Klikkout 08_2013 by KLIKK OUT

08/13

új helyen, Július elsejétől lasztékkal! á v b b o y g a n g mé

TAPÉTÁK PARKETT CSEMPE EGYEDI BÚTOROK TERVEZÉSE

Galantská cesta 866/4 A volt Seven étterem mellett 2

www.articadecor.sk

Editorial

Netható(távol)ság Szilvási Tibi írása

„Freud szerint a nagy igazság az, aminek az ellenkezője is nagy igazság” Thomas Mann

Áll a bál a világban, diplomáciai botrányok követik egymást képmutatóan, egy volt titkosszolgából pedig „rendszerellenes” hős lett, stilizálják, pólóra, kitűzőre nyomják. De vajon mi ez a hatalmas csinnadratta bizonyos Edward Snowden körül? Úgy szokták mondani, hogy – pergődob – kiderült (!!!), hogy a titkosszolgálat megfigyeli a polgárokat. Piha. Menetrendszerűen érkeznek is a hagyományos rendszerellenes jelmondatok, miszerint az mérgezett, rossz, egy fertő. Pedig a történet – egyelőre legalábbis – arról szól, hogy létezik (!) netrendőrség, vagy jobban mondva a hálózati eszközök adatforgalmát figyelő hatóság. Sokat spekuláltam azon – tényleg – hogy ez önmagában (mármint hogy létezik) tulajdonképpen baj-e. Ha ugyanis az internetet elfogadjuk egy virtuális világnak (márpedig ez így van), akkor virtuális lábnyomot hagyunk magunk után. Ha pedig ez a „lábnyom” tartalmaz olyan elemeket, amelyek alapvető emberi vagy szabadságjogokat sértenek vagy fenyegetnek, akkor tulajdonképpen miért probléma, hogy létezik arra egy hatóság, amely ezt felügyeli. Persze a felügyelet átbillen a ló túloldalára, ha a hatalommal, amelyet az adott hatóság a kezébe kap, visszaélnek. Viszont a hatóságok, legyen az természetes vagy virtuális, visszaélései nem a szükségességüket negligálják, hanem ugyanúgy emberi bukás(oka)t jeleznek, mint maga a bűnözés.

Valljuk be, hogy márpedig a Snowden-ügy kapcsán a legtöbb emberben az kelt visszatetszést, hogy egyáltalán létezik az ún. netrendőrség, és hogy az figyeli és elemzi a virtuális lábnyomok milliárdjait. Ijesztőnek hangzik, hogy „látják, mit teszünk”, pedig ez azért kissé távol áll a valóságtól, hiszen azt látják, amit vállalunk magunkról – szűkebb vagy tágabb körben – a hálózati lábnyomunkkal. Valószínűleg távol áll a valóságtól persze az is, amit a hivatalos csatornákon megtudunk minderről, de ha ezt – egyébként helyesen – nem fogadjuk el pontról pontra igaznak, ferdítésmentesnek, akkor miben más az a mechanizmus, amellyel – akár feltétel nélkül – igaznak tituláljuk azt, amit egy ismeretlen az úgymond független vagy kalózoldalakon – tehát szintén közvetett módon – tálal nekünk. Ez eléggé korlátolt hozzáállás, hiszen miért ne állíthatnám azt, hogy a hivatalos verzió (bármelyik / mindegyik) alternatíváját épp az általunk elutasított hatalom alkotja, hogy a rendszerellenes hívőket jóllakassa, ergo birkaként terelje. Innentől kezdve pedig mindenki intuícióin múlik, hogy a sok közül melyik alternatíva az, amelyet elhisz, vagyis tulajdonképpen nem rátalál az ún. igazságra, hanem kiválasztja a hozzá legközelebb álló, egyéni valóságot. Saját fantáziavilágot épít az internetnek nevezett végtelen monstrum kis kockáiból úgy, hogy az kényelmes legyen a privát (valós) tapasztalatai alapján felépített világnézete számára… „…az igazság nem a szavaké, hanem az életé és a lété.” (Robertson) 3

Tartalom

Netható(távol)ság – editorial

Nem árt, ha van egy ČT art – kulturáltan

Csak néztük, ahogy a rövidfilm éli a saját életét… - interjú Prikler Mátyással

A háromfejű oroszlán – autó

Street Caffe – vendéglőlesen

…egy nap fogta magát Jácint, és világgá ment… – interjú Lelkes Jácinttal

A cukorbetegség kialakulása – kiváltó okai – PR

Fáááj mindenem!!! – avagy vélemények party után… – Klikk Out Midsummer Party

Moderat – II, Pet Shop Boys – Electric, AlunaGeorge – Body Music – hangfal

Programajánló

Elysium – Zárt világ, Csak Isten bocsáthat meg, Blue Jasmine – filmkocka

Pohoda: Zaklatott mennybemenetel - fesztivál Benyomások Zamárdiban – fesztivál AK - arculat keresése – sport

Mindennapi (v)ennivalóink – havi-baj A felnőtté válás tragédiája – különvélemény Fókuszban a konyha – design

Kovács Nóra – augusztus lánya

Viccek :)

A Moszkva tér gyermekei, A halászkirály legendája – könyv

Regisztrációs szám: EV 4545/12 lapigazgató: Gocoň Péter főszerkesztő: Szilvási Tibi szerkesztők: Poór Tibi, Ugróczky István, Mundi Józsi, Kovács Andrea fotó: Šenkár Márió grafika: Kovács Anita borítóterv: Gocoň László kiadja: Inportante, s.r.o., Biskupa Kondého 5138/36, Dunajská Streda 929 01 hirdetés felvétel: +421 903 513 765 elérhetőség: info@klikkout.sk

Interjú

Csak néztük, ahogy a rövidfilm éli a saját életét… Szilvási Tibi interjúja Fotók: Prikler Mátyás archívumából, ill. www.dakujemdobre.sk

Prikler Mátyás fiatal pozsonyi filmrendező, producer, aki a pozsonyi Színművészeti Főiskolán végzett rendezői szakon, és tanult a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetemen is Szász János és Janisch Attila évfolyamában (2005/2006). 2010-ben Köszönöm, jól c. rövidfilmjét beválogatták a Cannes-i filmfesztivál egyik szekciójának versenyprogramjába, majd ebből a rövidfilmből készült egy egészestés is, amelyet idén mutattak be itthon. Egy sor projekten dolgozik most is. Ez mind szóba került, amikor beszélgettünk Skype-on keresztül.

Úgy vettem észre minden nyilatkozatodból, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy rendezel, egy ilyen témájú filmet, azokkal, akikkel, és olyan módon, ahogy. Mióta egyértelmű, hogy rendező leszel? Hogy filmrendezéssel akarok foglalkozni, az nagyon korán egyértelmű volt. Az, hogy milyen, az pedig nyilván egy folyamat. Nagyon egyszerű történet vagyok. A középiskolát filmklubokban és mozikban ültem végig esténként, nagyon korán elkezdtek érdekelni a filmek. Gyerekkoromban egy ideig rajzoltam, aztán egy ideig fényképeztem. 18 éves sem voltam, mikor leérettségiztem, aztán több iskolába is jelentkeztem, de szerencsére nem vettek fel sehova. Három év szünet után vettek fel a Színművészeti Főiskolára (VŠMU). Az volt a baj, hogy három évig nem nyitottak rendezői osztályt. Eközben voltam a Szlovák Filmintézetben, civil szolgálatosként a filmarchívumban. És ennyi a történet, nem történt semmi misztikus. 6

Egyszer olvastam egy Jancsó Miklóssal készített interjút, amelyben megkérdezték, melyik a kedvenc mainstream filmje. Ő a Die Hardot említette. Neked van kedvenced? Milyen filmeken nőttél fel? Alapvetően szerzői filmekre jártam, de nem volt egyetlen olyan film, amely nagy hatással lett volna rám. Az emberben benne van, hogy szereti besorolni a filmeket, hogy van a mainstream és van a nem mainstream. Szerintem a világ egyik legjobb filmje a Keresztapa. Ez mainstream film? Valószínűleg az, ugyanakkor az abszolút filmmű-

Interjú vészet egyik legjelentősebb alkotása is. Én egyébként szeretem a mainstream filmeket, nincs azokkal semmi baj. Vagy például az amerikai és angol sitcom sorozatokat. Gyerekkoromban a westerneket szerettem, vagy a komédiákat. Az indiános filmeket viszont nem, mert féltem az indiánoktól. Nem néztem soha sci-fi-ket és horrorokat sem, teljesen egyszerű okokból, mert nem szeretek félni. Soha nem láttam például az E.T-t. :-)

átveszem producerként a filmet a főiskolától, pályázunk és csináljuk tovább, ahogy mi akarjuk. Mi ezt nem akartuk bemutatni. Az iskoláé volt viszont a copyright, aztán gondoltuk, hogy csinálunk egy vetítést a haveroknak a főiskolán, majd jelentkeztek a Pozsonyi Filmfesztivál szervezői, hogy ott szeretnék bemutatni, mondtuk, hogy jó. A főiskola elkezdte küldözgetni, egyszer csak kaptam egy e-mailt, hogy menjünk Cannesba. Aztán én Cannes-ban magyaráztam, hogy ez véletlen, nem egy kész film, hanem egy nagyfilm része, és nem kéne itt lennünk, de ezt nem értették. Aztán már nem magyaráztam senkinek. Csak néztük, ahogy a rövidfilm éli a saját életét, mi meg dolgoztunk tovább a nagyfilmen. Várady Béla tavalyi halálakor milyen stádiumban volt a film? 2011. júniusában ért véget a forgatás. Kb. tíz hónappal ezután történt, hogy Béla bácsi meghalt, de akkor már meg is vágtuk a filmet.

Említetted valahol, hogy a Köszönöm, jól rövidfilmkorában is már egészestésnek készült, tehát megvolt a koncepciója. Volt olyan dolog, ami a rövidfilm bemutatása után változtatott a koncepción? Mi ugye tudtuk, hogy nagyjátékfilmet akarunk, a főiskolán viszont azt mondták, hogy legyek szíves lediplomázni, és hozzak nekik egy diplomafilmet. Volt két lehetőség, hogy gyorsan összecsapok valamit, azért, hogy meglegyen, vagy pedig leforgatjuk a nagyfilm egy részét. Akkor mondtuk, hogy ezt leforgatjuk, azzal én lediplomázom,

A kritikák többnyire nagyon is pozitívak, de nekem úgy tűnik, hogy annyira céltudatosan vágtál ennek neki, hogy számodra különösebb súlyuk nincs is. De mondd meg inkább te! A filmkritika ugyanolyan, mint amikor véleményt mond rólad egy ember. Szóval olyan arányban is érdekel, hogy azt ki mondja. A kritikákkal úgy vagyok, hogy egyrészt nem olvasom őket remegő kézzel, de nem is dobom el magamtól teljesen. Ami érdekes, hogy befejezel egy filmet a nyár végén, aztán jönnek az utómunkák, januárban van egy bemutató, most pedig augusztus van. Tehát a film féléve éli a saját életét. Te pedig csak így ülsz és hallgatod, hogy miket mondanak. Valaki mondja, hogy milyen jó vicces, más meg azt, hogy miért nincs benne több humor… A véleményekből megtudtál olyat is, amit még nem is sejtettél? Komáromban volt egy vetítés, ahol ott voltak a színészeink. Mokos Attila mesélte, hogy a találkozón 20 perc után a közönség azt kezdte firtatni, hogy ez egy kritika a szlovákiai magyar kisebbség felé. Nekünk ez eszünkbe se jutott, persze benne 7

Interjú van az asszimiláció, meg ilyen kérdések, de nem olyan erősen. Ezt olyan érdekesnek vettük. Egy szlovák nézőnek vagy magyarországi nézőnek ez abszolút nem tűnt fel. A magyar nyelvű médiában a legtöbbször feltett kérdés a filmmel kapcsolatban épp az volt, hogy magyar vagy szlovák filmről van-e szó. Szerinted miért fontos ezt egyáltalán tudni? Én mindig azt mondom, hogy színes. Az volt az érdekes, hogy amikor lement a bemutató, akkor a szlovákiai magyar médiát eleinte egyáltalán nem érdekeltük, akkor kezdtük érdekelni, amikor megjelentek rólunk cikkek a szlovák lapokban. Egy pozsonyi magyar gyerek ír egy forgatókönyvet egy pozsonyi szlovák gyerekkel, és egy szlovák operatőrrel csinálnak egy kétnyelvű filmet ilyen meg olyan színészekkel, és igazából ezzel a hibriddel néha nem tudnak mit kezdeni. Aztán azért jönnek ilyen, számomra érthetetlen dolgok, hogy egy filmnek milyen a nemzetisége. Volt néhány főiskolai rövidfilmed a Köszönöm, jól előtt. Ez utóbbira már kialakult, hogy mi is az a vonal, amelyen haladni szeretnél rendezőként, illetve azok az elemek, amelyekre azt szokták mondani, hogy a kézjegyed? Fontos ez egyáltalán? Ezt teljesen másképp csináltuk, mint a korábbi filmeket. Azt akartuk, hogy legyen egy film, ami a lehető legautentikusabb, minél kevesebb tech-

nikával. Nem világítottunk, egy vagy két kézi kamerával dolgoztunk. De biztos vannak visszatérő dolgok, meg kéne nézni… Amiket felsoroltál, kissé közel áll a dogmafilmesek alapelveihez. Ez hozzád is közel áll, vagy ez csak belemagyarázás? A dogmások kitalálták és összeírták a pontokat, hogy mitől dogma a dogma, a következő filmben pedig már be se tartották. Én nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán a felét betartottuk-e. Gyakorlatilag filmes porontyként kijutottál Cannes-ba. Itt a versenyprogram körül elég nagy a csinnadratta, de mi a helyzet a Cinéfondationnál, a rövidfilmekkel? Ez a szekció az egész Cannes-i fény és csillogás közepette egy normális sziget volt. Kedvesek voltak az emberek, akik ezt csinálták. Mi is részesei voltunk valamennyire az egész cirkusznak, de úgy józanul. A konklúzió, amit levontál egy ilyen esemény után? Azért jó, meg azért rossz is, mert ezt így kiírják a homlokodra. Nagyon egyszerű és földhöz ragadt dolgokban segít: kértünk pénzt a nagyjátékfilmhez a Szlovák Filmalaptól (Audiovizuálny fond), és adtak, mert mi voltunk ott Cannes-ban a hazai gyerekek. És hogy ha valahol megjelensz, akkor talán jobban odafigyelnek rád. Ez egyfajta védjegy, de ha meg kell oldanod egy konkrét helyzetet egy filmforgatáson, akkor ez annyira nem segít.

Interjú

A filmről: egyfajta hollywoodi követelmény, hogy az első tíz percben legyen szexjelenet, ti rögtön az elejére raktátok. Miért? Egyszerű a dolog, az első snittben szeretkeznek, a végén összeházasodnak. Először sokkal összetettebb volt az eleje, végül leegyszerűsítettük. Ami tiszta sor, mert akkor a moziban a néző az elejétől figyel. Nem szeretem azokat a filmeket, amelyek tíz percig kezdődnek, az emberek meg vakaródznak, helyezkednek. Így berántjuk őket… Számomra némileg pozitív a végkicsengése a filmnek, illetve inkább úgy monda-

nám, hogy a felépítésében a végén lepleződnek le olyan apró dolgok, amelyek árnyalnak bizonyos szereplőket vagy szituációkat. Nyilván tudatos, de miért pozitív az irány? Szerintem a film se nem pozitív, se nem negatív, ahogy a mindennapi életünk és az emberek sem. A lagzi nyilván olyan megváltásszerű a végén. Általában azt szokták mondani, hogy nem negatív a vége. Valamilyen szinten volt olyan cél, hogy pozitív végkicsengése legyen, de inkább úgy fogalmaznék, hogy egyfajta megbékélés.

Interjú ből nyolc film le van forgatva. Elég összetett az egész – tíz stáb, tíz gyártási folyamat, tíz rendező. A költségvetés sem állt össze még száz százalékra. Valószínűleg 2014 eleje a bemutató optimális időpontja. A másik, amiben koproducerként részt veszel, az a Hajdu Szabolcs féle Délibáb. Neked itt tulajdonképpen mi a feladatod? A film egy Magyarország melletti országban kezdődik. Erre pályáztunk Szlovákiában, kaptunk rá pénzt, május végén pedig megvolt az elég komplikált, de rövid szlovákiai forgatás. Ezt szerveztük mi, ezenkívül nyolc szlovákiai színész bekerült a filmbe, akik közül hét komáromi magyar, Mokos Attila, Vörös Lajos, Fabó Tibor és még mások. Ez egy jó dolog. E pillanatban, napokban, hetekben hol vagy és mivel foglalkozol még? Most még (aug. 5.) Selmecbányán vagyok egy workshopon. A Köszönöm, jól c. filmmel van még elég sok munkánk, mert szeptembertől lesz cseh és magyar mozis forgalmazása, ami jó hír. Aztán még ősszel befejezzük Jaro Vojtek dokumentumfilmes első játékfilmjét, a forgatás 25%-a van még előttünk. Ennek én vagyok a producere.

Van olyan epizódja, momentuma a filmnek, amit nem sikerült megvalósítani, vagy nem úgy, ahogy elképzelted? Olyan nem volt, amit nem sikerült. Ha valami olyan lett volna benne, amivel nem értek egyet, akkor nem vágom be, vagy újraforgatom. Dolgoztok egy szkeccsfilmen, a Húszon (Dvadsať), ez milyen fázisban van? 2013-ban húszéves az ország, megkértünk tíz rendezőt (Juraj Herz, Martin Šulík, Kerekes Péter, Zuzana Liová, Iveta Grófová, Viera Čákanyová, Ondrej Rudavský, Miro Jelok, Mišo Suchý, Peter Krištúfek), hogy mindenki teljesen szabadon csináljon tízperces filmet erről. Tíz10

Bizonyára vannak a fejedben filmes ötletek. Elképzelhetőnek tartod vagy tervezed, hogy rendezőként kilépsz abból a közegből, amelyet a Köszönöm, jól esetében bemutattál? Van egy sztori, Fellinit kihívták, hogy rendezzen filmet Amerikában, és azt mondta, hogy nem tud, mert nem érti, hogy a kocsmában min nevetnek a munkások. Miloš Forman negyven éve van Amerikában, és soha nem rendezett olyan filmet, ami a mában játszódik, valószínűleg nem véletlen. Festeni lehet akárhol, a filmrendezés viszont nagyon konkrét, a kulisszák, a színészek, a nyelv, a viselkedés. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem volt tudatos választás, hogy azért legyen kétnyelvű, merthogy az milyen jó lesz, hanem mert nekem ez a normális. Azt a közeget, amiben felnősz, elég nehéz magad mögött hagyni. De majd kiderül, hogy velem mi lesz.

Autó

A háromfejű oroszlán Peugeot 2008 Tesztelte: Uher Tibi Fotó: Ugróczky Pityu

Mostanság rengeteg újdonsággal rukkol elő a Peugeot. A legújabb találmányuk a 2008as modell. Egyre nagyobb az igény a magasított, inkább terepre való autók iránt. Ezek általában nagytestű, drága autók. Ahhoz, hogy ez másként legyen, remek megoldást jelenthet a 2008-as. Ez nem egy luxusautó, nincs tele extrákkal, de rendelkezik más tulajdonságokkal.

A Peugeot előhúzott valamit a zsákjából. Tulajdonképpen egy új, eddig nem ismert kategóriát. Az autó viszont nem teljesen új, mivel a 2008-as a 208-asra épül. Igaz kicsit hos�szabb lett, kicsit magasabb lett, jobb lett. Jogos a kérdés, hogy mit is takar a cím. A három fej alatt három hengert kell érteni. Bizony, a tesztelt autóban egy háromhengeres, ezerkétszáz köbcentis benzinmotor található. A 82 lóerő elegendőnek bizonyult az autó kellő dinamikájához, viszont el kell viselni a három hengerből fakadó motorzajt. A gyári adatok szerint az átlagos fogyasztás öt liter alatt tartható, bár ehhez nagyon vigyáznunk kell a gázpedállal. Rendelhető ezen kívül még egy 1,6-os benzines erőforrás is 120 lóerős teljesítménnyel, valamint több dízelmotorral, amelyekről tudni illik, hogy szenzációsak. Vagyis a motorkínálat több mint bőséges. A motorhoz kapcsolódó sebességváltó 12

jól kezelhető és pontos. Talán annak, aki amúgy is kis kocsikhoz szokott, elsőre furcsa lesz, hogy ebben kicsit hosszabb útja van a fokozatoknak, mint általában a többi hasonló kaliberű autóban. A 2008-as nem sorolható az SUV kategóriába, viszont aki hasonló hangulatú kocsira vágyik és nem feltétel az összkerékhajtás, annak tetszeni fog a kis oroszlán. Családi kocsinak nevezhető az autó nemcsak az utastérben lévő helykínálat, hanem a csomagtér nagysága miatt is. A meglehetősen kis kormány sportosabbá teszi a vezetési élményt, viszont a műszerek elhelyezésével

Autó

a kormánykerék fölött (nem pedig mögött) barátkozni kell. Az ülések nem a legsportosabbak, de gond azokkal sincs. A külseje egészen más, mint a 208-as rokoné. Kifejezetten szépre sikeredtek a hátsó C alakú fényszórók, tulajdonképpen nincs a formavilágában semmi különös, egyszerű és nagyszerű. Arra nem sikerült rájönnöm, hogy miért is került púp az autó tetejének hátsó felébe. Mindenesetre ennek a magasításnak köszönhető, hogy a hátsó ajtó fölött maradt hely a hölgyek számára

egy tükörnek (természetesen itt egy nagyobb méretű krómelemről van szó). Összegezve a rossz s a jó tulajdonságokat el kell, hogy áruljam, az előbbiekből nincs sok. De a legnagyobb pozitívumokhoz sorolnám az autó alacsony súlyát, amiből ered az alacsony fogyasztás, a belső térben jó minőségű anyagokat találunk, a térkínálat elegendő, valamint a már megszokott jó és gazdaságos motor. Ami pedig még szintén egyáltalán nem mindegy, az ára is nagyon vonzó. 13

Vendéglőlesen

Street Caffe Kóstolta: Mundi Józsi Ugróczky Pityu fotói

Az augusztusi hónapban Dunaszerdahely egy nívósabb éttermébe látogattunk el. A Street Cafferól már nagyon sok jót halottam, sokan dicsérték, így csapattársaimmal gondoltuk, betérünk egy vacsorára.

Az étterem Dunaszerdahely egyik csomópontja, legnagyobb körforgalma közvetlen közelében található. Az épület első benyomásra inkább egy kis kávézónak tűnhet, már csak a nevéből adódóan is... Kellemes kis teraszára talán inkább az állandóan úton lévők térnek be egy nagyon finom kávé elfogyasztására. AZ ÉTTEREM, AZ ÉTLAP ÉS A VÁLASZTÉK Belépéskor egy kellemes, hangulatos étteremben, kávézóban találjuk magunkat. Gondosan kialakított, ízléses helyiség, ahol elsősorban a krém, illetve a barna színek különböző árnyalatai dominálnak, a terítéktől egészen a tapétákig. Az Street Caffe belül 35 férőhelyes, valamint 20 személyes terasszal rendelkezik. A nagy ablakokon keresztül sok fény árad be, így a hely világos, az ablakban elhelyezett élő orchideáknak, illetve a hely berendezésének köszönhetően valóban egy mediterrán kávézóban, étteremben érezhetjük magunkat. Elég sok vendég tartózkodott a helyiségben, így egy négy személyes asztalnál foglaltunk helyet öten. Az étterem nemdohányzó és klimatizált, ami azonnal érezhető volt belépéskor. Illedelmes pincérünk kellemes benyomást keltett. Fekete nadrágban, fehér pólóban, a hely logójával ékesítve jelent meg, és egyből „kezelésbe” is vette

társaságunkat. Italrendelésnél a hagyományos üdítők kínálatát kaptuk, kólával, ásványvízzel, különböző gyümölcslevekkel. Megtalálhatók itt még nagyon jó minőségi borok jellegzetes hazai, és sok egyéb borvidékről, már csak ezért is kifejezetten megéri ide betérni. Délután öt óra körül érkeztünk, pár percen belül már túl is voltunk az italrendelésen. Az étlap megtekintésekor előételek (3) levesek (3) saláták (9) bő választékban rendelkezésre álló mártással kínált tésztás ételek (6), kemencében sült tészták (6), rengeteg pizza, vegetáriánus (4), csirke- (14), sertés- (6), marha- (6) és halételek (4), valamint desszertek kínálatára leltünk. Utóbbi esetében napi kínálatról volt szó. Maga az étlap átlátható, kiemeli az ételek olasz megnevezését és grafikailag is kellemes. A TESZT – ELŐÉTELEK, LEVESEK Rendelésünket röviddel negyed hat előtt adtuk le, és pár percen belül máris az asztalunkon teremtek az előételek. A fokhagymás friss házi pirítós

Gasztro

paradicsommal (Bruschetta – 1,90€), parmezánnal bőven meghintve, előételként kimondottan nagy adag. Paradicsommal vastagon megpakolt, ropogós és ízletes cipót kaptunk, kellemes fokhagymás, olívaolajos ízhatással. Remek bendőfelkészítő, és mondhatni, stílusban az étteremhez illő. Tipikusan olasz előétel az olasz sonka mozzarellával (4,80 €), amely nem igényel komolyabb előkészületet a szakácstól, minthogy mindezt gusztusosan a tányérra rendezve tálalják. Esetünkben ez így is volt, mivel pedig a harmadik előétel egy sajttál (3,90€) volt, így mindezt egy nagyobb tálon kértük egymás mellé rendezve, amelyről kedvünkre válogathattunk. Cherry paradicsom, olíva, ruccola, szárított olasz sonka és jó pár fajta remek sajt került az asztalra, amelyek valóban kellemes ízélményt nyújtottak.

hiányoltam a zöld színt a tetejéről, végeredményben olasz stílusú étteremről van szó, egy kis fifikával elő lehetne varázsolni a „tricolore” színeit. :-) Fokhagyma krémlevesünk (2,30€) kellően krémes volt, elődjéhez hasonlóan. A fehér szín nem annyira jellemző e levesre, de ez csakis attól függ, hogy alaplét vagy vizet használunk-e az elkészítésénél. Íze nagyon finom volt, így aki szereti, annak kimondottan ajánlom. Kellemes ízű húslevesünk (2,30€) gyönyörű sárga színben pompázott, gazdagon megrakták zöldséggel, friss petrezselyemzölddel, és raviolihoz hasonló töltött tésztával tálalták, megfelelő hőfokon.

A leveseknél ismét tipikusan olasz jellegűre esett a választásom. A paradicsomos levesnek (2,30€) gyönyörű színe volt, kicsit édeskés és intenzív fahéjas ízre lettem figyelmes a kóstolásánál. A paradicsomlevest bőven megszórták parmezánnal. Valójában teljesen rendben volt, viszont kissé

Vendéglőlesen SERTÉSSZŰZÉRME MÁRVÁNYSAJT-MÁRTÁSSAL, ROZMARINGOS SÜLT BURGONYÁVAL (7,70 €) Négy darab vastagabb szelet, sült sertés vesepecsenye, Niva sajtos mártásba ágyazva landolt az asztalunkon. Mint tudjuk, a vesepecsenye szárazabb jellegű hús, amely a mártással megfelelően ellensúlyozható. Kifejezetten jó párost alkot ez a hús a Niva sajtos mártással, séfünk büszke lehet erre a fogásra. A nagyszerűen elkészített sült burgonya pedig még fokozta az összhatást, nem is beszélve a körte darabkákról a mártásunkban.

ÖRDÖG SZOTÉ MARHAHÚSBÓL, PÁROLT RIZZSEL (9,70 €) Szoté állagú és formájú ételt kaptunk, babbal, kukoricával fokozva, chilivel fűszerezve. Ezt az ételt talán inkább egy mexikói étteremben tudnám elképzelni, de a Streetben is megállja a helyét. Jól fűszerezett ízhatást nyújtott kóstolásakor, nem túl csípős, inkább kellemesen pikánsként jellemezném. A kukorica édeskés íze miatt remek párosítás a csípős ételekhez – elvégre az ellentétek vonzzák egymást... :-) A hús, annak ellenére, hogy marhából készült, omlós és puha volt.

MÉZES CHILIS CSIRKEMELL, PÁROLT RIZ�ZSEL (6,70 €) Vaskos szelet csirkemell steaket kaptunk, barna, mézes, karamellizált ízhatást nyújtó mártással. A hús kellően puha volt, nem száraz, megfelelően átsülve tálalták, kiváló párolt rizzsel. Ebben az esetben is kiemelném a mártás jelentőségét, mivel a teljesen egyszerű csirkemell steaket teljesen más ízvilágba tereli, amelyet így egy karakteres étellé varázsolt.

CSIRKEMELL FILÉ PIKÁNS MÁRTÁSSAL, VEGYES SALÁTÁVAL (7,40 €) Ebben az esetben érezhetően jól fűszerezett ételt kaptunk. A csirkemell stílusosan bevagdalva, ropogósra sütve, a szerkezete mégsem maradt száraz. Húsunkat olaszos fűszerezésű mártásba fektették, amely krémes állagával kiegyenlített ízhatást okozott. A saláta finom ropogós, friss zöldségből készült, így ez egy tökéletes könnyű ételnek mondható, amely bátran fogyasztható akár a későbbi órákban is.

Gasztro BOLOGNESE SPAGHETTI (5,60 €) Hatalmas tányéron érkezett az asztalra. A spagetti tésztájánál tökéletesen megvalósult az al dente óhajom. A bolognai darált húsos szósz szerintem kissé alul volt fűszerezve, így nem volt érezhető annak jellegzetes ízvilága. Az egészet vaskosan meghintették reszelt parmezánnal, ami elengedhetetlen kiegészítője ennek a tipikus olasz nemzeti ételnek. Azt ajánlanám, nem kell félni a fűszertől, bátrabban kell használni, hogy elérjük a megfelelő ízhatást.

DESSZERT Barackos gombóc (2,90€) volt a napi kínálat. Nagyon finom, friss idénygyümölcsből készült gombócra leltünk. Tésztája kellemes állagú, olvasztott vajjal nyakon öntve. A sárgabarack kissé kemény volt, viszont előnyére váljon, hogy nem befőttből készítették.

A környezet rendezett, tiszta, hasonlóképpen a toalett is. Mivel épp az ablakkal szemben ültem, számomra zavaró tényező volt a nagy forgalom, és annak elkerülhetetlen zaja. A vacsoránk során ebben az esetben sem találkoztam ipari jellegű élelmiszerrel, kivéve az ördög szoté esetében a babot, illetve kukoricát. Az ételek minősége jó, díszítésük kissé egyszerűnek mondható. A séf számára kreatívabb tálalást, díszítést javasolnék. Hangyányit kellene javulni a fűszerezésnek is, hogy gazdagabb ízvilágot teremtsen a felkínált ételekhez. Az ételadagok megfelelőek, így biztosra vehetik, hogy ha a Street Caffeban étkeznek, nem maradnak éhesen. Számomra kissé zavaró, hogy az étlap elhasznált, hiszen ez az első kontaktus az étterem és a vendég közt, épp ezért tisztának és sértetlennek kéne lennie. Árfekvésben a hely nagyon is megfelelő. Az étteremben 78,40 €-t fizettünk, de ebből öten a teljes menüt ettük, és jó pár üveg üdítőt megittunk. Aki szereti a kellemes kis kávézókat, hangulatos éttermeket, bátran térjen be a Street Caffeba, kóstolja meg ételeit, minőségi borait! Jó étvágyat és kellemes szórakozást! Ne feledjék, ez csak a saját és társaim véleménye! :-)

SZUMMA SZUMÁRUM A Street Caffeban töltött idő kellemesen telt. Elégedettek voltunk a bor és a minőségi pálinka, illetve a hagyományos szeszesitalok kínálatával, amelyeket viszont ebben az esetben nem kóstoltunk meg. A kiszolgálás kellemes, a teríték a rendelés után kerül az asztalra, a pincér egy tányéron hozza a vendégek evőeszközeit. Sajnos nem használnak a terítéshez megfelelő filcanyagot a terítő alá, így az asztal tapintása kevésbé lágy. Ez a módszer inkább az alacsonyabb szintű éttermekre jellemző.

EREDMÉNY: 7,1 / 10 Az étterem minősítésénél figyelembe vettük a rendet, a tisztaságot, a felszolgálást, az ételt és a környezetet.

Interjú

…egy nap fogta magát Jácint, és világgá ment… Poór Tibi interjúja Fotók: Lelkes Jácint archívumából, illetve Gocoň Péter

Amióta megnyíltak a határok, azóta rengeteg srác és lány becsomagoltatta a szülővel a valós, illetve képzeletbeli elemózsiás batyut, és szerencsét ment keresni a nagyvilágba. Mint ahogy a mesékben olvastuk. Rövid történetek, de éveken át tartó sikeres kísérletek is. Az utóbbiak közé tartozik a dunaszerdahelyi Lelkes Jácint sztorija is, aki tizennégy évvel ezelőtt indult szerencsét próbálni a dél-tiroli Suldenbe, és ma hetedik éve a Madritsch Hütten síparadicsom éttermeinek egyikében főszakácsként éli a napjait, évente körülbelül hat hónapig.

Jácint, hogy jutottál ki Olaszországba? Már tizennégy éve, hogy kimentem – 1999 novemberében. Somorján jártam középiskolába, a Pomléban, pincér-szakácsnak tanultam. Volt egy illető, aki disszidált Olaszországba, aki elvégezte Rómában a teológiai tanulmányokat, és kint is maradt papként. A nyári szünetben megkeresték őt a helyi hotelosok, nem tud-e valami brigádosokról Szlovákiából. Bejött az iskolánkba és megkérdezte a diákoktól, hogy nyáron ki szeretne kimenni, dolgozni. Tehát így jutottam ki – szükség volt a hotelban egy másodszakácsra. Hét évet húztam le ott, ma pedig már hetedik éve dolgozom Madritsch Hüttén a síparadicsomban.

Külföldi munkahelyen elfelejtheted, mit értél el, és mit tanultál itthon… Igen, újból meg kell járni a szamárlétrát, én másodszakácsként kezdtem. Szerencsém volt, mert ennek ellenére a menü kilencven százalékát nekem kellett elkészíteni, így gyorsan rám ragadt a megtanulnivaló. Abból kifolyólag, hogy tiroli konyhát vezetünk, valójában mindent el kellet felejteni. Például az egyszerűnek tűnő spagettit is teljesen máshogy készítjük el, mint ahogy tanultam Somorján, nem beszélve arról, hogy tizenöt fajta tésztát tartalmaz a menü. Hasznos volt, hogy tudtam gyorsan dolgozni, és otthon megtanultam az alapmártások elkészítését.

Tulajdonképpen miért is lettél szakács, és miért mentél ki? A családban az édesanyám, a nagynéném, a keresztanyám szakácsnők, a mamám cukrásznő volt, nem csoda, hogy mindenáron főzni akartam. Elég korán elhatároztam, hogy külföldön akarok dolgozni. Elsősorban azért, hogy kicsit jobb legyen az életem.

Apropó, hogy látod ma a csallóközi konyhát? Ezen a konyhán nőttem fel, tehát számomra ez a klasszikus. Főzök Hüttén is ilyen ételeket, a tizenöt fős személyzetnek, nemcsak a szlovákoknak és magyaroknak, hanem a helyieknek is, ők kimondottan kérik ezeket. Ami engem illet, nem vetem meg a tésztafélét, de amikor csak magamnak főzöm az ebédet, akkor

Interjú

az otthon ízeit választom. Persze az olasz konyha ételeit megfőzni nagyon jó, mert sok a variáció, fantáziadús, például a spagettihez lehet hat-hétféle szószt készíteni. A spagetti szósz alapja a paradicsomszósz, de ha akár csak egy csipetnyi belevalót teszek hozzá, lényegesen változtat az ízen, és más nevet is kap a „gyerek”... Amikor kimondják a neved, milyen étel jut az eszébe a helyieknek. Nem akarok beképzelt lenni, de elmondhatom, hogy a tizennégy év alatt kialakítottam a saját klientúrámat, akik kimondottan a főztöm miatt járnak. Lehet, hogy az ételek fűszerezése tesz felismerhetővé. Számomra nem gond, ha a vendégnek van óhaja, mely nem szerepel az étlapon. Ez lényeges dolog, a vendég ezt azzal díjazza, hogy legközelebb is eljön. Előfordul, hogy eljön egy visszatérő csoport egy hétre és megbeszélem velük az egész heti menüjüket – leírják egy papírra, ami legjobban ízlik a főztömből. Ennek a főnök is örül, mert visszajáró vendégeket nevelünk magunknak.

Lelkes Jácint egy szezonja… Októberben utazok ki, és májusban térek haza. A legerősebb időszak természetesen a karácsony, amikor naponta kétezer-ötszáz látogató jön fel a hegyre. A sípálya 3250 méteren van, én 2850 méteren dolgozom. Naponta körülbelül négyszáz ételadagot adunk ki ketten egy dunaszerdahelyi sráccal, Holocsi Rolival. Átlagban, a legerősebb heteken kívül, ez körülbelül kétszáz kiadott adagot jelent naponta. A szezon május 5-e körül fejeződik be. Elkezdődik a munkaheted, hogy néz ki egy napod? Egy faluban, Suldenben lakom. Reggel nyolc órakor kelek. Felveszem a szakácsruhát, a síruhát és a sícipőt. Legyalogolok a kabinos felvonóhoz, felmegyek vele, kiszállok, felcsatolom a sítalpat, felülök az ülőkésre, lesízek száz métert az étterembe. Reggel meleg pultos étterem működik, tálcákon, mint nálunk Dunaszerdahelyen a tejbárban, ahol dolgoztam egy ideig. Megmelegítem a szószokat, a leveseket, előkészítem a császármorzsa19

Interjú tésztát, és spagettit főzök le, ha kevés. Tizenegykor kezdődik a roham, jönnek a vendégek. Bekiabálnak és én kiadom, ez megy olyan fél háromig. Háromig összerakodunk és a kihűtött ételeket elrakjuk a hűtőkbe. Ez után nekiállok ebédelni, háromkor van a szakácsoknak az ebédszünetük, a személyzet ebédjét még tizenegy óra előtt elkészítem. Fél négytől konyhatakarítás, ahogy ezt befejezzük, kezdem másnapra összeállítani a menüt. Ha még marad időm, akkor elkészítem másnapra az alapokat, felvágom a zöldségeket, húst, hogy másnap ezzel már ne kelljen törődni. Öt órakor felveszem a sítalpakat, és ezt a történetet már ismered… Vesézzük ki egy kicsit az olasz konyhát. Kezdeném azzal a kérdéssel, hogy melyik a legjobb spagetti, melyet nálunk is meg lehet venni? Barilla. Igaz, hogy drága, de az spagetti marad a kifőzés után is. Egy héten körülbelül kétszáz kiló spagettit, kétszáz kiló makarónit főzök el, tehát otthon már nincs kedvem spagettit főzni. Azt veszem észre, hogy van egy rossz szokás a csallóközi éttermekben – a spagetti túlfőzése. Az igazi spagetti az al dente (félig puhára főzve). Amikor a csomagolásra rá van írva, hogy hét percet kell főzni, én öt percre hagyom, nem hűtöm le, ahogy itt sokszor látom, mikor kiveszik a forró vízből, azonnal a meleg vízbe kerül… Ez nem jó. Én öt perc főzés után kidöntöm az asztalra, szétdolgozom, leöntöm olajjal és hagyom kihűlni. A spagetti magában dolgozik, kihűl és megfő. Nem szabad szétfőzni a spagettit, kicsit ropognia kell - nem eltörni – a fogak között. Következő kérdésem, Dunaszerdahelyen pizzát eszünk vagy lepényt? Lepényt. Van egy étterem, ahol úgy csinálják, ahogy én elképzelem… Nyugodtan megnevezhetjük… Street Caffe. Vékony és ropogós tésztát készítenek… Mint valamikor a Giorgio pizzériában a stadionon… 20

Igen, pontosan. De ő olasz volt, tudta, hogy mi a dörgés… Több pizzériában azt látom, hogy a mennyiség a legfontosabb. A Streetbe tényleg nagyon jó a pizza. Persze, amíg nem voltam kint, én is ettem ezeket a lepényféle pizzákat, de csak egyszer kell megkóstolni az igazi pizzát… Nem vagy az olasz konyha híve, de mi fogott meg az olasz gasztronómiában? Engem, mint szakácsot, elsősorban a konyhák felszereltsége. Az abszolút praktikusság, dizájn, minden kézközelben van. Másik dolog, nincs az az eszeveszett spórolás. Ha a vendég fizet a rántott húsért tizenegy eurót vagy nyolcat a spagettiért, oda kell rakni a tányérba azt, amit kell. Itt azt látom, hogy az alacsony árak miatt nagyon megspórolják a menüket. Igen, feltehetjük a kérdést, hogy mit lehet kihozni 2,90-ből, de lehet, hogy 3,50-ért, ami nem nagy árugrás, máshogy nézne ki a tányér tartalma. Mindenki olcsón akar eladni, aztán megtörténik, hogy amikor rendelek egy minestronét, kergetem és keresem a zöldséget. Hálaistennek, az én főnököm nem jön hozzám azzal, hogy a steakből kevesebbet tegyél… Mondtad, hogy a magyar-szlovák konyha maradt a kedvenced. Konkrétan melyik ételek? Pacal, vadas, magyar gulyás és knédli – ez nálam a top. Ahogy mondtam, főzök a személyzetnek ilyen ételeket is. Mondjuk a pacalt, a belsőségeket nem szeretik, de a magyar gulyás, káposzta, lencseleves, bableves csülökkel vagy sült csülök, ezek bejönnek nekik. Próbálom „eladni“ a mi kajáinkat is... :-). Nemcsak mesés környezetben dolgozol, de bizonyos szempontból számunkra roppant érdekes helyen. Tizennégy éve élsz Dél-Tirolban, ami egy autonóm helység… Sokkal könnyebb az élet, praktikus dolgokon is észreveszi az ember. A hivatalokban gond nélkül németül és olaszul kommunikálhatsz. Amióta autonóm Dél-Tirol, Olaszország leggazdagabb része lett, köszönhetően a fellendített turizmusnak. Nem azt mondom, hogy Dél-Tirol tartja el Olaszországot, de nagymértékben járul hozzá az

Interjú

ország jólétéhez, mert tudjuk, az ország lenti részében nincs munka. Milyen a mentalitás? Spórolósabbak itt az emberek, feleslegesen nem költekeznek, nem kell hú de jó autó, ami számukra egy szükséglet, nem pedig nagyzási mánia, vagy luxus dolgok halmozása. A családnak dolgoznak, a vállalkozások zöme családi. Ez a tény magában megadja, hogy milyen életet élnek. Egy picit

fentről néznek a külföldiekre, de ha fellépsz a tévhitük ellen, azon tudsz változtatni. Sokan úgy képzelik el, hogy azért mentem Olaszországba dolgozni, mert otthon szegény vagyok. Nem, én azért mentem ki, hogy a munkámért lényegesen többet kapjak, mint odahaza, és megalapozzam az életemet, illetve megalapozzam a külföldi munkámmal az esetleges otthoni vállalkozásomat – pénzzel és tapasztalattal. Érdekes lehet, amikor magyarázod nekik a mi reáliáinkat… Hát bizony, amikor elmondom, hogy mennyit keresnek itt az emberek, csodálkoznak a tiroliak és 21

Interjú

kérdezik, hogy lehetséges ebből megélni. Amire a válaszom, hogy nálunk életművészek és varázslók vannak… Amúgy a tizennégy éves tapasztalatom az, hogy élni biztos nem fogok ott, de kibírható. :-) Másik dolog, hogy járnak hozzánk dunaszerdahelyiek is, három-négy parti, akik hoznak magukkal egy kis Dunaszerdahelyt, tehát így könnyebb kibírni az egészet… Mi lesz a következő években? Előbb vagy utóbb eljön az a nap, amikor bejelentem a főnöknek, hogy befejeztem – megyek haza. Van a rokonságomban egy illető, aki körülbelül tizenhárom éve van kint Svájcban, és halogatja a visszatérést. De ahányszor hazajön, egy hét után mintha az volna az arcára írva, én ebbe a bordélyba – országba, nem akarok visszajönni. Elmegy, és megint honvágya van… Ez bennem is van minden szezonban. Sokan kérdezik tőlem is, hogy mennyit leszek még kint. 22

Erre mindig azt mondom, hogy még egy évig, és ez így megy már tizennégy éve. Fél év nem kevés idő, így a szezon végére már jönnek olyan gondolatok, hogy jó volna már befejezni, mert elmennek így az évek. De mikor hazajövök, ezt elfelejtem egy hét alatt. Viszont egy hónap után nem találom a helyem, mert nem dolgozom, és minden nap egyformának tűnik. Egy biztos, én Dunaszerdahelyen nőttem fel, a hangzavaros, káos�szal és nyüzsgéssel teli városomat szoktam meg, hosszú távon ilyen helyen tudok élni, nem a nyugis hegyekben. :-) Hogy látod tizennégy év után Dunaszerdahelyt? Mi tetszik a szülővárosodon? A város nagyon megváltozott a tizennégy év alatt, jó és rossz irányba is. Sok embert megváltoztatott a pénz. Ha neked ez van, nekem lesz még jobb. Ha neked zöld van, nekem még zöldebb kell. Hm… Visszatérve a kérdésedre. A legszebb ezen a városon az, hogy amikor hazajövök, várnak a barátaim… Ez ad nekem választ arra, hogy hol van igazán a helyem.

A cukorbetegség kialakulása – kiváltó okai Lukács Béla rovata Itt az ideje, hogy tudomásul vegyük: a sorsunk, beleértve az egészségünket, a saját kezünkben van!

kezdett komoly problémává válni. Azóta folyamatosan nő a cukorbetegségből eredő halálozás, vagyis a cukorbetegek évekkel korábban halnak meg. Ha elhízás is társul mellé, az más okokból is lerövidíti az ember életét.

A cukrot megérdemelten, régóta „fehér méregnek” nevezik. Vizsgálatok kimutatták, hogy a gluténérzékenyek között számos cukorbeteg található. Ekkor kezdték vizsgálni a gluténérzékenység és az autoimmun eredetű cukorbetegség szoros kapcsolatát. Ismert dolog, hogy a gének sem az 1-es, sem a 2-es típusú cukorbetegségért nem tehetők felelőssé egyértelműen. Az emberi genomban vannak ugyan gének, amik bizonyos mértékű cukorbetegségre való kockázatot rejtenek, de ezek is visszavezethetőek a magzati kor alultápláltságára, ahol feltehetően az édesanya sok finomított szénhidrátot, nyomelemekben- és vitaminokban szegény élelmiszereket fogyasztott. A statisztikák szerint a cukorbetegségre való kockázat a legkisebb és a legnagyobb magzati súllyal született gyermekek esetén jelentősebb. Az evolúciós alkalmazkodás során az ember csak csekély mértékben tudott a szénhidrátokhoz alkalmazkodni, ezért a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a cukorbetegség többnyire csak negyvenéves kor felett jelentkeznek. A betegséget régóta ismerjük, de a kórkép még a 19. században is nagyon ritkának számított, majd a táplálkozási szokások megváltozásával az 1920-as években 24

Szinte mindenben megtalálható a cukor A vércukorszint ingadozása és a bélflórára kifejtett káros hatása mellett kimutatható, hogy az immunrendszert is közvetlenül gyengíti. Ahhoz, hogy a szervezet fel tudja dolgozni a cukrot, nagyon nagy mennyiségű ásványi anyagot, valamint enzimet kell bevetnie. Minél nagyobb a cukorfogyasztás, annál radikálisabban csökken a szervezetben lévő létfontosságú anyagok mennyisége. A megnőtt cukorfogyasztás az egyik komoly következménye a magnéziumhiány széleskörű elterjedésének, ami szívproblémákat, magas vérnyomást, idegrendszeri, immunrendszeri és más problémákat idéz elő. Egy cukormolekula metabolizmusához 56 magnézium molekula kell. A magas glikémiás indexű táplálkozás egyik következménye, hogy evés után hirtelen magas vércukorszint alakul ki, amit a hasnyálmirigy nagy mennyiségű inzulin kibocsátásával próbál leszorítani. A sejtek egy idő után tiltakozni kezdenek a sok cukorfelvétel ellen, és lassan érzéketlenné válnak az inzulinra, ezért a hasnyálmirigy még több inzulint próbál termelni, amire a sejtek még nagyobb inzulinrezisztenciával válaszolnak. A cukortól végül úgy tud megszabadulni a szervezet, hogy a zsírsejtekben elraktározza. Eközben a sejtek inzulinrezisztenciája miatt egyre gyakrabban

PR marad magas a vércukorszint. Ezt hívják 2-es típusú cukorbetegségnek. Minél alacsonyabb az inzulinérzékenység, annál több inzulint kell termelnie a hasnyálmirigynek, ami ennek következtében lassan tönkremegy. Zsírlerakódás A lerakodó zsírból az ún. centrális zsír (hason és a hasüregben lerakódó zsír) a legveszélyesebb. A hasüregben láthatatlanul a májba, a belső szervek és a belek körül lerakódó zsírt viszcerális zsírnak is nevezzük, ami még a soványnak látszó embereknek is sok lehet. A viszcerális zsír gyulladásfaktorokat bocsát ki. Ezért ők kétségbeesetten panaszkodhatnak, hogy zsírmájat állapítottak meg náluk, pedig nem is alkoholisták. A zsírmáj többnyire a 2-es típusú cukorbetegség következménye, vagy velejárója. Egyszerű és kettős cukor Van egyszerű cukor és van kettős cukor. Az egyszerű cukrokat nem kell megemészteni, könnyen felszívódnak a bélfalon. Ilyeneket tartalmaznak a zöldségek, a gyümölcsök, melyek tele vannak glükózzal és fruktózzal. Az összetettebb szénhidrátot kettős cukornak nevezzük. Ilyen a szacharóz (étkezési cukor) és a maltóz (megemésztett keményítő). A kettős cukrot a bélhámsejtek által kiválasztott diszacharidáz enzimek monoszacharidokká bontják, hogy azok felszívódhassanak. Aki emésztési zavarral küzd, ezzel a folyamattal van a legnagyobb problémája, mert a sérült bélhámsejtek nem tudnak nyálkahártyához kötött emésztőenzimet termelni, így a kórokozó baktériumok, vírusok, gombák legfőbb táplálékaivá válnak. Kiválasztott méreganyaguk tovább károsítja a bélfalat, és mérgezi a szervezetet. A maltóz, ami a keményítő emésztésekor keletkezik, egy szénhidrátféle, amit a leggyakrabban fogyasztunk. A keményítő egy óriásmolekula, aminek a megemésztésével sokat dolgozik az emésztőrendszer, mégis marad emésztetlen keményítő a szervezetben. Az élelmiszerekben található szénhidrátot a szervezetünk glükóz formájában emészti és hasznosítja.

Szénhidrátok Rengeteg szénhidrát van a gyümölcsökben, a zöldségben és a gabonafélékben. Amikor természetes formában fogyasztjuk őket, akkor a bennük lévő szénhidrát lassan szívódik fel, és fokozatosan emeli meg a vércukorszintet, ami nem viseli meg a szervezetet. Ezzel ellentétben a feldolgozott szénhidrátok nagyon gyorsan felszívódnak, ami természetellenes gyorsasággal megemeli a vér glükózszintjét. A vércukorszint hirtelen növekedését hiperglikémiának nevezzük, ami inzulintúltermelést von magával. Ilyenkor hiperaktivitást, feldobott állapotot figyelhetünk meg. Az inzulintúltermelés következményeként a szervezet vércukorszintje rövid idő alatt túl alacsony lesz, ezt hipoglikémiának nevezzük, ami rosszulléttel, fejfájással, melankóliával, hisztériás rohamokkal, agresszív viselkedéssel, izzadásos levertséggel jár. A finomított szénhidrátok rossz hatással vannak a bélflórára, közvetlenül gyengítik a makrofágok, a természetes falósejtek, és a többi fehérvérsejt működését, gyengítik az immunrendszert, vagyis a szervezet ellenálló képességét a fertőzésekkel szemben. Táplálkozás, mint időtöltés Amikor egy kultúrában a táplálkozás elveszíti eredeti funkcióját, és időtöltéssé, szorongást csökkentővé, vagy túlzott élvezeti forrássá válik, akkor az emberek elkezdenek hízni. Ha valaki egy életre meg akarja tartani a cukorbetegségét, az kövesse azokat a tanácsokat, miszerint inzulinra – nehogy gyorsan felmenjen a vércukor – és gyorsan felszívódó szénhidrátokra – nehogy gyorsan leessen a vércukor – van szüksége. Így „állítják be” a cukorszintet. Közben persze elkerülhetetlenül kifejlődnek a szövődmények. Aki szeretne meggyógyulni, annak el kell kerülnie az étrendjéből mindazt, amitől cukorbeteg lett, és hagyja, hogy a szervezete visszanyerje uralmát a vércukor szabályozása felett. Figyelem! Akinél a cukrot aszpartám helyettesíti, az számoljon azzal, hogy bizonyítottan rákkeltő és neurotoxikus (az idegrendszert támadja) hatása van. 25

Klikk Out Midsummer Party

Fáááj mindenem!!! – avagy vélemények party után… Szöveg: Klikk Out Fotók: Šenkár Márió Augusztus 2-án igyekeztünk olyan akciót szervezni a dunaszerdahelyi, régióbeli, illetve azon túli partikedvelőknek, hogy mindenkinek leessen az álla. :-) Reméljük sikerült délutántól másnap hajnalig elkápráztatnunk mindenkit úgy a látvánnyal, mint a tartalommal, illetve a meghívott dj-knek (Groove X, Wazzovski, PLUSplus, Little Loui, Chriss Ronson, Sikztah) a zenével. Magunkat nem illő dicsérni, így a party után feltettünk egy kérdést az esemény Facebook-oldalán, mégpedig, hogy Ti, a résztvevők hogy éreztétek magatokat. Íme az eredmény (a dj-ket leszámítva nevek nélkül): „Hatalmas!” „Dicséretes party volt!!! Nagyon jó DJ-k játszottak.” „Fááááj mindenem!!! :-) jó volt nagyon! :-)” „Big Like!” „Minden tökéletes volt... A zene, a fények, a látványelemek. Kitomboltam magam” „Nagyon-nagyon örültem (-: Főleg a sok mosolynak! Gratula a szervezőknek! No.1 party volt, csak így tovább!” „Fantázia volt! Chriss, Sikztah... Le a kalappal!”

Chriss Ronson: „Zseniális buli volt, nagyon jól éreztem magam... Élmény volt ismét nálatok játszani, kösz szépen mindenkinek!:) Külön köszönet Little Loui barátomnak a különleges warm up szettért…” Groove X: „Az estét 10, azaz 10 pontra értékelném. Köszönet a lehetőségért a szervezőknek! Nekem személy szerint hatalmas élmény volt egy ekkora rendezvényen zenélni! Kell ilyen Dunaszerdahelynek!” A továbbiakban pedig meséljenek helyettünk a képek. Ez egyébként még csak ízelítő, egy sor további felvételt láthattok a Facebook-oldalunkon (www.facebook.com/Klikkout). Jelöljétek csak szépen be magatokat rajtuk! :-)

Besz谩mol贸

Hangfal / SzT rovata

Moderat – II

4,5/5

AlunaGeorge – Body Music

4/5

Nem volt annyira kézenfekvő Sascha Ring, azaz Apparat, illetve a Modeselektort alkotó Gernot Bronsert és Sebastian Szary egybeolvadása valamikor 2002 tájékán, mint amennyire az ma az elmúlt évtized elektronikus zenei téren egyik leginkább előremutató formációja, a Moderat kapcsán annak tűnik. Persze jöhet a közhely, hogy az ellentétek vonzzák egymást, és Apparat kifejezetten finom, patikamérlegen adagolt hangfoszlányainak, dallamainak, és a Modeselektor jó értelemben buta, földbedöngölő, de letisztult, határozott ütemeinek fúziója magától értetődő. A 2003-as EP után hat éves szünettel kiadott első Moderat-album aztán hivatkozási alap lett, amely a dubstepet, a technót, az IDM-et és az electrót házasította össze, megteremtve egy olyan univerzumot, amely tökéletesen leképezi a harmadik évezred fojtogató és zaklatott nagyvárosi érzelemvilágát. Bronsert a friss gyűjteményről egy nem régi interjúban úgy beszélt, hogy szemben az elsővel, amely inkább kísérleti jellegű volt, a II-nek koncepciója is van. Első hallgatás után leginkább a több számban felbukkanó vokál, illetve a visszafogottabb, fülbemászóbb hangzásvilág tűnhet fel. Az első albumra elsősorban az első single-ként kiadott Bad Kingdom hasonlít, amely után több olyan darab (Versions, Therapy) is szerepel, amely nem kissé verseng a Burial-féle dubstep-etűdök hangzásvilágával. A lemez közepén lévő tízperces, nagyszerű ambient-techno-szerzemény, a Milk megnyitja a minimalistább, az ambienthez közelebb álló electronica-darabok sorát, amelyek legremekebbike az utolsó előtti Damage Done. A rombolás véget ért, a Moderat második albuma fokozatosan vezet át kézen fogva a pusztító ütemektől a megnyugtató természetbe. Ajánlat az albumról / korábbról: Bad Kingdom, Milk, Damage Done / New Error, Rusty Nails, Porc#1.

Néhány éve már éledezik az Aluna Francis énekesből és George Reid producerből álló duó, ám csak idén július végén jelent meg első albumuk, amelyen kifejtik, hogy mennyire plasztikussá vált mára az r’n’b. Aluna hangfekvésével felveheti a versenyt az egykori Destiny’s Child üdvöskéivel, ezt pedig George izgalmas electro-, garage-, hiphop alapokkal támogatja meg. A Disclosure-rel közösen készített White Noise csak amazok lemezére került fel, a Body Music viszont anélkül is megállja a helyét. Ajánlat az albumról: Your Drums, Your Love, You Know You Like It, Body Music.

Austra – Olympia

4/5 Az Austra nevű projekt mögött Katie Selmantis kanadai dalszerző-énekesnő és két társa áll. Az Austra két éve robbant be az indie szcénába Feel It Break című albumával. Az Olympia hallgatásakor időnként Karin Dreijer (The Knife, Fever Ray) jutott eszembe Katie csodásan remegő hangjáról, amit az albumon vaskos szinti-alapokkal, helyenként fúvósokkal, különböző ütős hangszerekkel, illetve itt-ott más vokalistákkal támogatnak – nem mintha szüksége volna rá, inkább egy újabb hangszerként funkcionálnak. Ajánlat az albumról / korábbról: Painful Like, Home, Annie (Oh, Muse You) / Beat And The Pulse, Lose It.

Hangfal

Pet Shop Boys – Electric

4/5

Nem tudom, hitte-e valaki, hogy a Pet Shop srácok a tavaly őszi, egyébként meglepően lazára sikerült Elysium után, pláne ilyen rövid idő alatt még egyet tudnak csavarni magukon, és visszakanyarodni ahhoz a dancerobotoláshoz, amit a 80-as és 90-es években képviseltek. Amíg az Elysium valahol úgy hatott, mint a Daft Punk hosszú idő után kiadott új, belassult albuma – elismerő bólintás és taps, addig az Electric odacsap a lovak közé. Nem retrós, még kevésbé erőltetett. A hatodik ikszhez közeledő Neil Tennanték zsenik. Ajánlat az albumról / korábbról: Love Is A Bourgeois Construct, Axis, Vocal / Leaving, Ego Music, Face Like That.

Jagwar Ma – Howlin

4,5/5 Amit tavaly a Tame Impala vagy a Django Django lemezei jelentettek, azt produkálhatja idén az ausztrál Jagwar Ma. A banda kissé furán hangzó nevének második fele a hömpölygő, színes, pszichedelikus, helyenként house-alapokkal szolgáló szintis Jono Ma vezetéknevéből, míg első fele egy barátjuktól kapott, jaguárt ábrázoló képből tevődik össze. A Jagwar Ma elsősorban a 80-as és 90-es évek fordulóján népszerű madchester stílusra kacsint vissza, amelyet többek között a New Order és a Stone Roses is képviselt. Ajánlat az albumról: That Loneliness, Man I Need, Come Save Me.

Gold Panda - Half Of Where You Live

4,5/5 Derwin Panda egy essexi fiatalember, még harminc sincs, de már egy sor izgalmas helyen dolgozott, például lemezboltban és szexboltban is. Egy évig pedig Japánban élt, majd járt Brazíliában, Sao Paolóban. Saját elmondása szerint is ezek az élményei ihlették nagyvárosi zajvilágú lemezét, mely helyenként lehetne akár a Ghost in the Shell soundtrackje is. Gold Panda lemezein és EP-in is felfedezhetők a dubstep, a hiphop, a deep house és a minimal techno elemei, mindebből pedig egy vagány IDM-egyveleg kerekedik ki. Ajánlat az albumról / korábbról: Brazil, My Father in Hongkong 1961 / You, Quitters Raga.

Maya Jane Coles – Comfort

3/5 Elektronikus zenei berkekben visszafojtott lélegzettel várták az ifjú houseproducer, Mary Jane Coles debütáló albumát. Neki igazán a 2011-2012-es években jött be az élet, amikor is pl. a DJ Mag-nél és a Mixmag-nél, de egy sor más versenyben is az év újoncának választották. Albuma azonban inkább a nagyot markol, keveset fog elve alapján sült el. Egy sor neves közreműködő szerepel rajta, és a különböző énekesek nem mindig lépnek szimbiózisra az ütemekkel. A saját hangszobrászata pedig időnként túlságosan is hajaz az XX-re. Ajánlatok az albumról: Everything, Dreamer, Burning Bright. 29

Programajánló KONCERT / PARTY The Damned Pozsony - Majestic Music Club, augusztus 17. Dunaszerdahelyi Nyár A História zenekar koncertje – VMK előtti tér, augusztus 16., 19.00. A Zseb zenekar koncertje – VMK előtti tér, augusztus 31., 19.00. Lúcsi Falunap Funky mánia! Többek között a pozsonyi Funkiez zenekar másfél órás élő koncertjével. Lúcs – Sportpálya, augusztus 17-18. Glen Hansard, Lisa O’Neill Pozsony – Ateliér Babylon, augusztus 18. Rock & Roll Summer Party Dunaszerdahely – Hotel Therma, augusztus 24., 18.00. This Routin Is Hell (NL) Go Deep (US), Fall of Messiah Koncertek Budapest – A38, augusztus 26., 20.00. Hot Jazz Band Koncert Somorja – Pomlé park, augusztus 30., 20.00. SIKZTAH, Mario Summer Closing Party Dunaszerdahely – Arthe Café, augusztus 30. Jóvilágvan Élő koncert Dunaszerdahely – Arthe Café, szeptember 9., 21.00. Moderat Bécs – Arena, szeptember 11. Selena Gomez Bécs – Wiener Stadthalle, szeptember 17. Stay Tuned Party SanFranciscoBeat (Zero plus

eins/ HU) / Luc X Dunaszerdahely – NFG Klub, szeptember 20. Bonobo Live Budapest – Millenáris, szeptember 20., 20.00. Selah Sue (BE), Sena Koncert Budapest – A38, szeptember 25., 19.30. Au Revoir Simone Pozsony – KC Dunaj, október 2. The Boxettes (UK) Koncert Pozsony – LOFT! klub, október 3. Irie Revoltés Koncert Pozsony – Majestic Music Club, október 4., 20.00. MGMT Bécs – Gasometer, október 4. The Dillinger Escape Plan Koncert Budapest – A38, október 6., 20.00. Editors, Balthazar Bécs – Gasometer, október 8. KIÁLLÍTÁS

Guy Gerber, John B, Josh Wink, Len Faki, Lindstrom, Mark Houle, Daniel Stefanik, Matthias Tanzmann, Oliver Huntemann, Robag Wruhme, Robert Dientz, Tensnake, Tiga. Balatonvilágos – Club Aliga Üdülőközpont, augusztus 18-20. EGYÉB Kortárs köztéri szobrok avatása Új szoborpark jön létre Dunaszerdahelyen, a termálfürdőben kortárs művészek alkotásaiból. Az alkotásokat Wehner Tibor és P. Szabó Ernő méltatja. Dunaszerdahely – Termálfürdő, augusztus 16., 18.00. Szent István-napi ünnepség Program: 16.00: Ünnepi megemlékezés – helyszín: Szent István tér 17.00 - Ünnepi szentmise – helyszín: Szent György templom 18.30 - Dunaszerdahely város képviselő-testületének ünnepi ülése, Dunaszerdahely város díjainak ünnepélyes átadása – helyszín: VMK. 21.00 – Magyar Szolidaritás Tüze – helyszín: Szabadidőpark. Dunaszerdahely – augusztus 20.

XXIII. Nagymegyeri Szent István Kulturális Napok 40. Agrokomplex Program: A nemzetközi mezőgazdasági Augusztus 16, péntek – helyszín: és élelmiszeripari kiállítás 40. Corvin Mátyás Hévízfürdő évfolyama. melletti sétány szabadtéri Nyitra – augusztus 22-24., 9.00- színpada: 18.00, 25., 9.00-17.00. 17.00: A XXIII. Szent István Napok és Megyerock 2013 zenei FESZTIVÁL fesztivál megnyitója. 8. Rockfeszt 17.30: Borászatok Fellépők: Tankcsapda, bemutatkozása – borkóstoló a Pokolgép, Ganxta Zolee és a sétányon. Kartel, Konflikt, Rómeó vérzik, 18.00: Fool’s Day koncert Depresszió. 19.00: King Size koncert Nagyudvarnok – Sweet Park, 20.00: Big Man Band koncert augusztus 16-17. 21.30: Irigy Hónaljmirigy koncert 23.00: Utcabál Dj Tommyval B.my.Lake fesztivál Augusztus 17., szombat – Fellépők: Carl Craig, Catz and helyszín: Szent István utca, Dogz, Dj Hell, dOP, Extrawelt, Zárda udvara:

08.00: VII. Nagymegyeri Szent István teljesítménytúra – indulás a sportpályáról. 08.00: Nagymegyeri Bográcsfesztivál – szabadtéri sütő- és főzőverseny. 13.00: Szórakoztató műsor – fellépők: Nagymegyeri Nyugdíjasklub férfi és női éneklőcsoportja, Igricek népdalkör, NoWEmber duó, Katona Katalin nótaénekes, Vox Megere duó. 15.00: Gulyásfőző verseny kiértékelése – díjkiosztó. 18.00: Ökumenikus istentisztelet a Szent Miklós római katolikus plébániatemplomban. 19.00: Koszorúzási ünnepség Szent István szobránál. Díszvendég: Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke. Közreműködik a Balatonfüredi Fúvószenekar. Helyszín: Sétány – szabadtéri színpad: 16.00: Balatonfüredi Fúvószenekar szabadtéri hangversenye. 17.00: Seishin Karate Klub bemutatója. 17.30: Csiribiri gyermeknéptánccsoport fellépése. 18.00: Day Lights moderntánccsoport fellépése. 18.30: City Dance Club moderntánc-csoportok fellépése. 19.00: TaBoo – Az A-Force1 TSE tatabányai csoportjának fellépése. 19.15: Phoenix zenekar koncertje. 21.00: Karthago zenekar koncertje. 23.00: Utcabál Dj Tommyval. Augusztus 18., vasárnap – helyszín: Termálfürdő sétánya: 08.00: Kirakodóvásár. 10.00: Ünnepi szentmise a Szent Miklós római katolikus plébániatemplomban. Borászatok bemutatkozása – borkóstoló a sétányon. 18.00: NoWEmber duó fellépése. 19.00: E.T. Band fellépése Kevicky Tündével. 20.30: Vox Megere zenekar fellépése. Nagymegyer – augusztus 16-18.

Filmkocka / SzT rovata

Elysium – Zárt világ Várakozás: *****

Neill Blomkamp annak ellenére megérdemli a bizalmunkat, hogy az elmúlt két évben számos scifi-t hirdettek megváltóként, többek között a Ridley Scott által jegyzett, az Alien-univerzum előzményeivel foglalkozó Prometheust is, az eredmény viszont inkább a bukás, mint a siker felé billen. A dél-afrikai Blomkamp három évvel ezelőtti porondra lépésével vívta ki a szakma elismerését a District 9 című filmjével, amely egy eddig feldolgozatlan szemszögből, számos üzenetet és szimbólumot a sorok közé rejtve

foglalkozott a bevándorlók tematikájával. A District 9-ben áldokumentarista stílusban, híradófelvételekből értesültünk arról, hogy valamikor húsz évvel ezelőtt Johannesburg felett megjelent egy idegen űrhajó, amelyeknek lakói beköltöztek a nagyvárosba, a nép pedig egyfajta gettóba zárta őket. A helyenként nyomasztó, helyenként viszont ironikus kikacsintásokkal szórakoztató darabot akár egyfajta hiánypótlóként is számon tarthatjuk. A direktor a District 9 egyértelmű sikere után még nagyobb fába vágta a fejszéjét – ezúttal részben hasonlóan, szegények és privilegizáltak élesen különválasztott világát tárja elénk, ahol a gettó már maga a Föld, amelynek beteg és nyomorgó népét robotzsaruk tartják kordában, míg a kiválasztottak a szegénységtől és a betegségektől mentes űrparadicsomban, az Elysiumon élhetnek. A filmben Matt Damon alakítja a földi családapát, aki arra készül, hogy egyenlőségjelet húzzon az egyenlők és az egyenlőbbek között, gyógymódot hozzon a zárt űrállomásról az „arra nem érdemes” emberiségnek, és magának.

Kamatylista

IMDb: - RT: 68% Szaharába homokot – gondolhatnánk, mikor meglátjuk, hogy egy újabb egyetemre készülő diák szexuális megpróbáltatásait kínálják nekünk. A főszereplő azonban ezúttal egy lúzer leányzó, akit a függetlenfilmesek egyik kedvence, Aubrey Plaza alakít. Ő többek között a Comedy Centralon is sugárzott Városfejlesztési osztály c. sitcomból lehet ismerős. Kellően sápadt és cinikus, hogy a Kamatylistát elvigye a hátán az eddig szintén inkább tévésorozatokban tüsténkedő Maggie Carey rendezésében.

Pain & Gain IMDb: 6,8 RT: 44%

Ha valaki nekem néhány hónapja azt mondja, hogy Michael Bay rendező (Transformers, Armageddon), Dwayne „The Rock” Johnson és Mark Wahlberg triumvirátusából kisülhet valami érdemleges, azt kiröhögöm. A Pain & Gain sem a mély üzeneteivel fog odasújtani, ám úgy tűnik, a poénokkal ezúttal sikerül kerülni az izzadtságszagot, és a 90-es évekbe helyezett sztorival éppen akkor érkezik, amikor – bár ezt sosem gondoltuk volna – már az az évtized is kezd „menő” lenni. 32

Filmkocka

Csak Isten bocsáthat meg IMDb: 6,2 RT: 36%

Mint a Messiást, úgy várták a rajongók Nicolas Winding Refn és Ryan Gosling újabb közös filmjét a zseniális Drive után, ám a kritikák szerint eléggé ellentmondásosra sikeredett. Az egyik oldalon a zenével és a lassan kúszó, költői képeivel megteremtett atmoszféra beszippant, a másik oldalon viszont egy rendkívül szűkszavú, egysíkú sztorit kapunk egydimenziós karakterekkel. Az ördögi anyja (Kristin Scott Thomas) által tüzelt Gosling bátyja halálát bosszulja meg Bangkokban.

Túl a csillogáson IMDb: 7,1 RT: 94%

Az elmúlt három évben hat filmmel jelentkező Steven Soderberg rendre különböző műfajokba kóstolgat, ezúttal egy életrajzi műről van szó: az 50-es évektől három évtizeden át népszerű amerikai művész, sztár, Liberace (Michael Douglas) életének egy részletét, sofőrjével, Scott Thorsonnal (Matt Damon) folytatott titkos kapcsolatát mutatja be a 70-es évek végén. Sztár státusz ide vagy oda, rejtőzködniük kellett, mivel a társadalom még messze volt attól, hogy elfogadja az egynemű párokat.

Kick-Ass 2 Várakozás: ****

A Kick-Ass egyfajta posztmodern, önreflektív képregény, amely főhősének sem pénze, sem különleges képessége nincs. Egyszerű képregényimádó geek, aki a comicsuniverzumból inspirációt nyerve maszkot ölt, és „szuperhős” lesz a YouTube-on. A folytatásban már egész csapat követi, köztük a szintén első részben megismert Kis Döggel, illetve a főgonosz Vörös Köddel, azaz immár Muther Fuckerrel. Sajnos viszont Matthew Vaughn direktor helyett az eddig sovány repertoárral rendelkező Jeff Wadlowval.

Blue Jasmine IMDb: - RT: 83%

A minden évben egy film kvótát évtizedek óta szigorúan betartó Woody Allen, úgy tűnik, ezúttal inkább neurotikus, mint cinikus darabbal tért vissza Amerikába. A Cate Blanchett által megformált labilis Jasmine, miután gazdag férje (Alec Baldwin) átveri, San Fransiscóba költözik szerényebb körülmények közt élő húgához (Sally Hawkins), ezzel nem kevés konfliktust teremt. Abban biztosak lehetünk, hogy az emberi kapcsolatok minden lehetséges kombinációját precízen feldolgozó Woody Allen ezúttal sem lőtt mellé.

Mielőtt éjfélt üt az óra IMDb: 8,5 RT: 98%

Celine (Julie Delpy) és Jesse (Ethan Hawke) csaknem húsz éve egy Budapest-Bécs vonatjáraton ismerkedett meg, majd beszélgette át az éjszakát az osztrák fővárosban (Mielőtt felkel a nap). Tíz évre rá (Mielőtt lemegy a nap) Párizsban tettek ismét egy hosszú sétát. Újabb tíz év elteltével találkozunk velük, amikor kapcsolatuk már rideg és sablonos. Rendkívül kíváncsivá tesz, hogy Richard Linklater rendező hogyan fejezi be a nyers őszinteségen alapuló párbeszéd-trilógiáját. Rovatunk az egyes filmek bemutatója előtt, a róluk rendelkezésre álló információk alapján íródik. 33

Könyv

Tánczos Gábor Illúzióromboló Könyvtára Pőcze Flóra: A Moszkva tér gyermekei

Egy fiatal társadalomkutató kíváncsi rá, hogy miért olyan jókedvűek a hajléktalanok. Tehát kiköltözik hozzájuk. A kutatómunkából szakdolgozat, majd könyv születik. Flórát mostanában gyakran keresik fel újságírók, ő pedig bájosan, türelmesen, de kellő tárgyilagossággal válaszolgat. Megannyi kérdés a kutatónak, de megkérdezett-e bárki bármit a csoporttól? Gyerünk a Moszkvára! Hőség. A srácok és egy hölgy az árnyékba húzódva figyelik, ahogy Morzsi a napsütötte placcon gyűjti a pénzt a társaságnak. A kutya előtt papírdoboz felirattal: Morzsi az utcán lakik. Éhes és szomjas. Odalépek hozzájuk: −Jó napot! Morzsi gazdáját keresem. −Nincs gazdája. Egyenrangú tagja a bandának. −Érdekes ezt hallani, mert én az állatvédők beje-

lentését jöttem kivizsgálni. Panaszt tettek, hogy az állat órákon át nem mozdulhat el a forró aszfaltról. −Ez igaz, de mindig van vize, mert azt senki nem issza el előle. Egyszerre nevetünk föl mindannyian. Elmondom nekik, hogy olvastam a könyvet, ami nagyon tetszett, és kíváncsi lennék a véleményükre. Szívélyesek velem, örömmel és büszkén beszélnek a könyvről. Elárulnak néhány kulisszatitkot. Abban maradunk, hogy következő alkalommal hozok egy jegyzetfüzetet és rögzítem mondandójukat. Néhányszor már meglátogattam őket. Mindig kellemesen elbeszélgettünk. Jegyzetfüzetet sosem vittem, inkább otthagytam a könyv egy példányát, hogy dedikálják nekem. Morzsi azóta is sztoikus nyugalommal pihenteti usankából készült fejét a papírhengeren, amit testként használ. Aktuális jókedvének mértéke pedig azon múlik, milyen széles vigyort rajzol neki az a társa, aki aznap összerakja.

A határvonal vékony

Hajléktalanná válni manapság nem nehéz. A határ rémisztően vékonyka. Seperc alatt változhat minden, elég, ha a sorsnak egy elképesztően rossz fordulatával áldanak meg az égiek, és hipp-hopp, jön a rémálom. Egyik napon még van munkahely, vagy élvezzük a klasszikus családi életet, másnap pedig egy „adios” a munkaadótól, rosszabb esetben egy válóper és kisemmizve találja magát az ember mindenkitől, főleg az érzéketlen és empátiahiányos embertömegtől, melyet társadalomnak hívunk. A határvonal tényleg vékonyka... Ebben a hónapban Gábor választotta a könyvrovat témáját, s miután elolvastam, azonnal egy remek film és annak irodalmi adaptációja jutott az eszembe. A filmet Terry Gilliam rendezte, a könyvet pedig Leonore Fleischer és Richard LaGravenese írták, a címe A halászkirály legendája (The Fisher King). Rövid tartalom: Egy menő rádiós műsor-

vezetőnek egy meggondolatlan kijelentése után gyökeresen megváltozik az élete. Közvetetten több ember halálát okozza, és ez a tudat egy önpusztító életvitelbe hajtja, magyarán először hülyére, később halálra akarja inni magát az aszociálisok között. Találkozik az egyik áldozat férjével, aki anno történelem professzor volt, aktuálisan egy begolyózott lúzer, illetve... Többet nem szabad elárulni. Amikor a kilencvenes évek elején elolvastam a könyvet és megtekintettem a filmet, számomra ez a világ elképesztően messze volt a realitástól. Végképp nem tudtam elképzelni, hogy ezzel a szürrealisztikus világgal egyszer, illetve naponta szembesülök a városomban is. Szembesülünk, illetve inkább szemet hunyunk és elfordulunk. Nem hallgatjuk meg a menthetetlen, de a menthető „pechvógelek” történetét se. A pökhendiségünk és a „velünk ez nem fordulhat elő“ hozzáállás közben gondoljunk néha arra, hogy a határvonal nagyon vékony... (tpoor)

Magán gyermekintézmény és bölcsöde Egy éve jártunk először a Kakadémiában. Sok idő telt el azóta, de ma is, úgy mint az első napon, örömmel lépünk be az ovi ajtaján. Tökéletes ellátás, képzett és kedves pedagógusok veszik körül a gyermekeket egész nap. Andris rengeteget fejődött, barátságosabb lett, nagyon sok gyermekdalt és versikét megtanult. Javult a mozgása, finom - motorikája és a figyelme. Nap mint nap hoz haza rajzokat, gyurmafigurákat és más - más alkotást, amit a gyerekek maguk készítenek a nap folyamán. A gyönyörű és tiszta környezet is nagyon fontos a gyermekek testi - lelki fejlődéséhez.Tehát a Kakadémiában adott az összes feltétel gyermekeink egészséges fejlődéséhez. Ezúttal is szeretnénk megköszönni Ildikónak, Andinak, Majának és Aninak a sok kedvességet, türelmet és szeretetet, amit tőlük kaptunk. Köszönjük ! Mgr. Vermes Baán Mária, pedagógus MUDr. Vermes András, neurológus

930 16 Hodos 346 Tel: +421 904 56 56 86

www.kakademia.sk 35

Kulturáltan

Nem árt, ha van egy ČT art Baljós jelnek számított már a közép-európai kereskedelmi, családi csatornák kezdete – konkrétan a cseh NOVA működésének első napjai. A NOVA ignorálta az eredeti projektet, tudni illik, az elsődleges elképzelés egy kulturális csatorna volt. Az eldobott kesztyűt felvette az összes szlovák, magyar és cseh kereskedelmi, családi csatorna.

Az igazsághoz tartozik viszont, hogy sajnos a közszolgálati tévécsatornák se járulnak hozzá a minőségi duális (kereskedelmi és közszolgálati) tévéadáshoz. Nem csoda, hiszen Szlovákiában és Magyarországon is az állami tévécsatornák arculatát leginkább a választások eredményei határozzák meg. Persze ez a jelenség nem csak erre a két országra jellemző, viszont mindkettő mas�szívan távolodik a pozitív – megjegyzem, nem teljesen patyolat tiszta és tökéletes – példáktól, és sokkal inkább közeledik egy olyan modellhez, mely George Orwell 1984 című regényébe illő. Tisztelet a kivételnek, ami a műsorokat illeti – a kettesszámú állami csatornákon megtekinthetőekre gondolok. Két évtizedes tapasztalat után már megszoktuk, hogy egy új csatorna, bármelyik zsákból, csupán egy új csatorna a rettentően hosszú listán, ezért egetrengetőt nem várunk egy „újonctól” sem. Na, ez a megszokott séma kap egy jobbegyenest, méghozzá augusztus 31-én, amikor Csehországban útnak indul egy kulturális csatorna. Az ismert francia-német ARTE nézettsége soha nem fogja megelőzni a Markíza televízió és az RTL Klub nézettségét, ennek ellenére már éveken át közkedvelt csatorna azok számára, akik 36

a magyar és szlovák kettesen csak csipegethetnek a finomságokból. Ennek ellenére, és emiatt a cseh közszolgálati elindítja ČT art néven a saját kulturális csatornáját, és nem titkolja – az ARTE volt a példakép a csatorna arculatának kialakításánál. Tartalmilag szilárd alapja lesz a csatornának – összeszedik a rengeteg remek kulturális műsort, melyek eddig a ČT1, a ČT2 és a ČT24 ajánlatát bővítették. Ehhez hozzácsatolják az újonnan kreált műsorokat. Ezentúl egy tető alatt lesz az ös�szes, remek kivitelben kínált filmes, zenei, színházi, irodalmi és egyéb kulturális csemege a ČT produkciójából, archívumából, akvizícióiból. Szóval, aki irigyelte a franciáktól és a németektől az ARTE adót, most irigyelheti a csehektől is, viszont ebből a tortából mi is nyugodtan és főleg könnyebben szeletelhetünk – minden nap, este nyolctól éjjeli kettőig. Sokszor igazat adtam a legigényesebbeknek, amikor szájukat görbítették a tévéműsorok kínálat a miatt. Akiknek nem okoz gondot a cseh nyelv, azoknak üzenem: Augusztus 31-től már nem kell görbíteni, mert lesz egy ČT art. Már csak egy dolog hiányzik, hogy a helyi kábel vagy műholdas televíziós szolgáltatók ne aludjanak el. (tpoor)

Beszámoló

Pohoda: Zaklatott mennybemenetel Szilvási Tibi írása Fotók: Hammersmidt Anikó, Martina Mlčúchová/Katarína Acélová (www.pohodafestival.sk)

Általában könnyen körberajzolható elvárásokkal érkezem a fesztiválokra, koncertekre, a mostani Pohoda előtt viszont, mintha kisebb lett volna bennem a lelkesedés, mint a félelem attól, hogy egy masszív álomkép zúzódik majd apró darabokra. Nem így lett, sőt! Az esemény önmagában is magával ragadó erejét nem kell ecsetelni, a Pohodára rendre úgy indul az ember, mintha egy párhuzamos univerzumba érkezne. Trencsén és környéke ilyenkor – nem jó szó erre, hogy pulzál, lüktet a fesztiváltól, mint inkább – egyfajta jótékony ködbe burkolózik, és sokkal (de legalábbis egy árnyalattal) inkább sugall egyfajta álmodozó, szabad, független légkört, mint a környék egyéb hasonló méretű fesztiváljai. Ezzel pedig mintha szocializálná is az oda látogatók túlnyomó többségét, akik minimálisan itt, de bizonyára fesztivál határain túl is, előcsalogatják környezet- és emberbarát, felelősségteljes, az agressziót és a képmutatást kerülő karakterüket. Sokat hangoztatott előnye a rendezvénynek a látogatói limit, amit évekkel ezelőtt 30 ezerben határoztak meg, és bár legalább másfélszer ennyien is elférnének a reptéren, örvendetes, hogy a szervezők 38

továbbra is ragaszkodnak ahhoz, amihez egyéb fesztiválokon nagyon ritkán, hogy a tömeg maradjon szellős, maradjon hely meglátni a hömpölygő népen kívül minden apróbb elemet. Idén, ha jól tudom, nem volt teltházas a fesztivál, és ez ezúttal mintha jobban is érződött volna, de egyelőre nem sikerült megfejtenem, hogy ez minek köszönhető. Ahogy több beszámolóban is jelezték, megnőtt a külföldiek száma – ami egyrészt nyilván a több headliner, másrészt az évről évre emelkedő jegyárak eredménye – tény, hogy még bőven a megfizethető kategóriába tartozik, de idehaza már lemorzsolja a közönség egy részét. Idén sem volt napijegy, aminek filozófiájába – bár ezt senki meg nem erősítette – azt gyömöszölném bele, hogy a napi fluktuáció helyett a szervezők inkább egy háromnapos intenzív kulturális közösségi együttlélegzést kívánnak elérni. Hogy ez megfogalmazott cél-e, azt

Fesztivál

nem tudom, mindenesetre működik, már egyetlen napon is érezni a hatását. Idén ugyanis mi ennyire mentünk, és visszatekintve az e sorok írásakor néhány héttel ezelőtti, már leülepedett élményekre, nem emlékszem, hogy volt-e ennél intenzívebb és gazdagabb napom egy fesztiválon. Pénteken délután már nem igazán érződött a tömegek áramlása Pozsony felől Trencsénbe, hiszen a reptéren már az előző napot is csak egy nagy kanál jóindulattal lehet amolyan bemelegítő nulladiknak nevezni. A nagyszínpadon ugyanis a Smashing Pumpkins adott a nyelvek szerint fáradt koncertet egy korrekt Kaiser Chiefs felvezetéssel, míg a party arénában Diplo és alteregója, Major Lazer hasította szét az agyvelőt. Pénteken tehát mindennemű tolakodás nélkül, a már hagyományos, és kifejezetten előnyös, napközben negyed-, éjszakánként fél-egyóránként közlekedő ingajárattal döcögtünk ki a fesztiválra, ahol a bejutás már szintén évek óta zsírozottan, percek alatt lezajlik, és még csak motozás sincs a biztonságiak részéről. Alapvető szabály, hogy bármit bevihetsz, akár alkoholt is, csak nem üvegben.

Az ember a Pohodán pillanatok alatt fel tudja venni a ritmust, a kószáló emberkék mintha egy kristályrács molekuláiként kapcsolódnának egymáshoz. Mivel a koncertek rendkívül jól szervezettek – a két nagyszínpadon felváltva zenélnek – így szó sem lehet arról, hogy valamely súlyosabb fellépőről lemaradjon az ember. De panaszkodjunk is erre, hiszen éppen emiatt nehéz közbeiktatni más jellegű programokat is, ha már a fellépők kifejezetten izgalmasak. Azért szerencsére eljutottunk a huncut brit popénekesnőből punk boszorkánnyá változó Kate Nash sajtótájékoztatójára, ahol többek között feminista énjéről kérdezték, és minden lányt arra biztatott, hogy zenéljen. Koncertje néhány órával később kezdődött, és leszögezhető, hogy új karaktere a lánybandával együtt inkább illik egyéniségéhez. Dalait ezúttal nem meseszerű díszlet előtt adta elő egyedül, egy szál zongorával vagy gitárral, mint a Szigeten, hanem sokkal erőteljesebben, izgalmasabban. Bájos popdalai himnuszokká változtak, a Dickhead egy részét mikrofon nélkül énekelte, később kétszer is beugrott a közönségbe stage diving-olni. Az első39

Beszámoló nél táncolt is a rajongókkal, akiket a koncert utolsó számainak egyikénél invitált a színpadra. Hatalmas volt. (4/5) Még Kate Nash előtt kóstoltunk bele két, viszonylag kevésbé ismert előadó produkciójába. A brit O.Children énekesének hangjáról Matt Berninger jutott eszembe a The Nationalből, bár a megjelenésük megszólalásig hajaz a Bloc Party-ra (3,5/5). A másik porondon ez idő alatt a kaliforniai Trevor Powers szintizett Youth Lagoon nevű egyszemélyes, de a színpadon egy cipőbámuló zenekarral kiegészített projektjével. A fiatal tehetség álmodozó dalai markánsabban szólaltak meg a visszhangzó sátorban, ő maga pedig simán beállhatna az MGMT-be harmadiknak. (4/5)

ami közelebb áll egy gáz haknihoz (néhány évvel ezelőtt Fatboy Slim is ilyesmivel járta a világot), mint ahhoz a fülsiketítő és fülledt electro-daraboláshoz, ami saját szerzeményeiket, élő produkciójukat jellemzi. Az ötlettelenség leírható többek között azzal is, hogy bár csak 20 percet voltunk jelen, de ezalatt kétszer is megszólalt (két különböző remixben) a Chemical Brotherstől a Block Rockin’ Beats (1,5/5).

Kate Nash Két olyan produkció volt aznap, amelyeket jobb elfelejteni, és nem is szaporítanám rájuk különösebben a szót. A Bloc Party enervált koncertet adott, a slágereik nyomokban bukkantak fel, az énekes, Kele kedvtelen volt, és alig történt valami a színpadon (2,5/5). A Justice dj-settel érkezett az éjszaka, 40

E két fellépő között viszont kiteljesedett az, amiért egy fesztiválra megy az ember. Egy nem igazán várt, kellemes meglepetés, illetve a csakhamar legenda státuszt igazoló, bivalyerős, hátborzongató koncert. Előbbivel a fülbemászó pszichedelikus popot játszó Django Django szolgált. A brit négyes egyenruhában, fehér alapon fekete csíkos-négyzetes ingben jelent meg, és folyamatosan tolták fel a hangulatot. Az első néhány számra szükség volt a ráhangolódás-

Fesztivál

koncertje. A fesztivál ajánlójában néhány hónapja még azt írtam, hogy üröm az örömben az Atoms For Peace érkezése, mivel bár Thom Yorke-ot láthatjuk zenélni, elsődleges és legnevesebb formációjáról, a Radioheadről – egyelőre legalábbis – lemaradunk. Nos, az AFP produkciója az előrejelzést teljesen felülírta. Egyébként annak idején abból a célból jött létre, hogy Thom Yorke szólóalbumát (The Eraser) színpadon is előadhassák – ehhez olyan komoly zenészeket választott maga mellé, mint Flea, a Red Hot Chilli Peppers basszusgitárosa, és Nigel Godrich, a Radiohead legfontosabb háttérarca. hoz, a folyam aztán egyre inkább magával ragadott. Vincent Neff, az énekes és a szintén elöl álló, több szintetizátorral és elektromos kütyüvel körülvett Tommy Grace folyamatosan előhúztak valami újat a tarsolyukból, amikor látták, hogy lankad a hangulat. Még tömeget is guggoltattak, ami annak idején szintén a Pohodán a Streets-nek is bejött. Nekem is. Az alapvetően lassú-középtempós dalok némileg gyorsabb ritmust kaptak a színpadon, és különböző csörgőkkel, zengő-bongó hangszerekkel támogatták meg őket, ami nemcsak a hangzásvilágukhoz, de a színpadképhez is rengeteget hozzátett, így nemcsak a legnagyobb slágereikre, a Default, a Waveforms vagy a Hail Bop címűekre vártunk, hanem a koncert egészében gazdag élményt nyújtott (4,5/5). A Django Django után közvetlenül következett a másik nagyszínpadon Thom Yorke szupergruppjának

Ilyenkor persze szükség volna egy félóra átállásra fejben, mivel a gyors egymásutánban következő koncertek megemésztésére, feldolgozására nincs idő. Az AFP elején így még a Djangón járt az agyam, de hamar beszippantott a rendkívül letisztult hangzás, és a fantasztikus látványvilág – a színpad hol hűvös kék színben, máskor izzó vörösben tündöklött. Godrich elidegenítő, zaklatott alapjaival és Flea gitárszólamaival ellentétes póluson helyezkedett el Thom Yorke távolinak tűnő, éteri hangja, a kémia pedig eközben ömlött a színpadról. Az AFP idei – úgymond bemutatkozó albuma, az AMOK egy slágernek mondható darabját, az Ingenue-t Thom Yorke már szinte a legelején elsütötte – itt az albummal ellentétesen a zongora kapott nagyobb hangsúlyt a szintivel szemben. Egyébként a hangosítás a patikamérleg pontosságával emelte ki épp azt a hangszert, amihez az adott dalnál szükség volt. 41

Beszámoló Helyenként a már említett zongora, de volt, hogy egy cimbalom vagy xilofon került előtérbe. Mintha Thom Yorke zárkózott énjének lebontására is szolgálna az AFP, a színpadon ugyanis számos fura táncmozdulatot és grimaszt láthattunk tőle – ezek egyébként megjelennek az Ingenue klipjében is, amelynek különleges koreográfiáját a Pohoda egyik workshopjában is oktatták – időnként az érintett banda megengedi, hogy az adott dalt a kiválasztott táncosokkal együtt adják elő. Ez itt is a levegőben lebegett, de a koncepción nyilván csak rontott volna, így nagyon helyesen végül nemet mondtak rá.

A koncertet kétórásra tervezték, de én személy szerint azt hittem, csak elírták, hiszen mit játszanának annyi ideig. Ezt igazolta az is, hogy nem sokkal több mint egy óra után levonultak a színpadról. Néhány percnyi taps után azonban visszatértek, majd ezt csak egy jó félórával később ismételték meg. Hogy a Thom Yorke-szóló-, illetve AFP-album men�nyire fantasztikus koncepció alapján építkezik, azt megmutatta, hogy az első epizódot az Eraser utolsó dalával, a Cymbal Rush-sal zárták, míg a második etap végére került az AMOK címadó, utolsó szerzeménye. A második visszatapsolás után az Atoms For Peace c. darab és a Black Swan pedig gyönyörű záróakkordja volt a produkciónak. Felmerült bennem, hátha néhány Radiohead-etűd is bekerül a repertoárba, de annak ellenére, hogy a 2000-es években született albumaikról, leginkább a Kid A-ről néhány biztosan odafért volna, utólag egyáltalán nem hiányzott. Egyet azért így is eljátszottak, a 2004-es, Com Lag EP-n szereplő Paperbag Writert, amelyet személy szerint itt hallottam először. A koncert után csak néztünk ki a fejünkből, és úgy távoztunk, mintha egy kapszulában ülnénk néhány millió fényévnyire innen. Thom Yorke-ék lenyűgözőek voltak, az Atoms For Peace koncertje valószínűleg bevonul a fesztivál eddigi legjobbjai közé. Nem is lehet másképp értékelni, minthogy 5/5.

Atoms For Peace - Thom Yorke 42

BITTERA SERVIS

Vykurovacie systémy pre všetky zdroje energií Bratislavská 81/37 931 01 Šamorín tel: +421 (0)31 562 49 00, 0908 457460

www.bitteraservis.sk info@bitteraservis.sk

Beszámoló

Benyomások Zamárdiban Ugróczky Pityu fotókkal illusztrált élménybeszámolója, benyomásai a júliusi Balaton Soundról. A teljesség igénye nélkül.

Prodigy Első: Sajtós jegyem problémát okozott, úgyhogy miután kiderült, hogy a nevem nincs a listán, a problémás jegyek ablakhoz küldtek, ahol egy olyan problémás mögé kerültem, akinek a jegykezelése háromnegyed órát tartott. De a Balaton partján ilyenkor még sorban állni is jó. Második: A nehezen szerzett fotósbelépővel a kezemen mentem a nagyszínpad előtti fényképészárokhoz, Crystal Castles-re. De ezt a koncertet fotósbelépővel sem lehetett az árokból fotózni. Beálltam lökdösődni előre. Harmadik: Az esti Wu-Tangről majdnem magam miatt maradtam le. A nagyobb fellépőknél kb. öt percig engednek kattogni bent a fotósárokban. A WuTanges öt percből nekem fél jutott, azt is biztonságiak lökdösésében töltöttem. De a koncert élménye kárpótolt. 44

Negyedik: Wu-Tang után Avicii, érdekes váltás. Tanulva az előzőekből ide már nyitás előtt és néhány feles után érkeztem. Öt perc a színpad előtti villogásban. Avicii egyébként meglepően jól játszott, megadva a Sound alaphangulatát. Ötödik: Második nap. NaS. A koncert egyetlen baja, hogy világosban volt. NaS még mindig jól nyomja.

Fesztivál

A Wu-Tang előtt Hatodik: Hatalmas tumultus a fotós árok előtt. Sokan gyűltek össze a legenda, Armin van Buuren nevére. A híréhez méltó bulit csinált a holland.

Crystal Castles

Vad Fruttik Hetedik: A Buureni őrület után véletlenül botlottunk bele a Vad Fruttikba. Akkor kezdtek. Hatalmas ötlet volt a legjobb idősávba tenni a gyümiket. Jól szólt, hatalmas bulit hoztak össze.

Beszámoló Nyolcadik: Régi koncertálmom a Prodigy. Most végre valóra válik. A színpad előtt derül ki, hogy csak a zenekar és a szervezők által megnevezett fotósok mehetnek az árokba. Minden rábeszélő erőmet bevetve próbáltam bejutni, de nem sikerült. Nem nagyon zavart, hisz majd a koncert kárpótol, gondoltam. De ez a fellépés számomra nagy csalódás volt. A régi slágerek mintha radio editben szóltak volna, az újak meg mintha sehogy se. NaS

Armin van Buuren Kilencedik: A szombati nap kárpótlása. Reggel fél hétig nyomtuk a képen látható úr eszement zakatolására, az egyik eldugott színpadnál. Köszönet.

Vasárnap már nem vittem a gépet, és magamat is takarékra tettem, és már csak kívülről figyeltem a bulizókat. A közönség és ezzel együtt a fesztivál is megváltozott, már nem is próbál annak látszani, aminek indult, az elektronikus zene legjavát felvonultató fesztiválnak. Sztár dj-k és néhány nagyobb név a stíluson kívülről. Ezzel nincs is baj. További jó Sound-ozást! 46

KOMPLETNÝ SORTIMENT ELEKTROINŠTALAČNÉHO MATERIÁLU A SVETELNÝCH ZDROJOV

ELEK TROINŠTALAČNÉ PRÁCE

KÁBLE VODIČE ROZVODNICE PLASTOVÉ A OCEĽOPLECHOVÉ - DOMOVSKÉ A VEĽKOOBSAHOVÉ PRÚDOVÉ CHRÁNIĆE ODPÍNAČE ISTIČE STYKAČE PREPAŤOVÁ OCHRANA ELEKTROINŠTALAČNÉ NÁRADIE INŠTALAČNÉ KRABICE NOSNÉ SYSTÉMY KÁBLOVÉ KANÁLE A PVC LIŠTY SVORKY KÁBLOVÉ OKÁ VŠETKO PRE HROMOZVOD A UZEMNENIE ...ostatné veci čo potrebujete na profesionálnu montáž u

NAJVÄČŠIA SKLADOVÁ ZÁSOBA SVETELNÝCH ZDROJOV V SR Žiarovky Žiarivky Výbojky LED žiarovky Svetelné výpočty... u

NAVŠTÍVTE NÁS: MA-AS s.r.o. BRATISLAVSKÁ 14, DUNAJSKÁ STREDA

(ZA ČERPACOU STANICOU SLOVNAFT)

KONTAKTY: Tel.: 0903 648 852 Tel.: 0917 425 446 E-mail: maas@maas.sk OTVÁRACIA DOBA: PONDELOK - PIATOK 07:30 - 16:00 WWW.MAAS.SK

Élménybeszámoló

AK - arculat keresése Poór Tibi írása Fotók: Nagy Krisztián (hazai meccsek), Lelkes Ernő (idegenbeli meccsek)

Érdekes forgatókönyve volt a Corgoň Liga első négy fejezetének. A DAC-nak, zsinórban, a nemzetközi kupákban szereplő csapatok háromnegyedéhez – a Trencsén kivételével – „volt szerencséje“ már a bajnokság elején…

Arculat keresése – első kísérlet 2013. július 12., péntek, Slovan-DAC 1:1 A pozsonyi Slovan és a nagyszombati Spartak más kategória, mint egy – sértődés ne essék – mezei, mondjuk, Aranyosmarót. Több szempontból, pláne a szurkolók szempontjából. Tök mindegy, hogy következetes-e a bojkott vagy nem, ezeket a mec�cseket a szurkolók bevállalják, főleg amikor kinti meccsekről van szó. Az örök rivális örök rivális marad, de könnyen lehet, hogy egy épkézláb focira voltak már szomjasak-éhesek egypáran, mert a második ligában gyengécske produkció látványa várta a nézőt. Annak dicsérése bizony megkíván egyfajta zakkantsági szintet... Tehát Slovan. A RegioJetre esett a körülbelül 120 tagú szurkolói tábor választása. Későbbiekben szót ejtek a hazafelé úton történtekről. Persze másodkézből, mert mi külön autóval mentünk… Mondom, később… A bejáratnál gond nélkül átvesszük az akkreditációt, és a stadionba bemenet találkozunk Mišo Gašparíkkal, talpig civilben. Pár mondatot váltunk, nem bonyolódunk a helyzet vesézésébe és nem kínozzuk kérdésekkel, melyekre úgyis ismerjük a 48

válaszokat. Az újságírói szektor felé haladva megállunk az új stadion makettjének prezentációja mellett. E sorokat írva eszembe jut a fenomenális karikaturista, Shooty poénja (Sme napilap, július 13.), melyen egy Ficohoz hasonló figura telefonál, és azt mondja, hogy: Kapsz lóvét, építs belőle magadnak valamit, de építs hozzá egy stadiont… Meccs. A szerencsével kitűnő diplomatikus kapcsolatokat ápoló Fišannak megy a hajója. Fišan előtt sárga-kék totális defenzíva. Erre csak egy szó van – „!ÁRJAH“. A „Hajrá!“, a totális offenzíva fordítottja. Kizárt dolog más taktikát forszírozni. A kezdetleges 4-2-3-1 felállás néha átmegy egy ritkán látott 5-5 akármibe. Az iram alacsony, dinamika sehol. Nemcsak a DAC, a Slovan is rosszul játszik. Szemmel láthatóan az ő kondijuk sem a legjobb. Az, hogy milyen hiányosságokkal játszott már ezen a mec�csen is a Slovan, az később szinte levetkőztetősen a bolgár Razgrad ellen mutatkozott meg. Ugyanolyan rosszul játszott, mint a DAC ellen, de a fejüket csak a kupakiesés miatt szedné le fél Szlovákia.

Sport

A DAC ezen a meccsen becsempészett a labdarugó zsargonba egy művészvilágból elcsent terminus technicust – a minimalizmust – ezzel képviseltette magát Pozsonyban. Úton a stadionból találkozunk Pecze edző úrral, aki arisztokrata modorral, jókívánsággal búcsúzik tőlünk. Megköszönjük. Közel a kijárathoz, a nyitott autóablakon, nem éppen arisztokratikusan, beszól az 5-6 tagú társaságunknak egy dunaszerdahelyi fiatalember. Ezt nehéz megköszönni.

Otthonról hívom fel a RegioJetes szurkolókat. Az úszori vonatállomáson „éjjeleznek“… Az ott leszálló nyolc-tíz somorjai és szenci szurkolót megtámadta az oda lopakodó slovanisták egy csoportja. Viccesen taktikai hibát elkövetve, még a vonat indulása előtt támadtak, tehát volt ideje bőven a többi szurkolónak lefutni a vonatról és segíteni. Volt egypár levegőbe bumm-bumm a rendnek az őreitől… Piha… Telefon kikapcs, nyugodalmas jó iccakákat a zsolnai meccsig…

Arculat keresése – második kísérlet, 2013. július 21., vasárnap, DAC-Zsolna 0:1 Körülbelül ezerötszáz-kétezerrel több lelket saccolhattunk a Zsolna ellen, mint amennyit a második vonalban lehetett. Durván kétezer-nyolcszáz néző, ami a jelenlegi helyzetben egy szép szám. Nem nehéz saccolni, az ülőhelyek száma 3100, tehát ha optikailag az állókkal se telik meg az összes ülőhely… Jegyért sorakozok, és közben hallgatom a morgást –

egy euróval drágább lett a jegy. Relatív, hogy sok-e az 5 euró vagy sem. 2008-ban, az utolsó, Máriatölgyes elleni meccsért simán fizettem volna a dupláját is… Amúgy csak az egyik bejárati kapu van nyitva. Beállnak jegyet tépni a nagykapunál a biztonsági főnökök is, meggyorsul a folyamat, enyhül a morgás… A Zsolna csütörtökön meglepetésszerűen veresé49

Élménybeszámoló

get szenved az Európa-liga selejtező meccsén, így mindenki azzal számol, hogy hullafáradtak lesznek nemcsak fizikailag, hanem pszichikailag is. Nem tévedtek, de fizikailag sokkal fáradtabb a DAC, s az utolsó húsz perc már kínos. Egy, a pályára begördülő Last Mission ,,utazó iroda“ tranzitján senki se csodálkozna… 50

Míg Pozsonyban a Slovan ignorálta kutyakötelességét – megadni a gyengébb ellenfélnek a kegyelemdöfést – a zsolnaiak az első perctől szemmel láthatóan harcolnak az első, mindent eldöntő gólért, becsületesen darálnak a győzelemért. Az első gól után tulajdonképpen kontrollálják a pályán történteket. A hetvenedik percig. Az utolsó húsz perc nem sűrűn minősíthető. Mindkét csapat helyenként már szinte gyalogol, a Zsolna ráadásul kön�nyelműsködik. Pedig… Egy hazai beívelt labda után, ha beakad a közvetlen közelről eleresztett fejes, nem szólhattak volna egy szót se a vendégek. Mindez történt akkor, amikor a zsolnaiak sorra hagyták ki a ziccereket a könnyelműsködő és erőtlen befejezés során. A nézőtéren hullámzik a hangulat. Csak helyenként – a kevéske hazai támadás okán – ébred fel

Sport a közönség, nem is csoda, az első félidőben a Zsolna lényegesen többet birtokolja a labdát, de ez logikus, mert Miki az első félidőben abszolút nem nyit. Ennek a jelenségnek van egy „borbélyos” magyarázata: A nyári felkészülés alatt, az időfüggően behatárolt erőnléti eredmények indifferenseknek bizonyultak az edző idealizmusával, ezért a végeredmény a kiszemelt labdát mozgásba, de önmagát mozgásba nem hozó sportembereknél a kinetika korlátozott kivitelezése… Ezt jól megaszontuk ugye? Hm… Egy dolog akkor se megy a fejembe. Az tény, hogy ezek a játékosok az utolsó pillanatban kerültek a csapatba, és az is tény, hogy az

individuális edzés, csapaton kívül, nem az igazi, de magyarázza meg nekem valaki, hogy ezek a harminc körüli sportemberek mi a ló pikuláját csinálnak több hónapig magukkal, ha a pályán úgy néznek ki, mint egy mezei polgár a hátgerincműtét után. Ezeknek a sportolóknak kioperálták az akaratukat? Tényleg úgy néz ki, hogy a szlovák liga focistái – tisztelet a kivételnek – ingadoznak a stadion és a plázák között. És amikor nincs csapat, akkor a kávé mellett, a telcsit szorongatva várják a klub-kapást. Srácok, igazatok van, meg se mozduljatok, ragadjatok a kávécsészékhez és a telcsihez, majd sajnálni fogunk titeket, amikor vattát köptök húsz perc után…

Arculat keresése – harmadik kísérlet, 2013. július 28., vasárnap, Szenyice-DAC 4:0 Hát ez lenne az utóbbi évtizedek leghidegebb nyara? Ez a prognózis valahogy nem jött be Ilko bácsinak (mindegyik meteorológus számomra Ilko bácsi), viccként akár a Kuncogó rovatunkban

is el lehetne sütni… Nehéz ilyen melegben focizni. Persze ugyanúgy, mint lehúzni nyolc-tíz órát a napon egy melósnak. A hazaiakat a meccs végén a görcsök kapkodták, a mieinket… hm… ahogy Hodúr

Élménybeszámoló

abszolválta a meccset, szóval én nem tudom, hogy erőnléti szempontból mi rosszabb várhat, mint ilyen felkészületlenség az első meccseken… Nézők fognak futni a játékosok helyett? Nézők. Körülbelül tizenöt-húsz tagú a dunaszerdahelyi szurkolósereg, mely javarészt első ízben szemlélheti a kapu háta mögötti új tribünöket. Jól megnéztük, mert ez a dizájn fog kísérni hosszú éveken át minket is. Szép, tetszetős, de mégis fura, hogy egyforma lesz húsz stadion. Jó, persze, lehet, hogy ez a legolcsóbb variáció, illetve úgy mondom, hogy ez a legelőnyösebb verzió – valakinek. Hm… Egy országba húsz egyforma stadion… Remélem, hogy ugyanezt nem játssza el az EU a színházakkal… Na, picit elcsónakáztunk a fő témától… Foci. Sok közünk nincs a meccshez. Rettentően rosszul 52

játszik Boya. Fišannak most az egyszer nincs szerencséje, azt hiszem a statiszta szó a legjellemzőbb rá. A négygólos vereség irgalmasnak nevezhető, benne volt a pakliban egy nyolcas is, ha nem egy nagyobb zakó. A szurkolók már az első félidőben feladják, leülnek, és kissé apatikusan végignézik a hazaiak nagy fölényét. Legyen már vége. Sok újságíró nincs a meccsen, kissé magányosan is érzem magam. Egypár sorral lejjebb a szövetségi kapitány Ján Kozák ül, együtt a fiával. Vajon talált-e valami pozitívat a DAC teljesítményében? Pozitív… Számomra a legpozitívabb dolog a sípszó volt a meccs végén. A sajtótájékoztatóra várva egy érdekes figura járkál az emberek között. Amikor felénk jön, hallom, hogy mit is mond, többször ismételve, miközben maga előtt tartja a szenyicei klub sálját: Hálaistennek, hogy… ! Hangsúly a csupasz mondat végén van. Szinte érinthető a három pont és a kemény felkiáltójel… A figura még sokáig járkál az emberek között, akit tud, megszólít, egy-két mondatnyi meccselemzés, de a kultusz mondattal mindenkit megajándékoz. Kicsit luboskós, kicsit értelmetlen, kicsit érthetetlen, kicsit megfogó üzenet… Később, amikor megállunk a McDonald´s-ban, és majszoljuk az epres illetve csokis fagyit, „a focidélutánunk legjobb dolga” honort a fagyi kapta… Ezt se hittem volna, hogy egyszer egy mekis akármi lesz a napi top… Hálaistennek, hogy…! Mi a francot akart ezzel mondani a figura? Hm... Sok mindennek nem volt ezen a napon értelme, hát akkor miért pont egy ilyen mondat értelme után kellene kutatnom…

Sport Arculat keresése – negyedik kísérlet , 2013. augusztus 03., szombat, DAC-Aranyosmarót 0:1 Rekkenő hőség, az ötórai időpont elriaszt sok nézőt. Kilencven perc eltelt, a ráadás pillanatait szenvedik az enervált szemlélők. Rossz teljesítménnyel örvendeztetik a nézőket a játékvezetők is. Kötve hiszem, hogy a stadionban lévőkből bárki is amondó lenne, hogy: A legrosszabb dolog még csak vár ránk… Az Aranyosmarót támad a ráadásban. A lesről visszatérő aranyosmaróti játékos bandukol visszafelé. A középpályán a vendégek szerzik meg a labdát, Pribula elindul a „lazán nem mozgó” védelem között. Ekkor jön a leshelyzetből visszatérő aranyosmaróti Nurkovič pillanata, aki az egyik főszereplője lesz az utóbbi években történt legtragikomikusabb jelenetek egyikének. A tribünről ezt lehetett látni: A visszatérő játékos felemeli a két kezét jelezve, hogy játékon kívül van, és nemes egyszerűséggel leblokkolja Hubert – egyértelmű szabálytalanság. Huber megáll, mintha soha életében egy edző se kalapálta volna a kobakjába, hogy amíg a bíró nem fúj, addig nem szabad megállni. A bíró nem fúj, s ezzel a megabakival nálam kiérdemli a legrosszabb osztályzást. De nemcsak Huber áll meg, hanem Pribulán és Belicen kívül mindenki. A nézők, akiket amúgy is sírásra kínoztak a pocsék focival, lemerevednek. A kapus kifut, széttárt lábak, bumm… illetve nem volt az olyan erős lövés, inkább egy ügyes kötény. A játékosok, akik eddig ignorálták kisebb-nagyobb mértékben a focit, a dinamikus mozgást, most szinte sprintelnek a bíróhoz. Az a vehemencia, az az energia, amellyel érvelnek a bírónál… Obžera

felpattan, és lásd milyen mozgékony, szavak micsoda kadenciája… Piros lapos beszólások, a labdával talán el is találják a bírót. Hm… Kár, hogy nem lehet kiállítani a játékvezetőt… Mi történt a pályán az ominózus esetig? Lényegesebben kisebb tudású csapat az Aranyosmarót, mint az előző ellenfeleink, s nem segít Gašparík bevetése sem. A hátvédsor bal oldalára visszakerült Sedlák, így megint ez a legsebezhetőbb posztunk, de a védelem jobb oldalán Beňo se játszik olyan jól, mint Szenyicén. A középhátvédek háta mögé túl sok labda kerül, nem dicsérni való dolog. Egy új kapus, Belic áll a kapuban, tapasztalt, hórihorgas, a kifutásoknál biztos kezű, de ha erősebb ellenfélnél így védekezünk majd, Belic is kaphat akár fél tucat gólt. Hodúr többet van a labdánál, de idő kérdése volt, hogy mikor pontozódik ki. Hm… Azt hiszem, hogy ami a színvonalat illeti, egy másodligás mec�cset láttunk… Végigfutottunk tehát négy bajnoki DAC meccset. Rövid értékelés. Ez a játékosállomány nem elég az első ligára. De ez egyértelmű volt már az első hazai meccs után. Egy biztos, nem edzőt kell cserélni, hanem egy ütőképes csapattal kell kiállni a bajnokság első körétől. Az arculata a csapatnak? Kondíció és gyorsaság nélküli, átlagos, helyenként az első ligára átlagon aluli játéktudású állomány... Aki tud, az meg alig liheg a pályán. Az arculat kialakításának egyelőre rossz a tervezete, nemhogy a kivitelezése…

Havi-baj

Mindennapi (v)ennivalóink Këri beszámolója Ismeritek azokat a csajokat, akik nap mint nap a plázákat róják? Ha a városi „játszótér” már nem érdekes, irány Pozsony, Győr vagy akár Pest – lényeg, hogy új cuccokat kell szerezni. Szezontól független az őrület, tavasztól télig nyitva vannak az üvegpaloták, egymás figyelméért harcolnak a hatalmas billboardok és hirdetések. Akciós körömcipő, melegítő, karcsúsító krém, egyet veszel, kettőt kapsz. És az akcióra mindig van kereslet. Mindig!

A reklámért már a szomszédba sem kell menni, hisz egyenesen a postaládánkba kapjuk. Hetente több tucat szórólapot, válogatás nélkül. Így aztán nem meglepő, ha a fizetést tartalmazó borítékkal a zsebünkben sietünk az újabb és még újabb „nélkülözhetetlen” holmik után. A vásárlási kedv negatív irányba is eltolódhat: az otthonunkban felhalmozott élelmiszerkészletek szavatossági ideje lassan, de biztosan lejár, a buksza meg üres marad. A befolyásolás művészete A hölgyek különösen nagy veszélyben vannak a multik csatájában. Mi ugyanis könnyebben befolyásolhatókká, szinte empatikusakká válunk egy hangzatos cím vagy megragadó fotó láttán. Az édi kisbabákkal ellátott brosúrák az anyai ösztöneinkre, a finom ételeket ábrázoló képek a háziasszonyi mivoltunkra hatnak. Hiszen ki ne akarná jóllakatni a családot finom falatokkal... Micsoda, hogy csak 4,90 a csibemell? Irány a bolt! A bevásárlóközpontban A bevásárlóközpont a vásárlónak örömet okozó labirintus, amely egyszerre több szinten támadja érzékszerveinket. A polcsorok rendezettek, a hentespultban pirosan virít a hús, a péksütemény 54

friss, illatos. A leárazásokra hangosbemondó figyelmeztet, és még ingyen kóstolót is kínálnak a legújabb termékekből. A fények és illatok mind azt szolgálják, hogy a látogatás pozitív benyomást keltsen bennünk, és ellátogassunk újra....meg újra...meg újra. A PR áldozatai Egy terméket számtalan módszerrel lehet a vevőkre tukmálni, még ha az szükségtelen vagy ócska is. Az egyik jól bevált taktika, hogy érzékeltetik velünk: ha ezt a terméket beszerezzük, másoktól különbözők, elitebbek leszünk. Más szemlélet szerint az adott terméket a népesség széles köre használja. Így hatnak az ember konformitást szabályozó zónájára, hiszen szeret-

Havi-baj nénk mi is a többiekhez tartozni. Szívesen használnak ismert személyiségeket is a promóció során – a termék pozitív arculatát a kedvenc sorozatszínésszel kialakult szimpátiával kötjük össze. Csoda hát, ha egyre több nő szenved az ún. boltkórban? Ennek lényege, hogy az illető számára már csak a vásárlás ad sikerélményt és elégedettséget. Magánéleti viszonyai ellaposodnak, fokozatosan elmar maga mellől mindenkit, aki a folyamatos pénzköltés útjába áll. A jelenség nem mondható épp viccesnek, eredménye gyakran felhalmozódott adósság, válás vagy a családi kapcsolatok teljes szétesése. Kuponozók Vannak háziasszonyok, főleg Amerikában, akik kuponozással oldják meg nagyobb bevásárlásaikat. Ezt a jelenséget az egyik életmódcsatorna külön sorozatban tárgyalja. Amerikában mindenhol kuponokba botlik az ember: a müzlis dobozokban, újságokban, szórólapokon. A leleményes családanyák aztán hónapokig gyűjtik és vagdossák őket, míg egyetlen bolttúra során használják fel mindet. Bár kétségtelen, hogy rengeteg pénzt spórolnak meg – gyakran a vásárlás 90%-át – de rengeteg élelmiszert és más terméket kénytelenek raktározni. Néhányuknál egész szobányi WC-papír vagy chips kap helyet a spájz polcain. Pont ez az életmód vált ki világszerte ellenszenvet az amerikaiak iránt és okozója annak is, hogy az USA termeli évente a legtöbb hulladékot. A végtelen nylonés papírhegyek pedig a szemétdombon végzik és válnak szép lassan részévé környezetünknek.

1. Vásárolj egy régi, bevált módszerrel: készíts listát! A shopping alatt végig tartsd magad a jegyzékhez. 2. Ne vonják el a figyelmedet az akciók! Lehet, ugyanazt a terméket olcsóbban kapod meg egy másik helyen, akár leárazás nélkül is. 3. Mérlegeld, hogy egy áru vételára arányban van-e használati értékével. Ha nem, habozás nélkül hagyd ott, vagy keress egy másikat helyette. 4. Ne félj olcsó áruk után kutatni. Az alacsony ár nem mindig jelent gyengébb minőséget. Lehet, a drágább terméknél csak a márkát fizeted meg – a kulcs az összetevőkben van. 5. Bevált trükk egy- vagy kéteurós polcot létrehozni a bevásárlóközpontokban. Csak akkor válassz innen valamit, ha mindenképp szükséged van rá. 6. Ne vásárolj próbálás nélkül ruhát és cipőt! Idegeskedést és hosszas reklamációt, magyarázkodást spórolhatsz meg magadnak, ha helyben felpróbálod az új kedvencet. 7. Ne vegyél meg magadnak olyan dolgokat, amikről előre tudod, hogy nem passzolnak. Pl.: Megveszem ezt a cuki miniszoknyát, még ha le is kell fogynom öt kilót. Remélem, hogy tanácsaimmal hozzájárultam a tudatosabb vásárlási szokások kialakításához. Rengeteg, sokkal hasznosabb női elfoglaltság is létezik a plázákban való állandó korzózásnál, figyelembe véve, hogy a shoppingmánia eléggé költséges sport.

Ha nem akarsz minden hónapban mínuszban lenni a költekezés miatt, fogadj meg néhány tanácsot: 55

Különvélemény

A felnőtté válás tragédiája Këri rovata A Skins c. sorozat egy bristoli fiatal társaságról szól. Valamennyien barátok (néha ellenségek), vidámak, szemtelenül hedonisták és egyben tragikusan önpusztítók. Közös történetük kezdete 2007-be nyúlik vissza. Azóta hat évadot tűzött a brit E4 csatorna műsorra – ám a show nem áll meg... Itt van a hetedik!

A sorozat közvetlensége és tabumentessége miatt világszintű ismertségre tett szert. A szereplők külseje, öltözködési stílusa és zenei ízlése egyértelműen hatást gyakorolt a tizenéves nemzedékre. A fiatalos, ugyanakkor igényes zene kedvelőinek csemege lehet ez a műsor, ugyanis feltűnnek olyan előadók dalai is, mint a Crystal Castles, Yeah Yeah Yeahs, Designer Drugs, Ellie Goulding vagy az M83. Ami engem személy szerint megfogott a Skinsben, az a különböző sorsok megfigyelésének lehetősége. A gyorsan felnövő tinédzserek kapaszkodókat keresnek a világban – és ezt sokszor a függőséget okozó szerekben, féktelen bulikban és egymás társaságában találják meg. Hihetetlen partijeleneteket láthat, aki a nagyjából 45 perces epizódokat végignézi, mindezt intrikával, féltékenységgel és persze szerelemmel tűzdelve. Az ok, amiért a hetedik évaddal foglalkozom, az, hogy most az első részek legmarkánsabb személyiségei térnek vissza (Effy, Cassie és Cook). Mindhárom szereplő kapott egy dupla részt, amelyben kiderül, milyen felnőttként tengetik életüket az egykor megzabolázhatatlan kamaszok. 56

Három levetített rész után azt mondhatom, hogy a sorozat nagy változásokon ment keresztül, mind képi világát, mind történeteit tekintve. A rendezők már sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a díszletek részletességére, a színészek karakterbe helyezésére, és persze az elmaradhatatlan kiegészítő zenékre. A három főszereplő nem találkozik, tehát egymástól szeparáltan nyerhetünk betekintést időközben kialakult felnőtt életükbe. Effy története egészen elképesztő irányba tolódott. Az egykor vadóc tinilányból érett hölgy vált, aki egy londoni brókercég sztárügynöke lesz. Főnökével bonyolódik viszonyba, aki a megszólalásig hasonlít a negyedik évad végén meggyilkolt szerelmére. Vajon véletlen ez a hasonlóság? Habzsoló életmódja nem sokáig marad fenntartható, így a bukás őt sem kerülheti el. Akik eddig egy butuska tinisorozatként tekintettek a Skinsre, azok most felköthetik a pantallót, ugyanis egész komolyra komponált élettörténeteket rejteget a hetedik évad. A részeket fokozatosan teszi közzé az E4, néhány epizód már magyar felirattal is fellelhető.

Design

Fókuszban a konyha Pápay Anami rovata

A konyha, mely valaha egyértelműen munkaterület volt, mára minimum kétfunkciós térré nőtte ki magát: egyrészt megmaradt munkahelynek, másrészt a családi élet egyik központja lett. Tervezésekor ezt a kettősséget mindenképpen szem előtt kell tartani.

sőséges hangulatot a bútorok stílusával, a változatos és nagyszámú kiegészítőkkel, a dekorációkkal, textíliákkal tudjuk hangsúlyozni. Az esztétikus, dekoratív berendezés viszont önmagában nem elég, hiszen a konyhának meg kell felelnie eredeti rendeltetésének is. Első lépés a konyha pontos felmérése és a konyhai feladataink, szokásaink meghatározása. Majd ki kell jelölnünk, hogy konyhánk hol, mely falakon bútorozható, a szükséges berendezés hol helyezhető el legcélszerűbben, és végül konkrétan el kell készíteni az elemkiosztást. Manapság az építészek, tervezők arra törekszenek, hogy a konyhát minél inkább bevonják a családi élet vérkeringésébe. Egyre ritkábban találkozunk zárt, csak konyhai funkciókat ellátó helyiségekkel, inkább az egyterűség, a konyhát az étkező vagy a nappali terébe integráló megoldások az elfogadottabbak. Mivel az életünk nagy része a konyhában zajlik, ehhez a külsőségeknek is igazodniuk kell. A ben58

A konyhai munkafolyamatok sorrendje a következő: 1. tárolás 2. előkészítés, feldolgozás 3. mosás, tisztítás 4. összeállítás 5. sütés, főzés 6. tálalás

Design A kétsoros, L, vagy U alakú beépítések esetében a hűtő-mosogató-tűzhely háromszög legyen a mérvadó. A tervezésnél a következőket tartsuk feltétlenül szem előtt: •A mosogató legyen a középpontban, hiszen víz minden munkafázishoz kell. •A hulladéktárolót a mosogató közelében helyezzük el. Legcélszerűbb erre a mosogató alatti szekrény. •A mosogatógépet a mosogató mellett helyezzük el, így csak egy vízvételi helyet kell kialakítanunk. •A pult és a fali elemek között 45-50 cm legyen. A páraelszívónál ez a távolság általában 70 cm.

•A felső elemek ugyan érhetnek a mennyetig, de létra nélkül csak kb. 180 cm-es magasságig tudunk kényelmesen felnyúlni. A felsőbb régiókba ritkábban használt tárgyakat helyezzünk. •Párhuzamos konyháknál a két bútorsor között minimum 100 cm, a sütőnél minimum 120 cm helyet hagyjunk. •Ha a mosogatót az ablak alatt helyezzük el, feltétlenül válasszunk lehajtható vagy a pultba sül�lyeszthető csaptelepet. A berendezési tárgyak elhelyezésén kívül természetesen a bútorok méretezésének is nagy jelentősége van. Itt első szempont mindig a testmagasság. Ha többen is rendszeresen használni fogjuk a konyhát, mindig a legalacsonyabb személyhez méretezzünk. Fontos, hogy az alsó szekrényeknek visszaálló lábazatuk legyen, hogy kényelmesen odaférhessünk a pulthoz. Szintén nagyon fontos a munkapult helyi megvilágítása. Erről sose feledkezzünk el, hiszen az általános világításnak a konyhában legtöbb esetben háttal állunk.

További inspirációkért látogasd meg weboldalamat (www.anamiblog.wordpress.com), illetve a Facebookon is megtalálsz, mint Anami Blog.

Augusztus lánya

Kovács Nóra Kérdez: Szilvási Tibi Fotó: Šenkár Márió

Születési idő: 1991.07.13. Csillagjegy: rák Foglalkozás: pincérnő Hobbi: olvasás, túrázás, úszás

Mit javasolnál egy menekültnek? Felajánlanám a segítségem, és csak annyit tanácsolnék, hogy higgyen.

Mihez kezdenél, ha nem volna gravitáció? Élvezném a lebegést. :-)

Említs két (élő vagy holt) személyiséget, akiknek a beszélgetését meghallgatnád! Csak egyet mondok… Jézus beszédét hallgatnám meg. :-)

Lennél hippi? Persze :-) Miket mondtak rólad a fiúk az oviban? Nem tudom, akkor még nem foglalkoztam a fiúkkal. :-) Említs három hülyeséget, amire használod az internetet! Hülyeségre nem használom az internetet.

Mi volna az úticélod, ha bárhol landolhatnál? Peru, egész pontosan Machu Picchu. Szerepelnél akciófilmben? Csak Robert De Niróval. :-) Mit tudsz Te, amit csak kevesen? Azt nem árulhatom el! :-)

Magostul is megeszed a görögdinnyét? Ez meg milyen kérdés? Igen! :-) Mi az, amiben finnyás vagy? Nem vagyok finnyás, de más bugyiját biztos nem venném fel. :-) Tudod, mit jelent az, hogy YOLO? ☺ (És mit szólsz hozzá?) Ha jól tudom „Csak egyszer élsz”. Én hiszek a halál utáni életben, a reinkarnációban, szóval nekem ez nem mond semmit. :-) Milyen hagyományos szakmát tanulnál szívesen? Semmilyet… Tanít az élet eleget. :-) Szerinted mi a legjobb egy falusi búcsúban? 61

Augusztus lánya Szerintem már nincs meg a régi varázsa, úgyhogy csak a cukorvatta. :-) Tudsz fára mászni? Még szép, hogy tudok. :-) Lokálpatriótának tartod magad? Nem igazán. Ki az, akinek a koncertjén, buliján a legjobban el tudod hagyni az agyad? Igazából teljesen mindegy, a lényeg, hogy jó legyen a társaság. :-) Említs egy könyvet, amit Te is szívesen elolvasnál! Wass Albert, A funtineli boszorkány. Kislánykorodban hogy nevezted el a kedvenc játékod? Nagyon sok játékom volt, nem emlékszem. :-) Mit üzennél a világnak szépségkirálynőként? Éljetek a jelenben, és legyetek boldogok. :-) Mit szólnál, ha felküldenének az űrbe? Azonnal indulnék! :-) Említs három kaját, amit kifejezetten utálsz! Kimondottan nincs olyan kaja, amit utálok… De egy valamivel ki lehetne engem kergetni a világból, és az a pacal pörkölt. :-) Mi a legnagyobb hőstetted? Ezt ne tőlem kérdezd! :-) 62

Mit szólnál, ha Dr. Csont és Dr. House lennének a szüleid? Imádnám őket, de lehet meg is őrülnék tőlük (vagy ők tőlem). :-) Mi jut eszedbe arról a jelzőről, hogy szuggesztív? Kényszerítő. Számodra ki a követendő példa és miért? Az édesanyám, mert soha nem

adja fel az álmait, és mindig számíthatok rá. Folytasd a mondatot: „Én vagyok az a lány, aki…” Biztosan kiveri nálad a biztosítékot! :-) Mondj valamit, amiben biztosak lehetünk! Aminek kezdete van, az véget is ér egyszer.

Viccek

Kuncogó Két ügyvéd bemegy egy étterembe, leülnek, kérnek egy pohár vizet, majd kinyitják az aktatáskájukat és elővesznek egy-egy szendvicset. A pincér felháborodva mondja nekik: - De uraim! Ez egy étterem! Itt nem ehetik a saját szendvicsüket! A két ügyvéd egymásra néz, megvonják a vállukat, kicserélik egymás közt a szendvicseiket, majd nyugodtan elkezdenek falatozni. Bíró a tárgyaláson a nőgyógyászhoz: - Doktor úr, fel tud valamit hozni mentségként, amiért különös kegyetlenséggel meggyilkolt egy prostituáltat? - Tisztelt Bíró Úr! Aznap reggel hétre mentem a kórházba dolgozni. Levezettem 3 szülést, felraktam 3 pesszáriumot, 4 spirált, volt még 2 abortuszom és 12 általános nőgyógyászati vizsgálatom. Este 11kor hullafáradtan megyek haza az utcán, mikor odalép hozzám ez a kurva: „Té szépfiú, egy ezresért megmutassam a pinám?” Jancsi és Mariska legeltetik az állataikat. Jancsi egy tehenet, Mariska egy bikát. Egyszer csak a bika felkapaszkodik a tehén hátára. Jancsi nézi egy ideig, majd megkérdezi Mariskát: - Mit szólnál hozzá, ha én is azt csinálnám, amit a bika? Mariska elgondolkodik, majd válaszol: - Tőlem... a te tehened!

Két cápa panaszkodik egymásnak: - Képzeld, a múltkor lenyeltem egy szörföst. Olyan vacak napolajat használt, hogy napokig hasmenésem volt tőle! - Ne is mondd! Nemrég lenyeltem egy szőke nőt. Olyan üres volt a feje, hogy egy hétig nem tudtam lemerülni!

Egy öregember üldögél egy padon. Odaül mellé egy punk csávó a szivárvány színeiben játszó tarajos hajával. Az öreg csak bámul rá. Végül a punk nem bírja tovább és megkérdezi: - Mi van tata, még soha nem csinált semmi vadat életében? Mire az öreg: - Dehogynem fiam, egyszer úgy berúgtam, hogy megkeféltem egy papagájt. Pont azon gondolkodtam, hogy nem te vagy-e a fiam. - Ön akkor házasságon kívül született? - Csak félig. - Az hogy lehetséges? - Csak az anyám volt házasságon kívüli, az apám nős volt. - Mi az? Fehér embernek gumival 5000 Ft, cigánynak gumi nélkül ingyenes? - ??? - Bungee jumping.

www.kanovits.com

9€-tól egyedi tervezésű

fotókönyvek az Ön képeiből kanovits media s.r.o.

Erzsébet tér 1. Dunaszerdahely tel.: +421-31-591 2626 info@kanovits.com

DUNAUTO, Hlavná 5408/7, 929 01 Dunajská Streda tel: 031/5900 115, peugeot@dunauto.com, www.dunauto.com

PEUGEOT 208 URBAN SOUL

Jazdite ako hviezdy! Len teraz získate slovenský Peugeot 208 v limitovanej edícii Urban Soul s hviezdnou výbavou: Pack VIP (zliatinové disky 15” Azote, automatická dvojzónová klimatizácia, stredová opierka rúk, metalická farba karosérie), ESP, 6 airbagov, LED denné svetlá, 7” dotykový displej, rádio s CD/MP3 s bluetooth, kožený volant, tempomat, elektrické sklápateľné zrkadlá, špeciálny dekor interiéru, zadný parkovací asistent, navyše s bonusom 1 800 eur!

už od 10 990 €

Limitovaná edícia PEUGEOT 208 URBAN SOUL s bonusom až do 1 800 €

peugeot.sk