Klikkout 2013 11 by KLIKK OUT

A5 KLIKK CSAPAT_Layout 1 10/16/13 1:34 PM Page 1

11/13

HAVI MAGAZIN / KÖZÉLET, KULTÚRA, SPORT, MÁS

BIRTHDAY– PARTY NOVEMBER 23. LEGENDARY

év, köszi!

ÜNNEPELD MEG VELÜNK A MAGAZINUNK SZÜLINAPJÁT!

MAGICKÝ PRIESTOR.

Vyskúšajte nový Fiat 500L LIVING. 638 l batožinového priestoru alebo 5+2 sedadlá. To všetko vo veľkosti ideálnej do mesta.

Nový Fiat 500L LiviNg. viaC MiESta, viaC MoŽNoStÍ. 500L LIVING PONÚKA UŽ V ZÁKLADNEJ VÝBAVE KLIMATIZÁCIU, ESP, RÁDIO UCONNECT S DOTYKOVÝM DISPLEJOM, BLUETOOTH, TEMPOMAT A 6 AIRBAGOV.

OBJAVTE MAGICKÝ PRIESTOR!

ročná záruka

Dunauto DS

www.fiat.sk

Dunajská Streda tel.: 031/5900 111

www.dunauto.com fiat@dunauto.com

Rodina 500L: kombinovaná spotreba 4 – 6,2 l/100 km; emisie CO2 110 – 145 g/ km.

Fiat s

Editorial

2 éves a magazinunk Novemberben lesz éppen két éve, amikor is a Klikk In tulajdonosától ajánlatot kaptam e magazin átvételére. Rövid gondolkodás után azt mondtam, hogy miért is ne próbálnék ki valamit, ami számomra egészen újat jelent, új irányt, új kihívást. Miután konzultáltam régi barátommal, Poór Tiborral, akinek cikkeit már régebb óta figyelemmel követtem a DAC szurkolói weboldalán, és nem mellesleg nagyon is tetszettek, majd megbeszéltem a ClubMedia reklámügynökség akkori csapatával (Gocoň Laci, Ugróczky Pityu, Kovács Norbi) és Szilvási Tiborral, akit úgymond átemeltünk az eredeti magazinból, belevágtunk eme újság egy teljesen új formátumának és tartalmának kialakításába. Már a megnevezésének Klikk In-ről Klikk Out-ra történő módosításával is definiáltuk az általunk képviselni kívánt új irányt. Egy olyan újságot kívántunk létrehozni, amelynek olvasása közben az ember úgymond „kikapcsolhat” (klikk out). A tartalmat szerettük volna „elődünkhöz” képest közelebb hozni a hétköznapi emberekhez, érdekesebbé tenni a dunaszerdahelyiek számára, és olyan témákkal szolgálni, amelyek úgymond nagyobb arányban kötődnek a városhoz, a régióhoz, mégpedig függetlenül attól, hogy fiatalok vagy idősebbek olvassák. Úgy tűnik, mintha csak tegnap lett volna, pedig már két év eltelt azóta, hogy olyan lelkesedéssel vártuk az első szám nyomdából való megérkezését, mint ahogy egy édesapa várja a szülészeten első gyermekét. Amikor ezekben a percekben végigmegyek az eddigi megjelenéseinken, látom azt a rendkívüli fejlődést, amelyen e két év alatt keresztülmentünk, úgy grafikai, mint tartalmi szempontból. Tényleg nagyon elégedett vagyok és büszke arra, amit ezalatt sikerült elérnünk. Úgy gondolom, bátran kijelenthetem, hogy a kis amatőrökből, amilyenek kétségtelenül mindan�nyian voltunk a kezdetekkor, professzionális újságírókká, grafikusokká és kiadóvá váltunk. Magazinunk az elmúlt két év alatt kiváló tekintélyre tett szert, amit nemcsak az olvasóinktól vagy a reklámpartnereinktől érkező pozitív visszajelzések igazolnak, de szaktekintélyek véleménye is.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a Klikk Out dunaszerdahelyi viszonylatban egy elismert és tekintélyes márkanévvé nőtte ki magát. Köszönöm Gocoň Lacinak, aki grafikai szempontból talpra állította az egész újságot, és egyéni látásmódú grafikáival a mai napig gazdagítja borítónkat, köszönöm Szilvási Tibornak kitűnő munkáját, úgy újságírói, mint főszerkesztői oldalról is, köszönöm Poór Tibornak a nagyszerű cikkeket, a kemény munkát és a tanácsait, amelyekkel hozzájárul lapunk minőségéhez, Ugróczky Pistának a fotóit és a bár sajátos, de mégis különleges munkastílusát, Mundi Józsinak a konstruktív éttermi beszámolóit, és több rendezvényünk különleges fogásait, Kërinek (Kovács Andrea) azt, hogy végre egy kis nőiességet is hozott a szerkesztőségünkbe és a magazinunkba egyaránt, Šenkár Máriónak a fantasztikus fényképeket, Kovács Anitának azt, hogy végre rendet teremtett a grafikai munkánkban, és újabb színt vitt oldalainkra, nem utolsósorban pedig korábbi és jelenlegi állandó külső munkatársainknak azt, hogy rovataikkal tovább gazdagították lapunk repertoárját. Egyszersmind nagy köszönet illeti reklámpartnereinket, akik nélkül lapunk nem működhetne, valamint olvasóinkat, akik nélkül nem volna értelme dolgoznunk. Mivelhogy a Klikk Out égisze alatt már sikerült megrendeznünk néhány társasági eseményt, amelyekről nem mellesleg számos pozitív vis�szajelzést kaptunk, ezúton is örömmel hívnám meg minden olvasónkat második születésnapunk megünneplésére, amely teljes mértékben a mi szervezésünkben valósul meg 2013. november 23-án a Legendary klubban. Gyertek és bulizzatok egyet velünk! Gocoň Péter - laptulajdonos 3

ŐSZI AKCIÓ! Több, mint 500 féle tapéta közül válas2zthat, 15 € / tekercs (5 m ).

TAPÉTÁK PARKETT CSEMPE EGYEDI BÚTOROK TERVEZÉSE Koalícióban segíthetünk a járáson!

Galantská cesta 866/4 A volt Seven étterem mellett 4

www.articadecor.sk

Tartalom

2 éves a magazinunk – editorial

Minden gyerek megérdemli a jó pedagógust – interjú Csölle Teréziával

Győzelem – autó

Koalícióban segíthetünk a járáson! – interjú Richard Kmeť-tyel

Vén Diófa – vendéglőlesen

Jetire fel! - avagy mindennapi ingázás Dunaszerdahely és Pozsony között – sziget, ahol élünk

Régiónknak szüksége van egy koordinátorra – interjú Kulcsár Lajossal

A kaukázusi kaland, avagy egy expedíció utózöngéi – utazás

Haim – Days Are Gone, Paul McCartney – New – hangfal

Programajánló

Mit szeretnél, mit akarsz, mit tehetsz?

– könyv

A szöszi odatette! – különvélemény

Szeretem a focit Goran Antunović vallomása – sport

Corgoň, vagy „Sárliga”? – sport

Szalai pontosan és pontatlanul – sport

Colibri szépségszalon – PR

Mamuszok és tűsarkak – Havi-baj

Fókuszban a dolgozószoba – design

Méri Krisztina – november lánya

Viccek :)

Szakértők Ligája – sport

Phillips kapitány, Metro Manila – filmkocka

3. évfolyam, 2013/ november Regisztrációs szám: EV 4545/12 lapigazgató: Gocoň Péter főszerkesztő: Szilvási Tibi szerkesztők: Poór Tibi, Ugróczky István, Mundi Józsi, Kovács Andrea külső munkatársak: Pápay Anna, Tánczos Gábor, Kiss Balázs fotó: Šenkár Márió grafika: Kovács Anita borítóterv: Gocoň László kiadja: Inportante, s.r.o., Biskupa Kondého 5138/36, Dunajská Streda 929 01 IČO: 45 354 928, hirdetés felvétel: +421 903 513 765 elérhetőség: info@klikkout.sk A szerzői jogokkal a kiadó rendelkezik. Realizované s finančnou podporou Úradu vlády Slovenskej republiky – program Kultúra národnostných menšín 2012 A Klikk Out magazint a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala támogatta. 5

Interjú

Minden gyerek megérdemli a jó pedagógust Szilvási Tibor interjúja Šenkár Márió fotói

Beszélgetésünk elején árulta el Csölle Teréz igazgatónő, hogy az idei az utolsó tanéve a Szabó Gyula Alapiskola élén, így tervezetlenül is egy mélyebb apropót kapott az interjú. Bizonyára az intézmény sok volt vagy jelenlegi diákja kíváncsi, miről mesélt még. Íme:

A szerdahelyi alapiskolák közül a leghosszabb ideje (1991 óta) tölti be az igazgatói posztot. Hogyan sodródott eddig a pozícióig? 1976-ban végeztem a nyitrai Pedagógiai Karon, matematika-fizika szakon. Azután rögtön ebben az iskolában kezdtem tanítani. Tíz év pedagógiai gyakorlat után, 1986-ban a járási hivatal módszertani osztályán kezdtem dolgozni, a természettudományok szakaszát irányítottam. 1989 után megváltozott az iskolaigazgatók választására vonatkozó törvény, így igazgatóválasztásra került sor a mi iskolánkban is, ez akkor még a tantestület feladata volt. Az új választások eredményeként az akkori igazgatóhelyettes-asszony, Fejes Katalin került az iskola élére, ő pedig felkért, hogy vállaljam mellette a helyettesi posztot. Így kerültem vissza az iskolába. Menet közben ismét változott a törvény, és a kolléganőnek el kellett hagynia az igazgatói posztot, mivel ő helyettesként dolgozott korábban több mint tíz évig. Ezután a tantestület és az alkalmazottak engem választottak, így lettem az 1991/92-es tanév elején az iskola igazgatója. 6

Egyértelmű volt Ön számára a tanári pálya? Mindenképpen olyasvalamit szerettem volna választani, ami a gyerekekkel kapcsolatos. Kettő dolog volt az álmaim között, egyik a pedagógiai, másik a gyermekorvosi pálya. Aztán a gimnáziumban közelebb kerültem a matematikához, illetve a fizikához, és úgy döntöttem, hogy a tanári pályát választom. Kihívás is volt számomra, hogy képes vagyok-e megfelelni a követelményeknek. Sikeresen elvégeztem a főiskolát, nagyon szépek voltak azok az évek. A második évfolyamtól kezdve a fizika és matematika tanszéken felváltva demonstrátorként és – akkor még úgy hívtuk – tudományos segéderőként is dolgoztunk tanáraink mellett, részt vettünk tudományos kutatásaikban. Ezért még anyagi juttatás is járt, úgyhogy kicsikét kerestünk is. Vissza tud emlékezni a tanáraival kapcsolatos történetekre? Kik voltak a leginkább meghatározóak? Akár az egyetemi éveimből, akár az alapiskolás-középiskolás tanulmányaimból, mindig voltak meg-

Interjú

határozó egyéniségek, akik számomra példaképül szolgáltak. Alapiskolában a matematika szakos tanárom, aki nyolcadiktól tanított minket, és később kollégám lett ebben a testületben is, Németh Imre. Nagyon nagy szeretettel emlékezem rá, sajnos már nincs az élők sorában. Ő volt az, aki igazából megszerettette velem a matematikát. Ez a viszonyom a két tantárgy iránt folytatódott a somorjai gimnáziumban is. Ott Galambos Ella tanárnő volt az, aki tovább igazgatott engem. Az érettségin a választott tantárgyam is a fizika volt, így kerültem a matematika-fizika szakra. Nyitrán pedig Daniel Kluvanec és Ondrej Šedivý professzorok voltak példaképeim. A gyerekeknek is mindig azt mondom: tudom, hogy nem szeretheti mindenki a matematikát, de mint tanár és diák, nagyon jó viszonyban lehetünk egymással, ha kölcsönösen tiszteletben tartjuk azt, hogy mindenkinek vannak gyengéi, rossz napjai, de jó képességei is. Elmondhatom, hogy a hosszú pályafutásom alatt soha nem volt konfliktusom sem gyermekekkel, sem szülőkkel, úgyhogy azt hiszem, jó filozófiát választottam a tanítással kapcsolatban.

Annak idején egyébként fel sem merült, hogy mélyebben, tudományos szinten foglalkozzon a fizikával? De igen. Mikor végzős hallgató voltam, akkor az egyik csoporttársammal már harmadik éve dolgoztunk a tanszéken, felmerült, hogy maradjunk. Én viszont nem vállaltam, talán azért, mert mindig is az volt bennem, hogy minden gyerek megérdemli, hogy jó pedagógusok foglalkozzanak vele. Számomra hiányzott volna a gyerekekkel való közvetlen munka. Úgy gondoltam, hogy ezt nagyobb szeretettel tudnám csinálni. Visszaugorva a közelebbi múltba: hallottam olyasmit, hogy tévesen nevezték korábban az iskolát Gorkij utcainak, ennek mi a története? Kicsit megmosolyogtató, én is akkor jöttem rá, hogy valami nem stimmel, amikor igazgató lettem, ugyanis az iskola két néven, két címen is be volt jegyezve a minisztériumban: mint Gorkij utcai és mint Iskola utcai. A levelek is egyszer ilyen, másszor amolyan címre jöttek. Nyomozásba kezdtem, hogy 7

Interjú

kiderüljön, tulajdonképpen kik vagyunk mi. Egészen pontosan akkoriban úgy hívták az iskolánkat, hogy „Szlovák Nemzeti Felkelés Ifjú Hősei Magyar Tannyelvű Alapiskola”. Ez olyan hosszú volt, hogy még pecsétünk sem volt hozzá, mert nem volt akkora méretű, amire ez a név két nyelven rövidítés nélkül ráfért volna. Aztán viszont változott a tiszteletbeli nevekre vonatkozó törvény. Kérelmezhettük, hogy ezt a nevet nem akarjuk tovább használni, és mi megtettük ezt a lépést. Iskola utcai alapiskola maradtunk, de a köztudatban hosszú ideig, sokan még ma is Gorkijként emlékeznek rá. Volt ennek valóságalapja is, ugyanis az iskola bejárata az Iskola utcáról nyílik, viszont a mai Szabó Gyula utca régebben a Gorkij utca nevet viselte. Már az Ön igazgatósága alatt vette fel Szabó Gyula nevét. Miért ő? Mindenképpen olyan művész, közéleti személyiség, esetleg költő vagy író nevét szerettünk volna az iskolának, akinek van kapcsolódása Dunaszerdahelyhez és a környékéhez. Ehhez én segítségül hívtam a Duna Menti Múzeumot is. Akkor jött az ötlet, hogy lehetne Szabó Gyula. Elkezdtük a 8

kutakodást, és kiderült róla, hogy hosszú ideig a Csallóközben, történetesen a gombai kastélyban alkotott, festett. Tárlatai voltak, ismert személyiség volt Dunaszerdahelyen. A szülők és a tantestület is elfogadta a javaslatot, és kapcsolatba léptünk Szabó Gyula özvegyével, Szabó Kingával, aki beleegyezését adta a névfelvételhez. Vele a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Egyúttal ez alkalmat adott arra is, hogy egy kis házi galériát létesítsünk az iskolában, ahol évente legalább kétszer olyan kiállítást szervezünk diákjaink számára, amelyen megismerhetik a szlovákiai magyar képzőművészek alkotásait. Olyan indíttatásból tesszük ezt, hogy először ismerd meg hazádat, szűk környezetedet. A 90-es évek elején-közepén számomra kisiskolásként elsősorban Eva Slavkovská miniszterasszony neve maradt fent, és azok a félelmek, hogy bizonyos tantárgyakat szlovákul kellett volna tanulni. Hogyan lehetett az ilyesfajta szigorítási tervek ellen harcolni? Sajnos, nagyon jól emlékszünk rájuk. Az egyik ilyen hisztéria volt a kétnyelvű bizonyítványok egynyelvűsítése. Tiltakozásba fogtunk és pe-

Interjú tíciót írtunk, szülők és pedagógusok egyaránt. Rebelliskedtünk is, mert annak ellenére, hogy a törvény ezt tiltotta, mégis kétnyelvű bizonyítványokat állítottunk ki. Volt némi büntetés is azon igazgatók számára, akik ezt megtették, de végül is nekünk lett igazunk, mert visszaállt a rend. A következő probléma az volt, amikor azzal álltak elő, hogy bizonyos tantárgyakat – elsősorban a természettudományiakat – szlovákul is kellene oktatni. Hiába magyaráztuk, hogy ha egy gyereknek nem az anyanyelvén magyarázza az ember azt a fránya matematikát, akkor vajon mit ért meg?! Mindamellett nagyon becsületesen tanítottuk a gyerekekkel a szakterminológiát szlovákul is. Bizony volt az iskolában olyan ellenőrzés, amikor a minisztérium vezényletével kb. 10-12 személy eljött, többek között hozzánk is, és az osztályokba kellett kísérnem őket, hogy meggyőződhessenek arról, hogy a gyerekek tudnak szlovákul. Mindenhol válaszoltak a gyerekek, és amikor már semmi kifogást nem tudtak találni, akkor az kerekedett ki, hogy bár igaz, hogy a gyerekek is válaszoltak, de még mindig nem tudják, hogy az a pedagógus, aki bent volt az osztályban, tud-e szlovákul. Erre én már csak mosolyogni tudtam… A Mečiar-kormány után elsimultak ezek a kérdések? Igazából elsimultak, de sosem maradtak abba, mert állandó vita tárgyát képezik például a tankönyvek. A magyar iskolák mindig is nagy-nagy késéssel kapták meg a magyar könyveket, mert azok 90 százaléka fordítás. Azonkívül állandó vita folyik a pedagógiai dokumentáció körül. Fura, mert az oktatásügyi törvény előírja, hogy minek kellene belőle kétnyelvűnek lennie, ugyanakkor ehhez nem adtak ki központi nyomtatványokat, és a követelményrendszerek sincsenek lefordítva magyarra. Tehát nem valósítható meg a gyakorlatban az, amit az előírások megkövetelnek. Az észrevehető, hogy eszméletlen változások zajlanak állandóan az oktatásügyben. Meg lehet szerezni ilyen környezetben egyfajta igazgatói rutint? Én inkább úgy mondanám, hogy ha nem lenne az igazgatói rutinom, akkor most ezt sokkal nehe-

zebben tudnám kezelni. Az utóbbi öt évben csak az adminisztráció 10-20-szorosára nőtt. Amikor igazgató lettem, és szerettem volna megtanulni az iskola vezetéséhez szükséges dolgokat, akkor ‘65-ig visszamenőleg az addig érvényes összes törvény volt úgy 15 centiméternyi kupac. Most, mivel önálló jogalanyisággal rendelkezünk, kevés olyan törvény van, amelynek valamilyen módon nincs köze az iskolához, így egy év alatt méternyi kupac érkezik. Most is tart órákat? Igen, az igazgatóknak most is van ilyen kötelezettsége attól függően, hogy mekkora a diáklétszám. Számomra ez heti öt tanóra. Abban talán más is egyetért velem, hogy ahhoz képest, amit az igazgatónak tennie kell, jobb volna, ha nem volna kötelező számára egyetlen tanóra sem. Mivel annál nagyobb bűnt nem követtethetnek el egy pedagógussal, hogy nem mehet be az órájára, ha szólítja egy másik kötelezettség. A második ok az, hogy a vezetői folyamat és az iskola menedzselése rengeteg időt és energiát elvon az igazgatótól, sajnos kevesebbet tudunk órát látogatni, kevésbé tudunk odafigyelni a pedagógiai irányításra. Azt vettem észre, hogy komoly a női fölény a tantestületükben. Női szakma ma a pedagógusoké? Nem hiszem, hogy csak nálunk van így. Nagy örömömre viszont a fiatalok között vannak tanító bácsik is. Való igaz, hogy nem vonzó a pedagógusi pálya, mivel a családfenntartás szempontjából nagyon silány fizetést ad, annak kiegészítésére pedig nincs mód. A kollégák minden plusz tevékenységet, például a versenyre való felkészítést igazából isten nevében csinálják. Tehát nagy-nagy becsület és köszönet mindannyiuknak ezért. Gyakran hallani mostanában viszont azt is, hogy a főiskolák ezen a területen munkanélkülieket gyártanak. Erről mi a véleménye? Ez valószínűleg igaz. Szlovák szakos jelentkező szinte több mint tíz éve alig van. Ezzel szemben ontják az egyetemek az angol-magyar, angol-számítástechnika és bármilyen angollal párosítható szakos pedagógusokat. Amennyi alsó tagozatos pedagógiai végzős hallgató van, teljességgel lehetetlen, hogy 9

Interjú

el tudjanak helyezkedni. Ez évek óta így van, nem mérik fel a felsőoktatásban az igényeket. Ezen változtatni kéne. Hogyan látja ma a különbségeket a fiatal és az idősebb tanárok között? Azt látom a mai fiatalokban is, hogy nagyon aktívak, nyitottak az újra, készségesek, jó a viszonyuk a gyerekekkel. Az ifjúság változik, de a tanítóban van egy olyan csodálatos tulajdonság, hogy tud alkalmazkodni a gyerekekhez, ez egy olyan közeg, ami állandóan változásra is ösztönöz. A fiatalabb és kezdő kollégáknak viszont sokkal nehezebb a dolguk, mint a miénk volt. Egészen más módszereket kell alkalmazniuk, hogy ugyanazt az eredményt elérjék, és tekintélyüket is fenntartsák. Az a fajta fegyelem, ami azelőtt volt, már elképzelhetetlen. A pályafutásából mi az, amire a legszívesebben tekint vissza? Nagyon sok jó diák hagyta el az iskolát, orvosok, jogászok, kutatók. Rengeteg hivatalba kell elmennem az iskola ügyeinek intézése kapcsán, és jó érzés, hogy még ha nem is emlékszem minden volt diákra, szülőre, mindig volt valaki, aki segítő kezet nyújtott. Ilyenkor pedig minden fájdalom, ami ezzel a fránya 10

iskolaüggyel kapcsolatos, elmúlik az emberben. Úgy gondolom, hogy ez így is van rendjén, maradjon meg a szép, a rosszat pedig felejtsük el, mert abból nem lehet táplálkozni. Az értelmes, aranyos és dolgos gyerekek mellett a kollégák közül is nagyon sokan vannak, akikkel akár mélyebb barátság is kialakult, tisztelem és becsülöm munkájukat. Jóval több a nagyon szép emlék, mint a rossz, a kellemetlen, azokon mindig túltettük magunkat, mert mindig volt egy segítő tantestületi gárda. Az utódomnak is azt kívánom, hogy legalább ilyen jó csapata legyen, mint nekem. Akkor sokkal könnyebb lesz a munkája.

Autó

Győzelem Peugeot 308 Tesztelte: Uher Tibi Fotó: Ugróczky Pityu

A 308-as kategória teljesen univerzális. Családoknak, hölgyeknek, uraknak, fiataloknak egyaránt megfelel. Ezzel minden autógyártó tisztában van, és ezért ebben a kategóriában folyik a legnagyobb harc a vevőkert. Lehet szó árról, anyagminőségről, gazdaságosságról, vagy dizájnról. És hogy melyik lesz a győztes típus? Talán én most megtaláltam. A 307-est már mindenki ismeri az utakról, népszerű és kelendő autó (volt). Ugyanúgy, ahogy fejlődik az autógyártás minden típusa, úgy az oroszlánosok is odatették magukat. Az új, 2014-es fejlesztésű 308-as egy igazi „csoda”. A külső megjelenése káprázatos. Hozzá kell tenni, hogy a tesztelésre kapott darab igazán szép színben tündökölt. Az autó nagyon sportos, gyönyörű vonalvezetésekkel. A hátsó lámpatestek teljes egészében LED- megvilágításban mutatkoznak. A gyárilag sötétített ablakfelületeket szépen kihangsúlyozzák a krómkeretek. A motorháztetőn nem találjuk a már megszokott (túl) erős domborulatokat és a hatalmas első fényszórókat. Tehát kívülről minden „hiba” el van tüntetve, az eredmény nagyon meggyőző. Miután a külső formavilágban nem találtam kivetnivalót, azt gondoltam, hogy egy autó nem 12

lehet szőröstül-bőröstül hibátlan. Következett a beszállás és az indulás. Az elmúlt hónapokban volt szerencsém több új Peugeot-t is kipróbálni, tehát arra számítottam, hogy a kényelemmel és az anyagborításokkal itt sem lesz gond. Nem is volt. Az ülések jól tartottak az éles kanyarokban is. De ami igazán megmaradt bennem a vezetési élménnyel kapcsolatban, az a (sport)kormány volt. Páratlanul kicsi átmérője, illetve a finom bőrborítása tökéletes. Nem szokásom csak pozitív jelzőkkel illetni az autókat, de itt tényleg nem találtam negatívumot. Persze ebben az autóban is szokatlan volt, hogy a mérőműszereket nem a kormány mögött kellett figyelni, hanem felette. Ha ránézünk a műszerfalra, kicsit furcsállhatjuk, viszont biztonsági szempontból nagyon hasznos. Tény, hogy nem kell annyira lefele tekintenünk, mintha a kormány mögé néznénk.

Autó

A 308-as számszerű adatai is több mint kecsegtetők. Az 1,6 literes HDI motor a maga 92 lóerejével nagyon fürgének bizonyult. Mivel a kocsi önsúlya nem éri el az 1100 kg-ot, ezért az átlagfogyasztás bőven öt liter alatt tartható. A csomagtér nagysága szintén átlagon felüli a maga 440 literével. Az ára sem mellékes. Hihetetlen módon az alapfelszereltség nem sokkal 10 ezer euró felett kezdődik.

Azok, akik ebből a kategóriából szeretnének választani, nagyon sok autót tesztelhetnek. Viszont abban biztos vagyok, hogy akik kipróbálják az új 308-ast, többségüknek az fog az eszükbe jutni: Győzelem!

Sziget, ahol élünk

Jetire fel! - avagy mindennapi ingázás Dunaszerdahely és Pozsony között Kiss Balázs írása és fotói Figyelem! Az alábbi történetben szereplő személyek nem a képzelet szüleményei, a valósággal való bármilyen egyezés nem a véletlen műve.

Azt hiszem, alapvetően két korszakra osztható a vonatközlekedés a Csallóközben. Nemes egyszerűséggel csak ókori és újkori időszaknak nevezném a két érát. Ez az írás az előbbivel röviden foglalkozik, hosszabban az újkori korszakban szerzett tapasztalataimat taglalja egyéni látásmódban. Köszöntöm kedves utasainkat! Utazás a RegioJet előtt és vele

Hogyan utazunk?

Ha összegezni szeretném az „ókori időszakot”, nem jut más eszembe, mint Nagy Bandó András Mi csak lakni akartunk című humoreszkjében elhangzó pár frappáns egymondatos: Hiányzott, letört, levált. Leesett, lefolyt, lemált. Behorpadt, kifakult, lötyögött. Beázott, kinyílt, csöpögött. Fölpúposodott, megrepedt, széthasadt. Bepenészesedett, visszahajlott, beragadt. Beszorult, búgott, elrohadt. Bedugult, zúgott, fölrobbant. Ugye ismerős, kedves utazó? Aztán jött a hír: 2012. márciusának idusától új időszámítás kezdődik a helyi vonatközlekedésben: jönnek a RegioJet (majdnem) új szerelvényei, amelyeket azóta hívunk Régi jó dzsetnek, Jetinek, sárga kukacoknak, de van, aki csak egyszerűen „az az új vonat, tudod”-ként aposztrofálja. Nevezzük így vagy úgy, sokunk mindennapi közlekedési eszközévé, már-már második otthonává vált a vonat. Benne eszünk, iszunk, szunyókálunk, csevegünk és netezünk, sőt, még a dolgunkat is kulturált körülmények között végezhetjük el. Igen, igen, azt.

Kérjünk most egy egyirányú jegyet, s utazzunk csak féltávon Dunaszerdahelyről egészen a pozsonyi végállomásig. Reggel van. A vonat Komáromból érkezik, sok a leszálló utas, még ennél is több a tovább utazó. Az optimista azt mondja, félig üres a kocsi. Én pesszimista vagyok, tehát azt mondom, félig tele van. Sajnos a helyiek közlekedési kultúrájára jellemző annak hiánya. A felszállók eltorlaszolják a vonat ajtaját, a szerelvényből kilépni alig lehet, szinte úgy kell kiutat törni maguknak a Komárom felől érkezőknek. Bosszús tekintetek az egyik oldalon, értetlenkedők a másikon. A test-test elleni küzdelem után jön a helyfoglalás. Szinte minden páros szék egyikében ülnek, de a leggyakoribb jelenség, hogy a magányos utazó a táskáját vagy egyéb pakkját nem a feje fölötti csomagtartóra vagy az ülése alá pakolja, hanem maga mellé. Ismerős jelenség, ugye? Idegen még csak véletlenül se üljön le mellé. Menjen csak szépen tovább. S ha már végképp nem talál magának szabad helyet, és mellénk kéredzkedik, egy álszent mosollyal

Sziget, ahol élünk szabadítjuk fel számára a széket. Az illedelmesebb helykereső ilyenkor azért általában megkérdezi: szabad lesz? Én ilyenkor mindig felteszem magamban a kérdést, mi erre a helyes válasz. Ha azt mondom, igen, nem állítok igazat, hisz ha valaki leül mellém, már nem lesz szabad a hely. Na de ilyen apróságra nem adunk, amúgy is szerencsém van, sikerült jó helyre ülnöm, s rögtön indulunk is. Facebook a valóságban Hogy a Jetin van wi-fi, meg lehet ingyen újságot olvasni, s milyen gyorsan jut el A-pontból B-pontba, ezt tudjuk egyéb híradásokból. Nem is kívánok most ezzel foglalkozni. Személy szerint engem mindig is jobban érdekelt az utazóközönség, az emberek. Az arcok, a vonások. Az itteniek, és az ide látogatók is. Ki hová tart, tanul-e még vagy már dolgozik, vajon nézte-e a tegnapi meccset, hogy került a Csallóközbe, a megyeri fürdőbe igyekszik-e vagy a szerdahelyibe... Rengeteg, rengeteg kérdés. Pár méterrel arrébb tőlem foglal helyet egy arab külsejű fiatalember. Szelíd, csendes, nem kelt nagy feltűnést. Amint leül, felcsapja a laptopját és dolgozni kezd. A múltkor épp előttem ült, s akarva akaratlanul is rápillantottam a Facebook profiljára. Nem azért,

hogy titkai után kutakodjak (ez amúgy sem ment volna, hiszen a bejegyzései mind arab betűkkel íródtak), hanem hogy legalább a nevét megtudjam. Hassannak hívják. A Kisállomásig utazik, s csak gyanítom, hogy az onnan nem messze található IBM cég alkalmazottja. Vagy itt van Ferike, a cserfes szájú. Még alapiskolából ismerjük egymást, egy évfolyamba jártunk. Feri mindig jókedélyű, pletykál, sztorizik, szinte az összes stewardesst a nevén szólítva üdvözli. Megnyugvással töltenek el az ismert arcok; nem csak nekem kell aznap munkába mennem. A mögöttem lévő ülésben két rég nem látott ismerős találkozásának leszek fültanúja. Nem szép dolog a hallgatózás, de ez esetben elkerülhetetlen. A fiatalabb nő pár éve még az utazótársa fiának volt a párja. Mint kiderül, útjaik azóta elváltak, a lány Dubajban kereste a boldogulást légiutas-kísérőként, de soha nem érezte magát otthon az idegen közegben. Most hazajött, s Komáromban szeretne új életet kezdeni. A vonaton egykori szerelmének édesanyjától megtudja, volt kedvese nagyon szerelmes volt belé, a fiú mostani társával nem igazán boldog. „Ezt egy anya érzi” – teszi hozzá szemével hosszan s komolyan pislantva. Én közben élvezem a pillanatot, eggyé válok a közeggel, s azt érzem legbelül, jó itt élni. Szeretem ezeket az embereket, szeretek egy órára részesévé válni a titkaiknak, belehallgatni történeteikbe. Jegyeket, bérleteket Közben elmélázom. Bosszankodom a nagypakai és úszori megállok falán lemázolt magyar helységneveken, s azon, hogy a vörös hajú stewardess, bár tud magyarul, még akkor is szlovákul kéri el a jegyemet, ha hallja, hogy tudatosan magyarul köszönök, s látja, épp az Új Szó Focitipp mellékletét olvasom. Őt nem kedvelem. Fejem az ablaknak támasztva 15

Sziget, ahol élünk csodálom az őszi Csallóközt; „...Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája!” Emitt a napraforgót aratják, amott két nyulat riaszt ki búvóhelyéről a gépzaj. Az erzsébetmajori megálló korlátján dísztökök pompáznak. Halk, ám egyre sűrűsödő esőcseppek kopogtatják az ablakot, amikor a vonat vezetője így szól: „Kedves utasaink, hamarosan megérkezünk Pozsonypüspökire. Aki meggondolná magát, és úgy érzi, ilyen kellemetlen időben nincs kedve bemenni a munkahelyére, annak felhívjuk a figyelmét, hogy az állomásról azonnal indul egy menetrend szerinti járat visszafelé.” Az utazóközönség jót derül ezen, s a hallottak még annak a nagyabonyi fickónak is mosolyt csalnak az arcára, akinek korábban izma sem rezzent. Az élet apró örömei, szokták mondani. S valóban, a RegioJet vonatán utazni olykor különös élményt jelent. Persze beszélhetnék arról, hogy hazafelé gyakran több perces késéssel érek célba, vagy épp arról, hogy néha olyankor is

bekapcsolva hagyják a klímát, mikor amúgy is megvet az Isten hidege, vagy... De mi értelme volna? Minden nap ezzel a vonattal járok munkába, csallóközi emberek százaival együtt, s vallom, hogy nem mindig csak a hibákat keresve, a rosszról kell beszélni. Vegyük, és vetessük észre másokkal is a jót, emeljük ki, s adjuk tovább! Közben beérek a Főállomásra, s már bánom, hogy nem vettem komolyan a mozdonyvezető felhívását; otthon hagytam az esernyőmet...

Magán gyermekintézmény és bölcsöde

" Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán Csapongva illanó arany lepkék után! Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű, Kis ajka zendüljön, mint égi csöngetyű! Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn! Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn! Becéző szeretet övezze fürtjeit Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!" - Pósa Lajos -

930 16 Hodos 346 Tel: +421 904 56 56 86

www.kakademia.sk 17

PR-interjú

Régiónknak szüksége van egy koordinátorra

A közelgő megyei választásokon indul független képviselő-jelöltként Kulcsár Lajos, a dunaszerdahelyi Coop Jednota Fogyasztási Szövetkezet elnöke.

Kulcsár Lajos és a Jednota szövetkezet – hogyan jött létre ez a viszony? 1980-ban végeztem el a Közgazdaságtudományi Egyetemet Budapesten, majd hazajöttem és december 1-jén kezdtem dolgozni mezei munkásként, illetve adminisztratív dolgozóként. Jelenleg immár harmincnégy éve vagyok a cégnél, miközben végigjártam a szamárlétrát. Tehát van némi áttekintésem arról, hogyan működik. A Jednota szövetkezet újkori története a fordulat utáni időszakhoz köthető... Igen, de előbb megemlíteném a 60-as éveket, mert azok az évek is történelmi fordulópontnak nevezhetőek a szövetkezet történetében. A szövetkezeti mozgalom ugyanis nagyon megerősödött, saját tőkével és eszközökkel dolgozott, ami az akkori rendszernek nem nagyon volt az ínyére. Ezért ezeket a pénzeszközöket elvették tőlünk és hitelekkel helyettesítették – a továbbiakban hitel alapon működött a rendszer. Ezzel nem volt különösen nagy baj egészen a fordulatig, amikor az ún. olcsó hitelek kamatai (2-6 %), melyekkel dolgoztunk, 20-24%-ra emelkedtek. Ez nagy terhet jelentett szövetkezetünk gazdálko18

dására. Hogy csökkentsük az adósságunkat, kénytelenek voltunk eladni a vagyon bizonyos részét, és a bevételt a hitel törlesztésére fordítottuk. A ’92-es év a transzformáció éve volt a szövetkezet történetében is, amikor a vagyon 25%-át nevesíteni kellett a szövetkezeti törvény értelmében, és részvénytársasági alapon gazdálkodó szövetkezetté alakítottuk. Mit mondhatunk tehát a 90-es évekről a Jednota szempontjából? Akkoriban nagy mennyiségben adtuk el az ingatlanokat. Mivel jelen voltunk a vendéglátóiparban és a szállodaiparban is, az első fázisban főleg ezeket az egységeket adtuk el, mert a legnehezebben ellenőrizhetőeknek bizonyultak – „mellékcsatornákon” rengeteg pénz folyt el. Persze a későbbiekben szükséges volt eladni az élelmiszeriparhoz kötődő egységeket is. Idővel gazdaságilag megerősödtünk, 2000 után pedig visszavásároltuk a régi egységeket, emellett újakat kezdtünk építeni. A terjeszkedés végeredményben azt hozta, hogy mára a dunaszerdahelyi Jednota részvénytársaság túllépett a járás határain, és jelen van Pozsonyban és környékén, valamint Nagytapolcsányban is.

Megyei választások Milyen ma a Jednota helyzete a multinacionális hálózatok világában? Semmivel nem vagyunk lemaradva a multinacionális hálózatoktól, sőt, ha jól tudom, per pillanat a kiskereskedelmi forgalmat illetően az első helyen állunk, megelőzve a Tescót. Ami a hálózatok közötti konkurenciaharcot illeti, napról napra erősödik. Amikor új üzletet nyit a konkurencia, egyre jobban érzékeljük, hogy más üzletpolitikát, a fogyasztók megszólításának más formáját kellene alkalmaznunk. Például a szlovákiai termékek teljes választékon belüli részarányának hangsúlyozásával, amely téren 74%-kal egyértelműen az elsők vagyunk. Milyen jelmondattal lehetne leginkább jellemezni a Jednota szövetkezetet? Úgy érzem, hogy ez a mi piacunk, ez a mi területünk, melyen hazai kereskedőként a helyi feldolgozóiparral és termelőkkel akarunk együttműködni. De nemcsak beszélünk róla, hanem valóban így is teszünk. Természetesen, ahogy a világon mindenhol, a konkurencia egy bizonyos részt próbál szakítani a kalácsunkból, cserébe viszont a régiónknak keveset hoz, lényegében csak visz. Ez egy alapvető jelenség a konkurencia világában, de én úgy gondolom, hogy a szlovákiai fogyasztó a mi üzletláncunkhoz jobban kötődik, mint a többihez, és ez a hozzáállásuk a történelmen, a tradíción alapszik. A gondolat, illetve jelmondat tehát ez lenne: Mindenáron megtartani ezt a pozíciót. Mikor határozta el, hogy részt vesz a politikai, illetve társadalmi életben? Mindenki átmegy bizonyos fejlődési szakaszokon, s előbb vagy utóbb eljut egy olyan pontra, amikor megpróbál némi számadást adni önmagáról, a körülötte lévő dolgokról, a világról. Akkor láttam elérkezettnek az időt arra, hogy aktívan bekapcsolódjam a társadalmi és a politikai életbe, és tegyek a közösségért abban a régióban, ahol élek, amikor tudatosítottam, hogy harmincegynéhány év alatt sikerült kiépítenem egy komoly kapcsolatrendszert. Úgy vélem, hogy a Csallóköz régi fényének a visszanyeréséhez koordinátori posztokat betöltő személyek szükségesek. Én ilyen koordinátor szeretnék lenni. Egy olyan személy, aki

arról beszél, és azért tesz, hogy a csallóközi termelő, a csallóközi munkás a szülőföldjén találja meg a helyét, itt próbáljon érvényesülni. Ne az legyen jellemző a régiónkra, hogy a fiataljaink egyetemi diplomával a zsebükben külföldön pincérek. Én amondó vagyok, hogy itt próbáljunk egy olyan gazdasági helyzetet kialakítani, ami ezeket az igényeket kielégíti. Mi számit a régiónk legnagyobb gondjának? Nem akarok elcsépelt dolgokat mondani, de a Csallóköz legnagyobb gondja a mezőgazdaság befagyasztása. Ez az az ágazat, ami itt hiányzik. Évtizedekig a mezőgazdaságra alapoztunk és profitáltunk belőle. Fel kell éleszteni ezeket a régi dolgokat, s ezáltal egy olyan gazdasági struktúrát mobilizálni, ami ezt képes tovább generálni. Hogy képzeli el ezt a folyamatot? Igen, nem elég célokról, hanem szükséges konkrétumokról is beszélni. Szerintem az agrártárcának ki kellene alakítania egy olyan támogatási rendszert, ami motiválja az embereket arra, hogy ismét termeljenek, újból a mezőgazdaságban gondolkodjanak – hiszen az élelmiszeripari bázis stratégiai jelentőséggel bír az elkövetkező időszakokban. Én ezt szeretném kezdeményezni. Szóval, azért kapjon pénzt a termelő, hogy termeljen, nem pedig a fordítottjáért – erre is volt példa Dunaszerdahelyen (cukorgyár)… Ezt egyértelmű tragédiának lehet minősíteni. Borzasztó, ha belegondolunk, hogy a fiatal generáció nem is emlékszik arra, hogy hol volt és hogyan nézett ki a cukorgyár. Úgy lesöpörték, hogy nyoma se maradt. Valahol ez itt a gond, hogy próbálták úgy eltüntetni a dolgokat, hogy soha az életben ne tudjuk ezeket újraéleszteni, viszont az aktuális gazdasági helyzet rákényszeríti az embereket arra, hogy ilyen irányba gondolkodjanak. Miért indul függetlenként? Nem szeretnék kritikus megjegyzéseket tenni a pártoknak, vagy a pártokat képviselő személyeknek. Egyszerűen azért indulok függetlenként, mert úgy érzem, így mindenkivel egy szinten kommunikálhatok. Ha van egy gondolatom, mely elfogadható, 19

PR-interjú tovább vihető, akkor ezt meg tudom beszélni anélkül, hogy bárkitől engedélyt kelljen kérnem. Ez igaz, de ellenérvként felhozható, hogy politikai háttérrel könnyebb… Mindig az a fontos, hogy a független képviselőnek tartalmi szempontból milyenek a tervei, mit szeretne átültetni. Nem hiszem, hogy egy, a szlovák politikai palettán komolyan tevékenykedő párt ne hallgatna meg egy függetlentől egy életképes gondolatot vagy tervet. Nem szégyen más ötletét elfogadni, és vele együtt vagy továbbgondolva megvalósítani. Ön szerint milyen szerepe van a regionális politikának? Szerintem meghatározó szerepe van, a nagypolitika is nagyon jól tud táplálkozni belőle. Amolyan viceversa hatásuk van egymásra, ami magát a politikai struktúrát, irányvonalát tudja befolyásolni. Sikerül ezt hatásosan kivitelezni a két magyar pártunknak? Szerintem nem. Nem tartom szerencsés megoldásnak, hogy egy öt és fél milliós társadalomban, amelyből félmilliós a magyarság, két vonalon cselekednek a magyar pártok. Történelmileg igazolható tény, hogy az összefogás mindig többre volt képes, mint a széthúzás. A sikeres megyei választások után mi lenne az első lépése? Mindenképpen belenéznék a nagy papírkupacba, és megkeresném, mi az a dolog, amiben leghamarabb lehetne lépni. Ahogy már említettem, nagyon sok tenni akaró és cselekedni képes személy sajnos elvegyül és elveszik a nagy közegben. Ezt kellene orvosolni. Próbáljuk ezeket az embereket feltérképezni, és kommunikálni velük, hátha tőlük tudunk meg olyan dolgokat, melyek felhasználhatók megyénk működtetésében. Milyen Dunaszerdahely, Csallóköz Kulcsár Lajos szemével? Én itt születtem, itt vannak a gyökereim. Amikor munka közben autózom a Csallóközben, nem tudok betelni a tájjal, mert ez a miénk, számomra ez a leg20

szebb a világon. Elmehetek a tengerhez, az őserdőbe, számomra akkor is ez lesz a szép. Hogyan lehetne még szebbé tenni? Nyilvánvaló, hogy mindig meghatározó a döntést hozó, illetve kivitelező személy. Az embereknek el kell tudniuk dönteni, hogy meg van-e mindenük egy élhető városhoz, ha pedig nincs, akkor próbálják megfogalmazni és tolmácsolják azt ott, ahol kell. Kulcsár Lajos és a pihenés... A pihenés nem jellemző rám. Nagyon kevés szabadidőm van, szeretek késő este tévét nézni, főleg a történelmi és ismeretterjesztő csatornákat. Meg hát az utazás, amire persze egyre kevesebb alkalmam van, de azért évente egyszer-kétszer szakítok rá időt. Szeretek az emberekkel beszélgetni, mert mindenkitől valami újat lehet tanulni. Mindegy, hogy melyik társadalmi rétegből van az illető, biztosan tud újat mondani, csak figyelmesen kell hallgatni. Kérem, végszóként jellemezze a csallóközi embert! Azt hiszem, a csallóközi ember kitartó, becsületes. Amit megálmodik, azt meg is valósítja. Ezek történelmi hagyományok, ennek múltja van, és ha megmaradunk ilyeneknek, én úgy gondolom, nem fogunk elveszni.

BITTERA SERVIS

Vykurovacie systémy pre všetky zdroje energií Bratislavská 81/37 931 01 Šamorín tel: +421 (0)31 562 49 00, 0908 457460

www.bitteraservis.sk info@bitteraservis.sk

PR-interjú

Koalícióban segíthetünk a járáson!

A megyei választásokkal foglalkozó rovatunkban ezúttal a Smer-SD színeiben induló Richard Kmeťet kérdeztük.

Bő egy éve dolgozik hivatalvezetőként, de egyidejűleg több funkciót is ellát. Mit kell ezekről tudni? Tavaly július 10-én nevezett ki a kormány a Dunaszerdahelyi Körzeti Hivatal élére, amely idén október 1-jével alakult Járási Hivatallá. Emellett én töltöm be a dunaszerdahelyi körzet biztonsági tanácsának és válságstábjának elnöki, szintén október 1-jétől pedig az árvízvédelmi bizottság elnöki posztját is. Ezek az elöljárói pozícióhoz is közel álló funkciók, ugyanakkor önkéntesként részt vállaltam a Vöröskereszt dunaszerdahelyi területi szervezetének elnökségi munkájában is. Mi az, amivel ezeket megelőzően foglalkozott, úgymond magánemberként? A hivatal vezetése előtti három évben saját vállalkozásom útját egyengettem. Ennek keretén belül több területen is tevékenykedtünk, büfénk, fogadóirodánk is volt, és munkanélküliek számára is vezettünk különböző akkreditált képzést. Az akkreditációk megszerzése ugyanakkor rengeteg pénzzel is járt, és nem mindig volt ezt egyszerű kiegyensúlyozni. Ez a vállalkozásom azóta meg is szűnt, ami fennmaradt belőle, az a párom által működtetett kozmetikai szalon. 22

A külső, laikus szemlélők számára a hivatalnoki, hivatalvezetői pozíció meglehetősen unalmasnak és egyhangúnak tűnhet. Meséljen arról, miért nem az! A vezetői funkció nem jelentett számomra újdonságot, ami viszont igen, azok az egyes területek, amelyeken a hivatal ellátja a feladatát. Ezek közé sorolnám például a júniusi árvíz kapcsán végzett munkálatokat is, amely során olyan intézkedésekről kellett döntenem és olyan ügyekben közbenjárnom, amelyekben azt megelőzően nem igazán volt tapasztalatom. Ide értem mindenekelőtt azokat, amelyek az emberek élete és egészsége, valamint a vagyon védelmét szolgálták. Ilyesmivel még nem találkoztam azelőtt. Rettenetesen gyorsan teltek az órák, gyorsan zajlottak az események azokban a napokban. Ezt az egy-két hetet egyáltalán nem lehet unalmasként leírni, és rendkívül nagy kihívás volt számomra, hogy az óvintézkedéseknek köszönhetően megvédjük a lakosokat a nagyobb károktól. Örülök annak, hogy ez sikerült, és nem történt emberi sérülés, se nem keletkezett jelentősebb vagyoni kár. És az év további részében? Az év további része is rejt magában kihívásokat. Például a kormány által elindított ESO-program

Megyei választások teljesítése, amely a hatékony és megbízható államigazgatást tűzte zászlajára. Ugye ennek legfrissebb részeként októbertől a járási hivatalba integrálódott több, azelőtt külön működő hivatal. Ennek az a jelentősége, hogy a polgárok több dolgot is elintézhetnek ezentúl egyazon helyen, és nem kell a város különböző pontjaira futkározniuk. A korábbi hivatalok jelenleg főosztályként működnek, ami számomra is több munkát jelent. Tulajdonképpen a családom után a munka kitölti annyira a mindennapjaimat, hogy alig marad időm másra, például a sportra. Ezek szerint a családja az, ami a munkáját ellensúlyozza. Hogyan néz ki, amikor egy hivatalvezető lazít? Azelőtt ismeretlen volt számomra a gyermeknevelés, a most héthónapos kislányom azonban teljesen megváltoztatta a dolgok rendjét, sorrendjét. Amikor hazamegyek, hatalmas örömöt jelent belecsöppenni a családi életbe, rengeteget ad, és tulajdonképpen nem is igazán van szükségem másra. Ilyenkor jön rá az ember, hogy nem a pénz, a hatalom vagy a szórakozás jelent valamit az életben, hanem a gyermeke. Nagyon örülök, hogy ezen áteshettem, és talán annál is jobban becsülöm, hogy viszonylag később érkezett az életembe az első gyermekem, mint másoknál. Említette a sportot. Erre már egyáltalán nem marad ideje? Mielőtt a funkciómba léptem, már tíz éve Ausztriában asztaliteniszeztem félprofi szinten. Ezt viszont fel kellett függesztenem, és jelenleg már „csak” a második ligát gyúrom Vásárúton. Ez valójában a szombatjaimat veszi igénybe. A pingpong egy fantasztikus kikapcsolódás számomra, és komoly feltöltést ad a következő hétre.

Sajnos nálunk a nyilvánosság gyakran nacionalista pártként kezeli a Smert, pedig ennek egytizede sem igaz. Látható, hogy az SNS kiszorulásával a nacionalizmus is kiszorult a parlamentből. A nacionalizmust a személyes életemen keresztül a politikában is mellőzöm, és egyáltalán nem verem a mellem azzal, hogy a magyart vagy a szlovákot hogyan bántják. Én vegyes családból származom, a szüleim szintén vegyes gyökerekkel rendelkeznek – a párom magyar, a kislányom pedig majd ha felnő, eldönti, minek érzi magát. Mi mindenesetre úgy fogjuk nevelni, hogy a szlovák és a magyar történelmet is elsajátítsa. Valószínűleg az eddigi legkomolyabb feladatot az árvíz sodorta Ön elé, de mit tart az eddigi legnagyobb sikerének? Igen, tulajdonképpen amikor az árvíz idején az útlezárásokról vagy egyéb intézkedésekről tanácskoztunk, ott szakemberek érveltek és tettek javaslatokat, de nekem kellett feltennem az i-re a pontot. Ez volt mindenképpen az a periódus, amikor a legkomolyabb felelősséget éreztem a döntéseim mögött. Amit sikerként könyvelek el az eddigi hivatalvezetői munkám során, azok a megtakarítások, amiket elértünk. Amikor elfoglaltam a pozíciómat, hamar sikerült több ezer eurós spórolást elérnünk különböző funkciók vagy beosztások, illetve a bérelt helyiségek optimalizálásával. Azután, hogy a hivatalok főosztályokká váltak, próbáltam az embereket úgy átszervezni, hogy mindenkit munkával láthassunk el, ugyanakkor a státusz változásának eredménye a megtakarítás is volt. A jövőre nézve a legnagyobb kihívás, hogy a hivatal összes főosztályát egy tető alá hozzuk, egy épületben működtessük.

Az Ön funkciója nyilván politikai, hiszen a kormányt képviseli. Mi az, ami ebből a munkájában is lecsapódik, és mi az, ami párt felett álló? Személy szerint mindenképpen szerettem volna az állami szféra felé nyitni, ebben dolgozni. Több alkalommal is próbálkoztam Dunaszerdahelyen, Somorján, és időközben rájöttem, hogy ehhez egy közösségre, egy pártra is szükség van. A Smer-SD volt az, amely programja a legközelebb állt hozzám. 23

PR-interjú amelyeket eddig. Az volna a cél, hogy a jelenlegi MKP-s koalíciót a jövőben az esetlegesen bejutó Híd-képviselőkkel is tudjuk folytatni. Egy ilyen megyei koalícióval biztosítani tudnánk a fejlődést. Egy megyei képviselői funkció még belefér az idejébe? A mostani munkaköröm ezt tulajdonképpen részben tartalmazza is, tehát új területeken vagy projektekben nem kell kiismernem magam, hiszen része a munkámnak.

Megyei képviselőnek indul, miért? A legutóbbi parlamenti választásokon a Smer párt több mint 3500 szavazatot szerzett a járásban, és az indulásunk tulajdonképpen felelősségvállalást jelent irántuk, hogy nekik is legyen alternatívájuk. Radics István, a Smer járási elnöke és én úgy gondoltuk, hogy tartozunk ennyivel a választóknak. Hogyan látja a majdani együttműködés lehetőségét a megyei parlamenten belül a többi párttal? Tibor Mikuš megyei elnökkel jó viszonyban vagyunk, és a járás polgármesterei valójában gyakran rajtam keresztül is igyekeznek oldani a megyei problémákat. Részünkről az a cél, hogy a magyar pártok régióbeli képviselőivel olyan koalíciót tudjunk kialakítani a megyén, amelynek köszönhetően biztosíthatjuk azokat a lehetőségeket és forrásokat,

Mit üzenne végezetül a választóknak? Mindenképpen szeretném megszólítani a szlovákokat és magyarokat egyaránt, mivel én éppen olyan dunaszerdahelyinek és csallóközinek érzem magam, mint a többi itt élő ember, próbálom tisztességgel és becsülettel végezni a munkám, nacionalista felhang nélkül, hogy segítsek a járáson.

Vendéglőlesen

Vén Diófa Mundi Józsi írása Ugróczky Pityu fotói

Ezúttal a Dunaszerdahelyi járást elhagyva egy nagy múltra visszatekintő éttermet látogattunk meg. A címből már bizonyára kiderült, hogy a vezekényi Vén Diófáról van szó, amely dunaszerdahelyiek körében is közkedvelt. Az étterem a Dunaszerdahelyről Galánta felé, Vezekényen át vezető főút mentén található. Elsőre talán arról a hatalmas fáról ismerhető fel, amelyet beépítettek az étterem teraszába.

AZ ÉTTEREM, AZ ÉTLAP ÉS A VÁLASZTÉK Belépésünk után az étterem első részében találjuk magunkat, ahol azonnal feltűnnek a fából készült lambériák, ami a nagyméretű ablakokkal együtt amolyan téli kert érzetét kelti. Innen egy kis átjáró vezet a belső részbe, a bárpulthoz, valamint az illemhelyekhez és a panzióhoz egyaránt. Úgy emlékszem, korábban kisebb társaságok számára egy szalon is volt itt, de vagy megszűnt, vagy pedig csak elkerülte a figyelmemet. Az étterem nemdohányzó, belül 70-80, a teraszon pedig mintegy 50 vendég helyezkedhet el kényelmesen. A panzióban 11 hagyományos szoba és 5 apartman várja a pihenni vágyókat, nem mellesleg olyan szolgáltatásokat is kínálnak, mint a mosás, vasalás, de az érkezők kerékpárt és autót is kölcsönözhetnek. Este röviddel nyolc óra után érkeztünk, nagyobb társasággal, így egy nyolcszemélyes asztalnál foglaltunk helyet az első helyiségben. Mint már említettem, túlnyomórészt természetes anyagokból készült borítás, és kedves színárnyalatok fogadtak bennünket, hangulatos, bár egy kissé tompa megvilágítással.

Az asztalunkhoz érkező pincérnő illedelmesen, szívélyesen viselkedett, öltözéke tiszta és szakmailag is helyénvaló. Minden asztalon szemrevaló teríték csalogatta a tekintetet, amely teljes képet adott az étterem stílusáról. Az étkészletek és a poharak egyszerűek, ám fényesek és tiszták. A teríték alatt érezhető volt az a bizonyos csúszásgátló és hangtompító filcanyag, amelyet sok helyen olyannyira hiányolok. A háttérben meghitt hangulatot előidéző kellemes zene szólt. Háromnyelvű étlapot kaptunk, kivitelezésük ízléses és könnyen áttekinthető. Ami a tartalmát illeti, kijelenthetem, hogy nem igazán találkoztam gazdagabbal, mióta e rovatunkat útjára indítottuk. Elhihetik, időbe telt áttanulmányozni, a tengernyi (több mint száz) fogás első benyomásra akár ijesztőnek is tűnhet. Az üdítők kínálata hagyományos italokat tartalmazott, a boroké, illetve egyéb italoké viszont az ételekéhez hasonlóan színes és gazdag volt. Aperitifként valódi pálinkát fogyasztottunk, amelyet viszont túlságosan is lehűtve kaptunk, így alig éreztük az ízeit. A TESZT – ELŐÉTELEK, LEVESEK Rendelésünktől számítva fél órán belül máris

Gasztro érkeztek az általunk kért előételek. A roston sült libamáj (6,64 €) előkelő stílusban került terítékre. Íze kimondhatatlanul finom volt, a máj szerkezete átsült, de lágy és zamatos maradt. Rajta ropogós sült hagyma, mellette házi savanyúság. Előételként leszögezhetően kiadós adagra sikeredett. Nem volt ez másképp a tatárbifsztekkel (9,63 €) sem. Rengeteg pirítóst kaptunk hozzá, bár kissé keményen, ugyanis zsír nélkül sütötték őket. A tatárbifsztek nagyon is ínyemre való volt, méretesebbre darált darabjaival, pikáns fűszerezésével, és jellegzetes nyershússzerű ízével megfogott. Fokhagymát viszont nem kaptunk a pirítós hangolásához. :-) A lazac carpaccio (3,32 €) egy ízletes előétel, amely wasabival és citrommal került tálalásra. Mindezzel együtt keltett ízhatása miatt egy kiváló étvágyfokozó. Kóstoltunk lazacot nyárson (4,32 €) is, mégpedig padlizsánnal feltűzdelve, ez esetben viszont számomra a lazac kissé sótlan és száraz volt. Kellemes ízvilágával lepett meg ugyanakkor a hortobágyi palacsinta (3,98 €). Kimondottan lágy és finom, a csirkemellből készült töltelékével pedig kifogástalan. Ehhez jön még a tejszínes mártás, illetve a friss petrezselyemzöld. Mennyei! Az előételeket hagyományosan a levessek követték. Tyúkhúslevesünket (1,63 €) tökéletes hőfokon, aranysárga színnel, gazdagon, friss petrezselyemzölddel és zöldséggel kaptuk, egyetlen hátulütője az volt, hogy nem házi metélt készült hozzá. A halászlé pontyszelettel (2,99 €) enyhén pikáns ízű, ellenben egy cseppet édeskés is volt. Hígabb állaga és gyengébb színe ellenére azonban kellemes ízhatással ajándékozott meg, benne pedig a pontyszelet kellően stabil és puha maradt. Megkóstoltuk még a bablevest (1,63 €) is, állaga rendkívül dús volt, zöldséget, lóbabot gazdagon tartalmazott, utóbbi kellően megfőtt, puha és omlós maradt. Íze ugyanakkor – vélhetően a sok füstölt termék hozzáadása miatt – füstössé vált. A fokhagyma krémleves (1,63 €) kissé főzelékszerűre és sósra sikeredett. Azonnal érezhető volt a fokhagyma, amelynek íze harmonikusan illeszkedett a leveshez. A krémlevest friss zölddel és pirítóssal kínálták.

Vendéglőlesen MARHA TALLÉROK PIKÁNS MÁRTÁSSAL, KRUMPLIKROKETTEL (7,30 €) Számomra azonnal feltűnt az ipari krokett. Mindegyik azonos méretű, nem látható rajta a szakács szorgos kezeinek munkája, erőfeszítése. Vajon ennyire nehéz ezt elkészíteni hagyományos konyhai körülmények között? Nem hinném. Egyébként ezek után meglepődtem az étel kóstolásakor: kissé édeskés, de enyhén pikáns ízük nagyszerűen illett a remekül megsült, lédús, vékony marhaszeletekhez. Mindez pedig látványával is vonzónak és kelletősnek tűnt.

RÁNTOTT LIBAMÁJ, BURGONYAPÜRÉ, UBORKASALÁTA (7,80 €) A képlet hasonló az előzőhöz, a libamáj viszont egyszerűen nem fogható semmilyen húsételhez. A burgonyapürével való párosítás kimondottan szerencsés, mi több, fenomenális. Nem a ragasztóhoz hasonlító massza, mint több helyen, ellenben ízletes burgonyadarabkákkal teli, valódi odafigyeléssel elkészített püré. A májat az előételhez hasonlóan tökéletesen elkészítették, lágy és omlós maradt. Fantasztikus volt uborkasalátánk is, harmóniába került az édeskés és savanykás ízhatás. Kihagyhatatlan választás, az est fénypontja!

CSIRKEMELL JÓASSZONY MÓDRA, RIZS, SÜLT BURGONYA (5,31 €) A rántott csirkemellek ízlésesen kettévágva, a sült burgonya és a rizs mellett landoltak a gusztusosan feldíszített tányéron. A panír ropogós, a hús omlós, a sült krumpli és a rizs pedig kifogástalan volt. A remek töltelék párolt gombát és póréhagymát tartalmazott. Csodás párosítás, amely kellemes aromát és szaftosságot kölcsönzött az egyébként meglehetősen száraz csirkemellnek.

SAIGON PANGASIUS STEAK, CSIPERKEMÁRTÁSSAL, ANGOL ZÖLDSÉGEL (6,80 €) Gusztusosan elkészített, ízletes és lédús pangasiusfilét kaptunk, amelynek jellegzetes aromája mellé a csiperkemártás illata keveredett. Ugyanakkor a mártás kóstolásakor érezhető volt az ízfokozó túlzott használata, ami zavaróvá is vált, és elnyomta a gomba jellegzetes ízét. A teljes fogás azonban a jó minőségű angol zöldséggel egy lazább vacsoraként kitűnően megállta a helyét.

Gasztro PIKÁNS SERTÉS SZOTÉ, SILIGÓVAL (7,30 €) Hagyományos, kifogástalan minőségű sertés szoté. A hús kellemesen puha és lágy szerkezetű maradt a párolás során. Remek párosítás a burgonyás siligóval (nálunk tócsni, röszti vagy dödölle neveken ismert). A siligo egyfajta „lábatlan”, kérge kellően ropogós, míg belseje puha és selymes. Aki ezt az ételt választja, annak lesz dolga az elfogyasztásával. :-)

DESSZERT A desszertek tíz óra előtt tarolták le társaságunkat. :-) A somlói galuska (2,32 €) roppant ízletes és lédús a Vén Diófában. Tejszínhabbal és csokival vastagon nyakon öntik, és higgyék el, eltartott egy darabig, míg bekebeleztük. A tiramisunak (2,32 €) azonban kevésbé volt eredeti íze, valójában nem vagyok biztos abban, hogy mascarponéból készült. Mindazonáltal kiadós adagot kaptunk ebből is. Pompásan tálalták mindkét édességet, el is fogytak!

SZUMMA SZUMMÁRUM A Vén Diófában töltött idő rendkívül kellemesen telt. A pincérek az ételek bemutatására vonatkozóan is felkészültek, kiszolgálásuk kellemes. Felszolgálónk kimondottan figyelmes volt, még gyertyát is gyújtott asztalunknál. A környezet rendezett és tiszta, hasonlóképp a mellékhelyiséghez, amely még illatozott is. Az ételek díszítése fantáziadús és nem egyhangú. A séfeket remek szakembereknek tartom, akiknek a temérdek választék mellett a külcsín és a belbecs tekintetében is sikerült rendkívül magas színvonalat produkálniuk. Egy apró szépséghiba, hogy nem meleg tányérokon kaptuk őket, ugyanakkor nem panaszkodhatunk a hőmérsékletükre. Viszont a halhoz nem kaptunk megfelelő evőeszközt – ez nem egyedi hiba, több helyen elkövetik. Nagyon elégedettek voltunk a bor és a minőségi pálinka kínálatával is. Az étteremben 192,55 €-t fizettünk, de ebből öten teljes menüt ettünk, és minőségi pálinkából is elfogyasztottunk néhány kupicával. Itt azonban még megjegyezném, hogy az itallapon a 2 cl-s árat tüntetik fel, miközben az ember általában a 4 cl-s árakhoz van szokva. És valljuk be, 4,80 € egy nem egész felesért „sokk”. Ennek ellenére az egész esttel maximálisan elégedettek lehetünk. Nem hiába, hiszen az alább olvasható összesített pontszámunk alapján környékünkön az általunk eddig „meglesett” éttermek között a három legkiemelkedőbb közt van. A fent leírtak kizárólag társaságunk véleményét tükrözik, amennyiben felkeltettük kíváncsiságukat, és szeretnék mindezt megerősíteni, netán cáfolni, látogassanak el Önök is a Vén Diófába, legalább egy vacsora erejéig! Jó étvágyat hozzá! EREDMÉNY: 8,6/10 Az étterem minősítésénél figyelembe vettük a rendet, a tisztaságot, a felszolgálást, az ételt és a környezetet.

Kürthy Béla fotói

Utazás

A kaukázusi kaland, avagy egy expedíció utózöngéi Szilvási Tibi interjúja Gáspár Erna fotói

Roald Amundsen sarkkutató egy elhíresült mondása szerint a kaland azokkal történik meg, akik nem képesek rendesen megszervezni egy expedíciót – emlékeztetett Lőrincz Adrián, az expedíció „kitervelője”. Valami hasonlóban vett részt nyáron Gáspár Ernával és Vörös Gáborral. A Vándorláss Kaukázus 2013 Expedíció során Európa és Ázsia határvidékének egy részét járták be. Adriánnal és Gáborral beszélgettünk. Négyezer méter fölött a világ… Néha úgy tűnik: a célpontjaitok úgy születnek, hogy leálltok a térkép elé, és bekötött szemmel dartsoztok… Adrián: Benne volt az is a pakliban. De mi azzal indulunk neki az útnak, hogy lássunk, a megismerés a cél. Az én szervezetem nem kívánja azokat az ezerszer bejáratott utakat, ahol előtted és mögötted is mennek ötszázan, hanem lehetőleg olyan helyeket választunk, ahol azt hihetjük – meglehet, ez is csak illúzió –, hogy valamilyen felfedezés még miránk is juthat. Valahogy így jött össze a Tawahka-expedíció, és most a Kaukázus is. Szóval ez volt az egyik összetevője, a másik pedig részemről az, hogy gyerekkoromban rengeteget olvastam a Kaukázusról, főleg vadászkönyveket, azokhoz lehetett hozzájutni. Aztán a kezembe került Boros János A Kaukázus - a népek hegye c. könyve, amely pedig etnológiai szempontból is tárgyalja a régiót. Emellett a gyönyörű természet és a hatalmas hegyek voltak az én indítékaim. Gábor, neked milyen tapasztalatod volt ilyen téren? Gábor: Én kb. 17-18 évesen túrázással kezdtem, gyakran egyedül jártam. Később elkezdtem he32

gyeket mászni, leginkább az Alpokban, a Grossglockneren, a Grossvenedigeren, vagy a Tátrában. De ekkora hegységben még én sem jártam. Hárman vágtatok neki az útnak, hogyan alakult ki a gárda? A.: Szűk körben létrehoztam egy Facebookcsoportot, és olyan embereknek, akiket érdekelhet, küldtem meghívót. Voltunk tizenketten is, de jött a természetes lemorzsolódás, és a végén hárman maradtunk. G.: Ez így is volt a legjobb. Persze személyiségektől is függ, de egy egyhónapos túrán minél kevesebben vagyunk, annál kevesebb az ellentét. Hogyan ment a szervezés, miből állt tulajdonképpen? A.: Hosszú heteken keresztül próbáltam interneten és telefonon keresztül Oroszországban megszervezni dolgokat, de ők maguk a saját belső előírásaikat sem igazán ismerik. Ebből akkora káosz lett, hogy az indulás előtt hat héttel azt mondtam: nem szervezem tovább, mert fölösleges, nincsenek támpontok. Ebben az volt a jó, hogy sem Gábornak, sem a Londonban élő Gáspár Ernának,

Utazás

Esőverte Éden a Kaukázus déli lejtőjén aki az expedíció fotósa volt, nem voltak olyan elvárásai, hogy egy kész dologra mennek, úgyhogy mentünk a magunk feje után. 27 nap rögtönzés és ámokfutás. Általában a következő nap reggeléig, délutánjáig tudtuk a programot, de hogy a következő este hol hajtjuk álomra a fejünket, azt már nagyon ritkán. Tehát egyáltalán nem ismertétek a környéket, ahová mentek… G.: Én semennyire, a környéket rábíztam Adriánra, ő pedig azt mondta, hogy Amundsennek van egy mondása, miszerint a kaland azokkal történik, akik nem képesek rendesen megszervezni egy expedíciót. Ez a hozzáállás megtetszett nekem is. A.: Rögtön az érkezésünk pofára esés volt. :-) Augusztus 5-én indultunk Budapestről Moszkván keresztül Adlerbe, ami Szocsi légikikötője a Fekete-tenger partján, és úgy terveztük, hogy az éjszakát a reptéren töltjük, reggel pedig bevetjük magunkat az őserdőbe. De kidobtak a reptérről, mert éjszakára bezárták. A szervezettség igénye nélkül mi volt az a minimum, amivel nekivágtatok az útnak?

A.: Ilyen téren szigorú voltam. Kötelező volt a sátor, mert sehol nem érhet olyan meglepetés, hogy nincs tető a fejünk felett. Emellett hálózsák mínusz harminc fokig, hogy ne fagyjunk meg, bárhol esteledik ránk; készpénz és minimum négy-öt napra való kaja. Ez már olyan, amivel Oroszországban is túl tudsz élni. G.: Ehhez hozzájött egy autós térkép, amelyik olyan „haláli pontos” volt, hogy helyenként akár száz kilométert tévedett. :-) Mi történt, miután kidobtak a reptérről? G.: A tervünk az volt, hogy a tenger partján sátorozunk. Viszont az olimpia miatt már rengetegen fel vannak készülve a szállásadásra. Leszólított minket egy örmény fickó, Araik, hogy aludjunk nála. Másnap a bejelentkezési lapunkat készültünk elintézni, de kiderült, hogy a külügyminisztérium honlapjáról leírt cím rossz. Az örmények igazítottak útba. A.: Megérkezésünk másnapján már nyomultunk is ki az UNESCO világörökség részévé is nyilvánított rezervátumba, a Kaukázus déli lejtőin. Eljutottunk Krasznaja Poljanáig, ahol ismét volt egy kalandos éjszakánk. Egy üzbég vendéglőtulajdonos kap33

Utazás

Tábor az Elbrusz lejtőjén, 3800 méteren csolt le bennünket, hogy szálljunk meg nála, de nem szólt róla, hogy ott egész éjszaka diszkó lesz, ami még be is durvult, mert a csecsenek berúgtak és összeverekedtek az oroszokkal. Egész éjszaka ment a bunyó tőlünk öt méterre. Olyan helyesen lerészegedett mindenki, volt, akit a patakból húztak ki, valaki meg legurult a domboldalon. Másnap kicsörtettünk Roza Khutorba, ami az olimpiai falu luxusszállodás része. Érezni a levegőben, ahogy röpködnek a dollármilliárdok az olimpiára. Órákba tellett, míg a falun végigporoszkáltunk, majd elértünk egy határellenőrzési pontot, ahol a katonák engedélyt kértek tőlünk. Végül átengedtek egy kikötéssel, hogy még azon a héten visszatérünk ugyanezen az úton. Tulajdonképpen mennyi ideig tartott a kalandozásotok? A.: A 27 napból kb. 24 napig. De a kalandozásunk is úgy nézett ki, hogy amint kikerültünk az olimpiai faluból, néhány kilométerrel odébb az első sátortáborunkban éjszaka már közénk rontott egy vaddisznó, éjjel pedig felkötöztük az élelmiszereket a fára, hogy ha jön a medve, akkor azt ne a sátrunkban keresse, s legalább dolgozzon meg érte. :-) Egyik reggel pedig azt vettük észre, hogy a rengetegben szabadon bolyongó lovak eszegetik a sátrunk tetejét! Szóval az igazi vadon azonnal elkezdődik, amint elhagyjuk a településeket. Az Elbrusz csúcson kívül volt valamilyen egyéb határozott állomás, ahová el akartatok jutni? 34

A.: A Kardivacs-tó határozottan ilyen, aztán onnan szerettünk volna hágókon és völgyeken keresztül tovább menni az Elbruszra. Viszont elkapott minket egy hatalmas eső. Az erdő ott áthatolhatatlan, és bár vannak benne erdészeti utak, az eső ezeket elmosta. Aztán sikerült lejutnunk, majd Krasznaja Poljanán keresztül bus�szal vissza az adleri vasútállomásra. Innen egy hatalmas kerülővel, tízórás vonatúton jutottunk el Mineralnie Vody-ba, ahonnan elindultunk Kabard- és Balkárföldre. Észak felől az volt a cél, hogy a Baksan folyó mentén szépen felbaktatunk az Elbruszig, és megpróbáljuk megmászni, aztán lejövünk és még mindig marad időnk, hogy a folyó mellékvölgyébe felfedezőutakat tegyünk. Tehát ez volt az újabb terv… :-) A.: Aki nem volt még óriáshegységben, annak talán ez mind egyszerűbbnek tűnik. Hozzá van szokva a szemed a távolságokhoz, de a Kaukázusban beállsz egy völgybe, aminek a végében van egy iszonyú nagy hegy, és gondolod, hogy odaérsz mindjárt, de aztán még másnap se tartasz a felénél. Minden tágasabb és sokkal hatalmasabb. A távolságok mellett mik voltak a legnagyobb akadályok az utatok során? A.: Ami sok embert talán zavart volna, minket már egyáltalán nem, a higiénia hiánya. Kis idő múltán már nem is volt téma, hogy nem zuhanyoztunk. Aztán az ottani kaját sem tudta a gyomrunk megszokni. G.: Például olyanokat esznek, hogy a halakat fejestül, pikkelyestül felfüstölik, de minden belsőségüket benne hagyják, és azt harapják egészben sör vagy vodka mellé. :-) Térjünk vissza az előbbi tervetekhez, hogyan sült el? A.: Eljutottunk Kabard- és Balkárföld fővárosáig, Nalchikig, erről azt mondják, eléggé nyugtalan vidék, 2011-ben még merényletek, robbantások okán került be a hírekbe. Előtte egy hatalmas körforgalom közepén lévő katonai támaszpontnál mondták, hogy még vagy 100 km az Elbrusz. De nem sokkal később jött egy öregúr, aki a Lada Samarájával elvitt Tyrnauzba, az út felét így lenyomtuk vele.

Utazás G.: Onnan kisbusszal mentünk tovább egy faluba. Mivel egy újabb kerületbe érkeztünk, ismét kellett regisztrálnunk. Bejelentkeztünk egy viszonylag olcsó hotelbe, ott elintézték a papírjainkat, épp ezért választottuk. Egy hét után lezuhanyozhattunk. Másnap már indultunk is a sátortáborba, és úgy terveztük, hogy innen indulunk akklimatizációs túrákra. Ennek az a lényege, hogy egyre magasabbra feljuss, és a szervezeted szokja a magaslati levegőt. A.: Ez a kemping is megér egy misét, mert eszméletlen figurákkal össze lehet futni. Az oroszokról tudni kell, hogy imádnak túrázni, és az országuk olyan, hogy kilépnek otthonról, megtesznek egykétezer kilométert és még mindig otthon vannak. Ha hallják, hogy nem oroszul beszélsz, máris érdekesnek tűnsz nekik. Odajöttek hozzánk, és elmesélték, hogy az egyikük az NDK-ban szolgált, a másik pedig ’68-ban itt volt megszállni bennünket, és várták, hogy szeresük őket. De kedvesek voltak az oroszok, volt, hogy három napra is elláttak kajával, Gábort kétszer is berúgatták. :-) A külföldi turista becses nekik. Aztán jött az Elbrusz? G.: Előbb akklimatizációs túrákat tettünk, majd megrohamoztuk a hegyet. Az első táborunkat

úgy 3800 méteres tengerszint fölötti magasságban állítottuk fel, ahol Ernán a hegyi betegség első jelei mutatkoztak. Ő és Adrián még egy napot maradt ebben a táborban, jómagam továbbindultam, és legközelebb ötezer méter alatt vertem fel a sátram. Itt már rajtam is kiütött a magashegyi betegség, ráadásul még jött egy hatalmas hóvihar is, és éjjel arra lettem figyelmes, hogy kétcentis porhóréteg áll a sátorban. Hajnalban aztán hallottam, hogy valakik útnak indultak, és én is nekivágtam, de 5400 méternél tovább már nem jutottam. 200 méter maradt, de azt átlósan haladva még több óra megtenni, olyan időben pedig lehetetlen volt. A.: Mi Ernával egy nappal Gábor után indultunk, útközben találkoztunk, amikor jött le. A legmagasabban fekvő menedékháznál, kb. 4600 méteren felvertük a sátrunkat egy szélvédett helyen, de behavazódtunk, és azt jelezték, hogy egy hétig ilyen lesz az idő. Nyomaszt az, hogy kevés maradt hátra? A.: Nem, nincsenek hegymászó-ambícióim. Nekem az a lényeg, hogy mozgásban legyek és lássak dolgokat. De a jövőben még megpróbáljuk az északi oldalról, Karacsáj-Cserkeszföldről. Csak mert arról az oldalról még nem láttuk a hegyet.

Ahol a vad hegyi folyó születik – a Siltran völgye 35

Akklimatizációs túrán a Teskolak lejtőjén

Melyek azok a képek, amelyek leginkább megragadnak az emlékeitekben? A.: Nekem az emberek, nagyon pozitív a tapasztalatom velük. A másik az érintetlen természet, a Kaukázus olyan hatalmas, hogy még a Szovjetunió sem tudta tönkre tenni, és egy nagy szó. :-) G.: Számomra az orosz-grúz határ, annyira gyönyörű hegyek vannak ott, a Kaukázus csipkézett főgerince. Alacsonyabb hegyek, mint az Elbrusz, technikailag viszont sokkal nehezebbek, de mivel határzóna, nem lehet oda csak úgy felmászni. Mindkettőtök laza fickó, de voltak kétségbeejtő pillanataitok? G.: A legnehezebb az volt, hogy egy hónapig kellett cipelnünk a 25 kg-s hátizsákot. Olyan kellemetlen dolog viszont nem ért, ami miatt arra gondoltunk volna, hogy most feladjuk. A.: Állandó kihívás volt, hogy lesz-e kajánk, hol hajtjuk álomra a fejünket, de semmi súrlódás nem volt köztünk. Volt egy bevált technikánk: ülünk az út szélén, és várjuk, hogy megtörténjenek velünk a dolgok. Olyankor mindig jött egy ember, aki eligazított vagy felvett és elvitt. Az emberek szinte kézről kézre adtak bennünket. 36

Nem ijesztettek el a közelmúlt hegymászókkal kapcsolatos szörnyű történetei? A.: Én azon az állásponton vagyok, hogy a halálom napjáig fogok élni :-) Azért igyekszünk tájékozódni, hogy mit kell elkerülni. De kint a természetben olyan nagy bajod nem eshet, ha nem vagy hülye, és nem szaladsz neki a szakadéknak. Bajod sokkal inkább ott eshet, ahol emberek vannak. :-) Tanulság? G.: Felszálltunk Budapesten, a reptéren, és gyakorlatilag „egy magasságban” maradtunk mindvégig. Számomra tanulság egyrészt, hogy nem szabad túlszervezni a dolgokat, ilyen utakon mindig a spontaneitásnak kell inkább teret adni. Következő tanulság pedig, hogy anélkül tudsz meseszép és kalandos tájakat bejárni, érdekes embereket és közösségeket találni, hogy elhagynád a kontinenst. Gondolom, kitűztetek már néhány újabb úticélt. A.: 2014 tavaszán Kalmükföld, nyár végén az Albán-Alpok… G.: …közben meg Tátrák, Fátrák, Karszt, Kárpátok, Alpok – ami a csövön kifér! :-)

Haim – Days Are Gone

Idén valamikor a nyár elején történt, hogy az MTV Rocks unásig játszotta a meglehetősen fiatal kaliforniai lánycsapat Don’t Save Me című nótáját. Akkor csapott meg a szele a körülöttük hízó hype-nak, amely már a debütáló albumuk előtt egy évvel szórakozott módon pakolni kezdte a nagymérvű jelzőket a Haim-lányokra. Amikor egy csöppet utánanéztem, hogy kik is ők, honnan is ereszkedtek le közénk, és miért is ez a hatalmas csinnadratta körülöttük, ismét rádöbbentem, hogy Kaliforniában bizony erősen aranyélet van. Haimék, Este, Danielle és Alana családi projektként indultak szülőstül egy Rockinhaim nevű formációban, és mint azt a Recorder c. szaklapból megtudtam, volt arcuk kirúgni az ősöket a kupéból, még mielőtt bonyolult lett volna. Aztán a következő finomság, hogy mikor a hype lángjai már a tavalyi Forever című kislemezük (EP) után az egekbe csaptak, és a szakavatott mindentudók elkezdtek vastag szavakkal dobálózni, a lányok azzal jegelték a közszerelmet, és az abból következő reszkető követelőzést, hogy nyugi, majd jön az album, ha ők is úgy látják jónak. Elmés hozzáállásukkal addig-addig finomítgatták a repertoárt, amíg egy kimondottan kiegyensúlyozott és egységes gyűjtemény össze nem állt. A Haim-atmoszférát a leggyakrabban a Fletwood Mac-hez viszonyítják, és talán nem is véletlenül, hiszen a Haim is (több rendkívüli tehetséggel egyetemben) részt vett az előbbi tribute-albumának megalkotásában. Az albumon egyébként többszöri hallgatásra is izgalmas (Falling, Forever), táncra invitáló (The Wire, Don’t Save Me) kellemes (If I Could Change Your Mind, Honey & I) szerzemények követik egymást egészen úgy a kétharmadáig (Days Are Gone), ahol némileg stílustörés történik az R&B irányába. Ez nem jelent minőségi pottyanást, hiszen a My Song 5 és a Go Slow is feszes, és ez a lendület valójában a lemezt záró Running If You Call My Name-ig kitart. Tulajdonképpen így néz ki az, amikor egy popformációt nem a mögötte elterülő kiterjedt marketinggépezet lő fel érdemtelenül és igazolás nélkül, hanem ők maguk ültetik be az általuk közvetített atmoszféra magvait a fülekbe, hogy aztán a szakma elvégezze a hype ráeső hányadát, végül az önhittség és beképzeltség csíráját is elfojtva, a legapróbb, önmagukat piszkáló hibákat is kiküszöbölve készülő lemez teljesen természetesen feleljen meg a vele szemben támasztott elvárásoknak, és a piedesztálra emelés ilyen módon automatikus legyen. Megérdemlik a sikert. (4,5/5) Ajánlat: Don’t Save Me, Falling, Forever, The Wire, meg a többi… 38

Hangfal / SzT rovata

Kings of Leon – Mechanical Bull

Vannak azok az együttesek, akiknek még az ekézett albumaik is az éves átlag felett lebegnek, és van a mára totálisan eltöketlenedő Kings of Leon. A 2000-es évek elején, az indie rock reneszánszakor gombamód szaporodtak a hozzájuk hasonló együttesek (Strokes, Arctic Monkeys, Kasabian, stb.), hogy aztán a három Followill-testvérből és egy -unokatestvérből álló banda a világsztárok közé másszon fel, akár azt is mondhatnám, hogy a Coldplay vagy a Killers hátán. Csakhogy ezzel együtt veszett ki dalaikból az izgalom is, és most ott tartunk, hogy albumukról két dal talán felférne az első két lemezük B-oldalára, a többit jobb elfelejteni. (2/5) Ajánlat: Supersoaker, Don’t Matter / korábbról: The Bucket, Kings of Rodeo, Taper Jean Girl.

Paul McCartney – New

A jó öreg Beatle továbbra sem hajlandó faragni a tempóból, és a tavalyi, többnyire feldolgozásokat tartalmazó (Kisses on the Bottom) csodás albuma után idén „van képe” előállni egy New címmel ellátott csokorral, saját szerzeményekkel. (Legutóbb hat éve adott ki saját szerzői albumot.) Egyébként ő maga ki is jelentette nemrég, hogy soha nem vonul vissza. Hajrá! A kislemezként kiadott címadó dal több pontján is megidézi a Beatlest, hm, még jó. Máshol, pl. a nyitódal pedig számomra a Queent keltette életre. Egy pöpec, változatos és kellemes rockalbummal gazdagodott a popikon repertoárja. (4/5) Ajánlat: New, Save Us, Alligator, Looking at her.

Cults – Static

Két évvel ezelőtt egy elképesztően bájos albummal debütált a New York-i Cults, amelyet nevezhetnénk az év egyik legemlékezetesebb lemezének is. Madeline Follin énekesnő és Brian Oblivion olyan fülbemászó és könnyen emészthető popdalokkal szolgált, hogy az leszögezhető volt, felülmúlni nehéz lesz. Bár a 60-as évek atmoszférája tombol a Static c. albumon is, az apró szépséghiba csupán az, hogy ezúttal hígabb a végeredmény, illetve tulajdonképpen kevesebb az idézhető, bárhol felismerhető és dúdolható szerzemény. Érdeme viszont, hogy a portékát továbbra sem nyújtja feleslegesen, így az eredmény még mindig egy kompakt és korrekt poplemez. (3,5/5) Ajánlat: Always Forever, High Road / korábbról: Abducted, Go Outside, You Know What I Mean.

Kelela – Cut 4 Me

A kimondottan előremutató elektronikus zenei irányzatokkal foglalkozó amerikai Fade To Mind kiadó égisze alatt került napvilágra Kelela bemutatkozó albuma. A dalok alapjai kietlen, rideg, sötét atmoszférát teremtenek, amelyek agyontördelt grime-, ill. house-ritmusait fantasztikusan tölti fel az R&B énekesnő lágy, de határozott és szigorú hangja. Az albumon gyakorlatilag felvonulnak a kiadó legkiválóbb producerei, kezdve az azt vezető Kingdomtól Bok Bokon és Jam City-n keresztül Nguzunguzuig. Gyönyörű, izgalmakkal, az ismételt hallgatással felfedezendő újabb és újabb hangszeletekkel teli albumról van szó, érdemes fülelni. (4,5/5) Ajánlat: Guns & Synths, Enemy, Do It Again, Cut 4 Me 39

Programajánló Koncert / Party Sound Of Noise Halloween Party – Balien, Gystore, Groove X, Erberto Bossim, Snoopy, Luc X Dunaszerdahely – Arthe Café, október 31. Stay Tuned Party - Dandy (HU) + Invoice (HU) + nichola.noa Dunaszerdahely – NFG Klub, november 1. Halloween - Zombie Attack 4. Dunaszerdahely – Soul Hunter Music Club, november 2. Balien b2b Groove X Bős – Finish Bar, november 2. Bereczki Zoltán & Szinetár Dóra Az est házigazdája: Kulcsár Lajos Dunaszerdahely – VMK, november 5. Somorja – VMK, november 6. História Dunaszerdahely – Soul Hunter Music Club, november 8. Yellow Earth - nyilvános próba Dunaszerdahely – NFG Klub, november 9. Csík Zenekar Komárom – Matica-ház, november 14. Magma Legends Dj-k: Balien, Doran, Kelevra, Tomline Dunaszerdahely – Arthe Café, november 15. Alma együttes Dunaszerdahely – VMK, november 15. Szatmári Juli Quintet Dunaszerdahely – NFG Klub, november 16. Rómeó vérzik Lemezbemutató koncert Somorja – VMK, november 16., 19.00.

Halott Pénz (HU) + Mary Children of Bodom Pozsony – Majestic Music Club, PopKids (HU) + epres Dunaszerdahely – NFG Klub, november 20. december 20. Jazz-est: Samuel Hošek, Nikolaj Rómeó Vérzik Nikitin, Ondrej Krajanak Dunaszerdahely – Arthe Café, Dunaszerdahely – Soul Hunter Music Club, december 21. november 22. Rainy Mood, First Memories, SZÍNHÁZ Rebelent Árulás Dunaszerdahely – Soul Hunter A Jókai Színház előadása Music Club, november 22. Komárom – Jókai Színház, november 6., 7., 28. 15.00. Lakatos Róbert és a Rév zenekar Lemezbemutató koncert 8 nő Komárom – VMK, november Komédia. A Kassai Thália 23., 19.00. Színház előadása. Somorja – VMK, november Auróra 20., 19.00. Dunaszerdahely – Soul Hunter Komárom – Jókai Színház, Music Club, november 23. november 17., 15.00. Soilwork, Sybreed, Keep of Kalessin Dunaszerdahely – Arthe Café, november 24.

Művészet A Jókai Színház előadása. Komárom – Jókai Színház, november 25-26., 19.00.

Dunaszerdahely – VMKmoziterem, november 7., 18.00. Művészetterápia Dunaszerdahely – NFG Klub, november 8., 29. X. Kárpát-medencei Folklórfesztivál – Márton-napi vigalom Kiállítások, folklórfesztivál, táncház, kézművesek, libalakoma, gasztronómiai különlegességek, borkóstolás és bemutató, pálinkakóstolás. Dunaszerdahely – VMK-színházterem és előcsarnok, november 9., 16.00. Vasmacska Filmklub: Juraj Lehotský – Zázrak-Csoda Komárom – Jókai Színház, november 14., 18.00.

Fülbe-való Party Impró est Dj-k: Dilemma, Yanchi, Bobson Dunaszerdahely – NFG Klub, Dunaszerdahely – Arthe Café, december 14. november 29.

4. Kondoros Hagyományőrző Nap Vásár, táncház, borfalu, kézművesek Egyházgelle – Kultúrház, november 16., 9.00.

Follow The Water, Headstock, StarFist Dunaszerdahely – Soul Hunter Music Club, november 29.

Szerencselampionok Szerdahelyért Dunaszerdahely – VMK előtti tér, november 17., 18.00.

KIÁLLÍTÁS Juhász Tibor festőművész tárlata Somorja – VMK, megtekinthető november 19-ig.

Bohemian Betyars Dunaszerdahely – Soul Hunter Egek és utak Music Club, november 30. Lieb Roland Ferenc, Ifj. Szlávics László, Szunyogh László tárlata The Butchers, Motorhead – három önálló kiállítás tribute, The Rockefellas Dunaszerdahely – Kortárs Dunaszerdahely – Soul Hunter Magyar Galéria, megnyitó: Music Club, december 6. október 29. – 17.00., megtekinthető november 28-ig. Zion Train Pozsony – Majestic Music Club, „Szakrális építmények és december 7. műemlékek“ Manon Meurt (CZ) Rudolf Hanuliak fotókiállítása Dunaszerdahely – NFG Klub, Somorja – VMK, megnyitó: december 13. november 25. – 14.00, megtekinthető december 30-ig. Ganxsta Zolee és a Kartel feat. Fényes Ösvény Dunaszerdahely – Soul Hunter EGYÉB Vándorláss – Világjárók klubja Music Club, december 14.

Vasmacska Filmklub: P. & V. Taviani – Cézárnak meg kell halnia Komárom – Jókai Színház, november 21., 18.00. Molnár Csaba: Zoltán, a rendes ember Filmpremier / közönségtalálkozó Dunaszerdahely – NFG Klub, november 22. Csernus Imre előadása Dunaszerdahely – VMK, november 28., 18.00. Kor-Zár Klub Komárom – Jókai Színház, november 29., 18.00.

Filmkocka / SzT rovata

Phillips kapitány

IMDb: 8,1 RT: 94%

Tulajdonképpen egy ilyen címmel készülő film plakátja mellett az ember a legnagyobb valószínűséggel mindenfajta izommozdítás nélkül elmegy. Az egyetlen, ami különösebben felkeltheti az érdeklődést a szélesebb közönség körében, az Tom Hanks főszerepe. Csakhogy ő, bármennyire is kiváló színész, az utóbbi években azért átsuhant néhány fölösleges nyálverésen, mint például a Dan Brown-művekből készült filmek, illetve a kisebb port felverő, de nem igazán erős Oscar-esélyesek (Felhőatlasz, Rém hangosan és irtó közel). Az elmúlt években fő- vagy mellékszereplésével készült, ősszel-télen bemutatott alkotások (pl. a két fent említett) mind az Oscarral eget verő díjszezont célozták meg, és ez hasonlóképp érvényes a Phillips kapitányra is. Csakhogy Richard Phillips nem éppen egy közismert hajóskapitány, így a film címe még csak annyira sem figyelemfel-

keltő, mint voltak az előbbiek. De nézzünk egy kicsit mögé, miért is lehet mégis csak ez az év egyik legjobb filmje. A Phillips kapitány esetében ugyanis úgy tűnik, tényleg a részletekben rejlik az ördög. Az első érv a film mellett, hogy a szomáliai kalóztámadásokról eddig még (emlékeim szerint) nem készítettek filmet. A Phillips kapitány márpedig ezt tárgyalja, a Maersk Alabama segélyszállítmányt szállító teherhajó megtámadását, és a kapitány fellépését. Tulajdonképpen ebből Tom Hanks-szel még születhetne egy végtelenül patetikus dráma, így álljon itt a következő érv: Paul Greengrass, a rendező. Sokaknak talán nem sokat mond, így hadd mutassam be őt. Greengrass rendezte a második és harmadik Bourne-filmet, amelyek a Doug Liman által megkezdett úton folytatták a hagyományos, a kevesebb néha több elvén alapuló csontrepesztően feszült és tartalmas akciószériát, de ami még ennél is fontosabb, az a United 93. A szeptember 11-i merényletek során lezuhant gépről megnevezett főhősök és főgonoszok nélkül, az élethez való ragaszkodás, illetve a kiszolgáltatottságból és tehetetlenségből adódó zsigeri rettegés összeeresztésével teremt valami eszméletlenül hiteles atmoszférát, amely a film megnézése után még jó ideig megmarad a nézőben. No, ezt várjuk ettől az alkotástól is, bár itt lesz főhősünk és antihősünk is.

Insidious – A gonosz háza IMDb: 7,0 RT: 35%

Ismét a mainstream részévé vált a démonok, kísértetházak, megszállottság tematikáját feszegető horror. James Wan nemrégiben mutatta be Démonok között című alkotását, amely minimalista eszközökkel feszíti a végletekig az idegeket, és idén még egy újabb alkotásra is futotta az idejéből. Az Insidious valójában egy folytatás, és bár nem láttam az első (2010) részt, azt gyakran hangoztatják, hogy Wan egy kiszámíthatatlan fordulatot iktatott a végére, de addig is kellő hozzáértéssel, az eszköztár precíz használatával borzongatta nézőit.

Filmkocka

Thor: Sötét világ Várakozás: ****

Annak idején a Thor első részének bemutatásakor semennyire sem ragadott el a szuperhős félisten történetének előzetese. Sokáig mellőztem is. Akkor az önfejű kalapácsvetőt a Földre száműzték, és a jellemének, illetve a földi és mitológiai világ keresztezésének ironizálásával, elemelésével egy egész pofás darabot kaptunk. Ezúttal Thor azonban már világmentő szuperhősként lép fel egy ősi faj vezére, Malekith ellen, mégpedig a korábban világuralomra törő veszedelmesen lúzer öccse, Loki oldalán. Aki majd remélhetőleg ismét átveri. Ígéretes, de meglátjuk, mit vált be.

A komornyik

IMDb: 6,6 RT: 73% A komornyikot az afroamerikaiak, de az egész társadalom szempontjából is rendkívüli fontossággal bíró washingtoni menet 50. fordulója előtt mutatták be Amerikában. Eugen Allen komornyik 34 éves szolgálatát dolgozza fel, aki Trumantől Reaganig dolgozott a Fehér Házban, és nem kis szerepe volt abban, ahogy az elnökök feketékhez való viszonyulása alakult ez idő alatt. Az alkotást a 2009-es év egyik legerősebb filmjét, a Precioust is jegyző Lee Daniels rendezte, és Forest Whitaker formálja meg Allent, akinek ezért minimum egy Oscar-jelölés ismét kinéz.

A jogász Várakozás: ****

Cormac McCarthy műveiből eddig két fantasztikus film készült, a Nem vénnek való vidék és Az út. A 80 éves író azonban most először szánta el magát egy mozifilm szkriptjének megírására, direktorként pedig Ridley Scott fűzi azt át a gyöngyvászonra. Az ő alkotásait rendre nagy hype előzi meg, de régen készített kifogástalan darabot (a Prometheus után is húztuk a szánkat). A jogász egy „tékozló fiú” (M. Fassbender) története, aki egy nagy kokainbizniszbe vág bele Brad Pittel és Javier Bardemmel, hogy biztosítsa jövőjét kedvesével (Penelope Cruz).

Metro Manila

IMDb: 6,8 RT: 100% Nagy-Britannia ezzel az alkotással készül az Oscar-verseny idegen nyelvű kategóriájába. Az izgalmas és fordulatos thrillerként beharangozott Metro Manila egy Fülöp-szigeteki fiatal férfi történetét tárja elénk, aki családjával a fővárosba, Manilába költözik, hogy megmentse magukat az elszegényedéstől. Egy pénzszállító cég szolgáltatja a bűnügyek apropóját. Kíváncsian várjuk, miért is volt érdemes az Oscar-jelölt Sean Ellis (Cashback) alkotása a független filmek „Mekkája”, a Sundance Filmfesztivál idei közönségdíjára.

A nyár királyai

IMDb: 7,1 RT: 76% Miután januártól májusig végigjárta Amerika filmfesztiváljait, átugorva az évszakot augusztus végén mutatták be először hivatalosan a filmet a briteknél. Érdekes, hogy épp az az évszak maradt ki, amiről a darab szól. Ettől függetlenül már az előzetese alapján is az év független tini-opusáról lehet szó. A vaskalapos szüleiktől szabadulni óhajtó, és ezért az erdőbe költöző tinédzserek pikírt humorral átitatott, de mélyebb tartalmat is közvetítő történetét az elsőfilmes Jordan Vogt-Roberts vitte vászonra. Ezt föl kell írni a listára. 43

Könyv

Tánczos Gábor Illúzióromboló Könyvtára Mit szeretnél, mit akarsz, mit tehetsz?

Talán hetedikes lehettem, mikor a terítéken lévő pad alatti olvasmányomban (valamelyik Leslie L. Lawrence könyv volt), a titkok hátterében II. világháborús sérelmek álltak. Mindez csaknem negyven évvel a kapitulációk után. Csodálkoztam azon, hogy ilyen „régi” események hogyan befolyásolhatják még mindig a résztvevők életét? Mostanában inkább azon csodálkozom, hogy lehet képes az emberiség úgy tenni, mintha ilyesmi soha nem fordult volna elő, mintha ebben a pillanatban sem ölnénk egymást sehol sem? Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy azok, akik szörnyűségeket művelnek bármely harc bármely oldalán, megrögzött gyilkológépek vagy az igazság gáncs nélküli védelmezői. Azonban a katonák túlnyomó többsége (és erre a II. világháborúról szóló könyvekben bőséggel találunk példát) nem saját jószántából csatlakozik az őrülethez. Eredetileg nem harcosok ők, hanem gyári munkások, tanárok, matrózok, tolvajok, orvosok, könyvelők, zenészek, matematikusok, főpincérek. Csak a történelem (Hamvas Béla szerint helyesebb kriminológiát mondani) kereke így fordult velük. Nem akarnak semmit, csak hazatérni, a családdal lenni, tisztálkodni, emberi ruhába bújni, egy jót enni. Békében lenni. Persze, van, aki fiatalos lendülettel, dicsőség utáni vágyból jelentkezik, s csak a hideg fedélzeten szembesül a rideg valósággal. Bajtársai kiömlő belsőségei képében (Wolfgang Ott: Cápák és kishalak). Akad, aki hivatásosként az ellen az ellenség ellen harcol, akinek a megtámadásától óva intette a vezérkart (Kakehasi Kumiko: Szomorú hősi halál – Le-

velek Ivo Dzsimáról). Kurabajasi tábornok tisztelte és ismerte az amerikai életformát, az egyetlen legyőzhetetlen ellenfélnek tartotta őket a hadba lépés előtt, de katona volt, teljesítette a parancsot. Meg akarta mutatni az amerikaiaknak, hogy a japánok nagy veszteségeket okozva is tudnak területet védeni, nem csak öngyilkos banzáj-rohamokkal. Így szerette volna elérni, hogy az USA békét ajánljon, tartva a nagy veszteségektől a szárazföldi invázió során. Olyan sikeresen mutatta be ezt a stratégiát, hogy sokak szerint nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a másik fél az atombomba bevetése mellett döntött. A mostanában divatos skandináv krimik közt is előfordul, hogy a bűncselekmények fő motivációja az, hogy a hősi kiállásként megélt háborús részvételt hazaárulásnak bélyegzik (Jo Nesbo: Vörösbegy). Egy év alatt sem sikerült a végére érnem Jonathan Littel Jóakaratúak című történetének, mert csak nagyon kis dózisokban viselem el. Mindenkinek ajánlom, aki azzal áltatja magát, hogy létezhet eszme, amely védelme vagy terjesztése megköveteli azt, esetleg feljogosít arra, hogy ártsunk másoknak. Mikor ott tartottam, hogy az ukrajnai kivégzések során az egyik zsidó családfő tökéletes német kiejtéssel és higgadtsággal arra kéri a kivégzőosztagot, hogy pontosan célozzanak a gyerekeire, nehogy azoknak sebesülten kelljen várniuk a kegyelemlövést, hetekig nem tudtam kinyitni a Jóakaratúakat. Mit szeretnél, mit akarsz, mit tehetsz? Mit kell tenned? Ez tényleg A 22-es csapdája (Joseph Heller).

Különvélemény

A szöszi odatette! Këri rovata Emika-koncert, 2013. október 12. Emika a kortárs elektronikus zenei színtér fiatal üdvöskéje. A cseh gyökerekkel rendelkező brit producer/énekesnő október folyamán európai turnén népszerűsítette legújabb, Dva című lemezét.

Zenéjében észrevétlenül fésüli össze a dubstep, trip-hop, és minimál sajátosságait, miközben a produktum mégis egyedi színezetű marad. Otthonát a Ninja Tune zenemű-kiadónál találta meg, amely többek közt olyan előadók lemezeit adja ki, mint Bonobo, Amon Tobin, Roots Manuva vagy a Machinedrum. Az interneten akadtam a pozsonyi Nu Spirit klub eventjére, és nem volt kérdés, hogy megnézem, hogyan áll helyt élőben Emika. Meg akartam tapasztalni az atmoszférát, amit meg tud teremteni a zenéjével, személyiségével és a közönséghez való kapcsolatával. Tíz százaléknyi kétkedéssel vágtam neki az estének. Történt ugyanis, hogy a nyár végi Boiler Room-os élő show-ja meglehetősen halványra és hamiskásra sikeredett... De Pozsonyban valahogy minden klappolt. Igaz, hogy a klub előadóterme szűkös volt ekkora hallgatóság számára, de talán ez az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni az este rovására. Óriási üdvrivalgás fogadta a mosolygós énekesnőt, aki mostanában a szőkített haj-piros rúzs-fekete ruhák kombinációjában találta meg stílusát. Egyetlen MacBookkal, controllerrel és mikrofonnal szerelkezett fel csupán, de több eszközt nem is kívánt meg a produkció. Elsőként hangzott fel az új lemez egyik személyes kedvence, a Sleep With My Enemies, és onnantól 46

mindenki felvette a ritmust, aki csak egy picikét is kötőzik a finomabb dallamokhoz. Sorban, ívbe foglalva virította a legújabb dalokat, a She Beats-nél pedig érezhetően áttört valamilyen láthatatlan falat, ami előadó és közönség között természetüknél fogva feszül. Alapvetően az tetszett a tracklist-ben, hogy nem erőltette túl a friss kiadványt, lejátszotta valamen�nyi nagy slágerét is a korábbi lemezekről. A Double Edge, a Drop The Other és a 3 Hours különösen nagyot ütöttek, de a Professional Loving is varázslatosra sikeredett élőben. Úgy vélem, hogy ez a koncert vízválasztó volt, hiszen a szememben az az igazán “érdemes művész”, aki nem csak maszterelt CD-minőségben alkot kimagaslót. A szöszi odatette... Lelkesedésünket félórás ráadással köszönte meg, maradandó élményt hagyva a koncert után észrevétlenül szétoszló tömegben.

Profil

Szeretem a focit Fotók: Šenkár Márió Lelkes Ernő

Goran Antunović vallomása a fociról és az élet egyéb dolgairól (feljegyezte: Poór Tibor) Sziasztok, Goran Antunović a nevem. Nem titkolom, hogy sokan felkapják a fejüket a nevem hallatán és meglepődnek, elvégre Komáromból származom, ott születtem, ráadásul tisztán beszélek magyarul. Egyszerű a magyarázat, az apukám szerb. A szüleim (az édesanyám szlovák) már kiskoromban elváltak, azóta az édesapámmal talán kétszer-háromszor találkoztam. Bevallom, egyelőre nem tudok választ adni, ha rákérdeznek, hogy melyik nemzetiséggel azonosítom magam leginkább. Az edzőm is ez miatt egyfolytában viccelődik velem, és igaza van, mert én komolyan nem tudom…

Három-négy éves koromban mint lakótelepi gyerek, a blokkok között kezdtem focizni, jó parti voltunk, a mai napig találkozgatunk a srácokkal. Úgy vélem, ha nincsenek ők, talán soha nem lett volna belőlem focista. Az igazi fociba hat éves koromban kóstoltam bele, a komáromi KFC-ben, tíz év elteltével kerültem a pozsonyi Slovanba, ahol négy évet töltöttem, s a középiskolát is a fővárosban végeztem el. A nagy csapatba nem sikerült bekerülnöm, így a B-csapatban játszottam fél évet. A Slovan után volt még egypár focimegállóm, Szencen négy hónapig Brezík edző keze alatt játszottam, de az edzőváltás után tapasztaltabb játékosok igazoltak a posztomra. Visszatértem a Slovanba, ahol megint fél évet a B-csapatban töltöttem, következett Ružiná és Somorja, végül két év Komáromban, ahol az első idényben Radványi Miki volt az edzőm. 48

Idén januárban felhívott Miki, egy másodpercet se gondolkodtam. Természetesen különbség volt a két liga között. Az első barátságos meccsen, Rózsahegyen, átvettem a labdát, és egyből három ember letámadott. Akkor kezdtem kapizsgálni a különbséget. Mindenki tudja, hogy nem a legrózsásabb a helyzet Dunaszerdahelyen, de hittem az edzőben, aki biztatott, hogy maradjak. Én bizonyítani akartam, nem érdekelt, hogy milyen a szitu a fűtéssel és a villannyal. Számomra nagyon szimpatikusak voltak Radványi edző szavai – hogy ha nem készít fel minket öt hét alatt, akkor neki itt nincs mit keresnie mint edzőnek. A feljutás után azzal szembesültünk, hogy az első körökben nagyon nehéz ellenfelekkel találkozunk, első körben például a Slovan várt ránk. A meccsre úgy mentünk, hogy nincs mit vesztenünk, és focizzunk egyet a jó pályán. Többen slovanisták voltunk

Sport régebben, tehát volt bennünk némi bizonyítási vágy. Amikor a meccs előtt felsorakozva elindultunk az öltözőből a pálya felé – soha nem fogom elfelejteni – azt mondtam magamban, a sorban állva: ,,Na, itt van az első liga, indulj a pályára játszani, ezt akartad elérni, menj focizni.” Szerintem a meccsen kiadtuk magunkból a maximumot, jó, rendben, volt egy nagy adag szerencsénk is, de pontot szereztünk…

rálátásommal. Ballábas vagyok, ami ritkaság, és ez az előnyömre válik. Szerintem gyors vagyok, nem félek az ütközésektől és a kemény játéktól. Nem azt mondom, hogy nem szeretem a gólokat, de én főleg magát a játékot, a passzokat szeretem a fociban. Amikor felmegyek a pályára, győzni akarok, és a

És következtek a többgólos vereségek… Velickýék távozása… Tudjuk, hogy tapasztalt játékosok voltak, és valamit elértek az eddigi pályafutásuk során. Logikus, hogy nélkülük nemcsak a meccs alatt, de az edzéseken is csökkent a színvonal. A játékos kvalitásuk mellett, emberileg is összetartották a csapatot, tanácsok sorát kapták a tapasztalatlanabb játékosok tőlük. Fogadási csalások. Csalódtam. Nem is a srácokban, hanem abban, hogy ilyen létezik, mellettem a kabinban, nálunk, Szlovákiában. Amikor kiderült, nem hittem el, hogy mi van. Aznap ebéd után lefeküdtem, és amikor felkeltem négykor, tíz nem fogadott hívásom volt, rengeteg sms. Mondtam magamban: Mi ez? Magán a jelenségen lepődtem meg, talán túl naiv voltam. Nem szabadott nagyon belemélyednünk a témába, mert az még rosszabb lett volna. Itt pozitívan közrejátszott Radványi szerepe, ugyanis lábra állított minket pszichikailag. Nem roskadtunk össze, játszottunk tovább, és most van, ami van… Mi az, ami ma van? Többnyire fiatal srácok, pár tapasztalt játékossal, akik bizonyítani akarjuk, hogy tudunk focizni. Ma olyan helyzetben vagyunk, hogy minden pont fontos, tehát mi nem mondhatjuk, hogy lesz, ami lesz. Nem játszhatunk nyitott partikat, azért volt a zsolnai meccs olyan, amilyen. Ezt tudtuk játszani, és ezt kellett játszani. Megpróbálok képet adni magamról mint játékosról, az én 49

Profil

pályán számomra semmi más nincs, csak a foci. Szeretem a focit, és ha szeretetből csinál valamit az ember, akkor az látszik. A visszajelzésekből úgy ítélem, hogy az embereknek ez jön le rólam. Foci jöhet nekem bármilyen mennyiségben, és főleg az angol ligát és a BL-meccseket szeretem nézni, de nézek például német második ligát is, mivel ott játszik egy barátom. Az én szempontomból a sport, a foci lényege arról szól, hogy nem lehet muszájból csinálni. Egy focistának, de bármilyen sportolónak örülnie kell, hogy pályára léphet, és örömet szerezhet a sporttal, nemcsak a nézőknek, de magának is. A legfontosabb szempont a sportolónál nem lehet a pénz, vagy az, hogy bombázó nők érdeklődnek iránta, illetve hogy edzett teste lesz és menő verdája. Milyenek a terveim? Egyelőre még Dunaszerdahelyen szeretnék bizonyítani, fél év alatt sok minden történt itt, nem volt olyan nyugodt a légkör, amilyen kellene egy első ligás csapatnál a fejlődéshez, és nem rúgtam négy-öt gólt, hogy felfigyeljenek rám. Még biztosan a Corgoň ligában akarok focizni, itt vagy máshol Szlovákiában. Persze, szeretnék kül50

földre kikerülni, de nincs konkrét elképzelésem, hogy hova, mindenképpen minimum a második ligába, ahhoz viszont kellenek a szlovák ligás rajtok. Persze ez azzal jár, hogy bár érzem magamon, hogy fejlődtem, szükséges, hogy lendítsek magamon még egy nagyot. Bízom benne, hogy sikerülni fog. Ennyit egy focistáról, egy komáromi srácról, aki örül annak, hogy megadatott neki – első ligában rúghatja a bőrt. Tisztelettel, Goran. U. I. A Szenyice elleni meccsen Gorant két sárga lap után kiállította a harmatgyenge Pavlík játékvezető. Szerintem mindkét sárga lap jogos volt. A lényeg az, hogy Gorannak most lesz igazán szüksége arra, amiről beszélt nekem. Kitartás, akarat, harciasság és kemény munka. Egy komáromi srác történetét olvashatták, kíváncsian várom pályafutásának további fejezetét. Poór Tibor

Sport

Corgoň, vagy „Sárliga”? Poór Tibi élménybeszámolója Nagy Krisztián fotói

A Zsolna-DAC mérkőzés előtt. A sajtótájékoztató helyiségbe berobban egy negyven körüli figura, körbenéz, és nyersen rákérdez: Mi van itt, halotti tor? Meccs után. A sajtóhelyiségbe berobban ugyanez a figura. Még kevésbé válogatja meg a szavait, idegesen dühöng: Ha százhúsz percig játsszák ezt a meccset, biz’ isten itt döglök meg infarktusban!!! B.sszák meg ezt az undorító focit!!!

Sajtótájékoztató. Egy fiatal szlovák újságíró kérdezi a hazai edzőtől: Nem szégyen, hogy a Zsolna kikap egy olyan csapattól, melynek nincs pénze a fizetésekre, és a meccsekre lassan a járati autóbuszokkal kel útra? Először elmosolyodok, de pár másodperc múlva ég az arcom. Nem elég, hogy szégyent szégyenre halmoz a klub, de kétszáz kilométeres út és egy fejfájdító foci után hallgatnom kell a klubunkból való nyilvános gúnyűzést. De mit lehet tenni, vágjam szájon az illetőt? Miért, hiszen igaza van?! A következő kérdés Bott Janié: Nem gondolják, hogy nem volt fair, amikor a bedobásnál nem adták vissza a labdát? Logikus kérdés. Egy másik legény, miután

Jani kimondja a kérdést, felé néz és rákérdez: Hogy van képe pont a DAC-nak a fair-playről beszélni!!! A sajtótájékoztatónak vége, vonulunk kifelé, és lekezelünk Mikivel. Sejtem, hogy a meccs után, a kabinban előhozta „azt” a meccset. Kézfogás közben megemlíti nekem is: „Emlékszel, három éve is itt kezdődött valami?… ”. Igen. Pontosan 2010. szeptember 24-én, ugyanitt, ugyanilyen eredmény. Három éve az volt az első nagy dobása az őszi, Radványi-Németh edzőpáros vezette csapatnak… Emlékszem, de szerintem a történelem nem fog megismétlődni, mivel csak a két eredményben észlelek összehasonlítani valót.

Sport

rülbelül kétszázfejű nézősereg, mely később tényleg úgy viselkedik, mint egy kétszázfejű sárkány: tüzet és trágárságok sorát hányja a pályára. Meg kell hagynom, hogy akiknek kiszolgálniuk kellene a nézőket, mindent megtesznek azért, hogy a néző idegileg kikészüljön, és örökre hátat fordítson a focinak. Az, hogy kétszáz nézőnél bejelentenek ezerkétszázat, az már apróságnak számít. Ezt lehet orvosolni – az újságírók írják meg, hogy mennyit láttak a saját szemükkel és kész. Ami a pályán történt… Hát, megérett a világ – a focivilág biztos – a pusztulásra, ha ezt a meccset a focit művelők egy olyas valaminek vélik, amiért bárki is megérdemelne akár egy lyukas garast. A DAC csapatát különösen nem kell vesézni, ez egy olyan állapot, amilyet már nem lehet kimagyarázni sehogy sem. Egy dologra talán jó, ritkíthat a helyi politikusok soraiból, mert aki ez mellett kiáll, az a szavazók szemében se perc alatt egy politikai dupla-hullává válik.

Snegi Dunaszerdahelyen Snegi alias Martin Šnegoň, aki Dunaszerdahelyről származik. Amikor Martin a DAC-stadionban járkál, akkor az egyet jelent: Szenyicével – ahol Martin csapatvezető – játszik a DAC. Szenyice se remekel a bajnokságban, kevés a pontjuk, tehát csipkedniük kell magukat. Erre alapozva reménykedik legalább egy átlagos meccsben a kö-

Röviden a meccsről: egy bicegő játékvezető, aki úgy mozog a pályán, mint egy lábon lőtt medve. Közben szemlátomást, akarva-akaratlanul, a szenyiceiek szekerét tolja. Harcias, de esztelenül focizó hazai csapat, a szenyiceiek tanácstalansága megspékelve rengeteg rossz technikai megoldással, egy agyament baki, melynek végén Belic piros lapja virított Pavlík kezében. Nem, hogy nem ért 5 eurót ez a meccs, de az a kétszáz néző bocsánatkérést érdemel. Mindkét csapat edzőjétől, mindkét klubtól és Pavlík játékvezetőtől is. 53

Sport

Szalai pontosan és pontatlanul Poór Tibi írása Fotó: MTI

A magyar foci nagyobb gondban van, minthogy Szalai Ádám szimpatikus kiállása gyökeresen változtasson annak irányán. Ennél a magyar futball azért sokkal rosszabb alapokon működik.

Napvilágot látott Szalai Ádám (Schalke 04) pontos (szakmai és mediális közeg) értékelése, melyet szerintem a magyar focisták egy kevésbé következetes elemzése kísért. Tény, hogy a sajtótájékoztatón a kérdező újságírók java mellébeszélt. De ez szerintem nem mérvadó válasz arra a kérdésre, hogy pontosan definiálta-e Szalai a játékosok szerepét a magyar foci hanyatlásában. Ádámnak igaza volt abban, hogy nem csupán az amszterdami bukást kell vesézni, mert ez egy apró részecske a több évtizedes mélyzuhanás mozaikjából. És igaza van abban is, hogy egy „majd valami lesz” típusú hozzáálláson alapuló ál-optimizmus kísérte a magyar focit több évtizede. Viszont nehéz vele egyetérteni, amikor arról beszél, hogy logikus, hogy a magyar futballban nevelkedett játékosok nem képesek mentálisan megemészteni a nyomást, melyet egy ötvenezres nézőszám zúdít reájuk. Kérdezem én: milyen csodaszer által képesek megemészteni ugyanazt a nyomást a Feröer-szigetek, Liechtenstein, Örményország játékosai? Ezek szerint a magyar válogatott Európában egyedülállóan nem képes ezt mentálisan földolgozni? Vagy ilyenek a magyarok úgy általában? A frászt! Persze az adrenalinszint és vérnyomás egy ilyen meccsen nem megszokott. De próbáljuk megmérni 54

a vérnyomását, az adrenalinszintjét annak a sebésznek, aki életet ment, tudván, hogy másodpercek dönthetnek? Mindannyian ki vagyunk téve (más típusú) stresszhelyzeteknek, nyomás alatt tesszük mi is a mindennapi dolgainkat, fontosabbakat, mint a foci. Egy különbséggel, az emberek java része nem panaszkodik, hanem próbál élni a stresszel és kezelni azt. Szalai szavai a játékosok témájában körülbelül így hangzanak: Nézzétek meg a francba, hogy mit neveltetek ki belőlü(n)k! Egy dolog, hogy milyen profi közeggel szembesült Szalai külföldön, ez tény, de az is biztos, hogy a hazai játékosok túlnyomó része meg se próbálta a hazai környezet adta lehetőségek mellett orvosolni a hiányosságaikat. Inkább egy kurva nagy verda, mint az önköltségű önfejlesztés. Rengeteg hibát vétett a múltban a focinevelés. Ez az egyik: Elhitette a magyar focistákkal, hogy a fejlődésükért, a feladataik teljesítéséért a felelősség kevésbé érinti a személyüket, mint a magyar foci szakmai hátterét. Rengeteg, munkáját nemzetközi szinten kivitelező egyén található mind Szlovákiában, mind Magyarországon, és sok esetben a szakmai közeg melyben nevelkedett, szintén pocsék volt... Magyar játékosok, szakvezetők, média, fociháttér - kezet foghattok.

KOMPLETNÝ SORTIMENT ELEKTROINŠTALAČNÉHO MATERIÁLU A SVETELNÝCH ZDROJOV

E C Á R P É N Č A L A T Š N I O R T K E L E

KÁBLE VODIČE ROZVODNICE PLASTOVÉ A OCEĽOPLECHOVÉ - DOMOVSKÉ A VEĽKOOBSAHOVÉ PRÚDOVÉ CHRÁNIĆE ODPÍNAČE ISTIČE STYKAČE PREPAŤOVÁ OCHRANA ELEKTROINŠTALAČNÉ NÁRADIE INŠTALAČNÉ KRABICE NOSNÉ SYSTÉMY KÁBLOVÉ KANÁLE A PVC LIŠTY SVORKY KÁBLOVÉ OKÁ VŠETKO PRE HROMOZVOD A UZEMNENIE ...ostatné veci čo potrebujete na profesionálnu montáž u

NAJVÄČŠIA SKLADOVÁ ZÁSOBA SVETELNÝCH ZDROJOV V SR Žiarovky Žiarivky Výbojky LED žiarovky Svetelné výpočty... u

NAVŠTÍVTE NÁS: MA-AS s.r.o. BRATISLAVSKÁ 14, DUNAJSKÁ STREDA

(ZA ČERPACOU STANICOU SLOVNAFT)

KONTAKTY: Tel.: 0903 648 852 Tel.: 0917 425 446 E-mail: maas@maas.sk OTVÁRACIA DOBA: PONDELOK - PIATOK 07:30 - 16:00 WWW.MAAS.SK

Sport

Szakértők Ligája VB-selejtezők

Németh Krisztián véleménye A magyar csoport (Hollandia – Magyarország 8:1, Magyarország – Andorra 2:0) Az amszterdami meccs előtt a leginkább vészjósló előhang az volt, hogy támadó felállásban készül kiállni a magyar gárda, ez sok mindent elárult. Számtalanszor láthattuk már, hogy Egerváriék legnagyobb gyöngéje az egész csapat védekező munkája. Hiba volt az is, hogy nem tudatosították – lényegesen jobb képességű csapattal szembesülnek, a románokhoz képest is. Szerintem az egyetlen járható út a megengedett határon belüli agresszivitás és a kollektív védekezés volt. Kivárni az alkalmat és rögzített helyzetből lecsapni, vagy egy 56

kontra után létszámfölényt kialakítani. Jelen helyzetben nagyon nehéz azonosulni ezzel a csapattal, mind a hozzáállásban, mind szakmailag. A gólok elemzésébe felesleges belemenni, mindegyiknél sok területet hagytak a legveszélyesebb zónákban, négy-öt méterről védekeztek világsztárokkal szemben. Sokat gondolkodtam azon, hogy akkor most hogyan tovább. Biztos vagyok abban, hogy az azonnali teendők közül fontos egy külföldi, fejlettebb focikultúrából származó edzőt kiválasztani, aki reálisabb rálátással bír kívülállóként, és megmutatja az irányt. Ez mellett, mivel a játékosállománnyal nagyon rossz a helyzet,

Sport amíg a fociakadémiák és az új alapokra épülő rendszer nem generál egy ütőképes játékosállományt, addig úgy érzem, hogy a külföldi játékosok honosítása lenne egy megoldás. A hazai választékból jelenleg nem lehet meríteni nemzetközi szintű védekező játékost. És mit

kell tenni hosszútávon? Erre jobb orvosság nincs, mint a munka és alázat a játékosok és az edzők részéről is. Természetesen tanulni az előttünk járó futballnemzetektől. Szerényen és szorgalmasan dolgozni. Napról napra, reggeltől estéig, kőkeményen.

Pecze Károly véleménye A szlovák csoport (Görögország – Szlovákia 1:0, Lettország – Szlovákia 2:2) A görög meccs előtt egyértelmű volt, hogy a hazaiak minden eszközt kihasználva harcolnak a továbbjutásért, ezért úgy gondolom, hogy a szlovák válogatott nem készült fel kellőképpen a mérkőzésre. Miért így kezdem? A Bosznia elleni két meccsen megjelenő pozitív jelecskékre akartunk építeni, de mit is mutatott a görögök elleni meccs? A hazaiak a már tizenöt-húsz éve ismert játékstíluson nem változtattak, fegyelmezett játékkal és a taktikai utasítások betartásával elérték a céljukat. Sajnos nagymértékben járultunk hozzá, egy óriási potyesszal, Mucha kapus nagy hibája után. A gól után még idegesebben játszottunk. Elfogadtuk a görögök játékát és hagytuk, hogy átvágjanak vele. Lehet, hogy legtöbbet a „szlovák görögöktől” (Stoch és Weiss) várt a közvélemény, de az ellenfél nagyon jól felkészült rájuk. Hagytuk magun-

kat kiprovokálni, ennek eredménye a fegyelmezetlenség, és az ebből adódó egy piros és több sárga lap. A lettek elleni mérkőzés előtt kíváncsi voltam, hogyan boldogulnak a szlovákok a kezdő tizenegy kikényszerített átformálásával. Meglepődtem én is, hogy az első félidei játék során, több téren szolid teljesítményt nyújtott Kozák edző csapata. Viszont a második félidőben gyökeresen változott a helyzet, itt megjegyzem, hogy nem az első eset, hogy a második félidőben válogatottunk eltűnt a pályáról. Befejeződött egy selejtező, és már most kell szerintem dolgozni azon, hogy a következőben ne csak a statiszta szerepe jusson a szlovák válogatottnak, nem beszélve arról, hogy a következő Eb-selejtező kiírása már nagyobb esélyt ad, mivel több csapat juthat ki a kontinensviadalra. Számomra a legfontosabb tényező, hogy mennyi játékos lesz stabilan az erős külföldi klubcsapatok kezdő tizenegyében.

Rostislav Prokop véleménye A cseh csoport (Málta – Csehország 1:4, Bulgária – Csehország 0:1) A cseh fociközeg hangulatát legjobban a csalódás szó jellemzi, de megjegyzem, hogy a letargia jelei észlelhetőek voltak már az utolsó két csoportmérkőzésük előtt. Nem csoda,

hiszen a továbbjutásra már szinte nem volt esély. A cseh csapat tartott Máltától, nem alaptalanul, hiszen az utóbbi években a négy idegenbeli meccsből egyszer sem sikerült három pontot szerezniük. Viszont a mérkőzésen Hübschman révén már a negyedik perc57

Sport ben eldöntötték, hogy ezúttal nem térnek haza üres kézzel. A cseh csapat jó teljesítménye ellenére a máltaiak két nagy ziccerhez jutottak, de útjukba állt a kitűnő Petr Čech. A második félidőben egy védelmi hiba után szépítettek a hazaiak 1-2-re, de a csehek a továbbiakban is kontrollálták a mérkőzés állását, ráadásul a meccs hajrájában sikerült még kétszer betalálni. Az eredménnyel természetesen elégedettek lehettünk, de megismételném, hogy két olyan hibát, mint amilyet összehozott a cseh védelem, egy erősebb ellenfél könyörtelenül kihasznál. A bolgárok elleni meccs fantasztikus légkörben zajlott, a nézők szórakoztak, de nekem a

hazai csapat csalódást okozott, főleg az első félidőben, amikor Čech kapust ki se próbálták. A cseh csapat elpuskázott egy száz százalékos helyzetet, amikor Kozák maga ment a bolgár kapusra, de sajnos a kaput se találta el. Ilyen helyzeteket azért illő értékesíteni. A második félidőben Dočkal gólja után mindkét csapatot már csak egy dolog érdekelte, hogy mikor lesz vége a meccsnek… A selejtezőt összegezve, csalódásnak nevezném a csehek szereplését, mert ez a csoport a könnyebbek közé tartozott. Dicséretre méltó, hogy a csehek több pontot is szereztek az idegenbeli meccseken, de ezt az előnyt kiradírozták a hazai pontvesztésekkel.

Témához... Amszterdam, a mérkőzés első percei. Szöglet a hollandok javára. A magyar játékosok közül senki se mozdul, így a beívelt labdát a tulipánosok egyike könnyedén a kapura fejeli. A gólvonalon álló magyar hátvéd kifejeli a labdát, de ez se készteti a nemzeti mezbe öltözött srácokat, hogy mozduljanak. A hollandok egy teljesen reguláris gólt rúgnak, de a bíró lefújja a nem létező lest… Vajon miért dühös egész Magyarország, miért dühös a Felvidék a válogatottra? Meg lehet tekinteni az amszterdami első perceket – ott található a kimerítő válasz… A kevés tudás keverve a harciasság, az akarat, a „meghalok a pályán” hozzáállás hiányával. Konkrétan, a fenn vázolt szituációban a csapat java része meg se mozdult, ergo szemlátomást nem akart. Körülbelül így néz ki a magyar és a szlovák foci. Ahogy az első percben megúszta 58

a magyar válogatott a gólt, mindkét országban, a fociban megúszható már évtizedek óta szinte minden. Egyetlen közeg dolgozta fel becsületesen ezt a szörnyűséget – a nézők, mivel hátukat fordítják a szlovák és a magyar FC Looser kluboknak és a csetlő-botló nemzeti tizenegyeknek. Talán az se lenne rossz kezdet, ha a két politikai tábor hanyagolná, hogy ilyen mértékben használja a focit politikai célok elérésére. Másik dolog, teljesen feleslegesek az akadémiák, ha a fejekben nem változnak meg a célok. Azt, hogy a magyar akadémiáknak mi a céljuk, nem tudni, mert egyelőre kinevelték a semmit – nemzetközi mércével nézve. Stadionok. Ez a parasztvakítás netovábbja. Már látom, ahogy egy új stadion kapu háta mögötti szektora semlegesíti Van Persie-t és egy Skybox hármat rúg a braziloknak… (tpoor)

A SZÁLLÍTÓ

Utazzon velünk kényelmesen! Vállaljuk Ön és vendégei szállítását bármilyen alkalomra. Személyszállítás esküvőre, színházba, kiállításra, reptéri transzferek, belföldi és külföldi szakmai utak és kirándulások, céges rendezvények, vadászatok, sítúrák és egyéb programok igény szerint, exkluzív személyautóval és minibusszal.

Rendelésfelvétel, időpontegyeztetés illetve foglalás valamint további információk a +421 905 644 259-es telefonszámon és a kurier.kurier@pobox.sk e-mail címen. 59

Colibri szépségszalon A dunaszerdahelyi Komenský utcában lévő Colibri szépségszalon széleskörű szépészeti lehetőségeit bemutatja Méhes Anett, a szalon vezetője. ALPHA LED OXY SPA Oxigéngenerátorral kombinált alakformáló, testsúlycsökkentő, oxigénes bőrfiatalító, anticellulit, méregtelenítő, egészségmegőrző MED-SPA kabin, LED szín- és fényterápiával. A kikapcsolódás, feltöltődés, megújulás és a feledhetetlen élmény mellett a készülék természetes és egészséges módon segíti a méregtelenítést, az immunrendszer erősödését, az izom lazítását, a hidratálást, az alakformálást, a testsúlycsökkenést. A készülék előnyei: - csökkenti a cellulit mértékét - erősíti a szív- és érrendszert - csökkenti a koleszterinszintet - csökkenti a testzsírszázalékot - serkenti a természetes növekedési hormon termelődését - elősegíti a méreganyagok távozását a szervezetből - gyorsítja az anyagcsere-folyamatokat - erősíti az immunrendszert - javítja a sejtek oxigénellátását - fiatalítja a bőrt - csökkenti a depresszió és a szorongás mértékét - jobb alvást biztosít ALPHA LED OXY SPA

FLABéLOS – testvibrációs készülékek 60

FLABéLOS – testvibrációs készülékek Tíz percig a billegő padján állva a készülék megmozgatja az izmainkat. Sportolás nélkül megőrizheti vagy csökkentheti a testsúlyt, és ruganyosabbá teszi a testet. Remek segítség az élsportolók izomzatának regenerálódásához, ajánljuk a terhelt izomzatú sportolóknak, s azoknak, akik jó kondíciójukat szeretnék megőrizni. A készülék javítja az izmok terhelhetőségét, és különféle testtartásokkal használva célzottan mozgat meg különféle izomcsoportokat, fölfrissítve a vérkeringést. A Flabéloson eltöltött tíz perc stresszoldó, és ötven perc sportolással ér fel.

PR SZOLÁRIUM A Colibri szépségszalon szoláriumában a forradalmi Chocolate Brown Dark HOT szolárium csövet használjuk. Szolárium gépünket az EU szabványainak megfelelően üzemeltetjük. Az európai szabályozás szerint a szoláriumok által kibocsátott maximális UV-sugárzási érték 0,3 W/m2 lehet. Ennek értelmében született meg az EU 0.3 szabvány, amely

az ésszerű, egészséges barnulást teszi lehetővé. Az európai szabályozás szerinti csövekkel a barnulás biztonságos, nem fordulhat elő leégés még érzékeny bőrűek esetében sem. PEDIKŰR – MANIKŰR SZOLGÁLTATÁSOK Esztétikai pedikűr, Spa pedikűr, géles körömlakkozás, láb-peeling, szemölcs kezelése/eltávolítása, tyúkszem kezelése/eltávolítása, gombás körmök kezelése, paraffinos kezelés és tanácsadás. KOZMETIKAI SZOLGÁLTATÁSOK Tisztító-ultrahangos arckezelések, thermoterápia, mikrodermabrázió, méregtelenítő és kontúrjavító testkezelés, feszességfokozó, cellulit- és narancsbőrkezelés. Továbbá igénybe vehető az arc-nyak-dekoltázs-masszázs, kézmasszázs, relaxhátmasszázs, és egyéb általános kozmetikai procedúrák. A kozmetikai szolgáltatásoknál az Ilcsi és a - 417 (izraeli Holt-tengeri kozmetikum) kozmetikumokat használjuk. FODRÁSZAT A fodrászati kínálatból ajánljuk a keratinos (brazil) hajkiegyenesítést, mely az egyik legújabb, legmodernebb hajkiegyenesítés világszerte. A felsorolt szolgáltatások mellett minden kedves látogatónak kellemes időtöltést biztosít a szalon kávézó része.

Elérhetőség: salonkrasycolibri@gmail.com 0918 227 554

Havi-baj

Mamuszok és tűsarkak Këri beszámolója

Az igazi nő ápolt frizurában és illő öltözékben kezdődik, ápolt kézben folytatódik, ám az sem mindegy, miben végződik. Egy ügyesen megválasztott lábbeli olyan színfoltot hozhat a ruhatárba, amely új, kreatív összeállításokra sarkallja viselőjét.

A cipők iránti szerelem jellemzően női jelenség. Bár finom kiképzésű férficipőkből nincs hiány a piacon, a női cipellőkből olyan kínálat létezik, amelyet lehetetlen volna felpróbálni egyetlen élet során. Próbálkozni azért lehet. :-) Alap! Bár mindenki mást visel szívesen, néhány alapfajtának helyet kell kapnia a szekrényben. Ezek között említhetjük a kényelmes, „szaladós” utcai cipőket – stílustól függően akár sportcipőt, vagy balerinát, mokaszint is húzhatunk. Egy pár jó minőségű, bőrből készült topán esős idő idején is segítségünkre lehet. Érdemes olyan színben választani, ami a ruhatárunk nagy részéhez passzol, a klasszikus feketével, szürkével vagy barnával nem nyúlhatunk mellé. Egy-két pár alkalmi darab szintén nélkülözhetetlen, sosem tudhatjuk, mikor kell elegáns ruhát 62

öltenünk. Az ideális magas sarkú kiválasztása nem egyszerű feladat. Akik általában lapos talpú cipőket hordanak, válasszanak inkább vastagabb, biztosabb sarokkal rendelkező lábbelit. A bátrabbak akár a tűsarkat vagy platformcipőket is megkockáztathatják. Kis kitérőt kell tennem, hogy megosszam saját nézetemet is a témáról. Mostanában nagy divattá vált az extra magas sarkak viselése, gyakran tizenéveseket is látni ezekben futkosni. Csak akkor válassz 10-15 centis sarkú cipellőt, ha: 1.Nem kell abban töltened egy egész napot. 2.Tudsz benne járni. A botladozás csak nevetség tárgyát képzi. 3.Nem a kutyát viszed le benne sétálni. Fűben ugyanis nem túl praktikus. Ne feledd: a nőiesség nem valami verseny, amiben egymást kell lekörözni. Még sok időbe fog

Havi-baj telni, míg megszűnik a berögződés, hogy a nők egymásnak öltöznek, de semmit nem kell görcsösen erőltetni. Itt van az ősz... Az ősz és lassan a tél beköszöntével is egyre többeket látni a cipőboltok közelében mozgolódni. A lábak télen extra védelemre szorulnak és a lucskos, esős idő idején is szárazon kell maradniuk. Egyáltalán nem mindegy, milyen az ún. átmeneti cipőnk vagy a csizmánk, amelyet egész télen nyűvünk. Az aktuális divattrendeket követve is lehet célszerű lábbeliket vadászni, ugyanakkor nem szabad hagyni, hogy a külső megjelenés a praktikum rovására menjen. Készítettem nektek egy listát néhány olyan cipőtípusról, amely bár a szórólapok és óriásplakátok sztárja, vajmi kevés védelmet nyújt a hűvösebb évszakokban: 1.) Mamusz Nagyanyáink szeretett lábbelije néhány évvel ezelőtt tért vissza a módiba. A tagadhatatlanul kényelmes és meleg cipő több szempontból sem felel meg utcai viseletként. Egyrészt ragasztott talppal gyártják őket, így a beázás ellen sem védenek. Másrészt hamar elhasználódnak, legyúródik a sarokrészük, így egy néhány hetes darab rendkívül slampos benyomást kelt.

3. Tornacipő, balerina A vékony gumitalp egyrészt nem melegíti a talpat, másrészt a vászon anyag sem alkalmas a mínuszokban. A felfázás kockázata ilyen cipők hordásakor sokszorosára emelkedik – és ugye, nem akarod a telet vesekötőben tölteni? A cipőkirály A nők szívét nem egyszerű meghódítani – még kevésbé, ha divatról van szó. Manolo Blahnik alkotásait rengetegen istenítik, mivel befutott tervező létére még mindig személyesen vesz részt a cipők készítésében. Megfejtette a titkot, amivel elbűvölheti vásárlóit, hitvallása szerint „A cipő segít átalakítani a nőt”. Manolo akkor futott be igazán, mikor az amerikai Vogue szerkesztője, Diana Vreeland meglátta a portfolióját és egyedi cipők tervezésére biztatta. Igazán csajos, glamouros darabokról beszélhetünk, amelyeket gyakran gyöngyökkel, kristályokkal, madártollakkal díszítenek. Rengeteg híresség vásárolja a cseh és spanyol gyökerekkel rendelkező cipőművész kreációit. Madonna szerint „Blahnik cipői jobbak, mint a szex, ráadásul tovább is tartanak”. A topánokhoz négyszáz és háromezer euró közötti áron lehet hozzájutni, a nagy divatházak kifutóin is fellelhetők.

2. Tűsarkú csizma Ha már rendszeresen fagy és leesik az első hó, el kell tenni a szekrénybe. A sima, vékonyka talp nem véd eléggé a hideg és a megcsúszás ellen, a tűsarok pedig inkább szép, mint praktikus. Ha egy társasági esemény alkalmával vagy színházi estre elegáns cipővel egészítenénk ki toalettünket, inkább vigyük magunkkal és a ruhatárban bújjunk bele. 63

Design

Fókuszban a dolgozószoba Pápay Anami rovata

Manapság mindinkább teret követel magának a dolgozószoba vagy az olyan többfunkciós helyiség, melyben jól elkülöníthetően alakítható ki – általában a lakórésztől leválasztva – egy dolgozósarok. Az otthoni munkahely stílusa természetesen a lakás hangulatától, a saját ízlésvilágunktól függ. Funkcionális kialakítását viszont komoly és átgondolt tervezési folyamatnak kell megelőznie.

A tervezés a feladatok meghatározásával és az adottságok felmérésével kezdődik. Végig kell gondolni, hogy milyen munkát fogunk végezni, ahhoz milyen eszközökre és berendezési tárgyakra van feltétlenül szükségünk. Fel kell mérni, milyen típusú és mekkora asztalfelületre lesz szükségünk. Ki kell jelölni az áramforrások helyét. Ha már tudjuk, mekkora helyre van szükségünk, kijelölhetjük, hogy a lakáson belül hol tudjuk a legkényelmesebben kialakítani a munkahelyet. Természetesen az a legjobb, ha egy külön szoba áll a rendelkezésünkre. Ha erre nincs mód, sorra kell venni, hogy a helyiségek közül melyikben van lehetőség (akár csak egy optikai) leválasztásra, esetleg nagyobb belmagasság esetén galériázásra. Számos helyről el is csenhetünk sarkokat, például a lépcső alatt, a lépcsőfordulóban, a garázs szögletében. 64

Design

Fontos tervezési és ergonómiai szabályok: Ha a helyiség ajtaja befelé nyílik, előtte az ajtó szárnyszélességének kétszeresét hagyjuk szabadon. Két bútor között a közlekedő útvonalnak legalább 70 cm-es helyet hagyjunk. Fiókok előtt minimum 100 cm legyen, hogy ki tudjuk őket húzni, a polcok előtt elég a 90 cm. A szék háttámlája mögött hagyjunk legkevesebb 100 cm-es helyet, hogy kényelmesen le tudjunk ülni, hátra tudjunk dőlni. A szék legyen állítható ülésmagasságú és háttámlájú. A kábeleket, vezetékeket, zsinórokat vezessük speciális kábelcsatornákba, hogy ne kelljen bennük botladozni. Így a látvány is szebb. Szűk helyiségben ne legyenek kiálló, éles sarkok. Lehetőleg ne üljünk háttal a bejárati ajtónak. Az asztallap ideális magassága 63-76 cm, a

számítógép billentyűzetéé 5-6 cm-rel magasabb. A monitor ideális távolsága a szemünktől 46-61 cm. A monitor legyen szemmagasságban vagy egy kicsit alacsonyabban. További inspirációkért látogasd meg weboldalamat (www.anamiblog.wordpress.com), illetve a Facebookon is megtalálsz, mint Anami Blog. 65

November lánya

Méri Krisztina Kérdez: Szilvási Tibi Fotók: Šenkár Márió Születési idő: 1993. 01. 27. Csillagjegy: vízöntő Foglalkozás: főiskolai hallgató Hobbi: zene, filmek, barátok Voltál szüretelni? :-) Az idén nem, kiskoromban viszont sokat jártunk a családdal az eperjesi házhoz szüretelni. Mondd el, mit szeretsz leginkább az őszben! Nem a kedvenc évszakom, de végre nincsen borzasztó meleg, így kellemesen lehet a szabadban sétálni. Mit szólnál ahhoz, ha Dunaszerdahely belvárosából kitiltanák az autókat? Az autók már egy részévé váltak a belvárosnak, el sem tudom képzelni ezt a helyzetet. És ahhoz, ha megjelennének itt a földönkívüliek? :-) Azon nem csak én, hanem minden bizonnyal sokan meglepődnének. Talán lenne mit tanulnunk a földönkívüliektől. Ha már élnének közöttünk, akkor Te kire tippelnél, hogy földönkívüli? :-) Valami gazdag és híres emberre tippelnék. Szerinted mi az, amire okvetlen szükség van Szerdahelyen? 66

Melyik rajzfilm melyik szereplője olyan leginkább, mint Te? Mit tennél, ha hirtelen az Azt nem tudom, hogy olyan-e egész világ visszaugorna az mint én, de a kedvenc mesém a időben úgy kétszáz évet? Dexter laboratóriuma volt. Volt Kíváncsian figyelném hogyan benne szintén egy szőke lány, éltek az emberek ebben az időben. Deedee, talán ő. Szerintem egy főiskola is felépülhetne itt.

Számodra mit jelent az, hogy „modern”? A modern szó számomra a technika fejlődését szimbolizálja.

Te még emlékszel arra, hogy hívták a Nils Holgerssonban a rókát? Sajnos nem.

Ha választhatnál, milyen céget, vállalkozást vezetnél? Mivel menedzsmentet tanulok, így biztosan szeretnék a jövőben céget. Konkrétabban szépségszalont, vagy pedig kávézót, illetve éttermet.

Van valamilyen fóbiád, iszonyod, amit elárulsz nekünk? Nincs fóbiám, még a pókokat is meg merem fogni, nem vagyok félős. Lennél valamilyen politikus? Vagy polgármester? :-) Nem szívesen lennék egyik sem, szerintem ezek nagyon unalmas munkák.

Állítottak már meg rendőrök vezetés közben? :-) Szerencsére még sosem állítottak meg, de ha így történe, odaadnám a szükséges dokumentumo- Szerinted melyik a legszebb kat, és folytatnám az utam. falu a Csallóközben?

November lánya

Városi vagyok, így a falukat nem nagyon ismerem, de nekem Eperjes a legszimpatikusabb falu. Mi volt az eddigi legvarázslatosabb hely, ahol jártál? (bárhol a világon) Velence és Róma, mindkét hely varázslatos. Mit tennél, ha egyszer csak megjelenne a Batman-jel az égen? Meglepődnek rajta. Mi a gyengéd? A csokoládé mindig és minden mennyiségben.

betiltanám, mert ez a legrosszabb rossz szokás. Említs három birtokodban lévő tárgyat, amitől meg tudnál válni! Pár ruha, amit már nem hordok, a többi dologtól nem tudnék megválni. Az egyiket add el nekünk néhány mondatban! Egy farmer nadrágról lenne szó. Sosem megy ki a divatból, és mindig kényelmes!

És a legrosszabb szokásod? A keményfejűség.

Kinek a koncertjén csápolnál az első sorban? Nem szeretem a koncerteket, de Madonna koncertjére egyszer szívesen elmennék

Van, ahol még betiltanád a dohányzást? Szívem szerint mindenhol

Van „kedvenc” celebed, valóságshow-hősöd, tehetségkutató-felfedezetted?

Az Éjjel-nappal Budapestet szoktam nézni, a kedvenc szereplőm pedig Lali. Mit szólnál, ha egy kacsával kellene együtt élned? :-) Szerintem minden megszokható, talán jól ellennénk. :-) Említs három konkrét dolgot, ami leginkább meghatározza az egyéniséged/imidzsed! Az emberek körülöttem maximálisan meghatározzák azt. Test-szellem-lélek: Számodra mi a legfőbb „táplálékuk”? A boldogság és a nevetés. Mindezek után mit üzensz nekünk? Örömmel válaszoltam ezekre a mókás kérdésekre. :-)

Viccek

Kuncogó Két rab beszélget: - Téged miért ítéltek el? - Szerelmes lett belém az anyósom. - És? - Elcsavartam a fejét. - Te Józsi, ma, mikor főztem a levest, megint éreztem valami melegséget a szívem körül, mint annak idején, fiatal koromban. - Ejnye, Julis, már megint beleért a bal csöcsöd a levesbe!

- Na mi volt az érettségin? - kérdezi a fiát a bűnöző. - Ne izgulj, másfél órán át faggattak, de az égvilágon semmit nem tudtak kiszedni belőlem! A rendőr megállítja a szőke nőt: - Hölgyem, kérem a nevét! - Na de akkor engem hogyan fognak hívni A férj bokszmeccset néz a tévében, a felesége olvasgat mellette. Hirtelen felkiált a férj: - Hát ezt nem hiszem el! Még négy perc sem telt el, és máris vége! Mire a felesége: - Aha, tudom, mit érzel…

Az indián fiú kérdezi az anyját: - A bátyámat miért hívják Felkelő Napnak? Az indián asszony: - Mert felkelt a nap mikor megfogant. Újra kérdez a fiú: - És a nővéremet miért hívják Szökkenő Bikának? Két szőke nő beszélget: Az anya: - Képzeld, ma elvégeztem a terhességi tesztet... - Mert akkor szökkent a bika mikor megfogant. - Húú... és nagyon nehezek voltak a kérdések? De miért akarsz mindent tudni, Lyukas Gumi? Anyuka hazaér munkából és látja lányát a tükör Egy részeg hány a Lenin szobornál. Odamegy előtt meztelenül. hozzá a másik és megszólítja: - Kislányom, miért vagy meztelenül a tükör - Miért nézi, ha nem bírja? előtt? - Anya, én nem vagyok meztelen, csak a szereA férfiak számára háromféle nő létezik: lem ruháját viselem most. Feleség, szerető, anyós. Az nem szól semmit, csak elgondolkodik a dolAz elsővel kél, a másodikkal él, a harmadiktól fél. gon és gondolja, hogy ezt kipróbálja a férjénél ő is. Késő este hazajön a fáradt férj, és látja a Móricka hosszasan leskelődik a szülei hálószo- tükör előtt feleségét meztelenül. bájának kulcslyukán... - Drágám, miért vagy meztelen? Egyszer csak elvörösödik, és mérgében öklével - Én nem vagyok meztelen édesem, csak a szeaz ajtóba csap: relem ruháját viselem. - És még ezek akarnak pszichológushoz küldeni Mire a férj: azért, mert szopom az ujjam... - Szép-szép, csak elfelejtetted kivasalni.