabb készítettem és tálaltam az ételt. A „Döbrögi nagyurak” nagyon hosszas

GASZTROBETYÁR

FINOM / GASZTROBETYÁR

várakozás után, több mint másfél órás késéssel vergődtek az asztalunkhoz, mikor véleményem szerint az étel már nem adhatta át azt a kulináris élvezetet, amelyet teljesen friss állapotban okozott volna. Persze ha egy konyhában lettünk volna, megoldom a helyzetet, ám mivel szabad tűzön, bográcsban dolgoztunk, így ez egy nagyon nehéz feladat. Pamminger Ede - ízmester, Grenyovszky Károly - nagyköveti séf, Boda János - címzetes gasztronómus és Barczi Péter - a The Selection Bistro Budapest séfje alkotta a zsűrit, akiknek ki is nyilvánítottam a véleményemet a késésükkel kapcsolatban. Ennek ellenére nagyon örülök annak, hogy az első részvételem alkalmával a zsűri a negyedik helyezéssel jutalmazta az általam 46

készített harcsapaprikást. Magyarországon, 81 résztvevő csapatból, több mint 40 harcsapaprikásból – úgy gondolom – részemről ez egy kimagasló teljesítmény és eredmény! Mint mindig, most is szórakozni mentem, újat látni, kapcsolatokat teremteni, barátságokat kötni, egy jót bográcsozni és mindenképp tapasztalatot szerezni! Nemeshódosról és a Betyártanyáról megint sok ezer ember szerzett tudomást Székesfehérváron, aminek én nagyon örülök. Nekem csak egy kívánságom lenne, hogy ha kifognám az aranyhalat: Nem kérnék semmit, de ne is vesszen körülöttem senki és semmi... :-) Csak ennyit kérnék!

FINOM / GASZTROBETYÁR

Szerző: Mundi Józsi / Fotók: Ugróczky István

A magyar ízek őrangyala Az angyalát! Hallottad a hírt? Egész falu erről beszélt, és ez nem kamu! Még Angyal Sanyi is erről írt! Nem mondok én nagyot, de Borbás Marcsit várták a nemeshódosi tárt karok. Gasztroangyallal forgattunk egy műsorra valót, hadd tudják meg mindenhol, milyenek a nemeshódosi bográcsba valók... Eszik, iszik, sosem alszik, és már több mint nyolc éve a Gasztroangyal vezetésével fáradozik. Meghívtuk hát Borbás Marcsit körünkbe, hadd nézzen a körmünkre, és vessen egy pillantást a hodosi legényekre, akarom mondani edényekre.. :-) Mivel Borbás Marcsi is szeret jókat enni, inni, lakomázni, nem is lehetett sokáig kibírni, hogy a Nemeshodosi Nagy Lakoma jóhíre előtte titokban tudjon maradni. Ahogy tudomást vett a sikeres rendezvényről, úgy gondolta, filmet készít vidékünkről. Így került Marcsika Hodosba, 48

hogy a hagyományos ételeink receptjei ne tűnjenek el a laposba. A nagy napon volt is lótás-futás a faluban, Gyurka bá egy bárányt is talált a saját óljában. Szilva bá is tette-vette a dolgát, a szilvafa tavalyi terméséből főzött egy jó kis pálinkát. Béla, a falu rikkancsa ezt meghallotta, a hírt rögtön köztudatra adta és kidobolta! A hír hallatán a falubéli asszonyok eldobták a mosnivaló zsákmányt, és úgy döntöttek, rögvest sütnek egy kis paprikás hajtoványt. Győző bátyám sem volt soha lusta, fogta a bárányt, katlanba vágta, ez lett a bárány sorsa és a hodosiak jussa. Mindezt Borbás Marcsi végignézte, lefilmezte, felmérte, majd közölte, hogy a báránygulyás és a hajtovány miatt Nemeshódosba jönni már mindenképp megérte. Két napra érkezett a Csallóközbe Marcsi, az ízek őrangyala, éjszakára el is jutottak Gancsházára. Ha nem tudod, merre van a borok fellegvára,

GASZTROBETYÁR

FINOM / GASZTROBETYÁR

akkor még nem leltél a borok legjavára! Várd meg, míg Marcsi a műsorában elárulja, nem kell addig is kendnek a sok bortól elájulnia. Júniusban kerül műsorra a csallóközi ízek zamata, a Gasztroangyal legjava, majd itt megtudod, merre rejtőzik a borok hada. Gancsházán sem tétlenkedtünk, Bartal Laci bátyám mindent megtett értünk! Az érkezés estéjén még a csapból is bor folyt, ám a stáb Pálinkás ura egy birsalma üvegről húzta le a fátyolt. Húztuk mi is vele késő estig, míg az asztalnál nem maradtunk egészen a vesztünkig. Egyikünk nem tudott magyarul, másikunk angolul, míg a harmadikunk meg épp csehül, így maradtam a körön legbelül. Így lett a jó bor mellett ismeretlenekből négy jó barát, miközben nem tudta az egyik, hogy a másik épp miről is prédikál. A „polomagyar” Zoli az újvári, jómagam a nemeshódosi, Pálinkás úr a magyar „liberális”, cseh barátunkkal közösen lett így ez teljesen kulturális... :-) Zoli, az „újvári” mondott egy nagyot, hogy a disznó jobb hátsó feléből főz egy jónagyot! Pörköltet akart kotyvasztani az egész 50

combból, nem lett abból más, mint egy jó nagy öngól.. :-) Másnap kora reggel már szemünkbe sütött a nap, nehezen lépkedtünk, akár az idős hodosi pap. Hörpintünk hát egy birsalmát, csak vigye már el a másnap álmát! Nekifogtunk hát bográcsozni, hadd lássa Marcsi, mi jót fog ma falatozni. Lecsós-kacsapaprikás lett végeredményben, Marcsi nem látott még ilyen étket életében. Ám mikor a tésztakirály nekifogott a knédlinek, Marcsi majdnem elnézte nokedlinek. Oly szépen megdagadt a tészta, hogy a párolást is majdnem megúszta. Mikorra elkészült a finom falat, le is égett a tüzünk a bogrács alatt. Kemencéből is kirántottuk a rózsára sült kacsamellet, így lett teljes az egész étek, nem jóllakni ebből hatalmas vétek. Jókat enni, inni, szórakozni, és sosem aludni, mert aki derűlátóan gondolkodik, azt a bajok is elkerülik! Köszönjük, Marcsi, a lehetőséget, hogy angyalokként kísérhettünk, és jóízűen elfogyasztottad az étket, amelyet neked főztünk!

ELMÉLKEDŐ / JEGYZET

Szerző: Szigeti Attila

Katonaéveink: a magyar katonagyerek Az első hónap, amely inkább a „zöldebbik” felét mutatta, és megtanította velünk, mi vár ránk, olyan gyorsan eltelt, hogy szinte észre sem vettük. Nekünk, magyar ajkú gyerekeknek talán már kevésbé kellett egymást lesnünk egy-egy sorakozó alkalmával, hogy milyen ruhát kell felvenni, amikor érthetetlenül ordibálják a folyosón, hogy NÁSTUP (sorakozó). Volt ott, cseh, morva, východniar (kelet-szlovákiai), és mi, magyarok. Néha azonban nem tudtuk kibogozni, valójában mit is akarnak tőlünk, pedig ott sosem beszéltek susogva, de még csak normális hangnemben sem. Nem volt könnyű azoknak a magyaroknak, akik nem beszéltek szlovákul. Nem ritkán megaláztak, kinevettek bennünket, lehetett az a kortársunk, vagy akár idősebb szolgálatos is. A kedvenc megszólításunk a „maďar” volt. Eljött a „prímač”, vagyis az első hónap vége, ami alatt próbáltak felkészíteni bennünket arra, hogyan is kell valójában két évig teljesíteni a kötelező katonai szolgálatot. Ekkor már tudtuk, hogy ennek a légvédelmi hadtestnek négy, 1, 2, 3, 4-es hadosztálya van, és azt is, hogy pár nap alatt a megszokott társaság szétszéled ezekre az alegységekre. A „zobákok”, vagyis az újonc kiskatonák feszülten várták, hova is kerülnek. Azt suttogták, hogy a hármas a legrosszabb, ahol még mazák (öreg és fiatal megkülönböztető rang sorkatonák közt) katonaság van, a többi elég lampasácká vojna, vagyis minden az előírásoknak megfelelően, a hivatásos katonák elképzelései szerint történik. – Nástup! – ordibálta valaki a folyosón délelőtt reggeli után Névsorolvasáskor, podľa národnosti, a szlovák anyanyelvűek azt kiáltották „TU”, a cseh anyanyelvűek „ZDE”, én miután egyszer megpróbálkoztam az „ITT”-tel, de nem vált be, eldöntöttem, hogy 52

a zde-t fogom kiáltani. Néhány szlovák nemzetiségű lampionnak ez nem nagyon tetszett, miután a Szigetyi nevet kiáltották, de nem törődtem vele. Ekkor a nevünk után mondtak egy számot, ami azt a kaszárnyát jelentette, ahova kerülünk. A hármast kiáltották a nevem után, és miután volt 10 percünk az összes cókmókunkat összeszedni, már a teherautó platója mellett sorakoztunk. Egy magyar gyerek sem rajtam kívül azok között, akik arra vártak, hogy a hármasra szállítsák őket. El voltam keseredve. Jó félóra utazás után megérkeztünk egy kis faluba, amit Bartošovicének neveztek, de ez még nem a végállomás volt. Innen a kaszárnya egy hegyi úton még 10 percnyire volt, és bizony elég rendesen nyögtek a Zil teherautók a dombnak felfelé. Megérkeztünk. Miután a hálózsákba rakott dolgainkkal a vállunkon a „rota” felé vettük az irányt, ablakokból mutogató, vigyorgó arcokat láttunk. Ekkor még nem tudtuk, minek örülnek ennyire. Névsorolvasás után megtudtuk, melyik szobába kerülünk, és melyik ágyban alszunk majd. A délutáni sorakozó után elrakodtunk a dolgainkkal, leadtuk a vzor 58-ast (gépvegyvert), és felsorakoztunk a vacsorához. Az estebéd már nem úgy zajlott, ahogy azt megszokhattuk. Jöttek az idősebb katonák, hahotázva, jókedvűen, és mindig beálltak elénk a sorba, tehát utolsóként jutottunk ételhez. Az első vacsorára a „hármason” már nem emlékszem, viszont szembesültünk azzal, hogy ez már valami más lesz. Este nem kellet pizsamába öltöznünk, viszont lámpaoltás előtt nem ülhettünk az ágyra. Ez volt az első intelem, amit tudtunkra hoztak mazákjaink. (Foly. köv. – a mazák katonaság)

JEGYZET

SZÓRAKOZTATÓ / JEGYZET

Szerző: Poór Tibor / Fotó: Jojo Samek

Mejking of: Mondok Árpi és az ő beszéde a himnuszról Egy kis előjáték, mielőtt rátérnék a cikk fő témájára. Nem én vagyok az egyetlen a környékünkön, aki elmondhatja magáról, hogy időtlen idők óta ismeri Árpi bácsit. Megállapíthatom, hogy a vele való ismeretségem bizony elővarázsolt néhány olyat pillanatot és szituációt, amelyet nyugodtan nevezhetek hevesnek vagy forrongónak… A legbrutálisabb talán az alábbi kettő volt: Én megrögzött antikommunista vagyok, és ahogy az ismert, Árpi tagja volt a pártnak, ám ami tiszteletreméltó benne, hogy nem váltott oldalt, és nem lett belőle „komulík” (katolikussá átvedlett kommunista – ez a terminus technicus František Mikloškótól származik), lényegében elismerte a rendszer történelmi vereségét, ha hívhatom ilyen „sprosťákul”, a bársonyos forradalmat… Azonban kettőnk véleményének effajta ütköztetése sohasem gátolt abban, hogy jóban legyek Árpival. Azonban a kölcsönös tisztelet ellenére is akadtak olyan helyzetek, amikor elpattant ama bizonyos megfeszített húr…

Mennydörgések és villámok először A Turul Bárban történt, ahol Milan Vrábeľ társaságában kávéztam, és Árpi bácsi odaült hozzánk. Már nem is tudom, hogyan, de valahogy a kommunizmus-demokrácia témájához sodródtunk. Milan nem igazán jutott szóhoz, mert félórányi beszélgetés után Árpi és én annyira felhúztuk magunkat, hogy szikrák repkedtek, tűz lobogott, kén sziszegett, mennydörgések és villámok cikáztak, pattantak az idegek, csak úgy habzottak a szájak, és a szemekben megjelenő vér jellegzetesebb volt, mint a Szovjetunió zászlóján a piros szín. Nagyjából egy órát üvöltöztünk egymással, míg szó szerint ki nem fogytunk a szuszból, ezért be kellett fejeznünk a diskurzust. A kézzel tapintható csendet megtörve mérgesen megkérdeztem, hogy Milan vagy Árpi nem szeretne-e

Horalkyt kofolával. Milan csendben, Árpi pedig mérgesen válaszolta, hogy… nem is emlékszem, mit… A késhegyre menő brutális veszekedés gyorsan befejeződött, mi pedig a DAC témájával folytattuk… Mennydörgések és villámok másodszor Ahogyan az ismert tény, Árpi öregfiúknak szervez mérkőzéseket, főleg a DAC öregfiúinak. Amikor ebből a csapatból visszavonult a kapuslegenda Majthényi Lóránt, az egyik ismerősöm megszólított, hogy nem mennék-e el nekik védeni a csarnokbeli találkozókon. Nagy megtiszteltetés, értékeltem, ám abban az időszakban hihetetlenül leterhelt voltam, megfáradva Antaléktól, és főleg kevés időt töltöttem a családommal. Ezért úgy egyeztem meg velük, hogy csak akkor vállalom, ha egészen biztosan védeni fogok, hiszen nem akartam a kispadon való ücsörgésre áldozni

a családdal eltölthető időt. Működött is a dolog, de egyszer beütött a mennykő. Épp öltözni kezdtem a sportcsarnok öltözőjében, amikor egy másik játékos is kapusmezt kezdett magára ölteni. Egészen megörültem ennek, hiszen tényleg fáradt voltam, így szóltam az illetőnek, hogy nem fogok védeni. Civilben leültem a kispadra, és a fáradtságtól majdnem el is aludtam. A második mérkőzés azonban a kapusunk sérülésével indult (aki egyébként nem volt igazából kapus), így természetesen minden szem rám szegeződött, hogy átöltözöm-e. No, én negyven felett bemelegítés híján járni sem tudok, nemhogy védeni… Azt mondtam, hogy egy mezőnyjátékos gond nélkül beállhat a kapuba. Árpi azonban nem tudott az ismerősömmel kötött megállapodásomról, és természetesen azzal sem volt tisztában, hogy nem vagyok az a fajta hálóőr, aki bemelegítés nélkül be tud ugrani a meccsbe. Árpi a sport55

SZÓRAKOZTATÓ / JEGYZET

csarnok lelátójáról öblös hanggal rám kiáltott, hogy menjek átöltözni. Megtagadtam a kérését. Árpi felrobbant, és olyan letolást kaptam, amilyet még életemben nem, és már valószínűleg nem is fogok. Úgy záporoztak lefelé a mondatok a lelátóról, mint a Niagara-vízesés. A mai napig előttem van a tekintete, a lángoló szemei, amelyekkel oda-vissza felnyársolt… Lángoló szemek A Mondok nektek valamit videóműsor felvételekor visszaemlékeztem erre. Több témát, illetve kérdést is előkészítettem, de az utolsó pillanatig határozatlan voltam, hogy melyiket is teszem fel neki. Abban a pillanatban döntöttem, amikor Bartalos Gyula kameraman megkérdezte, hogy a székre ülök-e. Nemmel válaszoltam, a két kamera közé állok, hogy Árpi egyenesen a szemembe nézhessen. Valahogy éreztem, hogy a himnuszok témája face to face tekintetet igényel majd… Így is volt… Csapó. Felteszem a kérdést. Árpi lassacskán kezdi a választ. Látom rajta, hogy megy fel a vérnyomása és a pulzusa, a szavai hovatovább, egyre inkább keményebbek. Belenézek a szemébe, és látom, ahogyan lángol. Oheň, 56

oheň a budeš cítiť oheň, a jé jé jé! – énekelte valamikor a Lucie nevű együttes. Árpi egyenesen a szemembe néz, én pedig hirtelen úgy érzem magam, mint minden rossz és frusztráció megtestesülése, amit ez az ostoba ügy gerjesztett. Árpi tekintete azt üzeni: bűnös vagy, te vagy az, aki magába szívott minden rosszat, te vagy, akinek el kell nyelnie a haragomat, ezért folyamatosan nézz a lángoló szemembe! Vége. Csend a stúdióban. Árpi beszéde visszahangzik a fülemben: tökéletes volt, tömör, és ha hozzáadnánk, illetve elvennénk akár csak egy kis darabot is, akkor annak már nem lenne olyan elemi ereje… A videó nyilvánosságra hozatalát követő válaszok hihetetlenek… A reakciók ugyanolyanok, mint az én első érzésem: csodálat és olyan érzés, mintha átment volna rajtam egy közülünk való, egyenes és megalkuvást nem tűrő ember beszédével megtöltött gőzmozdony… Mindent meg lehet ésszerű keretek között magyarázni. Árpi lángoló tekintete a kivétel. Igen, vannak dolgok ég és föld között…

SPORTOS / JEGYZET

Szerző: Poór Tibor / Fotók: Fekete Nándor

Meeting with Michalík Ha egy élvonalbeli futballistával olyan kritikus az ember, ahogy azt olvashatták a Szered–DAC (0:5) mérkőzést követő kommentáromban, vagy később megtekinthették a Szigeti Attila állandó közreműködésével futó SzerdaHelyzet című műsorban, akkor biztos lehet benne, hogy az illető játékos környezetéből érkeznek majd kisebb-nagyobb reakciók. Márpedig ez történt. Az egész kommunikációt követően döntöttem úgy, hogy nyilvánosságra hozom ezt a történetet – természetesen Michalík beleegyezésével. Ha esetleg valaki ebben a cikkben csöpögős, ölelésekkel végződő, idillikus befejezést vár, annak csalódnia kell. Két ember olyan találkozója volt ez, amely bár korrekt hangulatban, hangos szó és rágalmazás nélkül zajlott, ám néha durva nyíltsággal olyan határvonal mentén, amely mögött ott lapult – minimum – a szócsata fenyegető mivoltja. Hosszasan gondolkodtam azon, hogyan fogjam meg úgy a cikket, hogy ne váljék belőle bohózat, vagy ne legyen az olvasónak olyan érzése a találkozóról, amely után az abból fakadó örömömben, hogy egy élvonalbeli futballista beszélt hozzám, a saját véleményem mellett, átvitt értelemben szólva – a nevemet is megváltoztatta. Tehát. A mérkőzés másnapján sms-t kaptam és egy rövid kommunikáció után egyértelművé vált, hogy okosabb lenne személyesen találkozni.

és amely Michalík Kalmár ellen elkövetett támadásában csúcsosodott ki. Mi az említett rossz viszonyt a Legóhoz hasonlóan szedtük darabokra a Klikkoutban, szemben azzal, hogy a szlovák sportújságírók többsége a legnagyobb szarból és problémából is Sacher-tortát modellez.

Kávézó a MAX-ban. Másodikként érkezem. Nem is sejtem, mi vár engem, de feltételezem, hogy Michalík legnagyobb problémája a közte és a DAC-szurkolók közötti feszültség lesz, amely már hosszabb ideje tart, 58

Michalík érdekesen kezdi a beszélgetést: illedelmesen megkérdezi, hogy futballoztam-e valaha. A további hasonló kérdések megelőzése végett elárulom neki, hogy nagyon gyorsan letettem a legmagasabb szinten való védésről, másrészt azonban

JEGYZET

több tíz éven keresztül hívogattak azok a DAC-tól, akik nem adták fel, hogy legyek a kapusuk különböző tornákon, ami talán eléggé jó „ajánlólevél”. Gyorsan hozzátettem, hogy a labdarúgásról szóló írásbeli képességemről maga a futballszövetség is többször megelégedettséggel nyilatkozott már.

szerdahelyen Marićnak is. Felületesen és a szövegkörnyezetből kiragadva…

Oké, ezt szerettem volna tudni információ gyanánt – mondja kurtán Michalík, majd áttérünk a cikkre.

Egyszer azt mondta nekem a feleségem, örülhetek, hogy nem kell saját magammal is egyezkednem, mert a Klember cégben abszolvált, rengeteg ilyen típusú iskolázás után elég komoly idióta lett belőlem. Ezért odafigyeltem arra, hogy ne vegyem el

Úgy értelmeztem, ha lefordították neki a cikkemet, akkor valószínűleg úgy, ahogy annak idején Duna-

Michalíkkal mindent részletesen átvettünk, és megállapíthatom, hogy mindkét oldal érvelése kemény véleménycsereként hatott.

SPORTOS / JEGYZET még Michalík életkedvét is az asztalnál a cikkem után. Volt már néhány beszélgetésem futballistákkal vagy -funkcionáriusokkal. A legszomorúbb a Marić-csal történt beszélgetésem volt, akit annak ellenére is sajnáltam, hogy a dunaszerdahelyi ténykedése kezdetétől talán én voltam a legnagyobb kritikusa. Kényelmetlenül éreztem magam Tomislav beszélgetés során tanúsított gyenge fellépésétől. Másrészt pedig ott volt a legendás komédiás duóval, a Tittel-Antal párossal való találkozásom, amely során ők az ötvenes évekbeli kommunista bírósághoz hasonló szerepet játszottak. A gond az volt, hogy ez 2013-ban történt az ÚLK irodájában, továbbá, hogy a nem kevesebb mint kétórás, a két említett kreatúrával szembeni ellenállásom megmutatkozott a vérnyomásom végleges felfordulásában… A Michalíkkal való találkozás előtt nem akartam Marić-típusú tragédiával tűzdelt, illetve tittel-antali stílusú két végletet látni. Tippem szerint Michalík sem azért jött el a találkozóra, hogy majd mindent megcáfolok, és nem lesz bátorságom megvédeni az állításaimat. Egészen meg is értem őt, Szlovákiában mindennapos a sportújságírók előzetes beszarisága, hiszen két „sztárújságíró” még a mai napig sem kért bocsánatot a szurkolók átveréséért, amiért akkor is ódákat zengtek a Spartakról, amikor már több tíz, a labdarúgásban jártas ember tudta, hogy az inkriminált mérkőzéseket árgusabb szemmel követik hosszabb ideje a rendőrök, mint a lányaim a Netflix sorozatait. Vissza a témához, illetve Michalíkhoz. Sok dolgot átvettünk, íme a leglényegesebbek. Nem vagyok olyan újságíró, aki abszolút elfogult a DAC-cal, és csak az ellenfelekre lövöldöz a nyilaival – válaszolom Michalíknak, és beszélek neki az elemzésekről, melyekben nemrég a klubunk számára kedvező, túlzó játékvezetői ítéleteket (például Macík kiállítása) boncoltuk. Átvesszük a testsúlyát, és azt mondom neki, hogy saját maga miatt is komolyabban kellene vennie ezeket a dolgokat, mert egyszerűen nem mutat jól. 60

Azt mondom neki, hogy a Szered elleni meccsért a DAC játékosai is komoly kritikát kaptak, mert a győzelmünk ellenére ez a találkozó nem volt méltó a rájátszás színvonalához. Közöltem vele, hogy a Szerednek felkészültebben kellett volna nekivágnia a rájátszás küzdelmeinek, és itt volt egy olyan szakasz, ahol azt vettem észre, hogy jobban bántotta őt a Szerednek szóló kritikám, mint a személyének szóló. Simán térünk át a Kalmárral való incidenshez. Michalík nem is titkolja, hogy elszúrta a dolgot, és beismeri, hogy nem kellett volna úgy rátámadnia a játékosunkra, ám megjegyezte, hogy Kalmár sem egy kisangyal meccs közben. Hm… Ezt nekem mondania sem kell. Zsolt olyan típusú labdarúgó, aki a mérkőzéseken kimondottan kéri a lapokat – ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Következik a DAC szurkolói és a közte felmerülő probléma. Arról beszélek neki, hogy a DAC drukkerei kimondottan nem keresik az ellenfél játékosaival való konfliktust – azokkal pedig tényleg nem, akik valaha a DAC mezét viselték. Példaként szolgálhatnak a múltbeli labdarúgók, akik itt telepedtek le vagy az a hagyomány, ahogy a DAC egykori futballistáit fogadják (azokon kívül, akik az ősi riválisokhoz távoztak, de ez mindenhol így megy a foci világában). Felajánlom Michalíknak, hogy szerepelhet a műsorban, és nyilvánosan is elmondhatja a véleményét, de elutasítja, mivel szerinte ez túlzottan megrendezett dolognak tűnhet. Hm… talán igaza van. Jelzem neki, hogy kezdenie kell a konfliktussal valamit, mert akár el is fajulhat, én pedig személy szerint nem vagyok kíváncsi arra, hogyan háborúzik a DAC egykori játékosa a szurkolókkal – főleg úgy, hogy lényegében itt lakik. Azzal zárom a beszélgetést, hogy remélhetőleg a legapróbb részletekig kiveséztük a véleményeinket, és hogy szívesen látnék sportos küzdelmet és méltóságteljes ellenfelet, továbbá egy olyan

JEGYZET

Michalíkot, aki 110 százalékosan komolyan veszi a bajnokságot, és mindazt, ami ahhoz tartozik. És természetesen, ami a szurkolókat illeti, azt neki kell oldania. Láttam, hogy bántotta őt ez az állapot. Meg kell találnia a békülés megfelelő formáját és helyét ahhoz, hogy férfias és hiteles lehessen. Vége. A MAX-ból való távozásomkor semmilyen tanulságot sem vonok le, hiszen a téma túl komoly ahhoz, hogy felületesen bánjak vele. Mindenhez idő kell. U.i. Pár perce ért véget a Zsolna-Szered mérkőzés. SMS-t kaptam Michalíktól: Még ha túlsúllyal is, de megvan. Azzal a kérdéssel válaszolok, hogy

netalántán motiváltam-e a csapatukat. Azt állítja, hogy a csapatban nem tudnak a történtekről. Szóval örülök annak, ha téged motiváltalak – írom neki. A sorok között feltűnt a köszönöm szó. A Szered tehát legyőzte a Zsolnát, Michalík pedig bekerült a forduló válogatottjába. Nem láttam az összecsapást, de információim szerint tényleg kiválóan játszott. Ennek így is kellene lennie, ez a legjobb válasz. Ha valami képes lehet változtatni a szurkolókkal való konfliktuson, az kizárólag a stadionunkban nyújtott parádés teljesítmény és sportszerű küzdelem, a végén egy egyszerű gesztussal, amelyet az igazi sportemberek tesznek meg kölcsönösen. Meglátjuk. Most már máson van a sor, nem rajtam. Pont.

SPORTOS / DAC-GALร RIA

Fotรณk: Fekete Nรกndor

DAC-GALÃ&#x2030;RIA

SPORTOS / CIVIL A PÁLYÁN

Szerző: Kiss Balázs / Fotók: Fekete Nándor

A mesterszakács, aki sílécen járt munkába Civil a pályán rovatunkban korábban már kérdeztünk írót, rendőrfőnököt, iskolaigazgatót, szobrászt, színészt, etnológust… Most egy olyan fiatal mesterszakács sportolási szokásai iránt érdeklődtünk, aki egy televíziós gasztroversenynek köszönheti a népszerűségét. Tatai Robi azt mondja, közel két évvel a Séfek séfe vetélkedő után is megállítják az emberek az utcán, bár a forgatás óta már szedett fel pár kilót. Mindennapjait most főképp saját éttermének beindításával tölti, ami rengeteg lótás-futással jár, de arra azért továbbra is odafigyel, hogy jó karban tartsa magát. A legtöbb képi ábrázoláson a szakácsok kövér, pocakos emberek, mert aki jól főz, az nyilván a hasát is szereti. Rád nézve azonban rögtön lejön az ember számára, hogy sportolsz valamit. Örülök, ha ez így látszik. Kevesen tudják rólam, de voltam én 130 kilós is, még középiskolás koromban. Somorján tanultam, és tizenhat évesen lehetőségem volt külföldi tanulmányútra menni. A francia Alpokban voltam, Les Arcs-ban, ahol szakácsként tanultam, és ahol olyan társaság jött össze, akik mind sportoltak valamit. Akkoriban úgy indultak a reggeleim, hogy mielőtt beálltam volna a tűzhely mellé, a konditerembe vettem az irányt. De volt olyan is, hogy munka után este tíz órakor mentünk gyúrni. Ez a fajta edzésforma mindig is tetszett nekem. Kint pedig egészséges ételeket, sok halat fogyasztottam, s mikor három hónap után először hazatértem, itthon alig akartak megismerni, an�nyira lefogytam. Ezen a helyen szerettem meg igazából a főzést, ezért aztán több alkalommal is visszatértem. 64

Ez a hely egy igazi téli turistaparadicsom. Nem tudom elképzelni, hogy nem álltál volna sílécre. Nem tévedsz. A szállásom feljebb volt a hegyen, mint az étterem, ahol elsajátítottam a szakácsmesterség fortélyait. Adta magát, hogy síléccel csússzak le, mikor dolgozni mentem. A nap végén aztán vagy visszagyalogoltam, vagy felültem a felvonóra. Így lett a síelés az egyik kedvenc téli sportom. A snowboardot is próbáltam, de az nem igazán jött be.

Olvastam valahol egy rólad szóló cikkben, hogy Korzikán is dolgoztál. Ezen a szigeten sok hasznát nem vetted a síléceknek. Maradt a gyúrás? A szabadnapjaimat rendszeresen edzéssel töltöttem. Futás, úszás és gyúrás – ezt a hármat kombináltam. A fogyás meg jött magától. A rendszeres testmozgásnak és az egészséges ételeknek köszönhetően több mint 50 kilótól sikerült megszabadulnom. Sportoltam én akkor is, amikor 130 voltam, de nem voltam szálkás.

Otthon megettem 10-15 kiflit, aztán elmentem bunyózni Bősre Gróf Lóriékhoz. De ezt csak hobbiból űztem. Amikor megindult a súlycsökkenés és elkezdtem szálkásodni, akkor már több figyelmet fordítottam a kondigépekre. Kint megvolt erre a lehetőségem, az étkezésre is komolyabban odafigyeltem. Maga a testedzés már gyermekkorom óta foglalkoztat. Alapsulis koromban a spórolt pénzemből vettem egy mellpadot, feltekertem a hangerőt a hifin, és az unokatestvéremmel közösen nyomtuk. Külföldön 65

ELMÉLKEDŐ / EGÉSZSÉG

aztán ez mindennapossá vált, napi másfél óránál alább sosem adtuk. Miben segített a testedzés? Könnyebb volt így kiereszteni a fáradt gőzt? Engem inkább motivált. Minden egyes alkalommal, mikor hazatértem, megjegyezték, hogy megváltoztam. Persze, mindig az előnyömre. Ezek a visszajelzések pedig jólestek. A konditeremben egyébként mindig el tudom engedni a munkával kapcsolatos gondolatokat. 66

A tévés forgatások alatt mennyi időt tudtál szánni az edzésre? Az egy valóban stresszes időszak volt. A forgatás és a munka mellett nagyon kevés időm maradt a sportolásra. Másfél hónapig tartott a felvétel, de közben állandó rohanással telt az idő. Két napot Pesten voltam, aztán két nap hazajöttem dolgozni, majd megint vissza. Reggel nyolckor bekapcsolták a kamerákat és este tízkor végeztünk. Kimerítő volt.

CIVIL A PÁLYÁN Együtt voltatok tavaly egy Lyon-meccsen is a Facebook tanúsága szerint. Ez akkor volt, amikor részt vettél a főzőversenyen megnyert Bocuse d´Or tanfolyamon? Igen. Épp akkor játszott otthon a Lyon a Manchester Cityvel a Bajnokok Ligájában. Korábban még nem jártam ilyen nagy meccsen. Megvettem a jegyeket, szurkolói sálat, ahogy kell. Az ötvenötezer néző fantasztikus hangulatot teremtett a stadionban. Teljesen fel voltam pörögve. Nagy futballdrukkernek tartod magad? Ezt így nem mondanám. Ismerem a csapatokat, a legkiemelkedőbb játékosok nevét is tudom, de fanatikus nem vagyok, a hírek szintjén csak felületesen követem a futballvilág történéseit. Cristiano Ronaldo stílusa tetszik, de gyerekként a brazilok voltak a kedvenceim, meg a portugálok. Roberto Carlos, Rivaldo, Cafu… igazi retró nevek.

És mi a helyzet most? Szerencsére még mindig sok felkérést kapok, és a saját vállalkozásom is lassan beindul. Munka, hajtás, ügyintézés, de a heti három alkalmat igyekszem betartani. Bősre járok edzőterembe. A haverokkal hetente, kéthetente focizni is eljutok a műfüves pályára, legutóbb pedig paintballozni voltunk. Bunyózni is eljárnék még, de arra már tényleg nem futja az időmből. A feleségemmel viszont néha kimegyünk futni a töltésre. Ő is rákapott a mozgás örömére. Egymást motiváljuk.

DAC-meccsen még csak szakácsként voltál a VIP-szektorban? Voltam már egyszerű szurkolóként is, amikor kimentünk a haverokkal. Nagyon élveztük azt az atmoszférát, ami betölti a stadiont. A családom többi tagja egyébként gyakran kint van a hazai meccseken, de én is intéztem már jegyet párszor egy-két ismerősnek. A DAC egy szimbólum, a felvidéki magyarság szimbóluma, és nincs a környéken olyan ember, aki ne tudná, mi történik a csapattal. Még akkor is így van ez, ha az illető nem focibolond. Elég, ha csak a legutóbbi himnuszügyre gondolunk. Megvan róla a véleményem. De Világi úr jól menedzseli a dolgokat, előbb-utóbb úgyis eljön az ideje a bajnoki címnek. Zárásképp, hogy foglalnád össze röviden, mit adott számodra a sport? Fegyelemre, mások iránti tiszteletre tanított. Tizenhat évesen kerültem ki először külföldre. Nem volt, aki bevásároljon helyettem, vagy kimosson rám, mindent magamnak kellett megcsinálnom. Ezeknek a feladatoknak az elvégzése és az önállósodás is könnyebben ment számomra a sport segítségével. 67

SPORTOS / INTERJÚ

Szerző: Kiss Balázs / Fotók: Fekete Nándor

Hodos, a pingpongnagyhatalom Három aranyérem és egy ezüst után április elején ismét bajnoki címet ünnepelhettek a hodosi asztaliteniszezők. Aki tud még egy olyan falut mondani Szlovákiában, melynek sportklubja ilyen rövid idő alatt ennyi érmet bezsebelt egy sportágon belül, az tegye fel gyorsan a kezét! A Jozef Kmeť irányítása alatt működő klub egész szezonban veretlen maradt az Extraligában, így az lett volna az igazi meglepetés, ha nem az ő nyakukba kerül a legfényesebben csillogó medál. Gondolom, közben senki sem emelte magasba a kezét… Doktor úr, gratulálok a negyedik aranyéremhez! Az elmúlt öt év alatt hozzá tudott már szokni az elismerő szavakhoz? 2015-ben voltunk először bajnokok, utána kétszer is megvédtük a címünket. Tavaly lecsúsztunk az elsőségről, idén ismét mi vittük el a pálmát. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esnek jól a gratulációk. Ez a fiúk munkájának elismerése. A bajnoki címet eldöntő meccsen a Malackát kellett legyőzniük két győztes meccsig tartó párharcban. Tartott attól, hogy nem sikerül? Malackán 5:1-re, hazai pályán, Hodosban 5:2re diadalmaskodtunk ellenük. Bár a visszavágón volt egy periódus, amikor 2:0-ás vezetésből feljöttek 2:2-re, de alapjában véve akkor sem voltam túlzottan ideges. Az egész idényben remek meccseket játszottunk, fölényesen nyertük a mérkőzéseinket, még csak döntetlent sem tudtak elérni ellenünk az ellenfeleink. A 6:3-as eredmény volt a legszorosabb győzelmünk, amit ebben a szezonban produkáltunk. Bevallom, csalódás lett volna, ha ilyen sikeres évad után nem mi lettünk volna az elsők. Hogyan ünnepelték meg a bajnoki címet? Méltó módon ünnepeltünk. Átvettük az elsőségért járó serleget és az érmeket, majd vendégül láttuk nemcsak a saját, hanem az ellenfél játé68

kosait is, a falu képviseletét, a támogatóinkat és a szurkolóinkat, valamint a Szlovák Asztalitenisz Szövetség elnökét és főtitkárát, akik mindketten személyesen tekintették meg a döntő mérkőzést a hodosi kultúrházban. Még egy kis tűzijátékot is rendeztünk a siker megünneplésére. A bajnokcsapat jelenleg háromtagú, és elég fiatalok a versenyzők. Kicsit sem tartottak attól, hogy a rutin majd a Malacka malmára hajtja a vizet? Valóban nagyon fiatal csapatunk van, de Samuel Novota, Lelkeš Zoltán és Štefan Peko is számtalan hazai és nemzetközi mérkőzést lejátszott már, úgyhogy rutintalannak egyáltalán nem nevezném őket. Novota és Lelkeš huszonévesek, Peko pedig még csak tizennyolc esztendős. Fiatal koruk ellenére tudják, hogyan kell felkészülni fizikailag és pszichikailag egy-egy meccsre. Ellenfelünket igazi nagyágyúk alkották Illáš, Kalužný, Jančí és Truksa személyében. Úgy érzem, annál nagyobb a dicsőség, hogy ilyen komoly játékosokat is le tudtunk gyűrni. Milyen átalakuláson ment át a csapat az elmúlt öt évben, amióta rendre szállítják az érmeket? Egy sportklub életében természetes, hogy mindig van játékosmozgás. Hol az anyagi lehetőségek befolyásolják a versenyzők döntését, hol egyéb tényezők. Lelkeš Zoltán a legrégebbi tagunk, ő mind az öt éremből kivette a részét. Pillanatnyilag az országos lista nyolcadik helyezettje. Novota négy éve pingpongozik nálunk, ezalatt háromszor végzett az első helyen, egyszer lett második. Érdekes volt, hogy a döntőben épp anyaegyesülete, Malacka ellen kellett játszania, de a sportban ez megszokott dolog. Tagja a szlovák válogatottnak, így az idei budapesti világbajnokságon is szerepelt a világ legjobbjaival együtt. Megvan az esélye, hogy jövőre kijusson a tokiói olimpiára is. A nagyszombati Peko második éve

ELMÉLKEDŐ / EGÉSZSÉG

a miénk. Tehetséges srác, aki élete első ezüst-, majd aranyérmét szerezte meg. Kérdéses, hogy tudja-e folytatni nálunk, mert jelentkezett az orvosi egyetemre Prágába és Pozsonyba is, és ha az előbbi városban folytatná tovább a tanulmányait, nem biztos, hogy bírná a versenyzést. A változás mindig benne van a pakliban. 2017ben, amikor szintén nagyon erősek voltunk, itt játszott nálunk az ukrán Oleksandr Didukh, aki most már az osztrák Stockerau játékosa. Vagy megemlíthetném még a budapesti Muskó Pétert, aki négy szezon után tavaly klubot váltott, és Luxembourgba igazolt. A döntőn azonban itt izgult velünk együtt, mert a szívéhez nőtt a hodosi klub. Mi vár most a csapatra és milyen célkitűzései vannak a jövőre nézve? A hazai Extraliga ugyan véget ért, a nemzetközi porondon, a közép-európai Szuperligában azonban még versenyben vagyunk. Az ötödik helyet 70

csíphetjük el, ehhez azonban április végén le kell győznünk az U23-as cseh válogatottat [az interjú április 10-én készült – a szerk. megj.]. 2018-ban másodikok, 2017-ben viszont elsők lettünk ebben a versenykiírásban, amelyről azt kell tudni, hogy hat közép-európai ország – Szlovákia, Magyarország, Csehország, Ausztria, Horvátország és Szlovénia – legjobb csapatai küzdenek meg egymással. Jövőre szeretnék feljebb végezni, mint az idén. Az európai ETTU-kupában tavaly októberben Jekatyerinburgan is szerepeltünk. Ennek a sorozatnak a második fordulójába kapcsolódtunk be, és Oroszországban három csapatot – a házigazda Jekatyerinburgot, a belga Logis Audetghemtt-et és a luxemburgi Echternachot – is legyőzve jutottunk be a harmadik körbe, ahol viszont már a belga TTC Sokah Hoboken megálljt parancsolt nekünk. Legközelebb jó lenne innen is egy fokkal magasabbra jutni. A bajnokságban pedig egyértelműen a címvédésre készülünk, bár tudjuk, hogy az

INTERJÚ elsőséget megvédeni mindig nehezebb, mint elhódítani. Az utolsó szuperligás meccsünkkel véget ér a szezon, aztán augusztusban megkezdjük a felkészülést a következő évre. Hodosban azonban biztos nem kell ennyi időt várni egy jó kis pingpongmeccsre. A faluban és a környéken is sokan szeretnek pingpongozni, úgyhogy mérkőzésekből biztos, hogy addig sem lesz hiány. Jómagam hétéves korom óta vagyok a pingpong szerelmese. Egészségügyi okokból kifolyólag sajnos ütőt már nem vehetek a kezembe, de Kardos Aladár barátommal, a bajnokcsapat edzőjével és mindenesével rendszeresen tartunk nyitott napot a falu kultúrházában, ahová szeretettel várjuk az asztalitenisz után érdeklődőket. Büszkék vagyunk arra, hogy öt éve megbízható klubként vagyunk jelen a sportág történéseiben. B csapatunk az I. ligában, C együttesünk a III. ligában képviseli klubunkat, és van egy II. ligás diákcsapatunk is. S mindezt olyan körülmények között tesszük, hogy egyelőre nincs saját termünk. De csináljuk, ami tőlünk kitelik, és bízom benne, hogy egyszer majd megépül az is.

OKOS / SÁRKÁNY ELLEN SÁRKÁNYFŰ

Szerző: Sipos Janka / Fotó: Elements.envato

Édes kis semmiség – A homeopátia eredete (1. rész) Ha azt mondom, alternatív gyógyászat, az emberek zömének valószínűleg egyből a homeopátia ugrik be. A homeopatikumok hihetetlen népszerűségnek örvendenek, a patikák polcain előkelő helyen virít a dobozuk, a gyógyszerészek, de sok orvos is meleg szívvel ajánlja ezeket mindenféle nyavalyára a náthától kezdve a székrekedésen át egészen a legsúlyosabb diagnózisokig. De honnan is ered ez a gyógymód? Mik az alapelvei? És legfőképp: tényleg működik? Mi több: csodákra képes, ahogy egyesek állítják? A homeopátia atyja Samuel Hahnemann, a 18. században élt német orvos. Kijárta az egyetemet, praktizált is egy ideig, de rövidesen teljesen kiábrándult a kortárs fősodorbeli orvoslásból. Mondjuk ki, jogosan. A csíraelmélet, mely szerint a betegségeket baktériumok vagy vírusok okozzák, még a távoli jövőbe vész ekkor, ellenben úgy gondolják, hogy a 4 fő testnedv (vér, sárga és fekete epe, nyálka) valamelyikének túltengése vagy hiánya okoz bajokat a szervezetben. Mi a korabeli gyógyító megoldása? Lecsapolunk azokból a fránya nedvekből! Így a leggyakoribb kúra az érvágás volt, részletes instrukciókkal azt illetően, hogy hol vágjanak lyukat a szerencsétlen páciensen, és meddig hagyják vérezni. Hahnemann valami barátibb kezelésmódot keresett, s hamarosan meg is találta. Úgy értesült, hogy a kínafa kérge hatásos malária ellen, s bár ő egészséges volt, kipróbálta a gyógyszert. Nagy meglepetésére éppolyan tüneteket produkált, mint a maláriás betegek, s egy logikai csavarral ebből azt a következtetést vonta le, hogy amely szer egészséges embereknél bizonyos tüneteket produkál, az betegek hasonló tüneteit meg fogja gyógyítani. El is kezdett hát bőszen kísérletezni saját magán, valamint hívein, hogy minél több 72

szer gyógyhatását tudja feltárni, az okozott tüneteket gondosan rögzítve. A mellékhatások elkerülése végett pedig elkezdte hígítani a hatóanyagot, paradox módon azt feltételezve, hogy a mellékhatások csökkennek, de a kívánt hatás épphogy felerősödik, csak egy bizonyos rituálé keretében meg kell rázni a gyógyírt tartalmazó fiolát. A rázás ötlete onnan jött, hogy hősünk szekérrel közlekedett pácienstől páciensig, és az volt a benyomása, hogy minél messzebbre ment, annál jobban hatott a kúra. Már életében nagy sikernek örvendett a módszere, ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy az akkor mainstream érvágás több beteget ölt meg, mint amennyin segített... Ám azóta az úgynevezett “nyugati orvoslás” enyhén fogalmazva nagyon sokat fejlődött, nagy részben annak köszönhetően, hogy kidolgozták a tudományos kísérlet módszerét, ami megfelelő kivitelezés mellett objektíven mutatja meg, hogy melyik terápia hatásos, és melyik nem. Még mielőtt azonban belemennénk abba, hogy hogyan is szerepelt a homeopátia az ilyen teszteken, egy kicsit szedjük ízekre az alapfeltevéseit. Már eleve az eredettörténettel hibádzik valami: az átlagember ugyanis nem produkál olyan tüneteket, melyeket Hahnemann produkált a kínafa kérgével való találkozáskor. Emberünk valószínűleg allergiás lehetett valamelyik összetevőre, hívja fel a figyelmet Rose Shapiro Beveszed? című könyvében, melyben elég kimerítően foglalkozik a témával. A másik probléma, hogy a hígítástól egy szer nem erősebb lesz, hanem gyengébb, és aki ezt nem hiszi, annak ajánlok egy roppant egyszerű kísérletet. A reggeli kávéját öntse fel jó sok vízzel, és felőlem akár ütögetheti is ritmikusan egy kemény, de rugalmas felülethez, ahogy a homeopatikumokat szokás, mégis kötve hiszem, hogy jobban fel fog ébredni tőle, mint egy ristrettótól.

SÁRKÁNY ELLEN SÁRKÁNYFŰ

Márpedig a homeopaták szerint minél nagyobb a hígítás, annál erősebb a gyógyszer. És nagyon nagy hígításokról beszélünk, olyanokról, hogy az nemhogy irreális, de még elképzelni is szinte lehetetlen. Még a legalacsonyabb hígításokat is úgy kell elképzelnünk, hogy egyetlen molekulányi hatóanyag volna egy olimpiai méretű úszómedencében, a legmagasabbak esetében pedig már egy fránya részecske sincs az eredeti hatóanyagból. (Sőt, a Földön nincs összesen annyi víz, amennyiben állításuk szerint feloldották a gyógyszert.) A homeopaták szerint viszont ezzel nincs is probléma. Hogy miért? Mert szerintük a víznek „emlékezete” van, így piruláiknak akkor is gyógyító erejük van, ha a laborban kimutatottak alapján semmi más nincs bennük, csupán cukor. Egy tudósnak sem sikerült ezt a feltevést bizonyítania, és a fizika törvényei szerint sincs ennek semmi értelme. Mindenesetre örülhetünk, ha ez nincs így, hiszen a víz állandó körforgásban van a Föl-

dön, és nagyon nem lenne jó, hogyha mindenre emlékezne, amivel valaha is kapcsolatba került. A nagymama főztje szuper emléknyomot hagyna, meg a melegben megivott finom hűsítő sör is, na de ugye ezek kissé megváltozott formában vissza is köszönnek... Jobbik eset, ugye, ha némileg szelektív ez a memória. Magyarán szólva, ha homeopatikumot vásárolunk, egy egyszerű cukortablettát vettünk, csak épp aranyáron. De tegyük fel, hogy mégis működik, mint ahogy komoly tudósok is hajlandók voltak tesztelni ezt a feltevést. Elvégre is, a puding próbája az evés. Legközelebb tehát megnézzük, mire jutottak a kutatók a homeopátia hatásosságát illetően. Érdemes egyébként egy pillantást vetni arra is, hogy miféle hatóanyagokat hígítanak a végtelenségig.

SZÉP / BABA-MAMA

Szerző: Štefkovič Patasi Ági / Fotó: Ugróczky István

„Ha kisgyerekekkel dolgozol, a rohanó jövővel szembesülsz...” E sorok írásakor még tart az iskolai beiratkozások ideje. A szülők mérlegelnek, érveket és ellenérveket keresnek, majd döntenek, hiszen a felelősség nem kicsi, a gyermek élete nagy részét pedagógiai intézményben tölti, formálódik, tanul. Ennek kapcsán kérdeztem Bíró Huszár Ágnest, aki édesanya és pedagógus is egyben, így a helyzet mindkét oldalát jól ismeri. Ági mindemellett Ügyes vagy! címmel fejlesztő foglalkozásokat tart, melyre a gyerekek örömmel és lelkesedéssel járnak. Az Ügyes vagy! foglalkozásokat már évekkel ezelőtt elképzeltem, motoszkált bennem a gondolat, hogy teremtenék egy közeget, ahol az óvodás és kisiskolás gyerekek játszva fejlődnek. Az eddigi szervezői és pedagógiai tapasztalataim és az Itsipitsi Varázsműhely tulajdonosával folytatott beszélgetés vitt el addig a pontig, hogy ezt az elképzelést meg is valósítottam. Pedagógusként és szülőként is látom, hogy a gyerekek lételeme a játék. Egész nap egy adott rendszerben, adott szabályok mentén kell megfelelniük, ezért kevés lehetőségük van szabadon, kreatívan játszani. A pedagógusok szigort tartanak, hiszen tanításkor egy meghatározott célt kell elérniük, a szülő pedig esetleg fáradt vagy tanácstalan, hogy mit, hogyan játsszon a gyerekkel. A foglalkozások alkalmával megpróbálok pozitív, nyitott közeget teremteni, hogy minden gyerek bekapcsolódhasson a játékba, élvezze az együtt eltöltött időt, és közben fejlődjenek a részképességei. Énekes, mozgásos, ügyességi játékokat játszunk, tornáztatjuk az agyunkat, az ujjainkat, a kezünket pedig kézműves foglalkozással ügyesítjük. A foglalkozás irányított, vannak szabályok, de rugalmasan rea74

gálok a gyerekek kéréseire, jelzéseire. Szabadon eldönthetik, hogy a kézműveskedés során milyen eszközöket használnak, illetve ha szabad a technika, akkor bármit alkothatnak, közben megbeszéljük, hogy mi készült és miért. Követsz a foglalkozások során valamiféle pedagógiai irányzatot? A mozgást, a kognitív képességek és a részképességek fejlődését támogató elemeket viszek be a foglalkozásokba. Konkrét pedagógiai irányzatot nem követek, eddigi tapasztalataimat, elméleti tudásomat próbálom felhasználni. Gyógypedagógiát is tanultam, jelenleg napközis tanító néniként dolgozom, támogató kollégáim vannak, akiktől sokat ellesek, szakkönyveket olvasok,

a világhálón nézegetem az ötleteket, figyelem a saját fiam „működését”, néha kacifántos szülői és tanítói feladatokat oldok meg – ez mind segítség a foglalkozások megtervezéséhez, kivitelezéséhez. Számomra mindig nehéz volt az elmélet átültetése a gyakorlatba, ezért nagy feladat nekem, hogy a pedagógiai munkám során az élet sűrűjével találkozom. Ha kisgyerekekkel dolgozol, a rohanó jövővel szembesülsz, ezt a gyors tempót le kell lassítanod, amennyire lehet, mert az idegrendszer és a képességek fejlődése nem tudja követni a világ tempóját. Igenis fontos megmutatni a gyerekeknek, hogy a beszélgetés, az éneklés, a körjátékok, a nyírás, ragasztás, színezés, gyurmázás lehet ugyanolyan érdekes, mint a legmodernebb telefon. Szerintem nem szabad

a gyerekeknek sok időt tölteniük a virtuális valóságban, mert akkor nem veszik észre és nem tanulják meg értékelni a megfogható, igazán átélhető közeg eseményeit. A foglalkozások során hagyományos technikákat és játékokat alkalmazok, amelyek kellenek ahhoz, hogy a gyerek az iskolában problémák nélkül tanuljon meg írni, olvasni, számolni, hogy a lehető legkevesebb kudarc érje abból kifolyólag, hogy a részképességei nem ütik meg az elvárt szintet. Ha már említetted az iskolában megélt kudarcot, mint gyakorló édesanya, pedagógus, hogyan látod az iskolarendszerünket? Szülőként és pedagógusként én mindig az adott gyereket látom. Sőt, próbálok holisztikusan nézni 75

SZÉP / BABA-MAMA a rá, próbálom felismerni, hogy mit hoz otthonról, milyen mintákat kap a családjában, mik a pozitív és negatív tulajdonságai, mi mivel függhet össze a viselkedésében. Azt sem felejtem el, hogy az adott pillanatban nem egy „kész” embert érzékelek, hanem egy fejlődő gyereket, akivel nekem éppen valamilyen dolgom van. A nevelés folytonos küzdelem és munka, és nemcsak a nevelő benne a tényező, hanem a nevelt is. Ketten kell, hogy járjanak azon az úton, amin végighaladva mindkét személyiség fejlődhet. Ez akkor történik meg, ha a nevelt időben megkapja a megfelelő impulzusokat, iránymutatást, a nevelő pedig ésszerűen, rugalmasan, erős határokat, szabályokat megtartva, a neveltre pozitívan reagálva vezeti őt. Idealizált kép, igen, tudom, de lehet rá törekedni. Az iskolarendszer „csak” az egyik tényezője annak, hogy a gyerek mivé lesz felnőtt korára. A nevelésben a legfontosabb hatás a családtagok felől jön. Egy pedagógus is tud hatni a gyerekre, de az érzelmi kötődése nem olyan mély, mint a szülőé. De az iskolarendszerre kérdeztél rá. Szerintem az alapiskolák és középiskolák túlságosan merev szabályokkal működnek, ami a tanulást illeti. Nem a nevelői, hanem a tanítói-tanulói munkára gondolok. Gyakran az iskolában a pedagógus nem tud elszakadni a frontális oktatás módszerétől, a „mondom, ti leírjátok, és egyedül megtanuljátok otthon, mert ez a kötelességetek” szemlélet nem jó. A pedagógus hiábavalónak érzi a küszködést, a gyerek butának érzi magát, mert nem tudja visszamondani a lediktált szöveget, a nagy része elszáll az emlékezetéből pár nap alatt, hiszen csak egy érzékszerve, a füle volt bekapcsolva a tanulási folyamatba. Esetleg a szeme, ha pár képet is mutat a pedagógus. Figyeljük meg, hogy mit csinálnak a kicsik vagy az ovisok. Mindent megtapogatnak, kézbe vesznek, arrébb raknak, esetleg megnyalnak, megszagolnak. A tapasztalás egyrészt mozgással van egybekötve, másrészt sok érzékszerv bekapcsol. Az idegrendszer a mozgáson keresztül fejlődik, ezt még a középiskolában sem kellene elfelejteni. Ha belegondolok, hogy mire emlékszem az alapiskola felső évfolyamából? A kiskertre, ahova virágo76

kat ültettünk, a munkára nevelés órára, amikor kulcstartót készítettünk vagy varrtunk, és emlékszem pár kémiai kísérletre. Az iskolarendszernek arra kellene törekednie, hogy minél több használható tudást adjon a gyerekeknek, amit képesek elméletben elraktározni, és elővenni, ha szükségük van rá. Milyen lenne egy mindenki számára ideális iskolarendszer? Az ideális iskolarendszer életszagú lenne. Ahol a frontális oktatás és a papír-ceruza módszer, illetve a székhez szögező technikai eszközök a tanítás és tanulás kis részét tennék ki. A gyerekek főleg élményalapúan tanulnának, a pedagógus és a tanuló is kimozdulna az osztálytermekből, és a legtöbb tanulási folyamat ilyen lenne: tervezés, megbeszélés, ismeretek gyűjtése – cse-

lekvés (ezen lenne a legnagyobb hangsúly) – tanulságok levonása, tapasztalatok megbeszélése és elméleti rögzítése. Szerencsére az élményés cselekvésalapú tanítás a mai rendszerben is felbukkan, nevelési tantárgyak óráin, a délutáni iskolai klubban, a természetiskolában, az iskolai kirándulások alkalmával. Ehhez nem kell más, csak egy kreatív, önazonos, lelkes pedagógus, akit az igazgató és a fenntartó anyagilag és erkölcsileg támogat, akit a gyerekek kedvelnek, aki a szülőkkel is megtalálja a hangot, aki rugalmas, mégis határozott, aki művelt és tanulásra nyitott, aki elfogadó és támogató. Ez lenne az ideális helyzet. Ági, milyen most pedagógusnak lenni? A mai pedagógusok embert próbáló feladatok elé vannak állítva. Túl sok az adminisztráci-

ós feladat, túl kevés az anyagi megbecsülés, túlságosan akaratosak a gyerekek, túl lazák a szülők, túl sok a speciális igényű gyerek (diagnózissal vagy anélkül), és folytathatnám. A pedagógus egy idő után úgy érzi, mintha az árral szemben tempózna, és idő előtt kimerül. Vagy már az elején elmenekül. Aki marad, azt nagyon kell tisztelni és becsülni, mert neki akkora a lelkesedése és tenni akarása, mint a Himalája. A tiszteletnek és megbecsülésnek sokszor kellene érkeznie a szülők és gyerekek irányából. Természetesen nem a tárgyi ajándékokra gondolok, hanem a támogató, elfogadó kommunikációra, nyitott szülői jelzésekre és a gyerekek szeretetére. Egy „köszönöm”, „beszéljük meg” vagy „miben segíthetek” aranyat ér a tanítói szakmában, és mindig lendületet ad a másnapi tanórákhoz. 77

SZÉP / APU(CI)RÓKA

Szerző: Szilvási Tibor / Fotó: Horen

Mi nem leszünk olyan szülők...! Míg meg nem született Róki, teli pofával, és bár tükör előtt nem gyakoroltuk, úgy képzelem el, hogy trollface-szel toltuk ki magunkból a „mi nem leszünk olyan szülők, akik...” kezdetű vaskos törvényeket. Ha most valakivel fogadtam volna, hogy százszor írom le ezt minden egyes botlásnál, ha netán mégis olyan szülők leszünk, akik..., akkor most bérelhetném ki egy nyolcemeletes panel oldalát.

tesség. Pipa, pipa, pipa, pipa, pipa. (Az elsők ám tényleg hasznosak, hékás!) Mi nem leszünk olyan szülők, akik stresszelni fognak, ha mégis! A következő hosszú, kínos csend. A józan eszünk, az! Az a ludas! Eltartott egy darabig, míg magunkkal letárgyaltuk, hogy sem a cumisüveggel, sem a dudlival nem egy rozsdás lándzsát szúrunk le a gyerek torkán, és ha bizonyos élethelyzeteket túl akarunk élni, akkor kell az a büdös dudli!

Róki közben odabent emelgethette a szemöldökét: csacsi öreg medvéim! De sajna az ultrahang nem egy képregény, azon nem látszanak a gondolatbuborékok, a méhfalon leadott morzekódokat meg félreérthettük.

Mi nem leszünk olyan szülők, akik rosszat fognak gondolni arról, aki önhibáján kívül gázol bele a nyugalmunkba! Látnád, mi van itthon, mikor becsönget a futár...!

Azért ezt a fajta okoskodást reményeim szerint javarészt a négy fal között gyakoroltuk, de ha valakivel mégis fogadtam, most ne írja ide kommentben, mert zavarba jövök!

Mi nem leszünk olyan szülők, akik minden csecsebecsét megvesznek neki! Noha játékot még szinte csak más vett, cuki ruhák és kiegészítők terén elvesztettük a háborút.

De lássuk, melyek azok a cselekmények, amelyeket magunkról kétségkívül megjövendöltünk, ám aztán százezredesünk éles bevetés közben módosíttatott:

Mi nem leszünk olyan szülők, akiknek ő mindenre kifogás! Aztán szembejött a rögvalóság. 24/7. Nyolc óra munka, nyolc óra bőgés, nyolc óra bolondozás.

Mi nem leszünk olyan szülők, akik csak a gyerekről tudnak beszélni! Eljött az első hosszú, kínos csend ideje. Aztán kérdésedre, hogy telt a húsvét, elmondom, hogy képzeld, Róki húsvéthétfőn volt négy hónapos! Haha.

Mi nem leszünk olyan szülők, akik folyton csak panaszkodnak! -II-

Mi nem leszünk olyan szülők, akik csak a gyerekről tudnak posztolni! Nézd meg, kérlek, az Instagramunkat, Facebookunkat! Mi nem leszünk olyan szülők, akik mindenféle trendre felkapaszkodnak! Soroljam? Szoptatás mindenáron, hurcikendő, Adamo hinta, cumisüveg-mentesség, dudlimen78

Mi nem leszünk olyan szülők, akik pár órára sem tudják leadni a gyereket! Az első kanyarnál, hm... nem, már a kapukilincsnél bőgni fogunk! Aztán persze akadnak dolgok, amiket eszünk ágában sem volt megfogadni. Például azt, hogy mi nem leszünk olyan szülők, akik a végtelenségig imádni fogják a gyereküket. Vagy azt, hogy mi nem leszünk olyan szülők, akik a sajátjukat mindenképp a legszebbnek fogják tartani. Vagy pedig azt,

APU(CI)RÓKA

hogy mi nem leszünk olyan szülők, akik képtelenek lesznek meglátni a borúban a derűt. Mert ha nem félnénk attól, hogy keveset látna a világból, akkor folyton körbeölelnénk. Mert akármennyire is profi az idegek szeletelésében, a nap vége mindig az, hogy kisimult arccal, az ágy közepén Krisztus-pózban fekve éri el, hogy mi csak felé fordulva férjünk mellé. Mert ahogy izgatottan, horizontálisan lindy hopozik/breakel (nem kívánt törlendő), vagy teli szájjal nevet ránk, mikor meglát, úgy tokával-vonóval, hurkástul szétrobbantja a dobogókövünket. Mert mialatt mi csak csetlünk-

botlunk körülötte, ennek a mi kis huncut, pimasz fráterünknek éppen négyzetmilliméterről négyzetmilliméterre kell értelmeznie és tiszta erőből megmásznia ezt az univerzumot, mindeközben pedig ő mégis totál odavan értünk! Szóval mi nem leszünk olyan szülők, akiknek ez nem tűnik fel! Kövesd sorozatunkatt a weboldalunon (www.klikkout.sk) is, írd be a keresőbe: Apu(ci)róka Instagram: @rokkorokush 79

SZÉP / MERT NŐNEK LENNI JÓ

Szerző: Mészáros Krisztina / Fotó: Elements.envato

Jól vagyok! Húsvét után járunk, az újjászületés misztériuma után kullogunk. Keresem a környezetemben és önmagamban is a változót, az újat, a frisset, és ezzel együtt a megszokott jót, kényelmeset, biztonságosan változatlant. Keresem az emberekben is, főleg a nőkben, az anyákban. Hallgatom őket a bolti sorok közt cikázva, friss retket keresgélve, a jó minőségű házi kenyerekről diskurálva. Néha csak nézem a gesztusaikat, az arcukat, a kézmozdulataikat. Mennyi szomorúság, mennyi felesleges győzködés arról, hogy jól vannak! De elég csak mélyen a szemükbe nézni és máris elered a kön�nyük! Elég csak valóban érdeklődve megkérdezni, hogy vannak, és máris vulkáni lávaként tör elő belőlük az álcázás hiábavalósága. Rengeteg nő (igen, most csak a nőkről szólok, de ide írhatnám, hogy ember, mert a férfiakra is jellemző ugyanez) magányos a párkapcsolatában, a kapcsolataiban. Nelli csinos, művelt, kétgyermekes anyuka. A munkahelyén elismerik, a családja alárendeli magát a női erőinek, irányít, mozgat, szervez és rendez, látszólag gyönyörű életet él. Nellit a környezete elismeri. Nagy baráti társaságuk gyakran összejár, ahol kitűnik a rátermettségével, humorával. A férje gyakran mondja neki, hogy nélküle nem tudna mit kezdeni az életével, mert ő még nála is jobban tudja, mit akar. Ezen közösen mosolyognak, és ilyenkor Nellli megmarkolja a társa fenekét. Arra már nem emlékszik, amikor az arcát simította meg egy ilyen kijelentés hallatán, mostanság nem akar a szemébe nézni. Szereti az életét, ő teremtette, tudatos választás volt minden. Még a gyermekei születési dátuma is, kikérte egy asztrológus véleményét, melyik napra essen a császár időpontja. Azt jósolta, hogy ne legyen kilencedikei, jobb az elseje, az a kezdet, vagy mi a fene... a lényeg, hogy aznapra beiktatta az műtétet. Nelli hamar megun80

ta a kisded körüli egész napot felemésztő szolgálatot, így beszerezte a város legmenőbb bébiszitterét, akit jóval áron felül fizetett. Nellire ráírt az egyik munkatársa, aki az egyik iroda vezetője. A haverkodásnak induló üzenetek hamar váltottak őszinte kifakadásokkal teli eszmecsérévé, intim, napi rutinná. Nelli győzködte a férfit, a férfi a nőt, miért lehet és miért nem, hogy a vágyaik a való életükké váljanak. Nelli nem hitte el, hogy ez így működhet, hogy lehet ilyen valaki, hogy létezik a Férfi, hogy valaki ennyire figyelheti a szavait, képes rá napi húsz órát figyelni. De a pasi biztos volt az érzéseiben, hiszen Nelli okos és csinos, ilyen nincs több, állította. A nő már-már bele is élte magát, hogy elhagyja a családját, elköltözzön vele egy olyan helyre, ahol őt nem ismerik, ahol nem tudják, hogy kétgyermekes anyaként állt be a szeretők sorába...Úgy tervezte, néhány hétig még otthon hagyja a lányait az apjukkal, hiszen szeretné kiélvezni az új élete minden pillanatát. Már érezte a bőrén a szeretkezések vad nyomait, minden izma még a gondolattól is megfeszült, és ha a férfire gondolt, nagyokat sóhajtott. Már lehullani készült róla az elvárások, a normák, az ígéretek köpenye...Már ment volna... Aztán hirtelen, néhány zavart üzenet után a férfi eltűnt. Először pár napra, aztán pár hétre. Kerülte még a nagy közös meetingeket is. Nelli értetlenül állt a helyzet előtt. Szorongatta a telefonját, de minden üzenetét hiába küldte el, a másik el sem olvasta őket... Nelli, miközben teljesen összezuhanva, a barátnőjének meséli a történetet, a férfit szidja. Gyűlöli, megveti, hazug volt, meg gyáva...beijedt. A barátnő meg bólogat, egyetért, félénken megkérdezi, hogy te tényleg elmentél volna vele?! Nagy a csend ezután. De annál mélyebbek a sóhajok! A női szerepünk, minőségünk megváltozott az elmúlt években – nem, nem azért, mert egyen-

MERT NŐNEK LENNI JÓ

rangúvá váltunk, hanem mert magunkra aggattunk olyan terheket is, amelyek egy személynek túl nehezek. Eközben mi, nők tudatosítjuk, hogy a társunk nem képes mellettünk Férfiként helyt állni, mert az akaratát felváltotta a közös érdek és a megfelelési kényszer. Nincs férfi dominancia, csak a működtetéshez szükséges női. Másrészt ez az ember, aki megszelídült, már unalmas, mert pont olyan, mint amilyenné alakítottuk. Hamar untat bennünket a látszólagos tétlenség, hogy semmit sem kell csinálnunk, mert nem erre lettünk kondicionálva. Hát keresünk mást! A változót, a harcost, a betörhetetlent. De egy idő után őt is szelídíteni kívánjuk, csak magunknak, kisajátítva. De őket nem lehet, és akkor abban, ott pofára esik az Egó. A mindent elérhetek énünk, a csak tennem kell érte szlogenekből merítkező. Mit csinál ilyenkor a nagyképű egónk? Hárít. Nincs tanulság, csak annyi, hogy a másik a hibás. A saját felelősségem nem létezik, hiszen engem bántottak, miért is nekem kellene tanulnom. Nem ismerjük az utat ahhoz, hogy önmagunk igényein kívül másra is figyeljünk, vagy ha mégis, csak

a felszínes énünkkel kapcsolódunk. Az, amelyik arról győzköd, minden a miénk lehet. A tárgyak, az emberek, az elismerés, a biztonság, de a szerelem, a felemelő vágy, a szabadság is! Nellinek azóta van szeretője. Látszólag semmi sem változott az életében, néha összejárnak felfedezni egymás testét, aztán hazasiet és főz a családjának. Fenntartja a nagy elégedettség látszatát, hiszen nézzétek, nekem a hilfigeres pulcsim százas, a teniszcipőm százhúsz volt, és nem is bazárban vettük. Ott a ház, amelyben egy ikeás cucc sem található, mert az gáz, ha ott vásárolunk, ahol bárki, vagy mindenki... Mindenki engem irigyel! – mondogatja. Érthető, miért, mert nekem mindenem megvan, én elértem mindent, amire vágytam. Vagyis azt hiszem, néhány apró dolgot leszámítva. De amúgy meg kinek is van meg mindene, nem? Még hallom a kacagását valahol a sorok közt, amely épp olyan hamis, mint a valósága, amelyet annyira irigyen követünk a közösségi oldalon. 81

SZÉP / JEGYZET

Szerző: Poór Marianna / Fotó: Jojo Samek

Híres nők, akik megváltoztatták a történelmet – 1. rész Vannak köztük lázadók, akik nem tudtak és akartak azonosulni a kor által előírt női szerepekkel. Vannak, akik arra tették fel az életüket, hogy harcoljanak az igazságtalanság ellen. Vannak köztük ikonikus hősök, akik egy olyan világért küzdöttek, ahol mindenki egyenlő esélyekkel indulhat. Ismerjük meg azokat a híres nőket, akik megváltoztatták a történelmet. Mary Wollstonecraft (1759–1797) brit író, feminista. Az újkori női mozgalmak elindítója, a Vindication on the Rights of Woman (A nők jogainak követelése) című írása a feminista irodalom egyik alapműve, melyben a nemek egyenlőségét hirdeti. Hangsúlyozza a nők iskoláztatásának fontosságát, amely lehetővé tenné, hogy a nőkre ne csak az üresfejű háziasszony szerepe jusson, hanem szellemi teljesítőképességük által hozzájáruljanak a társadalom fejlődéséhez. Lánya, Mary Shelley a gótikus horror műfajának megalapozója. Mindössze 18 évesen alkotta meg a világirodalom egyik leghíresebb alakját, Frankensteint. Emmeline Pankhurst (1858–1928) brit politikus, aktivista. A brit szüfrazsettmozgalom vezetője, egész életében a nők választójogának elnyeréséért és a nők egyenjogúságáért küzdött. 1903-ban megalapította a Women’s Social and 82

Political Union nevű polgári radikális nőmozgalmat. 1928. július 2-án, három héttel a halála után a választójogot kiterjesztették a nőkre is. George Sand (1804–1876) francia írónő. Különc, feminista lázadó, szembement a kor elvárásaival: férfiruhát és csizmát hordott, haját rövidre vágatta és szivarozott. Lénye hatalmas hatással volt kora társadalmára: akadt, akit mélységesen felháborított a viselkedése, mások rajongtak érte: imitátorai Európa-szerte lepték el a szalonokat, amelyek alól Budapest sem volt kivétel. Életében a férfiaké volt a főszerep, szeretői között olyan művészeket tartunk számon, mint Balzac, Delacroix, Dumas (apa és fia egyaránt), Chopin, Flaubert, Liszt Ferenc, Standhal és Alfred Musset. Esszéiben szót emel a nők szexuális egyenjogúsítása mellett. Virginia Woolf (1882–1941) a modern regény egyik megteremtője, a huszadik század zseniális angol írója. A nőkkel kapcsolatos gondolatait

JEGYZET

a feminista irodalomkritika alapműveként szolgáló Saját szoba című esszéjében fogalmazta meg. A műben kifejti, hogy a nők számára gyakorlatilag évszázadokig lehetetlen volt, hogy alkossanak, hiszen nem rendelkeztek saját térrel, saját szobával és anyagi függetlenséget hozó havi keresettel. Marie Curie (1867–1934) lengyel származású fizikus és kémikus, a párizsi Sorbonne egyetem első női professzora, kétszeres Nobel-díjas tudós. Az első, fizikai Nobel-díját a férjével megosztva kapta, majd 1911-ben egymaga részesült kémiai Nobel-díjban. A radioaktivitás úttörő kutatójaként már az élete során is nagy befolyásra tett szert, amerikai útja során személyi kultusz övezte. Mivel abban az időben még nem tudtak a radioaktív sugárzás veszélyes hatásairól, kutatásai során hatalmas veszélynek tette ki szervezetét, ami végül a halálát is okozta. Lánya, Irene, édesanyja nyomdokaiba lépett, kémiai Nobel-díjas tudós, atomfizikus.

Coco Chanel (1883–1971) francia divattervező, a Chanel divatház meglapítója. A divat történetének egyik legmeghatározóbb személyisége. Forradalmasította a divatvilágot, azt tűzte ki célul, hogy a nőket megszabadítsa a kényelmetlen ruhakonstrukcióktól, és úgy érezzék magukat a ruháikban, amilyenek ők maguk valójában: erősnek és szabadnak. Megteremtette a modern, felszabadult nő alakját. Rosa Parks (1913–2005) afroamerikai polgári aktivista, az afroamerikai polgárjogi mozgalmak vezéralakja. 1955-ben Alabamában nem volt hajlandó átadni az ülőhelyét a buszon egy fehérbőrű férfinak. Tettéért letartóztatták, a feketék pedig ezután bojkottálták a busztársaságot (montgomery-i buszbojkott). A bojkott faji megkülönböztetés elleni megmozdulássá nőtte ki magát, mely Martin Luther King vezetésével Amerika-szerte elterjedt.

SZÉP /

HÓNAP NŐJE

Kérdez: Kurucz Klaudia / Fotók: Szabó Péter Pál

Csicsay Viktória

A májusi Hónap Nőjének, Csicsay Viktóriának maradandó élményben volt része magazinunk fotózása során. A szépséges lány először a MOL Akadémián olyan tréningen vehetett részt, amelyről sokan csak álmodozhatnak: a DAC kapusedzői, Martin Raška, Novota Jani, valamint hálóőrei izzasztották meg őt egy kemény edzés keretében. Majd utunk a dunaszerdahelyi Super Zoo állatkereskedésbe vezetett, ahol csodás felvételeken örökítettük meg Vikit. Egy rövid bemutatkozást kérnék tőled. Csicsay Viktória vagyok, 18 éves és Somorján élek. Mivel foglalkozol szabadidődben? Sportolok és énekelek. Mikor kezdtél el énekelni? Az ének, zene szeretete kiskoromban kezdődött. Először néptáncoltam, majd áttértem a népdaléneklésre. Említetted, hogy énekelsz és sportolsz. Ez a két tevékenység olyannyira nem áll közel egymáshoz. Hogyan alakult ki mégis ez a kombináció? Ez a két dolog áll a legközelebb a szívemhez. A dalok szeretete édesanyám hatására alakult ki

nálam, aki óvónő, és kiskoromban nagyon sokat énekelt nekem. A sportolás pedig édesapámtól ered, aki rendszeresen kerékpározik. Mi volt a legjobb eredményed, amit elértél a sportban? Amire a legbüszkébb vagyok, az a tavalyi brünni INBA/PNBA testépítő világbajnokságom való dobogós helyezés. Hányadik helyezést értél el? Második lettem, és hihetetlenül boldog voltam, hogy sikerült. Félelemmel indultam neki a megmérettetésnek, mivel a felkészülés hosszadalmas és megerőltető volt, de végül kiderült, hogy tehetséges vagyok ebben a sportágban, és az izomzatom is megfelelő. Említs néhány példát, milyen áldozatokat kellett hoznod a felkészülés alatt, hogy ilyen szép eredményt érj el? A legrosszabb tulajdonságom a lustaság volt, ezen mindenképpen változtatnom kellett. A másik, hogy nagyon szeretek enni, ezt is el kellett hagynom, mivel a diétába nem fért bele semmiféle cukor, sem szénhidrát. Mondj néhány ételt, ami tiltólistára került. Mi az, amit kerülnie kell annak, aki rászánja magát egy ilyen versenyre? Erre azt tudom mondani, hogy aki ilyen világversenyen való indulásra adja a fejét, annak ke-

SZÉP /

HÓNAP NŐJE

mény szabályokat kell betartania az étkezés tekintetében. Tojás, hús, sonka és mindenféle fehérje fogyaszthatóm, azonban a sót, a cukrot és egyebeket mellőzni kell. Mit szólt a családod a fitneszversenyzéshez, hiszen nagyon fiatalon kezdted el... Tőlük kaptam a legnagyobb támogatást és motivációt.

Számítottál-e arra, hogy a mai fotózáson ilyen kimerítő edzésben lesz részed? Fitneszedzésre számítottam, de nagy örömömre szolgált, hogy végül másféle tréningen vehetettem részt. Olyan dolgokat próbálhattam ki, melyekben nem valószínű, hogy valaha is részem lesz még egyszer. Felkerül ez a fotózás életed felejthetetlen emlékei közé? Igen, természetesen felkerül. 

www.facebook.com/yellowpoppy.sk

M O N D J A

E L

V I R Á G G A L

YELLOW POPPY – VIRÁGSZALON Kondé püspök utca 6403/7 (a Norbi Update mellett), Dunaszerdahely, +421 908 802 298

KÖNNYŰ / HOROSZKÓPOD

Klikk megmondja

Kos Van az a mondás, miszerint „nem bírja a cigány a szántást...” Ez rád is igaz! A sok szósöl esemény a kecódban arra a sorsra juttat, hogy ész nélkül mosogatsz, de legalább a szomszédaid asziszik, hogy vannak barátaid!

Bika Még hogy a férfinátha teszi próbára a kapcsolatotokat... Te már a kezdődő gebula előtt is nyűglődsz, maximálisan kibírhatatlanná téve a veled töltött maradék 364 napot is!

Ikrek Mindenkinek nyomatod, hogy no para... Közben meg szeded a paralízisedre a paralent, hogy a paralimpiára is kijuss! Pattintsd ki azt a parafadugót és partira fel!

Rák Vásárolod magadnak az original-fake top márkákat, de még így is csak úgy öltözködsz, mint egy NDK-s turista, a százszázalékos polijészter, ezerrel-beleizzadós szúpravájában!

Oroszlán Te is készülsz már az ősanya-mintaszülő szerepére (mert hát a járásban, ugye, más nem nő), de inkább vettél volna egy

vemhes hörcsögöt... Azt is meg lehet unni, méghozzá seperc alatt!Há ílet ez?!

Szűz Világ életedben mindig mindennel lemaradtál! Később lett mobilod, még később jött ki a bölcsességfogad... Később végeztél az osztálytársaidnál... Viszont neked lett a legkorábban priuszod! (És nem a Tojotáro gondolunk!)

Mérleg Idén nyáron se focivébé, se fociebé, se olimpia!!! (jupijé!) Úgyhogy most lesz a legalkalmasabb gyűrűt húzni minden kukacra! És ma még nem is szültél?!

Skorpió A te ocsmány szövegeden még szövegjavítóval sem lehet javítani! Trágár vagy, meg buta is! Még jó, hogy mindez nem jön át a szelfiken, különben az önbizalmadat még az a pár lájk se táplálná, amit most nyom rád anyád!

Nyilas Nálad megint beakadt a lemez.. Csak egy dolog érdekel, de az nagyon! Patonyikenyér! A patonyikenyér elfogyott? Friss van? Patonyikenyér? Van patonyikenyér? Maradt még patonyikenyér? Patonyikenyér?

HOROSZKÓPOD

Bak Nincs szakmád, de ez ne is aggasszon... Költözz Szerdahe’re, ülj naphosszat a kávézókban – és meg is van a podnyikatyel sztájl! Attención: szigorúan kávézókban! Ha csak padokon ülnél, akkor kitiltanának a városból!

Vízöntő Annyiszor buktál már, hogy kábé minden évben osztálytalálkozókra járhatsz! Ami

nem is baj, mert mindenütt be tudsz olvadni... A fogatlan öregasszonyok és a kretén hülyegyerekek között is simán elvegyülsz.

Halak Bár mindig megadtad a módját, ám a hosszú téli fürdőidet felváltják a gyors nyári zuhanyzások és a rögtön-visszaizzadások! Szerencsédre már vannak negyvennyolcórás sprék és hetvenkét órás tabletták!

Dunaszerdahely Szerdahelyen megint elkezdődött az éjszakai élet... ez nem a minőségi rendezvények számából tűnik ki, hanem a hajnali sör- és csikkmaradékok halmazából. Csak kár, hogy azokat nem a széttört kukákba dobáljátok, vagy csak utána. Hol itt az ájlávekó?!

CITY

TAXI 0948 626 626

KÖNNYŰ / KLICCEK Az alkoholtilalom ideje alatt Kohn és Grün sunyiban alkohollal kereskednek. Kohn lebukik, és két évre ítélik. Szabadulása után hazamegy és látja, hogy Grün háza előtt hosszú sor kígyózik. Az emberek egyenként bemennek és egy üveg whiskyvel jönnek ki. Kohn este átmegy Grünhöz és kérdezi tőle: - Mondd csak, Grün, szabad már alkoholt eladni? Megszüntették a tilalmat? - Dehogy is szüntették meg, még mindig tilos. - Hát akkor te hogy mersz alkoholt árusítani? - De kedves Kohn, én nem árusítok alkoholt! - Ne viccelj már, hogyan magyarázod akkor meg, hogy az emberek sorban állnak a házad előtt, és egy üveg whiskyvel jönnek el onnan? - Félreértetted a helyzetet. Én csak feladtam egy hirdetést az újságban, hogy elvesztettem 100 dollárt a buszon, és a becsületes megtalálót egy whiskyvel jutalmazom! - Két tészta megy a sivatagban. Melyik a zsidó? - A metélt. Megy az országúton 70-el a házaspár, a férj vezet. A feleség megszólal: - Tudod, sokat gondolkoztam a dolgon, de rájöttem, hogy nem tudok veled élni. Szeretnék elválni tőled. A férj nem szól semmit, de rálép a gázra, immár 90-el mennek. - Találtam egy olyan férfit, aki kedvesebb, mint te, jobb az ágyban, a gyerekeket is jobban szereti. A férj ismét gyorsít, immár 110-el repesztenek. - A gyerekek természetesen nálam maradnak, a házra is igényt tartok. A pénz fele a miénk lesz. A férj továbbra is csendben van, de már 130-at mutat a sebességmérő. - Miért vagy ilyen szótlan, neked semmi sem kell? - Nekem mindenem megvan, amire szükségem van - mondja a férj nyugodtan. - Igen, és mi az a minden? - A légzsák... Az országúton hatalmas viharban megy egy kamionos. Lát egy piros esőkabátos embert az út szélén,

megáll. Kinyitja az ajtót és megkérdezi: - Mit akarsz? - Én vagyok a piros kabátos köcsög, és éhes vagyok. Gondol egyet a kamionos, kidobja neki az ebédjét, majd továbbhajt. Nem sokkal később lát egy sárga esőkabátos embert az út szélén. Mellette is megáll. - Mi kéne? - Én vagyok a sárga kabátos köcsög, és szomjas vagyok. A kamionos kidobja neki az innivalóját, majd továbbhajt. Kis idő múltán újabb, kék esőkabátos embert lát az út szélén. Megáll. - Na, neked mi kéne te kék kabátos köcsög? - Jogosítvány, forgalmi engedély... - Mi a hasonlóság az anyós és a hegyi ösvény között? - ??? - Hogy mindegyik egy csapás! Találkozik a tücsök és a hangya. A hangya most is dolgozik. - Hogy vagy hangya? - kérdi a tücsök. - Köszönöm. Dolgozom, gyűjtögetek, mert nemsokára itt a tél, és kell az ennivaló az én népes családomnak. És te? - Egész jól. Csináltam néhány jó bizniszt, egész este muzsikálok a nyugatiaknak, most vettem belőle Ladát. - Nem lesz ennek jó vége - rázza a fejét a hangya. - Mi lesz, ha jön a tél? Nemsokára újra találkoznak. A tücsök egy vadonatúj Mercédesszel áll meg a gyűjtögető hangya előtt. - Hogy vagy? - Köszönöm. Gyűjtögetek télire. Hát te? - Van egy új Mercim, tele vagyok csajokkal, elzenélgetek. Most indulok egy nyugati turnéra. - És Párizsba is elmész? - El én... - Akkor kérlek, keresd meg LaFontaine sírját, és köpd le a nevemben!