KlikkOut 12 20 by KLIKK OUT

KÖZÉLET / EDITORIAL

Szerző: Poór Tibor

Egy konkrét tanár úrnak szeretettel Bizony, tanár úrnak, de róla a cikk végén…

Sokszor csak az érdek számít. Szóval, én olyan dolgokra gondolok, mint a tekintélyekkel és a műveltséggel szembeni tisztelet… Nem, ezt a járvány sem hozta helyre, ahogy azt eredetileg gondoltuk, sőt ellenkezőleg.

Az esztendő végén mérleget szokás vonni az elmúlt tizenkét hónapból. Illetve szokás volt, mert az idei évben arra sem volt időnk reagálni, milyen napot is írunk, és az olyan kifejezések, mint a munkanap és a hétvége kegyetlenül összemosódtak.

Az emberek birkák? Nem azok. Ez nem olyan emberekhez illő osztályozás, akik szeretnének valami állami és közérdekű dolgot igazgatni. Az emberek már túl hosszú ideje vannak olyan helyzetbe kényszerítve, ahol a belsőjük legerősebb reakciója a félelem. Az állandó félelemmel, a saját létünkkel kapcsolatos rettegéssel, a megtorlással átitatott élet, kényszer, beleegyezést hoz, amikor egy olyan befolyásos ember kezd el elmélkedni, aki már az óvodában is „megbukott” volna, ha értékelve lett volna.

Az új életfeltételektől kizökkentve. Talán ilyenek voltunk, vagyunk. Senkit sem ítélek el, mindan�nyiunk kiindulóhelyzete más, és meghagyom, nehéz megérteni egymást. Ez van… Milyen világban is éltünk és élünk? Negyvenévnyi kommunizmus van mögöttünk, melynek a megítélését jelenleg emlékezetkiesés és a visszaemlékezés optimizmusa is formál. Következett a durvaszemcsés maffiás állami banditizmus, később pedig az állami fehérgalléros bűnözőapparátus maffiakorszaka. Gyakorlatilag ma már tudjuk, hogy a nap végén boldog-boldogtalan lopott, méghozzá úgy, ahogy máshol azért kézlevágás jár.

Talán azt gondoltuk, hogy tiszteljük az igazi tekintélyeket, de a gyakorlat azt mutatta, hogy ez a társaság nem kis része közelebb közelebb érzi magához a Keresztapa című filmben látott értékeket és „autoritásokat”. Ha továbbra is ilyen elveken nyugszik majd a világra való rátekintésünk, akkor a szociális hálózatokról ismert kommunikáció dermesztő világa az igazi életben is megvalósul.

Folytatás? Igen, néha-néha már megnyílik olyan változási folyamat, amely során börtönbe kerülnek talán a legnagyobb szélhámosok is, elkezdődött a bíróságok és az ügyészségek megtisztulása, és remélem, hogy már végre ezek a szervek is elkezdik üldözni a bűnözőket, nem pedig azok áldozatait. Ez nem kevés, ám ahhoz még nem elég, hogy végre egy egészséges országban éljünk. Számomra a legnagyobb gond az alapértékek megkérdőjelezése, és most nem a különféle -izmusokra gondolok, ezen a téren a párbeszéd már régen elveszítette az eredeti jelentőségét.

Egész életem során táplálom az igazi szaktekintélyek iránti tiszteletet, ezért Dunaszerdahely A 2020-as év személyisége képzeletbeli rubrikájában Fibi Sándor nevét írom be győztesként. Köszönjük tanár úr! A tanár úr neve egyben képviselje az összes kollégáját, akik előtt generációnk egyik legnehezebb feladata áll – visszahozni a gyerekeinket az oktatás kerékvágásába. 3

ZÍSKAJTE HRNČEK STARBUCKS® AKO DARČEK

K NÁKUPU AKÝCHKOĽVEK VÝROBKOV STARBUCKS® ZA 14,99 EUR AKCIA PLATÍ DO VYČERPANIA ZÁSOB.

IMPRESSZUM

ISSN 1339-9810 havi magazin, 10. évfolyam, 12 / 2020

Regisztrációs szám: EV 4545/12 Lapigazgató: Gocoň Péter Főszerkesztő: Poór Tibor Szerkesztők: Kiss Balázs, Kovács Andrea, Kovács Ákos, Mundi Józsi, Szilvási Tibor Külső munkatársak: Bögi Róbert, Kürthy Judit, Szigeti Attila, Štefkovič Patasi Ági, Sipos Janka, Ugróczky István Korrektúra: Szilvási Tibor, Undesser Tímea

klikkout.sk facebook.com/klikkout

Fotó: Szabó Péter Pál, Ugróczky István

issuu.com/klikkout

Grafika és borítóterv: Gocoň Laci (trikk.sk)

instagram.com/klikkout youtube.com/klikkout

Kiadja: Klikk, o.z. Kostolná 450 93016 Vydrany IČO: 42404843

A lapban megjelent tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak.

KON

S V * C

Hirdetés felvétel: Varga Balázs +421 915 249 867 reklam@klikkout.sk

NÝ

ÓKÖZ

ŽIT

OBLASTNÁ ORGANIZÁCIA CESTOVNÉHO RUCHU

KÁVÉSZÜNET / AUTÓ

Szerző és fotók: Ugróczky István

Kia Sorento Fél évet késett az új Sorento bemutatója. Tavaszra szánták, ősz lett belőle, érthető okok miatt. De sebaj, a jó dolgokra mindig várni kell. És a Sorento jó. Az ámulatnak nincs vége az első pillantásnál. Az autó külleme, a karakteres vonalak azonnal megragadják a tekintetet. A belső tér is igényt tart tekintetünk egészére. Indulás után egy állandósuló, elégedett mosoly ül az arcomra, és ez még csak a komfort mód volt. Kattintás sportba, kilövés Visszaparkolok a szalon elé, leadom a kulcsot, és csak abban reménykedek, hogy lesz még alkalmam ehhez a fenevadhoz.

AUTÓ

KULTÚRA / INTERJÚ

Szerző: Szilvási Tibor / Fotók: Ugróczky István

Ifjú Szivek: Emberekből szavak nélkül érzelmeket kiváltani Idén 20 éve annak, hogy táncszínházzá alakult a szlovákiai magyarság egyik legfontosabb kulturális műhelye, az Ifjú Szivek, mely a szlovákiai magyar és a kárpát-medencei néptánc- és népzenei hagyományok ápolását nemcsak direkt módon, de különböző társadalmi kérdések boncolgatásával is végzi. 2016-ban első szlovákiai (!) művészekként szerepeltek az avignoni színházi fesztiválon, ahová a következő évben is visszahívták őket, és Finomhangolás című előadásukért a fesztivál Tournesol-díjával tüntették ki a darab koreográfusát, rendezőjét, Hégli Dusánt. Idén utazhattak volna harmadszor. Hégli az elmúlt 20 évben művészeti vezetője, de igazgatója is volt az Ifjú Sziveknek, vele beszélgettünk.

utcai gimibe jártam, és annak első évében dőlt el, hogy tánccal fogok foglalkozni. A gimi alatt egy ideig még benne volt a pakliban az is, hogy zenész leszek, tanultam klasszikus hegedűt és népzenét is. Rövid ideig Párkányban is volt zenekarunk, de például volt olyan is, hogy Belgiumban Lakatos Robival, Pálfi Zsolttal kísértük Korpás Évit. Rég volt. Végül a gimi után felvettek a pozsonyi Színművészeti Egyetemre, koreográfia szakra, ami csak négyévente nyílt, és magyarként elég nehéz volt bejutni. Mielőtt 1999-ben az Ifjú Szivek igazgatója és művészeti vezetője lett, a Szőttesnél töltötte be hat éven keresztül a művészeti vezetői funkciót. Mi ösztökélte akkoriban arra, hogy koncepciójával úgymond megreformálja a Sziveket, és melyek voltak ennek a koncepciónak a sarokkövei, leglényegesebb pontjai? A pályázati koncepcióm arról szólt, hogy az Ifjú Szivekben mint akkori félhivatásos együttesben némi anyagi ráfordítással létre lehetne hozni egy ugyan kis létszámú, de operatívan és művészetileg is jól működő csapatot. Úgy tekintettem a Szivekre, mint az egész szlovákiai magyarság egyik csúcsintézményére, és ezt kell eljuttatni oda, ami nemcsak a szlovákiai magyaroknak ad valamit, hanem egész Szlovákiának, egész Közép-Európának, vagy az egyetemes magyarságnak. Az is fontos, hogy szlovákiai magyarként ne csak akkor halljanak rólunk a világban, ha megvernek egy diáklányt a parkban, hanem akkor is, amikor mi valamit létrehozunk. Az is fontos, hogy Budapesten is tudják ezt, és ne csak parasztromantikával tekintsenek a határon túli magyarságra. Az akkori szlovák kulturális miniszter, Milan Kňažko támogatta ezt a

Ha visszatekint a gyerek-, illetve kamaszkorára, mi az a pont, amikor eldőlt, hogy a néptánc, illetve a koreográfia ilyen nagy szerepet tölt majd be az életében? Milyen egyéb opció létezett? Kéménden, egy közismerten nagymúltú hagyományőrző faluban voltam gyerek. A szüleim a falusi hagyományőrző csoportban táncoltak. Negyedikes alapiskolás voltam, amikor beköltöztünk Párkányba, ahol anyukám létrehozta a Kisbojtár nevű gyermektánccsoportot. Részemről itt kezdődött el, de azt hozzáteszem, hogy én a gimnáziumig házakat rajzoltam, és építész akartam lenni. Ennyi év távlatából már tudom, hogy a koreográfus mesterség és az építészet között van összefüggés, csak az építészek egy kicsit jobban jönnek ki ebből, mert az alkotásaik megmaradnak. Azután a pozsonyi Duna 8

INTERJÚ

koncepciót, de anyagiakban nem változott akkor az együttes helyzete. Ebből is következett az átalakítás.

túrát már meg kell tanulni. Ahhoz, hogy ezeknek az idős embereknek a tudását átmentsük, nem pátoszra és ikonizálásra, vagy homályos ideológiák gyártására van szükség, hanem következetes munkára és ebben a magyar néptáncmozgalom világszínvonalú: olyan metodikával és stílusérzékenységgel tudjuk megtanulni a különböző tájegységek táncait, hogy ebből akár komoly színpadi előadások születhetnek. A Szép öregasszonyok, szép öreg emberek egyfajta tiszteletadás volt a kultúra előtt, ami nálunk egy kiindulási pont.

Néhány konkrét előadásukkal kapcsolatban érdekelne, milyen környezetbe született, mi hívta életre, és hogy esetleg az eltelt évek alatt min ment keresztül. Elsőként az első előadásuk, a Szép öregasszonyok, szép öreg emberek. Máig létezik egy kicsit naiv szemléletmód, hogy léteznek valahol az idős bácsik, akik mindenre emlékeznek, és a hagyományokat ezáltal mi is magunkba szívjuk az anyatejjel. Megpróbáltam megmutatni, hogy ez nem egészen így van. Romantikus gondolat, hogy ebbe még bele lehet születni, de nem lehet. Már rég nem. Ezt a kul-

Az ördög tánca. 2009-ben készült, és nagyon szép emlék, mert a budapesti Művészetek Palotája kért meg rá bennünket. Az általunk hagyományosnak tar9

tott népzene, néptánc regionális szinten egymás mellett helyezkedik el, de van ennek egy vertikális viszonyítási alapja is – különböző korokban alakultak ki. Az volt a cél Az ördög táncával, hogy mutassuk meg a magyar táncok történeti mélységét, majd az európai kapcsolódási pontjait. A mi tánckultúránk, a népzene és a néptánc ezer szálon kapcsolódik a nyugati kultúrkörhöz. A reneszánsz is hatott a paraszti kultúrára és népviseletre, de a magyar népzenében használatos vonóshangszereket is itáliai, cremonai mesterek tökéletesítgették. Erről is szól Az ördög tánca, a megnevezés pedig onnan származik, hogy a katolikus egyház egészen a a középkor végéig gyakran így nevezte és tiltotta a páros táncot. Addig csak körben szabadott táncolni, mert két ember összefogódzása ördögtől való dolognak számított.

hogy be lett mutatva. Mármint mi az, amit eldöntött, hogy kell? Egy darab arról, hogy mi a kirekesztettség. A magyar külügyminisztérium akkoriban kért fel minket a nagykövetségen keresztül, hogy a kitelepítettek emléknapja kapcsán készítsünk egy előadást. Az embernek van történelemismerete, amit ez ügyben el lehet olvasni ilyenkor, elolvasom, de a színpadon nem az olvasmányaimról akartam beszámolni. Azt akartam megmutatni, amit nem lehet elolvasni. Hogy milyen érzés, amikor valaki azt mondja neked, hogy van 24 órád és egy koffered, hogy elhagyd az otthonod. Milyen érzés, amikor mások bűneiért kollektív módon te is kénytelen vagy felelni. Aztán az, hogy helyes-e a mi kollektív bűnösségre való kollektív reakciónk. Arra vágyunk, hogy ne létezzen már kollektív bűnösség, de mi is bármikor képesek vagyunk kollektíve elítélni romákat, zsidókat, szlovákokat, bárkit. Az érdekelt, hogy miért van ez?! Miért vagyunk hajlandóak elviselni, hogy valaki azt mondja, közössé-

Hontalanítás. Az életem egyik legrövidebb idő alatt elkészült előadása. Két hónap alatt lett kész – onnantól fogva, hogy eldöntöttem, hogy ez kell, odáig, 10

INTERJÚ

A 2010-es éveik már gyakorlatilag csak a mérföldköveikről szólnak – az avignoni sikerekből kifolyólag a Finomhangolás is ilyen... Az az igazság, hogy nem én mondom meg, mi a mérföldkő, hanem a közönség. Esetleg utólag jön rá az ember, hogy hol tart és az hol kezdődött. A Hontalanításról nem tudtam, hogy mérföldkő lesz, a Finomhangolás viszont sokkal tudatosabban készült. Ki akartam próbálni, hogyan lehet ezzel a hagyományos eszköztárral a színházi nagyvilágban mozogni.

get épít, de úgy, hogy rögtön meg is mondja, ki lehet a közösség tagja. Tehát kirekesztéssel indít. Az előadást végül sokáig csak Pozsonyban játszottuk, sokan jöttek. Rengetegen voltak köztük, akik ezt személyesen is átélték. A darab eszköztára talán kicsit absztrakt, de mindent értettek. Könnyeztek, ahogy azok a 18 éves diákok is, akiknek nem lehet személyes élménye ezzel kapcsolatosan, de őket is megérintette. A legszebb pedig, hogy ez működött a szlovákság körében és Erdélyben is.

Közben viszont elkészült a Kakukktojás is, ami ugyancsak egy nagyon érdekes koncepción alapszik... Nagy sikere volt. A lényege ugye az volt, hogy kakukktojásokat helyeztem el az előadásban, például két legényes közé volt beiktatva egy lindy hop vagy swing, vagy a cigánytánc mellé egy kis spanyol flamenco. Miközben ugyanaz a zenekar játszik és ugyanazok a táncosok táncolnak. Martin Györgyre szokás hivatkozni mint az egyik legnagyobb néptánckutatóra, akinek azon filmek nagy része köszönhető, melyekből a különböző néptáncokat ismerjük. Az ő nagysága azonban többek között abban is áll – és ezt gyakran elfelejtik megemlíteni – hogy megtalálta a kapcsolódási pontokat a világgal. Mi szeretjük azt gondolni, hogy minden faluban különböző a csingerálás, és közelről valóban így is van, de ha kicsit távolabbról nézzük, akkor észrevehetjük, hogy a cigányság Kelet-Közép-Európában és mondjuk az Ibériai-félszigeten nagyon hasonló ritmusokkal, mozdulatokkal operál. Ez hasonlóan igaz a magyar néptánc és Európa kapcsán is.

És valószínűleg más nemzetek képviselői is megtalálják a kapcsolódási pontjaikat a történelmükből vagy életükből... Igen, nekem ez nagyon fontos volt. 2015-ig vagy 2016-ig játszottuk és szeretnénk ismét, de azt hiszem, ez is megint mást fog jelenteni. Mikor született meg egyébként az igény önben arra, hogy társadalmi/közéleti kérdésekkel foglalkozzanak? 2010 környékén kezdtem igényelni, hogy próbáljunk valamit kezdeni, emberekből szavak nélkül érzelmeket kiváltani a néptánccal. A Hontalanítással be tudtuk magunknak bizonyítani, hogy mélyenszántó dolgokról is lehet úgy beszélni, hogy nem kell showelemekkel teletűzdelt kommersz kompromisszumokat kötnünk, mégis érthető. A Finomhangolás egy trilógia első darabjának számított. Tudta előre, hogy trilógia lesz? Igen, ez arról szólt, hogy készítünk három olyan előadást, amelyiknél nem lesz szempont, hogy mi szlovákiai magyarok vagyunk. Egy globális eszköztárral dolgozunk, és a három előadás fő szempontja, hogy a hagyományos kultúrát felhasználva aktuális dolgokról beszéljünk. Egy trilógiát megér rászánni, hogy rámutassunk azokra az anomáliákra, melyek Közép-Európában vagy a világban a hagyományokra való hivatkozással történnek.

Tavaly mutatták be az említett trilógia második darabját, az Allegro Molto Barbarót. Érdekelne ennek is a megszületése, illetve hogy mennyit tudott élni idén tavaszig? Hat előadásunk volt, 3 magyar és 3 szlovák. Amikor beütött a pandémia, épp utaztunk volna ki Párizsba, felvenni a francia verzióját Je11

an-Marc Barral, mivel le voltunk szerződve 20 előadásra Avignonba a Golovine színházba. Amikor először kinn jártunk, akkor megkértek, hogy a következő évre hozzunk a Finomhangolás után valami mást. Kérdezték, mit készítenék el, mire én felhoztam Samuel Beckett Katasztrófa c. darabját, amit Václav Havelnek ajánlott ’83-ban, amikor bebörtönözték. Szükségem volt hozzá olyasvalakire, aki ezt továbbgondolja. Felkértem hozzá Parti Nagy Lajost, aki egy jó humorú, nagy volumenű író-költő, aki játszik a magyar nyelvvel, ismeri a totalitárius rendszereket és a színházat is. A kiindulási alap Bartók Allegro Barbarója volt, ezen keresztül Beckett művéből, Parti Nagy Lajos szövegével azt hiszem egy olyan összművészeti előadást hoztunk létre, ami mindenkit érint. A témája pedig egy nem újkeletű és nem is csak itteni probléma, mégpedig az, ahogy a művészetek-

be vagy a kultúrába milyen módon avatkozik be a mindenkori hatalom. Nagyon örültem, miután Milan Lasica elvállalta a szlovák-cseh verziót, mert így az abszurd humornak két közép-kelet-európai ikonikus alakjával gondolhattuk újra mindezt, ami számomra nagyon nagy megtiszteltetés. Nyomtatott számunkban a beszélgetés rövidített változata jelent meg. A teljes beszélgetés elolvasható hamarosan online.

Január végéig minden szerdán este 20 órától előfizetés ellenében megtekinthető az Ifjú Szivek Táncszínház egy-egy előadása (Hontalanítás, Kakukktojás, Határon túli nemzeti tánc) a www. navstevnik.online weboldalon.

Mikor felidézzük, annál csak érezni csodásabb Illata mindennek van, nap mint nap ezernyivel is találkozhatunk, de jellemzően nem tudjuk szétválasztani őket. A jelen mellett illata van a jövőnek és a múltnak is, az óhajnak és az emlékeknek. A világot jelentő illatokat kínáló Prouvé parfümök, kozmetikumok és tisztítószerek dunaszerdahelyi bemutatótermét (Duna Palota, Galántai út 2A) megnyitó Fülöpp Lászlót kérdeztük. Mikor ide beléptem, üzletre számítottam, de bemutatóteremről van szó. Mit kell tudni a Prouvéról? Sokan nem tudják, hogy a világmárkák által gyártott parfümök alapanyagául szolgáló es�szenciális olajakat 1747-től a dél-franciaországi Grasse városában állítják elő. Lényegében bárki odautazik, előállíttathat magának egy illatot. A Prouvé is a világmárkák által használt illatokat kínálja, csak ez sokkal könnyebben elérhető és megfizethető bárki számára. A Prouvé stratégiája szerint network marketinget alkalmaz, aki pedig regisztrál náluk, partnerükké válik, és amellett, hogy saját magát vagy környezetét megajándékozza a Prouvé termékeivel, saját vevőkört is építhet. A regisztrálást a cég már meglévő partnerei végezhetik, ez volnék például én is. Tehát akit érdekel, keressen fel a bemutatóteremben (hétköznap: 16.00-21.00, szombaton: 09.00-13.00) vagy telefonon (0905 411 669) bármikor.

otthonról rendel-e a cég termékeiből magának, másnak, vagy saját további vevőkört épít, beregisztrál másokat. Félreértés ne essék, nem piramisjátékról van szó, tehát nem kell nálam hagyni semennyi pénzt. Én nem a beregisztrált személyek, hanem az azok által lebonyolított forgalom esetén kapok jutalékot. Aki nem él a regisztrációjával egy évig, annak törlődik, másrészt ha egyszerre legalább 40 euróért rendel, akkor már saját vevőkört építhet, 72 órán belüli rendelés esetén pedig ingyenes terméket is kap. Beszéljünk egy picit a Prouvé termékeiről, elsősorban a parfümökről! A parfümeink 80%-ban a legjobb minőségű alkoholt tartalmazzák, 20%-ban pedig esszenciális olajakat. Az ismert parfümöktől ez annyiban tér el, hogy az Eau de Parfum koncentrációjú parfümök már tartalmaznak néhány százalékban vizet, így jellemzően 20% alatt marad az olajkoncentráció, míg az Eau de Toilette esetében ez már csupán 6%. Ez utóbbiak illata csak néhány órán át, előbbieké 6-8 órán át, a tiszta parfümé, amit a Prouvé kínál, pedig több mint 12 órán át kitart. Mindezt pedig egészen megfi-

A bemutatóteremben ezek szerint nem tudunk vásárolni, viszont Ön segíthet nekünk, ha szeretnénk? Pontosan, aki érdeklődik a cég termékei iránt, ingyenesen beregisztrálom – ez tényleg nem kerül semmibe, és rendelési kötelezettséggel sem jár. Az illető aztán eldöntheti, hogy akár 14

zethető áron, 50 ml-es kiszerelésben kiskereskedelmi áron 12,80 €-ért, regisztráció esetén 4 parfüm feletti rendelésnél pedig 8,50 €-ért.

öblítőt, stb. Tulajdonképpen az egész lakást felszerelhetjük a Prouvé termékeivel, melyek kellemes illatot árasztanak amellett, hogy rendkívül, tényleg meglepően hatékonyak.

Ez vonzóan hangzik, de ha ugyanazok az esszenciális olajok benne, mint a világmárkákban, akkor miért ilyen olcsó? A világmárkák rengeteg pénzt fektetnek a reklámba, marketingbe, márkaépítésbe, míg a Prouvé esetében a termék és annak tartalma az elsőrendű.

Tehát ha jól értem, vásárolni, illetve üzleti partnerként folytatni is megéri... Így van. Nincsenek kötelezettségek, nem kerül semmibe annak, aki ebben részt szeretne venni. A megrendelt termékeket futár viszi házhoz, adott esetben egy rajtam keresztül leadott csoportos rendelés esetén pedig a postaköltségen is spórolhatnak. Aki pedig saját vevőkört építene tovább a jövőben, az kevés időráfordítással is eredményes lehet. Szóval nincs más hátra mint előre. Várom az érdeklődőket!

A parfümökön kívül ugyanakkor megtalálunk itt számos egyéb terméket, melyek hasznosak lehetnek otthon. Melyek is azok? Vegán női kozmetikumok és higiéniai eszközök, például smink, púder, szemceruzák, antibakteriális szappan, testápoló, sampon, kondícionáló, krémek, fertőtlenítő gél és még sorolhatnám, mennyi minden közül válogathatunk, de a Prouvé kiváló illatú, a hagyományosaknál környezetbarátabb tisztítószereket is kínál a toalett, mosdó, kád, tükör, zuhanyzó, az ablakok, bútorok, kandalló, elszívó tisztítására, zsíroldókat, univerzális padlótisztítót, kondicionális

ELÉRHETŐSÉGEK: Cím: Duna Palota, Galántai út 2A, Dunaszerdahely (hétköznap: 16.00-21.00, szombaton: 09.00-13.00) Tel.: 0905 411 669

KULTÚRA / HANGFAL

Szerző: SzT

GLASS ANIMALS – Dreamland Legkésőbb a harmadik albumra a rajongók is előállnak azzal az igén�nyel, hogy megtudják, valójában kicsodák a kedvenceik. A Glass Animals frontembere, Dave Bayley a járvány sújtotta évben ez ügyben mélyebbre megy, mint eddig, amikor is inkább alibizett. Szövegeiben a Glass Animals sűrűbb és tartalmasabb, mint eddig, zeneileg pedig nagyjából az eddigi izgalmakat hozza, talán kevesebb erős slágerrel. A texasi frontemberrel bíró oxfordi együttes négy éve adta ki átütő erejű, How To Be A Human Being című lemezét, melyen ugyan erős volt a kontraszt a slágerdalok és a B-oldalosok között, az indie r&bre és szintiutamokra épülő előbbiek elvitték a hátukon. A Dreamland ügyes és az előzőnél kiegyensúlyozottabb, ezért is fogunk rá kevésbé emlékezni.

Jelen: Heat Waves, Dreamland, Helium, Tangerine, Hot Sugar, Waterfalls Coming Out Your Mouth. Múlt: Life Itself, Cane Shuga, The Other Side Of Paradise, Gooey, Pools, Black Mambo, Hazey.

ANGEL OLSEN – Whole New Mess A St. Louis-i énekes-dalszerző tavaly kiadta eddig talán legizgalmasabb albumát, amellyel különböző év végi listák élmezőnyébe került. Aztán gondolt egyet és az idei nyár végén megjelentette az All Mirrorson szereplő szerzeményeinek eredetijét, amit egy templomból átalakított stúdióban rögzítettek. Két kivétellel ugyanazokat a dalokat hallhatjuk, csak sokkal minimalistább hangszerelésben, ami segít Angel Olsen egyébként is fantasztikus orgánumának kidomborításában. Helyenként, például az általam legutóbb is istenített New Love Cassette c. szerzeményen is hatalmas a kontraszt a tavalyi és az ún. eredeti verzió között. Nehéz megmondani, lett-e volna ennek akkora sikere önmagában, a tavalyi híján, mindenesetre ha ez kerül ki előbb, elképzelhető, hogy a tavalyi meg sem születik.

Jelen: Whole New Mess, Waving, Smiling, We Are All Mirrors, New Love Cassette Múlt: Shut Up An Kiss Me, New Love Cassette, Never Be Mine, Unfucktheworld, Acrobat, Sister, Intern.

KELLY LEE OWENS – Inner Song Titokzatosan kibontakozó apró szerencsesütik, amelyeknek szinte mindegyike tartalmaz valami olyan ínyencséget, amely miatt érdemes belekóstolni. Így lehetne jellemezni Kelly Lee Owens második albumát. A walesi elektronikus zeneszerző három évvel ezelőtti bemutatkozó lemezén magával ragadó ambientet, hipnotikus technót, izgalmas dubot hallhattunk, melyek némelyikéhez hozzátette saját vokálját. Nincs ez másként az Inner Songon sem, amely egy Radiohead-verzióval, a Weird Fishes/Arpeggi szikár feldolgozásával indít, majd egy gyönyörű popdallal, az On cíművel beránt egy éteri óceánba, amelyből aztán csak az album másik végén tudunk kiúszni. Egy spirituális odisszeia részesei leszünk, melynek kétharmadánál egy másik, legendás walesi, az avantgárd zenész, John Cale ébreszt közreműködőként, hogy aztán az utolsó harmad masszírozva vezessen le. 16

Jelen: On, Night, Melt!, Corner Of My Sky (ft. John Cale). Múlt: Bird, Anxi., Lucid, Luminous Spaces, More Than A Woman, CBM.

KULTÚRA / HANGFAL

Szerző: SzT

FLEET FOXES – Shore 2008-ban először egy EP-vel és egy cím nélküli albummal élesztette fel hamvaiból az indie folk műfaját a seattle-i együttes, mely nélkül talán ma nem létezne a Mumford & Sons vagy a Lumineers. 2011-ben érkezett a folytatás, a Helplessness Blues, majd véget ért az ábrándozás. 2017-ig kellett várni a visszatérésükre, a Crack-Up pedig ugyanúgy szerepelt az év végi toplistákon, mint ahogy a mostani, Shore is ott lesz. A Fleet Foxes zeneileg a 60-as, 70-es évek amerikai pszichedelikus folkjáig nyúlik vissza, amit az énekes, Robin Pecknold kiváló orgánumával políroz folyékony darabokká. A Shore-ban nincs meg az a fülbemászó, kreatív slágerek okozta átütőerő, ami 2011-ig megvolt a szerzeményeikben, ugyanakkor még így is átlagon felüli tud maradni.

Jelen: Can I Beleive You, Sunblind, Featherweight. Múlt: Mykonos, White Water Hymnal, Ragged Wood, Montezuma, Tiger Mountain Peasant Song, Helplessness Blues.

SUFJAN STEVENS – The Ascension Noha az elmúlt években elsősorban a Call Me By Your Name című film egyik betétdala, a Mystery Of Love Oscar- és Grammy-jelölése, valamint érdekesebbnél érdekesebb kollaborációi kapcsán lehetett róla hallani, a detroiti dalszerző a 2015-ös, egyik legemlékezetesebb albuma, a Carrie & Lovell óta először jelentkezett stúdióalbummal, amin viszont az előző gyönyörű folkfutamait hiába keressük. Amazon egy szívbemarkoló témát, édesanyjához fűződő összetett érzéseit boncolgatta egészen szélsőséges szintekig, amit bársonyos és törékeny gitárjátékkal ellensúlyozott. A The Ascensionön ehelyett sötét, helyenként neurotikus elektronikus futamokkal operál. Helyenként experimentális a megszólalás, miközben társadalmi, politikai üzeneteket párosít filozófiai irányzatokkal. Néhány kivételtől eltekintve ez most inkább felejthető.

Jelen: Video Game, Lamentations, The Ascension, Sugar, America. Múlt: Mystery of Love, The Only Thing, Visions Of Gideon, Chicago, Should Have Known Better, Death With Dignity.

ALICIA KEYS – ALICIA Csaknem húsz éve annak, hogy a New York-i énekesnő berobbant a Fallin’-nal, annak brutális rétegzettségével jelezve, hogy itt most nemcsak egyslágeres előadóról van szó, hanem olyasvalakiről, aki a mindenkori nagyok közé kívánkozik. Akkor 20 éves volt, most 39, és négy évvel az előző, kísérletezőbb lemeze (Here) után saját keresztnevével jelenteti meg a következőt, mintegy jelezve, hogy újra a helyén van. Az ilyen albumok mindig egy picit az identitást boncolgatják, és nincs ez másképp Alicia esetében sem. A megszokott r&b és neo-soul-dalok mellett belekóstol a dubba és az electropopba, szerepel a lemezen a szükséges megasláger-gyanús szerzemény (Underdog) is, és szövegeiben is vis�szakacsint a kezdeteire, párkapcsolati és társadalmi kérdésfelvetéseivel pedig eközben a jelenre is reflektál. Bravó!

Jelen: Underdog, 3 Hour Drive (ft. Sampha), Me x 7, Love Looks Better, Perfect Way To Die, Good Job. Múlt: If I Ain’t Got You, No One, Empire State Of Mind (Jay Z), Fallin’, Girl On Fire.

Klimatizácie33Vzduchotechnika Tepelné3čerpadlá33Rekuperátory

Projekt33Predaj33Montáž33Servis

Kontakt: Revilo s.r.o. Alžbetínske3námestie3RR94pR 9y93éR3Dunajská3Streda

Tel:3é3R3p355y39R3y8 Mobil:3é9R83p37y93578 EVmail:3jakli@reviloheuhsk

Sziget, ahol élünk CSACSI VAGY, HA AZT HISZED, NAGYMEGYEREN NINCS SEMMI! Egy nagymegyeri bizonyára ismeri városát annyira, hogy felsoroljon onnan néhány látnivalót, de vajon járt-e már ott turistaként? Arról nem is beszélve, aki csupán autója ablakából, két helységnévtábla közt lát belőle ezt-azt a 63-as vagy a 13-as utakról. Állj meg egy pillanatra a református templomnál, ahol megtekintheted Nagymegyer városi jogainak elnyerésére állított szobort egy hollóval a tetején, aztán ugorj be a Wágner cukiba, hogy némi sütivel feltöltődve ballagj tovább a Bartók-mellszoborig, majd a Rózsa utcai tájházig, a Szent István parkban felállított kopjafákig. Ki ne hagyd a Mátyásfát, pihenj meg az alatta található padon, végül következzen az erdő, vagyis az Erdő! Az egész nagymegyeri túra csodás zárása lehetne egy csobbanás a termálban, de erre most nincs mód, viszont amint lesz, tedd meg! Ebben a nehéz időszakban segítsd azzal is, hogy nem mész el annyira messzire!

INTERJÚ

JÁRTÁL MÁR A CSICSÓI HOLTÁGNÁL? A Csicsói Holtág Nemzeti Természetvédelmi Terület Csicsó és Kulcsod között terül el mintegy 80 hektáron és a Csallóköz egyik legértékesebb övezete. Ha biciklizni támadna kedvünk, öltözzünk fel melegen, és a nagymegyeri termálfürdőtől pikpakk ott termünk. Vigyázzunk, mert a természetvédelmi területben nem tehetünk kárt, haladjunk képletesen lábujjhegyen, mintha nem szeretnénk felébreszteni, nehogy még a végén goromba legyen! Azon túl viszont rálelhetünk a Duna menti kerékpárútra, mely aztán kiváló lehetőséget kínál arra, hogy bekukkantsunk akár a folyó menti falvakba, Medvére, Szapra, de eltekerhetünk egészen a legfiatalabb csallóközi városig, Bősig is.

SZIGET, AHOL ÉLÜNK (PR)

A LEGNAGYOBB CSALLÓKÖZI LÁTVÁNYOSSÁG, ÉS AMI MÖGÖTTE VAN Aki a 90-es években volt gyerkőc, bizonyára megélte, hogy ha messzebbről érkezett vendégeket fogadtunk, egy helyre biztosan el kellett vinni őket, és az az erőmű! Nem is kellett hozzátenni, hogy bősi és vízi, mert mindenki tudta, miről van szó. Az izmos betonmonstrum vadromantikájáról, ahogy a turistahajók vagy az uszályok felemelkednek a zsilipkamrában, és haladnak tovább Pozsony felé, vagy lemennek a mélybe és

Komárom felé veszik az irányt. De hogy levakarjuk magunkról a betonrengeteget, érdemes kicsit odébb is tekinteni. A Duna menti ligeterdők olyan lehetőséget kínálnak némi barangolásra – igen, még télen is – amivel ezekben a zaklatott időkben is visszaaraszolhatunk az óhajtott harmóniába, hogy az ünnepek előtti LED-tenger és akciós árajánlatok helyett a kopár ágak közt villódzó sovány napfényre, és a láthatatlan erdei barátaink talpa alatt ropogó faágakra, levelekre (is) emlékezzünk a karácsonykor.

Készült a Szlovák Köztársaság Közlekedési és Építésügyi Minisztériumának pénzügyi támogatásával.

KÁVÉSZÜNET / UTAZÓNA

Szerző: Szilvási Tibor / Fotók: Ugróczky István

Horgásztúrán Norvégiában Norvégiában népszerű a horgászturizmus, amit a koronavírus-járvány kapcsán hozott szigorítások ugyan idén kissé visszavetettek, de mivel a helyieknek ez az egyik megélhetési forrásuk, így az ország lehetővé tette a horgászni vágyó külföldiek számára, hogy beutazzanak, ha „karanténban” maradnak. Minderről Tóth Péter mesélt nekünk, aki társaival októberben járt a skandináv országban e célból.

más világban élnek mint mi, sokkal fegyelmezettebben viselkednek ebben a járvány időszakban is” – fogalmazott. A csapat a Vega nevű szigetcsoport Ylvingen nevű szigetecskéjére tartott, ahol egy apartmanházat vettek bérbe. Péter elmondása szerint a ház úgy volt felépítve, hogy az egyik végében alatta pihentek a motorcsónakok, melyekkel később kimentek halászni. A szolgáltatás tartalmazta ezek használatát, a benzint, a horgászengedélyeket és egy filéző/csomagoló helyiség használatát is, hogy a kifogott zsákmánnyal azonnal dolgozhassanak. Mindez hetüknek a szállást is beleszámítva 4 ezer eurójába került összesen.

„Eredetileg április végén terveztünk menni, de beütött a járvány és lezárták fél Európát. Négyszer is át kellett raknunk, szeptemberben viszont azt az információt kaptuk, hogy a norvégok – mivel sokan a halászatból és ezen keresztül a horgászturistákból is élnek – kivételt akarnak adni a beutazásra a horgászoknak, ha tíz napot úgymond karanténban töltenek. Ez azt jelenti, hogy csak azokkal lehetnek kapcsolatban, akikkel utaznak” – kezdi beszámolóját Péter.

„Fejenként 20 kiló tiszta filét hozhatunk magunkkal. Amit a leggyakrabban horgásznak arrafelé, az természetesen a tőkehal, abból többféle is, például a fekete tőkehal, vagy épp a halibut, azaz a laposhal. A halászat szempontjából a legkedvezőbb idő a tavasz volna, amikor mi is készültünk eredetileg, mivel akkor ívnak a tőkehalak és akkor lehet kifogni a legnagyobb, 25-30 kilós példányokat. A horgászok a májusi, júniusi időszakot szeretik a legjobban, aztán a nyár közepén pangás van, majd szeptemberben mennek ismét. Amikor az első napokban kimentünk a vízre, azt hittük, hogy már későn is jöttünk, mert alig fogtunk valamit. Később viszont, ahogy vándoroltunk a fjordok között, rátaláltunk a rajokra és végül komoly darabokat sikerült begyűjtenünk” – hangsúlyozta.

Kifejti, hogy ez a karantén azért nem jelenti a nálunk megszokott bezártságot, mert a norvég nagyvárosoktól távoli északibb, part menti vidékeken, szigetvilágban, ahol már ritkábban laknak az emberek, lényegében nem is olyan könnyű másokkal találkozni. Tehát ha csupán a horgászattal foglalkoznak, és nem utazgatnak be a városokba, azzal betartják a feltételeket. „Tíz nap volt a minimum, amit Norvégiában kellett töltenünk és mivel karavánautókkal indultunk útnak heten, az utunk és az ottlétünk ös�szesen 14 napig tartott. Lényegében 33 órás útról van szó. A németországi Rostockból egy komppal utaztunk 8 órán át Svédországba, Telleborgba, majd Göteborgon és Stockholmon is keresztülhaladtunk, mire eljutottunk Norvégiába. Azt mondhatom, a skandinávok egészen

Elárulta azt is, hogy a halászattal és a természetvédelemmel kapcsolatos előírások nagyon szigorúak Norvégiában, de például nem is találkoztak szemetelőkkel. A nyílt tengerre csak világosban lehet kimenni, ami ilyenkor már egyre nehezebb, hiszen egyre korábban sötétedik. Emellett szintén nem engednek ki horgászni 24

UTAZÓNA

már 8-10 m/s (30-40 km/ó) erősségű szélben sem.

A horgászathoz speciális lebegő életmentő thermoruhára van szükség, ezt viselni kell a motorcsónakban. Ez és a horgászfelszerelés beszerzése vagy kölcsönzése elsőre kissé megdrágítja az utat, az élmény viszont Tóth Péter szerint mindenért kárpótol.

„A norvégoknál a halászat a biztonságra van beállítva. A hajók a halradaron keresztül is bemérhetőek, GPS van bennük, de ha nagyon messzire kimész a nyílt tengerre, akkor egyszerűen elfogy a GPS. Vigyáznunk kell egymásra is, nemcsak magunkra, mert nagyon gyorsan és váratlanul változhatnak a viszonyok a tengeren – mondta – Nekünk viszonylag jó időnk volt. A napunk úgy nézett ki, hogy reggel kimentünk vízre, és úgy nyolc órát voltunk kint átlagban. Ez iszonyatosan kimerítő abban a hidegben, majd mikor bejöttünk, még folytatódott a munka a filézéssel és a csomagolással” – mesélte Tóth Péter.

„Az érintetlen természet, ami körbevesz, elképesztő. Olyan élőlényekkel találkozhatunk úgy a szárazföldön, mint kint a tengeren, amilyeneket máshol nem látunk” – húzta alá. Az ember 1-2 hétre úgy kapcsolhat ki a hétköznapi darálásból, hogy közben egy rövid időre a világjárványról is megfeledkezhet, és csupán azzal kell foglalkoznia, ami körülveszi és életben tartja. 25

HAZAI / GASZTROBETYÁR

Szerző: Mundi Józsi

Lost Christmas Ha belegondolok, akkor tavaly ebben az időben már javában zajlott kisvárosunk karácsonyi vására, és még a csapból is George Michael - Last Christmas örökzöld slágere folyt. A főtéren a frissen sült kürtőskalács illata csapta meg az orrunkat, keveredve a forralt bor és a frissen sült kolbász „bukéjával”. Kis faházikókban kézművesek kínálták a portékájukat a kedves vendégeknek, kik szép számban vettek részt a közel egy hónapig tartó dunaszerdahelyi karácsonyi vásáron...

asztalok közti távolság megnyújtására, a pultnál való sorban állásnál a biztonságos disztancia betartása is sokkal jobban kivitelezhető lett volna, mint bármelyik terasz esetében. Stílusosan zárt térré lehetett volna alakítani a helyszínt, és a kilépés-belépés koordinációja akár egy irányban is kivitelezhető lehetett volna, akárcsak a kézfertőtlenítés lebonyolítása. A maximálisan bent tartózkodó vendégek számontartása sem jelentett volna nagy akadályt. És a legfontosabb! Mindenki a színtiszta friss levegőn tartózkodna, hiszen sosem volt teljesen zárt sátor alkalmazva, így kissé csípős és szeles, ám mindenképpen szellőztetett, egyben ellenőrzött körülmények közt lehetett volna egy kis kikapcsolódást, egy kis karácsonyi hangulatot izzítani az emberek szívében, ami jelenleg annyira megterhelt és megviselt, hogy szinte lassan érzéketlen szervvé válik. Miért kell az egészséges embereket is karámba zárni? Akik negatív teszttel rendelkeznek, miért nem élhetik a normális, emberséges életüket? És itt nem csak a karácsonyi vásárról van szó! Ezzel ellentétben a plázák, a multik kaszálnak! Ott nem gond, hogy több százan, vagy akár több ezren is zárt területen belül „ólálkodnak”?

Sajnos idén mindezt elvesztettük! Ha George tehetné, lehetséges, hogy idén a Lost Christmast dúdolgatná, hiszen ez csak egy betű a szóban, ám a jelentése és a végkimenetele hatalmas különbséggel bír. Sok mindent vesztettünk el az idén... De hogy még a karácsony is a húsvét és a mindenszentek sorsát kövesse, az már egy kicsit durva. Sokan elvesztettük a munkánkat, egészségünket, szabad mozgásterünket, és sajnos még a frisslevegő-vétel természetes végzését is „akadályba” ütköztetik a tiszti főorvos által hozott rendeletek. Mi öröme lehet az embernek, ha nem tud kellőképpen kikapcsolódni, barátokkal, ismerősökkel az év végén összefutni, forralt bort kortyolgatni? Igen, gondoljunk rá, ott a család. Így van, ők a legfontosabbak! Ám az ember társasági lény, és nagyon is szüksége van a közösségre, nevetésre, szórakozásra, táncra, mulatásra és minden másra, amit sajnos idén elvesztettünk...

A karácsony a szeretet ünnepe, egyben Jézus születésének, ebből kifolyólag az egyháznak is az egyik legnagyobb ünnepe! Semmiképpen ne fókuszáljunk mindössze az ajándékokra, főleg a minél drágábbakra, hiszen egy drága ajándékkal nem válthatjuk fel a szeretetet. Amen�nyiben ajándékozunk, akkor tegyük azt úgy, hogy vásároljunk az ismerőseinknél. Vegyük meg az ajándékainkat kis üzletekben, boltokban! Legyünk egy kissé lokálpatrióták és szerények e nehéz időszakokban, és azzal, hogy az otthoniaknál vásárolunk, segítsük őket a túlélésben. Egy kis vásárlással közelebb kerülhetnek az álmaik megvalósításához. Ilyen vész-

Úgy gondolom, a szervezői és egyben gasztronómusi szempontból a karácsonyi vásár ugyanúgy kivitelezhető lehetett volna, mint bármelyik, terasszal rendelkező étterem üzemeltetése. Sőt! Továbbmegyek, hiszen sokkal nagyobb terünk lett volna a minimális távolság betartására, az 26

GASZTROBETYÁR

jósló időkben minden fillér számít a hazai kis boltosoknak.

a kedvenc ételedet a kedvenc éttermedben, és az is benne van a pakliban, hogy az étterem már sosem nyitja ki újra a kapuit, hiszen sokan nem élik túl ezt az évet...

Szervezői és gasztronómiai szempontból, gondolok itt a rendezvényekre, vásárokra, falunapokra, aki azt gondolja, hogy jövőre minden a legnagyobb rendben lesz, az véleményem szerint valószínűleg óriásit téved. Tény, hogy nem bírok látnoki képességekkel, ám ez a példa nélküli év hatalmas mély nyomot hagy az emberiség gondolkodásmenetében, és a „félsz” ott fog kacsingatni majd minden sarkon. Valószínűsíthető, hogy a magamfajta „vándoréttermeseknek” újra kell gombolniuk a kabátjaikat. Nagyon remélem, hogy a megérzéseim nem valósulnak meg, ám a jelenlegi helyzet nem erre utal. Reméljük a legjobbakat, de a legrosszabbra számítsunk! El tudjátok képzelni a jövőben, hogy nyáron tízezer ember tombol egymáshoz dörgölődve egy brutális koncerten? Én benne lennék, de mennyien nem? Mit ér az élet, ha félelemben és idomítva, korlátok közt kell leélned? Nem fogyaszthatod

Amit senki sem vehet el tőlünk, azok az érzéseink, és a megérzéseink, illetve amit elfogyasztottunk! Hallgassunk a szívünkre, falatozzunk jókat, figyeljünk oda a minőségre, és mindenképp használjunk ki minden egyes pillanatot a szeretteinkkel való időtöltésre... Egy vacsora is lehet óriási ajándék, hiszen óriási élményben lehet részük a résztvevőknek, és biztosra veszem, hogy sokkalta emlékezetesebb marad, mint bármilyen tárgy, amelyet a fa alá helyezünk. Egy vacsora elkészítésére szánjunk időt, a szívünket adjuk az ízekhez! Történjen ez bármilyen egyszerű étellel, mindig adjuk meg a módját! Áldott, békés, szeretetben teljes karácsonyi ünnepeket kívánok mindannyiótoknak, egyben sikerekben gazdag járványmentes újévet! 27

HAZAI / KATONAÉVEIM

Szerző: Szigeti Attila

Katonaéveim – civilbe vonulás Pontosan 50 napom volt hátra a 730ból. Sosem voltam nagy métervágó, ahogy sokan elkészítették az utolsó 100 napra a stólát. Próbáltam elfoglalni magam, hogy teljen az idő, és állandó szolgálatot kértem a konyhában mint „dozorčí kuchyně”, ahol nagyon finom kajákat főztünk a fiatal szakáccsal.

le. A vacsora után mindent elvégeztünk, a konyhát felsúroltuk, tisztaság volt mindehol, amikor 21 óra körül megszólalt a telefon. Azt hittem, valamelyik éhenkórász hív, akinek nem volt elég a vacsi. – Tessék Szigeti! – vettem fel magyarul a telefont. – Wolf, dones mi niečo najesť! – volt a válasz, amire csak annyit válaszoltam, hogy „dobre súdruh major”. Gyorsan elkészítettem a mindig naprakész bepácolt pecsenyét, amit rosszabb napokra raktam félre, friss kenyérrel, a köret uborka volt. A mélyhűtő aljából pedig egy félliteres 52-es szilvát halásztam elő, amiből csak pár féldeci hiányzott. Átvittem a kaját és a köpenyem zsebéből elővettem a pálinkát. A szemembe nézett, a száján egy apró mosoly futott végig, majd elővett két poharat. Öntött két felest és azt mondta: egészségedre! Tiszta kiejtéssel és magyarsággal. Legurítottuk, és az üveget otthagyva behúztam magam mögött az ajtót. Három nap maradt a katonai szolgálatomból, és bevallom, nehezen viseltem az utolsó órákat. Nehezebben, mint a többi leszerelésre váró társam. Kimenőt kértem, és leballagtam a szokott helyünkre. A „kompresszorban” is mindenki tudta, hogy megyek civilbe, sokan búcsúzkodtak, hiszen 2 évig odajártunk. A kaszárnyába érve belekötöttem a bejárati ajtóba, amit ripityára törtem, és mint aki jól végezte dolgát, lefeküdtem. Reggelre valamelyik fiatal nagy örömömre szinte újjá varázsolta, amivel megmentett a fenyítéstől, talán a pár napos rászolgálástól is. Aztán az a bizonyos nap is elérkezett. Reggeltől civil ruhában jártuk a kaszárnyát, fényképezkedtünk, minden zegzugát bejártuk. Megjött a két darab Zil teherautó, felszálltunk, és szégyen ide vagy oda, sokunknak kicsordultak a könnyei. Sírtunk. Ilyenek voltak a katonaéveim 1986 és 1988 között, melyek sok mindenre megtanítottak, és akik azt vallják, hogy a mai fiataloknak ez hiányzik, nem állnak nagyon távol az igazságtól.

Még a cseheknek is ízlett a magyaros konyha, akik köztudottan gyengén fűszereznek. Egyik nap a menü magyar gulyás volt knédlivel, és gondoltam, kicsit megtréfálom a fiúkat, valamint a kötelező szolgálatot teljesítő vezérkart. Az alapanyag gyönyörű marhahús, amit apró, egyenletes kockákra vágattam, ahogy illik. Gondoltam, ha már magyaros, akkor előveszek a titkos szekrényemből egy hazai készítésű cseresznyepaprika befőttet, amit még a keresztanyám küldött valamelyik csomagban. Ügyeltem arra, hogy ne rontsam el az ízeket, de azért érezzék, hogy magyar. Finoman bántam a csípőssel, amit jó apróra felszelve raktam a már kész magyar gulyásba. Esküszöm, úgy gyöngyözött a homloka egyeseknek, mint pár héttel korábban a kazahsztáni sivatagban, de nagyon dicsérték a főztömet. Gondoltam, várjátok csak ki a végét! Másnap aztán mindenki arra panaszkodott, hogy a magyar gulyás kétszer csípett, és a homlokuk is kétszer gyöngyözött a vécén. Így teltek-múltak a napjaink, és már a buzeráció is alábbhagyott. Mindenki akkor volt a kelleténél is izgatottabb, amikor a nagyfőnök, az akkorra már előléptetett major Wolf szolgált. Bevallom őszintén, én is, mert már nem szerettem volna összerúgni vele a port. Egy alkalommal, amikor ő volt szolgálatban, feltűnt, hogy ki se szúrta az orrát az irodájából, sorakozón se volt, az ablakán keresztül csak azt láttuk, hogy be van kapcsolva a tévéje. A vacsorát is oda kérte, amit személyesen én vittem be neki. Gondoltam, valahogy csak kibekkeljük ezt a 24 órát ve28

SPORT / INTERJÚ

Szerző: Kiss Balázs / Fotók: László Ági archívuma

László Ági, egy

focibolond lány, akit egy Fradi-stadionnyi ember követ

Legyen szó akár a magyar válogatott mérkőzéséről, akár egy csoportmeccsről a Bajnokok Ligájában vagy valamelyik sztárjátékos régóta várt átigazolási híréről, az biztos, hogy elsőként nem a mainstream sportoldalakra kattintok. Hogy miért? Mert van ennél egy sokkal testközelibb és szerethetőbb blog az életünket behálózó virtuális térben, melynek szerzője többet árul el a puszta tényeknél. Egy közösségi oldal, amelyen a sótlan tartalom helyett személyes tapasztalatokkal fűszerezett történetek, egy csapat vagy játékos múltjába visszatekintő események, tehetséges futballisták jövőjét firtató, egy álmosító 0–0-ának is lelket adó bejegyzések várják az olvasót. És mi az, ami nyújt még egy kis pluszt az egészhez? Az, hogy az oldalt bizony nem egy, a fociközegben fél életét eltöltött, munkájától megcsömörlött újságíró írja, hanem egy lány, aki gyermekkorától kezdve rajong a labdarúgásért. Talán ezért is sokkal üdébb és vonzóbb az átlagnál a Kislány, nagy foci, amelynek szerkesztőjével, László Ágival beszélgettünk.

lent meg a Facebookon. Hamar rájöttem, hogy ott sokkal több emberrel tudok kapcsolatba kerülni. Emellett a posztok alatt intenzív párbeszédek zajlanak, ami még többet hozzátesz az oldal hangulatához. Talán az is szerepet játszik, hogy én is aktívan részt veszek ebben, válaszolok a követőimnek. Igyekszem a saját személyes élményeimmel és véleményemmel kiegészíteni a megosztott információkat, így ez több szimpla hír- vagy eredményközlésnél. Vélhetően ennek is köszönhető, hogy egy jó kis közösség gyűlt össze az oldalon. Mára annyian lettünk, hogy meg tudnánk tölteni a Fradi stadionját. Ez az érzés nagyon boldoggá tesz.

Ha emlékezetem nem csal, öt éve találkoztam először a Kislány, nagy focival a Facebookon, és azóta követem a bejegyzéseidet. Látom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, hiszen mára szép naggyá duzzadt az a tábor, melyet az olvasóidnak mondhatsz. Mitől olyan népszerű ez az oldal? A Kislány, nagy focit 2011-ben hoztam létre a blog.hu oldalon, és csak egy évvel később je-

Főállásban kezeled az oldalt, hogy ennyire aktívan jelen tudsz lenni a beszélgetések30

ben? Ha nem, akkor hogy csinálod? A munkám mellett csinálom. Budapesten dolgozom egy gyógyszergyártó cégnél. Élvezem, mert a rám bízott feladatkörök részeként besegítek különböző alapítványoknak nyújtott támogatások célba juttatásában. Ez többé teszi a mindennapjaimat szimpla irodai adatfeldolgozásnál. Érzem, hogy apró szerepet játszom abban, hogy különböző nehéz helyzetbe jutott embertársaimnak egy kicsit jobb legyen. A blog pedig egy hobbi, amelyet a szabadidőm kitöltésére indítottam el annak idején. Jó érzés számomra, hogy bele tudom vinni a saját személyiségemet. Talán ezt a fajta nyitottságot, a blog emberi oldalát értékelik leginkább az emberek. A közvetlenség lehet a siker titka, az, hogy a fociról szinte bármikor és bárkivel el tudok beszélget-

ni. Emellett buzog bennem a versenyszellem és a maximalizmus, úgyhogy nem akarok megelégedni ennyivel, folyamatosan új ötleteken gondolkodom: focis könyvajánlókon vagy videós bejelentkezéseken töröm a fejem. De ez még a jövő zenéje… Az, hogy a labdarúgásért inkább a férfiak rajonganak, tény. Azt is bizonyítják a számok, hogy a focival kapcsolatban megjelenő írások, bejegyzések döntő többségét is az erősebb nem képviselői jegyzik. Sokan viszont örülnénk annak, ha ez az arány a jövőben megváltozna, és egyre több hölgy követné a példádat. Kellett-e valaha küzdened azok ellen a sztereotípiák ellen, melyek szerint a nők nem értenek a futballhoz? 31

SPORT / INTERJÚ

milyen rejtélyes okból kifolyólag Inzaghi-mez érkezett. De ez nem lehetett véletlen, mert ekkor ragasztották rám a Srácok az InzÁgi becenevet.

Minden kritikát, amit az ember nem érez jogosnak, humorral kell kezelni. Ezt csak így lehet, máshogy nem. Amikor valaki egyszer azt írta, hogy a lányoknak a konyhában a helye, akkor azt válaszoltam neki, hogy nálam a konyhából remek rálátás van a tévére, úgyhogy tudok egyszerre főzni és meccset is nézni. Szerencsére ez alatt a közel tíz év alatt keveset kaptam az ilyen jellegű beszólásokból. Volt már arra is példa, hogy valaki ilyen jellegű kommentet írt, de aztán elkezdett velem beszélgetni és utána nagyon hamar megváltozott a véleménye. Azt viszont hangsúlyozni szoktam, hogy egyáltalán nem tartom magam a labdarúgás „szakértőjének”, csak a futball szerelmesének. Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen az embernek egy olyan hobbija, ami rajongásig érdekli. Ezáltal van mihez nyúlni, amikor jön egy nehéz időszak. A foci nekem rengeteget adott a nehéz pillanatokban.

Amióta elköltöztél otthonról, azóta kivel nézed a meccseket? Van egy megszokott baráti társaság vagy inkább csendes szemlélőként otthonról követed a pályán zajló eseményeket? Az utóbbi a jellemző, bár az a része nem helytálló, hogy csendben vagyok közben. Vagy a párommal vagy egyedül szoktam meccset nézni. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van. Ha elmegyünk egy pubba, a körítés elvonja a figyelmemet. Emlékszem, a 2006-os BL-döntőt a Millenárison néztük, óriás kivetítőn. Nagyon zavart, hogy folyamatosan átmentek előttem, és nem láttam rendesen a történéseket. Másrészt nagyon átélem a játékot. Múltkor a párom titokban felvett videóra meccsnézés közben. Visszanézve azt mondom, még jó, hogy azt mások nem látták! Ilyenkor nagyon infantilis tudok lenni, de van, hogy egy-egy káromkodás is elhagyja a számat.

Honnan ered a labdarúgás iránti szereteted? Édesapám sokat focizott velem gyermekkoromban, és a falumban, a Bács-Kiskun megyei Dávodon állandó hétvégi program volt, hogy megyünk a meccsre. Apával a tévében is együtt néztük a mérkőzéseket, és örült, hogy ott vagyok mellette. Ez az egész nálunk automatikusan jött. Nagyon élénken él az emlékezetemben a ´94-es amerikai világbajnokság. Az időeltolódás miatt néhány meccset akkor játszottak, amikor nekem már ágyban lett volna a helyem. Izgalmas volt, hogy akkor is nézhettem még a tévét, mikor már aludnom kellett volna. Az a vébé egyébként is tele volt egy csomó ikonikus figurával, akik miatt nem volt nehéz megszeretni a futballt. Talán elég, ha csak Roberto Baggio, Alexi Lalas, Jorge Campos, vagy Thomas Brolin nevét említem. Az olaszokat még meg is sirattam a döntőben, amelynek volt egy magyar szereplője is, Puhl Sándor. A ’98-as nyarat pedig a franciaországi vb és a helyi pályán a közös focimeccsek tették emlékezetessé. Akkoriban rendeltem egy Del Piero-mezt, ami helyett vala-

Hogy néz ki nálatok egy átlagos hétvége, amikor párhuzamosan zajlanak a topligás találkozók? Úgy kell elképzelni a nappalit, mint a NASA-központot, ahol több monitoron futnak egyszerre az események? Próbáltam már két mérkőzést nézni egyszerre, de nem jött be, mert egyikre sem tudtam teljesen odafigyelni. Most az van, hogy mindig csak egyet nézek, és az eredmények.com-on követem az egyidőben zajló párharcok történéseit. Szombat vagy vasárnap kora délután bekapcsoljuk a tévét, és lefekvésig megy a foci, amiről közben még posztolok is. Az oldalamon ilyenkor felpörög az élet, engem elkap a flow, és igazi meccshangulatban érzem magam. Az Eb-kijutást érő magyar-izlandi meccsen mennyire ragadott el a hév? Gulácsit nagyon sajnáltam a bekapott potya mi32

A posztjaid közt találkozhattunk már olyannal is, amely a DAC-ról, illetve a nálunk játszó magyar játékosokról szólt. Mikor láthatunk Téged a MOL Arénában egy DAC-meccsen? Próbálom nyomon követni az összes külföldön játszó magyar játékost, így természetesen Kalmárékat is. Ha véget ér a koronavírus-járvány, biztos, hogy elmegyek. Amikor a tévé adja a DAC-meccsét, akkor mindig megnézem, és valóban lenyűgöző, ami Dunaszerdahelyen a lelátón történik.

att, de a vége mégis hangrobbanással zárult. Eufórikus élmény volt. Úgy gondolom, hogy a siker fő kulcsát Marco Rossi jelenti a válogatottnál. Olyan személyiség, akiért tűzbe mennének a játékosok. Nagyszerűen tudja motiválni a srácokat. Ilyen szempontból tökéletes választás volt az olasz mester, és úgy érzem, hogy szakmailag is nagyon rendben van. A fiúk egy nagyon összetartó közösséget alkotnak. Képesek egymásért harcolni, és persze az sem elhanyagolható, hogy van egy Szoboszlai Dominikünk. Ő most már olyan klasszis, akitől elvárhatjuk, hogy egy sorsdöntő találkozón kirúgja Magyarországot az Európa-bajnokságra. 33

SPORT / INTERJÚ

Szerző: Bögi Róbert / Fotó: Szabó Péter Pál

Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok – Nagy Roman Mai vendégünk Nagy Roman, akiről eddig csak annyit tudtam, hogy ő az a sárga „hajú” srác a stadionból, és látva a nagyudvarnoki „öregfiúk” csapatának tablóját, valószínűleg aktívan focizhatott is. A megkeresésem idején éppen önkéntes tűzoltói feladatait gazdagította szülőfalujában, aztán pár nap múlva sikerült leülnünk beszélgetni. Kíváncsi voltam, mi a története ennek az érdekes szurkolói kelléknek, s ha már leültünk, természetesen szó esett sok minden másról is.

szerdahelyre alapiskolába, egy lány évfolyamtársammal. Naponta a stadion mellett mentünk el, aztán jött az ötlet, hogy szökjünk be a stadionba, járjunk a szerdahelyi srácokkal a DAC-ra. Mondhatni, igazi DAC-szurkoló az elmúlt 20 évben lettem, főleg az Otelló körüli társaságba tartoztam, tartozom. Majd az aktív pályafutásom alatt sorra jöttek a sérülések, egyre több lett a fájdalom, így több idő maradt a DAC-ra, elkezdtem idegenbeli meccsekre is járni. Az Otelló-féle csoport egyben maradt, a régi stadionban a B-középből jobbra ültünk, jelenleg pedig a C2-es szektorba járunk. A nagyudvarnoki öregfiúkból ott van mindig egy 15 fős társaság, próbálunk hol hangosan, hol kevésbé hangosan szurkolni. Sosem voltam tagja a B-közép keménymagjának, nem is mindig értettem velük egyet. Nyugodjék édesapám magyarországi származású, és valamiért a régi rendszerben nem „reklámoztuk” a magyarságnak ezen részét. 15-20 éve a második ligában játszott a DAC, majd jött az Antal-korszak. Akkortájt nem volt divat meccsre járni, bár ezt a „divat” kifejezést nem igazán szeretem, amikor volt időd, mentél meccsre, ha nem, akkor nem.

Milyen a kapcsolatod a labdarúgással úgy általában, esetleg fociztál is aktívan valamikor? Mit jelent a DAC az életedben? Dunatőkésről származom, 10 éve Dunaszerdahelyen élek, a focival szülőfalumban ismerkedtem meg aktív játékosként. A foci örökké jelen volt az életemben, úgy mondanám, hogy a jó öreg falusi focihoz kötődtem. Egyszerű falusi srácként sosem a pénz miatt érdekelt a dolog, inkább, hogy az edzések után is együtt maradtunk, „kocsmáztunk”, meg ilyenek. Tőkésen kívül több helyen megfordultam, a DAC legendás játékosa, Majoros György is volt edzőm, aztán a Szigeti Atti is.

Később már hétvégi programmá vált a DAC, de mindig csak egy szurkoló szerettem volna lenni a sok közül. Jelenleg a C2-ben, immáron a harmadik szezont húzzuk, legfent állunk. Rengeteg az ülő, szotyizós néző, mi kb. a keményebb vonal és köztük vagyunk. Néha bekapcsolódunk, vagy még a B-középbe is átnézünk, ha oda rúgjuk a gólt.

Jelenleg tagja vagyok az udvarnoki öregfiúk csapatának, összejárunk, együtt nézzük a meccseket, javarészt a szerdahelyi stadionban is egy szektorban vagyunk. Tőkésről anno egyedüli fiúként jártam Duna34

Otelló heccelt vele, hogy ha felveszem ezt a sárga parókát, megveszi nekem. Megvette, én meg felvettem, a „baj” ott kezdődött, hogy a fogadás másik része az volt, ha legyőzzük a Slovant, hordanom kell rendszeresen. Hálistennek győztünk, és bár nyáron eléggé meleg, azóta ez a haj minden meccsen hozzám tartozik.

Megmondom őszintén, jobban szeretem az idegenbeli meccseket, ott összetartóbbak az emberek. A szenci „száműzetés”, amikor az Arénát építették, rossz időszak volt, ott nem találtuk a helyünket. Említetted, hogy megsimogatják a hajad, biztos van valami története annak a sárga parókának!? Egyébként nincs benne nyáron meleged? Az új Aréna első Slovan elleni derbijéhez kötődik ez a történet, a Zerdánál hangoltunk meccs előtt, és volt ott egy magyarországi árus zászlókkal, sálakkal, meg ezzel a sárga „hajjal”. Tudni kell rólam, hogy sem magyar zászlót, sem magyar címeres mezt nem hordok DAC-meccsre, én DAC-meccsre megyek, sárga-kékben.

Jönnek megsimogatni, nem őszül, bár kopik, pedig csak egyszer volt mosva. Az is kabala, hogy nem mossuk ki, maradjon rajta egy kis „meccsszag”. Ráadásul már van egy társam, a Bálint, aki szerzett kék parókát magának, így tejes a kép. Térjünk vissza a DAC jelenére, jövőjére. Esetleg azokra a dolgokra, amiket a régmúltból visszaemlegetnél. Kedvenc játékos esetleg? 35

SPORT / INTERJÚ

A régi stadiont jobban kedveltem, ott belefért egy kis rosszaság, erre az újra vigyázni kell. Fiatalok voltunk, bolondok és szépek, most már csak szépek vagyunk. Persze, ezt a mostanit is szeretem, nekünk a meccsnap az meccsnap, max. délig lehet dolgozni. Órákkal a meccsek előtt hangolódunk, kocsmázunk, aztán egy órával a kezdő sípszó előtt bent kell lenni a stadionban.

szerintem mindenki miránk irigykedik, mert a DAC egy nagy üzleti profil is lett, egy brand. A DAC és a Kukkónia együtt, ilyen nincs máshol az országban. Szívesen eszem az Oszi kolbászát, a DAC-Dogot, iszom a Csíki sörét, mert amúgy is kolbászt ennék és sört innék, akkor meg miért ne támogassam így is a klubot? Mindig teljes árú bérletet veszek, és ha lett volna olyan kérés a szurkolók felé, szívesen dobtam volna a kasszába, amennyit enged az anyagi helyzetem. Bent hagytam, bennhagyom a bérletem árát, most a covid idején, hogy nem mehetünk, Oszi jól csinálja, amit csinál, megérdemli.

Találkozni kell a Bíró Attival, megkérdezni, mi újság? Vagy be kell menni a Szilviához a DAC Store-ba, mi még az a manuális generáció vagyunk, kezet kell fogni, megsimogatják a hajamat, puszit kell adni a lányoknak, Andikának, Timinek.

A foci üzlet, de itt van lokálpatriotizmus, ebben a profitorientált világban is megtöltjük szerető emberekkel a stadiont.

Kettőt, hármat is, attól függ „mennyi lesz az eredmény, mennyi gólt szerzünk”. Azelőtt elképzelhetetlen volt, hogy meccs után ne igyunk meg még egy sört a stadionban, most meg szinte kizavarnak onnan.

Voltam Angliában meccsen, ott a 80% turista, az igazi szurkolók kocsmákba járnak be. Ott a stadionokra rá lehet fogni, hogy az álmaink színháza. A DAC jövője Európában van, nem kell hozzá minden évben bajnokságot nyerni. Meg aztán Szlovákiában a DAC-nak bajnokságot nyerni nagy gombóc, nehéz lenyomni az ország torkán. Lányom 10 éves, eddig minden fontos meccsen kint volt velem, szívem szakad meg, mekkora buli lett volna a Jablonec ellen is bent. Kívül is az volt, de… Van egy rakás kiégetett ruhám, minden szezonban beáldozok egy kis piróra. Na ott kint a Jablonec elleni meccsen mindent eltüzeltünk, mintha nem lenne holnap.

Radványi Miki volt a kedvencem, személyesen is ismerem. Csak az igazán szívvel focizó játékosokkal tudok azonosulni, Miki ilyen volt, mindent meg tudott tenni a győzelemért. A maiak között is van, akiknek tetszik a játéka, ám míg régen egy focista a legjobb tudása szerint focizott, most az edzői parancs sokakat befolyásol, pl. a Pohronie ellen a Schäferrel akarták pótolni a Balićot, viszont neki nem megy az a „csináld a focit” stílus. Igazi kedvencem nincs, tisztában vagyok vele, hogy előbb-utóbb eladják, így nem alakul ki kötődés. Nincs ezzel baj, de nekünk a DAC, az DAC, nekik meg talán csak egy lépcsőfok a karrierjükben.

Van, hogy sokszor úgy érzem, többet nem megyek meccsre, mert nem ment a játék, de mikor lefújja a bíró a meccset, minden elfelejtődik, újból és újból megyünk. A DAC most már örök! Ami jelenleg nagyon hiányzik, azok a meccs előtti találkozások, beszélgetések… [megj.: ilyenkor illik csendben maradni, és csak megköszönni – a szerkesztő]

Ebben az idényben minden eddigit felülírunk, minden várakozásunkat, csak bajnokok lehetünk. Maximálisan le a kalappal Világi Oszkár előtt, 36

KÁVÉSZÜNET / SÁRKÁNY ELLEN SÁRKÁNYFŰ

Szerző: Sipos Janka / Fotók: pexels.com

Vonzó alternatíva,

avagy mit tudnak a mágnesek? Gabriel García Márquez Száz év magány című regényében Macondóba, az elzárt városkába évről évre egy „ágrólszakadt cigánycsalád” érkezik, akik mindig valami érdekességet hoznak a nagyvilágból, valami új felfedezést, mel�lyel elkápráz-tatják a lakosokat. Legelső alkalommal nem mást hoznak, mint két fémrudat. Amerre az öreg Melchiades azokat cipeli, arrafelé szalad velük az összes üst és lábos életre kelve, de még rég elveszett dolgok is előkerülnek rejtekhelyükről. A csodatalálmány neve mágnes, mely Melchiades szerint a tárgyak lelkét ébreszti fel. A Buendía család vállalkozó szellemű fejének, José Arcadiónak pedig mindjárt fel is villan agyában az izzó, a család szerény anyagi lehetőségeihez mérve iszonyatos áron veszi meg a rudakat az öregtől, mondván, ha ez így van, akkor nyilván az aranyat is elő lehet csalogatni velük a földből. Ugyan figyelmeztetik, hogy arra nem használható a találmány, a férfi köti az ebet a karóhoz. Persze megjárja, de vajon mi a helyzet a mágnesekkel, ha valaki gyógyulást remél tőlük? A következőkben ennek járunk utána.

tólag a hírhedt Kleopátra is mágnest viselt homlokán, mert úgy hitte, az majd fiatalon tartja a bőrét, szépsége pedig nem hervad el olyan gyorsan, mint más halandóké. A középkorban is szívesen kísérleteztek vele. Paracelsus 16. századi orvos például többek között fájdalmak ellen ajánlotta, illetve kopaszodásgátlóként. Nem csak külső használatra: betegeivel porrá tört, folyadékban elkevert mágnest itatott abban a hiszemben, hogy az a testnedvek egyensúlyát képes helyreállítani. (Ezt azért semmiképp ne próbáljátok ki otthon!) De létezett olyan gyógyító hatású öltözék is, melyre több száz mágnest varrtak a minél nagyobb hatás kedvéért. Később hisztéria ellen vetették be. Tudjátok, a hisztéria egy kizárólag női betegség volt, melyet az akkori orvosok elképzelése szerint a testben vándorló méh randalírozása okozott, s elszenvedői mindenféle furcsa viselkedést produkáltak. Például ingerlékenyek voltak, engedetlenek, földhöz vágták a fakanalat, mi több: nem átallottak választójogot követelni maguknak! Még szerencse, hogy a mágnes vonzóereje révén az elszabadult méhet visszarángatta a rendes helyére, az asszonynépet pedig a konyhába, ahová amúgy való. Na jó, iróniát félretéve, a méhnek a (szerencsésebb) nőkkel ellentétben fix helye van.

Mire használták a mágneseket régen? A mágnes ereje kezdetektől bűvöletbe ejtette az embert. Rejtélyes tulajdonsága, hogy vonzza a vasat, érthetetlen volt, így természetesen megfogalmazódott a fejekben a kérdés, hogy milyen más csodákra lehet képes. Ennek megfelelően a gyógyításban is elkezdték alkalmazni, már az ókori kínaiak és görögök idején. Ekkor még nem voltak tisztában a betegségek eredetével, így teljesen logikusnak tűnt, hogy amennyiben a mágnes magához vonzza a vasat, a betegséget is képes lehet „kiszívni” az emberi testből. Állí-

A legnagyobb népszerűséget viszont egyértelműen a 18. században élvezte a mágnesterápia, Franz Mesmer osztrák orvosnak hála. Ő volt az, aki a placebóhatást aztán tényleg kimaxolta. 1774-ben kúrált ki egy nőt mentális betegségéből némi mágnesekkel való hókuszpókusz segítségével. Röviddel ezután el is hagyta segédeszközeit, mondván: a személyisége mágneses erejében van az igazi gyógyhatás. Egyéni és 38

Mire használják a mágneseket ma?

csoportos terápiákat egyaránt tartott, amelyek keretében valami hipnózisfélét végzett. Mesteri showmanként színes ruhákban, teátrális mozdulatokkal dolgozott, s magnetizált vizet is használt páciensei állapotának javítására. (Margóra: a vízzel ilyet nem lehet csinálni, de azért nyugodtan kísérletezhetsz a hűtőről levett szuvenírrel.) XVI. Lajos francia királyt azonban nem győzte meg ekkor már Párizsban praktizáló emberünk, így vizsgálóbizottságot kapott a nyakába, benne többek között Benjamin Franklinnel. Dióhéjban a bizottság ítélete szerint az egész Mesmer-féle energiaáramlás csak a képzelet szüleménye. Franz és terápiája ugyan eltűnt a süllyesztőben, neve az angol nyelvben azonban máig él: a „mesmerize” szó jelentése hipnotizálni, megbabonázni, megigézni.

Úgy tűnik, a mágnesek vonzóereje manapság sem elhanyagolható a gyógyulni vágyók számára. Mágneses övek, takarók, karkötők, bokapántok, talpbetétek széles kínálatából választhat, aki állapota javulásában reménykedik. Leginkább különféle krónikus fájdalmak esetén keresik ezeket a termékeket, a gyártók azt ígérik, hogy segítenek a szövetek, csontok helyreállításában, fokozzák a kezelt terület vérellátását, erősítik az immunrendszert, esetenként pedig, hogy akár az életet is meghosszabbíthatják, és energizáló hatásuk van. Több teória létezik azt illetően, hogy ez pontosan miképp érhető el a segítségükkel. Az egyik, hogy a sejtjeinket, illetve szerveinket mintegy 39

KÁVÉSZÜNET / SÁRKÁNY ELLEN SÁRKÁNYFŰ

védőburokként biomágnesesség veszi körül, s a szervezetnek van egyfajta mágneses energiaegyensúlya, mely sérülékeny. A mágnesterápia tehát ezt a harmóniát hivatott helyreállítani. Egy másik elmélet szerint a mágnesek a vér hemoglobinját alkotó vasra gyakorolnak vonzóerőt, s a problémás testrészre helyezve javítják az adott terület vér-, illetve oxigénellátását, mely jobbuláshoz vezet.

hetne kihasználni. A már emlegetett MRI képalkotó módszert, melynek során nagyon erős mágneses térbe helyezik a vizsgált testrészt, például a diagnosztikában használják. A hasonló elven működő fMRI pedig agyi képalkotásra jó, megmutatja, melyik agyi régióban van emelkedett aktivitás, így elsősorban a kutatásban veszik hasznát. (Ha valami ciki dolgot találsz izgalmasnak, előre szólok, hogy ezzel esetleg lebuksz.) Vagy ott van egy másik, bizonyítottan működő eljárás, a transzkraniális mágneses stimuláció, melynek során a koponyán keresztül hatnak az agyi idegsejtekre a depresszió tüneteinek enyhítése érdekében. Emellett a mágnesesség orvostudományban való egyéb felhasználását illetően is folynak kutatások, viszont nagyon úgy fest, hogy a mágneses karkötők és talpbetétek a legerősebb hatást a pénztárcánkra fejtik ki.

Mit mond minderre a tudomány? Sajnos tudományos módszerekkel egyik hatásmechanizmus sem támasztható alá. A szóban forgó termékek állandó mágneseket tartalmaznak, azokból is eléggé gyengéket, melyek mágneses tere aligha hatol át az emberi bőrön. Ha pedig áthatolna is, az adott terület oxigénellátását már csak azért sem javíthatnák, mert az oxigénnel telített hemoglobin nem ferromagnetikus, hanem diamagnetikus – azaz nem vonzó, hanem taszító erővel lennének arra. Hatásuk pedig amúgy is elhanyagolható, és ez voltaképpen szerencsés, hiszen ha nem így lenne, egy MRI vizsgálat helyrehozhatatlan károkat okozna a szervezetnek.

A pórul járt José Arcadio Buendía története szolgálhat némi tanulsággal a számunkra. Az, hogy valaminek tényleg számunkra titokzatos és elképesztő tulajdonságai vannak, és ezeket még fel is használhatjuk bizonyos célokra, még nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban minden csodára képes. Csupán az emberi képzelet ereje határtalan.

Persze mindez nem jelenti azt, hogy a gyógyászatban a mágnesességet egyáltalán ne le40

CSALÁD / BABA-MAMA

Szerző: Štefkovič Patasi Ági / Fotók: Ugróczky István

„Ezt a mesét a saját gyermeki énemmel fogom írni, játszva” Beszélgetés Az erdei karácsony szerzőjével, Kovács Barnabással A felsőpatonyi Kovács Barnabás amolyan nagybetűs MŰVÉSZ. Költő, fotográfus, de akad a tarsolyában egy experimentális film is, és újabban egy karácsonyi tematikájú mesekönyv került ki alkotói műhelyéből. Magát jellemezve csak annyit mond, hogy szereti az extrém dolgokat és a kihívásokat. Mindig valami újat keres. Kifejezetten kedveli a felfedezést, a kísérletezést, az idegen vizeket. Maga a folyamat, az út inspirálja, és a semmiből jött intuíció adja az irányt számára.

Javában tart az adventi időszak, s egy karácsonyi témájú gyermekkönyvet forgatva az ember arra gondol, maga a szerző is szereti és élvezi ezt az ünnepi készülődést. Van ebben igazság? Ahogy minden jó dolog, így ez is a gyermekkorra vezethető vissza. Emlékszem, nagyon vártam a karácsonyt, számoltam a napokat. Egyre csak kérdezgettem: mikor lesz már karácsony? Még hány nap? Hányat kell aludni? Mindössze 4 évesen a hóesés és a karácsony foglalkoztatott leginkább. Még most is érzem az illatot, ha vis�szagondolok, a kalács, a bejgli, a sütemények, 42

BABA-MAMA

ban, hogyan csiszolódott? Az alapötlet 15 évre nyúlik vissza. Akkoriban nálunk rendszeresek voltak a csínytevések, és a képzeletbeli gyermeki világ eljátszása. Hiszen lányom, Imola 6 éves volt, míg húgom lánya, Olívia mindössze kétesztendős. Egy nap olyannyira sikerült a jókedv, hogy azon kezdtünk nevetni, hogy nevetünk. Végül kicsúszott az a bizonyos röff! Azonnal röfögő versenyt is rendeztünk. Végül egy kérés érkezett lányomtól. Még most is teljesen tisztán hallom: Apuuu, légysziii! Mesélj valamit, mint múltkor! Most valamit a kismalacról! Légyszi! És elindult… Kezdődött azzal, hogy a mese valójában a terepen született. Apránként összeállt a főhős neve is, az a bizonyos Röffencs Pista. És ez volt az a pillanat, hogy rádöbbentem, tényleg mesét fogok írni. Miért is ne?! Ezt még nem csináltam, de közben azt is éreztem, hogy ez a mese más lesz. Újat akarok, új megközelítést, máshogy írni, mint ami megszokott. Ezt a mesét a saját gyermeki énemmel fogom írni, játszva. Gyer-

az ezüst vagy arany szaloncukrok. És az ajándékozás. A meglepetések. Igyekeztem mindenkinek saját kezűleg ajándékot készíteni. Rajzoltam. Őrizgettem. Nézegettem és előre örültem, boldog voltam. El is képzeltem, mikor átadom az ajándékomat, hogyan fognak örülni neki. Felnőttként is bennem él a hangulat, a kandalló fénye, a fenyő illata. Most azonban nagyon oda kell figyelni, ebben a túlélő, programokkal zsúfolt rohanó világban és megálljt parancsolni magunknak. Lelassulni, hogy igazán át tudjuk magunkat adni az ünnepi hangulatnak, a kitárulkozásnak. Éppen ezért, hét éve eldöntöttem és készítettem egy örök karácsonyfát. Egy öreg ajtóra díszeket ragasztottam, és az összkép fenyőfát formáz. Ha ránézek, mindig emlékeztet, nálunk minden nap karácsony van. Milyen jó életem van! A mesekönyv, amelyről beszélgetünk, meglehetősen hosszú utat tett meg, míg eljutott a könyvesüzletek polcaira jelenlegi formájá43

CSALÁD / BABA-MAMA

BABA-MAMA

Bevallom őszintén, én pont ezt éreztem, amikor megfogtam a könyvet. S ebben nagy szerepe van az illusztrátornak is, az érsekújvári Török Biankának. Fantasztikus rajzok születtek a történet köré. A ti találkozásotok igazán sorsszerű volt, sokáig kerested őt, ha jól tudom. Török Biankát kivételes művésznek tartom. Ő a tiszta gyermeki énjével alkot, mindezt megspékeli kifinomult érzékiséggel és némi fűszerként a női aspektusát is beleviszi a karakterekbe, s végül a történetet teszi egységes habitussá, letisztult dizájnnművé. Egy jelenséget alkot, amit mesének hívunk. Török Bianka olyan váratlanul került be az életembe, mint egy meteorbecsapódás. Megismételhetetlenül. Köszönhetem mindezt Kovács Ákos barátomnak, aki egy meserajz tervezetet mutatott a mobiljában. Ekkor döbbentem rá, hogy itt van, megtaláltam azt, akit már tíz éve keresek. Hirtelen értelmet nyert az a sok küzdelem. Mégiscsak létezik az a személy, aki olyan stílusban tud alkotni igazán otthonosan, amilyet elképzeltem. Ezúton is köszönet érte.

meki szájízzel, hogy éljen a mese, hogy a sorok között jól érezze magát a gyermek. Végül olyan�nyira kinőtte magát ez a meseőrületem, hogy még fokoztam is. Teszteltem egy óvodában. A felolvasáskor figyeltem a gyerekek reakcióit. Elég frappánsak-e a nevek, kerestem a lelkesedést, az örömöt, mi tüzeli fel a kíváncsiság élményét. A nyers alap után következett a mű csiszolgatása. Voltak intenzív szakaszai és voltak úgymond pihentető fázisok, melyek 1-2 évig is eltartottak. Ha már itt tartunk, véleményed szerint milyen a jó gyermekirodalom? Gyakorló szülőként úgy látom, el lehet veszni a piac kínálatban, pedig az irodalomhoz való kötődés itt kezdődik, az első könyveknél. Az irodalomhoz való kötődés nagyon fontos mozzanat, és vitathatatlan, hogy az első könyveknél kezdődik. Ezért annyira jelentős az első impulzus, az apró kis részletek, az öröm, a lendület, a lelkesedés, hiszen ezek az érzelmek lenyomatként ivódnak a gyermek szellemiségébe. Az a célom a mesekönyveknél, hogy a boldogság önmagát generálja. Olyan gyermekirodalom kerüljön a szülők látóterébe, melyeknél alaptézis az, hogy kiemeljék a gyermek nyitottságát, teret adjanak a gyermek korlátok nélküli énjének, a képzelet megnyilvánulásának. Olyan impulzust sugalljon, hogy az öröm, a lelkesedés, a belső boldogság és a szabadság együttesen építse gyermeki énjét, amely a későbbiekben alapként szolgál arra, hogy ténylegesen megfelelési kényszer nélkül kiforrja önmaga emberi karakterét, és így rájöjjön, ki is ő valójában, és mit akar tenni ezen a Föld nevű bolygón. A jó mesekönyv tehát első körben egy igazi karakter, amit gyermeki énnel írnak és rajzolnak, hogy a gyermek magáénak érezze. Élményt generáljon. A gyermekért legyen, majd a második körben a dizájn, a forma, a színek, a papírtónus egy szilárd alapként rezonáljon. Olyan könyv legyen, hogy amikor az ember meglátja az üzlet polcán, csak annyit kiáltson: „Itt vagyok!”, s mikor kezébe veszi, azt érezze: „ Aztaaa… ez egy igazi egyedi jellem. Ez kell nekem!“

Milyen gondolattal engedted útjára a könyvet, mit kívánsz neki vagy a kis olvasóknak, akiket a feldíszített fa alatt ott fogja várni Röffencs Pista története? Amikor megláttam becsomagolva a könyvhalmazt, akaratlanul is felébredt bennem a gyermek. Körbejártam. Egyszer, kétszer, sokszor. Gyönyörködtem minden részletében. Aztán ki akartam bontani. Érinteni. És mikor megtörtént, beszívtam mindazt a jót, ahogy készült. Minden egyes lap meglepetést tartogatott. A forma, a látvány, a tapintás, az illat… Olyan élővé tette, szinte a részemből kiáradó új önálló egyéniségként észleltem. Megszületett a mesegyermekem. Azt kívántam neki, hogy játsszon és éljen! Új élményeket szerezzen az új barátaival az óvodákban, az iskolákban, az otthonokban, hogy az ünnep felejthetetlen maradjon.

CSALÁD / ÉNIDŐ

Szerző: Këri

Ha kisült már, ide véle! Kicsit úgy érzem, hogy mindannyiunkat megrágott és kiköpött a 2020-as év. Nagy rádöbbenések, nagy elcsendesülések és rengeteg ajándékba kapott idő önmagunkkal – épp jókor, az őszi-téli időszakban, amikor csak néhány órásak a nappalok, míg az esték, hétvégék végtelenül hosszúak. Azt hittem persze, hogy halálra fogom magam unni. Akkor tényleg, senki sehova? Haza se utazhatok? És akkor most mi lesz?

akkor sem, ha kár azért a darabkáért, ami most kimaradt. Az apró konyhát teljesen megtöltik az edények, tepsik, félkész állagú valamik, gyűlnek a mosatlan edények, én mégis végtelenül boldog vagyok köztük. Mert az, ami öt perce még egy nyúlós ragacs formáját mutatta, mostanra már szép és kerek tésztagömbbé érett. Előszedem a gyúródeszkámat, behintem liszttel. Közben egyfajta nemes, érzelgős nosztalgia fog el nagymamám és édesanyám iránt, akik ugyanígy fogták, fogják kézbe a sodrófát és küzdöttek meg vele azért, hogy a kicsik csillagokat, szívecskéket szaggassanak a tökéletesre hengerelt lapból. Eszembe jut, ahogy kislányként ott sertepertéltem a sütő körül, hogy kész van-e már a „potyogtatós süti“, a rétes vagy a kuglóf. És ha megvan, mikor lehet felvágni? Most pedig már én sütöm, csavarom fel a kifliket, keverem márványosra a tésztát és szeletelem örömmel a végeredményt. Nem tökéletesek, de minden bennük van, amit nem tudok máshogy elmondani.

A kényszerhelyzetek kihozzák a kreativitást az emberből. Próbálkoztam mindenfélével: könyvek, magazinok, társasjáték, festegetés, szobrászkodás, sorozatmaratonok, takarítás, ruhatár-szelektálás. Rájöttem, hogy nekem az okoz valódi felüdülést idén, aminek igazi, látható eredménye van. Nem olyan napokat, estéket akarok, amik nyom nélkül tűnnek el, pillanatokat, amik csak úgy kislisszolnak a kulcslyukon. De nem ám! Én idén értem háziasszonnyá. Nővé, aki megteremti az otthon melegét, nővé, aki szívére öleli azokat, akik vele vannak. Nővé, aki nem lázong (olyan sokszor) a lehetőségek korlátoltsága miatt, hanem tevékenyen zsongja be a lakás minden négyzetméterét. A fenébe is, majd csak vége lesz ennek is egyszer?!

Az őszi időjárás immár hideg télbe fordult, fázósabban sétálnak az emberek az utcákon. A boltokban fényfüzérek és órási, világító LED-díszek jelzik az ünnep közeledtét. Imádok ilyentájt a csillogó kirakatokban gyönyörködni és pár pillanatra kizárni a körülöttem hömpölygő, ajándékokat vadászó, egymást letaposó tömeget. Máshogy alakult az év, mint amire számítottam – biggyeszteném le a számat, de a következő gondolattal már el is hessegetem magam mellől a panaszkodós hangulatot.

Felfedeztem, hogy valójában imádok főzni és sütni. Főleg sütni szeretek mostanság. Van valami egészen csodálatos abban, ahogy az alapanyagok együttállásából, kitartásból, akaratból megszületik valami. Jó esetben finom és szép. Kevésbé jó esetben finom, de kevésbé szép. Csak valami legyen!

Beszereztem, amit akartam, hazaindulok. Percek alatt elkészül a tészta egy reggel talált, internetes recept alapján, némi kelesztés után mogyorókrémet olvasztok. Némi reményt és megnyugvást kenek a hétköznapok olykor frusztrált és egyenetlen tésztarétegei közé. Nem

Szabálykövető szakács vagyok – pontosan an�nyi liszt kerülhet a tálba, amennyi a receptben van, és nem, nem kell még egy fél vaj a tésztába 46

lett egyforma a három ág, de nekem szép – enyhén rusztikus, ahogy a főzőműsorokban mondani szokás, a tökéletlen kreációkra. Majd kicsit nevetek magamon, ahogy a három tésztatekercset hirtelen össze próbálom fonni: ejnye, csak nem elfelejtettem a legegyszerűbb fonást?

gőzben egy pillanatra bent felejtem az arcomat. Elcsendesítem a gondolataimat, a macskám nagyot nyújtózik a szőnyegen. A szomszédból zene szűrődik át, megnyitom az ablakot, hogy jobban halljam, mi szól. Az ablakrésen át a meleg, édes illat szélsebesen keveredik a kinti hideg, decemberi fuvallattal. „Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-e már a kalácsom?“

A lakást a sülő fonott kalács illata egy egészen új dimenzióba emeli. Teát főzök mellé, a forró 47

CSALÁD / KARÁCSONYI MESE

Szerző: Këri

Sziszi karácsonya Sűrűn hullott a hó, a naptár december huszonharmadikát mutatott. A kavargó hópelyhek reggel óta ellepték az utcát, sokan nem is bírták eltakarítani a házuk elől – mintha valaki az égben, kiszakított volna egy óriási tollpárnát, olyan volt a látvány. Az utcai fények szelíden pislákoltak, a Macskakő utcában minden ház ablaka díszekkel, fényfüzérekkel volt már tele. Közelgett a karácsony este.

A cica felugrott a párkányra, onnan szemlélte, ahogy gazdája egy széket húz a konyhaasztal mellé, majd egyesével díszíteni kezdi, az immár tökéletesre puhult mézeskalácsokat. Ekkor toppant be az ajtón Apó. - Megjöttem! – mosolygott szélesen, majd megölelte feleségét. Mindenki kiveszi a részét a munkából? – nézett tréfálkozva Sziszire, aki éppen egy lehullott papírdarabkát pofozgatott a padlón, nagy átéléssel.

Anyó már egy hete megsütötte a mézeskalácsokat, amik egy kartondobozban várták a sorsukat: mégpedig, hogy igazi, díszes karácsonyi mézeskalácsokká változzanak. Anyó a tojáshabból és porcukorból készített mázat zacskóba töltötte, majd egy ollóval apró lyukat vágott rajta, így készített írókát belőle. A nagy készülődésre Sziszi cica is előbújt a kandalló mellől. A cica nagyon szerette azt a helyet, a finom melegben naphosszat heverészett, szinte csak akkor bújt ki onnan, hogyha megéhezett. Most lassacskán előmászott, felpúpozta a hátát és ráérősen nyújtózkodni kezdett. Ezüst bundáját nyalogatva kényeskedett a padlón.

Anyó olyan ügyesen haladt, hogy sorra gyűltek a tálcán a szebbnél-szebb sütemények. Kellemesen telt az édes illatú délután, mígnem lassan beesteledett. - Kis szünetet tartok, elfáradt a szemem – nézett Apóra szabadkozva. - Egész nap sütöttél, főztél, mára már elég. Pihenj meg, holnap karácsony van! – válaszolta Apó. Míg Anyó a szobában pihent, Apó megvacsorázott, közben pedig a friss újságot lapozta. Annyira beletemetkezett az olvasmányába, hogy észre sem vette azt, ahogy Sziszi mancsával a frissen kidíszített mézeskalácsokat piszkálja és bőszen nyalogatja a száját, miközben felettük egyensúlyozik.

Anyó nevetve jegyezte meg: - Na, mi van, kisasszony, hát előmerészkedtél végre? Egérkékkel álmodtál talán, hogy így nyalogatod a szád? 48

- Sicc, te, tűnés innen! – kiáltott fel hirtelen Apó, a cica viszont ijedtében magával sodort néhány darabot a tálcáról. A díszes édességek koppanva értek földet és azonnal darabokra törtek a konyha kövén. - Mi történt, mi volt ez a zaj? – szaladt ki a szobából Anyó és rémülten vette észre a földre pottyant mézeskalácsokat. - Sziszi nem bírt magával, mindenáron meg akarta kóstolni őket. Elkergettem, de már késő volt – méltatlankodott Apó. - Kíváncsi kiscica még, nem történt olyan nagy baj – enyhült meg Anyó végül, majd seprűt és lapátot keresett, hogy összetakarítson az asztal alatt. Sziszi félősen gubbasztott a konyha túlsó sarkában és nagy érdeklődéssel figyelte, ahogy a háziak felseprik a romokat. Közben persze elégedet-

ten nyalogatta a pofiját, hiszen hos�szú bajuszkáin ott csücsült még egy kevés az édesen illatozó cukormázból. - Megbocsátunk neki, Anyó. Elvégre is karácsony van – mondta az öreg. - Képzeld, holnapra még egy külön ajándékot is készítettem neki. - Ne viccelj, Apó! Mit hoztál? – kuncogott magában Anyó, mialatt Apó előhúzott a zsebéből egy díszes papírba csomagolt, kicsike csomagot, szalaggal átkötve. - Egy felhúzható egérke van benne, amit kedvére kergethet, a finom mézeskalácsaid helyett. Szabad egyet megkóstolni? – kérdezte Apó gyermeki tekintettel, az édességek felé pislogva. - Szabad! – mosolygott Anyó, majd mosolyogva odanyújtotta neki a tálcán megmaradt darabokat. -VÉGE49

CSALÁD / APU(CI)RÓKA

Szerző: Szilvási Tibor / Fotó: Horen

Mégis mit fog gondolni a szomszéd rólunk?!

Lakásunk a földszinten található, a lépcsőház bejáratától nem messze, tehát lényegében az összes szomszédunk elhalad az ajtónk előtt minden egyes távozásakor és megérkezésekor is. Ez naponta is elég ziccer ahhoz, hogy akár akaratlanul is értékesítsenek belőle néhányat a végeredményhez. Rólunk.

Reményeim szerint azért ennél nem izgibb, ami tőlünk kifelé hallatszik, de sose lehet tudni, mibe botlik bele a füle valamely avatatlan járókelőnek. Szoktátok úgy érezni, hogy ti röstellitek magatokat azért, amit hallotok? Remélem nem az ajtónk előtt! Rókusunk ugyan még nem beszél, de ami a mi szánkon kiszivárog, az néha föladhatja a leckét, úgyhogy ezerbocs! Szóval mit is gondolhattok rólunk?

Piszkosul kiegyensúlyozatlan helyzet ez, persze, hiszen míg mi az évek során, mióta itt élünk, csak részben tudtuk egy képzeletbeli térképét kialakítani a fölöttünk élőknek, addig azt biztos mindenki látta már, hogy abba a bizonyos földszinti lakásba kik mennek be. Tehát az odabentről kiszűrődő cselekmények szolgálhattak már néhány, a kontextusából kipottyant részlettel, ami az életünket illeti.

Ezek a szegények! Ez a lehető legjobb verzió. Legalábbis annyira önelégült nem vagyok, hogy abból az egyvelegből, amiből építkezhettek véleményileg, az jönne ki, hogy ezek igen vájling figurák! Ellenben a helyenként parttalan jajgatás-óbégatás kombóval szemben diszkréten érkező együttérzésért köszi!

Ezek mazochisták!

Egyébként fordítva is igaz ez, hiszen odabent elszórtan ugyancsak fölöttébb intenzív érzelmeket képes kelteni néhány ártatlan hétköznapi momentum. Általában olyankor, amikor Rókusunk éppen horpaszt a lépcsőházzal szomszédos hálóban. A magassarkúban lefelé ballagó hölgyek, a postaláda/biciklitároló előtt társalgók vagy a lépcsőházba belépve ovis élményeiről önfeledten beszámoló kisfiú – és még sorolhatnám – időnként alaposan megizzasztják az idegeinket, de ez nyilván akaratlan és nem tudhatják. Ti se piszkáljátok ezzel őket, ha netán összefuttok velük!

„A marha, üss pofon...!” Rókustól a minap szereztem egy monoklit, mégpedig olyat, amit csak egy Duplo-torony tud ejteni a mit sem sejtő jóember szem alatti arccsontján. A Duplo-torony mögötti háttérhatalom pedig ez a kis terrorgombóc volt, aki mindent lerombol, amit én építek. Aztán tegnapelőtt és ma is egy lendülő kar ismételte meg a cselekményt, immár torony nélkül, mire kijött belőlem a 90-es években szocializálódott ifjúság lakótelepi szarkazmusának egyik leggyakrabban ismételt (fenti) megnyilvánulása.

Ezek szadisták!

Ezek pedofilok!

Nem olyan rég a Tescóban, a házi kedvencek részlegén fölfedeztem egy gumimalacot, amit ha összenyomsz, akkor röfög. Csemeténk nagy malachívő, megleptem vele. Később rájöttem, hogy az a csoni inkább hápog, de ez most mellékes. Az már annál kevésbé, amit Rókus képes kihozni belőle. Mint aki nem egyszerűen meg akarja röfögtetni, hanem megbüntetni! A hideg futkos a hátamon most is, és ha ezt ti is hallottátok, bizonyára azt hiszitek, hogy valami élő állatot zsigerelünk! Én legalábbis ezt hinném.

„Igen, Apunak is van olyanja...!” – Ha ilyesmit, vagy ennél egy fokkal még konkrétabbat hallottatok a fürdőszobánk szellőzőjén keresztül, semmi pánik! Mióta együtt fürdünk, Rokinak feltűnt egy újabb közös tulajdonságunk. Először csak a mutatóujjával mutatta meg Reninek, mintha épp múzeumban volnának, én meg a preparált neandervölgyi, de legközelebb aztán úgy megtépte, hogy ha ez egy Rob Schneider-filmben történik, sikítanátok a röhögéstől. Először én is sikítottam, csak aztán röhögtem.

CSALÁD / APU(CI)RÓKA

Ezek megőrültek!

vagyunk mellette!), hűtőt, utóbbiból a dobozos tejet vagy a zöldséges fiókot. Újabban ugyanis egy elegáns és hipergyors mozdulattal odalöki az egyik puffot a hűtő elé, felmászik, kinyitja, kiveszi a tejet, Clint Eastwood szikár lazaságával pattintja le a kupakot foggal, majd kortyol, aztán visszateszi. És még nem beszél. Mondjuk, ebben is olyan, mint az öreg Clint.

Rókus, mint valami forró vérű macsó, időnként különböző módokon próbálja lehűteni magát. Ezek közé tartozik, hogy egy váratlan pillanatban fogja magát és lefekszik a földre. Megteszi ezt minden további nélkül az utcán is, de gyakrabban a bejárati ajtónk előtti csempén (a lakásban). Kint azért pillanatok alatt közbe szoktam lépni, de itthon tartok némi kezdő szintű terápiát, olyan költői (értsd ezúttal: értelmetlen) kérdésekkel, minthogy: Oda fekszel?

Ha a fenti reakciók némelyike már átvillant az elméteken, egyáltalán nem hibáztatlak titeket. Teszünk érte. Ahogy azért is, hogy idebent az élet sose legyen ingerszegény és eseménytelen. Főleg a Rókus, mi statisztálunk az általa diktált életszínvonalhoz. Aztán ha egyszer túl nagy lesz a csend, akkor valószínűleg megettük a lakást és elköltöztünk. Vagy csak épp megy valami mese!

Ezek mit csinálnak?! Ha ismételten hallod ugyanazt a nyikorgó, búgó, kattogó, csattogó, sercegő hangot, akkor nem hangmintákat gyűjtök odabent valamilyen experimentális zenei projekthez, hanem Róki nyitogatja tetszés szerint a mikrót, sütőt (nyugi, ott 52

Magan ' bolcsode es ovoda '

Minden kisgyermek számára az első lépés a legfontosabb! Mi a Kakadémiában ezt már 10 éve megtettük! Köszönjük a bizalmat, és hogy minket választ gyermeke második otthonává!

Tel.: 0904 56 56 86 www.kakademia.sk 930 16 Hodos 346 53

KÁVÉSZÜNET /HÓNAP NŐJE

inéltöbbemberreltalálkozunkazéletben,hajólközelítjükmegadolgokat,ezáltalmagunkatisegypicitjobbanfelfedezhetjük.AHónap nőjerovatszámomraegyilyenkihívástjelent,kihoznialányokbóla fotózásonamaximumot,mutassákmeg,mirejlikbennük.Mindenegyénhozzáadahhoz,hogyfejlődjünk,kreatívaklegyünkésnyitottakalehetőségekre.Ezúton 54

Fotók: Szabó Péter Pál

szeretnékgratulálniaközösmunkáhozazideiévbenkiválasztásrakerültlányoknak,akikhozzájárultakrovatunkfolyamatoscsiszolódásához.Csapatunk,azaz TomášMiklas,SzabóPéterPálésjómagamnevében,köszönömaközösmunkát éskívánokszeretetben,egészségbenéskitartásbanteljesünnepeket! Kurucz Klaudia 55

Katona Chiara 56

Balla Francesca 57

Erős Rebeka 58

Csiba Rebeka 59

Edina Davidovská 60

Antolík Ingrid 61

Kulcsár Viktória 62

NagySofia 63

HAZAI / HAVI KREATÍV

Szerző: Kürthy Judit

Forró Ildikó

édes finomságai Mivel mással készüljünk az ünnepekre, mint olyan finomságokkal, amit mindenki szeret, mégpedig kortól függetlenül. Ez pedig a csokoládé! Decemberi számunkban Forró Ildikó mesél nekünk ínycsiklandó hobbijáról. Lássuk, hogy kezdődött az ő története!

Miért pont ezt a hobbit választottad? Mindig is szerettem sütni. Nagymamáimnak hála, mivel elég sok mindenre megtanítottak. Viszont ez a hobbi teljesen váratlanul csöppent bele az életembe. Informatikusként a pandémia alatt szerettem volna egy olyan elfoglaltságot találni, ami teljesen kimozdít a számítógép elől. A sütéssel, nem csak egy hobbit találtam magamnak, hanem egy olyan tevékenységet, ami teljes mértékben kikapcsol, amiben ki tudok teljesedni és nem utolsó sorban amiben ki tudom élvezni a kreativitásomat. Ha lehet ilyet mondani, a kreativitás és a képzelőerő itt határtalan. Itt minden csupa csoki, és egy igazi kis szerelem alakult ki a sütinyalókák iránt.

Mióta foglalkozol csokoládékkal? Nehéz megmondani, mert igazából kiskorom óta a csokoládék világa nélkülözhetetlen tagjának éreztem magam. Csokiimádóként minden fajtát igyekeztem végigkóstolni a hagyományostól egészen a különlegesig. Az egyetem évei alatt ismerkedtem meg vele igazán, azóta pedig jelen van az életemben.

Pontosan mit értünk sütinyalóka alatt? A cake pop, úgynevezett sütinyalóka Amerikából származik. Több fajta elkészítési módja van, én a tésztás verziót választottam. A süti nyalóka egy csokis tészta, ami több fajta csokoládéval vonható be ízlés szerint. A jövőben több fajta ízvilágot is szeretnék kipróbálni.

kor természetesen a gyerekek. Nagy meglepetés számukra, amikor rájönnek, hogy ez nem egy nyalóka, ebbe nyugodtan bele lehet harapni. Mivel készülsz idén karácsonyra? Személy szerint teljesen odáig vagyok a karácsonyi ünnepekért. Egy biztos, Rudolf, a rénszarvas, Mézi és párja, Olaf, a hóember és természetesen egy két manó és Mikulás is biztosan ott lesznek idén a családom ünnepi asztalán desszertként.

Szerinted mi a legkülönlegesebb a munkáidban? A minőség mellett az, hogy egyedi, és mivel maximalista vagyok, ezért minden kis apró részletre figyelek. A kreativitásom határtalan :-)

Hol érhetünk el, ha mi is egy ilyen csodálatos íz- és színkavalkádot szeretnénk? A munkáimat a Facebook- illetve Instagram-oldalamon követhetitek nyomon.

Kik szeretik leginkább a termékeidet? A baráti társaságban, legyen az kicsi vagy nagy, mindenki dícsérte, de ha ki kellene emelni, ak65

KÁVÉSZÜNET / KLICCEK

A székely meg a fia az érett gyümölcsöket szedik össze a kertben. A fiú megkérdezi: - Mi lesz ebből a sok gyümölcsből, édesapám? - Hát, ha anyád meggyógyul lekvár, ha nem, akkor pálinka.

Az aranyhal: Teljesítem 3 kívánságod... csak ne dobj vissza!

- Hogy néz ki Tarzan, miután nekimegy a fának? - ??? - Torzan!

Móricka és apukája mennek sétálni... Móricka meglát valamit a földön. - kérdezi is apukáját.. - Apa mi van ott a földön? - Döglött béka. - válaszolja az apuka Mennek tovább... Móricka megint kérdezi apukáját. - Apa, min csuszkálnak a gyerek ott a dombon? - Faszánon. - mondja az apuka Mennek tovább megszólal Móricka apukája. - Nézdd Móricka ott egy lovagló huszár. Mennek haza, Móricka anyukája kérdezi Mórickától. - Mit láttatok a séta közben Móricka? - Döglöttbéka-faszán-lovagolóhuszár.

- Pincér, ebben a húslevesben nincs hús! - Na és? A halászlében sincs halász!

- Hét végén ünnepelünk. Eljössz? - Mit ünnepeltek? - Lakodalom lesz. - És, ki nősül? - Az anyósomat vette el a jóisten. - Miért olyan sápadt az arca Jean? - Egész úton a menetiránynak háttal kellett utaznom. - Miért nem kérte meg a szemben ülőt, hogy cseréljen helyet önnel? - Én akartam, de nem ült ott senki.

Pistikéék az ötéves tervet tanulják. Másnap tanfelügyelő érkezik, és a tanítónéni felszólítja Pistikét, hogy feleljen az ötéves tervből. Pistike: - Az ötéves tervnek köszönhetően annyi krumpli fog az idén teremni, hogyha azt egy halomba hordanák, felérne a jóisten lábáig. - Na de Pistike! - szól rá a tanító néni - Tudod jól, hogy nincsen jóisten. - Miért? Krumpli van?

- Hogy hívják a kínai sztiptíz-táncosnőt? - ??? - Fél Csecse Kinn Csüng. A farmer felesége elmegy az ügyvédhez: - Ügyvéd úr, szeretnék elválni, mert a férjem állandóan mindenféle szexuális aberrációra kényszerít. Tegnap is, a csirkéket nézegettem, amikor mögém lépett, és hátulról a magáévá tett. - De hölgyem, 5 éve ismerem Önöket, eddig úgy tudtam, hogy nem is tartanak otthon csirkéket! - Ez nem is otthon volt, hanem a hentesnél!

Egy részeg meséli a másiknak: - Ha kitudódik, hogy lefeküdtem az egyik betegemmel, nekem végem van! - Ugyan már, egy csomó orvosról hallottam, hogy elcsábította a betegét! - Az lehet, de én állatorvos vagyok!

A horgász horgászik a Dunában, és kifogja az aranyhalat.