Quentin Blake illusztrรกciรณival
Megpirult muflon Az összes nő – vagyis inkább boszorkány – mozdulatlanul ült a székén, és hipnotizálva bámult valakit, aki hirtelen megjelent a dobogón. Ő is nő volt. Először a mérete tűnt fel: apró volt, talán száznegyven centi. Nagyon fiatalnak látszott, huszonöt-huszonhatnak saccoltam, és nagyon csinosnak találtam. Elegáns, hosszú fekete ruhát viselt, ami földig ért, és fekete kesztyűt, ami meg a könyökéig. A többiektől eltérően ő nem viselt kalapot. Egyáltalán nem látszott boszorkánynak, de nem lehetett nem az, különben mi a csudát keresne a dobogón? És az ég szerelmére, az összes többi boszorkány miért bámulja a csodálat, áhítat és félelem keverékével? A fiatal hölgy a dobogón nagyon lassan az arcához emelte a kezét. Láttam, hogy kesztyűs ujjai kiakasztanak valamit a füle mögül, aztán… aztán megfogta és leemelte az arcát! Az a csinos arca egészben lejött!
76
Megpirult muflon
Maszk volt! Miután levette a maszkot, oldalt fordult, és óvatosan letette egy közeli kisasztalra, majd amikor megint felénk fordult, kis híján felsikoltottam. Annál az arcnál rondább és rémisztőbb dolgot életemben nem láttam. Már attól elfogott a remegés, hogy ránéztem. Olyan gyűrött és aszott volt, olyan ráncos és fonnyadt, mintha ecetben pácolták volna. Félelmetes és undorító látványt nyújtott. Volt benne valami förtelmes, valami ocsmány, bűzlő és bomlásban lévő. Szó szerint mintha már rohadt volna a széle, és az arc közepén, a száj és orca körül a bőr üszkös és féreg ette volt, akárha kukacok munkálkodnának ott. Van, amikor valami olyan ijesztő, hogy valósággal hipnotizál, nem tudsz nem oda nézni. Most így jártam. Kővé dermedtem. Elzsibbadtam.
77
Boszorkányok
Megbabonáztak a nő iszonyatos vonásai. De nem csak erről volt szó. Szemében delejes kígyótekintet villant, ahogy szétnézett a közönségen. Természetesen azonnal tudtam, hogy ez nem más, mint a Legfőbb Boszorkány. Azt is tudtam, miért viselt maszkot. Az igazi arcával az utcára sem mehetne ki, nemhogy megszálljon egy hotelben. Aki meglátná, sikítva rohanna el. – Ajtó beláncolfa-lakatolfa? – kiáltotta a Legfőbb Boszorkány olyan hangon, ami megtöltötte a szobát, és lepattant a falakról.
78
Megpirult muflon
– Az ajtó beláncolva és belakatolva, Legfőbbséged – felelte egy alázatos hang a közönségből. A villódzó kígyószem, ami olyan mélyen ült a förtelmes féregette arcban, pislogás nélkül meredt a vele szemben ülő boszorkányokra. – Lefehetitek a kesztyűt! – kiáltotta.
Feltűnt, hogy a hangja ugyanolyan fémes, mint azé a boszorkányé, aki a vadgesztenyefa alatt állt, csak sokkal hangosabb és sokkal nyersebb. Recsegett. Csikorgott. Kapart. Rikácsolt. Morgott. A teremben mindenki nekiállt lehámozni a kesztyűjét. A hátsó sorban ülők kezét figyeltem. Nagyon szerettem volna látni a kezüket, hogy tudjam, nagyanyámnak igaza volt-e. Á…! Igen…! Most már több kezet láttam…! Láttam az ujjaik végén a görbe, barna karmot!
79
Boszorkányok
Olyan ötcentis lehetett, a vége pedig hegyes! – Fegyétek le a cipőt! – parancsolta a Legfőbb Boszorkány. Megkönnyebbült sóhaj rebbent fel az összes jelen lévő boszorkány ajkáról, ahogy lerúgták a magas sarkú cipőjüket. Harisnyás lábakat pillantottam meg a székek alatt: szögletesek és lábujjatlanok voltak. Undorítóak, mintha a lábujjukat trancsírozó késsel csapták volna le.
– Lefenni a parrókát! – vicsorított a Legfőbb Boszorkány. Különösen beszélt. Idegen akcentust éreztem benne, éles volt és torokhangú, és nem tudta rendesen kiejteni a v hangot. Plusz még az r betűt is furán mondta, megpörgette a szájában, mielőtt kiköpte, mintha forró lenne.
80
Megpirult muflon
– Fegyétek le a parrókát, hadd lefegőzzön a fejbőrrötök! – kiáltotta, és a közönség ismét megkönnyebbült sóhajt hallatott. Mindenki a fejéhez kapott, és levette a parókáját (a kalapjával együtt). A következő pillanatban kopasz női fejek sorakoztak előttem, meztelen kobakok valóságos tengere, mindet vörösre dörzsölte a paróka bélése. El nem tudom mondani, milyen förtelmesen néztek ki, és az egészet csak még különösebbé tette, hogy az ijesztő kopasz fejekhez tartozó testek szép divatos ruhát viseltek. Borzasztó látvány volt! Természetellenes. Segítség, gondoltam, segítsen valaki! Istenem, könyörülj meg rajtam! Ezek a ronda, kopasz nők mind egy szálig gyerekgyilkosok, én meg össze vagyok zárva velük, nem tudok kiszökni! Ekkor egy újabb, dupla borzasztó gondolat ötlött fel bennem. Nagyanyám azt mondta, hogy a különleges orrlyukukkal ki tudnak szagolni egy gyereket az utca túloldalán szuroksötét éjszakán is. Eddig a nagyanyámnak mindenben igaza lett, így aztán biztosra vettem, hogy az egyik boszorkány a hátsó sorban bármikor megérezheti a szagomat, „Kutyakaka!” kiáltás harsan majd körös-körül
81
Boszorkányok
a teremben, és sarokba szorítanak, akár egy patkányt. Térdeltem a padlószőnyegen a paraván mögött, és alig mertem levegőt venni. Hirtelen eszembe jutott egy másik nagyon fontos dolog, amit nagyanyám mondott. „Minél koszosabb vagy, annál nehezebben tud kiszagolni egy boszorkány.” Mikor is fürödtem? Ezer éve. A hotelben saját szobám volt, és a nagyanyám nem vesződött ilyen butaságokkal. Belegondolva úgy véltem, érkezésünk óta egyáltalán nem is fürödtem. És mikor mostam meg utoljára a kezem vagy az arcom? Ma reggel biztos nem. Tegnap sem.
82
Megpirult muflon
A kezemre néztem. Kosz meg sár meg kitudjami borította. Talán mégis van esélyem. Kizárt, hogy ennyi mocsok alól kijussanak a bűzhullámok. – Anglia boszorrkányai! – kiáltotta a Legfőbb Boszorkány. Észrevettem, hogy ő nem vette le se a parókáját, se a kesztyűjét, se a cipőjét. – Anglia boszorrkányai! – ismételte még hangosabban. A hallgatóság nyugtalanul fészkelődött, mindenki kihúzta magát a széken. – Szánalmas boszorrkányok! Lusta boszorrká nyok! Tohonya boszorrkányok! Ti semmirrekellő férrgek! A hallgatóság megborzongott. A Legfőbb Boszorkány láthatóan pocsék hangulatban volt, és ezt mindenki megérezte. Az a gyanúm támadt, hogy hamarosan valami szörnyűség történik.
83
www.kolibrikiado.hu www.facebook.com/kolibrikiado Felelős kiadó a Kolibri Kiadó ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Vereckei Andrea Szerkesztő Rácz I. Péter Olvasószerkesztő Györke Mária A borítót az eredeti felhasználásával Féder Márta tervezte Műszaki szerkesztő Széplaki Gyöngyi Nyomdai előkészítés Kaposvári Franciska Készült 2017-ben Alföldi Nyomda Zrt.-ben Felelős vezető György Géza vezérigazgató ISBN 978-615-5501-05-0
Munkára fel!
Ez a könyv nem mese. Ez a könyv IGAZI BOSZORKÁNYOKRÓL szól, akik a legveszélyesebb élőlények a föld kerekén. Ráadásul attól lesznek kétszeresen veszélyesek, hogy nem látszanak veszélyesnek. Ezért is mesél el Nagymama az unokájának mindent, amit hosszú élete során sikerült a boszorkányokról ki nyomoznia. Pedig akkor még nem is sejti, milyen vesze delmes kalandba keveredik a fiú hamarosan, amikor egy szállodában váratlanul az angliai Boszorkányok Titkos Társaságának éves ülésén találja magát…
kolibrikiado.hu
2999 Ft
241
Köszönjük! A könyvvásárlással Ön egy gyereket támogatott. A Roald Dahl műveiből származó bevételek 10 százalékát jótékonysági partnereink kapják. További részletek a könyvben.