A gyógyszerpiac alakulása 2011-ben a szakértők. A növekedés mértéke jelentősen elmaradt a várt 6,5–7 százalék közötti értéktől. Az amerikai és az európai növekedés jelentős mértékben elmaradt ettől. A világ gyógyszerpiaca ennek megfelelően az előző évi 875 milliárd USD-ról 920 milliárd USD mértékűre növekedett.
Lassan hagyományosnak tekinthető, hogy február közepén, végén nem állnak rendelkezésünkre összefoglalóan a világ gyógyszerpiacának előző évi adatai. A különböző helyekről összegyűjthető piaci adatok és szakértői becslések azonban nagy valószínűséggel a korábbiaknak megfelelő pontosságú értékelésre adnak lehetőséget. A megelőző évi gyorsjelentések 2011. elején a világ gyógyszerpiacának növekedését 4,5–5 százalékban jelölték meg az előző évi várt 5,5–6 százalékos növekedéssel szemben. Ezzel ismételten jelezték, hogy a növekedés egy válságos időszakban sem maradhat el a természetes fejlődésből adódó növekedéstől. A megfigyelt kulcspiacokon a megelőző (2010.) évi 5 százalékos növekedés helyett azonban kisebb, bár azt, megközelítő növekedést prognosztizáltak. Európában például a növekedés mértékét a restrikciós törekvések ellenére 3–4 százalékosra várták. Az amerikai forgalmat a biztosítottak körének további bővülése növelte. Európában a recesszió bizonyos mértékig érvényesült. Egyértelműen kimutatható az adatok szerint a gazdasági válság hatása ezen a területen is. Az értékek megítélésénél fontos tudni, hogy a nemzeti valutákban mért fogyasztási adatokat US dollárra számolják át és annak árfolyamváltozásai is jelentősen befolyásolják az eredményt. Mértékegységet azonban kell választani. A mértékegység és a mérőszám választás, illetve annak változtatása persze igen torz következtetések levonásához is vezethet. Jó példa erre a hazai gyakorlat. Szinte mindig sikerül olyan mértékegységet találni, amely szerint a magyar gyógyszerfogyasztás az európai élvonalba tartozik. Mindezt előrebocsátva a világ gyógyszerpiacának 2011. évi növekedését 5 százalék körülire becsülik
Növekedés % 2004
2005
2006
2007
7
7
6
4
2008
2009
2010
2011
3
6
5
5
A legmagasabb növekedési ütemet 2011-ben is a feltörekvő piac országaiban (Kína, Brazília, India, Dél-Korea, és Oroszország) érték el. Kína éves növekedési üteme úgy tűnik tartósan 20%, vagy azt meghaladó mértékű lehet továbbra is a következő években. Az öt vezető európai piacon az előző években mutatott 3–4 százalékos növekedés lassult és a világátlagot nem érte el. A restrikciós kormányzati törekvések hatása jól megfigyelhető a növekedési arányok alakulásán. Megállapítható ugyanakkor, hogy a kormányzati törekvések ellenére a természetes fejlődés, például az átlagos életkor növekedése és az ezzel együtt járó növekvő gyógyszerfogyasztás érvényesül. A 2011. év jellemzője, hogy a vezető öt ország átlagának változatlansága mellett a belső arányok változtak. Jól látható, hogy az egyenlőtlen változások ellenére évről évre a növekedési tendenciák érvényesülnek. Megfigyelhető azonban az Észak-Amerika és Európa közötti olló további nyílása (1. ábra). Ez a tendencia nem kedvez az 1. ábra
Egyes gyógyszerpiacok alakulása
mUSD 300,00 Latin Amerika A/A/A Japan Európa Észak Amerika
250,00 200,00 150,00 100,00 50,00
19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05 20 06 20 07 20 08 20 09 20 10 20 11 *
0,00
XXI. évfolyam, 2012. február
1
PHARMORIENT 232
Ország
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
GER
6
5
10
8
6
4
7
3
4
5
4
-2
n.a
FRA
6
9
7
2
5
6
5
4
5
2
3
n.a
n.a
ITA
9
11
12
3
2
4
1
4
-3
2
5
3
n.a
UK
10
9
7
10
9
8
3
3
3
2
1
n.a
n.a
ESP
11
9
11
9
12
7
3
6
8
6
6
3
n.a
Σ átlag
8
8
9
6
6
6
3
4
3
3
3
3
3
éves forgalom a becslések és a nemzeti valuták átszámítási bizonytalanságai miatt csak tendenciájában értékelhető. A növekedés 2011-ben 5 százalékosnak felel meg. Az egyes adatsorok között időnként tapasztalható eltérések a piaci adatokban a gyógyszer eltérő értelmezéséből is adódnak. Sokszor nem tüntetik fel, de igen sok esetben gyógyszerpiaci adatként csak a vényköteles készítmények forgalmát jelenítik meg. Más esetekben a vény nélkül kapható készítmények forgalma is szerepel az adatok között. Eltérést adhat az is, hogy vannak olyan készítmények, amelyek az egyik ország piacán, mint törzskönyvezett gyógyszerek, más ország piacán pedig mint étkezési kiegészítők szerepelnek. Ha a forgalmi adatokat készítmény összesítésből képezték már adódik az eltérés. Indokolt megjegyezni, hogy az elmaradott térségek felzárkózása, az átlagos életkor növekedése és az orvosi-, gyógyszerészeti- és technológiai fejlődés eredményeként rendelkezésre álló korszerűbb, hatékonyabb, jobb életminőséget biztosító és általában drágább készítmények piacra kerülése valójában ennél nagyobb növekedést is indokolna. Az életkor növekedése ennek felét – háromnegyedét önmagában lefedi. Érzékelhető ugyanakkor az originális gyógyszerek egy része szabadalmi oltalmának elvesztése és a helyükre lépő generikumok forgalmának hatása. Az elmúlt évben a szabadalmi védettséget elvesztő készítmények piacra gyako-
európai lakosságnak. A gyógyszerpiac növekedése az európai gyógyszerpiacot meghatározó országokban az előző évhez viszonyítva, százalékban. A bemutatott növekedési mértékek US dollár alapon a bemutatottól eltérnek. Ebben jelentős szerepe van a dollár árfolyam alakulásának az összehasonlítás alapját képező nemzeti fizetőeszközökhöz képest. Az nyilvánvaló, hogy a növekedés az új készítmények piacra kerülése miatt elkerülhetetlen. Mértékét azonban más is befolyásolja. Példaként említhető az átlagos árszint, az árrések alakulása mellett a támogatási politika és a gyógyszerek fogyasztását nagy részben meghatározó orvosok tájékozottsága, gyógyszerfelírási gyakorlata. Összességében a piaci növekedésnek nincs reális alternatívája. A bemutatott ábrák és az azon szereplő értékek a megfigyelt piacok alakulását mutatják. Ez a tényleges forgalom kb. 75–80 százalékát teszi ki (2. ábra). A világ tényleges forgalma 2005. évben az akkor rendelkezésre álló információk szerint 602 milliárd USD volt. Ezt 2006 végére 640 milliárd USD, 2007 végére 685 milliárd USD értékűnek jelezték. 2008 végére a korábban jelzett 738 milliárd USD helyett ma már egyes források 781 milliárd USD-t, 2009 végére 785 milliárd USD helyett 808 milliárd USD-t, 2010 végére 826 milliárd USD helyett 875 milliárd USD-t és 2011 végére 920 milliárd USD körüli értéket adnak meg. A tényleges
2. ábra Gyógyszerpiac alakulása
mUSD 700,00 Észak Amerika 600,00
Európa Japán
500,00
A/A/A Latin Amerika
400,00 300,00 200,00 100,00 0,00 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011*
PHARMORIENT 232
2
XXI. évfolyam, 2012. február
hosszabb távon kifejtik kedvezőtlen hatásukat. Szakértői véleményeltérés abban van, hogy a biztonságos gyógyszerpiaci működés visszaépítése milyen időtávban lehetséges. Három évvel ezelőtt a szokásos éves becslésünk elkészítésénél már nem számoltunk az addig ismerteken túl, további radikális finanszírozói, esetleg kormányzati beavatkozás lehetőségével. Két éve azt kellett megállapítani, hogy ebben tévedtünk. Az előző években meghozott döntések, változtatások áthúzódó hatása tovább növelték a feszültséget. Tovább csökkent a gyógyszerek támogatása, a támogatásra fordított forrás. Egy évvel ezelőtti becslésünk elkészítésénél sem számoltunk radikális évközi kormányzati beavatkozással. Számoltunk azonban azzal, hogy tovább csökken a lakosság teherbíró képessége. Korlátosabbá válik az egyénre szabott gyógyszerelés lehetősége az orvosok séma szerinti megítélésével és tevékenységük esetleges szankcionálásával. Ebben nem tévedtünk. Év közben olyan változtatásokra került sor, amely közvetlenül a gyártókat érintette és ennek hatása a piacra csak elhúzódva, a későbbiek során jelentkezik.
rolt hatása jelentős. A korábbi években még száz milliárd USD forgalmat adó termékek helyett megjelentek a generikus készítmények. A szakemberek azzal számolnak, hogy a generikus piac 2014-re a teljes gyógyszerforgalom 27 százalékát fogja elérni. Indokolt megjegyezni, hogy a generikumok részarányát 2011-re 23 százalék körülire várták. Ez akár teljesülhetett is. A magyar gyógyszerpiac A magyar gyógyszerpiac továbbra sem független a nemzetközi tendenciáktól. Szereplői aktivitást mutatnak az európai és a világ gyógyszerpiacán is. A magyarországi gyógyszergyártók termékei is megjelennek az európai és a távolabbi piacokon is. A globalizáció hatásaként a magyar piac legfeljebb rövid, átmeneti ideig zárható el az új termékek elől. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy a történelem szempontjából rövid idő a beteg számára elviselhetetlenül hosszú. Több éve várnak a támogatotti körbe befogadásra innovatív készítmények. Elsősorban onkológiai, szív- és érrendszeri betegségek terápiájáról van szó, olyan gyógyszerekről amelyek egytől egyig átestek az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI) bizottságainak szigorú szakmai és költséghatékonysági vizsgálatain, vagyis bizonyítottan egészségnyereséget produkálnak. A financiális problémákra hivatkozó törekvések rendre botrányokat és végső soron a piacon zavarokat idéznek elő. A piaci zavarok természetes kísérő jelensége a forgalom növekedése. A szakértői előrejelzések szerint évről évre közeledik egymáshoz az európai piac és a volt szocialista országok piaca. A korábbi évek 16–17 százalékos magyar növekedése csökkentette a lemaradást, de az utolérés nem következett be. A közeledés azonban a kormányzati szándékok és intézkedések ellenére a korábbi években folytatódott, mert a növekedés üteme mindig meghaladta az európai átlagot. A 2004. évet a durva kormányzati beavatkozások jellemezték, amely komoly feszültségeket szült. A 2005. év szinte zavartalanul telt el. A 2006. évet a reformok mezébe öltöztetett ijesztgetések fémjelezték, amely érdemi irányváltozás nélkül 12 százalékot meghaladó növekedést eredményezett. Új szakasz kezdetét jelentette a 2006. decemberében elfogadott XCVIII. számú törvény a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól. Ez valójában a gyógyszerkasszát védte, kevéssé törődve a lakosság hosszabb távú érdekeivel. A törvényt kísérő jogszabályok jelentős változásokat eredményeztek 2007-ban a gyógyszerpiacon. Ma már megegyeznek a szakértői vélemények abban, hogy ezek a változások XXI. évfolyam, 2012. február
A piaci folyamatok – a természetes fejlődés miatt – jelentős részben függetlenül alakulnak a kormányzati szándékoktól. Átmeneti ideig azonban képes érvényesülni a restrikciós törekvés. Érdemes elgondolkodni azon a tapasztalaton, hogy a természetes fejlődés sokkal meghatározóbb, mint az egyes piaci szereplők (legyenek azok akár a gyártók, akár a forgalmazók, vagy a finanszírozó, esetleg a szabályokat meghatározó kormányzat) érdekérvényesítő képessége. Okkal feltételezhető, hogy a magyarországi növekedés az európai növekedést meghaladó mértékű kell legyen mindaddig, amíg a teljes felzárkózás be nem következik. Végső soron a lakosságnak kell eldöntenie, hogy a közös kiadásokból mire mennyit fordít, mit milyen fontosságúnak ítél. Nagy valószínűséggel a saját egészsége – különösen, ha érzékeli a más országok lakosságához mért hátrányait – fel fog értékelődni. Itt van jelentősége a lakosság számára adott információknak, a kommunikáció közérthetőségének. Ma egyértelműen megállapítható, hogy sikeres tud lenni az a kommunikáció, amely képes megjeleníteni hihetőnek feltüntethető bűnösöket, sajnos közöttük igen sokszor a gyógyszerek gyártóit és forgalmazóit. Megtehető mindez anélkül, hogy a közölt információknak, vagy talán pontosabban a közölt érzeteknek lenne valós alapja. Az elkövetkező években – annak ellenére, hogy a kormányzat 2007. év óta folyamatosan a növekedés megállítását célzó szabályokat vezet be – a piac növekedése nem megállítható folyamat. Ha a megállítás sikeres 3
PHARMORIENT 232
képest nem változott, megközelítően 5-6 milliárd forint értékű, stagnáló. Ezek számbavételével a közforgalom valójában 629–630 milliárd forint közötti értékre tehető. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy csak az átlagos életkor növekedéséből adódó többletfogyasztás 3,5–4% körüli növekedést eredményezne. Az ennél kisebb növekedés arra utal, hogy kevesebb gyógyszert használ a lakosság, mert egészségesebb lett, vagy beteg ugyan, de csak kevesebb gyógyszert szed (3. ábra). A közforgalom előző évi növekedése jelentősen meghaladja a kórházi forgalom növekedését. Ez a tény arra is utal(hat), hogy a betegek kisebb arányban hospitalizálódtak, azaz nem kerültek kórházba, vagy a kórházban nőtt a közforgalomból származó gyógyszerek felhasználása. Egy évvel ezelőtt nem feltételeztük, hogy a gyógyszerpiaci növekedés meghaladja az európai növekedés mértékét. Túlzottan hihetőnek tűnt a korlátozások eredményességének kormányzati hangoztatása. Ez a feltételezés nem volt helytálló. Ennek eredményeként lemaradásunk az európai szinttől kismértékben tovább csökkent. Az egy évvel ezelőtti becslésünk az összes forgalmat illetően 2% pontossággal vált be. A kormányzati törekvésekkel (terv) szemben nem csökkent a forgalom 3 százalékkal, hanem előrejelzésünknek megfelelően nőtt, igaz nem az általunk becsült 3 százalékkal, hanem 5 százalékkal. A tényleges forgalom a tervezetthez képest 8,5 százalékkal volt nagyobb. A tb-támogatás az előző évhez képest kismértékben növekedett, de a tervet jelentősen meghaladta. A növekedés az előző évhez képest 1,1%. A kormányzati elképzelésekhez képest 4,96% a növekedés, a becslésünkhöz képest pedig
lesz, akkor európai lemaradásunk tovább növekszik. Tudomásul kell venni, hogy a lakossági terhek és a gyógyszer gyártók, forgalmazók terhei egy határon túl biztosan nem növelhetők. A korábbi évek már sejtették, az utóbbi évek pedig még határozottabban jelezték ezeket pontosan nem definiálható határokat. Elég talán csak utalni a ki nem váltott vények köztudatban is keringő nagyságára. Az előző években a magyar gyógyszerpiac növekedése (%) 2002
2003
2004
2005
2006
17,9
21,2
11,8
16,8
12,4
2007
2008
2009
2010
2011
- 6,6
5,0
3,0
3,5
5,1
A növekedés tíz éves átlaga meghaladja a 9,0 százalékot. Ugyanezen időszak európai átlaga 4,0%. Az európai egy főre jutó átlagot 2011. évben ismételten el nem érő magyar gyógyszerpiac fogyasztói áron meghaladta a 624 milliárd forintot, amihez még hozzá kell számolni a 96–96,5 milliárd forint termelői áron számított kórházi gyógyszer forgalmat. A kórházak valódi gyógyszer fogyasztása feltehetően ettől nagyobb, a betegek által bevitt és az esetenként kapott rabatt miatt, de a pontos nagyságot nem lehet megállapítani. Az előző évhez képest 17–17,5 milliárd forint a kórházi gyógyszerfogyasztás csökkenés, termelői áron számítva. Az előző években a növekedés és a csökkenés mértéke eltérő volt, törvényszerűség nem figyelhető meg. Ez a hektikusság összefügg a kórházak finanszírozási problémáival. A patikán kívüli gyógyszerforgalmazás mértéke az előző évhez
3. ábra Gyógyszerpiac Magyarországon 700 OTC Beteg
600
tb támogatás 78
500
72
70
87
milliárd
64
110
82
95
100
100
152
163
105
87 100
96 400
91
144
139
142
145
163 150
59 50
300
40 37
200
32 33
100
36 41
73
75 72
67
55
56 55
126
141
152
1993
1998
1999
2000
349 182
209
2001
2002
252
389
344
289
326
344
2008
2009
357
343
360
361 278
321
PHARMORIENT 232
2003
2004
2005
2006
4
2007
2010
2011
tény
várható
terv
tény
várható
terv
0
2012
XXI. évfolyam, 2012. február
hozzájárulása (térítési díj befizetése) 14,8 százalékkal lett nagyobb. Ez a betegek számára kedvezőtlen irányú elmozdulás. Mértéke lehet akár elviselhetetlen közeli is. A lakossági összes teher, azaz a vényköteles és a vénynélküli készítmények összes fogyasztásáért fizetett hozzájárulás 11 százalékkal nőtt 2011-ben. Az OTC készítmények fogyasztásának növekedése 5,3% mértékű, részaránya 16,0 százalék, ami kevesebb, mint az előző évi arány. Ez határozott jelzés a fizetőképesség szempontjából.
0,3%. A lakossági teher az előző évhez képest növekedett 11,0 százalékkal. A vényköteles szektorban a növekedés 14,8%. A lakossági terhek növekedése a vényköteles gyógyszereknél az előző évhez viszonyítva (%) 2000
2001
2002
2003
2004
2005
34,1
32,7
-8,2
7,5
4,1
9,3
2006
2007
2008
2009
2010
2011
17,1
14,6
30,9
-3,5
2,2
14,8
2002-ben és 2009-ben a lakossági terhek csökkentek a vényköteles szektorban.
Az egy évvel ezelőtti becslésünk az összes forgalmat tekintve 98,0 és ezen belül az OTC forgalmat tekintve 100,0 és a vényköteles forgalmat tekintve 97,7 százalékos pontosságú lett. Nem tévedtünk ugyanakkor a lakossági terhek és a tbtámogatás megosztásában. A lakosság terhei kedvezőtlenül alakultak a támogatás mértékéhez képest. A lakosság a vényköteles gyógyszerek körében a terhek 31,1 százalékát viselte az általunk prognosztizált 29,7 százalékkal szemben. A támogatás aránya a forgalomhoz képest a becslés szerint 70,3%, míg a tényleges adatok szerint 68,9%. A becslés pontossága 98%. A lakossági teherviselés növekedése a vényköteles szektorban a politika által ígért 0 százalékkal és az általunk becsült 7 százalékos növekedéssel szemben 14,8% lett. Érdemes egy kis összehasonlítást végezni az eddigi évek becslési pontosságáról. A tényleges és az általunk becsült eltérést százalékban adjuk meg. Becsléseinket minden év elején (legkésőbb február végéig) 2000. év óta közzé tesszük. A „-” a túlbecslés jele, vagyis, amikor a becsültnél kisebb lett a tényleges összeg. Az összes forgalmat (piaci növekedés) 11 év távlatában a 2007. évet leszámítva elég pontosan sikerült megbecsülni. A pontosság különösen jó, ha a közzétett tervezett értékektől való eltérést is figyelembe vesszük. Igaz a közzétett tervezett adatok a visszafogást, a restrikciós intézkedéseket alapozták meg. A lakossági tehernövekedésnél voltunk a legpesszimistábbak. A lakosság szinte minden évben többet költött, mint azt vártuk. A tb támogatás és a lakossági költés között közvetlen összefüggés van. Amit nem fizet a tb, azt a lakosság kénytelen felvállalni. 2011-ben a teljes fogyasztás növekedése az európai átlagot egyértelműen meghaladta. Ennél nagyobb növekedést indokolna a lakosság egészségi állapo-
Lakossági terhek növekedése az OTC szektorban az előző évhez viszonyítva (%) 2000
2001
2002
2003
2004
2005
2,8
8,1
25,0
18,0
8,5
9,4
2006
2007
2008
2009
2010
2011
11,4
-7,7
20,8
4,6
4,4
5,3
Indokolt megjegyezni, hogy ezeket a terheket a fogyasztók alapvetően önszántukból vállalják. A lakossági összteher növekedése az előző évhez viszonyítva a teljes gyógyszerforgalomban (%) 2000
2001
2002
2003
2004
2005
19,5
22,8
3,5
12,0
6,1
9,3
2006
2007
2008
2009
2010
2011
14,5
4,6
26,9
-0,4
3,0
11,0
2008-ban és 2009-ben a lakossági terhek változásának megítélése a két nagy szektorban nem összehasonlítható az előző évekével. A 2007. év adatait az Algopyrin vénykötelessé válása átrendezte. Az OTC szektorból kikerült megközelítően 6 milliárd forint. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor az OTC szektorban valójában folyamatos és dinamikus növekedés van. A 2008. évi OTC fogyasztás megugrását a vényfelírási és támogatási rendszer változása is elősegítette. Az OTC szektor részaránya 2008 óta folyamatosan növekszik a szakértői prognózisoknak megfelelően. A lakossági tehernövekedést jelentősen befolyásolja a gyógyszerkassza nagysága. A tb-támogatás az előző évhez képest 1,1 százalékkal nőtt, miközben a lakosság vényköteles körben befizetett 2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
Piaci növekedés
6,1
-1,2
0,5
1,9
4,4
0,8
-15,1
-0,9
-3,5
3,3
2,0
Tb támogatás
4,0
1,9
8,7
4,8
7,4
-0,2
-19,6
8,2
-1,7
3,5
0,3
Lakossági terhek
-8,1
-6,4
-13,2
-7,3
-1,9
2,3
-1,8
17,2
-4,7
3,0
4,4
XXI. évfolyam, 2012. február
5
PHARMORIENT 232
4. ábra
Ráfordítások vényköteles körben
milliárd Ft 600 Rx magán Rx állami
500
400
300
200
100
0 1993
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011 2012*
Fel kell tenni a kérdést: törvényszerűen növekszik-e a gyógyszerfogyasztás? Van-e reális remény a gyógyszerfogyasztás csökkenésére? A gyógyszerpiac növekedését meghatározó tényezők számbavétele választ is ad a feltett kérdésekre. A felhasznált gyógyszer forgalma növekszik: • A népesség életkorának növekedésével (ez mennyiségi növekedés is) • A növekvő gazdagsággal arányosan (ez minőségi változás) • Az újonnan piacra kerülő innovatív gyógyszerek értékével (ez mennyiségi és minőségi növekedést is eredményezhet) • A már régebben piacon lévő termékek új alkalmazásával • A megelőző szűrések számának növekedésével a kiszűrt betegek kezelésbe vételével.
ta, és talán az átlagos életkor alakulása is. Félő, hogy utóbbi alakulása összefüggést fog mutatni az indokoltnál kisebb gyógyszerfogyasztással. A gyógyszerköltségek közösségi (állami) és magán finanszírozás aránya a vényköteles körben hektikusan változott az elmúlt években. A korábbi évek javulása után néhány éve romlik az arány a lakosság szempontjából. 2008-ban már a lakossági terhek az állami ráfordítás 44 százalékát érte el. Ez az arány 2009-ben javult 40 százalékra. 2010-ben már 40% alá is került. Becslésünknek megfelelően 2011-ben az arány ismételten romlott és 42% körüli szintet éri el. Mindezt a nyugdíjasok helyzetével is indokolt összevetni, hiszen a gyógyszerfogyasztás körükben arányait tekintve nagyobb, mint a fiatalabb korosztály körében. Becslésünk szerint 2012-ben az arány jelentősen romlani fog (4. ábra).
5. ábra Egy főre jutó gyógyszerfogyasztás Ft/fő 70 000,00 60 000,00 50 000,00 40 000,00 30 000,00 20 000,00 10 000,00 0,00 1993
1998
1999
PHARMORIENT 232
2000
2001
2002
2003
2004
6
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011 2012*
XXI. évfolyam, 2012. február
még hozzátesszük a fogyasztás összetételének változását, azaz új drágább készítmények megjelenését és a 4 százalékos inflációt, akkor látszik a gyártók önmegtartóztató viselkedése. Az OTC készítmények piaci erősödése nem folytatódott 2011-ben, piaci részesedése néhány tized százalékkal csökkent. Az OTC forgalom piaci részaránya 2011-ben 16,0 százalékot ért el. A vény nélkül kapható gyógyszerek a dobozban kifejezett teljes fogyasztás 28,5 százalékát érték el. Ez a mutató az elmúlt években 27,2 és 33,2 százalék között változott. A vény nélkül vásárolt gyógyszerekért átlagosan dobozonként 1227 forintot kellett fizetni, az előző évi 1162 forint és az azt megelőző évben az 1093 forinttal szemben.
A piaci növekedés mértékét a Közép-keleteurópai országokban az elemzők az európai átlagot meghaladó mértékűre teszik. Indoklásul az egy főre jutó fogyasztás alacsony szintjét és az európai felzárkózáshoz szükséges kiegyenlítődést hozzák fel. Ezzel szemben nálunk a 2007. évi 6,6 százalékos csökkenés megtört egy folyamatot, de a növekedés ezt követően folytatódott. Az egy főre jutó fogyasztás 2008-ban és 2009-ben is 205 euró körül alakult szemben a korábbi évek 204–223 eurójával. Az egy főre jutó fogyasztás euróban kifejezve 2010-ben az árfolyamváltozást és a népesség csökkenését is figyelembe véve 212 euróra változott. A csak vényköteles fogyasztás az előző évekhez hasonlóan 178–179 euró maradt. 2011-ben az egy főre jutó fogyasztás 225 euró, a csak vényköteles fogyasztás pedig 189 euró. Ez messze elmarad az EU országok átlagos egy főre jutó fogyasztásától (2002-ben is már közel 250 euró), miközben az átlagos egészségügyi állapot nálunk messze roszszabb, mint az EU-s átlag. A Magyarországon forgalmazott gyógyszerek átlagos tényleges fogyasztói ára 2011-ben 2187 forint volt dobozonként.
A lakossági terhek megoszlása A lakossági terhek aránya összességében 2001 és 2005 között évenként kis mértékben csökkent (6. ábra). A 2005-től kezdetben kis mértékű, 2007től azonban jelentős növekedés mutatkozik. A folyamat 2009-ben megállt és a lakosság összes terhe a gyógyszerforgalom 40 százalékát érte el. 2010ben a csökkenés folytatódott. A tendenciát előre jeleztük. 2011-ben a magánráfordítások aránya ismét nőtt. A 7. ábra szemléletesen mutatja, hogy a lakosság gyógyszerekre fordított kiadásai 1998-ban közel fele-fele arányban oszlottak meg a vényköteles és az OTC készítmények között. Az arány fokozatosan a vényköteles irányba tolódott el. Az utolsó évben már 38:62 az OTC:Rx megoszlás. A folyamat várhatóan – ha lassabb ütemben is, de – folytatódik.
A patikai átlagos dobozár alakulása Magyarországon (Ft) 2002
2003
2004
2005
2006
1 169
1 275
1 420
1 669
1 842
2007
2008
2009
2010
2011
1 839
1 901
1 981
2 079
2 187
A termékpaletta bővülése mellett a dobozár 5,2 százalékkal nőtt ebben az évben. Ha ehhez
6. ábra
Gyógyszerráfordítások megoszlása 700 Magán Állami
600 500
400 300
200 100
0
1993
1998
1999
2000
2001
XXI. évfolyam, 2012. február
2002
2003
2004
2005
7
2006
2007
2008
2009
2010
2011 2012*
PHARMORIENT 232
7. ábra
Betegterhek megoszlása 300 Rx otc
250
200
150
100
50
0
1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012*
2013-ban várhatóan meghaladja az 1000 milliárd USD-t. Ehhez évenként 6-7 százalékos növekedésre van szükség. A 2012-re várt forgalom 990 milliárd dollár. A 2020-ra készített szakértői becslések 1300 milliárd dolláros gyógyszerpiacot vizionálnak. Várhatóan dinamikusan növekszik a generikus gyógyszerpiac és ellensúlyozni fogja a szabadalomvédettséget elvesztett készítmények piacvesztését. A 2012. év tervezése Magyarországon különösen nehéz helyzet elé állítja a szakembereket. A növekedés tényét nem lehetne megkérdőjelezni. A kormányzati elképzelésekről elhangzott nyilatkozatok ezzel ellentétesek. Az egyértelműen látszik, hogy az előző év ténylegesen felhasznált gyógyszerkasszájához képest idén sokkal kevesebb összeg áll rendelkezésre (8. ábra). A gyógyszer-
A 2012. év várható változásai A világ gyógyszerfogyasztása az előrejelzések szerint tovább nő. A szakértői becslések 2012. évre 950–990 milliárd USD körüli forgalmat prognosztizálnak. Ez 7,9% körüli növekedést jelent. Európa vezető piacain a növekedést – a kormányzati restrikciós törekvések miatt – 1-3 százalékban lehet megjelölni, az idei 3 százalékkal szemben. A korábbi évek stagnálása után Japán gyógyszerpiaca az előrejelzésnek megfelelően két-három éve növekedésnek indult és ez várhatóan folytatódik, 1-2 százalékos mértékkel. Az előző évhez hasonlóan 20% feletti növekedés várható Kínában, 13–17% feletti növekedés várható Indiában, Brazíliában, DélKoreában, Törökországban és Oroszországban. A következő évek várható változásait azzal összegezhetjük, hogy a világ gyógyszerfogyasztása
8. ábra
Gyógyszerkassza alakulása, milliárd Ft 400 350 300 250 200 150 100 50 0
1998
1999
2000
PHARMORIENT 232
2001
2002
2003
2004
2005
8
2006
2007
2008
2009
2010
2011 2012*
XXI. évfolyam, 2012. február
nyez. A kasszahiány lakossági pótlása és a természetes növekedés hatása együttesen minimum 25 százalék körüli lakossági tehernövekedést eredményez a vényköteles szektorban 2012-ben. Indokolt megjegyezni, hogy az átlagos inflációt 4,8–5,0% körüli értékre várják a szakértők. A tervezett és ténylegesen realizált tb támogatást, valamint a tervhez képest mutatkozó hiányt mutatja a 9. ábra. Az ábrán jól látszik, hogy a korábbi években az alacsonyan, a korábbi év tényleges felhasználásánál kisebbre tervezett gyógyszerkassza volt a jellemző. A 2007. évi drasztikus piaci beavatkozás a gyógyszerkasszával szembeni igényt is csökkentette. Az rövid távon biztosan nem derül ki, hogy ennek a lakosság egészségi állapotának változására volt-e és, ha igen milyen hatása. Nem nehéz eldönteni, hogy a gyógyszerkassza elegendő-e a lakossági terhek elviselhető szinten tartása mellett a legfontosabb igények kielégítésére. Ezen a területen is jelentős a lemaradásunk Európához viszonyítva. 2011-ben például az egy dobozra jutó tb-támogatás alig haladta meg a 6 eurót (290 Ft/Euro árfolyamon), ha azt a vényköteles gyógyszerekre számítjuk. Ez alig ötöd része a csatlakozás előtti EU országok átlagának, amely már kilenc – tíz évvel ezelőtt is meghaladta a 25 eurót. Összefoglalva az állapítható meg, hogy 2012ben az utóbbi évtized legradikálisabb beavatkozása várható a gyógyszerpiacba. Azt csak remélni lehet, hogy ennek káros következményei nem okoznak tömeges tragédiákat. Fekete Tibor
kassza közel negyedét érintő tervezett csökkentés betartása elképzelhetetlennek tűnik. Ezt a 83 milliárd forint körüli csökkentést lakossági forrásokból aligha lehet kompenzálni még akkor is, ha a közforgalmú piacról a tervek szerint 30 milliárd forint értékű forgalmat közvetlenül a kórházi területre irányítanak át, központi beszerzés mellett. Az átterelésekkel tisztított forgalom nagy valószínűséggel fokozatosan nőni fog, amihez a tervezett gyógyszerkassza nem lesz elegendő. A változás dinamikáját jól szemlélteti a TB támogatás alakulását bemutató 9. ábra. Gyógyszerpiaci elemzők szerint a 2011-ben ténylegesen felhasznált 361 milliárd forint legfeljebb a 30 milliárd átcsoportosításával és a generikus program sikeres megvalósításával további maximum 20 milliárd körüli támogatási igény csökkenésével számolva összesen 50 milliárd forinttal csökkenthető. A lakossági terhek meghirdetett szinten tartása mellett 311 milliárd forint kell 2012. év során a gyógyszertámogatáshoz. Ebben az esetben a forgalom változatlan maradna. Ezzel szemben a tervben 278 milliárd szerepel. A hiány 33 milliárd forint. Ha figyelembe vesszük a szerves fejlődés hatását (átlagéletkor növekedése, a szűrővizsgálatokon résztvevők számának emelkedése, a védőoltásokat igénybevevők számának növekedése, a korszerű készítmények iránti igény növekedése, az orvostudomány fejlődése, stb.) akkor minimum 3-4 százalékos növekedésre kell számítani a központi átcsoportosítás nélküli forgalomnál. Ez egyértelműen lakossági tehernövekedést eredmé-
9. ábra
Tb támogatás
milliárd Ft 450
% 40,00 35,00
400
30,00
350
25,00 300
20,00
250
15,00
200
10,00
150
5,00
TB tám. Terv
100
0,00
Hiány
-5,00
50
-10,00 -15,00
19 89 19 90 19 91 19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05 20 06 20 07 20 08 20 09 20 10 20 11 20 12 *
0
XXI. évfolyam, 2012. február
9
PHARMORIENT 232
Új elnököt választott az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (korábban OGYI, ma GYEMSZI) elbírálása és engedélyezése előz meg. A legigényesebbnek tartott regisztráció előtti vizsgálatok több mint 80 százalékát az egyesület tagvállalatai indították el. Több cég Magyarországra telepítette KözépKelet-európai klinikai kutatási központját. A tagvállalatok számos – független, szakmájukban elismert szerzők által írt – szakkönyvet juttatnak el az orvosokhoz, támogatják a betegszervezeteket és egészségvédő alapítványokat. Teszik mindezt azért, hogy partnerek lehessenek a magyar betegek minél hatékonyabb gyógyításában. A gyógyszerkiadások növekedése a világon egy folyamatos és általános jelenség, mely a lakosság elöregedésének, a betegségstruktúra következményes megváltozásának, valamint az intenzív technológiai fejlődésnek az együttes következménye. A folyamatosan növekvő gyógyszerkiadások finanszírozásának nehézségei minden országot sújtanak, de különösen érvényesek azokra az országokra, melyek gazdaságának teljesítőképessége jelentősen elmarad a fejlett országokétól. Ilyen Magyarország is. Túlnyomórészt ezzel hozható összefüggésbe, hogy ezen országokban vált a legdrámaibb konfliktussá a „technikailag lehetséges” és a „gazdaságilag megengedhető” ellentmondása is. A gyógyszerkiadásokat érintő megszorítások indoka a magas magyarországi gyógyszerköltés. Erre a megállapításra leggyakrabban a biztosítói gyógyszerkiadások teljes egészségügyi kiadásokhoz viszonyított aránya alapján jutnak a felületes szemlélők. Sok, a médiában megjelent számadat a teljes gyógyszerköltés alapján számol statisztikát, ez azonban tartalmazza a betegek által fizetett térítési díjat, és a szabadáras, nem támogatott patikai termékekre kifizetett összegeket is. A korrekt adatokat csak akkor kapjuk meg, ha az OECD közkiadásra (public expenditure) vonatkozó adataival számolunk. Az OECD adatok alkalmazásakor figyelembe kell venni még azt is, hogy kizárólag a gyógyszerfogyasztásra vonatkozó adatokat nem tartalmaz, azok minden esetben összevontan jelennek meg az egyéb gyógyászati segédeszköz vásárlásra fordított adatokkal, továbbá nem tartalmazzák a gyártói befizetéseket, melyek összege egy évben lassan a gyógyszerkassza negyedét teszi ki.
Január közepén megújult és ezzel egy időben új elnököt választott az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (AIPM) elnöksége. Szolyák Tamás, a Novartis vezérigazgatója búcsúzott az elnöki pozíciótól, feladatait Leitner György, a GSK ügyvezető igazgatója vette át. A megújult elnökség tagjai közül hárman, Leitner György (GSK), Jenny Winter (AstraZeneca), Morten Vaupel (Novo Nordisk) a korábbi ciklusban is a board tagjai voltak, újkéntközéjük dr. Jakab Zoltán (Abbot), dr. Stegana Diana (Amgen) és Anna Van Acher (MSD). Az AIPM igazgató-helyetteseként továbbra is Dávid Tamás koordinálja az egyesület mindennapi munkáját, Vályi-Nagy István helyére új igazgatót választ majd az elnökség. Az 1992-ben alapított Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete 25 kutatás és fejlesztés orientált gyógyszeripari vállalatot tömörít Magyarországon, melyek értékben a hazai gyógyszerforgalom mintegy 60 százalékát adják. A tagvállalatok anyavállalatai úttörő szerepet játszanak az új, innovatív gyógyszerek felfedezésében és kifejlesztésében, melyek célja a nem, vagy nem megfelelő hatékonysággal kezelhető betegségek gyógyításában az előrelépés. A hatalmas szellemi befektetés mellett jelentős, éves szinten több milliárd dollárt is meghaladó összeget fordítanak az új, innovatív gyógyszerek kifejlesztésére. Egyetlen új innovatív gyógyszer kifejlesztése kb. annyiba kerül, mint az OEP egy éves gyógyszerkerete. Az innovatív gyógyszercégek aktívan vesznek részt a magyar orvosok és gyógyszerészek szakmai továbbképzésében is. Hivatalosan akkreditált tanfolyamaik nagy segítséget nyújtanak a szakvizsgára készülő orvosoknak. Az Egyesület tagvállalatai nem csak a külföldi és hazai gyógyszerpiacon játszanak meghatározó szerepet, de alapvetően hozzájárulnak a magyarországi klinikai kutatáshoz és orvostovábbképzéshez. Tagvállalataik jóvoltából és szakmai tudásuk elismeréseként ma már magyar orvosok is rendszeresen részt vesznek új innovatív gyógyszerekkel végzett magas színvonalú, több országban szigorúan azonos feltételek mellett párhuzamosan zajló, multicentrikus gyógyszervizsgálatokban, melyeket minden esetben az országos gyógyszerhatóság PHARMORIENT 232
10
XXI. évfolyam, 2012. február
fejlődésének esélyét és anyagi megbecsülését, ezen keresztül tovább gyorsítva az orvosok elvándorlását. • A társadalmi felelősségvállalás területén A gyógyszeripari vállalatok által a rászorulók, társadalmi szervezetek és intézmények részére juttatott támogatások és adományok értéke meghaladja az évi 10 Mrd forintot, mely a jövőben valószínűleg fenntarthatatlan lesz. • A szakmai folyóiratok, kiadványok területén A támogatások megszűnése számos orvos-, és gyógyszerészszakmai folyóirat megszűnését, és a gyógyítás színvonalának csökkenését vonhatja maga után. Az egyesület honlapján is felhívja a figyelmet arra, hogy a magyarországi gyógyszerkiadások problémáját rövidtávon, a drasztikus, és fűnyíróelvszerű intézkedésekkel nem lehet kezelni. Az átgondolatlan, szakmailag téves feltételezéseken nyugvó intézkedések bevezetése eredményeként életmentő készítmények tűnhetnek el a magyar piacról, gyógyszeripari alkalmazottak ezrei kerülhetnek az utcára, patikák zárhatnak be, és magyar orvosok tömegei hagyhatják el az országot. A megszorítás mértéke nem nagyobb, mint a GDP 0,4 százaléka, ám a következményes hatás a GDP tartós, több mint 1 százalékos csökkenését vonhatja maga után. Olyan fenntartható támogatáspolitikára van szükség, mely – fő célkitűzése a rendelkezésre álló erőforrások leghatékonyabb felhasználása, és minél nagyobb egészségnyereség elérése a társadalom szintjén – biztosítja a támogatási döntések átláthatóságát, ellenőrizhetőségét, kiszámíthatóságát, jogi-, és szakmai megalapozottságát, valamint biztosítja az új, innovatív technológiák, az orphan, és ultraorphan gyógyszerek befogadását, s ezáltal a magyar gyógyszerkincs folyamatos frissülését, – biztosítja az olcsó generikus gyógyszerek széleskörű alkalmazását és árversenyét, megteremtve a fedezetet az új, innovatív termékek támogatásának, – biztosítja az biosimilar termékek térnyerését, megteremtve a fedezetet az új, innovatív termékek támogatásának, – biztosítja a nemzetközi árösszehasonlítás módszertanának széles körű alkalmazását, megteremtve a fedezetet az új, innovatív termékek támogatásának, – nem érinti hátrányosan a Magyarországon termelő cégeket, vagy lehetőséget ad ezen cégek veszteségeinek kompenzálására
Egyértelműen megállapítható, hogy hazánkban az egy főre eső GDP, és az egészségügyi kiadások GDP-hez viszonyított aránya is alacsony. Nem azért kiemelkedően magas a gyógyszerköltés aránya az egészségügyi kiadásokon belül, mert sokat költ Magyarország gyógyszerre, hanem azért, mert alacsony az E. Alap és az egy főre eső GDP! Pontosabb képet kapunk, ha az egy főre jutó gyógyszertámogatási költségeket hasonlítjuk a nemzetközi adatokhoz. Ezek alapján látható, hogy a hazai, gyógyszertámogatásra fordított összeg jóval az OECD országok átlaga alatt van, és regionális szinten sem kiemelkedő. A folyamatos és biztonságos gyógyszerellátás vontatottá válásán keresztül nem csak a betegek, hanem az ágazat minden szereplője számára kedvezőtlen hatása lesz a tervezett 80-120 Mrd forintos forráskivonásnak: • A gyógyszergyárak területén Szakemberek elbocsátásával kell számolni. Mivel a gyógyszeripar igen speciális szaktudást igénylő ágazat, így az elbocsátott alkalmazottak csak átképzés után tudnának új munkahelyet találni, vagy elhagynák az országot. A szigorodó feltételek mellett akadályozott lesz az eddig gyógyíthatatlan betegségek kezelésére szolgáló új, innovatív termékek TB támogatással történő hazai forgalmazása, így azok nem juthatnak majd el a magyar betegekhez. • A gyógyszertárak, nagykereskedők területén A támogatott forgalom csökkenése, illetve átterelődése az olcsóbb termékek irányába szükségszerűen maga után vonja az árrés bevételek csökkenését is. A gyártók által nyújtott kedvezmények megszűnése szintén jelentős bevételkiesést jelent, mely anyagi csődökhöz is vezet. • A kórházak területén A kórházi gyógyszergazdálkodás szempontjából kiemelkedő jelentőségű a gyártói rabatt, és a klinikai kutatásokhoz kapcsolódó gyártói kiadás, melynek csökkenése tovább nehezítheti a kórházak helyzetét • Az orvosok területén A magyar orvosok magas szintű továbbképzésének hatékony eszköze a szakorvosok részére szervezett nemzetközi szakmai konferenciákon való részvétel, melyen egy magyar orvos csak a gyártók által biztosított lehetőséggel élve tud részt venni. A gyártó-orvos kapcsolat másik fontos területe a klinikai kutatásokban való részvétel, mely nem csak a magyar államnak hoz jelentős bevételt, hanem az abban résztvevő szakembereknek is anyagi biztonságot nyújt. Ezeknek a lehetőségeknek a korlátozása drasztikusan visszafoghatja a hazai K+F kiadásokat, az orvosok szakmai XXI. évfolyam, 2012. február
11
PHARMORIENT 232
Kinek árt a hatóanyagfelírás? valóban nem egyformák, ezért egyes betegeknél allergia léphet fel, esetleg a hatás sem lesz minden személynél egyforma. De azért az esetek döntő többségében igaz, hogy ha egy gyógyszer valakinél bevált, akkor egy másik, azonos hatóanyagú szer is nagy eséllyel lesz megfelelő számára. Az persze kérdés, hogy ez a gyakorlatban is így működik-e? A hatóanyag nélküli placebo is igen hatásos lehet, sokszor a gyógyszereknél sem csak a hatóanyag hat. Ha az orvos azt tapasztalja, hogy nem vált be az „újítás”, vagy betege ragaszkodik egy adott fantázianevű készítményhez, akkor a páciens hozzájuthat ahhoz is, csak drágábban. És igaza van: ha valaki évek óta szed egy adott készítményt vagy gyógyszer-kombinációt, és az bevált, akkor nem nagyon érdemes mással kísérletezni. Viszont azzal is tisztában kell lenni, hogy ha az orvos noraminophenazont ír fel, és a patikus nem Algopyrint ad, pedig a páciens azt szokta meg, és reklamál, a gyógyszerész jó eséllyel oda fogja adni a megszokott szert, hiszen nem akarja kliensét elveszíteni. Nyilvánvalóan ezt a rendelkezést képtelenség lesz 100 százalékosan betartani. Meggyőződéssel állítható, hogy a betegeket nem fogja veszteség érni. Veszteségeket a gyártók fognak elszenvedni, mégpedig a brandépítés szempontjából. Hiszen a „brand” nem egyenlő a hatóanyaggal, abba beépül a gyártó cég imázsa, marketingtevékenysége, a gyógyszerlátogató munkája. Ez, a brandépítés lesz igen nehéz, ha az orvosoknak hatóanyagokban kell gondolkodniuk. Forrás: Humantrade Magazin
Az orvosoknak és a gyógyszerészeknek is újra kell tanulniuk a gyógyszertant − nyilatkozta Blaskó György professzor. A kormányzat döntésének megfelelően 2012 tavaszától az orvosok bizonyos hatóanyagcsoportban csak hatóanyagot írhatnak fel, és a gyógyszerész el, hogy milyen kereskedelmi nevű készítményt ad ki a receptre. Ennek kapcsán fejtette ki véleményét, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Gyógyszerészeti Kara Gyógyszerügyi Szervezés és Management Tanszékének professzora arról, hogy a rendelkezés mit jelenthet az érintettek számára. A beszélgetés alkalmat adott arra, hogy a konkrét szabályozás kapcsán a módszerről, az alkalmazott technikáról essen szó. Izgalmas kérdés: mennyire lehetünk biztosak abban, hogy két különböző, bár azonos hatóanyagú készítmény ugyanúgy viselkedik egy adott páciens esetében? Ha valaki például évek óta szed egy konkrét vérnyomáscsökkentőt, érdemes-e lecserélni valami másra, mert az a legolcsóbb, vagy mert a patikában az kapható éppen? Arról nem beszélve, hogy ha már valaki megtanulta, hogy ezt ekkor és ekkor kell bevennie, tudja, hogy a „vérnyomására jó”, érdemes-e ezen változtatni? A generikumnak az eredeti gyógyszerrel szinte tökéletes bioekvivalenciát kell mutatnia, és természetesen hatóanyaguknak kémiailag teljesen azonosnak kell lenniük. Ezt a gyógyszerhatóságok nagyon szigorúan ellenőrzik. Természetesen az orvoslásban sosem fehérek vagy feketék a dolgok. Az originális szerek és követőik az adalékanyagokat – színezékek, tartósítószerek stb. – illetően
Magyar találmány a személyre szabott gyógyszerelésben képessége is gyengébb lesz. Ebben az esetben bizonyos szerek nem hatnak megfelelően rá, sőt mérgezési tünetek léphetnek fel. A Semmelweis Egyetem orvosaival együttműködve létrehozott úgynevezett CYPtest olyan betegkímélő, gyors megoldás, amely egyszerű vérvétel útján is ki tudják mutatni, ha valaki sérült citokróm P450 enzimmel született. Ez a vizsgálat arra is alkalmas, hogy a létező, de gyengén működő enzimre figyelmeztesse az orvosokat a gyógyszeres kezelés előtt. Így a beteg egyéni sajátságaihoz kiválasztható a legmegfelelőbb hatóanyag és gyógyszeradagolás.
Az MTA Kémiai Kutatóközpont, valamint a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinika munkatársainak sikerült olyan eljárást kidolgozniuk, amely vérteszttel jelzi előre, ha egyes gyógyszerek nem fognak megfelelően hatni a betegben. Monostory Katalin biológus, toxikológus és munkatársai olyan enzimek vizsgálatával foglalkoznak, amelyek a májban vízben oldhatóvá alakítják a gyógyszerhatóanyagokat, és gondoskodnak arról, hogy ezek kiürülhessenek a szervezetből. Az emberek egy részében azonban hiányzik vagy gyengén működik valamelyik citokróm P450 enzim, így az adott beteg gyógyszerlebontó PHARMORIENT 232
12
XXI. évfolyam, 2012. február
2012. Évi egészségügyi kiállítások Hely Anglia Birmingham Belorusszia Minszk Brazília Sao Paulo Bulgária Szófia Csehország Brno Brno Egyesült Arab Emirségek Dubai Franciaország Párizs Párizs India New Delhi Izrael Tel Aviv Japán Tókió Kína Peking Lengyelország Pozman Pozman Németország Düsseldorf Düsseldorf Lipcse Stuttgart München Olaszország Bologna Oroszország Moszkva Moszkva Moszkva Szentpétervár Szaud-Arábia Jeddah Ukrajna Kijev Üzbegisztán Taskent Marokkó Casablance Kína Peking Szingapur Szingapur
Időpont V. 23-24.
Rendezvény MDT-Medtec
Tematika Nk orvostechnika
III. 27-30. BELARUS MEDICA
Nk orvos és labortechnika
V. 22-25.
Hospitalar
Kórházi és labor felszerelések
V. 15-18.
Bulmedica-Sofia
Nk egészségügyi
X. 16-18. X. 16-18.
Madical Fair REHAPROTEX
Nk orvostechnika gyógyszerészeti rehabilitáció
I. 23-26.
Arab Health
orvosi műszer, gyógyászati segédeszköz
II. 15-16. V. 22-25.
PHARMAPACK Hospital Expo / Intermedica
gyógyszer Nk egészségyi és kórháztechnika
III.
HOSPIMEDICA INDIA
Nk diagnosztika, orvostechnika
VI. 12-14. Preventive Nutrition
Megelőzés, táplálkozás
III. 21-23. CPhl-Japan / ICSE Japan
Nk gyógyszer
III. 23-25. China-Med
Nk orvostechnika
V. 18-20. FitExpo III. 14-16. SALMED
Fitness, sport Nk orvostechnika
X. 10-13. XI. 14-17. V. 16-18. I. 27-29. X. 10-13.
RehaCare MEDICA Orthopadie-Reha Medicin Expopharm
rehabilitáció, ápolás Nk orvostechnika Nk orvostechnika orvostechnika, gyógyszer Nk gyógyszer
IX. 9-12.
SANA
Nk egészséges táplálk. Naturprodukt
XII. 3-6. X. 3-7. XII. 5-9. X. 2-4.
APTEKA MIOFF Zdravookhranenlye Hospital/Pharmacy
Nk gyógyszerészeti Nk fitness, fürdő Nk egészségügyi gyógyszer Nk kórháztechnika, gyógyszer
XI. 11-14. Saudi Healthcare
Nk egészségügyi, gyógyszer
X.
Nk egészségügy
UKRAINAMEDICA
IV. 24-27. APTEKA Expo Central Ázsia Nk gyógyszer I. 12-15.
MEDICAL EXPO
Nk egészségügy
II. 15-16.
Natural Asia
gyógyszer, naturprod.
III. 19-22. Bio Pharma
XXI. évfolyam, 2012. február
gyógyszer
13
PHARMORIENT 232
Információ a blokkon programra. Ebből a többletforrásból azok a gyógyszertárak részesedhetnek, amelyek azoknak a recepteknek több mint 35 százalékában, amelyekre az orvos helyettesíthető gyógyszereket írt fel, a társadalombiztosítás által referencia-gyógyszernek elismert, legkedvezőbb térítési díjú gyógyszereket adják ki a betegnek. A gyógyszertárak rendeletben meghatározott szabályok szerint, utólag juthatnak hozzá az ösztönzőhöz, amelynek összege a preferált gyógyszerek kiadási arányával növekszik. A gyógyszertárban kapott blokkról az esetleges felesleges kiadás is leolvasható lesz. Egyes gyógyszerek esetében akár 2000-3000 forint felesleges kiadására is felhívhatja a figyelmet a gyógyszertárban kapott blokk. Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) elnöke az MTInek elmondta: a jelenleg hatályos jogszabályok szerint a gyógyszerészeknek eddig is fel kellett ajánlaniuk az olcsóbb helyettesítő gyógyszert a betegeknek. Február elsejétől viszont, ha a beteg azt mondja, hogy ragaszkodik a drágább gyógyszerhez, akkor a patikusnak dokumentált módon, tehát írásos formában kell tájékoztatnia a beteget, aki így látni fogja: ha elfogadta volna az olcsóbb készítményt, azzal mennyit spórolhatott volna. Hankó Zoltán szerint kézenfekvő, hogy az olcsóbb készítmény térítési díja a blokkon jelenjen meg, ne kelljen egy külön papírt adni a betegnek. Az MGYK az erről szóló jogszabály megjelenésekor megkereste a Gyógyszertári Rendszergazdák Szövetségét, amely vállalta, hogy tagvállalatai – a kérésnek megfelelően – fejlesztik a patikai számítógépes programot. Az OEP-nél tartott szakmai egyeztetésen az OEP munkatársai is ezt a megoldást kérték a rendszergazdáktól. A köztestület elnöke szerint ez a változtatás a gyógyszerészeket és a betegeket is az olcsóbb készítmények felé tereli. Arra a kérdésre, mi történik akkor, ha a gyógyszerész szóban elfelejtené tájékoztatni a beteget az olcsóbb készítményről, s az eltérést a blokkon észlelve a beteg ott helyben szóvá teszi,
A gyógyszertámogatási rendszer átalakítása idén tovább folytatódik. Február elsejétől a gyógyszerészeknek írásban is fel kell hívniuk a beteg figyelmét arra, hogy az általa kért gyógyszer helyettesíthető olcsóbb készítménnyel, így láthatja, mennyit spórolhatna – közölte az egészségügy államtitkárság az MTI-vel. Az új szabályozás egyik lényegi eleme az a változás, hogy februártól, ha a gyógyszertárban a beteg számára magasabb térítési díjú, az ösztönző rendszer által nem kedvezményezett gyógyszert adnak ki, a beteg számára is dokumentálniuk kell, hogy a kiváltott gyógyszerrel helyettesíthető, de kedvezőbb térítési díjú készítmény is vásárolható. A gyógyszertárak a tájékoztatást a blokkhoz kapcsolódóan is megadhatják, így a beteg pontosan láthatja, milyen megtakarítást jelentett volna az olcsóbb gyógyszer kiváltása. Az egészségügyi államtitkárság „kiemelt egészségpolitikai célkitűzésnek tekinti, hogy az azonos hatóanyagú, egyenértékűnek minősített, egymással helyettesíthető gyógyszerek esetében olyan szabályozókat alakítson ki, amelyek elősegítik a gyógyszerek fogyasztói árának jelentős csökkenését”. Ezáltal válik elérhetővé, hogy ezekért a gyógyszerekért a társadalombiztosításnak és a lakosságnak is kevesebbet kelljen fizetni. Az így megtakarított összegből a társadalombiztosítás más gyógyszerek és egészségügyi ellátások finanszírozását lesz képes biztosítani, tehát csökkennek a betegek gyógyszerköltségei. Az egymással helyettesíthető gyógyszerek árának jelentős csökkenése egy többlépcsős program keretei között valósítható meg. Ennek keretében tavaly ősszel az ágazat újraszabályozta a gyártók közötti árversenyt és bevezette a preferált referencia ársávba tartozó, legolcsóbb gyógyszerek körének kialakítási szabályait. Ennek eredményeképp az érintett gyógyszerek körében mintegy 20 százalékos árcsökkentést sikerült elérni. Egy következő lépésként január elején lépett hatályba az a rendelkezés, amely a gyógyszerészeket is arra ösztönzi, hogy a társadalombiztosítás által preferált referencia ársávba tartozó, vagy ennek hiányában referencia gyógyszerként elismert, legkedvezőbb térítési díjú gyógyszereket ajánlják fel a betegeknek. Kompenzációként, a gyógyszerészek kérésére, az idei költségvetés 2,7 milliárd forintot biztosít a gyógyszerészi generikus PHARMORIENT 232
14
XXI. évfolyam, 2012. február
ben a biztosító számára megfogalmazott költségvetési elvárást, az „efelett realizált megtakarításokat viszont az új készítmények támogatásba való befogadására tudják fordítani” - tette hozzá. Az állam mellett jelentős összegeket spórolhatnak a betegek is, ha az olcsóbb készítményeket választják. A változással kapcsolatban a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőségés Szervezetfejlesztési Intézet Országos Gyógyszerészeti Intézet (GYEMSZI-OGYI) az MTI megkeresésére azt közölte: a gyógyszerész csak a GYEMSZI OGYI által helyettesíthetőnek és egyenértékűnek nyilvánított készítmények közül ajánlhat helyettesíthető gyógyszert a betegnek. A GYEMSZI OGYI az egyenértékűséget és a helyettesíthetőséget a forgalomba hozatali engedélyezés során vizsgálja. Az egymással helyettesíthető generikumok engedélyezése szigorú szakmai szabályok szerint történik. A gyógyszer-engedélyezés és -ellenőrzés rendszere tehát garancia arra, hogy a generikus készítmények biztonságosak, hatásosak, és ugyanolyan jó minőségűek, mint az originális gyógyszerek. Az egyenértékűnek és helyettesíthetőnek nyilvánított készítmények a GYEMSZI OGYI honlapján nyilvánosak, mindenki ellenőrizheti, hogy az ajánlott gyógyszer valóban helyettesítheti-e az eredetileg felírt gyógyszert – tették hozzá.
azt mondta: ilyen esetben a gyógyszerész a beteg kérésére sztornózza a tételt. Hankó Zoltán azonban biztos abban, hogy ilyen tévedések nem fordulnak majd elő nagy számban, mert az effajta „polémia” nincs jó hatással a beteg-gyógyszerészi viszonyra. Az OEP főosztályvezetője szerint: a cél az, hogy még nagyobb teret adjanak a generikus gyógyszerek elterjedésének, a gyógyszerész is érdekelt legyen abban, hogy azt a gyógyszert adja ki, amely a beteg és a biztosító számára is a legjobb. Közlése szerint a gyógyszerészek eddig ellenérdekeltek voltak abban, hogy helyettesítsék a készítményeket, mert a drágább készítményeknek nagyobb volt az árrése. Mint kifejtette: eddig a generikus program azért nem tudott beindulni igazán Magyarországon érdemi árcsökkentésekkel, mert ugyanolyan feltételekkel kaphatták a betegek a drágább és az olcsóbb gyógyszert is. Ennek kiküszöbölésére vezették be – egyebek mellett – a preferált referencia ársávot is, amely kategóriába azok a kedvező árú, azonos terápiás eredményű készítmények tartoznak, amelyeket a biztosító a gyógyszerfelírásoknál vagy a közgyógyellátás során ajánl. Abban az esetben pedig, ha a gyógyszerészek az olcsóbb készítményeket ajánlják, illetve a közgyógylistán is ezek a készítmények szerepelnek, akkor a gyártóknak érdekük lesz nagyobb árcsökkentést benyújtani, amely végül a gyógyszerkasszában megtakarítást eredményez. Ezáltal teljesíti az OEP a Széll Kálmán-terv-
Változik a módosítási eljárások díja CLXXVI. törvény alapján módosult a 2005. évi XCV. törvény (Gytv) 1. számú melléklete. A táblázatosan közölt díjak forintban értendők. Forrás: GYEMSZI-OGYI
Változnak a gyógyszerekkel kapcsolatos módosítási eljárások díjai – hívta fel a figyelmet honlapján a GYEMSZI-OGYI. Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi I. Nem hasonszenvi (allopátiás) készítmények I.A.
Minden allopátiás készítmény kivéve az allergéneket
I.A.2.3.
Az alkalmazási előírást nem érintő, kizárólag a címke és betegtájékoztató szövegére vonatkozó módosítások [2005. évi XCV. törvény, 10. § (2) bek.]
I.A.2.3.a.
Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerek címkéjéről és betegtájékoztatójáról szóló 30/2005. (VIII. 2.) EüM rendelet 3. § (4) bekezdésnek megfelelő beadványok
I.A.2.3.b.
Egyéb beadványok
I.A.2.4.
A forgalomba hozatali engedély jogosultság átruházása (jogutódlás)
I.B
Allergének
I.B.2.3.
Az alkalmazási előírást nem érintő, kizárólag a címke és betegtájékoztató szövegére vonatkozó módosítások [2005. évi XCV. törvény, 10. § (2) bek.]
I.B.2.3.a.
Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerek címkéjéről és betegtájékoztatójáról szóló 30/2005. (VIII. 2.) EüM rendelet 3. § (4) bekezdésnek megfelelő beadványok
I.B.2.3.b.
Egyéb beadványok
I.B.2.4.
A forgalomba hozatali engedély jogosultság átruházása (jogutódlás)
XXI. évfolyam, 2012. február
20 000 100 000 20 000 180 000
20 000 100 000 20 000
15
180 000
PHARMORIENT 232
A Richter eredményei lesztésre fordított kiadásai alapján. A vezérigazgató úgy fogalmazott, hogy Magyarországon inkább 20 százalékos mértékben csökkenhetnek a bevételek, és vannak olyan kormányzati intézkedések, amelyeknek a hatása még nem látható. A nemzetközi számviteli szabvány (IFRS) alapján készült, február elején közzétett gyorsjelentés szerint a Richter konszolidált árbevétele 2011-ben 12,4 százalékkal 309,34 milliárd forintra emelkedett. Magyarországon a gyógyszercég 35,62 milliárd forint árbevételt ért el, ami 5 százalékkal haladja meg a 2010. évit. A 2011. év minden nehézség ellenére sikeres volt – mondta Bogsch Erik. Az elmúlt évben a Richter árbevétele euróban először lépte át az egymilliárdos értéket, euróban a növekedés 10,7 százalékos volt. Bár az adózott nyerség 23,8 százalékkal 49,26 milliárd forintra csökkent, az üzemi szintű nyereség lényegében nem változott az előző évhez képest, 62,62 milliárd forint volt 2011-ben.
Magyarországon 2012-re 15–20 százalékos forgalomcsökkenéssel számol a Richter Gedeon Nyrt. Bogsch Erik, a gyógyszergyártó cég vezérigazgatója február elején Budapesten tartott sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy összességében stagnálást vár. Visszafordíthatatlan károkat okoznak az egészségügyi államtitkárság intézkedései a magyar gyógyszeriparban. Az általa irányított társaság már 6 onkológiai és kardiológiai készítmény gyártását abbahagyta, ez a lépés munkahelyek megszűnéséhez vezet, és hosszú távon ellátási problémákat is okozhat. Elmondta, hogy idén a Richter csak az új adók bevezetése következtében két és fél milliárd forinttal többet fog fizetni, és emellett megszűnik a gyógyszergyár társasági adó kedvezménye is. Tavaly a társaság 1,6 milliárd forint különadót fizetett az első és a negyedik negyedévben. A második és harmadik negyedévi különadót viszont vissza tudta igényelni a kutatásra és fej-
Eredményes évet zárt az Egis milliárd forint nettó eredményt ért el az IFRS adatok szerint. A bevétel 8 százalékkal magasabb, míg a nyereség 19 százalékkal alacsonyabb volt az előző évinél. Az export 10 százalékkal bővülve 345,5 millió eurót tett ki, míg forintban 9 százalékkal nőtt, meghaladta a 94 milliárd forintot. A konszolidált saját tőke 161,639 milliárd forint volt 2011. szeptember 30án, egy év alatt 8 százalékkal nőtt. Poroszlai Csaba elmondta, hogy a konszolidált árbevétel 95 százaléka közvetlenül az anyavállalatnál keletkezett, továbbá az export az árbevétel 73 százalékát tette ki. A forgalom bővüléséhez hozzájárult az üzleti év során bevezetett nyolc új termék is. Az Egis a magyarországi gyógyszerpiacon értékben továbbra is az ötödik legnagyobb szállító, piaci részesedése pedig egytized százalékponttal 5,4 százalékra nőtt az előző üzleti évben. Kutatás-fejlesztésre az előző évinél 7 százalékkal többet, 11,614 milliárd forintot költött az Egis, ami az árbevétel 9 százaléka. A szoros gazdálkodásnak köszönhetően a csoport szabad pénzeszközei egy év alatt 41 százalékkal emelkedtek, 25,26 milliárd forintot tettek ki az üzleti év végén. Forrás: MTI
Az Egis Gyógyszergyár Nyrt. részvényenként 120 forint osztalékot fizet a 2011. szeptember 30-án zárult üzleti évének nyereségéből. Erről egyhangúlag döntött a társaság éves rendes közgyűlése, amelyen a szavazatok 70,65 százalékát képviselő részvényes vett részt. Az osztalék megegyezik a korábbi években is kifizetett, a névértékre vetített 12 százalékos mértékkel. Az osztalékra fordított összeg összesen 934 millió forint. A francia Servier 50,9 százalékos tulajdonában lévő, budapesti gyógyszeripari vállalat a magyar számviteli szabályok szerint 16,678 milliárd forint adózott nyereséget ért el a tavalyi üzleti évében. Az osztalék kifizetése után 15,744 milliárd forint kerül a társaság eredménytartalékába. Poroszlai Csaba, a társaság gazdasági igazgatója az Egis nemzetközi számviteli szabályok (IFRS) szerinti konszolidált beszámolóját ismertetve elmondta, hogy a vállalat összességében elérte üzleti célkitűzéseit: minden fő piacán forgalom bővülést tudott elérni, elegendő forrást biztosított a megújulásra, fejlődésre, a jövőbe való befektetésre, emellett pénzügyi ereje is jelentősen nőtt. Az Egis a 2010/2011-es üzleti évében konszolidáltan 128,939 milliárd forint árbevételt és 13,585 PHARMORIENT 232
16
XXI. évfolyam, 2012. február
Országos Gyógyszerterápiás Tanács Szintén az új testület feladata lesz a helyes terápiás gyakorlatokra vonatkozó szabályok, illetve a gyógyszerrendelés ösztönzéséről szóló jogszabályban foglaltak alapján az új gyógyszerterápiás eljárások kórházon belüli bevezetésének és szakszerűségének véleményezése, valamint az új gyógyszerterápiás eljárások gyógyszerszükségletének meghatározása, továbbá a biológiai gyógyszerek csoportjainak kialakítására vonatkozó javaslatok kidolgozása. Az OGYTT működési feltételeiről a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet gondoskodik. Az OGYTT tagjai díjazásban nem részesülnek. Az OGYTT vezetője az elnök, munkáját titkár segíti. Az elnök az egészségügyért felelős miniszter által kijelölt, orvos végzettségű állami vezető. A titkár az egészségügyért felelős miniszter által kijelölt, gyógyszerész végzettségű szakember. Az OGYTT ülésein tanácskozási joggal állandó meghívottként részt vesz az egészségügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, valamint a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet által delegált egy-egy képviselő. Mellettük másokat is meghívhat az elnök, ők az ülésen tanácskozási joggal vesznek részt.
Az előzetes ígéreteknek megfelelően január végéig feláll az Országos Gyógyszerterápiás Tanács (OGYTT), amely elősegíti a gyógyszer-támogatási rendszer felülvizsgálatát, elemzi és értékeli a kórházi gyógyszerfelhasználást és gyógyszerbeszerzést. A Magyar Közlöny előző év végén megjelent számában olvasható kormányhatározat értelmében ugyanis 2012. január 31-ig kell létrehozni az Országos Gyógyszerterápiás Tanácsot, amely javaslattevő, véleményező és tanácsadó testületként a hatékony, biztonságos és gazdaságos gyógyszerterápiás elvek érvényesítéséért lesz felelős. A határozat szerint „az OGYTT tevékenységének célja a támogatáspolitikai átalakítások folyamatának koordinálása, illetve a gyógyszer-támogatási rendszer felülvizsgálatának elősegítése”. Az OGYTT feladata lesz az egységes országos kórházi gyógyszer-alaplista kialakítása és folyamatos karbantartása, az országos kórházi gyógyszer-közbeszerzések szakmai előkészítése és értékelése, az országos kórházi gyógyszerfelhasználás és gyógyszerbeszerzés szakmai és gazdasági szempontú elemzése és értékelése; javaslattétel az esetleges hiányosságok kiküszöbölésére és az indokolatlannak minősített beszerzések és felhasználások csökkentésére.
Átlag felett szereti patikusát a magyar gyógyszerészüktől konkrét márkát vagy bizonyos termékcsoportot kérnek, így a magyar patikusok ajánlásai jelentős hatást gyakorolnak a vény nélkül kapható gyógyszerek és gyógyhatású készítmények forgalmára – állapította meg az Egyesült Államokban alapított piackutató. Mint írták: az panaszonként, betegségenként változik, hogy az emberek konkrét márkát kérnek vagy általában keresnek valamilyen recept nélküli gyógyszert, gyógyhatású készítményt a jobbulás érdekében. Legmagasabb arányban asztmánál (41 százalék), diabétesznél és fejfájásnál (34-34), szénanáthánál vagy allergiánál (31) kértek konkrét márkát a betegek. A Nielsen által összesen 51 országban végzett – több mint 28 ezer internethasználó megkérdezésén alapuló – fogyasztói kutatásból viszont az is kiderült: a gyógyszer mellett a patikusok felvetették a gyógyulás egyéb módját is, például az étrend megváltoztatását, tornát vagy pihenést. Magyarországon viszont erről a válaszadók csupán kevesebb mint 20 százaléka számolt be, panasztípustól függően, eltérő mértékben. Forrás: MTI
Több magyar fordul gyógyszerészhez, hogy panasza kezelésére ajánljon valamit, mint az európai átlag – közölte a Nielsen piackutató friss nemzetközi felmérése eredményét. A közlemény szerint egészségügyi panasz esetén – 28 európai ország adatainak átlagával összevetve – a magyarok nagyobb része beszél gyógyszerészével a gyógyulás lehetőségeiről. Jó néhányan orvossal nem is, csak patikussal beszélnek bajukról, mellettük pedig viszonylag magas azok aránya is, akik egyes panaszok esetén nem kérnek segítséget sem orvostól, sem patikustól. A felmérés szerint legtöbben orrdugulás, köhögés, torokfájás és megfázás esetén fordulnak tanácsért gyógyszerészhez. Az európai átlaghoz képest a legszembetűnőbb különbség fejfájás, orrdugulás, székrekedés és prosztata nagyobbodás esetén mutatkozik, ugyanis, míg a felmérésben résztvevő európai országokban ezen problémákról – az említett panaszok sorrendjében – a megkérdezettek átlag 9, 10, 8 és 4 százaléka beszél a gyógyszerésszel, Magyarországon ezek aránya magasabb: 16, 17, 14 és 15 százalék. Ezen felül az európai átlaghoz képest szintén magasabb Magyarországon azok aránya, akik XXI. évfolyam, 2012. február
17
PHARMORIENT 232
Maradtak még talányok a gyógyszerbeszerzésben tójának reménye szerint talán fogékonyak a szakértők által felvázolt jogi és szakmai problémákra, s így lehetőség nyílik azok korrigálására. Ebben a kérdésben azonban a végső döntés a tervezetet készítő és gondozó Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kompetenciája. A központi beszerzések gazdája a GYEMSZI (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet) lenne, szoros együttműködésben az Országos Gyógyszerterápiás Tanáccsal, amely január hónapban próbálta összeszedni a kórházakban fellelhető gyógyszer-alaplistákat – ha egyáltalán van ilyen –, hogy abból összeállítson egy országos kórházi gyógyszer-alaplistát. Az ezen szereplő hatóanyagokra illetve hatóanyagcsoportokra írna ki közbeszerzési eljárásokat a GYEMSZI. Más a helyzet az orvostechnikai eszközök esetében, mivel itt a szakmai kollégiumok bevonásával határozzák meg az eljárás tárgyát. A kórházaknak kéthavonta – a GYEMSZI által rendszeresített adatlapon – jelenteniük kell készleteiket és igényeiket, ebből áll majd össze, hogy országosan miből, milyen mennyiségre van szükség. Az új tulajdonos mellett sok egyéni akcióra nem lesz módjuk az intézményeknek. Legfeljebb akkor szerezhetnek be maguk, ha az adott készítményre – vagy orvostechnikai eszközre – sürgősen, életmentés miatt van szükség. Arról is dönthetnek helyben, hogy átveszik más intézmények „elfekvő készleteit” – amire egyébként egy 2011 utolsó napjaiban végrehajtott rendeletmódosítás ma már lehetőséget ad –, illetve, ha a központi alaplistában szereplő készítményt olcsóbban tudja beszerezni, mint a GYEMSZI. Az alaplistában nem szereplő készítményeket természetesen továbbra is egyedileg szerezhetik be a GYEMSZI-hez tartozó kórházak, kivéve a tételes elszámolás alá eső medicinákat – de erről majd később. A fák persze ebben az esetben sem nőnek az égig, amennyiben ugyanis a GYEMSZI – észbe kapva – gyorsan központi közbeszerzést ír ki az adott készítményre (s mivel nagyobb tételben vásárol, így nyilván kedvezőbb árajánlatot kap) így tetszik vagy sem, a kórház saját közbeszerzésével köteles csatlakozni a központi vásárláshoz. S ez akkor is igaz, ha a kórház – ad absurdum – jobb, olcsóbb árat ér el a GYEMSZIvel folytatott „közbeszerzési versenyben”. Külön tételt képez a logisztikai kivitelezés, a központilag beszerzett készítmények és termékek tárolása, raktározása, kórházakba szállítása. Erre vagy a gyártók vállalkoznak (mindegyik rendelkezik nagykereskedelmi jogosítványokkal) vagy erre
Minimálisra korlátozza a kórházak mozgásterét, s milliárdoktól fosztja meg az egészségügy beszállítóit a központosított közbeszerzés. Bár a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök központi közbeszerzéséről, mint az egészségügy aranytojást tojó tyúkjáról, másfél éve hallani, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium csak január közepén állt elő a megvalósításhoz szükséges rendelettervezetekkel. Ezek, a tárca eredeti tervei szerint, már február közepén hatályba léptek volna, így értelmet nyer az a bejelentés, amely szerint a miniszterelnök határozott kérésére már 2012 közepén állami tulajdonba kerülnek a városi kórházak, az eredetileg tervezett 2013 januári időpont helyett. A központi beszerzés ugyanis kizárólag az állami intézményekre vonatkozik, bár egy-egy termék esetében csatlakozhatnak a kialakítandó rendszerhez a költségvetési szervként, helyi önkormányzatok és társulásaik által fenntartott kórházak is. Ennek kizárólagos feltétele, hogy az e-alap finanszírozza tevékenységüket. A tervek egyeztetésének határideje január 18án, szerdán lejárt, a tárgyalásoknak azonban nem lehetett vége. Ugyanis a tervezet szerint a kórházak és a beszállítók között létező, akár több évre szóló szerződéseket a rendelet hatálybalépésének napján, azaz február 15-én bánatpénz megfizetése nélkül fel kellett volna mondani. Ez alapvetően ellentmond annak a közbeszerzési törvénynek, amely alapján egykoron megköttetett a gyártók és a kórházak megállapodása. Ez a cikkely azonban akkor is törvénysértő, ha korábban nem közbeszerzéssel jött létre a felek közötti kontraktus. Ebben az esetben ugyanis a polgári törvénykönyvön ejt jó nagy „sebet” a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök közbeszerzésének sajátos szabályairól szóló tervezet, amely kormányrendelettel akar felülírni egy magasabb rangú jogszabályt, egy törvényt. Az már csak hab a tortán, hogy miközben a közelmúltban átfogalmazott közbeszerzési törvény az egészségügyben egyetemleges közbeszerzésről ír, a tervezetek csupán a gyógyszerekre és orvostechnikai eszközökre fókuszálnak, s még kivételként sem említik meg például az étkeztetéssel kapcsolatos nyersanyagbeszerzést, holott ezzel kapcsolatban több alkalommal elhangzott: a helyi termelők támogatása miatt ezt semmiképp sem centralizálnák. Az utolsónak szánt egyeztetési napon – tudtuk meg a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatójától, dr. Ilku Líviától – az ágazati minisztérium képviselői tárgyaltak a gyógyszergyártók szövetségeivel. A MAGYOSZ igazgaPHARMORIENT 232
18
XXI. évfolyam, 2012. február
biztosítási Pénztár is végezhet központi beszerzést, amelynek feltételeit egy másik rendelet tartalmazza majd. Ebben a körben – akárcsak már jó pár éve – a vérzékenyek kezelésére szolgáló vérfaktorok, a január elsejétől patikákból kórházi kiadásra kerülő, úgynevezett tételes elszámolású, kizárólag rosszindulatú daganatok kezelésére szolgáló 7 hatóanyag, valamint a tételes elszámolás alá eső egyszer használatos eszközök és implantátumok tartozhatnak. Horváth Judit
is külön közbeszerzést írnak ki. A közbeszerzés kiírásában egyébként a GYEMSZI akár árurabatt adásának kötelezettségét és mértékét is előírhatja a tervezet szerint, e szövegrész azonban dr. Ilku Lívia szerint „korrekcióra” szorul. Lényegében egy olyan kitételről van szó, amely ellentmond a közbeszerzési versenyhelyzet lényegének: minél többet, minél kevesebbért. Bár az idézett rendeletből ez nem egyértelmű, úgy tűnik egyes esetekben az Országos Egészség-
Szigorítani a gyógyszermarketinget legégetőbb problémájára, a humánerőforrás-krízisre. A folyó bértárgyalás kapcsán megjegyezte a Magyar Orvosi Kamara olyan minőségű nyilvántartási adatokat szolgáltatott az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalnak, hogy emiatt nem tudják egyelőre megmondani, például hány aktív aneszteziológus dolgozik az országban. Márpedig az ilyen adatok elengedhetetlenek lennének az ágazati bértábla kidolgozásához. Mint emlékezetes, a közelmúltban az államtitkár által megidézett orvosi kamara tanácsa tett közzé állásfoglalást a tárgyalások késlekedéséről. Abban így írnak: „Elfogadhatatlannak és indokolhatatlannak ítéljük a bértárgyalások jelentős elhúzódását. Megdöbbenéssel értesültünk róla, és érthetetlen számunkra az indok, miszerint a késlekedés oka az intézményi létszám és béradatok hiánya, melyek begyűjtése még csak jelenleg folyik. Egyre egyértelműbb, hogy az egészségügyben dolgozók életkörülményeinek, az orvosok jövedelmének számottevő javítására érdemi forrás nem látszik. Hiába várjuk, hogy a felelős döntéshozók álljanak elő végre konkrét javaslataikkal, és ne az érdekképviseletektől várják a tanácsokat az elégtelen forrás szétosztására.” Forrás: MTI
Tovább lehetne még szigorítani a gyógyszermarketing szabályain – nyilatkozta Szócska Miklós egészségügyi államtitkár az MTI tudósítása szerint. A Magyar Gyógyszerészi Kamara köztestületi rendezvényén az államtitkár e kijelentését a résztvevők tapssal fogadták. Szócska Miklós ismét kiemelte: az aktuális egészségpolitikában úgy tekintik, hogy a gyógyszertár népegészségügyi találkozási pont. Ebből kifolyólag az egészségpolitika egyik kiemelt célja a gyógyszertárak és a gyógyszerészek egészségügyi szerepvállalásának megerősítése. Az államtitkár hozzátette: a döntéshozókat már sikerült meggyőzni arról, hogy a hatékonysághoz befektetésre van szükség. Példaként kiemelte azt a 2,7 milliárd forintos forrást, amelyet az első háromnegyed évben azért juttatnak a patikáknak, hogy generikus készítmények kiadását ösztönözzék. Hasonló ösztönzőket szeretnének bevezetni az április elsején induló, hatóanyag alapú felíráshoz kapcsolódóan is, de hozzátette: konkrét ígéretet nem tud adni. Az e-recept bevezetésével kapcsolatban az államtitkár kiemelte: ez bonyolult rendszer, amelyet meg kell tanulni, de hatékony gyógyszerkiváltási ügyintézés lesz az eredménye. Szócska Miklós előadásában kitért az egészségügyi ágazat egyik
Munkaszüneti napok körüli munkarend 2012-ben ben a munkaadók és a munkavállalók. A pihenőnapokat szombatonként – március 24-én, április 21-én, október 27-én, november 10-én, és december 15-én – kell ledolgozni. A rendelet kiterjed minden munkáltatóra és az általuk foglalkoztatottak munkarendjére, kivéve a megszakítás nélkül üzemelő és a rendeltetése folytán a munkaszüneti napokon is működő munkáltatókat, illetve az ilyen jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók munkarendjét.
Jövőre nyolc hosszú hétvége lesz. Az ünnepek körüli szabadnapokat szombaton kell ledolgozni. 2012-ben a munkaszüneti napok körüli munkarendet a 39/2011 (X. 14.) NGM rendelet állapítja meg. A rendelet szerint március 16., április 30., október 22., november 2. és december 24. lesz pihenőnap. Ez egészül ki a húsvét- és a pünkösdhétfővel (április 9., illetve május 28.), illetve augusztus 20-ával, így összesen nyolc hosszú hétvégével tervezhetnek 2012XXI. évfolyam, 2012. február
19
PHARMORIENT 232
650 ezer dolláros díj egy magyar tudósnak egyik egy olyan ioncsatorna, amelynek működése a cisztás fibrózis nevű súlyos öröklődő betegséget okozó génhez kötődik, és a kloridionok átjutását szabályozza a sejtmembrán két oldala között. A másik egy olyan, elsősorban immun- és idegsejtek membránjában megtalálható kalciumion-csatorna, melynek szerepe elsősorban különböző szövetek oxigénhiányos állapota – például stroke vagy szívinfarktus – miatt bekövetkező kalciumbeáramlás és ezt követő sejtpusztulás esetén válik fontossá. Csanády László mindkét esetben a csatornák nyitódását-záródását vizsgálja, vagyis hogy milyen molekuláris feltételek esetén indul és mikor áll le a csatornákon keresztül az anyagáramlás. Az előbbi esetben nemrégiben kísérletesen sikerült bizonyítaniuk a csatorna működési modelljét; ez fontos támpontot ad e működés gyógyszeres befolyásolására irányuló kutatásoknak, amelyek a cisztás fibrózis gyógyítását célozzák. A második esetben pedig a csatornát aktiváló kalcium kötőhelyeit sikerült meghatározniuk. Palugyai István
December óta tudja, hogy februártól 650 ezer dolláros (mintegy 144 millió forintos) támogatást kap Csanády László, a Semmelweis Egyetem docense, az amerikai Howard Hughes Medical Institute (HHMI) díjazottja. A pályájuk elején tartó kutatók számára most alapított elismerést a világ egyik legnagyobb nonprofit orvosi kutatóintézménye adományozza, melyet a világhírű amerikai pilóta és filmrendező, Howard Hughes (a legendás milliárdost az Aviátor című filmben Leonardo DiCaprio játszotta) alapított a harmincas évek elején. Az öt évre szóló díjat 760 jelentkező közül 12 országból 28 fiatal orvosi, illetve biológiai területen tevékenykedő kutató kapta meg. Köztük egyedüli magyarként az Orvosi Biokémiai Intézet munkatársa, aki a Rockefeller Egyetemen szerezte PhD-fokozatát, és a szervezet úgynevezett ioncsatornáinak működését kutatja, mely sok súlyos betegség jobb megértésében játszik fontos szerepet. Az elnyert összegből Csanády László csoportjával a sejthártyákon található fehérjepórusok, az ioncsatornák közül két típus működését szeretné tovább kutatni. Az
Kábítószer-halálozás Ausztriában A kábítószer okozta halálozásoknál az esetek 26 százalékában állapítottak meg kokaint. A meghaltak átlagéletkora 2010-ben 32,4 év volt. A nők aránya 18% volt, átlagosan fiatalabbak, mint a férfi halálos áldozatok. A 146 elvégzett boncolásnak csak 12 százalékában állapítottak meg kísérő szervi megbetegedéseket. Szisztematikusan elemezték a meghaltak feltalálási helyét. Ez az esetek 73 százalékában a lakás volt, ami késői segítséghez és a prevenciós munka nehézségéhez vezetett. A közvetlen halálozás eseteiben nem mutattak ki kábítószert, azonban nagy valószínűséggel fennáll a kábítószeres múlttal való összefüggés. A legtöbb esetben az áldozatok betegségekben szenvedtek, mint myokarditis, májcirrhosis vagy rák. A halálozásoknál összefüggést találtak az Aidsszel, a balesetekkel és az öngyilkossággal is. Az ajánlásokban a speciális kábítószer-ellenes intézkedéseken kívül javasolják a kísérő általános orvosi kínálatok optimalizálását. Medical Tribune
2010-ben Ausztriában 170 ember halt meg kábítószerek közvetlen hatása következtében. Ez azonban több is lehet. 17 esetben a halottszemlénél megjegyezték ugyan a drogmérgezés gyanúját, de nem végeztek boncolást. Az Egészségügyi Minisztérium nemrég nyilvánosságra hozta „kábítószer miatti halálozás 2010” jelentését. Ebben különbséget tesznek közvetlen és közvetett halálozás között. Az indikátorokat az Európai Drogmegfigyelő Szerv állapította mg. A jelenlegi statisztika alapján trendek csak korlátozottan állapíthatók meg a csökkenő boncolási arányok miatt. Néhány tény azonban kiolvasható. 161 eset elemzése szerint 11 százalékban állapítottak meg illegális drogokat. 53 százalékban pszichoaktív gyógyszereket is, 12 százalékban alkoholt és 24 százalékban alkoholt és pszichoaktív gyógyszereket is kimutattak. Az opiátok jelenlétét 8 százalékban állapították meg. 66 százalékkal a morfin a leggyakrabban kimutatott illegális anyag. 26 esetben mutattak ki heroint, 28 esetben methadont, egyéb opiátokat 44 esetben. PHARMORIENT 232
20
XXI. évfolyam, 2012. február
Nyugdíjrendszerek és az időskori szegénység Mindezekről azonban az OECD keretében sincs egyetértés, újabban a nyugdíjak méltányos mértékének aspektusa került előtérbe. Az OECD oktatási, munkaügyi és szociális igazgatósága (Directorate for Education, Labour and Social Affairs – DELSA) környezetében zajló viták eredményei az Európai Bizottsággal közösen gondozott, 2005-ben indított Pensions at a Glance sorozatban látnak napvilágot. Az Európai Unió az 1990-es években szembesült először a demográfiai folyamatoknak a tagállamok állami költségvetésére gyakorolt hatásával. A lisszaboni csúcson (2000) meghirdették, hogy „a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága” az Agenda jelentős fejezetét képezi és azt az SPC-nek (Social Protection Committee) közelebbről meg kell vizsgálnia. Ezt követően az SPC és az ECOFIN-Tanács gazdaságpolitikai bizottsága kidolgozott egy-egy saját „nyugdíjagendát”, amelyeket aztán a stockholmi és a göteborgi csúcs alkalmával összefésültek. A göteborgi csúcson három globális célkitűzést fogalmaztak meg: a nyugdíjjövedelmek méltányos mértékét, az állami és a privát időskori gondoskodás pénzügyi fenntarthatóságát, valamint ezek átláthatóságát és a demográfiai és társadalmi átalakulási folyamatokkal való egyeztetését. A laeken-i csúcson (2001) tizenegy közös célkitűzésben állapodtak meg és meghirdették „a nyitott koordináció módszerének” alkalmazását a nyugdíjrendszerek területén. A „nyitott koordináció módszerét” adekvát (puha) irányítási mechanizmusként vezették fel, amely úgymond a tagállamok segítségére volt a közös célok elérésében. Ennek jegyében stratégiai jelentések beterjesztésére szólították fel a tagállamokat, amelyekben bemutatják konkrét intézkedéseiket a közös célkitűzések elérése érdekében. Ezeket a jelentéseket aztán az Európai Bizottság egy közös jelentésbe dolgozta össze. Összességében a nyitott koordináció módszerének jelentősége marginálisként jellemezhető. Jóllehet az EU tagállamaiban az elmúlt tíz év során számos nyugdíjreformot vezettek be, kérdéses, hogy a nyitott koordináció módszere ezeket egyáltalán befolyásolta, vagy előrelendítette volna.
Európában különböző típusú nyugdíjrendszerek léteznek, amelyek célja, hogy az időskori gondoskodás területén alkalmazott sajátos public-privatemix alkalmazásával biztosítsák a megfelelő életminőséget az időskorúak számára. Az újabb reformok, mindenekelőtt az ekvivalencia elvének felértékelése és a privát/üzemi időskori gondoskodásnak az állami nyugdíjszolgáltatások terhére történő kiépítése az atipikus foglalkoztatási formák terjedése esetén a távlatban növeli az időskori szegénység kockázatát. Nagy-Britanniában, ahol az állami nyugdíjszolgáltatások viszonylag alacsonyak és a súlypont a privát kiegészítő szolgáltatásokon van. Az úgynevezett „helyettesítési ráta” (azaz a nyugdíjaknak a munkából szerzett jövedelmekhez való viszonya) és az időskori szegénység tekintetében a helyzet Európai összehasonlításban a legkedvezőtlenebb. Hollandiában ezzel szemben mindkét területen kedvezőbb értékekkel találkozunk. A nemzeti nyugdíjbiztosítási politikák keretfeltételei Az ILO, amely hagyományosan a bismarcki nyugdíjpolitikai koncepciót képviselte, sokáig hegemóniát gyakorolt a nyugdíjpolitika globális érvényesülésére. Mígnem az 1990-es években a Világbank ki nem kezdte a pozícióját és a hagyományos „társadalombiztosítási ortodoxiájának” felülvizsgálatára és az összes polgárt megillető állami alapnyugdíj gondolatának elfogadására nem kényszerült. Ezt a modellt elsősorban az alacsony nemzeti jövedelemmel rendelkező országoknak javasolják, ahol a jövedelemfüggő állami nyugdíj bevezetése célszerűnek látszik. Az ILO a közepes és magas nemzeti jövedelemmel rendelkező országok esetén a „reliable income replacement rates” általános formulával él. Az ILO a Világbanktól eltérően az állami időskori gondoskodás megbízhatóságát és stabilitását hangsúlyozza. Az OECD egy explicit nyugdíjmodell felmutatása helyett mindössze felvázolja a nyugdíjrendszerek reformjának elveit és ajánlásokat fogalmaz meg. A „Prosperity in an Ageing Society” című kiadványban (1998), valamint annak kiegészítő kötetében (2000) megfogalmazott álláspont szerint prioritásként kell kezelni a nyugdíjrendszer első pillérére fordított állami kiadások csökkentését. Ezzel szemben erősíteni kell a személy felelősségét az általa elvárt mértékű nyugdíj biztosítása érdekében. Ezzel kapcsolatban az OECD a nyugdíjrendszer állami, privát, illetve üzemi pillére közötti arányok átalakítását támogatta, jelentősen felértékelve ez utóbbit. XXI. évfolyam, 2012. február
A brit nyugdíjrendszer A Beveridge-szemlélet alapján 1946-ban bevezetett Basic State Pension (BSP) soha nem haladta meg egy alapbiztosítás szintjét, amely az időskorúaknak a szegénységgel szembeni védettségét tűzi célul. A BSP szolgáltatásai nem érik el a brit 21
PHARMORIENT 232
tási szolgáltatást. Hollandiától eltérően az állam nem kényszerítheti a mulasztásban levő munkavállalókat valamely ágazati nyugdíjrendszerbe való belépésre. Ennek eredményeként Dániához, Hollandiához, vagy Svájchoz viszonyítva a második pillér lefedettsége viszonylag alacsony, a keresőtevékenységet végzők 54 százalékára terjed ki. A brit állam az 1980-as években és az 1990-es évek elején csökkentette pénzügyi kötelezettségvállalásait és a munkaadókra és az egyénekre hárította át a felelősséget a kiegészítő időskori biztosítás tekintetében. A contracting-out-mechanizmus alapján az állami SERPS/S2P felváltható egy üzemi vagy privát időskori biztosítással. 2007-ben a keresőtevékenységet végzők 47 százaléka vett részt üzemi nyugdíjprogramokban, 19 százaléka privát időskori biztosítással rendelkezett és részben kombinálta a két gondoskodási formát. Összességében az állami és a privát gondoskodási formák kombinációjának időskorban a keresőtevékenységből származó jövedelem 50–70 százalékát kell biztosítaniuk. Ennél magasabb szolgáltatást nyújtanak a (teljesítményorientált) defined benefit sémák, amelyeknél a kalkuláció minden biztosítási évre vonatkozóan az utolsó bérfizetés alapján történik. Az újabb nyugdíjsémák többsége (járulékfizetésen alapuló) defined contribution formájában jelenik meg, amelyek azonban nem nyújtanak magasabb nyugdíjakat az állami rendszereknél. A brit nyugdíjrendszer a Stakeholder Pension (STP) bevezetésével a korábbinál is bonyolultabbá vált. Ennek címzettjei elsősorban azok, akik nem vesznek részt üzemi nyugdíjalapban és nem rendelkeznek privát időskori gondoskodással. Az STP célcsoportját tehát azok a személyek képezik, akik 9 000–18 500 GBP (3–6,5 millió forint) közötti éves jövedelemmel rendelkeznek. Az STP-t alapvetően privát szereplők kínálják fel, az állam a pénzügyi ösztönző mechanizmusokon kívül nem avatkozik be. Az állam által megszabott minimális standardok szerint az igazgatási költségeket lehetőleg alacsony szinten kell tartani, vagyontranszfer esetén pedig nem szabad díjat behajtani. Azok a munkaadók, akik nem kínálnak fel üzemi időskori gondoskodást, a vállalkozás azonban meghalad bizonyos méreteket, kötelesek az STP bevezetésére és járulékszolgáltatásra. Összességében megállapítható, hogy a brit munkaadók csökkenő mértékben vállalnak felelősséget munkavállalóik időskori életminőségével összefüggésben. A kiegészítő privát időskori biztosítás opciója csak azok számára áll nyitva, akik elégséges jövedelemmel rendelkeznek a megkövetelt járulékok befizetéséhez. Perspektívában a rászorultsági vizsgálattal összefüggő állami mini-
szociális segélyezés szintjét. A HRP (Home Responsibility Protection) lehetővé teszi a gyermeknevelési szakaszok beszámítását, az elégséges HRP 20 évre csökkenti a BSP-hez minimálisan szükséges járulékfizetési évek számát. A munkanélküliségi időszakokra hasonlóképpen jogosultságok keletkeznek. Az 1970-es években bevezetett kötelező állami kiegészítő rendszer, a SERPS bevezetése jelentős előrelépést jelentett a megfelelő időskori életminőség biztosítása tekintetében. Ám még mielőtt „beérett” volna, Thatcher asszony és John Major konzervatív kormányainak intézkedéscsomagjai viszszanyesték annak hatását: csökkentették a nők nyugdíjkorhatárát, átalakították a nyugdíjszámítást, a „legjobb húsz év” helyett áttértek a teljes foglalkoztatási időszak figyelembevételére, kétharmaddal csökkentették az özvegyi nyugdíjak szolgáltatásait. A labourista kormányzat idején a SERPS helyébe a State Second Pension (S2P) lépett, amelyet eredetileg jövedelemfüggő állami nyugdíjként vezettek be, ám 2007-től flatrate-szolgáltatássá alakítottak át. Az időskori szegénységet megelőzendő, a labourista kormány az 1990-es években jelentősen erősítette a minimális biztosítási elemeket az első pillér keretében. A Pension Credit (PC), mint rászorultsági vizsgálathoz kapcsolódó szolgáltatás célja a tényleges jövedelem és egy meghatározott minimáljövedelem közötti szakadék áthidalása. Jóllehet a PC alkalmas lenne a szegényebb sorban élő nyugdíjasok jövedelmi helyzetének javítására, hatékonyságát jelentősen korlátozza a viszonylag magas mellőzési ráta („non-take-up rate”), amely a jogosultak 58–66 százaléka között ingadozik. Mivel aggodalmak merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a PC esetleg negatív hatást gyakorolna az egyéni takarékoskodásra, bevezették a Savings Credit-et (SC), amely a mérsékelt takarékoskodás egyfajta jutalmazását célozza, ennek eredményességére vonatkozóan azonban még nem állnak rendelkezésre szisztematikus értékelések. Mivel Nagy-Britanniában az állam felelőssége az időskori gondoskodás tekintetében hagyományosan korlátozott, kiegészítő üzemi és privát gondoskodási formáknak kell hozzájárulniuk az időskorúak életminőségének biztosításához. Az 1930-as évek óta adókedvezményekkel, az 1980-as évek óta pedig az állami kiegészítő rendszerből való kilépés (contracting-out) törvényes lehetőségével támogatott üzemi nyugdíjrendszerekben a munkavállalók szűk 50 százaléka vesz részt. Mivel az üzemi időskori gondoskodás nem kötelező és azt a tarifaszerződésekben sem rögzítik, az egyes munkaadók belátásán múlik, hogy nyújtanak-e nyugdíjbiztosíPHARMORIENT 232
22
XXI. évfolyam, 2012. február
az alapnyugdíjhoz hasonlóan rászorultsági vizsgálat alapján történik. Ezáltal azok a nyugdíjas háztartások, amelyek a nyugdíjrendszer második vagy harmadik pilléréből, keresőtevékenységből vagy bérbeadásból kiegészítő jövedelemmel rendelkeznek, a Folkepension legalább egy részét elveszítik. Az 1990-es évek óta az üzemi időskori gondoskodás a dán lakosság egyre nagyobb részére terjed ki. Mivel a Folkepension – elsősorban a magasabb jövedelműek számára – nem biztosítja a megfelelő életminőséget, bevezették az ATP-nyugdíjat, amely kiegészítő, mérsékelt állami nyugdíjbiztosításként működik. A járulékok kétharmadát a munkavállalók, egyharmadát a munkaadók fizetik, amit adótámogatásokkal egészítenek ki. A járulék mértéke a munkaidőhöz kapcsolódik, a biztosított munkavállalóknak egy munkaadónál teljesített heti kilenc órányi minimális munkaidőt kell igazolniuk. Mivel ez esetben alapvetően a biztosítás elve érvényesül, a szolgáltatás mértékét a biztosítás időtartama és a befizetett járulékok mértéke határozza meg. Ez azonban hátrányos a nem standard típusú munkaviszonyban levők részére. Az újabban bevezetett reformok kiterjesztették az ATP-t a munkaerőpiacba nem integrált csoportokra, azokra, akik munkanélküliségi ellátásban, gyermeknevelési ellátásban, betegség vagy fogyatékosság miatti transzferszolgáltatásokban részesülnek. Az ATP egy többékevésbé univerzális flatrate-nyugdíjnak felel meg. Mivel ennek szolgáltatásai nem haladják meg a nyugdíjkifizetések tíz százalékát, az ATP jelentősége meg sem közelíti a megfelelő svéd rendszerét. A Folkepension és az ATP kiegészítéseként működik a Special Pension (SP), amelybe a nem önálló keresőtevékenységet folytatók, az önálló egyéni vállalkozók, valamint a munkanélküliségi és betegbiztosítási ellátásban részesülők jövedelmük egy százalékát fizetik be. Az SP szolgáltatásai a 65 éves nyugdíjkorhatár fölött vehetők igénybe. A befizetett járulékvolumentől függően egyszeri kifizetésekre, vagy tíz éven keresztül havi nyugdíjfizetésre kerülhet sor. A kiegészítő, üzemi időskori gondoskodás Dániában privilégium volt, amely a közszférára, valamint az üzemi nyugdíjalapokat működtető nagy privát cégekre korlátozódott. Maga a dán állam a Folkepension és az ATP-nyugdíj keretein túl nem vállalt elégséges pénzügyi kötelezettséget. Az 1980-as évek elején a dán szakszervezetek és a szociáldemokraták a kiegészítő társadalombiztosítás svéd modelljének átvételét tűzték a politika napirendjére. A svéd ATP-megoldást forszírozó szakszervezeti szövetséggel szemben a fémipari szakszervezet 1991-ben ágazati megállapodást kötött a munkaadók szövetségével egy ágazati
mális biztosításra elsősorban azok az alacsony jövedelmű személyek lesznek erőteljesebben ráutalva, akik nem vesznek részt üzemi időskori gondoskodásban és nem rendelkeznek privát nyugdíjbiztosítással. A dán nyugdíjbiztosítási rendszer A dán nyugdíjbiztosítási rendszer három pillére: – az alapbiztosítás (Folkepension) és egy mérsékelt kiegészítő biztosítás (ATP); – a Special Pension (SP), valamint – a privát gondoskodás. A Folkepension bevezetésére a 19. sz. végén került sor. A reformok nem változtatták meg alapvetően az időskori szegénységet megelőzni célzó alapbiztosítás jelegét. Az 1980-as évek reformjai lényegében arra korlátozódtak, hogy a flatraterészhez viszonyítva kiépítsék a Folkepension rászorultsági vizsgálathoz kötődő komponensét. A nyugdíj mértéke az 1990-es években emelkedett ugyan, de ez az intézkedés nem egy nyugdíjreform része volt, hanem a szociális szolgáltatások általános megadóztatásának kompenzációjaként jelent meg. A szociáldemokrata kormányzat ugyanakkor 25 százalékról 50 százalékra emelte a Folkepension rászorultsági vizsgálathoz kötődő részét. A munkanélküliek biztosításának részét képező korkedvezményes nyugdíj (efterlon) területén az 1990-es évek óta jelentős szolgáltatási korlátozásokat vezettek be. Egyebek között hétről öt évre csökkentették a folyósítás maximális időtartamát, 25 évre emelték a minimális járulékfizetési időt, a korkedvezményes nyugdíjazás számára bevezettek egy külön járulékfizetési sémát. A politika a dán munkaerőpiac paradigmaváltásával összefüggésben inkább a nyugdíjbavonulás késleltetését ösztönözte. Anders Fogh Rasmussen liberális dominanciájú kormányai (2001–2009) 62 évre emelték a korkedvezményes nyugdíjazás korhatárát és döntöttek az általános nyugdíjkorhatár 2024–2027 közötti lépcsőzetes 67 évre emeléséről. A Folkepension így továbbra is az időskori szegénység megelőzését célzó adókból finanszírozott alapbiztosításnak tekinthető. A jogosultság nem a keresőtevékenységtől, hanem a dániai lakóhely időtartamától függ, a Folkepension-ra való jogosultság feltétele a legalább hároméves dániai lakóhely. A teljes összegű Folkepension-hoz azonban legalább 40 éves dániai lakóhelyre van szükség és az nem vehető igénybe a 65. életév betöltése előtt. A Folkepension egy alapnyugdíjból és egy kiegészítő nyugdíjból áll. A teljes összegű alapnyugdíj mértéke havi 4 836 DKK, (190 ezer forint) ami az átlagkereset 17,5 százaléka. A kiegészítő nyugdíj összege havi 4 868 DKK, amelynek megállapítása XXI. évfolyam, 2012. február
23
PHARMORIENT 232
áldemokrata-liberális koalíció pedig egy más reformopcióval állt elő: mivel még mérsékelt járulékemelés sem lett volna elfogadható, felállítottak egy adókból finanszírozott saját nyugdíjalapot, amelynek az életkori struktúra megváltozása mellett is biztosítania kellett az AOW kontinuitását. A keresőképtelenség miatti nyugdíj (WAO) sokkal látványosabb átalakításához képest az AOW területén bevezetett módosítások mérsékeltebbek voltak és hozzájárultak az első pillér univerzális és szolidáris struktúrájának konzerválásához. Az AOW célkitűzése nem az életminőség biztosítása, hanem az időskori szegénység megelőzése. Az AOW időskori alapbiztosításként jelenik meg és a keresőtevékenységet végzők és keresőtevékenységet nem végzők közötti újraelosztásként működik. Így a keresőtevékenységi biográfiában megjelenő megszakítások, mint a munkanélküliség vagy a gyermeknevelés, nem csökkentik az AOW szolgáltatásait. A dán Folkepension-hoz hasonlóan az AOW is lakóhelyhez kötődő szolgáltatás. Minden egyes nem Hollandián kívül töltött év két százalékos AOW-jogosultság megszerzését jelenti. Jelenleg a teljes összegű AOW-nyugdíj legalább 50 éves hollandiai lakóhelyet feltételez. Egyedülálló személyeknél a nettó nyugdíj jelenleg a nettó minimálbér 70 százaléka (ami 2006-ban évi 12 000 euró volt), miközben házaspároknál fejenként a nettó minimálbér 50 százaléka. A dán Folkepension-tól eltérően az AOW eltekint a rászorultsági vizsgálattól. Mivel az AOW mértéke viszonylag mérsékelt és Hollandiában nem vezettek be a dán ATP-hez hasonló kötelező kiegészítő nyugdíjbiztosítást, a második pillér kiépítése számára viszonylag széles lehetőségek nyílnak. Hollandiában kezdetben üzemi szintű nyugdíjsémák jelentek meg, amelyek aztán a szociális partnerek közötti megállapodásokkal ágazati szintre tevődtek át. Mivel az ágazati nyugdíjalapok a tarifaszerződések szerves részét képezik, a szociális partnereknek és elsősorban a szakszervezeteknek az ágazati nyugdíjsémák nyugdíjbiztosításba történő átvezetése esetén érzékeny hatalomvesztéstől kellett tartaniuk. A jól kiépített második pillér létezése viszont megkönnyítette a kormányok dolgát az első pillér területén megvalósuló reformok tekintetében. Az első pillérben bekövetkezett szolgáltatáscsökkenés áthárítható az ágazati nyugdíjsémákra, amelyeknek aztán kompenzálniuk kell veszteségeket. Ez a mechanizmus még a többpárti koalíciók számára is megkönnyítette a kompromisszumokat az AOW reformjai során. A szociális partnerek felelőssége az időskori életminőség biztosítása tekintetében igen jelentős, egyben széles mozgástérrel rendelkeznek az ágaza-
nyugdíjalap felállításáról. Ez húzóerőként hatott és precedenst teremtett további ágazati megállapodások megkötéséhez. Ily módon sikerült feloldani az időskori életminőség biztosítása és a finanszírozás közötti konfliktust, miután létrejött egy a területet többé-kevésbé lefedő második pillér. 2010-ben ez a keresőtevékenységet végzők 90 százalékára terjedt ki és ennélfogva azt „kvázi-kötelezőnek” minősítik. Hadd fűzzük hozzá, hogy az ágazati nyugdíjsémák a teljes munkaidős munkaerőt privilegizálják, miközben a részmunkaidősök esetén a fedezet hézagos. Csak azok számára utalnak járulékot, akik komoly munkaviszonnyal rendelkeznek. A második pillér keretében a gyermeknevelési időket és a munkanélküliségi fázisokat nem számítják be a jogosultságba. Eltérően a közszférában megkötött „úttörő” megállapodásoktól, amelyekben az utolsó évek jövedelme alapján meghatározott bőkezű szolgáltatási várományokat rögzítettek, az újabb keletű ágazati nyugdíjsémák többnyire rögzített járulékon (defined contribution – DC) alapulnak. A járulékszolgáltatások megoszlanak a munkaadók és a munkavállalók között és azok 1991. óta a jövedelem 0,9 százalékáról 10 százalékára emelkedtek. A második pillér kiegészítéseként a magasabb jövedelemmel rendelkező és megfelelően takarékoskodó személyek kiegészítő privát időskori gondoskodásba invesztálhatnak a szabad tőkepiacon. A privát időskori gondoskodást adókedvezményekkel ösztönzik. Dánia tehát konszolidált hárompilléres nyugdíjrendszerrel rendelkezik, amelynek a Világbank 1994. évi koncepciójához való hasonlóságát több alakalommal konstatálták. A holland nyugdíjbiztosítási rendszer Az AOW (Allgemene Ouderdomswer) a második világháborút követő provizóriumon alapult, amely a szociáldemokraták, a liberálisok és a kereszténydemokraták közötti politikai szövetség eredményeként intézményesült (1956). Mivel a holland politikában egy adókból finanszírozott flatrate-nyugdíj nem számíthatott konszenzusra, a döntés a járulékokból finanszírozott népi biztosítás mellett szólt. Az idők során az AOW az időskori gondoskodás populáris, állampolgári szociális jogként felfogott instrumentumává vált. A demográfiai átalakulás eredményeként az 1990-es évek óta a nyugat-európai országok többségéhez hasonlóan Hollandia is szembesült az AOW számára növekvő közkiadások problémájával. A járulékszolgáltatások a jövedelem 6,7 százalékáról (1957), csaknem 18 százalékára (2001) emelkedtek. A kereszténydemokraták súlyosan megfizettek 1993–1995. évi megszorító intézkedéseikért, az őket felváltó szociPHARMORIENT 232
24
XXI. évfolyam, 2012. február
fizeti be a járulékokat. A gyermeknevelési időket beszámítják. Az AHV reformjai során a rendszer lényege nem változott: az özvegyi nyugdíj bevezetésével megszüntették a nemekkel összefüggő diszkriminációt, a szolgáltatások kalkulációja a nemtől függetlenül történik, egységesítették a férfiak és a nők nyugdíjkorhatárát. Az 1970-es években Svájc sok más országéhoz (elsősorban Dániáéhoz és Hollandiáéhoz) hasonló problémákkal szembesült, amelyekben az első pillér elsődlegesen az időskori szegénység megelőzésére irányult. A kiegészítő üzemi gondoskodásban részesülők és a csak AHV-nyugdíjjal rendelkezők jogosultságai közötti szakadék egyre igazságtalanabbnak tűnt. A politikai szereplők az 1970-es évek eleje óta megoldást kerestek arra, hogy ez utóbbi is biztosíthassa az időskori életminőséget. Végül sem a svéd ATP-hez igazodó modell, sem a német kötelező nyugdíjbiztosítás követése nem ment át a politikai viták kereszttüzén. Egyebek között ezek ellen szólt a második pillér létezése is. A svájci munkavállalók 80 százaléka már az 1980as évek közepén rendelkezett üzemi gondoskodással. Az üzemi nyugdíjalapok bevezetése eredetileg a munkaadók döntésén múlt. Miután azonban a második pillér fölötti felelősség már nem egyedül a munkaadók vállát terheli, az 1980-as években az állam megerősítette befolyását és egy meghatározott minimális jövedelem fölött kötelezővé tette az üzemi időskori gondoskodást. A második pillér lefedettségének mértéke elérte a keresőtevékenységet végzők 90 százalékát, a részmunkaidőben foglalkoztatottakat és az alacsony jövedelmű csoportokat azonban kizárták az üzemi időskori gondoskodásból. Mivel ez a helyzet nem elfogadható, az utóbbi években párbeszéd kezdődött az atipikus foglalkoztatottaknak a második pillérbe való fokozottabb befogadásáról. A svájci üzemi gondoskodás további problémája, hogy a gyermeknevelési és munkanélküliségi időket nem írják jóvá. Az időskori életminőség biztosítása tekintetében releváns a defined benefitsémákról defined contribution-sémákra való átmenet. Ezt a folyamatot a kötelező is ösztönzi, amely a minimális jövedelemre vonatkozó szabályok mellett előírja a minimális mértékeket a járulékok, a kamatozás és a járadékok átszámítási értéke tekintetében. Jóllehet a kötelező hatékony védőhálót képez a tőkepiaci kockázatokkal szemben, másrészt azt eredményezi, hogy egyre kevesebb nyugdíjalap kínál olyan feltételeket, amelyek jelentősen meghaladják a törvény által előírt minimális szintet. Rendszerint jobb feltételeket kínálnak az állami szektor és a nagyvállalatok nyugdíjalapjai. Mivel az üzemi nyugdíjalapokról nem jöttek létre a hol-
ti nyugdíjsémák feltételrendszerének meghatározásában, a járulékok és a szolgáltatások mértékének alakításában. A holland állam törekvése, hogy a második pillérnek újabb foglalkozási csoportokra történő kiterjesztésére kényszerítse a szociális partnerségben résztvevő szervezeteket. Az 1997-ben létrejött „Szociális paktum” értelmében a részmunkaidős alkalmazottakat is szélesebb körben bevonták a második pillérbe. A szociális partnerek az állam nyomására 2003-ban megállapodtak a második pillér lefedettségében meglévő hézagok további csökkentéséről. 2005-ben a munkavállalók 94 százaléka vett részt a második pillérben, a fennmaradó hat százalékot az ágazati megállapodásokon kívüli vállalkozások foglalkoztatták. Ezek többnyire újonnan alapított kisvállalkozások. A nyugdíjsémák feltételrendszere mind az állami, mind a privát szektorban még mindig erőteljesen a keresőtevékenységi életszakasz hagyományos mintáját követi. Nyugdíjba vonulás után 40 beszámítható év alapján a keresőtevékenységből származó jövedelem 70 százalékát kell biztosítani. A nyugdíjjogosultság évente 1,75 százalékkal növekedik, így 40 év után eléri a 70 százalékos célt. A Hollandiában még domináló definedbenefit-sémák rendszerint az utolsó évek jövedelmét veszik a nyugdíjszámítás alapjául. Az utóbbi években azonban kirajzolódni látszik az utolsó évek helyett a keresőtevékenységi életszakasz során szerzett átlagjövedelem figyelembe vétele. A második pillér mellett létezik egy privát időskori gondoskodás is, amelynek relevanciája egyelőre csekélyebb, mint a második pilléré. Ezt azonban a magasabb jövedelműek kiegészítő időskori gondoskodásként jelentős adókedvezményekben részesítik. A svájci nyugdíjbiztosítási rendszer A hárompilléres svájci rendszer ugyancsak megfelel a Világbank koncepciójának. A nyugdíjbiztosítás első pillére, az úgynevezett AHV (Alters- und Hinterlassenenversicherung – Időskori és hátramaradt hozzátartozói biztosítás) bevezetésére 1948-ban alapbiztosításként került sor. Jóllehet az AHV szolgáltatásai (mérsékelten) jövedelemhez kapcsolódnak, ennek szociálpolitikai célkitűzése nem az életminőség biztosítása, hanem az időskori szegénység megelőzése. Az AHV finanszírozása felosztó-kirovó eljárás keretében történik, elsősorban a keresőtevékenységet végzők járulékaiból, valamint az általános adóbevételekből erre fordított támogatásokból. A keresőtevékenységet nem végzők kötelező módon járulékokat fizetnek, a munkanélküliségi ellátásokban részesülők számára a munkanélküliek biztosítása XXI. évfolyam, 2012. február
25
PHARMORIENT 232
felelő nyugdíjban (úgynevezett minimum contributif) részesülnek. Az első pillér két szegmensében hagyományosan differenciálódnak a különböző foglalkozási csoportok és ágazatok. Így a nem vezető beosztású foglalkoztatottak (non-cadre) kiegészítő szakmai pénztárai az ARRCO ernyőszervezetekhez, a vezető beosztásúaké (cadre) az AGIRC ernyőszervezetekhez tartoznak. A szakmai kiegészítő rendszer szolgáltatásai jelentős többletet jelentenek a régime de base-hoz viszonyítva. Kezdetben a szakmai kiegészítő rendszer a munkaadók számára önkéntes volt, a francia állam azonban az 1970-es évektől kezdve kiterjesztette azt az addig kívül maradó munkaadókra is. Így megvetették a munkavállalók kötelező kiegészítő rendszerének alapjait. A francia szakmai kiegészítő rendszer abban különbözik a nagy-britanniai vagy a dániai második pillértől, hogy nem a tőkefedezet, hanem a felosztókirovó eljárás elvén alapul. A szolgáltatások rendszerint járulékokon alapulnak (defined contribution). Egy folyamatos foglalkoztatási karrierrel rendelkező standard munkavállaló számára a non-cadre kiegészítő rendszer a bruttó fizetés 70 százalékát és a nettó fizetés 85 százalékát helyettesíti. Alacsonyabb jövedelem esetén a nem vezető beosztásúak helyettesítési rátái a bruttó fizetés 35–40 százalékát, illetve a nettófizetés 43–49 százalékát érik el. A régime de base és a szakmai kiegészítő rendszer kombinált hatásai egy crowding-out-hatást gyakorolnak az időskori gondoskodás privát formáira. A Fillon-féle reform a PERCO keretében a tőkefedezeti üzemi időskori gondoskodást, a PERP keretében a privát időskori gondoskodásnak egy új eszközét támogatja, amelyet a jövedelemadót érintő kedvezményekkel ösztönöz. Az idevágó prognózisok (többek között az SPC és az EU prognózisai) figyelembevételével a tőkealapú üzemi és a privát időskori gondoskodás relevanciája közép- és hoszszútávon is növekedhet.
landiaihoz hasonló ágazati szociális partnerségi megállapodások, a munkaadók a munkavállalókkal való egyeztetés nélkül is megváltoztathatják a vállalati nyugdíjsémákat. Svájcban a második pillérhez képest a harmadik pillér kevesebb jelentőséggel rendelkezik, ám ennek ellenére gyors ütemben növekszik. Az állam adókedvezményekkel támogatja a harmadik pillért: Azok a személyek, akik már részt vesznek üzemi nyugdíjalapokban, levonhatják adójukból a privát időskori gondoskodásba befizetett járulékaikat. Azok pedig, akik nem tagjai a második pillérnek, még magasabb adókedvezményekben részesülnek. A francia nyugdíjbiztosítási rendszer A francia nyugdíjrendszert viszonylag magas fokú komplexitás és stabilitás jellemzi. Az első pillér két szegmensre tagolódik. Mivel a régime de base csak az átlagjövedelem 50 százalékát helyettesíti, az életminőség biztosításának ambiciózus célkitűzése egy kiegészítő – kötelező – komplementer ágazati rendszer (rétraite complementaire) segítségével érhető el. A régime de base reformja során erősödött az ekvivalencia elve, a járulékok és a szolgáltatások közötti egyensúly. A 2003. évi Fillon-féle reform során az 50 százalékos helyettesítési rátához szükséges járulékfizetési évek számát 37,5-ről 41-re emelték. Az intézkedést 2009-ben megerősítették. A 2010. évi reform szerint 2020-ig a járulékfizetési évek száma 41,5 évre emelkedik. A nyugdíjszámítás alapjaként most már nem „a legjobb tíz évet”, hanem „a legjobb huszonöt évet” veszik figyelembe. A régime de base keretében beszámítják a gyermeknevelést: gyermekenként két biztosítási évet ismernek el, ami csak a nőket illeti meg. A jövedelemarányos nyugdíjemelésnél azonban a harmadik gyermektől már az apák is kedvezményezettekké válnak; feltehetően magasabb jövedelmükből adódóan ez számukra még előnyösebb. A hozzátartozók ápolására fordított időt Németországtól eltérően Franciaországban nem ismerik el a nyugdíjszámításnál. A nagyon alacsony jövedelmű és rövid „biztosítási karrierrel” rendelkező személyek „minimum vieillesse”-re jogosultak. Ez a minimális biztosításként kigondolt szolgáltatás egy járulékfüggő és egy rászorultsági vizsgálathoz kacsolódó komponensből tevődik össze. Mivel a szolgáltatás kiszámításának fő szempontja a háztartás jövedelme, a „minimum vieillesse” nem jelent szociális állampolgári jogot. Az index-szabályozás folytán a szolgáltatás mértéke alacsonyabb a minimálbérnél. A 2003. Fillonféle reform értelmében azok a munkavállalók, akik 40 éven keresztül minimálbérért dolgoztak, 2008tól kezdődően a minimálbér 85 százalékának megPHARMORIENT 232
A nyugdíjak mértékének alakulása nemzetközi összehasonlításban A számítások alapjául az OECD és az EU adatai szolgáltak. A szimulációk a bruttó és nettó helyettesítési rátákra vonatkoznak, amelyek meghatározása a nyugdíjkorhatár elérése előtti jövedelemhez viszonyítva történik és amelyek lehetővé teszik a becslést arra vonatkozóan, hogy az aktív keresőtevékenységből a nyugdíjas státusba való átmenetet követően a nyugdíjasoknak milyen mértékben sikerül megőrizniük életminőségüket. A standard nyugdíjasoknál az első pillér bruttó helyettesítési rátái Franciaországban és Németországban a legmagasabbak, Hollandiában és Dániában a legalacsonyab26
XXI. évfolyam, 2012. február
Az első pillér bruttó helyettesítési rátái a mindenkori átlagjövedelem százalékos arányában az OECD egyes országaiban (2009) (Forrás: OECD 2009): Országok
az átlag 0,5x
az átlag 1x
az átlag 1,5x
Újraelosztás
Ausztria
80,1
80,1
76,4
1,05
Belgium
58,1
42,0
32,5
1,78
Dánia
61,5
22,9
11,7
5,26
Finnország
66,5
56,2
56,2
1,18
Franciaország
61,7
53,3
48,5
1,27
Németország
43,0
43,0
42,6
1,01
Görögország
95,7
95,7
95,7
1,0
Írország
68,4
34,2
22,8
3,0
Olaszország
67,9
67,9
67,9
1,0
Hollandia
60,5
30,2
20,2
2,93
Portugália
63,0
53,9
53,1
1,17
Spanyolország
81,2
81,2
81,2
1,0
Svédország
52,9
37,8
27,9
1,9
Svájc
52,4
35,6
23,8
2,2
Nagy-Britannia
51,0
30,8
21,3
2,39
OECD
60,0
45,7
40,1
1,5
Átlagérték
64,3
50,9
45,5
1,98
Variációs együttható
0,21
0,42
0,57
–
Az alapbiztosítási modellek mellett az 1990-es évek óta felmerül az ekvivalencia elvének a második pillérben való fellazítása. Ez abban állna, hogy legfeljebb öt biztosítási év rugalmas nyugdíjvárományként lenne beszámítható. A várományok megszerzése a teljes munkaidős foglalkoztatás fázisaiban történne és kiegyenlítő hatást gyakorolna az individuális foglalkoztatási biográfia diszkontinuitásaira. A szociális, munkaerőpiaci és tarifapolitika a munkaerőpiac „intelligens” re-regulációjával és a jellemzően alacsony béreket fizető szektor korlátozásával ellenhatást gyakorolhatna az atipikus foglalkoztatási formák terjedésére. Az „invesztív szociálpolitikához” sorolható magasabb képzési kiadások alkalmasak lennének a keresetnélküliség és az instabil foglalkoztatási biográfiák kockázatának csökkentésére. Harald Stöger
bak. Ez az eredmény megerősíti azt a feltevést, hogy azok az államok, amelyek az első pillér keretében az életminőség biztosítására törekednek, bőkezűbb szolgáltatást nyújtanak, mint azok, amelyekben az állami időskori gondoskodás az időskori szegénység megelőzésére törekszik. Reformjavaslatok Mivel az állami alapbiztosítás célja elsősorban a szegénység nélküli időskor biztosítása, az idevágó nézetek egy kötelező szakmai és egy privát időskori gondoskodásban látják az életminőség megőrzésének lehetőségét. Ez a javaslat többpilléres rendszerré alakítaná a német nyugdíjrendszert, amelynek teljesen kifejlődött formáit Dániában, Hollandiában és Svájcban alkalmazzák. Ám kétséges, hogy a többpilléres rendszerek garantálni tudnák az atipikus foglalkoztatási életszakasszal rendelkezők időskori életminőségét.
Magyar Egészségvédő Liga közhasznú szervezet tevékenysége: ► Egészségmegőrzés, betegség megelőzés, gyógyító- egészségügyi rehabilitációs tevékenység, ► Szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása, ► Tudományos tevékenység, ► Nevelés, oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés, ► Hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése.
Adója 1 százalékét adja a Magyar Egészségvédő Ligának! Adószám: 18184493-2-42 XXI. évfolyam, 2012. február
27
PHARMORIENT 232
Tartalom A gyógyszerpiac alakulása 2011-ben..........................................................................1 Új elnököt választott az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete...........................10 Kinek árt a hatóanyagfelírás? ...................................................................................12 2012. Évi egészségügyi kiállítások ..........................................................................13 Információ a blokkon................................................................................................14 A Richter eredményei ...............................................................................................16 Eredményes évet zárt az Egis ...................................................................................16 Országos Gyógyszerterápiás Tanács.........................................................................17 Átlag felett szereti patikusát a magyar .....................................................................17 Maradtak még talányok a gyógyszerbeszerzésben ...................................................18 Szigorítani a gyógyszermarketinget..........................................................................19 650 ezer dolláros díj egy magyar tudósnak ..............................................................20 Kábítószer-halálozás Ausztriában .............................................................................20 Nyugdíjrendszerek és az időskori szegénység..........................................................21 **************************************************
Előzetes a PHARMORIENT 2012. 233. szám tartalmából: – Hirdetői ranglista Magyarországon – Újfajta gyógyszerek – Oltsunk vagy ne oltsunk? – Antibiotikum rezisztencia – Nemzetközi tapasztalatok – Amit a vállalkozónak tudni kell ************************************************** Gyógyszerészeti tájékoztató folyóirat Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Fekete Tibor A kéziratok és mellékletek őrzését vagy visszaküldését nem vállaljuk. Kiadja: KF & T Vállalkozási Iroda és Kereskedőház Kft., 1144 Budapest, Gvadányi u. 87. Telefon: 383-8039, 383-8011, Fax: 383-8177 • E-mail: fekecs@mail.datanet.hu Felelős kiadó: a KF & T KFT. ügyvezetője Lapalapító kiadó: dr. Kecskés Imre HU ISSN 1216-6456 Előfizethető a kiadó címén. Előfizetési díj: egész évre 6952 + áfa (5%), összesen 7300 Ft. Nyomdai munkák: F-G-M Béda Books Kft. PHARMORIENT 232
28
XXI. évfolyam, 2012. február